A SfPOS CSALADN~V KIALAKULASA~ Sipos Ferenc
l . Sípok Hogy mi a síp, általánosan meg lehet határozni. Csőszerű eszköz, amelyben a mozgó légoszlop a cső méretének megfelelő magasságú hangot hoz létre ; különösen jeladásra használatos ilyen eszköz, amelyet belefújt levegő vagy gőz beáramlása szólaltat meg."1 Am Bakféle konkrét síp létezik : Az őskőkor embere huszonöt-ötvenEZer évvel ezelőtt madarak és emlősök csontjaiból fabrikált sípokat. Ilyen sípokkal több kontinens is büszkélkedhet! Európai lelelek : Aurignac és Charente vidéke (Franciaország), valámint IstállósTcő (Magyarország) . Az első sípok varázseszközök voltak : gyógyításra, szerelmi bűvölésre, valamint a termékenységi és megújulási ceremóniáknál használták őket. A későbbi leletek már igazi hangszerekkel is megismertetnek bennünket : A bronzkorból bronz pánsíp (Kassa vidéke) és kettős sípos bronzszobor (Százhalombatta) került elő. A római kori sírköveken és szarkofágokon gyakoriak a sípábrázolások : a Dunapentelén (Intercisa) talált egyik dom borművön lant- és sípszóra táncolókat látni. Az avar korból több kettős csontsíp maradt ránk, közülük legismertebb a jánoshidai a A kárpát-medencei örökség felsorolása után ideje megtudnunk, hogy vajon a magyarok milyen sípokat ismertek. Sáp szavunk török eredet ű.4 Eleink a VI-IX . század folyamán éltek együtt török népcsoportokkal a délorosz sztyeppen.5 Hogy az ekkor megismert síp miből készült, milyen formájú lehetett, s mire használták, nem tudjuk .
* Szerzőnk a HBMLÉ . XVIIL . kötetében Sipos Sándor Az iskoláztatás helyzete a XVIII-XIX, századi debreceni Sipos családban" című dolgozatához kapcsolódva attekintést nyújt a Sipos név hazai és külföldi kutatásáról . 1 A magyar nyelv értelmező szótára . V. köt Budapest, 1987. 1209. o. 2 Darvas Gábor : A totem-zenétől a hegedűversenyig (A zene története 1700-ig) . Budapest, 197? 22-23. o. ; Magyarország zenetörténete I. Szerkesztő Rajeczky Benjamin . (A továbbiakban : Zenetörténet L)Budapest, 1988. 58. o. 3 Zolnay Llászló: A magyar muzsika régi századaiból . Budapest, 1977. 22. o. ; Zenetörténet L, 1988. 59. o, 4 Vámbért' .4rmin : Magyar és török-tatár szóegyezések. Nyelvtudományi Közlemények VIII. 172. o. ; Budenz József : Jelentés Vámbért' A. magyar-török szóegyezéseiről. Uo. X. 129 . o. - újabb vélemény szerint Ugor egyeztetése, illető leg török származtatása nem valószínű." A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. III . köt . Budapest, 1976, 545, o. 5 Magyarország története. Főszerkesztő Székely György. Szerkeszt ő Bartha Antal, I. köt. (A továbbiakban : Magyarország története L) Budapest, 1984. 498. o. 173
A régészeti leletek két magyar sípfajtával ismertétnek meg bennünket : az emberfejes sámánsíp Tatán került elő, a IX-X . században készült,° gyógyításra, varázslásra használták ; voltak az avarokéhoz hasonló madárcsáli sípjaink is - XL, XIII . századi példányait Zolnay László találta meg' A síp egy újabb fajtájáról Anonymus szól . Az 1200-as évek elején keletkezett leírása honfoglalás korát idézi : Amikor Arpád vezér bevonult Obudára, nagy lakomákat tartottak Attila király palotájában . "Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt ."s Itt már a síp a szórakoztatás egyik eszköze, a mulatság fényét hivatott emelni. Ha el akarunk igazodni a sokféle konkrét síp között, először ajánlatos elkészítésük célját firtatnunk. A csőszerű eszközből különféle hangok jöhettek