BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Public relations szakirány
A mesék érték-kommunikációja régen és ma Hogyan és mennyiben befolyásolja a gyermekek értékorientációját?
Készítette: Kukoda Alexandra
Budapest, 2009
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék .................................................................................................................... 2 Ábrajegyzék........................................................................................................................... 4 Bevezetés ............................................................................................................................... 5 1. A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők.................................................................. 7 2. Mit értünk a mese fogalma alatt? .................................................................................... 13 2.1. Általános meghatározás............................................................................................ 13 2.2. Eltérő megközelítések .............................................................................................. 14 3. Miért fontos a mesékkel foglalkozni? ............................................................................. 18 3.1. A mese, mint a kommunikáció egyik eszköze ......................................................... 19 3.2. Beszéljünk a gyermekek nyelvén ............................................................................. 21 4. A mesék története és fejlődése ........................................................................................ 24 4.1. A mesék a nagyvilágban........................................................................................... 24 4.2. Mesék a magyar nép életében................................................................................... 27 5. A mesék csoportosítása ................................................................................................... 30 5.1. Írott forma................................................................................................................. 30 5.1.1. A mesék sokfélesége ......................................................................................... 31 5.2. Elektronikus eszközökkel megjelenített mesék........................................................ 34 5.3. Szereplőkkel előadott, eljátszott forma .................................................................... 36 6. A mesék hatása ................................................................................................................ 37 6.1. A gyermekkor sajátos látásmódja, felmerülő pszichológiai problémák................... 37 6.1.1. Sajátos tájékozódás, látásmód ........................................................................... 37 6.1.2. Lelki konfliktusok ............................................................................................. 40 6.2. Milyen problémák megoldására és miként kínálnak lehetőséget a mesék? ............. 43 6.3. Szülői félelmek a mesékkel szemben és cáfolataik .................................................. 50 6.4. Hogyan meséljünk? .................................................................................................. 51
2
7. A mesék régen és ma ....................................................................................................... 54 7.1. Hogyan alakultak át a „mesélési” szokások? ........................................................... 54 7.1.1. A mesék értékrendbeli változása ....................................................................... 55 7.1.2. A meséket közvetítő csatornák, jellemző formái .............................................. 58 7.1.3. Meseolvasási szokások a családban .................................................................. 61 7.1.4. A televízió nézési szokások „kontrollja”........................................................... 62 7.2. Az elektronikus mese átalakulása............................................................................. 64 7.2.1. Rajzfilmek átalakulása a kezdetektől napjainkig................................................... 65 8. A mese a média világában ............................................................................................... 76 8.1. A média szerepe a szocializációban ......................................................................... 77 8.2. A televízió speciális nyelve ...................................................................................... 78 8.3. A televízió gyermekekre gyakorolt hatása ............................................................... 78 8.4. Az üzleti érdek elhatalmasodása............................................................................... 84 8.5. Mire kell figyelni, hogy gyermekeink ne váljanak áldozatokká?............................. 86 9. „Élhető feltételek” a meséknek is.................................................................................... 89 Befejezés.............................................................................................................................. 92 Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 93 Melléklet.............................................................................................................................. 95 Kérdőív a mesék érték-kommunikációjának és szerepének változásáról........................ 96 A kérdőíves kutatás eredményeit bemutató táblázatok és diagramok........................... 100
3
Ábrajegyzék 1. ábra: Az emberiség fejlődésének Bronfenbrenner-féle ökológiai modellje [Michael Cole, Sheila R. Cole(1998): Fejlődéslélektan, p46 (Bronfenbrenner és Crouter nyomán)] ................................................... 7. oldal 2. ábra: A gyermekek fejlődését befolyásoló környezeti tényezők [Forrás: saját gyűjtés, Michael Cole, Sheila R. Cole(1998): Fejlődéslélektan alapján] ...................................................................................................... 8. oldal 3. ábra: Milyen mértékű változást észlelt? (a mesék érték-kommunikációjában) [Forrás: saját kutatás].... 55. oldal 4. ábra: Meseforrások (1) jelentőssége a gyerekeknél [Forrás: saját kutatás].............................................. 57. oldal 5. ábra: Meseforrások (1) jelentőssége a szülők esetében [Forrás: saját kutatás]........................................ 57. oldal 6. ábra Meseforrások (2) jelentőssége a gyerekeknél [Forrás: saját kutatás]............................................... 58. oldal 7. ábra Meseforrások (2) jelentőssége a szülők esetében [Forrás: saját kutatás] ......................................... 58. oldal 8. ábra Meseforrások (3) jelentőssége a gyerekeknél [Forrás: saját kutatás]............................................... 59. oldal 9. ábra Meseforrások (3) jelentőssége a szülők esetében [Forrás: saját kutatás] .......................................... 59.oldal 10. ábra Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre alkalmas eszköznek? [Forrás: saját kutatás] .......... 60. oldal 11. ábra Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének? [Forrás: saját kutatás] ....................... 60. oldal 12. ábra Miért hasznos a meseolvasás? [Forrás: saját kutatás].................................................................... 61. oldal 13. ábra Hogyan szabályozza gyermeke televíziózási szokásait? [Forrás: saját kutatás] ............................ 62. oldal
4
Bevezetés A kommunikációs tanulmányaim során megismerkedtem a kommunikáció természetével, változatosságával és erejével. Ezeket az ismereteket hasznosnak találtam a mindennapi életben is. A jó kommunikációs készségek kialakítása, figyelem biztosítása a kommunikációs partnernek, nagyon fontos a jól működő emberei kapcsolatok kialakításához. Ez a terület elég szoros kapcsolatban áll a pszichológiával is, amelyen belül egy ideje, nagyon érdekel a gyermekpszichológia, a gyermekek világának megismerése. Ezt az érdeklődésemet tovább fokozták azok a tapasztalataim, élményeim, melyeket nyári munkáim során, külföldi gyerektáborokban szereztem. Észrevettem, hogy az emberi kapcsolatok közül a gyerekekkel kialakított kapcsolatokban még fontosabb az, hogy megfelelően beszéljünk, kommunikáljunk. Tehát a kommunikáció nevelési eszközként is funkcionál. Emellett nagy rajongója vagyok a meséknek, szeretem néha a mesék adta naivitással szemlélni a világot, hinni a csodákban és bízni az emberekben. Azt gondolom fontos, hogy az ilyen értékeket, szemléletet – melyeket a gyermekkorban a mesék olyan egyszerűen kommunikálnak – megőrizzünk felnőtt korunkra is. Ezzel szemben viszont többször azt tapasztalom, hogy a modern társadalom rákényszeríti az embereket, hogy háttérbe szorítsák ezt a fajta gondolkodást, és a boldoguláshoz sokszor a hagyományos értékrendet is félre dobják. E hatások miatt úgy éreztem, hogy a gyermekek életéből is kezdenek egyre kiszorulni a mesék, vagy legalábbis a pozitív értékeket közvetítő mesék. A szakdolgozatomhoz elvégzett kutatómunka során, többek között azt kívántam kideríteni, hogy a mesék mennyire vannak „veszélyben”. Emellett arra is kíváncsi voltam, hogy mi a mesékbe vetett hitem alapja, azaz milyen pozitív hatásai lehetnek a meséknek a gyermekekre nézve, mennyire használhatóak gyermeknevelési eszközként. Továbbá, mivel már én is jórészt rajzfilmeken keresztül ismerkedtem meg a mesékkel, ellentmondásokat is tapasztaltam sok esetben a „tisztaságukat” illetően, amit szerettem volna mélyebben megvizsgálni.
5
A kutatási módszertanom a következő volt: Kérdőíves primerkutatás: a felmérést két és tizenkét év közötti gyermekeket nevelő szülők körében végeztem el. Arra kerestem a választ, hogy a szülők mennyire és milyen változásokat érzékeltek a mesélési szokásokkal és a mesékkel kapcsolatban, továbbá, hogy ők mennyire tartják fontosnak a meséket. A témát és hátterét bemutató anyagok szekunder elemzése: Pszichológiai vonalon elindulva vizsgáltam a gyerekek szocializációjában meghatározó tényezőket, a sajátos gyermeki látásmódot és a mesék hatásait ezen feltételek között. Emellett vizsgáltam a mese történetét, fogalmi hátterét, változásait és a médiában való megjelenését. Természetesen ezek a kutatások, és így a téma feldolgozása sem teljes körű. Az volt a célom, hogy egy általános képet adjak a témáról, melyet saját szempontjaim alapján vizsgáltam.
6
1. A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők Ahhoz, hogy a szakdolgozatom címében megjelölt témával megfelelően tudjunk foglalkozni, elengedhetetlen, hogy megismerkedjünk azzal a háttérrel, melynek egy kiemelt elemét - a meséket – a későbbiekben majd részleteiben fogok vizsgálni. A háttér tárgyalása során központi alanyunk a gyermek, akinek a fejlődésére - a jövő generációjának meghatározó tagjaként - minden társadalomban kiemelkedő figyelmet szentelnek vagy kellene szentelni. Ennek fényében a következőkben ezeket a tényezőket ismertetem, különös hangsúlyt fektetve a külső környezeti hatásokra. A személyiségfejlődés folyamatára két meghatározó tényezőrendszer együttesen van hatással. Az egyik ilyen rendszer a biológiai érés, biológiai meghatározottság, a másik pedig a szociális tanulás, azaz a környezeti meghatározottság. A biológiai értelmezés az ember lelki, viselkedésbeli tulajdonságait biológiai eredetűnek, veleszületettnek, örökletes gyökerűnek ítéli meg. De fontos, hogy ezt az értelmezést kiegészítsük, helyesbítsük a környezeti tényezők hatásának jelentőségével. Miszerint a biológiai tényezőknek valóban van szerepük a személyiségfejlődésben, de csak a társas lélektani mozzanatokon át, azaz elválaszthatatlanul összefonódnak a szocializációs tényezőkkel. A mai ismeretek szerint a szociális hatások együttese meghatározóbb a biológiai érésnél, és témám szempontjából mindenféleképpen a szociális tanulás folyamata a meghatározóbb, ezért a továbbiakban ezekre a tényezőkre helyezem a hangsúlyt.1 Mielőtt
a
tényezőket
számba
vennénk,
szükséges
meghatároznunk
a
társadalomtudományban szocializációnak nevezett folyamatot. „Ez az a folyamat, mely során az adott egyén a tanulás különböző formáin keresztül elsajátítja az adott kultúra viselkedéses szabályait, értékeit, gondolkodásmódját, és olyan egyéb személyes tulajdonságokat, melyek lehetővé teszik a társadalomban való hatékony részvételt. A szocializáció bevezetés egy kultúrába.” [Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, p12] Persze a folyamat során a személy nem egyszerűen csak a szabályokat sajátítja el, hanem a mögöttes tartalmakat is, azaz a szabályokat formáló elvárásokat, jelentéseket is, melyet szintúgy a kultúra határoz meg. A szocializáció folyamata bár az 1
Dr. Buda Béla (1998): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
7
egész életen át tart, legmeghatározóbb korszaka a gyermekkor, mert ekkor a legintenzívebb a folyamat. Az életkor előre haladtával nő a szocializációban szerepet játszó tényezők száma, melyek
folyamatos
interakcióban
vannak
egymással.
Korosztályok
szerint
szakaszhatárokat lehet meghatározni a fejlődésében, melynek hagyományos módja: csecsemőkor (első hónapok – 2 és fél év), kisgyermekkor (3 – 6 év), iskoláskor (6 – 12 év), serdülőkor (13-19 év), felnőtt-és időskor (20 év-). Ezek közül a korcsoportok közül, a későbbi vizsgálati témám szempontjából leginkább érintett korcsoportok életében - azaz a kisgyermekkorban, és az iskoláskorban - legmeghatározóbb környezeti tényezőket fogom ismertetni. Ahhoz, hogy jobban átlássuk ezt, a gyermekek életére hatással levő környezetet, egy ábrát használok, mely bemutatja azokat a gyermekek fejlődéséhez hozzájáruló körülményeket, amelyek közt élnek, és azokat a tevékenységeket, amelyekbe bekapcsolódnak.
1. ábra: Az emberiség fejlődésének Bronfenbrenner-féle ökológiai modellje [Michael Cole, Sheila R. Cole(1998): Fejlődéslélektan, p46 (Bronfenbrenner és Crouter nyomán)]
A modell szerint (lásd az 1. ábrát) a gyermekre ható környezet négy különböző szintjét különböztethetjük meg, melyek mindegyike kölcsönös kapcsolatban áll szomszédjaival: ¾ a mikro-szisztéma specifikus események, a gyermek konkrét tapasztalatainak körülményei, mely események különböző színtereken zajlanak;
8
¾ a mezo-szisztéma a gyermek mikro-szisztémája és a tágabb környezet közötti kapcsolaton alapszik; ¾ az exo-szisztéma mindazok a körülmények, melyek befolyásolják a gyermek életminőségét; ¾ a makro-szisztéma a szociális, kulturális, intézményi, valamint a távolabbi fizikai és klimatikus környezet, mely magába foglalja az mikro-, mezo- és az exorendszereket.2 Ezen belül is a legjelentősebb tényezőket (lásd a 2. ábrát) szeretném sorra venni – oly módon, hogy az iparosodott társadalmakat tekintem mérvadónak - és köztük feltüntetni, hogy a témámban szereplő mesék, mesélés hol játszik szerepet. A család, mint a fejlődés közege a) Családszerkezet b) Életkörülmények c) Nevelési stílusok d) Családon belüli kapcsolatok A család és a tágabb közösség közötti médiumok a) Televízió b) Könyvek Gyermek-közösségek a) Intézményesített -
bölcsőde
-
óvoda
-
iskola
anyagi színvonal kulturális színvonal szülő – gyermek kapcsolat testvérkapcsolatok
felügyelő – gyermek kapcsolata kortárskapcsolatok
b) Kötetlen Tágabb közösség, kultúra
2. ábra: A gyermekek fejlődését befolyásoló környezeti tényezők [Forrás: saját gyűjtés, Michael Cole, Sheila R. Cole(1998): Fejlődéslélektan alapján]
A család, mint a fejlődés közege A család az a környezet, amely legközvetlenebb módon hat a kisgyermek fejlődésére. A családi közösség alanyai a gyermek(ek) és a szülők kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra. A szülő különböző módokon befolyásolja gyermeke fejlődését. A két fő vonal a modell-nyújtás és a gyermeket érő hatások szelektálása. Azaz formálják gyermekük személyiségét a különféle viselkedésekre adott reakciók, az általuk támogatott értékek és 2
Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest
9
modellként nyújtott viselkedésminták által. Mindezt a nevelési stílusukon keresztül is közvetítik, melyre hatással van a család szerkezete, életkörülményei. Ez azért gyakorol jelentős hatást a gyermek fejlődésére, mert a gyermek életében az érzelmi identifikáció, azaz az azonosulás az egyik legerősebb szocializációs mechanizmus, mely során a gyermek sémákat, szerepeket sajátít el. Emellett a korai szülő-gyermek viszony egyfajta biztonságérzetet is nyújt a gyermek személyiségfejlődéséhez, amely az én-fejlődés alapfeltételeit biztosítja, és ez jelenti a későbbi érzelmi kapcsolatok alapmintáját is. A másik mód, mely által befolyásolják gyermekük fejlődését az, hogy megválogatják azon környezeti tényezők egy részét, amelyeknek a gyermeket kiteszik. A szülők mellett a testvérkapcsolatok is szerepet játszanak a gyermek szocializációjában, mely esetenként gondoskodási kötelezettséget, de játszótársat is jelent az idősebb testvérnek. Ezen keresztül, mivel az azonosulás során a gyerekek a különböző életkori viselkedési szinteket is
részben
szerepszerűen
közreműködik.
tanulják,
az
idősebb
testvér
szerepközvetítőként
is
3
A család és a tágabb közösség közötti médiumok A szülőkön és a nagy családon kívül kétségkívül még más tényezők is alakítják a gyerekek viselkedését. Így a tágabb közösség és a család közötti közvetítő médiumok (ide értjük a televíziót és a könyveket is, azaz mind az elektronikus eszközöket, mind az írott formát), melyek hírt hoznak a külvilágból. Az így érkező információkkal, a közvetítés szerkezeti formájával és tartalmával egyaránt hatással vannak a gyermeki fejlődésre, azaz a gyermek érdeklődésére, kognitív képességeire és társas viselkedésére. Itt kapnak szerepet a mesék, a meseolvasás, a mesemondás is. Fontos emellett, hogy a szülők szerepét is megemlítsük, mert szelekciós lehetőségükkel valamiként mérsékelhetik a médiumok hatását. Talán ebben rejlik a gyermek tévénézése és mesehallgatása közötti legnagyobb különbség, az hogy milyen mértékben irányítja a szülő a gyermeknek bemutatott dolgok tartalmakat. 4 Ez persze csak az egyik legszembeötlőbb különbség, de ezt a témát részleteiben fogom tárgyalni még a későbbiekben. Továbbá a mesék a szülő3
Dr. Buda Béla (1998): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest és Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest 4
Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest
10
gyermek kapcsolatban, nevelési stílusban is szerepet kapnak, ezenkívül a közösségi nevelésben és a kultúrán belül is, de most a tényezőket egymástól elhatárolva igyekeztem számba venni.
Gyermek-közösségek Amikor a gyerekek bekerülnek az intézményesített gyermek-közösségekbe, a szülő külvilági hatásokat ellenőrző, szelekciós lehetősége jelentősen megváltozik. A közösségi nevelés tapasztalati azonban jók, a gyerekek inkább előnyös ingereket és hatásokat kapnak a közösségben, mintsem károsodnak. Így a kortárs csoportban való részvétellel fejlődik a gyermekek szocializációs, interakciós képessége és az idősebb testvérhez hasonlóan szerepközvetítőként is közreműködnek a kortársak. Újszerű az a mód, ahogyan a gyerekek a velük egykorúakkal szemben viselkednek, ahogy személyközi kapcsolatokat alakítanak ki. Bár a kapcsolatok nagyobb része csoportkapcsolat, ami nem elsősorban egy másik személyhez fűződik, hanem inkább egy csoporthoz. Az itt szerzett tapasztalatok az énfejlődésben is szerepet játszanak, abban hogy a gyerekek megismerjék erősségeiket, gyengeségeiket, azaz folyamatos önminősítést végezzenek azáltal, hogy összehasonlítják magukat másokkal. Emellett a gyermek-felnőtt kapcsolatok is továbbfejlődnek, mert bár a gyerekek követik azokat a kapcsolati sémákat, amelyek köztük és a szülők között kialakulnak, de az otthonon kívüli gondozás, nevelés megkívánja a gyermekektől, hogy megtalálják a megfelelő hangot a környezet többi felnőttjével is.5
Tágabb közösség, kultúra A kultúra meghatározó szerepét már említettem a szocializáció kapcsán. Most szeretném meghatározni, hogy mit is takar a kultúra fogalma, melybe a szocializáció vezet be. „A kultúrának két jellemző és meghatározó összetevőjét emelhetjük ki: ¾ egyrészt az adott emberi közösség felhalmozott hagyományait, nemzedékeken át őrzött szokásait, együttélési szabályait;
5
Dr. Buda Béla (1998): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest és Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest
11
¾ másrészt az adott embercsoportoknak a fizikai és a természetes létfeltételekkel való kapcsolat során kialakított technológiáit.” [Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, p11] A különböző kultúrák jelentősen eltérhetnek egymástól, de a mai iparosodott társadalmakban megfigyelhető egy hasonló jelenség, mégpedig az akceleráció jelensége, mely a biológiai érésre ható külső tényezők következménye. Ez az egymást követő nemzedékek biológiai érésében megfigyelhető felgyorsulást jelenti, melyet különféle ingerek összessége, és különösen a szociális ingerek (kommunikációk, interakciók) mennyisége serkent, azaz az, hogy fokozódott a gyermekekre irányuló figyelem, és a gyermekekkel való foglakozás és az óvodai, iskolai nevelés kommunikációs tartalma is sokkal intenzívebb.6 A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy nem szabad erre a jelenségre hivatkozva még intenzívebb hatásoknak kitenni a gyerekeket azzal, hogy a szülők kevesebb kontrollt gyakorolnak, vagy a gyermekek életvitelét a mai rohanó társadalom felnőttjeinek életritmusára szabják. A gyermekeknek továbbra is szükségük van arra, hogy gyermekkoruk különböző szakaszait, az egészséges fejlődésük szempontjából meghatározó ciklusokat éppúgy átélhessék, mint a „régi idők gyermekei”.
6
Dr. Buda Béla (1998): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
12
2. Mit értünk a mese fogalma alatt? A mese - a műfaji sajátosságainak sokszínűsége, a társadalomban betöltött szerepének különböző felfogásai miatt - többféle megközelítésből értelmezhető. Definiálási nehézségek adódnak abból, hogy a különböző tudományok eltérő szemszögből vizsgálják a mese értelmét, emellett abból is, hogy a mesék összetett szerepüknek köszönhetően sokszor túlmutatnak az irodalmi műfaj kategóriáján, ezért az irodalmi szempontok szerinti meghatározások is bizonytalanok. Így nem adható egy egységesítő, definitív értékű fogalom-meghatározás, de a műfajnak a további vizsgálódásaimban betöltött központi szerepére való tekintettel fontosnak tartom, hogy a többféle nézőpont számbavételével a mese alatt értett fogalom lényegét bizonyos keretek közé foglaljam. Egy általános, irodalmi szempontokat szem előtt tartó fogalom-meghatározással szeretném kezdeni, majd rátérek arra, hogy az értelmezés szempontjából milyen eltérő látásmódok lehetségesek még, persze a teljesség igénye nélkül, csak a sokszínűség bemutatása céljából.
2.1. Általános meghatározás A legáltalánosítóbb fogalmak felosztás nélkül adnak meghatározást, műfaji sajátosságok kiemelésével. „A mese epikai műfajcsoport, a legősibb műfajok egyike. A mesék terjedelme kisepikai jellegű, a műfaj eredetileg verses és prózai egyaránt lehetett; újabban az utóbbi forma jutott benne túlsúlyra. Az ide tartozó alkotások fantasztikus-csodás (vagy legalábbis valószerűtlen) elemekkel átszőtt, általában időben és térben is fiktív körülmények között játszódó eseményeket ábrázolnak. A reális világot képviselő hősei jobbára elvont típusok (az öreg király, a legkisebb fiú, a juhász stb.), s ezek legtöbbször képzeletbeli hősökkel (óriások, törpék, tündérek, boszorkányok, varázslók, sárkányok) és fantasztikus tulajdonságokkal felruházott jelenségekkel (beszélő állatok, növények, tárgyak stb.) állnak szemben. Az események is valószínűtlenek, de egy sajátos hagyomány logikáján belül maradva a cselekmény menetében az egyik esemény bekövetkezése már valószínűvé teszi a másikat. Jellegzetes vonása az egyszerű világkép, mely átmeneti típusokat nem ismerve éles határt húz a jók és a rosszak közé. A végkifejletben a mese diadalra juttatja a jókat, és 13
megbünteti a gonoszokat.” [Kulturális Enciklopédia, Poétikai-műfaji lexikon: http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm] Ebben a meghatározásban elsősorban az irodalmi szempontok dominálnak, melyeket a definiálási folyamat során az irodalom tudománya általában sorra vesz, így nem értékhanem rendezőfogalmat alkot. Az újabb műfaj-elmélet alapján a mesét műfajcsoportnak minősíti, mely eszerint több műfajt foglal magába. Meghatározza, mely műnemhez tartozik a mese, majd formai, terjedelmi szempontokat vesz figyelembe, és a szerkezeti nézőpontra is részben kitér azzal, hogy röviden jellemzi a mesében szereplő elemeket, majd a tematikai szempontot is sorra veszi. Így elég átfogónak minősül ez a fogalommeghatározás. Részben eleget tesz egyes kutatók (mint Boldizsár Ildikó) által az irodalmi terminusokban kifogásolt megfontolásnak, mert megemlíti a szerkezeti elemeket és a világkép kialakítását is, bár nem olyan konkrétan és lényegre törően, mint ahogy ezt a kifogásban megfogalmazzák, mely szerint: „A legadekvátabb szempont, hogy a mese állandó elemekkel dolgozó, determinált szerkezeti vázra épülő epikus műfaj, amelynek szerepe a világ totális leképezése a művön belül, azaz egyfajta analóg kozmogónia létrehozása.” [Nagy Gabriella: Mesék, mesemondók, motívumok (Újforrás), (Boldizsár Ildikó alapján):http://www.jamk.hu/ujforras/980914.htm]
2.2. Eltérő megközelítések Azért létezik olyan sok megközelítése a mesének, mert összetettsége miatt több tudományterület is a saját látásmódját alkalmazza, így többféle mesekutatási irányzat alakult ki. Vizsgálják a meséket történelmi, földrajzi, kulturális vonatkozásaikban, mélylélektani-pszichoanalitikus alapokon, strukturális szempontok szerint, egyesek egy spirituális beavatás folyamatának tekintik, és a különféle interpretálási lehetőségek ötvözése is elképzelhető. A legjelentősebb megközelítéseket jellemezni fogom, majd a megközelítések egy másik felosztási módját is bemutatom.
14
Hagyományos kutatási irányzatok: A mesék pozitivista megközelítése: ez a módszer konkrét adatokat gyűjt a szövegek keletkezésének, előadásának, befogadásának, gyűjtésének körülményeire vonatkozólag, úgy vizsgálva a szövegeket, hogy néprajzi, társadalomtörténeti, vallási vagy akár lingvisztikai szempontból lényeges megállapításokat tehessenek, új elemeket, utalásokat fedezhessenek fel.7 A strukturalista értelmezés: a mese szerkezetét elemző megközelítés, mely a mese szövegét lecsupaszítva, elemeire bontva vizsgálja, ez alapján csoportosítva, kategorizálva őket, hogy ezzel felhívja a figyelmet a köztük lévő hasonlóságra. Szerkezeti elemekként határozza meg a mesei szereplőket, eszközöket, a teret, az időt, a mese történéseit, cselekményeit is. A strukturalista irányzat világhírű képviselője Vlagyimir Jakovlevics Propp, „A mese morfológiája” című könyvében az orosz varázsmeséket vizsgálja, amelyekben szereplői funkciókat, attribútumokat határoz meg. A mese szerkezetére vonatkozólag ad egy definíciót, melynek első fele tömören összefoglalja a varázsmesék szerkezeti jellegzetességét, ehhez jól használható általánosításokat, fogalmakat használ: „ Morfológiailag mesének tekinthető minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy hiánytól különféle közbeeső funkciókon keresztül házassághoz, vagy más megoldás értékű funkcióhoz vezet.” [V. J. Propp (1995): A mese morfológiája, p92] A strukturalista irányzat magyar képviselői közül Nagy Olga hasonló hármas tagolással határozza meg a mesék szerkezetét, melyeket a következő általánosító nevekkel illet: a kezdeti nehézség, az ezt követő bonyodalom, majd a szerencsés kifejlet. Hasonló hármas tagolást állapít meg Berze Nagy János is, de ezt a hármast egynek veszi, a mese magjaként értelmezi, és meghatároz még egy, a mese világába bevezető, és egy, onnét a hétköznapok világába visszavezető szerkezeti egységet, azaz a kezdő-és záróformulát, melyek keretbe foglalják a hármas egységű mesemagot.8 Szemantikai értelmezés: jelentéstanilag vizsgálja a meséket, azaz vagy mitológiai hiedelemvilág jelentéseit tárja fel, vagy mélylélektani-pszichoanalitikus szempontok szerint vizsgálja a mese különböző jelentéseit. Az irányzat kiemelkedő képviselője Bruno 7
Bódis Zoltán: Mese és szakralitás (Új Forrás/2004. 2. szám), (2008. november 5. 18:42): http://www.epa.oszk.hu/00000/00016/00092/040214.htm
8
Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02): http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html
15
Bettelheim, aki „A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek” című művében pszichoanalitikus megközelítésből tanulmányozza a meséket, és annak hatásait a gyermek személyiségfejlődésére. Ilyen szempontok alapján, a magyarok képviselőiként, Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes is kitér a mesék vizsgálatára, a „Gyermeklélektan” című művükben. A meseértelmezések egy meghatározott elv szerinti felosztása:9 Magyar kutatók is sokat foglalkoztak, foglalkoznak a mese értelmezésével, a különféle lehetséges megközelítési módokkal, mellyekkel választ kaphatnak a mese lényegi jelentésére. Egy 2002-es konferencia (hajdúböszörményi DE HPFK, Irodalmi, Kommunikációs és Kulturális Antropológiai Tanszék által megrendezett konferencia) alapján elkészült tanulmány-gyűjteményt vizsgálva Mazán Vilmos egy új elvet vélt felfedezni az eltérő meseértelmezések felosztásával kapcsolatban. Ezt nagyon érdekesnek találtam, ezért szeretnék ezzel a felosztással is foglalkozni, mely akár folytatása is lehet az előzőnek, tovább igazolva az eltérő szempontok sokszínűségét. A felosztási elvet az embereknek a meséhez fűződő motivációja adja, mely alapján számtalan értelmezés lehetséges, ezek közül a három legjelentősebb a következő: Irracionális alapú mese- alkotói/befogadói motiváció: Lovász Andrea a meséket filozófiai alapon közelíti meg és egy mesevilág meglétét tételezi fel, mely nem választható el élesen a racionális világtól, mert a racionális és az irracionális, a reális és az irreális egységet formál. A meseszövegek megírásakor, egy racionális tevékenységgel létrehoznak egy irracionális világot, melynek létrejöttét az ember "fizikai valóságon túli", "érzékek feletti" világ iránti vágya hívja elő. Minthogy az ember természete is kettős, azaz racionális és irracionális egyben, mert a fizikai törvények térben és időben behatárolják, de ugyanakkor létezik egy irracionális elvárás-világa, mely ki akar törni a korlátok közül. A mesék világa pedig olyan világ, ahol az ember korlátlanul kiélheti szabadságvágyát, így ennek a világnak a törvényszerűségei elfogadhatóak, akár létezőnek is feltételezhetőek. Azaz ez a megközelítés a mese-világot egy az ember (a mesélő ember) által teremtett másik (szubjektív) valóságnak ítéli meg.
