A PROJEKTRŐL CLAP – (ConvictsLibertyAid Project) Az Elítéltek Szabadulását Segítő Projekt egy válasz arra a rideg valóságra, amellyel az elítéltek szembesülnek a szabadulásuk első napjaiban. Ha ezekre a napokra nincsenek megfelelően előre felkészítve, a visszaesés kockázata sokkal magasabb. A CLAP célja, hogy segítse ezt a felkészülést az által, hogy egy eszköztárat biztosít mind a börtönben dolgozók, mind a fogvatartottak számára, de ami még ennél is fontosabb, hogy a feleknek alkalmuk nyíljon a tárgyalásra és a közös álláspont kialakítására. Így minden érintkezés a lehető leginkább személyre szabott lesz. A CLAP eszköztárat – Párbeszéd Alapú Kommunikációs és Közvetítő Eszköztár (a börtönben dolgozók számára) és MyComPASS Visszailleszkedési Útmutató (a fogvatartottak számára) – a jövőbeni felhasználókkal együtt fejlesztettük ki: a konzorcium csak a lehetőséget (találkozók és képzések) és a módot (eszköztár keretei, honlap, virtuális kommunikációs felület, logisztika) biztosítja.
Összegzés: Ez a fejezet lehetőséget biztosít az olvasó számára, hogy áttekinthesse a CLAP project célját. Kapocsként szolgál a két projekttermék között: A párbeszéd alapú kommunikációs és közvetítő eszköztár (a börtönben dolgozók számára) és a MyComPASS Visszailleszkedési útmutató (a fogvatartottak számára). Továbbá hasznos információt közöl a projektben részt vevő partnerekről.
A Párbeszéd Alapú Kommunikációs és Közvetítő Eszköztár a büntetőintézetekben dolgozó nevelők és szociális munkások számára és az ő segítségükkel készült el, hogy elősegítse afogvatartottakkal való minőségi párbeszédet a dolgozók és a fogvatartottak által meghatározott igények alapján. A MyComPASS Visszailleszkedési Útmutatót az eszköztár felhasználásával a büntetőintézetekben dolgozók fejlesztették ki a fogvatartottakkal közösen, a konzorcium tagjainak segítségével. Ennek célja, hogy elősegítse a fogvatartottaknak a szabadulás után a társadalomba történő sikeresebb visszailleszkedését. A CLAP projektben részt vevő partnerek: A Projekt koordinátor - CENTRUL PENTRU PROMOVAREA INVATARII PERMANENTE -CPIP -RO A CPIP egy magánintézet, mely az oktatási és szociális területen tevékenykedik. Célunk, az élethosszig tartó tanulás kultúrájának elterjesztése azáltal, hogy a közösségi tagok aktív közreműködésével kidolgozunk egy összefüggő stratégiát az élethosszig tartó tanulásgondolatának gyakorlati alkalmazására. Ez a stratégia képviseli a siker egyik tényezőjét abban, hogy a román társadalom a TudásKorszaka felé halad. Ebben az összefüggésben az
1
élethosszig tartó tanulás nem csak egy puszta szemlélet az oktatásban és a képzésben, hanem a jövő felé vezető út egyik alapköve. E filozófia eredményeképp szeretnénk a teljes tevékenységi körünket megosztani mindenkivel, mint az élethosszig tartó tanulási közösség megvalósításának egyik lehetséges alternatíváját. A demokratizálás és a nyitott társadalom kialakításának szerves részeként a CPIP elkötelezett az esélyegyenlőség alapelvének gyakorlati megvalósítása mellett, legyen szó férfiakról vagy nőkről. A CPIP támogatja a hátrányos helyzetű embercsoportok társadalomba történő visszailleszkedését. G.G.EUROSUCCESS CONSULTING LTD – EUROSC- Cyprus Az Eurosuccess Consulting tanácsadó cég, egy fiatal tudósokból álló dinamikus csapat, mely átfogó innovációs és technológiai szolgáltatási csomagot kínál a modern ciprusi vállalkozói környezet igényeit célozva. Az EUROSUCCESS működésének kezdetén megtalálta, hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy a ciprusi gazdaság utat találjon a szélesebb európai piacokhoz és nagy hangsúlyt fektetett az ország EU-hoz való csatlakozása adta lehetőségek kiaknázására. Napjainkban az EUROSUCCESS szolgáltatások gazdag választékát kínálja mind az állami, mind pedig a magán szektorban. E szolgáltatások elsődleges célja, hogy pénzügyi lehetőségekkel és tervekkel támogassa a fent említett szektorokat, különös tekintettel az alkotásra, vállalkozások és más kezdeményezések fejlesztésére és bővítésére. Az Eurosuccess Consulting gazdag tapasztalata révén, jól kialakított külföldi partnerhálózatát felhasználva nemrégiben elkezdett részt venni különböző európai kutatási tervekben. Az EUROSUCCESS célja, hogy folyamatosan fejlessze szolgáltatásait, illetve fejlessze csapatát, ezáltal tegyen szert egyre nagyobb szakértelemre a tudományos szektorban. TIMISOARA PENITENTIARY- PTM- Románia A Temesvári Büntetőintézetben 1057 személyt tartunk fogva. A temesvári börtönben a szabadságvesztés büntetést félig nyitott illetve nyitott rezsimekben hajtjuk végre. A Társadalmi Reintegrációs Osztály két alosztályra bontható: Oktatási Osztály és Pszicho-szociális Osztály melyeket az oktatási és pszicho-szociális alelnök irányít. A fent említett osztály célja, hogy megszervezze a fogvatartottak oktatását és megfelelő szociális és pszichológiai segítséget nyújtson a fogvatartottak társadalomba történő visszailleszkedésében. Az osztály főbb céljai: minőségi szolgáltatásokat nyújtson a fogvatartottak számára a sokféleség, méltóság és emberi jogok szellemében; elősegítse az oktatási lehetőségekhez való hozzáférést és a társadalomba történő visszailleszkedését;
2
UETP Action Link/ Action Synergy S.A. _Görögország Az Action Synergy S.A. egy infó-kommunikáció technológiai kutató-fejlesztő (ICT R&D), képzési és tudás alapú alkalmazásokat készítő társaság mely aktívan részt vesz oktatási technológiák, képzési módszertanok és elektronikus képzési kurzusok fejlesztésében. Az Action Synergy S.A. nagy tapasztalattal bír az európai programok koordinációja terén. A cég 1987-es megalapítása óta nagy számú EU-s oktatási projektben vett részt, úgy mint COMETT, PETRA, SOCRATES, LEONARDO DA VINCI, ARTICLE 6, ADAPT, TEMPUS, PHARE- Távoktatás. Jelenleg 2 LLP projektet koordinál, GLOSSA (505248-2009-LLP-GR-KA2MP) és UETPNET (510635-LLP-1-2010-1-GRERASMUS-ECUE). Az Action Synergy továbbá szakértője a hátrányos helyzetű csoportokat képző módszertanok fejlesztésének és több különböző roma közösségekkel kapcsolatos projektben is részt vett. Az Action Synergy S.A. szakterületei közé tartozik: – oktatási technológiák fejlesztése, olyan tanfolyamok és modulok fejlesztése, mely olyan innovatív módszertanokat alkalmaz, mint: nyílt/rugalmas tanulási módszertanok, elektronikus tanulás (e-learning), elemzést igénylő tanulás, szakmai profilok, készség és kompetencia listák fejlesztése, helyi, nemzeti és nemzetek közötti szinergiák fejlesztése, kutatások és tanulmányok megvalósítása. Ami a projekt működőképes vezetését illeti, az Action Synergy minden projekthez olyanprojekt menedzsert rendel, aki a különböző célcsoportok munkáját irányítja. A pénzügyi vezetésért egy személy felel, aki az EU-s projektek pénzügyi menedzselésében jártas. The European Prison Education Association – Malta Branch – EPEA- Málta Az Európai Büntetés-végrehajtási Intézeteken Belüli Oktatási Szövetség (European Prison Education Association)– Máltai Ágazata az EPEA helyi képviselete. Az Európai Büntetésvégrehajtási Intézeteken Belüli Oktatási Szövetség (European Prison Education Association) egy oktatókból, adminisztrátorokból, igazgatósági tagokból, kutatókból és más szakemberekből álló szervezet, melynek célja a büntetés-végrehajtásban történő oktatás és az azzal kapcsolatos tevékenységek fejlesztésének előmozdítása Európa szerte, az Európa Tanács ajánlásai alapján. Az EPEA-t az Európa Tanács „nem kormányzati szervezet”-ként (NGO) ismeri el. A szervezet céljai elérésének érdekében elkötelezett az európai börtönvezetésekkel való közös munka mellett, mégis szabadon álló és független. Jelenleg 35 országban több mint 800 EPEA tag van Európában és szerte a világban. A szervezet a nemzeti ágak megalakításának bátorítása mellett kétévente nagyszabású nemzetközi konferenciákat is szervez a büntetés-végrehajtásbeli oktatás témakörében. Az szervezet „nem kormányzati non-profit szervezetként” van nyilvántartva. Az EPEA Máltai Ágának céljai:
az EPEA elismert ágaként működni.
az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (89) 12 számú ajánlása szerint előmozdítani a büntetőintézetekben történő oktatás ügyét (1989).
3
a büntetőintézeti oktatásban részt vevő személyek szakmai fejlesztésében való részvétel és segítségnyújtás európai együttműködésen keresztül.
együtt dolgozni vonatkozó szakmai szervezetekkel.
támogatni a büntetőintézeti oktatás területére koncentráló kutatásokat.
ellenőrizni és támogatni a máltai börtönoktatás fejlődését
Centrul de ReeducareBuzias -CRB- Románia A több hasonló intézet közül a Centrul de ReeducareBuziasvalami új színt visz a nemzeti palettára – belső szerkezete előrevetíti a felügyelői környezetből oktatási közösséggé történő átváltozást, olyan közösséggé, mely nem a hagyományos elszigetelést hangsúlyozza, hanem a fiatalok védelmét és rehabilitációját egy biztonságos, oktatási értékekkel töltött környezetben. A Centrul de ReeducareBuzias lehetővé teszi, hogy az ország nyugati feléről származó fiatal bűnelkövetőket a családjaik közvetlen környezetében rehabilitáljuk. Ezáltal a családok is részesei a folyamatnak, melyben a fiatalok viselkedését átalakítjuk és erőfeszítéseket teszünk a társadalmi visszailleszkedésük ügyében nem csak a szabadulásukig, hanem azután is. A Centrul de ReeducareBuzias egy közepes biztonsági szintű, nevelési és oktatási szerkezetű rehabilitációs központ. Funkcionális szerkezetének köszönhetően a fiatal bűnelkövetők esélyt kapnak, hogy nyílt környezetben végezhessenek különböző tevékenységeket, fokozatosan visszailleszkedve a közösségbe. Az intézet nagy tapasztalattal bír az oktatás, pszichoterápia és visszailleszkedés területén, illetve részt vett olyan európai programokban, melyeknek célja a fiatalkorúak és családjaik számára kialakított rehabilitációs programok kidolgozása volt. Association of Regional Initiatives Development “Lacjum”- ARID LacjumLengyelország Az ARID Lacjum egy magánintézet, mely a szakiskolai képzés terén tevékenykedik. A Szövetség fő célja az élethosszig tartó tanulás támogatása és megvalósítása. Az ARID LACJUM fiatal szakemberekből álló dinamikus csapata átfogó szolgáltatási csomagot kínál a modern lengyel vállalkozások igényeinek kielégítésére, különösen az innováció és a technológia területén. Az ARID LACJUM működésének kezdetén megtalálta, hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy a lengyel gazdaság utat találjon a szélesebb európai piacokhoz és nagy hangsúlyt fektetett az ország EUhoz való csatlakozása adta lehetőségek kiaknázására. Napjainkban az ARID LACJUM szolgáltatások gazdag választékát kínálja mind az állami, mind pedig a magán szektorban. Az ARID LAJCUM gazdag tapasztalata révén, jól kialakított külföldi partnerhálózatát felhasználva nemrégiben elkezdett részt venni különböző európai kutatási tervekben. A legutóbbi ilyen projekt, melyben az ARID LAJCUM részt vett a Leonardo da Vinci Innováció transzfer program volt.
4
Sopronkőhidai Fegyház és Börtön -SFB-Magyarország Intézetünk célja, hogy biztosítsuk a magyar bíróságok által elítélt személyek fogva tartását. Több mint 600 fogvatartott tölti nálunk áltag 7,2 éves szabadságvesztését. Egyik fő feladatunk, hogy fenntartsuk a fogvatartottak önbecsülését, fejlesszük felelősségérzetüket és felkészítsük őket a szabad életre. Céljaink elérésének érdekében számos projektben részt veszünk. A Sopronkőhidai Fegyház és Börtön jelenleg a Kapu-Láz elnevezésű, Európai Unió által finanszírozott projektben érdekelt. Ennek keretében egy új protokollt dolgoztunk ki, mely azoknak a szervezeteknek a feladatait tartalmazza, akik kapcsolatba kerülhetnek a volt elítéltekkel. A visszaesés elkerülésének érdekében a szervezeteket elláttuk ezekkel a kiadványokkal.
5
6
KIK VAGYUNK? 2011-ben 7 európai országból származó 9 partner megalkotott egy konzorciumot és kifejlesztett egy, a fogvatartottak társadalmi visszailleszkedését segítő projektet, a CLAP-et: ConvictLibertyAid Project. A konzorcium vezetője a román CPIP úgy vélte, hogy a fogvatartottak szabadulás utáni visszailleszkedésének elősegítése érdekében a párbeszédet, mint eszközt a büntetőintézetekben dolgozók napirendjébe kéne illeszteni. Ettől a pillanattól kezdve útjára indult egy összetett 2 éves project. Az első év legfontosabb feladatai közé tartozott a kutatás és a büntető rendszerben dolgozók összetett igényeinek felmérése. Ennek eredményeként kiadásra került a “Felkészítés a szabadulásra – Párbeszéd a börtönben. Összehasonlító jelentés és Ajánlási dokumentum”. Ez a tanulmány rámutatott a büntető intézetekben dolgozó nevelők és szociális munkások igényeire és egyúttal a fogvatartottak igényeire is, hogy elősegíthessük a szabadulásuk utáni társadalomba történő visszailleszkedést. A második év a fejlesztések, tesztelések és értékelések éve volt a végfelhasználók, tehát a börtönben dolgozók és fogvatatottak bevonásával.
fogvatartottak
szorosabb együttműködés nevelők és dolgozók
hatékonyabb visszailleszkedés
A kifejlesztett eszközöket alkalmazzuk és a fogvatartottak segítségével fejlesztjük
A nevelők és a szociális munkások bevonásával fejlesztjük az igényeikre szabott eszköztárat
6
MIT SZERETNÉNK TENNI? Az eszköztárat készítő CLAP project csapata úgy találta, hogy számos helyi, illetve országos szintű kezdeményezés született már hasonló eredménnyel, így egy közös európai szemlélet kialakítása volt a következő logikus lépés. Hogyan álltunk ehhez a lépéshez? Úgy, hogy arra a következtetésre jutottunk, hogy mindannyiunk számára a párbeszéd jelentette a közös nevezőt és elfogadtuk azt a kihívást, hogy a párbeszédből egy erőteljes reintegrációs eszközt kovácsolunk, egy olyan eszközt, mely túlmutat a nemzeti prioritásokon és a szakemberek igényeinek maradéktalan kielégítését célozza meg. Melyek
a valóság ellenőrzése
az eszköz kifejlesztéset
újabb valóságellenőrzés
gyakorlat
a
párbeszéd
reintegrációs
eszközzé
alakításának
javasolt
lépései?
