A nők politikai részvétele Közép- és Kelet-Európában

MESTERHÁZY GURMAI STETTER SZABÓ MARINOVIC KLEVA SEHNALOVA DEMETER SILOVIC LEAKOVIC SCHMÖGNEROVÁ LOKAR REISIG KORÓZS JAVORNIK ALFÖLDI SZEKERES

A nők politikai részvétele Közép- és Kelet-Európában Az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa 2012. november 17-i, budapesti konferenciáján elhangzott előadások

Budapest, 2013

MESTERHÁZY GURMAI STETTER SZABÓ MARINOVIC KLEVA SEHNALOVA DEMETER SILOVIC LEAKOVIC SCHMÖGNEROVÁ LOKAR REISIG KORÓZS JAVORNIK SZEKERES ALFÖLDI

A nők politikai részvétele Közép- és Kelet-Európában Az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa 2012. november 17-i, budapesti konferenciáján elhangzott előadások

Budapest, 2013

Kiadó: Gurmai Zita

Közreműködő szervezetek:

Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa

CEE Network for Gender Issues

Nők a valódi esélyegyenlőségért Alapítvány

Fényképek: Garai György

© 2013 2

TARTALOMJEGYZÉK

Mesterházy Attila .............................................................................................. 5 Gurmai Zita........................................................................................................ 9 Ernst Stetter .................................................................................................... 11 Szabó Vilmos ................................................................................................... 14 Lovorka Marinović........................................................................................... 16 Mojca Kleva ..................................................................................................... 20 Olga Sehnalova................................................................................................ 24 Demeter Judit.................................................................................................. 27 Dasa Silovic...................................................................................................... 33 Karolina Leaković ............................................................................................ 36 Brigitta Schmögernová .................................................................................... 40 Gurmai Zita...................................................................................................... 44 Sonja Lokar ...................................................................................................... 50 Tamara Resisig ................................................................................................ 54 Korózs Lajos..................................................................................................... 61 Mija Javornik ................................................................................................... 67 Alföldi Andrea ................................................................................................. 70 Szekeres Imre .................................................................................................. 77 FÜGGELÉK ....................................................................................................... 82 3

4

MESTERHÁZY ATTILA

Köszöntő A progresszív emberek joggal hisznek abban, hogy a nők közéleti szerepvállalásának mértéke a társadalmi igazságosság fokmérője. Azok a társadalmak, ahol a hölgyek nem a számarányuknak megfelelően veszik ki a részüket a közéleti feladatokból és a politikai vitákból, egész egyszerűen nem lehetnek igazságos társadalmak. Nem lehetnek igazságos társadalmak, mert ezekben az országokban gyakran kizárólag férfiak döntenek a közügyekről – a közügyekről, amelyek egyszerre érintik a férfiakat és a nőket, azaz az állampolgárokat. Rossz dolog, ha csak férfiak döntenek a gazdaságról, a rendőrségről, a külpolitikáról, a honvédelemről, vagy éppen a mezőgazdaságról. De még rosszabb, ha csak férfiak döntenek olyan ügyekről is, amelyekhez a nőknek aztán különösen hozzá kellene szólniuk. Rossz dolog, amikor szinte csak férfiak döntenek arról, mi kell egy nőnek a gyermekvállaláshoz; amikor férfiak döntenek arról, rendelkezhet-e egy nő a testével; amikor férfiak döntenek arról, milyen legyen a munkaerőpiac és mennyire védje a kismamákat; amikor férfiak 5

döntenek arról, ki maradjon otthon a gyermekkel; amikor férfiak döntenek arról, mi számít családon belüli erőszaknak; és amikor férfiak mondják meg, hány gyereket kell szülni ahhoz, hogy az embert ne verje péppé rendszeresen a párja. Közép-Kelet Európában, és ezen belül sajnos Magyarországon különösen nehéz a hölgyek dolga. A múlt erői ugyanis mindent megtesznek azért, hogy beszorítsák a nőket a konyhába, a fakanál mellé, és ne engedjék, hogy elfoglalják méltó helyüket a közéletben. Ma Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki szerint a politika kemény világ, és a nők ezért inkább átengedik a „terepet” a férfiaknak. Sajnos a Fidesz kormányzati teljesítménynek alig nevezhető ámokfutása azt mutatja, hogy a Orbán Viktor szerint ez így helyes és jó. Szerintünk meg nem. Szerintünk nem normális, hogy Magyarországon a nők alig vesznek részt a közéletben. Nem normális, hogy a parlamenti képviselőnők aránya a képzeletbeli táblázatban éppen arra elég, hogy 26-ak legyünk az Unióban, de arra már nem, hogy esetleg nemzetközi szinten előrelépjünk az „előkelő” 117. helyről valami európai országhoz méltó helyre. Szerintünk nem normális, hogy a Fidesz a családon belüli erőszak problémáját akkor tekinti problémának, ha már Rogán Antal felesége is megszólal. Szerintünk nem normális, hogy a kormány úgy ír leveleket európai, a nők gazdasági részvételét segítő javaslatok ellen, hogy azok a javaslatok még nyilvánosságra sem kerültek, de a Fidesz már prüszköl tőlük. Szerintünk nem normális, hogy a Fidesz képviselői meg akarják mondani, hogy éljenek a nők, mennyit szüljenek, mikor szüljenek, de amikor meg kellene védeni őket a Munka Törvénykönyvében, akkor már elfogy a lelkesedés. Szerintünk nem normális, hogy a Fidesz a család szentségét szajkózza, miközben családok tíz- és százezreit készül vallási alapon megfosztani a törvényi elismeréstől.

6

2014-től sok mindennek változnia kell, ennek is. És ha rajtunk múlik, akkor változni is fog. A szocialisták szakmai és regionális programjai kiemelt kérdésként kezelik majd a nők problémáit.

Persze a statisztikákat nézve joggal mondhatják, hogy a szocialista párt sem képes tíz százalék fölé tornászni a női képviselői arányát, milyen alapon kritizál hát? Könnyű lenne azzal érvelnem, hogy jó néhány hölgy hagyta el az országgyűlési frakciónkat 2010 óta, de az igazság az, hogy az induló arány sem volt fényes. Igen, ezen is változnunk kell, és változtatni fogunk. Ismerem azokat a kritikákat, amelyek az MSZP-n belüli kvóta-rendszer gyakorlati működését érintik. Hallom, hogy sokan elégedetlenek azzal, ahogy a hölgyek jártak a 2010-es országos lista összeállításánál, hiszen – bár formálisan megfelelő volt a női jelöltek aránya – többségük nem befutó helyekre került.

7

Azt tudom ígérni pártelnökként és frakcióvezetőként, hogy a Magyar Szocialista Párt a maga részéről 2014-ben példamutatóan fog eljárni, és annyi hölgyet igyekszik majd a Parlamentbe juttatni, amennyit csak tud. A múlt erői különös erővel sújtottak le a nőkre 2010 óta, és mi ezt az igazságtalanságot jóvá akarjuk tenni. Nagyon sok hibát és igazságtalanságot kell majd orvosolnunk, és ehhez igenis szükségünk van a nők aktív jelenlétére, részvételére.

Ahogy mondtam, az igazságos társadalmakban a nők számarányuknak megfelelően vesznek részt a közéletben. Mi efelé törekszünk majd, mint ahogy azt is megígérhetem, hogy ha a szocialistákon múlik, akkor Magyarország mindenféle szempontból igazságosabb hely lesz 2014-től.

8

GURMAI ZITA

Kedves Olvasó! A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságot vizsgálva, már sokféle elemzés született az okairól és a nyilvánvaló, azonnali következményeiről. Jelen kiadvány ennél ambiciózusabb célt tűzött ki maga elé: azt járja körbe, hogy miként alakult az elmúlt időszakban Kelet- és Közép-Európában a társadalom szerkezete, a nők és férfiak helyzete, mind a magán-, mind pedig a közszférában. Könyvünk szerzői azok a tehetséges és tapasztalt előadók, akik részt vettek A nők helyzetének megerősítése Kelet- és Közép-Európában című műhelybeszélgetésen, Budapesten, 2012 novemberében. A beszélgetést a Kelet-közép Európai Női Hálózat (CEE Network for Gender Issues), a Progresszív Tanulmányok Európai Intézete (FEPS) és a Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány szervezte. A szervezők és a hallgatóság abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy igen változatos volt az előadók és résztvevők köre. Voltak köztünk idősebbek, fiatalok, kelet-, nyugat- és közép-európaiak, nyugat-európaiak, nők és férfiak egyaránt. Megszólaltak európai parlamenti képviselők, nőjogi aktivisták, parlamenti képviselők, 9

pártelnökök, volt közszolgák, jogászok, közgazdászok, csak hogy néhány példát említsek. Szó volt gazdasági kérdésekről, társadalmi problémákról, a politikai élet egyes vetületeiről, tagállami sajátosságokról és megoldási javaslatok is elhangzottak. A sok különbség ellenére, a rendezvény végére kialakult mondanivalónk egybecsengett: nők nélkül nincsen igazságos társadalom. Arról beszéltünk, hogy egy demokratikus, igazságos társadalomban a nők és férfiak egyenlő esélyekkel indulnak. Az is világossá vált ugyanakkor, hogy ma Európában, különösen Közép- és Kelet-Európában, nem ebbe az irányba haladnak a dolgok. A konzervatív visszarendeződés felbontja a társadalom szerkezetét és nem nyújt védelmet az elesett csoportoknak. És sajnos a nők ma, a 21. században is, a hátrányban lévő társadalmi csoportok közé sorolandóak. Mindenki számára világos volt, hogy eljött az ideje a társadalmi és politikai változásnak, a konzervatív visszarendeződés megfordításának. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a feladat a baloldalra, a progresszív politikai szereplőkre vár. Mi pedig sosem hátráltunk meg a nagy feladatok elől: továbbra is azért fogunk dolgozni, hogy egyenlő, igazságos társadalmat hagyjunk a jövőre, így járulva hozzá a nők és férfiak, gyermekeink jobb életéhez. Kellemes olvasást kívánok!

10

ERNST STETTER

A valódi demokráciához a társadalmi nemek egyenlőségén át vezet az út „A nők helyzetének megerősítése Kelet- és Közép-Európában” – leírva ennyire egyszerű az Európai Progresszív Tanulmányok Intézete (FEPS) és a Kelet- Közép-európai Női Hálózat (CEE Network for Gender Issues) konferenciájának témája. Az egyszerű cím azonban nagyon összetett kihívást takar. Minden előadó megdöbbentő adatokkal és történetekkel szemléltette, milyen körülmények között élnek nők és férfiak az egyes országokban. A társadalmi nemek egyenlősége kapcsán, legtöbbször a pohár „félig üres” felére koncentrálunk, és ez nem csak a kelet-közép-európai régió sajátossága. A helyzet alakulása, okai és a jövőbeni lehetőségek könnyebb megismerése érdekében, azonban célszerű behatóbban elemezni a számokat, a viselkedési modelleket és a válaszreakciókat. Pontosan ez volt a célja a 2012. november 17-én, Budapesten tartott konferenciának, amelyen több európai tagállam szakértői is részt vettek. Az előző napon tartott Demokrácia és szabadság Közép- és KeletEurópában konferencia során, európai politikusok, tudósok és a civil 11

társadalom képviselői egybehangzóan megállapították, hogy a keletközép-európai demokrácia erősebbé tétele egész Európának érdeke – ebben viszont nincs helye a hagyományos női szerepfelfogásnak. Az emberi lét összetett természetének tagadásával ér fel, ha a nőket csupán reproduktív és szülői szerepbe akarják kényszeríteni. Ez kirekesztő megközelítés, amely korlátozza a nők és férfiak szabad választását, és érvényesülését. A társadalmi nemek egyenlőségének jól ismert, minden tagállamban meglévő akadályain kívül, a kelet-közép-európai régióban a félbe maradt átmenet is nehezítő tényezőként van jelen. Ágh Attila professzor úr így ír erről: „A szomorú igazság az, hogy a demokratikus átmenet nem fejeződött be. A „várakozó” európaizálódást az „alkalmazkodó” európaizálódás váltotta föl, és egyik sem fejeződött be, így a világválság ebben a kiszolgáltatott helyzetben érte ezeket az országokat. A társadalmi konszolidáció hiányában az új tagállamok lakossága nem elégedett az átmenet húsz évének eredményével.” 1 Ennek ellenpontjaként a progresszív erőkre vár a feladat, hogy egy olyan pozitív társadalom vízióját megteremtsék, ahol a férfiak és a nők is érvényesülni tudnak, Kelet-Közép-Európában és azon túl. Sajnos a progresszív erők gyakran elfelejtkeznek arról, hogy egy pozitív nőképet képviseljenek: a pohár üres felére irányuló figyelem akaratlanul is egy negatív képet erősít, és arra helyezi a hangsúlyt, hogy a nők miért nem tudnak a társadalom azonos értékű tagjai lenni. A FEPS azért dolgozik, hogy a progresszív erők a fent említett pozitív megközelítést képviseljék. A FEPS ebben a témában a CEE Network for Gender Issues-on kívül, a francia Jean Jaurès Alapítvánnyal is együttműködik, és a közös Transzatlanti Párbeszéd a Társadalmi Nemek Egyenlőségéért program 2012-ben immár a negyedik évébe lépett. A budapesti rendezvény előtt néhány héttel Brüsszelben folytattunk eszmecserét, és bár a két 1

Ágh Attila Jelentése a Demokráciáról és szabadságról Kelet- és Közép-Európában, FEPS, 2012 http://www.feps-europe.eu/assets/7c2f832a-a70b-4340-9e17818e2e0cb0ab/316.pdf 12

rendezvény témája és karaktere eltér, egy közös pont mindenképpen van: a nemi szerepek sztereotipikus felfogásának elutasítása és a pozitív társadalmi változásra való törekvés.

A FEPS örömmel vesz részt ebben a nehéz, de inspiráló folyamatban. Ez a kiadvány A nők helyzetének megerősítése Kelet- és KözépEurópában című konferencia résztvevőinek cikkeit tartalmazza. A szerzők bátor emberek, akik nem félnek rámutatni a társadalmunkat ma is meghatározó egyenlőtlenségekre.

