A magyar cserkészet lapja december Jubileumi különszám 0,75

A magyar cserkészet lapja

2010. december

Jubileumi különszám

0,75 €

Felhívás a Cserkészgyűjtemény bővítésére Kedves Cserkészek! Cserkészgyűjteményünket szeretnénk bővíteni! Többen említettétek a cserkészkiállítások során, hogy kevés anyagot találtok és láttok a saját csapatotokról. Van megoldás! Az SZMCS Központi Irodája szívesen fogadja és szeretettel várja csapatpólóitokat és/vagy egyéb kiállítandó emléktárgyaitokat, továbbá mindent, ami összefügg a cserkészettel, jelentsen ez akár kiad­­ványokat, meghívókat, plakátokat, iratokat, ruhadarabokat, jelvényeket, festményeket, metszeteket, szobrokat, könyveket, felvarrókat, kézműves tárgyakat, egyéb kordokumentumokat is, származzon az Felvidékről vagy máshonnan a világból. A régmúlt és más nemzetek cserkészeinek emlékeit is nagy szeretettel látjuk! Az utókor számára mindent meg kell őrizni! A beérkezett anyagokat a Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye fogja feldolgozni és megőrizni. Kiállításaink során viszontláthatod majd Szövetséged/csapatod emlékeit, és találkozhatsz más csapatok ereklyéivel is! Ezáltal az érdeklődők is láthatnak majd érdekességeket cserkészetünkről az alkalmi kiállításokon, vagy a későbbi jövőben létesítendő állandó kiállításon. Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye egy magánkezdeményezésnek köszönhetően alakult meg, s amely közel tíz éve évi több alkalommal is megjelenik különböző rendezvények, jubileumok alkalmából – elsősorban vándorkiállítás formájában – Szlová­ kiában és annak határain túl (pl. a kiállítás jelentős része jelenleg épp Erdélyben tartózkodik). A gyűjtemény fontos része lehet nevelési munkánknak, az irattárban és könyv­­tárban összegyűlt anyag a jövőben a feldolgozást követően cserkészvezetőink számára is hozzáférhető lesz továbbképzés és kutatás céljából. Az anyagokat folyamatosan várjuk a következő címre: Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye részére) Nám. Sv. Stefana 6 929 01 Dunajská Streda Támogatásotokat és segítségeteket előre is köszönjük! A Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye anyagát rendező önkéntes csapat nevében: Kukor Tamás, SZMCS EVS önkéntes és Csémi Szilárd – Kismedve, alapító. Életjubileumuk alkalmából szívből gratulálunk Wurster Ilonka néninek, aki januárban a 80. és Török Jóska bának, aki még most decemberben a 85. életévét tölti be! Isten áldja mindkettőjüket, mi meg köszönjük a sok jót, amit közös cserkészkedésünk során már eddig is kaptunk mindkettőjüktől! Kismedve (Csémi Szilárd, SZMCS ügyvezető elnök)

A magyar cserkészet lapja 20. évfolyam 13. szám Fő­szer­kesz­tő: Bodzás Gergely e-mail: [email protected]

A Cserkész megjelenését támogatta: Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma (Ministerstvo školstva Slovenskej republiky), Fabó Imre Alapítvány

A jubileumi szám cikkeinek forrásai: Magyar Cserkész (1992), Jamboree Magyar Cserkész (1933), Salló Emőke Csémi Szilárd: Magyar Cserkész Almanach (2010), KMCSSZ: Száz éves a magyar cserkészet... a világot átfogó mozgalom (2010), Köhler Ferenc: 75 éves a magyar cserkészet (1985) Gra­fi­kai el­ren­de­zés: Popovics Pál Lap­zár­ta: Min­den elő­ző hó­nap 15-én. A cik­kek lé­nye­gét nem érin­tő vál­toz­ta­tás jo­gát a szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja. Meg nem ren­delt kéz­ira­to­kat nem őr­zünk meg és nem kül­dünk vis­­sza. A szer­kesz­tő­ség fenn­tart­ja magának azt a jo­got, hogy a be­kül­dött fény­ké­pe­ket meg­ őr­zi, és szük­ség ese­tén il­luszt­rá­ci­ós cél­lal fel­hasz­nál­ja az SZMCS ki­ad­vá­nya­i­ban. A lap tartalmaz Creative Commons li­­ censz alá tartozó anyagokat. Cím­lapfo­tó: Magyar Cserkész – Már­ ton Lajos Hátoldal: archívum, nagymegyeri cser­ készcsapat A szer­kesz­tő­ség cí­me: Cser­kész, Szent Ist­ván tér 6. 929 01 Dunaszerdahely E-mail: [email protected] Előfizethető a szer­kesz­tő­ség cí­mén. Ma­­ gyar­or­szá­gon az elő­fi­ze­tést a Wekerlei Cserkész Alapítvány in­té­zi: Fej­szés Zoltánné csst, tel.: +36 1 2615312, Har­ mat u. 178, 1104 Budapest. Előfizetési díj számonként A lap éves ára példányonként 7,5 €. Pl. 8 példány esetében 71,46 € (8x7,5€+ 11,46€). A postaköltség: 1-2 db esetén 5,80 €, 3-5 db-nál 6,14 €, 6-8 db-nál 11,46 €, 9-11 db-nál 13,78 €, 12-25 dbnál 18,09 €, 27-35 db-nál 18,76 €, 36-55 db-nál 20,42 €, 56-75 db-nál 24,73 €. Magyarországon 2011-re az éví 10 lapszám ára 3400,-Ft. Ez tartalmazza a magyarországi belföldi posta­költséget is. Ki­ad­ja a Szlo­vá­ki­ai Ma­gyar Cser­kész­ szö­vet­ség – Cser­kész új­ság elő­fi­ze­tés Nám. Sv. Štefana 6., 929 01 Dunajská Streda, E-mail: [email protected] Tel.: +421-918-512-292, 031/552 7121, Fax: 031/552 1042 Bejegyezve a Szlo­vák Köz­tár­sa­ság Kul­tu­ rá­lis Mi­nisz­té­ri­u­má­ban EV 3175/09-es nyil­vántartási számmal. – Registrované na MK SR, reg. císlo: EV 3175/09. Meg­je­ lent 1750 példányban. Vytlačil 1750 kus. ISSN 1336-0434

Horváth Piroska

Emlék Fiók mélyén őrzött apró, pici tárgy, Egy régi fénykép, titkos, forró vágy. Dobozkába, selyem párnácskára tetted, Vagy a szívedben legbelül mélyen elrejtetted. Néha előveszed, leporolgatod, Lelked könyvecskéjét átlapozgatod. Visszapergeted, mint a régi filmeket, S könnyes szemmel nézed a fakó képeket. Hintaszékben hátradőlsz, behunyod szemed, Emlékezel. Ezt többször megteszed. Elsárgult fotók, egy megszáradt kis virág, A tükröd is mást mutat, más lett a világ. Apró ráncok az arcodon, megőszült halánték, Még nem tudod, de hidd el, ez élettől ajándék! Szép emlékeid a lelked magasba repítik, Életed moziját a szívedbe vetítik...

Tartalom 2. Cserkészgyűjtemény 3. Tar­ta­lom­jegy­zék 4. Az elsõ cserkész életébõl 5. A magyar cserkészmozgalom előzményei 6. A magyar cserkészet kezdetei 7-9. A vági tutajtúra 10-13. A IV. Cserkészdzsembori 14-15. Cserkész társasjáték 16-17. Pax Ting – Magyarországon az első leánycserkész világtábor 18. A cserkészet nyugaton 19. Újraindulás a Kárpátmedencében 20. Magyar Cserkészszövetségek Fóruma 21. Hodossy Gyula, az MCSSZF megálmodója 22-23. Képzelt interjú az első magyar cserkésszel 24. Magyar cserkész elődeink arcképcsarnoka 25. A cserkész. Tréfás természetrajz 26. Keresztrejtvény 27. A Magyar Cserkészet Útja

Kedves Cserkész Olvasók! 100 évvel ezelőtt ezekben az időkben fiatal magyar fiúk és férfiak egy új ötlettel barátkoztak. Egy mozgalommal, egy életformával, melyet az angol kitalálók csak „scouting”nak neveztek. Ezek a lelkes egyének felismerték, hogy egy nagyon fontos eszme jelent meg, és meglátták benne a fiatalok életének és időtöltésének értelmet adó keretet. Kánitz és Szilassy, Sík és Teleki, nevük talán már feledésbe is merülne, de ne feledjük: ők rakták le magyar cserkészetünk alapjait. Előttük és a 100 éves magyar cserkészet előtt tiszteleg a Cserkész ezzel a rendhagyó számmal. A következő oldalakon régi, néhány esetben alig publikált felvételek és írások találhatók. Az idő múlása talán érződik, de értékük meg nem kopott, sőt… Kívánok tartalmas olvasást! Bodzás Gergő – bodzi főszerkesztő

3

M. Vosatka:

Az elsõ cserkész életébõl 1. A gyermekkor Egy öreg admirális rótta hosszú léptekkel annak a kertnek a végét, amelyben Baden–Powelll tanár lakott feleségével, akit lánykorában Gracenek hívtak. Egy tengerésztiszt nyomában egy kisfiú lépdelt és áhítattal hallgatta ennek a századosnak szavait, akit Smythnek hívtak – melyek izgalmas hajóutakról és kalandokról szóltak. Ez a Smyth tengerészcsaládból származott. Ezek léptek először Virgínia földjére. Egyik ősüktől ered állítólag ez a mondás: „Nem magunkért születtünk, hanem azért, hogy másokkal jót te­­gyünk.“ Ezt idézte Smyth is a tízéves Ro­­ bertnek, akit apja halála után ő és az anyja nevelt, három éves korától. Beajáratos volt még hozzájuk John Ruskin is, aki már korán felfedezte Robert rajztehetségét és őt ebben fejlesztette. Másik tanítómestere az agg Stephenson volt, aki országszerte ismert mérnök volt, valamint Thackeray író is. Mindezektől rengeteg bölcsességet sajátított el ez a fogékony kisfiú. Az elemi iskola befejezésekor, melyet Wellsben látogatott, az iskola igazgató édesanyjával közölte, hogy még nem volt ilyen tanulója, aki úgy tudott volna bánni a fiúkkal mint Robert. Iskoláit a marlboroughi lord ösztöndíjával folytatta Charterhouseban. Az iskola éppen akkor költözködött új épületbe a godalmingi erdő szélére. A fiúkat már Robert szervezte meg a költözködési munkákra.

Tulajdonképpen itt kezdet el ő „cserkészkedni”, mivel itt volt alkalma keresztülkasul járni az erdőket, ligeteket és nyomok szerint nyulakat követni s figyelni a madarak, állatok szokásait. Közben megtanult fejszével bánni,

4

kunyhót eszkábálni, tüzet rakni, amin a nyulat megsüthette. Az iskolában a legjobbak közé tartozott, egyedül a görög és matematika ment neki nehezebben. A fiúk mintaképe lett, szenvedélyes krikett és futtballjátékos volt, de kitunő atléta is. De mint színész is utólérhetetlen volt és talpraesett vicceivel jó komikus is. Barátai „Bathing Towell”-nek hívták, ami törülközőt jelent. Nagy hatással volt a fiúkra azáltal is, hogy sosem szitkozódott, vagy káromkodott. Volt négy fiútestvérének egy öttonnás hajója, amin testvéreivel szünidőkben körülhajózta Skóciát és Angliát. Ilyenkor szakácsi és edénymosogatói teendői mellett eltanulta a kormánykezelést, és a vitorlákhoz is értett. Jól kiismerte magát a jeladásban és a hajózás minden fortélyában is, úgyhogy néhány év alatt ügyes tengerész vált belőle.

