Susan Donovan
A kitartott nő
Ezzé készül válni Samantha Monroe, az anyagi problémákkal küzdõ csinos, harmincas fodrásznõ, akit a férje magára hagyott. Samantha barátnõje, Karen, aki Jack szenátorválasztási kampányát menedzseli, úgy gondolja: itt az alkalom, hogy két legyet üssön egy csapásra. Egyrészt segítsen megoldani barátnõje anyagi problémáját, másrészt az elõzõ választási kudarc után szenátori címhez segítse a hírhedten nõfaló, de nõgyûlölõ beszédeirõl elhíresült Jacket, aki az említett tulajdonságai miatt veszített az elõzõ választáson. Karen most biztosra akar menni, ezért új imázst gondol ki fõnökének... Bájos, mulatságos és erotikus történet arról, amirõl titokban mindannyian ábrándozunk. Susan Donovan regényei elsöprõ sikert arattak szellemességükkel. Szórakoztatóak és erotikusan izgatóak. "Szellemi táplálék ez okos nõknek" – mondja róluk maga a szerzõ. Susan korábban újságíró, politikai tanácsadó volt, de takarított istállókat is. Egy napon aztán úgy döntött, leírja élettapasztalatait.
Susan Donovan 1
Susan Donovan
A kitartott nő
A kitartott nő Tégy úgy, mintha soha ilyen jó dolgod nem lett volna...
Conornak és Kathleennek, az egyedüli lényeknek e földtekén, akik úgy szólítanak: Anya
Köszönetnyilvánítás
Itt mondok köszönetet mindazoknak, akik segítségemre voltak e könyv megírásában.
2
Susan Donovan
A kitartott nő
Először is hatalmas adag köszönettel tartozom Richárd Sullivannek, az indianapolisi Busview Acres tulajdonosának, akinél hóbortos úriemberek és romantikus regények vándorkedvű szerzői találnak meleg otthonra. (Igen, Rich... még mindig nálam van a ház kulcsa. Gondoltam már rá, hogy kiárusítom interneten...) Ugyancsak köszönet illeti Jon Schwantest, Ann DeLaneyt és Jim Shellát, akik megválaszolták az indianai politikai viszonyokra vonatkozó kérdéseimet, a jelöltek szempontjából ugyanúgy, mint a média szemszögéből. Köszönöm Jorgi Kane-nek, a marylandi Nyugalom Fodrászat és Szépségszalon munkatársának, aki bővítette a hajviseletre vonatkozó ismereteimet. Köszönöm Judy és Allen Dittónak, akik elvitték a pálmát a marylandi szimfonikus zenekar 2004-es bálján és távaukcióján, s ezzel lehetővé tették, hogy Allen után nevezzem el regényem egyik szereplőjét. Köszönöm ügynökömnek, Monique Pattersonnak mesés kedvességét. Ezek után aligha jutott eszembe, jól választottam-e, amikor mellette döntöttem. Köszönöm Arleennek, hogy ő az én Anam Carám. Köszönöm Stevennek, hogy velem együtt álmodik. Utoljára hadd jegyezzem meg, az olvasó regényt tart a kezében, amelynek minden szereplője a képzeletem terméke. Bárminemű hasonlóság köztük és embertársaink között merő véletlen.
1
A zene és a nevetés halkan duruzsolt Samantha fülébe, és lassanként elálmosodott. Talán a két margarita volt az oka. Talán az a pokoli hét, amit végigcsinált a fodrászatban. De az is lehet, hogy az Apróságok Iskolájának legutóbbi fenyegető levele volt a ludas, amely a következő
3
Susan Donovan
A kitartott nő
vészjósló mondattal kezdődött: „Mivel gyermeke a mai napig nem lett szobatiszta, felszólítjuk Önt, hogy két héten belül találjon számára más elhelyezési lehetőséget!" - Nem hiszitek el! - Sam legjobb barátnője, Monté szórakoztatta a társaságot szombati randija részletes leírásával. Az Őrült Mutogatóssal találkozott. Sam már töviről hegyire ismerte a történetet, ezért unottan jártatta körbe a tekintetét a Kocsmatöltelékhez címzett vendéglátóipari egységben. Fiatal, gondtalan nők ültek a bárban, akik szemlátomást kitűnően érezték magukat. Óhatatlanul is elgondolkozott... látszott-e ő valaha is ilyen boldognak? Érezte-e magát ilyen élénknek és szexisnek, mint ezek a lányok? Viselt-e ilyen magas tűsarkút? Volt-e ennyire fiatal? Felhívja-e újra Lilyt, megette-e Dakota a halfiléadagját, és Greg nem töltött-e fél óránál többet a Play Station mellett? - ... aztán a hapsi egyszer csak felemeli a fenekét a szófáról, kigombolja a sliccét és azt mondja: „Monté, bébi, tartogatok neked egy óriáskígyót!" A kirobbanó nevetés Samet is mosolyra késztette, és mostantól a barátnőire figyelt. Mindenkit szeretett az asztaltársaságból, még ha a viselkedésük néha az undokság határát súrolta is. Különben is ez volt a Depi Részegesek Estéinek lényege. Minden hónap utolsó péntekén jöttek össze, hogy lehörpintsenek pár pohárral és dumáljanak egyet a munkáról, az életről, a szerelemről (vagy az utóbbi hiányáról), nagyokat röhögjenek, és végül megbeszéljék a következő találkozót. Sam átnézett a zebracsíkos kárpitú klubfoteleken, ki a panorámaablakon. Nyirkos, hűvös novemberi este volt, s korai hóesés verte Indianapolis utcáit. Mostanában már hat körül szuroksötét lesz. Mindjárt itt vannak az ünnepek... Nem véletlen, hogy ma este csak a társaság kemény magja jött össze. Sam oldalt pillantott. Jobbján Monté McQueen adta elő a történetét, fekete hajfonatai szavai ritmusára lengtek a feje mellett. Monté tizenhárom hosszú éve munkatárs-nője a Cirkuszban. Átkozottul jó fodrász, és a leghűségesebb barát, akit Sara valaha is ismert. Amikor Mitchell három éve lelépett, Monté volt az, aki megfogta a kezét, és kijelentette, hogy egy többgyermekes anya nem adhatja fel. Nem engedheti meg magának ezt a luxust. Tudta ő, miről beszél... Sam balján Kara DeMarinis ült, az egyik legkitartóbb vendége, aki mesésen és roppant befolyásosán nézett ki szokásos drága kosztümjében. Holott ő volt az egyik legjózanabb teremtés közel és távol, akit ismert. Az asztalnál foglalt helyet a Cirkusz tulajdonosnője, az üzletasszonyok gyöngye, Marcia Fishbacher. Jelen voltak még a fodrászat veterán kliensei, Denny és Wanda Winston. Egypetéjű ikrek voltak, és homlokegyenest eltérő életet éltek. Mindegyik nő a hasát fogta a nevetéstől, s az asztalt verték Monté sztoriját hallgatva. Mindenki, csak Sam nem. Tudta, vidámabb is lehetne ma este, mert ezek az összejövetelek gyógyírt jelentettek a számára. Csak már túl fáradt volt ahhoz, hogy a jókedvűt adja. Túl fáradt ő már a gyógymódokhoz is. Sam azt is tudta, ha a világ legoltáribb pasija libbenne be a következő pillanatban a Kocsmatöltelékhez címzett bár ajtaján, hiányos öltözetben, harcra készen, ő még hozzá is fáradt lenne. Sóhajtva összeszedte utolsó erejét, és rendelt egy harmadik adag margaritát, pedig ez nem volt szokása. Mikor megérkezett az ital, zsibbadt nyelve hegyét végigfuttatta a pohár jeges peremén, s lenyalt néhány sószemcsét. Miután lenyelte az egyetlen szilárd táplálékot, amit magához vett aznap este, aggodalmak tömege árasztotta el megviselt, tequilában ázó tudatát. A lakbér három napon belül esedékes, csakhogy Mr. Wester-kamp nem hozta rendbe a szeméttárolót, ahogyan ígérte... vajon ha nem fizet, kilakoltatják? Lily, a lánya még mindig arról álmodozik, hogy jövőre Franciaországba megy osztálykirándulásra, de honnan a fészkes fenéből szedjen össze háromezer dollárt az utazáshoz? Greg sem hajlandó visszamenni a logopédushoz. Szerinte a dadogás még mindig kevésbé kínos, mint hogy az osztálytársai a kezelés miatt gúnyolják. Sam újra belekortyolt az italába, pontosában jól meghúzta. Érezte, ahogy belülről átjárja az alkohol melege. - Soha nem értettem, mi a baj a kitartott nőkkel - motyogta. - Ha meg tudnám oldani anélkül, hogy ártsak vele a srácaimnak, szívesen ellaknék holmi tetőtéri luxus-lakosztályban sofőrrel,
4
Susan Donovan
A kitartott nő
bejárónővel és szakáccsal. Nem is lenne más dolgom, mint hogy időről időre lenyomjak egy numerát valami vén kecskével. Úgy értem, mi a rossz ebben? Halotti csönd telepedett a társaságra. Sam akkor jött rá, hogy hangosan mondta ki kusza gondolatait. Kara megragadta a felkarját, és csak nézett rá azokkal a nagy, barna szemeivel. - Persze, ha nem túl vén vagy nyálas - tette hozzá Sam a világosság kedvéért. - Na igen - forgatta a szemét Marcia. - Egy nő tartsa magát a mércéjéhez. - Szólj, ha a vén faszinak van testvére - mondta Denny. - Nekem is elkellene egy cukrosbácsi. Amúgy határozottan jót tenne, ha a leszbiket kedvelné. - Nem hinném, hogy a leszbik cukrosbácsikra pályáznak - javította ki Wanda a testvérét. - Többet nem ihatsz, Sam! - fejtette le a margaritás poharat Monté barátnője reszkető ujjairól. - Most szépen hazaviszlek és ágyba duglak. Holnap reggel egy egész lakodalmi vendégsereg gyűlik össze nálunk dauerra és sminkre. Pihenésre van szükséged. - Egek, hogy uuuuutálom a lakodalmakat - nyögte Sam. - Ki nem állhatom a jegyespárokat. És gyűlölöm a dauert, gyűlölöm azokat a francos hajtűket, azt a szélütött vidámságot, legfőképpen pedig a reggel kilencet! Olyan természetellenes az egész! A legszívesebben megmarkolnám a grabancuknál fogva a mennyasszonyokat, és a fülükbe üvölteném: „Ne tegyétek! Fussatok el! Meneküljetek, amíg nem késő!" Marcia aggódva hunyorgott. Sam magában megfogadta, többé nem iszik meg két pohárral többet a főnöknője jelenlétében. Monté ekkor fellökdöste a foteljéből, és talpra állította. - Gyere, Hamupipőke! Ideje beszállni a hintóba, mielőtt jó kövér tökké változik. Kara DeMarinis előrehajolt a bőr karosszéken, és alaposan szemügyre vette Jack Tollivert. Őt aztán egyetlen nő sem nevezheti vén kecskének! Az évek során hallott róla egyet-mást, mondták már nőgyűlölő seggfejnek, felfújt hólyagnak, megveszeke-dett nőcsábásznak, de vén kecskének még soha. Legalább ez nem jelent akadályt a terve megvalósításában. Jack már nem nevetett. Nyúlánk, sportos testével nekidőlt az antik cseresznyefa íróasztalnak, amely egykor apja tulajdona volt, Indiana állam elhunyt, nagy hírű kormányzójáé, Gordon Tolliveré. Jack megrázta fekete sörényét, és a szemét törölgette. A jelek szerint Kara ötlete olyan jókedvre derítette, hogy a könnyei potyogtak. - Mindig is tetszettek a rendhagyó ödeteid. De Kara, bébi, most az egész univerzumnak fittyet hánysz. - Pedig meg lehet csinálni, Jack. Emlékezz csak, amikor Errol Binder kikölcsönzött egy arany retrievert, hogy azzal fényképezkedjen a nyilvánosság számára? Az a pasas utálja az állatokat. Aztán ott volt Charleton Manheimer, aki a sajtófőnöke gyerekeit tette meg saját unokáinak abban az oktatásügyi műsorban. A valódi unokák ugyanis egy vermonti bentlakásos iskolában időztek. - Szó sem lehet róla - pislogott Jack. - Dehogynem. Amint látod, volt már rá példa. Amúgy tizenkét éve ismerem Samantha Monroe-t. Nagyszerű teremtés. Dolgos, megbízható középosztálybeli nő... minden, ami te nem vagy. És igazán megérdemelne egy kis pihenőt. Tökéletes lenne a feladatra. Jack felvonta a szemöldökét és elhúzta hírhedt ajkát. - Ugye, nem azt akarod mondani, hogy én pedig felelőtlen léhűtő vagyok?! Kara vidáman visszamosolygott rá. - Már hogyne volnál az. - Remek. De ha már ilyen őszintén beszélünk, hadd emlékeztesselek, hogy a tökéletes nő, mint olyan, nem létezik, főként nem, ha megvásárolható. - Ő nem eladó. Inkább csak bérbe vennéd. Jack újabb szívből jövő kacajt hallatott. - Egek ura. Kara! Nem fogok kikölcsönözni egy hamis menyasszonyt! Ez nagy hiba lenne tőlem, erkölcstelenség, mi több, dagályos is!
5
Susan Donovan
A kitartott nő
Beletúrt fekete sörényébe, ellökte magát az íróasztaltól, majd hátat fordított Karának. Fel-alá járt az irodában, és hangosan gondolkozott. - Amúgy meg, ha ki akarnám élvezni a nő erényeit, a gyengeségeit is le kellene nyelnem, nem igaz? Van-e priusza? Megbírságolták gyorshajtásért? És mennyire hitelképes? Szavazni szokott? Kara csöndben somolygott, miközben Jack feszes fenekének ringását figyelte járás közben, meg ahogy széles vállának izmai hullámoztak minden egyes lépésnél. Tudta, nincs férfi a világon, akinek kevésbé lenne szüksége segítségre, ha nőkről van szó, mint éppen Nőfaló Jack Tollivernek. Kara azonban azt is tudta, hogy politikai karrierje jelen pontján a hangsúlyt nem a randik mennyiségére, hanem a minőségére kellene fektetnie. Ez a kérdés most hirtelen égetően sürgőssé vált. - Utánajártam, mi kifogása lehetne az ellenzéknek Samantha ellen. Minden lehetséges ellenvetést kipipáltam. Eddig nem találtam mást, mint a hitelképessége megingását a válása után, ami fölöttébb érthető. Még rokonszenvesebbé is teszi az emberek szemében. Jack a fejét rázta, s továbbra sem nézett Karára, Olyan halkan beszélt, hogy a nő alig értette. - És mi a helyzet Tinával? A fenébe is, vörös a drága. Tudod, mennyire bukom a vörösökre. - Mindössze egy hónapig randiztál vele. - Igazán jó hónap volt. - Az a lány huszonöt éves hastáncosnő, Jack, ami neked személyesen szórakoztató lehet, de nem pont azt az üzenetet juttatja el a szavazókhoz, amire szükségünk lenne. Különben is, szerintem festeti a haját. - Ha festeti, hát festeti. A lényeg, hogy jó áll neki. Különben pedig, megjegyzem, Tina óvónő, aki csak kedvtelésből hastáncosnő. Ez teszi olyan hihetetlenül hajlékonnyá. - Jó. Akkor legalább abba sem roppan bele, amikor szakítasz vele. - Amúgy meg ki hiszi el, hogy eljegyeztem magam? Jack felkuncogott, s kimerülten meredt a díszes préselt ón-mennyezetre. - Miért várják el tőlem, hogy egy napon felébredjek, és fejjel menjek a falnak? Hogy egy csapásra legyűrjön az olthatatlan vágy, és elkötelezzem magam? Ugyan kérlek! Ki hinné el nekem ezt az ócska trükköt? - Az emberek megváltoznak, Jack. A szavazók beveszik majd, hogy benőtt a fejed lágya, s megtaláltad azt a nőt, aki mellett hajlandó vagy megállapodni. Megtörténik ez néhanap a férfiakkal. Jack hátrapillantott a válla fölött. Egyik szemöldöke magasba szaladt, s zöld szeme kétkedve hunyorgott Karára. - Amúgy még rengeteg időnk van a jelölőgyűlés előtt. Elég egy vacsora itt, egy kosárlabdameccs ott, aztán egy névtelen tipp a Star íróasztalára, s azon kapod magad, hogy bimbózó románcodat a lehető legjobb helyen tartják számon, még a februári leadási határidő előtt. Még csak erőszakoltnak sem tűnik a dolog, neked pedig zöld utad lesz. - Teljesen kicsinálsz - fordult meg hirtelen Jack. - Hát nem jössz rá, keresztet vethetnék magamra, ha valaki rájönne erre a kis suskusra? Mondjuk például Christy Schoen? Kara számított erre az ellenvetésre, ezért most kurtán bólintott. - A médiát bízd rám, elbánok velük. Christyt pedig személyesen fogom rövid pórázon tartani. - Csak óvatosan! - horkant fel Jack. - Az a kis boszorkány még képes, és tőből tépi ki a karod, ha kiszagolja, hogy bombát robbanthatna velem a Parlamenti tudósításokban. Kara elmosolyodott. Többször volt vendég Christy vasárnapi tévéműsorában, mint hogy össze tudta volna számolni. Mindent tudott hát az újságírónő beteges megvetéséről Jack iránt. Nem hibáztathatta ezért... egyik nő sem szereti, ha mindenki szeme láttára kipenderítik az utcára. - Tudod, hogy milyen seggfejként bántál vele! - Igen, az voltam. De bocsáss meg, ha úgy érzem, régen elmúlt a bocsánatkérések ideje.
6
Susan Donovan
A kitartott nő
- Nos, Christyt majd kezeljük valahogyan, mert muszáj -mondta Kara. - Ami a média egészét illeti, ezzel a titokkal csínján kell bánni. Elég lesz éppen hogy megszellőztetni. Még mindig magyarázhatod azzal, hogy Samanthának és a gyerekeinek fontos a magánéletük szentsége. - Gyerekeinek? - tágult óriásira Jack szeme. - Ennek a bérnőnek gyerekei vannak? Kara megértően vállat vont. Tudta, hogy Jack ezt nyeli le a legnehezebben, ugyanakkor ez tetszik majd a legjobban a szavazóknak. - Három gyereke van. De ismerem őket, aranyos pofák. A legédesebb a karonülő Dakota... - Na, álljunk csak meg itt! - Jack megint nevetni kezdett, ezúttal azonban volt a nevetésében valami eszelős. - Persze, én szeretnék lenni Indiana állam legújabb szenátora. Igazán tetszik az ötlet. Kara, de nincs a világon olyan kölcsöncsecsszopó, akit megtűrnék magam mellett. Szó sem lehet semmiféle kölyökről. Ez kész őrület! Kara meglengette manikűrözött ujját. - Gondold meg jól, Jack! Mi hathat jobban, mint egy dolgos, elvált fodrásznő, három gyerekkel az oldalán? Igazán kijátszhatnád ezt az adut. A szavazók majd levonják a saját következtetéseiket. Én mondom, csodásan működne. - Teljesen kizárt! Jack mindkét kezét vászonnadrágja első zsebeibe süllyesztette, és Karára villantotta a tekintetét. - Azt hittem pedig, hogy négy kampány és húsz év után jobban ismersz ennél. Kara félrebillentette a fejét, egy pillanat szünetet tartott, majd felsóhajtott. - Pontosan erről van szó, Jack. Mint régi kampánymenedzsered és szívbéli bará-tod, hadd legyek veled őszinte. Az igazság az, hogy ez az utolsó dobásod. Vegyük a sors ajándékának, hogy Allen Ditto nem indul újra a szenátorválasztáson. És ha ezt az alkalmat elszalasztod, te sem fogsz többé. - Ez csak egy lehetséges forgatókönyv a sok közül. - Ez az egyedüli. Kara felemelkedett ültéből, s a férfihoz sétált, aki a könyvszekrény mellett állt. Barátian megveregette a vállát. - Nézd, Jack, négy éve volt az a bakid kormányzóhelyettesként, és két éve, amikor Christy azt sugallta a választóknak, hogy felelőtlen, szoknyapecér disznó vagy, aki nem érdemli ki a hetedik körzet mandátumát. Jack összerezzent. - Minden célcsoport ugyanezt mondta a felmérések során, amelyekre megbízást adtunk... a szavazók szívesen támogatnának, de nem tudják túltenni magukat a rossz híreden, kivált a nők. Mindössze ez az akadálya a győzelmednek, Jack. Pénzed van elég... aTolliver név hallatán még ma is megnyílnak a csekkfüzetek... közel járunk a három milkához, amennyibe ez a kampány kerül. Őszintén szólva azonban nem hiszem, hogy a Fort Knox* teljes vagyona elég volna a megválasztásodhoz, hacsak nem teszel egy nagyvonalú gesztust. A legnagyobbat, ami tőled telik. Jack hunyorogva, felháborodottan felszisszent. Kara azonban tudta, hogy ez a fel-háborodás önmaga ellen irányul. - Meg kell mutatnod a szavazóknak, nem ugyanaz a fickó vagy, aki két éve egy tanári összeröffenésen egy felszólaló bájait méricskélted kiguvadt szemmel! Látniuk kell, hogy megváltoztál. Hogy más szemmel nézel az életre és a családra, és jobban tudod már képviselni Indiana állam keményen dolgozó népét a nemzet fővárosában. Kara elhallgatott, s Jackre pillantott, odafigyel-e. Most mintha kevésbé fortyogott volna magában, ezért folytatta. - Ezt nevezik alkotó kampánystratégiának. Tekintsd az egészet üzleti ügynek. Lehetőségként arra, hogy hihetetlenül rövid idő alatt rendezd a magánéletedet. *
Itt tartják az Egyesült Államok aranytartalékait
7
Susan Donovan
A kitartott nő
- Egek ura – motyogta Jack. Kara szélesen rámosolygott. - Tegyük fel, hogy Sam Monroe és a kölykei körülötted lebzselnek úgy fél évig, aztán a jelölőgyűlés után csendben és barátsággal szétváltok. A nyilvánosságot majd felszólítod, tiszteljék Samantha magánéletét. így mindenki megússza ép bőrrel. - És honnan tudhatjuk, hogy tartja majd a száját? - Ehhez elég egy egyszerű alpont a szerződésben. Ha beszél, vissza kell adnia a pénzt, márpedig arra égetően szüksége van. Bízz meg bennem! - Ujujuj! Gondold csak meg! Emlékezz vissza, hogy nyomta a vakert Manheimer a hajlék-talanokról folytatott kerekasztal-beszélgetésen a Tolliverek vagyonáról, akik képte-lenek azonosulni a nincstelenekkel, ráadásul olyan villa is a tulajdonukban van, ame-lyikben senki nem lakik. Hoppá... Sam és a gyerekek be is költözhetnének. A te ré-szedről nagylelkű gesztusnak tűnne. Hát nem vagyok lángész, he? Kara látta, amint Jack a szája szélét rágja. Nézte, ahogy fürkésző, értelmes tekin-tete a helyiséget pásztázza, az elhangzottak súlyát mérlegelve, a cselszövés veszélyes-ségét latolgatva és máris a következő lépést tervezgetve. Kara gólya koruktól ismerte Jacket a Bloomingtonról. Éles eszű egy fickó ez. Az a fajta, aki a lényeget kirostálva azonnal dönt, és máris cselekszik. Ez tette őt valaha az NFL legjobb irányítójává. Ez avatta született politikussá, amilyen az apja és annak az apja is volt Kara várta, hogy mondjon valamit... bármit Aztán végtelennek tűnő hallgatás után Jack ragyogó zöld szeme felvillant, és kurtán felé biccentett, azzal a világos fejű, cél-tudatos határozottsággal, amire szüksége is volt egy ilyen terv kivitelezéséhez. Ebben a pillanatban Kara igazán büszke volt Jackre, a politikusra - meg Jackre, a férfira -, és várta, hogy nyilatkozzon. - Amúgy, nem vörös hajú véletlenül ez a nő? Sam beültette a hősugárzó lámpa alá a kétórai vendégét. Ellátta egy csésze kamil-lateával meg a People magazin egyik példányával, beállította az időt húsz percre, mo-solyogva köszöntötte a fél háromra bejelentkezett vendéget, elküldte a segédhez haj-mosásra, aztán hátrafutott a konyhába. Legjobb esetben is tíz perce maradt, hogy be-kapjon valamit, aztán felhívja azt a gonosz Mrs. Brashearst, az Apróságok Iskolájának titkárnőjét. Felugrott egy munkapultra, megragadta a vezeték nélküli telefont, közben pedig harapott egy falást az útközben vásárolt, mostanra kihűlt csirkés szendvicsből. - Samantha Monroe vagyok. Mrs. Brashearsszel beszélek? - Nos, üdvözlöm, Miss Monroe. Már nagyon vártam, hogy jelentkezzen. Sam beletörölte a száját egy szalvétába. Most jött rá, hogy bár egy egész hét eltelt az üzenet óta, még nem döntötte el, hogyan kezelje a Montessori maffia * legújabb fe-nyegetését. Korábban bevált a könyörgés, most mégis az volt az érzése, további együttérzésre már nem számíthat. A pereskedés valószínűleg nem járható út, mert leg-jobb tudása szerint senki nem tartja számon a szobatisztasággal küzdő pisisek hátrá-nyos megkülönböztetését. - Dakota semmiféle haladást nem mutat, vagy ha igen, az alig észrevehető - mondta Mrs. Brashears, s hangja szinte csöpögött az aggodalomtól. - Talált már másik helyet a számára? Sam lenyelt egy falatot a csirkéből, s úgy érezte, a szívét is lenyelte vele együtt. - Már mindent megpróbáltam... - kezdte, s maga is elcsodálkozott, hogy megint csak az együttérzésre pályázik. - Csillagot tűztem ki jutalmul a fürdőszoba ajtajára, nagyfiús alsókban járattam, negyed dollárost adtam minden bilibe pottyantott adagért, tapsoltam, ha sikerrel járt... nagy ég! Nézze, Mrs. Brashears, a másik két gyerekem magától szokott rá a bilire. Egyszerűen nem értem, mi a baj! - Miss Monroe... *
Maria Montessori által kidolgozott óvodapedagógiai módszer
8
Susan Donovan
A kitartott nő
- Még azt is megígértem, veszünk még egy kutyát, csak már... - Alkudozással nem nevelhetjük függetlenségre a gyerekeinket, nem így buzdíthatjuk őket alkotó problémamegoldásra. Különben sem hinném, hogy egy újabb kutya előnyösen befolyásolná, formálná vagy alakítaná a család dinamikáját. -Jó. Sam belekortyolt a diétás kólába, és az órájára pillantott. Ha túl sokáig hagyja a lámpa alatt a kétórai vendéget, a nejlonfólia ráég a hajára. - Amúgy az a benyomásom, Miss Monroe, hogy az utóbbi időben alig van jelen a gyerekei életében. Rugalmasabb munkabeosztásra lenne szüksége, talán részmunkaidőben, amíg... - Meddig? Amíg a volt férjem előkerül, és kifizeti az összes tartásdíj-elmaradását? Sam leugrott a pultról. Csak állt ott a fodrászat minikonyhájában, s a bepárásodott kis ablakot bámulta a ruhaszárító fölött. Magában a jóistent hívta segítségül, adjon elég türelmet ennek a hívásnak - ennek a napnak - a túléléséhez, anélkül, hogy min-dent elveszítsen. - Mindössze azt javaslom... - Amúgy, teszem hozzá, Mrs. Brashears, az utolsó három évben nyakig voltam az alkotó problémamegoldásban! Hogy meri feltételezni, hogy nem törődöm a srácaimmal? Sam most sértett sóhajt hallott a vonal túloldalán. Lehet, hogy ezzel vége is Dakota magánóvodai pályafutásának, Sam mégsem tudta tartóztatni magát. Ideje egyet bemosni a Montessoriknak. - Pontosan azért adtam a kisfiamat fél éve a maguk nevetségesen felfuvalkodott óvodájába, mert igenis törődöm a gyerekeimmel. Segített megőrizni a józan eszemet, hogy biztonságban és jó kezekben tudtam Dakotát, amíg dolgozom. Csakhogy maguknál több a szabály és a megkötés, mint az adóhivatalnál! - Miss Monroe, igazán... - Agyondolgozom magam, hogy fedelet biztosítsak Dakotának, ahogyan a többi gyerekemnek is, ami összesen három főt jelent, hacsak nem számítja a kutyát, ami máris négy fő! Ha pedig engem is hozzászámol, az öt! Öt főt kell eltartanom a fodrá-szi fizetésemből! Ennyit arról a fránya családi dinamikáról! Pillanatnyi döbbent csend után Mrs. Brashears megköszörülte a torkát: - Sok anya van nálunk az önéhez hasonló helyzetben, Miss Monroe, és biztosítha-tom, hogy hároméves kicsinyeik sikeresen uralják a gyűrűsizmaikat. - A gyűrűsizmaikat? - tört ki nevetésben Sam. - Jaj, az egészet betéve tudom. Ebben a pillanatban a tanonc dugta be fejét a konyhába, és azt sziszegte: A kétórai vendég mindjárt kigyullad. Sam a kagylóra tette a kezét. - Vedd ki a lámpa alól. Mindjárt jövök. - Egy hetet adok, Miss Monroe. Sam felsóhajtott. - Igen, rendben. Sajnálom, hogy elragadtattam magam, de ha kicsivel tovább... - Egy hét. Mrs. Brashears letette a telefont, Sam pedig ott állt a konyha közepén, egyik kezé-ben a csaknem érintetlen csirkés szendviccsel, a másikban a vezeték nélküli készülék-kel, és szabad folyást engedett a könnyeinek. Két teljes percig hangosan zokogott; válla hevesen rázkódott, és összegörnyedt sírás közben. Aztán visszaakasztotta a telefont, kidobta az ebédjét, kifújta az orrát, és visszament a fodrászatba. Átvágott a zsályaillatú, méregzöldre festett falú helyisége-ken, ahol new age-es fuvolaszóló és farkasüvöltés hozta el a sivatag világát Marcia Fishbacher belvárosi fodrászatába. Sam felszegte az állát és kihúzta a hátát. Tudta, hogy noha minden összeomlani készül az életében, tőle mégis azt várják el, hogy mo-solyogjon, és nyugalmával elvarázsolja a határidőnaplóját megtöltő, agyonhajszolt vendégeket. A hozzáértés, szépség és kényeztetés olyan keverékével kell szolgálnia
9
Susan Donovan
A kitartott nő
nekik, aminek a Cirkusz a jó hírét köszönheti, és amiért ezek a nők nevetségesen magas összegeket hajlandóak leszurkolni. Monté kopogtatás nélkül nyitott be Sam házának hátsó ajtaján. Fia, Simon, kibújt az öleléséből és előrefutott, miközben legjobb barátját, Greget szólongatta. Monté csizmájával berúgta az ajtót maga mögött, és megindult az Arsenal Street-i házikó ét-kezőfülkéje felé, amely a parányi konyha és a nappali közé ékelődött. - A vacsora tálalva! - rikkantotta, s három nagy pizzás dobozt lökött az asztalra. - Gyertek hamar, mert mindet felfalom! Először Lily ballagott be az étkezőbe, halvány kislányarcán csúfondáros arckifeje-zéssel. Mögötte Dale, a bozontos kis korcs. - Vacsit hoztál, Monté? - Szia, bogaram. Mi volt ma az isiben? Hol a mamád? Lily megvonta keskeny vállát, és feltépte az egyik pizzás dobozt. Haja vöröses-szőke zuhatagként takarta el az arcát, amint a papír alá kémlelt. - Zöldségeset is hoztál? - Az a legalsó. Monté a szék támlájára kanyarintotta a retiküljét, fölé dobta a bőrkabátját, aztán maga is lehuppant. Csodálkozva bámult Lilyre. Mintha csak egy hete lett volna, hogy Lily rózsaszín gyapjú kezeslábast viselt nyuszifüllel, s kicsattanóan piros orcával gub-basztott abban a földanyás hevederben, amelyben Sam mindhárom gyerekét a hátán hordozta. Talán jobban észreveszi a változást Sam gyerekein, mint a saját nyurga, tizenhá-rom éves kamaszfián? Mindenesetre repül az idő. - Na, hol az anyád? - Dakotát üldözi. Megpróbál rákényszeríteni egy batmanes alsót... Lily megtette azt a néhány lépést, amely a konyhaszekrényhez vezette, és egy rakás tányért vett elő. Monté fejét csóválva tetőtől talpig végigmérte. Ez a nyakigláb, hosszú hajú fruska úgy húzta ki a szemét, hogy most leginkább egy mosómedvére emlékeztetett. - Kinyissak egy salátásdobozt? - Légyszi! - Monté remélte, hogy a vidámsága nem túl erőltetett. - Legyen ez egy ínyenc vacsora. Lily halványan elmosolyodott, mire Monté fellélegzett. Nem jó hír, ha egy tizen-négy éves csitri egy mosolyt sem tud megereszteni pizzaevéskor. - Nos? Nem mondtad még el, milyen volt a napod. Lily visszatért a tányérokkal, vállat vont, és kivett magának két szeletet. Már épp válaszolni készült, amikor Greg és Simon viharzott be, s a helyiséget hirtelen harsány gyereklárma, nevetés meg Dale éles hangú csaholása töltötte be. Sam is megjelent, karján Dakotával. Az angyalarcú, vörös hajú csöppség arcát anyja vállához szorította. Szeme felcsillant, ahogy észrevette Montét, aki kinyúlt Dakota után. A kicsi az ölébe huppant, karját a nyaka köré fonta, és cuppanós gyerekpuszit nyomott az arcára. - Monté néni - gügyögte. Ő meg összenézett Sammel ebben a káoszban. A két nő felnevetett. Monté ponto-san tudta, mit jelent ez a szótlan üdvözlés. Valami ilyesmit: Ugyan kinek van férfira szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát? Kilencre Dakota mélyen aludt. Sam az idősebb kölköket ágyba zavarta, Monté pedig elmosogatott. A két barátnő elnyújtózott a kanapén, és megosztoztak egy palack chardonnay-n. - Ha egy pohárral többet iszom ebből, csak Simon alszik ma este nálatok - mondta Monté, és maga alá húzta a lábát. - Minél többet iszunk, annál vidámabban vagyunk - sóhajtott fel Sam. - Á, elfelejtettem mondani, Kara útban van hozzám - tette hozzá. - Azt mondta, beszélni szeretne velem valamiről.
10
Susan Donovan
A kitartott nő
- Kara? Ugyan mi a csudáról? Hétfő este? Sam vállat vont. - Csak annyit mondott, hogy fontos, és azonnal látni szeretne. Kértem, akkor jöjjön, ha a gyerekeket már ágyba dugtam. Monté felvonta a szemöldökét. Nem mintha nem bírta volna Kara DeMarinist... Sam már egy évtizede vágja a haját. Ő vezette be a Depi Klubba is hat éve. Csak hát Kara néha olyan távoli. Akár nagyképűnek is mondhatná. Valami nagykutya politikai tanácsadó egyébként, az irodája az egyik legújabb belvárosi épületben működik. Olyan jogász, aki vasárnapi beszélgetős tévéműsorokban kötött ki, ahol törvényekről meg az őket alkotó politikusokról értekezik. Monté tudta, hogy Kara túlságosan job-bos az ő ízléséhez, azt azonban el kellett ismernie, hogy esze az van neki. Mind ő, mind pedig Denny Winston ingyenes jogi segítséget nyújtott Samnek pár éve. Meg-próbáltak Mitch nyomára jutni a válás után. Igazán szép volt tőlük. Az azonban mégis furcsa, hogy Kara hétköznap, munka után keresi fel Samet. - Talán baj van a festéssel? Sam elnevette magát. - Te meg én tudjuk, hogy ilyesmi soha nem fordulhat elő. Azt mondta, a munkájához van köze a dolognak. Az egész percről percre furcsább lett. - A munkájához? - Holnap szabadnapos vagy, ugye? - kérdezte Sam, mintegy mellékesen, mintha csak nem venné észre, hogy témát váltott. - Ühüm. Monté a barátnőjét fürkészte. Sam most valahogy megviseltebbnek látszott a szo-kásosnál. A legszívesebben azonnal rátámadt volna, és nekiszögezi a kérdést, mi a baj, pontosabban, mi az új baj, de Sam görnyedt válla óvatosságra késztette. Montét néha meglepte, hogy bírta végigcsinálni a barátnője ezt a három évet. Ak-kor is tartotta magát, amikor Mitchell bejelentette, hogy meleg, és eltűnt a városból. Azóta zsonglőrködik az idejével: neveli a három gyerekét, miközben heti hatvan órát áll, kezében az ollóval vagy a hajszárítóval a fodrászatban. Monté tudta, ha egyszer Sam összeroppan, régen megvan rá az oka. - Na, mit gondolsz a fodrászat felújításáról? Monté türelmesen várta barátnője válaszát, ő azonban gondolataiba merült. - Amíg elég természetes fényt kapok a helyemen, Marcia akár nosztalgiavonatnak is álcázhatja a fodrászatot. Ha engem kérdezel, mindenesetre az a véleményem, hogy kissé elvetette a sulykot ezzel a sivatagüggyel... ugyan mit keres egy megtermett olaj-kaktusz Indianapolisban? Huhh! A legközelebb még mérges gyíkokat hoz a nyakunk-ra vagy más ilyen ökörséget. Esetleg türkiz munkaköpenyt viselhetünk, pedig tudod, mennyire utálom a zöldet. Sam kuncogva nézett barátnőjére. - Mindig is imádtam a nosztalgiavonatokat - ezzel körbelengette a karját, akár egy lottóhúzás háziasszonya. - Na, hogy tetszem? Monté gyorsan körbenézett a nappalin, aztán elvigyorodott. A szűk helyiség bútorzatát elnyűhetetlen mikrofiber kanapé és kettős fotel alkotta, az utóbbi bézs színe jótékonyan elrejtette a pecséteket. Ott volt aztán az olcsó, tölgyfa furnéros zeneszekrény, egy ovális kávézóasztal, meg néhány állólámpa. Mindent elborítottak a családi élet melléktermékei: különböző iskolatáskák, pár kósza zokni, csomókban álló kutyaszőr, Greg képregényei, Lily CD-i meg egy játék mozdony szőnyegen heverő darabjai. - Nem mondom - dünnyögte Monté -, nálad aztán jókora kupi van, csajszi. Sam felsóhajtott, s Monté csöndben figyelte, amint barátnője nekilát megszokott szertartásának, s sorra végignézi azt a nyolc festményt, amelyek a nappali törtfehér falain lógnak. Mindegyiknek összesen három másodpercet engedélyezett, némán felmérve, hol tart jelenleg a művészete és az élete, majd továbbment a következőhöz, míg végül az összesét végignézte.
11
Susan Donovan
A kitartott nő
Monténak nem volt szüksége erre a sétára... betéve tudta barátnője minden egyes ecsetvonását. Azokat a vásznakat is beleértve, amelyeket Sam a pincében tárolt, védőfóliával és évek porával befedve. Sam valamennyi olajfestményét apró festékpettyek és széles ecsetvonások építették fel. A színek olyan merészek és dúsak voltak, hogy nehéz volt elképzelni, ennek a pöttöm, csinoska, rőtvörös hajú mamának a szüleményei, aki most épp egy kanapén kuporog. Pedig így volt. Monté tudta, ezek a képek ugyanúgy Sam gyermekei, mint a vér szerinti porontyai. - Egy napon majd megint ecsethez nyúlsz. Tudom, hogy így lesz. Sam belekortyolt a borába, és halványan rámosolygott Montéra. - Majd akkor kezdek el festeni, amikor te színpadra lépsz, és rázendítesz, mint a régi szép időkben. Monté felnevetett. - Istenkém, ez nem fair, te is tudod! Akkor sem férnék bele a színpadi jelmezeimbe, ha az életem múlna rajta. - Vegyél újakat! - Hmmm. Azt hiszem, jobban teszem, ha kijárom az esti iskolát. Egy napon talán még a lazsálásra is ráérek. Megszólalt a csengő. Sam feltápászkodott a szófáról, és ment ajtót nyitni. Ahogy betessékelte Karát, hideg levegő áramlott be a jövevénnyel. Monté odasandított az összeölelkező nőkre, Sam pedig az étkező egyik székére helyezte Kara drága és elegáns kabátját. - Szia, Monté! A nyájas üdvözlés ellenére Monté tudta, Kara nem szívesen látja itt viszont. Most már biztos volt benne, hogy valami készül. Megsúgta a szimata. Esze ágában sem volt hát elmenni. - Szia, Kara - viszonozta a köszöntést. - Nagyban borozgatunk. Betársulsz mellénk? Kara idegesen körbepillantott a helyiségen, mintha csak azt kellene eldöntenie, elspurizzon vagy maradjon. - Az bizony jó lenne - mondta. Sam ekkor érkezett vissza egy újabb pohárral. Kara leült a kettős fotelbe, de nyomban fel is sikoltott, és a feneke alá nyúlt. - Ne haragudj! - mondta Sam, és elvette a kis műanyag kockát. - Azt hiszem, ráültél Dakota építőkockájára. - Remélem, neki ugyanúgy tetszett, mint nekem - jegyezte meg Kara szárazon, általános derültség közepette. - Na, mi a helyzet. Kara? Csak nincs valami baj? Sam térdére fektette két könyökét, s ugyanolyan ámuldozva meredt az újonnan ér-kezettre, mint Monté. Kara a barátnőre villantotta a szemét, mire Sam kijelentette: - Bármiről is kell beszélnünk, szerintem Monté is szívesen meghallgatja. Kara felkuncogott és borát - amelyhez hozzá sem nyúlt - a kávézóasztalra helyezte. Lesöpörte a láthatatlan porszemeket kosztümje ujjáról. - Nos, jogi ügyről van szó. Személyes ügyről. - Beperled a fodrászatot? - szörnyülködött Monté. - Hogyan? - kapkodott levegő után Sam. Dale ekkor osont be a nappaliba, majd ráugrott Kara kevert gyapjú rakott szoknyájára. - Ugyan már! Hülyéskedsz? - nevetett fel Kara, s szó nélkül visszatette a kutyust a padlóra. Hála neked, senki nem tudja a városban, hogy huszonhat évesen megőszül-tem. Az egésznek semmi köze a fodrászathoz. Mindenkit imádok ott, csajok. Monté most még jobban kihúzta magát. A pokolba is, hét lóval sem lehetne innen elvonszolni! - Nem értem - csóválta a fejét Sam. - Mama, cseréld ki a pelusomat, és ne felejts el megtörölni!
12
Susan Donovan
A kitartott nő
Váratlanul Dakota jelent meg a nappaliban. Egy szál pólójában, amely alig ért feljebb a köldöke gombocskájánál, megállt a kanapé mellett. Kezében súlyos szoktató pelenkát tartott, s kiskölkös fütyije himbálózott a huzatban. Sam felsóhajtott. - Édeském, ha a nagyfiúknak való bilire ülnél, könnyebben elvégeznéd a dolgodat. - Nem, jaaaaj nem! Nem akarok bilire ülni! Túl nagy. Cseréld ki a pelusomat, de rögtöööön! Dakota odanyújtotta anyjának az átázott műanyagot. Monté fejét rázva hallgatta végig az ismerős, mégis haszontalan eszmecserét anya és fia között. Dakota úgy fest, akár egy vörös hajú kerub, ám ami a testi funkcióit illeti, maga az eleven ördög, ehhez nem fér kétség. - Mi lenne, ha bemennénk hozzád, te meg ráülnél a bilire, csak hogy lássuk... - Nem, mama! Nem, nem, nem! Cseréld ki a pelusomat, de rögtön! És törölj meg! Monté és Kara összenézett, de egy szót sem szóltak. Sam néhány pillanattal később visszatért, és a kanapéra roskadt. Nagyot sóhajtott. - Ha ez így megy tovább, akkor is pelenkát hord, amikor a diplomáját veszi át... és most az egyetemről beszélek. Kara megköszörülte a torkát. - Ha már egyetemről beszélünk... - Egek ura! - Sam kihúzta magát, és tenyerét a térdét eltakaró farmervászonba törölte. - Csak nem Mitchről tudtál meg valamit? Azért jöttél, hogy elmondd, megtaláltad? - Jaj, édesem, dehogy - Kara félrebillentette a fejét és felnyögött. - Nézd, Sam! Van a számodra egy ajánlatom, olyan, amelyik megváltoztathatja az életedet, a tiedét meg a srácaidét. Kissé buggyantnak tűnik ugyan, de legalább elmondom, aztán gondolkodhatsz rajta, Sam nagyon elcsöndesedett, majd annyit mondott: - Reendben. Kara újra megköszörülte a torkát. - Emlékszel, mit mondtál a múlt pénteken a Kocsmatöltelék-hen? Arról beszéltél, nincs semmi abban, ha valaki kitartott nő. - Hogy mit mondtam? - pislogott Sam értetlenül. - Naná, hogy emlékszik - szólt közbe Monté, aki most szétvetette a lábát, és lábfejét a padlóra helyezte. - Folytasd csak! - Hogy mire emlékszem én? - ripakodott rá Sam. - Naná, hogy nem felejtetted el. Azt mondtad, ha megtehetnéd anélkül, hogy ártanál a gyerekeknek, egy pillanatig sem haboznál. Sam a homlokát ráncolta, aztán erőnek erejével ismét Karára fordította a pillantását. - Úgy látszik, múlt pénteken a Jose Cuervo* beszélt belőlem - aztán elnevette magát. - Miért? Találtál nekem a hétvégén egy gazdag cukrosbácsit? Kara összekulcsolta két kezét az ölében, és beszívta az orcáját, hogy semmi se látsszon az arcán. - Nagyjából ez történt. Közben észlelte, hogy Sam vigyora hogy olvad át valamibe, ami inkább a döbbenetre emlékeztet. - Azt remélem, győzelemhez segíted a fickót.
*
Tequila márka
13
Susan Donovan
A kitartott nő
2
Jack akkor volt csak ennyire ideges, amikor életében egyetlen egyszer szerepelt a Szuperkupa bajnokságon. Az NFL-nél töltött első és egyetlen éve végén történt ez, ahol irányítóként játszott. Akkor jött rá, hogy a tévékamerák ugyanolyan könyörtelenek, mint a szurkolók. Annyira izzadt a tenyere, hogy elszúrta az első passzot. Javá-ban átkozódott, ahogy a bőrlabda átcsúszott az ujjai között és a gyepre huppant. Nos, az ujjai most ugyanilyen izzadtak, s akárhányszor kap is a nyakkendőjéhez, nem tud szabadulni az érzéstől, hogy rögtön megfullad. Ezt azonban nem szúrhatja el. Karának igaza van. Ez az utolsó dobása, ha orszá-gos közhivatali tisztségre pályázik. A szíve mélyén pontosan tudta, hogy így van. - A nehezén túl vagyunk, Jack. Nyugi. Ez már csak formaság. Jack felvihogott. Nyirkos jobbjának ujjai között filctollat pörgetett, és rá se hede-rített Stuartra. - A kis hölgy fantasztikusan tárgyalóképes, én mondom neked - ment oda Stuart a sötétítőhöz, hogy behúzza az ablakon. A 16. emeleti tanácstermet kellemes félhomály töltötte be. Nem kér egyebet, mint magániskolai ellátást és az egyetemi költségek vállalását a kőlkéinek, havi apanázst... azóta nem volt ilyen nehéz dolgom egy szerző-dés megszövegezésével, hogy 1999-ben a kóser húscsomagolók munkaügyi vitáját rendeztem. Jack vádlóan nézett az ügyvédjére. - Remélem, nem azt akarod ezzel mondani, hogy a vágóhídon végzem. Stuart elmosolyodott. - Természetesen nem. Elolvastad, kutatásaink szerint mi kifogása lehet a nő ellen az ellenzéknek? - Igen. Szép munka volt. Jack ámulva rázta a fejét. Kara és Stuart olyan alaposan utánajártak a Monroe hölgyecske körülményeinek, hogy szinte bűntudatot érzett miattuk... ez a nő néhány pillanat múlva besétál ide, ő pedig mindent tud róla, a cipője méretét ugyanúgy ismeri, mint a hitelképességét. Sam Monroe kitűnő egészségnek örvend... jelenleg semmiféle gyógyszert nem szed, allergiás a kodeinre; kórházban csak a szülések alkalmával tartózkodott. Szö-vődmény nem volt. Van egy kis ínhüvelygyulladása a munkája miatt. Őrlőfogaiban négy kerámiatömés található. A válása alatt és után lélekgyógyászhoz járt, aki fél évig enyhe depresszióval kezelte. Tavaly negyvenötezer dollárt keresett vállalkozóként, ehhez jön még a borravaló. Maradt néhány ezer adóssága a diákkölcsönből, 1997-es Toyota furgonját azonban ki-fizette. Havi kilencszáz dollárért bérel egy házat, de gyakran elmarad a lakbérrel. Visa és Discovery hitelkártyáját letiltották. Általános és középiskolai tanulmányait Valparaisóban végezte, aztán Hanoverben négyesre diplomázott valami művészeti fejtágítón. Alig több mint három éve végleg különvált a férjétől. Az ügyészség iratai szerint a volt férj, Mitchell James Bergen - akinek tartózkodási helye ismeretlen - eddig össze-sen ötvennégyezer dollár gyerektartással tartozik. A nőnek nincs priusza, nem emeltek ellene vádat, ellenben az elmúlt tizenöt évben háromszor megbírságolták gyorshajtá-sért, s egyszer törött hátsó lámpáért is kapott figyelmeztetést. A kocsiját annak rendje és módja szerint regisztráltatja és bevizsgáltatja. A kölkeinek sincs priuszuk, iskolát sem kerültek. A munkahelyén kitűnően megállja a helyét. Tizenhárom éve dolgozik ugyanabban a fodrászatban, ahol élvezi főnöke és a vendégek megbecsülését. Régebben a jelek szerint festett is. Kara szerint tehetséges, és néhány munkáját el is adta, de túl abszt-raktak a dolgai az átlagízléshez.
14
Susan Donovan
A kitartott nő
Szülei és nős öccse a mai napig Valpóban laknak, bár nem imádják különösebben egymást. Sam kebelbarátnője egy Monté McQueen nevű munkatársnője, aki egygyer-mekes lányanya, s aki azzal fedezte kozmetikai tanulmányait, hogy egy mostanra letűnt indianapolisi bluesbandában énekelt. Úgy tűnik, fiát, Simont, a dobos spermá-jának köszönheti. A két nő és a gyerekek férfi nélkül élik a csonkacsaládok életét. Jack úgy vélte, Samantha Monroe is tud róla egyet-mást - például a térdsérülését és azt a fiaskót a tanárok összeröffenésén. Bizonyára az sem kerülte el a figyelmét, van olyan érzelmes pacák, hogy fizessen annak, aki megjátssza a rajongót. - Késnek, nem igaz? Lefogadom, hogy meggondolta magát. Stuart az órájára nézett. - Nem késnek, és kétlem, hogy így lenne. Szerintem Samantha Monroe alig várja, hogy aláírja a papírokat. - Tényleg én vagyok, aki ezt műveli? - Jack ellökte magát a konferenciaasztaltól, felállt. Bőrszéke a lendülettől végigszánkázott a helyiségen. A bárszekrény felé indult, agyában egymást kergették a gondolatok. Allen Ditto feje tetejére állította Indianapolis politikai életét váratlan bejelentésé-vel, miszerint nem jelölteti magát újra. Elvégre is hetvenkilenc éves. Közel három év-tizede szolgálja szűkebb hazáját, de most is úgy vág az esze, mint a borotva. Az em-berek többsége - Jacket is beleértve - úgy hitte, hogy haláláig marad szolgálatban. Hanem az öreg mindenkit megdöbbentett otthon ugyanúgy, mint Washingtonban - azzal, hogy kész, vége, leköszön. - Soha nem volt szándékomban ilyen sokáig maradni szolgálatban. A végén még innen visznek ki a temetőbe – mondta az öreg a sajtótájékoztatón. – Jobb szeretném a csúcson abbahagyni és megadni választóimnak a lehetőséget, hogy alaposan meggon-dolják, ki legyen az utódom. Na igen, a vén faszi legalább szabad utat adott neki… és épp idejében. Ditto az apja egyik legjobb barátja volt. - Tudnál hozni egy palack vizet, amíg ott vagy? - kérdezte Stuart. - Persze - sóhajtott fel Jack. Ha kitalálta volna az öreg szándékát, legalább nem éri felkészületlenül. Jack odavitte a palackot a konferenciaasztalhoz, s rátenyerelt a lapjára. Fejét lehorgasztva jót nevetett saját magán. Az ördögbe is! A fenének kell menyasszony! Ha erre volna szüksége, hát keresne magának megfelelőt! Nem arról van szó, hogy mindenáron kerüli a jegyességet, csupán nem talált olyan valakit, aki alkalmas lenne erre a szerepre, az életre szóló kapcsolatról, ami ezt követné, nem is szólva. Most pedig, tessék, szerződést készül aláírni valami nőcskével, akit nem is látott, és akit megfizet, amiért ráveszi a nőcsábász Jack Tollivert, hogy lenyugodjon végre. Az anyja kitér a hitéből, ha rájön, miben töri a fejét. Jack hangosan felnevetett. - Mi olyan vicces? Felnézett. - Csak az derengett fel előttem, hogy Samantha Monroe meg én írásba adjuk és jó előre beismerjük, miszerint kihasználjuk egymást. Milyen üdítő! Jack elmosolyodott, majd felmagasodva vállon veregette a barátját. - Stuart, lehet, hogy ez lesz a legőszintébb kapcsolat, ami valaha is a nőkhöz fűzött. Ekkor kinyílt a tanácsterem ajtaja, s Stuart titkára betessékelte Jack utolsó mentsvárát. A nőci magasabbnak és szélesebbnek látszott, mint a fényképein. A haja szőke volt és tüskés a lágy rőtvörös fürtök helyett, melyekre Jack számított, az arca pedig... Szent Habakuk! Az arca sokkal keményebb volt, mint amilyenre emlékezett. Jack a legszívesebben felpofozta volna magát, amikor az elsőként belépő ügyvédnő mögött megjelent Kara, aztán pedig az, akire várt.