9
Mazán Vilmos(2003): Motivációk mentén (Új forrás), (2008. október 7. 14:59): http://www.jamk.hu/ujforras/0402_20.htm
16
Racionális, pragmatikus alapú mese-alkotói/ befogadói motiváció: Boldizsár Ildikó ezzel ellentétben azt feltételezi, hogy a meséket racionális, gyakorlati igényeknek megfelelően hozták létre az emberek. Mert a mesék az emberi létről megszerzett információkat a képzelet és a fantázia nyelvén közvetítik, így segítenek megoldani az emberek mindennapi problémáit. A mese intencionális motivációja: e szerint a megközelítés szerint, a meséket egy eszme, egy adott cél elérésére érdekében is fel lehet használni, melynek alapját a mesegyűjtés képezi. Ennek a motivációnak a meglétét Weiss János, a Grimm-testvérek mesegyűjtése kapcsán igazolja, melyet a történelmi emlékek, a régmúlt kultúrkincseinek megmentése érdekében tartottak fontosnak. Ez a felfogás kielégíti az akkori kultúrtörténeti korszak szellemiségét, azaz a német romantika múlt felé fordulásának, a múltbeli emlékek felkutatásának eszméjét. A különböző definíciókat áttekintve láthatjuk, hogy milyen sokrétűen értelmezhető a mese, annak lényegi jelentése. Ezzel kívántam megalapozni a munkámat.
17
3. Miért fontos a mesékkel foglalkozni? Az elmúlt fél évszázadban a világ, az emberi társadalom nagyon intenzív, jelentős változásokon ment keresztül. Az emberek életmódja, a technológia gyors fejlődése következtében lényegesen átalakult, melynek, mint minden változásnak negatív és pozitív aspektusai is egyaránt megfigyelhetőek. Azonban úgy érzem, hogy ezek a változások olyan hirtelen érték az emberi társadalmat, hogy valódi reakcióra szinte nem hagytak időt, az emberek csak bekerültek az események sodrába, és csak átadják magukat a történéseknek, anélkül, hogy megválogatnák azokat, amikkel valóban azonosulni tudnak. Talán ez a folyamat, ez a tehetetlenség az, ami sok esetben a változás negatív aspektusaira tereli a figyelmet. Véleményem szerint ezért érdemes a múlt értékeihez visszafordulni, melyek segíthetnek megálljt parancsolni a tehetetlen sodródásnak azzal, hogy az embereket visszaterelik a kiegyensúlyozottság medrébe. Ilyenkor időt engednek maguknak, hogy meghallják belső lelki világuk igényeit, így egyensúlyt teremtve külső, racionális behatárolt világuk és belső, irracionális elvárás-világuk között. A meséket a múlt értékeinek egyik őrzőjének tartom, aminek segítségével az emberek egy kicsit könnyebben tudnak önmagukra, belső folyamataikra figyelni. Felhozhatnánk ellenérvnek, hogy a múltbéli mesék nem sokat mondhatnak a modern társadalom körülményeiről, hisz nem alkalmazkodtak a változásokhoz, melyet e korszak gyors fejlődése hozott. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy bár, ahogy a filozófiai megállapítás mondja, semmi sem állandó, minden változik, a természet korántsem akkora ütemben, mint a technika, a társadalom. Ebbe pedig az ember természete is beletartozik, mely még őrzi ősi belső világát, lelki szerkezetét. Ezért, ha az ember problémái nem is ugyanabban a formában jelentkeznek, mint mondjuk száz éve, lelki küzdelmei mégis régi sémákat követnek. Így a boldoguláshoz továbbra is szükség van egy megfelelő nyelvre, mely eligazít az érzések világában, képes a tudat mélységeihez szólni. A meséket több jeles kutató, pszichológus is ilyen nyelvnek tartja. Az eddigiekben utaltam arra, hogy a mesék ereje a felnőttek szempontjából sem elhanyagolható, rájuk is hatással van, de manapság a mesék főként a gyerekeknek szólnak, tehát az ő szempontjukból még nagyobb jelentőséggel bírnak. Persze a technológiai, 18
társadalmi változások a meséket is átalakították, néhol a korszerűsítés megfelelő formáit alkalmazva, de többségében negatív irányba terelve a meséket. Főleg az elektronizáció irányába tolódott el a mesélés folyamata, mely nem minden esetben negatív jelenség, csak megfelelő odafigyeléssel biztosítani kell, hogy az újonnan megalkotott mesék ugyanúgy kiválthassák pozitív hatásukat, mint ahogy ezt a múltban évezredeken át tették. Emellett nem csak az átalakítás módjára kell nagyon odafigyelni, de arra is, hogy a korszerűsítéssel ne szorítsák ki a mesék életútját meghatározó jellegzetességeket, a szájhagyományt, a szülők közvetítette írásbeliség hagyományát. Ezért érdemes foglalkozni a mesékkel, hogy újból és újból figyelmeztessen bennünket az értékőrzés fontosságára, arra, hogy ne hagyjuk elveszni a gyermekek életéből azt a semmivel sem pótolható szituációt, amit a mese hallgatása, átélése jelent. Hisz nem a gyermekek legjobb tudásunk szerint való felnevelése a társadalom egyik legfontosabb feladata? Melynek természetesen a mesélés csak egy kis szelete, de a legapróbb nevelési eszköz is fontos, ha azzal segíthetjük a gyerekek egészséges személyiségfejlődését.
3.1. A mese, mint a kommunikáció egyik eszköze A gyermeknevelés folyamatában tagadhatatlan, hogy a kommunikációnak nagy szerepe van. A szocializáció is valamiképpen a kommunikáción keresztül megy végbe, mert a gyermeki személyiség minden fejlődési lépése egy kommunikációs szisztémában történik.10 A meséket is értelmezhetjük egyfajta kommunikációs eszközként, egy sajátos kommunikációs
folyamat
részének,
így
igazolva
nevelési
eszközként
való
felhasználhatóságát is. Érdemes vizsgálni azokat a párhuzamokat, melyek alapján a meséket kommunikációs eszköznek tekinthetjük. A meghatározás szerint, „kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben, vagy jelek milyen rendszerében, kódjában fejeződik ki.” [Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei: http://mek.oszk.hu/02000/02009/]
10
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42) http://mek.oszk.hu/02000/02009/
19
Szerkezeti szempontból pedig értelmezhetjük a kommunikációs folyamat elemeit, azaz az adót/kommunikátort, aki kódolja az üzenetet, akitől a folyamat elindul; a vevőt/befogadót, aki fogadja és dekódolja az üzenetet; a közlés tartalmát; a közlés módját, azt a kódjelrendszert, ami a közlés tartalmának struktúráját adja és a csatornát, amelyen keresztül a folyamat megvalósul. A mesének is van hallgatója/olvasója, van feladója és közvetítő közege is, és a közlés tartalma egy szimbolikus kód-jelrendszerben jelenik meg. Tehát szerkezeti szempontból a mesélés is kommunikációs folyamatnak minősíthető. Az eltérést az adja, hogy a mesélő nem az üzenet feladójaként szerepel ebben a folyamatban, hanem közvetítő csatornaként, áthidalva az idő alkotta szakadékot, mert a korábbi kultúrák már létrehozták ezt a műalkotást, ami kommunikátortól függetlenül már létezik.11 A mesék az információátadás funkcióját is betöltik, miként a társadalom felhalmozott tapasztalatait közvetítik, sőt az egyszerű cserefolyamaton túl is mutat. Filozófikus megközelítésből a kommunikáció sem csupán tartalmak közvetítője, de a közvetíthető tartalmak, a közösség szerkezetének alakításában is részt vesz, így közösségformálóösszetartó erőként hatva.12 A mese is ilyen közösségformáló-összetartó erőnek minősül, melynek előnyét inkább a régi korokban használták ki. Továbbá miként a kommunikáció, a mesélés is különböző kontextusokban mehet végbe: a kommunikáció lehet interperszonális (2 személy közötti), csoportos (néhány fő részvétele), szervezeti (szervezeten belüli, vagy szervezetek közötti), közéleti (retorikai alaphelyzet – szónok), médiakommunikáció (nyomtatott, elektronikus sajtó), kultúraközi (különböző kulturális közösségek között). A mesélés is hasonló kontextusokban zajlik, főként három típussal hozható párhuzamba, az interperszonális, a csoportos és a média/elektronikus eszközök közvetítette kontextusfajtákkal.
11
Bódis Zoltán: Mese és szakralitás (Új Forrás/2004. 2. szám) (2008. november 5. 18:42): http://www.epa.oszk.hu/00000/00016/00092/040214.htm
12
Nyíri Kristóf: Bevezetés a kommunikációfilozófiába (2008. november 7. 22:01): http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/bevkm_long.htm
20
3.2. Beszéljünk a gyermekek nyelvén Miként szólnak a mesék a gyermekekhez?
Miután a mesét egy sajátos kommunikációs folyamat részeként értelmeztem, szeretnék rátérni a hatékonyság kérdésére. Mert azt már több kutató megállapította, hogy a kommunikáció, az alkalmazási technikáktól függően eltérő hatékonyságú lehet. A kommunikáció akkor lehet hatékony, ha a befogadó hitelesnek tartja a forrást, a kommunikációs tartalom közlőjét; ha teljesül a megosztott jelentés feltétele, azaz a megfelelő kódokat használjuk, amiknek a jelentését hasonlóan értelmezzük. Továbbá, annál hatékonyabb a kommunikáció, ¾ minél több szintjét használjuk, azaz a verbális, vizuális, non-verbális szinteket egyaránt,
mely
az
interperszonális
kommunikáció
során
valósul
meg
legteljesebben; ¾ a kommunikációs szituáció közegének minél inkább biztosítania kell az egymásra való teljes odafigyelés lehetőségét. Ezek a technikák a gyermekeinkkel történő kommunikációra is érvényesek, melyek a mesélés folyamatában jól érvényesülhetnek, főleg a mesélés eredeti értelmében vett formájában, azaz a szülők által történő mesemondás, mesefelolvasás során. Hiszen a forrás hitelesnek tekinthető, mivel a mese ősi tapasztalatok művészi formában való megjelenítése. A mesélés a megosztott jelentés feltételének is megfelel, mert a gyermeknek megfelelő nyelven közöl információkat. Erre a későbbiekben magyarázatot is szeretnék adni. Továbbá teljesül a többszintű kommunikáció is az interperszonalitás révén, mely szülőgyermek kapcsolatban ölt formát. A mesélés szituációja így, már önmagában egy olyan bensőséges családi légkör teremthető, melyben az egymásra való teljes odafigyelés megvalósulhat. Így a mesélés a gyermekek felé irányuló egyik leghatékonyabb kommunikációnak bizonyulhat. A gyermeknevelés során a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat, hogy biztosítsuk, a gyermekek egészséges személyiségfejlődését, és segítsük őket a teljes emberré válás hosszadalmas útján. Ahhoz, hogy az élet adta problémákkal a leghatékonyabban tudjanak szembenézni, meg kell adni nekik a külső támogatás mellett a belső lelki támogatást is, mert csak belső erőforrásaik kifejlesztésével, sok tapasztalat megszerzésén keresztül lesznek képesek megtanulni, hogyan kell önmagukat és a világot 21
megérteniük, megtalálni benne a saját helyüket. A segítségnyújtás formáját pedig jól kell megválasztani, mert ebben az életszakaszban tanul legtöbbet az ember, de a kulturális örökség átadását az életkornak megfelelően, a szellemi képességeihez igazítva kell alakítani. A kisgyermekhez pedig ezt a tudást az irodalom közvetíti a legjobban. A verbális kommunikáció fontos az ember életében, mert tartalmain át tud fejlődni az én. A személyiség belső szabályozásában szerepet játszó kognitív struktúrák is nyelvi kódokban szerveződnek. Azonban a tudattalan lelki tartalmak e kódban még nem integrálódtak, ezért ezeket nehéz a személyiség belső kontrollja alá vonni, csak olyan asszociatív tartalmakon keresztül lehetséges közelebb férkőzni a tudattalanhoz, melyek képesek közvetlenül hozzá szólni.13 A gyermekek esetében ez a folyamat még jobban felerősödik, mert a személyiség három énje - az ösztön-én, az én és a felettes én – még nem különül el világosan egymástól, az én még nem képes mindig ellenőrzése alatt tartani a felettes én és az ösztön-én kölcsönhatásait, így esetenként a gyermek egész személyiségét hatalmába kerítheti az ösztön-én. Az énjének ilyen működésével való megismertetése még rombolóbb hatású lenne. Ezért ahhoz, hogy mégis képes legyen kezelni a tudatalattijában lejátszódó lelki jelenségeket, hogy kordában tudja tartani ösztön-énjét, externalizálnia kell belső folyamatait. Ehhez olyan képek szükségesek, melyek közvetlenül a tudatalattihoz szólnak. Erre a mesék azért képesek, mert szimbólumrendszerükön keresztül képekre és akciókra fordítják le az ember belső folyamatait, leegyszerűsítik, érthetővé teszik az emberek világát. Így anélkül, hogy tudatosan ráerőltetné a gyermekre olyan kérdések megvitatását, amik nyomasztják, a mese lehetővé teszi, hogy a gyermek a problémáira saját intellektusának és lelki fejlődési szintjének megfelelően maga találja meg a válaszokat. Azért felel meg a mesék nyelve a gyermekeknek, mert ugyanazt az utat járja be, mint a gyermeki gondolkodás, melyben nagy szerepet játszik a képzelet, amivel a világról alkotott kép hiányosságait töltik ki. Ebben az életszakaszban még az animisztikus gondolkodás jellemző az emberekre, azaz nem csak az állatok éreznek és gondolkodnak ember módra, de az élettelen tárgyak is, így mindennek lelke van, mely lelkek hasonlóak, főleg a
13
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42) http://mek.oszk.hu/02000/02009/
22
gyermekéhez, aki belevetíti magát ezekbe a dolgokba. 14 Ezenkívül, a gyermek maga körül folyamatosan radikális változásokat érzékel, melyek a felnőtt számára nem tűnnek olyan erőteljesnek, ezért nem is képesek ezt teljességében megérteni, de lebecsülni semmiképpen nem szabad ezeket a gyermeki érzéseket. Továbbá tudnunk kell, hogy a gyermekek még nem képesek elvont, objektív gondolkozásra, mely szükséges lenne a racionális magyarázatok megértéséhez, sőt ezek ellentétben állnak a gyermek belső élményvilágával, mert gyermekkorában az ember a világ összetevőit megszemélyesíti és elsősorban inkább képek, hangok, intuitív érzések alapján tájékozódik. Így érthető, hogy a gyermekeknek azok a történetek a legmeggyőzőbbek, melyek összhangban vannak gondolkodásuk alapelveivel, melyek azzal, hogy a gyermekeket képessé teszik arra, hogy képzeletvilágukon keresztül levezessék belső feszültségeiket, megadják azt a biztonságot számukra, amelyre az egészséges személyiségfejlődésükhöz, az élettel, problémáival való szembenézéshez szükségük van.
14
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó
23
4. A mesék története és fejlődése Ahhoz, hogy a mai mesével tudjunk foglakozni, érdemes megismernünk azt az utat, melyet be kellett járnia, hogy a ma ismert műfaj kialakulhasson. A mese éppúgy, mint az emberi társadalom, sok változáson ment keresztül, és ma is a változások korszakát éli, amit a későbbiekben szeretnék részletesen bemutatni. Ezért tartom fontosnak, hogy a kezdetektől végigvezetve eljussunk ahhoz a meséig, melyre a mai információs kor egyre felfokozottabb tempóban különféle változásokat kényszerít, némiképp lerombolva a mesék évezredeken át őrzött jelentőségét.
4.1. A mesék a nagyvilágban Ha elvonatkoztatunk a mai fogalmi meghatározásainktól, akkor azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy a mese egyidős az emberiséggel, a történelmi kezdetetektől az ember kísérője. Önmaguk, érzéseik, kívánságaik, félelmeik kifejezése már az ősember számára is fontos volt, és ezeket az érzéseket egyszerű barlangrajzok formájában vetítették ki. Majd az emberi közlési képesség fejlődésével az érzések kivetítésére alkalmas eszközök is átalakultak, és szóbeli formát öltöttek. Már az őseink számára is a legfontosabb feladat az őket körülvevő világ megismerése, és a megszerzett tudásuknak a továbbadása volt. Megpróbáltak
logikai
magyarázatot
találni
a
természeti
jelenségekben,
és
a
megmagyarázhatatlan dolgokat hiedelemvilágukba foglalták, megjelentek a mitológiai történetek, melyeket még az ókori emberek igaznak hittek. Ezekben a történetekben szereplő mitikus, naiv világkép volt a tudományos gondolkodás elterjedése előtt az ember kozmológiai ismereteinek foglalata. A mesék ezt a mitikus világképet jelképekben és analógiákban gazdag jelrendszerükben, misztikus jelentésű meseszámokban, a mesék körkörös időfelfogásukban, ciklikus jellegükben tükrözik vissza. Továbbá a mesei optimizmus is ebből az ősi gondolkodásból, naiv hiedelemből eredeztethető, mely még a világ birtoklásának határtalan lehetőségét hirdette. Ugyanis az őseink a világot és önmagukat egységesnek gondolták, mely világot egy nagy egységes lélek tölt be, ami az
24
égi és földi dolgok között szoros összefüggéseket sejtet. Ennek az integritásos gondolkodásnak az emléke szinte minden népnél megtalálható. 15 Fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy milyen jelentős társadalmi funkciót töltött be az őseink korában a mese. A mese nem elsősorban a szórakoztatás eszköze volt, hanem a megszerzett univerzális tudásanyag hordozója, mely így a tanítás funkcióját töltötte be, mert az ismereteket a mese hagyományán keresztül örökítették át nemzedékről nemzedékre, a gyermekek ebbe az öröklődő tradícióba születtek bele. Így az egyéni élményeket is kollektív tudásanyaggá tudták átformálni. A mesék jelentőségét az is bizonyítja, hogy az archaikus korban szóbeli hagyományozódás révén maradt fenn, ami azt feltételezi, hogy a tudásanyag mindig megerősítést kapott, mert amit már érvényét vesztettnek találtak volna, azt nem őrizték volna évezredeken át a hagyományok. Az ősi műfajok között megjelent a mitikus elbeszélés, a hősepika és a mai értelemben vett mondai elemeket is őrző mese. Az ősepikai formák párhuzamosan éltek egymás mellett a verses, énekes formákkal. A közismertebb énekek (balladák) cselekményeit viszont gyakran lehetett prózai formában hallani, azaz a mesemondás törvényszerűségei érvényesültek a balladaival szemben, az elbeszélést következetesebbé, gördülékenyebbé tevő többletekkel egészültek ki. 16 Írásos „emlékek”17 A szóbeli hagyományozódás írásos formára való átültetésének első példái, különböző népek írásos formában fennmaradt legrégebbi meséi, a Gilgames-eposz, a két testvér Aszup és Bata történetét elbeszélő egyiptomi hieroglifák, Ámor és Psziché története, és a Biblia történetei.18
15
Duzmathné Tancz Tünde: A népmese, mint neveléstörténeti forrás (2008. október 25. 10:54): http://kerikata.hu/publikaciok/text/ezerszin/ezersz06.htm 16
Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02): http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html
17
John Bruno Hare: The history of fairy tales (2008. november 15. 10:30): http://www.sacredtexts.com/etc/sft/sft07.htm és Heidi Anne Heiner: The Quest for the Earliest Fairy Tales (2008. november 15. 10:10): http://www.surlalunefairytales.com/introduction/earliesttales.html
18
Arnica Esterl: A gyermeknek mese kell (2008. november 6. 14:38): http://www.tanszertar.hu/eken/2007_03/ea_0703.htm
25
Az ókori mitológiai történeteket és a homéroszi eposzokat követően a mesetörténetben eljutunk a középkori gyűjteményekhez, melyekhez az európai népköltészet egy tizede visszavezethető. Erre példa, a szerzetesek által az 1300-as években összeállított gyűjtemény, a Gesta Romanorum, mely a nyomtatás feltalálása előtt, a legnépszerűbb mesekönyv volt, keleti, és a római császár tetteiről szóló mesékkel. Kétszáz évvel később, az 1500-as években, pedig megszületett az arab, Ezeregy éjszaka legszebb meséinek gyűjteménye, mely főleg Bagdadban és Kairóban játszódó, arab, egyiptomi, perzsa, indiai történeteket tartalmaz. A kerettörténet ötlete Indiából származik, és ez a gyűjtemény jelenti a folytatólagos sorozatok műfajának megszületését. Majd az 1600-as években Olaszországban adták ki, a sok időre egy nemzet által alkotott egyik
legjobb
gyűjteménynek
tekinthető
Pentameront,
Giambattista
Basile
gyűjtőmunkájának köszönhetően. Az ötven történetet tartalmazó gyűjtemény valószínűleg sok más későbbinek az alapjául szolgált. Franciaországban a 17. században kezdték el igazán a mesegyűjtést, amikor a felvilágosult szalonok társasága felfigyelt a mesékre növelve népszerűségüket. Ebben az időszakban jelent meg Charles Perrault, Lúdanyó meséi című gyűjteménye. Sok szájhagyomány útján terjedő mesét összegyűjtött, melyek között a ma legnépszerűbb klasszikusok közül is több megtalálható, mint a Csipkerózsika, Hamupipőke, Csizmás kandúr, Kékszakáll és a Piroska és a Farkas. Perrault-nak sok követője akadt Franciaországban, mint ennek az időnek az egyik legtermékenyebb írója, Marie-Catherine D'Aulnoy. Ez az időszak megalapozta a 19. századi német „mese reneszánsz” korszakát. Ennek a korszaknak a vezéregyéniségei, a Grimm testvérek: Jacob és Wilhelm Grimm, akik megszilárdították a népmesegyűjtés és megjelentetés hagyományát gyűjteményükkel, mely végleges formában 1850-es években jelent meg. Még ma is az egyik legnépszerűbb gyűjtemények egyikének tekintjük az alkotásukat, és a ma népszerű mesék közül is sok a Grimm testvérektől ered, úgymint a Békakirály, Hófehérke és a hét törpe és A brémai muzsikusok. Ezen kívül olyan meséket is tartalmaznak, melyek hasonlítanak a Perrault által összegyűjtött mesék közül néhányra. A Grimm testvérek munkáját Emanuel Cosquin folytatta a Lorraine népszerű meséi című gyűjteményével, mely meghatározó az európai mese alakulásának szempontjából, és azért is, mert rámutat az európai és indiai mese kapcsolatára.
26
Az ő munkásságukkal párhuzamosan más nemzetek is „alakították a mesék történelmét”. A svédeknél A Nils Holgerson kalandjaival Selma Lagerlof, a hollandoknál Hans Christian Andersen megteremtette a modern mesék alapjait az 1800-as évek derekán. Andersen meséi már saját alkotások, de legtöbbjük a régi hagyományokra alapoz. Ezzel röviden áttekintettük a mese írásos formában megtalálható legjelentősebb gyűjteményeit, melyek jelentős szerepet játszottak abban, hogy a mesék mind a mai napig fennmaradjanak, a mai társadalom számára is hozzáférhetőek legyenek.
4.2. Mesék a magyar nép életében Eddig a világ különböző népének mesetörténetéről, mint az emberiség fejlődésével együtt fejlődő műfajról egységesen beszéltem. A továbbiakban a magyar vonatkozást előtérbe helyezve folytatom a bemutatást. A világ mesekincse az egységen belüli különbségek, a népeken belül érvényesülő sajátosságok alapján több régióra osztható. A magyar mese lényegében az Írországtól Indiáig terjedő régióba tartozik. A mesék ősi eredetére utal, hogy feltehetően már mese szavunk is finnugor eredetű. A "beszélni" főnévi igenévből alakult ki, így a megnevezés a műfaj sajátosságaira is fényt vet, azaz hogy főképp szájhagyomány útján terjedt és éppúgy, mint a beszéd, szimbólumok rendszere. A népmesék hagyományozódásában megfigyelhető egy sajátos kettősség, miszerint tudatosan ragaszkodik a hagyományokhoz, de viszonylag nyitott az új benyomásokkal szemben. Ez tette lehetővé, hogy a bennük fennmaradó hagyományos elemek visszautaljanak a honfoglalás előtti időkre, mely a népköltészet korai meglétére enged következtetni. A honfoglalás idejétől kezdve már utalásokat is találunk népköltészetünkre vonatkozólag. E körüli időkben fejlődhetett ki a népmese, mint műfaj, mitikus és hősepikai elemeket felhasználva. A feltehetően ebben a korban kialakult, a hősmesei alműfajhoz tartozó mesetípusok képviselői még mind a mai napig élnek a szóbeli néphagyományban. 19
19
Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02): http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html
27
Írásos „emlékek”20
A népmeséinkre vonatkozó első utalások Béla király névtelen jegyzőjének (Anonymus) Gesta Hungarorum c. művében találhatóak. Majd konkrét szájhagyományozás útján terjedő népmesére utal Temesvári Pelbárt, 15. századi minorita szerzetes író. A 16. században a fabulák protestáns prédikátorok és katolikus papok által való üldöztetése kapcsán értesülhetünk a népmesék jelenlétéről, a későbbiekben pedig szólásgyűjteményekben találhatunk utalásokat. Majd elérkezünk 17. – 18. századba, amikor a franciaországi reneszánsz nálunk is kezdi éreztetni hatását Perrault mesegyűjtésén keresztül. A magyar népköltészet iránt való egyre gyakoribb érdeklődés első nyomai is erre az időre tehetőek, megindultak az első gyűjtési kísérletek, Szilcz István Vas megyei földbirtokos és Virág Pál debreceni diák mesefeljegyzései erre példák. A 18. század vége felé – 19. század elején, a tudatos népmesegyűjtést a Grimm testvérek mesegyűjteményének megjelenése indította el. Egyelőre a gyűjtők még a külföldi olvasók számára adták ki meséiket, mondáikat és elbeszéléseiket német nyelven. Köztük az első Gaal György volt, akinek 1822- ben jelent meg gyűjteménye, Märchen der Magyaren címmel, továbbá hozzá hasonlóan gróf Mailáth János, báró Mednyánszky Alajos, Pulszky Ferenc gyűjteményei is még a külföldi közönség érdeklődését igyekeztek kielégíteni. Már magyar nyelvű meséket is tartalmazó gyűjteményt először Erdélyi János adott ki, Népdalok és mondák címmel 1846 és 1848 között, majd az ő munkásságát, Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc gyűjtőmunkája követte. Emellett más típusú mesegyűjtemények is születtek ebben az időszakban. Ipolyi Arnold a magyar mitológia kései nyomainak felfedezése érdekében kezdte el gyűjteni a magyar népköltészet termékeit. Kriza János a Vadrózsák című gyűjteményében tárta fel a székely népköltészet kincseit. A 19. sz. második felétől kezdve, Arany János iránymutatása szerint folyt a népmesegyűjtés, akinek hű követőjeként fia, Arany László is közétett egy kötet népmesét, és közreműködésével indult meg a Magyar Népköltési Gyűjtemény című sorozat, melynek gyűjtői és szerkesztői voltak Arany László mellett Török Károly és Benedek Elek is. Majd ezután jelent meg Benedek Elek Magyar mese és mondavilág című műve, mely nagy 20
Magyar Néprajzi Lexikon: Népmesekutatás (2008. október 25. 11:24): http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-2145.html
28
jelentőséggel bírt, mert benne feldolgozta az addig hozzáférhető valamennyi magyar népmese- és mondagyűjteményt a paraszti olvasók és az iskolás gyerekek számára. A két világháború után, a magyar mesegyűjtés és népmesekutatás terén új korszakot Ortutay Gyula kötetei jelentettek, melyekkel megindul az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény című sorozat. A népmesegyűjtők munkája, az, hogy a 18. századtól észreveszik tudatosan lejegyzik és összegyűjtik népköltészetünk alkotásait: a meséket és mondákat, tette lehetővé, hogy ezek irodalommá válhassanak. Ezek a 19. század végétől kezdve már jellegzetesen „gyermekműfajjá” alakultak át, míg idáig nagyrészt a felnőtteknek szóltak, végigkísérték az embert bölcsőtől a koporsóig. Így alapjaiban eljutottunk a mai értelembe vett mesefogalomhoz, mely az elmúlt évszázadban is egyre felfokozottabb hatásoknak van kitéve. De azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a mese fejlődésében milyen hosszú, évezredes utat járt be, így hátterébe beleérezhetjük az emberi kultúra ezernyi emlékképét, ezért tarthatjuk a mesét "örök" műfajnak.