Indiában 1876-ban öthetes hajózás után egy angol ezred kotott ki az indiai partokon Baden-Powellel a fedélzeten. Tisztként 7 évet töltött itt anélkul, hogy unalmában ivásnak adta volna a fejét, vagy adósságba verte volna magát, mint tobb tiszttársa. Lucknovnak hívták a városkát, melyet a hét év alatt alaposan megismert, sőt – még a lakosság nyelvét is tanulgatta. Innen Kokoránba, a vad Afganisztánba kerult. Itt alaposan megtanulta a nyomolvasást. Volt egy lova is – Dick, melyet olyan kiképzésben részesített, mint kevés más lovat a hadseregnél. „A siker útján” c. könyvében így ír róla: „Egyszer nagy vihar türt ki, és éjjel elszabadult egy ló a kaszárnyából. Éppen havazott, amikor útnak indult a ló nyoma szerint a nagy sárban. A nyomok a közeli hegységbe vezettek, így a hegy lábánál leszállt és megparancsolta lovának, hogy maradjon ott, amíg vis�sza nem tér. Az elszabadult lovat hos�szú órák után találta meg az erdoben, riadt állapotban. Órákba telt, míg vele Dickhez ért. Az ott állt és nyugodtan várta gazdáját. A kaszárnyában pedig nagy ujjongással fogadták oket.”

Édesanyjához írt leveleiben sosem kért pénzt, mínt tiszttársai, hanem mindig közölte vele, mennyit gyűjtott össze és ujabb konyveket kért, dalokat, színdarabokat. Kozben írt az országról is, szokásairól, embereirol. Innen az ezred nagyon egészségtelen helyre került: a hegyekben levő Quettába. A táborban az unalomtól a fegyelem nagyon meglazult a katonák között, de Baden–Powell megtalálta rá a megoldást. Színdarabokat rendezett, énekkarokat szervezett és futballmeccseket sok izgalommal és vidámsággal. Egyszeriben eltünt a „Quetta-betegség”, az unalom helyett jókedv, nótázás, játék került. A fegyelem újra megszilárdult. Szabadidejében feltérképezte a közeli Maiwand településnél fekvő egykori csatateret. Ez olyan pontosan és áttekinthetően sikerült, hogy feljebbvalói felfigyeltek rá. Eddig ugyanis csak aféle „zöldfülű tisztecskének” tartották. Volt alkalma résztvenni egy igazi férfias sportban, lándzsavadászaton vadlovakra. Fokozatosan vált belőle igazi kemény férfi, amellett megmaradt tapintatos, intelligens és éleseszű bajtársnak. Ez a hétéves indiai tartózkodás jelentette részére az élet iskoláját. Majd eljött az 1884-es év, amikor az ezredet Afrika csücskébe, Natalba helyezték. Folytajuk... (Fordította: Kálmán L.)

A magyar cserkészmozgalom előzményei Magyarországon már a 20. század elején felismerték az új nevelési módszerek szükségességét. Bár sikerük nem volt tartós, de mindenképpen említésre méltóak, mert a magyar cserkészet előfutáraiként tekinthetünk rájuk. 1901-ben Bodor Aladár indította útnak a „Kuruc dandár”-okat, elsősorban Erdély két városában, Kolozsváron és Szászvárosban, az ottani kollégiumok diákjaival. A szobákat kuruc várakról nevezték el, a 9-12 fiúból álló „talpas”nak pedig „várnagy” parancsolt. Ez tulajdonképpen az őrs elődje. A fiatalabb tagokat apródnak hívták, volt saját vitézöltözékük és táborozási szokásaik, számuk pedig elérte a 300-at.

A „Nemzeti Phalanx” dr. Bognár Mátyás és Nyári Albert báró nevéhez kötődik. A mozgalom hazafias eszméket képviselt és gyakran szembehelyezkedett a „divatmozgalomnak” tekintett cserkészettel. Legnagyobb hátránya a túlzott adminisztráció volt. Hatósági intézkedésekre papíron több mint 20 ezer taggal csaknem 500 zászlóalj alakult meg, de a valóságban ezeknek csak a töredéke működött, a világháború kitörését pedig csak nagyon kevés érte meg. A század eleji ifjúság nevelésének A Zászlónk nevű tutaj rajza

A Zászlónk országos terjesztésű katolikus diáklap. Elsődleges célközönsége a 13-18 éves korosztály. Tartalmát szórakoztató, ismeretterjesztő és vallásos írások teszik ki. A  kezdődő magyar cserkészet egyik fő megjelenítője volt a század eleji Magyarországon. Alapítója a Regnum Marianum közösség volt; első száma 1902 januárjában jelent meg. Programadó vezércikkét Prohászka Ottokár írta. Sikerét Izsóf Alajos főszerkesztő alapozta meg, aki természetes, közvetlen, de nem bizalmaskodó hangnemet adott a lapnak. Természettudományi, technikai, földrajzi, néprajzi témájú cikkei színvonalasak voltak. Irodalmi programja kissé egyoldalúnak volt tekinthető. A hazai katolikus szerzők közöl legtöbbet Kincs István, a külföldiek közül Sienkiewicz írásai jelentek meg legtöbbször, de saját ifjúsági irodalmát is megteremtette, például Orbán Dezső és Donászy Ferenc révén, akiknek a műveit folytatásokban közölte. legfontosabb folyóirata a Zászlónk című lap volt, és az e mögött álló Regnum Marianum katolikus ifjúsági intézmény.

A kezdeményezés megálmodója Sólymos Oszkár római katolikus hitoktató pap tulajdonképpen a semmiből hozott létre a budapesti Városliget szélén egy helyet a középiskolások számára, ahol szabadidejüket tölthették, és lelkileg feltöltődhettek. Innen indult a Zászlónk is. 1909-ben a Regnum Marianum szervezésében valósult meg az a vági tutajkirándulás, amit négy évvel később már cserkészekként ismételtek meg a fiatalok. Sík Sándor ez első túra után írta meg a Vág ritmusai című versciklusát, mellyel elismert köl-

tővé vált. Ő volt az, aki később évtizedeken keresztül a cserkészmozgalom elveinek magyar viszonyokra ültetésével meghatározta a magyar cserkészet fejlődését.

A vági tutajút 1909-ben A mozgótábor szervezője és vezetője – hasonlóan az 1913-as cserkész túrához – Izsóf Alajos főtisztelendő volt, aki Kralovántól Komáromig 15, többnyire egyetemista fiatallal vágott neki az expedíciónak. Egyetlen tutajon utaztak két tót kormányossal, Joskóval és Jan­kóval, akik naponta négy korona bért kaptak. Az út nem nevezhető cserkész megmozdulásnak, de mindenképpen a cserkészet megalapozása volt. A tutajút résztvevői közül különösen Izsóf Alajos, Radványi Kálmán és Sík Sándor jelentős szerepet játszottak a magyar cserkészet elindításában. A 15 résztvevőből többen hosszú éveken keresztül aktív tagjai voltak a magyar cserkészetnek.

5

A magyar cserkészet kezdetei A Scouting for Boys 1908-ban jelent meg Angliában, ebben fektette le Ro­­ bert Baden-Powell a cserkészet eszmei és ismereti alapjait, valamit a jó állampolgárságra való nevelés mikéntjét. Alig másfél évvel később Magyar­­ országon is megjelentek Bi-Pi gondolatai, mégpedig Králik László nagybecs­ kereki piarista gimnáziumi tanár 130 oldalas értekezésében. Ez volt az első alkalom, hogy magyar nyelven információk jelentek meg a cserkészetről. Králik László feladata volt az angol „scout” kifejezés megfelelő lefordítása magyarra. Munkái során a vadászat, „cserkészés” kifejezés alapján a „cserkésző fiúk” elnevezés mellett döntött. Králik érdekes módon megmaradt a mozgalom ismertetésénél, de a gyakorlati megvalósítás lehetőségeiről nem írt. Javaslata szerint ezt a társadalom vezetőegyéniségeinek, vagy ifjúsági- és sportegyesületeknek kellene véghez vinni.

Az első magyar cserkészek Nehéz volna megmondani, hogy ki volt a legelső. Többen voltak, több helyen, és nagyjából egy időben kezdtek el foglalkozni a cserkészettel és annak elindításával Magyarországon. Kánitz István, a budai egyetemi ka­­ tolikus főgimnázium tanulója volt az, aki először akart őrsöt vezetni Magyar­ országon. A Scouting for Boys-t egy angol ismerősétől kapta ajándékba 1909-ben, és miután többször is végigolvasta, elhatározta, hogy osztálytársaival elkezd „scou­tolni”. Elképzelései

6

osztálytársai körében a korkülönbség hiánya miatt nem jártak sikerrel, csak 1911ben történt meg, hogy a Háros-szigeten né­­ hányan kipróbálták, hogy „scout életet” élnek. A magyar cserkészmozgalom nagy erőssége, hogy alulról felfelé indult, és nem felső irányításra, mint a leventemozgalom, vagy később az úttörő mozgalom. Időközben, Kánitz Pista és a katolikus Reg­­num Marianum mellett a református egyház is felismerte az ifjúságnevelés megújításának lehetőségét, és megalapították a Budapesti Református Ke­­resztény Ifjúsági Egyesületet (BRKIE) és lapját, az Ébresztőt. Az egyesület tagja volt a losonci ifj. dr. Szilassy Ala­­dár orvos is, aki Angliában ismerkedett meg a cserkészettel, és rögtön megfogalmazódott benne, hogy ennek a magyar ifjúság körében is volna táptalaja.

Az első magyar cserkészcsapatok Szilassy a BRKIE-ben 1910-től va­­ sárnapi iskolát üzemeltetett, és foglalkozott az ebből kinőtt serdülőkkel is. Eközben pedig lassan fordította a Scouting for Boys-t, a félkész részleteket pedig megmutatta a fiúknak. 1910. október 3-án alapította meg a „boy scout”-ok első két őrsét 17 fiúval, melyeket Szekeres Lászlóval együtt vezettek. Az őrsök élén Borbély Károly és Mezey Péter állt. Szilassy 1911-ben megegyezett a Keresztény Ifjúsági Egyesületek titkárával, hogy a külföldi tanulmányutak során kiemelten foglalkoznak a cserkészmozgalmakkal. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött, hazatérve pedig folytatta a megkezdett munkát, és Alsópélen, egy ismerőse földbirtokán béresgyerekekből szervezett csapatot. Bár rövid ideig állt fenn, de ez volt az első vidéki

cserkészcsapat. Romló egészségügyi állapota miatt hajóorvosnak szegődött, de útjáról már nem tért haza. Halála előtt azonban sikerült befejeznie a Scouting for Boys fordításának nagy részét, ezzel és szervezői munkájával olyan hagyatékot hagyva hátra, amire lehetett építeni. Eközben Kánitz Pista a sikeres nyári táborozás után, az öccse korosztályából toborzott magának őrsöt, ami immár sikeresen működött is, 1911 decemberében hivatalosan is megalakult a Far­­ kas őrs. A gimnáziumban nagy sikernek örvendett a cserkészet, elnyerte a tanárok támogatását és részvételét is, így a következő év februárjában mint az első cserkészcsapat írtak születésnapi üdvözletet Bi-Pi-nek, aki válaszában reményét fejezte ki, hogy hamarosan ellátogathat Magyarországra. Március­ ban pedig megérkeztek Angliából az első cserkész egyenruhák és cserkészfelszerelés (főzőedények, bicskák, sí­­ pok, stb.)! A cserkészet egyre ismertebbé vált, a külön-külön szerveződő cserkészcsapatok képviselői 1912. december 28-án egy tanácskozásra gyűltek össze, ahol életre hívták a Magyar Cserkész Szövetséget. bodzi

1913. júl. 4., éjjel 12 óra Megyünk... Elhagytuk Budapestet. Kint robogunk az éjszakában. A vonat tüsszögve-lihegve törtet előre és röpít vágyaink felé... Még előttem lebeg a fényes pályaudvar. A pesti bajtársak, szülők, rokonok, kik kísértek minket. A búcsúszó... Ők vággyal, szeretettel, aggodalommal, mi ambícióval, reményteljes várakozással. A vonat megindul, a kocsikban felharsan a cserkészinduló. Itt maradott bajtársaink tisztelegnek. A vonat kirobog. Felséges volt! Éreztem benne valami nagyszerűt, ami fölemel a föld fölé: a lelkek régiójába, hol ez a sok fiú mind testvér, bajtárs. Megyünk... Hazagondolunk... apára... anyára... Azután aludni készülünk. Tele vagyunk új dolgok várásával, sejtéssel, izgatott várakozással. S álmodunk a jövőről. Leülök egy ablak mellé, és onnan nézem a szaladó távírópóznákat, a távoli hegyek sziluettjeit, míg elalszom.

