A MAGYAR ELEKTRONIKAI IPAR TERÜLETI VÁLTOZÁSAI KÖZÖTT Sipos Mihály 1

A MAGYAR ELEKTRONIKAI IPAR TERÜLETI VÁLTOZÁSAI 1988-2003 KÖZÖTT Sipos Mihály1 1. Bevezető A PTE FI vezetője, prof Tóth József tetraéder modellje valamely települést – esetemben Magyarországot – egy adott földrajzi környezetben, annak elemeivel intenzív kölcsönhatásban élő gazdasági, társadalmi és műszaki struktúrák rendszereként értelmez. Ebben a modellben ez a négyfajta struktúra, a közöttük lévő kölcsönhatások egy 4 háromszög által határolt téridom, (tetraéder) formájában kerülnek ábrázolásra. Az élek mentén, az egyes szférák között a struktúrák fejlettségétől függő erősségű kölcsönhatás van. Ennek a modellnek az alkalmazásával kívánom bemutatni azt a metamorfózist, melyen nemzetgazdaságunk egyik fő hajtóereje, az elektronikai ipar átment a vizsgált időszakban. Az általános értelemben vett elektronikai ipar a gépipar része, amely viszont a feldolgozóiparhoz (ágazati kód: D) tartozó ágazat. Pontos meghatározása: villamos gép, műszer gyártása (ágazati kód: DL). 3 alágazatra oszlik: iroda-, számítógépgyártás (TEÁOR 30), híradástechnikai termék, készülék gyártása (TEÁOR 32), műszergyártás (TEÁOR 33). Az elektronikai ipar több mint 150 éve egyfolytában jelen van Magyarországon (lásd a Jedlik Ányos által 1829-ben megalkotott villámdelejes forgonyt, a világon elsőként a gyakorlatban is működő villanymotort), igen jelentős súlyt képviselt már az előző gazdasági rendszerben is. A jelen tanulmány célja bemutatni a fenti csoportosítás szerinti elektronikai iparban az 1990. évi politikai és gazdasági rendszerváltás óta mind annak földrajzi elhelyezkedésében, mind termelési struktúrájában bekövetkezett főbb változásokat. Az értékelés a 2003. évvel zárul. Egyes esetekben az 1988. évi állapotokra utalok, mivel ez volt az utolsó teljes éve a tervgazdálkodásnak. Ugyanakkor nem kívánok részletesebben foglalkozni a 2000. év után bekövetkezett események elemzésével. Történik azonban ezekre utalás, hiszen a 2001-ben elkezdődött világgazdasági recesszió – habár nem rendítette meg különösebben a kivívott pozíciókat – néhány speciális hatást előidézett az iparágban. Az alapadatok elsősorban az adott évek KSH Iparstatisztikai Évkönyvei, a KSH Gazdaságstatisztikai Évkönyvei, a KSH Statisztikai Évkönyvei továbbá a KSH kiadványok alapján kerülnek bemutatásra, illetve a hiányzó adatok, indexek ezek felhasználásával lettek kiszámítva. Itt kell hangsúlyozni, hogy az 1988. és 2000. közötti időszakban bekövetkezett gyors gazdasági-társadalmi rendszerváltás követése a statisztikai információgyűjtési rendszert is próbára tette: viharos változások történtek a tulajdonviszonyokban és a termelési struktúrában, emellett átalakult az állami intézményrendszer is. A statisztikai megfigyelésibeszámolási rendszer a korábbihoz képest kevesebb adatot gyűjtött be és időközben megváltozott a szakágazatok besorolása is. Ez nehezíti a fejlődés tendenciáinak feltárását és az adatok összehasonlíthatóságát. Ezekre az egyes adatok elemzésekor külön is felhívom a figyelmet. A TEÁOR 1992. évi változása például úgy érintette az iparágat, hogy a statisztika a híradástechnikai termékeket gyártó szakágazatból leválasztotta és új soron, 3150 szám alatt „Világítóeszköz gyártása” néven osztotta be a vákuumtechnikát (jellemzően: izzólámpák gyártása; GE-Tungsram), a műszergyártásból pedig elkülönítette az iroda- és számítógépgyártást. Míg ez utóbbi része az elektronikai iparnak és ezért a további értékelésekbe be kell vonni, a nem ebbe a körbe tartozó „világítóeszközök gyártása” 1

Sipos Mihály a PTE Földrajzi Intézet PhD hallgatója, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Feldolgozóipari Osztályának vezetője 1880 Budapest Pf. 111, tel.: 06-1-472-8629, E-mail: [email protected]

1

vonatkozásában éppen ellenkező eset áll fenn. A besorolásban bekövetkezett változások a híradástechnikai termékeket gyártó szakágazat termelési értékének mintegy felét érintették, vagyis a korábbi évek adatait ennek megfelelően kell korrigálni. Szerencsés módon a TEÁOR 1998. évi módosításai az iparág értékelésében nem jelentenek újabb problémát. A fentiekből eredően a jelen tanulmány nem képes minden évet hasonló részletességgel bemutatni, mert egyrészt a rendelkezésre álló adattömeg különböző összetételű, másrészt az értékelt 12-14 év során voltak olyan fordulópontok, amelyek az információ minőségében, újszerűségében változást mutatnak. Az egyik ilyen fordulópont a bázisként használt 1988. év. Ez az utolsó éve a központi tervutasításos rendszernek, mondhatni az „utolsó békeév”. 1989ben már történtek bizonyos változások a gazdasági és politikai életben, azonban ezek hatása nem igazán követhető. Ezért ezt a semmilyen szempontból sem egynemű évet az elemzések során nem értékelem. Hasonló fordulópont lesz 1992, amikor tömegesen beindul a privatizáció és az 1995. év, amikor gyors fejlődés indul be az egyes szakágazatok termelésében. A vizsgált időszak alatt feldolgozóiparunk szerkezete teljesen átalakult. Jellemző vonása, hogy az energia, illetve nyersanyag igényes iparágak részarányukat tekintve visszaszorultak, ugyanakkor a nagyobb hozzáadott értéket jelentő gépipar súlya több mint kétszeresére nőtt. Ez a struktúra változás az Európai Unió országainak feldolgozóipari szerkezetéhez való közeledést eredményezett (ezen belül közelebb áll az osztrákhoz, illetve a némethez, mint az EU átlaghoz). Kijelenthetjük, hogy a vizsgált időszak utolsó harmadában nemzetgazdaságunk növekedésének, a GDP bővülésének fő hajtómotorjává a gépipar vált, amely eredményei elsősorban az exportban realizálódnak. (1. ábra) 1.ábra A feldolgozóipar strukturális változásai