elő : élesek, messze hallatszók ; lágyak, emberi fülnek kellemesek ; madárcsicsergést utánzók. A hangok széles skálája sokoldalú alkalmazást tett lehetővé. Használhatóak sípot jeladásra, gyógyításra, szórakoztatásra, fújhattak tánczenét, csalogathattak madarakat. Mindre láttunk példát, csak a jeladásra nem! Pedig ea a síp lényege! A meghatározás is ezt emeli ki : ". . . Italönösen jeladásra használatos ilyen eszköz . . . " A VI-IX. század folyamán a délorosz sztyeppen a magyarság nemcsak együtt élt török népcsoportokkal, hanem politikai fennhatóságuk alá is került! És velünk szemben a török népek mind a fegyverzet, mind a hadviselési fortélyok ismeretében fölényben voltak!' Joggal feltételezhető tehát, hogy ő k ismertettek meg bennünket a jeladásra szolgáló harci síppal (A madárcsati síp, a pásztortársadalmak kedvelt hangszere ugyanis Közép-Ázsiában, Kelet-Európában közismert volt - ezt már ekkor ismernünk kellett!). E hangszer lényege, hogy hangja messze elérjen, a csatazajban is jól hallható legyen . Hosszú, alul öblösödő lehetett, mint a későbbi tárogatók ; talán fából készült. Funkcióját tekintve a kürthöz, trombitához hasonlítható : jelére gyülekeztek, rohamra indultak, visszavonultak ő seink, s talán a tábori élet irányításában (ébresztő, takarodó, ebéd, riadó) is volt szerepe . A könnyűlovasság visszaszorultával e fegyevernem jellegzetes hangszere is lassan eltűnt, 1809-ben már unikumnak számított, szerepét a trombita és a kürt vette át. Ez hát .az a bizonyos fajta síp, amit kerestünk! Létére 1797-ben Vályi K. András névtelenül megjelentetett röpirátának címével utalt : Tárogató-síp, a' vagy olly hajdani magyar nemzeti musikának neme, melly által a' régi magyarok táborozások idején egymást a' tsata mezvre összve-hívták. Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története című munkája a Tudományos Gyűjtemény 1828 ., 1829 ., 1830. és 1832 . évi köteteiben jelent meg; a Magyar Muzsika Története címtit rész az 1829. évi II. és III. kötetben kapott helyet. Az alábbiakban az 1984-es, kötetbe gyűjtött kiadásból idézünk : 6 Zolnay i . m., 1977 . 49 ., 51 . o. 7 Uo . 29 . o. 8 P, mester ; A magyarok cselekedeteiről. In . : A magyar középkor irodalma, Magyar Remekírók. Budapest, 1984 . 52 . o. 9 Magyarország története L, 1984 . 498. o.
17 4
A magyaroknak tábori muzsikája úgy látszik eleintén a régi vándor nemzetek szokása szerént csak kürtölésből és s£polásból állott ." Napkeleti régi szokás volt az is, hogy a hadi sereg osztályai elő tt egyes Tárogató síposok fújták a nemzeti nótákat s avval tüzelték, heviték a Magyar vért. Illye~a sípost lehetett még látni s hallani az 1790-i Orszázgyü lésen, a vett tudósítások szerént, Szabolcs vármegye bandériuma elő tt." A nagy Törö}c muzsika csak nemrégen hatatott be a szokott sípolás helyébe. - 1799-ben a Magyar tábornak dobosai, sípossai s trombitásai 756, személyből állának." "A TárogatÜ, Török vagy Rákóczi-síp, régi magyar nemzeti eszköz, meny mind polgári, mind tábori életre a két hazában egyaránt használtatott. Hasonlított a Clarinetthez, de igen lármás, visító volt. E lehetett ama Tibia, menyet B$I Mátyás Calan. Att. C. 24. sub g. a magyarok régi kel-~ vett eszközének nevet. Említi a tibiát Cuspinianus is : De Congressu Maximil. § . 4. sat." Hogy a régi Magyar Nemesek Tárogató-síp (Kriegsflöte) által szóllítattak fel a közönséges személyes felkelésre, bizonyítja Píringer (Ung.
