A KOREAI SZAKSZÓKINCS KIALAKULÁSA ÉS FŐBB SAJÁTOSSÁGAI

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Osváth Gábor A KOREAI SZAKSZÓKINCS KIALAKULÁSA ÉS FŐBB SAJÁTOSSÁGAI Bevezető A Külkereskedelmi Főiskolán az 1989-90-es tanévből kezdve tanítjuk választható, második idegen nyelvként a koreait. Az általános nyelvórákat a harmadik félévtől kezdve szaknyelvi, ún. üzleti nyelvi órák egészítik ki. A koreai nyelv genetikai (altaji nyelv) és tipológiai jellemzői (monoszillabikus, agglutináló, atonális nyelv) jóvoltából számos értelmi, logikai fogódzót kínál a magyar nyelvtanulók számára, s ez – főleg a nyelvoktatás kezdeti stádiumában – megkönnyíti a tanár dolgát. A szaknyelv oktatásában is igen jelentős, pozitív transzfert jelentő legfontosabb hangtani, alak- és mondattani hasonlóságok a következők: 1. Magánhangzó harmónia. A szótagintonáció és a szóhangsúly nem játszik jelentés-

megkülönböztető szerepet (az előbbi a kínai, vietnami stb., utóbbi az indoeurópai nyelvek elsajátításakor jelent nehézséget a magyar nyelvtanulók számára). 2. A nyelvtani nemek hiánya. 1

3. Ragozó nyelv, a szótőhöz többféle toldalék járulhat: chip-tur-eso ‘ház-ak-ban’ 4. A prepozíció hiánya, helyette ragok =(lásd fentebb) és névutószerű alakok: egyes

főnevek esetragos alakjai a magyar névutóval megegyező funkcióval bírnak: ch1iap’+eso ‘a ház előtt’ (a koreaiban nincs névelő!) 5. A van ige birtoklást is kifejezhet ‘habeo’ jelentésben, a birtokoshoz datívusi esetrag

járul (a birtokos személyragot ugyanakkor nem ismerik): Sonsaeng-ege ch’a-ga itta (‘tanár’+dat. autó+nominativusi esetrag van) ‘A tanárnak autója van’ 6. SOV alapszórend. A jelző a jelzett szó előtt van (a birtokos jelző is!) 7. A számnévi jelző a koreaiban is többnyire egyes számú főnevet indukál. 8. A határozó jelzővé alakítható: a koreaiban a birtokos esetrag segítségével, a

magyarban a való, történő, folyó stb. igenevekkel. Megjegyzést érdemel, hogy mindezek a jellegzetességek a japán nyelvre is érvényesek: a koreait és japánt lényeges strukturális egyezések rokonítják; ennek egyik oka az, hogy mindkét nyelv valamilyen, még egészen pontosan nem tisztázott módon az altaji nyelvcsaládhoz kötődik, a másik valószínűleg a földrajzi közelség és a szoros történelmi

1


kapcsolat lehet. A magyar és a koreai nyelv között a lényeges strukturális egyezések mellett lényeges eltérések is vannak, ennek fő oka valószínűleg a magyar nyelv európai kötődéseiben, a latin óriási befolyásoló szerepének tulajdonítható. A szaknyelv szempontjából megfigyelhető leglényegesebb különbség a személyragozás és az alárendelő kötőszók hiánya a koreaiban. I. A koreai tudományos terminológia kialakulása szempontjából a kínai nyelv hatása döntő fontosságú volt, hiszen a kínai nyelv és írás hasonló szerepet játszott Koreában, Japánban és Vietnamban, mint a latin és a görög Európában, vagy az arab nyelv a muszlim világban. Koreában hosszú ideig csak kínai nyelvű tudományos művek és irodalmi alkotások születtek. A földrajzi nevekhez hasonlóan a személyneveket is kínai szótagokból szerkesztették meg. A kínai nyelv és írás (hanmun) egészen 1895-ig a hivatalos nyelv (és írás) státuszát élvezte (összehasonlításképpen – Magyarországok 1844-ig volt hivatalos nyelv a latin). Bár 1433-ban királyi rendeletre megalkottak egy fonetikus írást (mai neve: hangul), ez a tudományos életben egyáltalán nem volt használatos: a neokonfucianizmus Kína-központúságával magyarázható, hogy mindent lenéztek, ami nem Kínától származott (a hangul akkori neve onmun ‘vulgáris írás’ volt!). Csak a XX. században vált az egykor lenézett, 40 betűs írás a nemzeti önállóság és méltóság, a modernizáció egyik leghatékonyabb jelképévé. A koreai nyelv eredetileg teljes mértékben mellőzte az absztrakt (tudományos) gondolkodás szókincsét, ugyanekkor igen gazdag volt, és gazdag ma is a primér érzékelést kifejező szavakban; a koreai (és a japán is) onomatopoiiákban a világ legtermékenyebb nyelvei közé sorolható, nagyszótárakban több ezer körül van a számuk. Egy-egy hangutánzó szónak több tucat alternációja lehet, amelyekben a vokálisok a magánhangzó harmónia szigorú szabályai szerint kapcsolódnak egymáshoz (a vízcsobogás kifejezésére például: cholchol, chul-chul, chwal-scwal, chorok-chorok, churuk-churuk, chilgum-chilgum, ch’olsokch’oldok stb.). A szaknyelvi, tudományos lexika ugyanekkor szinte teljes mértékben kínai eredetű, azaz kínai szótagmorfémákból áll össze; ezekből a szótagmorfémákból Kínán kívül, azaz Koreában és Japánban is keletkezhetett neologizmus, ezt vagy átvette a két szomszéd ország, vagy nem. A kínai szótagmorfémákból szerkesztett ún. sino-koreai, sino-japán, sinovietnami szavak aránya mind a koreai, mind a japán és vietnami nyelvben 50-60% között van (az angolban is a latin és francia elemek aránya 50% fölötti). A kínai lexikai elemek aránya 1

