A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg

Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Készült az ECOWIN - Természetvédelem a szőlőtermesztés ökologizálásán keresztül / Naturschutz durch Ökologisierung im Weinbau (L00083) projekt keretében. Projektszám: L00083

Kiadja: Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézet ISBN 978-963-359-026-3 Szerkesztette: Dr. Vér András Takács Krisztina Szerzők: Dr. Cser János Prof. Dr. Benedek Pál Kovács Attiláné László Gyula Dr. Mikulás József Dr. Németh Krisztina Dr. Szőke Lajos Dr. Varga Jenő Lektor: Dr. Cser János

Felelős kiadó: Prof. Dr. Schmidt Rezső, dékán

Mosonmagyaróvár 2014

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.

ELŐSZÓ A modern szőlőtermesztésben egyre nagyobb jelentősége lesz az ökológiai módszerekkel folytatott szőlőművelésnek. A gazdálkodók számára egyre

fontosabb,

hogy

a

munkájuk

során

figyelembe

vegyenek

környezetvédelmi, természetvédelmi szempontokat és hogy a biológiai sokszínűség megőrzésére törekedjenek. Kialakulóban van egy olyan társadalmi réteg, akiknek fontos, hogy magas minőségű, szermaradék-mentes bort fogyasszon. A szőlőtermesztők reagáltak erre az igényre, így folyamatosan növekszik az ökológiai szőlőtermesztés súlya. Az Európai Unió is számos lehetőséget biztosít arra, hogy a gazdálkodók „átállását” segítsék, többek között olyan projekteket támogat, ahol cél, hogy a természetvédelem érdekében változtatásokat hajtsanak végre a talajművelés-talajvédelem, a tápanyag-gazdálkodás és a növényvédelem területén a szőlőtermesztésben. 2009-ben az NYME Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézete sikeresen pályázott (projektpartnerként) az AT-HU Európai Területi Együttműködési (ETE) program keretén belül a „Természetvédelem a szőlőtermesztés ökologizálásán keresztül” (ECOWIN) című projekt elnyerésére. Az ECOWIN projekt során monitoring vizsgálatokat végeztünk (pl. ragadozó atka vizsgálatok, sorközi növény borítottság és fajösszetétel meghatározása, nappali lepke fajok megjelenésének elemzése, stb.), új módszereket alkalmaztunk (helyi meteorológiai mérésekre alapozott növényvédelmi előrejelzés, EUF talajvizsgálat, új biológiai növényvédőszerek használata, stb.), melyek segítik a célok megvalósítását és az eredmények értékelését. A projekt megvalósítása 2010. áprilisában indult és 2014. márciusában fejeződött be. A projekt záró kiadványa komplex összefoglalója a teljes projektnek. Bemutatásra kerül a szakértők által leadott beszámolókból összeállított összefoglaló értékelés. A tanulmány logikus, érthető szerkezetben ismerteti az egyes szakterületeken elért eredményeket, továbbá részletezi a projekt legfontosabb adatait (általános adatok, projektleírás, célkitűzések, célcsoportok, szakértők, kísérleti területek). Fontosnak tartottuk a záró kiadvány összeállításánál, hogy a gyakorlati szőlőtermesztők számára is közöljünk olyan ismereteket, amit a mindennapi munkájuk során hasznosítani tudnak. Ezért a korábban megjelent ECOWIN tankönyvben leírtak is részét képezik ezen tanulmánynak. Reményeink szerint egy olyan hasznos ismeretanyagot adunk az érdeklődőknek az ökológiai szőlőtermesztésről, melynek segítségével felelősen el tudja dönteni, hogy érdemes-e átállnia ökológiai gazdálkodásra.

Mosonmagyaróvár, 2013. február

Dr. Vér András Ecowin HU projektvezető

3

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ

AZ ECOWIN PROJEKT Összefoglaló az Ausztria – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „Természetvédelem a szőlőtermesztés ökologizálásán keresztül” (ECOWIN) című projektben megvalósított eredményekről A Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Szaktanácsadó és Továbbképző Intézete - projektpartnerként - partnereivel együtt 2009-ben sikeresen pályázott az AT-HU Európai Területi Együttműködési (ETE) program keretén belül a „Természetvédelem a szőlőtermesztés ökologizálásán keresztül” (ECOWIN) c. projekt elnyerésére. Ebben a pályázatban azt a célt tűztük ki, hogy a természetvédelem érdekében további változtatásokat határozunk meg a szőlőtermesztésben a talajművelés-talajvédelem, a tápanyag-gazdálkodás és a növényvédelem gyakorlatában. Monitoring vizsgálatokat végzünk (pl. ragadozó atka vizsgálatok, sorközi növény borítottság és fajösszetétel meghatározása, nappali lepke fajok megjelenésének elemzése, stb.), új módszereket alkalmazunk (helyi meteorológiai mérésekre alapozott növényvédelmi előrejelzés, EUF talajvizsgálat stb.), melyek segítik a célok megvalósítását és az eredmények értékelését. A projekt megvalósítása 2010 áprilisában kezdődött. Az összefoglaló röviden ismerteti a projekt legfontosabb adatait (általános adatok, projektleírás, célkitűzések, célcsoportok, szakértők, kísérleti területek) és egységes szerkezetben taglalja az egyes szakterületeken megvalósított tevékenységeket és azok eredményeit. Az egyes szakterületekhez tartozó részletes leírások az összefoglalót követő szakértői zárójelentésekben találhatók.

ELŐZMÉNYEK Intézményünk számos, a projekt témájához kapcsolódó projektben szerepelt sikeresen koordinátorként, ill. projektpartnerként. A teljesség igénye nélkül felsorolva néhányat: Környezetkímélő szőlőtermesztési technológia a Soproni borvidéken (PHARE CBC); Osztrák-Magyar borászati szeminárium szervezése, 2005; Soproni borvidék borászai számára HACCP képzések szervezése; ALICERA - INTERREG IIIC (2005-2007 „Tanulás az Európai Vidéki Térségek Kompetenciájának és Identitásának megőrzéséért”). A projekt szervesen kapcsolódik a megegyező témájú ECOWIN CZ-AT ETZ programhoz és a megvalósítás során egyedülálló módon 3 ország (AT-CZ-HU) működik együtt a szőlőtermesztés természetvédelmi célú átalakításában. Együttműködés lehetősége adott a "Talajvédelmi módszerek kidolgozása a talaj vízháztartásának javítása és az árvízmegelőzés érdekében" című ETC projekttel (CZ-AT program, Vysocina/Bécs/Alsó-Ausztria) is. További kapcsolódási lehetőségek adódnak a „Bécsi Szerződéses Környezetvédelmi Programmal”, valamint az alsó-ausztriai talajvédelmi kampánnyal. Bécsben a Natura-2000 területek (pl. a Bécs-Liesing tájvédelmi terület) és a Wienerwald bioszféra park közvetlenül határosak a projektbe bevont területekkel, hasonlóképpen Burgenlandban (pl. Lajta hegység peremterületei, különböző száraz gyepes természetvédelmi területek, a Fertő-Hansági Nemzeti Park, Írottkő Natúrpark), melyek rovar- és madártani feltárását is segíti a projekt.

ÁLTALÁNOS ADATOK Projekt időtartama: 2010.04.01 - 2014.03.31. Konzorcium vezető: Bio Forschung Austria Cím: A-1110 Wien, Rinnboeckstrasse 15, Ausztria Kapcsolattartó: Dr. Bernhard Kromp, Institutsleiter Tel.: +43 1 7129899; +43 676 8118 45830; E-mail: [email protected], [email protected]

4


Projektpartnerek: 1. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Cím: 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2. Kapcsolattartó: Dr. Cser János egyetemi docens, intézetigazgató (2010.04.01 - 2013.06.30.) Dr. Vér András PhD, mb. intézetigazgató (2013.07.01- 2014.03.31.) Tel.: +36 96 566 729, -706; E-mail: [email protected]; [email protected] 2. Bundesamt für Weinbau Cím: A-7000 Eisenstadt, Gölbeszeile 1, Ausztria Kapcsolattartó: HR Dr. Walter Flak, Direktor Tel.: +43 02682 65905 12; E-mail: [email protected] SZAKÉRTŐK        

Prof. Dr. Benedek Pál az MTA doktora - kabócamonitoring, edafon vizsgálat László Gyula entomológus - nappali lepke monitoring, biológiai növényvédelem Dr. Mikulás József c. főiskolai tanár - talajtakarás, gyomszabályozás Dr. Németh Krisztina főiskolai docens - atkamonitoring, lisztharmat ökológiai vizsgálat Dr. Szőke Lajos ny. főiskolai tanár - talajvizsgálat, patogén gombák elleni védekezés Dr. Varga Jenő PhD - magasabb rendű növények monitoringja, gyomszabályozás Kovács Attiláné - ornitológiai megfigyelések Dr. Uwe Hoffman - bioszőlészeti szaktanácsadó (Németország)

PROJEKTLEÍRÁS A szőlőültetvények gyakran rendkívül speciális, száraz-meleg klímájú, sajátos kitettségű, talajú és alapkőzetű, rendkívül diverz ökoszisztémák (pl. szubmediterrán lejtősztyeppek) helyén jöttek létre, amelyek kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bírnak a ritka és különleges növény- és állatfajok tekintetében. Emellett az intenzív szőlőtermesztési módszerek (sorköztakarás helyett intenzív talajművelés, herbicid, fungicid és inszekticid alkalmazás) a minimális biodiverzitás (1 faj: a szőlő) fenntartására törekszenek, továbbá a vegyszerek elsodródásával, a nitrátok talajvízbe juttatásával a környező természetes ökoszisztémákat is veszélyeztetik. Ezért az intenzív szőlőtermesztés ellentétbe kerül a környezet- és természetvédelemmel. Ez a konfliktus csak a szőlőtermesztő területek ökológiai művelésének megvalósításával és az ez irányú ismereteket bemutató szakmai képzéssel és a szélesebb célcsoportok figyelmének felkeltésével oldható fel. A projekt résztvevői rendelkeznek olyan ismeretekkel, amelyek szintézisével kidolgozható egy új szőlőtermesztési technológia, amely amellett, hogy a kiemelkedő minőségű és kívánt mennyiségű szőlő megtermelését biztosítja, nem károsítja a környező, gyakran természetvédelem alatt álló természetes ökoszisztémák élővilágát, sőt az élővilág egy részét beengedi a szőlőültetvénybe. Ezzel olyan összhang jön létre a szőlőtermesztés és a természetvédelem között, amely mindkét tevékenység számára csak előnyös következményekkel jár. A projekt megvalósítása során egyrészt ausztriai és csehországi know-how-t kívánunk a Nyugat-Magyarországi régióba hozni, másrészt a helyi viszonyokhoz adaptált ismeretanyagokat a régió szőlőtermelői, természetvédelmi-, turisztikai szervezetei és önkormányzatai számára át is kívánjuk adni. A 45 hónapos projekt kísérleteinek helyszínéül Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye területén gazdálkodó szőlőtermesztők kiválasztott ültetvényei és a szomszédos természetes élőhelyek szolgálnak. A szőlőtermesztés természetvédelmet segítő és a biodiverzitást növelő rendszerének kidolgozása és gyakorlati megvalósítása egy teljesen új és egyedülálló projekt Magyarországon. A várható eredmények pozitív hatását mindenekelőtt Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye lakossága érzékeli, de a projekt egyedisége és előremutató jellege miatt országos és nemzetközi elismerést is valószínűsít. A projekt jelentős agro- és ökoturisztikai vonzerőt is jelent. A részt vevő mintagazdaságok által a régióban dolgozó szőlészetek-borászatok elsajátíthatnak egy új szemléletű gazdálkodást, amelynek eredménye termékeik minőségi javulása, és komoly marketing előny. A természetes ökoszisztémák vegyszerterhelésének mérséklése – mely a projekt egyik kiemelt célja – a régióban található 5

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ természetvédelmi területek értékes élővilágának és fajgazdagságának megőrzését teszi lehetővé. A projektnek helyt adó megyék és önkormányzatok egy élhetőbb, fenntartható világ megteremtését segítik elő a projekt eszmei támogatásával.

A PROJEKT CÉLKITŰZÉSEI A projekt célja a szőlőművelés természetvédelem-központú multifunkcionalitásának tudatosítása. A célok részletezve: 

  

átalakítása,

a

szőlőtermesztő

területek

Kémiai gyom-, rovarirtó és gombaölőszerek alternatív biológiai módszerekkel (pl. légtértelítéses módszer szőlőmolyok ellen, növényi kivonat alapú növénykondícionálók a betegségek ellen) történő kiváltására kidolgozott eljárások tesztelése és az ehhez kapcsolódó kutatások 6 kísérleti területen. A biodiverzitás helyreállítása és fenntartása termőhelyspecifikus sorköz és soralj takarónövény rendszerrel, mely számos védett rovarfaj élőhelye és a lehetséges kórokozók számának csökkentése. Szegélyek és sorközök kezelésére kidolgozott természetvédelmi előírásoknak megfelelő módszerek kipróbálása. Természet és környezetvédelmi gyakorlati képzés kidolgozása és tesztelése a szőlőtermesztésben.

A projekt segítségével megvalósul a határokon átnyúló tudástranszfer, ami elősegíti a jövedelmező ökológiai szőlőtermesztés jelenleginél nagyobb területen való elterjesztését. Az ökológiai termelés célja a kiváló minőségi termés, optimális hozam a rendelkezésre álló természeti erőforrások környezetterhelés nélküli kihasználásával. E projekt keretében a szőlőtermesztés a természetvédelem céljait is szolgálja a biodiverzitás növelésével és a veszélyeztetett fajok élőhelyének fenntartható biztosításával. Ezért az ökológiai termelés a projekt régióban és azon túlmenően is, mint a kultúrákat összekapcsoló, a tájhasználatot javító gazdálkodási mód jelenik meg. Ezáltal az osztrák-magyar határ menti régió olyan összekötő elemmel gazdagodik, ami a nagyközönség elismerésére is számíthat. A projekt további ráfordítás nélkül biztosít munkahelyet fiatal kutatóknak, eredményesebb gazdálkodást biztosít a szőlészetben, munkahelyeket teremt a környékbeli kirándulóhelyek és az ökoturizmus támogatásával, és segít a válság kezelésében is. CÉLCSOPORTOK 1.) A projektben érintett Nyugat-dunántúli Régió lakossága 2.) Természetvédelmi szervezetek és önkormányzati természetvédelmi referensek: fenntartható környezetkímélő szőlőtermesztés, a biodiverzitás helyreállításának és fenntartásának előtérbe helyezése 3.) Hegyközségek, szőlészek, szőlész-borász képző- és kutató intézmények és tanácsadók (A természet- és környezetvédelmi képzésen keresztül elérhető, hogy a szőlősgazdák a természetvédelemmel összhangban lévő kultúrtáj fenntartói, ill. tudatos alakítói legyenek, valamint a fogyasztók irányába multiplikátori szerepet töltsenek be.) 4.) Diákok, tanárok, népfőiskolák: a multifunkcionális szőlőtermesztés és az ökológiai szőlőtermesztés alapjainak ismertetése minél szélesebb körben. 5.) Idegenforgalmi egyesületek (öko-, falusi turizmus), fogyasztók és további érdekeltek. A PR-tevékenység és a régiókban tartott szemináriumok támogatják és összekötik a természetvédelmet támogató szőlőtermesztés határon átnyúló táj kulturális jelentőségét.

KÍSÉRLETI TERÜLETEK A kísérletek a projekt célterületén (Nyugat-dunántúli régió) belül három borvidéket (Pannonhalmi borvidék, Sopron borvidék, Zalai borvidék) és hat helyszínt érintenek az alábbiak szerint: Pannonhalmi Apátsági Pincészet Alapítva: 2000 Szőlőterület mérete: 50 ha Pince alapterülete: 2000 m2, gravitációs rendszerű

6

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ Szőlőfajták (9+3): Rajnai rizling, Sauvignon blanc, Tramini, Olaszrizling, Ezerjó, Sárfehér, Viogner, Királyleányka, Pinot noir, Merlot, Cabernet franc Év pincészete: 2010 Kontaktszemély: Drozdik Attila szőlészeti vezető Kísérletbe vont terület: 10 ha Sop-Vin Kft., Sopron Alapítva: 1995 (11 termelő) Szőlőterület mérete: 110 ha Szőlőfajták (6+4): Kékfrankos, Pinot noir, Merlot, Zweigelt, Cabernet Sauvignon, Chiraz; Zöldveltelini, Királyleányka, Chardonnay, Sauvignon Blanc Értékesítés: 50% export (AT, DE, CH, Skandinávia) Kontaktszemély: Csercsics György ügyvezető Kísérletbe vont terület: 6,48 ha Fényes Pince, Sopron Alapítva: 2002 Szőlőterület mérete: 9 ha (családi pincészet) Szőlőfajták (3+3): Tramini, Zöldveltelini, Sauvignon Blanc; Cabernet Sauvignon, Zweigelt, Kékfrankos Best of Hungary különdíj: "Pinceablak a Fertőre" (APP projekt, 2005) Kontaktszemély: Fényes Tibor családi gazdálkodó Kísérletbe vont terület: 3 ha Láng Pincészet, Kőszeg Alapítva: 1980; 8 ha (családi pincészet) Szőlőfajták (8+2): Kékfrankos, Blauburger, Zweigelt, Pinot noir, Syrah, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Bíborkadarka; Rizlingszilváni, Chardonnay Kontaktszemély: Láng József családi gazdálkodó Kísérletbe vont terület: 8 ha Weninger Pincészet Sopron/Balf Alapítva: 1997 Éves termelés: 500 hl, ami durván 70 000 palack Tárolókapacitás: 200 000 liter fahordóban és tartályokban, ill. 300 barrique Értékesítés: 40% export (AT, DE, CH), 60 % (HU) Kontaktszemély: Franz Weninger tulajdonos Kísérletbe vont terület: 9,84 ha Cezar Winery Kft., Nagyrada Alapítás éve: 2000; 85 ha (Svéd-magyar tulajdon) Szőlőfajták (5+7): Rizlingszilváni, Zöld Veltelini, Nektár, Chardonnay, Sauvignon Blanc; Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Sauvignon, Merlot, Pinot Noir, Malbec, Syrah Év Pincészete: 2010 Kontaktszemély: Kocsis Lajos telephely vezető Kísérletbe vont terület: 5,6 ha (Cabernet Sauvignon)

7


VIZSGÁLT SZAKTERÜLETEK RÖVID BEMUTATÁSA NÖVÉNYI TÁPANYAGOK VIZSGÁLATA Célkitűzések: Az ültetvények tápanyag ellátottsági szintjének ellenőrzése - rendszeres levélvizsgálatokkal, valamint tápanyag vizsgálatok végzése a talaj tápanyag tartalmának és a talaj tápanyag szolgáltató képességének meghatározására. A talaj és levélvizsgálatok együttes elemzése, valamint a tápanyag gazdálkodási terv elkészítése. Vizsgálati módszer: Levélmintát évente két alkalommal (virágzás és szüret előtt) szedünk, kezelésenként 50-100 db levélmintát – a mintavételi szabályok szerint. Az előkészített mintákat akkreditált laboratóriumban vizsgáljuk a fontosabb tápelemeket mérve (nitrogén-N, foszfor-P, kálium-K, kálcium-Ca, magnézium-Mg, bór-B, cink-Zn, vas-Fe, mangán-Mn, réz-Cu). Talajvizsgálatokat a levélmintával összhangban – parcellánként – szedjük, évente egy alkalommal – tavasszal, 0-30 cm és a 30-60 cm-es mélységből. A talajvizsgálatokat EUF talajvizsgálati módszerrel végezzük. A vizsgálati eredmények szakmai értékelését – a trágyázási terv elkészítését évente végezzük. Mintavétel gyakorisága: levélminta évente 2 alkalommal, talajminta évente egy alkalommal (2 rétegből véve a mintát). A program mintavételi száma: levélminta: 24x2x3 év, talajminta: 24x2x3 év. Eredmények: A programban végzett talajvizsgálatok (Al és EUF módszerrel) és a rendszeres levélanalízis eredményei szerint a szőlőtalajok a korábbi „nagyüzemi” gyakorlat miatt – különösen a feltalajban – egyrészt a túltrágyázás jeleit mutatják, másrészt a tápanyag diszharmónia miatt felvételi zavarok jelentkeznek. Eltérő szőlőtalajokon termelik a szőlőt. Vannak savanyú és kötött, de lazább és mészben gazdagabb talajok is. Az EUF talajvizsgálat pontosabban mutatja a talaj tápanyag tartalmát és tápanyag szolgáltató képességét, mint az Al (ammónium laktátos) módszer. A levélvizsgálatok során szükséges a virágzáskori és a szüret előtti mintavétel és vizsgálat, mert csak a két vizsgálati eredmény változási tendenciája ad pontos információt. A levélminták Mn értékei jól jelzik a talaj tömődöttségét, vagy savanyú állapotát. Lösz alapkőzeten a K alacsony értékei a levélben érzékelhetők. A K helyettesítése miatt növekszik a Na, Mg és Ca értéke a levelekben. A korábban alkalmazott évi fenntartó trágyázási gyakorlatot, a NPK műtrágyázást el kell hagyni és helyette a talaj és levélvizsgálatokra alapozott tápanyagmérleg számítás szerinti pótlást célszerű alkalmazni. A legkedvezőbb talaj és levélvizsgálati eredményeket a hosszú ideje „ellenőrzött biogazdaságként” művelt területen mértük. A tápanyag harmónia helyreállítására tett lépések hatása ilyen rövid idő alatt még nem érzékelhetők, de a kedvező változás tendenciái jelentkeztek. Hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása A hagyományos szőlőtermesztés jellemzője, hogy talajvizsgálatot csak a szőlő telepítése előtt végeznek. Levélvizsgálatokat általában nem végeztetnek. Későbbiekben csak az Agrár-környezetgazdálkodási Programokban (AKG) kötelező öt évenként bővített talajvizsgálatot végezni és évente egy alkalommal – a gazdaság döntése szerint levélvizsgálatot végeztetni és ezek alapján évente tápanyag mérlegszámítást készítve határozni meg a kijuttatandó tápanyagok mennyiségét. Az ECOWIN program keretében az első és az utolsó (3.) évben végeztünk talajvizsgálatokat. A hagyományos Al módszer (teljes körű analízis) mellett elvégeztük az EUF (elektroultrafiltrációs) talajvizsgálatot is. Levélmintát évente kétszer szedtünk (virágzás és szüret előtt), az analízis során 12 tápelemet vizsgáltunk. Összefoglalásként a következő megállapítások tehetők:    

Eltérő talajtípusokon, eltérő alapkőzeten kialakult szőlőtalajok, változatos pH érték a jellemző. A jó talajadottságok miatt tápanyag hiány nem látható. Egyes területeken a korábbi túltrágyázás miatt a tápanyag harmónia megbomlott. Eltérő talajművelési – talajvédelmi módszereket alkalmaznak a gazdaságok.

8

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ  

 







Növénykondícionáló használata a növényvédelmi programhoz igazítva történik. A vizsgálati eredmények szerint a legkedvezőbb – harmonikus – tápanyag ellátottság a kísérleti területek közül a Weninger szőlőültetvényben tapasztalható. A kedvező tápanyag ellátottság miatt az évjárat kedvezőtlen hatásai nem jelentkeznek. A Pannonhalmi ültetvény levélvizsgálati eredményei alacsony K ellátottságot jeleznek, a K fokozott pótlása ajánlott. A Sop-Vin Kft. ültetvény levélmintáiban a K tartalom az érés idején szedett mintákban fokozatosan csökken, ez a termőre fordulás utáni nagyobb terméshozammal magyarázható. Fenntartó trágyázás során a K pótlása indokolt. A Fényes Pince talajvizsgálati adatai szerint a P és K tartalom magas, ami a korábbi „nagyüzemi” technológia következménye. A levélvizsgálati eredmények szerint virágzáskor alacsony a Mg ellátottság, magasabb a kívántnál a Mn értéke, ami a talaj tömődöttségére utal. Mg pótlásra és mélylazításra van szükség. A Láng Pincészet talajvizsgálati adatai alacsony P szintet mutatnak, a Ca tartalom is alacsony. A levélvizsgálati eredmények P hiányt, alacsony Ca és Mg értéket mutatnak. A Mn értéke magasabb az optimálisnál. Fenntartó trágyázás során indokolt a P pótlása. Dolomit kijuttatásával a Ca és Mg ellátottság javítható. A talaj lazításával és a meszezéssel a Mn értéke csökkenthető. A nagyradai szőlőterület talajvizsgálati adatai szerint alacsony a P érték, magas a Mn mennyisége. A levélvizsgálati adatok alapján a P értéke optimum alatti, éréskor a N és K ellátottság is optimum alatti. A Ca értéke virágzáskor alacsony. A Mn érték magas, ami a talaj savanyú állapotát és tömődöttségét jelzi. Fenntartó trágyázás során fontos a tápanyag mérleg számítás szerinti tápelemek pótlása, a tápanyag harmónia megteremtése.

AZ IDŐJÁRÁS ELEMZÉSE, NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS TAPASZTALATAI Célkitűzések: A hasznos élő szervezetek védelme és a kevesebb kémiai szer felhasználás érdekében a helyi meteorológiai mérés feltételeinek a megteremtése (ha már van saját műszer annak a szakmai felügyelete, ellenőrzése), a mért adatok feldolgozása, elemzése. Vizsgálati módszer: A helyi meteorológiai mérésekre alapozott számítógépes szóló növényvédelmi előrejelző program (GALATI-VITIS) telepítése és futtatása a partner számítógépén. Az adatok cseréje a szaktanácsadóval, kölcsönös programfuttatás és ellenőrzés. Napi kapcsolat a növényvédelmi munkában, melyhez helyi növényvédős szakember kontroll munkája szükséges az ültetvény növény-egészségügyi állapotának folyamatos ellenőrzésére. Mintavétel gyakorisága: A meteorológiai mérés a 12 perces mérési adatokból napi átlagokat (összegeket) képez, melyeket feldolgozunk az értékeléshez. A méréseket a 9-31. hét időszakában végezzük. A védekezési előrejelzés hetente egy alkalommal (hétfőn) történik. Eredmények A 2010-ben indult program keretében először felmértük a partner gazdaságokban a növényvédelmi előrejelzés helyzetét, módszereit. Összegyűjtöttük a helyi meteorológiai mérések módszereit. Minden partner gazdaságban telepítettük a GALATI – VITIS számítógépes szőlő növényvédelmi előrejelző programot, ismertettük a működését, átadtuk a kézikönyvet. Évente több alkalommal – összekapcsolva más feladatokkal (pl. talaj- és levél-mintavétel, atkamonitoring, stb.) – rendszeresen területbejárást végeztünk, a helyszínen ellenőrizve az ültetvények növény-egészségügyi helyzetét. Minden gazdaságra évente elkészítettük a GALATI – VITIS program javaslatait a helyi meteorológiai mérések és a fenológiai megfigyelések alapján. A telepített programokat a helyi szakemberek is működtették, így naprakészen tudtuk egyeztetni a növényvédelmi igényt. Összegyűjtöttük a növényvédelmi naplókat, melyeket folyamatosan elemeztünk és értékeltünk. A bemutatott adatok szerint az elmúlt 4 év időjárása nagyon eltérő volt. A szélsőségesen csapadékos évjárat (2010) mellett aszályos év (2012) is volt. 2013-ban a hosszú tél a vegetáció kezdetét késleltette, majd év közben a kánikulai meleg és a nagyon alacsony hőmérsékletű virágzás körüli idő is előfordult.

9

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ A borvidékek között is nagy különbségeket mértünk – ugyanabban az évben is. A borvidéken – kis távolságokon belül is – jelentős időjárási eltérést tapasztaltunk (pl. a soproni mérőhelyek), ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyi (szőlőtábla melletti) mérés a pontos növényvédelmi előrejelzés érdekében nagyon fontos. A GALATI – VITIS számítógépes előrejelző program jól jellemezte az évjáratok időjárásában jelentkező különbségeket, ugyanis használatával alkalmazkodni lehetett az eltérő fertőzési veszélyhelyzetekhez. A program használatával jelentős védekezésiköltség megtakarítást értünk el és az új típusú biológiai növényvédő szerek alkalmazását jól segítette az előrejelzés.

NAPPALI LEPKE MONITORING Célkitűzések: A projekt keretében egy olyan környezetkímélő szőlőtermesztési technológia kidolgozása, amely az ültetvények ökológia egyensúlyát helyreállítja és a biológiai diverzitás növelését helyezi előtérbe. Ehhez az ültetvényen belül is biotópokat alakít ki, sorköz takaró gyepkombinációkat alkalmaz, amelyek számos lepkefaj számára élőhelyet, szaporodási lehetőséget, és táplálékforrást jelentenek. Az ültetvények fajgazdagságát jól reprezentálja a bennük megtalálható nappali lepkék fajszáma. Mivel e rovarcsoport a növényvédő szer hatóanyagokra érzékenyen reagál, ezért megfigyelésük érdekes összehasonlítást tesz lehetővé a hagyományos, vegyszeres és az ökológia termesztéstechnológia környezetkímélő voltának megítélése szempontjából. A látványos és viszonylag könnyen megfigyelhető nappali lepke fajok bioindikátorként is funkcionálnak. Vizsgálati módszer: A nappali lepke monitoring úgynevezett sávmenti számlálásos módszerrel, transzektek kijelölésével történt. Helyszínenként és variánsonként 200-400 m hosszon (ültetvény kialakítástól függően), három ismétlésben történt nappali lepke felvételezés helyszíni határozással, szükség esetén megfogással. 2010, 2011 és 2012 években áprilistól augusztusig havonta egy alkalommal valamennyi helyszínen megtörténtek a felvételezések, így 3 év teljes adatsora rendelkezésre áll. Eredmények: A kapott eredmények több szempont szerint kerültek összehasonlításra. Minden helyszínen és kísérleti variánsban megadtuk a három év alatt megfigyelt nappali lepke fajok listáját és az egyedszámokat éves bontásban. Külön kiemeljük a domináns fajokat minden vizsgálati helyszínen. Minden helyszínen megadtuk a teljes, 3 évre vonatkozó fajlistát. Közöljük az egyes kísérleti variánsok (bio- és vegyszeres szőlőültetvény, valamint természet közeli élőhely) összesített fajlistáját. Grafikonon ábrázoltuk a három éves monitoring eredményeként megfigyelt faj- és egyedszámokat valamennyi helyszín esetében. (lásd nappali lepke monitoring részletes zárójelentése) A 3 éves projekt eredményeként a kísérleti területeken a következőket tapasztaltuk:      

Minden bio-művelésű területen növekedett a nappali lepke fajszám a vegyszeres műveléshez képest. A nappali lepke fajszámok az Ecowin fajgazdag vetőmagkeverékkel vetett sorközű bio ültetvényekben nagymértékben növekedtek. Minden bio-művelésű területen jelentős mértékben növekedett a nappali lepkék egyedszáma. Az egyedszám növekedés az Ecowin fajgazdag vetőmagkeverékkel vetett sorközű bio ültetvényekben kiugró volt. A domináns fajok megegyeztek mind a bio, mind a konvencionális művelésű ültetvényekben, mind a természetközeli élőhelyeken. Nem jelent meg a bio ültetvényekben semmilyen különösen ritka lepkefaj, azonban több védett fajt mutattunk ki, mint a konvencionális területeken.

Összefoglalva kijelenthető, hogy a bio szőlőművelésre való átállással a nappali lepke fajok és egyedek száma megnövekedett az ültetvényen belül is. Kiugró volt a faj- és egyedszám növekedés ott, ahol az Ecowin fajgazdag takarónövényzetet alkalmaztak a sorközökben. A bio-művelésű területeken több védett nappali lepkét találtunk, mint a hagyományos területen.

10

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ KABÓCA (SCAPHOIDEUS) MONITORING Célkitűzések: Napjainkban a szőlő Aranyszínű sárgasága (Flavescence dorée fitoplazma) a szőlő legsúlyosabb betegsége Európában, mivel a terméshozam rendkívüli mértékben csökken és a tőkék gyors pusztulásnak indulnak. A kórokozót kizárólag egy Cicadellidae családba tartozó kabóca faj, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) terjeszti. A Flavescence dorée fitoplazma kórokozó hazai megjelenése és esetleges terjedése a vektor-kabóca hazai előfordulásával és terjedésével valósulhat meg, ezért alapvetőn fontos a vektorkabóca felmérése (monitorozása) hazai szőlő ültetvényekben. A projekt keretében, ezért monitorozni kívánjuk a vektorkabóca előfordulását a kísérleti szőlőültetvényekben és ha fertőzött területet találunk, a pályázat 3. évében megvizsgáljuk a lárvák fejlődésének dinamikáját. Ezzel megfelelő alapot teremtünk a vektorkabóca elleni hazai védekezés technológiai kidolgozásához. A monitorozást az is indokolja, hogy hazai szőlőkben a Cicadellidae családból néhány további faj előfordulása is várható (pl. Empoasca vitis, Metcalfa pruinosa), amelyek viszont nem vektorai a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmának. Ezért gyakorlati útmutató kidolgozása szükséges a szőlőtermesztők számára a veszedelmes vektorfaj és más, rokon kabócák megkülönböztetésére. A téma keretében elvégzendő feladatok:    

Szőlőültetvények kabóca faunájának meghatározása Scaphoideus titanus kabócafaj előfordulásának ellenőrzése, monitorozása Scaphoideus titanus imágók rajzásdinamikájának meghatározása Fertőzött helyeken a vizsgálat utolsó évében a Scaphoideus titanus lárvák fejlődés menetének kimutatása

Vizsgálati módszer: Kabóca felderítés, monitoring (csapdázás), 6 kísérleti színhelyen, évente 5-6 felmérési periódusban A terepbejárás során ellenőriztük az ültetvények és környezetük adottságait a szőlőkabóca élőhelyi igényei szempontjából (sorok, sorközök növényzete, gyomosság, a környezetben lévő füves, fás, bokros élőhelyek elhelyezkedése a szőlőültetvényhez képest). A munkához mind a három évben Csalomon-típusú sárga színű (SZs), valamint Csalomon-típusú zöldessárga színű (SZz) csapdákat használtunk, amelyeket a szőlőkabóca aktivitási tulajdonságait figyelembe véve, számára legkedvezőbbnek talált ültetvény részleten, a szőlőültetvény támrendszerét képező huzalokon, kb. 1,5 m magasságban helyeztük el, a Scaphoideus titanus szőlőkabóca felderítése (csapdázása) végett. Az első kísérleti évben ezen felül augusztus közepétől Biocont-típusú sárga színű ragadós lapok (csapdák) elhelyezése is megvalósult, ennek a csapdatípusnak a kipróbálása és a másik két típussal való összehasonlítása végett. Minden ültetvényben 3 db Csalomon-típusú sárga színű (SZs) , valamint 3 db Csalomon-típusú zöldessárga színű (SZz) csapdát, valamint (csak) 2010-ben augusztustól 3 db Biocont-típusú sárga színű ragadós lapokat helyeztünk el, valamennyi mintavételi periódusban. A csapdák kihelyezését ill. cseréjét július elejétől-közepétől szeptember végéigoktóber elejéig, 2 hetes periódusokban végeztük el. Kabóca felderítés fűhálózással, azokon a kísérleti színhelyeken, ahol csapdázással kimutattuk a Scaphoideus kabóca előfordulását A 2010. évi vizsgálatok eredményei alapján, azokon a színhelyeken, ahol kimutattuk a Scaphoideus kabócát („fertőzött” helyszínek), szükségesnek találtuk a kabóca felderítésének kiszélesítését fűhálózási módszerrel is. A fűhálózást 2011-ben két színhelyen végeztük: (1) Kőszeg: Láng Pincészet és tsai. (2) Nagyrada: Cezar Winery Kft. A fűhálózást az ültetvények sorközeiben telepített takaró aljnövényzeten, valamint a szőlősorok lombozatán végeztük el. A fűhálós mintavételre minden második-harmadik csapdacserével párhuzamosan kerül sor július, augusztus és szeptember hónap folyamán. A fűhálós felvételezés során 40-40 hálócsapással gyűjtöttünk rovarokat. Először a sorközök növényzetén, majd ezt követően a szőlősorok lombozatán. A fűhálóval gyűjtött rovarokat ecetéterrel kábítottuk, majd a hálóba kerülő növényi törmelékből kiválogatva, gyufás dobozokban, megszárítva tároltuk a feldolgozás céljából. Eredmények 1. Szőlőültetvényekben sárga színcsapdákkal és fűhálózással 9 kabócafajt mutattuk ki, amelyek közül csak egy olyan faj fordul elő, amelynek a szőlő az egyedüli tápnövénye. Ez a faj az Észak-Amerikából Európába behurcolt Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus). Ez a faj azért jelentős, mert a szőlőn katasztrófális károkkal fenyegető, új szőlőbetegség, a „Flavescens doreé” (FD) fitoplazma kizárólagos terjesztője (vektora). A többi kimutatott kabócafaj 11

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ polifág természetű. Közülük néhány alkalmi szőlőkártevőként is fellép (Ceresa bubalus, Empoasca vitis), de kártételi jelentőségük elhanyagolható. Ezen kívül szőlőn alkalmanként egy tizedik faj is előfordulhat (Hyalastes obsoletus), amit mi nem találtunk meg. Ez is polifág faj, de alkalmanként szőlőn is felbukkan, s ilyenkor veszélyes lehet, mert egy másik betegség, a „Bois noir” (BN) fitoplazma (más néven Stolbur fitoplazma) vektora lehet szőlő ültetvényekben. 2. A szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) a csapdázások során 2010-ben Nagyradán (Zala megye), 2011-ben és 2012ben két ültetvényben, Nagyradán (Zala megye) és Kőszegen (Vas megye) mutattuk ki. A többi kísérleti ültetvényben (Sopron, Balf, Pannonhalma) a vektor kabócát továbbra sem találtuk meg. Az általunk kimutatott előfordulások (Nagyrada, Kőszeg) új lelőhelynek számítanak, és mutatják a rovar fokozatos terjedését az országban. A terjedés azonban – szerencsére – lassúnak tűnik, mivel 3 éves munkánk során a közeli Kőszegről a Sopron környéki térséget még nem érte el. 3. Csapdáinkban 2010-ben Nagyradán viszonylag kis egyedszámban találtuk meg a szőlőkabócát (Scaphoideus titanus). A következő – 2011. évben – ezen a helyen (Nagyrada) a számuk közel 10-szeres mértékben megemelkedett, mutatván hirtelen elszaporodásukat ezen az élőhelyen. Kőszegen, ahol 2011-ben szintén megtaláltuk a szőlőkabócát (Scaphoideus titanus), csak kis egyedszámban bukkant fel. A következő - 2012. évben - Nagyradán és Kőszegen is jelentősen csökkent, csaknem felére esett vissza a gyűjtött egyedszám, ami a változó időjárás hatására enged következtetni. A szélsőségesen száraz 2012. év sok más rovarhoz hasonlóan ennek a rovarnak is kedvezőtlen volt. Az időjárás alakulása tehát igen komolyan befolyásolja ennek a rovarnak az elszaporodását és bizonyára terjedése képességét is. 4. Mivel a Scaphoideus titanus hazánkban már megjelent és a tapasztalatok szerint – ha lassan is – terjedőben van, fennáll a veszély, hogy a szőlő katasztrófálisan veszélyes új betegsége a „Flavescens doreé” is felléphet nálunk. A betegség kialakulásának azonban van még egy feltétele, nevezetesen a megbetegedést előidéző kórokozó, a „Flavescens doreé” (FD) fitoplazma széthurcolása. 2013 őszén Lenti térségében már hazánkban is kimutatták, mindent el kell követni az FD fitoplazma szétterjedésének megakadályozására, hiszen ennek terjesztője, a szóbanforgó kabóca már számos tájkörzetben megtalálható nálunk. 5. Megállapítható, hogy az általunk alkalmazott felderítési metodika (sárga színű ragadós csapdák használata) alkalmas a vektor kabócafaj kimutatására. Megállapítottuk, hogy a megvizsgált három csapdatípus közül az egyik (a Bioconttípusú sárga színű ragadós lapok) tartós csapdázásra nem alkalmasak, mert a rajtuk lévő, nem-száradó ragasztó állékonysága gyenge, az eső a csapdacserék közötti időszak folyamán a fogott rovarok nagy részét lemossa a lapokról. A másik két csapdatípus (a Csalomon-típusú sárga színű: SZs, valamint a Csalomon-típusú zöldessárga: SZz csapdák) esetében a jó vonzó hatása mellett, a ragasztó állékonysága is kifogástalannak bizonyult. Így ezek a csapdák nagy biztonsággal használhatók a Scaphoideus vektorkabóca felderítéséhez. 6. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) rajzása nálunk július elejétől szeptember végéig tart, s ezen belül július második felében és augusztus első felében a legtömegesebb. A szakirodalmi adatok szerint az FD fitoplazma átvitelében nem csak a kifejlett kabócák, hanem a lárvák is részt vesznek, így a védekezést – amennyiben a jövőben szükségessé válik – nem csak a kifejlett kabócák rajzásának idején, hanem már korábban (júniusban), a lárvák fejlődésének időszakában el kell kezdeni. 7. Fűhálóval végzett felméréseinkből megállapítható, hogy az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) valószínűleg csak a szőlősorok levélzetén tartózkodik, a sorközök helyenként dús növényzetén ugyanis nem volt megtalálható. Ez a tény igazolja azt a jól ismert megállapítást, hogy ez a kabóca a szőlőhöz specializálódott monofág rovar. 8. A fűhálózással végzett vizsgálatainkból az is látható, hogy a sárga színcsapdákban fogott többi kabócafaj a sorközök aljnövényzetéről felreppenve került a csapdákba, mert ezek a szőlő lombozatán fűhálózással nem, csak a sorközök változatos növényzetén voltak kimutathatók. Hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása: Azokon a területeken, ahol ma mezőgazdasági termelést folytatunk, valamikor erdők, ligetek, rétek, vagyis „természetes” élőhelyek voltak fajgazdag, változatos (modern kifejezéssel „diverz”) növényvilággal és állatvilággal. Helyette mi, emberek kultúrnövényeket telepítettünk és törekszünk a konkurens növényzet, a gyomok kiirtására, és ezzel a valamikori természetes élőhelyek helyett „kultúrsivatagot” teremtünk, egyoldalú növényzettel (gyakorlatilag csak a kultúrnövényünk van jelen). Így egyoldalú és biológiailag szegényes a növényi energiaforrás a területen,

12

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ hasonlóan szegényes az ott megtelepedni képes állatvilág (amit emberi szempontból kártevő, hasznos és közömbös fajokra osztunk). Ez a helyzetkép a szőlőültetvényekre is érvényes. Országunkban ugyanis a szőlőültetvények zöme olyan területen van, ahol valamikor erdő díszlett (ez alól csak a síkvidéki, alföldi szőlők többsége kivétel). Így a Nyugat-Dunántúl szőlőültetvényei is valamikori erdők helyén találhatók, az eredeti erdőkhöz képest nagyon szegényes növény és állatvilággal. Az ökológiai szőlőtermesztés azonban ebből a tekintetből új helyzetet teremt, mert a sorközi „zöldítéssel” növelni tudjuk a növényi diverzitást. Ez számos hasznos, agronómiai hatás mellett (talajlazítás, nedvesség megőrzés, humusz tartalom gazdagodása, stb.) az állatvilág gazdagodását is maga után vonja. A kabóca monitoring során a sárga színcsapdázással számos rovarfajt mutattunk ki a szőlőültetvényekben, de ezek túlnyomó többsége nincs kapcsolatban a szőlővel, ott csak, mint átutazó, „turista” jelenik meg időlegesen, mert életük más biotópokhoz kötődik. Viszont az amerikai szőlőkabócával fertőzött ültetvényekben a sorközi, mesterségesen létesített takarónövényzeten, továbbá a szőlősorokon már olyan állatokat mutattunk ki, amelyek valóban a szőlőültetvények területén élnek. Ezzel szemben ugyanott a szőlősorok lombozatán csak nagyon kevés fajt találtunk, amelyek egy része szőlőkártevőkből áll, másik része pedig a sorközi növényzetről (nem szőlőről) odatévedő egyedekből állt. A sorközi növényzeten kimutatott állat együttes fajgazdagsága hasonló volt a csapdákkal kimutatott „túristák”, tehát az ültetvényen csak átvonuló, vagyis nem a szőlőültetvény, hanem a környező biotópokban élő állatfajok számával. Az ökológiai szőlőtermesztés tehát a sorközi „zöldítéssel” ténylegesen, nagymértékben hozzájárul a terület élővilágának gazdagításához, a biodiverzitás fenntartásához. Ami konkrétan a kabócákat illeti, szőlőültetvényekben 9 kabócafajt találtunk, amelyek közül azonban csak egyetlen faj tekinthető állandó szőlőkártevőnek (Scaphoideus titanus), a többi vagy csak alkalmi szőlőkártevő, és jellemzően inkább más növényeken él (Empoasca, vitis, E. solani, Ceresa bubalus), a fennmaradó fajok pedig soha sem táplálkoznak szőlőn, hanem átvonuló, „túristák” a szőlőültetvényekben, vagy a sorközök vetett növényzetén (a „zöldítés” területén) élnek. Az ökológiai és a hagyományos szőlőtermesztés között a szőlőkártevőnek minősülő kabócák fajgazdagságát illetően nincs semmi féle hatása, viszont az ültetvényben előforduló más, szőlőre közömbös kabócafajok fajgazdagsága az ökológiai szőlőtermesztésben legalább kétszeres. Ez a nagyobb fajgazdagság a szőlőtermesztésre semmiféle káros hatással nincs, viszont hozzájárulnak más, szőlőre nem káros, ragadozó és hasznos parazitoid rovarok megtelepedéséhez a szőlőültetvényekben.

EDAFON (FÖLDIGILISZTA) MONITORING Célkitűzések: A mezőgazdasági területeken a talajélet fenntartásában rendkívül fontos, elsődleges szerepet töltenek be a giliszták (Annelida, Oligocheata: Lumbricidae), mert a talajban az elpusztult növényi maradványokkal táplálkozva primér szerepük van a humuszképződésben, s életük során a művelt talajrétegben készített járataikkal javítják a talaj vízháztartását, valamint a talajlevegő egyensúlyát. Ezzel a tevékenységükkel megteremtik a hasznos talaj mikroorganizmusok életfeltételeit. Az ökológiai termesztésben rendkívül lényeges az intenzív talajélet, mert ásványi műtrágyák felhasználása tiltott. A földigiliszták felmérése ezért az Ecowin projekt keretében elengedhetetlen fontosságú. A földigiliszták jelenléte, faji összetétele és egyedszámának alakulása jelzi a művelési módszer hatását a talajéletre, s lehetővé teszi kedvező irányú technológiai változtatások (javaslatok) kidolgozását. A téma meghatározása:    

Szőlőültetvények földigiliszta (Lumbricidae) faunájának felderítése, a Lumbricidae fauna faji összetételének és egyedszámának ellenőrzése, monitorozása A szőlőültetvények tájra jellemző földigiliszta (Lumbricidae) faunájának összehasonlítása A szőlőültetvények tájra jellemző földigiliszta (Carabidae) faunájának összehasonlítása Az évenként gyűjtött Lumbricidae és Carabidae anyag identifikálása, éves rész-jelentése és összefoglaló jelentés elkészítése, javaslatok kidolgozása a Lumbricidae és Carabidae fauna kímélésére, az ökológia gazdálkodás keretei között

13

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ Vizsgálati módszer: A kísérleti helyszíneken általában egy, a balfi pincészetnél (Weninger) két ültetvényben, így összesen hét ültetvényben végeztünk vizsgálatokat. Minden ültetvényben 2-2 mintavételi pontot jelöltünk ki. Minden mintavételi ponton 3-3 mintát vettünk, kettőt a sorközben, a harmadikat a szőlősorban. A minták távolsága egymástól legalább 2 m volt. Minden mintavételi helyen kétféle módszer kombinálásával gyűjtöttünk gilisztákat: térfogati kvadrát és irritatív módszerrel. Térfogati kvadrát módszer: ültetvényként egy mintavételi időpontban 2 helyen vettünk mintát. Az egyes mintavételi helyeken 3 mintát vettünk: kettőt a szőlő sorközében, egyet a szőlő sorában. A sorközben vett minták száma 1. és 2, a szőlősorban vett mintaszáma 3. volt. A mintázási pontokon először eltávolítottuk a talaj felszínét borító növényzetet és növényi maradványokat. Ezután kimértük a 25 x 25 cm méretű mintagödrök helyét, majd ásóval 25 cm mélységű talajmintát vettünk, amit az előkészített PVC zsákra tettünk. A gödörből a kis lapáttal kilapátoltuk az ásóval megbolygatott talajt. A giliszták kigyűjtése és konzerválása: A PVC zsákon lévő talajt kézzel gondosan átmorzsoltuk és belőle minden földigilisztát kiszedtünk, kábítás és elpusztítás végett 50 %-os etanolba tettünk, mintagödrönként már előkészített tároló üvegbe. A tároló edényen felírtuk a mintavételi hely, a mintázási pont és a mintagödör jelét ill. számát, valamint a mintázási módszer jelét (Térfogati kvadrát módszer jele: TF) és a mintavétel időpontját. Irritatív (vermifug) módszer: A térfogati kvadrát módszer végrehajtása után a mintaterületen esetleg bent maradó gilisztákat vermifug módszerrel gyűjtöttük ki. Irritatív anyagként csípős, dijoni mustárt használtunk. Mintagödrönként 5 l vízbe 300 g csípős mustárt adagoltunk, amit elkeveréssel feloldottunk. Ezt a keveréket beleöntöttük az előzőleg már kiásott mintagödrökbe. A mustáros vizes beöntözés után 20-30 perc elteltével visszamentünk a mintagödrökhöz. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a gödör talajában esetleg kissé mélyebben tartózkodó giliszták az irritáló mustárolaj hatására a felszínre meneküljenek, ahonnan kézzel, gödrönként külön összegyűjtöttük őket. A giliszták kigyűjtése és konzerválása: Minden földigilisztát kiszedtünk, kábítás és elpusztítás végett 50 %-os etanolba tettünk, mintagödrönként már előkészített tároló üvegbe. A tároló edényen felírtuk a mintavételi hely, a mintázási pont és a mintagödör jelét ill. számát, valamint a mintázási módszer jelét (Vermifug módszer jele: VF) és a mintavétel időpontját. Eredmények 1. Megállapítható, hogy az alkalmazott módszerek megfelelőek a földigiliszta együttesek faji összetételének és egyedszámának megállapítására a szőlőültetvényekben. Tapasztalataink szerint azonban az alkalmazott két módszer közül a térfogati kvadrát módszer eredményessége messze felülmúlja a vermifug módszerét, mivel az utóbbi módszerrel az előző eljárással megállapított létszámhoz képes általában csak elenyésző számú gilisztát tudtunk kigyűjteni a mintagödrökből. Ezért a gyakorlati felmérésekhez a nagyon egyszerű, térfogati kvadrát módszer önmagában is tökéletesen megbízható eredményt ad. A szőlőtermesztő gazdaságoknak ezért javasolhatjuk a térfogati kvadrát módszert a giliszták felmérésére és ezzel az ültetvényekben a talajélőlények (edafon) működési intenzitásának becslésére. 2. Négy földigiliszta faj (Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea, Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus) a Nyugat-dunántúli régióban a szőlőültetvények állandó lakójának, a szőlő ökoszisztéma állandó elemének tekinthető. A Nyugat-dunántúli régió szőlőültetvényeiben a leggyakoribb földigiliszták az Aporrectodea caliginosa és az Aporrectodea rosea, amelyek előfordulási gyakorisága 63-74 % között változik. 3. A szőlőültetvényekben a földigiliszták létszáma szezonról szezonra erősen ingadozik, a száraz periódusok igen komolyan visszavetik a felső, aktív talajrétegben tevékenykedő földigiliszták számát, ami a talajviszonyok (a nedvesség) döntő hatását bizonyítják a talajéletre. Ezeket a különbségeket – az ingadozást – azonban a jól beállt, gazdag sorközi növényzet nagyon erősen képes tompítani, hiszen ilyen ültetvényekben (Láng Pincészet Kőszeg, Sop-Vin Kft. Sopron) jóval kisebb szezonális hatásokat tapasztaltunk, mint más, hiányos vagy gyenge sorközi növényzettel rendelkező ültetvényekben. 4. Megállapítottuk, hogy gondosan telepített, gazdag sorközi növényzet telepítésével és fenntartásával a földigiliszta népesség (és ezzel együtt a talajélet intenzitása) új szőlőültetvényben jelentősen megnövelhető néhány év (kísérletünkben 2 és fél esztendő) alatt, és felhozható a régió optimális szintjére.

14

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ Hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása: A talajban élő, mikroorganizmusok és makroszkópikus (de kisméretű) gerinctelenek közösségét (azaz a talajélet, a talaj élővilágát) „Edafon” néven tarja számon a talajbiológia tudománya. Az edafon sokféle élőlénycsoportból tevődik össze (sugárgombák, kékmoszatok, baktériumok, gombák, egysejtűek, földigiliszták, medveállatkák, hengeresférgek, kerekesférgek, százlábúak, ikerszelvényesek, lábaspotrohuak, páncélos atkák, rovarlárvák, ugróvillások), és valamennyit igen sok faj képviseli a talajban. Az edafonnak igen nagy a szerepe a termőtalaj kialakulásában, mert az edafon hatására keletkezik a televénytalaj (humusz) sokféle változata. Az edafonnak tehát a szőlőültetvények életében is meghatározó jelentősége van. Az edafon vizsgálata azonban a nagyon sokféle élőlény csoport és a sok faj jelenléte miatt rendkívül bonyolult, ezért a kutatók olyan módszert kerestek, ami egyszerűbb módon teszi lehetővé a talajélet, pontosabban a talajélet intenzitásának jellemzését. Kiderült, hogy a földigiliszták (Annelida: Lumbricidae) nagyon jó jelzői, vagyis indikátorai a talajéletnek, ahol változatos és nagy egyedszámú földigiliszta népesség van jelen, ott nagyon intenzív és fajgazdag a talajélet, viszont ahol kevés a giliszta, ott szegényes az edafon. A földigiliszták tanulmányozásával a szőlőültetvényekben is megítélhetjük különböző eljárások, pl. a sorközi „zöldítés”, a talajtakarás, kíméletes talajművelés hatását az edafon működésére. Maguk a földigiliszták egyébként is kiemelt szerepet töltenek be a talajképződésben, mert nem csak a humuszképződésben van döntő szerepük, hanem járataikkal fellazítják, átszellőztetik a talajt, a víz és a növényi gyökerek számára átjárhatóvá teszik, sőt életfeltételeket teremtenek az edafon más tényezőinek megtelepedésére, elszaporodására. A földigiliszták átlagos egyedsűrűsége nyugat-dunántúli szőlőültetvényekben általában 10-50 (átlagosan kb. 30) db/m2, egy hektár területen tehát százezer-ötszázezer (átlagosan kb. háromszázezet) földigiliszta él, amelyek évente átlagosan másfél tonna gilisztahumuszt - a szőlőültetvény számára semmivel nem pótolható - nagyon értékes táplálékforrást termelnek. Vizsgálataik során kiderült, hogy a nyugat-dunántúli régióban négy földigiliszta faj (Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea Lumbricus terrestis Lumbricus rubellus) tekinthető a szőlőültetvények állandó lakójának, vagyis a szőlő ökoszisztéma állandó elemének. A szőlőültetvények egyedi adottságai nagy befolyással vannak a földigiliszták egyedszámára. Erősen kötött talajokon kevesebb, középkötött talajokon több a giliszta. Ahol gyér a sorközi növényzet, vagy egyáltalán nincs (konvencionális művelésű, sorközi növényzet nélküli ültetvényekben), ott kevés gilisztát találni, míg ahol a sorközökben növényborítás van (ökológiai gazdálkodás sorközi „zöldítéssel”), több a földigiliszták száma. A sorközi növényzet jelenléte tehát a giliszták élénkebb működése révén is elősegíti a pezsgő talajélet kialakulását, ami nagyon hasznos a szőlő számára a tápanyag feltáródásban és a talajnedvesség megőrzésében is. Azt tapasztaltuk, hogy a szőlőültetvényekben a földigiliszták létszáma szezonról szezonra minden erősen ingadozik. Száraz periódusok igen komolyan visszavetik a felső, aktív talajrétegben tevékenykedő földigiliszták számát, ami a talajviszonyok (a nedvesség) döntő hatását bizonyítják a talajéletre. A jól beállt, gazdag sorközi növényzet, az ökológiai gazdálkodásban a szőlőültetvény „zöldítése” azonban nagyon erősen tompítani képes ezeket a különbségeket, ilyen ültetvényekben jóval kisebb szezonális hatásokat tapasztalhatunk, mint más, hiányos, vagy gyenge sorközi növényzettel rendelkező (konvencionális művelésű) ültetvényekben. Megállapítottuk, hogy gondosan telepített, gazdag sorközi növényzet létesítésével és fenntartásával (szőlőültetvény „zöldítésével”) a földigiliszta népesség (és ezzel együtt a talajélet intenzitása) jelentősen megnövelhető a szőlőültetvényben, és néhány év (kísérletünkben 2 és fél esztendő) alatt kedvező szintre hozható.

ATKAVIZSGÁLATOK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE - Dr. Németh Krisztina Célkitűzések: Az ültetvényekben lévő ragadozó atkák növényvédő szer hatóanyagokra érzékenyen reagálnak, ezért megfigyelésük indokolt, az integrált és ökológia termesztéstechnológia betartásának ellenőrzésére bioindikátorként felhasználhatók. A ragadozó atka populációk jelenléte az ültetvényekben bizonyíték arra, hogy a termelők környezetkímélő termesztéstechnológiát alkalmaznak és betartják a hasznos élő szervezetek védelmére vonatkozó előírásokat. A megfigyelés során elvégzendő feladatok: -

Szőlőültetvények atkafaunájának, domináns atkafajainak meghatározása Az alkalmazott növényvédelmi eljárások hatásának vizsgálata a ragadozó atkákra Hogyan befolyásolja a termesztéstechnológia megváltoztatása az ültetvények atkapopulációját? 15


Vizsgálati módszer: Levélmintavétel: májustól havonta 1 alkalommal 20-20 db levél/mintaterület. A levelek mikroszkópos átvizsgálása után az atkák legyűjtése, majd preparálása tárgylemezre (tejsav+lezárás BerleseHoyer oldattal). Az atkafajok meghatározása Karg határozója alapján. Eredmények: A programban résztvevő ültetvények (kivétel a Weiniger Spernsteiner dűlő) korábban konvencionális vagy integrált termesztéstechnológiát folytattak. A biotermesztésre való átálláshoz legalább 3 év szükséges, melyet tulajdonképpen a vizsgálati évek biztosítottak. Ezen idő alatt mind a növényvédelmi technológiában, mind az agro- és fitotechnikában jelentős változásokat vezettünk be. Előtérbe kerültek a természetes alapanyagú növényvédő és kondicionáló szerek, melyek a növény természetes védekező mechanizmusát erősítik, az okszerű és célzott permetezések, melyek az előrejelző rendszer információját használják fel, ezáltal nincs felesleges vegyszerkijuttatás, csökken a permetezések száma, költsége. A talajtakaró növényzet alkalmazásával természetes életteret biztosítunk a hasznos élő szervezetek számára. A gondos zöldmunkával a szőlőültetvény mikroklimatikus tulajdonságait befolyásoljuk úgy, hogy a kórokozók fertőzési esélyét csökkentjük. A hasznos élő szervezetek elszaporodása jelzi a technológia betartásának gondosságát, mivel érzékenyen, bioindikátorként reagálnak a kémiai szerekre. Az atkamonitoring vizsgálatok során igazolódott a zoofág atkák bioindikátor szerepe, ill. a fiatal telepítés kapcsán az, hogy a honos atkafaj elszaporodásához legalább 3 év szükséges. További fontos összefoglaló megállapítások:          

A vizsgálati évek alatt jelentősebb atkakártétel egyik ültetvényben sem volt A fitofág atkák (C. vitis; E. vitis) minden ültetvényben észlelési szinten voltak jelen Zoofágok atkafaj minden ültetvényben jelen van A legyűjtött atkák faj- ill. egyedszáma területenként változó Phytoseiidae sp. jelenléte termesztéstechnológia és időjárás függvénye Az ültetvényekben 5 atkafajt és 6 családot azonosítottunk A zoofágok közül a T.pyri domináns az ültetvényekben, majd ezt követi E. finlandicus, a többi ragadozó faj csak észlelési szinten található meg, a kártevők korlátozásában jelentős szerepet nem töltenek be A fitofágok közül domináns: C. vitis, E. vitis A közömbös fajok közül a Tydeidae sp. és az Acaridae sp. egyedei vannak legnagyobb számban Weninger borászat: Tydeidae sp. száma jelentős, aminek a szőlőlisztharmat elleni védekezésben lehet szerepe

Hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása: A huszadik század második felének egyik nagy eredménye a növények kórokozói és kártevői ellen használható vegyi anyagok: a növényvédő szerek kifejlesztése. A rovarölő szerek a hasznos rovarok számát jelentősen gyérítik, s emiatt ma több kártevő ellen kell védekezni, mint azelőtt. A vegyszeres védekezés vált uralkodóvá, az egyéb (agrotechnikai, fizikai és biológiai) védekezési eljárások háttérbe szorultak. A ragadozó atkákra befolyással lehetnek a fungicidek is, melyek közül némelyik kifejezetten akaricid hatású. Sokak szerint a lisztharmat elleni dinokap és a peronoszpóra elleni ditiokarbamátok (különösen a mankoceb) nagyon toxikus a zoofág atkákra nézve. A szőlőlisztharmat elleni egyik hatékony védekezési mód a kén hatóanyag tartalmú növényvédő szerek felhasználása. Mind az integrált mind az ökológiai termesztésben, mint természetes formában előforduló elem, engedélyezett növényvédő szer. A kijuttatható hatóanyag mennyiséget viszont 3-5 kg/ha- ban határozták meg. Ennek oka elsősorban az, hogy nem csak a lisztharmatot okozó Uncinula necator gombát pusztítja el, hanem az atkákat is jelentős mértékben gyéríti. A szőlőn előforduló poratkák lehetnek kártevők, fakultatív ragadozó és kizárólag ragadozó fajok. A szakirodalom szerint a poratkák a szőlőn élő összes atka populációk mennyiségének mintegy negyedét képezik. Ez részben azzal magyarázható, hogy a foszforsav-észterekkel és a karbamátokkal szemben eléggé ellenállóak. A növények szívogatásán kívül gombaspórákkal is táplálkoznak, ezért létszámukban folyamatos emelkedés tapasztalható azokon a területeken, ahol gyakori peronoszpóra- és lisztharmatjárvány. Megfigyelhető, hogy a Tydeidae atkák (Orthotydeus 16

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ lambi) jelenléte pozitív hatású a lisztharmat elleni védekezésben, ugyanis akár 95%-kal is képes lehet csökkenteni a fürtfertőzés súlyosságát. Mivel a Tydeidae atkák nem képesek teljes mértékben pótolni a lisztharmat gomba elleni védekezést, ezért növényvédő szeres beavatkozásra szükség van. A projekt során a lisztharmat ökológia vizsgálat kiterjedt az indikátor atkafajok gyűjtésére, meghatározására a lisztharmatfertőzés és a Tydeidae sp. kapcsolata céljából. A vegetációk folyamán lisztharmatfertőzés az ültetvényben nem volt, így a vizsgálat által kitűzött célt, mely szerint a kórokozó és zoofág atka jelenléte közötti összefüggést felderítsük, nem lehetett teljesíteni. Az adatgyűjtés viszont megfelelő információt szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az előírt termesztéstechnológiát betartotta-e a termelő ill. volt-e az ültetvényben olyan kezelés, mely a környezetkímélő eljárásoknak ellentmond. Az elmúlt 3 év (2011-2013) klimatikus viszonyai a vegetációs időszakban nem kedveztek a szőlőlisztharmat fertőzés kialakulásának az Apátsági Pincészet ravazdi Széldomb dűlőjében. A Piros tramini szőlőfajta a kórokozóval szemben közepesen fogékony, tehát a vizsgálat szempontjából megfelelő volt. Az ültetvényben Tydeidae sp.-t nem regisztráltunk, egyéb hasznos zoofág atkákat (T.pyri) viszont igen, melyek jelenléte a biotermesztés végett fontos, hiszen nemcsak a kártevők ellen kifejtett korlátozó szerepük jelentős, hanem tevékenységük által lényegesen csökkenthető a környezet peszticid terhelése is.

LISZTHARMAT ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLAT - Dr. Németh Krisztina Célkitűzések: Indikátor atkafajok gyűjtése, meghatározása a lisztharmatfertőzés és a Tydeidae sp. kapcsolata céljából. A Tydeidae sp. család fajai között találhatók kártevők, közömbösek és technológia szempontjából hasznosnak ítélhető fajok is. A hazai szőlőültetvényekben is megtalálhatók, de szerepük még nem teljesen tisztázott. Külföldi szakirodalom szerint az Orthotydeus lambii pl. a lisztharmat fonalak elfogyasztásával táplálkozik elősegítve ezzel a szőlőlisztharmat elleni növényvédő szer felhasználás csökkentését. A téma meghatározása:  

Szőlőültetvény lisztharmat fertőzöttségének meghatározása: fajtaérzékenység, területérzékenység A lisztharmatfertőzés, a szőlőnövény kondíciója és a Tydeidae sp. atkafajok elszaporodása közötti összefüggések vizsgálata

Vizsgálati módszer: Permetezés: növénykondicionáló szer kijuttatása technológia leírása szerint Levélmintavétel: májustól havonta 1 alkalommal, 20 db levél begyűjtése Mintavétel helye: Apátsági Pincészet Pannonhalma Ravazd - Széldomb dűlő Fajta: Piros tramini, Guyot művelésmód 2,4 x 08 m Mikroszkópos átvizsgálás vagy lemosás, majd preparálás tárgylemezre Atkafajok meghatározása: Karg határozója alapján Eredmények: Az elmúlt 3 év (2011-2013) klimatikus viszonyai a vegetációs időszakban nem kedveztek a szőlőlisztharmat fertőzés kialakulásának az Apátsági Pincészet Ravazdi dűlőjében. Így a vizsgálat által kitűzött célt, mely szerint a kórokozó és zoofág atka jelenléte közötti összefüggést felderítsük, nem lehetett teljesíteni. Az adatgyűjtés viszont megfelelő információt szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az előírt termesztéstechnológiát betartotta-e a termelő ill. volt-e az ültetvényben olyan kezelés mely a környezetkímélő eljárásoknak ellentmond. A Piros tramini szőlőfajta a kórokozóval szemben közepesen fogékony, tehát a vizsgálat szempontjából megfelelő volt. Az ültetvényben Tydeidae sp.-t nem regisztráltunk, egyéb hasznos zoofág atkákat viszont igen, melyek jelenléte a biotermesztés végett fontos, hiszen nemcsak a kártevők ellen kifejtett korlátozó szerepük jelentős, hanem tevékenységük által lényegesen csökkenthető a környezet peszticidterhelése is. A területen talált rovarok faj ill. egyedszámának, előfordulási gyakoriságának feltérképezése ellenőrzési módszerként szolgál, mivel a hasznos élő szervezetek közül nagyon sok faj indikátorként működik, és eltűnik az ültetvényből, ha nem a megfelelő bánásmódban részesülnek.

