A Magyar Nemzet és a cigányok March 21

C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!

A Magyar Nemzet és a cigányok 2008. March 21.

Számukra norma a bûnözés, amit szinte az anyatejjel szívnak magukba; ahol többségbe kerülnek, ott a pusztulás lesz az úr; gyalázzák, gyûlölik a magyarokat; pedig soha ennyi pénzt nem kaptak az államtól, mint manapság - írta a polgári napilap a cigányokról.

A cigányság világnapja szerdán, pénteken pedig rasszizmus elleni világnap. Ma kedd van Magyarországon.

Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a romák elõítéletes médiaábrázolása miatt vizsgálatot kér az Országos Rádió és Televízió Testülettõl (ORTT) , a kisebbségi ombudsmantól és a Magyar Újságírók Szövetségének (MÚOSZ) Etikai Bizottságától - adta hírül a Roma Sajtóközpont. Ifj. Bogdán János, az országos önkormányzat szóvivõje szerint a jelenség egyre elterjedtebb. Az újságírók jogsértését õ a Magyar Gárda megjelenéséhez kötötte. Úgy véli, hogy csak az utóbbi hetekben tíz-tizenöt olyan újságcikk, illetve rádió- és tévériport jelent meg, amely sérti a romák emberi méltóságát, valamint alkalmas a cigányok elleni hangulatkeltésre, adott esetben uszításra, a lapok hasábjaira és a tévé képernyõjére rendszeresen kerülnek a „cigánybûnözés" mítoszát erõsítõ tudósítások.

Legutóbb a MÚOSZ Etikai Bizottsága fejtette ki az Újságírói Etikai Kódexre hivatkozva, hogy az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, nem kelthet gyûlöletet, nem szólíthat fel népek, nemzetek, nemzetiségek rasszista megkülönböztetésére, és kötelessége fellépni a gyûlöletkeltés ellen. És immáron 11 éve adott ki közös állásfoglalást az adatvédelmi http://c-press.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 2 February, 2017, 18:04


és a kisebbségi biztos is a gyanúsítottak vagy elítéltek etnikai hovatartozása feltüntetésének tilalmáról.

Az OCÖ szóvivõje az ECHO Tv és a Hír Tv mellett a Magyar Nemzet publikációit is megnevezte mint olyanokat, amelyek elõítéletesen ábrázolják a cigányokat. Utánanéztünk, a napilap esetében mire gondolhatott ifj. Bogdán. Átböngésztük az idén március 10-éig megjelent összes lapszámot, megpróbáljuk feltárni, mik azok a jellemzõ témák, amelyek kapcsán a polgári napilap olvasói a cigányokról tájékozódhatnak, hogyan vannak láttatva, magyarán milyen cigányképe van az újságnak.

Idén január 1. és március 10. között 113 cikket találtunk, amelyekben a szereplõk hangsúlyosan romákként/cigányokokként jelennek meg. De persze egynapos búvárlatunk után nem állíthatjuk, hogy minden ilyen írást észrevettünk, mindössze azt, hogy meglehetõsen izmos mintával rendelkezünk. Sok cikkben találtunk tematikai átfedést, de mivel nem vagyunk tartalomelemzésre szakosodott tudományos mûhely, így mindegyiket valamelyik általunk kialakított tartalmi csoportba osztottuk. A legtöbb közülük - 45 cikk - valamilyen bûnügyi híradás, a kriminalitással kapcsolatos írás, s anélkül hogy elõre szaladnánk, tapasztalataink szerint sok közülük cigány elkövetõkkel, olykor nevesítve a „cigánybûnözéssel" foglalkozik, s csak elvétve olvashatunk roma áldozatokról. Már ez a szám is soknak tûnik, valójában azonban meglehetõsen szigorúan szortíroztunk, ha érdemben valamilyen más témát is érintett a publikáció, máshova soroltuk. A cikkek legalább kétharmadának volt ugyanis valamilyen bûnügyi vonatkozása.