A koreai szavak latin betűs átírására McCune-Reischauer rendszerét használtam fel. 2


tudományos szövegben elérheti a 70-80%-ot; ez azt jelenti, hogy a tudományos, a szakmai terminológia szinte teljes egészében kínai eredetű szavakból áll. Bár a sino-koreai szókincs jelentős része a koreai alapszókincs részévé vált (kang, ‘folyó’, san’hegy’, tongsaeng ‘öccs’ stb.), a kínai írásjegyeket nem ismerő köznép számára (az írás-olvasás ismerete a hivatalnoki elit privilégiuma volt!) az absztrakt gondolkodás szókincsének az a része, amely csak a kínai írásjegyek segítségével etimologizálható, jórészt érthetetlen volt. Bár 1895 után, a kínai nyelv és írás eltörlését, és az oktatási reformot követően a művelődés a tömegek számára is elérhetővé vált, a nehezebb sino-koreai összetételek érthetőségének problémája fennmaradt. A bonyolultabb, vagy – a sok homonima miatt – félreérthető szavakat Dél-Koreában a mai napig kínai írásjegyekkel írják le a korai nyelvű szövegek egy részében, hogy etimologizálhatóbbak legyenek: ez viszont a nacionalista érzelmű „nyelvvédők” ellenérzésével találkozik (ők a kínai írásjegyeket „idegen írásnak” tartják!). Kína nyomasztó kulturális befolyása miatt csak a 30-as évektől kezdve történnek olyan próbálkozások, amelyek a magyar nyelvújítással rokoníthatók, a cél a nagy számú nehezen érthető kínai (vagy európai) szókincs eredeti koreaival történő cseréje. II. A Távol-Kelet számos országa hosszú ideig, egészen a múlt század végéig elzárta magát az európai szellemtől, gyakorlatilag nem volt kapcsolata az európai tudományos élettel Elsőként Japán ismerte fel a reformok, a változások szükségességét (1868: Meiji restauráció). E reformok hatására a századforduló körül Kína és Japán is modernizálódni kezdett, próbálkozásaik azonban nem voltak annyira sikeresek, mint Japáné: ez vezetett gyarmati (Korea) és félgyarmati (Kína) függőségükhöz. A térségben megnövekedett Japán politikai és katonai szerepe, a tudományos és kulturális életben is modell-országnak tekintette a kínai és koreai értelmiség. Ez azt jelenti, hogy a japán nyelvből történő fordítások során a japánok által kínai szótagmorfémákból szerkesztett sino-japán neologizmusok zömét a koreaiak átvették: a sino-koreai szókincs 25%-a ma ilyen meggondolásokból minősül „japanizmusnak” (Kim Junhak 1987: 52). Néhány példa a japánból történt átvételre: sino-japán neologizmus

sino-koreai szó

sino-vietnami szó

uchu ‘világűr’

>

udzu

vu tru

toron ‘discussion’

>

t’oron

thao luan

3


kisha vonat’

>

kich’a

-

genshoo ‘jelenség’

>

hyonsang

hien tuong

Megjegyzendő, hogy koreaiak a ‘vonat’ fogalomnak megfelelő neololgizmust nemcsak Japánból (ki-ch’a ‘gőz+kocsi’), hanem Kínából is átvették (hwa-ch’a ‘tűz+kocsi’), s a két szó ma szinonimaként él, bár csak az első, a japános forma minősül hivatalos elnevezésnek (valószínűleg az 1910-1945 közötti japán gyarmati függőség miatt). Az európai tudományos gondolkodás átvétele tehát az európai nyelvek megismeréséhez, s a modern tudomány európai terminológiájának adaptálásához vezetett. Ez az átvétel többféle módon történt. 1. Bizonyos régi szavakat vagy kifejezéseket az európai terminológia jelentésével láttak el. A