13

SZABÓ VILMOS

Összefogás az esélyegyenlőségért Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevőit. Nagy öröm számomra, hogy az MSZP Táncsics Mihály Alapítványa vezetőjeként, házigazdája lehetek ennek a rendezvénynek. Nemzetközi tapasztalatim alapján meggyőződésem, hogy a női jogok kérdése, az esélyegyenlőség megteremtése központi feladatunk mind nemzeti, mind európai szinten. Az Európai Uniónak Magyarország 2004 óta tagja. A közösség nem önmagában egy gazdasági és pénzügyi érdekközösség, hanem 27 ország lakosságának értékközössége is. Ebben az értékközösségben a klasszikus európai értékek mellett, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség kérdése és ennek közösségi jogba foglalása alapvető feladatunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi magyar kormány konzervatív, a progressziót teljes mértékben elutasító döntéseivel, a női jogokat illetően, száz évvel lépett vissza a múltba. A kelet-közép európai helyzet speciális, egyedi fejlődést mutat. Azért is fontos a mai rendezvény, hogy nem csak a nyugat-európai országokból érkező szakértők, hanem a térség országainak elismert politikusai, EP 14

képviselők, szakértők és civil szervezetek képviselői ismertessék tapasztalataikat és megvitassák, hol és milyen területen tudják összefogásukkal erősíteni az esélyegyenlőség minél szélesebb körű megteremtését. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az esélyegyenlőség megteremtéséhez nemcsak elszánt nőkre, de az ügy mellett elkötelezett férfiakra is szükség van. Szép példája a nemek közötti együttműködésnek, hogy az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságát férfi, a svéd Mikael Gustafsson vezeti. Akárcsak a magánéletben, úgy a közéletben is támogatnunk kell egymást. A nők a világ nagy részén, de sajnos még az Európai Unióban is sok helyen hátrányból indulnak, ha álláskeresésről, előrébbjutásról van szó. Progresszív emberként, kötelességünk mindenki számára megteremteni ugyanazokat a feltételeket, és végleg leszámolni a rossz beidegződésekkel, amelyekre a konzervatív visszarendeződések csak ráerősítenek. Fontosak a szavak, de a tettek még fontosabbak. Akkor vagyunk igazán progresszívak, ha elérjük, hogy minél több rátermett nő vesz részt a közéletben. A mai konferencia fő témája a nők politikai szerepvállalásának erősítése. A Táncsics Alapítvány számos programot indított el, amelyben az esélyegyenlőség megerősítését tűztük ki célul. Nagyon remélem, hogy a konferencia eredményeként, elindul az a közös gondolkodás, amely segítségével a társadalmi kérdésekre megtaláljuk a mindannyiunk számára megfelelő megoldást.

15

LOVORKA MARINOVIĆ

A konzervatív visszarendeződés jogi, társadalmi és gazdasági következményei Mindannyian tudjuk, mi is az a demokrácia, és azt is, hogy egy demokratikus társadalom minden állampolgárnak – nőnek és férfinak egyaránt – igazságot és biztonságot nyújt. Annak ellenére, hogy a nők szerepe, illetve a női szempontok figyelembevétele elengedhetetlen egy demokratikus társadalom kialakulásában, még mindig kérdéses, vajon mai társadalmunkban egyenlő esélyekkel indulnak-e a nők és a férfiak? Ki él ilyen társadalomban? Mi abban hiszünk, hogy a fenntartható és előremutató változás a részvételi demokrácián és a paritáson alapul, ehhez viszont elengedhetetlen a nők arányának növelése a döntéshozatalban. Növelni a kell a női döntéshozók arányát, de legalább ugyanilyen fontos, hogy részvételük eredményes legyen: komolyan kell venni őket, és lehetőséget kell kapniuk minden területen. A nemek társadalmi egyenlőségének ügye egyre inkább előtérbe kerül és néhány pozitív változás is megfigyelhető a társadalom hozzáállásában, de a nemi alapú erőszak és a hátrányos megkülönböztetés továbbra is problémát jelent. Ha azt akarjuk, hogy a nők a társadalom teljes jogú résztvevői legyenek minden szinten, 16

akkor ehhez erőszaktól, és az erőszak fenyegetésétől mentes, támogató környezetet kell kialakítani. Ez nem egyszerű, hiszen ma komoly tényezők nehezítik a jövőbeli fejlődést és ássák alá a múltban elért eredményeket: növekvő egyenlőtlenség, nemi alapú erőszak, növekvő fundamentalizmus, katonai szemlélet, pénzügyi és társadalmi válság, ami befolyásolja a migrációt és annak okait is. A nőknek sokszor nem marad más választásuk a szegénység elkerülésére, mint kivándorolni, hogy legyen esélyük eltartani magukat és a családjukat. A modern kori női munkaerő-piachoz kötődő migráció mind a hivatalos, mind a nem hivatalos szférára jellemző, de általában azokban a munkakörökben, amelyeket a 3D kifejezés jellemez: piszkos, megalázó, veszélyes (Dirty, Demeaning, Dangerous). A nők a célországban gyakran azzal szembesülnek, hogy a munkaerő-piacon nemi alapú szegregáció valósul meg, ami azt jelenti, hogy más lehetőségek nyitottak a férfiak és a nők előtt: a férfiakra képzett, míg a nőkre képzetlen munkaerőként tekintenek. A migrációnak nagyon sok aspektusa van. Új lehetőségeket nyújthat a nőknek, hozzájárulhat a társadalmi nemek viszonyának átalakításához, ugyanakkor itt is léteznek a már jól ismert, hagyományos nemi szerepek és egyenlőtlenségek, így a migráció növelheti a nők elszigeteltségét és kiszolgáltatottságát is. A migráció javítja a nők és családjuk jövedelmi viszonyait, ezáltal társadalmi helyzetét, önbizalmát és önállóságát. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a migráns - különösen az illegális migráns – nők útjuk minden állomásán hátrányos megkülönböztetéssel és megbélyegzéssel néznek szembe. Otthonukban nemük miatt különböztetik meg őket, szegénységbe kényszerülnek, vagy erőszakot szenvednek el, s ezáltal könnyebben lesznek emberkereskedők áldozatai. Útjuk során és a célállomáson méltatlan, szegényes körülmények között élnek, beszorulnak a munkaerő-piac azon szegmenseibe, ahol alacsony bérek, túlóra, bizonytalan szerződések, erőszak és visszaélések a jellemzőek. Otthonukba visszatérve, gyakran szembesülnek 17

betegséggel, ismételt szegénységgel, illetve azzal, hogy felbomlott a családjuk. A fentiek ismeretében is jellemző azonban, hogy a migrációt főleg „állami” problémaként emlegetik, olyan nemzetbiztonsági tényezőként, amit ellenőrizni és irányítani kell. Nem fordítanak kellő figyelmet a társadalmi fejlődésre, az emberi jogokra és a nemek társadalmi egyenlőségének kérdéseire. A migránsok jogaiért küzdők hangja nem elég hangos, hiába került a téma az elmúlt húsz évben a politikai napirend előterébe. Annak ellenére, hogy egyre inkább ismert ténnyé válik a migráció társadalmi nemi befolyásoltsága, a társadalmi nemi szempontok még nem kellően érvényesülnek a migrációs politikák minden részében: a női migránsok védelmét szolgálni hivatott intézményrendszer még mindig fejletlen, töredezett és háttérbe szorított. A nők megkülönböztetett és kiszolgáltatott csoportként jelennek meg, a konfliktusokkal és emberkereskedelemmel összefüggésben.

18

Manapság a migráció főleg fejlesztéspolitikai téma, de a nők speciális szempontrendszere nem kap elég figyelmet. Mivel a migráció mind a nők, mind pedig a férfiak számára előnyös lehet, fontos, hogy a társadalmi nemekre érzékeny emberi jogi megközelítésből vizsgáljuk a kérdést. Ez azt jelenti, hogy minden ország migrációs politikájának el kell ismerni az egyének jogait, és speciális programokkal kell harcolni a migráns nők kitaszítottsága, elszigeteltsége és megkülönböztetése ellen. A migráns nők inspiráló történetei pozitív változást hozhatnak, de ehhez az kell, hogy a közvélemény több sikertörténetről értesüljön. A konzervativizmus újraéledése által a konzervatívok és fundamentalisták hangosan hallatják hangjukat a migránsok és a nők jogai ellen. A mi feladatunk, hogy tartalmas együttműködést építsünk ki a feminista mozgalmakkal annak érdekében, hogy felhívjuk a figyelmet a migráció elnőiesedésére, és az ott jelenlévő hátrányos megkülönböztetésre. Ez elengedhetetlen a társadalmi nemek speciális igényeire érzékeny migrációs szakpolitikák kialakításához, ideértve az integrációs és menedékjogi kérdéseket. Szintén szükséges a folyamatos párbeszéd, azért, hogy megvalósuljon a legjobb gyakorlatok cseréje és a migráns nőket segítő programok, illetve intézményrendszer. Igen, van mit tenni a szocialistáknak és demokratáknak.

19

MOJCA KLEVA

A konzervatív visszarendeződés jogi, társadalmi és gazdasági következményei A legtöbb európai uniós tagállam kormánya jelenleg konzervatív, és sajnos ennek eredménye meglátszik az Európai Tanács döntésein is. Az Európai Unió, és azon belül az Európai Bizottság vezetősége is konzervatív. Nem meglepő tehát, hogy Európában ma konzervatív visszarendeződés figyelhető meg. A pénzügyi válság súlyosan érintette a gazdaságot, de főképpen azokat az embereket, akik már előtte is szegénységben éltek. Aránytalanul nagy terhet rótt első áldozataira, a nőkre. Általánosan elmondható, hogy az emberek kiszolgáltatottabbá és könnyebben befolyásolhatóvá váltak. Válság idején az európai állampolgárok hajlamosabbak belemenni olyan jogalkotási kompromisszumokba, amiket egyébként soha nem fogadnának el. A mostani visszarendeződés a női jogok területén az abortuszhoz és fogamzásgátláshoz való jog, az emancipáció, az egyenlőség és az egészségügy kérdéseiben érezteti hatását. A különböző társadalmi hiedelmeken alapuló nemi sztereotípiák hátrányosan érintik a nőket, szűkítik lehetőségeiket a társadalmi, 20

gazdasági és politikai életben. A konzervatív berendezkedés másképpen hat a nőkre, mint a férfiakra: veszélyes hatással van a női jogokra, valamint a nők és férfiak társadalmi egyenlőségére. A fő következmények egyike a tradicionális nemi szerepek visszatérése, ami éles határvonalat húz a szakmai és magánélet közé. A nők gyakrabban szembesülnek a munkalehetőségek hiányával, illetve azzal, hogy kevés befolyásuk van a család anyagi helyzetére. Szeretném hangsúlyozni, hogy a konzervatív visszarendeződés felelőssége jórészt a konzervatív kormányokat terheli. Ők állítják, hogy a válság kezelésének egyetlen módját a megszorító intézkedések jelentik. Ugyanakkor bizonyított tény, hogy a befektetéseket és a növekedést előmozdító lépések legalább ugyanilyen fontosak, sőt, elengedhetetlenek a válság legyőzéséhez és az emberek jólétéhez is. A munkanélküliség - különösen a fiataloké és a nőké - soha nem látott mértéket ér el. Tudnunk kell, hogy a határozott időre szóló, illetve részmunkaidős állások jó részét nők töltik be. Ha összeadjuk a rugalmas munkaórák és a bérolló hatását, azt látjuk, hogy a nyugdíjas korú nők nagyobb eséllyel kényszerülnek hosszú távon szélsőségesen szegény életkörülmények közé, mint a férfiak. A dolgozó nők gyakran kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak. A bérolló nyugdíjollóhoz vezet. A szakmai- és magánélet összeegyeztetéséhez elengedhetetlen a megfelelő színvonalú munkahelyek megléte: elengedhetetlen a méltó fizetés és a magánéletet tiszteletben tartó munkakörülmények. Azért kell dolgoznunk, hogy megváltozzon a női és férfi szerepekről kialakult kép a társadalomban. Társadalmunk hagyományos normarendszere a nők és férfiak közti negatív különbségekre koncentrál, ennek eredményeként sérülnek a női jogok.

21

A dolgozó nőkre általában kettős teher hárul: az otthon végzett munka és karrierjük kihívásai. Mivel ők végzik a nem fizetéssel járó gyermek- és beteggondozási feladatokat, gyakran nem találnak megfelelő munkát. A munkaerőpiacon is jelen lévő sztereotípiák nemi alapú szegregációhoz vezetnek, ami káros a gazdaság egészére. Kulcsfontosságú tehát a szakmai és családi élet összeegyeztethetősége. Jelentős hátrányokkal jár, ha nem vesszük figyelembe a nőkben, a női munkavállalókban rejlő lehetőségeket, és ez különösen igaz a válság alatt. Mindez tovább erősíti a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Aggodalomra ad okot, hogy a konzervatív kormányok olyan kérdéseket nyitnak meg, mint például az abortusz és a fogamzásgátlás, amelyekről évekkel ezelőtt döntés született. Elfelejtik, hogy a választás szabadsága alapvető emberi jog. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a női jogok is emberi jogok. A nőknek kulcsszerepük van a válságból történő kilábalásban. Ez is azt támasztja alá, hogy a konzervatív kormányoknak nagyobb hangsúlyt 22

kellene fektetniük a nőkre, szakmai tudásukra - különös tekintettel a döntéshozatali pozíciókra. Az Európai Bizottság javaslata, amelyben 40 százalékos női kvótát írnak elő a nagy európai vállalatok igazgatótanácsaiban, egy fontos lépés a helyes irányba, azonban nem elég. Mi azt a célt tűztük ki, hogy a paritás az élet minden területén megvalósuljon. Fel kell vennünk a harcot a konzervatív kormányokkal, akik semmibe veszik az elmúlt évtizedek eredményeit, és vissza akarják kényszeríteni a nőket a tradicionális szerepkörbe. Ezt nem engedhetjük!

23

OLGA SEHNALOVA

Köszönöm a meghívást. Panelünk témája a jogi, gazdasági és társadalmi kérdésekben tapasztalható konzervatív visszarendeződés, ami nagyon összetett kérdés. Engedjék meg, hogy én egy új szögből közelítsem meg. Fontos, hogy elsőként azt lássuk, hogy nem lenne jogi, gazdasági és társadalmi visszarendeződés, ha maga a társadalom, azaz az emberek felfogása nem változott volna régóta hátrányosan. Cseh nemzetiségűként hagy jegyezzem meg, hogy november 17. különleges jelentőségű sokunk számára. Ezen a napon van a Bársonyos forradalom 23. évfordulója, amikor arra emlékezünk, hogy a csehek és szlovákok elkezdték letenni a szabad társadalom alapjait. Ma, 23 évvel később, ismét tüntetés lesz Prágában, ahol a mostani kormány megszorító intézkedései ellen tiltakoznak. Az emberek nagy része a demokrácia helyzetével is elégedetlen. Megkérdőjelezik, hogy ez-e az a szabad és igazságos társadalom, amiért 1989 novemberében harcoltak. Ez a rövid történelmi visszatekintés ma is nagyon releváns és rávilágít néhány fontos pontra jelen helyzetünkkel kapcsolatban.

24

A demokrácia kialakítása erősen kötődött a liberális eszmékhez. A társadalom jónéhány neo-konzervatív eszmét magáévá tett. Legyünk őszinték, ezeket még a szociáldemokrata kormányok sem teljesen utasították el. Ezen eszmék közül néhány különleges kommunista társadalom alakulásában: 1. 2. 3. 4.

5.

jelentőségű

a

poszt-

A jövedelmi és társadalmi státusz-beli különbségek természetesek és igazságosak Mindenki a saját szerencséjének kovácsa – miért is kellene másokkal törődni? A szociális védelem csupán egy kommunista propaganda-szöveg. Az egyenlőség nem képvisel értéket (jobboldali politikusok gyakran nevezik a cseh társadalmat egyenlőséget erősítő társadalomnak – és ez kritikaként jelenik meg, vagy leküzdendő problémaként, esetleg érvként a szociális juttatások további lefaragása mellett.) A szolidaritást leváltja a jótékonykodás.