29
5. A mesék csoportosítása Az eddigiek során tárgyaltam a mese szocializációban való szerepét; a mese többféle értelmezési lehetőségéről is beszéltem, ezzel egyfajta fogalmi keretet adtam és miután alapjaiban a mese múltjával is megismerkedtünk, a következőkben a mese csoportosításával szeretnék foglalkozni. A meséket egy sajátos kommunikációs folyamat részeként értelmezve, fontos, hogy milyen közvetítő csatornán jut el a befogadókhoz, ezért elsődlegesen ezek szerint szeretném csoportokra osztani a meséket. Azért érdemes ezt megtenni, ilyen szempontok alapján is átvenni a meséket, mert így megismerkedhetünk a hordózók szerint eltérő formában megjelenő mesék alapvető tulajdonságaival, mely majd a későbbiekben, a mesék hatásának tárgyalása során jó alapul fog szolgálni. A közvetítő csatorna szerint a három fő csoport: I. II. III.
Írott forma (lejegyzett formájukat alapul véve a kezdetben szájhagyomány útján terjedő meséket is ide sorolom) Elektronikus eszközökkel megjelenített forma Szereplőkkel előadott, eljátszott forma
A csoportokat a három fő osztály alapján, majd az azon belüli felosztás szerint fogom jellemezni.
5.1. Írott forma Az írott formájú mesék esetében (ideértve a kezdetekben szájhagyomány útján terjedő, majd lejegyzett meséket is) a még olvasni nem tudó gyermekeknek, mindenféleképpen szüksége van közvetítőkre, akik lehetnek a szülők, egyéb családtagok, gyermekközösségek vezetői, akár még hivatásos mesemondók is. Ez a közvetítés is többféle módon oldható meg, mert lehet a meséket fejből mondani, ami a leginkább felidézi a szájhagyomány természetét, vagy fel is lehet olvasni. Mindkét forma megteremti a személyes kapcsolatot, szülő és gyermek között a sajátos, bensőséges légkört. Annyi a különbség, hogy a fejből mondott mese esetében még jobban rá lehet hangolódni a gyermek minden rezdülésére, ha az aktuális mesemondó jártas benne, akkor akár alakíthatja is a meséket a hallgató érzéseihez igazodva, ami még inkább személyre szabottá 30
teheti az élményt. Ugyanakkor a felolvasott mese értéke is éppolyan felbecsülhetetlen, mind a személyes kapcsolat megvalósulásának, mind a mesék „varázserejének” köszönhetően. Később a gyermek is olvashat magának, de ennél jobb, ha ezt a szülő teszi a személyes kapcsolat, az együtt töltött idő érdekében, és hogy megerősítse gyermekét abban, hogy nem ítéli el fantáziálgatásait. A felolvasott vagy fejből mondott mesék a szavak erejével hatva nagyszerűen beindítják a belső képképző folyamatot, mely már magában segít a feszültségek levezetésében, a mesék sajátos tudatalattihoz szóló nyelvével együtt, az egyik leghatékonyabb eszköz a gyermekek esetében a belső lelki világuk rendezésére, megértésére, majd ezen keresztül a külső világgal való könnyebb szembenézéshez, annak megértéséhez.
5.1.1. A mesék sokfélesége21 Ezen a formán belül műfaji szempontok alapján is szeretném számba venni a különböző mesetípusokat, hogy egy képet kapjunk arról, milyen sokfélék lehetnek. A mesék
csoportosítása
sokféle
szempont
szerint
történhet.
Eredet
alapján
megkülönböztethetjük a népmesét és a műmesét. Közöttük az egyik legmeghatározóbb különbség, hogy a műmese írója már ismeri a népmesei hagyományt, és abból merítve, azt átformálva egy új műalkotást hoz létre, ami már a műmesék kialakulásától kezdve fokozódó mértékben, térben és időben elkülöníti a kódolás – dekódolás folyamatát. A műmese amellett, hogy megőriz néhány elemet az eredetiből, a nyersanyagot átformálva, egy új, a hagyományostól eltérő mesevilágot alakít ki. Ez a világ perszonalizált, közel hozva a történet szereplőit az olvasóhoz, azzal, hogy nem tökéletesek (persze sokszor jobb, ha a mese hőse pozitív példa, akire fel lehet nézni, azonosulni vele). Emellett a műmesékben a szerző kitágítja a mesevilág határait, azzal, hogy a népmesei csodás elemek zárt rendszerén kívül, új motívumokat is használ.22 A népmese a szóbeli elbeszélő költészet legnagyobb műfajcsoportjának egyike. Műfaji sajátosságai közé tartozik, hogy szorosan kapcsolódik a néphagyományokhoz, közösségi 21
Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02): http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html és Kulturális Enciklopédia: Poétikai-műfaji lexikon (2008. november 2. 15:37): http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm 22
Pompor Zoltán: Mindenből mesét csinálok (2008. november 2. 14:23): http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0503/muhely.html
31
jellegű, és döntően szóbeli úton hagyományozták tovább. Ez a kódolás – dekódolás egyidejű megvalósítását jelentette, melyhez a népmesének sajátos esztétikai kellékekkel kellett rendelkeznie. Szerkezetileg egyfajta azonosság valósult meg a népmesék között (a szerkezeti elemeket hangsúlyozó ismétlések, formulák, sztereotípiák, párbeszédek, az archaikus mondatfűzés, a névmáshalmozás formájában), emellett a meglepetés elemeit is alkalmazta. Továbbá a meseszerűség és a realisztikusság kettőssége abban valósul meg, hogy a nép mindennapi életének jeleneteiből merítve tükrözi a valóságot, de mesei csodás elemeket is használ, melyekkel igazolja a becsületes, igaz életbe vetett hitet. A népmesék esetében a csodás elemek azért alkotnak egy zárt rendszer, a műmesékkel ellentétben, mert az ősi néphit, népszokások, ősrégi világkép emlékeit őrzik tovább.23 A folklorisztika a mesének több műfaját különbözteti meg. A csoportosítás kritériumaként a csodás és reális elemek aránya, illetve a mesék egyedi sajátosságai szolgálnak. 1) A mesék „alapműfaja”: valódi mese/mitikus mese a) = Tündérmese b) Varázsmese c) Hősmese d) Hiedelemmese 2) Legendamese 3) Novellamesék/reális/realisztikus mesék a) Ősi forma b) Rablómesék c) Mátyás-mesék 4) Állatmesék 5) Tanmesék, fabulák 6) Tréfás mesék a) Hazugságmesék
23
Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02): http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html
32
7) Formulamesék a) Láncmesék b) Vételen mesék c) Csali mesék A legfontosabbaknak néhány jellegzetességét szeretném ismertetni. A tündérmese olyan alapvető műfaj, hogy a szakirodalomban is a valódi/mitikus mesékkel
azonos
értelemben
szokták
használni,
mint
a
mese
„alapműfaja”.
Cselekményében a csodás elemek játszanak uralkodó szerepet, nélkülük nem jöhet létre a szerkezete, ezért a legmeseszerűbb műfajnak is tekintik. Sajátos formuláival bevezet a mesék világába, és mindig biztosítja a jóság, az igazság győzelmét, amivel a sors jóra fordulásába vetett hitet táplálja. Szerkezeti szempontból gyakran él a háromszori ismétléssel, a késleltetés különböző formáival, amely legtöbbször a fokozás szerepét tölti be. A tündérmesék/valódi mesék legarchaikusabb csoportját a hősmesék alkotják, melyben nem a lírai momentumokon van a hangsúly, hanem a küzdelmen, a párviadalon, amiben a központi hős legyőzi ellenfelét. A legendamese sajátossága, hogy benne megvalósul a tündérmesei hagyományoknak a keresztény hagyományokkal való sajátos ötvöződése. A novellamesék realisztikusabbak, életszerűbbek, a mese lényegi elemeként már nem szerepel bennük csodás elem, jellegzetessége, hogy a novella műfaj és a tündérmese sajátos kereszteződéséből jött létre. Így világábrázolásában őrzi a meseszerűséget, de a cselekményi ideje, helyszíne konkrétabb, alakjai a valóságos társadalom típusait jelenítik meg. Közülük talán a legnépszerűbb csoport a Mátyás-mesék, melyeknek központi figurája az igazságos Mátyás király. Az állatmesékben a csodás elemek korlátozott formában jelennek meg. A mindennapi valósághoz közeli ábrázolást valósít meg azzal a különbséggel, hogy a benne szereplő állatok embertípusokat jelenítenek meg, ezért tudnak beszélni, emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, és cselekedeteiket emberi indítékok motiválják. Általában enyhén humoros színezetűek, és tartalmaznak valamilyen erkölcsi tanulságot. A tanmesék/fabulák olyan elbeszélések, amelyben irracionális, olykor élettelen lények ember módra cselekednek, emberi érdekek és szenvedélyek motiválják őket. Ezek a mesék
33
mindig nyíltan moralizálnak, kimondanak egy erkölcsi igazságot rejtett jelentés nélkül. Az állatmesék közül is sok ide sorolható. A tréfás mesék legtöbbször ostoba emberekről szóló humoros történetek. Ide tartoznak a hazugságmesék/bolondmesék, melyek hazugságok és lódítások sorozatai, a tündérmesék karikatúrájaként, paródiájaként jelennek meg, mert a kijózanítóan valóságosan ábrázolt környezet mellett - amihez az is közrejátszik, hogy általában a mesemondó első személyben önmagáról mondja el a történetet – a realitástól távol álló, meseszerű cselekményeket jelenít meg, ami egyben a komikumát is adja. A formulamesék is karikatúrázzák a tündérmeséket, de talán nem olyan mértékben, mint a hazugságmesék. A láncmesékben nagyjából ismétlődő részek állnak egymás mellett, melyekben mindig az előzőekben felvetett feltételek mellé újabb feltételek születnek. A végtelen mesékben a ciklikus folytatódás helyettesíti a befejezést, vagy hirtelen fordulat révén befejezetlenül marad a történet. A csalimese félrevezeti a hallgatókat, mert a szokásos mesei szerkezetnek megfelelő kezdés után hirtelen befejeződik, esetleg egy, a hallgatóság felé intézett kérdéssel. Az előzőekben bemutatottak alapján láthattuk, hogy milyen sokfélék lehetnek a mesék, ami csak azt igazolja, hogy a mesék valóban a valóság különféle aspektusát tárják fel, magukba foglalva az élet sokszínűségét.
5.2. Elektronikus eszközökkel megjelenített mesék Ezen a csoporton belül, három alcsoportot vesznek számba: az auditív eszközökkel (hangkazetta), a vizuális eszközökkel (diavetítés) és az audiovizuális eszközökkel (televízió, video, DVD lejátszó, számítógép) megjelenített meséket.
Az auditív eszközökkel megjelenített mesék
Ennek az eszköznek az a sajátossága, hogy mivel csak halljuk, de nem látjuk a szöveget, sem képi megjelenítéseket, ezért részben hasonlít a fejből mondott mesékhez, bár a személyes kontaktus és a sajátos odafigyelést nem adhatja meg ez a technika útján közvetített forma, de a belső képalkotás folyamatát beindítja, ami nagy előnynek 34
tekinthető, emellett erősen hat a primer érzelmekre, indulatokra. Idesorolhatóak, a hangkazettán, hanglemezen keresztül megszólaltatott mesék, továbbá a rádión közvetített mesék is.
Vizuális eszközökkel megjelenített mesék
Ilyen technikai eszközzel megjelenített mesék hasonlítanak az illusztrált mesekönyvekben szereplő mesékhez. Bár képi elemeket használnak, de ezek csak támpontul szolgálnak, nem blokkolják a belső képalkotási folyamat megvalósulását. Emellett ahhoz, hogy a mesék szavakkal, hangi elemekkel is megjelenjenek, a szülőkre is szükség van, mely hasonló bensőséges viszonyt, személyes kapcsolatot is teremt, mint a mesekönyvekből felolvasott, fejből mondott mesék. Ilyen mesélési forma a diavetítés.
Audiovizuális eszközökkel megjelenített mesék
Ezek a legkomplexebb technikai eszközök már lehetővé teszik a vizuális, auditív elemek megjelenítését egyaránt, így saját szimbolikus nyelvrendszerükre átültetik a meséket. Kész képeket kínálnak a gyermekeknek hangi megjelenítéssel együtt, ami így nagyon valóságos szituációként jelenik meg a gyermekek számára, leblokkolva a belső képalkotás folyamatát. A mesélést egyfajta passzív tevékenységgé alakítja. Arról nem is beszélve, hogy a kész képek nem biztos, hogy azokon a határon belül mozognak, amit a fantázia szabna ahhoz, hogy feldolgozhatóak, elviselhetőek legyenek a „borzalmak”. Továbbá a nézőpontok váltakozása miatt a gyermekek elveszíthetik a fonalat, nem tudják követni az összefüggéseket, ezért a történetet sem mindig értik meg. Persze ez a technikai eszköz azt is lehetővé teszi, hogy egy szemszögből mutassa be a mesét, de ez kevesebbszer fordul elő, mert fejlettebb technikai szintre képes, amit ki is kívánnak használni a készítők. A személyes kapcsolat is jelentősen elmarad ebben az esetben, bár a megértés segítése, az elmagányosodástól való megóvás érdekében a szülők csatlakozhatnak gyermekeikhez, ami az egyik legjobb eset. Ide tartoznak a televízión, videokazettán, DVD-n, számítógépen keresztül megjelenített mesék. Formai szempontból nem is nagyon térnek el egymástól, csak a szelekció megvalósíthatósága szerint van némi eltérés közöttük. A televízió gyermekekre gyakorolt hatását a későbbiekben részletesen tárgyalom.
35
5.3. Szereplőkkel előadott, eljátszott forma Itt a színházon belül a kifejezetten gyermekeknek szóló bábszínházat emelném ki. A bábszínházban a gyerekek interaktívan élhetik át a meséket, a paraván mögött, apró figurákkal jelennek meg a mese által leírt történetek. Azért felel meg annyira a gyermekek igényeinek ez a forma, mert az előadást saját nézőpontjából követheti végig, megértve az összefüggéseket, így a történet egészét is. Ez a forma részben hasonlít a mesemondók által mesélt mesékhez, megfigyelhető egyfajta hangjáték, a különböző szereplőkhöz illő hangokon keresztül, és az apró figurákkal megjelenített szituációk is beindítják a fantáziát, megengedve az interaktivitást is.
36
6. A mesék hatása A mese fogalmának meghatározásakor rámutattam, hogy milyen sokféle értelmezési szempont lehetséges, és mennyi eltérő megközelítési módot alkalmaznak a mesék tanulmányozásakor. A mesék hatásának a vizsgálatát most pszichológiai szempontok szerint szeretném elvégezni, bevezetve a gyermekkorra jellemző pszichológiai folyamatok alapjainak áttekintésével, majd ezen a vonalon elindulva kitérek a gyermek lelki világa szempontjából megfelelő mesékre, és hogy ezek miben lehetnek a gyermekek segítségére.
6.1. A gyermekkor sajátos látásmódja, felmerülő pszichológiai problémák Ahhoz, hogy rávilágítsunk arra, hogy miért is van szüksége a gyermekeknek eligazításra, segítségre fejlődésük során, meg kell ismernünk mi is zajlik le a kicsikben a gyermekkor meghatározó életszakaszában. A felnőttek hajlamosak lebecsülni a gyermekek belső problémáit, hiszen mi is aggaszthatná őket annyira, mindent megkapnak tőlük, és minden körülmény adott a boldogságukhoz. Ettől függetlenül még a legjobb külső körülmények között élő gyermekekben is megjelennek a belső konfliktusok, feszültségek, melyet az a sok hatás együttese okoz, ami önmaguk, a világ megismerésének természetes velejárója. Ezt a természetességet a gyerekeknek nem lehet csak úgy megmagyarázni, hogy hiszen ez az élet velejárója, és minden meg fog oldódni, hanem a nekik megfelelő nyelven kell elmondani ezt.
6.1.1. Sajátos tájékozódás, látásmód24 A témám szempontjából leginkább érintett korcsoport a kisgyermekkor/ óvodáskor és a kisiskoláskor, ezért ezeknek a korcsoportoknak a világlátását, a világ megismeréséhez alkalmazott módszereit szeretném nagyvonalakban bemutatni.
24
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest
37
Utánzás A kisgyermekek tanulási módszerére kezdetekben, főleg a harmadik életévtől, az utánzás jellemző. A kisgyermek túlnyomórészt viselkedésmódokat vesz át és az utánzás segít neki abban, hogy jobban megértse a világot, benyomásokat szerezzen, amik által elkezd saját világképe megformálódni önmagában. A hasonulásnak két fő funkciója van, egyrészt feszültségoldásként működik, csökkentve hiányérzetet, félelmet; másrészt az utánzás során magáévá teszi, interiorizálja az utánzott szokásokat, véleményeket, így azok belső mintákká válnak, kialakul a viselkedési minták stabil belső rendszere, mely a társadalomba való beilleszkedéshez elengedhetetlen. Ha a gyermek nem tudja magát senkivel sem azonosítani, mert nem kap elégséges mintákat, az fejlődési zavarokat eredményezhet. Sémák Az
utánzásos
és
azonosításos
mechanizmus
által
gyűjtött
információk
egész
élményegységekként maradnak meg a gyermek belső világában, melyeket sémáknak nevezünk. Ezek kettő és négy éves kor között érzékszervi-mozgásos sémák formájában jelennek meg, amikor a kisgyerek még az élményegységek érzékletes, mozgásos lejátszásával őrzi a megszerzett információkat, ezekben gondolkodnak. A beszéd fejlődésével a szavak helyettesítő ereje növekszik a mozgásos és hangulati elemekkel szemben. Ezután megjelenik a szimulakrumok, cselekvésvázlatok használata, melyek már egész cselekvéssorozatokat csak egy egyszerű gesztussal helyettesítenek. Szinkretizmus Azt, hogy milyen módszerekkel ismerik meg a gyermekek a világot, nagyban befolyásolja, az a látásmód, ahogyan ők érzékelik a világot. Ötéves kortól egészen a kisiskolás kor elejéig jellemzőek a szinkretizmus jelenségének különböző vonásai. Először is, a gyermek szemléletének sajátossága, hogy számukra egy képben a belső részletek szerepe, az egészhez való viszonyuk elmosódik, inkább csak az egészről őriznek meg egy tagolatlan benyomást. Ennek következtében az érzékszervi csalódások is könnyebben félrevezetik őket. Másrészt, ahogy az egész és a részek viszonyát sem tudják felmérni, így relációkban sem képesek gondolkodni, azaz nem végeznek páros összehasonlításokat, hanem állandó, abszolút tulajdonságként kezelik azt, ami viszonylagos. Harmadrészt pedig, az átélt élményekről a gyermekek emlékfoszlányokban, önálló egységekben számolnak be, mely maradványok a gondolataikban összesűrűsödnek. Így az abban a helyzetben átélt érzelem 38
is hozzáadódik az emlékekhez, mely egy valóságemléket jelentősen felnagyít, ezzel előidézve a gyermeki túlzásokat, melyeket az eleven fantáziaviláguk még tovább fokozhat. Ezáltal ezek a sémák, mint korábban az érzékszervi-mozgásos sémák, ha áttételesen is, a gyermeki vágyaknak, szorongásoknak, konfliktusoknak a hordozói. De a társadalmi elvárásoknak megfelelni akarás miatt, csak rövid ideig alkalmazzák gyakran ezeket a sémákat a gyerekek, ezért az érzelmi feszültségeik elvezetésére, amik már ki is szorultak a tudatból, a későbbiekben más módszerekre van szükségük. Centrálás A gyermeki szemléletmódra öt éves kortól egészen a kisiskolás kor elejéig még az jellemző, hogy egyszerre csak egy nézőpont alapján képes értelmezni a helyzeteket. Ezt a jelenséget centrálásnak nevezzük. Azaz nem tudja úgy egyeztetni, mint a felnőttek, hanem egyenként és egymástól függetlenül mérlegeli azokat. Tehát gondolkodása támpontok szerint halad, szemléletvezérelt módon. Világképük hiányosságai Szintén ebben az életkorban, az általuk kialakított világkép is jelentősen eltér a felnőttekétől, mert nem rendszerelvűen épül fel, csupán a világból élményeik alapján elsajátított tudásanyag jelenik meg ömlesztve. A valóságnak nagyjából megfelelő ismereteik vannak, de ezeket a rendezetlenségen kívül még egyéb hiányosságok is átszövik. Ilyen hiányosság a: ¾ Gyermekközpontúság: azaz az ő szemükben a kicsik, a gyerekek egy külön csoportot alkotnak az élőlények között, így minden szituációt ennek megfelelően értékelnek. ¾ Gyermekmitológia: az ünnepekhez kapcsolódó mitológiai alakokról (Télapó, Jézuska) szóló történetek is félreviszik a gyermekeknek a valóságról szerzett ismereteit. ¾ Gyermeki etimológia: a gyerekek az általuk még nem ismert kifejezéseknek egy ismert részletéből kiindulva önkényesen jelentést adnak. ¾ Végletek, szélsőségek dominanciája: a gyermek az eligazodáshoz végletes ellentétpárokban gondolkodik. ¾ A világ megváltoztathatatlansága: indoklásokban a gyermek gyakran használja „mert azt úgy kell” kifejezést, mert esetleg abban a szituációban más indokot még nem ismer, nem tud megfogalmazni. 39
¾ Egyéni élmények fokozott hangsúlya: mivel a saját élményeinek fonalán szerzi meg a világról az ismereteit, ezért ezek meghatározóak szemléletükben, így az egyszeri általánossá, a lényegtelen lényegessé válhat, és tudásába az élményeinek színezete is belejátszik. A látásmód és a tájékozódási módszerek is átalakulnak, ahogy a gyermek idősebbé válik. Így hét – nyolc éves kor körül egy új mód - a konkrét műveletekben való gondolkodás alakul ki a benyomások feldolgozására, a valóság megértésére. A műveleteket, melyek ugyan még megfelelnek a pontos cselekvésnek, már a képzeletében végzi el, a folyamat belsővé vált. Ezzel a világról alkotott képét is átrendezi, ugyan még csak képzetszinten, de már ismereteit rendszerezi, közös szempontok alapján csoportosítja. Spekulációk, decentrálás Nyolc – tíz éves kor között abban történik változás, hogy az érzelmi feszültségeit már részben gondolatszövésen keresztül is képes elvezetni, azaz spekulációkat végez a világ jelenségeiről. Továbbá a valóság és a csoda között már éles határvonalat húz, nem csodákkal magyarázza a számára érthetetlen dolgokat. Ezenkívül, míg eddig csak egy nézőpontból volt képes értelmezni a szituációkat, a sajátjából, most ez kissé módosul, és tíz éves korra fejlődik ki igazán, hogy már több nézőpontból képes szemlélni az eseményeket. Ezt nevezzük decentrálásnak.
6.1.2. Lelki konfliktusok25 Elvárások okozta csalódás Az első csalódások akkor érik a kisgyermeket, amikor az addig minden létszükségletét feltétel nélkül kielégítő személyek, azaz a szülők, amikor látják, hogy egyre növekszik gyermekük önállósága, újabb és újabb kapcsolatokat alakítanak ki, sok mindent meg tudnak egyedül csinálni, ezért a szülők már nem feltétel nélkül állnak a szolgálatára, hanem elvárásokat támasztanak. A gyermek nem érti, hogy szülei viselkedése miért változott meg vele szemben, és miért nem maradt minden a régiben, és ebből adódnak az első belső feszültségek. Ugyanakkor ez az esemény lehetővé teszi számára, hogy 25
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest és Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest
40
eddigieknél jobban a külvilág felé fordulhasson, a környezetében keressen támaszt, és részben maga elégítse ki bizonyos szükségleteit. Tehát megkezdődhetnek az én érvényesítésére irányuló első próbálkozások, melyek azonban gyakran akadályokba ütköznek, ami frusztrációhoz vezethet, előidézve egyfajta dacreakciót. Ahhoz, hogy ne ábránduljon ki csalódásai révén nagymértékben önmagából, képzeletbeli kielégülésre van szüksége. Persze ezek a próbálkozások semmiféleképpen sem azt jelentik, hogy a gyermek függetlenedni szeretne, mert a kötődés nagyon erős, hanem az önállósodásra vágyik. Szeparációs szorongás Ezzel szinte egy időben jelentkezik a szeparációs szorongás, mely az elhagyatottságtól való félelem: a kisgyermek attól fél, hogy szülei magára hagyják, nem fognak gondoskodni róla, megvédeni, ezért nagyon nagy biztonságigénye van. Ez kapcsolatban áll azzal is, hogy már a szülők nem tudnak minden egyes percet a gyermekükkel tölteni, ami miatt a gyermek mély kötődése által keltett vágy nem minden esetben kielégíthető, és ez frusztrációhoz vezethet. Indulati konfliktusok Mindezek az összetett hatások - a korlátozások, a frusztrációk - kiváltanak a gyermekből egy ellentétes indulatot is, az agressziót. Eleinte ez a düh cselekvési sémákban jelenik meg, késleltetés nélkül. Majd később ez az agresszív feszültség már képzeletben is megjeleníthető. Ekkor jönnek létre az elhamarkodott kívánságok, melyekben a dühtől átitatva rosszakat kíván. De lassan tisztában lesz olyan társadalmi elvárásokkal, amik elítélik ezt a viselkedést, ezért magukban hordozzák a megtorlás lehetőségét. Ezt a büntetést a gyermek számára a szeretetmegvonás jelenti, mert a szeretet elvesztésétől nagyon fél. Így a negyedik életévre a legjellemzőbb indulatai a helyettesíthetetlen ragaszkodás, az agresszív visszautasítás és a szeretet elvesztésétől való félelem, melyek az én érvényesítési törekvésekkel együtt érzelmi feszültségeket eredményeznek. Ödipális-konfliktus Egy másik igen nehéz fejlődési válság az ödipális konfliktus. Ez olyan négy – öt éves kor körül kezdődik, amikor a gyermek rájön a nemek különbségére. Eközben magát is besorolja, és észreveszi az azonos nemű szülőhöz való hasonlóságot, emellett megpróbálja eljátszani a nemének megfelelő szerepet, mely úgy jelentkezik, hogy el szeretné érni, hogy az ellentétes nemű szülő csak őt szeresse. Így az azonos nemű szülő vetélytársává válik, 41
akit félre kell állítani. Azonban ezek miatt a vágyak, képzelgések miatt szorongató félelem támad a gyermekben, hiszen annak a helyébe akar lépni, akitől léte függ, és akit ő nagyon szeret, mely szeretet elvesztésétől a legjobban fél, mégis ellene lázad. Ezek miatt az agresszív fantáziák miatt, pedig mivel a tényleges viselkedés és vágyképek ellentmondásba kerülnek a már beépült követelményekkel, megjelenik egy újabb kínos érzés, a bűntudat. Az óvodáskor vége felé, az iskolás kor kezdetekor oldódik a feszültség, az indulati konfliktusok elcsitulnak, de persze nem múlnak el nyomtalanul. Személyiség integrálatlansága A személyiségfejlődés során jelentkező további nehézséget az egységes, erős személyiség kialakítása adja, mely a személyiség integrációján keresztül megy végbe, ami különböző mértékben és formában végigkíséri életünket. Ez a feladat abból adódik, hogy személyiségünkben
ellentétes
tendenciák
munkálkodnak,
melyek
a
személyiség
többrétegűségéből fakadnak. Azaz az személyiség három részre osztható, az ösztön-énre, mely mindig azonnali kielégülésre vágyik; a felettes énre, melynek az elvárások betartatása a fő célja; és az énre, mely közvetít a két szélsőséges én között, egy bizonyos egyensúly fenntartása érdekében. A személyiség integrálása során az ember kibékíti az önmagában viszálykodó ellentétes éneket, egybeolvasztja őket, mert az ösztön-én biztosítja a nélkülözhetetlen belső erőforrásokat, ezért meg kell tanulni megérteni és kordában tartani, a felettes énre pedig a társadalomba való sikeres beilleszkedéshez szükség van, melyhez meg kell tanulni, hogyan kell követni a tanácsait. Csak ez által válhat a személyiség függetlenné, teljes értékűvé. Erkölcsi és szexuális érettség elérése A személyiségfejlődés során, ahhoz hogy az ember függetlenné tudjon válni, még szükséges, hogy elérje az erkölcsi és szexuális érettséget. A szexuális érettség abban mutatkozik meg, hogy az ember ödipális kötődését sikeresen át tudja irányítani a legmegfelelőbb nem-ödipális partnerre. Az erkölcsi érettség pedig abban, hogy nem külső kényszerre, hanem belső késztetésből cselekszik helyesen, még akár akkor is, ha ezzel nem feltétlenül a lehetséges legelőnyösebb pozíciót vívja ki magának.