régi Kínában ismeretlen volt a (politikai) párt fogalma. Ma ezt a fogalmat a tang szóval jelölik (Európában elsősorban Csang Kaj-sek pártja, a Kuomin-tang ‘ ‘Néppárt’ szó utótagjaként ismert). A „tang” szó a régi Kínában egy nemzetségi csoportot jelölt, később a hatalmi elit belviszályai idején az egyes frakciók elnevezéséül szolgált, s mivel ez a társadalom az érdekcsoportok leghalványabb politikai körvonalazódását sem tűrte tartósan, a kifejezés pejoratív csengést kapott (vö. magyar „pártütés”, ‘pártoskodás’). Amikor a XIX. és XX. század fordulóján Kínában megfelelő szót kerestek az európai nyelvekben használt ‘párt’ fogalmának lefordítására, ezt a szót találták a legalkalmasabbnak (Polonyi 1988: 79). A nyugati ‘kultúra’ fogalom távol-keleti megfelelőjét Japánban alkották meg kínai szótövekből (szótagmorfémákból): bun-ka. Ezt később átvették szomszédai is (kínai olvasata: wen-hua, koreai olvasata: mun-hwa, vietnami olvasata: wan-hoa). A neologizmus a kínai klasszikus irodalom egyik közismert kifjeezésének rövidítése: wn-zhi-jiao-hua ‘írás, kormányzás, nevelés, átalakulás’, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy ‘kormányozni a népet a tanulás és a művészetek segítségével inkább, mint nyers erőszakkal’. A kifejezésből az ‘írás’+’átalakulás’ elemeket vonták össze a kultőra fogalmának érzékeltetésére. (Taylor 1995:76). Igen érdekes a ‘forradalom’ szó távol-keleti megfelelőjének eredete is. Az európai lineáris történelemfelfogással ellentétben a kínaiakra a ciklikus (vagy dinasztikus) szemlélet volt jellemző. Egy ciklus egy dinasztia uralkodásának felelt meg, és a következőképpen alakult: egy kiválasztott család az Égtől (Tian) megkapja az „égi megbízatást” (Tian-ming), és dinasztiát alapít. A kínai ‘forradalom’ szó (ge-ming, koreai kiejtése hyok-myong, japán:

4


kaku-mei, vietnami: cach-mang) eredeti jelentése „elvágni az (égi) megbízatást”, s a dinasztia

bukásával

kapcsolatos

zűrzavarra,

háborúskodásra

utalt

eredetileg;

a

modernizációs törekvések korában kapta meg a ma is érvényes ‘forradalom’ jelentést. A kínainak ezek a (többnyire) négy szótagból álló aforizmái, bölcs mondásai (kínai nevük chengyu ‘megállapodott szavak’) több – az európai civilizációval, tudományos gondolkodással összefüggő – neologizmus megalkotásához szolgáltak forrásul. 2. A nyugati szó adaptációjának másik módjaként azt szótagokra bontották, és minden

szótaghoz kerestek egy hozzá hasonló ejtésű kínai szótagot, hogy le tudják írni kínai írásjegyekkel.

Így

lett

az

angol

club

szó

a

kínaiban

ju-le-bu

(‘együtt’+’szórakozik’+részleg’); sino koreai ejtése ku-rak-pu sino-japán ejtése ku-rabu, sino-vietnami ejtése cau-lac-po. (Ezt a szót is a japánok szerkesztették meg.) Nem mindig sikerült azonban olyan kínai szótagmorfémákat találni, amelyeknek a jelentése valamennyire is fedné a forrásnyelvi jelentést: a kínai Xiong-ya-ri országnév kiindulópontja az angol Hungary volt, s elemeinek jelentése: ‘hun’+agyar’+érdek’. A mai koreaiban ezt a – főleg a mai kínaiban elterjedt – megoldást szinte teljesen kiszorította a forrásnyelvi hangalak koreai fonetikus írással történő közvetlen átvétele: k’ullob ‘club’, Hongari ‘Hungary’ (lásd később). A koreaiban a transzkripció viszonylag könnyen megy, mivel a kínai négyszázzal szemben a koreaiban mintegy kétezer a lehetséges szótagok száma. 3. A nyugati szakszókincs átvételének legproduktívabb módja a tükörszó; ez is többnyire a

kínai szótagmorfémák segítségével történik (a tükörfordítások nagy része is Japánban jött létre). Három csoportját különíthetjük el (a termonológiát illetően vö. Országh 1977: 149-151). a) Tüköralakzat (loan rendition): nem adja vissza pontosan az eredeti jelentést, csak magyarázza, értelmezi azt. hwa-hak

(változás+tudomány)

‘kémia’

pyong-ri-hak

(betegség+ok+tudomány)

‘patológia’

so-su-minjok

(kis+szám+nemzet)

‘nemzetiség’

kun-guk-chui

(katona+ország+izmus)

‘militarizmus’

ae-guk-chui

(szeret+ország+izmus)

