FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 1.1
Az azbesztterhelés és a tetőkön végzett munka problémái az építőiparban Tárgyszavak: munkavédelem; építőipar; azbeszt; expozíció; egészségvédelem; magasépítés; munkaszervezés; védőfelszerelés; jogi szabályozás.
A Munkahelyi Biztonság és Foglalkozás-egészségügy Európai Hete idén az építőipart állítja középpontba. Az EU által finanszírozott Európai Munkavédelmi Ügynökség szervezésében megrendezett kampány az információszolgáltatás számos csatornáját felhasználva, tájékoztatók és események egész sorával igyekszik felhívni a figyelmet a legfőbb problémákra és azok megoldási lehetőségeire. Az alábbiakban az egészségvédelem és a munkabiztonság két, az építőiparban igen fontos területéről lesz szó. (Az építőiparral kapcsolatos további tájékoztatás az alábbi webcímen érhető el: http://ew2004.osha.eu.int. Az EU biztonsági és egészségvédelmi szabályozásával kapcsolatos információkat az alábbi címen találhat: http://europe.osha.eu.int/legislation.
Azbeszt az építőiparban Az építő, karbantartó és tisztító/takarító munkások valamennyien ki vannak téve az azbesztexpozíció potenciális veszélyének. Az alábbi öszszefoglaló bemutatja, hogy mi az azbeszt, milyen hatással van az egészségre, kit veszélyeztet, és milyen helyeken fordul elő; nem tárgyalja viszont az azbeszteltávolítási műveleteket. Információval szolgál továbbá a helyes gyakorlat néhány példájára vonatkozóan, részletes útmutatásra azonban természetesen nem biztosít lehetőséget. Amennyiben egy munkahelyen azbesztexpozíció lehetősége áll fenn, mindképpen ajánlatos felvenni a kapcsolatot az illetékes hatósággal, vagy a témában érintett egyéb szervezettel.
Mi az azbeszt? Az azbeszt egy ásványcsoport összefoglaló neve. A kivételesen hőálló és erős azbesztrostot hosszú éveken keresztül használták • hőszigetelő anyagokban (pl. hőszigetelő bélésekben és burkolatokban); • tűzálló szövetekben, papírban és kartonban; • tengelykapcsoló- és fékbetétekben; • azbesztcement termékekben; • villamosipari szigetelő anyagokban; • egyéni védőeszközökben. Az Európai Unióban érvényes általános tilalomnak köszönhetően megszűnt ugyan az azbeszt felhasználása, a korábban feldolgozott azbeszt azonban továbbra is számos helyen megtalálható. Az azbesztexpozíció tehát ma is valós veszélyt jelent. Az azbesztexpozíció egészségre gyakorolt hatása A belélegzett azbesztrost igen komoly egészségkárosodást – többek között azbesztózist, tüdőrákot és rosszindulatú mellhártyadaganatot (mesothelioma) – okozhat. Az azbesztexpozíciónak nincsen biztonságos szintje, tény azonban, hogy az expozíció mértékével arányosan nő az azbeszttel kapcsolatos betegségek kialakulásának kockázata. Az azbesztexpozíció időpontja és a betegség első tüneteinek jelentkezése között akár 30 éves eltérés is lehet. A múltbeli expozíció hatásai ennek megfelelően csak később válnak nyilvánvalóvá. Néhány példa: Nagy-Britanniában jelenleg évente körülbelül 3000-en halnak meg múltbeli azbesztexpozíció okozta betegségekben, és ez az adat 2010-re várhatóan közel 10 000-re emelkedik. Az említett 3000 embernek nem kevesebb, mint 25%-a dolgozott valaha az építőiparban, vagy végzett valamilyen karbantartó munkát. Svédországban az azbesztexpozíció késői hatásaira (elsősorban a mellhártya rosszindulatú daganataira) visszavezethető halálesetek éves száma meghaladja az összes végzetes kimenetelű munkabaleset számát. Az, hogy a dohányzás tüdőrákot okozhat, ma már általánosan ismert tény. Ha azonban a dohányzás azbesztexpozícióval párosul, a tüdőrák kialakulásának veszélye többszörösére nő. A nem dohányzó és azbeszttel nem érintkező emberekkel összehasonlítva a dohányzó és
