Növényvédelem
Az egyik legfontosabb agrotechnikai munka a növényvédelem. Megfelelő növényvédelem nélkül kifogástalan dísznövényt sem lehet nevelni. Szolgáltatásaink minden tekintetben teljeskörűek, így nem maradhat ki a növények szakszerű védelme a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Nemcsak a lágyszárú növényeket, virágokat, cserjéket, kisebb fákat ápoljuk, hanem alpinista technikát alkalmazva a koros fákat is.
A növényvédelem mellett a szakszerű tápanyagpótlás is megoldjuk a kertjeinkben.
Mivel a kertben a növényeket szépségükért neveljük, tartjuk, és szeretnénk bennük minél tovább gyönyörködni, nem lehet közömbös számunkra, hogy azok milyen kondícióban, egészségi állapotban vannak. Növényeinket megtámadhatják a különböző növényi betegségek, az állati kártevők, de felmerülhet gondozásbeli probléma is. Mindezekre megoldást nyújtunk.
A növényvédelemben kiemelten fontosnak tartjuk a megelőző, preventív és a kevésbé környezetterhelő kezeléseket.
Élettani betegségek Az élettani betegségek nem fertőznek, általában nem okoznak járványokat, de bizonyos esetekben előidézhetnek ilyeneket. Kártételük nagyobb lehet annál, mint amit az élő környezet okozhat.
Adódhatnak helytelen vízadagolásból, a nem megfelelő hőmérsékletből, keletkezhet tápanyaghiányból, a talaj rossz szerkezetétől, a sok vagy kevés fénytől. Ha ismerjük a növényt és annak igényeit, ezeket, a bajokat megelőzhetjük.
A hőmérséklet okozta károsodások a túl magas hőmérséklet, vagy a fagy hatására keletkeznek. A túl magas hőmérséklet megnyúlást, fonnyadást, száradást és égési sebeket okozhat. 40-60 0°C-on a növények fehérjéi a sejtekben kicsapódhatnak, ez okozza a perzselést és elszáradást. A túl alacsony hőmérséklet gyökérpusztulást, levélfoltosodást, megfázást vagy fagyást okozhat. Fagyáskor a sejtnedv megfagy, és tönkre teszi a sejtfalat.
1/6
Növényvédelem
A túlöntözés következtében a növény nem fejlődik, levele lesárgul. A baj kezdetén könnyen segíthetünk. Rendszerint elegendő, ha a növényföldjét néhány napig nem öntözzük. Tanácsos a gyökérzetet is megvizsgálnunk. Ha a gyökerek eredeti szintén kívül barnás, elnyálkásodott, nyúlós gyökérvégeket is találunk.
A kevés víz is hibát okozhat. Ezt gyorsabban észrevesszük: a levelek fonnyadnak, sárgulnak, majd zörgőssé, szárazzá válnak.
A fényhiány gyakoribb, mint a sok fény okozta betegségek. Hiánya növekedési, fejlődési rendellenességet okoz.
A talaj okozta károsodások a talaj fizikai szerkezetéből vagy kémhatásából erednek. Tápanyaghiányra mutat, ha a növény megáll a fejlődésben, kisebb leveket hoz, esetleg a bimbó kinyílás előtt lehullik.
Állati kártevők Az állati kártevők kivétel nélkül rendkívül szaporák. Egyesek a növény nedveit szívogatva tápanyagot vonnak el tőle, mások a növényi szervek lerágásával tesznek kárt.
A pajzstetvek a növény levelén, szárán gyakran kisebb-nagyobb barnás színű vagy barna, gombostűfejnyi kiemelkedést okozhat.
A levéltetvek gyakoriak mind a kertben, mind a szobában tartott növényekben. Apró, alig néhány mm-es zöld, fekete vagy szürke színű, igen veszedelmes, szívószájú kártevők. A megtámadott növény, szívásuk folytán erősen legyengül, fejlődésben vissza marad.
A tripszek alig 1 mm nagyságú állatkák. A levél fonákán él, a levél foltos, sápadt, majd barna lesz szívásától, és idő előtt lehullik, virág elnyomorodik.
2/6
Növényvédelem
A takácsatkák a levél fonákán finom pókhálószerű szövedékben élnek. Szívásuktól a levél elhalványul, és hamarosan lehullik.
A levélatkák lényegesen kisebbek az előzőnél és szövedék nélkül élnek a leveleken. Kártételük a levelek barnulásához és lehullásához vezet.
A gubacsatkák nem szabadon élnek, hanem a szívásuk hatására keletkezett hólyag vagy tű alakú gubacsban.
A gyökératkák parányiak, a vastagabb gyökerekben, hagymákban és gumókban járatokat készítenek, amelyeken keresztül a korhadás könnyen megindulhat.
A rágószájú kártevők - a különböző hernyók - különösen a fákon és cserjéken gyakoriak.
A meztelen csigák nagy kárt okozhatnak a palántákban, pozsgás levelekben.
A lótetvek az állandó helyre ültetett növények gyökereinek elrágásával tesznek nagy kárt.