• Vizsgáljuk meg börtöneinket a lehető legmélyrehatóbban. Beszélgessünk mindenféle beosztásban lévő kollégánkkal, és mérjük fel az igényeiket. Ehhez adjuk hozzá a döntéshozók, a külső szervezetek és a már szabadult rabok véleményét, és akkor valós képet kaphatunk a helyzetről. • A kutatás és a más partnerországoktól származó esettanulmányok adják a börtönben dolgozók számára fejlesztett eszköztár gerincét. Az anyag gyakorlati segítséget kíván nyújtani, hogy ösztönözze a párbeszédet a szabadítást megelőző időszakban. Azt reméljük, hogy az eszköz hosszú távú használata arra ösztönzi a börtönben dolgozókat és a fogvatartottakat, hogy saját párbeszéd alapú, szabadulásra felkészítő anyagot hozzanak létre. • Néhány partnerországból származó, elhivatott börtönben dolgozó és döntéshozó személy bevonásával kipróbáltuk az eszköztárat egy külön erre a célra összehívott kézésen, a próbaidőszakban.
• Miután megalakítottuk a gyakorlati közösséget, és kidolgoztuk az eszköztár végleges változatát, alkalmaztuk a programban részt vevő börtönökben. Az alkalmazás eredményeképpen a börtönben dolgozók a fogvatartottakkal közösen kifejlesztettek visszailleszkedési útmutató. Ez lesz a legvégső célunk, hogy minden érdekelt résztvevő számára egy igényeikre szabott eszköztárat tudjunk kifejleszteni.
7
HONNAN INDULTUNK? Az Európai Bizottság által létrehozott EQUAL program keretein belül 2007-ben, Varsóban megtartott büntetőpolitikai fórumon (European Penitentiary Policy Forum) elhangzott, hogy "azonnali szükség van a változás elősegítésére a börtönökben, szükség van arra, hogy átvegyük az innováció kultúráját és támogassuk az együttműködést külső ügynökségekkel, hogy segítsük a börtönből kikerülők társadalmi befogadását." A szabadságvesztés büntetésből szabadulók társadalmi visszailleszkedéséhez egyedi esetkezelésre van szükség fogva tartási ideje alatt és az után is. Ebben minden érintettszemélynek, közintézménynek, nem kormányzati-, és magán szervezetnek szerepe van. Fontos szerepe van továbbá annak is, hogy a fogvatartottat bevonjuk a szemlélet tervezésébe, fejlesztésébe és alkalmazásába is. A börtönökben dolgozó személyzetnek rá kell ébrednie, hogy a több tudományágat is átfogó közvetítés a különböző érintettek között a kommunikáción, a tudás megosztásán és az egymásra hatáson múlik. Ezáltal tudunk esélyt adni a fogvatartottaknak.
A CLAP kutatás 2011-ben kezdődött. 7 EU-s ország legkülönbözőbb büntető intézeteiben dolgozók nyilatkoztak interjú formájában a fogvatartottakkal kapcsolatos tapasztalataikról. Többen számoltak be nehézségekről azzal kapcsolatban, hogy nem tudják lekötni a fogvatartottak érdeklődését, vagy nem tudták lehetővé tenni számukra a magatartás javítást célzó tréningeken való részvételt. A személyzet úgy gondolta, hogy nincs meg a megfelelő tudása és a tapasztalata ahhoz, hogy leküzdje a kommunikációs nehézségeket, illetve nem fér hozzá az ehhez szükséges információhoz. A fogvatartottak reintegrációja és rehabilitációja a modern büntetés-végrehajtás legfőbb célja egész Európában. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, a börtönökben dolgozó szakemberek (nevelők és szociális munkások) szerepe rendkívül fontos. A partner országok nevelői és szociális munkásai egy olyan környezetben dolgoznak, melyet rengeteg probléma árnyékol be. A büntető intézetek általában túlzsúfoltak és nagyon kis számú személyzet jut az egyre növekvő fogvatartotti állományra. A jelenlegi rossz helyzetet a gazdasági világválság tovább rontja, mivel jelentősen csökkentek a börtönökre és az azokban dolgozó személyzet járandóságaira fordítható pénzösszegek. Ilyen nehéz körülmények között kell a nevelőknek és a szociális munkásoknak megpróbálniuk megvalósítani a fogvatartottak rehabilitációját és társadalomba történő visszailleszkedésük elősegítését. Általában elmondható, hogy a partnerek országaiban jelenleg meglévő rehabilitációs programok nem hatékonyak. Még ha a döntéshozók hatékonyabbnak értékelik a programokat, mint a nevelők és a szociális munkások, attól még a problémák széles körben tapasztalhatók. A legtöbb már szabadult fogvatartott a jelenlegi programokat
8
felületesnek és hatástalannak tartja. Sokan közülük egyáltalán nem vett részt ilyen programokban. A nevelők és a szociális munkások legnagyobb problémaként a személyzet túlterheltségét jelölték meg. A megkérdezettek közül minden célcsoportban, majdnem minden országban megjelenik ez a válasz. A személyzet túlterheltsége a szociális munkások alacsony létszámával és a hatalmas fogvatartotti állománnyal magyarázható. A szociális munkások rengeteg adminisztrációs feladatot látnak el, ez tovább csökkenti a fogvatartottakra fordítható időt. A munka nagy mennyisége mellett komoly nehézségeket képvisel még az infrastruktúra hiánya, társadalompolitikai és intézményi támogatás hiánya és a külső ügynökségekkel történő kapcsolattartás hiánya. Egy másik, számos szociális munkás által megjelölt problémamég, hogy a jelenlegi szabadulást elősegítő programok nem alkalmazhatóak az összes fogvatartotti típus esetében. Ezek a gondok rizikófaktornak számítanak a büntető intézetekben dolgozók számára. Az első számú rizikófaktor a túlterheltség, a biztonsági kérdések, a bürokrácia stb. okozta stressz. A szociális munkásoknak szüksége lenne iránymutatásra az alkalmazható módszerek terén, ugyanis ezeknek a módszereknek nagyon kis százaléka kerül alkalmazásra és akkor még nem beszéltünk az innováció hiányáról. A szociális munkásoknak és a nevelőknek ilyen környezetben kell dolgozniuk és segíteniük a fogvatartottakat, hogy a lehető leghatékonyabb módon felkészülhessenek a szabadulásukra. A legsúlyosabb problémák, melyekkel a már szabadult fogvatartottak találkoznak a legtöbb partner országban: munkavállalási és anyagi problémák. A családi kapcsolatok visszaállítása is komoly probléma. Néhány országban, például Görögországban és Máltán a kábítószer fogyasztás és az azzal való visszaélés is probléma. Éppen ezért szükséges, hogy a fogvatartottak a büntető intézetben töltött idő alatt fejlesszék költségvetési, kapcsolatépítő és konfliktuskezelő készségeiket. Itt hangsúlyozni kell a professzionális tréningek fejlesztését. A nevelők kiemelték még az írás-olvasás készség fejlesztését is. Ez a volt fogvatartottak szerint is hasznos, csakúgy, mint a szakképzés, az álláskeresés és az idegen nyelvek tanulása. Továbbá említették, hogy nem volt egyszerű számukra pontos információkat szerezni azokról a szolgáltatásokról, melyeket szabadulásuk után kellett volna igénybe venniük. Kimondhatjuk, hogy szükség lenne egy könnyen hozzáférhető, sokkal több specifikus információt biztosító forrásra. A szociális munkások sokféle módszert alkalmaznak, mikor fogvatartottal dolgoznak, de ezek közül a leghasznosabbak a részben strukturált interjúk és a párbeszéd. A párbeszédet a nevelők is, mint leghasznosabb eszközt nevezték meg. Ez a CLAP project számára rendkívüli fontossággal bír, hiszen így a project egy olyan módszert ad a börtönben dolgozók kezébe,
9
amelyet már használnak. A személyes interjúkat általában a fogvatartottak társadalmi igényeinek felmérésére használják. Ahhoz, hogy legyőzze a börtönben végzett munka nehézségeit a szociális munkásnak fejlesztenie kell a stressz- és frusztrációtűrő képességét. A nevelők kifejtették, hogy szívesen elsajátítanának olyan készségeket, melyek segítségével hatékonyabban tudnának kommunikálni a különböző szinten lévő fogvatartottakkal és könnyebben megértenék az emberek személyiségét. Szükség van arra is, hogy a nevelők és a szociális munkások új kommunikációs és tárgyalási módszereket tanuljanak meg, odafigyelve az időbeosztásra, hiszen a fogvatartottak társadalomba történő visszailleszkedését segítő személyzet létszáma igen alacsony. Olyan országokban, (mint például Görögország) ahol a külföldi fogvatartottak aránya magas, az ővallásukra és kultúrájukra tekintettel speciális kulturális tréninget is érdemes lenne tartani. A csapat menedzsment szintén fő témaként került megemlítésre. A fogvatartottakkal való kommunikáció néha nehéz, de a szociális munkások nem küzdenek mindig nehézségekkel, ami természetesen pozitív dolog. A börtön dolgozói és a fogvatartottak közötti kommunikációt a szabadultak általában pozitívnak értékelték. Bár problémásnak vélték az egy fogvatartottra jutó idő mennyiségét. A szabadultak azt is megemlítették, hogy több időre, több odafigyelésre és humánusabb bánásmódra lett volna szükségük a börtönben dolgozóktól. A készségek fejlesztésének leghatékonyabb módszere a szociális munkások szerint a más börtönökben, vagy börtönön kívül dolgozó szociális munkásokkal való tapasztalatcsere. Továbbá, a más európai országokból érkezett dolgozókkal történő együttműködés is fontos módszere a készségek fejlesztésének.
Kutatásunk egy összetett képet rögzített, mely tele van kihívásokkal és ez hatással van a rendszerre, a büntetés-végrehajtásban dolgozó közösségekre és az egyénekre egyaránt. Nem a problémák megoldása a célunk, hanem, hogy megbeszélés tárgyává tegyük azokat egy újfajta nézőpontból: párbeszéd alapon. Ezért készült ez az eszköztár.
Az eszköztár kifejlesztésére a börtönbeli és azon kívüli személyzettel folytatott beszélgetéseket követően került sor. Felvettük a kapcsolatot szakemberekkel is a szakértő iránymutatás érdekében. Habár jelen eszköztár nem feltétlenül számít szakértői véleménynek. Felfed néhány olyan kommunikációs gátat, mely megnehezítheti a fogvatartottak és a személyzet közötti párbeszédet.
10
Az eszköztár felhívja a figyelmet néhány olyan párbeszédet nehezítő tényezőre, mellyel számolni kell, amikor valaki az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerül. Iránymutatást ad ara vonatkozóan, hogyan reagáljunk a fogvatartottak kommunikációs igényeire és milyen eszközökkel tehetjük hatékonyabbá a kommunikációt. Az eszköztár nem kíván helyettesíteni, vagy kiváltani egyetlen személyzet számára elérhető, a fogvatartottak változó igényeinek hatékonyabb kezelését elősegítő tréninget sem, beleértve a párbeszéd alapúakat is.Azért készült, hogy gyors és könnyű hozzáférést biztosítson a gyakorlat támogatásához. Bár az eszköztár tartalmaz néhány fogvatartottakkalkapcsolatos stratégiát, nem alkalmas értékelő eszközként történő használatra a fogvatartottak osztályozásakor.
KI HASZNÁLJA AZ ESZKÖZTÁRAT? Ez az anyag börtönökben dolgozó személyek számára készült. Mindenkinek, aki a fogvatartottakkal dolgozik és közvetett, vagy közvetlen módon részt vesz a fogvatartottak társadalomba történő visszailleszkedésének elősegítésében. Ez az anyag, egy a csapatunk által javasolt gyakorlat, egy gondolatébresztő eszköz és ugyanakkor a fogvatartottakkal kapcsolatos kihívás a napi gyakorlatban, a szabadulást megelőző időszakban. Továbbá ez az eszköz hasznos lehet azok számára is, akik magatartást javító tréningek anyagának kidolgozásáért felelnek. A következőknek címezzük:
Visszailleszkedési osztály
• oktató személyzet • pszihológusok • szociális munkások • őrök • igazgató • támogató személyzet
Biztonság
• Tanácsadók • Program menedzserek
Vezetés
11
A lista nem teljes. Ugyan az eszköztár a szabadulási időszakban a börtönben dolgozók által bevezetendő párbeszéd alapú megközelítést célozza meg, az eszközök a fogva tartás teljes időszaka alatt használhatók, minden szinten. A PÁRBESZÉD ERŐTELJES ESZKÖZ, KÉPES TELJES MÉRTÉKBEN BEFOLYÁSOLNI AZ EGYMÁSRA HATÁST.
MIÉRT HASZNÁLJUK AZ ESZKÖZTÁRAT? Hogyan tudnánk meggyőződni arról, hogy a fogvatartott, akivel dolgozunk megértette-e, hogy mit próbálunk elérni a szabadulás előtti időszakban? És mi van, ha rájövünk, hogy nincs velünk egy hullámhosszon? Hogy találjuk ki az igényeit? A büntető intézetekben dolgozók között végzett kutatás során bebizonyosodott, hogy a szabadulásra felkészítés óriási kihívás és számtalan probléma övezi: Túlterheltség. Rengeteg adminisztráció. Fásultság a munkában – “kiégés”. Összetűzések a személyzet tagjai között a feladatok szervezése révén. A fogvatartottak motiváltsága, hogy dolgozzanak, vagy iskolába járjanak nem megfelelő. Túlterhelt személyzet, mivel a szociális munkásoknak nincs ideje tréningeket tartani, mert adminisztratív feladatokat látnak el, vagy éppen jelentéseket készítenek értékelésül tárgyáról. Megfelelő eszközök hiánya. Alacsony szintű innováció. Annak megértésének nehézsége, hogy mivel szembesül a fogvatartott ítélet előtt és után.
12
Jelen eszköztár célja, hogy a fent említett problémák közül néhányra alternatív megoldást javasoljunk:
Mutassunk egy olyan újszerű eszközt, mely a párbeszéd módszertanát alkalmazva képessé teszi a börtönben dolgozókat és fogvatartottakat, hogy közösen dolgozzanak.
Hívjuk ki a jelenlegi szabadulásra való felkészítést azáltal, hogy bevonjuk mindazokat, akik megosztják saját értelmezéseiket, és jussunk közös nevezőre.
Könnyítsünk a börtönben dolgozók fogvatartottak szabadulására felkészítési terhein, és a hangsúlyt helyezzük a fogvatartottakra.
