A sebészet szerepe a melanoma malignum kezelésében

Eredeti közlemény

A sebészet szerepe a melanoma malignum kezelésében Péley Gábor, Farkas Emil, Mátrai Zoltán, Rényi-Vámos Ferenc, Kovács Tibor, Köves István Országos Onkológiai Intézet, Általános- és Mellkassebészeti Osztály, Budapest A melanoma malignum kezelésében a sebészi beavatkozásoknak a betegség minden stádiumában szerepe van. A lokalizált kután melanoma malignum kezelése elsôdlegesen sebészi. A primer tumor eltávolítása teszi lehetôvé a pontos szövettani diagnozis felállítását, és a patológiai prognosztikai tényezôk meghatározását. A megfelelô sebészi radikalitás a daganat lokális kontrollja szempontjából alapvetô fontosságú. A daganat pontos szövettani stádiumbesorolása (staging), és az adjuváns onkológiai kezelés meghatározása szempontjából a regionális nyirokcsomók sebészi eltávolítása (ôrszem nyirokcsomó-biopszia) és szövettani vizsgálata az utóbbi években kiemelt jelentôségûvé vált. Az izolált regionális áttétek kezelése is elsôsorban sebészi. A melanoma malignum távoli áttéteinek kezelésében is jelentôsége van a sebészi eljárásoknak, legtöbbször palliatív szándékkal. A szerzôk közleményükben részletesen áttekintik a melanoma malignum sebészi kezelésének legfontosabb kérdéseit. Magyar Onkológia 47:69–77, 2003 Surgical interventions have important role in the treatment of all stages of malignant melanoma. Surgery is the primary treatment of localized cutaneous melanoma. Excision of the primary tumor makes it possible to set up the histological diagnosis and to determine pathological prognostic factors. Appropriate surgical margin is important for local disease control. Sentinel lymph node biopsy with detailed histological examination has gained prominent importance for correct histological staging and for determining adjuvant oncological treatment. Surgery is the primary treatment of isolated regional metastases. Surgical methods also have a role in the palliative management of distant metastatic melanoma. In the present review the most important issues of the surgical treatment of malignant melanoma have been discussed in detail. Péley G, Farkas E, Mátrai Z, Rényi-Vámos F, Kovács T, Köves I. The role of surgery in the treatment of malignant melanoma. Hungarian Oncology 47:69–77, 2003

A melanoma malignum kezelésében a sebészetnek a betegség minden stádiumában szerepe van. A lokalizált kután melanoma malignum kezelése elsôdlegesen sebészi. A primer tumor eltávolítása teszi lehetôvé a pontos szövettani diagnozis felállítását, és a prognosztikai tényezôk meghatározását. A megfelelô sebészi ép szél a daganat lokális kontrollja szempontjából alapvetô jelentôségû. A daganat pontos szövettani stádiumbesorolása, és a további onkológiai kezelés meghatározása szempontjából a regionális nyirokcsomók szövettani vizsgálata az utóbbi években kiemelt fontosságúvá vált. Az izolált regionáKözlésre érkezett: 2003. január 10. Elfogadva: 2003. március 1. Levelezési cím: Dr. Péley Gábor, Országos Onkológiai Intézet, Általános- és Mellkassebészeti Osztály, 1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9. Tel.: 36-1-224-8600. Fax: 36-1-224-8620. E-mail: [email protected]

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága www.WEBIO.hu

lis áttétek kezelése is elsôsorban sebészi. A melanoma malignum távoli áttéteinek kezelésében is jelentôsége van a sebészi eljárásoknak, legtöbbször palliatív szándékkal. Közleményünkben áttekintjük a melanoma malignum sebészi kezelésének legfontosabb kérdéseit.

A primer kután melanoma malignum sebészi kezelése A primer kután melanoma malignum definitív sebészi kezelése az úgynevezett széles excízió megfelelô ép széllel (30, 34, 39). Klinikailag nem egyértelmû diagnozis esetén, illetve egyes intézményekben rutinszerûen elôször diagnosztikus kimetszést, excíziós biopsziát végeznek, majd a pontos szövettani eredmény ismeretében történik meg a megfelelô széles excízió. Diagnosztikus céllal egyes kivételes esetekben (arcon elhelyezkedô, vagy nagyméretû elváltozás) megen-

Magyar Onkológia 47. évfolyam 1. szám 2003

69

Eredeti közlemény

1. táblázat. Javasolt kimetszési szélek kután melanoma malignumban

gedhetô az incizionális biopszia is, ugyanis retroés prospektív tanulmányok tapasztalata szerint ez nem rontja az eredményeket (5, 14, 61, 62). A sebészi ép szél nagysága kérdésében az 1980-as évek óta jelentôs szemléletbeli változás történt. Ezt megelôzôen a primer elváltozás vastagságától függetlenül az 5 cm-es ép széllel történô kimetszés az alatta lévô fasciával együtt volt az elfogadott eljárás, amely a legtöbb esetben a seb direkt varrattal történô zárását lehetetlenné tette, ezért a plasztikai megoldások aránya rendkívül magas volt. 1970-ben Breslow kimutatta, hogy szövettanilag vékonyabb melanomák esetén recidívák és metasztázisok ritkábban fordulnak elô (19). Ez a felismerés vezetett oda, hogy vékonyabb elváltozások esetén keskenyebb ép szél is elegendô lehet (20, 28, 75). Ezt a feltételezést négy prospektív randomizált tanulmány is igazolta (64). Az egyik tanulmányban (World Health Organization (WHO) Melanoma Trial 10) 612 beteget, akiknek 2 mm-nél vékonyabb melanomája volt, soroltak két karra a kimetszés nagysága alapján, keskeny (1 cm-es ép szél) vagy széles (3 cm-es ép szél) kimetszés (110, 111). A másikban (Intergroup Melanoma Trial) 470 közepesen vastag (1–4 mm) melanomájú beteget soroltak szintén két karra a kimetszés szélessége szerint, 2 cm-es ép szél vagy 4 cm-es ép szél (6, 11, 50). Ebben a tanulmányban a bôrátültetések aránya a 2 cm-es csoportban jelentôsen csökkent (11% versus 46%). A harmadikban (Swedish Melanoma Study Group Trial) 989 beteget, akiknek melanomája 0,8 és 2 mm közötti vastagságú volt, soroltak két karra (2 cm-es, illetve 5 cm-es ép szél) (24, 87). A negyedikben (French Multicentric Trial) 319 beteget (2 mm-nél vékonyabb melanomával) soroltak be két karra (2, illetve 5 cm-es ép szél) (13). Statisztikailag szignifikáns különbséget egyik tanulmányban sem észleltek a karok között, sem a túlélésben, sem a recidívamentes túlélésben (medián követési idô 4,2–11 év között). A United Kingdom Melanoma Study Group prospektív randomizált tanulmánya folyamatban van (64). Ebben a tanulmányban 2 mm-nél vastagabb melanomájú betegeket soroltak két karra (1, illetve 3 cm-es ép szél). Az eddigiek alapján jelenleg javasolt sebészi kimetszési szél nagyságát az elváltozás szövettani vastagságának függvényében az 1. táblázatban ismertetjük (64). Saját gyakorlatunkban a WHO javaslatát követjük. Jelenleg a kimetszéseket a fascia szintjéig végezzük. Az elváltozás alatti fascia eltávolítását Kimetszési szél nagysága (cm)

Daganatvastagság (mm )