ezzel egyidejűleg azbesztet is belélegző személyeknél 50-szer nagyobb a tüdőrák kialakulásának valószínűsége. Alapvető információk Az építőiparban és a karbantartó, illetve tisztító/takarító iparágakban foglalkoztatott munkavállalók bármikor ki lehetnek téve az azbesztexpozíció veszélyének. Az azbeszt tipikus előfordulási helyei: • falak (válaszfalakban használt szigetelőlapok); • texturált burkolóanyagok és festékek; • padlóburkoló lapok; • linóleum padlóburkolók; • hőszigetelt bojlerek; • acél épületvázak szigetelései; • szellőzőcsatornák; • mennyezetek (hézagaiban alkalmazott tűzgátként); • mennyezetburkoló lapok; • ajtók; • elektromos berendezések; • fűtőrendszerek (a csőrendszerek, a fűtőelemek és a bojlerek hőszigeteléseként); • tetők (főleg azbesztcement termékek formájában); • tetőcserepek; • épülethomlokzatok, ezen belül pl. az esőcsatorna-rendszerek, a tartóelemek az eresz alsó felületén és a burkolatok; • víz- és szennyvízvezetékek; • szelepek, peremek és tömítések bélése vagy burkolata; • vécétartályok, ablakban elhelyezett virágládák, azbesztpapír bevonatok stb. A munka megkezdése előtt felvilágosítást kell kérni arra vonatkozóan, hogy történt-e azbesztellenőrzés, és csak abban az esetben tekinthető a munkahely azbesztmentesnek, ha az valóban bizonyított. Azbeszt jelenlétének gyanúja estén abba kell hagyni a munkát és szakértő véleményét kell kikérni. Azbeszteltávolítást csak az végezhet, aki rendelkezik az ehhez szükséges szakképzettséggel és engedéllyel. Az egy-egy épületet üzemeltető, illetve ellenőrző személyeknek is minden esetben tisztában kell lenniük azzal, hogy az adott épületben található-e azbeszt. Ez például az alábbi módokon tisztázható:
• az épület terveinek megtekintése alapján; • a korábban végzett munkákkal kapcsolatos iratok (pl. az építési vállalkozók számlái) alapján; • egyéni (de mintavétel nélküli!) vizsgálattal; • az építészektől, felügyelőktől, biztonsági felelősöktől, munkavállalóktól stb. beszerzett esetleges további információ alapján; • az épület szakértői vizsgálatának elvégeztetésével. Fontos, hogy a mintavételt kizárólag megfelelő képzettséggel rendelkező szakember végezze! Veszélyeztetett foglalkozások Azbesztexpozíció tekintetében a legnagyobb kockázatnak az alábbi dolgozók vannak kitéve: • vízvezeték-szerelők; • fűtésszerelők; • villanyszerelők; • épületasztalosok; • padlószőnyegeket és egyéb padlóburkolatokat elhelyező munkavállalók; • szerelők, lakatosok; • karbantartó személyzet, a portásokat és házmestereket is beleértve; • tetőfedők; • tisztító/takarító személyzet; • a mennyezetek hézagaihoz, az alátétrétegekhez és más „rejtett” részekhez hozzáférést igénylő egyéb foglalkozások. Azbeszttetők Az azbesztcement tetők gyakran gyengék és törékenyek. Minden esetben meg kell győződni arról, hogy az adott munkahely, illetve a munkahely elérhetősége biztonságos. Bizonyos azbesztcement tetők alsó rétegeiben kiegészítő, ún. tapasztott azbesztszálas szigetelést alkalmaztak. Előfordulhat, hogy ez a szigetelőréteg meglazult és töredező állapotban van. Ilyen anyag jelenléte esetén minden munkavállalónak el kell hagynia a területet és feltétlenül szakértő segítségét kell kérni.