Az eszköztár legfőbb célja, hogy a párbeszédet behozzuk a szabadulásra felkészítés folyamatába. Nagyon fontos észben tartani, hogy a fogvatartottaknak, akikkel dolgozunk, nehézségeik lehetnek a hozzájuk intézett beszéd megértésével, vagy képtelenek kifejezni, hogy mire lenne szükségük a szabadulásra történő felkészítésében. Ezekben az esetekben képesnek kell lennünk igazodni hozzájuk, hogy hatékonyabban kommunikálhassunk és megértessük magunkat. Ha ezeket az igényeket nem tárjuk fel, az azzal az eredménnyel járhat, hogy nem leszünk képesek felkészíteni a fogvatartottat a kinti valóságra és ez végső soron ahhoz vezet, hogy nem lesz kielégítő az eredmény és nagyobb lesz a visszaesés kockázata. A jó kommunikáció és a párbeszéd létrejöttének elérése jobb együttműködéshez vezet és csökkenti a visszaesés esélyét.
13
Azeszköztárbantettjavaslatokgyakorlatbaültetésenemveszigénybetöbbletidőt. Még ha szükség is van többletidőbefektetésére, azkésőbbvalószínűlegmegtérül. HOGYAN HASZNÁlJUK AZ ESZKÖZTÁRAT? Ez az eszköztár a büntető intézetekben és a feltételes szabadságra bocsátottakkal dolgozók mindennapi munkájának megkönnyítése érdekében került kidolgozásra. Az itt szereplő információkat nem szükséges szabályszerűen értelmezni, szelektív értelmezése is lehetséges. Négy fő gondolatébresztő témát ajánlunk, négy különböző fejezetben. Ezek a fejezetek a következők:
•Ki vesz részt a szabadulsra való felkészítésben? •Mi a Te szereped ebben a folyamatban?
•Mi a párbeszéd és hogyan segít? •Tudjuk, hogy mikor nem vagyunk párbeszédben?
Szerepek és felelősségek
Kommunikáció és párbeszéd a börtönben
Párbeszéd a családdal
Párbeszéd a szabadulásra való felkészítésben
•Mennyire elszigetelt egy fogvatartott? • Vissza tud térni a családjához?
•Miről kell itt beszélni? •Hogyan tudunk különböző értelmezésekkel közös eszközt alkotni?
Amint az látható, tele vagyunk kérdésekkel. Célunk, hogy gondolatokat ébresszünk a büntető intézetekben dolgozókban és a fogvatartottakban egyaránt a szabadulásra való felkészítés érdekében.
14
15
A “szabad világba” történő visszatéréshez, annak elkerüléséhez, hogy a fogvatartott szabadulása után visszatérjen a jól megszokott zárkájába, ahhoz, hogy megfelelően élje az életét szükség van a változásra. A változáshoz olyan készségekre lehet szükség, melyeket a fogvatartott még nem sajátított el. Ezek kellenek egy ember életének megváltoztatásához.
Ezek a következők lehetnek:
új gondolkodásmód, jobb módszerek az élet szervezéséhez, felhagyni olyan rossz szokásokkal, amelyeknek rabja az ember és megtanulni társadalmilag elfogadott módon reagálni emberekre, szavakra és eseményekre.
A pozitív változások nem csak a fogvatartott számára hasznosak, hanem a családtagok, a barátok, az adófizetők és a társadalom számára is. Ezeket a változásokat nem lehet erőltetni, a fogvatartott belső indíttatásából kell fakadniuk. Az ehhez való hozzájárulás egyik módja apárbeszéd. A kommunikáció az eszmék, gondolatok és érzések megosztása más emberekkel és más emberek eszméinek, gondolatainak és érzelmeinek megértése. Amikor kommunikálunk, akkor beszélünk, hallgatunk és megfigyelünk A mód, ahogy kommunikálunk egy tanult stílus. Gyermekként tanuljuk meg a kommunikációt miközben figyeljük szüleinket és más felnőtteket. Felnőttként úgy tudjuk fejleszteni a kommunikációs stílusunkat, hogy megfigyeljük, hogyan kommunikálnak hatékonyan mások, új készségeket tanulunk, és ezeket gyakoroljuk. 1 Oda kell figyelnünk a párbeszédre különösen börtön környezetben. a) A nem irányított párbeszédben megvan az a kockázat, hogy a fogvatartottak megpróbálhatnak a múltjukból kiindulni, racionalizálni azt és valótlanul gondolnak a jövőre. b) A tanárok, szociális munkások és pszichológusok egy másik problémája, hogy nehézségeik támadnak olyan fogvatartottakkal kapcsolatban, akik sosem részesültek társadalmilag elfogadott törvénytisztelő nevelésben. Az ő hozzájárulásuk hasznos lehet abban az esetben, ha a facilitátor elég gyakorlott ahhoz, hogy az elhangzottakat 1
Community Partnerships for Adult Learning, www.c-pal.net
15
felhasználja arra, hogy felnyissa az illető szemét és láttassa vele a mindennapi tapasztalatok fontosságát. c) Egy másik kérdés, amivel a facilitátornak szembe kell néznie, hogy lehetnek bizonyos fogvatartottak, akik beszédesek, rámenősek (talán agresszívek is), képesek kifejezni magukat és megpróbálhatják ellopni a párbeszédet és szónokolni kezdhetnek. Általában ezeket a fogvatartottakat a legnehezebb rehabilitálni – nekik mindig igazuk van, mindenki más csak tévedhet. Ennél fogva a párbeszéd egy eszköz két cél elérésére:
Segítsük a fogvatartottakat benti életminőségük javításában
Készítsük fel őket a szabadulás utáni életre
A párbeszéd csak hozzátesz a börtönprogramokhoz (mint pl.: egyéni tanácsadás), nem helyettesíti azokat.
A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS A SZEMÉLY A kommunikáció másról se szól, mint arról a személyről, akivel éppen kommunikálunk és arról, hogyan kommunikálunk vele. A hivatalos kommunikációs sablonok semmilyen pozitív hatásukat nem éreztetik, sem a fogvatartottak, sem az intézet esetében. Ezt a speciális környezetet nagymértékben a konfliktus uralja, mely töredezéshez vezet, melynek eredményeképp nagyon kismértékű, vagy semmilyen
16
együttműködés sem lesz a különböző csoportok között, mint pl.: vezetőség, fogvatartottak, fegyőrök, pszichológusok, szociális munkások stb. “A párbeszéd a társalgás egy valódi és őszinte formája, mely egészséges kapcsolatokat épít és összeragasztja, ami töredezett”2 E folyamat célja, hogy lehetőséget biztosítsunk a fogvatartott számára, hogy biztonságban és nyitottan mondhassa el, ami nyomasztja. Továbbá, hogy megtanulja komolyan és felelősségteljesen elfogadni más emberek véleményét, még ha az nem is egyezik az övével. Az egyik elérni kívánt eredmény az, hogy e folyamat segítségével új módszerek szülessenek a börtönben dolgozók különböző csoportjainál, hogy együttműködve dolgozzanak a fogvatartottak, a szolgáltatók és az intézet érdekében. Egy helyreállító igazságügyi rendszer még magába foglalná a már szabadult fogvatartottakat, a bűncselekmény áldozatait és a közvéleményt, hogya társadalom befogadóbbá és emberségesebbé váljon.
A PÁRBESZÉD FOLYAMATÁNAK BEVEZETÉSE A BÖRTÖNÖKBEN AZ INTÉZETI KULTÚRA MEGVÁLTOZÁSÁVAL IS JÁRHAT.
Fontos észben tartani, hogy az egyének, esetünkben a fogvatartottak, alapvetően hajlamosak beszélni, kikérni más véleményét, beszélgetésbe, vitákba elegyedni és történeteket mesélni a múltból. Ez olyasvalami, melyet gyerekkoruk óta csinálnak. A másik alapigazság, hogy az ember (a fogvatartott) kíváncsi. A kíváncsiság a tanulás motorja. Tekintettel a börtönökben tapasztalható filozófiára, kultúrára és szokásokra elmondható, hogy ezek nem igazán segítik elő az érdeklődés, a tanulás és az érés folyamatát. Valahogy mégis a párbeszéd során a fogvatartott aktivizálja a kíváncsiságát és érdeklődővé válik, élesednek a készségei és ez hozzájárul a személyisége fejlődéséhez. Megfogalmazását tekintve a kommunikáció egy kifejező, üzenetküldő, és egy felvevő, üzenet fogadó folyamat. A hatékony kommunikáció fenntartásához oda kell figyelnünk néhány egyszerű jelre, iránymutatásra.
2
http://www.prisondialogue.org/
17
A szemkontaktus megteremtésével és fenntartásával meggyőződhetünk arról, hogy odafigyelünk egymásra. Fontos, hogy megpróbáljunk verbálisan és non-verbálisa egybevágó üzeneteket küldeni. Nagyon zavaró és félreértéshez is vezethet, ha például a tónus és a hangerő nincs összhangban a mondanivalónk érzelmi töltetével. A legfontosabb alapelv, hogy “mondd, ahogy érted és értsd, ahogy mondod” ez azt jelenti, hogy legyünk egyenesek és őszinték, ne köntörfalazzunk. Az aktív hallgatás a hatékony kommunikáció egyik kulcstényezője. Az aktív hallgatás, a hallgatás egy igen fegyelmezett módja, mely elősegíti az elhangzott információ vizsgálatát, feljavítja minőségi és mennyiségi jellemzőit, így könnyítve a döntés meghozatalát. Ferrari szerint (2012)3 a jó hallgatás az új gondolatok kifejlődésének a kulcsa, mely táplálja a sikert. Ferrari továbbá megemlíti, hogy bár a legtöbb ember arra koncentrál, hogy megtanuljon kommunikálni, saját nézeteit hatékonyabban kifejezni, ez a megközelítés téves és számtalan kihagyott lehetőséget jelent. Egy McKinseyQuarterly-nek írt levelében Ferrari4 azt írja: “Sok nagyszerű hallgatóval találkoztam pályafutásom során sebészként, vállalatigazgatóként és üzleti tanácsadóként és három féle viselkedést tanúsítottak… Ha felismered és gyakorlod ezeket, elkezdheted fejleszteni a saját és szervezeted hallgatói készségeit.” A jó hallgatóvá válás egyik kulcsa a tisztelettudó magatartás. A jó hallgató nem vág közbe a válaszaival és nem tart kiselőadásokat arról, hogy ki mit rontott el; aktívan figyel és tisztelettudóan válaszol, segít megoldást találni a problémára. Ferrari kidolgozta saját variációját, melyet 80/20 szabálynak nevezett el, ami azt jelenti, hogy ő a párbeszédben töltött idő 20%-át beszéli, 80%-ban a partnerét hallgatja. Végül azt javasolja, hogy számoljunk le a feltételezésekkel. “A jó hallgató amegértést keresi és kihívja a feltételezést, ami ott lapul minden társalgás felszíne alatt.” A kommunikáció egyik legfőbb eleme a párbeszéd.
A párbeszéd egy eszmecsere olyan dolgokról, melyek fontosak a számunkra.
3
Carter S.B. (2012) ‘The Art of Listening’, in Psychology Today.http://www.psychologytoday.com/blog/high-octanewomen/201209/the-art-and-value-good-listening 4 http://www.psychologytoday.com/blog/high-octane-women/201209/the-art-and-value-good-listening
18
Ez egy nagyon fontos kommunkációs eszköz, mely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsünk más nézőpontokat anélkül, hogy szembehelyezkednénk velük.
KÜLDŐ
CSATORNA
ÜZENET
FOGADÓ
VISSZACSATOLÁS KONTEXTUS
A fenti ábra a következőképpen magyarázható:
A küldő az, aki küldi az üzenetet.
Az üzenet az az, amit kommunikálunk, beszéddel, írással vagy jelekkel
A fogadó az, aki fogadja az üzenetet, értelmezi, megérti, vagy lefordítja valamire, aminek értelmét látja.
A visszacsatolás a fogadó reakciója az üzenetre, lehet verbális vagy non-verbális, ez segít a küldőnek meggyőződni arról, hogy a fogadó értelmezni tudja az üzenetet.
19
Érdemes végiggondolni egy partnerünkkel folytatott párbeszédet a következő témákban, hogy értékelhessük saját kommunikációs képességeinket a munkahelyünkön:
Egy normál fogvatartottakkal kapcsolatos munkanapon, ki a küldő?
Hogyan küldik az üzenetet? Verbálisan, vagy írott formában?
Amikor fogadod ezt a kommunikációt, hogyan győződsz meg arról, hogy helyes-e az értelmezésed?
Szarinted ki felel az üzenet megértésének biztosságáért?
És mi történik, ha ez nem következik be?
Mi történik fogadó szerepben, hogyan győződünk meg arról, hogy helyesen értelmeztünk egy üzenetet?
RÉSZLEGES KOMMUNIKÁCIÓ: Ha az üzenetet és az információt nem pontosan fogadja a hallgató, akkor csak részleges kommunikációról beszélünk, vagy egyáltalán nem történik kommunikáció. A részleges kommunikáció, vagy a kommunikáció hiánya zavarodottságot, félreértést és vitát eredményez az emberek között. Ez komoly problémákat okozhat a büntető intézetben dolgozók és a fogvatartottak között. A részleges kommunikáció a kommunikációs gátak miatt jön létre.
20
Belső gátak
Külső gátak
• gyenge hallgatói készség • gyenge hozzáállás a küldővel szemben • az érdeklődés hiánya az üzenet iránt • fáradtság • félelem • bizalmatlanság • múltbeli élmények • otthoni problémák • közösségi tapasztalat hiánya • a negatív érzelmek negatív gondolatokat szülnek
• zaj • figyelemelterelés • rossz telefonvonal • napszak, pl. néhány ember jobban teljesít reggel • a küldő zsargont használ • környezet
Büntető intézeti dolgozók számára ideális lenne párbeszédet tartani a következő kérdések mentén: Tudnál még mondani olyan kommunikációs gátat, mely megnehezíti a kommunikációt közted és a fogvatartott között? Hogyan lehetne leküzdeni ezt az akadályt?
21
KOMMUNIKÁCIÓS NEHÉZSÉGEK A kommunikációs nehézségek gyakoriak börtönkörnyezetben. A kommunikációs nehézség azt eredményezheti, hogy valaki képtelen kifejezni magát, vagy nem érti meg az információt, amit hall, vagy olvas.
