A koreai nyelv jelentősége, oktatásának helyzete és perspektívái. I. A koreai nyelv tanulását motiváló tényezők

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Osváth Gábor A koreai nyelv jelentősége, oktatásának helyzete és perspektívái I. A koreai nyelv tanulását motiváló tényezők Több tanulmányban foglalkoztam már a koreainyelv-oktatás magyarországi helyzetével, problémáival. Legkorábban a Külkereskedelmi Főiskolán beinduló koreai program első tapasztalatait összegeztem (Osváth 1991a), ezt követően a hamburgi koreanisztikai konferencián a koreai nyelvtan tanításának módszertani problémáival foglalkoztam (Osváth 1999b), Prágában és Szófiában a Külkereskedelmi Főiskolán és az ELTÉ-n folyó oktatást történetileg tekintettem át, ismertettem az aktuális tanterveket is (Osváth 2001, 2003). A Külkereskedelmi Főiskolán 1989-ben elkezdett program volt az első, amely Magyarországon a tanterv hivatalos részévé tette a koreai nyelv és kultúra oktatását (második, állami nyelvvizsgával egyenértékű, zárószigorlatra kötelezett idegen nyelvként választhatták a külgazdaság szakos hallgatók). Az ELTE Koreai Programja 1997-ben vette kezdetét, valószínűsíthető a koreai szak beindulása ugyanott a közeljővőben (erről részletesebben később). Az első kérdés, amely egy - tanulmányom címében megfogalmazott - összegzés legelején felvetődik: mi indokolja a koreai kultúrával való ilyen szintű foglalkozást, azaz miért érdemes ezt a nyelvet tanulni? Mindenekelőtt azt kell érvként megfogalmaznunk, hogy a koreai nem kis nyelv, sőt mondhatni, hogy a nagy nyelvek közé tartozik. „It is one of the major languages of the world” (Kim 1983: 23). Ezt mindenképpen alátámasztja a statisztika: a kutatók a világ nyelveinek számát 4-6 ezer közé teszik, s a koreai a maga 75-76 millió körüli beszélőjével az előkelő 16-18. hely környékén foglal helyet (Christal 1998: 363). Még előkelőbb a helyezése a csak anyanyelvi beszélők számát tekintve, ebből a szempontból a tizenkettedik; Európában a harmadik lehetne az orosz és német után (Korea Now, 2002, december 28. 15.). Dél-Korea lakossága ma már több mint 48 millió: ezzel a 26. legnagyobb lélekszámú ország a világon. A népesség 2013-ra haladja meg az 50 milliót, ezután stagnál egy ideig, majd 2023 után csökkenést prognosztizál a koreai állami statisztikai hivatal (www.nso.go.kr). ÉszakKorea lakossága 22,4 millió (Korea Now, 2003. június 14. 22.). A Koreai-félszigeten kívül a világ 151 országában élnek koreaiak; a legtöbben az USÁ-ban (2,12 millió), 1,88 millió Északkelet-Kínában, 640 ezer Japánban és 522 ezer a volt Szovjetunió területén (elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban), 141 ezer Kanadában, 48 ezer Brazíliában, 47 ezer Ausztráliában és 31 ezer Németországban (Korea Now, 2003. január 25. 36). A külföldiek nyelvtanulását megkönnyíti az a tény, hogy a koreai nyelvjárások igen közel állnak egymáshoz, közöttük kölcsönös érthetőség van; Észak- és Dél-Korea nyelvváltozata sem tér el egymástól lényegesen (Osváth 1999a). A magyarországi koreai kolónia (diplomaták, vállalkozók, cégalkalmazottak, üzletemberek, misszionáriusok a családtagjaikkal és diákok) létszámát 400 főre becsülik. A nyelvtanulóknak nem nehéz tehát anyanyelvi segítőket találni, s ők, mint minden korábban elhanyagolt, úgynevezett „kis” nyelv hordozói, rendkívül magasra értékelik azoknak az erőfeszítéseit, akik a nyelvükkel és kultúrájukkal foglalkoznak. A koreai nyelv és kultúra tanulmányozásának másik fontos motivációját Koreának az a kulturális közvetítő szerepe jelenti, amelyet körülbelül kétezer éves dokumentált történelme folyamán játszott két nagy szomszédja, Kína és Japán között. Ez azt jelenti, hogy a kínai

1


magaskultúrát reprezentáló buddhista és konfuciánus vallást, az ezeket terjesztő kínai nyelvet és fogalomírást részben koreai szerzetesek és politikai menekültek juttaták el a szigetországba (Faludi 1993: 8). A kulturális csere később is igen jelentős volt a három ország között: a közös vallások, állambölcselet és hivatalos nyelv (a klasszikus kínai, a venjen) számos hasonló nyelvi és kulturális vonást alakított ki. Mindez azt jelenti, hogy a koreai nyelvvel és kultúrával foglalkozó személyek nemcsak Korea, hanem Kína és Japán kultúrájával is megismerkedhetnek, azaz tulajdonképpen egész Kelet-Ázsia kultúrájára rálátást nyernek Koreán keresztül. Korea mai geopolitikai helyzete a történészek és a politikatudomány művelői számára jelent komoly vonzerőt a politikai problémák és a nyelvtanulás szempontjából is: a Koreai-félsziget a világ egyetlen olyan térsége, ahol a világ legjelentősebb politikai és / vagy gazdasági nagyhatalmai mind jelen vannak, mintegy gyűrűbe szorítva a két koreai államot: Kína, Oroszország és Japán közvetlen szomszédok, Dél-Koreában pedig jelentős létszámú amerikai csapatok állomásoznak. A nagyhatalmak közé szorult koreaiak korábban - önmagukon viccelődve - a félsziget alakját egy ülő nyúlhoz hasonlították. Ez a nyúl viszont az elmúlt mintegy 40 év alatt – más kelet-ázsiai országokkal (Hongkong, Tajvan, Szingapúr) együtt – gazdasági szempontból „kistigrissé” változott, követve a „nagytigris”, Japán gazdasági fejlesztési modelljét (figyelmet érdemel, hogy a négy kistigris között csak Korea nem kínai etnikumú). A nyelvtanulás következő fontos motivációs tényezője tehát Korea gazdasági ereje, egyre növekvő szerepe a nemzetközi munkamegosztásban, a globalizációs folyamatokban és fejlődésének további ambíciózus tervei. Okos, exportorientált gazdasági tervezéssel az egykor szegény ország, amely az ötvenes években afrikai szintű, 200 dolláros egy főre eső nemzeti jövedelmet produkált, mára közel 10 ezer dolláros szinttel büszkélkedhet, miközben a lakosság 1970 óta a másfélszeresére nőtt (Statistical Handbook of Korea, 2002.) A fejlődés rendkívül gyors tempóját bizonyítja az a tény is, hogy a falusi lakosság aránya az 1966-os 58,2 százalékról 1994-re 11,6 százalékra csökkent (Chang 1999: 42). A GDP szintje a 12. helyen van a világon: eléri a 422,2 milliárd dollárt, acéltermelése a hatodik (43,85 millió tonna; Magyarország az iparosítás fénykorában 3-4 milló körül termelt), hajógyártásban a második, csak Japán előzi meg. További adatok: elektronikai cikkek gyártásában a harmadik, autógyártásban az ötödik helyet birtokolja. Ezen imponáló adatok elérésében oroszlánrészt vállaló óriási vállalati konglomerátumok (csebolok), a Samsung, Daewoo, Hyundai, Kia, Ssangyong, Hanwha stb. neve az egész világon ismertté és a megbízható minőség szimbólumává vált. A további fejlődés szempontjából kulcsfontosságú jelzőszámokat tekintve szintén az élmezőnyben vannak: a megvizsgált 72 ország között az ötödik helyet foglalják el az internet-felhasználók számában, s a lakosság 60 százalékának van mobiltelefonja (Statistical Handbook of Korea, 2002). A magyarországi dél-koreai működőtőke jelenléte rendkívül erős, s a koreai vállalkozások (15 kereskedőcég, 2 bank és 8 termelőüzem) szakemberigénye (tolmácsok, üzletkötők, személyzetisek stb.) igen magas. Így például a Samsung gödi elektronikai üzemében 1400 dolgozót alkalmaznak, s a magyar betanított munkások, mérnökök és a 20 főnyi koreai munkavezető és menedzser között tíz tolmács közvetít. A koreaiak ugyan többé-kevésbé bírják az angolt, a magyar alkalmazottak nagy részéről sajnos ez nem mondható el. A cég több magyar vezető dolgozóját Koreába küldte koreai nyelvtanfolyamra. A koreai nyelv oktatásával kapcsolatos világméretű érdeklődés egyik fontos oka tehát a Koreai Köztársaság által a gazdaság terén elért sikerek, amelyek Koreát ma már a csúcstechnológia terén is az egyik élenjáró országgá tették. Nyilvánvaló, hogy a koreai menedzsment sajátosságait, a koreai üzletembereket akkor ismerhetjük meg alaposan, ha a mögöttük álló kultúra és nyelv sem marad fehér folt a számunkra. Ez azért is fontos, mert a hazánkban szerepet vállaló

