A konkoly mint takarmány és szeszgyári nyersanyag. Általánosan ismeretes, hogy a konkolyt mainapság a trieurök segélyével majdnem az utolsó szemig lehetséges a gabonából kiválogatni. Az ily kitrieurözött konkoly jelentékeny mennyiségben gyülik meg a malmokban, melyek azt alacsony árakon engedik át a gazdáknak takarmányozási czélokra vagy szeszgyári feldolgozásra. Sok helyen a konkolyt külön megırlik és mindenféle söpredékliszttel keverve, mint sertéstakarmányt hozzák kereskedésbe. 1874-ben a helybeli gazdasági akadémián fennálló vegykisérleti állomáson az állomás akkori assistensei, dr. Koós és Potásy urak, két konkolypróbát vizsgáltak meg, de ezek nem állottak kizárólag konkoly- (Agrostemma Githago L.) magból hanem 30 súlyrész, illetve 27 térrész idegen magvakat - mint Vicia, Centaúrea, főmagvak könnyü búzaszemek stb. tartalmaztak. Ezen keverék 100 részében találtatott:
A konkoly tehát, chemiai összetételénél fogva, kitünı takarmányt képezne, mely takarmány értékére nézve a gabonafélék magvai s a leguminosák között állana s a Wolff E.féle táblázat szerint az árpával kevert bükkönyliszt középértékét nagyon megközelitené. Különösen figyelemreméltó a konkoly nagy zsírtartalma, ásványi anyagokban és fıleg káli és phosphorsavban való gazdagsága; e tekintetekben a konkolyt semmi más mag hamva nem mulja fölül. Ezen úgynevezett konkolykeveréknek - mely a nagyobb malmokban igen nagy mértékben győl össze - jelentısége, takarmányozási szempontból, annyival is inkább volna méltánylandó, mert - mint az alább kitetszik - szeszgyártási czélokra alkalmatlannak bizonyult. Tudjuk azonban, hogy a konkolyt mérgesnek tartják. A már több év elıtt elhalálozott H. Schulze rostoki tanár az Agrostemma Githago magvaiból egy alkaloidot állitott elı, mely azonban nem lett teljesen tanulmányozva. Nekünk az itteni laboratoriumban nem sikerült 800 g/ tiszta konkolyból ezen alkaloidot, a Schulze módszere szerint, tisztán elıállítani. Azon extractot, melyben az alkaloidnak benne kellett lenni, közvetlenül etettük fel házinyulakkal, s az egyik, mely egyszerre annyi extractot kapott, amennyi mintegy 140 g/ konkolyból elıállítható volt, 8 percz alatt szívbénulás tünetei között eldöglött. A másik házinyúl 24 óra alatt folyton nagyobbodó mennyiségekben 80 g/ konkolynak megfelelı extractot kapván, ugyanazon jelenetek között adta ki páráját, mint az elsı. Más analytikusoknak szinte nem sikerült a konkolyból a Schulze által elıállitott basikus anyagot leválasztani; e helyett azonban a szappangyökérben és a Quillajakéregben is lelhetı torkotreszelı glykosidot, saponint találták benne, melynek vizes oldata szappanlé módjára habzik.
Azon már emlitett és ismeretes körülmény, hogy csekély mennyiségü konkoly a sertéstakarmányhoz keverve ártalmasnak nem bizonyult, arra birt, hogy néhány takarmányozási kisérletet tegyek. Elıször 1874. októberben egy 23⋅5 k/g súlyu fejıskecskével tettem kisérletet. Ez háromszor lett napjában etetve, s etetéskor elıbb a körülbelül 40% gyommagvat tartalmazó s egy budapesti hengermalomból vásárolt konkolylisztet kapta vízzel leforrázva, azután szénát; végül vizet tetszése szerint ihatott, A kecske naponkint kétszer lett megfejve: reggel és este. A kisérlet három idıszakra oszlik: I. idıszak 29, októbertıl 17. novemberig terjed. Ezen idı alatt a kecske kapott naponkint 840 g/ szénát, 260 g/-ról lassankint csökkenı mértékben és végül semmi korpát; s konkolydarát 20 g/-a1 kezdve és lassankint 500 g/-ig emelt napi adagban. A kecske ezen takarmányozás daczára ez idıszakban 2⋅13 k/g-ot hízott, tehát naponkint 106⋅5 g/-ot; hajlandó vagyok azonban ezen súlygyarapodást nem annyira a konkolyetetésnek, mint inkább annak tulajdonitani, hogy a kecske a kisérlet kezdetén igen le volt soványodva. Hogy a konkoly nem igen ízlett neki, onnan látszik, hogy naponkint - fıleg 14. novemberben - sokat ott hagyott belıle. A napi fejési átlag 283⋅4 c/m3 1) tett; legkevesebb tejet adott (220 c/m3 ) 17. novemberben és legtöbbet (335 c/m3 )3. novemberben. II. idıszak 18. novembertıl deczember 22-ig. Attól tartva, hogy a folytonos és nagymérvü konkolyetetés folytán a kecske elpusztul, a konkolydarát 18. novemberben 300 g/-ra szállitottam alá és 200 g/ korpával kevertem. Szénát ismét 840 g/-ot kapott naponkint, de sohasem ette meg teljesen. Lassankint újra szaporitottam a konkolyt és apasztottam a korpát. A napi fejési átlag kitett: november 18-tól deczember 10-ig 358 c/m3 deczember 11-tıl ” 22-ig 353 ” Az állat súlya ezen idı alatt 0⋅39 k/g-al, naponkint tehát 11 g/-al gyarapodott. Bárha a kecske az utolsó 12 nap szénán kivül csak konkolyt kapott - amelyet nem evett ugyan meg teljesen, - egészségi állapotában semmi zavart nem lehetett észrevenni. Másrészrıl
1
Ezen jelek úgy irásban mint nyomtatásban közvetlen a mérték mennyiségét kifejezı szám, vagy ha az tizedestörtet is foglalna magában, a tizedes-tört utolsó számjegye után ugyanazon sorban – megszakitás vagy pontok közbeiktatása nélkül – latin kis betükkel irandók, illetıleg nyomtatandók.
