A koreaiak magyarságképe és a koreai irodalom

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár 1 Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Osváth Gábor A koreaiak magyarságképe és a koreai irodalom Magyarország volt az első „kelet-európai” ország, amely 1989 februárjában diplomáciai kapcsolatot létesített a Koreai Köztársasággal. Ezt követően a két ország között szoros gazdasági és kulturális kapcsolat alakult ki. A koreaiak igen hálásak azért, hogy a magyarok úttörő szerepet játszottak a diplomáciai kapcsolatok felvételében, s természetes, hogy azóta is nagy érdeklődés nyilvánul meg a magyar nép, a magyar kultúra iránt. A szöuli Hanguk Egyetem (•••••••• Hankuk University of Foreign Studies) 1989-ben alapított magyar nyelv és irodalom tanszékének négy évfolyamán több mint száz hallgató tanul magyarul. A hazánkkal szomszédos országokat leszámítva talán ez a legnagyobb hallgatói létszámú magyar tanszék a világon! A dél-koreaiak számára a keleti tömb történelme, kultúrája – részben az igen szigorú nemzetbiztonsági törvény jóvoltából – szinte teljesen ismeretlen terület volt. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy csak a 80-as évek végére alakult ki hazánk nevének angolból átvett végleges koreai változata ••• Hǒngari formában; korábban a ••• Hangari alakot használták. A két koreai állam eltérő külpolitikai orientációját jelzi, hogy míg Délen a ••• Hǒngari, ••••• Budap'esǔt'ǔ, ••• Danyubǔ (ritkábban ••• Donau) szóalakot használják, Északon az oroszból átvett •••• Wengǔria, ••••• Budap'ešut'ǔ, ••• Dunai terjedt el (Az 1443-ból származó koreai fonetikus írás betűit McCune-Reischauer rendszere szerint írtam át). Ha manapság egy „átlagos” koreai értelmiségivel találkozunk, az illető – kérdéseinket meg sem várva – büszkén elsorolja, mit tud hazánkról. A következő pozitív sztereotípiákat lehet hallani: a magyarok ázsiai eredetűek, következésképpen a két nép között létezik valamiféle rokonság. Két idézet: „A Kelet-Európa középső részén élő magyarok a mongol fajtához tartoznak, mára azonban elszlávosodtak” (O-CH’OE 1992: 213). „A magyarok ősei különböznek a szomszédságukban élő szlávokéitól és más kelet-európai népekéitől. Talán ezért olyan büszkék arra, hogy ők a fehér és sárga rassz között foglalnak helyet, s hogy az őseik ázsiaiak voltak” (CSONG 1989: 338). A rokonszenv másik forrása az a vélekedésük, hogy a magyarok igen zenekedvelők: Liszt és Bartók neve hangzik el leggyakrabban. A magyar kultúrával, történelemmel kapcsolatos koreai információk tekintélyes része Japánból