Banderien . II. Th. 388. Bl .) ."lo Mátray Gábor másik tanulmánya - címe : A magyar zene és a magyar cigányok zenéje - 1854-ben jelent meg először. Most .is az 1984-es, kötetbe gyűjtött kiadásból idézünk :
"A magyarok sajátos első hangszerei voltak : a pásztorsíp, pásztorkürt, duda és tárogató ." "A tárogató-síp sokban hasonlított a mostani oboéhoz. Éles és messzire elható hangú volt s egyike lehetett a legrégibb magyar hangszereknek . Allitólag régente a magyar hadsereg egybegyűjtése, táborozása s díszme netek alkalmával fúvatott . - Egyes csapatok élén még az 1809-ben fölkelt nemesek seregében is használtatott. Itt-ott még csak egyes példány látható magánkezeknél. Folyó évi októberben egy ily példány a magyar . nemzeti múzeumnak is ajándékoztatott."'i A Mátray Gábor által elmondottakat fontos mozzanattal egészíti ki Falvy Zoltán : "a tárogató . . . mind a XIX, században, mind a XX. században több változáson ment át. A hangszer formája és jellege a XIX. század hazafias, lelkes kuruc reneszánszában teljesen megváltozott : az erős hangú (kettős nyelvsíp) katonai hangszerből érzelmes hangú klarinét lett:"~
2. Síposok Látszólag könnyű a helyzetünk : síposok azok, akik megszólaltatják a sípot. De tekinthetjük-e síposnak az istállóskői barlang síptulajdonosát?! Aligha . Neki mágikus, vadászati varázslathoz kellett ez az eszköz ! 6 va rázsló volt. És az avarkori lovasok?! Madárcsati sípjaik arról árulkodnak, hogy ők vadászok, pontosabban madarászok lehettek . A IX-X . századi emberfejes sípot sámánok használták. A sámánok, táltosok az égiekkel tartották a kapcsolatot, lóáldozatot mutattak be, a 10 Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások . Budapest, 1984. 131., 132., 142., 181. o, 11 Uo. 305., 306-307 . o. 12 Falvy Zoltán : A magyar zene története, Budapest, 1987. 85. o.
175
főistentől tudakolták, mi a teendő. Dobot verve, vadul tombolva merültek révületbe. A dob segítségével jósoltak is." Ez volt a főeszközük, ez volt a főfoglalkozásuk. "Másodállásban" viszont gyógyítottak is, erről árulkodik a sámánsíp . Szó, ami szó, a sámánok se voltak síposok! VI-IX. századi őseinknél sípos foglalkozásúaknak azokat tekintették, akik egy bizonyos munkakör ellátásához használtak egy bizonyos fajta sípot. A síposok katonák voltak - a harci sípon fújt jelekkel közvetítették a parancsot a l~üzdő egységekhez . A pusztai lovasnépek, így a magyarok harcmódját a kézitusa kerülése jellemezte. Az ellenséget nyílzáporral árasztották el, ám ha soraikat ily módon nem sikerült megbontaniuk, látszólag megfutamodtak - nyilván adott jelre! Maguk után csalták az ellenséget, s ha az alkalmas pillanat elérkezett, lóhátról hátrafelé nyilaztak - nyilván adott jelre! Visszafordultak - nyilván adott jelre! -, megtámadták a megzavarodott ellenséget . S ha a döntést most se sikerült kicsikarniuk, újra megfutamodtak. . . A támadást, meghátrálást addig-addig ismételték, míg fel nem morzsolták ellenfeleiket!