2016 október 15-i konferencia Fóton A magyar nemesség mai küldetése és helyzete 14:00 Érkezők fogadása, regisztráció, vendégeket üdvözli házigazdánk 14:30 A magyar nemesség küldetése és helyzete előadó: Dr. Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár Elnököl: Riedel Lóránt, a Magyar Történelmi Családok Egyesületének elnöke 14:50 Gudenus János: A magyar nemesség helyzete a megszállástól napjainkig
szovjet
15:05 A Máltai és Johannita lovagrendek talpra állása és a keresztény gondolat felkért előadó: Wettstein János C.H.D.O. Kancellár Magyar Máltai Lovagok Szövetsége Tomcsányi István Johannita rend vezérlő kommendátor 15:40 Kávészünet 15:50 Kerekasztal beszélgetés a nemesség, a keresztény gondolat jövőjéről A kerekasztal beszélgetés résztvevői: Dr. Rétvári Bence államtitkár, Dr. Latorcai Csaba h. államtitkár, Gudenus János, Riedel Lóránt Moderátor: Patay Géza 17:00 Fogadás a Károlyi kastélyban
1
Megnyitó helyett Gondolatok a konferencia szervezése közben. A „Magyar nemesség helyzete és küldetése napjainkban” című konferencia boncolgatni szeretné a második világégés után kialakult, és a nemesség történetében is teljesen új helyzetet. A régebbi országégések után, a mohácsi vésztől az első kommünig, kisebb-nagyobb cserélődéssel megmaradt a volt nemesség anyagi és társadalmi szerepe és beágyazódása. A gazdasági-pénzügyi arisztokrácia megerősödése után, újonnan szerzett címeikkel beépülve, kibővítette a régi nemességet. A második világháború után azonban az új hatalom maradandóan szétzúzta az ország vezető erejét, nem csak a nemességet, hanem a hasonlóan gondolkodó polgárságot is. Ez helyet teremtett egy alacsonyabb morális-erkölcsi és műveltségi szinten „szocializálódott” és az elnyomó hatalmat kiszolgáló rétegnek, akik nem csak a volt uralkodó osztály egzisztenciáját és fizikai létét rombolták és semmisítették meg, hanem a volt anyagi javakat is – talán a kommunizmus alá került országok közül Hazánkban a legeredményesebben. Az 1990-es fordulat nagy reményeket támasztott, gazdasági-erkölcsi felemelkedésre számított a társadalom jó része. Ekkor alakult meg a Magyar Történelmi Családok Egyesülete – a Magyar Nemesek Egyesülete név nem volt „még” elképzelhető. Remélve, hogy az itthon maradott nemesek, az emigrációból hazatérőkkel kiegészülve, hasznára lehetnek e felemelkedést lehetővé tevő fordulatnak, támaszkodva több évszázados családi hagyományaik és a neveltetésük adta „küldetéstudatra”. Igaz, a közel ötven év megfosztotta az itthon maradottakat nem csak anyagi-egzisztenciális helyzetüktől, de képzettségüknek megfelelő állást sem kaphattak és gyerekeik számára lehetetlenné vált a továbbtanulás lehetősége. Kapcsolatrendszert kiépíteni vagy külföldre utazni nem volt módjukban. És ennek ellenére, a 2
kényszerűen segédmunkásokká, éjjeliőrökké, útkaparókká, jó esetben irodai alkalmazottakká vált emberek tenni akartak. Mert tudták, hogy tenni tudnak. Mint hamarosan kiderült, a remények jó része zátonyra futott, utólag bölcsen elemezhető okokból. Erkölcsi felemelkedésünket nagyban gátolta és gátolja a „jól sikerült” szocialista embertípus, a gátlásokkal, pénzéhséggel és hatalmas méretű irigységgel felépült réteg, amely újra és újra visszaválasztja régi elnyomóinkat, amelyre ma is eredménnyel számít a leváltott kommunista „elit”. Mondhatni, proletár mentalitás uralta el a társadalom jelentős részét – napjainkig. A volt kommunista uralkodók már a rendszerváltás előtt külföldön neveltették gyermekeiket, akiknek külkereskedőként kapcsolatuk volt olyan, sokszor korrupt külföldiekkel is, ami lehetővé tette a rabló privatizációt. A megoldatlan kárpótlás és a vele szoros kapcsolatban álló privatizáció az irigységre alapozva -, megfosztotta a társadalmat egy módos, polgári és nemesi országépítő osztály újraéledésétől. Nem sikerült leváltani a kommunizmus felemelte „elitet”, akik minden értékteremtési elhivatottság nélkül birtokolták, és birtokolják most is az anyagi erőforrásokat, a kommunikációt és a társadalom működésének széles skáláját. Nem történt meg az elitcsere, nem került helyzetbe a hagyományinál fogva országépítő elit. Ki gondol iskolaépítésre, mecenatúrára- művészek támogatására, épül-e új templom, új ispotály, új magtár, amelyet rossz termés esetén megnyithatnak a nélkülözőknek… Elmulasztott lehetőség. A régi mentalitás ügyesen rányomja a bűnös rendszerek bélyegét mindenre, ami nem felel meg érdekeinek. A nemesség vállalása gyanús nézet továbbra is… 2010-ben Hazánk felemelkedése talán újabb lehetőséget kapott. Elmulasztott 30 év után Egyesületünk megpróbálja „emberi erőforrásait” újra felajánlani a felemelkedés szolgálatára. De hogyan? Van-e bennünk, a hajdani de még élő nemesekben, megfelelő erő, küldetéstudat, akarat és energia? Van-e az ország vezetőiben igény szolgálatainkra? Tudjuk-e, hogy nem csak kastélyok estek áldozatul a kommunista dúlásnak? Van-e a kastélyok felújításán felül társadalmi megértés és igény az erkölcsi felemelkedésre is? Tudjuk-e, hogy nem csak idegenforgalmivá tett kastélyépületeket kell restaurálni, hanem a fejekben is sok a felújítani való? Van-e igény az anyagiakon felül… E konferencia még nem fog választ adni a kérdésekre, de talán elindítunk egy közös gondolkodást. Riedel Lóránt az Egyesület elnöke
3
Dr. Latorcai Csaba A magyar nemesség küldetése és helyzete a reformkortól napjainkig A politikai és társadalmi irányító szerep egészen a 18. század végéig szinte kizárólag a világi és egyházi, leginkább katolikus nagybirtokos főnemesség kezében volt. Ők a megyék főispánjai, valamint az egyház vezetői: érsekek és püspökök. Ezt a főnemesi réteget mintegy 200 nemzetség adta, például az Esterházy, Batthyány, Széchenyi, Tisza, Apor, Mailáth, Rudnay valamint más ismert családok és azok különböző ágai. Nemcsak az ország leggazdagabb embereinek számítottak, de kiváló kapcsolataik révén, nyugat-európai műveltségükből, világlátottságukból, nyelvtudásukból adódó kulturális fölényük birtokában a társadalmi hierarchiában a legmagasabb pozíciókat töltötték be. Ugyanakkor komoly anyagi különbségek léteztek a családok között, attól függően például, hogy melyik országrészben terültek el a birtokaik vagy milyen módszerekkel műveltették azokat. Fontos kiemelni, hogy a főnemesi családok tagjai közül többen is a magyar nemzet felemelése ügyének áldozták életüket, nem csak a politika, de