15
Susan Donovan
A kitartott nő
Jack teljesen elnémult. Mert Samantha Monroe csinos volt. Az áldóját, de mennyi-re! Kicsattanóan egészségesnek látszott, mint azokon a fotókon is, amiket Kara muta-tott neki. Ugyanakkor mintha ideges is lett volna, és Jack nem hibáztatta ezért. Óriási kék szemeivel végigpásztázta a helyiséget, őt kereste. Mikor a tekintetük összekap-csolódott, Jack megesküdött, hogy a jelenlévők közül mindenki tanúja e pillanatnak. Mintha csak egy zsilipkamra zárult volna össze. Ettől ismét elfogta a légszomj. Samantha Monroe leszegte az állát, s feléje biccentett. Az üdvözlést olyan mosoly kísérte, amelynél megnyerőbbet Jack életében nem látott. Ebben a mosolyban egy-szerre volt zavar, humor és csalafintaság. Mikor Stuart mindenkit bemutatott min-denkinek, Jack esetlenül átnyúlt a konferenciaasztal fölött, hogy kezébe vegye Samantha Monroe csinos kis kacsóját. Egész testében beleborzongott ebbe az érin-tésbe. Még akkor is érezte, amikor leereszkedett az ülésre. A másodperc egy törtrészével később észrevette, hogy nincs ott a széke, hiszen valahová a szoba közepére rúgta. Azonnal talpra szökkent a padlóról, s belecsusszant a székbe, amelyet Stuart készségesen alá tolt. Pokolian fájt a térde. Látta, hogyan forgatja a szemét Kara. Az amazon ügyvédnő felvihogott. Jack ránézett Samanthára is, de csak szánalmat olvasott ki a tekintetéből. Mint aki mindjárt a retiküljébe nyúl, elővesz onnan egy kötést, és beköti vele a sebét. Nagy ég! Nem volt biztos benne, megér-e ennyit a szenátorság. - Nos, elkezdjük akkor? - kérdezte Jack, elegáns államférfihoz illően. Sam elhatározta, hogy nem esik pánikba. Mit számít, ha Jack Tolliver egy tökfej! Nem az igazi vőlegénye. Nevetni persze nem igazán volt kedve. Semmi nevetséges nincs egy ügyvédekkel teli tanácsteremben, akik jókora összegekkel növelik majd meg üres bankszámláját. Jobb komolyan venni az egészet. Meg kell hagyni, Tolliver ugyanúgy nézett ki, mint a fényképein. Drága, tökéletes szabású szénszürke öltönyt viselt. Úgy festett, mint egy filmcsillag a szálas, izmos termetével, széles vállával, meg sűrű, gondozott, fekete hajával, amelyet két héten belül mindenképpen vágatnia kéne. Előreugró, erős orra volt; szeme zöld, mint a fák lombja; s szája vonala gonoszul vonzó. Sam meg a srácok órákig kutattak az interneten a pasas után. Greg szerint, ha nem sérül le a kupadöntő harmadik fordulójában, ő lehetett volna az egyik legnagyobb futballista. Lily ellenben úgy vélte, hogy aki ennyire magas, fekete hajú és gazdag, aki ennyire jó pasi, az csakis felfuvalkodott tökfej lehet. Meg is mutatta Samnek a tanárok országos összeröffenésén esett botrányról szóló cikkeket. Sam elbiggyesztette az ajkát, mert eszébe jutott a videóbejátszás, amelyet mindhárman végignéztek. Nagyjából az előadások kezdete előtt fél órával készült. Jack a jelek szerint nem is gondolt rá, hogy bárki figyeli, miközben a jegyzeteit rendezgette az emelvényen. Szeme azonban elkalandozott, amint az egyik hallgató, egy nő, lehajolt a földre hulló tolla után. Mintha bizony ez a fickó képtelen lett volna türtőztetni magát, kiszaladt a száján: „Szívesen maradnék iskola után, hogy okítson egy kicsit." Egy hét múlva elvesztette a kongresszusi választást. Az exit pollok adatai szerint a női szavazók alig 20 százaléka voksolt rá. A sajtó mindennek elmondta: fajankónak és szexmániásnak egyaránt. Most azonban, ahogy elnézte Jacket, amint igyekszik visszanyerni az önuralmát, miután a szó szerint seggre ült, nem is tudta, mit gondoljon erről a fickóról. Most beszélni kezdett, és Sam inkább hangja mély zengésére ügyelt, mint a szavak értelmére - egy született szónok, politikus és színész hangja volt. Olvadékony, mégis tagolt a beszéde, és valahányszor ki akarta emelni a lényeget, gesztikulált a kezével. Nagy és férfias volt a keze, ápolt körmökkel. Több fotót is látott róla, amint futball-labdákat fog a kezében, megfeszülő karral, az elhajítás előtti pillanatban. Emlékezett rá, hogy alig egy pillanattal ezelőtt ez a nagy, sima kéz az övét melengette. Denny megköszörülte a torkát. -Sam? Az ügyvédje megrovóan nézett rá.
16
Susan Donovan
A kitartott nő
- Igen, persze. Az együttélési szerződés. Sam elmosolyodott. Tetszett neki, hogy tudat alatt akkor is odafigyelt, amikor hagyta elkalandozni a gondolatait. Erre a készségre anyaként és fodrászként tett szert. - Mondtam már Mr. Fosternek, hogy jobb szeretnénk magunkban lakni. - Kérem, hívjon Stuartnak - jegyezte meg Jack ügyvédje barátságos mosollyal. - Amint azt már korábban elmagyaráztam önnek, s ahogy az imént az ügyfelem is elismételte, ezt sajnos nem tudjuk megoldani. Vagy fedezzük a gyerekei magániskolai taníttatását, az egyetemet is beleértve, vagy saját otthont kap. Mindkettőről szó sem lehet. Mint mindenkinek, Mr. Tollivernek is végesek az anyagi lehetőségei. Sam magában elmosolyodott a gondolatra, hogy a „véges lehetőségek" mennyire mást jelentenek Jack Tollivernek, mint az ő számára. Saját lehetőségei olyan átkozottul végesek, hogy a múlt héten választania kellett egy új hátsó kerék és Greg szülinapi vacsorája között. Majd bepótolja. Mindig is így csinálta. - Természetesen - felelte most. - Családjával lakhat a megegyezés ideje alatt a Sunset Lane-i ingatlanban. A szerződés tizennégy nappal a jelölőgyűlés után jár le, azaz május 23-án - Stuart belelapozott az iratokba, majd folytatta. - Ugyanakkor abban egyeztünk meg, hogy május 31-e előtt nem fordul hivatalosan ingatlanügynökhöz. Rendben van így? Sam vállat vont. - Ha muszáj. - Igen - szögezte le Stuart komoly, ám nyájas tekintettel. - A sajtó könnyen kiszagolhatná, hogy lakást keres, s az az árfekvés, amelyben ezt teszi majd, nem támasztja alá a sztorinkat, miszerint örökre Jackhez kívánja kötni a sorsát. - De, ugye, ha elég tapintatosan intézem, azért kereshetek saját lakást? - Csak ha nagyon tapintatos. - Stuart ismét belepillantott a szerződés előtte heverő példányába. - Továbbá abban is megállapodtunk, hogy Jack ez idő alatt a csatornaparti társasházban lakik a belvárosban, szükség esetén azonban használhatja a birtokon található dolgozószobáját. Egyetért ezzel, Samantha? - Miért is ne! Elvégre is az ő tulajdona. Miért ne használhatná? Jackre sandított. A férfi csöndben ült és őt tanulmányozta, valahogyan ellágyult arckifejezéssel. Most, hogy ledobta magáról a politikus álarcát, egyetlen futó pillanat-ra Sam valami nagyon vonzót fedezett fel ezen az arcon. Jack Tolliver csaknem ked-vesnek látszott. - A kutya nem jöhet be a házba - mondta aztán. - És a zárt tornácra? Van olyan a házban? Jack bólintott. - Rendben. De bármi megrongálódik a Sunset Lane-i házban, levonjuk a javítási költségeket a havi apanázsából. Jó, mégsem olyan kedves. - Már persze a napi javításoktól és karbantartástól eltekintve - avatkozott közbe Denny - Az ügyfelem nem tehet róla, ha például valamelyik kültéri zsalugáter kilazul. - Hacsak nem a gyerekek hintáznak rajta - kötötte az ebet a karóhoz Jack. Sam felvetette a fejét, és a férfira pislogott. Nos, még csak nem is úriember. Talán Lilynek volt igaza, aki felfuvalkodott fajankónak nevezte. - A gyerekeim nem szoktak zsalugátereken hintázni, Mr. Tolliver. - És a csillárokon? Sam nyájasan rámosolygott. - Mi lenne, ha fogná a csillárjait, és elvinné a... - mivel Denny az asztal alatt rálépett a lábára, így folytatta: - elraktározná erre a fel évre.
17
Susan Donovan
A kitartott nő
Stuart felszisszent. Kara pedig felnyögött. Denny kezét a Samére tette. Az ő figyelmét azonban Jack kötötte le, az a sötétzöld, mély szempár, amely az övébe fúródott, s amelyben most felvillant a meglepetés és talán a jókedv szikrája. - Bocsássanak meg - állt fel aztán. - Miss Monroe-val bekapunk valamit ebédre. - Igen? - Igen, bizony. Jack Sam oldalára lépett, és megérintette a könyökét. - Azt hiszem, el kellene csevegnünk, mielőtt bárki bármit aláírna. - Ezzel tökéletesen egyetértek. Sam felkapta a retiküljét, és Jack Tollivert követve elhagyta a konferenciatermet. A vállán át még odaszólt Dennynek. - Ha nem érek vissza egy óra múlva, hívd a rendőrséget! - Egy nő igazán hozzászokhatna az ilyen ötcsillagos éttermekhez - jegyezte meg Sam, miközben szódát szürcsölt egy műanyag szívószállal. – Mindegyik menyasszo-nyát idehozza? Jack újra beleharapott bűnösen jó sajtburgerébe - mint mindig, most is ropogós volt kívül, és omlós belül -, mialatt érezte, hogy jókora adag mustár csöppent az állá-ra. Még mielőtt a szalvétatartóhoz nyúlhatott volna, Sam felkapott egyet, és letörölte róla. - Ez meg mi akar lenni, Samantha? Sam körbepillantott a Dolgozók Barátja étkezde vendégein, és vállat vont. - Csak úgy gondoltam, ha már képviselő akar lenni, jobb, ha nem látják meg mus-táros arccal. - Technikailag még nem hoztam nyilvánosságra a szándékomat. Amúgy azért jöt-tünk ide, mert, amint talán észrevette, itt kapni a legjobb burgert a városban. Külön-ben nem várom el magától, hogy a képemet törölgesse, és ezt nagyon jól tudja. Jack letette túltömött szendvicsét, és Samhez hajolt. Szemlátomást talpraesett nő. Egy igazi túlélő. A férje valami kótyagos művészféle, aki rögtön a harmadik gyerek születése után kötött útilaput. Azt a kölköt valamelyik szomszédos államról nevezték el, Montanáról vagy Nevadáról, nem emlékszik, melyikről. És bár a nő középkori mű-vészettörténetből doktorált le a Hanoveren, a jelek szerint el tudja tartani a családját. - Miért ment bele ebbe az egészbe, ebbe a hamis kapcsolatba? - fogta suttogóra a hangját. - A gyerekeim jövője miatt. - Ez szép magától, de... - Nézze, Jack! Két hete mást sem teszek, mint Kara javaslatán járatom az agyam. Meghánytam-vetettem minden lehetséges szemszögből, de a lényeg szemlátomást ugyanaz marad... ha én meg a gyerekeim fél évig el tudjuk játszani ezt a szerepet, egy életre élvezni fogjuk a jutalmunkat. Ugyan mikor adódik még egy ilyen lehetőség? A két idősebb srácom megértette, mit várnak el tőlük, és miért csináljuk végig mindezt. Jack áthajolt az asztal fölött, úgy suttogta. - Senkinek egy szót sem szólhatnak... még a legjobb haverjaiknak sem, vagy lőt-tek az egyezségnek. - Tudnak róla. - Ugyanez áll magára is, Samantha. A nő bólintott. Jack elbűvölten figyelte, amint beletúrt laza vörös fürtjeibe, ame-lyek angyali arcot kereteztek. Sam harminchat éves volt, de akár huszonkilencnek is mondhatta volna magát. A bőre sima volt és hamvas, mentes minden kencétől, némi áttetsző ajakfényt és talán a műszempillát leszámítva. Roppant puhának látszó hal-ványkék pulóvert viselt, apró, szaténnal bevont gombokkal az elején, aminek láttán Jacknek ráncba szaladt a homloka. Nem lehet semmi ezeket az izéket kigombolni.
18
Susan Donovan
A kitartott nő
- Későn szól, Jack - mondta a nő. - A legjobb barátnőm már tudja. Monté McQueen a neve, munkatársnőm a fodrászatban, s amikor Kara átjött hozzám este, ő is épp jelen volt. A fia, Simon szintén tud a dologról. Aztán ott az ügyvédem, Denny Winston, akivel az imént találkozott. - Tényleg. - És mi a helyzet magával? Maga kinek mondta el? - Stuart tudja, meg természetesen Kara, végül pedig az anyámnak is muszáj lesz elmondanom. - Jó, az anyjának - pislogott Samantha. - Olvastam róla. Amolyan társasági dáma, nem igaz? Mikor közli vele? Jacken ismét erőt vett a légszomj, és a nyakkendőjét kezdte rángatni. Marguerite Dickinson Tolliver a plafonon lesz a hír hallatán... ehhez nem fér kétség. Élete nagy csalódása, hogy egy szem fia harmincnyolc évesen még nem választott magának valami hozzá illő, szép és finom hölgyet, akivel unokákat nemzhetne a számára. Bár az elmúlt két évtizedben Jack sikeresen a minimumra szorította le az anyjával való találkozások számát, lehetetlen, hogy ne tudja meg, egy fodrásznővel lóg. Tud mindenről, ami Indianapolisban történik, meg vannak a hírforrásai. Semmi szín alatt nem úszhatta meg MDT lesújtó véleményét. - Azt hiszem, erre csak akkor érdemes gondolni, ha mindenben megállapodtunk - jegyezte meg tárgyilagosan. - Az anyám Floridában tölti a teleket, ezért egy időre megszabadulunk tőle. Várhatunk vele. Samantha bólintott. - Tolliver? Hé, fiú! - súlyos kéz nehezedett Jack jobb vállára, épp amikor újra be-leharapott a mennyei burgerbe. Felnézve Brandon Miliewski vörösen csillogó képét látta maga előtt. A szerencse-játékos szakmában utazó lobbistával Jack számtalan estét vert el még alkormányzó-ként. - Hallom, talán te is indulsz Ditto helyéért. Igaz ez? És ki a bájos asztaltársnőd? Jack lenyelte a falatot, és intett Samantha felé, aki akkorra már kezet rázott Mili-ewskivel. A barátnőm, Samantha Monroe. - Örülök, hogy megismerhetem - mondta a lobbista Sam-nek, majd tekintete visz-szaröppent Jackre. - Szóval, akkor igaz? Miliewski az aprót csörgette a zsebében, és szemlátomást nem sietett. Jack tudta, bármilyen választ is ad ennek a fickónak, órákon belül az egész képviselőház ettől visszhangzik majd. - Én is hallottam ezt a pletykát, Brandon. Beismerem, izgalmas lehetőség volna. A másik elnevette magát. - Még hogy izgalmas lehetőség! Ugyan már, Jack! Amióta Ditto előállt azzal, hogy nem indul újra, mindenki azt találgatja, te vajon ringbe szállsz-e. Hiába, közel és távol te vagy a legszexisebb jelölt, akit a párt ki tud állítani. - Igazán kösz - Jack pillantása találkozott Samantha elkerekedett tekintetével. - A szexiset politikai értelemben gondolta, Sam. Azaz: fiatal vagyok, van valami kis ka-rizmán és a nevem is ismerős. - Már ha a szavazók megbocsátanak neked, amiért... Brandon Samanthára vetett egy pillantást, aki most a hasábburgonyát majszolta. Csinos arcán ráncba szaladt a homloka. Miliewski megköszörülte a torkát. - Nos, Jack, ez igazán szép volt. Majd meglátjuk, össze tudunk-e hozni a szá-modra valami kis cécót. A lobbista egy kacsintással távozott, s közben magában kuncogott. - Azt hiszem épp a lényeget nem értettem - törölte meg az ajkát Sam a szalvétával, s gyorsan beleszürcsölt a szódába. - Soha nem érdekelt igazán a politika. Jack elmosolyodott. - Akkor valószínűleg tovább él majd, és boldogabban.
19
Susan Donovan
A kitartott nő
- Miért, nem szereti? Már úgy értem, a politikát. Halálos komolysággal nézett rá, ahogy szemben ült vele, nyílt, figyelmes tekin-tettel, hátát a kopott vörös ülés támlájának vetve. - Miért akar szenátor lenni, ha nem érdekli a politika? Hát nem kibökte... ez a kis nőci. Pont azt a kérdést, amit igyekezett nem feltenni magának.Jack felkuncogott és elhatározta, hogy röiden vázolja a dilemmáját. - Tolliver vagyok - mondta, és közben szemmel tartotta Miliewskit, aki a pultnál adta le elvitelre szánt rendelését. - Márpedig a családom tagjai két dologhoz értenek: a futballhoz és a politikához. A térdemnek annyi, úgyhogy jobb híján politikára adtam a fejem. Samantha megvetően nézte. Hátradőlt az ülésen, és karját keresztbe fonta formás mellén. Jack azt kívánta, bárcsak ne találná olyan csinosnak, de hát az volt. A keblei imádnivalóak... édes, gömbölyded fogdosni valók, amelyek istenien festhetnek 34C-s dekoltált melltartókban, ha nem téved. - Nézze Jack! - a jeges hang elvonta gondolatait a lenge fehérneműkről. - Ha Kara nem főzi ki, napnál világosabb, hogy maga meg én soha nem találkozunk, még csak baráti viszonyban sem lehetnénk. És hadd legyek őszinte... abban sem vagyok biztos, hogy túlontúl kedvelem magát. - Tényleg? - Jack megpróbálta elfojtani a mosolyát, volt azonban valami ebben a tűzről pattant, csinos, C-melltartós bérnőben, amitől széles vigyor terült szét a képén. - Tényleg. Azt hiszem, maga csupa hamisság. Egy elkényeztetett, gazdag mama kedvence, akinek az életben semmiért nem kellett igazán megdolgoznia. Ha nem úsz-nék az adósságokban, és nem volnék ilyen kimerült, semmi szín alatt nem mentem volna bele ebbe a bohózatba. Csak hát kétségbeejtő a helyzetem. Szeretném, ha ezt mindjárt a legelején tisztáznánk. Jack egy pillanatig emésztette a hallottakat, aztán elmosolyodott. - Samantha Monroe... a kétségbeesett fodrásznő. Erre bizonyára ráharapnak. Sajnos azonban Sam nem méltányolta a szellemességet. Felkapta a retiküljét, fel-állt, jelezve, hogy az ebédnek vége. Jack követte a példáját, felsegítette a kabátját, majd kikísérte az étkezde üvegajtaján, a hűvös Belmont Avenue-ra. Hátában érezte Brandon Miliewski tolakodó tekintetét. Csak azért is Sam keze után nyúlt, s a felöl-tője ujjára kulcsolta, amint befordultak a sarkon. Hátrapillantva látta, milyen elképedten bámul utánuk a kerek képű Brandon a gyorsétterem üvegfalán keresztül. - Máris kezdjük? - pillantott le Sam a kezére kulcsolódó ujjakra, aztán rásandított. A kedves kék szempár összeszűkült a gyanakvástól, s csinos orcáit elfutotta a pír. Jack nem tudta, a hideg tette-e vagy az érintés. - De még mennyire. Ajkát a nő homlokához érintette, ahová szűzies csókot szánt Miliewski kedvéét. Valami azonban arra késztette, hogy néhány centivel lejjebb hajoljon. Talán a haj me-leg, fűszeres illata volt az oka, vagy ahogyan a telt ajkak elnyíltak a meglepetéstől. Mindenesetre többet akart semleges puszinál. Egyik ujjával felemelte a bájos kis állat, s szája máris rátapadt a nőére. A csók mindössze három másodpercig tartott, Jacket azonban ismét átjárta az a bizsergés, amely már Stuart irodájában is eltöltötte. Csak-hogy ezúttal övön alul tört rá. Nagyszerű! Samantha Monroe pontosan olyan meleg, nedves és puha volt, mint amilyennek látszott, s amint szája az övére tapadt, alig hallható meglepett nyögést hallatott. Három másodpercig tartott ez a bizsergető üdvösség. Sam úgy rántotta el magát, mintha forró billogot sütöttek volna a bőrére. - Előbb a zsozsó, aztán a kettyintés - ez volt minden, ami tellett tőle. Jack felnevetett, s szorosabban fogta át az oldalát. Megkönnyebbült, hogy mo-solyogni látta Samet. Sugárzó képpel tették meg a visszautat Stuart hivataláig. Ké-sőbb, mikor Jack figyelte, hogyan írja alá Samantha Monroe a szerződést, a csók em-lékére bizseregni kezdett az ajka, meg lejjebb is, ami a bokszer-alsójában volt.
20
Susan Donovan
A kitartott nő
Egyetlen őrült pillanatra azt remélte, Sam is élvezte a csókot, legalább egy kicsit. Akkor is, ha az egész a politikáról szól.
3
- Márr miért fogjam be? Ez a hely pazar! Elsőnek Lily ugrott ki a furgonból. Csak állt ott megkövülten, két keze a csípőjén, tátott szájjal. Rövidesen Greg is előkecmergett a hátsó ülésről, s megállt fivére mellett a kör alakú kavicsos kocsibehajtón. - Jessssszusom! Az ott csak nem egy fedett úszómedence? Arra meg egy üvegház! Hát ez hihetetlen! Simon ott volt a sarkában. Kezét Greg vállára tette, s lassan ingatta a fejét elisme-résként. - Apám! - suttogta. - Olyan ez, akár Kobe bárja*. - Tényleg jó címre jöttünk? - tipegett Monté a gyerekek felé, miközben sűrűn pis-logott a csodálkozástól. - Úgy fest ez a hely, mint a Buckingham-palota. Még tornyaid is lesznek, csajszi. - Természetesen ez az a ház, különben a kulcs nem nyitotta volna ki a kaput! Miközben Sam megpróbálta kihámozni az izgő-mozgó Dakotát a gyerekülésből, s a többiek álmélkodó kiáltásaira figyelt, bosszúsan vette észre, hogy a kicsi a gyü-mölcsleve teljes tartalmát magára öntötte. Kabátkájához fehér kutyaszőr ragadt, ami olyan vonzó látványt nyújtott, mint egy szamurájos póló mintázata. Sam felsóhajtott. Eszerint ha megfeszül, sem lesz jó az első benyomás... nem mintha mindenképpen el akarná bűvölni Jack Tollivert. Amúgy meg mi a rossz abban, ha a lehető legjobb megvilágításban szeretné láttatni a családját? Végül is ez lesz a dolga... arra kötött szerződést, hogy javít Jack Tolliver imázsán. És igazán nem pa-naszkodhat, busásan megfizetik érte. Dale ugatni kezdett, és Sam lába közé furakodott. Amint Dakota kis lába a kavi-csot érintette, ő is az anyja után vetette magát. Sam bezárta a furgon ajtaját, végül ráérősen végignézett új kéglijükön. - Szent Ha... - kapta szája elé a kezét, s a fölébük tornyosuló mészkő építményre meredt. Dennytől tudta, hogy az ingatlan nagyjából olyan tekintélyes, mint az Indianapo-lisi csodapaloták általában, Sam azonban nem is sejtette, hogy ennyire szemrevaló. Eddig fogalma sem volt arról, hogy ilyen helyen is élhetnek rendes, normális emberek. Talán épp ez a lényeg... a Tolliverek se nem rendesek, se nem normálisak. Abnor-málisan gazdagok. Az is lehet, hogy százszor elhajtott a rejtett kis bekötőút mellett, de egyszer sem vette észre. Pedig egymást érték errefelé a telkek, csak hát magas falak, ligetek és stratégiailag elhelyezett bokrok mögött bújtak meg. Akik ezekben az álomházakban laktak, szemlátomást nem akarták, hogy a csőcselék megtudja, mit rejtegetnek. - Na? Bemegyünk végre a főbejáraton? Lily csaknem ugrándozott örömében. Sam nem emlékezett, mikor látta ilyen bol-dognak a lányát. Ha igen, egy biztos, hogy a serdülőkora előtt. Megtapogatta jobb oldali elülső zsebét, ahová a ház kulcsát dugta. Az óriási maha-góni ajtó azonban most nyikorogva kinyílt, s a boltíves ajtókeretben ott állt a szálas politikus. *
Japán vendéglőlánc
21
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam figyelte, amint a meleg mosoly szétterül Jack Tolliver arcán. Akármennyire akarta, nem tudott másra gondolni, mint hogy milyen váratlanul forró volt ennek a pasasnak a csókja, s hogy most is minden erejét össze kell szednie, hogy ne vesse rá magát, fonja a dereka köré a combját, és könyörögjön újabbakért. Természetesen nem az a fajta nyilvános szereplés lenne, amiért a fickót szenátornak jelölhetik. Különben is kegyetlenség volt tőle egy ilyen csók, mikor ő tizennyolc hónapja sínylődik férfi nélkül. Samantha erőnek erejével visszazökkent a jelenbe. Jack mosolya az arcára fagyott, amint meglátta a kocsibehajtóján összegyűlt kisebbfajta tömeget. Samnek talán szól-nia kellett volna, hogy Monté és Simon is segít a költözésben, csak hát nem gondolta, hogy ekkora ügy lesz a dologból. Észlelte, ahogy a fickó arcrándulás nélkül magához tér a meglepetéséből, s eléjük megy a sétaútra vezető mészkő lépcsőn. Nyomott khaki nadrágot és ropogósra keményített fehér inget viselt, feltűrt ujjak-kal. Vállára tengerészkék- burgundi vörös műszálas kardigánt vetett. Ha nem állna a kocsibehajtóban ütöttkopott Toyota furgonja, még azt hinné, hogy látomása támadt, holmi Ralph Lauren hirdetés stílusában, gondolta Samantha. Enyhe bicegést vett észre Jack járásában, ez azonban nyomban el is tűnt, amint közelebb ért. A férfi már karnyújtásnyira volt Lilytől, Gregtől és Simontól, s épp a ke-zét nyújtotta, amikor furcsa zaj ütötte meg a fülét. Elfordította a fejét, mire... - Isten legyen hozzánk irgalmas - sóhajtott fel Monté. Stuart talán elrejtett valami kiskaput a szerződésben, valami kibúvót szükség ese-tén. Jacknek ez járt a fejében, miközben kirakta az asztalra a hét bögrét, kiöntötte mind a hétbe a forró csokoládét, s elcsevegett a vendégsereggel. A vak is látja, hogy sehogyan sem fog ez működni. A legkisebb kölök deréktól lefelé pucér volt. Ott, az ő pázsitján. Decemberben. A kis kabátja eleje meg tele kutyaszőrrel! Időközben a szőr forrása vígan hentergőzött az említett pázsiton. Most három néma, elkerekedett szemű kamasz ült a reggelizőasztalnál, akik szemlátomást annyira megilletődtek, hogy levegőt se mertek venni. A barna hajú srác, Greg csúnyán dadogott. A csitri, Lily betegesen sápadt és sovány volt, és olyan vasta-gon kente ki a szemét, mint aki két jókora maflást kapott. Simon, az afro-amerikai kö-lyök összefont karral és makacsul összeszorított szájjal ült a többiek között. Sam barátnője, Monté meg a padlástól a pincéig bejárta a házat, és hümmögve he-lyeselt, valahányszor meglátott valamit, ami elnyerte a tetszését. Mint például az elő-csarnokból nyíló öltözőszoba meg a főlépcső. Ott volt azután a médiaszoba, az úszó-medence, a fitneszközpont és a beépített fagyasztószekrény. Jacket elfogta a düh, ami-kor Monté az előbbi mérlegelő tekintettel őt is tetőtől talpig felmérte, miközben mé-lyen, elismerően gurgulázott. Na és Sam! Szemlátomást szégyellte, ami az imént az udvarban történt. Üldözőbe vette Arizónát, visszaadta rá a ruháit, miközben egyfolytában mentegetőzött és a bili-ztetésről locsogott. Jack úgy vélte, erről csupán a legszükségesebbet hajlandó meghal-lgatni. Többre az életben nem lesz szüksége, erre megesküszik. E pillanatban Sam elkapta a kis vörös ördögöt, és olyan erősen markolta, mintha attól félne, eliszkol, megfog valamit vagy újra leveszi a gatyusát. A bozontos fehér kutya torka szakadtából ugatott, s a Florida-terem üvegajtaján kaparászott. Jack pislogva emlékezett vissza, hogy Kara tökéletesnek nevezte Samet és kísé-retét. Szép kis tökély! A szavazatok, amelyeket ez a gyülevész horda hozhat neki, kizárólag csak együttérzésből fakadhatnak majd. - Azt hiszem, most, hogy elszabadultam a fodrászatból, és egész nap itthon marad-hatok mellette, rövidesen rászoktatom a bilire - magyarázkodott Samantha. Jack egyetértően bólitott, s közben homályosan felderengett előtte, hogy megint Utah szobatisztaságáról folyik a szó. Közben az is megütötte a fülét, hogy Samantha az ő tulajdonát
22
Susan Donovan
A kitartott nő
nevezte „otthonnak", azt a házat, amelyet nagyapja, Wilson Milford Tolliver épített 1927-ben. Bizony, mostantól fél évre Sam telepszik ide a pereputy-tyával. Elcsevegett vele az ingatlanpiacról, a gyerekek átíratásáról, továbbá Mr. és Mrs. Dyson, a mindenes és a házvezetőnő szolgálati beosztásáról. Mindeközben igyekezett nem nézni Samantha Monroe csábítóan gömbölyded idomaira. Ma szoros farmer fe-szült a popsiján, s újabb pulóvert húzott hozzá. Egyszerű öltözék volt, mégis istenien állt rajta. Fájt beismernie, hogy Sam hátsója ugyanolyan szemrevaló, mint egész lé-nye. Még inkább fájt azonban, hogy sehogyan sem megy ki a fejéből az a csók az étte-rem előtt. Kell lennie valahol valami kibúvónak. A gyerekek csöndben kortyolgatták a forró csokoládéjukat, miközben Jack azt számolgatta, milyen hamar sikerül kipakolni a cuccaikat a házából. A költöztetők kora reggel érkeztek jókora láda ruhákkal, játékokkal, könyvekkel és CD-kkel. Ök mond-ták el, hogy Sam legtöbb bútorát és ingóságát a Nyugati Tizedik Utca egyik raktár-épületében, a Speedway * közelében tárolja. Mivel a költöztetők több nagy ládát és né-hány szekrényt is felvittek Sam lakosztályába, Jacket furdalta a kíváncsiság, mi az, ami nélkül nem tud meglenni fél éven keresztül. Hat hosszú hónap. - Szeretnék felmenni a szobámba, ha lehet - Lily mintegy tapogatózva tette fel a kérdését. Jack azon kapta magát, hogy megpróbál túlnézni az elmázolódott szemfestéken, és meglátni mögötte a gyereket. Kék szeme volt, mint az anyjának, a szája azonban vé-kony és szorosra zárt, nem szép ívű és telt, mint Samé. Jack udvariasan rámosolygott. Szegény kislány, gondolta, elege lehet. Most költözött be egy idegen házba, és hétfőn új iskolában kezd, a Park Tudor Schoolban. Ide iratkozott át a belvárosi technikum-ból. Egyiket sem irigyli tőle. - Persze, semmi gond. Mindjárt körbevezetlek a téged illető emeleti szárnyon. Hirtelen mindenki nagyon elcsöndesedett. Sam megköszörülte a torkát. - Életemben nem laktam olyan helyen, ahol külön szárnyépületek voltak - mondta mosolyogva, hogy csevegésével elfoglalja a darabos tiniket. - Greg tudja, hogy semmi mást nem kívántam az élettől, mint egy garázst. - Hmmm - bólogatott Monté. - Én szárnyból egyedül a csirkéket ismerem. A két nő prüszkölve felnevetett, s a gyerekek is vihogni kezdtek, még Simon is. Jacket csak az a gondolat vigasztalta, hogy miután mindenkit elhelyezett, máris fel-hívhatja Stuartot. .Sam leengedte fejét a párnák tengerére. Megpróbált lassítani a légzésén és lecsen-desíteni a pulzusát. A sors tréfája, hogy szíve most dobolja ki három év kétségeit, bá-natát és aggodalmait... most, hogy minden jóra fordult. Talán az adrenalinpumpa en-gedett ki. Talán az az ok, hogy végre fellélegezhet. Gondolkodhat. Érezhet.Balszerencséjére az, amit érzett, jobbára kellemetlen volt. Jó érzés volt lenézni Dakota békés pofijára, amint édesen elnyíló szájacskájával átadja magát a boldogító álomnak, miközben orcái kipirulnak, s kisbaba-szempillái olyan látványtól rezegnek, amelyet csak ő láthat. Mindössze öt percet bírt ki saját új szobájában, hiába van a szomszédban. Félt egyedül maradni. Sam tudta, hogy szegény Greg ezzel szemben bizonyára örül, hogy hosszú évek után végre egyedül alhat, ma-gához vette hát a csöppséget. Lekapcsolt minden lámpát, kivéve a mosdó fölöttit a szomszédos fürdőszobában, s Dakotát a selyempaplan alá bújtatta. Elnézte kisfia angyali arcocskáját, s ujjaival eljátszott a fürtjeivel. Dakota szemlá-tomást az ő haját örökölte, különben azonban tiszta Mitchell. Samet néha készületle-nül érte ez a hasonlóság, ilyenkor újra beléhasított a fájdalom, s a belsejét marcangol-ta. Hogyne fájt volna, hogy olyan csapnivaló feleség volt. Mi másért jött volna rá a férje, hogy meleg, mi másért hagyta volna el, ráadásul akkor, amikor a gyereküket várta. Majdnem belepusztult, hogy alig született meg Dakota, Mitchell máris lelécelt - otthagyta a gyerekeit -, s mostanra senki nem tudja, él-e, hal-e. Sam érezte, hogy ezt a szégyent soha nem heveri ki. Meg kell tanulnia együtt élni vele, ahogyan a fák gyöke-rei is utat törnek maguknak a járdán, mert csak így maradhatnak életben. Ez van. Az élet megy tovább. *
Indianapolis egyik kerülete, a nevét az itteni autóverseny-pályáról kapta
23
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam behunyta a szemét, és az idegen, óriási ház neszeit hallgatta. Hallotta a kazán gépies duruzsolását, a nagyapa órájának ketyegését az előtérben... úgy érezte, hogy ez a ritmus a szívverését is lecsillapítja, és visszaviszi a megszokott kerékvágásba. A legfontosabb, hogy valamennyien együtt vannak, és mindegyikük egészséges. Az igazi boldogság majd fél év múlva köszönt rájuk, amikor letelik a szerződésben ki-jelölt idő. Addigra rátalálnak a saját aranyos házikójukra. Mire Sam visszamegy a fodrászatba, lesz elég pénze, hogy gyerekvigyázót fogadjon Dakota mellé, amíg isko-lába nem adja. Lily is elmehet Franciaországbavagy ahová csak kedve szottyan. Greg megkapja a legjobb - abszolút magán - logopédust, aki csak elérhető Indianapolisban. Ráadásul mindhárom gyermeke szabadon álmodozhat. Nem lesz akadálya, hogy az ország legjobb iskoláiba jelentkezzenek... mindenről lesz módja gondoskodni. Ezért csinálja ezt végig. Ezért vannak itt ő és a gyerekek. Sam újra kinyitotta a szemét. Ez a szoba még félhomályban is úgy festett, mint egy régi film díszlete Audrey Hepburnnel és Spencer Tracyvel. Több vég halvány szatén omlott alá vízesésként a magasba nyúló ablakok míves kovácsoltvas függöny-tartóiról, le a törtfehér plüss padlószőnyegre. Ugyanez a szaténhuzat vont be két szó-fát a fehér márványkandalló előtt. A falakat fehér alapon krémszínű, bársonyos, dús, liliommintás tapéta borította. A hely minden bútora értékes antik darabnak látszott. Talán épp franciák voltak, bár Sam ebben nem volt biztos. A kerek márvány kávé-zóasztal hatalmas metszett üveg vázájában friss virágok ékeskedtek üdítő színpompá-jukkal. Vajon Mrs. Dyson tette őket oda, tűnődött el Sam, aztán azon morfondírozott, milyen lehet, ha valaki házvezetőnőt tart. A fürdőszoba nagyobb volt, mint régi háza nappalija és étkezője együttvéve. Ragyogó fehér márvány, makulátlanul tiszta üveg és csillogó-villogó rozsdamentes acél háborítatlan birodalma volt ez. A zuhanyon hat zu-hanyrózsa, elég nagy, hogy... nos erről a lehetőségről majd később elmélkedik. Volt ott egy süllyesztett pezsgőfürdő is, meg fűtött törülközőtartók, melegpadló, aztán bolyhos, üde szagú, hófehér törülközők garmadája mindenféle méretben. Lakosztályában mégis az ágy volt a legkülönlegesebb, amelyen most ő meg Dako-ta heverészett. Mennyezetes ágy volt, igazi fejedelmi példány, áttetsző ágysátorral. A huzatot krémszínű és rózsapiros csíkok alkották, a széleken apró, fehér, kézzel fűzött bojtokkal. Az ágyon vagy két tucat díszpárna a legkülönbözőbb méretben és kelmé-vel. A lepedő a legfinomabb fajta, amely valaha is Sam bőréhez ért. Mindez együtt-véve olyan kényelem és fényűzés érzetét keltette, amely már-már bűntudatot ébresz-tett Samben. Akaratlanul is összehasonlította ezt a pompát az Arsenal Street egyszerű franciaágyával. Márpedig ő ott élte le egész korábbi életét Érezte, amint mosoly fakad az ajkán, ahogy eszébe jutott utolsó huzavonája a há-ziúrral, Skeeter Westerkamppal. Igen, megszegik a megállapodásukat és elköltöznek. Igen, szíves-örömest nála hagyja azt a fránya letétet. Amúgy pedig a pokolba is, kicsinyes egy féreg, és ő örül, hogy nem látja többé. Mindezt akkor vágta a képébe, amikor bepakoltak a furgonba, és maguk mögött hagyták a tört szemetes kukát, a szivárgó ká-dat, a fiúk szobájában megrepedt ablakot, a nem túl megbízható kazánt, hogy egyene-sen meg se álljanak a Tolliver-féle udvarház kapujáig. Sam agyán most átsuhant a Beverly Hillbillies tévésorozatának szignója, és el-kuncogta magát. Legalább nem konyhaszékeket és párolóedényeket cipeltek a cso-magtartójukhoz kötözve. Sam pillantása most a jókora gardróbra tévedt, meg a kartonpapír tárolókra, ame-lyekben a festményeit őrizte. Talán nem csupán fellélegzik. Amellett, hogy gondol-kodni és érezni is lesz ideje és módja, meglehet, az ecsetet is a kezébe veszi ebben a fél évben. Remélte, hogy nem felejtette el, hogyan kell festeni, és hogy maradt benne valami, amit érdemes kifejezni. Gondolatai most Jack felé kalandoztak, s ölét elöntötte a forróság. A csókot okolta érte, azt a velejéig aljas csókot a járdán, amelyet sehogyan sem tudott kiűzni a tudatá-ból. Nem tartott sokáig, nem, s mindez hozzátartozott a megállapodáshoz, mégis, az a csók komolyan ártalmára volt. Olyan volt, mintha Jack Tolliver kinyitotta volna ma-gánya szelencéjét - amelyet három éve hordoz zörögve -, aztán otthagyta volna, ren-dezze el magában, ahogyan telik tőle. Sam tudta, a helyére
24
Susan Donovan
A kitartott nő
kell tennie ezt a csókot, annak látni, ami... üzletnek. Majd mialatt a kezét fogja ezután, ő egy húsvér férfira gondol, akivel kölcsönös öröm lesz csókolózni, megérinteni egymást vagy akár szeretkezni. Jack Tolliver különben sem az esete. Olyan jóvágású, hogy szinte nem is erre a világra való, és szemlátomást el van telve önmagával. Hogy nem dolgozza fel az érzelmeit alkotó önkifejezéssel, azt rögtön látta, márpedig ezt főbenjáró hibának te-kintette. Mindezek ellenére visszaemlékezett, hogyan vált egy pillanatra sebezhetővé az arca, mikor az ügyvédi irodában felkászálódott a padlóról. És milyen kellemes volt a nevetése az után a csók után. Ahogy ott ült az oldalán az ebédnél, az volt az érzése, valamiféle háború dúl a belsejében valódi énje és a világ elvárásai között. - Mama? - halk hang hangzott a szoba túlfeléről, és Sam látta, hogy lassan feltárul a lakosztály szárnyas ajtaja. Lily dugta be fejét az ajtórésen, és bátortalanul mosoly-gott. - Szia, angyalkám. - Nem tudok aludni. Túl furcsa itt minden. Bejöhetek hozzád? Sam a takaróért nyúlt, félrehúzta, és megveregette a kemény matracot. Lánya kun-cogva futott át a szobán, és bújt be mellé az ágyba. - Csak csöndben - mondta Sam suttogva, és Dakota felé intett. - Jaj, bocs, nem tudtam, hogy ő is itt van. - Lily most felkönyökölt. - Már csak Greg és Dale hiányzik. Behozzam őket? Sam felkuncogott. - Attól tartok, szegény Dale-nek abban a helyiségben a helye, ahol kültéri és bel-téri használatra egyaránt alkalmas padlólapot helyeztek el a tartósság kedvéért. Lily felsóhajtott. - Az egész olyan förtelmes. Úgy értem, van egy cselédünk. Na és, mi van abban? Nagyon úgy néz ki, Őméltósága nem bízik meg bennünk, hogy gondját tudnánk visel-ni a kutyánknak, vagy valami ilyesmi. Micsoda egy tökfej! Dale nem dán dog. Az is-tenit, mindössze egy hétkilós cukorfalat. Sam szorosan behunyta a szemét, és azon töprengett, melyik kérdést intézze el ha-marább: rója meg Lilyt, amiért gúnyneveket eszel ki Jacknek; visszatérjen a szabad-időre vonatkozó terveihez; vagy Lily mocskos nyelvét vegye célba, ami sehogyan sem illik egy tizennégy éves fruskához. - Ide hallgass, Lily... - Jó, persze, bocsi. Szemtől szembe, ígérem, soha nem hívom majd így Jacket. Azt is tudom, hogy Isten nevét nem szabad hiába a számra vennem. De hát anya, nem va-gyunk vallási fanatikusok. Dale pedig csak egy ártatlan kölyökkutya. Sam elmosolyodott a lányán. - Jack nem szokott hozzá a kutyák és gyerekek társaságához. Majd el fogunk taka-rítani magunk után, Dale szobatisztaságára pedig vallásos áhítattal kell ügyelned, megértetted? - Sam megsimogatta a lánya sima haját. - Talán tényleg istenfélőbbek-nek kellene lennünk, és minden hétvégén misére járnunk. Csak a hecc kedvéért. Mit gondolsz? - Egek ura, anya! - kerekedett el Lily szeme. - Nehogy még újjászüless itt nekem! Sam halkan elnevette magát. - Nem, de én szeretnék a legjobb, legfigyelmesebb, leggyöngédebb és legcsodála-tosabb anya lenni a föld kerekén ebben a fél évben. Szeretnélek kiélvezni benneteket, srácok... kiélvezni minden közösen eltöltött percet. Lily felvonta az egyik szemöldökét. - Anyu, tényleg kezdesz kipurcantani. Dakota mocorogni kezdett, mire mindketten felkuncogtak. Sam megfogta Lily kezét. - Figyelj ide, angyalkám - súgta. - Nem vagyunk igazán gazdag emberek. Csak megjátsszuk magunkat, hogy azok vagyunk.
25
Susan Donovan
A kitartott nő
Halkan kopogtak az ajtón. - Mama - suttogta Greg. - Túl nagy a csönd a szobámban. Nem tudok elaludni. Odatapogatózott az ágy széléhez, s elképedve látta, hogy a nővére és az öccse megelőzték. - Menj arrébb, Csontkollekció! - szólt oda Lilynek. - Nem - morogta a kislány. - És többé ne merj így hívni, Dadi! - Gyere ide, nagyfiú! - húzta el a takarót Sam az ágy másik oldaláról, hogy helyet csináljon Gregnek, aki bebújt Dakota mellé. Sam megsimogatta idősebbik fia sima arcocskáját, és rámosolygott. Isteni szeren-cse, hogy magániskolába küldheti, távol a könyörtelen utcakölyköktől. Azt remélte, olyan helyen, ahol megbecsülik az eszét, és nem csúfolják Dadinak, nem nézik ütő-döttnek a dadogásáért, ő is magára talál majd. - Amint látjátok, mindannyian elférünk. Azt hiszem, ragyogó alkalom ez arra, hogy ti ketten elássátok a csatabárdot, és felhagyjatok a csúf nevekkel. - Mindkét idő-sebb srácát végigmérte. Az elkövetkező fél évben urai kell hogy maradjunk a hely-zetnek. Össze kell tartanunk! Megbeszéltük már, milyen fontos ez. - Tudom - dünnyögte Lily - Rendben - sóhajtott fel Greg. - Holnap találkozunk Mr. Tolliverrel, az ügyvédjével és Karával. Végigvesszük az alapszabályokat és a jövő heti menetrendet. Számítok arra, gyerekek, hogy civilizáltan viselkedtek egymással. - Igen - mondta Greg. - Jó, legyen - morogta Lily. - Mi lenne, ha most mindannyiótoknak énekelnék egy altatódat? - kérdezte Sam. Lily sóhaja tele volt szorongással. - Nem vagyunk már pisisek. Éles fájdalom hasított Sam szívébe. Ó, mennyire tudatában van ennek! Elzúgtak felettük az évek, tele gonddal, számlákkal és pelenkákkal, elvitelre vett pizzákkal, összeomló házasságával, kialvatlansággal. És ő az elkövetkező fél évet akarja felhasználni, hogy mindent bepótoljon! Megköszörülte a torkát és lassan, halkan dúdolni kezdett a gyerekeinek: - Ez a mese egy Jed nevű fickóról szól …ő és a srácai álomba nevetgélték magukat. - Jöjjön már, a fene vigye el! - ismételte magában vagy harmadszor Christy Schoen ugyanennyi perc alatt. Soha nem csípte Brandon Miliewskit, várni meg amúgy is utált, hát még erre az alakra. Pontosan két percet ad neki, és ezt is csak azért, mert született optimista. Ki tudja, hátha ennek a kétes lobbistának is beválhatnak a tippjei. Sportos dzsekibe öltözött, tömzsi fickó tört be a Locsifecsi taverna ajtaján. Jobbra-balra nézegetett, mint aki keres valakit. Szentatyám! Ő meg a csapos volt az egyetlen élő lélek ebben a csehóban. Vasárnap délután négy körül járt az idő. A normális em-berek ilyenkor otthon maradnak a családjukkal, pihennek vagy fontos közéleti témá-kat vitatnak meg, például azokat, amelyek Christy Schoen Parlamenti tudósítások című délutáni műsorában hangzottak el. A mait teljes egészében Ditto váratlan bejelentésének szentelte, miszerint nem indul újra a választásokon. Szót ejtett arról. hány jelölt kapott ettől vérszemet, s arról sem feledkezett meg, milyen hatással lehet a személycsere az állam jövőjére. A legna- gyobb figyelmet természetesen Jack Tolliver, az a fafej keltette, csak mert eddig nem nyilatkozott. Már azzal is a figyelem középpontjába kerül, ha egy szalmaszálat sem tesz keresztbe. Ezt utálta benne a legjobban. Jó... talán nem annyira, mint azt, ahogyan a nőkkel bánt. Mintha eldobható papírzsebkendők lennének. Mintha ki lehetne cserél-ni őket egymással. Mintha a világ dugig lenne olyan okos, gyönyörű és mesés nőkkel, amilyen ő. Mintha!
26
Susan Donovan
A kitartott nő
Christy mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon. Jack egy napon még belátja, milyen óriási hibát követett el azon az estén, amikor őt kirúgta. Jön ő még az én utcámba, gondolta. Brandon időközben odaevickélt Christy asztalához, s lehajolt, hogy arcon csókol-ja. Ö azonban sietve eltolta magától. - Foglalj helyet - mondta. - Gyönyörű vagy, mint mindig - ragyogott fel Brandon malacszeme pirosra gyúlt arcában. - Te is jól nézel ki - mondta, remélve, nem hangzik akkora hazugságnak, mint amekkora, mert Brandon pocsékul festett. Úgy nézett ki, mint valami dagadt seggfej, holmi levitézlett képviselő a hülye Ma-disonból. Mert hát az is volt. - Én kávézom. Kérsz te is? -Nem, kösz. Inkább meginnék veled egy palack borocskát. Christy elfintorította az orrát, mintha valami kellemetlen szag facsarná. Talán valamikor máskor mondta. Miközben Brandon levette a dzsekijét, magán érezte a férfi fel-le járó tekintetét. Persze, hozzászokott az efféléhez, most mégis halkan felsóhajtott. Néha terhes a szép-ség, főleg abból a slank, szőke és fotogén fajtából, amelyet ő is képviselt. - Úgy értem, huh, Christy, istenien nézel ki! Ő erre összekulcsolta kezét az asztallapon, és a pasasra mosolygott. - Pontosan öt perced van. - Nahát, ez csodás! Brandon izgett-mozgott a székén, és megpróbált úgy tenni, mintha nem most for-rasztották volna torkára a szót. Christy utálta azokat a férfiakat, akik minden harc nél-kül így meghátrálnak, mint ez itt. Még ha Brandon lenne az egyetlen férfi a földön, akkor sem kellene neki egy ilyen nyámnyila féreg. - Na, ki vele, Miliewski! - Jack Tolliverről van szó. Ahá. Christy úgy tett, mint akit alig érdekel a dolog. - Hadd találjam ki. Komolyan fontolgatja, hogy megpályázza Ditto szenátori szé-két. Mindenki hallotta ezt a pletykát a parlament ötszáz mérföldes körzetében. Brandon felkuncogott és leintette. - Ezt a pletykát én indítottam el, bébi - jelentette ki büszkén. Hanem ez mind sem-mi. Van valami, amit egyedül neked tartogattam. Miliewski szemének csillogása arra figyelmeztette Christyt, hogy várja ki türelme-sen, ami következik, s közben ne hallja meg, ha bébinek hívják. Még hogy bébi! Ta-lán válaszolnia kellett volna a pasas tizenegy telefonüzenetére a múlt héten, ha Jack-ről van szó. - Új nője van. Valami egészen szokatlan. Christy felnyögött, a válla megfeszült. - Ez minden? Hisz a verebek is csiripelik, hogy úgy egy hónapja azzal a kurva hastáncosnővel fut. - Nem kurva az! - rázta a fejét Brandon. - Tina a Riley gyermekkórházban ápoló-nő! A nővérem munkatársnője! - Egy ápolónő, aki másodállásban huriként rázza minden hétvégén a Santoriniben? Miliewski szeme kiguvadt. - Nem viccelsz? Hű, de izgi - nyalta meg az ajkát. Christy a retiküljéért nyúlt, és indulni készült. - Csakhogy ez egy másik nő - bólogatott meggyőződéssel Hrandon. - Egészen más műfaj. Christy visszahelyezte hátsóját a boksz ülésére. - Jó, de ki ő? - Samantha Monroe-nak hívják.
27
Susan Donovan
A kitartott nő
- Samantha kinek? Christy a fejét törte... már hallotta ezt a nevet valahol, csak azt nem tudta, hol. - Ki ez a nő? Miliewski vállat vont. - A Dolgozók Barátjában ebédelt vele a minap. Csinos, vörös hajú; formás, valódi dudákkal. Christy undorodva rázta a fejét. - Te is jó firma vagy, mondhatom - sóhajtva ismét felvette a retikült. - Ez minden? Egy név? Azért vonszoltál ide vasárnap, hogy elmondd, Jack meghívott hamburgerre valami bögyös pipit? Miliewski a homlokát ráncolta. - Nem is volt bögyös, csak jó alakú. Különben pedig azt mondtad, ma nincs időd a számomra... - Igazán kösz, Brandon. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy hülye bizot-tságból kell kierőszakolnom a videopóker-rendeletet. Nem telt bele egy szempillantás, és felpattant, magára kapta a kabátját, s a kocsi-kulcsot a kezében csörgette. - Ez azonban másfajta nő, mint a többi - mondta Brandon, s elgondolkozó mosoly-lyal mérte végig Christyt. - Valahogy kedvesnek tűnik. Idősebb Jack megszokott kor-osztályánál, nem huszonéves. Teljesen normálisnak látszott, ő pedig halkan szólt hoz-zá, mint akit tényleg érdekel, mit mond a másik. Mintha fontos megbeszélni valójuk lett volna. Christy hegyezni kezdte a fülét. - Aztán láttam, amint megcsókolja a járdán. Olyanfajta csók volt, amelyik nem tart sokáig, de pontosan eléri a célját, ha érted, mire gondolok. Tolliver még nevetett is utána, harsogó nevetéssel, a nő meg úgy mosolygott, mint a macska, amikor lenyel egy kanárit. Mikor Brandon újra Christyre fordította ábrándos tekintetét, meglepetten össze-rázkódott, társnője pedig igyekezett lerázni magáról a döbbenetet, ami bizonyára rá volt írva az arcára - Jól vagy, Christy? - Kitűnően - a nő pislogva elfintorította a száját. - Kösz a tippért, Brandon, és azért, hogy idefáradtál. Igazán hálás vagyok érte, de Jack szerelmi élete tényleg nem tartozik rám, nincs ebben semmi újdonság. Ezzel elvonult Miliewski mellett az ajtó felé, de megállt, mikor a háta mögött meghallotta a férfi undok nevetését. Akkora szemétláda vagy - suttogta Brandon. Christy megpördült a sarkán, szája elnyílt megrökönyödésében. Brandon felállt és megindult felé, kiélvezve Christy meglepetésének minden pil-lanatát. - Bármit művel az a fickó a városban, hírértéke van. Fontos a Starnak, a Business Journalnak meg a Foxnak, még a helyi kábelcsatornáknak is, amint azt te magad is tu-dod - most fejét önérzetesen felvetette, és elvigyorodott. - Neked köszönhetjük mind-ezt, Christy. A nő nem tudta, mit feleljen erre. Ez a rámenősség tetszett neki, különös módon izgatónak találta. Kicsivel gyorsabban vert tőle a szíve. - Azontúl te meg én pontosan tudjuk, amennyiben Jack akkor is Samantha Mon-roe-val jár, amikor nyilvánosan is bejelenti a jelöltetését, és miért ne tenné, annak a nőnek pokol lesz az élete. Te majd teszel róla, arra mérget veszek. Talán a Locsifecsi taverna világítása tette vagy annak hiánya, de Brandon Miliew-ski egészen vonzónak tűnt, ahogyan ott állt. Önelégült mosolya valahogy szélesnek és erősnek mutatta az arcát, nem csupán gömbölydednek. Brandon most a háta mögé nyúlt, s előrehúzta a széket, amelyen az imént Christy ült. - Na, mi legyen azzal a palack borral? Christy bólintott. A férfi hangjának magabiztossága és nyílt rajongása megenyhí-tette. - Gondolom, egy pohárkával nem árt meg - mondta.
