A siketek és nagyothallók médiabefogadását segítő eszközök hatékonysága
Budapest, 2014. október 16.
A kutatás célja Dolgozatunk elsődlegesen annak vizsgálatával foglalkozik, hogy a hallássérültek számára akadálymentesített műsorszórásban használt eszközök mennyiben jelentenek valóban hatékony segítséget és milyen felhasználói élményt nyújtanak a célcsoport számára. A kutatás során a következő kérdésekre kerestünk választ: – – – – – – – –
okoz-e nehézséget a többsoros (2-3 soros) felirat elolvasása? van-e különbség az „égetett” felirat és a teletext felirat érzékelése között (más a betűk típusa, a felirat elhelyezése, tempója stb.)? figyelik-e a feliratozásra figyelmeztető felhívást a műsor előtt? mindkét segédlet esetén az egyiket kiválasztja és azt követi, vagy mindkettőt használja felváltva? olyan műsoroknál, ahol van grafikus megjelenítés is, az ábrákat nézik vagy a feliratot (pl. időjárás-jelentés)? a képernyő alján futó csíkban lévő információk és a felirat olvasása egyidejűleg okoz-e nehézséget? „beszélgetős” műsoroknál, párbeszédeknél segíti-e a diskurzus követését, ha a feliraton monogrammal jelölik a beszélőt? zavarják-e a feliratokban előforduló hibák a szövegértést (betűhibák, ékezethiba, a szöveg rossz tagolása, késése stb.)?
Kutatási módszer A kutatást az NMHH megrendelésére a STATEK végezte el, a projekt adatfelvételi fázisa 2014. augusztus 18. és szeptember 10. között zajlott. A mintavétel során összesen 181 válaszadót kérdeztünk meg, közülük 80 fő siketet és nagyothallót. A minta kiválasztását a STATEK végezte véletlenszerű módon, úgy, hogy a mintába a lényegesnek tartott csoportok tekintetében (hallás-állapota, iskolai végzettség, életkor) minden szegmensben elemezhető számú alany kerüljön. A szükséges elemszám meghatározásakor abból indultunk ki, hogy minden egyes vizsgált szegmensben legalább 30-30 fős mintanagyságot kell elérni ahhoz, hogy a szemkamerával gyűjtött információk kvantitatív metodikával értelmezhetőek legyenek. Mivel a feladatok egy része eleve A/B jellegű teszt, így a vizsgálati csoport e szempontból eleve kettéválik, továbbá – a megfogalmazott hipotézisek alapján érdemes külön csoportként kezelni az eltérő olvasási, szövegértési kompetenciákkal rendelkezőket, illetve a halláskárosultak esetén a siketek és nagyothallók csoportjait. Az adatfelvétel három fő fázisból állt: Pre-teszt (5 perc) –
halláskárosodás mértékének megadása (a kérdezett nyilatkozata alapján)
–
alapvető demográfiai adatok összegyűjtése
Szemkamerás mérés (20-25 perc) –
eszköz kalibrálása 5 pontos kalibráció validálással, legfeljebb 1,50-os eltéréssel (3-5 perc)
–
körülbelül 15-20 perces, 1,5-3 perces részletekből álló műsorfolyam megtekintése, az egyes műsor-részletek között a visszaidézést, megértést mérő kérdésekkel (30-35 perc)
2
A mérésben az egyes műsorrészletek randomizálva kerültek bemutatásra, egyes kiválasztott műsorrészletek – a kutatási tervnek megfelelően A/B változatokban (pl. „égetett” és teletext feliratok). Poszt-teszt (30 perc) – –
olvasási teszt egyes segítő megoldásokkal kapcsolatos vélemények, attitűdök felmérése
Bevezetés - Megértést segítő eszközök A hallássérültek számára akadálymentesített műsorok alapvetően kétféle technikát alkalmaznak a célcsoport segítésére, a jelnyelvi tolmácsok műsorban való megjelenítését és a szövegek feliratozását. Jelnyelvi tolmács A jelnyelvi tolmács, mint a siketek élő és aktív nyelvi kommunikációjának elsődleges eszköze az audiovizuális tartalmak esetében csak nagyon korlátozott mértékben lehet működőképes, hiszen kevéssé alkalmas az élőbeszédben szokásos gyors váltásokra épülő dialógusok, vagy többszereplős helyzetek átadására, és szinte teljesen alkalmatlan nonverbális hanghatások visszaadására. Ilyen módon a jelnyelvi tolmács hasznos eszköz lehet hírolvasás vagy