A másik legjelentõsebb témacsoport (24 cikk) a közéleté, ebben roma politikusokról, közéleti akciókról, illetve a politikai pártok és a cigány politika kapcsolatáról szól a fáma. 14 írás tanúskodik még a romák oktatásáról, 11 külföldi cigányokról, illetve a magyar cigányokról szóló külföldi híradásokról, 7 pedig roma mûvészekrõl, illetve a kultúráról. Egy külön csoportot is képeztünk, 12 olyan közleményt találtunk, amelyekben nem a romák jelentették a fõ témát, de trambulint szolgáltattak valami más „fontos" szemléltetéséhez.

Szinte az anyatejjel http://c-press.hu




„A magyarországi roma családok többségében - ez a hazai cigányok körülbelül hetvenöt százalékát jelenti - norma a bûnözés, szinte az anyatejjel szívják magukba. Köreikben a »szerezd meg mindenáron« sajátos éthosza uralkodik. Nem teszik magukévá, és nem is akarják a magukévá tenni a többségi erkölcsi normákat. S erre a többségi társadalom felelõs rétege nem is motiválja õket. Sõt. A pozitív megkülönböztetéssel, valamint a kirekesztésrõl és az elõítéletekrõl szóló ostoba mesékkel még szítják is bennük a gyûlöletet a magyarság iránt. [...] A politikai korrektség, vagyis a problémák letagadása jelenti az igazi veszélyt. Cigánybûnözés márpedig van, és lesz is; sõt erõsödni fog, míg egy épeszû politika nem kezd a dologgal valamit" írta március 5-iki cikkében Balavány György. Ugyan nem tudni, a szerzõ honnan veszi a „kb. 75 százalékos" arányt, ám sorai esszenciálisan tartalmazzák a Magyar Nemzet más írásaiban is fellelhetõ tételeket: cigány etnikai bûnözés van, és az tehet róla (a „liberálisok" meg a kormány), aki ezt titkolja, és integrációról papol. Sõt az anyatej emlegetése némileg emlékeztetnek Bíber József Tibornak, a Jobbik „cigánybûnözési" szakértõjének genetikai vonatkozásokat megpendítõ szavaira is, miszerint „a cigányságnak vérfertõzés útján degenerálódó, õsközösségi szintû szubkultúrában élõ rétege termeli ki magából a cigánybûnözés egy részét".

Balavány egyenesen lapjának roma szakértõjévé avanzsált azzal, hogy februárban meglátogatott két falut (Csenyétét és Gadnát), és Cigány világ Észak-Magyarországon címmel kétrészes riportban dolgozta fel élményeit (febr. 16.; 23.). Kétségtelen volt mirõl írni, az egyik helyen bestiálisan megöltek egy idõs asszonyt, s mindkét mély szegénységben vergõdõ faluban rettentõen sok vagyon elleni bûncselekményt követnek el. A riporter, aki Babits-idézetekkel és költõi képekkel (pl. „Gadnán az ég is piszkos") teszi kontrasztossá írását, nem fél kimondani vélt igazát, a „konok szomorú tényt": az állam által túltámogatott roma családok legtöbbje jövedelmét „bûncselekményekkel egészíti ki", és „ahol a roma lakosság túlsúlyba kerül, a pusztulás és a mindennapi agresszió válik jellemzõvé". Utóbbi megállapítás szinte szó szerint került át az egyik kocsmai beszélgetésbõl, azt egy magyar férfi mondja neki, tehát akceptálható, nem pedig egy erõsen dülöngélõ cigány („nyílván nem a széltõl") vagy egy olyan, aki a riporter meglepetésére - mint írja - az utca közepére vizel.