2


koreai tőke és koreai vállalkozások szerepe vélelmezhetően európai uniós csatlakozásunk után sem fog csökkenni, sőt további dinamikus növekedése prognosztizálható. Ennek oka az, hogy Magyarországot dinamikus fejlődésre képes, a térségben gazdasági téren központi szerepet vállaló országnak tartják, amely eredményesen közvetíthet az EU és Korea közötti jövőbeni együttműködésben is. (A Magyarország és Dél-Korea közötti gazdasági együttműködésről, európai uniós csatlakozásunk ezzel kapcsolatos kérdéseiről részletesebben: Bassa 2001). A jelenlegi koreai kormányzat fontos célkitűzése a koreai kultúra úgynevezett nemzetköziesítése: ebben a törekvésükben a koreai nyelv külföldi oktatásának erkölcsi és anyagi segítése központi szerepet játszik. Ez a törekvésük hozzájárulhat ambiciózus gazdasági terveik megvalósításához, hiszen Korea, a koreai kultúra és nyelv nemzetközi tekintélyének emelése, azaz a koreai országimázs javítása közvetve a koreai termékek versenyképességére is jótékony hatással van. A koreai nyelv iránti, világszerte tapasztalt megnövekedett érdeklődés következő oka maga a koreai nyelv, a koreai nyelv története és nyelvtani szerkezete; az ilyen jellegű nyelvtanulói érdeklődést nevezhetjük metanyelvi motivációnak. A nemzetközi nyelvész körök érdeklődését a következő jelenségek keltették fel: a koreai nyelv eredetének eleddig nem megfelelően tisztázott kérdése, kapcsolatának jellege az altaji nyelvekkel és különösképpen a japán nyelvvel, valamint az, hogy szerkezete számos olyan vonást mutat, amely az általános nyelvészet számára is izgalmas kutatási feladatot jelenthet. Ezek részletezve: a koreai fonetikus írás eredetisége, a tiszteleti formák / beszédszintek igen fejlett rendszere (Mártonfi 1972a,1974), a mondat aktuális tagolásának formai megjelenítése, a többes szám megszokottól eltérő használata (nemcsak névszókhoz járulhat a többes szám végződése), a személykategória létének vagy nem létének kérdése (Mártonfi 1972b), a számlálószók kategóriájának fontossága, az európai (főleg angol) kölcsönszók magas száma és ennek okai (Osváth 1998) stb. Szociolingvisztikai szempontból rendkívül érdekes az egymástól több mint 50 éve hermetikusan elzárt Észak- és Dél-Korea nyelvének divergens irányú fejlődése (Osváth 1999a). A politikai, gazdasági és egyéb kulturális tényezőkön kívül ez a tisztán nyelvészeti szempont is szerepet játszhatott abban, hogy a koreait ma a világ valamennyi jelentős egyetemén önálló szakként tanítják, így környezetünkben Bécsben, Prágában, Varsóban, Berlinben, Szófiában (!), Szentpétervárott és Moszkvában, s ezeken a helyeken a koreai nyelvvel és kultúrával foglalkozó tanszékek keretében jelentős tudományos műhelyek alakultak ki, amelyektől a jövőben kutatási, kutatásmódszertani téren segítséget, együttműködést remélhetünk .A szófiai egyetemen tavaly több százezer dolláros költséggel, a KOICA (Korean International Cooperation Agency) és az ottani koreai cégek támogatásával új, önálló, három szintes koreanisztikai központ épült könyvtárral, három darab 15 fős tanteremmel, tanári szobával, tanácsteremmel, 2x15 személyt befogadó multimédia laborral és mellékhelyiségekkel, amelyet volt szerencsém látni. Ez a beruházás is azt bizonyítja, hogy a bázisországban működő koreai vállalatokkal igen fontos a jó kapcsolat fenntartása, hiszen anyagi támogatásuk a fejlődés biztos záloga lehet. Magában Koreában is jelentős, a koreai nyelvet külföldieknek oktató központok jöttek létre a legnagyobb egyetemek (Seoul University, Yonsei, Koryo stb.) szervezésében, de sok magániskola is folytat ilyen jellegű tevékenységet. Ezek a koreanisztikai centrumok az elmúlt évtizedben több tucat koreai nyelvkönyvet és oktatási segédanyagot jelentettek meg Koreában és másutt, ezek nagy része birtokunkban van (választékuk és példányszámuk többszörösen felülmúlja a magyar mint idegen nyelv oktatása céljából kiadott magyarországi termékekét).

3


II. A koreai nyelv eredete; helye Kelet-Ázsia nyelvei között Hazánkban - de ez többé-kevésbé elmondható a világ többi részéről is - a koreai nyelvet és kultúrát sokkal kevésbé ismerik, mint a jelen konferencián tárgyalt többi nyelvet és kultúrát: a kínait, a japánt és az arabot. Ezért érzem indokolnak részletesebben elemezni a koreai nyelv eredetét, főbb jellemzőit és érintkezését a környező nyelvekkel és kultúrákkal. A koreai nyelvet ma – mint említettem – altaji eredetűnek tartja a nyelvtörténészek többsége, s szerintük a japánnal együtt e nyelvcsalád külön álló ágát képezi (Seong 1997). Az altaji nyelvek közé a török (oszmán török, tatár, kazah, kirgiz, özbeg, csuvas, jakut, baskír stb.), a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvek tartoznak. Ligeti Lajos felosztása szerint a mandzsu ágat a mandzsu, gold / nanaj, szamar, olcsa, szantan, orok, orocs nyelv alkotja; a tunguz csoporthoz a tunguz, orocson / oroncso-szolon (evenki), manegir, szolon, birar, kile, szamagir, lamut és negidal nyelv; nagy részüket Szibériában élő népek beszélik (idézi Birtalan 1999: 925). A koreai nyelv ez utóbbi csoporthoz és a mongolhoz áll legközelebb, s népi kultúrájukban, - elsősorban a sámánizmus révén - szintén sok az érintkezés. A nem nagy számú lexikai egyezések közül a következő példákat hozzák fel leggyakrabban: koreai arae ’alatt’, ótörök al ’lent, alul’, evenki alas ’láb’, mongol ala ’ágyék’ (figyelemre méltó hasonlóságuk a magyar al- szótővel), kor. mal, mongol, mandzsu morin ’ló’, kor. mul, evenki mu ’víz’, mongol mören, mandzsu mu-ke ’folyó, kor. pil-da, mandzsu firu-, evenki hiruge, ’imádkozik’, mongol irüge ’ima’. A koreait korábban rokonították többek között a dravida, maláj-polinéziai, sőt az indoeurópai nyelvekkel is (Kim 1983). A koreai nyelv altaji rokonságának elmélete a 20-as évektől kezdve hódít, legkiválóbb művelői: E. D. Polivanov, G. J. Ramstedt, N. Poppe és John C. Street. A dél-koreai nyelvészek között e nézet legkiemelkedőbb képviselője Lee Ki-moon. Utóbbi a következő altaji–koreai fonológiai, morfológiai és szintaktikai egyezéseket állapította meg. 1. a magánhanzó-harmónia megléte, 2. a szótag elején nem lehet mássalhangzó-torlódás és ebben a pozicióban nem fordulhat elő az l/r (ez a két hang fonémikusan nem különül el), 3. agglutináló jelleg, 4. a konverbiumok megléte , 5. a főnévből képzett igék, a nominalizáció fontos szerepe, 6. nincsenek vonatkozó névmások és alárendelő kötőszók, a koreaiban nincsen ’hogy’ kötőszó például. (Lee 1977). Poppe – többek között - még a következő egyező vonásokat említi meg: nincsenek prepozíciók, helyettük posztpozíciók vannak (a koreaiban bizonyos főnevek esetragos alakjai töltik be ezt a funkciót, szórendileg szintén a főneveket követve), a magánhangzók rövidsége és hosszúsága (kvantitása) jelentést megkülönböztető jellegű, a szóhangsúly az első szótagra esik, az igető önmagában felszólító módú igealak lehet (Poppe 1965). További egyezésként felhozzák még a nyelvtani szám-ketegória fogyatékos voltát, a nyelvtani nem és a névelő hiányát; sok altaji nyelvben a személyragozás és a kopula is hiányzik (Kim 1987: 21). A kutatók mindazonáltal tisztában vannak az altaji elmélet gyenge pontjaival: a koreaiban nincsenek például olyan számnevek, amelyeket kapcsolatba lehetne hozni a többi altaji nyelvvel (Yi 1987: 47). Poppe a következő lehetőségeket vázolta fel az altaji teória mellett (amely szerint a koreai nagyjából úgy kapcsolódik a többi altaji nyelvhez, ahogy a mandzsutunguz és a török nyelvek viszonyulnak egymáshoz): 1.a proto-koreai levált a többi nyelvről, mielőtt az altaji nyelvi egység kialakult volna, 2. a koreai egy altaji szubsztrátum, azaz eredetileg nem volt ugyan altaji nyelv, de magába olvasztott egyet közülük (idézi Yi, uo.). Egy másik vélemény szerint az altaji elem volt az erősebb egy délről érkezővel szemben. Ezt az elméletet azzal az indoklással támasztják alá, miszerint Korea és Japán az ázsiai kontinens legszélén helyezkednek el, ott, ahol egykor két népvándorlási útvonal keresztezte egymást: az