~4 E hadmozdulatok lényege a begyakorlottság, ha nem egyszerre mozdul a sereg, az súlyos veszteségeket jelenthet! Oraműpontossággal kellett végrehajtani minden parancsot! Jeladás nélkül ezeket a hadmozdulatokat nem lehet véghez vinni! A jeladás eszköze a harci síp lehetett. E hangszer és a könnyűlovasság egymással elválaszthatatlanul összeforrt . Olyannyira, hogy a Kárpát-medencében megtelepült magyarságtól tanulták meg a környező népek (horvátok, legyelek) a síposmesterséget, tőlünk vették át a "sípos" szót!'S A honfoglalás után fél évszázadig tartotta Európát rettegésben a magyar könnyűlovasság. 955 után a kalandozások megszűnnek . Géxa fejedelem, majd István király európai nemzetté formálta a magyarságot. Megjelenik, s egyre nagyobb teret kap az uralkodó hadseregében a nehézlovasság.'6 Feltételezésem szerint a páncélos lovagokkal együtt jelennek meg a kürtösök, trombitások - a nehézlovasság hadmozdulatait már nem síposok irányítják! Hangszerek, foglalkozások állnak szembe egymással. És a mérleg nyelve lassan a kürtök, trombiták, kürtösök, trombitások oldaPara billen. IV. Béta a tatárjárás után már csak a nehézlovasságban bízik, minden törekvése az, hogy a páncélos lovagok számát gyarapítsa!" A könnyűlovasságot a királyi hadseregben már-már csak a beseny ők és a kunok képviselik! A magyar lcönny űlovasok - a királyi birtokadományozásoknak is ez a következménye ! - egyre inkább átkerülnek a főurak magánhadseregeibe . Korántsem véletlen hát, hogy a királyi trombitásokat immár nagyobb megbecsülés övezi, mint a síposokat. Igen korán a nemesség osztályába emelkednek : 1378-1aan kiváltságlevél emeli ki ő ket minden joghatóság alól, s rendeli a királyi főétekfogó bíráskodása alá. Nemesi testületet alkotnak, fő tiszti rangot kapnak a hadseregben .'e 13 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944 . 384-385 ., 387388. o. 14 Uo. 387-370 . o, 16 Kwe{ezsa István ; Sisak 1Viagyar Nyelv, XXXVIII . 341-344 . o. 18 Kr{stó Gyula : Az Arpád-kor háborúi . Budapest, 1988. 189-190 . o. 1? Uo. 208-209 . o. 18 Zolnay i, m. 1977. 238., 241. o.
A királyi síposokra ilyen megtiszteltetés nem várt, örültek, ha állá-' Bukat meg tudták őrizni! Még viszonylag azok is jól jártak, akik - kiszorulva a királyi hadseregből - magánhadseregekben alkalmazást nyerhettek. Minden bizonnyal tömegesen váltak munkanélkülivé . Ők az egyik napról a másikra tengőd ő vándorzenészek népes táborát szaporították. Mulattatókká váltak (mert sípjaikon szórakoztató zenét, táncnótákat is tudtak játszani!) . De a síposmesterség lényege nem a mulattatás volt! Hahgassuk csak Zolnay Lászlót!'s
"Tábori, hadizenészeinknek, katona-muzsikusainknak elődeit a honfoglakís kori kürtösök, dobosok, majd pedig az ~4rpád-kori királyi szolgálőnépek igricfalvainak lakói között találjuk . Ezek a kondicionáriusok, az igricek, mint láttuk, csoportokban, "bo}crokban" éltek. Helyzetük mind földrajzilag, mind időben is meghatározott : helyhez kötötten, zenészfalvakban éltek, és apáról fiúra szálló csoportos foglalkozásként - szinte iparként - űzték a muzsikálás mesterségét. Szerepüket egyoldalúság lenne csupán a szórakoztatásra korlátozni . Részt vettek ők egyházi szertartásokon is. Hadra kelés idején pedig mint tábori zenészek kísérték a sereget. Árpád-kori regöseinkkel, igriceinkkel kapcsolatban történet-irodalmunknak az a közképzete : ezek a külön