Kétely esetén érdemes mindig azbeszt jelenlétét feltételezni és abból kiindulva cselekedni. Amennyiben az épületben azbeszt található, feltétlenül meg kell tenni az expozíció megelőzése érdekében szükséges intézkedéseket. Az ilyen intézkedések néhány példája: – az azbesztexpozícióra vonatkozóan végzett kockázatfelmérés; – az azbeszttartalmú anyagok kezelésének gondos megtervezése, e terv végrehajtása és rendszeres felülvizsgálata; – naprakész nyilvántartás vezetése arra vonatkozóan, hogy pontosan hol található az azbeszt (a típus és a hely együttes megjelölésével); – az építési, karbantartó és tisztító/takarító vállalkozók megfelelő tájékoztatása munkájuk megkezdése előtt. Vonatkozó jogi szabályozás Az azbesztre vonatkozóan számos – nemzeti szintű törvényekbe is átvett – európai irányelvet dolgoztak ki. Az egyes tagállamokban természetesen saját, kiegészítő jogszabályok és előírások is érvényben lehetnek, éppen ezért ajánlott minden esetben tájékoztatást kérni az illetékes helyi hatóságtól. Az európai irányelvek az azbeszt használatának betiltását, és az esetleges azbesztexpozíció veszélyének kitett munkavállalók védelmére vonatkozó szigorú előírások megállapítását írják elő. A vonatkozó irányelvek közül a legfontosabbak: • a Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről; • a Tanács 1990. június 28-i 90/394/EGK irányelve a munkájuk során rákkeltő anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről; • a Tanács 1998. április 7-i 98/24/EK irányelve a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről; • a Tanács 1991. június 25-i 91/382/EGK és 1998. április 7-i 98/24/EK irányelvében, illetve az Európai Parlament és a Tanács 2003. március 27-i 2003/18/EK irányelvében módosított 1983. szeptember 19-i 83/477/EGK tanácsi irányelv a munkavállalók munkahelyi azbesztártalom elleni védelméről.
A tetőn végzett munka biztonsága A tetőn végzett munka rendkívül veszélyes, és – függetlenül attól, hogy hosszú vagy rövid távú munkáról van-e szó – minden esetben igen szigorú biztonsági előírások alkalmazását teszi szükségessé. Az alábbi összefoglaló a biztonságos magassági munkával kapcsolatos alapvető tanácsadással szolgál, részletes útmutatásra azonban természetesen nem biztosít lehetőséget. Amennyiben bővebb információra van szükség, ajánlatos a munka megkezdése előtt felvenni a kapcsolatot az illetékes hatósággal, vagy a témában érintett egyéb szervezettel. A tetőn végzett munkával kapcsolatos óvintézkedések Szükség van-e a munkára? A tetőről lezuhanást természetesen úgy lehet a legegyszerűbben megelőzni, ha a dolgozó egyáltalán nem is megy fel a tetőre. Ha valóban szükség van a munkára, mindig érdemes elgondolkodni azon, hogy tetőre mászás nélkül is megoldható-e a feladat, ill. hogy lerövidíthető-e a tetőn töltött idő. Sok esetben lehetőség van például a tető bizonyos részeinek felhelyezés előtti összeszerelésére, ami természetesen jelentősen hozzájárulhat a magasban töltött idő minimálisra csökkentéséhez. A munka megkezdése előtti teendők A tetőn végrehajtandó munka megkezdése előtt minden esetben el kell végezni a vonatkozó kockázatfelmérést. Fontos, hogy a munka elvégzéséhez szükséges valamennyi eszköz és felszerelés rendelkezésre álljon, hogy minden vonatkozó óvintézkedést és munkarendszert kidolgozzanak és az adott helyzetre alkalmazzanak, illetve hogy a munkát kizárólag megfelelően képzett és egyértelmű utasításokkal ellátott munkavállalók végezzék. A tetőn végzendő munkát – az akár csak néhány percig tartó rövid műveleteket is beleértve – minden esetben gondosan meg kell tervezni, mert csak így biztosítható a munkavállalókat fenyegető veszélyek minimálisra csökkentése. Zuhanásvédelmi intézkedések A tetőn végzett munka, illetve a le- és feljutás során fennálló zuhanásveszély esetén feltétlenül szükség van a veszély típusának megfelelő óvintézkedésekre. Elsődleges feladat a kockázatfelmérés megállapításai alapján a zuhanásveszély csökkentése érdekében kidolgozott kollektív
