Kiadványainkról bővebben tájékozódhat a www.mimoescsipek.hu weboldalon. Szöveg: Kisfaludi Boróka Illusztráció: Szűcs Anikó – MimoArt www.mimoart.hu Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány képeinek és szövegének bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni, b ármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül.
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. Copyright © Európalánta Egyesület, 2011 Felelős kiadó: Bükkösy Nikolett www.europalanta.hu ISBN 978-963-08-1039-5
Kisfaludi Boróka – Szűcs Anikó
MIMÓ ÉS CSIPEK AZ ERDŐBEN Mese a fenntartható gondolkodásról
Európalánta Könyvek
Kedves Barátunk! Mimó és Csipek kirándulni hív! Gyere velünk és fedezzük fel együtt a természet világát! Találkozhatsz a barátainkkal is – Kupaccsal, a sünivel, Potykával, a békával, Berkával, a bagollyal és Cserkével, a rókával –, akik elmesélik, hogy miről susognak a fák, miről csobognak a patakok, és miről énekel a szél. Kukucskáljunk be együtt a bokrok mögé, lessük meg, kik laknak a vízben és a levegőben, és milyen csodákat rejteget számunkra a Földünk! Fejtsük meg együtt, hogy mit üzen nekünk a természet, mikor boldogok és mikor szomorúak a fák, a patak és az erdő állatai! Mimó, Csipek és kutyusuk, Ficak már bepakolta a hátizsákját. Indulhatunk?
AZ ERDŐBEN
– Mimó, én olyan izgatott vagyok! – ugrándozott Csipek az erdei úton, Mimónak hol az egyik, hol a másik oldalán felbukkanva. – Cserke róka már annyit mesélt az új házáról, most végre megtudhatjuk, hogy mitől olyan különleges! Gyere, nézd csak! Itt a kék jelzés, ha ezt követjük, egyenesen Cserkéhez jutunk! – mondta Csipek, és arra a táblára mutatott, amin egy bóbitás madárka üldögélt. – Megyek már, csak a Ficak kutyust kerestem, mindig elkószál ez a kópé. De valahol itt kell lennie a közelben – nézett körül Mimó, a bokrokat fürkészve. – Ne aggódj, hiszen csak szeret bújócskázni – nevetett Csipek. – Meglátod, mindenhova követni fog! A két jóbarát vidáman lépdelt a napsütötte ösvényen, majd az erdő fái közé érve lassan csicsergés, susogás, neszezés és zümmögés vette őket körül. 6
Csendben mendegéltek tovább az erdei úton, és csodálkozva nézelődtek: a bokrok és a fák között mindenhol az erdő aprócska lakói, katicák, lepkék és méhecskék sürögtek-forogtak. Mimó hirtelen felnézett, mert pont az orra előtt pottyant le egy kerek bükkmakk. – Csipek, megtaláltam Ficakot, a mókusokkal barátkozik! És már azt is értem, miért potyognak makkok az égből… – nevetett Mimó. – És nézd, találtam egy madárfészket! Tojások is vannak benne! Nem is tudtam, hogy ilyen kedves kis lakói vannak a fáknak! – Itt viszont valaki nagyon morcosan kuporog a bokor tövében. Vajon mi baja lehet? – kérdezte Csipek, és óvatosan hátrébb húzódott. – Vigyázz! Nézd csak meg a piros pöttyös kalapját! Ő a Galóca, és valóban nagyon mérges, nem szereti, ha megtapogatják! 7
Mimó és Csipek ámuldozva sétáltak tovább, ám ekkor észrevették, hogy Ficak egy fa magasban nyújtózkodó ágáról megszeppenve pislog lefelé. – No ne félj, mi történt? – kérdezte Mimó, de válaszra nem is maradt idő, mert közben megbotlott. – Jajj, ez meg micsoda? Hogy kerül ide ez a sok limlom? – És mi ez a nagy rendetlenség? Hol vannak az állatok? – forgolódott értetlenül Csipek. A fa tövében régi, rozsdás kanna terpeszkedett, az út mellett mindenfelé eldobált üres üvegek, zacskók, dobozok és régi, hasznavehetetlen tárgyak hevertek gazdátlanul.