E gyéb

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

G é p ip a r Kohászat N e m fé m e s á s v á n y i te r m é k e k V e g y ip a r

F a , p a p ír , n y o m d a

1990

2000

T e x til- , r u h á z a ti ip a r

A gépiparon belül dominánssá az elektronikai ipar vált; 2000-ben az iparág termelésének 57%-a innen került ki. (2. ábra) Ebből is látható, hogy az elektronikai ipar milyen jelentős szerepet játszik a magyar nemzetgazdaságban.

2

2. ábra. A gépipar főbb ágazatainak arányai 2000-ben

e g yé b 12%

já rm ű g yá rtá s 31%

e le k tro n ik a i ip a r 57%

Az alábbiakban meg kívánom vizsgálni, hogy milyen folyamatok eredményeként alakult ki ez a helyzet, mik voltak azok a tényezők, amelyek az átalakulások során hatottak. 2. Strukturális változások A címben szereplő 16 év gazdasági folyamatai alapján mind az egész ipar, mind ezen belül az elektronikai ipar vonatkozásában három korszakot lehet megkülönböztetni. 2.1. 1988-1992, a visszaesés („mélyrepülés”) időszaka 2.1.1. Változások a gazdaságban A nemzetgazdaság reálfolyamatait és a szerkezetválást vizsgálva megállapítható, hogy a magyar ipar az 1988-1992 közötti időszakban élte át a legsúlyosabb válságát. Termelése radikálisan visszaesett (55 %-ra). 1987. és 1989. között alkalmazták az ún. rubel exportadót, melyet differenciáltan vetettek ki a „szocialista exportot” bonyolítókra. Mértéke évről évre növekedett, három év alatt 2 %-ról 24 %-ra. Ezen adónem bevezetésének deklarált célja az volt, hogy a magas tőkésimport hányadú termékek rubel relációjú exportját megnehezítsék, ezzel párhuzamosan a termelőket/exportálókat a tőkés piacok irányába tereljék. Sajnálatos módon ezzel éppen ellentétes eredményt értek el. Elvonták a vállalatoktól a K+F tevékenységhez és a beruházásokhoz szükséges pénzforrásokat, így még a struktúraváltásra esetleg képes vállalkozások is hátrányba kerültek. A fejlesztések mindenhol lelassultak, sok helyen megszűntek. A kutatási-fejlesztési tevékenység és a beruházások csökkenése. a versenyképesebb árualap hiánya már előre vetítette az ipari termelés, elsősorban az export drasztikus csökkenését, amit a hagyományos KGST piacok megszűnése csak fokozott. A rendszerváltással egyidőben – egyes vélemények szerint túl gyorsan – bevezetett importliberalizálás a hazai termékek iránti keresletet visszafogta, ami által a feldolgozóipari ágazatok belső piaca beszűkült. (Lamberger, 1993) Megállapítható továbbá, hogy 1988-1990 között a szabályozók változásai negatív hatással jártak, mivel kevés volt az igazán versenyképes hazai vállalkozás. A korábbi kulcsvállalatok megrendültek, tömeges vállalati csődök jellemezték ezeket az éveket. Az időszak pozitív elemei közé tartozott, hogy megnőtt az ágazati decentralizáció, a nagy ipari szervezetek felbomlottak, dinamikusan nőtt az új gazdálkodó egységek száma. 3

A fent részletezett okok (K+F tevékenység és a beruházások csökkenése, stb) miatt a fejlett országokkal szembeni, évtizedek óta meglévő technológiai szakadék erőteljesen tágult. Többek között ennek egyik jele, hogy sajnálatos módon ebben az időszakban csökkent a magas műszaki igényességgel jellemezhető ágazatok súlya, nőtt viszont a tőkeigényes, alacsony feldolgozottságot igénylők aránya. Kedvezőtlenül alakult az exportstruktúra, a kényszerű piacváltást nem kísérte termékváltás. (Barkó-Sipos, 1992) Az elektronikai iparban a rendszerváltás első három évében a termelés 40 %-kal csökkent. Az abszolút mélypontot az iparág 1992-ben érte el. (A 3. sz. ábra ezt az évet tekinti viszonyítási alapnak.) Voltak olyan szakágazatok (pl. az iroda-, számítógépek gyártása), ahol a visszaesés 80 %-os volt. Az óriási visszaesés okait a hagyományos KGST piacok elvesztésében, a hadiipari megrendelések megszűntében, az át nem konvertálható, elavult termékstruktúrában kell keresni. (Szentgyörgyi, 1994) 3. ábra Az elektronikai ipari termelés és értékesítés volumenindexei a 1990-2002. években 550