származik. Ennek oka az, hogy a haladó koreaiak számára a múlt század végén Japán volt a modernizációs modell, japán közvetítéssel, a japán „filteren” keresztül jutottak el Koreába a nyugati civilizációval kapcsolatos értesülések. Ez a transzmissziós szerep a japán gyarmati uralom idején (1910-1945) még inkább felerősödött, és ma is érvényesül (sok japánból fordított kézikönyv, útikönyv stb. jelenik meg). A két nép közötti további hasonlóságnak tartják, hogy mindkettő hosszú ideig élt idegen elnyomás alatt és sok külföldi agressziót szenvedtek el. A fehér asztal mellett feltétlenül megemlítik, hogy - a koreaiakhoz hasonlóan - a magyarok is a fűszeres, csípős ételeket szeretik. A történelemben járatos értelmiségiek ismerik Nagy Imre nevét. Lukács Györgyöt mint a marxista filozófia szalonképesnek minősített (s így megtűrt) alakját divat volt olvasni a 90-es évek elején: műveinek három fordításáról tudok (LUKÁCS 1991 a, b; 1992). A mai koreai közvélemény magyarságképének megismerése szempontjából érdemes áttanulmányozni ••• HAN T'ak-ch'ae (Han Thak-cshe) 1997-ben megjelent könyvét, amely a következő címet viseli: ••••• •• •• - ••••• •• •• Danyubǔgang-ǔi p'urǔn mulgyǒl – Budap'esǔt'ǔ wegyo-ilgi (A Duna kék hullámai – Budapesti diplomáciai napló, •• • Salmgwa kkum Kiadó, Szöul. 345 p.). A szerző a Koreai Köztársaság első budapesti nagyköveteként szolgált 1989-1991 között. Műve egy külföldi diplomata szemszögéből próbálja végigkísérni, elemezni azoknak az éveknek a történéseit, amelyek óriási változást jelentettek mind Magyarország, mind a kelet-európai blokk más országai számára. A könyv alapján egyértelműen pozitív kép rajzolódik ki a magyarokról, a magyar kultúráról. Népünkkel szemben – a diplomáciai kapcsolatok felvétele miatti hála kifejezéseként – egy kissé elfogult pozitív irányban, azokat a külföldön elterjedt, általunk is közhelyként ismert sztereotípiákat veszi át, amelyek igazolhatják rokonszenvét: a magyarok élelmes, vállalkozó szellemű, találékony emberek, a bajban feltalálják magukat (33. p.), igen magas közöttük a Nobel-díjasok száma (102. p.). Nem ejt szót olyan tényezőkről, amelyek ezt a képet beárnyékolhatják (a társadalmi beilleszkedési zavarok és mentális problémák igen magas arányáról, az alacsony átlagéletkorról, a válások számáról, a fogyó népességről stb., stb.). Meglátja a magyar nemzeti jelleg bizonyos negatívumait is, de még ezek is alkalmasak arra, hogy az olvasóban a szimpátia érzését kiváltsák: „Talán azért, mert történelmük során olyan sok szenvedésen mentek át, hajlamosak a borúlátásra, gyakran adnak elő önmagukat is kicsúfoló történeteket” (102. p.). A negatív magatartásbeli tulajdonságok tetemes részét a „szocializmus” jellemtorzító hatásának tulajdonítja, panaszkodik a nehézkes ügyintézésre, a


bürokráciára (38., 145., 310. p.). Az akkor még egyetlen kínai étterem (Szecsuán) pincéreinek hozzáállását is felpanaszolja: az előzetes helyfoglalás ellenére sem tudott leülni (42. p.). A probléma mára megoldódott: a kétszáznál több budapesti kínai étteremben bizonyára bőven akadna szabad hely (koreai étterem is van már három). Kár, hogy az 1997-ben kiadott mű nem tesz említést az 1991 óta eltelt időszak legjelentősebb változásairól, legalább lábjegyzet formájában; ez is erősíthetné a mű egyik alapkoncepcióját: a piacgazdaság felsőbbrendűbb a „szocialista” tervgazdaságnál, és ezen a téren van mit tanulni Koreától. Felháborítja a környezet, az épületek elhanyagoltsága, a sok szemét, amely főleg akkor vált különösen szembetűnővé, amikor átlépte a magyar-osztrák határt (56. 145. p.). Más helyütt viszont dicséri a szemétszállítás korszerű voltát (49. p.), ugyanakkor megbírálja a locsolókocsit, amely eső után is dolgozik, hogy teljesítse a tervet (145. p.). A koreaiak – mint említettem korábban - hajlamosak arra, hogy egy általuk szimpatikusnak ítélt nép esetében rögtön az etnikai eredet és a történelem rokonvonásait keressék. Ez a mű is több helyen hangsúlyozza a magyarok ázsiai eredetét, társtalan voltát Európában, másrészt felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy a magyar vallási élet, a magyar kultúra nyugat-európai jellegű, s ez – Csehszlovákiához és Lengyelországhoz hasonlóan – a térség többi országához képest kedvezőbb feltételeket biztosít a gazdaságitársadalmi átalakulás számára (35. p.). A magyarországi szocializmusról árnyalt képet rajzol: megemlíti a más „kommunista” országokhoz képest sokkal szabadabb légkört, a gazdasági reformok máig érvényes hatását (80., 99. p.). Kádárról igen elismerően ír: „Ha azt mondjuk, hogy az 1956-os szovjet beavatkozásnak ellenálló, és ezért kivégzett Nagy Imre nemzeti mártír, akkor igaz ugyan, hogy a szovjetekkel együttműködő Kádár árulást követett el, de a hatalmat megszerezve önálló liberalizációs politikát folytatott, s olyan hazafinak lehet tekinteni, aki a maga módján a magyar érdekeket védte. 32 évig volt hatalmon, de csak egy kis házban élt szerényen” (134. p.). Nem csoda, hogy ilyen pozitívra sikerült a kép; egy dél-koreainak elég, ha Kim Ir Szen diktatúrájára és mértéktelen személyi kultuszára gondol. Han nagykövet könyvének több lapján, majd a legvégén összefoglaló jelleggel is, külön fejezetben foglalkozik a magyar történelemmel. Kár, hogy nem vette figyelembe az egy évvel korábban kiadott •••• Hǒngari-sa ('Magyarország története') című monográfiát, amelyet a szöuli magyar tanszék vezetője, ••• Lee Sang-hyup (Li Szang-hjop) írt (LEE 1996), ha megtette volna, akkor valószínűleg kevesebb tévedés lenne művében. Néhány közülük: „ a 9.