Mit adott a liberalizáció a nőknek? Ha a vállalkozások világát, a munkaerő-piacot és a munkakörülményeket nézzük, akkor látható, hogy a harc a versenyképességért a védelem csökkenését eredményezte. Ez természetesen nagyban befolyásolja a nők helyzetét is, csakúgy, mint a társadalmi nemi sztereotípiák megerősödése. Itt kell megemlíteni a médiát, amely szintén nem segít. A „legjobb” példája ennek a mostani „vita” a Reding-javaslatról. Ugyanakkor a nőkről, illetve a nők és férfiak társadalmi egyenlőségéről beszélve, nagyobb figyelmet kell fordítanunk azokra a tényezőkre, amelyek a mindennapi életüket befolyásolják. Ilyenek a nyugdíjreform, a szociális ellátások finanszírozása, a finanszírozás kivonása bizonyos szektorokból, mint például az egészségügyből, 25

oktatásból és az ellátórendszerből. Az embereknek és nem a médiának fontos kérdésekről kell beszélnünk.

A nők és férfiak társadalmi egyenlőségéről fontos viták folynak európai szinten, ami azért hasznos, mert így ezek a témák eljutnak a mi országainkba is, ahol enélkül nagyon keveset bezélnénk róluk. Lássuk be, saját pártjainkon belül is. Zárásként szeretném megköszönni a szervezők, és különösen Gurmai Zita munkáját, azt, hogy lehetőséget adtak nekünk ma együtt gondolkodni. Közös a történelmünk és hasonlóak a problémáink. Együtt keressük hát a megoldásokat is!

26

DEMETER JUDIT

Vissza a jogállamot! Európa államai 2008 óta hatalmas küzdelmet folytatnak a gazdasági válság leküzdése érdekében. A legtöbb országban konzervatív pártok által alkotott koalíciók kormányoznak és hozzák meg a talpon maradáshoz szükséges döntéseket. Kelet- és KözépEurópában több országában ezek kormányválságokat idéznek elő, bizalmi szavazások követik egymást. A magyar parlamentben ez nem fordulhat elő. A FIDESZ-KDNP 2010-ben elért kétharmados választási eredménye Európában példátlan hatalmat biztosított a jobboldali pártszövetség részére, amely gyökeresen átalakította a húsz év alatt kiépült jogállami berendezkedést, unortodox gazdaságpolitikát folytat, harcot hirdetett az uniós intézményekkel és az IMF-fel szemben, és szociális ellehetetlenülésbe sodort 4 millió embert. Előzetesen két megállapítást szeretnék tenni: A gazdasági válság hatékony kezelése mindenütt felveti a központosítás erősítését, azonban állítom, hogy a Fidesz-kabinet a 27

jogállamisággal szemben elkövetett merényleteit akkor is elkövette volna, ha történetesen nem válságidőszakban kerül kormányra. A gazdasági válság hatékony kezelése jobboldali kormányok esetében sem jelenthet szakítást a demokrácia, az emberi méltóság, az alapvető jogok tiszteletben tartásának kötelezettségével. Alapvető különbséget a bal- és jobboldali válságkezelés között abban látom, hogy annak terheit hogyan osztják meg a társadalom különböző rétegei között. Mivel ebben a panelbeszélgetésben a konzervatív kormányzás jogi, szociális és gazdasági következményeivel kapcsolatban osztjuk meg egymással tapasztalatainkat, én több évtizedes közigazgatási tapasztalataimra hagyatkozva, elsősorban a jogi, s ezen belül az esélyegyenlőséget érintő negatív folyamatokra szeretnék rámutatni. Szeretném jelezni, hogy a rendelkezésünkre álló időkeretben nincs lehetőség a részletek bemutatására, csak a változások irányának érzékeltetésére. Ezért nyugodtan szorozzák meg százzal mindazt, amit hallanak tőlünk. Ami a demokratikus kormányzást illeti: A jogállami intézmények működését szabályozó törvények és maga az új alkotmány konszenzust nélkülöző elfogadása is a kormányzati hatalom mindenre kiterjedő erősítését szolgálja. Ma a fékek és ellensúlyok rendszere nem működik, amit a hatáskörök szűkítésével, intézmények átalakításával és megszűntetésével, az államigazgatás teljes átszervezésével, a civilkontrol leépítésével, és mindenek előtt ezen intézmények élére politikailag elkötelezett vezetők kinevezésével értek el. A központosítás mára nem csak a független állami intézményeket, hanem a rendszerváltás nagy vívmányaként elismert önkormányzatiságot is elérte, sértve a szubszidarítás elvét. 2013-tól állami irányítás alá kerülnek az általános iskolák, a közművelődés. Az igazságszolgáltatás hatalmi befolyásolását szolgálta a bírósági vezetők kényszer-nyugdíjazása, melyről az Európai Bíróság 28

megállapította, hogy életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés. Ma csak két olyan állami szervezet működik, amelynek élén nem a Fidesz által kinevezett vezető áll, a Magyar Nemzeti Bank és az alapvető jogok biztosa, mindkettejük mandátuma jövőre lejár. A magyar Országgyűlésben évente 300 körüli törvényt fogadnak el. Tehát a nyári szünetet is beszámítva majd’ minden napra esik egy. Ezek közül a legjelentősebbeket - a jogalkotási törvény megkerülésével - nem a kormány, hanem a kormánypárti képviselők jegyzik. Az ellenzéknek esélye sincs módosítások keresztülvitelére. Társadalmi kirekesztés, a szegények diszkriminálása: A kormánynak az emberek mindennapjait alapvetően meghatározó döntései, minden gazdaságpolitikai, adópolitikai, foglalkoztatási, szociál-, oktatás- és családpolitikai, nyugdíjpolitikai, büntetőjogi intézkedése tudatosan a lakosság legszegényebb rétegeit sújtják. Bár a kormány meghirdetett célja a középosztály erősítése, intézkedései legfeljebb másfél millió ember érdekeit szolgálják. A napokban elfogadásra váró új választó jogi rendelkezések az előzetes regisztráció bevezetésével is azt szolgálják, hogy nagy tömegek számára megnehezítsék a választásokon való részvételt. Visszatérve a szegények kirekesztésére és a szegénység szankcionálására: Európában példátlanul alacsony a munkanélküli ellátás hossza és mértéke, embertelen körülmények között kényszerítettek 100 ezer embert közmunkába, a minimálbér töredékéért. Az egykulcsos (16 százalék) személyi jövedelemadó csak a minimálbér kétszeresénél többet keresőknek hozott többletjövedelmet, szűk rétegnek viszont a minimálbér többszörösével emelte a jövedelmét. A Munka Törvénykönyve új szabályai a dolgozók kiszolgáltatottságát növelték. Az Európában legmagasabb 27 százalékos fogyasztási adó, amely az alapvető élelmiszerekre, az energiára is vonatkozik, szintén a legszegényebb rétegeket sújtja. A szegénység visszaszorítására a kormány semmilyen 29

programmal nem rendelkezik. A hozzávetőleg 600 ezerre tehető cigány népesség és a rokkantak, fogyatékossággal élők vannak a legkilátástalanabb helyzetben. Helytálló megállapítás, hogy a szegényekkel szemben ma Magyarországon intézményes diszkrimináció zajlik, társadalmi kirekesztésük jellemző az élet minden területén (oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, szociális és egészségügyi ellátás, kultúra). A következő panelben ezekről a kérdésekről részletesebben lesz szó. Itt csak egy jogi vonatkozásra szeretném ráirányítani a figyelmet: Magyarországon az egyenlő bánásmódról szóló törvény egyebek mellett tiltja a nemi, faji, társadalmi származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést is. Meglátásom szerint, jogi értelemben a kormány szegényeket sújtó politikája a törvény szerinti közvetett hátrányos megkülönböztetés, mert ugyan a jogszabályok általában minden állampolgárra nézve állapítanak meg kötelezettségeket, magatartásszabályokat, ezek azonban a hátrányos helyzetű embereket sokkal magasabb arányban, súlyosabban érintik, mint másokat. Más kérdés, hogy ennek megállapítása csak az Alkotmánybíróságtól lenne elvárható, melyre korlátozott hatáskörénél és összetételénél fogva ritkán kerül sor. Kivételként említném meg a héten hozott döntést, melyben alkotmányellenesnek ítélte a hajléktalanok közterületen tartózkodását bűncselekménnyé nyilvánító jogszabályt. Nemek egyenlősége: Az új magyar Alkotmány (alaptörvény) természetesen elismeri a nők és férfiak egyenjogúságát és pozitív diszkriminációt enged a nőket, a gyermekeket és a fogyatékossággal élőket illetően. Visszalépésnek értékelhető azonban, hogy - a korábbi szabályozástól eltérve -alkotmányos követelményként nem írja elő az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesítését, a kutatások pedig azt igazolják, hogy az átlagosan 15 százalékos különbség 25 százalékra nő, ha az anyának több gyermeke születik. A konzervatív családmodellben csak a férfi és nő házassága és a házasságban született gyermekek érdemesek védelemre. Ezért érik hátrányok az élettársi kapcsolatban született gyermekeket, s ezért kezdeményezi most a kereszténydemokrata koalíciós társ, hogy az élettársi 30

kapcsolat maradjon ki a családjogi rendelkezésekből. Az egynemű párok családként történő kezelése e konzervatív felfogástól teljesen idegen.

Az egyenlő bánásmód követelménye legtöbbször a foglalkoztatás során sérül, a jogorvoslati lehetőséget azonban szűkíti, hogy egy új jogszabály szerint, a terhes anya elbocsátható, ha előre nem jelentette be gyermekvállalási szándékát, illetve, ha a gyermekgondozási szabadságról visszatér, és a munkáltató nem kívánja foglalkoztatni, továbbá a veszélyeztetett terhes nőknek nem jár 2012 júliusától táppénz. Az atipikus foglalkoztatási formák nem jellemzők Magyarországon, így a nőknek sokszor választaniuk kell a család és a hivatás között. A hátrányos megkülönböztetés nem csak a gyermeket vállaló fiatalokat, akik körében az Unióban nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatottság, hanem a 40 év feletti nőket is sújtja. A kormány családpolitikájára jellemző, hogy Budapesten a kormánytisztviselők számára a minimálbért megközelítő mértékű havi támogatással „elit” óvodákat biztosít, miközben a bölcsődékben 31

általánossá tette a díjfizetést. A gyermekeket vállalók adókedvezményeit is csak az átlag feletti fizetéssel rendelkezők tudják igénybe venni. Felmérések szerint, ma Magyarországon 25-30 ezer gyermek nem jut naponta meleg ételhez. A rendszerváltás óta nem volt a jelenlegihez mérhetően alacsony a nők közéleti szerepvállalása. A parlamentben kilenc százalék, az önkormányzatokban 10-25 százalék a nők aránya. A választójog, a választási aktivitás korlátozását jelentő tervezett jogszabályi változások azt vetítik előre, hogy e területen nincs esély a változásra 2014-ben sem. A női kvóták bevezetésének sem a politikai, sem a gazdasági területen a közeljövőben nincs esélye. Magyarország azon kilenc uniós ország egyike, amely nem támogatja Vivian Reding biztos asszony javaslatát a gazdasági társaságok vezető testületeiben kötelezően bevezetendő kvótára. A családon belüli erőszak megfékezésére az ország nem rendelkezik hatékony eszközökkel, a távoltartásra van jogszabály, azonban ez a valóságban nem érvényesíthető: hetente legalább egy nő hal meg családon belüli bántalmazásban. A családon belüli erőszak büntethetőségét elutasító kormány-álláspontot elemi felháborodás kísérte, a civilek e téren a tárgyalóasztalhoz kényszerítették a kormányt. Mindaz, amit elmondtam, kijelöli a baloldali pártok meghatározó részvételével szerveződő összefogás előtt álló feladatokat, amennyiben sikerül leváltani a kormányt. A szocialista párt nőtagozata aktívan részt vesz a programalkotásban és annak terjesztésében. A kiskeresetűek, a nők és a fiatalok támogatása nélkül sem a választás, sem a kormányzás nem lehet sikeres. Láttuk az amerikai választásokon, hogy jelentős szerepük volt a demokrata elnök újjáválasztásában. Bízom abban, hogy a szocialista párt nem csak a kampányban, hanem a majdani kormányzásban is számít a nők munkájára, s élére áll a női esélyegyenlőségért vívott harcnak.

32

DASA SILOVIC

A nők helyzetének megerősítése A nők helyzetének megerősítése összetett téma, így ennek megfelelően, a Nők a Valódi Esélyegyenlőségért Alapítvány, a Progresszív Tanulmányok Európai Intézete (FEPS) és a Kelet-közép Európai Női Hálózat (CEE Network for Gender Issues) lehetőséget adott politikusoknak, tudósoknak, civil aktivistáknak és újságíróknak, hogy minden vetületét kivesézzék. Így is tettünk. A konferencia során világossá vált, hogy még sok a tennivaló az egyenlőség, így a női esélyegyenlőséget és a nők emberi jogait illetően is. Bár sok előrelépés történ a jogalkotás és a nemek társadalmi egyenlősége intézményi kereteinek kialakításában, a való életben sajnos ez nem tükröződik. A megbeszélésből az is kitűnt, hogy a társadalmi folyamatok alakulása nem egyértelmű. Ahogy a választások kimenetelét sem lehet előre megjósolni, így a társadalmi változásokat sem. Vannak „egészséges” folyamatok, és vannak olyanok is, amelyek rosszul alakulnak. A nemek társadalmi egyenlőségét nem lehet statikus kérdésként vizsgálni – de alakulása nem is lineáris és soha nem lehet befejezett. Nagyon jól látható ez ma, mikor sok országban konzervatív visszarendeződés figyelhető meg. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságnak sok látható és sok kevésbé látható, de messzire mutató következménye van a 33

társadalom szerkezetére, a nők és férfiak helyzetére, mind a magán-, mind pedig a közszférában. Befolyásolja a politikai szférát, és hatással van a progresszív pártokra is, amennyiben megmutatja, hogy hogyan reagálnak a negatív folyamatokra. Jól kitűnik ez Magyarországon, ahol a konzervatív és ultra-konzervatív visszarendeződés az élet minden területén érződik. Válság idején az egyes ember, a család és tulajdonképpen az egész társadalom bezárkózik. A bizonytalanság a legrosszabbat hozza ki az emberekből, ami lehet háború, ahogy történt az Európában és a közelmúltban a Balkánon, lehet idegengyűlölet, intolerancia és félelem. A nők helyzete, annak alakulása indikátorként működik. Horvátországban például az egyház most nyíltan kampányol (a bevásárlóközpontokban osztogatott szórólapokig elmenve) a szociáldemokrata kormány által bevezetendő progresszív szexuális oktatás ellen. Hogy mást ne is említsek, ez sérti az állam és egyház elválasztásának demokratikus és alkotmányos elvét. Joggal merül fel a kérdés, hogy a progresszív és baloldali politikai csoportok hogyan tudják orvosolni ezeket a folyamatokat? Horvátországban nemrégiben végeztek egy felmérést, és látszik, hogy meghökkentően alacsony az emberek bizalma a politikában, politikusokban, közintézményekben, még a szakszervezetekben is. Mit tesznek hát az emberek? Segítséget és biztonságérzetet keresve, saját tudásuk, kultúrájuk, szokásaik és családjuk felé fordulnak. A változás elmúlt húsz évében a neoliberális „hatékony és költséghatékony vezetés” modellje terjedt el, ami elvette a politikában és a közéletben az ideológiai különbségek élét. A digitális hangfelvételek és power point dia-prezentációk világában hol tart a közbeszéd, a társadalmi vita? Csak a női aktivistákra és tudósokra korlátozódik, vagy tényleg lehet érdemi beszélgetést folytatni arról, hogy milyen társadalmat szeretnénk a 21. században? Félelmetes, hogy a fiatalokat mindez nem érdekli. Úgy gondolják, a politika más piszkos munkája. Nem látják, hogy egy egyenlőtlen társadalomban az ő helyzetük is gyengül.