WHO

In situ

0,5

0,5

0,2

<1

1

1

1

1–2

1

1

1

2–4

2

1

2

>4

2

2

2

70

Ausztrál munkacsoport

Holland


nem tartjuk szükségesnek, kivéve azt a nagyon ritka esetet, ha a daganat érinti azt (34, 53). Ha a kimetszés után a seb direkt varrattal zárhatónak tûnik, akkor babérlevél alakú excíziót végzünk. A kimetszés hossztengelye lehetôleg a nyirokelvezetés irányába kerüljön, és megközelítôleg háromszor akkora legyen, mint a szélessége. Ha a kimetszés után a seb elôreláthatóan nem zárható, akkor az excízió megfelelô ép széllel kövesse az elváltozást. A defektus fedésére ritkán lokális elforgatott, illetve eltolásos lebenyeket is alkalmazhatunk, de gyakrabban kerül sor fél-, illetve teljes vastagságú bôrlebeny szabad átültetésére (34). A fej-nyaki terület speciális sebészi problémát jelent, lehetôleg plasztikai sebészetben jártas fej-nyak-sebészek végezzék (12, 34, 76, 107). Ha lehetséges, tartani kell a fent említett általános elveket. Kozmetikailag elfogadható eredmény érdekében az ép szél nagysága vonatkozásában azonban sokszor kell ezekbôl engedni, ami ebben a daganatlokalizációban elfogadott gyakorlat. A defektus fedését az arcon, ha a direkt varrat nem kivitelezhetô, lehetôleg elforgatott lebenyekkel végezzük. A hajas fejbôr területén nem szabad engedni az általános elvekbôl, mert ennek a területnek igen gazdag kután nyirokrendszere van, ezért kisebb kimetszések esetén gyakoriak a recidívák. A hiányt ezen a területen eltolásos lebennyel vagy szabad bôrlebeny átültetésével fedhetjük. Szubungvális melanomák esetén a megfelelô eljárás az amputáció (34, 40). A csonkolás szintjét úgy kell megválasztani, hogy az elváltozástól proximálisan az ép szél legalább 1 cm legyen. Az ujjak voláris, illetve plantáris felszínének melanomái esetén is amputáció javasolható az elváltozástól egy ízülettel proximálisabb szinten. Kivételes esetekben (vékony melanomák és/vagy hüvelykujjon elhelyezkedô elváltozás) ettôl a szabálytól el lehet térni, és a széles excízió is megengedhetô a bôrhiány szabad bôrlebennyel való fedésével (33, 34, 104). Talpon elhelyezkedô melanomák esetén a kimetszés után maradt hiányt nem célszerû elsôdlegesen fedni, érdemes megvárni, amíg sarjszövettel kitöltôdik, és második ülésben elvégezni az irhafelezett bôrlebeny szabad átültetését (26, 34). Intézetünkben az utóbbi években a talpi melanomák ellátásakor a kimetszés után keletkezett defektust egyáltalán nem fedjük, hanem hagyjuk a sebet másodlagosan meggyógyulni. A beteg a mûtét utáni naptól kezdve terhelheti az operált végtagot, önellátóvá válik, és a hiány nagyságától függôen a seb 4–8 hét alatt teljesen meggyógyul, elkerülhetô egy második mûtéti beavatkozás egy újabb sebfelülettel. Az eredmények mind funkcionális, mind kozmetikai szempontból kifejezetten jók. A perineális (anogenitális) melanomák kezelése speciális felkészültséget igényel, ennek részleteivel közleményünkben nem foglalkozunk, az ilyen betegeket célszerû a melanomák kezelésében nagy tapasztalattal rendelkezô szakintézetbe irányítani (16, 44, 46, 56, 57).

© MagyAR ONKOLÓGUSOK Társasága

Eredeti közlemény A klinikailag negatív regionális nyirokcsomók sebészi kezelése (az ôrszem nyirokcsomó-biopszia) A klinikailag negatív regionális nyirokcsomók sebészi kezelése, az úgynevezett elektív regionális nyirokcsomó-blokkdisszekció a melanoma malignum terápiájának egyik legvitatottabb kérdése volt egészen napjainkig (39, 86, 90). 1892-ben Snow javasolta elôször a klinikailag áttétmentes regionális nyirokcsomók sebészi eltávolítását. Az elektív blokkdisszekció azonban számos szövôdménnyel és kellemetlenséggel járhat a beteg számára (általános érzéstelenítés, sebfertôzés, elhúzódó savózás, limfödéma, visszatérô limfangitiszek, mozgásbeszûkülés, érzészavarok), amelyek kedvezôtlenül befolyásolják életminôségét. Az elektív blokkdisszekciót javaslók a korábbi retrospektív tanulmányok eredményeire alapozták véleményüket (29, 68, 85, 88, 95). Ezekbôl a tanulmányokból kiderült, hogy a vékony melanomák (<1 mm) esetén a regionális nyirokcsomók daganatos érintettségének kockázata rendkívül alacsony (<5%), gyógyulási esélyük pedig nagyon jó (>98%). Ennél a betegcsoportnál az elektív blokkdisszekció semmiképpen nem javasolható. A vastag melanomák (>4 mm) esetén a regionális nyirokcsomók daganatos érintettségének aránya magas (>60%), ugyanakkor azonban az okkult távoli áttétek aránya is magas (>70%), ezért az elektív regionális nyirokcsomó-blokkdisszekció ebben a betegcsoportban sem javasolható. A közepes vastagságú melanomák (1–4 mm) esetében azonban a retrospektív tanulmányok statisztikailag szignifikánsan jobb túlélési eredményeket igazoltak az elektív blokkdisszekcióval kezelt betegcsoportban. Közepes vastagságú melanomáknál az okkult regionális áttétek kockázata körülbelül 20 és 50% között van, az okkult távoli metasztázisok aránya pedig kevesebb, mint 20%. Napjainkig négy prospektív randomizált tanulmány eredményeit közölték a nemzetközi szakirodalomban (63). A korábbi két tanulmány (WHO Melanoma Trial 1 és a Mayo Clinic Melanoma Trial) nem igazolt statisztikailag jelentôs különbséget az elektív blokkdisszekcióval kezelt és az obszervált csoportok között (94, 108, 109). A két tanulmány eredményei azonban részben a megfelelô stratifikáció (prognosztikai faktorok) hiánya, részben a kis betegszám miatt nem általánosíthatók. Az utóbbi két tanulmány közül a WHO Melanoma Trial 14 csak törzsi elhelyezkedésû, 1,5 mm-nél vastagabb elváltozásokat sorolt be két karra (blokkdisszekció vs. obszerváció) (21). A tanulmány hiányossága, hogy rutinszerûen nem végeztek limfoszcintigráfiát az elvezetô régiók meghatározására. A vizsgálat nem talált statisztikailag jelentôs különbséget a két kar között, azonban egyrészt igazolta a regionális nyirokcsomók okkult daganatos érintettségének független kedvezôtlen prognosztikai szerepét, másrészt a korai terápiás blokkdisszekció (elektív blokkdisszekció során talált pozitív nyirokcsomók) túlélési elônyét a késôivel (obszerváció során klinikailag megjelent regionális nyirokcso-