17

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ TAKARÓNÖVÉNYES TECHNOLÓGIA HATÁSA A BIOCÖNÓZISRA, GEOBOTAIKAI ANALÍZIS – Dr. Mikulás József Célkitűzések: A sorközök magkeverékkel történő telepítése. A vetések csírázási-, kelési eredményeinek megfigyelése, a növénytakaró évi háromszori kaszálása. A sorokba gumós perje (Poa bulbosa) begyűjtése, partnerek rendelkezésére bocsátása és vetése. A szelektált természetes gyomflóra kialakítása, mechanikai és biológiai növényvédelemmel. A biológiai növényvédelem megvalósítása érdekében, a gyomnövények egészségi állapotának figyelemmel kísérése, illetve a gyomokat károsítók megfigyelése, begyűjtése meghatározás céljából. A szőlőre hasznos és káros gyomnövények meghatározása, amely a vetett kultúra fejlettségi állapotát határozza meg. Vizsgálati módszer: A gyomflóra alapos megismerése gyomfelvételezéssel. Minden partnernél 5-5 parcellát jelöltünk ki és megállapítottuk a gyomnövények borítási %-át. Megfigyeltük a gumós perje termőhelyeit. Május második felében szárával együtt begyűjtöttük, majd feldolgoztuk (a szárról eltávolítottuk) és a szőlő sorában augusztus-szeptemberben elvetettük. A beteg gyomnövényeket megfigyeltük, színes felvételeket készítettünk és meghatároztuk vagy meghatároztattuk a kórokozókat. A gyomnövényeket károsító állatokat szintén meghatároztuk, illetve begyűjtöttük és laboratóriumi körülmények között kineveltük az imágókat. A rovarok egy részének meghatározásában a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai segítségét is igénybe vettük. Eredmények: A szőlő talaját több okból is növénnyel kell takarni, nem mindegy azonban, hogy milyen növények borítják a talajt. A 2010 és 2013 közötti időszak arról győzött meg bennünket, hogy szükség van nemcsak a szőlő sorközöknek, hanem a szőlősoroknak is megfelelő növénnyel való takarására. Ugyanis ha csak a sorközöket vetjük be takarónövénnyel és a szőlősorokat mechanikai úton műveljük, olyan csapadékos évben, mint a 2010 volt, komoly eróziós kárral kell számolnunk, mert a víz a szőlősorokban folyik le és a gyökerektől a földet kimossa. Azonban nem mindegy, hogy milyen növénnyel takarjuk a szőlősorokat, mert ha mélygyökerű vízpazarló növényt vetünk, akkor az vízkonkurenciát okoz, különösen az aszályos években. Ezért olyan növényt kell vetnünk, esetleg ültetnünk, ami véd az erózió ellen, de ugyanakkor még aszályos évben sem okoz vízkonkurenciát. Erre az általunk kiválasztott növény a gumós perje (Poa bulbosa) felel meg. Ősszel már talajhagymáról, illetve földfeletti hagymácskáról (bulbilli) kihajt. Tavasszal (májusban) szaporítóanyagot produkál a földben és a föld fölött, majd befejezi a vegetációt Feltártuk a gumós perje (Poa bulbosa) termőhelyeit, szaporító képleteket gyűjtöttük be, feldolgoztuk, majd a termelők rendelkezésére bocsátottuk vetésre illetve Poa bulbosa tövek cserépbe való kiültetésre. Tapasztalataink az igazolták, hogy a gumós perje a szőlősorok takarására a legalkalmasabb. Véd az erózió és a defláció ellen. A talaj porozitása javul, a talajszerkezet épen marad illetve javul. A talajtömörödés megakadályozása következtében jobb a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban. Sekélyen gyökeresedik, ezért sem konkurense a szőlőnek. A talaj ritkább mechanikai művelése miatt minimális a tőkék és a gyökerek károsodása. Mivel nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog a talajba. Csökken a talaj víztartalmának ingadozása. A talaj porozitásának és humusztartalmának növekedése hosszútávon kedvezőbb vízgazdálkodáshoz vezet (a csapadékvíz felvétele és tárolása javul). A talajélet aktivizálódik, s a talaj makro faunájának gazdagodása szintén hozzájárul a talaj jobb levegő-, tápanyag- és vízgazdálkodásához. Szabályozza a talajhőmérsékletet: árnyékoló hatásával csökkenti a nyári felmelegedést és a nyári mineralizációt, télen viszont csökkenti a talaj lehűlését és növeli a mineralizációt, ezáltal csökkenti a talaj nitrát-tartalmát és szabályozza annak felvehetőségét az év folyamán. Hőszabályzó hatás miatt a kemény telek kevésbé károsítják a gyökereket. Távol tarthatja (a vegetáció egy részén) a flóra nemkívánatos elemeit, a gyomokat. A talaj szervesanyag- és humusztartalma a helyben termelt anyaggal és tápanyaggal állandóan pótlódik és növekedik. Akadályozza a könnyen oldódó tápanyagok (például nitrát) kimosódását. A tápelemek felvehetőségének kiegyenlítettebbé válása miatt kisebb a virágelrúgás, a klorózis vagy a fürtkocsánybénulás esélye. Nem virágzik, így a beporzó rovarok védelmére nem kell ügyelni permetezések megválasztásakor. Nem fagyérzékeny. Vegetációs ideje rövid. Felvételezésünk során, hét növényen 8 kórokozót és 9 károsítót figyeltünk meg melyeknek jelentős szerepük lehet a gyomnövények szabályozásában. Ezek közül különös jelentősége van az Ambrosia artemisiifolia, Capsella bursa-pastoris, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis, Falcaira vulgaris, Malva neglecta, Portulaca oleracea, Setaria verticillata, Setaria viridis gyomnövények kórokozóinak, melyek nagy mennyiségű szaporító képletükkel a többi „társaikat” is fertőzték. Rumex obtusifolius gyomnövényt a Protemphytus tener (levéldarázs) teljes mértékben elpusztította. 18


Hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása: A hagyományos szőlőtermesztés esetén az üzemek a növényvédelmi gondokat kémiai és mechanikai úton oldották meg. Emiatt az ültetvények ökoszisztémája elszegényedett, az egyes károsítók természetes ellenségei elpusztultak, több esetben rezisztencia alakult ki a gyomnövényekkel, a kártevő állatokkal és a kórokozókkal szemben. Erre jó példa a betyárkóró (Conyza canadensis), mely nemcsak az allelopátiájának „köszönhetően” szaporodott fel, hanem herbicidekkel szemben kialakult rezisztenciája miatt is. Hasonlóan szelektálódott a Solanum nigrum (fekete ebszőlő) is a helytelen gyomirtó szer használat miatt. Bár rendelkezésre áll több speciális növényvédő szer, amelyek elsősorban a célzott károsítóra (gombára, kártevő állatokra, gyomokra) hatnak, ezekkel a módszerekkel mégsem lehet megvédeni az életközösség (biocönózis) összes hasznos szervezetét. A mechanikai beavatkozással elsősorban az ültetvényben lévő gyomnövények károsodnak, illetve pusztulnak el, de a rajtuk élő hasznos élő szervezetek is elvesztik táplálékforrásukat, így ezek is elpusztulnak. Nemcsak a szőlő közvetlen hasznos élő szervezetei, ragadozóatkák, fátyolkák, stb. és a többi szőlőkárosító (pl. kabócák) parazitái pusztulnak el, hanem a szőlőben található hasznos növények illetve ezek természetes ellenségei is. A mechanikai illetve a kémiai gyomirtással olyan növények is kipusztulnak, melyek hiánya a már említett közvetett hasznukon kívül a szőlőültetvényekben közvetlen módon is fizikai (pl. erózió elleni védelem) gondot okoznak. Az ökológiai szőlőtermesztésben sokkal gazdagabb az ültetvény élővilága, a kevesebb növényvédőszer-felhasználás, illetve a környezetkímélő növényvédőszerek használata is ezt segíti elő. Az ültetvényben található növények egy része nem tápanyag és víz konkurense a szőlőnek, hanem közvetlen és közvetett módon hozzájárul a szőlő jobb fejlődéséhez. Több olyan növény van, például a piros árvacsalán (Lamium purpureum L), amelyen mikroszkopikus méretű mikorrhiza gombák találhatók. Ezek a gombák fontos szerepet játszanak a szőlő növekedésében, víz- és tápanyagfelvételében, továbbá a különböző biotikus és abiotikus stressz hatások kivédésében. Ez a növény Sopronban a „Spern Steiner” dűlőben nagy mennyiségben megtalálható, mert itt már több év óta foglakoznak környezetkímélő szőlőtermesztéssel. Vannak olyan növények a szőlő ültetvényekben, amelyek allelopátiával rendelkeznek (olyan kémiai anyagot termelnek, amely gátolja más növény csírázását vagy fejlődését). Az allelopátiával rendelkező növények közül vannak olyanok, amelyek ha a szőlő ültetvényben felszaporodnak, az ültetvény számára hasznosak (pl. pirók újjasmuharDigitaria sanguinalis) vannak olyanok, amelyek károsak (pl. mezei acat - Cirsium arvense, csillagpázsit - Cynodon dactylon, tarackbúza - Elymus repen), mert a hasznos növényekre gyakorolt hatásuk miatt egyeduralkodóvá válnak. Ezért, ezen növények elszaporodását meg kell gátolni. Vizsgálni kell, hogyan lehet ezen gyomnövények „uralkodását” az ültevényben megszüntetni. Linné (1756) szerint „Minden rovarnak megvan a maga oroszlánja, amely üldözi és irtja. A növények megtisztítása céljából ezeket a ragadozó rovarokat kellene megszelídíteni és óvni”. Véleményünk szerint ez a megállapítás a kórokozókra és a gyomnövényekre is érvényes. Ezért vizsgáltuk a gyomnövények természetes ellenségeit. Az ECOWIN partner üzemekben több, szőlőre káros gyomnövény természetes ellenségét találtuk meg, ezek között voltak rovarok és gombák is. Sikeresen védekezhetünk például a réti lórum ellen (Rumex obtusifolius L.) levéldarázzsal. De ezt a növényt nemcsak az említett rovar, hanem a fekete levéltetű, a lisztharmat és rozsda is károsítja. Ha a korlátozó tényezőket felismerjük, elszaporítjuk, nem lesz gondunk a Rumex obtusifolius-szal. A szőlő sorközének takarása az ökológiai szőlőtermesztésben megfelelő vetőmagkeverékkel szintén lehetőséget kínál a nemkívánatos növények visszaszorítására és az ökológiai sokszínűség megvalósítására. A szőlő sorának takarására olyan növény alkalmas, amely megvédi a sorokban fellépő erózió és esetenként a defláció ellen is az ültetvényt, de nem szabad, hogy ez a növény víz- vagy tápanyag-konkurenciát jelentsen a szőlőnek. Erre a legalkalmasabbnak látszik a gumósperje (Poa bulbosa L.). A gumósperje szeptemberben hajt ki talajhagymákból vagy a földfeletti szaporító képleteiből (bulbilli) és májusban befejezi a vegetációt. Elhullajtja földfeletti hagymácskáit, így ha egyszer betelepítjük a sorokat, mind a földalatti, mind földfeletti szaporító képleteivel tovább szaporodik. A szőlő vegetációjának nagy részén nyugalomban van, de takarja a talajt, ezért nem okoz víz- és tápanyag-konkurenciát.

19


MAGASABB RENDŰ NÖVÉNYEK MEGFIGYELÉSE, FELVÉTELEZÉSE – Dr. Varga Jenő PhD Célkitűzések: A szőlő sorközeiben található növényfajok meghatározásán keresztül egy olyan sorközi takarónövényzet kialakítása, mely a szőlő számára nem okoz konkurenciát, valamint hatására kedvezőbb talajélet alakul ki a területen, megnő a növényvédelem szempontjából kedvező természetes ellenségek jelenléte, hasznos élő szervezetek száma, ezáltal csökkenthető a vegyszeres kezelések szükségessége. Vizsgálati módszer: Gyomfelvétel a Balázs-Újvárosi-féle cönológiai módszerrel, ültetvényenként öt mintaterülettel. A felmérésekre évente három alkalommal, tavasszal, nyáron és ősszel került sor, különös figyelmet fordítva az időszakok jellemző gyomnövényeire, azok változásaira, az aspektusokra. A vetéseket az alapfelvételeket követően három ültetvényben terveztük be. Pannonhalmán három cég magkeverékével dolgoztunk 2011. április 18 –án, 40 kg/ha mennyiséggel, Nagyradán 20-30 kg/ha mennyiséggel 2011. április 1 –én, Sopronban pedig 28 kg/ha lett kijuttatva 2011. április 21 – 22-én. Pannonhalmán és Sopronban (Sop-vin) vetőgéppel, míg Nagyradán kézzel végeztük a vetést. Eredmények: 1. A felmérések során területenként eltérő eredményeket tapasztaltunk. A vizsgált fajok listája folyamatosan változott, mely a területek talajtípusával, a növények által kiváltott allelopátiával, valamint a területen folytatott kezelésekkel volt szoros összefüggésben. Ahol a gyomok eltávolítását vegyszeres úton végezték nagy számban jelent meg a mezei zsurló (Equisetum arvense), mely a gyomirtószer talajt elsavanyító hatásának eredményeként szaporodott fel, így jelezve a talajtípusban bekövetkezett változást. 2. A vetési kísérletek sikeresen zárultak, mindhárom vállalt területen (Sopron-Sop-Vin Kft; Pannonhalma; Nagyrada). Az eredmények az ültetvény vezetőivel történt megbeszélések szerint a borban is kedvezően jelentek meg, és a sorköz lehengerezésével sikeresen kordába lehetett tartani az állományt, anélkül, hogy az veszélyeztette volna a szőlő fürtzónáját. 3. A sorokban alkalmazott gumós perje telepítési kísérletei kevésbé voltak sikeresek, mivel a soralj évelő gyomnövényeivel csak nehezen tudta felvenni a versenyt az elvetett perje. Eredményesen csak Sopronban maradt fenn, ahol létrehoztunk egy szaporításra alkalmas bázisállományt, melyről a projekt lezárulása után is sikeresen szaporíthatják a növényt a termelők. SZEGÉLYZÓNÁK MENEDZSMENTJE – Dr. Varga Jenő PhD Célkitűzések: Az ültetvények környezetének, a szegélyeknek a megfigyelése, esetleges donorfák keresése, szükség esetén telepítése. Célja a Typhlodromus pyri ragadozóatka életterének bővítése. Vizsgálati módszer: Területbejárás, az ültetvények környezetében található fa és cserjefajok meghatározása. Azokon a területeken, ahol donorfa nem vagy csak alacsony példányszámban található, donorfa-telepítés az itt megadott fafajokkal: Japán akác (Sophora japonica); Magas kőris (Fraxinus excelsior); Vörös vadgesztenye (Aesculus pavia); Kínai mézesfa (Evodia hupehensis); Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) és Török mogyoró (Corylus colurna). Eredmények: Három év eredményei alapján megállapítható, hogy az eredés nagyon alacsony százalékot mutatott, a kedvezőtlen időjárás ugyanis hátráltatta a telepített fák fejlődését, begyökeresedését. Ebből következett, hogy Kőszegen három, Nagyradán pedig öt fa pusztult ki. A megmaradt fák lombozata nagyon gyér és tápanyaghiányos, így elkövetkezőkben ilyen jellegű munkát csak megfelelően felerősített fafajokkal és kedvező adottságokat mutató területeken lehet alkalmazni. Hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása: A hagyományos szőlőültetvényekben, szemben az ökológiai területekkel, sokkal szegényebb az életközösség, melynek talán az egyik legnagyobb oka a monokultúra, a sörközökben jelentősen eluralkodó tarackbúza (Agropyron repens), valamint a növényvédő szerek nagy mennyiségű, korlátok nélküli használata. A téma vizsgálatánál nem csak az ültetvényekre kell hangsúlyt fektetni, hanem a környezetükre is, az ott található erdősávokra, cserjésekre, rétekre, 20

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ legelőkre, melyek apró élőlények, növények és állatok élőhelyei. Ezek az életközösségek nem köthetők egy konkrét területhez, nincsenek behatárolva, így az ott található élőlények hatása folyamatosan érvényesül az ültetvényekben is. Az élőlények között szoros kapcsolat jöhet létre, bizonyos gyomnövények ugyanis ugyanúgy károsítók gazdanövényei lehetnek, mint kultúrnövényeink. Így van ez például a mezei acatnál (Cirsium arvense) melyet levéltetvek szívogatnak, a levéltetveket pedig a katicabogarak pusztítják. Az elmondott példa alapján, hosszútávon az összefüggések megismerése, a kedvező tényezők hasznosítása, a kedvezőtlen dolgok kiküszöbölése a feladat. Figyelmünket azonban nem csak a növényekre és a rajtuk élő, táplálkozó állatokra, hanem a növények fejlődéséhez szükséges talajra is érdemes összpontosítani. A talaj természetes termőképességének, a talaj biodiverzitásának megőrzése, javítása, a talajtömörödés és a talajerózió megelőzése a talaj ökoszisztémájának fenntartása, minden további fejlődés alapja. Míg a hagyományos szőlőtermesztésben gyomirtással vagy állandó sorközműveléssel igyekeznek a gazdák kordában tartani a takarónövényzetet, addig a biogazdaságok olyan növények telepítését célozzák meg, amik megóvják a talajt, javítják a talaj életközösségét, ezáltal segítik a hasznos szervezetek felszaporodását, megtelepedését. Előnyös például, ha pillangós növényfajokat használunk. Ezek ugyanis leforgatva természetes úton, szerves anyaggal és magas nitrogénadaggal látják el a talajt. A sorok gyepesítésével, virágos növények telepítésével szintén javítható a helyzet, eredményeként ugyanis bizonyos rovaroknak pollent, tehát táplálékot, másoknak élőhelyet biztosíthatunk. A növényvédelmet illetően az ökológiai szemléletű szőlőkben a legfontosabb a tervezés és az előrejelzés. Az eredmények, mind a termés, mind a növényvédelem tekintetében kedvező irányba mozdulnak el, ha a termesztést, metszést, zöldmunkát és tápanyag-utánpótlást szakszerűen végezzük, a szőlőt jó kondícióban tartjuk. A növények védekező képességét növénykondícionáló anyagok használatával erősíthetjük, a vastagabb bőrszövet és kutikula réteg ugyanis jelentősen megnöveli a gombás megbetegedésekkel szembeni ellenálló képességet. A szintetikus növényvédő szerek használatával (hagyományos művelés) nem csak a kártevőket pusztítjuk el, hanem azok természetes ellenségeit is. A káros permetszerek felhagyásával azonban újra lehetőség nyílik a hasznos élő szervezetek visszatelepedésére, felszaporodására. A szakszerű zöldmunka szellős lombfalat eredményez, hatására, a fertőzések terjedése lelassul. A szerek megfelelő alkalmazása szintén kedvező lehet, a természetes szerek ugyanis szermaradványtól mentesek, szemben a szintetikus növényvédő szerekkel. Végeredményben tehát, minél jobban el tudjuk érni a természet közeli állapotot és minél magasabb szintre emeljük a növény kondícióját, annál jobban elérhető és annál eredményesebb lesz a biológiai gazdálkodás. A feladat tehát kitartó munkával a természettel együtt élni, törekedni arra, hogy a természet visszahódíthassa a területet, mindezt úgy, hogy a termelés mind mennyiségi, mind minőségi oldalról ne károsodjon. ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK – Kovács Attiláné Célkitűzések: A projekt feladata egy olyan környezetbarát szőlőtermesztési technológia kidolgozása, amely növeli az ültetvények biológiai sokszínűségét. A madármegfigyelésekkel kapcsolatosan célkitűzésként megfogalmazható, a bázisállapotok felmérése az erre a célra kidolgozott vizsgálati módszer segítségével történik. Az ültetvényeken sorköz takaró gyepkombinációk alkalmazásával, számos rovar (madarak számára táplálékforrás) megjelenésére számítunk. Ez nagyban segíti a különböző madárfajok állandó jelenlétét, adott esetben azok visszatelepedését a vizsgálati területeken. Vizsgálati módszer: A programban előre meghatározott területeken, kísérleti partnerek területein végeztük az egyes megfigyeléseket. A madárszámlálás megkezdése előtt egy felmérő napot arra kell szánni, hogy az élőhely térképezést elvégezzük. Ekkor egyrészt a terepen járva kiválasztásra kerülnek a megfigyelési pontok, melyeket javasolt jól felismerhető tereptárgyakhoz „kötni”, annak érdekében, hogy az elkövetkező megfigyeléseken könnyedén megtaláljuk, és nehogy torz megfigyelési adatokat kapjunk. A megfigyelési pontok hálószerűen helyezkednek el a vizsgálandó területen, területnagyságtól függően 300-500 méterre egymástól. Ezeken a pontokon kell majd a megfigyeléseket végezni. Minden megfigyelési ponton szigorúan 10 perces időtartam alatt kell a hallott, vagy látott madarak faját és egyedszámát feljegyezni a megfigyelési pont 100 méteres sugarú körzetében.

21

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ Eredmények: 1. Az elvégzett madármegfigyelés faunisztikai tevékenységnek tekinthető. A megfigyelt madárfajok fajösszetétele és egyedszáma egyfajta indikátorként is funkcionál a projekt egészét tekintve. Ugyanis ha a biodiverzitás helyreállítása elindul, számos rovarfaj telepedik meg, és ez a madarak egyedszámának növekedésében is meg kell, hogy mutatkozzon. 2. Az ECOWIN projekt madártani megfigyelései 4 éven keresztül zajlottak. Az első év augusztusában történt meg a madármonitoring, ami azt eredményezte, hogy viszonylag kevés madárfaj megfigyelését lehetett regisztrálni. A Nagyradán található vizsgálati terület számos madárfajnak ad otthont. Rendszeresen figyeltünk meg fokozottan védett fajt (gyurgyalag) is, ami indokolja, hogy a környező löszfalakat további vizsgálat alá kell venni, hogy további potenciális fészkelő helyeket lehessen feltérképezni. Az utolsó megfigyelésen már 10 példány gyurgyalagot jegyezhettünk fel a terepnaplóba, jelenlétük állandónak mondható, a szőlőültetvény közvetlen közelében is. A projektidőszak első két évében a terület északi oldalán egy akácos, bokros erdősáv helyezkedett el, ez kivágásra került, pedig jó fészkelő- és búvóhelyet jelentett a madarak számára. Tengelicet szinte minden megfigyelésnél észleltünk, és fészkét is megtaláltuk a szőlősorban. Megállapítható, hogy a kutatási évek során emelkedett mind a megfigyelt faj, mind az egyedszám. 3. Kőszegen egy 15 ha-os ültetvényben került kijelölésre a vizsgálati terület, melynek mérete 8 ha. Ez kissé megnehezítette a precíz madármegfigyelést, de egységesen minden alkalommal, a teljes területen megfigyelt madarakat jegyeztünk fel. A területet északról egy tölgyes erdő határolja, a legtöbb megfigyelt madár ebből az irányból érkezik az ültetvényre. Véleményünk szerint megfelelő számú és minőségű odúk kihelyezésével újabb fajok jelenlétét lehetne kimutatni (kerti rozsdafarkú, légykapók, barátcinege, stb.). 4. Az Apátsági pincészet Babszökő-dűlője madártani szempontból optimális területen fekszik. A környező erdőkből, mezőgazdasági területekről rendszeresen jelennek meg a madarak az ültetvényen. Az utolsó terepi bejáráson 13 faj 34 példányát jegyeztünk fel, míg 2010-ben 5 faj 11 példányát láttuk. 5. A soproni vizsgálati területekre általánosságban elmondható, hogy a projekt ideje alatt folyamatosan nőtt a fajok egyedszáma a területen (nem csak a seregélyek miatt). Olyan fajok is előkerültek az utolsó projektévben, amellyel az első években nem találkoztunk a soproni kutatási területeken. 6. Kutatásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a szőlőterületeken elhelyezett odúk száma nincs összefüggésben a területen előforduló fajok számával. Gyakran a kihelyezett odúk minősége és azok elhelyezése is kívánnivalót hagy maga után, ez is oka lehet a rendkívül alacsony lakottságnak. 7. A szőlő sorköz zöldítésével a biodiverzitás növekedett, így emelkedett a madarak egyed- és fajszáma a vizsgált területeken, ami bizonyítéka lehet a projekt hatékonyságának. A hagyományos és ökológiai szőlőtermesztés összehasonlítása madarász szemmel A konvencionális szőlőtermesztésnél az elsődleges cél, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű bort állítsunk elő. Az ehhez a célhoz rendelt eszközök nem vesznek figyelembe olyan természetvédelmi célokat, melyek által a madarak szempontjából előnyös körülmények jönnek létre a szőlőültetvényben. Az ECOWIN projekt keretein belül olyan területeken zajlik szőlőtermesztés, ahol korábban erdők voltak, számos táplálkozó- és búvóhellyel, ahol a madarak megtalálták optimális életfeltételeiket. Jóval több faj, és jóval több egyed volt megtalálható a korábbi életközösségekben. Ehhez képest a mostani „zöldfelület” szinte sivárnak mondható az erdőhöz képest. A hagyományos szőlőtermesztésnél nem kívánatos, hogy más növényfaj is jelen legyen a szőlőn kívül, így a madarak szinte semmilyen táplálékot nem találnak a szőlősorok között. Az ECOWIN projektben végrehajtott sorköz „zöldítések” hatására számos olyan élőlény „költözött vissza” a szőlősorok közé, melyek a madarak számára zsákmányállatot jelentenek. A projekt során bebizonyosodott, hogy a sorközi „zöldítéssel” a vizsgálati területeken a madarak faj- és egyedszáma növekedett. Nagyon fontos szempont volt a madarak jelenlétének kimutatásánál, hogy a környező területeken milyen típusú növénytársulások vannak. Sok esetben a környező erdőkből, mezőgazdasági területekről rendszeresen jelennek meg a madarak az ültetvényen. Van olyan mintaterület (Pannonhalma) ahol az utolsó terepi bejáráson 13 faj 34 példányát jegyeztünk fel, míg 2010-ben 5 faj esetében 11 példányt. Tehát ugrásszerű növekedés tapasztalható a faj- és egyedszámban amióta a sorközökben takarónövényeket alkalmaznunk, azokon számos rovarfaj telepedik meg, melyek zsákmányállatokká válnak a madarak számára.

22

ECOWIN PROJEKT ÖSSZEFOGLALÓ A természet közeli gondolkodáshoz hozzátartozik az is, hogy a madarak számára megfelelő fészkelő helyet biztosítsunk. Az odúlakó madarak (cinegék, légykapók, verebek, stb.) számára odúk kihelyezésével tudjuk a fészkelő helyet biztosítani. Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A tipikus kerek röpnyílású, harkály vájta madárodúk mesterséges változatait a berepülő nyílás és az alapterület nagysága alapján „A-B” és „D” típusba soroljuk. A „C” odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadár fajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Ezért ezek az odúk nem szűk, kerek röpnyílásúak, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak. Az „A” típusú odúba csak a kisebb cinegék (kék cinege, barát cinege) férnek bele, míg a „B” típus már több madárfajnak jelenthet otthont (széncinege, nyaktekercs, házi veréb, mezei veréb, csuszka, stb.). A „C” típusú odúkat (szögletes röpnyílású, felső harmadában nyitott) is érdemes a szőlőültetvényekben alkalmaznunk, ebbe az odútípusba az alábbi fajok fészkelnek előszeretettel: ökörszem, házi rozsdafarkú, vörösbegy, kerti rozsdafarkú, barázdabillegető, hantmadár, stb. Az ilyen és ehhez hasonló módszerek alkalmazásával egy természetközeli, és hosszútávon fenntartható szőlőtermesztés valósulhat meg, mely figyelembe veszi a természetvédelmi célokat a gazdasági célok mellett.

23

AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS ALAPELVEI

AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS ALAPELVEI Az utóbbi években látványos növekedésnek indult hazánkban is az ökológiai szőlőtermesztés. Ennek egyik oka, hogy egyre többször kapnak nyilvánosságot a vegyszeres gazdálkodáshoz köthető környezeti és humán egészségügyi problémák, mint például a permetszer elsodródás vagy a vegyszermaradékok nemkívánatos jelenléte a borban. Ezen problémák és a vegyszermentes borok iránti növekvő fogyasztói igény hatására egyre több szőlőtermesztő dönt az ökológiai gazdálkodás mellett. Az ökológia szőlőtermesztés technológiai lépései, az elvégzendő munkafolyamatok nem sokban különböznek a hagyományos gazdálkodásétól, hiszen a telepítést, metszést, a zöldmunkákat, a permetezéseket, a termésválogatást, a szüretet stb. hasonlóan végezzük mindkét termesztési módban. Az ökológiai szőlőtermesztés szemléletében és alapelveiben azonban teljesen eltér a konvencionálistól. A legfontosabb különbség a vegyszeres és az ökológiai szőlőtermesztés között a biogazdálkodásra jellemező holisztikus szemléletben nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy az ökológiai gazdálkodásban a szőlőültetvényre, mint egy szövevényesen felépülő élő rendszerre tekintünk és annak valamennyi elemét úgy alakítjuk ki és úgy kezeljük, hogy az a szőlő optimális fejlődését és egészségi állapotát szolgálja. Ezért az ökológiai szőlőtermesztésben fokozott hangsúlyt kell fektetni az élő, optimális szerkezetű és vízgazdálkodású talaj kialakítására, a megfelelően kialakított fajgazdag sorköztakaró növényzetre, az ültetvényszerkezet kialakítására és elhelyezkedésére, a megfelelően elvégzett zöldmunkákra és a hibátlanul kivitelezett permetezésekre.

AZ ÉLŐ TALAJ JELENTŐSÉGE A talaj nem csupán ásványi anyagokból áll, hanem óriási mennyiségű élőlényt tartalmazó élő rendszer (1. ábra). A talajban megtalálható gazdag élővilág nagy részét baktériumok, algák és mikroszkópikus gombák teszik ki, de nagy számban élnek benne ízeltlábúak és férgek (pl. földigiliszták) is. Nehéz elképzelni, de igaz, hogy egy maréknyi jó minőségű élő talajban átlagosan 3 milliárd élőlény található! Ez az óriási mennyiségű élőlény nem csak véletlenül van a talajban, mindnek megvan a maga szerepe: tevékenységük eredményeként válik a talaj alkalmassá a növényi élet számára. Ez a nagy mennyiségű élőlény ugyanis életfolyamatai során a talajban található szerves anyagokat lebontja és a növény gyökerei számára felvehetővé teszi azokat. Jelenlétük a talajban meghatározza annak termékenységét. Ezen felül fontos szerepet töltenek be a talaj szerkezetének kialakításában és stabilizálásában, a vízháztartás optimalizálásában. Ez a sok milliárd élőlény a szőlőtermesztő legfontosabb munkatársa, hiszen ingyen dolgoznak neki a nap 24 órájában, az év 365 napján! Egy dolgot azonban ők sem nélkülözhetnek: a táplálékot. Ezért a talajt folyamatosan szerves anyaggal kell ellátni nemcsak a szőlő, hanem a velünk együtt dolgozó talajélővilág érdekében.

1. ábra. Az élő talaj összetétele (Dr. Uwe Hofmann nyomán)

24


TÁPANYAGOK A TALAJBAN A hagyományos vegyszeres növénytermesztés a növény tápanyagigényét „egyszerű” módon elégíti ki: műtrágyázással. E módszerrel a növény számára (többnyire) közvetlenül felvehető kémiai vegyületek jutnak a talajba. Ez a talaj élővilágát elpusztítja, a talajszerkezetet tönkreteszi, miközben a növényt infúziószerűen táplálja. Ez az ökológiai gazdálkodásban megengedhetetlen, hiszen hosszú távon fenntarthatatlan! Az ökológiai gazdálkodásban a talaj tápanyagellátása szerves anyagok segítségével történik. Ez többnyire szerves trágyázást vagy komposzt kijuttatást jelent. Létezik azonban egy további módja is a talaj szervesanyag tartalmának folyamatos biztosítására: ez a megfelelően kialakított, pillangósokat is tartalmazó sorköztakaró növényzet alkalmazása.

A TALAJ VÉDELME ÉS A BIODIVERZITÁS NÖVELÉSE SORKÖZTAKARÓ NÖVÉNYZETTEL Ha van egy élő, optimális szerkezetű talajunk (2. ábra), akkor azt fontos hosszú távon megőrizni. Erre a legalkalmasabb a sorközök takarása megfelelően összeválogatott növényzettel. Fontos, hogy a sorköztakarás ne csak az erózió elleni védelemre koncentráljon, hanem feleljen meg további feladatoknak is, mint:    

a talajt különböző mélységekben átszövő gyökérzet (szerves anyagot biztosít a talajélővilágnak, stabilizálja a talajszerkezetet) a levegő nitrogénjét kösse meg (pillangós fajok alkalmasak erre a gyökereiken élő Rhizobium baktériumok segítségével) fajgazdagságával növelje a biodiverzitást (a biológiai sokféleség mindig stabilabb élő rendszert eredményez, amely ellenállóbb a stresszhatásokra) tartalmazzon virágzó növényeket is (a virágpor és a nektár rengeteg hasznos élő szervezetet vonz és segíti fennmaradását az ültetvényben, elősegítve a károsítók elleni védelmet)

Ezen elvárásoknak a „füvesítés” nem felel meg, viszont komoly vízkonkurenciát okoz a szőlőnek. A megfelelő sorköztakarás csak tudatosan összeválogatott növényfajok vetésével alakítható ki, a természetes gyomfajok meghagyása a sorközben általában nem éri el a kellő talajjavító hatást és komoly víz- és tápanyag konkurenciát okoz a szőlőnek. Jóllehet a természetes gyomvegetáció alkalmazása a talaj védelmére még mindig egy fokkal jobb megoldás, mint a talaj folyamatos mechanikai művelése (feketén tartása).

2. ábra. Gyökerekkel gazdagon átszőtt, kiváló minőségű élő talaj ásópróbás képe (fotó: Dr Uwe Hofmann)

3. ábra. Fajgazdag sorköztakaró növényzet (Ecowin keverék) 2. évi képe (fotó: László Gyula)

25


A GYOMOK VISSZASZORÍTÁSA MECHANIKAI MÓDSZEREKKEL VAGY TALAJTAKARÁSSAL A megfelelően összeállított és kialakított sorköznövényzetnek jelentős gyomelnyomó hatása van, tehát a sorközökben gyorsan megszűnik a gyomprobléma (3. ábra). A soralj azonban egy nehezebb kérdés. Itt leggyakrabban mechanikai módszerekkel (kapálás, soraljművelő gépek alkalmazása, ld. 4. ábra) történik a gyommentesítés. Van egy további lehetőség is a soralj gyommentesen tartására, mégpedig olyan növények célzottan a soraljra vetésével, amelyek nem gyökereznek mélyen és nem nőnek magasra. Ilyen növények lehetnek a soralj keverékben pl. a komlós lucerna, a fehér here, de egyéb alkalmas növények is szóba jöhetnek. További jó megoldást jelent a soralj takarása szalmával.

NÖVÉNYVÉDELEM Az ökológiai szőlőtermesztésben is kiemelkedő szerep jut a növényvédelemnek. Azonban itt 4. ábra. Soraljművelő gép (fotó: Dr Uwe Hofmann) mindenképpen a prevencióra kell alapozni a védelmet, sőt, még fontosabb a szőlő ellenálló képességének fokozása, a védekező (immun) rendszerének aktiválása. Az ökológiai szőlőtermesztés növényvédelmében igen korlátozott számú növényvédő szer használható, tulajdonképpen két fő hatóanyag jöhet szóba: a réz és a kén. E természetes hatóanyagokat a szőlőtermesztők régóta alkalmazzák, ellenük rezisztencia a kórokozókban még nem jelentkezett (ellentétben a legtöbb kémiai gombaölő szerrel). Ugyanakkor túlzott alkalmazásuk nem kívánatos környezeti hatást okoz, a réz pl. felhalmozódik a talajban, a kén pedig sok hasznos élő szervezetre (pl. ragadozó atkák) káros. Ezért a korszerű ökológiai szőlőtermesztésben a réz és a kén túlzott alkalmazásának elkerülésére egyre inkább az ellenálló képesség fokozó növénykondicionálók felé mozdul el a növényvédelem. Az erre alkalmas készítményekkel a következő fejezetben foglalkozunk.

A TERMELŐ KOORDINÁLÓ FUNKCIÓJA A természetes ökoszisztémák folyamatos változásban, átalakulásban vannak, közép-európai viszonyok között a zárótársulás a lombhullató erdő, mely felé minden ökoszisztéma halad. Az agrár-ökoszisztéma szerepe az árutermelés és a profitábilis működés. Ezért az agrár-ökoszisztéma – így a szőlőültetvény is – a termelő folyamatos irányítását igényli. A fent vázolt alapelveket betartva a szőlész feladata a folyamatok irányítása, koordinálása. Ez a gyakorlatban a szükséges termesztéstechnológiai beavatkozások megfelelő időben és megfelelő minőségben történő elvégzését jelenti, ami különösen fontos az ökológiai termesztés viszonyai között.

26

MIÉRT ÉRDEMES ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSRE VÁLTANI?

MIÉRT ÉRDEMES ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSRE VÁLTANI? Az ökológiai szőlőtermesztés napjainkban már egy világszerte elfogadott termesztéstechnológiai módszer. Szemléletéből és előírásaiból adódóan minimalizálja a környezet vegyszerterhelését, garantálja a termés vegyszermentességét, nagyobb munkaerő igényével a vidéki munkahelymegőrzést is szolgálja. Az ökológiai szőlőtermesztés nem kizsákmányolja a természetet, hanem hosszútávon fenntartható módon együtt működik azzal. Teszi mindezt szigorúan ellenőrzött körülmények között, vállalva azt is, hogy sajnos időnként csalókat kell kizárni a rendszerből, mely mindig médianyilvánosságot kap. Az ökológiai gazdálkodás az egyetlen olyan termesztési rendszer, ahol az előírások betartását valóban szigorúan ellenőrzik. Az ökológiai szőlőtermesztés módszerei ma már olyan fejlettek, hogy alkalmazásuk biztosítja a vegyszeres gazdálkodással megegyező termésbiztonságot és a magas minőséget. A korai „bio úttörők” kezdeti problémái és az ebből adódó időnként vitatható minőség már a múlté: egy bioszőlő termesztő ma már minőségben ugyanazt képes produkálni, mint konvencionális társa, csak éppen vegyszermentesen, ami egyre inkább a prémium minőség alapja. A csúcsborászatok közül egyre többen jönnek rá erre és váltanak ökológiai gazdálkodásra. A következőkben felsorolunk néhány, véleményünk szerint meggyőző érvet, hogy miért érdemes az ökológiai szőlőtermesztésre átállni.

1. PIACI MEGFONTOLÁSOK Ma már egyértelmű elvárás az igényes piacokon a mezőgazdasági termékek vegyszermaradék mentessége. Különösen így van ez a borok esetében. A megállapított megengedett szermaradék értékek betartása alapvető elvárás minden mezőgazdasági termék értékesítésekor. De mi van akkor, ha egy termékben ötféle szermaradék van, igaz megengedett mennyiségben. Az így kialakuló ún. koktélhatásról semmit sem tudunk, az ez irányú kutatások csak mostanában kezdődtek el és lehet, hogy komoly veszélyforrást fognak találni a „vegyszer koktélokban”, amelyek a fogyasztók asztalára kerülő élelmiszerekben találhatók. A minőségi bor egy prémium élelmiszer, ami nem tartalmazhat ilyen rejtett veszélyforrást. Ezért a minőségi borok piacán alakult ki az elsők között az igény a szermaradék mentességre, amit legegyszerűbben és garantált módon az ökológiai gazdálkodással lehet biztosítani. Ennek köszönhetően az igényes külföldi piacokon mára a borok eladhatóságát a magas minőségen kívül azok vegyszermentessége is nagyban befolyásolja. Lefordítva: a bioborok sokkal keresettebbek és egyszerűbben értékesíthetők, mint a konvencionálisak. Természetesen csak akkor, ha minőségben kifogástalanok. Ezért aki ma magyar termelőként egy igényes külpiacon akar megjelenni minőségi borával, a legegyszerűbben bio minősítésű borral tud sikereket elérni. Az ökológiai gazdálkodás során számos olyan tapasztalatot is szerezhet a termelő, ami a bormarketingben is kihasználható: pl. miért ne lehetne azzal segíteni a bor értékesítését, hogy elmondjuk milyen sokféle lepke 1. ábra. Ritka csücskös boglárkalepke bioszőlő vagy madár él abban a szőlőben, ahol ez a bor termett (1. ábra). Vagy sorközében (fotó: László Gyula) informáljuk a vevőt arról, hogy milyen, a környezetet nem károsító módszerekkel állították elő az adott bort. Ezek a háttér-információk megjelenhetnek akár a címkén, akár reklámanyagokban biztos, hogy a vásárlókat pozitívan befolyásolják a vásárlási döntésükben.

2. MINŐSÉGI MEGFONTOLÁSOK A vegyszerekre alapozott szőlőtermesztésben alkalmazott technológiák többnyire „egyenborokat” eredményeznek. A vegyszeres gyomirtás negatívan hat a szőlő kondíciójára, sok később jelentkező betegséget generál. Sok növényvédő 27

MIÉRT ÉRDEMES ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSRE VÁLTANI? szer befolyásolja a szőlő természetes érését és a fermentációt, a felszívódó szerek időnként kikóstolhatók a borból. Mindezek minőségi problémákat okoznak a borkészítés folyamán és a kész borban is. A természetes módszerekkel kezelt szőlő ellenállóbb, több immunanyagot tartalmaz és a termőhelyi adottságokat jobban tudja érvényesíteni a borban. A terroár jellegek a biogazdálkodás során sokkal hangsúlyozottabban tudnak megjelenni a borban, mint vegyszeres gazdálkodásban. A biogazdálkodással egyedi, szerethető borokat lehet készíteni.

3. KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS MUNKAEGÉSZSÉGÜGYI MEGFONTOLÁSOK Az iparszerű, környezetpusztító mezőgazdaság évtizedei után minden józan és felelős gondolkodású ember rájött arra, hogy az az út nem járható tovább. A környezet vegyszerekkel történő szennyezése hamar visszaüt, pl. a talaj terméketlenné válik, a rétegvizek elszennyeződnek, az emberek kénytelenek palackozott, vagy zacskós vizet inni, mert a csapból ihatatlan vegyszeroldat folyik. Szerencsére egyre több gazdálkodó ismeri fel azt, hogy – még ha közvetlen haszna nem is származik belőle – abba kell hagyni a környezet egyoldalú kizsákmányolását, szennyezését. Fontos az is, hogy az ültetvényben dolgozók se folyamatos vegyszerterhelés alatt tegyék dolgukat, hanem egy egészséges, vegyszermentes munkakörnyezetben. A permetezést végző munkatársakat érő kockázat az ismeretlen kémiai anyagok kijuttatása során óriási, az anyagok hatása alattomos, és persze bizonyíthatatlan, hogy a szegény traktoros vagy növényvédős kolléga miért halt meg rákban! Az ökológiai gazdálkodás során alkalmazott anyagok ilyen fajta kockázatokat nem hordoznak, a biogazdálkodás egy egészségesebb mezőgazdasági munkahelyet biztosít.

4. ÉRZELMI MEGFONTOLÁSOK A szőlőtermesztésben – szintén az iparszerű gazdálkodáshoz köthetően – sokáig uralkodott az a szemlélet, hogy az ültetvényben katonás rendnek és halálos csendnek kell lennie! A steril, halott, sivatag-szerű ültetvény lehet, hogy mutatja a szőlész rendmániáját, de sajnos ez tökéletes tévút: a természetben nincs semmi elvágólag. Aki kipróbálja az ökológiai szőlőtermesztést és betelepíti a sorköztakaró növényzetet, az hamar rájön arra, hogy az élő, picit természetközelibb (nem a gyomos, elhanyagolt szőlőről beszélünk, az más, az valóban nem kívánatos) szőlő sokkal szebb és kellemesebb, mint egy növénysor az élettelen sivatagban (2. ábra). A bioszőlőbe bármikor be lehet menni, egy kicsit a természet részeként tekinthetünk rá. Nézhetjük benne a szép lepkéket, hallgathatjuk a rovarok zsongását a virágzó sorközökben, megcsodálhatjuk a benne röpködő szép madarakat. A gyerekekkel is könnyebb megszerettetni az élő szőlőültetvény szépségeit. Ha a szőlészetet vendéglátással is összekapcsoljuk, vendégeinket 2. ábra. Élettel teli bioszőlő ültetvény is el tudjuk bűvölni az élő és mégis csodálatos borokat termő (fotó: László Gyula) szőlővel. Tulajdonképpen a biodiverzitás helyreállítása a szőlőben élhetőbb környezetet teremt nem csak a szőlész számára, hanem mindazok számára is akik ilyen szőlők környezetében élnek.

5. TÁMOGATÁS A biogazda felvállal egy szigorú feltételrendszert a környezet védelme és az egészséges élelmiszer előállítás érdekében, ami magasabb költséget, több kézimunkaerő igényt és sok esetben alacsonyabb termést (ez a szőlészetre nem áll, hiszen úgyis terméskorlátozás van) eredményez. Ezt az áldozatos munkát a társadalom kompenzálja azzal, hogy az adófizetők pénzéből külön támogatásban részesíti az ökológiai gazdálkodást. Ez a támogatás a jövőben is bizonyosan fennmarad és a legnagyobb mértékű agrártámogatást jelenti. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy csak a támogatásért senki ne kezdjen meggyőződés és elkötelezettség nélküli biogazdálkodásba!

28

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK FITOFÁG ATKÁK ELLEN ALKALMAZHATÓ MÓDSZEREK

Biológiai növényvédelem A szőlő atkakártevői elleni védekezés jelentősége az utóbbi évtizedekben előtérbe került. Napjainkban az intenzív szőlőtermesztés elterjedésével a fokozott kemizálás eredményeként komoly probléma az atkakártétel. Például egy 1968-ban „modernnek” tartott morvaországi szőlő növényvédelmi technológiában egy szezonban 71,2 kg rézkészítményt (Kuprikolt) és 16,8 kg Dykol-t (DDT készítmény) juttattak ki egyetlen hektárra! A DDT betiltása utáni idők sem a környezetkímélő készítményekről szóltak. A széles hatásspektrumú piretroidok, klórozott szénhidrogének, foszforsavészterek nagymennyiségű, rutinszerű alkalmazásával kipusztultak a kártevőket alacsony szinten tartó hasznos ragadozó ízeltlábúak, mint például a Typhlodromus pyri ragadozó atka. A ragadozó atkák vegyszeres kiirtása után nem maradt egyetlen természetes ellenségük sem a fitofág kártevő atkáknak. Ráadásul a soknemzedékes és óriási egyedszámú levélatkák és takácsatkák igen gyorsan kialakították rezisztens populációikat a gyakran alkalmazott atkaölő szerekkel szemben. Így az atkák elleni védekezések – jelentősen megnövelve a növényvédelem költségeit – nem is hoznak tartós eredményt, a kártevő fitofág atkák mindig újra felszaporodnak. Nem környezetkímélő készítmény alkalmazása esetén a termelő komoly problémával szembesülhet. A kialakult rezisztenciának eredményeként az atkaölő hatás is elmaradhat, illetve hirtelen felszaporodhat olyan kártevő is, amely korábban természetes ellenségek által kontrolálva volt (pl. szőlőtripsz). Az atkák elleni optimális védelmi rendszer kialakítása egyszerű. Nyugat-Európában már a 90-es évek elejétől elkezdték a ragadozóatkáktól „megszabadított” vagy új telepítésű ültetvényekbe mesterségesen betelepíteni a Typhlodromus pyri ragadozó atkát (1. ábra). Sok ezer hektáron található betelepített Typhlodromus pyri ragadozóatka Németországban, Svájcban, Franciaországban, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában. Magyarországon a 90-es években a Soproni-borvidéken történtek sikeres ragadozóatka betelepítések. A ragadozó atkákat vegyszerekkel kezelt, konvencionális ültetvényekből speciális, tömeggyűjtő módszerrel gyűjtik be. A természetben előforduló más ragadozó atkák gyorsan betelepülnek az ültetvénybe, de legtöbb fajuk gyenge aktivitású, valamint az első növényvédelmi beavatkozás során elpusztul. Tehát a fitofág atkák elleni védekezésben hatékonyságuk jelentéktelen. Ezzel szemben a Typhlodromus pyri egy rendkívül agresszív és gyors ragadozó, ráadásul ellenáll a legtöbb gombaölő szernek, sőt bizonyos atkaölő szereknek és néhány foszforsavészter típusú rovarölő szernek is. A Typhlodromus pyri ragadozó atka általában jelen van azokban az ültetvényekben, ahol évek óta integrált-, vagy ökológiai gazdálkodást folytatnak. Mesterséges betelepítésére olyan ültetvényekben lehet szükség, ahol évek óta sikertelenül küzdenek a fitofág atkákkal vagy fiatal ültetvényekben, ahol a betelepítés hatására gyorsan kialakul a megfelelő stabilitású Typhlodromus populáció. A betelepítés indokolt lehet olyan ültetvényekben is, ahol a ragadozó atkákat a nem megfelelő növényvédelem gyakorlatilag kiirtotta. A Typhlodromus pyri ragadozó atka egyszeri betelepítésével az ültetvény teljes élettartamára megoldható az atkák elleni védelem. A Typhlodromus felszaporodása intenzív, a kártevő atkák fogyasztása során az ökológiai egyensúly eléréséig, azt követően a populáció gyarapodása megáll. Alternatív táplálkozásra áttérve, gombamicéliumokon illetve pollenen képes fennmaradni. Több hónapos éhezés sem jelent problémát a számára. A fitofág atka ismételt felszaporodása esetén, a zoofág ragadozó követi azt, két hét alatt megduplázva egyedszámát. A kártevő atkákat a Typhlodromus pyri folyamatosan kártételi küszöbszint alatt tartja. A Typhlodromus pyri a téli időszakban telepíthető a legnagyobb sikerrel. Erre a posztócsíkokba „csapdázott” telelőre vonuló megtermékenyített, nőstény ragadozó atkák nyújtanak lehetőséget (2. ábra). Egy ilyen posztócsíkban 20-50 nyugvó állapotú Typhlodromus nőstény található. E posztócsíkokat kell a téli időszakban a szőlőtőkére vagy karra rögzíteni iratkapcsoló, vagy spárga segítségével. Elegendő minden harmadik tőkére egy posztócsíkot kihelyezni, mivel 29

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK a vegetáció során összeérő hajtásokon a ragadozó atkák át fognak menni a szomszédos tőkékre is. A nyugvó ragadozó atkák tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével, kb. 10 C° felett aktiválódnak, kimásznak a posztócsíkból és szétterjednek a szőlőtőkén. A betelepítéstől számítva kb. 2 év szükséges ahhoz, hogy a ragadozóatka kolonizálja az egész ültetvényt és populációja stabilizálódjon. Az első két évben tehát szükség lehet a kártevő atkák elleni kiegészítő védelemre, olyan akaricidekkel, amelyek a ragadozó atkákat kímélik. Ez ökológiai szőlőtermesztésben a kén készítmények visszafogott alkalmazásával és a K-vízüveg kipermetezésével oldható meg.

2. ábra. Typhlodromus pyri ragadozó atka kihelyezése posztócsíkban

1.ábra. Typhlodromus pyri ragadozó atka elektronmikroszkópos képe

Ökológiai szőlőtermesztésben engedélyezett kémiai anyagok a fitofág atkák ellen A szőlő kártevő atkái közül a szőlő levélatka (Calepitrimerus vitis) a legveszélyesebb. Korai károsítása akkor jelentkezik, ha sok van belőle az ültetvényben és a hideg tavaszi időjárás miatt lassú a szőlő fejlődése. Ekkor a levélatkák a fiatal hajtásokat súlyosan károsítják, amely komoly mennyiségi és minőségi termésveszteséget okozhat. Ennek kivédésére a bioszőlő termesztésben a tél végi lemosó kezelésnek nagy jelentősége van. A legjobb hatékonyság elérése érdekében kéntartalmú paraffin olaj használható rügyfakadáskor 1,5-2% koncentrációban, nagy lémennyiséggel. Egy másik hatékony módszer a kén és K-vízüveg kombinációja, szintén rügyfakadáskor kijuttatva. Ez esetben 4-5 kg kén és 4-5 l K-vízüveg juttatandó ki hektáronként 200-300 liter vízzel. Hatékony a szőlő levélatkák ellen a nagy dózisú kén is (10-15 kg/ha) ez azonban már komolyan pusztítja a ragadozó atkákat is, így e módszer az ökológiai gazdálkodásban kerülendő.

A SZŐLŐMOLYOK ELLENI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSBEN Biotechnikai védekezés feromon légtértelítéssel Rendkívül hatékony, vegyszermentes védelmet kínál a szőlőmolyok ellen a feromon-légtértelítés, más néven konfúziós technika. A módszer a szőlőmolyok szexferomonjának nagy mennyiségű mesterséges kibocsátásán alapszik, megzavarva a károsító párosodását. A technológia alkalmazása során a szőlőültetvényben egyenletes elosztásban feromon párologtató eszközöket, úgynevezett diszpenzereket helyeznek ki a molykártevők rajzását megelőzően. Hektáronként 500 diszpenzer a javasolt dózis. A fajspecifikus diszpenzerek szabályozottan bocsátják ki a szexferomont, a háromnemzedékes szőlőmoly teljes rajzási időszaka alatt. A jelenleg gyártott feromon légtértelítési termékek között a japán Shin-Etsu cég gyártja a legmegbízhatóbb és legjobb hatékonyságú eszközöket. Az Isonet L plus névre hallgató termék a teljes vegetációs időszakban (160-180 napon át) egyenletesen magas feromon koncentrációt biztosít az ültetvény légterében (3. ábra). A rajzó hím szőlőmolyok minden irányból óriási 3. ábra. Isonet L plus készítmény feromon légtértelítésre töménységben érzik a saját fajukhoz tartozó nőstény illatát és nem

30

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK képesek a valódi nőstényre rátalálni. A csápjukon található feromon-érzékelő receptorok (sensillák) a megszokottnál több tízezerszeres mennyiségben kapják az információt, amit nem tudnak feldolgozni és ez egyfajta idegi gátláshoz vezet, ami abnormális, bénult viselkedésben nyilvánul meg. Ilyen körülmények között a párosodás többnyire elmarad vagy jelentősen késik, ami a nőstények megtermékenyülésének elmaradását idézi elő. Tehát nincs termékenyülés, nincs peterakás és nincs lárvakártétel. Feromon légtértelítés kihelyezése A technológia – köszönhetően a közel 20 éves fejlesztésnek – szinte bármilyen ültetvényben sikerrel adaptálható. Az egyetlen alapfeltétel, aminek teljesülni kell, az a megfelelő területméret: a feromon légtértelítés ugyanis csak nagy (legalább 3 ha méretű), összefüggő ültetvényekben alkalmazható megbízható hatékonysággal. Az ültetvény nagyságával arányosan növekszik a technológia hatékonysága. Erősen molyfertőzött ültetvényekben előfordulhat, hogy a légtértelítés rovarölő szeres kiegészítésre szorul. Erre akkor van szükség, ha az első molynemzedék kártétele a virágzatban meghaladja az 5%-ot. Ekkor a gyakorlatban a második molynemzedék ellen egy Bacillus thuringiensis kurstaki hatóanyagú permetezést végeznek (Dipel). Nagy lejtésű ültetvényekben a diszpenzereket a lejtésviszonyokat figyelembe véve kell kihelyezni. Ez azt jelent, hogy a lejtős terület tetején meg kell növelni a diszpenzerek számát, míg a terület alsó részén ugyanannyival kevesebb diszpenzer elegendő. Erre azért van szükség, mert a szexferomon nehezebb a levegőnél, ezért lefelé áramlik, ezért a magasabban fekvő ültetvényrészben a magasabb dózissal kell kompenzálni a folyamatos leáramlást. A szél is befolyásolja a feromonfelhő stabilitását. Minél nagyobb a légtértelített terület, annál kisebb a szél zavaró hatása. A probléma legtöbbször csak látszólagos: a nappali erős szél a legtöbbször estére, a szőlőmoly rajzásának idejére elül, ha pedig este is erős marad, akkor a szőlőmoly sem rajzik aktívan. Ha a szőlőültetvény egy rendszeresen szeles szélcsatornában van, akkor a szél feromonfelhő módosító hatásának kivédésére az uralkodó szél felőli oldalon meg kell növelni a diszpenzerek számát, a széliránnyal ellentétes oldalon pedig ugyanannyival lecsökkenthető a kihelyezett párologtatók száma. A diszpenzerek egyenletes és megfelelő kihelyezése is szükséges a hatékony működéshez. A diszpenzerek szétosztását a sor és tőtáv határozza meg, a pontos kiosztás a forgalmazónál elérhető számítógépes program segítségével gyorsan kiszámolható. A drót (spagetti) alakú diszpenzereket a tőketörzsre vagy karra egyszeri, laza csavarással kell felrögzíteni, a túlzott rátekerés megsérti a diszpenzer párologtató felületét és felgyorsíthatja a feromon kipárolgását, rövidítve ezzel a diszpenzer működési élettartamát. A légtértelítés úgy működik tökéletes hatékonysággal, ha már az első nemzedék ellen alkalmazásra kerül, hiszen a kiinduló nemzedék szaporodásának gátlásával a további nemzedékek egyedszámát is le tudjuk redukálni. Ezért a diszpenzerek kihelyezése a rajzáskezdet előtt esedékes általában április első hetében. Feromon légtértelítés további előnyei A feromon légtértelítésnek – a molyok elleni kiemelkedő hatékonyságán túl – van néhány más, a vegyszerfelhasználást csökkentő közvetett előnye. Megkönnyíti például a gombaölő szerek kijuttatásának precíz időzítését, mivel szükségtelen a molyok elleni rovarölő szer-gombaölő szer kombinációkon gondolkodni, vagy lombtrágyához való keverésével és a megfelelő időzítéssel foglakozni: teljes figyelem fordítható a fungicidek optimális időzítésére. A molykártevők elleni eredményes védekezéssel biztosítható szinte 100%-ban a károsítás-mentesség, ami a botritisz megtelepedésének esélyeit is jelentősen lecsökkenti (4. és 5. ábra).

4. ábra. Szőlőmoly első nemzedékének kártétele

5. ábra. Szőlőmoly második nemzedékének kártétele után várható a minőségrontó Botrytis megjelenése

31

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK A feromon légtértelítéses védelemnek a nagy hatékonyságon és a növényvédelem megkönnyítésén túl nagy természetvédelmi jelentősége is van. A technológiában alkalmazott feromonok ugyanis kizárólag a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) szaporodását gátolják, más lepkefajokra semmilyen hatással nincsenek. Így a nem cél szervezetek nem károsodnak és lehetőség nyílik a szőlőültetvényben arra, hogy közömbös, vagy akár védett lepke (és más rovar) fajok megtelepedjenek, növelve az ültetvény biodiverzitását és stabilitását. E közömbös rovarok kárt nem okoznak, viszont gazdaszervezetei a hasznos parazita és predátor szervezeteknek, melyek a kártevők elleni védekezést is segítik. A rovarölő szerekkel nem gyérített lepkefauna pedig dísze lehet az ültetvénynek, melyet a szőlészet akár marketingjében is felhasználhat.

A szőlőmolyok elleni mikrobiológiai növényvédelem A Bacillus thuringiensis kurstaki (BTK) egy olyan baktériumtörzs, amely lepkelárvákra toxikus anyagot termel (6. ábra). E toxinok kristály formában stabilak, hosszan eltartható rovarölő szer készítésére adnak lehetőséget. A BTK hatóanyagú készítmény (Dipel, Dipel ES) kijuttatása után e toxinkristályok egyenletesen szétterülnek a leveleken és bogyókon. Ezek elfogyasztása után a lepkehernyók előbelének lúgos kémhatása következtében a toxinkristályok aktiválódnak és beépülnek a bélfal sejtjeibe. Az így károsodott bélfal sejtek elpusztulnak és kihullanak, aminek következtében a lepkehernyó bélfalán lyukak keletkeznek. E lyukakon át a bélcsatorna baktériumai szabadon átjutnak a hernyó testüregébe és mivel a rovaroknak nincs immunrendszerük, idővel bakteriális fertőzésben elpusztulnak. A BTK toxinjai csak lepkehernyók bélsejtjeihez tudnak kapcsolódni, tehát igen szelektívek, bár a lepkék lárváit általában pusztítják. A szőlőmolyok igen érzékenyek a BT toxinokra, így alacsony dózis mellett is hatékonyan alkalmazhatók ezek a mikrobiológiai rovarölő szerek. Hatásmechanizmusuk következtében csak a lepkekártevő L 1L2 fiatal lárvái ellen igazán hatékonyak, viszont a hasznos élő szervezetekre, méhekre és a felhasználóra veszélytelenek. Alkalmazásuk mellett nincs szermaradvány, és az élelmezésegészségügyi várakozási idejük is csupán egy nap. Kényes pontjuk a kezelés ideje, annak megállapítása rajzásfigyelő feromoncsapdával történik. Az első jelentősebb lepkefogás után 4-5 nappal kell 6. ábra. A Bacillus thuringiensis kurstaki spórái védekezni. Javasolt dózis 1-1,5 l/ha. A BTK szerek tehát szelektívek a legtöbb rovarcsoportra, de a lepkehernyók között nem válogatnak. Ezért a szőlőültetvényen belül a lepkék fajgazdagságára negatívan hatnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a BTK hatóanyag perzisztenciája jóval rövidebb (hatástartam 6-7 nap), mint pl. a környezetkímélőnek kikiáltott kitinszintézis-gátlóké (hatástartam 10-14 nap, de akár 60 napig is toxikus lehet az érzékeny fajokra), így a BTK hatása a nem célszervezetekre jóval kisebb, mint bármelyik kémiai rovarölő szeré. Mindazonáltal alkalmazása inkább kisméretű ültetvényekben, illetve, ha szükséges a feromon légtértelítés kiegészítésére javasolt.

A FŐBB GOMBABETEGSÉGEK ELLENI VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSBEN A szőlőtermesztés legnehezebb feladata a főbb gombabetegségek a peronoszpóra (Plasmopara viticola), lisztharmat (Erysiphe necator) és szürkerothadás (Botrytis cinerea) elleni védekezés. Mivel az ökológiai gazdálkodásban a szintetikus gombaölő szerek felhasználása tiltott, ezért nagyon szűk a felhasználható gombaölő szerek köre. Az ökológiai szőlőtermesztésben gyakorlatilag a régóta bevált, évszázados módszer az elemi kén és a különböző rézvegyületek alkalmazása jöhet szóba. Erős fertőzési nyomás esetén e készítmények nem minden esetben elegendőek. A nyári nagy melegekben a kipermetezett kén gyorsan (2-3 nap alatt) elillan és a növény hamar védtelen lesz a lisztharmat fertőzésével szemben. Továbbá a túl gyakori réz használat semmivel sem egészségesebb a kémiai fungicidek alkalmazásánál. Ezért a bio szőlőtermesztésben jelentős korlátozás alá esik a réz mennyisége. Jelenleg hazánkban évente maximum 6 kg tiszta réz juttatható ki hektáronként, de egyes Ny-Európai országokban (pl. Németország) a rézlimit csupán 3 kg és ez a szabályozás előbb utóbb hazánkban is érvényes lesz. Egyes években a csak 32

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK rézre alapozott növényvédelem – a megengedett rézterhelés betartása mellett – nem lehet elég hatékony a peronoszpóra ellen. Ezért az ökológiai szőlőtermesztésben egy másik irányból kell megközelíteni a növényvédelmet, mégpedig a növény természetes védekezési mechanizmusait beindító, vagy a növény ellenálló képességét fokozó növénykondicionálók alkalmazásával. A növények a kórokozók támadására – hasonlóan az állatokhoz – válaszreakciókkal reagálnak, rezisztenciát alakítanak ki. A peronoszpóra és a lisztharmat fertőzésekor is beindul a szőlőben a védekezési mechanizmus, de a kórokozók felszaporodása gyorsabb a szőlő válaszreakcióinál és ezért kialakul a fertőzés. Azonban, ha sikerül a növényben indukált rezisztenciát még a kórokozók támadása előtt kialakítani, akkor a szőlő már egy felfokozott immunizált állapotban találkozik a betegséggel, aminek következtében az nem tud elhatalmasodni rajta. Az indukált rezisztenciát több, egymással többé-kevésbé párhuzamosan működő biokémiai folyamat alakítja ki. A kórokozó támadását a növényi sejtek észlelik és azonnal jelző anyagokat kezdenek termelni. Ezek a jelzőanyagok informálják a sejtet, hogy be kell indítania a védekezési mechanizmust. A védekezési reakció következő lépése különféle enzimek termelődésének beindulása. Ezek az enzimek (pl. PR (patogénhez kötött) fehérjék) többek között kitinbontást vagy hidrogén-peroxid termelést indukálnak, mely folyamatok a kórokozó gomba pusztulását eredményezik (7. ábra). Szintén nagyon fontos növényi immunanyagok a fitoalexinek (pl. resveratrol). A fitoalexinek képződését serkentő anyagokkal a növény szintén ellenállóvá tehető a kórokozókkal szemben.

7. ábra. A növényi indukált rezisztencia kialakulása

A peronoszpóra leküzdése az ökológiai szőlőtermesztésben A peronoszpóra elleni növényvédelem az ökológiai szőlőtermesztésben a különböző réztartalmú készítményeken alapszik. Ezek lehetnek rézszulfát, rézoxiklorid, rézoxid vagy rézhidroxid. Mivel e készítmények alkalmazását és technológiába illesztését minden gyakorló szőlész ismeri, részletezésükre most nem térünk ki. Annyit érdemes megemlíteni, hogy a legkisebb rézterhelés mellett a leghatékonyabbak és keverhetőség, valamint fitotoxicitás szempontjából is a legkedvezőbbek rézhidroxidok. Növénykondicionáló készítmények használata a peronoszpóra megelőzése érdekében A növénykondicionáló szerek ellentétben a növényvédő szerekkel nem közvetlenül pusztítják el a kórokozót – mint pl. a rézvegyületek teszik – hanem a kezelt növényben alakítanak ki indukált rezisztenciát, melynek segítségével a növény maga akadályozza meg a fertőzés kialakulását (8. ábra).