század végén a magyarok elűzték a hunokat, és letelepedtek a Magyar Alföldön” (102. p.), „annak ellenére, hogy bizánci hitű országokkal voltak körülvéve, a katolikus hitet választották” (uo.). Különösen érdekes ez a megállapítása: „A török uralom a magyar nemességen keresztül megvalósuló közvetett uralom volt, amely viszonylag nagylelkűnek, toleránsnak minősíthető” (324. p.). Ezt a megfogalmazást először a török nagykövet szájába adja, akitől megkérdezte, hogy a magyarok miért nem gyűlölik – a 150 éves elnyomás ellenére – a törököket (108. p.). A nagykövet válaszul azt a közismert viccet is elmeséli neki (a könyvben több politikai vicc szerepel a magyar állapotok érzékeltetésre), amelyben azt kérdezik, hogy a törökök uralma miért tarthatott olyan hosszú ideig (a válasz: nem tették kötelezővé a török nyelv oktatását és a mohácsi csata évfordulójának megünneplését). Egyéb következetlenségek, hibák: a 103. lapon 1526-ot, a 343. lapon pedig 1541-et jelöli meg a török hódítás kezdeteteként, s értelmezésében a törökök az egész országot elfoglalták. Szerinte Debrecenben robbant ki a 48-as forradalom (144. p.), és Pozsony már a 13. században az ország fővárosa volt (148. p.). Irányunkban elfogult, jószándékú csúsztatásnak érzem, hogy a két világháborúban a németek oldalán történő részvételünket csupán „geopolitikai okokkal” magyarázza (103. p.), bár más helyütt a Horthy-rendszert szélsőjobboldaliként jellemzi (344. p.). Az évszám téves: „A magyarok szándékában kételkedő németek 1943. márciusában megszállták Magyarországot (344. p.). Csekély, a mű erényeit lényegesen nem csökkentő fogyatékosság, hogy a szerző néhány név átírásában tévedett (a magyar név latin és koreai betűs alakját egyaránt megadja). A Kossuth név végét, valószínűleg az angol kiejtési szabályok szellemében, sz-ként értelmezi: ••• Kosusǔ. A szóvégi r (angol és/vagy német hatásra?) néma r-ként jelenik meg: Stadinger > •••• Sǔt'adingǒ, Huszár > •• Husa, Major > •• Mayo. Mivel diplomáciai naplóról van szó, természetes, hogy a mű nagy részét azok az értesülések teszik ki, amelyeket a szerző más diplomatáktól vagy magyar politikusoktól szerzett (a sok politikai viccet tőlük hallotta); több újságcikk és politikusi beszéd fordítása is fontos szerepet játszik a szövegben. Egy nagykövet meglehetősen keveset járhat gyalog vagy taxin, mindössze két olyan esetet említ, amikor „az utca emberével” kommunikált angolul: egy taxisofőrként dolgozó docenssel (99. p.), az újonnan megnyílt McDonald's étteremben pedig egy olyan amerikás magyarral, aki Koreában volt (USA) katona; ő a koreai gazdasági fejlődést dicsérte (35. p.).