intézkedések megtétele, s csak ezt követően kerülhet sor az egyéni védőintézkedések bevezetésére. Fontos, hogy a lezuhanás megelőzése céljából használt (pl. peremeken elhelyezett) védőberendezések elég erősek legyenek ahhoz, hogy ténylegesen megelőzzék, illetve megakadályozzák a munkavállalók lezuhanását, és ebből eredő sérülését. A zuhanásvédelmi intézkedéseknek a magasban végzett munka megkezdése előtt és munkavégzés közben is folyamatosan érvényben kell lenniük. A tetőn végzett munka során az időjárási körülményeket is mindig figyelembe kell venni. A jeges, csapadékos vagy szeles időjárás ugyanis jelentősen növelheti a munkavállalók vagy az általuk használt tárgyak lezuhanásának veszélyét. Lezuhanó tárgyak A magasból lezuhanó tárgyak végzetes kimenetelű balesetet okozhatnak. A tetőről éppen ezért semmit sem szabad ledobni! A munkát az alábbiak szerint kell végezni: • zárt törmelékcsúszdát kell használni, vagy leereszteni az anyagokat a földre; • mindig ügyelni kell arra, hogy ne halmozódjanak fel az olyan anyagok/eszközök, amelyek esetleg leeshetnek; • gondoskodni kell a tető alatt, illetve környékén lévő veszélyes területek lezárásáról; • megfelelő védőeszközök – pl. a lehulló törmeléket felfogó háló, fedett átjáró stb. – elhelyezésével gondoskodni kell arról, hogy a leeső tárgyak ne okozhassanak sérülést; • lehetőség szerint el kell kerülni nehéz és nagyméretű tárgyak felvitelét a tetőre; • ügyelni kell a tetőn használt anyagok és felszerelések megfelelő tárolására (különösen szeles időben). Képzés A tetőn dolgozó munkavállalók csak akkor tudják biztonságosan végezni a munkájukat, ha rendelkeznek az ahhoz szükséges ismeretekkel, szakképzettséggel és tapasztalattal. Csak a megfelelően képzett munkavállalók képesek ugyanis felismerni a veszélyeket és megérteni, illetve megfelelően alkalmazni a helyes munkamódszereket és -rendszereket (peremvédők elhelyezése, mozgó munkaállványok működtetése, a biztosító kötélrendszer összeállítása és alkalmazása stb.).
Tetőtípusok Lapos tetők A lapos tetőn végzett munka komoly veszélyekkel jár. Az emberek lezuhanhatnak például: • a kész tető széléről; • az építés alatt álló tetőrész pereméről; • nyílásokon, lyukakon vagy tetővilágítókon keresztül. A lapos tetőn végzett munka során fennálló zuhanásveszély esetén feltétlenül szükség van a vonatkozó óvintézkedések és előírások betartására. Védőintézkedésekre lehet szükség például a tető peremén, a nyílások közelében, a tető megközelítését szolgáló helyeken, és a törékeny tetővilágítók mellett. Nyeregtetők A nyeregtetőn dolgozók lezuhanhatnak például: • az ereszről; • a tetőről lecsúszva az ereszen keresztül; • a tetőn keresztül az épület belsejébe; • az oromzat széléről. Fontos, hogy a peremvédelem elég erős legyen ahhoz, hogy felfogja és megtartsa az eső embert. Minél hosszabb a lejtős tetőfelület, és minél nagyobb a tetőhajlás, annál erősebb peremvédőre van szükség. Az önjáró munkaállványok számos esetben alkalmazhatók a tetőn végzett munka biztonságos alternatívájaként. Használatuk különösen előnyös a rövid időtartamú munkák és a rések kialakulásához vezető bontási műveletek esetén. Fontos, hogy a biztonság ne csak a munkavégzés során, de a munkahely megközelítésekor és elhagyásakor is megfelelően biztosított legyen. A palával vagy tetőcseréppel borított felület gyakran nem biztosít megfelelő támaszt. Ilyen esetekben tetőlétra, vagy ahhoz hasonló egyéb segédeszköz használata szükséges. Törékeny tetőfelületek A törékeny anyagok közé sorolható bármely olyan anyag, amely nem képes biztonságosan megtartani a rajta álló személy, vagy a rá helyezett teher súlyát. A tetőszerkezeteknek számos része lehet törékeny,