http://c-press.hu




A Hír Tv és a Magyar Nemzet között mintaszerû az együttmûködés. Nem csoda hát, hogy elõbbi Célpont címû mûsora Balavány csapásán elindulva - mint hirdették - „elõítéletek nélkül" számoltak be három idõs ember aljas meggyilkolásáról. „Mindennapossá váló gyilkosságok. Brutalitás idõsek ellen. Magukra maradt falvak, rettegõ lakosok. A kisebbségi struccpolitika következményei. Célpontban az etnikai bomba" - szólt a bombasztikus felvezetõ. A mûsorban megszólalt Kiss Tibor rendõr-alezredes, aki elõbb elmondta, hogy kifejezetten nem szereti a cigánybûnözés fogalmának használatát, majd elismerte, hogy az elkövetõk roma származású személyek. Nem lennék meglepve, ha a „feszesebb ritmus" miatt kerültek volna egymás mellé a mondatok, s élõszóban nem így követték volna egymást. Nem lehet kérdés, a filmkészítõk magabiztosan hisznek megközelítésük helyességben, hiszen a film végén hetykén odavágják: „mûsorunkat a panaszbizottságnál jelenthetik fel".

Március 10-én aztán a Magyar Nemzethez került át a labda. Falvakat tartanak rettegésben a romák címmel közöltek tartalmi összefoglalót a tévés produkcióról. „Megdöbbentõ riportot készített a Hír Televízió a közelmúltban súlyos, cigányok által elkövetett bûncselekményekrõl." Megtudhatjuk, van olyan cigány elkövetõ, aki „unalomból" ölt. Mint ahogy a gyilkosságok brutális részletei mellett (az egyik 88 éves megerõszakolt áldozat szemét kinyomták, lábát levágták, fejét széthasították) „háttérként" még arról is tájékoztatják az olvasót, hogy soha ennyi segélyt nem kaptak a romák. A rövid híradásban a cigány/roma szó önállóan vagy szóösszetételben tizenegyszer fordul elõ.

Nem tud szabadulni a gondolattól

Az év elejétõl tartó idõszakban a leggyakrabban emlegetett cigányokkal kapcsolatos história a lapban a Blaha Lujza téri 12 éves késelõ ügye. A sajtóban elõbb Maugliként, majd Krisztiánként elhíresült romániai G. I. február elejéig napi munkát adott az újságnak, 19 cikket számoltunk össze. Tovább tombol az erõszak a fõvárosban - így a jan. 17-iki híradás címe. Különösen megkapó volt az éppen a Magyar Nemzettõl - amelyik feladatának érezte, hogy naponta hírt adjon az ügyrõl, és az állam tehetetlenségét kárhoztassa -, hogy elégtétellel idézte az egyik székelyföldi gyermekvédelmist, aki megdöbbent azon, hogy a gyergyói gyermekbûnözõ esete a kormányülésen is szóba került. G. I. Romániába történõ visszazsuppolása kapcsán Tóth Szabolcs Töhötömnek például ez jutott az eszébe (jan. 19.): „Az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nem bûnmegelõzésrõl, hanem mentõakcióról volt szó: nehogy a [...] haramiapalántát felnégyeljék, és elrettentésül kiszögeljék egy arra járó 7-es busz ajtóira. Kétségkívül ez nem lett volna eurokonform megoldása a problémának, ám azok, akiknek egyre inkább nyílik az a bizonyos bicska, lehet, hatékonyabban gondolják majd az ítélkezésnek ezt a formáját, mint a magyar állam jelenlegi élet- és vagyonvédelmi tevékenységét." Tóthnak személyes élményei vannak, háromszor törtek be hozzá, ám az önbíráskodásról mégis lemondott, mert, mint a cikkben megtudjuk, nem hasonlít Charles Bronsonra. S ha igen? Akkor beszerez egy vállról indítható rakétát, miképpen jegyzetében http://c-press.hu




megpendíti, és lõ? De hova, kibe? S egyáltalán, honnan veszi, hogy lakásbetörõi cigányok? Írásából ez már nem derül ki.