8
A fák mögött ekkor megpillantották Kupacsot, a sünit, aki már messziről integetett feléjük. – Szia Kupacs! Képzeld, egy nagy kupac szemetet láttunk az erdőben! Miért van ez? – kérdezte Mimó körbenézve. – És te mit csinálsz itt voltaképp? Mimó és Csipek a sünihez lépett, aki előtt színes zsákok sorakoztak egymás mellett. – Én vigyázok az erdő tisztaságára. Összeszedem a sok eldobált szemetet az erdőben, és szét is válogatom őket: az üveget a fehér és zöld, a papírt a kék, a műanyagot a sárga zsákba gyűjtöm. Tudjátok, nem minden haszontalan, ami elsőre annak tűnik!
9
– Csak nem úgy érted, hogy ezeket fel tudod használni? – vágott közbe Csipek, és egy lyukas zacskóra mutatott. – Dehogynem, hiszen a szemét értékes is lehet! De nem is csak ezért fontos összeszedni… Tudjátok, amiket az emberek eldobálnak az erdőben, sokszor komoly veszélybe sodorja az állatokat. Engem is nagyon zavar, amikor valami beleakad a tüskéimbe – sóhajtott Kupacs szomorúan. – Nézzetek csak körül! – folytatta. – A lehullott levelek, ágak, termések, elhervadt virágok mind az erdő részei, és ezek egyszer lebomlanak. – Mit jelent az, hogy lebomlik? – kérdezte Csipek, mert akárhogy is igyekezett, sehogy sem tudta elképzelni. 10
– Föld lesz belőle! – magyarázta Kupacs. – Ezek a szétdobált hulladékok azonban örökre itt maradnak, és kárt okoznak valamennyiünknek. – Látjátok, ezért gyűjtöm a zsákokba azt, ami nem az erdőbe való – tette hozzá. – Mi is szívesen segítünk! – lelkendezett Csipek, és a kis barátok azonnal munkához is láttak: az erdő többi szorgos lakója és Ficak segítségével a zsákok hamar megteltek üveggel, fémdobozzal, papírral és műanyaggal. – Te Kupacs, és mondd csak, hová viszed a zsákokat, ha megtelnek? – kérdezte Csipek, miközben kiszabadította a kis vakondot egy szatyor alól. 11
– Vissza a városba, oda, ahol a hulladékszigetek vannak, a nagy színes szemeteskukák! – mondta Kupacs. – Gondolkoztatok már azon, hogy ami a kukában van, abból mi mindent lehet csinálni? A papírból például újra papír lesz: füzetek, újságok, színezők, tojástartók. – És a műanyag palackból újra palack? – kérdezte Csipek csodálkozva. – Igen. De lehet akár kisautó, pulóver vagy locsolókanna is. Kitaláljátok, hogy melyik anyagból készíthető bicikli vagy autó? – Úgy emlékszem, nem papírból van, annál nehezebb… Valami fém lehet… Talán a konzervdobozból? – találgatott Mimó. – Úgy van! Az üvegből pedig újra üveget készítenek. Hát nem érdekes? 12
– De miért van erre szükség, Kupacs? – kérdezte Csipek. – Mondok egy példát: ha nem figyelünk oda, ha nem gyűjtjük a papírt, akkor elfogynak a fák, amikből a papír készül. Ráadásul mi lenne velünk, erdei állatokkal, erdők nélkül? Nem lenne hol laknunk… Úgy tudunk együtt vigyázni a természetre, hogy annyiszor újrahasználjuk az anyagokat, ahányszor csak lehet. És hogy ne felejtsétek el, amiről meséltem, elmondok nektek egy verset. Az erdő legöregebb tölgyfája tanította nekem, amikor még iciri-piciri kis sündisznó voltam: „Erdőn ha jársz, gondold sorra: Szedd fel, gyűjtsd és használd újra! Erdő és fa így lesz vidám, ne feledd el, kis cimborám!”