33

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK Nyugat-Európában 1989 óta kifejlesztett készítmények közül a Mycosin-Vin egy ilyen indukált rezisztenciát kialakító természetes növénykondicionáló. A készítmény alapja a kénsavas timföld, melynek szabad Al ionjai nagymértékben felelősek a növény rezisztenciájának kialakításáért, mindezt fokozandó, a termék különféle növényekből (pl. csalán, zsurló) készült kivonatot is tartalmaz. A Mycosin-Vin egy tipikus növénykondicionáló anyag, ami azt jelenti, hogy a betegségre semmilyen kuratív, növényvédelmi hatással nem rendelkezik. Ezt az adott időjárási és fertőzési körülmények között figyelembe kell venni. Önállóan egy gyenge-közepes peronoszpóra nyomás esetén állja meg a helyét, ekkor akár teljes mértékben elhagyható a réz a technológiából. Közepesnél erősebb peronoszpóra fertőzési nyomás alatt azonban a réz alkalmazása (váltogatva, soha sem tankkeverékben a Mycosin-Vinnel) továbbra is szükséges. A Mycosin-Vin alkalmazását már a korai fenológiai stádiumokban célszerű elkezdeni, annak érdekében, hogy a növényi indukált rezisztencia a virágzás – mint a peronoszpóra szempontjából a legérzékenyebb időszak – idejére maximálisan felépüljön. Az első kezelés a Mycosin-Vin-nel már 5 leveles állapotban időszerű, majd 30-40 cm-es 8. ábra. Levél és fürtperonoszpóra hajtáshossznál megismétlendő. A harmadik kezelést közvetlenül a virágzás előtti időszakra célszerű időzíteni. A szükséges dózis 2,5-3,5 kg/ha, a permetlé ne haladja meg a 0,5%-os koncentrációt. A Mycosin-Vin keverhetősége más anyagokkal meglehetősen korlátozott. Mivel a készítmény kémhatása savas (pH 4,5) a lúgos kémhatású anyagokkal (pl. Vitisan, K-vízüveg) nem keverhető. Rézzel is tilos keverni, mivel a réz savas közegben rendkívül fitotoxikussá válik. Egy új növénykondicionáló szer az ökológiai szőlőtermesztésben az Alginure, mely tengeri barnaalgák (Ascophyllum nodosum, Laminaria fajok) kivonatát, különféle növényi aminosavakat, poliszaharidokat és kálium-foszfonátot (K2HPO3) tartalmaz. A készítmény olyan összetételben tartalmazza a növényi rezisztenciát indukáló anyagokat, hogy megfelelő alkalmazása esetén még erős peronoszpóra fertőzési nyomás esetén is a növény meg tudja akadályozni a fertőzés kialakulását. Mivel a készítmény egyik hatásmechanizmusa a növényi sejtek hidrogén-peroxid (H2O2) képzésének indukálása, ezért az Alginure nagyobb dózisban rézzel kombinálva a kísérletekben még a korai stádiumú, de már kialakult peronoszpóra-fertőzést is jelentősen tudta mérsékelni mind virágzatban, mind levélen. Egyszerű hasonlattal az Alginure kezelés következtében a betegségre érzékeny szőlőfajtákban is olyan szintű H2O2 termelés aktiválódik, mint ami a rezisztens fajtákban figyelhető meg. A peronoszpóra levélfertőzés így a nagy kiterjedésű olajfoltok helyett csupán apró nekrotikus foltokban nyilvánul meg, amelyek a behatolt kórokozókkal együtt elpusztult növényi sejtek. Az Alginure-t a gyakorlatban a legérzékenyebb fenológiai stádiumban, a virágzás idején alkalmazzák. A technológia gyenge-közepes peronoszpóra veszély esetén 2 kezelést javasol a virágzást közvetlenül megelőzően és a virágzás közepén-végén. Erős peronoszpóra nyomás esetén 3 kezelés szükséges: az első a virágzást megelőzően, majd 7-10 nap múlva a virágzás alatt, majd 7-10 nap múlva a virágzás végén. Extrém erős nyomás esetén a kezelést korábban célszerű elvégezni, így 4-re növelve a kezelések számát. Ilyen esetben célszerű az Alginure mellett kis dózisú rézhidroxidot (pl. 300-500 g Kocide) tankkeverékben kijuttatni. A szükséges dózis 3,5-5 l/ha Alginure, a korábbi fenológiai stádiumokban a kisebb, a későbbiekben a nagyobb dózis alkalmazandó. Lisztharmat elleni védekezés lehetőségei az ökológiai szőlőtermesztésben A lisztharmat elleni növényvédelem alapja az ökológiai szőlőtermesztésben az elemi kén. E régóta használt készítmény alkalmazása a gyakorló szőlőtermesztők számára ismert, így most a növényvédelmi technológiát nem részletezzük. Fontos viszont megjegyezni, hogy az engedélyezett kén készítmények széles palettájából érdemes az optimális szemcseméretű terméket választani. A durva szemcséjű kén ugyanis nem kellő hatékonyságú, a túl apró szemcseméret (poros kén) pedig könnyen perzselést okozhat. Fontos még megjegyezni, hogy amennyiben a Mycosin-Vin alkalmazásra kerül a technológiában, vele nem minden hazai forgalomban lévő kén keverhető. Biztosan nem keverhető a Kumulus, biztosan keverhető a Thiovit Jet, a Sulikol, Kénkol és a Microthiol.

34

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK Míg a peronoszpóra – lévén belső élősködő – ellen a növénykondicionálás kizárólag az indukált rezisztencia kialakításával történik, addig a lisztharmatfertőzés (9. ábra) megelőzésére és leküzdésére több lehetőség is kínálkozik. Ez esetben is a leghatékonyabb megoldás a preventív immunerősítés. Ennek egyik lehetősége a különböző növényi kivonatok alkalmazása, melyek a növény ellenálló képességét fokozzák és a levél- és bogyófelszín körülményeit úgy változtatják meg, hogy a lisztharmat hifák ne tudjanak megkapaszkodni és kifejlődni. A legelterjedtebben alkalmazott ilyen készítmény az Oikomb, mely egy kétkomponensű növénykondicionáló. A készítmény B komponense HF Pilzvorsorge vagy HF Mycol néven ismert Ny-Európában. Ennek fő hatóanyaga az édeskömény magolaj, de szója lecitint, polyoxyethylen sorbitan zsírsavésztert 9. ábra. Súlyos lisztharmatfertőzés és kálium szappant is tartalmaz. Ezen anyagok kombinációja hatékony lisztharmat prevenciót tesz lehetővé, mivel a lecitinnel kevert növényi extraktumok a növényben a kórokozóval szemben rezisztenciát indukálnak. Az Oikomb másik komponense a K-vízüveg (kálium-szilikát). A szilícium-dioxid tartalmú anyag a levelek, bogyók epidermiszét megerősíti, mechanikai védelmet nyújtva ezzel a lisztharmat támadása ellen. További lehetőséget jelent jégverés utáni alkalmazása, amikor is a nyílt sebeket gyorsan bezárja, megakadályozva ezzel a kórokozók bejutását a növény szöveteibe. A K-vízüveg meghosszabbítja (2-3 nappal) a kén hatástartamát is meleg nyári időben, mivel lassítja annak szublimációját. Emellett kálium tartalmát a növény a levélen át tudja hasznosítani, ami szintén az ellenálló képességet és a stressztűrést fokozza. Az Oikomb alkalmazása elsősorban a virágzás utáni időszakban kerül előtérbe, amikor az erősödő lisztharmatnyomást a kén önmagában már egyre kisebb hatékonysággal tudja visszaszorítani. Ekkor az Oikomb-bal kiegészített csökkentett dózisú kénes kezelések biztosítják a lisztharmat fertőzés megelőzését. A gyakorlati alkalmazás legtöbbször hektáronként 2,5 l HF-Mycol + 2,5 l K-vízüveg tankkeverékével történik, erős lisztharmat fertőzéskor kiegészítve 2-4 kg kénnel. A lisztharmat elleni védekezés hatékonyságát nagyban javítja a bőséges víz alkalmazása: legalább 500 liter/ha lémennyiség javasolt. Külföldön alkalmazzák a HF-Mycol-t önállóan is, emelt dózisban (3-4 l/ha). További lehetőség a bikarbonátok alkalmazása, elsősorban a kálium-hidrogén-karbonát (KHCO3 – Vitisan). A lúgos kémhatású készítmény a levél- és bogyófelszínen a kórokozók megtelepedésére alkalmatlan körülményeket teremt, emellett káliumot is szolgáltat a növénynek. A Vitisan alkalmazása elsősorban a zsendülés időszakában kerül előtérbe, fürtzáródás előtt. E megoldással is a kén felhasználást lehet csökkenteni. A Vitisan dózisa 8-15 kg/ha, fertőzési nyomástól illetve K ellátottságtól függően. A legújabb vizsgálatok szerint hatékonyan előzhető meg a lisztharmat fertőzés a narancsolaj alkalmazásával is. A külföldi és hazai vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a technológiába illesztve a HF Mycol (Oikomb B) helyettesíthető narancsolajjal. Hazánkban a narancsolaj alapú Prev-B2 készítmény van forgalomban, mely egy bór lombtrágya, ezért alkalmazását a virágzás előtti időszakban már érdemes elkezdeni, mivel a termékenyülést a bór elősegíti. A narancsolaj, mint növényvédő szer hatóanyag jelenleg az EU-ban engedélyeztetés alatt áll, az Annex I-re kerülése után, mint új lisztharmat elleni növényvédő szer kerülhet alkalmazásra. A narancsolaj – mint növényi kivonat – az ökológiai gazdálkodásban felhasználható. A botritisz megelőzése ökológiai szőlőtermesztésben A botritisz fertőzést közvetetten csökkenti a szőlőmolyok ellen alkalmazott feromon légtértelítés (10. ábra). E módszernek köszönhetően a szőlőmolyok rágása nyomán kialakuló botritisz fertőzés megelőzhető. Azonban a botritisz más mechanikai sérülések nyomán vagy a tömött fürtű fajtákban az érés során összefeszülő bogyók megrepedésekor is fertőz. Ennek megelőzésére a legalkalmasabb módszer az Oikomb A (K-vízüveg) alkalmazása a fürtzónában (2,5-3 l/ha dózisban, 300 l vízzel). A Botrytis megelőzésére már a fürtzáródás előtt gondolni kell: az ekkor alkalmazott Oikomb bejut a bogyók kocsányaihoz és a vízüveg bevonat nem engedi a Botrytis-t behatolni. Az Oikomb kezelések ismétlésével a botritisz prevenció megvalósítható.

35

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK A kálium-hidrogén karbonát (Vitisan) is alkalmas a botritisz fertőzés kialakulásának megelőzésére is, közvetlenül fürtzáródás előtti, majd utáni alkalmazásával. Ezért is kap szerepet a Vitisan az érés előtti kezelésekben. Az ökológiai szőlőtermesztésben alkalmazott növénykondicionáló és növényvédő permetszerek bekeverésével kapcsolatos fontos információk A biotermesztésben is alkalmazható, fentebb részletezett készítmények természetes anyagokból készülnek, ezért néhány esetben a formulációjuk nem olyan tökéletes, mint a kémiai szereké. Ezért fontos, hogy komoly figyelmet fordítsunk a permetlé és a tankkeverékek elkészítésekor.

10. ábra. Botritisz fertőzés Chardonnay fajtában

Útmutató a permetlé és a tankkeverék elkészítéséhez: Töltsük föl a tartályt vízzel feléig-harmadáig. Oldjuk fel külön-külön a készítményeket 3-4-szeres mennyiségű vízben (törzsoldat). Keverés közben töltsük az elkészített törzsoldatot a permetezőtartályba. Folyamatos keverés közben egymás után töltsük be a további készítmények elkészített törzsoldatait is. Töltsük föl a tartályt vízzel. A keverés folytatódjon az ültetvénybe szállítás és a permetezés alatt is. A Vitisan permetlé elkészítése: A Vitisan viszonylag nehezebben oldódó bio készítmény. Kifejezetten javasolt, hogy 3-4-szeres vízben hagyjuk állni, közben többször alaposan felkeverve (pl. fúrógép keverőszállal) 1-2 órán át a permetezés előtt. A legjobb, ha a permetezőtartályba szűrön keresztül töltjük a Vitisan törzsoldatot. A K-Vízüveg (Oikomb A) permetlé elkészítése: A K-Vízüveg egy korrodáló hatású anyag és a fém-és üvegalkatrészeket beszürkítheti. Javasolt, hogy konzerváljuk ezeket az alkatrészeket autópolírozó viasszal vagy olajjal a permetezési szezon előtt. A K-Vízüveg alkalmazása során fokozottan ügyeljünk a biztonságra és használjunk megfelelő védőruhát, védőszemüveget és kesztyűt, a bőrrel való érintkezés és a szembe fröccsenés megakadályozása végett. A HF-Mycol (Oikomb B) permetlé elkészítése: A HF-Mycol különböző növényi kivonatokat tartalmaz édeskömény olajban. Feloldhatatlan üledék jelenhet meg a kanna alján, azonban ez nem befolyásolja a HF Mycol hatékonyságát. Ne töltsük ezt az üledéket a permetező tartályba, nehogy eltömítse a fúvókákat. A betöltésnél használjunk finom szűrőt.

36

A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, GOMBABETEGSÉGEI ELLEN ALKALMAZHATÓ TECHNOLÓGIÁK A növénykondicionálók és növényvédő szerek helyes keverési sorrendje (1. táblázat) K-Vízüveg HF-Mycol egyéb készítmények bármilyen sorrendben

Typhlodr. pyri

Isonet L plus

Dipel

Prev B2

Hungavit A

Másik réz

Réz-hidroxid

Másik kén

Thiovit Jet

Vitisan

K-Vízüveg

HF Mycol

Alginure

Mycosin Vin

1. táblázat Az ökológiai szőlőtermesztésben alkalmazott növénykondicionálók és növényvédő szerek keverhetősége

Mycosin Vin Alginure HF Mycol

4 l/ha felett

K-Vízüveg Vitisan Thiovit Jet

6 kg/ha felett

Másik kén

Magas koncentrációban

Rézhidroxid Másik réz Hungavit A Prev B2 Dipel Isonet L plus Typhlodr. pyri

4 l/ha felett

6 kg/ha felett

Magas koncentrációban

A készítmények keverhetők egymással (a javaslat szerinti tankkeverék elkészítés esetén) A készítmények technikailag nem keverhetők, esetleg keverékük fitotoxikus A készítmények keverésének nincs értelme Toxikus a Typhlodromus pyri-re a megadott dózis felett Keverésük nincs tesztelve

37

38

A PROJEKT SZAKTERÜLETEINEK BEMUTATÁSA, EREDMÉNYEK ÉRTEKELÉSE

39

AGROMETEOROLÓGIAI MÉRÉSEK MÓDSZERTANA ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A NÖVÉNYVÉDELEMBEN

AGROMETEOROLÓGIAI MÉRÉSEK MÓDSZERTANA ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A NÖVÉNYVÉDELEMBEN A mezőgazdasági termelés egyik döntő tényezője az időjárás, amely a termelési folyamatokat alapvetően befolyásolja. Az Agrár-környezetvédelmi programok esetén a rendelet kötelezően előírja a helyi meteorológiai mérésekre alapozott növényvédelmi előrejelző programok használatát. Magyarországon – elsősorban a szőlőterületeken – az utóbbi 15 – 20 évben több mint 350 db automata meteorológiai állomást telepítettünk, különböző pályázati támogatással. Ezek eredményeit már sokan igénybe veszik, de a szolgáltatás bővíthető. A mezőgazdasági termelés eredményét – több más tényező mellett – a gazdálkodási év időjárási körülményei határozzák meg. Az időjárási tényezők hatásának összességét „évjárathatásnak” nevezzük. Az időjárás alapvetően meghatározza a termesztéstechnológiai folyamatok kezdetét, az elvégzendő munkák időpontját. Így pl. a különböző hőigényű növények vetési időpontja függ a talaj hőmérsékletétől, az adott évben jellemző hőösszegtől. Az egyes munkafolyamatok elvégezhetősége is függ az időjárási jellemzőktől. A permetezés erős szél esetén nem végezhető, az elsodródás környezeti veszélyt is jelent. A szálas takarmányok betakarítása /kaszálás/ akkor végezhető, ha pár napig nem várható eső, mert a levágott széna, ha megázik, értékét elveszíti. A talajmunkák jó minőségű elvégzése csak kedvező talajnedvesség viszonyok között lehetséges. Az agrometeorológiai előrejelzés a napi munkaszervezésben ad hasznos információkat, de segíti a gazdát a növényvédelemben szükséges védekezések meghatározásában is. Az időjárási tényezők közül a mezőgazdasági gyakorlatban szükséges információk: a hőmérsékleti értékek közül a napi minimum, maximum és középhőmérséklet, a radiációs minimum értéke, a csapadék mennyisége és eloszlása, a csapadék intenzitása, a napsütéses órák száma, a levegő páratartalma, a szél iránya és erőssége, a talaj hőmérséklete, a levélnedvesség értéke. Ezeket a jellemző értékeket ma már automata meteorológiai műszerekkel mérik, melyeket az adott növénykultúra közelében helyeznek el. Vannak olyan időjárási elemek – pl. a csapadék a nyári időszakban – amelyek értéke kis távolságon belül is jelentős eltérést mutathat, ezért indokolt a méréseket a növény állomány közelében végezni. Az automata meteorológiai műszerek több típusa ismert (1-5 ábra), ezek közül Magyarországon a LUFT-D, AGROEXPERT-A, METOS-A, BOREAS-H, terjedt el, melyek érzékelői közel azonos jellemzőkkel rendelkeznek (2-3 ábra). Az eltérés közöttük az adatgyűjtés és továbbítás, az értékelés, valamint a szerviz szolgáltatás tekintetében jelentkezik.

2. ábra Pico-Met készülék Boreas Kft (H)

1. ábra Milli-Met készülék Boreas Kft (H)

40


3. ábra Agroexpert készülékműködési elve

4. ábra Metos termékcsalád (Standard, Compact)

5. ábra. Luft HP-100, Opus típusok

Az elmúlt évek pályázati lehetőségei alapján a szőlőültetvények környezetében mintegy 350 db automata meteorológiai állomás működik. A meteorológiai információk felhasználásával növénykultúránként külön – külön speciális növényvédelmi előrejelző programok működtethetők, melyek a kártevők és kórokozók elleni hatékony, de környezetkímélő és költségtakarékos védekezést teszik lehetővé. Ennek az az alapja, hogy minden kártevő és kórokozó megjelenésének és a fertőzés erősségének időjárási feltételei vannak. Ha ismerjük az adott károsító szervezet biológiai sajátosságait, érzékenységét az időjárás egyes elemeivel kapcsolatban, akkor a helyben mért időjárási jellemzők alapján előre jelezni lehet, hogy az adott károsító megjelenik-e, ha igen – mikor és milyen erős fertőzés várható. Az előrejelző programok egy része konkrét tanácsot is ad a védekezésre és a javasolt növényvédő szert (hatóanyagot) illetően. Ilyen előrejelző program pl. a GALATI-VITIS, amely a szőlő peronoszpóra, lisztharmat és Botrytis elleni védelmet szolgálja vagy a GALATI PHYTOPHTORA, amely a burgonyavész elleni védelmet segíti. A Kecskeméten mért közel 100 éves mérési adatsorok lehetővé teszik az agrometeorológiai előrejelzés, időjárási modellezés elvégzését. Az ilyen jellegű feldolgozások segítik pl. az időjárás változás körülményeinek bemutatását, az aszályhajlam kialakulásának jellegzetességeit. Adatokat szolgálhatnak az alternatív gazdálkodási formák –pl. szárazságtűrő növényfajok és fajták termesztése – meghatározásához és értékeléséhez. Az EU csatlakozás után átalakuló agrártámogatási rendszer kiemelt jelentőségű eleme az Agrár Környezetvédelmi Programok megvalósítása. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon belül önálló támogatási forma az AKP (Agrár Környezetvédelmi Program) pályázati lehetősége. A környezetvédelmi programok mindegyikében szerepel,

41

AGROMETEOROLÓGIAI MÉRÉSEK MÓDSZERTANA ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A NÖVÉNYVÉDELEMBEN mint alap követelmény a helyi meteorológiai mérésekre és megfigyelésekre alapozott „integrált növényvédelem” megvalósítása. A GALATI VITIS program nemzetközi kutatócsoport együttműködésével 1986 óta működik Magyarországon is. A kezdetektől partnerként dolgozó Soltvadkerti Szakszövetkezet és Hegyközség tapasztalatait mutatjuk be a következőkben. A Soltvadkerten működő előrejelző program eredményei a peronoszpóra és a lisztharmatfertőzés erősségére az évjáratok szerint (6-7. ábra).

16 17 18 18 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35

6. ábra Peronoszpóra fertőzés jellemzői Forrás: Szőke 2006.

Színjelzés: nincs fertőzés veszély gyenge fertőzés veszély erős fertőzés veszély

42

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

Hetek s.sz.

1992

Peronoszpóra fertőzés jellemzői - Soltvadkert 1992-2005


2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

Hetek s.sz.

1992

Lisztharmat fertőzés jellemzői – Soltvadkert 1992-2005.

16 17 18 18 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35

7. ábra Lisztharmat fertőzés jellemzői. Forrás Szőke 2006.

Jelenleg csak a gazdaságok kis része rendelkezik az integrált növényvédelemhez szükséges meteorológiai mérési adatokkal és műszerekkel. A közeli jövő legnagyobb feladata az agrometeorológiai információk megszerzéséhez szükséges eszközök és feltételek kialakítása, biztosítása.

ELŐREJELZŐ MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A SZŐLŐ NÖVÉNYVÉDELMÉBEN A szőlő betegségeinek és kártevőinek járvány- és gradáció kialakulásához kedvező időjárási körülmények is szükségesek. A különböző kártevők és kórokozók életfeltételei eltérőek. Ha az időjárás egyik kifejlődését segíti, másikét gátolja (pl. a peronoszpóra és a lisztharmat esetében). A kártevő és kórokozó biológiájának figyelembe vételével az időjárás alakulása szerint előre jelezhető a fertőzés veszélye. Erre az elvre épülnek a különböző szőlő növényvédelmi előrejelző programok. Az időjárási elemek közül a hőmérséklet, a csapadék mennyisége és eloszlása, a levél nedvessége a legfontosabb, ami a betegségek, kártevők kifejlődését befolyásolja. Hagyományosan a hőmérsékletet minimum-maximum hőmérővel, a csapadékot csapadékmérővel, a páratartalmat hygrométerrel vagy száraz-nedves hőmérő párral tudjuk mérni. Ma már számos olyan automata meteorológiai műszer kapható, amely a szőlőtábla környezetében automatikusan (általában 10-15 percenkénti gyakorisággal) méri az időjárási elemek változását. Az adatokat saját memóriájában (általában 21 napig) tárolja vagy számítógépre továbbítja (kábelen, rádión keresztül). A számítógépes program az adatokat feldolgozza, értékeli és javaslatot ad a védekezésre (METOS, LUFT, Agroexpert, stb.). Az állati kártevők (pl. szőlőmolyok) elleni védekezésben a rajzás megfigyeléssel lehet pontosítani a védekezés időpontját és szükségességét (pl. Csalamon –feromon-csapdák).

43

AGROMETEOROLÓGIAI MÉRÉSEK MÓDSZERTANA ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A NÖVÉNYVÉDELEMBEN A szőlő növényvédelmet előrejelző programok egyike a GALATI-VITIS számítógépes előrejelző program, melyet cseh, szlovák és magyar szakemberek dolgoztak ki. Mintegy 15 éves tapasztalat van már a program működéséről. A program alapelve, hogy a peronoszpóra, a lisztharmat és a Botrytis elleni védelemben a meteorológiai tényezők közül a csapadék mennyisége és eloszlása, a hőmérséklet értékei meghatározóak. A program működésének alapfeltétele, hogy a területre jellemző sokéves (legalább 30 év) havi csapadék összeg és hőmérsékleti átlagérték rendelkezésre álljon (a Meteorológiai Szolgálat rendelkezik ezekkel az adatokkal). A számítógépes program külön figyelembe veszi a szőlőfajták betegség érzékenységét, a növény fejlődési állapotát, az elvégzett permetezéseket és a felhasznált növényvédő szereket. A megfigyeléseket a szőlő könnyezésekor kezdjük (általában a 10. héten). A kora tavaszi időjárás alapján a 16-18. héten a program jelzi, hogy milyen évjárat várható (peronoszpórás, lisztharmatos vagy peronoszpórás és lisztharmatos év). Ha a program lisztharmatos évet jelez, nem kell peronoszpóra és Botrytis ellen védekezni, mint pl. 2000-ben. Hetente egyszer (általában hétfőn reggel) be kell vinni a gépbe az előző heti csapadék összegét, a hőmérsékleti átlagértéket, a szőlő fenológiai (fejlődési) állapotát, ha volt permetezés – a kijuttatott szereket. Ezek alapján a program jelzi, lesz-e fertőzés veszély, ha igen, milyen erősségű és hogy milyen típusú növényvédő szerrel kell védekezni. A program figyelembe veszi a rezisztencia kialakulás elkerülése érdekében szükséges szer-rotációt is. A több mint 15 éves üzemi tapasztalatok szerint a program hatására csökkenthető a permetezések száma (1-2 védekezéssel kevesebb is elég), csökkenthető az egy permetezéskor felhasznált növényvédő szerek száma és mennyisége. Évjárattól, fajtától, termőhelyi adottságoktól függően a megtakarítás 10-50 % lehet. Megbízható hagyományos meteorológiai észlelés esetén (csapadék és hőmérsékletmérés naponta) a számítógépes program működéséhez a személyi számítógépek elegendőek, melyeken WINDOWS 95 vagy magasabb verziójú operációs rendszer működik (pl. a Hegyközségek számítógépei). A program költségei 6 ha szőlő esetén már egy év alatt megtérülnek a növényvédelmi költségmegtakarításból. Az automata meteorológiai műszerek beszerzésére kedvező pályázati lehetőségek vannak, melyek akár térségi hálózatok kialakítására is lehetőséget adhatnak. Ilyen térségi hálózatot hoztunk létre az elmúlt évben a Cseh Köztársaságban a Dél-Morva szőlőkben 10.000 ha-on. A program kitűnően működött (43 db automata meteorológiai műszer hálózata), a költségmegtakarítás kb. 40 %-os volt.

44

AZ EUF TALAJVIZSGÁLATI MÓDSZER JELLEMZŐI

AZ EUF TALAJVIZSGÁLATI MÓDSZER JELLEMZŐI, ALKALMAZÁSÁNAK ELŐNYEI A SZŐLŐ TÁPANYAGGAZDÁLKODÁSÁBAN Bevezetés A jelenlegi talajvizsgálati módszerek - a különböző vegyszeres extrakciók – az oldható elemeknek csak a mennyiségét tükrözik (mg/100 g talaj) az adott oldószerre vonatkoztatva. Ismeretlen marad azonban a tápelemek tényleges felvehetősége (kötési formája), amelyet a különböző talajtulajdonságok határoznak meg, mint pl. az agyagtartalom, az agyagásványok összetétele, a talajoldat Ca-, Al- és Fe-koncentrációja stb. Éppen ezért, ha nagyon eltérők ezek a talajtulajdonságok nem találunk szoros összefüggést az adagolt tápanyagmennyiségek és a talajból visszamért tápelem mennyiségek között. A talaj tápanyagmegkötő képessége ugyanis a talajtulajdonságoktól függően más és más. A modern talajvizsgálati módszereknek ezért a következő kérdésekre kell feleletet adniuk:    

Milyen magas a talaj, „növények számára közvetlenül felvehető” tápelem tartalma? Milyen irányú változás várható a tenyészidő folyamán? Mi történik a talajba juttatott tápanyagokkal (megkötés)? Hogyan számíthatjuk ki a szükséges tápelem mennyiségeket?

Az ültetvény kultúrákban (szőlőben) az 1970-es évek eleje óta foglalkoznak az EUF (Elektro Ultra Filtráció) talajvizsgálati módszerrel, ma már a határértékek is meghatározottak. Módszer Az EUF módszer lényege abban áll, hogy a talaj szuszpenzió ionjait különböző hőmérsékleten elektromos áram segítségével kivonja. Ezzel a módszerrel az elektromos áram és a változó hőmérséklet segítségével meggyorsítottan és meghatározott időegységek alatt vizes kivonatokat kapunk. Mint hogy a talajoldat ionjait állandóan elvonjuk, nem áll be egyensúly a talajszuszpenzióban és így mindig új ionok deszorbeálódnak az oldatba. Az ionok deszorpciós sebessége egyenesen arányos az alkalmazott feszültséggel és a hőmérséklettel, és fordítottan arányos az ionok kötési energiájával a talajban. Tehát, ha változtatjuk a feszültségeket (200 V és 400 V) és a hőmérsékletet (20 °C és 80 °C), különböző erővel kötött tápanyag frakciókat nyerhetünk bizonyos időegységek alatt (5, 10, 15… 35, 40 perc), amelyek hozzáférhetősége a növények számára más és más. Minél nagyobb a tápionok deszorpciós sebessége az extrakció folyamán, annál több tápion juthat el a növény gyökereihez egy bizonyos időegység alatt, így annál több áll a növények rendelkezésére ill. annál többet vehet fel belőlük a növény (Németh 1972, 1974, 1976, 1979). A csak magas hőmérsékleten és magas feszültséggel kivonható tápelemek ismerete azért fontos, mert ez a frakció jellemzi a tápanyag-tartalékokat. Az egyes tápelemek dinamikáját tehát a könnyen és a nehezen deszorbeált tápionok kombinációjával (egymáshoz való mennyiségi viszonyával) lehet a legjobban jellemezni. Az EUF módszerrel a következő ionok frakcióit lehet vizsgálni: + + + ++ ++ A katódon: kálium-K ; nátrium-Na ; ammónium-NH4 ; kálcium-Ca ; magnézium-Mg ; vas-Fe, mangán-Mn és más pozitív töltésű fémek. --Az anódon: nitrát-NO3 ; klorid-Cl ; szulfát-SO4 ; karbonát-CO3 ; foszfátok és más negatív töltésű ionok. A talaj szuszpenzió organikus vegyületei közül csak a meghatározott molekula méretűeket lehet kivonni az EUF módszerrel, ezek molekulasúlya általában 15.000 alatt van. Nagyobb méretű (molekulasúlyú) vegyületeket nem engednek át a katód, ill. az anód elé helyezett ultraszűrők. Aszerint, hogy milyen elektromos töltésűek a talajoldat organikus vegyületei vagy az anódszűrőn vagy a katódszűrőn mennek át. A mezőgazdasági művelés alatt álló talajok EUF-kivonataiban a következő organikus vegyületeket sikerült kimutatni: alanin, asparagin, betain, glutamin, glycin, karbamid (Német et.al. 1979). Az EUF készülék működési vázlata az 1. sz. ábrán látható.

45

AZ EUF TALAJVIZSGÁLATI MÓDSZER JELLEMZŐI

1. ábra. Elektro ultraszűrő vázlata

Az EUF-extraktumban mért tápelem mennyiségek és a növények által felvett tápanyagmennyiségek közötti összefüggések Az EUF-módszer előnye a deszorpciós és oldódási sebesség mérésében rejlik. A növény számára ugyanis nem kizárólag a tápanyag mennyisége a döntő, hanem létfontosságú tényező az időegység alatt extrahált mennyiség. Gyakorlati célokra persze tudnunk kell, hogy milyen időegység alatt és hány fokon leadott tápanyagokat képes felvenni a növény a tenyészidő folyamán? A szabadföldi- és tenyészedény-kísérletek azt mutatják, hogy a 30 perc alatt, 20 °C-on leadott tápanyagok ténylegesen felvehetők. Minél magasabb ez az érték, annál több áll a növény rendelkezésére a tenyészidő folyamán. A 30 perc alatt kivont mennyiség felvehetősége azonban annál jobb, minél nagyobb hányada jut oldatba az első tíz perc alatt. A tíz perces érték, tehát a felvehető tápanyagmennyiség koncentrációját jellemzi a talajoldatban. Minél nagyobb ez az érték, annál magasabb a talajoldat koncentrációja és annál gyorsabban vándorolhatnak az ionok a növény gyökereihez. A 10-30 perces érték fontossága az egyes növényfajoknál más és más. Az olyan növényeknél, amelyek pl. rövid, meghatározott idő alatt nagy tápanyagmennyiséget vesznek fel (pl. gabonafélék) fontos a 10 perces érték. Cukorrépánál vagy az ültetvényes állókultúráknál, amelyek pl. káliumot az egész tenyészidő folyamán vesznek fel, nincs olyan jelentősége a 10-30 perces EUF-K értéknek, de nagyon fontos, hogy a 30-35, újabban 40 perces EUF-K érték egy bizonyos mennyiséget elérjen (2. sz. ábra). A felvehető tápelem-mennyiségek meghatározásához a 80°C-on és 400V feszültséggel extrahált frakció ismerete is elengedhetetlen. Ez a frakció-érték 2. ábra. K-feltöltés hatása az EUF-K deszorpciós görbe és a szőlőlevél K-tartalom jellemzi a talaj tápanyag-szolgáltató alakulására (tenyészedény, barna erdőtalaj, Eger 1973) képességét. Minél nagyobb ennek a frakciónak az értéke, annál kisebb a 30 perces érték változása a tenyészidő folyamán, mert ebben az esetben biztosítva van a tápionok pótlódása a talajoldatban. Viszont, ha ez a 80°C-os frakció alacsony, akkor 46

AZ EUF TALAJVIZSGÁLATI MÓDSZER JELLEMZŐI a 20°C-on leadott tápanyagmennyiség nagymértékben lecsökken, különösen nagy termés esetén (nincs szolgáltató képesség, tápanyag-utánpótlás). A felvehető tápanyagmennyiségek meghatározásához tehát mindkét érték ismeretére szükség van. Jó példát mutat erre a 3. ábra. Ez az ábra a cukorrépa cukorhozama és a talaj EUF-K frakciók közötti összefüggést mutatja. Minél nagyobb a talaj EUF-K 20°C-os értéke, annál nagyobb a cukorhozam hektáronként. Ha azonban elérjük a 15 mg/100 g értéket, már nem emelkedik a termés (ld. 3. ábra folytonos vonalát). Fel kell figyelnünk azonban arra a tényre is, hogy ezt a 15 mg EUF-K 20°C értéket 15-45 mg K2O/100 g kicserélhető (pl. AL) kálium mennyiségekkel érhetjük el, attól függően, hogy milyenek a talajtulajdonságok. Ha sok káliumszelektív agyagásvány van a talajban, akkor nagy kicserélhető káliumtartalom szükséges ahhoz, hogy 15 mg EUF-K-ot leadjon a talaj 30 perc alatt 20°C-on. Ha azonban a talaj káliumszelektív agyagásvány tartalma alacsony, tehát a káliumionok könnyen deszorbeálódnak, akkor alacsony AL-K2O értékek mellett is könnyen nyerhetünk 15 mg EUF- K (30 perc alatt 20°C) értéket. Mint láttuk a 10 tonnás cukorhozam eléréséhez 15 mg EUF-K-20°C érték szükséges. Hagyományos módszerekkel (pl. AL) vizsgálva a talajokat azt kellene mondanunk, hogy 10t cukor megtermeléséhez 153. ábra. Az EUF-K frakciók és a cukortermés közötti összefüggések 45 mg kicserélhető kálium mennyiségre van szükség, talajtípustól és talajféleségtől függően. A 3. ábráról az is leolvasható, hogy minél nagyobb az EUF-K 80 °C érték, annál alacsonyabb EUF-K 20°C érték is elegendő azonos mennyiségű cukorhozamhoz. Ha pl. az EUF-K 80°C érték 5-7 mg között van, már 12 mg EUF-K 20 °C érték is elegendő 10t cukorhozamhoz (ld. 3. ábra felső szaggatott vonalát). A talajtulajdonságok jellemzéséhez (mint pl. az agyagásványok minősége, az agyagtartalom, CaCO3 tartalom stb.) is szükséges a 20°C és a 80°C-os frakciók ismerete. A talaj tulajdonságok ismerete pedig igen fontos, mert ezek nélkül nem lehet azokat a tápelem, ill. trágyamennyiségeket kiszámítani, amelyek valamely kívánatos 20°C-os érték eléréséhez szükségesek. A szőlő cukortermelő sajátosságai nagyban hasonlítanak a cukorrépa tulajdonságaihoz, így az előzőekben ismertetett összefüggések a szőlőnél is helytállóak. Hasonló összefüggés van az EUF NO3 és az EUF-Norg-értékek között is, melyek alapján a N trágyázási igény pontosan meghatározható. Az egri borvidéken 1973-ban beállított trágyázási tartamkísérlet tapasztalatai igazolják az EUF talajvizsgálat jobb alkalmazhatóságát a szőlő tápanyag gazdálkodásában. A talaj típusától, minőségétől függően eltérő mértékű tápanyagpótlás szükséges. A pontos vizsgálati eredmények felhasználásával elkerülhető a túltrágyázás (környezet terhelés), de a növény igényét is ki tudjuk elégíteni. A fenntartó trágyázás gyakorlatát változtathatjuk meg az eredmények felhasználásával.

47

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI A fenntartó trágyázással kell biztosítani a termő szőlőültetvényekben a minőségi termelést, kell pótolni az ültetvényeken az egy év alatt megtermelt termés és a hozzá tartozó zöldtömeg illetve vesszőtermés által felhasznált tápanyagok mennyiségét és a termésbiztonságot folyamatosan megteremtő kedvező növénytápláltságot. Az okszerű tápanyag-gazdálkodás, a szőlő fenntartó trágyázása   

a jó minőségben, megfelelő dózisokkal történő telepítés előtti alaptrágyázásra épülő a termelési célkitűzés (minőség-mennyiség) az ültetvény alapvető jellemzői (életkor, alany-fajta, beállottság, kondíció, termőhely, ökológiai adottságai)

ismereteire épülő, az alkalmazott agro- és fitotechnikai műveletekkel összhangban álló tervszerű tevékenység kell, hogy legyen, kielégítve a talaj- és környezetvédelmi, gazdasági követelményeket is. A szőlő igényének megfelelő trágyaszükségletet meghatározza:    

a reális termés és hozzá tartozó vegetatív tömeg tápanyag-szükséglete a talaj laboratóriumi vizsgálatok adatai a rendszeres növénytápláltsági (levél tápelem-tartalom) jellemzők és az ültetvény ismeretét feltételező helyi tapasztalat

a trágyázási terv ki kell, hogy terjedjen a makro- és mikroelemekre, a talaj tápanyag-szolgáltatását javító, agrotechnikai beavatkozásokra. Az 5 évenkénti talaj vizsgálati eredmények alapján kontrollálhatjuk az ültetvények talajainak ellátottságát, a növény vizsgálati eredmények pedig azt tükrözik, hogy a talajban lévő tápelemeket a növények hogyan tudják – sokféle pozitív és negatív irányú befolyásoló tényező mellett - hasznosítani. A levélvizsgálati eredmények mellett/helyett a tőkekondíció (lemetszett vesszőtömeg) is jó jellemző érték lehet. Az ültetvények tápanyagellátottságáról a talaj és levélvizsgálatok együttesen adnak megfelelő képet. A talajvizsgálatok az ültetvények talajának adott tápanyagtartalmáról adnak tájékoztatást, míg a növényvizsgálatok az ültetvények által a talajból ténylegesen felvett tápelemek mennyiségét mutatják, jelzik a hiányokat és az esetleges túltápláltságot is. A laboratóriumi eredmények felhasználása A talajvizsgálati eredmények felhasználása A talajvizsgálatok közül hazánkban jelenleg is általánosan alkalmazott módszer az úgynevezett 14 paraméteres (kémiai oldószerekkel történő kivonást alkalmazó) tápanyag-tartalom meghatározás. Hazánkban is alkalmazásra került a korszerűbb EUF-talajvizsgálati módszer, ami a talaj tápanyag-szolgáltatására,dinamikájára és tápanyag-szolgáltatás intenzitására, a tápanyag-deszorpció és-fixálás mértékére ad választ. A szőlőre is kidolgozott EUF talajvizsgálat eredményei a növénytápláltsági jellemzőivel szoros összefüggést mutatnak. A fenntartó műtrágya adagok számításánál általában az utolsó talajvizsgálati eredményeket kell figyelembe venni. Ha már több évi laboratóriumi adat áll rendelkezésre azok változásának tendenciáját is érdemes figyelembe venni. Mindhárom makroelem (nitrogén-N, foszfor-P, kálium-K), valamint a kalcium (Ca) és a magnézium (Ca) szükséglet megállapításánál is a talajok tápelem-tartalmát, pH-ját, kötöttségét, humusz- és mésztartalmát kell figyelembe venni. A szőlőültetvények talajainak kálium és foszfor ellátottsága megítéléséhez határérték-táblázatokat közölnek a talajtani szakkönyvek. A növényvizsgálati eredmények felhasználása A hosszú életű monokultúrában termesztett fás szárú növényeknél az évente végzett levélanalízis vizsgálatokkal lehet leginkább nyomon követni a tápanyag-ellátás és a tápanyag-egyensúly helyzetét és annak változásait. A növényvizsgálatok adnak tájékoztatást arról, hogy adott talajviszonyok mellett a növények mennyi tápanyagot tudnak hasznosítani. A növényvizsgálati adatok alapján - mind a nemzetközi, mind a hazai kutatások eredményei szerint - a tápláltsági állapot a növényekben mért tápanyag-tartalommal jól jellemezhető.

48

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI Amennyiben az alábbiakban közölt táblázat határértékei alapján az ültetvények levelében mért tápanyagok mennyisége eléri az optimális tápanyagtartalmat, (és/vagy a tőkekondíció értéke jó), a fenntartó műtrágyázás során elviekben a tervezett termés által elvitt tápanyagok mennyiségét kell pótolni. Így az 1. számú táblázat kiindulási alapul szolgál a fenntartó műtrágya adagok számításához. 1. táblázat Növényanalitikai határértékek a szőlő tápanyag-ellátottságának megítéléséhez Elem

Minta-vétel* V Sz V Sz V Sz V Sz V Sz

Alacsony <2,48 <1,58 <0,21 <0,13 0,85-1,02 0,60-0,75 <0,20 <0,25 <2,0 <3,0 2-3 >1,90 15-25 10-20

Optimális 2,48-2,98 N %/sz.a. 1,58-1,93 0,22-0,28 P %/sz.a. 0,14-0,20 1,03-1,40 K %/sz.a. 0,76-1,20 0,25-0,30 Mg %/sz.a. 0,30-0,40 2,50-3,20 Ca %/sz.a. 2,0-2,50 K/Mg ppm/sz.a. 4-7 N/K ppm/sz.a. 1,90-2,40 Zn ppm/sz.a. 25-40 B ppm/sz.a. 20-40 Fe ppm/sz.a. 80-120 Mn ppm/sz.a. 30 80-120 Cu ppm/sz.a. 210-25 *Jelmagyarázat: V= virágzás; Sz= szüret előtt; %/sza.= szárazanyag Forrás: Szőke 1996.

Magas 2,98-4,00 1,94-2,60 0,29-0,35 0,21-0,30 1,41-1,60 1,21-1,40 0,30-0,50 0,40-0,60 >2,50 >3,20 10-12 >2,40-2,70 40-60 40-100

Nagyon magas 4,00< 2,60< 0,35< 0,30< 1,60< 1,40<

12< >2,70 60< 100/toxik 300/depresszió

A határértékek tájékoztató jellegűek. A szőlőfajták tápelem-felvételi tulajdonságai szerint az „optimum” szint fajtánként eltérő. Erre vonatkozó irodalmi hivatkozás egyelőre kevés, de sok kutatási anyag feldolgozásával a fajtára (fajtacsoportra) adaptált határértékek kidolgozhatóak. Néhány szakkönyvben már találunk adatokat a szőlőfajta tápelemfelvételi tulajdonságaira is (pl. Szőke (szerk.) 1996: Szőlőfajták - A szőlő környezetbarát termesztése Mezőgazda Kiadó Budapest).

49


MELLÉKLET - SZŐLŐÜLTETVÉNYEK FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁSI IRÁNYELVEI (TÁPANYAGSZÁMÍTÁS) A fenntartó trágya mennyiségének kiszámításakor az 1 tonna szőlő és a hozzátartozó vessző és zöldtömeg kineveléséhez szükséges tápanyagok mennyiségéből indulunk ki, mely Gärtel adatai alapján a következő: N: 8-15 kg/t P: 7-10 kg/t K: 13-25 kg/t Ezeket az értékeket a visszajuttatásnál a talaj tulajdonságai (pH, kötöttség, mésztartalom) módosítják. A levélvizsgálati eredmények tükrözik azt, hogy az adott talajban lévő tápanyagok hogyan érvényesülnek a növényben, a tápanyagok felvétele hogyan realizálódott. Amennyiben a levélben mért tápelemek mennyisége az 1. táblázat alapján az optimumot mutatja, úgy a megtermelt terméssel kivont tápanyag mennyiségeket Gärtel adataihoz képest csak a talaj tulajdonságok befolyásolják. A táblázatban megadott növényvizsgálati adatok a virágzáskor és szüretkor szedett levélmintákban mért tápanyagtartalom átlagai. Az adatok értelmezésénél figyelembe kell venni a két mintavételi érték közötti különbséget (melyet a szaktanácsadó helyi tapasztalata alapján vehet figyelembe). A mintavétel módszerét az "Állókultúrák és szántóföldi növények mintavételi módszere" című MÉM NAK kiadvány alapján állítottuk össze. Ha nincs levélvizsgálati eredmény, a tőkekondíció értékeiből következtethetünk a tápanyag-ellátottság szintjére. A talajvizsgálati adatok közül homoktalajokon a 0-30 és 30-60 cm-es réteg átlagos tápanyagtartalmát, egyéb talajokon a 30-60 cm-es réteg tápanyagtartalmát vesszük figyelembe a fenntartó műtrágya adagok megállapításánál, mivel a gyökerek fő felszívó öve itt helyezkedik el. A tervezett termésszint meghatározásához figyelembe kell venni az előző öt év termésátlagait. Reálisan tervezhető olyan termésszint elérése, amelyet az elmúlt öt évben már produkált az ültetvény. Helyismeret alapján - pl. fiatal, perspektivikus ültetvénynél - a szaktanácsadó az ültetvény jó ismeretére alapozottan a már elért legmagasabb termésátlagnál 10-20 %-kal többet is tervezhet. Nitrogén műtrágyázás Általános hazai tapasztalat az, hogy egy jó kondíciójú, jó termőerőben lévő ültetvény nitrogén műtrágya igénye 10 t/ha termés esetén 100-150 kg/ha hatóanyag. Fontos szempont a nitrogén adagok megállapításánál a szaktanácsadó helyismerete és a kondíció helyes megítélése. A nitrogén műtrágya adagok megállapítása a legvitatottabb kérdés ma is a szőlőtermesztők között. A kijuttatandó műtrágyák mennyiségénél Gärtel táblázata (1. táblázat) alapján az alábbi irányszámok adhatók meg. 1. táblázat Nitrogén műtrágya szükséglet kg/ha hatóanyagban Vályog és agyagtalaj (KA >36)

Termés t/ha 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

1% fölött 0 0 0 0 0 0 32-36 40-48 48-64 56-68 67-80 84-100 89-106 92-110 98-118 102-122 100-120

Homok talaj (KA = 26-36)

Humusztartalom 1% alatt 0,8 fölött 32-36 0 40-48 30-40 48-64 30-40 56-68 34-44 67-80 38-48 76-90 40-52 84-100 50-62 89-106 55-70 92-110 60-76 98-118 63-82 102-122 66-84 106-126 69-91 110-130 73-94 113-134 76-97 115-137 77-100 118-141 81-103 122-146 86-105

50

0,8 alatt 56-80 64-88 72-96 80-104 99-125 110-141 120-156 127-165 132-168 139-182 147-188 152-194 157-200 162-206 166-210 171-215 178-223


Nitrogén műtrágya adagot módosító tényezők Ha a levél N-ellátottsága magas, az N-adagot felére csökkentsük; ha nagyon magas, akkor N-műtrágyát ne használjunk. Ha az ültetvény kondíciója erős, vegetatív túlsúlyban van, a nitrogén adagot a felére csökkentjük. Ha az ültetvény kondíciója gyenge, a levelek kicsik, a vesszők vékonyak, a műtrágya adagot a táblázatban közölt értéknél 50%-kal megemeljük. Ha az ültetvényben zöldtrágyázás, fűtakarás van, a zöldtrágya növény N műtrágya igényét külön ki kell elégíteni. Átlagban: 70kg N hatóanyag/ha – ha minden sor füves 35kg N hatóanyag/ha – ha minden második sor füves A tápanyagmérleg számításánál a vesszőtömeg tápanyag-szolgáltatását a talaj tápanyagkínálatban figyelembe kell venni. Nitrátérzékeny területen az évente kijuttatott N-hatóanyag mennyisége (2. táblázat): max. 170 kg/ha/év lehet kedvezőtlen adottságú területen max. 220 kg/ha/év lehet nem kedvezőtlen adottságú területen 2. táblázat A szőlő N és K igénye a levél K ellátottsága alapján A levél K ellátottsága K% N K Trágyázás várható hatása a termésre Felesleges 1,6 fölött erősen növeli csökkenti Bőséges 1,4-1,6 Optimális 1,2-1,4 növeli bizonytalan Mérsékelt hiány 0,8-1,2 bizonytalan növeli Súlyos hiány 0,8 alatt erősen csökkenti erősen növeli Foszfor műtrágyázás Magas termések esetén is gyakran tapasztalható, hogy a levelekben mért foszfor tartalom optimális, vagy túlzott, mérsékelt foszfor műtrágyázás ellenére is. Ilyen esetekben a foszfor műtrágyázás 2-3 évig szüneteltethető, illetve indokolt a műtrágya 2-3 évenként egyszer történő kijuttatása. Ezt az a tény is indokolja, hogy a 30-50 kg/ha-os adagok egyenletesen nem vagy nehezen juttathatók ki. Jó növény foszforellátottság esetén (0,24-0,26 % P levél tartalom esetén) a foszfor műtrágyázás szükségtelen, illetve több évig szüneteltethető. A foszfor műtrágya adagok számítása A talajvizsgálati eredmények alapján a 3. táblázatból megállapítjuk a talaj ellátottságának mértékét (igen gyenge, gyenge, közepes, jó). A növényvizsgálati adatok alapján a levélben mért P % sz.a. (sz.a.= szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott P tartalom) érték alapján, a talaj ellátottság mértékének megfelelő oszlopban a tervezett termés mennyiségéhez kijuttatandó műtrágya mennyisége kg/ha hatóanyagban leolvasható. 3. táblázat A talaj AL-P2O5 tartalom szerinti ellátottsága (ppm-ben) Ellátottság Kötöttség <30 31-36 37-42 43-50 >50

Igen gyenge

Gyenge

Közepes

Jó

<30 <50 <60 <90 <90 <100 <100 <120 <110 <150

31-60 51-80 61-90 91-120 91-120 101-140 101-130 121-160 111-150 151-200

61-80 81-100 91-120 121-160 121-150 141-180 131-160 161-200 151-180 201-240

81< 101< 121< 161< 151< 181< 161< 201< 181<250 241<250

51

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI Kálium műtrágyázás A kálium ellátottság mértéke a legfontosabb a szőlő termése és termesztése szempontjából egyaránt. A jó kálium ellátottság biztosítja a zavartalan szénhidrát anyagcserét, ennek kapcsán a vesszők beérését, fokozza a fagytűrő képességet és növeli a bogyók cukortartalmát. A kálium nemcsak önmagában, hanem más makro- ill. mezoelemekhez viszonyított arányában is meghatározó. A kálium-magnézium aránya harmonikus tápelem-ellátottság szempontjából lényeges tényező. Növényekben az emelkedő káliumszint vonzataként - elégtelen talaj magnézium tartalom mellett sokszor fellép a magnézium hiány. Fajtától függően a jó kálium-magnézium arány 4-7 között van. A nitrogén-kálium arány is a tápelem egyensúly jellemzője. Hazai üzemi és kísérleti adatok szerint ez az arány optimális akkor, ha 1,9-2,4 értéket mutat. A kívánt arány elérése érdekében a kálium ill. nitrogén műtrágya adagokat csökkentjük vagy növeljük. (ld: Nitrogén műtrágya adagokat módosító tényezőknél). A szőlőfajták kálium-K felvételi tulajdonságai nagyon eltérőek, ezt is figyelembe kell venni. A kálium műtrágya adagok számítása A talajvizsgálati eredmények alapján a 4. táblázatból megállapítjuk a talaj ellátottságának mértékét (igen gyenge, gyenge, közepes, jó). A növényvizsgálati adatok alapján a levélben mért K % sz.a. érték alapján, a talajellátottság mértékének megfelelő oszlopban a tervezett termés mennyiségéhez kijuttatandó műtrágya mennyisége kg/ha hatóanyagban leolvasható. Ha nem rendelkezünk levélvizsgálati adatokkal, a lemetszett vesszőtömeg alapján becsülhetjük meg a szükséges tápelem mennyiségét. Foszfor esetén az ellátottsági szintekhez tartozó második sort kell figyelembe venni a meszes (5 % feletti CaCO3 tart.); valamint 6,5 alatti, illetve 7,5 feletti pH (KCl) esetén. 4. táblázat A talaj AL-K2O tartalom szerinti ellátottsága (ppm-ben) Ellátottság Igen gyenge Gyenge Kötöttség <30 <40 41-70-90 31-36 <80 81-110 37-42 <120 121-160 43-50 <140 141-180 >51 <150 151-200

Közepes

Jó

71-150 111-200 161-250 181-350 201-450

151-200 201-250 251-350 351-450 451-500

A táblázati értékek homoktalajokon a 0-60 cm talajréteg, egyéb talajokon 30-60 cm talajréteg tápanyagtartalmára értendők. Mezo- és mikroelemtrágyázás Kalcium Magyarország szőlőtalajai a Ca ellátottság szempontjából nagyon változatosak. Vannak nagyon magas Ca-tartalmú talajok (Balaton-felvidék), és vannak Ca-ban szegény, savanyú talajok (Északi hegyvidék szőlőtalajai). A hazai tapasztalatok szerint a levelek Ca-tartalma tavasszal 2,5%, ősszel 3,5-3,8% körüli, ezt optimálisnak tekinthetjük a növényi ellátottság szempontjából. Ott ahol a levelek Ca-tartalma ennél alacsonyabb, különösen ősszel 3,0% alatti értékeket mutat, ott rendszeres Ca-utánpótlásról kell gondoskodni. A talajok pH-ja, yl értéke, valamint Ca-tartalma között szoros összefüggés van. Ha a talaj pH /KCl/ értéke 6,0 alatti, melioratív meszezést kell végezni. Ilyenkor az yl érték általában 8,0 fölötti. Ha a pH /KCl/ 6,5 körüli, rendszeres mésztrágyázást kell végezni. Ez egyrészt elősegíti az egyéb műtrágyák jobb érvényesülését, másrészt a talaj elsavanyodásának mértékét csökkenti. Mésztrágyázást 2-3 évenként végzünk 2-3 t/ha őrölt mészkőpor (vagy egyéb meszezőanyag) talajba juttatásával kb. 20 cm-s rétegbe. Mésztrágyázás esetén a talaj savanyú hatásából adódó alumínium (Al) és mangán (Mn) túlzott felvétele is csökkenthető. Melioratív meszezéssel a nehézfémek túlzott felvétele teljesen megszüntethető.

52


Mészigény meghatározása Kalciumszükséglet meghatározásakor a növények kalcium igényét vettük figyelembe a szénsavas meszet nem, vagy csekély mértékben tartalmazó talajoknál. A mésztrágyázás nem azonos a melioratív szintű meszezéssel, mely jóval magasabb mennyiségű kalcium kijuttatását jelenti. A mészmennyiség meghatározásánál - az egyes növények speciális igényének figyelmen kívül hagyásával - a talaj KCl-os pH-ját vehetjük közelítő számítási alapul. Az erősen mészigényes alacsony kémhatású területeken engedélyköteles talajjavítás szükséges. Az egyes talajféleségeknél jelölteknél nagyobb talajsavanyúság esetén már nem fenntartó meszezésre, hanem hidrolitos aciditás és Arany-féle kötöttségi szám alapján számított talajjavító meliorációs meszezésre van szükség mely talajtani szakvélemény alapján hatósági engedélyköteles. Megjegyezzük, amennyiben az előző szempontok szerint meszezés nem történik, úgy a savanyú kémhatású műtrágyák neutralizálása CaCO3-al a következők szerint oldható meg savanyú talajokon (5. táblázat). 5. táblázat Műtrágyák savanyító hatása Műtrágya (t/ha) NH4, NO3, KCl 0,1 Karbamid 0,1

CaCO3 t/ha 0,16 0,18

Mésztrágyázásra alkalmas anyagok:    

pétimész (84 % CaCO3) cukorgyári mésziszap (38-50 % CaCO3) lápi meszek (legalább 45 % CaCO3) lágymészkő őrleménye (90-95 % CaCO3) hatékonyságuk az őrlés finomságának függvénye

Magnézium A szőlőlevélben ugrásszerűen megemelkedő kálium tartalom rendszerint a magnéziumhiány megjelenésével jár együtt. Ha virágzáskor a levélmintákban mért magnéziumtartalom kötött talajokon nem éri el a 0,22%-ot, homoktalajokon pedig a 0,28%-ot, akkor magnéziumtrágyázást kell folytatni. Magnéziumhiány következtében felléphet a "kocsánybénulás", mely súlyos terméskiesést okoz! A magnéziumtrágyázás a hiány mértékétől függően 200-450 kg/ha MgSO4 (keserűsó) adagokkal történik. A magnéziumhiány tüneti megjelenésekor a pillanatnyi gyógyításra magnézium tartalmú lombtrágyázás folytatható. Magnéziumszükséglet meghatározása Ha a levél vizsgálatok gyenge magnézium ellátottságot jeleznek, akkor magnézium-trágyázást kell végezni. A magnézium mennyiség a kötöttséggel együtt nő (6. táblázat). 6. táblázat Magnéziumszükséglet Kötöttség KA 30 alatt 31-42 43 felett

Magnézium kg/ha 30 40 60

Magnéziumtrágyázásra alkalmas anyagok Magnéziumszulfát MgSO4 × 7 H2O Magnéziumklorid MgCl2 × 6 H2O

100 kg = 10 kg elemi Mg 84 kg = 10 kg elemi Mg

Cink Magyarországon szőlőültetvényekben leggyakrabban a Balaton-felvidéken találkozunk cinkhiánnyal. Anyatelepeink nagy része is cinkhiányos, cinkhiány tapasztalható olyan ültetvényekben is, ahol nem használnak cink tartalmú 53

A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI növényvédő szereket. Az új – rezisztens – szőlőfajták (pl. Zala gyöngye) érzékenyek a cink hiányára. Levélanalitikai értékek alapján cinkhiányosnak tekintjük azokat az ültetvényeket, ahol a levelek cink tartalma nem éri el a 25-30 ppmt. Cinkhiány gyógyítására a kereskedelemben kapható Zn-tartalmú lombtrágyákat a használati utasításban előírtak szerint alkalmazunk. Bór Hazánk szőlőültetvényeiben gyakran tapasztalunk bórhiányt. Bórhiányosnak tekintünk egy szőlőültetvényt akkor, ha a levelek bórtartalma átlagosan nem éri el a 24 ppm-t. Bórhiány esetében súlyos kötődési problémák jelentkeznek, (a pollen fertilitása romlik), és a szénhidrátok anyagcseréjében is problémák jelentkezhetnek, mely a minőség romlását okozza. A bórhiány leküzdésére hazai kísérletek alapján legmegfelelőbb a talajon keresztüli bóraxadagolás, a hiány mértékétől függően 70-140 kg/ha mennyiségben. 20-24 ppm esetén 70 kg/ha: ha a következő évben a levelek bórtartalma nem éri el a bórtrágyázás hatására a 30 ppm-t még 70 kg/ha bórax adagolható. 20 ppm mennyiség alatt 140kg/ha bóraxtrágyázást javasolunk. Jó hatású a lombtrágyázás, különböző B-tartalmú lombtrágyák jól alkalmazhatók a használati utasítás szerinti felhasználással. Vas A vashiány megállapítása levélanalitikai adatok alapján meglehetősen nehéz. Mint a külföldi és hazai irodalmi adatok alapján tudott vashiány (klorózis) esetén a levelek vastartalma magasabb az optimálisnál, valószínűleg az inaktív formában felhalmozódó vas miatt. Optimálisnak tekintjük a vas-ellátottságot, ha a levelek vastartalma 100 ppm körüli, és a vas-mangán arány 2:1. Az abszolút tartalmon kívül ez az arány, illetve arányban bekövetkező eltolódás jelezheti a klorózisveszélyt. Tüneti felismerése a sárgulásról meglehetősen egyszerű. Elsősorban lombkezelés ajánlható. A műtrágyák kijuttatásának időpontja A fenntartó kálium és foszfor műtrágyákat késő ősztől egész télen át kijuttathatjuk. Kötött talajú ültetvényekben a foszfor és kálium műtrágyák teljes mennyiségét, juttatjuk ki ebben az időpontban. A nitrogén műtrágya 50 %-át kora tavasszal, a másik felét pedig „zöldborsó” állapotban kell kijuttatni, majd sekélyen dolgozzuk be a talajba. Kötött talajú ültetvényekben a foszfor és a káli műtrágyát a gyökérzóna mélységébe szükséges juttatni. Homoktalajú területeken nemcsak a nitrogén, hanem a kálium műtrágya adagok megosztása is fontos az egyenletes tápanyagellátás érdekében. A késő őszi műtrágyázást a foszfor műtrágya teljes mennyiségével, a kálium műtrágya 50%-val kell elvégezni. A kálium műtrágya megmaradt 50%-át május végén, június elején, míg a nitrogén műtrágya 50%-át kora tavasszal, a további 50%-ot pedig „zöldborsó” állapotban kell kijuttatni az ültetvényekbe. Ha a termés várható mennyisége elmarad a tervezett termés mennyiségétől (pl. elemi kár, rossz fakadás, fagy) vagy az állomány túl buja növekedésű, a második nitrogén műtrágyázást hagyjuk el. A szervestrágyázást a szőlőültetvényekben mindig ősszel kell végrehajtani. A szervestrágya mennyisége csökkenti a kiadandó műtrágya mennyiségét (7. táblázat). A mezo- és mikroelemtrágyákat ősszel kell a talajba bedolgozni! A mésztrágyát sekélyen munkáljuk a talajba, a foszforműtrágyától elkülönítetten. 7. táblázat Szervestrágyázás módosító hatása kg/t-ban (közepes minőségű almostrágya) N P K 1 év 1,5 1,5 4,0 2 év

1,0

1,0

2,0

Nitrát-érzékeny területen maximálisan 170 kg/ha/év N-hatóanyagnak megfelelő szervestrágya-mennyiség juttatható be. Nem nitrát érzékeny területen 220 kg hatóanyag/ha/év.

54

NÖVÉNYI TÁPANYAGOK VIZSGÁLATA – PROJEKTEREDMÉNYEK

NÖVÉNYI TÁPANYAGOK VIZSGÁLATA – PROJEKTEREDMÉNYEK ANYAG ÉS MÓDSZER A szakma szabályai szerint történt talajmintavételeket követően az adott vizsgálatokat a Kecskeméti Főiskola KFK Talaj és Növényvizsgáló Laboratóriuma folytatta le. A következő pincészetek területeiről származó minták kerültek bevizsgálásra: Apátsági Pincészet (Pannonhalma), Weninger Bioborászat (Sopron), Sop Vin Kft. (Sopron), Fényes Pince Kft. (Sopron), Láng Pincészet (Kőszeg), Cezar Winery Kft. (Nagyrada). A szőlőültetvényekről származó levélminták gyűjtése tavasszal – virágzáskor – és a szüret előtt történt, a vizsgálatokat a már hivatkozott laboratórium végezte el.

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Eltérő talajtípusokon, eltérő alapkőzeten kialakult szőlőtalajok, változatos pH érték a jellemző. A jó talajadottságok miatt tápanyag hiány nem látható. Egyes területeken a korábbi túltrágyázás miatt a tápanyag-harmónia megbomlott. Eltérő talajművelési-talajvédelmi módszereket alkalmaznak a gazdaságok. Növénykondicionáló használata a növényvédelmi programhoz igazítva történik. A pannonhalmi ültetvény levélvizsgálati eredményei alacsony K ellátottságot jeleznek, a K fokozott pótlása ajánlott. A vizsgálati eredmények szerint a legkedvezőbb – harmonikus – tápanyag ellátottság a Weninger szőlőültetvényben tapasztalható. A kedvező tápanyag ellátottság miatt az évjárat kedvezőtlen hatásai nem jelentkeznek. A Sop Vin Kft. ültetvény levélmintáiban a K tartalom az érés idején szedett mintákban fokozatosan csökken, ez a termőre fordulás utáni nagyobb terméshozammal magyarázható. Fenntartó trágyázás során a K pótlása indokolt. A Fényes Pince talajvizsgálati adatai szerint a P és K tartalom magas, ami a korábbi „nagyüzemi” technológia következménye. A levélvizsgálati eredmények szerint virágzáskor alacsony a Mg ellátottság, magasabb a kívántnál a Mn értéke, ami a talaj tömődöttségére utal. Mg pótlásra és mélylazításra van szükség. A Láng Pincészet talajvizsgálati adatai alacsony P szintet mutatnak, a Ca tartalom is alacsony. A levélvizsgálati eredmények P hiányt, alacsony Ca és Mg értéket mutatnak. A Mn értéke magasabb az optimálisnál. Fenntartó trágyázás során indokolt a P pótlása. Dolomit kijuttatásával a Ca és Mg ellátottság javítható. A talaj lazításával és a meszezéssel a Mn értéke csökkenthető. A Nagyradai szőlőterület talajvizsgálati adatai szerint alacsony a P érték, magas a Mn mennyisége. A levélvizsgálati adatok alapján a P értéke optimum alatti, éréskor a N és K ellátottság is optimum alatti. A Ca értéke virágzáskor alacsony. A Mn érték magas, ami a talaj savanyú állapotát és tömődöttségét jelzi. Fenntartó trágyázás során fontos a tápanyag mérleg számítás szerinti tápelemek pótlása, a tápanyag harmónia megteremtése.