‘patriotizmus’

kong-san-chui

(közös+vagyon+izmus)

‘kommunizmus’

chung-sang-chui

(fontos+kereskedelem+izmus)

merkantilizmus’

5


b.) Tükörfordítás (loan translation). Az egyes lexikai elemek jelentését pontosan

lefordítja. chayu muyok

(szabad+kereskedelem)

‘szabadkereskedelem’

sanop hyongmyong

(ipar+forradalom)

‘ipari forradalom’

sahoe-chui

(társadalom+izmus)

‘szocializmus’

kagyok chongch’aek

(ár+politika)

‘árpolitika’

chok-cha

(piros+betű)

‘deficit’ < red letters

huk-cha

(fekete+betű)

‘többlet’ < black letters

Az is előfordult, hogy a koreai mind a Kínában, mind a Japánban megalkotott tükörfordítást átvette, s a két változat szinonímaként él egymás mellett: ch’ol-to, (vas+út) kínaiból átvett változat (régies); ch’ol+lo, (vas+út) japánból átvett változat c.) Hibridszók (loan hybrid): az összetett szó egyik eleme megegyezik a forrásnyelvi szó

hangalakjával, másik eleme tükörfordítás. bureik’u-aek

< brake liquid

‘folyadék’

imp’uleishon-yul

< inflation-rate

‘inflációs ráta’

sogyu-dallo

< petrodollar

‘olajdollár’

suip-k’wot’o

< import quota

‘importkvóta’

4. A nyugati lexika adaptációjának igen gyakori módja a forrásnyelvi hangalak közvetlen

átvétele is (Koreában a hangul nevű hangjelölő betűírás, Japánban pedig a katakana szótagírás segítségével). Mivel a nyugati civilizációval történő megismerkedés történelmileg rövid idő alatt zajlott le, ezért az igen nagyszámú megismert dolog és jelenség anyanyelven történő megnevezésére nem maradt elegendő idő. Japánban és Koreában is elsősorban az USA jelentette a XX. századi Nyugatot reprezentáló kultúrát, így az angol nyelv vált a kultúrák közötti kommunikáció közvetítőjévé: még a latin ábécé betűit is az angol spelling szabályai szerint ejtik, így például a betűszók esetében (UN: ‘yuen, IMF: ‘aiemep’u, IPU: ‘aip’iyu stb.). Az angolból származó kölcsönszók magas arányának kialakulásához az is hozzájárulhatott, hogy a nemzetközi tudományos terminológia és a földrajzi nevek túlnyomó többsége is az angol nyelv közvetítésével és angol hangalakban került a koreaiba: k’at’egori
6


A magyarhoz képest a koreai sokkal kevésbé védekezik az angol szavak térhódításával szemben, ez újabban az informatikában is megfigyelhető a reset button (‘újraindító billentyű), mouse (‘egér’), keyboard (‘billentyűzet’), sound card (‘hangkártya’), password (‘jelszó’), driver (‘meghajtó’) stb. szavaknak nincs koreai szinonimapárja. Ugyanazt a terminust egyidőben két európai nyelvből is átvehették, napjainkban az angol változatot preferálják: bet’ong
Dél

guruppa

gurup

‘csoport’

kkabel

k’eibul

‘kábel’

Wenguriya

Honggari

‘Magyarország’

ppuroguramma

p’uroguraem

‘program’

ppurochent’u

p’urosent’u

‘százalék’

icheologiya

ideologi

‘ideológia’

Az angolból átvett lexika különleges csoportját alkotják az angol elemekből megszerkesztett, de az angolban ilyen formában nem létező összetett szavak és kifejezések. Néhány közülük a műszaki nyelvből: saidu-bureik’u

(side+brake)

‘hand brake’

baek-miro

(back+mirror)

‘review mirror’

p’uront’u gulesu

(front+glass)

‘windscreen’

no-k’ulloch’i

(no+clutcher)

‘automatic transmission’

mot’o-baik’u

(motor+bike)

‘motorcycle’

III. A koreai szaknyelv egyik fontos szemantikai sajátossága, hogy ott is különbséget tesz konkrét és absztrakt fogalmi szint között, ahol a magyar vagy más európai nyelvek ezt nem teszik meg. Ennek megfelelően számos olyan szinonimapár alakult ki, amelyeknek a fordítása magyarra csak egyetlen szóval vagy körülírással lehetséges. Ezek a szinonímapárok eredetük, szerkezeti felépítésük alapján a következő csoportokba sorolhatók:

7


A) A konkrét és absztrakt fogalmi szint két genetikailag eltérő szóval van kifejezve, a konkrét jelentés eredeti koreai, az absztrakt pedig sino-koreai szóval. Néhány példa:

8


Konkrét (eredeti koreai)

Absztrakt (sino-koreai)

saram

ingan

‘ember’

kaps

kagyok

‘ár’ (price)

charada

songchang-hada

‘nő, növekedik’

ilhada

kunmu-hada

‘dolgozik’

paeuda

kongbu-hada

‘tanul’

ttang

t’ochi

‘föld’

sam

saengmyong

‘élet’

mulkyol

p’ado

‘hullám’