4


egyik útvonal északnyugatról kelet felé irányult, a másik délrő lészak felé. Ez a tény magyarázatot adhat a két nép etnogenezisének, s nyelvük eredetének sokat vitatott kérdéseire. Japánban – földrajzi helyzeténél fogva – nagyobb volt a délről érkező elem súlya, ezért ott az altaji elem a szupersztrátum szerepét játszotta, Koreában viszont a kontinensről érkezettek voltak az erősebbek vagy számosabbak, így a déli elem a szubsztrátum szerepét kapta azok ellenében (Kim 1983: 22). A déli (polinéziai) nyelvi hatás bizonyítékaként a következőket említik. Az ó-koreaiban, csakúgy mint a mai japánban, a nyílt szótagúság volt jellemző (a mai koreaiban már hét szótagzáró mássalhangzó lehetséges). Régebben – a feltételezések szerint – a koreaiban és japánban is szerepük volt a tónusoknak, s a tiszteletiségnek a koreaihoz és japánhoz hasonló fejlettsége is inkább a déli nyelvekre (például a thaira) jellemző (uo. 18). Ugyancsak altajitól eltérő déli vonásként említik az r és az l fonémikus elkülönülésének hiányát, valamint a koreainak azt a sajátosságát, hogy a nagyszámú hangutánzó szó képzésének egyik általa kedvelt módszere a reduplikáció: chŏl-chŏl, chul-chul, chil-chil, ppŏl-ppŏl, chorok-chorok, ch’ullŏng-ch’ullŏng, tchuruk-tchuruk stb.; valamennyi a vízcsobogást jelzi (Ohno 1970: 137-138). Egyes kutatók kapcsolatot feltételeznek az urali nyelvek és az altaji között is. A koreai hivatalos országpropaganda és az iskolai tankönyvek ezt a hipotézist tényként kezelik, azaz a koreai rokonságát hirdetik nemcsak a török, hanem a magyar és a finn nyelvvel is. Ramstedt azonban, - akit az altaji összehasonlító nyelvészet megalapítójának és legkiválóbbjának tartanak – meglehetősen szkeptikus volt az urali és altaji nyelvek viszonyát illetően, s kutatásait az altaji nyelvekre korlátozta (Yi 1983: 44). Mivel a Koreai-félszigeten több állam is létezett, egységes koreai nyelvről sem beszélhetünk a politikai egység megvalósulásáig. Írásos emlékek híján az egymással folyamatosan rivalizáló különböző koreai államalakulatok nyelvei közötti kapcsolat jellege sem ismert pontosan. A koreai nyelv egységesülési folyamata – a dél-koreai tudományos körök álláspontja szerint – a Shilla-dinasztia idején (Kr. u. 668-935) záródott le, miután ez a dinasztia egyesítette Koreát 668-ban (uo.22-23). Mint korábban említettem, a koreai kultúra a kínai magaskultúra hatása alatt fejlődött, s ez a hatás nyelvi téren is igen szembeötlő. Fontos megjegyezni, hogy tipológiailag igen nagymértékben eltérő nyelvek közötti érintkezésről van szó: a kínai monoszillabikus, izoláló és tonális nyelv, SVO alapszórenddel, a koreai (és a japán) poliszillabikus, agglutináló és atonális jellegű SOV alapszórenddel. A nyelvi érintkezés mégis olyan intenzív és tartós volt, hogy indokolt az areális nyelvészet szempontjai szerint egységes nyelvszövetséget feltételezni kapcsolataikban, s ezt kelet-ázsiai vagy konfuciánus, esetleg sinocentrikus nyelvsövetségnek nevezhetnénk. A nyelvszövetség tagjai a kínai és koreai mellett a japán és a vietnami nyelv is. Valamennyi országban a kínai, konfuciánus államberendezkedést és ennek megfelelő szokásrendszert vették át, s a Kínából érkező ideológiát és vallásokat (konfucianizmus, taoizmus, buddhizmus) a klasszikus kínai nyelv (venjen) közvetítette. Ez a nyelv és az írása egészen a 19. század végéig hivatalosnak számított ezekben az országokban, Koreában egészen 1897-ig); a vernakuláris nyelvet nem tartották egyenrangúnak vele. A kínai fogalomírás mai használatának ténye a japán írásrendszerben közismert, s Dél-Koreában is alkalmazzák őket a fonetikus (hangjelölő), 15. században megalkotott ••hangǔl1 írás mellett – bár csak kiegészítő jelleggel és korántsem mindig. Észak-Koreában és Vietnamban eltörölték a kínai írásjegyek használatát. Előbbi ország a koreai fonetikus írás kizárlólagos használata mellett tört lándzsát 1948-ban, Vietnam viszont azon ritka ázsiai országok közé tarozik, ahol – francia misszionáriusok tevékenysége nyomán – a latin ábécét használják (a 1

A koreai szavak átírására a McCune-Reischauer-féle rendszert használtam.

5


kínai írásjegyek használatának teljes eltörlésével kapcsolatos dél-koreai vitáról részletesebben lásd Osváth 1995). Ugyanakkor mind Észak-, mind Dél-Koreában továbbra is kötelező tantárgyként tanítják az iskolákban a klasszikus kínait, ahogy nálunk korábban a latint (a klasszikus kínai nyelv koreai neve •• •• hanmun, japánul kanbun). Természetes, hogy a kínainak ez a kultúraközvetítő szerepe nagy hatást gyakorolt az érintett nyelvekre, elsősorban a szókészlet terén: a kínaira visszavezethető úgynevezett sino-koreai, sino-vietnami, sinojapán szavak aránya eléri a szókészlet 55-60 százalékát, a tudományos terminológiának még ennél is nagyobb része ilyen (Huh 1983: 11). Nagyon sok közülük olyan tükörfordítás, amelyet európai (elsősorban angol) minták alapján szerkesztettek meg kínai szótagmorfémákból. Néhány példát sorolok fel a a kínai lexikai elemek átvételén alapuló lexikai egyezésekre. Közöttük a ’kémia’,’demokrácia’, ’parlament’ jelentésű szavak európai minta alapján szerkesztett tükörfordítások, az első a ’változás’ + ’tudomány’ jelentésű szótagmorfémákból összeállított úgynevezett magyarázó tükörfordítás (loan rendition), a második előtagja valódi tükörszónak tekinthető (’nép’ + ’úr’), míg az ’izmus’ jelentését szintén magyarázó tükörfordítással érzékeltették: ’úr’ + ’eszme’. Megjegyzendő, hogy a vietnamiban az ’izmus’ jelentésű szóelem (chu nghia) kerül előre, ennek oka a vietnaminak a francia nyelvre emlékeztető szórendje: a jelző a jelzett szó mögé kerül. A ’parlament’ a magyarhoz hasonlóan az ’ország’ és ’gyűlés’ szavakból tevődött össze, magyarázó tükörfordítás. Kínai írásjegy kínai •• žen kou •• fu mu •• chu i •• lao dong •• Chung guo •• kong qi •• hua xue •••• minzhuzhuyi •• kuo hui

koreai in gu pu-mo chu i ro dong Chung guk kong gi hwa hak mindžudžui kuk hoe

japán jin koo fu bo chu i roo doo Chuu goku kuu ki ka gaku minshushugi kok kai

vietnami dân cu ’lakosság’ phu mau ’szülő(k)’ chu y ’figyelem’ lao dong ’munka’ Truong quoc ’Kina’ không ki ’levegő’ hoa hoc ’kémia’ chu nghia dân chu ’demokrácia’ quoc hoi ’parlament’