42
Függetlenség kivívása A függetlenedés kérdése viszont újra előhoz egy bizonyos fajta szeparációs szorongást a kamaszkorban. Megjelennek a gyerek függetlenedési törekvései, amivel fel akarja szabadítania magát a szülői uralom alól, azonban ez a szituáció újabb feszültségeket idéz elő. A kamasz fél attól, hogy a szülei nem fogadják el a függetlenedési törekvéseit, és megtorlással reagálnak, ezzel ellentétben viszont az is félelemmel tölti el, hogyha a szülők elfogadják ezeket a törekvéseket, akkor az azt jelenti, hogy nem törődnek vele, mert még a függőségi szükséglet, a hozzájuk tartozás vágya még mindig benne él.
6.2. Milyen problémák megoldására és miként kínálnak lehetőséget a mesék?26 Az előzőekben alapjaiban megismerhettük, hogy az emberek a gyermekkor meghatározó életszakaszában milyen módszereket alkalmaznak a világ megismerésére és azt, hogy ezalatt a megismerési folyamat alatt milyen belső konfliktusokkal kell megbirkózniuk ahhoz, hogy egészséges személyiségfejlődésen keresztül független, teljes emberré válhassanak. A továbbiakban, azt szeretném bemutatni, hogy ezzel párhuzamban a mesék milyen problémákra kínálnak megoldási lehetőségeket, és ehhez milyen elemeket, módszereket alkalmaznak. Ami csak tovább fogja igazolni a már korábban felvetett állítást, miszerint a mesék, a mesélés fontos nevelési eszközök lehetnek, mert egyfajta kommunikációs folyamat részeként működnek, melyben a gyermekeknek érthető nyelven adnak át információkat, megoldási javaslatokat a bennük lejátszódó belső konfliktusokra. Persze minderre csak azok a mesék képesek, melyek megfelelően szerkesztettek, és követik a gyermeki gondolkodást. A mesékben a problémák megoldására alkalmazott elemek, módszerek bemutatásával egyben arra is választ kapunk, hogy milyen a megfelelően szerkesztett mese. Mivel a leghatékonyabban a fejből mondott, felolvasott mesék fejtik ki hatásukat, ezért a továbbiakban főleg az ilyen mesékből indulok ki a vizsgálatok során. A későbbiekben majd a mai korban egyre inkább elterjedő elektronikus eszközök által közvetített mesékre is kitérek, de most a leghatékonyabb forma bemutatására törekszem. 26
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest és Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest
43
A mesélés igénye, kettős tudat A kisgyerekekben, úgy a harmadik életév végén, a negyedik életévben jelentkezik az az igénye hogy meséljenek nekik. Már előtte is olyan két évesen elkezdik nézegetni a könyveket, amire a legalkalmasabb a tárgyképeskönyv, mert így újra látják a tárgyakat, amik körülveszik és felismerve őket megerősítést kapnak, a ráismerés örömét érzik. Kéthárom éves korban még a verseknek is nagy szerepe van, mert ilyenkor a ritmus, a zeneiség ragadja meg őket, melynek segítségével lassan a gyermek mozgásfeszültségét ritmusfeszültség formájában is képes elvezetni. A negyedik életévtől viszont már olyat akar hallani, ami lélektani funkcióját tekintve a mesélés körébe tartozik. Az igény megjelenését követően kialakul egy sajátos magatartás – „mesét hallgató viselkedésmód” melyben nemcsak a figyelem, merengés valósul meg, de ki is lép a hétköznapok világából, a mesék csodáira várva. Ennek a magatartásnak a felvétele azt is jelenti, hogy a gyermek egy másik tudatszintre lép, azaz kétféle tudatélménnyel éli meg a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy tudja, hogy átadja magát, beleéli magát a mese történetébe, de közben jelen van valóságos helyzetben, tudja, hogy éppen mesét hallgat. Ez a képesség a nagyóvodás korra alakul ki teljesen, a kisóvodásoknál még a valóság szabályozó szerepe kisebb, így az illúzió tovább terjedhet, de ezzel együtt, mindkét esetben a mese sikeresen segíthet elvezetni más forrásokból táplálkozó szorongásaikat.27 A mesék is segítenek abban, hogy a gyerekek a beleéléstől eltekintve azért el tudják különíteni a fikciót és a valóságot. Erre szolgál a mesék elején a ködösítés, miként a kezdő formulával jelzi, hogy kilépünk a hétköznapi valóságból és a szimbólumok nyelvén létrejött mesevilágba lépünk. Majd, hogy a mese végén ne ragadjunk a képzelet világában, a záró formulával visszavezet a mese a valóságba. Megtanít szembenézni a félelmekkel Az ember csak úgy élhet értelmes életet, ha megvan az ereje ahhoz, hogy szembenézzen az életben adódó nehézségekkel. Ezt pedig már gyermekkorban meg kell tanulni, megérteni az élet problematikus természetét, mert bár eltérő formában, de az élet kezdetétől fogva akadnak nehézségek, amik nem szabad, hogy megfutamítsák, legyőzzék az embert. A mesék pontosan ezt közvetítik a gyerekeknek, hogy ezek a dolgok hozzátartoznak az
27
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest
44
élethez, de a felmerült problémák megoldhatóak, túl lehet jutni minden nehézségen, csak küzdeni kell érte, kitartóan szembeszállni velük. Az ebben való segítséget a mese több jellegzetességén keresztül valósítja meg. Az élet problematikusságával, az alapvető emberi létfeltételekkel nyíltan szembesítik a gyermeket, de ezeket az egzisztenciális dilemmákat tömören és egyértelműen közlik, így a gyermek csak a kérdés lényegével szembesül. Ezzel a mesei leegyszerűsítéssel óvják meg a gyermeket attól, hogy a bonyolult összefüggések össze ne zavarják. A kitartásra azzal nevel, hogy a mesehősök sem számíthatnak az első próbálkozás után sikerre. Ugyanakkor bátorítja a gyermeket azzal, hogy nemcsak különféle megoldásokat javasol a problémákra, hanem végső megoldást, boldogságot ígér. Azaz annak ellenére, hogy a gyermek veszélybe
kerülhet,
mindig
biztosított
a
megmenekülés.
Az
egyensúly
teljes
helyreállításához még az is hozzátartozik, hogy a bűnös elnyeri méltó büntetését, ami tulajdon gonoszságából fakad, és tetteinek egyenes következménye. Ezzel elég hitet, erőt ad ahhoz, hogy a gyermekek bátran szembenézzenek félelmeikkel. Támpontokat ad a gyermeknek önmaga és a világ megértéséhez A kisgyermeknek a legelső nehézségei közt jelentkezik az, hogy ahhoz, hogy boldoguljon meg kell ismernie a világot és önmagát, de a sok őt ért hatás csak újabb komplex és ambivalens érzéseket kelt benne, melyek lelkében kaotikus zűrzavart eredményeznek. Ahhoz viszont, hogy önmaga, majd ezáltal a külvilág megértésében is sikerrel járjon, rendet kell teremtenie belső zűrzavarában. A mesék ennek a rendnek a megteremtéséhez segítenek hozzá azzal, hogy kapaszkodókat és módszereket kínálnak az eligazodáshoz, a viszonyulások kialakításához. Ezt a gyermek kezdeti látásmódjának figyelembevételével teszi: csak egy neki megfelelően egyszerű módszerrel képes rendet teremteni, úgy, hogy mindent ellentétekre oszt fel. A mesékben is ugyanez a szélsőségesség uralkodik, amellett hogy minden szituációt leegyszerűsít, alakjait határozott vonalakkal rajzolja meg, egyedi vonások hangsúlyozása helyett inkább típusokat képvisel, a mesealakok nem ambivalensek, hanem egyértelműen jók, vagy gonoszak. Az árnyalatokkal még várni kell, mert ez csak összezavarja a kisgyereket. A mesék polarizáltsága abban segíti, hogy a gyermek megtanuljon egyértelműen különbséget tenni jó és rossz között, továbbá abban, hogy a világ és önmaga megismerésére egy jól használható kétpontú mércéje alakuljon ki. A mesealakok határozott vonalakkal való 45
megrajzolásrára még azért van szükség, mert minél egyszerűbben érthetőek a figurák, annál könnyebben tud azonosulni a jóval, elutasítani a rosszat. Egyedül az amorális mesékben nem található meg a jó - rossz polarizáltsága, de itt nem is az a cél, hogy a jó – rossz közötti választást segítsék, hanem megmutassák a gyerekeknek, hogy az életben a leggyengébbek is boldogulhatnak. Kompenzálni tudja a tehetetlenség érzését A gyermek önállósodási próbálkozásai során sokszor a valóságos lehetőségei által állított korlátokba ütközik, és ha még magához képest igen jelentős eredményeket is ér el, a kudarcok fényében ezeket mégis jelentéktelennek láthatja, ami annyira elkeserítheti, hogy feladja a próbálkozásokat. Így az őt körülvevő bonyolult világgal szemben ostobának érezheti magát, mert úgy érzi, hogy mindenki más sokkal többet tud nála. Sok mese éppen ezért kezdődik azzal, hogy tükrözve a gyermek érzéseit, olyan hőst ábrázol, akit a kezdetekben lebecsülnek, ostobának tartanak, akivel könnyen azonosul a gyermek. A hős útja során pedig a történetek túlzásaival, óriási jelentőséget tulajdonítanak a legkisebb eseménynek is, és azt sejtetik, hogy ezeknek csodás következményei lehetnek. Majd a hős győztesként kerül ki, bebizonyítva, hogy nem szabad a csalódások miatt feladni, mert az erőfeszítéseket mindig siker koronázza. Csökkenti a szorongást A lelki konfliktusoknál már említettem, hogy a kisgyerekben az egyik legnagyobb szorongás, a szeparációs szorongás, a magára hagyottságtól való félelem miatt alakul ki, melyet eltúlzott reakció kísér. A sorsára és jövőbeli terveire vonatkozó, az érzelmi reakcióktól felnagyított, irreális félelmeik is mérhetetlen szorongást váltanak ki a gyermekben. Ezek miatt a szorongások miatt a gyerekeknek nagyon nagy biztonságigénye van. A mesék úgy csökkentik ezeket a szorongásokat, hogy a képzeletvilágon keresztül oltalmazzák a gyermeket azzal a gondolattal, hogy mint ahogy a hősök is mindig segítőre lelnek, ezek a védelmezők a gyermeket sem hagyják soha magára. Irreális félelmeiket irreális reményekkel oldják. Így ez a valójában csupán elképzelt biztonság, lehetővé teszi a gyermek számára, hogy kialakítson az élettel szemben egy bizonyos bizalomérzést, ezáltal önmagában is bízhasson, hogy majd képes lesz megoldani a felmerülő problémákat. 46
Erre még azzal bíztatja a mese, hogy a mesehősöknek is ki kell lépniük a világba, hogy megtalálják a helyüket és azt az embert, akivel boldogan élhetnek majd, anélkül, hogy a későbbiekben át kellene élniük a szeparációs szorongást. Ehhez csak bízniuk kell magukban és biztosan megtalálják a helyüket a világban. A biztonságérzetet még azzal növeli a mese, hogy szerkezetében, stílusában ismétléseket tartalmaz. Ezek biztosítják a ráismerés örömét, beváltja a gyermek várakozásait, ami az ismerősség biztonságérzetét kelti, továbbá ez az ismétléses szerkezet biztosítja a mese követhetőségét, ezáltal a folyamatos átélést. Az ödipális-konfliktus feloldása Az ödipális-konflitus problémáját szintén említettem már a lelki konfliktusok között. Ez a gyermekkor egyik központi problémája, a harag, a szeretet, a vágy, a féltékenység és a bűntudat vegyes érzéseivel színezve, melynek megoldására, ha a gyermek nem kap segítséget, akkor ezeknek a szorongásoknak, szélsőséges vágyaknak az elfojtása jelentősen fékezheti az egészséges személyiségfejlődést, ezen kívül a későbbiekben ezek a vágyak a valóságban kiélve törhetnek elő. A mese ezt az elfojtást akadályozza meg azzal, hogy a gyerekek a történeteken keresztül képzeletben kiélhetik a zabolátlan ösztön-én vágyait, továbbá sajátos példákat mutatnak megszelídítésükre. A fiúk és a lányok ödipális problémáira eltérő történetek alkalmasak. A fiúk esetében általában az szerepel a mesében, hogy a csodálatos nő nem szabad akaratából él együtt egy gonosz férfival, hanem ő az ifjú hőssel szeretne élni. A lányoknak szóló történetekben a mese a kettéosztás eszközével él, tehát az anyát, mint vetélytársat a gonosz mostohaként jeleníti meg, aki a lány és az apa boldogságának útjában áll, de emellett az anya a mese hátterében vagy múltjában egy jóakaratú nőalakként is megjelenik, aki persze tehetetlen, de ezzel megtartva az anya nyújtotta szeretet, gondoskodás biztonságát. Ezzel a kettéosztással a mesék a „rossz vágyak” keltette bűntudatot is képesek oldani. A lányok esetében még az is előfordulhat, hogy a boldog befejezésben gyermekáldásról is szó van, mert így a férfit még jobban magukhoz tudják kötni, de a fiúk esetében ez csak frusztrációt okozna. A meséknek köszönhetően így a gyerekek kiélhetik ödipális fantáziáikat, a valóságban pedig mindkét szülővel megőrizhetik jó viszonyukat.
47
Útmutatást ad a személyiség integrálásához Ahhoz hogy teljes értékű emberré válhassunk, hosszú utat kell megtenni a személyiségfejlődés folyamatában. Mindehhez, különböző fejlődési szinteket kell elérni és integrálni kell a személyiségben lakozó három ént. A gyermekek mikor önmaguk és a világ megismeréséhez hozzákezdenek, ezekről a feladatokról még sejtelmük sincs. Azonban ezek a feladatok mégis előttük állnak, mert kontrollálatlan ösztön-énnel nem tudnak sikeresen beilleszkedni a társadalomba, továbbá önmegvalósítási törekvéseikhez is szükséges, hogy a személyiség integrálásának problémáját megoldják. A mesék a probléma pontos megnevezése nélkül ráébresztik a gyermeket az előtte álló feladatra és a megoldásához útmutatást is kínálnak. A három testvér a mesékben jelképezhetnek fejlődési szinteket, mert a nagyobb testvérek eltűnésével egyre magasabb szellemi szintre jutunk, végül a legkisebb testvér az, aki eljut az örömelvtől a valóságelv alkalmazásáig. Más esetben, két testvérrel a mesék megjeleníthetik a személyiségben dúló ellentétes tendenciákat, melyek nem maradhatnak meg elkülönültségükben, hanem a két testvér egymásra találásával, a személyiségben létrejön a harmónia, mert minden szerkezeti egységre szükség van a teljes emberré váláshoz. Ez a módszer a biztos én-tudat kialakítására is alkalmas, mert így a gyermek kettéoszthatja önmagát, és kezdetben csak azzal az énképpel azonosul, ami az általa helyeselt elemeket foglalja magába, majd amikor kidolgozott egy énképet magában, amire büszke lehet, lassan el tudja fogadni, hogy énjének kevésbé tökéletes vonásai is vannak. A személyiség hármas szerkezete a föld, a víz, a levegő hármas szimbólumán keresztül is megjelenhet a mesékben, ahol a rajtuk élő élőlények jelentik az eltérő éneket. Ahhoz pedig, hogy a hős integrálni tudja személyiségét mindhárom élőlényt meg kell hallgatnia, értenie. Erkölcsi nevelést ad A gyermekeknek, ahhoz hogy el tudják sajátítani az erkölcsös viselkedést, előbb meg kell ismerniük az erkölcsi erényeket, mert enélkül nincsenek támpontjaik, hogy pontosan milyen viselkedésmód elsajátítása a cél, ahhoz hogy a közösség elvárásainak megfeleljenek. A mesékben erre a kérdésre is meg lehet találni a válaszokat, de csak burkolt formában, nem úgy, mint a fabulákban, tanmesékben, amik kifejezetten erkölcsi célzattal íródtak, és nyíltan kimondják az erkölcsi igazságokat, erkölcsi ítéleteket. A mese viszont csak 48
burkoltan jelzi az erkölcsös viselkedés előnyeit, így meghagyja a választást a gyerekeknek, mely módszer a vágyébresztéssel hatékonyabb lehet, mint a nyíltan kimondott „kényszer”. A mesében a gonoszság éppúgy jelen van, mint az erény, a mese nem titkolja a rossz jelenlétét a gyermek elől, mert ez adja az erkölcsi problémát, melynek megoldásáért hős megküzd és győzedelmeskedik. A gyermek a jó szereplővel való szimpatizálással, az erényeinek megismerésével egyben az erkölcsös viselkedésről is tanul valamit. Továbbá, a közösség, nemzet értékítéletének ismertetésén, és a velük való azonosuláson keresztül a mese még a nemzeti identitás erősítésére is alkalmas lehet, segíthet a „mi tudat” kialakításában. A mese gyógy-terápiás lehetőségeket is nyújt A beteg gyermekek számára az a leglényegesebb, hogy ne veszítsék el hitüket, hogy csalódottságukban ne adják fel a küzdelmet a betegség ellen. Ezzel a feladattal, ha nem kapnak lelki segítséget, akkor nem biztos, hogy meg tudnak birkózni. Ezért jó, ha a lélek megerősítése érdekében a képzelet erejében rejlő lehetőségeket is megpróbáljuk kiaknázni. A mesék ehhez azáltal nyújtanak segítséget, hogy egy olyan világot ábrázolnak, ahol minden lehetséges, a megszokott intellektuális utakon túl megismertetik a gyermeket a spirituális megoldásokban rejlő lehetőségekkel. A belső lelki folyamatok kivetítéseként lehetővé teszik a gyermek számára, hogy a tudattalannal kapcsolatba lépjenek, és megtanulják, hogy hogyan lehet jelentős belső energiákat felszabadítani, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában - a határtalan lehetőségek birodalmának- és a csodák eszközével élő hős által az emberben rejlő többletre is rávilágítanak. A sorsunk felvállalására, a nehézségekkel való szembenézésre pedig azzal bíztat, hogy a mese elején megbomlott egyensúly a végére mindig maradéktalanul helyreáll, és a gonosz elnyerve méltó büntetését végleg eltűnik a színről.28
28
Boldizsár Ildikó: A mese mint gyógyító erő (2008. november 16. 19:28): http://www.jamk.hu/ujforras/9908_06.htm
49
6.3. Szülői félelmek a mesékkel szemben és cáfolataik29 A szülők gyakran nem ismerik a mesék lélekerősítő hatásmechanizmusát, és ezért vádakkal illetik, és néha jobbnak látják, ha a gyermek megóvása érdekében inkább nem is mesélik azokat az a „valóságtól eltérítő képzelgéseket”, amik sok esetben még ijesztőek is véleményük szerint. Pedig ha ismernék miként működnek a mesék, és milyen sokat segíthet a gyermeknek a megfelelő szerkesztésű mese, akkor biztos nem illetnék őket az alaptalan vádjaikkal. Most ezek közül szeretnék bemutatni néhányat, hogy mi miatt féltik a szülők a gyermeküket a meséktől. ¾ A mesék nem festenek „igaz” képet az életről: egyes szülők attól félnek, hogy mivel a mesében fantasztikus és nem valóságos események történnek, ezzel hazudnak a gyermekeiknek. De a mesék már rögtön az elején, a kezdő formulával tisztázzák, hogy most a hétköznapi valóságból átlépnek a képzelet világába, és ezt a meséhez szokott gyermek tudja is, és a vágyai megjelenését várja a meséktől. Továbbá a mese nem feltétlenül a külső valóság eseményeiről beszél, hanem a belső lelki valóságot ábrázolja szimbólumrendszerén keresztül, ami ezáltal a gyermekek tudatalattijához vezető leghatékonyabb eszköz. ¾ A gyermeket elragadhatja saját fantáziája, és hinni fog a csodákban: ezek a szülők attól félnek, hogyha a gyermekük sok csodákkal teli történetet hall, akkor azt fogja hinni, hogy ezek a való életben is működni fognak, és így majd nem fogja tudni, hogyan kell szembenézni a valósággal. Ennek pont az ellenkezője igaz, mert ahhoz hogy egy erős személyiség alakuljon ki a tudatosság és józan valóságérzet mellett a gazdag fantáziára is szükség van, mert a szorongásokat, félelmeket a képzelet útján sikeresen el tudják vezetni a gyerekek, ami elengedhetetlen az egészséges személyiségfejlődéshez. Épp ellenkezőleg, ha nem elég gazdag és változatos a fantáziavilága, akkor ragadhat le az ember egyetlen szorongásos és vágyteljesítő ábrándnál, mert szegényes fantáziavilága nem segíti hozzá, hogy kitörjön ebből a zárt képzelgésből. Azzal, ha túl korán rákényszerítjük a gyermekre a racionális magyarázatokat érzéseivel kapcsolatban, akkor csak nagyon összezavarhatjuk és elidegeníthetjük a belső világának a fantáziatevékenységen keresztül való 29
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest, p121-127
50
megismerésétől. „Igaz, hogy a fantázia irreális, de a belőle fakadó jó érzés valós.” És ha nem mesélünk mesét a gyerekeknek, akkor azt vonjuk meg tőlük, hogy a közös fantáziakincsből meríthessenek a saját fantáziájuk fejlesztésére. ¾ Csak még több félelmet ébreszt a gyerekben: itt a szülők attól félnek, hogy a mesékben szereplő félelmetes szörnyek csak jól megijesztik gyermeküket, aki már amúgy is olyan sok mindentől fél, ezért nem akarják őket tovább „terhelni”. Viszont, ha a mesék nem tartalmaznának olykor félelmet keltő helyzeteket, akkor nem is tanítanák meg a gyermeket arra, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni. Továbbá a szavakkal ábrázolt szörnyek a gyermekek képzeletében mindig csak olyan félelmetesnek jelennek meg, ami még elviselhető a számukra, a többit csak a felnőtt képzelete teszi hozzá a saját tapasztalatai alapján. Egyébként a mesék a veszélyek keltette félelmet mindig feloldják azzal, hogy a mese végén minden jóra fordul, ezzel megadva a kellő bátorítást a gyermekeknek. ¾ A mesék illetlen vágyakat is megjelenítenek: ezek a szülők attól félnek, hogy a gyermek képzelete már így is elég szadisztikus, destruktív, a mesékben ábrázolt illetlen vágyak csak tovább rontanák a helyzetet. Ez a félelem abból fakadhatott, hogy a pszichoanalízis fényt derített a gyermek szüleivel való ambivalens érzelmeire, emiatt a szülők nem szívesen meséltek olyan történeteket, ahol a rossz, elutasító szülő képe is megjelenik. Azt gondolják, hogy a gyermek épp a mesék miatt látja őket néha „gonosz mostohának”. De a gyermekben ezek az érzések a mesék nélkül is megvannak, csak ha ezeket képzeletben nem élhetik ki, akkor elfojtják őket, ami problémákat okozhat az egészséges személyiségfejlődésben.
6.4. Hogyan meséljünk?30 A gyermek életében nagyon fontos, hogy szülei elfogadják, és úgy szeressék őt, ahogy van. Azonban, ahogy kezd tisztában lenni az elvárásokkal, egyes belső vágyai, gondolatai összeütközésbe kerülnek ezekkel, ami szorongással tölti el. Ezért szüksége van a szülők megerősítésére, hogy ezzel ő egyáltalán nem követ el semmi rosszat, hogy ez természetes. Persze ezt nem racionálisan megfogalmazott érvekkel kell közölni a gyermekkel, mert
30
Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest
51
akkor csak még jobban megijedne, összezavarodna. Hanem épp erre kiváló alkalmat szolgáltat a mesélés közös élménye, mellyel a szülő biztosítja gyermekét, hogy teljes mértékben méltányolja érzelmeit, reakcióit, és nem bánja, ha képzeletben kiéli „rossz” vágyait. Ideális esetben a mesélés: Interperszonális viszony: a szülő és a gyermek között egy bensőséges viszony jön létre azáltal, hogy a szülő leül gyermekének mesélni, ott van testben, lélekben, így nem csak a mese fejti ki jó hatását, hanem az együtt töltött idő is nagy érték mind a gyermek és a szülő számára. A szülő ráhangolódik a gyermekére: ha a szülő kellőképpen ráhangolódik gyermekére, akkor tudni fogja, hogy milyen mesét válasszon neki, ami adott helyzetben hangulatának legjobban megfelel, és a szülő teljes odafigyelését a gyermeke is megérzi, ami további jó érzéssel tölti el. A mese jelentését nem szabad elmagyarázni: Fontos, hogy a mesélő megértse mit jelent a mese a gyermeknek tudatelőttes szinten, de ezt a gyermeknek soha nem szabad elmagyarázni, mert még nincsen felkészülve az ilyesféle problémáik tudatos felismerésére, ezért ha szembesítjük vele, akkor megijesztjük, szégyenérzetet váltunk ki belőle. A mese szimbólumrendszere pont arra szolgál, hogy a gyermek tudatalattijához szóljon, és így segítsen neki megoldania a problémáit, képzeletben kiélni vágyait. Többször el kell mesélni ugyanazt a mesét: Ahhoz hogy a gyermek felfedezhesse a mese által burkoltan a problémáira adott válaszokat, hogy a mesék optimista szemléletét be is építse a saját világlátásába, sokszor meg kell hallgatnia. Általában akkor választja többször is ugyanazt a mesét a gyerek, amikor tudat alatt tudja, hogy a jelenlegi szorongásainak csökkentésére, vágyainak kiélésére éppen az a mese a megfelelő, és további részletek felfedezésével sikeresebben megoldhatja problémáit. A mese után időt kell hagyni a gyermeknek a gondolkodásra: Nem szabad a gyermek figyelmét a mesélés után rögtön egy másik mesére terelni, mert akkor nem tudják kiváltani jótékony hatásukat. Ehelyett időt kell hagyni nekik, hogy elgondolkozhassanak a mesén, hogy teljességében át tudják élni a pozitív hatásait.