A gazdasági szaknyelvben oly fontos magyar ‘nő, (növekedik)’ igének a koreaiban öt megfelelője van, amit a következőképpen lehetne ábrázolni: charada (eredeti koreai) grow

songchang-hada (Dél-Korea) (sino-koreai)

nő

changsong-hada (Észak-Korea) nulda (eredeti koreai) increease chungga-hada (sino-koreai) A charada ige a konkrétabb jelentéskörbe tartozó biológiai növekedésre utal (A fa nő,

a gyerek öt centit nőtt stb.), a songchang az absztraktabb, gazdasági teljesítménnyel összefüggő fogalomkört is magába foglalja (kyongche-songchang ‘gazdasági nvöekedés’). A songchang fordított szórendű changsong alakja arra vezethető vissza, hogy Észak- és Dél-Korea nyelvhasználatában lexikai síkon bizonyos elkülönülési folyamat kezdődött el, ennek egyik megnyilvánulási formája az, amikor a sino-koreai szavak szavak szótagjai helyet cserélnek egymással (egyik változat kínai, a másik japán mintára alkult ki): songchang (Dél) - changsong (Észak), sangho ‘kölcsönös’ (Dél), hosang ‘kölcsönös’ (Észak). A szaknyelvi terminológia szócsaládja majdnem minden esetben az absztrakt fogalmi kört jelző sino-koreai szavakra épül, így például: kagyok-chongch’aek, ‘árpolitika’, kagyok-pyondong ‘ármozgás’, kagyok-insang ‘áremelkedés’ stb., a piacon viszont eredeti

9


koreai szóval kell kérdezni (konkrét sík): Kaps-i olmayeyo? ‘Mennyi az ára?’ A ‘föld’ fogalom esetében: t’ochi-kaehyok ‘földreform’; t’ochi-chongch’aek ‘földpolitika’; a nem szaknyelvben viszont: memarun ttang ‘száraz, terméketlen föld’ (a ttang eredeti koreai). A ‘dolgozik’ igének megfelelő koreai szinonimapár egyike (il-hada, eredeti koreai) mindenfajta, kedvtelésként űzött munkára is vonatkozhat, míg a sino-koreai kunmu-hada csak a munkahelyen, fizetésért végzett tevékenységre érvényes, s ilyen értelemben közgazdasági kategória. Ugyanez a distinkció érvényes a ‘tanul’ koreai fordításaira is: a paeuda mindenfajta tanulást jelent (pld. tanul biciklizni), míg a sino-koreai kongbu-hada szervezett iskolai tevékenység. A ‘hullám’ fogalom két koreai megfelelője (mulkyol p’ado) közül a sino-koreai p’ado a hivatalosabb, a szaknyelvben gyakori, nem véletlen, hogy a tudományos termimnológia megalkotásakor ezt a változatot (helyesebben csak az első szótagját) használták fel: tan-p’a ‘rövidhullám’, chung-p’a ‘középhullám’, chang-p’a ‘hosszúhullám’. B) Az is gyakori, hogy a konkrét és absztrakt fogalmi szintre utaló szavak mindegyike sino-koreai szó. Okai: 1. A konkrébabb jelentésű nem szaknyelvi fogalom (pld. ‘levél’) is a modern (kínai eredetű) civilizáció (az írás) átvételével függ össze: a p’yonchi közönséges, mindennapi levél, míg a soshin a hivatalos, üzleti levelet jelenti. 2. A konkrétabb fogalmat kifjező sino-koreai szó azért a tudományos, szakmai szókészlet része, mert az eredeti korai szavakból régebben nem alakulhatott ki tudományos terminológia. Erre jó példa az ‘élet’ fogalom két sino-koreai szinonimája: a senghwal a mindennapi életre, életmódra utal (kyongche-saenghwal ‘gazdasági élet’, kachongseanghwal ‘családi élet’, song-saenghwal ‘nemi élet’ stb.; a saengmyong (előtagja megegyezik az előzőével), elvontabb, biológiai értelemben vett életet jelent: saenymyong-hak ‘élettan, biológia’, saengmyong-ui kunwon ‘az élet eredete stb. A ‘politika’ szó két sino-koreai megfelelőjét gyakran keverik össze a nyelvtanulók: a chongch’i jelenti általában a politikát mint absztrakt jelenséget (chongch’i-saenghwal ‘politikai élet’, chongch’i-ga ‘politikus’), míg a chongch’aek a politikának intézkedésekben megnyilvánuló konkretizálását jelenti (nem véletlen, hogy második szótagja megegyezik a tae-ch’aek ‘intézkedés’ szó második szótagjával: kyongchechong-ch’aek ‘gazdaságpolitika’, kachong-chong-ch’aek ‘családpolitika’ stb.