28
Susan Donovan
A kitartott nő
4
Stuart kétrét görnyedt, két tenyerét megtámasztotta a térdén, és mélyen beszívta a levegőt. Jack nézte a barátja állán csorgó verejtéket, amely tócsákba gyűlt a fedett te-niszpálya keményfa padlóján. - A fenébe is, Jack - lihegte Stuart. - Ne engem hibáztass! Nem én hoztalak ebbe a helyzetbe, Kara bűne, nem az enyém. - Kara vissza tudja adni a szervámat. Stuart felnézett guggoló testhelyzetéből, úgy pislogott a műanyag biztonsági sze-müveg mögött. - Miért, én nem? - felegyenesedett, és a derekát tapogatta. -Innom kell, szomjas vagyok. Jack nézte, amint kitámolyog a pályáról a folyosóra, és jót húz az ásványvizes üvegéből. Jack követte, mert tudta, a biztonság kedvéért még egyszer fel kell tennie az iménti kérdést. - Eszerint abszolút biztos vagy benne, hogy semmiképpen nem csinálhatjuk vissza? Stuart kevés vizet locsolt a homlokára, majd megtörölte az arcát egy törülközővel. - Megpróbálhatod épp, Jack. De akkor a nő elsétál mindennel, amit kialkudott... az utolsó peták is az övé lesz, a havi apanázzsal és a tandíjjal együtt... a te kezed pedig üres marad. Ezt akarod? Úgy értem, eddig pontosan három nap telt el. Ugyan mivel ijesztett meg ez a nőci ennyire három nap alatt? Jack jót nevetett a kérdésen. Sam Monroe igazán nem... ijesztette meg. - A komfortfokozatomról van szó, Stu. Túl sok ez nekem, ennyi az egész. A gye-rekek, a barátnő, a barátnő kölyke. A pelenkák, a kutya. Mindez nem az én stílusom. Stuart bólintott, s ármányos mosoly jelent meg az arcán. - Tudod, hogy nem is valóságosak, Jack? Jack felkuncogott ekkora értetlenségre. - De még mennyire, hogy azok! Napok óta mást sem teszek, mint őket bámulom, és én mondom neked, Samanthát alaposan ellátta ezzel-azzal a Teremtő. Tudom, miről beszélek. Stuart tátott szájjal meredt rá, aztán megrázta a fejét. Én most nem a nő dudáiról beszélek, Jack. Jesszusom! Emberként beszéltem ró-luk, mint mindenki másról. Jack megigazította a térdvédőjét és bólintott. - Na persze. Magam is úgy sejtem. - Amúgy meg - húzott bele ismét az üvegbe Stuart -, azt akartam ezzel mondani, hogy Samantha Monroe nem az igazi menyasszonyod. Ő meg a kölykök csak kellé-kek. Ezért ha bosszantanak, vonulj el a társasházi lakásodba, és felejtsd el őket. Ne hagyd, hogy az idegeidre menjenek! Mennyi pénzt szedett össze eddig Kara a kam-pányhoz? - Nos, úgy fest a dolog, hogy a Preston-Norwich mind vállalati, mind magánpén-zekből keveset ad, és ugyanez a helyzet a Gerring Gyógyszergyárral. Charlie Manhei-mer viszont dugig van pénzzel, Stu. Kicsit aggódom is emiatt. Ezeket a vallási jogokért síkra szálló mozgalmakat felveti a pénz. Manheimer azt mond, amit akar - vont vállat Stuart -, mégis le parádézol majd a szavazók előtt. Az a gyanúm, minél kevésbé csinálsz ügyet Samből és a gyerekeiből, annál nagyobb lesz a hatás. - Kara is pontosan ezt mondta. 29
Susan Donovan
A kitartott nő
- Készen állsz akkor a Pacers meccsre? Jack felsóhajtott. Másnap estére tervezték az első hivatalos nyilvános megjelenést Sammel. Az első randit, úgymond. A pálya mellé szólt a jegyük, hogy onnan nézzék végig, amint Indiana kinyuvasztja Milwaukee-t. Kara mindent aprólékosan elterve-zett: mit vesznek majd fel, és hogyan kell neki Sam fülébe sugdosnia legalább ne-gyedóránként kétszer, hogy a fotósok levehessék őket. Azt is meghagyták, csókolja arcon a nőt, és vegyen neki pattogatott kukoricát. Figyelmeztették továbbá, mialatt kifelé mennek a Conseco Stadionból, védelmezőn karolja át a partnere vállát. Mintha bizony ki kéne őt okítani, hogyan udvaroljon egy nőnek! Akár kézikönyvet is írhatna a témáról! - Igen, készen. Stuart a sporttáskájába lökte az üres palackot, és Jackre villantotta szemét a szem-üvegen keresztül. - Van még valami, amit nem mondtál el? Mi folyik itt? Jack a fejét rázta. Esze ágában sem volt elmondani Stuartnak, hogy napok óta nem alszik, mert egyfolytában Samre gondol, arra, milyen tökéletesen illett ajka az övéhez annál a csóknál. Azt sem merte volna elmondani, eldöntötte már, hogy az első ajándék, amit vesz a nőnek, egy lángvörös melltartó lesz tangával. Valami olyasmi, ami kiemeli a halvány bőr fehérségét és a meleg színű fürtök ragyogását. - Nem, nincs semmi. - Semmi szín alatt ne lépj vissza! Se félre. - nevette el magát Stuart. - Mindent, csak azt ne rosszallóan rázta a fejét. - Nézd, az egész mindössze fél év. Aztán túl-adsz a cicuson. Nem is tehetsz mást. Világos, ugye? Jack a szemét forgatta. - Nem, igazán, Tolliver. Az Államok szenátora akarsz lenni, vagy sem? Akkor pihentesd a farkad fél évig. Gondold csak meg! Tegyük fel, Christy vagy bármelyik más szerencsés városi riporter kiszagolja, hogy megcsalod a „menyasszonyodat". Azt hiszed, megtartják maguknak a titkukat? Talán még apád idején el lehetett volna kép-zelni, de nem ma, te tökfej. Azt képzeled, azzal csábítod vissza a szavazóidat, hogy megcsalod a jövendőbelidet? A nyakam rá, hogy nem. Jack gyorsan körbepillantott a Columbia Club folyosóján, hogy meggyőződjön arról, senki nem hallgatta ki kis csevegésüket. Ezen ahelyen hemzsegtek a politi-kusok, firkászok, jogászok, iparmágnások és üzletemberek. - Halkabban, Stu! - És ami rosszabb, ha... csak gondolsz is arra, hogy összejössz Samantha Monroe-val, alaposan összekutyulnád vele a dolgokat. Ez üzlet, Jack. A nő egy kellék - ezt ne feledd -, kellék, kellék. Jack némán bólintott. - Mondd utánam! - bámult Stuart az arcába. Nevetnie kellett, milyen hülyén fes-tett, ahogy abban a szörnyű szemüvegben okította. Akár egy elvarázsolt béka. - Samantha Monroe nem valóságos. Csak kellék. Mondd utánam! - Sam Monroe nem valóságos - suttogta Jack, és közben nagyon ostobán érezte magát. - Helyes. Stuart rácsapott Jack jobb karjára, és visszaterelte a pályára. - Na, verd ki belőlem a szuszt, hadd menjek vissza az irodámba! - Szabadíts ki abból a pokolból! - csapta le Lily a katonai hátizsákját a konyha-asztalra, és őszinte rettegéssel nézett az anyjára. - Komolyan beszélek. Kibaszott egy hely! Mielőtt Sam észbe kaphatott volna, már megint milyen mocskos szájú a lánya, Lily magától bocsánatot kért. - Ne haragudj, de ez a helyzet. Nem vagyok hajlandó egy iskolába járni azokkal a pénzeszsákokkal és rongyrázókkal. Eddig az egyetlen különbség annyi a közoktatás-sal szemben, hogy a magániskolák ügyesebben takargatják a szart, akarom mondani, a szennyesüket. Bocs.
30
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam megkövülten állt ott, kezében a házi süteményekkel megrakott tállal. Hát nem az a Kodak-felvételre való pillanat volt, amelyet elképzelt magának. Azt szerette volna, ha ez a délután különleges lesz... tökéletes. Ehelyett nehéznek érezte a szívét, és gyomra összeszorult a hirtelen haragtól. Istenem, miféle szavak ömlenek a lánya ártatlan szájából! Bámulatos! Honnan az ördögből tanulta ezt egy kilencedik osztályos kislány? A francba! - Azt hiszem, iszom tejet a sütihez - mondta Lily, s átmasírozott a konyhán. Skótmintás egyenszoknyája csontos, sápadt lábszárait csapkodta járás közben. Sam nem vette észre, hogy a lánya reggel szürke gyapjúzoknival egészítette ki öltözékét meg vastag talpú strapacipővel, amelyhez narancssárga fűzőt kerített. A szoknya de-rékrészét is mintha legalább kétszer felcsavarta volna, mert észrevehetően rövidebb lett, mint amikor elment hazulról. - Jól néz ki a süti, mama. Tényleg te sütötted? Miből van?
-
Morzsolt csokoládé és hikoridió töltelék - nyögte ki Sam még mindig kővé dermedten.
Még mielőtt Sam az asztalra helyezhette volna, Greg felnya bolt hármat a tálról. Észre se vette, hogy bejött a konyhába. - És te, Greg? Milyen volt a te második napod? A fiú vállat vont, s majszolni kezdte az egyik süteményt. - Fenséges - mondta tele szájjal. - Igazán jó, anyu. Kösz. - Sam a székre roskadt. - Hol a pelenkák hőse? - huppant le Lily az anyjával szemközti székre, és nyúlt ő is a tál után. - Elaludt. Bármelyik percben felébredhet. - Nos, volt ma csodálatos áttörés? - kérdezte Lily vigyorogva. - Hát, bő fél órát ült a bilin, kezében a Jó éjt holddal*. Azt hiszem, olvasni tanította magát, de ez minden. - Adj már egy kis tejet, amíg ott vagy - szólt oda Greg homlokát ráncolva a nővé-rének. Mmmindigg csssak önnnmagadra gggondolsz. Lily felnevetett, szájából lepotyogtak a morzsák tengerészkék egyenkardigánjára, amelyet vette észre Sam - csak egyetlen gombbal rögzített a köldöktájon, s így alig takarta el a pólóját. Sam nem győzött csodálkozni azon, hogy Lily mindössze két napot töltött a Park Tudor Schoolban, s máris áthágja a helyi öltözködési szabályokat. Honnan van hozzá mersze ennek a lánynak? - Miért, nem tudsz felállni? - torkollta le a bátyját. - Már munkaterápiára is óhaj-tasz járni a logopédus mellett? - Mmmenj a ffffenébe, Lily! - Mi van, harapsz, te kis görény? - Hagyjátok abba! Sam egész teste reszketett. Mióta ilyen durvák az ő gyönyörű gyerekei? Mióta marják egymást? Visszaemlékezett, hogy alig egy éve még ezek ketten békésen le-góztak, együtt fürödtek és aludtak. Hétéves koráig Greg legnagyobb öröme az volt, hogy nővére mellé bújhat a franciaágyban, ahol álomba nevetgélték és beszélgették magukat. Sam gyakran benézett hozzájuk lefekvés előtt. Ilyenkor Lily kezét védel-mezőn öccse karjára helyezte, s arcuk elernyedt ártatlan, mély álmukban. Hanem két idősebb gyermeke per pillanat már nem látszott o;yan ártatlannak. Inkább haragosnak, fáradtnak, bizonytalannak. És nem igazán hibáztathatta őket ezért. - Minden jóra fordul, srácok - mondta megnyugtatóan, s átnyúlt az asztalon, hogy megsimogassa őket. - Mindössze annyit kérek tőled, Lily, hogy adj egy szemesztert a Park Tudornak, és ha tavaszra sem kedveled meg, akár a technikumba is visszaeresztelek, ha ez a szíved *
Képes mesekönyv
31
Susan Donovan
A kitartott nő
vágya, vagy bárhová máshová, ahová csak óhajtod. Akár házat is abban a kerületben vásárolhatunk, amelyiket kinézed magadnak. - Ez komoly? - pislogott Lily. - Igen. Szeretném, ha boldog lennél. Ugyanakkor azt is szeretném, ha a legjobbat kapnád mindenből... járhatnál művészettörténetre, dráma-, zene- és nyelvórákra, meg ami csak eszedbe jut... és erre több lehetőséged nyílik a Park Tudorban, mint a tech-nikumban. Itt nagyobb a választási lehetőséged. De persze, ha nem tetszik, akkor minek? Lily és Greg egymásra nézett, aztán az anyjukra. Greg szeme összeszűkült. - Mi ez, valami gyermeklélektani trükk? Sam figyelte, amint felkel az asztaltól, kinyitja a konyhakredenc üvegajtaját és kivesz onnan egy metszett üveg ivópoharat, mintha mindig is itt lakott volna. - Nem trükk - mosolyodott el. - Csak szeretlek benneteket, srácok, és a legjobbat akarom nektek. Ilyen egyszerű az egész. - Vágod ugye? - mondta Lily. - Egy rendes kölyökkel találkoztam már - kockáztatta meg Greg. - Tök jó fej, sakkozik. - Hogy oda ne rohanjak - dünnyögte Lily. - És te, Lily? Van a szemhatáron lehetséges barát? Lily újabb süteményért nyúlt, mielőtt válaszolt volna az anyjának. - Nem igazán. Az egész osztály kis klikkekből áll. Egy lúzer azért utánam is kaj-tat. Az angol nyelvtörténetre járunk együtt, és „barbár nőnek” hív. Minő eredetiség! - De hogy mehetünk vissza a technikumba, anyu? Greg letelepedett a tej mellé. - Ha már lesz pénzünk, ugyan miért mennénk vissza az East Endre? - Lakhatnánk valami csicsás zsákutcában Carmelben - fintorgott Lily -, de Jack is besuvaszthatna minket a technikumba ha akarnánk. Emlékezz vissza, azt is ő intézte el, hogy az érettségihez ennyire közel átvegyen minket a Park Tudor. Kész szerencse, hogy ekkora a befolyása. Sam elmosolyodott. - Nem fogjuk igénybe venni. - Pedig leleffogadom, bárhová be tudna rakni minket - mondta Greg, és még csak meg sem próbálta elrejteni izgatottságát. - Szeretnék az ötven yardos vonalnál ülni a Colts-mmeccsen aztán leemenni a pályára autogramokért. Tudom, hogy kki tudná bu-lizni! - Én meg az első sorban szeretnék ülni a Green Day koncert jén - kottyantotta közbe Lily felcsillanó szemmel. - Mondjuk, limóval mennénk oda, aztán a kulisszák mögött elcsevegnénk az előadókkal. Sam elnevette magát. Már épp magyarázgatni kezdte, hogy Jack Tolliver nem a Nyári Mikulás, de aztán jobbat gondolt. Hiszen mi más, ha nem pont az. A játék elkezdődött, gondolta Jack, hisz Samantha Monroe itt űl az oldalán, kötelességtudóan randihoz öltözve. Remélte, elengedi majd magát, és minél hamarább, mivel az Indiana-Milwaukee meccsen ott van az összes ügyfele, mind a legelső so-rokban: Marion megye ügyésze, a legfőbb államügyész, az Indiana-Purdue Egyetem dékánja, a polgármester, a Star ügyvezető elnöke; ki-ki a nejével és a kölykeivel. Az-tán lobbisták, ügyvédek, képviselők, profi sportolók, trófeavadászok, köztük három nőci, akikről Jack sejtette, hogy randizott velük. Kivált az a barna volt gyanús, aki szüntelenül feléje vicsorgott. Hogy ezek bármelyike ne vette volna észre Samanthát, az maga volt a képtelen-ség. A többséggel mostanra üdvözölték egymást, a barna nőcit is beleértve, akit talán Amanadának hívnak. De lehet, hogy Ameliának. Halkan kuncogott magában, tudva, politikus létére pocsék a névmemóriája.
32
Susan Donovan
A kitartott nő
Újra Samanthára sandított. Képtelenség, hogy ezek az emberek meglátják Samet, és azt gondolják magukban: ennek is elvette az eszét a szerelem. Sokkal inkább illik rá az „idegroncs" és a ,,partra vetett hal" kifejezés. Legalább a lábát ne rázná ilyen feltünően! Samre mosolygott, aki fájdalmas, rövid mosollyal viszonozta. Jack felsóhajtott. Kara mindkettejüket utasította, hogy ne öltöznek túl, mert ezzel is azt tanúsítják, hogy nem kívánják nagydobra verni a kapcsolatukat. Javasolta, hogy mindketten jelenjenek meg farmerben, strapacipőben és ingben. Sam bánjon csínján a sminkkel (ez a tanács ostobaságnak tetszett, mivel Jack alig látott rajta mást, mint ajakfényt). Ékszerből is elég a minimum.Jack húzzon siltes sapkát, mintha bizony a sajtó elől rejtőzködne. - Szüksége van bármire, Sam? Nevetségesnek érezte magát, s tudta, hogy a nő nemkülönben. Aznap este alig mondott többet tíz szónál, a lábát meg úgy rázta, mintha hangyák mászkálnának bal lábikrájának imádni való ivén. Jack ismét tetőtől talpig végigmérte. Sam egyszerű, kivá-gott nyakú fekete pólót választott, amely szemlátomást pamutt és műszál keverékéből készült, mert, bár nem gyűrte be a derekánál, úgy feszült rá az idomaira, akár egy réteg lakkfesték. Egyszerű fekete bőrcsizmát viselt, négycentis sarokkal. Jack nem tudta el-dönteni, bokáig vagy térdig ér-e. A combig érő változat túl sok lett volna a jóból - ezt nem is remélhette -, de különben sem menne egy ilyen szoros farmerhez. Hab volt a tor-tán az egyszerű ezüst fülkarika - nem olyan kicsi, hogy ne vegyék észre, de nem is olyan nagy, hogy csiricsáré legyen. Sam haja puha hullámokban hullott a vállára. Sportos, de megfelelő viselet. - Nem, jól vagyok - felelte most, és a kosárlabdapályát nézte. - Élvezi a játékot? Sam félrebillentette a fejét, és ráemelte kék szemeit, hogy Jack sapkájának kari-mája alá kémleljen. Ez a tekintet mindent elárult. Élvezetről eszerint nemigen lehet beszélni per pillanat. - Kedveli egyáltalán a kosárlabdát? Mivel a nő úgyis ránézett, ő pedig már lehajolt hozzá, úgy gondolta, kihasználja az alkalmat az első negyedórára időzített összesúgáshoz. Abban a pillanatban, amint ajka a fürtökhöz ért, érezte, hogy feszül meg a nő teste. - Nyugi, Sam - nyugtatgatta. - Tegyen úgy, mintha kitűnőtn érezné magát, és én lennék a főnyeremény. Ettől a nő elkuncogta magát, Jack pedig maga is meglepődött, amiért elöntötte a büszkeség. - Kicsit kijöttem a gyakorlatból randiügyben, a kosárlabda meg soha nem érdekelt igazán. Sam suttogva mondta el ezt a vallomást. Jack úgy tett, mint aki megbotránkozik. - És még maga nevezi magát Indiana honleányának? Egek... a legközelebb meg arról értesít, hogy nem szereti az autóversenyeket! Vagy a countryzenét! Sam kis hümmögő hangokat hallatott valahonnan a torka mélyéről, melyek hal-latán Jacknek lúdbőrös lett az alkarja. Hamisítatlanul erotikus hang volt ez, bár nem annak szánták. Vajon hogy adhatta ki a nő ezt a hangot, tűnődött, és hogyan bírhatná rá, hogy megismételje a mutatványt. - Legyek őszinte? Egyiket sem szeretem, soha nem is szerettem. Az autóverseny nekem túl zajos és ostoba, a countrytól meg teljesen lelombozódom. Ne haragudjon. - Ez hazaárulás, bébi - pislogott Jack. Ajka beszéd közben a nő hajához ért. - Nyílt lázadás. Ha ezt bárki kiszagolja, ziher, hogy elvesztem a választásokat. Sam felé fordította az arcát, s ezúttal felcsillant a szeme. Egy ilyen kék szempár enélkül is halálos veszedelem. Jack újra érezte a bizsergést. - Alaposabban kellett volna ellenőriznie, mielőtt a leendő Mrs. Jack Tollivernek szerződtet. Jack elvigyorodott. Ellenőrizte ő Samet, abban nem volt hiba, és most nem Kara meg Stu részletes jelentéseire gondolt. - De a futball nem is olyan rossz, gondolom én - folytatta a nő, s egy kósza hajszál az ajkára libbent. 33
Susan Donovan
A kitartott nő
- Tényleg? Látott valaha játszani? Sam a fejét rázta. - Sajnos, azokban az években, amikor maga a Colts színeiben játszott, én épp a gyerekeimet szoptattam és túlóráztam. Nemigen jutott időm akkoriban a sportra. Az áldóját! Hogyan állja meg, hogy a mellét bámulja? A jelek szerint Sam nem jön zavarba a testi funkciók taglalásától. Talán az anyaság teszi ezt a nőkkel. Már nem a sajátjával, az már szentigaz. MDT az értésére adta, milyen témákat óhajt kerülni. Csak semmi túl földhöz ragadtat vagy valóságosat. Vajon a szex is azok közé a testi funkciók közé tartozik, amelyeket Sam nyíltan kitárgyal? - Hogyan sikerült gyereket nevelni a túlórák mellett? Jacket magát is meglepte a saját kérdése, de ezzel legalább a beszélgetés tárgya maradhat Sam melle. - Nemigen volt más választásom - Sam pillantása a pálya középrészére kalando-zott. Mindnyájunkat én tartottam el, mialatt Mitch összehozta az üvegfúvó műhelyét. Mitch az exférjem. Üvegműves volt. - Ismét Jackre pillantott, s a két sima, aranybarnaszemöldök között megjelent egy apró ránc. - Nos, azt hiszem, ma is az... nem mintha meghalt volna vagy efféle. Legalábbis nem tudok róla. Jack erővel tartotta vissza magát, ne vesse közbe, hogy Kara információi szerint Mitch mást is megfújt, nemcsak az üveget. Sam oldalt billentette a fejét, és ábrándosan elmosolyodott. - Amúgy mellpumpát használtam. Hallott valaha is róla? Teringettét! Jack egyre jobban élvezte ezt a beszélgetést. - Természetesen hallottam. - Mindegyik gyerekemmel végigcsináltam ezt. Dakotát azonban nem lehetett leállítani. Még egyéves korában is megszoptattam reggel és este. Na, ez a kölyök is egy fetisiszta... legalább van valami közös bennem és a kis fasziban, vigyorgott magában Jack. - Úgy látszik, a saját kedve szerint időzít. Érdekes. Nem igazán várta, de Sam úgy mosolygott rá, hogy majdnem eldobta magát. Sziporkázó szempár, fehér fogsor, gödröcskék, apró szarkalábak kombinációja volt a mosolya. Olyan öröm fogta el, hogy majdnem ledöntötte a lábáról Ez a nő vála-szol. A válla máris elernyedt, a lábát sem rázza többé. És most is hallatta azt a halk hümmögő hangot, ami annyira megtetszett neki. Nem kellett mást tennie ezért, mint érdeklődést mutatni gyerekei iránt. - Dakota határozottan a maga feje után megy – bólogatott a nő. 1 Minden előzetes figyelmeztetés nélkül Jacknek látomása támadt; Sam elterül a vendégágy fehér lepedőjén, tömör női idomai majd szétfeszítik annak a vörös tangá-nak és félig kivágott melltartónak a varrásait, melyet - amilyen hamar csak emberileg lehetséges - megvásárol. Majd behajlítja a térdét, s végigcsúsztatja mezítelen lábát a lepedőn, felvonja egészen formás fenekéig, két karját szétveti a feje felett, és ugyan-úgy mosolyog rá, mint most. Fürtjei szétterülnek a párnán. Ö majd a füle mögött kez-di csókolgatni... épp hogy csak hozzáér az érzékeny pontokhoz. Aztán nyelvét végig-futtatja a nyak bemélyedésén. Végigcsókolja a szegycsontot. Ajka elidőzik a vajszínű halmokon, melyek csaknem kibuggyannak karmazsinpiros csipkebörtönükből. Sam abbahagyta a beszédet, s szemlátomást az ő válaszára várt. Sajnos túlságosan is elfoglalta a képzeletbeli csóközön, és nem hallotta meg, mit mond, de csaknem bi-zonyos volt benne, hogy a biliztetésről lehetett valami, ezért innen indított. - Nos, az igazat megvallva, én is becsinálnék, ha a szüleim Dakotának keresztel-tek volna. Jack megdermedt ijedtében. Nem akarta hangosan kimondani a gondolatát. Mi ütött belé? - Hogy mondta?
34
Susan Donovan
A kitartott nő
- Azt értem ez alatt, hogy a Dakota szokatlan név. Meglehet, illik a gyerek sajátos egyéniségéhez. - Na igen, Mitch ötlete volt - vont vállat Sam. - Valami híresség nevezte el így a kölykét, és ő menőnek találta. Hát ez az oka. Igen, és a hírességek gyümölcsökről meg zöldségekről is elnevezik a srácaikat, gondolta Jack, de ezt legalább sikerült magában tartania. - És mi a középső neve? Sam felsóhajtott. - Benjamin. - Na ez teljesen hétköznapi, sőt ünnepélyes név. Talán ha így hívná, nem lenne any-nyira antiszociális. - Hogyhogy? - vonta össze a szemöldökét Sam. - Mindössze futó gondolat volt. Sam elnevette magát. Olyan élvezettel nevetett, hogy többen feléjük forgatták a fejüket ahelyett, hogy a pálya történéseit követték volna nyomon. Ö is vele nevetett, épp mikor a közelükben vakuk villantak. - És mondja, Jack, pontosan mennyit tud a gyereknevelésről? Levigyorgott rá, tudva, ez a legtökéletesebb alkalom az első esti puszihoz. - Az égvilágon semmit - mondta, s ajkát az arc finom bőréhez érintette. Olyan isteni szaga volt, hogy a legszívesebben felfalta volna. Sorozatos villanások egymás után. - Szóval, Sam. Hogy visszakanyarodjunk ahhoz, amit korábban mondott... egé-szen pontosan mikor randizott utoljára? Jack tudta a választ, tizennyolc hónapja. Még a pasiról is tud... az az építész volt, akit Sam főnöke fogadott fel a fodrászat felújításához. Kétszer találkoztak. Az első al-kalommal vacsora volt, a másodikon felmentek a fickó lakására. Sam zavartan pislogott, s a nevetése azonnal abbamaradt. - Fogalmazzunk úgy, kivontak a forgalomból - mondta végül. Jack tudta, hogy nem jó ez az ütem, de képtelen volt fékezni magát. Samantha Monroe túl finom falat ehhez. Hozzáhajolt az este második megkövetelt puszijáért. Úgy intézte, hogy a szájuk sarka összeérjen, amitől a nőnek elállt a lélegzete. - Kér pattogatott kukoricát? - kérdezte Jack. Ha nincs a recepciós - a csaj most költözött az államba, hogy a levegőt rontsa, és még csak azt sem tudta, ki ő -, kisebb felhajtással jár a feltűnése, ebben Christy biztos volt. Igen, egy héttel korábban jött, mint ahogy bejelentkezett, de hát hat éve ő volt a Cirkusz legkitartóbb és legnevesebb vendége, és elvárta Marcia Fishbachertől, hogy szükség esetén helyet szorítson neki. Ma kissé mintha ideges lenne. Hiába, egyszerre három vendéggel zsonglőrködik. Christy hiába forgatta a nyakát, sehol sem látta azt a Samantha Monroe-t. Amikor megpillantotta a fényképét a Starban, a legszívesebben felpofozta volna magát. Igen, most tudta meg a nevét, hiába bámulta hat éve négyhetenként. Samantha Monroe Marciának dolgozott! És noha három szót sem váltott vele ez idő alatt, azonnal ráis-mert, amikor kinyitotta a reggeli lapot. - Nos, lássuk, mire jutunk - emelte fel a hajára csavart tiszta nejlont Marcia Chris-ty arca közelében, hogy lássa, kiszőkült-e. Christy elégedetten szemlélte a tükörben az ápolt, jó karban lévő barna dámát, aki mióta ismerte, semmit sem változott, és megint azon járt az esze, Marcia negyven-e vagy hatvanesztendős. Lehetetlen volt megmondani. - Azt hiszem, már jó. Mosakodjunk be, aztán jöhet egy gyors vágás. Még mielőtt Christy felelhetett volna, fodrásza már a terem közepén járt. Odaszólt a segédnek, hogy mossa meg Christy haját. Akkora volt a szalonban a hajtás, hogy tudta, ha bármit
35
Susan Donovan
A kitartott nő
is ki akar húzni Marciából, nem szabad kerülgetnie a forró kását, hanem azonnal a tárgyra kell térnie. Néhány pillanat múlva már a mosdókagyló előtt ült. Híresen szép fürtjei szétte-rültek a feje búbján, és majdnem teljesen barnának látszottak a tükörben. Egy pillana-tig eltöprengett, nem lenne-e mégis jobb a barna hajszín, de aztán kinevette magát. Christy Schoen újságírónő, politikai elemző és tévészemélyiség mostantól szőke lesz. Ilyen egyszerű az egész. Miért kellene a hajának természetes fénytelen színnel seny-vednie. Jobb ez így. - Helyes. Isteni lesz. Egyszerűen isteni. Marcia befejezte a kiszőkített csíkok csodálatát és az ollóért nyúlt. - Hogyhogy most jött, Christy? Közbejött valami váratlan? Valami nagy esemény vagy ilyesféle? Mialatt Marcia igazi profiként csattogtatta az ollót, mikroszkopikus nagyságú haj-tincseket távolítva el az arca körül és a hajvégeken, ő előadott egy mesét, hogy az utolsó percben akadt dolga. Mintha vele megtörténhetne ilyesmi! Nem szégyellte be-vallani, hogy napirendje a fodrászok, manikűrösök és szemöldökszedők köré szerve-ződik. Egy médiacápa nem is tehet másként. - Nos, elnézést kérek, de ma kissé feszített a tempónk. Őrület, hogy próbálok helytállni, amióta az egyik legkeresettebb fodrászunk szabadságra ment. Én mondom, az utóbbi időben úgy futkosunk itt, mint a fejetlen csirkék. - Á! Kiről van szó? - Samantha Monroe-ról. Ismeri? - Marcia a terem túloldalára mutatott az ollójával, aztán folytatta a hajnyírást. - Ott szokott dolgozni Monté mellett. Christy belemosolygott a tükörbe. Néha olyan könnyen sikerül minden, hogy az szinte ijesztő, gondolta. Megnézte magának az üres munkaasztalt az ablak mellett, melyen minden takaros rendben sorakozott. A tükör oldalán egyetlen fénykép sem volt, a pulton sehol egy tubus vagy üvegcse. Semmi jele annak, hogy ez a nő egyha-mar újra megjelenik. - Ahá. Miért, gyereke született vagy ilyesmi? Marcia felnevetett, és megrázta a fejét. – Háromszor rótta le már anyai kötelessé-geit. Szabadságot vett ki, hogy az új kapcsolatán dolgozzon, és nevelje a gyerekeit. A jelek szerint annyira komoly a dolog, hogy odaköltözött a pasihoz. Hagytam, hadd menjen, bár így alig győzzük a munkát.. Christyt a legkülönbözőbb érzelmek árasztották el: a döbbenet és a harag volt köz-tük az uralkodó. Ez valami tévedés lesz. A ma reggeli fénykép alatt a képaláírás arról hablatyolt, hogy Jack Tolliver egyelőre nem nyilatkozik, indul-e a jelölésen. A Sa-mantha Monroe-t - aki mellette ülte végig a Pacers-meccset - illető érzelmeiről azon-ban nem hagyott kétséget. A fotón közel hajolt ehhez a nőhöz, és arcon csókolta. A csók minden jel szerint nevetés közben érte mindkettőjüket. Samantha kissé hátrave-tette a fejét, a szeme pedig ragyogott. Christy Jack nyakának feszüléből sejtette, hogy ő is nevetett. A csók természetesnek tűnt, valóságosnak és bensőségesnek. És ez a szuka együtt él Jackkel? - Nem mondja - mosolyodott el merészen, majd nyelt egyet. - Ha már erről beszé-lünk, láttam a fotóját a ma reggeli lapban a volt alkormányzó társaságában. Hozzá költözött volna? Marcia abbahagyta a hajnyírást. Christy látta, hogy tekintete a terem túlfelén se-rénykedő fodrásznőre, arra a bizonyos Monté-ra téved. Mintha csak nem akarná, hogy kihallgassa a beszélj tésüket. - Sam igyekszik kerülni a nyilvánosságot - folytatta suttogva. - Minden láthatóan túl gyorsan történt, és ő bele van zúgva a fickóba. Azt hiszem, megvan a maga lakása, és őt meg szabadod hagyja a családi tulajdonban. Jaj, úgy izgulok Samért, hogy nem tudom befogni a számat. Annyi mindenen ment keresztül az elmúlt években, igazán megérdemel egy kis boldogságot. Még sírtam is, amikor elmondta, mi a helyzet. Olyan az egész, mint egy tündérmese. Valamennyien drukkolunk neki.
36
Susan Donovan
A kitartott nő
Mialatt Marcia lelkendezett, Christy tanúja volt a tükörben önnön arckifejezése átváltozásának. Látszott az arcán az undor. Össze kell szednie magát. - Marcia is a tükörbe pillantott, hogy elkapja a tekintetét. - Jaj, most ugye elszóltam magam? Christy nyájasan elmosolyodott. - Komoly dilemma ez nekem, amint bizonyára maga is látja. Marcia felnyögött. Ekkor libegett el mellette Monté. A nőci odabólintott Chris-tynek, rávillantva sötét szemét, ahogy elhaladt mellette. A két nő láthatóan nem imádta egymást. Christy is suttogóra fogta a hangját: - Isteni füleseket kaptam magától eddig, Marcia. De soha nem jelöltem meg hírforrásnak, ahogyan most sem fogom. Kérem, csak ne aggódjon! A fodrásznő a fejét rázta: - Nem ez a baj, Christy. Csak ez az egész annyira fontos Sam-nek, és én vele együtt örülök. Nem szeretném, ha bármi útját állná az ő és a gyerekei boldogságának. Christy már majdnem válaszolt, de ekkorra Marcia felkapta a hajszárítót és a haj-kefét. Mit volt mit tenni, igyekezett kibírni a zajt és a bőrét érő forró levegőt, s közben végiggondolta a hallottakat. Mikor történt meg, hogy Jack Tolliver harmincon fölüli nővel járt? Soha. Mikor fordult elő, hogy Jack Tolliver gyerekes anyákkal randizott? Haha! Mikor esett meg, hogy egy nő beköltözhetett Jack Tolliver családi birtokára a Sunset Laneen? Főleg, ha ez a nő három gyereket is vitt magával? Soha az életben! Valami bűzlik itt. Az egész valamiként a választással függ össze. Meglehet, ez a legnagyobb szenzáció, amelybe Christy egész eddigi pályáján belebotlott. Érezte, hogy Jack valamiben töri a fejét. És legyen bármi, majd tesz róla, hogy a tanárnővel történt botrány ehhez képest smafu legyen. Türelmesén kivárta, amíg elhallgat a hajszárító. Marciára mosolygott a tükörben. Most is mesés munkát végzett, mint mindig, dicsérte meg, majd busás borravalót ha-gyott.
5
Marguerite Dickinson Tolliver hüvelyk- és mutatóujja közé fogta a finom mívű Wedgwood porceláncsészét, ám ahogy belekortyolt reggeli kávéjába, csaknem kiköpte. A laptop képernyőjén ugyanis megjelent egy fekete-fehér fotó. Egyetlen gyermeke egy kosárlabdameccsen pusmogott valami vörös hajú kis libucival. Mindketten úgy nevettek, mint a gyerekek. Margaret keserű epét érzett a torkában. Letette a csészét a csészealjra. Elbiggyesztett ajakkal elfordította tekintetét a szá-mítógépről, és gondozott kertjét kezdte tanulmányozni. Nestor, az új kertész, tagad-hatatlanul ügyes fickó. A virágágyásokat a gyeptől elválasztó szegély borotvaéles volt, pontosan olyan, amilyennek szerette. A sötét, kakaószín humuszban egyetlen gyom sem ütötte fel tolakodó fejét. A fokföldi lonc és a
37
Susan Donovan
A kitartott nő
vad allamanda szirmai telten, egészségesen virítottak a pergola déli rácsán. A halastó szinte csillogott a tisztaságtól. A fia ezzel szemben maga a két lábon járó zűrzavar. A magánélete egy szappan-operával vetekszik, pályája romokban hever. Ráadásul nem hívja vissza. Legalább Allen Ditto rendes, és meghallgatja. Háromszor is felhívta a vén rókát, amióta azzal a rosszul időzített bejelentéssel visszavonult az indianai közéletből. Azt állította, egyszerűen elfelejtette Jacket előre értesíteni a döntéséről. Azt is hajtogatta, ennek egyedüli oka az, hogy belefáradt Washingtonba és hazavágyik. Marguerite azonban átlátott a szitán. Nyílt titok volt, hogy Allén nem tartja Jacket méltónak a sze-nátorságra, az öreg fáradhatatlan tivornyáiról meg épp eleget hallott az utóbbi időben. Amióta Carla két éve elhunyt, a vénember egészen kivirult, és a vígözvegyek mozgalmas életét élte. Nem mintha hibáztatni lehetne ezért, mert a neje bizony szé-dült tyúk volt. A fóbiái évről évre egyre súlyosabbak lettek Washingtonban. Allen sem vitte sehova az 1991-es fehér házi alumíniumfólia-fiaskó után. Marguerite a saját szemével nézte végig a botrányt, oldalán a drága Gordonnal, akinek addigra rohamosan romlott az egészsége. Valami gügye felszolgáló odament Carlához, mire olyasmit művelt, amit senki sem értett igazán. Ő azonban tulajdon sze-mével látta, amint Carla összegyűri azt a fóliát, és darabokra tépi az elnök, a first lady, a válogatott vendégsereg meg valami hires hollywoodi producer és bé neje orra előtt. Jelen volt még a szenátus külügyi bizottságának zöme. Csúfos szégyen volt ez a javából. Allen sürgősen kivezette Carlát az étteremből, mialatt szegény asszony összefüggéstelelenülkiabált. Nyála végigcsorgott az orcáján, le a csodaszép Dior kreációra. Az a sok politika kikészíthet ennyire valakit. Az igazat megvallva, Marguerite rosszabbat is látott már. Összekulcsolta a kezét, és a medence közepén csobogó szökőkutat nézte. Nála ebédel ma a Naplesi* Kertészklub igazgatótanácsa. Addigra hiba nélkül leszállítják az ebédet. Már a ruháját is kiválasztotta... a dinnyesárga kosztümöt veszi fel a pasztell-színű Chanel sállal, ami olyan jól megy hozzá. Van még ideje bőven egy kis csevely-re. Felvette a vezeték nélküli telefont, amely ott volt tőle jobbra, a keze ügyében, a laptop és a reggelizőasztalra halmozott újságok mellett. Felhívta a fiát. Természetesen csak az üzenetrögzítőjét érte el. Jack kerüli őt. Húsz éve megy ez így. - Jack, itt az anyád beszél, Marguerite. Talán még emlékszel rá, ki vagyok. Tőlem kaptad az életedet - rövid hatásszünetet tartott. - Sejtelmem sincs, mit művelsz, de ta-lán magad is rájöttél, hogy hamarosan be kell jelentened a jelölésed. Sokat segítene a kampányodon, ha nem fotóztatnád le magad olcsó pincérnőkkel és a fajtájukkal. Felsóhajtott. - Szeretlek, édes egy fiam. Kérlek, hívj vissza mielőbb! Ha nem teszed, arra kény-szerülök, hogy Karától és Stuarttól kérdezősködjem. Talán még meggondolom ma-gam, és beugrom a Sunset Lane-re az ünnepekre. Nincs szebb, mint a családi körben eltöltött karácsony, amilyenek régen is voltak. - Biztos vagy abban, hogy az úszó pelenka kitart? Sam ugyanezért aggódott, s most előrehajolt a nyugágyban, hogy közelebbről szemügyre vegye Dakotát. A kicsi citromsárga úszógumijával és uszonyával Lily mellett lebegett a puccos fedett uszoda vizében, és szemlátomást örült, hogy él. Eddig úgy tűnt, hogy a derékpánt kitart, és a lábak köze ugyancsak szorosan illeszkedett a combokra. A pelenkatervezés nagy utat tett meg azóta, hogy Greg volt kisbaba. Sam legalábbis ezért fohászkodott. - Mert nem hinném, hogy a fiúd örülne, ha Dakota az úszómedencét nézné bilinek. Sam oldalt sandított Montéra. - Jack nem a fiúm. *
Várod Floridában
38
Susan Donovan
A kitartott nő
Mmmm. Pedig nagyon úgy nézett ki azon a képen. Sam meglepetten felhördült. - Ugyan, menj már, Monté! Csak a munkámat végzem. Amint te is tudod. Kara mindent előre kitervelt, még azt is előírta, hányszor fogjuk kézen egymást. Ne légy nevetséges! - Te meg ne légy ilyen tüskés! - Végül is ez csak a kezdet, jobb, ha hanyagoljuk. Nekem sem nagyon volt ínyem-re. Örültem, hogy vége. Lily átható sikolyára mindketten az úszómedence felé pillantottak. A fiúk két ol-dalról közrefogták, és akkora hévvel locsolták, mintha csak vízbe készülnének fojtani. - Hagyjátok abba, de rögtön! - állt fel Monté, miközben rájuk kiáltott, s mély zen-gésű hangja most úgy visszhangzott a víz fölött, mintha maga az Úristen szólott vol-na. Piros körmű ujját Simonra szegezte. - Még egyszer meglátom, hogy bántod Lilyt, fiam, és esküszöm, utoljára mártottad vízbe azt a fekete seggedet. Te is Greg, hagyd békén a nővéredet! Megértetted? Olyan csönd támadt, hogy egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Monté hátradőlt a nyugágyban. Megigazította kötött trikóját, hogy eltakarja dús kebleit, aztán szusszanásnyi szünet nélkül folytatta a füstölgést. - Hozzám beszélsz, Sammy, nem máshoz, és ha munkának számít, amit azon a fotón művelsz, hát sürgősen pályát változtatok. Sam elnevette magát, aztán mélyet sóhajtott. - Rendben, részben élveztem is. - Ezt jól mondod, öreglány - lengette meg a copfját Monté a nyomaték kedvéért. JackTolliver dögös egy hapi... jó seggű fehér fickó, és lefogadom, sejtem, mit élveztél benne. Én is ugyanazt élvezem, valahányszor ránézek. Olyan a hátsója, hogy attól ki-fekszenek a nők. - Belehúzott a jeges teába, és úgy nézett, mintha ő is mindjárt követni óhajtaná a példájukat. - Tényleg? - mondta Sam, s azon volt, hogy ne értsen nyíltan egyet a barátnőjével. - Akkor miért nem randizol vele? Monté harsányan felnevetett. Le kellett tennie az italát maga elé az asztalra, ne-hogy kilöttyintse. - Asszem, Sammy, Indiana nem készült fel ekkora marhaságra. - Szép napot mindenkinek. A két barátnő összerezzent. Ahogy megfordultak, látták, hogy Jack áll a terem küszöbén. Samnek azonnal az jutott az eszébe, mióta hallgatózhat. Arcán - ezen a jóvágású politikus ábrázaton - a szokott művi kedvesség ült, ami erősen kezdte bosszantani. - Mindenki jól érzi magát? - De még mennyire - mondta Monté, s úgy lapogatta a dekoltázsát, mintha szív-dobogása lenne. - Helyes. Kitűnő. - Úgy tűnik, hivatalosan is tudomásul vettek minket. Sam rámosolygott Jackre, hogy elterelje a figyelmét az előbbi társalgásról. Remél-hetőleg nem hallotta meg, hogy Monté jó seggű, fehér fickónak nevezte. És milyen igaza volt. Jacken istenien állt a tweednadrág és a fekete kasmírpulóver. Minden testi ékét - széles vállát, izmos karját, keskeny derekát, hosszú, erős lábszárát - ízlésesen tette csak közszemlére. A fekete pulcsi kiemelte fekete sörényét, és ellen-állhatatlan kontrasztot alkotott a bűnre csábító zöld szempárral. Jack Tolliver tudta, mit csinál. Talán nem csak a karizmájának és a nevének köszönheti, hogy ő pártja legszexisebb poltikusa. Talán nyers férfiassága és kitűnő ízlése is szerepet játszik mindebben. A pokolba is, rá szavazna, ha tehetné! Jack Montére mosolygott, aztán Samre függesztette a tekintetét. - Igen, nagy sikert arattunk. A riporterek egész nap hívogattak. Kara egyelőre nem nyilatkozik, de ettől a sajtó csak még jobban vérszemet kap.
39
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam elkapta a pillantását Jackről, és a gyerekeit ellenőrizte. Dakota a medence ol-dalán gubbasztott, és a kis lábával csapkodott. Most minden figyelmét Jack felé for-dította. A nagyok a túloldalon taposták a mélyvizet. - És meddig nem hajlandó nyilatkozni? - kérdezte aztán Sam. Jack barátságosan odaintett a kamaszoknak. Azok visszaintettek, és torkuk sza-kadtából üdvözölték. - A jelölés határideje február elseje. Karával úgy gondoljuk, akkor számíthatok a legnagyobb anyagi támogatásra, ha január végén jelentem be, hogy indulok a válasz-tásokon. A kettő között nagyjából két hét van. A menetrend szerint meg kell majd je-lennem az állatkerti új delfinárium nyitóünnepségén. Úgy gondoljuk, jól jönne, ha maga meg a gyerekek velem tartanának. - Hogy is van ez? - lökte fel most magát a nyugágyról Monté, majd elfoglalta ma-gát a törülközők összehajtogatásával és a gyerek tornacipők sorba állításával. Közben magában dúdolgatott. Sam pontosan tudta, hogy ilyenkor visszanyeli, ami a begyét nyomja. Ezerszer látta már ezt a fodrászatban. Csak tartsd a nyelved! - kérlelte magá-ban. - Szóval, megvette már a gyűrűt? Sam zavarában behunyta a szemét, ahogy a kérdés elhangzott. Amikor kinyitotta, az volt a benyomása, hogy a barátnője és Jack valamiféle vetélkedésbe kezdett. - Hogy a gyűrűt? - nevette el magát halkan Jack, és beletúrt a hajába. - A gyűrűnek lőttek - súgta oda Monté Samnek, és szemtelenül, sokat tudóan bó-logatott. Sam már azon volt, hogy pénzt ajánl neki, ha befogja a száját, ekkor azonban Monté ismét Jackra emelte vádló pillantását. - Hogyan győzze meg a világot egy nő, hogy eljegyezték, ha nincs az ujján gyűrű? Tudja jól, hogy a maga helyzetében egyférfi valami igazán értékeset és csillogót szo-kott adni a jövendőbelijének, cs most nem gyémántra gondolok. Jack a medence szélére ment, az étkezőasztalnak támaszkodott és bűntudatos mo-solyt küldött Sam felé. Monté azonban újra rákezdte. - Nos, mi a szokás a maguk köreiben? Kéthavi fizetést áldoznak a jegygyűrűre? meglapogatta az összerendezett törülközőrakást, s szemlátomást élvezte a helyzetet. Jackk nevetése meglepte Samet. Zengő volt és meleg, határozottan nem ilyen vá-laszt várt. Megkönnyebbülten együtt nevetett vele. - Kösz a javaslatért Miss McQueen - tengerzöld szeme csillogott jókedvében. - Mivel azonban jelenleg munka nélkül vagyok és nincs rendszeres jövedelmem, nem tudom, miben lehetnék Sam hasznára. - Tudjuk, hogy ez szemenszedett hazugság – replikázott Monté. - Valamit majd csak kitalálunk - húzta ki magát Jack, és megindult a kisvíz felé. Ott letérdelt Dakota mellé, aki széles vigyorral és nedves fürtökkel nézett fel rá. - Jó napot, Mr.Jack. - Szia, kisöreg. Milyen a víz? - Olyan jó itt! Tudok úszni! Látja? - még mielőtt Jack válaszolhatott volna, vadul kapálózni kezdett a végtagjaival. Gumibugyiba csomagolt hátsója feljött a víz felszínére, s közben alaposan le-fröcskölte Jacket. - Jesszusom! Ne haragudjon! - ugrott fel nyugágyáról Sam, s egy szempillantás alatt a medence mellett termett, odanyújtva Jacknek egy törülközőt. Megvárta, amíg férfi - meglepően közönyösen - letörli a vizet az arcáról. Továb-bra is a gyerek mellett térdelt. - Erőteljes kar- és lábtehnika, meg kell hagyni, Dakota Benjamin. Dakota megint belekapaszkodott a medence szélébe, s olyan büszkén feszített, mintha most nyert volna olimpiai medált. Rámosolygott Jackre.
40
Susan Donovan
A kitartott nő
- Jól tudok úszni. Látta, ugye? - De még mennyire, hogy láttam. Ahogy Jack felállt, hunyorgott a fájdalomtól. Lenézett Samre és halványan rámo-solygott. Kösz a törülközőt. Ö meg csak állt ott mezítláb a csúszásbiztos padlón, és felnézett a férfira. A víz hullámzása visszatükröződött a zöld íriszen, olyan hatást keltve, mintha belülről szi-porkázna. Elvette tőle a törülközőt. A férfi ujja hegye megsimította a kezét. Tényleg zavarhatja a térde? Samnek először jutott eszébe, hogy Jacknek fájhat a sérült térde. Greg szerint csúnya dolog volt. A fia arról is beszámolt, hogy időről időre még mindig mutatják sportműsorokban a végzetes esés képeit. Greg szerint hat műtét következett, s Jack csak négy év után tudott ismét mankó nélkül járni. - Kara szeretné, ha ma elmennénk vacsorázni. Mit gondol, ellesznek a gyerekek magukban néhány órára? - Ó, én szívesen vigyázok rájuk - avatkozott közbe Monté, bár senki se kérdezte. - Ti meg, gyerekek csak menjetek, és érezzétek jól magatokat! Sam figyelmeztető pillantást vetett feléje, s közben azért fohászkodott, hogy Mon-té az üzletre gondoljon. - Semmi gond, Jack - mondta aztán könnyedén. - Hová megyünk? Mit akar Kara, hogyan öltözködjem? ' Hacsak nem tévedett, Jack szeme most felszikrázott, ám ezek a szikrák nem a hul-lámok visszfényei voltak. Tetőtől talpig megjártatta rajta a.tekintetét, s csak aztán né-zett a szemébe. Szinte égette bőrét ez a pillantás. Az arca is kigyulladt tőle, s semmit nem tehetett ellene, nem tudta fékezni a pirulását. - A St. Elmo steakhouse. Valami laza, mégis csinos lenne a megfelelő öltözet. - Nagyszerű. Évek óta nem voltam ott. - Hmmpp - krákogott Monté a hátuk mögött. - Soha nem értettem, mit értenek ezen. Talán bizony strandpapucsot nagyestélyivel? Sam zavartan pislogott, s magában megfogadta, az első adandó alkalommal megfojtja a barátnőjét. - Jól hangzik, Jack. Mikorra készüljek el? - Hétre, ha ez jó magának. Sam még nem tért magához a férfi vizslató tekmtete után,s talán a szokottnál vé-konyabb hangon jegyezte meg: - Magának dolgozom, nem lehet kifogásom a hét ellen. Ijedten látta, ahogy Jack máskor oly sima homloka elborul. Aztán lesütötte a sze-mét, zsebre vágta a kezét, s csak aztán nézett fel rá megint. Bárki is okozta a futó borút, elmúlt. - Akkor hétkor találkozunk. És emlékeztessen, hogy az elkövetkező hetekben elő-kerítsek valahonnan egy gyűrűt. Oké? Sam azon tűnődött, vajon honnan óhajtja előkeríteni, amikor hirtelen csöndességre lett figyelmes. Mind a négy gyerek felsorakozott a kisvíz lépcsője közelében, és hallgatózott. Jack is észrevette a közönségét, és bevetette magát. - Nos, hogy érzitek magatokat a Park Tudorban? - Eeeegész jjjó - dadogta Greg. - Remek. Jack most Lilyre nézett várakozón, és Sam remélte, a lánya legalább udvarias lesz. Nézte, hogyan szűkül össze a csitri vastagon kihúzott szeme, mielőtt elmosolyodik. - Minden oké, kösz - mondta és vállat vont. - Bár, meg kell hagyni sok a sznob. Jack elkuncogta magát. - A sznobokból mindenkinek kijut, Lily. Minden jogod megvan arra, hogy oda járj, ezért ne adj nekik lehetőséget, hogy elrontsák az örömödet.
41
Susan Donovan
A kitartott nő
- Na igen - mondta Lily, aztán felderült a képe. - Hé, Jack? Járt már koncerten a Fieldhouseban? Sam szerette volna másfelé terelni a beszélgetést. - Egyszer. Néhány éve a Pearl Jamet láttam ott. - Nahát! - esett le Lily álla. - Hallom, hogy a tavasszal jön az 50 Cent. Eljönnétek velem, srácok? - Én igen - vágta rá Simon, s bár a szeme elkerekedett, igyekezett minél közönyö-sebb képet vágni. - Majd meglátom, mit tudok tenni jegyügyben. Most azonban mennem kell. Jack elbúcsúzott Montétól és a gyerekektől, Sam pedig kikisérte a küszöbig. Még hallotta, amint Simon felsóhajt: - Nem, nem tud jegyet szerezni. Lehetetlenség! Ez a fickó ugrat minket! Sam nézte, amint Jack végigmegy az uszodát a ház többi részével összekötő fo-lyosón. Magas volt, fekete hajú, sima bőrű. Nem lehetett nem ránézni. Jack visszapillantott rá a válla fölött, és még annyit mondott: - De ne strandpapucsban jöjjön ám! És el ne ájuljon nekem. Hosszú napja volt. Christy visszavonult a 10-es csatornánál számára fenntartott irodába, és magára zárta az ajtót. Megkönnyebbülten felnyögött, ahogy lehúzta a cip-zárt kígyóbőr csizmájáról, kiszabadítva lábát divatos börtönéből. A lábujjait mozgatta, hogy a keringés visszatérjen a lábszárába. Újra fájni kezdett a bölcsességfoga. Vala-mikor ki kell húzatnia, de mikor van neki ideje ilyesmire? Megnézte az e-mailjeit. Az ügyészség nem vette a fáradságot, hogy válaszoljon. Mitchell J. Bergenről érdeklődött náluk, akit ismételt kísérleteik ellenére sem találtak. Annak a fodrásznőnek a volt férje ez, akivel újabban Jack parádézik. Nem csoda, ha hallgatnak. Bizonyára mélyen szégyellik, hogy egy egész akciócsoport nem akad nyo-mára egy tehetségtelen, nyámnyila üvegfúvónak. Christy magában elnevetgélt ezen. Jó hecc lesz, ha egyetlen szabad délután alatt megoldja, amire ezek képtelenek. Samantha Monroe életének részleteit igazán nem volt nehéz megtudnia.Elég volt egyetlen kirándulás Marion megye oklevéltárába, hogy előássa Samantha házasságle-velét és válási papírjait. Az Állami Egészségügyi Minisztérium honlapja arról tájékoz-tatta, hogy érvényes kozmetikus- és fodrászengedéllyel rendelkezik. Alig három per-cet telefonált az Indianai Statisztikai Hivatalba, s máris kezében voltak a gyerekek születési adatai. A nőci élettörténetét Marcia Fishbachertől csikarta ki. Szerinte a férj egy élősködő nyomoronc, akit a felesége tartott el, amíg le nem léce;t a városból. A tisztelet Marcia hangjában, amellyel Samantháról beszélt, olyan rendkívüli egyéni-séget sejtetett, aki Vidal Sassoon és Teréz anya egy személyben. Marhaság. - Elég baja volt - mondta Marcia. - Tudom, hogy a barátja jelöltetni kívánja ma-gát, de, kérlek, Christy, ne bántsd! Minden csepp örömöt megérdemel, amiben része lehet. Ugyan ki nem? Christy élvezettel törölt ki egy tucat spam e-mailt. Ezek a hülyék feltételezik, hogy holmi impotens férfi ő, aki majd' megvesz holmi ingatlankölcsönért. Aztán eszébe jutott az az este, amikor Jack lejáratta a társaság előtt. Az újságíró-szövetség műsorszóró díjáért indult akkor. Végül nem ő kapta meg, hanem Al Gilligan a 3-as csatornától, de nem ez a lényeg. A lényeg az volt, hogy ő meg Jack három hónapja randizott, ő pedig úgy vélte, épp ideje, hogy az oltár elé ve-zesse. Szerelmes volt a férfiba, és azt hitte, az viszonozza az érzelmeit. Soha nem mondta ugyan ki a bűvös szót, a szemén azonban látta. A szülőknek sem volt kifogá-suk a frigy ellen. Marguerite egyenesen imádta őt, még egy bevásárló körútra is meg-hívta Chicagóba. Na, erre soha nem került sor. Jack ugyanis a jelek szerint olyan hor-monális rendellenességben szenved, amely megakadályozza, hogy igazi mély kapcso-latot alakítson ki a másik nemmel!
