A modern kriminalisztikai eszközök bizonyítékként történő értékelése a büntetőeljárásban

1

Dr. Liziczay Sándor

A modern kriminalisztikai eszközök bizonyítékként történő értékelése a büntetőeljárásban

1. Bevezető Az állandóan végbemenő, véget nem érő változások kihatnak a világ egészére, az egyes földrészek, egyes országok természeti, gazdasági és társadalmi környezetére, népeinek helyzetére, az egyes emberek életére.1 Az új technológiák gyökeresen megváltoztatják a társadalmi és ökonómiai környezetet. Az elektronika, a csip- és géntechnika, valamint az internet e fejlődés tartóoszlopai.2 A múltban végbement és a jelenleg is folyó változások kihatnak a bűnözésre is. A tettesek eszköztárában a fabunkó és a legkorszerűbb elektronikus berendezések egyaránt szerepelnek, a zsákmány elrejtésére, a törvényellenes haszon biztosítására igénybe vehetik az egész világra kiterjedő földi, vízi vagy légi közlekedési hálózatokat, vagy az elektronikus távközlési és bankhálózati eszközöket.3 A XX. század második felének tudományos, technikai vívmányai – forradalmasítva tehát a tudományt, a termelést, az információátvitelt, megváltoztatva a világ jelentős részén az emberek életmódját – szükségszerűen kihatott a jogszolgáltatásra is. A hatás kétirányú volt: egyrészt negatív következményként olyan veszélyes új fegyvere lett a bűnözésnek, amely lehetőséget nyújtott hatalmas hasznot hozó bűncselekmények elkövetéséhez és az illegális jövedelmek eltüntetéséhez, másrészt pozitív következményként hatékony eszközök jelentek meg a kriminalisztika fegyvertárában.4 A fejlődés gerjesztette szokatlanul nagy bűnözési potenciállal5 szemben tehát a kriminalisztika tudománya új módszerekkel igyekszik felvenni a versenyt, és a nyomozó hatóságok a fejlődés újabb és újabb vívmányait alkalmazzák a bűnfelderítés és a bizonyítás érdekében. A büntetőeljárás azonban a nyomozás megindulásától a jogerős ítélet meghozataláig egy egységes folyamat, amelyben a bírósági bizonyítás a nyomozás során összegyűjtött bizonyítási anyagra épül.6 Így a bíróságok sem mehetnek el észrevétlenül a természettudományok és a technika fejlődése mellett. Ezt szem előtt tartva szögezte le a bíróság egy eseti döntésében, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetés tényére és az ennek alapján kiszámított alkohol értékére vonatkozóan a kísérleti jelleggel alkalmazott levegőbefúvásos méréssel működő műszer (Siemens Alcomat) – mint bizonyítási eszköz – által szolgáltatott, és az igazságügyi orvosszakértő véleményével alátámasztott adat az ittas járművezetés vétségében való bűnösség megállapítására alapul szolgálhat.7 Hasonló álláspontra helyezkedett egy másik eset kapcsán a bíróság, amikor rámutatott arra a körülményre, hogy Magyarországon ezt megelőzően homloknyom azonosításra 1

Katona Géza: Gondolatok a XXI. század kriminalisztikájáról, Belügyi Szemle 2001/10. 122. o. (továbbiakban: Katona) 2 Edwin Kube – Ulrich Simmress: Új fejlődési tendenciák a kriminalisztikában, különösen a krimináltechnikában. A kriminalisztika aktuális kérdései BM Kiadó, Budapest, 2001. 32. o. (továbbiakban: Kube-Simmress) 3 Katona: 122. o. 4 Katona: 129. o. 5 Kube-Simmress: 34. o. 6 Kriminalisztika általános rész. Szerkesztette: Garamvölgyi Vilmos. BM Tanulmányi és módszertani osztálya. Budapest, 1961. 29. o. (továbbiakban: Kriminalisztika) 7 BH 1994/645.

2 még nem került sor, s ezen bizonyíték bizonyító ereje is csak az egész bizonyítási anyaggal való igen igen gondos, kritikus egybevetés útján ítélhető meg8, de az újdonsága ellenére alkalmazható. A technikai fejlődés eredményeként tehát a büntetőeljárásbeli bizonyítás arculata is változik, s a felhasználásra kerülő bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok forrásainak köre kitágul, hiszen ezek az új eljárások, illetve az így nyert bizonyító tények – megfelelő értékeléssel – semmivel sem megbízhatatlanabbak, mint az egyéb bizonyítékok.9 Ebből a két esetből is látszik, hogy elkerülhetetlen, hogy a kriminalisztika új módszerei felhasználásra kerüljenek a bizonyítás során a büntetőeljárásban. Ezen dolgozat célja annak megvizsgálása, hogy ez milyen módon történhet meg. Mielőtt azonban rátérnék az új módszerek ismertetésére, a bizonyítással kapcsolatosan néhány alapvetést kell tennem. A büntető jogalkalmazásban – röviden szólva – ténykérdéseket és jogkérdéseket kell eldönteni, s a ténykérdések tisztázása a büntetőeljárásban bizonyítás útján, a bizonyítás eszközeiből származó bizonyítékok alapján történik. 10 A büntetőeljárás alapja tehát a bizonyítás.11 A bizonyítás a büntetőügyeben eljáró hatóságok és bíróságok törvényben szabályozott tevékenysége, amelyben az eljárás más résztvevői is közreműködnek, jogaikat gyakorolva és kötelezettségeiket teljesítve. 12 A bizonyítás magában foglalja a bizonyítási eszközök felderítését, összegyűjtését és biztosítását, része továbbá a bizonyítékok értékelése és az értékelés eredményeként a ténymegállapítás. A bizonyítás eredményeként az ügyészég és a bíróság a bizonyítékokat, mint logikai érveket felhasználva tesz kijelentést a tényekről, mint a valóság elemeiről. Más szóval megállapítja a tényállást13, azaz állást foglal abban a kérdésben, hogy történt-e bűncselekmény vagy sem, ha igen, kit és milyen formában terhel büntetőjogi felelősség.14 A bizonyítás jelentősége lényegében az igazságszolgáltatás céljában keresendő, ugyanis a bizonyítás eredményétől függ, hogy adott esetben az anyagi igazság feltárása milyen mértékben és milyen mélységben volt eredményes, és ezzel összefüggésben hogyan tölti be a büntetőeljárásbeli szerepét.15 Az eljárási törvény16 egyértelműen meghatározza a bizonyítás tárgyát, ugyanis a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek.17 Ez azt jelenti, hogy azokra a tényekre nézve kell a bizonyítást lefolytatni, amelyek a vád tárgyává tett cselekmény jogi megítéléséhez, valamint ezeknek a releváns tényeknek a megállapításához szükségesek, és az ítélet indokolásának is csak ezekre a tényekre kell kiterjednie.18 Az egész büntetőeljárás alapvető jellemzője a bizonyítási rendszer. A bizonyítási rendszer önmagában azt jelenti, hogy az ügyben eljáró hatóságok milyen bizonyítási eszközből megszerzett bizonyítékok alapján, milyen eljárás során, mit tekintenek bizonyítottnak és erre milyen módon

8

Kertész Imre: A tudományos bizonyíték, Belügyi Szemle 2002/11-12. 150. o. (továbbiakban: Kertész BSZ). A szerző jelen esetben a Legfelsőbb Bíróság Bf.I.411/1972. számú döntésére hivatkozott. 9 Kommentár a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényhez. KJK Kerszöv CompLex Jogtár (továbbiakban: Complex 1973.) 10 Büntetőeljárás jog. Kommentár a gyakorlat számára az 1973. évi I. törvényhez. Szerkesztő: Berkes György. HvgOrac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2000. 208. o. (továbbiakban: Kommentár 1973.) 11 Pusztai László: Az okirati bizonyítás szabályozása a büntetőeljárásban. Kriminológiai és Kriminalisztikai tanulmányok 16. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1979. 359. o. (továbbiakban: Pusztai) 12 Kommentár 1973.: 208. o. 13 Kommentár 1973.: 209. o. 14 Bánáti János – Belovics Ervin – Csák Zsolt – Sinku Pál – Tóth Mihály – Varga Zoltán: Büntető eljárásjog. HvgOrac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2003. 88. o. (továbbiakban: Tankönyv) 15 Tankönyv: 88. o. 16 A dolgozatomban alapvetően a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény rendelkezéseit kívánom bemutatni. A korábban hatályos törvény szövegére csak akkor fogok hivatkozni, ha a szabályos módja és jellege lényegesen eltér a hatályos szabályoktól. Erre azonban minden esetben utalni fogok. 17 1998. évi XIX. törvény 75. § (1) bekezdés (továbbiakban: Be.) 18 BH 2001/485.

3 alapozhatják döntésüket.19 A történetileg kialakult bizonyítási rendszerek lényegében aszerint különböznek, hogy a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok felhasználása, valamint a bizonyítás eredményének megállapítása milyen mértékben kötött (azaz törvényileg meghatározott), illetve szabad (azaz a bíróság, illetve más hatóság mérlegelésén alapul).20 A hatályos eljárásjogi törvény nem csupán a bizonyítás, hanem a bizonyítékok értékelésének a szabadságát is deklarálja, ugyanis kimondja egyrészt, hogy a büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás21; másrészt rögzíti, hogy a bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.22 A törvény szabályozásával kapcsolatban két észrevételt kell tennem. A hatályos törvény – a korábbi törvény szóhasználatával szakítva – már tételesen és kategórikusan felsorolja a bizonyítás eszközeit, amelyek a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.23 A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a törvény ezzel azt az álláspontot fejezi ki, hogy más bizonyítási eszköz elméletileg sem képzelhető el. A másik megállapítás az, hogy a bizonyítékok értékelése a bizonyítás egyik legfontosabb kérdése. 24 A bizonyítékok értékelése olyan sajátos hatósági gondolkodási tevékenység, amely során a bizonyítékok sokoldalú ellenőrzése, hiteltérdemlőségük, bizonyító erejük megállapításra kerül.25 Ezen értékelő tevékenység keretében a bizonyítékokat nem csupán egyenként, hanem összességükben kell mérlegelni, vagyis beható vizsgálat alá kell vetni az egyes bizonyítékok egymáshoz való viszonyát26, hiszen a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje.27 E folyamat eredményeként kerül a hatóság abba a helyzetbe, hogy a bizonyítás eredményét összefoglalva állást tud foglalni abban a kérdésben, hogy melyek azok a bizonyítékok, amelyek az adott ügy elbírálása során figyelembe vehetők és elfogadhatók, és melyek azok, amelyeket a bizonyítás köréből ki kell rekeszteni.28 Ebből a két megállapításból az a következtetés vonható le, hogy a hatályos törvény a vegyes bizonyítási rendszer talaján áll, ugyanis a törvény határozza meg, hogy milyen bizonyítási eszközöket lehet felhasználni és milyenek legyenek a bizonyítási eljárások, viszont az ügyész és a bíró szabadsága abban nyilvánul meg, hogy saját benső meggyőződése szerint dönti el, hogy adott esetben a konkrét ügyben milyen, a törvényben meghatározott bizonyítási eszközöket vesz igénybe, és azoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. A törvény szövegéből az is következik, hogy a büntetőeljárásban az ügyész és a bíró egyaránt végez értékelő, mérlegelő műveleteket a bizonyítás és a ténymegállapítás során.29 E művelet lényege, menete és tartalma az eljárás két szakaszában azonban nem azonos, ugyanis a hatályos törvény értelmében megváltozott a nyomozási szakasz és a bírósági szakasz egymáshoz való viszonya. A törvény ugyan a nyomozással kapcsolatban előírja, hogy a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket.30 Viszont a nyomozás feladata csupán a vád előkészítése, így a nyomozás során a

19

Tankönyv: 88. o. Kommentár 1973.: 208. o. 21 Be. 78. § (1) bekezdés 22 Be. 78. § (2) bekezdés 23 Be. 76. § (1) bekezdés 24 Erdei Árpád: Tény és jog a szakvéleményben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1987. 229.o. (továbbiakban: Erdei) 25 Erdei: 231. o. 26 Tankönyv: 99. o. 27 Be. 78. § (2) bekezdés 28 Tankönyv: 99. o. 29 Erdei: 231. o. 30 Be. 164. § (2) bekezdés első mondat 20

4 tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, hogy vádat emel-e.31 A nyomozás során tehát kizárólag a vádemeléshez szükséges tényeket tisztázza a hatóság, így az ügyészi mérlegelés eredménye csupán annak eldöntése, hogy lehetőség van-e a vádemelésre. A bizonyítás a tárgyaláson teljesedik ki, a bizonyítékok tényleges megvizsgálására, a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására32 a tárgyaláson kerül sor, az a bíróság feladata. Így olyan esetekben, amikor a döntő körülményekre nézve egymással lényegesen ellenkező bizonyítékok merülnek fel, a bíróság nem helyezkedhet olyan álláspontra, hogy az ellentétes bizonyítékok közül egyiket vagy másikat valónak fogadja el, hanem a bizonyítási adatok alátámasztására vagy megerőtlenítésére alkalmas bizonyítást hivatalból is el kell rendelnie.33 Az új törvény a bizonyítási eljárás szabályozásánál tehát bírócentrikus, és a jogalkotó arra törekedett, hogy az új jogszabály az igazságnak a tárgyaláson történő megállapítását tegye lehetővé.34 A bizonyítékok bizonyító erejéről tehát csak akkor van lehetőség megalapozottan dönteni, ha a bíróság valamennyi bizonyítékot beszerezte, és azokat egyenként és összességében megvizsgálta és értékelte.35 Ennek következtében jelentős különbség van a bírói mérlegelés eredményéhez fűzött jogkövetkezményekben is. A bírói értékelési művelet eredménye az ítéleti tényállás, amely a bírósági határozathoz fűződő jogerő miatt megkérdőjelezhetetlen. Az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy ezen bizonyításelméleti alapvetések hogyan kapcsolódnak a dolgozat címéhez, valamint a bevezetőben említett technikai fejlődéshez. A kapcsolódás egyik pontja az, hogy a dolgozatban arra keresek választ,hogy a modern kriminalisztikai eszközök bizonyítéknak tekinthetők-e, a bizonyítási eljárás során felhasználhatóake, ha igen, akkor az eljárás egyes szakaszaiban milyen módon, alkalmazásuk megfelel-e a szabad bizonyítás elvének. Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések nem válaszolhatók meg a bizonyíték fogalmának, az új törvény bizonyítási rendszerének, valamint az egyes eljárási szakaszok egymáshoz való viszonyának tisztázása nélkül, hiszen ezeknek a dolgozat későbbi fejezeteiben jelentősége lesz. A bevezetőben most már csak azt kell leszögeznem – és ez a kapcsolódás másik pontja –, hogy mit tekintek modern kriminalisztikai eszköznek, hiszen a kriminalisztika eszköztára rendkívül széles skálára terjed ki, és az utóbbi évtizedek műszaki és természettudományos vívmányaira támaszkodva a kriminalisztika olyan fejlődést ért el, amely lényegesen előmozdítja a bűnügyi nyomozás területén végzett tevékenységek eredményességét.36 A tudományos technika fejlődésének eredménye a kriminalisztikában a szakosodás, hiszen a nyomozóktól nem várható el, hogy a kriminalisztika valamennyi szakágában teljes ismeretanyaggal rendelkezzenek.37 Ennek megfelelően a krimináltechnika feladata, hogy a nyomozás számára műszakitermészettudományos eszközök meghatározott fajtáinak igénybe vételével tágítsa az érzéki megismerés lehetőségének határát, segítse a nyomok, anyagmaradványok és egyéb tárgyi jellegű adatok és bizonyítékok felkutatását, rögzítését,38 és az így szerzett anyagmaradványokat természettudományos módszerekkel, technikai segédeszközökkel vizsgálja.39 Szintén a krimináltechnika feladatává vált, hogy bizonyos adathordozókat, a belőlük nyerhető információkat elemezze. Ezen túlmenően a krimináltechnika kibővült pszichológiai ismeretekkel is, és ezek felhasználásával a kézírások és az elkövetők személyiségének elemzésével is foglalkozik. A vallomások szavahihetőségére irányuló vizsgálatok elvégzése szintén a pszichológia feladata. A kriminalisztika természetesen kapcsolatban áll más tudományágakkal is, hiszen feladata saját területének eredményes művelése szempontjából az is, hogy rámutasson az egyes 31

Be. 164. § (2) bekezdés második mondat Be. 75. § (1) bekezdés második mondat 33 BH 1978/417. 34 Pusztai: 361. o. 35 BH 2002/88. 36 Brunon Holyst: A kriminalisztika fejlődési perspektívái. BM Kiadó, Budapest, 2001. 58. o. (továbbiakban: Holyst) 37 Kriminalisztika: 53. o. 38 Kriminalisztika: 51. o. 39 Kube-Simmres: 34. o. 32

5 tudományágak területén azokra a vizsgálati lehetőségekre, amelyeket a nyomozó szervek felhasználhatnak.40 Így szoros kapcsolat áll fenn a kriminalisztika és az igazságügyi orvostudomány viszonylatában, amely többek között a DNS elemzésekkel is foglalkozik. Ezen megállapításokra figyelemmel – a pályázati kiírásban szereplő példálózó felsorolást is alapul véve – a modern kriminalisztikai eszközök közé sorolom egyrészt a poligráfos vizsgálatot, a DNS minták elemzését, a személyiségprofil felhasználást, másrészt azonban ilyennek tekintem a grafológiai vizsgálatot, a videotechnika alkalmazását, az egyes mikroméretű anyagmaradványok vizsgálatát, valamint a mobil távközlésben rejlő lehetőségeket. Azonban a terjedelmi korlátokra tekintettel nincs lehetőségem arra, hogy az egyes eszközök, illetve módszerek kialakulásának történetét, valamint alkalmazási elveit és módszereit bemutassam. Így a fogalommeghatározást követően ténylegesen csak arra kívánok kitérni, hogy az adott eszköz büntetőeljárásban bizonyítékként hogyan értékelhető. E körben elsőként arra próbálok meg válaszolni, hogy az adott eszköz formális szempontból milyen módon illeszthető be az eljárási törvény bizonyítási rendszerébe, majd ezt követően a vizsgálatot tartalmi oldalról is elvégezve rá kívánok mutatni, hogy az egyes eszközök milyen bizonyítási értékkel rendelkeznek. 2. Az egyes kriminalisztikai eszközök bemutatása 2.1. A poligráf 2.1.1. A poligráf fogalma Az igazság megállapítására alapított ítélkezésben egyik legnagyobb probléma annak eldöntése, hogy igazat mond-e a vádlott vagy a tanú. A hatóságoknak sokszor nagyon is ellentmondó vallomások közül kell kiválasztani az igazságnak megfelelőt, s ehhez nem állnak rendelkezésre egzakt, mindig megbízható módszerek. Ezért a büntetőeljárás története során újra és újra felbukkannak az arra irányuló kísérletek, hogy a vallomások értékelésének bizonytalanságait valamilyen eljárás vagy módszer segítségével kiküszöböljék. Az inkvizitórius eljárás a tortúrát éppúgy ilyen módszernek tekintette41, mint ahogy a poligráf alkalmazásától is ezt az eredményt várták a hívei. A poligráf görög eredetű szó, „többféle írást” jelent. Az elnevezés onnan ered, hogy a hazugságvizsgáló készülék olyan sokcsatornás műszer, amely egy időben több, az emberi szervezetben végbemenő változást mér, és az egyes érzékelőkhöz csatlakozó írótűk segítségével papírszalagra rajzolt görbék formájában rögzíti a mért jelensége alakulását.42 A hazugságvizsgálat ugyanis abból a hipotézisből indul ki, hogy a valótlan állítás, az igazság eltitkolása – a lelepleződéstől való félelem következtében – szorongást, feszültséget vált ki, vagyis stresszhelyzetet teremt, sőt ilyen hatást gyakorolhat valakire a bűncselekmény izgalommal fűtött szituációjának a felidézése is.43 A poligráfos kihallgatás lényegében tehát azon az elven alapszik, hogy mind az őszinteségnek, mind a hazugságnak számos jellegzetes pszichofizikai kísérőjelensége van (a hazugsággal járó izgalom miatti izzadás, légzés- és pulzusszám emelkedés, vérnyomás változása stb.), s éppen ezért – miközben folyik a sok közömbös hívószó, mellett néhány jól kiválasztott és elhelyezett hívószóra történő asszociációs kihallgatás – a kezdetben négy-, manapság már hétcsatornás, a kihallgatottra szerelt készülékkel nemcsak mérik, hanem sajátos grafikonokkal