10


3. A -kum ‘pénz’ jelentésű utótag elhagyása vagy megléte arra utal, hogy a valamely értéket jelző fogalmat általában (absztrakt módon) vagy konkrétan, pénzben kifejezve óhajtunk megnevezni: sang

‘jutalom’

‘sang-gum

‘jutalom’ (pénzben)

chabon

‘tőke’

chabon-gum

‘tőke’ (pénzben kifejezve)

taebu

‘kölcsön’

taebu-gum

‘hitel’ (pénzben kifejezve)

posang

‘kártérítés’

posang-gum

‘kártérítés’ (pénzben kifejezve)

(cho)se

‘adó’

se-gum

‘adó’ (pénzben kifejezve)

Ha az adóról általában beszélek (chose-chong-ch’aek ‘adópolitika’), akkor az első változat, ha konkrét adóösszegről van szó, akkor a második szükséges (seagum-ul ch’enap-hada nem fizeti be az adót’): a magyar fordításban ez a különbség eltűnik. 4. A -so (‘írás’) utótag megléte azt fejezi ki, hogy valamely aktus írásban történt-e meg, vagy ezt a tényt a beszélő nem tartotta fontosnak kiemelni. chumun

‘megrendelés’

chumun-so

‘megrendelés’ (írásban)

kyeyak

‘szerződés’

kyeyak-so

‘szerződés’ (írásban)

kyonchok

‘kalkuláció’

kyonchok-so

‘kalkuláció’ (írásban)

Ez a jelenség az oka annak, hogy a „Beszéljük meg a szerződést!” (kyeyak- ul habuihapshida) és az ‘Írjuk alá a szerződést!” (kyeyak-so-e somyong-hapshida) mondatokban a ‘szerződés’ szó koreai fordításai nem cserélhetők fel egymással. A konkrét és absztrakt fogalmi szint világos elkülönítése, valamint az a tény, hogy a sinokoreai szótagmorfémák kombinálása segítségével az absztrakt szinten belül további változatos jelentésárnylatok keletkezhetnek, szinonimák szövevényes hálózatát eredményezte. Erre kiváló példa a magyar ‘élet’ szó 12(!) koreai megfelelője, amelyből korábban kettőt már említettem (eredeti koreai: salm, moksum; sino-koreai: saeng, saengmyong, saenghwal, saengae, saengchon, insaeng, p’yongsaeng, ilsaeng, saengchon). Az eredeti koreai szó köznyelvibb, konkrétabb és érzelmi többletet hordozó szó (‘belefárad az életbe’: salm, ‘életét áldozza’: moksum), a sino koreai változatok egzaktabbak és a tudományos terminológiának is részei: ‘Darwin élete’ (saengae), ‘Darwin életében’ (saengchon), ‘életében először’ (p’yongsaeng’) ‘életbiztosítást kötött’ (saengmyong) ‘pesszimistán szemléli az életet’ (insaeng) ‘stb. A kínai írásjegyeket jól ismerők számára ezek motivált szavak, hiszen tudja például, hogy az utolsó előtti szó esetében nem a biológiai értelemben vett életről

11


(saengmyong), a mindennapi életről (saenghwal) vagy az életútról (saengae) van szó, hanem általában az emberi életről (insaeng), hiszen az in jelentése ‘ember’ (kínai ejtése: zen), a saeng (kínai ejtése: xeng) önmagában is ‘élet’, tehát a két szótag együtt emberi életet’ jelent; a magyarra történő fordításban ezt külön nem érdemes érzékeltetnünk. A kínai írásjegyeket nem, vagy csak fogyatékosan ismerők számára az ‘élet’ fenti sino-koreai megfelelői nem motivált szavak, s elsajátításuk nehéz. Hasonló nehézségekkel jár a tudományos terminológiában oly fontos szerepet játszó ‘anyag’ szó koreai megfeleléseinek elkülönítése is. Mivel az anyag fogalma meglehetősen elvont, eredeti koreai szó nincs is a megnevezésére, a konkrétságot kifejező ‘(ruha)anyag’ kivételével: kam vagy ch’on. Az absztrakt szinten a következő jelentésárnyalatok léteznek: mulchil ‘anyag’ (filozófiai értelemben), chaeryo ‘anyag’ (a műhely anyagot igényel), charyo ‘anyag’ (az újságíró anyagot gyűjt). IV. A

kínai

nyelv

a

szótagmorfémák

segítségével

nemcsak

igen

változatos

jelentésárnyalatokat képes kifejezni, hanem egyes szótagmorfémák elhagyásával, s a maradék kombinálásával igen tömör, rövid lexikai egységeket tud produkálni, amelyek csak az iskolázott személyek számár jelentkeznek motivált szókként: su-chi

‘fizetési mérleg’

< su-ip ‘bevétel’+ chi-ch’ul ‘kiadás’

chung-gam

‘ingadozás’