A mű összességében rendkívül pozitív képet sugall Magyarorszáról, alkalmas arra, hogy a koreai emberek érdeklődését felébressze, vagy még inkább hazánk felé fordítsa. Erre azért is nagy szükség van, mert a Koreához jóval közelibb új piacok (Szibéria, Kína, Vietnam) lehetősége egy kissé lelohasztotta a dél-koreai tőke kezdeti lelkesedését hazánk iránt. A volt nagykövet több helyen (részben koreai, magyar vagy más külföldi szakértők szájába adva) a koreai gazdasági fejlődés modelljét ajánlja a magyar vezetők figyelmébe (62., 71., 79., 140., 307. p.). Érdekes lenne megtudni, hogy az akkortájt olyan egységesen hangoztatott vélemény mennyiben módosult az 1997. decemberében akuttá váló koreai gazdasági és pénzügyi válság hatására (amelynek egyik fő oka – az elemzők szerint – éppen a nyugat-európai

gazdasági,

kulturális

modelltől

olyannyira

különböző

keleti,

ún.

„konfuciánus”, azaz lényegében tekintélyelvű modell kudarcában keresendő). A két ország eredetének, történelmének rokon vonásai, a nemzeti jellemvonások feltételezett hasonlóságai, és ebből fakadóan az egymásra utaltság, a szolidaritás igénye gyakori motívumként bukkan fel a különböző koreai kiadványokban. Erre vonatkozó hajlandóság hazánkban is megfigyelhető, szép példáját adva a történelmi legendaképződés folyamatának. Han nagykövet memoárjában két helyen is említi, hogy a magyarok és a koreaiak az 1956-os forradalom idején összefogtak, együtt harcoltak az oroszok ellen. Mindkét esetben magyar beszélgetőtársától szerez tudomást erről az együttműködésről. Göncz Árpádtól ezt hallotta: „Az 1956. októberében bajtársként együtt harcoló észak-koreai diákok 1957-ben hazatértek, és azóta nem tud róluk” (254. p.). Győriványi Sándor munkaügyi minisztertől (Antall-kormány) is hasonlókat hallott: „Az 56-os forradalomban az észak-koreai diákok is részt vettek, akikkel együtt énekelte az Arirang című koreai népdalt” (283. p.). Az észak-koreai diákok szolidaritásának mítosza (?) magyar kiadványokban is fel-felbukkan: „ a szappanhab, a szappangép∗ , a koreai vendég-diákok nyílt szívű 56-os újítása” (MÉSZÖLY 1989: 57). Gosztonyi Péter így ír: „Való igaz, hogy a magyarokkal együtt harcoltak külföldiek is (...) Így az észak-koreai diákok nagy része ... ” (GOSZTONYI 1988: 159). Ezeknek az állításoknak ellentmond az az elbeszélésrészlet, amit az ELTE fiatal íróinak egykori kiadványában találtam: „Somos azt mesélte Gázlósnak, hogy októberben a koreaiak két pártra szakadtak, és harcoltak ők is – Állati nagy marhaság – mondta azonnal Pali. De azért hazafelé elképzelte a Pak Den Aj Intézet egyik épületének ablakát, ahol homokzsákok mögött Ri Il Nam hasal a géppuska mellett. Cang Jong Csant telefonok közt látta, egyszerre háromba is