falvakba telepített muzsikusole - csakúgy, mint a többi királyi kondicioncírius, ács, kovács, takács, szakács, halász, vadász, madarász - valahogyan a vándorló udvartartásnak zenei szolgálónépe volt. Am -mi tagadás - nagyon valószínűtlen dolog az, hogy - mondjuk, Zala megyében vagy Liptó megyében - azért éljen csupán egy-egy igricfalu : ha netán egy esztendőben egyszer, szentidőben éppen arra vonul, vadászik, vagy ott száll meg a király, hát legyen, aki muzsikáljon neki . Ennek így sehogyan sincs társadalmi funkciója! Az, hogy ezeknek az Árpád-kori igricfalvakban lakó zenészeknek a gyakori - szinte évelő - Árpád-kori háborúkban tábori, katonazenészi szerepe is volt, mint sejtés - divatosabb szóval munkahipotézis -, e dolgozatommal merült fel először . Eszerint az Árpád-házi királyok korának igricifalvaiban elő muzsikusaink nem azt lesték esztendőkön át : mikor téved, avagy vetődik éppen arra a király, hogy elszórakoztassák ő t. Ellenkez őleg: ők a véreskardot lesték, a királyi hadba hívást . Hogy - szinte évről évre - hadra keljenek, s a seregben mint a sereg vezérletéhez kellő kürtösök, dobosok, síposok dolgozzanak. Tradicionális hangszerült a dob, a kürt és a síp. Mivel pedig legrégibb seregeink lovas hadseregek voltak, legrégebbi hadizenészeink is lóháton verték dobjaikat, fútták kürtjeiket, sípjaikat." Györffy György "a különféle szolgálónépek oklevélben előforduló latin és magyarországi helynévben szereplő magyar és szláv elnevezéséről" készített áttekintést . Mint írja'°a szolgálat fajai szerint hat csoportba osztva a következő szolgálónépekkel számolhatunk a kora Árpád-kori udvari gazdaságokban : 1 . Földműveió 2. Állattenyésztő 3. Halász-Vadász-Madarász 4. Kézműves 5. Belső udvari ellátó 6. Országos eltátó szervezethez tarto19 Uo, 233-235. o.
177
zók." A síposokat a bels ő udvari ellátók közé sorolja. ?° Györffy György összeállítása számunkra azért fontos, mert sikerül kimutatnia a korai Árpád-korban (X-XI. század) a sípos foglalkozás meglétét . 3. Sípos nevűek
A síposmesterség apáról fiúra szállt . Idővel a foglalkozást jelölő szóból név lett . ezentúl akkor is Síposoknak hívták az illetőket, ha többé már nem is voltak síposok! A Sípos nevek összegyűjtésére több kísérlet történt : 1138/1329 : Sipus-~ 1222-127 7 : Ladizlaus Sypus~~ 1377 : Martinus Joculator vel Fystulator23 1386 : Alexius Syppus''' 1389 : Elias Sipus'=~ 1393 : Nicolaus fistolator2 ° 1398 : Johannem Sypos Johanne Sipus-~ 1400/1403:Johanne Sypos 1402 : Briccio dicto Sypus~~ 1407 : Máté fistulator° 1409 : Ioannem Sypos"° 1410 : Sypos (dictus) Lőrinc Jakab fistulator3 l 1414 : Jacobum dictum Sypus
1416 : Stephanum Sypos~~ 1418 : Andreas Syppus Andreas sypus 33 1424/1498 : Thome Sypos 1425 : Jacobo Sypus 1429 : Johanne Sypos 1435 : Georgium Sypus 3 ~ 1439 : Sípos ("fistulator") Gergely, Sípos ("fistulator") Kelemen 3~ 1445 : Blasio Sypos 1449 : Paulum Sipos 3° 1456 : David Sipos3~ 1459 : Stephano Sypos 1463 : Clementem Sypus 1463 : Johanne Sypws 1468 : Benedicto Sypos