13
A PATAKNÁL
Mimó és Csipek folytatta útját az erdei ösvényen. Lassan ritkulni kezdtek körülöttük a fák, és hamarosan egy kis patak partjára értek, ahol régi barátjuk, Potyka béka köszöntötte őket vidáman. – Szia Potyka! – örvendezett Mimó, a kis fahídon lépdelve, miközben Csipek a köveken egyensú lyozva igyekezett átjutni a túlpartra. – Hoztam nektek friss forrásvizet – kínálta Potyka a kirándulókat. – Mi is lenne a növényekkel, az állatokkal és az emberekkel víz nélkül? – A virágok elhervadnának, ha nem locsolnánk őket – mondta Mimó. – Én pedig nagyon szomjas lennék! – vágta rá Csipek azonnal, és nagyot kortyolt a pohárból. – De tudjátok, sajnos, sok veszély fenyegeti ezt a patakot… – tette hozzá Potyka szomorúan. – Pedig jó lenne, ha sokáig csoboghatna, és számtalan apró lakója is jól érezné magát. 15
– Miért, ilyen sokan laknak a vízben? – kérdezte Csipek. – Én eddig csak a madarakat láttam, akik a víz felszínén úszkálnak. – Gyertek közelebb, megmutatom! – Potyka a vízfelszín fölé hajolt. – A víz nemcsak iható, hanem sok kis állatnak és növénynek ad otthont. Nézzétek, itt van egy békaóvoda éppen előttünk, sok kis ebihallal! – Tényleg sokat kell még tanulnom, de ezeknek a kis ebihalaknak is, mire elkezdik a béka‑ugróiskolát! Hiszen néhánynak most még lába sincsen! – nevetett Csipek. – Vannak itt még mások is – folytatta Potyka. – Élnek itt csigák, rákok, tarajos gőték, különféle halak, és gyakori vendég nálunk a vízisikló is – de egyre többen beszélnek arról, hogy elköltöznek innen. – Miért mennének el? Mégis mitől félnek? – aggodalmaskodott Mimó. 16
– Sajnos az emberek sokszor meggondolatlanul szennyezik a vizet, és ez megijeszti az itt lakókat… – mondta Potyka, miközben feljebb sétáltak a parton. – Miért, mi történik a vízzel? – kérdezte Mimó és Csipek egyszerre. – Itt miért más a színe és mitől lett habos? Hiszen így az őzikék sem tudnak inni belőle… a halacskák sem fickándoznak annyira… és mi úszik ott a vízen? – Nem is gondolnátok, de a mosás, a sok tisztítószer és a gyárak koszos vize is árt a folyóknak és a patakoknak. Sokan pedig szemetet dobnak beléjük. Az ivóvíz olyan kincs, amire közösen kell vigyáznunk, mert már egyre kevesebb van belőle a Földön. Erre mindenkinek gondolnia kell, tehát nektek is. 17
– Nekünk? Hogyan? Hiszen én nem is szoktam mosni! És gyáram sincs! – mentegetőzött Csipek. – Az tényleg nincs – nevetett Potyka. – De ki az, aki fogmosás közben a folyó vízzel játszik? És aki olyan sokáig feleslegesen pancsol a fürdőkádban? – sorolta Potyka. Mimó és Csipek lesütött szemmel hallgatott. – Tudjátok, nekünk is vigyáznunk kell minden cseppre, és ha lehet, takarékos kodnunk kell a vízzel. Ha nem használjátok, mindig zárjátok el a csapot! Ez a legfontosabb, és ezt ti is könnyedén megtehetitek. – Ha eszembe jut a kis békaovi, szívesebben zuhanyozok fürdés helyett. Erre eddig nem is gondoltam – vallotta be Mimó. – Én pedig használni fogom az új fogmosópoharam – tette hozzá Csipek. Ficak jelentőségteljesen bólogatott. 18
– Hát ezt örömmel hallom! – nevetett Potyka. – Gyertek felém máskor is! Hallottam ám, hogy ismeritek már az öreg tölgyfa énekét, én így ismerem:
„Erdőn ha jársz, gondold sorra: Szedd fel, gyűjtsd és használd újra! Erdő és fa így lesz vidám, ne feledd el, kis cimborám. Csap ne csepegjen, Potyka nevessen! Patak és hal így lesz vidám, ne feledd el, kis cimborám.”