42
Susan Donovan
A kitartott nő
A díjátadó ünnepségen nem tudott ellenállni a kísértésnek, bevonszolta a Fox tarsproducernőjét egy fizetős telefonfülkébe, és a nyakába csókolt. Ha egyedül ő, Christy szemtanúja az eseményeknek, szakíthatt volna úgy is vele, hogy közben nem sérül az önérzete. De nem... a főnöke és négy munkatársa a férfi-vécé felé tartva mindent látott, majd a 10-es csatorna asztalához visszatérve élvezettel tudatták felfedezésüket fűvel-fával. Mikor néhány perc múlva Jack is visszaült a szé-kére, felüdülve és szemmel láthatóan megbékélve a világgal, senki nem türtőztette magát. Jack ezután Christy kezéért nyúlt, amely az ölében pihent, ő azonban ráripako-dott. Minden erejével feléje hadonászott mutatóujjával és azt sziszegte: - Te undorító disznó! 'I'ermészetesen ez a pillanat volt az est fénypontja. Christy anyszobrocska nélkül hagyta ott a bankettet, és anélkül, hogy meghívták volna unokanővére esküvőjére, amely a következő héten volt esedékes. A legjobban az dühítette fel, hogy egyetlen éjszaka leforgása alatt minden összeomlott körülötte. Marcia elegánsan felfésülte ha-ját az estélyre, s a vállpánt nélküli csinos szaténestélyije - melyet a Circle City Nordstrom kiárusításán talált - is tökéletesen illett az alakjára, még igazíttatnia sem kellett! Ez az ő estéje kellett volna, hogy legyen! Jack pedig az ő pasasa! Álompár voltak ők ketten! Christy felsóhajtott, visszatérve épp esedékes feladatához. Végigküzdötte magát a nézők, munkatársak, hírforrások és -más - Brandon Miliewski levelein. Unottan felsóhajtott, majd harisnyás lábát feltette az íróasztalra. Bármilyen der-mesztő is, az a ragyás Miliewski a mai nap összesen hat e-maillel bombázta. Szomo-rú, hogy évek óta kerülgeti. Még szomorúbb, hogy azt képzeli, megveheti magának egy pohár olcsó Zinfandellel, s máris ő a reménybeli Mrs. Videopóker. Bocsi, nagyfiú. Néhány kattintással Christy kitörölte Brandon meghívását, hogy vele meg néhány kollégájával menjen el este a St. Elmóhoz. Újabb öt levelét már el se olvasta. Ugyan mit hitt róla ott, a Locsifecsi tavernában? Miliewski se nem erélyes, se nem vonzó... csupán egy dagi malacpofa. Csaknem elvette a józan ítélőképességét, hogy megtudott ezt-azt Jack aktuális nőjéről. Christy kikapcsolta a számítógépét, és belebújt egy pár strapacipőbe. Ebben megy majd ki a parkolóba. Közben azt gondolta, az a botrány a tanárnővel kismiska volt ah-hoz képest, ami most következik. Végre bosszút állhat magáért. Beszállt a kis sárga Nissan 350Z-be, és sajnálkozva rázta a fejét. Többé soha nem veheti fel azt a pazar rózsaszín estélyit... túl sok rossz emléke fűződik hozzá. - Tinának hívták. És nagyjából szakítottunk addigra, mire mi megállapodtunk egy-mással. - Hiányzik? Sam azonnal elszégyellte magát a tolakodó kérdésért. Nincs joga ahhoz, hogy így beszéljen Jack Tolliverrel... ez tette pont a megyezésüket olyan furává. Együtt jártak, de mégsem; kezdte megkedvelni, noha nem tudta az okát; mulatságosnak, kedvesnek és különlegesnek érezte egyszerre; s a bugyija benedvesedett, valahányszor a férfi rá-nézett, ami fölöttébb ciki volt. - Tény és való, ez-az hiányzik abból a kapcsolatból – felelte Jack. Miközben belekortyolt a borába, felcsillanó szeme elárulta, hogy kitűnően érzi magát. - Képzelem, hogy mi. Sam kinézett az ablakon a Meridian Streetre. A legjobb asztalt kapták a St. Elmó-nál, amin nem kellett volna meglepődnie, mindamellett tetszett neki. Mindössze egy-szer járt ebben a jó nevű, patinás belvárosi steakhouse-ban... amikor Mitchell idehozta a tizedik házassági évfordulójukon. Akkor ez rettentő kiadásnak számított. Emlékszik, mennyire igyekezett jól érezni
43
Susan Donovan
A kitartott nő
magát, miközben azon járt az agya, hogy a fenében en-gedhet meg magának harmincöt dolláros sülteket és negyvenöt dolláros borosüvege-ket, akár a tizedik házassági évfordulóján is. Mitch azonban megnyugtatta. Csak semmi pánik, mondta. Aztán a pincér egy tu-cat hosszú szárú piros rózsát hozott az asztalukhoz, Mitch pedig kezébe fogta a kezét, és boldog évfordulót kívánt. Áthajolt az asztal fölött, és megcsókolta a kezét, aztán azon örvendeztek, milyen gyorsan nőnek a gyerekeik. Mitch a legújabb munkájáról beszélt, s Sam hosszú idő óta először érzett kellemes izgalmat a társaságában. Egy pil-lanatra elhitette magával, hogy talán jóra fordulhatnak a dolgok kettejük között, s Mitch idővel jobb férj és sikeresebb művész lesz. Sam most halkan felsóhajtott, ahogy elnézte az ablakon keresztül a város fényeit, és arra emlékezett, hogyan vitte haza a férje aznap este, és hogyan szeretkeztek. Nem telt bele három hét, és ébredése első óráját négykézláb töltötte. Ezt a fajta reggeli émelygést nem tapasztalta, amikor Greggel és Lilyvel volt terhes. Aztán egy kedd reggelen Mitch meggjelent a háta mögött a fürdőszobaajtóban. Sam megeskü-dött volna, valami olyasmit mondott, hogy a házasságuk álca, és felfedezte, hogy meleg, de csengett a füle a rókázástól. Mitch egy hétre rá lelépett. A postás ugyanaz-nap kézbesítette ki a Visa-számlát az évfordulós vacsora miatt. Egyike volt ez a sok- sok adósságnak, amelynek a kifizetésére fütyült a férje. - Jól érzi magát? Jack kérdésére Sam összerezzent. Most jött rá, mekkora udvariatlanságot követett el a hallgatásával. - Ne haragudjon! Azt hiszem, nem vagyok ma este valami szórakoztató társaság. Jack megértően bólintott. Szegény fickó bizonyára halálosan elunta magát. Talán még a bérét is megvonja, hisz a szerződés előírta, hogy „kötelezettségét megbízója megelégedésére" kell teljesítenie. Kikényszerített egy mosolyt. - Lefogadom, Lisa sokkal szórakoztatóbb volt. - Nem Lisa, hanem Tina. Azt mondtam, vagy nem? - Akkor ő. Jack szelíden elnevette magát. Sam látta, hogyan lágyul el az arca. Melegen re-mélte, hogy nem a szánalomtól. - Ki tudja, Sam? Miután letelt a fél év, még barátok is lehetünk. Ennél furcsábba-kat is művelt már a sors. Ennek a megjegyzésnek a melegsége meglepte Samet. Elbabrált egy pillanatig a borospohárral, mielőtt a férfira mosolygott, ezúttal szívből. Elnézte Jack Tollivert; az arisztokratikus orrot, a sötét szempillákat meg a széles, megnyerő vigyort... nem tehe-tett róla, de forróság szaladt végig a mellkasától a karjáig, le egészen a bugyija vágá-sáig. Ez két dolgot is fájdalmasan világossá tett. Egyrészt azt, hogy oly régóta volt meg szex nélkül, hogy nem tudja már, hogyan viselkedjen egy vonzó férfi társaságá-ban; másrészt, hogy elég a borból. Egy nőnek nem lehet elég barátja mondta. Remélte, hogy Jack nem sejti, milyen nehezen ötölte ki ezt az ostoba választ. A férfi ezenközben öntetet locsolt a salátára, és felvonta a szemöldökét. - Miért, úgy hiszi, hagyná Monté, hogy más barátja is legyen? Sam elnevette magát. _ Máris sok barátom van. Különben elnézést kérek a viselkedéséért, de ő már csak ilyen. Bár azt hiszem, egyet-mást visszanyelhetett volna a legutóbb. Jack elmosolyodott. - Nem haragszik, ha megkérdezem, hogyan lettek ilyen jó barátok? - Ugyanazon a héten kezdtünk a Cirkusznál. Hátulgombolósok voltunk még ak-kor, tudja. Sam megrázta a fejét, mert már alig emlékezett rá, milyen volt huszonkét évesnek, sült szerelmesnek, újdonsült anyának és reménykedőnek lenni. – Mindent együtt tanultunk meg a
44
Susan Donovan
A kitartott nő
gyerekekről, a munkánkról és az életről... a jót, a rosszat, meg ami a kettő között van. A családot jelntettük egymás számára. Megérkezett a sültjük. Sam felkészült valami középkategóriára, holott a vacsorá-juk jóval többe került harminc dollárnál. Most azonban fütyült a számlára. Jack kelle-mes társaság, akinek az oldottsága őt is megnyugtatja. Nevetett a politikai és futball-sztorikon, s közben elfeledkezett arról, hogy a munkáját végzi. Egyszer Jack átnyúlt az asztalon, és kezébe vette a kezét. Közel hajolt hozzá, s szemének ördögi csillogása újra forrósággal töltötte el Samet. Jaj, álomlovag ez a pa-sas! Sima a szava, meleg a bőre, és még csak szólnia sem kellett neki, hogy figyelik őket. Ő is melegebben mosolygott, és viszonozta a szorítást. Suttogva kérdezte: - Mi a forgatókönyv mára? - Hmm. Mi volna, ha azt mondaná, kimegy a mosdóba, de előbb megcsókolna? Maradjon ott néhány percig, aztán bemutatom. Sam nem vette le szemét a férfiról, úgy kérdezte: - Valami híresség van a láthatáron? Jack elnevette magát, felemelte a kezét, és ajkát az ujjaihoz érintette. A csók gyöngéd volt, és Jack ugyanúgy fogva tartotta a tekintetét, ahogyan a kezét. - Azt hiszem, Brandon Miliewski követ minket. Sam felkuncogott, elhúzva a kezét Jack szájától, mintha csak valami roppant mulatságosat mondott volna. Pedig valójában rogyadozott a térde. Mikor esett meg vele utoljára, hogy egy férfi megcsókolta az ujjai hegyét? Egyedül három- és tizen-három éves hímneműekkel érintkezik rendszeresen. A retiküljéért nyúlt, és azt mondta: - Mindjárt jövök, Jack. Lehajolt - ahogy utasították -, és útközben arcon csókolta a férfit. Az épp idejében kapta el a fejét, hogy a szájába csókoljon. Sam nem tudta, a bor tette-e, a finom vacso-ra vagy maga Jack, de visszacsókolta, aztán a nyelvét is futólag megízleltette vele. Annyira megdöbbent önmagától, hogy elhúzódott, kétszer Jackre kacsintott, aztán szinte futva tette meg az utat a mosdóig. Odabent a tükörbe bámult, s szédelegve mindkét kezével belekapaszkodott a mosdókagyló peremébe. Ki ez a nő, aki vissza-néz rá? Sejtelme sem volt róla. Tizennégy év alatt nem volt ideje megkérdezni. Na igen, anya volt meg fodrász, barát és a szülei gyermeke, továbbá exfeleség. És istennek hála, életében először hitelképes személy. Emellett azonban nő is volt - csak az, és semmi más -, akinek valószínűleg olyan vágyai vannak, amelyeknek semmi közük a biliztetéshez, a logopédushoz vagy a mi-nimálbérhez. Hirtelenjében azt sem tudta, mi fán teremnek mindezek. Retiküljébe nyúlt, és újra megkente ajakfénnyel a száját, aztán összeérintette az aj-kait, hogy eldolgozza az anyagot. Még mindig jól néz ki. Istennek hála, jó az anyag-cseréje, szép a bőre, sűrű a haja. Aki heti hatvan órát tölt azzal, hogy női locsogást hallgat a fentiek hiányáról, az meg kell hogy becsülje a szerencséjét. Talán jobban ki kellene használni a kilátásait. Valahogy így mondta Jack. Felsó-hajtott, mert visszaemlékezett arra, mennyire nem volt szüksége semmiféle női prak-tikára, amikor tizennyolc hónapja lefeküdt azzal az építésszel, Bill Lathammel. Ennél lelombozóbb szeretkezést elképzelni sem tudott. Tíz perc alatt vége volt az egésznek, még mielőtt elkezdődhetett volna. Úgy ment haza, hogy azt gondolta, kár volt ezt az időt is Billre pazarolnia. Egy nő lépett most a női mosdóba. Ahogy meglátta, hogy Sam önmagára mered a tükörben, gyors köszöntést vetett oda, és bemenekült az egyik fülkébe. - Jó napot - mondta Sam a becsukódó ajtónak. Úgy számolta, eltelt már a megbeszélt öt perc, és visszatérhet a randira... ja, nem, a munkájához.
45
Susan Donovan
A kitartott nő
Életre kellene pofoznia magát. Mi történik vele? Jack nem a barátja, soha nem fektetheti le a fényűző vendégágyra. Soha nem csókolja végig az ujjait, mert imádja... és szereti. Az egyedüli ok, amiért Jack Tolliver megcsókolta az ujját vagy egyéb test-részét, az az, hogy nem elég jó nő. Ez a helyzet... olyan rossz a híre, hogy fel kellett bérelnie egy unalmas anyát három gyerekkel. Így már ő is lesz annyira unalmas, hogy az Egyesült Államok szenátorának válasszák! Túl szexi férfi közfogyasztásra. És itt jön be a képbe ő, Samantha Monroe. Sam elnevette magát, az ajakfényt bepottyantotta a retikülbe, kezét csípőre téve a tükörképét méregette. Íme ő, az unalmas nő. Mára is miféle öltözetet választott? Dögunalom fekete nacit és egyszerű, fehér galléros blúzt. Igen, a hatás az, amit megkívántak tőle, csinos, de laza viselet, ugyanakkor kész röhej is. Látta, amint keserű mosoly terül szét az arcán. Igen, itt van ő, egy olyan unalmas nő, hogy a férjét is átűzte az ellenoldalra! A lélegzete is elakadt, ahogyan a szavak fájdalmasan összeszorították a mellkasát: Rossz nő vagyok. Unalmas, rossz nő. Akit senki se kíván. Kivágta a női mosdó ajtaját, és megindult vissza az asztalok felé. Mikor változott meg ennyire? Hová lett az egykori életvidám teremtés; mikor változott át unalmas családanyává? Talán Greg és Lily felnövése és kamaszodása pecsételte meg a helyze-tet. Talán a Dakota megszületése utáni első négy hónap a hibás, miikor két órát aludt éjjelente. Vagy az a sok ecset nélkül eltöltött év tette. Elkapta Jack pillantását az elsötétített terem túloldalán. Rákönyökölt a széke kar-fájára, lábát keresztbe vetette a szürke tweed nadrágban, s közönyösen beszélgetett az asztala köré gyűlt férfiakkal. Fejét félrebillentette, és megnyerően mosolygott. Sam tudta, ezt a mosolyt nem annyira neki szánja, mint a nézőközönségének. Közben vala-mennyi férfi megfordult, és őt nézte. Valami most harcra készen megfeszült benne. Azt gondolják róla, hogy ő az indianai átlagnők megtestesítője? Olyan szürke, hogy e tehetségével többet kereshetne mint az Egyesült Államok elnöke? Nos, hát a fenébe az egésszel, fenébe azzal, milyennek látják! Vállára vetette retikülje szíját. Tőle telhetőleg észrevétlenül felnyúlt a blúzához, és kikapcsolta a felső gombot. Járás közben két tenyerét végigfuttatta a blúz szűkített derekán, s le tovább, a csípőjén. Vigye el az ördög, ha úgy csoszog eztán e felé a fess pasi felé, mint egy szürke átlagnő! Hisz mindössze harminchat éves, és egyelőre még nem dolbta fel a talpát, csupán csak elfáradt kissé. A férfiak továbbra is javában nézték. Úgy döntött hát, megdobja még valamivel a járását. Igyekezett szexi mosolyt varázsolni az arcára, s remélte, nem a homloküreg-gyulladás elleni orvosság reklámjának nőcijére emlékeztet. Csípőjét ringatva vonult az öltönyös férfiak gyűrűjéhez. Élvezte, hogyan válnak ketté, hogy elérjen a célpont-jához. - Hiányoztam, bébi? Lehajolt és közvetlenül Jack jobb fülcimpája alá csókolt. Minden jelenlévő hapi-nak hallania kellett Jack meglepett zihálását, de egyedül ő, Sam volt, aki azt is tudta, hogy közben reszketés futott végig a megtermett testen. Visszaült a székére. - Uff - meredt rá Jack üveges szemekkel, és az ajkát nyalogatta. Végül magához tért annyira, hogy megszólaljon. Mereven a férfiak csoportja felé mutatott, majd Sa-manthára nézett és azt mondta: - Ő a menyasszonyom, Samantha Monroe. Nevetve pislogott, úgy nyugtázta a baklövését, s most Sam felé mutatott: - Kicsit összezavarodtam, nem igaz? Sam elégedetten mosolygott, látva, mennyire kivánja Jack Tolliver. Úgy tűnik, vénségére ezaz még kitelik tőle.
46
Susan Donovan
A kitartott nő
6
- Honnan a francból szerezted meg az otthoni számomat, Miliewski? - Úgy gondoltam, a jelen helyzetben nem bánod, ha felhívlak. - Hogy nem bánom? Christy felült az ágyban, és az éjjeli lámpa kapcsolója után tapogatózott. Úgy sej-tette, legalább hajnali kettőre járhat az idő. Jó, még csak este tíz, de hát hosszú napja volt. - De még mennyire, hogy bánom! - rivallt bele a kagylóba. – Ha veled akartam volna tölteni az időt, elfogadom a vacsorameghívásodat. Ha azt akartam volna, hogy felhívj idehaza, hát megadom a számomat! Mivel nem tettem, ebből láthatod meny-yire haragszom. Miliewski egy szusszanásnyi időre elhallgatott, aztán azt mondta: - Eljegyezték egymást. Christy a homlokát dörgölte. - Kik jegyezték el? Miről beszélsz? - Tolliver és Samantha Monroe. Ma este ők is a St Elmóban vacsoráztak, s Jack menyasszonyaként mutatta be a nőt. Mint leendő feleségét. Christy gerince nyomban megfeszült. - Hogyan? Azt hiszem, rosszul hallottam. - Eljegyezték egymást. Látnod kellett volna, hogyan tette-vette magát az az anyu-ka. Én mondom neked, úgy felizgatta Jacket, hogy csak néztem. Még a bemutatást is elvétette. Christy felnevetett. Olyan nevetséges volt az egész, hogy csaknem bevette! Csak hát sokkal több az esze, mint Miliewskinek. Az a tökfej még megfizet. - Mondd, hülyének nézel? - Uhh... - Brandon, én mondom, ha az állami szerencsejáték-bizottságot szórakoztatod ez-zel, hát biztosíthatlak, megbánod életed végéig, hogy... - Elég legyen, Christy! Miért kell mindig olyan undokul viselkedned? Christy nem kapott levegőt. - Soha nem tennék ilyet veled. Te vagy a legcsodálatosabb nő, akit valaha is is-mertem. Brandon hangja pattogóan kurta volt, felsőbbséget és sértődöttséget sejte-tett. - Egyszerűen csak továbbadom a tényeket úgy, ahogyan a tudomásomra jutot-tak... ti, firkászok ezt nevezitek tippnek... de ha úgy gondolod, beszéljek inkább Al Gilligannel a 3-as csatornátál, no problemo. Brandon Miliewski ezzel letette a kagylót. Christy hitetlenkedve meredt az elné-mult készülékre. Lecsapta a telefont, majd ujja hegyét álla alatt az érveréséhez érin-tette. Vadabbul kalapált, mint a csütörtök esti hip-hop kardioedzésen. Semmi kétség, Jack Tolliver orránál fogva vezeti a nyilvánosságot. Nincs olyan nő a földön, aki ezt a pasast oltár elé vonszolja, legalábbis nem ilyen hamar. Ha erre ő maga nem volt képes, hát senki. Megnézte, megjelenik-e Brandon száma a telefon kijelzőjén még szüksége lehet rá. Majd valamikor. Ha le kell ellenőriznie valamit, vagy adatszolgáltatásra. Nem mintha szívesen beszéli volna még egyszer az izzadó arcú lobbistával, még akkor sem, ha az rajong érte.
47
Susan Donovan
A kitartott nő
A visszaút a kocsival a Sunset Lane-re még sutább volt, mint maga a randi. Ahogy végighajtottak észak felé a Meridian Streeten, Sam az ablakból nézte a város észak-dél irányú főutcáját szegélyező elegáns házakat. Vagy ezerszer is elmehetett mellettük az itt töltött évek során, mégsem gondolt soha arra, milyen lehet az élet a falaik között. Most aztán fényesebb helyen lakik, mint ezek itten. Legalábbis ideigle-nesen. És bármilyen hihetetlen, ő is azoknak az életét éli, akik ilyen palotákban szület-tek. - Az ott a kormányzó háza - mutatott ki Jack a maga oldalán egy terjedelmes tég-laépületre. Legalább háromszor akkora telken állt, mint a szomszédja. - Gyakoriatilag ott nőttem fel. Sam bólintott. - Túl nagy ez egyetlen gyereknek. Jack kurtán felnevetett, aztán felé fordult. - Hát igen. Anyám ikreket szült hétéves koromban, de csak pár napot értek meg. Sam szája elnyílt meglepetésében, aztán a férfi vállára tette a kezét. - Ne haragudjon. Jack alig észrevehetően vállat vont, s nem vette le szemét az úttestről. - Két lány volt. A testvéreim. Ha velük együtt növök fel, talán nem lett volna be-lőlem ilyen önző féreg. Sam zavartan pislogott, mert kihallotta hangjából a szenvedést. Szűk ablak volt ez, amelyet megnyitott a számára, hogy a lelkébe pillanthasson. - Milyen szomorú! Még utoljára megszorította Jack vállát, aztán visszafektette kezét az ölébe. - Igen, az - bólintott Jack. Sam nézte, amint nyel egy nagyot. Ádámcsutkájának kemény dudora fel-le moz-gott a torkán. Samnek össze kellett szednie magát, nehogy megsimogassa a fejét, aho-gyan Gregnek szokta, mikor a fia olyan érzelmekkel küszködött, amelyek azzal fenyegették, hogy kifognak rajta. Jack megállt egy piros lámpánál. - Azt hiszem, ha több gyereke születik, Marguerite is meglágyult volna. Nehezen vészelte át az ikrek elvesztését, s évekig megszűnt létezni a számomra. Hogy érti ezt? Elment? ráncolta össze a homlokát Sam. - Nem mintha azt is bárki észrevette volna. Nem, nem ment el, csak nem lehetett hozzáférni. Egyáltalán nem érdekeltem. Mikor aztán magához tért, görcsösebben ka-paszkodott belém, mint valaha is. Jackie Chan szorítása elbújhat az MDT-jéhez ké-pest, én mondom magának. Sam udvariasan elmosolyodott. Remélte, hogy Jack tovább beszél. Jól tudta, ez az első alkalom, hogy önszántából közöl magáról valami személyeset. - És mostanában hogy jön ki az édesanyjával? - kérdezte. Jack halkan csettintett egyet, mintegy csalódottsága jelzéseként. - Úgy fogalmaznék, hogy elidegenedtünk egymástól, mégsem hagy élni. Sam nevetett az élcen. Tetszett neki, milyen szókimondó Jack, ha magáról van szó. Kezdte azt hinni, hogy Jack Tolliver nem veszi igazán komolyan önmagát. Mivel nem szólalt meg azonnal, Jack barátságosan megveregette a bal térdét. - Miért hallgat, Miss Monroe? Ilyenkor szokták azt mondani a nők, azért félek az elkötelezettségtől, mert hűvös és távoli a viszonyom az anyámmal. Sam vállat vont. - Ugyan, menjen már. Azt sem tudtam, hogy ilyen félelmei vannak. Amúgy nem randizunk, a munkám végzem, és nem volna jogom a hasonló megjegyzésekhez. Elismerő vigyor jelent meg Jack arcán, amint balra fordult az Ötvenhatodik utcán, s felfelé hajtott a Sunset Lane-re vezetó dombon. - Meglehet, nem randizunk, de arra mérget vehet, maga az egyetlen nő, akivel el-jegyeztem magam. - Ráfordult a fasorral szegélyezett sétányra. A Lexus fényszórói sápadt, kopasz ágak
48
Susan Donovan
A kitartott nő
tömegét világították meg az út fölött. - Amúgy meg ahogy itt ülök, az jutott eszembe, Kara még megharagudna, hogy a tervezett idő előtt köptem ezt el magamról. - Na, ő aztán tényleg meglepődne - somolygott Sam. - Azt hiszem, magában is bujkál némi szadizmus, mint minden nőben. - Már miért? - köhögött Sam zavartan. - Ahogy ott felém jött még a St. Elmóban. Akár egy férfifaló démon. Meg az a „hiányoztam, bébi" szöveg. Kegyetlenség volt magától. Annyira a padlóra küldött, hogy ha birtokában vagyok nemzetbiztonsági titkoknak, hát azokat is elköpöm. Talán nem kellene szenátornak lennem. Most Sam veregette meg barátságosan a térdét. - Maga nagyszerű szenátor lesz, én pedig elnézést kérek, ha zavarba hoztam. Nem volt ennek semmi személyes éle. Kicsit rosszul éreztem magam a bőrömben, és meg akartam bizonyosodni arról, hogy még nincs veszve minden. Jack most elővette a távirányítót a kesztyűtartóból. Meredten nézte a nőt, miköz-ben egy gomb megnyomásával kinyitotta a kör alakú behajtót lezáró kovácsoltvas ka-put. - Szóval, miről akart megbizonyosodni Sam? Nem egészen értem. Sam vállat vont, magához vette a retiküljét, s ellenőrizte, begombolta-e a kabátját, mielőtt kiszáll a kocsiból, és elköszön. - Semmiről. Bolondság az egész. Jack kikapcsolta a motort, kifűzte magát a biztonsági övből, Sam felé fordult. Ar-cán szokásos fanyar mosolya ült. Szemlátomást élvezte a nő zavarát. - Egész pontosan miben bizonytalan? Sam keze már az ajtókilincsen volt. - Hagyjuk ezt most. Még egyszer elnézést kérek... igaza van, szemét voltam. Majd elmondom Karának, mi történt. Megmagyarázom neki, hogy az én hibám. Jó éjt, Jack. Egy kattanás, és az összes ajtó bezárult. Sam nevetve rázta a fejét. - Fura egy szerzet maga. - Miről beszélt akkor, Sam? - Hagyja abba! Komolyan! Ez butaság. Bocsánatot is kértem. Most be kell men-nem, hogy Monté hazamehessen. Jack szeme a házra villant, ahol már csak néhány ablakban égett a villany. - Biztos vagyok abban, hogy Monté nem bán még egy percet. Én ellenben arra várok, hogy elmagyarázza, mit akart bebizonyítani magának. Sam szíve vadul kalapált. Mi folyik itt? Persze, a pasas ugratja, de a hév, amely belőle árad, nem tréfa. Jack Tolliver veszélyes alak. Szexuális ragadozó, noha annak igazán jóképű. - Nézze, Jack! Ez a megbízás sokat jelent nekem és a gyerekeknek. Igazi csoda, és én szeretném jól csinálni. Szeretnék segédkezni a megválasztásában, aztán újra hát-térbe vonulni. Nem akarom összekutyulni az egészet. Jack újra megérintette, ami ezúttal egyáltalán nem volt valami szűzies, baráti érin-tés. Nagy kezét a térdére tette - ami azt illeti, a combja egy részét is elfedte -, és elég szorosan megmarkolta ahhoz, hogy átjusson az üzenet: ő nagy és erős férfi, míg Sam kicsi és gyönge nő. Alig volt levegő a Lexusban. - Mondja el, Sam! - Jack tenyerének melege átsütött a nadrág szövetén, és dalra gyújtotta Sam húsát. - Semmi baj nem származik abból, ha beszél. Kedvelem magát. Egyszerűen csak kiváncsi vagyok, mi járt a fejében abban a pillanatban, amikor beve-tette női bájait ma este ellenünk, szegény fickók ellen. Sam az ülésnek döntötte a fejét, és nagyot kacagott. Aztán ujjaival megdörzsölte a halántékát. - Egek - suttogta. - Csupa fül vagyok.
49
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam most átpillantott Jackre, és egyszeriben megsajnált minden nőt, aki az övéhez hasonló helyzetbe került... aki négyszemközt maradt Jack Tolliverrel a félhomályban, hogy szexi játékossággal rászegeződjön az az örökzöld szempár. Ilyen helyzetben egyetlen nő sem marad ura magának. Mit mondjon akkor egy olyan, aki egy örökké-valóság óta hiányolja a férfinem figyelmét? Basszus, felejtsük el. - Nos hát... Jack felneszelt, s Sam most a profilját csodálhatta a gyér megvilágításban. Mert észvesztően vonzó volt, igen: orcái és állkapcsa megnyerő síkjai és élei; arisztokra-tikus orra; azok a bűnösen vastag ajkak; enyhén ferde vágású szeme. A legszíveseb-ben lefestette volna. Furcsa volt ez a hirtelen támadt kívánság. Oly régóta nem akart már lefesteni sem-mit. A férfi most félrebillentette a fejét, és rámosolygott. - Na ki vele, drága Sam! Megpróbálta magában tartani a vallomást. De nem sikerült, s valami mintha meg-repedt volna a belsejében. -Jaj, istenem! Olyan, mintha kóma után ébredtem volna fel, Jack! A férfi keze elindult a lábszárán. - Mintha egész életemet alvajáróként csináltam volna végig. Egyik napot a másik után, csak hogy vége legyen, s közben nem vettem észre, milyen gyorsan telnek el ezek a napok. Nem kérdeztem meg magamtól, mit akarok, vagy mire van szükségem igazából. Attól féltem, a végén kiderül, milyen üres is vagyok. A gyerekeim mindent jelentenek a számomra... ugyanakkor nem hiszem, hogy túl jó anya lennék, mert jó ideje bezárkóztam magamba a túlélés érdekében. Iszonyú fáradt vagyok már régóta... Sam most elhallgatott, de csak mert Jack keze megállt, márpedig előbb a mozgás ritmusa ringatta bele az önsajnálat kábulatába. - Biztosan félőrültnek gondol. Aztán a kéz a hajában indult tovább. Furcsa érzés volt, nagyon furrcsa. Azzal ke-reste a kenyerét, hogy a vendégek fejét masszírozta. Épp elégszer látta, hogyan huny-ják be elégedetten a szemüket, amint ő csodát művelt velük. Mikor történt azonban meg utoljára, hogy egy férfi így megsimogatta a fejét? Behunyta a szemét. Jack hosz-szú, erős ujjai gyöngéden és melegen jártak a fejbőrén, s ő nem tehetett róla, érezte, amint elgyöngül. Feje hátrahanyatlott és ellazult a támaszra, amit a férfi ajánlott fel neki. - Nem, nem őrült, Samantha. Maga ritka teremtés. Sam e szavakra kinyitotta a szemét, mert volt a hangban valami leplezetlenül ér-zéki és ugyanakkor valóságos, közeli. A férfi arca néhány centire ért az övétől. Forró lehelete az orcáit súrolta. Belélegezte, s dús, meleg illat volt a jutalma. Frissen sült pi-tékre emlékeztette, vagy csupa olyasmire, aminek képtelen lett volna ellenállni. - Jaj, Jack, várjon... De a férfi nem várt. A gyöngéd kéz közel húzta, hogy szája rátaláljon az övére. Az elnyíló ajkak forrósága, a sikamlós nyelv, a tarkóján oly biztosan járó kéz megértette vele, hogy nincs menekvés, engednie kell, elmerülnie az élvezetben, mert Jack Tolli-ver csókolja, éspedig úgy, mint soha senki addig. Nagyszerű érzés volt. Egészen kiké-szült tőle. Miért nem kapott ő ilyen csókot korábban? Miért nem volt olyan férfival, aki így tudott csókolni? Hol rontotta el az életét? A csók egyre nyersebb és forróbb lett, s Jack mintegy merő véletlenségből kioldotta a biztonsági övét, s közel húzta magához. Ráhajolt és folytatta a csókolózást. Ahogy egyre közelebb nyomult, Sam azon kapta magát, hogy a meglepetés és kiéhezettség különös kis hangjait hallatja. Mikor a férfi ajka már a nyakán járt, majd nyelve lesiklott a kulcscsontjára, aztán fel a fülcimpa alatti érzékeny ponthoz, rájött, most Jack visszaadja a kölcsönt, ugyanúgy elbánik ve-le, mint ő az imént az étteremben. És még ő beszél kegyetlenségről! A férfi most megbújt a nyaka hajlatában.
50
Susan Donovan
A kitartott nő
- Olyan puha vagy. - Jack... A férfi megszívta a lágy húst. - Olyan jó az ízed. - Hagyd abba! - Nem akarom abbahagyni. -Nagy ég! - nyögött fel Sam. - Ha nem hagyod abba most rögtön... - Igen? - Csak egy kicsit gátlásos vagyok. - Akkor már ketten vagyunk. - Ne! - Sam sikolya elhalt a légmentesen elzárt luxusautóban. - … Csináld, de gyorsan! Olyan forró vagyok, mindjárt meggyulladok. Tegyél magadévá, ebben a má-sodpercben! Kérlek! Bassz meg, de gyorsan! Jack megállt. Elhúzódott tőle, s eltartotta magától, hogy az arcába nézzen. Sam bátran visszanézett rá. Jack elkerekedett, döbbent tekintetével találkozott a pillantása. - A kibaszott nemjóját! - morogta a férfi. Sam behunyta a szemét szégyenében. Vajon visszautasítást jelent ez a szitkozó-dás? Tényleg ő volt az, aki hangosan könyörgött a főnökének, hogy szexeljen vele? Hogyan lehet elfelejteni egy ekkora balfogást? - Annyira sajnálom - suttogta, s megpróbálta elfordítani a fejét Jack kutató tekinte-te elől. Ő azonban kezébe fogta az állát, és maga felé fordította. - Sam? Hello? Te vagy az? Ő továbbra is behunyta a szemét, s megpróbálta lefejteni a kezét, de a férfi nem engedett. - Nézz rám, Sam! - Inkább nem. - Nyisd ki a szemed, és nézz rám! Kinyitotta az egyik szemét. így is látta, hogy Jack mosolyog. Az előbbi döbbene-tet szelídebb fajta meglepetés váltotta fel. - Amint látod, tényleg őrült egy nőszemély vagyok... egy szexre kiéhezett őrült nőstény. Azt hiszem, ezt is meg kellett volna fontolnod, mielőtt megkérted a kezem. Már persze csak falból. Most már tényleg mennem kell. Jack lemosolygott rá. Keze szorítása enyhült az arcán, mégsem engedte el teljesen. Érezte, amint egyik ujja az orcáját cirógatja. Ez a cirógatás egyre feljebb, aztán lejjebb haladt, végiglebbent a haján, az orcáján, a nyakán, aztán le a kabátja nyílásáig és a blúzához. Sam kis burukkoló hangot engedett ki a torka mélyéről, és újra lehunyta a szemét. Egész teste bizsergett. - Nem vagy őrült, Sam - a férfi szakavatottan megcsókolta az orra hegyét. - Sokat vesztettél, bébi. Most kigombolta a kabátját, ő pedig hagyta. A blúza következett, ezt is hagyta. Érezte bőrén a levegő hidegét. Tudta, menten feláll tőle a mellbimbója, de nem érde-kelte. Nyitott szemmel figyelte, amint Jack keze a kemény göbökön jár, amelyek most olyan hegyesnek látszottak, hogy akár a melltartója csipkéjét is kettényeshették volna. Jack beszívta a levegőt. - Ez a csodás, isteni nő elpazarolta eddig magát. Nem tudom, hogy a fenébe kerül-tél a kocsimba, a házamba és az életembe, de a pokolba is... használjuk ki legalább. Felgyulladt a lámpa a tornácon. Olyan vakító világossággal árasztotta el a kocsi belsejét, mint egy FBI keresőfény. Mindketten eltakarták a szemüket. Monté hangja végigzengett az éjszakában. - Hé, ti ketten! Gyertek be a házba, ahogy felnőtthöz illik!
51
Susan Donovan
A kitartott nő
Dale ugatni kezdett. A kiskutya kiszökkent a bejárati ajtón, ki a kocsihoz, s köz-ben végig vadul csaholt. Ez a durva beavatkozás, meg az, hogy Jack villámgyorsan és nagy hozzáértéssel visszagombolta a kabátját, visszazökkentette Samet a valóságba. Elgondolta, hány blúzt gombolt már be és ki az évek folyamán, s hány mellbimbón jártatta végig az ujjait. Mivel minden nőnek két ilyenje van, számuk ezrekre rúghat. A kocsi ajtaja kinyílott, Samnek úgy tűnt, fegyverropogáshoz hasonló robajjal. Úgy döntött, befut a házba, még mielőtt tovább rontana a helyzeten. - Sam? - kiáltott utána Jack. Futás közben még hallotta, amint apró kutyakörmök kaparásznak a drága autó ol-dalán. Monté karba tett kézzel támaszkodott az ajtófélfának, arcán az „én megmondtam előre" kifejezéssel. - Na, nehéz munkanap volt? - kérdezte, ahogy kinyitotta ajtót, miközben Sam a lépcső felé igyekezett. - Hú, de sietős - folytatta. - Na, a gyerekek már alszanak. Azt mondták, beenged-hetem Dale-t, de az az átkozott eb a mosogató melletti keleti szőnyegre csinált. Simon is elaludt, úgyhogy azt gondoltam, én is meghálok itt. Beszállásoltam magam az egyik folyosóról nyíló vendégszobába, ha ez így rendben. Több a szoba ezen a helyen, mint egy Motel 6-ban. Sam mostanra feljutott a lépcsőpihenőhöz, a sarkot megkerülve végigcsúszott a márványpadlón, majd megindult felfele az északi szárnyba vezető lépcsőn. - Reggel mindenre kiterjedő beszámolót kérek, és most nem arra gondolok, mi-lyenre sütötték a húst! - kiáltott még utána a barátnője. -Jó éjt, Monté! Sam alig várta, hogy bezárja maga mögött a lakosztály ajtaját, ahol újra meg újra felteheti magának ugyanazt a kérdést: Végül is mi a fenét művelek? Oké. Ez így egészen más. Jack feltette meztelen lábát az ottománra, s kedvenc bőrszékébe roskadt. Közben ügyelt rá, hogy a teljes palack Coronából semmi se csöppenjen ki. A tévé távkapcsolójáért nyúlt, végigzongorázta a 107 csatornát, de semmi érdem-legeset nem talált, ezért kikapcsolta a készüléket. Hagyta, hogy feje a vaskos párnába süppedjen, és behunyta a szemét. Hogy történhetett ez meg? Hogyan lehetséges, hogy egy olyan fickó, aki minden nőt megkap, akit megkíván, most olyan helyzetbe verekedte magát, ahol nőre még csak nem is gondolhat? Ami ennél is rosszabb, az a nő, akit a legvonzóbbnak – látvá-nyosan vonzónak - talált, egyben a legtilalmasabb is. Hüvelyk- és mutatóujja közé fogta az orrnyergét, majd belehúzott a sörbe. Közel három órája kemény, akár a kőszikla. Azóta, amióta Samantha Monroe fe-léje libegett a női mosdóból, szemében elszánt csillogással; tömör, kerek csípejének ingerlő riszálásával. Amikor meglátta, elakadt mondat közben, és hitetlenkedve, le-esett állal bámulta a nőt. Elég volt pár sanda pillantás, amellyel meggyőződött róla, hogy nem álmodik, és máris felállt neki. Soha nem gondolta, hogy erre egyszer Bran-don Miliewski jelenlétében is sor kerül, mégis megtörtént. Istennek hála, a St. Elmo fehér vászonszalvétái elég szélesek ahhoz, hogy áldón eltakarják. És hála Sam szexuális kitárulkozásának a kocsiban, az az átkozott szerszám azóta is kőkemény. Talán már meg sem puhul, amíg világ a világ. Újra belehúzott a hideg sörbe. Iparkodott valami olyanra gondolni, aminek nem volt köze Samantha Monroe-hoz, sem beszédes kék szemeihez, édes mosolyához, pu-ha hajához, kemény mellbimbóihoz, vagy ahhoz, ahogy a hangja leesett egy oktávot, mikor könyörgött neki, hogy bassza meg. Jó, akkor gondol majd az anyjára. Az biztosan beválik. MDT-re és legutolsó megválaszolatlan telefonüzenetére gondolt, meg arra az ijesztő lehetőségre, hogy megjele-nik a karácsonyi ünnepekre. Ha ettől nem lombozódik le, hát semmitől.
52
Susan Donovan
A kitartott nő
Jack végzett a Corona maradékával, aztán felugrott, hogy a konyha újrahasznosító szemétkosarába dobja az üveget. Hanem valószínűleg a rossz lábára lépett, mert égető fájdalom hasított a lábszárába, fel egészen a csípőjéig. Íme a megoldás: az anyja meg az emlékezés élete legrosszabb napjára együtt megteszi a magáét, és ő lelohad végre. Megszólalt a telefonja. - Hogy tehettél ilyen ostobaságot? - Kara volt az. - Még össze sem hoztalak a Goldman Steinam embereivel! Azt is tudod, milyen kekec a Whitcombe Iparvállalat! Nem ez szerepelt a tervben, Jack. Akkor kellett volna a világnak Samről beszélned, amikor bejelented a jelöltetésed. Ez a balfogás akár száz lepedőt is elvehet a vállalati támogatásból. - Sam hívott már? - Én hívtam fel őt. Megkérdeztem, ki volt jelen, amikor kiakadtál. Mikor elmond-ta, hogy valami lobbista is volt a társaságban, akivel már korábban találkozott, majd-nem becsináltam a pizsamámba! Brandon Miliewski olyan izgága sajtkukac, hogy le-fogadom, járt már valakinél ezzel a hírrel! Mindent megtesz, csak hogy lekötelezzen egy riportert. Kérdés, kit szemelt ki? Vélhetőleg olyan firkászt, aki a képviselőkkel foglalkozik, eddig azonban senki nem jelentkezett nálam. Jack hallotta, mint vesz Kara levegőt - már nagy szüksége volt rá -, mielőtt foly-tatná: - Kit ismer? - Indiana valamennyi politikai újságíróját, azt hiszem. Milyen volt Sam a telefonban, amikor beszéltetek? Nincs kiborulva? - Ismeri Miliewski Christyt? - Fogalmam sincs. Jól van szerinted? - Ki, Christy? - Nem, Sam. - Sam? Neki semmi baja. Miért is lenne? Azt mondta, finom volt a sült. Jack megkönnyebbülten bólintott. Természetesen nem mondta el Karának, mi tör-tént a kocsiban. Ez eddig rendben, ugyanakkor majd meghalt a kíváncsiságtól, vajon az a kis tapizás az autóban őt is annyira kihozta-e a sodrából, mint jómagát. - Fáradt volt a hangja? Kara egy pillanatig nem válaszolt. - Mi ütött beléd ma este, Jack? Azt hittem, megállapodtunk az időzítésről. Most láthatok neki a kárrendezésnek. Talán holnapra össze is hívok egy sajtótájékoztatót. Felhívtam Stuartot, és fél órán belől nálad leszünk, hogy átvegyük az egészet. Jack felsóhajtott. - A lakáson vagyok. - Tudom, hol vagy! Jesszusom, Jack! Az otthoni számodon hvtalak, és te felvetted a kagylót, hol másutt lennél akkor, ha nem a lakásodon? Mi a fene van veled?Szegény feje nem tudta, mit feleljen erre. - Jaaack? - MDT azt mondja, át akar jönni Indybe karácsonyra. Kiütést kapok az anyámtól. Kara horkantva felnevetett. - Igen, felhívott ma, hogy rólad faggasson. Nem mondtam el neki, mi az ábra, mert úgy vélem, erre a kis beszélgetésre négyszemközt kell majd, hogy sor kerüljön. Azt hiszem, Stu meg én ott leszünk, hogy támogassunk. Jack a szemét forgatta. - Legyél is ott. Elvégre is az egész a te ötleted volt. Azt kell látnia, hogy teljesen meg vagy győződve a terv sikeréről, különben még befújja. - Jaj, nem! Jack kinyitotta a frigót, ahol még egy Coronát talált. Lecsavarta a kupakját, és meghúzta az üveget.
53
Susan Donovan
A kitartott nő
Szomorú, amikor egy felnőtt férfinek magával kell vinnie az embereit, ha meglá-togatja az anyját. - Hát nem épp Mrs. June Cleaver*. - Akkor már Mrs. Vérszopó Cleaver. Kara elnevette magát. - Tudom, nem kellene elmondanom, de az Isteni Vérszopó Lady hangjára szüksé-günk van ebben a kampányban. Még mindig nagy a befolyása az AARP ** embereinél, és ha nem lép fel az érdekedben, a nyakam rá, meglesz a látszatja. Szükségünk van a támogatására. Azt a látszatot kell keltenie, hogy odavan az örömtől, mert végre kez-desz lenyugodni. - Hát, hogy odalesz, abban nem kételkedem. - Sam beszélt a kocsiról, Jack. Remélem, nem buktál ki nagyon. Jack már épp újra belekortyolt a sörébe, de kezében az üveg megrándult félúton, s hideg sörpatak öntözte végig az inge elejét. - Elmondta? Megragadott egy adag papírtörülközőt, és letörölgette a söfoltokat az ingről. - Igen. Borzasztóan sajnálja a történteket. Felajánlotta, hogy levonhatod a jövő ha-vi béréből, de mondtam neki, csak nem leszel vele ilyen szemét. Jack üres tekintettel meredt a konyhai mikró gombjaira, aztán az edényállványra tévedt a pillantása, majd ki az ablakon az Eiteljorg Museum rózsaszín esti kivilágítá-sára az utcában. Micsoda bizarr gondolat, mintha bizony a coitus interruptus okozta kellemtelenséget le lehetne vonni valakinek a béréből! - Kara, nem vagyok biztos abban, hogy értelek. - Azt mondta, Monté mindent látott. - Hát ez nagyszerű. - Mekkora a kár? Jack letette a sört, és a tarkóját dörzsölgette. - Nincs nagy baj, Kara. Tévedés volt, és többé nem fordul elő. Sam meg én felnőt-tek vagyunk, és mindketten szó nélkül továbblépünk. - Hmm - hümmögött Kara. - Igazán filozofikus módon fogadsz néhány horzsolást az autódon, de örülök, hogy ilyen könnyen veszed, mert a kutya egy szőnyegre is rá-csinált a házban. Jack majdnem felröhögött. Szinte szédelgett a megkönnyebbüléstől. - Nahát, ez ám a jó hír! - mondta. - Ne legyél olyan gunyoros. Kara és Stu félóra múlva megjelent, pont úgy, ahogy ígérték, aztán hármasban körbeülték Jack étkezőasztalát. Hajnali kettőre megállapodásra jutottak, hogyan hoz-zák helyre a St. Elmo-i baklövést. Sam és Jack eztán kissé felgyorsítja a nyilvános szereplések ütemét, ám ezzel együtt is megmaradnak az eredeti tervnél: mind a jelöl-tetését, mind az eljegyzését a delfináriumban fogja bejelenteni. - Túl jó ez ahhoz, hogy ne használd ki - zárta le a laptopját Kara. - Úgy értem, ál-latkert és gyerekek együtt. Ennél hatásosabbat nem is kívánhatsz. Kara egyébként azt is javasolta, hogy Jack és Sam mutatkozzon minél többet együtt. Kezdjék mindjárt a szombati karácsonyi jótékonysági bállal. Sam azt az utasí-tást kapja, hogy minden közvetlen kérdést kerüljön ki az eljegyzéssel kapcsolatban, ugyanakkor ne is tagadja. - Szívassuk meg őket alaposan - mondta Stu. - Ez az ötlet jobbnak tűnik, mint amilyen valójában - torkolta le Jack. - Mintha téged valaha is szívattak volna - így Kara. Miután Jack az ajtóig kísérte őket, magában mosolygott, hogy tegnap este ponto-san ez történt a kocsiban, Sam könyörtelenül megszívatta őt. Meglehet, nem akarattal, de a végeredmény mégiscsak az volt, hogy ottliagyta lihegve, kielégítetlenül és halá-losan kiváncsian. A helyzet *
Konyhatündér egy amerikai sorozatban Amerikai Nyugdíjasok Egyesülete
**
54
Susan Donovan
A kitartott nő
ugyanis az volt, hogy ő, Jack boszorkányosnak találta a nő kitűnő humorát és egyszerű szépségét. Nem számított az sem, hogy ez a boszorka gonosz varázslatokra is képes. Lekapcsolta a nappali lámpáját és a konyhai világítást. Szó mi szó, az elmúlt években alaposan kiélvezte a szépnemet. Döbbenetes szépségekkel töltekezett, akik-ben annyi volt a spiritusz, mint egy szál zellerben. Másfelől olyan eszes nőket is ki-próbált, akik addig elemezték a szexet, amíg elfelejtették élvezni. Bőven volt része party girlökben. Na, őket hamar be lehetett kebelezni, mint a cukrot, ami után éhes marad és valami táplálóbbra vágyik az ember. Amit megérzett Samantha Monroe-ban, olyan valami volt, amivel soha életében nem találkozott. El kellett ismernie, hihetetlenül szexi nő volt ez. Hiába festett olyan hétköznapian, mint egy vekni kenyér, úgy égette a nyelvét, mint egy tál méregerős chili. Ahogy Jack végigment a folyosón a hálószobájába, hirtelen rájött, az összes nő közül, akikkel az elmúlt évtizedben dolga akadt, egyetlenegyhez sem fordulhatna eb-ben a pillanatban vigaszért. Egy olyan nő sem volt, akitől szeretetet kaphatott volna, s még a száját is hajlandó befogni arról, ami történt. Nem volt egy lélek sem köztük, akiben megbízhatott volna. Úgy tűnt tehát, de facto, szerzetesként fog élni egészen a jelölés végéig. A fenébe is, mit művel saját magával?
7
A zene és a nevetés körülölelte Samet, aki jókedvűen nézett végig a Depisek tár-saságán. Ma két tagjukat üdvözölték újra. Az egyik Candy MacGaughy volt, aki azóta hiányzott körükből, hogy három hónapja megszületett a (harmadik) kisbabája. A má-sik Olivia Petrakis, aki most épült fel a (második) válásából. Jelen volt még Denny és Wanda, Kara, Monté és Marcia. No és ott volt a legújabb tag, Brigid Larson, egy ke-rek képű elvált anya két gyerekkel, aki felkapott reggelizőhelyet vezetett a Massachu-setts Avenue-n, a galériák, new age-es könyvesboltok és butikok szomszédságában. Brigid hozta elő a témát. - Egek ura, Sam! A veréb is csiripeli, hogy Jack Tolliver micsoda nőcsábász! Ho-gyan találkoztatok? Mióta ismered? Mióta jártok? Elolvastam rólatok az összes cik-ket... tényleg eljegyeztétek egymást? Sam csak pillogott a kérdéseknek erre az özönére, és nem mert odanézni Montéra. Inkább Kara felé pillantott, aki alig észrevehetően feléje biccentett, mintha csak sza-bad utat adna neki. Amióta Christy beszámolt Jack „állítólagos" eljegyzéséről, ők ket-ten bújócskát játszottak a tényekkel. - Kara mutatott be minket jó ideje. Járni viszont nem régóta járunk... ami pedig az eljegyzést illeti - itt megállt, hogy visszanyerje a lélegzetét. - Nem akarok elhamar-kodni semmit. Majd meglátom, hová fajul mindez. Candy szája tátva maradt. - Eszerint tényleg eljegyezted magad Indiana legkapósabb agglegényével?! Amíg én megszülöm a piszlicsáré gyerekemet, te ilyeneket művelsz? - Nem árt, ha észreveszitek, hogy nincs gyűrűje - szólalt meg Monté, és Sam gyű-rűtlen ujjára mutatott. - A gyűrű nem egyéb, mint a hím elnyomás középkori csökevénye - intett Denny türelmetlenül. 55
Susan Donovan
A kitartott nő
- Én szeretem a gyűrűket - jelentette ki Wanda. - Tudod már, milyet szeretnél? Aranyat, fehér aranyat vagy platinát? - A platina a legjobb - kottyantott közbe Monté. Kara elnevette magát, Sam pedig a szemét forgatta. - Eddig még nemigen esett szó ilyesmiről - mondta mosolyogva. - De higgyétek el, ha gyűrűt húzok az ujjamra, ti lesztek az elsők, akik megtudjátok. Miközben mindenki egyetértően bólintott, Sam felhasználta a pillanatot arra, hogy átgondolja magában, ki mit tud voltaképpen (jókora gubanc volt ez). Kara, Monté és Denny tud arról, hogy felbérelték; Marcia, Wanda, Candy, Olivia és Brigid tényleg Jack barátnőjének hiszi. Azt azután senki fia nem tudja, a maga részéről mindent el-követett, hogy a minap lefektessék a Lexusban. A megpróbáltatás, amelyben az utóbbi időben része volt, kitünő memóriát igé-nyelt. Sam már abba is belefáradt, hogy minden részletet hihetően kitaláljon, pedig Jack még be se jelentette a jelöltetését. Vajon hogyan kerülheti el, hogy elszólja ma-gát a következő hónapokban. - Majd én leszek a nyoszolyólány - kotyogott közben Monté. Azoktól óhajtotta bezsebelni az elismerést, akik semmit sem tudtak. Néha úgy tűnt, ő jobban élvezi a színjátékot, mint maga Sam. - Én a borsózöld és mustársárga szín mellett döntöttem - jegyezte meg Sam, hadd dolgozzon a barátnője. - Tudod, milyen rosszul áll a zöld az arcbőrhöz - rázta meg a copfjait Monté. - Azt gondoltam, a neonos árnyalat jobbat tenne. Olivia kimerülten felsóhajtott. - Zöld, sárga, útakadály-narancsszín, mit számít. A végén minden ugyanabban a fekete masszában és megbánásban olvad össze. Candy egy pillanatnyi csönd után megjegyezte: - Kösz, lányok. Ez az ivászat jót tesz az én szülés utáni depressziómnak. Azt hi-szem, hazamegyek, és az összes antidepresszánst lehúzom a vécében. Kinek kell? - Bűn volna - kapott a szón Marcia. - Add nekem, én majd a cukorkákba teszem a fodrászatban. - Amúgy meg, lányok, nem hiába nevezzük ezeket Depi Részegesek Estéinek, ahelyett, hogy Víg Részegeseket mondanánk vagy más jól hangzó nevet találnánk - játszott a szavakkal Kara. - Dedós Dudák estéje - rikkantotta el magát Brigid. - Dekadens Drámafesztivál - tódította Olivia. - Ide Egy Fasszal Este - tette le Monté is a voksát. Az este általános dorbézolássá fajult. Sam akár el is szégyelhette volna magát. Óriási ricsajt csaptak, röhögtek, nyihogtak, az asztalt verték, a leghangosabban maga Sam. Hogy is jutott volna eszébe elszégyellni magát. Egy órával később, már az ivóból kifelé jövet Kara félrevonta. - Beszélhetnénk négyszemközt egy percre? Monté a közelben oldalgott, épp most jött ki az ajtón. Sam intett neki, hogy ma-radjon kint, és leült Kara mellé egy bárszékre. Kara arca megilletődött volt, mintha valami kényes dologgal ktészülne előhozakodni. Csak nem mondta el Jack? - Nézd, tudod, hogy az egész dolog az én ötletem volt, ezért nincs jogom megkér-dezni... Na most jön elő a farbával... - Nem akartam Monté vagy Marcia előtt szóba hozni, mert gondolom, azonnal közbevetnék magukat, mondva, ugyanolyan jól forgatják az ollót, mint te, bár én erről nem vagyok meggyőződve. Azt hiszem, önző vagyok. Mi akar ez lenni? - Jack azt mondta, nem bánja, ha a Sunset Lane-en csináljuk, már ha feltakarítunk magunk után... Hogy mi?