1468 : Johannes 5ipus 1475 : Clementem Sypos 1479 : Emericum Sypos 1482 : Vicencius Sypws 1487 : Vincencio Sypos 1493 : Petro Sypos L499 : Benedictum Sypos 3 a 1499 : Michaele Sypos Stephano Sypos Michaele Sypos Augustino Sypos 3° 1504 : Thoma Sypos 1505 : Benedicto Sypos 1507 : Gregorius Sypwss° 1509 : Jacobus Syposyl 1512 : Paulo Syposy3 1517 : Georgio Sypos3
20 Györffy György : Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez . Történelmi Szemle 1972 . 289-292. o. 21 Fehértói Katalin : Árpád-kori kis személynévtár. Budapest, 1983 . 315. o. 22 Magyar Történelmi Emlékek. Kiadja ifjabb Kubinyi Ferenc . I. köt. Pest, 1867 . 99 . o. (Györffy szerint ezt az o:~levelet 1274 el őtt állították ki . G2~5rffy György : Az Árpádkori Magyarország történelmi földrajza, Budapest, 1952 . 211. o.) 23 Szabolcsi Bence : A középkori magyar énekmondók kérdéséhez (1928), In : Szabolcsi Bence : A Magyar Zene Évszázadai, I . Sajtó alá rendezte Bónis Ferenc. Budapest, 1959 . 29 . o. 24 Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis.' Studio et opera Georgü Fejér bibliothecarü regű. Tomi X. Volumen I. Buda, 1834 . 291, o. 25 Zsigmondkori oklevéltár I . Összeállította Mályusz Elemér . Budapest, 1951 . 104. 113. o. 26 Uo 310-311 . o 27 A Zichy-család idősb ágának okmánytára . V. köt. Szerkeszti Nagy Imre . Budapest, 1888 . 67., G9 . o. 28 E két adatot 1 . Magyar oklevél-szótár. Régi oklevelekben és egyéb okiratokban előforduló magyar szók gyűjteménye. Legnagyobb részüket gyűjtötte Szamota István . Szótárrá szerkesztette Zolnai Gyula. Budapest, 1902-1906. 846. hasáb. Zsigmondkori oklevéltár II/1 . Összeállította Mályusz Elemér . Budapest, 1956 . 58 ., 247-248 0 . 29 Zsigmondkori oklevéltár II/2 . Összeállította Mályusz Elemér . Budapest, 1958. 88 . o. 30 Uo. 217., 221-222, o. 31 Uo. 423. o . 32 E két adatot 1 . Szamota-Zolnai i. m. 846. hasáb. 33 A Héderváry-család oklevéltára . Közlik br . Radvánszky Béla és Závodszky Levente. I. köt. Budapest, 1909. 153, o. 34 E négy adatot 1. Szamota-Zolnai i . m. 846. hasáb. 35 A Csicsery család levéltára. Közli : dr . Kárffy Üdön . Történelmi Tár (a továbbiakban ; TT .), 1901 . 557-558. o, _
Az 1138-ban említett Sípos név még egyelemű név, nem tekinthető vezetéknévnek, nem is volt állandó, .a gyerekek nem az atyjuk nevét vitték tovább! Ekkoriban "a nemesség fő leg harccal, méltósággal, tisztséggel
összefüggő nevet választott, a szolgák pedig a földm ű veléssel, az állattenyésztéssel, a mesterséggel kapcsolatos vagy jellemző, meghatározó, megTcülönböztető neveket viseltek." 4 '
Az egynevűség a XIII . század első feléig tartott. Sokan viseltek azonos nevet, s ez a fejlődés gátjává vált : a nemzetségek felbomlásával a földbirtokok családi birtokokká váltak, öröklődtek - a jog megkövetelte az örökös pontos körülírását, a senkivel össze nem téveszthet őséget! A XIII . századi oklevelekben felt űnő körülírások még nem igazi vezetéknevek, hanem csak megkülönböztet ő nevek . Ez a név még nem öröklő dik, sőt nem is állandó, ugyanazt a személyt az egyik oklevél az apjáról, a másik a birtokáról, a harmadik a ragadványnevér ől is elnevezhette! Mivel a szolga vagyontárgy volt, az ő azonosításuk is szükségessé vált . Már a XIII . században kezdik feltüntetni nevük mellett az apjuk nevét is, vagy a származási helyüket, ragadványnevüket a pontos megjelölés végett.'S A megkülönböztető nevek öröklődővé válásával alakultak ki a vezetéknevek . Kálmán Béla megállapítása szerint "Nálunk a szabályos, örök-