A kínai elemekből szerkesztett neologizmusok nagy része Japánban született meg: ennek oka Japán úttörő szerepe az európai stílusú modernizációs folyamatban az 1868-as ún. Meidzsi-reformokat követően. A sino-koreai szavaknak mintegy 20 százaléka ilyen ••• ••• ••• ••• ilbon-shik hantsa-ǒ, azaz ’japános sino-koreai szó’ (a térség tudományos terminológiájának kialakulásáról és jellemzőiról részletesebben lásd Osváth 2001). A kínai és japán nyelvi hatás helyett ma elsősorban az angol befolyása érvényesül, főleg a koreai nyelv déli változatában, ennek oka a déliek intenzív érintkezése a külfölddel, elsősorban az Egyesült Államokkal (Észak-Koreában jóval kevesebb az angol eredetű nyelvi elem, minden bizonnyal azért, mert egészen mostanáig a külvilágtól való elzárkózás hagyományos koreai politikáját követték). Az angol szavak átvételével kapcsolatban szintén tetten érhető a japán nyelvi modell hatása. Ennek oka az, hogy a japánban rendkívül magas, tíz százalék körüli a nyugati kölcsönszók aránya, döntő többségük az angolból (Tanaka 1995: 41). A dél-koreai nyelvváltozat is megközelíti ezt az arányt, elsősorban a fiatalok és a kereskedelem nyelvében. A nyelvvédők természetesen tiltakoznak a funkciótlan, úgynevezett divatszavak beözönlése ellen, szerintük ez a jelenség a koreai nyelv tisztaságát és önállóságát veszélyezteti. A japán nyelvi minta követése nemcsak az angol elemek adaptálására irányuló fokozott készséget

6


jelenti, hanem azt is, hogy az angol kölcsönszók jelentős része japán közvetítéssel került Koreába, sok közülük már a japán gyarmati uralom időszakában (1910-1945) vagy azt megelőzően. A mai, japán nyelven keresztül történő átvételek egyik fő oka az, hogy igen sok fordítás készül Koreában eredeti japán művekből vagy más nemzetiségű alkotásokból a japán nyelv közvetítésével (így például Déry Tibor, Fejes Endre, Konrád György egyes műveit is japánból fordították koreaira). Az így átvett európai szavak a koreaiban is általában a japán fonológia sajátosságait tükrözik, ezért Dél-Koreában a japán múlt kulturális örökségének felszámolására irányuló kampány keretében – törekednek ezen lexikai elemek olyan jellegű módosítására, amely jobban tükrözi a koreai nyelv fonotaktikai lehetőségeit. Másként megfogalmazva: a koreai fonológiai szabályok az eredeti angol nyelvi alakhoz jobban hasonlító kiejtést tesznek lehetővé. Ezért lesz az angol butter japán nyelvi közvetítéssel átvett koreai alakja, a •• ppada helyett •• bǒthǒ, a television a japános ••• therebi helyett •••• thellebidžǒn, a salat a japános sarada helyett ••• saellodǔ stb. (Osváth 1998). A feltételezhető genetikai rokonság és / vagy a több ezer éves szomszédság jóvoltából a koreai és japán nyelv szerkezete meglehetősen hasonlít egymáshoz, az eredeti szókincs számos lexikai egyezése is kimutatható, bár ez korántsem olyan gyakoriságú, mint a magyarfinnugor párhuzamok. Példák: jp. hi – kor. • hae ’nap’ (égitest), jp. shima – kor. • sǒm ’sziget’, jp. tori ’madár” – kor. • talk ’tyúk’, jp. wata – kor. •• pada ’tenger’, jp. uma – kor. •mal ’ló’, régi jp. para ’has’- kor. • pae, régi jp. pata - kor. •pat ’mező’, régi jp. mu - kor. • mom ’test’, régi jp. nata - kor. • nat ’sarló’, régi jp. yörö ’tízezer’- kor. •• yoro ’sok, különféle’, régi japán ifu ’beszél’ – kor. • ip ’száj’ stb. Mindazonáltal közös számneveket koreai-japán relációban is nehéz találni (Miller1980: 61-70, Ohno1970: 117-144). A két nyelv nagyfokú szerkezeti közelségét mutatja az, hogy az ige és melléknév gyakorlatilag egy szófaji kategóriát képez, a melléknevet például múlt időben úgy kell ragozni, mint az igét: Japán:

Kono

ringo

ga

yo-katta ’Ez az alma jó volt.’

Koreai:

I

sagwa

(’Ez’)

(’alma’)

ga

cho-atha.

(nom.)

(’jó’+ múlt idő végződése)

Megfigyelhető a -ga / -ka elem egyezése is: ez az alanyeset (nominativus) végződése. A koreaiban ugyan csak magánhangzóra végződő tő esetén ez a megoldás (kudu-ga ’cipő, ch’ingu-ga ’barát’), mássalhangzós tő esetén a végződés: -i (saram-i ’ember, tonsaeng-i ’öccs’, sonsaeng-i ’tanár’). Koreai kutatók azonban felhívják a figyelmet arra, hogy egyes japán dialektusokban, így például a Kyushu szigeti Oitában szintén előfordul ez a rag (Sohn 1999: 201). Fontos tehát a nyelvjárások tanúsága is a nyelvrokonság tényének megállapításkor2. További markáns szerkezeti hasonlóság a kettős alany megléte, ilyenkor az

2

Erre a legtetszetősebb példa talán a mai koreaiban a ttǒk hangalakú, ’rizsből készült sütemény’ jelentésű szó és japán nyelvjárási megfelelőinek párhuzama, ugyanakkor a hasonló jelentésű mai sztenderd japán szó (moti, ójapán: motihi) kapcsolata nehezebben mutatható ki ezzel a koreai szóval (a közép-koreaiban előfordult ptǒk hangalakban, lehetséges, hogy ez van kapcsolatban a japán moti-val). A ttǒk hangalakja az ó-koreaiban stǒk volt, s a szókezdő s hang bizonyos koreai nyelvjárásokban fennmaradt egy epentetikus magánhangzó közbeiktatásával: sidǒkǔ (P’yŏngan megye,), sidǒki (Kangwŏn megye), sidǒk (Hamnam vidéke). Ez a szó az ójapánban sitoki lehetett, s Miyasaki, Aichi, Hiroshima, Kagoshima, Kumamoto, Oita vidékén manapság sitogi alakban ismerik (Sohn 1990: 204-206).

7


első alany rendszerint téma-végződést (topic particle: jp. wa, kor. nǔn) kap, a másik alany pedig nominativusi esetragot. A következő kérdő mondat jelentése: ’A barát(ja) magas?’ Japán:

Tomodachi

Koreai: Ch’ingu (’barát’)

wa

sei

ka

takai

des’ka?

nǔn

k’i

ga

k'ǔ-

mnikka?

(nom.)

(’nagy’)

(kérdő partikula)

(topic) (’termet’)

A fenti mondatban megfigyelhető még a kérdő partikula megléte és alaki hasonlósága is, valamint a magyar ’magas’ jelentésű melléknév megfelelőjének szemantikai kettőssége (vö. angol high és tall). Mind a koreai, mind a japán a ’tall’ jelentés kifejezésére körülírásos szerkezetet használ: ’termet(e) nagy’

III. A koreai nyelv oktatása a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karán A Külkereskedelmi Főiskolán 1989 szeptemberében keződött meg a koreai nyelv oktatása, negyedikként a jelenleg oktatott keleti nyelvek sorában. A kezdeményezés Hidasi Judit nevéhez fűződik, aki jó érzékkel felismerte a Dél-Korea irányába történt magyar diplomáciai nyitás (1989) jelentőségét a külkereskedelem fejlesztése s a külgazdasági kapcsolatok jövőbeni szakembereinek képzése szempontjából. Kapcsolatot létesített a Korea Research Foundation nemzetközi osztályának akkori vezetőjével, Hong Sah Myong úrral, aki magyarországi látogatását követően jelentős anyagi és erkölcsi támogatást nyújtott a koreai szakcsoportnak (koreai lektorok küldése, tananyag- és szakkönyvtámogatás, ösztöndíjak adományozása stb.). A koreai szakcsoport első két tanára Fendler Károly és Osváth Gábor volt, előbbi a nélkülözhetetlennek vélt kulturális háttérismereteket (történelem, gazdaságföldrajz) oktatta heti 2 órában 3 féléves program keretében, jómagam pedig általános koreai nyelvet, majd koreai gazdasági nyelvet tanítottam heti 3x2 órában a képzés teljes 3 éve alatt (1989-1991 között óraadóként, majd 1991 október 1-től főállásban). Az első koreai lektor (Cho Mi-chong asszony, Puszani Egyetem) 1990 őszén érkezett. Ezt követően Cho Song-sop (Kunszani Egyetem), Lee Sang-hyup és Park Soo-young (mindketten a szöuli Hankuk Egyetem magyar tanszékéről, ők csak egy-egy évig voltak), Kim Ji-young (ELTE PhD-hallgató), Kim Kyong-hun (Seoul City University), majd Lee Yong (Seoul National University) oktatott tanszékünkön. Utóbbiak az ELTE Koreai Program munkájában is részt vettek, mely 1997-ben kezdődött. Kezdetben csak külföldön kiadott nyelvkönyvek álltak rendelkezésre (Francis Y. T. Park: Speaking Korean I-II., Hanguk-ŏ: Koryo University ), de 1995-96-ban a Korea Foundation anyagi támogatásának köszönhetően tanszékünk kiadhatta az első, magyarok számára készült koreai nyelvkönyvet (Osváth 1995-1996.). A tankönyv összeállításakor figyelembe vettük azokat a speciális körülményeket, amelyek a magyar nyelvtanuló dolgát megkönnyíthetik, elsősorban azt, hogy a két nyelv tipológiai szempontból sok ponton hasonlít egymáshoz. A nyelvtanulás kezdeti időszakában, a nyelvtani ismereteket bemutató tananyag felépítésekor – a nyelvtanulói sikerélmény előmozdítása céljából – nagyban építhettünk ezekre tanulást megkönnyítő, pozitív transzfert jelentő egyezésekre. Néhány ezek közül: az alapszórend egyezése, a jelzős szerkezet szórendje, a nyelvtani nemek