beszél nagyon dühösen, és lecsapja mind a hármat. – Keszekki! Sipszekki! – káromkodik, mert Ri Il Namék óriási üvöltéssel rohamra indulnak.” (BIKÁCSY 1964: 90). Az író valószínűleg gyerekkori személyes élményeiről vall művében. Az egyes szám első személyben előadott történet egy olyan budapesti iskolában játszódik, ahol néhány – a koreai háború idején, 1953-ban Magyarországra került - észak-koreai gyerek is tanult (összesített számuk ezer körül volt, utolsó csoportjuk 1956 decemberében hagyta el az országot). Az észak-koreai diákok 56-os forradalomban való részvételére vonatkozó adatokat egyéb történeti munkákban, visszaemlékezésekben, szépirodalomban nem találtam, szakértőktől nem hallottam. Érdemes lenne e témával kapcsolatban megkérdezni Göncz Árpádot és Győriványi Sándort, akik közvetlenül tapasztalt élményként adták elő az észak-koreai diákok együttműködésével kapcsolatos emlékeiket. 1956 emléke Dél-Koreában nem felejtődött el, a világtörténelemmel foglalkozó tankönyvek, tanulmányok, újság- és folyóiratcikkek rendre megemlítik. Ennek oka az lehet, hogy a két diktatúra (az északi kommunista és a déli katonatiszti) szorításában vergődő déli értelmiség számára lelkesítő példa és tanulság maradt. Az egyik közismert dél-koreai versnek is a magyar forradalom a témája: ez a tény hazánkban a mai napig ismeretlen volt. A 90-es években, szöuli tanulmányutam során hívta fel a figyelmemet erre a költeményre a Hanguk Egyetem egyik magyar szakos hallgatója, s a szövegét kézzel írva el is hozta nekem. Azóta többször is nekigyürkőztem a fordításnak, a vers patetikus hangneme azonban sokáig ellenállt próbálkozásaimnak. A költemény szerzője, ••• Kim Cshun-szu / Kim Ch’un-su (19222004) •• Kyǒngsang megye •• Ch’ungmu helységében született. Japánban, a Nihon Egyetemen képzőművészetet tanult. Neves dél-koreai költőként kritikusi és egyetemi oktatói tevékenységet is folytat. Egy budapesti kislány halálára című verse az 1956-os forradalmat követően született, és – hogy a mondanivaló fontosságát önmaga és a koreai olvasóközönség számára kellőképpen kihangsúlyozza - kötetcímül is választotta (1959). Az eredetileg 56 soros szabadverset később 49 sorosra csökkentette, fordításom az utóbbi változatot vette alapul. A kimaradt részben saját megpróbáltatását is párhuzamba állítja a versben szereplő budapesti és koreai kislányéval: a költőt ugyanis 22 évesen börtönbe zárták hazafias kijelentései miatt Japánban. A szöveg rövidítését valószínűleg az indokolhatta, hogy néhány hónapos börtönbüntetését mint motívumot nem érezte azonos fajsúlyúnak a két gyerek tragikus halálával. A vers koreai vonatkozásának hátterét az jelenti, hogy a 80-as évek elejéig ∗

A szappanhabbal borított úttesten a tankok lánctalpai egyhelyben forogtak, s ezért nem tudtak haladni.