lő dő vezeték~aevek kialaklását a nemesség körében a XIV ., a jobbágyság körében a XV. századra lehet tenni ."'s A megkülönböztető névre kitűnő példa az 1377-es adat : Martinus Joculator vel Fystulator . A sok Márton nevű közt úgy próbál eligazítani
az oklevél kibocsátója, hogy az illető foglalkozását is megjelöli. 1386-tól pedig már keresztnevet és vezetéknevet tartalmazó kételemű nevekkel találkozunk az összeállításunkban . Látható : a Kálmán Béla által említett századhatárokat nem szabad mereven értelmezni - a XIV . szá zad végén már vezetéknévvel szerepelnek jobbágyok, ~áafel ől: még a XV. század elején is találunk olyan neveket, melyekben a foglalkozás-megjelölés még nem vezetéknév! Sőt 1410-ben egy oklevélen belül kétféle a névmegjelölés : az egyik jobbágy már Sípos vezetéknev ű, a másiknak viszont csak a foglalkozása sípos! A vezetéknevek kialakulásának időszakában már jóval kevesebben űzték a síposmesterséget, mint az Arpád-kor első századaiban. A név egy adott helyzetet rögzített : csak azok őrzik nevükben a foglalkozásra utaló szót, akik a XIV. század végén, a XV. század elején hadizenészek voltak (akár a királyi hadseregben, aljár valamelyik főúr magánhadseregében) . 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46
E két adatot 1. Szamota-Zolisai i. m. 846. hasáb. Héderváry oklevéltár L, 1909, 286. o. E 11 adatot 1. Szamota-Zolisai i. m. 846. hasáb. A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára . Kiadja gróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán . III, köt. Budapest, 1885 . 35 . o. E három adatot 1 . Szamota-Zolisai i . m. 846. hasáb . Csoma József : Végrendeletek. I, Cs ő nyi Márton testamentuma, 1509 . TT . 1900 . 311. o. Héderváry oklevéltár L, 1909 . 523 . o. Szamota-Zolisai i. m, 846. hasáb. Kálmán Béla : A nevek világa . Budapest, 1973 . 39 . o. Uo . 62-63. o. Uo 63 . o. 17 9
A nevek összehasonlító vizsgálata igen érdekes lehetne (a hadizenészekre utaló nevekre gondolunk itt), az arányok bemutatásával árnyaltabb képet nyerhetnénk . Tudomásunk is van egy ilyen alaposabb vizsgálatról, de az eredményeket részleteiben nem ismerjük :4'
A hazai zenészek és népi muzsikusok megtelepedését és vádékenkénti számarányát Kubinyi vizsgálta a )cimutatásokban szereplő személynevek alapján. Ezek három hangszercsoportra oszlanak : 1 . ütős : Dobos, 2. fúvós : Dudás, Gajdos, Kürtös, Sípos, Trombitás, 3 . húros : Heged űs, Kintornás, Kobzos, Lantos. (A kimutatás gondosan nem veszi figyelembe a.z udvari, főúri és hadi, valamint városi szolgálatban állá és kivételes anyagi helyzetet is élvező trombitásokat és dobosokat) . Ha az 1370 előtti zenésznevek számát 100-nak vesszük, akkor a 30 éves periódusok emelkedési rátája 1371-1400: 271 ; 1401-1430 : 714 ; 14311460: 1214 ; 1461-1490 : 1471 ; 1491-1520 : 2028. »A XV. század elejétől
hirtelen meginduló rohamos emelkedés már semmiképp sem magyarázhatö' ~ névadási szokások elterjedésével : ez egészen nyilvánvalóan a megtelepedett zenészek számának rapid növekedését tükrözi vissza.« A fennmaradt írásos adatok szerint a dobosok letelepedését a 14. század közepe