< chung-ga ‘növekedés’+gam-so ‘csökkenés’

in+gwa

‘ok-okozat’

< won-in ‘ok’+kyol-gwa ‘eredmény, okozat’

su-gup

‘kereslet és kínálat’

< su-yo ‘kereslet’,+kong-gup ‘kínálat’

Megjegyzendő, hogy az in-gwa kwan-gye ’ok-okozati kapcsolat, összefüggés’ kifejezésben, és a ‘kereslet és kínálat egyensúlya’ (su-gup-ui kyunhyong) kifejezésben is többnyire csak a rövidített változat használatos. A rövidítések következő típusa is arra a jelenségre vezethető vissza, hogy a kínaiban minden szótagnak van jelentése. Igen gyakori, hogy az (általában) két szótagú szónak csak egyik szótagja válik egy újabb lexikai egység elő vagy utótagjává: kagyok ‘ár’ > yu-ka ‘olaj+ár’, mul-ka ‘áru+ár’ chu-ka ‘részvény+ár’ A pu-bum szó elő- és utótagja külön-külön és együttesen, összetett szóként is ugyanazt jelenti: ‘rész’. Ez az oka annak, hogy a szócsaládjába tartozó szavak megalkotásakor mind az első, mind a második szótag felhasználható volt, s ennek jelentés-megkülönböztető szerepe is

12


kialakult: pu-op (rész+munka) ‘mellékállás’, de: pun-op (rész+munka) ‘munkamegosztás’! A pu-bun elő- és utótagja segítségével a következő származékszók hozhatók létre (a leggyakoribbak):

13


pu

pun

pu-chi

(rész+föld)

‘telek’

pun-gwang

(rész+fény)

pu-chang

(rész+főnök)

‘részlegvezető’

pun-gwa

(rész+osztály) ‘szekció’

pu-p’um

(rész+dolog)

‘alaktrész’

pun-guk

(rész+sarok)

pu-ryong

(rész+parancs) ‘rendelet’

in-pun

(ember+rész) ‘adag’

pu-su

(rész+szám)

pun-kwon

(rész+hatalom) ‘decentralizáció’

‘példányszám’

‘pektrum’ ‘polarizáció’

Megjegyzést érdemel, hogy a pun önálló szóként ‘perc’ jelentéssel bír (‘az idő rész’), s a törtszámokat is vele fejezik ki a birtokos esetrag segítségével (négyötöd: o pun-ui sa, tkp. ‘öt résznek a négye’, ‘öt részből négy’; fordított a szórend, mint a magyarban!). Az absztrakt fogalmi szinten használt, korábban már említett t’ochi ‘föld’ két szótagjának jelentése szintén megegyezik, és azok külön-külön is produktív szóalkotó képességgel rendelkeznek: t’o ‘föld’

chi ‘föld’

kuk-t’o

(ország+föld) ‘felségterület’

chi-gu

(föld+labda)

hwang-t’o

(sárga+föld)

chi-chin

(föld+rengés) ‘földrengés’

t’o-song

(föld+csillag) ‘Szaturnusz’

chi-do

((föld-ábra)

‘térkép’

t’o-min

(föld-+ember) ‘bennszülött’

chi-ri

(föld+ok)

‘földrajz’

‘löszföld’

‘földgömb’

A pu-pun és t’o-chi típusába tartozó étszótagú szavak kialakulásának oka (a régi kínai nyelvben) az volt, hogy a rengeteg egyszótagú szót, amelyek között sok volt a homonima, igen könnyen összetéveszthették egymással. Ennek elkerülésére a hasonló jelentésű szótagokat egymással értelmezték, így ezek idővel összetapadtak (Taylor 1995:25-36). V. A szaknyelvben, jelentéstani szempontból, a mennyiséget kifejező fogalmak is komoly nehézséget jelentenek a nyelvtanulók számára, hiszen használatuk meglehetősen eltér az európai nyelvszemlélettől. Mind a koreaiban, mind a japánban – a kínai nyelv óriási befolyása miatt – kettős számrendszer alakult ki: százig eredeti tőszámnevek és kínai eredetűek egyaránt vannak és egymás szinonimáiként léteznek; száz fölött viszont csak a kínai lexika használatos (ismerik ugyan az eredeti koreai ‘száz’ és ‘ezer’ jelentésű számnevet is, de csak mint nyelvtörténeti adalékot; a gyakorlatban nem használják). A korábban említett distinkció a lexikának erre a rétegére is érvényes. Az eredeti koreai számnevek alacsonyabb