a katonai diktatúra többször is véresen megtorolta az ellenzéki megmozdulásokat, amelyekben a fiatalság mindig fontos szerepet játszott. A költemény gyakran szerepel antológiákban (így például: ••• KIM Hoe-bo szerk.: ••• •• Hanguk-ǔi myǒngshi ’Híres koreai versek’, Seoul: •• •• Chongno-sǒjǒk, 1993. 358-359). Jelen fordítás alapjául e kötet szolgált). A vers átültetése – mint említettem – nehéz feladatot jelentett. A koreai nyelvű klasszikus költészetben a laza, ütemes verselés volt az uralkodó, többnyire rímek nélkül, hiszen a japánhoz hasonló koreai mondattani szabályok, az igen szigorú szórend (az állítmány mindig a mondat utolsó helyén van) a rímelést nem tették lehetővé. Időnként - koreai költők kínai nyelven (hanmun) írott verseinek fordításakor - megpróbálkoztak ugyan a rímeléssel is (egyfajta ragrímek lehetségesek), de használata mindvégig rendkívül korlátozott volt. Petőfi verseit eddig csak Észak-Koreában adták ki (1958), a fordítás nem használt rímeket. A laza, ütemes verselésből természetes volt az átmenet a 20. század uralkodó koreai versformájába, a szabadversbe. A fordítás során az érzelmi-értelmi csomópontokat esetenként rímeléssel hangsúlyoztam, erre a koreai eredetiben is van példa. A pátosszal teli stílus érzékeltetésére a jambikus lejtést alkalmaztam, a fordítói szabadság – úgy érzem – megengedte a sorok számának növelését, mivel az eredetiben helyenként 19, 20, 23 szótagos sorok is előfordulnak. Ezeket túl hosszúnak éreztem, s két sorrá tördeltem. A költő eredeti szövegét is mellékelem. Egy budapesti kislány halálára (Budap’esǔt’ǔesǒ-ǔi sonyǒ-ǔi chugǔm)

Kelet-Európában a koratél hártyás jeget vont a Dunára. Az út mentén fák hullatták halott levelüket, mikor a sorozat orosz golyó leterített kóbor kutyát irtó közönnyel. Néhány másodpercig tekinteted az égig meredt, nyakadból vérár hullott az ismerős utcakőre. Tizennégy voltál az újság szerint. Mikor meghaltál, a galambok leszálltak, s csak némán megültek, a pesti éj sem sírhatta el bánatát. Csak a halál szabadított föl! A lelked majd kering ott, a kék Duna fölött, távol

•••••••• ••• ••

••••• •••• •• ••• ••• ••• •• •• • ••• ••• •• •• •••• ••• ••• ••• ••• •••• •••••• ••• •••• •• •••••. ••• • ••• •••• 30• •••• •••. ••• •• •••• •• • ••• ••• ••• ••• •••. --•• •• •••• ••• • ••••• • •• •• • •• • •• •••• •• •••. • ••• ••• •••••• •• ••• • •• •••. ••• •• •••• • ••• ••• 1 •• •••• •• • •• ••• • •• •• •• •• ••• •• •• •••• ••• •• •• •••. ••••• •• ••• ••••, •• •••••• •••• ••••, •••• •• •• •••• ••• •• ••• •• ••• ••• •••• •• ••

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár 8 Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. • •• • • ••• ••• ••• ••• •• a figyelő, szúrós szemektől, •••? zokogva lent maradottakért. •• •••, ••• • ••• •• •••• A Duna manapság békésen ••• • • •• ••• • ••• •• folydogál? • •• ••• ••• •• •••? Édesdeden, mint Strauss melódiája? •••••• •••, •• • ••• Miért halt meg az a tizenhárom éves • •• • • ••• ••. koreai kislány is, ártatlanul, ••••• ••• ••• a Han folyó sáros partján? ••• •••• •• ••• •••• ••••. ••• •• ••• ••• ••• A Han folyóról nem írtak slágert, ••• •••• •• •••, alig látszik a térképen. •• •••, •••• •••• • ••• •• Miért kellett meghalni ott, •• ahol vigyorgó ördög tapsikolt, •• •• •• ••• •• kezeddel a semmit kapkodva? • •••• • ••• ••• • •• Miért? Vajon miért? ••• •••• •• •••, Ó, budapesti kislány, •• •• •••• • •• • • ••• ••• •• sorsod távol visszhangozik, ••••• •••• •• ••• ••• gyászolnak Koreában is. ••• •• •• • ••• ••• •• •• Az emlékek dühödt folyója •••• ••• ••• ••• ••• a jövőt összeköti a mával, •••• •••••• ••• •••• •• •••••. mert könnyekből táplálkozik. •••••• ••• A zsoldosok lepihentek ••• • ••• a két hét harc után, ••• •• ••• •••• ••• •• •••, de a halott képmásod •• ••• ••••••• ott leng az emlékek folyóján, ••• •• ••••• ott él az emberek szívében. ••• •• • ••• •••• •••. Ott él az emberek szívében? •• •• ••• •• •• ••• •••• ••• ••••, ••• ••• ••• •• •••. Ott él a térdre roskadt •••••• •••. apák, fivérek emlékében?