8


hiánya, az erősen agglutináló jelleg és az esetragok rendszere, a koreainak névutó szerepet betöltő esetragos főnevei, a van ige birtoklást is kifejező jellege, a számnévi jelző utáni többes szám kerülése, az a jelenség, hogy a határozó jelzővé alakítható (mellett → melletti, baráttal → baráttal való / történő) stb.3 Természetesen a hallgatónak már az első leckék során szembesülnie kell azzal a jelenséggel, ami nélkül koreai szöveg aligha generálható: ez a témavégződés (topic particle); csak a második leckében fordul elő, holott – a fentiek értelmében – már az elsőben jogos lenne a használata). Ez a rag az európai nyelvekből teljességgel hiányzik, a nyelvtanulók általában az alanyeset ragjával keverik össze és csak ahelyett használják, holott a koreaiban (és a japánban is) minden esetragot követhet. A tanulók dolgát megkönnyítendő az első kötet végén négy oldalas összefoglalót állítottunk össze használatának szabályairól, hiszen a vele kapcsolatos összes információ megadása a tankönyv első leckéiben korai, sőt káros lett volna. További könnyítést jelentő tényező a koreaiban a névelő és a személyragozás hiánya, ugyanakkor a tiszteletiség rendkívül bonyolult szabályainak elsajátítása4, a modalitással kapcsolatos bonyolult ragrendszer, az alárendelő kötőszót nélkülöző összetett mondatok szerkesztése, a kettős számrendszer (koreai és sinokoreai) helyes használata meglehetősen nehéz feladat. A kiejtés elsajátítása sem könnyű: elegendő arra utalni, hogy a koreaiban 11 diftongus van. Az első kötet szövegeit anyanyelvi bemondóval rögzítettük, s a hallgatók ezt lemásolhatták. Az egyes leckék olvasmányainak témái rendre ismétlődnek, ez lehetőséget ad az alapszókincs alapos begyakorlására. Felismertük, hogy az állandósult szókapcsolatok, közmondások és az ún. helyzetmondatok elsajátítása pragmatikai szempontból milyen fontos. A második kötetben minden lecke tartalmaz 8-10 közmondást. Újdonságnak érzem, hogy ezeket a frazeológiai egységeket a leckékben szereplő új nyelvtani és lexikai anyagnak megfelelően válogattam össze (például a feltételes mód tágyalásakor feltételes módot tartalmazó közmondásokkal ismerkednek meg). Felismertük azt is, hogy a „hogy” kötőszós vonzatos mellékmondatok koreai megfelelőinek elsajátítása céljából (hiszen a koreaiban nincsen ilyen kötőszó) egy vonzatszótárt lenne célszerű készíteni (Osváth 1993). Elkészült egy külgazdasági jegyzet (Osváth 1991b) és – szélesebb olvasóközönség számára, latin betűs átírással is - egy Magyar-koreai társalgási zsebkönyv (Hidasi és mások 1995). Mivel a hallgatónak – amennyiben második (és nem harmadik) idegen nyelvként választotta ezt a nyelvet - kötelező volt a legalább középfokú üzleti nyelvvizsga letétele, a következő tantárgystruktúrát alakítottuk ki: 1. általános koreai nyelv, 2. koreai országismeret (magyarul), 3. koreai üzleti nyelv, 4. koreai gazdasági sajtó olvasása, 5. koreai üzleti kommunikáció szóban és írásban (üzleti levelezés). Ez utóbbiakhoz koreai tankönyveket használtunk fel: A főiskolán folyó koreainyelv-tanítást népszerűsítése céljából 1995-ben „Koreai nap” elnevezésű konferenciát rendeztünk a követség és a koreai üzletemberek bevonásával. A konferencián elhangzott előadásokat tanulmánykötetben jelentettük meg, ez tartalmazza a hazai koreanisztikai művek bibliográfiáját is (Osváth 1995). Ez volt az első ilyen jellegű kiadvány hazánkban. A koreai fél (a nagykövetség és a Korea Foundation nagylelkű és folyamatos támogatása következtében szakcsoportunk könyvtára körülbelül 800 kötetesre gyarapodott, sok audiovizuális anyagunk is van. Rendszeresen 3

Egy diákom mesélte, hogy féléves szöuli ösztöndíja során diáktársai nem akarták, hogy induljon a koreai nyelvi versenyen mondván, hogy ő, a magyar sportszerűtlen előnyökkel indulna a többiekkel szemben a két nyelv „nagymértékű” hasonlósága jóvoltából. No comment. 4 A koreai és a japán minden mondatban érzékelteti a hallgatóval kapcsolatos tisztelet mértékét, ilyen szempontból nincsenek nyelvileg semleges mondatok. Az „Esik az eső” magyar mondat koreai megfelelője hatféleképpen hangozhat el (a leghosszabb mindig a legtiszteletteljesebb alak): Piga omnida, Piga oayo, Piga onda, Piga oné, Piga oo, Piga oa; tkp. (Az) eső jön.

9


kapunk négyféle folyóiratot. Ez lehetővé teszi azt, hogy azon hallgatók igényeit is ki tudjuk elégíteni, akik bár a koreai nyelvet nem tanulják, de a koreai gazdaság vagy kommunikáció tárgyköréből írnak diplomamunkát, s a koreai szakcsoport oktatóit kérik fel konzulensnek (számuk az eltelt időszakban 25-30 körül volt). A koreai szakcsoport a 6-7. félévben szervezett Távol-keleti Interkulturális Menedzsment elnevezésű szakirány oktatásában is részt vesz, a programban Kína és Japán mellett Korea gazdasága, kultúrája, kommunikációja is egyenrangú félként szerepel (a programban részt vevő hallgatók számára nem feltétel a keleti nyelvekkel való előzetes foglalkozás; feltétel viszont, hogy diplomadolgozatukat távol-keleti témából kell írniuk). A szakirány minimális indulási létszáma 20 fő, ezt sajnos nem minden évben sikerül elérni. A koreai nyelv oktatásának eddigi 15 éves története során a következő problémákkal szembesültünk: 1. A diáklétszám az első két év viszonylag magas szintje (8-12 hallgató) után csökkenő tendenciát mutatott (4-6 fő). Ennek oka a koreai nyelv viszonylagos nehézsége az európai nyelvekhez képest (a számos magyar-koreai tipológiai egyezés ellenére), a másik ok pedig az, hogy Korea kulturális és gazdasági teljesítményei ma még kevésbé ismertek hazánkban, mint a többi általunk oktatott országoké (sokan még ma is azt hiszik, hogy a Samsung, Daewoo stb. japán cégek!). Ennek ellenére számos vendéghallgatónk is volt, elsősorban az ELTE, Károli Gáspár Egyetem, Buddhista Főiskola bölcsész érdeklődésű diákjai. Számuk az utóbbi időben erősen lecsökkent, mivel az ELTE hasonló programját látogatják inkább. 2. A felsőoktatás folyamatos reformjai következtében a hallgatói összóraterhelés – mivel a kontaktórák számát folyamatosan csökkentették - a korábbi heti 6+2 óráról a jelenlegi átlagosan 4 órára csökkent. Ha a lelkiismeretes tanár plusz órákat illeszt a tantervbe, azt a főiskola vezetése nem számítja bele az ő kötelező óraszámába. Ha kiszámoljuk a 3 év hallgatói kontaktóráinak számát, nyilvánvaló, hogy ez meglehetősen kevés, és olyan didaktikai módszereket kell keresni, amellyel ez a probléma kiküszöbölhető. Ennyire kevés óraszám mellett az – egyébként nagyon indokolt - országismereti órák tartása sem megoldható. A kínai írásjegyek legalább alapszintű oktatása is problematikus ilyen feltételek között (ezek oktatása egyébként nem feltétlenül szükséges). A koreai ösztöndíjak eddigi mennyisége (átlagosan évi egy) sem kielégítő, különösen, ha összevetjük a kínai ösztöndíjak számával, amely tanévenként legalább négy. Általános tapasztalat, hogy a diákok nyelvtudása legalább fél éves célországbeli tartózkodás után ugrásszerűen nő. 3. A koreai lektorok kiküldetése két évre szól, s ez az idő túl rövid ahhoz, hogy érdemleges munkát tudjanak végezni, alaposabban megismerkedjenek az országgal. Többen közülük nem rendelkeztek a koreai mint idegen nyelv oktatásának tapasztalataival. 4. Az ELTE koreai programjának beindulása után a Korea Foundation korábbi rendszeres könyvtámogatása megszűnt, mondván, hogy egy hazánk-méretű országban csak egy intézményt támogathatnak ilyen mértékben. A Korea Research Foundation is - hasonló meggondolásból - a koreai lektort 2002 óta az ELTE-re küldi. Ez a probléma az ELTE programjával történő kölcsönösen előnyös együttműködéssel áthidalható. A külföldi tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy a koreanisztikai program igazán ott lendül fel, ahol a rátermett és jól képzett koreai lektor hosszú ideig tartózkodik (a szófiai koreai lektor, dr. Choe Kwon-jin családjával együtt több mint 10 éve él Bulgáriában). Az eltelt időszakban évente átlagosan egy hallgatónk utazhatott ösztöndíjjal Koreába (1-6 hónap időtartamban). Három egykori hallgatónk szerzett MA fokozatot Szöulban: Balogh Tibor (jelenleg a külügyminisztérium munkatársa), Kiss Orsolya (a Korea Trade Promotion Agency budapesti irodájában dolgozik), Reményi Regina (a Samsung szigetszentmiklósi