A levélfonálférgek gilisztaszerű, 1 mm nagyságú kártevők, főként a vastagabb állományú levelekben élnek. Így a fokföldi ibolya, a begónia és a páfrányok szenvednek sokat tőlük. A levélerektől határolt fakó foltok később sárgásbarnává, majd feketévé válnak, a levél lehull.
A szárfonálférgek a szárak elgörbülését okozzák, néha a levelekbe is átvándorolnak.
A gyökérfonálférgek szívásuk nyomán, a gyökereken apró dudorodások keletkeznek, a növény lankad, majd elpusztul. A fertőzött földet sohase használjuk ismételten fel, hanem semmisítsük meg.
3/6
Növényvédelem
Kórokozók A vírusok kezdetleges élő szervezetek, csak élő sejtben képesek szaporodni. Mi csak a bajt vehetjük tehát észre, ami a levelek fehér- vagy bronzfoltosságából, esetleg a virágok fehér csíkozottságából vagy az egész növény törpeszárúságából áll.
A baktériumok szabad szemmel nem láthatók, igen apró, egysejtű élőlények. Fertőzési forrás lehet a talaj, a gyökérzóna, az elpusztult növényi részek, a beteg növény, egyes állatok, a fertőzött magvak. Csak a beteg növényi részek megsemmisítésével és a talaj fertőtlenítésével védekezhetünk a tovább terjedésük ellen.
A legnagyobb csoportot a gombák alkotják, a növényt károsító növényi élősködők között. A kor ompenész a levéltetvek váladékában a levél felületén telepszik meg. A csúnya fekete bevonat, ami nem csak a növény szépségét rontja, hanem életműködését is gátolja, csak lemosással védekezhetünk. A szürkepenész főként a teleltetés ideje alatt összezsúfolt növényeken, hűvös sötét, levegőtlen helyen lép fel, csak a sérült, elhalt részen telepszik meg. Sajnos a visszavágáskor keletkezett metszlap is alkalmas a fertőzésre. A rozsdagombák népes nemzetsége sok dísznövényen pusztít. A levél fonáki részén telepednek meg, ahol előbb sárgás, kör alakú apró foltokat okoznak, melyek később megbarnulnak és a levél lehullásához, vezetnek. A lisztharmat nevének megfelelően fehér lisztszerű bevonattal lepi el a levél színét. Megtámadja az egynyárikat, évelőket és fás szárúakat egyaránt. Levélfoltosodást okozó gombák fertőzése esetén a levélen elszórt, különböző színű foltok jelennek meg, pl.: szeptóriás-, alterniáriás-, cerkospórás-, stb. levélfoltosság formájában.
Dísznövények fontosabb betegsége
Azálea Levélhullás Exobazídiumos betegség Szeptóriás betegség Kalla Közönséges takácsatka
Kalla sárgacsíkossága
4/6
Növényvédelem
Begónia Lisztharmat Xantomonászos betegség Kardvirág Gladiólusztripsz Fuzáriumos hervadás Szeptóriás betegség Boróka Boróka-pajzstetű Boróka-takácsatka Rozsdagombák Kecskerágó Euonymus sárgaritkulás-vírus Kecskerágó-pajzstetű Borostyán Borostyán-takácsatka Himlős borostyán pajzstetű Krizantém Lisztharmat Szeptóriás levélfoltosság Krizantém-levélfonálféreg Bagolypillék Fehérrozsda Botritisz Büdöske Bársonyvirág-mozaik Leander Oleander-pajzstetű Lágy teknőspajzstetű Dália Lisztharmat üszög Lonc Lonc-levéltetű Kis farontó lepke Fagyal Fagyaltripsz Mahónia Lisztharmat Rozsda Fenyő-félék Fenyőtakácsatka Fenyősövény-tükrösmoly Levéltetvek Erdeifenyő-tűkarcgomba Fenyőilonca Fehér fenyőpajzstetű Gubacstetvek Muskátli Muskátlirozsda Xantomonászos betegség Levéltetvek Botritisz Fűz Fűz-gubacsatka Orgona Lisztharmat Orgona-levélatka Gesztenye Aknázómoly Vasklorózis Gesztenyeormányos Oroszlánszáj Rozsda Hárs Gnomóniás levélfoltosság Hárs-takácsatka Tetvek Platán Platán apiogomóniás betegsége Platán-aknázómoly Platán-csipkéspoloska Hortenzia Lisztharmat Szárfonálféreg Puszpáng Puszpángszúnyog Puszpánglevélbolha Ibolya Ibolya-gubacsszúnyog
5/6
Növényvédelem
Rozsda Rózsa Lisztharmat Rózsarozsda Levélsodró rózsadarás Levéltetvek Rózsakabóca Botritisz Jácint Xantomonászos sárgarothadás Szárfonálféreg Gyökératkák Tuja Boróka pajzstetű Áltakácsatka Didimaszcellás betegség Juhar Lisztharmat Ritizmás levélfoltosság Levéltetvek Tulipán Botritisz Levéltetvek Fuzáriumos betegség
6/6