egy beszéd megismertetésénél, de alkalmatlan például egy játékfilmben vagy egy képes riportban foglalt információ átadására. A jelnyelv használatának másik jelentős korlátja, hogy azt a célcsoporton belül sem beszéli mindenki. Míg – legalábbis a nyugati világban – az olvasni tudók aránya a siketek és nagyothallók körében is közelíti a 100%-ot, addig a jelnyelvet ennél jóval kevesebben értik, illetve tudják aktívan használni. A jelnyelvet beszélők arányáról mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban csak elvétve találni utalásokat. Steward 1 [Steward, 1988] a ’80-as évek végén nagyjából félmillióra tette az amerikai jelnyelvet (ASL) aktívan használók arányát, ami hozzávetőlegesen mintegy 50%-os elterjedtséget jelentett. Kutatásunkban ennél lényegesen magasabb arányokkal találkoztunk, az itt megkérdezett siketek mintegy 83%-a aktív használója a jelnyelvnek. Természetesen a két adat több szempontból sem összehasonlítható, lévén más ország, más nyelvi rendszerére vonatkozó információkról van szó, ráadásul mintánkban az intézményesült érdekvédelmi szervekkel és ellátó intézményekkel valamilyen kapcsolatot fenntartó siketek kerültek be, ahol vélhetően magasabb a jelnyelvet beszélők aránya, mint a rendszerből kiesőknél. Mindazonáltal e kutatás eredménye is azt mutatja, hogy a jelnyelv aktív ismerete még a siketek körében sem teljes körű, a nagyothallók körében kifejezetten ritka. A résztvevő siketek mintegy 17%-a, a nagyothallóknak viszont a túlnyomó többsége, 87%-a nem aktív használója a jelelésnek, ilyen módon számukra a tolmács megjelenítése nem jelent igazi akadálymentesítést.
1
David A. Stewart and C. Tane Akamatsu (1988) The Coming of Age of American Sign Language Anthropology & Education Quarterly, Vol. 19, No. 3 (Sep., 1988), pp. 235-252
3
Jelnyelvi kompetenciák megoszlása a mintában résztvevő siketek és nagyothallók körében
Siket
83
Nagyothalló
13
0%
24
10%
20%
Aktív használó
5
24
30%
40%
Passzívan érti
50%
10
2
N=38
39
60%
Néhány jelet ért
70%
80%
N=42
90%
100%
Egyáltalán nem érti
Feliratok A jelnyelvi tolmáccsal ellentétben a feliratok a nyugati világban elvileg a célcsoport majd’ minden tagja számára elérhetők és befogadhatók, alkalmas a párbeszédek, illetve bizonyos mértékben a nonverbális ingerek valamilyen szinten történő visszaadására (például jelezheti, ha egy filmrészletben csörög a telefon, vagy ha egy robbanás hallatszik). Tekintve, hogy a jelnyelvi tolmács a műsorok akadálymentesítésében csak nagyon korlátozott körben alkalmazható, illetve a hallássérültek egy jelentős – jelnyelvet nem ismerő – csoportja számára nem is jelent valós segítséget, a műsorok akadálymentesítésének jelenlegi legfontosabb eszköze a műsorok feliratokkal való ellátása. E kérdéskört illetően azonban megkerülhetetlen a szövegértés képességének kérdése, hiszen az olvasási és szövegértési kvalitások alapvetően határozzák meg ezen eszköz használhatóságát, különösen, hogy a célcsoport e területen is komoly kihívásokkal néz szembe. Egyéb eszközök Wehrmeyer 2 [Wehrmeyer 2013] e két fő eszközön kívül megjelöl további néhány megértést segítő csatornát, mint a szájról olvasás, vagy a nem-siketek számára készült szöveges információk, azonban e megértést segítő tényezők legfeljebb kiegészítő információkkal szolgálhatnak a műsorban megjelenő üzenet megértéséhez, és nem kifejezetten segítő eszközök. Steward [Steward, 1988] vizsgálatai alapján például az angol nyelvben csupán a szavak mintegy 30%-át lehet pusztán szájról olvasással azonosítani. Wehrmeyer megemlíti még a hangot szöveggé alakító szoftverek lehetséges szerepét, ezek hatékony működésének technikai feltételei azonban jelenleg még nem adottak, így – bár potenciálisan fontos segítséget jelenthetnek, aktuálisan még nem jelennek meg a hallássérülteket segítő eszköztárban.