10


elektronikai üzemében vállalt munkát mint személyzeti vezető). Pallos Levente, aki 6 hónapig tanult Szöulban, jelenleg az ITD Hungary koreai üzleti kapcsolatokkal is foglalkozó referense. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy két volt hallgatónk vesz részt koreai témában PhD-képzésen (Csoma Mózes, Balogh Tibor, mindkettőnek több publikációja van már koreanisztikai témában). Borsi Balázs, aki szintén 6 hónapig volt Szöulban, jelenleg Budapesten szociológia szakos PhD-hallgató, s koreai kultúrával kapcsolatos ismeretei minden bizonnyal hasznára válnak majd tudományos pályafutása során. A korábbi hallgatók közül vannak olyanok is többen, akik koreai cégeknél helyezkedtek el, de hosszabb-rövidebb idő után felmondtak. Ennek okául a következőket hozták fel: 1. a koreai cégeknél a nők helyzete a karrier szempontjából jóval hátrányosabb, mint a férfiaké, 2. a bérszínvonal, a munkafeltételek más, nyugati cégekhez képest nem versenyképesek, 3. nem bízták meg őket igazán önálló munkával, bizalmatlanok voltak velük szemben stb. Oktatásunkban további problémát jelent, hogy az elmúlt időszakban a keleti nyelvek minimális tanulóicsoport-létszámát 5-ről 7-re emelték főiskolánkon. Részben ez az oka annak, hogy az elmúlt tanévben nem indult koreai kezdő csoport. Ebben a tanévben viszont először nyílt lehetőség arra, hogy a nemzetközi kommunikáció és gazdaságdiplomácia szakok hallgatói harmadik idegen nyelvként felvehessék a koreait térítési díj fizetése nélkül (bár csak négy féléven át, később fizetniük kell!). Korábban a harmadik idegen nyelv tanulásáért minden felvett félévben fizetni kellett mintegy 28-30 ezer forintot amiatt, hogy a harmadik idegen nyelv nem képezte a hivatalos tanterv részét. Ez most megváltozott az új, kredit alapú tanterv elfogadását követően, sőt 2 kreditpont is jár érte. Jelenleg – e képzési forma keretében – 14 hallgató tanulja a koreai nyelvet, s várható e létszám további bővülése a jövő tanév folyamán. Tanszékünk célja, hogy a bolognai folyamat reformjai következtében a főiskolán folyó keletinyelv-oktatás (köztük a koreai) ne fejlődjék vissza, hanem – lehetőségei további bővülésével – megtalálja végre méltó helyét a magyar külgazdasági szakemberek képzésében, hiszen a távol-keleti működő tőke jelenléte nemcsak Magyarország, hanem az egész európai közösség számára rendkívül fontos. III. Az ELTE koreai programja Az ELTÉ-n folyó koreainyelv-oktatást Mártonfi Ferenc (1945-1991) kezdte el a Kínai Tanszéken a 80-as évek végén (Munkásságáról lásd Osváth 2002). Sajnálatosan korai halálát követően csak 1997-ben indult meg a négy féléves, úgynevezett koreai program5 Birtalan Ágnes, a Belső-Ázsiai Tanszék vezetője kezdeményezésére (Ő és Kovács Attila, a program jelenlegi adminisztrációs felelőse korábban Külkereskedelmi Főiskolán foglalkozott a koreai nyelvvel). 1997 óta folyamatosan indult ez a két éves képzési forma átlagosan 20-25 hallgatóval. Mivel az ELTE nem rendelkezett elegendő oktatóval, ezért máshonnan hívtak megbízott előadókat (Osváth Gábort, Fendler Károlyt, Balogh Tibort és másokat). A koreai program keretében a következő tantárgyakat oktatják: Koreai nyelv (Osváth Gábor és a mindenkori koreai lektor, jelenleg Kim Bo-gook)

5

A program elvégzése nem jogosít diploma kiadására, korlátozottabb hatókörű tehát, mint a szak. Néhány, a koreaihoz hasonló jellegű bölcsészkari program: ausztrália-tudományok, kanadisztika, irodalmi fordítás, jiddis tanulmányok, szociolingvisztika, hungarológia stb. A programok előbb-utóbb szakká szeretnének válni.

11


Bevezetés a koreanisztikába (Osváth Gábor és Lee Yong lektor, 2000-2002) A koreai irodalom története (Osváth Gábor) Koreai történelem (Fendler Károly) A koreai buddhizmus története (Birtalan Ágnes) Koreai népi vallások, a sámánizmus (Birtalan Ágnes) Koreai hagyományos műveltség (Balogh Tibor, Kovács Attila) Közismert, hogy hazánkban a felsőoktatás, így az ELTE is (részben a tandíj részleges eltörlése miatt) komoly anyagi nehézséggel, deficittel küzd minden tanévben. Ez az oka annak, hogy az egyetem saját erőből nem képes finanszírozni ezt a programot, erre csakis a koreai fél, jelesül a Korea Research Foundation (lektorok küldése) és a Korea Foundation (könyvrendelés, ösztöndíjak adása, magyar előadók finanszírozása) nem csekély mértékű segítségével képes. Kérdés, hogy a koreai fél meddig vállalja ezt a támogatást (információink szerint más országokban ez csak néhány évre szól, később a hazai egyetemnek át kell vállalnia a program működési költségeinek legalább egy részét). A koreai fél, elsősorban a nagykövetségen keresztül több ízben is kifejezte megelégedettségét a koreai program sikeres lebonyolításával kapcsolatban, ugyanakkor bizonyos fenntartásainak is hangot adott. Ezek két lényeges eleme: 1. Nem értik, hogy miért nem a Kínai- és Kelet-Ázsiai Tanszék foglalkozik a koreai stúdiumok szervezésével és lebonyolításával, 2. Nem értik, hogy miért nem sikerült már beindítani a koreai szakot, hiszen ezen az egyetemen már van kínai és japán szak, sőt tanszék is (nem egészen világos a számukra a szak és a tanszék elkülönülése sem). Suh Dae-won úr, a Koreai Köztársaság budapesti nagykövete így fogalmazott: „Korea nemzetközi jelentősége és gazdasági teljesítményei, a magyarországi koreai tőkebefektetések súlya és a két ország közötti 12 éves zavartalan kapcsolatok alapján talán megbocsátanak nekem, ha úgy vélem, megérdemlünk egy önálló szakot az ELTÉ-n” (Birtalan 2002: 2). A koreai fél első problémafelvetésére válaszként az hangzott el, hogy a Belső-Ázsiai Tanszék tudományos programjának fontos részét képezi a belső-ázsiai kultúrák és a koreai közötti eléggé fel nem derített kapcsolatok tudományos vizsgálata. Ma reneszánszát éli világszerte a koreai sámánizmus és külső kapcsolatainak kutatása, s ebben fontos szerepet játszhat Birtalan Ágnes, aki a sámánizmus európai hírű kutatója, s több ízben járt Koreában a koreai vallások tanulmányozása céljából. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ez a tanszék rendelkezik a koreai program sikeres lebonyolításához szükséges elegendő szabad kapacitással. Természetesen bizonyos tantárgyak oktatásában (klasszikus kínai, Kína története stb.) részt vesznek majd a Kínai Tanszék oktatói is. Ami a másik problémát illeti, az ELTE kifejezte azt a készségét, hogy a Koreai Programot szakká fejleszti, elkészíti az ehhez szükséges akkreditációs anyagot, s azt elfogadásra benyújtja a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. Ez megtörtént, s a MAB hosszas várakozás után engedélyezte az új szak indítását. A probléma csupán az, hogy 2003 végén az Oktatási Minisztérium a bolognai folyamat megkövetelte reformok kidolgozásáig felfüggesztette az összes új szak indításához szükséges végső engedély kiadását ( bár állítólag kivételt tehetne szakmailag vagy politikailag különösen indokolt esetben). A koreai szak módosított tanterve (2003. július 31.) Kód