55


5. MELLÉKLET A NÖVÉNYI TÁPANYAGOK VIZSGÁLATA C. RÉSZHEZ 1. a. és 1. b. táblázatok: ECOWIN projekt talajvizsgálati adatok AL módszerrel (2011) Gazdaság

Fajta

Pannonhalmi Apátság Pincészet

Merlot Rajnai rizling

Nagyrada Cezar Winery

Cabernet sauvignon

Sopron Fényes Pincészet

Cabernet sauvignon

Sopron Sop-Vin

Kékfrankos

Sopron Weninger

Cabernet sauvignon

Kőszeg Láng Pincészet

Kékfrankos

Gazdaság

Fajta


Merlot


Cabernet sauvignon

Sopron Fényes Pincészet Sopron Sop-Vin

Cabernet sauvignon

Sopron Weninger

Cabernet sauvignon


Kékfrankos

Rajnai rizling

Kékfrankos

Minta (cm)

pH

pH

H2O

KCl

0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60

8 8,1 8,2 8 7,32 7,28 7,8 8 7,8 7,8 7,4 7,6 6,85 7,01

7,1 7,1 7,2 7,2 6,9 5,95 7,2 7,4 7,1 7,1 6,8 6,9 6,19 6,07

Minta (cm)

NaNO3

P2O5

K2O

0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60

5,8 3,5 5,2 3,3 19,9 9,7 0,7 1,1

80 77 87 70 56 20 1400 135

147 151 148 119 175 121 293 166

0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60

12,5 13,7 8,3 4,3 20,1 8,4

285 137 774 592 199 17

349 284 501 336 475 265

AK

Vízoldh.

CaCO3

Humusz%

só %

%

mg/kg

0,04 0,04 0,04 0,04 0,04 0,03 0,03 0,03 0,04 0,05 0,04 0,04 0,07 0,06

3,1 3 5,8 4,6 0,45 0,1 12,1 37 17,6 18,9 1,51 0,5 0,3 0,17

1,65 1,45 1,56 1,57 1,74 1,31 2,04 0,71 1,69 1,28 2,21 1,27 1,88 0,89

42 42 42 42 39 38 36 39 37 37 42 39 52 59

Mg

Na

Zn

Cu

Fe

Mn

S-SO4

191 167 180 158 165 185 101 78

mg/kg 5,8 1,2 31,7 1,3 26,2 1 26,2 0,9 5 1,3 5 1,1 19,6 2,5 16,4 0,4

2,5 2,8 1,8 1,7 6 2,2 18 2,8

14 16 10 13 142 142 3 1

43 32 16 14 204 227 27 6

3,9 3,9 4,1 3,1 9,5 5,6 1,3 2,9

92 94 197 157 341 456

13,8 14,5 11,1 13,1 11,8 20,9

10,8 15,4 55,6 39,1 10,3 3

4 4 25 138 185 122

38 29 56 163 298 126

5,7 4,7 2,8 4,1 5,7 14,8

1,7 1,4 7,1 4,4 4 0,7

2. táblázat: ECOWIN projekt talajvizsgálati adatok AL módszerrel (2013) Gazdaság

Fajta

Pannonhalmi A. Pincészet

Merlot


Cabernet sauvignon


Cabernet sauvignon

Sopron Sop-Vin

Kékfrankos

Sopron Weninger

Cabernet sauvignon


Kékfrankos

Minta (cm)

pH

pH

H2O

KCl

0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60

7,6 7,7 7,21 7,28 7,88 7,87 7,89 7,96 7,22 7,53 6,73 6,24

6,9 7 6,57 6,5 7,05 7,21 7,06 7,17 6,54 6,65 5,72 5,13

AK 40 41 40 39 39 41 32 33 40 37 45 48

56

Vízold.

CaCO3

só %

%

0,05 0,04 0,03 0,02 0,04 0,06 0,03 0,03 0,02 0,03 0,04 0,03

6,44 7,1 0,1 0,1 8,23 11,6 7,7 7,4 0,64 0,66 0,1 0,21

Humusz%

NaNO3

P2O5

K2O

80 79 137 125 2040 1790 344 429 1160 791 163 73

168 165 218 185 645 536 330 322 540 413 249 179

mg/kg. 1,7 1,17 1,38 1,27 2,29 1,51 1,17 1,48 2,35 1,49 1,67 0,8

16,2 8,9 6,6 6,3 13,7 7,1 12,3 11,1 6,7 7 12,4 5


3. a. és 3. b. táblázatok: ECOWIN projekt talajvizsgálati adatok EUF módszerrel (2013) N P2O5 K2O Minta Gazdaság Fajta o o o o (cm) összes NO3 20C 80C 80/20 20C 80C 80/20 Pannonhalmi Apátság Pincészet

Merlot


Cabernet sauvignon


Cabernet sauvignon

Sopron Sop-Vin

Kékfrankos

Sopron Weninger

Cabernet sauvignon


Kékfrankos

Rajnai rizling

Gazdaság


0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60

Fajta Merlot Rajnai rizling


Cabernet sauvignon


Cabernet sauvignon

Sopron Sop-Vin

Kékfrankos

Sopron Weninger

Cabernet sauvignon


Kékfrankos

7,2 6,6 5,4 6 8,4 7,2 6 6 8,4 8,4 6,6 7,8 10,2 8,4

Minta (cm) 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60 0-30 30-60

0,54 0,52 0,35 0,33 2,29 1,05 0,2 0,11 1,32 1,38 0,93 0,48 1,66 1,06

0,51 0,22 0,26 0,11 0,89 0,17 4,83 0,05 0,7 0,1 6,52 12,34 2,28 0,09

Mg o 80C 1,1 0,8 1,7 1,8 2,9 6,6 0,7 0,9 0,6 0,5 3 3,5 4,8 7,9

o

20C 1,3 1,5 1,5 1,6 2,2 3,2 1,3 1 0,8 1 1,6 2,6 2 3,1

0,2 0,27 0,23 0,09 0,26 0,35 0,34 0,2 0,17 0,2 0,25 0,16 0,13 0,22

Na o 80C 0,1 0,1 0,2 0,1 0,5 0,1 0,1 0,1 0,6 0 0,1 1,8 0,2 0,3

o

20C 0,2 0,1 0,3 0,1 0,8 0,1 0,3 0,1 1,1 0,1 0,2 2,7 0,3 0,9

4. táblázat: ECOWIN projekt levélvizsgálati adatok (2011) N P K Gazdaság Fajta Minta % % % v 3,62 0,44 0,66 Merlot Pannonhalmi é 1,86 0,23 0,38 Apátság v 3,61 0,44 0,84 Pincészet Rajnai rizling é 1,62 0,23 0,37 v 3,04 0,22 0,91 Nagyrada Cabernet Cezar Winery sauvignon é 1,48 0,19 0,81 v 3,18 0,27 1,18 Cabernet Sopron Fényes sauvignon é 1,79 0,81 1,26 Pincészet Kékfrankos v 2,87 0,35 1,55

57

0,1 0,06 0,06 0,01 0,23 0,06 1,64 0,01 0,12 0,02 1,61 1,97 0,3 0,02

Ca % 2,26 3,91 1,94 5,13 2,49 5,2 1,86 5,08 2,11

Mg % 0,27 0,46 0,27 0,65 0,17 0,4 0,19 0,26 0,24

9 6 7,4 6,8 14,8 9 20,6 18,4 28,2 22,2 36,1 30,9 32,7 11

Mn o o 20C 80C 0,26 0,23 0,02 0,2 0,05 0,16 0,07 0,14 0,07 1,14 0,06 1,01 0,03 0,1 0,03 0,13 0,13 1,14 0,03 0,43 0,04 0,12 0,27 1,18 0,08 0,2 0,06 0,52

Na

Fe

<10 80 <10 95 40 52 30 42 45

94 151 97 163 160 206 77 85 70

3,9 2,7 2,8 2,7 3 2,8 6,6 3,7 9,3 6,5 14,2 11 13,1 4,5

0,43 0,45 0,38 0,4 0,2 0,31 0,32 0,2 0,33 0,29 0,39 0,36 0,4 0,41

Ca 20C

Mn

80C

217,1 192,7 184 195,1 114,6 55,8 252,6 294,5 217,3 281,2 152,1 171,9 242,6 49,6

Zn o

20C 0,26 0,14 0,18 0,26 0,18 0,29 0,14 0,19 0,14 0,21 0,15 0,31 0,28 0,23

o

o

62 65,9 66,2 58,8 24,7 34,8 72,6 63,6 79,8 67 48,8 53,6 49 38,4

B o

80C 1,62 0,33 0,42 0,59 0,33 0,31 0,22 0,84 0,4 0,52 0,41 1,13 0,35 0,75

Zn mg/kg 82 26 139 19 51 18 111 21 87 18 107 21 160 36 333 56 185 35

o

20C 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,01 0,06 0,07 0,09 0,19 0,05 0,01

o

80C 0,07 0,08 0,05 0,02 0,41 0,05 0,98 0,06 0,09 0,16 0,17 0,33 0,13 0,31

Cu

B

Mo

131 434 198 704 123 493 120 161 110

51 35 23 28 41 24 29 33 33

<0,2 <0,2 0,32 <0,2 <0,2 <0,2 0,82 0,61 0,27


Sopron Sop-Vin

Kékfrankos

Sopron Weninger

Cabernet sauvignon


Kékfrankos

é v é v é v é

1,72 2,77 1,87 2,9 1,75 2,45 1,46

0,27 0,16 0,11 0,21 0,21 0,23 0,13

0,94 1,28 0,9 1,09 0,98 1,12 0,59

5. táblázat: ECOWIN projekt levélvizsgálati adatok (2012) N P K Gazdaság Fajta Minta % % % Pannonhalmi v 2,67 0,5 0,75 Apátság Merlot é 1,95 0,22 0,4 Pincészet v 2,69 0,31 1,32 Nagyrada Cabernet Cezar Winery sauvignon é 1,42 0,16 0,95 v 3,21 0,33 1,12 Cabernet é 1,7 0,25 1,24 Sopron Fényes sauvignon Pincészet v 2,45 0,22 1,12 Kékfrankos é 1,82 0,19 0,99 v 2,88 0,21 1,19 Sopron Kékfrankos Sop-Vin é 2,02 0,15 1,08 v 1,99 0,21 1,29 Sopron Cabernet Weninger sauvignon é 1,69 0,23 1,06 v 2,44 0,22 1,03 Kőszeg Láng Kékfrankos Pincészet é 1,45 0,19 1,01 6. táblázat: ECOWIN projekt levélvizsgálati adatok (2013) N P K Gazdaság Fajta Minta % % % v 3,67 0,36 0,87 Merlot Pannonhalmi é 2,69 0,21 0,26 Apátság v 3,34 0,3 0,87 Pincészet Rajnai rizling é 2,55 0,2 0,27 v 3,11 0,17 1,46 Nagyrada Cabernet Cezar Winery sauvignon é 1,8 0,22 0,93 v 2,67 0,52 1,28 Cabernet é 2,05 0,28 1,17 Sopron Fényes sauvignon Pincészet v 3,65 0,42 1,31 Kékfrankos é 2,26 0,29 0,68 v 2,92 0,23 0,96 Sopron Kékfrankos Sop-Vin é 1,86 0,12 0,69 v 2,85 0,27 1,28 Sopron Cabernet Weninger sauvignon é 1,81 0,19 1,14 v 2,81 0,19 1,05 Kőszeg Láng Kékfrankos Pincészet é 1,45 0,19 1,11

58

3,86 2,62 4,6 1,81 3,7 1,58 2,63

0,31 0,24 0,26 0,2 0,45 0,13 0,18

75 18 61 <10 24 <10 92

65 111 115 76 118 65 152

Ca % 2,5

Mg % 0,34

Na

Fe

100

3,9

0,57

1,9 3,8 1,5 3,2 1,1 3,2 2,2 3 1,8 3,4 1,2 2,7

Ca % 1,4 2,38 1,56 2,5 1,4 3,5 1,7 3,2 1,78 3,7 2,7 3,2 2,5 3,2 1,16 3,56

385 228 374 30 38 108 253

54 19 41 26 42 13 54

11 731 223 77 241 12 543

Mn

38 17 24 21 34 13 22

<0,2 <0,2 <0,2 <0,2 <0,2 <0,2 <0,2

B

Mo

106

Zn Cu mg/kg 102 43 190

57

<0,5

49

167

123

20

566

32

<0,5

0,19 0,38 0,19 0,26 0,2 0,36 0,21 0,2 0,23 0,35 0,13 0,17

54 49 102 69 82 105 42 39 96 61 36 52

146 202 82 152 79 138 93 112 86 215 69 131

206 138 79 138 91 278 176 176 36 51 73 139

30 38 21 32 19 35 22 25 43 47 18 17

49 678 67 485 45 355 98 199 101 183 71 362

65 20 101 27 48 21 29 22 37 26 17 15

<0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5

Mg % 0,24 0,62 0,27 0,65 0,2 0,3 0,17 0,24 0,16 0,32 0,27 0,3 0,21 0,26 0,16 0,18

Na

Fe

Cu

B

Mo

0 0 0 0 0,01 0,1 0,01 0,01 0 0 0 0,01 0,01 0 0 0,01

71 119 75 122 169 132 86 89 72 72 84 83 76 97 64 76

9 5 12 10 35 401 24 308 96 270 12 110 73 59 34 560

52 21 55 24 50 23 64 31 29 17 45 16 46 21 25 15

<0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 1,94 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 <0,5 0,55 <0,5 <0,5 <0,5

Mn

Zn mg/kg 69 20 97 36 66 24 95 40 296 156 212 77 81 59 109 30 90 40 113 16 163 22 163 29 33 42 24 31 166 15 220 16

NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS - PROJEKTEREDMÉNYEK

NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS - PROJEKTEREDMÉNYEK BEVEZETÉS A záró beszámoló az Ausztria – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „ECOWIN” című pályázat során az időjárás elemzését, a növényvédelmi előrejelzés tapasztalatait hivatott összefoglalni, annak eredményeit kimutatni, és a következtetéseket levonni. A 2010-ben indult program keretében először felmértük a partner gazdaságokban a növényvédelmi előrejelzés helyzetét, eljárásait, valamint összegyűjtöttük a helyi meteorológiai mérések módszereit. Minden partner gazdaságban telepítettük a GALATI-VITIS számítógépes szőlő növényvédelmi előrejelző programot, ismertettük annak működését, átadtuk kézikönyvét.

ANYAG ÉS MÓDSZER A partner gazdaságokban működő meteorológiai műszerek adatainak folyamatos gyűjtése mellett futattuk a GALATI-VITIS programot a kapott adatok alapján. Ezt követően minden évben elemeztük az évjárat sajátos hatását a növényvédelemre. Évente több alkalommal – összekapcsolva más feladatokkal (pl. talaj- és levél-mintavétel, atkamonitoring, stb.) – rendszeresen területbejárást végeztünk, a helyszínen ellenőrizve az ültetvények növény-egészségügyi helyzetét.

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A bemutatott adatok szerint az elmúlt 4 év időjárása nagyon eltérő volt. A szélsőségesen csapadékos évjárat (2010) mellett aszályos év (2012) is volt. 2013-ban a hosszú tél a vegetáció kezdetét késleltette, majd év közben a kánikulai meleg és a nagyon alacsony hőmérsékletű virágzás körüli idő is előfordult. A borvidékek között is nagy különbségeket mértünk – ugyan abban az évben is. Borvidéken belül – kis távolságokon belül is – jelentős időjárási eltérést tapasztaltunk (pl. a soproni mérőhelyek), ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a helyi (szőlőtábla melletti) mérés a pontos növényvédelmi előrejelzés érdekében nagyon fontos. A GALATI – VITIS számítógépes előrejelző program jól jellemezte az évjáratok időjárásában jelentkező különbségeket, használatával alkalmazkodni lehetett az eltérő fertőzési veszélyhelyzethez. A program használatával jelentős védekezési költség megtakarítást érhettünk el, az új típusú biológiai növényvédő szerek alkalmazását jól segítette az előrejelzés.

59


5. MELLÉKLET A NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS C. RÉSZHEZ 1. táblázat: ECOWIN projekt – meteorológiai adatok összehasonlítása (Pannonhalmi Borház Kft., 2010/2013) Hét

2010. 1,5 -1,3 7,1 12 9,8 8,4 8,3 12,3 16,4 14,5 12,5 11,5 17,1 13,9 24,3 17,2 15,1 25,1 21,8 27 21,9 18,1 19,2 22,2 19,9 19,1

9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

Hőmérséklet Co 2011. 2012. -0,7 4,7 3,9 1,9 7,8 9,2 8,1 11,4 11,5 10 12,8 11 6,8 8,5 16,5 10,2 12,9 16,2 10,3 20 16,5 17,4 18,5 13,2 18,3 18,6 20,1 18,3 19,1 19,1 20,3 19,6 19 25,1 16,9 23,8 22,9 26,7 22,1 17,9 17,2 19 17 22,2 18,2 23,5 18 21,9 21 25,6 23,8 20,2

2013. 8,8 1,2 2,2 -0,4 2,5 10,3 15,6 20,0 19,5 17,8 17,8 14,7 14,0 17,5 21,0 27,6 16,3 22,9 22,4 23,7 27,1 27,8 27,6 22,8 20,8

2010. 0 1 0 3 13,2 28 45,2 0 13,4 16 129 32 70 56,6 0 45,8 14,6 0 8,6 5,2 6,8 28,2 31,4 18,6 4,4 16,2

Csapadék 2011. 2012. 0 9,6 0,6 1 18,4 0,6 4,8 0 1 3,8 5 34 0 2,4 0 0,8 13,6 3,4 10,2 5,4 4,2 5 0 0 7,8 34,4 37,4 7,2 7,2 15 7,8 4,4 22,4 0 45 20,4 1,4 16 5,6 31,8 70,2 24,8 15,8 29,6 44 0 4,4 0 5,8 0 0 4,8

2013. 3,4 1,0 10,4 51,6 23,2 8,8 0,2 0,0 2,6 24,6 11,2 0,4 16,0 4,8 28,4 0,2 19,4 1,6 0,4 0,0 0,0 0,0 10,8 0,6 6,4

2010. 0 0 0 0 0 1 1 1 2 2 2 2 2 3 4 5 6 6 6 7 7 7 8 8 9 9

Fenológia 2011. 2012. 0 0 0 0 0 1 0 1 0 1 1 2 1 2 1 2 1 2 2 2 2 2 2 3 3 3 4 4 5 5 6 6 7 7 8 7 8 8 8 8 9 8 9 8 9 9 9 9 9 9 9 9

2013. 0 0 0 1 1 1 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 6 6 7 7 7 8 8 9 9

2. táblázat: ECOWIN projekt – meteorológiai adatok összehasonlítása (Sopron - Balf, 2010/2013) Hét 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

2010. 3,6 -0,4 6,2 12,1 10,3 9,8 8 12,2 16 14,1 13,7 12,1 18 14,5 23,8 17,7 16,9 23,4 21,7 26,8 22,5 18,2 19,7 21,1 19,6 20,4

Hőmérséklet Co 2011. 2012. 6,8 0,6 4,6 9 6,4 7 10,3 10 13,3 13,3 11,1 13,6 8,1 10,6 8,1 14,7 11,1 12 19,9 13,7 16,1 15,5 15 20,5 16,1 18,3 18,5 20,7 16,9 19,4 17,8 20,1 23,9 19,1 20,9 19,1 26,6 24,7 23,5 20 17,4 16,2 19,1 18,9 22,6 18,8 23,2 20,1 22,4 24,2 26

2013. 8,6 1,8 2,6 -0,3 3,3 10,3 14,5 18 17 16,6 16,3 13 12,3 16,5 19,3 25,5 15,6 21,5 21 22 25,1 25,8 25,5 20,9 19,6

2010. 0 7 5 0,6 11,6 10,4 34,6 0,2 2,6 19 25,8 11,4 49 54,8 0 89,2 5,6 0 0 14 12,8 16 40 16 2,6 15

Csapadék 2011. 2012. 14,4 0,4 0 7 0,4 13,6 0 1,6 0 3,8 7,2 3,6 22,4 0 22,4 22 11,2 20,6 0 5 27,2 18,8 6 0,2 21 11,4 6,2 23 10 12,6 17,6 25,2 5,2 44,6 29,6 44,6 49,4 1 79,7 15,6 36,6 31 111 29 33,6 64,6 1 11,4 0 0,8 3,2

60

2013. 9,4 8 9,2 19,6 7 9,8 0 0,2 16 8,4 27,6 0,8 54,4 2,4 40 7,8 17 2 2,2 0 0 8,8 14,4 4,2 7,4

2010. 0 0 0 1 1 1 2 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 9 9 9 9 9

Fenológia 2011. 2012. 0 0 0 0 0 1 1 1 1 1 1 2 1 2 2 2 2 2 2 2 3 2 3 3 3 3 4 4 5 5 5 6 6 7 6 7 7 8 7 8 8 8 8 8 8 9 9 9 9 9 9 9

2013. 0 0 0 0 1 1 1 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9

NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS - PROJEKTEREDMÉNYEK 3. táblázat: ECOWIN projekt – meteorológiai adatok összehasonlítása (Sopron - Jánostelep, 2010/2013) Hét 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

2010. 3,3 -0,5 5,6 11,7 9,7 9,5 7,8 11,6 15,4 13,8 13,6 12 17,8 14,5 23,7 17,7 17,2 23,5 21,3 26,4 21,9 18 19,4 20,8 19,2 20

Hőmérséklet Co 2011. 2012. 6,8 0,3 4,3 9,1 6,3 6,5 9,2 9,7 13 13 10,7 13 8 10,2 8,1 14,6 10,5 11,6 19,4 12,7 15,6 15,2 14,9 20 15,8 18 18,3 20,5 16,8 19,2 17,7 20,2 23,5 19,1 20,6 18,3 26 24,1 23,3 19,8 17,1 16,1 18,7 16,9 21,8 18,5 22,5 19,6 21,6 23,6 25,5

2013. 7,7 1,7 2,5 -0,3 3,3 10,2 14,3 18 16,8 16,7 16,6 13,2 12,6 16,7 19,5 25,8 15,7 22 21,4 22,4 25,5 26,1 25,9 20,5 19

2010. 0,2 5,4 4,2 6,2 10,4 5 44,6 0,4 3,4 16,6 15,6 20,2 23,2 36,2 0 67,2 4 0 0 45 20,8 21,4 47,8 42,8 0,8 28,4

Csapadék 2011. 2012. 10,4 0,8 0 12,2 0,8 18,6 0 1,8 0 6,4 10 2 17,4 0 5,6 16,6 9 35,2 0 3,2 34,2 10,6 1 0,2 22,2 16,2 4,2 35,6 8,8 11 10,4 28,8 5 23,4 21,4 3,8 47 1,8 62,6 11,2 35,6 19,2 111 37,6 16,6 61,6 5,8 7,4 0 0,4 5,2

2013. 14,2 2,2 11,4 17,4 7,2 8,4 1,8 0 22,6 7 17,4 1 47,6 6,4 35 3 33,8 0 0 0 0 9,2 15,4 7 8,6

2010. 0 0 0 1 1 1 2 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 9 9 9 9 9

Fenológia 2011. 2012. 0 0 0 0 0 1 1 1 1 1 1 2 1 2 2 2 2 2 2 2 3 2 3 3 3 3 4 4 5 5 5 6 6 7 6 7 7 8 7 8 8 8 8 8 8 9 9 9 9 9 9 9

2013. 0 0 0 0 1 1 1 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9

4. táblázat: ECOWIN projekt – meteorológiai adatok összehasonlítása (Sopron - Kópháza, 2010/2013) Hét 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

2010. 3,3 -0,6 5,7 11,7 9,9 9,3 7,7 11,4 15,5 13,6 13,2 11,9 17,2 14,1 23,2 17,5 16,6 22,7 20,8 26,3 22,3 18,1 19,2 20,8 19,3 20,2

Hőmérséklet Co 2011. 2012. 6,4 0 4,1 2,4 5,9 6,5 9,5 9,2 12,7 12,6 10,6 13,1 7,8 9,7 8,1 13,9 10,5 9,4 18,9 12,6 15,7 14,9 14,7 19,5 15,4 17,7 17,8 20,3 16,6 19,1 17,6 19,9 23,4 18,8 20,6 18,1 26,1 24,4 23,4 19,8 17,2 16,1 18,8 18,7 21,9 18,6 22,6 19,8 21,8 23,8 25,6

2013. 8,3 1,5 2,4 -0,6 2,9 10,5 14,6 18,3 17 16,7 16,3 13 12,2 16,5 19,5 25,8 15,5 21,9 21,5 22,6 25,8 26,3 25,7 21 19,4

2010. 0 4,8 3 0,6 8,4 6,6 25,8 0 1,6 15,8 19 3,2 51,6 39 0 66,6 2,8 0 0 1,4 13,2 16,8 33,6 20,6 2 15

Csapadék 2011. 2012. 9,2 0,2 0 8,2 0 13 0 1,8 0 3,2 3,2 3 15,8 0 5,6 19,6 8,4 11,5 0 3,6 18,4 8,4 5,2 0 21,2 3 5,6 18,6 7,6 9,6 9,4 15,6 2 31,2 16,6 2,4 23,6 0,2 62,6 7,2 10,2 21,4 106 22,6 16,6 50,8 1,6 5,6 0 0,2 4

61

2013. 11,8 7,6 9,8 17,4 7 11,6 2,4 0 14,4 1,1 20,4 2,4 69,8 7,2 39,8 3,4 30,8 2,4 2,4 0 0 13,6 31,4 6 20,2

2010. 0 0 0 1 1 1 2 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 9 9 9 9 9

Fenológia 2011. 2012. 0 0 0 0 0 1 1 1 1 1 1 2 1 2 2 2 2 2 2 2 3 2 3 3 4 3 5 4 5 5 6 6 6 7 7 7 7 8 7 8 8 8 8 8 8 9 9 9 9 9 9 9

2013. 0 0 0 0 1 1 1 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9


5. táblázat: ECOWIN projekt – meteorológiai adatok összehasonlítása (Láng Pincészet, Kőszeg, 2010/2013) Hét 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

2010. 2,7 1,1 7,8 11,8 10,1 9,5 9,1 13,1 16,1 14,9 13,1 13,9 18,7 15,2 23 17,7 17,6 23 21,6 25 21,6 19,5 19,7 20,8 19,5

Hőmérséklet Co 2011. 2012. 0,5 7 5,3 4,3 9 10,5 9,9 13 11,8 11,4 14,4 10,5 10,8 9,2 15,1 10,1 13,9 14,7 11,3 18 16,3 16,8 17,6 12,4 17,7 17,8 20 17,8 19,6 17,4 19,7 18,5 18,4 23,2 18,7 21,8 22,5 25,9 22,1 20,2 17,6 19,9 17,5 21,8 20,6 22,5 17,8 19,9 21,9 22 23,8 24,1

2013. 19,3 8,4 2,1 3,1 0,4 3,4 10 14,5 17,2 17,4 16,8 16,3 12,9 12,8 16,9 19,1 24,8 15,6 21 20,6 21,9 24,8 24,9 24,4 20,2 18,7

2010. 1,6 4,3 4,8 8,9 11 10,8 27,1 0,1 1,1 10,7 26,6 3 19,3 26,9 0 43,8 5 0 0 80,9 2,5 14,8 35,4 42,3 15,1

Csapadék 2011. 2012. 3,1 5,8 0 0 20 2,5 6,5 0 1,4 0,2 9,6 18 0,4 11,5 0 17,9 28,4 2,8 6,6 28,5 28,6 9 0 0 7,4 23,1 2,7 34,8 18,7 13,3 25,9 20,4 26,8 1,8 3,5 12,7 0,6 21 3,3 42,8 31 6 13,7 30,3 30,3 1,3 9,6 1,4 2,4 0 9,6 4,3

2013. 3,6 10,5 10,1 12,2 51,6 10,2 20,2 0,7 9,2 16,9 3,8 10,5 17 39,8 1,2 26,9 4,8 15 4 0,3 7,5 0,6 6,5 24,3 4 4,9

2010. 0 0 0 1 1 1 2 2 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 8 9 9

Fenológia 2011. 2012. 0 0 1 0 1 0 1 1 2 1 2 1 2 2 2 2 2 2 3 2 3 2 3 3 4 3 5 4 5 5 6 6 7 7 7 7 8 8 8 8 8 8 8 8 8 9 9 9 9 9 9 9

2013. 0 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9

6. táblázat: ECOWIN projekt – meteorológiai adatok összehasonlítása (Cezar Winery, Nagyrad, 2010/2013) Hét 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

2010. 2,5 0,5 7,8 10,4 10,6 8,8 8,8 12,5 15,6 14,8 13,1 13,5 19,2 14,6 23,8 18,5 16,6 22,3 20,6 25 21,8 18,6 19,5 21,1 20 19

Hőmérséklet Co 2011. 2012. -0,2 6,4 4,7 3,7 9,8 10,1 9,9 13,5 11,9 11,6 14,8 11,3 10,5 9,4 15,8 10,8 13,5 16,1 11,6 26 16,9 16,7 18,6 12,9 19,1 17,6 20,4 18,1 20 19,3 20,7 19,4 20,1 25,1 19,7 23,3 24,2 27,3 23,9 21,1 18,6 19,9 17,7 22,7 21,3 24,6 19,5 21,8 22,8 22,6 25 26,3

2013. 8,9 2,5 3,8 0,3 3,6 11,1 14,6 20,4 19,5 17,2 16,5 13,7 13 16,6 20,1 26,4 15,9 21,9 21,5 22,6 25,6 25,8 25,8 20,8 19,7

2010. 5,4 11,6 0,2 1,8 5,6 25 28,6 5,4 0,6 6 80,8 19,4 14,2 59,8 0,6 75,8 19,6 0 14,8 21,8 22 24,6 65,2 9 1,4 45

Csapadék 2011. 2012. 1,2 11 0 0 12 1,8 13 0,6 1,4 0,2 3 33,2 7,2 7 0 10,8 11,2 2,8 8,6 15,6 5,8 27 0,4 0,6 10,4 49,2 18,6 21,2 7,2 21 9 13,4 5,2 0 4 11,6 0 19,8 0 28,2 37 6 20,4 23 21,8 0,4 2,2 0,4 9,6 0 0 5,4

62

2013. 8 7 19,4 52,2 33,4 9 0 3,6 10,4 19,6 25,6 11,8 35 10,8 6,4 0,4 24 43,8 0,4 0 0,2 0 13,8 9 24,8

2010. 0 0 0 1 1 1 2 2 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9

Fenológia 2011. 2012. 0 0 0 1 0 1 0 1 1 1 1 2 1 2 2 2 2 2 2 2 3 2 3 3 4 3 5 4 5 5 6 6 6 7 7 7 8 8 8 8 8 8 8 8 8 9 9 9 9 9 9 9

2013. 0 0 0 0 1 1 1 2 2 2 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9

NAPPALI LEPKE MONITORING

NAPPALI LEPKE MONITORING - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. BEVEZETÉS A záró beszámoló az Ausztria – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „ECOWIN” című pályázat nappali lepke monitoring vizsgálatait hivatott összefoglalni, annak eredményeit kimutatni, és a következtetéseket levonni. A tanulmányt készítette: László Gyula. Az ECOWIN projekt egyik kiemelt célja volt a vegyszermentes, ökológiai művelésben részesített szőlőültetvények nappali lepke (Rhopalocera) faunájának monitoring vizsgálata a projektben résztvevő partnerek ültetvényeiben. A nappali lepkék fontos szerepet töltenek be mind a természetes, mind az agrár ökoszisztémák működésében, elsősorban, mint a tápláléklánc fontos elemei. Mivel fitofág rovarokról van szó, előfordulásuk nagymértékben függ tápnövényeik előfordulásától és mennyiségétől. Emellett a nappali lepkék minden fejlődési alakja lényeges tápláléka sokféle ragadozó állatnak, korai fejlődési stádiumaik pedig a paraziták és parazitoidok számára is fontos gazdaszervezetek. A nappali lepkék jó indikátor szervezetek számos környezeti hatás kimutatására, meglehetősen érzékenyek a különféle peszticidekre, továbbá mikroklimatikus hatásokra. Emellett látványos, közkedvelt, népszerű állatok, jelenlétük növeli az élőhelyek turisztikai attraktivitását. Mindezek miatt esett a választás a projektben a nappali lepkék monitorozására. A vizsgálatok célja annak megállapítása volt, hogy a vegyszermentes szőlőművelés, továbbá a fajgazdag sorköztakaró növényzet telepítése milyen hatással van a betelepülő vagy berepülő nappali lepke faunára. További célkitűzés volt a bio- és a hagyományos művelésű, vegyszerekkel kezelt szőlőültetvények nappali lepke faunájának összehasonítása, mind fajszám mind egyedszám tekintetében. A vizsgálatok kiegészültek természetközeli kontroll élőhelyek felmérésével, adatokat gyűjtve arra nézve, hogy az adott régióban milyen potenciális fajösszetétel kialakulása várható a természetközeli élőhelyekről történő betelepülés következtében. A vizsgálatok további célja volt általános információkat gyűjteni a szőlőültetvényekben előforduló nappali lepke fajok fajösszetételéről és az egyes fajok gyakorisági viszonyairól. Jelen összefoglalás a 2010.04.01. és 2012.09.30. közötti végzett nappali lepke monitoring során kapott adatokat, azok feldolgozását és kiértékelését tartalmazza.

2. ANYAG ÉS MÓDSZER A nappali lepke monitoring úgynevezett sávmenti számlálásos módszerrel, transzektek kijelölésével valósult meg. Helyszínenként és variánsonként 200-400 m hosszon (ültetvény kialakítástól függően), három ismétlésben történt nappali lepke felvételezés helyszíni határozással, szükség esetén megfogással. 2010, 2011 és 2012 években áprilistól augusztusig havonta egy alkalommal valamennyi helyszínen megtörténtek a felvételezések, így 3 év teljes adatsora rendelkezésre áll. Vizsgálati helyszínek:  Pannonhalma (Apátsági Pincészet)  Sopron (Sop-Vin Kft.)  Sopron (Taschner István – Fényes pincészet)  Sopron (Franz Weninger)  Kőszeg (Láng Pincészet)  Nagyrada (Cézár Pincészet) A kapott eredmények több szempont szerint kerülnek összehasonlításra. Minden helyszínen és kísérleti variánsban megadjuk a három év alatt megfigyelt nappali lepke fajok listáját és az egyedszámokat éves bontásban. Külön kiemeljük a domináns fajokat minden vizsgálati helyszínen. Minden helyszínen megadjuk a teljes, 3 évre vonatkozó fajlistát. Közöljük az egyes kísérleti variánsok (bio- és vegyszeres szőlőültetvény, valamint természetközeli élőhely) 63

NAPPALI LEPKE MONITORING összesített fajlistáját. Grafikonon ábrázoljuk a három éves monitoring eredményeként megfigyelt faj- és egyedszámokat valamennyi helyszín esetében.

3. VIZSGÁLATOK BEMUTATÁSA

1. ábra: Sávmenti számlálás szőlőültetvényben (Pannonhalma)

2. ábra: Sávmenti számlálás természetközeli élőhelyen (Sopron-Balf)

A nappali lepke monitoring összefoglaló adatai 3. 1. A projekt ideje alatt megfigyelt nappali lepke fajok: 1-3. táblázatok: Pannonhalma teljes fajlista 2010-2012 Bio ültetvény FAJ 1. Erynnis tages 2. Ochlodes sylvanus 3. Thymelicus lineola 4. Papilio machaon 5. Colias croceus 6. Gonepteryx rhamni 7. Pieris brassicae 8. Pieris rapae 9. Pieris napi 10. Pontia daplidice edusa 11. Celastrina argiolus 12. Cupido argiades 13. Plebejus argus 14. Polyommatus icarus 15. Argynnis paphia 16. Issoria lathonia 17. Boloria dia 18. Melitaea athalia 19. Araschnia levana 20. Nymphalis io 21. Nymphalis c-album 22. Vanessa atalanta 23. Vanessa cardui 24. Lasiommata megaera 25. Coenonympha arcania 26. Coenonympha pamphilus 27. Maniola jurtina 28. Melanargia galathea

2010

Megfigyelt egyedszám 2011 1 2 1

2012 5 1 1

1 19 5 1

51 33

3

4

2

2

4 5 1 1

1

1 3 1

3 5

1

1 6

5 10

64

1 9 15 4 1 2 6 1

9 2 1 6 1 13 1 5

Összesen 1 5 3 1 1 1 1 79 53 1 4 8 2 10 1 5 5 1 2 3 10 2 5 11 1 14 12 15

NAPPALI LEPKE MONITORING 29. Minois dryas ÖSSZESEN

4 60

117

2010

Megfigyelt egyedszám 2011

84

4 261

Konvencionális ültetvény FAJ 1. Colias croceus 2. Leptidea sinapis 3. Pieris brassicae 4. Pieris rapae 5. Pieris napi 6. Cupido argiades 7. Polyommatus icarus 8. Issoria lathonia 9. Boloria dia 10. Nymphalis io 11. Vanessa cardui 12. Coenonympha pamphilus ÖSSZESEN

1

1 3 10 10 3 1

28 10 2

2012 1

6

2

1 1 2

43

30

1 3 13

Összesen 1 2 3 44 20 5 3 1 1 2 1 3 86

Természetközeli élőhely FAJ 1. Erynnis tages 2. Pyrgus malvae 3. Ochlodes sylvanus 4. Papilio machaon 5. Colias hyale 6. Colias erate 7. Colias croceus 8. Leptidea sinapis 9. Pieris brassicae 10. Pieris rapae 11. Pieris napi 12. Pontia daplidice edusa 13. Lycaena dispar 14. Lycaena phlaeas 15. Cupido argiades 16. Plebejus argus 17. Polyommatus icarus 18. Argynnis paphia 19. Issoria lathonia 20. Melitaea didyma 21. Melitaea athalia 22. Araschnia levana 23. Nymphalis io 24. Coenonympha arcania 25. Coenonympha glycerion 26. Coenonympha pamphilus 27. Aphanthopus hyperanthus 28. Maniola jurtina 29. Melanargia galathea 30. Minois dryas ÖSSZESEN

2010 1 2 1

Megfigyelt egyedszám 2011 5 2 1 1 1

2

2012 1 2 1 1 8

1 1 66 29

40 32

16 9 8

8 2 12 1 20

14 1 10

5 20 11 4

1 5 1

2

2 1 1 1 2 6

1 2 11 4 1 134

3

161

65

1 5 28 19 18 159

Összesen 5 4 5 1 3 1 10 1 1 122 70 8 8 2 31 22 41 4 2 1 4 5 2 1 7 35 2 33 22 1 454

NAPPALI LEPKE MONITORING 4-12. táblázatok: Sopron teljes fajlista 2010-2012 Bio ültetvény Taschner-Fényes FAJ 1. Iphiclides podalirius 2. Leptidea sinapis 3. Pieris brassicae 4. Pieris rapae 5. Pieris napi 6. Cupido argiades 7. Plebejus argus 8. Aricia agestis 9. Polyommatus icarus 10. Issoria lathonia 11. Nymphalis io 12. Vanessa atalanta 13. Vanessa cardui 14. Lasiommata megera 15. Coenonympha glycerion 16. Coenonympha pamphilus 17. Maniola jurtina 18. Brinthesia circe ÖSSZESEN

2010 (Taschner) 1 14 57

33 1

Megfigyelt egyedszám Összesen 2012 (Fényes) 1 1 1 19 2 3 2 1 1 1 1 6 2 1 1 6

3

2

1 4 5

124

1 43

2 21

2010


1 14

Összesen 1 2 1 35 5 58 2 1 41 2 1 6 3 1 4 8 14 3 188

Bio ültetvény Weninger FAJ 1. Erynnis tages 2. Pyrgus malvae 3. Thymelicus lineolus 4. Iphiclides podalirius 5. Papilio machaon 6. Colias croceus 7. Leptidea sinapis 8. Pieris rapae 9. Pieris napi 10. Cupido argiades 11. Polyommatus icarus 12. Issoria lathonia 13. Nymphalis io 14. Vanessa atalanta 15. Lasiommata megaera 16. Coenonympha glycerion 17. Maniola jurtina ÖSSZESEN

1

2012 1 1 2

1 1 1 1 7 1 4 9

12 1 2

7 2

1

26

1 1 1 1 2 22

2010


2

1 3 2 21

Összesen 1 2 2 1 1 1 1 26 4 6 9 1 1 2 6 3 2 69

Bio ültetvény Sop-Vin Kft. FAJ 1. Erynnis tages 2. Thymelicus lineola 3. Thymelicus sylvestris 4. Iphiclides podalirius 5. Colias croceus 6. Leptidea sinapis 7. Pieris brassicae 8. Pieris rapae 9. Pieris napi 10. Pontia daplidice edusa 11. Lycaena dispar

1 1

2012 1 1 2 31

5 1 47 1 1

11 1

66

33 7 9 1

Összesen 1 1 2 1 32 5 1 91 8 11 1

NAPPALI LEPKE MONITORING 12. Lycaena phlaeas 13. Celastrina argiolus 14. Cupido argiades 15. Plebejus argus 16. Aricia agestis 17. Polyommatus icarus 18. Argynnis paphia 19. Issoria lathonia 20. Nymphalis io 21. Nymphalis c-album 22. Vanessa cardui 23. Lasiommata megera 24. Coenonympha glycerion 25. Coenonympha pamphilus 26. Melanargia galathea 27. Minois dryas 28. Brinthesia circe ÖSSZESEN

1

1 1 2

1 1 3 2 1 27 1

1 2

2

5 1 1 1 2 5

60

136

1

1 1 22

1 1 5 3 1 29 1 1 2 5 1 2 1 2 7 1 1 218

Konvencionális ültetvény 1 FAJ 1. Erynnis tages 2. Charcarodus alceae 3. Ochlodes sylvanus 4. Iphiclides podalirius 5. Papilio machaon 6. Colias hyale 7. Pieris rapae 8. Pieris napi 9. Pontia daplidice edusa 10. Cupido argiades 11. Polyommatus icarus 12. Nymphalis io 13. Vanessa atalanta 14. Pararge aegeria tircis 15. Lasiommata megera 16. Coenonympha pamphilus 17. Aphanthopus hyperanthus 18. Maniola jurtina 19. Brintesia circe ÖSSZESEN

2010

Megfigyelt egyedszám 2011 1 1

2012

1 1 1 1

4 2

3

2 1 1 1 1 1

1 4 1 1

4

3 2 1 3 22

15


2012

5

Összesen 1 1 1 1 1 1 9 3 1 5 1 1 5 1 1 3 2 1 3 42

Konvencionális ültetvény 2 FAJ 1. Colias hyale 2. Colias croceus 3. Gonepteryx rhamni 4. Pieris rapae 5. Pieris napi 6. Cupido argiades 7. Polyommatus icarus 8. Issoria lathonia 9. Nymphalis io 10. Vanessa cardui 11. Coenonympha pamphilus 12. Melanargia galathea ÖSSZESEN

2010 1 2

1 3 1 1

3 1 1 8 1 1 2 1

4 1 2 2

21

10

1 7

2010


2012

1

Összesen 1 2 1 10 3 4 10 1 1 2 2 1 38

Konvencionális ültetvény 3 FAJ

67

Összesen

NAPPALI LEPKE MONITORING 1. Thymelicus lineolus 2. Colias hyale 3. Colias croceus 4. Leptidea sinapis 5. Pieris rapae 6. Pieris napi 7. Pontia daplidice edusa 8. Cupido argiades 9. Polyommatus icarus 10. Araschnia levana 11. Nymphalis io 12. Vanessa atalanta 13. Vanessa cardui 14. Coenonympha glycerion 15. Coenonympha pamphilus 16. Maniola jurtina 17. Melanargia galathea 18. Minois dryas 19. Brinthesia circe ÖSSZESEN

1 1 3 13

1 19 4

1 1 3 1

1 1

9 1

2 1 1 1 2 2

1 2

1 2 25

1 31

20

1 1 3 1 41 4 2 2 4 1 2 1 1 1 2 3 2 1 3 76

Természetközeli élőhely 1 FAJ 1. Charcarodus alceae 2. Ochlodes sylvanus 3. Thymelicus sylvestris 4. Colias hyale 5. Colias croceus 6. Gonepteryx rhamni 7. Pieris rapae 8. Pieris napi 9. Anthocaris cardamines 10. Cupido argiades 11. Plebejus argus 12. Plebejus idas 13. Polyommatus icarus 14. Issoria lathonia 15. Boloria dia 16. Melitaea athalia 17. Nymphalis io 18. Coenonympha glycerion 19. Coenonympha pamphilus 20. Maniola jurtina 21. Melanargia galathea 22. Minois dryas 23. Brinthesia circe ÖSSZESEN

2010

Megfigyelt egyedszám 2011 1

2012 2 1

1 1 14 2 3 9

10 3 18 2 2 21 2 3 1

5

10 7 1 2 2 2 3

2 1 4 15

1 11 3 1 1 4 83

4 1 2 51

19 25 8

96

Összesen 3 1 1 1 14 2 23 19 1 25 4 4 24 2 5 1 1 24 51 11 5 2 6 230

Természetközeli élőhely 2 FAJ 1. Thymelicus lineola 2. Thymelicus sylvestris 3. Papilio machaon 4. Colias hyale 5. Colias croceus 6. Leptidea sinapis 7. Pieris rapae 8. Pieris napi 9. Pontia daplidice edusa 10. Cupido argiades

2010


2012 1 2

1 1

1 1 3 5 1

4 8 2 1 7

6

68

3 1 8 7 2

Összesen 2 2 1 2 4 8 21 10 1 15

NAPPALI LEPKE MONITORING 11. Plebejus argus 12. Plebejus argyrognomon 13. Plebejus idas 14. Polyommatus icarus 15. Argynnis paphia 16. Boloria dia 17. Boloria selene 18. Melitaea phoebe 19. Melitaea athalia 20. Araschnia levana 21. Pararga aegeria tircis 22. Lasiommata megera 23. Coenonympha glycerion 24. Coenonympha pamphilus 25.Aphanthopus hyperanthus 26. Maniola jurtina 27. Melanargia galathea 28. Minois dryas 29. Brinthesia circe ÖSSZESEN

1 15

4 1

2

6

13 1

3 1 1 1 1 1 2 52 5 4 2 1

5 7 1 3 1 51

108

1 1 28 43 1 6

121

6 1 1 34 1 3 1 1 1 2 1 1 30 100 5 12 9 4 1 280

Természetközeli élőhely 3 FAJ 1. Erynnis tages 2. Charcarodus alceae 3. Pyrgus malvae 4. Ochlodes sylvanus 5. Thymelicus lineola 6. Thymelicus sylvestris 7. Iphiclides podalirius 8. Colias hyale 9. Colias croceus 10. Gonepteryx rhamni 11. Leptidea sinapis 12. Pieris brassicae 13. Pieris rapae 14. Pieris napi 15. Pontia daplidice edusa 16. Neozephyrus quercus 17. Cupido argiades 18. Plebejus argus 19. Plebejus idas 20. Polyommatus icarus 21. Argynnis paphia 22. Issoria lathonia 23. Vanessa atalanta 24. Coenonympha glycerion 25. Coenonympha pamphilus 26.Aphanthopus hyperanthus 27. Maniola jurtina 28. Melanargia galathea 29. Minois dryas 30. Brinthesia circe ÖSSZESEN

2010

Megfigyelt egyedszám 2011 7 1

1

2012 2 1 1 2 3 1

1 1 7 1 2 2 12 3 1 1 13 2

5 10 2

20 1 2 18

9 3

5 4 32

12 46 5 15

3 4 115

1 3 140

1 15 1 1 23 5 6 9 7 5 16 1 1 55 52 6 2 3 5 224

Összesen 9 2 1 3 3 1 1 2 22 2 8 2 45 10 7 1 42 10 7 43 3 1 1 72 102 5 53 2 7 12 479

13-15. táblázatok: Kőszeg teljes fajlista 2010-2012 Bio ültetvény FAJ 1. Thymelicus lineola 2. Thymelicus sylvestris

2010


2012 2

69

Összesen 2 2

NAPPALI LEPKE MONITORING 3. Iphiclides podalirius 4. Colias croceus 5. Leptidea sinapis 6. Pieris brassicae 7. Pieris rapae 8. Pieris napi 9. Lycaena dispar 10. Lycaena tityrus 11. Cupido argiades 12. Aricia agestis 13. Polyommatus icarus 14. Melitaea athalia 15. Nymphalis io 16. Nymphalis c-album 17. Vanessa cardui 18. Lasiommata megaera 19. Coenonympha glycerion 20. Coenonympha pamphilus 21.Aphanthopus hyperanthus 22. Maniola jurtina ÖSSZESEN

1 18 3

8

1 12 2 1 1 2 1 16 1 3 12 1 5 6 11

10 59

8 103


2012

11 1

14 10

11

4

7

4 1 2

1

1

3 7 42

1 18 3 1 37 13 1 1 17 1 27 2 3 14 1 7 6 19 3 25 204

Konvencionális ültetvény FAJ 1. Ochlodes sylvanus 2. Iphiclides podalirius 3. Colias croceus 4. Leptidea sinapis 5. Pieris rapae 6. Pieris napi 7. Cupido argiades 8. Polyommatus icarus 9. Melitaea athalia 10. Nymphalis io 11. Vanessa atalanta 12. Lasiommata megera 13. Coenonympha pamphilus 14.Aphanthopus hyperanthus 15. Maniola jurtina ÖSSZESEN

2010 1 2

Összesen

3 1 5 2 7 1 1 1 1 1 4

8 2 2 4

1 2 12 33

7 31

10 2 7 4

4 7 3 40

1 2 3 1 23 6 16 9 1 1 5 1 12 2 22 104

Természetközeli élőhely FAJ 1. Erynnis tages 2. Pyrgus malvae 3. Ochlodes sylvanus 4. Thymelicus lineola 5. Thymelicus sylvestris 6. Iphiclides podalirius 7. Colias hyale 8. Colias croceus 9. Gonepteryx rhamni 10. Leptidea sinapis 11. Pieris brassicae 12. Pieris rapae 13. Pieris napi 14. Pontia daplidice edusa 15. Lycaena phlaeas 16. Lycaena tityrus 17. Neozephyrus quercus

2010 3 4

Megfigyelt egyedszám 2011 2 2 3 2

1 1 2

2

19 1 14 2

3 1 29 14

1 2 1

1

Összesen 2012 1 1 1 5 2

15 1 4 3 35 1 1 2

70

6 7 4 7 2 3 1 17 1 26 5 78 17 1 2 4 1

NAPPALI LEPKE MONITORING 18. Callophrys rubi 19. Cupido argiades 20. Scolitantides orion 21. Maculinea nausithous 22. Maculinea teleius 23. Plebejus argus 24. Plebejus argyrognomon 25. Plebejus idas 26. Cyaniris semiargus 27. Polyommatus icarus 28. Issoria lathonia 29. Brenthis ino 30. Boloria dia 31. Boloria selene 32. Melitaea athalia 33. Melitaea aurelia 34. Araschnia levana 35. Nymphalis io 36. Nymphalis urticae 37. Nymphalis c-album 38. Vanessa cardui 39. Lasiommata megera 40. Coenonympha glycerion 41. Coenonympha pamphilus 42.Aphanthopus hyperanthus 43. Maniola jurtina 44. Erebia medusa 45. Minois dryas 46. Brinthesia circe ÖSSZESEN

1 26 2 32 9

15

11

12 6

19 3 3

1 1 23 9

19 1

4 3 2

2

1

6 17 2 1 1 1 1 1

2 1 1 3 7 5 14

1 12 8

1 1 1 13 42 16 2

1 195

139

1 215

1 52 2 63 18 3 1 1 6 59 12 1 5 3 5 1 2 2 1 1 2 1 17 61 5 38 2 1 1 549

16-18. táblázatok: Nagyrada teljes fajlista 2010-2012 Bio ültetvény FAJ 1. Erynnis tages 2. Leptidea sinapis 3. Pieris brassicae 4. Pieris rapae 5. Pieris napi 6. Lycaena dispar 7. Lycaena phlaeas 8. Cupido argiades 9. Plebejus argus 10. Polyommatus icarus 11. Issoria lathonia 12. Nymphalis io 13. Nymphalis c-album 14. Vanessa cardui 15. Coenonympha pamphilus 16. Maniola jurtina ÖSSZESEN

2010

8 1

Megfigyelt egyedszám 2011 1 1 1 8 3 1

9

3

8

2 1 4

Összesen 2012

2

1 5 1 14

1 1 3 29

6 33

1 4 1 29

1 1 1 18 4 1 1 17 1 24 1 4 1 1 5 10 91

Konvencionális ültetvény FAJ 1. Erynnis tages 2. Colias croceus 3. Leptidea sinapis 4. Pieris rapae 5. Pieris napi 6. Cupido argiades

Megfigyelt egyedszám 2010 1 1 9

Összesen 2011

7 2 4

5

71

2012 1

1

1 1 1 17 2 9

NAPPALI LEPKE MONITORING 7. Polyommatus icarus 8. Issoria lathonia 9. Nymphalis io 10. Vanessa cardui 11. Maniola jurtina ÖSSZESEN

4 1

4

8 1 3 4 11 58

3 4 5 30

2 22

4 6

Természetközeli élőhely FAJ

2010

1. Erynnis tages 2. Pyrgus malvae 3. Ochlodes sylvanus 4. Thymelicus lineola 5. Papilio machaon 6. Colias hyale 7. Colias croceus 8. Leptidea sinapis 9. Pieris brassicae 10. Pieris rapae 11. Pieris napi 12. Lycaena dispar 13. Cupido argiades 14. Cupido decolorata 15. Aricia agestis 16. Cyaniris semiargus 17. Polyommatus icarus 18. Argynnis paphia 19. Issoria lathonia 20. Melitaea athalia 21. Araschnia levana 22. Nymphalis io 23. Vanessa atalanta 24. Coenonympha glycerion 25. Coenonympha pamphilus 26. Maniola jurtina ÖSSZESEN


1 1

Összesen 2012 3

6 16 1

2 1

1 2 2

2 3 10 1 1 14

16

17

2

2 1

1 1 12

13

13 1

2 2 1

1 2 5 1 3 42 39 161

1

4 26 20 109

4 49 7 87

5 1 9 16 2 1 4 2 3 28 1 1 33 1 1 1 38 1 1 3 4 6 1 11 117 66 357

3. 2. Domináns fajok: A következőkben az öt legnagyobb egyedszámban megfigyelt fajt soroljuk fel területenként. 19. táblázat: Pannonhalma domináns fajok BIO (Fajgazdag, vetett takarónövényzet a sorközben)

1. 2. 3. 4. 5.

Pieris rapae Pieris napi Melanargia galathea Coenonympha pamphilus Maniola jurtina

Konvencionális Pieris rapae Pieris napi Cupido argiades Coenonympha pamphilus Polyommatus icarus

Természetközeli Pieris rapae Pieris napi Polyommatus icarus Coenonympha pamphilus Maniola jurtina

20. táblázat: Sopron domináns fajok

1. 2.

BIO (Kaszált természetes gyomflóra a sorközben) Cupido argiades Pieris rapae

BIO (Fajgazdag, vetett takarónövényzet a sorközben) Pieris rapae Colias croceus

72

Konvencionális Pieris rapae Polyommatus icarus

Természetközeli Coenonympha pamphilus Coenonympha glycerion

NAPPALI LEPKE MONITORING 3. 4. 5.

Polyommatus icarus Maniola jurtina Pieris napi

Polyommatus icarus Pontia daplidice edusa Pieris napi

Cupido argiades Pieris napi Coenonympha pamphilus

Polyommatus icarus Pieris rapae Cupido argiades

21. táblázat: Kőszeg domináns fajok 1. 2. 3. 4. 5.

BIO (Kaszált természetes gyomflóra a sorközben) Pieris rapae Polyommatus icarus Maniola jurtina Coenonympha pamphilus Colias croceus

Konvencionális Pieris rapae Maniola jurtina Cupido argiades Coenonympha pamphilus Polyommatus icarus

Természetközeli Pieris rapae Maculinea nausithous Coenonympha pamphilus Polyommatus icarus Cupido argiades

Konvencionális Pieris rapae Maniola jurtina Cupido argiades Polyommatus icarus Vanessa cardui

Természetközeli Coenonympha pamphilus Maniola jurtina Polyommatus icarus Cupido argiades Pieris rapae

22. táblázat: Nagyrada domináns fajok 1. 2. 3. 4. 5.

BIO (Fajgazdag, vetett takarónövényzet a sorközben) Polyommatus icarus Pieris rapae Cupido argiades Maniola jurtina Coenonympha pamphilus

Az adatokból látható, hogy az 5 domináns faj valamennyi helyszínen és valamennyi kísérleti variánsban gyakorlatilag megegyezett, dominancia sorrendjük volt csak különböző. E fajokról el lehet mondani, hogy széles ökológiai tűrésű, általánosan elterjedt, gyakori fajok. Az egyetlen kivétel a kőszegi természetközeli élőhelyen kimutatott Maculinea nausithous (sötétaljú hangyaboglárka, 3. ábra), mely rendkívül ritka, lokális faj és külön érdekessége, hogy lárvája hangyabolyban fejlődik. A Kőszegen kijelölt természetes kontroll élőhely egy vérfüves láprét, mely élőhelye a lokális fajnak, így került a domináns fajok sorába.

3. ábra. Maculinea nausithous hangyaboglárka a kőszegi természetes kontroll élőhelyen

3. 3. A projekt teljes ideje alatt megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása a kísérleti helyszíneken A Pannonhalmi Apátsági Pincészet bio kísérleti ültetvényében 2011 márciusában fajgazdag sorköztakaró növényzetvetés történt. Az alkalmazott, pillangósokban és virágos növényekben gazdag Ecowin sorközvetőmag keverék hatására a nappali lepke fauna fajszáma több mint duplájára, egyedszáma pedig több mint négyszeresére emelkedett a konvencionális, vegyszeres művelésű területhez képest. Fajszámban a bio terület csaknem elérte a természetközeli élőhelyét, egyedszámban valamivel több, mint a felét mutatta (4, 5. ábra).

73

NAPPALI LEPKE MONITORING A 2010-12 között megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Pannonhalmán

454

500 450 400 350

261

300

Fajszám

250

Egyedszám

200 150

86

100

29

50

30

12

0 Konvencionális

Bio

Természetközeli

4. ábra. A 2010-12 között megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Pannonhalmán

5. ábra. Nappali lepke faj- és egyedszám Pannonhalmán 2012-ben

A soproni területeken két különböző művelésmódú bio terület összehasonlítása történt vegyszeres ültetvényekkel és természetközeli élőhelyekkel. A Taschner-Fényes és Weninger bio művelésű szőlőültetvényében a sorköztakarás a természetes gyomvegetációt jelentette, rendszeresen kaszálva azt. A Sop-Vin Kft. bio kísérleti ültetvényében azonban 2011-ben az Ecowin fajgazdag sorköztakaró növényzetét alkalmazták, melynek hatása jól megfigyelhető a nappali lepke fauna alakulására nézve. A természetes gyomvegetációjú bio területhez képest az Ecowin keverékkel vetett ültetvényben 10-11-gyel több nappali lepke fajt és 30-149-cel nagyobb egyedszámban találtunk. A két természetes gyomvegetációjú bio ültetvény fajszáma gyakorlatilag nem különbözött a 3 vegyszeres területétől (kivéve a konvencionális 2.-t), ez is jól mutatja a fajgazdag, virágos sorköz növényzet biodiverzitás növelő hatását. Érdemes megjegyezni, hogy a Sop-Vin Kft. bio területén tapasztalt magas fajszám (28) gyakorlatilag megegyezik a természetközeli élőhelyekével, egyedszámban némileg elmarad azok mögött (6, 7. ábra).

A 2010-12 között megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Sopronban 600 479

500 400 300 200 100

69 18

28

17

19 42

12

76

38

19

23

Fajszám

280

230

218

188

Egyedszám

29

30

3

2

Te rm és ze te s

1

Te rm és ze te s

3

Te rm és ze te s

Ko nv .

2 Ko nv .

1 Ko nv .

So pv in o Bi

en in ge r W o Bi

Bi

o

Ta

sc hFé ny es

0

6. ábra. A 2010-12 között megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Sopronban

74

NAPPALI LEPKE MONITORING

7. ábra. Nappali lepke faj- és egyedszám Sopronban 2012-ben

A kőszegi bio területen nem történt sorköztakaró növényzetvetés, itt is a természetes gyomvegetáció jelentette a sorköznövényzetet. Ennek ellenére a tapasztalt fajszám jóval (7 fajjal) magasabb, mint a vegyszeres művelésben, az egyedszám pedig közel duplája annak. Tehát a területen a vegyszermentes technológia biodiverzitás növelő hatása jól érzékelhető, mind a fajszám, mind az egyedszám növekedésén keresztül (8, 9. ábra).

A 2010-12-ben megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Kőszegen

549

600 500 400

Fajszám

300

Egyedszám

204 200

104 100

22

46

15

0 Bio

Konvencionális

Természetközeli

8. ábra. A 2010-12 között megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Kőszegen

9. ábra. Nappali lepke faj- és egyedszám Kőszegen 2012-ben

75

NAPPALI LEPKE MONITORING Jóllehet, Nagyradán történt fajgazdag sorköztakaró vetés Ecowin keverékkel, a faj- és egyedszám növekedés nem kiugró a hagyományos területhez képest. Ennek oka lehet a vetett sorközű terület kis mérete (csupán 1 ha kezelt terület). A biodiverzitás kismértékű növekedése azonban itt is megfigyelhető volt a bio területen (10, 11. ábra). A 2010-12-ben megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Nagyradán 400

357

350 300 250 Fajszám

200

Egyedszám

150

91

100 50

58 16

26

11

0 Bio

Konvencionális

Természetközeli

10. ábra. A 2010-12 között megfigyelt faj- és egyedszámok alakulása Nagyradán

11. ábra. Nappali lepke faj- és egyedszám Nagyradán 2012-ben

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Minden bioművelésű területen növekedett a nappali lepke fajszám a vegyszeres műveléshez képest. A nappali lepke fajszámok az Ecowin fajgazdag vetőmagkeverékkel vetett sorközű bio ültetvényekben nagymértékben növekedtek. Minden bioművelésű területen jelentős mértékben növekedett a nappali lepkék egyedszáma Az egyedszám növekedés az Ecowin vetőmagkeverékkel vetett sorközű bio ültetvényekben kiugró volt. A domináns fajok megegyeztek mind a bio, mind a konvencionális művelésű ültetvényekben, mind a természetközeli élőhelyeken. Nem jelent meg a bio ültetvényekben semmilyen különösen ritka lepkefaj, azonban több védett fajt mutattunk ki, mint a konvencionális területeken.

Összefoglalva kijelenthető, hogy a bio szőlőművelésre való átállással a nappali lepke fajok és egyedek száma megnövekedett az ültetvényen belül is. Kiugró volt a faj- és egyedszám növekedés ott, ahol Ecowin fajgazdag takarónövényzetet alkalmaztak a sorközökben. A bioművelésű területeken több védett nappali lepkét találtunk, mint a hagyományos területen.

76

NAPPALI LEPKE MONITORING Összesített fajszámok a bio, konvencionális és természetközeli területeken 70 60

db faj

50 40

60

30

40

20

31

10 0 Bio

Konvencionális

Természetközeli

12. ábra: Összesített fajszámok

Összesített egyedszámok a bio-, konvencionális és természetközeli területeken 2500

db egyed

2000

1500

2349 1000

500

1031 404

0 Bio

Konvencionális

13. ábra: Összesített egyedszámok

77

Természetközeli

ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON

ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON A szőlőnek hazánkban számos károsítója van, napjainkban egy új betegséget terjeszteni képes vektor-kabóca és az általa terjesztett kórokozó is megjelent. A vektor és a kórokozó együttes megjelenése igen nagy veszélyt jelent a hazai szőlőtermesztésre! Az új kórokozó a szőlő sárgaságát okozó tényezők közé tartozik. A szőlő sárgaságát többféle ok előidézheti. Ismertek mikroelem hiányra visszavezethető tünetek, amelyek viszonylag könnyen orvosolhatók megfelelő mikroelem trágyázással (többnyire lombtrágyázással). A sárgulás azonban gyakran kórokozók, fitoplazmák támadásának következménye. A szőlő sárgulását okozó fitoplazmák rovarokkal terjedő kórokozók, ezért terjedésük az átvivő rovar (vektor) elterjedésétől függ. Nagyon fontos azonban az is, hogy szaporítóanyagok szállításával, terjesztésével, fertőzött szaporítóanyagok elszaporításával, maga az ember is hozzájárulhat és hozzá is járul a kórokozó fitoplazmák terjesztéséhez! Európában jelenleg két sárguláshoz vezető mikoplazmás szőlőbetegséget ismerünk, az egyik a szőlő fekete vesszőjűség (Bois noir, rövidítve BN), ami hazákban már régóta jelen van, a másik a szőlő aranyszínű sárgasága (Flavescence dorée, rövidítve FD), amit 2013-ban Magyarország délnyugati részén (Lenti határában) is kimutattak. A BN kórozója a sztolbur fitoplazma. Magyarországon ezt a betegséget 11 megyében azonosították. Fontos tulajdonsága, hogy terjedése igen lassú. A betegség vektora (Hyalesthes obsoletus kabócafaj) ugyanis a szőlőültetvényeinkben sohasem fordul elő jelentős egyedszámban, mert polifág (több tápnövényű) rovar, és így nem ragaszkodik a szőlőhöz, sőt számos más növény sokkal kedveltebb tápnövénye, úgyszólván csak véletlenül, alkalomszerűen szívogat a szőlőn. A fertőzött tőkék ezért mindig elszórtan, csak egyesével fordulnak elő az ültetvényben, és a betegség nem képes járványszerű terjedésre. A fertőzött töveken maga a betegség is csak fokozatos, lassú hanyatlást okoz. Gazdasági jelentőségét tekintve a sztolbur fitoplazma BN eltörpül az FD fitoplazma mellett. A szőlő aranyszínű sárgasága: Flavescence dorée kórokozója a Grapevine flavescence dorée fitoplazma, amit ma a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozójának tarthatunk. A fertőzött szőlőültetvényekben terjedése gyors, ezért járványos megbetegedésnek számít. A beteg szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet. A fertőzött állomány kiterjedése évente megtízszereződhet. Ha a vektor kabóca ellen nem folytatnak megfelelő védekezést, egy adott tábla néhány év elteltével 100%-os fertőzést mutathat és fogékony fajták növényei néhány év alatt kipusztulhatnak (1. kép). Ez a kórokozó az Európai Unió karantén károsítói között szerepel, 1. kép. A szőlő aranyszínű sárgasága: "Flavescence észlelést a hazai törvény szerint is (7/2001 (I. 17.) FVM rendelet) dorée" miatt pusztuló ültetvény kötelező bejelenteni a növényegészségügyi hatóságnál. A fertőzés folyamata azzal indul, hogy a kórokozó a rovar táplálkozásakor a szőlő nedveivel együtt a kabóca emésztőcsatornájába kerül. A kórokozó képes ellenállni az enzimek bontó hatásának, felszívódik a rovar hemolimfájába, eljut a kabóca nyálmirigyeibe, ott megtelepszik és elszaporodik. A kabóca eleinte nem fertőz, a kórokozó elszaporodásához ugyanis 38-42 nap szükséges, ezt lappangási időnek nevezzük. Ennek elmúltával azonban a rovar élete végéig terjeszteni fogja a kórokozót. A kórokozót már a lárvák képesek felvenni, így a legtöbb egyed már az imágóvá vedlés után fertőzőképes.