52
Ezek a „jó tanácsok” útmutatót adhatnak a szülőknek ahhoz, hogy a meséket a legsikeresebben alkalmazzák a nevelés egyik eszközeként. Továbbá a mesék összetett hatásmechanizmusának ismertetésével fény derült a mesék helyettesíthetetlenül pozitív hatására, ami bíztathatja a szülőket arra, hogy szívesen, és tudatosan forduljanak a mesékhez, hogy ezzel segítsék gyermekük egészséges személyiségfejlődését.
53
7. A mesék régen és ma Az eddigiek során rámutattam arra, hogy milyen összetett szempontok szerint lehet a meséket értelmezni. A gyermeknevelés szempontjából is meghatározó tényezőnek minősülhet, hogy ki hogyan tud élni a mesék, a mesélés lehetőségeivel, bemutattam azt is, hogy egy-egy problémára miként nyújthatnak segítséget a gyermekeknek, és hogyan képesek támogatni a szülőket abban, hogy járható utat mutathassanak gyermeküknek a világ „dzsungelében”. Ez a világ, az emberi társadalom, azonban jelentős változásokon ment keresztül az évszázadok során, az elmúlt fél évszázad során pedig, ezt még intenzívebben, felgyorsulva érzékelhettük. Ezért tartottam fontosnak, hogy megvizsgáljam hogyan, mennyiben érintették ezek a változások a meséket, illetve a társadalomban betöltött szerepüket. Ehhez primer kutatás formájában elvégeztem egy kérdőíves felmérést a szülők körében, emellett pedig a „jelen kor” meghatározó meseformája, a rajzfilmek esetében szekunder elemzés segítségével jellemeztem, hogy a kialakulásuktól kezdve, milyen változásokon mentek keresztül a mesék.
7.1. Hogyan alakultak át a „mesélési” szokások? „Szülői szemmel.” Sokat hallani mostanában, hogy a felgyorsult, modernizálódott világban egyre inkább eltűnnek a gyermekkultúra sajátos jellemzői, egyre jobban kezd ezt a felnőttkultúrától elkülönítő határvonal elmosódni és az életmódbeli jellemzők összefolyni, ami a mesék eltűnését is előrevetíti. Ezért ahhoz hogy ezeknek a változásoknak egy részét feltárhassam, az ebben talán „legilletékesebb” személyekhez, a szülőkhöz fordultam. A kérdőíves kutatásommal arra kerestem a választ, hogy a szülők mennyire érzékeltek változásokat a mesélési szokásokkal kapcsolatban, a saját és gyermekük generációja esetében. Erre két fő szempont szerint kérdeztem rá, hogy: ¾ a mesék által közvetített értékrend, illetve a mesehősök hogyan alakultak át; ¾ a meséket közvetítő csatornáknak, a jellemző formáinak aránya hogyan változott.
54
Emellett érdekelt, hogy mennyire tartják a gyermeknevelésben fontos eszköznek a meséket, és ennek tekintetében, milyen gyakran, milyen formában „jutnak” meséhez a gyermekeik. Itt is két szempontot vizsgáltam, hogy: ¾ mennyire jellemző a meseolvasás a családjukban, és miért tartják fontosnak; ¾ a gyermek televízió-nézési szokásait mennyire kísérik figyelemmel. A kutatásomhoz, mint már említettem, a kérdőíves felmérés módszerét alkalmaztam, önkitöltős kérdőívek formájában. A megcélzott közönséget megpróbáltam a leghatékonyabban elérni, úgy hogy azoknak az intézményeknek a segítségét vettem igénybe, ahol közvetlenül, vagy a gyerekeken keresztül valóban el tudom érni a szülői réteget. Ehhez, a fővárosban kértem két XIV. kerületi óvoda és egy általános iskola, továbbá vidéken egy óvoda és egy általános iskola nevelőinek segítségét. (Százas mintával dolgoztam, mely körülbelül százötven kérdőív kiosztásából került vissza hozzám.) Az általános adatokra adott válaszokból kiderül a megkérdezettek csoportjának egy-egy főbb jellemzője. Ezen adatok szerint, a megkérdezett szülők többsége, 74%-a, 31 és 40 év, körülbelül negyedük 41 és 50 év, a többi szülő pedig 21 és 30 év közötti. Gyermekeik többsége pedig 3 és 10 év közötti, azaz 33%-uk 6 és 9,5 év, 38%-uk 3 és 5,5 év közötti, a többi 30%-uk pedig megoszlik a 2,5 év alattiak, és a 10 év felettiek korcsoportjai között. (A mellékletben külön közlöm a kérdőíves felmérés alapján kapott pontos eredményeket, és az összes hozzájuk tartozó diagramot.)
7.1.1. A mesék értékrendbeli változása Általános kérdéssel bevezetve tértem rá konkrétan az értékrendbeli változásokra, ezért rákérdeztem, hogy fontosnak tarják-e a szülők a mai gyerekek életében is a meséket, melyre egyértelműen mindenki igennel válaszolt. Majd limitáló kérdéssel folytattam, melyből kiderült, hogy 95%-a a megkérdezett szülőknek érzékelt változást a mesék étrékkommunikációjában, annak társadalmi szerepében az utolsó három generáció megjelenése alatt, mely igen meghatározó többség.
55
A 3. ábrán láthatjuk, hogy azoknak, akik Milyen mértékű változást észlelt? 1 - elenyésző 5 - nagyon jelentős
érzékelt
változást,
jelentős
részük,
összesítve a 90%-uk, közepes, vagy annál 27%
5
jelentősebb változást érzékelt, ami igen
37%
4
kiemelkedőnek mondható. Bár ezek közül
26%
3
eléggé
6%
2
0%
5%
inkább
csak
jelentősnek ítélik a változást, de nem
3%
1
kiegyensúlyozva,
10%
15%
20%
25%
30%
35%
40%
szélsőségesen nagymértékűnek.
3. ábra [Forrás: saját kutatás]
Az értékrendbeli változásokkal, és a régi és mai mesehősök képviselőinek változásával kapcsolatban nyitott kérdéseket tettem fel, melyekre a szülőknek kellett megnevezni a mesék által szerintük közvetített értékeket, és a bennük meghatározó hősök neveit, a régi és mai mesék tekintetében. (Erre a két kérdésre adott válaszokat, két külön táblázatban összesítettem, melyek a mellékletben megtalálhatóak.) Az értékrendbeli változások:31 A megnevezett értékeket összesítve azt láthatjuk, hogy a régi meséknél egységesebben jelölték meg a szülők az értékeket, azaz a válaszok jobban csoportosultak ugyanazon fogalmak köré, mint a mai meséknél, ahol a válaszok elszórtabban jelentek meg. Ami azt tükrözheti, hogy régebben a mesék tartalmi és szerkezeti elemei pontosabban meg voltak határozva, a meséket tudatosan ezekhez igazítva építették fel. A régi és a mai mesék hangulatát elég jellemzően elkülönítették a szülők a megnevezett „értékekkel”, tulajdonságokkal. Így az új mesékre szerintük jellemző, hogy vidámak, színesek, dinamikusak, és sokszor a látvány, a szórakoztató jelleg a meghatározó bennük. A régi mesék esetében pedig azt emelték ki, hogy megnyugtatóak, családiasak és érthetőek. A régi és a mai meséknél megnevezett értékek között átfedések is vannak, de fontosságuk szerint eltérő sorrendben szerepelnek. A régi meséknél a legmeghatározóbb értékek között az igazságosságot, a bátorságot, a szeretetet, a becsületességet és a segítőkészséget nevezték meg. Míg a mai mesék esetében, a humort, a barátságot, a bátorságot, az erőszakot és az összetartást emelték ki. Az összes említett érték között a régi és a mai 31
Lásd a melléklet 102. oldalán, 5. ábrát
56
mesék tekintetében a jelentős eltérést az adja, hogy míg a régieknél nem említettek negatív értéket, addig az újaknál többet is kiemelte, mint az erőszak, hatalom, agresszió, pénzszemlélet, durvaság, rombolás, én központúság, bosszúállás. Azonban új pozitív érték is megjelenik a mai mesékben a szülők véleménye szerint, mint például a természetszeretet. Egy-egy olyan értéket is megjelöltek a szülők, amik szerintem igen jól összesítik a különbségeket. Miszerint a régi mesékre valamelyest a naivitás, míg az új mesékre, a modern életre való nevelés jellemző. Meghatározó karakterek változása:32 Az első szembetűnő különbséget itt is az, ami az értékek esetében is, hogy a mai mesehősök is nagyon sokfélék, ezért igen sok különböző mesehőst megemlítettek. Ha a válaszok alapján a legmeghatározóbb figurákat vizsgáljuk, akkor észrevehető, hogy a régi meséknél már az elsők között is megemlítettek magyar mesehősöket, míg a mai meséknél az elsők között csak külföldi mesehősöket említettek, továbbá arányaiban is több magyar mesehős szerepel a régi meséknél. Nem csak konkrét mesehősöket soroltak fel a szülők, hanem szereplőtípusokat is, amik jól mutatják a különbségeket a régi és a mai mesék között. A régi meséknél a szegény embert, a legkisebb fiút, a királyfit, a királylányt, a tündéreket, a boszorkányt és az óriást említik típusszereplőként. Az új meséknél viszont, az állatfigurákat, a gyerekeket, a gépeket és a robotokat nevezik meg. Ez elég jól jellemzi a közöttük levő eltéréseket, mert míg a régi meséknél a varázslat, csoda szerepe érezhető a megnevezett szereplőkön keresztül, addig a mai meséknél a realisztikusabb ábrázolásra, a modern társadalom fejlettségi szintjéhez igazodva, a technikára kerül át részben a hangsúly.
32
Lásd a melléklet 103. oldalán, 6. ábrát
57
7.1.2. A meséket közvetítő csatornák és ezek jellemző formái Ahhoz, hogy válaszokat kapjak arra, hogy a mesék milyen csatornákon keresztül, milyen formában jutnak el a gyerekekhez, egy összetett kérdést használtam. Három típusra osztottam a „meseforrásokat” úgy, hogy személyes kapcsolat révén vagy elektronikus eszközökön keresztül jut el a mese a mostani gyerekekhez, jutott el a múltban a mostani szülőkhöz; a személyes kapcsolatokat a különböző közelségű kapcsolatok tekintetében is megnéztem; majd a meséket egy-két jellegzetes típusra felosztva is vizsgáltam a kérdést. A személyes kapcsolat és elektronikus eszközök tekintetében a következő diagramok mutatják az eredményeket. Meseforrások (1) jelentőssége a szülők esetében
Meseforrások (1) jelentőssége a gyerekeknél
1 - elenyésző 5 - meghatározó
1 - elenyésző 5 - meghatározó
90%
60% 50% 40% 30% 20% 10%
Fejből mondott mese
80%
Fejből mondott mese
Felolvasott mese
70%
Felolvasott mese
Diavetítés
60%
Diavetítés
Hangkazetta/lemez
50%
Hangkazetta/lemez
Video, DVD
40%
Videó, DVD
Bábszínház
30%
Mozi
20%
Televízió
10%
0%
Bábszínház Mozi Televízió
0%
1
2
3
4
5
1
4. ábra [Forrás: saját kutatás]
2
3
4
5
5. ábra [Forrás: saját kutatás]
A 4. és az 5. ábrákról egyértelműen látható, az audiovizuális elektronikus eszközök előre törése a mai gyermekek életében. Mert, míg a szülők esetében a video aránya rendkívül elenyésző volt, addig a gyermekek számára ez vált az egyik fő „meseforrássá” a televízió mellett. Bár a televízió esetében ez a változás nem volt olyan szélsőséges, mert már a szülők esetében is közepesen meghatározó volt (persze ez azzal is magyarázható, hogy régebben nem volt olyan magától értetődő, hogy minden háztartásban legyen video). Az audiovizuális eszközök eléggé kiszorították a mai gyermekek életéből az egyszerűbb elektronikus formákat, mint a hangkazetta/lemez és a diavetítés. Ami viszont pozitív, hogy az élmezőnyben a mai gyerekek esetében is, még mindig megtalálhatóak a felolvasott mesék, azonban ezzel együtt a fejből mondott mese eléggé kiszorult a meghatározó formák közül. Emellett még egy pozitív tendencia, hogy a bábszínházba járás gyakoribbá vált a mai gyermekek esetében. 58
Az elektronika persze a szülők gyermekkorában is szerepet játszott, de más formákban, főleg diavetítésként, ami mellett a felolvasott és fejből mondott mesék fordultak elő figyelemre méltó arányban. (Ez a három típus szerepel az első három helyen mind az ötös – mint meghatározó – és a négyes – mint fontos – szinteken.) Ezt azért érdemes kiemelni, mert talán ezek a formák nagyobb arányban biztosíthatták a személyes kontaktust, mint a mai gyerekeknél, az első három helyen szereplő „meseforrás” közül kettő, amik audiovizuális elektronikus eszközök. A mozi jelentősége nem sokat változott a két generációt figyelembe véve, mindkét esetben inkább csak kicsi-közepes arányban fordul elő meseközvetítőként. A személyes kapcsolatokat típusokra osztva, mellettük az elektronikát csak együttesen feltüntetve, az eredményeket a következő diagramok mutatják. Meseforrások (2) jelentőssége a gyerekeknél
Meseforrások (2) jelentőssége a szülők esetében
1 - elenyésző 5 - meghatározó
1 - elenyésző 5 - meghatározó
70% Nagyszülők
60% 50% 40%
60%
Nagyszülők
Szülők
50%
Szülők
Rokonok
40%
30%
Rokonok
30%
Gyermekközösségek
Gyermekközösségek
20%
20% Elektronikus berendezések
10% 0% 1
2
3
4
Elektronikus berendezések
10% 0%
5
1
6. ábra [Forrás: saját kutatás]
2
3
4
5
7. ábra [Forrás: saját kutatás]
A 6. és a 7. ábrákról leolvasható, hogy a szülők mind a mai gyerekek, mind a mostani szülők gyermekkorában az első helyet töltik be a gyermekük életében meseolvasás terén is. De míg a mostani szülőknél ez a szerep a nagyszülőkkel van megosztva, a mai gyerekek esetében az elektronikus eszközök „léptek a nagyszülők helyébe”, persze csak átvitt értelemben, és csak a meseközvetítés tekintetében. Ez azt is sugallhatja, mintha a mai gyermekek
életében
az
elektronikus
eszközök
léptek
volna
elő
másodlagos
„gyerekcsőszként”, bár az is igaz, hogy a szülők szerepe viszont nőtt a mai gyerekek esetében, ami az előzőekkel szemben csupán azt is jelentheti, hogy a korábban nagyszülőkkel megosztott feladatot, most a szülők javarészben magukra vállalják. Emellett a gyerekközösségek szerepe is nőtt, ami azt is jelentheti, hogy a családi körön kívül ezek az intézmények is sokat magukra vállalhatnak abból a feladatból, hogy a mai gyerekek is elég mesét hallhassanak, hogy a mesék ne tűnjenek el az életükből. 59
A rokonok szerepe sem a mai gyermekek, sem a mostani szülők gyermekkorában nem volt igazán fontos, ami annak a régebbi tendenciának a továbbélését mutathatja, hogy a nagycsaládok helyett inkább a nukleáris családok jellemzőek a modern társadalomban. Az írásos formájú meséket sajátos típusokra osztva is megvizsgáltam a generációk közötti különbségeket, melynek eredményeit a következő diagramok mutatják. Meseforrások (3) jelentőssége a gyerekeknél
Meseforrások (3) jelentőssége a szülők esetében
1 - elenyésző 5 - meghatározó
1 - elenyésző 5 - meghatározó
Versek, mondókák
45% 40%
Magyar népmesék
35% Magyar klasszikusok
30% 25% 15% 10% 5%
Magyar klasszikusok
30%
Külföldi mesék
Fantasztikus történetek
20%
Fantasztikus történetek
Képregények, kisregények
10%
Képregények, kisregények
0% 1
2
3
4
Magyar népmesék
50% 40%
Külföldi mesék
20%
Versek, mondókák
60%
0%
5
1
8. ábra [Forrás: saját kutatás]
2
3
4
5
9. ábra [Forrás: saját kutatás]
A 8. és 9. ábrák alapján megfigyelhető, hogy a szülők esetében meghatározó magyar népmesék és magyar klasszikusok helyét a mai gyerekeknél főképp a versek, mondókák és a külföldi mesék vették át. Ez az országhatárok nyitottabbá válását is tükrözi, ami lehetővé tette a külföldi alkotások beáramlását is. Ez egyben a kulturális sokszínűséget is jelenti, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár a gyermekek lelki konfliktusai univerzálisnak tekinthetőek, de sokszor más kultúrák meséi hordoznak a saját népük történelmére jellemző sajátosságokat, amit csak akkor lehet teljesen megérteni, ha a gyermek is abba a kultúrába tartozik, emellett a nemzettudat formálásához, a közösségi összetartás megőrzése szempontjából fontos, hogy a népi kultúrkincsek egyik közvetítője, a népmesék fennmaradhassanak. Persze az ábráról az is leolvasható, hogy a szülők is törekednek arra, hogy „az új típusú” mesék ne szorítsák ki teljesen a „régieket”, mert a négyes – mint fontos – szinten a népmesék és a magyar klasszikusok is nagyobb arányban szerepelnek. A mai gyerekek esetében a képregényeket inkább elenyésző szerepűnek minősítették a szülők, de úgy gondolom, ha nem is hagyományos képregények formájában, de különböző gyermekújságok még mindig fontos szerepet tölthetnének be a gyerekek életében, mert összekapcsolva a televíziós kedvencekkel, ez is egy eszköz lehet a szülők kezében, hogy megkedveltessék gyermekeikkel az olvasást.
60
7.1.3. Meseolvasási szokások a családban A kérdőíves felmérés középpontjában szereplő másik kérdéskörrel arra kerestem a választ, hogy mennyire tartják a meséket gyereknevelésre alkalmas eszköznek a szülők, és ennek tekintetében, hogyan valósul meg a meseolvasás a családon belül. 10. ábra [Forrás: saját kutatás]
A 10. ábrán láthatjuk, hogy a szülők jelentős Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre alkalmas eszköznek? 1 - egyáltalán nem tartom annak 5 - a legfontosabb eszközök közé tartozik
többsége fontos, talán az egyik legfontosabb nevelési eszközök közé sorolja a meséket. 38%
5
37%
4
5%
2
megerősítés szükséges, hogy sikerüljön a
0%
1 0%
5%
társadalomban is értéknek tartják a meséket az emberek, amihez mindig csak egy kis
20%
3
Ami azért arra utal, hogy a modern
mesék varázserejét a későbbi generációk 10%
15%
20%
25%
30%
35%
40%
számára is megőrizni, elérhetővé tenni.
Az előző ábrán látottakat igazolni látszik a következő diagram is (lásd a 11. ábrát). Eszerint, a családok fele rendszeresen, minden nap olvas mesét gyermekeiknek, és igaz, hogy a családok negyedében nem mindig jut elég idő rá, de továbbra is fontosnak tartják. Ennek a felismerésnek a vonalán pedig el lehet indulni, a mesék erejét igazoló „kampányokkal” (cikkekkel, kutatásokkal)
Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének?
bíztatva őket is arra, hogy tudatosan figyeljenek oda a gyermekük nevelésénél arra, hogy minden eszközt, mely segíthet a gyermekeknek
feldolgozni
lelki
Nem tudom
2% 1%
Sajnos egyre ritkábban
3%
Nem olvasunk meséket
18%
Nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom
25%
Megpróbálunk minél gyakrabban
konfliktusaikat - köztük a meséket is –
51%
Minden este
0%
felhasználják a gyermekük egészséges
10% 20% 30% 40% 50% 60%
személyiségfejlődése érdekében. 11. ábra [Forrás: saját kutatás]
A meseolvasási szokásokkal kapcsolatban még arra is rákérdeztem, hogy, ha ezt hasznosnak találja a szülő, akkor miért, milyen szempontok alapján tartja annak. Ehhez általam felsorolt állításokat kellett sorba rendezniük egytől ötig (ahol az egy a legfontosabb). 61
Miért hasznos a meseolvasás? 1. - első 5. - utolsó 70%
Megnyugtat, eleltat
60% 50%
Bensőséges családi légkör
40%
Szókincsbővítő
30%
Mesetanulás
20% Hagyományos értékek
10% 0% 1.
2.
3.
4.
5.
12. ábra [Forrás: saját kutatás]
A 12. ábráról leolvasható, hogy elsősorban a bensőséges családi légkör megteremtése miatt tekintik a meseolvasást hasznosnak, ami valóban az egyik legfontosabb funkciója, mert biztosítja a szülő-gyermek kapcsolat elmélyülését, azáltal, hogy egymásra való odafigyelés révén segíti a problémák közös feldolgozását, megadva a gyermeknek a szükséges biztonságérzetet. A meseolvasás funkciói közül, a következő leghasznosabbnak, a
mesék
hagyományos
értékeket
közvetítő
szerepét
tekintették.
Ebből
arra
következtethetünk, hogy fontosnak tartják, hogy gyermekeiket megismertessék ezekkel az értékekkel, és ezzel is építően hassanak a gyermek még kialakulatlan személyiségére. A szókincsbővítésre is alkalmasnak vélik a meséket, de már csak közepes hasznosságúnak ítélik a többi funkció között. Ezen kívül nem tartják tipikusan az elaltatáshoz használt eszköznek, mert a többi funkciót hasznosabbnak ítélik. Azt a szempontból pedig, hogy a meseolvasáson keresztül a gyermek a meséket meg is tanulhatja, szinte teljesen jelentéktelennek vélik. Ez azért is érthető, mert ehhez túlságosan előre kellene tekinteni a jövőben ahhoz, hogy ez a funkció hasznosnak bizonyulhasson.
7.1.4. A televízió nézési szokások „kontrollja” A televízió előtt töltött időre nem kérdeztem rá részletesen, csak annyiban, hogy milyen sűrűn nézik a televíziót a gyerekek. Persze a családok többségében, 63%-ukban a gyerekek minden nap néznek televíziót, elenyésző azoknak a családoknak az aránya, 8%, ahol csak hétvégenként, vagy soha (2%), a többi családban pedig (27%), ha nem is minden nap, de hetente többször ülnek a televízió elé a gyerekek.
62
Azonban ebből az időből talán az a legfontosabb, hogy hogyan, milyen műsorokat nézve, egyedül vagy a szüleikkel együtt töltik-e el. A következő diagram (lásd a 13. ábrát) azt mutatja, hogy a szülők milyen formában kísérik figyelemmel gyermekük televízió nézési szokásait. Ezt a szülők 93%-a szabályozza a következő módokon. Hogyan szabályozza gyermeke televíziózási szokásait? 1. -első 5. - utolsó 60% 50%
Mesecsatornát
40%
Adott mesét, műsort Mesefilmet
30%
A gyerek kérésére
20%
Együtt nézzük
10% 0% 1
2
3
4
5
13. ábra [Forrás: saját kutatás]
Azok közül a szülők közül, akik tudatosan odafigyelnek a gyermekük televíziózási szokásaira, a legtöbb esetben megpróbálnak egy a gyermeküknek megfelelő műsort, mesét kiválasztani, azaz megtervezni a televízió előtt töltött idő tartalmát, ami jó módszer, ha leülni még sincs ideje a gyermeke mellé televíziót nézni. De azért ez után is szükséges, hogy megbeszélje a látottakat gyermekével. Ezután az a módszer, hogy egy bizonyos mesefilmet tesznek be a gyerekeknek, vagy leülnek vele televíziót nézni, szinte azonos gyakorisággal fordul elő. Közülük a mesefilm kiválasztása szintén a televíziózással töltött tartalom megtervezésének minősül, de persze az idő mennyiségére, és az utána való átbeszélésre is érdemes odafigyelni. Ha pedig tud időt szakítani arra, hogy leüljön a televízió elé gyermekével megnézni egy mesét, vagy neki megfelelő műsort, az nagyon szerencsés eset, mert akkor közben a gyermek kérdezni is tud a szüleitől, és nem tölti magányosan ezt az időt. Az, hogy csak egy mesecsatornát kiválasztva szabályozza a szülő a gyermek televízió nézési szokásait szerencsére ritkábban fordul elő. Ez a módszer azért nem célravezető, mert nem bízhat vakon a szülő a mesecsatorna szerkesztőiben, hogy ott csak a gyermekének megfelelő műsort fogják adni, mert sok esetben még a gyerekeknek szánt rajzfilmnek is káros hatása lehet. Az a mód pedig, hogy a gyerek kéri, hogy melyik műsort nézhesse meg, csak nagyon elenyésző arányban valósul meg.
63
7.2. Az elektronikus mese átalakulása A mesék csoportosításánál a technikai szempontokat figyelembe véve osztottam elsőként kategóriákra a meséket, mely különbségek létrejöttét a technika fejlődése tette lehetővé. A kezdeti írott forma, majd az auditív forma után a technika lehetővé tette az audiovizuális forma létrejöttét. Majd a 19-20. századra az elektronikus korszak veszi kezdetét, háttérbe szorítva a korábban dominanciát élvező nyomtatott betűt, a könyvek szerepét. Ez a változás a meséket is jelentősen átalakította, a korábbi formákról áttevődött a hangsúly az elektronikus eszközök által közreadott mesékre. Kialakultak a kezdetleges rajzfilmek, amik már az elektronikus hordozókra történő átalakításukkor elvesztettek valamit a szájhagyományozott, írott formájú mesék értékéből azzal, hogy nem a szavak kifejezőerejével, hanem kész képekkel élnek. De a kezdetleges rajzfilmek óta már azok is újabb változásokon mentek keresztül, legtöbb esetben további torzításokat eredményezve.
64
7.2.1. Rajzfilmek átalakulása a kezdetektől napjainkig33 A világképek változásán, korszakok váltakozásán keresztülvezetve jól áttekinthető hogyan, milyen irányba változtak meg a rajzfilmek. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor által elvégzett elemzés alapján szeretném kiemelni az ő általuk elemzett amerikai vagy amerikai hagyományokat követő médiában sugárzott rajzfilmekben bekövetkezett legjelentősebb változásokat, és részben párhuzamba állítani a magyar médiában a mesékkel kapcsolatban történt változásokkal, és ahol új elem jelent meg, annak a gyermekekre gyakorolt hatását is be kívánom mutatni alapjaiban. Az elemzés bizonyos elemek mentén haladva ragadja meg a változások lényegét, ezek a következők: 1) A hősök karaktere Ö kik a szereplők és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek 2) A hősök környezeteként megjelenített emberi világ Ö viszonyok, kapcsolatok Ö tárgyi környezet: természeti és technológiai-civilizációs elemek aránya 3) Cselekmények Ö tartalma Ö célja 4) Konfliktusok természete 5) Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés 6) Alkalmazott képi megoldások: színek, grafika 7) Zene és zörej szerepe 8) Uralkodó hangulat 9) Uralkodó értékek rendszere 10) Más műfajok, stílusok és irányzatok hatása
33
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2000): A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, Budapest, (p101-115) Ranschburg Jenő (2006): Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt, Saxum Kiadó Bt.
65
A rajzfilm kezdeti fénykora, ’20-as - ’30-as évek
A rajzfilmek erejét leghatásosabban a korai Disney alkotta rajzfilmeken keresztül lehetett először megtapasztalni. A technika fejlettségét kihasználva és több forrásból merítve - mint a klasszikus meseirodalom, az operett, a fekete romantika hordozta halálfenyegetés életérzése és a kisember világképe – létrehozza saját világképét.
A hősök karaktere: Megőrzik a népmesék határozott vonalakkal megrajzolt alakjait, akik egyértelműen jók vagy rosszak. A jók a kedvesség, erényesség mellett szépek is; segítőtársak is megjelennek, bár már egy kicsit a mókásabb jelleg felé mozdulva, de továbbra is jóindulatú, támogató karakterrel; az ellenségek pedig gonoszságuk mellett rútak is, amivel továbbra is őrzik szélsőséges jellegüket a figurák. Ennek az elemnek a megőrzésével, a rajzfilmek még továbbra is segítséget tudnak nyújtani a gyermekeknek a kétpólusú értékrend kialakításához és az, az alapján való tájékozódáshoz. A segítőtársak groteszk formában jelennek meg, mert az operettek által átvett idealizált világ, a kisember vágyait jelenítik meg, amihez képest a kisember maga csak ebben a groteszk formában jelenhet meg. Így megjelenítőik gyakran állatok, törpék, kétbalkezes öregecskék. Ezeknek a karaktereknek a fizikai vagy mentális bukdácsolásait meg lehet mosolyogni, és a gyermekeknek könnyű azonosulni velük, mert ők is megélnek szituációkat, amikben tehetetlennek érezhetik magukat, de most, hogy ők is nevethetnek ezeken, így elvezethetik múltbéli tapasztalataikból eredő feszültségeket. Valamivel később, a hetvenes évek körül, a magyar médiában is megjelentek ezekhez hasonló szereplők, mikor még a Magyar Televízióban külön osztályok törekedtek a gyermekek színvonalas szórakoztatására. Tehát e fajta humor jelent meg az egész kicsiknek szóló Mazsola és Tádé című mesében; az iskoláskorúakat elbűvölő Mézga család történeteiben.