Megnevezés

Tanegység Heti óra Előfeltétel fajta

Bevezető képzési szakasz (14 tanegység)

12


KR-101 Klasszikus kínai nyelvtan 1. KR-102 Klasszikus kínai nyelvtan 2. KR-103 Mai koreai nyelvtan 1. KR-104 Mai koreai nyelvtan 2. KR-105 Mai koreai nyelvgyakorlat 1. KR-106 Mai koreai nyelvgyakorlat 2. KR-107 Klasszikus kínai szövegolvasás 1. KR-108 Klasszikus kínai szövegolvasás 2. KR-109 Koreai társalgás KR-110 Bevezetés Korea történetébe KR-111 Koreanisztikai szeminárium 1. KR-112 Koreanisztikai szeminárium 2. KR-113 A Csoszon dinasztia története KR-199 Nyelvi záróvizsga Törzsképzési szakasz (17 tanegység) KR-201 Koreai elbeszélő szövegek KR-202 Történeti szövegek KR-205 Mai koreai beszéd 1. KR-206 Mai koreai beszéd 2 KR-207 Mai koreai szövegolvasás 1. KR-203 Mai koreai szövegolvasás 2. KR-213 Koreai történelem KR-214 Hagyományos koreai műveltség 1. KR-215 Régi koreai irodalom KR-216 Koreai népköltészet KR-217 Klasszikus kínai műveltség KR-218 Koreai társalgás 2. KR-219 Koreai nyelvtörténet KR-222 Korea és Belső-Ázsia történeti kapcsolata KR-224 Koreanisztikai szeminárium 3. KR-225 Koreanisztikai szeminárium 4. KR-299 Alapszigorlat Szakképzési szakasz (27 tanegység) KR-301 Koreai dialektusok KR-302 Történeti kútfők KR-303 Koreai buddhizmus KR-304 Bevezetés a koreai nyelvészetbe KR-305 A koreai vers KR-311 Mai koreai irodalmi szövegek KR-312 Mai koreai fordítás KR-313 Mai koreai fogalmazás KR-314 Mai koreai újságnyelv 1. KR-321 Korea modern története 1. KR-322 Korea modern története 2. KR-323 Altaji népek és nyelvek

13

K K G G G. G G G K K G G K Z

1 1 1 3 3 3 2 2 1 2 1 1 1 0

G G G G G G K K K K K K K K G G S

2 2 4 4 2 2 1 2 2 1 2 2 1 2 1 1 0

KR-199 KR-199 KR-199 KR-205 KR-199 KR-207 KR-199 KR-199 KR-199 KR-199 KR-199 KR-217 KR-199 KR-199 KR-112 KR-224 KR-201-225

G G G G G G G G G K K K

2 1 2 1 1 4 4 4 4 1 1 2

KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-299 KR-321 KR-299

KR-101 KR-103 KR-105 KR-107

KR-111 KR-101-113


KR-324 KR-311 KR-325 KR-326 KR-327 KR-328 KR-329 KR-331

Mai koreai irodalom Mai koreai irodalmi szövegek A koreai nyelv altaji kapcsolatai Koreai újságnyelv 2. Belső-Ázsia modern története Sámánizmus és népvallás Hagyományos koreai műveltség 2. Koreanisztikai szeminárium 5.

K G K K K K K G

2 4 2 2 1 1 2 1

KR-299 KR-299 KR-299 KR-325 KR-299 KR-299 KR-299 KR-225

Az ELTE a koreanisztikai stúdiumok népszerűsítése céljából már négy ízben rendezte meg a Koreai Kultúra napját, a Külkereskedelmi Főiskolai Kar oktatóinak a közreműködésével. A rendezvény keretében tudományos konferenciára majd ételbemutatóra került sor, 2000-ben pedig egy koreai sámán-együttest is vendégül láthattak. A 2002-es konferencia anyaga a követség anyagi támogatásával kötetben is megjelenhetett, sajnos eléggé korlátozott példányszámban (az ELTE jegyzetboltjában néhány nap alatt elkapkodták). A kötetben (Birtalan 2002) megjelent tanulmányok a következők: Balogh Tibor: Koreai sǒn (zen) mesterek a 20 század első felében, Birtalan Ágnes: Néhány közös jelenség a koreai és belsőázsiai ősvallásban, Fendler Károly: Ahogy a koreai kérdés Magyarországról látszik, Osváth Gábor (három tanulmány): A koreai személynevek rendszere. A mai dél-koreai elbeszélő irodalomról. Mártonfi Ferenc koreanisztikai munkássága. A 2003. november 3-i konferencia előadásait is tervezik megjelentetni, de ehhez még nem sikerült megfelelő mértékű anyagi támogatást szerezni. A konferencián elhangzott előadások a következők voltak: Rüdiger Frank (Bécsi Egyetem): Reformok Észak-Koreában, Fendler Károly: Osztrák-magyar források a koreai és mandzsuriai vasútépítkezésekről a 19-20. század fordulóján, Csoma Mózes: A dél-koreai sajtóviszonyok fejlődése a japán gyarmati uralom idejétől napjainkig, Osváth Gábor: A dél-koreai nyelvpolitika legújabb fejleményei, Patakfalvy Miklós. A taekwondo története. Feltétlenül megemlítendő, hogy a koreai program lebonyolítása során kialakult munkatársi kapcsolatok eredményeként jelenhetett meg a Terebess Kiadó gondozásában angolra fordítva a század elején Koreában járt Vay Péter koreai útleírása Birtalan Ágnes szerkesztésében, Fendler Károly előszavával (Vay 2001). A koreai irodalomról szóló szemináriumok „melléktermékeként” látott napvilágot Osváth Gábor koreai versfordítás-kötete, amelyet szintén a Terebess Kiadó gondozott. (Osváth 2002b). A koreai irodalmi szemináriumokon született legsikerültebb hallgatói fordítások a Terebess kiadó honlapján máris olvashatók (www.terebess.hu). Ezen a téren óriásiak a lehetőségek és a felelősség is, hiszen a mai délkoreai irodalom teljesen ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. A program oktatói - a már meglevő fordítások felhasználásával és újak készítésével - jelenleg két műfordításkötetet szeretnének kiadni, melyhez szponzorokat keresnek A Külkereskedelmi Főiskolai Karon és az ELTE-n folyó koreainyelv-oktatás nem vetélytársai egymásnak, hiszen a két intézményben eltér a munka jellege: a főiskolán koreai nyelvet is ismerő gazdasági szakembereket oktatunk, míg az egyetemen elsősorban kutatók, leendő tudósok, műfordítók magas színvonalú képzése a cél. A két intézmény közötti kölcsönösen előnyös szakmai együttműködés eddig zökkenőmentesnek bizonyult mind az oktatás, mind a kutatómunka és publikációs tevékenység terén. Összegezve az eddigieket, elmondható, hogy hazánkban - az eddigi kétségtelen sikerek ellenére - csak az első lépéseket tettük meg a koreanisztika európai szintű művelése felé. A