2
Jennifer Wehrmeyer: Eye-tracking Deaf and hearing viewing of sign language interpreted news broadcasts (2013) Journal of Eye Movement Research 7(1):3, 1-16
4
Hallási képességek és a figyelmi struktúra alakulása feliratos segítség és jelnyelvi tolmács megjelenése esetén Feliratos segítség A kutatás során megvizsgáltuk, hogy a három célcsoport tagjainak figyelme hogyan oszlik meg a képi tartalom illetve a segítségek között. A kutatás során egy nagyjából másfél perces részt játszottunk le a válaszadóknak a Büszkeség és balítélet című szinkronizált filmből.
Halló Siket
A siketek és hallók figyelmi struktúrájában mutatkozó különbség rendkívül látványosan nyilvánult meg. Míg a hallók figyelme megoszlott a szöveges és a képi tartalom között, addig a siket és nagyothalló nézők csak pillanatokig néztek fel a szöveg olvasásából.
Képi és szöveges tartalomra irányuló figyelem megoszlása Siketek
24
76
Nagyothallók
26
74
Hallók
57
0%
10%
20%
43
30%
40%
Képi tartalom
50% Felirat
60%
70%
80%
90%
100%
N=91
5
Az adott filmrészlet során mind a siketek, mind a nagyothallók a teljes idő alig negyedét töltötték a képi elemek nézésével, beleértve azt az időt is, amikor egyáltalán nem jelent meg szöveg. Érdekes továbbá, hogy – noha a hallók a film nézése közben a hangot is hallhatták, átlagosan a teljes idő 43%-ában mégis a feliratokat nézték. A felirat tehát egy olyan erős ingernek bizonyult, amely adott esetben a képi vizuális üzenethez képest is erősebb jelként funkcionált azok számára is, akiknek ugyanaz az információ hang formájában is megjelent. Ha tehát azt látjuk, hogy a szöveg mindhárom célcsoport számára kifejezetten erős inger, érdemes megnéznünk, hogy a felirat hogyan befolyásolja a jelenet megértését.
Filmrészletből visszaidézett elemek gyakorisága az átlaghoz viszonyítva 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0
Halló
Nagyothalló Felirat nélkül
Felirattal
Siket
N=181
Érdekes, hogy bár a hallók is jelentős időt töltöttek a szöveg olvasásával, számukra a felirat semmilyen érdemi előnyt nem jelentett az üzenetek megértésében és visszaidézésében, a felirat nélküli filmrészletet nézőkhöz képest. A helyzet a nagyothallók esetében már jelentősen megváltozott. Bár e csoport a feliratokkal együtt sem tudta a hallókhoz hasonló mértékben megérteni és visszaidézni a jelenetben történteket, azonban így is több mint kétszer annyi információt tudtak visszaidézni, mint a szöveg nélküli verziót látó csoport, ilyen módon már esetükben is a felirat volt a megértést segítő elsődleges inger. A kontraszt a siketek esetében még élesebb, a felirat nélkül lényegében lehetetlen az események megértése. Más kérdés, hogy náluk a szöveggel ellátott filmrészlet befogadása is nehezebbnek bizonyult, mint a másik két csoportnál, azonban e kérdéskör alapvetően az olvasási és szövegértési kompetenciákkal áll összefüggésben, mely kérdéskörre a későbbiekben térünk ki.