40

Kriminalisztika: 53. o. Erdei Árpád: Hazugságvizsgálat és igazságszolgáltatás, Magyar Jog 1988/3. 211. o. (továbbiakban: Erdei MJ) 42 Szíjártó István: Poligráf a büntetőeljárásban, Belügyi Szemle 1998/7-8. 30. o. (továbbiakban: Szíjártó) 43 Kertész Imre: Diogenész lámpása vagy elektronikus vallatópad, Magyar Jog 1992/11. 649. o. (továbbiakban: Kertész MJ) 41

6 rögzítik a meghatározott hívószavakra adott válaszokat kísérő pszichofiziológiai elváltozásokat44, amelyekből a válaszok igaz vagy hamis voltára lehet következtetni.45 A készülék így nyilvánvalóan nem a hazugságot, hanem bizonyos fiziológiai változásokat mutat ki, s azokból egy megfelelő szakember, a poligráfus következtet arra, hogy a vizsgált személy a kérdésre igaz vagy hamis választ adott. Ezt egy kicsit pontosítva úgy lehet kifejezni, hogy a poligráfus nem a vizsgálati alany igazmondását vagy hazudását állapítja meg, hanem azt, hogy a válaszai a feltett kérdésre „kitérő” vagy „megtévesztő” jellegűek.46 2.1.2. A poligráf alkalmazásának hazai szabályozása A korábbi eljárási törvény nem tartalmazott a poligráf alkalmazására vonatkozó szabályokat. Csupán a rendőrségi törvény a rendőri intézkedések körében rögzítette, hogy a rendőrség a büntetőeljárásban vagy körözött személy felkutatásakor az ügyben érintettet, ha előzetesen írásban hozzájárul, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú képviselőjének írásos hozzájárulásával, műszeres (poligráfos) vizsgálat alkalmazásával is ellenőrizheti; de fiatalkorú gyanúsított esetében a műszeres (poligráfos) vizsgálatot alkalmazni nem lehet.47 A szabályozás ilyen módjának – álláspontom szerint – az volt az indoka, hogyy a nyomozó hatóság nagyon sok esetben kénytelen bizonytalan adatokkal dolgozni, különböző feltevések alapján több irányú bizonyítást folytatni. A különböző nyomozati verziók felállításához olykor egészen halvány gyanúokokat is figyelembe kell venni. Elvileg tehát a nyomozó hatóság bármilyen, a törvény által kifejezetten nem tiltott eljárást követhet a verziók felállításában és azok ellenőrzésében. Így nem volt kifogás támasztható a poligráfos vizsgálat ellen a nyomozás során meg akkor sem, ha a tudományos megalapozottsága kétséges volt.48 Kezdetben tehát a rendőrségi törvénynek megfelelően a vizsgálat elvégzése egyszerű kérelem alapján történt, amely eredményéről írtak ugyan véleményt, a nyílt nyomozati anyagban azonban nem használták fel, pusztán orientálta a nyomozót a további felderítésben49, valamint azt a taktikai célt szolgálta, hogy esetlegesen felhasználható volt a beismerés kieszközlésére. Azonban a gyanúsított beismerése nem állt mindig rendelkezésre a nyomozás során, s a poligráfos vizsgálatok egyre gyakoribbá válásával elkerülhetetlen volt, hogy ezen vizsgálatok eredményét a nyomozó hatóságok csatolják a nyomozati iratokhoz, s azok megjelentek a bíróságokon. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a bíróságnak állást kellett foglalnia a poligráfos vizsgálat alkalmazhatóságának kérdésében. A Legfelsőbb Bíróság a kérdést eldöntve egyik eseti döntésében kimondta, hogy a pszichológiai szakértői vélemény és ennek keretében a poligráfos vizsgálat eredménye – más bizonyítékokkal együtt – figyelembe vehető a büntetőeljárás során.50 A döntés indokolásában azon védői állásponttal szemben, hogy a poligráfos vizsgálat eredményét ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből a bíróság kifejtette, hogy a törvény a szabad bizonyítás elvét rögzíti, mely szerint a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet, a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékeli, és ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el. Ennek korlátja csupán a bizonyítás törvényességére vonatkozó azon rendelkezés, mely szerint az eljárási törvény rendelkezéseivel ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe. Mivel pedig

44

Tremmel Flórián – Fenyvesi Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1998. 215. o. (továbbiakban: Atlasz) 45 Erdei MJ: 212. o. 46 Erdei MJ: 212. o. A poligráfus a vizsgálati lelet értelmezéseként tehát azt mondja, hogy a vizsgált fiziológiai változások alapján a vádlott őszintesége az adott kritikus kérdésnél megkérdőjelezhető, illetve azt is mondhatja, hogy a kapott lelet alapján a kritikus kérdésre adott válaszának őszintesége, megtévesztő volt nem dönthető el. 47 A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 41. § 48 Erdei MJ: 215. o. 49 Szíjártó: 35. o. 50 BH 1997/115.

7 a poligráfos vizsgálat során nem sértették meg a törvény rendelkezéseit, annak eredménye bizonyítékként figyelembe vehető. A bíróság ezen döntésével utat nyitott a poligráfos szakértői vélemény bizonyítékként történő elfogadása előtt annak ellenére, hogy a poligráfiai szakvélemény megengedhetetlenségére többen abból következtetnek, hogy a szakértő benne az ügy bizonyítékait értékeli, s ezzel a bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó területet sért meg.51 Ugyanis a terhelt vallomása a tanúvallomással együtt bizonyítási eszköz, ha tehát a bíróság a poligráfus szakértő nyilatkozatára alapítva fogadná el például a sértett vallomását hiteltérdemlőként, vagy utasítaná el azt, mint hitelt nem érdemlőt, akkor a mérlegelés kérdésében alkalmazna szakértőt.52 A szakértői vélemény azonban – a szabad bizonyítás elvéből adódóan – a bizonyítás egyik eszköze, értékelése a bírói mérlegelés kompetenciájába tartozik, meggyőző erejét átfogó, a szakkérdések megítélésében minden ellentmondást érintő és feloldó, tudományosan megalapozott érvei adják meg,53 azaz a szakértő nyilatkozata maga is mérlegelés tárgya. Így aztán eléggé különös helyzetbe kerül a bíróság, azt kellene állítania, hogy képes annak a bizonyítási eszköznek és bizonyítéknak a mérlegelésére, amely azt a mérlegelési tevékenységet pótolja, amelyre képtelennek érezte magát.54 Természetesen ez a nézet a hazugságvizsgálat eredményének felhasználását ellenzők táborának szélsőséges nézete. A poligráfus szakértőnek ugyan nem kell és nem is szabad nyilatkoznia arra, hogy hitelt érdemlő-e valamely vallomás vagy sem. Azt kell a szakvéleményében leírnia, hogy a vizsgált személy milyen ingerkérdéseket kapott, ezek közül melyek voltak kritikusak és melyekre hogyan változtak a fiziológiai mutatók. Ebből levonhat olyan jellegű következtetést, hogy a vizsgálat személy feltehetően felismeri az áldozatot, a helyszínt, az elkövetés eszközét a bemutatott fényképeken, de hogy miért tagadja az ide vonatkozó ismereteit, arra már nem nyilatkozhat.55 Ezzel kapcsolatban a már hivatkozott eseti döntésben a bíróság azt követően, hogy meghallgatta a vizsgálatot végző pszichológusokat a vizsgálati módszerekre, a vizsgálat lefolyására, a vádlottak viselkedésére, a feltett kérdésekre és a bemutatott képsorokra adott reakciókra nézve kifejtette, hogy a vádlottak fiziológiai reagálása a lakás jellemzőbb tárgyainak bemutatására azt igazolta, hogy mindkét vádlott személye a bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható. Arra a kérdésre pedig, hogy „ketten voltak-e” az egyik vádlott spontánul és ösztönösen igennel válaszolt, noha előtte, amikor a kérdéseket megbeszélték végig nemet mondott. A pszichológusok ezt nevezik „spontán igaz reakciónak”, amikor gondolkodás nélkül megadja valaki a helyes választ. A bíróság a pszichológus szakértők véleményét meggyőzőnek találta, és azt a következtetést is, hogy a vádlottak összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel. Noha a vádlottak tagadták, hogy valaha is jártak a sértett lakásán, a vizsgálatokon a berendezési tárgyakra adott reakciók mást igazoltak, a holttestre adott reakció is felismerést jelzett. Ez a vizsgálati eredmény – a bíróság megítélése szerint – egy a bizonyítékok láncolatában, és jelentős, mert olyan tényt igazol, amit a vádlottak az eljárás során tagadtak.56 A bíróság tehát ilyen szakvélemény alapján kétségbe vonhatja a vallomás hiteltérdemlőségét, de emiatt az igazságszolgáltatás kompetenciáját a hazugságvizsgáló detektor alkalmazása csöppet sem korlátozza jobban, mint a szavahihetőség vizsgálatának egyéb módszerei és a szakértők elé állított más feladatok. A poligráfiai szakvélemény tényanyagának és következtetéseinek mérlegelése ugyanúgy történik, mint az egyéb szakvéleményeké. Ugyanaz az alapproblémája is, hiszen a különleges szakértelme miatt az eljárásba bevont szakértő álláspontját az ilyen szakértelemmel nem rendelkező jogásznak kell értékelnie.57 51

Kertész MJ: 654. o. Erdei MJ: 214.o. 53 BH 2004/43. 54 Erdei MJ: 214. o. 55 Kertész MJ: 654. o. 56 BH 1997/115. 57 Kertész MJ: 654. o. 52

8 A másik probléma ami felmerült, az a poligráfiai szakvélemény megítélésének jogi természete. Az eseti döntés alapján az a következtetés vonható le, hogy a poligráfus vizsgálatot szakértői vizsgálatként kellett kezelni. Ilyen vizsgálat esetében – a korábbi eljárási szabályok szerint – a szakértő a hatóság távollétében is ténykedhet. A probléma a kérdésekkel van: bár a korábbi eljárási törvény is megengedte, hogy a szakértő a megvizsgált személyhez kérdést intézzen, kétlem, hogy ezt a teljes kihallgatás engedélyezéseként is fel lehetett fogni. Márpedig tartalmilag teljes kihallgatás valósult meg, ha sajátos formában is. Ha ellenben a vizsgálatot kihallgatásként fogjuk fel, akkor azt csak a hatóság tagja végezheti. Ha tehát a poligráfus a hatóság olyan tagja, aki kihallgatást végezhet, vagy „hatósági jogon eljáró szakember”, tevékenysége legjobb esetben is csak szaktanácsadói közreműködésként értékelhető.58 A poligráfos vizsgálatot elfogadók ezzel szemben úgy foglaltak állást,hogy a poligráfus kikérdezés nem kihallgatás, hanem kísérlet, a készülék kezelőjének nem az a feladata, hogy kihallgasson, hogy az ingerkérdésre adott válaszok kommunikatív jelentését vizsgálja, hanem az, hogy az ingerkérdéseket és válaszokat kísérő fiziológiás jelenségeket rögzítse59, majd pedig szakértelme alapján értelmezze.60 Mindezekből tehát azt a következtetést tudom levonni, hogy a poligráf alkalmazásának lehetősége a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése ellenére megosztotta a jogalkalmazói gyakorlatot, így az új törvény megalkotásakor rendezni kellett a kérdést. Az új törvény szabályozása a poligráffal kapcsolatos anomáliákat úgy oldotta fel, hogy nevesítette ugyan a poligráf alkalmazásának lehetőségét, azonban azt eljárásjogi értelemben se nem bizonyítási eszköznek, se nem bizonyítási eljárásnak nem tekintette, hanem kimondta, hogy szaktanácsadó igénybevétele kötelező, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják.61 A szaktanácsadó – amint az a megnevezéséből is következik – olyan személy, aki az adott feladat ellátásához bármely arra szükséges szakértelemmel bír. A szaktanácsadó tevékenysége nem bizonyítási eszköz létrehozására irányul, az általa adott felvilágosítások csupán tájékoztató jellegűek, és segítik a szükséges szakismeretekkel nem rendelkező ügyészt, illetve nyomozót abban, hogy a vizsgálódását a megfelelő irányban és módon végezze, folytassa. A szaktanácsadó tehát nem szakértő, nem alapvetően szaktudása, annak mélysége okán, hanem eljárásjogi helyzetéből következően. Amíg a szakértő a hatóságoktól elkülönülten, általában igazságügyi szervezetben működő, független szereplője az ügynek, addig a szaktanácsadó az ügyész, a nyomozó hatóság segítője.62 A szaktanácsadó közreműködésével lefolytatott nyomozati cselekmény eseményeit a törvény szerint jegyzőkönyvbe kell foglalni63, és azt a nyomozati iratokhoz kell csatolni.64 Az új törvény tehát úgy foglal állást, hogy lehetőség van a poligráf alkalmazására, amelyre kizárólag a nyomozás során kerülhet sor. A poligráfos vizsgálatnál kötelező a szaktanácsadó igénybe vétele, aki a vizsgálatról jegyzőkönyvet készít, amelyet csatolnak a nyomozati iratokhoz, így ez a bíróságok elé kerül. Ezt követően a törvény nem rendelkezik ezen szaktanácsadói vélemény felhasználásáról. Ebből a szabályozásból tehát csak az a következtetés vonható le, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye bizonyítékként felhasználható, azonban a felhasználás módjáról a törvény nem szól.

58

Erdei MJ: 219. o. Kertész MJ: 653. o. 60 Szíjártó: 39. o. 61 Be. 182. § (2) bekezdés 62 Kommentár a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez, KJK Kerszöv Complex Jogtár (továbbiakban: Complex 1998.) 63 A jegyzőkönyv tartalmát, valamint a poligráfos vizsgálat lefolytatásának részletes szabályait a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet 127132. §-a tartalmazza. 64 Be. 182. § (5) bekezdés 59

9 Álláspontom szerint formális értelemben – mivel a szaktanácsadó tevékenységéről és véleményéről jegyzőkönyv készül, és ezt csatolják a nyomozati iratokhoz – a poligráfos vizsgálat eredményét az okirati bizonyítás rendjének megfelelően a bíróság felolvasás útján teheti az eljárás anyagává.65 2.1.3. A poligráfos vizsgálat eredményének tartalmi értékelése Tartalmi oldalról vizsgálva a kérdést a poligráf alkalmazása a terhelti vallomás bizonyító erejének erősítésére vagy gyengítésére szolgálhat,66 azonban önmagában a terhelt tagadó vallomása mellett, más terhelő bizonyíték hiányában a poligráfos vizsgálat eredményére bűnösséget megállapító ítéletet alapítani nem lehet. A büntetőeljárásban gyakori eset, hogy a nyomozás során beismerő vallomást tett terhelt a beismerő vallomását később visszavonja, és a nyomozó hatóság poligráfos vizsgálatot rendel el. Ilyenkor a bíróság a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat egybevetve fogja eldönteni, hogy a beismerő vallomásnak a visszavonás ellenére hitelt ad-e, vagy sem. Ezen egyéb bizonyítékok közül lehet egy a poligráfos vizsgálat. Egy konkrét esetben az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során elvetette a vádlott tárgyaláson tett, a cselekmény elkövetését tagadó vallomását, és a tényállást a nyomozati eljárás során tett beismerő vallomás alapján állapította meg, amelyet a poligráfos vizsgálat is alátámasztott. A másodfokú bíróság a felülbírálat során azonban kifejtette, hogy a vádlottnak az eljárás különböző fázisaiban tett vallomásai és az egyetlen beismerő vallomása olyan mértékben ellentmondásos, zavaros és bizonytalan, amelyek megkérdőjelezik a vádlott szavahihetőségét, az ellentmondások kételyeket ébresztenek, és nyilvánvalóvá teszik annak felismerését, hogy erre a vádlott egyetlen, később visszavont beismerő vallomására ítéleti tényállás nem alapítható. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlanság folytán történő hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a bíróság a bűnösséget megállapító ítéletét a vádlottnak a nyomozás során tett egyetlen – és később visszavont – olyan vallomására alapítja, amelyben foglaltakat az ügyben feltárt objektív jellegű bizonyítékok kellően nem támasztanak alá, és elmaradnak azok a szakszerű vizsgálatok is, amelyek a vádlott beismerő vallomásának az alátámasztására, illetőleg annak megcáfolására alkalmasak.67 Ebből az esetből – véleményem szerint – az következik, hogy hiába áll a bíróság rendelkezésére egy beismerő vallomás, valamint egy azt alátámasztó poligráfos vizsgálat, a bűnösség bizonyításához a vallomás visszavonása esetén szükséges olyan redundáns információk beszerzése is, amelyek alapján megállapítható a beismerő vallomásban rejlő információk megbízhatósága.68 Ilyen, a mérlegelésnél döntő súllyal figyelembe jöhető információ lehet például a beismerő vallomásban feltárt olyan körülmény, amelyről kizárólag az elkövető tudhatott. Más a helyzet abban az esetben, amikor a terhelt és a sértett ellentétes vallomása áll egymással szemben, és nincsen más bizonyíték. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében kifejtette, hogy olyan esetben, amikor a bűncselekmény megtörténte és annak eredménye bizonyított, az elkövető kilétére azonban csupán egymással ellentétben álló vallomások állnak rendelkezésre, az ésszerű gondolkodás és a bírói gyakorlat szerint azt kell különös gonddal vizsgálni, hogy a közvetlen bizonyítékokat képező vallomásokon kívül megszerezhető bizonyítékok megerősítik vagy gyengítik-e a terhelő vagy mentő vallomást tevők szavahihetőségét és a vallomások bizonyító erejét. Ennek alapvető feltétele, hogy a bíróságnak be kell szereznie, és meg 65

Ezt erősíti meg a szaktanácsadói tevékenység eredményének a felhasználásáról a bírósági bizonyításban címet viselő BK165. számú állásfoglalás, amely a korábbi eljárási törvényhez kapcsolódóan kimondta, hogy a szaktanácsadói produktum az okiratokra vonatkozó szabályok szerint használható fel a tárgyaláson. 66 Büntetőeljárási jog. Kommentár a gyakorlat számára. az 1998. évi XIX. törvényhez. Szerkeztő: Berkes György. HvgOrac Lap- és könyvkiadó Kft. Budapest, 2003. 527. o. (továbbiakban: Kommentár 1998.) 67 BH 2001/316. 68 Kertész Imre: A tárgyi bizonyítékok elmélete a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika tudományában. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1972. 382. o. (továbbiakban: Kertész)