14


fő probléma a megfelelő képzettségű szakemberek hiánya elsősorban a nyelvészeti és irodalmi stúdiumok terén. Ezért is lenne kulcsfontosságú egy fiatal kutató-nemzedék felnevelése a tervezett koreai szak keretében. E cél megvalósításának útjában jelenleg nem a jó szándék hiánya a legfőbb akadály, hanem a szervezés és finanszírozás egymással összefüggő és eddig még megoldatlan gondjai. Irodalom Bassa Zoltán (2001): Hungary and European Union Membership. Implications for KoreanHungarian Relations. Hernádi András. (szerk.): Past, Present and Future Prospects of Korean-Hungarian Relations. Budapest. 64-92. Birtalan Ágnes (1999): Mandzsu-tunguz nyelvek. Fodor István (szerk.): A világ nyelvei. Akadémiai Kiadó: Budapest. 925-930. Birtalan Ágnes szerk. (2002): Aspects of Korean Civilisation. Eötvös Loránd Univerasity: Budapest. Chang, Kyung.sup (1999): Compressed Modernity and its Discontents: South Korean Society in Transition. Economy and Society. Vol. 28. No.1. 32-57. Christal, D.(1998): A nyelv enciklopédiája. Osiris: Budapest. Faludi Péter (1993): Korea története. Külkereskedelmi Főiskola: Budapest. Huh Woong (1983): Development of Korean Language. The Korean Language.Edited by the Korean National Commission for UNESCO. Si-sa-yong-o-sa: Seoul. 1-12. Kim Chin-u (1983): The Making of the Korean Language. The Korean Language. Edited by the Korean National Commission for UNESCO. Si-sa-yong-o-sa: Seoul. 13-42. Lee Ki-moon (1977): Geschichte der Koreanischen Sprache. Wiesbaden. Mártonfi Ferenc (1972a): A tiszteletiség kifejezési formáiról a kelet- délkelet-ázsiai nyelvekben (A koreai verbum finitum szociolingvisztikai vonatkozásai). Általános Nyelvészeti Tanulmányok VIII. 159-180. Mártonfi Ferenc (1972b): A koreai személy-fogalom helye és szerepe a koreaiban. Néprajz és Nyelvtudomány XV-XV. 101-108. Mártonfi Ferenc (1974): A koreai írás története és rendszere. Keletkutatás 1973. 113-146. Miller, R. A.: The Japanese Language. Tuttle:Tokio. Ohno, Susumu (1970): The Origin of the Japanese Language. Japan Cultural Society: Tokio. Osváth Gábor (1991a): A koreai nyelv tanításáról. Fáyné Péter Emese (szerk.): Húsz éves a Külkereskedelmi Főiskola. II. kötet Külkereskedelmi Főiskola: Budapest. 77-81. Osváth Gábor (1991b): Külgazdasági olvasókönyv koreai nyelven. Külkereskedelmi Főiskola: Budapest. Osváth Gábor (1993). Magyar-koreai igei vonzatszótár. Külkereskedelmi főiskola: Budapest. Osváth Gábor (1995): A kínai írásjegyek használatával kapcsolatos dél-koreai vita. Osváth G. (szerk.): Koreai nyelv és kultúra. Külkereskedelmi Főiskola. Budapest. 40-52. Osváth Gábor (1995-96): Koreai nyelv alapfokon. Külkereskedelmi Főiskola: Budapest. Osváth Gábor (1998). Koreai nyelv – koreai kultúra. Szociolingvisztikai megfigyelések. Szépe György (szerk.): Modern Nyelvoktatás. Budapest, 1998. December. 43-56. Osváth Gábor (1999a): A koreai nyelv északi és déli változata. Balaskó Mária és Kohn János (szerk.): A nyelv mint szellemi és gazdasági tőke. Szombathelyi Tanárképző Főiskola: Szombathely. 235-240.

15


Osváth Gábor (1999b): On Some Problems of Korean Language Teaching in Hungary. The Proceedings of 19th AKSE Conference in Hamburg. University of Hamburg: Hamburg. 3344. Osváth Gábor (2001): A kínai, koreai, japán és vietnami szakszókincs sajátosságai. Majoros Pál (szerk.): Szakmai füzetek. BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar: Budapest. 135-139. Osváth Gábor (2002a): Mártonfi Ferenc koreanisztikai munkássága. Birtalan Ágnes (szerk.): Aspects of Korean Civilization.Eötvös Loránd University: Budapest. 49-62. Osváth Gábor (2002b): Az öt barát éneke. Koreai sidzsoversek. Terebess Kiadó: Budapest. Osváth Gábor (2003): Hŏngariesŏ-ǔi hangugŏ kyoyuk (A koreai nyelv oktatása Magyarországon). Choe Kwon-jin (szerk.): Tongyurŏp chiyŏk-ǔi hangugŏ kyoyukkwajŏng phyojunhwa yŏngu (A koreai nyelvvel kapcsolatos kelet-európai tantervek összehangolásáról). SemaRSh: Szófia. 79-89 Poppe, N. (1965): Introduction to Altaic Linguistics. Otto Harrassowitz: Wiesbaden. Seong Baek-in (1997): The Present State and Problems of Geneological Studies of Korean. Korea Journal. Vol. 37. No. 3. 166-225. Sohn, John Young (1990): The Need to Study Dialects. Bilingual Education for the Overseas Koreans. The Korean Society for Bilingual Education: Seoul. 35-65. Tanaka, Akio (1995): Bevezetés a japán szókészletbe (ford. Hidasi Judit). Külkereskedelmi Főiskola: Budapest. Vay Péter (2001): Korea of Bygone Days. Terebess Publications: Budapest. Yi Sang-ok (1987): The Theory of Altaic Languages and Korean. The Korean Language. Edited by the Korean National Commission for UNESCO. Si-sa-yong-o-sa: Seoul. 43-54. On the Past and the Present of Korean Studies in Hungary (summary) At present there are two institutions of higher education where Korean studies are carried out. They are as follows: 1. Budapest Eötvös Loránd University (ELTE), 2. Budapest Business School (former name: College for Foreign Trade), Budapest. At the Budapest Eötvös Loránd University dr. Ferenc Mártonfi (1945-1991) an outstanding professor began to teach Korean language and hanmun to the students of the Chinese and Japanese departments in the 80's. His untimely death in 1991 prevented him from continuing his pioneer work in Korean studies The first two year (four semesters) accredited Program for the Korean Language, Linguistics and Culture at the Budapest ELTE University started in September 1997 and finished successfully in 1999. The program continued in September, 1999 with the valuable material support of the Korea Foundation and the next two-year periods finished in 2001 and 2003. The head of the Program is dr. Agnes Birtalan who is an expert of Buddhism and shamanizm. This program can be perceived as a part of the preparation process of establishing the Korean Language Department at the Budapest University. The tasks of this preparation require a lot of energy and have many preconditions concerning financing and the quality of the teaching staff. The Budapest University, as the majority of Hungarian universities is a state-run university with very limited material sources. Only after obtaining the material support of the Korea Foundation could the financial problems be solved. The Korean Program gave very good opportunity for students to manifest their creativity in the field of Korean studies. During the seminars the students translated a lot of Korean classical short stories (Pak Chivǒn, Chǒng Yagyong, I Gvangsu, Hyǒn Chingǒn, etc.) and these translations, parallel with

16


the introductory papers and sijo-translations of G. Osváth, appeared on the homepage of the Terebess Publishing House which is the leading publisher of Oriental literature in Hungary. In the future - if some material support can be obtained - we want to publish these translations under the title of "Selected works of Korean Classical Authors". Due to the Program the creative cooperation of professors of different institutions (dr.Birtalan, dr. Fendler) could be realised. They contributed to the publishing of a Hungarian traveller's memoir about his visit to Korea in 1907 under the title of "Korea of Bygone Days" The organising of the so called Day of Korean Culture (Series of lectures, exhibition and Korean food tasting) have already a four-year tradition. The teaching of Korean – as an integral part of the curriculum – began in Hungary only in 1989. The Department of Oriental Languages at the College for Foreign Trade – where Chinese, Japanese and Arabic had already been taught before – realised that the rapid economic development of the Republic of Korea and the establishment of diplomatic relations between Hungary and the ROK demanded the training of experts who are familiar with the Korean language and culture and the business attitude of the Korean people. For the students of the Business Administration Faculty of the College for Foreign Trade the study period is 6 semesters and to obtain the diploma (B.A. degree) they have to study at least two foreign languages. The Korean - like other Oriental languages - can be learned as a second foreign language, the first one is learned from the elementary or secondary school. The purpose of our curriculum is to reach only the intermediate level, but the students have to acquire some business Korean, too. A good textbook is one of the most important conditions of effective language teaching. In 1995 and 1996 the Koreai nyelv alapfokon I-II. (Basic Korean for Hungarian Learners I-II.) was published at our institute. We published also a Business Korean Textbook (1991), History of Korea I-II., a Hungarian-Korean Verb Dictionary (1993) a Hungarian-Korean Conversational Phrase Book and a collection of papers untitled Korean Language and Culture (1995).

17

A koreai nyelv jelentősége, oktatásának helyzete és perspektívái. I. A koreai nyelv tanulását motiváló tényezők

Recommend Documents