a csekély súlygyarapodást nem lehet egészen figyelmen kivül hagyni; a konkoly egészségre kártékony hatására azonban nem lehet következtetni, mert a rögtönzött istálló pár fokkal hidegebb volt a kelleténél. III. idıszakban a kecske 23. deczembertıl január 7-ig szénán kivül naponkint 500 g/ korpát kapott, konkoly nélkül. Ezt sem ette meg teljesen, sıt inkább gyakran sokat hagyott a jászolban. Feltünı, hogy míg a kecske a konkolyetetés mellett annak befejeztéig 3⋅5 k/g-ot hízott, ezt a 16 napi korpaetetés mellett teljességgel elvesztette, s a harmadik idıszak végén ismét csak 23 ½ k/g-ot nyomott, mint a kisérletek kezdetén. Ezen lesoványodást - tekintve az állandó étvágytalanságot - csak részben tulajdonitom az istálló hidegségének; másik részben bizonyára a konkoly okozta, melynek hatása csak késıbben vált feltünıvé. A tejelési átlag naponkint 376 c/m3 volt. Minthogy e kecskét késıbben konkolymoslékkal szándékoztam etetni, január 8-án az akadémiai juhakolban helyeztem el, hol réti- és muharszénával, korpával, burgonyahéjjal és répával lett etetve, mely utóbbiból azonban csak keveset evett. Január 17-én, tehát több mint három hétre a konkolyetetés befejezése után, megbetegedett, lefeküdt és nem birt felállani. Dr. Masch igazgató úr, ki késıbb a bonczolást végezni is szíves volt, kijelentette, hogy az állat tetanusban és klonikus, görcsökben szenved. Négynapi sikertelen gyógyitás után az állat levágatván, felbonczoltatott, s ez alkalommal következı jelenetek észleltettek: Az oltó a pylorussarkon 28 c/m2 területen egy fehéres, erısen tapadó, tejfölszerü kiizzadmányt mutatott; a nyákhártya némileg vörösebb volt, mint rendesen. A vakbél szintén vörösebb volt a rendesnél. A vastagbél egy helyen egy mogyorónyi nagyságu nyákhártyagyuladást mutatott. A végbél ganéjbogyói szárazak és összeállók voltak. Az egész bélcsatorna helyenkint gyuladásban volt. A bal szívpitvar üres, a jobb világosszinü vért tartalmazoit. A szív húsa rendkivül puha volt. A máj sötétbarna, vörös, vérbı; a tüdı rendes. Az epehólyag szokatlanul nagy volt s a szétrepedésig telve sőrő, smaragdzöld és nyúlós epével. Az epehólyag nyákhártyája egész fölületén igen vörös. A lép durva tapintatu volt. A koponya elválasztása után a gerinczcsatornából körülbelül 50 c/m3 híg, halványsárgás kiizzadmány folyt ki. Maga a velıállomány durva, serumnélkülinek találtatott s a kis agy rendkivül bıvérü volt. Dr. Masch igazgató úr ezek alapján a kecskének a konkolyetetés következtében való megbetegedését bár nem teljesen bizonyosnak, mindazáltal valószinünek tartotta. Október 28-án a piaczon egy 9⋅24 k/g súlyu süldıt vettem, mely napjában háromszor kapott leforrázva.