34

Ki kell törnünk a klisék fogságából. Ma arról vitázunk, miként hogyan lehet olyan felvilágosult, demokratikus társadalmakat kialakítani, ahol a nők egyenlők, erősek és környezetük lehetővé teszi, hogy érvényesüljenek emberi jogaik és valóra váljanak álmaik. Az a budapesti rendezvény üzenete, hogy eljött az ideje a hatékony társadalmi és politikai szerepvállalásnak, azért, hogy visszafordítsuk a konzervatív visszarendeződést és egyenlő, igazságos társadalmat hagyjunk a jövőre - a rendelkezésünkre álló technológiákat okosan használva. Ezzel járulhatunk hozzá nők és férfiak, gyermekeink jobb életéhez.

35

KAROLINA LEAKOVIĆ

A nők helyzetének megerősítése: a progresszív út „Túléltem a juntát. Túléltem földrengéseket. Még soha nem láttam ilyen félelmet és csalódottságot. De mi, nők, azt mondjuk, túléljük! Oly sok mindent túléltünk már. Újjáépítettük az országot. És újra megtesszük majd.” „Kellemes válságot és boldog, új félelmet” – így köszönti Európa 2013-at? Lehet. Az elmúlt években nagyon megváltozott a dolgozó emberek élete Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában, Olaszországban és Horvátországban. A fenti idézet egy görög nőtől származik, aki az elmúlt 30 év változásaira reflektál. Mitől leszünk boldogok? Az egyéni döntésektől, a saját magunkért és családunkért való küzdéstől, attól, ha kockáztatunk és gondoskodunk magunkról? A társadalom szövete elhasadt, és úgy tűnik, hogy ma már ez a siker receptje: nincs szükség az állami gondoskodásra. A saját jövődnek te vagy a kovácsa. Úgyhogy hajrá! De több kutatás és számtalan adat is azt bizonyítja, hogy nem minden az állam hibája. Egész egyszerűen lehetetlen és gazdaságilag, társadalmilag veszélyes, ha teljesen eltűnik az állam és a közszolgáltatások szerepe. Különösen igaz ez az egészségügyre, az oktatásra, a tömegközlekedésre – sok más területtel együtt ezek esetében is nagyon fontos, hogy az állampolgárok tartsák fent, nekik kedvezően működjenek, mindenki azonos feltételekkel férhessen 36

hozzájuk és egy mindenki számára megfelelő színvonalon legyenek elérhetőek. Ugyanakkor sok európai országban a közpénzből fenntartott szolgáltatásokat csak a „nem hatékony”, „drága” és „szükségtelen” kifejezésekkel illetik. Az a fő kérdés, hogy kisebb vagy nagyobb állami szerepvállalást akarunk-e. És milyet? Nagyon fontos, hogy gazdasági és társadalmi helyzetük alakulását illetően a nők tisztában legyenek azzal, mit is jelent számukra ez a „kevesebb állam – több szabadpiac” folyamat.

Tagadhatatlan, hogy a nők nagyobb mértékben vannak hátrányos megkülönböztetésnek kitéve azokban a társadalmakban, ahol a piac láthatatlan keze irányít a közszolgáltatások által meghatározott szektorokban. A gyermek- és idősgondozási intézményekre gondolok, az egészségügyre, a társadalombiztosításra, a tömegközlekedésre, az infrastruktúrára, a környezetvédelemre, hogy csak néhány példát említsek. Ha és amikor ezek a szektorok magáncégek kezébe kerülnek, akkor csak a gazdagok fogják tudni megfizetni őket, a társadalom többi része nem. 37

Ugyanakkor itt válnak fontossá a nők a törvényalkotóknak. Ekkor veszik át a nők a gyermek- és idősgondozási feladatokat, egyéb háztartási munkáik - takarítás és főzés – mellett. Ez a jól ismert kettős teher, a több fizetett munka és több házimunka terhe, jól jelzi, ha nagy társadalmi változások vannak készülőben. Bár öt évvel ezelőtt a pénzügyi-gazdasági válság először a férfiak által uralt szektorokat érintette, mint az építőipar és autóipar. A közszféra változása és a nők munkaerőpiaci-helyzetének átalakulása meg fogja változtatni a nők (és férfiak) életét szerte Európában. A közszférában a nők vannak többségben: ők a tanárok, orvosok, nővérek, ők dolgoznak a kulturális intézményekben és a közigazgatásban. Amikor lecsökken vagy megszűnik ezen területek finanszírozása, a nőket bocsátják el. Ekkor a legtöbb nő visszakerül a háztartásba, mindenféle fizetetlen gondozói munkát végezni.

Erre a folyamatra több progresszív politikus, aktivista, akadémikus és az Európai Női Lobbi is felhívta a figyelmet már 2009-ben . Jelezték, hogy mivel a részmunkaidőben dolgozók jelentős része nő (2007-ben 38

31,2 százalék, négyszer annyi, mint férfi), továbbá „az oktatásban, egészségügyben és szociális ellátórendszerekben dolgozók kétharmada nő” , „a női munkanélküliség jelentősen és aránytalanul növekedni fog a közszférában bevezetendő megszorítások következtében”. Annak fényében, hogy még sok esetben mindig a férfit tekintik legitim kenyérkeresőnek, annak ellenére, hogy gyakran a jövedelem jelentős részét nők termelik informális munkával, milyen megoldást javasolnak a progresszívek? A nőket érő diszkrimináció strukturális probléma, nem lehet elszigetelten foglalkozni vele. Világos tehát, hogy strukturális változásokra van szükség. A világ, amelyben felnőttünk, megváltozott, és a válság hatására véget is ért. A társadalom megosztott: keveseknek sok van, sokaknak kevés. Az elmúlt évtizedekben mi, szociáldemokraták megláttuk a megoldást a társadalomban tapasztalható egyenlőtlenségek kezelésére? Nem, sőt a mozgalmunk is válságban van. Bátor aktivistákra van szükség, nőkre és férfiakra, előremutató szakpolitikai elképzelésekre, amelyek közös alapértékeinken nyugszanak. Vissza kell mennünk gyökereinkhez, és újra kell kezdenünk a közös gondolkodást. Csak így lehetünk igazi feministák és progresszívek, csak így kereshetünk válaszokat.

39

BRIGITTA SCHMÖGERNOVÁ

A nők helyzetének megerősítése Kelet- és Közép-Európában A közelmúltban nem sokat javult a nők helyzete Közép- és Kelet-Európában. Ha volt pozitív változás, az vagy belülről eredt (mint az, hogy a Magyar Szocialista Párt bevezette a női kvótát vagy az, hogy a családon belüli erőszak tényállása bekerült a magyar Büntető Törvénykönyvbe), vagy pedig az az EUnak köszönhető (mint például az erősen felhígított tervezet a női kvótákról a vállalatok vezető testületeiben). Általánosságban elmondható, hogy Közép- és Kelet-Európában a balközép, illetve a baloldal kevés figyelmet fordít a nők problémáira, vagy csak néhány kiemelt területtel foglalkozik. A nők gyakran politikai hasznoszerzési céllal kerülnek előtérbe, hiszen a választópolgárok több mint felét teszik ki, így fontos választói célcsoportot képviselnek (például a mostani amerikai elnökválasztás során az Obamára szavazók nagy része nő volt). Meglepő módon, ez nem gyakorol akkora hatást a balközépre, illetve a baloldalra, hogy látszódjon választási kampányukon. Közép- és Kelet-Európában a balközép, illetve a baloldal kormányra kerülve sem fordít nagy figyelmet a nők helyzetére. A nők gazdasági szerepét senki sem kérdőjelezi meg, mégsem történt jelentős 40

előrehaladás a munkaerő-piaci helyzetük javítását, a bérolló vagy a munkában megfigyelhető hátrányos megkülönböztetés megszüntetését illetően. Hány közép- és kelet-európai balközép és baloldali kormány valósított meg társadalmi nemi szempontokat figyelembe vevő költségvetést? Hányan vették figyelembe a nők anyai és gondozói feladatait a nyugdíjrendszer kialakítása során? Hányan voltak tekintettel a nőkre a közelmúlt megszorító intézkedéseinek kidolgozásakor? Közép- és Kelet-Európa neoliberális átalakulása aránytalanul hátrányos volt a nőkre, csakúgy mint bizonyos kormányok kirekesztésen alapuló társadalompolitikája. A közszolgáltatások rendszerének – mint egészségügy, gondozási intézmények, gyermekgondozási intézmények – lebontása a nőket sújtotta elsősorban, hiszen ők a gyermekek és a hozzátartozók fő gondozói. A balközép és a baloldal szerint a női jogok emberi jogok. Ezzel a megközelítéssel lemaradnak a liberálisok mögött, akik erőteljesen megjelenítik a társadalmi nemi szempontokat az egyes szakpolitikákban, de előrébb járnak, mint a konzervatívok, akik a hagyományos női szerepeket erősítenék, és a hagyományos családi értékeket hangsúlyozzák. A közép- és kelet-európai baloldal és balközép le van maradva jónéhány (főleg skandináv) testvérpártjuk mögött, amelyek aktívan támogatják a nők részvételét a politikai életben – állampolgárként és döntéshozóként. A politika világa azonban mára megváltozott, új lehetőségeket és kihívásokat rejt a nők számára. Három párhuzamos jelenség figyelhető meg: 1. a pártokon nyugvó rendszer válsága; 2. tömeges elégedetlenség a demokráciával; 3. a társadalmi hiányosságok átalakulása politikai hiányosságokká. Ahhoz, hogy eldöntsük, könnyebb vagy nehezebb-e ma a nőknek érvényesülni a politikában, először meg kell értenünk a kialakult helyzet okait. A pártokon alapuló rendszer válságának oka a hagyományos pártok csökkenő támogatottsága, a populista és 41

szélsőséges pártok növekvő népszerűsége, a párttagok számának csökkenése. Az állampolgárok bizalma megcsappant a hagyományos pártokban, ami a pártok és szakpolitikáik integritásának hiányára vezethető vissza. Ez például a választási ígéretek be nem tartásában, a korrupcióban és az elitizmusban érhető tetten. Hogyan járulhatnak hozzá a nők a bizalomvesztés megállításához? A volt szlovák miniszterelnök asszony nem volt hatékony vezető, de igen népszerű volt, mert erőteljesen felemelte a szavát a pártokban uralkodó korrupció ellen. Közép- és Kelet-Európában a balközépnek, illetve a baloldalnak túl kell lépnie az átmenetileg kötelező kvótákon, és támogatnia kell, hogy a nők fontosabb pozíciókat töltsenek be a pártban és a kormányban, például mint miniszterelnök, parlamenti elnök, pénzügyminiszter, stb. (A nők által gyakran betöltött szociális miniszteri pozíció csak akkor lenne egyenértékű a pénzügyminiszterivel, ha a szociális kiadásokat befektetésként kezelnék, és a szociális és egészségügyi minisztériumok nem kifizetőhelyként működnének.) Közép- és Kelet-Európában nincsenek olyan, a demokrácia minőségével elégedetlen, jelentős társadalmi megmozdulások, mint Nyugaton, de az alacsony választási részvétel (helyi szinten is), az elszórt tüntetések (tüntetések Szlovákiában), a szakszervezetek vagy civil szervezetek által szervezett társadalmi ellenállás (Pro Alt a Cseh Köztársaságban) azt jelzik, hogy ebben a régióban is elégedetlenek az emberek a demokrácia állapotával. Az embereknek vannak kérdéseik: ki dönt, Brüsszel vagy a multik? Van demokrácia-deficit az EU-ban? Vagy igaza van Colin Crouch-nak és más szociológusoknak, és a posztkommunista térség országai az autoriter rendszerből egyenesen a poszt-demokratikus korszakba léptek? A tagállami és európai politikai szerepvállaláson kívül, három területen tartom kiemelkedő jelentőségűnek a nők munkáját: 42

1.

A helyi politikában, a részvételi demokrácia szószólóiként.

2. A civil társadalomban: olyan szervezetekben, amelyek a gazdasági érdekek által uralt politika ellen lépnek fel, legitim módon. 3. Olyan társadalmi mozgalmakban, amelyek a jövő politikai vezetőit képzik. A 2008-2009-es pénzügyi válság hatására, az emberek elégedetlenebbek Közép- és Kelet-Európában. A társadalmi helyzetük romlása miatt, kevésbé támogatják a demokráciát. Az adósságválság európai kezelése során, világossá vált, hogy nem fordítanak kellő figyelmet az emberek problémáira és aggodalmaira. A pénzpiacok igényeire figyelnek, nem az emberek szükségleteire. A kormányok fokozatosan elvesztik szuverenitásukat, a pénzügyi piacok javára. A gazdaság, a buta és nem demokratikus politizálás uralják ma Európát. Ebben az összetett helyzetben a szocialista és szociáldemokrata nőknek - sem tagállami, sem pedig európai szinten - még akkor sem szabad megelégedniük a piacok és a neoliberális politika által diktált menetrenddel, ha nehéznek tűnik. A nők legyenek a progresszív politika szószólói: legyen bátorságuk a szociáldemokrata értékek megújítására, a demokrácia, a társadalom és a környezet védelmére! Akármilyen nehéz is, ha nem sikerül nekik ilyen előremutatónak lenni, akkor elvesztik Közép- és Kelet-Európa, a balközép és a baloldal megújításában betöltött központi szerepüket.

43

GURMAI ZITA

A nők közéleti szerepvállalása: egy progresszív látásmód A baloldali, progresszív politika lényege a fejlődésbe, köztük az emberi és technikai fejlődésbe vetett szakadatlan hit. Ez azt jelenti, hogy szerintünk az ember nem elszenvedi a sorsát, hanem alakítója is annak. A baloldali progresszió központi értékei közé tartozik továbbá az egyenlőség és az igazságosság eszméje. Hiszünk abban is, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csak akkor igazolhatók, ha azoknak érdembéli oka, vagy társadalmi célja van. Ha ma az azonos képességgel rendelkező férfiak és nők azonos esélyekkel indulhatnának a futóversenyen, és csak a teljesítményük határozná meg, hová jutnak, akkor nem lenne dolgunk a nők és férfiak közötti részvételi különbséggel. Akkor el kellene fogadnunk, hogy azért van több férfi politikusunk és azért van több férfi üzleti vezetőnk, mert a férfiak tehetségesebbek, mint a nők, esetleg többet dolgoznak, mint a nők. De ez nem így van. Azt régóta tudjuk, hogy a nők ugyanolyan tehetségesek és képzettek, mint a férfiak. Tudjuk, hogy a nők képesek arra, hogy bármilyen munkát elvégezzenek, amiket a közéletben vagy az üzleti életben a férfiak el tudnak végezni. A probléma valójában az, hogy ma a nők nem azonos eséllyel indulnak a futóversenyen. Ma ők fél kilométeres hátrányból kénytelenek indulni, és ha győzni akarnak, akkor bizony sokkal keményebben, kitartóbban, gyorsabban kell futniuk, mint a férfi versenyzőknek. 44

Hiába mondják, hogy érdem-alapon kell nyerni, igazságos versenyről csak akkor lehet szó, ha nincs az a fél kilométeres különbség az indulásnál. A kvóta, mint a legismertebb esélyegyenlőségi eszköz nem a nőket részesíti előnyben a férfiakkal szemben. A kvóta mindössze abban segít, hogy a nők ne fél kilométeres hátrányból induljanak, hanem ők is felállhassanak ahhoz a rajtvonalhoz, amelyhez a férfiak minden további nélkül felállhatnak, köszönhetően annak a mostani rendszernek, amely de facto előnyben részesíti a férfiakat, megvalósítva egy 90-95 százalékos férfi kvótát.