500

450

400

350

t e r m e lé s 300

e xp o rt 250

b e lf ö ld 200

150

100

50

2002

2001

2000

1999

1992=100%

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

1990

0

2.1.2. Földrajzi változások A vizsgált iparág esetében a kezdeti időket úgy jellemezhetjük, hogy az előző, szocialista gazdálkodási rendszer alapvető jellemzője volt a tröszt jelleg és a Budapest központúság. A meghatározó cégek sorra itt tömörültek: Egyesült Izzó (Tungsram), BHG Budapesti (korábban Beloiannisz) Híradástechnikai Gyár, Orion, FMV Finommechanikai Vállalat, Telefongyár, vagy a BRG Budapesti Rádiótechnikai Gyár. Az 1960-1970-es években a fővároson kívül csak Székesfehérvárott (Videoton) alakult ki elektronikai gyártócentrum. A kor extenzív iparfejlesztési koncepcióinak megfelelően az 1970-es évek elején megkezdődött a vidék iparának kialakítása is. (Barta 2002) A korszak vidéki ipartelepítésének politikai/gazdaságpolitikai célja többes volt. Egyrészt a fővárosban és agglomerációjában nem állt már rendelkezésre a megfelelő munkaerő. Másrészt a korszerűsödő mezőgazdaság munkaerő igénye csökkent, ezért vidéken jelentős igény merült fel azok lekötésére. Ugyanakkor el nem hanyagolható a korszak bélszínvonalgazdálkodása sem. Ez nem az egy-egy vállalatnál kiáramló bér tömegét tartotta szem előtt, hanem annak átlagos szintjét. Ezért a vállalatoknak érdekükben állt alacsony végzettségű, 4

olcsó bérű „vattaembereket” alkalmazni, amire a legjobb lehetőséget a vidéki telephelyek kínálták. Ez egyben azt is jelentette, hogy ez a bérgazdálkodási forma végső soron nem volt igazán költségérzékeny. A folyamat eredményeképpen jelentek meg az új gyáregységek a kisebb városokban, döntő módon a Salgótarjántól Törökszentmiklóson át Kecskemétig terjedő vonalon belül. A Dunántúl déli része felé ennél jóval kisebb mértékű volt a terjeszkedés – ilyen kivétel Nagykanizsa, Pécs. Ezek a gyárak a nagy létszámú, de alacsonyan képzett munkaerőre az alacsonyabb szaktudást igénylő feladatokat bízták. Ez volt az a geográfiai háttér, mellyel elektronikai iparunk a gazdasági rendszerváltás során szembesülni kényszerült. Az 1990-es évek elején beindult privatizáció következtében a korábbi nagyvállalatokat új, kisebb vállalkozások váltották fel. (ld. 1. sz. táblázat) Ennek során a cégek előbb osztódással szaporodtak. Ezek egy része túlélte a megrázkódtatásokat, mások teljesen eltűntek (például ma már gyakorlatilag nincs magyar hajógyártás). 1. sz. táblázat A termelő(szolgáltató) szervezetek számának változása a híradástechnikai, számítástechnikai és műszeriparban Jogi személyiségű szervezetek száma összesen: Ebből: Vállalat (állami) Szövetkezet Gazdasági társaság ebből- Kft. - Rt. Egyéb szervezet Jogi személyiség nélküli szervezet összesen: Ebből: Közkereseti társaság GMK Betéti társaság Szakcsoport Egyéb

1988 271

1992 1268

1994 1360

1997 1703

2000 1627

106 165 -

85 127 1055 1006 49 1

18 89 1249 1168 81 4

7 42 1654 1576 76 -

28 1599 1550 49 -

-

1142

1338

1391

1426

-

31 584 511 16 -

48 423 860 7

57 214 1107 13

137 49 1233 7

Forrás: KSH, Összeállította: Sipos M

Az elektronikai iparban olyan, korábban meghatározó cégek szűntek meg, mint a BHG, BRG, FMV. Elsőként a Budapesten székelő központok mentek tönkre, mivel a nagyobb bonyolultságú, speciális, más termékre át nem konvertálható gépkapacitás alapvetően itt volt. Az egyszerűbb tevékenységet végző vidéki gyárak számára nem volt gond, ha például telefon központok tartóvázai helyett telefonfülkéket kellett gyártani. Egy időre szinte teljesen leállt az elektronikai alkatrészgyártás. Másokat megvett a konkurencia, mint a budapesti Telefongyárat a Siemens, a Tungsramot a General Electric, vagy az Orion jászfényszarui gyárát a Samsung. Sajnálatos módon az ilyen példából kevés van. (Barkó-Sipos 1992) Az iparág túlélői között megtaláljuk még a Honvédelmi Minisztérium tulajdonosi körébe tartozó, védelmi elektronikai cikkeket gyártó vállalatokat is. Ezeket az állami akarat (és anyagi támogatás) életben tartotta a legnehezebb években is. Az erről készült térképet ld. a 4. ábrán