a tudomány, a hadviselés vagy a mecenatúra terén, és attól sem riadtak vissza, hogy adott esetben életüket adják Magyarországért. A 18. század végétől indul el az a folyamat, mely során a főnemesség kibővült a középnemességből felemelkedőkkel, akik hivatali érdemeikért nyerték el a grófi, bárói címet, mint például a Festetich vagy a Podmaniczky család. A köznemesség felső rétege, mintegy háromezer család, gyakran vezető pozíciókat töltött be a megyék életében, anélkül, hogy magasabbra ívelő hivatali vagy katonai pályát futottak volna be. Inkább megmaradtak a hagyományos formák között, patriarchális módon vezetve gazdaságukat. A nemesség zöme az előbb említett két nemesi rétegnél alacsonyabb szinten élő kis- vagy törpebirtokos, akiknek birtokai általában felaprózódtak az egymást követő nemzedékek kezén. Közülük kerültek ki az értelmiségi pályára lépők, a végképp elszegénytelenedett nemes családok fiai. 1825-ben, az elsőnek nevezett reformországgyűlés idején mintegy 400 ezer nemesi rangú személy élt a történelmi Magyarországon, ami az 4
összlakosság 5%-át tehette ki. A reformkor, amit joggal jellemezhetnénk a nemesség segítségével történő modernizálásnak, magával hozta a nemzeti autonómia megteremtését, és a mindezt alátámasztó, sokat emlegetett reformtörekvéseket: a jobbágyság fokozatos megszüntetését, a polgári szabadságjogok, az iparfejlesztés, a nemzeti kultúra felvirágzását, a szélesebb értelemben vehető nemzettudat kialakulását. Ez az időszak többek között azért is lehetett sikeres, mert a reformnemesség és a polgárság felső rétegei összefogtak egymással. A magyar középosztály gerincét a közép- és kisnemesség alkotta, együtt a nemesi értelmiséggel és a nem nemesi származású tudósokkal, művészekkel, lelkészekkel és tanítókkal, valamint a hagyományos és az új, tőkés polgársággal. A nemesi középosztály a vesztett szabadságharc ellenére is jobbára megőrizte pozícióit, és döntő szerepet játszott az 1867. évi kiegyezéssel biztosított autonómia kivívásában. A 19. század végére azonban, talán a szabad verseny középpontba kerülésével is indokolhatóan, ez a fejlődési folyamat megrekedt. Megváltozott a nemesség összetétele, belső tagozódása, sőt, létszáma is; az I. világháborúig terjedő időszakban a birtokos nemesi családok száma 15 ezerről 6-7 ezerre csökkent. Bár a dualizmus korában további átalakulás figyelhető meg a társadalom szerkezetében – a parasztság, kis-, közép- és nagybirtokosság mellett színre lépett a munkásság, a kis- és nagypolgárság –, a nagybirtokos arisztokrácia presztízse és primátusa megmaradt. Alig kétezer család kezén volt a földterületek 30%-a, a legfelső 300 család birtokai gyakran a 10 ezer holdat is meghaladták. Ide tartoztak az Erdődyek, Nádasdyak, Majláthok, Károlyiak, Batthyányiak, Széchenyiek, Andrássyak, Zichyk. Részt vettek az ország politikai vezetésében, az ipari nagyvállalatok igazgató tanácsában is; a legfőbb hatalom az ő kezükben 1 összpontosult. Az I. világháború elvesztése, a Monarchia felbomlása, Trianon traumája tovább gyengítette mind létszámában, mind pedig vagyoni helyzetében a magyar arisztokráciát. Klasszikus példa erre a sorsra gróf Bethlen István, a korábban 5-6 ezer holdas földbirtokos, aki a keresdi kastélyon kívül lényegében szinte mindenét elveszítette. Ugyanígy, vagy ehhez hasonlóan járt a Teleki, Apponyi és néhány más család is. A Horthy-korszakban irányító szerephez jutott arisztokrácia hatalmában osztozkodni kényszerült a nagypolgársággal. Ugyanakkor jelentős réteg indul ismét fölfelé a ranglétrán: a középosztály legfelső csoportjai, a 200-1000 hold közötti középbirtokosok, továbbá az államapparátus vezető tisztviselői az 1920-as 1 A magyar arisztokrácia és nemesség 19-20. századi politikai-társadalmi-gazdasági szerepvállalására lásd: Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. (Magyarok Európában sorozat III.) Háttér lap- és könyvkiadó Budapest, 1990., Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. illetve Sztárayné Dr. Kézdy Éva Egykori arisztokrata családok leszármazottai a mai Magyarországon c. 2001. Ph.D. értekezés vonatkozó fejezeteit.
5
évektől az uralkodó elit harmadik nagy csoportját alkotva. Az 1926. évi XXII. törvény újra kétkamarássá tette a törvényhozást, létrehozva a felsőházat, amiben az arisztokrácia tagjai mellett helyet biztosított a különféle egyházak, köztestületek, törvényes érdekképviseletek, egyes közjogi méltóságok, egyetemek, illetve a kormányzó által kinevezett 2 személyek számára. A II. világháborút követő szovjet megszállás és a kommunisták új helyzetet teremtettek: megszűnt a nemesség megkülönböztetett helyzete, sőt, nagy részükre üldöztetések, kitelepítések, börtönök és kényszermunka táborok vártak. Példamutató, ahogy számkivetettségükben is tanítják a falusi gyerekeket, vagy báró Orczy Péter mint kiváló kádármester, gróf Festetics György mint kiváló tetőfedő, és más kiváló rakodómunkások vagy szénégetők... A magyar főnemesi családok túlnyomó része már a 40-es évek második felében, aztán 1956-ban külföldre menekült, és csak kisebb részük, nagyjából 130 család, 600 fő maradt 3 itthon. A tragikus történet utolsó állomásaként az arisztokrácia közjogi létére formailag tett pontot az 1947. évi IV. törvény, ami eltörölte és megtiltotta a nemesi rangok, címek és előnevek használatát, és ez a mai napig hatályban van… Mára megváltozott a helyzet. Például a Zlinszky-család visszakaphatta kúriáját a dabasi önkormányzattól, a műkincs restitúció kérdésében is precedens értékű, hogy a Sigray-örökösök visszakaphatták azokat a műtárgyakat, amelyeket gróf Sigray Antal nyugatra távozásakor letétbe helyezett, és ugyanez történt a fóti gróf Károlyi László esetében is. A hazatérő nemesség tagjai közül néhányan fontos tisztségeket vállaltak, például Bethlen István, aki országgyűlési képviselő lett, vagy Szapáry György, aki kétszer is a Magyar Nemzeti Bank alelnöke volt, 2011-től pedig washingtoni magyar nagykövet. 2 A törvény rendelkezéseire vonatkozóan lásd: Az országgyűlés felsőházáról szóló 1926. évi XXII. törvénycikk 2-24. §. Corpus Juris Hungarici. A felsőház két világháború közötti működésének egyes aspektusaira vonatkozóan lásd: Püski Levente: A magyar felsőház története. 1927–1945. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 3 Ruzsbaczky Zoltán: Nemesi családok nyomában. Magyar Nemzet, 2014. november 14.