Minden versenynek csak akkor van értelme, ha a versenyzők azonos feltételekkel indulhatnak, és az általunk támogatott női kvóta ezeket az egyenlő feltételeket teremti meg. Felmerül a kérdés, hogy a kvótát állandó vagy átmeneti megoldásként kell használatba vennünk. 45

Meddig fogadható el a kvóta, és esetleg mikor érdemes kivezetni? Mikor mondható, hogy elvégezte a dolgát? Én úgy vélem, hogy a kvóta átmeneti eszköz kell, hogy legyen, kivezetni pedig akkor érdemes, amikor teljesül három feltétel. Az első: akkor nem kell már a kvóta, amikor mindenki számára természetes, hogy a futóversenyen a nők is a startvonalról indulnak, mert ugyanolyan tehetségesek és képzettek, ugyanolyan alkalmasak, mint a férfiak. Vagyis akkor nincs már szükség a kvótára, amikor a „rendszer” magától is működik.

A második: ahhoz, hogy a „rendszer” magától is működjön, fel kell, hogy nőjön egy új női generáció. Egy olyan generáció, amely számára már teljesen magától értetődő, hogy a vezető nem feltétlenül öltönyös, golfozni járó, szivart szívó és konyakot kortyolgató férfi, hanem éppenséggel lehet Hillary Clinton, Margaret Thatcher, vagy éppen Dilma Roussef. Azonban mindannyian tudjuk, hogy az említett 46

asszonyok csak szimbólumok, ők azok a fecskék, akik egyedül nem csinálnak nyarat, ha nincs mögöttük egy erős mozgalom – sok-sok nő, akik kritikus tömeget alkotnak. Ezért nagyon fontosak a nőkre támaszkodó politikai mozgalmak és hálózatok – de ezt az itt jelenlévők közül már sokan tudják, hiszen számosan ilyen mozgalom és hálózat szervezői. Végül pedig a harmadik feltétel az, hogy fel kell nőjön egy új férfigeneráció is. Egy olyan férfigenerációra gondolok, amely már nem a nőkkel szemben határozza meg magát, és amely a magánéletben is igyekszik megélni a férfi-létet. Egy olyan generáció, amely büszkén pelenkázza a gyermekét, amely ha kell, otthon is marad vele, és amely a családdal való efféle törődést nem tekinti úgymond nőies, puhány dolognak. Hogy van remény, azt a skandináv példák mutatják. Okos politikával tehát elindítható ez a folyamat. Nagyon fontos, hogy a férfiak is kivegyék a részüket a családi életből, mert ezzel lehetővé teszik, hogy a nők ne két teljes műszakot dolgozzanak, miközben a férfitársuk csak egyet, fél kilométeres előnyből indulva, anyagilag és társadalmilag megbecsülve... Mi, progresszívak abban hiszünk, hogy a politika feladata az, hogy a társadalom egészének az érdekeit képviselje. Érdekellentétek mindig vannak, és mindig lesznek, és nem is lehet majd mindig minden igényt kielégíteni, nem lehet majd mindig minden igazságtalanságot orvosolni. De ez még nem érv arra, hogy meg se próbáljuk! Az, hogy valami mindig is így volt, elfogadhatatlan, ha egyszer az a valami igazságtalan, és a társadalom felét hátrányos helyzetbe hozza. Mi azért hiszünk a fejlődésben és az igazságosságban, mert tudjuk, hogy lehet, és néha kell is változtatni. Arisztotelész még teljesen normálisnak találta, hogy az athéni demokráciában nincs mindenkinek szavazójoga, és hogy egyesek rabszolgák. A Biblia teljesen normálisnak találta, hogy embereket 47

eladjanak rabszolgának, és tudjuk, voltak, akik így gondolták még a XIX. századi Egyesült Államokban is. Vannak országok, ahol a megkövezés ma is erkölcsös és helyes ítéletnek számít. Ettől még nem feltétlenül igazságos és helyes dolgok ezek, bár kétségkívül lehet, hogy sokáig így voltak. De látjuk, lehet rajtuk változtatni, és ha lehet, akkor kell is. Kötelesség. Mi így gondolkodunk a női részvétel dolgáról. A nők részei a társadalomnak, így szükséges, hogy szavuk legyen a társadalom jövőjét, sorsát illetően. Szükséges, hogy szavuk legyen a politikában.

Azért is szükséges, mert amellett, hogy igazságos, ez így demokratikus. A mai modern demokráciának befogadónak kell lennie. A képviseleti demokrácia csak úgy lehet valóban képviseleti, ha az egész társadalmat képviseli, és bizony annak a felét a nők teszik ki. A képviselet minősége is javulna a nők fokozottabb részvételével, hiszen új álláspontok és vélemények jelennének meg.

48

Látjuk, hogy a nők terhei sokszor dupla terhek, és látjuk, hogy gyakran még a futóversenyen sem indulhatnak rendesen. Vajon tűrnünk kell-e mindezt, csak azért, mert így van és így volt? Igazolnunk kell-e mindezt azzal, hogy a nők hátrányos helyzete annak a bizonyítéka, hogy nem érdemesültek ki eléggé? Nem! Ezért támogatunk minden olyan intézkedést, amely az itt említett értékrend szerinti politikát erősíti, és amely segít abban, hogy egy igazságosabb társadalomban élhessünk. A kvóta meggyőződésem szerint - olyan átmeneti intézkedés és eszköz, amely segít a cél elérésében, és amely éppen ezért támogatandó addig, amíg az említett feltételek nem teljesülnek. Látva a jelenlegi európai vitákat a tőzsdei cégek vezető testületeiben alkalmazandó kvóták kapcsán, azt hiszem, hosszú és nehéz harc áll még előttünk, és nem holnap kell elgondolkoznunk azon, hogy mit és mikor vezessünk ki. Bár ott tartanánk! De megéri harcolni. Hiszen ma már mindenkinek van Athénban polgárjoga, és rabszolgák sincsenek az Egyesült Államokban. Minden lehetséges, ami igazságos és méltányos, csak kitartóan dolgoznunk kell érte.

49

SONJA LOKAR

A szegénység még mindig nőarcú: kilátások és megoldások A szegénység világszerte főleg nőarcú. A harmadik világ országaiban ez az arc leginkább 18 év alatti, írástudatlan, munkanélküli és várandós. Kelet-Közép-Európában a rendszerváltás idején kétféle volt ugyanez az arc. Az egyik 50 év körüli, nagyvárosban él, jól képzett, elvált vagy özvegy, nincs állandó munkája, ugyanakkor három állást kényszerül vállalni feketén, méltatlan körülmények között, azért, hogy a gyermekeit etetni tudja. A másik idős, szánalmasan kevés vagy nem létező nyugdíjjal, egyedül él vidéken. Az okok világszerte ugyanazok és jól ismertek: • • •

Egyenlőtlen hozzáférés a forrásokhoz. Egyenlőtlen hozzáférés a méltó – jól fizetett és védett – munkához. Egyenlőtlen hozzáférés a politikai és gazdasági hatalomhoz.

A kelet-közép-európai régióban a rendszerváltás jórészt megszüntette a hazai termelést, leértékelte a munkaerőt, sokszor úgynevezett „brain-drain”-t okozott, a fiatal és jól képzett lakosság kiáramlását eredményezte és felgyorsította a társadalom elöregedését.

50

A régió női lakossága volt az átalakulás fő vesztese. Utolsóként érezték meg az EU-csatlakozás előtti és utáni rövid gazdasági fellendülés előnyeit, és most megismétlődik az átmenet.

A gazdasági válság neoliberális kezelése a megszorító intézkedésekre koncentrál, amelyek a konzervatív visszarendeződés hatását erősítve átalakítják a munkaerőpiacot. Védett, teljes munkaidős állásokból a nők védett, de rövid, határozott idejű állásokba kényszerülnek, ahonnan az út a bizonytalan munkákhoz vezet. A régió szegény női lakossága a szegénységi küszöb alá kerül, a dolgozó szegények közé; a középosztály nőtagjai pedig kizsigerelt és védtelen munkavállalókká válnak. Ennek eredményeként egy új szegény női „arc” is megjelenik a régióban: fiatal, magasan képzett, de rossz szakmát választott, így munkanélküli. A kelet-közép-európai régióban a válságkezelés a konzervatív vezetőségű EU és a nemzetközi pénzügyi szektor tanácsait követve, szinte minden országban hasonlóan zajlott, bármilyen pártállású 51

legyen is a kormány: a bankok megmentése, költségvetési megszorítások, további magánosítás és a jóléti intézmények leépítése jellemezte. Ezen intézkedések aránytalanul nagy terhet rónak a nőkre, a gyermekekre és a fiatalokra: • • • • • •

A bérek befagyasztása és csökkentése az állami szférában. Új alkalmazottak felvételének befagyasztása és elbocsátások az állami szférában. Nyugdíjreform, a nők rovására. Megszorítások és az ellátás csökkentése a járulékok, segélyek és intézmények területén. A lakhatási- és családtámogatások csökkentése. A munkanélküliés egyéb segély jogosultsági követelményeinek megszigorítása.

Ezen felül, gazdagokat, áfaemelés, egészségügyi

a régió kormányai adókat is emelnek, de nem a hanem a középosztálybeli adófizetőket sújtja az a közszolgáltatásokra – mint tömegközlekedés, és gyermekgondozási szolgáltatások – kivetett adók.

Ezek tehát a jelenlegi helyzetet meghatározó trendek. A kérdés az, hogyan fordíthatóak vissza? Milyen megoldási javaslatai vannak a szociáldemokratáknak a kelet-közép-európai régió speciális problémáira? 1.

2.

52

A konzervatív visszarendeződés és a konzervatívok rajongása a megszorító intézkedések iránt, átalakítja a társadalmat: bizonytalanná, igazságtalanná és politikailag fenntarthatatlanná teszi. Szabad út nyílik a nemzetiségen alapuló erőszaknak, az idegengyűlöletnek, a homofóbiának, a nőgyűlöletnek; mindez mindennél jobban érinti a nőket, a gyermekeket és a fiatalokat. Szükség van szociáldemokrata alternatívákra a demokrácia és az alapvető gazdasági, szociális, emberi és politikai jogok védelmének érdekében. A szociáldemokraták számára világos, hogy a gazdaság helyzete semmilyen körülmények között sem

3.

4.

5.

indokolhatja, hogy gyermekek éheznek, fiatalok nem tudnak továbbtanulni, az egészségügyi szolgáltatások luxussá válnak, az idősek nem kapnak ellátást, vagy emberek válnak hajléktalanná, mert elvesztették a munkájukat. A szociáldemokraták csak úgy kínálhatnak valós alternatívát, ha a nemek társadalmi egyenlőségének szemlélete minden szakpolitikájukat áthatja, és ha elfogadják, hogy a hatalom fele a nőket illeti: először a párton belül, majd pedig a politikai és gazdasági döntéshozatal minden szintjén. Az új szociáldemokrata megközelítésnek a párbeszéden kell alapulnia. Tartalmas párbeszédet kell kezdeményezni azokkal a társadalmi csoportokkal, akiket most senki sem hallgat meg: a nőkkel, a munkanélküliekkel, a fiatalokkal, az idősekkel. Ezek a csoportok távol vannak a politika világától, bizalmatlanok és sokkal kevésbé szervezettek, mint a szakszervezetekbe tömörült munkavállalók. Nehezebb velük párbeszédet kezdeményezni, de igen jól képviseli őket a civil szféra. Az új szocialista megközelítést nem nekik, hanem velük együtt kell kialakítani, és semmiképpen sem nélkülük. Csak abban bízhatunk, hogy a nemek társadalmi egyenlősége iránt érzékeny baloldal átveszi az EU irányítását. A válságból egyetlen út vezet ki, a szolidaritás útja, amelynek érvényesülnie kell az EU határain innen és túl is, a gazdaságilag sikeresebb és kevésbé sikeres államok között. Ezért kell dolgoznunk, mindnyájunknak, nőknek és férfiaknak egyaránt. Ha nem sikerül elérnünk ezt a célt, akkor elvész a fékek nélküli és a munkavállalók érdekeit figyelmen kívül hagyó kapitalizmus ellenpontjaként létrejött szociáldemokrata alternatíva. Elveszik maga az EU is, és a kelet-közép-európai régió országai a harmadik világ országaihoz válnak hasonlóvá: társadalmilag szétszakadt, politikailag instabil országok lesznek, tele erőszakos konfliktusokkal. A gazdag és jól teljesítő hatalmi pólusok gyarmatai szintjére fognak lesüllyedni, amelyeket diktátorok irányítanak, amelyekből kifelé távozik a profit, a szellemi tőke és a munkahelyek. 53

TAMARA RESISIG

A szegénység még nőarcú – de ez másképp is lehet! BEVEZETÉS A szegénység sokakat érint, így a nőket is. Sőt, a világ többi részéhez képest erős európai gazdaság egyik fő kihívása a női szegénység elleni küzdelem, és ezt gyakran nem ismerik fel a döntéshozók. Pedig ez a viszonylag könnyen kezelhető problémák közé tartozik. Írásomban főleg a Cseh Köztársaságra koncentrálok, de az európai szegénységet szeretném elemezni, három csoportot vizsgálva: nyugdíjas nők, elvált és egyedülálló anyák, illetve migráns nők. Csoportonként változik a szegénység oka, így annak lehetséges megoldásai is. A második részben öt kézenfekvő megoldási javaslatot teszek, amelyek ugyan nem újak és nem különösebben forradalmiak, de ha rendesen alkalmazzák őket, érezhető javulást hozhatnak. A SZEGÉNYSÉG FŐLEG A NYUGDÍJASOKAT ÉS AZ EGYEDÜLÁLLÓ ANYÁKAT ÉRINTI Néhány csoportot nagyobb mértékben veszélyeztet a szegénység. A hátrányos helyzetben lévőknek gyakrabban nincs biztos gazdasági hátterük, külső körülmények és élethelyzetük miatt. Egyikük sem választotta ezt az élethelyzetet. Hangsúlyozom, hogy minden nő kerülhet olyan helyzetbe élete során, ami veszélyezteti anyagi hátterét. A következő csoportosítás megerősíti ezt a kijelentést.