5

4. ábra Elektronikai iparunk a rendszerváltás előtt

2.2. 1993-1995, a konszolidálás (enyhe növekedéssel) időszaka. 2.2.1. Változások a gazdaságban A gazdasági és ipari folyamatokban a kedvező irányú változások 1993-ban kezdődtek el. Megállt a GDP csökkenése és a beruházások volumene növekedni kezdett. Az 1994. évi átmeneti visszaesés után a beruházások szintje tovább nő, 1995. végén eléri az 1988. évi bázis 86%-át, változatlan áron számolva. A beruházásokban az ipari szerkezet átalakításában és a termelés fellendítésében meghatározó szerepet játszott a külföldi tőke. 1995-ben a kormány radikális stabilizációs intézkedései („Bokros-csomag”) hatására javuló egyensúly mellett folytatódott a gazdaság és azon belül az ipari termelés növekedése. Bár 1995-96-ban a gazdaság nagyobb részében a növekedés lassú volt, ugyanakkor pl. az elektronikai iparban határozott fejlődés figyelhető meg. Ez már a dinamikus növekedést megelőző állapot. A konszolidálódás időszakában a szabályzók egyrészt (a társasági adó leszállításán, a nagybefektetőknek adott kedvezményeken keresztül) a befektetések ösztönzését, másrészt (az árfolyampolitika és a vámszabadterületi társaságok engedélyezése révén) az export bővítését szolgálták. A versenyképesség növelését a munkaerő árának leértékelése, azaz a reálbér csökkentése tovább segítette, a többségében zöldmezős beruházásoknak nyújtott állami kedvezmények pedig az új munkahelyek teremtésén túl a high-tech technológiák alkalmazását gyorsították. El kell azonban mondani, hogy az elektronikai iparban ekkor tájt még nem domináltak a magas technológiai színvonalat képviselő beruházások. Az új termelő helyeken létrehozott termékek színvonala elég magas volt, azonban a gyártási láncból csak az alacsonyabb hozzáadott értéket jelentő, relatíve magas élőmunkát igénylő fokozatok kerültek hozzánk (jellemzően: alkatrészbeültetési szalagmunkák, összeszerelés, ill. kábelkorbácsok, induktív 6

tekercsek gyártása stb.). Vállalatvezetőkkel folytatott beszélgetéseken elhangzott, hogy az egyes, „bizalmi” cikknek tekintett termékféleségek gyártása azért honosodott meg viszonylag hamar hazánkban, mert a magyar munkaerőnek a minőség iránti elkötelezettségéről már korán nagyon pozitív tapasztalatokat szereztek. Az elektronikai iparban 1993-ban megindult egy szerény növekedés, a termelés 4 %-kal haladta meg az előző évit, az exportteljesítmény azonban még csökkent. 1994-ben tovább folytatódott az ipari termelés bővülése (9,2 %). A számottevő növekedésben jelentős szerepe volt a belföldi beruházási kereslet élénkülésének és az exportpiaci lehetőségek kedvező változásának. Ezek a folyamatok már jelezték az iparág exportorientációjának erősödését, az értékesítési struktúra számottevő módosulását. A magyar elektronikai ipar 1994-ben képes volt kihasználni a szerény nyugat-európai konjunktúrát, de mind a termelési, mind a termékszerkezetváltás folyamatában még csak a kezdeti lépéseknél tartott. (Fórián-Sipos 1997) 2.2.2. Földrajzi változások A korszak legjellemzőbb fejlődési formája a zöldmezős beruházás (Ericsson, Philips) elsősorban az ország nyugati részén, azon belül is a Budapest-Bécs tengely mentén (pl. a Philips gyárai Szombathelyen, Győrött, Székesfehérvárott) illetve Budapest vonzáskörzetében (pl. TDK – Rétságon, Zollner – Vácott, Bosch – Hatvan, Utah/Lear – Gödöllő). A kor két legjellemzőbb beruházási területén (elektronika és járműipar) az invesztíciók egy hasonló tér- és időbeli pálya szerint valósultak meg. (5. ábra). Létrehozásukat a már meglévő M1 gyorsforgalmi út (akkor még csak részben autópálya) mellett Ausztria, mint logisztikai bázis közelsége indokolta. Ugyanakkor nem elhanyagolható a jó vasúti összeköttetés megléte sem. A Duna, mint víziút kínálta lehetőségek itt sokadrangúak, mivel kis helyigényű, nagy értékű árúk fuvarozásáról van szó, melyet célszerűbb közúton, sőt akár légi úton szállítani. (Lajtha, 1999) 5. ábra: A gépipari működőtőke-beruházások tendenciája

7

Ugyanakkor érdemes figyelmet szentelni annak a ténynek, hogy egyes termékcsoportok gyártása földrajzilag jól körülhatárolhatóan alakult ki. Míg pl. a központokat kizárólag Budapesten szerelték össze és a telefonkészülékeket Budapest agglomerációjában, (Törökbálinton és Pécelen) állították elő, addig a szórakoztató elektronikai eszközöket elsősorban a Dunántúlon (és Jászfényszarun) létrejött új kapacitások bocsátják ki mind a mai napig. 2.3. 1996-2000, a dinamikus növekedés időszaka. 2.3.1. Változások a gazdaságban Erre az időszakra jellemző a külföldi működő tőkével érkezett, korszerűbb technológiák széles körű meghonosodása az egész iparban, az új típusú szervezési és marketing módszerek térnyerése. Ezek a tényezők a termelékenység rendkívüli növekedését eredményezik. Az elektronikai ipar gépiparon belüli részesedése mind a bruttó termelést, mind az exportértékesítést tekintve számottevően megnőtt. Az előbbi részesedése 1995-ben még csak 18,1, 1999-ben már 39,4 %. Az export értékesítés még nagyobb ütemben bővült: az 1995. évi 12,8 %-ról négy év alatt 52,4 %-ra nőtt. Ha a teljes iparon belüli súlyát vizsgáljuk a három szakágazatnak, akkor termelés tekintetében a részesedésük 1995-ben 3,2, míg 1999-ben 15,9 %. Exportértékesítés tekintetében rendre 4,4 illetve 34,8 %. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a gépiparon belül az egyik legdinamikusabban fejlődő szakágazat az elektronikai ipar. Talán csak a járműipar fejlődése mérhető össze az elektronikai iparéval. 1995-től kezdve felgyorsult az iparági szerkezetváltás, de az igazi növekedés csak 1997től indult be. Itt a hazai, elégtelen nagyságú tőkeforrás állomány miatt a meghatározó szerepet a külföldi működő tőke játszotta. (Sipos 1998) A külföldi tőke súlyának növekedését az 2. sz. táblázat szemlélteti. 2. sz. táblázat Az állami és a külföldi tőke arányának változása