a melanoma malignum sebészi kezelése

móáttétek) szemben. Az Intergroup Melanoma Surgical Trial a betegeket tumorvastagság, elhelyezkedés és ulceráció szerint stratifikálva sorolta be két karra (blokkdisszekció vs. obszerváció) (7, 8). Törzsi elhelyezkedésû melanomák esetén limfoszcintigráfiával határozták meg az elvezetô régió(ka)t, és az összes régióban elvégezték a blokkdisszekciót. A két kar között sem az 5, sem a 10 éves túlélésben nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. Alcsoportvizsgálatok a 60 év alatti 1-2 mm vastag melanomájú betegek esetén az elektív blokkdisszekció túlélési elônyét igazolták. A kor azonban nem volt stratifikációs tényezô, így ez a különbség inkább statisztikai, mint biológiai jelenségnek tekinthetô. Összefoglalva: a prospektív randomizált vizsgálatok nem igazolták az elektív blokkdisszekció elônyét, azonban felhívták a figyelmet a regionális staging jelentôségére, illetve arra, hogy klinikailag okkult nyirokcsomó-metasztázis esetén a korai terápiás blokkdisszekció túlélési elônyt jelent, különösen a közepes vastagságú melanomák esetén. Morton 1992-ben közölte eredményeit egy új minimálisan invazív regionális staging eljárásról, az úgynevezett kék festékes ôrszem nyirokcsomó-biopsziáról (72). Az ôrszem nyirokcsomó elmélet lényege, hogy a regionális metasztázis kialakulása nem véletlenszerû, hanem egy meghatározható folyamat. A regionális nyirokelvezetés elsô állomását nevezzük ôrszem nyirokcsomónak. Ez a nyirokcsomó a regionális metasztázis kialakulásának elsô és legvalószínûbb helye. Ennek a nyirokcsomónak az áttétmentessége jelzi a régió többi nyirokcsomójának áttétmentességét, és a blokkdisszekció elkerülhetô. A vizsgálatot 223 beteg 237 elvezetô nyirokrégióján végezték. Törzsi lokalizációjú melanomák esetén az elvezetés irányát preoperatív kután limfoszcintigráfiával határozták meg. Mûtét elôtt 5-10 perccel az elváltozás vagy a kimetszés hege köré intrakután kék festéket (izoszulfán-kék) adtak. A régió feltárása után megkeresték a kékre festôdött nyirokuta(ka)t, és követték az elsô, az ôrszem nyirokcsomó(k)ig, amelyeket külön eltávolítottak. Ezután minden esetben elvégezték a komplettáló elektív nyirokcsomó-blokkdisszekciót. Legalább egy ôrszem nyirokcsomót a régiók 82%-ában tudtak azonosítani. Az eljárás érzékenysége 95% (38/40), a pontossága 99% (192/194) volt (a fajlagosság az ôrszem nyirokcsomó meghatározásából adódóan mindig 100%). Két esetben észleltek negatív ôrszem nyirokcsomó mellett a régió többi nyirokcsomójában (egy-egy nyirokcsomó) áttétet. A téves negatív arány így 5%-nak adódott. A módszert Alex és Krag (1993) fejlesztette tovább (4). Kék festék helyett 99mTechnécium (Tc) izotóppal jelölt kolloidot adtak intrakután az elváltozás vagy a kimetszés hege köré. Dinamikus limfoszcintigráfia után az elvezetô régióban az ôrszem nyirokcsomó(ka)t (az elsô izotópot felvevô, aktív nyirokcsomó(k) a régióban) mûtét közben úgynevezett kézi gamma-szondával azonosították. Az izotópos és a kék festékes módszer kombinálását (kettôs jelöléses technika) Krag írta le elôször 1995-ben (58). Jelenleg nemzetközi és


71

Eredeti közlemény hazai tapasztalatok alapján a dinamikus limfoszcintigráfiával kiegészített kettôs jelöléses módszert tartjuk a követendônek (2, 15, 66, 73, 80, 83). A dinamikus limfoszcintigráfia az elvezetô nyirokrégiók (törzsi, váll, fej-nyaki, perineális lokalizáció) és az esetleges in-tranzit nyirokcsomók meghatározása céljából elengedhetetlen (44, 79, 83, 89, 97, 100, 105, 106). Az ôrszem nyirokcsomó(ka)t az összes elvezetô régióból el kell távolítani. Saját gyakorlatunkban kivételt csak a ritka testüregi (paraaortikus vagy paraszternális) nyirokelvezetés képez, ezekbôl a régiókból az ôrszem nyirokcsomó(ka)t nem távolítjuk el, ugyanis véleményünk szerint a beavatkozás várható haszna nem áll arányban annak nagyságával és kockázatával. Az iliakális elhelyezkedésû ôrszem nyirokcsomó(k)at azonban eltávolítjuk. Iliakális nyirokelvezetést eddig csak alsó végtagi melanomák esetén észleltünk. Az ôrszem nyirokcsomóbiopszia technikája melanoma malignum esetén apróbb eltérésektôl eltekintve egyezményesnek tekinthetô (73). Ezzel a módszerrel az ôrszem nyirokcsomó-eltávolítási arány 95% felett van. Az ôrszem nyirokcsomó-biopsziával szerzett kezdeti kedvezô tapasztalatokról már a hazai irodalomban is beszámoltak (66, 80, 83, 102). Mivel Morton eredeti tanulmánya óta senki nem végzett komplettáló elektív blokkdisszekciót ôrszem nyirokcsomó-biopszia után, ezért a módszer érzékenysége és a téves negatív arány közvetlenül nem adható meg, csak a követési adatokból kalkulálható az idô függvényében. Jelenlegi tapasztalatok szerint negatív ôrszem nyirokcsomó-biopszia után a regionális recidívák aránya 3 év után 2 és 7% között van (22, 35, 69, 74). A téves negatív biopsziáknak több oka is lehet. Legkézenfekvôbb ok a technikai hiba, amely az esetek egy részéért egyértelmûen felelôs, ugyanis a recidívák gyakrabban fordulnak elô a tanulási fázisban. Másik ok lehet a patológiai feldolgozás elégtelensége, amelyet az támaszt alá, hogy a regionális recidívák ôrszem nyirokcsomóinak revíziója és kiegészítô vizsgálata az esetek akár 80%-ában is igazolja az áttét jelenlétét (22, 35). Harmadik ok lehet, hogy a daganatosan elzárt ôrszem nyirokcsomó nem veszi fel a jelölôanyagot, ezért egy másik, daganatmentes nyirokcsomót azonosítunk tévesen ôrszem nyirokcsomónak. Végül az is feltételezhetô okként, hogy a biopszia idôpontjában a nyirokutakban már vannak daganatsejtek, amelyek még nem érték el az ôrszem nyirokcsomót, és annak eltávolítása után egy másik nyirokcsomóban képeznek áttétet. Az ôrszem nyirokcsomó-biopszia lehetôséget teremt a patológus számára az eltávolított nyirokcsomók költség-hatékony részletes szövettani, esetleg molekuláris patológiai (RT-PCR) feldolgozására. Ez a részletes feldolgozás jelentôsen pontosítja a staginget (93, 96). Az így felfedezett úgynevezett mikrometasztázisok klinikai jelentôsége még nem egyértelmûen tisztázott, azonban egyre több adat szól amellett, hogy jelentôs prognosztikai szerepük van (93). A patológiai feldolgozás és az intraoperatív szövettani vizsgálat kérdésével közleményünkben részletesen nem foglalkozunk (27).

72


Az ôrszem nyirokcsomó-biopszia napjainkra az Egyesült Államokban a primer, klinikailag régió-negatív melanomák esetén rutin eljárássá vált (69). Európában és Ausztráliában a vélemények ennél kicsit visszafogottabbak, ennek ellenére a legtöbb szerzô javasolja az elvégzését (74). Az ôrszem nyirokcsomó-biopszia rutinszerû alkalmazása mellett több érv is szól. Elôször: ez a minimálisan invazív sebészi beavatkozás pontosítja a betegek stádiumba sorolását, és jelentôs prognosztikai információt nyújt (9, 10, 98). (Ez tükrözôdik az American Joint Committee on Cancer új stádiumbesorolási rendszerében is (AJCC Cancer Staging Manual 6. kiadás, 2002), amelyet egy nagy betegcsoporton végzett prognosztikai tanulmány alapján dolgoztak ki.) Másodszor: lehetôvé teszi a korai terápiás regionális nyirokcsomó-blokkdisszekció szelektív alkalmazását, amely a korábbi tanulmányok szerint szignifikánsan javítja a túlélési eredményeket (21). Harmadszor: az adjuváns onkológiai kezelés meghatározása szempontjából jelentôs információt nyújt. Negyedszer: adjuváns kezelésre vonatkozó prospektív randomizált klinikai vizsgálatokba történô besorolásnál elengedhetetlen stratifikációs tényezô (69). A módszer ellenzôi egyrészt a prospektív randomizált tanulmányok eredményeinek hiányát hozzák fel érvként (25). Tekintettel azonban arra, hogy az ôrszem nyirokcsomó-biopszia elsôsorban nem terápiás, hanem diagnosztikus (staging) eljárás, ezért értékét a korábbi staging eljárásokéval (képalkotók, elektív blokkdisszekció) kell összehasonlítani. Az összehasonlítás szerint az ôrszem nyirokcsomó-biopszia a jelenleg rendelkezésre álló legérzékenyebb és legfajlagosabb regionális staging vizsgálat (1, 23). A másik érv, hogy a melanomás betegek sorsát nem a regionális, hanem a szisztémás áttétek határozzák meg (25). Ez az érv látszólag igaz, azonban a regionális kontroll minden daganat esetén alapvetô fontosságú, illetve elméleti megfontolások és az eddigi tapasztalatok szerint is a szubklinikus regionális áttétek eltávolítása javítja a túlélést (21). Saját véleményünk megegyezik a módszert támogatókéval. Az alábbi indikációk alapján javasoljuk a beavatkozás elvégzését: 1. közepesen vastag (1–4 mm) primer elváltozás; 2. vékony melanoma (<1 mm), ha ulceráció van és/vagy az invázió szintje legalább Clark IV és/vagy regresszió észlelhetô; 3. vastag daganat (>4 mm), ha nincs ulceráció (10). Kontraindikációk a következôk: klinikailag pozitív régió, kimutatható távoli áttétek, a beteg rossz általános állapota, terhesség. Az ôrszem nyirokcsomóbiopszia megelôzô excízió után is sikerrel elvégezhetô! Kivételt jelent, ha széles excízió után a defektus fedése lokális lebennyel történt. Pozitív ôrszem nyirokcsomó-biopszia után elvégzett komplettáló blokkdisszekciók közel 80%ában a régió többi nyirokcsomójában már nem észlelhetô áttét. Felvetôdik tehát a kérdés, hogy a komplettáló mûtét feltétlenül szükséges-e minden esetben. Az eddigi elemzések sajnos nem tudtak egyértelmûen meghatározni olyan betegcsoportot, amelynél a további nyirokcsomók po-