Ezen idı alatt az állat sú1ya 0⋅56 k/g-al kevesbedett; 11-én a süldı csak igen keveset evett, a következı reggel az ételhez hozzá sem nyúlt többé s ugyanazon, reggel meg is döglött. A rögtön megejtett bonczolási vizsgálat a gyomor nyákhártyájának körülbelül ¼-⅓ erıs gyuladását mutatta, itt-ott majdnem megüszkösödött helyekkel. A bélcsatorna is többhelyt gyuladásban volt, az elhullásnak más okát nem lehetett fölfedezni. Ezen kisérletbıl arra a következtetésre lehet jutni, hogy a konkoly a sertésnek nemcsak az egészségére nagy mértékben ártalmas, hanem hogy gyorsan ölı méreg. A következı kisérlet azonban ezen föltevést nem igazolja. November 12-én egy másik 12⋅3 k/g súlyu süldıt vásároltam, mely aznap estére 200, másnap pedig 400 g/ korpát kapott, továbbá pedig
A süldı sohasem hagyta ott ételét. Élısúlya 4⋅75 k/g-al, tehát naponkint 116 g/-al növekedett. Deczember 24-31-ig naponkint 700 g/ árpadarát kapott, konkoly nélkül; e mellett egészséges maradt, 70 g/-ot hízott, míg deczember 31-én a mészárosnak eladtam. Ez esetben tehát - daczára a nagymérvü konkolyetetésnek - az állat hízott, egészségi állapota legkisebb zavart sem mutatott, noha 41 nap alatt 19⋅7 k/g árpadarát és 6⋅5 k/g konkolyt evett meg. Azon kérdésre, hogy a folyton nagyobbodó konkolyadag, végül tiszta konkolyetetés nem bir-e az egészségre káros hatással? nem tudok válaszolni, s a kisérletezést a rögtön beállott nagy hideg miatt - nem állván kezem ügyében esı melegebb istálló rendelkezésemre - nem folytathattam. Egy 3⋅1 k/g súlyu lúd november 3-án 20 drb kevés liszttel és sok konkolydarából frisen készült tömıcsuszát kapott. Este pedig és 4-én reggel ugyanannyi tömıcsuszát 3 súlyrész fekete lisztbı1 és 1 rész konkolydarából. Negyedikén délben. dögölve találtuk ketreczében; a bonczolás az emésztıcsatorna általános gyuladását mutatta. További kisérletül két réczét vettem, melyek a kisérlet kezdetén 2⋅33 k/g összes súlylyal birtak. Ennivalójukat megnedvesítve kapták. A vizes edény mellettök állott. A két récze megevett a vályuból:
november 17-én ” 18-20-ig ” 21 és 22-én ” 23-25-ig ” 26-28-ig ” 29-decz. 1-ig deczember 2-án
árpadarát konkolyt - g/ 100 g/ 300 ” -” 280 ” 20 ” 270 ” 30 ” 260 ” 40 ” 260 ” 60 ” 240 ” 80 ”
Deczember 1-tıl kezdve nem ették meg a darát. Deczember 3-án az egyik récze kinyujtott nyakkal, hason fekve, dögölve találtatott. A nyelıcsı egyes helyeken chromsárga, foltos volt, itt-ott keskeny, hosszukás kérgesedéssel. A gyomorfalak egészen el voltak keményedve. A szívkamrák szabályosak voltak, de a szívpitvarok puhák és mérsékelten vérrel telve voltak. A máj peritonaeális boritéka gyuladást mutatott és rajta kiizzadmányok voltak észlelhetık. Az életben maradt récze deczember 3-tól 24-ig összesen 2⋅21 k/g árpa- és 1⋅31 k/g konkolydarát fogyasztott. A konkolydara azonban ennek sem volt megfelelı, mi abból is kitetszik, hogy deczember 13-tól egy nagy részét ott hagyta, nem ette meg és súlya 120 g/-al csökkent; míg deczember 25-tıl január 2-ig naponkint 160 g/ tiszta árpadarát kapván, ezt teljesen megette és testsúlya ismét 430 g/-al növekedett. Ezen takarmányozási kisérletek a kérdést véglegesen nem tisztázták ugyan, annyit azonban bizton állíthatunk, hogy a konkoly nagyon gyanus takarmány és etetése igen nagy elıvigyázatot tesz szükségessé. Állatorvosi tanintézetek feladata lenne: ezen kérdést tovább tanulmányozni. Valjon nem-e a konkoly s a vele keveredve lévı viciafélék vagy a keverék magas kálitartalma is közremőködik a konkoly káros hatásának létrehozásán?
Nemrégiben A. Peterman 2) közölt egy módszert, melynek segélyével a konkolyliszt a gabonalisztben fölismerhetı, melyet e helyen csak emliteni akartam. Végezetül legyen szabad e helyen emlitést tenni egy pár kisérletrıl, melynek czélja: a konkolynak a szeszgyártásra való alkalmas voltát megmutatni. A konkoly a czefrézésnél csak 49 % extractot ád, és két kis erjesztési kisérlet 100 g/ aszalt malátára 20 c/m3, a konkolyra 6⋅9 c/m3 szeszt adott. 117⋅6 k/g finom konkolyliszt 39⋅2 k/g aszalt malátával czefrézve, az erjedés után 2169⋅41 l% szeszt adott; míg a hasonló viszonyok között az aszalt malátaczefre 4426 1% szeszt adott; esik tehát 100 k/g konkolylisztre 903⋅8 1% 100 ” aszalt malátára 2822⋅6 ” szesz Tengeri hasonló módon dolgoztatván fel, 100 k/g-kint 2638⋅2 1% szeszt adott. Egy másik kisérletünk a darálatlan konkolyt a Henze-féle gızölıben 3 athm. nyomásnál szétfızni teljesen sikertelen maradt. Dr. Ulbricht R.
2
) „Berichte der deutschen chem. Gesellschaft.” XIII. kötet, 529. lap.