A másik év eleji slágertéma P. József ügye volt, akit elõzetes letartóztatásba helyeztek, mert azzal gyanúsítják, részt vett egy fiatal összeverésében. A roma P.-t 2005-ben egy Mortimer becenévre hallgató fiú karddal átszúrta; a politikai baloldalon sokan vélték úgy, etnikai fogantatású bûncselekmény történt, és még antirasszista szolidaritási gyûlést is tartottak. Utóbb Mortimer magát cigánynak vallotta, a rasszista indíték megdõlt, ami a jobboldal kárörvendõen fogadott, ezzel együtt a tettes 3 év 10 hónap börtönbüntetést kapott emberölés kísérlete miatt. P. József meggyanúsítása most jó alkalmat adott a baloldali cigányvédõk szapulására. Körmendy Zsuzsanna például tévesen egy kalap alá veszi a zámolyi romáknak politikai menedéket adó Franciaország köztársasági elnökének írt értelmiségi köszönetnyilvánítást, illetve P. József mostani ügyét (jan. 7.). Azt a hamis látszatot kelti, mintha egy gyilkosság roma elkövetõi is menedékjogot kaptak volna, és elfeledkezik arról is, hogy az ombudsman és a közigazgatási hivatal is kimondta, a zámolyi romákat jogsértõ módon tették földönfutókká, a francia menekülthatóság pedig többüknél megállapította az üldöztetést.

P. „József és a hozzá hasonlók ellen a legtöbbet azok vétik, akik elhitetik vele, hogy menlevele van a bûnre, mert roma" - így Körmendy. Seszták Ágnes ennél is továbbmegy: „eközben a cigányok folyamatosan gyalázzák a magyarokat, minden módon tudomásukra hozva, mennyire gyûlölnek minket" (Beérett a liberális vetés, jan. 18.). Zámoly, Jászladány, Blaha Lujza tér vagy éppen P. József ügye mellett argumentumként megjelenik az olaszliszkai lincselés is, noha nem világos teljesen, Seszták mire gondol, amikor ezt írja: „Szögi Lajos középiskolai tanár kivégzése a legrafináltabb forgatókönyvírók mocskos fantáziáját is felülmúlta. [...] Meglincselték, pogromot ültek felette, ahogy tetszik. Lehetett volna ez egy határ, amit soha többé senkinek ebben az országban átlépni nem szabadna. Ehelyett az ügy húzódik, a feledésig vagy azon túl is." Ha nincs lincselés vagy másféle önbíráskodás, akkor egy jogállamban természetszerûen "húzódik az ügy", minél súlyosabb, annál inkább. És hát számos olyan határ van, amelyet a társadalom többsége nem lép át, de vannak, akik mégis. Ezeket a határsértéseket szankcionálja például a büntetõjog.

http://c-press.hu




A lap helyt adott dr. Kende Péter Liszkay Gábornak, a Magyar Nemzet igazgató-fõszerkesztõjéhez írt levelének (jan. 30.): „ha lapotok a Magyar Gárda szellemiségének hatékony segítõjévé válik; nyílt és betonkemény cigányellenes hangulatot szít, valósággal szuggerálja olvasóit arra, hogy ne tûrjék a »cigánybûnözést«, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni az »erõszakos cigány bûnözõktõl« - akkor perceken belül túllépünk a jelenlegi állapoton. [...] Polgárháborús állapot jöhet létre." Liszkay helyett Seszták válaszolt: „Elõször is, nem szuggerálok senkit, másodszor, talán azt kellene mondanom, hogy emberek, nyugodtan hagyjátok magatokat meglincselni, agyonverni, szíven szúratni, kifosztani? De nem mondom, mert nem vagyok sem hülye, sem pedig képmutató. [...] Hogy beindulhat egy spirál? Hiszen már beindult. És nem azért, mert én »olyan« cikkeket írogatok a Magyar Nemzetbe, hanem azért, mert egyszer minden cérna elszakad."

A cérnát a Nemzetnél, meglehet, tényleg Szögi Lajos tanár agyonverése szakította el. Akkoriban született meg Bayer Zsolt bosszúszomjas publicisztikája, a Cigányliszka (2006. október 17.): „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba. Akit még elütünk, annak pechje van. A lehetõ legnagyobb sebességgel továbbhajtva, autónkból hívjunk mentõt, és a legközelebbi rendõrörsön álljunk csak meg, ahol adjuk fel magunkat. (Sajnos, tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elõ. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illetõ gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó ha indulás elõtt beszerzünk egy lõfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körülöttünk az állatok, használjuk nyugodtan fegyverünket...) [...] Zéró tolerancia. Legyen ez a jelszó. A mi jogainkat ugyanis senki sem fogja megvédeni. Csak mi. És ha Olaszliszkán ezt is megússzák a cigány lincselõk, akkor velünk van baj. Óriási baj. Akkor velünk már bármit meg lehet tenni."