6
Nagy kérdés, hogy mit tehet ma a magyar arisztokrácia. A Magyar Történelmi Családok Egyesülete programjában ott a válasz egy része: kapcsolattartás, történelmi hagyományok ápolása, hazaszeretet, ifjú nemesek kultúrájának fejlesztése, hagyományőrzés, nemzeti múlt és kulturális örökség védelme, egyházhűség, keresztény szellemiség, karitatív tevékenységek. Ezek kiemelkedő célkitűzések, de megérett az idő annak megfontolására is, hogy miként s mi módon volna lehetséges a nagyobb mérvű szerepvállalás a közigazgatás, a diplomácia, a határon inneni és túli gazdasági és egyéb kapcsolatok szélesítése érdekében. A magyar nemesség fontos hagyományokkal rendelkezik e tekintetben is. Ki nem ismerné azt a társadalmi tekintélyt és politikai befolyást, amivel egykor rendelkeztek, és azokat a szerepköröket, amelyeket egykor a megyék élén, vagy a két világháború között az államapparátus, a hadsereg és a közigazgatás vezetésében töltöttek be. Az állam ellátja a maga
stabilizációs és allokációs feladatait, a mindenkori kormányok biztosítják a gazdaság működőképességét, a gazdálkodáshoz szükséges intézményi és jogi feltételek megteremtését, de közben természetesen ösztönzik a magántőke gazdasági szerepvállalásának minél nagyobb arányú jelenlétét a hazai piacokon. Ezek a lehetőségek újra nyitva állnak a nemesi családok előtt. 4 Egy interjú szerint a ’70-es évek végén, életében először hazalátogatott egy németországi emigrációban élő fiatal grófnő. A nagymama, akivel azelőtt még sosem találkozott, ott ült a szobájában, mögötte Nagy4 A személyes történetet lásd: Fiáth Titanilla: Főnemesi származásúak nemzetképe: “Aki úr volt a régi világban, a bajban se hagyja magára az országot!” Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont. http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=267:fnemesiszarmazasuak-nemzetkepe-aki-ur-volt-a-regi-vilagban-a-bajban-se-hagyja-magara-azorszagot&catid=30:nemzetek-europaja
7
Magyarország térképe, a családfa és az ősök képei. Franciául kérdezte, hogy az unoka beszél-e franciául, aki azt felelte: csak kicsit. A nagymama erre azt mondta, hogy ha itthon maradtál volna, nem engedhetted volna meg magadnak, hogy ne beszélj tökéletesen idegen nyelveket. Meg hogy tulajdonképpen mit is csináltál évekig… Az unoka belegondolt abba, hogy tényleg mit is kezdett ő kint a szabadságával, hogy hasznára volt-e bárkinek egyáltalán. Hasznosnak lenni, ez az egyik legfontosabb meghatározó jegye a magyar arisztokrácia többségének, és bizonyos értelemben ez ma is feladat, amivel sok más mellett, igazán segíthetik a hazát. Ki úgy, mint például báró Gudenus János József, aki egyik megszervezője volt az I. Magyar Főnemesi Világtalálkozónak 1992-ben, és alapvető könyveket írt a magyar nemesség történetéről, más pedig azzal, ha a példaszerű életsorsokat felmutatva, részt vállal az ifjúság szemléletmódjának megváltoztatásában, például olyan nemesi egyesületeken keresztül, mint az 1994-ben alakult Magyar Történelmi Családok Egyesülete. Ugyanakkor az is érzékelhető, hogy az arisztokrácián belül ugyanolyan válságtünet az érdektelenség, mint a magyar társadalom rétegeiben. Mintha egyre kevésbé érdekelné a fiatalokat a származásuk, hasonlóan ahhoz, ahogy az ifjúságot a magyar történelmi múlt. Pedig nagy tudás rejlik abban, hogy az egzisztenciálisan, anyagilag, fizikailag ellehetetlenített magyar nemesség hogyan tudott talpon maradni és alkalmazkodni az ellenséges viszonyokhoz, és milyen belső mechanizmusok segítségével tudta megőrizni identitását. Valamiféle “nemesi életvitelt” nehéz manapság elképzelni, de egy nemesi magatartásformának az átadása, ami az értékeken, normákon és példaképeken alapszik, mindenképpen volna jövője.
Gudenus János A magyar nemesség helyzete a szovjet megszállástól napjainkig Megtiszteltetés számomra, hogy ismételten Önök elé járulhatok A magyar nemesség helyzete a szovjet megszállástól napjainkig című előadásommal. Eredetileg Ballabás Dánielt szerettük volna megnyerni, aki az elitváltások tükrében mutatta volna be a XVI. századtól napjainkig a magyar arisztokráciát, amelynek Ő a legkiválóbb ismerője. Így most beugróként állok itt a pulpitusnál – nem először. A rövid felkészülési idő miatt a 2014-es gödöllői CILANE Kongresszuson elhangzott előadásomban elhangzottakat is felhasználtam, így egyeseknek ismerősnek tűnhet mondanivalóm. Bár az előadás az egykori főnemesi családokról szól, de ez vonatkozik a nemesség többi rétegére is, a hasonló sorsot átélt tagjairól. 8
A szovjet hadsereg magyarországi hadműveletei 1945. április 4-én befejeződtek. A „felszabadulással” – így idézőjelben – felszabadultak az indulatok is: a szovjet hadsereg támogatásával berendezkedő kommunista hatalom emberei, magukat rendőrnek álcázva 1945 áprilisában Gyömrőn politikai tömeggyilkosságot hajtottak végre, melyek áldozatai között volt gr. Coronini János és gr. Révay József filozófus is. Az 1945. évi földreform során kisajátították a nagybirtokokat, az antifasiszta ellenállóknak legfeljebb 200 kat. hold földet hagytak meg, amelyeket később elkoboztak. Mintegy 1500 kastélyt és kúriát államosítottak, berendezésüket a lakosság széthordta, amelyeket a német illetve a szovjet katonák még nem fosztottak ki. Az 1946. évi B-listázás következtében a mágnások sora kikerült a közigazgatásból és a hadseregből, akik később kizárólag csak fizikai munkában tudtak elhelyezkedni. Az 1947-es IV. tc. a nemesi és főnemesi rangok és a nemesi előnevek használatát tiltotta meg. A magyar arisztokrácia igazi kálváriája 1951-ben kezdődött, amikor a rendszer ellenségeinek lettek nyilvánítva, nagyrészüket bírósági ítélet nélkül kitelepítették, vagyonukat elkobozták, munkatáborokba (Recsk, Hortobágy, Kistarcsa) hurcolták őket. Betiltották a szerzetesrendeket, megszüntették iskoláikat. Koncepciós perek során bebörtönözték Magyarország legnagyobb földbirtokosát herceg Esterházy Pált és Mindszenty József bíboros hercegprímást. A Magyarországon maradt Habsburg családtagok még a nevüket sem használhatták: Az 1946-ban elhunyt László főherceg „Nagy László” néven nyugodott az Óbudai temetőben, de 1990 után exhumálták és a budavári nádori kriptába helyezték el. Gabriella főhercegnő „Lóváry” Gabriella néven hunyt el 1954-ben. Így szerepel a halotti anyakönyvben: szülei néhai Habsburg Frigyes és néhai Croy Izabella. Nem volt jellemző, de néhány egykori főnemesi család sarját sikerült ügynöknek is beszervezni. A legismertebb közülük gr. Esterházy Mátyás, akiről fia Esterházy Péter is ír a Harmonia Coelestis-ben, de Bethlen István volt országgyűlési képviselő, a Magyarországi Páneurópai Unio volt elnöke nővére, Baksay Lászlóné szül. Bethlen Jolán és édesanyja Bethlen 9