A vági tutajtúra Sok az ember a budapesti vasútállomáson. A nőkön földig érő ruhák, óriási kalapok, kezükben napernyő, soknak legyező. Sok férfi cilindert hord, mások meg lapos szalmakalapot. Gőzmozdony sistereg a vonat elején, olyan, amilyent csak filmen lehet látni. Pedig nem filmet vesznek fel: megszokott kép ez 1913 július elején. De egyszerre mintha mindenki fel-

figyelne valami szokatlan dologra. Tényleg, az álló vonat végén furcsa alakok jelennek meg. Nagy csomó fiú olyan furcsa ruhában, amilyet az emberek még sohasem láttak: rövidnadrág, egy zöldes színű ing, furcsa, háromszögletű kendő a nyakukon, széles kari-

A komáromiak „Turul” tutaja

májú kalap a fejükön, kezükben hosszú bot, hátukon meg jól megtömött hátizsák. Van egy pár felnőtt is velük, azokon is hasonló ruha. A legérdekesebb az, hogy a felnőttek nem idegesek, nem kiabálnak a rendetlenkedő gyerekekre, de nincs is ilyen. Hogy ennyi fiú ilyen rendesen viselkedjen anélkül, hogy a tanáraik, vagy kicsodák, akik velük vannak, ne osztogatnák a pofonokat! Csodálatos! Kik lehetnek ezek? Hát persze cserkészek. De ha ezt mondanánk a sok csodálkozó embernek, nem értenék. Mi az, hogy cserkész? Magyarországon még csak két, két és fél évvel azelőtt alakultak meg az első cserkészcsapatok, a legtöbb ember még nem látott, sőt, sohasem hallott cserkészekről. Most azonban ez a százöt fiú nagy tervvel száll fel a vonatra. Magyarország északnyugati részén,

7

a mai Szlovákia területén folyik a Vág folyó. A Tátra magas hegyei között ered, igazi hegyi folyó, vad, veszélyes még ma is, pedig nagy részét szabályozták azóta. Óriási erdők veszik körül, a folyó felső része már régen híres volt a fatermelésről, hatalmas, egyenes fákat vágtak ki, azokat nagy tutajokba kötötték össze és a Vágon és

evezőkkel. Ezt nem lehetett cserkészekre bízni, mert a folyó veszélyes volt, nagyon kellett érteni ahhoz, hogy az utat baj nélkül meg tudják tenni. Másnap indultak a tutajok. Az első volt a „Vezér tutaj”, ezen utazott Izsóf Alajos, a tábor parancsnoka és a törzs; itt volt a központi ételraktár is. Ezen fehér zászlón zöld liliom mutatta, hogy

Dunán úsztatták le Budapestre. Ilyen tutajokon akartak a cserkészfiúk Kralovántól Komáromig 300 km-t megtenni a Vágon. A tutaj utat a Zászlónk című fiataloknak szóló újság szervezte, és a résztvevők a budapesti BKG és Regnum Marianum csapatok tagjai, és komáromi cserkészek voltak.

itt vonul az első nagy magyar cserkész mozgótábor. A Vezér tutaj után úszott a Sasok, Fecskék, Vadgalambok, Turulok és Sólymok tutaja, mindegyiken 20-22 cserkész. A falu egész népe a partról nézte a hat tutaj indulását. Valóságos ünnepélyt rendeztek, a táborparancsnok beszédet tartott, a falu népe jó utat kívánt, és amikor a tutajok elindultak, mozsárágyúkat sütöttek el. Ezek a rövid, széles torkú ágyuk nem lőttek ki golyókat, de nagyot durrantak, ezért

Útra kész tutajok Mikor a vonat Kralovánba ért, ott már készen, fenyőágakkal díszítve várta őket a hat tutaj, mindegyik 19 szép nagy fenyőfából készítve. A tutajok közepén egy nagy láda homok, ez lesz a tűzhely, ezen fognak főzni, nyílt tűzön. Ettől balra volt egy deszkakunyhó, ebben fognak a fiúk aludni. Persze akkor még nem volt gumimatrac és hálózsák; a földön vastagon a szalma, minden fiúnak volt két pokróca, azon aludtak, azzal takaróztak. Aztán a tutajon volt még egy „nappali sátor”, amiben az élelmiszert is raktározták, meg az ottani emberek hálóhelyei. Ők kezelték, kormányozták a tutajt óriási

8

különös ünnepnapokon szokták ezeket elsütni.

Az első kaland a folyón Nemsokára megtudták a cserkészek, hogy a Vágon tutajozni igazán izgalmas: elérték a sztrecsnói szorost. Itt 12 km-en keresztül magas sziklafalak között kanyarog a Vág. A folyó medre erősen megszűkül, tehát a víz sokkal gyorsabban folyik. Közben a mederbe esett sziklák körül és felett rohan a víz, óriási hullámokat verve. Ezen kellett átvezetni a tutajokat, elkerülni a sziklákat, a gyors vízen rohanó tutajokat az éles kanyarokban ide-oda kormányozni, nehogy a parti sziklákban ütközzenek. A tapasztalt tutajosok biztosan, baj nélkül evezték, kormányozták át a cserkészekkel megrakott tutajokat, de a fiúk megkapták az első leckét, amiről a táborparancsnok később azt mondta, „megtanultuk tisztelni, ami nagy, óvakodni attól, ami félelmetes, szeretni azt, ami jó. És ezt nem úgy tanultuk meg, hogy valaki mondta, azt úgy szívtuk be a levegővel. Vérünkké lett.” A tutajokat többször is kikötötték, alkalmuk volt a cserkészeknek a vidéket is megismerni. Így meglátogatták a trencséni és beckói várakat, kirándultak a Vág melletti hegyekben, Vághosszúfaluban részt vettek egy nagy lakomán, amit az ottani lakosok rendeztek nekik, sőt még színdarabot is adtak elő Pöstyénben.

Élet a vízen Mint minden táborban, a nap a tutajokon is takarodóval végződött és ébresztővel kezdődött, bár itt a kürt énekelte mindkettőt. Amikor az ébresztő megszólalt a Vezér tutajon, a napo-

sok rögtön igyekeztek mindegyik tutajról az első tutajra, az ennivalót felvenni. Az egyik cserkész naplójában így magyarázta, miért siettek: Mert ki korán kel, több tejet lel! Úgy látszik ott sem volt mindig elég a reggeli. Reggeli után a szakácsok tüzet raktak, elkezdték az ebédfőzést, a kukták krumplit pucoltak, edényeket súroltak (a Vág vizében), fát aprítottak, söpörtek s rendbe hozták az ebédlőt; a többiek pedig ezalatt vizet hordtak be, vásároltak, olvastak, naplót és levelezőlapokat írtak, rajzoltak, növényeket, rovarokat gyűjtöttek, sportoltak, miközben a tutajflotta úszott tovább a csodaszép folyón. 17 nap alatt értek Komárom közelébe. Már pár kilométerrel a város előtt újra mozsárágyuk durrogtak: a komáromi regatta (evezősklub) üdvözölte a cserkészeket. A fiúk a megérkezés után még elfogyasztották az útközben elkészített tojásrántottát és kirakták a partra a hátizsákok és kabátok, pokrócok mellé a hatalmas kondérokat, konyhai edényeket, élelmiszeres ládákat, sátorponyvákat, köteleket, mentőöveket, csónakokat, amiket aztán hajón szállítottak vissza Budapestre. Miután a cserkészek ünnepélyesen elbúcsúztak a tutajoktól, trombitaharsogás és dobpergés mellett indultak a

Mosogat a „Vadgalamb” legénysége. A térdelő fiú Sík Sándor.

komáromi cserkészek vezetésével a városba, ahol a közönség nagy érdeklődéssel kísérte őket. A budapesti cserkészek vonatra ültek, a komáromiak egyenesen hazamentek, fáradtan, sok emlékkel gazdagabban, és talán csendesen dúdolva éneküket, amit azóta is énekelnek a magyar cserkészek a Megy a gőzös dallamára:

Elindul a tutajflotta Kralovánból, Üdvlövések dörögnek a mozsarakból, Parton áll a falu népe, Sólymok, fecskék a tutajok elejébe. (GJ)

„Sebesen haladunk, közeledünk a sziklához... A fenyvesek között egy sziklabérc. És ezt döngeti a víz. Itt harcol még a két ellenség... És a folyó zúgva rohan a sziklákra, mintegy dühöngve, hogy az ő mindent elsöprő hatalmának ellenáll ez a rög, ez a por... A Vág döngeti kristályöklével. És a szikla áll! Mióta rohan ez a víztömeg? És mióta áll ez a szikla? Mióta? ... Félelmetesen fenséges ez. ... Megvallom: féltem. A két verekedő elem közé idetolakszik egy parány: az ember; és át akar menni. Mi itt az ember, az Isten, a természet hatalma mellett? Az ember itt semmi. Nyomasztó, bizonytalan érzései vannak: hogy semmi! Por. De ez csak test! A lélek: az fönséges! Az örök. És itt tudja meg az ember, hogy mi érték van benne, az a lélek, és akkor másképp gondolkodik, és máshol keresi az értéket.” Kreuczer Guszti

9

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Baden-Powell beszéde a Jamboree megnyitásakor Köszöntelek valamennyiteket a világ minden részéről összegyűlt cserkésztestvéreim! Őszinte örömmel látlak viszont valamennyiteket itt a vendégszerető magyar földön. Őfőméltósága, a Kormányzó Úr rendkívül megtisztelt bennünket és rajtunk keresztül az egész mozgalmat, midőn személyesen jött el, hogy minket köszöntsön, továbbá, hogy ezt a gyönyörű parkot táborozás céljára átengedte nekünk. Hálátoknak üdvrivalgással és zászlóitok lengetésével fogjátok tanúbizonyságát adni. Van azonban erre még egy módunk, amelyet Őfőméltósága mindennél nagyobbra fog becsülni. Minden vezetőnek és cserkészfiúnak feladata itteni egész viselkedésével bebizonyítani, mennyire igazán megbecsüli Őfőméltósága jóságát és belénk helyezett bizalmát. Tudom, örülni fog, ha azt látja, hogy nemcsak egészség és szórakozás céljából táboroztok itt, mint egyébként szoktatok, hanem azért gyűltetek össze, hogy mint a világbéke munkásai más nemzetbeli cserkésztestvéreitekkel szoros személyes barátságot kössetek. Vigyázzatok, a napok gyorsan tovafutnak, nincs elveszíteni való időnk. Jól használjatok fel minden időt a pajtásaitokkal való baráti érintkezésre. Remélem, valamennyiteknek van jegyzőkönyvecskéje, amelybe beírja nap-nap után szerzett új barátainak nevét és címét úgy, hogy ha majd újra otthon lesztek, tovább ápolhatjátok a barátságot levelezés, sőt ha lehetséges, személyes találkozások útján. A föld minden népét egymással igaz békességben szeretném látni. Ti vagytok hazátok leendő vezérei, legyetek hát jóbarátok.

Gödöllőn a Jamboree

A VI. nemzetközi cserkészkonferencia két évvel ezelőtt Badenben tartott ülésén elhatározta, hogy a IV. Világjamboreet Gödöllőn tartjuk meg, és annak rendezésével a Magyar Cserkészszövetséget bízta meg. Mi elvállaltuk ezt a szép, de felelősségteljes feladatot, és ma Isten segítségével itt várjuk a világ cserkészeit a kész tábor kapuinál.

