.JUHÁSZ BORBÁLA.
.A n¤i munka. A
Ma így hazatér kifacsart apa a munkahelyér√l és jogosan bed√l a fotelba, és vacsorát kér. Kifacsart anya is hazatér, vacsorát készít, továbbfacsarja magát a háztartással és a táltosképz√ben kifacsart gyerekei kényeztetésével. Itt az ideje, hogy átállítsuk a kardfogú tigris és a hetes aratás által beállított beidegz√dést: a férfiak megsz∫nt feladatai helyére keressünk újakat, mégpedig a n√k új felel√sségei miatt, a korábban n√i feladatok közül válogatva.1
történelemben az az állandó, hogy térben és id√ben mindig változik, és változik az is, a történész mit kutat, mit tart érdemesnek kiemelni, és azt hogyan elemzi. A n√ helye azonban mintha id√tlen lenne mindennapi közbeszédünkben, az otthon szorgoskodó (passzív, unatkozó) n√ és a „kint” dolgozó (aktív, harcoló) férfi mítosza a mai napig meghatározza, mit vár el magától és egymástól a két nem, s mit használhat fel érvként a családpolitika. Még az olyan, Magyarországon friss szellem∫nek számító feminista lekt∫rirodalom is, mint Haas Anna A feleséged vagyok, nem a cseléded cím∫ könyve, erre a történelmi alapvetésre apellál:
A hagyományos nemi munkamegosztást eszerint tehát a férfi fizikai erejének szükségessége legitimálta, míg a modern világban úgy lenne igazságos, ha a munka világának változását követve a nemek közötti munkamegosztás kiegyenlítené a szigorúan elválasztott szférákat. A valóságban azonban, bár minden társadalom megkülönböztetett n√i és férfimunkát, a n√k mindig is dolgoztak, s ha dolgoztak, általában kemény fizikai munkát végeztek; az otthon–munka világa ellentétpár egy sz∫k réteg idealizált életmódjának utólagos kivetítése csupán. Még a kardfogú tigris ideje, az √skor sem mentesül a történelmi újraértelmezés alól. Adovasio, Soffer és Page, amerikai szerz√k a régészet és antropológia gender-szempontú felülvizsgálata alapján írták újra a prehistóriát, s fosztották meg olvasóikat a mamutot vadászó (h)√s férfi képét√l. Érvelésük szerint ugyanis a legtöbb megtalált mamut természetes halállal múlt ki, s √seink inkább apró állatokon, rágcsálókon éltek, melyet a közösség együtt ejtett el. Könyvük éppen a n√ket ábrázolja a közösségek túléléséhez leginkább hozzájáruló újítókként, akik a férfiakkal egyenl√ mértében vettek részt a közösség élelemmel való ellátásában, s az emberi nyelv s mez√gazdaság feltalálói voltak.2
Minden hímben benne él az √sember: mindegyikük azt látta apjától és nagyapjától, hogy asztalra csap, és rendet teremt: Én vagyok a családf√, úgy lesz, ahogy én akarom! És persze minden n√ben is benne él az √sasszony: az asztalra csapásra kisebbre húzza össze magát, és szalad megtenni, amit ura parancsolt. Az √sasszony viselkedésében nincs is semmi kivetnivaló, hiszen, amikor megjelent a kardfogú tigris a barlang bejáratánál, az √sasszony ismét kisebbre húzhatta magát, és beszaladhatott a barlang mélyére, és az √sember ment ajtót nyitni. Még üknagyapáink idejében is volt némi alapja annak, hogy amikor az ükapa megjött az aratásból/bányából/egyéb kapitalista kizsákmányolásból, akkor elvárta, hogy az otthon maradó ükmama hasznosan töltse el idejét: legyen rend, meleg leves, gyerekek megnevelve, eszperente nej engedelmes. Ma már azonban a kardfogú tigris ritkán téved vacsoranéz√be hozzánk, de ha mégis megtörténik, akkor párunk is csak annyit tesz, mint mi: felhívja a 112-t. A mai kapitalista kizsákmányolást nem akarom a valóságosnál szebb színben felt∫ntetni, el√fordulhat olyan multi, aki képes úgy kifacsarni alkalmazottját, mint a hetes aratás, vagy a sziléziai szénbányák. A nagy különbség ükapáink helyzetéhez képest, hogy a mai multik a n√ket is facsarják.
85
Juhász Borbála
Jeannine Davis-Kimball régészként szovjet KözépÁzsiában tanulmányozta ókori nomád törzsek emlékeit, s az 1990-es évek derekán állította fel a nomád „amazonokról” szóló elméletét. N√i harcos papn√k és magas státuszú n√k csontvázait azonosította el√ször n√ként, míg azokat korábban magától értet√d√en férfi harcosokként ábrázolták. Ilyen volt például a híres isszikbéli „Arany ember” leletegyüttes, mely az almati Régészeti Múzeumban látható. DavisKimbell a leletek motívumainak elemzése során bebizonyította, hogy inkább Arany Asszonyról, illetve Arany Lányról lehet szó, aki fiatalon halt meg.3 A magas rangú harcos papn√k valószín∫leg addig élték a harcosok életét, míg gyermeket nem szültek. Esetükben nem az egyébként általában halállal büntetett határátlépés, a férfiruha és katona szerep felvétele történt (mint a Walt Disney Stúdió által a XXI. század kislányainak is elérhet√vé tett V. századi kínai Mulan történetében), hanem a társadalom, a n√i életszakasz egy idejére elfogadott gyakorlatát valósították meg. Az említett történelmi munkák árnyalják azt a képet, miszerint bizonyos tevékenységek (például harc, vadászat) kizárólagosan a férfiak munkakörébe tartoztak volna. Ám, ha eltekintünk is a hasonló „újraírástól”, maga a n√i munka története is, mely általában a hagyományosan n√inek tartott munka kutatása, saját társadalmunk rögzült nemi szereposztásának felülvizsgálatára sarkall, mind ami a „gyengébb nem”, mind ami a fészekrakó házitündér toposzt illeti. A közhellyel ellentétben, miszerint a feleség otthon a barlangban üldögél, és várja vadászó, dolgozó férjét, a n√k mindig is dolgoztak. Igaz, munkájukért nem mindig járt fizetség. Minden otthon ingyen el-
végzett n√i munka id√vel szakmává fejl√dött, és sok n√ a munkaer√piacon is ezekben a kipróbált, s többségükben alul fizetett munkakörökben helyezkedett el. Ezt illusztrálja az alábbi, tetsz√legesen b√víthet√ táblázat, mely a (kapcsolatban él√, kisgyermekes) n√k mai feladatait elemzi. A hagyományos n√i szakmákon kívül a tulajdon és a származás is feladatokkal látta el a n√ket. Egy királyn√ egy egész országot irányított, a birtokos feleség a férj távollétében, vagy megözvegyülten egyedül igazgatta birtokait, a keresked√k között a világtörténelemben mindig sok n√t is találunk, az egy szem lány néha átvette a csokoládégyár igazgatói tanácsának vezetését stb. Hogy ne csak a gazdagokat említsük, mindig is voltak önálló iparos tevékenységet ∫z√ n√k, s egy parasztasszony sem pihent sosem. Munka szempontjából semlegessé tehette a n√ket egyfajta fels√bb vezérl√ elv is. Aki egy istenn√ vagy egy isten szolgája, az ugyanúgy szentelheti életét egyházának, mint egy férfi. Ilyenek a papn√k, a remeten√k, az apácák. Az √ esetükben azonban ez azt jelentette, hogy le kellett mondaniuk a családról és a gyermekáldásról. Aki a verseny tisztaságában, a tudás mindenhatóságában, a m∫vészet ihletében hisz, sportolón√, tudós, m∫vész lesz. A polgári állam elve, az egyenl√ jogok ugyan csak hosszú küzdelem után illette meg a n√ket is, de végül is megnyitotta el√ttük az iskolák, az egyetemek kapuit, s így lassan a férfi szakmákat is. A modern adminisztráció kiépülésével egyre több n√t szippantott fel a közigazgatás, az irodák világa. Végül lassan, ugyan még csak kuriózumként, a legférfiasabb vagy legjobban fizetett csoportokban is (ami általában ugyanaz) megjelennek a
ingyen, otthon végzett munka
fizetett, otthonon kívül végzett munka
anyai feladatok
bábasszony, dada, óvón√, fejleszt√pedagógus, ének-zenei mentor, tanítón√, babysitter, gyógypedagógus, pszichológus, dietetikus, sof√r… takarítón√, szakácsn√, beszerzési osztály vezet√je, építésvezet√, pénzügyi tervez√, cseléd, bejárón√, varrón√, mosón√, vasalón√, lakberendez√, textilm∫vész, kertész, növénynemesít√, állatgondozó, sof√r… gyógyítóasszony, orvos, ápolón√, természetgyógyász, dúla, bába, szociális munkás, gyógypedagógus, pszichológus… titkárn√, manager, rendezvényszervez√, PR-manager, tolmács, külföldi levelez√, hivatásos sorban álló, temetkezési szakember, siratóasszony… színészn√, zenész, énekes, táncosn√, terepauta, massz√r, hostess, gésa, prostituált, gépírón√/kutatási asszisztens/ könyvel√/ügyintéz√
háztartási feladatok
gondoskodás családi ügyek intézése, rokoni kapcsolatok fenntartása, társasági élet szervezése kedvesség, szórakoztatás, érzéki gyengédség, szexualitás, társ szakmai segítése
86
A n√i munka