A hősök környezeteként megjelenített emberi világ: A hősök cselekedeteinek hátterét, a környezetét a kisemberek világa adja, mely több pillérből épül fel. Ilyen a közösség, ami kisebb torzsalkodások ellenére, nagyon erős szolidaritást képvisel, így egészében idilli. Másik pillér a biztonságot szimbolizáló otthon, melyet a hős védelmez. Ehhez kapcsolódik a következő pillér, a család, de leginkább 66
indirekt formában, hiányán keresztül megjelenve képvisel értéket. Ez az elem is tovább őrzi a régi mesékből a gyermekek egyik legnagyobb szorongását megjelenítő veszélyt, a szülők elvesztését, a magukra maradást. A negyedik pillért a csoda képviseli. A családban, otthonban, közösségben megjelenített szituációkra ráismerve, észrevétlenül is hasznos információkkal gyarapíthatja a gyermekek tudásanyagát. A magyar médiában a hetvenes években sugárzott mesék közül ilyen a Tádé és Mazsola, a Rumcájsz-történetek, szülő-gyermek viszonyt ábrázolva; a Mézga családban, a serdülőkort tükrözve, a Kis vakond, mint elhagyott árvagyerek.
A cselekmény tartalma és célja: Ezek a rajzfilmek a technika lehetőségeit kihasználva, hatásosan ábrázolják az embert érhető gyötrelmeket, elpusztításának fajtáit, melyen végül mégis felülkerekedik a főszereplő. A tartalom a megjelenítésének a célja, hogy bemutassa, a kisemberre milyen nagy veszélyek leselkedhetnek, a hétköznapi élet miként omolhat össze egyszeriben; emellett az, hogy bemutassa a diadalmas túlélést, ezzel a nézők hitét erősítve, megnyugtatva őket.
Konfliktusok természete: Legtöbbször a főhős felülemelkedésének nehézségeihez kapcsolódva jelennek meg konfliktusok. Ezek a rajzfilmek a konfliktusokat általában átlagosnál nagyobb szorongással jelenítik meg, magát azt a világlátást tükrözve, hogy a hősök tudtukon kívül a „szakadék szélén táncolnak”.
Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés: Ezek a korai rajzfilmek még megtartják a népmesék azon jellegzetességét, hogy az egyensúly a történet elején megbomlik, bizonytalanságérzést keltve, hogy átélje a világ veszélyességének érzését, de a történet végén a boldog befejezéssel, azzal, hogy az egyensúly
helyreáll
kielégíti
a
nézők
biztonságigényét,
megerősíti
a
dolgok
elrendeződésébe vetett hitét. A megoldási módszerek között gyakran felbukkan a véletlen, sőt a csoda, ami erős védelmező erőként, az aránytalanul nagy fenyegetésekkel szemben képes egyensúlyt teremteni. Viszont ezzel nem szabad azt érzékeltetni, hogy a hős a felemelkedésért nem tett semmit, a szavak erejével megjelenített mesék ebből a szempontból jobban megfelelnek 67
ennek a kritériumnak, mert kifejező szavaikból jobban rámutathatnak, hogy a hős milyen személyiségfejlődésen ment keresztül, ami végül eljuttathatta a felemelkedéshez.
A képi megoldások és a zene szerepe: Ezekben a rajzfilmekben megjelenő idilli szerelmi szál, az operett világképét képviseli, mely zenei formában is megfelel ennek, a zenében a jók motívuma édes, képei pedig a békeidőket idézik. A veszélyek zenei kifejezésekor a fenyegető aláfestés, a klasszikus szimfonikus
zenéhez
közeledik,
annak
elemeit
használja,
képein
pedig
az
expresszionizmus hatása érződik. A komikus figurák groteszk zenei aláfestésben jelennek meg. Ezekkel a zenei és képi elemekkel tovább erősíti a jó és rossz egyértelmű elkülönítését. Továbbá biztosítja a mozgalmasságot, megragadva a gyermekek figyelmét, anélkül, hogy az erőszakos jelenetekre helyezné a hangsúlyt.
Uralkodó hangulat, uralkodó értékek rendszere: Már korábban említett kisemberek világának a hangulata a meghatározó, a fenyegetettség érzése idillikus elvágyódással kísérve, mely a csodán keresztül meg is valósul, vagy a kisember bukdácsolásait humorosan megjelenítve. Továbbá az ő értékrendjük tükröződik, mely még hagyományőrzőnek tekinthető.
Az ’50-es évek meséi
A háború után az amerikai középosztály megerősödésének hatására magának a korai Disney rajzfilmeknek a stílusa is kicsit változott, egy szelídebb, probléma-mentesebb világkép felé tolódott el. A szereplők kevésbé veszélyes szituációkba kerülnek, világukra egyfajta stabilitás, konszolidáció, jellemző. Az amerikai rajzfilmek kapcsán pedig előtűnt egy új név, Hanna és Barbera, akik ezt a korszakot a rajzfilmek terén meghatározták.
Hősök karaktere: A rajzfilmek szereplői, a világképhez hasonlóan konszolidálódnak, maga az egyszerű kisember jelenik meg mindenféle a romantikára jellemző áttétel nélkül. A Jó és a Rossz képviseletében megjelennek a „bumfordi Jók” és a „bumfordi Rosszak”, egyszerű, komikus figurája.
68
A hősök környezeteként megjelenített emberi világ: A kapcsolatok terén megfigyelhető, hogy az előzőekben meghatározó közösség többnyire eltűnik, csak egy – két barát, szomszéd marad. Ezzel szemben, az otthon szerepe felerősödik, azért is, mert a hősök a fogyasztás felé fordulnak, és otthonaikban, a környezetben a fogyasztási cikkek kezdenek dominálni az érzelmi viszonyok részletes bemutatásával szemben. Igaz, hogy megjelenik a teljes család képe, de viszonyaik felületessé válnak. Tehát szinte a fogyasztási tárgyak válnak a központi szereplővé, amikre, hogy felhívják a figyelmet, távoli korokhoz kötve ábrázolják. Ez az elem, már kicsit előremutat a világ, a mesék elüzletiesedésére.
A cselekmény tartalma és célja: Tartalmi szempontból a cselekmény igen leegyszerűsödik, egy végtelenített üldözősdi és barátság között való ingázásra, vagy pedig a szereplők technikával való viaskodására. Amivel a célja a változatlanság fenntartása, ami a sorozatfilmek folytathatóságának igényét is kielégíti. A magyar médiában a nyolcvanas évek második felében, az ilyen típusú amerikai mesék beáramlása volt a jellemző, kezdve a Tom és Jerry rajzfilmsorozattal.
Konfliktusok természete: A küzdelem jelentősége csökken. Míg korábban az élet – halál harc, a Rosszal való küzdelem célja, a világrend helyreállítása volt, mely során a hős felemelkedett, miután átélte a legnagyobb veszélyeket; ez a harc öncélúvá válik, a konfliktusok kisebb emberi hibákból, üzleti és a technika vívmányaival való ügyetlenkedésből állnak, mely helyzetek karikírozva jelennek meg legtöbbször.
Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés: A megoldási módok közül eltűnik a valódi, meseszerű csoda. A dramaturgiában pedig már nem érvényesül a korábbi mesékben megvalósuló ív, hanem amellett, hogy a veszély félelmetessége is megszűnik, a fogyasztásra helyeződik a hangsúly, ezért a hősei nem emelkednek fel, csak könnyedén kikeverednek mindig az aktuális, apró kellemetlenségből, de a történetek a végén mindig ugyanoda kanyarodnak vissza, mint az elején, a változatlanságot biztosítva. A bukdácsolással, és a vicces üldözéssel még a humort, a nevetés örömét megőrzik ugyan ezek a mesék, de a dramaturgiai vonal eltorzításával nem adják meg azt a katarzis élményt. 69
Az elején nem szembesíti a gyerekeket a veszélyekkel, a félelmeikkel, a végén pedig hiányzik, hogy a hős ellenségein való felülkerekedésével teljes biztonságot adjon.
Képi megoldások és a zene, zörej szerepe: Ebben a korszakban az ábrázolás egyszerűsödik, a zenei megoldások elkezdik a zörejeket kiemelni, ami a végtelenített üldözéshez, a háztartási eszközökkel való bajódáshoz passzol.
Uralkodó hangulat, uralkodó értékek rendszere: A folytathatóság igényének kielégítésével, a cselekmény végtelenítésével azt sugallják ezek a rajzfilmek, hogy mindenki ott van jó helyen, ahol van a világban, a változatlanság biztonsága jelenik meg értékként.
Más műfajok, stílusok és irányzatok hatása: A kabaré vonásaiból sokat merítenek ezek a rajzfilmek, a kisemberlét komikus vonásait emelik ki.
’80-as – ’90-es évek édeskés mesevilága
A korszaknak ebben a rajzfilmtípusában a gyermekek világa idealizáltan, egy a felnőttek világától elkülönült, zárt paradicsomként jelenik meg. A rajzfilmekre más üzletágak is alapoznak, összeépülnek a gyermekeket megcélzó ipari és kereskedelmi birodalmakkal, az üzleties jelleg még karakterisztikusabb lesz.
A hősök karaktere: A főszereplők egyre inkább a gyerekek vagy az őket szimbolizáló kis állatkák, mert azt feltételezik, hogy a gyermekek ezekkel a szereplőkkel könnyebben tudnak azonosulni. A gonoszak nem ijesztőek, inkább nevetségesek, akikkel még egy gyermek is könnyen elbánik. Ezzel az a probléma, hogy mivel a gyermekekben feszültséget okoz a felnőttek felettük gyakorolt hatalma, ezért néha őket a mese gonoszaiba kivetítik, akinek az eszén végül túl is járnak, de ha ilyen könnyedén bánnak el ezekkel a gonoszokkal ezekben a rajzfilmekben – akik ráadásul sokszor csak egyszerű felnőttek, nem is óriások, vagy szellemek -, akkor azzal okozhat szorongást a gyermekeknek, hogy a felnőttek, akikben ő
70
bízik, mégsem okosabbak, mégsem tudják őt megvédeni, így kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, elvesztheti biztonságérzetét.
A hősök környezeteként megjelenített emberi világ: Ahogy már a világkép általános jellemzésénél írtam, a rajzfilmek környezetére jellemző, hogy a gyermekek világát elkülönítve, felhőtlen paradicsomként ábrázolják, nem a hagyományos mesékre jellemző rémekkel teli meseországot, hanem egy békés, édeskés, idealizált világot jelenítenek meg.
A cselekmény tartalma és célja: Ebben a korszakban is jellemző a rajzfilmekre, hogy végtelenítettek, hasonló jellegű kalandok ismétlődnek, csupán azzal a céllal, hogy egy fogyasztói világot ábrázoljanak, és lényegében ezzel egyfajta változatlanságot tartsanak fenn. Sokszor megjelenik a vándorlás majd hazatérés motívuma, de azzal a hiányossággal, hogy ez a hazatérés, már nem jelent biztonságba menekülést számukra, mint a hagyományos mesékben, mivel eddig is minden akadályt leküzdöttek egyedül is, ezért semmi akadálya, hogy újra útnak induljanak védett gyermekvilágukban.
Konfliktusok természete: Mivel a gonoszok is nevetségessé váltak, akikkel a gyermekek is könnyen elbánnak, így a konfliktusok is csak egy szelídebb, kedélyesebb formában jelennek meg.
Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés: Az édeskés világ megjelenítése mellett, a szörnyűségeket végleg száműzik ezekből a rajzfilmekből, mint már jellemeztem, az ellenségek sem igazán félelmetesek. A csoda megjelenik ugyan, de leértékelődik, mert nem egy végső üdvözüléshez való hozzásegítésben játszik szerepet, hanem eleve adva van az életfeltételek között, amivel a hős bármikor élhet. Így a dramaturgiai vonal eltorzításával, ezek a rajzfilmek sem adják meg azt a katarzis élményt, mint a hagyományos mesék. A magyar médiában is képviseltették magukat ezek a rajzfilmsorozatok, mint a Gumimacik, Hupikék Törpikék, Szíves bocsok, Én kicsi pónim.
71
Képi megoldások: A rajzok tovább egyszerűsödnek és a komputertechnika megjelenésével a mesék tömeggyártásra is alkalmasak lesznek, a figurák sematizált ábrázolásával kísérve. Már az arcok sem olyan jellegzetesek, a mozgások sem olyan kidolgozottak, sokszor csak jelzésekkel, utalásokkal helyettesítik a részleteket.
Uralkodó hangulat, uralkodó értékek rendszere: A környezet békésségével idilli jólétet, a szeretetteljes és a természetet óvó magatartás biztonságát sugározzák.
Más műfajok, stílusok és irányzatok hatása: Sok esetben a gyermekregények adnak alapot ezekhez a rajzfilmekhez elfordulva a klasszikus felépítésű meséktől.
A ’80-as – ’90-es évek „csendes-óceáni” rajzfilmtípusa
Az előző rajzfilmtípussal párhuzamosan jelent meg ez a másik japán – amerikai rajzfilmtípus, mely az előző „békés” világképpel, egy szöges ellentétben álló „háborús” világot ábrázol. Azt, hogy ez a két ellentétes filmtípus, az agressziómentes, idill és a hiperagresszív irányzat egymással párhuzamosan jelentkezik, esetleg az magyarázhatja, hogy a gyerekek között a lányok – fiúk, kisgyerekek – kamaszok eltérő igényeinek kielégítésére törekedtek; de összefüggésben állhat azzal is, hogy a korszakban egyszerre zajlott egy jóléti társadalom kiteljesedése, és a „harmadik világ” leszakadása.
A hősök karaktere: A hősök a világképnek megfelelően az erőt képviselik, jellemző rájuk a testi erő, izmosság, gyorsaság. Ötvözve tükrözik az amerikai magányos hősideált és a fegyelmezett, a testületért önmagát is feláldozó japán eszményt. A technika és az állati őserő fontosságát kiemelve megjelennek a mutánsok, félig emberek – félig gépek vagy állatok. A gonoszok pedig abszolút negatív hősök, gyakran az egész világ elpusztítására törő, őrült tudósként ábrázolják őket ezek a rajzfilmek. Ezzel az erőt és a szellemi teljesítményt elég sajátos szemszögből állítják egymással szemben az ilyen rajzfilmek. Elég nehéz is ezekkel a hősökkel teljesen azonosulni, mert a szellemi tudás a gonosz képviseletében áll, a nyers erő 72
pedig a pozitív hősöket segíti, így nem lehetne felfedezni a pozitív hősben sem a tulajdonságok egyensúlyát. Mégis a legvalószínűbb, hogy a gyermekek velük azonosulnak, akkor azonban ezek a rajzfilmek nem azt tükrözik, hogy a szellemi tudás haszontalan? Hiszen azt csak rossz célokra használja a gonosz, és az erő úgyis győzedelmeskedik felette.
A hősök környezeteként megjelenített emberi világ: Egy leegyszerűsített világ jelenik meg, egy elembertelenedett nagyváros, űrbirodalom, ahol a központi szerepet a hadsereg és a harci technikák, fegyverek, járművek töltik be. A környezet színképét tovább szürkíti, hogy a legélettelenebb helyeken játszódik legtöbb jelenet, mint a csatornák, a hulladéktemetők, a katonai bázisok teli romokkal, roncsokkal.
A cselekmény tartalma és célja: Ezek a rajzfilmek a cselekmény megjelenítésében töménytelen formában alkalmazzák az erőszakot, az agressziót. Az életveszély fokozódása, ami az egész történeten átível, a küzdelem kerül középpontba, ábrázolva a szélsőséges pusztítást. Az emberi kapcsolatok jelentősége is eltörpül, a romantikus érzelem bármely szikrája is maximum nem realizálható formában jelenik meg. A küzdelemben elsősorban az ellenség legyőzését, elpusztítását tűzik ki célként, nem annyira a saját siker fontosságát. A tartalom ilyen szintű kiüresedése, az hogy a történetek nem tartanak sehova, emellett az agressziót helyezik a középpontba, a gyermeknek nem hagy mást, csak ezeknek az agresszív akcióknak utánozhatóságát. Az ilyen agresszióval telített történetek a magyar médiában a kilencvenes évektől kezdtek megjelenni, mint a GI Joe, vagy a Tini nindzsa teknőcök.
Konfliktusok természete: Általában kicsinyes bosszúból nőnek ki a konfliktusok, a technika segítségével szinte világméretűvé.
Megoldásmódok, dramaturgiai építkezés: Az előző mesefilm-típussal ellentétben, ahol békés, idilli világ állandósult, itt a végveszély állandósul, a világ ismét szorongató, de megoldási lehetőséget, a szinte teljesen eltűnő emberi közösség sem adhat, a csodák is eltűnnek, a harci eszközök által részben helyettesítve, így egyetlen megoldásként csak az erőszakot, a féktelen pusztítást kínálják 73
fel ezek a mesék. Ezzel az a probléma, hogy mivel maga a katarzis is erőszakos, a pozitív hős is agresszív cselekedetekkel éri el célját, ezért ez arra tanítja a gyerekeket, hogy az életben felmerülő problémákra is ez a legjobb megoldás, hiszen társadalmilag elfogadott, és sikerhez vezet. Ez a helyzet azért is erősíti fel az agresszióra való hajlamot, mert a hős jutalmat, elismerést kap érte, míg ha büntetést kapnának a szereplők, akkor csökkenne az agresszivitás elfogadottsága. Továbbá a rajzfilmekben megfigyelhető még az agresszív cselekedetek egyfajta következmények nélkülisége, mert legtöbbször mintha semmi sem történt volna, az előzőekben erőszakos cselekmény áldozatául lett hős, csak egyszerűen tovább sétál. Mivel a gyerekek sokáig nem tudnak különbséget tenni a valóság és fikció között, elhihetik ezt a sérthetetlenséget, és csodálkoznak majd, ha ez a való életben nem így történik.
Képi megoldások és a zene szerepe: A képi és zenei megoldások is alátámasztják az előzőekben bemutatott világképet, harsány, diszharmonikus színeket, gépi zörejhez hasonló, éles hanghatásokat, szögletes rajzokat alkalmaznak
ezekben
a
rajzfilmekben.
Emellett
a
nyelvhasználat
is
klisékig
leegyszerűsödött, sokszor érthetetlen technológiai kifejezésekkel tűzdelve.
Uralkodó hangulat, uralkodó értékek rendszere: Egy szürke világot mutat be, a végletekig kisarkítva, szinte teljesen elembertelenedett értékrenddel, ahol a tolerancia teljesen kiveszett a világból, a féktelen pusztítást hagyva egyetlen megoldásként.
Más műfajok, stílusok és irányzatok hatása: Ennek a rajzfilmtípusnak a világában a komputerjátékokból és a képregényekből átvett elemek dominálnak. Ahogy az elemzés közben is próbáltam utalni rá, a magyar médiában sugárzott mesék is hasonló átalakuláson mentek át persze némi időeltolódással. A hazai televíziózás kezdetekor még itthon is nagyobb figyelmet szenteltek a gyermekeknek szánt műsorok esetében arra, hogy az tartalmilag az egészséges személyiségfejlődésüket szolgálja. Mely célt külön osztályok megalakításával próbálták elérni, így a Magyar Televízión belül a Gyermekműsorok Osztálya, és az Iskolatelevízió igyekeztek a legmegfelelőbb műsorokat biztosítani a gyerekeknek. Így a hetvenes években a képernyőn látható mesék még 74
megőrizték „hamvasságukat”34, nem az üzleti szempontok hódítottak. Majd a nyolcvanas évektől már az üzleti szempontok jobban előtérbe kerültek, a gyerekekre való odafigyelésre már nem jutott pénz. Így elkezdtek beáramlani az olcsó, kommersz gyermeksorozatok külföldről. Majd a kilencvenes évektől, a kereskedelmi csatornák megjelenésével már a képernyőre kerültek a tömény agresszióval teli rajzfilmek is. Nagyvonalakban ennek a négy fő rajzfilmtípusnak a bemutatásával képet kaptunk arról, hogy miként alakultak át a rajzfilmek az idők során, és hogy milyen értékeket közvetítenek, milyen hatással lehet egyes elemük a gyermekekre.
34
Ranschburg Jenő (2006): Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt, Saxum Kiadó Bt., Budapest
75
8. A mese a média világában Az ember alapvetően társas lény, az idők kezdetétől fogva az együttműködés bizonyult az emberi túlélésben az egyik legjelentősebb viselkedési mintának. Ez azt jelenti, hogy az embereknek kapcsolatba kellett lépniük egymással. A kontaktus, ha kezdetleges formájában is, de az emberek egymás közötti kommunikációján keresztül valósulhatott meg, ami lehetővé tette a kisebb, nagyobb közösségek kialakulását is, mely csoportosulás lényegében biztosította az emberiség fennmaradását. A kommunikáció mindmáig nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében, de az idők során jelentős változásokon ment keresztül. A kommunikáció alapjaiban véve információátadás, mely eltérő módokon valósulhat meg. A modern kor egyre fejlettebb technikai megoldásai és az úgynevezett tömegtársadalmak kialakulása magával hozta a kommunikáció egy speciális fajtájának, a tömegkommunikációnak a kialakulását. Általánosságban jellemző rá, hogy javarészt egyirányú (nincs, vagy másodlagos a visszacsatolás), közvetett (ahol a tér vagy időbeli eltérést tárgyi jelhordozó hidalja át) és tömeges (a befogadói oldalon sokan jelennek meg egy nagyjából homogenizált csoportként, akikkel szemben a kibocsátó centralizált helyzetben van). Ahogy a technika fejlődött a tömegkommunikációt közvetítő csatorna is különböző formákat öltött, egyre összetettebb,
kifinomultabb
hatást
gyakorolva
a
befogadókra.
Így
az
első
tömegkommunikációs forma, az írott forma (újság, könyv), majd az auditív forma (rádió) után eljutunk az audio-vizuális formához (film, televízió, Internet), továbbá a mindebből a 19-20. századra kialakult nagyipari jellegű, szervezettségű üzletághoz. 35 A mesékkel kapcsolatban azért bír jelentőséggel ez a folyamat, mert ahogy azt már a mesék átalakulásánál említettem, a mesélés formáját, mint sajátos kommunikációs folyamat formáját is jelentősen megváltoztatta. A korábbi szájhagyományozódás útján, majd írás formájában közvetített mesékről jelentősen áttevődött a hangsúly az elektronikus eszközök által közreadott mesékre. Ezért fontosnak tartom, hogy a meséket ebben az elektronizálódott világ közegében is megvizsgáljam.
35
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2000): A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, Budapest
76
8.1. A média szerepe a szocializációban A gyermekek fejlődését befolyásoló tényezők kapcsán, a szocializációs tényezők sorra vételénél már megemlítettem a tágabb közösség és a család közötti közvetítő médiumokat, melyek hírt hoznak a külvilágból. A gyorsan változó ipari társadalomban, a technika hihetetlen léptékű fejlődésével az elektronikus médiumok megszerezték a dominanciát az írott médiumok fölött, és olyan mértékben képesek hatást gyakorolni az emberekre, hogy mára a média fontos szocializációs közvetítővé vált, már a hagyományos szocializációs hatótényezők, mint a szülők, a kortársak és az iskola mellett az egyik leghatékonyabb befolyásoló erő. Ezt a szerepet jellegénél fogva is hatékonyan képes betölteni, mert javarészt egyirányú, közvetett kommunikáció, ami a feladó centrális helyzetéből kifolyólag nagy tömegekre egyszerre képes hatni, emellett a továbbított információ szelektálásával a befolyásolás irányát is képes részben meghatározni, így egyfajta hatalmi szerepet képes betölteni a társadalomban. Mint hatalom, megvalósíthat egyfajta kontrollt a társadalom egyes jelenségei felett, befolyással bír, és miként a megjelenített tartalmat szelektálni képes, így a valóságot nemcsak tükrözni, de alakítani is tudja.36 Miként a szocializáció egy egész életen át tartó folyamat így a média befolyása is tart még felnőtt korban is, de mivel a szocializáció a gyermekkorban a legmeghatározóbb, legintenzívebb, emellett a gyermekek még csak kialakulóban lévő világlátása miatt, a leginkább ők vannak kitéve a média befolyásoló erejének. A továbbiakban pedig ezen médiumok közül is, az egyik legkomplexebb, a befolyás kifinomult módját lehetővé tevő televízióval, az általa létrehozott médiabirodalommal foglalkozom részletesebben. Így a meséket közvetítő elektronikus médiumok közül is a televízióra helyezném a hangsúlyt. Ahhoz, hogy a szocializációban fontos szerepet töltsön be, az is szerepet játszik, hogy az emberek, gyerekek szabadidejéből is egyre nagyobb hányadot tett, tesz ki a televíziózással eltöltött idő. Az AGB Nielsen Médiakutató Kft. 2007-re vonatkozó éves felmérése alapján, a 3-12 éves kor között a gyerekek átlagosan napi 3 óra 8 percet töltenek a televízió előtt.37 36
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2000): A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, Budapest 37
AGB Nielsen Médiakutató Kft.: A televíziózásra fordított idő napi átlaga (2008. november 21. 20:55): http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2007_atv_prof1.pdf
77
8.2. A televízió speciális nyelve A televízió a tömegkommunikáció egyik közvetítő csatornája, amin keresztül így egy technikai értelemben vett kommunikáció jön létre, ahol az információátadás ember alkotta, technikai rendszeren keresztül valósul meg.38 A televízió a fejlett technikai megoldásoknak köszönhetően, az írott és auditív csatornák lehetőségein túlmutat. Vizuális és auditív elemeket egyszerre alkalmaz, mely lehetővé teszi, hogy a kommunikáció mindkét szinten – verbális, non-verbális szinteken – is megvalósuljon. Így a világ bármely pontját úgy képes közel hozni a nézőkhöz, hogy azok az események „részeseivé” válnak.39 Viszont ennek megjelenítésére a televízió olyan eszközöket használ - a közelítés, távolítás, nagyítás, különböző kameraállások – amik miatt a televízióból jövő információkat nem ugyanúgy olvassuk, mint a valóságos életből jövő információkat, azaz ezek a technikák olyan szimbolikus megjelenítéseket tesznek lehetővé, melyek sajátos módon mutatják be a valóságot.40 Tehát, mint a kommunikáció egyik speciális fajtája, ahhoz, hogy a kódolás és dekódolás sikeres legyen, teljesülnie kell a megosztott jelentés feltételének, azaz hogy a kibocsátó és a befogadó a megfelelő kódokat használja, amiknek a jelentését hasonlóan értelmezik. Ehhez viszont meg kell tanulnunk a televízió szimbólumainak megfejtését, azaz a televíziós nyelv értelmezési technikáját. Azonban a hagyományos nyelvi kódrendszerrel élő, információhordozó csatornáktól, mint a könyv, eltér abban, hogy lehet erőfeszítés nélkül, automatikusan és passzívan nézni.41
8.3. A televízió gyermekekre gyakorolt hatása A televízió a rendelkezésére álló technikák segítségével igen összetett hatást képes gyakorolni az emberekre, aminek legtöbbször nincsenek is tudatában. A gyermekekre gyakorolt hatását pedig azért szükséges mindenféleképpen tárgyalni, mert a kisgyermekek
38
Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42): http://mek.oszk.hu/02000/02009/
39
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2000): A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, Budapest 40
Tóth Tamás (2005): Médiaerőszak, Kossuth Kiadó, Budapest
41
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
78
érésével, gondolkodásával, érzékelésével nincs igazán összhangban a televízióban alkalmazott nyelv, ezért még kiszolgáltatottabbakká válnak a televízió befolyásolási mechanizmusával szemben.
Mi miatt válnak kiszolgáltatottabbá a gyermekek a televízió hatásával szemben?