A magyar cserkész nemzetközi érintkezésben eddig is mindenkor megállotta a helyét. Londonban azt mondták csapatainkról, hogy 800 cserkészfiút vártak és ugyanennyi gentleman érkezett hozzájuk. Szent a hitem, hogy úgy lesz az most is. A magyar cserkész itthon is kivívja magának a gentleman jelzőt vendégeinktől. Dr. Papp Antal, országos elnök Csodálatosan jó alkalmatok van itt arra, hogy ilyen baráti kapcsolatokat teremtsetek. Jól felhasználjátok! Egyetlen nap el ne múljék anélkül, hogy új barátokat szereznétek. Sokan vannak köztetek, akik messze távolságból érkeztek ide. Köszönöm, hogy eljöttetek. Ez mutatja, hogy derék cserkészek vagytok. Cserkészvezetők! Köszönöm, hogy ilyen nehéz idők ellenére elhoztátok a fiaitokat. Remélem, itt tartózkodástok nagyon érdekes lesz. Nézzetek meg ebből a csodálatos és gyönyörű országból annyit, amennyit csak lehet, és mindenek előtt kössetek meleg barátságot!

A dánok tájékozódási gyakorlatai Érdekes módon nevelik a dánok tájékozódásra a cserkészeiket. Naponta 4-5 fiú egyetlen térképpel felszerelve reggel Budapestre utazik, lehetőleg minden útbaigazítás nélkül fel kell keresniük azokat a helyeket, amelyeket megtekintésre érdemesnek tartanak. Este 10 óráig lehetnek Budapesten és másnap részletes, írásos jelentést kell összeállítaniuk a végzett munkáról, lehetőleg skiccel felszerelve. Jellemző, hogy a kis dán cserkészek a legnagyobb izgalommal lesik, mikor kerül reájuk a sor, és valóságos verseny alakult ki közöttük abban, hogy ki tud alaposabb jelentést beterjeszteni.

10

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Jó üzlet Az Ausztráliából jött csapatoknak nagyon sokba került több mint 12 000 mérföldre magukkal hozni felszerelésüket, szeretnék tehát, ha visszafelé nem kellene felszerelésüket magukkal vinniük. Mindenki, aki csak látta táborukat, meggyőződhetett az ausztráliaiak sátrainak finom minőségéről. Ezeket a sátrakat egyenkint 130 pengőért szívesen bocsátanák tehát a közönség rendelkezésére. A 130 pengős ár sokkal kevesebb, mint amennyit a sátor valóban ér. A sátrak teljesen újak, mert kimondottan erre a jamboreetáborozásra készültek, és csak Gödöllőn használták őket először. A sátrak felszerelése, szintén elsőrangú minőség és alig használt minden tárgy, eladó 50 pengőért. (Jamboree Magyar Cserkész, 1933. augusztus 12.)

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

A IV. Világjamboree programja A IV. Világjamboree hivatalos megnyitása 1933. augusztus 2-án történt. Ekkorra a tábor már állt. A táborozó magyar cserkészcsapatok július 28-tól 30-ig érkeztek meg a táborhelyre, míg a külföldi cserkészek július 31-én és augusztus 1-én. Ezeket a napokat mindenki a saját táborának felépítésére fordította.

A tábor napirendje

A tábor egy napjának menetét a Jamboree Zsebkönyv a következők szerint adta meg: 6 óra 30 perc – ébresztő, 8 órakor – reggeli, 9-től 10 óráig – csapatonként zászlófelvonás, Istentisztelet, utasítások kiadása, 10 órától ebédig – tetszés szerinti foglalkozás. Ezalatt az idő alatt folytak a táborlátogatások, barátkozások, csencselések és természetesen a bemutatókra való készülés és próbák. 12 óra 30 perctől 14 óráig – ebédidő. A tábor 14 órakor nyílt a nagyközönség számára, a táborozók részére 17 óráig szieszta és szabad foglalkozás volt. A nyilvános bemutatók különböző helyeken 17 órától 19 óráig tartottak. Ezek a programja naponta változott. A tábori színházban naponta kétszer volt előadás 16:30-kor és 18:15-kor ugyancsak változó programmal. 18 órától 19 óráig különböző zenekarok váltakozó helyeken térzenét adtak. A vacsora ideje 18:30 és 21 óra között a csapatok elfoglaltságától függően változott. A tábori moziban 19:30-kor kezdődött az előadás, változó műsorral. A tábortüzeket – több helyen – 20 órakor gyújtották és 21:30-ig tartottak. A jamboree-tábor területét a látogató közönségnek 22 óráig el kellett hagynia. A tábor takarodója 22 óra 30 perckor volt. A Jamboree Magyar Cserkész minden nap közölte a következő nap részletes programját, amit este a tábor területén elosztva felállított hangosbemondókon keresztül fel is olvastak. Így mindenki időben tudott másnapra tervet készíteni magának vagy csapatának.

Néhány fontosabb esemény a tábor ideje alatt: Augusztus 3. – A Gilwellisták, Magyar Vitézek és a vallásfelekezeti vezetők tanácskozása. Augusztus 5. – Hivatalos kirándulások Balatonfüredre, Tata-Tóvárosba, Győrbe és Kecskemétre. Összejövetelek a farkaskölyök vezetők, öregcserkészek, vízicserkészek és a Keresztény Ifjúsági Egyesületek Szervezete részére, az Arénában a gödöllői járás községei lakosainak felvonulása népviseletben. Augusztus 6. (vasárnap) – Római katolikus, protestáns és görögkeleti istentiszteletek. A római katolikus misét dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás mutatta be. A szentbeszédet dr. Tóth Tihamér egyetemi tanár és hitszónok mondotta. Augusztus 7. – Kirándulások Pécsre, Egerbe és Salgótarjánba. 24 órás HIKE verseny kezdete és csónakfelvonulás a Dunán 120 csónakkal. Augusztus 9. – Nagy vízi bemutató a Csepelsziget Soroksári Dunaága ipari medencéjében.

Augusztus 12. – Őrsi akadályverseny. Augusztus 13. (vasárnap) – Istentiszteletek 6 vallásfelekezet számára. Augusztus 14. – Esti szentségimádás a római katolikus cserkészek számára. Augusztus 15. – Ünnepélyes búcsúztató és táborzárás az Arénában, valamennyi táborozó cserkész részvételével.

11

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Cserkészszemmel az üzletvárosban

Cserkészek a Hortobágyon

Egy szó a névtelen munkásokról Hajó úszik a vízen. Csillogóan, fehéren, suhogva megy, és zene szól a fedélzetén, díszes ruhájú utasok sétálnak, játszanak, beszélgetnek. Ki gondolna azokra a névtelen, láthatatlan munkásokra: a fülkéjébe zárt kormányosra, a kazánok melegét hangtalanul tűrő fűtőkre, akiknek a munkája nélkül a fényes hajó a hullámok játékszere lenne? Minden szép és nagy ügynek vannak láthatatlan, névtelen munkásai. A szívüket, munkaerejüket, egész idegrendszerüket belekapcsolják a munkába, és csak azért élnek, hogy előre haladjon az Ügy. És ha célhoz értek, akkor szép csendesen hazamennek, és eszükbe sem jut, hogy jutalmat, vagy köszönetet várjanak, s ha valaki megszorítaná a kezüket érte, csodálkoznának: hogy lehet egyetlen szót is ejteni azért, ami természetes? Befejeződik a Jamboree. Sok gyönyörű élményre nézünk vissza; hónapokig fog tartani, amíg feldolgozhatjuk minden értékét és szépségét. Lesznek nagy dicséretek, lesznek nagy kifogások, a cserkész komoly szeme azonban észreveszi a háttérben láthatatlanul dolgozó névtelen munkásokat, és nem szól, hogy kellemetlen ne legyen számukra, de igen-igen tisztelettel veszi le előttük a kalapját. A Jamboree Magyar Cserkész összest végignézhetitek: sehol nem találtok személyi dicséretet. Az utolsó szám hoz egy sorozatrajzot: névtelen, csendes munkások arcképét egyetlen szó, megjegyzés nélkül. Tisztelettel nézzetek rájuk, mert a jamboree-nak egy-egy nagy munkája és nagy felelőssége nyugodott a vállukon. Emellett azonban gondoljatok azokra is, akiket le sem rajzolnak, meg sem említenek. A tábori rendőrökre, akik becsülettel állták végtelenül nehéz szolgálatukat; a mentőkre, idegfeszítő munka hőseire; a forgalmat lebonyolító szállításvezetőkre; a technikus munkásokra; de épp így a tábortüzek állandó szereplőire, a nap-nap után súlyos szórakoztató munkát végző zenekarokra és mindenkire, aki nélkül a jamboree nem lett volna az, amivé éppen a láthatatlan és névtelen munkások önfeláldozó cserkészmunkája tette. Mert ilyen nagy ügyet, ilyen szépen végigcsinálni csak úgy lehet, ha szívvel, becsülettel, áldozatkészséggel igazi cserkészhősök vállalják a névtelen munkások szerepét. (Dr. K., Jamboree Magyar Cserkész)

12

Egészen biztos vagyok abban, hogy még a X. altábor forró vidékéről is be-bejártok az Üzletvárosba. Vajon tüzetesen végignéztétek-e már? Vajon láttatok-e már a „Foto Service”-en, a Stümer cukorkásbódéján, a Flóris-cukrászat fagylaltos sátránál egyebet is ebben a kis vásárban? Pedig mennyi mindent lehet itt találni, mennyit lehet meglátni a rideg üzlet birodalmában! Mint egy nagyszerű kiállítás tárul elétek a magyar népművészet anyaga: a matyó munkák eredeti, színes tömege; a sárközi népművészet értékes termékei; az erdélyiek fafaragásai, kézimunkái! Vagy figyeljétek csak meg, hogy mennyi ötletes apró ajándéktárg�gyal jelentek meg a kereskedők! Tanuljatok ebből! Kamatoztassátok a látottakat, és igyekezzetek élelmes megérzéssel mindig időszerűek lenni! Ezt átvitt értelemben cserkészmunkátokra is értem. Az őrsvezető igyekezzék megérezni, hogy mi érdekelné az őrsöt, miről beszélgessenek a meghitt őrsi órákon; te pedig alkotni vágyó buksi fejeddel igyekezz megérezni, hogy mi volna hasznos, szükséges, azaz időszerű akár az otthonban, akár a táborozáskor, mint ötletes tökéletesítés! Nézz körül jól a cserkészbazárban! Mennyi minden van ott. Mind cserkészmunka, mind testvéred faragása, festése, fonása, szövése. Tanulj ott is! Mennyi mindenfélét lehet szinte értéktelennek tűnő apróságokból fabrikálni... Figyeld egy kissé az Üzletváros népét is! Neked természetesen ott is cserkésznek kell maradnod. Nem tolakodsz, nem kiáltozol fölöslegesen, és nyitott szemmel jársz-kelsz a nagy kavargásban. Vedd észre, hogy a figyelmes, mindig kedvesen mosolygó kiszolgálók körül mindenkinek mosolygó az arca. Itt láthatod meg a „mosolyogj” értékét is. Az amerikai cserkészek kapuja

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

Gödöllőn a Jamboree

A dzsembori képekben

Fent: Az 1933-as gödöllői dzsembori térképe

Középen balra: Egy lengyel sátor Középen jobbra: József főherceg látogatása

Lent balra: Teleki Pál mint „Nagy Főnök” Lent jobbra: Vízi felvonulás a Dunán

13

A „Cserkész-próba” játék szabályai 1. A játékosok száma kettőtől kilencig terjedhet. 2. Minden játékos kiválaszt magának egy-egy cserkészalakot. Az 1. szám a játékvezető (őrsvezető). 3. A játékosok szám sorrendben sorozatosan dobnak a kockával, majd a cserkész-alakjukat annyi mezővel teszik előbbre, amilyen számot a kocka mutat, de csak abban az esetben, ha 4. meg tudják mondani, mi van ábrázolva azon a mezőn, ahová lépnének, vagy felelni tudnak a mezőben feltett kérdésre. 5. Ha nem tudnak, akkor eggyel kisebb mezőbe teszik az alakjukat, feltéve, hogy annak a kérdésére meg tudnak felelni. Ha erre sem

tudnak, akkor addig megy visszafelé, amíg olyan mezőre nem akad, amelynek a kérdésére meg tud felelni. 6. Némely mezőben szerepel egy külön szám is, pl. -3. Ez azt jelenti, hogy a felelni nem tudó nem egy, hanem három mezővel hátrább kezdi a visszavonulást. 7. Egynéhány mezőben összeadás jel van a szám előtt, pl. +5. Ez jogot ad arra, hogy a kérdésre helyesen felelő 5 mezővel előbbre ugorjon, ha a kérdésre felelni tud. 8. Az a győztes, aki a sorozatos kockavetések után hamarabb jut el a 61. mezőre, a „cserkészek körébe”. 9. Aki még nem tud minden kérdésre felelni, kérdezze meg tapasztaltabb cserkészektől, vagy olvasson utána.