Iroda és számítógépgyártás Híradástechnikai termékek gyártása Műszergyártás Együtt

1988 100 100 100 100

Állami Külföldi tulajdon a jegyzett tőkéből (%) 1995 1997 1988 1995 0,6 41,1 15,1 8,8 36,6 11,8 2,6 17,7 13,0 5,7 30,7

1997 74,3 53,3 34,4 49,0

Forrás: KSH, Összeállította: Sipos M

A 2000. évi társasági adóbevallás adatai szerint a villamos gép, műszer gyártása ágazatban 2000-ben a külföldi tőke részaránya 78% volt. Vagyis bátran kijelenthető, hogy a vizsgált időszak végére már a multinacionális cégek alkotják a magyar elektronikai ipar fő erejét. Ez nem csak új technológiákat, új termékeket, de új piacokat is jelent. Az új vállalkozások közös jellemzője, hogy a ’90-es évek második felében világszerte megfigyelhető konjunktúra hatására jöttek létre. A megnövekvő piaci igényekre reagálva a termelésbővítő beruházásokat nem a korábbi telephelyeken, hanem (többek között) Magyarországon hajtották végre. Azaz szó sincs a gyártócégek áttelepítéséről. Az iparág eredményei kifejezetten egy exportrobbanásnak voltak köszönhetőek, amely a multinacionális cégek beruházásai nyomán, néhány (tíz)ezer foglalkoztatott produktumaként húzta az ipari termelést és az exportot is. Bár ez már kívül esik az elemzett időszakon, de azért itt kell elmondani, hogy a 2001. elején bekövetkező világgazdasági pangás, majd a szeptember 11-i 8

terrortámadás utáni recesszió pontosan emiatt az erős kapcsolódás miatt hatott annyira erősen nemzetgazdaságunkra. 1998-et követően beszélhetünk arról, hogy országunkban nagyipari méretekben beindult egy korábban már létezett, de átmenetileg majdnem megszűnt iparágban, a számítógépek és részegységeinek gyártásában a munka. Ezekben az években szinte előzmény nélkül jelent meg 2-3 új gyártó/összeszerelő, és az EMS cégeknél is beindult ez a tevékenység. A 2000. évben a híradástechnikai iparban következett be látványos, 32%-os létszámbővülés, amely többek között annak köszönhető, hogy megkezdődött a mobiltelefonok előállítása. Ebben az időszakban 5 cégben is folyt ilyen munka – igaz ez a szám mára kettőre apadt. A professzionális híradásipari termékek közül az elemzett időszak legjellemzőbb termékei a távbeszélő készülékek és a főközponti vonalak. Ezek számának alakulásában jelentős szerepet játszott az 1992-ben megindult, privatizációval egybekötött telefonhálózat bővítési program. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termékek elsősorban belföldre kerültek. A szórakoztató elektronika esetében viszont a termelés alakulását a külpiaci helyzet szabályozta. Míg 1992-94-re gyakorlatilag megszűnt a rádiógyártás hazánkban, az újonnan létrejövő, exportra dolgozó gyártókapacitások valósággal újjáélesztették a gyártási kultúrát. A tv-gyártásról el kell mondani, hogy az évtized közepe óta csak színes tv készül hazánkban. A rendszerváltás után előbb volt olyan év, amikor 4 ilyen cég is működött, majd ez egyre csökkent. Később a Dunántúlon új gyártóbázis létrejöttével ismét bővült a gyártók száma. Bár egyes cégek (pl. Samsung) már korábban is gyártottak teljes berendezéseket (színes tv), mindazonáltal az évtized második felének meghatározó vonása a végtermékgyártás meghonosodása lett. Ezekben az években valósult meg egy sor nyugat-európai és távol-keleti multi beruházása, melyek szórakoztatóelektronikai termékeket állítottak elő nagy sorozatban (hifi audió, autó audió, kombinált video rendszerek). Itt talán hangsúlyozni sem kell, hogy magas szintű technológiák alkalmazásáról van szó. Az egyszerűbben előállítható, kommerszebb termékek gyártása fokozatosan kiszorult az országból, mert azok nem bírták el a növekvő magyar bérszínvonalat. Összegzésképpen elmondható, hogy a hazánkban elektronikai iparában a ’90-es évtized végére a termelési és termékstruktúra teljesen átalakult. Eltűntek a korábban meghatározó, ám de elavult gyártmányokat régi technológiákkal készítő magyar vállalkozások. Helyükre a külföldi érdekeltségek léptek. A gyártmánystruktúra némiképp a szórakoztató elektronika felé tolódott el. Gyakorlatilag teljesen megszűnt a hazai alkatrészgyártás; a felhasznált ellenállások, kondenzátorok, félvezetők, stb szinte teljes egészében importból származnak. (Mojzes 2001) Ugyanakkor új termékcsoportok is megjelentek: pl. autóelektronika, hard disk drive-ok. 2.3.2. Földrajzi változások A korszak legjellemzőbb fejlődési formája továbbra is a zöldmezős beruházás (Flextronics, Nokia). Az elemzett időszak végére az iparág nyugat-magyarországi terjeszkedése lelassult, elsősorban azért, mert nagyon lecsökkent a szabad munkaerő nagysága. Ebből Dunántúl déli része húzott hasznot. Erre eklatáns példa az EMS (electronic manufacturing services) tevékenységet végző, azaz más cégeknek, azok márkanevén készterméket gyártó Flextronics, amely Sárvár után Zalaegerszegen hozta létre újabb, az előbbinél nagyobb termelő bázisát. Külön figyelmet érdemel még a szintén az EMS csoportba sorolható Elcoteq Pécsett való megtelepedése. A városban korábban a budapesti székhelyű Mechanikai Laboratórium nevű, katonai elektronikát, rádióstúdiók berendezéseit előállító állami vállalat egyik üzeme volt. Az anyacég tönkremenetele után a telephelyet előbb az olasz, számítógép monitorokat gyártó Hantarex, majd a hasonló profilú finn Elcoteq vette meg. Ezzel együtt a Nokia is megjelent a 9

városban, azonban profiltisztítás miatt termelőkapacitásait eladta az Elcoteqnek és kivonult a városból. Ld. 6. ábra. (Forrás: ITD-H) 6. ábra A legjelentősebb elektronikai cégek az 1990-es évek végén