10 kell vizsgálnia minden bizonyítékot, amelyekből a logika szabályainak megfelelően lehet következtetést levonni a terhelő vagy mentő vallomások hiteltérdemlőségére nézve.69 Ezen eseti döntésre figyelemmel kizárólag a poligráfos vizsgálat eredménye alkalmas lehet arra, hogy az alapján a bíróság az ellentmondó vallomások közül az egyiket hiteltérdemlőnek fogadja el, míg a másikat elvesse. A poligráfos vizsgálat bizonyítékként való értékelésének sajátos kérdése merülhet fel a perújítási eljárás során, mégpedig úgy, hogy az alapügyben tagadó vádlott esetén az eljárás jogerős befejezése után elvégzett poligráfos vizsgálat terheltre esetlegesen kedvező eredménye olyan új bizonyítéknak tekinthető-e, amely megalapozhatja a perújítást. Álláspontom szerint a válasz egyértelműen nem. A bíróság ugyanis az alapügyben a tagadó vádlott vallomásával szemben a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg a tényállást. A poligráfos vizsgálat terheltre kedvező eredménye csupán a vádlott tagadását erősítheti meg, amelyet a bíróság az alapügyben mérlegelési körébe vont, így a poligráfos vizsgálat eredménye igazából nem is tekinthető új bizonyítéknak. Ezen túlmenően, ha tegyük fel el is fogadnánk a poligráfos vizsgálat eredményét új bizonyítéknak, az – álláspontom szerint – csak egy lenne a rendelkezésre álló bizonyítékok közül, és önmagában a korábban is tagadó terhelt esetén nem lenne alkalmas arra, hogy a mérlegelés során a tagadó vádlott vallomásával szemben alapul vett bizonyítékok zárt láncolatát megbontsa. Így kizárólag arra hivatkozással, hogy az alapügyben elítélt terhelt a perújítási indítványában kéri a poligárfos vizsgálat elrendelését, perújítás nem rendelhető el. Ebből az okfejtésből – véleményem szerint – következik az az egyértelmű tény is, hogy egy ügyben a tagadó vádlott esetén a tagadó vallomást megerősítő poligráfos vizsgálat ellenére az esetleges sértetti vallomáson túlmenően rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján meg lehet állapítani a vádlott bűnösségét, ha a bizonyítékok olyan zárt láncolatot alkotnak, amely alkalmas a vádlott tagadásának a megdöntésére. Itt kell megjegyezni azt is, hogy amennyiben a bűncselekmény elkövetését tagadó vádlott a nyomozó azon kérdésére, hogy a poligráfos vizsgálat eredményeként elismeri-e a bűnösségét, kijelenti, hogy a poligráfos vizsgálat eredményét elfogadja, ez a vádlotti nyilatkozat nem jelent ténybeli beismerést, hanem csupán a kérdésre figyelemmel a bűnösséget igazolja, a vádlott vallomása ettől függetlenül tartalmát tekintve tagadó vallomás marad.70 A poligráfos vizsgálat eredményének bizonyítékként való felhasználása körében utalni kívánok arra is, hogy a vizsgálat csak akkor tekinthető törvényes bizonyítéknak, ha az a terhelt beleegyezésével készült, hiszen a gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.71 A poligráfos vizsgálat ilyen módon történő szabályozása tehát kiemeli az önkéntesség szerepét. Ennek az indoka arra vezethető vissza, hogy a különböző poligráf technikák általában megkövetelik, hogy a vizsgálati alany működjék közre a készülék kalibrálásában72, majd válaszoljon a feltett kérdésekre. Ez a fajta közreműködés kényszer útján aligha érhető el, már csak technikai okok miatt sem: a vizsgálathoz valódi együttműködésre van szükség, még ha netán az alany esetleg hazudik is.73 A szabályozás másik indoka az, hogy amennyiben a poligráfiai vizsgálat elve helytálló, az így vizsgált bűnös terhelt csak önmagát terhelő nyilatkozatot tehet. Vagy megvallja az igazat, s ezzel saját maga ellen szól, vagy hazudik, s akkor a szaktanácsadó a gép segítségével leleplezi: az eredmény majdnem ugyanaz.74 A poligráfos vizsgálat tehát behatol a tudatba, az egyén féltve őrzött

69

BH 2000/482. BH 2003/145. 71 Be. 180. § (2) bekezdés 72 Erdei MJ: 215. o. 73 Erdei MJ: 216. o. 74 Erdei MJ: 216. o. 70

11 titkaiba. A vizsgálat esetén az alany által kiszolgáltatott információ függetlenné válik az egyén akaratától.75 Ennélfogva minden kényszerítés a törvény alapvető rendelkezéseibe ütközik. Ezek közül az egyik az önvádra kötelezés tilalma, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.76 A másik alapelv szerű rendelkezés a védekezés szabadságának elve. Ebbe beletartozik, hogy a terhelt a vallomástételt megtagadhatja, tehát joga van a hallgatásra. Bizonyos korlátozással az is beletartozik, hogy a tagadáson túl hazudhat is.77 Az elmondottakból következik, hogy a poligráfos kihallgatás, amennyiben nem önkéntes, sérti ezeket az elveket. A terhelt tehát nem kötelezhető a vizsgálatra, arra csak önkéntes hozzájárulásával kerülhet sor.78 Ezen szabály megsértése esetén a szaktanácsadói véleményből származó tény nem értékelhető bizonyítékként, azaz a poligráfos vizsgálat eredményét bizonyítékként figyelembe venni nem lehet.79 2.2. A személyiségprofil 2.2.1. A személyiségprofil fogalma A személyiség a büntetőeljárásban több ponton releváns tényező, így a személyiség tisztázása mind az anyagi, mind az eljárási jogban fontos szerepet játszik. Az anyagi jog területén a tényállás tartalmazhat olyan szubjektív elemeket, pszichikus jellemzőket, amelyeknek az objektív tényállás megvalósulásához fenn kell állniuk.80 Az eljárásjog területén leginkább a bizonyítással kapcsolatban merül fel a személyiség. A nyomozóban ugyanis az addigi tapasztalatai alapján tudattalanul is kialakul egy kép a gyanúsított személyéről.81 A személyiség vizsgálatánál pedig előtérbe kerülnek olyan körülmények, amelyek megtalálásához a pszichológia, illetve emellett más tudomány ismeretanyaga is szükséges, hiszen a pszichológia a tettes, vagy a sértett személyiségét, illetve ennek a cselekményben szerepet játszó dimenzióit, néhányszor pedig a terhelt, illetve tanú tudattartamának a realitáshoz fűződő viszonyát tárja fel.82 Az eljáró szervek a konkrét ügyekben néhányszor olyan rejtett lelki mechanizmusok, pszichikai reakciók, érzelmi állapotok utólagos feltárására tartják képesnek a pszichológusokat, ami teljesen megvilágítja és nyilvánvalóvá, más szóval igazolhatóvá, illetve bizonyíthatóvá teszi a cselekményhez vezető folyamatokat, kezdve az ötlet felbukkanásának okaitól a motivációs harcon keresztül a szándék megérlelődéséig, sőt az ezeket determináló szociális tényezőkig.83 Ennek az a következménye, hogy a pszichológia – ezen belül a kriminálpszichológia – a bűnügyi tudományok segédtudományává vált.84 A kriminálpszichológus tulajdonképpen bármely bűncselekmény felderítésébe bekapcsolódhat, leggyakrabban azonban az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények, valamint a házasság, a család, az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények felderítésében kérik a segítségüket. A pszichológusnak sajátos szerepe, helyzete van az eljárásban. Más attitűdökkel közelít a vizsgálati személyhez, mint a felderítőmunkában részt vevő nyomozó, vagy a bizonyítékokat 75

Kertész MJ: 653. o. Be. 8. § 77 Erdei MJ: 216. o. 78 Erdei MJ: 216. o. 79 Az új törvény a poligráffal kapcsolatosan – a rendőrségi törvény előírásaival egyezően – még egy tiltó szabályt tartalmaz, miszerint a fiatalkorú terhelt vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható. (Be. 453. § (3) bekezdés) 80 Például különös kegyetlenség, erős felindulás, beszámítási képesség. 81 Kármán Gabrielle – Kiss Anna – Kardon László: Új, személyiségfüggő kriminalisztikai módszerek, Ügyészek Lapja 1999/3. 28. o. (továbbiakban: Kármán-Kiss-Kardon) 82 Rózsa János: Az orvosszakértői bizonyítás egyes kérdéseiről. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok 19. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 325. o. (továbbiakban: Rózsa.) 83 Rózsa: 326. o. 84 Orosházi Józsefné – Németh Rita – Faragó Ágnes: A kriminálpszichológia lehetőségei a nyomozati munkában, Belügyi Szemle 2000/10. 108. o. (továbbiakban: Orosházi) 76

12 értékelő bíróság, hiszen nem elsősorban a bűncselekményre, annak körülményeire kíváncsi, hanem az egész személyiség érdekli, annak minél pontosabb megismerése a célja.85 A pszichológia tehát kapcsolatban más tudományokkal is a bűnügyek felderítésének klasszikus eszköztára mellett újfajta vizsgálati módszereket is kidolgozott. Ilyen például a speciális szociológiai-pszichológiai metódus, a profilalkotó eljárás, amely a pszichológia, a szociológia és a statisztika eszközeit egyaránt felhasználja.86 A módszer eredeti angol elnevezés profiling, amely egészen pontosan nem fordítható magyarra. Ezért magyarra a profilalkotás kifejezéssel ültették át.87 A profilalkotásnak számos definíciója létezik. Egyik oldalról a profilalkotás tudományos, pszichológiai elméletek és módszerek összessége, melyek célja, hogy összekapcsolja a bűncselekmény, a sértett és az elkövető jellegzetességeit a nyomozás sikere érdekében. Másik meghatároz szerint a profilalkotás magatartáselemző tevékenység erőszakos, személy elleni bűncselekmény elkövetőinek felderítése érdekében88, tehát a profilalkotás egyfajta alkalmazott bűnügyi magatartástudomány. Harmadik megközelítés szerint a profilalkotás valamely bűncselekmény elkövetőjének jellegzetes tulajdonságait határozza meg a cselekményt követően beszerzett adatok elemzése, s más háttérinformációk alapján.89 Összefoglalva tehát a profilalkotás a konkrét nyomozás során feltárt, valamint a korábbi hasonló bűnügyekből nyert, de kifejezetten erre a célra gyűjtött és rendszerezett adatok, valamint az egyéb úton megszerezhető tudományos tapasztalatok és információk együttes értékelése abból a célból, hogy az ismeretlen elkövető külső és belső képe felvázolható, megrajzolható, azaz profilírozható legyen.90 A profilalkotás eredménye a személyiség-profil, amely olyan rövid, szemléletes leírás, amely tömören összefoglalja az adott személy jellemzőit.91 Sokan úgy képzelik, hogy a profilalkotó, akár egy bűvész a cirkuszban – amikor a cilinderéből nyulat varázsol elő – szinte a semmiből veszi elő az elkövető pszichológiai profilját. Pedig nem varázslatról van itt szó.92 A profilt készítő szakember ugyanis azokat a bizonyítékokat gyűjti össze, illetve értelmezi, amelyek az elkövető személyiségének típusára utalnak. Lényegét tekintve egy olyan bűnügyi elemző, értékelő tevékenységről van itt szó, amelynek alapja a magatartástudomány – a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, a kriminológia – legújabb elveinek ismerete és alkalmazása.93 A profil tartalmazza a bűncselekmény rekonstruálását és az elkövető, valamint a sértett személyiségstruktúráját. Tartalmazza továbbá az elkövetőnek a bűncselekménnyel való kapcsolatát is. Ezen túlmenően pedig olyan háttérinformációk szerepelnek a profilban, mint a testi jegyek, jellegzetességek, szokások, a tett előtti és utáni magatartások.94 2.2.2. A személyiség-profil helye a bizonyítási rendszerben A profilalkotás fogalmánál írtakból egyértelműen látszik, hogy a profilalkotásra kizárólag a nyomozás során kerülhet sor. Felmerül a kérdés, hogy formális szempontból a profilalkotás eredményeként létrejövő személyiség-profil milyen bizonyítéknak tekinthető. Az egyértelműen leszögezhető, hogy a profilalkotás, mint folyamat nem tekinthető bizonyítási eljárásnak, mivel azokat a törvény taxatíve felsorolja, és a kiterjesztő értelmezésre nincs lehetőség.

85

Orosházi: 109. o. De jure, jogászok társasági magazinja, 2004. március 16. o. 87 Bendzsák Katalin – Benke Miklós: Profilalkotás, mint nyomozási módszer, Belügyi Szemle 1994/5. 21. o. (továbbiakban: Bendzsák) 88 Bendzsák: 21. o. 89 Bendzsák: 21. o. 90 Kiss Anna: A profilalkotásról, Ügyészek Lapja 1996/2. 27. o. (továbbiakban: Kiss) 91 Kármán-Kiss-Kardon: 27. o. 92 Kármán-Kiss-Kardon: 31. o. 93 Kármán-Kiss-Kardon: 27. o. 94 Kármán-Kiss-Kardon 32. o. 86

13 Az is egyértelműen megállapítható, hogy a személyiség-profil megrajzolásához olyan különleges tudományos ismeretek szükségesek, amelyekkel a nyomozó hatóság és az ügyész nem rendelkezik. Így felmerül a kérdés, hogy a személyiség-profil megalkotása szakértői tevékenységnek tekinthető-e. Álláspontom szerint erre kategórikus válasz adható az alábbiakra figyelemmel. A profilalkotó célja, hogy kiegészítő információkat nyújtson a nyomozóknak a helyes verzió megtaláláshoz. Így a profilalkotásnak párhuzamosan kell haladnia a nyomozással,95 és amennyiben később új információk jutnak a nyomozó hatóság birtokába vagy az elkövető ismeretlen marad, akkor a profilt felülvizsgálják, és ennek megfelelően megváltoztatják.96 A profilalkotó tevékenysége tehát nem bizonyítási eszköz (szakvélemény) létrehozására irányul, az által adott felvilágosítások csupán tájékoztató jellegűek.97 Utalni kívánok arra is, hogy abban az esetben, ha a profil alapján a felderítés eredményes és a gyanúsítottat őrizetbe veszik, akkor az ismertté vált adatokat összehasonlítják a profilban szereplőkkel, és megnézik az egybeeséseket.98 Ebből is következik, hogy a profil nem tekinthető szakvéleménynek, mert a szakvélemény statikus bizonyítási eszköz, ugyanis a szakértő a szakvélemény elkészítése után nem kap érdemi visszajelzést a vélemény megbízhatóságáról. Ezen túlmenően megjegyzem azt is, hogy a profilalkotó pszichológus kompetenciájába tartozó tények felderítésének és igazolásának nincsenek olyan egzakt módszerei, mint amilyenek általában a természettudományok területén fellelhető kérdések vizsgálatánál igénybe vehető.99 Mindebből következik, hogy a személyiség-profil szakvéleménynek nem tekinthető. Természetesen a nyomozás során a nyomozó hatóság tagjai is értékelik az összegyűjtött információkat, így a profilalkotókhoz hasonlóan ők is a lehetséges gyanúsítotti kör felderítésére törekszenek, hiszen a nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt és az elkövető személyét.100 A pszichológiai ismeretek alapján készített személyiség-profilnak igazából a nyomozás során a felderítés, a további adatszerzés, az ismeretlen elkövető felkutatása terén van jelentősége. A nyomozó és a profilalkotó hasonló tevékenységére figyelemmel profilalkotó ténylegesen az elkövető személyének felkutatásához szükséges információk összegyűjtésének, értékelésének és az ebből levonható következtetések megtételéhez szükséges különleges szaktudást pótolja, amellyel a nyomozó hatóság tagja nem rendelkezik, így a pszichológus szerepe ezekben az esetekben lényegében s szaktanácsadóéra korlátozódik. Mindezekből következően tehát a profilalkotás során elkészített személyiség-profil szaktanácsadói véleménynek tekinthető. Így a profilalkotás során a profil elkészítésének folyamatát is tartalmazó jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet a nyomozati iratokhoz kell fűzni. A hazugságvizsgálatnál kifejtettekre is figyelemmel ezt a jegyzőkönyvet a bírósági eljárásban szintén az okirati bizonyítás szabályainak megfelelően felolvasás útján kell az eljárás anyagává tenni. 2.2.3. A személyiség-profil bizonyításbeli értéke A formális bizonyíték fogalom meghatározása után felmerül a kérdés, hogy milyen módon lehet a személyiség-profil nyújtotta információkat tartalmilag a bizonyítás során értékelni. Úgy gondolom, hogy a nyomozás során erre egyértelmű válasz adható. A büntetőeljárás nyomozati szakaszában ugyanis a releváns tények éppen a feltárt újabb tények következtében bővülhetnek, változhatnak, hiszen a büntetőeljárás kezdetén még rendkívül kevés információ áll a hatóság rendelkezésére. Így ebből következően a bűncselekmény elkövetése még csak körvonalazódik, később azonban a büntetőeljárás előre haladtával a bizonyító tények köre általában 95

Kármán-Kiss-Kardon: 27. o. Kiss: 30. o. 97 Kommentár 1998. 529. o. 98 Kiss: 30. o. 99 Rózsa: 325. o. 100 Be. 164. § (2) bekezdés 96

14 a cselekményre koncentrálva szűkül, illetve változhat. Erre figyelemmel azok pontos köre kizárólag a büntetőeljárás jogerős befejezésével húzható meg.101 Általában tehát a felderítés kezdeti stádiumában a nyomozó hatóság, illetve az ügyész ténymegállapítása még inkább határozatlan, feltevésszerű, ezért változást szenvedhet, ellenőrzésre szorul, relevanciája is esetleg csak feltételezett.102 Emiatt az egyes bizonyítékoknak a felderítés kezdeti stádiumában tágabb a szerepe, mint a későbbi szakaszban, illetve az ügy tárgyalási szakában, hiszen nem csupán a bizonyító tények, hanem verziók felállítására is alapul szolgálhat. A büntetőeljárásban betöltött szerepét tekintve a verzió a bűncselekmény egészét vagy annak valamely részét megmagyarázó feltételes logikai ítélet, a nyomozási tervvel szoros kölcsönhatásban álló taktikai eszköz, amelynek segítségével meghatározható a nyomozás során a bizonyítás tárgya, valamint a bizonyító tények és a bizonyítékforrások köre. A verziók készítésekor a nyomozók először a kiinduló adatokat értékelik, majd második lépésként felállítják a verziókat. A verziók felállítása után szükséges a verziók ellenőrzése, mert ennek során győződhet meg a hatóság feltevéseinek helyességéről vagy következtetéseinek megalapozatlanságáról. A verziókkal végzett munka utolsó fázisa az ellenőrzéssel megállapított tények, az eredmények értékelése, ami nem más, mint maga a bizonyítás a nyomozásban, az e művelet során kapott eredmények pedig a bizonyítékok. Az eredmény értékelése tehát a bizonyíték értékelését jelenti.103 A még nem ismert tényekkel kapcsolatos feltevések készítésére akkor is szükség van, ha a bűncselekmény gyanúja megállapítható, de az elkövető személye ismeretlen. Ilyenkor a tettes kilétének megállapítására is tervet kell készíteni.104 E körben a profilalkotás, illetve az annak eredményeként megrajzolt személyiség-profil olyan nyomozást segítő módszernek tekinthető, amely nagymértékben leszűkíti a gyanúsítotti kört, és megmutatja, hogy nagy valószínűséggel milyen típusú ember az elkövető.105 A személyiség-profil tehát olyan tárgyi adatnak tekinthető a nyomozás során a bizonyításban, amely alkalmasnak, használhatónak látszik valamely, az ügyben releváns tény megállapítására.106 Így a személyiség-profil, mint tárgyi adat utalhat az elkövetőként számba jöhető személyek körére – például hogy az elkövető nő vagy férfi, milyen munkát végez, hol lakik stb. – az elkövető személyére vonatkozó következtetés lehetősége nélkül. A láncolat tehát csak egy bizonyos pontig jut el, ebben a pontban kiemelkedően fontos, mert lehetővé teszi az elkövető személyének megközelítését. Ezzel azonban a feladatát teljesítette, hiszen más felderítési cselekmények révén érhető el az elkövető személyének kiválasztása a jelzett körből. 107 Előállhat kivételesen az a helyzet is, hogy a személyiség-profil által nyújtott információ egyrészt általános jellegénél fogva, másrészt az ügy egyéb bizonyítékaira tekintettel még közvetett bizonyítékként sem kerül felhasználásra, viszont az ügy felderítési szakaszában kiemelkedő jelentőségű lehet.108 A profilalkotó módszer tehát nem alkalmas arra, hogy konkrét személyt lehessen segítségével megnevezni a bűncselekmény elkövetőjeként.109 Ezt a profilalkotás hívei sem állítják110, de a profil figyelembe vételével mindenképpen szűkíthető a számításba vehető elkövetők köre.111 A profilalkotásra tehát úgy kell tekinteni, mint a nyomozás egy újabb eszközére, amely önmagában nem old meg bűnügyeket, de hatékonyan segítheti azok felderítését112, hiszen a személyiség-profil alapján olyan személy kerülhet a nyomozók figyelmébe, aki fölött előzetesen, egy felületesen 101