Eredeti közlemény zitivitásának kockázata kellôen alacsony lenne ahhoz, hogy a régió további kezelése elhagyható legyen (27, 96). A régiót tehát pozitív biopszia után mindenképpen kezelni kell. A sebészi kezelés mellett egy másik lehetôség a régió irradiációja. A kérdés eldöntésére prospektív randomizált tanulmányok szükségesek (túlélés, regionális kontroll, szövôdmények, életminôség végpontokkal). Tanulmányon kívül azonban jelenleg az ôrszem nyirokcsomó-pozitív betegeknél a komplettáló korai terápiás blokkdisszekció a követendô kezelés.

Lokális recidívák és regionális áttétek sebészi kezelése A helyi kiújulások sebészi kezelése az ismételt széles kimetszés. Sajnos az esetek jelentôs részében a lokális recidívák nem izoláltak, hanem regionális és/vagy távoli áttétekkel együtt manifesztálódnak. Ezekben az esetekben, illetve elhanyagolt helyi kiújulások esetén a multimodális kezelésen belül az esetleges sebészi beavatkozás idôpontját egyénileg kell meghatározni. A lokális kontrollra palliatív szándékkal (életminôség javítása) még távoli áttétek esetén is törekedni kell. A regionális áttéteket két csoportra osztjuk: 1. a primer elváltozás és a régió között megjelenô limfogén áttétek, az úgynevezett in-tranzit áttétek; 2. a regionális nyirokcsomókban kialakult áttétek. A két folyamat egyszerre is megjelenhet (10). A klinikailag észlelhetô limfogén (regionális) áttétek már a primer tumor felfedezésének idôpontjában is jelen lehetnek (szinkron regionális áttétek), vagy csak késôbb manifesztálódnak (metakron regionális áttétek). A regionális áttétek nem ritkán távoli áttétekkel egyszerre jelentkeznek. A regionális áttétek kezelési taktikáját a betegség aktuális kiterjedtsége határozza meg. Izolált regionális áttétek esetén remény van a beteg gyógyulására, ezért a sebészi kezelés is aktívabb, radikálisabb. Egyidejû távoli áttétek esetén is fontos a regionális kontroll palliatív szándékkal, azonban ilyenkor egyéni mérlegelés után (a beteg életkora, általános állapota, várható élettartama) lehetôleg a legkisebb megterhelést jelentô kezelési módszer választandó, amely az esetek egy részében nem sebészi módszereket jelent (irradiáció, intervenciós radiológiai regionális kemoterápia). Az izolált regionális nyirokcsomóáttétek kezelése a terápiás regionális nyirokcsomó-blokkdisszekció (30, 51). Irodalmi adatok szerint a beavatkozás után az ötéves túlélés nem válogatott betegcsoportban 19 és 43% között van (39, 42, 48, 114). Prognosztikai szempontból a primer tumor vastagságának és a daganatosan érintett nyirokcsomók számának van döntô jelentôsége (9, 10, 114). Négy vagy annál több pozitív nyirokcsomó esetén a túlélés esélye jelentôsen csökken. Terápiás blokkdisszekció után a betegség elsô kiújulása legtöbbször (az összes kiújulás 50–70%-a) távoli szervekben jelenik meg (114). A korábbi disszekció területében kialakult izolált recidívák aránya 10 és 20% között van (71, 113, 114). Az izolált regi-


onális nyirokcsomó-recidívák sebészi kezelése az úgynevezett reblokkdisszekció. Ezek a beavatkozások technikailag sokszor rendkívül nehezek lehetnek, és a szövôdmények aránya is magas. A nyaki régió áttétes nyirokcsomói esetén nyaki blokkdisszekciót végzünk. A disszekció kiterjesztése kérdésében nincs egységes vélemény, de az utóbbi években a kevésbé invazív eljárások (szelektív blokkdisszekciók) terjedtek el. Fej-nyaki melanomás beteget, akinek nyaki nyirokcsomóáttétei jelentek meg, mindenképpen a melanoma sebészetében nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezô intézetbe kell irányítani (76–78). A hónalji régió nyirokcsomóáttétei esetén a sebészi álláspont egységes. Komplett (I+II+IIIas szint) axilláris blokkdisszekció végzendô. Az ingvinális régió áttétes nyirokcsomóinak sebészi kezelése az ingvinális blokkdisszekció. A disszekció kiterjedtsége vonatkozásában a vélemények egyelôre nem egységesek (42, 48, 99, 103). Szuperficiális ingvinális blokkdisszekció után az iliakális recidívák aránya 5-26% között van (42, 48). Ilioingvinális blokkdisszekció során 5-52%-ban észlelték az iliakális nyirokcsomók daganatos érintettségét (42, 48, 99). Pozitív iliakális nyirokcsomók esetén a prognozis lényegesen rosszabb, mint negatív nyirokcsomók esetén (ötéves túlélés 0–40%). Karakousis anyagában pozitív iliakális nyirokcsomók esetén a tízéves túlélés 25% volt, negatív esetben viszont 39% (48). Az áttétes iliakális nyirokcsomók eltávolítása tehát mind a regionális kontroll, mind pedig a túlélés szempontjából indokolt lenne, azonban a negatív nyirokcsomók eltávolítása a prognosztikai elônyökön kívül csak a posztoperatív morbiditást fokozná (42, 99). Ilioingvinális blokkdisszekció tehát nem javasolható minden esetben, amikor klinikailag ingvinális nyirokcsomóáttétet észlelünk. A nem invazív vizsgálatok érzékenysége sajnos jelenleg nem kielégítô annak eldöntésére, hogy kiknél végezzük el a kiterjesztett disszekciót (23, 42, 99). Karakousis javaslata szerint minden esetben végezzük el a disszekciót az iliaca bifurcatióig. Ha a vena iliaca externa melletti nyirokcsomók makroszkóposan pozitívak, akkor terjesszük ki a disszekciót az aorta bifurcatióig (48). Hughes szerint akkor végezzünk ilioingvinális disszekciót, ha az ingvinális régió klinikailag masszívan érintett, és/vagy iliakálisan tapintható elváltozást észlelünk, és/vagy képalkotó vizsgálatok kóros nyirokcsomókat igazolnak az iliakális régióban, és/vagy a Cloquet nyirokcsomó (a canalis femoralisban helyezkedik el a vena femoralistól mediálisan) makroszkóposan vagy szövettanilag áttétesnek bizonyul (42). A csak igen ritkán végzett limfadenektómiákat (genuális, kubitális, szupraklavikuláris) részletesen nem tárgyaljuk. Az izolált in-tranzit áttétek sebészi kezelésében több módszer is szóba jöhet, illetve ezek az eljárások egymással kombinálhatóak. Az áttétek kimetszése az egyik lehetôség, azonban ha számos elváltozás van jelen, akkor ez a módszer nem alkalmazható. A nagyobb méretû és/vagy mélyebben elhelyezkedô áttétek eltávolítására