54

Veszélyben a nyugdíjas nők A szegények első csoportját a nyugdíjas nők jelentik. Az Európai Unióban (és azon túl is), a nyugdíjasok jobban ki vannak téve a szegénységnek. Az OECD szerint a „fiatal idős” (66-75 év közötti) korosztály 11,7 százaléka szegény, még az idősebb idősek (75 év fölött) 16,1 százaléka (2011-es adatok)2. Azonban a nyugdíjas nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint a férfiak. 2011-ben a nyugdíjas nők szegénységi rátája 15 százalék volt, míg ez az arány a férfiak esetében 11 százalék volt3. Ennek egyik oka az, hogy a nők alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. A Cseh Köztársaságban jól látható ez a különbség. A cseh statisztikai hivatal szerint, a cseh nők jó része (27 százalék) 8-9 ezer korona nyugdíjat

2

OECD (2011), Pensions at a Glance 2011: Retirement-income Systems in OECD and G20 Countries, OECD Publishing. (http://dx.doi.org/10.1787/pension_glance-2011en) (8.1.2013) 3 Ugyanott. 55

kapott, még a férfiak jó része 10 ezer koronát vagy többet4. Ez vajon a jövőben is így lesz? Az eltérő bérek eltérő nyugdíjakhoz vezetnek Ha a nyugdíjak jövőbeni eltérését vagy azonosságát vizsgáljuk, elengedhetetlen, hogy megnézzük, mi a különbség oka. A 21. században is igaz, hogy a nők azonos munkáért a férfiakénál alacsonyabb bért kapnak. Európai statisztikák szerint a bruttó bérolló a Cseh Köztársaságban 2010-ben 25,5 százalék volt, ami azt jelenti, hogy a férfiak bérének csupán háromnegyedét kapták meg a nők. Más európai tagállamokkal összehasonlítva itt a legmagasabb a bérolló, Németország, Ausztria és Észtország mellett5. Ha a nők kevesebbet keresnek, kevesebb nyugdíjjárulékot is fizetnek. A nőknek továbbá meg kell szakítaniuk karrierjüket mikor gyermeket vállalnak, és ez idő alatt sem fizetnek nyugdíjjárulékot, továbbá a nyugdíjba beszámítandó munkaidejük is csökken. Megjegyzendő, hogy az EU-ban Csehországban a leghosszabb az állam által támogatott gyes ideje, ami három év – és sok nő otthon is marad három évig a gyerekkel. A gyermekgondozási intézmények elégtelen száma is hozzájárul ehhez a döntéshez, sőt, egy másik csoportnak még nagyobb gondot okoz. Elvált és egyedülálló anyák Az elvált és egyedülálló anyáknak dupla gazdasági teherrel kell megbirkózniuk. Az első nyilvánvalóan az, hogy egy kereset hiányzik a családból, sok esetben a férj magasabb jövedelme. Sok nő nem dolgozott a házassága alatt, hanem otthon maradt a gyerekkel, míg a férj eleget keresett az egész családnak. A válás után a férjnek stabil az anyagi helyzete, míg a nő biztos jövedelem nélkül marad. A másik 4

Cseh statisztikai hivatal, http://www.czso.cz/csu/2011edicniplan.nsf/publ/141711-n_2011 (8.1.2013) 5 Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/dataset?p_pr oduct_code=TSDSC340 (8.1.2013) 56

teher tovább nehezíti a nők helyzetét. A gyerek legtöbbször a nőnél marad, az anyagi terhekkel együtt. A cseh rendszer sajátossága, hogy a férfi által fizetendő gyerektartás hozzávetőleg 80 euró (2000 korona), és a mértéke nem függ az apa fizetésétől. Így nehéz az anyának kijönni a havi keretből. Az iskoláskorúnál fiatalabb gyermeket nevelő nők gyakran nem találnak munkát, mert nincs elég gyermekgondozási intézmény, a részmunkaidős foglalkoztatás pedig nagyon ritka. Az Eurostat szerint Csehországban a nők mindössze 8,5 százaléka dolgozik részmunkaidőben, míg ez az arány Németországban 45,1 százalék, Svédországban pedig 38,7 százalék6. Itt az a lényeges információ, hogy a német vagy svéd részmunkaidő a megélhetéshez elegendő jövedelmet biztosít. Csehországban ez nem így van, mert itt alapvetően alacsonyabbak a bérek, és a részmunkaidő nem elterjedt foglalkoztatási forma. Az alkalmazottak (legtöbbször a nők) kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkaerőpiacon, és gyakran élnek a szegénységi küszöb alatt, akkor is, ha van munkájuk. Migráns nők A migráns nők csoportját is meg kell említeni, bár részletekbe nem megyek, hiszen a társadalmi integráció és befogadás külön fejezetet érdemelnek. A családjukkal költöző nők gyakran - különösen az első néhány évben - a férjüktől függnek anyagilag, hiszen nincs fizetett munkájuk, mert a gyerekeket nevelik. Így lassabban tudnak beilleszkedni a társadalomba, mint a dolgozó férjük. A nők gyakran elszigetelten élnek, és nehezebben találnak munkát a nyelvi nehézségek és az intézmények hiánya miatt teljes egészében rájuk háruló gyermekgondozási feladatok következtében. A migráns nők gazdasági – és gyakran strukturális – függése férjüktől megnöveli a szegénység kialakulásának veszélyét. Mint mondtam, a téma igen szerteágazó, és sok mindenről beszélhetnénk a migránsok és 6

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-12-040/EN/KS-SF-12040-EN.PDF (8.1.2013) 57

kisebbségek integrációjával kapcsolatban, de tény, hogy ez a csoport gyakran él szegénységben, különösen akkor, a migráns lét kiegészül a két előző tényállással. De fel lehet venni a harcot a női szegénység ellen. Ennek a menete triviálisnak tűnhet, mégsem alkalmazzák a valóságban. HARC A NŐI SZEGÉNYSÉG ELLEN Sürgősen fel kell venni a harcot a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak szegénysége ellen. Az írás a Cseh Köztársaságra koncentrál, de a lépések az Európai Unió minden tagállamában alkalmazhatóak. Egyenlő munkáért egyenlő bért Már fentebb rávilágítottam a nyugdíjkülönbségek okaira, így most nem térek ki ismét arra, hogy miért is szükséges megszüntetni a bérezési egyenlőtlenségeket. Magától értetődik, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár a nőknek és a férfiaknak. Jobb esélyeket a nőknek (és férfiaknak) minden életszakaszban A bérolló és a munkaerő-piaci szegregáció elkerülésének jó módja, ha a nők és férfiak minden szakterületen képviseltetik magukat. Már a középiskolában fel kell hívni a lányok figyelmét a „fiús” tárgyakra, mint például fizika és matematika. Biztatni kell őket, hogy menjenek mérnöknek, ahol például alacsonyabb a bérolló. A férfiakat a nőinek tartott szakmák felé kell terelni, úgy, mint egészségügy és közoktatás. Így a munkaerőpiac sokszínűbb lesz, ami jobb termelékenységhez és egyenlőbb társadalomhoz vezet. A szükséges intézkedések sora nem áll meg az oktatásnál, hiszen a munkaerőpiacon is elengedhetetlen, hogy a kisebb képviselettel rendelkező társadalmi nem kvóták révén segítséget kapjon – javulna a hatékonyság és a munkakörnyezet minősége is. Sőt, a bérolló is összezárulna, hiszen a felső vezető nők jobb eséllyel érzékenyek az 58

egyenlőtlenségekre, és például az óvó bácsik is felmérnék, milyen fontos a gondozói munka, és magasabb béreket harcolnának ki maguknak. Gyermekgondozási intézmények A nők helyzetének javítása átfogó és strukturális megközelítést igényel. A teljes munkaidőben dolgozni kívánó nők számára elengedhetetlen a megfelelő gyermekgondozási intézmények megléte – Csehországban is szükséges a gyermekgondozási intézmények számának és minőségének javítása. Egész nap nyitva tartó óvodák kellenek, és elő kell segíteni azt, hogy a nők a gyes után gyorsabban visszatérjenek a munka világába. Ehhez meg kell teremteni a hat hónap és három év közötti gyerekek napközbeni gondozásának feltételeit. Érdekes lenne megnézni, mi történik, ha mindkét szülő kiveszi a szülési szabadságot, mint például Svédországban. Ez megváltoztatná a társadalom hozzáállását, és nem tekintenének a gyereknevelésre kizárólag női feladatként. Több és jobb részmunkaidős állás A gyermekgondozási intézmények fent vázolt fejlesztése csak hosszú távon oldható meg, de van lehetőség rövid- és középtávú megoldásokra is. Csehországban sok nő szeretne a gyes után részmunkaidőben dolgozni, vagy gyakran csak így tudnak, hiszen nincs hol elhelyezni a gyereket. Szükséges hát a részmunkaidős foglalkoztatás fejlesztése, hogy megbízható és állandó jövedelmet biztosítson annak, aki ezt választja. Különösen fontos ez az egyedülálló anyák esetében, hiszen náluk egy felnőttnek kell megoldani a munkát és a gyereknevelést is. Minden szektorban és minden régióban el kell érni, hogy az 50 vagy 75 százalékos részben dolgozó alkalmazottaknak is teljes társadalom- és nyugdíjbiztosításuk legyen. Ez nagyon jó út az egyedülálló anyák szegénységének felszámolásához. 59

Társadalmi befogadás A társadalmi befogadás igen széleskörű téma, de főképp a migráns és etnikai kisebbségekhez tartozó nők helyzetének javítása kapcsán használják. Nyelvoktatás, megfelelő képzések és gyermekgondozási intézmények tartoznak ide, amelyek segítenék az ehhez a csoporthoz tartozó nők helyzetét a cseh társadalomban. Mint mondtam, a téma ennél sokkal messzebbre mutat, de a migráns nők gazdasági kiszolgáltatottságát és szegénységét legjobban így lehet megelőzni, vagy csökkenteni. KÖVETKEZTETÉSEK A fenti lépések természetesen nem nyújtanak teljes körű megoldást és talán nem is hoznak azonnali eredményeket. Írásom célja az volt, hogy érzékeltessem: a női szegénység strukturális probléma, amely a társadalom minden szegmensét érinti, de onnan is ered, illetve a munkaerőpiacról. A megoldásnak is sokrétűnek kell hát lennie, és nemcsak a tünetekre, hanem az okokra is koncentrálnia kell.

60

KORÓZS LAJOS

A szegénység nőarcú A jobboldali kormány ideje alatt a szociális biztonság a háború óta nem látott szintre süllyedt vissza. Ennek oka nemcsak a válságban, hanem a konzervatív szellemiségű intézkedésekben is keresendő. A konzervatívok elfelejtik, hogy a piacgazdaságban nem lehet pénz nélkül élni. A szocializmusban lehetett, mert az állam és az intézmények megadtak mindent, de ma éhen hal, akinek nincs pénze. Az ellátásra jogosultak száma drámaian lecsökkent: míg 2008-ban az álláskeresők fele volt jogosult a különféle támogatásokra, ma csak egytizedük. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy ma kevesebben szorulnak segélyre, valójában azonban ezeknek az embereknek sokszor még egészségbiztosításuk sincs. Eközben a nettó átlagbér reálértéke nem éri el a 2008-as szintet sem, holott ez volt a válság legmélyebb éve. Az adópolitika a gazdag családokat segíti. A szociális támogatások jó részére csak a három vagy több gyermeket nevelő családok jogosultak, ennek a feltételnek viszont csak a családok 6 százaléka felel meg, amelyeknek azonban 90 százaléka nyomorban él. Ahol szegény gyerek van, ott szegény nő is van - és fordítva. A szegénység csökkentésében a társadalmi 61

transzfereknek nagy szerepük van, a kormány azonban ezeket nem indexálja, így például a családi pótlék értéke hozzávetőleg 10-15 százalékkal csökkent. A konzervatívok a szociálpolitikát jótékonykodásnak fogják fel, amelyért cserébe lojalitást várnak. A szociális jogokat azonban állampolgári jogon kell biztosítani. Újra kell fogalmaznunk a jóléti állam evidenciáit, de közös eszmecsere útján. A szegénység annál jobban nő, minél mélyebb a szegénység A rossz helyzetű kistérségekben a válság és a kormányzati lépések együttes hatására rohamosan romlott a gyerekes családok helyzete. Az adatok azt mutatják, hogy a kormányintézkedések a legszegényebbeknek ártottak a legtöbbet: a szegénységi arány a vizsgált kétéves periódusban annál jobban emelkedett, minél mélyebb szegénységben éltek a családok. A szegénység fontos jellemzője, hogy hiányzik a megélhetéshez elegendő mennyiségű pénz. Márpedig a jövedelmi szegénység nem fog csökkenni, ha a jelenlegi szinten maradnak, illetve reálértékben még tovább csökkennek a szegénységi ellátások. Az ellátások vásárlóértékének zsugorodását tetézi a 2012. évi CXVIII. törvény, amely az eddig pénzben nyújtott rendszeres szociális segély egy részét korlátozottan (csak fogyasztásra kész étel vásárlására) felhasználható Erzsébet-utalványra konvertálja. A segélyezési plafon bevezetése pedig újabb csapást jelent. Az Európai Szociális Alapból finanszírozott néhány operatív program komplex módon kívánja segíteni a hátrányos helyzetű kistérségek egy részében a gyermekszegénység csökkentését. E programok nagyon fontosak, de elsősorban szolgáltatásokat és infrastruktúra-fejlesztést finanszíroznak. A probléma ezekkel a projektekkel az, hogy még peremfeltételként sem foglalkozhatnak azzal, hogy miből élnek meg a családok. A családok legalább minimális megélhetésének biztosítása azonban nem 62

is helyi projektek, hanem az állam feladata lenne. Sem a szolgáltatások, sem egy új közösségi tér felépítése nem csökkentik a gyerekek éhségét, és villanyszámlát sem lehet belőlük fizetni. Alultáplált, zaklatott, folyamatosan bizonytalan környezetben élő gyermekeknél és szüleiknél viszont a szolgáltatásokra és közösségfejlesztésre fordított erőfeszítések hatékonysága kérdéses.

Néhány beszédes adat A nyilvántartott álláskeresők száma 2008-ban 442 ezer volt. Ez az arány 2012-ben 524 ezerre nőtt. Eközben az álláskeresési ellátásra jogosultak száma csökkent: míg 2008-ban 30 százalékuk, 134 ezer ember kapott ilyen támogatást, addig 2012-ben csak 10 százalékuk, összesen 51 ezer. A szociális ellátásban részesülők száma a 2008-as 148 ezerről (33 százalék) 2012-re 193 ezerre nőtt (37 százalék), míg az ellátás nélküliek száma 161 ezerről (36 százalék) 280 ezerre (53 százalék).

63

2012 első negyedévében a nettó átlagbér reálértéke a 2008-as szinten volt. Az átlag mögött természetesen sok belső differenciálódás van. A családi adókedvezmény – nem titkolt szándéka szerint – különösen kedvezett a magas keresetű három és többgyermekeseknek. Az átlagos reálbér-növekedés 2011-ben közel 6 százalék volt, a sokgyermekeseknél pedig ennek háromszorosa (19 százalék). Ez utóbbi csoportba ugyanakkor csak a keresők 6 százaléka tartozik. A 2012. évi megszorítások (legalábbis az első negyedév alapján) felemésztették az előnyök nagy részét. A keresők túlnyomó része tehát 2011-hez, sőt még a kedvezmény bevezetése előtti időszakhoz, 2010-hez képest is elvesztette jövedelme egy részét. Közfoglalkoztatás Érdemi megoldást a közfoglalkoztatás bővülése sem hozott. A négy legnehezebb helyzetű megyének nem segített a közfoglalkoztatás jelentős bővítése, két megyében nőtt is a munkanélküliség, míg két megyében többen veszítették el az állásukat, mint amennyivel nőtt a közfoglalkoztatottak száma. A reálfolyamatokat tekintve, a foglalkoztatási helyzet piaci szegmense alig változott, a közfoglalkoztatás viszont funkciót váltott. Ideiglenes, egy munkaképes kisebbséget a piac felé segítő válságenyhítő kiegészítő eszköz helyett, fokozatosan a munkanélküliség csökkentésének tartós és legfontosabb eszközévé válik. A közfoglalkoztatottak új kiszolgáltatottsággal szembesülnek: őket is sújtja a munkajogok gyengülése, a munkalehetőség biztonságának hiánya, valamint a munkával megszerezhető jövedelem alacsony szintje. Jövedelmi transzferek A keresetek mellett a gyermekes családok legfontosabb kiegészítő jövedelme a családi pótlék, bár egyes csoportoknak a többi családi ellátás is jelentős segítséget nyújt. A családi pótlékot közel 2 millióan, a gyest 170 ezren, a gyedet 90 ezren vették igénybe 201164

ben. Minthogy a családi pótlék és a gyes összege 2008 óta változatlan, 2011-ig 12-13 százalékot veszítettek értékükből. Ez a veszteség 2012ben 20 százalékra nő, a kormányzati ciklus végére eléri a 28-30 százalékos értékvesztést. A kereseti és jövedelmi adatokból kiviláglik, hogy 2009 és 2011 között a jobb helyzetű rétegek kedvezményei nagyobb mértékben nőttek. Az alacsony keresetűek számos intézkedés szenvedő alanyai pedig piacgazdaságban nem lehet pénz nélkül élni. A munkaerőpiacról kiszorulók helyzete egyre katasztrofálisabb; a legrosszabb helyzetben a rokkantak, megváltozott munkaképességűek vannak. Az ellátások színvonala eddig is folyamatosan, minden reális léthatár alá csökkent, és szűkült a segélyezettek köre.