Már a mesék hatásánál alapjaiban bemutattam a gyermeki látásmód sajátosságait, de itt fontos még egyszer megemlíteni azokat, amelyek a televízióval szemben sebezhetőbbekké teszik a gyerekeket. Körülbelül hat – hét éves korig: ¾ perceptuális kötöttség: a gyerekek érzékelése konkrétumokhoz kötött, nem tudnak elvonatkoztatni az érzékletektől, az érzékszervei által közvetített információktól, azaz nem képesek általánosításra ¾ egocentrikus gondolkodásmód: csak egy, a saját nézőpontjából képes értelmezni az eseményeket, nem képes nézőpontot váltani Nyolc –tíz éves kor között: ¾ oldódnak a kiskori kötöttségek, és már egyszerűbb logikai műveletek elvégzésére is képesek, eljön a spekulációk ideje, majd tíz éves korra fejlődik ki igazán, hogy már több nézőpontból képes szemlélni az eseményeket42 Ezért az egocentrikus gondolkodás sajátosságai miatt, a televízióban a cselekmény, a tér, a nézőpont és az idő vizuális eszközökkel történő elválasztása, széttördelése megnehezíti a gyermekek számára az egyes jelenetek közötti összefüggés megértését, összezavarhatja őket, félreértéseket eredményezhet. Például, ha két figura párbeszéde közben egyszer az egyiket, majd csak a másikat látjuk, a gyerekek nem mindig értik meg, hogy kihez is beszélnek ezek a szereplők. Persze lehet a gyerekeknek olyan műsorokat is készíteni, melyek ezeket a tulajdonságokat figyelembe veszik, mint a bábfilm, ahol egy nézőpontból filmeznek, hogy a gyerekek össze tudják fűzni a jeleneteket és egészében megértsék a történetet. Ezenkívül még azért tekinthetjük a gyermekeket kiszolgáltatottabbnak a televízió hatásaival szemben, mert vizuális és auditív elemein keresztül, a látásra és a hallásra 42
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
79
egyaránt hat, továbbá gyakran realisztikus ábrázolással ötvözi a kitalációt, amivel igen valóságközeli érzékelési szituációvá teszi a televíziózást, a benne látottakat. A gyermek pedig, akinek egy darabig az élményeit közvetlenül az határozza meg, amit lát, hall, tapasztal, igen nehezen, vagy (két-három éves kor között) egyáltalán nem képes különbséget tenni a valóság és kitaláció között. Ez a képesség az írott médiumok esetében korábban fejlődik ki, mert a képi megjelenítés nélkül kevésbé tűnik valóságosnak az ábrázolt tartalom, de a televízió esetében ez csak olyan hét-kilenc éves kor körül kezd kialakulni. Ez az észlelésbeli hiányosság pedig nagyon félrevezetheti, becsaphatja a gyerekeket a világ megismerése során.
A fejlődési ív fontossága
Mindezen okok miatt figyelembe kell venni, hogy a gyermekeknek a modernkori társadalomban is ugyanúgy végig kell járniuk a kommunikációs képességeinek különböző szintjeit, és a hozzá érkező információkat lehetőség szerint a nekik megfelelő formában kell eljuttatatni ahhoz, hogy ne zavarjuk össze őket, ezzel további konfliktusokat okozva személyiségfejlődésükben. Ezért a korai televíziózással az a probléma, hogy több fejlődési szakaszt megelőz, mivel a gyermek csak olyan tíz éves korára jut el odáig, hogy megértse az összefüggéseket, így felkészületlenül zúdulnak rá a televízióból érkező információk. Ezt súlyosbítja az a tény, hogy a gyermekek nagy aránya, már kiskorától kezdve önállóan tévézik, azaz a nehézségek megértéséhez még külső segítséget sem kap, ami csökkenthetné az összezavarodottságot, és az ebből fakadó frusztrációt.43 Ebből látható, hogy sokszor a televízió gyermeknevelési eszközzé is válhat, ami időnként képes helyettesíteni a szülőket, de nem tudhatjuk pontosan, hogy ezt milyen áron teszi. Milyen tarifával dolgozhat „elektromos baby sitter-ünk”?
Passzív tevékenység
A televíziózást legtöbb szakember passzív tevékenységnek ítéli meg, mert nem szükséges az írott médiumok által közvetített tartalom feldolgozásához hasonló aktív képalkotói tevékenység, mivel a televízión keresztül a néző kész képeket kap. Ehhez a passzivitáshoz 43
Tóth Tamás (2005): Médiaerőszak, Kossuth Kiadó, Budapest
80
való hozzászokás pedig nem fejleszti, sőt elszürkítheti a fantáziatevékenységet. Ezenfelül a tevékenység passzivitását a gyermekeknél tovább súlyosbítja, hogy a tartalmi összefüggésekkel kapcsolatos nehézségek egyfajta „figyelmi tehetetlenséget”44 alakítanak ki, mert koncentrálás közben, amikor nem értenek valamit, akkor elkalandozik a figyelmük, de úgy érezhetik, hogy a további figyelés választ adhat, ezért leragadnak a képernyő előtt. Emellett a külső, készen kapott képek, a belső képekkel ellentétben, a gyermekben nemhogy csökkentik, de addig növelik a frusztrációt, míg az agressziós reakcióban csattanhat ki. A gyermeknek a belső képalkotás segíthet szorongásainak csökkentésében, és mivel sok feldolgozni való feszültséget érez, ezért nagy a kép-éhsége. Mivel nem tud különbséget tenni külső és belső kép között, ezért a készen kapott képekre ragad a tekintete és azoktól várja „azt a jó érzést”, belső feszültségeinek feloldását. Azonban a készen kapott képek ebben nem segítenek, sőt a belső képalkotást is blokkolják, ezért inkább csak gyűlik a feszültség, ami legtöbb esetben még a mozgás feldolgozást segítő csatornáján sem képes oldódni, mert a gyermek a televízió előtt ül. Ezáltal a feldolgozatlan feszültség, továbbá a belső képkészítés blokkja és a megértési nehézségek miatt létrejött frusztráció agressziós reakciót, majd esetleg „letört tétlenséget”45 vált ki. Továbbá, a képi ingereknek van egy további hatása, mert ezek az alváshoz, meditációhoz hasonló elektromos hullámokat váltanak ki az agyból, ami a lelki belső világot nyitottá teszi, de ezúttal nem belső világ hatásainak feldolgozására, hanem külső ingerekre, ami egyfajta védtelen helyzetbe hozza a gyerekeket, mert így a külső ingerek a belső lelki világ rendezési folyamataiba tolakodhatnak be, ami így a személyiség alakítására akár belülről is képes. Ezenkívül a televízió képernyőjén pörgő képek, a videoklip technikával, azaz a gyorsan váltakozó, erőteljes benyomást keltő részletekkel, ott tartják a gyermekek tekintetét, és hozzászoktatják őket ehhez a gyors, követhetetlen váltakozáshoz. Aki pedig ehhez túl korán hozzászokik, annak a mesehallgatás, a későbbiekben az olvasás nem lesz olyan vonzó tevékenység, így elveszthetik ezeket a szorongáscsökkentési, személyiségfejlesztési lehetőségeket. A kamaszkorban pedig azzal a következménnyel járhat, hogy míg a 44
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
45
Szávai Ilona (szerkesztő) (2007): Tévé előtt védtelenül? A média hatása a gyerekekre, Pont Kiadó, Budapest
81
regényolvasás során kíváncsiságukat, a felnőttek titkaiba való „bekukucskálási” vágyukat46 ki tudták élni, most ehelyett az eszköz helyett egyéb formákat öltve (esetenként negatív kitörésekben) törhet elő ez a vágy.
Az erőszak megjelenése, az agresszivitásra való hatása
A televízióban valószínűleg azért látható olyan sok erőszakos jelenet, mert a televíziósok észrevették, hogy az embereket kíváncsiak mit éreznek mások veszélyes helyzetekben, emellett a gyorsan pörgő képek még inkább lebilincselik figyelmüket. Ezek a nézői motívumok egyértelműen arra késztetik a szerkesztőket, hogy az erőszakos cselekedetek minél többször jelenjenek meg a televízióban, mert a kíváncsiság kielégítése mellett a gyorsan váltakozó képi elemek használatára is az akcióval teli agresszív tartalom megjelenítése a legalkalmasabb. Azonban az erőszak ilyen mértékű ábrázolása manapság a gyermekműsorokban is elszaporodott, ami a gyerekekben többféle negatív viselkedési formát is kiválthat. Az agresszív viselkedésről azt kell tudnunk, hogy természetesen nem csupán a külső környezeti hatások válthatják ki, hanem részben örökletes úton jelentkezik, de az biztos, hogy létrejöttében tanult elemek is szerepet játszanak. Így mivel a gyermekkor egyik legjellemzőbb tanulási módszere az utánzás, a sokat látott legtöbbször következmények nélküli, sőt néha jutalmazott agresszív viselkedésmódot is elsajátítják, leutánozzák. Ezt még fokozza az is, hogy általában a felülkerekedő hősökkel szívesen azonosulnak a gyerekek, akik sok esetben erőszakot alkalmazva jutnak el a céljukhoz, így még inkább megerősítik az agresszivitás leutánzására való késztetést. Emellett, ha nem is vált ki agresszív viselkedést a gyermekekből, de a sokat látott erőszakos cselekedetek kiváltanak egyfajta védekezési reakciót az emberekből, a negatív események által kiváltott fájó érzelmek olyan módon való elhárítását, hogy érzéketlenné, közömbössé válnak velük szemben, annál inkább, minél többször szembesülnek vele. A televízió pedig erre számtalan alkalmat biztosít, így egyfajta elfásultság alakul ki az emberekben, a gyerekekben. Ezen kívül a problémák erőszakos megoldását ábrázoló jelenetek nagyon gyakori előfordulása, a gyermekekben főleg, azt az érzést kelthetik, hogy 46
Szávai Ilona (szerkesztő) (2007): Tévé előtt védtelenül? A média hatása a gyerekekre, Pont Kiadó, Budapest
82
ez egy mindennapi reakció, ami alkalmas a problémák megoldására, így ez ismét az agresszív viselkedésforma megerősítését szolgálja. A televíziósok pedig gyakran védekeznek azzal, hogy ezek a jelenetek az agresszió egyfajta „kiélésére” is alkalmasak lehetnek. De ez azért nem valósulhat meg, mert a néző passzív képbefogadása csak tovább növeli a feszültséget, és a jelenet még megmagyarázhatatlan félelem formájában is visszamaradhat, mert nem tudnak szabadulni az erőszakos emlékképektől.47 Persze nem szabad egyedüli bűnbakként a televízióra mutogatni az agresszív viselkedési forma kialakulása kapcsán, mert ebben más hatások is közrejátszanak, az azonban kétségtelenül igaz, hogy a televízióban látott erőszak ezeket jelentősen felerősítheti. Ilyen a család szerkezete, mely ha erőszakos megoldásokra mutat mintát, akkor a gyermek eleve hajlamosabb lesz az agresszív viselkedésre, és érdeklődését még inkább felkeltik a televízióban látott hasonló jelenetek, ezért ördögi körként tovább erősíti bennük a késztetést. Attól is függ ez a hatás, hogy a család, a szülők mennyire figyelnek oda gyermekük tévénézési szokásaira, milyen más családi programmal ellensúlyozzák ezeket a negatív hatásokat. Az ellensúlyozás ott is kezdődhet, hogy a figyelmet könnyedén felkeltő televízióban látható erőszakos cselekedetek mellett, a lassabb, finomabb jelzésekkel ábrázolt proszociális viselkedésformákra48 tudatosan felhívja a szülő a gyermeke figyelmét.
Ezekből,
a
közösségi
szempontokból
értékes,
együttműködő
viselkedésformákból is sokat tanulhatnak a gyermekek, ha segítünk nekik észrevenni azokat, a figyelmet lekötő agresszív formák mellett. Továbbá az is igaz, hogy azokra a gyermekekre hat legerősebben az erőszakos tartalom megjelenítése, akikben eleve kimutatható egyfajta hajlam az agresszivitásra, mivel az részben biológiai késztetésű. A televízió hatásait persze még nagyon sok aspektusból lehet vizsgálni, és vizsgálják is, de alapjaiba a legjellegzetesebb hatásokat kiemelve rámutattam, hogy mik azok a televíziós sajátosságok, amiket jó, ha figyelembe veszünk, tudatosítunk a televíziós szokásaink kialakításakor.
47
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
48
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
83
8.4. Az üzleti érdek elhatalmasodása Az emberek a „televízióhoz fűződő kapcsolatuk” során sokszor hajlamosak figyelmen kívül hagyni, megfeledkezni a televíziónak arról, az egyik legmeghatározóbb momentumáról, hogy az általa kiépített médiabirodalom a modern kor egyik legnagyobb üzlete. Azaz ugyanúgy gazdasági alapokon, érdekek mentén szerveződik, mint bármely más vállalkozás. Tehát működése jelentős befektetésekkel és azok megtérülésén keresztül valósul meg. Ahhoz, hogy az üzlet jövedelmező legyen, hogy a megtérülés jócskán meghaladja a befektetéseket, a televíziónak tömegigényeket kell kielégítenie, vagyis nem feltétlen törekszik a társadalom működésének minőségi javítására, az emberek lelki építését szolgálni. Ezzel szemben az „igényekre” koncentrál, melyek valójában nem mindig tudatosak, hanem ösztönösek, fiziológiai működések, tehát tulajdonképpen, az ember érzékeny pontjaira, sokszor tudattalan vágyaira alapozva éri el célját.
Műsorszerkesztés
A műsorszerkesztés az egyik hatásos eszköze a televízió médiabirodalmának irányítói kezében, hogy a gyors, nagy hasznot hozó megtérülést érjenek el. Az üzleti érdekeknek megfelelően a nézettségi mutatók vizsgálatára sokat áldoznak, hogy megismerjék a nézők igényeit, érdeklődésének irányát. Amíg ezek továbbra is azt igazolják, hogy az akció dús erőszakos műsorokat, a lassú, finomabb kifejezési formákat háttérbe szorító gyors váltásokat preferálják, addig továbbra is ezt a vonalat fogják erősíteni. Mert ezzel ellentétben, a műsorok tartalmi elemzéseire nem sokat áldoznak, az elkészült elemzésekből sem veszik figyelembe a lehetséges rövid-és hosszútávú hatásokat49, mert a jövedelmezőség biztosításához azt kell adni, ami a leginkább kiszolgálja a tömegigényeket, ami leginkább lebilincseli az emberek figyelmét, még ha ezt gyengeségei kihasználásával teszi is, legtöbbször nem építő jelleggel. Ez a szemléletmód viszont a gyermekek esetében nagyon veszélyes lehet, hiszen a gyermekek még védtelenebbek ezekkel a hatásokkal szemben, és személyiségfejlődésük 49
Szávai Ilona (szerkesztő) (2007): Tévé előtt védtelenül? A média hatása a gyerekekre, Pont Kiadó, Budapest
84
legdinamikusabb periódusában nem mindegy milyen hatások érik őket, milyen értékek építenek be személyiségükbe. Ami a legijesztőbb, hogy ez a szempont a gyermekműsorokban is ugyanúgy érvényesül, hiába gondolnánk, hogy ott jobban figyelembe veszik a gyermeki lélek sajátosságait, így ha az bóvli is, míg el lehet adni, addig megfelel az üzletpolitikának. Persze pozitív próbálkozások is akadnak, és ezzel csak egy elég szélsőséges, csupán üzleti érdekek érvényesítésére törekvő látásmódot jellemeztem, főleg a kereskedelmi csatornákkal összefüggésben. Továbbá alapjaiban véve nincs is mindig joga az embernek számon kérni a médiát, hiszen azt kell meglátni, hogy bár a nagy hatalomnak felelősségvonzata is van, de alapjaiban véve ez egy üzleti szolgáltatás, amit tudatossággal, a nézők jobb ítélőképességével, saját maguk számára, lehet, és kell is korlátozni, ha másért nem, a gyermekek egészséges érzelmi, lelki fejlődése érdekében.
Az anyagi források záloga: a reklám
A televíziózás üzletében a nézettséget úgy lehet kamatoztatni, hogy a termékeik eladására törekvő vállalkozások a televízió eszközét használják, hogy hirdetéseikkel minél több emberhez eljussanak. Manapság a gyermekközönséget sem kímélik meg az üzleti célok megvalósulásához hozzásegítő, befolyásolás eszközétől, a reklámoktól. Ezt úgy érik el, hogy már a gyermekműsorok közé is jelentős számban beépítenek a reklámokat, melyek persze a gyermekeken keresztül a szülőket célozzák meg, a gyermeki könyörgés erejét kihasználva biztatják, „kényszerítik” a szülőket fogyasztásra. A reklámok pedig sikeresen alkalmazzák a figyelemfelkeltés eszközét, a gyors váltásokat, hatásos hangeffektusokat, élénk színeket, amik a gyermeket tekintetét talán minden műsornál jobban vonzzák, ezzel a gyermekek tudatlan odafigyelését kihasználva. Ezen kívül, ha nem is tudatosan, de még egy gyermekkori észlelési hiányossággal visszaélnek, azzal, hogy a gyermekek elég sokáig nem tudnak különbséget tenni valóság és fikció között, ezzel a leghiszékenyebb „áldozatokká” téve őket a reklámok képviselte eladási céloknak. A három - öt évesek annyira még a reklámok és a programok között sem ismerik fel a különbséget, ugyanúgy egy érdekes néznivalónak vélik. Öt – hét éves korban már felismerik a reklámokat, de nem tudatosul, hogy mögötte eladási szándék húzódik meg. Hiszen ehhez, több nézőpontot is figyelembe kellene venniük, mely képesség majd csak tíz 85
éves korukra fejlődik ki teljesen. Hét – tíz esztendős gyermekek már hitetlenebbek a reklámokkal szemben, kezdetleges logikai gondolkodásuknak köszönhetően kételkednek a hirdetések igazságában, de még kicsit összezavarja őket, hogy mivel bíznak a felnőttekben, azok hogy hazudhatnának. Tizenegy – tizenkét éves korra már képesek felismerni a mögöttes eladási szándékokat, a felnőttek hazugságait, de ezzel egy időben azt is elfogadják, hogy a hazugság, az egymás megtévesztése az élet része, ami nem tereli túl pozitív irányba a gyermekek szocializációs folyamatát.50 A reklámok tehát többszörösen is negatív hatást gyakorolnak a gyermekekre, ami részben abban nyilvánul meg, hogy egyfajta életfilozófiát is sugallnak, azt hogy a fogyasztás „maga a boldogság”51, így a fogyasztói társadalom értékrendjét közvetítve. Ezenkívül az egészségtelen táplálkozási szokások kialakításában is szerepet játszik. Ezenkívül, a televíziózásnak ez az üzleties szemlélete a meséket is magával ragadta, mert esetükben is előrébb helyezik a marketingstratégiát, a lelki – szellemi lényegükkel szemben. Ez nem csak a mesék eltorzulásában mutatkozik meg, hanem abban is, hogy már további üzletágakat alapoznak rájuk, azzal, hogy a főhősök megjelennek különböző gyermekjátékok, fogyasztási cikkek formájában is, továbbá rejtve a mesén belül is megjelenik a termékek népszerűsítése, ezzel tovább erősítve a fogyasztói motívumot. Viszont mindezek a hatások, a piaci hangulat eluralkodása egy társadalmi folyamatot is megindít, mert már ideje korán belenevelik a gyermeket a mai korra jellemző fogyasztói társadalomba, ahol már minden „ciki”, csökken a gyermeki és felnőtt kultúra és életmód közötti különbség. Ezzel nem hagyják, hogy a gyermek, gyermek maradjon, elvéve tőle a lehetőséget, hogy teljességében átélje a különböző életkori fokozatokat. A társadalom felnőttes gyermekeket nevel, miközben kiiktatja az igazi, a személyiség egészséges kialakulásához szükséges gyermekkort.
8.5. Mire kell figyelni, hogy gyermekeink ne váljanak áldozatokká? A mai modern világban az elektronika, a televízió nélkül szinte elképzelhetetlen az élet, nincs is szükség arra, hogy drasztikus megoldásként kiiktassuk életünkből. Csupán a 50
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
51
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest
86
tudatosság megteremtése a fontos, hogy tisztában legyünk, felmérjük a lehetséges negatív hatásokat, és ismeretekkel rendelkezve döntéseket hozzunk, szelektáljunk, hogy ne manipulálhasson minket a média tehetetlen befogadóként! Ez a tudatosság a gyermekek szempontjából még lényegesebb, mert ők még sebezhetőbbek a negatív hatásokkal szemben, amiket csak szülői segítséggel lehet mérsékelni, kordában tartani. A televíziózás nem szükségesen romboló tevékenység a személyiségre nézve, csak figyelembe kell venni azokat a szempontokat, amik meghatározzák értékét. Azaz, figyelembe kell venni: ¾ a nézett műsor minőségét, ¾ a készülék előtt eltöltött időt, ¾ azokat a körülményeket, melyek között a televíziózás megvalósul. Ezek alapján a szülő segítheti gyermekét azzal, hogy számára olyan műsorokat választ ki, melyek felkeltik gyermekük érdeklődését, ami fejlődési szintjüknek, a még romlatlan ízlésviláguknak megfelel. A mennyiséget úgy korlátozva, hogy a tévénézéssel töltött idő beépüljön programjai közé, de ne elsődleges tevékenységként. Ezt lehetővé tehetik azzal, ha alternatívákat kínálnak, különféle közös programokat. A megfelelő körülményeket pedig úgy tudják megteremteni, ha lehetőséget adnak gyermekeiknek, hogy megbeszéljék velük a látottakat, esetleges kérdéseiket. A beszélgetések alkalmával a kevésbé figyelemfelkeltő proszociális viselkedésformákra is felhívhatják gyermekük figyelmét, hogy ezzel is értékesebbé tehessék a televíziózással töltött időt. Egy másik igen hasznos tevékenységgel, az olvasással is sikeresen össze lehet kapcsolni a televíziózást, a kedvelt gyermekműsoraik irodalmi háttéranyagát, kisebbeknek még a képes anyagokat segítségül hívva. Mindehhez persze szülőként is példát kell mutatni, továbbá nem szabad elektromos baby-sitterként, jutalmazási – büntetési formaként, tehát elsődleges nevelési eszközként alkalmazni a televíziót. Mindezzel az odafigyeléssel felkészíthetik a gyermekeiket, segíthetik őket abban, hogy megfelelő tévénézési szokásaik alakuljanak ki, melyek lehetővé teszik, hogy a televíziózás a tanulási lehetőség, és a színvonalas szórakozás biztosításával hasznos időtöltés legyen.52 Persze minden szülőnek megvan a saját értékrendje, és leginkább azokat a tanácsokat tudja betartani, amivel valóban képes azonosulni. Azzal is sokat tesznek már, ha
52
Ranschburg Jenő (2006): Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt, Saxum Kiadó Bt., Budapest
87
felismerik a tudatosság fontosságát a televíziózási szokások kialakítása kapcsán, és saját, illetve gyermekük jóléte érdekében veszik igénybe a televíziót, hozzák meg döntéseiket.
88
9. „Élhető feltételek” a meséknek is A dolgozatomban többféle szempontból vizsgáltam a meséket, és a különféle szempontoknál egyaránt megpróbáltam rámutatni, hogy miért hasznosak a mesék az emberek, leginkább a gyermekek életében. Ezzel párhuzamosan többször eljutottam, ahhoz a kutatók által is egyre gyakrabban felvetett problémakörhöz, hogy a mesék hogyan tudnak ellenállni, megőrizni létjogosultságukat a modern korban érvényesülő „kiszorító hatásokkal” szemben. Erre vonatkozólag az eddigieket alapul véve szeretnék következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy hogyan, mennyire jelentkezik a meséknek ez a „veszélyeztetett helyzete” a modern társadalomban. Továbbá hogy mik lehetnek azok a megoldások, amikkel megőrizhetőek a mesék, azaz hogyan lehet a mesék számára is élhető feltételeket teremteni, anélkül, hogy a modern kor velük szemben támasztott „követelményeiről” meg kellene feledkeznünk. A modern kor elüzletiesedése, a modern társadalomban eluralkodó piaci hangulat, a technika hihetetlen léptékű fejlődésével ötvözve már a gyerekeket sem kímélve váltja ki hatásait, tölti be „befolyásoló természetét”. Kezdve azzal, hogy a felgyorsult világban sokszor a gyerekek életvitele is a mai rohanó társadalom felnőttjeinek életritmusa szerint alakul, időt sem hagyva a különböző életszakaszok teljes átélésére. Ezt véleményem szerint felfokozza az, hogy a modern kor olyan világképet közvetít a gyermekek felé is, ami a felnőttek realitására helyezi a hangsúlyt, sokszor érzéketlenné téve őket az élet apró örömeivel vagy más emberekkel szemben. Rákényszeríti a gyerekekre a „csak így lehet boldogulni” fogalomkört, azaz elfogadhatóvá teszik a bosszúállás gondolatát, a rivalizálás kényszerét, ami miatt cinikusabbá válnak, esetenként szégyellniük kell, ha hagyományos az értékrendjük. Teszi mindezt azzal az indokkal, hogy mindez csak időben felkészíti a gyerekeket a „mai életre”. Nem túl korai ez? Így elveszik a gyermekkort a gyerekektől, a felnőttesség illúzióját táplálva, mellyel párhuzamosan elveszik a gyermeki naivitás, ami az érzelmi intelligencia fejlődését és az integrált személyiség kialakítását segíthetné. Meg kellene őrizni azokat a formákat, melyek a gyereket gyerekként kezelik, amilyenek a mesék is, és megadni nekik a lehetőséget ezzel a fejlődési ív végigjárására, meghagyva nekik a kellő időt önmaguk kiteljesítésére. Ennek a megvalósításához több 89
társadalmi szereplőnek - mint a közösségi gyermeknevelési intézmények, a szerkesztők és a gyermekek életében legmeghatározóbb emberek, a szülők - felelősség vállalására is szükség van.
„Szerkesztők” felelőssége
A modern kori változások és a technika fejlődése a mesélési szokásokra, a mesék formájára is hatással vannak. Az újtól pedig természetesen nem szabad elzárkózni, de ennek a nyitottságnak kétoldalúnak kell lenni, azaz azt sem szabad hagyni, hogy az újítások teljesen kiszorítsák a múlt értékeit. Ez érvényes a mesék átalakítására is, melyet az új hordozóknak megfelelő formára át kell alakítani. De legalább ebben az esetben, amikor tudjuk, hogy ezt a műfajt a gyerekeknek szánjuk, biztosítani kellene, hogy ez az átalakítás tudatos legyen, figyelembe véve a gyermeki sajátosságokat, az ő gondolatmenetüket. Ezzel segíthetik őket a boldogulásban, közben meghagyva nekik a lehetőséget, hogy gyermekek maradjanak. Ezért például az elektronikus meséket is úgy kell felépíteni, hogy azok megőrizzék a mese értékét, hogy ugyanúgy kifejthessenek pozitív hatásokat. Ilyen módszer lehet a kicsiknek szánt rajzfilmek esetében, hogy egy mesélő meséli a történetet, egyszerű illusztrációkkal ábrázolva, mely biztosítja a gyermekeknek a követhetőséget, a beleélés által kiváltott feszültségelvezetést. De ez csak egy technika a sok közül, amelyeknek a megvalósításához arra lenne szükség, hogy az ipari szereplők és a kutatók között kölcsönös megértés jöjjön létre, és együttműködve ki tudják szolgálni az ipari és az „emberi” érdekeket egyaránt.
Közösségi gyermeknevelési intézmények közreműködése
Amikor a gyermek bekerül a gyermekközösségekbe, a szülők külvilági hatásokat ellenőrző és szelektáló szerepe megváltozik, ami azt jelenti, hogy a gyermekközösségek emiatt nagy felelősséggel bírnak, amit legjobb tudásuk szerint kell vállalni. Ezek a gyermekközösségek segíthetnek egy alapot teremteni a gyermekeknek ahhoz, hogy kialakítsanak egy olyan emberies szemléletmódot, amibe még, ha a modernkori társadalom negatív hatásai azért bele is tudnak szólni, megingatni mégsem tudják azt.