Szerencsés kimenetelük ellenére

Ehhez képest egyelõre viszonylag kisebb terjedelemben tudósítanak az olaszliszkai lincselés perérõl. Viszont a bûnelkövetõk, gyanúsítottak származási címkézése egyéb ügyeknél is mindennapos gyakorlattá vált a lapban. Néhány példa: Lopott és gyilkolt az ösztöndíjas roma (febr. 20.); középiskolás cigányok bántalmazták egyik osztálytársukat, ezúttal Egerben (jan. 26.) vagy a támadó roma férfi oldalán kb. kéttucatnyi roma is a helyszínen termett (jan. 17.). http://c-press.hu




Olykor az áldozatok roma származása is elõkerül. A Szigetváron történt, a rendõrség gyanúja szerint etnikai indítékú támadás szenvedõalanyainál például teljes joggal. És Olaszliszka után nehéz lenne kifogásolni azt is, hogy a kéki gázolásos baleset áldozatánál is megírták, hogy egy roma kislányról volt szó. Igaz, egy kicsit nagyobb terjedelemben számolnak be arról, hogy a nagybácsi mellbe vágta az egyelõre a balesetben vétlennek tûnõ sofõrt. Azért a tálalás itt sem tökéletes: „Emlékezetes, január közepén Ózdon támadt rá egy roma apa az ötéves kisfiát elsodró autósra. [...] Az ózdi és a kéki eset szerencsés kimenetelük ellenére azért érdemel figyelmet, mert a körülmények emlékeztetnek Szögi Lajos olaszliszkai [helyesen tiszavasvári] tanár tragédiájára". A kéki sofõr számára lehet, hogy szerencsés kimenetelû volt az eset, de a kislány mégiscsak szeméremcsont-töréssel került kórházba.

Semmi kivetnivaló nincs viszont a roma közélet szereplõi származásának taglalásában. Közügy az is, hogy elsõ fokon Dancs Mihályt, az OCÖ alelnökét három és fél évre ítélték el, ahogy az is, hogy a Gilvánfa sikkasztó polgármesterét újraválasztották, vagy hogy a romaholokauszt-kárpótlás címén hogyan károsították meg cigány önkormányzati vezetõk háromszáz millióval az Osztrák Megbékélési Alapot, és milyen szerepe volt ebben a börtönbüntetése elõl bujkáló Bihari József egykori OCÖ-elnökhelyettesnek. Azzal viszont nehéz megbarátkozni, hogy a lap arról ír: a Kolompár Orbán vezette országos önkormányzatot uraló „választási szövetség egyfajta mirigyszervként szívta fel a börtönviselt múltú vagy börtönviseltséggel [magyarul: börtönbüntetéssel] fenyegetett politikusokat" (febr. 5.). Hiszen valóban közügy a politikusok priusza, de akkor meg nem világos, miért nem írtak a „mirigyszerv" ellenlábasának számító Lungo Drom elnökének, Farkas Flóriánnak a viselt ügyeirõl is, jogerõs elítéléseirõl és furcsa eljárási kegyelmérõl, amellyel a Horn-kormány volt szíves egy bizonytalan kimenetelû per megpróbáltatásaitól megóvni akkori védencét.