Tankönyv: 91. o. Simon Pál: A tárgyi bizonyíték, Kriminalisztikai tanulmányik V. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1966. 100. o. (továbbiakban: Simon) 103 Kiss: 31. o. 104 Kommentár 1973.: 28. o. 105 Kemény Gábor: A profilalkotás adaptálásáról, Belügyi Szemle 1999/3. 5. o. (továbbiakban: Kemény) 106 Simon: 79. o. 107 Simon: 80. o. 108 Simon: 81. o. 109 Bendzsák: 21. o. 110 Kiss: 28. o. 111 Kiss: 24. o. 112 Bendzsák: 21. o. 102

15 ellenőrzött információ következtében elsiklottak, valamint a lehetséges elkövetői kört olyan személyekre is ki lehet terjeszteni, akik nem kerültek valamilyen oknál fogva a nyomozó hatóság látókörébe.113 Ezen túlmenően utalni kell arra, hogy a személyiség-profilnak az elkövetői kör szűkítésén kívül más szerepe is lehet a nyomozásban. A jó profilalkotó ugyanis – aki a profilalkotás folyamatában sokat megtud az elkövetőről – a kihallgatási technikára is rávilágíthat, és ennek segítségével az elkövető azonosítása után hatékonyabban lehet lefolytatni a gyanúsítotti kihallgatást. A megfelelő kihallgatási technika megválasztása pedig oda vezethet, hogy a személyiség-profil segítségével kieszközölhető akár a beismerő vallomás is.114 A nyomozás során tehát a személyiség-profil a felderítés során eredményesen felhasználható, az abból nyert információk bizonyítékként értékelhetők az ismeretlen elkövető felderítése érdekében. Egészen más a helyzet azonban a bírósági eljárásban. Itt az elkövető nem ismeretlen, általános esetben személy szerint jelen van az eljárásban. Felmerül a kérdés, hogy a nyomozás során a személyiség-profil segítségével beazonosított, de a cselekmény elkövetését tagadó terhelt büntetőjogi felelőssége megállapítható-e kizárólag a személyiség-profil alapján. Álláspontom szerint nem, ugyanis a személyiség-profil csak a lehetséges elkövetői kör megrajzolására alkalmas, a vádlott beismerése, vagy egyéb más terhelő bizonyíték115 hiányában kétséget kizáró módon nem bizonyítja az elkövető személyét, csupán annak lehetséges személyiségjegyeit. Mivel pedig a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére116, kizárólag a személyiség-profil, mint közvetett bizonyíték alapján bűnösséget megállapítani nem lehet, mert hiányzik az a bírói gyakorlat által megkívánt logikai lánc, amely a konkrét személy bűnössége felé mutat. Ugyanis – mint már utaltam rá – a személyiség-profil alapján készített láncolat az elkövető személyének megállapítása során csupán egy bizonyos pontig jut el, azonban más bizonyíték hiányában ez a láncolat megszakad, és tovább nem tehető következtetés a terhelt bűnösségének irányába. Azt is meg kívánom jegyezni, hogy véleményem szerint ilyen esetben vádemelésre sem kerülhetne sor, mivel egyedül a személyiség-profil alapján beazonosított elkövető esetén a tényállás nincs olyan mértékben felderítve, hogy az ügyész a vádemeléshez szükséges bizonyossággal dönthessen a büntetőjogi felelősségről. Olyan esetben azonban, amikor a személyiség-profil alapján beazonosított elkövető a megfelelően megválasztott kihallgatási taktika eredményeként a nyomozás során beismerő vallomást tesz, majd azt a későbbiekben visszavonja, a szaktanácsadói véleményben megrajzolt személyiség-profil alkalmas lehet a beismerő vallomás hiteltérdemlőségének megerősítésére és a tagadó vallomás megcáfolására. Olyan esetben ugyanis, amikor az emberölési cselekmény helyszínén csak a vádlott és a sértett volt jelen, összhangban áll az eljárásjogi rendelkezésekkel, ha a bíróság a bizonyítékok értékelése során a vádlottnak az önellentmondásokat is tartalmazó és az ésszerű gondolkodással ellentétes vallomásait a történeti tényállás szempontjából elveti, míg az egyéb bizonyítékokkal alátámasztott részeit valónak fogadja el.117 Ebből az eseti döntésből következik – véleményem szerint –, hogy a megalapozottan elkészített személyiség-profilt megrajzoló szaktanácsadói vélemény az ésszerű gondolkodás szabályainak megfelel, így az ezzel ellentétes tagadó vallomást el lehet vetni, és a tényállást a korábban tett beismerő vallomás alapján lehet megállapítani, mint az egyéb bizonyítékkal alátámasztott, hiteltérdemlő vallomást. Ugyanis, ha a terhelt részéről egy beismerő és egy tagadó vallomás áll kizárólag a bíróság rendelkezésére, a bíró gyakorlatban általános az egyik vallomás elfogadása, és a másik vallomás elvetése. Ha a bizonyítékok ilyen értékelése ésszerű indokokkal

113

Bendzsák: 35. o. Kemény: 11. o. 115 Például felismerésre bemutatás, sértetti vallomás, egyéb tárgyi bizonyíték. 116 Be. 4. § második mondat 117 BH 2003/311. 114

16 van alátámasztva, az eljárás perrendileg hibátlan.118 Egy szaktanácsadói vélemény pedig – álláspontom szerint – alkalmas az ésszerű indok alátámasztására. Sajátos helyzet alakulhat ki abban az esetben, ha a sértett az elkövető személyét nem tudja pontosan megjelölni, csak részletes személyleírást tud róla adni, de a személyiség-profil segítségével a terhelt név szerint történő azonosítása megtörtént, azonban a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, így az eljárást távollétében folytatják le. Ilyenkor csupán a fényképről történő felismerésre bemutatás alapján tudja a sértett eldönteni, hogy az azonosított személy-e a tényleges elkövető. Ilyen esetben – álláspontom szerint – a bíróságnak fokozott gondossággal kell vizsgálnia a felismerésre bemutatás körülményeit, azt, hogy az mindenben megfelelt-e a törvényi előírásoknak. Ha a nyomozó hatóság a felismerésre bemutatást a törvényes rendelkezések alapján folytatta le, és a sértett határozottan felismerte a fényképről az elkövető személyét, a bíróság csak ilyenkor állapíthatja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét akkor, ha a személyiség-profil is megfelel a terhelttel kapcsolatban beszerzett adatoknak. A személyiség-profil ebben az esetben azért is jelentős, mert igazolja azt, hogy a nyomozó hatóság nem véletlenszerűen választotta ki az elkövető személyét, hanem a terhelt felkutatása megfelel kriminalisztika elveinek. Abban az esetben viszont, ha a sértett ugyan felismerte a terheltet, de a felismerésre bemutatás nem az előírásoknak megfelelően történt, illetve adat merül fel a sértett befolyásolására, vagy a sértetti felismerés nem volt határozott, akkor a terhelt felelősségét megállapítani nem lehet, mert kizárólag a személyiség-profil a már kifejtettek szerint más bizonyíték hiányában nem alkalmas a terhelt kétséget kizáró módon történő azonosítására. Összegezve tehát az elmondottakat, a személyiség-profilt tartalmazó szaktanácsadói véleményt bizonyítékként értékelni a bírósági eljárásban csak és kizárólag akkor lehet, ha annak hiteltérdemlőségét más bizonyíték vagy bizonyítékok is alátámasztják. Ennek hiányában kizárólag a személyiség-profilra alapozva bűnösséget megállapító ítéletet hozni nem lehet. 2.3. A DNS-minta 2.3.1. A DNS-minta fogalma A büntetőügyekben – mint a személyiség-profillal kapcsolatban írtaknál láthattuk – kiemelt szerepe van az elkövető személyének, hiszen a nyomozás során fel kell tárni az elkövető személyét119, a bíróság pedig csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek.120 Így a büntetőeljárásban különösen fontos szerepet kapnak azok a a bizonyítási eszközök, amelyek révén kétséget kizáróan megállapítható egy személy kiléte, illetve elkövetői mivolta.121 A személyazonosításra azok a biológiai tulajdonságok alkalmasak, amelyek nem változnak az életkorral, fiziológiás állapítottal, környezeti hatásokkal együtt, ugyanakkor kellő sokféleséggel rendelkeznek, kellő mértékben polimorfak, és így vizsgálatuk alapján az egyedek között különbséget lehet tenni.122 Nagyon sokáig csupán az ujjlenyomat összehasonlító vizsgálata nyújtott lehetőséget annak eldöntésére, hogy az adott személy járt-e a szóban forgó bűncselekmény helyszínén123, hiszen

118

BH 2003/311. Be. 164. § (2) bekezdés 120 Be. 2. § (2) bekezdés 121 A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény indokolása (továbbiakban: Indokolás) 122 Lontainé Santora Zsófia – Hollán Zsuzsa: A DNS vizsgálatok helye a szakértői munkában, Belügyi Szemle 2002/1112. 56. o. (továbbiakban: Lontainé) 123 Woller János: Kriminalisztikai célú DNS-vizsgálatok és DNS-adatbázisok, Belügyi Szemle 1997/12. 45. o. (továbbiakban: Woller) 119

17 valamely anyagmaradványnak egy adott személytől való származásának biztonságos azonosítására az ujj- és tenyérnyomatok alkalmasak.124 Az ujjnyomat azonosítás125, mint tudományos módszer az emberi kéz belső oldalán, az ujjvégeken és a tenyéren látható fodorszálrajzolatok elrendeződésének sajátos törvényszerűségén alapul. Ez a törvényszerűség, az egyediség és az állandóság lehetővé teszi, hogy évek, évtizedek múlva is ugyanaz az elrendeződés, ábra látható, így ugyanaz a vizsgálati eredmény születik.126 Az ujjnyomatok alapján történő személyazonosítást második évszázada alkalmazzák szerte a világon, és őrzi abszolút megbízhatóságát. A külső szemlélő számára az ujjnyomat alapján történő azonosítási folyamat ez alatt az idő alatt nem szenvedett semmiféle jelentős változást: a szakértő változatlanul a bűncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomatokkal, valamint a vétlen vagy gyanúsított személy tízujjas ujjnyomatával, tenyérlenyomatával és klasszikus vizsgálati tárggyal, a nagyítóval dolgozik. Az elmúlt évtizedek tudományos haladása azonban nem hagyta érintetlenül a kriminalisztikában ezt a területét sem. A kémia és fizika fejlődése lehetővé tette a bűncselekményi helyszíni nyomok keresési, előhívási és rögzítési módszereinek jelentős kiszélesítését, a nyomok minőségének nagymértékű javítását. A számítástechnika területén elért eredmények felhasználásával pedig létrehozták az Automatikus Ujjnyomat Azonosító Rendszereket127, amelyeket 2002 januárjában helyeztek üzembe. A rendszer az országos daktiloszkópiai nyilvántartásba küldött tízujjas ujjnyomatok képének automatikus rögzítésén, tárolásán és keresésén túl a tenyérnyomatok digitális feldolgozására és keresésére is képes128, így az új rendszer jelentősen megnövelte a daktiloszkópia alkalmazhatósági területét.129 A daktiloszkópia világába tett ezen rövid kitérőn túl a személyazonosítás ezen módszerével nem kívánok részletesebb foglalkozni, mivel a nyilvántartási rendszer ugyan teljesen új, de az azonosítás módszere a régi, így modern kriminalisztikai eszköznek nem tekinthető. Az elkövetőek azonban az ujjnyomon kívül gyakran hagynak hátra különféle biológiai eredetű szövet vagy testváladékot. Az elkövető testén, illetve ruházatán viszont az áldozattól származó ugyanezen biológiai anyagmaradványok fordulhatnak elő.130 Ezen kriminalisztikai biológiai anyagmaradványok vizsgálatának célja a személyazonosítás vagy a kizárás.131 A kutatók azonban hosszú időn át keresték a biológiai anyagmaradványok azon tulajdonságát, amely ugyanúgy lehetővé teszi az egyének egymás közötti megkülönböztetését, mint ahogyan ez az ujjlenyomat segítségével történik.132 Ezen a téren az áttörést a DNS egyes változékony szakaszainak vizsgálatát lehetővé tevő DNS-ujjlenyomat technika kidolgozása jelentette133, így vált napjaink egyik legújabb, a kriminalisztikában jelentős szerepet betöltő tudományos felfedezésévé a DNS, mint személyazonosításra alkalmas hordozó.134 Az igazságügyi szakértői bizonyítás egyik új módszerévé vált tehát a DNS-vizsgálat. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok és megállapítások lényege, hogy a DNS az átöröklés folytán minden élő sejten belül megtalálható, aránya egy sejten belül állandó és az adott fajra, így az emberre is

124

Indokolás Idegen szóval daktiloszkópia, amely elnevezés görög eredetű, a daktylos (ujj) és a skopien (szemlélni) szavakból áll össze. 126 Solymosi Józsefné: A SAGEM-AFIS-rendszer bevezetésének tapasztalatai, Belügyi Szemle 2002/11-12. 63. o. (továbbiakban: Solymosi) 127 Solymosi: 63. o. 128 Solymosi: 65. o. 129 Solymosi: 63. o. 130 Lontainé: 56. o. 131 De jure, jogászok társasági magazinja 2004. április 14. o. 132 Lontainé: 56. o. 133 Lontainé: 57. o. 134 Atlasz: 78. o. 125

18 jellemző. Az emberi fajon belül pedig az egyedekre jellemző, speciális felépítéssel bír, mintegy genetikai információt, jelrendszert hordozva.135 A kriminalisztikai DNS-vizsgálatok területén megfigyelhető rendkívül dinamikus fejlődés eredményeképpen napjainkban már a különféle technikai eljárások valóságos tárházával találkozhatunk. Ezen módszerek közül kitüntetett figyelmet érdemel a polimeráz láncreakción alapuló technikai eljárások köre.136 Anélkül, hogy az eljárás ismertetésébe bocsátkoznék azt kívánom kiemelni, hogy ezen vizsgálat eredménye a DNS-profil vagy más szóval DNS-minta137, amely a dezoxiribonukleinsav molekula polimorf szakaszának vizsgálati eredményét magába foglaló, betűk és számok meghatározott sorrendben történő alkalmazásával képzett adatsor.138 Természetesen ez az adatsor a DNS molekulából megállapítható összes jellegzetesség közül csak azokat tartalmazza, amelyek az ember örökletes tulajdonságaira vonatkozóan nem hordoznak információt, s ezeket is csak olyan mértékben, ami az egyértelmű azonosításhoz szükséges.139 A DNS-profil tehát jól elkülöníthető, diszkrét tulajdonságegyüttesből épül fel, így a digitalizált nyilvántartása, keresése könnyen megoldható.140 A DNS-profilok nagyfokú egyedisége és számítógépes nyilvántarthatósága teszi lehetővé a nyomozást segítő kriminalisztikai DNSadatbázisok felállítását. A személyazonosítás pedig úgy történik, hogy az eljárás során a különböző mintákból141 végzett DNS molekula elemzések eredményeit összegző DNS-profilokat hasonlítják össze egymással, illetve a nyilvántartásban szereplő mintákkal. A DNS vizsgálatok szerepe és jelentősége abban foglalható össze, hogy egyrészt az adott DNS-t nagy valószínűséggel egy bizonyos gyanúsítotthoz lehet kapcsolni, vagy éppen fordítva, a kérdéses személyt, mint jogtalanul gyanúsítottat ugyancsak a legnagyobb valószínűséggel ki lehet zárni az elkövetők köréből.142 A másik jelentősége abban rejlik, hogy mivel a bűncselekmények helyszínén rögzített anyagmaradványokból nyerhető DNS-profil sok évig megőrizhető, a múltban elkövetett, de eddig felderítetlen bűnügyek esetleges későbbi felderítése lehetővé válik.143 Ezen túlmenően a DNS vizsgálatok jelentőségét mutatja az is, hogy a vizsgálati módszer eredményeként számtalan, eddig összehasonlító vizsgálatra alkalmatlannak minősített, azonban az eljárás sikere szempontjából igen fontos anyagmaradvány típus vizsgálata vált lehetővé általa.144 Összegezve az új módszer jelentőségét, azt lehet mondani, hogy az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek egyrészt abban testesül meg, hogy a bűncselekményt elkövetők minél nagyobb arányba legyenek felderítve, másrészt abban, hogy ártatlanul, illetve kétséget kizáróan nem bizonyított tény alapján senkit se lehessen büntetőeljárás alá vonni, illetve elítélni.145 Ebben nyújt jelentős segítséget a DNS vizsgálat és a DNS-profil. 2.3.2. A DNS-minta, mint formális bizonyíték az eljárásban A DNS-minta, illetve az az alapján készült azonosítás bizonyítékok közé történő besorolásakor sokkal könnyebb helyzetben vagyok, mint az előző két esetben. Az új eljárási törvény ugyanis egyértelműen rendelkezik, amikor kimondja, hogyy szakértő alkalmazása kötelező, ha a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik.146 Olyan biológiai vizsgálatról van itt szó, amikor 135

Atlasz: 78.o. Lontainé: 57. o. 137 Wollner: 46. o. 138 A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény 60. § a) pontja 139 Indokolás 140 Woller: 46. o. 141 Például: helyszíni nyom, anyagmaradvány, az azonosítandó személy hajszála vagy szájnyálkahártya-törlete. 142 Kube-Simmres: 39. o. 143 Holyst. 60. o. 144 Lontai: 57. o. 145 Indokolás 146 Be. 99. § (2) bekezdés c) pont 136