Veresegyház

GE

Vác

GE

Biatorbágy

Alpine

Sárvár

Philips, Flextronics

Székesfehérvár

Zalaegerszeg

Fonyód Philips Tab Flextronics Philips Philips GE Flextronics

IBM, IBM Philips, Albacomp, Albacomp,

Pécs

Bosch

Tiszaújváros

Gödöllő

Jászfényszaru

Jabil Circuit

Samsung

Budapest

Hitachi, SCI, FCI

Philips

TDK Sony

Tatabánya

Veszprém

Hatvan

Rétság

Győr

Szombathely

Miskolc

Shinwa

Sanyo

Komárom

Philips

GE

GE

Dorog

Nokia, Nokia, Perlos

Philips

Kisvárda Ózd

GE, Philips, Siemens, Siemens , Ericsson, Ericsson, M otorola, HP, Lucent Tech.

Nyíregyháza

Flextronics Hajdúböszörmény

GE

Nagykáta

Clarion Nagykőrös

Sanshin

Dunaújváros

Aikawa Sárbogárd

Philips

Elcoteq, Elcoteq, Ensto

Videoton

Ugyanebben az időszakban lett Európa legnagyobb fényforrásgyárává a GE nagykanizsai telephelye. Külön története van a Dunántúl korábban legnagyobb elektronikai gyárának, a Videotonnak. A cég a rendszerváltást megelőzően késztermékeket állított elő, pl. színes TVket. Az 1990-es évek elejére teljesen tönkrement, gyakorlatilag a felszámolás határára került. A teljes összeomlástól a privatizáció, és az ezzel járó szervezetátalakulás mentette meg. Ma holding formában ismét a vezető cégek között van, tevékenységi köre szintén az EMS csoportba sorolja. Ugyanis a Videoton új menedzsmentje felismerte, hogy a régi termelési struktúrában a termelés nem folytatható. A meglévő fizikai (épületek, infrastruktúra) és szellemi (megfelelően képzett munkaerő) adottságokat kell kihasználniuk oly módon, hogy azokat a szóbajöhető partnerek részére a legelőnyösebben ajánlhassák fel. E munka eredményeként sorra jelentek meg náluk a legnagyobb multik, közöttük a Ford, Panasonic, Sony. E körbe tartozik azonban az IBM és a Mannessmann is. Mivel ezek alapvetően csak bérelték a telephelyet és a dolgozók többségét, az ezredfordulót követő dekonjunktúra idején különösebb tétovázás nélkül hagyták el az országot és vitték pl. Kínába a termelést. Az iparág terjeszkedése idővel munkaerő problémákat is felvetett. Jellemző módon ekkor választotta a Nokia Komáromot, ahol kezdetektől fogva kénytelen szlovákiai munkásokat is alkalmazni. (Hasonló a helyzet az esztergomi Suzukinál is.) Tekintettel arra a tényre, hogy Északnyugat-Magyarországon gyakorlatilag ma már nem áll rendelkezésre szabad munkaerő, ezért a vizsgált időszak végén elindult egy (észak)kelet-magyarországi terjeszkedés is. 10