Lászlóné Teleki Margit, aki Galambos Edit néven jelentett. Ez utóbbiakról 2013-ban Ilkei Csaba: Internálótáborok Magyarországon című internetes könyvében lehet olvasni elborzasztó részleteket. Sztálin halálát követően 1953-ban enyhültek a viszonyok az arisztokrácia számára. Megszüntették a kitelepítést és internálást, vagyonukat nem kapták vissza, kárpótlásban sem részesültek és továbbra is korlátozták a munkavállalást és a továbbtanulást. Az 1956-os magyarországi forradalom megrengette a szovjet birodalom alapjait. A kommunista Kádár János és Münnich Ferenc segítségül hívta a szovjet csapatokat, amely néhány nap alatt leverte a győztes forradalmat. Ezt követően eleinte úgy tűnt, az új hatalmi berendezkedés a forradalom előtti rendszer egyszerű restaurálása lesz, sőt a megtorlás részeként az arisztokrácia ismét kiemelt ellenséggé válik. A valóságban csak néhányan vettek részt közvetve vagy közvetlenül a fegyveres harcokban: pl. gr. Crouy-Chanel Félix, gr. Révay Ferenc, br. Roszner István. A Mindszenty biborost kiszabadító őrgróf Pallavicini (Pálinkás) Antalt 1957. decemberében kivégezték. Az 1960-as évektől azonban olyan enyhülési politika indult el, amely érzékelhető változásokat hozott. Bár ideológiai síkon az arisztokráciát változatlanul 1956 októbere egyik kulcsszereplőjének állították be, ennek gyakorlati következményei nem lettek. Az arisztokrácia itthon maradt tagjainak nagy része emigrációba kényszerült. A továbbtanulást továbbra is korlátozták, ezért a főnemesi származású fiatalok egyházi iskolába kerültek. Az 1963. évi általános amnesztia alapvetően lezárta a megtorlás folyamatát, azonban csak az 1970-es évek közepétől lehetett bejutni a főiskolákra és az egyetemekre. A fordulat éve 1989 – az első szabad választások – és az első 27 év krónikája A kommunista rendszer 1989-re összeomlott, 1990-ben megtörténtek az első szabad választások. 1991-ben a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot, 1999-ben az ország a NATO teljes jogú tagja lett, majd 2004-ben csatlakozott az Európa Unióhoz. A magyarországi nemesség életében is pozitív változások kezdődtek. Az emigrációból hazatelepült illetve letelepült többek között gr. Almásy Antal, gr. Almásy Katalin, gr. Batthyány Ádám, gr. Batthyány Bálint, gr. Bethlen István, gr. Bolza Péter gr. Csáky István, gr. Esterházy Maritta, gr. Hunyady József, br. Lipthay Antal, gr. Szapáry György, gr. Wenckheim Denise és még néhányan. Magyarországon telepedett le Habsburg Ottó másodszülött fia György, aki mint utazó nagykövet és a Vöröskereszt elnöke tevékenyen részt vett és vesz a közéletben. 10
Országgyűlési képviselő lett: gr. Bethlen István, báró Szalay-Berzeviczy Gábor és br. Vécsey László. Polgármesterek pedig: báró Bánffy Miklós, gr. Bethlen Farkas és br. Vécsey László. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke: gr. Szapáry György. Még a rendszerváltást megelőzően, 1987-ben Debreczeni Dóra megalapította a Széchenyi Casino Művelődési és Hagyományőrző Társaskört, amelynek szép számmal voltak nemesi származású tagjai és látogatói. Ez egy rendkívül homogén társaság volt, a tagnévsorban gr. Nyáry Zsigmond után következett Nyers Rezső. Ez az egyesület a Széchenyi-féle Nemzeti Casino hagyományait követte, mára azonban már megszűnt. 1991-ben Kállay István professzor kezdeményezésére újjáalakult az Országos és Nemzeti Kaszinó Egyesület, amely nemzeti hagyományok, köztük a magyar nemesi tradíció ápolását tűzte ki célul. Az egyesületbe való belépésnek nem is volt feltétele a nemesi származás, ennek ellenére a kezdeti időszakban sok nemesi származású család látogatta. Összejöveteleiket minden szerdán a budapesti Astoria Szállóban tartották. Nagy sikert aratott akkoriban az általuk rendezett magyar történelmi családok vacsorája és Habsburg Ottó születésnapja időszakában az ún. Ottó vacsorák, amelyre külföldről is érkeztek vendégek. Sajnálatosan mára ez az egyesület is teljesen elsorvadt. A magyar főnemesség első világtalálkozóját Budapesten az Attrium Hyatt (ma Sofitel) Szállóban tartották 1991 novemberében, ahol kb 50 magyar főnemesi család képviseltette magát. Újjáalakult a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége valamint a Johannita Lovagrend magyar tagozata, tagjai között számos nemessel. Ezekről a lovagrendekről barátaim Tomcsányi István és Wettstein János rövidesen beszámolnak. 1994-ben megalakult a Magyar Történelmi Családok Egyesülete Nyáry János vezetésével, amely 2007 óta tagja a C.I.L.A.N.E.-nak. (Ez a Párizsban székelő, az európai nemességet összefogó és tanácsadó testület.) Ebből vált ki 2000-ben az előbb Zichy László majd később Szaplonczay Marianne elnökletével működő Magyar Történelmi Szalon. A Magyar Történelmi Családok Egyesületével egyidőben 1995-ben jegyezték be bíróságilag a korábban Kölnben működő Nemesi Szövetséget, amely áttette székhelyét Budapestre, Kóczy T. László elnökletével, ez már hosszú ideje nem működik. Újjáalakult a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, fellendült a magyar családtörténeti irodalom. 27 évvel ezelőtt 1989 decemberében megjelenik Gudenus János József és Szentirmay László: Összetört címerek című könyve, a magyar arisztokrácia sorsa 1945 után. Az akkor összeállított statisztika szerint Magyarországon 130 egykori főnemesi család kb. 600 taggal élt. Ez a létszám becslések szerint kis növekedést mutat, vagy legalábbis stagnál. 11
Egymásután jelentek meg a főnemesi memoár kötetek: herceg Odescalchi Eugenie, őrgróf Pallavicini-Andrássy Borbála, herceg Erba-Odescalchi Sándor, gróf Stomm Marcel művei. Ennek a memoár sorozatnak legújabb remekműve, a Stockholmban már 1948-ban kiadott, de magyarul 2015-ben megjelent: gróf Andrássy Imréné Stella Kuylenstierna Ég a puszta című könyve, amelyben az írónő a visszavonuló németek és az előrenyomuló oroszok előli menekülését örökíti meg drámai fordulatokban. Bánó Attila 2004-ben megírta az első interjúkötetet 50 családról: Régi magyar családok mai sorsok címmel, amelyben az egykori főnemesek közül többek között a báró Apor, báró Bánffy, gróf Benyovszky, gróf Bethlen, gróf Festetics, báró Lipthay, gr. Széchényi család tagját szólaltatja meg, de neves köznemesi családokat is, úgymint Dessewffy, Fráter, Görgey, Kállay, Tersztyánszky és sorolhatnám. Hiánypótló munka Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája öt kötete, amely 1990 és 1999 között jelent meg. Jelentősek Szluha Márton munkái, a felvidéki vár-megyék, valamint Bács-Bodrog és Vas vármegye nemességének állít emléket. A gyűjteményes munkákon kívül számos családtörténeti monográfia is megjelenik többek között a Bárdossy, Döry, Kisfaludy, Patay, Semsey, Szapáry, Szirmay, Tersztyánszky és Zlinszky családokról. Virág Zsolt Magyar Kastélylexikonának a 2000. évtől kezdve eddig 11 kötete látott napvilágot megyénkénti feldolgozásban, amely egyúttal a kastélyokat és kúriákat egykor birtokló nemesi családoknak is emléket állít. Az Ernst Múzeumban 2001 januárjában kiállítás nyílt a XIX-XX. századi magyar arisztokrata festőművészekről, Kincses Károly 2006-ban megjelent Fenséges amatőrök című könyvében az arisztokrata származású fényképészeket mutatja be. Adonyi Sztancs János 2007-ben és 2008-ban megjelenteti Arisztokraták ma című kétkötetes képes albumát összesen 42 egykori főnemessel készült interjúval, majd 2011-ben megjelenik az Elprédált elit című szociográfiája, amelyben az idősebb főnemesek sorsát vizsgálja. 12