19 a személyazonosítást általában vér, nyál, vizelet vagy egyéb elemi maradványok felhasználásával végzik.147 Ide sorolhatók a hemogenetikai vizsgálatok, amelynek egyik típusa a DNS-vizsgálat. Ebből következően a DNS-minta alapján végzett azonosítás szakértői vizsgálatnak minősül, amelynek eredménye a szakértői vélemény. Így formális értelemben a DNS vizsgálat eredménye szakvéleményként kerül felhasználásra a büntetőeljárásban. 2.3.3. Megdönthetetlen bizonyíték-e a DNS-minta Tartalmi oldalról vizsgálva a felhasználás lehetőség az a kérdés merül fel, hogy milyen bizonyító erő tulajdonítható a DNS vizsgálat eredményeként elkészített szakvéleménynek, az abban foglaltak megdönthetetlen bizonyítéknak tekinthetők-e. Azt leszögezhetjük, hogy az iratok alapján adott igazságügyi szakértői vélemények többsége csupán valószínűségi véleményeket tartalmaz. Ez részben a feltett kérdések természetéből, részben pedig abból ered, hogy a büntetőeljárások során beszerzett adatok nem teszik lehetővé a kategórikus választ.148 A kriminalisztikai azonosításban azonban a szakértők – gyakorlati tapasztatalatokra hivatkozva – túltették magukat a valószínűség-elméleti meggondolásokon. Az ujjnyomszakértők a filozófiai elméleten kívül csak az indukcióra hivatkozhatnak: a világ daktiloszkópusai már sok millió ujjnyomatot vizsgáltak meg, és még sohasem találtak ugyanolyat két különböző személytől. Rendszerint kategórikusan állapítja meg a fegyverszakértő is, hogy a vizsgált lövedéket az adott fegyverből lőtték ki. Ezek a vélemények úgyszólván minden esetben kiállják a gyakorlat próbáját149, tehát megdönthetetlenek. Kérdés azonban, hogy válhat-e a biológiai szakvélemény is kategórikusan azonosítóvá, és ha igen, akkor a valószínűség milyen szintjének elérése után.150 Itt utalok arra, hogy természetesen a jogalkalmazói terület bizonyítékokkal szemben támasztott igénye is változott, hiszen 10-20 éve a személyi származással kapcsolatosan mind a polgári, mind a büntető peres eljárásokban az egy:ezer-tízezer valószínűséget elfogadták, ma már az egy:milliárd nagyságrendűséget akceptálják.151 A jogászok azonban nem nagyon értik a valószínűség fogalmát, ugyanis ha a jogász azt olvassa, hogy valamilyen vércsoport-tulajdonság ismétlődésének esélye egy a tízezerhez, vagyis tízezer ember közül csak egynél várható az előfordulása, akkor könnyen hiszi, hogy nagyon súlyos, terhelő bizonyítékhoz jutott, pedig még Magyarországon is ezer személy élhet ugyanilyen vércsoport tulajdonsággal. Jogos tehát az igény, hogy a tudomány fejlődésével lépést tartva, ma már olyan tulajdonságok kimutatásához jusson hozzá az igazságszolgáltatás, amelyek előfordulási gyakoriságának törtjében milliárdos nagyságrendű a nevező.152 Ebben lehet segítségünkre a DNSvizsgálat, hiszen mivel a vizsgált ismertetőjegyek aránya a helyszíni nyomban és az összehasonlításul szolgáló mintában statisztikailag ismert, s mivel a jegyek egymástól függetlenek, a bizonyító erőt illetően mennyiségi következtetésre lehet jutni. A valószínűség gyakran a 10-8 értéknél mozog.153 Azonban a valószínűség csak valamilyen kondícióhoz, feltételhez hozzárendelten határozható meg. A jogász azt kérdezi, hogy mi a valószínűsége, hogy a terhelt követte el a bűncselekményt. Ezt a természettudós úgy fogalmazza meg, hogy milyen valószínűséggel mutatják a bizonyítékok, hogy a terhelt követte el a bűncselekményt. A szakértő úgy fogalmaz, hogy egy a millióhoz a profil egybeesésének a valószínűsége, hogy a vér mástól származik. Előfordul, hogy a jogász felcseréli a kondíciót a megállapítással, és azt mondja, hogy mivel a DNS-profil megegyezik, egy a millióhoz

147

Kertész BSZ: 136. o. Rózsa: 314. o. 149 Kertész BSZ: 163. o. 150 Kertész BSZ: 163. o. 151 Lontainé: 58-59. o. 152 Kertész BSZ: 165. o. 153 Kube-Simmres: 40. o. 148

20 annak a valószínűsége, hogy a DNS más személytől származik.154 Ezen logikai hiba lényegét a szillogizmussal lehet szemléltetni.155 A helyes értelmezés jelentőségét több tanulságos külföldi és magyar példa is mutatja. Egy angliai esetben 1999 elején egy betörés helyszínén vérnyomot találtak. A mintegy 700.000 személy DNS adatait tartalmazó nyilvántartás alapján jutottak el a gyanúsítotthoz, akinek a vérmintája egy régebbi családi verekedés miatt indult eljárás során került be a nyilvántartásba. Az illető személy DNS sajátosságai – a kromoszóma hat helyére vizsgálva – megegyeztek a helyszíni vérfoltból kimutatottakkal, a szakvélemény szerint 1:37 millióhoz a valószínűsége az ilyen sajátosság komplexum ismétlődésének. A gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezték annak ellenére, hogy vétkességének minden egyéb körülmény ellene szólt, ugyanis az illető személy előrehaladott Parkinson-kórban szenvedett, még az öltözködésnél is segítségre szorult, gépkocsit nem vezethetett, és a helyszíntől mintegy 300 kilométerre lakott. A terhelt a bűnösségét tagadta. A védőnek csak fél év után sikerült elérnie, hogy újabb vérvizsgálatot rendeljenek el. Az újabb vizsgálat megerősítette ugyan a korábbi eredményt, de a kromoszóma további négy helyére kiterjesztett teszt alapján egyértelműen ki lehetett zárni, hogy a helyszíni vérfolt a gyanúsítottól származik.156 Nem kell azonban ilyen messze menni példákért. 1995-ben egy baranyai kisvárosban újszülött fiú sérelmére követtek el brutális emberölést. Az újszülöttet egy lakótelep szemetesében találták meg kispárnahuzatba tekerve. A nyomozás során alapos gyanú merült fel az elkövető konkrét személyére. Az ügyben elvégzett DNS vizsgálatok eredményeként adott szakértői vélemény a gyanúsított anyaságát azonban egyértelműen kizárta, így az eljárást megszüntették.157 Még nyomatékosabban mutatja a DNS-vizsgálatok jelentőségét az 1996-ban Veszprém megyében történt két eset. Februárban egy szeméttelepen halott fiú újszülöttet, majd augusztus végén egy másik városban leány újszülöttet találtak. A nyomozás során alapos gyanú merült fel, hogy mindkét bűncselekményt ugyanaz a házaspár követte el, akik közül a nő beismerte a bűncselekményeket, így mindkét gyanúsított előzetes letartóztatásba került. A hónapokkal később elkészített DNS vizsgálati eredmény azonban a nő anyaságát és a férfi apaságát egyértelműen kizárta, így a nyomozást megszüntették.158 Vizsgáljuk meg, hogy az esetekből milyen következtetéseket lehet levonni a DNS vizsgálatok eredményének bizonyítékként történő felhasználásával kapcsolatban. Az egyértelműen kimondható, hogy a nyomozás során a DNS vizsgálat eredménye a megalapozott gyanú megállapításához elegendő. Jelentősége lehet abban is, hogy az mindenki előtt, így a terheltek előtt is ismeretes, hogy a DNS vizsgálat eredménye nem hazudik, azt nem lehet elfogultsággal, tévedéssel vádolni. Ezért is nyilván más ezen bizonyítási eszköznek a terheltre gyakorolt pszichikai hatása, mint az esetleges személyi bizonyítékoknak. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a terheltet rendszerint váratlanabbul éri az ilyen megdönthetetlennek látszó bizonyíték létezése, mint az, hogy terhelően vallanak ellen. Így a kihallgatás során kellő időben és módon érvényesített ilyen jellegű bizonyítékokkal az egyébként tagadó terhelt magatartásában alapvető változás idézhető elő. Azonban a felvázolt eseteken keresztül láttuk, hogy téves arra a következtetésre jutni, hogy a DNS vizsgálat eredménye olyan bizonyosságot eredményezhet, amely az ellentétes személyi bizonyítékokat elsöprő erővel küzdi le, azaz nem mondható ki, hogy a szakértői vélemény alapján meghatározott tények a személyi bizonyítékokkal nem cáfolhatók, nem gyengíthetők, így a DNS vizsgálat bizonyító ereje nem lehet nagyobb, mint az egyéb bizonyítékoké. Mégis – véleményem szerint – a nyomozás során beszerzett DNS vizsgálatra alapozott szakértői vélemény az azzal ellentétes egyéb bizonyítékok megléte esetén is olyan bizonyítéknak 154

Kertész BSZ: 169. o. Az elefántnak négy lába van – a kutyának is négy lába van – a kutya elefánt??? 156 Kertész BSZ: 160. o. 157 Pádár Zsolt – Füredi Sándor – Angyal Miklós: Kriminalisztikai (DNS-) vizsgálati lehetőségek újszülött megölésekben, Belügyi Szemle 2001/1. 71. o. (továbbiakban: Pádár) 158 Pádár: 72. o. 155

21 tekinthető, amely a tényállást olyan mértékben alátámasztja, hogy a vádló megalapozottan tud dönteni arról, hogy vádat emel-e. Ezt követően a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a DNS vizsgálat eredménye elegendő-e a bűnösség megállapításához. Egy német jogesetben az elsőfokú bíróság megállapította a terhelt bűnösségét a tagadó vádlott vallomásával szemben egy olyan DNS vizsgálatra alapozva, amely az összehasonlító vizsgálat következtében azt az eredményt hozta, hogy 99,986 %-os valószínűséggel a terhelt tulajdonosa a sértettben talált spermiumnak.159 A Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság azonban a felülbírálat során kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a meggyőződését csak a DNS vizsgálat eredményével indokolta. Ennek bizonyító értékét azonban kritikusnak kell megítélni. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak egyértelmű álláspontra kellett volna jutnia abban a kérdésben, hogy a szakvélemény eredménye mindössze egy absztrakt megállapítást jelent. Annak szemléltetésére, hogy a szakértő által megállapított értéket nem szabad a terhelt bűnösségének konkrét megállapításával egyenlővé tenni, a Legfelsőbb Bíróság a következő példát hozta fel: a szakértő 0,014 %-os valószínűségi értéket nevezett meg annak lehetőségére, hogy a DNS vizsgálat ugyanazokat a jegyeket mutatná ki másvalakinél is, mint a terheltnél. Ezen érték alapján Hannover városának kb. 250.000 férfi lakosságából 35 férfinek egyezne meg a DNS vizsgálatának eredménye. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során akkor járt volna el jogi hiba nélkül, ha a DNS vizsgálatra, mint a vádlottat erősen terhelő bizonyítékra tekintett volna, és a bűnösségéről további gyanújelek vizsgálatával győződött volna meg. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél azonban nem így járt el. Sokkal inkább kizárólag a DNS vizsgálat eredményére alapozva állapította meg a tényállást, és ezáltal a szakvélemények nagy bizonyító értéket tulajdonított. A bűncselekmény elkövetése azonban egyedül a DNS vizsgálattal nem bizonyított, mert nincs olyan magas bizonyító értéke, mint azt az elsőfokú bíróság feltételezte.160 Mindebből tehát az a következtetés vonható le, hogy a bíróság döntése megalapozatlannak tekinthető, ha a bíróság kizárólag a szakértői vélemény alapján állapítja meg a tényállást, az egyéb lehetséges bizonyítékok beszerzésének a mellőzésével.161 Nem szabad tehát a DNS vizsgálat eredménye túlértékelésének a csapdájába esni, hiszen bizonyos esetekben a bíróság által elrendelt hemogenetikai vizsgálat csak azt derítheti fel, hogy az adott eszközön van-e a vádlottaktól származó vérnyom, illetőleg az melyiküktől származik, de ahhoz nem ad támpontot, hogy sértettet a két vádlott közül melyik ölte meg, mert az egyéb bizonyítékokból megállapíthatóan mindegyik vádlott használta az eszközt. A vizsgálat eredménye tehát csak arra lenne bizonyíték, hogy a vádlottak a helyszínen jártak, az elkövető személyére azonban nem.162 A DNS vizsgálat alapján elkészített szakértői vélemény tehát önmagában, más bizonyítékok nélkül nem alkalmas a bűnösség megállapítására. A szakértői vélemény akkor tekinthető a bűnösség megállapítása szempontjából relevánsnak, ha kapcsolatban van más bizonyítékokkal, így a szakvélemény is csak egyik része lehet a bizonyítékok értékelésének. A másik oldalról megközelítve a kérdést viszont azt lehet mondani, hogy egyéb terhelő bizonyítékok megléte esetén az azzal ellentétes DNS szakértői vélemény alkalmas lehet a kétségek ébresztésére, így az a bizonyítékok hiányában történő felmentéshez vezethet. A DNS vizsgálatok elvégzésének rendkívül magas költségeire figyelemmel a bizonyítékként való értékelésével kapcsolatban utalni kell a vizsgálattal felmerült bűnügyi költség viselésének problémájára is.

159

Osztovics András: A bizonyítás bizonytalansága, Collega, szakmai folyóirat joghallgatók számára, 1998. október. 15. o. (továbbiakban: Osztovics) 160 Osztovics: 20. o. 161 BH 1992/384. 162 BH 2001/485.

22 Természetesen főszabályként, mint minden szakértői vizsgálattal felmerült bűnügyi költség esetén a bíróság a vádlottat a bűnügyi költség viselésére kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki.163 Azonban a bíróság által feleslegesen beszerzett szakértői vélemény elkészítésével felmerült bűnügyi költség megfizetésére a vádlottat nem lehet kötelezni, hanem azt az állam viseli.164 Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében azt mondta ki, hogy az újszülött megölése esetén a gyermeknek a vádlottól való származását igazoló DNS vizsgálat elrendelése az adott esetben nem volt feltétlenül szükséges, ezért a vizsgálat során felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezés alól indokolt a vádlott mentesítése.165 Indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a nyomozati eljárás során a hatóság olyan bizonyítékot is beszerzett, amely nem volt feltétlenül szükséges. Ez a bizonyíték a sértettnek a vádlottól való származását igazoló DNS vizsgálat elrendelése volt. Ez a vizsgálat objektíve indokolt volt, de nem feltétlenül szükséges, mivel a vádlott ekkor már beismerő vallomást tett, ezért a bíróság mentesítette a vádlottat az ezzel kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselése alól.166 Ezt az indokolást olvasva – véleményem szerint – arra a téves következtetésre lehet jutni, hogy a terhelt beismerése esetén nincs szükség szakértői vizsgálat – így a DNS vizsgálat – elvégzésére. Ez a felfogás azért téves, mert ellentmond a gyakorlati tapasztalatoknak167, valamint ellentétes azon jogszabályi előírással, hogy a terhelt beismerése esetén – ha az eljárási törvény eltérően nem rendelkezik – meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is.168 Ugyanis a terhelt beismerő vallomása nem helyettesítheti a szakértői és más bizonyítékokat,169 hiszen a bizonyítékok szabad értékelés során nem kell feltétlenül elfogadni a vallomás azon részeit valósnak, amelyre nézve más bizonyíték nincs.170 Álláspontom szerint a DNS vizsgálat elrendelése akkor tekinthető felesleges bizonyítéknak, ha a vizsgálat minden eredménye közömbös lenne, a vizsgálattal bizonyítható tények a szakértői vizsgálat nélkül is más – a beismerő vallomáson kívüli – bizonyítékokkal is bizonyíthatók volnának.171 Ezért úgy vélem, hogy a DNS vizsgálattal felmerült költségek viselésével kapcsolatban inkább a Legfelsőbb Bíróságnak az az álláspontja fogadható el, amely szerint a szakértői vizsgálattal kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezés nem tehető függővé attól, hogy az egyébként szükséges vizsgálat igazolta-e az elrendelés alapjául szolgáló eredményt,172 hiszen a vádlott beismerése esetén is a DNS vizsgálat elrendelése – a törvényi előírásoknak megfelelően – a vádlott bűnössége megfelelő elbírálásával kapcsolatos körülmény tisztázása érdekében szükségszerűen merült fel, így a bűnösnek kimondott vádlott az így felmerült bűnügyi költséget köteles az államnak megtéríteni.173

163

Be. 338. § (1) bekezdés BH 2001/458. 165 BH 2000/433. 166 BH 2000/433. 167 Lásd a már hivatkozott 1996-os magyar esetet. 168 Be. 118. § (2) bekezdés 169 Pádár: 72. o. 170 FBK 1996/5. 171 BH 2001/458. 172 BH 1987/116. 173 BH 1987/116. 164

23 2.4. A grafológiai vizsgálat 2.4.1. A grafológia szerepe a büntetőeljárásban Az elkövetési helyen az elkövetés eszközén kívül egyéb tárgyi bizonyítékok – többek között írásos bizonyítékok – is előkerülhetnek. Ezeket többféle szempontból lehet vizsgálni: a papír felületén bevésődéseket, láthatatlan lerakódásokat, ujjnyomatot lehet keresni, valamint vizsgálható az íróeszköz is. Ezt követheti az írás azonosítása, illetve az írás grafológiai, valamint pszicholingvisztikai vizsgálata174, hiszen a kézírás, az írást létrehozó tevékenység és annak körülményei számtalan elemzés kiindulópontjául szolgálhatnak.175 Számos vizsgálat igazolta, hogy az író magatartás jól leírható, az egyénre jellemző speciális mintázatból tevődik össze. E tényen alapul a hagyományosan írásszakértésnek nevezett írásazonosítás, amely az aláírást, mint sokszor nagyon behatárolt terjedelmű nyomot egyedi azonosításra alkalmasnak tartja. Az írómozgásnak, magatartásnak eltérő összetevői vannak. Ennek alapján beszélhetünk személyfüggő és szituáció-, illetve helyzetfüggő tényezőkről. Míg a személyfüggő tényezők elsősorban a kézeredet azonosításánál jutnak szerephez, addig a helyzetfüggő írásjegyek alapozzák meg a vizsgált személy hangulati analizálását (szorongás, fenyegetettség, kényszer, rendkívüli állapot, alkoholos befolyásoltság stb. vizsgálata).176 A kézírással foglalkozó szakemberek tehát két csoportra oszthatók: az írásazonosító a személyfüggő tényezők alapján a kézeredetet vizsgálja, tehát az írást készítő személyt azonosítja, míg a helyzetfüggő tényezőket a grafológus vizsgálja, aki a kézírásból a személyiségvonásokra következtet177, így lehetséges a kézírás valóságtartalmának a vizsgálata. A grafológia egyik alapelve ugyanis az,hogy a kézírás tulajdonképpen agyírás178, így a grafológia az ember személyiségére, pszichikumára, viselkedésére, érzelmi-kognitív működésére vonatkozóan közöl megállapításokat.179 A kézírás grafológiai vizsgálata többféle elven alapul. Egyrészt a grafológus nem a betűket, hanem az azt létrehozó mozgást vizsgálj, hiszen álláspontjuk szerint az írás papírra rögzített kifejező mozgás, és a kifejező mozgások az egyén személyisége által meghatározottak, de az adott hangulati állapot is befolyásolhatja.180 A másik elv, hogy egyes íráselemekben felfedezhetők bizonyos szimbólumok, amely az író személyiségére enged következtetni. A harmadik elv, amit a grafológusok figyelembe vesznek az, hogy az írás tartalma verbális kommunikációnak felel meg, míg megjelenési formája a metakommunikációnak, így az írás rögzített módon tartalmazza azokat az információkat, amelyeket a beszéd során gesztusokkal, mimikával fejezünk ki.181 2.4.2. A grafológus véleményének bizonyítékként való értékelése A kézírás grafológiai célú elemzése természetesen olyan különleges szakértelmet igényel, amivel az eljáró hatóságok, illetve a bíróságok nem rendelkeznek. Ezért formális szempontból azt lehet mondani, hogy a grafológus szakértőként járhat el az ügyben, a véleménye pedig szakvélemény. A grafológiai szakvélemény a büntetőeljárásban mind nyomozati szakban, mind a bírósági szakaszban felhasználható, grafológus kirendelésére az eljárás mindkét szakaszában lehetőség van.