Képzeljük el milyen érzés lehet állandóan:
Képtelennek lenni elmondani valamit, ami fontos. Keresni a szavakat, amikor mondani akarunk valamit. Összekeverni a szavakat. Elakadni a mondat közepén, mert valaki közbeszól. Olyan embernek beszélni, akik nem értik, amit mondunk. Olyan embereknek beszélni, akiket nem érdekel, zavarban vannak, elmennek. Nem érteni, hogy mit mondanak nekünk. Képtelennek lenni becsatlakozni egy beszélgetésbe. Képtelennek lenni olvasni. Képtelennek lenni a gondolatainkat kifejezni.5
Néhány kommunikációs gondokkal küzdő fogvatartottnak komoly nehézséget okoz, hogy kifejezze magát szóban, írásban, vagy non-verbális kommunikáció útján és ugyanígy nehézséget okoz mások megértése. Gondot jelenthet számukra az információ megértése és észben tartása. Néhány fogvatartottnak gondjai vannak a beszéddel és annak megértésével. Másoknak gondjuk lehet az információt közvetítő nyelvvel. A kutatás kimutatta, hogy azok a gyerekek, serdülők és felnőttek, akik kihívó, vagy antiszociális viselkedést tanúsítanak, valószínűbb, hogy nyelvi és kommunikációs nehézségeik vannak. Nem tudni melyik okozza a másikat, de világos, hogy számos fogvatartott szenved rejtett nyelvi és kommunikációs nehézségektől.6
5
http://www.communicationsforum.org.uk Crossing the Communication Divide: A toolkit for prison and probation staff working with offenders who experience communication difficulties. National Offender Management Service UK. 6
22
A FOGVATARTOTTAK KOMMUNIKÁCIÓS NEHÉZSÉGEI A fogvatartottaknak lehetnek olyan kommunikációs nehézségeik, mint például:
Beszéd és nyelvi nehézségek: problémák az üzenet küldésével és fogadásável
Tanulási képtelenségek és tanulási nehézségek, úgy mint: diszlexia, figyelemzavar, autizmus, Asperger szindróma
Írásbeli nehézségek: korlátozott vagy nem létező szóbeli és írásbeli készségek
Problémák: a fogva tartó ország nemzeti nyelvén kommunikálni
Érzékelési nehézségek: süketség, vakság stb.
Ezeket számításba kell venni a fogvatartottal történő kommunikáció során.
Szükség van szakemberekkel történő együttműködésre ezen a területen, hogy pontos képet kaphassunk a fogvatartottról és az ő nehézségeiről. Ilyen szakemberek lehetnek: pszichológus, pszicho terapeuta, beszéd terapeuta, nevelő, szociális munkás stb. Csak a szakember képes megfelelő tanácsot adni az ilyen esetek kezelésére.
23
KOMMUNIKÁCIÓ ÉS PÁRBESZÉD David Joseph Bohm (1917. December 20. – 1992. Október 27.) amerikai kvantum fizikus, aki jelentősen hozzájárult az elméleti fizikához, filozófiához és a neuro-pszichológiához. Ismert továbbá az atombombához fűződő kutatásairól, az elektron jelenség felfedezéséről, melyet Bohm-diffúzióként ismerünk. Jelentős szerepet játszott az agykutatásban, megalkotva az agy holonomikus modelljét, és munkálkodott a kommunikáció tudományok területén a párbeszéd elmélettel. Bohm valószínűleg a 20. század legjelentősebb elméleti fizikusa. Késői éveiben a társadalmi problémák enyhítésére javasolt egy megoldást, ez volt a “Bohm párbeszéd”, melyben megállapítja, hogy a kommunikációs legfontosabb előfeltételei a “szabad tér” és az egyenlő státusz, továbbá a különböző vélemények elfogadása
Azt javasolta, hogy ha ezek a dialógus csoportok megfelelően széles rétegben elfogadottá válnak, akkor ezek segíthetnek felülkerekedni az társadalmi elszigeteltségen és fregmentálódáson.
24
A SIKERES PÁRBESZÉDHEZ SZÜKSÉGES KÉSZSÉGEK A párbeszéd készségek nem velünk születettek. Még az iskolában sem tanuljuk meg rendesen, mivel a tanárok idejét felemészti, hogy megfeleljenek a tantervben és a tanulmányi és vizsgaszabályzatban leírtaknak. Fel kell fedeznünk, milyen ilyen irányú készségeink vannak, majd fel kell építeni és fejleszteni azokat a területeket, melyek hiányosak, vagy alul fejlettek. Gyakorlással elsajátítható a párbeszéd készsége. Magasabb szintre kell emelni és akkor képessé válhatunk mélyebb interperszonális társalgásokba kezdeni a fogvatartottakkal. A párbeszéd készségek számos más, emberekkel kapcsolatos helyzetben is alkalmazhatók, mivel átvihetők egyik kontextusból a másikba, át lehet helyezni a hangsúlyt, ha szükséges. A következő gondolatok különösen az üzleti élethez és a marketing világához kapcsolódnak, habár a tanulási környezet, amit kínál olyan helyzetekben is alkalmazhatók, melyek messze túlmutatnak az üzlet és a kereskedelem területén. Következzen öt az ezen a területen alkalmazható készségek közül:
PRÓBA TESZTELÉS REJTŐZKÖDÉS BESZÉD
LÉTEZÉS
25
Ezeket a készségeket nem könnyű fejleszteni, de meg kell tenni minden tőlünk telhetőt a fogvatartottak és a hivatás érdekében. Ennek legjobb módja, hogy:
Tanulmányozzuk őket
Figyeljük meg őket és gyakoroljuk különböző kontextusban
Egy ideig eltart, míg a készségek a munka önműködő részévé válnak.
BEING
LÉTEZÉS
Ebben a kontextusban ez azt jelenti, hogy meg kell tapasztalnunk, meg kell értenünk a helyzeteket anélkül, hogy ráerőltetnénk a mi értelmezésünket még akkor is, ha közvetlenül részesei vagyunk. A másik fontos dolog, hogy érezzünk együtt másokkal, legyünk nyitottak mások felé feltétel nélkül. Mutassunk érdeklődést és kíváncsiságot a mások mondandója iránt, kérjük őket, hogy tegyenek fel kérdéseket, szóljanak hozzá. Tartsuk észben, hogy valamilyen szinten mindannyian sebezhetőek vagyunk. Ha mi, vagy mások állast foglalnak egy adott témában, akkor ezt az állást változékonynak kell felfognunk arra az esetre, ha a körülmények megváltoznának, vagy az álláspont helytelen lenne. Bármennyire igyekszünk, nem tudhatunk mindent. A beszélgetés után kérdezzük meg magunktól, mit tanultam ebből?
26
BESZÉD
Beszéddel sok minden eredményesen megoldható. Itt főleg a beszéd pozitív hatásai érdekelnek minket. Világossá tud tenni dolgokat, eloszlathat félreértéseket, elfogadást és együttérzést képes kiváltani másokból, növeli a tudásszintet, előmozdítja a tanulási folyamatot, közelebb hozza az embereket egymáshoz, gondolkodásra és önvizsgálatra sarkall, oldja a feszültséget és a szégyenlősséget és így tovább. A facilitátor és a fogvatartottak is tudatosan, vagy másképp, de az alapján értékelik a másikat, amit elmond, és ahogy mondja. A társalgás informális, tegeződő hangnemben zajlik, hogy rendes, békés eszmecserére kerülhessen sor a csoporttagok között. Ha valaki beszél, a többi hallgat és itt a hallgatásra, mint készségre kell gondolni. Az egyik legjobb módja, hogy megértessük magunkat a hallgatósággal az, hogy képanyagot alkalmazunk akár fizikailag (kép, film, klip stb.), akár leíró módon (csak szavakkal). Nagyon fontos mindenki számára, hogy megtanuljon különbséget tenni tények (látta érezte, megfogta), feltételezések és az megérzések között. Ezek fontosak, mert a zavarodottság kártékony hatású. A társalgás vége felé jelennek meg olyan érzések, vélemények, kétségek és vágyak melyek mindenkinél, de legalább a csoport legtöbb tagjánál megvannak?
FELTÁRÁS
A rejtőzködés, elfedés, cenzúra aláássák a párbeszéd elérni kívánt pozitív hatásait. Bátorítsuk a fogvatartottakat, hogy a saját szavaikkal fejezzék ki magukat, amikor arról beszélnek, hogy mi zavarja, aggasztja, nyugtatja, vagy ijeszti meg őket. A párbeszédben használnunk kell a saját agyunkat és magunkat, nem csak visszhangozni a többieket. Ha a személyes élményeinkről egy részlet gazdag történet keretében beszélünk, akkor világossá tehetjük a történéseket a beszélő és a hallgatók számára is egyaránt. Ismert tény, hogy az ember megkönnyebbül, jobban érzi magát, ha megnyílhat a gondolatai és érzelmei terén. Mások jobban megismernek minket. Több teret adnak majd nekünk, különösen, ha nem kívánatos állapotba kerülünk.
27
TESZTELÉS Ebben a kontextusban a tesztelés a mások meggyőződésére, önészlelésére, szerepeire, személyes történetére, gondolkodásmódjára és a különböző helyzetekben tanúsított magatartására adott reakciókat jelenti. Fontos megértenünk, hogy honnan jöttünk. Ez segíthet jobban megérteni a jelenlegi helyzetünket. Ez a gyakorlat segít eldöntenünk, hogy milyen jövőben reménykedjünk. Ezen a ponton a facilitátor értékelheti, hogy a csoport mennyit fejlődhetett volna a kifejezés, a hallgatás és a megértés terén annak érdekében, hogy felvesse az olyan feltevések újragondolását, melyek régóta szunnyadhattak a fogvatartottakban. Mutatják-e bármi jelét annak, hogy ütköztetik meggyőződésüket, feltevéseiket a többiekével?
PRÓBA Ebben a kontextusban a próbának nem szabad megítélőnek lennie. Egy személy nézete ugyanannyit nyom a latban, mint a miénk, vagy bárki másé. Habár elképzelhető a párbeszéd alapú társalgás során, hogy megpróbáljuk kideríteni, hogyan jutottunk el a tényekhez, miért mondott, vagy tett valaki valamit, mik a feltételezések, mi volt az információ forrása, ami ehhez a következtetéshez juttatott minket és mi lehet az eredménye egy cselekedetnek, vagy egy tervnek. Van-e másféle értelmezése valaki tetteinek, állításainak, hozzáállásának?
A börtön kontextus A börtönökben olyan emberekkel foglalkozunk, akik különösen ki vannak téve az elszigeteltségnek és a fregmentálódásnak, emberek, akiket fogva tartanak és vissza fognak térni a külvilágba. Ha ezt a váratlan kibocsátást nem kezeljük megfelelően, akkor az még nagyobb elszigeteltséggel és fregmentálódással fog járni a társadalom visszautasító magatartása miatt. Munkánk célja, hogy megtörje a visszaeséssel járó ördögi kört, azáltal, hogy előkészítjük a szabadulást, felkészítjük a fogvatartottat a párbeszéd módszer segítségével.
28
29
A PÁRBESZÉD HAGYOMÁNYOS MODELLJEI A párbeszéd eredetéhez egészen Szókratészig kell visszamennünk az időben. Valójában létezik a szókratészi párbeszéd kifejezés, ami egy párbeszéd rendszerhez vezetett, melyet szókratészi módszernek hívnak. Szókratész a párbeszéd módszerét taneszközként használta, illetve arra, hogy eljusson az Igazsághoz (melyet Barlanghasonlatként ismerünk). A szókratészi módszer keretében a párbeszéd a tisztázás módja volt annak érdekében, hogy eljusson a következtetésig. Kérdések és válaszok segítségével azonosíthatóak azok a pontok, ahol az eszmecsere nem megfelelő. Ez szintén egy hagyományos módja annak, hogy valaki eljusson a végkövetkeztetésig és végső soron a cselekvésig. Ezek a hiányosságok lehetnek ellentmondások (nem mondhatunk A-t meg B-t egyszerre), Összegzés vagy következetlenségek. Ebben a fejezetben a párbeszéd különböző megközelítéseiről olvashatunk. Bemutatásra kerül a szókratészi párbeszéd, mint az Igazság keresése, illetve más módszertanok, melyek ebből származtathatók. Ezek közé tartoznak Leonard Nelson és MathewLipman módszerei. Azt követően, hogy bemutatjuk miképp használhatják fel ezek a módszerek a büntetés-végrehajtásban dolgozók egymás között és a fogvatartottakkal, szó esik majd David Bohm-ról és Martin Buber-ről is. Így a büntető intézetekben dolgozóknak lehetőségük lesz bepillantani egy egész sor módszertanba, melyek mindegyike a párbeszéd köré csoportosul, tehát felhasználható eszközként a fogvatartottakat érintő témák, illetve az ő felfedezésükre.
Érdekes Szókratész kezdőpontja, hogy “nem tudhatjuk”, és ez lényeges minden vita, eszmecsere, vagy helyzet szempontjából. Rámutat arra a tényre, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem ismerünk – de megismerhetünk. A szókratészi párbeszéd arra is rámutat, hogy múltbeli, vagy jelen tapasztalataink értékesek és ez egy olyan tapasztalatokon alapuló társalgás, ami legalább megértéshez, ha nem egyetértéshez vezet. A párbeszéd ilyen értelemben a mélységi megismerés szándékolt folyamata. Tervezni kell, idő kell hozzá, de jobb megértéshez és tettekhez vezet.
Az 1920-as években Leonard Nelson,7 a német filozófus továbbfejlesztette a szókratészi módszert és oktatási környezetbe helyezte. Nelson úgy vélte, hogy a szókratészi módszer gondolkodáshoz és kritikus megközelítéshez vezet, amire az aktív polgároknak leginkább szükségük van. Nelson módszerének kiinduló pontja mindig a tapasztalat. Ez szándékos mivel a hipotetikus természetből fakadó beszédtől megvéd, de a gyakorlati beszéddel harmonizál. 7
For those interested in this approach the original text Socratic Method by Nelson can be found on http://www.friesian.com/method.htm
29
Ez a módszer könnyedén alkalmazható büntető intézetben dolgozók, vagy fogvatartottak esetében olyan kis csoportokban, ahol az emberek érdeklődési köre azonos. Nelson számára a téma filozofikus, olyan, amit csak a józanész használatával lehet tárgyalni és nem a tudományos módszer használatával. Például egy klasszikus kérdéssel “Mi az Igazság?”, vagy “Szabad-e hazudni?”. Itt az a különbség, hogy a facilitátor vezeti a párbeszédet, meggyőződik afelől, hogy ne hipotetikus módon tegye, de a résztvevők igazsággal kapcsolatos tapasztalataira koncentrál. Fontos a facilitátor szerepe, aki itt nem vesz részt magában a társalgásban, csak pusztán előmozdítja annak folyamatát, segít a résztvevőknek mélyebbre ásni a gondolataikban és jobban kihangsúlyozza pozícióikat a választott témákban. E módszer használatával a résztvevő eljut arra a pontra, hogy véleményt alkot, döntést hoz.