Pax Ting – Magyarországon az első leánycserkész világtábor A magyar leánycserkész mozgalom, nem könnyen, de több éves szívós munkával, megteremtette önmagát. Meg kellett vívnia a közvéleménnyel, meg kellett a lényeget értetni az egyházakkal, végig kellett járni a hivatalos utakat, de 1924 januárjában végre megalakul, és mindjárt életerős lett a Magyar Leánycserkész Szövetség. Az optimista, minden nehézséget sikerrel legyőző lányok, asszonyok, tanárnők addigra már pontosan tudták, hogy mit akarnak, és hogyan fogják azt elérni. Meg­­ volt a cél, kész volt az alapszabály, munkaterv, leánycserkész jelvény, egyen­­ruha. Lady Baden-Powell mindjárt meg is hívja a Magyar Leánycserkész Szövetség három tagú küldöttségét az angol leánycserkész világtalálkozóra. Ott a magyar leánycserkész vezetőknek alkalmat ad­­ nak, hogy ismertessék addigi harcukat, munkájukat. Elismerésül a Világkonfe­ rencia tagjává választották őket, és ennek az ezüstjelvényét ünnepélyesen átnyújtják nekik. A küldöttséget ezután még az angol királynénak is bemutatták. Lassan az egész magyar társadalom Olave és Robert Baden Powell

16

kíváncsi lett, és több-kevesebb érdeklődéssel fordul a leánycserkész mozgalom felé. Beindul a munka: jellemnevelés, gyakorlati életre nevelés, társadalmi fe­­ lelősség felkeltése, a lányok felkészítése a jövő feladataira, az otthon szolgálatára, anyaságra, csecsemőgondozásra, ott­­honi betegápolásra, de kenyérkereső munkára is. Nem hiányzott a szociális munka sem: ajándékkosarakat készítettek rászorult családok számára, és néha még azt is vállalták, hogy keresztanyák legyenek. Mindennek az alapja a 10 cserkésztörvény: Isten, haza és embertársak szolgálata.

Magyarországra kerül a világjamboree 1925-re 80 leánycserkész csapat, 1927-ben már 5000 leánycserkész tö­­ mörül 100 csapatban. Van egy jó újságjuk, ajándékba kapott otthonuk, táborhelyeik. 1933ban besegítenek a Gödöllői Jamboreen, mint egészségügyiek, idegenvezetők, tolmácsok – ekkor már mindenki tud legalább egy idegen nyelvet a magyaron kívül. A leánycserkész munka jobb megismerésével, a bíborosnak és még a pápának is jó véleménye van a mozgalomról. 1934-re megszűnik a ka­­tolikus egyház ellenszenve is. Az 1936-ban megtartott konferenciáján a Leánycser­ kész Világszövetség elhatározza egy leánycserkész vi­lágtá­bor megrendezését. Linden­meyer Antó­nia felszólal és meghívja a rendezvényt, legyen Ma­gyar­ orszá­gon ez a nagyszerű leánycserkész világtalálkozó! A Vi­­

lágszövetség örömmel fogadja a meghívást. A véglegesen elhatározott dátum 1939 lett. Magyarországon már jóval előtte megkezdődtek az előkészületek. Ez egy hatalmas vállalkozás, sikerülnie kellett kifogástalanul, zökkenőmentesen, hogy szép és életre szóló élmén�nyé váljon minden résztvevő számára. Budapesttől nem messze, Gödöllőn, a szépséges Erzsébet királyné parkot választották a tábor helyszínének. A tábor nevét maga Baden-Powell javasolta, legyen Pax Ting. Pax béke latinul és Ting skandináv nyelven gyűlés. A magyar cserkészlányok rendeztek egy előkészítő tábort: volt sport és más versenyek. Ismerni kellett a történelmet, földrajzot, néprajzi anyagot kellett gyűjteni. Legalább egy idegen nyelvet tudni, világismereti és idegenvezetői próbát kellett letenni. Egységes felszerelést kellett csinálni: fehér sárközi hímzéssel ágytakarót, piros-fehér pöt�työs munkaruhát, hozzá fejkendőt, barna hímzésű drapp nyári egyenruhát stb. További tábori ügyességi versenyeket rendeztek, mint pl. sátorverés, főzés, felvonulási próbák. Lindenmeyer Antónia és vezérkara bizalommal nézhetett a világtábor elé. Jól fel voltak készülve.

Összegyűlnek a világ lánycserkészei Végül elérkezett a nagy nap. A Pax Ting 1939. július 25. és augusztus 7. között folyt le. 4000 lány táborozott együtt, mindenhonnan a nagyvilágból. 2200 magyar, a többi külföldi, harminc ország lánycserkésze. Délvidékről, Felvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról is jöttek a magyar cserkészlányok. 20 év óta ez volt az első találkozója a szétszakított magyar leánycserkész mozgalomnak. Ausztriából, Csehországból, Luxem­ burgból, Németországból és Olaszor­ szágból nem jöhetett senki, mert ezekben az országokban politikai okokból be volt tiltva a cserkészet. Az ünnepélyes megnyitáson a lá­­ nyok Horthy Miklós kormányzó, gróf Teleki Pál főcserkész, Anna és Sybilla királyi hercegasszonyok előtt vonultak fel. A táborépítésen a sok ezer lány lelkesedéssel és rengeteg ötlettel mutatta be, ki-ki a maga országát. A finnek tá­­ bora lett a legszínesebb. Sátraik tarkán pompáztak. Útjeleket festettek rájuk. A svéd képviselet volt a legnépesebb. A 244 lányt maga Sybilla királyi hercegnő, Gusztáv Adolf trónörökös felesége vezette. Tehát a későbbi svéd királynő ott sátorozott Gödöllőn! Az angolok kapuját óriási Tudor rózsa, az írekét hár­­fa díszítette. A magyar táborban is megtalálhatók voltak a különböző vidékek jellegzetes motívumai: szegedi pa­­ pucs, alföldi mázas cserepek, matyó és más kézimunkák, szőttesek, rokkák. A táborparancsnok Lindenmeyer Antónia felfújható narancssárga sátrát pedig min­­denki ismerte.

Lady Olave és Lord Baden-Powell a világ főcserkésze, magas kora és betegsége miatt már nem vehettek részt a Pax Ting-en. Az átütő sikerről értesülve Bi-Pi Kenyából, 1939. szeptember 4-én levelet küldött a Ma­­gyar Cserkész­ ­leány Szövetségnek: „Békés időszakban is merész vállalkozás lett volna összehozni KeletEuró­pában minden irányból a leánycserkészek ilyen nagy tömegét, de ezt meg­ tenni akkor, amikor körös-körül háborús fellegek gyülekeznek, a példás bátorságnak olyan tette volt, hogy megérdemelte a sikert... Ezzel nem csak egy újabb lépéssel vitte előre a mozgalom nemzetközi sikerét, de egyben elültette a fiatal

szívekben a bajtársiasság magvait, amelyek a jövőben fognak gyümölcsözni azáltal, hogy segítik megteremteni azt a békét, amelyért mindannyian fohászkodunk.” A „Békegyűlés” után a világ minden részére hazaérkező lányok arról

Az 1989-es Pax-Ting emléktábor résztvevői

értesülhettek, hogy 1939. szeptember 1-én kitört a második világháború. A Pax Ting 50 éves évfordulójára (1989) Magyarországon is, külföldön is (Kastl Németország és Fillmore USA) megemlékeztek. Fillmoreban 178 leánycserkész táborozott Gaydánné Dolesch Melinda parancsnoksága alatt. Két magyarországi „paxtingest” is meghívtak a jubileumra. Szeptember 10-én a Magyar Cserkészszövetség irányításával a gödöllői csapatok ökumenikus istentisztelettel és száraz-tábortűzzel egész napos találkozót rendeztek. A vendégek között voltak olyan cserkészek is, akik részt vettek a Pax Tingon: külföldről egy csoport jött Finnország­ ból, 2 fő Ausztráliából és 1 Belgium­ ból. (PTÉ)

17

A cserkészet nyugaton A Második Világháború utolsó hónapjaiban (1945) elindult a népvándorlás, a menekülés az orosz hadsereg elől. A menekülteket Németországban, Ausztriában és Olaszországban az an­­ gol, francia és amerikai katonák táborokban (lágerokban) gyűjtötték össze. A felnőtteknek a semmittevés sorsa jutott (esetleg illegálisan kereskedhettek a feketepiacon), azonban sokan felismerték, hogy az ifjúságra nem lesz jó hatással az ilyen életmód. Így a fiatalok, gyermekek részére rövidesen magyar iskolák indultak. Emellett sok helyen a cserkészfoglalkozások is indultak. A magyarországi cserkészet ekkor már 1910 óta egy komoly és jelentősen kifejlett ifjúságnevelő intézmény volt, és az itt felnőtt fiatal cserkészek ebben a munkában gyorsan feltalálták magukat. Ennek a munkának a hatékony koordinálására és további fejlesztésére a Főcserkész Úr (Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc), aki a magyar hadsereggel került Németországba, 1947-ben a 27 éves Bodnár Gábort kérte fel. Gábor bá’ mellé rögtön munkatársak jelentkeztek, még Magyarországon kiképzett cserkészvezetőkből. Ezt a fiatal cserkészvezetők csoportját a Hontalan Sasok név alatt ismerjük: Beodray Ferenc, Bernhardt Béla, Bodnár Gábor, Falvy György, Grósz Ferenc, Jámbor Pál, Kővári Lajos, Lajtaváry Endre, Olgyay György, Ravasz Dezső, Rónay Tamás, Szőke József, Szöllősi Dániel, Tokaji László és Tumbász Lajos. Rögtön szervezésbe kezdtek, járták a menekült táborokat. Csapatokat indítottak (egy éven belül már 40 cserkészcsapat működött), folyóiratot szerkesztettek. Megírták az első külföldi magyar cserkészkönyvet, a Mi Könyvünket. Meg­­ indították a vezetőképzést. 1948-ban 2 cserkész­tiszti és 3 segédtiszti tábor volt, 49-ben már 2 cst., 2 st. és 3 őv. és 50-ben 2 cst., 2 st., és 4 őv. Rengeteg vezetőt képeztek