174

Kármán-Kiss-Kardon: 37. o. Kármán Gabriella: Grafológia a bizonyítási eljárásban, Ügyészek Lapja 1998/2. 30. o. (továbbiakban: Kármán ÜL) 176 Agárdi Tamás – Kármán Gabriella: A hazugságvizsgálat más szemmel, Belügyi Szemle 1999/10. 93. o. (továbbiakban: Agárdi) 177 Kármán ÜL: 31. o. 178 Agárdi: 93. o. 179 Kármán ÜL: 30. o. 180 Kármán ÜL: 30. o. 181 Kármán ÜL: 31. o. 175

24 A nyomozás során a grafológus szakértő egy esetlegesen rendelkezésre álló írásminta vizsgálatát követően egyrészt a nyomozó hatóság által megadott szempontok figyelembe vételével szűkítheti az elkövetői kört, másrészt a kézírás alapján az elkövető személyiségének megrajzolásával – a személyiség-profilhoz hasonlóan – segítséget nyújthat a kihallgatási stratégia kidolgozásához. Itt kívánok utalni arra, hogy sajátos kapcsolat áll fenn a hazugságvizsgálat és a grafológia között, ugyanis a hazugságot kísérő feszültségállapot az írásban is megjelenik, hiszen az automatizált mozgást egy tudatosan irányított, többé-kevésbé feszült állapot váltja fel, s a valóságos tartalom mellett párhuzamosan megjelenik egy hazug tartalom, ami végül papírra kerül. Így az inkriminált szavaknál történő írásjellemzők változásából következtetni lehet az őszinteségre.182 A grafológus szakértő véleményével kapcsolatban azonban felmerülnek azok a problémák, amelyekre a hazugságvizsgálat elemzése során már utaltam, hiszen a grafológus véleményét nem lehet szaktanácsadói véleménynek tekinteni. Így a grafológia ilyen téren való alkalmazására a jelenlegi eljárási szabályok mellett nem látok lehetőséget. A grafológia tényleges jelentősége – véleményem szerint – abban rejlik a bizonyítás során, hogy valamely írásról kimutatható, hogy az kényszer, erőszak, fenyegetés hatására keletkezett. Ennek a körülménynek mind a nyomozás során, mind pedig a bírósági eljárásban szerepe van, azonban mivel ténylegesen a bíróság előtt zajlik a bizonyítási eljárás, jelen esetben ezzel kívánok részletesen foglalkozni, hiszen a szakvélemény értékelése a nyomozás során is hasonlóan történik. Több bűncselekmény törvényi tényállásában szerepel, hogy az elkövető mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.183 Ha ez a kényszerítés arra irányul, hogy valamilyen írásbeli okiratot készítsen a sértett, ebben az esetben a tagadó vádlottak vallomásával szemben a sértett szavahihetőségének erősítésére szolgálhat a grafológiai vélemény. Amennyiben a vélemény a sértett vallomását támasztja alá, abban az esetben a bűnösség megállapítására aggálytalanul kerülhet sor. Amennyiben a grafológiai vélemény nem erősíti meg a sértett azon állítását, hogy erőszak vagy fenyegetés hatására készítette az okiratot, álláspontom szerint bizonyítottság hiányában történő felmentésre kerülhet sor. Véleményem szerint azért nincs lehetőség ebben az esetben bűncselekmény hiányában történő felmentésre, mivel a bíróságnak a vádlottak tagadó vallomásával szemben rendelkezésre áll a sértett vallomása és az elkészült okirat, s a grafológus szakértői vélemény csupán a sértett szavahihetőségével kapcsolatban támaszt kételyeket, de a terhelő vallomást nem teszi semmissé. Hasonló helyzet áll elő akkor, amikor a terhelt arra hivatkozik, hogy kényszer vagy fenyegetés hatására követett el olyan bűncselekményt, amely írásos formában jelenik meg. Ilyen eset lehet, hogy kényszer vagy fenyegetés hatására ír valaki rágalmazó levelet. Amennyiben a grafológus szakértői vélemény a terhelt védekezését támasztja alá, abban az esetben egyéb terhelő bizonyíték hiányában a vádlott felmentésének van helye a Btk. 26. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró okból. Viszont, ha az írásos levélen felül egyéb terhelő bizonyítékok is rendelkezésre állnak, a vádlott vallomását alátámasztó grafológusi szakvélemény – álláspontom szerint – kételyek támasztására alkalmas csupán, így bizonyítottság hiányában való felmentésre van csak lehetőség. A grafológiai szakvélemény ezen túlmenően egyes vallomások megerősítésére vagy gyengítésére is szolgálhat. Előfordulhat olyan eset,hogy a korábban tagadó vallomást tevő terhelt a nyomozás során írásban beismerő vallomást tesz, majd később arra hivatkozik, hogy a beismerő vallomását kényszer vagy fenyegetés hatása alatt tette. Hasonló helyzet állhat elő abban az esetben, ha a tagadó vádlottra terhelő vallomást tevő tanú a terhelő vallomását később írásban visszavonja, majd a bíróság előtt arra hivatkozik, hogy a vallomás visszavonására azért került sor, mert a vádlott vagy az ő érdekében valaki más megfenyegette, illetve kényszerítette. Ilyenkor a bíróság a terhelt, illetve a tanú szavahihetőségének vizsgálatára grafológus szakértőt rendelhet ki. Az első esetben amennyiben a szakértő igazolja a terhelt állítását, egyéb 182 183

Kármán ÜL: 37. o. Például az önbíráskodás (Btk. 273. §) vagy a zsarolás (Btk. 323. §).

25 bizonyíték hiányában a vádlott felmentésére kerülhet sor, de itt is csak bizonyítottság hiányában, mivel a bíróság rendelkezésére áll egy beismerő vallomás, amivel kapcsolatban ugyan kételyek merültek fel, de a bíróság teljesen nem hagyhatja figyelmen kívül. Más a helyzet persze, ha fenyegetésnek vagy kényszerítésnek van valamilyen nyoma (például külsérelmi nyom), mert ilyenkor bűncselekmény hiányában történő felmentésre kerül sor. A másik esetben amennyiben a grafológus azt igazolja, hogy az írásbeli vallomás kényszer és fenyegetés hatása alatt készült, a tanú korábbi terhelő vallomása alapján lehetőség van a vádlott bűnösségének a megállapítására. Ha viszont a szakértői vélemény a tanú állítását nem támasztja alá, akkor egyéb bizonyíték hiányában a vádlott felmentésére kerül sor, szintén bizonyítottság hiányában, hiszen a bíróság rendelkezésére egy terhelő és egy azt visszavonó vallomás áll. Mindezek alapján azt tudom megállapítani, hogy a grafológiai szakértői vélemény az egyes vallomások, így a vallomást tevő személy szavahihetőségének erősítésére vagy gyengítésére szolgál, azonban más bizonyíték hiányában nem alkalmas konkrét ítéleti tényállás megállapítására, hiszen el kell ismernünk azt, hogy az írás – és ennek alapján az azt létrehozó ember – teljes körű megfejtésére a tudomány jelenlegi állása szerint a grafológia nem rendelkezik objektív eszközökkel, az írásvizsgálatok tehát szükségszerűen tartalmaznak szubjektív elemeket.184 2.5. A mikroméretű anyagmaradványok 2.5.1. A mikroméretű anyagmaradványok fogalma és jelentősége A tárgyi bizonyítékok keresése a kriminalisztika történetének minden időszakában a bűncselekmények bizonyításának egyik fontos, meghatározó jelentőségű fázisa volt és marad.185 A bűncselekmények tárgyi bizonyítékai azok a különböző anyagfajták is, amelyek a vizsgált esemény során leszóródnak, letörnek, felkenődnek, odafreccsennek, áttapadnak az egyik tárgyról a másikra. Ilyen típusú anyagmaradványok – amelyek sok esetben mikroméretűek – minden fizikai érintkezés során cserélődnek az érintkező tárgyak között. Ennek következtében a helyszíneken megtalálható üvegszilánk, talaj, textil, hajszál már a kriminalisztikai anyagvizsgálatok hőskorában, a múlt század elején is értékes bizonyíték volt, hiszen a mikroszkópi méretű anyagmaradványok, amelyek a testünkön, a ruhánkon, a padlón, környezetünkben mindig jelen vannak, néma és megbízható tanúi minden mozdulatunknak és körülményeinknek.186 Azokat a fizikai-kémiai anyagmaradványokat, amelyeknek a mérete kisebb, mint amit szabad szemmel észrevehetünk a környezetben, mikroméretű anyagmaradványoknak nevezzük.187 Ha a bűnügy helyszínén nem találunk makroméretű anyagmaradványt, vagy például nincs értékelhető ujjnyom, tenyérnyom, ha nincs vizsgálható vér és egyéb testnedv maradvány, ha nincs lövedék vagy nincs meg a fegyver, amit hasonlítani lehet, ha nincs egyedileg jellemezhető egyéb bizonyíték és nincs szemtanú sem, akkor is ott vannak, fel lehet kutatni a szabad szemmel nem észlelhető, mikroméretű anyagmaradványokat, a néma tanúkat.188 Ez különösen nagy kihívást jelent a nyomrögzítők számára, hiszen az, hogy az adott nyom azonosításra alkalmas vagy sem, többek között függ a rögzítés módjától, mégpedig mind a szubjektív, mind az objektív körülményeitől, tehát a nyomozó, bűnügyi technikus készségeitől és a rendelkezésre álló eszközöktől egyaránt.189 A nyomok feltárását és biztosítását tehát a lehető legalaposabban kell elvégezni, és a nyomkeresésnek és a nyombiztosításnak folyamatosan alkalmazkodni kell az új körülményekhez190, hiszen a gyors 184

Kármán Gabriella.: A kézírás, mint a biometrikus személyazonosítás tárgya, Belügyi Szemle 2002/11-12. 82. o. Sándorné Kovács Judit – Gál Tamás: Kriminalisztikai mikroméretű anyagmaradványok a szakértői bizonyításban, Belügyi Szemle 2002/11-12. 137. o. (továbbiakban: Sándorné) 186 Sándorné: 137. o. 187 Sándorné: 138. o. 188 Sándorné: 139-140. o. 189 Kertész: 384. o. 190 Kube-Simmres: 39. o. 185

26 technikai fejlődés következtében a láthatatlan nyomok előhívására és rögzítésére ma jobb eszközökkel rendelkeznek a technikusok, mint tegnap, és holnap jobb eszközökkel fognak rendelkezni, mint ma.191 A különböző fizikai-kémiai mikroméretű anyagmaradványok több szempontból is különleges jelentőségűek lehetnek a tárgyi bizonyítékok sorában. Ezen mikroméretű anyagmaradványok bizonyítás szempontjából igen előnyös tulajdonsága, hogy bár nagy részük a felületről gyorsan eltűnik, kisebb hányaduk az apró méretük miatt viszonylag hosszú ideig rejtve marad a különböző eszközökön és ruhadarabokon.192 A mikroméretű anyagmaradványok jelentőségét adja az is, hogy míg a laikus közvélemény és az eljáró hatóságok által is elsősorban és különleges elismertséggel tisztelt klasszikus ujj- és tenyérlenyomat, és az utóbbi évtizedekben megismert DNS-profil is csak egy igen fontos kérdésre adhat választ: „Ki tette?”, addig ezen anyagok vizsgálatának segítségével sok esetben megválaszolható a bizonyításhoz nem elhanyagolható „Hogyan történt?”, „Mi történt?”, „Hol történt?” és „Mikor történt?” kérdés is.193 A mikroméretű anyagmaradványok vizsgálata közül a kriminalisztika tudománya két területet emel ki: az egyik a porológia, a másik a palinológia. A porológia a különböző eredetű por és piszokmaradványok elemzésével foglalkozik. A pormaradványok vizsgálata esetenként fontos bizonyítékokat eredményezhet, ugyanis a terheltek vagy más személyek testén és ruházatán talált por utalhat az adott személy foglalkozására, arra a környezetre, amelyben tartózkodott, másrészt bizonyíthatja az adott személy helyszínen való tartózkodását. A bűncselekmény elkövetésekor a tettesen, a ruházatán visszamaradt üvegpor, üvegszilánk, farészecske, festék stb., a tettes által a helyszínen visszahagyott tárgyakon és ruházaton pedig a megszokott környezetből származó anyagrészecskék mutathatók ki.194 A por és piszokanalízisek nagy gyakorlatot és széles szaktudást igényelnek. Viszont a technikai eszközök fejlődésével ezekkel a vizsgálatokkal egyre kisebb méretű anyagmaradványokat lehet azonosítani, így a részletkörülmények feltárására alkalmas vizsgálatok sok esetben megoldhatatlannak tűnő esetek megoldásához vezettek. A technikai-tudományos fejlődés következtében vált a palinológia a kriminalisztikai anyagmaradványok kutatásának új területévé. A pollenek, spórák és egyéb mikrofosszíliák ugyanis a bűncselekmények helyszínén, a kriminalisztika szemszögből tekintve potenciális nyomforrások, speciális jelzőanyagok. Kicsiny méretük miatt, ami néhány kivételtől eltekintve a szabad szemmel látható tartományt sem éri el, észrevétlenül egyfajta jellemzői az adott környezetnek, így egyfajta ujjlenyomatukat adják át a vele kapcsolatba kerülőknek legyen az tárgy vagy élőlény.195 A palinológia jelentőségét az adja, hogy a talajminták geológiai elemzése a pollenspektrummal együtt behatárolhatóbbá teszi a minták származási helyét, ha egyedi, ritkaságszámba menő, vagy csupán szűk területen előforduló pollen vagy spóra kerül mikroszkóp alá. Ugyanígy fontos információt adhat akár különféle gombafajok lakókörnyezetben való előfordulásáról, vagy esetleg kocsiban, a gyanúsított cipőjén és ruházatán előforduló sárszennyeződések odakerülésének titkairól. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a vizsgálatok korlátairól sem, hiszen számos bizonytalansági tényezővel kell számolni, például a szél által transzportált pollenek súly, távolság, aerodinamikai tulajdonságának függvényében történő terjedésével.196 A mikroméretű anyagmaradványok kutatását azért tekintem modern kriminalisztikai eszköznek, mivel ezen anyagmaradványok mérete miatt a felkutatásuk, illetve rögzítésük a technika fejlődésével vált lehetővé, így a belőlük nyert információk felhasználására a büntetőeljárásban „napjainkban” került sor. 191

Kertész: 384. o. Sándorné: 138. o. 193 Sándorné: 139. o. 194 Tankönyv: 323-324. o. 195 Bozó Csaba: Palinológia a kriminalisztika gyakorlatában, Belügyi Szemle 1999/10. 109. o. (továbbiakban: Bozó) 196 Bozó: 110. o. 192

27 2.5.2. A mikroméretű anyagmaradványok, mint formális bizonyítékok A mikroméretű anyagmaradványokkal kapcsolatban itt is először arra kívánok választ adni, hogy formális szempontból ezek milyen bizonyítási eszköznek tekinthetők. Ebben a kérdésben ismét az eljárási törvény ad egyértelmű eligazítást, amikor kimondja, hogy tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, különösen az, amely a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozza.197 A törvény csupán a tárgyi bizonyítási eszközök példálózó felsorolását adja meg, így nem tesz kísérletet arra sem, hogy a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozó tárgyi bizonyítékokat felsorolja, de egyértelműen megállapítható, hogy ilyennek tekinthető a fizikai világban végbement cselekmények rendszerinti fizikai, vegyi, biológiai nyoma, illetve a tárgyakon vagy a környezetében keletkezett és ott marad nyom198, esetleg mindezek csupán mikroszkópikus méretben.199 Ebből következően a mikroméretű anyagmaradványok tárgyi bizonyítási eszköznek tekinthetők. Ennek tisztázása után felmerül a kérdés, hogy ezek a nyomok hogyan kerülnek be a büntetőeljárásba, hiszen ezeket egyrészt rögzíteni, másrészt elemezni-értékelni kell. Mindezekhez olyan speciális ismeretek szükségesek, amelyekkel sem a nyomozó hatóság tagjai, sem az ügyész, sem pedig a bíróságok nem rendelkeznek. Az eljárási törvény ezekben a kérdésekben is egyértelmű útmutatást ad. A különböző nyomok büntetőeljárásban való bevonásával kapcsolatban kimondja a törvény, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakismeret szükséges.200 A mikroméretű anyagmaradványok felkutatásához, összegyűjtéséhez és rögzítéséhez tehát szaktanácsadót kell igénybe venni, aki a nyomok megtalálásának módját és körülményeit, a rögzítés menetét a közreműködéséről készült jegyzőkönyvben köteles rögzíteni, és azt a nyomozás irataihoz kell csatolni.201 Az így rögzített nyomokat azonban elemezni kell annak érdekében, hogy abból az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket meg lehessen állapítani. A nyomok speciális jellegéből következően a bizonyítandó tény megállapításához különleges szakértelem szükséges, így ezen nyomok vizsgálatához szakértőt kell igénybe venni. Összegezve tehát azt lehet mondani, hogy formális szempontból a mikroméretű anyagmaradványok tárgyi bizonyítási eszköznek tekinthetők, amelyek felkutatásához, összegyűjtéséhez és rögzítéséhez szaktanácsadót kell igénybe venni, a nyomok érdemi vizsgálatánál pedig szakértőt kell alkalmazni. Ezen tárgyi bizonyítékok tehát a közvetlenül belőlük folyó ténymegállapításokat illetően nem önállóan, hanem szakértő útján érvényesülnek.202 2.5.3. A mikroméretű anyagmaradványok tartalmi értékelése A következő kérdés, hogy a mikroméretű anyagmaradványokból származó megállapításokat tartalmi oldalról hogyan lehet bizonyítékként értékelni, ugyanis az anyagösszetétel vizsgálatokhoz kapcsolódó igazságügyi vegyész-, botanikus-, geológus- és fizikus szakvélemények, és különösen a mikroméretű, mikromennyiségű anyagok vizsgálati eredményeit összefoglaló igazságügyi szakértői vélemények végső megállapítása sok esetben az, hogy az anyagmaradvány „származhat” a kérdéses felületről, helyszínről, szerszámról, gépkocsiról vagy a gyanúsítottól, illetve a sértettől. Az elvárás a szakértővel szemben viszont az, hogy szakvéleményében kategórikus választ adjon az anyagmaradványok eredetére. A szakértő törekvése is ilyen irányú, de az ilyen típusú 197

Be. 115. § (1) bekezdés Például: ujj-, kéz-, lábnyomok, vér, köröm, haj, festékanyagok maradványai, üvegszilánkok, ruházati maradványok. 199 A büntetőeljárás magyarázata. Szerkesztő: László Jenő Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 253. o. 200 Be. 182. § (1) bekezdés 201 Be. 185. § (5) bekezdés 202 Simon: 94. o. 198