Az Igazság elérésének gondolata szép számmal akadt követőkre, de a gondolati “igazság” elérése lehetséges és ez kell, hogy legyen a büntető intézetekben dolgozók és a fogvatartottak legfőbb célja: elgondolkodni jelenlegi helyzetükön, véleményt alkotni és cselekedni. A fogvatartott számára egy egyszerű példa lehet a család fogalmának feltárása – mit jelent számomra a család (gondolat), milyen a kapcsolatom velük (vélemény), és mit akarok velük kezdeni (cselekvés). Ez egy folyamat, ahol az egyén gondolatai a csoport által megvizsgálásra kerülnek, és ez segít az egyénnek elgondolkodni az adott témában. MatthewLipman megközelítését, mely John Dewey filozófiájából sarjad, az elmúlt negyven évben fejlesztette ki Amerikában. Ez a módszertan Dewey “az érdeklődés közössége” gondolatát veszi kölcsön és alkalmazza azt a koncepció és az eszmék felfedezésére, melyet hagyományosan filozófiaként ismerünk. A módszer egyszerű és idővel mindig működik. A csoport ne legyen túl nagy, hogy lehessen társalogni. Nagy csoportokban mindig akadnak olyanok, akik uralni akarják a társalgást, míg mások meghúzódnak, nem mernek részt venni. A facilitátor azonosítja az ingert, amely társalgáshoz vezethet. Ez a módszer felerősíti a résztvevők erejét függetlenül attól, hogy büntető intézeti dolgozó, vagy fogvatartott. Képzeljünk el egy csoportot, amely egy nevelőből és hat fogvatartottból áll. Az első teendője a nevelőnek, hogy lefekteti a szabályokat. Ideális esetben maga a csoport adja meg ezeket. Ezek a következők lehetnek:
Figyeljünk a másikra Felváltva szóljunk hozzá Ne kiabáljunk Jelezzük a facilitátornak, ha beszélni szeretnénk Ne nevessük ki a mások gondolatait
30
Minden gondolatot lehetőségnek stb.
tekintsünk
Minél rövidebb a szabálylista, annál jobb. Ez a gyakorlat csak a folyamat kezdetén történik meg, amíg a csoport el nem sajátítja a szabályokat. Nem árt, ha a szabályokat időrőlidőre felírjuk egy darab papírra és elhelyezzük a teremben, így, ha valaki vét a szabályok ellen, fel lehet hívni erre a figyelmét. Fontos, hogy a facilitátor azonosítja azt az ingert, ami megragadja a csoport figyelmét és érdeklődését. Álljon itt példaként egy fotó egy rab tetovált karjáról.
A képen egy fogvatartott karja látható, melyre a nevét tetoválták. A facilitátornak észben kell tartania, hogy a kép csak a társalgás beindításához kell és nem a társalgás témája. Természetesen ez a kép csak egy példa az ingerre. A facilitátor használhat könyvet, novellát, életrajzot, rövid videót, műalkotást stb. Valójában bármi használhatóegy társalgás beindításához. Fontos, hogy az inger bemutatása után a facilitátor megkérje a fogvatartottakat, hogy azonosítsák a témákat, lehetőleg kérdés formában, melyet egymás között meg tudnak beszélni. Ilyen kérdések például: 1. 2. 3. 4. 5.
Miért nevezünk el embereket, tárgyakat? (Mark) Miért tetoválja valaki a nevét a karjára (James) Örökre szól a név, vagy le lehet cserélni? (Georgios) Megváltozhatok akkor is, ha a nevem ugyanaz marad? (Costantino) Több vagyok a nevemnél? (Roberto)
31
Ideális esetben a facilitátor, vagy a résztvevő maga leírja a kérdéseket egy nagy fehér papírra. Azt is oda kell írni, hogy hozta fel a kérdést, vagy a témát. A harmadik lépés annak a kérdésnek a kiválasztása, mely a társalgás témája lesz. Ezt teheti a facilitátor, de ideális esetben az egész csoport szavazza meg egyetértésben. Tehát, ha például a csoport úgy dönt, hogy a fentiek közül az ötös számút tárgyalja, akkor a facilitátor megkérheti Roberto-t, mondja el, hogy miért ezt a kérdést választotta – hogy értette ezt a kérdést és miről szeretne beszélni. Amint az látható az összes fenti kérdés az identitással kapcsolatos – tegyük fel azt a fontos kérdést, amit ritkán kérdezünk meg magunktól: ki vagyok én? Egy ennél is fontosabb kérdés: “végleges” vagyok, vagy változhatok? Aki bűnt követett el, annak fontos megvizsgálni az önészlelését, és hogy van-e elég ereje ahhoz, hogy megváltozzon. A többi megközelítéstől ezt az különbözteti meg, hogy a fogvatartottak a párbeszéden keresztül jutnak el a végkövetkeztetésig és azt nem a nevelő, vagy a pszichológus mondja meg. A módszer mögött álló elmélet keretein belül ezt a folyamatot az érdeklődés közösségének nevezzük, egy olyan közösség ez, amely a párbeszéd folyamatának segítségével fedez fel gondolatokat, érdeklődik utánuk. Arra buzdítja a résztvevőket, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek. Végülis bárki lehet facilitátor, nem csak a megvitatandó témák kiválasztását tekintve, hanem a társalgás folyamatára vonatkozóan is. E folyamat alapvető elméleti szemlélete az, hogy a gondolkodás csoportban, közösségben történik, nem elszigetelten. Biztosítja a hallgatás, másoktól származó ötletek megfontolásának és a végkövetkeztetésig, a véleményalkotásig történő eljutás készségét.
A PÁRBESZÉD DAVID BOHM ÉS MARTIN BUBER SZERINT8 “A párbeszéd a megfigyelés egy módja, összegezve, hogyan befolyásolják a rejtett értékeink és szándékaink a viselkedésünket, és hogy tudnak észrevétlen kulturális különbségek összecsapni anélkül, hogy tudnánk, mi történik. Így úgy tekinthetünk erre, mint egy arénára, ahol kollektív tanulás történik, és amiből a megnövekedett harmónia, a közösség és a kreativitás érzése emelkedik fel…” Bohm, Factor and Garrett: ‘Dialogue: A Proposal’ 8
See in particular the work done by Peter Garrett in this area: http://www.prisondialogue.org/
32
A párbeszéd (dialogues) szó a görög dialogos szóból ered.. A Logos jelentése ‘a szó’, vagy esetünkben a ‘szó jelentése’. A dia azt jelenti ‘keresztül’ (Bohm, 1990, p. 1). Bohm rámutat, hogy a párbeszéd “jelentésáramlást” jelent, amely rajtunk keresztül és köztünk áramlik. Ez teszi lehetővé, hogy egy jelentésfolyamot hozzunk létre az egész csoport számára, hogy új értelmezések születhessenek. Cserébe ez “közös értelmezést” fog alkotni a csoporton belül, amely olyan ragasztóvá válik, ami összetartja a csoportot (és a társadalmat).9 Bohm szerint, ha összehasonlítjuk a párbeszéd szót a vitatkozás (discussion) szóval, amelynek angolul ugyanaz a szótöve, mint a percussion (ütközés, rázkódás) és a concussion (rázkódás, megrázkódtatás) szavaknak, tehát valójában azt jelenti, hogy összetörünk dolgokat. Ez az elemzés, darabokra szedés gondolatát hangsúlyozza, ahol számtalan nézőpont lehetséges. A párbeszéd egy asztalitenisz mérkőzéshez hasonlít, ahol az emberek ütköztetik a véleményüket oda-vissza, és a játék célja, hogy nyerjünk, vagy pontokat szerezzünk. Ez a jelenség gyakran megfigyelhető, amikor vitatkozunk.
Egy párbeszédben a beszélgetés célja más, senki nem akar nyerni. Ha valaki nyer, mindenki nyer. Más a dolog lelkülete. Egy párbeszédben nem kell pontokat szerezni, vagy a több különböző nézet közül győztest hirdetni.
Tehát hogyan használjuk a párbeszédet? Általában az embereknek nehézséget okoz a kommunikáció még kis csoportokban is. De egy harminc-negyvenfős csoportban, vagy olyan emberek között, akikkel nem vagyunk napi kapcsolatban, sokan nagyon nehéznek találhatják a kommunikációt, hacsak nincs egy kijelölt cél, vagy nincs kijelölt vezető. A párbeszéden keresztül az embereknek lehetőségük van kifejezni magukat anélkül, hogy félbeszakítanák őket a beszélgetés közben, de nem biztosít lehetőséget arra, hogy keresztülvigyék a gondolataikat. A párbeszéd segít abban, hogy hatékonyabbá tegye a társalgást azáltal, hogy lerövidíti az időt, mert csak az hangzik el, amit feltétlenül el kell mondani.
“ Tegyük fel, hogy képesek lennénk szabadon megosztani a gondolatainkat anélkül, hogy éreznénk azt a sürgető kényszert hogy ráerőltessük nézetünket a másikra, vagy hozzáigazítsuk a miénket a másokéhoz anélkül, hogy torzulna, vagy becsapnánk magunkat. Nem ez jelentené az igazi forradalmat a kultúrában?” DavidBohm 9
http://www.soapboxorations.com/ddigest/bohm.htm
33
HOGYAN JAVÍTSUK ÉS TARTSUK FENN A PÁRBESZÉDET Steve Wirth három lépést különböztet meg olyan egyének, vagy csoport számára, akik elmélkedő párbeszédben vesznek részt.
Először, jussunk el szellemi és felfogó szűrőink tisztább megértéséhez.
Másodszor, tanuljuk meg azokat a készségeket, melyek támogatják döntéshozatali képességünket, ezzel lehetővé téve számunkra, hogy hatást gyakoroljunk a közösségünkre
és végül, kapcsolódjunk a csoport kollektív elméjéhez vagy lelkéhez
A párbeszéd technikája azt javasolja a résztvevőknek, vegyék figyelembe azt a tényt, hogy véleményünket igaznak hisszük. A párbeszéd folyamán mindenki megpróbál nyitottan és tiszteletteljesen figyelni minden érkező gondolatra anélkül, hogy kategorikusan visszautasítanák bármelyiket is, inkább összefogják azokat. A vélemények ütközésekből fakadó feszültség nehézséget jelenthet, de derűs is lehet, ha fenntartjuk a tiszteletet és az érdeklődést.
David Bohm eredményei megmagyarázzák és segítenek megérteni, hogy miért olyan nagy kihívás ez számunkra. Kémiai anyagok szabadulnak fel az agyunkban, melyek heves védekező reakciókat váltanak ki belőlünk, ha úgy érezzük, hogy veszélyben van az álláspontunk. A gondolkodásmódunk és az ismerős gondolatok addiktívvá válnak. Bohm szerint, a párbeszéd rengeteg erőfeszítést, gyakorlást és folyamat céljára történő folyamatos koncentrációt igényel.
34
Minden egyén másképp éli meg a párbeszédet. Don Factor szerint: “Minden párbeszéd csoportban lesznek bizonyos hangok, melyek dominálni akarnak, főleg olyan emberek, akiknek ez könnyen megy és szeretnek sokat beszélni. Vannak, akik sokat beszélnek és vannak, akiknek nehezére esik, hogy becsatlakozzanak. Idővel, ha a csoportfoglalkozás folytatódik, a halkabb szavúak is megtalálják a módját a becsatlakozásnak, vagy a csoport dinamikája változik annyit, hogy a bőbeszédűek kevesebbet beszélnek. Nem lehet megjósolni ezeket a dolgokat, de épp ettől lenyűgöző.’10 Martin Buber legtöbb munkája a párbeszédről 1923 és 1938 között született. Martin Buber másképp mutatta be a párbeszédet, sokkal többet gondolt róla, mint üzenetek egyszerű cseréje az emberi érintkezésben. A valódi párbeszédet a következőképpen írja le: “… nem számít, hogy beszédbeli-e, vagy néma… ahol a résztvevők mindegyike a másikat, vagy másikakat tartja szem előtt a jelenlévő egyéni valójukban és annak szándékával fordul a többiekhez, hogy élő és kölcsönös kapcsolatot hozzon létre.” (Arnett, p.6, 1986).
Nem hiszek abban, hogy létezik az élethez tökéletes recept. Nincs semmilyen előre kialakított kód, amely segítségével előre látható, hogy mi fog történni egy ember életében. Ahogy élünk, egyre növekszünk és a meggyőződéseink változhatnak. Változniuk kell. Tehát életünket állandó felfedezéssel kell töltenünk. Nyitottnak kell lennünk erre a kalandra, jobban oda kell figyelnünk az életre. Az egész létünket a felfedezésre, a tapasztalásra kell feltennünk. Martin Buber (inHodes 1972)
Buber úgy gondolta, hogy saját magunk tökéletesítése csak más emberekkel tartott kapcsolatainkon keresztül érhető el. Továbbá, az önismeret csak akkor lehetséges, ha megértjük, hogy az ember és alkotás közti viszony párbeszédes kapcsolat. (Buber idézve Avnon opcit). Szerinte a párbeszéd egy döntő eleme a “másik felé fordulás” (Buber 1947: 22). A csend fontos eleme Buber párbeszédének. A párbeszédben valószínűleg előfordul beszéd és csend egyaránt. Amikor egy ember képes csendben maradni, “nyílt kommunikáció árad felőle, melyet a csend továbbít a partneréhez” (Buber 1947: 4).
10
http://www.infed.org/archives/e-texts/bohm_dialogue.htm
35
BOHM PÁRBESZÉDE Egy Bohm párbeszédben húsz-negyven fő foglal helyet egy körben, néhány órás, rendszeres találkozókon vesznek részt pár napon keresztül, műhely jelleggel. Ennek nincs előre meghatározott célja, nincs napirend, csak a pillanatnyi érdeklődés van és közösen fedezik fel “az együtt gondolkodás” folyamatát. Ez a tevékenység lehetőséget biztosít a csoport tagjai számára, hogy megvizsgálják előítéleteiket, és felfedezzék a gondolat általános keletkezését. Bohm szándéka a minimum létszám megadásával azzal magyarázható, hogy inkább a társadalmi/kulturális dinamikát szeretne másolni sem mint családi dinamikát. A párbeszéd ilyen formája segíti annak tudatossá válását, hogy miért sokkal nehezebb és konfliktus vezéreltebb verbális közegben kommunikálni, mint bármilyen más emberi érintkezésben. A Bohm párbeszédben részt vevők "felfüggesztik" meggyőződéseiket, véleményeiket, impulzusaikat és megítélésüket, amíg együtt beszélnek annak érdekében, hogy lássák a csoportban gondolkodás folyamatát és annak lehetséges hatásait. A Dialogue a Proposal (Bohm, Factor, Garret)11 szerint ez a fajta párbeszéd nem összetévesztendő a megbeszéléssel, vagy a vitával, mert mindkettő valamilyen cél, vagy döntés elérésének érdekében zajlik, nem célja az egyszerű felfedezés, vagy tanulás. A napirend, vagy cél nélküli találkozók “szabad teret” biztosítanak ahhoz, hogy valami új történhessen.“... még az is kiderülhet, hogy az eszmék és az információ ilyen szabad cseréje alapvetően fontos a kultúra általalítása és a félrevezető információk eloszlatása szempontjából, ezáltal felszabadulhat a kreativitás.” David Bohm Az eredeti módszerbe több dolog is beépítésre, vagy finomításra került. Egy alapelvrendszerré fejlődött, melyet azért gyűjtöttünk össze, hogy kifejleszthessük az Eszköztárat a börtönben dolgozók számára, melyet a fogvatartottakon és velük együtt használhatnak. A Bohm párbeszéd alapelvei a következők: 1. A résztvevők megegyeznek abban, hogy nincs csoport-szintű döntés. "...A párbeszéd csoportban semmiről nem kívánunk dönteni. Ez nagyon fontos. Máskülönben nem lennénk szabadok. Kell, hogy legyen egy üres terünk, ahol nem vagyunk kötelesek semmit sem csinálni, nem kell következtetésre jutni, nem kell semmit sem mondani. Ez nyílt és szabad." (Bohm, "OnDialogue", p.18-19.)"