a Magyar népmesék rajzfilmsorozat pedig Tancika Marcika címen magyarította) egy királyfi annak reményében vesz feleségül egy szegény leányt, hogy az hihetetlen mennyiség∫ aranyfonalat tud fonni. A lehetetlent a lány egy varázslatos törpe segítségével teljesíti, aki a lány kezéért cserébe megfonja helyette az aranyszálat. Egy év haladék adatik a lánynak, hogy törpéné legyen, hacsak ki nem találja a fura szerzet nevét (innen a mesék neve).5 A lány, aki nem fon, rest és rossz feleség. Csipkerózsika szülei igen modernek és felvilágosultak voltak, hogy palotájukból eltüntettek minden rokkát, orsót, bár lányuk n√i végzetét így sem kerülhette el. A mai magyar szóhasználat szerint a „fonó” olyan közösségi tér volt a magyar falun, ahol a téli id√szakban a fiatalok énekeltek, táncoltak, udvaroltak, csókolóztak, meséltek, dramatikus játékokat adtak el√, vígan voltak: kevesen tudják ma már, hogy ott csak lányok fontak a guzsalyon, a csak bizonyos napokon (a „legényjáró napokon”) megjelen√ fiúk csak ellen√rizték a jelenlétet és a munka min√ségét.6 A fonáson kívül jellemz√en csak n√k által végzett munka (a gyermekgondozáson kívül) többek között a vízhordás, a t∫zifagy∫jtés, a kenyérsütés, a mosás (ezek mindegyike a háztartási gépek és a folyóvíz el√tti id√kben hosszú és fáradságos munka volt). A n√i munkáról gy∫jtött közmondások jól tükrözik a minden kultúrában meglév√ nemi alapú munkamegosztást:
n√k: ma már lehetnek ügyvédek, sebészek, n√gyógyászok, informatikusok, rend√rök, katonatisztek, ∫rhajósok, s akár politikusok is. Magyarországon fokozatosan emelkedett a fizetett n√i munkavállalók száma. 1941-ben a n√k 38,9%-a, 1980-ban 70,8%-a dolgozott. (a szám a rendszerváltás után drasztikusan csökkent, 2004-ben ez a szám 50,7% volt). Az 1945 utáni id√szakban az egész szocialista táborban az emancipáció (és az iparosítás) alappillére a n√k nagymérték∫ foglalkoztatása volt. A béreket egyenl√en alacsony szintre hozták, s emiatt kényszer∫ségb√l kialakult a kétkeres√s családmodell, a n√ket az iparosítás munkaer√hiánya is könynyen felszívta, de a gazdasági okok mellett nem feledkezhetünk meg a n√i emancipáció szocialista retorikájáról sem. A n√k munkába állását államilag támogatott szolgáltatások segítették: bölcs√dék, óvodák, napközik, nyári táborok, menzák, mosodák, majd 1968-tól a családi feladatok és a munka összeegyeztetését segítette a hároméves, fizetett anyasági szabadság, mely alatt a n√k meg√rizhették munkahelyüket. Nyugati feministák áhított céljait érték el a magyar n√k, mégsem volt egyértelm∫ a diadalérzet. A 8 óra munka mellett a n√k otthon átlagban még 4 órát dolgoztak a háztartásban, s a kett√s terhet mindenki természetesnek vette, míg a dolgozó anya hátterében az állami segítség mellett nagyon gyakran ott állt egy másik névtelen, fizetetlen n√i munkaer√ is: a nagymama. Az id√hiány miatt sokaknál állandóvá vált a kett√s lelkiismeret-furdalás, a munkahelyükkel és a gyerekeikkel szemben is. Ha Európában visszamegyünk az id√ben, azt tapasztaljuk, hogy a patriarchális világban (és minden világ, melyr√l történelmi ismeretekkel rendelkezünk, ilyen volt) a monoton, mindennapi munkákat, s a legalantasabbat mindig n√k végezték. Eszkimó asszonyok feladata volt az állatb√rök kikészítése, ami rohasztást, vizeletben pácolást, agyvel√vel való zsírozást, illetve madarak esetében a lenyúzott b√r rágását jelentette.4 Hagyományos magyar disznótoron a hurkához, kolbászhoz való belek mosása a n√k feladata. Bár a paraszti világban n√ és férfi egyaránt keményen, napkeltét√l napnyugtáig dolgozott, a n√k még annál is tovább. A fonás véget nem ér√ munkát jelentett, melyet kézi orsóval akár útközben, egy hegyi hágón való gyalogos átkelés közben is lehetett végezni. Erazmus is azt vallotta: „a guzsaly és az orsó minden n√ igazi szerszáma s alkalmas a lustaság elkerülésére”. A közkedvelt norvég népmesében, a Trillevip-ben (mely Arany László átdolgozásában Pancimanci néven is megjelent,
Ha a férfinak van szakácsn√je, miért égesse meg az ujját? (arab) Leánygyermek a rokkánál, fiúgyermek a pajzsnál. (spanyol) Apa az íróasztalához, anya az edényeihez. (angol) Bármilyen okos lehet a n√, végül a konyhában köt ki √. (indonéz) A feleség darál, a férj meg alszik, a feleség sz√, a férj táncol. (orosz) Az a n√, aki szeret mosni, mindig talál vizet. (angol) A n√ a férfi szappanja. (francia) Nincs jobb asszony, mint aki a guzsalynál ül. (német) A bef∫zött t∫ ítéli meg a lányt. (spanyol) Egyszer minden véget ér, kivéve a n√ munkáját és a fájdalmat a pokolban. (dán) Éjszaka ifjú hitves, napközben teherhordó állat. (arab) A nehéz munka elfárasztja a n√t, de teljesen tönkreteszi a férfit. (fang) A legjobb bútordarab a feleség. (holland) A n√ egyszerre úrn√ és cseléd a házában. (azeri)7
Ahol azonban a nemek alá-fölérendeltségi hierarchiáját felülírta az osztályoké ott férfiak is végeztek n√i munkát. Az 1930-as évek gyarmati Dél-Afrikáját
87
Juhász Borbála
leíró könyvében a friss Nobel-díjas írón√, Doris Lessing egy elszegényedett fehér farmerfeleség és fekete szolgája furcsa viszonyát boncolgatja.
– Ne keseregj, kedves feleségem – mondta neki –, a rossz napok véget értek. Én voltam a koldus, akivel a nyomorúságos viskóban éltél; én voltam a huszár is, aki az edényeidet összetiporta. Mindez csak azért történt, hogy megtörjék a g√göd, és megb∫nh√dj kevélységedért. – Nagyot vétettem – zokogta a királylány – nem érdemlem meg, hogy a feleséged legyek. – Igaz, vétettél – felelte a király –, de amit vétettél, le is vezekelted; most aztán ne búsulj többet: ezt az ünnepséget azért rendeztem, hogy megüljük a mi igazi menyegz√nket!9
Kés√bb mégis kényszerítette magát, hogy felálljon, és kimenjen a konyhába; ott állt az ajtóban, és szemügyre vette a vízzel csíkozott padlót, mintha valóban azért jött volna ki, hogy azt ellen√rizze. Moses ott állt mozdulatlanul az ajtó el√tt, mint rendesen, s kibámult a hangyatúrásra, ahol kutyatejfa nyújtogatta az élénkkék égre szürkészöld, húsos karjait. Mary nagy dérrel-dúrral benézett a szekrények mögé, azután azt mondta: – Ideje teríteni. A szolga megfordult, el√szedte az abroszt, az edényt, nagy fekete keze lassan, sután motozott az apró ev√eszközökkel. Minden mozdulata ingerelte Maryt. Ott ült feszülten, pattanásig feszülten, keze ökölbe szorult. Mikor Moses kiment, Mary elernyedt egy kissé, mintha csökkent volna a ránehezed√ nyomás. Odament a terített asztalhoz, szemügyre vette; minden a helyén volt. De azért felvett egy poharat, s kivitte a hátsó szobába. – Nézd csak ezt a poharat, Moses – parancsolt rá. Moses odalépett, és udvariasan megnézte; illetve csak úgy tett, mintha nézné, mert valójában már el is vette úrn√jét√l, hogy elmossa újra.8
Bár a mese közismert, a társadalmi nemekre vak, interpretációja a gazdagok „Mátyás király-szer∫” megleckéztetése, valójában csak n√t törnek meg így, férfit soha. Ezek a mesék az alárendelt, „néma”, elnyomatásában cinkos n√iség egy helyeselt modelljét képviselik. A királylány „vétke” mindössze annyi volt, hogy bátran elmondta véleményét, szembe szállt apjával, aki már férjhez akarta adni, és saját döntését szerette volna követni. A felesel√, zsémbes, házsártos asszony megzabolázása a Rigócs√r király történetnél még nyíltabban kegyetlen formát ölt a feleségbántalmazás középkori és reneszánsz irodalmi reprezentációiban, mint például a Makrancos Kata történetben.10 A nemileg szegregált munka a nomád és a paraszti társadalmakban inkább csak azt jelentette, milyen munkát nem végezne a férfi sosem, de azt nem, mit nem szabad a n√nek. A „gyengébb nem”-et nem kímélték, nem volt olyan munka, amit túl meger√ltet√nek tartottak volna számára: mez√, bánya, manufaktúra, bolt, m∫hely, piac, gazdaság, üzlet, a n√k mindenben részt vettek, a családi közösség részeként, vagy magukban, ha a férj távol volt, vagy meghalt.11 Mindeközben szinte folyamatosan terhesek voltak, átlag minden harmincadik hónapban született gyermekük, a menopauzát már nemigen érték meg.12 A munka alól nem a kímélet, hanem a tabu menthette fel csak √ket ideig-óráig bizonyos kultúrákban: a menstruáló és a gyermekágyban fekv√ (vagyis a vérz√) n√ket övez√ érinthetetlenség. Érdekes adalék, hogy maga a tabu szót is, mely a polinéz tupuából ered, jelentése szent, leggyakrabban a menstruációs vérre használták. Tiltották a menstruáló n√t a termény betakarításától, a szürett√l, a kenyérsütést√l, mosástól, falmeszelést√l (Magyarország). A paraszti társadalom bizonyos jeles napjai ugyancsak felmenthették a n√ket a munkavégzés egyes formái alól: ilyen volt hazánkban a Luca-nap (december 13.), a Borbála-nap (december 4.), mikor tilos a fonás, varrás, vagy Halottak napja (november 2.), mikor tilos a mosás, meszelés.