28 anyagmaradványok rendszerint nem egyediek, így a „származhat” kifejezés sok egyéb forrásra is igaz lehet, hiszen a lőporszemcsék, a textilszálak, a fémek és műanyagok stb. levált darabjai tömegtermékek maradványai, a növények és talajok maradványai is széles körben előforduló anyagok.203 Természetesen egy bűncselekmény során igen sokféle anyagmaradvány keletkezhet, s ezek együttes előfordulása – az anyagmaradványok „nem egyediségét” ellensúlyozandó – akár igen nagy valószínűséggel utalhat a bűncselekmény elkövetőjére, körülményeire, illetve módjára.204 Ebből következően – álláspontom szerint – a szakértői vélemény ilyen jellegű „bizonytalan” megfogalmazása a nyomozás során a megalapozott gyanú alátámasztására elegendő, esetenként alkalmas arra, hogy az ügyész erre figyelemmel vádat emeljen. Ki kell azt is emelni, hogy a mikroméretű anyagmaradványok felkutatásában és rögzítésében a nyomozásnak azért van kiemelkedő szerepe, mert aligha található arra példa, hogy a tárgyalási szakban olyan tárgyi bizonyíték szerepeljen, amely a nyomozás során nem került felszínre. Ténylegesen tehát egyedül és kizárólag a nyomozó hatóság vonja be az eljárásba ezen tárgyi bizonyítékokat. Az a tárgy, amely a nyomozás során nem válik bizonyítékká, mert nem kerül a felszínre, a tapasztalat szerint nem is fog azzá válni.205 A vádemelést követően viszont annak eldöntése, hogy a mikroméretű anyagmaradványok vizsgálata során készült szakértői vélemény a bizonyítékok körében milyen szerepet foglal el, a bíróság feladata. A bíróság egy emberölés bűntette miatt folyó eljárásban a következőképpen foglalt állást ebben a kérdésben. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott bűnösségére utaló egyetlen bizonyíték a vegyész szakértő véleményének az a megállapítása, hogy a sértett kezén talált elemi szálak a vádlott nadrágjáról vagy azonos minőségű ruhaanyagból, a vádlott ruháján talált elemi szálak pedig a sértett megkötözéséhez használt vagy azzal azonos minőségű anyagból származnak, s ugyanígy a vádlott nadrágján talált anyagmaradvány a fürdőszoba környékén levő vakolattal azonos minőségű anyagból származik. Az elsőfokú bíróság álláspontjának a lényege erről az volt, hogy mivel a szakértő egyik esetben sem állapított meg egyedi azonosságot, ez a bizonyíték nem alkalmas a vádlott bűnösségének kétségen kívüli bizonyítására. A felülbírálat során a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja helytálló abban, hogy mindhárom azonosság csak valószínűségértékű, de abban már nem, hogy ez a tény minden körülmények között kizárja a teljes bizonyosságértékű következtetést. Utalt arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az egyes azonosságok valószínűségének a nagyságát akár nagymértékben is növelheti, ha az a minőségű anyag, amelyből a nyom származik, a nyomhordozó környezetében ritkán fordul elő, és ugyanilyen hatása lehet annak, ha több egymástól független valószínűség értékű bizonyíték együtt van jelen. A szakvéleményből azonban nem tűnt ki, hogy a szakértő értékelte-e ezeket a szempontokat, ezért szükséges lett volna őt a tárgyaláson erről meghallgatni. Mivel erre az elsőfokú tárgyaláson nem került sor, a mulasztást a Legfelsőbb Bíróság pótolta. A szakértő tárgyalási nyilatkozata szerint mindhárom anyagmaradvány szokványosan előforduló anyagból származik. A kötözőanyag és a vakolat színezéke ritkább ugyan, de ez a körülmény a jelenlegi azonosítási módszerek mellett távol van attól, hogy egyedi azonosság megállapítását eredményezze. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy több egymástól független valószínűség értékű bizonyíték véletlenszerű találkozásának a valószínűsége annál kisebb, minél nagyobb a találkozó bizonyítékok száma, és a szakértői gyakorlat szerint, ha legalább öt ilyen bizonyíték együtt van jelen, akkor az itt vizsgálthoz hasonló esetekben a találkozások véletlenszerűségét a gyakorlati ésszerűség alapján ki lehet zárni. Az adott esetben azonban mindössze három bizonyíték volt együtt, ami azt jelentette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokról szóló végkövetkeztetése a

203

Sándorné: 141. o. Sándorné: 142. o. 205 Simon: 86. o. 204

29 bizonyítás után is változatlanul érvényes. Ezek a bizonyítékok ugyanis kétséget kizáró módon csak azt bizonyítják, hogy a bűncselekményt a vádlott is elkövethette, de más is.206 Ebből az esetből az következik, hogy kizárólag egyetlen mikroméretű anyagmaradvány vizsgálata alapján készült szakértői véleményre alapozva más terhelő bizonyítékok hiányában bűnösséget megállapítani nem lehet. Amennyiben az egyéb terhelő bizonyíték más anyagmaradványok vizsgálatán alapuló szakértői vélemény, akkor ezek a bizonyítékok erősíthetik egymást, és utalhatnak a bűncselekmény elkövetőjére. Felmerül a kérdés,hogy hány ilyen bizonyíték együttes jelenléte alapoz meg kétséget kizáró következtetést. Véleményem szerint ezt kategórikusan kijelenteni úgy, ahogy a Legfelsőbb Bíróság tette, nem lehet, ugyanis ez azt eredményezné, hogy a bíróság számára a bizonyítás eszközeinek előre meghatározott bizonyító erejét írnák elő. Úgy vélem, hogy mindig a konkrét eset összes körülménye alapján alakulhat ki a bíróság azon belső meggyőződése, hogy hány ilyen jellegű nyom találkozásának véletlenszerűségét lehet kizárni. A mikroméretű anyagmaradványok bizonyítékként történő értékelés során utalni kell arra a körülményre is, hogy hitelesen ki kell mutatni az adott nyom rögzítésétől a szakértői vizsgálat elvégzéséig a megőrzés láncolatát.207 Ugyanis különösen nagy gondot jelenthet az, ha a bűncselekmény során a különböző tárgyakra, személyekre került anyagmaradványok a bűncselekmény elkövetése után kerülnek át más bűnjelek felületére. Ez megtörténhet a bűnjelek nem eléggé körültekintő kezelésével, például úgy, hogy a bűnjelkezelés során a gyanúsított ruházata közvetve vagy közvetlenül érintkezik a sértett ruhadarabjával. Ez természetesen a terheltre nézve terhelő szakvélemény készítését eredményezheti. Ennek elkerülésére a bűncselekmények vizsgálata során a bűnjeltárgyak kezelése és vizsgálata különleges szabályok betartását követeli meg. 208 Álláspontom szerint, amennyiben ezen nyomoknak a felleléstől a szakértői vélemény elkészítéséig tartó megőrzési láncolatát nem lehet nyomon követni, a bíróság nem értékelheti bizonyítékként az adott nyomból megállapítható tényt. 2.6. A videotechnika 2.6.1. A videotechnika szerepe a büntetőeljárásban A videotechnika, mint a XX. század második felének technikai vívmánya sok-sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely rendkívül hatásos lehet a büntetőeljárás forradalmasításában, a beszerzett bizonyítékok hitelességének igazolásában, a jogalkalmazás objektívebbé tételében, a társadalmi igényeket kielégítő bűnüldözés eszköz- és módszertanának bővítésében.209 Elegendő arra utalni, hogy a videokamerák és felvevők tömeghasználati cikké válásával a filmezés egyre szélesebb körben terjedt el, s ennek következtében a legkülönbözőbb célzattal készített felvételek megörökíthetnek olyan tényeket, amelyek egy-egy bűncselekmény elbírálása szempontjából relevánsak.210 Ezenkívül a különböző áruházak biztonsági kamerái, valamint a kiépített térfigyelő rendszerek is rögzítenek olyan eseményeket, amelyek a büntetőeljárásban felhasználásra kerülhetnek. Hasonló a helyzet akkor is, ha ezek a felvételek nem magát a bűncselekmény elkövetését ábrázolják, hanem annak következményeit, a tettesek vagy más személyeknek a cselekménnyel kapcsolatos nyilatkozatát. A video- és filmfelvételeknek, mint a technika jelenlegi színvonalán valamely történés vagy állapot képszerű rögzítésére és reprodukálására alkalmas eszköznek a fogalmát a büntetőeljárás szempontjából úgy lehet meghatározni, hogy a video- és filmfelvétel a bizonyítási kultúra színvonalát javító, az összefüggéseket, folyamatokat, eseményeket dinamikájukban bemutató olyan kriminalisztikai eszköz, amely vizuális és akusztikai információk szinkronban történő rögzítésével 206

BH 2003/145. Simon: 89. o. 208 Sándorné: 140. o. 209 Horváth József: Video a büntetőeljárásban, Belügyi Szemle 1990/4. 36. o. (továbbiakban: Horváth) 210 Pusztai László: A film kriminalisztikai felhasználásáról, Belügyi Szemle 1969/6. 20. o. (továbbiakban: Pusztai BSZ) 207

30 segíti a büntetőeljárást.211 A jelentősége abban rejlik, hogy a múltbeli történés nem tételeződik át a lezajlásakor valamely észlelő személy tudatába, hanem ilyen közbeiktatás nélkül válik az eljárás során jelenbeli kép- és hangsorozattá. Ekként a múltbeli történést a hatóság, a bíróság az eljárása során ugyanúgy látja, hallja, érzékszervileg érzékeli, amiként az a múltban lezajlott. Ezáltal válnak a video- és filmfelvételek egészen különleges bizonyítékká, hiszen a szerepe nemcsak a rekonstruálás, hanem a reprodukálás is.212 A video- és filmfelvétel ugyanis többször lejátszható, ami a figyelmes tanulmányozásra, valamint a többszöri ellenőrzésre ad lehetősége, tehát lehetővé teszi az ügyésznek és a bírónak, hogy az eljárás során elé kerülő anyagot ne csak kívülről, papírból, hanem belülről és közelről is jól érzékelhetően, szemléletesen, ha kell újra megtekintve, értékelve és elemezve alkothasson a törvénynek és a lelkiismeretének megfelelő helyes következtetést.213 A video- és filmfelvételek tehát olyan hűséggel reprodukálják a megismerni kívánt eseményt vagy állapotot, amelyre sem a jegyzőkönyv, sem a fényképfelvételek és rajzok, sem a szóbeli beszámolók, vallomások önmagukban vagy akár együttesen kombinálva sem képesek.214 Így a videotechnika lényegesen csökkenti, sőt adott esetben kizárhatja a hitelességet, a törvényességet támadó megnyilvánulások lehetőségét, növeli a bizonyítás és a bizonyítékok rendszerének stabilitását.215 Természetesen a video- és filmfelvételeknek az előnyei mellett hátrányai is vannak. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a technikai fejlődés következtében megnőtt a filmfelvételek hamisításának, manipulálásának a lehetősége. A másik hátránya és ez inkább a hatóságok és a bíróságok technikai felszereltségének hiányából következik, hogy a video- és filmfelvételek lejátszásához olyan műszaki berendezések szükségesek, amelyek nem mindenhol állnak rendelkezésre. 2.6.2. A video- és filmfelvételek, mint bizonyítási eszközök Úgy vélem az előbb kifejtettek alapján egyértelműen leszögezhető, hogy a video- és filmfelvételek a bizonyítási eljárásban felhasználhatóak, hiszen nyilvánvaló, hogy a bíróság az általa közvetlenül végzett megállapítások, így a személyek, dolgok, helyek és tények megfigyelésénél minden olyan kutatási, megállapítási és rögzítési eszközt igénybe vehet, amelyet e célra megfelelően tart a tudomány és a különböző szakmák nyújtotta eszközökből.216 Az első kérdés, ami tisztázásra szorul az, hogy a video- és filmfelvételek formális értelemben milyen bizonyítéknak tekinthetők. Látszólag könnyű helyzetben vagyok, hiszen úgy néz ki, hogy a törvény egyértelmű eligazítást ad ebben a kérdésben, amikor kimondja, hogy az eljárási törvény alkalmazásában tárgyi bizonyítási eszköz az irat, a rajz és minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít.217 A tárgyi bizonyítási eszköz fogalmának ebbe a kiterjesztő értelmezésébe tartoznak a fényképek, a filmek, a video- és hangfelvételek, valamint a számítógépes adathordozók. Ennek megfelelően a bíróságok a bűncselekmény elkövetéséről készült videofelvétel tárgyi bizonyítási eszközként használják fel a büntetőeljárásban.218 Ezzel szemben egy másik eseti döntésében a bíróság úgy foglalt állást, hogy a büntetőeljárás nyomozati szakaszában keletkezett videofelvételek okirati bizonyítási eszközök.219 A döntés indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy a bíróság jelen esetben olyan videofelvételre gondolt, amely az egyes eljárási cselekményekről készült. Az új eljárási törvény ugyanis úgy rendelkezik, 211

Horváth: 36. o. Simon: 77. o. 213 Horváth: 38. o. 214 Pusztai BSZ: 22. o. 215 Horváth: 38. o. 216 Pusztai BSZ: 23. o. 217 Be. 115. § (2) bekezdés 218 BH 2000/ 219 BH 2002/220. 212

31 hogy az okiratokra vonatkozó szabályok az irányadók az olyan tárgyra is, amely valamely tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének igazolása céljából műszaki, vegyi vagy más eljárással való adatok rögzítésével készült.220 Ebből a két esetből tehát az a következtetés vonható le, hogy amennyiben a videofelvétel önmagában bizonyít, akkor tárgyi bizonyítási eszköznek tekintendő, amennyiben pedig csak az elvégzett nyomozati cselekmények körülményeinek igazolására szolgál, akkor okirati bizonyítási eszköznek minősül. A bűncselekmény elkövetését rögzítő tárgyi bizonyítási eszközt az iratok felhasználására vonatkozó szabályok szerint kell a bizonyítási eljárásba bevonni, míg az eljárási cselekményekről kép- vagy hangfelvevővel rögzített felvételeket a tárgyaláson be kell mutatni.221 Lényegét tekintve mindkét felhasználás a video- és filmfelvételnek a tárgyaláson történő lejátszását jelenti. 2.6.3. A video- és filmfelvétel bizonyítási értéke A video- és filmfelvételek bizonyítási értékének vizsgálata során kizárólag a bűncselekmény elkövetését rögzítő felvételeket veszem górcső alá, mivel az eljárási cselekményekről készült felvételek ténylegesen az adott eljárási cselekmény törvénynek megfelelő voltát hivatottak igazolni. Tartalmi oldalról vizsgálva tehát a bűncselekmények elkövetéséről készült video- és filmfelvételek felhasználását, azok bizonyítékként való értékelésében nincs különbség a nyomozati szakaszban és a bírósági eljárásban, hiszen a video- és filmfelvétel az ügy adatainak gondos elemzése mellett azt a meggyőződést kelti, hogy a valóságnak megfelel, alkalmas bizonyíték lehet a tényállás megállapítására.222 Ennek megfelelően foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság, amikor kimondta, hogy a rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható.223 Az ítélet indokolásában az ügyészség azon indítványára utalva, hogy a felvételt ki kell rekeszteni a bizonyítékok köréből, mivel az irányadó jogszabályok többszörös sérelmével került sor a felvétel készítésére, a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az eljáró bíróság a bizonyítási eszközök és a bizonyítékok felhasználása tekintetében szabadon dönt, döntésében csupán a konkrét tényállás szerinti relevancia szempontjait köteles figyelembe venni. Így a bizonyítási eszközök kiválasztása nem lehet öncélú, és nem akadályozhatja az igazság megvalósulását. Ezért a rejtett kamerával készített kép- és hangfelvétel a szabad bizonyítás elve alapján a büntetőeljárásban felhasználható. Persze kérdésként felmerül, hogy a rejtett kamerával készült felvétel nem sérti-e a vádlott személyiségi jogait, ugyanis a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés224, a képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához pedig – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.225 A Legfelsőbb Bíróság ezzel a kérdéssel kapcsolatban a már hivatkozott eseti döntésében utalt arra is, hogy a büntetőeljárásban nem vizsgálható, hogy a rejtett kamerával készített videofelvétel az abban szereplők személyhez fűződő jogait sértette vagy nem, ugyanis ennek eldöntése polgári jogvita tárgya és a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.226 Egy polgári ügy kapcsán született eseti döntésben a bíróság úgy foglalt állást, hogy a birtokháborító magatartásról készült videofelvétel bizonyítékként való felhasználása nem minősül visszaélésnek, és nem sérti a személyhez fűződő jogokat.227 A Legfelsőbb Bíróság az indokolásban 220

Be. 116. § (2) bekezdés Be. 302. § (1) bekezdés 222 Pusztai BSZ: 21. o. 223 EBH 2000/296. 224 Ptk. 80. § (1) bekezdés 225 Ptk. 80. § (2) bekezdés 226 EBH 2000/296. 227 Polgári Kollégium BH 2000/485. 221

32 rámutatott arra, hogy az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek. Amennyiben a videofelvétel kizárólag bizonyítási célból került felhasználásra, a felhasználást nem lehet visszaélésnek tekinteni. Figyelemmel ugyanis arra, hogy az adott eljárásban a videofelvétel felhasználására az igazság kiderítése végett, tehát közérdekből került sor, amely a visszaélésszerű joggyakorlást kizárja, téves a más képmásával való visszaélés megállapítása. Mindebből – véleményem szerint – két következtetés vonható le: egyrészt közömbös, hogy felvétel készítése a személyiségi jogok megsértésével történt, így a terhelt beleegyezése nélkül készített felvétel is felhasználható bizonyítékként; másrészt a videofelvétel bizonyítékként történő felhasználása akkor sem sérti a személyiségi jogokat, ha a tényállás egyébként a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján is megállapítható, így a felvétel megtekintése nem feltétlenül lenne szükséges a tényállás megállapításához. 2.7. A mobilszolgáltatók cellainformációi 2.7.1. A mobil távközlésben rejlő lehetőségek Néhány év alatt a hírközlés és az informatika világában ugrásszerű fejlődés következett be, és az új telekommunikációs eszközök jelentős fejlődése figyelhető meg. Ezek között is első helyet foglalnak el a mobiltelefonok. A szakértők szerint jelenleg világszerte több, mint 1,3 milliárd ember használ mobiltelefont, és a fejlett országokban gyakorlatilag már minden „telefonképes” korú fogyasztónak van mobilja.228 A helyzet Magyarországon sem más, hiszen elegendő arra a képre gondolnunk, hogy az utcán 8-10 éves gyerekeknek a nyakában ott lót a telefon. A fejlődés a szakértők szerint nem áll meg, és szinte felfoghatatlanul nagy számokkal dobálóznak azok a szakértők, akik megpróbálják prognosztizálni, hogy miként alakul a világ mobilpiaca a következő években. Van, aki arra számít, hogy 2009-re a felhasználók száma meghaladja a 2,5 milliárdot, mások szerint 2015-re négymilliárd ember, azaz a világ várható népességének a fele mobilozik majd.229 Ezek az adatok a kriminalisztika világát sem hagyták érintetlenül. A nyomozó hatóságok kezdetben a mobiltelefon híváslisták alapján megállapítható tényeket használták fel a büntetőeljárásban, napjainkban pedig az un. cellainformációk nyújtotta adatokat igyekeznek elemezni. A cellainformációk felhasználásának alapja az, hogy a mobiltelefon szolgáltatók különböző adótornyai regisztrálják az éppen kezdeményezett hívásokat, azaz a híváslistában szereplő cellakódok azokat a cellákat jelenítik meg, amelyek a hívás indításának, illetve fogadásának pillanatában az adott készüléket kiszolgálják. Egy-egy cellához a cellasűrűségtől, beépítettségtől, domborzattól, illetve a hívás idején jelentkező egyedi véletlenszerűségtől függő nagyságú szolgáltatási terület tartozik, amelynek átmérője néhány 100 métertől 30-35 kilométerig terjedhet. Így a cellainformációk alapján arra vonható következtetés, hogy az elkövető, amennyiben akár a cselekmény elkövetése előtt, akár az alatt, vagy azt követően mobiltelefont használt, akkor pontosan hol tartózkodott, illetve merre mozgott.230 A cellainformációk alapján történő helymeghatározás a technikai fejlődés eredményeként egyre pontosabbá válik. 2.7.2. A cellainformációkból nyerhető adatok bizonyítékként való felhasználása Ezen információkat az eljárás során mind a nyomozó hatóságok, mind pedig a bíróságok beszerezheti a mobiltelefon szolgáltatók megkeresésével, amely megkeresést az adott szolgáltató