Pontosabban világos. Az év elsõ két hónapja a népszavazási kampánnyal telt, amelyben a Magyar Nemzet a Fideszt segítette. Ebben a kampányban pedig - ha nem is túlságosan nagyot, de mégiscsak - szerepet kapott Farkas is. A Magyar Gárda kapcsán elmondhatta (jan. 23.), hogy „az immár erõszakos cselekményekben is megnyilvánuló feszültség fokozódásáért a szociálliberális kormány és személyesen Gyurcsány Ferenc felelõssége tényként megállapítható". Meg azt, hogy a kormánypárti cigány értelmiség árulása példátlan, és „a romák számára az utolsó lehetõség a népszavazás". Majd februárban személyével hitelesíthette a Hír Tv leleplezését Veres János pénzügyminiszter és kampányfõnöke állítólagos romák közti voksvásárlásáról (márc. 3.). http://c-press.hu




A Magyar Nemzetben legtöbbet szapult és legelõnytelenebbül bemutatott roma politikus ma Horváth Aladár mellett Kolompár Orbán OCÖ-elnök, akinek botrányos puccsa az országos önkormányzatban méltán háborította föl a Farkast támogató jobboldalt (is). Ám idén már nem emiatt kap hideget-meleget, hanem a Magyar Gárdával szembeni harcos kiállásáért. A szerkesztõség már a címadással orientálta olvasóit, mit gondol Kolompárról. Együtt rasszistáztak - számolnak be arról, amikor az OCÖ által a Gárda ellen gyûjtött 68 ezer aláírást átadta a kormányfõnek (márc. 7.).

Kolompár burkoltan fenyeget - olvashatjuk, miközben arról beszél, hogy akár összecsapás is lehet a szélsõjobb meg a romák között (febr. 29.). Barna inggel riogatnak - így a Nemzet, amikor aláírásgyûjtõ akcióját a Jobbik központja elõtt jelentette be az OCÖ (jan. 24.). S a lap munkatársának éppen ezen a tájékoztatón jut eszébe érdeklõdni a Kolompár kiskunmajsai szervezeténél indult nyomozásról.

Lefelé görbülõ szája elárulja

Mindemellett vannak persze olyan írások is, amelyek azt az unalomig ismert szólamot szajkózzák, hogy miért nincs a romáknak hiteles elitjük. Végh Alpár Sándor szerint „egy Malcolm X-szerû, Martin Luther Kinget idézõ, Gandhit formázó, ám ide gyökerezõ egyéniségre lenne szükség". Horváth Aladár meg Kolompár persze nem ilyen (febr. 16.). Az elõbbinek „arca és lefelé görbülõ szája elárulja, hogy nem egészséges kedély"; utóbbi meg „alig várja, hogy érje a cigány embert valami bántás, és talpra ugorva kiálthasson: fasiszták!" De Farkas Flórián is megkapja a magáét: „többre aligha képes, mint üldögélni a parlamentben az ellenzék jóvoltából". A szerzõ szerint a sport és a vallás jelentheti a megváltást. Farkas Jánost és Sándor Csikart emlegeti példaként, miközben az Aranycsapat 12. tagja nem cigány. „Tudom, lesznek ellenkezõk. Neveket sorolnak. Festõt, költõt, dzsesszmuzsikust, istenemre, sikeres mindahány, ám én kultúrán ennél fontosabbat értek. Ahogy tisztálkodni kell. Ahogy étkezni. Ahogy iskolába járni. Ahogy köszönni. Ahogy imádkozni." Nem kristálytiszta, e tekintetben miért volnának alkalmasabbak a sportolók a zenészeknél.

http://c-press.hu




Érdekes tematikai csoportot alkotnak azok a közlemények, amelyeknél a cigányok kapcsán lendül meg a szerzõ fantáziája, mintegy õk adják az ürügyet, vagy éppen példájukkal támasztatna alá az írás logikai íve. Tíz éve jelent meg egy könyv a médiák cigányképrõl, „Vágógépként, csak némában" a címe. Nos, valami ilyesmi történik itt is. A Fidesz által „szociálisnak" keresztelt népszavazás kampányában hírt adtak például Bajna kisebbségi önkormányzatának döntésérõl, hogy létrehoztak egy tízezer forintos alapot a rászorulók vizitdíjainak utólagos rendezésére (febr. 19.). Amit aztán senki sem vett igénybe, mert a romák „önérzetük miatt leszurkolják" a díjat. Minderrõl nem helyi roma vezetõ vagy, urambocsá, valamelyik roma beteg számolt be a lapnak, hanem a falu háziorvosa.