Nagy ambicióval fogott hozzá az Arisztokrata almanach című munkájához, amely váratlan halála miatt befejezetlen maradt. Sztárayné Kézdy Éva viszont a 18-38 év közötti főnemesi fiatalokkal végzett szociológiai vizsgálatot Egy eltűnt réteg nyomában című 2009-ben megjelent könyvében. Ebben megállapítja, hogy az egykori arisztokrácia ma élő tagjai már nem kötnek tradicionális házasságokat, életmódjukat a vallásosság, a hazaszeretet, a konzervatív hagyományok ápolása határozzák meg és beolvadnak az értelmiségbe. Széchenyi Kinga: a Megbélyegzettek – a kitelepítések tragédiája című könyvében a kitelepítettekről ír a szemtanú és az érintett hitelességével. Az első kiadás 2008-ban, a második 2015-ben jelent meg. Nemzetközi vonatkozásban jelentős Jaap Scholten hollandul 2010ben, angolul 2013-ban végül magyarul 2014-ben megjelent műve a „Komrade Baron”, azaz Báró elvtárs amelyért 2011-ben megkapta a Libris History díjat. Ez jobbára az erdélyi arisztokrácia sorsát mutatja be. Csinta Samu: Erdély újranemesítői- Arisztokraták honfoglalása című 2015-ben Budapesten a Heti Válasz kiadásában megjelent könyvében hat erdélyi főnemesi család (Apor, Bethlen, Haller, Kálnoky, Mikes és Teleki) kálváriájáról szól, akik a romániai restitució során visszaszerezték ingatlanaikat és erdeik egy részét. A második kötet is már készül további családokról (Barcsay, Bánffy, Csávossy, Kemény és Mikes) A Nők Lapja című képes magazin 2013-2014-ben Arisztokraták egykor és ma címmel havi rendszerességgel közölt egy-egy interjút főnemesi származású személyekkel, többnyire azokkal, akikkel korábban Adonyi Sztancs János is. Ezeknek az interjúknak tervezték könyvben való kiadását is. Ígéretes, bíztató jelenség, hogy az egyetemeken a szakdolgozatok közkedvelt témája lett a nemesség, társadalomtörténeti és családtörténeti vonatkozásban. Sárváry Mariann az ELTE-BTK-án 1993-ban írta bölcsészdoktori disszertációját a meszleni Meszleny család története címmel. Fiáth Titanilla Judit: az ELTE Kulturális antropológia szakán 2004ben írta szakdolgozatát: A magyarországi arisztokrácia identitásának alakulása a II. Világháború után címmel, majd 2005-ben az ELTE Pszichológia Szakán ugyanebben a témában: A magyarországi arisztokrácia leszármazottai: az identitás, a nacionalizmus és a történelemszemlélet alakulása a második világháború után. Kovács Eszter Júlia a Debreceni Egyetem magyar-néprajzos hallgatója kulturális antropológia záródolgozatát 2005-ben írta a 13
Podmaniczky család leszármazottainak bemutatása a családi identitás tükrében címmel. Az ELTE BTK hallgatója Nagyunyomi-Sényi Judit 2009-ben írta az alapszakos záródolgozatát A Nagyunyomi-Sényi család története címmel. Bodnár Mónika a Debreceni Egyetem néprajz-kulturális antropológia szakos hallgatója egyetemi doktori értekezését 2011-ben védte meg a Kisserényi gróf Serényi család helye a gömöri népi történeti emlékezetben címmel. És a legújabb: Csajányi Melinda 2016. április 11-én az ELTE BTK Doktori Iskoláján védte meg az Arisztokrácia a két Világháború közötti magyar törvényhozásban különös tekintettel a zsidótörvények megalkotására című disszertációját. És végül a konferenciákról, de csak a legutóbbiakról: 2014. október 4-én a gödöllői CILANE Konferencia témája: Mi történt a Kelet-Európai nemességgel az I. Világháború fejezése után 1918tól napjainkig. Az ausztriai történéseket Georg Freiherr von Frölichsthal, a magyarországiét Gudenus János József, az erdélyi nemességről Haller Béla számolt be. 2015. június 19-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara szervezésében Budapesten A magyar arisztokrácia történelmi szerepvállalásai címmel többek között Némethy Zsolt tagtársunk: A magyar nemesség 1945 utáni sorsa címmel tartott előadást. 2015. szeptember 19-én a IV. Arenberg Történelmi Konferencia témája: Nemesség és hatalom Közép-Európában 1918-tól napjainkig. Bethlen Klára dédapjáról gr. Bethlen Béla Észak-Erdély kormánybiztosáról, Fejérdy Gergely: br. Apor Gábor vatikáni követről, Széchenyi Kinga pedig az 1951 utáni kitelepítésekről és deportálásokról beszélt. Összefoglalóul: mind a társadalom- és családtörténeti könyvek, a memoár kötetek, kiállítások, az ebben a témában rendezett konferenciák, az egyre gyakoribb családi találkozók, az egykori nemességet összefogó egyesületek igyekeznek megőrizni, emlékezetében tartani a Magyarország történetében 1000 évig vezető szerepet játszó társadalmi osztályt. A magyar nemesség nem használhatja történelmi rangjait és előneveit, amelyekhez már 1848 óta - tehát 168 éve - nem kapcsolódnak előjogok és semmiféle előnyök. De a közelmúltban született egy alkotmánybírósági állásfoglalás, mely megengedi, hogy magánéletben használhatóak ezek a rangok és előnevek, de továbbra sem anyakönyvezhetőek. Egyébként anyakönyvi korlátozások már az 19201944 közötti időszakban is voltak. 14
Több évtizedes küzdelmünkkel talán sikerült elérnünk azt, hogy a nemesség megítélése megváltozott, a népnyúzó, hülye grófok képe helyett a művelt, értékteremtő arisztokrácia kerül előtérbe. Talán a társadalmi béke megteremtésével még további eredmények várhatóak, amelyhez nagymértékben hozzájárulhat a jelenlegi fóti konferencia is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. (119. zsoltár 71).
Wettstein János Máltai Lovagrend talpra állása Magyarországon és keresztény küldetésünk Köszönettel teszek eleget a felkérésnek, hogy a Magyar Történelmi Családok Egyesületének konferenciáján a Máltai Rend 1990 utáni hazai talpraállásáról szóljak. Előadásom célja a nemesi háttér és a keresztény küldetés összefüggésének megvilágítása rendünkben. Ehhez röviden vissza kell nyúlni a Rend múltjára és ki kell térni a legfontosabb tudnivalókra a Rend működéséről világszerte és idehaza. 1.