56
Susan Donovan
A kitartott nő
- Azt mondta, szívesen megnézne minket közben, ha neked nem kellemetlen. Azt mondtam, engem nem zavar. Samnak teljesen lebénult az agya, mikor Kara közel hajolt. - Fesd meg a hajam. Kilenc éve rajtad kívül senki sem nyúlt hozzá, és ha elronta-nák... hát azt sem tudom, mihez kezdenék. Talán kolostorba vonulnék. - Azt akarod, hogy megcsináljam a hajadat? - pislogott Sam. - Igen. Miért, mi másra gondoltál? Sam elmosolyodott. - Majd összeszedem a kellékeket, és vasárnap délután találkozhatunk a házban, ha ez megfelel. Kara szorosan magához ölelte. - Köszönöm! - De senkinek ne szólj róla, különben még sorban állnak az autók a Sunset Lane-en, és szerintem Jack nem örülne neki. Kara megveregette a kezét. - Miatta ne aggódj. Furcsa, de Jack őszintén kedvel téged, Sam. Van valami ben-ned, ami a jégre küldi. Jégre? Sam elbúcsúzott Karától, majd utolérte Montét a járdán. Közben arra gon-dolt, hogy Jack pontosan az ellenkező hatással van rá. Ő meg Monté három háztömböt ment a parkolóházig. Meglátszott a leheletük a hűvös belvárosi éjszaka fényei közt. - Hogy ment ma a vásárlás? - kérdezte Monté. - Találtál ruhát a szombati koncert-re? - Hát, nem igazán - Sam bedugta a kezét kétsoros tengerész gyapjúkabátja zsebé-be. - Hol jártál? Talán nem a megfelelő helyre mentél, ez minden. Sam akaratlanul is egyetértett ezzel a kijelentéssel. Tény és való, egy festőboltban végtelenül nehéz estélyit találni. - El kellett ma intéznem ezt-azt, végül azonban a Divatcsarnokban kötöttem ki a Keystoneban, aztán átmentem a Castleton bevásárlóközpontba. De sehol sem talál-tam olyasmit, ami a kedvemre való lett volna. Monté kétkedve nézte. - Anyám, ha nekem olyan alakom lenne, mint neked, és a bankszámlám is olyan lenne, mint a tied, ki se tudnál rángatni a próbafülkékből. Azt hiszem, divattanácsadó-ra lesz szükséged. Én vagyok a te embered, senki más. Sam felkuncogott a gondolatra, hogy Monté azt hiszi, megtagadja magától a költe-kezést. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. Aznap először a Bates festő- és rajzboltba tért be, ahol Dakota segítségével kiválogatott 650 dollár értékű tiszta olajfestéket, Es-coda cobolyszőr ecseteket, lenolajat, hígítószereket, szobrászati gipszet meg jókora te-kercs vásznakat, amelyeket a Bates személyzete most nyes szét három lapra, minde-gyik háromszor hat láb. Az utóbbi időben már nagyon viszketett az ujja... még nem tudta, mit fog festeni, de azt igen, hogy jó irány ba tart. Lelki szemei előtt hatalmas triptichon jelent meg, valaminek a fejlődését mutatva, talán egy gondolatét vagy néző-pontét. Hogy pontosan mi lesz az, majd kialakul, ezt tudta. - Ami igaz, az igaz, kicsit elegem van a karácsonyi bevásárlásból - mondta végül. Monté elnevette magát. - Ez érthető. És valószínűleg olyan érzés lehetett, mint több éves fogyózás után beleharapni egy fánkba. Nem hibáztatlak. Sam maga köré fonta a karját, hogy ne fázzon annyira. - Azt gondoltam, jobb, ha az idén nem költekezem túl, hiszen, amint tudod, irdat-lanul nagy foglalót kell majd letennem az új házunkra. Mégsem tudtam ellenállni a kí-sértésnek, Monté... túl jó muri volt. Nem találod ki, mit vettem mindegyiknek. - Alig várom, hogy megtudjam - mosolyodott el Monté.
57
Susan Donovan
A kitartott nő
- Mindegyik kap iPodot, emellett vettem nekik laptopot és printert. - Vajon egy olyan kölök, aki nem tudja megtörölni a fenekét, hogyan fog szörfölni a neten? Sam felnevetett, és karon fogta Montét. - Azt Simonnak vettem, te butus. Dakota labdát kap. Monté megállt, és elhúzta a karját. - Vettél a fiamnak egy számítógépet meg egy iPodot? - Természetesen vettem. - És ugyan minek? Sam elmosolyodott. Megfordult a fejében, hogy Monté túlzásnak minősíti majd az ajándékot, de aztán úgy döntött, hogy megkockáztatja. - Mert megtehetem. Mert úgy szeretem Simont, mint a saját kölkeimet, és örömet okoz, ha megajándékozhatom. Tudom, hogy te is ugyanígy tennél az enyéimmel, ha megfordulna a szerencsénk. Ne is próbáld tagadni! Monté egy pillanatra elbiggyesztette a száját, körbenézett abelváros fényein, az-tán bólintott. Könnyek gyülekeztek nagy, barna szemében. - Tudod, hogy így van - mondta, és újra belekarolt Sambe. A két nő némán vigyorgott, ahogy a parkolóház liftje felé tartottak. Beszálltak Sam furgonjába, ő meg beindította a motort. Monté egyik szemöldökét feljebb vonva oldalt sandított rá. - Alig merem megkérdezni, nekem mit vettél karácsonyra? Sam elnevette magát. - Ne is merd. Jack megrántotta a fekete nyakkendőt a nyakán és bekattintotta a kézelőgombjait. Ma nagyapja patinás készletét választotta, melyen Marilyn Monroe képmása ékeske-dett platinaalapon, gyémántfoglalatban. Ez a kézelőgomb is azt bizonyítja, jelentette ki később az apja, hogy az öreg átesett a középkorúak válságán, bár akkor még azt sem tudták, hogy van ilyen. Jack most megrángatta szmokingja ujját, hogy meggyő-ződjön róla, tudja-e szabadon mozgatni benne a karját. Közben azon járt az esze, va-jon mit vesz fel ma Sam, és hogy a harmincnyolcadik év elége egy ilyen válsághoz. Aztán az ingnyakat tágítgatta az ujjával, hogy szabadabban lélegezzen. Egyszer, ami-kor öt órát feszengett egy szmokingban, azt hitte, majd belehal. Egy ilyen jótékonysá-gi zenei esten, egy szexbomba oldalán, akihez hozzá se érhet, öt óra egy örökkévalóságnak tűnik majd.Belecsusszant klasszikus szabású Armani kabátjába. Mindkettőjük érdekében remélte, hogy Sam ma este laza lesz, és megbocsátja magának azt a kitö-rést az autóban. Ő már el is felejtette az egész közjátékot! Begombolta a kabátját, és végigsimított a haján. Remélte, hogy Sam annak veszi azt a kitörést, ami... tökéletesen normális reakciónak egy tökéletesen normális és egészséges nőtől, akit egészségtelenül és abnormálisan sokáig elhanyagoltak. Ez min-den. Elrakta a tárcáját és az autó kulcsát, majd egy utolsó pillantást vetett magára az öltözőszoba faltól falig tükrében. De jó is lenne, gondolta, ha Sam valami vöröset és testhez állót venne fel ma este, mondjuk, hosszú bevágással a lábszáron... mert ezt még nem is látta igazán. Valahányszor ugyanabban a helyiségben tartózkodtak, Sam szövetnadrágot vagy farmert viselt. Kellemesen szorosakat, meg kell hagyni, de azért mégis csak nadrágok voltak. Szó mi szó, Samantha Monroe nem a legmagasabb nő azok közül, akiket ismert. Valójában sokkal alacsonyabb, mint a zsánere. Vagy egy lábbal alacsonyabb és ötven kilóval könnyebb lehet, mint jómaga. Ugyanakkor Sam Monroe izgalmas nő. Egy józan anya és egyúttal szexi kis nős-tény. De jó is elképzelni, mi lehet a mögött a nadrág mögött! Feszes, őszibarack színű hús. Kidolgozott izomzat. Szeplők. Kemény térdkalács, éles lábszárcsont, édes kis ró-zsaszínű lábujjak, amelyek akkor az igaziak, ha kilép a magas sarkú szandáljából, és ő beveheti őket a szájába...
58
Susan Donovan
A kitartott nő
Kilépett az ajtón, és a lifttel lement a mélygarázsba. Igen, tökéletesen elfelejtette Samantha forró kitörését ott, a kocsiban, el az illatát, meg ahogy ő is majdnem elélve-zett, amikor könyörgött neki, hogy... Kit akar lóvá tenni? Tudta, szerencsés lesz, ha túléli ezt az estét. Furcsa déjá vu kerítette hatalmába Samet. Arra az estére emlékeztette, amikor Dave Schindler felvette a kocsijára a valparaisói középiskolás bálon. Egyedül a fehér gardéniacsokor hiányzott most a csuklójáról, meg egy ideges anya, aki polaroid képe-ket készít a párról a kandalló előtt. - Igaazzán cccsinos vagy, aaanyu - mondta Greg, akinek egyik kezéből egy zacskó Dorito * lógott, míg a másikba Dakota csimpaszkodott. - Mikorra várhatunk haza? Sam elmosolyodott a védelmező hangsúlyon Greg hangjában, amely most kezdett mutálni. - Nem tudom pontosan. Mit gondol, Jack? Sam most odafordult ma esti kísérőjéhez, aki nagy valószínűséggel a világ legfes-sebb férfija, sötét és titokzatos a bűnösen drága szmokingban meg a lazán a karjára vetett kabáttal. Akár a hátára ragaszthatta volna: Hello! Én vagyok Isten ajándéka a nőknek. - Jack? Jack összerázkódott, mire Sam érezte, hogy elpirul. Jack az ő szabadon maradt lábszárát bámulta éppen, mintha megigézték volna. Nem lett volna szabad engednie Monté rábeszélésének, hogy ezt a Vanna White szerelést vegye meg. Túlontúl is harsány a piros színe, túl mély a kivágása, és a kelleténél jobban fel van vágva oldalt. Azt azonban el kell ismernie, egyáltalán nem unalmas, jellegtelen, családanyás viselet. Ezért is vette meg. Jack nagyot nyelt, aztán odabiccentett Gregnek, mint férfi a férfinak. - Úgy hiszem, éjfélre hazaérünk. A koncert nagyjából fél tizenegyig tart, és aztán jön a fogadás. Lily csípőre vágta a kezét. - És maga szándékozik vezetni? - Én bizony - vigyorgott Jack a csitrire elismerően. - Mi lenne, ha megadnám a mobilom számát, ha el akarnál érni minket? - Jó, ha kiütné magát - mondta Lily, azonnal helyrehozva a gorombaságát, még mielőtt az anyja közbeléphetett volna. - Ez igazán előrelátó öntől, köszönöm. Jack nevetve kiment a szobából a konyha felé, el az irodájába, talán hogy papírt és ceruzát kerítsen. Sam Lilyhez fordult. - Tudod, ha nem szeretnélek annyira, most kapnál egy fülest. Greg elnevette ma-gát. - Na, én sem verem meg neked - mondta. - Ne menj, mama! Maradj velem! - még mielőtt Sam észbe kaphatott volna, Dako-ta beletörölte tortillás ujjait az estélyibe. - Nem, kicsim. A mama dolgozni megy. Hamar hazajövök. Megpróbálta lefejteni a gyermekujjakat a kelméről, de csupán abban volt a fia se-gítségére, hogy egy piros gyöngyöt leszakítson az anyagról. Sam megragadta a csuk-lóját. - Nem, Dakota. Kérlek, ne tépd szét anyád ruháját! Ma elegáns helyre megyek, és mást nem tudnék felvenni. - Nem, nem, nem, nem, neeeem! A gyerek még szorosabban belekapaszkodott, s Sam magában hálát adott az ég-nek, hogy a tortillamaszat beleolvad a ruha mélyvörösébe. Összerezzent, amint eszébe jutott, hogy majdnem hófehér nadrágkosztümöt szerzett be a nagy alkalomra. - Hé, Dakota Benjámin! *
Narancssárga totillás pehely
59
Susan Donovan
A kitartott nő
Jack hangja nyugodt és halk volt, de már ennyi is elég volt, hogy megriassza a ki-csit. Kék szeme Jackre villant és megállapodott rajta. Tömzsi ujjacskái elernyedtek. Apró gyöngyök sora potyogott le a parkettára. - Hé, Mr.Jack! Jack egy ceruzát nyújtott oda Dakotának. -Ide süss, kisöreg, mi volna, ha segítenél lekörmölni a telefonszámomat? Dakota felhúzta az orrát és a homlokát ráncolta, majd lenyalta az ujjaira és tenye-rére tapadt narancsízű port. - Nem igazán hiszem, hogy sikerülne - mondta, olyan hangsúllyal, amit csak vala-mi felnőttől leshetett el. - A számokat még nem ismerem, csak néhány betűt, például a D-t... mert az benne van a nevemben. Greg és Lily le tudja írni a számokat. - Helyes. Jack szemlátomást lelombozódott, Sam azonban akaratlanul is elmosolyodott. Jók az ösztönei ennek a pasinak, csak épp a részleteket nem ismeri. Ez is szép egy olyan férfitól, akinek kevés tapasztalata van gyerekekkel, már haván egyáltalán. - Csináljuk akkor együtt! Lily elvette Jacktől az írómappát és a ceruzát, majd letérdelt az öccse mellé. Jack lassan, tagolva adta meg a számát. Dakota mindegyiket lelkesen utánamondta, amíg Lily írt. Mikor végeztek. Dakota Jackre mosolygott, és maszatos kezével felmutatta a hü-velykjét. - Majd felhívom később, Mr.Jack - mondta.
Christy néha azt hitte, paranormális képességekkel rendelkezik, ha Jack Tolliver-ről van szó. Némelykor az is megesett vele - kivált néhány pohár citromos martini után -, hogy elengedte magát, és a mindenség szövevényein gondolkozott, vagy egy-szerűen csak hátradőlt és ámuldozott. Talán azért érezte meg Jack jelenlétét, mert lelki társak. Azért hatott rá egy zsúfolt teremben is a kisugárzása, mert tragikus szerelem volt az övék egy előző életben, s ő meg Jack arra vannak ítélve, hogy az elmulasztott lehetőségek, a végzet és bánat táncát járják egy örökkévalóságon át. Christy egyenesen odafordult, ahol Jacket sejtette. Sajnos aznban ezúttal lelki tár-sa holmi vörösbe öltözött vörös hajú ribanchoz hajolt, és rámosolygott, mialatt a nőci mezítelen felkarját simogatta. Christy az ezotéria magaslatairól hirtelen lehuppant a földre. Menjen a pokolba az a szemét alak, oda való! - Boldog karácsonyt, Christy! - Boldog ünnepeket magának is! Néhány percen keresztül beszélgetésbe elegyedett a szimfonikusok igazgatójával - a zenekar Händelt ugyanúgy játszott, mint a hanuka dalait -, közben azonban le nem vette a szemét Jackről és arról a tűzről pattant kis vörösről. Az öltözéke nevetségesen festett Samantha Monroe-n. Szemlátomást szüksége lett volna imázsalakító tanácsok-ra, holmi gyorstalpaló tanfolyamra arról, mit vegyenek fel azok a nők, akik jótékony-sági koncertekre merészkednek. Tán bizony vörös flitterdíszes estélyit, felhasítva az oldalán? Hát nemigen, kivált nem Indianapolisban, még karácsonykor sem. Az a nő úgy festett, mintha női Mikulásnak akart volna állni. A zenekar-igazgató szó nélkül otthagyhatta, mert azon kapta magát, hogy egyedül álldogál. Vállat vont, s ismét belekortyolt a martinijébe. Megint fájni kezdett a foga. Közben megdicsérte magát az ízléséért: egyszerű fekete ruhát választott ma estére,ami rajta mindennek látszott, csak egyszerűnek nem. Az ujjatlan Calvin Klein estélyi szi-gorú, sötét vonalai és tejfehér bőre közti ellentét pontosan az a hatás volt, amit el akart érni. Elegáns volt és visszafogott, igazi dáma. - Mi a fene? Jaj, istenkém, igazán nem akarta hangosan kimondani, de Jack most csókolta meg a Mikulásbanyát. Egyik kezét a tarkóján tartotta, míg a másikat olyan mélyen jártatta a hátán, hogy csaknem
60
Susan Donovan
A kitartott nő
a fenekét érintette! Christy kitörésére három vén satrafa for-dult felé tátott szájjal, de nem igazán tudott volna mivel védekezni. A baj megesett. Christy ezért átnézett rajtuk, és eltüntette, ami a koktélból maradt. Balról amúgy is Kara DeMarinis közelgett. Christy tudta, most az enyhén unott arckifejezés a kívána-tos, ez pedig elég nehéz lesz azok után, aminek a szemtanúja volt. - Á, Christy! Épp téged kerestelek. - És ugyan miért? - sóhajtott fel Christy. - Természetesen azért, mert mindig örülök, ha találkozunk, de meg azért is szeret-nék ismételten bocsánatot kérni, hogy nem tudok ott lenni a holnapi műsorodban. Christy egy pincér tálcájára helyezte az üres poharát, amint az eliramodott mellet-te. Talán a Hilbert körszínház folyosójának megvilágítása tette, de Kara DeMarinis határozottan őszülni látszott. - Be kéne festetni a lenövésed, drágám. Kara alig észrevehetően megmerevedett, ami nem kerülte cl Christy figyelmét. - Tudok ajánlani egy jó fodrászt. Marcia Fishbachernek hívják, néhány házra van a fodrászata, a Cirkusz. Bár azt hiszem, talán ismered is, mert amint látom, a jelölted aktuális babája egykor neki dolgozott. Kara szeme összeszűkült, Christy ezzel együtt is nyugtázta a tényt, hogy a merlot-t tartó kéz sziklaszilárd. Kara jó nő, és ha nem tartozna Jack sleppjéhez, még jóban is lehetnének. - Látom, alapos munkát végeztél - mondta végül Kara. Christy elnevette magát. - Épp csak átfésültem a tananyagot, édes, de tény és való, nem állok meg itt. Bele-ásom magam ennek az izének a feneketlen, piszkos bugyraiba. Mit gondolsz erről? - Nem bírod ki, hogy boldognak lásd, ugye? - húzta el a száját Kara. Most Christyn volt a sor, hogy elmosolyodjon, amit élvezettel meg is tett. Jól megrágta minden egyes szavát: - Jack Tollivert nem érdekli a boldogság. Kara. Annál inkább az új trófea, a hír-név, meg hogy távol tartsa magától az anyját. A leginkább azonban az izgatja, hogy mindezekhez az előnyökhöz a lehető legkisebb erőfeszítéssel jusson hozzá. Christy összerezzent, amikor Kara hűvös keze a vállához ért. - Szegénykém - mondta mímelt aggódással. - Ennyi idő után, mialatt mindent megtettél, hogy bosszút állj rajta, még mindig szereted. - Most finoman biccentett Jack és a banya felé. - Mennyire fájhat ez a látvány. - Fogd már be, Kara! - A dolog kezdett unalmassá válni. - Egyelőre nem tudom, miben töröd a fejed, de ne félj, kitalálom! Erre mérget vehetsz. - Christy megfordult, hogy elmenjen, hisz az estéjének már úgyis lőttek. De azért nem távozott szó nélkül. - És Kara? Ne vesztegesd rám a hazugságaidat! Tartogasd őket a kampányra, arra valók. Jack nem tudta, mivel érdemelte ki az égtől ezt az estét, de tudta, annak veszi, ami, az Úr ajándékának. Sam vörösbe öltözött. Vörösbe, hasítékkal! Vörösbe dekoltázzsal. Van Isten! Ráadásul ez a nő mulatságos, kedves és kellemes mindenkivel akinek csak bemu-tatta. Egyszóval merő bűbáj. Amikor a munkájáról kérdezték, gondolkozás nélkül elá-rulta, hogy fodrásznő szabadságon. Mikor arról faggatták, mióta ismeri Jacket, moso-lyogva felelte: „Még csak rövid ideje, de olyan, mintlia egy örökkévalóság óta ismer-nénk egymást." Őszintén élvezte a zenét; tény és való, sokkal jobban, mint maga Jack, mert neki a Messiástól megfájdult a térde. Sam megevett egy tál előételt. Jack öröm-mel nyugtázta, hogy nem zavarja, ha mások előtt kell ennie, mint sok más nőt, akivel dolga akadt. Nevetett és hozzábújt, amikor magához húzta. Álomnő ez. Egészen a legutóbbi néhány percig. Az emberek már az időjárásról kezdtek beszélgetni kínjukban, amikor ő és Sam elhatározták, hogy távoznak. Híre terjedt, hogy kéthüvelyknyi jég várható ma este a Circle City * felett, s hogy a *
Többek között így is nevezik Indianapolist
61
Susan Donovan
A kitartott nő
közlekedési rendőrök már lezárták az I-65-öst és az I-70-eset. Az északi városrészekben áramszünet volt a leszaggatott vezetékek miatt. Jack azonban rémhírnek vélte a sugdolózást. Ilyenkor tűnik el a csemegeüzletek polcairól a tej, a kenyér meg a vécépapír. Az itteniek már egy kis rossz időtől is begyulladnak. Alig lépett ki a Körtérre**, mindketten látták, hogy a járdán vastagon áll a jég, ami sok kis tőrként bombázza őket a magasból. Sam elkérte a mobilját, hogy felhívja a gyerekeket, de nem válaszoltak. Sam pá-nikba esett. Mennyire megijedhetett Dakota, ha elment az áram, Lily és Greg meg nem tudják, hol találnak elemlámpát vagy gyertyát. Motyogni kezdett magában arról, hogy félhetnek a gyerekei az óriási, idegen házban botorkálva. Mennyivel jobb soruk lenne régi helyükön, az Arsenal Streeten, amelyet úgy ismernek, akár a tenyerüket. Jack azon tűnődött, vajon minden anya így kiakad a legkisebb rendellenességre, amikor nincs a gyerekei közelében. - Ez borzasztó! Úgy félek! - Sam most az utasülésen ült, egyik keze a kilincset szorongatta, a másikkal a bőr műszerfalon dobolt. - Mindjárt otthon leszünk - mondta Jack. Megpróbálta akkorra időzíteni szavait, amikor a jég épp nem kopogott a szélvédőn. - Nem lesz semmi bajuk, Sam. - Nem tud gyorsabban menni? Jack elmosolyodott, és kinyúlt, hogy megsimogassa Sam megfeszült vállát. - Tudnék, de akkor 100 százalék, hogy egy árokban végezzük. A jelenlegi sebes-ségünknél ez az esély 50 százalék. - Tegye mindkét kezét a kormányra, kérem! - Ördöge van. Eljutottak a Harmincnyolcadik utcáig, ott azonban villogó lámpájú kocsik sorfa-lába ütköztek. Az útkereszteződést mentőautók, több tucat rendőrautó és néhány von-tatókocsi torlaszolta el. Jack átfurakodott a forgalmi dugón, s megpróbálta nyugat felé kikerülni a baleset helyszínét. Ekkor azonban egy rendőrtiszt tartotta fel kesztyűs kezét, és intette le a ko-csijukat. Még szerencse, hogy óránként három és fél mérföldes sebességgel araszolt előre, különben nem tudta volna idejében leállítani az autót. Jack leengedte az ablakot, s kezét szeme elé tartva a villogólámpák vakító fénye miatt, üdvözölte a rendőrt. - Húzzon ki, és maradjon a járművében, uram! - a rendőr, aki a katonás parancsot adta, műanyag esővédőt húzott az egyensapkájára, s világossárga esőkabátot viselt. - Senkit sem engedünk át - tette még hozzá. Jack bólintott, Sam pedig felnyögött kínjában az utasülésen. - Értem, tiszt úr, de nem lehet valahogyan... - Jack Tolliver? - hajolt be az ablakon a zsaru, s nedves arcán vigyor terült szét. - Öregem, ősidők óta nem láttalak! Én vagyok az… Ed Kitzmiller, a helyi támadóvo-nalból. - Ed! Hé, öregfiú! - Jack kinyúlt az ablakon, és örömmel rázogatta Ed kezét. - Jó, hogy látlak! - Nahát, ez nagyszerű! - Ed bekandikált a kocsiba, ahol észrevette Samet. Tiszte-letteljesen üdvözölte. - Jó estét, asszonyom! - Á, Ed, ő Samantha Monroe. Sam, ő pedig Ed Kitzmiller, a legjobb támadójáté-kos, akivel csak együtt fociztam. Ed előrehajolt. Mindkét kezét a nyitott ablakpárkányra helyezte, és a fejét rázta. - Micsoda balszerencse, Tolliver! A legnagyobbak között voltál, amikor a Coltsban ját-szottál. - Hát igen. Mennyi időt töltöttél a városi rendőrségnél? **
Monument Circle, Indianapolis kör alakú főtere
62
Susan Donovan
A kitartott nő
- Hát megvan az már tizenhat is, öregem. Három gyerekem van. Jared alsós a Lawrence gimnáziumban, és futó a focicsapatban. Az anyja testalkatát örökölte, nem az enyémet. Ed megpaskolta a pocakját az esőkabát alatt. - És, újra nősültél? - Cynthia Perrymant vettem el. Emlékszel rá? Csinos kis... - Hé! - rikkantotta kétségbeesetten Sam. Jack oldalt pillantva látta, hogy vadul hadonászik. - Á, igen. Hé, Ed? - Jack kihajolt a nyitott ablakon, mire a hódara az arcába vágott - Van egy kis gondunk. Szükségem lenne a segítségedre. - Máris a tied vagyok - vágta rá Ed gondolkozás nélkül. - Fel kell jutnom a Sunset Lane-re, az Ötvenhatodik utcába. Kiment az áram, Sam gyerekei egyedül vannak a házban, ő meg... - Jack oldalt pillantva látta, hogy egy könny gördül végig társnője arcán. - Minden oké, Sam. - Megérintette a kabátja ujját, aztán visszanézett Edre. Tényleg fel kell oda mennünk. Át tudsz engedni? Ed kurtán biccentett. - Jobbat tudok. Várj egy másodpercet! Óvatosan megindult a forgalmas kereszteződés közepe felé, ahol néhány szót vál-tott valakivel, valószínűleg a főnökével. Várakozás közben Jack megfogta Sam kezét, ő pedig nem állt ellen. Kibámult a maga ablakán, de legalább nem húzta el a kezel. - Húzz ki innen, aztán gyere utánam! - mondta Ed. - Elkísérlek. Jack elvigyorodott. - Nagy vagy, öregfiú! Most is kihúzol a csávából, mint négy éven át a Blooming-tonon. Ednek szemlátomást tetszett a dicséret. Hátravetette fejét a jeges esőben, és felne-vetett. - Pontosan ezt tettem, ha emlékszel még rá - mondta vigyorogva. Aztán a vigyor eltűnt, és ő felvetette a fejét. - A sérülésed. Jesszusom, Jack! Majd eldobtam magam, amikor végignéztem a baleseted. Akit csak ismerek, mind azt mondta, ennél ször-nyűbbet nem látott a profi sportban. Istenem, mennyit gondoltam rád ezekben az években! Jack torkában mostanra gombóc keletkezett. Bár Edre figyelt, érzékelte, amint Sam feléje fordul. Aztán érezte, amint másik kezét is védelmezőn az övére helyezi. A gombóc még jobban fojtogatta a torkát. - Kösz, öregem - mondta. - Köszönöm. Ed vállon veregette. - Hát, épp most sem festesz rosszul... már egy politikushoz képest. Na, hazavisz-lek téged meg a barátnődet - nevetett fel. Jack nem volt érzelmes természet, most azonban egészen lehengerelte... mi is? A hála? Lám, itt van régi barátja. Ed Kitzmiller, aki kihúzza a bajból. És itt a szépséges Sam Monroe, szorosan mellette, aki aggódva szorongatja a kezét. Úgy érezte, újra kö-ze van az élethez. Átkozottul jó kedve támadt. Hallotta magát, amint odaszól Ednek: - Ő a mennyasszonyom, Kitz! Elhiszed ezt nekem? Ed olyan hitelen állt meg, hogy csaknem elvágódott a jégen. Visszanézett a ko-csira, arcán ostoba mosollyal. - Hű, az áldóját! - rikkantotta el magát. Újabb negyven percbe került, de egy darabban elvergődtek a házig. Jack megpró-bálta behívni Edet kávéra, ő azonban rámutatott, hogy ugye, áramszünet van; mellesleg pedig vissza kell mennie dolgozni. Aztán felajánlotta, hogy támogatja Jack kampányát, ha szüksége van a segítségére. Jack gyorsan megölelte, és azt mondta, majd szaván fogja. Végül levezényelte a kocsibehajtóról, ki az utcára. Leparkolta a garázsban a Lexust, aztán bement, hogy megkeresse Samet meg a gyerekeket. - Lily? Greg? - Sam hangja vékonyan csengett az üres és sötét házban. Nem akart hangoskodni, hátha Dakota alszik, de szinte remegett az aggodalomtól.
63
Susan Donovan
A kitartott nő
- Lily? - dugta be fejét az üres nappaliba. Volt annyi beszűrődő világosság, hogy áttapogatózott a főfolyosón, keresztülbo-torkált az étkezőn, a szalonon, a könyvtáron, a nagytermen meg a tálalón. Közben hol Lilyt, hol Greget szólongatta. Sehol senki. Nagyot sóhajtott, s magát nyugtatgatta, hogy semmi ok az aggodalomra. Megle-het, sötét van, de idebent minden száraz és meleg, van élelem, víz és minden, ami szem-szájnak ingere. A gyerekeinek jó dolga van itt. Csak megtalálná már őket! Végigtapogatózott a hosszú folyosón, amely a főépületet a fedett úszómedencével kötötte össze. Kísérteties csönd és sötétség volt mindenütt, és nagyon erőt kellett ven-nie magán, hogy sírva ne fakadjon. - Sam? A neve említésére csaknem kiugrott a bőréből. Erős kéz fogta át a derekát. - Nézzük meg őket az emeleten, jó - fordította meg a vállát Jack, és vezette át a félhomályos konyhán a hátsó lépcsőhöz. Az átjáró szűkebb volt és kevésbé nagyszabású, mint a díszlépcső a főbejáratnál, s Jack karja továbbra is szorosan átölelte, ahogy felfelé vezette a sötét lépcsőfokokon az északi szárnyba. - Talán már az áramszünet előtt elaludtak. Talán azt sem tudják, hogy vihar volt. Sam bólintott. Jacknek természetesen igaza van. Egy pillanatig ő is elcsodálko-zott, miért reagált ilyen pánikkal egy ennyire egyszerű eseményre, mint egy korai jég-eső. Elképzelhető, hogy a lelke mélyén megijedt a hatalmas szerencsétől, ami érte, s lehetetlennek tartotta, hogy kiszabaduljon reménytelen helyzetéből. Talán azt érezte, túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen, s rövidesen történik valami, ami semmissé teszi ezt a sok jót. Valami ilyesmi. Ezt ismételgette magában akkor is, amikor senkit sem találtak Li-ly hálószobájában, sem Dakotáéban, sem Gregében. Mikor azonban a saját lakosztá-lyába vezető szárnyas ajtóhoz értek, kuncogást hallott, meg Dale összetéveszthetetlen ugatását. Mennyei muzsika volt ez a fülének. Kinyitotta az ajtót. - Anyu! - Greg szökkent elébe Lily mellől, aki a padlón ült a kandalló közelében. Annnnnyira aagggódtunk! Lily is talpra ugrott, s Sam hirtelen a karjaiban tartotta két idősebb gyermekét. Szorosan magához ölelte őket. Úgy érezte, mázsás kő gördül le a szívéről. Eleredt a könnye. - Na, nyugi, anyu. Miért vagy úgy beijedve? - mondta Lily, és arcon csókolta. - De azért örülünk, hogy látunk. Sam végignézett Gregen, Lilyn meg Dakota apró alakján, aki a takarója alá bújt. Csodálkozva látta, hogy Jack félrehajtja a takarót, és felnyalábolja a kisbabát. Feléjük kacsintott, majd megfordult, hogy a saját szobájába vigye a gyereket a folyosón. Sam összebújt Lilyvel és Greggel a helyiség két szófája közül az egyiken. Végte-lenül örült mosolygó arcuknak, melyeket meleg izzással világított meg a gázláng. Dale az ölébe ugrott A család tehát rendben. Minden a legnagyobb rendben. - ...és akkor hirtelen kiment a tévé, és az egész ház elsötétült! - Lily félresöpörte a haját az arcából. Samnek tetszett a csodálkozás a lánya arcán. - Világítás nélkül ez a hely olyan, mint egy kripta, anyu! Én mondom neked, akár valami kísértetház egy horrorfilmben. Be is ijedtünk, de nagyon, mert az orrunkig sem láttunk! - Sírt Dakota? - Nem! - nevette el magát Lily. - Anyu, egyszerűen imádta. Fel-alá rohangált, mint egy ámokfutó. El kellett fognunk, és bezárnunk ide. - Micsoda kölyök - rázta a fejét Sam. - Ffooggalmunk sem volt, hol találunk elllemlámpát. - A tálalóban - szólalt meg Jack, aki most lépett be a szobába, és letelepedett a ve-lük szemközti szófára. - Csak hogy tudjátok, ott találtok mindent, ami vészhelyzetben kellhet: gyufát,
64
Susan Donovan
A kitartott nő
gyertyát, akkut, elemlámpát, elsősegélycsomagot, szigetelőszalagot, csokoládét meg kis szeszt, hogy feltöltsétek a készleteket. Sam a homlokát ráncolta. - Nem mintha a kölköknek erre lenne szüksége. Jack elmosolyodott, és ettől a mosolytól Samnek elállt a lélegzete. Az a zöld szempár most szikrázott a tűz fényében, s a fehér fogsor is világított a sötétben. Sam eltűnődött, milyen lehet a valóságban is Jack Tolliver nőjének lenni, milyen érzés lehet, ha az embert egy ilyen isteni férfipéldány szereti. Felsóhajtott. Már ha a külső szépség bármit is elárul a férfiszívről. A maga kárán tanulta meg az ellenkezőjét, ahogyan azt is, hogy végső soron egyedül ez, csak a szív számít. Végigmérte ezt a vonzó férfitestet, amelyet még inkább érvényre juttatott a szmo-king, és elmosolyodott. Igen, Jack maga a kétlábon járó művészet. Ő azonban jó em-bert akart, nem tökéletes szépséget. Márpedig egy jó emberben egyensúlyban van egymással a szenvedély és a józanság. Egy jó ember mindennek elébe helyezi a nőt, akit szeret, a munkáját és az egóját is beleértve. Sam eltűnődött, vajon hány nő feküdt ki attól, hogy az ego feltűnt a házuk táján. - Van egy igazi rejtekszoba a házban - mondta Jack a gyerekeknek. Előrehajolt, s két könyökét megtámasztotta a térdén. - Még a nagyapám építtette az irodája falába, amikor úgy nyolcvan éve ezt a házat tervezte. Egyszer majd megmutatom nektek. Jó-pofa, annyit mondhatok. Én imádtam, amikor gyerek voltam. Sokat játszottam ott ka-tonásdit. - Húha! - ült fel Greg érdeklődve, és Jack felé hajolt - Ez a ház a nagyapjáé, a kor-mányzóé volt? - Ühüm. Aztán meg az apámé, aki szintén kormányzó lett. - Tudom! Olvastunk róluk törin. Nekem baromira bejön, hogy egy kormányzó há-zában lakhatom. Valamikor tényleg szívesen megnézném azt a rejtekszobát. Sam figyelmét nem kerülte el, hogy a fia folyamatosan beszél, nem dadog. Biztos jele ez annak, hogy érdekli a téma. Az volt a helyzet, hogy amikor Greget igazán fog-lalkoztatta valami, elfeledkezett magáról, s a szája lépést tudott tartani a gondolatai-val. - Eszerint törit tanulsz, ha jól értem. - Imádom a történelmet - bólintott Greg. - Indiana állam ki is követeli, hogy tanuljunk róla az iskolában - tette hozzá Lily enyhe bosszúsággal a hangjában. - Szóról szóra egyetértek veled - bólogatott Jack. - Emlékszem, amikor kormány-zóhelyettes voltam, összedugtuk a fejünket, hogyan kínozhatnánk nagyszerű államunk ifjúságát. Mindig a törinél meg persze a mateknál lyukadtunk ki. Sam mindkét gyereke elhallgatott egy pillanatra, csak aztán jöttek rá, hogy Jack tréfál. Sam nézte, hogyan terjed szét a felismerés mosolya a fia arcán. A lánya közben a szemét forgatta. - Ha egyszer felkerülök Washingtonba, ígérem, elfogadtatok majd a szenátussal valami gyerekgyötrő törvényt. Például, hogy huszonegy éves korig nem lehet jogosít-ványhoz jutni vagy effélét. - Affene! - húzta ki magát Greg ismét. - Az lesz ám a szívatás - mondta Lily, majd összeszűkült a szeme. - Hacsak nem viccel megint. Greg átnyúlt az anyján, hogy ráverjen Lily karjára. - Szerintem Jack igenis vicces, te csontkollekció. Lily egy másodpercig karba font kézzel méregette a férfit. Sam már azon volt, hogy beavatkozzon, amikor észrevette, hogyan lágyul el a férfi arca Lily láttán, s ho-gyan csillan fel a szeme jókedvében. Valami történt itt a gyerekei és Jack között, s ő elhatározta, hogy szabadjára engedi az eseményeket.
65
Susan Donovan
A kitartott nő
- Oké - morogta Lily - Maga igazán jó fej, Jack. De az ég szerelmére, amíg meg nem szerzem a jogosítványom, ne fogadtassa el azt a törvényt!
8
Ez volt az az élethelyzet, amelyben Jack a legjobban tündökölt. Egyedül volt egy gyönyörű nővel a budoárjában. Ott ültek a kandalló előtt a sötétben, és mostanra el-döntötték, hogy Jack itt tölti az éjszakát. A szerelmi játszmákban ez volt az a pillanat, amikor ő gyakorlott mozdulattal el szokta kapni a labdát. Ilyenkor csak hátranyúlt, és egy bravúros csavarral már lőtte is az ellenfél hasára a lasztit. Touchdown.* Mindig ugyanaz. Most meglazította csokornyakkendőjét, jobb lábszárát átvetette a rossz térdén, és magában csöndben somolygott. A dolog természetesen nem akármilyen kezdeteket ígért. Hisz Samről volt szó, és most az anyja budoárjában ülnek, ahol a régi ismerőseit szokta fogadni. Mi tagadást, furcsa volt kissé. És a villanyt sem a csábítás megkönnyí-tésére oltotta le, hanem mert nem volt áram. Nem azért tölti az éjszakát ezzel a nővel, mert az ágyába hívta, hanem mert jegesek az utak. A maga logikus észjárásával mindez azt jelentette, hogy a régi szabályok érvényü-ket vesztették, csakhogy a szíve és a szerszáma nem hallgatott a jó szóra. Nem akart mást - ezt viszont nagyon -, mint Samantha közelségét, hogy belemarkolhasson a hú-sába; szája a bőréhez érjen, és majd hallani, ahogy az a kis sóhaj felszakad a torka mé-lyéről. - Megkérhetném, hogy menjen le a földszintre és hozzon fel egy pohár bort? – kérdezte most a nő. Jack már emelkedett is fel ültéből. - Vöröset vagy fehéret? - Hát... Jack máris az ajtónál termett. Semmi szín alatt ne váltsanak helyszínt. Ő az ágyá-ba képzelte Samanthát, nem abba az átkozott konyhába. - Melyiket parancsolja, asszonyom? Figyelte, amint ideges félmosoly jelenik meg Sam ajkán. Nem győzte csodálni, milyen édes és csábító ez a nő. Csodálta a vörös estélyi csillámlását a tűz fényében, meg a tejfehéren világító bőrt. Jaj, a legszívesebben nekiesett volna a köldökétől a halántékáig, aztán vissza, le, egészen a csinos kis talpáig! - A vörös jó lesz. De még mennyire, az áldóját, gondolta Jack, ahogy lerohant a hátsó lépcsőn. Magá-ban közben sorra vette, milyen márkákat talál a tálalóban. Azt az öt percet már semi-képpen nem kockáztatja, amennyi idő alatt a borospincébe érne. A vörös isteni. Vörös haj, vörös ruhák meg apró, vörösre festett lábkörmök... aztán a vörös fények, melyek a szemhéja alatt táncoltak... mindez csupa jó dolog volt. Először elemlámpát keresett, aztán megragadta az első üveg cabernet-t, ami a keze ügyébe akadt. Kerített hozzá két vörösboros poharat meg egy dugóhúzót. Aztán úgy döntött, amire csak szüksége lehet odafönt, most mind felviszi. Fogta a szmokingot, levette és szétterítette a márvány *
Pontszerzéz az amerikai futballban
66
Susan Donovan
A kitartott nő
munkapulton. Aztán beledobált a selyembélés közepébe egy öngyújtót, hat elvékonyodó végű fehér gyertyát, hat kerámia gyertya-tartót meg két további elemlámpát. Felnyalábolta az egészet, a dugóhúzót a zsebébe süllyesztette, hóna alá csapta a bort, szabadon maradt kezébe pedig a poharakat fogta. - Ejha! - pislogott meglepetten Sam. - Ez gyors volt. Jack elmosolyodott. A térde már soha nem lesz elég jó ahhoz, hogy kiállja egy 300 fontos védőjátékos ütését, vagy akár két mérföldnél többet járjon az iskolai futópá-lyán, néhány lépcsőfokkal azonban még elbír... már ha nem ezzel kezdi a reggelt. - Életem és vérem a magáé - mondta, s a palackot a kávézóasztalra állította. Élvezte, hogyan kuncog Sam a hamiskodásán. - Csak nem lopta el a mamája ezüstjét? - biccentett Sam a batyu felé, amelyet Jack ledobott a szófára. Ő meg rámosolygott, ahogy kidugaszolta a palackot. Igyekezett nagyon nem odafi-gyelni arra, amit művel, hisz a napnál is világosabb volt, hogy el akarja csábítani a nőt. Világos, hogy akarja. Ha pedig megkapja - és mikor nem kapta meg, amit akart? -, onnantól kezdve minden rázósabb lesz. Kara és Stu kitér majd a hitéből. Vádak özönét zúdítják rá, nem mintha egyik is igaz lenne. Egyedül annyi igaz az egészből, hogy kedveli Sam Monroe-t. Édesnek, gyönyörűnek, okosnak talája. Mit összehancúrozhatnának az alatt az öt hónap és két hét alatt, ami még előttük áll! Közben kibogozta a batyut, s kezdte kirakosgatni az asztalra a tárgyakat. - Arra gondoltam, mindegyik kölyöknek adhatnánk egy elemlámpát, nekünk meg maradnának a gyertyák. - Kedves volt, hogy gondolt rájuk. - Semmiség. - Beszéljen a térdéről, Jack! Hát ez remek. Leereszkedett a szófára Sammel szemben, s néhány perc lélegzetvé-telnyi szünetet engedélyezett magának meg a bornak. - Lássuk csak! Olyan keményen megütöttem, hogy csillagokat láttam. Nagyjából ennyit tudok róla mondani. Sam félrebillentette a fejét, s kezét végigfuttatta csábos vörös fürtjein. Jack tudta már, ez a haj olyan, akár a legfinomabb selyem. Az illata is mennyei. - Azt hiszem, kihagyott egyet-mást. Jack felsóhajtott - A karrierem véget ért az NFL-ben, még mielőtt elkezdődhetett volna. Két sze-zont ültem végig a kispadon második vonalbeli irányítóként, aztán amikor a futónk le-robbant, végre kaptam egy esélyt. Az első szezon végéig az egész Szuperkupát végig-csináltuk. Kikötötte fekete szatén csokornyakkendőjét, kivette a szmoking válltömését, és a nadrágzsebébe gyömöszölte. Közben észlelte, hogy Sam megigézve figyeli minden mozdulatát, nagyokat nyel és pislog, miközben nézi. Érezte, hogy teljesen kész a nő. Csak már rávehetne, hogy váltson témát - Tehát, egész pontosan mi történt a térdével? És hogyan? Jack igyekezett visszafojtani a nevetését. Nem felelhet őszintén és nem nyomulhat előre a célja felé egyszerre. Tapasztalata szerint a nők nem gerjednek be, ha arról hal-lanak, hogyan válik el egy izom a csonttól. - Szomorú ez, Jack. Sam bólintott, és a feneke alá húzta a lábát. Bárcsak egy időre láb lehetnék, gon-dolta Jack. - Greg már beszélt erről, meg a barátja. Ed is ma este, ezért kérdezem. - Sam tekintete a férfi térdére tévedt. - A bal vagy a jobb oldali ment ki?
67
Susan Donovan
A kitartott nő
- Hát... a bal - szétvetette a lábát, és kitöltött két pohár bort. - Tessék, lásson hoz-zá! Ha már a térdemmel untatom, igyon rá, olyan undok téma. Sam kinyújtotta a kezét, ő meg átnyúlt a kávézóasztal fölött, és kezébe adta a po-harat. Közben szándékosan hagyta, hogy ujjai a csukló belső oldalához súrlódjanak, majd visszavonult. Elkerekedett, csodálkozó tekintet lett a jutalma. - Egészségünkre! - mondta, a saját borospoharáért nyúlt, és koccintott vele. - Fenékig - mondta Sam. Jack behunyta a szemét, hogy elhessegesse a bevillanó buja képet. Ez volt olyan varázslatos Samben - rendkívül élvezte a társaságát, mégsem tudta elűzni kéjsóvár fantáziaképeit, melyek sorban egymás után jöttek, s meztelenül, kitárulkozva mutatták a nőt, most éppen úgy, amint a gyönyörű, kerek hátsóját feszíti a férfi csípőjének. - Mondja, hogyan sérült meg? Jack jó nagyot kortyolt a poharából, közben azon tűnődött, vajon mit kotort elő az éléskamrából a félhomályban, mert egy kissé dohosnak érezte az ízét. Homlokát rán-colva a címkét kezdte olvasni a palackon. - Ugye, nem szívesen beszél róla? Erre letette a palackot, és a nő szemébe nézett. - Épp passzolták a labdát. Tizennégy másodperc alatt három játékosunk került a földre. A harmadik negyed tizedik percében jártunk. - Jack látta, hogy Sam semmit sem ért az egészből. - Az volt az utolsó esélyünk, hogy pontot kapjunk a harmadik ne-gyedben. Vesztésre álltunk. - Ahá - biccentett Sam, és belekortyolt a borába. - Senkit nem találtam szabadon, és amíg ezen tétováztam, láttam, hogy az a fickó rám veti magát... - most megrázta a fejét és nagyot sóhajtott. Rossz volt felidézni ezt a pillanatot, és ha bárki más űl vele szemben, rászól, hogy ejtsék a témát. - Várjon! - Sam kihúzta maga alól a lábát, és letette a poharát. -Ne mondja to-vább, Jack! Ne haragudjon a tolakodásomért! Jack felpillantott, és megdöbbentette a nő aggódó arckifejezése, aki most lágyan mosolygott rá. Majd elolvasom online. Látom, milyen nehéz újraélni ezt az egészet. Nem tudtam, hogy ilyen borzalmas ez magának. Jack úgy gondolta, ez az alkalmas pillanat, és átült Sam szófájára. Elnyúlt mellet-te, karját a szófa hátára fonta, és belenézett a nő arcába. - Ugye, nem bánja, ha átjövök magához. Könnyebb elmondaom, ha suttogok. Sam bólintott. - Akkor nem is lehet olyan rossz a vége. - Mikor az egész történt, természetesen alig fogtam fel. Csak fél év múlva tudtam meg a részleteket, amikor vettem magamnak a bátorságot, hogy megnézzem a film-felvételeket. - Igen. - A jelek szerint az történt, hogy még mielőtt magamhoz tértem volna, egy cleve-landi védő teljes hat láb hat hüvelyknyi magasságával és kétszázhetvenöt fontjával rám vetette magát, s ledöntött a gyepre. Játszott már ürgeöntést búcsúban? Tudja, az a játék, amikor valahányszor a kis balfék kidugja a fejét, rácsapnak egy pöröllyel. Sam elkerekedett szemmel bólintott. - Persze. Szeretem azt a játékot. Az erőszak feloldja a felgyűlemlett stresszt. - Pontosan. - Jack lágyan felnevetett, s félresimított egy tincset Sam arcából. - Nos, bébi, én voltam az az ürge. Ahogy a földre huppantam, úgy éreztem, hogy ott menten szétszakadok. Mert a sisakomon belül olyan érzés volt, mintha egy jókora hasábburgonyás zacskót vágtak volna a fülemhez. Olyan heves volt a fájdalom, hogy elvesztettem az eszméletemet, és amikor magamhoz tértem... - Jaj, istenkém, Jack!
68
Susan Donovan
A kitartott nő
- A Metodista Kórház orvosai többszörös sérülésnek nevezték. Kiment a térdem, több ideg és ér sérült, elszakadt három ín, a lábikrám és a combizmok pedig leszakad-tak a csontról. - Szentatyám! - sápadozott Sam. - Azt mondták, ha az első műtét nem sikerül, amputálni kell a lábam. - Kérem, ne folytassa! - Sam behunyta a szemét, és kezét a mellére tette. - Nem csoda, hogy inkább hallgat erről. Ez iszonyatos! - A vége mégis jó, ha meggondolja, hogy hat műtét és ötévi rehabilitáció után egészen jól vagyok. Végül is túléltem. Mind két lábam megvan. Tudok járni, sőt, egy kicsit futni is, ami sokkal jobb, mint amire eleinte a dokik számítottak. Igazán nem panaszkodhatom a szerencsémre. Jack nem várta, ami következett. Sam egyik karjával átkarolta a vállát, a másikat a derekára fonta, és hozzábújt. Úgy bizony. És így is maradt, lélegzete elkeveredett az övével, miközben szorosan átfogta. A meleg női test olyan szorosan préselődött az övéhez, hogy belélegezte a haj fű-szeres, megnyugtató illatát, s a puha keblek a mellkasához feszültek... mindez együt-tvéve furcsa melegséggel töltötte el, a lehető legfurcsábbal. Isteni érzés volt! Így együtt, vele. - Sajnálom, édesem - suttogta a fülébe Sam. Érezte, amint a gyöngéd ajkak súrolják az orcáit. Nem tudta eldönteni, mi zavarja abban, amit most hallott. Aztán eszébe jutott az első találkozásuk. Amikor bolondot csinált magából azzal, hogy a földre huppant, s a tanácsterem asztalán keresztül Sam-re nézve meglátta az arcán ugyanezt az aggodalmat és segítőkészséget. Ez a nő anyáskodik felette. Nem egészen erre vágyik. Jack megfogta a nő felkarját, és gyöngéden lefejtette a mellkasáról. Közben ipar-kodott udvariasan mosolyogni. - Semmi bajom, Sam. Nem kell vigasztalnia. Mély ránc jelent meg a bronzbarna szemöldökök között. Sam hátrahúzódott, és olyan fürkészőn tanulmányozta az arcát, hogy kezdte idegesíteni. Mintha csak felmér-né magában; számbavenné valamennyi ráncát és pórusát, az összes arcvonását, hogy valamiféle néma döntésre jusson róla. - Nem értek egyet. Valamennyiünknek szükségünk van vigasztalásra. De az az ér-zésem, maga soha nem engedte, hogy vigasztalgassák ez ügyben. Milyen régen tör-tént? - Ez nevetséges, Sam. A kórházi szobám tele volt emberrel. A mai napig kapok leveleket a Colts szurkolóitól, valahányszor az ESPN retrospektív műsort sugároz a „profi sport legborzasztóbb sérüléseiről". - Hány éve történt? - Tizenhárom. És igazán nincs szükségem arra, hogy anyáskodjon fölöttem. Sam szeme elkerekedett a meglepetéstől, aztán olyan nevetést hallatott, amelyet Jack időtlen idők óta nem hallott egy nőtől. Érdes volt és mély. Sam kezével csillogó vörös combjait csapkodta. - Jaj, istenem - mondta hunyorogva, s egyik finom ujjával letörölt az arcáról egy könnyet. Ez igazán tetszik. - Mi olyan vicces? Jack most finom változást vett észre a nő arckifejezésén és testtartásán. Állát fel-szegte, válla elernyedt, s ajkán érzéki mosoly játszott. - Hé, Jack! - suttogta. - Igen? - A szíve úgy dörömbölt a mellkasában, mint az ürgeöntés pörölycsapásai. - Bárminek, amit érzek és gondolok magáról, annak annyira nincs köze az anyai érzelmekhez, hogy el se hinné. A férfi megnyalta az ajkát. - Tényleg? - Így igaz.
69
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam most lenyúlt, és lassan levette a tűsarkúját. Jack nézte, amint egyenként a földre huppannak. A kecses fekete cipellők a fehér szőnyegen ijesztően érzékiek voltak. - Mint azok a nem anyás dolgok, amelyekről a kocsiban beszélt? Keze közben rátalált a Marilyn Monroe-féle kézelőgombokra a csuklóján, s a nyakkendőtűvel együtt a zsebébe süllyesztette őket. Az volt az érzése, még néhány perc, és a zsebei tele lesznek dísztűkkel. - Ugyanaz ez, mint a kocsiban, csak még olyanabb. Sam most kiegyenesedett, úgyhogy a párnákon térdelt. Egyik kezével a szófa há-tába fogódzott, a másikkal végigsimított Jack combján. Arca szorosan a férfié mellé került. Egyik szemöldöke megrándult. Jack lenézett a ruhájára, a látványos dekoltázsra, a hús tejfehér halmaira és az el-szórt anyajegyekre. Még a rózsaszín mellbimbó-udvar is elővillant egy pillanatra. - Értem - mondta. - Mindjárt jövök. A férfi nézte, amint Sam felkapja a három elemlámpát, s meztelen lábbal átfut a szőnyegen. Istenien gömbölyödött a kis feneke abban a vörös estélyiben. A legszíve-sebben beleharapott volna, hogy belesajduljon a foga. Sam átnézett rá félmeztelen válla fölött. - Megnézem, alszanak-e a gyerekek, és az ágyuk mellé rakom a lámpákat. Ne mozduljon! Még hogy ne mozduljon! Hisz levegőt sem kap, az áldóját! Az viszont biztos, hogy nem ül itt ölbe tett kézzel, amíg a nő távol jár. Úgy tervezte, meggyújt néhány gyertyát, és villámgyorsan levetkőzik, aztán bebújik a nő ágyába. Kezdte azt hinni, Sam olyan valaki, aki nem szeret sokat lacafacázni. - Meg se mozdulok - mondta, miközben a nő kiment az ajtón. Vajon mint jelenthet a „még olyanabb" egy olyan nő szájából, aki kimondta a két lehető legigézőbb szót: Bassz meg! Egekuraegekuraegekura! Mielőtt elért Dakota ajtajához, Sam egyik kezével megtámaszkodott a falban, s megpróbálta visszanyerni a lélegzetét. Közben majdnem levert egy kicsiny, aranyo-zott keretes expresszionista reprodukciót. Hacsak azonnal véget nem vet a dolognak, pillanatok múlva ágyba bújik Indiana legrosszabb hírű milliomos playboyával, aki a tetejében politikus is. Annyi minden meglepte ebben a fejleményben, hogy azt sem tudta, hol kezdje. Alig ismeri a fickót! Az alkalmazottja. És, nézzünk szembe a dologgal, gondolta, nincs tapasztalatom az ilyen dörzsölt nőcsábászokkal, mint Jack. Nem egy súlycso-portba tartozunk. Másik kezét a mellkasára szorította, mert vadul dobolt a szíve. Ez az egész Monté hibája. A ruha az oka... egy olyan ruha, amelyben kész vampnak érzi magát, holott hol van ő ettől! Ez a ruha késztette arra, hogy magasabbra nézzen, mint teheti. Erre a gon-dolatra inkább maga alá pillantott, a drága perzsa futószőnyegre. Olyan nedves volt alul, hogy még bepiszkolja. Tizennyolc hónapja nem volt dolga férfival, tizennyolc hónapja! Ettől ugyan nem jön rendbe semmi! Jack Tolliver nehézeset. Nem kellene belemásznia... vagy mégis? Kiegyenesedett, Dakota ajtajára irányította az elemlámpa fényét, és megnézte, al-szik-e a kicsi. Jack a jelek szerint alaposan bekargathatta, mert az igazak álmát aludta, szájában a hüvelykujjával. A takaróra helyezte a lámpát, megcsókolta a fia göndör buksiját, és suttogva jóéjt kívánt neki. A második elemlámpát Gregnél hagyta, az utolsót pedig Lilynél. Mindketten mé-lyen aludtak. A sötét folyosóra visszatérve jött csak rá Sam, hogy világítás nélkül ma-radt. Minden egyes lépésnél, ahogy mezítláb előreóvakodott a szőnyegen, újabb hang szólalt meg a lelkében. Megtehetem/Nem tehetem meg. Akarom/Nem szabad. Meg tudom őrizni a józan eszemet, ha lefekszem Jackkel/Csak magamat kínzom újra. Hisz úgyis csak egyéjszakás kaland/Nem vagyok alkalmas az ilyenekre.