Az elektronikai és autóipar térbeli és időbeni penetrációját a már említett 5. ábra mutatja. Ebből jól látható Kelet-Magyarország talán túlságosan is lassú “felfedezése”. Az itteni multinacionális cégek többsége csak a vizsgált időszak végére jelent meg. Ennek legfőbb okaként a hiányos infrastruktúra jelölhető meg: az M3-as autópálya mind a mai napig nem köti be az ország vérkeringésébe a térség legnagyobb városait (Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza). Mint azt már elmondtam, a külföldi cégek magyarországi megjelenését elsősorban az 1990-es évek világgazdasági boomjának köszönhetjük. A bővülő piaci igényeket az olcsóbb bérű, átmeneti gazdaságú országokban létrehozott új kapacitásokból elégítették ki. A nálunk létrehozott leányvállalatoknál két tendencia érvényesült. Az egyik esetében az alacsony szakképzettséget igénylő, monoton szalagmunkák (pl. forrasztási munkák) dominálnak, a hozzájuk tartozó alacsony bérrel. (Hámor 2003) Erre a fajta tevékenységre jó példa a kábelkorbácsok gyártása, amely a ’90-es évek elején jelent meg hazánk nyugati határainál. A csökkenő munkaerőkínálat és a növekvő bérek miatt az évek során elindult keletre, az évtized közepére elérte a Tisza vonalát, 2000-hez közeledve pedig lassan átlépte keleti határainkat. Koránt sem általános jelleggel, néhány év késéssel sorra jelentkeztek a legkorszerűbb, világszínvonalon álló termékek is, elsősorban az EMS gyártóknál, de ide tartoznak az IBM hard disk drive-jai, illetve a Philips egyes termékei is. Ugyancsak ide kell sorolni az autóelektronikai termékeket gyártó cégeket is (pl Temic, Zollner Electric). Ez utóbbi szakmakultúrát azért érdemes kiemelni, mert itt fokozottan „bizalmi” termékekről van szó: életvédelmi, vagy az autózás biztonságát növelő eszközökről, ahol a legkisebb termelési hiba is gépjárművek ezreinek visszahívását eredményezheti, amely hatalmas károkkal, kártérítésekkel jár. Talán mondani sem kell, hogy itt a legmodernebb technológiák használatáról van szó. (Horváth-Rechnitzer 2000) 2.4. Legújabb kori események Az ezredforduló után az iparág fejlődése megtorpant, lelassult. Ennek okait elsősorban a világgazdasági környezet alakulásában kell keresni. Mint azt korábban már említettem, a nemzetközi munkamegosztásba nagyon erősen bekapcsolódó iparág eredményei kifejezetten egy exportrobbanásnak voltak köszönhetőek. A 2001. elején bekövetkező világgazdasági pangás, majd a szeptember 11-i terrortámadás utáni, a mai napig tartó recesszió pontosan emiatt az erős viszony miatt hatott annyira súlyosan nemzetgazdaságunkra. Néhány jellemző külső ok: • Az amerikai piacon meghatározó a hitelre történő vásárlás. Az elmúlt években megemelkedett kamatszintek miatt a fogyasztók elhalasztották a tartós fogyasztási cikkek vásárlását. • 2001-ben az informatikai termékek és a mobil eszközök területén megtorpanás, visszaesés következett be a világpiacon. Részben lelassult az informatikai eszközök addigi gyors lecserélése, másrészt a harmadik generációs (beszéd, adat és mozgókép átvitelére is alkalmas) UMTS [Universal Mobile Telecommunication System] rádiótelefon rendszerek elterjedése nem az elképzelt ütemben következett be, jelentős késés áll elő. Az UMTS rendszerek rendkívül magas fejlesztési költségeinek a megtérülése a szolgáltatást nyújtó társaságoknál kérdésessé vált. Ez nagymértékben lelassította ennek a mobilrendszernek az elterjedését, és ez a mobil készülékeket és berendezéseket gyártó vállalatok számára is kedvezőtlen hatást gyakorolt. Az UMTS-beruházások még azokban az országokban (Skandinávia, Finnország) is nehezen térülhetnek meg, ahol a használati jogot (szinte) ingyen adták. • Először az USA-ban jelentkezett informatikai, telekommunikációs piaci recesszió az EU országokat is elérve, jelentkezett Magyarországon is. 11

Ugyanakkor figyelembe kell venni a multik magyarországi magatartását is. A privatizáció kezdetén a külföldi tőke nagyon óvatos volt: csak a legalacsonyabb színvonalú, összeszerelő tevékenységet helyezték át hazánkba, a mérnöki tudást igénylőt megtartották maguknak. Ez akkor érthető volt, hiszen az anyaországokban már drágán berendezett kutató-fejlesztő központok álltak rendelkezésre. A K+F tevékenység áttelepítése idő- és ezzel együtt piacvesztést jelentett volna. Ezzel párhuzamosan a magyar mérnök tudásával szemben bizalomhiány is megfigyelhető volt. Sajnálatos módon az eltelt évek alatt a helyzet nem sokat enyhült. Bár a kormányzat különböző intézkedésekkel (pl. a K+F bázisok létrehozásának kiemelt támogatása) megpróbálta ösztönözni a legmagasabb szellemi értéket képviselő tevékenységek letelepítését, ez csak részben volt eredményes. Alig néhány fejlesztő bázis jött létre, alapvetően Budapesten: Ericsson, GE Medical Systems, Nokia. Üdítő kivételt a Knorr Bremse jelent, mert ők Kecskeméten is fejlesztenek. (Figyelő, 2003) Ugyanakkor javult a multik összbenyomása, a legkezdetlegesebb összeszerelés helyett ma már egyre nagyobb bonyolultságú feladatokat bíznak a magyar munkásokra. Az élet azt mutatja, hogy a multi egy saját tulajdonban lévő, komoly beruházás létrehozása után már nem szívesen hagyja itt az országot (a tanulmány írásáig gyakorlatilag csak azok a cégek hagytak fel a termeléssel, amelyek meghatározó módon bérelték a telephelyet és vele a munkaerőt, pl. Mannessmann, IBM), különösen, ha gyengébb infrastruktúrájú országba kell áttelepülnie. Az itt maradók hajlandók többet fizetni alkalmazottaiknak, amennyiben azok nagyobb tudással nagyobb értéket képesek előállítani. Megfigyelhető, hogy a magyarországi tradícióval rendelkező társaságok (pl. Ericsson, Siemens, Philips) a drasztikus leépítésekkel eddig nem éltek. A tradícióval nem rendelkező, többségében elektronikai termékek összeszerelésével (EMS: Electronic Manufacturing Service) foglalkozó társaságok (pl. Flextronics, Elcoteq) termelésüket a jövedelmezőség kedvezőtlen alakulása esetén könnyebben szüntetik meg, vagy telepítik át más országba. (Hámor 2003). Napjaink legfontosabb elektronikai cégeit ld. 7. ábrán. 7. ábra Elektronikai iparunk az évezredforduló előestéjén

12

A 7. ábrán számmal jelölt városok és az ott működő főbb elektronikai cégek listája: 1 - Budapest 2 - Székesfehérvár 3 - Kőszeg 4 - Esztergom 5 - Tatabánya 6 - Pécs 7 - Szombathely 8 - Pápa 9 - Győr 10 - Sárvár 11 - Zalaegerszeg 12 - Nagykanizsa 13 - Kaposvár 14 - Fonyód 15 - Tab 16 - Sárbogárd 17 - Komárom 18 - Veszprém 19 - Szigetszentmiklós 20 - Göd 21 - Vác 22 - Dorog 23 - Bicske 24 - Biatorbágy 25 - Dunaújváros 26 - Veresegyház 27 - Gödöllő 28 - Rétság 29 - Balassagyarmat 30 - Salgótarján 31 - Gyöngyös 32 - Hatvan 33 - Jászfényszaru 34 - Nagykáta 35 - Cegléd 36 - Nagykőrös 37 - Kecskemét 38 - Szarvas 39 - Szentes 40 - Törökszentmiklós 41 - Ózd 42 - Miskolc 43 - Tiszaújváros 44 - Kisvárda 45 - Nyíregyháza 46 - Téglás 47 - Hajdúböszörmény 48 - Debrecen