A fekete férfi falujában sosem f√zött, súrolt, mosogatott volna, hisz az n√i munka volt, de mint alárendelt szolga ezeket a feladatokat is elvégezte. Ugyanígy a fehér feleségnek nem kellett amiatt szorongani, hogy nem tartják majd jó asszonynak, ha nem f√z finomat, nem tartja tisztán a házat, vagy nem szoptatja gyermekét, hiszen azt világéletében mások, n√i vagy férfi szolgák végezték helyette. Ha azonban meg kell törni egy n√t, s a „helyére” tenni, a nemes származású n√t is fizikai munkára lehet kényszeríteni, bár osztály hovatartozása alapján ez nem az √ feladata. Népszer∫, ma is kikerülhetetlen Grimm-mese a Rigócs√r király (a Magyar Népmesék rajzfilm sorozatban A királykisasszony cip√je). Ebben a szép ám „fennhéjázó, kevély” királyleány minden kér√jét kineveti, és elutasítja. Csellel egy koldusnak öltözött királyfi veszi feleségül, aki kegyetlenül megleckézteti: az ifjú asszonynak életében el√ször f√znie, kapálnia, koldulnia, fazekaskodnia kell, s mikor portékáját a piacra viszi mint kofa, a huszárnak öltözött férj lovával széttiporja azt, majd a koldusfeleségnek el kell szeg√dnie saját férje udvarába cselédnek, ahol még étellopással is megvádolják. A teljesen megtört asszony most már „kiérdemelte”, hogy ura felfedje valós kilétét, s a királynénak soha többet ne kelljen alantas munkát végeznie.
88
A n√i munka
A kemény fizikai munka névtelen n√i robotosai csak az utóbbi id√kben kezdtek felt∫nni a társadalomtörténeti m∫vekben a n√történelem és a társadalmi nemek történeti irányzatának hatására. Az „érdemes” n√k, avagy híres n√k enciklopédikus felsorolása azonban már régóta része egyrészt a feminista múltkeresésnek, másrészt a nemzeti történelmi arcképcsarnokoknak is.13 Természetesen fontos szerepet kapnak ezekben a lexikonokban a királyn√k, királynék, és fontos történelmi személyiségek anyjai, valamint feleségei. Az √ „munkájuk” nemcsak a dinasztia továbbélésének volt a biztosítása, hanem fontos politikai és kulturális vezet√ szerepet is betöltöttek. Gondoljunk csak Mátyás király feleségére, a nápolyi Aragóniai Beatrixre, akir√l csak a sz∫k szakma tudja, hogy Mátyás halála után, mikor a magyar nemes urak ellenezték, hogy √, egy n√ uralkodjon tovább, egy Ágoston-rendi remetével, Jacobus Philippus Forestius de Bergamóval arról íratott traktátust, milyen derekasan megállták a n√k a helyüket a történelemben, Ez a Boccaccio De claris mulieribus (Híres n√kr√l) cím∫ könyvének átdolgozásaként 192 asszony (f√ként 15. századi olasz n√k) életét felsoroló lexikon, melynek els√ illusztrációja Beatrixet ábrázolja, 1497-ben jelent meg Ferrarában.14 Az uralkodón√i karrieren kívül még a kolostor kínált Európában a tehetséges, magas rangú n√knek értelmiségi, akár üzletasszonyi életpályát, ha sikerült apátn√vé emelkedniük. Igaz, itt is tetten érhet√ a diszkrimináció, hiszen az egész középkorban jóval nagyobb volt a szerzetesek létszáma, mint az apácáké, s nehezebb is volt egy n√nek bekerülnie a kolostorba, mint a férfinak. Ha azonban sikerült felemelkednie a kolostori ranglétrán, olyan hatalomra és önállóságra tehetett szert, mint laikus n√ként soha. A legnagyobb n√i kolostor, afféle n√i kulturális központ, n√i egyetem, a német Gandersheim (Alsó-Szászország) volt, itt m∫ködött a 10. században például Hrosvitha, tudós, drámaíró, költ√n√, az egyik els√ ismert német költ√. A gandersheimi apátn√k közvetlenül a király alá tartoztak, a királyi tanács tagjaként, saját bírósággal, hadsereggel és arcképükkel vert saját pénzérmével. Az ugyancsak német Bingeni Szent Hildegárd a 12. században élt zeneszerz√, teológusn√, látomásos költ√, kutató orvos és botanikus, a kolostori gyógyászat ma is tanított alakja, a Rajnaparti bingeni kolostor alapítója szintén nagyív∫ szakmai pályát futott be. (Nagy) Avilai Szt. Teréz, a 16. századi Spanyolország egyik vallási reformere volt, aki tizenhét n√i és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára, s misztikus írásaival je-
lent√sen hozzájárult az ellenreformáció szellemi alapjainak lerakásához, melyért 1970-ben, n√ként els√nek, megkapta a katolikus egyház által csak a legnagyobb teológusoknak adományozott, ritka egyházdoktori címet. Virginia Woolf Saját szoba cím∫ híres esszéjében arról elmélkedik, miért nincs több n√i író (tudós, „híres, alkotó ember”), mivé lett Shakespeare elképzelt n√vérének írói tehetsége, s arra a következtetésre jut, hogy az alkotáshoz id√, pénz és nyugalom kell: röviden „saját szoba”.15 Az apátn√k némelyikének, bár saját világi családról, és a gyermekekr√l így le kellett mondania, ez sikerült. A kora újkorban újabb karrierlehet√ség csábíthatta az önmegvalósításra a fiatal n√ket (bár még sokáig gyakorlatilag prostituáltaknak tekintették √ket): a színészet. Franciaország és Anglia nyitott el√ször a színészn√k felé. A 17. században II. Károly angol király vezette be, hogy n√k is színpadra léphettek (igen, bármily meglep√, sem az athéni, sem a shakespeare-i színpadon nem játszott n√, a n√i szerepeket fiatal fiúkra bízták). Mary Betterton, Rebecca Marshall, Elisabeth Farley, vagy a gyermekprostituáltból az angol színházi Hamupip√kévé váló Nell Gwynn tartoztak az úttör√k közé. Ám jellemz√, hogy ez utóbbi komika, a restaurációs közönség ünnepelt sztárjának neve azért maradt fent a sz∫k színháztörténeti szakma berkein kívül is, mert a király hivatalos szeret√je, és fiainak anyja lett, aki komoly vagyont és palotákat szerzett utódai számára.16 Ugyanebben a korban léptek színre az els√ francia színészn√k is, mint Racine ihlet√je és szeret√je, Marie Champmeslé, aki egy valódi színészdinasztia középpontja lett, s évtizedekig játszott az 1680-ban XIV. Lajos által megnyitott ComédieFrançaise-ben. A színészn√knek volt saját keresetük, sikert arathattak a színpadon, bár a társulat vezetésének feladata férfikezekben maradt, ám a társadalom szemében még sokáig kurtizánok maradtak, és el kellett t∫rniük „pártfogóik” birtokló hódolatát. A n√i munka története a n√történetírás egyik nagy témája, s bár láthattuk, hogy a n√i munkavégzés mindig is létez√ jelenség volt természetesen, a „nagy fejezet” mégis az ipari forradalom által elindított nagy társadalmi változásokhoz köthet√, mikor egyrészt a n√k tömegesen kezdtek bérmunkát folyatni, másrészt megváltoztak a munkavégzés körülményei, s így kialakult az „otthon–munkahely” kett√ssége. Ám a fizetett n√i munka sem a 19. században született, hisz rengeteg mesterséget ∫ztek a n√k is (például kizárólagos n√i szakma volt még a középkorban a sörf√zés), s mindig segítették egy kis „mellékessel” a családi büdzsét, piacolással, a manufaktúrában dolgozva
89
Juhász Borbála