18

ki, mert tudták, hogy rövidesen ezek világszerte szét fognak szóródni, és akkor nagy szükség lesz a képzett vezetőkre. Beindult a regös munka is. Apos­­ toli hivatástudattal és a jó Isten segítségét kérve Kisbarnaki Farkas Ferenc látogatása egy táborban szervezték a csapatokat Németországban. Mindezt vérszerző- minden szeptemberben Kastliban. déssel pecsételték meg! Hasonló munka, 1949-ben Landauban nyáron már 300csapatszervezkedés korábban már an táboroztak. 1951-ben a VII. Világ­­ Ausztria területén is beindult Bánáthy dzsem­borin, amit Ausztriában, Bad Béla cscst. vezetésével. Ischlben tartottak, is részt vettek a cserAzonban nem volt minden rózsás. készeink. Nehéz, de szép napok voltak Egyik nyáritábor meghívójábanban ezek. Sok vezető még Magyarországi olvashatjuk, hogy „a résztvevőknek a kiképzéssel rendelkezett. A cserkészek tábordíj 4 krumpli és 4 zöldség vagy mind Ma­­gyar­­országon születtek, minegy kis zsák liszt vagy egy csajka zsír”. denki jól beszélt magyarul. Minthogy a A Hontalan Sasok nem vonattal, bus�- menekült magyarok egy elég elhatárolt szal vagy személygépkocsival közle- földrajzi körzetben (főleg Bajoror­­ kedtek a menekült táborok között, szágban és közép-Ausztriában) voltak hanem gyalog vagy kerékpárral. Nem lágerokban, így a cserkészvezetők jól volt cserkészbolt, ahol jelvényt vagy megismerték egymást és az újonnan egyenruha kiegészítőket lehetett vásá- kiképzett vezetőket is. De elérkezett a rolni. A kiadványokat és a levelezést nap, amikor a családoknak el kellett sem számítógépen a világhálón keresz- határozniuk, hogy mit választanak – tül bonyolítottak le. Levelek írógéppel, visszamennek Magyarországra vagy indigópapír másolatokkal készültek, a megpróbálják szerencséjüket a tengekiadványokat pedig stencilgépen sok- rentúlon. Beindult. a lágerok kiürítése szorosítottak. A jelvényeket a lányok és és lassú konszolidációja. A családok az anyukák varrták és az egyenruhát pedig, a vándorbotot véve, világgá menrégi volt katonaruhákból állították tek. Volt, aki Brazíliába, volt, aki össze. De vígan jártak kirándulni, tábo- Ausztráliába, volt, aki az Egyesült rozni, és ha rosszra fordult az idő, Államokba vagy Kanadába. Szétszó­­ akkor egész nap népdalt tanultak. 1948 ródtak, de megérkezésük után az ideaugusztusában megszerveződött az első genben is egymásra találtak a családok Nemzeti Nagytábor Plattlingban 140 és főleg a cserkészek a világ minden résztvevővel. A tábor alatt tartották részén. meg az első központi akadályversenyt, ezt a szokást a mai napig folytatódik (LLI) minden májusban Fillmore-ban és

Újraindulás a Kárpát-medencében 1988-89 a változások időszaka volt Kelet-Európában, a 45 éves kommunista diktatúrák megingottak és bukásuk folyamata beindult. Amint a demokratikus nyitás elkezdődött, párhuzamosan beindult a cserkészet újraszervezése is. Már 1988-ban megalakult az anyaországban az Ideiglenes Országos Intéző Bizottság. Az év második felében az akkori magyar miniszterelnök, Grósz Károly, New Yorkba látogatott. A New Yorki konzulátuson tartott előadáson Bodnár Gábor bá’ megkérdezte a miniszterelnököt, hogy a cserkészet újraindítása lehetséges-e a közel jövőben Magyarországon. A miniszterelnök igennel válaszolt. Így Gábor bá 1945-ös határátlépése óta először hazautazott, és a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, egy cserkészetet bemutató kiállítás al­­kalmával nagysikerű előadást tartott a cserkészetről. 1989-ben megalakult a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) vegyes (fiú és leány) tagsággal. A következő évben megalakultak a határon túli magyar cserkész szervezetek: Felvidé­ken a Szlovákiai Magyar Cserkész­ szövetség (SZMCS), a Kárpátaljai Ma­­gyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ), Erdélyben a Ro­­ mániai Magyar Cser­kész­­ szövetség (RMCSSZ) és a Vajda­ sági Magyar Cserkészszövetség (VMCSSZ). Az eddigi Kárpátmeden­cén kívül működő MCSSZ felveszi a KMCSSZ nevet. A cserkészet hatékony beindításához a KMCSSZ anyagi támogatást és vezetőképzési le­­ hetőséget adott. Minden alakuló szövetségnek jutott számítógép, faxgép. A Bodnár Gábor által szerkesz­tett háromkötetes Cserkészkönyvből a Püs­­ ki kiadó közreműködésével 50 ezer példány kaptak az anyaországi és a

határon túli szövetségek. 1989-ben a KMCSSZ meghívott az anyaországból Fillmore-ba 25 vezetőjelöltet, akinek a költségeit is fedezte. A következő évben a magyar-osztrák határ mentén, Eibis­bergben már nem csak anyaországi, hanem felvidéki, és erdélyi jelölteket is kiképzett a KMCSSZ. Sokan kö­­ zülük még ma is aktív cserkészek. Ezek a tisztképzések 94-ig folytatódtak Ma­­ gyarországon és Szlovákiában. Gábor bá még 1989-ben ha­­zavitte a MCSSZ

pe­­csétjét és átadta az otthoni elnökségnek, ezzel szimbolikusan átadva a ma­gyar cserkészet lángját, amelyet nyu­gaton 45 évig féltve őriztünk. 1991ben a SZMCS kezdeményezésére ­Gö­­döllőn megalakult a Magyar Cser­­kész­fórum (MCSF), ma a Magyar Cser­­készszövetségek Fóruma (MCSSZF). Az alapító okirat aláírói: KMCSSZ, MCSLSZ, MCSSZ, SZMCS. Tiszte­­letbeli elnök: Bodnár Gábor (KMCSSZ), Szemerédi Tibor (KMCSSZ), alelnök: Arató László (MCSSZ), főtitkár: Ho­­dossy

A Hontalan Sasok egy csoportja

Gyula (SZMCS). A MCSF-hez később csatlakozott az RMCSSZ, a KáMCSSZ és a VMCSSZ is. A Fórum a mai napig működő szervezet. Az évek folyamán több Kárpát-medencei tisztképző tanfolyamot rendezett, a betlehemi láng Kárpát-medencei szétosztását koordinálja és nemrég párbeszédet kezdett a lengyel testvérszövetségekkel. Ebből a párbeszédből a lengyelek is egy Fórum típusú szervezetet indítanak be, összefogni a több országban működő cserkészszövetségeiket. Talán az egyik legszebb együttműködési aktus a chilei XIX. Világdzsemborin történt 1998-99-ben. A magyar kontingens rész­­ben anyaországiakból és részben a KMCSSZ argentin, brazil és venéz cserkészeiből te­­ vődött össze. Furcsának is találták a rendezők, hogy a magyarok közül mennyien beszéltek anyanyelvi szinten spanyolul. De a legszimbolikusabb pillanat akkor játszódott le, amikor a magyar kontingens (anyaországi és nyugati) tagjai felvidéki, azaz palóc karikázót táncoltak, így egy pillanatra jelképesen egyesítve szétszórt nemzetünket. Ma a cserkészet a Kárpát-medencében ismét meggyökerezett és neveli a következő generációkat. Már van olyan vezető, aki mint 6 éves kiscserkész kezdte 1990ben és ma a Szövetség vezetőségében van, mint 26 éves cserkésztiszt. Talán még egyszer, mondjuk 2033-ban, újra Világdzsemborit rendezhetünk az anyaországban, amelyiken a népünk minden cserkészfia és leánya részt vehet. (LLI)

19

Magyar Cserkészszövetségek Fóruma A Magyar Cserkészszövetségek Fó­­ rumát (MCSSZF) 1991-ben hívták életre Hodossy Gyula és Bodnár Gábor kezdeményezésére, hogy a magyar cser­­készetet szolgálja. Jelenleg a Kár­­ pát-medencében és a nyugati szórványban működő nyolc magyar cserkészszervezetet tömöríti. Céljai: A tagszövetségek közötti kapcsolattartás és kölcsönös informálás. Időszerű súlyponti szakkérdések meg­­vitatása szakelőadók és az illetékes szakvezetők bevonásával. Egyéni és közös problémák megvitatása és megoldási javaslatok kidolgozása. Közös programok, képzések megszervezése. Szövetségi rendezvények ismertetése és meghívások, cserelátogatások előkészítése. Közös kiadványok iránti igény felmérése, az esetleges szerkesztés illetve kiadás lebonyolítása. Egy honlap működtetése, mely úgy a közvélemény, mint a tagszövetségek informálását szolgálja. A MCSSZF nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel, de önállóan gazdálkodik saját költségvetése alapján az egyes tagszervezetek, a Magyar Cser­­ készszövetségek Fórumáért Alapítvány, és más intézmények támogatásával. Az MCSSZF elnökségi ülésein az egyes Szövetségeket legfelsőbb vezetői, ill. azok megbízottai képviselik az előzőekben meghatározott célok elérése érdekében. Lehetőség szerint évente kétszer, tavasszal és ősszel tart az MCSSZF elnökségi ülést. Az egyik vándorülés, melynek célja a tagszövetségek munkájának és helyzetének jobb megismerése, a másik helyszíne általában Magyarország, amikor az éves közgyűlésre kerül sor. Az ülések során a Szövetségek vezetői beszámolnak helyzetükről, eredményeikről és gondjaikról. Felmerülő kérdésekben ajánlásokat dolgoznak ki, amelyek csak a saját el­­ nökségük jóváhagyásával válnak kötelezővé. Közös programokat szerveznek, ilyen például a Duna-túra, az ŐV-körút közös budapesti táborozása, cserkésztiszt-képzések, stb. Közös képviselettel vesznek részt évente a decemberi bécsi

20

betlehemi békeláng-osztó központi ün­­ nepségen, hogy aztán karácsonyig minél több család részére eljuttathassák azt működési területükön. Havi rendszerességgel belső hírlevelet adnak ki a tagszövetségek munkájáról, továbbá a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség segítségével közös újságként évi 10 alkalommal megjelentetik a

Cserkész című lapot. Az elnökség a belső kommunikáció segítésére levelezőlistát üzemeltet, melynek tagjai a fórum elnöksége, a tagszövetségek elnökei és az általuk javasolt elnökségi tagok, a MCSSZF alapítvány kurátorai és alapítói. A kisebbségben működő magyar cserkészelnökségek célul tűzték ki az adott országon belül élő nemzeti cserkesz szövetségekkel az egymás mellé rendelt kapcsolat kialakítását is. További céljuk a genfi székhelyű Cserkész Világ Szövetség, a WOSM tagság elnyerésének megszervezése. Az ezredfordulóra már lehetővé vált a magyar igazolván�nyal rendelkező Kárpát-medencei cserkészek részére, hogy WOSM rendezvényeken az MCSSZ keretén belül vegyenek részt. Körben elhelyezett nyolc cserkészliliom, mely körbefogja a magyar Szent Koronát. Az MCSSZF szavazati joggal rendelkező tagszövetségei: KáMCSSZ Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség

KMCSSZ Külföldi Magyar Cser­­ készszövetség MCSLSZ Magyar Cserkészlány Szö­­vetség MCSSZ Magyar Cserkészszövetség RMCSSZ Romániai Magyar Cser­­ készszövetség SZMCS Szlovákiai Magyar Cser­­ készszövetség VMCSSZ Vajdasági Magyar Cser­­ készszövetség Megfigyelő státusszal rendelkezik az országos lefedettséggel rendelkező Horvátországi Magyarok Zrínyi Miklós Cserkészcsapata. 1992–1999 között a KMCSSZ csak megfigyelő minőségben, szavazati jog nélkül vett részt a tanácskozásokon. A Kárpát-medencében Magyar­­or­­szág határain kívül működő magyar cserkészszövetségek története a világháborúk előtti időkre nyúlik vissza, a magyarországi cserkészet történetéhez kapcsolódik. 1920 után több más állam keretei közé kényszerültek. (Csak a terület- visszacsatolások idején lesz sok csapat ismét, de csak időlegesen a Ma­­gyar Cserkészszövetség része.) Kelet-KözépEurópa országaiban később, a kommunizmus évtizedei alatt egyaránt nem lehetett cserkészmunkát végezni, a rendszerváltozások után azonban újraindult a mozgalom. Ennek során mindenütt nagy segítséget nyújtott a világon szétszóródott magyarság (emigráció) körében működő Külföldi Magyar Cserkészszövetség (vezetőképzés, cserkészkönyvek, anyagiak), mely a II. világháborút követően alakult meg a nyugati magyarság körében. Ezek a szövetségek nem tagjai a cserkész világszervezeteknek. Saját országaik többségi nemzeti cserkészszövetségeivel a gyakorlatban inkább csak helyi szinten működnek együtt. A Magyar Cserkészszövetségek Fó­­ ruma – megalakulásakor – világszerte mintegy 30.000 körüli valláserkölcsi alapon működő magyar cserkész munkáját fogta át, majd fokozatosan kb. 14.000 tagra csökkent. 2009 év végén valamivel több, mint 16 000 fő volt a magyar cserkészek összlétszáma.