19
A DOMBOLDALON
– Már nagyon közel vagyunk, lent a völgyben látom is Cserke házát – mondta Mimó lihegve, amikor felértek egy kis domb tetejére. – Pihenjünk egy kicsit, olyan kellemes szellő fújdogál itt! Épp letelepedtek volna a réten, amikor egy színes papírsárkány röppent el előttük, és könnyedén cikázott tovább a felhők között. – Halihó! – köszönt a zsinór végét fogó Berka, a bagoly. – Szia Berka! Milyen szép sárkányod van! És milyen jó illat van itt! – kiáltotta Csipek, miközben a széllel versenyezve szaladt lefelé a dombról. – Igen, nagyon tiszta errefelé a levegő! Nézzétek csak, mennyi virág nyílik a réten – büszkélkedett Berka. 21
– A levegőt sokszor nem is vesszük észre, mert láthatatlan. De ugyanúgy, mint a víz, nélkülözhetetlen az élethez. Az emberek, az állatok, sőt még a növények is lélegeznek! Ha felnéztek, láthatjátok a sok kis élőlényt, akik itt zsüzsögnek körülöttünk, és az életük nagy részét a levegőben töltik. A virágok magját is a szél fújja egyik helyről a másikra, hogy aztán újra kihajthasson. – Tényleg, mint ennek a pitypangnak a magjait! – Mimó nagyot fújt, és a kis magok a szél szárnyán rögtön útjukra is indultak. – Mennyi madár kering a felhők közt! – forgolódott Csipek. – És ez a sok illatos virág! Olyan jó lenne otthon is minden nap ilyen friss, illatos levegőt szívni! – ábrándozott mélyet szippantva. 22
– Hát igen… – mondta Berka, és nagyot sóhajtott. – Tudjátok, sajnos nem mindenhol ilyen jó a levegő. A városokban nagyon sok a por, a kocsik kipufogójából szürke füst száll mindenfelé. Azt a levegőt nem jó belélegezni… – Igen emlékszem, a nagyvárosokban a levegő is egész más, mint itt… Olyan… büdös! – fejezte be a mondatot Csipek. – De hogyan lehetne ezen segíteni? – Egyszerűbben, mint gondolnád – derült fel Berka. – Például ha sétálunk, biciklizünk vagy más eszközt használunk, amikor csak lehet, megóvjuk a levegő tisztaságát. – Ezt úgy érted, hogy üljünk seprűnyélre? – kérdezte Csipek, és törte a fejét, hol is látott legutóbb seprűt. – Nem erre gondoltam – nevetett fel Berka. – De ha például buszra, villamosra vagy vonatra szálltok, azzal is sokat segíthettek. 23
– Nekem ez könnyen fog menni – mondta Mimó. – Úgyis sokat járunk biciklizni. Ha ettől a szél is boldogabban fújdogál majd, akkor erre különösen figyelni fogunk. – Én nagyon szeretek útközben beszélgetni. Sokkal jobb, mint egyedül ücsörögni... még ha egy kicsit tovább is tart az utazás – csipegte Csipek. – Berka, köszönjük! Már látom is innen Cserke házát. Mi továbbmegyünk... – Jó utat! Daloljatok a madarakkal, hallgassátok meg, mit énekelnek: „Erdőn ha jársz, gondold sorra: Szedd fel, gyűjtsd és használd újra! Erdő és fa így lesz vidám, Ne feledd el, kis cimborám! Csap ne csepegjen, Potyka nevessen! Patak és hal így lesz vidám, Ne feledd el, kis cimborám! Séta közben, két keréken Vidám nóta száll a szélben Madár, bogár így lesz vidám, Ne feledd el, kis cimborám!”