General Electric (GE), Siemens, Ericsson, Hewlett Packard, Compaq, Vishay, Scansoft, Continental, Temic, Orion, Logitech, Solectron Philips, Emerson, Videoton, IBM Kromberg&Schubert Tyco Electric Hitachi, SCI, FCI, Artesyn, Grundfos Elcoteq, EIMO Philips, Delphi Packard, Epcos, Siemens-Matsushita Elekthermax Philips, GE, Datacon Flextronics Flextronics, GE GE Videoton Fonyton Flextronics Videoton, Mannessmann Nokia, Perlos Videoton, Valeo, Continental Samsung Samsung GE, Manfred Zollner, IBM, DSS Sanyo Tyco Electric Alpine Aikawa GE Sony, Lear TDK, Ten Cate Delphi Videoton, Mitsuba Lear, Vishay Bosch, Eastern Asia, Daidong Samsung Clarion Ceglédvill Sanshin Thomas&Betts, AEG Union, DDDK, Phoenix Mecano Szarvasvill Kontavill-Legrand Videoton, Radar GE Shinwa, Delco Remy Jabil Circuit GE Flextronics Hajdú Rt. GE National Instruments, Natsteel

13

Ezt a vonalat csak kiegészíti a hazai beszállítói háttéripar fejlesztése. A mindennapi gyakorlat szerint egyetlen multi sem tud meglenni a fogadóország háttéripari infrastruktúrája nélkül, tehát érdemes erre összpontosítani. Ma az elektronikai cégekhez csak fém- és műanyag alkatrészeket, csomagolóeszközöket szállítanak be a magyar vállalkozások. El kell érni, hogy olyan KKV-k állhassanak a multik rendelkezésére, amelyekhez ez utóbbiak termelési folyamatai jelentős hányadát ki lehet szervezni. Ezek az alapvetően magyar tulajdonban lévő, pl. mérnöki szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások új munkahelyeket jelenthetnek. 3. Összegzés Elektronikai iparunk időről időre fel tudott mutatni olyan technológiákat és termékeket, amelyek a haladás élvonalába tartoztak. Még a legnehezebb körülmények idején is – hála a magyar szakemberek tudásának, állhatatosságának – megállta a helyét, így a rendszerváltást követően is. Képes volt arra, hogy a részletezett nagyon komoly visszaesés után, az 1990-es évek közepétől főnixmadárként megújulva ismét gazdaságunk egyik fő hajtómotorjává legyen. Mostanra elértünk oda, hogy hazánk termeléséből az ipar 82%-kal részesedik (mezőgazdaság 9%, építőipar 9 %), ennek 42%-át a gépipar állítja elő (azaz az összes termelés 34-35 %-át!), a 42%-ból 25%-pontot pedig az elektronikai iparunk. Hazánk adottságai szempontjából előnyösen változott az iparág belső összetétele, piacorientáltsága. Komoly probléma azonban az erős beszállítói háttér hiánya – elsősorban az elektronikai ipar területén. Az iparág földrajzi elhelyezkedése is változáson ment át. Az elemzett 15 évben az elektronikai ipar dekoncentrációja megnőtt, fő bázisai megváltoztak, új helyeken új termelőközpontok alakultak ki. Előbb összeomlott a Közép-Magyarország centrummal jellemezhető struktúra, majd új súlypont jelent meg északnyugat Magyarországon. Röviddel később Budapest és környéke ismét „népszerűvé” vált a befektetők előtt. Megfigyelhető továbbá egy lassú, de folyamatos Kelet-Magyarország felé történő nyitás. IRODALOM Barkó J. – Sipos M. (1992) Kell nekünk elektronikai ipar? – Ipari Szemle, 5. pp.16-18 Barta Gy. (2002) A magyar ipar területi folyamatai 1945-2000, Dialóg-Campus, Bp-Pécs Figyelő 2003/47.sz. pp.78-79 Magyarországi kutatóközpontok (szerző megjelölése nélkül) Fórián I. – Sipos M. (1997) A magyar gépipar jelene és jövője. – Gépgyártástechnológia, 12. pp.8-10. Hámor Sz. (2003) Vége az olcsó munkaerő korának, Népszabadság, 2003. január 27. Horváth Gy. – Rechnitzer J. (szerk.) (2000) A külföldi működő tőke szerepe a magyar ipar duális struktúrájának és regionális differenciálódásának kialakulásában – Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs, pp.265-281. Lajtha Gy (1999) A hazai távközlési ipar – Magyar Tudomány 1999/9. pp.1079-1090. Lamberger G. (1993): Az importliberalizálás hatása a magyar elektronikai iparra – in: A nyitás gazdaságpolitikája, Budapest pp.427-455. Magyar Statisztikai Évkönyvek 1988-2003. KSH, Budapest Mojzes I. szerk. (2001) Fejezetek a magyar mikroelektronika történetéből, Budapest Pavlovics Á. (1998) Fejlődés, megtorpanás, új lendület. – Autonómia, szeptember, p.9. Sipos M. (1998) A magyar gép- és elektronikai ipar - túl a mélyponton, – ELEKTROnet, 2. pp.80-81. Szentgyörgyi Zs. (1994) A magyar elektronikai ipar összeomlása Okok és következmények – Magyar Tudomány 39. évf. 5. sz. pp.573-587. 14