stb. A bérek meghatározása azonban már ebben a korai id√szakban is abból indult ki, hogy a n√nek nem kell eltartania családját (ami nagyon sok esetben nem volt igaz, az özvegyek, akiket ma „gyermekét egyedül nevel√nek” mondanánk, például családfenntartók voltak) bére csak kiegészítése a férjének, s ez a mai napig meghatározó tévképzet. A „mellékes” munka azonban általában otthon zajlott, legyen az a falusi gazdaság, vagy a városi m∫hely, ahol az egész család együtt dolgozott. Amint a kisgyerek járni tudott, már feladattal bízták meg, s hároméves kislányok már libát √riztek, fonalat válogattak, tizenegy éves korukra pedig el kellett tudniuk vezetni egyedül is egy háztartást. Ekkor azonban még az apák is otthon dolgoztak, a textil-manufaktúrában a n√k fontak, a férfiak sz√ttek, a nagylány megf√zte az ebédet, az inas ringatta a bölcs√t, „rugalmas munkaid√ben” dolgoztak éjt nappallá téve. Az ipari forradalomban azonban a termelés átkerült az otthonból a gyárba, s a feleségek korábbi munkatársi szerepe ezzel elveszett. Az ember vagy a gyárban volt, vagy otthon, a kett√t hosszú gyalogút (kés√bb vonattal való ingázás) választotta el. A gyerekek és fiatal lányok dolgoztak ugyan a gyárban (általában a család segítésére, illetve a hozomány, kelengye összegy∫jtésére, kb. legkés√bb 22 éves korukig), de a házas, többgyerekes asszonyok már csak otthon voltak, távol férjükt√l, egy olyan korban, mikor a hét hat napján tartott a munka napi 12–14 órában. A patriarchális kultúrákban √si felosztás a bent és kint, passzív–aktív, otthon és külvilág, n√i–férfi ellentétpár, ami gyakran a n√k de facto bezárását, mozgáskorlátozását jelentette (lásd az ókori Athén, az ortodox zsidó és a muzulmán vallás nemi szegregációs politikáját): a n√k és férfiak része a házban elkülönül, n√ nem mehet kíséret nélkül az utcára, csak otthon mutatkozhat fátyol, burka nélkül, nem szólhat bele a politikába, nem mozoghat szabadon stb. Ennek kóros megnyilvánulása volt a Kínában évszázadokon át gyakorolt n√i lábelkötés, mely soha nem sz∫n√ fizikai kínokat jelentett a n√knek, és valójában nyomorékká tette √ket, nem tudtak bot segítsége nélkül járni. Az elkötést (valójában csonttörést) öt-hat éves korban kezdték el, s míg nem stabilizálódott a deformáció, a lányok nem hagyhatták el a ház föls√, n√i részét, hosszú hónapokat töltöttek gyakorlatilag ágyhoz szögezve.17 A gyári gépesítés megjelenése, ha nem is ilyen brutálisan, de hosszú európai évszázadok viszonylagos szabadsága után újra megteremtette a n√k elszigetelését. A házas asszonyok ugyanis gyakran nem dolgozhattak fizetett
munkában, s csak azt tudták beosztani, amit férjük hazaadott, aki leginkább a kocsmába tért be a munka után, ezért gazdaságilag is kiszolgáltatottak lettek. A munkásfeleségek kiszolgáltatott nyomorát ábrázolja az ír harmincas éveket leíró Frank McCourt Angyal a lépcs√n cím∫ önéletrajzi regénye is.18 Másféle gondokat (és el√nyöket) jelentett az otthontól távol dolgozó férj a polgárasszonyok számára. A vagyonos középosztály viktoriánus/boldog békeid√k idillje (s a képileg, festményen vagy filmen leggyakrabban ábrázolt családmodellje) szerint a n√ otthonát és magát csinosítja, irányítja a háztartást (vagyis menedzseli a szakácsn√, a szobalány, a takarítón√, az inas, a varrón√, a mosón√, a dada, a nevel√n√, a kocsis, és esetleg a kertész munkáját), neveli gyermekeit (melyek már nem olyan számosak, és nem halnak olyan korán, mint száz évvel azel√tt), és intézi a szabadid√ eltöltését: fürd√kúrákra jár, nyaranta gyermekeivel vidékre vonul, társasági életet él. A család a magcsaládra sz∫kül, már nem tartozik bele a tágabb rokonság, a vénkisasszony nagynénik, és a „háznép”: a cselédség. A piedesztálra emelt „gyengébb nem” elvesztette önállóságát.19 Arra nevelték, hogy törékeny virágszálként, erkölcsösen és alárendelten tartsa gyenge vállain a családot és a hazát. A n√k t∫zhely melletti helye a mai napig meghatározza a n√k és a munka témájának retorikáját, egy már alapvet√en megváltozott világban is. A torta nem úgy sikerült, mint ahogy remélte. Megpróbálja nem szívére venni a dolgot. Mindössze egy torta, gy√zködi magát. Csak egy torta. Richie meg √ meghintették cukorral, aztán némi b∫ntudattal valami más feladatot talált a gyereknek, amíg cukrásztölcsérb√l sárga rózsabimbókat nyomott ki a torta szélére, és fehér glazúrral ráírta: Boldog születésnapot, Dan. Nem akarja, hogy a fia összemázolja. Mégsem úgy sikerült, ahogy elképzelte, egyáltalán nem olyan. Nincs vele igazán semmi baj; de valami szebbet remélt. Nagyobbnak, tökéletesebbnek képzelte el. Azt várta (bevallja magának), bujább, szebb, csodálatosabb lesz. Ez a torta kicsinek t∫nik, és nemcsak fizikai értelemben, hanem entitásként is. Amat√r munkának látszik, otthon kotyvasztottnak. Laura gy√zködi magát. Szép, szép kis torta, mindenki szeretni fogja. Az ügyetlenségek (a cukormázba ragadt morzsák, az, hogy a Danben olyan nyomott az „n”, és túl közel van a rózsához) még kedvesebbé teszik. Elmosogat. A nap hátralév√ részére gondol. (…) Laura a kisfia felé fordul, aki idegesen, gyanakodva, imádattal tekint rá. Laura fáradt: semmit sem szeretne annyira, mint visszafeküdni az ágyába a könyve mellé. A világ, ez a világ hirtelen satnyának, kábának, életidegennek t∫nik. Az utcákat, a házakat egyenletesen beterít√ h√ség; a boltok vékony szála, amelyet a helyiek belvárosnak neveznek. A szupermarket és a gyógyszertár, és a vegytisztító, aztán a szépségszalon, és a papírkereskedés, az olcsó egységár üzlet (…)
90
A n√i munka
iskolát például 1919-ben nyitották meg a németországi Stuttgartban, a Waldorf-Astoria cigarettagyár munkásainak gyermekei számára. Az iskolát Emil Molt, a cigarettagyár tulajdonosa és igazgatója alapította, s mivel egy munkásoknak tartott el√adása felkeltette az érdekl√dését, meghívta Rudolf Steiner filozófust, hogy vezesse √ az iskolát.21 Az ipari forradalom tömegtermelése ellen több mozgalom is kibontakozott, ilyen volt az angol Ruskin-féle is, mely az európai kéz-és iparm∫vészet egészét áthatotta. Ebben a mili√ben, szociális-kereskedelmi és m∫vészi szempontokat egyaránt mérlegelve indították útjára az iglói Szontagh n√vérek, Erzsébet és Aranka a csetneki magyar csipke el√állítását, mely szegény sorsú lányoknak adott kereseti lehet√séget 1905-t√l. Azt a horgoláson alapuló pamutszál alapú csipketechnikát, az „ír csipkét” honosították meg Magyarországon, amit az 1846-os ír burgonyavész után nyomorgó családok munkalehet√ségeként talált fel egy angol hölgy. A Szontagh n√vérek megtanulták a technikát, kollekciót dolgoztak ki, azt bevezették az úri vev√körnek, majd ingyen tanították a kézimunkát a csetneki tanfolyamokon. A tanítványok szépen sikerült darabjait fizetség fejében átvették, és értékesítették.22 A kézimunkai bedolgozás ezen formája valójában az öngondoskodásra nevel√ n√képzés egy mintapéldánya. Ez volt az egyik f√ motívuma a 19. század végének n√képzésr√l, n√i munkáról folyó polémiának is. A n√k szakképzését pártoló Vadnay Károly, újságíró és novellista így érvelt 1867-ben a Veres Pálné Beniczky Hermin által összehívott értekezleten, mely a n√képzésr√l és a n√i munkáról szólt:
Laura visszavezeti a fiát a nappaliba a színes fakockákból épített toronyhoz. Mihelyt a gyereket leültette mellé, újra kimegy a konyhába, és minden habozás nélkül fogja a tortát, és a szemétbe csúsztatja. A torta meglep√en er√s, tompa puffanással érkezik; egy sárga rózsa a szemétláda ívelt oldalának ken√dik. Laurát azonnal elönti a megkönnyebbülés, mintha mindeddig acélhuzalok szorították volna a mellkasát. Most újra kezdheti. B√ven van ideje, hogy csináljon egy másik tortát.20