11
http://www.david-bohm.net/dialogue/dialogue_proposal.html
36
2. Minden résztvevő elfogadja, hogy felfüggeszti az ítélkezést a társalgás során. (Különösen arra vonatkozóan, hogy ha valaki hall egy olyan gondolatot, ami nem tetszik neki, akkor nem kezdi el támadni.) "...bármilyen csoportban is legyen az ember magával hozza az előfeltevéseit, és ahogy a csoport találkozik, ezek felszínre jönnek. Tehát ezeket fel kell függeszteni és nem magunkkal hozni, vagy elfojtani. Nem hiszünk nekik, nem mondjuk, hogy jók, vagy rosszak.(Bohm, "OnDialogue", p. 22.)" 3. Ahogy az egyének "felfüggesztik az ítélkezésüket” ezzel egy időben őszintévé és átláthatóvá válnak. (Különösen, ha az egyénnek támad egy “jó ötlete”, amit máskülönben visszautasítana a csoport a vitathatósága miatt, így meg tudja osztani a csoporttal.)
4. Az egyének a társalgás során más egyének gondolataira építenek. (A csoport gyakran áll elő olyan ötletekkel, melyek messze túlmutatnak azon, amit az egyének a beszélgetések elején gondoltak.)
Általában, a Bohm párbeszéd különböző megtestesüléseinek célja, hogy az egész csoport jobban megértse saját magát. Más szóval, a Bohm párbeszédet arra használjuk, hogy információt adjunk a résztvevőknek a csoport jelenlegi állásáról.
A PÁRBESZÉD FOLYAMAT ELŐMOZDÍTÁSA Először is tartsuk észben, hogy a kulcsszó a gondolatok, impulzusok, ítéletek stb. FELFÜGGESZTÉSE. Ez a párbeszéd lelke. Ez a párbeszéd egyik új szemlélete. De ez egy kemény dió. “A gondolatok, impulzusok, ítéletek felfüggesztése komoly odafigyelést igényel a tárgyalt folyamat egészére – egyénileg és csoportszinten is. Ez első látásra nagyon fáradtságos munkának tűnik. De ha ez a munka lankadatlan, az odafigyelés képessége egyre jobban fejlődik és egyre kevesebb erőfeszítésre lesz szükség.” Dialogue a Proposal (Bohm, Factor, Garrett)12 A következő lépés a csoportalkotás. A párbeszéd csoport sikere a részvevőkön és azok számán múlik. Egy ideális csoport körülbelül 20 személyből áll, bár ez valószínűtlen egy börtönben. Ideális esetben, egy börtönben nyolc főnél több nincs jelen egy időben. Ne feledjük, 12
http://www.david-bohm.net/dialogue/dialogue_proposal.html)
37
hogy néhány résztvevő többet beszél, mások tétovázhatnak. Tartsuk észben, hogy a hallgatás legalább annyira fontos, minta a párbeszéd körökben megvalósuló kommunikáció! Észben kell tartani továbbá az időkeretet: - mennyi ideig tartson a párbeszéd? A tapasztalt párbeszéd facilitátorok arra a következtetésre jutottak, hogy alkalmanként két óra megfelelő. De a párbeszéd nem indul be azonnal. Általában egynél több alkalom kell, hogy a résztvevők hozzászokjanak a folyamathoz és ténylegesen megtapasztalják a párbeszédet. A hierarchiának nincs helye a párbeszédben. A párbeszéd egyenlő felek között jön létre. Ez meglehetősen komoly kihívást jelent egy börtönben. De a párbeszéd csoportnak szüksége van egy, vagy két facilitátorra, akik tisztában vannak a módszerrel és tudják, hogyan dolgozzanak vele. Az a szerepük, hogy tanácsokat adjanak a csoport számára és biztosítsák, hogy a csoport ne lépjen ki a párbeszéd légköréből. A legjobb, ha a facilitátorok kijelölnek egy témát a párbeszédhez.
38
39
JÉGTÖRŐK: ENERGIZÁLÓ FOGLALKOZÁSOK A GONDOLKODÁS FOKOZÁSÁHOZ ÉS A PÁRBESZÉDHEZ VEZETŐ ÚT EGYENGETÉSÉHEZ Ahogy más fejezeteknél már láthattuk, a párbeszéd fogalmának különböző értelmezései lehetnek. Ahhoz, hogy ezt a tényt napvilágra hozzuk a párbeszéd fogalmát meg kell vitatnunk a résztvevőkkel. Az ötletroham lehetővé teszi a facilitátor csoportról, mellyel dolgozik. Illetve, a csoportnak is segít a párbeszéd értelmezésében. Ehhez a technikához elengedhetetlenül szükséges a csoport hozzájárulása, habár a facilitátor tudja világossá tenni a csoport javaslatait és generálni a párbeszédet. E vizsgálódás után tovább lehet lépni a foglalkozáshoz. A gondolkodás vezet a személyen belüli és személyek közötti készségekhez. Az egyik legfőbb probléma, amellyel a börtönökben találkozhatunk az, hogy a fogvatartottak nem kívánnak részt venni a gondolkodásban, mert nem akarnak a rácsok mögötti szenvedésükről elmélkedni. De a kihívás hatására néhányuk meglepően jó képességeket mutat a mély gondolatok kifejezésére. Amikor úgy érezzük, hogy öntudatossá váltunk, az öntudatosságon keresztül sok más készséget is képesek leszünk fejleszteni.
számára, hogy általános képet kapjon a Összegzés Az eszköztáron belül ez a fejezet hivatott javaslatokat tenni a gondolkodás folyamatának elősegítéséhez. Habár a gondolatok különböznek, három részre csoportosíthatóak. Az elsőben megbeszéljük a gyakorlatok használatát, ezeket jégtörőknek nevezzük. Ennek célja, hogy nyugodt, barátságos légkört teremtsünk mind a fogvatartottak, mind a büntető intézetben dolgozók számára a munkavégzéshez. A második részben olyan gondolkodók munkáját tárgyaljuk, mint például Edward de Bono, különösen a Hat gondolkodó kalap című műve. Ez segít az egyénnek a saját gondolkodására koncentrálni. Az utolsó rész tárgyalja a gondolkodás, a párbeszéd folyamatának vizuális megjelenítését. Ez Buzan és Gardner munkáinak átültetésére szolgál a börtönkörnyezetbe.
A gondolkodást elősegítő gyakorlatokat a fogvatartottakra együtt kell, hogy végezzük, ilyenek lehetnek:
39
Memória játék: a kör közepén képek vannak szétszórva, a részvevő szeme be van kötve, egy képet elveszünk. A résztvevő nézegeti a képeket és megpróbálja kitalálni, hogy melyik kép hiányzik. Ez a gyakorlat segít fejleszteni az egyén megfigyelőkészségét. A gondolkodás bátorításának egy másik módja, hogy a csoport körben ül és afacilitátor mond egy szót. Ez a szó lehet téma alapú, mint például egy ország neve, egy állat, vagy bármi. A sorban következőnek egy olyan szót kell mondania, ami azzal a betűvel kezdődik, mint az előző szó utolsó betűje, aztán jön a következő és így tovább. Ez segít a résztvevőknek koncentrálni, és még ha néha zavaró is, fejleszti a gondolkodó és koncentráló készséget. Minden játék, vagy gyakorlat végén beszélgetést kell kezdeményezni a gyakorlat során felszínre került érzésekről és gondolatokról, mert ennek segítségével a facilitátor meggyőződhet arról, hogy elérte-e a célt. A mesemondás mókás és segíti a kreatív gondolkodást is egyben. A résztvevőket 4 csoportra osztjuk. Kiválasztják az elmesélni kívánt történet fajtáját, misztikus, tudományosfantasztikus, romantikus, thriller, vagy életrajzi. Felállnak egy sorba és az első elkezdi mesélni a történetet. Amikor megáll, a sorban következőnek kell folytatni. Ez szerepjáték formájában is végezhető. A szerepjáték vitákat is generálhat, mint egy színházi fórumnál. A résztvevőkkel különböző helyzeteket ismertetnek és a nekik szánt szerepeket el kell játszaniuk. Miközben ők előadják a jelenetet, a figyelőknek lehetőségük van megállítani, hogy tisztázzanak dolgokat, vagy akár tanácsot adjanak a színészeknek. A színészek dönthetnek úgy, hogy elfogadják ezeket, vagy úgy folytatják, ahogy akarják. Akárhogy is, ez a stratégia támogatja azt, hogy mindenki aktív szerepet játsszon a jelenetben és elgondolkodjon, miközben a társai előadják a jelenetet. A kreatív gondolkodást kreatív kérdésekkel lehet elősegíteni. Az alábbiakban következik néhány kérdés, amely képes kreatív gondolkodást előidézni és ad néhány jó tanácsot a folytatáshoz. Lehet, hogy nem feltétlenül vezet megoldáshoz, de elképesztő, hogy a résztvevők milyen gondolatokkal képesek előállni.
Hogyan utazunk majd a kontinensek között 100 év múlva?
Hogyan tudsz úgy úszni, hogy ne legyél vizes?
Át tudsz kelni egy 50 méter széles, krokodilokkal teli folyón úgy, hogy csak egy 5 méter hosszú fatörzs áll rendelkezésedre?
Mielőtt rátér a valódi párbeszédre, hasznos, ha a facilitátor feltesz néhány olyan kérdést, mellyel felmérhetők a résztvevők tanulási igényeit illetve az esetleges ellenállások. Ezeket a kérdéseket a következő formákban lehet feltenni:
Mit vársz ettől a tanulási gyakorlattól?
Van benned félelem, vagy ellenállás?
40
Mit gondolsz a valódi párbeszédben való részvétel pozitívumairól és negatívumairól? Mindezek a stratégiák rajtkőként szolgálnak az eredeti párbeszéd eléréséhez. Nem mindenki számára könnyű rögtön beleugrani a valódi párbeszédbe, ezért tettem néhány javaslatot arra vonatozóan, hogyan lehet elérni egyszerű gyakorlatokkal. Az is fontos, hogy tegyük kényelmessé a csoport számára a munkát. Erre szolgálnak azok a gyakorlatok, melyek segítenek megismerni egymást. A következő honlapokon található néhány példa: http://www.wilderdom.com/games/NameGames.htmlhttp://www.svorlando.com/resources/ic ebreakers.pdf Mindezek mellett szükséges a gyakorlatok módosítása, hogy a csoport igényeire lehessen őket szabni. Az önbizalmat fejlesztő energizáló gyakorlatok remélhetőleg segítik majd a résztvevőket abban, hogy ellazulhassanak és lelkesedjenek a kreatív kalanddal kapcsolatban, részt vegyenek a valódi párbeszédben. A következő példa a Nottingham Trent Egyetem Jégtörő Útmutatójából származik 13 és könnyebb hozzá lehet idomítani a börtönkörnyezethez: SARKOK Idő – 10 - 30 perc
Javasolt max létszám – 25 – 30
Szükséges felszerelés – OHP/ Flipchart, Táblák “Teljes mértékben egyet értek”, “Egyet értek”, “Nem értek egyet”, “Teljes mértékben nem értek egyet” feliratokkal Aktivitási szint – a résztvevőknek képesnek kell lenniük a teremben körbe-körbe menni Magyarázat Ez egy potenciálisan vitákkal és kihívásokkal teli jégtörő, bánjunk vele óvatosan. Az alapgondolat, hogy a facilitátor vitatható állításokat olvas fel a csoportnak és megkéri a résztvevőket, hogy helyezkedjenek el a terem 4 sarkában annak megfelelően, hogyan éreznek az állítással kapcsolatban. A sarkokat el kell nevezni: Teljes mértékben egyetértek Egyet értek Nem értek egyet Teljes mértékben nem értek egyet Miután elhelyezkedtek, minden csoportnak két okot kell felsorolnia, miért éreznek így. Minden csoportnak megvan az esélye arra, hogy megindokolja a döntését és meghívjon másokat, hogy csatlakozzon hozzájuk, megadva az esélyét annak, hogy valaki meggondolja magát. Valóban megvan annak az esélye, hogy ezzel a gyakorlattal elidegenítsünk néhány embert. Azt javaslom, kezdjük egy beszélgetéssel arról, hogyan tiszteljük a másik ember véleményét. Variációk & Saját ötletek Csak két választás van – egyet értek és nem értek egyet
13
http://www.ntu.ac.uk/cadq/welcome_week_student_transition/resources/98374.pdf
41
HAT GONDOLKODÓ KALAP Edward de Bono egy máltai születésű gondolkodó, aki a kreatív gondolkodás terén jelentőset alkotott. A párbeszéd és a CLAP project szempontjából leghasznosabbak a Közvetlen figyelem gondolkodó eszközeivel kapcsolatos elmélete, melyet Hat gondolkodó kalapként ismerünk. A kalapok olyan eszközök, melyek segítik az egyén, hogy kimozdulhasson a megszokott gondolkodási stílusából és más lehetőségeket is felfedezzen. Tehát, ha például valaki kritikus az új ötletekkel szemben, a kalapok segítenek meglátni ugyanennek az ötletnek a kreatív, pozitív oldalát. A érzelmesebb embereket racionálissá teszi és fordítva.
A gondolat valójában nagyon egyszerű. A hat gondolkodó kalap hat különböző gondolkodási stílust jelöl. Csoport, vagy önálló foglalkozás során fel kell vennünk egy kalapot és abban a stílusban kell gondolkodnunk. Addig kell cserélgetnünk a kalapokat, egyiket a másik után, míg mind a hatot fel nem vettük. Ennek a megközelítésnek megvan az az előnye, hogy az egyén/csoport egyszerre csak egy gondolkodási stílusra kell, hogy gondoljon. Így koncentráltabb lesz és kevésbé zavarodott.
Például, ha valaki a Fehér kalapot viseli, az egész csoportnak arra az információra kell koncentrálnia, amelyre a döntés meghozásához van szükség. Ennél fogva itt még nem merül fel kritika a gondolattal kapcsolatban, nincsenek érzelmi pozíciók, hogy valaki miért érzi, hogy ez jó, vagy rossz, stb.: a hangsúly csak azon van, hogy megtaláljuk a döntés meghozatalához szükséges információt. És mikor a résztvevő/csoport leveszi a Fehézr kalapot és felteszi a Citromsárga kalapot, akkor az ötlet pozitív elemeit kell nézni. Ez még a legnegatívabb embert is arra készteti, hogy találjon valami pozitívumot. És ez így megy tovább minden kalappal. Mókás lehet, ha ténylegesen elkészítjük ezeket a kalapokat, miközben olyan őket érintő kérdésekről értekezünk, mint például a dohányzás betiltása a börtönben. A következőkben álljon itt egy rövid leírás minden kalapról14: Fehér kalap: Ebben a kalapban az elérhető információra koncentrálunk. Megvizsgáljuk az információt abból a szempontból, hogy mit tanulhatunk belőle. Hézagokat keresünk a tudásukban és megpróbáljuk kitölteni azokat. Elemezzük a múltbeli trendeket és megpróbálunk következtetni a történelmi adatokból.