78

ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON A betegség tünetei legkorábban a fertőzést követő évben jelennek meg. A beteg szőlőtőke már tavasztól visszamarad a fejlődésben, néha hajtások sem képződnek. A fertőzést követően a nyár közepén a hajtásokon enyhe sodródást mutató levelek jelennek meg. A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, háromszög alakú levélsodródás (2. kép). A fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg a napnak kitett levélrészeken, és a levélfelület mindkét szőlőtípusnál fémes színezetet kaphat. A fogékony fajtáknál elmarad a vesszők fásodása, a vesszők elvékonyodnak és gumiszerűvé válnak. Ha a tőke a 2. kép. A Flavescence dorée jellegzetes tenyészidőszak során később fertőződik, megszakad az elfásodás. levéltünetei, fertőzött szőlőültetvényben Augusztusban és szeptemberben a rendellenes elfásodás következtében szomorúfűz jellegű növények figyelhetők meg. A fertőzött szőlőtőkék mindig gócszerűen, csoportosan találhatók, innen terjed tovább a megbetegedés. Az FD - t a világon először Délnyugat-Franciaországban találták meg 1949-ben. Első járványszerű fellépését az 1960-as években Dél-Franciaországban, valamint Korzikán észlelték, azóta Franciaország egész területén elterjedt. Olaszországban először 1964-ben figyelték meg és a 90-es évekre aggasztó mértékűvé vált a megbetegedés. A betegséget később Spanyolországban (1996), Szerbiában (2002), Svájcban (2004), Szlovéniában (2005), Portugáliában (2007), Ausztriában (2009) és Horvátországban (2009) is kimutatták. 2013-ban sajnos Magyarországon is megjelent, a növényegészségügyi hatóság laboratóriumában Lenti határából származó mintákban mutatták ki a kórokozót. A kórokozó ellen jelenleg nincs megfelelő növényvédő szeres eljárás. Kizárólag a terjesztéséért felelős vektor rovar gyérítésére van lehetőség. A védekezés szempontjából különös fontosságú a vektorok jelenlétének időbeli felismerése. A közvetett védekezés hatásos módszere ugyanis a vektor kabóca (Scaphoideus titanus) egyedszámának korlátozása, rovarölő szeres kezelésekkel, valamint valamennyi fertőzött, termesztett, elvadult és vadon termő szőlő eltávolítása, kiirtása. A szőlő aranyszínű sárgaság rovar vektora az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), egy Észak-Amerikából Európába behurcolt, gyorsan mozgó kabócafaj, ami kifejezetten ragaszkodik a szőlőhöz, más növényeken gyakorlatilag nem táplálkozik, a szőlő fajokon monofág (Vitis vinifera, Vitis silvestris, amerikai Vitis fajok és alanyfajták). Ez a rovar a valódi kabócák rendjébe tartozik (Insecta: Auchenorrhyncha), és a mezei kabócák családjának tagja (Cidadellidae). Az imágó (3. kép.) karcsú testű, alapszíne mogyoróbarna, mérete 4,8-5,2 mm (hím) vagy 5, 5-6,0 mm (nőstény). A fej határozottan háromszögű, hasonlóan széles, mint a tor, valamivel hosszabb a szélességénél. Az összetett szemek között a homlokon sötétbarna harántsávok vannak, és egy széles, vörösbarna folt a fejtetőn. A toron két vörösbarna harántsáv van. Az elülső (felső) szárny mogyoróbarna, csúcsa fekete, a coriumon és a clavuson fehér folt van. A lárvák (nimfák) karcsú testűek, 3 lárvastádiumon át fejlődik imágóvá. A kabócának évente egy nemzedéke fejlődik. Tojásait a szőlő másodéves részének kéregrepedéseiben helyezi el. A lárvák májusban kelnek, május közepétől július közepéig találhatók a szőlő ültetvényekben. A fejlett lárvák július végétől kezdve vedlenek imágóvá. A kifejlett kabócák hazánkban júliustól szeptemberig rajzanak, amelynek csúcs időszaka augusztusra esik. 3. kép. Amerikai szőlőkabóca Hazai megtelepedése, előfordulása és terjedése: az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus), a FD fitoplazma vektora Magyarország területén elsőként a 2006. esztendőben találták meg, a DélDunántúlon, Csurgó mellett (Somogy megye). Még ugyanabban az évben megtalálták Bács-Kiskun és Zala megye déli részén is. Legnagyobb számban a Szerbiával határos déli területen észlelték. Mai tudásunk szerint ez a kabóca már kilenc megyében előfordul. Eddig ismert előfordulási helyei: Baranya megye (Nagytótfalu), Tolna megye (Kisvejke, Mórágy), Somogy megye (Csurgó, Barcs), Zala megye (Csörnyeföld, Nagyrada), Vas megye (Kőszeg), Bács-Kiskun megye (Akasztó, Jánoshalma), Csongrád megye (Ásotthalom, Pusztamérges), Szolnok megye (Tiszakürt), Szabolcs-Szatmár megye (Barabás). A vektor kabóca további hazai terjedésének felderítése és a kórokozó, az FD fitoplazma behurcolásának megakadályozása, minden szőlőtermesztésben érdekelt szakember rendkívül fontos feladata és alapvető érdeke. 79

ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON A kabócát Csalomon típusú sárga, valamint Csalomon típusú sárgászöld, ragacsos csapdákkal lehet kimutatni, amit a szőlőültetvényben, szemmagasságban helyezünk ki, a szőlő támrendszerére. Hazai vizsgálatok szerint a sárga, ragacsos csapdákban az első imágók július elején jelennek meg, az utolsók pedig szeptemberben mutatkoznak. A csapdákat két hetenként cserélni kell. Júliusban és augusztusban hímek és nőstények egyaránt gyakoriak, szeptemberben viszont nőstények vannak nagyobb létszámban, ilyenkor rakják le tojásaikat.

80

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

KABÓCA MONITORING - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. BEVEZETÉS A záró beszámoló az Ausztria – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „ECOWIN” című pályázat kabóca (Scaphoideus) monitoring vizsgálatait hivatott összefoglalni, annak eredményeit kimutatni, és a következtetéseket levonni. (Beszámolási időszak: 2010-2012.) A tanulmányt készítette: Prof. Dr. Benedek Pál.

2. ANYAG ÉS MÓDSZER A kísérleteket a következő színhelyeken valósítottuk meg: Apátsági Pincészet, Pannonhalma (Drozdik Attila ügyvezető igazgató): jele P Weninger Pincészet, Balf (Fertői Lajos ügyvezető igazgató): jele W1 Sop-Vin Kft., Sopron (Csercsics György ügyvezető): jele W2 Láng Pincészet és tsai., Kőszeg (Láng József pincészetvezető): jele L Cezar Winery Kft., Nagyrada (Kocsis Lajos telephely vezető): jele N Fényes Pincészet, Sopron (Fényes Tibor pincészetvezető): jele F Módszerek 2.1. Kabóca felderítés, monitoring (csapdázás), 6 kísérleti színhelyen, évente 5 -6 felmérési periódusban A terepbejárás során ellenőriztük az ültetvények és környezetük adottságait a szőlőkabóca élőhelyi igényei szempontjából (sorok, sorközök növényzete, gyomosság, a környezetben lévő füves, fás, bokros élőhelyek elhelyezkedése a szőlőültetvényhez képest). A munkához mind a három évben Csalomon-típusú sárga színű (SZs), valamint Csalomon-típusú zöldessárga színű (SZz) csapdákat használtunk, amelyeket a szőlőkabóca aktivitási tulajdonságait figyelembe véve, számára legkedvezőbbnek talált ültetvény részleten, a szőlőültetvény támrendszerét képező huzalokon, kb. 1,5 m magasságban helyeztük el, a Scaphoideus titanus szőlőkabóca felderítése (csapdázása) végett. Az első kísérleti évben ezen felül augusztus közepétől Biocont-típusú sárga színű ragadós lapok (csapdák) elhelyezése is megvalósult, ennek a csapdatípusnak a kipróbálása és a másik két típussal való összehasonlítása végett. Minden ültetvényben 3 db Csalomon-típusú sárga színű (SZs), valamint 3 db Csalomon-típusú zöldessárga színű (SZz) csapdát, valamint (csak) 2010-ben augusztustól 3 db Biocont-típusú sárga színű ragadós lapokat helyeztünk el, valamennyi mintavételi periódusban. A csapdák kihelyezését, illetve cseréjét július elejétől-közepétől szeptember végéig - október elejéig, kéthetes periódusokban végeztük el. 2.2. Kabóca felderítés fűhálózással, azokon a kísérleti színhelyeken, ahol csapdázással kimutattuk a Scaphoideus kabóca előfordulását A 2010. évi vizsgálatok eredményei alapján azokon a színhelyeken, ahol kimutattuk a Scaphoideus kabócát („fertőzött” színhelyek), szükségesnek találtuk a kabóca felderítésének kiszélesítését fűhálózási módszerrel is. A fűhálózást 2011ben két színhelyen végeztük: (1) Láng Pincészet és tsai., Kőszeg, (2) Cezar Winery Kft., Nagyrada. A fűhálózást az ültetvények sorközeiben telepített takaró aljnövényzeten, valamint a szőlősorok lombozatán végeztük el. A fűhálós mintavételre minden második-harmadik csapdacserével párhuzamosan került sor, július, augusztus és szeptember hónap folyamán. A fűhálós felvételezés során 40-40 hálócsapással gyűjtöttünk rovarokat, először mindig a sorközök növényzetén, majd ezt követően a szőlősorok lombozatán. A fűhálóval begyűjtött, kábított rovarokat megszárítva tároltuk a feldolgozás céljából.

81

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Mintavételi időszakok, terepkutatások, laboratóriumi elemzés munkaigénye: 2010-2012-ben a mintavételezést egy mintavételezési periódusban, július-szeptember időszakban végeztük, ami esetenként áthúzódott október elejére. A mintavételezéssel (kiszállásokkal) töltött napok száma a 3 év során összesen 52 nap volt. A terepi munkára való előkészületek, a laboratóriumi feldolgozás, elemzés, jelentésírás, irodalmi tanulmány és tananyag elkészítése ezen felül további 144 munkanapot vett igénybe. A teljes program végrehajtása tehát 196 munkanap során valósult meg. 3. Vizsgálatok bemutatása 3.1. Színes, ragadós csapdákkal végzett kabóca felderítés (monitoring) A csapdázások során az Észak-Amerikából behurcolt szőlőkabócát (Scaphoideus titanus), a szőlő aranyszínű sárgasáságát terjesztő rovart, három éves kutatások során először (2010-ben) csak egy helyszínen, 2011-2012-ben már két helyszínen (Nagyrada és Kőszeg) mutattuk ki. A többi kísérleti helyszínen a vektor kabócafaj, szerencsére a gondosan végzett csapdázás ellenére sem került elő (előfordulás szempontjából negatív: Sopron, Balf, Pannonhalma). Ezek az adatok kiegészítik a Scaphoideus titanus vektor kabócafaj hazai terjedéséről eddig ismert adatokat, ugyanis terjedése nálunk az ország délnyugati határai mentén kezdődött el. Bár terjedése a jövőben észak és nyugat felé várható, a mi három éves vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy ez a folyamat az utóbbi években szerencsére lelassult, mert az általunk felderített legészakibb megjelenéséhez viszonylag közel eső soproni és balfi lelőhelyeken, valamint Pannonhalmán három év alatt sem bukkant fel. Tekintettel várható terjedésére, a csapdázási vizsgálatok eredményeiből levonható az a következtetés, hogy a ma nemzetközi tekintetben elfogadott felderítési metodika (ami a sárga színű ragadós csapdák használatát jelenti), alkalmas a vektor kabócafaj kimutatására. Megállapítottuk, hogy az első kísérleti évben felhasznált három csapdatípus közül az egyik (a Biocont-típusú sárga színű ragadós lapok) tartós csapdázásra nem alkalmasak, mert bár szemmel láthatóan vonzó hatásúak a rovarokra (köztük a Scaphoideus vektorkabócára is), a rajtuk lévő, nem-száradó ragasztó állékonysága gyenge, így a két hetes csapdacsere időszakában az eső a fogott rovarok nagy részét lemossa a lapokról. A másik két csapdatípusnál (a Csalomon-típusú sárga színű: SZs, valamint a Csalomon-típusú zöldessárga színű: SZz csapdák) ez a hiba nem mutatkozott, azok jó vonzó hatása mellett, a ragasztó állékonysága is kifogástalannak bizonyult. Így a Scaphoideus vektorkabóca felderítéséhez a Csalomon-típusú sárga színű, valamint a Csalomon-típusú zöldessárga színű csapdákat javasoljuk. 3.2. Színes, ragadós csapdákkal kimutatott rovarok a szőlőültetvényekben 2010-2011-2012. évek során közel 1400 csapdázási hét folyamán gyűjtöttünk rovarokat, a Scaphoideus vektorkabóca kimutatása végett. A csapdázás során sok rovarfaj került a csapdákba, amelyek zöme a szőlőültetvények biocönózisának tagjai (többségük a szőlősorok aljnövényzetén él), kisebb részük a környék más típusú élőhelyéről repült be a területre. A csapdázások során 13 rovarrendből 72 taxon, a következő rovarfajok illetve fajcsoport kimutatásra került sor: Homoptera (Cicadellidae): Scaphoideus titanus, Cicadella viridis, Empoasca solani, Empoasca vitis, Euscelis incisus, (Delphacidae): Asirica clavicornis, Javesella pellucida, (Membracidae): Ceresa bubalus, (Cercopidae): Philaenus spumarius Stenorrhyncha: Aphididae több faj Heteroptera (Plataspidae): Coptosoma scutellatum, (Pentatomidae): Aelia acuminata, (Lygaeidae): Lygaeidae egy faj, (Nabidae): Nabis sp., (Miridae): Lygus rugulipennis, Adelphocoris lineolatus, Adelphocoris seticornis, Polymerus cognatus, (Gerridae): Gerris sp. Ensifera (Phaneropterigidae): Phaneroptera falcata Odonata (Libellulidae): Sympetrum sp Trichoptera: egy faj Lepidoptera (Pieridae): Pieris brassicae, (Hespereidae): Hesperus sp., (Zygaenidae): Zygaene purpuralis, (Noctuidae): Noctuidae egy faj Coleoptera (Carabidae): Harpalus sp., Amara sp., (Elateridae): Agriotes obscurus, Agriotes sputator, Agriotes lineatus, Staphylinidae több faj, (Mordellidae): Mordellochroa sp., (Coccinellidae): Coccinella septempunctata, Adalia bipunctata, Halyzia sedecimguttata, Thea vigintiduopunctata, Harmonia axyridis, Subcoccinella quatordecimpunctata, (Lampyridae): Lapyris noctiluca, (Scarabaeidae): Aphodius sp., (Onthophagus ovatus, (Nitidulidae): Meligethes aeneus, (Chrysomelidae): Cassida sp., Phyllotreta sp., Chaetocnema tibialis, Diabrotica virgifera virgifera, (Buprestidae): Melanophila picta, (Cerambycidae): Clytus arietis, Clytus arietis, (Curculionidae): Rhychites sp., Sitona sp., Ceuthorrhynchus assimilis 82

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Planipennia (Myrmeleonidae): Myrmeleon sp., (Chrysopidae): Chrysopa carnea, (Hemebiidae): Hemerobius sp. Mecoptera (Panorpidae): Panorpa communis Thysanoptera: több faj Hymenoptera (Formicidae): Formicidae több faj, (Tenthredinidae) Athalia rosea, (Ichneumonidae): Ichneumonidae több faj, (Braconidae): Braconidae: több faj, Proctotrupidae: több faj, Chalcidoidea több faj, Chalcididae több faj, (Sphecidae): Crosocerus sp., Psenulus sp., (Halictidae): Halictus sp., (Apidae): Apis melifera Diptera: Nematocera alrend több faj, Brachycra alrend több faj 3.3. Színes, ragadós csapdákkal szőlőültetvényekből kimuta tott kabóca (Homoptera) fajok jellemzése 1. Scaphoideus titanus (Cicadellidae): ez a faj a szőlő aranyszínű sárgaságot okozó FD fitoplazma vektora. Tápnövényei kizárólag a Vitis (szőlő) fajok. A csapdázást ennek a fajnak a felderítése (monitorozása) végett végeztük. Ezt a fajt 2011ben két helyszínen, a Cezar Winery nagyradai kísérleti ültetvényben, valamint a kőszegi kísérleti ültetvényben mutattuk ki. A többi csapdázási színhelyen ez a faj nem mutatkozott. Kőszegen, a Láng pincészethez tartozó kíséreti ültetvényben a kimutatott egyedszám alacsonynak mondható, viszont Nagyradán a csapdázott egyedszám többszörösen nagyobb volt. 2. Cicadella viridis (Cicadellidae): mivel a szőlő nem tartozik a tápnövényei közé, ez a faj a sorközök aljnövényein, fűféléken él és onnan került be a számára vonzó színű, sárga csapdáinkba. 3. Empoasca solani és Empoasca vitis (Cicadellidae): lágyszárú, kétszikű növényeken táplálkozik, a nyár végétől időlegesen tömegesen áttérhet bokrokra, fákra és a szőlőre is. Mai tudásunk szerint szőlőbetegségek terjesztésében nincs szerepe. A sárga csapdákba részben az aljnövényzeten, augusztustól pedig a szőlőre is átvonuló népesség egyedeiből kerültek be példányok. 4. Euscelis incisus (Cicadellidae): főként évelő pillangósokon él. A szőlőültetvényekben a sorközökben fordul elő, a sorköz „gyepesítésekor” felhasznált (elvetett) fehérherén. A szőlővel tehát ez a faj nincs kapcsolatban. 5. Asirica clavicornis (Delphacidae): lágyszárú növényeken él. Szőlőültetvényekben a sorközök vegyes növényzetén tartózkodik, onnan került bele a számára vonzó, sárga színű csapdákba. A szőlőhöz nincsen köze. 6. Javesella pellucida (Delphacidae): tápnövényei fűféle növények. Gabonakártevőként is említik. Szőlőültetvényekben a sorközök vegyes növényzetén tartózkodik, a szőlőhöz nincsen köze. 7. Ceresa bubalus (Membracidae): leginkább évelő pillangósokon fordul elő, de időnként a szőlőn is táplálkozik. Szívogatásával ritkán jelentéktelen kárt is okoz szőlőn. Növénybetegségek terjesztőjeként nincs szerepe. Csapdáink elenyésző egyedszámban fogták. 8. Philaenus spumarius (Cercopidae): cserjéken és lágyszárú növényeken egyaránt előfordul, ritkán szőlőn is szívogat, de szőlőültetvényekben is inkább a sorközök lágyszárú növényzetén él. Polifág természete miatt nem kötődik a szőlőhöz és szőlő betegségek terjesztésében sincs szerepe. Csapdáinkba valószínűleg a sorközök növényzetéről kerül, mert számára is vonzóak a sárga színek. 3.4. A szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) egyedszáma és rajzása a sárga ragadós csapdák fogási eredményei alapján Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) rajzása a nagyradai és kőszegi csapdázás eredményei szerint július elejétől szeptember végéig tart, s ezen belül július második felében és augusztus első felében a legtömegesebb, a vegetációs időszak korábbi fázisában lárva állapotban van. A szakirodalmi adatok szerint a Flavescens doreé (FD fitoplazma) átvitelében nem csak a kifejlett kabócák, hanem a lárvák is részt vesznek, így a védekezést – amennyiben a jövőben szükségessé válik – nem csak a kifejlett kabócák rajzásának idején, hanem már korábban (júniusban), a lárvák fejlődésének időszakában el kell kezdeni. Csapdáinkban 2010-ben viszonylag kis egyedszámban, csak egy lelőhelyen, Nagyradán mutattuk ki az amerikai szőlőkabócát. A következő – 2011. évben – ezen a helyen (Nagyrada) a számuk közel 10-szeres mértékben megemelkedett, mutatván hirtelen elszaporodásukat ezen az élőhelyen. 2011-ben északabbra, Kőszegen is megtaláltuk az amerikai szőlőkabócát, viszonylag kis egyedszámban. A következő évben (2012) Nagyradán az előző évhez (2011) jelentősen csökkent, csaknem felére esett vissza a gyűjtött egyedszám, és ebben az évben (2012) Kőszegen is kevesebb szőlőkabócát csapdáztunk, mint egy évvel korábban. Ez a tény – ami mindkét lelőhelyen megmutatkozott, a változó időjárás hatására enged következtetni, mutatván, hogy a szélsőségesen száraz 2012. év ennek a rovarnak - sok más rovarhoz hasonlóan - kedvezőtlen lehetett. 83

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 3.5. A fűhálózás eredményei a Scaphoideus kabóca kimutatására A színcsapdás monitorozást azokon a helyeken, ahol a Scaphoideus vektorkabóca kimutatható, egy további felderítési módszerrel, az ú.n. fűhálózással célszerű kiegészíteni, amit a szőlőültetvények sorközeiben lévő takaró-aljnövényzeten, valamint a szőlősorok lombozatán kell végrehajtani. A monitorozást 2011-2012-ben kiegészítettük ezzel a módszerrel. A fűhálós mintavételt a kabóca felderítés időszakában (július–szeptember) minden második csapdacserével párhuzamosan igyekeztünk végrehajtani. A fűhálós mintavételezésre a következő időpontokban került sor:  

Láng Pincészet és tsai. Kőszeg: 2011.08.14., 2011.09.16., 2012.07.23., 2012.08.15., 2012.09.19., Cezar Winery Kft. Nagyrada: 2011.08.14., 2011.09.21., 2012.07.06., 2012.08.16., 2012.09.19.

1. táblázat: Fűhálózással kimutatott rovarok Rovarrend

Család

Auchenorrhyncha (Homoptera)

Cicadellidae

Fajok a sorközök vegyes növényzetén -

Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cicadellidae Cercopidae Cixiidae Cixiidae Dictyopharidae Aphididae Pentatomidae Pentatomidae Pentatomidae Pentatomidae Pentatomidae Pentatomidae Scutelleridae Coreidae Lygaeidae Lygaeidae Lygaeidae Lygaeidae

Cicadella sp. Empoasca solani Empoasca vitis Euscelis insidiosus Euscelis plebejus Euscelis incisus Macrosteles sp. Eupterix cuspidata Eupterix urticae Eupterix sp. Neoaliturus fenestratus Jassus sp. Limotettix striolata Limotettix sp. Macrosteles sexnotatus Macrosteles sp. Macropis sp. Doratura homophyla Typhlocyba sp. Paramesus sp. Penthima nigra Oliarius cuspidatus Philaenus spumarius Hyalestes obsoletus Oliarius cuspidatus Dictyophara europaea több faj Carpocoris mediterraneus Dolycoris baccarum Eurydema oleraceum Eurydem ornatum Holcostethus vernalis Aelia acuminata Eurygaster maura Mesocerus marginatus Cymus glandicolor Nysius senecionis Chlorosoma schillingi Blissus sp.

Stenorrhyncha Heteroptera

84

Fajok a szőlő lombozatán Scaphoideus titanus (csak Kőszeg és Nagyrada) Empoasca vitis Hyalestes obsoletus Nysius senecionis -

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Ensifera Saltatoria

Coleoptera

Planipennia

Lygaeidae Lygaeidae Lygaeidae Lygaeidae Lygaeidae Nabidae Nabidae Miridae Miridae Miridae Miridae Miridae Miridae Miridae Miridae Miridae Miridae Anthocoridae Gryllidaae Acrididae Acrididae Tetrigidae Tetrigidae Mordellidae Nitidulidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Coccinellidae Cantharidae Malachidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Chrysomelidae Curculionidae Curculionidae Curculionidae Curculionidae Curculionidae

Lygaeosoma reticulatum Pachybrachius fracticollis Platyplax salviae Heterogaster urticae Heterogaster affinis Nabis ferus Nabis rugosus Lygus rugulipennis Lygus pratensis Notostira erratica Adelphocoris lineolatus Calocoris norvegicus Chargochilus gyllenhali Trigonotylus ruficornis Notostira erratica Orthotylus flavosparsus Othops kalmi Orius niger Gryllus domesticus Omocestus haemorrhoidalis Omocestus ventralis Tetrix tenuicornis Tetrix sabulata Mordella brachyura Meligethes aeneus Coccinella septempunctata Coccinella quinquepunctata Coccinella Subcoccinella 24-punctata Adalia variegata Adalia bipunctata Harmonia axyridis Rhagonica fulva Malachius sp. Cryptocephalus aureus C. 14-maculatus Hispa atra Longitarsustabidus Longitarsus luridus Chaetocnema tibialis Phyllotreta ohriceps Phyllotreta atra Phyllotreta vittula Phyllotreta undulata Psylloides affinis Apion spp. (több faj) Sitona humeralis Sitona lineata Sitona crinita Larinus jaceae

Heterogaster urticae Orius niger Coccinella 7-punctata Adalia variegata Harmonia axyridis Hyperaspis reppensis Anisosticta novedecimpunctata Rhagonica fulva Phyllotreta atra Phyllotreta vittula Diabrotica virgifera -

Chrysopidae

Chrysopa carnea

Chrysopa carnea

85

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Hymenoptera

Diptera

Formicidae Formicidae Formicidae Ichneumonidae Braconidae Aphidiidae Chalcididae Proctotrupidae Sphecidae Pompilidae Colletidae Halictidae Halictidae Andrenidae Apidae Apidae Cecidomyidae Chironomidae Tipulidae Brachycera Phoridae Rhagionidae Stratyomyidae Stratyomyidae Muscidae Muscidae Muscidae Muscidae Muscidae Sarcophagidae Trypetidae Syrphidae Syrphidae Syrphidae Syrphidae Syrphidae Syrphidae Asilidae Chloropidae Chloropidae Chloropidae Milichidae

Lasius niger Formica rifibaris Tetramorium caespitum Ichneumonidae spp. (több) Braconidae spp. (több faj) Aphidius spp. (több faj) Chalcididae spp. (több faj) Proctotrupidae spp. (több) Spilomena troglodytes Pompilidae sp. Hylaeus sp. Halictus sp. Lasioglossum sp. Andrena ovatula Apis mellifera Bombus agrorum Chironomus sp. Tipula sp. Brachycera spp. (több faj) Phora sp. Chrysopilus sp. Sargus splendens Sargus sp. Fannia canicularis Fannia sp. Muscidae spp. (több faj) Sarcophaga sp. Trypetoptera sp. Syrphus balteatus Platychirus clypeatus Sphaerohoria scripta Epistrophe balteatus Asilus sp. Oscinella frit Chloropidae sp. Meromyza saltatrix Meoneura sp.

Lasius niger Tetramorium caespitum Proctotrupidae sp. Andrena sp. Apis mellifera Dasyneura sp. Chironomus sp. Brachycera spp. (több) Fannia sp. Fannia armata Coenosia mollicula Sarcophaga sp. Epistrophe grossulariae Pipiza qudrimaculatus -

A fűhálózások során 10 rovarrendből összesen 136 taxon, rovarfajok illetve fajcsoportok kimutatásra került sor (1. táblázat). Ez azt jelenti, hogy fűhálózással – tehát közvetlen gyűjtéssel – közel kétszer annyi rovarfajt (136 taxon) mutattunk ki a szőlőültetvények területén, mint ragadós csapdákkal (72 taxon). Ezek között összesen 26 kabócafajt mutattunk ki az ültetvényekből. A szőlő sorközök dús növényzetén 128 taxont azonosítottunk, s ezek között 26 kabócafajt találtunk. A szőlő sorközök növényzetén előforduló rovarok többsége lágyszárú növényeken élő fitofág rovar. Emellett számos ragadozó és parazitiod rovarfajt is kimutattunk, amelyek fitofág rovarok természetes ellenségei. A kimutatott rovaroknak nagy részének (125 faj) a szőlőhöz semmi köze sincsen, kivéve három - időnként szőlőn is felbukkanó - de szőlőn csak alkalmi vendégnek minősülő kabócafaj: Empoasca vitis, E. solani, Hylastes obsoletus. A szőlő lombozatán viszont csak 30 taxont találtunk meg, melyek között 3 kabócafaj fordult elő. A szőlő lombozatán kimutatott rovaroknak -3 kabócafaj kivételével- a szőlőhöz szintén semmi köze sincsen. Ezek közül ugyanis 2 faj

86

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI lágyszárú növényeken táplálkozó poloska (Nysius senecionis, Heterogaster urticae), 1 faj rovarokat és atkákat fogyasztó ragadozó poloska (Orius niger), 5 faj levéltetveket fogyasztó katicabogár (Coccinellidae: de szőlőn nem élnek levéltetvek), 1 faj rovarokat ragadozó lágybogár (Rhagonica fulva), 2 faj lágyszárúakon élő levélbolha (Phyllotreta atra, Ph. vittula), 1 faj kukorica kártevő (kukoricabogár: Diabrotica virgifera), 1 faj ragadozó fátyolka (Chrysopa carnea), 2 faj hangya (Formicidae), 1 parazitoid fürkészdarázs (Proctotrupoidea sp.), 2 faj méhalkatú rovar (Andrena sp., Apis mellifera), 2 faj levéltetű ragadozó zengőlégy (Syrphidae), 4 pedig egyéb légyféle. A szőlő lombozatán kimutatott kabócafajok között van a Scaphoideus titanus szőlőkabóca, ami a veszedelmes új szőlőbetegség, a Flavescens doreé (FD) fitoplazma vektora. Ezt a fajt kizárólag a sárga, ragadós csapdákkal felderített két új lelőhelyen (Nagyradán és Kőszegen) találtuk meg a szőlő lombozatán is. Ezen a két lelőhelyen a fűhálós mintákban rendszeresen előfordult a szőlő lombozatán. Viszont a sorközök lágyszárú növényzetén soha nem fordul elő. A másik két kabóca a szőlőn alkalmi vendég. Egyikük különösebb kárt nem okoz (Empoasca vitis), a másik pedig (Hyalestes obsoletus) szőlőn szintén csak alkalmi vendég, de vektora a Bois noir (BN) fitoplazmának. Ez utóbbi kabócából a szőlő lombozatán csak egyetlen példányt találtunk (Nagyradán, 2012.09.19-én). Az utóbbi két faj a sorkozök lágyszárú növényzetén rendszeresen előfordult. A szőlő lombozatán kimutatott rovarok tehát – a fenti bekezdésben olvashatók szerint – szőlőn csak véletlen vendégek, amiket ökológiai nézőpontból ezen a növényen „turistáknak” nevezhetünk, mivel a szőlőhöz semmiféle kapcsolat nem fűzi őket, más biotópba vezető útjuk során alkalmi pihenőnek használták a szőlőnövényt. Nagyon fontos megállapítás az, hogy a fűhálózások során Scaphoideus titanus kabócákat csak a nagyradai és kőszegi ültetvényben találtunk meg. Ez a faj a többi kabócával ellentétben, a sorközök lágyszárú növényzetén nem volt jelen. A Scaphoideus titanus fűhálós módszerrel kizárólag a szőlő lombozatán volt kimutatható. Ez a tapasztalatunk is világosan alátámasztja, és bizonyítja, hogy ez a faj valóban kizárólag a szőlőhöz ragaszkodik, ami az FD fitoplazma terjesztésének veszélye miatt elsőrendű fontosságú tényező!

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 1. Szőlőültetvényekben sárga színcsapdákkal és fűhálózással 9 kabócafajt mutattuk ki, amelyek közül csak egy olyan faj fordul elő, amelynek a szőlő az egyedüli tápnövénye. Ez a faj az Észak-Amerikából Európába behurcolt amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus). Ez a faj azért jelentős, mert a szőlőn katasztrofális károkkal fenyegető, új szőlőbetegség, a Flavescens doreé (FD) fitoplazma kizárólagos terjesztője (vektora). A többi kimutatott kabócafaj polifág természetű. Közülük néhány alkalmi szőlőkártevőként is fellép (Ceresa bubalus, Empoasca vitis), de kártételi jelentőségük elhanyagolható. Ezen kívül szőlőn alkalmanként egy tizedik faj is előfordulhat (Hyalastes obsoletus), amit mi nem találtunk meg. Ez is polifág faj, de alkalmanként szőlőn is felbukkan, s ilyenkor veszélyes lehet, mert egy másik betegség, a „Bois noir” (BN) fitoplazma (más néven Stolbur fitoplazma) vektora lehet szőlő ültetvényekben. 2. Az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) a csapdázások során 2010-ben Nagyradán (Zala megye) 2011-ben és 2012-ben két ültetvényben, Nagyradán (Zala megye) és Kőszegen (Vas megye) mutattuk ki. A többi kísérleti ültetvényben (Sopron, Balf, Pannonhalma) a vektor kabócát továbbra sem találtuk meg. Az általunk kimutatott előfordulások (Nagyrada, Kőszeg) új lelőhelynek számítanak, és mutatják a rovar fokozatos terjedését az országban. A terjedés azonban – szerencsére – lassúnak tűnik, mivel 3 éves munkánk során a közeli Kőszegről a Sopron környéki térséget még nem érte el. 3. Csapdáinkban 2010-ben Nagyradán viszonylag kis egyedszámban találtuk meg az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus). 2011. évben Nagyradán a számuk közel 10-szeres mértékben megemelkedett, mutatván hirtelen elszaporodásukat ezen az élőhelyen. Kőszegen, ahol 2011-ben szintén megtaláltuk a szőlőkabócát (Scaphoideus titanus), csak kis egyedszámban bukkant fel. 2012. évben Nagyradán és Kőszegen is jelentősen csökkent, csaknem felére esett vissza a gyűjtött egyedszám, ami a változó időjárás hatására enged következtetni, mutatván, hogy a szélsőségesen száraz 2012. év sok más rovarhoz hasonlóan ennek a rovarnak is kedvezőtlen volt. Az időjárás alakulása tehát igen komolyan befolyásolja az amerikai szőlőmoly elszaporodását és bizonyára terjedési képességét is. 4. Mivel a Scaphoideus titanus hazánkban már megjelent és a tapasztalatok szerint – ha lassan is – terjedőben van, fennáll a veszély, hogy a szőlő katasztrófálisan veszélyes, új betegsége, az FD is felléphet nálunk. A betegség kialakulásának azonban van még egy feltétele, nevezetesen a megbetegedést előidéző kórokozó, az FD fitoplazma széthurcolása. 2013 őszén Lenti térségében már hazánkban is kimutatták, mindent el kell követni az FD fitoplazma

87

KABÓCA MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI szétterjedésének megakadályozására, hiszen ennek terjesztője, a szóbanforgó kabóca már számos tájkörzetben megtalálható nálunk. 5. Megállapítható, hogy az általunk alkalmazott felderítési metodika (sárga színű ragadós csapdák használata) alkalmas a vektor kabócafaj kimutatására. Megállapítottuk, hogy a megvizsgált három csapdatípus közül az egyik (a Bioconttípusú sárga színű ragadós lapok) tartós csapdázásra nem alkalmasak, mert a rajtuk lévő, nem-száradó ragasztó állékonysága gyenge, az eső a csapdacserék közötti időszak folyamán a fogott rovarok nagy részét lemossa a lapokról. A másik két csapdatípus (a Csalomon-típusú sárga színű és zöldessárga) esetében a jó vonzó hatása mellett, a ragasztó állékonysága is kifogástalannak bizonyult. Így ezek a csapdák nagy biztonsággal használhatók a Scaphoideus vektorkabóca felderítéséhez. 6. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) rajzása nálunk július elejétől szeptember végéig tart, s ezen belül július második felében és augusztus első felében a legtömegesebb. A szakirodalmi adatok szerint az FD fitoplazma átvitelében nem csak a kifejlett kabócák, hanem a lárvák is részt vesznek, így a védekezést – amennyiben a jövőben szükségessé válik – nem csak a kifejlett kabócák rajzásának idején, hanem már korábban (júniusban), a lárvák fejlődésének időszakában el kell kezdeni. 7. Fűhálóval végzett felméréseinkből megállapítható, hogy az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) valószínűleg csak a szőlősorok levélzetén tartózkodik, a sorközök helyenként dús növényzetén ugyanis nem volt megtalálható. Ez a tény igazolja azt a jól ismert megállapítást, hogy ez a kabóca a szőlőhöz specializálódott monofág rovar. 8. A fűhálózással végzett vizsgálatainkból az is látható, hogy a sárga színcsapdákban fogott többi kabócafaj a sorközök aljnövényzetéről felreppenve került a csapdákba, mert ezek a szőlő lombozatán fűhálózással nem, csak a sorközök változatos növényzetén voltak kimutathatók.

88

A FÖLDIGILISZTÁK SZEREPE AZ OPTIMÁLIS TALAJÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN

A FÖLDIGILISZTÁK SZEREPE AZ OPTIMÁLIS TALAJÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN A talajban élő mikroorganizmusok és makroszkópikus (de kisméretű) gerinctelenek közösségét „edafon” néven tarja számon a talajbiológia tudománya. Az 1. ábra vázlatosan bemutatja az edafon (azaz a talajélet, a talaj élővilág) tényezőit. A képen láthatjuk, hogy az edafon milyen sokféle élőlénycsoportból tevődik össze, és ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy valamennyit igen sok faj képviseli a talajban. Az edafonnak igen nagy a szerepe a termőtalaj kialakulásában, mert a talajban élő szervezetek idézik elé a korhadás és rothadás folyamatát. E bomlás során a talajban lévő elpusztult szervezetekből olyan anyagok keletkeznek, melyek alkalmasak növényi és bizonyos állati szervezetek táplálására. Az edafon hatására keletkezik a televénytalaj (humusz) sokféle változata. 1. ábra. Az edafon élőlényei: 1. Sugárgombák, 2. Kékmoszatok, 3. Baktériumok, 4-8. Gombák, 9-10. Egysejtűek, 11. Földigiliszták, 12. Medveállatkák, 13. Hengeresférgek, 14. Kerekesférgek, 15. Százlábúak, 16-17. Ikerszelvényesek, 18. Lábaspotrohúak, 19. Páncélos atkák, 20-21. Rovarlárvák, 22. Ugróvillások

Az edafonnak tehát a szőlőültetvények életében is meghatározó jelentősége van. Az edafon vizsgálata azonban a nagyon sokféle élőlénycsoport és a sok faj jelenléte miatt rendkívül bonyolult, ezért a kutatók olyan módszert kerestek, ami egyszerűbb módon teszi lehetővé a talajélet, pontosabban a talajélet intenzitásának jellemzését. Kiderült, hogy a földigiliszták (Annelida: Lumbricidae) nagyon jó jelzői, vagyis indikátorai a talajéletnek. Ahol változatos és nagy egyedszámú földigiliszta népesség van jelen, ott nagyon intenzív és fajgazdag a talajélet, viszont ahol kevés a giliszta, ott szegényes az edafon. Ezt a felismerést figyelembe véve, a földigiliszták tanulmányozásával a szőlőültetvényekben is megítélhetjük a különböző eljárások, pl. a sorközi „zöldítés”, a talajtakarás, kíméletes talajművelés hatását az edafon működésére. Maguk a földigiliszták egyébként is kiemelt szerepet töltenek be a talajképződésben, ugyanis szaprofágok, vagyis korhadó szervesanyag maradványokkal táplálkoznak, és tevékenységükkel hozzájárulnak a talaj termőképességének javításához. Tevékenységükkel nem csak a humuszképződésben van döntő szerepük, hanem járataikkal fellazítják, átszellőztetik a talajt, a víz és a növényi gyökerek számára átjárhatóvá teszik, sőt életfeltételeket teremtenek az edafon más tényezőinek megtelepedésére, elszaporodására. 2 Ahol nagyon gazdag az elhalt növényi szervesanyag, ott 1 m területen akár 100 földigiliszta is élhet, a komposzt 2 telepeken pedig még ennél sokkal több is előfordulhat. Mezőgazdasági területeken általában 5-20 földigiliszta él 1 m területen, mert itt évente jóval kevesebb elhalt szervesanyag kerül a talajba, mint pl. a lombhullató erdőkben. Az egyedszám mellett a talajélet nézőpontjából az is fontos, hogy hány földigiliszta faj fordul elő a területen.

A SZŐLŐÜLTETVÉNYEKBEN ELŐFORDULÓ FÖLDIGILISZTA FAJOK JELLEMZÉSE Hazai szőlő ültetvényekben hét földigiliszta fajt mutattunk ki (Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus, Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea, Aporrectodea chlorotica, Aporrectodea longa, Octolasion lacteum), ezek közül négy faj általában mindenütt előfordul, tehát a szőlőültetvények állandó lakójának, a szőlő ökoszisztéma állandó elemének tekinthető (Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus, Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea). A fennmaradó három faj (Aporrectodea chlorotica, Aporrectodea longa, Octolasion lacteum) viszont csak egyes helyeken mutatható ki, vagyis nem tekinthetők a szőlő ökoszisztémák állandó elemének.

89

A FÖLDIGILISZTÁK SZEREPE AZ OPTIMÁLIS TALAJÉLET KIALAKÍTÁSÁBAN A Lumbricus terrestris (2. ábra) közönséges földigiliszta fajként ismeretes. Kozmopolita faj, elsősorban szántóföldi körülmények között fordul elő, valamint réteken és lombhullató erdőkben, azonban számos más területen is előfordul úgy, mint ásványi anyagokban gazdag talajok.

2. ábra. Lumbricus terrestris

A Lumbricus rubellus (3. ábra) szintén kozmopolita faj. Minden típusú ökoszisztémában előfordul, leggyakrabban savanyú talajokban. A talaj felső rétegében, szerves anyagban gazdag területeket szeret. Az Aporrectodea caliginosa (4. ábra) kozmopolita faj, minden ökoszisztémában megtalálható. Legfőképpen nedves, agyagos talajban, legelőkön, vizes élőhelyek közelében, lombhullató erdőkben, gyakran szántóföldi talajban fordul elő. Elsősorban a semleges talajt kedveli, de tolerálja az enyhén savas talajt is.

3. ábra. Lumbricis rubellus

4. ábra. Aporrectodea caliginosa

6. ábra. Aporrectodea longa

7. ábra. Allolobophora chlorotica

Az Aporrectodea rosea (5. ábra) kozmopolita faj, különösen széles körben elterjedt, kedveli a lombhullató és vegyes erdőket, réteket. Gyakori a szántóföldi ökoszisztémákban. Neutrofil, a savas környezetet tolerálja. Az Aporrectodea longa (6. ábra) kozmopolita, gyakori giliszta, ami főként 5. ábra. Aporrectodea rosea alkalikus talajok lakója. Nyílt, fátlan vagy legfeljebb ligetes faállományú biotópokban jellemző, vagyis kertekben, füves területeken, legelőkön, folyó menti füves területeken és mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A talaj iránti széles tűrőképességére jellemző, hogy 4,5 és 8 pH közötti kémhatású talajokon mindenütt előfordulhat. Éjszaka feljön a talajfelszínre és ott lehullott leveleket fogyaszt, amelyeket aztán behúz a járataiba. A mély járatókat készítő fajok közé tartozik. Az Allolobophora chlorotica (7. ábra) világszerte elterjedt, kozmopolita faj. Nagyon sokféle biotópban előfordul, az erdei élőhelyektől a szántóföldekig mindenütt megél. A földigiliszták endogeikus csoportjába tartozik, amelyek függőleges járatokat készítenek. Talajevő és nagyon ritkán jön fel a talajfelszínre. Kétféle színezetű formája ismeretes, a zöldes árnyalatú forma csak kifejezetten nedves környezetben telepszik meg, míg a rózsaszínes árnyalatú forma szárazabb biotópokban is megél. Az Octolasion lacteum (8. ábra) kozmopolita faj. Endogeikus, leginkább a semleges talajokat kedveli. Agyagban, agyagos homokban, ritkábban sziklás talajokban található. Minden ökoszisztémában megtalálható, beleértve a ruderális területeket is.

8. ábra. Octolasion lacteum

90

EDAFON MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

EDAFON MONITORING - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. BEVEZETÉS A záró beszámoló az Ausztria – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „ECOWIN” című pályázat edafon (földigiliszta) monitoring vizsgálatait hivatott összefoglalni, annak eredményeit kimutatni, és a következtetéseket levonni. (Beszámolási időszak: 2011-2013.) A tanulmányt készítette: Prof. Dr. Benedek Pál.

2. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavételi helyek és mintázási időpontok  2011-ben egy mintavételezési időszakot jelöltünk ki, a vizsgálatokat szeptember hónapban hajtottuk végre. - Láng Pincészet és tsai., Kőszeg: 2011.09.16. - Weninger Pincészet I., Balf: 2011.09.16. - Weninger Pincészet II., Balf: 2011.09.16. - Cezar Winery Kft., Nagyrada: 2011.09.21. - Sop-Vin Kft., Sopron: 2011.09.16. - Apátsági pincészet, Pannonhalma: 2011.09.15. - Fényes Pincészet, Sopron: 2011.09.16.  2012-ben két mintavételezési időszakot jelöltünk ki, az elsőt tavasszal (május), a másodikat ősszel (szeptember) és a vizsgálatokat ezekben az időszakokban hajtottuk végre: - Láng Pincészet és tsai., Kőszeg (L): 2012.05.16. és 2012.09.12. - Weninger Pincészet I., Balf (W1): 2012.05.16. és 2012.09.12. - Weninger Pincészet II., Balf (W2): 2012.05.16. és 2012.09.12. - Cezar Winery Kft., Nagyrada (N): 2012.05.19. és 2012.09.19. - Sop-Vin Kft., Sopron (S): 2012.05.16. és 2012.09.12. - Apátsági pincészet, Pannonhalma (P): 2012.05.23. és 2012.09.28. - Fényes Pincészet, Sopron: 2012.05.23 (F). és 2012.09.12.  2013-ban két mintavételezési időszakot jelöltünk ki, az elsőt nyáron (június, egy helyen július), a másodikat ősszel (szeptember), és a vizsgálatokat ezekben az időszakokban hajtottuk végre: - Láng Pincészet és tsai., Kőszeg (L): 2013.06.19. és 2013.09.21. - Weninger Pincészet I., Balf (W1): 2013.06.19. és 2013.09.21. - Weninger Pincészet II., Balf (W2): 2013.06.19. és 2013.09.21. - Cezar Winery Kft., Nagyrada (N): 2013.07.19. és 2013.09.28. - Sop-Vin Kft., Sopron (S): 2013.06.20. és 2013.09.23. - Apátsági pincészet, Pannonhalma (P): 2013.06.20. és 2013.09.28. - Fényes Pincészet, Sopron: 2013.06.23 (F) és 2013.09.21. Módszerek A kísérleti helyszíneken általában egy, a balfi pincészetnél (Weninger) két ültetvényben, összesen tehát hét ültetvényben végzünk vizsgálatokat. Minden ültetvényben 2-2 mintavételi pontot jelöltünk ki. Minden mintavételi ponton 3-3 mintát vettünk, kettőt a sorközben, a harmadikat a szőlősorban. A minták távolsága egymástól legalább 2 m volt. Minden mintavételi helyen kétféle módszer kombinálásával gyűjtöttünk gilisztákat. 2.1. Térfogati kvadrát módszer: Egy-egy ültetvényben, egy mintavételi időpontban 2 helyen vettünk mintát. Az egyes mintavételi helyeken 3 mintát vettünk, kettőt a szőlő sorközében, egyet a szőlő sorában. A sorközben vett minták száma 1. és 2, a szőlősorban vett minta száma 3. volt. A mintázási pontokon először eltávolítottuk a talaj felszínét borító növényzetet és növényi maradványokat. Ezután kimértük a 25 x 25 cm méretű mintagödrök helyét, majd ásóval 91

EDAFON MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 25 cm mélységű talajmintát vettünk, amit az előkészített PVC zsákra tettünk. A gödörből a kis lapáttal kilapátoltuk az ásóval megbolygatott talajt. A giliszták kigyűjtése és konzerválása: A PVC zsákon lévő talajt kézzel gondosan átmorzsoltuk és belőle minden földigilisztát kiszedtünk, kábítás és elpusztítás végett 50%-os etanolba tettünk, mintagödrönként már előkészített tároló üvegbe. A tároló edényre felírtuk a mintavételi hely, a mintázási pont és a mintagödör jelét illetve számát, a mintázási módszer jelét (Térfogati kvadrát módszer jele: TF), és a mintavétel időpontját. 2.2. Irritatív (vermifug) módszer: A térfogati kvadrát módszer végrehajtása után a mintaterületen esetleg bent maradó gilisztákat vermifug módszerrel gyűjtöttük ki. Irritatív anyagként csípős, dijoni mustárt használtunk. Mintagödrönként 5 l vízbe 300 g csípős mustárt adagoltunk, amit elkeveréssel feloldottuk. Ezt a keveréket beleöntöttük az előzőleg már kiásott mintagödrökbe. A mustáros vizes beöntözés után 20-30 perc elteltével visszamentünk a mintagödrökhöz. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy a gödör talajában esetleg kissé mélyebben tartózkodó giliszták az irritáló mustárolaj hatására a felszínre meneküljenek, ahonnan kézzel, gödrönként külön összegyűjtöttük őket. A giliszták kigyűjtése és konzerválása: Minden földigilisztát kiszedtünk, kábítás és elpusztítás végett 50%-os etanolba tettünk, mintagödrönként már előkészített tároló üvegbe. A tároló edényen felírtuk a mintavételi hely, a mintázási pont és a mintagödör jelét, illetve számát, valamint a mintázási módszer jelét (Vermifug módszer jele: VF), és a mintavétel időpontját. 2.3. Identifikálás Az identifikálást a következő forrásmunkák felhasználásával végeztük el: Csuzdi Cs. & Zicsi, A. (2003) Earthworms of Hungary (Annelida: Oligochaeta, Lumbricidae). Pedozoologica Hungarica, No. 1, 264pp. Csuzdi, Cs. & Zicsi, A. (2003): Earthworms of Hungary (Oligochaeta, Lumbricidae), Hungarian Natural History Museum, Budapest, 271pp. Csuzdi Cs. (2007): Magyarország földigiliszta-faunájának áttekintése (Oligochaeta, Lumbricidae). Állattani Közlemények, 92(1): 3–38.

3. VIZSGÁLATOK BEMUTATÁSA A mintavételezések során a nyár rendkívül száraz időjárása miatt a vártnál kevesebb földigilisztát találtunk a kísérleti ültetvényekben, ami a szárazság – a nedvesség hiány – talajéletet csökkentő hatását tükrözi. A mintavételezések eredményeiből úgy látszik, hogy a tapasztalt kis denzitás ellenére különbség látszik a gyommentesített szőlősorok és a takarónövénnyel borított sorközök giliszta populációja között, ugyanis a növényzettel borított sorközökben jellemzően valamivel nagyobb, míg a növényzettől – a szőlő kivételével – megtisztított sorokban kisebb vagy nulla denzitást mértünk. Ez a tény a sorközi takarónövény-borítás talajéletre gyakorolt előnyös hatását prognosztizálja. 3.1. Kimutatott giliszta fajok A felmérések során összesen hét földigiliszta fajt mutattunk ki: Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus, Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea, Aporrectodea chlorotica, Aporrectodea longa, Octolasion lacteum (1. táblázat). Ezek közül 3 faj minden ültetvényben előfordult (Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea, Lumbricus terrestis), egy faj 6 helyen mutattunk ki (Lumbricus rubellus), míg az egyik faj a 7 közül csak két lelőhelyen került elő (Aporrectodea longa), egy további fajt pedig csak egyetlen helyen találtuk meg (Octolasion lacteum). Négy kimutatott faj (Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea Lumbricus terrestis Lumbricus rubellus) a vizsgált Nyugat-dunántúli régióban a szőlőültetvények állandó lakójának, a szőlő ökoszisztéma állandó elemének tekinthető. A fennmaradó fajok ezzel szemben egyelőre nem tekinthetők a szőlő ökoszisztémák állandó elemének. A szőlőültetvényekben a leggyakoribb földigiliszták az Aporrectodea caliginosa és az Aporrectodea rosea, amelyek előfordulási gyakorisága 63-74 % értéket adott.

92

EDAFON MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 1. táblázat: A vizsgált szőlőültetvényekben kimutatott földigiliszta fajok és előfordulási gyakoriságuk Lelőhelyek száma (7 helyszín) Földigiliszta fajok Gyakorisági érték 2011 2012 2013 és gyakorisági sorrendjük összesen és százalékosan ősszel tavasszal ősszel nyáron ősszel (100 %= 5x7=345) 1. Aporrectodea caliginosa 6 6 4 5 5 26 (74 %) 2. Aporrectodea rosea 6 5 3 4 4 22 (63 %) 3. Lumbricus terrestris 1 3 1 4 4 13 (37 %) 4. Lumbricus rubellus 5 4 1 3 13 (37 %) 5. Allolobophora chlorotica 1 1 1 3 (9 %) 6. Aporrectodea longa 1 1 2 (6 %) 7. Octolasion lacteum 2 2 (6 %) 3. 2. Kimutatott giliszta fajok jellemzése A kimutatott földigiliszta fajok, az előfordulás gyakorisága szerint, a következőképpen jellemezhetők. (1) Az Aporrectodea caliginosa kozmopolita faj, az Északi féltekén valamennyi kontinensen elterjedt. Endogeikus, euryoecious faj, minden ökoszisztémában megtalálható. Főképpen nedves, agyagos talajban, legelőkön, vizes élőhelyek közelében, lombhullató erdőkben, gyakran szántóföldi talajban fordul elő. Elsősorban a semleges talajt kedveli, de tolerálja az enyhén savas talajt is. (2) Az Aporrectodea rosea kozmopolita faj. Különösen széles körben elterjedt a nyugati féltekén, azonban minden kontinensen elterjedt. Endogenetikus faj, különböző ökoszisztémákban elterjedt. Kedveli a lombhullató és vegyes erdőket illetve a réteket. Gyakran megtalálható a szántóföldi ökoszisztémákban. Neutrofil, a savas környezetet tolerálja. (3) A Lumbricus terrestris közönséges földigiliszta fajként ismeretes. Kozmopolita faj, amely az Északi féltekén mindenütt előfordul, továbbá Dél-Amerika mérsékelt övében, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is elterjedt. Elsősorban szántóföldi körülmények között fordul elő, valamint réteken és lombhullató erdőkben, azonban számos más területen is előfordul, úgy, mint ásványi anyagokban gazdag talajok. Tűlevelű erdőkben csak a vízfolyások partjain fordul elő, a semleges talajokat kedveli. (4) A Lumbricus rubellus szintén kozmopolita faj. Eredetileg az Északi féltekén található, de Indiában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon is előfordul. Epigeikus faj. Minden típusú ökoszisztémában előfordul, leggyakrabban savanyú talajokban. A talaj felső rétegében, szerves anyagban gazdag területeket szeret. Leggyakrabban kövek alatt és elhullott faágak, törzsek alatt lakik. Gyakran megtalálható legelőkön, elsősorban szarvasmarhák ürülékében. (5) Az Allolobophora chlorotica eredeti elterjedése a Palaearktikum, de mivel emberi tevékenység révén széthurcolták, ma már a többi említett gilisztához hasonlóan, világszerte elterjedt, kozmopolita faj. Megtalálható Eurázsiában (ez eredeti őshazája), Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Új-Zélandon is. Nagyon sokféle biotópban előfordul, az erdei élőhelyektől, a szántóföldekig mindenütt megél. A földigiliszták endogeikus csoportjába tartozik, amelyek függőleges járatokat készítenek. Talajevő és nagyon ritkán jön fel a talajfelszínre. Kétféle színezetű formája ismeretes, a zöldes árnyalatú forma csak kifejezetten nedves környezetben telepszik meg, míg a rózsaszínes árnyalatú forma szárazabb biotópokban is megél. (6) Az Aporrectodea longa egy mérsékelten gyakorinak tartott giliszta faj, ami főként alkalikus talajok lakója. Nyílt, fátlan vagy legfeljebb ligetes faállományú biotópokban jellemző vagyis kertekben, füves területeken, legelőkön, folyómenti füves területeken és mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A talaj iránti széles tűrőképességére jellemző, hogy 4,5 és 8 pH közötti kémhatású talajokon mindenütt előfordulhat. Éjszaka feljön a talajfelszínre és ott lehullott leveleket fogyaszt, amelyeket aztán behúz a járataiba. A mély járatókat készítő fajok közé tartozik. Eredeti hazája a Palaeakktikum, tehát Eurázsia mérsékelt éghajlatú övezete, de emberi tevékenység révén behurcolták ÉszakAmerikába, Közép-Amerikába, Ausztráliába, Délkelet-Ázsiába és még Izlandra is, így ma már kozmopolita fajnak tekinthető. (7) Az Octolasion lacteum ugyanúgy kozmopolita faj, mint előzőek. Eredetileg az Északi féltekén élt, de elterjedt DélAfrikában, Indiában és Ausztráliában is. Endogeikus. Leginkább a semleges talajokat kedveli. Agyagban, agyagos homokban, ritkábban sziklás talajokban található. Minden ökoszisztémában megtalálható, beleértve a ruderális területeket. Természetes élőhelyeken leginkább kövek alatt és kidőlt fák alatt található. 93

EDAFON MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 3.3. A földigiliszták egyedszáma a vizsgált szőlőültetvényekben A földigiliszták átlagos mennyisége 2 A földigiliszták átlagos egyedszáma minden mintavétel átlagában valamivel több, mint 27 db/m volt (2. táblázat). Az egyes mintavételi helyek között azonban feltűnően nagy különbség volt a giliszták létszámában. A legnagyobb 2 egyedszámot Kőszegen mértük, a Láng Pincészet szőlőültetvényében (szezononként 30 és közel 80 db/m közötti 2 2 értékeket, ami átlagosan 53,5 db/m ), valamint a Sop-Vin Kft. ültetvényében, Sopronban (8-75, átlagosa 44 db/m ). 2 2 Ennek csak töredéke (átlagosan 0 és 11 db/m , átlagosan 8,0 db/m ) volt a gilisztasűrűség Sopronban, a Fényes Pincészet ültetvényében. Alacsony átlagos egyedszámot mértünk Pannonhalmán az Apátság szőlőültetvényében (0 és 2 2 19 db/m között, átlag 12,8 db/m ). Másutt ilyen alacsony létszám nem volt jellemző, mert az öt szezon átlagában 2 (kerekítve) 21-28 db/m között volt a gilisztalétszám. A tapasztalt egyedszámok azt jelentik, hogy a vizsgált szőlőültetvényekben hektáronként átlagosan mintegy 160-1060 kg giliszta biomassza (élőtömeg) fordult elő, ami 27-28-szor annyi talajt, tehát mintegy 4,5 - 30 t talajt dolgoz fel évente, ezzel javítva a talajszerkezetet és gazdagítva a talaj humusz tartalmát. A földigiliszták létszáma szezonról szezonra minden kísérleti ültetvényben erősen ingadozott. A legkisebb ingadozást Kőszegen, a Láng pincészet ültetvényében tapasztaltuk, ahol a legkisebb egyedsűrűség a legnagyobb értéknek mintegy fele volt. Ez volt az egyedüli olyan ültetvény, ahol jól beállott, masszív sorközi növényzet borította az ültetvényt. Másutt a sorközi növényzet hiányos vagy szegényes volt, és ez a gilisztalétszám nagyobb ingadozását idézte elő. Több helyen előfordult, hogy egyes vizsgálatok során egyáltalán nem találtunk gilisztákat a mintagödrökben (Fényes Pincészet Sopron, Apátsági Pincészet Pannonhalma, Cezat Winery Nagyrada). A zéró értékek abban a szezonban fordultak elő, amikor az adott helyen a mintavételi időpontot megelőzően – 2012 őszén illetve 2013 nyarán – minimum két hónapon keresztül extrém mértékű csapadékhiány (rendkívüli aszály) uralkodott. Az említett két időszak közül 2012 őszén – az előző szezonokban mért értékekhez képest – több más lelőhelyen is erősen visszaesett a gilisztalétszám. Ugyanakkor a 7 közül mindössze 2 olyan lelőhely akadt, ahol az egymást követő szezonok folyamán csak viszonylag kis mértékben ingadozott a giliszták egyedsűrűsége (Láng Pincészet Kőszeg, Sop-Vin Kft. Sopron). 2

2. táblázat: A földigiliszták átlagos egyedszáma egy négyzetméterre vetítve (db/m ) a vizsgálati helyszíneken (2011 ősztől – 2013 őszig) 2011 ősz átlag 2 db/m

Borászat

2012 Tavasz 2 átlag db/m

2013

Ősz Nyár Ősz 2 2 2 átlag db/m átlag db/m átlag db/m 32,0 56,0 77,3

Az öt szezon átlaga 2 db/m 53,3

Láng Pincészet és tsai., Kőszeg

69,3

32,0

Weninger Pincészet, Balf (W1)

61,3

26,7

8,0

21,3

21,3

27,7

Fényes Pincészet, Sopron

10,7

21,3

2,7

0,0

5,3

8,0

Apátsági pincészet, Pannonhalma

10,7

18,7

0,0

16,0

18,7

12,8

Weninger Pincészet, Balf (W2)

29,3

10,7

5,3

21,3

58,7

25,1

Sop-Vin Kft., Sopron

40,0

8,0

45,3

74,7

53,3

44,2

Cezar Winery Kft., Nagyrada

53,3

5,3

5,3

0,0

40,0

20,8

SzD5%

49,6

1,7

23,3

28,6

33,6

-

39,2

17,5

14,0

31,1

39,2

27,4

Átlagos sűrűség periódusban

a

mintázási

Adataink szerint az ültetvények komoly befolyással vannak a földigiliszták egyedszámára, hiszen a balfi Weninger Pincészet két ültetvényében, amelyek egymáshoz közel helyezkedtek el, az egymást követő mintázási szezonok folyamán jelentős eltéréseket tapasztaltuk. Az egyik helyen (W1) a legtöbb esetben jelentősen több volt a giliszta sűrűség, mint a másik ültetvényben (W2), az arány az 5 szezon közül csak egy esetben (2013 ősz) fordult meg. A különbség forrása az lehet, hogy míg az egyik ültetvény beállott szőlőterület, a másik tábla fiatal ültetvény. Fontos kérdés volt, hogy két ültetvényben alkalmazott hasonló talajkezelés és hasonló növényvédelmi, illetve művelési technológia segít-e abban, hogy a következő a kezdetben kisebb giliszta sűrűség ebben az ültetvényben is megemelkedjék. Adataink azt mutatják, hogy ez a kísérleti időszak végére (tehát 2 és fél év alatt) bekövetkezett, és így 94

EDAFON MONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI végül a két közeli, hasonló talajadottságú ültetvényben a kísérleti program végére kiegyenlítődött a giliszták egyedszáma.

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 1. Megállapítható, hogy az alkalmazott módszerek megfelelőek a földigiliszta együttesek faji összetételének és egyedszámának megállapítására a szőlőültetvényekben. Tapasztalataik szerint azonban az alkalmazott két módszer közül a térfogati kvadrát módszer eredményessége messze felülmúlja a vermifug módszerét, mivel az utóbbi eljárással az előző módszerrel megállapított létszámhoz képes általában csak elenyésző számú gilisztát tudtunk kigyűjteni a mintagödrökből. Gyakorlati felmérésekhez a nagyon egyszerű, térfogati kvadrát módszer önmagában is tökéletesen megbízható eredményt ad. A szőlőtermesztő gazdaságoknak ezért javasolhatjuk a térfogati kvadrát módszert a giliszták felmérésére és ezzel az ültetvényekben a talajélőlények (edafon) működési intenzitásának becslésére. 2. Négy földigiliszta faj (Aporrectodea caliginosa, Aporrectodea rosea, Lumbricus terrestis, Lumbricus rubellus) a Nyugat-dunántúli régióban a szőlőültetvények állandó lakójának, a szőlő ökoszisztéma állandó elemének tekinthető. A nyugat-dunántúli régió szőlőültetvényeiben a leggyakoribb földigiliszták az Aporrectodea caliginosa és az Aporrectodea rosea, amelyek előfordulási gyakorisága 63-74 % között változik. 3. A szőlőültetvényekben a földigiliszták létszáma szezonról szezonra erősen ingadozik, a száraz periódusok igen komolyan visszavetik a felső, aktív talajrétegben tevékenykedő földigiliszták számát, ami a talajviszonyok (a nedvesség) döntő hatását bizonyítják a talajéletre. Ezeket a különbségeket – az ingadozást – azonban a jól beállt, gazdag sorközi növényzet nagyon erősen képes tompítani, hiszen ilyen ültetvényekben (Láng Pincészet, Kőszeg, Sop-Vin Kft., Sopron) jóval kisebb szezonális hatásokat tapasztaltunk, mint más, hiányos vagy gyenge sorközi növényzettel rendelkező ültetvényekben. 4. Megállapítottuk, hogy gondosan telepített, gazdag sorközi növényzet telepítésével és fenntartásával a földigiliszta népesség (és ezzel együtt a talajélet intenzitása) új szőlőültetvényben jelentősen megnövelhető néhány év (kísérletünkben 2 és fél esztendő) alatt, és felhozható a régió optimális szintjére.