14


stílusértékűek, kevésbé udvariasak, a kínai eredetűek választékosabbak, udvariasabbak, s a szaknyelvben, a matematikai és egyéb műveletek esetében, a mértékegységek kifejezésekor – néhány kivételtől eltekintve – szinte kizárólag ezeket használják. A sorszámnevekre ugyanez a kettősség jellemző: a konkrétabb jelentés eredeti koreai szóval fejeződik ki (ch’ot sarang ‘első szerelem’), míg az elvontabb, tudományos vagy politikai fogalom a sino-koreai változat segítségével: che il ch’a segye tae-jon ‘első világháború’ che o cha’ tang-taehoe ‘ötödik pártkongresszus’ stb. Minden távol-keleti nyelvben igen jellemző szófaji kategóriát képeznek az ún. számlálószavak vagy számláló főnevek, amelyek az európai nyelvekben is korlátozottan bár, de előfordulnak, vö. magyar (két) darab, (két) fő. A koreaiban a számlálószó többnyire nem önálló főnév: csak számnévi jelzővel együtt fordulhat elő. Használata kötelező! Az eltérő osztályba sorolt főnevekhez eltérő számlálószó tartozik, tárgyak: általában gae, gépek: dae, házak: ch’ae, papír, levél: chang, emberek: myong vagy saram, állatok: mari stb. A számlálószót tartalmazó jelzős szerkezet az európai nyelvekének a fordítottja; a számnév+számlálószó a főnév után áll: sonbangi, se dae ‘három esztergagép’ (tkp. ‘esztergagép, három darab’), kae, han mari ‘egy kutya’ (tkp. ‘kutya, egy „fej”’). Az elvont fogalmakat a kachi ‘-féle, -fajta’ jelentésű számlálószó sorolja osztályba: iron, ne kachi ‘négy elmélet’ (tkp. ‘elmélet, négyféle’). VI. Összefoglalásként elmondható, hogy a koreai szaknyelv szókészlete meglehetősen heterogén, igen sok a rokonértelmű szó, ezért a szakszókinccsel szemben támasztott követelmények egyikének (egyöntetűség) nem felel meg teljes mértékben. A szakszó sok esetben eredeti koreai, sino-koreai és európai (többnyire angol) eredetű is lehet egyidejűleg. Ha a szakszó eredeti koreai, akkor a XX. századi nyelvújító mozgalmak terméke, és még nem gyökeresedett meg a mai koreai nyelvhasználatban. A tudományok elsajátítását jelentősen megnehezíti a koreai gyerekek számára a nehéz, sino-koreai szótagokból szerkesztett terminológia, amely számukra (és a koreait tanuló külföldiek számára is) motiválatlan. Hogy motiválttá tegyék, (s ezáltal megértése könnyebbé válhasson) két út kínálkozik: 1. az etimologizálást segítő (de igen nehéz) kínai írásjegyek megtanulása, 2. nyelvújítás, a szókincs reformja, azaz a nehéz sino-koreai szókészlet felváltása újonnan, hazai elemekből kreált szavakkal. Az első megoldási módozattal

15


kapcsolatban óriási vita folyik Dél-Koreában napjainkban (vö. Osváth 199540-52), a második módozatot mind Észak-, mind Dél-Koreában alkalmazzák, de ezirányú lépéseiket politikai okokból nem hangolják össze, azaz ugyanarra a szóra Északon és Délen eltérő neologizmus szülehet (vö. Osváth 1999). Ez megintcsak a nemkívánatos szinonima-túltengés tendenciáját erősíti, hiszen (a magyar nyelvújításhoz hasonlóan) a régi és új lexéma bizonyos ideig még párhuzamosan létezik. Irodalom 1. Han Sung-su (1996): Kíongje-chongch’aek-ron (A gazdaságpolitika elmélete). Szöul 2. Kim Jun-hak (1987): Hantsa-mal-ui t’obagi-mal-lo machomginun dee ttarunun munjewa ku haegyolch’aek (A sino-koreai szavak eredeti koreaira történő cseréjének problémája). In: kugo-saenghwal,1987/8 Szöul, 51-63 p. 3. Országh László (1977): Angol eredetű elemek a magyar szókészletben, Bp. 4. Osváth Gábor (1995): A kínai írásjegyek használatával kapcsolatos dél-koreai vita. In: (Osváth G. szerk.) Koreai nyelv és kultúra, Bp., Külkereskedelmi Főiskola, 40-52 p. 5. Osváth Gábor (1996): A koreai modernizáció és az angol nyelv In: (Fáyné Péter Emese szerk.) Szakmai füzetek. Bp., Külkereskedelmi Főiskola 165-272 p. 6. Osváth Gábor (1999): A koreai nyelv északi és déli változata In: (Blasko-Kohn szerk.) A nyelv mint szellemi és gazdasági tőke. Szombathely 235-240 p. 7. Polonyi Péter (1988): Kína története. Bp. 8. Pae Yang-seo (1957): English Loanwords in Korean (PhD-disszertáció). University of Texas. 9. Taylor, Insup-Taylor, M. Martin (1995): Writing and Litaracy in Chinese, Korean and Japanese. Amsterdam/Philadelphia.

16

A KOREAI SZAKSZÓKINCS KIALAKULÁSA ÉS FŐBB SAJÁTOSSÁGAI

Recommend Documents