6
Jelnyelvi tolmács Míg a felirat mind a nagyothallók, mind a siketek számára elsődleges információforrásnak bizonyult, addig a jelnyelvi tolmács hatása lényegesen kevésbé tűnik egyértelműen pozitívnak. A kutatás során a vizsgálati alanyok számára egyszerre jelent meg a jelnyelvi tolmács és a szöveges segítség. Halló
Nagyothalló
Siket
A nagyothallók túlnyomó többsége, illetve a hallók a jelnyelv ismeretének hiányában értelemszerűen nem profitálhattak a jelnyelvi tolmács megjelenéséből, noha a mozgó alak rövid ideig odavonzotta a figyelmüket. Annál inkább érdekes, hogy noha a siketek 83%-a a jelnyelv aktív használója, ennek ellenére alig 21%-uk volt az, aki a másfél perces bejátszás legalább 10%-ában figyelte a jeltolmácsot, tehát valószínűsíthető, hogy a műsor valamely szakaszában információszerzésre használta ezt a lehetőséget.
7
Siket és nagyothalló válaszadók véleménye a jeltolmács és szöveges segítség egyszerre történő megjelenítéséről (%)
Siket
Nagyothalló
nagyon zavaró
21%
16%
inkább zavaró
17%
21%
12%
31%
34%
nem is zavar, de nem is segít
19%
16%
inkább segít
sokat segít
13%
N=80
A fentiekkel összhangban szintén nem egyértelműek a jelnyelvi tolmács megjelenésével kapcsolatos vélemények. Míg a siketek fele úgy nyilatkozott, hogy segítséget jelent számára a jeltolmács megjelenítése, addig 38%-ukat kifejezetten zavarta. Hallássérültek és siketek olvasási és szövegértési képességei Csányi Yvonne 3 [Csányi 2007] hazai kutatásai rámutattak arra, hogy a siket gyermekek olvasási képességeik tekintetében jellemzően 6-7 éves lemaradásban vannak a halló társaikhoz képest, de hasonló, a siketek szövegértési képességek tekintetében mutatkozó jelentős hátrányáról számoltak be más kutatások is, mint például Hernandez 4 [Hernandez 2005] spanyol ajkú, vagy Wauters 5 [Wauters 2006] holland siketek körében folytatott vizsgálatai. Ez utóbbi eredményei szerint a 7 és 20 év közötti siket gyerekek csak mintegy négy százaléka éri el a korosztályának megfelelő halló népesség szövegértési képességeinek átlagát. A gond azonban túlmutat a lemaradás egyszerű problematikáján. Csányi empirikus vizsgálatai is megállapítják, hogy a siketek és nagyothallók nem csak késve jutnak el a szövegértés adott szintjére, de sokak esetében kifejezetten stagnáló állapot következik be, „nem jutnak el a strukturális olvasás fokára, s ez a lemaradás tartós, alig vagy nem változik a későbbi években sem” [Csányi 2007]. E meglátás összecseng Coppens 6 [Coppens 2013] későbbi kutatásaival is, amely részletesen modellezi a siket és nagyothalló fiatalok szövegértési feladatokban mutatkozó hátrányát, és megállapítja, hogy míg a siketek az írás dekódolását illetően nem teljesítenek jelentősen rosszabbul, mint a halló társaik, addig a szövegértés komplexebb szintjeinél a komplexitás fokával arányosan nő a hátrányuk.
3
Csányi Yvonne: Nagyothalló tanulók szövegértése (2007) Gyógypedagógiai Szemle 35.:(2.) pp. 81-90.
4
Monreal, S.T., Hernandez, R.S. (2005.): Reading Levels of Spanish Deaf Students. American Annals of the Deaf 4. 379.-387.