70
Susan Donovan
A kitartott nő
Megállt a félig nyitva felejtett ajtó előtt, és bekandikált. Nem látta Jacket a szófán, ugyanakkor észrevett három fehér gyertyát a kávézóasztalon. Lángjuk bevilágította a szobát. Nagyot sóhajtott, hogy erőt gyűjtsön, belökte az ajtót, és az ágyra tévedt a pillantásra. Ez nem lehet igaz! Alig néhány hét alatt nagy utat tett meg. Indulásként egyedül aludt a Kmart-féle lepedőkön, a sima szatén ágyneműben, puha gyapjútakaróba bu-gyolálva, a muszlin baldachin alatt, ebben az elegáns szobában. Most pedig itt az ol-dalán egy kivételes hímpéldány. - Minden ruháját levetette? - lépett a helyiségbe bizonytalanul, és becsukta az ajtót maga mögött. Hallotta saját ziháló légvételeit. - Gyere ide, nézd meg magad! Jack feje alatt összekulcsolta a kezét, és hátradőlt a párnákon. Ez az arrogánsan csábító mozdulat kidolgozott bicepszet engedett láttatni. A hón-aljban és a finoman kidolgozott mellkason fekete szőrpamacsok tünedeztek fel, ahogy a lepedő lecsúszott a felsőtestéről. A férfi rávillantotta fehér fogsorát. - Melegen ajánlom! - Istenem! - Sam dermedten állt, keze még a kilincset szorongatta. Jack behajlította a jó térdét - a jobbikat -, mire a lepedő még jobban lecsúszott a testéről, szabadon hagyva a kemény derekat, az izmos csípőt, és valamit megmutatva a felső combból is. Sam azóta nem került egy helyiségbe egy ilyen testtel, hogy Hano-verben a rajzórákon modell után rajzolt, és azok nem is voltak olyan isteni felépítésű-ek, mint Jack. Bizseregni érezte az ujjait. Ecsetre és vászonra volna szüksége, hogy megörökítse azt a karcsú izomköteget a csípő oldalában. Ibolyakék, barna és kék ár-nyalatokkal árnyékolná be a törzs zárt tömbjét. A bőrre őszibarackszínt vinne fel, a hajra kékesfeketét, a veszedelmes macskaszemekre meg a zöld, kék és fekete gomolygó elegyét. A szempárra, amely e pillanatban az övébe fúródott. - Gyere, Samantha! - Én... - keze ernyedten elengedte a kilincset. Megköszörülte a torkát. - Én csak azt... - Gyere ide! Sam nagyot nyelt. Jack hangja parancsoló és magabiztos volt. Hirtelen újra átélte, milyen volt a csókja, és hogyan érezte magát kezével a tarkóján. Akkor is ilyen volt a hangja... magabiztos és fegyelmezett. - Vagy én megyek oda hozzád - terült szét mosoly a férfi arcán. - És ha odame-gyek, szavamra, letépem rólad a ruhát, idehozlak és az ágyra hajítalak, ahogyan min-dig is szeretted volna. Sam zavartan pislogott. Honnan tudja, mit képzelt el ő magában? Kitalálta persze, ebben nincs hiba, csak hát honnan? - Nem is volna rossz. A takaró a levegőbe repült. Jack talpra szökkent. Sam elsőnek a Michelangelo-mi-nőségű hátsót pillantott meg. Szeme csaknem kiugrott üregéből. Hihetetlen! Aztán megfordult, és elakadt a lélegzete. Ez már döfi! Ez a test maga volt az eleven költészet. Vagy dal. A természet a maga férfierejé-ben. Tekintetét végigjártatta az aranyló, izmos vállon, le a keskeny derékig és a tömött csípőig, a hosszú combig meg a remekbe faragott lábikráig, aztán vissza a lábak közéig, ahol sötéten és mereven lóbálózott az, ami megbűvölte. Tekintete most végigsiklott az arcon, amely egészen közel ért az övhez. Cippp! A férfi keze a vékony vállcsíkon volt már, aztán a könyökén, majd a csípőjén. Sam érezte, amint a szoba hűvös levegője a kebleit, a hasát és a hátát súrolja. A ruha selymes zizegéssel lecsusszant a szőnyegre. Úgy állt ott, hogy semmi más nem volt rajta, csak egy bézsszínű bugyi.
71
Susan Donovan
A kitartott nő
- Mondd ki! - szólt rá most Jack, akinek tekintete fel-le járt a testén. Ujjai már a hajában jártak. Sam megpróbált válaszolni, de az ajkai nem akart engedelmeskedni. Még szerencse, mert fogalma sem volt, mit is mondhatott volna. Jack most a hüvelykujjával végigcirógatta az alsó ajkát, nem éppen finoman. Sam térde rogyadozni kezdett. - Huhh - Sam megpróbált visszaemlékezni, mit mondott, ami annyira tetszett a férfinak, de megbénult az agya. Egyedül a nőiessége működött. Szemlátomást minden érzékszerve erre összponto-sult. - Tartsa mindkét kezét a kormányon - próbálkozott bizonytalanul. Jack elnevette magát. Két kezével rácsapott a hátsójára, majd maga felé fordította. - Tudod, mit szeretnék hallani. Sam bólintott, mert agyából hirtelen eloszlott a köd. Jacknek ezek szerint tetszett úrinőre nem valló kitörése annyi szexuális kiéheztetés után. Talán csak kijött a gya-korlatból. Különben pedig hogyan tagadhatná meg ettől a hihetetlenül szexi pasastól, akinek ilyen a keze, a szeme, ilyen forróság árad belőle és ilyen érzékien mosolyog le rá, ezt az aprócska szívességet? - Bassz meg! - mondta ki végül. Egészen tehetetlenné vált. Jack egyik kemény alkarjával a térde alá nyúlt, míg a másikkal átkarolta a derekát. Hirtelen érezte, hogy megforgatják, és feldobják a leve-gőbe. Nagyot nyekkenve az ágyon kötött ki. Jack megragadta a lábszárait, és addig húzta őket, amíg a hátsója a levegőbe emel-kedett: vállára helyezte a lábait, és levigyorgott rá. - Tetszik, ahogyan mondod. - Meghiszem azt. Samnek vadul kalapált a szíve. Ez nem a megszokott csók-simogatás-behatolás menetrend volt, amihez hozzászokott. Mitchcsel nem így csinálták, azzal az építésszel még kevésbé. Amúgy már a nevére sem emlékszik, szemlátomást nem is számít töb-bé. - Annyi mindent szeretek benned, Sam! - Tényleg? Jack kezével a lábszárait cirógatta. Még jó, hogy leborotválta őket ma este, mert így a férfi ujjai sima bőrön siklanak, hogy beleborzong a gerince. - Szeretem például az illatodat. Szeretem a mosolyodat, mert őszinte, meleg és be-gerjeszt Jack keze most körbefogta a fenekét. - És szeretem a csinos kis popódat. Sam felnyögött. Jack ujjai végigszántották a mellek halmát, körbejárták a mellbimbókat, amelyek mostanra ijesztően megkeményedtek. - És szeretem a melledet is, Sam. Felsóhajtott. A gyönyör olyan erős volt, hogy szinte fájt. Mert fájdalom volt ez... a kiéhezettség fájdalma. Érezte, hogy könnyek csípik a szemét. Jack azonban még nem végzett. Ujjait végigjártatta a köldökén, aztán belesiklott oldalt a szeméremszőrzetbe. - Csodás a hajad és gyönyörű a nyakad. - Jack most előrehajolt, hátrafeszítve a lábszárait a válla felé, miközben a torkát falta. - Szeretem az ízedet, bébi. Szeretnélek mindenütt megízlelni, Jó lesz? - Jaj, istenem! Jack engedett a szorításán, kiegyenesedett, s Sam érezte, amint keze végigsiklik a testén, tetőtől talpig. Aztán a férfi megragadta a két lábfejét, és alaposan szemügyre vette. Sam viccesnek találta, ahogy finoman a szájába vette minden egyes lábujját, előbb a bal lábán, aztán a másikon. Csiklandós érzés volt, és felkuncogott. Megrándult, amikor Jack lassan, egyenként szopogatni kezdte a lábujjakat, a férfi azonban szorosan fogta, míg a dolgát végezte. Mindegyik lábujjat forró és nedves szá-jába vette, s nyelvé-
72
Susan Donovan
A kitartott nő
vel is körbenyalta, sorban, egyiket a másik után, nagy figyelemmel és elmélyültséggel. Sam már arra gondolt, talán egy lábfetisisztával hozta össze a sors, amikor a férfi abbahagyta. - Imádom a lábfejedet - mondta, s szégyenkezve lenézett rá, mielőtt nyelvét végig-húzta a talpán. - Remélem, nem bánod. Sam gyorsan megrázta a fejét. - Kibírom - mondta. Jack ekkor kinyújtotta a térdeket, és egymás mellé szorította a két lábszárat. Kör-becsókolta az Achilles-inakat, aztán mindegyik lábikrát, a térdek csiklandós hátsó fe-lét, majd a combokat, mígnem a bugyi aljához ért. Sam megfeszült kissé. Hirtelen minden vér a fejébe tódult, és jócskán benedvese-dett a bugyija. Ettől azért félt egy kicsit... a tényleges aktustól. Erre vágyott már olyan régóta, ezt hiányolta, erre volt szüksége, és ebben nem volt biztos, hogy okos dolog-e megkockáztatni. Ugyan hogy néz majd Jack szemébe, mikor a városban feszítenek, miután lefeküdt vele? Hogyan veszi fel tőle a fizetségét? Jack azonban most szívni kezdte a kelmén át a megduzzadt szeméremajkakat, mi-re ő felnyögött a gyönyörtől. - Ó, ó, ó, igen! A férfi felnevetett, de nevetése hangját tompította a nadrág selyme. Nyelvét be-dugta az anyagon keresztül a szeméremajkak résébe, aztán végigcsókolta a combok lágy belső oldalát és a hasat. Sam közben végig nyöszörgött, sóhajtozott és sikongott - Azt is szeretem, amilyen hangokat hallatsz, Sam - mondta Jack, és nagy levegőt vett. Csupa szexi hangot. - Óóóh, igen. - És tudod mit? -csúsztatta a bugyiba a kezét a férfi, fel-le jártatva ujjait a szemé-remrésben, majd gyöngéden a nőbe hatolva. - Alig várom, hogy meghalljam, akkor milyen hangot adsz ki, amikor teljesen benned leszek. Sam lihegni kezdett. Érezte, amint az ujjak a testébe hatolnak, s a férfi hüvelykje megkeresi az érzékeny csiklót. Érezte, amint egész testében megremeg. Csípője a le- vegőbe emelkedett, s a férfi felé lökte magát. - Az az érzésem, erre mindjárt sor kerül, Sam. Igazam van? A férfi most mélyebben belé nyúlt, s fokozta hüvelykje nyomását. Ajkával gyön-géden beleharapott a bal oldali mellbimbóba, és Sam levegő után kapkodott a váratlan támadástól. Nem igaz, hogy ez a pasi hogy érti a dolgát! Most mindjárt elélvez, tíz másodperccel azután, hogy hozzányúlt. Milyen szégyenletes. - Óóóh, egek, igeeen, most mindjárt! Jack ajka a húsára tapadt, és halkan mormogott neki, mialatt őt hányta-vetette a gyönyör úgy, hogy belezsibbadtak az ujjai, és zúgott a füle. A férfi egyre csak simo-gatta, és sugdosott neki, miközben ő elmerült abban a teljes és sötét orgazmusban, amely a legjobb ilyen közös élménye volt, amióta csak a világon volt. Jack most elhúzta ajkát a szájáról, végig a nyakán, a mellén és a hasán. Közben fi-noman kihúzta a kezét, lehúzta lábáról a nadrágját, és feltépett egy kondomot. Sam a legszívesebben elnevette volna magát, még az orgazmus ködén át is, mert Jack olyan olajozottan dolgozott, hogy az mulatságos volt. Hogy honnan szedte elő azt a kondo-mot, sejtelme sem volt, ám még mielőtt lélegzethez juthatott volna, már magára is húzta, úgy mosolygott le rá. Sam torka hirtelen elszorult. Ez a fickó olyan gyönyörű, hogy így, széttárt lábbal, elsírta magát. Érezte, amint forró könnyek gördülnek végig az arcán. - Olyan régen voltam így, Jack. A férfi most megállt, és a homlokát ráncolta. A két könyökére ereszkedett, és keze közé fogta a fejét. Lecsókolta a könnyeket az arcáról, és homlokából hátrasimította a haját.
73
Susan Donovan
A kitartott nő
- Annyira kívánlak, Sam! De ha túl sok ez neked, megértem. Nem muszáj végig-csinálnunk, drágám. - Hogyan? Megőrültél? Sam mindkét kezével átfogta azt a tökéletes hátsót, és maga felé kormányozta. - De még mennyire, hogy csináljuk! Hogyan is állíthatnám le magam. Ez az első igazi orgazmus, amelyben az új évezredben részem volt. Jack halkan felnevetett, kissé megfeszítette a csípőjét, s Sam érezte, amint húsa utat enged a kemény hímtagnak. A férfi először próbaképpen hatolt csak belé, az arcát simogatta és csókolgatta, majd beleereszkedett. Sam el sem hitte, amit érzett... Ilyen teljességre életében nem emlékezett. Nem is élt át soha ehhez foghatót. Karjával át-fogta a férfi izmos hátát, két sarkával ráakaszkodott arra a kőkemény combra, és azt tette, amiben eddig is a legjobb volt ennek a férfinak a közelében... még többért könyörgött neki. - Kérlek. Igen, istenem, tégy magadévá! - suttogta. Közben látnia kellett, miért hírlett Jackről, hogy ért a nőkhöz. A pasas tudja, mit csinál, ebben hiba nincsen. Jack lassan, gyöngéd elszántsággal körbeforgatta a csípőjét, amíg minden porciká-jával beléje nem került. Közben sugdosott neki, csókolgatta és kezébe fogta a hátsóját. De a legfőképpen föléje hajolt, és úgy megbaszta, ahogyan soha senki életében. Ez még az előbbinél is jobb volt. Aztán felemelkedett álló helyzetbe, és Samet megint az ágy legszélére hengerítet-te. Szélesre tárta a lábszárát, végigcsókolta a lábfejéig, majd végül elélvezett. - Nem akarlak bántani, de... bassza meg... nem tudom visszatartani. Sam levegő után kapkodott. - Akkor ne tartsd vissza! Ide vele, Jack! - Jaj, igen, istenem! Ez hihetetlen! Te olyan... Jack kinyitotta a szemét, és Sam arcába nézett. Még a szeme is mosolygott, ahogy felnevetett. - A fenébe is! Te már elmentél! - Igen, el! - nevetett vele Sam. - Ez bámulatos! - Te vagy bámulatos, bébi, nézd csak meg a... - Jack szeme megtelt csodálattal. - Olyan gyönyörű vagy, Sam! Tökéletesnek látszol, most, hogy benned lehetek. Tudod ezt? Hihetetlen! Soha nem lesz elég belőled. Sam most forróságot érzett a hasa mélyén. Istenem, ez már a második. Hihetetlen! - Ne hagyd abba! - Nem fogom. - Soha ne hagyd abba! Komolyan gondolom. Sam megragadta a férfi felkarját, szorosan fogta, s tekintete az övébe kulcsolódott. - Újra jön. Nehogy abbahagyd! - Nem, nem, soha... Jack Sam lábához hullott, megragadta a combját, és még szorosabban húzta magá-hoz. - Istenem, hazudtam - nevetett most magán. - Majd újra csináljuk, megígérem. Most azonban... Ne haragudj, olyan átkozottul jó veled, hogy... Sam válla felemelkedett az ágyról. Érezte, amint egész teste összerándul. Felkiál-tott. Jack még keményebben és gyorsabban hatolt belé. Szeme üveges volt a kéjtől, s tekintete az övébe mélyedt. Együtt mentek el. Sam megragadta a vállát, úgy nézte, miközben érezte, amint megduzzad és lüktet a belsejében, s verejtékcsöppek.hullanak arcáról a mellére. - Istenem, Sam! - Jack most még szorosabban megmarkolta. Még egy utolsót lö-kött magán, aztán mélyen benne maradt, miközben remegni és nyögni kezdett. - A francba is, igen! Istenem! A nőre roskadt, ő pedig átfogta a karjával. Ahogy magához húzta, érezte, hogyan remeg egész testében. Jack most nyaka hajlatába temette az arcát, és hangosan, zihálva lélegzett. Ő sem
74
Susan Donovan
A kitartott nő
tehetett mást, behunyta a szemét, és magához szorította a férfit, mialatt a forróság végigterjedt a tagjain. Utána a csontja velejéig hatoló békesség fogta el. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, mikor Jack végre megszólalt. - Sam? - Mmm? - A következőt képzeltem el - Jack lélegzete mostanra megnyugodott. - Most mindjárt felemellek az ágyról, a karomban átviszlek a szobámba, aztán együtt össze-bújunk az ágyamban. Sam elmosolyodott alatta. - Szép kép. - Sajnos azonban moccanni sem tudok. - Gondoltam. Sam nevetve simogatta a hátát. - Ne félj, túléled. Miközben a férfi felkuncogott, teste az övéhez dörgölődzött. Tudta, hogy a férfi az alkarjára támaszkodik, hogy ne nehezedjen rá. Megragadta az alkalmat, és végigciró-gatta a felkar feszes izmait. Felsóhajtott, ahogy az izomkötegeket tapogatta. Határo-zottan hozzá tudna ehhez szokni. Aztán sietve elhessegette ezt a gondolatot. Jackknek sikerült a lábára helyezni át a testsúlyát, és elvált tőle. A földre engedte a lábát, az ő testét pedig az ágyra nyalábolta. Nem volt olyan romantikus, mintha az ölében vitte volna, mégis valami. Nem telt bele egy pillanat, és mellé bújt az ágyba, majd mindkettőjükre ráhúzta a takarót. - Gyere ide, Samantha! Közel húzta magához, s fejét gyengéden lenyomta a mellkasára. Kezét továbbra is a tarkóján tartotta, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy még ott van. Esze ágában sem volt máshol lenni. Sam ujjaival Jack mellkasszőrzetén játszott, élvezve minden egyes szőrszál vas-tagságát és érdességét. Érverése közben újra a régi lett, s a testét betöltő bizsergés is alábbhagyott. Soha nem volt még együtt ennyire hozzáértő férfival, mint Jack. Vagy testileg ennyire lenyűgözővel. Iszonyúan izgató volt alatta lenni a maga kicsinyessé-gében, miközben ide-oda dobálta az ágyon. Tetszett neki, hogy az elhanyagolt fodrásznő annyira fel tudta izgani a hírhedt nő-csábászt, hogy az teljesen elvesztette az önuralmát. Sam most elmosolyodott, s arcát a kidolgozott mellkasizomzathoz szorította. - Hogy vagy odalent? - simogatta meg Jack a haját, és csókolta meg a feje búbját. - Nagyszerűen. És te? - Még annál is jobban. Jack nagy, szilárd és megbízható volt mellette. Annyira más, mint Mitch. A volt férje mindig izgett-mozgott, lehetőleg az üvegfúvó műhelyében. Egész lényét betöl-tötte ez az ideges, szétszórt energia. Sápatag, szőke férfi volt, sovány testfelépítéssel és igen csinos arccal. Ő azt szerette a legjobban, amikor elnézheti munka közben. Mindig lenyűgözték ennek a foglalatosságnak a bonyolult tánclépései. Hogyan járt-fel alá és körözött férje a műhelyben, miközben az üveget forgatta; hogyan tolta be a hosszú fémpóznát a tüzes kemencébe, és húzta ki újra. Őt meg egészen felizgatta, amikor így látta, mert ilyenkor volt a legszenvedélyesebb. Mindig azzal a reménnyel hagyta ott a műhelyt, hogy egy napon Mitch vele is ilyen lesz. De ez a nap soha nem érkezett el. Az üveg kapta minden szenvedélyét, neki csak a maradék jutott. - Hát ez nagyon más volt, mint a többi - mondta aztán, szavakba foglalva gondola-tait. - Hmmm. Nem éppen Oscar-jelölés. Jack hangján érződött, hogy jól mulat közben. - Tudod, hogyan értem. - Talán igen, talán nem. - Csodálatos szerető vagy, Jack. Egészen megleptél. Érezte, amint a férfi mellkasát néma nevetés rázza.
75
Susan Donovan
A kitartott nő
- Én is megleptem magamat. - Hogyhogy? - Hát tudod, nem ment azért minden olyan simán. Ahhoz te túl jó vagy. Különben pedig én is rég voltam nővel. Ez megnevettette Samet. - Tényleg? - Három hete lesz kedden. - Istenem, hogy élted túl? Jack megveregette a vállát. - Én is ezt kérdem magamtól minden nap. Sam most nagyot fújt, és a fejét rázta. - Én tizennyolc hónapja nem csináltam Jack. Jack keze megállt a vállán, s a suttogása érdessé vált. - Az bizony nagy idő, édes. - Nekem mondod? És az is csak egy kósza numera volt. Azaz durván számolva négy évig egyszer szexeltem. Jack felült, több párnát gyömöszölt a feje alá, és Samet is magához húzta. Szoro-san átölelte, de semmit sem szólt. - Aztán meg - folytatta Sam -, azok az utolsó évek, mielőtt terhes lettem Dakotá-val, igazán sivárak voltak. Mitch akkor kezdett el a borsóhüvelyeken dolgozni, és ak-kor jött rá, hogy meleg. Úgy gondolok erre az időszakra, hogy ekkoriban jutott el a borsóhüvelytől a péniszig. - Értem. - Igen, szóval neki ott volt ez a szexuális válság, amibe engem belerángatott. Szex nélkül maradtam! Ez ám az igazi válság! - Sam most fellesett a férfira. - Tudtad, hogy a férjem eldöntötte, ő tulajdonképpen meleg? - Kara említette. - Igen. Búcsút mondott a hetero életnek, és felkötötte az útilaput. Jack nagy keze most a csípőjén nyugodott, majd megmarkoltas közelebb húzta magához. - Szegény kis Sam. - Az vagyok. - Annyival többet érdemelsz ennél. Sam elnevette magát, aztán gyengéden biccentett a férfi mellkasának. Igaza volt. Többet érdemelt... mindenből. Ezért is Isten áldása ez a megbízatás. - Azt tervezem, hogy a jelöltetésed után újra randizni kezdek, tudod. Időt és farad-ságot fektetek abba, hogy férfit találjak magam mellé, akivel sikerül közös nevezőre jutnom. Felkészültem erre. - Azt látom - mondta Jack. - De szeretnie kell a gyerekeimet. Monté például több olyan pasassal randizott, akik különben megfeleltek volna, csak épp nem tudták kezelni a tényt, hogy ott van neki Simon. Ő meg sorra kidobta valamennyit. - Képzelem. - Próbált ismerkedni az interneten. Azt mondta, olyan ez, mint a szerencsejáték-függőség. Az ember biztos abban, hogy a következő holt biztosan bejön... Jön ám, so-hanapján! - Szomorú. - Én sem tudom, mi vár rám. Eddig nem volt időm kideríteni, milyen a harmincas felhozatal indianapolisi pasikból. Mi van, ha nem lesz sok választásom? - Mi lesz, ha csupa cápára és perverzre akadsz, mi? - Talán bemutathatnál egy rendes fickónak. Jack megköszörülte a torkát.
76
Susan Donovan
A kitartott nő
- Samantha? Te vagy az első nő, akivel együtt alszom, és aki a szeretkezés után arra kér, mutassam be egy idegen férfinak. Sam felkuncogott. Elvette fejét Jack mellkasáról, és ő is felült. - Mindketten tudjuk, hogy ez... - kettejükre mutatott az ágyban, és rálegyintett a férfi takaróval elfedett combjára. - Hogy ennek nincs jövője. Jack hallgatott. Sam pontosan ezt várta tőle. Ugyan mit is mondhatna? Mindketten tudják, hogy pillanatnyi gyengeségnek engedtek, ez minden. Ahogy teltek-múltak a másodpercek, Sam magában elmosolyodott. Körbenézett a helyiségen. Megnézte ma-gának a kandallót, a gyertyákat, és arra gondolt, micsoda ostobaság is ez az egész. En-nél romantikusabb környezetet el sem tudna képzelni, ám ami itt történt, az nem ro-mánc volt, csak szex. Annak hihetetlenül jó, de mégis csak szex. - Szeretnék randizni veled, Sam. Jack halk hangja ágyúlövésként hasított a fülébe. - Bocs, de nem értelek - meredt rá értetlenül. Jack a párnára hajtotta a fejét, és félig hunyt szemhéja mögül nézett rá. Ajka körül alig észrevehető mosoly játszott. - Szeretnék randizni veled. - Vaskos karjával most átfogta a mellkasát. - Biztos vagyok benne, hogy megfelelek az igényeidnek. Férfi vagyok. Szeretek ide-oda járni. A harmincas éveimet taposom. Aranyosnak tartom a gyerekeidet. Szeretnék hát randizni veled. Sam szája tátva maradt az elképedéstől. Látta, mint válik szélesebbé Jack mosolya ettől a fogadtatástól. - Ez lehetetlen. - És miért, ha szabad kérdeznem? - Mert eljegyeztük egymást, Jack. Nos, megjátsszuk, persze. Nem randizhatsz olyan valakivel, akivel eljátszod a jegyespárt. - Ki mondta? - Biztos vagyok benne, hogy ellentmond valamiféle íratlan törvénynek. Jack lassan rázta a fejét, mintha csak gondolatban erkölcsi kódexeket venne sorra. - Ugyan már. Azt hiszem, jól megvagyunk együtt. Sam a melléhez szorította a takarót. - Komolyan beszélsz? - Holt komolyan. - Randizni akarsz velem? Jack Samre mosolygott, aztán megragadta a kezét. - Úgy mondod, mintha ennél furábbat életedben nem hallottál volna. Már miért ne randizhatnék veled? Mulatságos vagy, édes, gyönyörű és okos, és mint utóbb kiderült, az ágyban sem akármilyen. - Te is - nyelt egy nagyot Sam, és tovább nézte. - Kösz. Lehet persze, hogy nem akarsz randizni velem... Ez az ábra? - ül fel most Jack, s lábát keresztbe vetve közel hajolt hozzá. - Ha így gondolod, szíved joga. Sam most meglepetten felsóhajtott. - Ugyan, menj már! Jack lesütötte a szemét, majd kuncogva ismét felnézett rá. - Akkor folytatjuk? Sammel fordult egyet a világ. Ugyan ki ne randizna szívesen ezzel a pasassal? Csak hát olyan bonyolult ez az egész. - Tegyük fel, hogy igen. És mi lesz három hónap múlva, amikor úgy döntesz, hogy Courtneyvel vagy Brittanyvel folytatod? Hiszen egyelőre köt minket az üzleti szerződésünk. Továbbra is boldog párként kell parádéznunk a városban, ami csöppet sem boldogít.
77
Susan Donovan
A kitartott nő
- Jó - bólintott Jack. - Ne félj, nem unlak meg három hónap alatt. Különben meg kicsoda az a Courtney vagy Brittany? Ismerem őket? Látod? Örülhetek, ha három hétig tartok. Sam igyekezett elhúzódni Jacktől. Tudta ugyanakkor, hogy gyakorlatilag anya-szült meztelen. Bár Jack már látta így, más lapra tartozik pucéran járkálni egy férfi előtt. Olyanfajta meghittséget igényelne, ami még nem volt köztük. Alig hitte el, hogy bármi is igaz mindabból, ami megtörtént közöttük. - Nézd csak, Sam. A legrosszabb esetben is bemelegítésre használhatsz, hogy fel-készülj a szingli indianapolisi harmincasokra, akik alig várják, hogy szakítsunk. - Jó. Samnek most már igazán ki kellett kelnie az ágyból. - Kérlek, hunyd be a szemed, mert ki kell mennem a fürdőszobába! Jack felnevetett és a fejét rázta. - Nincs villany, Sam. Különben is láttalak már. Isteni vagy. Sam ráébredt, hogy egy díszpárna bojtját húzkodta eddig, s az ágyon most szatén-csíkok tekergőznek. Maga mögé dobta a párnát. - Kérlek, mégis hunyd be a szemed! - Megpróbálom. Sam Jackre sandított, de nem volt szíve tovább kínozni. Zsigerszorítóan jóképű volt. Egyszerre megviselt és ellazult, mint szex után szokás. Olyan kedves volt. Mégis tudnia kell, kivel van dolga. Ez Jack Tolliver, aki azt a hihetetlenül durva megjegyzést eresztette meg annak a tanárnőnek a hátsójáról. Gyötörte az agyát, hogy eszébe jusson a Star egyik szalagcíme, amelyre az interneten bukkant: „A szexista elszólás véget ve-tett Tolliver kampányának; szégyellheti magát a kongresszusi jelölt." Sam Jacket tanulmányozta. Ezt jelenti neki egy nő... egy darab hátsót. Miért higy-gye, hogy vele másként bánik? Butaság lenne. Egy szempillantás alatt Jack fejére borította a takarót, és befutott a lakosztály fürdőszobájába. Még elkapta a férfi vigyorát, mielőtt magára csukta az ajtót. Öreg hiba volt, mert a helyiségben szuroksötét volt. Balra tapogatózott, mert emlékezett rá, hogy egy díszes fehér kovácsoltvas polcon egy nyaláb törülközőt talál. Megragadta az elsőt, amelyet kitapogatott, és maga elé fogta. Sajnos kéztörlő volt, nem fürdőlepedő. - Szép szerelés, csak kicsit rövid. Jack várta a fürdőszobaajtó túloldalán, amikor kinyitotta. Miközben átnyújtott egy gyertyát, tetőtől talpig végiglegeltette rajta a tekintetét. - Gondoltam, hasznodra lehet egy kis világosság. - Kösz. Sam megragadta a gyertyát, megfordult, és a hátsójára csavart egy törülközőt, mi-alatt a zárt vécé felé tartott a helyiség túloldalán. Futás közben még hallotta a férfi ne-vetését. Ahogy az ajtó mögé ért, nekitámaszkodott és felnyögött. Ez az egész olyanigazságtalan. Jackről kiderült, hogy vicces és kedves, egyáltalán nem olyan, amilyen-nek hitte... és ráadásul randizni is szeretne vele. Hogyan egyeztesse már most össze a nőcsábász hírét azzal a kedves játékossággal, amelyben része volt? Ki voltaképen Jack Tolliver? Meg lehet bízni benne? Valóságos lény egyáltalán? Vagy most bulizza ki, hogy összetörjék a szívét? Sam a vécé mellé helyezte a gyertyát, és leült. Talán az egészet rosszul látja, ami érthető, ha hozzávesszük, hogy az elmúlt évtizedekben nem sok férfit ismert meg. De talán nem is a szívről szól ez az egész, hanem az örömről, élvezetekről, szórakozásról, szexről. Meglehet, járhatna Jackkel, ha helyére teszi a dolgot. Hány és hány nő tudna gyilkolni egy ilyen paliért... egy ilyen szép szál volt NFL irányítóért... ráadásul még fizet is a megtiszteltetésért. Végül is kitartott nő szeretett volna lenni, és most az is. Biizonyos értelemben Jack is kitartott férfi, mivel ő
78
Susan Donovan
A kitartott nő
szórakoztatja és boldogítja abban a fél évben, amelyben megállapodtak. Nincs ezen mit agyalni. Sam lehúzta a vécét, megmosta a kezét, és kinyitotta az ajtót. Hatalmas kéz ragadta meg a csuklóját. Még mielőtt felsikolthatott volna, forró, szakavatott ajak tapadt az övére. Jack vitán felül a legjobban csókol mindazok közül, akikkel dolga akadt. Értette a dolgát, gyengéd volt és határozott, és nem ragadt meg ugyanannál a mozdulatnál. A foga és a nyelve is besegített a munkába. Sam térde me-gint rogyadozni kezdett. - Gyere velem! Jack kinyitotta a zuhanyozó nagy üvegajtaját, s Sam a csodák földjére lépett. Mia-latt ő a vécén kotlott, s a maga önző örömére gondolt, a férfi meleg szerelmi fészket varázsolt a zuhanyozóból. Sam elmosolyodott, látva, hogyan állította sorba a gyertyá-kat a zuhanyozó peremén, távol a hat zuhanyrózsa vízsugarától. - Ez igazán kedves, de... - Óriási az itteni bojler. Napokig ellehetünk villanyáram nélkül, és nem fogyunk ki a meleg vízből. Sam felvigyorgott rá. Szeme beitta a látványt, ami a gyertyafényben elé tárult. A fejnél kezdte, a kitűnő frizuránál, amely kiemelte a sűrű fekete haj enyhe göndörségét, mégsem hangsúlyozta túl. Hetyke frizura volt, meg kell hagyni, elég hosszú ahhoz, hogy egyszerre keltsen ápolt, mégis laza összhatást. Ha jelölteti magát, konzervatí-vabb hajviseletre lesz szüksége. - Túl szexis vagy - mondta aztán. Felnyúlt, és kezével beletúrt a nedves hajba. - Úgy mondod, mintha bűn lenne. Sam elnevette magát. - A frizurádra értettem. A tetejét rövidebbre kéne vágni. Nem kellene hangsúlyoz-nod a divatos rosszfiú jelleged. Jack az ajkához vonta Sam tenyerét, és megcsókolta, aztán végighúzta száját Sam nedves csuklóján, mire ő megreszketett. - Ennél kedvesebbet nem is mondtál nekem, Samantha. - Tényleg? - Már eltekintve attól a másik szavajárásodtól, amit annyira szeretek hallani. Sam szíve nagyot dobbant. - Azzal bármikor szolgálhatok. - Szerintem isteni lenne. - Jack magához vonta, és átölelte. - Igazán. Isteni lenne egy hús-vér kapcsolat valakivel, akit kedvelsz, akivel összebújhatsz az odúdban, és nagyokat szeretkezhetsz. - Mmm. Jól hangzik. Korábban soha nem volt benne részem. És neked? Jack felkuncogott, és maga elé állította Samanthát, hogy lemossa a hátát. - Úgy tűnik, vagy az egyikben volt részem, vagy a másikban, de együtt a kettőben soha. Nem tudom, miért van ez így. – Most ördögien Samre vigyorgott. - Hacsak a ma éjszakát nem számítjuk, mert istenien éreztem magam veled a koncerten, az ágyban meg nemkülönben. Sam nagyot nyelt. - Én is. Felnyúlt, hogy megsimogassa Jack arcát. Szúrós borostához ért a keze. - Tényleg azt hiszed, randizhatnánk? Nyélbe tudnánk ütni? - Nem látom az okát, miért ne. - Nem hiszem, hogy Kara és Stu örülne ennek a fejleménynek... - vont vállat Sam, s közben a szavakat keresgélte. - Tudod... - Majd nekünk jönnek? Sam elnevette magát. - Tudod, mitől ijednének meg még jobban? Hogy szívből kedbellek. Hogy mint ember és mint nő egyaránt érdekelsz. Ezzel ugyanis még inkább összegabalyítunk mindent. Ha csak szex lenne...
79
Susan Donovan
A kitartott nő
- Miért, nem csak az? Jack felvetette a fejét, s nyakán végigcsorgott a vízsugár. - Nekem nem, édes. - Oké. - És te hogy vagy ezzel? - Őszintén szólva, fogalmam sincs. Lenyúlt a férfi csípőjéhez, és megsimogatta. Közben nyugtázta, hogy a csípőcsont alig tapintható ki a feszes bőr alatt. - Messze a legszexisebb férfi vagy azok közül, akiket ismertem. Jack erre elmosolyodott. - Ugyanakkor nem tudom, merhetem-e rád pazarolni az érzelmeimett. Per pillanat a legkevésbé arra van szükségem, hogy átgázoljanak rajtam. Azt gondolom, azért ked-velsz, mert a közeledben vagyok, kéznél, úgymond. Az egyetlen nő, akivel jelenleg kikezdhetsz. - Nem így van. - Honnan tudjam? Jack elgondolkozva bólintott. Megint közel vonta magához, nagy kezével meg-markolta a fenekét, és megcsókolta a búbját. - Tökéletesen egybeillünk, Samantha. Nem vetted észre? - De még mennyire. - Úgy illek beléd, mint kulcs a zárba. Tudod? Sam felkuncogott, és szorosan átölelte. - Mintha valami szokatlan történne odalent. Jack felnevetett, s kezét fel-le jártatta a nő hátán, vállán, hátsóján és combjának felső részén. Sam érezte, hogy kicsit hátrafelé szorítja, mígnem mindketten a zuhany vízsugara alá kerültek. - Be akarlak nedvesíteni - mondta Jack. - Ez itt hamar megy. Jack egyik ujjával felemelte Sam állát, és a szemébe nézett A tekintete komoly volt és meleg, s egyenesen Sam szívébe hatolt, Ezzel a fickóval tényleg vigyáznia kell. Csak semmi ostobaság, semmi, de semmi! Nem szerethet bele. - A legszívesebben felfalnálak - mormogta a másik a fülébe, miközben két kezével kezdte szétfeszíteni a combjait. Ő meg levegő után kapkodott, amint látta, hogy a férfi letérdel a zuhanyozóban. Így, térdepelve nézett fel rá gonosz vigyorral. - Nyílj meg nékem, Sam! - Jaj, istenem! Máris remegett, pedig a másik még semmit sem csinált, csak beszélt hozzá, és megérintette a lábszárát. Mi ő? Egy hülye liba? Nem ér fel ő Indianapolis Casanovájá-hoz. Mikor azonban az ujjak a belső combok lágy találkozásához és a szeméremszőr-zethez értek, fellihegett. - Nem bántalak, bébi. Sam érezte, amint a férfi duzzadt szeméremajkait csókolja. Már megint az egek-ben érezte magát. Ugyan hogyan mondhatná el neki, hogy életében most először éli át ezt az érzést. Mitchcsel soha. Ugyan miféle nyomorúságos élete volt eddig? - Nyugi, bébi - suttogta a férfi, miközben változtatott a szögön, s nyelve forró he-gyével a csiklót nyalta körbe. Mintha nem is ezen a világon lettek volna. Sam egyik kezével belefogódzott a zu-hanyozó falába, mert attól félt, elájul. A meleg víz a hátára csurgott, és végigömlött a testén. A forró nyelv felszürcsölte őt, az ajkak végigcsókolták, a fogak apró szerelmi harapásokkal lepték meg. Minden egyes érintés újfajta gyönyört hozott, s ez a gyö-nyör egyre duzzadt és izmosodott a hasában... Jack hirtelen az ujját is belé akasztotta, s a hüvelye belső falát tapogatta. Ő mind-össze arra tudott gondolni, hogy ez nem fair, nem fair, nem fair...
80
Susan Donovan
A kitartott nő
A férfi fejébe kapaszkodott, hogy kibírja ezt a robbanást, az ég szerelmére. Csak ámult az orgazmus ragyogó káprázatán, ami a szemhéjai mögött elöntötte. Mert bi-zony csillagokat látott! Egyetlen vakító villanást! A menny olyan ragyogó világosság-gal nyílt meg előtte, hogy attól tartott, gyönyörében átlebbent egy másik dimenzióba, holott azt sem tudta, lehetséges-e ez. - Ez volt ám az orgazmus - nyugtázta Jack, aki most végigcsókolta a nedves com-bok elejét, a hasát és a csípőjét. - Akár New York Cityt is felgyújthattad volna a tü-zével. Sam felnyögött, s vonakodva kinyitotta a szemét. Még mindig fogta Jack fejét. Meglepetten pislogott, milyen világos is van a zuhanyozóban. Lenézett az előtte tér-deplő, kivilágított férfitestre, s az orcákra, amelyeket két tenyerébe fogott. - Van villany! Jack tőle telhetően bólintani próbált. - Mama, cserélj pelust, de rögtön! Jack és Sam megdermedt. Jack egészen megrettent. Sam elmormolt egy szitkot, majd ujját a szájára tette, hogy csendre intse a férfit. Intett neki, hogy álljon fel, és menjen a zuhanyozó végébe, ahol talán nem látja meg a fia. Jack halkan felnyögött, miközben feltápászkodott. Sam most látta meg először a bal térdét. Eltátotta a száját. - Istenem, atyám! Kinyitotta a tejüveg ablakot. Még mindig kóválygott a feje Jack sebhelyei láttán. Ugyanakkor az járt a fejében, hogy a fia semmi áron nem tudhatja meg, ők ketten együtt zuhanyoztak. Ugyan miféle anya ő? Dakota homlokát ráncolva lesett fel rá. Sam látta, hogy szokásos szerelését viseli... Az építőkockás póló van rajta, semmi más. - Kérlek, várj meg a hálószobában, amíg megtörölközöm, jó prücsök! Kinyúlt, hogy elzárja a csapot, ám most hangos csattanás visszhangzott a helyi-ségben. - Bocs - suttogta Jack, s a lefolyó mellett heverő gyertyára bámult. Nekimentem a falnak súgta Samnek, de már késő volt. - Mr. Jack is itt van? - Dakota szeme elkerekedett izgalmában -Jó estét, Mr.Jack! - Kérem, adjon oda anyunak egy törülközőt, jó! - Dakota mögé nyúlt, lehúzott a polcról egy jókora törülközőt, amely szétnyílt, amint a padlón vonszolta tovább. Sam megragadta, s a háta mögött Jack felé dobta. - Kösz, prücsök. Kaphatok még egyet? Dakota szeme összeszűkült, és egy második törülközőért nyúlt. Sam látta, hogyan dolgozik az a kis agya. Sietve eltakarta magát. Már majdnem felkapta, hogy átvigye a szobába, amikor átbújt alatta, és szélesre tárta a zuhanyozó ajtaját. - Mr. Jack? - Dakota átázott pelusát mutatta. Sam alig hitt a szemének, amikor egy nagy férfikéz nyúlt ki a zuhanyozó krómaj-taja mögül. A hüvelyk- és mutatóujj felcsippentette a pelust. - Új pelust kérek, Mr. Jack, és ne felejtsen el megtörölni - mondta Dakota.
9
- Milyen jól néz ki, Miss DeMarinis! - Sam egy fésűvel kettéválasztota Kara sűrű, szálegyenes haját, s megszemlélte munkája eredményét. - Négy hétig rendben lesz. - Kara Sam felé forgatta a fejét, szemében aggódás ült. 81
Susan Donovan
A kitartott nő
- És akkor visszajöhetek ide, ugye? A jövő hónapban is megcsinálod? Sam elmosolyodott. A vendégek érthető módon kényesek a hajukra. Kara azonban már üldözési mániás. Rettegett attól, hogy egyetlen ősz hajszálát is meglátják, vagy ami rosszabb, kitudódik, hogy festi a haját, ezért mindig ellenőrizte a katyvaszt, ame-lyet Sam összekevert egy kis műanyag tálban, s csak azután engedte a hajára kenni. - Amíg Jack nem bánja, szívesen megcsinálom itt, a házban a hajadat. - Csak ne zavartassák magukat, hölgyeim. Jack jelent meg a tálaló ajtajában, arcán sanda mosollyal. Még mindig az agyon-gyűrt szmoking és a tegnap esti nadrág volt rajta. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, és két karját keresztbe fonta a mellkasán. Samnek minden erejét össze kellett szednie, nehogy felvinnyogjon a láttán. Azóta nem látta, hogy elbúcsúztak egymástól a hálószobája ajtajában. Mindketten egyetér-tettek abban, túl kockázatos lenne, ha Jack nála aludna. Jack többször is elmondta, mi-lyen szerencse, hogy nem Greg vagy Lily érte őket tetten, hanem Dakota. - Mit gondolsz, Dakota beszélni fog? - kérdezte Samet. - Annak csak az ég a megmondhatója - felelte ő. Sam épp eltakarította maga után a piszkot és eltette mestersége szerszámait. Köz-ben végig magán érezte Jack tekintetét. Iparkodott nem ránézni. Kara még kiszagolná, mi folyik kettelyük között. A kampánymenedzser épp most kelt fel a támlás székből. Levette magáról a műa-nyag köpenyt, amely a pulóverét védte, s Jackkel csevegett. - Sam azt mondja, tegnap kábé éjjel kettőkor lett újra villanyotok. A belvárosban csak néhány órája kapcsolták újra vissza. - Hát igen, szerencsénk volt tegnap éjjel - mondta Jack. Sam felkapta a fejét, és rávillantotta a tekintetét. Volt olyan pimasz, hogy visszakacsintson. Hihetetlen! - Hát ez jó - mondta Kara, s egy kézitükörben szemlélte a haját. - Sam azt mondja, másfajta frizurára volna szükségem, h szenátorságra pályázom. Valami kevésbé szexisre, szerinte Egyetértesz vele? Kara feléje hunyorított, és letette a tükröt. Jack haját méregette. - Tényleg úgy hiszed? - fordult most Sam felé. Az vállat vont. Visszagondolt a pillanatra, amikor tegnap éjjel Jack a zuhany alatt állt, izmai csillogtak a gyertyafényben, s jó vágású arcát kócos haj keretezte. Ez a pa-sas egy szexidol. - Azt hiszem, elkelne neki egy hajvágás. Jack azon nyomban kihalászta a nadrág-zsebéből a tárcáját, a kulcsait és a mobil-ját, és letelepedett a megüresedett székre. Két kezét összetette az ölében. - Mindenestől a magáé vagyok. Sam Karára nézett, hogy most mi legyen, ő azonban vállat vont, mintha csak azt akar-ná mondani ezzel; „Ne engem kérdezz." - Persze. Csak ne sörtehajat vágj neki. A szavazóknak még Olivér North* jutna eszébe. Jack elnevette magát. - Kara, te vagy a politikusok védangyala. Mihez kezdenék nélküled? - Azt csak a jóisten tudja. Kara kerített még egy széket a szomszédos reggelizőhelyiségből, s letelepedett Sam balján. - Nos, milyen volt az úr tegnap éjjel? - fordult hozzá. - Jól viselte magát? Sam épp az ollóért nyúlt, az azonban megállt a kezében. Aztán eszébe villant, hogy Kara a koncertre gondol. - Nem szólta el magát, én legalábbis nem vettem észre. Jack felorkantott. *
Az Irán–Kontragate ügyvezető politikusa, ősz haját rövidre nyíratta
82
Susan Donovan
A kitartott nő
Kara mit sem tudva folytatta. - Nos, a reggeli lapok semmit sem írnak kettőtökről... a hírek egytől egyig a jég-esővel foglalkoznak. - Felborzolta a haját, és a kávéscsészéért nyúlt, amit a pulton ha-gyott. - Mit gondolsz, Jack, nem gondolod, itt az ideje előszedni a családi ékszereket? Jack harsány nevetése szerencsésen elnyomta Sam ideges köhögési rohamát. Mindhárman hallották, amint kinyílik, majd becsapódik a bejárati ajtó, s Monté hangja zengett végig az előcsarnokon. - Good morning, sunshine!**- kiabálta, s léptei végigkopogtak a parkettán. Simon legalább két lépéssel előtte rohamozta meg a főlépcsőt. - Hóhahó! Na, mi hír nálatok? - Itt vagyunk! - kiáltott ki Sam. - Hát ti meg mit műveltek? Monté bedugta fejét a tálaló ajtaján. Vörös sztreccsnadrág és zöld kötött pulóver volt rajta. A fülében himbálózó fülbevalók parányi arany karácsonyfadíszekre emlé-keztettek. Ahogy meglátta Jacket a széken, ráncba szaladt a homloka. - Szerintem ezt a pasit olyannak kéne hagyni, amilyen. - Egyetértek! - húzta ki magát Kara. - Felbéreltünk egy arculattervezőt, és felmé-rést is végeztünk. Ahogy számítottuk, pozitív reakciók jönnek a választóktól. - Csak levágom a haját - mondta Sam Monténak. - Kettes fokozatú hajnyírás. A barkót fülmagasságban hagyom. Monté is beállított egy széket a reggelizőből, és Sam másik oldalán helyezkedett kényelembe. - Persze, jó ötlet. Ez a hossz egy szörfbajnokot juttat eszembe, nem egy szenátort. - Én is így vélem - mondta Sam. - De ne nyírd túl rövidre, mert akkor meg tengerészre vagy más balfékre emlékez-tetne. - Látod? Mondtam - mosolyodott el Kara. - Hmmm - hümmögött Momé, s Jack gyűrött szmokingja felé pislogott. - Meg kell hagyni, öltözködni azt tud. Mindhárom nő felnevetett, de Jack nem nevetett velük, ehelyett a torkát köszörül-te. - Tudják, van abban valami megszégyenítő, hogy három nő úgy beszél rólam, mintha itt se volnék. Mintha levegő lennék. - De legalább rólad beszélünk. Ha senki nem beszél rólad, egy politikusnak maga a halál. Kara belekortyolt a kávéjába. Mint például ma reggel. Egyáltalán nem tet-szik, hogy a turbékoló szerelmespárt egy szóval sem említi a pletykarovat. Azt gondo-lom, itt az ideje annak az ékszernek. - Annak mindig ideje van - kapott a szón Monté. - Hetek óta rágom vele ennek a pasasnak a fülét. - Napok óta - morogta Sam. - Tökéletesen biztos vagy benne, hogy ki kellene kölcsönöznünk valamit? - Annyi itt a régi vacak, anyám nem venné észre, ha valami hiányozna. - Megbolondultál? - nevetett fel Kara. - Az a nő mindenre emlékszik... a legap-róbb részletekre apád első kormányzói jelölteteséről, amikor még 1972-ben Allan Ditto felesége először öltözött be az eskütételhez. Bámulatos egy memóriája van! - Kinek? - Az anyámnak - magyarázta el a helyzetet Monténak Jack Úgy döntöttem ugyan-is, hogy a családi ékszerek közül válogatom ki a gyűrűt. Valami különleges darabra gondoltam. - De legyen jókora darab. **
Jó reggelt napsugárkám!- az Aqua együttes száma
83
Susan Donovan
A kitartott nő
- Egészen eddig azt hittem, a méret nem fontos a nőknek mondta Jack, aki szem-látomást élvezte Montéval ezt a ki szópárbajt. - Akkor hazudnak - vágta rá amaz. - Mindössze arról van szó, olyan nők körül forgolódott, akiknek nem volt merszük előállni az igazsággal. - Meglehet, igaza van, Miss McQueen - bólintott Jack. - Kérem, ne mozgassa a fejét, vagy a végén senki se szavaz magára - szólt köze Sam. - Talán Christy említ majd meg kettőtöket ma délután a Parlamenti tudósítások című műsorában - derült fel Kara képe. - Tegnap este összefutottunk a koncerten... hát, merem mondani, az a nő bolondabb, mint valaha. - Igen, tegnap járt a fodrászatban, és Marciát faggatta - mondta Monté. - Soha nem bírtam. - Én még csak nem is láttam - jegyezte meg Sam. - Na én sem - így Monté. - De nem is olyan valaki, akivel szívesen megismerked-nék. - Valószínűleg azért járt a Cirkuszban, hogy Sam szennyesében kotorásszon. Ma-ga mondta nekem, semmi jót nem néz ki belőlünk. - Mennyire téved - szólt közbe Jack. - Utánam szaglászott? Erről van szó? Sam épp végigfuttatta az ujjait Jack hajában, hogy ellenőrizze egyenletes-e a vá-gás, most azonban megállt a mozdulat közben és Karára nézett. - Elég ijesztően hangzik. - Ártatlan vagy, mint a ma született bárány, Sam, ne aggódj! Christy csak egyike Jack sértődött nőinek. Nem akar mást, mint amit mindig is, nyársra tűzni a mogyoróit. - Juj! - szisszent fel Jack. - Megvágtam? - Nem, drágám. Csak reagáltam az iménti megjegyzésre a mogyoróimról. A helyiségben csönd támadt. Kara és Monté megrökönyödött tekintetet vetettek Samre. Már majdnem megkérdezte hogy mi a baj, amikor rájött, hogy Jack „drágám-nak" nevezte. Sürgősen le kellett fedeznie. - Nos, drágám, nem engedem azt a szörnyű nőt a mogyorói közelébe - ezzel dü-hödten meglengette az ollót, és hangosan megcsttogtatta. - Rajta! Ki mer velem szem-beszállni? Kara és Monté nagyot nevetett. - Látom, kezdtek belejönni - mondta Kara. - Nos, törvényesítsük a Frigyeteket! Apja irodájának szaga mindig megviselte Jacket. Ez a szag régi könyvek, bankók, bőr és lenolaj illatából állt össze. Ez töltötte be magányos gyermekkorát, s azzal a tu-dattal társult, az ő személye soha nem lehet elég fontos ahhoz, hogy elvonja apja fi-gyelmét a munkájáról. Egy csöppet sem volt ínyére, hogy, most itt van az ő dolgozó-szobája is. Mintha apja és nagyapja szelleme is ott kísértett volna a régi törvényköny-vek és a csillogó mahagónibútorok között, hogy a másvilágról is rajta tartsák a szemü-ket. Joggal tennék, hisz nem szívvel-lélekkel végzi ezt a tevékenységet, s ez a tény még kevésbé tetszik neki. Miközben a családi széf zárjával bíbelődött, magának bevallotta, a politikával kapcsolatban soha nem érezte azt az őszinte lelkesedést, mint egykor a futball iránt. Agya elboldogult az állam és a nemzet gondjával-bajával. Nem mintha mindenre tud-ta volna a választ, mégis megvolt mindenről az alaposan megfontolt véleménye. Ér-tette, mik a legnagyobb kihívások, amelyekkel valamennyi amerikainak szembe kell néznie: a nemzetbiztonság és a külpolitika kérdései, az államháztartási hiány, iskoláz-atás és gazdaság akadozása, a munkanélküliség, a környezeti ártalmak, a társadalom- és egészségbiztosítás. Ugyanakkor nem bánta, hogy át kell olvasnia azokat a helyzetjelentéseket és elemzéseket, amelyeket Kara és Stuart küldözgetett neki, ahogyan a kulcspozícióban lévő törvényhozókkal is gond nélkül tárgyalt. Nem zavarta a közszereplés és a szünte-len rivaldafény sem. Annál jobban bántotta, hogy fogalma sincs, mire ez a felhajtás. Elméletileg felfog-ta, hogy ténykedésével a nemzet javát szolgálhatja, sorsokba szólhat bele, ugyanakkor valamiért idegennek
84
Susan Donovan
A kitartott nő
érezte magától ugyanezeket az embereket. Tudta, nem csupán ar-ról van szó, hogy jólétben nőtt fel. Zavarta is a tényleges kapcsolatnak ez a hiánya. Ez volt az ő legféltettebb titka. Addig észre sem vette, amíg tönkre nem ment a lába. Né-ha elgondolkozott azon, nem roncsolódott-e el vele együtt a lelke is. - Emlékszel a kombinációra? - Kara olyan közel nyomult hozzá, hogy érezte a nyakán a leheletét. - Természetesen. Miért nem foglalsz helyet, és helyezkedsz el kényelmesen? - helyet mutatott Karának a kanapén. A nyomaték kedvéért rá is nézett, hogy komolyan gondolja, Mulattatta, hogy a há-rom nő úgy feszengett az ódon bőrkanapé szélén, mint a kíváncsi iskolás lányok, ke-züket tördelve az izgalomtól. Fura egy hármasfogat volt ez: Kara a maga sima, hűvös modorával; Monté a tolakodó őszinteségével, vidám talpraesettségével és a Samhez való hűségével; végül pedig maga Samantha... ez az alacsony, édes és dolgos nő, aki annyival több ennél. Gyanította, egy élet nem volna elég, hogy ezt a nőt megunja. - Biztosan tudod a kombinációt? Szerintem évek óta nem nyitottad ki a széfet, ha nem csalódom. Jack magában kuncogott. Kara olyan régóta része az életének, hogy úgy néz rá, mint a nővérére... egy követelőző, cselszövő, gonoszul okos nővérre. Közel húsz éve barátok. Néha Kara az őrülebe kergette Jacket, ő mégis imádta. Alaposan kiismerte már a szeszélyeit és a gyenge pontjait. Pontosan tudta, hogyan forognak azagya ke-rekei. Azt is tudta, ha ő nem lenne, nem jelöltetné magát… ez ugyanúgy az ő válasz-tása, mint a sajátja. Néha azt gondolta, az volna a legjobb, ha Kara jelöltetné magát szenátornak. - Mindent megteszek, főnökasszony - mondta most Karának. Közben abban reménykedett, igazat állított, amikor azt mondta ismeri a zárkombi-nációt. Technikai értelemben igenis ismeri, csak épp a számok sorrendjére nem emlé-kezett pontosan, s közel járt ahhoz, hogy valamennyi lehetőséget kimerítse. - Szerintem robbantsuk fel - javasolta Monté. Jack átpillantott rá a válla fölött, és elmosolyodott. Valahányszor eszébe jutott, ho-gyan bukkantak fel az életében Sam, Monté és a gyerekeik, kuncogni támadt kedve. Az érkezésükig nem tudta, mennyire unja magát. Még elgondolni is rossz, mi lett vol-na, ha elutasítja Kara cselszövését. Akkor nem ismeri meg Samet... erre pedig gondol-ni is rossz volt. Bár csak néhány hete ismeri Samantha Monroe-t, máris nagyon ra-gaszkodik hozzá. Egy napig sem bírná ki nélküle. Talány, hogyan történhetett meg mindez. - Megvan! A széf belső gépezete helyére kattant. Jack elhúzta a kilincset, s kinyitotta a nehéz, patinás ajtót. Alig négy láb magas és három láb széles volt, mégis dugig megtöltötte a Tolliver család limlomja, meg az MDT által kiválogatott kincsek, amelyeket valamiért nem a bank széfjében helyezett el. Kiemelt egy fekete bársonnyal bevont ládikát, nagyjából akkora méretben, mint egy keményyfedeles szótár. Az íróasztalra helyezte. - Én csak egyszer láttam belülről - suttogta Kara tiszteletteljesen. Jack megforgatta a dobozt, és felnyitotta a fedelét. Most mindhárom nő úgy emel-kedett fel a kanapéról, mintha hipnotizálták volna őket. Elkerekedett szemmel mentek oda a hatalmas íróasztalhoz, és a ládika fölé hajoltak. - Szent H... - kapta Sam a szája elé a kezét. - Tudja, engednie kell, hogy felpróbáljuk ezt a sok firlefrancot - egyenesedett fel Monté kétrét görnyedt helyzetéből. - Minden nőnek egyszer az életben meg kell ta-pasztalnia, milyor lehet egy hercegnő bőrébe bújni. Jack elvigyorodott.