Hodossy Gyula, az MCSSZF megálmodója –  Hogyan született meg a Magyar Cserkészfórum létrehozásának ötlete? –  A rendszerváltás után a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek, tehát az amerikai központtal együttműködő magyar cserkészetnek köszönhetően Szlovákiában is elkezdődött a cserkészet népszerűsítése, valamint megtettük az első lépéseket a szövetség megalapításához. Később Erdélyben, majd alig pár hónapon belül Kárpátalján és a Vajdaságban is kezdetét vette a szerveződés. Nagyon sok munka volt az alapítással és a legfontosabbal, a vezetőképzéssel, mert enélkül elképzelhetetlen a cserkészet. Főleg a kiképzett vezetők hiánya miatt volt szükség a tapasztalatcserékre, a közös programokra, a közös vezetőképzésre, a közös cserkészirodalom kiadására. Mindezek megvalósításával felgyorsítottuk a kárpát-medencei magyarság körében az igényes, a világ cserkészetével összhangban lévő cserkészmunka beindítását. –  Visszatekintve, sikerült-e a terveket megvalósítani, helyesnek bizonyultak-e az elképzelések? –  Amíg (1995-ig) részt vettem a szervezésben, addig nagyon hatékonyan működött a Fórum. Sajnos a későbbi folyamatokról nagyon keveset tudok. A Fórum logóját a dunaszerda­ helyi Németh Ilona, Munkácsy-díjas képzőművész alkotta. A közös fellépés szempontjából nagyon fontosnak tartottuk, hogy kiadványaink a vizualitás szempontjából is egységesek legyenek. Akkortájt sokat segített nekünk a Magyarok Világszövetsége. Gyakor­ latilag az ő anyagi támogatásuk révén tudtuk a kezdeti lépéseket megtenni. A Fórummal kapcsolatos elképzeléseink mindenképpen helyesnek bizonyultak. A legfontosabb elvet sikerült megvalósítani, miszerint az újonnan alakuló magyar cserkészszövetségek úgy épüljenek a magyar cserkészet hagyományaira, hogy közben munkájukkal összhangban legyenek a Cserkészmozgalom Világszövetsége alapelveivel.

–  Milyen gondokkal, nehézségekkel kellett megküzdeni? –  Ha valaki egy szervezetet alapít, szinte törvényszerűen meg kell küzdenie személyi és anyagi gondokkal is. A Fórum alapításakor sem volt ez másképp, de szerencsére a cserkészeten belül ezt is meg tudtuk oldani. Úgy látszik, jó alapra építkeztünk, ha a Fórum hamarosan megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelheti. –  Milyen sikert tudhat magáénak a Fórum? Milyen eredmények születtek? –  A legfontosabb eredmény a vezetőképzés összehangolása volt, főleg a tisztképzés és a segédtisztképzés területén készültek egységes programok, egységes tanfolyamok. Az őrsvezetőképzés terén is voltak előrelépések és a kiscserkészek számára egy olyan útmutatót próbáltunk kínálni, amely egységes és használható mind a szlovákiai magyarok, mind a vajdasági vagy a kárpátaljai magyarok között is. Az egységes pedagógiai program egyszerűbbé és olcsóbbá tette a cserkészirodalom előállítását, a vezetőképző táborok meg­­szervezését. A Fórumnak köszönhetően könnyebben sikerült megszólítani a Külföldi Magyar Cserkészszövet­ ség azon cserkésztisztjeit, akik hosszú évtizedes vezetőképző tapasztalattal rendelkeztek. –  Ha egy tapasztalatokat összegyűjtő könyvbe néhány sort kellene hátrahagyni a Fórum most felnövekvő nemzedéke számára, akkor mit tartalmazna ez az üzenet? –  „Összefogva egyszerűbb, összefogva könnyebb” - talán ennyit. Az én munkámat a Szlovákiai Magyar Cser­ készszövetség élén nagyban megkön�nyítette, hogy a Fórum el tudta hozni közénk a tapasztalt szakembereket, és megismerkedhettünk velük, az ő munkájukkal, a sikeresség alapelveivel, a cserkésznevelés alapeszméivel.

–  Elsősorban a vezetőképzésben, valamint az egyes cserkészszövetségekben folyó munka koordinálásában. Egyegy Fórum találkozón sok-sok olyan gondolat születik, amelynek eredményeképpen a cserkészet nyújtotta hatékony nevelési eszközökkel gyermekeinkből boldogabb és sikeresebb embereket nevelhetünk. –  Milyen munkát végeztetek, hogy látod ezt visszatekintve? Ki volt a példa számodra? –  Ha abban a szellemiségben folyik a munka, amit Bodnár Gábor megfogalmazott és örökségül ránk hagyott, akkor jól végeztük a dolgunkat. Ha időközben ettől eltértek a Fórum mai vezetői, tagjai, akkor annak minden bizonnyal megvan az oka, de ismeretek híján nem tudom megítélni. Azt tudom, hogy nagy tisztelője voltam a Bodnár Gábor-i munkának, mindenek feletti volt számomra. Az öt év alatt, míg a magyar cserkészetben folyó munkából aktívan kivettem a részem, minden szempontból ő volt számomra a minta. Ő volt az ideális cserkészvezető, aki ha kellett - úgy tudott alkukat kötni, hogy sose sérüljenek a cserkészet alapeszméi. Tudta, hol a határ, hitt a szeretet mindeneknél fontosabb voltában. S mindezen tulajdonságok egy gyermekszervezet vezetőjénél mindennél előbbre valók. Ő ezt tudta, és élete folytán példamutatással gyakorolta. Hiszen egy nevelői feladatokkal működő szervezetnél a lehető legfontosabb az, hogy a gyermek majd felnőtt korában örömmel tudjon visszaemlékezni a cserkészetben eltöltött évekre. Hogy később, amikor már jó szakember, nevelő, híres tudós, sportoló vagy akár politikus lesz belőle, elmondhassa: amit az életemben elértem, abból a legtöbbet a cserkészetnek köszönhetem! (A teljes interjút elolvashatod a Magyar Cserkész Almanach c. kiadványban.)

–  Miben látod a Fórum nagyságát, erejét?

21

Képzelt interjú az első magyar cserkésszel Hitetlenkedve lépek be az alagsori helységbe. Néhány napja egy névtelen üzenetet kaptam, miszerint, ha ebben az időpontban megjelenek itt, akkor lehetőségem nyílik találkozni az egyik első magyar cserkésszel. Ez teljességgel lehetetlen, gondoltam magamban, de a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. A félhomályban is látom, hogy egyedül vagyok a teremben, egy hatalmas szerkezettel az egyik sarokban, amiből mindenféle vezetékek és tartályok látszanak ki. Rajta egy felragasztott papír cetli: „Fél órád lesz a találkozásra.” Belépek a gépezetbe, és hirtelen egy villanás támad, és kint találom magam az utcán, egy újságfeliraton pedig meglátom, hogy az időpont 1912. Egy fiú suhan el mellettem, zöldes barna ingben, térdzokniban és rövidnadrágban, nyaka körül pedig zöld cserkésznyakkendőben. Élnem kell a lehetőséggel, utána indulok és megszólítom. –  Szervusz! –  Szia! Miért nézel rám ilyen furcsán? –  Á, semmi, csak tudod ismerős nekem a rajtad lévő ruha. –  Valóban? Ez egy vadonatúj scout egyenruha, egyenesen Angliából.

Tegnap kaptam meg Pistától. Talán csak nem te magad is cserkésző vagy? –  Mondhatjuk, hogy az vagyok. De milyen Pistát említettél? –  Kánitz Istvánra gondoltam. Három évvel felettem jár a gimnáziumban, és ő az őrsvezetőm. Vele kezdtünk el scoutolni. –  És ő honnan szerzett erről tudomást? –  Azt mesélte, hogy egy angol ismerőse adott neki egyszer egy könyvet, amelyet Lord Robert Baden–Powell írt, Scouting for Boys a címe. A Pista pedig ezt a könyvet kiolvasta oda-vissza nem is tudom hányszor, és most ez alapján cserkészik velünk együtt. Egyébként Lord Baden Powellnek tavasszal írtunk egy üdvözlőlapot a születésének a napja alkalmából. A Pista ötlete volt ez is, és mind aláírtuk, és elküldtük egész Angliába, és képzeld, választ is kaptunk rá. –  Egyenesen Angliából? –  Annál sokkal messzebbről, Ausztráliából. Bi–Pi, ahogy az angol scoutok nevezik őt, egy nagyon kedves levelet írt, amiben buzdított minket a cserkészésre, és azt is megígérte, hogy hamarosan Magyarországra látogat.

Rövid időre rá pedig egy nagy küldeményben rengeteg angol cserkészfelszerelést kaptunk. –  A ruhákat, amiket rajtad látok, igaz? –  Így van. Különböző méretű ingeket kaptunk, nekem pont egy kisebb jutott, de szerencsére csak az ujjuk hossza eltérő, én meg azt úgyis feltűrve hordom, mert nem vagyok egy fázós legény. De nem csak ingeket és nadrágokat küldtek. Kaptunk igazi scout sípokat is, amelyek sokkal szebben szólnak, mint a Lornyai tanár úr sípja a tornaórán. Már el is kezdtük a sípjelek a megtanulását. És kaptunk még professzionális bicskákat is, és néhány nagyobb edényt is, de azokat még nem próbáltuk ki. –  Ha jól sejtem, akkor a nemsokára beköszöntő nyáron telítődnek majd meg azok az edények? –  Pontosan. Bár én még akkor nem scoutoltam, de a Pista néhány osztálytársával tavaly nyáron két hétig kint volt a Dunán fekvő Háros-szigeten, és teljesen egyedül kint éltek a természetben. Maguk raktak tüzet, odakinn főztek, megfigyelték az ottani növényzetet és állatokat. És persze együtt olvasták Baden–Powell könyvét. Nagyon remélem, hogy idén is megyünk a szigetre, és akkor ezek a főzőedények nagyon jó szolgálatot tesznek majd, hogy megtöltsük a bendőnk. –  Hányan vagytok ilyen zöldnyakkendősök? –  Pistán kívül még kilencen, akik rendszeresen találkozunk kéthetente, és őrsi találkozót tartunk. Mi vagyunk a Farkas őrs, a tanáraink szerint azért, mert az iskolai szünetekben mi visszük a prímet az ordításban, de valójában közösen választottuk ezt a nevet, mert mindannyiunknak tetszik ez a fenséges állat. És mert mi is egy falkában vagyunk. –  És mivel foglalkoztok cserkészként?

22

–  Amikor csak tehetjük, kimegyünk a budai hegyekbe, erdőkbe, és ott figyeljük meg a természetet. Versenyzünk, hogy ki tud több madárfüttyet felismerni, utána pedig megpróbáljuk utánozni a hangjukat. Vagy a múltkor például a nyomokat figyeltük meg, de volt már olyan is, hogy apró tüzeket raktunk, hogy rájöjjünk a „megfelelő tűzmag megrakásának minden fortélyára”, ahogy Pista mondta. –  Télen is kijártatok a szabadba? –  Ugyebár, hócsatázni nem lehet bent az iskolában?! De az őrsi találkozások egy részét azért bent szoktuk tölteni, mert senkinek sem hiányzik egy tüdőgyulladás. Ilyenkor memóriajátékokat játszunk, morzejeleket tanulunk meg, vagy épp csillagképeket

ismerünk meg. De sokszor beszéltünk a Scouting for Boys tartalmáról is. –  Az alapján, amit meséltél ez egy nagyszerű dolog. Biztosan sokan akarnak csatlakozni hozzátok. –  Az iskolában nagyon irigyek ránk, főleg amióta megjöttek az egyenruhák, és állandóan abban mutatkozunk. Viszont olyan is volt már, hogy az utcán utánunk kiabáltak, hogy angolutánzó világfik vagyunk, és semmi keresnivalója a cserkészőknek a magyar nemzet fiataljai között. Egy alkalommal pedig még kővel is megdobáltak. –  Ennyire durva volna a helyzet? –  Szerencsére azért nem ez a jellemző. Általában csak a csendes vagy a kevésbé csendes kíváncsiskodás tör elő az ismeretlenekből. Mindannyiunknak

új dolog a scouting, aki pedig csak innen-onnan hallott róla pletykákat nem is tudhatja, hogy mennyire fontos és igenis nemzeti is az, amit mi hétről hétre csinálunk. Hiszem, hogy idővel a magyar társadalom jobban megismer minket, egyre többen leszünk cserkészők, és beteljesíthetjük Bi–Pi céljait, és embertársaink hasznára válhatunk. Épp helyeselni akartam, hogy biztosan így lesz, amikor megint egy nagy villanást láttam, és újra ott voltam az alagsori helységben. Letelt a fél óra. Életem egyik leghihetetlenebb fél órája. Szinte kábult voltam, de mielőtt kimentem az utcára, ráírtam a szerkezetre ragasztott cetlire: Köszönöm! Jó munkát!