5 Wauters L. N., van Bon W. H. J., Tellings A. E. J. M (2006). Reading comprehension of Dutch deaf children. Reading and Writing: An Interdisciplinary Journal, 19, 49–76. 6
Karien M. Coppens, Agnes Tellings, Robert Schreuder and Ludo Verhoeven: Developing a Structural Model of Reading: The Role of Hearing Status in Reading Development Over Time (2013) Journal of deaf Studies and Deaf Education http://jdsde.oxfordjournals.org/content/early/2013/05/17/deafed.ent024.full.pdf+html
8
Kutatásunk szempontjából e megállapítások azért alapvető fontosságúak, mivel ez azt is jelenti, hogy az audiovizuális műsorok akadálymentesítésére használt legfontosabb eszköz, a szöveg feliratozása egy olyan megoldást jelent, amit a célcsoport tagjai jellemzően sokkal nehezebben tudnak használni, mint a halló társaik. Kutatásunkban nem foglalkozunk a fentiekhez hasonló mélységben a szövegértés struktúrájával. A szövegértést, mint egyes audiovizuális tartalmak és a segítő eszközök által közvetített információk befogadását meghatározó magyarázó változót kezeltük. A szövegértési képességek mérésére egy egyszerűesített szövegértési tesztet végeztettünk a kutatásban résztvevő alanyokkal. Ennek során három, hozzávetőlegesen 500-500 karakterből álló szöveg elolvasását kértük tőlük. A szöveg elolvasására egy perc állt rendelkezésre, majd az ismételt olvasásra újabb egy perc. Ezt követően szövegenként 4-4, a szövegben található információk alapján megválaszolható kérdést tettünk fel a számukra.
Válaszadók szövegértési eredményei
átlagtól való szórásnyi eltérés
1,50 1,00 0,50 0,00
8 általános
Középfokú
Felsőfokú
Összesen
-0,50 -1,00 -1,50 Hallók
Nagyothalló
Siket
N=181
A kutatás során alkalmazott egyszerűsített szövegértési teszt eredményei visszaigazolták azokat az eredményeket, amelyek azt mutatták ki, hogy a halláskárosultak jellemzően rosszabb szövegértési kvalitásokkal rendelkeznek, mint a hallók, és a szövegértési képességek romlása rendre együttállást mutat a hallásromlás mértékével. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez alól a tendencia alól kivételt jelentettek a felsőfokú végzettségűek, ahol a siketek szövegértési képességei rendre nem csak elérték, de meg is haladták a hallók eredményeit. Szövegértési képességek és olvasási struktúra A szövegértés és a szövegolvasás struktúrája közötti kapcsolattal számos korábbi vizsgálat foglalkozott. Az ilyen kutatások egyik iránya kifejezetten klinikai jellegű megközelítés, így például azon elemzések, amelyek részben a szakkadikus szemmozgás kontrolljának defektusaival magyarázzák a diszlexia megjelenését [Ghassemi, Kapoula 2013] 7 [Jones et al.] 8.
7
Elham Ghassemi, Zoï Kapoula (2013): Is poor coordination of saccades in dyslexics a consequence of reading difficulties? A study case Journal of Eye Movement Research 6(1): 5, 1-11
9
A szövegértés és szemmozgás kapcsolatának vizsgálata azonban a klinikai alkalmazásnál jóval szélesebb körben használható tapasztalatokat is nyújt. Keith Rayner [Rayner] 9 rámutatott, hogy a szöveg olvasásakor nem kizárólag az éppen fókuszban lévő szöveget észleljük, hanem jellemzően egy mozgó ablakot. Ezen észlelési ablak kiterjedése Rayner szerint vertikálisan nem nyúlik túl az adott szövegsoron, vízszintesen viszont aszimmetrikus, balra jellemzően 4, jobbra pedig 11 karakter terjedelmű. Későbbi kutatások rámutattak, hogy – bár Rayner az észlelési ablak jelentését jól írta le - annak terjedelme nem állandó, és szoros összefüggésben áll a vizsgálati alany szövegértési képességeivel. A jobb olvasási és szövegértési képesség jellemzően nagyobb észlelési ablakot jelent, ami alapvetően befolyásolja a szöveg „letapogatási” struktúráját, hiszen a nagyobb észlelési ablak lehetővé teszi a szöveg észlelését ritkább szakkadikus mozgásokkal. A kutatás során alkalmazott szemkamerás módszerrel