85
Susan Donovan
A kitartott nő
- Lássanak hozzá, hölgyeim, mindamellett keressenek olyan valamit is, ami bevel-na jegygyűrűnek. Elvégre is ez a lényeg, nem? - Istenkém, ezt nézzétek! Kara most magasba tartott egy háromsoros gyöngy nyakéket, közepén gyémánttal kirakott kámeával. - Remélem, biztosította az egészet - dünnyögte Monté, végigfuttatva ujjait a nyakláncokon, karkötőkön, fülbevalókon, boglárokon, dísztűkön és MDT valamennyi kincsén. - Hogyne, persze - mondta Jack. - Bocsássanak meg a hölgyek, ha néhány percre félrevonulok. Ezzel leült az íróasztalhoz, és felhívta Stuartot. Közben végig hallotta a nők nevet-gélését és sipítozását, amint egymásra csatolták a nehezen záródó patinás klippeket, majd örvendezve kiáltoztak, ha sikerült. Kara elfutott a kézitükörért a tálalóba, hogy megcsodálhassák magukat. Jacknek el kellett ismernie, hogy az a fekete ónix karkötő tényleg jól mutat Karán, Monté meg valóságos díva a gyémánt fülönfüggővel, ami ta-lán MDT nagynénjéé volt valaha. Mikor Sam karcsú nyaka mögé nyúlva felcsatolt egy rubin-gyémánt nyakéket, és hátravetette a fürtjeit, Jacknek elakadt a lélegzete, olyan gyönyörű volt. - Az áldóját, Sammy! Biztos benne, hogy nem cserélték el születésekor? Olyan ez a nyakék, mintha magára tervezték volna. - Tényleg tökéletesen áll rajtad - mondta Kara a fejét csóválva. - Csak nem far-merben. Jack füléhez szorította a kagylót, mialatt Stuart a delfináriumban tartandó beszéd lényegesebb pontjait taglalta, közben azonban képtelen volt levenni a szemét Samről. Újra agyába villant a harsányul rikító kép, amely Samet mutatta vörös alsóneműben, most azonban a vörös rubin nyakéket is a nyakán viselte. A legszívesebben felugrott volna, és addig csókolja, amíg nem könyörög neki, hogy hagyja abba. Őszinte csalódást érzett, amikor Sam lecsatolta a nyakéket, és visszatette az éksze-res ládikába. Hirtelen csodálkozva gyúlt ki a tekintete. - Hú, de gyönyörű! - sóhajtotta. Sam karcsú bal keze emelkedett most ki a fekete ládikából. Kezét maga előtt tar-totta, szétterpesztett ujjakkal, hogy Kara és Monté megcsodáljon valamit, amit Jack nem látott ültéből, mindössze egy vékony aranykarikát, amely körbefutott az ujján. - Tyűha! - lehelte Monté is. - Ez szép és nagy, mégsem csiricsáré. - Isteni ez a gyűrű - mondta Kara, s felmutatta Sam kezét, hogy mindenki lássa. Viktoriánusnak tűnik - kicsit el is csavarta Sam kezét, hogy Jack is megcsodálhassa a gyűrűt. Ő helyeslően bólintott, közben tovább hallgatta Stuart locsogását arról, mi a jó és a rossz abban, ha Jack kampányát túl szorosan hozzákapcsolják Allen Ditto személyé-hez. - Gyönyörű - súgta Sam felé. Biztos volt benne, hogy ezt a gyémánttal és smaragddal kirakott nyűrűt még éle-tében nem látta. Maga a tökély. Nézte, hogyan mosolyog Sam a gyűrűre, hogyan igazgatja az ujjánn, és felkaca-gott örömében. Valamiért szívből örült annak, hogy gyűrűvel az ujján látja. A csontja velejéig átjárta az öröm. Kurtán elbúcsúzott Stuarttól, majd csadakozott a nők karához azíróasztal túlolda-lán. - Zavarhatok egy pillanatra? Kara és Sam közé furakodott, és lehúzta a gyűrűt Sam ujjáról. - A világ legrövidebb eljegyzése - kommentálta a mozdulatot Monté fejét csóvál-va. - Csak jól szeretném csinálni - állt Jack Sam elé, és a kék szem most elkeskenye-dett a meglepetéstől. Jack visszacsúsztatta a gyűrűt az ujjára. - Samantha Monroe, hajlandó vagy-e úgy tenni, hogy feleségül jössz hozzám? - Igen, Jack - mosolygott rá Samantha. - Örömmel játszom azt, hogy feleségül me-gyek magához.
86
Susan Donovan
A kitartott nő
- Milyen romantikus - jegyezte meg Kara. - Hé - kacagott fel vidáman Sam. - Higgyétek el, sokkal romantikusabb, mint az első ilyen alkalom. - Ez olyan szomorú - mondta Jack. - Az is volt. Mitch orra aládugtam a terhességi tesztet, s mind a ketten meredten bámultuk azokat a vastag kék csíkokat. És püff, már el is jegyeztük egymást! - Halló! Jack megpördült a hangra. Dakota Benjamin állt a dolgozószoba nyitott ajtajában, füléhez szorítva Jack mobilját. - Halló! Ott van még, hölgyem? - a kölyök arca ráncba szaladt a feszült figyelem-től, s hallgatta, bárki volt is vonal végén. Jack a gyereknél termett, és felé nyújtotta a kezét. - Kösz, hogy idehoztad, Ben. - Mondtam már nektek, Mr. Jack megadta a számát tegnap éjjel, mielőtt lezuha-nyozott? - a kicsi szélesen mosolygott, ahogy tovább beszélt a telefonba. - A viszont-hallásra hölgyem. Ezzel Jack felé lökte a telefont. Az remegve tette a füléhez. - Itt az anyád beszél. Olyan régóta nem beszélünk, hogy közben gyerekeid lettek? Hát ez nagyszerű. - Nem vettem észre. - Ki volt az a kölyök? Akár lány, akár fiú, olyan volt a hangja, mint egy óvódás-nak. Hol a francban vagy most? - A Sunset Lane-en, a házunkban. - Jack ereiben megfagyott a vér a gondolatra, hogy anyja netán az indianapolisi reptérről telefonál. Kitelik tőle. - Hol vagy most, Marguerite? - Naples-ben. Istennek hála, ismét tudott lélegezni. Csak bizonyára nem sokáig. Ennyit a légzésről. - Értem. Mik a terveid az ünnepekre? - Teljesen tőled függ. Gondoltam, eltöltök veled néhány napot, mielőtt nekivesel-kedsz a jelölésednek. Nemsokára bejelented a nyilvánosság előtt, ha nem csalódom. Karától tudom, hogy összejött a szükséges számú aláírás a szavazókörzetekből, s a célcsoportok mérési eredményei is biztatóak. Akkor ha nem tévedek, rövidesen a nyil-vánosság elé állsz. - Ez a terv. Jack tekintete Karára villant, aki néhány válogatott szitkot sziszegett. Az anyja könyörtelenül folytatta. - Nem szívesen vetem fel újra, de nem tisztáztuk még, mit keres egy óvodás a Sunset Laneen, és miért ő szólt bele a telefonba? - Óvodás? Jack Samre pillantott, aki odasúgta: - Ne haragudj! Jack vállat vont... mi mást tehetett volna. Az ő hibája, hogy őrizetlenül a tálalóban hagyta a mobilját. A gyerek semmi rosszat nem tett, csak beleszólt. - Benjamin Monroe-nak hívják... - Úgy értem, Benjámin Bergennek - javította ki magát Sam elelhősödő tekintete láttán. - Jó, a teljes neve Dakota Benjámin Bergen, de úgy gondoltam, ha a középső nevét használom, nagyobb az esélye, hogy rászokik a bilire, mielőtt bajuszt növeszt. MDT hallgatott egy pillanatra, aztán újrakezdte: - Egészen pontosan kié is ez a Dakota? - Ö Samantha Monroe legkisebb gyereke.
87
Susan Donovan
A kitartott nő
Áldott csönd támadt. Jack egy pillanatig azt remélte, lemerült a telefonja. Ha nem, menten elnyeli a föld. Vagy az egyik, vagy a másik. - Azé a pincérnőé, akivel együtt fényképeztek le? - Ő fodrásznő, Marguerite, csak szabadságon van. - Egy munkanélküli fodrász, akinek más a neve, mint a kölkeinek? Hány gyereke van, és hány családnévvel, Jack? Pont egy ilyen nővel keli mutatkoznod a kampány előtt? Jack a fejét rázta. Régóta tudta, hogy anyját a Marie Antoinette iskola nevelte, fe-kete öves bajnok a durvaságban, de ez tőle is sok volt. - Sam mindhárom gyermeke a volt férje nevét viseli. - Értem. Eszerint munkanélküli, elvált anya három gyerekl - Nem teljesen ez a... - Kara tud róla? Jack elnevette magát. - Kitűnő kérdés. Lássuk csak. - Anélkül, hogy kezét az apró készülék elé tette vol-na, odakiáltott Karának: - Sam Monroe-nak három gyereke van. Az áldóját! Tudtál róla? - Az isten szent nevére kérdem, mi folyik ott, Jack? - MDT már nem is játszotta meg a nyugalmat. - Követelem, hogy közöld velem az igazságot, éspedig most, rög-tön! Jackben mostanra ugyanúgy felment a pumpa, mint mindig a hasonló beszélgeté-sek közepe táján az anyjával. - Rendben, Marguerite. Az igazság az, felbéreltük Sam Monroe-t, hogy játssza el a menyasszonyom szerepét a jelölés idején. Szándékosan mutatkozunk együtt a város-ban, hogy amikor a jövő hónapban bejelentem a jelöltetésem, senkit ne lepjen meg, hogy Sam és a gyerekei ott vannak az oldalamon. - Jack rá se hederített Monté, Sam és Kara elképedésére, és tovább támadott. - A lényeg az, anyám, úgy véltük, a jelenlé-tük enyhíti majd a rossz híremet, miszerint felfújt hólyag vagyok, egy nőgyűlölő barom. Ugyanis nem épp ezek a jellemvonások azok, amelyek kívánatosak az Egye-sült Államok szenátorainál, vagy ami azt illeti, bármely választott köztisztviselőnél. Az áldott csönd visszatért. Sajnos azonban csak rövid időre. - Most viccelsz, ugye? - kérdezte Marguerite. - Nem. - Négy napon belül ott leszek - mondta az anyja, és letette a telefont. Megtaláltam! Christy másra sem tudott gondolni, amikor végigsietett a 10-es tévé-csatorna épületének csempézett folyosóin, kezében a noteszével. Sikeresen végrehaj-totta, amibe az ügyászi hivatalnak három évig belevásott a foga... megtalálta azt a bi- zonyos Mitchell J. Bergent, a banya volt férjét. Amihez mindössze két órára volt szüksége. Bergen anyagának gyors átfésülése kimutatta, hogy a Star hat éve cikket írt róla. Még a fényképét is leközölték a fickónak, bizarr, borsóhüvelyre emlékeztető üvegplasztikák társaságában. Ezután Christy felment az eBayre, ahol valaki három ha-sonló alakú üvegtárgyat árult. A szálak Alabama államba, egy wetumpkai boltba ve-zettek, melyet egy magát Michael Bouvier-nek nevező üvegfúvó tartott fenn. Felhívta a megadott telefonszámot. Mitchell Bergennel szeretne beszélni, mondta, és íme, ör-döge volt. A pasas persze váltig tagadta, hogy ő lenne az. Rossz számot hívott, mond-ta, és letette a kagylót. Christy azonban épp elég vonakodó hírforrással tárgyalt már az évek során ahhoz, hogy felismerje az áruló jelet: a csapdába esett állat nehéz zihálá-sát. Most már csak elő kellett csalogatnia a férget a búvóhelyéről, s visszacsábítania Indianapolisba, hogy kiaknázza a személyében rejlő lehetőségeket. Ha az ügyészség nem zárja lakat alá, tudta, a gyerekeivel visszacsalogathatja. Nincs olyan szőrösszívű férfi a világon, aki ne szeretné látni a gyerekeit három év kü-lönélés után. Bergen bizonyára tele van megbánással. Hogyan is ne lenne? - Öt perc, Christy.
88
Susan Donovan
A kitartott nő
Kedvesen odabiccentett a segédproducernek, majd közölte vele, hogy időre pon-tosan visszajön. Ma ment le a Parlamenti tudósítások 150. adása, amelynek Christy volt a műsorvezetője. Büszke volt arra a három évre, mialatt ilyen színvonalas vita-műsort vezetett. Annak külön örült, hogy a Tudósításokat élő adásbann adták le va-sárnap, ráadásul másik két csatorna is átvette, és hét közben háromszor levetítette. Emlékezett, mit mondott neki a kommunikációelmélet professzora még a Purdue-n. Ő inkább való képernyőre, mint rádióba, jegyezte meg, majd hozzátette: „És ez sokat el-mond." Nos, a múlt évben a jó öreg Nagyágyú prof. gratuláló levelet is írt neki a sike-rei miatt. Ugyanazzal szöveggel válaszolt, mint valamennyi rajongójának, s még egy nyolcszor tíz hüvelykes színes, fényképes autogramot is mellékelt a levélhez. - Két perc! Christy magára csatolta a mikrofont. Elcsevegett az aznapi vendégekkel... a szoká-sosak jöttek el a kerekasztal-beszélgetésül, plusz Brandon Milieweski. Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett érte. Ami azt illeti, rá is szolgált, meg aztán az utolsó percben csak be kellett ugrania valakinek Kara DeMarinis helyett, aki úgy döntött, hogy visszavonulót fúj, és hallgat Jack kampányáról. Christy magában eldöntötte, hogy a közeljövőben még kiaknázza Brandon hülye odaadását. Ez majd megolajozza a kerekeket. Semmi sem történik ok nélkül. A mai téma az oktatás finanszírozásának válsága lesz, ami az egész államot csata-sorba állította, továbbá a videopóker törvényt felülvizsgáló bizottság ténykedése. Szó-ba hozzák természetesen a szenátorjelölés körüli pletykákat is. Most először kérdő-jelezi meg a nyilvánosság előtt Jack románcának őszinteségét. Nem szerelem ez, ha-nem politikai bűvésztrükk. Jó adás lesz, meg kell hagyni. Christy keresztbe vetette formás lábszárát. Lehúzogatta kosztümkabátja hátát, és a feneke alá gyűrte, mert így a váll vonala szépen mutatott a képernyőn. Közben egyre azon járt az esze, hogyan használhatná fel Mitchell Bergent arra, hogy megtudja az igazságot a banyáról. Majd Brandon Miliewski lesz a közvetítője. Épp kéznél van. Fő-jenek csak mind keserű levükben, és nem marad el az eredmény. A legszerencsésebb ötletei ilyen ellazult pillanatokból származtak, amikor szabadjára engedte az esemé-nyeket. A szeme sarkából nyugtázta Brandon rajongó pillantását. Halvány félmosollyal ju-talmazta, mert tudta, hogy bár pillanatnyilag kocsányon lóg a szeme, amint élő adásba kerül, összeszedi majd magát. Ez a pasi egyre ígéretesebb. Mitchell a foltos tükörbe kandikált üvegfúvó műhelyének fürdőszobájában. A két helyiségből álló üzletben egyúttal lakott is Már alig emlékezett rá, hogyan kötött ki ebben a déli porfészekben, az isten háta mögött, vagy hogy mióta van itt egyáltalán. Az utolsó néhány év olyan volt, mint egy megszakítás nélküli hullámvasút - hol fent volt, hol lent. A legutolsó mélypont után jött ide, hogy újra elbújjon az emberek elől. A szíve mélyén tudta, hogy egy napon rátalálnak, mégis megdöbbent attól a tele-fontól. Még azt sem tudta, kinek a nevében beszél az a nő... nem mondta meg. A rend-őrség keresteti? Az ügyészség?Magánnyomozó iroda? Elgondolkozott, hány eszközt vehetett igénybe Sam, hogy rátaláljon az ő búval bélelt exférjére. Vajon most örül-e a győzelmének? Bárcsak lenne pénze! Ha így volna, emelt fővel visszamehetne Indianapolisba, ki-fizethetné a gyerektartást, amivel elmaradt, könyöröghetne a gyerekeinek, hogy bo-csássanak meg neki. Samtől nem kérné ugyanezt. Ő nem számít. Mitch megdörgölte szeme alatt a sötét karikákat, megvakarta borostás állát, és közben tudta, nem mehet így vissza. Két út áll előtte, és egyik sem túl vonzó. Az egyik, hogy feladja magát és lesitte-lik; a másik, hogy innen is lelép, és megint újrakezdi valahol. Ez minden, amit tehet. A helyzet az, ahhoz is fáradt, hogy csak elgondolja, miféle hercehurcával járna köl-csönkérni egy teherkocsit, segítséggel újfent átköltöztetni a kemencét és a szerszáma-it. Valami eldugott kisváros kellene egy még
89
Susan Donovan
A kitartott nő
távolibb államban, ahol eljátszhatná a különc művészt, aki magányra vágyik. Mekkora hazugság is lenne! Nem akar ő ma-gára maradni. Látni szeretné a gyerekeit, haza akar menni, de túl sokat hibázott ahhoz, hogy bármelyiket megtehesse. Ilyen egyszerű ez. Elhevert a vén egyszemélyes ágyon az épület hátsó részében, és a szeme előtt ösz-szefonta a karját. Három éve merő hazugság volt az élete, amely kis híján megfojtotta. Elhagyta Samet, hogy a nagy kaland nyomába eredjen, csak hát azt is elbaltázta. Köz-ben tömérdek embert megsértett. Most pedig, öt állam és hat nyomorult szerelmi csa-lódás után nagyjából hetven rongy, amit magáénak mondhat, továbbá egy kártyás mo-bil, meg egy könyvtári olvasójegy, amelynek birtokában használhatja az internetet. Különben pedig a nagy semmi. Legalább a kokain nem zavar be többé a képbe... bá-mulatos, hogy kigyógyít a függőségből a pénztelenség és a rosszra vezető alkalmak hiánya. Szinte kívánta, hogy újra jelentkezzen az a titokzatos nő a titkos telefonszámával. Legalább tudná, mit tartogat számára a sors. Mitch sóhajtva nyugtázta, a legjobb, ha marad, és felkészül arra, hogy rövidesen kopogtatnak az ajtaján, bárki legyen is az.
10
A társaság karácsony első napját ünnepelte. A régi lakóhelyük egyik kedvenc ét-termébe tértek be. Dakota minden jel szerint az egyetlen vendég volt, akit érdekelt az asztaluknál szerenádozó mariachi zenekar. De hát a mexikói muzsika hozzátartozott az El Sol étterem arculatához, ahol jókat lehetett enni igen olcsón, rossz ingyen zene mellett. A csöppség ide-oda fészkelődött a székén, és önfeledten tapsolt, miközben a háromtagú együttes újfent rázendített a La Cucaracha* nótájára. - Én mondom neked, a vőlegényed beléd van esve - mondta Monté, aki suttogva a barátnőjéhez hajolt, hogy hallja a zene mellett. - Légy vele óvatos! Azt hiszem, nem vagy abban a formában, hogy vissza tudd verni egy ilyen hapsi támadásait. Samnek csaknem cigányútra ment a jeges tea. - Hová akarsz kilyukadni? Miután meggyőződött róla, hogy Greg, Lily és Simon nem figyel, odasúgta Mon-ténak: - Azt akarod mondani, nincs elég akaraterőm, hogy ellenáljak Jack Tollivernek? Monté hátradőlt vidám színekre festett faszékén, és rákacsintott Samre. Nem fe-lelt, de a szeme mindent elmondott. - Figyelj, Monté! Tényleg ez az, amit mondani akarsz? - De még mennyire, a fenébe is! Azt ajánlom, vigyázz magadra, de nagyon! Sam újra hosszan belekortyolt a jeges teába, hogy az időt húzza. Amióta csak is-meri, sosem volt titka a legjobb barátnője előtt. Monté tudott élete minden apró rész-letéről, még arról az ostoba egyéjszakás kalandról is Bill-lel, az építésszel. Fájt neki, hogy most nem mondhatja el, miféle viharos éjszakát élt át Jackkel, hogyan udvarolt neki az új főnöke; milyen volt az a lefegyverező első csók... na meg élete első nagy szexuális élménye... és mindez ilyen vénen, harminchat éves korában! De ő és Jack végül is megbeszélték, hogyan kezeljék a helyzetet, és megállapodtak abban, hogy titokban tartják a viszonyukat. Előbb kiélvezik egymást, aztán majd meglátják. Így le*
A mexikói forradalom dala, a cím jelentése: Csótány
90
Susan Donovan
A kitartott nő
galább nem kell aggódniuk azért, ki tud és mit; ki mit mondott kinek; kinek tetszik a dolog és kinek van ellenvetése. Sam különben sem akarta, hogy a gyerekei valami ko-molyra gondoljanak közte és Jack között. - Elbánok én JackTolliverrel - mondta, magabiztos mosolyba csomagolva ezt a szemenszedett hazugságot. Monténak természetesen igaza volt. Sam nem volt abban a formában, hogy elbán-jon egy ilyen hímmel. Őszintén szólva, meg se próbálta. Hisz ez a pasas jópofa, elbűvölő, szexi, és ráadásul határozottan érdeklődik iránta. Kéznél van, és hat havi garancia van arra, hogy marad is. Olyan ajánlat ez, amelyen bármely magányos nő kapva kapna. - Csupáncsak nem akarom, hogy bántsanak, Sammy, ez minnden, márpedig ez a hapsi nagy szívtipró. Rá van írva, csak rá kell nézni. - Kösz. Monté ejtette a témát, szemlátomást elégedetten, hogy sikerült megmentenie Sa-met a rá leselkedő katasztrófától. - Szóval, mi a terv, mihez fogtok, ha a Sárkánylady megérkezik? Mindenki ideha-za marad? Greg és Simon elnevette magát, s Sam rájött, hogy a gyerekek odafülelnek a fel-nőttek beszélgetésére. Sam odavetett a gitárosnak egy ropogós ötdolláros bankót, és boldog karácsonyt kívánt a zenekarnak. Remélte, hogy megértik a célzást. - Tényleg Sárkányladynek nevezted Jack anyukáját? - Lilynek határozottan tet-szett a kifejezés. - Az a benyomásom, Jack és ő nem állnak túl közel egymáshoz. - Szerintem még csak nem is szereti az anyját - jegyezte meg Simon. - Nem értem, hogy gyűlölheti egy férfi az anyját, akkor is, ha az őrületbe kergeti. - Én rendesen neveltelek - mondta Monté. Ebéd után mindenki beült a furgonba, és Sam elhajtott egy karácsonyfa-árusító telepre, a Lafayette Square bevásárlóközpontja közelében. Hét láb magas kék lucfe-nyőt választottak, eladó zsineggel összekötözte, ők meg a csomagtartóba tették. Mire visszaértek a Sunset Lane-re, a nagyszobában megtalálták a karácsonyfa talapzatot, amelyet Jack hagyott ott nekik, ahogy megígérte. Mindenkinek össze kellett dolgoz-nia, hogy biztonságosan felállítsák a fát. Közben senki sem hederített Dakotára, aki sorra nyitogatta a díszek dobozait, hogy mindről gondosan eltávolítsa a drótakasztót. - Látod, anyu! Én is segítek! - mondta büszkén. A délutánt úszással töltötték, s közben karácsonyi énekeket hallgattak. Titokban mindenki becsomagolta az ajándékát, és elhelyezte a fa alá. Monté elkészítette híres gombócos csirkeraguját, édességnek meg csoki tortát. Később begyújtottak a díszte-rem kandallójába. Ez a nap mély békességgel töltötte el Samet, ahogy elnézte gyerme-kei sugárzó arcát, meg Dalet, amint holmi kutyaálomtól vakkantgatott a kandalló előtt. A legszívesebben azonnal ecsetet ragadott volna, hogy lefesse, amit látott. - Az ünnepek után újra festeni fogok - mondta ki hangosan is. - Amint helyet talá-lok magamnak. Monté a koffeinmentes kávéját kortyolgatta, és elmosolyodott. - Már vártam ezt a bejelentést. - Ami azt jelenti, hogy neked is újra el kell kezdened énekelni - ugratta Sam a ba-rátnőjét. - Hmm, hát, nem is tudom, kinek volna szüksége ínhüvelygyulladásos énekesre, akinek ráadásul visszeresedni kezd a lába. Mindketten elnevették magukat, pontosan tudták, mit művelhet valakivel tizenhá-rom év egy fodrászszék mögött. - Örülj neki, Sammy, hogy egy ideig távol vagy a fodrászattól. - Ó, örülök is. - Sam aggódó szeretettel nézett a barátnőjére, aztán elmosolyodott.
91
Susan Donovan
A kitartott nő
- Nem tudom kivárni a holnapot, hogy kinyisd az ajándékodat. Jack mély hangja végigzengett a csöndes helyiségben. - Tényleg? Miért, valami szépet vett nekem? Sam érverése azonnal az egekbe szökött, s egész teste riadókészültségbe helyezke-dett. - Mr. Jack! - Dakota felugrott, és Jackhez szaladt. Még mielőtt Sam megállíthatta volna, a férfi karjai közé vetette magát, s úgy tett, mintha elfogta volna. Jack elkapta, gyorsan átölelte, majd rögvest visszaültette a hely-ére. - Szia, Ben. Na, mi a nagy helyzet? Monté a homlokát ráncolta, Sam pedig vállat vont. Vicces volt, hogy Jack eldön-tötte magában, Dakota neve a ludas a szobatisztaság elmaradásában. A kölyköt szem-látomást nem zavarta, ha Benjaminnak nevezik, akkor meg kit izgat? Dale megugatta a jövevényt. Sam leugrott a kanapéról, hogy visszaavigye a Flori-daterembe, hivatalos börtönébe. Miközben elfutott Jack mellett, az ráhunyorított. - Szia, édes - súgta oda neki. Aztán az este nagy részében ott maradt, és „Kérdezz, felelek" társasjátékot játszott a nagyobb gyerekekkel. Samnek megemlítette, hogy a másnap zömét munkával tölti, fent az emeleten, a deli szárnyban. Sam feltételezte, hogy az egésznek Marguerite ér-kezéséhez lehet köze. - Biztos benne, hogy az édesanyját nem zavarjuk holnap az ünneplésben? Jack megrázta a fejét, s rámosolygott Samre. - Valószínűleg épp hogy csak benéz, elmondja a magáét, aztán távozik. Rendsze-rint ellátogat az első presbiteriánusok karácsonyi istentiszteletére, aztán irány a pol-gármester egy kis karácsonyi köszöntőre. - Nem szeretnék útban lenni. - Ez a hely a magáé májusig. Semmi sem változott, Sam. Félóra múlva Sam kikísérte Montét és Simont, ágyba dugta Dakotát, majd felküld-te az emeletre Greget és Lilyt, hogy feküdjenek le. A nagyszobába visszatérve látta, hogy Jack egy szelet csokoládétortát majszol. - Te is tudsz ilyet sütni? Az ég szerelmére, hozzám jössz feleségül? Sam elmosolyodott, és lehuppant szorosan mellé a kanapéra. - Monté sütötte a tortát. Majd továbbítom neki az ajánlatodat. - Annyira hiányoztál - mondta Jack egyszerűen, s az üveg kávézóasztalra helyezte az édességet. - Rossz volt nélküled ebben a néhány napban. Sam értette, mit mond. Ő is ugyanezt érezte, és most egyetértően bólintott. - Olyan jó lenne együtt aludni ma éjjel - vigyorodott el Jack - Egész nap másra sem gondoltam, csak az estére, amikor szorítom belőled a lelket. Sam felnevetett, és megsimogatta a férfi alkarját. Fehér trikója fölött fekete kas-mírpulóvert és farmert viselt. Szemlátomás kitűnő hangulatban volt, ellenállhatatlan-nak tűnt így. - Fogalmad sincs arról, mennyire vágyom én is a mai éjszakára - súgta Sam, s iparkodott nem ránézni a férfira. - Nem tudok nem gondolni a legutolsó közös esténk-re. A férfi váratlanul az ölébe kapta, s mielőtt kitalálhatta volna. mi vár rá, hátradön-tötte a karja hajlatába, és megcsókolta. Öröm és melegség áradt szét a tagjaiban, meg az a mindent átható jóleső érzés, hogy birtokolják. Elfészkelődött az ölelésben, karját a férfi nyaka köré fonta, és viszonozta a csókot. Jack keze a hajába túrt, a csípőjét simogatta, végigsimogatta a hasát, elvacakolt a kis kék kardigánja gombjain. - Van egy ajándékom a számodra, amelyet ma este szeretne átadni, ha nem bánod. Sam hátrébb húzódott, hogy az arcába nézhessen. Meglepetten hunyorgott. Eddig eszébe sem jutott, hogy Jack is megajándékozhatja. - De én semmit...
92
Susan Donovan
A kitartott nő
Nem mondhatta tovább, mert a férfi szája ismét az övére tapadt, és amikor vissza-helyezte a földre, végigcsókolta a nyakát és szelíden a vállába harapott. - Ez az ajándék inkább nekem öröm, mint neked. Ezzel elővett a kanapé egyik párnája mögül egy arany- és ezüstszínű papírba ele-gánsan becsomagolt dobozt, melyei széles ezüstszalag kötött át. - Most adod oda? - Ha nem baj. Kicsit reméltem, hogy felveszed az esti találkánkra. Sam egy pillanatra ölébe vette a dobozt, és a férfit tanulmányozta. El nem tudta képzelni, miféle rosszindulat mondathatta a nőkkel, hogy Jack üresfejű tökfilkó. Hi-szen olyan kedves és jólelkű vele. Már ahogy ránéz, az sem azt az érzést kelti, hogy unalomból fektette le. Aztán ahogy a fejét félrehajtja egy csöppecskét, ahogy az ajkán alig észrevehető félmosoly játszik, ahogy ellágyul a tekintete, mikor meglátja... mind-ez olyan, mintha beleszeretett volna. - Jól vagy, Sam? - Huh. Igen, persze. Azonnal kinyitom. A doboz pillekönnyű volt. Máris sejtette, mi lehet benne. Lefejtette a csomagoló-papírt, levette a fedelet, kinyitotta a belső csomagot, mire vörös szatén csipke alsóne-mű buggyant ki alóla. Ujjbegyét végigfuttatta mindkét ruhadarab anyagán. Menten látta, hogy az ajándék drága francia áru, ami a fél fenekét és mellét sem takarja majd el. Jack keze rásimult az övére a dobozon belül. - Bizonyára ugyanolyan kényelmes is lesz, amilyen tetszetős. Látod? Sehol egy varrás, ami ingerelné a bőrt. - Sam elbűvölten figyelte, ahogy Jack végigcirógatja a melltartót. - Azt akartam, hogy olyan gyönyörű legyél, amilyen valójában vagy. Apró nedves folt jelent meg hirtelen a bugyin, s Sam rájött, hogy sír. Eddig még soha nem kapott férfitól fehérneműt. Az aztán egyiket sem érdekelte, bántja-e a bőrét a varrás a melltartón belül. Ez a pasas vagy az ég ajándéka a nőknek, vagy szemfény-vesztő csaló. Ugyan ki mondhatná meg, melyik? Nem kellett volna elhallgatnia a dol-got Monté elől, de már túl késő. - Olyan Ferrari vagy, amelyik eddig két hengerrel futott, édes. - Jack ujjai letöröl-ték a könnyeit, s a férfi felemelte az állát. - Egy pillanatig sem bírom tovább. Vedd fel most rögtön! Sam bólintott. Felkelt, és bement a folyosóról nyíló öltözőszobába, ahol levette a farmerét, a pulóverét meg az egyszerű alsónemüjét, és felvette, amit Jack választott. Megint csak dicsérni tudta az ízlését. A fél mellet elfedő melltartó és a tanga tökélete-sen illett rá, s pontosan azt a hatást keltette, amire szánták őket. A melltartó megemel-te a kebleit, hogy a mellbimbók csaknem kibuggyantak a szélén. A bugyi háromszöge alig fedte el a szeméremszőrzetét, s magasan felfutott a csípőre. Megfordult, hogy há-tul is megnézze magát a tükörben, de csupán vékony szatén csíkot látott, amely eltűnt a feneke közepén. Elégedett sóhajjal hátravetette a haját, és visszament a szobába. Mosolygott, mert tudta, hogy gyönyörű. Egy szexistennő, egy bombázó, vagy legalábbis Jack Tolliver aktuális babája, de hát fene bánja. Visszalopózott a szobába, majd tovább lejtett a férfi felé, miközben tekintetét az övébe fúrta. Jack várakozón nyalogatta az ajkát. Amikor a kanapéhoz ért, az ölébe ült, s ránehezedni combjaira. Ujjait végigfuttatta Jack lenyírt hajában. A férfi fölé hajolt. Jack feje a párnára hanyatlott, s nehezen, zihálva lélegzett. - Olyan gyönyörű vagy - suttogta. - Köszönöm. Örülök, hogy tetszik az ajándékod. Jack pillantása forrón a bőrére tapadt, ahogy végigjártatta a testén. Mikor egyik kezével belemarkolt a mellébe és a mellbimbójába, Samet átjárta a gyönyör. Hátra-vetette a fejét, és felnyögött, - Úgy látszik nagyon, nagyon jó fiú voltam ebben az évben – mondta Jack.
93
Susan Donovan
A kitartott nő
Hangos puffanást hallottak, s mindketten rémülten kapták hátra a fejüket. Sam egyetlen másodperc alatt leugrott Jack öléből, és elbújt a jókora karácsonyfa mögött. Ott aztán emészthette magában a tényt, hogy élete legszexisebb pillanatát Jack anyjá-val osztotta meg. A fészkes fekete fenébe! Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Jack szorosan behunyta a szemét, az-tán újra kinyitotta. Ott állt előtte MDT teljes életnagyságban, kihúzott vállán szőrme-boával, üres arccal, öszeszorított szájjal. Két nagy Louis Vuitton táska hevert a lábánál, ott, ahová a sofőr huppantotta őket. Jack aggódott Sam miatt. A karácsonyfa dús ágai közül átsejlett egy mezítelen lábfej és boka, egyebet azonban nem látott belőle. Marguerite tán azt hiheti, halluci-nált. - Ne haragudj, hogy félbeszakítottalak. - Holnap reggelre ígérted magad. - Korábbi géppel jöttem. Jack látta, amint Sam idegesen váltogatja a lábát. Valószínűleg fázik, szinte bizo-nyosan megszégyenülve érzi magát. Felállt. - Átkisérlek a szobádba. - Szükségtelen. Marguerite intett a sofőrnek, hogy kövesse az emeletre. Jack nézte, hogy úgy megy el, mintha mi sem történt volna. Egyszer az életben fordulna elő, hogy lefoszlik róla ez a merev máz. Szeretné látni, hogy omlik össze, kiabál, átkozódik, vagy mondja el mindennek, ami csak az eszébe jut. Ám ő egyszer sem roppant össze, még akkor sem, amikor az ikrek meghaltak. Neki, a fiának nem volt olyan szerencséje, hogy ta-núja legyen a dühöngésének. Vagy a bánatának. A gyöngédségéről nem is beszélve. Mindig csak ez a hűvös fölény, ez a keserű ítélkezés. Amit annyira gyűlölt. - Közöld Miss Monroe-val, hogy holnap reggel szívesen vennék egy formálisabb bemutatkozást - mondta még az anyja. Sam egész karácsony előestéjén sikeresen elkerülte Margueritot. Korán felkeltette a gyerekeket, és kivitte őket reggelizni a városi piacra. Később elmentek a bevásárló-központba, ahol Lily és Greg még vásárolt valamit az utolsó pillanatban, mialatt Sam egy örökkévalóságig állt sorban a Mikuláshoz Dakotával. Aztán az egész családot moziba vitte. Lily és Greg egy akciófilmre ült be, mialatt ő meg Dakota megnézett egy Disney-művet. Aztán tekézés, végül vacsora következett. - Anya? - szólalt meg Lily a kínai fogások fölött. - Mikorra ígérte magát hozzánk Simon és Monté? Mi lesz, ha akkor érnek oda, amikor még nem vagyunk otthon? Jack mamája nem ma éekezik? - Már ott van - felelte Sam, tettetett közönnyel, mintha csak elfelejtkekezett volna erről az aprócska körülményről. - Tegnap este jött meg. - Á - Greg letette a villáját. – Akkor már láttad a Sárkányladyt? Sam jelzett a szemével a fiának, s Dakota felé intett, aki most végzett az ötödik szerencsesütivel. - Nem ismerkedtem még össze Mrs. Tolliverrel. Mindössze egy pillanatig láttam, mielőtt nyugovóra tért, de még nem beszéltünk egymással. - Akkor azért járjuk egész nap a várost - jegyezte meg Lily sokat tudó mosollyal. Az utolsó állomás az O'Malia csemegeüzlet volt, amely úgy festett, mintha egy vi-king horda fosztotta volna ki. Sam felkapta az utolsó üveg tojáslikőrt meg a legkevés-bé törött kinézetű karácsonyi süteményt, és megindult hazafelé a gyerekekkel. Monté kocsiját a kocsifeljárón találták, amikor megérkeztek. Sam magában elmormolt egy imát, remélve, hogy Marguerite elment templomba.
94
Susan Donovan
A kitartott nő
A család kicsődült a garázskapun, és a konyha felé tartot, ahol csak Jacket, Montét és Simont találták. Jack arcán a világ legszélesebb mosolya terült szét, amikor meglát-ta őket. - Boldog karácsonyt! - mondta. - Sajnálom, hogy elkéstünk egy kicsit. - Nem akartuk látni a Dinoszauruszladyt - jelentette ki Dakota, abban a pillanat-ban, amikor Mrs. Tolliver a konyhába lépett. Sam a legszívesebben ott helyben el-süllyedt volna. - Szerencsétlen volt az időzítés! - jelentette ki Marguerite mosollyal. - Úgy látszik, mindig az ünnepek kellős közepén érkezem. Jack anyja most Samre fordította lézersugár-pillantását. Ugyanolyan macskazöld szeme volt, mint Jacknek, csupán az alakját változtatták el a plasztikai sebésznél tett sűrű látogatások. A csontsovány testet több ezer dollárt érő dizájnos ruhadarabok, ci-pők és kiegészítők burkolták. Sam megpróbált visszaemlékezni, mit is viselt tegnap - melyik farmert és pulóvert -, miközben dadogva bemutatta a gyerekeit, akik istennek hála tisztelettel köszöntötték Marguerite-ot. Mikor azonban Monté-hoz és Simonhoz ért, nem bírta tovább szuflával. Pontosan tudta, mi járhat a barátnője fejében. Hányszor nevetgéltek már hasonló helyzetekben a Cirkuszban! Marguerite frizurája a gazdag fehér nők jellegzetes hajviselete volt. Monté halálra nevette magát rajtuk, s csak úgy emlegette: „Gazdag Szukák Bubija a Pokolból". Ezt a frizurát hátul magasabban felvágták, mint elöl, ahol féloldalra fésülték a hajat. Több réteg poliuretán habra emlékeztetve duzzadozott az arc körül, rácáfolva a gravitáció törvényeire. Sam és Monté nem szűnt meg csodálkozni azon, miért ragaszkodnak te-hetős vendégeik egy látványosan rosszul álló hajviselethez, lehetőleg haláluk napjáig. Marguerite-nél tovább rontott a helyzeten, hogy a sok kezelés megrongálta a haj-szálait. Sam és Monté vattacukor-szőkéknek nevezte az ilyeneket, akiknek a tömérdek hidrogénezés géz vékonyságúra finomította a hajfürtjeit. Ennek a nőnek azonnali haj-újraélesztésre volna szüksége. - Igazán örülök, hogy megismerhetem - mondta Monté Marguerite-nek, s közben kerülte Sam pillantását. Csengettek a bejárati ajtón. - Ez a sofőröm lesz - mondta Marguerite. - Volt szerencsém. Samantha, volna kedves kikísérni az ajtóhoz? - Majd én - ajánlkozott sietve Jack. - Nem, nem. Szeretnék négyszemközt szót váltani Samanthával, mielőtt mindenki kiélvezi a maga szentestéjét. - Margeurite Samre fordította a pillantását. - Mehetünk akkor? - Anya, igazán nincs szükség arra, hogy... - Megyek is már Jack - biccentett Sam. - Szívesen kikísérem. Tudta, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, és ettől szerette volna megkímélni Jack. Mégis összeszedte magát, és követte Marguerite-ot a ház hatalmas boltíves bejá-rati ajtajáig, ahol Jack anyja biztosította a sofőrt, hogy egy pillanat múlva utána megy. Ezután fagyos mosollyal Samhez fordult. - Szóval, akkor mi a helyzet, Miss Monroe? Jack titkos kedvesével vagy alkalma-zottjával állok-e szemben? Be kell vallanom, megdöbbentett ez az egész ügy. Sam már épp szóra nyitotta volna a száját, amikor Marguerite lepillantott a gyű-rűsujjára, és hátrahőkölt. Aztán lassan felemelte a tekintetét, és megsemmisítően vé-gigmérte Samet. - Egyet megmondhatok, Samantha, és kérem, nyissa ki jól a fülét. Verje ki az üres kis fejéből, hogy ellophatja tőlem a fiamat. Csupán ideiglenesen léphetett elő. Ne szokjon hozzá! Megértettük egymást? Sam döbbenten pislogott. Volt már dolga a Marguerite-hez hasonló nőkkel, akik azt képzelték, a pénz és a rang birtokában cselédként bánhatnak egy fodrásszal, a gaz-dag tyúkok azonban smafuk voltak ehhez a vén boszorkához képest. Marguerite Dickinson Tolliver egy igazi Szörnyella de Frász. Sam csak most értette meg, miért van gondja Jacknek a nőkkel. Még csoda, hogy egyáltalán maradt benne egy csipetnyi jó.
95
Susan Donovan
A kitartott nő
-Látom, mondani óhajt valamit, Miss Monroe. Halljuk, ki vele! Sam megköszörülte a torkát. Valóban el szeretett volna mondani pár dolgot. Pél-dául bocsánatot akart kérni a suta kezdetért. Azt is elmondta volna, Marguerite-nek nincs joga ilyen lekezelően bánni vele. Hozzátette volna, tartsa magát távol a gyereke-itől, mert ha nem, megbánja. Mindenekelőtt azonban az kivánkozott ki belőle, hogy nem tartozik rá a kettejük dolga. Ehelyett mindössze ennyit nyögött ki: - Bárkihez jár is a hajával, rossz munkát végez. - Mit mondtál? Jack keresztbe vetett lábbal ült Sam előtt a nagyszoba szőnyegén, és ámulva nézte. Született túlélő ez a nő! Bárki, aki összekülönbözik MDT-vel, megkaphatja a magáét. Vagy érdemérem lesz a jutalma. - Tudom, érettebben is viselkedhettem volna. Végül is ő az anyád, ez pedig a te házad, de mégis kiböktem. Majdnem őrületbe kergetett. Jack elvigyorodott. Ez a legjobb szentestéje emberemlékezet óta. Csodás volt vé-gignézni, ahogy a gyerekek kinyitogatják a. ajándékaikat; ahogy csillogó szemmel ki-bontják a csomagolópapírból a számítógépeket, iPodokat, ruhákat, zenei CD-ket és já-tékokat. Mindannyian udvariasan megköszönték a tömérdek ajándékot. Simon még kezet is rázott vele, és azt mondta: - Igazán rendes volt magától, öregem. Köszönöm. Greg szívélyesen vállon veregette, Lily pedig félénken rámosolygott. Benjamin és Monté a legcsekélyebb gátlás nélkül átölelte, majd puszit cuppantott az orcájára, bár a Benjaminé kissé nedvesebb volt, mint a Montéé. Az est fénypontja az a pillanat volt, amikor Monté kinyitotta az ajándékát. Arcán értetlen mosollyal magasra tartotta az Indianapolisi Havilap egy nem éppen friss pél-dányát, rajta a következő szalagcímmel: Hol vannak a férfiak: Tíz holtbiztos tipp, hol találhatók a város legszexisebb szingli férfijai! - Két hónapos havilapot vettél nekem? - sápadozott Monté hitetlenkedve. - Csak nem a fodrászatból csórtad el? Sam elnevette magát, és azt mondta, nyissa csak ki a megjelölt oldalon. Vala-mennyien nézték, amint Monté elolvassa a szöveget, majd kinyitja az újságban talált borítékot. Megtörölgette a szemét, és felsóhajtott. - Szóval, mire is akarsz rávenni, öreglány? Hogy törődjek magammal? Vagy arra használjam ennek az exkluzív fitneszklubnak a bérletét, hogy szexis szingliket csípjek fel? - Mindkettőre, bébi - felelte Sam. A két nő összeölelkezett, és bő tíz percig sírtak egymás karjában. Jack arra hasz-nálta ezt az időt, hogy az idősebb gyerekekkel elolvastatta a számítógépek installálá-sának kézikönyvét. Mostanáig tartogatta Sam ajándékát. Akkor szándékozott odaadni, mikor már mindenki aludni tér az északi szárnyba. Monté és az idősebb gyerekek segítettek az ajándék kiválasztásában és összeállításában. Monté segítsége nélkül semmire sem ment volna tegnap. Mostanra azonban mindennel elkészült, s alig várta a pillanatot, amikor elgyönyörködhet Sam örvendező arcában. - Felkészültél az ajándékodra? - kérdezte tőle. Zavart homlokráncolás volt a felelet. - Azt hittem, már tegnap megkaptam. - Nem, dehogy. Az csak az étvágygerjesztő volt, mellesleg, amint már mondtam is, inkább nekem kedvezett, mint neked. Ez azonban mindenestől a tied. Menjünk, nézzük meg! Jack felállt, egy másodpercre kinyújtóztatta a térdét, majd felhúzta magához Sam-et. Kézen fogta, és felment vele a főlépcsőn. Amikor a lépcsőpihenőhöz értek, az asszony gépiesen a vendégszárny felé fordult, ő azonban másfelé kormányozta. - Hová megyünk? - kérdezte, arcán meglepett mosollyal. - Hunyd be a szemed, Samantha - mondta Jack, amint a deli szárny halljában ál-ltak. - Majd szólok, mikor nyithatod ki.
96
Susan Donovan
A kitartott nő
Az ajtó nyikorogva kinyílt. Jack magában megjegyezte, vissza kell majd ide jön-nie, hogy beolajozza. Felkapcsolta a mennyezetvilágítást, és körbenézett a művén. Remélte, hogy örömöt okoz vele Samnek. Monté azzal biztatta, hogy tetszeni fog. - Maradj még így egy másodpercig! Ne less! Előrement és felkattintotta a két erős fényű égőt, amelyeket a festőboltban szerzett be. Még utoljára megnézte, minden a helyén van-e, azzal visszatért Sam mellé, és megfogta a kezét. - Boldog karácsonyt, Sam. Most már kinyithatod a szemed. Nem ezt a reakciót várta. Sam megkövülten állt ott, arca megvonaglott a fájdalom-tól, s könnyek gördültek alá csinos orcáin. A fejét rázta, úgy morogta: - Nem, nem, nem... - Nem tetszik? Azt hittem, hogy... - Jaj, istenem, Jack! Sam a helyiség közepére ment, s még mindig a fejét csóválta. A férfi nézte, ahogy sorra megérinti a festőállványokat és a hosszú munkaasztalt, aztán odamegy a mosdó-hoz. Sam nyugtázta, hogy a padlót vadonatúj takarófólia burkolja. Megnézte magának a hat láb magas fűrészbakokat. Aztán végigjárta a három csupasz, magas ablakot. Az utolsónál megállt, kezével végigsimította az ablakpárkányt, és kinézett az éjszakába. Jack úgy sejtette, még mindig sír, remélte azonban, hogy ezek az öröm és ameg-lepetés könnyei. Nem akarta ő megsérteni az ajándékával, mindössze azt szerette vol-na, ha élvezi az elkövetkező hónapokat. Sam végül felé fordult. Szemlátomást dühös volt. Karját keresztbe fonta a mellén, majd odament hozzá az ajtó mellé. - Mire való ez? - Én csak... hogy érted? Sam maga köré mutatott. - Mire való ez az egész? Túlzás ez, több a kelleténél. Találtam volna magamnak egy sarkot, és... - Montétól tudom, hogy nagy vásznakkal szándékoztál dolgozni, én meg csak azt akartam, hogy elegendő fényt kapj, és legyen helyed. Sam szeme óriásira kerekedett. - Kint a fazekasműhelyben találtam a fűrészbakokat, gondoltam jól jönnek ezek is. Itt nőtt fel az apám, azért van itt egy mosdó és egy fürdőszoba is. Úgy gondoltam, tö-kéletes lenne műteremnek. - Tud róla Marguerite? - Nem. Sam nevetve rázta a fejét. - Élvezed, ugye? Hogy engem meg a gyerekeket az orra alá dörgölhetsz? Jack mélyet sóhajtott, és Samet tanulmányozta. - Meglehet, igazad van. De nem azért hoztam össze ezt a műtermet, hogy bosz-szantsam MDT-t. Érted csináltam. Kérlek, higgyél nekem! - Csak éppen túllőttél a célon - bólintott Sam. - Ugyan már. - Jack Samhez lépett, átölelte és belecsókolt a hajába. – Megérdem-led, Sam. Nekem is öröm, ha örömet szerezhetek vele, te pedig olyan régóta vágytál rá. Kérlek, fogadd el az ajándékot! Sam szorosan átölelte, s arcát a férfi mellkasába temette. Így álltak ott néhány per-cig. Jack érezte közben a nő lassú lélegzését. - Félek - mondta a pulóvernek Sam. - Mitől, drágám? Sam kibontakozott az ölelésből, és komolyan a férfi szemébe nézett.
97
Susan Donovan
A kitartott nő
- Félek tőled, Jack. Annyira értesz ahhoz, hogy eltaláld minden érzékeny ponto-mat, hogy minden kívánságom kitaláld és kielégítsd. Isteni veled a szex, figyelsz rám, törődsz velem meg a boldogságommal. Irtó romantikus - elnevette magát, és megint megrázta a fejét. - Alig két hónapja ismerlek, és máris paff vagyok, Jack. Ha ezt így folytatjuk, súlyos gondoknak nézünk elébe. A végén még beléd szeretek. Jack úgy érezte, megáll benne az ütő. Annyiszor hallotta már ezt a szót, és ilyen-kor szokott útilaput kötni. Soha nem kívánta, hogy egy nő szeresse. Nem bízott meg azokban, akik ezt állították. Nem akart ő sem szerelmet, sem elkötelezettséget meg a sok hercehurcát, ami ezzel jár. Ezúttal azonban valamiért nem lett mehetnékje. Nem súgta azt az ösztöne, hogy meneküljön Samantha Monroe-tól. Jól érezte magát vele. A jónál is jobban. Lemosolygott hát Samanthára. Most ébredt rá, mennyire tetszett neki a vallomása. Újabb talány. - Nem kell félned, Sam. És nem azért kapod mindezt tőlem, mert le akarlak venni a lábadról. Megőrülök érted. Nem is értem, hogy lehetek ilyen szerencsés, hogy rád találtam. Megcsókolta. Jó érzés volt, hogy a karjában tudhatja, úgy, mint most. Sam felá-gaskodott, és átengedte neki a száját. Csodás érzés volt. Jackben hirtelen felderengett, hogy valami megváltozik benne, amikor ezzel a nővel van. Teljes embenek érezte ma-gát, akinek valami valóságossal van kapcsolata. Kerül, amibe kerül, de ő boldoggá te-szi ezt a nőt, a saját asszonyává. - Gyere, feküdjünk le, Jack! - suttogta Sam a fülébe. – Hadd köszönjem meg mél-tón az ajándékodat! Lekapcsolták a villanyt, magukra zárták az ajtót, és csendben megindultak Sam lakosztálya felé. Jack kulcsra zárta a szárnyas ajtót, begyújtotta a tüzet a kandallóban, és leoltotta a villanyt. Olyan volt minden, mint a jégeső éjszakáján, azon az éjszakán, amikor leolvadt a jég a szívéről. Ezúttal sikerült a karjában az ágyba vinnie Samet, pontosan úgy, ahogyan magá-ban elképzelte. Lassan kezdte lefejteni róla a ruháit. Az apró gombokat nem is volt olyan nehéz kigombolni, mint hitte. Aztán a meglepetéstől elakadt a lélegzete, mertSamantha az egyszerű kardigán alatt az ő ajándékát viselte. A vörös szaténból kibugy-gyanó gyönyörű mellek látványa több volt, mint amit el tudott viselni. Valósággal le-tépte a farmert és a saját ruháit, majd az ágy lábánál megállva ámulva nézett le a meg-valósult látomásra. Sam megemelte egyik térdét, karját kinyújtotta a feje fölött, és rá-mosolygott. Vörös haja szétterült. párnák tengerén. Jack érezte, amint valami idegen erő születik benne. El kellett ismernie, nem örült neki túlságosan, mindamellett bele-törődött a létezésébe. Felkuporodott az ágyra, és ráborult Sam testére. Tudta, seho-gyan sem rejtheti el a könyeit, melyek most Sam nyakára folytak, nem a sajátjára. - Te nem kaptál tőlem ajándékot - mondta Sam, szintén könnyek között. - Dehogynem, drágám. Christy az ágyában hevert, s magában újraélte az előző este meglepetéseit. Várta, hogy az ibuprofen hatni kezdjen... a bölcsességfoga igazán egyre több galibát okozott. Ki másba botlott a polgármester karácsony esti ünnepségén, ha nem Marguerite Tolliverbe! Jaj, micsoda sima beszédű nő az! Na persze, egy életen át volt politikus-feleség, volt ideje megtanulni. Különben pedig mindenki tudja, hogy inkább ő, a fele-ség vezényelte a show-t, mint a férje. Nem lehetett könnyű élete Gordon Tollivernek! Az öreglány Allen Dittóval jött! Ha valaki nem tudta, hogy ezek a vénségek régi jó barátok, azt hihette volna, randiznak. Ditto közel hajolt a csoroszlyához, szinte itta minden szavát. Maga hordta neki oda az italokat, egy olyan összejövetelen, ahol ug-rásra készen lesték a vendégek óhaját a pincérek. Ditto egész este a nő mellett maradt. Mindennek persze nem lehetett ellenállni. Christy képtelen ii megállni, hogy ne hozakodjék elő az üzlettel, még ha ennek az is az ára, hogy soha többé nem hívja meg a polgármester. Volt egy íratlan szabálya ezeknek az elit fogadásoknak: csak semmi piszkos politika, legalább egy estére. Christy azonban azt vallotta, ha az ember nem használ ki minden útjába kerülő lehetőséget, soha nem jut előbbre az életben.