A Máltai Rend mint „nemesi rend” és mint „egyházi rend”
A Máltai Rend Alkotmánya (I. rész, 1. cikkely, 1.§.) a következőképp határozza meg a Rend jellegét: „A Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend – amely a jeruzsálemi Szent János Ispotály ispotályosainak csoportjából jött létre, a körülményektől indíttatva a kezdeti segítségnyújtási feladatokhoz a Szentföld zarándokainak és a Kelet keresztény civilizációjának védelmére katonai szolgálatot kellett csatoljon. Hagyományait követve katonai, lovagi és nemesi laikus szerzetesrend, mely az idők során szuverén lett Rodosz, majd Málta szigetein.” A Máltai Lovagrend egyike azon kevés lovagrendeknek, melyek a középkorban keletkeztek és még ma is aktívak. Ennek az az oka, hogy a lovagrendek általában nem voltak egyszersmind betegápolók is, úgyhogy a katonai feladat eltűnésével a létezési alapjuk is megszűnt.
15
A Rend lovagi eredete magyarázza nemesi jellegét és legitimálja annak megőrzését. Ma már a Rend egyes nemzeti szervezetei között nagy különbségek vannak a tagság összetételét illetően és a teljes tagságnak már a többsége nem nemesi származású, bár a Rend hagyományos bázisát képező európai országok nemzeti szervezetei még tartják magukat a nemesi kritériumok érvényesítéséhez. Általánosan érvényesíti viszont a Rend a „nemességnek” azt a modern interpretációját, mely a keresztény hitben gyökerező nemeslelkűségükben és a felebaráti szeretetben
megnyilvánuló szolgálatkészségben manifesztálódik. A rendtagok erkölcsi kiállásukkal és példamutatásukkal azon követelményeknek kell eleget tegyenek, melyek korábban a nemesség adományozásához szükségeltettek. Ami a Rend egyházi illetve szerzetesi jellegét illeti¸ úgy 900 évvel ezelőtt II. Paszkál pápa 1113-es privilégiumával az akkor fiatal jeruzsálemi ispotályos testvéri közösséget az Egyház védelme alá helyezte, mint egyházjogi értelemben vett szerzetesrendet elismerve, mely vezetőit szabadon választhatja, más világi vagy egyházi hatóság beavatkozása nélkül. A Máltai Rendnek a Katolikus Egyházhoz való viszonyát az Alkotmány (I. rész, 4. cikkely, 1.és 2. §.) ekképp határozza meg: „A Rend a Szentszék által elismert jogi személy. Az első osztály szerzetes tagjai fogadalmuk következtében, ugyanúgy a második osztály tagjai engedelmességi ígéretük szerint, csak saját rendi elöljárójuknak vannak alárendelve. A Kánonjogi Törvénykönyvnek megfelelően a Rend templomai és rendi 16
intézményei ki vannak véve az egyházmegyék joghatósága alól, és azok közvetlenül a Szentszék alá vannak rendelve.” Fontos megemlíteni, hogy a Szentszék a Máltai Renden kívül csak a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet ismeri el hivatalosan. 2.
A Rend három osztálya
A Rend tagjait az Alkotmány (8. Cikkelyének 1. §.) három osztályba sorolja, akik mind elköteleződnek az Egyház tanításának követésére és a Rend segélyező tevékenységében való aktív részvételre. Az első osztály a szerzetesi fogadalmat tett jogi lovagokból vagy fogadalmasokból áll, akik letették a szegénységi, a tisztasági és az engedelmességi hármas fogadalmat és így törekszenek az evangéliumi tökéletességre. Az első osztály tagjai szerzetesek a kánonjog teljes értelmében, de nincsenek közösségi életre kötelezve. A második osztály tagjai engedelmességi ígéretükkel elkötelezik magukat, hogy a Rend szellemiségének megfelelően a keresztényi élet tökéletességére törekedjenek. A harmadik osztály azokból áll, akik sem szerzetesi fogadalmat, sem engedelmességi ígéretet nem tesznek, de az Egyház parancsolatai és a Rend szabályai szerint élnek. Ebbe az osztályba lesz először minden jelölt felvéve, és ide tartozik a tagság döntő többsége később is. A harmadik osztály a nemesi jelleg szempontjából három alcsoportra oszlik, tehát a felvételnél mindenki e három csoport egyikébe lesz besorolva: - tiszteleti lovagok és dámák; - kegyelmi lovagok és dámák; - magisztrális lovagok és dámák. A besorolás szempontja a jelölt által - nem kötelezően - bemutatott őspróba, melynek kritériumaira előadásom végén térek ki. 3.
Az MMLSz története és jelene
A török hódoltsággal megszűnt rendi jelenlét után Magyarországon nem volt sem a Máltai Rendnek, sem a reformáció következtében önállósult Johannitáknak itteni szervezete. Azok a magyar főurak, akik a XIX. század második felétől kezdődően Máltai lovagok lettek, általában a Cseh-Osztrák nagyperjelséghez voltak besorolva. Az I. világháború utáni keresztény útkeresés szellemében érlelődött meg a magyar lovagok körében egy Magyar Szövetség megszervezésének a 17
gondolata. A fő kezdeményező gróf Karácsonyi Jenő volt, aki mint a Rend első követe, 1925. április 8-án adta át megbízólevelét a kormányzónak. Ő teremtette meg az előfeltételeit annak, hogy a Máltai Lovagrend 1928-ban engedélyezte egy saját szövetség létrehozását Magyarországon. Első elnöknek József főherceget választották meg. A 40 taggal induló Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 1944-ben, amikor hazai működése megszűnt, 126 lovagot számlált. A háború után emigrációba menekült és a szerte nagyvilágban szétszóródott magyar rendtagok 1953-ban a tisztségéről lemondott József főherceg utódjaként őrgróf Pallavicini Hubert fogadalmas lovagot választották meg a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége elnökének (195468). A Szövetség életben tartása a 45 évig tartó kényszerű emigráció során elsősorban az ő és az őt követő két elnök – báró Apor Gábor (1968-69) és főleg Kállay Kristóf (1969-1995) – érdeme, aki 25 éves elnöksége alatt rendkívül sokat tett a tagság megszervezésére, új tagjelöltek felkutatásával és felvételével. Őneki köszönhető, hogy a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 1990-re, amikorra a magyarországi helyzet alakulása a Rend visszatérését megengedte, életben volt és ismét felvirágozhatott. A politikai rendszerváltozást követően, 1990-ben került sor első ízben Magyarországon élő lovagok felvételére, úgyhogy még abban az évben megalakulhatott és megkezdhette működését a Szövetség magyarországi delegációja. A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének székhelye 1996 óta - mikoris O’sváth György vette át az elnökséget - ismét Budapesten van. A súlyos háborús károkat szenvedett, majd államosított Fortuna utcai székházát 1993-ban a Szövetség visszakapta. O’sváth György elnököt 2011-ben Kállay Ubul Tamás, majd őt 2016. január 1-től Szabadhegÿ Kristóf követte az elnöki székben. A Szövetség hazatérésének és talpraállásának időszaka az 1945-től 1990ig tartó kényszerű emigrációból időközben befejeződött. A tagság többsége mára már Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében él. Az MMLSz tagjainak létszáma jelenleg (2016. október) 166; ezen belül 119 lovag, 35 dáma és 12 káplán. 4.