igyekeztük megvizsgálni a válaszadók szövegolvasási stratégiáit, „letapogatási” struktúráit, és kísérletet tettünk e stratégiák tipizálására. A szövegértési képességek jelentős együttállást mutatnak az olvasás jellemző struktúrájával. Bár az egyéni olvasási stratégiák jelentős eltérést mutatnak, általánosságban elmondható, hogy a gyengébb szövegértési eredményeket produkáló vizsgálati alanyok jellemzően más struktúrában olvasnak, mint a hatékonyan olvasó, jó szövegértési képességekkel rendelkezők. Míg a jó szövegértési eredményeket mutató válaszadók egymástól jelentősen eltérő, egyéni olvasási stratégiákat alkalmaztak, a gyengébb olvasási képességekkel rendelkezők esetében a metodika néhány visszatérő, jól azonosítható megoldásra szűkült. Mechanikus olvasási stratégia során a gyengébb szövegértési kvalitásokkal rendelkező olvasó nagyjából azonos ütemben, jellemzően viszonylag gyorsan, folyamatosan „olvassa végig a szöveget”. E stratégia jellemzője, hogy szinte egyáltalán nem jellemzőek rá a regresszív szakkádok (egyszerűbben – a visszaolvasás), az olvasási sebesség állandó. Noha ez a stratégia első ránézésre strukturált módszernek tűnik, paradox módon azonban éppen ez a stratégia az, ami a legrosszabb szövegértési eredményekkel párosult. A jelenség egyszerűen annak köszönhető, hogy az ilyen letapogatás során csak a szöveg mechanikus, morphológiai „feldolgozása” történik meg, és nem történik dekódolás, a vizsgálati alany igazából kísérletet sem tesz a szöveg értelmezésére. A mechanikus stratégia tehát jobbára csak „imitálja” az olvasást, és jellemzően igen hamar átalakul egy, a teljes szövegbe bele-belekapó strukturálatlan olvasásba, ami jelentős részben annak jele, hogy a megkérdezett „feladja” a szöveg befogadására irányuló kísérletet. A harmadik jellemző stratégia – amely a gyengébb szövegértési képességűek esetében jellemző, egy viszonylag lassú, a szöveget végig „letapogató”, egy nehezebb szöveghez többször is visszatérő olvasási forma. Mindazonáltal elmondható, hogy a három megfigyelt viselkedésből kizárólag ez utóbbi az, amely során a gyengébb szövegértési képességűek érdemi információkat tudtak szerezni. Megvizsgáltuk, hogy a célcsoportok különböző szövegértési képességű tagjai milyen gyakran olvasnak vissza a szövegben. Ezek alapján a letapogatási stratégia alakulását a siketek és nagyothallók esetében is leginkább a szövegértési kvalitás határozza meg, azonban általánosságban elmondható, hogy azonos szövegértési képesség mellett is több regresszív
8
Manon W. Jones, Mateo Obregón, M. Louise Kelly, Holly P. Branigan, (2008): Elucidating the component processes involved in dyslexic and non-dyslexic reading fluency: An eye-tracking study, Cognition, Volume 109, Issue 3, Pages 389-407 9 Rayner,Keith (193)? Eye Movements in Reading: Recent Developments Current Directions in Psychological Science, Vol. 2, No. 3, pp. 81-85
10
szakkádot figyelhetünk meg, azaz többször futnak vissza a szövegben, mint a halló vizsgálati alanyok.
Regresszív szakkádok előfordulása a szövegolvasás során 1,6
szakkádok előfordulása (index)
1,5 1,4 1,3 1,2 Halló
1,1
Nagyothalló
1
Siketek
0,9 0,8 0,7 0,6 0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
Szövegértési score
11
12
N=181
Feliratok minőségének hatása a felhasználói élményre Míg a feliratokban rejlő információ befogadásának egyik jelentős és meghatározó faktora a néző olvasási, szövegértési képessége, a szöveg olvashatósága, érthetősége jelentős részben a felirat minőségén is múlik. E minőségi szempontok alapvetően négy dimenzióba sorolhatók: • • • •
megjelenő feliratok mennyisége és sebessége, olvashatóság: betűtípus, háttér, tagolás, elhelyezkedés, vizuális és audio tartalom és a szöveg viszonya (esetleges csúszások, elírások, verbatim vagy más jellegű feliratok), esetleges kiegészítő információk.