73

Eredeti közlemény azonban sokszor ez az egyetlen lehetôség. Kevésbé invazív módszerek a diatermiás-, a krio- és a lézerabláció. Általában nagyszámú, viszonylag kisebb, illetve felületes elhelyezkedésû elváltozások esetén alkalmazhatók, szükség szerint ismételhetôk. A fenti módszerekkel az 5 éves túlélés 8–50% között van (41, 43, 47). A végtagra lokalizált in-tranzit áttétek kezelésére alkalmazható eljárás az úgynevezett izolált hipertermiás végtagi (bio)kemoperfúzió (3, 59, 60). A beavatkozás során a végtag artériáját és vénáját kipreparáljuk, kanüláljuk, a végtagot mandzsettával kirekesztjük. A keringést perfúziós pumpával tarjuk fent az izolált régióban. A gyógyszert a perfundált területbe adjuk, így nagyobb koncentrációt érhetünk el lényeges szisztémás toxicitás nélkül. Alkalmazhatunk külsô oxigenizációt, vagy végezhetjük a perfúziót hipoxiás körülmények között is. A beavatkozás közben a végtagot és/vagy a perfundált folyadékot melegítjük (enyhe hipertermia: 39–40 °C, magas hipertermia: 41–42 °C). A leggyakrabban alkalmazott kemoterapeutikum a melfalan (3, 59). Ezzel a gyógyszerrel átlagban 50%-ban komplett és közel 100%-ban részleges remisszió érhetô el. A beavatkozás után az in-tranzit recidívák aránya 24–54% között van. A recidívák azonban általában mind számban, mind méretben kisebbek, így lehetôség van más módszerek (excízió, diatermiás-, krio-, lézerabláció) alkalmazására ezek kezelésében. Szükség esetén a perfúzió ismételhetô is. Perfúzió után az ötéves túlélés 28–73% között van (3, 36, 59, 60, 101). Az utóbbi években gyógyszerként a humán rekombináns tumor necrosis factor-alfát (TNF-α) és az interferon-gammát (IFN-γ) is alkalmazták egyedül vagy melfalannal kombinálva. Az eredmények biztatóak, a komplett remisszió aránya 80%-ra nôtt (3, 65). Az izolált hipertermiás végtagi kemoperfúziót magas kockázatú végtagi melanomák esetén adjuváns kezelésként is alkalmazták, azonban az eredmények nem voltak meggyôzôek (31, 91, 112). Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a (bio)kemoperfúziónak súlyos lokális szövôdményei is lehetnek (kiterjedt szövetelhalások), amelyek szepszishez vezethetnek, és a végtag amputációját tehetik szükségessé (3, 59). A végtagra lokalizált egyéb módszerekkel kezelhetetlen in-tranzit áttétek esetén végsô lehetôségként az amputáció javallata is felmerül, különösen, ha többszörös, mélyen infiltráló, vérzô, váladékozó és fájdalmas elváltozásokról van szó (45). Lokális betegség (primer vagy recidíva) és regionális áttétek különbözô változatokban egyszerre is manifesztálódhatnak. Ezekben az esetekben a fenti sebészi kezelési lehetôségeket egyéni mérlegelés alapján kell kombinálni.

Távoli áttétek sebészi kezelése A melanoma malignum csaknem minden szervbe adhat áttétet (82). Az áttétek leggyakoribb megjelenési helyei a bôr, lágyrészek, távoli nyirokcsomók (M1a); tüdô (M1b); máj, tápcsatorna, központi idegrendszer, csontok és egyéb szervek

74


(M1c). Következetesen emelkedett szérum laktátdehidrogenáz- (LDH) szint esetén a beteget függetlenül az áttét lokalizációjától az M1c kategóriába soroljuk (10). A távoli áttétes melanomás (IV. stádiumú) betegek jelentôs részének többszörös és/vagy több szervet is érintô metasztázisai vannak. A betegek körülbelül 10–20%-ában észlelhetô szoliter vagy limitált számú, egy szervet érintô áttét. Kuratív céllal csak ezeknél a betegeknél jöhet szóba sebészi beavatkozás. Természetesen palliatív vagy életmentô indikációval kiterjedt metasztatikus betegség esetén is szükség lehet mûtéti kezelésre (92, 116). Összefoglalónkban nem foglalkozunk részletesen a központi idegrendszeri és az osszeális áttétek sebészi kezelésével, ezeknek a betegeknek a mûtéti ellátása az idegsebészet, az ortopédia, illetve a traumatológia körébe tartozik. A metasztatikus melanoma mûtéti kezelése kapcsán figyelembe kell venni azt a tényt, hogy jelenleg ennek a betegségnek hatékony onkológiai kezelési lehetôsége nincs. Az önmagukban alkalmazott szisztémás onkológiai kezelésekkel átmeneti javulás elérhetô ugyan, de gyógyulásra vagy tartós tünetmentességre nem számíthatunk. Az utóbbi években a klinikai tanulmányok fázisába eljutott aktív specifikus immunkezelés (vakcináció, dendritikus sejtekkel történô kezelés) komoly reményt jelenthet a melanoma kezelésében. A kezdeti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a klinikailag kimutatható daganatos elváltozásokat makroszkóposan maradéktalanul sebészileg eltávolítják, vagy egyéb módszerrel (termo-, krio-, lézerabláció, sugárkezelés, kirekesztéses (stop-flow) regionális biokemoperfúzió) elpusztítják (komplett citoredukció) (55, 70, 81, 84, 115). A fenti beavatkozások után (feltételezhetôen) visszamaradt klinikailag okkult áttéteket (minimális reziduális betegség) az aktív specifikus immunkezelés sikeresen és tartósan képes kontrollálni (81, 115). Kuratív szándékkal mûtétet csak válogatott esetekben, szigorú javallatok alapján végzünk (32, 49, 81, 115). A beavatkozás elôtt a beteg részletes onkológiai kivizsgálása szükséges. A fizikális vizsgálat mellett a mellkasi, a hasi-kismedencei régió, a központi idegrendszer és a csontok részletes képalkotó vizsgálata (ultrahang, CT, MR, csontscan) elengedhetetlen. Az elsôdleges kezelés és az áttét megjelenése között eltelt idô, illetve az áttét növekedési tendenciája (megkettôzôdési idô) fontos kórjóslati tényezôk (49, 115). Értékes prognosztikai információkat nyújthatnak a laboratóriumi vizsgálatok eredményei is (süllyedés, LDH, S-100 fehérje) (10, 67). Az utóbbi években a pozitronemissziós tomográfia (PET) is hozzátartozik ezeknek a betegeknek a kivizsgálásához ott, ahol ennek feltételei adottak (23). Természetesen a beteg általános állapota is döntô szempont a mûtéti javallat felállítása szempontjából. A kuratív mûtét az áttétek radikális eltávolítását jelenti (metasztazektómia vagy reszekció). Ha az áttét eltávolítása makro-és mikroszkóposan radikális volt, akkor a lokalizációtól függôen az ötéves túlélés a következô: bôr, lágyrész, távoli nyi-


Eredeti közlemény rokcsomók 14–33%, tüdô 12–31%, tápcsatorna, máj 0–20%, mellékvese 50% (17, 32, 38, 49, 52, 54, 115). Ha sikeres metasztazektómia vagy reszekció után szoliter áttét jelenik meg ugyanabban a szervben vagy egy másik szervben, akkor válogatott esetekben a fenti szigorú kivizsgálás után ismételt kuratív mûtét szóba jön. Morton munkacsoportjának anyagában az ötéves túlélés ismételt radikális áttételtávolítás után 21% volt (81). Palliatív vagy életmentô mûtétet a következô esetekben végzünk: tápcsatornai átfúródás, vérzés, obstrukció; visszatérô mellkasi folyadék; fájdalmas, vérzô, váladékozó bôr- vagy lágyrészáttétek. Tápcsatornai vérzés és obstrukció esetén, ha lehetséges, reszekciót kell végezni. Sokszor azonban a reszekció technikailag nem elvégezhetô, ilyenkor megkerülô anasztomózist készítünk (18, 37, 54). Visszatérô mellkasi folyadék sebészi kezelése a pleurodézis. Vérzô, váladékozó, fájdalmas bôr-, lágyrészelváltozásokat eltávolítunk vagy deminuálunk, esetleg szóba jöhet az elváltozások krio- vagy lézerablációja. Palliatív mûtétek után tartós túlélésre általában nem számíthatunk, de a betegek életminôsége jelentôsen javulhat (116).