95

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE Németh Krisztina Az ökológiai tényezők hatása a fitofág és zoofág atkák elterjedésére A szőlőültetvénynek szervesen kell beleilleszkedni az élőhelyi környezetbe. A környező növényzet és annak faunája nagymértékben befolyásolja az agrobiotópokban előforduló fitofág és zoofág fajok összetételét (JENSER, 1993). A párologtatás, a kiválasztás és a vízfelvétel az atkák vízháztartásának alapvetően fontos életfolyamata. Vannak fajok, amelyek változó pára- és testsúlyviszonyok között képesek táplálékuk szilárdanyagának arányát megfelelően fenntartani, jó vízháztartásúak. Az ilyen fajok a szélsőséges éghajlati viszonyok között is élni és szaporodni képesek. Ezzel a tulajdonsággal nem rendelkező fajok, csak megfelelő ökológiai viszonyok között fordulnak elő. Többségük elegendő vizet vesz fel táplálékkal, de ez nem véd a nyugalmi időszakban történő kiszáradás ellen. Feltételezhető, hogy kutikulán keresztül képesek a vizet a levegőből abszorbeálni (Jermy és Balázs, 1995). Az egyes klimatikus tényezők jelentősége termőhelyenként eltérő, ám többé-kevésbé folyamatosan hatnak az atkák népességére. Szerepük az utóbbi időkben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szélsőséges időjárási viszonyok gyakori jelenségének köszönhetően. Az atkák fejlődése jelentős mértékben függ az éghajlati hatásoktól, úgymint a hőmérséklettől, és a relatív páratartalomtól (Balás és Sáringer, 1982). Szélsőséges hőmérsékleti értékek a populáció egy részének mortalitását okozhatják. Bognár (1960) megfigyelte, hogy a magas hőmérséklet és az alacsony relatív páratartalom kedvez a o takácsatkák elszaporodásának. Karg (1993) említi, hogy a 28 C feletti hőmérséklet és a csekély relatív páratartalom a Tetranychidae atkák túlsúlyához vezet. Mivel a takácsatkák szárazságkedvelők, hazánk klímájának változásával, tartós száraz, meleg időjárás esetén számítani lehet az elszaporodásukra. A klimatikus tényezők ragadozó atkákra gyakorolt hatásáról általában elmondható, hogy nem számottevő azok egyedsűrűségének befolyásolásában. Györffyné és Boldog (1989) szerint az Amblyseius finlandicus Oudemans populációdinamikáját a sokéves átlagnak megfelelő időjárási viszonyok mérhetően nem befolyásolják. A Typhlodromus pyri ökológiai rugalmasságának köszönhetően széles körben elterjedt ragadozó faj. Nem érzékeny a környezeti feltételekre (páratartalom, hőmérséklet), a nagyobb fagyokat pedig szintén jól bírja (Györffyné és Májer, 1999). Ezzel szemben Karg (1989) azt állítja, hogy a relatív páratartalom kritikus faktor. Erre utal a lombkoronaszintben élő ragadozó atkák viselkedése. Az állatok keresik a mikroklimatikailag kedvező helyet, ahol a párolgás nem túl erős ill. mérsékelt, pl. a levelek fonáka, érzugok és levélszőrök között, rügyekben, rügypikkelyek alatt. Feltételezi, hogy egyes fajoknál földrajzilag differenciálódott törzsei alakulnak ki (pl. Amblyseius potentillae holland és olasz törzsei), melyek az adott ország éghajlati feltételeit preferálják. Bizonyos fajok preferálhatnak sajátos gazdanövényt vagy biotípust, általános élőhelyet vagy növényzetet és az ökoszisztémának más-más részein különböző módon élnek (Rosen és Huffaker, 1982). Egyaránt előfordulnak a talajszintben, gyepszintben, cserje és lombkoronaszintben, különböző preferenciák figyelhetők meg a biotópok különböző szintjei között. Egyes fajok tűrőképessége is jelentős eltérést mutat az optimális feltételektől. Például a hőmérsékletváltozásokra a fejlődési időtartam megnövekedésével ill. csökkenésével reagálnak. A szél szerepe az atkák – fitofágok és zoofágok egyaránt – terjedésében, nagyobb távolságokra való eljutásukban játszik szerepet (Györffyné, 1997). A levegő relatív nedvességtartalma nyilvánvalóan pozitívan befolyásolja a ragadozó és takácsatkák aktivitását. FischerColbrie és El-Borolossy (1990) vizsgálatai szerint a ragadozó atkafajok teljes hiánya tapasztalható azokon a területeken, ahol a csapadékmennyisége igen nagy, viszont megállapításuk szerint a Panonychus ulmi és a Tetranychus urticae elterjedésüket tekintve alig mutatnak érzékenységet a csapadékmennyiségre. Fischer-Colbrie és El-Bolorossy (1990) a tengerszint feletti magasságnak csak csekély, statisztikailag nem alátámasztott befolyását állapította meg, mivel az szorosan összefügg a hőmérséklettel és a csapadékmennyiséggel. Vizsgálataik szerint minden ragadozó atkafaj 400 m tengerszintfeletti magasságnál megtalálható. A T. pyri esetében nem, de a Zetzellia mali és az A. aberrans esetében volt összefüggés a hőmérséklet, csapadék és a tengerszint feletti magasság befolyása, ill. az elterjedés között. A Typhlodromus pyri (T. pyri) fajt azonban a többi fajjal ellentétben, a magasabban 96

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE fekvő helyeken (800–1200 m) is gyakorinak találták. A T. pyri egyik kedvező tulajdonsága, hogy sikeresen alkalmazkodik eltérő ökológiai viszonyokhoz (Rózsahegyi, 1998). A téli halandóságnak nagy jelentősége van a fennmaradás szempontjából (McMurtry, 1983). Bár a ragadozó atkák o a -30 C alatti hőmérsékletet is képesek túlélni, egy kemény tél folyamán 80–90 %-os is lehet az elhalálozási arány. Böhm (1960) szerint a T. pyri faj telelő nőstényei 60-90 %-ban elhullnak a hőmérséklettől függően. Tixier, et al. (2000b) szerint a különböző növényösszetétel, klimatikus viszonyok és élelemforrás meghatározhatja a ragadozó atkák elterjedését és sokféleségét, akárcsak fejlődésüket, alkalmazkodó képességüket és versenyképességüket. A nagymértékben szőrözött felület lényeges paraméternek tűnik a fajok fejlődése szempontjából, mivel biztosítja a védelmüket és stabil klímaviszonyokat teremt. Ragadozó-zsákmány viszony A biológiai védekezés legnagyobb problémája azon kritikus küszöbök meghatározása, amelyek a ragadozó/zsákmány arányt jellemzik. Ez az arány jelentősen változik a vegetáció ideje alatt a klíma és a termesztési feltételek függvényében (fajta, vegyszeres kezelések, trágyázás) (Genini, és Baillod, 1987). A ragadozók zsákmánnyal szembeni hatékonysága az elpusztított zsákmány és a lerakott tojások kombinációjából adódik. A rendszer akkor működik optimálisan, ha elegendő a ragadozó atkák népessége, ami kettő ragadozó atkát jelent levelenként (Sárközi és Seléndy, 1994). Ezt a hatékonyságot befolyásolja még a faj szaporodási potenciálja. Ha levelenként átlagosan 1-3 ragadozó egyed található, elhagyható az atkák elleni védekezés és ezáltal a biológiai védekezés kerülhet előtérbe a hasznos egyedek táplálkozása következtében. A ragadozó atkák jelenlétére alapozott biológiai növényvédelem lényege nem a kártevő teljes kiirtásában, hanem az okozott kár veszélyességi küszöbérték alatt tartásában nyilvánul meg. Ez esetben beáll a ragadozó-zsákmány közti egyensúly és a káros fajok tömeges elszaporodása meghiúsul (Györffyné, 1991). Hluchy és Pospisil (1991b) feltételezése szerint a ragadozó atkák kiegyenlítő szerepet játszanak a táplálékláncban. A hatékonysághoz szükségszerű, hogy a ragadozó atka térben és időben, szinkronban legyen a préda állattal, ezen kívül nagy szerepet játszik a ragadozók számának kapcsolata is a préda állat számával (McMurtry, 1983). Alternatív táplálékforrások A Phytoseiidae család táplálék felvételét illetően igaz, hogy egyes fajok mono- vagy oligofágok (pl. Phytoseiulus persimilis), de nagy többségük polifág. Szaporodásra és túlélésre sok faj csupán növényi tápanyagokkal táplálkozva is képes. Ismeretes, hogy a Phytoseiidae családba tartozó fajok legfontosabb alternatív táplálékforrása préda hiányában a virágpor, ezért az ültetvényekben a virágzó gyeptakaró biztosítása segíti fennmaradásukat (Fischer-Colbrie és El-Borolossy 1989, Vanek 1999). Kora tavasszal a fitofág atkafajok egyedsűrűsége alacsony, így a pollen, mint alternatív táplálékforrás jelenléte kedvezően hat a ragadozó atkafajok elszaporodására. A ragadozó atkák a fitofág atkákhoz képest előbb hagyják el telelőhelyüket, így ebben az időszakban különösen fontos a pollen, mint alternatív táplálék elérhetősége (Broufras és Koveos, 2000). Girolami et al.(2000) gyommal borított területek pollen mennyiségének és összetételének vizsgálata során rájöttek arra, hogy a Phytoseiidae fajok gombaspórákkal is képesek táplálkozni, de a nyári populáció csökkenését, nem a spórák, hanem a pollenek hiánya okozza. Igazolták, hogy a folyamatos, mesterséges pollenadagolás az ültetvénybe, jelentős populációnövekedést eredményez függetlenül attól, hogy a gyeptakarót kaszálták-e vagy hagyták kivirágozni. A megfelelő pollenellátáshoz a gyep összetétele is fontos, legalkalmasabbnak a Poaceae és a Graminaceae fűfajokat találták (Girolami et al. 2000, Duso et al. 2004). A különféle szélbeporzású növények jelentős szerepet játszanak a ragadozó atkák táplálkozásában a vegetációs idő első felében. Engel (1991) szerint a Picea abies pollenjének a legnagyobb a tápértéke számukra. Ezt erősítik meg Sengonca, Khan, és Blaeser (2004) vizsgálatai is. Fontos, hogy a betelepített területen legyen elegendő zsákmányállat, és a növényvédelmi technológia tervezésekor részesítsük előnyben a hasznos élő szervezeteket kímélő szereket, mert csak így biztosítható a fennmaradásuk. (Györffyné és Májer, 1999). A T. pyri szabadföldi táplálkozását elektroforézis segítségével a gyomor enzimtartalma alapján Kast és Engel (1993) próbálták meghatározni. Ennek alapján megállapították, hogy fakadáskor és közvetlenül utána a T. pyri táplálkozásában a szőlő gyöngyszőre és a tavasszal virágzó fák virágpora játssza a főszerepet, de a kis lombfelületen koncentráltan előforduló szőlő levélatka is számításba jöhetnek. Május végétől kezdve a szőlőlevél atka és gyöngyszőrök már csak a hajtáscsúcsok közelében jönnek számításba. Ilyenkor a ragadozó atkák az elektroforézis vizsgálatok szerint majdnem kizárólag fűpollennel táplálkoznak. Június közepétől a szőlőpollen szolgál táplálékul a szőlő gubacsatkával és tripsz lárvákkal együtt. Nyár közepén aztán az Amaranthus, kukorica- és csalánpollen mellett 97

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE főleg a piros gyümölcsfa-takácsatka a fő táplálék. Trapman (1987) megfigyelései szerint a T.pyri fő zsákmányállata a P.ulmi, viszont a T.urticae fajt nem kedveli. Elegendő zsákmányállat hiányában virágporral és micéliumokkal is táplálkozik. Ugyanezen megállapítást erősíti meg Zemek és Prenerov (1997) és Zemek (2005) is, mely szerint a T. pyri lisztharmat fonalakkal táplálva is megtartja életképességét és szaporodóképességét. Duso et al.(2002) a természetes vegetáció Phytoseiidae atkáira gyakorolt hatását tanulmányozták olyan szőlőültetvényekben, amelyeket juhar (Acer campestre), bodza (Sambucus nigra), som (Cornus sanguinea), gyertyán (Carpinus betulus) és mogyoró (Coryllus avellana) határoltak. Vizsgálataikban fő hangsúlyt a ragadozó-pollen kapcsolatra helyezték. Egyre inkább előtérbe kerülő integrált termesztésben hangsúlyozzák a füvesítés jelentőségét az alternatív táplálékforrást jelentő pollentermelés miatt. Egy ökoszisztémán belül a növényi fajösszetétel növekedése javíthatja az ízeltlábúak diverzitását és stabilitását, mivel ezek a stratégiák elősegítik a kártevő természetes ellenségeinek túlélését és szaporodását. Altieri és Letourneau (1982) megfigyelései szerint a pollentermelést és annak megmaradását a levélzeten az időjárás, a különböző taxonok pollensűrűségét virágzási periódusuk befolyásolja. Az ökológiai kiegyenlítő sáv szerepe A szőlő ökoszisztémájában egyik élőlénycsoport sem szaporodhat el tömegesen. Megfelelő hozamok elérése csak folyamatos növényvédelmi beavatkozásokkal lehetséges, minek következtében nem kívánt mellékhatások léphetnek fel. Pl. a lisztharmat elleni szerek egyaránt hatnak a takácsatkák és a ragadozó atkák ellen is, helytelen alkalmazásuk a ragadozó atkákat kipusztíthatja az ültetvényből. Ennek elkerülése érdekében hasznos szervezeteket kímélő növényvédelmet kell folytatni és számukra megfelelő életfeltételeket, életteret kell biztosítani. Ezt szolgálja az ökológiai kiegyenlítő sáv, mely az integrált termesztés európai irányelvei szerint a gazdaság területének 5%-a. Ezek a területek olyan cserjecsoportok, árkok, patakpartok, kőfalak, amelyek semmilyen vegyszeres kezelésben nem részesülhetnek és leégetésük is tilos. A fajok diverzitásának is nagy jelentősége van az agrobiotópokban, mivel azok a biológiai rendszerek állandóbbak, melyek sok fajból állnak. A szőlősorok között lehetőség szerint fajokban gazdag takarónövényt kell kialakítani, s törekedni kell arra, hogy a szőlőültetvény közelében esetlegesen előforduló rézsűket, árkokat különböző fák – mint ökológiai kiegyenlítő felület – borítsák (Mikulás I., 2001). A szőlőtábla közelébe telepített növények szintén lehetőséget adnak a ragadozó atkák pollennel történő ellátására, fitofág atkák hiányában. Hermann, Eichler és Brauns (1993) a T. pyri tenyésztése kapcsán állapították meg, hogy mely növények felelnek meg leginkább, az egyes fajok virágpora hogyan hat a ragadozó populációdinamikájára. A Vicia faba, a Pinus silvetris, a Fagus silvatica, a Betula sp., a Secule cereale és a Chenopodiaceae virágpora minden szempontból kielégítőnek bizonyult. A nem széllel terjedő virágpornak csak elhanyagolható szerepe van. Broufas és Koveos (2000) szintén az ültetvények körüli növények fontos szerepét említi az Euseius finlandicus pollentáplálkozásával kapcsolatos vizsgálataiban. Véleményük szerint a dió és a pipacs pollenjének jelenléte kedvezően hat a faj népességnövekedésére. Tixier et al.(2000b) tanulmányában leírja, hogy E. finlandicus előfordul a Cornus sanguinea, a Coryllus avellana, a Crataegus monogyna, a Fagus sylvatica, a Fraxinus excelsior, a Lonicera xylostenum, a Quercus pubescens, a Prunus avium, a Robinia pseudoacacia, a Rubus ulmifolius levelein. Duso et al. (2002) szerint a Tetranychidae előfordulása az ültetvénnyel határos növényzeten (pl.: sövények, árokpartok) elhanyagolható, míg az Eriophydae folyamatosan jelen van a juharon. Az Euseius finlandicus domináns a gyertyánon, veresgyűrűsomon, de előfordul a juharon és a mogyorón is. A szőlőn általánosan előforduló Phytoseiidae fajok közül az A. andersoni valamennyi növényfajon jelen van. T. pyri juharon, gyertyánon, bodzán, és veresgyűrűsomon csak ritkán található meg. Ezek az eredmények azt a tényt tükrözik, hogy a különböző növények pollen megszerzési és megtartási hatékonysága eltérő. A különböző növényfajok levélmorfológiai jellemzői nem egyértelműen járnak együtt a pollenmegtartással. Több szerző (GIROLAMI, et al. 2000, BROUFAS és KOVEOS 2000) felveti a különböző fák virágporának mesterséges beviteli lehetőségét is az ültetvénybe. BOLLER, REMUND és CANDOLFI (1988) az ültetvények szomszédságában lévő cserjések fontos szerepéről számol be. A megfelelő összetételű sövények egyrészt menedékei, másrészt lehetséges forrásai a ragadozó atkáknak. Vizsgálataik és Tixier et al. (2000b) szerint is a legkedvezőbb életteret a Typhlodromus pyri számára a Rubus sp., az Ulmus sp. a Lonicera xylosteum, a Coryllus avellana és a Cornus sanguinea növényközössége adta. Edland (1987) szintén a mogyoróbokor élettér adó szerepére hívja fel a figyelmet. Coli és Ciurlino (1990) is hasonló zoofág atka gazdanövényeket említenek meg: Rubus sp., Prunus sp., Solidago sp., Fragaria sp. Megállapították, hogy a ragadozókat leggyakrabban a lágyszárú évelőkön és fásszárúakon találtak, melyek a határterületek növényei között voltak gyakoriak, és majdnem teljesen hiányoztak az ültetvényekből. Az Euseius finlandicus szintén nagy számban fordult elő ezeken a növényeken. A migráció és a felszaporodás azonban lassan 98

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE megy végbe, ezért a súlyosabban fertőzött területeken a gyorsabb eredményt adó betelepítést javasolják. A csalánról jövő egyedek könnyebben megtelepszenek a szőlőültetvényekben, mint a tölgyekről jövők. Ezen túlmenően, a ragadozó atkák nagyobb számban vándorolnak a bolygatott mezőgazdasági területekről a természetes élőhelyek felé (Croft, 1997). A környező erdős területeken a Phytoseiidae atkák gazdagsága három tényezőtől függ: növényösszetételtől, a környezet szerkezetétől és a szőlőültetvényekben használt növényvédő szerektől. A növényösszetétel és a gazdanövények dominanciája és sűrűsége a ragadozó atkák számára különösen fontos. A szőlőültetvények kevésbé állandóak és változó környezetet jelentenek a területen korábban alkalmazott vegyszeres kezelések következtében. Következésképpen ezeken a területeken Phytoseiidae atkák bősége kevésbé állandó és szétszóródásuk ezekből a zónákból sokkal véletlenszerűbb, mint az erdős területekről (Tixier, et al.,1998). Az ültetvények környezetének heterogén jellege és a növényzet összetételében mutatkozó eltérések lehetnek az okai annak, hogy egy-egy területnek miért eltérő a betelepedési potenciálja. A fajok visszatelepedésének „kényszere” nagyobb ott, ahol a növényzet dúsabb (Sentenac et al., 1993). Ragadozó atkafajok gazdanövényei Moares et al. (1986) világkatalógusa szerint: Acer opalus, Asparagus officinalis, Borrago officinalis, Cistus albidus, Clematis flammula, Clematis vitalba, Daphne gnidium, D. laureola, Erica arborea, Eonymus europaeus, Euphorbia characias, Galium aparine, Hypericum perforatum, Lychnis sp, Myrrtus communis, Onopordon illyrium, Torylis arvensis, Vincetoxinum sp. és néhány növényen, mint a Prunus spinosa, Quercus pubescens és Rubus sp. igen nagy számban élnek ragadozó atkák. Ezek a növényfajok valószínűleg olyan a ragadozó atkafajok által kedvelt tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek egyfelől kedveznek a fajok jelenlétének és fejlődésének (védettség és táplálék), másfelől más fajok együttes előfordulását feltételezi. Füvesítés és a takarónövényzet szerepe Az ökológiai szőlőtermesztésben a talaj gyepesítése alapvető jelentőségű. A szőlőültetvény folyamatos füvesítése rendkívül pozitívan befolyásolja a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait. Castagnoli, Ligouri és Nannelli (1997) kutatásaiból kiderült, hogy a füvesítés növekedést idéz elő a zoofág atkáknál, míg a fitofágoknál nem. Hoffmann (1991) az ökológiai termesztésben a hasznos pókszabásúak, ragadozó poloskák, fátyolka lárvák, katicabogarak, fürkészdarazsak és más parazitoidok elszaporodását tapasztalta. Ebben a hasznos szervezeteket kímélő növényvédő szerek alkalmazása mellett a sorközi virágzó növényzetnek is nagy szerepe volt. Hill (1985) szintén tapasztalta a gyepesítés kedvező hatását a hasznos állatok számának alakulására, a rágó kártevők számában azonban nem figyelt meg csökkenést. Pauly (1994) megállapítása szerint a telepítést megelőző, virágzó növényeket is tartalmazó gyepesített ugar is hozzájárulhat ahhoz, hogy az előző ültetvény hasznos állatai a területen fennmaradjanak. Fontos a fajokban gazdag keverék vetése különböző gyökeresedési mélységű és különböző tulajdonságú növényekkel. Részben Leguminosae fajnak kell lenni, hogy a talajban nitrogént gyűjtsenek. A gyepfelületet időnként csak virágzás után kell mulcsozni, hogy fajgazdagságot jobban megtartsuk és a hasznos élő szervezeteknek jobb életteret biztosítsunk. Száraz termőhelyen azonban a több fajból álló gyepfelület a mélyen gyökerező egyedekkel és a nagyobb zöldtömeggel a vízháztartást erősen megterheli, mely a termés mennyiségének és minőségének visszaesésével járhat. Itt célszerű minden második sorköz téli füvesítése vagy a sorközök szerves anyaggal való takarása a vegetációban (Kiefer, 1991). Baur és Gut (2000), Boller és Frey (1990), Remund et al. (1992) pozitívan nyilatkoznak a svájci szőlőültetvények füvesítéséről, az ültetvényekben kialakult tartós gyomflóra hatásáról a hasznos élő szervezetekre. Táplálékforrást, szaporodási helyet, megfelelő életteret biztosít számukra. Azonban, ha a füvesített terület nagysága csökken a művelés következtében a hasznos szervezetek száma is csökken. Új betelepedés csak akkor jöhet létre, ha a táplálékszerzés újra biztosított. A betelepedés eredményessége közvetlenül összefüggésben áll a Phytoseiidae mennyiségével és a természetes vegetáció közelségével. Az erdős területek megfelelő mennyiségben tartalmaznak az atkák számára olyan növényeket, melyek szaporodási és búvóhelyet jelentenek a fajok számára. A természetes szaporulat révén tekintélyes számú Phytoseiidae atka áll rendelkezésre, amely már eredményesen visszaszoríthatja a fitofág atkákat a művelt területeken (Tixier et al., 1998). A zöld aljnövényzet rezervoár szerepének megteremtéséhez és fenntartásához olyan termesztéstechnológiát kell folytatni, amely tiszteletben tartja a ragadozó populációkat. Ezt elsősorban a természetes ellenségeket kímélő növényvédő szerek használatával és az elsodródást gátló ill. csökkentő alkalmazástechnológiával érhető el (Lozzia és 99

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE Rigamonti, 1998). Baur et al. (2000) vizsgálataik során megállapították, hogy a talajápolás módjának igen nagy szerepe van a fajgazdagság kialakulásában. A művelés mértéke nagy hatással van virágbőség átmeneti mennyiségére és ingadozásának nagyságrendjére, de sokkal inkább meghatározzák a fajok számát és azok teljes bőségét. Azon kívül, befolyásolják az előfordulási helyük ökológiai tényezőit (hőmérséklet, mikroklíma, talaj minősége) is. Kreiter, et al. (1993) összehasonlító vizsgálatokat végzett annak megállapítására, milyen összefüggés van a gyomborítottság (aprószulák), a T. urticae és a Phytoseiidae ragadozó fajok száma, egyes fajok megjelenése és elszaporodása között. A száraz és meleg nyarak, melyek elősegítik a gyomnövények és az atkák elszaporodását, ugyanakkor a gyomnövény kiszáradását is gyorsítják, fokozzák a gyomokról való idő előtti elvándorlást. Ezzel szemben a hűvös és esős években az időjárási tényezők fékezik az apró szulák és az atkák fejlődését ill. az utóbbiak vándorlását késleltetve a lehetséges elszaporodást. A gyomirtó szeres (glifozát) kezelés után a szőlőre vándorló atkák száma megnő. A glifozinátos kezelés esetén viszont nem figyelhető meg a vándorlás felgyorsulása, mert a glifozinát toxikus hatást fejt ki a T. urticae atkára. Lozzia és Rigamonti (1998) szőlőültetvényekben a gyomirtás hatását vizsgálták a ragadozó atka populációkra. Megfigyelték, hogy az elhanyagolt ültetvényekben a ragadozó atkák nagy számban fordultak elő, míg a művelt területeken még a fűfélékről is hiányoztak. Hangsúlyozták a növénytakaró ökológiai szerepét a ragadozó atka populációk fenntartásában. Ahol gyomirtás hiányában a terület bolygatatlan volt, az évelő fajok száma magasabb és jellemző a kétszikűek túlsúlya. Levonható az a következtetés, hogy természetes körülmények között a növénytakaró nagyfokú változatosságot mutat és ott a fajok jobban ellenállnak a nyári hónapok szárazságának. Az atkapopuláció elemzése kimutatta, hogy a ragadozó atkák teljes mértékben hiányoznak a fűfélékről, amelyek nem elégítik ki a ragadozó atkák mikro - környezeti igényeit, levélmorfológiájuknak köszönhetően. Természetes környezetben a sok kétszikű növény egyrészt menedékként, másrészt nagy mennyiségű és változatos alternatív táplálékforrásként szolgál az atkák számára. Kreiter et al. (1993) szerint az atkák szőlőben való vándorlása több körülmény együttes következménye, melyek a következők:  Gyomnövények előfordulásának aránya, melyek kedveznek a növényevő atkák elszaporodásának, és védelmet nyújtanak 

A gyomnövények elszaporodását elősegítő időjárás



Kártevők szaporodási aránya, melyet az időjárási viszonyok is befolyásolnak



Ragadozók hiánya, vagy minimális száma



Fűtakaró gyomirtó szeres kezelése, melyek a ragadozókra mérgezőek, a fitofágokra viszont alig vannak hatással

Sárospataki és mtsai (1991a) megfigyeléseik szerint a lisztharmatos apró szulákleveleket a T. telarius elkerüli, így táplálék hiányában tömegesen vándorol el az apró szulák leveleiről, adott esetben a szőlőnövényre. A szőlőültetvényekben az egyik legelterjedtebb gyomnövény az apró szulák (Convulvulus arvensis). Irtása elengedhetetlen, mivel a szőlősorokat szőnyegszerűen ellepi és ezáltal sok vizet és tápanyagot von el a szőlőtől. Ezen kívül a közönséges takácsatka gazdanövénye is, mely a szőlőt károsítja. A gyomok irtásának elhanyagolása maga után vonja a közönséges takácsatka nagymértékű elszaporodását, melynek következtében nyár végére felvándorolnak a szőlőre, ahol tovább szaporodnak és károsítanak (Sárospataki és Szendreyné, 1990). Növényvédő szer hatóanyagok hatása a ragadozó atkákra A ragadozó atkák sok esetben jelen vannak az ültetvényekben, s az őket kímélő növényvédelem esetén el tudnak szaporodni annyira, hogy az atkaölő szeres védekezést szükségtelenné tehetik (Györffyné, 1999, Szőke, 2003). Tiszáné (1995) szerint az elszaporodás olyan mértékű lehet, hogy pár éven belül képesek megoldani a fitofág atkák elleni védelmet. A T. pyri ragadozó atkára nem vagy kevésbé toxikus hatóanyaggal történő specifikus kezelések elősegítik, hogy az atkák megtelepedjenek a szőlőültetvényekben és akaricides kezelések nélkül nő a kolonizált területek száma (Sárospataki és Szendreyné, 1992). Németh, Pénzes és Hegyi (2002) azt tapasztalták, hogy a környezetkímélő „zöld” szerek használata és az akaricidek elhagyása, már önmagában is a ragadozók elszaporodását eredményezi. Hasonló megállapításra jutott Tiszáné (1995) is, a környezetkímélő és hagyományos növényvédelmi technológiában részesített ültetvények összehasonlító vizsgálatakor. Az előrejelzésen (az atkapopuláció változásának megfigyelésén) alapuló védekezés elősegíti a zoofág népesség térnyerését (Tiszáné, 1995). A ragadozó atkafajok életmódjának ismeretében meghatározható az a fejlődési stádium, 100

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE amikor a vegyszerekre legkevésbé érzékenyek (Györffyné, 1986a). Györffyné (1987) azt tapasztalta, hogy a kora tavaszi lemosó permetezés elhagyása is hozzájárul a ragadozók számának növekedéséhez, mivel a fitofág atkákhoz képest előbb elhagyják telelő helyüket. Később ugyanakkor megjegyzi, hogy a szőlőben tavasszal, egy alkalommal végzett rovarölő szeres kezelés (nem piretroid) még nem csökkenti le a ragadozó atkák számát olyan alacsony szintre, hogy az állomány néhány hónap múlva ne tudna az inszekticiddel nem kezelt parcelláéhoz hasonló mértékűre elszaporodni (Györffyné,1998). A várható erősebb takácsatka kártétel esetén a poliszulfidkén+vazelinolaj használata ajánlott. Schruft et al. (1990) megállapításai szerint 6 leveles korig 0,2-0,6 % -os kénes kezelés esetében nem tapasztaltak a ragadozó atkák számában maradandó csökkenést. Rügyfakadás után a kéntartalmú szerekkel való kezelést ajánlják, amely egyúttal a szőlő-levélatkákkal szemben is hatásos. A széles hatásspektrumú inszekticidek alapvetően károsítják a ragadozóatka populációkat, a T. pyri esetében több szerző számol be kialakult toleranciáról, vagy rezisztenciáról. A szerves foszforsav-észterekkel szemben kialakult rezisztenciáról Hluchy (1989) Csehországból, Hardman et al. (1997) Kanadából - ahol egy cypermetrinnel szemben toleráns törzset is találtak- számol be. A szerves foszforsavészter-készítmények rendszeres gyakori használatát követően több ragadozó atka, mint a Metaseiulus (Typhlodromus) occidentalis (Nesbitt), az Amblyseius fallicis (Garman), majd a Typhlodromus pyri (Sheuten) esetében állapították meg akaricid-rezisztens populációk előfordulását (Croft és Jepson 1970, Montoyana et al., 1976, Croft és Brown 1975, Cranham és Solomon 1981). A piretroidok gyakori használata mellett a ragadozó atkák eltűnnek az ültetvényekből (Györffyné 1990b, 1997, Vanek 1999, Sárospataki, Szendreyné, Mikulás 1991a, Hluchy és Pospisil 1991), bár Györffyné (1990a) a fenpropatrint nem tartja veszélyesnek a fajokra nézve. A piretroidok - néhány kivételtől eltekintve (Danitol 10 EC, Taglo 15 EC, Talstar 10 EC)- nem ölik meg a kártevő atkákat, sőt bizonyos elméletek szerint a piretroidok rendszeres és mértéktelen használatának következtében a fitofág atkák elszaporodásával lehet számolnunk (Molnár, 1998). Az endoszulfánról Reichart (1968), Tóthné és mtsai (1986) is említik, hogy az Eriophyidae fajok ellen hatékonyak. Hluchy (1989) a Thiodan-t május végén kétszer kijuttatva a ragadozó atkák késői gyengébb, viszont az Eriophyidae júliusra történő erős elszaporodását tapasztalta. Györffyné (1986b) az endoszulfánt ragadozó atkára nézve közepesen toxikusnak találta, 69%-ukat kímélte. Györffyné (1986a, 1990b,c) kihangsúlyozza, hogy a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó rovarölő szerek már kis dózisban is toxikusak a ragadozó atkákra és ezen túlmenően, fokozzák a kártevő népesség tojásprodukcióját. A foszforsavészterek, N-metilkarbamátok többsége szintén veszélyezteti a zoofág atkákat. Az atkaölő szereket ragadozó atka-kímélésük alapján Györffyné és Károly (1989), Györffyné (1994) adatai alapján az alábbiak szerint lehet csoportosítani: - Legjobban kímél: Atkatox (glicinamid), Danitol 10 EC (fenpropatrin) (és gyors a lebomlási üteme), Cropotex (flubenzamin) - Közepesen kímél: Omite 57 E (propagit), Thiodán 35 EC (endoszulfán), Neoron 500 EC (brómpropilát), Mitac 20 (amitraz), Magus 200 SC (fenazaquin) - Nem kímél: Torque 55 SC (fenbutatin-oxid), Filitox 50 Ec (metamidofosz), Plictran 600 F (cihexatin), Actellic 50 EC (pirimifosz-metil), Lannate 20 L (metomil) (jó atkaölő hatással és gyors lebomlási idővel rendelkezik). Boller (1982) szerint a ragadozó atkákat kímélik a fenbutatin-oxid, a propargit, a dihexatin, a brómpropilát, az endoszulfán, tetradifon és tetraszul hatóanyagú szerek. Streibert (1981) szintén kímélő hatásúnak tartja a fenbutatinoxidot, közepesen kímélőnek a cihexatint, viszont a brómpropilátot erősen toxikusnak ítéli. Trapman és Blommers (1985) az endoszulfán, fenoxicarb, pirimicarb, bromofosz, diflubenzuron ragadozó atka kímélő hatását emeli ki. Az esfenvalerate permet hatását vizsgálták (Bowie et al.,2001) a T.pyri ragadozó atka ellenálló képességére, valamint annak fő prédáinak, a P. ulmi és a T. urticae fajok tojásrakására. Az esfenvalerate hatóanyag jelentős riasztó hatást gyakorolt a T.pyri piretroid-érzékeny törzsére. A riasztó hatás a koncentráció növelésével erősödött. Ezzel ellentétben az esfenvalerate semmilyen riasztó vagy mérgező hatást nem mutatott ki a T. pyri piretroid ellenálló törzsének nőstényeivel szemben, viszont a peterakásban csökkenés jelentkezett. A P.ulmi és a T.urticae esetében a permetezések számának növelése jelentősen visszaszorította a peterakást 63 ill. 22%-kal. A peterakás visszaesése a fitofág fajok esetében kedvező eredmény, míg a ragadozó fajoknál ez negatív jelenségnek számít, a biológiai védekezésben hatékonyságukat csökkentené. A rovarölő szerek közül a Cascade, Insegar egyszeri használat után semleges vagy gyengén toxikus hatást mutatnak a T. pyri és a K. aberrans fajokra. Az akaricidek viszont szinte minden típusa mérgező a ragadozó atkákra (Sentenac et al.,1993). Az akaricidek integrált növényvédelmi programban történő alkalmazása csak kivételes esetben javasolható, de mindenképpen csak olyan mértékben, hogy megfelelően helyre állhasson a helyes ragadozó/fitofág atkaarány. 101

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE A ragadozó atkákra befolyással lehetnek a fungicidek is, melyek közül némelyik kifejezetten akaricid hatású. Sokak szerint a lisztharmat elleni dinokap és a peronoszpóra elleni ditiokarbamátok (különösen a mankoceb) nagyon toxikus a zoofág atkákra nézve. Az olasz szőlőültetvényekben élő Phytoseidae fajok eltűnéséért a ditiokarbamátokat tartják felelősnek. Nemcsak a peronoszpóra elleni szerek toxikus a ragadozó atkákra, hanem a lisztharmat elleni dinokap is nagyon mérgező hatású (Vettorello és Girolami, 1992). Mankoceb hatóanyagot szintén nem ajánlják (Auger et al., 2004), mert nagyon toxikus a ragadozó atkákra, de figyelembe kell venni azt is, hogy a különböző ditiokarbamátok limitált és időszakos toxicitása különböző. Valentin (1993) szintén a mankoceb hatóanyag mérgező hatását hangsúlyozza, de megemlíti, hogy csak közepesen mérgező a Neoseiulus californicus atkára. Az Amblyseius aberrans ditiokarbamátokra toleráns törzseinek megjelenése olaszországi szőlőültetvényekben új lehetőségeket nyitott az integrált védekezésben (Vettorello és Girolami, 1992). A T. pyri mankoceb hatóanyaggal szemben kialakuló toleranciáját Auger et al., (2005) vizsgálataikban genetikai analízissel próbálták igazolni. Megállapították, hogy az F1-es nőstényekben kifejlődhet egy predomináns gén, mely a későbbiekben a hatóanyaggal szembeni tolerancia hordozója lehet. A réztartalmú szerek és a ftálimidek teljesen ártalmatlanok, használatuk nem veszélyezteti a populációkat. A triazolok zöme szintén veszélytelen (Duso 1989, Zacharda és Hluchy 1991). A kéntartalmú szerek atkaölő mellékhatása bizonyított (Reichart 1968, Vanek 1999, Mikulás I., 2000), azonban nem egyértelműen tisztázott, hogy veszélytelenek lennének a ragadozókra. Antal (1989) és Koleva (1995) viszont veszélyesnek tartja. Ezzel szemben Duso (1989) a ként nem tartja a ragadozókra veszélyesnek, Vanek (1999) gyenge toxicitással jellemzi a Phytoseiidae fajokra nézve. A ditiokarbamátok hatással vannak a T.pyri tavaszi populáció csökkenésére, míg az A. andersoni egyedsűrűsége nem mutat csökkenést, a fenitrotion használat után viszont egyedszáma visszaesik (Duso et al. 2002). Hassan et al. 1987 (cit. Sárospataki és Szendreyné 1992) és Györffyné és Polgár (1994) néhány fungicid ragadozó atkákra gyakorolt toxicitásáról ad tájékoztatást: - Semleges: ditianon, folpet, kaptán, penkonazol, réz, triadimefon, vinklozolin. - Közepesen toxikus: kén, klortalonil, metirám. - Nagyon toxikus: mankoceb, pirazofosz. Györffyné (1987) írásából tudhatjuk, hogy a 0,1%-os Ronilan-os egyszeri kezelés jelenetősen gyéríti a kétfoltos takácsatkákat, viszont a ragadozó atkákat nem károsítja. Briggs és Hagley (1988) vizsgálatai szerint nagyadagú bitertanolos kezelés után nagymértékben csökkent a ragadozó és fitofág atkák száma. A ragadozó atkák vegyszertűrését Blommers és Overmeer (1985) megállapítása szerint a levél szőrözöttsége is befolyásolja. Ragadozó atkák növényvédő szerekkel szembeni rezisztenciája Kreiter (1991) a parathionnal szembeni rezisztencia domináns génre épülő örökletességét Phytoseiidae fajok esetében tanulmányozta. Az érzékeny nőstényegyedek érzékeny hím- egyedeket produkálnak, míg a rezisztens nőstényegyedek rezisztens hímegyedeket, bármilyen is legyen a hím genotípusa. A rezisztens hímegyed tehát nem tudja átadni a rezisztens gént az utódnak. A rezisztencia kialakulásának késleltetése vagy megakadályozásának egyik lehetséges módja az akaricid hatóanyagok váltott használata mellett a csökkentett számú védekezés (Streibert, 1985). A toxikusnak sorolt termékek idővel ártalmatlannak bizonyulhatnak, ha a neki kitett populációk ellenállókká válnak velük szemben (Valentin, 1993). Caccia et al. (1985) arról számol be, hogy 1979 és 1984 között Cugnascoi (Tessin) szőlőterületen a P.ulmi elleni kémiai védekezésről biológiai védekezésre tértek át. Egy Verona vidékéről származó A.andersoni törzs betelepítésének következményeként a honos T. pyri és Kampimodromus aberrans eltűnt. Ez az A.andersoni foszforsavészterrel (azinphos és tetrachlovinphos) szembeni rezisztenciájára vezethető vissza, mely mindkét másik ragadozó atkánál hiányzik. Baillod et al. (1985) a T. pyri egyik törzsének a foszmettel szembeni rezisztenciája bizonyították. Ezzel ellentétben a vamidothion, methidation hatóanyag igen toxikus hatással van a T. pyri fajra. Vettorello és Girolami (1992) trevisoi szőlőültetvényekben végzett megfigyelései szerint az A.aberrans populációk magas fokú toleranciával rendelkeznek a ditiokarbamátokkal szemben. Ez azért is érdekes, mert ez az atkafaj a legfontosabb a fitofág atkák elleni biológiai védekezésben, de egyúttal a legérzékenyebben reagálnak és szabályosan kipusztulnak olyan szőlőkből, ahol döntően ditiokarbamátokat használnak. Az említett tolerancia mankocebre vonatkozik, amely a legveszélyesebb a Phytoseiidae fajokra. Megjegyzik azt is, hogy a ditiokarbamátokra toleráns A.aberrans megjelenése jelenleg földrajzilag meghatározott területekre korlátozódik, és nem lehetséges visszatérni a ditiokarbamátok általános használatához anélkül, hogy az ne hatna negatívan zoofág atkákra. 102

RAGADOZÓ ATKAFAJOK ELSZAPORODÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE A rezisztencia kialakulását befolyásolják az élőlény genetikai jellemzői, beleértve rezisztencia génjeinek számát, dominanciáját és szóródási jellemzőit (Croft és Roush 1987, Roush és McKenzie 1987). A Tetranychidae és Phytoseiidae atkák között a peszticid rezisztencia kialakulásának ellentétes hatásai vannak. A takácsatkáknál felerősíti kártékony hatásukat, ezzel szemben a Phytoseiidae fajoknál pedig szelektívvé teszi a peszticideket, és lehetővé teheti a növény nagyobb biológiai védelmét (Croft 1982, Croft és Stricler 1983, Hoy 1985). Croft és Van de Baan (1988) a takácsatkáknál és Phytoseiidae ragadozó atkáknál peszticid rezisztencia kialakulását befolyásoló ökológiai és genetikai tényezők hatását elemzik. Megállapították, hogy a takácsatkák és a ragadozó atkák peszticid rezisztencájának más ízeltlábúakénál gyorsabb kialakulása részben arrhenotokiás szaporodásuknak köszönhető. A rezisztencia kialakulását befolyásoló fontos tényező a fogékony egyedek kezelt élőhelyre történő bevándorlásnak szintje. Az élelem korlátozása az ültetvényben a ragadozó atkákban jobban korlátozhatja a rezisztencia kialakulását, mint a takácsatkákban. Overmeer és Van Zon (1983) vizsgálataikkal a T. pyri ellenálló képességét mutatták ki a parathion, a carbaryl és bromophos hatóanyaggal szemben. Megállapították, hogy az ellenálló képesség kialakulása egy szemidomináns gén működésének köszönhető. Amennyiben a ragadozó atka rezisztenciája valamely hatóanyaggal szemben kimutatható, úgy egyre hangsúlyosabbá válik szerepük a takácsatkák elleni védekezésben. A ragadozó atkák azinphosmethil-lel szemben mutatott rezisztenciáról számos tanulmány készült (Croft és Jeppson 1970, Croft és Meyer 1973, Montoyama et al. 1976, Penman és Ferro 1976). Tapasztalataik szerint, legalább 10 évig kell azinphosmethil-lel kezelni az ültetvényeket molyok ellen, mire a Typhlodromus pyri rezisztenciája kialakul. Olaszországban szőlő- és almaültetvényekben, ahol széleskörű a szintetikus szerves növényvédő szerek használata, legelterjedtebb faj az A.andersoni. A főleg rézzel és kénnel kezelt szőlőkben az uralkodó faj az A.aberrans, de a szintetikus növényvédő szerekre való érzékenysége miatt elszaporodása korlátozott. Az A.andersoni és a T. pyri jelenléte sokkal inkább kötődik a növényvédő szer rezisztenciához, mint a szőlőfajtához (Girolami et al., 1992). Franciaországban a Cote des Blancs szőlőterületein a T. pyri populáción végzett vizsgálatok alátámasztották a metil-parathion-nal, a fenvaleráttal, és a carbaryllal szembeni meglehetősen nagy rezisztenciát (Kreiter et al., 1993).

103

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

ATKAMONITORING - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. BEVEZETÉS Az ültetvényekben lévő ragadozó atkák növényvédő szer hatóanyagokra érzékenyen reagálnak, ezért megfigyelésük indokolt, az integrált és ökológia termesztéstechnológia betartásának ellenőrzésére bioindikátorként felhasználhatók. A ragadozó atka populációk jelenléte az ültetvényekben bizonyíték arra, hogy a termelők környezetkímélő termesztéstechnológiát alkalmaznak és betartják a hasznos élő szervezetek védelmére vonatkozó előírásokat. A feladatok meghatározása:  Szőlőültetvények atkafaunájának, domináns atkafajainak meghatározása  Az alkalmazott növényvédelmi eljárások hatásának vizsgálata a ragadozó atkákra  Hogyan befolyásolja a termesztéstechnológia megváltoztatása az ültetvények atkapopulációját?

2. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavétel helye: 1. Apátsági Pincészet, Pannonhalma - Babszökő dűlő 2. Sop-Vin Kft., Sopron - Felsőültetvényes dűlő 3. Taschner István szőlőterülete, Sopron (2010-ben) 4. Fényes pince soproni ültetvénye 2011-től 5. Cézár Pincészet, Nagyrada 6. Weninger Biopincészet, Balf - Spernsteiner dűlő 7. Láng Pincészet, Kőszeg - Kövi Szőlők dűlő Mintavétel gyakorisága: Vizsgálati évek/ mintavételei időpontok 2011. április 4. 2010. május 21. 2011. május 16. 2012. május 16. 2010. június 15. 2011. június 9. 2012. június 6. 2010. július 15. 2011. július 20. 2012. július 11. 2010. augusztus 18. 2011. augusztus 19. 2012. augusztus 21. Módszer: Levélmintavétel: májustól havonta 1 alkalommal 20-20 db levél/mintaterület A levelek mikroszkópos átvizsgálása után az atkák legyűjtése, majd preparálása tárgylemezre (tejsav+lezárás BerleseHoyer oldattal) Az atkafajok meghatározása Karg határozója alapján történt. Várható eredmény:  A vizsgált ültetvények atkaösszetételének és domináns atkafajainak meghatározása  Alkalmazott növényvédelmi technológia és a ragadozó atkafajok elszaporodása közötti összefüggések megfigyelése  Eredmények publikálása, tananyagban való megjelentetése

3. VIZSGÁLATOK BEMUTATÁSA A programban résztvevő ültetvények jellemzése: 1. Pannonhalma-Écs Babszökő dűlő Fajta: Rajnai rizling Bernk.68., Merlot, Pinot noir Művelésmód: Guyot 2,4 x 0,8m Takarónövény: nincs 104

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

2.

3.

4.

5.

6.

Korábban integrált termesztéstechnológia volt, az ültetvény jó kondícióban van, tőkehiány nem jellemző, annak ellenére fellelhetők ESCA tünetes tőkék is. Weninger Spern Steiner dűlő Fajta: Kékfrankos Művelésmód: Guyot 3 x 1,1 m Takarónövény: természetes gyomflóra Az ültetvényben évek óta biotermesztés folyik, a tőkék kondíciója megfelelő, kisebb tőkehiány tapasztalható. A sorok között a természetes gyomflórát hagyták meg, melyből a sorozatos kaszálás hatására a kétszikű gyomok kiszelektálódtak, és főként tarackbúza dominál. Ezáltal a fajgazdag, állandóan virágzó takarónövényzet feltételei nem teljesülnek, ezen kívül a tarackbúza igen nagy vízfelhasználása által konkurenciát jelent a szőlő számára. Nagyrada Garabonc dűlő Fajta: Cabernet sauvignon Művelésmód: Guyot 2,6 x 0,9 m Takarónövény: természetes gyomflóra. A sorok végén eróziós kár figyelhető meg. Az ültetvényben konvencionális termesztéstechnológia volt korábban. A sorokban természetes gyomflóra található, melyben igen jelentősen elszaporodott a zsurló. A zsurló elterjedését a talaj elsavanyosodása idézi elő, mely a korábbi nagymértékű vegyszeres gyomirtásnak, illetve a műtrágyázásnak a következménye. Az ültetvényben vegyszeresen végezték a gyomirtást a sorok alatt. A szőlő levelein erőteljes deformitás volt tapasztalható az első mintavételezésnél, mely levélatkára utalt, de a talajban felhalmozódott gyomirtó szer is okozhatta. Taschner Spern Steiner dűlő Fajta: Cabernet franc Művelés mód: Guyot 2,5 x 0,98 m Takarónövényzet: természetes gyomflóra kevés fajjal Az ültetvény fiatal telepítés ellenére igen ápolatlannak és kezeletlennek tűnt. A tőkék növekedésben visszaestek. A termelő az első vizsgálati évben (2010) vállalta a programban való részvételt, 2011-től a Fényes Pincészet kapcsolódott be helyette. Sop-Vin Kft., Felsőültetvényes dűlő Fiatal, új telepítésű ültetvény, melyben a művelésmód még kialakítás alatt áll. Jól beállt, tőkehiánymentes. 2010ben mintavétel innen még nem történt. A termesztéstechnológiának itt előzménye nincs, hiszen az elkövetkezendő évek feladat lesz a technológia kialakítása. A Kft. projekthez való kapcsolódása determinálja a területre környezetkímélő technológia bevezetését és alkalmazását. A gazdaságról tudni kell, hogy 1998 óta integrált termesztési módot folytat. Kőszeg Kövi szőlők Fajta: Kékfrankos Művelésmód: Ernyő 3,2 x 1,2m Takarónövényzet: igen fajgazdag gyomflóra jellemző, azonban igen nagy mennyiségben van jelen a zsurló, mely a talaj elsavanyosodását jelzi. Az ültetvény viszonylag jó kondícióban van, erőteljes lombozattal, hajtásnövekedéssel.

3.1. 2010. év felvételezé si körülményei és eredményei 2010. május 21. Időjárási viszonyok o Hetek óta tartó esőzések, 14-15 C, magas páratartalom. Pannonhalmán 180 mm csapadék esett le május 18-19-én. Gombabetegségek fertőzési veszélye igen magas volt! A gyorsan lezúduló csapadék Nagyradán eróziós károkat okozott. A talaj szinte minden területen levegőtlenné vált. Soproni területeken, illetve Kőszegen szélkár miatt a hajtások letörtek. Fenológiai stádium A kihajtás utáni növekedési ütem lassult a lehűlés következtében. A hajtások hossza 20-25 cm-s, fürtkezdemények láthatók.

105

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Mintavétel Atka vizsgálathoz minden területről 20-20 db levél begyűjtése kivétel a Sop-Vin Kft. új telepítésű ültetvénye, ahol a hajtásnövekedés alig indult meg. 2010. június 15-16. Időjárási viszonyok Az elmúlt négy hét időjárása igen változatos volt. Hetek óta tartó esőzések után egy hét igen meleg volt a hőmérséklet 30°C fok fölé is emelkedett. Magas páratartalom jellemző, melyben a lomb felszáradása szinte alig lehetséges. Gombabetegségek (elsősorban peronoszpóra) fertőzési veszélye még mindig igen magas! A mintavétel első napján június 15-én még 28°C, tiszta napos idő napközben, de késő esti óráktól újból esett az eső és az esőzés tartott egész éjszaka és másnap is. A heves és nagy mennyiségű csapadék miatt Sopronban a területbejárás és a mintaszedés elmaradt. A hőmérséklet 15°C-ra esett vissza. Fenológiai stádium A hajtások növekedése megindult, a támaszrendszert túlnőtte. A virágok kifejlődtek, a virágzás megindult. Kötődésben zavarok léphetnek fel a tartós esőzések miatt. (A pártasapka a virágra szorul.) 1. Pannonhalma-Écs Babszökő dűlő 2010. május – június 16-ig lehullott csapadékmennyisége: 370 mm Az ültetvény a nagy esőzések miatt nehezen járható. A mintaszedés napján, június 16-án délelőtt leesett csapadék mennyisége megközelíti a 35-40 mm-t. A szőlő levelein fellelhetők peronoszpórás foltok, a védekezés eddig sikeres volt. Az ültetvény jelentősen fertőzött az ESCA betegség által, metszési sebzések helyein kocsonyás váladékozás figyelhető meg. Feketerothadás és Eutipa tünetei is fellelhetőek a tőkéken. Szépen kezelt, jól karbantartott, egészséges ültetvény. A ragadozó atkák a nagy mennyiségű csapadékra érzékenyek, ezt mutatja az is, hogy a levelekről legyűjtött állatok száma igen kevés. Valószínűleg lemosódtak a levelekről. Fitofág atkakártétel nem volt. 2. Nagyrada Garabonc dűlő Takarónövény: természetes gyomflóra, melyet erőteljesen lekaszáltak. A megmaradt fű magassága alig 1-2 cm. A talajban található giliszták, hangyák aktív talajéletre utalnak. A szőlő levelein peronoszpórafoltok láthatók, mely a folyamatos esőzések után alakult ki. A védekezés a sok csapadék miatt igen nehéz. A hajtások az előző havi szélkár után jól regenerálódtak, erőteljes hajtásnövekedés tapasztalható. A virágzás és kötödés folyamata megindult. Korábbi atkakártétel szívásnyomai láthatók ugyan, de újabb atkakártétel nem volt. 3. Kőszeg Kövi szőlők Takarónövényzet: a takarónövényzet kaszálása megtörtént, magassága kb.15 cm, virágzó gyomok a területen. Az előző hónap szélviharai után az ültetvény viszonylag jól regenerálódott, a hajtások kiheverték a szélkárt, csak parás foltok láthatók. Az ültetvény egészséges, peronoszpórafoltok, lisztharmat foltok nem láthatók. Fitofág atkakártétel nem volt. 2010. július 15. Időjárási viszonyok A júniusi csapadékos időjárás után egy kevésbé csapadékos időszakot zártunk, mely hőséggel párosult. A hőmérséklet 30-35°C fok fölé emelkedett, a napi átlaghőmérséklet elérte a 25°C-ot. Magas páratartalom volt jellemző. Gombabetegségek (elsősorban lisztharmat) fertőzési veszélye igen magas! A mintavétel napján július 15-én 34 °C, délelőtt napos, délután felhős, fullasztóan párás idő. Fenológiai stádium Kötődés lezajlott, zöldbogyó növekedés állapota. A hajtásnövekedés intenzív, csonkázást csaknem mindenhol elvégezték. Az előző havi nagy esőzések után a kötődés rendben lezajlott, a fürtökben kisebb nagyobb mértékben peronoszpórás leszáradás tapasztalható, de gazdasági kár egyik ültetvényben sincs. A növényvédelmi védekezés eddig minden vizsgált területen sikeres volt. A leveleken peronoszpórás foltok vannak, de lisztharmat még nem fertőzte az ültetvényeket a hőség és a magas páratartalom ellenére.

106

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 1. Pannonhalma-Écs Babszökő dűlő Az ültetvény egészséges. Peronoszpórafoltok megtalálhatók a leveleken, de jelentős károkat nem okozott. Lisztharmat észlelhető egy-két tőkénél, a védekezésnél figyelembe kellett venni. Merlot-nál a kötődés madárkás fürtöket eredményezett. Csonkázást elvégezték. Az ültetvényből szedett levélmintán szinte nyoma sem volt élő szervezeteknek, ez a növényvédelmi technológia hibájára, illetve a klimatikus körülmények változására utalhat, hiszen az előző mintavételezéseknél minden mintában jelen voltak a hasznos élő szervezetek, illetve más rovarok. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a korábbi hónapok igen jelentős mennyiségű csapadéka nem kedvezett sem a táplálékul szolgáló fitofág, sem ragadozó atkáik elszaporodására. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a projektben alkalmazott új növényvédelmi kezelések még bevezetés alatt állnak, így tartós pozitív hatásuk csak hosszabb idő, 2-3 év után érvényesül. 2. Nagyrada Garabonc dűlő Takarónövény: természetes gyomflóra, mely jól regenerálódott az erőteljesen kaszálás után, virágzó gyomok. A fű magassága alig 15-20 cm. A virágzáskor jött csapadék a virágokon erőteljes peronoszpórafertőzést okozott, a fürtök legalább 30%-ban leszáradtak. A Cabernet sauvignon sorok közé keveredett Malbec fajtánál a virágzás hamarabb lezajlott, ott peronoszpórafertőzésnek nyoma sem volt. Ugyanígy nem volt a Pinot noir fajtánál sem. A kötődés ennek ellenére megfelelő. A leveken sporuláló peronoszpóra foltok vannak. Lisztharmatfertőzés egyelőre nem észlelhető. A csonkázást elvégezték. Atkakártétel csak észlelési szinten figyelhető meg. 3. Kőszeg Kövi szőlők Takarónövényzet: a takarónövényzet kaszálva nem volt, gyomok virágoztak a területen. Egy-két tőkén vashiány tünetei, erőteljes sárgulás látható. A fiatalabb leveken apró, perzselésre utaló foltok. Az ültetvény egészséges, peronoszpórafoltok a leveleken megtalálhatók, de jelentős kártétel nincs, lisztharmat egyelőre észlelési szinten jelen van. Csonkázás megtörtént. A fürtök szépen kötődtek, a tőkéken sok fürt van. Fitofág atkák csak észlelési szinten találhatók, kártétel nincs. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Az ültetvény egészségi állapota jó, leveleken és a fürtökön a peronoszpórás foltok láthatók 2-5 %-ban, lisztharmat megjelent észlelési szinten. A fürtök kötődése jó, kártétel a fürtökben nincs, illetve csak egy-két helyen található leszáradás észlelési szinten. Az ültetvényt csonkázták. A tőkesorok mellett talajművelő eszközzel lazítást végeztek, mely néhány kivágott tőkét is hagyott maga után. A keréknyomban a talajtömörödés miatt a sorközöket fedő gyomok elsárgultak. Sorközökben virágzó gyomok voltak, kaszálás nem volt. Az ültetvényben, illetve környezetében feltűnően sok szitakötő volt. Rovarkártétel az ültetvényben nem volt tapasztalható, azon kívül, hogy a leveleken filoxéra gubacsokat figyeltem meg. A legyűjtött állatok között pedig pajzstetű lárvákat is találtam. 5. Taschner Spern Steiner dűlő Takarónövény: természetes gyomflóra kevés fajjal, kaszálás nem volt. Az ültetvényben csonkázás nem volt, de nem is lett volna indokolt a gyenge növekedés miatt. A virágzáskori csapadékos időjárás következménye a fürtök peronoszpóra fertőződése, melynek következtében a fürtök nagy része leszáradt. A füvesítés konkurenciát jelentett az új telepítésű szőlőnek, szárazságtüneteket mutattak a tőkék. Szőlőlevél gubacsatka fertőzés nyomait lehetett felfedezni a szőlőleveleken, azon kívül filoxérafertőzést is. 2010. augusztus 18. Időjárási viszonyok A csapadékos időjárás tovább folytatódott, mely hőséggel párosult. A hőmérséklet 30-35°C fok fölé emelkedett, a napi átlaghőmérséklet elérte a 25°C-ot. Magas páratartalom jellemző. Gombabetegségek közül a peronoszpóra fertőzési veszélye még mindig igen magas! Problémát jelent, hogy a hajnali harmatképződés intenzív, felszáradása hosszú ideig tart, melynek következtében az ültetvények sokáig dunsztban vannak. A mintavétel napján augusztus 18-án egy hűvösebb front vonult, melynek hatására a hőmérséklet 18- 20°C-ra esett vissza 34°C- ról. Fenológiai stádium A fürtzáródás befejeződött, megindult a fürtök színeződése. A hajtásnövekedés megállt, illetve lelassult. Több helyen a második csonkázást is elvégezték. A növényvédelmi kezelés eddig minden vizsgált területen sikeres volt. A leveleken másodlagos peronoszpórafertőzés látható, de lisztharmatfertőzés nincs az ültetvényekben. 107

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 1. Pannonhalma-Écs Babszökő dűlő Az ültetvény egészséges, gombafertőzés nyomai alig láthatók, a mintaterületek közül a legegészségesebb állomány. Lisztharmat csak észlelési szinten volt jelen egy-két levélen, védekezés nem volt indokolt. A fürtök körül lelevelezést végeztek, mely a fürtök érési folyamataira illetve levegőzöttségére pozitív hatással volt. Az előző hónaphoz hasonlóan az ültetvényből szedett levélmintán szinte nyoma sem volt élő szervezeteknek. 2. Nagyrada Garabonc dűlő Az ültetvényben virágzó gyomok és aprószulák. Az aprószulák a kétfoltos takácsatkák egyik tápnövénye, melyről a szőlőre vándorolhatnak jelentős kártételt okozva. A gyomnövényzet magassága 15-20 cm. A korábbi peronoszpórafertőzés hatására a fürtök legalább 30%-ban leszáradtak, a fiatalabb hajtásokon erőteljes másodlagos fertőzés látható. A terület fekvéséből adódik (laposabb mélyedés), hogy csapadék után nehezen szárad, állandó párában van, emiatt a növényvédelem igen nehéz feladat. A talajállapotára jellemző volt, hogy a csapadékvizet sok helyen a szőlősorok között sem elvezetni, sem elszívni nem tudta, a szőlősorok között pocsolyák találhatók. A mintaterületek közül a legfertőzöttebb ültetvény. A bogyószíneződés megindult, de nem egyenletes. 3. Kőszeg Kövi szőlők Takarónövényzet: a takarónövényzet kaszálva nem volt, a korábban domináns zsurló visszahúzódott. Az ültetvény egészséges, peronoszpórafoltok a leveleken megtalálhatók, de jelentős kártétel nincs. A bogyószíneződés megindult, de itt sem egyenletes. A sorközben feltűnően sok lepkefajjal és szitakötővel találkoztam. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Az ültetvény egészségi állapota jó, leveleken peronoszpóra másodlagos fertőzés foltok voltak láthatók néhány %-ban, jelentős kártétel nincs. A fürtök színeződése jó, kártétel a fürtökben nem, illetve csak egy-két helyen volt található leszáradás észlelési szinten. A tőkesorok mellett talajművelő eszközzel újból lazítást végeztek, melyet ebben az időszakban igen drasztikus eljárásnak ítéltem meg a tőkék károsodása miatt. Sorközökben virágzó gyomok voltak, kaszálás nem volt. Fitofág atkakártételnek nyomai sem voltak. 5. Taschner Spern Steiner dűlő Az ültetvény kondíciója tovább romlott, erőteljesen visszafogott hajtásnövekedés jellemző. A füvesítés további konkurenciát jelentett az új telepítésű szőlőnek, az előző hónapban jelzett szárazságtünetek fokozódtak a csapadékos időjárás ellenére. Peronoszpóra másodlagos fertőzés látható a hajtásokon. Az ültetvényben virágzó gyomok találhatók, magassága 25 - 30cm. A szőlőlevél gubacsatka kártétel növekedett, de növényvédelmi problémát nem jelentett.

1. ábra: Ragadozó atkák előfordulási gyakorisága területenként (2010)

Az első vizsgálati év adataiból látható, hogy minden ültetvényben jelen voltak a ragadozó atkák, de mennyiségük csak a Weninger Spernsteiner dűlőben érte el a kívánatos szintet, vagyis a legalább 1 ragadozó/levél darabszámot. Ez 108

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI várható volt, hiszen évek óta biogazdálkodást folytattak, a korábbi években általuk alkalmazott növényvédő szerek nem gátolták a zoofág atkák elszaporodását. A takarónövényzet is pozitív hatással volt fennmaradásukra. Megfigyelhető ugyanebben az ültetvényben a Tydeidea sp. magasnak mondható populációja. A Tydeidae sp. a szőlőnövény számára közömbös atkák, szerepük egyelőre tisztázatlan, de egyes irodalmi források szerint segítségünkre lehetnek a lisztharmat elleni védekezésben, ugyanis lisztharmat fonalakkal is képesek is táplálkozni. A begyűjtött atkák számában történő júniusi visszaesés normálisnak mondható a májusi adatokhoz képest. Ennek oka elsősorban az intenzív hajtásnövekedésben keresendő, hiszen a ragadozók szaporodási üteme nem tudja követni a lombozat növekedését. Az első év adatai tájékoztató jellegűek, hiszen a korábbi években atkamonitoring ezeken a területeken nem történt, a további vizsgálatokhoz viszonyítási alapot képeznek. Az viszont pozitívan értékelhető, hogy minden ültetvényben jelen van a ragadozó szervezet a fitofágokon kívül. 3.2. 2011. év felvételezési körülményei és eredményei 2011. április 4. A programnak nem volt feladata ugyan, de mégis szükségesnek tartottam, hogy a betelelő atkaállományról is információkat gyűjtsek. Ez azért volt fontos, mert a vegetációs időben csak azok a fajok tartózkodnak a szőlőnövényen, melyeknek elsődleges táplálékforrásuk a fitofág atkák. Azokról a fajokról, melyek jelen vannak ugyan, de a talajszinten vagy a gyomnövényeken találhatók a vegetációs időben információt nem kapunk. Ezek a fajok a szőlőnövény szempontjából közömbösek, de az ökoszisztémában fontos szerepet töltenek/tölthetnek be egy táplálékláncban, ami lehet korrumpáló funkció is. Ezen atkafajok telelőhelye a szőlőtőke kéregrepedései, idősebb fás részei, mely alatt búvóhelyet találnak. A betelelő állomány a cserrészekről futtatással jól legyűjthető, preparálható. A kapott információk alapján pontosabb képet kapunk az ültetvényekben előforduló atkapopulációkról. Mintavétel helye: 1. Écs-Babszökő dűlő, Pannonhalma Apátsági Pincészet 2. Ravazd Széldomb dűlő, Pannonhalma Apátsági Pincészet 3. Sopron-Balf, Weninger-Spersteiner dűlő 4. Sopron, Fényes pince F/33 tábla 5. Sopron, Sop-Vin Kft. - új telepítés Felsőültetvényes dűlő F/36 tábla 6. Kőszeg, Láng Pincészet (Kövi szőlők) 7. Nagyrada, Cézár Winery (Garabonc dűlő) Mintavétel: Területenként 10-10 db 2 éves cserrész levágása, melyen legalább 10 cm-es hosszúságú 1 éves vesszőrész található. Módszer: A fás részek alatt található betelelő állatállomány futtatással jól legyűjthető. A módszer lényege, hogy a fás részeket Berlese tölcsérbe tesszük, majd megvilágítjuk, vagyis hosszabb ideig hő hatásának tesszük ki. A cserrészek kiszáradása nem kedvez a betelelő atkáknak, illetve rovaroknak, így azok menekülni kényszerülnek. A tölcsér üvegfalú, melyen megkapaszkodni nem tudnak, emiatt a tölcsér alatt elhelyezett AGA ölőoldattal megtöltött petri csészébe hullnak. A petri csészéből mikroszkóp alatt kiválogatjuk a különböző atka és rovarfajokat, majd tárgylemezre preparáljuk azokat. A válogatást nehezíti, hogy nemcsak az állatok hullnak a csészébe, hanem egyéb szennyeződések is, mint pl. homokszemcsék, kéregdarabok. 1. táblázat: A cserrészekről legyűjtött fajok megoszlása az ültetvényekben T. pyri

Euseius finlandicus

Acaridae

Tydeidae

Babszökő dűlő Ravazd Széldomb dűlő Weninger Spernsteiner Nagyrada Fényes pince Sop-Vin Kft.