14
http://www.mindtools.com/pages/article/newTED_07.htm
42
Piros kalap: A piros kalapban a megérzéseink, belsőnk és érzelmeink használatával tekintünk a problémára. Megpróbáljuk kitalálni, hogyan reagálnak érzelmesen az emberek, megérteni azoknak az embereknek a reakcióit, akik nem értik az érvelésünket.
Fekete kalap: Ebben történik a döntések rossz pontjainak vizsgálata, körültekintően és védekezően. Nézzük meg mi nem működik. Ez fontos, mert kiderülnek a terv gyenge pontjai. Lehetővé teszi számunkra, hogy kiküszöböljük ezeket. A fekete kalapos gondolkodás keményebbé és rugalmasabbá teszi a terveinket. Segít azonosítani a végzetes hibákat és kockázatokat mielőtt cselekvésre szánnánk el magunkat. Ez a gondolkodás ezen technika egyik valódi haszna, sok sikeres ember szokik hozzá a pozitív gondolkodáshoz és így nem látják előre a problémákat. Ez felkészületlenné teszi őket a problémákkal szemben.
Sárga kalap: A sárga kalap segíti a pozitív gondolkodást. Ez egy optimista nézőpont, amellyel láthatóvá válik egy döntés minden pozitív hozadéka és értéke. Ez segít továbbmenni még akkor is, ha, minden körülöttünk borongós és nehéz.
Zöld kalap: A kreativitást jelenti. Ebben tudjuk fejleszteni a problémák kreatív megoldásának képességét. Ez a gondolkodás korlátozás nélküli módja, ahol a gondolatokat kevés kritika éri. Egy egész sor kreatív eszköz segít bennünket.
Kék kalap: Ez a folyamatellenőrzés. Ez az üléselnökök kalapja. Amikor nehézségekbe ütközünk, kifogyunk a gondolatokból, ők irányt mutatnak a gyakorlatnak a Zöld kalappal. Amikor tartaléktervre van szükség Fekete kalapos gondolkodást kérnek tőlünk, stb.
43
GONDOLATI TÉRKÉPEK ÉS A TÖBBES INTELLIGENCIA ELMÉLETE A gondolati térképek a gondolataink képi vizualizációja. Gyakran vizuális térképek információkról, vagy egy személy gondolatainak reprezentációja. Nagyszerű eszközei a tanulásnak, az ötletgyártásnak és az észben tartásnak is. Fontos észben tartanunk, hogy mikor fogvatartottakkal és büntető intézeti dolgozókkal van dolgunk, akkor Howard Gardner elméletét ki kell egészítenünk Tony Buzan elméletével, aki a gondolati térképek elterjedésének előmozdítója volt. Howard Gardner dióhéjban azzal érvel, hogy nem csak egy intelligenciánk van (amit IQban mérünk), hanem több intelligenciánk is, és az emberi lényekben néhány ezek közül erősebben, némelyik gyengébben van jelen. Gardner szerint összesen kilenc ilyen intelligencia van. Következzék egy rövid összefoglaló ezekről15: 1. Naturalista intelligencia (“NatureSmart”) Azt az emberi képességet határozza meg, ami képessé tesz minket megkülönböztetni az élő dolgokat (növények, állatok) és fogékonnyá tesz a természet más jellegzetességei iránt (felhők, sziklák formája). Ez a képesség nyilvánvalóan az evolúcióval magyarázható, amikor még vadászók, gyűjtögetők és termelők voltunk; ezek ma olyan szerepekben folytatódnak, mint botanikus, vagy éppen szakács. Az is gyanítható, hogy a fogyasztói társadalom a naturalista intelligenciánkat használja ki, mert ma ennek segítségével teszünk különbséget az autók, cipők és kozmetikumok között. 2. Zenei intelligencia (“Musical Smart”) Ez teszi lehetővé, hogy felismerjük a hangmagasságot, a ritmust, a hangzást, és a tónust. Ez az intelligencia tesz képessé minket arra, hogy zenét alkossunk, felismerjük azt, eljátsszuk, vagy beszéljünk róla zeneszerzőként, karmesterként, zenészként, énekesként, vagy akár érzékeny hallgatóként. Érdekes módon gyakran affektív kapcsolat van a zene és az érzelmek között; a matematikai és zenei intelligenciánk ugyanazon a gondolkodási folyamaton osztozik. Az ilyen intelligenciájú fiatal felnőttek gyakran énekelnek, vagy dobolnak magukban. Ők jobban odafigyelnek olyan hangokra, amiket mások észre sem vesznek. 3. Logikai-matematikai intelligencia (Number/ReasoningSmart) Ez az intelligencia tesz képesség minket a számolásra, mennyiségi meghatározásra, kérdések és hipotézisek megfontolására, és teljes matematikai műveletek 15
http://skyview.vansd.org/lschmidt/Projects/The%20Nine%20Types%20of%20Intelligence.htm
44
végrehajtására. Segítségével megérthetünk összefüggéseket, elvont, jelképes gondolatokat; használhatunk szekvenciális érvelő készségeket; ésinduktív, valamint deduktív gondolkodást.A matematikusok, tudósok és nyomozók logikai intelligenciája általában igen fejlett. A magas logikai intelligenciával rendelkező fiatal felnőttek érdeklődnek a mintázatok, kategóriák és az összefüggések iránt.Lekötik őket a számtani problémák, a stratégiai játékok és a kísérletek. 4. Egzisztenciális intelligencia Az érzékenység és az emberi létezéssel kapcsolatos mély kérdések megvitatásának képessége úgy, mint az élet értelme, miért halunk meg, hogy jutottunk el ide. 5. Interperszonális intelligencia (PeopleSmart”) Ez az eredményes egymásra hatás és a másik megértésének képessége. Magában foglalja a hatékony verbális és non-verbális kommunikációt, a többi ember egymástól való megkülönböztetésének képességét, az egymás iránt tanúsított érzékenységet, temperamentumot és azt, hogy képesek vagyunk elfogadni többféle nézőpontot. A tanároknak, szociális munkásoknak, színészeknek, politikusoknak mind magas az interperszonális intelligenciájuk. A magas interperszonális intelligenciájú fiatal felnőttek általában vezetők a társaik között, jók a kommunikációs készségeik, megértik mások érzéseit és motívumait. 6. Testi-kinesztéziás intelligencia (“Body Smart”) Ez az intelligencia teszi lehetővé a tárgyak mozgatását és a különböző fizikai készségek használatát. Továbbá, magában foglalja az időérzéket és a tudat-test egységét. Az atléták, táncosok, sebészek és kézműves szakemberek jól fejlett testi-kinesztéziás intelligenciával bírnak. 7. Nyelvi intelligencia (Word Smart) Ez teszi lehetővé a szavakban gondolkodást és a nyelv használatát az összetett jelentések kifejezéséhez és megértéséhez. Képessé tesz minket a szavak jelentésének és rendjének megértésére és meta-nyelvikészségek alkalmazására, saját nyelvhasználatunkon való gondolkodásra. Ez az intelligencia található meg leginkább minden emberben a kompetenciák közül, különösen költőknél, íróknál, újságíróknál és szónokoknál. Az ilyen intelligenciával bíró fiatal felnőttek szeretnek olvasni, írni, történeteket mesélni és keresztrejtvényt fejteni. 8. Intra-perszonális intelligencia (“SelfSmart”) Ez teszi lehetővé saját magunk, gondolataink és érzéseink megértését és hogy tudjuk tervezni és szervezni az életünket. Ez az intelligencia nem csak az önbecsülést, de az emberi viszonyokat is magában foglalja. Nyilvánvalóan megvan pszichológusokban,
45
vallási vezetőkben és filozófusokban. Az ilyen fiatal felnőttek félénkek, nagyon körültekintőek a saját érzéseik tekintetében és önmotiváltak. 9. Térbeli intelligencia (“Picture Smart”) Ez teszi lehetővé, hogy három dimenzióban gondolkodjunk. Az alapképességekhez tartozik a mentális képanyag, térbeli érvelés, képkezelés, grafikus és művészi készségek és az aktív képzelőerő. Tengerészek, pilóták, szobrászok, festők és építészek mind magas szinten bírják ezt a fajta intelligenciát. Az ilyen képességekkel bíró fiatal felnőttek rajonganak a labirintusos játékokért, kirakós játékokért, a rajzolásért és az álmodozásért. A fentiek jelentősége, amit a börtönben dolgozóknak a fogvatartottakkal kapcsolatos munka során észben kell tartaniuk az az, hogy néhány fogvatartott nem feltétlenül erős averbális kommunikációban, de lehet, hogy nagyon jó a gondolatok képi ábrázolásában, vagy erős matematikai, de gyenge nyelvhasználati készségei vannak. Büntető intézeti dolgozók és fogvatartottak között is találni olyat, aki nagyon népszerű és keresett, ha egy problémát kell megoldani. Ezek azok az emberek, akiknek magas az interperszonális képességekkel kapcsolatos intelligenciájuk és jó interperszonális készségekkel bírnak. Másrészről, olyanokkal is találkozni, akik tisztában vannak, hogy mit képesek tenni, vagy nem tenni, ez alatt azt értve, hogy Gardner szerint jók a saját maguk interperszonális megértésében. Azok az emberek, akik megpróbálnak olyan dolgokat tenni, amelyek messze képességeik fölött állnak. Buzan munkája kiegészíti Gardner elméletét, mert a módszer amit képvisel, a gondolati térképek, melyek a gondolkodás képi megjelenítését jelentik. A gondolati térképek egyszerűen láthatóvá teszik a gondolkodást, ezért azok az emberek, akiknek vizuális és nyelvi készségei erősebbek mérhetetlenül nagy hasznát veszik ennek a megközelítésnek.
Buzan a következő irányelveket javasolja a gondolati térképek elkészítéséhez: 16 1. 2. 3. 4.
16
Kezd a lap közepén a témáról szóló képpel, használj legalább három színt! Használj képeket, szimbólumokat, kódokat és dimenziókat! Válaszd ki a kulcsszavakat, és nyomtasd ki őket kis és nagy betűk használatával! Minden szó vagy kép külön sorba kerüljön!
http://www.mind-mapping.org/mindmapping-learning-study-memory/rules-of-mindmapping.html
46
5. A sorokat össze kell kötni a kép középpontjától kezdődően. A központi vonalak vastagabbak és egyre keskenyednek, ahogy haladunk kifelé a középpontból. 6. A vonal ugyanolyan hosszú legyen, mint a szó/kép, melyet kiemel! 7. Használj több színt az egész gondolati térképen a vizuális stimuláció, kódolás és a csoportosítás érdekében! 8. Fejleszd kia saját stílusodat a gondolati térképek készítésénél! 9. Használj kiemelést, és mutass rá az összefüggésekre! 10. Ügyelj arra, hogy a gondolati térkép érthető maradjon, használj sugaras hierarchiát, számsorrendet, vagy kiemeléseket, hogy egyben tartsd a csoportokat!
47
48
A BÜNTETŐINTÉZETI DOLGOZÓK KIHÍVÁSAI (MUNKA) Börtönben dolgozni kihívás, tekintet nélkül arra, hogy milyen típusú az intézet. A benti világ teljesen más, mint akár az otthoni, az utcai, munkahelyi, vagy szórakozóhelyi és így tovább. A szociális munkásoknak és a nevelőknek ilyen körülmények között kell, dolgozniuk, hogy segítsék a fogvatartottnak a szabadulásra való felkészülését a lehető leghatékonyabb módon. A fő probléma, mellyel a már szabadult fogvatartottak szembesülnek a legtöbb partnerországban, azok a munkába állási, és a pénzügyi problémák
A családi kapcsolatok visszaállítás szintén fő probléma
A szociális munkások és a többi kolléga említette még a kébítószerrel kapcsolatos problémákat a börtönben. Ez a helyzet majdnem egész Európában.
Ez egy széles szakadékot teremt a börtönben dolgozók erőfeszítései és a munkájuk sikere között. Van néhány akadály/kihívás, amely negatívan érinti a munkájukat, de nem köthető közvetlenül a fogvatartottakhoz. A szociális munkások (és sok esetben a nevelők) rendkívül túlterheltek. Az egy szociális munkásra jutó fogvatartottak aránya olyan mértékű, hogy képtelenek olyan hatékony szolgáltatást nyújtani, mint amilyet szeretnének. A találkozók ritkák, sok idő telik el közöttük, és ez nem fedezi a fogvatartottak igényeit. Munkaidejük nagy részét az íróasztal mögött ülve töltik, formanyomtatványokkal, jelentésekkel és adminisztratív feladatokkal bíbelődve. Sokan közülük küzdenek, hogy megfeleljenek és a kiégés szinte állandó fenyegetés. Ha ez bekövetkezik, az nagy veszteség a rendszer számára, de még nagyobb a fogvatartottak számára.
48
A felhalmozott tapasztalat a semmibe vész. Ironikus módon a fogvatartottak számára kínált túl sok program jelenti a problémát. A szociális munkások és a személyzet többi tagja között gyakoriak a konfliktusok azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan végezzék a munkájukat. Ennek fő oka a hely- és időhiány. E problémák megoldása magasabb szintű vezetői és intézeti döntéseket igényel. A nevelők, a szociális munkások és a személyzet többi tagja is gyakran panaszkodik, hogy nem történnek megfelelő intézkedések annak érdekében, hogy a fogvatartottak az összes felkínált pozitív kezdeményezést kihasználva segíthessenek magukon. A személyzetnek nincs ideje saját magukat, szakmai készségeiket fejlesztő tréningekre járni, mert túlterheltek. A gazdaságilag sikeres országok kivételével a legtöbb országban a börtönök nem biztosítanak megfelelő feltételeket a szociális munkások, tanárok és a személyzet többi tagja számára, hogy legjobb tudásuknak megfelelően végezhessék munkájukat. Ezen hiányosságok eredményeképp soha nincs elegendő innováció a saját szakterületükön. A benti, mindennapos munka mellett elvárják tőlük, hogy tartsák a lépést a kinti fejlődéssel a munkájukat és hivatásukat illetően. Ha ez nem történik meg, akkor annak a fogvatartottak lesznek a legnagyobb vesztesei, akiknek minden segítségre szükségük van a szabadulásuk előtti és utáni időszakban. A szociális munkások több módszert is használnak munkájuk során, de ezek közül a leghatékonyabbnak a részben strukturált interjút és a párbeszédet nevezték meg. A nevelők szerint a párbeszéd a leghatékonyabb eszköz, amely segítheti őket abban, hogy a kihívásokból lehetőségeket kovácsoljanak. A legnagyobb kihívás a büntetőintézetben dolgozók számára, hogy megértessék a fogvatartottakkal az ő szerepüket, és felelősségüket a szabadulásra való felkészítés folyamatában. Ennek megtételéhez csak a következő eszközök állnak rendelkezésükre: beszélnek velük, adnak nekik valamilyen nyomtatott anyagot, vagy játszanak velük.