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14. 15.

Összefoglalás, következtetés A lokoregionális stádiumú melanoma malignum kezelésében a sebészetnek meghatározó szerepe van. Az izolált regionális biokemoperfúzió és az ôrszem nyirokcsomó-biopszia technikáját melanoma malignumos betegeken dolgozták ki elôször. Az ôrszem nyirokcsomó-biopszia azóta csaknem forradalmasította a korai emlôrák ellátását, és egyéb szolid tumorok kezelésében is sikerrel alkalmazhatónak tûnik. A metasztatikus melanoma sebészi kezelése kapcsán felvetôdik a komplett sebészi citoredukció és az adjuváns aktív specifikus immunkezelés jelentôségének kérdése, amely a jövôben a többi primer és áttétes daganat kezelési eredményeit is javíthatja.

16. 17. 18. 19. 20. 21.

Irodalom 1.

2.

3. 4. 5. 6. 7.

Acland KM, Healy C, Calonje E, et al. Comparison of positron emission tomography scanning and sentinel node biopsy in the detection of micrometastases of primary cutaneous malignant melanoma. J Clin Oncol 19: 2674-2678, 2001 Albertini JJ, Cruse CW, Rapaport D, et al. Intraoperative radiolymphoscintigraphy improves sentinel lymph node identification for patients with melanoma. Ann Surg 223: 217-224, 1996 Alexander HR, Fraker DL, Bartlett DL. Isolated limb perfusion for malignant melanoma. J Surg Oncol 12: 416-428, 1996 Alex JC, Weaver DL, Fairbank JT, et al. Gamma-probe guided lymph node localization in malignant melanoma. Surg Oncol 2: 303-308, 1993 Austin JR, Byers RM, Brown WD, et al. Influence of biopsy on the prognosis of cutaneous melanoma of the head and neck. Head Neck 18: 107-117, 1996 Balch CM, Urist MM, Karakousis CP, et al. Efficacy of 2cm surgical margins for intermediate–thickness melanomas (1 to 4 mm). Ann Surg 218: 262-269, 1993 Balch CM, Soong SJ, Bartolucci AA, et al. Efficacy of an elective regional lymph node dissection of 1 to 4 mm thick melanomas for patients 60 years of age and younger. Ann Surg 224: 255-266, 1996


22.

23.

24.

25. 26. 27. 28.

Balch CM, Soong SJ, Ross MI, et al. Long-term results of a multi-institutional randomized trial comparing prognostic factors and surgical results for intermediate thickness melanomas (1.0 to 4.0 mm): Intergroup Melanoma Surgical Trial. Ann Surg Oncol 7: 87-97, 2000 Balch CM, Soong SJ, Gershenwald JE, et al. Prognostic factors analysis of 17,600 melanoma patients: validation of the American Joint Committee on Cancer melanoma staging system. J Clin Oncol 19: 3622-3634, 2001 Balch CM, Buzaid AC, Soong SJ, et al. Final version of the American Joint Committee on Cancer staging system for cutaneous melanoma. J Clin Oncol 19: 36353648, 2001 Balch CM, Soong SJ, Smith T, et al. Long-term results of a prospective surgical trial comparing 2 cm vs 4 cm excision margins for 740 patients with 1-4 mm melanomas. Ann Surg Oncol 8: 101-108, 2001 Balm AJM, Kroon BBR, de Boer JB, et al. Report of a symposium on: diagnosis and treatment of cutaneous head and neck melanoma. Eur J Surg Oncol 20: 112-114, 1994 Banzet P, Thomas A, Vuillemin E, et al. Wide versus narrow surgical excision in thin (<2 mm) stage I primary cutaneous melanoma: long term results of a French multicentric prospective randomized trial on 319 patients (abstract). Proc Am Assoc Clin Oncol 12: 387, 1993 Bong JL, Herd RM, Hunter JAA, for and on behalf of Scottish Melanoma Group. Incisional biopsy and melanoma prognosis. J Am Acad Dermatol 46: 690-694, 2002 Bostick P, Essner R, Glass E, et al. Comparison of blue dye and probe-assisted intraoperative lymphatic mapping in melanoma to identify sentinel nodes in 100 lymphatic basins. Arch Surg 134: 43-49, 1999 Brady MS, Kavolius JP, Quan SHQ. Anorectal melanoma. A 64-year experience at Memorial Sloan-Kettering Cancer Center. Dis Colon Rectum 38: 146-151, 1995 Branum GD, Epstein RE, Leight GS, et al. The role of resection in the management of melanoma metastatic to the adrenal gland. Surgery 109: 127-131, 1991 Branum GD, Seigler HF. Role of surgical intervention in the management of intestinal metastases form malignant melanoma. Am J Surg 162: 428-431, 1991 Breslow A. Thickness, cross-sectional areas and depth of invasion in the prognosis of cutaneous melanoma. Ann Surg 172: 902-908, 1970 Breslow A, Macht SD. Optimal size of resection margins for thin cutaneous melanoma. Surg Gynecol Obstet 145: 691-692, 1977 Cascinelli N, Morabito A, Santinami M, et al. on behalf of the WHO Melanoma Programme. Immediate or delayed dissection of regional nodes in patients with melanoma of the trunk: a randomised trial. Lancet 351: 793-796, 1998 Clary BM, Brady MS, Lewis JJ, et al. Sentinel lymph node biopsy in the management of patients with primary cutaneous melanoma: review of a large singleinstitutional experience with an emphasis on recurrence. Ann Surg 233: 250-258, 2001 Cobben DCP, Koopal S, Tiebosch ATMG, et al. New diagnostic techniques in staging in the surgical treatment of cutaneous malignant melanoma. Eur J Surg Oncol 28: 692-700, 2002 Cohn-Cedermark G, Rutqvist LE, Andersson R, et al. Long term results of a randomised study by the Swedish Melanoma Study Group on 2-cm versus 5-cm resection margins for patients with cutaneous melanoma with tumor thickness of 0.8-2.0 mm. Cancer 89: 1495-1501, 2000 Coldiron BM. Sentinel node biopsy: who needs it? Int J Dermatol 39: 807-811, 2000 Cowles RA, Johnson TM, Chang AE, et al. Useful techniques for the resection of foot melanomas. J Surg Oncol 70: 255-260, 1999 Cserni G. Melanoma malignumos betegek sentinel nyirokcsomóinak patológiai vizsgálata. Magyar Onkológia 47:51-57, 2003 Day CL Jr, Mihm TM, Sober AJ, et al. Narrower margins for clinical stage I malignant melanoma. N Engl J Med 306: 479-482, 1982