A kínzó lelkiismeretben? A Péterek, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadják Őt. Kelet-Európában a koratél hártyás jeget vont a Dunára. Az út mentén fák hullatták halott levelüket, mikor a sorozat orosz golyó leterített kóbor kutyát irtó közönnyel. Szegény budapesti lány, lehullott tested gátja-é a rettegő megalkuvásnak? A csupasz fák közönyét legyőzi-é az ember; az öntözés, a sűrű vér rügyet fakaszt talán? A sötét éjben békétlen, lázas virágként lobogsz, budapesti kislány!


Felhasznált irodalom BIKÁCSY Gergely (1964): Makacs égitest (kisregény). Tiszta szívvel. ELTE: Budapest, 1964. november. 52-111. CHONG, Won-jo ••• (1989): Tongyurǒp-kihaeng ••• •• (Kelet-európai jegyzetek). Kyobo mungo ••••: Seoul. GOSZTONYI Péter (1988): 1965. A magyar forradalom története. Áramlat Független Kiadó: Budapest. HAN, Thak-ch'ae ••• (1997): Danyubǔgang-ǔi ph'urǔn mulgyǒl. Budap'esǔt'ǔ wegyo ilgi. ••••• •• •• - ••••• •• ••. (A Duna kék hullámai. Budapesti diplomáciai napló). •• • Salmgwa kkum: Seoul. KIM, Jaihun J.(1987): Korean Poetry Today. Hanshin: Seoul. LEE, Sang-hyup ••• (1996): Hǒngari-sa •••• (Magyarország története). Taehan-kyogwasǒchushik-hwesa •• ••• •• ••: Seoul. LUKÁCS György (1991a): Über die Besonderheit als Kategorie der Ästhetik. Iron-gwa shilch'ǒn ••• ••: Seoul. LUKÁCS György (1991b): Mihak yǒngu •• •• (The Aesthetics of György Lukács). Iron-gwa shilch'ǒn ••• ••: Seoul. LUKÁCS György (1992): Ruk'ach'i mihaksa yǒngu ••• ••• •• (Shille-esǒ Nich'e-kkhachi). Esztétikai tanulmányok (Schillertől Nietzschéig) Iron-gwa shilch'ǒn ••• ••: Seoul. MÉSZÖLY Miklós (1989): Érintések. Hitel, 1989/5. 57. p. O T’AE-SON – CH’OE CHIN-SHIK ••• – ••• (1992): Segye-chiri •••• (Földrajz). Chihak-sa •••: Seoul. The Hungarian Image of Koreans and 1956 (Summary) Hungary was the first socialist country that established diplomatic relations with the Republic of Korea in 1989. The Koreans did not forget this fact, and are very grateful for the pioneering role of Hungary. Their most frequent stereotypes related to Hungary are as follows. The Hungarian people is of Asian origin, their language, culture and history have many common features with those of the Koreans. Hungary like Korea suffered several foreign invasions. Hungarian music and musical pedagogy are regarded as first class (many Koreans learn music in Hungary). Hungarians, like Koreans, are fond of very hot and spicy foods, etc. Concerning the Hungarian image of Koreans, the memoires written by the first South Korean ambassador to Hungary are worth analysing (Han T’ak-ch’ae: Danyubǔgang-ǔi p’urǔn mulgyǒl – Budap’esǔt’ǔ wegyo ilgi. The Blue Vawes of Danube – A Diary of a Diplomat in Budapest. Salmgwa kkum: Seoul, 1997.). In his work, the ambassador drew a very positive picture of Hungary after the collapse of the totalitarian regime. Among other