Laura, Mrs. Brown ugyan az 1950-es évek Amerikájából csöppent a 20. század végének egy kultuszregényébe, mégis tökéletesen illusztrálja a középosztálybeli, „unatkozó” feleség neurotikus magányát és haszontalanság érzetét, akinek pedig a külvilág szemében boldognak kellene lennie, hiszen van gyereke, férje, pénze: „mindene megvan” tehát. Az esszé elején említett „n√ a barlang tüzénél – férj a munka világában vadászik” nemi szerepmegosztás tehát a 19. századi polgárságra volt jellemz√, s ez a minta részben „lecsurgott” az alsóbb osztályok körébe is. Ám még ennek a nemi status quónak az egyik √shazájában, a viktoriánus kori Angliában („a n√ az otthon angyala”) is jellemz√ volt, hogy a házas n√k (alkalmi) bérmunkát végeztek a család anyagi terheinek csökkentése érdekében. A gyári munkás(kis)lányok és asszonyok embertelen munkaterheit minden ipari forradalom árnyoldalait bemutató leírásból ismerjük. Els√sorban a textiliparban dolgoztak, de megtalálhatjuk √ket illatszergyárakban, gyertya- és dohánygyárakban (Carmen), bányákban is. Az 1870-es években az angol gyárakban gyakran napi 15 órát gép mellett dolgozó gyerekek satnyábbak és betegesebbek voltak a déli amerikai gyapotföldeken robotoló rabszolgagyerekeknél is. A lányokat, n√ket gyakran érte itt szexuális zaklatás, a munkavezet√ és felügyel√ ingyen prédának tekintette √ket. A gyárban dolgozó n√k esetében az otthon és a munkavégzés helye a férfiakhoz hasonlóan elvált egymástól. Kisbabáikat a dolgozó n√k már nem tudták megfelel√en szoptatni, s ha az otthonmaradt kisgyerekekre nem vigyáztak a nagyszül√k, azok teljes elhanyagoltságban n√ttek fel (illetve bele az ötévesen megkezdett gyári munkába). A lassan kibontakozó szociális munka mint szakma éppen azt tartotta egyik feladatának, hogy ezeket a „hátrányos helyzet∫” gyerekeket, akiket dolgozó anyjuk otthon hagyott, erkölcsös életre nevelje. A reform mozgalmak egyik célkit∫zése is az iparosodott vidék gyermekeinek szervezett gondozása, oktatása volt. A hazánkban is népszer∫ alternatív pedagógiai iskolahálózat el√djét, az els√ Waldorf-
…társadalmi szükség, hogy gondosabb nevelés által a n√ állása biztosabbá tétessék. Szükséges, hogy a családokat és neveletlen gyermekeket ne dönthesse végképp nyomorba a családf√ hirtelen halála. Szükséges, hogy a n√, saját értelmére támaszkodva is meg tudjon élni, anélkül, hogy a n√i gyöngéd természetet meg kelljen magában sértenie. Még a patriarchális id√k gondolkodásmódja volt: miképp a férfi arra való, hogy a n√nek – ki gyermekeit ápolja – keressen. Valóban arra való. S amíg a férj él, a n√ elég jól megfelel a hivatásának, ha legszebb föladatát: az anyai kötelességeket híven teljesíti, a háztartást jól vezeti, s takarékossága által mintegy második keres√vé válik. De nem minden lány megy férjhez, és igen sok n√ marad özvegyen. Ekképp a nevelést úgy kell intézni, hogy a legrosszabb esetekben is biztos támaszt nyújtson a n√nek, ha arra szorul, hogy magának kell tartania gyermekeit. Egy kis zongorajáték, francia beszélgetés vagy hímzés erre nem elég; az értelemnek azon kifejtett erejével kell √ket megajándékozni, mely minden vihar közt biztosan mutassa az irányt.
91
Juhász Borbála
mai szemmel irigylésre méltó mennyiség∫ segítséget kapott: bentlakó dada, szakácsn√, cseléd vette át t√le a háztartás és gyerekgondozás feladatait.
A keresetágakra nézve hallottuk a megjegyzést, hogy a n√k – kivált a magyar n√k – büszkébbek, semhogy üzleti stb. dolgokra adnák magukat, s ezért van, hogy a nevel√n√k, mestern√k, divatárusn√k, keresked√ asszonyok stb. nálunk nagyobbára németekb√l vagy izraelita hölgyekb√l állnak. Els√ feladat tehát: a n√ket meggy√zni arról, hogy e büszkeség nincs helyén.23
…egy varrón√ élete, aligha szerepel az irodalomban, és az biztos, hogy a prágai irodalomban nem. A zsidó varrón√ láthatatlan volt a magasröpt∫ eszmékbe belefeledkezett férfiak szemében: nem volt sem m∫vész, sem üzletasszony, csak egy n√ a sok közül, aki apró ajándékokért, figyelemért és romantikáért cserébe ingyen szexuális kielégülést kínált. A „kis varrón√t”, olyasvalakit, akivel Franz Kafkának volt viszonya, sokkal olcsóbb volt kitartani, mint egy kurtizánt, ugyanakkor sokkal tiszteletreméltóbb volt egy kurvánál. Az a gondolat, hogy egy ilyen n√ büszke lehet a munkájára, és elég érdekes személyiség ahhoz, hogy a történetét megírják, abszurdnak t∫nhetett. Még mindig csak néhány n√ lehetett író. Az I. világháború befejezéséig Prágában az orvosegyetem és a bölcsészkar kivételével minden más fels√oktatási intézmény zárva volt a n√k el√tt. A salon, ahol annyi n√ találta meg a hivatását, nem érdekelte a történészeket. Ez a szocializmus s a kommunizmus, a tömegtermelés és a „valódi” gyári munkások korszaka volt. Ebben a keretben Moric Schiller [az üzlettulajdonos, J. B.] csak egy „burzsuj” volt, aki kizsákmányolta a varrón√it és hasznot húzott azokból az asszonyokból, akiknek dolgoztak. A salonban nem születtek új eszmék, nem foglalkozott újdonságokkal az emberi tevékenységnek abba a kategóriájába tartozott, amely a háborúk és politikai lázongások szempontjából érdektelennek bizonyult. De Pepi generációjának szempontjából, az akkori asszonyok szempontjából a salon volt az a hely, ahol összegy∫lhettek, úgy, mint egykor anyáik gy∫ltek össze a zsinagógában, a templomban, ahogyan férjeik jártak össze klubjukban és a kávéházakban. Az öltözködés az önkifejezés formájává vált. És a Pepihez hasonló asszonyok számára, azok számára, akik a ruhákat varrták, a salon olyan ritka intézmény volt, amely lehet√vé tette, hogy egy n√ gyakorlatra és hatalomra tegyen szert egy olyan korban, amikor igen kevés n√nek volt hatalma bármi felett. A zárda, a bordélyház, a szül√szoba és a lányiskola mellett ez volt az a hely, ahol a n√k szabadon beszélhettek.26
A 19. században gyakran otthon vagy a családi üzletben, esetleg illegális üzemekben, bejelentetlenül dolgozó n√k munkájáról kevés megbízható statisztikai forrás maradt fent, mert nem mindig tartották elég fontosnak a munkájukat az adatfelvételnél, hisz az csak „mellékes” jövedelem volt. Gyakran azonban pont a férj el√l próbálta meg eltitkolni a feleség kiegészít√ jövedelmét. A falusi lányok óriási számban áramlottak a városba háztartási cselédnek vagy dadának, n√k dolgoztak a varrodákban, kalapkészít√ m∫helyekben, a mosodákban, fazekas m∫helyekben, az édességiparban, sörf√zdékben stb. Olyannyira, hogy az 1850-es és 1870-es évek között az angol n√i foglalkoztatás aránya olyan magas volt, hogy ezt a szintet legközelebb csak a második világháború utáni id√kben érte el.24 Mindez nemcsak a városba került parasztlányokra és a munkásosztályra volt igaz, hanem a középosztály keresked√ családjaira is, ahol gyakran a n√k intézték a könyvelést, a levelezést, √k fogadták az ügyfeleket, kiszolgáltak az üzletben, és akár az üzletkötésben is részt vettek, vagyis valódi üzletasszonyok voltak. De akár saját üzletet is kezdhettek, akár a semmib√l: ilyen a magyar Ger√ Katalin (1853–1944) története, aki a Pesti Izraelita N√egylet által alapított Zsidó Leányotthon igazgatón√jeként lett híres. Meseh√s, aki egy zsidó földbérl√ elszegényedett árva lányaként heroikus munkával tartotta fenn magát és testvéreit kamaszkora óta. Katalin Hévízgyörkr√l gyalog ment Pestre, s ott magánházaknál varrt, olyan sikerrel, hogy bekerült az el√kel√ körökbe is. Megható fejl√désregényét ketten is megírták, Kiss József költ√, és személyes jó barátja, Benedek Elek, aki Katalin címen népszer∫ ifjúsági regényt írt a történetb√l.25 A varrás, a n√i divatszabóság jelenik meg karrierként Helen Epstein feminista ihletés∫ anya-dokumentum önéletrajzában is, ahol az írón√ nagyanyja, majd édesanyja vitt szalont a két világháború közötti, kés√bb a megszállt Csehszlovákiában, Salon Weigert néven. A nagyanya, Pepi Weigert az 1910-es, 20-as években építette ki saját üzletkörét. Mikor megszületett egyetlen gyermeke (a korban nagyon kés√n), nem adta fel munkáját. Az üzlet a lakás alatt volt,