75

Eredeti közlemény 29. Drepper H, Kohler CO, Bastian B, et al. Benefit of elective lymph node dissection in subgroups of melanoma patients. Results of a multicenter study of 3616 patients. Cancer 72: 741-749, 1993 30. Farkas E, Rahóty P. Melanoma malignum kezelése osztályunkon. Magyar Sebészet 44: 215-219, 1991 31. Fenn NJ, Horgan K, Johnson RC, et al. A randomized controlled trial of prophylactic isolated cytotoxic perfusion for poor-prognosis primary melanoma of the lower limb. Eur J Surg Oncol 23: 6-9, 1997 32. Fletcher WS, Pommier RF, Lum S, et al. Surgical treatment of metastatic melanoma. Am J Surg 175: 413417, 1998 33. Fortin PT, Freiberg AA, Rees R, et al. Malignant melanoma of the foot and ankle. J Bone Joint Surg Am 77: 1396-1403, 1995 34. Geraghty PJ, Johnson TM, Sondak VK, et al. Surgical treatment of primary cutaneous melanoma. Semin Surg Oncol 12: 386-393, 1996 35. Gershenwald JF, Colome MI, Lee JE, et al. Patterns of recurrence following a negative sentinel lymph node biopsy in 243 patients with stage I or II melanoma. J Clin Oncol 16: 2253-2260, 1998 36. Guadagni S, Russo F, Rossi CR, et al. Deliberate hypoxic pelvic and limb chemoperfusion in the treatment of recurrent melanoma. Am J Surg 183: 28-36, 2002 37. Guiman M, Klausner JM, Inbar M, et al. Surgical approach to malignant melanoma in the gastrointestinal tract. J Surg Oncol 36: 17-20, 1987 38. Harpole DH Jr, Johnson CM, Wolfe WG, et al. Analysis of 945 cases of pulmonary metastatic melanoma. J Thorac Cardiovasc Surg 103: 743-750, 1992 39. Harris M, Shapiro RL, Roses DF. Malignant melanoma. Primary surgical management (excision and node dissection) based on pathology and staging. Cancer 75: 715-725, 1995 40. Heaton KM, El-Naggar A, Ensign LG, et al. Surgical management and prognostic factors in patients with subungual melanoma. Ann Surg 219: 197-204, 1994 41. Hill S, Thomas JM. Treatment of cutaneous metastases from malignant melanoma using carbon-dioxide laser. Eur J Surg Oncol 19: 173-177, 1993 42. Hughes TMD, Thomas JM. Combined inguinal and pelvic lymph node dissection for stage III melanoma. Br J Surg 86: 1493-1498, 1999 43. Hueston JT. Integumentectomy for malignant melanoma of the limbs. Aust N Z J Surg 40: 114-118, 1970 44. de Hullu JA, Hollema H, Hoekstra HJ, et al. Vulvar melanoma. Is there a role for sentinel lymph node biopsy? Cancer 94: 486-491, 2002 45. Jaques DP, Coit DG, Brennan MF. Major amputation for advanced malignant melanoma. Surg Gynecol Obstet 169: 1-6, 1989 46. Johnson A, Mathai G, Robinson WA. Malignant melanoma of the perineum. J Surg Oncol 54: 185-189, 1993 47. Karakousis CP, Choe KJ, Holyoke ED. Biologic behavior and treatment of intransit metastasis of melanoma. Surg Gynecol Obstet 150: 29-32, 1980 48. Karakousis CP, Driscoll DL. Groin dissection in malignant melanoma. Br J Surg 81: 1771-1774, 1994 49. Karakousis CP, Velez A, Driscoll DL, et al. Metastasectomy in malignant melanoma. Surgery 115: 295-302, 1994 50. Karakousis CP, Balch CM, Urist MM, et al. Local recurrence in malignant melanoma. Ann Surg Oncol 3: 446-452, 1996 51. Karakousis CP. Therapeutic node dissections in malignant melanoma. Semin Surg Oncol 14: 291-301, 1998 52. Karp NS, Boyd A, DePan HJ, et al. Thoracotomy for metastatic malignant melanoma of the lung. Surgery 107: 256-261, 1990 53. Kenady DE, Brown BW, McBride CM. Excision of underlying fascia with a primary malignant melanoma: effect on recurrence and survival rates. Surgery 92: 615618, 1982 54. Klaase JM, Kroon BBR. Surgery for melanoma metastatic to the gastrointestinal tract. Br J Surg 77: 6061, 1990

76


55. Klein ES, Davidson B, Apter S, et al. Total abdominal perfusion (TAP) in the treatment of abdominal metastatic melanoma. J Surg Oncol 57: 134-137, 1994 56. Konstadoulakis MM, Ricaniadis N, Driscoll DL, et al. Malignant melanoma of the female genital system. Eur J Surg Oncol 20: 141-145, 1994 57. Köves I, Besznyák I, Kovács T, et al. Az anorectalis melanomákról. Magyar Sebészet 50: 97-100, 1997 58. Krag DN, Meijer SJ, Weaver DL, et al. Minimal-access surgery for staging of malignant melanoma. Arch Surg 130: 654-658, 1995 59. Krementz ET, Carter RD, Sutherland CM, et al. Regional chemotherapy for melanoma. A 35-year experience. Ann Surg 220: 520-538, 1994 60. Kroon BBR, Noorda EM, Vrouenraets BC, Nieweg OE. Isolated limb perfusion for melanoma. J Surg Oncol 79: 252-255, 2002 61. Lederman JS, Sober AJ. Does biopsy type influence survival in clinical stage 1 cutaneous melanoma? J Am Acad Dermatol 13: 983-987, 1985 62. Lees VC, Briggs JC. Effect of initial biopsy procedures on prognosis in stage 1 invasive cutaneous malignant melanoma: review of 1086 patients. Br J Surg 78: 11081110, 1991 63. Lens MB, Dawes M, Goodacre T, et al. Elective lymph node dissection in patients with melanoma. Systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials. Arch Surg 137: 458-461, 2002 64. Lens MB, Dawes M, Goodacre T, et al. Excision margins in the treatment of primary cutaneous melanoma. A systematic review of randomized controlled trials comparing narrow vs wide excision. Arch Surg 137: 1101-1105, 2002 65. Lienard D, Ewalenko P, Delmotte JJ, et al. High-dose recombinant tumor necrosis factor alpha in combination with interferon gamma and melphalan in isolation perfusion of the limbs for melanoma and sarcoma. J Clin Oncol 10: 52-60, 1992 66. Liszkay G, Farkas E, Péley G, et al. Preoperatív limfoszcintigráfiával végrehajtott sentinel nyirokcsomó mûtétek melanoma malignumban. Magyar Onkológia 44: 141-143, 2000 67. Martenson ED, Hansson LO, Nilsson B, et al. Serum S100b protein as a prognostic marker in malignant cutaneous melanoma. J Clin Oncol 19: 824-831, 2001 68. McCarthy WH, Shaw HM, Milton GW. Efficacy of elective lymph node dissection in 2347 patients with clinical stage I malignant melanoma. Surg Gynecol Obstet 161: 575-580, 1985 69. McMasters KM, Reintgen DS, Ross MI, et al. Sentinel lymph node biopsy for melanoma: controversy despite widespread agreement. J Clin Oncol 19: 2851-2855, 2001 70. Metzger U, Röthlin M, Burger HR, et al. Long-term complete remission of melanoma liver metastases after intermittent intra-arterial cisplatin chemotherapy and surgery. Eur J Surg Oncol 23: 270-279, 1997 71. Monsour PD, Sause WT, Avent JM, et al. Local control following therapeutic nodal dissection for melanoma. J Surg Oncol 54: 18-22, 1993 72. Morton DL, Wen DR, Wong JH, et al. Technical details of intraoperative lymphatic mapping for early stage melanoma. Arch Surg 127: 392-399, 1992 73. Morton DL, Thompson JF, Essner R, et al. Validation of the accuracy of intraoperative lymphatic mapping and sentinel lymphadenectomy for early-stage melanoma. A multicenter trial. Ann Surg 230: 453-465, 1999 74. Nieweg OE, Tanis PJ, de Vries JDH, et al. Sensitivity of sentinel node biopsy in melanoma. J Surg Oncol 78: 223224, 2001 75. Ng AKT, Jones WO, Shaw JHF. Analysis of local recurrence and optimizing excision margins for cutaneous melanoma. Br J Surg 88: 137-142, 2001 76. O’Brien CJ, Coates AS, Petersen-Schafer K, et al. Experience with 998 cutaneous melanomas of the head and neck. Am J Surg 162: 310-314, 1991 77. O’Brien CJ, Gianoutsos MP, Morgan MJ. Neck dissection for cutaneous malignant melanoma. World J Surg 16: 222-226, 1992 78. O’Brien CJ, Petersen-Schafer K, Papadopoulos T, et al.