A BÜNTETŐINTÉZETI DOLGOZÓK KIHÍVÁSAI (FOGVATARTOTTAK) Játékokat lehet kitalálni, melyek segítségével nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni a bizalom kiépítésére, a hibák elkövetésének természetességére, fizikai mozgás biztosítására és a csoport összetartására, hogy csapatként együtt tudjon szórakozni. A humor, mely néhány
49
játék természetes velejárója, egy olyan pozitív többlet, mely szívesen látott vendég, különösen a börtön környezetben.17 Játékok igen hasznosak lehetnek. Néha képesek megváltoztatni a csoport hangulatát, egy mogorva, lekötetlen csoportot képes élénké varázsolni. Ez megkönnyíti a fogvatartottak számára, hogy megértsék a “tettesd, amíg végül megteszed” folyamatot,vagy részt vegyenek a csoportmunkában, még ha nincs is kedvük hozzá,vagy akár még jó kedvük is legyen.Ez meg lehet erősíteni, ha megkérdezzük a fogvatartottakat. Továbbá, a játékok segíthetnek abban is, hogy felmérjük bizonyos fogvatartottak nézeteit és jellemzőit. Ez hozzájárul ahhoz, amit abból szűrünk le, amiket mondanak a csoportban. Például:
Mindannyian részt akarnak venni, vagy vannak, akik félénkek? Játsszák a szerepüket, élvezik a folyamatot az eredménytől függetlenül? Túl komolyan veszik a játék eredményét? Frusztráltak, vagy mérgesek lesznek, ha valaki hibázik?
A játékokat arra is lehet használni, hogy felmérjük, hogy mennyire összetartó egy csoport, vagy összetartóbbá tehetjük. Ha megbeszélést tartunk a játék végeztével, az nagyon gyümölcsöző meglátásokat tud felszínre hozni. Segít a fogvatartottaknak, hogy lássák a hozzáállásukat és a viselkedésüket oly módon, hogy az hozzájárulhat hozzáállása és a társadalmi interakciói megváltoztatásához. A játék problémát is jelenthet néhány egyén esetében, főleg akiknél a műveltség nem megfelelő fokú. A facilitátor megtalálja a módját annak, hogy az ilyen személyek se maradjanak ki.
A “szabad világba” történő visszatéréshez, annak elkerüléséhez, hogy a fogvatartott szabadulása után visszatérjen a jól megszokott zárkájába, ahhoz, hogy megfelelően élje az életét szükség van a változásra. A változáshoz olyan készségekre lehet szükség, melyeket a fogvatartott még nem sajátított el. Ezek kellenek egy ember életének megváltoztatásához.
Ezek a következőket tartalmazhatják:
17
http://www.dorleem.com/2011/12/day-in-life-of-prison-social-worker.html
50
Új gondolkodásmód
Az életszervezés hatékonyabb módja
Felhagyni olyan szokásokkal, melynek rabjai vagyunk
Megtanulni emberekre, szavakra és eseményekre társadalmilag elfogadott módon reagálni
A pozitív változások nem csak a fogvatartott számára hasznosak, hanem a családtagok, a barátok, az adófizetők és a társadalom számára is. Ezeket a változásokat nem lehet erőltetni, a fogvatartott belső indíttatásából kell fakadniuk. Az ehhez való hozzájárulás egyik módja a párbeszéd. Ez egyike azoknak a stratégiáknak, melyeket a börtönben dolgozó alkalmazhat, hogy a fentieket sikerre vigye.
“A kommunikáció az eszmék, gondolatok és érzések megosztása más emberekkel, és más emberek eszméinek, gondolatainak és érzelmeinek megértése. Amikor kommunikálunk, akkor beszélünk, hallgatunk és megfigyelünk. A mód, ahogy kommunikálunk egy tanult stílus.Gyermekként tanuljuk meg a kommunikációt miközben figyeljük szüleinket és más felnőtteket. Felnőttként úgy tudjuk fejleszteni a kommunikációs stílusunkat, hogy megfigyeljük, hogyan kommunikálnak hatékonyan mások, új készségeket tanulunk, és ezeket gyakoroljuk”18
18
Community Partnerships for Adult Learning, www.c-pal.net
51
Óvatosnak kell lennünk:
A nem irányított párbeszédben megvan az a kockázat, hogy a fogvatartottak megpróbálhatnak a múltjukból kiindulni, racionalizálni azt és valótlanul gondolnak a jövőre.
A tanárok, szociális munkások és pszichológusok egy másik problémája, hogy nehézségeik támadnak olyan fogvatartottakkal kapcsolatban, akik sosem részesültek társadalmilag elfogadott törvénytisztelő nevelésben. Az ő hozzájárulásuk hasznos lehet abban az esetben, ha a facilitátor elég gyakorlott ahhoz, hogy az elhangzottakat felhasználja arra, hogy felnyissa az illető szemét és láttassa vele a mindennapi tapasztalatok fontosságát.
Egy másik kérdés, amivel a facilitátornak szembe kell néznie, hogy lehetnek bizonyos fogvatartottak, akik beszédesek, rámenősek (talán agresszívek is), képesek kifejezni magukat és megpróbálhatják ellopni a párbeszédet és szónokolni kezdhetnek. Általában ezeket a fogvatartottakat a legnehezebb rehabilitálni – nekik mindig igazuk van, mindenki más csak tévedhet.
Így tehát a párbeszéd egy eszköz két cél eléréséhez:
Az első, hogy segítsük a fogvatartottak benti életük javítását a saját jelenük és jövőjük érdekében
a második, hogy felkészüljenek a szabadulás utáni életre.
52
PÁRBESZÉD Sokat segít, ha arra koncentrálunk, hogy mi tartozik bele a párbeszédbe és ezt követően arra, hogy milyen kihívásokkal kell szembe nézni a börtönben dolgozóknak az eszköztár használatakor. William Isaacs (Dialogue: The Art of ThinkingTogether 1999) tömör és világos képet ad arról, hogy szerinte mi a párbeszéd. Közös érdeklődésként írja le, mivel az emberek (estünkben fogvatartottak és börtönben dolgozók) együtt gondolkodnak. Gondolatok alakulnak az elménkben, melyek közül néhányat másoknak címzünk. Ez próbálja megnövelni egymás megértésének szintjét. Megtanítja nekünk a gondos odafigyelés fontosságát, ezáltal a résztvevők megértik a különbségeket és a közös gondolatokat, meggyőződéseket és eszméket. Ez a legfontosabb feladat mindenki számára, tekintet nélkül státuszra, iskolázottsági szintre, életkorra és társadalmi/gazdasági pozícióra. Ezt a ‘gondolkodás’ megértése még nagyobb kihívássá teszi. Isaacs összehasonlítja a ‘gondolatokat’ a ‘gondolkodással’ azt állítva, hogy az előbbi történelmi, adott és mélyen gyökerezik az ember elméjében, míg a második kreatív és friss, a párbeszéd során alakul ki. A konténer példáját használva, Isaacs azt állítja, hogy ‘a hallgatás, a tisztelet, a feltételezések felfüggesztése és az, ha valaki a saját hangján beszél, a konténert stabillá teszik, tele közös értelmezéssel. A konténer tartalmát a résztvevők gazdagabbá tehetik az értelem keresésével a párbeszéd során. Ezt nevezi igazi gondolkodásnak. Érdemes megnézni a táblázatban, hogy mit nevez a “párbeszéd lézerpontjainak”, mivel ez jó képet ad a meggyőződéséről:
53
A másikat értékként tiszteli
Nem fogalmaz meg gondolatot, míg mások hallgatnak
Felfüggeszti az előfeltevéseit
Megbarátkozik a polarizációval
Tiszteli a másik embert
Nem tölt újra, míg mások beszélnek
Destabilizálja a személyes meggyőződését
Lelassítja a választ
Ott találkozik a másikkal, ahol az van
Nem megoldás vagy tett felé vezet
Szívesen látja a váratlant
Figyel az egyensúlyra, 50% beszéd, 50% érdeklődés
Újragondol dolgokat, hogy megváltoztassa a pozícióját
A megosztott intelligenciát egyetlen céljaként kezeli
Befogadó a gondolat felé
Figyel a saját figyelésére
Félreteszi régi meggyőződését, hogy újakat fogadhasson be
Kollektív intelligenciát keres
Megfigyeli a megfigyelőt
Kevesebbet reagál, többrt gondolkodik
A SIKER ALAPSZABÁLYAI Jean Greenwood19 a párbeszéd kört úgy írja le, mint ‘az együtt beszélgetés egy módját‘. Ezekben a párbeszédekben mindenkit tisztelünk, és egyenlő félként kezelünk. Minden résztvevőnek megvan a tere, hogy beszéljen, senki nem akadályozhatja meg, hogy valaki elmeséljen egy történetet. Mindenki őszintén beszél a gondolatairól, míg mások hallgatnak, odafigyelve a másikra. Néha szükségessé válhat e folyamat alkalmazása, ha bizonyos témák és igények megkívánják. A résztvevők igényei és kontextusa határozza meg, hogyan nézzen ki a modell. 19
The Circle Process: A Path for Restorative Dialogue 2005
54
Fontos megértetni a fogvatartottakkal, hogy kifizetődő beszélni, hallgatni és megkérdezni, amit csak akar. Elfojtani mindent a szívükben és az elméjükben nem tesz nekik jót. Hozzá kell szokniuk az igazsághoz, hogy a jó kommunikáció közvetetten megoldja nemcsak a személy, de a többiek gondjait is. Néha az emberek nem értik meg a gondolatainkat és az érzéseinket, ez azzal végződik, hogy elkezdenek saját elméleteket gyártani rólunk. A legtöbb esetben ezek az elméletek nem túl kedvesek! Információtöredékek alapján alkotnak rólunk véleményt. Éppen ezért nagyon fontos, hogy segítsünk a fogvatartottaknak eredményesebben kifejezni magukat és kommunikálni. A csend lehet akár egy nem tervezett üzenet a többiek felé. Dolgok melyeket nem vitatunk meg, lehetőleg társadalmilag elfogadott módon, azok elmérgesítik az elménket. Ez csak negatív következményekkel járhat. A párbeszéd körök nagyobb sikerrel járnak, ha: 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Megvan a kölcsönös tisztelet egymás iránt és közös a hozzájárulás felelőssége Egyezség van arról, hogyan haladjon az ülés, mindenkinek érdeke a találkozó sikere Mindenkinek megfelelő tere van és elfogadjuk, hogy vannak köztünk különbségek Mindenki a saját ritmusában tud részt venni a párbeszédben Keverten vannak jelen az egyéni értékek és a társadalmilag elfogadott értékek A facilitátor és a résztvevők is tisztában vannak vele, hogy minden téma, ami a találkozón tárgyalásra kerül egy nagyobb kép része 7. Megértés van azzal kapcsolatban, hogy minden résztvevőnek vannak személyes érdekei, melyek különbözhetnek másokéitól 8. Megértés van azzal kapcsolatban, hogy minden személysaját értelmezését társítja a szavakhoz, szövegekhez és tettekhez 9. Felszabadult légkörben vagyunk képesek megérteni egymást és megtanuljuk, hogyan működhetünk és dolgozhatunk együtt másokkal 10. Elfogadott módon kezelünk komoly kérdéseket, különbségeket és olyan élményeket, melyek fájdalmasak számunkra 11. Vannak új és megújított, egészséges kapcsolatok hozzánk közel álló és távolabbi emberekkel 12. Elfogadjuk a másikat a maga valójában és azt, amit képvisel 13. Van remény és elhatározás a résztvevő jövőbeli terveivel kapcsolatban Az ilyen jellegű párbeszéd találkozókon minden fogvatartottnak joga van ahhoz, hogy egyaránt fontosnak tartsuk, tekintet nélkül az életkorára, élettapasztalatára, státuszára, vagy karrierjére.
55
A facilitátornak gondosan ügyelnie kell a folyamat kiegyensúlyozottságára a folyamat vezetésére, és arra vonatkozóan, hogy a résztvevők számára a maximális szabadságot biztosítsa. A facilitátornak csak akkor kell beavatkoznia, ha a dolgok kicsúsznak a kézből, vagy a folyamat veszélybe kerül. Facilitátorkénttürelemre, odafigyelésre, gondos hallgatásra és rövid, néma időszakok megbecsülésére van szükség. Mivel a facilitátor pariban vesz részt a többi taggal (fogvatartottal), mint átlagember, ügyelnie kell arra, hogy ne irányítsa a beszélgetést, mivel ez sértené a többiek szabad terét. Továbbá fontos odafigyelni a hangulatunkra, testbeszédünkre, a hangunk használatára és a szóhasználatra, mivel ezek befolyásolhatják a folyamatot.
LEHETŐSÉGEKKÉ KOVÁCSOLT KIHÍVÁSOK:20 1. A párbeszéd csoportnak alapvető szerepe van a börtöntársadalom emberarcúvá tételében. 2. Létre jön az érdeklődés közössége, nem azért, mert mindenki egyet ért, hanem mert mindenki figyel. 3. A viselkedési normák (amelyekhez a börtönben élők és dolgozók tudattalanul visszatérnek) megváltozhatnak a hosszan tartó párbeszéd során. 4. A traumákat újratárgyalhatjuk, és ez által csökkenthetjük azokat mind az egyénben, mind pedig a csoportban. 5. A párbeszéd terápiás környezetben zajlik egyéni résztvevőkkel. 6. Az érdeklődés e formájához szorosan kapcsolódik a hallgatás, mely mélyíti az egymás iránti tiszteletet a résztvevőkben. 7. A párbeszéd stimulálja a társalgást és a körültekintést. 8. Az egyének megtanulják, hogyan változtassák meg a nézeteiket, és alkossanak újakat. 9. A nagy csoport kihívást jelent, de a halkabb szavú résztvevők is megtalálják a hangjukat, a dominánsak pedig utasítás nélkül visszafogják magukat. 10. Az önbecsülés növekszik, ahogy a részvevő egyének ráébrednek arra, hogy egyedi nézetük érvényes és releváns, még ha különbözik is a többiekétől. 11. A leíró és érzelmi szókincs növekszik, ahogy a résztvevők ráébrednek, hogy világosabban kell magukat kifejezni. 12. A merev hozzáállás nem támogatandó. 13. Ha biztosítjuk mindenki számára, hogy a saját tempójában haladjon, önállóan kialakul a “józanész” a csoportban. 14. Amit a csoportban tanulunk, az első kézből származik (tapasztalt), nem másodkézből (tanult). 20
Dialogue - A Proposal by David Bohm, Donald Factor, Peter Garrett.http://humiliationstudies.org/documents/BohmDialogue.pdf
56
15. Habár a bizalmasság terén nincs megállapodás és nem is lehet jelen egy különleges biztonságú börtönben, a résztvevők hallgatólagosan elfogadnak egy megfelelő szintű bizalmasságot, mely az egymás iránti bizalomból fakad. 16. A közzétett jelentések tájékoztatják azokat a börtönben lévőket, akik nem vesznek részt a párbeszédben. 17. A párbeszéd a csoporté. (pl.: egy fogvatartott azt mondja nekem: "Lehet, hogy a párbeszéd valami, amit csinálni akartál a börtönben, de számunkra ennél sokkal fontosabb.")
57