Szembet∫n√, hogy az önálló kenyérkeresettel rendelkez√ n√ket, f√ként, ha hajadonok voltak, civil prostituáltnak tartották, legyenek színészn√k, táncosn√k, varrón√k vagy masamódok. Id√vel aztán megjelennek a tanult n√k számára azok a respektált szakmák, melyekben akár nemesi származású n√k is dolgozhattak, ilyen a „Fraulein”, vagyis idegen nyelv∫ gyerekvigyázó, nevel√n√, tanítón√, postáskisasszony, ápolón√, vagy a telefonközpontban a kapcsoló kisasszony. Az adminisztratív munkakörök egyre több fiatal n√t szívtak fel: a gyors és gépírók mellett megjelent a kvintesszenciális fehér galléros cseléd, a „titkárn√”. A tisztvisel√n√i volt az egyik els√ szakmai
92
A n√i munka
szövetség Magyarországon, mely a n√i érdekeket képviselte. 1885-t√l engedélyezték a n√k hivatalviselését, s 1896-ban alakult meg a N√tisztvisel√k Országos Egyesülete (elnöke a kés√bb nemzetközi hír∫ feminista és pacifista, Bédy-Schwimmer Róza, könyvel√), mely azért is fontos a n√történészek számára, mert bel√lük alakult meg 1904-ben a n√ teljes társadalmi emancipációját célul t∫z√ csoport, a Feministák Egyesülete, a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség tagszervezete. A n√k egyre jobban szerették volna képezni magukat, és ami a középkorban a kolostor, az lett a modern világban az egyetem, ahol megszerezhették azt a diplomát, mely biztos megélhetést jelenthetett nekik. Az értelmiségi diplomás n√k el√tt azonban sokáig zárva volt az út, s a „n√nevelés”-r√l folytatott vita id√r√l id√re a felszínre tört, megpróbálva legitimálni a n√k kizárását a fels√oktatásból (a numerus clausus sem csak a zsidókra, hanem a n√kre is vonatkozott!). Magyarországon 1895-t√l engedélyezték, hogy n√i hallgatók is beiratkozhassanak az egyetemek bizonyos fakultásaira (a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti karokra). Emblematikus történet az els√ magyar orvosn√, gróf Hugonnay Vilma élete, aki bár Svájcban végezte orvosi tanulmányait, kit∫n√ eredménnyel, s kutatói és gyakorlati tapasztalatait is ott szerezte, hazatérve nem folytathatott orvosi tevékenységet. Hogy elszegényedett családját fenntartsa egy bábaképz√t kellett elvégeznie, hogy egyáltalán szülészn√ként praktizálhasson. Végül 1896-ban szabaddá vált az út a n√k el√tt a Monarchiában is az orvosi, és gyógyszerészeti fakultásokra is, így Hugonnay doktorn√ megszerezhette élete második orvosi diplomáját. Ha sokat vizsgálták a n√ és a munka kapcsolatát az ipari forradalom kapcsán, a 20. század egyenesen mint a (f√ként kommunista) dolgozó n√ évszázada vonult be a nyugati n√történelemi kánonba. El√szeretettel vizsgálták a szovjet-orosz n√k tömeges munkába állását, s az ennek ideológiáját terjeszt√ plakátok ikonográfiáját. A n√k csoportos mobilizációja az iparosodás érdekében, mint láttuk, ugyan megtörtént egy évszázaddal korábban is, ám nem köt√dött hozzá a n√k felszabadításának emancipálásának gondolata. (Ennek elméleti hátterét lásd Engels, Bebel, Zetkin és Kollontáj m∫veiben.) Az orosz forradalom után haladó szocialista n√programot hirdettek, melybe beletartozott a szavazójogon, az abortusz jogán és a feleség bántalmazás büntetésén kívül a munkakörülmények javítása is: fizetett csecsem√ápolási munkamegszakítás a szoptató anyáknak, munkahelyi és lakóhelyi bölcs√dék, óvodák, lakóközösségi kony-
hák (még arról is sokat vitáztak, hogy fizetett menstruációs szabadság is járjon a n√knek) stb. A sztálini 30-as évek azonban máris a visszalépés id√szaka lett, mikor, bár a n√ket továbbra is g√zer√vel vonták be az ipari termelésbe, a gyermeknevelés és a háztartás összeegyeztetése mégiscsak az √ egyéni gondjuk maradt, és a reprezentációban is visszatértek a hagyományos, „polgári” családmodellhez, a sok h∫ állampolgárt szül√ anya ideáljához (teljesen összhangban a hitleri n√ábrázolásokkal). 1929-ben a Szovjetunióban a n√k 27,2%, 1935-ben 33,4% dolgozott a korabeli statisztikák szerint fizetett munkásként.27 Minden szocialista országra jellemz√ volt, hogy Alexandra Kollontáj forradalmian feminista álmaiból nem lett semmi: az évezredes társadalmi nemi viszonyok érintetlenek maradtak, a férfiak nem vettek részt a háztartás, a gyermekgondozás-nevelés és az id√sápolás feladataiban, az teljes egészében a n√kre hárult. Ezt nevezik „kett√s tehernek”, mikor a teljes munkaid√ben dolgozó n√ otthon egy második m∫szakot húz le a szabadid√ és alvásid√ terhére. A szocialista állami retorika kétarcú volt: egyszerre kívánta meg a n√kt√l, hogy helyt álljanak a munka frontján, miközben nemzeti, demográfiai s gazdasági megfontolásoktól sarkallva arra ösztökélte a n√ket, hogy szüljenek sok gyereket, és gondozzák √ket saját maguk sokáig (lásd az 1967-ben bevezetett gyes történetét). A két világháború alatt nemcsak a kommunista mozgósítás miatt vonták be a n√ket a termelésbe, hanem hogy pótolják a kiesett férfi munkaer√t: n√k nemcsak ápolón√ként és derékmelegít√-köt√ként dolgoztak, hanem √k álltak a fegyvergyárak szalagjai mellett is. (Többen a n√k els√ világháborús munkaer√piaci részvételének tulajdonítják az angolszász országokban a n√i választójog „ajándékát”.) A világ legismertebb tíz propagandaplakátjainak egyike az amerikai n√ket a hadiiparba toborzó, muszklis, ugyanakkor manik∫rözött Szegecsel√ Rosie, mely szövegével együtt („We can do it!” Képesek vagyunk rá!) a feminizmus második hullámának egyik jelképévé vált. Az Egyesült Államokban 1944-ben több, mint 2,3 millió n√ dolgozott a hadiiparban. A háború után azonban Amerikában ezeket a n√ket elbocsátották vagy visszakényszerítették a nem szakmunkási állásokba, miközben 80%-uk szerette volna megtartani szakmunkáját. A mobilizáció itt tehát átmeneti volt csak. Ám nemcsak a háború, hanem a gazdasági kényszer is arra sarkallhatja az államot, hogy intézkedéseivel mozgósítsa a n√ket, s tehetségük, tudásuk, munkaerejük az ország gazdasági potenciálját javítsa. Az Európai Unió által 2000-ben elfogadott, ám el nem
93
Juhász Borbála
ért, úgynevezett Lisszaboni célok például azt fogalmazták meg, hogy annak érdekében, hogy tíz év múlva az EU legyen a világ legdinamikusabban fejl√d√, tudás alapú versenyképességre alapozott gazdasága, a foglalkoztatás érje el a 70%-ot, s ezen belül is növeljék meg a n√k és az id√sek arányát. Ehhez célul t∫zték ki, hogy a 3 év és az iskolakötelezett kor közötti gyermekek 90%-a számára, míg a 3 éven aluli gyermekek legalább 33%-a számára álljon rendelkezésre megfelel√ gyermekmeg√rzés mind a nagyvárosokban, mind vidéken. Az ezredfordulóra Európában már kulturális háttérre és államszocialista vagy kapitalista múltra tekintet nélkül mindenhol elfogadottá és nagyarányúvá vált a fizetett n√i munka. Korunk új problémákat vet fel a n√i munkavállalással kapcsolatban: ezekben a kérdésfelvetésekben azonban már általában megjelenik a másik nem is: a férfi. Miért vannak még ma is keresetkülönbségek a n√k és férfiak között (azonos beosztásban)? Miért ütközik üvegplafonba a n√ karrierje során? Hogyan egyezteti össze családi kötelességeit a munkával a n√, s mennyiben vonható ebbe bele a férfi? Mehet-e a férfi is gyesre? Milyen munkahelyi diszkriminációval találkozik a n√? Milyenek a n√k elhelyezkedési esélyei a gyes után?28 Mennyire elterjedt a távmunka, részmunka, rugalmas munkaid√, tandemállás, gyermekbarát munkahely? Mennyire szegregált a lányok és fiúk képzési orientációja, sarkallják-e a lányokat is, hogy mérnökök legyenek, és a fiúkat, hogy óvodapedagógusok? Mennyire érvényesülhet a nemek közötti egyenl√ség a férfiközpontú kisebbségi/migráns kultúrákban, s ez hogy befolyásolja a n√k munkaer√piaci helyzetét? Milyen munkaer√piaci és szociális intézkedések állíthatják meg a csökken√ születési számot, ha a n√k aktív munkában tartása is gazdasági igény? Végezetül, az esszét nyitó kardfogú tigrisnél is szakállasabb megállapítás, hogy két √si munkaköre van a n√knek, mely egyid√s az emberiséggel: egy fizetetlen és egy fizetett: az anyaság és a prostitúció. Nem kívánunk a prostitúcióról, mint a n√ által szabadon választott „szex munkáról” beszélni (a kiszolgáltatottságot és megalázottságot szakmásító „leg√sibb mesterség” elnevezést cinikusnak tartjuk, azt leginkább a futtatóra használnánk), bár igaz, hogy ebben a foglalkozásban, s annak különböz√ ágaiban (szakrális prostitúció, hetérák, kurtizánok, gésák, háremhölgyek, bordélyok, az emberkereskedelem szexrabszolgái, gyermekprostituáltak stb.) mindig is kislányok és n√k ezrei elégítették ki a férfi nemi és uralomvágyát, s nem kisszámú n√ is hasznot húzott