2 4 35 5 10 0

0 0 4 0 0 0

0 4 6 0 1 0

0 0 6

Kőszeg Kövi szőlők

2

2

8

Mintavétel helye/db

Anystidea sp

Tarsonemida e

0 3 2

6 0

0 0 3 0 0 0

13 0

0

1

0

Egyéb atka

Tripsz

1 0 10 0 1 0 1 A. andersoni

1 0 0 0 0 0 1 légy

Megállapítható, hogy az ültetvényekben betelelő állomány igen változatos képet mutatott. A zoofág atkákon (Typhlodromus pyri, Euseius finlandicus, Amblyseius andersoni) kívül megtalálhatók közömbös (Acaridae sp., Tydeidae 109

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI sp., Anystidae sp.) és kártevő (Tarsonemidae sp.) atkafajok is. A Sop-Vin Kft. ültetvénye kivétel, mely nem meglepő, hiszen a fiatal ültetvényben a megtelepedés feltételei csak pár év után teremtődnek meg, azon a téli teleléshez szükséges fás részek, mint búvóhely sem áll elegendő mennyiségben rendelkezésre. Atkafajokban és családokban leggazdagabb ültetvény a kőszegi Kövi szőlők terület. Ez véleményem szerint nem véletlen, hiszen a területet erdő veszi körül, azonkívül az ültetvény sorközeiben igen fajgazdag természetes növénytakaró található, mely szaporodási helyet és alternatív táplálékforrást jelent a hasznos élő szervezetek számára. Az ökológiai termesztésben előírt biotóp nagyság egyedül ebben a gazdaságban valósul meg. 2011. május 16. Időjárási viszonyok A 2011-es év tavaszi időjárása igen szeszélyesnek mondható. Hirtelen felmelegedéseket kisebb lehűlések követtek, mely a sarjadzás utáni hajtásnövekedést olykor visszafogta. A május 9-ére virradó -2°C lehűlés, azonban sok helyen fagykárt okozott. Sopron-Balfi, kőszegi ültetvényekben nem volt látható jele a fagynak, de Pannonhalmán és Nagyradán, a laposabb részeken, a hajtások kisebb mértékben károsodtak. A mintaszedés napján száraz, napos idő, 19-20 °C, az előző napokban területenként változó mértékben 1-3 mm csapadék hullott. Fenológiai stádium A hajtások hossza 20-25 cm-s, fürtkezdemények láthatók. A fürtképzés minden kísérleti ültetvényben erőteljes, sok helyen 2-3 fürt található hajtásonként. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Takarónövény: kísérleti jelleggel füvesítés minden 2. sorban (Poa bulbosa, Biocont fűmagkeverék, Lajtamag fűmagkeverék vetés) A szőlőn peronoszpóra illetve lisztharmat foltok egyaránt láthatók voltak. Fertőzés mértéke elenyésző, de a kórokozók jelen voltak. A lisztharmat fertőzés tünete a levélen kisebb hólyagocskák formájában jelent meg, fonalak nem alakultak ki. A hajtások szépen fejlődtek, átlagosan 2-3 fürt volt hajtásonként. Kártétel nem volt. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lő vér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/36 -os tábla) Takarónövény: minden 2. sorban Lajtamag fűkeverék vetése (repce, pohánka, facélia). Jól beállt fiatal ültetvény, melyen erőteljes a hajtásnövekedés (20-30 cm), hajtásonként 2 fürttel. Egyes sorokban a leveleken peronoszpóra és szőlőlevél gubacsatka foltok voltak találhatók. A fűkeverék kelesé megindult, elsősorban a mustár és a pohánka növekedése volt megfigyelhető. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Fajta: Kékfrankos Művelés mód: Ernyő művelés 2,5 x 1 m Takarónövény: természetes gyomflóra kevés fajjal, igen köves talaj Az ültetvény egészséges, a hajtások erőteljesek, melyeken 2-3 fürt fejlődött. Az ültetvény kissé hiányos, laza szerkezetű. Az ültetvényben pótlást végeztek, melyeket növekedési hengerben neveltek. Fertőzés, kártétel nem volt észlelhető. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Az ültetvény egészséges annak ellenére, hogy a természetes gyomflóra kaszálása még nem történt meg. A vegetáció igen buja. A sorok alján mechanikus gyomirtást végeztek. Hajtásonként 2-3 fürt képződött. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő Takarónövény: kísérleti jelleggel Lajtamag fűmagvetés történt, de megjelent újból a zsurló is, kisebb mértékben, mint az előző évben, mely a talaj elsavanyodását jelzi. A vetetlen sorokban virágzó gyomok, a vegetáció dús, kaszálás nem volt. A terület bekerítése folyamatban van, a kísérleti ültetvény sorainak végéhez a donorfák (8 db) beültetése még 2010 őszén megtörtént. A mintavétel előtti héten bekövetkezett lehűlés hatására a donorfák fagykárosodást szenvedtek. A szőlőben fagykár nem volt észlelhető. A szőlő levelein levélatkára utaló szívásnyomok, és ezen kívül peronoszpóra foltok is fellelhetők voltak. A hajtásnövekedés igen erőteljes, sok esetben túlzottan vastag vesszők fejlődtek, ami túlzott tápanyag visszapótlásra utalt. 6. Kőszeg, Kövi szőlők Zsurló az előző évhez képest kevesebb mennyiségben volt jelen. Virágzó gyomok gazdag diverzitása jellemző az ültetvényre. Az előző napok szeles időjárása szélkárokat okozott a hajtásokon, de mértéke nem számottevő. Sok fürt, 20-25 cm hajtások, egészséges állomány, semmilyen fertőzés nem látható. 110

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 2011. június 9. Fenológiai stádium: A hajtások növekedése üteme megfelelő. A virágok kifejlődtek a virágzás megindult területenként változó ütemben. Minden ültetvényben jelentős a fürtök száma az előző évi kedvezőtlen hőmérséklet és extrém sok csapadék ellenére, mely nem volt kedvező a rügydifferenciálódás számára. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Takarónövény: a minden 2. sorba vetett kísérleti fűfajok kikeltek, a mustár és a facélia dominanciája figyelhető meg, melyek a pohánkával együtt teljes virágzásban voltak. Az ültetvény jó állapotú, jelentősebb fertőzés nem tapasztalható. Néhány szőlőlevélen fellelhetők peronoszpórás foltok, ezenkívül a szőlőlevél gubacsatka is megjelent. Az ültetvényben szedett mintáról semmilyen állatot nem tudtam legyűjteni. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/36 -os tábla) Takarónövény: Mustár, pohánka, facélia dominanciája jellemző, melyek teljes virágzásban vannak. Jól kezelt fiatal ültetvényben sok tőkén bórhiányra utaló deformált levelek láthatók. A szőlőlevél gubacsatka foltos levelek száma az előző hónaphoz képest növekedést mutatott. Gombafertőzés nem volt. A virágzás lezajlott, a virágok kötődtek. A levélmintákról csak 1 db Typhlodromus pyri atkát sikerült begyűjteni, azon kívül semmi mást. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Takarónövény: természetes gyomflóra kevés fajjal, a takarónövényzetet nem vágták le, szárazság jeleit mutatta. A sorok alja megművelt, gyomtalan. Az ültetvény egészséges, a hajtások erőteljesek, melyeken 2-3 fürt fejlődött, a virágzás lezajlott, a kötődés jó, kór- és kártétel nem volt észlelhető. 4. Weninger, Spern Steiner dűlő Takarónövény: természetes gyomflóra, sorok alja művelt, gyommentes. A tőkékhez túlságosan közel ment a művelő eszköz, több helyen sérült a tőketörzs. Az ültetvény egészséges. A virágzás utolsó fázisában van. Kísérleti ültetvények közül itt található a legtöbb hasznos atka, jelentős a Tydeidae sp. aránya a fajokon belül. A Tydeidae sp. a szőlőre közömbös szervezetek ugyan, de a lisztharmat elleni védekezésbe jelentős szerepük van a gombafonalak fogyasztásával. Jelentős az akácfa pajzstetű mennyisége is a mintában. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő Takarónövény: kísérleti jelleggel történt fűmagvetés a többi kísérleti ültetvényhez képest rosszabbul kelt ki, hiányos és gyenge a növényzet. Parlagfű viszont igen jelentős mennyiségben kelt ki. A hajtásnövekedés erőteljes, a virágzás eleje-közepén tart. A növényállomány egészséges, észlelési szinten levélatka szívásnyomok láthatók. 6. Kőszeg, Kövi szőlők Takarónövényzet: igen fajgazdag természetes gyomflóra! Probléma még mindig a zsurló dominanciája. A szőlő teljes virágzásban van, gombás betegség tünetei nem láthatók, viszont levélatka szívásnyomok figyelhetők meg a leveleken. 2011. július 20. Időjárási viszonyok Az elmúlt mintaszedés óta az időjárás kissé „szeszélyesnek”, változékonynak mondható. A hosszabb hőségnapok után hirtelen lehűlések következtek, a hőingadozás 20-23 °C is volt. Csapadék alig volt. A három hete tartó hőség után a mai nap lehűlés kezdődött, 37 °C után a hőmérséklet 13-14 °C-ra esett vissza és megjött a régen várt eső is. Fenológiai stádium A kötődés rendben lezajlott, zöldborsó nagyságú bogyók. Minden ültetvényre jellemző volt a túlterhelés, el kellett volna végezni a fürtritkítást az ültetvényekben. A kísérleti ültetvények egészségesek, fertőzés sehol sincs, ezért ezt külön nem jegyzem meg. Kivétel nélkül minden ültetvényben napégés nyomai voltak megfigyelhetők a fürtökön kisebb nagyobb mértékben. Legerőteljesebben a Weninger féle területen, a Spernsteiner dűlőben. Csonkázást mindegyik ültetvényben elvégezték. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Takarónövény: A sorközökben levő fűvetést egyszer már levágták, a facélia dominál. 111

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Az ültetvény jó állapotú, jelentősebb fertőzés nem tapasztalható. A fürtökön napégés nyomai észlelhetők. Az ültetvényben a fürtritkítást elkezdték. Az ültetvényben szedett mintáról semmilyen állatot nem tudtam legyűjteni. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/36 -os tábla) Takarónövény: Mustár és a facélia dominanciája egyre erőteljesebb. Aprószulák előretörése jellemző, melyre figyelni kell, a lisztharmat fertőzés első jelzője illetve a kétfoltos takácsatka tápnövénye. A bórhiányra utaló tünetek megmaradtak, de újabbak nem alakultak ki, a bóros kezelésnek köszönhetően. Szőlőlevélatka fertőzés nincs, a gubacsatkás levelek száma sem növekedett. Fürtrikítás nem volt. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Az ültetvényre az igen erőteljes túlterhelésből adódó legyengült hajtásnövekedés jellemző. Nitrogén lombtrágyaként való kijuttatása és fürtrikítás indokolt. Napégés erőteljesen károsította a fürtöket. A pótlások szinte 100 %-ban megeredtek. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Napégés a fürtökön itt a legnagyobb mértékű. Az ültetvény túlterhelt, a fürtrikítás indokolt lett volna. A begyűjtött mintában atkákon kívül fátyolkatojást és kevés akácfa pajzstetű lárvát is találtam. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő Legkevesebb napégés talán itt volt a fürtökön, a sorok végi erózió viszont látványos volt, a donorfák elpusztultak. Egykét fürtön beszáradt peronoszpórás bogyókat lehetett találni. Egyéb kártétel nem volt. 6. Kőszeg, Kövi szőlők Egészséges, jól kezelt ültetvény, napégés nyomok a fürtökön alig láthatók. Sok-sok fürt, válogatás nem történt meg. A legyűjtött állatok között néhány akácfa pajzstetű lárvát és 1 db kabócát találtam. 2011. augusztus 19. Időjárási viszonyok Az előző mintaszedés után két hetes lehűlés következett, hirtelen lezúduló, nagyobb mennyiségű csapadékkal, a hőmérséklet 15 °C esett vissza. Majd egy hirtelen felmelegedést követő kánikula következett csapadék nélkül. A napi középhőmérséklet elérte a 25 °C-ot. A hőség ellenére az ültetvényeken aszálytünet nincs. Fenológiai stádium: A fürtzáródás megtörtént, a korai fajtáknál érés, a késői fajtáknál a bogyószíneződés beindult. A hajtások növekedése lelassult. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Takarónövényzet: a sorközökben dúsan virágzó gyomok, sorok alja megművelt. Az ültetvényt fajokban gazdag növényzet övezi, melyben a Solidago dominál. Az ültetvény jó állapotú, jelentősebb fertőzés nem tapasztalható. A fürtritkítást elvégezték a lelevelezéssel együtt. A fürtök a fényen vannak, a lombozat rendezett, keskeny lombfal jellemzi. Botritis észlelési szinten jelen van, egyes fürtökön korábbi fertőzésből adódó beszáradt bogyók vannak. A napégést a bogyók viszonylag jól kiheverték. Kártétel nem volt. Az ültetvényben szedett mintáról semmilyen állatot nem tudtam legyűjteni. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/36 -os tábla) Takarónövény: Az ültetvényben az aprószulák dominanciája jellemző, minden második sor ugarolt. A bórhiány megszűnt, jól kötődött, tömött fürtök, színeződés megindult. A szőlőlevél gubacsatka foltokon (egy-két tőkén) kívül más kártétel és fertőzés nem volt megfigyelhető. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Az ültetvényre az igen erőteljes túlterhelésből adódó legyengült állapot jellemző. Fürtritkítást nem végeztek, a fürtök nagymértékben madárkásak, hiányosak, a színeződés ablakos. Egyes tőkék hiánytüneteket mutattak. Az ültetvényben kabóca kártételével találkoztam. Szőlőlevél gubacsatka észlelési szinten megjelent, a legyűjtött mintában ragadozó atka csak 1db volt. 4. Weninger, Spern Steiner dűlő Az ültetvényben jó termés várható, fürtrikítás nem volt, a lombozat hiánytünetet nem mutatott. A fiatal hajtásvégeken peronoszpóra másodlagos fertőzésének tünetei mutatkoztak. Az idősebb lombozat egészséges volt. A levelek jelentős mértékben tépettek (szélkár). 112

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Az ültetvényben kabóca kártételét regisztráltam. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő Takarónövény: A parlagfű lekaszálása, bedolgozása megtörtént, a sorközök és a sorok alja szinte takarónövény mentes. Pohánka és mustár utókelése látható. A tőkék túlterheltek, a tőkék aljában hagyott vesszőn is fürtöt neveltek, melyek jelentősen legyengítették a tőkék kondícióját. A fürtök színeződése ablakos, darázskártétel észlelhető, napégés nyomai megmaradtak a bogyókon. A begyűjtött levekről 1 db fátyolkatojáson kívül semmit sem találtam. 6. Kőszeg, Kövi szőlők Egészséges, jól kezelt ültetvény. Sok a fürt, a bogyószíneződés megindult. Egyes tőkék a túlterheltség miatt gyenge kondícióban vannak, ezeken a tőkéken a termés ablakos színeződést mutat, madárkás bogyókkal. Az előző évben észlelt hangyabolyoknak az idén nyoma nem volt. Kevés csapadék ellenére aszálytünet nem tapasztalható. Gombás megbetegedés nincs sem a fürtökön sem a lombozaton. A legtöbb ragadozó atkát ebben az ültetvényben gyűjtöttem.


A 2011-ben a zoofág atkák a Babszökő dűlő kivételével minden ültetvényben jelen voltak változó, inkább alacsony mértékben. A Spernsteiner dűlő ebben az évben is kivételt képez a T. pyri és Tydeidae sp. populációjával. Kőszeg Kövi szőlőkben a T.pyri populációja a májusi 0,6 db/levél – ről augusztusra elérte az 1,6 db/levél ragadozó atkát, mely jelentős növekedésnek számít. 1db/levél ragadozó szám fölött már beáll a ragadozó/kártevő közötti természetes korlátozó viszony, és a zoofág a kártételi küszöb alatt tudja tartani a fitofág atkákat. Az écsi Babszökő dűlőben azonban pozitív, hogy a zoofág atkák tojása megtalálható volt. Ez azt jelzi, hogy jelen vannak az ültetvényben, a növényvédelmi beavatkozások nem pusztították el, de felszaporodásukhoz időre van szükség. Hasonlóan a Sop-Vin Kft. fiatal ültetvényében kapott eredmények is. A betelelő állomány eredményei is azt mutatják, hogy a T. pyri minden ültetvényben domináns szerepet tölt be a ragadozó fajok között. Egyedszáma területenként még viszonylag csekély, de átálló ültetvények esetében ez természetes, mivel felszaporodásukhoz legalább 3 év szükséges. 3.3. 2012. év felvételezési körülményei és eredményei 2012. május 16. Időjárási viszonyok A 2012-es év tavaszi időjárása az előző évhez hasonlóan igen szeszélyesnek mondható. Február elején két hétig mért 15 és – 23°C közötti hőmérséklet a vizsgált ültetvényekben jelentősebb fagykárt nem okozott, kivéve a Kőszegi 113

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI területet, ahol a tőkék széthasadása volt megfigyelhető. A nagy hideg hóval társult. A fagyok elmúltával márciusban hirtelen felmelegedés következett, melynek hatására a szőlő életfolyamatai beindultak és április elejére már sok helyen kifakadtak a rügyek. Április 9-re virradóra azonban -9 °C-ot mértek a hőmérők. A kifakadt hajtások elfagytak. A hajtások növekedése még májusban is vontatott volt. Hirtelen felmelegedések és lehűlések követték egymást. Csapadék alig volt, száraz tavasz volt jellemző. A mintaszedés napján száraz, hideg idő, 10-11 °C, május 17-ére virradóra a Pannonhalma-Écs terület elfagyott. Április utolsó, illetve május első napjaiban 30-32 °C volt. Fenológiai stádium: A hajtások hossza 15-20 cm-s, fürtkezdemények láthatók. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő A szőlőn peronoszpóra, illetve lisztharmat-fertőzésnek nyoma nincs. Az idősebb leveleken szőlőlevélatka szívásnyomok láthatók, jelentősebb kártétel nincs. A hajtások vontatottan fejlődnek. A fa támrendszert a tavasz folyamán kicserélték korszerű fémoszlopokra. A füvesített sorokat még nem kaszálták, főként a baltacim jelenléte a domináns. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/36 -os tábla) Jól beállt fiatal ültetvény, melyen erőteljes, megnyúlt a hajtásnövekedés (20-30 cm), hajtásonként 2 fürttel. Egyes sorokban szőlőlevél gubacsatka foltok találhatók. Kaszálatlan, a sorközökben erőteljes takarónövényzet látható. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Az ültetvény egészséges, de igen visszaesett növekedésű, mely az előző évi túlterhelésnek tudható be. A sorok alját vegyszeresen gyomirtottak, tápanyag visszapótlás nem lehetett. Nagyon sok a tőkehiány. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Az ültetvény egészséges, de a növekedés igen gyenge, a hajtások ablakos fakadása jellemző. A talaj igen száraz! A tarackbúza, mint takarónövényzet még inkább visszafogta a növekedést, a talajból a vizet elszívja a szőlő elől, így ebben az esetben a talajtakarás igen erős konkurenciát jelent. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő Az ültetvény egészséges, a hajtásnövekedés mérsékelt. 6. Kőszeg, Kövi szőlők A természetes talajtakaró növényzet jelenleg nincs jó hatással az ültetvényre. A növekedés visszaesett, mely nemcsak a hosszantartó száraz periódusnak és a téli fagyoknak következménye, hanem a füvesítés konkurenciát jelent. A sorközök feltörése elkezdődött, a talajt mindenképpen lazítani, levegőztetni indokolt. A téli fagyok és a szárazság hatására a tőkék kettéhasadtak, visszavágásukat megkezdték. A lombozat egészséges. 2012. június 6-8. Fenológiai stádium: A hajtások növekedési üteme megfelelő az időjárási tényezőket figyelembe véve, de a füvesítés negatív hatása majdnem minden ültetvényben jelentkezik a csapadékhiány miatt. A virágok kifejlődtek a virágzás megindult területenként változó ütemben. Az ültetvényekben jelentős eltérések tapasztalhatók a fürtök számát illetően az előző évi magas hőmérséklet és extrém csapadékhiány miatt. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Május 17-én az ültetvényt fagykár érte, ennek ellenére az ültetvény jó állapotú, jelentősebb fertőzés nem tapasztalható. Néhány szőlőlevélen fellelhetők tripsznyomok, ezenkívül a szőlőlevélatka is megjelent észlelési szinten, a védekezés nem indokolt. A virágzás megindult, viszonylag sok fürt található a tőkéken. Az időszakban tapasztalt csapadékhiány jelentős. Az ültetvényben szedett mintáról semmilyen állatot nem tudtam legyűjteni. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/ 36-os tábla) Takarónövény: Mustár, pohánka, facélia dominanciája jellemző, melyek teljes virágzásban vannak. A virágzás lezajlott, a virágok kötődtek. A növekedés erőteljes, laza szövetű, igen nagy levelek tápanyagtúlsúlyt mutatnak. A füvesítés ellenére az ültetvényben nem a vetett fajok uralkodnak, hanem a szőnyegszerűen elterjedő aprószulák, mely már a szőlőtőkékre is felkúszott. A szőlő levelén gubacsatkafoltok, észlelési szinten levélatka szívásnyomok láthatók, az aprószulákon a kétfoltos takácsatka található. 114

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 3. Fényes pince (F/33 tábla) Az ültetvény egészséges, de a hajtások növekedése szinte leállt, a rügyek ablakos fakadása nem regenerálódott. A virágzás lezajlott, a kötődés jó. Nagy, laza fürtök jellemzők. A takarónövényzet a köves talaj miatt és az aszályos évjárat miatt is vízkonkurenciát jelentett, mely a szőlőn is megmutatkozott. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Az ültetvény egészséges, de nagyon visszaesett. A virágzás utolsó fázisában van. A virágzaton repce fénybogarak találhatók. A lombozaton jégverés nyomok. Kártétel és kórokozó fertőzés nem volt. Az előző évekhez képes mind faj, mind egyedszámban kevés atka volt legyűjthető. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő A hajtásnövekedés az előző évhez képest visszafogottabb, melyet a takarónövény jelenléte idézett elő. A virágzás közepén - végén tart. A növényállomány egészséges. 6. Kőszeg, Kövi szőlők Takarónövényzet: az aszály és a talaj levegőtlensége miatt másodjára törték fel a sorokat. A szőlő teljes virágzásban van, gombabetegség tünetei nem láthatók, a virágzaton itt is találhatók repce fénybogarak. Az ültetvény a vegetáció kezdeti vontatott fejlődése után kezd magához térni, a visszavágott tőkék tőből szépen hajtanak. 2012. július 11. Időjárási viszonyok Hosszantartó aszályos időszak jellemző, az elmúlt mintaszedés óta csapadék nem volt. Száraz, mérsékelten meleg idő 20-22°C, reggel 12-15°C. Csapadékhajlam a mai napon erős, illetve Nagyradán kora reggel esett 5 mm, előző hét pénteken ugyanitt 31mm csapadék esett jéggel együtt. Kőszegen szárazság, Sopronban előző hétvégén jelentős csapadék (42mm) a heves zivatar miatt lefolyt a területről, a jégkár azonban jelentős. Az ültetvényekben az aszálytünetek már jelentkeznek. Fenológiai stádium: A hajtások növekedése megfelelő, a kötődés mindenhol rendben lezajlott, az ültetvények egészségesek, károsítás sem kórokozó, sem kártevő által nincs. A jég okozott Nagyradán 5%-os fürtkártételt, Soproni ültevényekben ettől nagyobb kár volt észlelhető a fürtökön és a lombozaton egyaránt. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Májusi fagyokat az ültetvény szépen kiheverte, erőteljes hajtásnövekedés figyelhető meg. A kötődés rendben lezajlott, jól kötődött fürtök láthatók. Az aszály tünetei jelentkeznek, azon kívül a fiatal hajtásokon erőteljes deformitás tapasztalható, mely hormonháztartási zavarokra utal. Az ültetvényben szedett mintáról semmilyen állatot nem tudtam legyűjteni. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő) Erőteljes növekedés, jégkár a hajtásokon, sok fürt. Az aprószulák túlsúly megmaradt a tőkék alatt, a gyomnövény levelein atka szívásnyomok láthatók. Egészséges lombozat, csak egy-két levélen tapasztalható fitofág atka szívásnyom. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Az ültetvény egészséges, de a hajtások növekedése leállt. Aszálytünetek, tápanyag felvételi problémák és vashiány tapasztalható. Sok és nagy laza fürtök jellemzők. Jégkár közepes mértékű volt. 4. Weninger Spern Steiner dűlő Az ültetvény egészséges, de nagyon visszaesett, gyenge növekedés jellemző. A lombozaton jégkár, viszonylag kevés fürt. Kártétel és kórokozó fertőzés nincs. Az előző mintavételezésekhez képest feltűnően kevés atkát lehetett legyűjteni a levelekről. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő A növényállomány egészséges. Sok fürt, melyen borsó nagyságú bogyók láthatók. A jég hatására felrepedtek a bogyók, növényvédelmi beavatkozás szükséges a további fertőzés elkerülése végett. A levelekről nem sikerült legyűjteni állatot. 6. Kőszeg, Kövi szőlők A takarónövényzet többszöri feltörésének hatására a lombozat növekedése megindult, az ültetvény kezdett magához térni. Kártétel nincs. Fátyolkák jelenléte volt regisztrálható az ültetvényben. 115

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI A júliusi mintaszedésen feltűnően kevés atkát sikerült legyűjteni a mintaterületekről. Az aszályos időszaknak tulajdonítható, ugyanis a domináns T. pyri faj inkább a hűvösebb, párásabb időjárást kedveli, azon kívül szőlő levél- és gubacsatka sem volt jelen. 2012. augusztus 21. Időjárási viszonyok: Az aszályos periódus tovább folytatódott. Két hónapja csapadék nem vagy alig esett (kivétel Sopron- Kőszeg térsége), az eddig lehullott csapadék mennyisége kevesebb, mint fele az ilyenkor szokásosnak. A hőmérséklet 30-35°C fok fölé emelkedett, a napi átlaghőmérséklet elérte a 25°C-ot. A talajok kiszáradtak, a füvesített területek feltörésére volt szükség, mert jelentős növekedés visszaesés volt tapasztalható az ültetvényekben. Leglátványosabban Weninger pincészet balfi és a Láng pincészet Kőszeg-Kövi szőlőiben jelentkezett. Mindkét területet július folyamán feltörték. Fenológiai stádium: A bogyózáródás befejeződött, megindult a bogyók színeződése. Az érés elkezdődött, a korai fajtáknál már a szüret is lehetséges. A hajtásnövekedés megállt, illetve lelassult. Több helyen a második csonkázást is elvégezték. A növényvédelmi kezelés eddig minden vizsgált területen sikeres volt, annál is inkább, mivel ebben az évben a hosszantartó aszályos időszak miatt nem volt fertőzésveszély. Egyedül Sopron-Kőszeg térségében volt tapasztalható a július 6-13-a közötti nagyobb mennyiségű csapadék hatására a leveleken peronoszpóra-fertőzés, de ezek a fertőzött foltok is beszáradtak, nem terjedtek tovább az utána következő nagy szárazság és hőség miatt. Ezeken a területeken a bogyók és a fürtök nagyobbak. Lisztharmatfertőzés nincs az ültetvényekben. Szőlőlevél gubacsatka foltokban, észlelési szinten csak a Sop-Vin Kft. Felsőültetvényes dűlőjében található, egyéb kártevő atka egyik ültetvényben sem volt a vegetáció folyamán annak ellenére, hogy a hőség kedvezett volna a felszaporodásuknak. 1. Pannonhalma-Écs, Babszökő dűlő Az ültetvény egészséges, semmilyen fertőzés nem tapasztalható, állati kártétel sincs. A fürtök fényen vannak, lelevelezettek a sorok, ennek ellenére napégés nem jelentkezett a bogyókon. Július hónapban az előtörő hónaljhajtásokon hormonhatásra emlékezető deformitás volt látható. Szerencsére a szőlőnövény jól regenerálódott, a tünetek egyszeri hatást mutattak, a hajtásvégek már egészségesen fejlődtek tovább. Asszimilációs felület nem csökkent. Kártevő atkának nyoma sincs, és hasznos szervezetek közül is csak 2 db fátyolkatojást találtam. 2. Sopron, Sop-Vin Kft. – új telepítés (Lővér pince - Felsőültetvényes dűlő, F/36 -os tábla) A növekedés megállt, a hajtásokon korábbi jégkár nyomai láthatók, sok kissé madárkás, de jól színeződött fürt. A júliusi esőzés hatására peronoszpóra foltok jelentek meg, de az esőzést követő száraz, aszályos időjárás segített a foltok beszáradásában, így jelentős fertőzés nem alakult ki. Az aprószulák túlsúly megmaradt a tőkék alatt, annak ellenére, hogy a szulák elleni gyomirtást elvégezték. A gyomnövény levelein atka szívásnyomok és erőteljes lisztharmatfertőzés láthatók. Szerencsére a szőlőnövényre még nem terjedt át. 3. Fényes pince (F/33 tábla) Az ültetvény ápoltsági foka közepesnek mondható, az állomány növekedésében visszaesett. A hajtásokon jégverés nyomai és beszáradt peronoszpórás foltok vannak. Túlterhelés jellemző, a pótlások növekedése sem kielégítő. 4. Weninger, Spern Steiner dűlő Az előző hónapban tapasztalt gyenge növekedés már nem jellemző, de időközben a sorközöket feltörték, a természetes gyomtakaró eltűnt. A szőlőnövény gyökerei levegőhöz jutottak a meglazított talajban, a tápanyag és vízfelvétel könnyebbé vált. A lombozaton jégkár, gyógyult peronoszpóra foltok, viszonylag kevés, de jól kötődött, szépen fejlődő nagy fürt található. 5. Nagyrada, Garabonc dűlő A növényállomány egészséges. Sok fürt, melyek rosszul kötődtek, madárkásak, a jégverés hatására szétrepedtek, beszáradtak. A peronoszpóra fertőzést sikerült megállítani, lisztharmatnak nyoma sincs. Az ültetvény fizikai állapota közepes. A levelekről nem sikerült legyűjteni állatot. Inkább a nagyüzemi technológia permetezési elvei látszanak érvényesülni, annak ellenére, hogy a felhasznált növényvédő szerek ökológiai termesztésre jellemzőek. Mivel a kísérleti terület a konvencionális közé ékelődik be, az izoláció nem valósult meg, valószínűsíthető a növényvédő-szer átsodródás. 6. Kőszeg, Kövi szőlők A takarónövényzet feltörése után az ültetvény magához tért. Aszálytünet nem tapasztalható. A kocsánybénulás tünetét a fürt végének visszaszáradása formájában, Esca tünetet és Mg-hiányt viszont megtaláltam. A fürtökön

116

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI gerinces állatok rágása figyelhető meg. Feltételezhetően a közeli erdősávból járnak át. Az ültetvény kór- és kártételtől mentes.


A 2012. év az előző vizsgálati évekhez hasonló eredményt hozott. Az ültetvényekben a talajtakaró növényzet vetése 2010 őszén illetve 2011 tavaszán felülvetéssel megvalósult, a ragadozó atkák mennyiségében azonban jelentős egyedszám növekedést még nem eredményezett. Érdekes jelenség, hogy az Apátsági pincészet legjobban kezelt Écs Babszökő dűlőjéből a zoofág szervezetek csak észlelési szinten voltak jelen, felszaporodásuk nem történt meg. Oka valószínűleg az ökológiai tényezőkben keresendő, mert termesztéstechnikai szempontból sem a növényvédő szer felhasználásban, sem az agro- és fitotechnikai eljárások tekintetében nem tértek el az előírásoktól. A Biocont által ajánlott természetes permetező anyagokat (Alginure, Prev B2, Oikomb) alkalmazták növénykondicionálókkal együtt. A 2010 előtt is biotermesztést folytató Weninger Spernsteiner ültetvényben a zoofág atkák mindhárom vizsgálati év alatt magas egyedszámban voltak jelen, korlátozó szerepük érvényesült, levelenkénti egyedszám 2,6, mely meghaladja az elvárt értéket. Fajok és családok számában azonban elmarad a Kőszeg Kövi szőlők területtől. Kőszegen az ültetvény közelében található biotópok jobb megtelepedési lehetőséget jelentenek a hasznos szervezetek számára. Pozitívan értékelhető, hogy a Sop-Vin Kft. Felsőültetvényes dűlőjében a fiatal telepítésben megindult a zoofágok elszaporodása annak ellenére, hogy ragadozó atkabetelepítés nem történt meg. Ez arra utal, hogy a termesztéstechnológia betartásával nincs szükség mesterséges atkabetelepítésre, a területen jelen lévő honos fajok szaporodnak el. A Fényes pincészet szőlőterülete és a Cezar Winery Garabonc dűlője az atkafajok számát és populációját tekintve inkább a konvencionális gazdálkodáshoz hasonlít. A Garabonc dűlő esetében a kijelölt vizsgálati parcella a konvencionális területek közé ékelődött, laposabb fekvésben volt. A növényvédő szer átsodródás veszélye fennállt az izolációs távolság hiánya miatt. A Fényes pince később csatlakozott a projekthez, emiatt nem volt lehetősége még a minimális 3 év átállási idő megvalósítására sem.

117

ATKAMONITORING VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 2. táblázat: Atkafajok megoszlása az ültetvényekben 2010-2013 között Écs Sop-Vin Taschner Fényes pince Spern Steiner F/36 T. pyri T.pyri T.pyri T. pyri T. pyri E. finlandicus Calepitrim. vitis Eriophyes vitis

Calepitrim. vitis Eriophyes vitis

Garabonc dűlő

Kövi szőlők

T. pyri

T. pyri

Calepitrim. vitis Eriophyes vitis

Eriophyes vitis

Tydeidae

Tydeidae

E. finlandicus

Erioph. vitis

Erioph. vitis

Tydeidae

Acaridae

Acaridae

Calepitrim. vitis E.finlandicus

Tarsonemidae

Tarsonemidae

A.andersoni

Anystidae

Acaridae

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK           

A vizsgálati évek alatt jelentősebb atkakártétel egyik ültetvényben sem volt A fitofág atkák (C. vitis; E. vitis) minden ültetvényben észlelési szinten voltak jelen Zoofágok atkafaj minden ültetvényben jelen van A legyűjtött atkák faj- illetve egyedszáma területenként változó Phytoseiidae sp. jelenléte termesztéstechnológia és időjárás függvénye Az ültetvényekben 5 atkafajt és 6 családot azonosítottam A zoofágok közül a T.pyri domináns az ültetvényekben, majd ezt követi E. finlandicus, a többi ragadozó faj csak észlelési szinten található meg, a kártevők korlátozásában jelentős szerepet nem töltenek be A fitofágok közül a C. vitis és E. vitis, domináns A közömbös fajok közül a Tydeidae sp. az Acaridae sp. egyedei vannak legnagyobb számban Weninger borászat: Tydeidae sp. száma jelentős! (a szőlőlisztharmat elleni védekezésben lehet szerepe) A programban résztvevő ültetvények (kivétel a Weiniger Spernsteiner dűlő) korábban konvencionális vagy integrált termesztéstechnológiát folytattak. A biotermesztésre való átálláshoz legalább 3 év szükséges, melyet tulajdonképpen a vizsgálati évek biztosítottak. Ezen idő alatt mind a növényvédelmi technológiában mind az agro- és fitotechnikában jelentős változásokat vezettünk be. Előtérbe kerültek a természetes alapanyagú növényvédő és kondicionáló szerek, melyek a növény természetes védekező mechanizmusát erősítik, az okszerű és célzott permetezések, melyek az előrejelző rendszer információját használják fel, ezáltal nincs felesleges vegyszerkijuttatás, csökken a permetezések száma, költsége. A talajtakaró növényzet alkalmazásával természetes életteret biztosítunk a hasznos élő szervezetek számára. A gondos zöldmunkával a szőlőültetvény mikroklimatikus tulajdonságait befolyásoljuk úgy, hogy a kórokozók fertőzési esélyét csökkentjük. A hasznos élő szervezetek elszaporodása jelzi a technológia betartásának gondosságát, mivel érzékenyen, bioindikátorként reagálnak a kémiai szerekre. Az atkamonitoring vizsgálatok során igazolódott a zoofág atkák bioindikátor szerepe, illetve a fiatal telepítés kapcsán az, hogy a honos atkafaj elszaporodásához legalább 3 év szükséges.

118

SZŐLŐÜLTETVÉNYEK TALAJÁNAK TAKARÁSA

SZŐLŐÜLTETVÉNYEK TALAJÁNAK TAKARÁSA A szőlő takarónövényes talajművelése számtalan előnnyel jár. Többek között véd az erózió (1. ábra) és a defláció ellen. Látható, hogy takarónövény hiánya miatt a szőlő sorából a talaj egy részét elvitte a víz. A defláció az általunk vizsgált üzemekre talajtani okok miatt nem jellemző, hanem a laza talajokra, ezért ezzel nem foglalkozunk. A takaró növények lehetővé teszik esős időben is az emberek és gépek munkáját. Ezen kívül a takaró növények hatására a talajszerkezet és annak porozitása az intenzív gépesítés ellenére is megmarad illetve javul. A takarónövények megakadályozzák a talaj tömörödését, ennek következtében jobb a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban. A növénnyel takart talajt ritkábban kell mechanikailag művelni, ezért minimális a tőkék és a gyökerek károsodása, csökken a tápanyag-lemosódás. A tápanyaglemosódás megakadályozása érdekében az integrált termesztésben mindenképp arra kell törekedni, hogy a talaj november elejére növénnyel takarva legyen, ebben az esetben nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog a talajba, csökken a talaj víztartalmának ingadozása. A talaj porozitásának és humusztartalmának növekedése hosszútávon kedvezőbb vízgazdálkodáshoz vezet (a csapadékvíz felvétele és tárolása javul). A talajélet 11. ábra. Eróziós kár aktivizálódik, s a talaj makroa szőlő sorában faunájának gazdagodása szintén hozzájárul a talaj jobb levegő-, tápanyag- és vízgazdálkodásához. A takarónövényzet szabályozza a talajhőmérsékletet: árnyékoló hatásával csökkenti a nyári felmelegedést és a nyári mineralizációt, télen viszont csökkenti a talaj lehűlését és növeli a mineralizációt, ezáltal csökkenti a talaj nitrát-tartalmát és szabályozza annak felvehetőségét az év folyamán. A hőszabályzó hatás miatt a kemény telek kevésbé károsítják a 2. ábra. Szalmatakarás a szőlőültetvényben gyökereket. A szabályozott összetételű (például vetett) növényzet távol tarthatja a flóra nemkívánatos elemeit (a gyomokat). Az erózió ellen azonban nemcsak növénytakaróval tudunk védekezni, hanem szalmatakarással is (2. ábra). A természetes növénytakaró a szalmatakarásnál sokkal többet tud, „megmutatja” ültetvényünk talajának a tulajdonságait, bizonyos növények bizonyos talajnál szaporodnak fel. Ilyen például a zsurló (3. ábra) (Equisetum arvense) amely jelzi a szőlő talajának kémhatását.

3. ábra. Zsurló (Equisetum arvense) a szőlő sorában

A szőlősorok takarónövényeinek összetételét nemcsak az ültetvény kémhatása határozza meg (bár ez döntő tényező), hanem az ott fejlődő növények összetétele. Vannak közömbös növények, melyek nem gátolják a másik növény fejlődését, növekedését, nem konkurensei egymásnak, ez azonban nem jellemző a talajtakaró növényekre, mivel azok általában konkurensei egymásnak, elvonják egymástól a vizet, tápanyagot, fényt stb.. Ugyanakkor van sok olyan takarónövény, amely olyan kémiai anyagokat termel, úgynevezett allelokemikáliákat, amelyekkel a másik növény fejlődését, növekedését gátolják. Ezen növények közül különösen az évelő növények veszélyesek, mert az egynyári növények által termelt allelokemikáliák általában pár hónap alatt lebomlanak, míg az évelők, ha nem pusztulnak el, folyamatosan termelik. Kevésbé veszélyes ezért az egynyári 119

SZŐLŐÜLTETVÉNYEK TALAJÁNAK TAKARÁSA seprence (Stenactis arvensis) és a betyárkóró (Conyza canadensis) általuk előállított anyag segítségével, rövidebb ideig tudnak csak egyeduralomra törni, ameddig a táblán vannak és mennyiségüktől függően még néhány hónapig. Természetesen az allelokemikáliákat nem kell „átoknak” tartani, „áldás” is lehet, ha megfelelően kezeljük (kaszáljuk) a növényeket. Az évelők, mint például a tarackbúza (Agropyron repens) szinte folyamatosan termeli a csírázásra és fejlődésre gátlón ható anyagokat. Allelokemikáliákat termelő növények között lehetnek hasznosak akár gyomoknak akár kultúrnövénynek nevezzük őket. Ilyen például, a gyomok közül többek között a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a termesztett növények közül a rozs (Secale cereale). Mind a két növény akár egyedül is alkalmas lehet a szőlőültetvények talajának takarására. Ezért is szerepel a magkeverékben a rozs (1. táblázat). A takarónövényes termesztés sok előnye ellenére gyakran költségesebb lehet, és nagyobb odafigyelést igényel, mint a sorköz ugaron tartása. Ez különösen az ökológiai szőlőművelésnél igaz. Itt nagyon kevés a természetes takarónövény szabályozási lehetősége, különösen, ha nem kellően ismerjünk a takarónövények összetételét. Ezért a legelső feladat ennek megismerése. Amennyiben alaposan megismerjük, rájövünk arra, hogy sok növény segítőtársunk, és van több olyan hasznos élő szervezet, ami be tud segíteni a takarónövények szabályozásában. 1. táblázat Vetőmagkeverék táblázat (BEGRÜNUNGSVERSUCHSMISCHUNG BIO FORSCHUNG AUSTRIA 2010) Sorszám Tudományos neve Magyar neve Dózis Fajta kg/ha 1. Onobrychis viciifolia Baltacim 5 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

Trifolium incarnatum Trifolium hybridum Medicago lupulina Trifolium repens Lotus corniculatus Melilotus officinalis Camelina sativa Fagopyrum esculentum Phacelia tanacetifolia Sinapis alba Brassica napus Raphanus sativus ssp. oleiformes Malva sylvestris Sanguisorba officinalis Festuca rubra Festuca rubra Festuca ovina Avena sativa Vicia pannonica Secale cereal

Bíborhere Svédhere Komlós lucerna Fehérhere Szarvaskerep Orvosi somkóró Sárgarepce (gomborka) Hajdina Mézontófű Fehérmustár Repce Olajretek Erdei mályva Őszi vérfű Veres csenkesz Veres csenkesz Juhcsenkesz Zab Pannonbükköny Rozs

120

3 1 3 3 1 1 2 5 1 0,5 0,5 5 5 1 1 1 1 15 30 20

"Haifa"

futó csomót képző

Megjegyzés 40% vetőmag/ha

SZŐLŐÜLTETVÉNYEK TALAJÁNAK TAKARÁSA

5. ábra. Levélbogár (Cassida rubiginosa) lárva és károsítása mezei acaton (Cirsium arvense)

6. ábra. Cassida rubiginosa (levélbogár) lárva

7. ábra. Cassida rubiginosa (levélbogarak)

8. ábra. Rozsdagomba (Puccinia sp.) károsítja a mezei acatot

9. ábra. Hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) betyárkórón

10. ábra Hétpettyes katicabogár lárva szőlőlevélen

13. ábra. Levéldarázs (Dolerus sp.) lárva zsurlóval táplálkozik

11. ábra Harlekin-katicabogár (Harmonia axyridis) lárva zöld diszóparéjon (Amarathus lividus)

121

SZŐLŐÜLTETVÉNYEK TALAJÁNAK TAKARÁSA A kevésbé szimpatikus takarónövénynek, a mezei acatnak (Cirsium arvense) több károsítóját is megtaláltuk az ültetvényekben (5-7. ábrák), ugyanakkor a közismert hasznos élő szervezet hétpettyes katicabogár is gyakran előfordul a növénnyel takart ültetvényben, kifejtve hasznos tevékenységét. Sajnos újabb károsítóval is kell számolnunk, mert megtaláltuk az ültetvényben a harlekinkatica lárváját (11. ábra) és imágóját is (12. ábra). Az ültevényben felszaporodott zsurlónak természetes ellensége a levéldarázs (13. ábra) is megjelent. A természetes ellenségek el- és felszaporodásán kívül még nagy jelentősége van a takarónövény összetételnek a megfelelő, jól kiválasztott vetőmagkeverék vetésének is. Melyet a Bio Forschung AUSTRIA 2010 Begrünungsversuchsmischung néven rendelkezésünkre bocsátott (1. táblázat). 12. ábra. Harlekin-katicabogár A táblázatból kitűnik, hogy a vetőmagkeverék komponenseinek döntő többsége (Harmonia axyridis) hazánkban is ismert. Így ezekből a magvakból kikelő növények otthon érzik majd magukat, illetve ezeket a vetőmagokat hazánkban is érdemes előállítani, ha beválnak. Amennyiben hazánkban is érdemes előállítani, akkor komoly összeget tudunk megtakarítani, más szóval nyereségesebbé tudjuk tenni a szőlőtermesztést. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy hazánkban részben azért nem terjedt el olyan mértékben a talajtakarásos módszer, mert hazai csapadékmennyiség általában kevesebb, mint nyugati szomszédainknál. Ezért a takarónövények megválasztásánál illetve a talajtakarás módjának megvalósításánál ezt feltétlen figyelembe kell venni. Ezért van nagy jelentősége a gumósperjének (Poa bulbosa), mely a vegetáció alatt szinte semmi nedvességet nem von el a szőlőtől, ugyanakkor erózió elleni védekezésben komoly szerepe lehet. Javasoljuk a szőlő sorát gumósperjével betelepíteni. A gumósperje mellett számtalan előnyén túl az is szól, hogy ha megtelepszik, nem kell újra vetni, mert mind a földbeli, mind a föld feletti szaporítóképleteivel gondoskodik fennmaradásáról.

122

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 1.

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 1 - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. Bevezetés A záró beszámoló az Ausztria – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „ECOWIN” című pályázat gyomnövény felvételezéseit, valamint azok kórokozóit és kártevőit hivatott összefoglalni, annak eredményeit kimutatni, és a következtetéseket levonni. A tanulmányt készítette: Dr. Mikulás József. 2. Anyag és módszer A szőlő talaját több okból is növénnyel kell takarni, nem mindegy azonban, hogy milyen növények borítják a talajt. Az ECOWIN partnergazdaságokban található gyomnövényeket kollégámmal felvételeztük, ezek között voltak olyanok, amelyek az ültetvények számára hasznosak, és voltak a szőlővel konkuráló fajok. Az utóbbiakat alaposan szemügyre vettük, s néhány nem kívánatos gyomnövényen megtaláltuk természetes ellenségüket. Ezek között több olyan van, amely jelentősen konkurálhat a káros gyomokkal, ha nem pusztítjuk el a beteg növényeket. Ugyanis a beteg vagy kártevő állatoktól fertőzött növényekről átmennek a károsítók az egészségesekre, és segítik a gyomok elleni védelmet. A következőkben többek között erről számolunk be. 3. Vizsgálatok bemutatása Az ECOWIN gazdaságok gyomnövényeinek természetes ellenségeit az 1. táblázatban foglaltuk össze és ábrákon mutatjuk be (1-25. ábrák). Nem csak a táblázatban szereplő 9 növényen találtunk természetes ellenséget, ezeket azonban azért mutatjuk be, mert ezek a gyomok jelentősek a szőlő ültevényekben. Kivételt képez a tyúkhúr (Stellaria media), mely véleményünk szerint nem jelent konkurenciát a szőlőnek, ha mégis valaki arra gondol (nem kevesen vannak ilyen emberek), megnyugtathatjuk őket, hogy a tyúkhúr peronoszpóra korlátozza a tyúkhúrt abban, hogy gondot okozzon az ültetvényben. 1. táblázat: Gyomnövények kórokozói és kártevő állatai Sorszám Gyomnövények 1. Ambrosia artemisiifolia 2. Ambrosia artemisiifolia 3. Ambrosia artemisiifolia 4. Ambrosia artemisiifolia 5. Ambrosia artemisiifolia 6. Ambrosia artemisiifolia 7. Artemisia vulgaris 8. Cirsium arvense 9. Cirsium arvense 10. Cirsium arvense 11. Cirsium arvense 12. Convolvulus arvensis 13. Equisetum arvense 14. Falcaria vulgaris 15. Falcaria vulgaris 16. Malva neglecta 17. Rumex obtusifolius 18. Setaria verticillata 19. Setaria viridis 20. Stellaria media

Kórokozók, ill. növények Albugo tragopogonis

Kártevő állatok Stictocephala bisonia Ascotis selenaria Clepsis pallidana Helicoverpa armigera Oecanthus pellucens

Cuscuta spp. Puccinia suaveolens

Oecanthus pellucens Cassida rubiginosa Chromatomyia horticola Boloria euphrosyne Aphidinae (levéltetvek)

Erysiphe polygoni Dolerus sp. Puccinia sii-falcariae Erysiphe heraclei Puccinia malvacearum Erysiphe polygoni Sclerospora graminicola Sporisorium neglectum Peronospora media 123

Protemphytus tener

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 1. A táblázatból kitűnik, hogy a nagy gondot okozó parlagfűnek sok (6) jelentős természetes ellenségét figyeltük meg, de ennél még több van, ami jelenleg kisebb jelentőséggel bír. A mezei acat (Cirsium arvense) visszaszorítására természetes ellenséggel komoly esély van, annak ellenére, hogy évelő gyomnövény és allelopátiával is rendelkezik. Ez elmondható az aprószulákról, a sarlófűről, a réti lóromról, ragadósmuharról és a zöldmuharról is.

5. ábra: Pirregő tücsök (Oecanthus pellucens)

1. ábra: Egészséges parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

6. ábra: Pirregő tücsök kártétele (tojásrakás helyei) a parlagfüvön

2. ábra: Albugo tragopogonis parlagfüvön

3. ábra: Parlagfű károsító (Stictocephala bisonia) lárvája

7. ábra: Pirregő tücsök kártétel fekete ürömön

4. ábra: Stictocephala bisonia károsítása parlagfűn (Ambrosia artemisiifolia) 8. ábra: Gyapottok bagolylepke károsítja a parlagfüvet

124


10. ábra: Clepsis pallidana kártétel (összeszőtt levél alatt rágja a parlagfüvet)

9. ábra: Ascotis selenaria lárva parlagfüvön

Az ábrákból látható, hogy a parlagfűnek (Ambrosia artemisiifolia) több károsítója van. A parlagfű nemcsak a szőlőnek okoz kárt, hanem köztudomású, hogy humán toxikológiai gondot is okoz. Elterjedésének egyik oka az, hogy allelopátiája van, olyan anyagot bocsát ki (szeszkviterén-lakton), mellyel a többi gyomnövény csirázását, illetve növekedését gátolja. Az elmondottak miatt ezzel a gyomnövénnyel többet foglalkoztunk, hogy hozzájáruljunk az eredményes védekezéshez. Albugo tragopogonis (fehér rozsda) (2. ábra) nemcsak a parlagfüvet, hanem a többi fészkes virágú növényt is károsítja. Amerikai bivalykabóca (Stictocephala bisonia) (3-4. ábrák) a szőlőn is előfordul, azonban ez nem jelent kárt a termő szőlőnek. A pirregő tücsök (5-6. ábrák) tojásrakással okoz kárt a parlagfűnek és a fekete ürömnek (7. ábra) is. A holdas faaraszoló (Ascotis selenaria) lepke lárvája komoly vámszedője a parlagfűnek. Az aranysárga sodrómoly (Clepsis pallidana) lárvája összeszövi (10. ábra), majd elpusztítja a parlagfű lombozatát. A mezei acatnak (Cirsium arvense) szintén van allelopátiája, cianogén–glükózid allelokemikáliát termel, ezenkívül – mivel évelő növény – gondot okoz sok kultúrában, így a szőlőben is. Több természetes ellensége van, egy rozsdagomba (Puccinia suaveolens) nagymértékben tudja gátolni fejlődését (11. ábra). Ezen kívül három rovarkártevő lárvája (12-14. ábrák) károsítja jelentős mértékben a lombozatot: zöld bogáncsbogár (Cassida rubiginosa), aknázólégy (Chromatomyia horticola), árvácska gyöngyházlepke (Boloria euphrosyne).

13. ábra: Chromatomyia horticola kártétele acaton 11. ábra: Puccinia suaveolens rozsdával fertőzött mezei acat

14. ábra: Boloria euphrosyne kártétele acaton 12. ábra: Cassida rubiginosa lárva kártétele acaton

Az aprószulákot (Convolvulus arvensis) a lisztharmat (Erysiphe polygoni) teljesen vissza tudja szorítani az ültetvényben (15. ábra), mert nagyon sok áttelelő szaporító képletet (apotéciumot) produkál (16. ábra). 125


16. ábra: Erysiphe polygoni apotéciumok a Convolvulus arvensis (aprószulák) levelén

15. ábra: Erysiphe polygoni (lisztharmat) a Convolvulus arvensis (aprószulák) levelén

Egyik legnagyobb gyomkárosító hatást sarlófűnél (Falcaria vulgaris) tapasztaltunk (17-19.ábrák). A Puccinia sii-falcariae sarlófűrozsda és sarlófűlisztharmat hatására a sarlófű mérete és tulajdonságai nagymértékben változtak.

17. ábra: Egészséges sarlófű (Falcaria vulgaris) 19. ábra: Erysiphe heraclei sarlófű növényeken

18. ábra: rozsdás sarlófű

A réti lóromot (Rumex obtusifolius) a lisztharmaton kívül (20. ábra) (melyet a Thea virgintidu-punctata katicabogár fogyaszt), legnagyobb ellensége a feketelábú sóska-levéldarázs (Protemphytus tener) (21-22. ábrák), mely lárvája teljesen elpusztítja a növény földfölötti részét.

21. ábra: Feketelábú sóska-levéldarázs kártétele réti lóromon

20. ábra: Erysiphe polygoni (lisztharmat) réti lórom levelén.

126


22. ábra: Protemphytus tener imágó réti lórom növényen

A muhar sclerosporás betegsége (Sclerospora graminicola) a ragadósmuhar szaporodását meggátolja, és sok fertőző anyagot, spórát produkál (23. ábra), mely következtében gátolja e gyomnövény terjedését. Hasonló a helyzet a zöldmuhar esetében is, ahol az üszöggomba (Sporisorium neglectum) teszi tönkre a zöldmuhar magvait és sok üszög spórát hoz létre (24. ábra).

24. ábra: Sporisorium neglectum zöldmuharon (Setaria viridis)

23. ábra: Sclerospora graminicola virágzat károsítása ragadósmuharon

A peronoszpóra (Peronospora media) korlátozza a tyúkhúrt (Stellaria media) abban, hogy gondot okozzon az ültetvényben (25. ábra).

25. ábra: Peronospora media tyúkhúron

A gyomnövények károsítóinak ellenségei, parazitáik és hiperparaziták 2. táblázat: Gyomnövények természetes ellenségeinek károsítói. Sorsz. Gyomnövények Természetes ellenség 1. Ambrosia artemisiifolia Helicoverpa armigera (gyapottok-bagolylepke) 2. Ambrosia artemisiifolia Cuscuta spp. (aranka) 3. Cirsium arvense

Aphidinae (levéltetvek)

4. Cirsium arvense 5. Convolvulus arvensis 6. Cirsium arvense

Aphidinae (levéltetvek) Erysiphe polygoni (lisztharmat) Boloria euphrosyne (árvácska-gyöngyházlepke lárva) Inachis io (nappali pávaszem lárva)

7. Urtica dioica

127

Természetes ellenség károsítója Hyposoter spp. Smicronis jungermanniae (aranka ormányos) Adalia bipunctata (kétpettyes katicabogár) Praon spp. (levéltetű parazita) Thea virgintiduo-punctata Cotesia cf. acuminata (parazitoid) Diolcogaster alvearia (parazita)

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 1. Megtaláltuk és kineveltük egyes természetes ellenségek károsítóinak kártevőit is. Ilyen például: a kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) fürkészdarazsa, az Aprostocetus neglectus vagy a katicabogarak általános ellensége a Harlekin katicabogár (Harmonia axyridis) illetve a gyapottok-bagolylepke parazitoidjának másodlagos élősködője (Brachymeria sp.). A környezetkímélő technológiák fontos eleme az ültetvényekben potenciálisan jelenlévő hasznos élő szervezetek. Ezek egyike a már más szempontból megemlített nappali pávaszem (Inachis io). A nappali pávaszem kifejlett lepkéjének többféle virág nektárjára van szüksége, ezért a szelektív, virágzó, sokszínű gyomflóra nagy előnyt jelent. Amennyiben a szőlő ültetvényben vagy közvetlen közelében van nagycsalán, a nappali pávaszem tojásait erre rakja (komló mellett ez a legfontosabb tápnövénye), ez lehetőséget biztosíthat az ékköves araszoló természetes ellenségének felszaporodására. A nappali pávaszem az úgynevezett bioindikátorokhoz tartozik, melyek a legigényesebbek az élőhelyükre. Amennyiben a szőlőültetvényben ezekből meghatározott összetételben több faj van, az élőhely faunisztikai minőségére lehet következtetni. A nappali pávaszemnél nagyobb jelentősége van a ragadozóatkáknak. Korábbi vizsgálatainkban megállapítottuk, hogy a fitofág atkák aránya az ültetvényekben megközelíti a 98%-ot, ugyanakkor a ragadozóatkák aránya csak 2 % körül van. Kerestük e kedvezőtlen arány megváltoztatásának lehetőségét. Vizsgáltuk a hasznos élő szervezetek mennyiségére ható tényezőket. Megállapítottuk, hogy erre hatással van többek között az ökológiai kiegyenlítő felület léte, a környező növények faja és ennek megfelelő fajgazdagsága, a növényvédelmi beavatkozás. Először kerestük azokat a fákat, amelyeken ragadozóatkák találhatók, de rajtuk ne legyenek szőlőkárosítók köztesgazdái, minél kisebb konkurenciát (víz, tápanyag stb.,) jelentsenek a szőlőnek, egészségesek legyenek, ne kelljen külön védekezésben részesíteni őket. Ugyanis a permetezőszer elpusztíthatja a rajtuk található ragadozóatkákat, valamint a termesztési költségeket növelné, stb. Az utak mellett gyakran ültetett Celtis occidentalis fákon gazdag ragadozóatka faunát találtunk. Ezen kívül vizsgáltuk a szőlő környezetében lévő fákon és bokrokon található ragadozóatkákat. A vegetáció során különböző ökológiai feltételek között tanulmányoztuk a ostorfa (Celtis occidentalis), a kőris (Fraxinus ornus), a japánakác (Sophora japonica), a török mogyoró (Corylus colurna), a mézesfa (Evodia hupehensis) ragadozóatkák mennyiségének alakulását. Több száz levél vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a donorfák levélfonákán, megtalálhatók a ragadozóatkák. Megállapítottuk a mozgó (lárva és imágó) és nem mozgó (tojás) ragadozóatka mennyiségét, sztereo mikroszkóp segítségével. A fákról véletlenszerűen választottuk ki a leveleket, de arra ügyeltünk, hogy épek legyenek. A begyűjtött leveleket azonnal megvizsgáltuk, hogy minél pontosabb eredményt kapjunk, mert a ragadozóatkák nagyon gyorsan változtatnak helyet. A vizsgálatok tavasztól őszig tartottak. Külföldi és hazai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a szőlőben károsító atkák ellen (levélatka, gubacsatka, takácsatka), a ragadozóatkák sikeresen veszik fel a harcot. Elegendő, ha szőlőlevelenként egy ragadozóatka van. Ezeket a donor fákról passzív úton széllel vagy emberi beavatkozással: lemetszett csercsappal vagy ragadozóatkákat tartalmazó filccsíkkal, levéllel vagy hajtással vihetjük be az ültetvénybe. A betelepített ragadozóatkák, amennyiben környezetkímélő szerrel permetezünk, az ültetvényben felszaporodnak. A donorfákról nemcsak ragadozóatka kerülhet az ültetvénybe, hanem táplálékul virágpor is. A szőlő és a takaró növények is szolgáltathatnak alternatív táplálékot (gyöngyszőrt, virágport, stb.). Az említett négy donor fa török mogyoró (Corylus colurna), ostorfa (Celtis occidentalis), mézesfa (Evodia hupehensis), a japánakác (Sophora japonica), együttesen szolgálhatja kora tavasztól őszig ragadozóatkával és virágporral a szőlő ültetvényt és a szőlősgazdát, segítve a környezetkímélő növényvédelem megvalósítását. A nevezett fákon nagy mennyiségben találtunk a Tydeidae, a Phytoseiidae, a Stigmaeidae családba tartozó ragadozóatkákat (levelenként 3-11). A szőlő közelébe ültetve ezek a fák alkalmasak lehetnek arra, hogy róluk a ragadozóatkák betelepüljenek vagy az atkákat betelepítsük ezekről az ültetvényekbe. Szükség van nemcsak a szőlő sorközöknek, hanem a szőlősoroknak is megfelelő növénnyel való takarására. Ugyanis ha csak a sorközöket vetjük be takarónövénnyel és a szőlősorokat mechanikai úton műveljük, olyan csapadékos évben, mint a 2010 volt, komoly eróziós kárral kell számolnunk, mert a víz a szőlősorokban folyik le és eróziós kárt (gyökerektől a földet kimossa) okoz. Azonban nem mindegy, hogy milyen növénnyel takarjuk a szőlősorokat, mert ha mélygyökerű vízpazarló növényt vetünk, akkor a vízkonkurenciát okoz, különösen olyan aszályos évben, mint 2011-13 volt. Ezért olyan növényt kell vetnünk, (esetleg ültetnünk), ami véd az erózió ellen, de ugyanakkor még aszályos évben sem okoz vízkonkurenciát. Erre a gumós perje (Poa bulbosa) felel meg.

128


26. ábra: Poa bulbosa ősszel 27. ábra: Poa bulbosa tavasszal

Ősszel már talajhagymáról, illetve földfeletti hagymácskáról (bulbilli) kihajt (26. ábra). Tavasszal (májusban) szaporítóanyagot produkál a földben és a föld fölött, majd befejezi a vegetációt (27. ábra). Feltártuk a Poa bulbosa (gumós perje) termőhelyeit, vizsgálatokra, szaporító képleteket gyűjtöttük be, feldolgoztuk, majd a termelők rendelkezésére bocsátottuk, vetésre illetve Poa bulbosa tövek cserépbe való kiültetésre. 4. Következtetések, javaslatok Tapasztalataink az igazolták, hogy a gumós perje a szőlősorok takarására a legalkalmasabb. Véd az erózió és a defláció ellen. A talaj porozitása javul, a talajszerkezet épen marad illetve javul. A talajtömörödés megakadályozása következtében jobb a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban. Sekélyen gyökeresedik, ezért sem konkurense a szőlőnek. A talaj ritkább mechanikai művelése miatt minimális a tőkék és a gyökerek károsodása. Mivel nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog a talajba. Csökken a talaj víztartalmának ingadozása. A talaj porozitásának és humusztartalmának növekedése hosszútávon kedvezőbb vízgazdálkodáshoz vezet (a csapadékvíz felvétele és tárolása javul). A talajélet aktivizálódik, s a talaj makro faunájának gazdagodása szintén hozzájárul a talaj jobb levegő-, tápanyag- és vízgazdálkodásához. Szabályozza a talajhőmérsékletet: árnyékoló hatásával csökkenti a nyári felmelegedést és a nyári mineralizációt, télen viszont csökkenti a talaj lehűlését és növeli a mineralizációt, ezáltal csökkenti a talaj nitrát-tartalmát és szabályozza annak felvehetőségét az év folyamán. Hőszabályzó hatás miatt a kemény telek kevésbé károsítják a gyökereket. Távol tarthatja (a vegetáció egy részén) a flóra nemkívánatos elemeit (a gyomokat). A talaj szervesanyag- és humusztartalma a helyben termelt anyaggal és tápanyaggal állandóan pótlódik és növekedik. Akadályozza a könnyen oldódó tápanyagok (például nitrát) kimosódását. A tápelemek felvehetőségének kiegyenlítettebbé válása miatt kisebb a virágelrúgás, a klorózis vagy a fürtkocsánybénulás esélye. Nem virágzik, így a beporzó rovarok védelmére nem kell ügyelni permetezések megválasztásakor. Nem fagyérzékeny. Vegetációs ideje rövid.