Ezeken belül a felirat háttere, tagolása, illetve betűtípusa általános tipográfiai kérdés, alapvetően nem függ a halláskárosodás mértékétől azon túl, hogy egy olvashatatlan szöveg bár a hallók számára sem olvasható, de a siketek számára sokkal nagyobb hátrányt jelent. Mivel azonban e kérdésben nem lehet a siketekre vonatkozó speciális megállapítást tenni, illetve a lehetséges elrendezések és betűtípusok száma potenciálisan végtelen, jelen munkában e kérdés részletes tárgyalására nem vállalkoznánk. Szintén viszonylag egyszerű kérdés a különböző kiegészítő információk – nonverbális audio ingerek jelzése –, amelyek egyértelműen segíthetik a megértést. Annál érdekesebb kérdés az egyszerre megjelenő feliratok mennyiségének és sebességének kérdése, ahol látszólag két ellentmondó modell is létezik az optimális feliratozás meghatározására.
11
Egyszerre megjelenő feliratok mennyisége és sebessége A feliratok megjelenésének sebességét alapvetően a filmekben elhangzó információ mennyisége adja meg. Noha általánosságban elmondható, hogy a lassabban megjelenő kevesebb tartalom könnyebben olvasható, a gyakorlatban az időegység alatt átadandó információ mennyisége adott. Ebből következően a feliratozás két gyakorlatot követhet. Vagy gyorsabban váltakozó, rövidebb (egysoros) szövegekre bontja a feliratot, vagy több sorban nagyobb egységeket jelenít meg. Elméleti megközelítésben mindkét alternatívának lehet a vizuális percepció működésére vonatkozó alapja. Az egysoros megjelenítés mellett szólhat a gyorsolvasási technikák során hasznosított megfigyelés, miszerint a szemmozgás és különösen a vertikális irányú szemmozgás lassítja az olvasást, ilyen módon az egysoros, vagy még inkább a futószöveges megoldás gyorsabb olvasást tesz lehetővé. Másik oldalról viszont – mint azt már korábban kifejtettük, különösen a gyengébb olvasási képességűek esetében nagyon gyakori egy-egy szöveg ismételt elolvasása, ami értelemszerűen csak egy lassabban váltakozó, egyszerre hosszabb szöveget is megjelenítő textusnál lehetséges. Az elemzés egyik fontos célja volt annak meghatározása, hogy e két elméleti megfontolás közül az empirikus tapasztalat melyik megközelítést támasztja alá. Ennek tesztelésére egy rövid hírblokkot két véletlenszerűen kiválasztott tesztcsoport számára különböző feliratozással vetítettünk le, és megmértük, hogy mely változatokra emlékeznek vissza. A vizsgálat egyértelműen megmutatta, hogy míg a hallók és nagyothallók körében a két verzió nagyjából hasonló visszaidézést mutatott, addig a siketek esetében egyértelműen a több soros feliratozás bizonyult hasznosabbnak.
Visszaidézett elemek száma egy és több soros feliratok esetében 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 Halló
Nagyothalló Egy soros
Siket
Több soros
A mért eredményt visszaigazolták a feliratokról alkotott vélemények is, a siketek több mint háromnegyede sokkal jobbnak tartotta a több soros feliratozást, mint az egysorosat.
12
Felirat-típusok összehasonlítása 80
A 2-3 soros feliratot sokkal könnyebb követni
Az 1 soros feliratot sokkal könnyebb követni
70 60 50 40 30 20 10 0 1
2
3 Halló
4
Nagyothalló
5
Siket
Lehetséges tehát, hogy egy amúgy is jól olvasó ember az egysoros – vagy éppen a futó feliratok segítségével gyorsabban tud olvasni, azonban a műsor feliratozása során ilyen szintű olvasási sebességre nincsen szükség. A másik oldalon viszont a gyengébb olvasási készségekkel bírók számára egyértelműen a több soros megoldás a kedvezőbb. Szöveg minősége (hibák, elcsúszás) Az elemzés során megvizsgáltuk, hogy a feliratozásban előforduló egyes hibák milyen hatással vannak a befogadásra. Három értelemzavaró elgépelés visszaidézésére kérdeztünk rá. Ezek alapján, noha a siketek esetében valamivel nagyobb volt az adott információt visszaidézni nem vagy hibásan tudók aránya, ez esetükben sem volt kritikus probléma, a nézők a szövegben előforduló néhány elgépelést egy egyébként megértett szöveg esetében korrigálni tudták.