az üzletb√l mint madame vagy közvetít√. A témának tekintélyes szakirodalma van, melyb√l a kíváncsi olvasó tájékozódhat.29 Az anyaság, s az azzal járó véget nem ér√ munka azonban valóban vitán felül és természetesen √sinek t∫nik. Társadalom és kultúrtörténészek el√tt azonban nincs szent dolog: Philippe Ariés óta tudjuk, hogy a gyerekkor, amit azon ma értünk (a gyermek mint érték és individuum, mint sajátos igény∫ lény, akinek a szeretet és a játék, a szül√i tör√dés a természetes eleme, akit kényeztetünk, gondosan tanítunk, és akit eltartunk), a történelemben viszonylag kés√n alakult ki.30 A nagyon magas gyermekhalandóság, a sok-sok testvér, a gyermekek korai bevonása a házi és mez√gazdasági munkába, a gyermekek korai szolgálatba küldése (akár királyfiként a szövetséges királyi udvarba, akár kis cselédként a szomszéd nagynénihez) és a korai házasságban a gyermeklányok korai nemi élete mind azt eredményezte, hogy a szül√k másként viszonyultak gyermekeikhez, mint ma. Változott maga az anyaság és az is, amit az anyáktól elvártak. A 17. és 18. század olyan id√szak volt a francia történelemben, amikor a városi polgárn√k és az arisztokrata anyák „szoptatási sztrájkba” kezdtek, s kisbabáikat is kiadták falura (ahol gyakran elpusztultak). Bár a szoptatós dajka (a tápszer korabeli megfelel√je) a 12–13. századtól kezdve általános volt a fels√bb társadalmi körökben, akkor még házhoz jött, míg az említett korszakban a gyermeket adták ki hozzá. A dajkaság tömegessé válásával egy id√ben megnövekedett a csecsem√halandóság, hiszen a dajka saját gyermekét nem vihette a munkába, azt lelencbe adta, ahol általában anyatej hiányában meghalt. Az anyák lélegzetállító gyorsasággal szabadulnak meg újszülötteikt√l – írja Louis-Sébastien Mercier francia közíró Párizsról a XVIII. század végén. – A gyermek még alig hogy felsír, az apa máris viszi a templomba, hogy megkereszteljék, hogy legalább Isten védelme alá helyezzék az elszakításra ítélt kisdedet. A keresztel√ után, gyakran már a templom kapujában egy oda rendelt vidéki dajka kezére adják, aki rögtön haza is indul vele. A gyermekágyas anyához azután sorjában vonulnak a rokonok, szomszédok, hogy szerencsekívánságaikat fejezzék ki a szülés alkalmából, de az asszony mell√l már hiányzik ekkor a gyermek… senki sem mert sem az apával, sem az anyával az újszülöttr√l beszélni, hiszen a gyermek már a dajkánál volt, s√t esetleg már nem is élt.31
Elisabeth Badinter, az anyai érzést ugyancsak francia közegben32 feldolgozó történeti m∫vében ugyan-
94
A n√i munka
ennek a jelenségnek a lehetséges pszichológiai okait vizsgálja a n√k szemszögéb√l:
a tények csak akkor ellentmondásosak, ha az asszony meghatározását az anyaság határaira sz∫kítjük. Márpedig éppen a 16. és 18. század olyan id√szakot jelent, mikor azok az asszonyok, akiknek erre megvolt a lehet√ségük, megpróbálták magukat n√ként meghatározni. E vállalkozást megkönnyítette az a tény, hogy a társadalom akkor még nem tulajdonított olyan helyet a gyermeknek, mint manapság.33
A nagyvilági asszony örömei lényegében a társasági életet jelentik: vizitet adni és fogadni, új ruhát bemutatni, Operába és színházba járni. A társasági asszony játszik és táncol minden este kora hajnalig. Tehát szereti „élvezni a nyugodt alvást, amit más nem szakít meg, csak a gyönyör”. „A dél még az ágyban találja.” Ezek az asszonyok egészen nyugodt lelkiismerettel cselekszenek így. Mivel környezetük elfogadja a társasági élet szükségességét, ha valaki rendelkezik egy bizonyos ranggal, és ha maguk az orvosok is elismerik, hogy ezek az elfoglaltságok érvényes mentségül szolgálnak az anyai feladatok mell√zésére. (…) Ha mindehhez hozzátesszük, hogy semmi sem kevésbé divatos a korabeli társasági ideál szerint, mint „olyan anyának t∫nni, aki túlzottan szereti a gyermekeit” és az ember értékes idejét velük tölteni, el√ttünk áll a legnyilvánvalóbb válasz arra a problémára, hogy miért hagyják el gyermekeiket a tehet√s és gazdag anyák. Márpedig a kispolgárok, keresked√k, vagy a helyi bíró felesége, akik aligha állnak társasági élet középpontjában, sietnek utánozni szerencsésebb n√társaikat. Nem lévén csillogó társasági életük, a megkülönböztetés els√ jelét elérhették azzal, ha a maguk részér√l √k is eltávolodtak gyermekeikt√l. Érdemesebb volt inkább semmit sem csinálni, nehogy úgy t∫njék, olyan jelentéktelen dolgokkal foglalkoznak, mint a gyermekük. De mindez nem lehet elegend√ e viselkedés magyarázatához. Emlékezzünk csak a 16. századi teológusok intéseire, akik felrótták az asszonyoknak b∫nös gyengédségüket gyermekeihez. A 18. század végén az intelligencia éppen az ellenkez√ szemrehányást fogja tenni nekik, és megbélyegzi keménységüket. Fel kell tehát tennünk a kérdést: mi történt e két évszázad során? A gyermekkor tudatának hiánya e korszak el√tt is létezett. De az asszonyok szinte egyhangúlag szoptatták gyermekeiket, és maguk mellett tartották, legalább nyolc-tíz éves korukig. És különös módon éppen abban a pillanatban, mikor szület√félben van, és fejl√désnek indul a gyermekkor tudata, az asszonyok meghátrálnak anyai teend√ik el√l. Ezek
A mai fels√bb osztálybeli anyák pont az ellenkez√jét√l lesznek „igazi n√k”, ha odaadó és önfeláldozó szeretettel és figyelemmel foglakoznak gyermekükkel lehet√leg a korai köt√dés teljes ideje alatt, már az anyaméhben elkezdik a korai fejlesztést, és az étkezést√l és a környezett√l kezdve a játékokon és megfelel√en megválogatott társakon át megpróbálják neki a legújabb tudományos kutatások szerinti mindenkori legjobbat megadni. De hogyan egyeztethet√ ez össze az otthonon kívül végzett fizetett munkavállalással, s a kívánatos sportos n√iség meg√rzésével? Ahol az állam és/vagy a gyermekgondozási teend√kön osztozó „új férfi” nem segít az anyának, ott globális korunk dadái, a szegény kelet-európai, ázsiai és latin-amerikai országokból érkez√ babysitterek és au-pairek hada látja el a kis gyermeket, gyakran saját gyermekét hagyva hátra, hogy a másik dolgozó n√ pénzén megkeresett bérét hazaküldhesse családjának.34 A mindig is dolgozó n√k ma már n√i vagy férfi munkakörökben és szerepekben is elboldogulnak. A mindenkori gazdasághoz való hozzájárulásuk is tény, ha nem mindig jegyezte is fel a történelem és a gazdasági statisztika. Reméljük, a jöv√ben egyre inkább a n√k maguk dönthetnek afelett, mit, mennyit és hogyan szeretnének tanulni, szakmát szerezni és dolgozni, mikor és mennyi gyermeket szeretnének, √ket hogyan gondozzák, s ezek a kérdések ugyanúgy lesznek a férfiak dilemmái is.