Az első magyar cserkésztörvény tíz pontja

Az első magyar cserkészinduló

1. A cserkész becsületében mindenkor bízni kell. 2. A cserkész hű koronás királyához és hazájához. (1913-ban kiegészítve: ... és vallásához) 3. A cserkész kötelessége, hogy hasznossá tegye magát és segítsen másokon. 4. A cserkész mindenkinek barátja és testvére minden más cserkésznek, bármely nemzethez, társadalmi álláshoz (1913-tól: „társadalmi osztályhoz”), vagy vallásfelekezethez tartozzék is az. 5. A cserkész lovagias mindenkivel szemben. 6. A cserkész barátja az állatoknak is. 7. A cserkész feljebbvalói parancsának kérdezés nélkül, feltétlenül engedelmeskedik. 8. A cserkész mindig vidám. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész tiszta gondolatában, szavában és tettében.

Vígan fiúk, cserkész fiúk, Föl a fejet merészen, A lábunk lépjen peckesen, Szemünk a magasba nézzen.

(1912)

bodzi

Jó sas madár büszkén repes Az őrsünk zászlaján A cserkész bátor és derék, Gyengéd, erős, vidám. Vígan fiúk, cserkész fiúk, Föl a fejet merészen, A lábunk lépjen peckesen, Szemünk a magasba nézzen. (1920)

23

Magyar cserkész elődeink arcképcsarnoka

Sík Sándor, a cserkészinduló és a Magyar cserkészvezetők könyve szerzője

Králik László, a cserkészet névadója

Kisbarnaki Farkas Ferenc, a világháború utáni emigrációs cserkészet fő koordinátora

Teleki Pál, főcserkész, a gödöllői jamboree táborparancsnoka

Sztrilich Pál, az első magyar cserkészpark megvalósítója

Lindenmeyer Antónia, a magyar leány­ cserkészek első elnöke

Bodnár Gábor, a külföldi magyar cserkészet vezetője a magyarországi kommunizmus évei alatt

24

Márton Lajos, a magyar cserkészet rajzolója

Szilassy Aladár, a magyar cserkészet egyik elindítója

A cserkész

Tréfás természetrajz A cserkész az ember egyik alosztálya. A gerincesek közé tartozik, sőt egyike leggerincesebbeknek. A bölcsőből kikerülve ő is, mint minden ember, először járni tanul, majd iskolába megy, ahol kék pántlikát kötnek a nyakára. Ebben az időszakban „farkaskölyök” a neve. (Valószínűleg azért, mert mindig üvölt.) Amint növekszik és erősödik, napról-napra komolyabb lesz, megtanulja a szabályokat, a kék pántlikát zölddel cseréli fel, és megkapja a szépen hangzó „cserkész” nevet. A cserkész szeges sarokkal kezdődik és felül csúcsban végződik. A hátán púpja van, de nem olyan, mint a tevének, hanem élelemmel és felszereléssel tele púpja. Közönségesen hátizsáknak hívják. Derekán szíjjal kétfelé van osztva. Alul térdnadrágot és csíkos lábszárvédőt hord, felsőrészét pedig betakarja, hogy a szúnyogok ne csípjék meg. Nyakán zöld csík szalad körül, amely elől a mellen folytatódik, és hogy le ne essék, bőrkarikával van megerősítve. Oldalán bicska lóg, amelyet igen sokféleképen tud használni. Fát vág, fűrészel, lyukat fúr, kenyeret szel és földet ás vele, néha azonban a kezét is megvágja. Ha a bicska elvész, a cserkész szomorú és addig pityereg, míg másikat nem kap. Kedvenc tápláléka a gulyás és a pörkölt, de kényszerűségből megeszi a mákos tésztát és a sárgarépa főzeléket is. Előbbitől mélyen alszik, az utóbbitól pedig szépen fütyül. Időnként próbának teszik ki az öregek a fiatalokat, s aki megfelel, külön jelvényt kap. A lustákat és tehetségteleneket kiküszöbölik soraikból. A rendetlenségnek nincs helye a cserkészek között. Ha egy-egy cserkészről hiányzik egy gomb, nem a gombot varrják fel rá, hanem a gombhoz keresnek egy rendesebb cserkészt. A rendetlent szélnek eresztik. A cserkész szereti a társas életet. Csoportokba, rajokba, őrsökbe verő-

dik, és maga ütötte sátrak alatt a szabadban tanyázik, de csak nyáron, mert télen hideg van és tanulni kell.. Vezérüket parancsnoknak hívják, mert ő mindenkinek parancsol, neki azonban nem parancsol senki. Úgy a parancsnok, mint az alárendeltek a csapat számát a kalapjukon viselik, hogy más csapatoktól megkülönböztethetők legyenek. Ha kivonulás van, az adott jelre az eset készek katonásan sorakoznak. Meneteléskor a nagyok mennek elöl, a kicsinyek pedig hátul. Ez azért van, hogy a hosszabbak a rövidebbeket át ne léphessek. Hogy aztán az aprók el ne maradjanak a többitől, kettőt lépnek, vagy akkorát, mint a testük hos�sza. Felszerelésüket a hátukon viszik akkora zsákban, hogy abba maguk is beleférhetnének. A zsákban legnagyobbrészt kenyér, szalámi és sajt van, mert a cserkesz nagyon szeret enni. Ha egymással találkoznak, feltartják három ujjukat, és ebben különböznek a kínaiaktól, akik tudvalevőleg az orrukat dörzsölik össze köszöntéskor. A cserkész igen jó megfigyelő. A lábnyomokból azt is meg tudja állapítani, hogy hány éves az előtte haladó, vagy evett-e aznap, avagy hány csorba van a bicskáján. Szagló érzéke is rendkívül ki van fejlődve a cserkésznek. Ötszáz méterről szélellenében is megérzi gulyás illatát. Szeme éles, mint a sasé, messziről meglátja a túróscsuszán a töpörtyűt. Tapintása szintén elsőrendű. Szuroksötétségben is meg tudja különböztetni a szalonnát a kenyértől, a sajtot a vöröshagymától. Ha jó kedve van, vagy valahonnan veszélyt érez, csatakiáltást hallat. Harci kiáltásuk igen különböző. Ahány a csapat, annyiféle. Némelyiké hasonlít a kígyó sziszegéséhez, másiké a csermely zúgásához. Van olyan is, amely a bagoly huhogását utánozza, ismét másik a bölömbika hangjával kél versenyre, de olyan is akad, amelyhez képest a sziú indiánok csatazaja gyenge aeolhárfa.

A cserkesz kedveli a játékot. Játékaik közül kiemelkedik a krinolinozás (vastag virsli – szerk.) és a las�szóvetés. Ez utóbbiban különösen ügyesek. Egyik-másik néha öntenmagát is megfogja a kötéllel.

Vannak vízi- és szárazföldi cserkészek. Az elsők állandóan a vízben lubickolnak, utóbbiak a szárazon futkároznak. Néha azonban a szárazföldiek is bemerészkednek a vízbe, de mivel úszni nem tudnak, a víziek kinevetik őket. Nyáron, a táborozás idején, csak éjjel vannak a sátorban, ahol hortyogva alusznak, a nappalt különféle szabad foglalkozással, más híján csatangolással töltik. Ilyenkor barna-pirosra sülnek, vagy csokoládé színűre perzselődnek. Míg a csapat pihen, őrsöket állítanak ki. Egy-egy őrszem mellé két méter hosszú cöveket vernek, hogy a szél el ne fújja. Az őrszem rendszerint ébren van, vigyáz az alvóra, néha azonban a nagy hortyogástól ő is kedvet kap és elalszik. Ilyenkor fel szoktak locsolni. Ha táboroznak is, azért soha sem boroznak. A cserkész bort nem iszik, hanem csak vizet, mert az egészséges, és nem fizet érte. Ez az életmód teszi a cserkészt vidámmá, s úgyszólván örökéletűvé, mert ha megöregszik is, legfeljebb parancsnok lesz belőle, de a cserkész nem hal meg soha. Magyar Cserkész, 1929

25

Zsiga bölcs kérdései: Ha a nyár megőszül, tél lesz belőle, hát vajon a tél mit csinál, hogy nyár legyen belőle? Mikor kerékpár kirándulásra megyek, miért mondják, hogy az karikatúra? Azt olvasom, nem szabad olyan tejet eladni, melynek köbcentiméterében 10 milliónál több a baktérium. Vajon, nem azért kapjuk-e reggelente olyan későn, mert elébb ezt számolják? Mi jobb, ha valaki butább, mint amilyennek látszik, vagy ha nem is olyan buta, mint amilyennek látszik?

Zsiga kínos kérdései: –  Hányféle láb van? –  Jobb láb, bal láb, vers-láb és harangláb. –  Hányféle kabátja van a tisztednek? –  Téli kabátja, nyári kabátja és unoka-bátyja. –  Milyen rácsot ismersz? –  Csak vas-rácsot és bog-rácsot. –  Hát bor milyen van? –  Fehér bor, vörös bor és nagytá-bor. –  Ki a lompos? –  A komondor lompos, a rossz cserkész is lompos, de leglomposabb a főkolompos.

Sík Sándor

–  Hát kutya hányféle van? –  A vadász ebe, a juhász ebe, a nagynéném ölébe, és aki ilyen viccet tud még az küldj-ebe.

Cserkészek Fiúk: kemény, szélsímogatta barackos arcok, Nagy huncut-kék és barna-mély szemek, Óriási karimák alól mosoly-merészen csillannak elő. Fiúk, cserkészek: úgy állnak kezükben a hosszú bottal, Mint karó mellett a rózsatő. Mennek nagy szeges cipővel a serkenő május fűben. Kövér, nagy hátizsákból ásó kandikál, És sportlap benne és síp és csokoládé és imakönyv. Az egyik egy libbenő lepke után szökik a szemével, A másik éppen vágná hátba az előtte menőt: De trombita szól és feszül a Vigyázz, és dobban a lépés, És a lábuk alatt mintha mozdulna a Föld. (1931)

26

Jó emlékezőtehetség –  Nem találkoztunk mi a Nemzeti Nagytáborban? –  Nem igen, nem voltam ott. –  Én sem. Biztosan más két fiú találkozott ott.

Ja úgy! –  Van még hely a kocsiban? –  Hogyne volna, csakhogy ülnek rajta.

Különbség Mi a különbség a hordár és az esővíz között? A hordár ácsorog, az esővíz pedig bécsorog.

1. Baden-Powell, a 13. Huszárezred vízipóló csapatának tagja, 1876 India 2. Bi-Pi, az amatőr színész, 1876 India 3. Mafekingben 1899-ben 4. Az első cserkésztáborban Brownsea szigetén, 1907 5. Bi-Pi a világ főcserkésze és Olave, a világ fő-leánycserkésze, 1929 6. Indián harci díszben egy kanadai látogatáson, 1935 7. Baden-Powell teljes díszegyenruhában VI. György megkoronázásán, 1937 8. Bi-Pi elbúcsúzik Angliától Kenyába távozásakor, 1940