Elgépelt feliratozású elemek visszaidézése - az átlagos visszaidézési arányhoz képest Siket
78
Nagyothalló
11
89
Halló
10
97
0
10
20
30
40
Helyes visszaidézés
50
1
60
70
80
90
100
Hibás visszaidézés
13
Sokkal lényegesebb probléma a feliratok elcsúszása, ami a kutatás eredményeinek tükrében kifejezetten akadályozza a megértést. Rövid, fél-egy perces helyzetkomikumokra épülő vígjátékot vetítettünk le a nézőknek, és arra voltunk kíváncsiak, hogy az elcsúszott felirat mellett mekkora arányban értik meg a poént.
Jelenet megértése elcsúszott szövegek esetén Siket
93
Nagyothalló
5 2
89
Halló
7
57
0%
10%
20%
30%
32
40%
Egyiket sem
50% Egyet
60%
70%
4
11
80%
90%
100%
Mindkettőt
Az eredmények tekintetében elmondható, hogy az elcsúszott feliratok a siketek és a nagyothallók számára gyakorlatilag érthetetlenné tették a jeleneteket, a siketek 93%-a, a nagyothallók 89%-a egyik jelenet esetében sem tudta értelmezni a csattanót. Külön érdekes, hogy a hallók, akik átirat nélkül mintegy 54%-ban mindkét csattanót megértették, az elcsúszott szövegnél csak 11%-ban voltak képesek azonosítani mindkét poént, 57%-uk pedig egyik jelenet értelmezését sem tudta elvégezni. Konklúzió Az eredmények a hibás szövegek befogadást korlátozó hatására mutattak rá. Míg az átiratok tipográfiája, elrendezése vagy az esetleges értelemzavaró elgépelések kimutatható hatást gyakorolnak a befogadására, addig a rossz időzítésű feliratok a többség számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a dekódolást, sok esetben még akkor is, ha halló válaszadók hanggal együtt tekintették meg a részletet. Ilyen módon tehát a rosszul időzített feliratozás kizárttá teszi az üzenetek értelmezését. A párbeszédek megértése is elsődlegesen a szöveg és az audiovizuális inger egyidejűségén múlik. Ilyen módon a monogramoknak, bár jelenthetnek segítséget a szöveg megértésében, nincs döntő szerepük a párbeszéd értelmezésében. A kutatás során egyértelmű választ adtunk arra a kérdésre is, hogy a több soros feliratozás hogyan befolyásolja a befogadást, és szemben a kezdeti feltételezéssel, amely szerint inkább az egysoros, egyszerre kevesebb információt tartalmazó megoldás a célravezető, rámutattunk arra, hogy a jellemzően gyengébb szövegértési és olvasási kompetenciákkal rendelkező siketek esetében jobban működik egyszerre több szöveg megjelenítése lassabb váltásokkal. Ehhez kapcsolódóan megvizsgáltuk az esetleges plusz feliratok hatását is. Tekintve azonban, hogy a nagyothallókat és különösen a siketeket a műsorok vetítése közben eleve túlnyomó részben a szövegek olvasása köti le, míg a képi elemeket jellemzően csak két felirat közti szünetben vagy periférikusan nézik, az itt megjelenő grafikai és szöveges elemek hatása elhanyagolható. Másrészről 14
a képernyő alján futó csíkok jellemzően éppen a feliratok helyén futnak, így teletext esetén szinte egyáltalán nem láthatóak, égetett felirat esetén pedig mindkét szöveget olvashatatlanná teszik. Az égetett és teletext felirat közötti különbség a jelen kutatás során nem jelentett mérhető különbséget a szöveg értelmezhetőségében, másrészről viszont vélemények szintjén a siketek alapvetően a fekete hátterű teletextes feliratot preferálták, mivel annak olvashatósága állandó, míg az égetett felirat láthatósága a háttér függvényében változhat. A kutatás megmutatta, hogy a jelnyelvi tolmács és a felirat egyszerre történő megjelenítésekor azok számára is dominánsan az átiratok jelzik az elsődleges tájékozódási pontot, akik értik és aktívan használják is a jelnyelvet.
15