Mi a helyzet ma, és mit kellene tenni? Jelenleg a férfiak és nők közötti bérolló mértéke 17,5 százalék. A költségvetésben genderszempontok egyáltalán nem érvényesülnek, a szegénység csökkentéséhez kapcsolódó programot pedig 65

felfüggesztették. Mára 4 millióan a társadalmi minimum, 1,5 millióan a szegénységi küszöb alatt élnek, 5-600 ezren nyomorognak, százezrek pedig éheznek. Már a középosztály is lefelé megy, növekszik a dolgozó szegények, a gyermekét egyedül nevelők, a fogyatékosok és idős, hospitalizálódó nők száma. Társadalmi érdekegyeztetés helyett, a megbélyegzés, kirekesztés, és bűnbakkeresés zajlik.

Mit lehet tenni? Helyre kell állítani az érdekegyeztetés és a „civilség” rendszerét. Ehhez az országnak új alkotmányra van szüksége. A gazdaság dinamizálása érdekében vissza kell szerezni a bizalmat. A foglalkoztatás növelésével, és kifejezetten a női foglalkoztatottság emelésével párhuzamosan új munka törvénykönyvét kell készíteni. Elengedhetetlen továbbá az igazgatás újraszabása is minisztériumi, középszintű közigazgatási és önkormányzati szinten. Az európai uniós forrásokat fokozottabban kell a szegénység csökkentésének szolgálatába állítani, az államnak pedig fenntartható rendszereket kell kialakítani a gyermekvédelemben, az idősellátásban és a szociális transzferekben. 66

MIJA JAVORNIK

Kié a hatalom? A múltban több utópista gondolkodó követelte a munka, a javak, a szolgáltatások és a hatalom egyenlő elosztását a társadalmon belül. A társadalombiztosítás eszerint a társadalmi igazságosság egyik fő eszköze? Miért ellenzik oly sokan ezt a megközelítést? Szen (1992) szerint az államnak meg kell erősítenie az egyéni képességeket annak érdekében, hogy mindenki megfelelő gazdasági és társadalmi pozíciót foglalhasson el. Úgy gondolom, ez megközelítés váltást hoz a szegénység megítélésében: a jövedelemközpontú gondolkodást a képesség-központú gondolkodással váltja fel, hiszen a jobb életminőséget jelöli meg a társadalompolitika fő céljaként. A ma meghatározónak tűnő megközelítés Robert Nozick nevéhez fűződik, aki a minimál állam híve volt, ahol az elosztó igazságosság nevében történő állami beavatkozás egyenlő az egyéni jogok megsértésével. Mit jelent a jövő társadalom-biztosítására nézve, ha ma a kis és fejletlen országok határai elvesztik jelentőségüket a gazdasági folyamatok sodrásában? Hogyan veszi át egy államok feletti szereplő a társadalmi biztonság felelősségét? Vegyük Szlovénia példáját! Kis ország, amely az EU-csatlakozás során elvesztette a saját valutával járó gazdasági mozgásterét. Amikor a pénzügyi válság elérte Szlovéniát, a konzervatívok vezette EU tanácsaira hallgatva a politikusok csak a megszorításokban látták a megoldást. Ezek az intézkedések aránytalanul nagy terhet róttak a 67

nőkre: a gondozó családtagok juttatásainak lefaragása, az iskolai étkeztetés leépítése, az átlagjövedelem 42-53 százalékából élő középosztálybeli családok családi pótlékának csökkentése, a közszféra béreinek befagyasztása 2014-ig, stb.

Továbbmenve, a 2013-as költségvetéshez kapcsolódó második megszorítási hullám is aránytalanul sújtja a nőket. Például a nyugdíjreform keretében, a gyermekvállalás után járó nyugdíj lefaragása által. Érzékletes, hogy a szegénységi ráta az idős (64 év fölötti) férfiak esetében 12, míg ugyanez az arány a nőknél 27 százalék. Szlovéniában viszonylag alacsonynak tűnik a szegénységi ráta a fiatalok körében: a Statisztikai Hivatal szerint, 2011-ben a 20-34 évesek körében 10,2 százalék volt, 9,3 a férfiak és 11,1 százalék a nők esetében. Ugyanakkor ez csak illúzió, hiszen a Statisztikai Hivatal adatai szerint, a 18-24 év közöttiek 45 százaléka még szüleivel, illetve nagyszüleivel él, megosztva a pénzügyi és egyéb forrásokat. Felmerül a kérdés, mit csinál a Szociáldemokrata Párt Szlovéniában? 68

Először elvesztette a választásokat. Miért? Azért, mert fontosabb volt a konzervatív, vagy ha úgy tetszik neoliberális német-francia példa követése, mint az, hogy a társadalom csoportjaival egyetértésben kidolgozzon egy alternatívát. Ezt követően ellenzékben volt, amikor is módosítókat nyújtott be az első megszorító törvényhez, amiket természetesen a konzervatív többség lesöpört az asztalról. Így végül tartalmas párbeszédet kezdeményezett a szakszervezetekkel, amire 2008 és 2011 között kormányzópártként nem volt képes.

Befejezésként szeretném megválaszolni a bevezetőben feltett kérdésemet: meggyőződésem, hogy az európai szociáldemokratáknak a jelentős társadalmi csoportok közti társadalmi konszenzus helyreállítását kell célul kitűzni, és ezzel párhuzamosan dolgozni kell az európai szintű szociáldemokrata alternatíva kialakításán is. Úgy gondolom, csak így őrizhető meg a fejlett és kevésbé fejlett európai tagállamok közti társadalmi igazságosság.

69

ALFÖLDI ANDREA

Nők a tűrőképesség határán „A régi világban az volt a szokás, hogyha a szegény ember családostól ment az utcán, mindig a férfi ment elől, egyedül, utána három lépéssel követte az asszony a gyerekekkel. A szegény asszonyok történetének megírásáról elfeledkezett még a történelem is. Ami fennmaradt, azt is inkább főúri környezetből, nagyasszonyok életéből jegyezték fel; az egyszerű „pórnép” asszonyainak életmódjáról alig van adatunk. Ez pedig feltűnő és sajnálatos, mert hiszen az asszony munkája általában ősibb, mint a férfié.” – olvasható Kiss Lajos 1943-ban megjelent A szegény asszony élete című könyvében, amelyben a libapásztorok, szakácsnék, megesett lányok, a tollfosztó asszonyok, a kofák, a lelenctartók, a kosztadó-kifőző asszonyok, a kvártélyadók, a koldusasszonyok életét járja körül. Kétségtelen tény, hogy a 19. század végén és a 20. század elején Magyarországon fordulópont állt be a nők életmódját, társadalmi helyzetét és neveltetését illetően. A szociáldemokraták már ekkor kifejtették, hogy a nők hátrányának kialakulása összefügg a biológiai adottságok nemek szerinti különbözőségével: a történelmi fejlődés folyamán, a biológiai különbség és az ebből adódó anyai funkciók telítődtek társadalmi elvárási tartalommal, s ezáltal alakult át társadalmi 70

egyenlőtlenséggé. A nők sérelmére keletkezett igazságtalanság, egyenlőtlenség csökkentése a társadalmilag központosított újraelosztás segítségével csökkenthető. A 21. század elejére a nők társadalmi helyzetének egyik mutatója, hogy a szegénység erősödő feminizálódása nemhogy csökkent volna, hanem egyre láthatóbban, a társadalom perifériáján élő szegények többsége nő lett. Elsősorban azon társadalmi rétegek a veszélyeztetettek a szegénységi küszöb alá/fölé esésben, amelyekben a nők az átlagosnál magasabb arányban vannak jelen: a gyermeket vállalók, az alacsony iskolai végzettségűek, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők. Területi differenciálódás szerint az elmaradottabb régiókban élők, ahol a munka lehetőségek drasztikusan beszűkültek. Ezen jelenségek két évtizedes erősödő tendenciáját a pártok, kormányok egyszerűen nem kívánták politikai akarattal enyhíteni. Úgy is mondhatnánk: a gyenge női érdekvédelmi intézmények mellett a mindenkori hatalom látókörén kívül esett a nők társadalmi helyzetének kérdése. „Elkerülhetetlen, hogy a magyar politikai és társadalmi elit is újfajta beállítódással forduljon a nők felé. Az elmúlt évtized egyértelműen megmutatta, hogy azok az országok növekednek dinamikusan, amelyek a nők és férfiak képességeit is maximálisan kihasználják és a nemekhez demokratikusan közelednek” - írta 2011-ben egy tanulmányban Szelényi Zsuzsa szociológus. Hozzáteszi: „A nők foglalkoztatásának bővítése a szegénység leküzdésében is stratégiai cél, ám sajnálatos módon Magyarországon az elmúlt évtizedekben mintha minden ez ellen hatott volna. A nők természetes szerepei nem a nők egyre magasabb képzettségéből és emancipációjából fakadó igények mentén fejlődtek, hanem ideologikus programok alapján: a teljes körű munkába állás a 40-es években csakúgy, mint a három éves gyes bevezetése 1967-től. Az összetett és nem letisztult szerepek miatt, a rendszerváltás után, sok nő hagyományosabb családi szerepet vállalt, illetve az átmenet gazdasági visszaeséséből kifolyólag, erre kényszerült. A konzervatív magyar kormányok törekvései is elősegítették, hogy a nők társadalmi pozíciójának alakulása az elmúlt 20 évben a globális fejlődési trendekkel 71

ellentétes irányba mozdult. A rendszerváltás nagy munkanélküliségi sokkja után, a nők tudtak nehezebben visszatérni a munka-erőpiacra. A hagyományosabb női szerepek megerősödése, az ezeket konzerváló kormányzati politikák is hozzájárultak a családok elszegényedéséhez, a nők esélyegyenlőségének csökkenéséhez. Mára nyilvánvaló, hogy a hagyományos női szerepek elterjedését támogató kormánypolitikák kudarcot vallottak. Leglátványosabban talán a népesedéspolitikában: Magyarországon 1990 óta a születések száma rendületlenül csökken.” A hazai női foglalkoztatottság jellemzőinek egyes indexei: a rendszerváltozást követő női foglalkoztatási folyamatok többnyire ellentétesek az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájában megfogalmazott elvárásokkal. A nők férfiakénál kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozíciója a munkába lépés pillanatától megnyilvánul, és végigkíséri a foglalkozási életpálya egészét. • Az Európai Unióban a 15-64 éves nők foglalkoztatottsága folyamatosan nőtt 2000 és 2010 között, a növekedés mértéke 2,3 százalékpont volt (53,6 százalékról 55,7-re). Ettől a hazai növekedési mérték elmaradt (0,9 százalékponttal). • A nők gazdasági aktivitási és foglalkoztatási szintje 2010-ben az Európai Unió átlagánál alacsonyabb. A tagállamok közül hatban csak 3 volt a hazainál kisebb a női foglalkoztatás, amit a gazdasági fejlettségbeli szintkülönbség csak részben magyaráz. • Továbbra is igen alacsony a roma nők foglalkoztatottsági szintje, 2003-ban 15 százalék volt, amely 1993 óta nem változott (Kemény [2003] 61. old.). 2010-ben 9,5 százalék! • Mélyen az Európai Unió átlaga alatt marad a fogyatékkal élők foglalkoztatottsága. A fogyatékkal élő nőkről nem áll rendelkezésre a megfelelő adat. • A magyarországi (női) foglalkoztatás nagy ellentmondása, hogy miközben az európai uniós elvárások szerint, a foglalkoztatás bővítésének fontos tartaléka lenne az idősebb korosztályok foglalkoztatása, a munkáltatók mégis a létszámleépítésben érdekeltek (erre kényszerülnek), amelynek kézenfekvő és 72

•

•

•

•

legkevésbé fájdalmas eszköze a nyugdíjkorhatár közeli, vagy a nyugdíjkorhatárt elérő alkalmazottak nyugdíjazása. A hazai női foglalkoztatás – nemzetközi összehasonlításban kirívó – sajátossága a foglalkoztatás rugalmatlan rendszere. A foglalkoztatás kettős értelemben is rugalmatlan: nem teszi lehetővé a különböző munkavállalói stratégiák érvényesítését sem rövidebb, sem hosszabb távon, és továbbra is érvényesül a teljes munkaidős foglalkoztatás kényszere. A női foglalkoztatásban továbbra is alacsony a részmunkaidőben foglalkoztatott nők aránya. Míg az Európai Unió átlagában 2010-ben a foglalkoztatott nők egyharmada (37,4 százaléka) részmunkaidőben dolgozott, nálunk csupán 6,3 százaléka. OECD-nyilvántartás szerint, az európai térségben 2005-2010 között romlott a magyar nők relatív pozíciója a munkanélküliség egésze, a tartós munkanélküliek, és különösen a fiatal nők (15-24 évesek) körében. Kirívó a fiatal nők munkavállalási lehetőségeinek romlása, a munkanélküliségi mutató 40,2 százalékkal nőtt. A munkaerőpiacról kiszoruló nők, valamint az iskolai tanulmányaikat befejező és munkát nem találó lányok számára rövidebb-hosszabb ideig a háztartás ugyanis társadalmilag elfogadott tevékenységi teret kínál. A változás kedvezőtlen iránya (a nők férfiakhoz viszonyított relatív munkanélküliségi helyzetének romlása) a nők növekvő munkanélküliségi veszélyeztetettségét, és ez által nagyobb jövőbeni szegénységkockázatát jelzi. 2005-ben a munkavállalói korú női népesség 38,6 százaléka volt inaktív. 2010-re 43,4 százalékra nőtt az inaktivitás mértéke a munkavállalói korú nők között.

A nők férfiakénál kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozíciójának alakító tényezői: a munkaerőpiacon jól értékesíthető szakképzettség hiánya, a kedvező szintű iskolázottság munkaerő-piaci tőkévé konvertálásának gyengéi, amelynek hátterében a nők erőtlenebb versenyképessége, kisebb 73

rugalmassága, szűkebb informáltsága, gyengébb kapcsolati tőkéje játszik szerepet. Mindezek szorosan összefüggnek a nők társadalmi szerepeivel és családon belüli elfoglaltságával. A szegénység és a kirekesztődés leküzdéséhez nyolc fő pillér biztosításának körvonala rajzolódik ki: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

7. 8.