Ugyanúgy a romák jelentették a trambulint egy valós társadalmi probléma (lakosságcsökkenés és elöregedés) valótlan demográfiai okadatolásához (jan. 16.). „Öt újszülött gyermek közül három roma származású ma Magyarországon - legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a roma családok körében sokkal több gyerek születik" - indul a cikk. Hogy ebbõl miért következne, hogy a magyar gyerekek hatvan százaléka cigány családba születik, arra késõbb sem derül fény.

A cigányság élethelyzetét alapvetõen meghatározó szakpolitikai kérdések, a foglalkoztatás, a lakhatás és az oktatás közül csak az utóbbi tárgyában születtek értékelhetõ publikációk az utóbbi 12 hétben. Ez még akkor is így van, hogyha a „botrányok" vitték itt is a prímet. Kerepesen vizsgálódott az Oktatási Hivatal, és megbírságolta az iskolát. A dolgot az tette különösen „izgalmassá", hogy tavaly a Gárda jelentkezett egy szülõi demonstráció biztosítására, ám végül erre nem került sor, mivel azt Franka Tibor polgármester is ellenezte. A másik izgalmat egy kutatás jelentette, amely arról tanúskodott, hogy még az iskolai integrációban résztvevõ iskolákban is nagyon rossz a program hatékonysága. A dolog pikantériája: a vizsgálatról a Népszabadság adott hírt, és a szerzõk célja egyáltalán nem az integráció elvetése, hanem a döntéshozók ösztökélése volt. Ludwig Emilt, a Magyar Nemzet lapszerkesztõjét leginkább mégis az fogta meg, hogy az integrációs program minden eredmény nélkül „szépen fogyasztja az adófizetõk pénzét" (jan. 8.). Pedig a szerzõ már csak azért is fontosnak tartja az iskolai oktatást, mert otthon csak afféle ismeretekre lehet szert tenni, hogy „mennyi pénzt kell szerezni egy pakli cigarettáért, egy kiló krumpliért, egy liter borért, hogyan kell a lakatot leverni a sufniról, ellopni a bringát, permetezõt a szomszédból, kinyerni az olajat a faluszéli trafóházból, letarolni az erdõt a ládi határban. A nemi élet érdekességeit is elõbb lehet megismerni otthon, mint az iskolában. A http://c-press.hu




segélyt meg így is, úgy is hozza a postás a családi pótlékkal együtt."

Szabóné Kármán Judit romológus az általunk olvasott 113 Magyar Nemzet-cikk közül a legtartalmasabbal reagál Ludwig bakugrásos eszmefuttatására (jan. 17.). Adatokkal bizonyítja, hogy a szegregáció zsákutca, mint ahogy azt is, hogy az integráltan oktatott jó képességûek iskolai teljesítménye nem romlik, míg a rossz tanulóké javul, ráadásul a roma-nem roma ellentét is csökken. A hátrányos helyzetû és cigány gyerekek iskoláztatásába való beruházás megtérülõ befektetés - állítja Szabóné, és arra kéri Ludwigot, hogy tartson vele és tanítványaival valamelyik cigánytelepre.

„Ismerkedjen meg néhány apukával, anyukával, bátyuskával, akik nem lopni tanítják gyermekeiket."

Ludwig az írásra és a szívélyes invitálásra így válaszol: „Észrevételeit elolvastam, egy részükkel egyetértek, a többivel nem látom értelmét vitatkozni. Ez a probléma kinõtte egy napilap vélemény oldalát, küszködjenek vele, akiknek ez a dolguk. Ezért nem fogadom el kedves invitálását sem egy cigánytelepi gyakorlatra." Kár volt visszautasítani, nagyon is ráférne lapjára valamivel több empíria és jelentõsen kevesebb cigányfóbia.

C-PRESS - hvg.hu

http://c-press.hu



A Magyar Nemzet és a cigányok March 21

Recommend Documents