vagy válhat törékennyé. Az azbeszt, a cement, az üveggyapot és a műanyag az idő múlásával általában törékenyebbé válik, az acéllemezek pedig elrozsdásodhatnak. A rosszul kijavított tető gyakran nem biztosítja a rá helyezett lemezek megfelelő alátámasztását. A tetőkön lehetnek első látásra talán fel sem tűnő törékeny felületek is (pl. tetővilágítók), és bizonyos esetekben – elsősorban az építkezés idején – a tető ideiglenes törékenysége is előfordulhat. A törékeny tető nem biztonságos munkahely. Munkavégzésre éppen ezért kizárólag a szükséges óvintézkedések végrehajtását követően alkalmas. Ipari tetőszerkezetek Az ipari épületek nagy fesztávú tetőin dolgozó munkások lezuhanhatnak: • a tető pereméről; • a félig kész tető résein keresztül; • a burkolólapokon keresztül; • a főpárkányról, ha elkerülhetetlenek a védőborítás nélküli rések; • a keretszerkezetről, például a tetőlemezek kirakásakor; • törékeny vagy ideiglenesen rögzített tetővilágítókon vagy burkolatokon keresztül. A jó tervezés igen jelentősen csökkentheti az ipari tetőszerkezeteken végzett munka veszélyeit. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb teendők: Igyekezni kell az alábbi intézkedésekkel gondoskodni arról, hogy a tetőn végzett munka során minél kevesebb helyváltoztatásra legyen szükség: • a rakodóterek és -eszközök teljes kihasználása; • gondoskodás arról, hogy a tetőlemezeket megfelelő méretben, mennyiségben és minőségben, megfelelő időben és megfelelő helyre szállítsák le; • a munkahely könnyű és kényelmes megközelíthetőségének biztosítása. A hangsúlyt a biztonságos munkahely megteremtésére kell helyezni, nem szabad kizárólag az esést megfékező eszközökre számítva csökkenteni a lezuhanás lehetőségét! A már meglévő tetőkön végzett munka Az ilyen típusú munka a felülvizsgálat, a karbantartás és a tisztítás mellett a felújítást, a tetőburkolat eltávolítását és a tető lebontását is magába foglalja. A felülvizsgálatot és a tisztítást gyakran hozzá nem értő ta-
karítók, házmesterek vagy gondnokok végzik. Pedig az ilyen munka esetén is elengedhetetlen a megfelelő kockázatfelmérés és tervezés, illetve a szükséges óvintézkedések végrehajtása és a felügyelet biztosítása. Fontos, hogy a tető helyreállítására, felújítására vagy lebontására vonatkozó terv a tetőfedő anyagok eltávolításának és tárolásának módjára is kiterjedjen. A munkavállalók lezuhanását megakadályozó védőeszközökre és -berendezésekre a bontási munka során folyamatosan szükség van. A tetők és a tetőket alkotó anyagok lebontását és eltávolítását minden esetben biztonságos munkarendszer keretében kell elvégezni. A régi tetőkön végzett munka megtervezése A régi tetőkön végzett munka gondos tervezést igényel, melynek során feltétlenül szükség van: • a tető törékeny részeinek meghatározására; • a szükséges óvintézkedések meghatározására; • egyeztetés az ügyféllel (szükség esetén); • szerkezeti vizsgálat elvégzésére (bizonyos esetekben); • kockázatfelmérés elvégzésére (minden esetben). Egyeztetés Az egyeztetés a munkavállalókkal a biztonságos munkavégzés alapvető feltétele. Tudásuk és tapasztalatuk igen jelentősen elősegítheti a veszélyek meghatározását és a megoldások megvalósítását. A munkavállalók véleményét a biztonsági és egészségvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban, és új technológiák és termékek bevezetése előtt is ki kell kérni. Az egyeztetés mindemellett ahhoz is hozzájárul, hogy a munkavállalók kötelességüknek érezzék a biztonsági és egészségvédelmi folyamatok és előírások betartását és tökéletesítését. Vonatkozó jogi szabályozás A tetőn végzett munkával kapcsolatos szabályozást megfogalmazó EU-irányelvek: • a Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelve a dolgozók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről;
• a Tanács 1992. június 24-i 92/57/EGK irányelve az időszakos vagy helyileg változó építkezések alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményeinek végrehajtásáról; • az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-i, a Tanács 89/655/ EGK irányelvét módosító 2001/45/EK irányelve a munkaeszközök munkahelyi használatával kapcsolatos alapvető biztonsági és egészségügyi követelményekről. A tagállamok törvényeiben foganatosított európai irányelvek a biztonsággal és az egészségvédelemmel kapcsolatos alapvető követelményeket fogalmazzák meg. Előfordulhat, hogy a nemzeti szintű szabályozás előírásai szigorúbbak, éppen ezért fontos, hogy intézkedéseit minden esetben egyeztetni kell az illetékes helyi hatóságokkal. Összeállította: Pál András Asbestos in construction. = Factsheet No 51, 2004, European Agency for Safety and Health at Work Safe roofwork. = Factsheet No 49, 2004, European Agency for Safety and Health at Work