előttre tehetjük ; a sáposok adataá 1385-t ől (egy 1274 előtti kivételnek számát ; az 1326-ban és 1361-ben említett kobzosok nemesek), a hegedűsölcéi keleten és nyugaton egyaránt a századforduló táján jelennek meg. 1427-1430 között tűnnek fel országszerte a lantosok, alig egy-két évtizeddel a kimutatható németből való szóátvétel után. Legelterjedtebb kategóriák a síposok, lantosok, hegedűsök és dobosok voltak. A sípos főként keleten dominál (az északi-déli Duna-vonal a választó), míg nyugaton majdnem ugyanúgy elterjedt a lantos, jelezve a származás irányát. Az utóbbi országosan a városokban és mezővárosokban otthonos, a Dunántúlon a falvakban is. A hangszeresek letelepedése nyugaton és keleten fordátott arányban történt : a 14. század végén nyugaton 64% a fúvós, 1490-1520 között már csak 32%; ezalatt a húrosok 7%-ról 60%-ra emelkedtek . Keleten fordítva : a síposok száma nőtt 80%-ra. A letelepedett muzsákosolc száma a mezővárosokban és a nagyobb falvakban arányosan nagyobb, de a síposok közül csak 30% számítható városinak, míg a többi falusi, a lantosok pedig fordítva : 46%-ukban városaik, 26%-ban falusiak (21% el?eelyezkedése ismeretlen)."
4~ Z~netörténet L, 19HII. 90-91, o.
180
THE EMERGENCE OF FAMILY NAME SIPOS" (THAT MEANS WHISTLER") Ferenc S{pos . Whines :
The man of palaeolithic age patched whistles from bones of birds and mammalians . The archeological findings fammiliarizes us with different types of whistles, although we don't know what was the battle-whistle used by the light cavalry like. Its function was similar to the bugle or trumpet : the soldiers assembled, launched attacks, retreated for its call and possibly it has some role even in guiding of the camp life (reveille,l tattoo, lunch, alarm). V;~histterar
The whistlers were soldiers oí light cavalry who transmitted the orders to the fighting units by blowing the calls on battlewihstles. Spreading of heavy cavalry caused decline of the trade of whistle making ; buglers and trumpeters appeared together with armour knights. The whistlers outsteded from the royal army tried to pick up a living in the private armies of noblemen . Those who had no success with it swelled the large number of wandering musicians since they could play light music and dance-songs as well by their whistles! People called Sípos" (Whistler) :
The name of Sípos (Whistler) appeared at the firs time in 1138. Nevertheless this is a name of single element and can't be considgred as a family name ; it wasn't even lasting, the children didn't take on their father's name. The homonymy lasted until the first part of the thirteenth century . The circumscriptions used later are neither real family names, they are only distinctive names . The family names developed by turning the distinctive names into heritable names ; those people got Sípos" (Whistler) as a family name who at the end of the fourteenth and at the beginning of the fifteenth century were practising as whistlemakers consequently were served at the light cavalry.