Az MMLSz szervezete és működése
A MMLSz – mint egyesület – egy jogi személy, mely a magyar törvények szerint működik, ugyanakkor - mint a Szuverén Máltai Lovagrendnek egyik nemzeti szövetsége - a rendi Alkotmány és Törvénykönyv előírásait és rendszabályait is köteles betartani. A Máltai Rend magyarországi szervezeteit, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségét és a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, a Magyar Kormány a 18
2011-ben életbe lépett Kormányközi Együttműködési Megállapodás alapján az egyházi szervezeteket megillető támogatásban részesíti. Ez a kétoldalú megállapodás nekünk más okból is rendkívüli fontosságú; például a hamis rendek elleni fellépésben is. 5.
A keresztény küldetés: Tuitio fidei et obsequium pauperum, azaz a hit védelme és a rászorulók megsegítése
A Máltai Rend célját az Alkotmány a következőképp határozza meg (I. Rész, 2. Cikkely, 1.§.): „A Rend célja Isten dicsőségének előmozdítása a tagok megszentelődése, a hit és a Szentatya szolgálata és a felebarátok segítése által, ősi hagyományainak megfelelve.” A Rend lovagi jellegének ma is jelentős erkölcsi súlya van, mert kifejezi tagjainak szolgálatkészségét, lemondásra való készségét és fegyelmezettségét. De a csatákat ma már nem karddal kell megvívni, hanem más eszközökkel kell harcolni a betegségek, a nyomor, a kirekesztettség és a vallási türelmetlenség ellen és a kereszténység védelméért. A Rend - és annak minden tagja - a keresztény erényeknek és a káritásznak van elkötelezve. Ez megkívánja az egyéni lelkiség elmélyítését az Egyház keretében és az elkötelezettséget a felebaráti szeretet szolgálatában. A keresztény hitért való kiállás a rászorulók megsegítésében jelenik meg a leghitelesebben. Így telik meg élettel a Rend jelmondata: „A hit védelme és a rászorulók megsegítése”. Nagyon megerősítette Rendünket küldetéstudatában Benedek pápa buzdítása, a 2013. február 9-én, a római Szent Péter bazilikában, a Máltai Rend 900 éves jubileumán, több mint 5000 összegyűlt lovag és dáma jelenlétében tartott beszédében (két nappal a visszalépése meglepetésszerű bejelentése előtt): „Rendetek karizmáját és eszményeit jól fejezi ki mottótok: a hit védelme és a szegények szolgálata. Nemzetközi jogi személyiségként a Máltai Lovagrend nem keresi a világi hatalmat, nem akar világi befolyást gyakorolni, hanem sajátos küldetését az embereknek lelki és testi javára kibontakoztatni, különösen azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van reményre és szeretetre.” 6.
Összefoglalás
Hogyan teljesíti tehát küldetését a Máltai Rend világszerte és idehaza? A hagyományok őrzését és ápolását nem annyira a külsőségekben, mint sokkal inkább az értékekben, az értékrendben kívánja megvalósítani. Ahogyan nagyapáink mondták: „noblesse oblige”, a nemesség kötelez. 19
A Rend őrzi és ápolja nemesi jellegét, de a származás önmagában még nem jelent kvalifikációt. Ahogy a Törvénykönyvben áll (108. cikkely, 2. §): „a nemességi bizonyítékok bemutatása önmagában még nem ad jogot a Rendbe való felvételre”, hanem csak ha az a személyiség erényeivel társul. Feddhetetlenség és példamutató jellem azok az ideálok, melyek egy lovagot kell jellemezzenek, a nyíltan megvallott keresztény hit mellett. A rendtagság tehát értékrend alapú. A Rend nemesi jellegének biztosítására még fennáll a hagyományos őspróba-igazolás követelménye a három kategóriából kettőnél; a tiszteleti és a kegyelmi lovagoknál. Az őspróbáknak minálunk három elfogadott típusa van; mindegyikükre külön érvényes követelményekkel, melyeket a MMLSz Genealógiai Bizottsága vizsgál meg és igazol, besorolási javaslatot felterjesztéséhez Rómába, a Rend Nagymagisztériumának illetve a Nagymesternek. Az elfogadott próbák három típusa: − „Olasz” próba: 4 nagyszülő családjának hetedízigleni nemessége − „Német” próba: 16 ükszülő nemessége („kamarási tábla”) − „Magyar próba: egyenesági leszármazás; 1526 előtti nemesség Az MMLSz tagságának jelenleg kereken 60 %-a van a Rend két nemesi alosztályában; ebből 50 % a tiszteleti lovagok és 10 % a kegyelmi lovagok részesedése. Úgynevezett magisztrális lovag felvételéhez nincs szükség őspróbára. Megjegyzendő viszont, hogy mégsem ritka, hogy akár főnemesi nevekkel is találkozhatunk ebben a kategóriában, megfelelő őspróba híján. Az őspróba lényege - a mindkét oldali felmenők bizonyításával - az „osztályhovatartozás” igazolásának eszköze volt a múltban. Ezáltal biztosította a Rend – más hasonló rendekkel és intézményekkel együtt – az „elithez való tartozást”, azokban az időkben, amikor a társadalmi, szellemi és gazdasági hatalom még egységesen a nemesség kezében volt. A XX. század kihívása volt már, ami a mienk is ma, és méginkább az lesz a jövőben: megtalálni ennek a profilnak a modern értelmezését. Erre szolgál a Rend tagságának mai tagozódása, mely még őrzi a formális nemességi követelményeket, de teret nyit olyan fejlődésnek, melyben a mindenkori „keresztény elit” lép a történelmi nemesség helyébe. Mit jelent ez nekünk, a gyakorlatban, idehaza, az utánpótlás szempontjából? Miután a tagság a dolog természeténél fogva gyorsan öregszik, a jövő biztosítása csak a folyamatos tagfelvételekkel lehetséges. A felvételek a Máltai Rend hagyományai szerint nem jelentkezés, hanem felkérés alapján történnek. Hogy a magyar máltai lovagok a jövőben is 20
méltó képviselői és folytatói legyenek Rendünk hagyományainak beleértve annak nemesi jellégét - a lehetséges jelölteket a saját értékrenditársadalmi környezetünkben keressük; nyilván elsősorban a Rendhez kapcsolódó családi háttérrel.
Tomcsányi István A Johannita Rend talpra állása és keresztyén elkötelezettsége Kedves házigazda Erzsébet Asszony! Tisztelt egyesületi tagok és elnök úr! A Máltai és a Johannita Lovagrend egy tőről fakadt testvérek. A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrend a közös eredet. 900 éves történelmük első fele azonos, második pedig a békés különválás után is testvéri és egymás nagyrabecsülésén nyugszik. 1070. körül Amalfi városbeli polgárok szálláshelyet alapítanak Jeruzsálemben, amit ispotállyá (kórház, ápolóház) bővítenek. Vezetőjük Gerard testvér a betegellátó közösségnek szabályzatot szerkesztett, amely már tartalmazta az alapvető erényekhez való hűséget: bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság. A közösség egyre bővült és tagjai részben szerzetesek, részben világi segítő testvérek voltak. II. Paszkál pápa 1113-ban a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Ispotályos Rend alapítását jóváhagyta és a Szentszék oltalma alá helyezte. 1136. Raymond de Puy nagymester idején a zarándokok és az intézmény védelme érdekében tagok egy része fegyvert viselő harcos lett, mert szükségessé vált az ispotály és a keresztény zarándokok védelme az oszmán támadóktól. Így a rendre már a betegápoló és a katonai jelleg együttesen jelentkezett és a kettős parancs megfogalmazódott, amely ma is érvényes: a betegek, gyengék, elesettek segítése és a keresztény hit védelme. Egyházi katonai Renddé váltunk. A Rend jelképeként használt nyolcágú kereszt Jézus Krisztus hegyi beszédének boldog mondásait szimbolizálja. Ugyanakkor utal arra is, hogy az Európában kialakuló szervezet nyolc közösségbe (nyelvbe) tagozódott.