A KÖRNYEZET OPTIMALIZÁLÁSA A témához kapcsolódóan kiemelkedő jelentősége van az egyes ragadozó atka fajoknak, melyek életmódjukkal a szőlő biológiai védekezésében kulcsfontosságú szerepet töltenek be. A kiemelkedően magas növényvédő szer felhasználás nagymértékben megtizedelte a szőlőültetvényekben található hasznos élő szervezetek, ragadozóatkák, katicabogarak, pókszabásúak létszámát (Mészáros, 1998). Mindezek után törekedni kell a ragadozóatkák felszaporodásához szükséges feltételek biztosítására, a jelenleg megtalálható fajok: Amblyseius finlandicus, Amblyseius aberrans, Typhlodromus pyri és Zetzellia mali fenntartására (Győrffyné, 1999). 1. ábra Typhlodromus pyri Scheuten

A ragadozó atka fajok fontosabb tulajdonságai

1. Amblyseius finlandicus Oudemans. Fontos szerepet játszik a Calepitrimerus vitis (szőlő-levélatka) és az Eriophyes vitis (Szőlő - gubacsatka) fajok (Balázs, 1982; Sárospataki, 1994) veszélyességi küszöbérték alatt tartásában, populációdinamikáját az időjárási viszonyok kifejezetten nem befolyásolják. 129

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 1. 2. Amblyseius aberrans Oudemans. A hazai ültetvények egyik legelterjedtebb atka faja. Fő táplálékát a takácsatkák adják, hiányukban gubacsatkákkal táplálkoznak. Felszaporodása esetén könnyebben alkalmazkodik a környezethez, mint a Typhlodromus pyri, így ez utóbbi fajt háttérbe szorítja. 3. Typhlodromus pyri Scheuten (1. ábra). Nyugat-Európa szőlő- ültetvényeinek legjelentősebb ragadozó atkája és kellő számú egyed esetén a kártevőatkákat a károsodási szint alatt tartja. Általában a szőrözöttebb fonákú szőlőfajtákon telepszik meg, hiszen itt kedvezőbb mikroklíma és páratartalom alakul ki számára. Rövid ideig megélnek virágporon, gombán és a szőlő gyökérszőrein is. Terjedésükben fontos szerepet tölt be a lehullott levél és a szél. 4. Zetzellia mali Ewing. A szőlőn élő ragadozóatkák populációinak mintegy 90%-át adja. Pollennel, fák leveleinek nedvével és fitofág atkákkal táplálkozik, de a kártevő atkák pusztításában kisebb szerepet tölt be a fentebb említett fajokhoz képest (Mikulás, 1991). A felsorolt fajok meggátolják a levél- és a takácsatkák (Győrffyné, 1995; Kuroli, 1997; Reichart, 1968; Sárospataki, 1988) felszaporodását anélkül, hogy növényvédő szer alkalmazására lenne szükség. Az ültetvényekben található fitofág atkák veszélyessége abban rejlik, hogy levélen, esetenként fürtön folytatott szívogatásukkal a termés mennyiségi és minőségi visszaesését eredményezhetik (Jermy, 1995; Sárospataki, 1993). Jelenleg tehát nem a vegyszeres úton történő védekezésre törekszünk, hiszen a rovarölő szerekkel végzett permetezések hosszútávon sokkal károsabbak, mint amennyi pozitív eredményt hoznak (Fischl, 2000; Szőke, 1997;). Az agrotechnikai és biológiai védekezések – természetes ellenségeket kímélő, ún. szelektív szerek használatával – háttérbe szorultak, és a cél ezek felelevenítése lenne (Jermy, 1967; Zanathy, 2001). Kísérletek igazolják, hogy mesterséges úton, ún. áttelepítéssel eredményesen átvihetők ezek az atkafajok egyik ültetvényből (ahol magas egyedszámban fordulnak elő) a másikba (Sáringer, 1988;). A dolog eredményességét a természetes ellenségek hatékony működése határozza meg, melynek feltételei az alábbiakban sorolhatók fel:      

a ragadozó fajok megtelepedése a területen, a betelepítés után rövid időn belül az esetleges növényvédelemmel szemben toleranciát mutassanak a kártevő egyedeket hatékonyan kell szabályozniuk a kártevőkkel szemben túlsúlyba kell kerülniük sikeres áttelelés a következő évi generáció felszaporodásához a betelepítés szempontjából a Typhlodromus pyri a legalkalmasabb, mivel gyorsan felszaporodik és a táplálékra sem igényes (Véghelyi, 2004) A betelepítés többféleképpen történhet: Nyugalmi időszakban, idősebb tőkerésszel, vesszőkkel vagy filccsíkkal (2. ábra). A Biocont által forgalmazott filccsíkok, melyek Typhlodromus pyri ragadozóatkákat tartalmaznak, könnyen kihelyezhetők vagy spárgával, vagy iratkapoccsal felerősíthetők a szőlőtőkékre. Indokolt mennyiség minden második, vagy minden harmadik tőkére egy filccsík, amely segítségével a ragadozóatkák a vegetáció során a hajtásokról már könnyen átterjedhetnek a szomszédos tőkékre (Kozma, 1991).

Tenyészidőszakban zöldhajtásokkal, ragadozó atkákkal jól ellátott (2-5 ragadozó/levél), ún. donor ültetvényekből a nyár folyamán (júniustól augusztusig) leszedett zöld hajtásokkal mesterségesen átvihetjük őket. Ha a környező facsoportokban nem találunk donorfának alkalmas egyedeket, akkor gondoskodni kell azok betelepítéséről. 2. ábra Typhlodromus pyri-t tartalmazó filccsík

Azt, hogy melyik fa felel meg a ragadozó atkák számára, két tulajdonság határozza meg, az egyik a virágpor, a másik pedig a levéllemez fonákja, és annak alakulása (Bartha, 1999; Kremer, 1984; Gencsi, 1997; Godet, 2001;).

130


3. ábra Robinia pseudoacacia (Fehér akác) az ültetvény szomszédságában Cezar-winery, Nagyrada

4. ábra Rubus caesius (Hamvas szeder), Láng-pincészet, Kőszeg szomszédságában Cezar-winery, Nagyrada

Feljegyzések szerint kifejezetten kedvező hatással van a ragadozóatkák felszaporodására a Pinus silvestris (Erdei fenyő), a Fagus silvatica (Bükk), a Betula sp. (Nyírek), a Juglans regia (Közönséges dió) virágpora, így ezek betelepítése pozitív eredményt hozhat. Szintén nagyon fontos a levél alakulása, mely szempont szerint az alábbi fajokkal bővíthető a lista: Cornus sanguinea (Veresgyűrű som), Coryllus avellana (Közönséges mogyoró), Crataegus monogyna (Egybibés galagonya), Fraxinus excelsior (Magas kőris), Quercus pubescens (Molyhos tölgy), Prunus avium (Vadcseresznye), Robinia pseudoacacia (Fehér akác) (3. ábra), Acer sp. (Juharok), Sambucus nigra (Fekete bodza), Carpinus betulus (Gyertyán), Rubus sp. (Szeder) (4. ábra), Ulmus sp. (Szilek), Clematis vitalba (Erdei iszalag), Eonymus europaeus (Csíkos kecskerágó). A fák kiválasztásánál figyelemmel kell lenni a fafajok termőhelyi igényére, egészségi állapotára, kondíciójára, továbbá fontos, hogy a szőlőkárosítóknak ne legyenek köztesgazdái, valamint külön növényvédelmet se igényeljenek (Vanek, 1999). Mindent összevetve az általunk javasolt fajok listája a következő:  Celtis occidentalis (Nyugati ostorfa)  Fraxinus ornus (Virágos kőris)  Sophora japonica (Japán akác)  Corylus colurna (Török mogyoró)  Evodia hupehensis (Kínai mézesfa)  Aesculus pavia (Vörös vadgesztenye) A környezet optimalizálásánál nem csak a ragadozó atkákról kell beszélni, hanem mint már a téma elején említettük, ezeken a fákon más hasznos élő szervezetek (zöldfátyolkák, katicabogarak, poloskák, madarak) is otthonra találhatnak (Steiner, 1994;). Említést kell tenni a fás szárú növényeken, cserjéken túl a lágyszárú kultúrákról is, hiszen nem kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a sorközök takarónövényzetének sem. Ezek a gyomtársulások vagy esetenként vetett kultúrák lehetőséget biztosítanak néhány hasznos élőlény: ragadozó poloskák, pókszabásúak, fátyolka lárvák, katicabogarak és fürkészdarazsak felszaporodására, és emellett alternatív táplálékforrást is jelentenek pollentermelésük által. Kedvező növényként említhető meg a Vicia faba (lóbab), a Secale cereale (rozs), a Chenopodium sp. (libatopfélék), a Solidago sp. (aranyvessző fajok), Euphorbia characias (sűrűlevelű kutyatej).

131

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. BEVEZETÉS A záró beszámoló az Ausztria-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-1013 keretében benyújtott „ECOWIN” című pályázaton belül a magasabb rendű növények megfigyelését, felvételezését hivatott összefoglalni, annak eredményeit kimutatni, és a következtetéseket levonni. A tanulmányt készítette: dr. Varga Jenő. A téma meghatározása: A szőlőültetvények (aljnövényzet, takarónövényzet) botanikai összetételének meghatározása, időbeli megjelenés megfigyelése. Domináns gyomfajok meghatározása. A természetes gyomösszetétel a talajvédelmet befolyásoló tényezői, a természetes gyomborítás felhasználhatósága talajtakarásra.

2. ANYAG ÉS MÓDSZER Mintavétel helye:  Apátsági Pincészet, Pannonhalma  Sop-Vin Kft., Sopron  Fényes Pincészet, Sopron  Weninger Pincészet, Balf  Láng Pincészet, Kőszeg  Cezar Winery Kft., Nagyrada Módszer A tábla bejárásával a táblán lévő növényfajok meghatározása az ültetvény kísérletbe vont területein. A mintavételt Balázs-Újvárosi-féle cönológiai módszerrel végeztem (ültetvényenként 5 mintaterület). A kijelölt négyzeteken becsléssel állapítottam meg a fajok borításának mértékét. Felméréseim hét területen történtek (Weninger két területtel szerepel). A felvételezés nem igényelt semmilyen mérési eszközt, a mintaterületek véletlenszerűen jelöltük ki úgy, hogy a teljes területet lefedjék. A felméréseket évente három alkalommal – tavasszal, nyáron és ősszel – végeztem, különös figyelmet fordítva az időszakok jellemző gyomnövényeire, azok változásaira, az aspektusokra.

3. VIZSGÁLATOK BEMUTATÁSA 3. 1. A vizsgált ültetvé nyek gyomösszetételének megismerése A felmérések során területenként eltérő eredményeket tapasztaltam. A vizsgált fajok listája folyamatosan változott, mely a területek talajtípusával, a növények által kiváltott allelopátiával, valamint a területen folytatott kezelésekkel volt szoros összefüggésben. Bizonyos területeken magas százalékban találtam tarackbúzát (Agropyron repens), ami szépen karbantartva, nyírva, jól mutat a sorközben, de sajnos a legkedvezőtlenebb növények közé tartozik, hiszen erős vízkonkurencia a szőlő számára és allelopátiájával könnyen egyeduralomra tör a területen. Szintén domináns gyomfaj volt a területen az egynyári seprence (Stenactis annua), a kanadai betyárkóró (Conyza canadensis) és a gyermekláncfű (Taraxacum officinale). A területen végzett munka, talajápolás, gyomirtás szintén változatos növényállományt eredményezett. Abban az esetben, ha a sorközöket művelték, „feketén tartották” magas számban jelentek meg a magról kelő gyomnövények, mint pl. a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) vagy a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli). Amennyiben a gyomok eltávolításánál a vegyszeres út került előtérbe, magas számban jelent meg a mezei zsurló (Equisetum arvense), mely a gyomírtószer talajt elsavanyító hatásának eredményeként szaporodott fel, így jelezve a talajtípusban bekövetkezett változást (1-2. táblázat).

132


1. táblázat: Gyomfelvétel eredményei a Láng-pincészet ültetvényében (Kőszeg, 2010) Tudományos név Achillea millefolium Agropyron repens Amaranthus retroflexus Convolvulus arvensis Equisetum arvense Plantago lanceolata Ranunculus acris Stenactis annua Taraxacum officinale Capsella bursa-pastoris Cirsium arvense Echinochloa crus-galli Trifolium repens Dactylis glomerata Lactuca serriola Poa annua Prunella grandiflora Vicia sp.

Magyar név Közönséges cickafark Tarackbúza Szőrös disznóparéj Apró szulák Mezei zsurló Lándzsás útifű Réti boglárka Seprence Gyermekláncfű Pásztortáska Mezei aszat Kakaslábfű Fehér here Csomós ebír Keszegsaláta Egynyári perje Nagyvirágú gyíkfű Bükköny

Előfordulása a területen 0,12% 48,12% 1,62% 3,12% 4,93% 0,12% 0,12% 0,12% 21,13% 0,24% 0,87% 9,54% 5,78% 0,24% 0,37% 0,62% 1,09% 0,37%

2. táblázat: Gyomfelvétel eredményei a Láng Pincészet ültetvényében (Kőszeg, 2012) Tudományos név Agropyron repens Chenopodium alba Equisetum arvense Plantago lanceolata Taraxacum officinale Amaranthus retroflexus Capsella bursa-pastoris Setaria verticillata Convolvulus arvensis Echinochloa crus-galli Cirsium arvense Dactylis glomerata Trifolium pratense Bellis perennis Poa annua Prunella grandiflora Vicia sp.

Magyar név Tarackbúza Fehér libatop Mezei zsurló Lándzsás útifű Gyermekláncfű Szőrös disznóparéj Pásztortáska Ragadós muhar Apró szulák Kakaslábfű Mezei aszat Csomós ebír Mezei here Vad százszorszép Egynyári perje Nagyvirágú gyíkfű Bükköny

Előfordulása a területen 43,77% 2,18% 9,84% 2,5% 16,55% 1,71% 0,93% 2,81% 2,18% 3,74% 0,37% 0,62% 0,93% 4,68% 0,37% 1,56% 0,62%

A 3-8. táblázatokban összefoglalva látható a kísérleti ültetvényekben feljegyzett gyomfajok listája a záró felmérés alapján. A 3. táblázatban a soproni Lővér-pince (Sop-Vin Kft.) sorközeinek adatai kerültek feltüntetésre. Ebben az ültetvényben sorközi takarónövényt vetettünk, így a gyomnövények listája és százalékos aránya a vetett területeken kívüli területekre vonatkozik. Mint az adatok is mutatják, ebben az ültetvényben inkább a magról kelő gyomnövények domináltak (Szőrös disznóparéj - Amaranthus retroflexus), évelő gyomként csupán az apró szulák (Convolvulus arvensis) volt meghatározó. Érdekességként figyelhető meg a gumós perje (Poa bulbosa) amit a szőlő soraiba vetettünk el és onnan szaporodott tovább. 3. táblázat: Gyomfelvétel eredményei a Sop-Vin Kft. ültetvényében (Sopron, 2012) Tudományos név Amaranthus retroflexus Chenopodium alba Convolvulus arvensis Poa bulbosa Senecio vulgaris Stenactis annua Trifolium repens

Magyar név Szőrös disznóparéj Fehér libatop Apró szulák Gumos perje Közönséges aggófű Seprence Fehér here

133

Előfordulása a területen 13,14% 14,39% 29,72% 6,64% 6,72% 1,71% 3,12%

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 Vicia sp. Cirsium arvense Agropyron repens Setaria verticillata Solanum nigrum Achillea millefolium Solidago canadensis

Bükköny Mezei aszat Tarackbúza Ragadós muhar Fekete csucsor Közönséges cickafark Kanadai aranyvessző

0,37% 1,71% 2,18% 5,31% 1,71% 0,62% 0,62%

A következő 4-5. táblázatok a Weninger területek (Frettner, Spern Steiner dűlők) felvételeit mutatják. A Frettnerben a tarackbúza (Agropyron repens) fordult elő magas egyedszámban, a Spern Steineren pedig változó mennyiségben jelentek meg a gyomfajok, nagy területet kapva a magról kelő egyévesek. Mindennek oka, hogy az utóbbi ültetvényben sorköz-takarónövényt vetettek (rozsos-bükköny). 4. táblázat: Gyomfelvétel eredményei a Weninger Frettner-dűlőben (Sopron, 2012) Tudományos név Agropyron repens Amaranthus retroflexus Convolvulus arvensis Medicago lupulina Setaria verticillata Vicia sp. Chenopodium alba Falcaria vulgaris Taraxacum officinale Cirsium arvense Poligonum convulvulus Achillea millefolium Dactylis glomerata Urtica dioica

Magyar név Tarackbúza Szőrös disznóparéj Apró szulák Komlós lucerna Ragadós muhar Bükköny Fehér libatop Sarlófű Gyermekláncfű Mezei aszat Szulák keserűfű Közönséges cickafark Csomós ebír Nagy csalán

Előfordulása a területen 62,50% 4,83% 3,59% 1,09% 4,99% 0,93% 2,99% 0,49% 11,42% 0,93% 0,93% 1,09% 0,62% 0,62%

5. táblázat: Gyomfelvétel eredményei a Weninger Spern Steiner-dűlőben (Sopron, 2012) Tudományos név Agropyron repens Amaranthus retroflexus Chenopodium alba Convolvulus arvensis Hordeum murinum Medicago lupulina Vicia sp Bromus tectorum Setaria viridis Cirsium arvense Artemisia vulgaris Falcaria vulgaris

Magyar név Tarackbúza Szőrös disznóparéj Fehér libatop Apró szulák Egérárpa Komlós lucerna Bükköny Fedél rozsnok Zöld muhar Mezei aszat Fekete üröm Sarlófű

Előfordulása a területen 23,45% 18,43% 16,91% 11,4% 3,12% 2,18% 0,49% 2,18% 5,77% 7,18% 2,81% 2,18%

A 6. táblázat a soproni Fényes pince ültetvényében felvételezett gyomflórát mutatja be. Érdekessége volt a területnek a zöld muhar (Setaria viridis) magas előfordulása és a komlós lucerna (Medicago lupulina) jelenléte. A másik magas számban jelenlévő gyom a tarackbúza (Agropyron repens) volt. 6. táblázat: Gyomfelvétel eredményei a Fényes Pincészet ültetvényében (Sopron 2012) Tudományos név Achillea millefolium Agropyron repens Conyza canadensis Echinochloa crus-galli Medicago lupulina Poa annua Setaria viridis Stenactis annua Vicia sp.

Magyar név Közönséges cickafark Tarackbúza Betyárkóró Közönséges kakaslábfű Komlós lucerna Egynyári perje Zöld muhar Seprence Bükköny

134

Előfordulása a területen 0,24% 39,6% 0,24% 0,24% 8,62% 0,99% 40,62% 3,11% 0,74%

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 Cirsium arvense Rosa canina Taraxacum officinale Convolvulus arvensis Senecio vulgaris Erodium cicutarium

Mezei aszat Vadrózsa Gyermekláncfű Apró szulák Közönséges aggófű Bürök gémorr

0,74% 0,49% 0,78% 1,12% 0,62% 0,49%

A 7. táblázatban egy az előzővel rokon faj a ragadós muhar (Setaria verticillata) példányszáma volt jelentős, majdnem a területek felét foglalta el. Ezt követte a sorban a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) és a bükköny (Vicia sp.). Fontos azonban megemlíteni, hogy a területen három cég vetőmagkeverékét is felhasználták sorközi talajtakarásra, így a növények egyedszáma ezen felül értendő. 7. táblázat: Gyomfelvétel eredményei az Écsi babszökő-dűlőben (Pannonhalma, 2012) Tudományos név Echinochloa crus-galli Setaria verticillata Cynodon dactylon Chenopodium alba Polygonum persicaria Convolvulus arvensis Plantago lanceolata Amaranthus retroflexus Vicia sp. Senecio vulgaris Trifolium repens Echinochloa crus-galli Matricaria inodora Conyza canadensis Ambrosia artemisiifolia

Magyar név Kakaslábfű Ragadós muhar Csillagpázsit Fehér libatop Baracklevelű keserűfű Apró szulák Lándzsás útifű Szőrös disznóparéj Bükköny Közönséges aggófű Fehér here Kakaslábfű Ebszékfű Betyárkóró Parlagfű

Előfordulása a területen 14,39% 42,52% 1,31% 1,02% 0,65% 2,03% 2,63% 1,31% 18,12% 0,62% 0,37% 0,62% 0,93% 0,78% 2,18%

A 8. táblázat Nagyradán a Cezar Winerynél, szintén egy takarónövénnyel bevetett sorközre vonatkozik. Magas számban találtam tarackbúzát (Agropyron repens), madár keserűfüvet (Polygonum aviculare) és apró szulákot (Convolvulus arvensis). 8. táblázat: Gyomfelvétel eredményei Cezar Winery (Nagyrada, 2012) Tudományos név Agropyron repens Ambrosia artemisifolia Conyza canadensis Chenopodium alba Polygonum aviculare Vicia sp. Convolvulus arvensis Poa annua Matricaria inodora

Magyar név Tarackbúza Parlagfű Betyárkóró Fehér libatop Madár keserűfű Bükköny Apró szulák Egynyári perje Ebszékfű

Előfordulása a területen 29,99% 6,71% 5,62% 1,56% 38,75% 4,37% 10,31% 1,09% 0,78%

2011-ben felvételezésre került az ültetvények környezetében található néhány legelő, kaszáló növényállománya (a felvétel a lepkemonitoring szempontjából adott értékes információkat). A felvételezések eredményeit összehasonlítva a megfigyelt lepkefajokkal, kijelenthető, hogy a fajgazdagság a természetes élőhelyeken (60 faj – 2349 egyed) volt a legnagyobb, ezt követték az Ecowin kísérleti területek (40 faj – 1031 egyed), és végül a növényvédő szerrel kezelt hagyományos művelésű területek (31 faj – 404 egyed) maradtak a sor végére. A természetes élőhelyeken megfigyelt növényfajok az alábbiak voltak: Nagyrada (Cezar Winery környezetében): Csomós ebír, Tollas szálkaperje, Fehér here, Szöszös bükköny, Meddő rozsnok, Ragadós muhar, Pirók ujjasmuhar, Fedél rozsnok, Gabona rozsnok, Réti boglárka, Mezei juhsóska, Nagy csalán, Ebszékfű, Nád, Csillagpázsit, Foltos bürök, Közönséges cickafark, Seprence. Kőszeg (Láng Pincészet szőlői mellett): 135

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 Libapimpó, Réti boglárka, Fehér here, Mocsári nefelejcs, Mezei varfű, Csomós ebír, Foltos bürök, Nagy csalán, Tarackbúza, Csabaire, Őszi vérfű, Erdei szeder, Mezei zsurló, Parlagi ecsetpázsit, Mezei komócsin, Mezei juhsóska, Közönséges cickafark, Fekete üröm, Gyermekláncfű, Lándzsás útifű, Mezei aszat. Sopron (Sop-Vin Kft. mellett i kaszáló): Foltos bürök, Közönséges cickafark, Csomós ebír, Közönséges acsalapu, Vad pasztinák, Lándzsás utifű, Angol perje, Tarackbúza, Kék perje, Réti perje, Mezei komócsin, Parlagi ecsetpázsit, Nyúlszapuka, Fehér here, Bükköny, Fekete ökörfarkkóró, Tejoltó galaj, Réti csenkesz, Tollas szálkaperje, Mezei aszat, Nád, Bársonyos árvacsalán, Nagy csalán, Fekete nadálytő. Sopron (Fényes Pincészet, Balf - Fertőrákos út mellett): Nád, Ragadós galaj, Réti boglárka, Egynyári perje, Csomós ebír, Angol perje, Tarackbúza, Fekete nadálytő, Tejoltó galaj, Parlagi ecsetpázsit, Sisakvirág, Indás ínfű, Tollas szálkaperje, Fedél rozsnok, Gabona rozsnok, Sovány perje. Sopron (Fényes Pincészet felé a dombon): Csomós ebír, Ragadós galaj, Tejoltó galaj, Mezei aszat, Apró szulák, Szőrős disznóparéj, Közönséges kakaslábfű, Fekete nadálytő, Nagy csalán, Ragadós muhar, Fekete üröm, Gyermekláncfű, Seprence, Csillagpázsit, Közönséges cickafark, Martilapu, Egynyári perje, Réti perje, Angol perje, Tarackbúza, Fehér üröm, Mezei tarsóka, Fedél rozsnok (2. ábra). 2. ábra: Természetes élőhely, kontroll terület (Sopron)

3.2. Az ültevény számára hasznos szelektált gyomflóra és a takarónövények kialakítása A terület gyomflórájának ismeretében a projektpartnerekkel egyeztetve megterveztük az ültetvények sorközeinek esetleges feltörését. Célja az elhanyagolt, kiöregedett, szőlő fejlődésében káros hatásokat kifejtő gyomfajok eltávolítása, egy olyan takarónövényzet összeállítása, mely jelentősen javítja a talaj állapotát és vonzó a hasznos élő szervezetek számára. A takarónövények hatása a területre: -

-

-

segítségével könnyebben elvégezhető a kézi és gépi munka javul a talajszerkezet és annak porozitása az intenzív gépesítés ellenére is megakadályozzák a talaj tömörödését, ennek következtében jobb a szőlő gyökérzetének eloszlása a talajban ritkábban kell mechanikailag művelni a területet, így minimális a tőkék és a gyökerek károsodása csökken a tápanyag-lemosódás téli takarás esetén nincs vízelfolyás, a csapadék jobban beszivárog a talajba, csökken a talaj víztartalmának ingadozása a talaj porozitásának és humusztartalmának növekedése hosszútávon kedvezőbb vízgazdálkodáshoz vezet (a csapadékvíz felvétele és tárolása javul) méhlegelő, élőhely és táplálékforrás a hasznos szervezetek 3. ábra: Sorköztakarás az Écsi babszökő számára dülőben (Pannonhalma)

Szakirodalmi adatok szerint a gyomnövények közül a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a termesztett növények közül pedig a rozs (Secalea cereale), akár egyedül is alkalmas lehet a szőlőültetvények talajának takarására. Előbbi jelenlétében egyes káros gyomnövények felszaporodása akadályozott az általa termelt allelokemikáliák miatt, de ettől függetlenül természetesen nem erre a gyomnövényre alapozzuk a sorközök talajtakarását.

136

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 2011. április 18-án, április 21-22-én, történtek meg a kísérleti területeken a vetések. A munkába nem minden terület lett bevonva, hiszen Kőszegen a Láng Pincészetnél és Sopronban a Weninger Pincészetnél úgy döntöttünk, hogy nem törjük fel a már jól beállt ősgyepet. A vetéseket három ültetvényben kezdtük meg. Pannonhalmán három cég magkeverékét is felhasználtuk: a Bioforschung Austria, a Biocont Magyarország és a Lajtamag Kft. által küldött magokat (9-10. táblázat) vetettük el 2011. április 18-án, 40 kg/ha mennyiséggel (3. ábra). Sopronban a Sop-Vin Kft. fertőrákosi szőlőültetvényében a Lajtamag Kft. biztosította a vetőmagot (4. ábra), és 28 kg került kijuttatásra 2011. április 21-22-én egy hektárra. Pannonhalmán és Sopronban (Sop-Vin Kft.) vetőgéppel (5. ábra), míg Nagyradán kézzel végeztük a munkát. A vetőmagnorma mindhárom területen változó volt. Nagyradán a Cezar Winerynél 20-30 kg került vetésre 2011. április 1-én hektáronként, melyet a Biocont cég biztosított.

4. ábra: Magkeverék a Lajtamag Kft. ajánlásával (Sopron)

A magkeverék az alábbi fajokból került összeállításra: 9. táblázat: Lajtamag által összeállított magkeverék (20 kg/zsák/ha) Sorszám

Tudományos neve

Magyar neve

Dózis %

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Onobrychis viciifolia Trifolium incarnatum Medicago lupulina Trifolium repens Lotus corniculatus Fagopyrum esculentum Phacelia tanacetifolia Sinapis alba Plantago lanceolata Daucus carota subsp. sativus Vicia pannonica

Baltacim Bíborhere Komlós lucerna Fehérhere Szarvaskerep Pohánka Mézontófű Fehérmustár Lándzsás útifű Sárgarépa Panon bükköny

35 7,5 15 7,5 2,5 7,5 2,5 5 1 1,5 15

10. táblázat: Vetőmagkeverék (Bioforschung Austria) Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

Tudományos neve Onobrychis viciifolia Trifolium incarnatum Trifolium hybridum Medicago lupulina Trifolium repens Lotus corniculatus Melilotus officinalis Camelina sativa Fagopyrum esculentum Phacelia tanacetifolia Sinapis alba Brassica napus Raphanus sativus ssp. oleiformes Malva sylvestris Sanguisorba officinalis Festuca rubra Festuca rubra Festuca ovina Avena sativa Vicia pannonica Secale cereal

Magyar neve Baltacim Bíborhere Svédhere Komlós lucerna Fehérhere Szarvaskerep Orvosi somkóró Sárgarepce (gomborka) Pohánka Mézontófű Fehérmustár Repce Olajretek Erdei mályva Őszi vérfű Veres csenkessz Veres csenkessz Juhcsenkesz Zab Panon bükköny Rozs

137

Dózis kg/ha 5 3 1 3 3 1 1 2 5 1 0,5 0,5 5 5 1 1 1 1 15 30 20


A táblázatokban olvasható növények, és a belőlük összeállított vetőmagkeverék döntő többsége hazánkban ismert faj. Ebből adódhat, hogy a kikelő növények fejlődéséhez optimálisak a környezeti feltételek, így ezekkel a vetőmagvakkal hazánkban is érdemes foglalkozni. Fontos azonban ismerni a hazai viszonyokat, ugyanis a csapadékszegény körülmények miatt a talajtakarásos módszer nem terjedt el olyan mértékben, mint nyugati szomszédjainknál. Szerencsére manapság egyre ismertebbé és elfogadottabbá válik a technológia, így a fent említetteknek megfelelően jelenleg inkább a fajok kiválasztása és a szárazságtűrés a legfontosabb cél. A takarónövények megválasztásánál ezt feltétlenül figyelembe kell venni. A magkeverékből kifejlődött állományt általában virágzásig hagyjuk érintetlenül a sorközökben, majd hengerrel megroppantjuk, hogy ne nőjön bele a szőlő fürtzónájába (6. ábra). Eredményeképpen a növények magot hoznak, újra vetik magukat, az évelők pedig tökéletesen áttelelnek. A sorközi növényállomány három évig fenntartja magát, majd fokozatosan elgyomosodik. Ekkor kerülhet sor a növényzet feltörésére, az újravetésre.

5. ábra: Vetés a Sop-Vin Kft. ültetvényében (Sopron-Fertőrákos)

6. ábra: Sorköztakarás (Sop-Vin Kft., Sopron, 2011. 07. 13.)

Az ültetvényekben nem csak a sorköz ápolására, bevetésére kell megoldást keresni, hanem a soralj gyomosodásának csökkentése, a talajmunkák költségeinek enyhítése érdekében a szőlősorokra is. Ezért nagy jelentőségű lehet a gumósperje (Poa bulbosa) alkalmazása. Nagyon praktikus növényről van szó, ugyanis ha megtelepszik a területen, nem kell többet újra vetni, mert mind a földbeli, mind a földfeletti szaporító képleteivel gondoskodik fennmaradásáról. A vegetáció alatt szinte semmi nedvességet nem von el a szőlőtől, ugyanakkor erózió elleni védekezésben komoly szerepe lehet. Mindig ősszel kell vetni, majd gyors csírázás után télen és kora tavasszal zöldell, magot hoz, nyáron pedig szalmamulcs formájában van jelen. Három fontos szaporítóképlete ismert, a léghagyma vagy bulbilli, a talajhagyma és maga az anyatő (7. ábra). A vetést megelőzően megfelelően elő kell készíteni a talajt, ami a kísérleti területeken gyomirtást és rotációs kapával történő porhanyítást jelentett. Ezt követően tömörítettük a talajt, majd épp csak a talaj felszínére teljes vetéssel kiszórtuk a léghagymákat (8. ábra). Pár hét elteltével megindult a csírázás.

7. ábra: Gumósperje (Poa bulbosa) talajhagyma, léghagyma vagy bulbilli

138

GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 8. ábra: Gumósperje (Poa bulbosa) vetése a Sop-Vin Kft. ültetvényében (Sopron)

A 9. ábrán már a fejlődés kezdeti lépései látszanak, a kevésbé zöld felület a léghagymák kelési eredménye, a nagyobb laza csoportok talajhagymákból keltek, míg az erősebb haragoszöld, tömött egyedek pedig tövek kiültetéséből származtak.

9. ábra: Gumósperje (Poa bulbosa) röviddel a vetés után

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A felmérések során területenként eltérő eredményeket tapasztaltunk. A vizsgált fajok listája folyamatosan változott, mely a területek talajtípusával, a növények által kiváltott allelopátiával valamint a területen folytatott kezelésekkel volt szoros összefüggésben. Ahol a gyomok eltávolítását vegyszeres úton végezték nagy számban jelent meg a mezei zsurló (Equisetum arvense), mely a gyomirtószer talajt elsavanyító hatásának eredményeként szaporodott fel, így jelezve a talajtípusban bekövetkezett változást. A vetési kísérletek sikeresen zárultak, mindhárom vállalt területen (Sop-vin; Pannonhalma; Nagyrada). Az eredmények az ültetvény vezetőivel történt megbeszélések szerint a borban is kedvezően jelentek meg, és a sorköz lehengerezésével sikeresen kordába lehetett tartani az állományt anélkül, hogy az veszélyeztette volna a szőlő fürtzónáját. A sorokban alkalmazott gumós perje telepítési kísérletei kevésbé voltak sikeresek, mivel a soralj évelő gyomnövényeivel csak nehezen tudta felvenni a versenyt az elvetett perje. Eredményesen csak Sopronban maradt fenn, ahol létrehoztunk egy szaporításra alkalmas bázisállományt, melyről a projekt lezárulása után is sikeresen szaporíthatják a növényt a termelők.

139

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS – Kovács Attiláné

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS - PROJEKTEREDMÉNYEK 1. BEVEZETÉS Az általam elvégzett madármegfigyelés faunisztikai tevékenységnek tekinthető. A megfigyelt madárfajok fajösszetétele és egyedszáma egyfajta indikátorként is funkcionál a projekt egészét tekintve. Ha ugyanis a biodiverzitás helyreállítása elindul, számos rovarfaj telepedik meg, így a madarak egyedszáma is növekedni kezd. A madármegfigyelésekkel kapcsolatos célkitűzések közé tartozik a bázisállapotok felmérése a 2. pontban részletezett módszerek segítségével. Az ültetvényeken sorköz takaró gyepkombinációk alkalmazásával, számos rovar (madarak számára táplálékforrás) megjelenésére számítottunk. Ez nagyban segítette a különböző madárfajok állandó jelenlétét, adott esetben azok visszatelepedését a vizsgálati területeken.

2. ANYAG ÉS MÓDSZER 2. 1. Vizsgálati helyszínek A vizsgálatokat a Nyugat-Dunántúli régióban végeztem, Győr-Moson-Sopron, Vas, és Zala megyében (1. ábra) az egyes partnerek mintaterületein. A mintaterületek földrajzi elhelyezkedését csillaggal jelöltem a képen. Pannonhalma, Apátsági Babszökő-dűlő

pincészet,

Az Apátsági pincészet ültetvényei közül a vizsgálati terület Écs község határában (0128/1-2 hrsz.), a település központjától délnyugati irányban kb. 1,5 km-re helyezkedik el. Az ültetvény legmagasabb pontja 274 m t.sz.f. magasságban található, az átlagmagasság kb. 262 m. Felszíne enyhén hullámos, a lejtés fő iránya délkeleti. A vizsgálati terület 10,0 ha, genetikai talajtípusát tekintve nagyrészt csernozjom barna erdőtalaj, a fizikai talajféleség vályog. A talaj kémhatása valamennyi rétegben gyengén lúgos, a talajvíz 250 cm-nél mélyebben található. A 1. ábra: Vizsgálati helyszínek területre számos odút helyeztek ki az évek során, hogy a madarak megtelepedését elősegítsék. A terület északi és keleti határán erdőtársulás helyezkedik el, optimális fészkelőhelyet biztosítva különösen az énekesmadaraknak. A terület déli határán mezőgazdasági terület található, ahol rendszeresen megfigyelhető a ragadozó madarak jelenléte. A szőlő nyugati oldalán a Rába-ring autóversenypálya helyezkedik el, és mesterséges löszfalakat hoztak létre, amelyek fokozottan védett madárfajoknak ad otthont. Sopron, Weninger pincészet, Frettner -dűlő A vizsgálati terület Balf község határában (0138/1-3 hrsz.), a település központjától északi irányban kb. 2,5 km-re található. Az ültetvény átlagmagassága kb. 200 m. Felszíne enyhén hullámos, a lejtés fő iránya délkeleti. A területe 7,98 ha, a dűlő egy tölgyes szomszédságában fekszik és kiváló löszös, meszes talajjal rendelkezik. A környező erdőtársulások kiváló fészkelőhelyet biztosítanak a madaraknak. 140

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS – Kovács Attiláné Sopron, Weninger pincészet , Spern Steiner (Spitz) -dűlő Ezen terület Balf község határában (0174/38-39 hrsz.), a település központjától északi irányban kb. 1,0 km-re van. Az ültetvény átlagmagassága kb. 150 m. Felszíne enyhén hullámos, a lejtés fő iránya délkeleti. A területe 1,76 ha, és a közvetlen szomszédságában bokorsorok találhatók, ami optimális élőhelye számos énekesmadárnak (tövisszúró gébics, kis poszáta, barát poszáta, ökörszem, stb.) Sopron, SOP-VIN jellemzése

Kft.,

Felső-ültetvényes

dűlő

Az ültetvény Fertőrákos külterületén a Balfi-dombságon helyezkedik el. A Soproni Történelmi Borvidék jellemző tájába illeszkedik. A Fertőrákos 0212/10 hrsz.-on lévő terület közepes észak-északkeleti kitettségben a Fertő tóra néz, ami a madarak megfigyelése szempontjából optimális. Az ültetvény a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén, a Natura 2000 és nitrát érzékeny területen található, területmérete 6,48 ha. Sopron, Fényes pincészet 2002 óta működik a családi pincészet. A vizsgált terület a Fertő tóra néz, és optimális fészkelő helyek (erdősávok, bokorsorok) vannak a közvetlen környékén. A ragadozó 2. ábra: Weninger pincészet vizsgálati területei madaraknak (különösen vörös vércse) optimális vadászterület az ültetvény, és annak szomszédságában lévő mező. Területe 2,7 ha. Nagyrada, Cezar Winery Kft., Garabonc völgyre nyíló dűlő Az érintett terület Garabonc község (Zala megye) határában (082/12-13 Hrsz.) a település központjától északnyugati irányban kb. 2 km-re helyezkedik el. A vizsgálati terület legmagasabb pontja 110 m t.sz.f. magasságban található. Az átlagmagasság kb. 100m. Felszíne egyenletes, a lejtés fő iránya délkeleti. Területe 5,6719 ha. A szomszédos mező-védő erdősávnak (sajnos már kivágásra került) köszönhetően számos faj találta meg optimális életfeltételeit a vizsgálati terület közvetlen közelében. Kőszeg, Láng pincészet, Kövi szőlők Az ültetvény Kőszeg határában a Cák felé vezető út mellett terül el, melyet 1985-ben telepítettek, akkor 55 tulajdonossal, szakcsoporti keretek között. Az ültetvény kb. 300 m tengerszint feletti magasságban van. Felszíne enyhén hullámos, a lejtés fő iránya déli. A területet északról egy tölgyes erdő határolja (optimális madár élőhely), délről egy műút fogja közre. A vizsgálati terület mérete 8 ha. 2.2. Alkalmazott módszer A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központjának projektjével (Mindennapi Madaraink Monitoringja, MMM) és az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) egységes módszerével összhangban került kidolgozásra a mintaterületeken történő madármonitoring. A programban előre meghatározott területen szükséges végezni az egyes megfigyeléseket. A madárszámlálás megkezdése előtt egy felmérő napot arra kell szánni, hogy az élőhely-térképezést elvégezzük. Ekkor egyrészt a terepen járva kiválasztásra kerülnek a megfigyelési pontok, melyeket javasolt jól felismerhető tereptárgyakhoz „kötni”, annak érdekében, hogy a következő megfigyeléseken könnyedén megtaláljuk, és nehogy torz megfigyelési adatokat kapjunk. A megfigyelési pontok hálószerűen helyezkednek el a vizsgálandó területen, területnagyságtól függően 300-500 méterre egymástól (3. ábra).

141


3. ábra: Hálószerűen elhelyezkedő megfigyelési pontok

Ezeken a pontokon kell majd a megfigyeléseket végezni. Minden megfigyelési ponton szigorúan 10 perces időtartam alatt kell a hallott, vagy látott madarak faját és egyedszámát feljegyezni a megfigyelési pont 100 méteres sugarú körzetében. Elkülönítetten kell feljegyezni a terepnaplóban: 1 - a 100m sugarú területen belül feltehetően fészkelő fajok egyedeit (a területen, a földön vagy növényzeten megfigyelt vagy oda leszállt egyedeket, illetve a terület felett tartósan ott levő egyedeket); 2 - a terület felett átrepült egyedeket (leszállás nélkül átrepült); 3 - a 100m-en kívül észlelt fajok egyedeit. A 10 perc letelte után a következő pontra kell eljutni, ahol szintén 10 percig kell számlálásokat végezni, szintén 100 m sugarú körben, stb. A megfigyelési pontokat úgy kell megválasztani, hogy azok könnyen megközelíthetőek legyenek. Nagyon fontos, hogy az 5 perc alatt a megfigyelő önállóan végezze a megfigyelést! Amennyiben ketten vagy többen mennek ki a területre, csak a megfigyelő által látott és hallott egyedeket kell bejelölni a terepnaplóba. Fontos megjegyezni, hogy túl sok személy jelenléte zavarhatja a számlálás eredményét (én általában egyedül végeztem)! A madarak számlálását minden évben 6-8 alkalommal kell elvégezni. Az első felmérési napnak április 15. és május 10. között, a másodiknak május 11. és június 10. között kell lennie úgy, hogy a két felmérési nap között legalább 14 napnak kell eltelnie. A felméréseket minden alkalommal reggel 5 és délelőtt 10 óra vagy a délutáni órákban 17-20 óra között kell elvégezni, ugyanis a madarak ekkor a legaktívabbak. Fontos, hogy a felmérés ebben az időszakban történjen meg, mert ellenkező esetben a felmért fajok száma és mennyisége nem lesz összevethető a későbbi számlálások adataival. (Ha terepi akadályok vagy egyéb okok miatt erre nincs lehetőség, akkor legkésőbb déli 12 óráig be kell fejezni a munkát!) Kiemelten fontos, hogy szeles-, esős időben ne végezzünk számlálást, mert az jelentősen módosíthatja a felmérési eredményt! Semmi esetre sem javasolt az első felmérést május 10-e, a másodikat június 10-e közvetlen környékére tenni, mert fennállhat annak a veszélye, hogy szeles, esős időt fogunk ki! 142


2.3. Az elvégzendő feladatok (időrendi sorrendben) 1. Az adott szőlőültetvény térképe alapján terepbejárást tartunk. Kiválasztásra kerülnek a megfigyelési pontok. Ezzel egy időben a kiválasztott pontokon elvégezzük (a 100m sugarú körökön belül) az élőhelyek Á-NÉR (Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer) szerinti térképezését is (esetünkben T8-kisüzemi gyümölcsösök és szőlők, T7-nagyüzemi szőlők). Az élőhely-térképezés során tapasztaltakat a Terepnapló lapjain kell rögzíteni. 2. A felmérési pontokat érdemes megjelölni (GPS koordináták), mert az elkövetkezendőkben pontosan ugyanazokon a pontokon kell a számlálásokat végezni. 3. Április 15. és május 10. között el kell végezni az első madárszámlálást. 4. Május 11. és június 10. között a második számlálást is el kell végezni. A két felmérés között mindenképpen teljen el legalább 14 nap! A vizsgált területeket személygépkocsival közelítettem meg, a megfigyeléseket általában egyedül végeztem. Erre egy ZEISS JENOPTEM 7×50W típusú távcsövet használtam. A terepi vizsgálatoknál az alábbi határozó könyveket használtam:  Mullarney, K., Svensson, L., Zetterström, D., Grant, P. J. (1999) Bird Guide, The Most Complete Field Guide To the Birds of Britain and Europe. Harper Collins, London. (magyar kiadása Madárhatározó címen, fordította, s hazai adatokkal kiegészítette: Magyar, G., Schmidt, A., Sós, E.)  Nicolai Singer/Wothe (1988): Vögel Tájékozódtam, hogy az ültetvénybe mikor kerültek kihelyezésre a madárodúk. Általában két támogatástípushoz (61/2009., 33/2008 rendeletek szabályozzák az odúkihelyezés mikéntjét) kapcsolódóan kerültek kihelyezésre az odúk. A 61/2009. számú rendelet szerint a különböző ültetvényekben, hektáronként 3-6, legalább két méretben készült madárodút kell kihelyezni. A 33/2008 rendelet pedig a madárvédelmi berendezések műszaki paramétereivel foglalkozik. Többször tapasztaltam, hogy bár az odúk kihelyezésre kerültek, de azok állaga már nem megfelelő a madarak fészkelésére. Több helyen tapasztaltam, hogy az odú oldala le van szakadva, vagy a teljes odú leesett a tartóoszlopról. (4. ábra)

4. ábra: Leszakadt, használhatatlanná vált odú

3. VIZSGÁLATOK BEMUTATÁSA A fent említett metódus szerint végeztem el a madártani megfigyeléseket, és igyekeztem az egyes megfigyelések időpontjait a madarak aktivitásához rendelni. Az 1. számú táblázatban foglaltam össze, a felmérések időpontjait a vizsgálati évek során. 143


1. táblázat: A madármegfigyelések időpontjai Vizsgált évek/vizsgálati időpontok 2010. július-augusztus

2011. április-május



2011. június-július



A projekt során végzett megfigyeléseket vizsgálati helyszínenként összesítettem, így nyomon követhető, és kimutatható hogy az egyes helyszíneken hogyan alakult az egyes fajok egyedszáma. Általánosságban elmondható, hogy a szőlőültetvények madártanilag nem a legalkalmasabb élőhelyek. Ennek több oka is van:  viszonylag kevés fészkelésre alkalmas helyet találunk közvetlenül a szőlőültetvényekben (ezért fontosak a környékén lévő bokorsorok, erdősávok). Erre ellenpélda néhány pintyféle fészkelése.  A táplálék mennyisége korlátozott, egyfajta táplálékszegénység lép fel a szőlősorok között  Az énekesmadarak számára kevés búvóhely található a sorok között, többször tapasztaltam, hogy ragadozó madár (karvaly) viszonylag könnyen zsákmányolt énekesmadarat a terület fellett  A rendszeres szőlészeti munkák miatt, olyan fajok megtelepedése, amelyek a zavarást nem tűrik nem valószínű Az alábbiakban területeken:

részletezem

a

madártani

megfigyelések

eredményeit

az

egyes

kísérleti

1. Nagyrada, Cezar Winery Kft., Garabonc völgyre nyíló dűlő A vizsgálati terület egy egyenletes, délkeleti irányú lejtőn helyezkedik el Garabonc község határában. A projektidőszak első két évében a terület északi oldalán egy akácos, bokros erdősáv helyezkedett el, ez sajnos kivágásra került.

5. ábra: Nagyrada, Garabonci völgy

6. ábra: Tengelic a Nagyradai szőlőben

Megfigyelések: 2010. augusztus 06. 8.00 – 12.00 Időjárás: borús, felhős Megfigyelt madárfajok: gyurgyalag 4 pd., karvaly, tengelic, nagy fakopáncs 4 pd., zöldike 2 pd., erdei pinty, széncinege, barátcinege 2011. június 10. 15.00 – 17.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: gyurgyalag 4 pd., tengelic 4 pd igazolt fészkelés (fotó), kenderike 2 pd, fészkelés, mezei pacsirta 2 pd, mezei veréb 2 pd, barátposzáta, citromsármány, seregély 5 pd, barázdabillegető, feketerigó 1 pd. hím 2012. május. 06. 7.00 – 9.00 144

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS – Kovács Attiláné Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: tengelic, balkáni fakopáncs 1 pd, vörös vércse, meggyvágó, széncinege, kékcinege, feketerigó, fekete harkály 1 pd. 2012. június. 08. 10.00 – 11.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: gyurgyalag (hang alapján), tövisszúró gébics adult hím, szajkó, füsti fecske 10 pd., molnár fecske 5 pd., széncinege, mezei veréb 15 pd., karvaly 2013. május 11. 15.30 – 16.30 Időjárás: borult Megfigyelt madárfajok:kenderike 6, dolmányos varjú 2, egerészölyv, gyurgyalag, tövisszúró gébics, örvös galamb, tengelic, füsti fecske, seregély 6, fácán, mezei pacsirta 2013. június. 22. 18.00 – 19.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: egerészölyv, gyurgyalag 10, tövisszúró gébics, balkáni gerle, vadgerle 2 (átrepült), tengelic 2, citromsármány, kabasólyom, szarka 2, mezei veréb 10, barát poszáta, nagy fakopáncs, csuszka 2. Kőszeg, Láng pincész et, kövi szőlők Az ültetvény Kőszeg határában fekszik, a területet északról egy tölgyes erdő határolja (optimális madár élőhely), délről egy műút fogja közre. A vizsgálati terület mérete 8 ha.

7-8. ábra: A kőszegi vizsgálati terület

Megfigyelések: 2010. augusztus 2. 6.00 – 7.30. Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: örvös galamb átrepült, erdei pinty, nagy fakopáncs átrepült, mezei veréb 8 pd. a távvezetéken a terület határán, füsti fecske 10 pd. a távvezetéken a terület határán, tengelic, kenderike, zöldike Gyertyános-tölgyesből (Északi oldalon) kiváltanak az ültetvényre: csúszka, szajkó, egerészölyv, kék cinege, barátcinege, meggyvágó, zöld küllő hím juvenilis A közeli mezőgazdasági területen: fürj 2011. június 10. 9.00 – 10.30 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: énekes rigó, erdei pinty, tengelic, kenderike, szajkó, kék cinege, sarlósfecske, mezei pacsirta, vadgerle, csilpcsalp füzike, csicsörke, fekete harkály, házi rozsdafarkú 2012. május 6. 16.00 – 18.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: Balkáni gerle, zöldike, tengelic, kék cinege, feketerigó, 145

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS – Kovács Attiláné Gyertyános-tölgyesből (Északi oldalon) kiváltanak az ültetvényre: szajkó, karvaly, kék cinege, meggyvágó, erdei pinty, fekete harkály 2012. június 8. 6.00-8.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: barátcinege, kék cinege, füsti fecske 20 pd., parti fecske, szürke légykapó, tengelic, vörösbegy, ökörszem Gyertyános-tölgyesből (Északi oldalon) kiváltanak az ültetvényre: meggyvágó, nagy fakopáncs, feketerigó, 2013. május 11. 12.00 – 13.00 Időjárás: borult Megfigyelt madárfajok: füsti fecske 10, zöld küllő, nagy fakopáncs, széncinege, mezei veréb 4, feketerigó, kakukk, kék cinege 2013. június 22. 15.30 – 16.30 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: mezei veréb 20, csilcsalp füzike, tövisszúró gébics, széncinege 2, énekes rigó, karvaly, szürke légykapó, örvös galamb 2, zöldike, kenderike, fürj (hang alapján a szomszédos területről), egerészölyv (a szomszédos terület felett körözött) 3. Pannonhalma, Apátsági pincészet, Babszökő -dűlő Az Apátsági pincészet területei közül a vizsgálati terület Écs község határában fekszik. A területre számos odút helyeztek ki az évek során, ezek elfoglaltsága azonban elenyésző. Csak néhány esetben találtam lakott odút (mezei veréb). A terület ornitológiailag optimálisnak mondható ugyanis a vizsgálati terület környezetében számos, fészkelőés búvóhely (természetes, mesterséges) található.

9-10. ábra: A pannonhalmi vizsgálati terület

Megfigyelések: 2010. június. 24. 18.00 – 20.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: tövisszúró gébics 2 pd., vadgerle átrepült 2 pd., vörös vércse, mezei pacsirta, füsti fecske 5 pd., 2010. június 24. 18.00 – 20.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: vadgerle, mezei pacsirta, füsti fecske, tövisszúró gébics 2012. április 25. 06.00- 08.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: Mezei pacsirta, búbos pacsirta, tövisszúró gébics, egerészölyv, szarka, őszapó 2 pd. 2012. június 12. 06.00- 08.00 Időjárás: napos, meleg

146

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS – Kovács Attiláné Megfigyelt madárfajok: mezei pacsirta, vörös vércse, tövisszúró gébics, rozsdás csaláncsúcs, barázdabillegető, vadgerle, kenderike 2013. május.10. 17.00-19.00 Időjárás: kellemes, napos Megfigyelt fajok: zöldike 2, kenderike 6, tengelic 2, seregély 50, fácán 3, egerészölyv 3, kakukk 2, fekete rigó, gyurgyalag 20, füsti fecske 3, örvös galamb, barátposzáta, vadgerle 3, tövisszúró gébics, fülemüle 2013. június. 23. 06.30 – 7.30 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: Gyurgyalag 20, mezei pacsirta, kék cinege, szajkó 2, meggyvágó (szomszédos területen), dolmányos varjú, fácán, fürj (szomszédos területen), vadgerle 2, zöldike, kenderike, szürke légykapó, cigány csuk 4. Sopron, Taschner Kurt pincészete, Spernsteiner -dűlő A Taschner pincészet a projekt első évében volt kutatási terület, a további években a Fényes pincészet került be a kutatási területek közé. Ezen terület is a Spernsteiner-dűlőben található, ahogy a Weninger terület is. Madártani szempontból hasonló adottságokkal rendelkezik.

11. ábra: A Taschner pincészet területe a Spern-Steiner dűlőben

Megfigyelés ideje: 2010. augusztus 02. 18.00 – 18.45 Időjárás: napos, meleg Spernsteiner-dűlő Megfigyelt madárfajok: szarka 2 pd., tövisszúró gébics 3 pd., molnárfecske 5 pd., sarlósfecske 10 pd., mezei poszáta

5. Sopron, Sop -Vin Kft, Felső-ültetvényes dűlő Az ültetvény Fertőrákos külterületén a Balfi-dombságon helyezkedik el, a vizsgálati terület a Fertő tóra néz, ami a madarak megfigyelése szempontjából optimális. Az ültetvény a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén, a Natura 2000 és nitrát érzékeny területen található, területmérete 6,48 ha.

12-13. ábra: A Felső-ültetvényes dűlő

Megfigyelések: 2010. augusztus 02. 9.00 – 10.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: füsti fecske 5 pd., kenderike, széncinege 2011. június 21. 18.00 – 19.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: citromsármány 2pd., tövisszúró gébics 147

ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS – Kovács Attiláné 2012. április 24. 10.00 – 11.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: Füsti fecske 20 pd., kenderike, széncinege, zöldike, cigány csuk, búbos pacsirta 2012. június 13. 10.00 – 11.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: tövisszúró gébics 4 pd.,fácán, kis poszáta, barát poszáta, vörös begy, cigány csaláncsúcs 2013. május 11. 11.00 – 11.30 Időjárás: borult Megfigyelt madárfajok: barna rétihéja hím, seregély 10, széncinege 2, füsti fecske 6 2013. június 22. 09.00 – 09.30. Időjárás: meleg, napos Megfigyelt madárfajok: mezei pacsirta, nagy fakopáncs, seregély 10, kakukk, citromsármány, zöldike 2, kenderike, tengelic, vörösbegy, barát poszáta, szén cinege, fácán, füsti fecske 10, Sopron, Fényes pincészet A vizsgált terület a Fertő tóra néz, és optimális fészkelő helyek (erdősávok, bokorsorok) vannak a közvetlen környékén. A ragadozó madaraknak (különösen vörös vércse) optimális vadászterület az ültetvény, és annak szomszédságában lévő mező. Az első évben ezen kísérleti terület nem volt benne a projektben, kutatás 2011-től zajlik a területen. Megfigyelések: 2011. június 21. 19.00.– 20.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: mezei pacsirta, feketerigó, örvös galamb, kenderike, tövisszúró gébics 2012. április 24. 6.00 – 7.00 Időjárás: enyhe Megfigyelt madárfajok: zöldike 2, citromsármány, vörös vércse, héja, őszapó, tengelic, feketerigó 2012. június 13. 17.00 – 18.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: tövisszúró gébics, sárgarigó, kis poszáta, vörösbegy, seregély 2, vörös vércse 14. ábra: Fényes pincészet vizsgálati területe 2013. május 11. 10.30 – 11.00 Időjárás: borult Megfigyelt madárfajok: fácán, kakas és tyúk, barát poszáta, sarlósfecske, fehér gólya, tövisszúró gébics hím, citromsármány, mezei pacsirta, csilp-csalp füzike 2013. június 22. 08.00 – 09.00 Időjárás: meleg, napos Megfigyelt madárfajok: citromsármány, tövisszúró gébics (hím), kis poszáta (bokorsornál), vörös vércse, mezei pacsirta, barna rétihéja Sopron, Weninger pincészet, Frettner-dűlő A vizsgálati terület Balf község határában, északi irányban kb. 2,5 km-re helyezkedik el. A területe 7,98 ha, a dűlő egy tölgyes szomszédságában fekszik. A környező erdőtársulások kiváló fészkelőhelyet biztosítanak a madaraknak.

148


15. ábra: Frettner-dűlő

Megfigyelések: 2010. augusztus 02. 17.00 – 17.45 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: tövisszúró gébics 3, mezei veréb 3, vadgerle, Széncinege 2, vörös vércse, nagy fakopáncs, zöld küllő, holló 2011. június 21. 16.00. - 17.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: tövisszúró gébics, széncinege 2, mezei pacsirta, seregély, kék cinege 2012. április 24. 07.00 – 08.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: mezei veréb, vörös vércse, kis fakopáncs (hang), holló, karvaly, egerészölyv, széncinege 2 2012. június 13. 06.00 – 07.30 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: Tövisszúró gébics, vörös vércse, cigány csuk, kaba sólyom, egerészölyv, fácán, barátposzáta 2013. május 11. 9.30 – 10.30 Időjárás: borult Megfigyelt madárfajok: seregély 60, egerészölyv, mezei pacsirta, kakukk, barát poszáta, mezei veréb (odúban fészkel) 2013. június 22. 07. 00 – 08.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: mezei veréb, vörös vércse, seregély 20, mezei pacsirta, szürke légykapó, kék cinege, molnár fecske 6, citromsármány, kabasólyom, fácán (hang) Sopron, Weninger pincészet, Spern Steiner (Spitz) -dűlő Ezen terület is Balf község határában, a település központjától északi irányban fekszik. A területe 1,76 ha, és a közvetlen szomszédságában bokorsorok találhatók, ami optimális élőhelye számos énekesmadárnak (tövisszúró gébics, kis poszáta, barát poszáta, ökörszem, stb.)

149


16. ábra: Spern Steiner (Spitz)-dűlő

Megfigyelések: 2010. augusztus 02. 19.00 – 20.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: Fitisz füzike, tövisszúró gébics, fácán, cigány csuk, egerészölyv, szarka 2011. június 21. 17.00 – 18.00 Időjárás: napos, meleg Megfigyelt madárfajok: mezei pacsirta, tövisszúró gébics, citromsármány, kenderike 2012. április 24. 8.30-10.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: Fácán, egerészölyv, szarka, nagy fakopáncs, vörös vércse, zöldike 2012. június 13. 7.30-10.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: fácán, szarka, feketerigó, seregély, tövisszúró gébics, rozsdás csuk 2013. május 11. 8.30 – 9.30 Időjárás: borult Megfigyelt madárfajok: danka sirály 5, feketerigó, kenderike 2, fácán, vörös vércse, egerészölyv 2013. június 22. 6.00 – 7.00 Időjárás: napos Megfigyelt madárfajok: barát poszáta adult hím, vörös vércse 3, egerészölyv, füsti fecske 6, tengelic 2, nagy fakopáncs, tövisszúró gébics, cigány csuk, feketerigó adult hím

150


17. ábra: Tengelic fészke a szőlőn

4. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az ECOWIN projekt madártani megfigyelései 4 éven keresztül zajlottak. Az első év augusztusában zajlott le a madármonitoring, ami azt eredményezte, hogy viszonylag kevés madárfaj megfigyelését lehetett regisztrálni. A Nagyradán található vizsgálati terület számos madárfajnak ad otthont. Rendszeresen figyeltem meg fokozottan védett fajt (gyurgyalag) is, ami indokolja, hogy a környező löszfalakat további vizsgálat alá kell venni, hogy további potenciális fészkelő helyeket lehessen feltérképezni. Az utolsó megfigyelésen már 10 példány gyurgyalagot jegyezhettem fel a terepnaplóba, jelenlétük állandónak mondható, a szőlőültetvény közvetlen közelében is. A projektidőszak első két évében a terület északi oldalán egy akácos, bokros erdősáv helyezkedett el, ez kivágásra került, pedig jó fészkelő- és búvóhelyet jelentett a madarak számára. Tengelicet szinte minden megfigyelésnél láttam, és fészkét is megtaláltam a szőlősorban (17. ábra). Megállapítható hogy a kutatási évek során emelkedett mind a megfigyelt faj- és egyedszám. Kőszegen egy 15 ha-os ültetvényben került a vizsgálati terület kijelölve melynek mérete 8 ha. Ez kissé megnehezítette a precíz madármegfigyelést, de egységesen, minden alkalommal a teljes területen megfigyelt madarakat jegyeztem fel. A területet északról egy tölgyes erdő határolja, a legtöbb megfigyelt madár ebből az irányból érkezik az ültetvényre. Véleményem szerint megfelelő számú és minőségű odúk kihelyezésével újabb fajok jelenlétét lehetne kimutatni (kert rozsdafarkú, légykapók, barátcinege, stb.) Az Apátsági pincészet Babszökő-dűlője madártani szempontból optimális területen fekszik. A környező erdőkből, mezőgazdasági területekről rendszeresen jelennek meg a madarak az ültetvényen. Az utolsó terepi bejáráson 13 faj 34 példányát jegyeztem fel, míg 2010-ben 5 faj 11 példányát észleltem. A soproni vizsgálati területekre általánosságban elmondható, hogy a projekt ideje alatt folyamatosan nőtt a fajok egyedszáma a területen (nem csak a seregélyek miatt). Olyan fajok is előkerültek az utolsó projektévben, amellyel az első években nem találkoztam a soproni kutatási területeken. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a szőlőterületeken elhelyezett odúk száma nincs összefüggésben a területen előforduló fajok számával. Gyakran a kihelyezett odúk minősége, és azok elhelyezése is kívánnivalót hagy maga után, ez is lehet egyik oka a rendkívül alacsony lakottságnak. További következtetésem, hogy a biodiverzitás növekedésével, emelkedett a madarak egyed- és fajszáma a területeken, ami bizonyítéka lehet a projekt hatékonyságának.

151

152

TARTALOM ELŐSZÓ................................................................................................................................................................................ 3 AZ ECOWIN PROJEKT .......................................................................................................................................................... 4 ELŐZMÉNYEK .................................................................................................................................................................. 4 ÁLTALÁNOS ADATOK ...................................................................................................................................................... 4 A PROJEKT CÉLKITŰZÉSEI ................................................................................................................................................ 6 KÍSÉRLETI TERÜLETEK...................................................................................................................................................... 6 VIZSGÁLT SZAKTERÜLETEK RÖVID BEMUTATÁSA ........................................................................................................... 8 AZ ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉS ALAPELVEI ................................................................................................................ 24 Az élő talaj jelentősége ................................................................................................................................................. 24 Tápanyagok a talajban .................................................................................................................................................. 25 A talaj védelme és a biodiverzitás növelése sorköztakaró növényzettel ...................................................................... 25 ...................................................................................................................................................................................... 25 A gyomok visszaszorítása mechanikai módszerekkel vagy talajtakarással ................................................................... 26 Növényvédelem ............................................................................................................................................................ 26 A termelő koordináló funkciója .................................................................................................................................... 26 MIÉRT ÉRDEMES ÖKOLÓGIAI SZŐLŐTERMESZTÉSRE VÁLTANI? ....................................................................................... 27 1. Piaci megfontolások .................................................................................................................................................. 27 2. Minőségi megfontolások .......................................................................................................................................... 27 3. Környezetvédelmi és munkaegészségügyi megfontolások ....................................................................................... 28 4. Érzelmi megfontolások ............................................................................................................................................. 28 5. Támogatás................................................................................................................................................................. 28 A SZŐLŐ KÁRTEVŐI, gombabetegségei ellen alkalmazható technológiák ........................................................................ 29 Fitofág atkák ellen alkalmazható módszerek ................................................................................................................ 29 A szőlőmolyok elleni védekezés lehetőségei ökológiai szőlőtermesztésben ............................................................... 30 A főbb gombabetegségek elleni védekezés lehetőségei ökológiai szőlőtermesztésben .............................................. 32

A projekt szakterületeinek bemutatása, eredmények értekelése ................................................................................. 39 AGROMETEOROLÓGIAI MÉRÉSEK MÓDSZERTANA ÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A NÖVÉNYVÉDELEMBEN ...................... 40 ELŐREJELZŐ MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A SZŐLŐ NÖVÉNYVÉDELMÉBEN ..................................................................... 43 AZ EUF TALAJVIZSGÁLATI MÓDSZER JELLEMZŐI, ALKALMAZÁSÁNAK ELŐNYEI A SZŐLŐ TÁPANYAGGAZDÁLKODÁSÁBAN ........................................................................................................................................................ 45 A FENNTARTÓ MŰTRÁGYÁZÁS IRÁNYELVEI ..................................................................................................................... 48 NÖVÉNYI TÁPANYAGOK VIZSGÁLATA – Projekteredmények ........................................................................................... 55 Anyag és módszer ......................................................................................................................................................... 55 Következtetések, javaslatok.......................................................................................................................................... 55 NÖVÉNYVÉDELMI ELŐREJELZÉS - Projekteredmények ..................................................................................................... 59 Bevezetés ...................................................................................................................................................................... 59 Anyag és módszer ......................................................................................................................................................... 59 Következtetések, javaslatok.......................................................................................................................................... 59 153

NAPPALI LEPKE MONITORING - Projekteredmények........................................................................................................ 63 1. Bevezetés .................................................................................................................................................................. 63 2. Anyag és módszer ..................................................................................................................................................... 63 3. Vizsgálatok bemutatása ............................................................................................................................................ 64 4. Következtetések, javaslatok ...................................................................................................................................... 76 ÚJ SZŐLŐKÁROSÍTÓK MEGJELENÉSÉNEK VESZÉLYE MAGYARORSZÁGON ........................................................................ 78 KABÓCA MONITORING - Projekteredmények .................................................................................................................. 81 1. Bevezetés .................................................................................................................................................................. 81 2. Anyag és módszer ..................................................................................................................................................... 81 4. Következtetések, javaslatok ...................................................................................................................................... 87 A földigiliszták szerepe az optimális talajélet kialakításában ........................................................................................... 89 A szőlőültetvényekben előforduló földigiliszta fajok jellemzése .................................................................................. 89 EDAFON MONITORING - Projekteredmények .................................................................................................................. 91 1. Bevezetés .................................................................................................................................................................. 91 2. Anyag és módszer ..................................................................................................................................................... 91 3. Vizsgálatok bemutatása ............................................................................................................................................ 92 4. Következtetések, javaslatok ...................................................................................................................................... 95 Ragadozó atkafajok elszaporodásának elősegítése .......................................................................................................... 96 ATKAMONITORING - Projekteredmények ...................................................................................................................... 104 1. Bevezetés ................................................................................................................................................................ 104 2. Anyag és módszer ................................................................................................................................................... 104 3. Vizsgálatok bemutatása .......................................................................................................................................... 104 4. Következtetések, javaslatok .................................................................................................................................... 118 Szőlőültetvények talajának takarása .............................................................................................................................. 119 GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 1 - Projekteredmények .......................................................................................................... 123 A környezet optimalizálása ......................................................................................................................................... 129 GEOBOTANIKAI ANALÍZIS 2 - Projekteredmények .......................................................................................................... 132 1. Bevezetés ................................................................................................................................................................ 132 2. Anyag és módszer ................................................................................................................................................... 132 3. Vizsgálatok bemutatása .......................................................................................................................................... 132 4. Következtetések, javaslatok .................................................................................................................................... 139 ORNITOLÓGIAI MEGFIGYELÉS - Projekteredmények ...................................................................................................... 140 1. Bevezetés ................................................................................................................................................................ 140 2. Anyag és módszer ................................................................................................................................................... 140 3. Vizsgálatok bemutatása .......................................................................................................................................... 143 4. Következtetések, javaslatok .................................................................................................................................... 151

154

155

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg

Recommend Documents