228

Népszabadság 2004. május 21. Népszabadság 2004. augusztus 10. 17. o. 230 Néhány ezzel kapcsolatos esetet mutat be: Karsai László: Az évszakok bűnözői című és Nagy Attila: Eltűnésből emberölés című tanulmányában a Belügyi Szemle 2003/7-8. számában. 229

33 köteles teljesíteni.231 A szolgáltatóknak a megkeresésre adott válasza okiratnak minősül, mivel valamilyen tény, adat valóságának, megtörténtének a bizonyítására lehet alkalmas.232 Tartalmi oldalról nézve a cellainformáció önmagában csupán a cellapozícióhoz köthető földrajzi hely meghatározására alkalmas, tehát csak azt igazolja, hogy az adott mobiltelefonról az adott időben hol kezdeményeztek hívást. Ebből következően csak az adott telefonszámhoz tartozó személy tartózkodási helyéről, vagy mozgásáról vonható le belőle következtetés. Így ez a bizonyítási eszköz – véleményem szerint – kizárólag különböző vallomások megerősítésére vagy gyengítésére szolgálhat a tekintetben, hogy az adott személy a helyszínen tartózkodott vagy sem. Természetesen – mint már korábban utaltam rá – a bizonyítékok bíróság által történt értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróság a vallomás egyes – általában más bizonyítékokkal is megerősített – részeit fogadja el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomásnak olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyja. Mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát.233 Ilyen más bizonyíték lehet a cellainformáció elemzéséből származó adat, amely a jellegéből következően kizárólag közvetett bizonyíték lehet az büntetőeljárásban. 3. Zárógondolatok Az egyes kriminalisztikai eszközök bizonyításbeli szerepének megvizsgálása után összegzésként elsőként arra a kérdésre kell választ adni, hogy ezek az eszközök moderneknek tekinthető-e, figyelemmel arra, hogy modernnek az tekinthető, amely a legújabb kor szellemi és műszaki fejlettségének, igényének, ízlésének megfelelő, korszerű.234 Ezt a meghatározást alapul véve azt tudom mondani, hogy igazából nem tekinthető modern kriminalisztikai eszköznek a hazugságvizsgálat, hiszen az 1950-es évekre már megszületett a mai poligráf, és kialakultak a vizsgálati módszerek és eljárások235; a személyiségprofil sem, mivel az első ismert alkalmazása 1956-ban történt236; a grafológiai módszerek alkalmazása sem, mert a kriminálgrafológia alapjai 1840-re nyúlnak vissza; a videofelvételek felhasználása sem, hiszen filmfelvételeket az emberek régóta készítenek, valamint az anyagmaradványok rögzítése sem. Ezzel szemben ténylegesen modern eszköznek a DNS-profilok felhasználása és a cellainformációk elemzése tekinthető, mivel a DNS módszer első alkalmazására 1987-ben került sor, a mobiltelefonok használata pedig napjainkban terjedt el. Mégis ami indokolja, hogy ezeket a módszereket vizsgáltam meg annak ellenére, hogy ténylegesen csupán kettő tekinthető modern eszköznek, az, hogy a módszereknek a büntetőeljárásban való alkalmazása rutinszerűvé az elmúlt pár évtizedben vált. Így tehát nem az eszközök tekinthetők modernnek, hanem az alkalmazásuk. Az egyes módszerek vizsgálata során nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy kísérletet tegyek annak meghatározására, hogy az általam áttekintett módszerek formális szempontból milyen módon helyezhetők el a bizonyítás rendszerében. E gondolatokat összegezve azt állapítottam meg, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye, valamint a személyiség-profil szaktanácsadói véleménynek minősül, a DNS-minta értékelése és a grafológia eredményeinek felhasználására szakértői vélemény formájában kerül sor, a bűncselekmény elkövetését rögzítő videofelvétel tárgyi bizonyítási eszköznek minősül, míg a mobiltelefon szolgáltatóknak a cellainformációkkal kapcsolatos válasza okiratnak tekinthető. Ki kell emelni, hogy a mikroméretű anyagmaradványok sajátos helyet foglalnak el ebben a rendszerben, hiszen mint nyomok tárgyi bizonyítási eszköznek minősülnek, az összegyűjtésük és 231

Be. 71. § (1) bekezdés Be. 116. § (1) bekezdés 233 BH 1998/418. 234 Értelmező kéziszótár. Szerkesztette: Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor, Karalovszky Miklós. Akadémia Kiadó, Budapest, 1982. 963. o. 235 Erdei BSZ: 13. o. 236 Bendzsák: 24. o. 232

34 rögzítésük folyamatáról szaktanácsadói vélemény készül, míg az értékelésük szakértői vélemény formájában kerül be a büntetőeljárásba. Ezen formális szempontok vizsgálatára azért volt szüksége, mert az eljárási törvény azt rögzíti, hogy a büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás.237 Így anélkül, hogy az egyes kriminalisztikai eszközöket besoroltam volna az eljárási törvény bizonyítási rendszerébe, nem lett volna eldönthető, hogy ezen eszközök felhasználása megfelel-e e tekintetben a szabad bizonyítás elvének. Mivel tehát minden esetben egyértelműen meghatározható volt, hogy a vizsgált eszközök és módszerek formálisan milyen bizonyítási eszköznek minősülnek, azt tudom leszögezni, hogy a büntetőeljárásban való felhasználásuk nem sérti a szabad bizonyítás elvét. Azt is meg lehet állapítani, hogy a tudomány és a technika kriminalisztika területén elért eredményei újra és újra felszínre hozzák egyes bizonyítékok prioritásának gondolatát. Egyre gyakrabban olvashatunk a megbízhatatlan, ingadozó és hamis tanúvallomások fölött toronymagasan álló, egészen biztos ítéleti alapul szolgáló, kivédhetetlen, az egyéb bizonyítékok által különös megbízhatósága miatt felülmúlhatatlan értékű bizonyítékokról.238 Bennem is felmerült tehát a kérdés, hogy a dolgozatomban bemutatott kriminalisztikai eszközökből és módszerekből származó bizonyítási eszközök között állítható-e fel valamiféle sorrend. A választ ezen eszközök büntetőeljárásban történő felhasználásának tartami vizsgálata alapján dönthető el. Ennek során arra igyekeztem választ adni, hogy a vizsgált eszközök közül van-e olyan, amely önállóan alkalmas lehet a bűnösség megállapítására. E körben azt a következtetést tudom levonni, hogy a video- és filmfelvétel kivételével a többi bizonyítási eszköz ténylegesen csupán a tényállás, illetve a bizonyítás egyes részkérdéseire adják meg a választ, hiszen a poligráf és a grafológiai vizsgálat eredménye a kihallgatott személy szavahihetőségét erősítheti vagy gyengítheti, a személyiség-profil a lehetséges elkövető tulajdonságairól ad általános leírást, a DNS-minta, az anyagmaradványok vizsgálata és a cellainformáció pedig csak azt igazolhatja, hogy az elkövető a helyszínen járt-e vagy sem. Kizárólag a bűncselekmény elkövetése során készült video- és filmfelvétel bizonyíthatja önállóan a bűncselekmény vádlott általi elkövetését, de ezen felvételek hamisításának és manipulálásának lehetősége miatt ezen eszközzel szemben is sokan fejtik ki kételyeiket. Ezek az eszközök tehát sohasem a büntetőeljárás tárgyát képező történés egészére, hanem mindig csak az egész egy részére vonatkozhatnak. Ez a sajátosság azt a feltétlen követelményt vonja maga után, hogy az egyes bizonyítékoknak ki kell egészülnie más bizonyítékkal. Így elvileg nem képzelhető el olyan helyzet, hogy egyetlen általam vizsgált bizonyítási eszköz, vagy ugyanazon tényt igazoló több ilyen bizonyíték ne szorulna kiegészítésre, ne tenné szükségessé további bizonyítékok beszerzését. Ezek a bizonyítékok tehát önmagukban távolról sem elégségesek az ügy felderítésére, a bűnösség megállapítására, azaz ezen bizonyítékok csak más bizonyítékokra támaszkodva, összetetten, komplex módon érvényesülnek. 239 Erre figyelemmel azt tudom mondani, hogy mivel a bizonyítás és a belőle következtethető tény nemcsak az adott bizonyíték és tény, hanem a bizonyítéknak a többi bizonyítékkal fennálló kapcsolatától is függ240, ezen kapcsolatok együttesen határozzák meg az adott bizonyíték bizonyítási értékét az ügyben beszerzett bizonyítékok között. Egy tényező bizonyítási értéke ugyanis mindig viszony, amely nemcsak az adott tényezőtől, hanem a többi tényező súlyától is függ.241 Ezért vannak kudarcra ítélve azok a kísérletek, amelyek az egyes bizonyítékoknak a többi bizonyítéktól elszakítva meghatározott abszolút bizonyítási értéket kívánnak tulajdonítani. Ezt a

237

Be. 78. § (1) bekezdés Kertész: 367. o. 239 Simon: 93. o. 240 Kertész: 383. o. 241 Kertész: 387. o. 238

35 nézetet támasztja alá az eljárási törvény azon rendelkezése is, miszerint a bizonyítási eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje.242 A bizonyítékok sorrendjével kapcsolatosan feltett kérdésre kategórikusan azt a választ tudom tehát adni, hogy az általam vizsgált eszközöknek – ez egyébként az összes bizonyítékra elmondható – nincs egyetlen olyan oldaluk sem, amely indokolná, hogy egyik fajtát a másik fölé helyezzük, jobbnak ítéljük a másiknál.243 Ez tulajdonképpen a formális bizonyítás elvéhez való visszatérést jelentené, s a bíróság számára előre meghatározná a bizonyítékfajták értékét.244 Az igazságszolgáltatás szempontjából büntetőeljárásunkban nincsenek rosszabb, meg jobb bizonyítékok, az ügyésznek és a bírónak minden konkrét bizonyíték vonatkozásában külön-külön kell elvégeznie azok értékelését, a konkrét bizonyíték lényege, kapcsolatai, és nem fajtája alapján.245 Ez nem jelenti természetesen azt, hogy bizonyos kérdések tisztázására és bizonyítására nem alkalmasabb hol az egyik, hol a másik fajta bizonyíték, és még kevésbé azt, hogy a konkrét ügyben nem játszhat fontosabb szerepet valamely bizonyítékfajta a másiknál246, hiszen adott körben a bizonyító ereje nagyobb lehet, mint másik bizonyíték bizonyító ereje.247 A bizonyítékok szabad értékelésének elve tehát valamennyi bizonyítékra kiterjed, a bíróság a látszólag egyértelmű bizonyítékokat is köteles kritikai értékelés alá vonni egyenként és a többi bizonyítékkal összességben, és az értékelő tevékenység eredményeként kialakult meggyőződése alapján foglalhat állást abban, hogy melyiket fogadja el a tényállás megállapításának alapjául, és melyiket veti el. A bizonyítékok ilyen módon való értékelésérő a bíróságnak az ügyet eldöntő érdemi határozatában kell számot adnia.248 Miután úgy érzem, hogy választ adtam a dolgozat címében megfogalmazott azon kérdésre, hogy a modern kriminalisztikai eszközök bizonyítékként való értékelése a büntetőeljárásban milyen módon történhet meg, a dolgozat zárásaként még arra kívánok utalni, hogy a tudomány és a technika fejlődése nem áll meg, az általam vizsgált módszerek csak egy pillanatnyi képet adnak a kriminalisztika jelenlegi eszköztárából. Természetes, hogy a fejlődés eredményeként újabb és újabb eszközök és módszerek kerülnek alkalmazásra. Az újabb krimináltechnikai tevékenységi terület példájaként lehet megemlíteni a „beszélő azonosítását”, amely eljárásnak a módszertani alapját auditív, fonetikus és számítógépes feldolgozó technikák kombinációja alkotja. Az ezzel foglalkozó nyelvtudósok feladata mindenekelőtt a beszélő személy azonosítása, a hangelemzés, a nyelvi anyag minőségének a javítása, a hangfelvétel hitelesítése és a háttérzajok értelmezése.249 Új lehetőséget jelenthetnek az írások vizsgálata során a pszicholingvisztika nyújtotta módszerek. A lingvisztikai szövegelemzések során a nyelvi, helyesírási és az írásjelhibákon, a nyelvi sajátosságokon és a szövegelemzéseken, valamint az írásképen keresztül, illetve az összehasonlítási alapul szolgáló anyag révén kísérelik meg besorolni a szöveget az adott szerző írásaként. A lingvisztikai szövegelemzés területét azonban még nem dolgozták fel olyan mélységben, hogy azokat a szakértők nagy valószínűséggel elfogadják.250 Ezen túlmenően a tradicionális személyazonosító eljárások mellett időről-időre újabbak jelennek meg. Egyes kutatók szerint a járáskép alapján is tökéletes személyazonosítás valósulhat meg, hiszen álláspontjuk szerint a test mozgása járás közben minden embernél más és más, így egyedi, csak rá jellemző. A járáskép azonosításához kifejlesztett rendszer a test bizonyos

242

Be. 78. § (2) bekezdés Kertész: 376. o. 244 Kertész: 365. o. 245 Kertész: 369. o. 246 Kertész 377. o. 247 Kertész: 369. o. 248 BH 2002/88. 249 Kube-Simmres: 36. o. 250 Wolfgang Steinke: A bűnügyi technikai szakvélemények bizonyítási értéke. A kriminalisztika aktuális kérdései. BM Kiadó, Budapest, 2001. 106. o. 243

36 viszonyítási pontjainak mozgását elemzi. Új módszernek tekinthető e körben a fülnyomat alapján végzett azonosítás is, hiszen az emberi fülnyomat, hasonlóan az ujjnyomatokhoz minden személynél más, és a tapasztalatok szerint meglepően sok bűnelkövető hagy a tett helyszínén fülnyomatot.251 Az új módszerek mellett megfigyelhető a meglevő módszerek tökéletesítésére irányuló törekvés. A daktiloszkópiában például új tudományos irányzatok jelennek meg, olyanok, mint a fodorszálak szélének vizsgálata (edgeoscopy) és a poroszkópia (poroscopy), amely a pórusok azonosítás céljából való felhasználására tesz kísérletet. Ezen új eljárások jelentősége a nyomrögzítés új és modern módszerének, valamint az optika fejlődésének köszönhetően alakultak ki.252 Az újabb és újabb módszerek megjelenésének az a következménye, hogy gyakran vita tárgyát képezi a módszerek elfogadhatósága és tudományos megalapozottsága.253 Ennek következtében felmerül a kérdés, hogy általánosságban meghatározhatók-e olyan kritériumok, amelyek lehetővé teszik az új módszerek aggálytalan felhasználását a büntetőeljárásban. A kérdés megválaszolásában az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egy polgári ügyben hozott eseti döntésében megfogalmazott álláspontja lehet a segítségünkre, amely szerint tudományosnak fogadható el egy bizonyíték akkor, ha a gyakorlatban is ellenőrzött (tesztelt) elméleten alapszik; előzetes bírálat alapján tudományban elismert módon publikálták; hibaaránya ismert; és a szakemberek tekintélyes közössége elismeri.254 Ebből az a következtetés vonható le, hogy az új módszereknek a büntetőeljárásban való bizonyítékként történő értékelése során a bíróságnak ellenőriznie kell a bizonyíték tudományos megalapozottságát azért, hogy garantálhassa a megfelelő alkalmazást és megbízhatóságot, és értékelnie kell, hogy az alkalmazott módszer mennyire állta más ki a gyakorlat próbáját, a tudomány megfelelő területén mennyire eredményes az alkalmazása, mennyire széles körű a publikáltsága, milyen a kritikai fogadtatása, keresztül ment-e alapvető ellenőrzéseken és milyen a módszer hibaértéke.255 Az új módszerek értékelésének problémája lehet azonban az, hogy a módszer alkalmazásához szükséges különleges ismeretekkel rendelkező szakértők az adott új eljárását eltérő elméleti álláspontokból közelítve akár homlokegyenest eltérő módon értékelhetik, így az előbb vázolt kérdésekre a bíróság egyértelmű választ nem kaphat. A büntetőeljárás bizonyítással összefüggő alapvető rendelkezése viszont megkerülhetetlen kötelezettségként rója a bíróságra az „in dubio pro reo” elvének betartását, vagyis azt, hogy a büntetőeljárásban a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a vádlott terhére róni nem lehet, a kétséget a vádlott javára kell értékelni.256 Ezért amennyiben a vádlottra terhelő, ám az új módszerek alkalmazása tekintetében a megbízhatóság kérdésben ellentétes véleményt tartalmazó szakértői vélemények közötti ellentmondást feloldani nem lehet, a bíróság az új módszerre alapított terhelő bizonyítékot figyelembe nem veheti. Az új módszerek esetleges gyakorlati alkalmazása tehát komoly feladatokat ró a jogalkalmazókra és a szakértőkre. A hatóságoknak ugyanis a lehetőségek szerint tájékozódnia kell az új módszerekről, a szakértőnek pedig objektíven tájékoztatnia kell a jogalkalmazót a módszer kompetenciájáról, megbízhatóságáról, illetve hozzá kell járulnia a módszer értékeléséhez azzal, hogy az eljárást, illetve a módszert pontosan, de a „laikus” számára is érthetően foglalja össze.257 Az itt bemutatott új módszerekből azt a következtetést tudom levonni, hogy a technikai fejlődés nyújtotta lehetőségek előretörését a kriminalisztika területén sem lehet, és nem is kell feltartóztatni. Ezért arra kell koncentrálni, hogy ezek az új módszerek a büntetőeljárásban a bizonyítási rendszerbe a lehetőségek szerint minél gyorsabban és minél megbízhatóbb módon 251

De jure, jogászok társasági magazinja, 2004. április. 16. o. Solymosi Józsefné – Tanszik Nagyezsda: Régi-új kihívások a daktiloszkópiai azonosítás területén, Belügyi Szemle 2003/7-8. 151. o. (továbbiakban: Solymosi-Nagyezsda) 253 Solymosi-Nagyezsda: 146. o. 254 Ezeket nevezik Daubert-kritériumoknak. Kertész BSZ: 150. o. 255 Solymosi-Nagyezsda: 146. o. 256 BH 2004/43. 257 Kármán Gabriella: A kézírás, mint a biometrikus személyazonosítás tárgya, Belügyi Szemle 2002/11-12. 90. o. 252

37 épüljenek be. Természetesen ez nem a legközelebbi jövő perspektívája, hiszen a daktiloszkópia területén is csaknem két évszázad sikeres és hibátlan alkalmazása után nem igényelték a bíróságok, hogy a személyazonosság megállapítása esetén a szakértők minden esetben megadják a módszer tudományos megalapozást.258 Azonban a kriminalisztika – általam felvázolt – fejlődése magyarázatot adhat arra, hogy miért lesz a tökéletes bűntény eszméje merő fikció.259

258 259

Solymosi-Nagyezsda: 148. o. Holyst: 62. o.