21
Jeruzsálem eleste után az oszmán terjeszkedés folytán a rend kényszerűen elhagyta a Szentföldet. Székhelye előbb Ciprus majd Rhodos (230 év) ezt követően Málta lett. A letelepedett lovagrend feladata a Földközi Tenger nyugati medencéjének megvédése az oszmán hódítók hajóhada ellen. Ezt több ízben sikerrel teljesítette. Ekkor, pontosan 499 évvel ezelőtt kezdődött a reformáció. Luther Márton kiszögezte 95 tételét a Wittenbergi vártemplom kapujára. A német, holland, svéd, dán területen élő uralkodók és lovagok nagy része az új hitre tért át. A Brandenburgi Nagyrendtartomány (Balley Brandenburg) már 1382-től a renden belül különleges önállóságot kapott: maguk választották elöljáróikat és a bevételeiket saját működésükre fordíthatták, nem kellett belőle a Rendi központba befizetni. A protestáns lovagok az új hitre tért Brandenburgi rendtartományba léptek át. A protestáns Johannita Rend jogállását a Vesztfáliai béke rögzítette 1648-ban. A katolikus testvéreket pedig székhelyükről, Máltai lovagoknak nevezték el, amit a Rend elfogadott és használ a mai napig. Egy békés, szabályozott szétválás történt, egymásra fegyvert soha nem fogtak, a 30 éves háborúban is kerülték az ellenségeskedést. Ez bizony különleges volt, nem jellemző a korra.
22
A két Szent János rend a XVIII. század végére veszített hatalmából és Napoleon feloszlatta őket, Máltáról is távozni kellett a vagyonok nagy részét elkobozták. 1852-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király újra indítja a Johannita Rendet, de korábbi vagyonát az már nem kapja vissza. A bécsi abszolutizmustól fenyegetett magyar protestáns nemesek egy része a porosz uralkodó és a Johannita rend felé fordult az ellensúlyra való törekvés szellemében: az első magyar lovagok beléptek a Brandenburgi Johannita rendbe. 1924. Báró Feilitsch Berthold főispán kezdeményezésére megszervezik az önálló magyar tagozatot. 1940-re a létszám 115 főre emelkedik. Kiváló politikusok és tudósok mellett tiszteletbeli kommendátori címet vállalt a tagozatban a Kormányzó úr. 1946. A magyar hatóságok a betiltást követően mindkét Rend feloszlatását befejezett tényként kezelik. 1951. Gróf Edelsheim-Gyulai Lipót a külföldre távozott lovagok számbavétele után (kb.50 fő) bejelenti a Magyar tagozat életképességét az emigrációban. Az Úrmester jóváhagyja a Tagozat külföldön történő működését a visszatérés lehetőségéig. 1955. Kibédi Varga Sándor professzor München a kommendátor: kiváló szervező és diplomata, együtt tartja a magyar lovagokat. Az 1956-os forradalom és szabadságharcot követően jelentős gyűjtésekkel segítik az itthon maradt nélkülözőket és a külföldre menekülőket. 1961. az Alliance megalakulása: a Protestáns Lovagrendek nemzetközi szövetsége (Balley Brandenburg, Venerable Order of ST. John, Holland és svéd Johannita rend). A magyar és svájci tagozatok diplomáciai erőfeszítéseinek elismeréseként a tagozatok saját jogon teljeskörű önálló tagok az Alliance-ban. 1981-től az Alliance első közös találkozója Máltai Renddel és utána rendszeresen 3 évenként. 1977. Fáy Gedeon kommendátor: komoly megtartó munkát végzett az öt földrészen élő lovagok szellemi összefogása, a kiutazó magyarok segítése, az itthon maradottak támogatása segélyekkel. 1987. A háború utáni első tagfelvétel Magyarországon 1990. Vermes László kommendátor vezetésével hazatér a Johannita Rend Magyar Tagozata. 1992. Magyar kormány és a Johannita Lovagrend megállapodása elismeri a Johannita Rendet, mint kiemelkedő nemzetközi szervezetet, a Magyar Tagozatot mint a Lovagrend hivatalos képviseletét Magyarországon és mint közhasznú egyesületnek kiváltságokat biztosít számára. Ezt a megállapodást 2014-ben egy új, a megváltozott körülményeket tükröző szerződés egészítette ki, amely kiterjeszti a jogosultságokat a Johannita Segítőszolgálatra és a jövőben alapításra kerülő egyéb johannita szervezetekre is. 23
A Magyar Tagozatnak jelenleg 110 lovag tagja van, akiknek egy része külföldön él, mert a száműzetést követően nem telepedett haza. Ezzel együtt a magyarországi tagfelvételek következtében a tagság ¾ része már hazai lovag. A magyar rend Johannita Segítőszolgálata közhasznú egyesületként, a lovagok és családjuk közreműködésével valamint több, mint száz önkéntes bevonásával végzi közcélú karitatív és diakóniai munkáját: egészségügyi létesítmények iskolák ellátását hiányzó eszközökkel, a mélyszegénységben élő honfitársaink segítését határon innen és túl, a Rend külföldi szervezeteitől érkező segélyszállítmányok koordinált raktározását és továbbszállítását a legszükségesebb helyekre. Ezen kívül akkreditált ifjúsági elsősegély tanfolyamokat is tartunk iskolai közösségeknek és egészségügyi felügyeletet látunk el elsősorban egyházi szervezésű nagy létszámú összejöveteleken. Két fontos gondolatról még: a nemességről és a keresztyén elkötelezettségről: 1946. A Johannita Rend elvként fogadja el a nem nemesi származású de rátermett lovagok felvételi lehetőségét a Rendbe: “ a Krisztus keresztje alatt szolgálunk, ami önmagában nemesít”. Nem csak a származási nemesség számít, hanem a lelki nemesség is. A származás így már nem döntő kritérium, legfeljebb megkönnyíti a jelöltek kiválasztását. Feladatunk a felebarátjaink rászorultságának meglátása akár fizikai, akár lelki és hitéleti téren Közösségünk nem érdekközösség, hanem szellemilelki közösség. .A magyar lovagok nemzetben gondolkodnak: a Kárpát-Medencei Altagozat a jelenlegi határokon túlra is kiterjeszti tevékenységét, lovagok laknak a mai Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában. A lovag szó manapság szinonim az ÚR kifejezéssel. Az Úr lényét belső tartása határoz meg, a sarkalatos erények szem előtt tartásával, amelyek a bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság. A lovag számára a gyengék, tehetetlenek védelme kötelesség. Az úr (lovag) belső szuverenitása azt jelenti: ő uralkodik elsősorban magán, a dolgok felett áll. “Úgy birtokol, mintha semmije sem lenne,” tudatában van felelősségének, és példát mutat. A rend elvárja, hogy tagjai hitvalló protestáns (evangélikus vagy református) keresztények legyenek, hiszen máskülönben lehetetlen a Rend kettős küldetését teljesíteni. A keresztyén lovag lelkiségéhez tartozik a fegyelem és az alázat: ezért közösségünk nem csak egy jó értelemben vett “nemesi klub”, hanem a keresztyéni alázat jegyében örömmel valljuk Pál apostol intelmét : 24
Efezus 6,10-17
(A Rendi szabályzat is utal rá)
(Végül pedig) erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.
25