24
CSERKE HÁZA
Mimóék elérkeztek Cserke házához, aki integetve fogadta őket. A kertjében friss paradicsom, paprika és mindenféle zöldség termett, a kerítésen és a fák között nyüzsögtek az erdei madarak. – Üdvözöllek Titeket a Cserke-lakban! – köszöntötte őket Cserke. – Nohát, milyen gyönyörű kis kert! Akkor Te nem is mész vásárolni a boltba. Ebben a kertben biztos mindent megtalálsz, amire szükséged van – ámuldozott Csipek. – Hát, ez nem egészen így van. Sok mindent kapunk a természettől a zöldségeken és gyümölcsökön kívül is – folytatta Cserke. – Gyertek beljebb, és nézzünk körül odabent a házban.
26
– Tudjátok idebent minden energiával működik, és ahhoz, hogy megvédjük a természetet, figyelnünk kell arra, hogy ne pazaroljuk. Ebben a házban azt is meg tudom mutatni, hogy hogyan – folytatta Cserke, amikor beléptek az ajtón. – Micsoda érdekes, kukac alakú villanykörte! Ez már nem is hasonlít egy körtére – mondta Csipek. – Igen, tudod ez energiatakarékos – mosolygott Mimó. – Ez azt jelenti, hogy sokat alszik? – kérdezte Csipek bizonytalanul. – Ugyanúgy használom, mint a régit, de ez akkor is világítani fog még, amikor újra lehull a hó és aztán újra kinyílnak a virágok – mesélte Cserke. 27
– Nehéz elképzelni, de az energiát, amitől a lámpa világít, azt is a természet adja nekünk. Ha nem figyelünk rá és például nappal égve hagyjuk a lámpát, vagy télen nyitva felejtjük az ablakot, akkor az energia megszökik, elfut, mint egy fürge kis manó, és a természet lassan elveszíti az erejét. – És hogyan tudjuk az energiamanót elcsípni? – érdeklődött Csipek. – Álljunk őrt az ablakok mellett? – Akár azzal is segíthetsz, ha lekapcsolod a villanyt, ha már süt a nap, vagy lejjebb tekered a fű tést, ha túl meleg van a szobában. A rádióba vagy a kisautódba pedig használj olyan elemet, ami újratölthető és többször is bele tudod majd rakni.
28
Mimóék még ámultak, nézelődtek egy darabig Cserkénél, aztán leültek a kertbe, és ebédre friss zöldséget, gyümölcsöt ettek. Ropogós sárgarépa, mosolygós alma és csengő barack is termett itt a kiskertben. – Vigyetek magatokkal belőle az útra – ajánlotta Cserke, és egy fonott kosarat adott a kezükbe. – Ebbe sok minden belefér, és nem viszi el a szél úgy, mint a műanyag zacskókat. – Igen, hallottuk Kupacstól, hogy milyen sok gondot okoz a szemét az állatoknak – mondta Mimó, és elmesélte, hogy kikkel találkoztak és mit hallottak erdei útjuk során.
29
Felidézték, hogy mik azok a dolgok, amiket el kell kerülni… Te is emlékszel rá? És eszükbe jutott, hogy mi is tudunk segíteni a természetnek. Nézz körül Te is! Neked mire kell figyelned?
30
„Erdőn ha jársz, gondold sorra: Szedd fel, gyűjtsd és használd újra! Csap ne csepegjen, Potyka nevessen! Séta közben, két keréken Vidám nóta száll a szélben. Az egész Föld így lesz vidám, Ne feledd el, kis cimborám!”
31
Kiadványainkról bővebben tájékozódhat a www.mimoescsipek.hu weboldalon.
Kiadványunk létrejöttéért köszönetet mondunk a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületnek, a Fővárosi Gyakorló Óvoda vezetőjének, Szalontai Juditnak és valamennyi támogatónknak. Tervező: MimoArt Kft. Kivitelező: Shirokuma Kft. 32
Kupacs, a süni segít megérteni a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát…
A történet főszereplői Mimó, Csipek és Ficak, akik az erdő lakóival beszélgetve ismerkednek meg a környezetvédelemmel.
…Potyka, a béka megmutatja, hogyan és miért takarékoskodjanak a vízzel…
Európalánta Könyvek
…Cserke, a róka elmeséli, hogy miért kell odafigyelni a fűtésre és a világításra…
…Berka, a bagoly pedig rámutat a levegőszennyezés veszélyeire.