Jegyzetek
1. Haas Anna: A feleséged vagyok, nem a cseléded. Budapest, Arsenicum Kiadó, 2005. 12–13. o. 2. J. M. Adovasio, Olga Soffer, Jake Page: The Invisible Sex: Uncovering the True Roles of Women in Prehistory. (A láthatatlan nem: A n√k valódi szerepe az √störténelemben) Smithonian, 2007. 3. Jeannine Davis-Kimball: Harcos n√k: egy régész kutatása a történelem rejtett h√sn√i után. Budapest, Gold Book, 2004. 4. Rosalind Miles: Az id√ lányai. Budapest, Balassi, Feminizmus és történelem sorozat, 2000. 173. o. 5. Erasmus: Christiani Matrimonii Institutio, 1526, idézi Miles i. m. 174. o. 6. Tátrai Zsuzsanna, Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mez√gazda Kiadó, 1997. 163–168. o.
7. Mineke Schipper: Soha ne vegyél el nagy lábú n√t! Szólások és közmondások a világ minden tájáról. Budapest, Partvonal Kiadó, 2007. 247–270. o. 8. Doris Lessing: A f∫ dalol. Budapest, Ulpius Ház, 2007. 263–264. o. Borbás Mária fordítása. 9. Grimm: Rigócs√r király, in Grimm legszebb meséi. Budapest, Móra, 1974. 225. o. Rónay György fordítása. 10. Minderr√l lásd Vasvári O. Louise, feminista nyelvész összehasonlító elemzését, pl. itt: http://clcwebjournal.lib.purdue.edu/clcweb02-1/vasvari02.html 11. Christine de Pisan, (kb. 1365–1430) az egyik legfontosabb középkori francia írón√, a n√i jogok korabeli védelmez√je, a várúrn√ kötelességei közé sorolja többek között: jártasság a jogban, a mez√gazdaság intézésében, ismeretek a harcászat és várvédelem terén.
95
Juhász Borbála 12. Kaari Utrio: Éva lányai. Az európai n√ története. Budapest, Corvina, 1989. 13. Csak néhány példa a közelmúltban magyarul megjelent hasonló n√-lexikonokból: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): N√k a magyar történelemben. Budapest, Zrínyi Kiadó, 1997; R. Dungworth, Ph. Wingate (szerk.): Híres asszonyok: Nofertitit√l Thatcherig, Elektra könyvek fiataloknak. Budapest, 1997; Józsa Judit: Magyar Nagyasszonyok I–II. Terrakotta kisplasztikák, Kiskapu Kft. Budapest, é. n. (2006); Estók János, Szerencsés Károly (szerk.): Híres n√k a magyar történelemben. Budapest, Kossuth, 2007. 14. Jacopo Filippo Foresti, da Bergamo. De claris mulieribus. Laurentius de Rubeis, de Valentia, Ferrara 1497. 15. Virgina Woolf: Saját szoba. Budapest, Európa Kiadó, 1986. 16. April de Angelis: Színházi bestiák. Fordította: Enyedi Éva. Rendezte: Lévay Adina. Új Színház Stúdiószínpad. (Bemutató: 2005) 17. Lásd err√l a közelmúltban magyarul is megjelent írásokat: Lisa See: Hóvirág és a titkos legyez√. Budapest, Trivium Kiadó, 2005; Stefan Messmann: Tipeg√ lábak, törékeny testek. A kínai n√k lábelkötésér√l, tabuk nélkül. Budapest, Dóm Kiadó, 2007. 18. Frank McCourt: Angyal a lépcs√n. Budapest, Magvet√, 1999. 19. Melyet gyakran a törvények is er√sítettek. A francia forradalom után például a francia n√k elvesztették jogukat a tulajdonra, a válásra, a gyermek felügyeletére. Apjuk gyámsága alól egyenesen a férjébe kerültek. 20. Michael Cunnigham: Az órák. Budapest, Ulpius Ház, 2002. 111–125. o. Tótisz András fordítása. 21. Érdekes adalék, hogy az els√ Németországon kívül alapított Waldorf-iskola a német nyelv∫ Kis-Svábhegyi Waldorf-Iskola volt, mely 1926-tól 1933-ig Nagy Emilné Dr. Göllner Mária irányítása alatt m∫ködött. 22. Erdei T. Lilla: Az iglói Szontagh n√vérek és a Csetneki Magyar Csipke. Debrecen, Csetneki Magyar Csipke Alapítvány, 2005. 23. Vadnay Károly: „A n√i munka kérdésér√l”, in Fábri Anna, Borbíró Fanni, Szarka Eszter (szerk.): A n√ és hivatása II. Szemelvények a magyarországi n√kérdés történetéb√l 1866–1895. Budapest, Kortárs Kiadó, 2006. 189–190. o. 24. Pat Hudson: Women’s Work. http://www.bbc.co.uk/history/british/victorians/womens_work_10.shtml (2001) 25. Kiss József: Mese a varrógépr√l. Budapest, 1884. Neugebauer László német fordításában Lipcsében is megjelent 1884-ben Das Lied von der Nähmaschine címen. Benedek Elek: Katalin. Regény fiatal lányok számára. Budapest, 1896. (Legújabb kiadása: Budapest, Heted7világ Kiadó, 2001.) Ger√ Katalin megírta életrajzát is, Életem címmel. (Budapest, 1929.) Anonim német fordítása 1933ban jelent meg ugyancsak Lipcsében, Erfülltes Leben címmel, mely olyan sikert aratott, hogy 1942-ben és 1953-ban Zürichben újra kiadták. Zsidóságától megfosztott története kés√bb egy protestáns életrajzgy∫jteményben köszön
vissza: Marianne Fleischhack: Erfüllte Leben. Sechs Lebensbilder. Berlin, 1976. 26. Helen Epstein: Anyám nyomában. Budapest, Balassi Kiadó, Feminizmus és történelem sorozat, 2004. 119. o. Fordította: Vándor Judit. 27. A 20. századi dolgozó n√k magyarországi helyzetér√l történeti aspektusban lásd: Gyáni Gábor: Család, áztartás és a városi cselédség. Budapest, Magvet√, 1983; Nagy Beáta: „A n√k keres√ tevékenysége a 20. sz. els√ felében”, in Hadas Miklós (szerk.): Férfiuralom. Budapest, Replika Kör, 1994; Palasik Mária: „A n√k tömeges munkába állítása az iparban az 1950-es évek elején”, in Palasik Mária, Sipos Balázs (szerk.): Házastárs? Vetélytárs? Munkatárs? A n√i szerepek változása a 20. századi Magyarországon. Budapest, Napvilág Kiadó, 2005. Schadt Mária: „Feltörekv√, dolgozó n√”: N√k az ötvenes években. Pécs, Pannónia Könyvek, 2003; Tóth Eszter Zsófia: „Puszi Kádár Jánosnak”. Munkásn√k élete a Kádárkorszakban mikrotörténeti megközelítésben. Budapest, Napvilág Kiadó, 2007. 28. Ez a kulcskérdés, mely számtalan magyar humán er√forrás programban szerepel „n√k munkaer√piaci reintegrációja” címen, társadalomba ágyazott: a világon óriási különbségek vannak a gyermekgondozási szabadság (az amerikai 6 hétt√l akár 12 évig, mint a magyar gyermekgondozási támogatás esetében), a gyermek elhelyezési opciók (külföldi au pair lányok, vagy állami bölcs√de- és óvodahálózat), az iskolaköteles korhatár (Anglia, Hollandia 4 év, Magyarország 7 év), az iskolai id√beosztás (délután is, vagy csak ebédig, vagy délután és ebéd után is, de ebéd otthon stb.) között. 29. Lásd pl. Anka László: „A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeid√kben”, in Valóság, 2006 június; Forrai Judit: „Kávéházak és kéjn√k” in Budapesti Negyed, 1996/2–3; Forrai Judit: „A budapesti utcai prostituáltak élete”, in: Fehér Lenke, Forrai Judit: Prostitúció, prostitúcióra kényszerítés, emberkereskedelem. Budapest, N√képviseleti Titkárság, 1999. 164–174. o. 30. Philippe Ariés: Gyermek, család, halál. Budapest, Gondolat, 1987. 31. Louis-Sébastién Mercier: Les tableaux de Paris 1781–1788. Idézi Deáky Zita– Krász Lilla: Minden dolgok kezdete. A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI–XX. század). Budapest, Századvég, 2005. 307. o. 32. Magyarországon a korban a szoptatós dajka intézménye nem volt annyira általános, mint Angliában vagy Franciaországban. A kulturális minták tovább élnek. A francia anyák nagy része ma sem szoptatja gyermekét, az országban egyetlen bababarát szülészet m∫ködik, s a szoptatási tanácsadók által mumusnak kikiáltott egyik olcsó terméket el√állító népszer∫ tápszergyár is francia. 33. Elisabeth Badinter: A szeret√ anya. Az anyai érzés története a 17–20. században. Debrecen, Csokonai Kiadó, 1999. 77–79. o. Szekeres András fordítása. 34. Barbara Ehrenreich, Arlie Russel Hochschield (szerk.): Global Woman: Nannies, Maids and Sex Workers in the New Economy (A globális n√: az Új Gazdaság bébics√szei, cselédei és szexmunkásai). London, Granta Books, 2003.
96