things he mentioned his several meetings with Hungarian politicians. Two of them (Á. Göncz and S. Győriványi) told him that in 1956 the North Korean students learning in Hungary supported Hungarians in their fight against the Soviet army. G. Osvath has found two other testimonies related to this topic. M. Mészöly, a famous Hungarian writer and P. Gosztonyi, a well-known historian also shared this view in their works, however, later investigations made by G. Osvath produced no other evidence. The Koreans very often associate Hungary with the memory of 1956: a student at the Hankuk University of Foreign Studies called the attention of G. Osvath to the poem „The Death of a Girl in Budapest” by Kim Ch’unsu (1922-), which has become famous among the Korean youth as a protest against Stalinist dictatorship, just as against South Korean dictatorial regimes. The poem, which has a longer and a shorter version, was totally unknown in Hungary so far. G. Osváth has translated the shorter version of the poem into Hungarian. The English translation of the longer version was made by Jaihun J. Kim (Korean Poetry Today. 450 Poems since the 1920’s. Hanshin: Soul, 1987. p. 187). . The Death of a Girl in Budapest Winter was setting in across Eastern Europe, ice filming over the Danube, roadside trees starting to drop their dead at dusk when suddenly half a dozen Russian bullets knocked you down, more wretched than a rat dead in a ditch. At the moment your bashed head bounced into the air for 30 seconds. From your neck where head had been blood was gushing out to soak the pavement so familiar to you when alive. You ’re forteen, as reported. Over your death not a single white dove flew; Budapest’s night could not weep freely over your death. Now freed at last through death yur soul would return to ride the blue waves of the Danube, way off from the watchful eyes and weep aloud fot those left behind you. Is the Danube flowing quietly? Does it run as sweetly as Johann Strauss’ melodies? Why is it that a 13-year-old Korean girl should have died, so innocent, on the mute sands of the River Han that’s not made famous in music

on this sleepless night? I was 22, in college, thrown into jail in Tokyo charged with being a reactionary Korean. One day I heard a voice, a sickening voice, issuing from my own throat, „Mother, I wish to live.” The voice I had never heard before seemed to come somewhere far out; it wasn’t my voice, yet it was mine. Then I battered my head against the concrete floor. I could hardly resist wailing, sorrow welling up within me. Who could have made mockery of me? Did my shame stem from my desire to live? Did the death that Budapest girl had thrown herself into sprout from the seeds of shame sown in the hearts of those trembling before death? The greening sprout does not spring from the impersonal vegetation but from the gushing blood of the girl fallen in the fight for freedom. The greening sprout shoots up in an image

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár 11 Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. nor well marked on the world map? that betrays our own cowardice; Why should she have died, her hand it springs into blossom jerked into the hollow of the air, Through the nights, sleepless and anguished. with the devil laughing behind her beck? Man will fall but he will rise. Why should she? Man will fall again and again for ages O girl in Budapest, what you’ve done shuddering in the abyss of existence. isn’t done on your own, it seems, Man will continue to weep with the parents for the death of a girl on the sands of the River Han who lost their daughter to the devil’s bullets. rends in bitterness the hearts of her people. The angry river of memory will for certain Winter was setting in across Eastern Europe, flow today and tomorrow ice filming over the Danube, bringing tears to the eyes of the people. roadside trees starting to drop their dead at dusk, Though braves were gone, when suddenly half a dozen Russian bullets though your brothers and uncles fell knocked you down, at the same gun that aimed at you more wretched than a rat dead in a ditch. that river of memory will be flowing through the conscience of man. In the days when feckless Peters deny three times before cockcrow why should that man crucified to death bring to mind all memories

A koreaiak magyarságképe és a koreai irodalom

Recommend Documents