90
Az óvodai nevelésben ez a folyamat úgy látszik meg is kezdődött, erősödött a mese jelentősége, amivel így a gyermekek, a saját szellemi képességeinek megfelelően juthatnak az élet problematikusságának, saját belső lelki konfliktusainak megoldására való információkhoz. Ezt a jó alapot a kisiskolás években még tovább kellene erősíteni, azzal, hogy növelnék a mesék arányát az iskolai oktatásban, az érzelmi nevelés lehetőségeit ily módon kihasználva. Mert azzal, hogy az információ, a hasznosság már ekkor elkezdi kiszorítani az érzelmi nevelést, csak azt érik el, hogy nem erősödik meg a gyermekek „emberséges” szemlélete, érzelmeik átélése, gondolataik, véleményeik kifejezőkészsége romlani fog.
A szülők felelőssége
Persze a külső tényezők mellett a gyermekek szocializációjában még mindig a szülőknek van az egyik legmeghatározóbb szerepe. Ezért a tudatos nevelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekük iránt való felelősségüket a legjobb tudásuk szerint vállalják fel. Ez megnyilvánul a külső hatások tudatos kontrolálásában, szelektálásában és a családon belüli modellnyújtásban is. Ahhoz viszont, hogy ebben a tudatosságban a szülők felismerjék a mesék pozitív erejét, a televízió nézési szokások megfelelő kialakításának fontosságát, a társadalomnak is segíteni kellene őket. Megismertetve velük a mesék lélekerősítő hatásmechanizmusát, a televízió sajátos nyelvének hatásait. Ezzel együtt, azért az elvégzett kérdőíves kutatásomból kiderült, hogy sok szülő megpróbál odafigyelni ebből a szempontból is a gyermekük nevelésére. Az ő esetükben, azonban érdemes társadalmi szinten beszélni ezekről a témákról, mert mint ahogy a mesékben is a jó elnyeri jutalmát, az embereknek is szüksége van erre a jutalomra, ami lehet egy megerősítés, a társadalmi megbecsülés ily módon történő kifejezése.
91
Befejezés Kutatómunkám során úgy kívántam a mesékkel foglalkozni, hogy végig szem előtt tartottam a gyermeket, mint a téma központi alanyát. Ezért rámutattam a gyermeknevelés fontosságára, aminek kiemelkedő figyelmet kell, kellene szentelni minden társadalomban. Ennek fényében a meséket úgy vizsgáltam, mint a gyermekek szocializációjában, a gyermeknevelésben meghatározó tényezőt. Arra a kérdésre, hogy veszélyben vannak-e a mesék, a kutatásom során azt derítettem ki, hogy a mesék társadalomban betöltött szerepének meggyengülése, a gyermekkor eltűnésével párhuzamosan jelent igazán veszélyt, ha a gyermekeket már gyermekkorban sem kezeljük gyermekként, az arra alkalmas formákkal, amilyen például a mese is. A gyermek pedig, mint „engedelmes katona” csak felveszi a rohanó világunk ritmusát, mivel nem ismeri mije lehetne, így nincs is mit igényelnie, nincs is miért lázadnia. Ezért a társadalomnak, a társadalom szereplőinek a feladata, hogy megismertesse a gyermekeket, a szülőket a mesék „varázserejével”, ezzel hozzájárulva a gyermekkor megőrzéséhez. A gyermeknevelés fontos feladatában segítséget nyújthatnak a mesék, mert a gyermekeknek saját lelki problémáinak és a külvilág megértésében, a saját szellemi képességeiknek megfelelően, a tudatalattijukhoz szólva biztosítanak hasznos információkat. Ezért nem érdemes gondatlanul veszni hagyni a gyermekek „útbaigazítására” alkalmas eszközt, az emberek történelme során őrzött értéket, a meséket. Ne hagyjuk, hogy az élet csak úgy elrohanjon gyermekeink mellett, hogy az értelmetlen fogyasztásban leljék örömüket a hagyományos emberi értékekkel szemben, ezért adjunk nekik időt és teret a gyermekkor élményeinek megélésére. A mesevilág optimizmusán keresztül lehetővé válik számukra, hogy higgyenek a világ biztosította határtalan lehetőségekben.
92
Irodalomjegyzék Nyomtatott Bruno Bettelheim (2000): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina Kiadó, Budapest Dr. Buda Béla (1998): A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor (2000): A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei, Sajtóház Kiadó, Budapest Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna (1998): Szemben a képernyővel, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (1975): Gyermeklélektan, Gondolat, Budapest Michael Cole, Sheila R. Cole (1998): Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest V. J. Propp (1995): A mese morfológiája, Osiris-Századvég, Budapest Ranschburg Jenő (2006): Áldás vagy átok? Gyerekek a képernyő előtt, Saxum Kiadó Bt., Budapest Szávai Ilona (szerkesztő) (2007): Tévé előtt védtelenül? A média hatása a gyerekekre, Pont Kiadó, Budapest Tóth Tamás (2005): Médiaerőszak, Kossuth Kiadó, Budapest
Elektronikus AGB Nielsen Médiakutató Kft.: A televíziózásra fordított idő napi átlaga (2008. november 21. 20:55): http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_eves_2007_atv_prof1.pdf Arnica Esterl: A gyermeknek mese kell (2008. november 6. 14:38): http://www.tanszertar.hu/eken/2007_03/ea_0703.htm Bódis Zoltán: Mese és szakralitás (Új Forrás/2004. 2. szám), (2008. november 5. 18:42): http://www.epa.oszk.hu/00000/00016/00092/040214.htm Boldizsár Ildikó: A mese mint gyógyító erő (2008. november 16. 19:28): http://www.jamk.hu/ujforras/9908_06.htm Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei (2008. november 7. 21:42): http://mek.oszk.hu/02000/02009/ Duzmathné Tancz Tünde: A népmese, mint neveléstörténeti forrás (2008. október 25. 10:54): http://kerikata.hu/publikaciok/text/ezerszin/ezersz06.htm John Bruno Hare: The history of fairy tales (2008. november 15. 10:30): http://www.sacredtexts.com/etc/sft/sft07.htm Heidi Anne Heiner: The Quest for the Earliest Fairy Tales (2008. november 15. 10:10): http://www.surlalunefairytales.com/introduction/earliesttales.html
93
Kulturális Enciklopédia: Poétikai-műfaji lexikon (2008. november 2. 15:37): http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm Magyar Néprajzi Lexikon: Népmesekutatás (2008. október 25. 11:24): http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-2145.html Mazán Vilmos(2003): Motivációk mentén (Új forrás) (2008.október 7. 14:59): http://www.jamk.hu/ujforras/0402_20.htm Nagy Gabriella: Mesék, mesemondók, motívumok (Újforrás), (Boldizsár Ildikó alapján) (2008. november 5. 19:55):http://www.jamk.hu/ujforras/980914.htm Nyíri Kristóf: Bevezetés a kommunikációfilozófiába (2008. november 7. 22:01): http://nyitottegyetem.philinst.hu/kmfil/bevkm_long.htm Pompor Zoltán: Mindenből mesét csinálok (2008. november 2. 14:23): http://www.hitelfolyoirat.hu/arch/0503/muhely.html Vargyas Lajos: MAGYAR NÉPRAJZ nyolc kötetben (2008.október 25. 11:02): http://mek.niif.hu/02100/02152/html/05/index.html
94
Melléklet
95
Kérdőív a mesék érték-kommunikációjának és szerepének változásáról A kérdőív kitöltésével a szakdolgozat írási, kutatási munkámat segíti a mesék témájában. A kérdőív természetesen anonim és a válaszadás nem kötelező. 1. Ön szerint a mai gyermekek életében is fontos szerepet tölt be a mese? A) igen
B) nem
2. Mennyire tartja a meséket gyereknevelésre alkalmas eszköznek? (1 - egyáltalán nem tartom annak, 5 – a legfontosabb eszközök közé tartozik) 1
2
3
4
5
3. Érzékelt-e változást a mesék érték-kommunikációjában, szerepében az utolsó három generáció megjelenése alatt? (az Ön szülei, Önök, gyermekeik) A) igen
B) nem
Ha igen akkor, milyen mértékű változást észlelt? (1 - elenyésző, 5 – nagyon jelentős) 1
2
3
4
5
4. Ha a mesék által közvetített értékekre gondol, miket sorolna fel a régi és a mai mesékhez? Kérem, soroljon fel 3-3 értéket mindkét sorban. Régi mesék: ……………………., ……………………., ……………………. Mai mesék: ……………………., ……………………., ……………………. 5. Ha a mesékben szereplő hősökre gondol, kiket sorolna fel a régi és a mai mesék képviselőjeként? Kérem, soroljon fel 3-3 mesehőst mindkét sorban. (Kisgyermeke is sokat segíthet!:) ) Régi mesehősök: ……………………., ……………………., ……………………. Mai mesehősök: ……………………., ……………………., …………………….
96
6. Ha a saját, majd gyermekei gyermekkorára gondol, milyen változásokat tapasztalt az alábbi tényezők tekintetében? a) Milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek, milyen arányban jelent meg az Ön gyermekkorában a … (1 – elenyésző, 5 – meghatározó) Gyermeke
Meseforrások (1)
Ön
1 2 3 4 5
Fejből mondott mese
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Felolvasott mese
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Diavetítés
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Hangkazetta/lemez
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Videó, DVD
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Bábszínház
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Mozi
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Televízió
1 2 3 4 5
b) Mennyire jellemzőek a mai gyerekek, mennyire volt jellemző az Ön gyermekkorában a következők által „mondott” mese? (1 – kevésbé jellemző, 5 – meghatározó) Gyermeke
Meseforrások (2)
Ön
1 2 3 4 5
Nagyszülők
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Szülők
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Rokonok
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Gyermekközösségek vezetői
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Elektronikus berendezések
1 2 3 4 5
c) Az olvasott mesetípusok közül, melyik milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek, milyen arányban jelent meg az Ön gyermekkorában? (1 – elenyésző, 5 – meghatározó) Gyermeke
Meseforrások (2)
Ön
1 2 3 4 5
Versek, mondókák
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Magyar népmesék
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Magyar klasszikusok
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Külföldi mesék
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Fantasztikus történetek
1 2 3 4 5
1 2 3 4 5
Képregények, kisregények
1 2 3 4 5
97
7. Szerepel a mesemondás, meseolvasás, mesehallgatás, mesenézés az Önök családi programjai között? A) igen
B) nem
8. Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének? A) minden este B) megpróbálunk minél gyakrabban C) nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom D) sajnos egyre ritkábban E) nem tudom F) nem olvasunk meséket 9. Hasznosnak tartja a meseolvasást a gyermeknevelésben? A) igen
B) nem
Ha igen, akkor miért gondolja, hogy hasznos? Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat. (1 – legfontosabb) a gyermeket meg lehet nyugtatni, könnyebben el lehet altatni a meséléssel bensőséges családi légkör teremthető a meséléssel a meseolvasás bővíti a gyermek szókincsét a meseolvasás során a gyermek is megtanulhatja a meséket sok hagyományos érték megtanítható a gyermeknek a meseolvasással 10. Milyen gyakran néz televíziót a gyermeke? minden nap hetente többször csak hétvégén soha
98
11. Szabályozza a gyermek televízió nézési szokásait? A) igen
B) nem
Ha igen, akkor hogyan? Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat. (1 – leggyakrabban, 5 - legritkábban) kiválasztok neki egy mesecsatornát kiválasztok neki egy adott mesét, műsort beteszek neki egy mesefilmet a gyerek külön kéri hova kapcsoljak leülök vele mesét nézni
12. A következő alapadatok a kutatás kiértékeléséhez szükségesek: Az Ön kora:
a) 21 – 30
c) 41 - 50
b) 31 – 40
d) 51 - 60
Gyermeke, gyermekei hány évesek, milyen neműek? Kérem a korhoz írjon egy f (fiú) vagy l (lány) betűt. ...................................................................................................................................................... ......................................................................................................................................................
Köszönöm, hogy válaszaival segítette a munkámat!
99
A kérdőíves kutatás eredményeit bemutató táblázatok és diagramok 1. Ön szerint a mai gyerekek életében is fontos szerepet tölt be a mese? Igen Nem
100 0
Ön szerint a mai gyermekek életében is fontos szerepet tölt be a mese?
Igen
0%
Nem
100%
1. ábra [Forrás: saját kutatás]
2. Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre alkalmas eszköznek? 1 - egyáltalán nem tartom annak 2 3 4 5 - a legfontosabb eszközök közé tartozik Össz.
0 5 20 37 38 100
Mennyire tartja a meséket gyermeknevelésre alkalmas eszköznek? 1 - egyáltalán nem tartom annak 5 - a legfontosabb eszközök közé tartozik
38%
5
37%
4 20%
3 5%
2 0%
1 0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
35%
40%
2. ábra [Forrás: saját kutatás]
100
3. Érzékelt-e változást a mesék érték-kommunikációjában, szerepében az utolsó három generáció megjelenése alatt? Igen Nem Össz.
95 5 100
Érzékelt-e változást a mesék értékkommunikációjában, szerepében az utolsó három generáció megjelenése alatt?
Igen
5% Nem
95%
3. ábra [Forrás: saját kutatás]
Ha igen, akkor milyen mértékű változást észlelet? 1 - elenyésző 2 3 4 5 - nagyon jelentős Össz.
3 6 25 35 26 95
Milyen mértékű változást észlelt? 1 - elenyésző 5 - nagyon jelentős 27%
5
37%
4 26%
3 6%
2 3%
1 0%
5%
10%
15%
20%
25%
30%
35%
40%
4. ábra [Forrás: saját kutatás]
101
4. Ha a mesék által közvetített értékekre gondol, miket sorolna fel a régi és a mai mesékhez? Kérem, soroljon fel 3-3 értéket mindkét sorban. Régi mesék: Igazság: Bátorság: Szeretet: Becsületesség: Segítőkészség: Jóság: Tanulságos: Barátság: Szorgalom: Tanítás: Tisztesség: A jó gyözelme: Tisztelet: Szerénység: Hősiesség: Okosság: Kitartás: Jó-rossz harca: Furfangosság: Összetartás: Találékonyság: Őszinteség: Hagyományok: Önzetlenség: Bölcsesség: Gazdag-szegény: Ész legyőzi az erőt: Jutalmazás: Őnfeláldózás: Erkölcsösség:
32 23 19 18 14 14 11 10 8 7 6 6 6 5 5 5 5 5 5 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 2 230
A szegény győzelme: Hűség: Szorakoztatás: Családias: Összetartás: Nyelvi fordulatok: Történet: Hiedelemre épűl: Megtörtént esetek: Társadalmi felemelkedés: Halgass a szívedre: Érthető: Nyugtató: Bohókás: Meseszerű: Felelősségtudat: Viselkedés: Nem ijesztő figurák: A gonosz büntetése: Küzdeni tudás: Aranyos: Értékes: Kiegyensulyózottság: Leleményesség: Vidám: Emberszeretet: Ügyesség: Nemzettudat: Szerencse: Hiszékenység:
Mai mesék: 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 35
5. ábra [Forrás: saját kutatás]
102
Humor: Barátság: Bátorság: Erőszak: Összetartás: Szórakoztató: Segítőkészség: Kitartás: Erős: Hatalom: Ügyesség: Gyors: Harcok: Valósághű ábrázolás: Okosság: Pénzszemlélet: Küzdőszellem: Találékonyság: Színessebb: Önbízalom: Jóság: Szépség: Menőség: Természetszeretet: Vidám: Szeretet: Látvány: Gazdagság: Tanulságos: Igazság:
12 11 11 9 8 8 7 7 7 7 7 6 6 6 6 5 5 5 5 5 5 4 4 4 4 4 3 3 3 3 180
Mai életre nevelés: Hősiesség: Furfangosság: Kreativítás: Jószivűség: Ügyeskedés: Tanítás: Fantázia: Durva: Rombolás: Én központuság: Bosszuállás: Gondoskodás: Népszerűség: Szorgalom: Rátermettség: Síker: Céltudatosság: Szuperhős: Lazaság: Kigunyolás: Tudás: Gonoszság: Agressziv: Üres ídőtöltés: Fegyverek: Dinamizmus: Megbocsájtás: Játékosság: Motiváció:
3 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 51
5. Ha a mesékben szereplő hősökre gondol, kiket sorolna fel a régi és a mai mesék képviselőjeként? Kérem, soroljon fel 3-3 mesehőst mindkét sorban. (Kisgyermeke is sokat segíthet!:) ) Régi mesehősök Hófehérke: Piroska: Hamupipőke: Szegény ember: Ludas Matyi: Mátyás király: Vuk: Csipke Rózsika: Királyfi: Frakk: Süsü: Mazsola: Tündér: Kockás fülű nyúl: Jancsi és Juliska: Kis vakond: Lolka Bolka: Pompon: Királylány: Kismalac és a farkas: Micimackó: Aladdin: Boszorkány: Ali baba: Csillagszemű juhász: Árgyilus királyfi: Mézga család: Csizmás kandur: Hüvelyk Matyi: Vízipók:
26 16 16 16 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 6 5 5 5 5 4 4 4 4 4 3 3 3 3 3 256
János vítéz: Dr. Bubó: Pinokkió: Bambi: Guliver: Mekk Elek Rémusz bácsi: 101 kiskutya: Óriás: Legkisseb gyerek: Hupikék törpikék: Futrinka utca: Runcájsz: Beszélő paripa: Gögös Gunár: Kis Mukk: Állatok: Misi mokus: Miki egér: Vitéz László: Pöttyös Panni: Toldi Miklós: Tom és Jerry: Füles mackó Böbe baba: Makk Marci: Mir-mur: Sárkány: Szőlőszem királyfi: Winethu:
Mai mesehősök 3 3 3 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 40
6. ábra [Forrás: saját kutatás]
103
Shrek: Barbie: Thomas: Scooby-Doo: Micimackó: Pokember: Pokemon: Némo: Spongya Bob: Noddy: Eperke: Ben 10: Sam a tűzoltó: Garfield: Vuk: Állatfigurák: Tom és Jerry: Batman: Kis vakond: Boribon: Anna és Gergő: Pikachu: Tini ninja: Gyerekek: Oroszlán király: Bogyó és Babóca: Fi-fi: Gépek: Superman: Dóra a felfedező:
28 22 20 11 11 9 7 7 6 5 5 5 5 5 4 4 4 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 2 2 2 194
Anni panni és Baribar: Kockás fülű nyúl: Hupikék törpikék: Herkules: Power ranger: Villám Mc Queen: Csingiling: Wall-E: Babar: Szilaj: Póni: Nils Holgerson: Arthur: Robotok: Kis hableány: Süni és barátai: Pindurka: Kémcsajok: Tündér Lala: Yakari: Lecsó: Dexter: Tarzan: Hercegnők: Stephani: Zigi: Spartacus: Simpson család: Transzformerek: Plusz 30 mesehős:
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 30 74
6. Ha a saját, majd gyermekei gyermekkorára gondol, milyen változásokat tapasztalt az alábbi tényezők tekintetében? a) Milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek, milyen arányban jelent meg az Ön gyermekkorában...(1 – elenyésző, 5 – meghatározó) (Megjegyzés: 1 fő nem töltötte ki a kérdést) Gyermeke 3 4
1
2
12
29
31
2 34 19 0 10 21 3
1 19 25 3 17 17 7
22 29 18 14 39 27 13
Ön
Meseforrás 5
Össz.
17
10
99
24 12 25 26 27 23 29
50 5 12 56 6 11 47
99 99 99 99 99 99 99
Fejből mondott mese Felolvasott mese Diavetítés Hangkazetta/lemez Videó, DVD Bábszínház Mozi Televízió
1 6 2 8 32 81 23 35 8
Meseforrások (1) jelentőssége a gyerekeknél 1 - elenyésző 5 - meghatározó 60% Fejből mondott mese
50%
Felolvasott mese Diavetítés
40%
Hangkazetta/lemez
30%
Video, DVD Színház
20%
Mozi
10%
Televízió
0% 1
2
3
4
5
7. ábra [Forrás: saját kutatás] Meseforrások (1) jelentőssége a szülők esetében 1 - elenyésző 5 - meghatározó 90% 80%
Fejből mondott mese
70%
Felolvasott mese
60%
Diavetítés
50%
Hangkazetta/lemez
40%
Videó, DVD Bábszínház
30%
Mozi
20%
Televízió
10% 0% 1
2
3
4
5
7. ábra [Forrás: saját kutatás]
104
2 10 8 1 17 11 22 26 26
3 30 17 15 21 4 29 23 41
4 31 32 40 21 1 17 10 16
5 22 40 35 8 2 8 5 8
Össz. 99 99 99 99 99 99 99 99
6. Ha a saját, majd gyermekei gyermekkorára gondol, milyen változásokat tapasztalt az alábbi tényezők tekintetében? b) Mennyire jellemzőek a mai gyerekek, mennyire volt jellemző az Ön gyermekkorában a következők által „mondott” mese? (1 – kevésbé jellemző, 5 – meghatározó) (Megjegyzés: 1 fő nem töltötte ki a kérdést)
1
Gyermeke 3 4
2
Meseforrás 5
Össz.
9
17
36
17
20
0
0
13
25
61
48
23
24
2
2
5
7
31
38
18
4
2
19
36
38
Ön 1
Nagyszülők 99 Szülők 99 Rokonok 99 Gyermekközösségek 99 Elektronikus berendezések
99
Meseforrások (2) jelentőssége a gyerekeknél 1 - elenyésző 5 - meghatározó 70% Nagyszülők
60% 50%
Szülők
40%
Rokonok
30% Gyermekközösségek
20%
Elektronikus berendezések
10% 0% 1
2
3
4
5
8. ábra [Forrás: saját kutatás] Meseforrások (2) jelentőssége a szülők esetében 1 - elenyésző 5 - meghatározó 60%
Nagyszülők
50%
Szülők
40%
Rokonok
30%
Gyermekközösségek
20% Elektronikus berendezések
10% 0% 1
2
3
4
5
9. ábra [Forrás: saját kutatás]
105
2
3
4
5
Össz.
20
8
20
21
30
99
2
4
24
26
43
99
51
19
24
5
0
99
7
8
38
29
15
97
32
30
21
6
10
99
7. Ha a saját, majd gyermekei gyermekkorára gondol, milyen változásokat tapasztalt az alábbi tényezők tekintetében? c) Az olvasott mesetípusok közül, melyik milyen arányban jelenik meg a mai gyerekek, milyen arányban jelent meg az Ön gyermekkorában? (1 – elenyésző, 5 – meghatározó) (Megjegyzés: 3 nem töltötte ki)
1 0 2 6 3 25 35
Meseforrások (2)
Gyermeke 3 4 24 35 40 29 30 29 20 33 14 24 15 15
2 2 12 19 7 16 25
5 36 14 13 34 18 7
Össz.
97 97 97 97 97 97
Versek, mondókák Magyar népmesék Magyar klasszikusok Külföldi mesék Fantasztikus történetek Képregények, kisregények
Ön 1 1 0 0 15 46 28
Meseforrások (3) jelentőssége a gyerekeknél 1 - elenyésző 5 - meghatározó Versek, mondókák
45% 40%
Magyar népmesék
35% Magyar klasszikusok
30% 25%
Külföldi mesék
20% 15%
Fantasztikus történetek
10% 5%
Képregények, kisregények
0% 1
2
3
4
5
10. ábra [Forrás: saját kutatás]
Meseforrások (3) jelentőssége a szülők esetében 1 - elenyésző 5 - meghatározó Versek, mondókák
60%
Magyar népmesék
50% 40%
Magyar klasszikusok
30%
Külföldi mesék
20%
Fantasztikus történetek
10%
Képregények, kisregények
0% 1
2
3
4
5
11. ábra [Forrás: saját kutatás]
106
2 6 1 8 31 26 17
3 16 7 16 31 18 18
4 40 33 34 14 4 23
5 34 56 39 6 3 11
Össz.
97 97 97 97 97 97
7. Szerepel a mesemondás, meseolvasás, mesehallgatás, mesenézés az Önök családi programjai között? Igen Nem Össz.
98 2 100
Szerepel a mesemondás, meseolvasás, mesehallgatás, mesenézés az Önök családi programjai között?
2% Igen
Nem
98%
12. ábra [Forrás: saját kutatás]
8. Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének? Minden este
51
Megpróbálunk minél gyakrabban
25
Nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom
18
Sajnos egyre ritkábban
3
Nem tudom
1
Nem olvasunk meséket
2
Össz.
100
Milyen gyakran olvas/olvasnak fel mesét a gyermekének?
Nem tudom
2% 1%
Sajnos egyre ritkábban
3%
Nem olvasunk meséket
18%
Nem mindig jut rá idő, de fontosnak tartom
25%
Megpróbálunk minél gyakrabban
51%
Minden este
0%
10% 20% 30% 40% 50% 60%
13. ábra [Forrás: saját kutatás]
107
9. Hasznosnak tartja a meseolvasást a gyermeknevelésbe? Igen Nem Össz.
100 0 100
Hasznosnak tartja a meseolvasást a gyermeknevelésben?
Igen Nem
14. ábra [Forrás: saját kutatás]
Ha igen, akkor miért gondolja, hogy hasznos? Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat. (1 – legfontosabb) (Megjegyzés: 3 nem töltötte ki) A gyermeket meg lehet nyugtatni, el lehet altatni meséléssel
Bensőséges családi légkör teremthető a meséléssel 3 15 28 27 24 97
1. 2. 3. 4. 5. Össz.
A meseolvasás során Sok hagyományos a gyermek is érték megtanítható a A meseolvasás bővíti megtanulhatja a gyermekkel a a gyermek szókincsét meséket meseolvasással Össz. 61 12 2 19 16 30 6 30 13 24 10 22 6 29 22 13 1 2 57 13 97 97 97 97
Miért hasznos a meseolvasás? 1. - első 5. - utolsó 70%
Megnyugtat, eleltat
60% 50%
Bensőséges családi légkör
40%
Szókincsbővítő
30%
Mesetanulás
20% Hagyományos értékek
10% 0% 1.
2.
3.
4.
5.
15. ábra [Forrás: saját kutatás]
108
97 97 97 97 97
10. Milyen gyakran néz televíziót a gyermeke? Minden nap Hetente többször Csak hétvégén Soha Össz.
63 27 8 2 100
Milyen gyakran néz televíziót gyermeke?
Minden nap
8% 2% Hetente többször
27%
63%
Csak hétvégén Soha
16. ábra [Forrás: saját kutatás]
11. Szabályozza a gyermeke televízió nézési szokásait? (Megjegyzés: 3 fő nem töltötte ki a kérdést) Igen Nem Össz.
90 7 97
Szabályozza a gyermeke televízió nézési szokásait?
Igen
7% Nem
93%
17. ábra [Forrás: saját kutatás]
109
Ha igen, akkor hogyan? Kérem, számozással állítsa sorrendbe a következő állításokat. (1 – leggyakrabban, 5 – legritkábban)
1. 2. 3. 4. 5. Össz.
Kiválasztok neki egy Kiválasztok neki egy Beteszek neki egy mesecsatornát adott mesét, műsort mesefilmet 13 22 19 27 14 15 24 19 17 4 87 87
A gyerek külön kéri hova kapcsoljak 19 21 31 11 5 87
Hogyan szabályozza gyermeke televíziózási szokásait? 1. -első 5. - utolsó 60% 50%
Mesecsatornát
40%
Adott mesét, műsort Mesefilmet
30%
A gyerek kérésére
20%
Együtt nézzük
10% 0% 1
2
3
4
5
18. ábra [Forrás: saját kutatás]
12. A következő adatok a kutatás kiértékeléséhez szükségesek: Az Ön kora: Kor (év) 21 - 30 31 - 40 41 - 50 51 - 60 Össz.
10 74 16 0 100
A szülők kora (év)
0% 16%
21 - 30
10% 31 - 40
74% 41 - 50
19. ábra [Forrás: saját kutatás]
110
Leülök vele mesét nézni 10 7 6 15 49 87
Össz. 23 13 21 18 12 87
87 87 87 87 87
Gyermeke, gyermekei hány évesek, milyen neműek? Kor (év)
Nem Lány Össz. 8 10 18 37 43 80 31 38 69 22 21 43 98 112 210
Fiú 0 - 2,5 3 - 5,5 6 -9,5 10 felett Össz.
A nemek aránya a gyerekek között
Fiú
47% 53%
Lány
20. ábra [Forrás: saját kutatás] A gyerekek életkora (év)
0 - 2,5
20%
9%
33%
3 - 5,5
38%
6 -9,5 10 felett
21. ábra [Forrás: saját kutatás]
111