Befogadó munkaerő-piac kialakítása, a foglalkoztatás előmozdítása úgy, hogy az jog és lehetőség legyen. Az emberhez méltó élethez szükséges jövedelem és források biztosítása. Az oktatásbeli hátrányok kezelése. A családi szolidaritás megőrzése és a gyermeki jogok védelme. A jó lakhatás biztosítása mindenki számára. A minőségi (egészségügyi, közlekedési, szociális, kulturális stb.) szolgáltatások egyenlő hozzáférhetőségének biztosítása. A közösségfejlesztés több szintű támogatása, a nők döntéshozatali szerepvállalásának előmozdítása. A halmozottan hátrányos régiók regenerációja.

A fent felsorakoztatott tények birtokában, sajnálatos összegzés, hogy az eltérő szerepvállalások mind társadalmi, mind a családon belüli kapcsolatban továbbörökítik a nemek közötti tradicionális uralmi viszonyokat, hátrányos helyzetet mélyítve a nők számára a köz- és magánszférában egyaránt. A nőkérdés korkérdés, amely a kétnemű társadalom mindennapi életében az emberi szabadságjogok egyik alapkérdése. A ma asszonyát aligha vigasztalja a teljességében értékké váló nőiesség korszakának pozitív hozama, a háztartás forradalmasítása, vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkelye „a nők és férfiak közötti egyenlőséget biztosítani kell.” A három műszakot vállaló bolti pénztárosnő, a kényszervállalkozásba menekült vállalkozónő, az alkalmazotti félelemben dolgozó nő, a 74

több diplomával állást kereső nő, a faluszéli cigánytelep vályogházában élő nő közötti tudatazonosság nem ideológiai alapú, hanem a létbiztonságért folytatott keserves küzdelem, a munkaerőpiacról való kiszorításuk által megélt fölöslegessé válás érzése, valamint a tehetetlenség felismerésének gyötrelme. Mindeközben a család válságáról szóló prédikációk fogságában születő rendszabályok katonás sorrendbe próbálják állítani a homogénnek egyáltalán nem nevezhető gyengébbik nemet: például a nemzethalál felelősségét áthárítva, burkoltan „gyermekgyilkos” szerepet osztanak a lelki és testi traumán átesett nőkre, ahelyett, hogy a szociális támogatórendszerben lévő lehetőségek kerülnének kiaknázásra, illetve a szexuális felvilágosítást erősítenék a művi terhességmegszakításon átesettek között legmagasabb mutatószámmal rendelkező korosztályokban. Lehetne még sorolni az alkotmányos állami nemi erőszak diszkrét báját. Valójában azonban nem a család van válságban, hanem a társadalom torzult mentalitása, érzelem-szegénysége, tudatosan manipulált értékrendszere tükröződik vissza a társadalom mikrovilágában. A családok mindennapi életének terhei egyre nehezebb kihívások elé állítják a nőket. Gondoljunk az idén hatályba lépett változásokra, így arra az anyára, aki nem használja fel a szülési vagy a gyermekgondozásra igénybe vehető fizetés nélküli szabadságot, mert a munkaadó munkaviszonyát megszüntetheti. Az új Munka Törvénykönyve pedig egyértelműen hátrányosabb helyzetbe hozza a munkavállalókat, legfőképpen a munkában álló nőkre hat kedvezőtlenül. A rezsiköltségek országos átlagban több százalékkal nőnek, az adóváltozások, a csökkenő nettó bér, a nyugdíjváltozások, a devizahitelek visszafizetése, a teherbíró képesség határára sodor több százezer családot, s a saját főzésű pálinka bódulatában sem lesz könnyű elviselni a nincstelenség veszélyét. A szegénység demokráciája a diktatúra, a valódi demokrácia nők nélkül pedig nem létezik. Magyarország felemelkedése ma már az 75

öntudatos nők fellépésén múlik szűkebb környezetükben vagy a közéletben. Még akkor is, ha éppen az Országgyűlésben női méltóságukban alázzák meg őket a példamutatásra érdemtelen országgyűlési képviselők. A közeljövő legnagyobb társadalmi kihívását nem a hatalomért folyó, unalmassá vált öncélú harcok, hanem a kimerülésig kiszolgáltatott asszonytömegek, a gyermekük biztonságos létéért küzdő anyák jelentik majd. Tévedés ne legyen: a kizsákmányolt állapotban nincs bal- és jobboldal, csupán szenvedő és szenvedést okozó. Az emberi méltóság joga, a szabadságjogok - beleértve a női szabad önrendelkezés gyakorlását - pedig mélyen és többszörösen sérültek az elmúlt évtizedekben. A jövőben a társadalmi változások erőtartaléka nem elhanyagolható mértékben, a nők szolidaritásában és aktiválásában rejlik.

76

SZEKERES IMRE

Tudományos felmérések és személyes tapasztalataink alapján is jól tudjuk, mit várnak el az európai polgárok ma az európai döntéshozóktól: a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem erősítését, a munkanélküliség elleni eredményes fellépést, azaz a foglalkoztatás bővítését, valamint a demokrácia és a szabadság értékeinek megóvását. Büszke vagyok arra, hogy ma egy olyan szervezet tanácskozásán vehettem részt, amely mindig is különösen aktív volt e területeken, és mai konferenciáján is Európa polgárainak millióit foglalkoztató kérdésekről tárgyalt. A baloldali-progresszív politikai gondolkodás egyik sarokköve szerte a világon a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtése, illetve védelme. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete (PES Women) pedig sikeresen dolgozik azért, hogy az Európai Unióban az esélyegyenlőségi szemlélet minél több szakpolitikai területen érvényesüljön a konkrét javaslatok kidolgozásakor. Baloldali gazdaságpolitikusként például meggyőződésem, hogy a foglalkoztatottság növekedéséhez speciális, a nőket célzó intézkedésekre is szükség van, és a fiatalok körében Európa-szerte tapasztalható munkanélküliség visszaszorítása sem képzelhető el a 77

fiatal nőket segítő különleges intézkedések és támogató programok nélkül. A PES Women erőfeszítéseinek hála, ezt ma már az Európai Bizottság is így látja, ahogyan ezt az év elején bemutatott jelentésük is tükrözi. Mi, európai szocialisták a nők gazdasági függetlenségének segítését, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését, a nők döntéshozatalban betöltött megfelelő súlyát, továbbá az esélyegyenlőség, valamint az emberi méltóság tiszteletét a kezdetektől támogattuk, és komoly eredményeket is fel tudunk mutatni. De még nem értünk az út végére. Ma is látjuk, hogy a nők Európában átlagosan közel 17 százalékkal keresnek kevesebbet az azonos munkakört betöltő férfiaknál. Ez a helyzet elfogadhatatlan és fenntarthatatlan. Ráadásul a nőket sokszor mintha büntetnék a társadalom érdekében végzett munkájukért. A nők nyugdíja gyakran alig haladja meg a létminimumhoz szükséges szintet a nők és férfiak közötti fizetésbeli különbségek - a bérolló hatására - a gyermekvállalás és a hozzátartózok gondozása miatti fizetéskiesés miatt, valamint azért, mert a nők gyakran kényszerülnek alulfizetett, nem kellően megbecsült munkahelyekre. Az Európai Szocialisták Pártja ezekben a hónapokban éppen az alapprogramján dolgozik, amelyben többek között arra is keresik a választ, miként lehetne visszaállítani az európai polgárok bizalmát a politikai döntéshozatalban, hogyan érhetjük el, hogy mindenki úgy érezze, súlya van a szavazatának. Különösen fontos ez a női szavazók esetében, akik azonban joggal érezhetik úgy, hogy amíg nincs arányos képviseletük a döntéshozatalban (legyen szó a tagállami vagy uniós szintről), addig a meghozott döntések sem tükrözik hűen az ő érdekeiket. A PES Women egyik legrégebbi célja a nők arányos döntéshozatali képviseletének elérése. E törekvést – néhány férfitársammal ellentétben – mindig is szimpátiával figyeltem. Hiszem, hogy a nők 78

jelentősebb szerepvállalása hozzájárulhat a politika megújulásához – tartalmi értelemben és a stílust tekintve egyaránt. Ezért szavaztam meg az Országgyűlésben magam is 2009-ben azt a javaslatot, hogy a választásokon a pártlistán szereplő képviselőjelöltek közül minden esetben a másik nem képviselője kövesse az egyiket, vagyis egy férfiegy nő legyen a sorrend, és támogattam azt az előterjesztést is, hogy a mindenkori kormányban legalább egyharmad arányban legyen női miniszter. Sajnálom, hogy ezek a kezdeményezések akkor elbuktak.

Hasonló rokonszenvvel tekintek azon célkitűzésekre is, amelyek jelentősen emelni akarják a női vezetők és döntéshozók arányát a gazdasági életben. Az Európai Bizottság olyan tervezeten dolgozik, amely radikálisan növelné a nők létszámát a vállalatok vezető testületeiben. Jól tudjuk, hogy az EU diplomásainak 60 százaléka nő, ugyanakkor Európa legnagyobb cégei vezető testületeiben csupán 14 százalékban vannak képviselve (tehát minden hetedik vezető nő). A nők a férfiakat is túlszárnyaló mértékben vesznek részt a felsőfokú oktatásban (ez alól kivételt talán csak a műszaki képzés jelent), 79

mégsem nő látványosan a számuk a felső vezetők körében. Létezik az úgynevezett „üvegplafon” jelensége, amikor a karrier megtorpan, és annak ellenére, hogy tényszerűen nem ismert az előre haladás akadálya, érezhetően gátló tényezők jelennek meg. Kimutatható, hogy a jelenség bekövetkezése a nők körében gyakrabban és hamarabb történik, mint a férfiak esetében. Végül, de nem utolsósorban csökkenteni kell a nők alulreprezentáltságát a tudomány világában. A szakmai és családi élet jobb összeegyeztethetőségét biztosító szabályokra, megfelelő bérezésre és a sztereotípiák lebontására van itt is szükség. Minderről különösen aktuális volt ma itt, Magyarországon beszélni. Sajnálatos módon, a jelenlegi jobboldali magyar kormány elmúlt bő kétéves tevékenysége gender-szempontból a konzervatív visszarendeződésről szólt. Erős ideológiai indíttatásból a társadalmi nemekre érzékeny megközelítést, és az azt állami szinten képviselő nőpolitikát marginalizálták, majd leépítették, helyette egy olyan alapokon nyugvó családpolitikát helyeztek előtérbe, amely alapvetően a népesedési növekedésre kíván koncentrálni. Ezzel párhuzamosan, a munkavállalókra nézve hátrányos gazdaságpolitika, a szegénység kriminalizálása, és a kemény megszorító intézkedések miatt állását vesztő több ezer dolgozó nő csúszik le a középosztályi szintről, vagy kerül családjával együtt a tartós és kirívó szegénység állapotába. A Fidesz parlamenti képviselőinek nyilatkozatai jól mutatják, milyen szerepet szán a kormány a nőknek a társadalomban. Elég csak Varga Istvánnak a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállássá minősítéséről szóló vitában elhangzott kijelentésére. Mint ismeretes, a Fidesz képviselője úgy vélte hogy "azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak". És ez nem elszigetelt eset: a 80

kormánytöbbség az Alaptörvényben már megteremette az abortuszhoz való jog korlátozásának alkotmányos alapját, most pedig a családjogi szabályok módosításával az állampolgárok legintimebb magánéletébe is beleszól, önkényesen értékítéletet téve párkapcsolat és párkapcsolat, így pedig gyermek és gyermek között. A Magyar Szocialista Párt választási programjának előkészítésében résztvevő József Attila Alapítvány elnökeként azt képviselem, hogy a párt az egyes szakpolitikai javaslataiba épüljenek be a speciális női szempontok is. Így az MSZP 2014-ben egy olyan ajánlatot tud kínálni Magyarországnak, amely a jelenlegi kormányzati törekvésekkel szemben a jövőbe mutat, és valódi megoldást kínál a hazai nőtársadalmat feszítő problémákra. A magyar nők millióinak támogatásával pedig sikerülni fog az ország leszakadását megállító, a gazdasági-szociális kihívásokat kezelni képes, és az állam normális működését helyreállító programunk mögé erős többséget szerezni, amely visszatérítheti hazánkat az európai fejlődés útjára.

81

FÜGGELÉK

A konferencia résztvevői Alföldi Andrea a Magyar Nők Szövetsége elnöke (Magyarország). Demeter Judit az Egyenlő Bánásmód Hatósága korábbi elnöke (Magyarország). Gurmai Zita európai parlamenti képviselő, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezetének elnöke, és az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa alelnöke (Magyarország). Mija Javornik a CEE Network for Gender Issues szakértője (Szlovénia). Mojca Kleva európai parlamenti képviselő (Szlovénia). Korózs Lajos (Magyarország).

a

Magyar

Szocialista

Párt

elnökségi

tagja

Karolina Leakovic a Horvát Szociáldemokrata Párt Női Fórumának alelnöke és nemzetközi titkára (Horvátország). Sonja Lokar a CEE Network for Gender Issues ügyvezető igazgatója (Szlovénia). Lovorka Marinović a Center szakértője (Horvátország). 82

for

New Initiatives

nemzetközi

Mesterházy Attila a Magyar Szocialista Párt elnöke, és országgyűlési frakcióvezetője (Magyarország). Tamara Reising Zuzana Brzobohatá európai parlamenti képviselő akkreditált asszisztense (Csehország). Korábban a Friedrich Ebert Alapítvány tudományos munkatársaként dolgozott Prágában. Szakterülete a társadalmi-gazdasági ügyek és a társadalmi befogadás. Brigita Schmögnerová Szlovákia korábbi pénzügyminisztere, és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökének asszisztense (Szlovákia). Olga Sehnalova európai parlamenti képviselő (Csehország). Ernst Stetter az Európai Progresszív Tanulmányok Alapítványa főtitkára (Németország). Szabó Vilmos országgyűlési képviselő, a Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumának tagja (Magyarország). Szekeres Imre a József Attila Alapítvány kuratóriumának elnöke (Magyarország).

83

A konferencia programja HELYSZÍN: Hotel Le Méridien Budapest 1051 Budapest, Budapest, Erzsébet tér 9-10. IDŐPONT: 2012. november 17. 9.00 – 9.15 Köszöntő beszédek Ernst Stetter, Mesterházy Attila és Gurmai Zita 9.15 – 10.15 A jelenlegi konzervatív politikák hatása demokratikus jogi, szociális és gazdasági intézményrendszerre

a

Szabó Vilmos, Lovorka Marinović, Mojca Kleva, Olga Sehnalova és Demeter Judit 10.15 – 11.15 A nők közéleti szerepvállalása: egy progresszív látásmód Dasa Silovic, Karolina Leakovic, Brigita Schmögnerová és Gurmai Zita 11.15 – 11.30 Kávészünet 11.30 – 12.30 A szegénység még mindig nőarcú: kilátások és megoldások Sonja Lokar, Tamara Reisig, Korózs Lajos, Mija Javornik és Alföldi Andrea 12.30 – 12.45 Záró gondolatok Dasa Silovic és Szekeres Imre 84