Eredeti közlemény

79.

80. 81. 82. 83.

84.

85.

86. 87.

88. 89. 90. 91.

92. 93. 94.

95.

96.

Evaluation of 107 therapeutic and elective parotidectomies for cutaneous melanoma. Am J Surg 168: 400-403, 1994 O’Brien CJ, Uren RF, Thompson JF, et al. Prediction of potential metastatic sites in cutaneous head and neck melanoma using lymphoscintigraphy. Am J Surg 170: 461-466, 1995 Oláh J, Gyulai R, Varga J, et al. Ôrszem nyirokcsomóbiopsziával szerzett tapasztalataink melanoma malignumban. LAM 11: 536-541, 2001 Ollila DW, Hsueh EC, Stern SL, et al. Metastasectomy for recurrent stage IV melanoma. J Surg Oncol 71: 209213, 1999 Patel JK, Didolkar MS, Pickren JW, et al. Metastatic pattern of malignant melanoma. A study of 216 autopsy cases. Am J Surg 135: 807-810, 1978 Péley G, Sinkovics I, Liszkay G, et al. Az intraoperatív gamma-próba által vezérelt ôrszem nyirokcsomóbiopszia jelentôsége a melanoma malignum és az emlôrák kezelésében. Orv Hetil 140: 2331-2338, 1999 Pilati P, Mocellin S, Miotto D, et al. Stop-flow technique for loco-regional delivery of antiblastic agents: literature review and personal experience. Eur J Surg Oncol 28: 544-553, 2002 Reintgen D, Cox EB, McCarty KS Jr, et al. Efficacy of elective lymph node dissection in patients with intermediate thickness primary melanoma. Ann Surg 198: 379-384, 1983 Reintgen D, Balch CM, Kirkwood J, et al. Recent advances in the care of the patient with malignant melanoma. Ann Surg 225: 1-14, 1997 Ringborg U, Andersson R, Eldh J, et al. Resection margins of 2 versus 5 cm for cutaneous malignant melanoma with tumor thickness of 0.8 to 2.0 mm: randomized study by the Swedish Melanoma Study Group. Cancer 77: 1809-1814, 1996 Rompel R, Garbe C, Buttner P, et al. Elective lymph node dissection in primary malignant melanoma: a matched-pair analysis. Melanoma Res 5: 189-194, 1995 Roozendaal GK, de Vries JDH, van Poll D, et al. Sentinel nodes outside lymph node basins in patients with melanoma. Br J Surg 88: 305-308, 2001 Ross MI. Surgical management of stage I and II melanoma patients: approach to the regional lymph node basin. Semin Surg Oncol 12: 394-401, 1996 Schraffordt Koops H, Vaglini M, Suciu S, et al. Prophylactic isolated limb perfusion for localized, highrisk limb melanoma: results of a multicenter randomized phase III trial. J Clin Oncol 16: 2906-2912, 1998 Sharpless SM, Das Gupta TK. Surgery for metastatic melanoma. Semin Surg Oncol 14: 311-318, 1998 Shivers SC, Wang X, Li W, et al. Molecular staging of malignant melanoma. Correlation with clinical outcome. JAMA, 280: 1410-1415, 1998 Sim FH, Taylor WF, Ivins JC, et al. A prospective randomized study of the efficacy of routine prophylactic lymphadenectomy in management of malignant melanoma: preliminary results. Cancer 41: 946-956, 1978 Slingluff CL, Stidham KR, Ricci WM, et al. Surgical management of regional lymph nodes in patients with melanoma. Experience with 4682 patients. Ann Surg 219: 120-130, 1994 Starz H, Balda BR, Krämer KU, et al. A micromorphometry-based concept for routine classification of sentinel lymph node metastases and its clinical relevance for patients with melanoma. Cancer 91: 2110-2120, 2001


97. Statius Muller MG, Hennipman FA, van Leeuwen PAM, et al. Unpredictability of lymphatic drainage patterns in melanoma patients. Eur J Nucl Med 29: 255-261, 2002 98. Statius Muller MG, van Leeuwen PAM, de Lange-de Klerk ESM, et al. The sentinel lymph node status is an important factor for predicting clinical outcome in patients with stage I or II cutaneous melanoma. Cancer 91: 2401-2408, 2001 99. Sterne GD, Murray DS, Grimley RP. Ilioinguinal block dissection for malignant melanoma. Br J Surg 82: 10571059, 1995 100. Tanabe KK. Lymphatic mapping and epitrochlear lymph node dissection for melanoma. Surgery 121: 102104, 1997 101. Thompson JF, Hunt JA, Shannon KF, et al. Frequency and duration of remission after isolated limb perfusion for melanoma. Arch Surg 132: 903-907, 1997 102. Török L, Mari B, Fórizs A, et al. A szentinel nyirokcsomó vizsgálatának jelentôsége melanoma malignumban. Orv Hetil 139: 1339-1341, 1998 103. Trias M, Targarona EM, Piulachs J, et al. Extraperitoneal laparoscopically assisted ilioinguinal lymphadenectomy for treatment of malignant melanoma. Arch Surg 133: 272-274, 1998 104. Tseng JF, Tanabe KK, Gadd MA, et al. Surgical management of primary cutaneous melanomas of the hands and feet. Ann Surg 225: 544-553, 1997 105. Uren RF, Howman-Giles R, Thompson JF. Lymphatic drainage from the skin of the back to retroperitoneal and paravertebral lymph nodes in melanoma patients. Ann Surg Oncol 5: 384-387, 1998 106. Uren RF, Howman-Giles R, Thompson JF, et al. Lymphatic drainage to triangular intermuscular space lymph nodes in melanoma on the back. J Nucl Med 37: 964-966, 1996 107. Urist MM, Balch CM, Soong SJ, et al. Head and neck melanoma in 534 stage I patients. A prognostic factors analysis and results of surgical treatment. Ann Surg 200: 769-775, 1984 108. Veronesi U, Adamus J, Bandiera DC, et al. Inefficacy of immediate node dissection in stage I melanoma of the limbs. N Engl J Med 297: 627-630, 1977 109. Veronesi U, Adamus J, Bandiera DC, et al. Delayed regional lymph node dissection in stage I melanoma of the skin of the lower extremities. Cancer 49: 2420-2430, 1982 110. Veronesi U, Cascinelli N, Adamus J, et al. Thin stage I primary cutaneous malignant melanoma: comparison of excision with margins of 1 or 3 cm. N Engl J Med 318: 1159-1162, 1988 111. Veronesi U, Cascinelli N. Narrow excision (1-cm margin): a safe procedure for thin cutaneous melanoma. Arch Surg 126: 438-441, 1991 112. Vrouenraets BC, Kroon BBR, Klaase JM, et al. Adjuvant regional isolated perfusion with melphalan for patients with Clark V melanoma of the extremities. J Surg Oncol 52: 249-254, 1993 113. Warso MA, Das Gupta TK. Melanoma recurrence in a previously dissected lymph node basin. Arch Surg 129: 252-255, 1994 114. White RR, Stanley WE, Johnson JL, et al. Long-term survival in 2505 patients with melanoma with regional lymph node metastasis. Ann Surg 235: 879-887, 2002 115. Wong JH, Skinner KA, Kim KA, et al. The role of surgery in the teratment of nonregionally recurrent melanoma. Surgery 113: 389-394, 1993 116. Wornom III IL, Soong SJ, Urist MM, et al. Surgery as palliative treatment for distant metastases of melanoma. Ann Surg 204: 181-185, 1986


77

A sebészet szerepe a melanoma malignum kezelésében

Recommend Documents