98
Susan Donovan
A kitartott nő
Marguerite kissé fagyosnak tűnt. Mintha csak néhány pillanat után tette volna helyre Christyt, pedig egyszer meghívta egy csak lányoknak szóló bevásárló körútra Chicagóba. Allen olyan volt, mint mindig, kedves, a maga komótos módján. Általá-nosságokról társalgott, semmi olyat nem mondott, ami említésre méltó. Talán ezért is tartott ki olyan sokáig a szenátusban. Christy végül összeszedte a bátorságát, és megkérdezte Mariguerite-ot, mit gondol jövendő menyéről. Az a pillanat maga volt a nagy leleplezés. Még a gyakori botoxin-jekciók sem tudták elkendőzni a hatást, amit ez a picurka kérdés kiváltott. Marguerite arca egyszeriben megkeményedett, s Christy látta, milyen vadul lüktet át egy ér a nyak papírvékony bőrén. A túl hosszúra nyúló szünet után, melynek során Allen kétszer is megköszörülte a torkát, Marguerite rámosolygott, és ezt felelte: - A Tolliver férfiak mindig kitűnő ízléssel választották meg az asszonyaikat. Ezzel továbbsétáltak. Christy hoppon maradva elgondolkozhatott azon, vajon ezt bóknak szánta-e a boszorka, hisz egyszer Jack vele is járt. Lehetett persze sértés is, mivel a végén kirúgta. Most álláig felhúzta a takarót, és behunyta a szemét. Magában elmosolyodott a sötétben. Volt miért, hisz a lényeg az volt, Marguerite-et kellemetlenül érinti az állí-tólagos menyasszony személye, márpedig ő aztán soha nem hagyta, hogy kitalálják –az érzéseit. Határozottan szenzációszaga volt az egésznek, és Christy a végére jár, ha az élete múlik is rajta.
11
Elérkezett a nagy nap. Samantha idegesebb volt, mint amire számított. A gyerekek remekül viselkedtek. Jack elvitte Greget a szabójához, aki megvarrta élete első öltö-nyét. Olyan felnőttnek és magabiztosnak látszott, ahogyan Sam mellett állt! Lily rá-állt, hogy ,,normális ruhát" vegyen fel a sajtótájékoztatóra. Még azt is önként felaján-lotta, hogy egy napig nem festi ki a szemét. Az utolsó félórában Sam háromszor meg-járta Dakotával a mosdót, s magában buzgón imádkozott, hogy a szent esemény ide-jén ne kelljen pelust cserélnie. Megeskette Dakotát, hogy szól, ha ki kell mennie, s amennyiben így lesz, sietve elhagyják az emelvényt. - Semmi gond, anya - erősködött a kicsi, és biztatóan felmutatta a hüvelykjét. Kara jó előre figyelmeztette őket, hogy a riporterek minden sarkon megpróbálják majd bekeríteni a családot, akkor is, ha italért mennek vagy a mosdóba. Pontosan így is történt. Monroeék azonban hallgattak, mint a csuka, ahogyan kitanították őket. Sam és a gyerekek tudták, úgy kell viselkedniük, mintha Jack csak elhozta volna őket delfinnézőbe. Mikor aztán a sajtóhiénák bekerítik, és természetesen a politikai ambí-cióiról faggatják, mintegy véletlenségből elejti majd, hogy indul a szenátorválasztá-son. Majd pedig valahogy kiügyeskedi, hogy Sam és a gyerekek is melléje kerüljenek a dobogóra. Most is ennek szomszédságában álltak, ha nem is a rivaldafényben, min-denesetre szem előtt. Marguerite az első sorban ült, s Sam időről időre érezte, amint megállapodik rajta a vénasszony gonosz tekintete. Az utolsó két hétben sikeresen el-kerülték egymást. Marguerite karácsony napján szállodába költözött. Soha többé nem tette be a lábát a Sunset Lane-re, mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére. Sam Gregre és Lilyre pillantott. Látta rajtuk, hogy egyre idegesebbek. Nem hibáz-tathatta őket érte. Ő is alig várta, hogy vége legyen ennek a felhajtásnak. Az egész ügy az állatkert körül forgot. Ehhez foghatót Sam eddig csak tévében látott. Amikor néhány pillanattal korábban Jack elvágta az új delfinárium avatási szalagját, lehenger-lő volt a tömérdek videokamera, reporter és 99
Susan Donovan
A kitartott nő
nagykutya látványa. Jack már fent volt az emelvényen, s gyakorlott politikushangján ecsetelte, mekkora kincs Indiana államnak az állatkert. A delfinárium is azt példázza – jelentette ki -, milyen eredményes lehet a magántőke és a közérdek összefogása. Ez és csak ez lehet az eljövendő gazdasági fejlődés letéteményese. Minden úgy zajlott, ahogyan Kara előre megjósolta. Sam csak nézte, milyen könnyedén, mekkora kellemmel és humorral felel meg Jack a felé záporozó kérdések-re. Szemlátomást a vakuvillanások és a ritka, udvariatlan bekiabálások sem zavarták. Tökéletesen megfelelt szerepének ott fent, a pódiumon, egyszerű szabású fekete öltö-nyében, fehér ingében és absztrakt kék-zöld mintás, gyönyörű nyakkendőjével. Kara napokat töltött csak az utóbbi kiválasztásával. Sam akkor butaságnak gondolta ezt, most azonban rájött, hogy az ördög valóban a részletekben van. Jack végül megtette a bejelentését, és ettől kezdve váltak igazán rázóssá a dolgok. A firkászok kiabálni kezdtek. Jack megfelelt néhány alapvető kérdésre, majd figyel-meztette őket, hogy ez a nap az állatkerté, és nem a kampányáról szól. Végül elkö-szönt azzal, hogy érezze magát jól mindenki. Mikor megfordult, hogy elmenjen, vala-ki bekiabálta: - Legalább a menyasszonyát mutassa be nekünk! Jack ekkor nevetve intett Samnek és a gyerekeknek, hogy csatlakozzanak hozzá. Megfogta Sam kezét, hogy felsegítse a lépcsőn. - Ö Samantha Monroe, ők pedig a gyerekei: Greg, Lily és Dakota Benjamin. Sam feje kóvályogni kezdett, s a térde is meg-megroggyant. Elővette legtermésze-tesebb mosolyát, csak hát azóta nem állt színpadon, amióta a valpói gimnáziumban, másodikos korában előadták a Viszlát, kisanyám című darabot.* Annyira utálta az egé-szet, hogy úgy döntött, megmarad a díszlettervezésnél. A riporterek most tovább kia-báltak. Sam azzal volt elfoglalva, hogy el ne ájuljon, ezért alig vette észre, hogy Da-kota a kezét rángatja. Hirtelen Jack karolta át a vállát, és hálás volt neki a támaszért. Tovább mosoly-gott. - A pletyka igaz. Eljegyeztük egymást. A kérdések özönének nem akart vége szakadni. Hogyan ismerkedtek össze? Mi-korra időzítik az esküvőt? Tervezi-e Jack, hogy örökbe fogadja a gyerekeket? Sam már komolyan kezdte kétségbe vonni a saját józan eszét, amiért valaha is belement ebbe az őrületbe. Ekkor azonban Greg izgatottan a fülébe súgta: - Anyu! Vidd el Da-ko-tát! A tömeg nevetésben tört ki, amikor Sam a lehető leggyorsabban megpróbált úrrá lenni a bajon. Egyetlen mozdulattal lerántotta Dakota nadrágját, hóna alá kapta a pelenkát, majd levonszolta a kölyköt a dobogóról, el a mosdók felé. Jack következő megjegyzése végigvisszhangzott a delfináriumon, és jóleső neve-tés fogadta. - Most szokik a kölök a bilire. Kemény küzdelem ez. Gondolom, minden szülő együtt érez velem. - Istenem, ez a pasi kész zseni! Biztos vagy benne, hogy nem készíthetek veled soft bio spotot Jackkel? - Soft micsodát? Kara elnevette magát. Sokat nevetett aznap este az állatkerttől hazafelé, aztán ak-kor is, amikor a gyerekek úsztak egyet, most pedig, mikor együtt pizzáztak a konyhá-ban. Kara azt állította, hogy Sam és a gyerekei „elvarázsolták" Indiana állam szavazó-it. Sam csak a fejét rázta... és még azt gondolta, hogy fodrászatban dolgozni bizarr ke-nyérkereset! - Olyan, mint a soft pornó? - kérdezte Monté. - Kábé. A soft bio spot általában félórás tévéhirdetés, amely nem mélyed el a rész-letekben, csupán bemutatja a jelöltet, hogy közelebb hozza a nézőkhöz. Amolyan könnyfacsaró hablaty. Kara önfeledten beleharapott a pizzájába, majd tele szájjal folytatta. - Már eddig is közel *
Musical, amiből film is készült
100
Susan Donovan
A kitartott nő
egymilliót költöttünk ezekre a spotokra, de bármikor készíthetünk újabbat, hogy még a jelölőgyűlés előtt kijátszhassuk. - Egymillió dollárt? - kérdezte Sam meglepetten. - Olyasmire gondolok, hogy Jack például elvihetné a gyerekeket szánkózni. Vagy labdázhatna Dale-lel, kirándulhatna veled Eagle Creeknél, esetleg andaloghatnátok a Black County parkban. - Miért nem veszitek fel, amint Jack lecseréli Dakota egyik pelusát? - vetette köz-be Monté. - Egek! Pompás ötlet! - Kara most belekortyolt a diétás kálájába. - Politikusnak kéne menned. - Te teljesen megkergültél - rázta lassan a fejét Monté. Miután abbahagyták a nevetést, s a gyerekek is megjöttek és elmentek, hogy újabb pizzaadagokkal felszerelkezve a nagyszobába vonuljanak, Sam még egyszer elismé-telte kívánságát az érthetőség kedvéért. - Komolyan beszélek. Egyik gyerekem sem szerepelhet reklámban. Épp elég baj, hogy ma látni lehetett őket a tévében. Azt hiszem, most, hogy az egész világ tudomást szerzett a létezésünkről, többé nem kell fel-le parádéznunk velük a kamerák előtt. - Te azonban nem bánod, ugye? Sam felsóhajtott. Tudta, hogy a szerződés kikötötte együttműködését a kampány reklámjaiban, amennyiben úgy hozza a szükség. - Igen, persze, belemegyek. Szeretném azonban, ha némi szavam lenne a végered-ményben, mert, tudod, azután is adják ezt a tévében, hogy mi szétmegyünk. Ha túl sziruposra sikerülne, a végén közhevetség tárgya leszek. - Gondoltam erre - vallotta be Kara, és elgondolkozva bólogatott. - Legyen akkor az egész visszafogott, de hatásos Az elkövetkező hetek valamelyikén elkezdjük a forgatást. A természetes fény csodás volt ebben a helyiségben. Sam néha elképzelte, hogyan nézhetett ki az 1930-as években, amikor Jack papája itt gőgicsélt. A falakat bizonyára bonyolult mintájú tapéta díszítette, az ablakokon súlyos függönyök csüngtek, s a be-rendezést antik bútorzat alkotta. Pont az ellentéte annak, amilyen ez a hely most a me-szelt falaival, a dísztelen ablakaival és a ponyvával letakart padlóval. Ugyanakkor ezt a szobát Sam a fényűzés netovábbjának tekintette. Az ő kis kuckója volt, ahová fel-hordhatta a a személyes tárgyait. Ide vonult el gondolkozni, érezni, álmodozni és fes-teni. Nem tudta, a hely jótékony rezgései teszik-e, vagy mindez csupán saját megéle-dő lelkesedését tükrözi, az eredmény mégis ugyanaz volt... ez a műterem maga volt a mennyország, ahová elmenekülhetett délutánonként. Dakota sziesztája idején. Máskü-lönben is minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy újra összeismerkedjen önma-gával. Karácsony óta több egyszerű képen dolgozott. Olyan érzés vilt mintha évek hosz-szú némasága után meghallotta volna az anyanyelvét. Voltak napok, amikor olyan jól ment a munka, hogy legszívesebben sírt volna örömében, látva, hogy valami új kel életre a keze alatt. Máskor annyira lebénult, hogy toporzékolva kiabált a vászonra. Egyszer még nevet is adott a haragjának: Mitchnek nevezte. Amikor alaposan meg-szemlélte, mit festett aznap, az arcvonásokban a volt férjére ismert. Tudta, egyszer ki kell jönnie a sok felhalmozódott szomorúságnak, és ez ugyanolyan jó alkalom volt rá, mint bármi más. Máskor szinte automatikusan festett, miközben egészen másutt járt az esze. Lily jól beilleszkedett a Park Tudor közösségébe. Talált néhány igaz, lázadó szellemű ba-rátot, s szinte kivirágzott. Sam mindig is tudta, hogy a lánya okos, de nem várta tőle, hogy ennyire beleássa magát a tudományokba. Öröm volt nézni. Gregnek már nehezebb dolga akadt, ami meglepte Samet. A magánlogopédusnál nagyszerűen javult a beszéde, jól is tanult, kivált a történelemben jeleskedett. A baj csak az volt, hogy erősen hiányolta Simont - csupán hetente néhányszor találkoztak - ezért aztán begubózott önmagába, és órák hosszat olvasott a szobájában. Sam és Mon-té megbeszélték, hogy Simont is át kellene íratni gimnáziumba a Park Tudorba, még ha ehhez Samnek is be kell szállnia a tandíjba.
101
Susan Donovan
A kitartott nő
Aztán ott volt Dakota. Le kellett volna szoknia a pelusról, s ehhez már a tegnap is késő lett volna. Sam tudta, hogy az áttörés küszöbén állnak, s hogy az erőfeszítései egy napon meghozzák a maguk gyümölcsét, csak még ki kellett várnia. Ugyanakkor ház után is kellett néznie. Fel kellett emelnie az életbiztosít összegét. Beszélnie kelle-ne Marciával, hogy részmunkaidőben dolgozna tovább, aminek bizonyára nem fog örülni. Azt is komolyan fontolóra vette, hogy magánnyomozót fogad Mitch felkutatá-sára. Most ezt is megengedheti magának. Nem végzett még a volt férjével, s teljesen le szerette volna zárni életének a szakaszát. Ideje volna továbblépni. Természetesen Jack is állandóan ott szerepelt a gondolataiban. Beköltözött a fejé-be és a szívébe. Néha akkor is érezni és szagolni vélte, amikor nem volt a közelében. Ahogy telt-múlt az idő, minden simábban, egyszersmind bonyolultabban zajlott kö-zöttük. Az álrandevúk, amelyek végső soron valóságosak voltak, a kampány esemé-nyei és a csodás szex gyors egymásutánban követték egymást. Sam minden egyes nappal jobban vágyott a férfira, többet nevetett vele és jobban megismerte. Szerelmes volt belé, ehhez nem fért kétség, de soha nem hozta elő ezt a témát. Mintha bizony kimondatlan egyezség állt volna fent kettejük között, hogy nem beszélnek arról, mi lesz május után. Itt volt hát, saját kivégzésére várva, és még tetszett is neki a dolog. Ezen a szerdai napon, február közepén a műtermében dolgozgatott, mialatt Dakota aludt. Az ötletek és formák nyugodt hullámain lebegett, s örült annak, ami kikerült az ecsetje alól. Azt gondolta, tán csak jut valamire a három jókora vászonnal, amelyek összegöngyölve várakoztak a falnak támasztva, az ihlet érkezésére várva. Sam tudta, butaság volna kényszerítenie magát, hogy a jelölőgyűlés előtt belefogjon a triptichon-ba. Akkor majd csomagolhat, és költözhet egy házzal arrébb. Mindenesetre ad magá-nak időt, megérdemli. Halk kopogtatás riasztotta fel a vázlattal való foglalatosságból. Azt gondolta, Mrs. Dyson az, a házvezetőnő, akivel gyakran leálltak beszélgetni néhány percre, mielőtt az asszony este hazament. Mégsem ő, hanem Jack dugta be fekete sörényét a műte-rembe, s Samre mosolygott. Háta mögül előhúzott egy cserepes hortenziát, s Samnek elszorult a torka. Annyira szerette. - Hé, szenátor! Letette a vázlatkönyvét, a ceruzáját és elmosolyodott. Öröm volt nézni, ahogy a kedvese átment a helyiségen... bármely helyiségen. Különösen az izgatta fel, amikor ez az izmos test az ő életterében, szentélyében mozgott, ahogyan a szívébe is beférkő-zött. Jack az ablakpárkányra állította a cserepet, és Sam fölé hajolt, hogy megcsókolja. - Hogy van az én édes Samem? - Jól. - Megnézhetem? - Jack kivárta a jóváhagyását, s csak azután vette kézbe a rajz-mappát. - Hú. - Sam látta, hogy összevonja a szemöldökét. - Mi a csuda ez? Sam elnevette magát. - Absztrakt kép lesz. Inkább érzéseket közvetít, és nem konkrét tárgyat ábrázol. Mint azok a félórás soft bio spotok. - Ahá, értem. Gyere ide, Samantha! Letelepedett a zömök munkaasztalra, és intett neki, hogy üljön mellé. Sam fel-mászott az ölébe, és karját a nyaka köré kulcsolta.. - Ezen a héten meg kell néznünk a videót. Kara nem említette? - Igen - mondta Sam. - Kicsit félek tőle. Jack felkuncogott. - Nem lehet az olyan rossz. Csak mi ketten megyünk végig Bean Blossom egyik utcáján, miközben havazik. Tudom, hogy órákig kínlódtunk a felvétellel, amiből ha három másodpercet felhasználnak, hát sokat mondok. - Tudom. - Senki sem sejti majd, hogy csipkés kombinét viseltél a dzsekid alatt. - Rajtad kívül senki.
102
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam megcsókolta az arcát, és vele együtt nevetett. Elég volt néhány másodperc, hogy minden megváltozzon körülöttük, ahogyan olyan gyakran megesett velük. Jack most szorosabban ölelte magához. - Négy napja volt, Sam. - Öt. Számoltam. - Istenem, annyira kívánlak! Sam kezdte letépni magáról a ruháit, és kibújt a csizmájából. Jack meztelenül, ragyogva állt a délután arany fényében, s Sam felnyögött a láttán. - Muszáj, hogy lefesselek. A férfi szemébe rémület költözött. - Most? Sam felnevetett, és vele együtt visszamászott az asztalra. Szétvetett lábbal ült a férfi ölében, és szembenézett vele. - Nem ebben a másodpercben, butus, de valamikor a közeljövőben. Amióta meg-láttalak, le szerettelek volna festeni. - Tényleg? Én is a kezdet kezdetétől elgondoltam veled egyet-mást. Sam kezét a nagy, izmos felkarra tette. Most is ugyanazt az izgalmat érezte, mint mindig, amikor hozzáért Jack testéhez, mosolygott erre a hihetetlenül jóvágású arcra, és megkérdezte: - Ugyan mi mindent? - Például meg akartalak csókolni. A gondolatot tett követte. Jack olyan forrón és hevesen csókolta, olyan jól, hogy újra bizsergés járta át egész testét, amely bentről terjedt kifelé, melegen és édesen. Máig ámulatba ejtette, mit ért el nála Jack egyetlen csókjával. - Aztán szerettem volna végigsimogatni minden porcikádat. Szerettelek volna szorosan magamhoz ölelni. Átkarolta Samet, és keze kutatva időzött el a testén: a vállán, hátán, fenekén és combján... ahová csak ért az ujja, a gyönyi kis elektromos kisüléseit hagyta maga után. Aztán megragadta Samet a derekánál fogva, és megemelte, épp annyira, hogy ke-mény hímvesszeje fölé helyezze. A szemébe nézett, és azt mondta: - Sam, drágám, abban a pillanatban a magaménak akartalak, amikor megpillantot-talak. Csak annyit lökött magán, hogy a hímvessző hegye szétválassza a szeméremajka-kat, s ott is maradt, lassú köröket írva le. - Mindig ugratsz. Sam tekintete az övébe mélyedt. Megnedvesedett, de nem érezte elégnek a lökése-ket. Nézte, amint az eleven zöld szempár hirtelen elfelhősödött. Látta, hogy a férfi álla megremeg. - Jól vagy? Jack egy másodpercre behunyta a szemét, aztán ismét ránézett. - Szeretni akartalak. Tudod ezt? Most mélyebben hatolt belé, Sam pedig hálásan és meglepetten kapkodott levegő után. Azonnal érezte, hogy a hüvelyizmai rázárulnak Jack erekciójára. - Mindent tudni akartam rólad, hogy kitaláljam, hogyan tehetnélek boldoggá. Ezzel megragadta a nő csípőjét, és fel-le mozgott benne, egészen felnyársalta, és nem engedte el. - Édes, azt akartam, hogy az enyém légy. Mindig és valóságosan. - Ezt mikor határoztad el? Jack felnevetett. - Ebben a pillanatban. Szeretném, ha velem maradnál. Ne mej el május után! Kér-lek! - De Jack... jaj, istenem! A férfi gyengéden harapdálni kezdte a mellbimbóit; előbb az egyiket, aztán a má-sikat, mialatt még mélyebbre hatolt belé.
103
Susan Donovan
A kitartott nő
- Élvezz el, édes Sam! Vegyél körül mindenütt! Soha nem éreztem így egyetlen nő iránt sem... soha. Istenem, Sam! Azt akarom, hogy... - Bármit akarsz is, a tied. - Gyereket szeretnék tőled. Jack egy pillanatra megállt mozgás közben, aztán felnevetett, s ismét visszazök-kent az előbbi ritmusba. - Szent Habakuk! Szülj nekem gyereket! Sam agyában csak azért nem szólalt meg a vészcsengő, mert elnyomta a gyönyör hulláma, ahogy elöntötte az orgazmus sötét, forró kavargása, melyben semmi más nem számított, csak Jack; az, hogy most benne van és keféli, őt fogja át, és őt szólon-gatja. Jack vele együtt ment el. Miközben mindketten pihegtek még, Sam a vérzése ide-jét számolgatta... előre és hátra, kétszer is. Arra a következtetésre jutott, hogy ennél rosszabb időpontot nem is választhatott volna a védekezés nélküli aktushoz. Hacsak nem azon van, persze, hogy mindenáron teherbe essen. Akkor a mai nap tökéletes. - Ne haragudj! Tudom, hogy kondomot kellett volna húznom. - Remélem, nem lesz semmi baj. - Miért lenne. Néhány perces néma ölelkezés után Sam arcon csókolta Jacket, lekecmergett a munkaasztalról, és a ruháját meg a csizmáját kezdte keresgélni. - Pár perc, és Dakota felébred. Jack hallgatagon szedte össze a holmiját, felöltözött, s tőle telhetően kisimította magán a gyűrődéseket. Végül mégis megszólalt: - Te haragszol rám. - Nem. Sam hirtelen kimerültséget érzett. Leroskadt a székre, ahol rajzolni szokott, lehor-gasztotta a fejét, és a csizmáját bámulta. - Nem haragszom, csak össze vagyok zavarodva. Tökéletes a zavar bennem arról, amit az imént mondtál; amit csináltunk és csinálunk most is. Mit művelünk mi, Jack? Kezdem azt hinni, hogy mindkettőnknek elment az esze. Ahogy felemelte a tekintetét, látta, hogy Jack elgondolkozva nézi. - Neked most az a dolgod, hogy megválasszanak, nem az, hogy szerelembe ess, és gyerekeid legyenek. Fanyar mosoly jelent meg Jack ajka körül. - Tudtam, hogy megfeledkeztem valamiről. Sam megpróbálta megállni nevetés nélkül, de nem sikerült, - Bámulatos vagy, Jack Tolliver. Néha az az érzésem, nem is akarod, hogy megvá-lasszanak! - válaszra várt, de nem kapott. - Nos? Hogyan is van ez? - Nem tudom. Sam felállt a székről, és vágott egy fintort. - Nos, hogyan van akkor? - Mondom, hogy nem tudom. Ez az igazság. Jack odament a középső ablakhoz. Kezét összekulcsolta a háta mögött, és kibá-mult a téli délutánba. - Greg és Lily hamarosan megjön az iskolabusszal, ugye? - Úgy egy félóra múlva. Szóval, mi az ábra? Miért kínzod magad, és teszem hoz-zá, költesz el több millió dollárt olyan valamire, amit nem is igazán szeretnél. - Jó munkát végzek majd a szenátusban. - Csak ha tényleg odavágysz. Ha nem, nem kellene jelöltetned magad. Jack most felé fordult, és bólogatva az ablakpárkánynak támaszkodott.
104
Susan Donovan
A kitartott nő
- Én igazából a futballt szerettem, Sam. Bárcsak akkor ismertél volna. Tele voltam élettel, igazi boldogság volt az. - Maradj ott, ahol vagy, és folytasd! Jack bólintott, és nagy levegőt vett. - Nem is tudom, miért mondom el mindezt. Soha senkinek nem beszéltem ilyes-miről. Még Karának és Stunak sem. - Talán itt az ideje kiengedni a gőzt. Jack most ránézett, s a szemében könnyek gyülekeztek. - A helyzet az, hogy az egyik nap még előttem állt az élet... én voltam a világhíres futballsztár, aztán a másikon már csak egy élőhalott. Ez ilyen egyszerű, Sam. Tehet-tem addig bármit, mindent szétrobbantott a tény, hogy jobban nekem jöttek, és megse-besítettek, mint valaha valakit is ebben a játékban. És ez... ez... nem… - Itt elcsuklott a hangja; keze fejével törölgette a könnyeit. - Nem ezt érdemeltem a sorstól. Sam egy lépést tett felé. Majd belehalt abba, hogy Jacket ilyen állapotban látja. Ő azonban feltartotta a tenyerét. - Nem, édes. Hagyd, hogy befejezzem! Gyönyörű szája most megrándult és elvékonyodott. - Aznap, amikor találkoztunk, azt mondtam neked, a Tolliverek két dologban vol-tak jók mindig is, a fociban és a politikában. Emlékszel erre? - Iden, emlékszem. - Nos, én örökké ezt hallottam. Kora gyerekkoromtól tudtam, hogy előbb a futball, aztán a politika jön az életembe, ahogy apámnak meg az ő apjának is. Csakhogy a fut-ballt elvette tőlem az élet... elszakították tőlem, ahogyan az izmok szakadtak le a csontomról... és a fenébe is, soha nem jutok túl ezen! Elnézett a műterem hátsó fala felé, s nehezen, zihálva szedte a levegőt. Sam látta, mekkorát nyel, hogy tovább tudjon beszélni. - Így azután az örömből nem sokat kaptam, és máris jött a fekete leves. Ez a kese-rűség azóta sem hagy el. Azt hiszem, meghasonlott ember lettem. Semmi mást nem akartam a sérülés után, mint felejteni... bármi áron. Minden jó volt erre, csak ne érez-zem a fortyogó dühömet. Épp kéznél volt a politika. Eljátszadoztam a nőkkel is. Igazi seggfejként viselkedtem. Sam felvonta a szemöldökét, de hallgatott. Jack félszeg mosollyal nézett fel rá. - Így tehát, amikor megismerkedtünk Stuart irodájában, nem csupán seggfej vol-tam, de egy meghasonlott ember is. Sam most még közelebb csúszott hozzá, és megcirógatta a vállát. - Seggfej létedre egész jól nézel ki, te meghasonlott lélek. Jack kipréselt egy mosolyt, ellökte magát az ablakpárkánytól és elment Sam mel-lett, közben azonban keze végigsimított az orcáján. Odament a távolabbi ablakhoz, és kinézett. - Végül is mindent megtettem, amit elvártak tőlem, tudod. MDT valamennyi kö-vetelését teljesítettem, csak hogy békén hagyjon végre. Ezenközben semmi és senki sem érdekeli igazán. Soha nem engedtem magam elég közel egy nőhöz, nehogy ő is földhöz teremtsen, és úgy fájjon a csapás, mint a térdem. Sam félrebiccentette a fejét, és a férfi széles, erős hátát nézte. - Ne haragudj, hogy megkérdezlek, de ugyan mikor bántott téged valaha is nő? Ha igen, nem tudok róla. Jack átnézett rá a válla fölött. - Hát tudod, életem első asszonya... az anyám volt. Nem éppen a legmelegebb szí-vű nő a világon. - Azt vettem észre. Jack most megfordult, hogy szembenézzen Sammel. Karját keresztbe fonta a mell-kasán.
105
Susan Donovan
A kitartott nő
- Tudsz az ikrekről, ugye? Nos, amikor meghaltak, ezzel vége is lett mindennek. Utána semmit sem kaptam az anyámból. Teljesen kiüresedett, hidegebb volt, mint va-laha. Egyedül az apámmal törődött. Én valahogy mindig az útjában voltam. Soha nem volt velem elégedett, hisz nem az voltam, aki kellett volna neki, a két ikertestvérem. Hát, igen. Marguerite alaposan földhöz teremtett. Amíg élek, nem leszek túl ezen sem. Sam most kinyúlt, és megérintette Jack alkarját. Ő szétfejtette a karjait, és kezébe fogta a kezét. - Velem mégis vállaltad a kockázatot. Miért, Jack? - Talán mert olyan kis mitugrász vagy, hogy tudom, nem sokat árthatsz nekem – nevette el magát a férfi. - Hát ez kedves volt - morogta Sam. - Vagy talán azért, mert te vagy a legszeretetreméltóbb, legmelegszívűbb, lege-gészségesebb, legvalóságosabb, legdolgosabb nő,akivel valaha is összehozott a sors. Ahogy elnézlek, hogyan viselkedsz a gyerekeiddel meg Simonnal és Montéval, nem győzlek csodálni. Az hiszem, a te melegséged volt az, ami leolvasztota a jeget a szí-vemről. - Tény és való, már nem vagy olyan meghasonlott lelkű. - Kezdek újraéledni. - Ezt aláírom. - És már nem is vagyok akkora seggfej. - Soha nem hittelek annak. - Mindezt neked köszönhetem, Sam. Tudod ezt? Sam megrázta a fejét. - Magadnak köszönd. Te döntöttél az élet mellett. Te engedtélközel magadhoz, te hagytad, hogy a szívedbe lássak. Örülök, hogy engem választottál ki erre, Jack, mert szeretem azt, amit a szívedben találtam. A férfii most megszorította a kezét. - Szóval, beszállsz a versenybe, vagy sem? - Azt hiszem, igen. - Miért? Miért csinálod? Sam összefonta ujjait a Jackével, aztán néhány hosszú pillanatig nézte összekul-csolódott kezüket. Amikor felnézett, arcán elgondolkozó mosoly jelent meg. - Azt hiszem, az indítékom nem mi, hanem ki. Érted csinálom az egészet, meg Lilyért meg Gregért meg Benért, ha ez nincs ellenedre. Monté és Simon meg minden-ki kedvéért, akinek az érdekében szót emelhetek. - Ez kortesbeszédnek sem utolsó. - Elnyerem a szavazatodat? - Tied a szavazatom és minden más, amit csak kívánsz tőlem. Az ajtó most nyikorogva kinyílt. Samnek épp annyi ide maradt, hogy elhúzódjon Jacktől, mielőtt Dakota félálomban betámolygott a helyiségbe. Még mindig rajta volt a pizsamanadrágja, ami nála soha nem jelentett jót. - Cseréld le a pelusom, mama! Jack kiegyenesedett, s szűzies puszit lehelt Sam orcájára. - Hagyd, majd én. Nem tudta, mire vállalkozik. Sam mindent elkövetelt, hogy meggyőzze, nem most van itt az ideje az új kalandoknak. Jack azonban hajthatatlan maradt. - Csak elbánok egy nedves pelussal, Sam. Elvégre is irányító voltam az NFL-nél, aztán meg Indiana állam alkormányzója. Te csak rajzolgass tovább nyugodtan. Majd tudatom veled, ha teljesítettem a küldetésemet. Sam vállat vont. - Akkor próbáld ki, nagyokos.
106
Susan Donovan
A kitartott nő
Nézte, amint Dakota megfogja a férfi kezét, és kimegy vele a műteremből. A fia olyan kackiásan járt, akár egy cowboy. Sam a fejét rázta, és azt gondolta, meglehet, a hasonló kényes helyzetek pont egy ilyen dörzsölt politikusnak valók. Jack lenézett a kicsire, aki boldogan nézegetett egy kis leporelllót, mialatt újabb szerencsétlen felnőtt teszi tisztába. Magában nagyot nevetett. Ez a kölyök kicsiben olyan, mint azok a felnőttek, akik a klotyón a Képes sportot olvassák. Fejedelmi mó-don még a fenekét sem hajlandó maga kitörölni. - Nem élet ez, fiam - jelentette ki, miután az undorító pelenkát és törlőkendőket a szemétbe dobta. Majd a kölyök férfi méltóságára alapoz, hogy egyszer és midenkorra jó útra terelje. - Hé, Ben? Akarsz velem játszani? A kölyök kíváncsian pislogott rá a Tamás mozdony című képeskönyvből. - Bújócskát? - Nem. - Fogócskát? - Nem talált. - Akkor mit? - Mindjárt megmutatom neked, mi az, amit csak a fiúk tudnak, a lányok soha, hiába is próbálják. Érdekel, mi az? A gyerek félretette a könyvet, majd lenézett az alsó fertályára, hogy ellenőrizze, mennyire hajtotta végre rendben Jack a feladatát. Még a pelusát is meghúzkodta, jól tart-e. - Nem felejtett el megtörölni, Mr.Jack? - Nem hát, kisöreg. - Jó, akkor játsszunk. Jack lesegítette a gyereket a pelenkázóasztalról, majd megindult a folyosó túl-oldalára, a fürdőszoba felé. A kisfiú megállt félúton, és a fejét rázta. - Nem, nem, nem, nem, nem, nem. Jack csodálta ezt az elszántságot. A jövőben határozottan jó szolgálatot tesz majd a kölyöknek, már amennyiben jóra használja, és nem csak ehhez hasonló gonoszko-dásra. - Hé, fiam, semmi ok az aggodalomra - pillantott rá a válla fölött. - Csak a keze-met mosom meg. Maradj kint a folyosón és várj meg, kérlek. Odabent nincs semmi látnivaló. Mint remélte. Ben máris a fürdőszobában termett, s várakozó izgalom ült ki az ar-cára. Idegesen pillantott a vécére, aztán félrenézett. Jack tudta, gyorsan kell cselekednie. Olyan tárgyra volt szüksége, ami úszik a víz felszínén. Valami színes lenne a legmegfelelőbb. Amit le is húzhatna, anélkül, hogy eltömítené a vízvezetéket. Törte a fejét, mi lenne erre alkalmas az emeleten, a vendégeknek fenntartott szárnyban. - Hé, Ben, tennél nekem egy szívességet? Tudod, mi a ragasztható üzenőcsík? - Nem - ráncolta a homlokát Ben. - Azok a kicsi papírdarabok, amiket fel lehet ragasztani. Sárga, rózsaszín vagy kék színűek lehetnek. Lefogadom, Gregnek van ilyen az íróasztalán. - Persze. Szeretem őket. - Tudnál nekem hozni néhányat? Itt találkozunk, és kezdődhet a játék. - Oké, Mr.Jack. Több mint öt perc telt el. Jack már dobolt a kezével a tüelmetlenségtől, mikor a gyerek visszatért egy kis csomag hupikék üzenőcsíkkal. - Miért van még mindig a fürdőszobában, Mr.Jack? - Nagyon piszkos volt a kezem. Kösz, kisöreg! Jack gyorsan hátrált, felemelte a vécéülőkét, és néhány papírost szórt a vízbe.
107
Susan Donovan
A kitartott nő
- Húha!- ámuldozott Ben. - Ezt nézd! A lányok nem tudják megcsinálni. - Tényleg? - Halál komolyan. Jack kigombolta a sliccét, és megcélozta a papírdarabot A vizeletsugár a felszín alá küldte, majd megpörgette őket, - Látod! Eltaláltam! Ben egy lépéssel közelebb óvakodott, s a vécékagylóba kandikált. Szeme elkere-kedett izgalmában. Kis tömzsi ujjával lefelé mutatott. - Azt találja el! - Ha csak ez kell, kölyök. Előlem nem menekülhet. Ben ekkorra már a nadrágját húzkodta lefelé. Jack nem győzött csodálkozni, mi-lyen gyorsan megy neki. Ben szorosan a vécékagyló mellé állt, és célozni próbált, de nem járt sikerrel, csak a kagyló hátulját találta el. - Jaj! - Semmi gond, cimbora. A legjobbakkal is megesik. A lányok még ennyit sem tudnak. - Tényleg? - Legalábbis nem hinném. Talán jobb szögben kellene beállnod. Ben bólintott. Jack felemelte egy kicsit, hogy beletaláljon a kagylóba. - Eltaláltam! - kiáltotta a gyerek. - Látod! - Nekem is sikerült! - Szép munka volt, nagyfiú. - Le vele, le vele, le vele! Jó, ennyi talán elég is volt. Jack letette a kisfiút, és begombolta a sliccét. Ekkor pillantotta meg Samet, aki a fürdőszoba küszöbén állt, és elkerekedett szemmel fi-gyelte őket. Jack ajkára tette az ujját, aztán segített Bennek felhúznia a nadrágját. - Mit gondolsz, folytatjuk máskor? - kérdezte Jack kajánul. - Igen. Mikor? - Nos, lássuk csak. Talán legközelebb, amikor pipilned kell. De lehet bármikor máskor is. Nem muszáj most azonnal. Mi lenne, ha a jövő héten próbálkoznánk vala-mikor? A gyerek szeme elkeskenyedett, és összeszorította a száját. Egy hosszú pillanatig Jackre bámult, aztán nagyot sóhajtott. - Oké, Mr.Jack. Legközelebb, mikor pipilni kell, szólok önnek. De nem Bennek hívnak, hanem Dakotának. Jack és Sam egy pillanatra összenézett. Jack alig tudta visszafojtani a nevetését. Ez a gyerek született diplomata vagy autóügynök. Lemosolygott a kis kópéra. - Látod, sikerült. Dakota. Bő egy óra múlva megint játszották a „süllyesszük el a rosszfiút” játékot. Jacket majd szétfeszítette a büszkeség, amikor úgy egy hét múlva Sam közölte vele, a gyerek hivatalosan és végérvényesen átszokott a bilire. Jack viccesnek találta ezt a fordulatot. Többé nem kell rettegniük Bentől - nem, Dakotától -, nem veszi már le a gatyáját mindenki szeme láttára. Ezzel szemben ő, Jack rendszeresen leveheti a magéét, persze csak négyszemközt, a kölyök hálás ma-majának köszönhetően.
108
Susan Donovan
A kitartott nő
12
Ez a kaland vagy vadonatúj élet kezdete Mitchnek, vagy ostoba félrenyúlás. Ahogy oldalt sandított utastársára, nehéz volt eldöntenie, melyik is a kettő közül. Az ürgét Brandon Mikluskinak vagy McMurtrynek hívták - valami efféle -, és bármilyen jól öltözött volt is, volt benne valami gyanús. Akár bérgyilkosnak is elment volna. Igen, jól fésült volt, iskolázott és unalmas. Nem sokat beszélt. Eddig csak a legszüksé-gesebbet közölte Mitchcsel. Egy bizonyos névtelen jótevő hajlandó megfizetni az elmaradt gyerektartást, emellett lakást, állást és használt kocsit bocsát a rendelkezésére. Mindezért nem kér mást cserébe, csupán holmi csekélyke felvilágosítást a volt nejéről. Amikor Mitch két hete először hallotta meg a telefonban ezt az ajánlatot, azt gondolta, a rendőrség húzza el az orra előtt a mézesmadzagot. Olvasott már hasonlóról. Egyszer menekülésben lé-vő csórókákát kerítettek be a zsaruk. Voltak olyan agyalágyultak, hogy elfogadtak egy meghívást egy pecsenyesültes svédasztallal egybekötött üdülőutalványos bemutatóra. Mindenki odadugta a képét az ingyen kaja és a diavetítés hírére, ehelyett megbilin-cselték őket. Mitch ezért rögvest közölte a palival, ne fáradjon a fedősztorival, ő ké-szen áll, hogy feladja magát. Hanem ez a Brandon - mint kiderült, ő telefonált -, jót nevetett az ötletén. Biztosította Mitchet, hogy nem zsernyák, és mint kiderült igazat mondott. Most tehát itt ül ezen a halványszürke, rojtos-bojtos bőrülésen, s Bloody Maryt hörpöl a Delta Airlines járatán, útban Atlantából Indianapolis felé. Nem hitt a fülének, hogy néhány nap múlva - ha minden úgy megy, ahogyan ez a Brandon gyerek ígéri - meglátja a gyerekeit. Semmi egyebet nem kell tennie, mint bemikrofonozva beszélnie Sammel, hogy kitudódjon az igazság valamiről. Valahányszor azonban arról faggatta Brandont, mi lehet az a becses információ, csak azt a választ kapta, hogy erre is rater-nek a maga idejében. Mikor Mitch mcgkérdezte,kit érdekel olyan égetően ez az apró-ság, Brandon azt felelte, nem rá tartozik. Mitch nem volt hülye. Tudta, hogy nagy disznóságot várhatnak el tőle, ha nem épp törvénytelenséget. Máshogyan azonban nem tudja kifizetni a gyerektartás hátralé-kát. És akkor a gyerekeit sem láthatja. - Talán bajba került Samantha? - kérdezte meg újra. - Mondtam már, hogy nem. A jelek szerint ő és a gyerekek remekül vannak. - Mennyire ismeri? - Semennyire. Egy barátom barátja kíváncsi rá. - Nem akarom, hogy bántsák. Brandon erre Mitch felé fordította kerek, vörös képét, és szélesen elmosolyodott. - Hogyan is akarná. Hisz mindig is a szívén viselte a sorsát, nem igaz? Ez fájt. - Nem tud maga semmit. - Nagyon téved - mondta Brandon, és kinézett a repülőgép ablakán, mintha untat-ná a beszélgetés. - Több mint egy évtizeden keresztül tartotta el magát a hülye üvegre-mekeivel, aztán maga faképnél hagyta, mert rájött, hogy inkább a fiúkat kedveli. Gondolom, mint gondos férj, szorgosan küldte neki a csekkeket, csak épp a postán ke-veredtek el. Mitch meghúzta a Bloody Maryt, és tovább rágta a zabpelyhes csokit. Ki nem áll-hatta ezt a tömzsi segglyukat, aki részben legalábbis ráhibázott az igazságra. Tényleg önzően viselkedett, de hát olyan fojtogató volt az a hazug élet Sam oldalán. Soha nem lenne képes újrakezdeni. Másfelől talán most esélyt kap arra, hogy egyenesbe jöjjön, és kárpótolja gyerekeit az elvesztegetett időért. - Nem tartozik magára, de annak idején nem dönthettem másként. Mitch ezt a szöveget valami önsegítő könyvben olvasta már jó pár éve, és megma-radt az emlékezetében. 109
Susan Donovan
A kitartott nő
- Ahogy gondolja. Brandon kibámult az üres égre, amelyet valamiért érdekesnek talált ezen a repülé-si magasságon. - Csak azért csinálom ezt az egészet, mert újra látni szeretném a gyerekeimet. Brandon türelmetlenül felsóhajtott. - Jó, akkor nézze. Ezzel lenyúlt dagadt lábszárai közé, felvette a földről a laptopját, és bekapcsolta. - Ha akarja, akár azonnal láthatja őket. Nem telt bele néhány perc, és Mitch hitetlenkedve meredt egy videofelvételre, amely Samanthát és a gyerekeket mutatta valami politikai gyűlésen. Tényleg Dakota lenne az? Ez nem lehet igaz! Lily is milyen gyönyörű nagylány! És Greg? Szinte márkész férfi! Mitchnek elfacsarodott a szíve. Istenem, mennyi idő telt el a gyerekei nél-kül! Mekkora veszteség! A szemét dörzsölgette a tenyerével, s közben arra gondolt, bizonyára minden gyereke gyűlöli. Az émelygés kerülgette. - ... állítólag eljegyezte magát Tolliverrel, aki ekkor jelentette be, hogy indul az or-szágos szenátorválasztáson. A magunk részéről úgy véljük, hogy ez több mint a vélet-lenek egybeesése. Mitch felkapta a fejét, és újra a felvételt nézte. Sam ijedtnek, de csinosnak látszott gesztenyebarna pelerinjében, ahogy rajongva pillogott fel egy szálas fickóra, akiben Mitch egy volt futballsztárra ismert. Nem is tudta hirtelenjében, ki csábosabb: a volt neje, vagy ez a jó vágású sportoló. Szép pár voltak együtt. - Mit is mondott az előbb? - fordult most utastársához, mert hirtelenjében kitisztult az agya. Ki a fene ez a pali? Kik azok a „mi"? Valami piszkos politikai játszmáról van szó? - Samantha Monroe és Jack Tolliver bejelentette az eljegyzését. Egyszerűen csak annyit szeretnénk tudni, valóságos kapcsolat ez, vagy kampánytrükk. Mitch újra belekortyolt a vodkával ízesített paradicsomlébe, és törte az agyát. - A maffiának dolgozik? Brandon szeme rémülten felvillant, majd hevesen megrázta a fejét. - Jaj, dehogy! - Akkor a politikai ellenfél csatlósa, s engem holmi piszkos cselszövésben akarnak felhasználni. Brandon szemlátomást megsértődött. - Szósincs ilyesmiről. - Akkor mi a csuda ez? Ki áldoz pénzt arra, hogy becsületes embert faragjon belő-lem, és közben kihúzza Samből, mi az ábra? Ki gyűlöli ennyire azt a Tolliver fiút? - Nem bosszúról van szó, Mr. Bergen, hanem az igazságról, demokráciáról és... Mitch nevetése azonban belé fojtotta a szót. - Bárkinek dolgozik is, minden bizonnyal minden más esélyét kimerítette. Hogy képzelhetné különben, hogy Sam szóba áll velem, s a tetejében ukk, mukk, fukk, min-den titkát világgá kürtöli. Mérget veszek rá, hogy az a nő gyűlöl engem. - Mégis úgy gondoljuk, maga férkőzhet hozzá a legközelebb. A volt férjek mindig tudják, hogyan bánjanak a nejükkel. Mitchnek most hirtelen eszébe jutott valami iszonyatos. Nem is értette, eddig mi-ért nem számolt vele. Nagyot nyelt. - Hé, Brandon, mellesleg... tudja, hogy a városban van-e Monté McQueen? Brandon homloka ráncba szaladt. - Kicsoda? Egy újabb hitelező? - Nem, dehogy. - Mitch idegesen felnevetett. Várta, hogy elmúljon a rossz érzése, de nem sikerült. - Semmiség. Ne törődjön vele..
110
Susan Donovan
A kitartott nő
Egek ura! Sam haragjával még csak szembenéz valahogy, de Montéval nem élne túl egy találkozást. Három évvel ezelőtt az a nő beigérte neki, hogy ha újra meglátja, a borotvájával nyesi le a mogyoróit. Montétól mindig is félt. Brandon Mitch mosolyát látva intett, hogy figyeljen újra a számítógépre. Nagyon úgy festett, mint egy választási hirdetés. A háttérben valami déli gitárzene szólt, egy hang pedig Jack Tolliver erényeit ecsetelte. És megint ott volt Sam! Mitch döbbent csendben nézte, amint volt neje kéz a kézben andalog a szenátorjelölttel egy behave-zott kisvárosi utcán. Egy-egy bolt kirakata előtt megálltak, talán hogy megcsodálják a kiállított régiségeket. A nő ráadásul oda is bújt a politikushoz, és sugárzóan boldog-nak látszott. Az áldóját, a barátja igazi szépség! Mitch már csak Sam kedvéért is re-mélte, nem kamu az egész. Az alámondás folytatta: ,,JackTolliver... új kapcsolat kezdődik Indiana állam szá-mára.". A felvevőgép ráközelített a pár összekulcsolt kezére. Olyan megrendítő volt az egész, hogy Mitch kis híján elsírta magát. Oldalt sandít-va látta, hogy ármánykodó mosoly terül szét Brandon ábrázatán. Mitch most értette csak meg, mekkora hiba volt visszajönnie Indianapolisba. Ez az alku csak rosszat hozhat. Csak hát 57 000 dollár nem hullik az ember ölébe mindennap. Mitch gyászos ábrázattal a lába közé nyúlt, hogy meggyőződjön róla, egyelőre még ép a szerszáma... A bálterem tele volt emberekkel. Sam mindent megtett, hogy megfeleljen a fela-datának: mosolygott, kezet rázott, és közben a lazát adta. Ez volt a három vita közül az első, amelyet a part négy bejelentett jelöltje készült vívni egymással. A termet zsú-folásig megtöltötték a diákok, egyetemi emberek, az állam valamennyi városából ide-csődült sajtó meg a bámész tömeg. Sam a második sorban kijelölt széke mellett állt, körültte a kampánystáb meg az önkéntesek. Sokukat aznap este látta először. Természetesen ott volt még Stuart - Jack személyi titkára - meg Kara, a kampányfőnök és sajtószóvivő. Ott volt azután a politi-kai vezető, a vezetőhelyettes, a kommunikációs igazgató, a kutatás vezetője, a pénzü-gyi vezető, a megyei koordinátor, az önkéntes koordinátor, meg egy sereg önkéntes egyetemista. Mind iszonyú lelkesen, és mind a Tolliver a szenátorságért feliratú pólót viselték. Szemlátomást mindenkit felvillanyozott az üzletemberek, iparmágnások, gazdakö-rök és szakszervezetek busás adománya. Csupa jó hír, amitől Karának fülig szaladt a szája. Sam is mosolygott hát, és legyezte magát a melegben. Mert bizony izzadt rendesen. Azon tűnődött, azért-e, mert meleg van a teremben, vagy mert ideges, netalán azért, mert nem szokott hozzá az ezerdolláros ruhákhoz. Végignézett magán, és a fejét csóválta. Karának köszönheti, hogy beléköltözöttJackie Kennedy szelleme. A barátnője szerezte be a mai fellépés kellékeit. Egy szép-séges dizájnos kosztümben állapodtak meg, amely csokoládészín gyapjú és selyem keveréke volt, az ujjak szélén és a derékrészen burgundi vörös bársonypaszománnyal. Alul a szűk szoknya fodrosan fogta körül a térdét. Az 1940-es évek hollywoodi dívái hordtak hasonlót, csak ezt a ruhát sikerült megbolondítani kicsit némi modern beütés-sel. Ilyen volt az az Alberta Ferretti topán is, amelyre egy kiárusításon találtak rá, meg egy burgundi vörös, harang alakú bőrtáska. Jack előzőleg kijelentette, képtelen lesz a beszédére koncentrálni a szinpadon, ha ilyen bombázó külsővel áll odalent. Mindig olyan ellenállhatatlanul bókolt. A vita elkezdődött, és Sam kötelességszerűen figyelt. Drukkolt Jacknek, és min-den kis győzelmének örült az ellenfeleivel szemben. Ami a szenátori megjelenést ille-ti, mindet lepipálta. Hűvös volt, fess és elbűvölő, míg Manheimer képviselő izzadt mint egy ló, és folyton zsebkendővel törölgette a homlokát. Sam megesküdött volna, hogy amikor Manheimer egyszer a családi értékekről beszélt, Jack rákacsintott. Még most is mekkora fenegyerek, és ő szerette ezért. A hallgatóságnak meghagyták, hogy a reklámok idején mindenki maradjon a he-lyén, és csak a nagyszünetben menjenek ki a mosdóba. Sam azonban nem bírta odáig. Odasúgta Karának, hogy mindjárt jön.
111
Susan Donovan
A kitartott nő
Nagy megkönnyebbüléssel ért a női mosdóba, s csaknem szteppelve jutott be egy üres fülkébe. Megpróbálta magára zárni az ajtót, a megvetemedett fa azonban nem en-gedett. Samnek elakdt a lélegzete, amikor benyúlt egy kéz, amelyet a hozzá tartozó kar követett. Az ajtó kicsapódott, és a falhoz lapította őt. - Ne haragudjon, de magunkra kell maradnunk. - Én pont elég voltam magamnak erre. - Érti, hogy gondolom. - Maga Christy Schoen. A szőkeség mesterkélt mosolyt villantott felé. - Úgy bizony. Maga pedig Samantha Monroe, a reménybeli SamanthaTolliver. - Hallom, hogy folyton a nyomomban jár. A másik meglepetést mutatott. - Ez szörnyen durva megfogalmazás, Miss Monroe. Csak munkámat végzem. - Eszerint a munkája legjava mosdókba szólítja – nevette ki Sam. - Vajon Jacket is letámadta már a férfi vizeldében? Christy felvihogott, majd Samre szegezte a tekintetét. - Vegye úgy, hogy esélyt adok magának, hogy tisztázza a helyzetét... azt az esélyt, hogy a maga nézőpontjából mondja el a történetét, mielőtt pórul járna. Sam érezte, hogy felgyorsul a szívverése. A természet hirtelen kellemetlenül em-lékeztette, miért is jött ide valójában. - Most már igazán szükségem volna erre a helyiségre. Christynek a szeme sem rebbent. - Felőlem, csak ne zavartassa magát. - Ahogy gondolja. Sam felkapta a szoknyáját, lehúzta a vörös tangát a harisnyanadrágjára, és lekupo-rodott a vécére. Christynek leesett az álla és elfordult, mialatt Sam a dolgát végezte. - Tudom, mit művel, Miss Monroe. - Pisilek. - Úgy értem, Jackkel. - Jó - Samnek lángba borult az arca a haragtól. Felhúzta a bugyiját, és kisimította a szoknyáját. - Megengedi, hogy kezet mossak? Christy újra elfordult, szemlátomást mérgesen. - Felveszem ezt a beszélgetést. Bármit is mond, fair play. - Jobb szeretném, ha közvetlenül Jackkel beszélne. - Nem hív vissza. - Úgy. Vajon miért? - Különben pedig ezek a kérdések magát érintik, és se ki mást. - Akkor halljuk. Vissza kell mennem a vitára. Ki vele, mit akar tőlem? Sam hálás volt Karának, hogy olyan jól felkészítette erre az eshetőségre. Megle-pően nyugodtnak érezte magát ahhoz képest, hogy túszul ejtették egy vécéfülkében. Meglehet, ezt teszi egy kitűnő szabású ruha egy nő önbizalmával. - Hogyan ismerkedett meg Jackkel? - Kara deMarinis régi vendégem a fodrászatban. Ő mutatott be minket egymásnak. - És mióta tart ez az ismeretség? - Nem régóta. Novemberben találkoztunk. - Hogy lehet akkor, hogy karácsonyra máris eljegyezték egymást? - Tudja, ha valami működik, akkor az az első pillanattól olyan. - Hujj! - füttyentett Christy. - Mondja, és mi olyan tökéletes a vőlegényében... va-lami apróságot szeretnék hallani JackTolliverről, amit kedvel benne.
112
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam kiliúzta magát. Kara ezzel a kérdéssel nem számolt. Talán mert nem számí-tott egy ilyen személyeskedő támadásra Christytől. Sam ezért megfogadta az anyai ta-nácsot: „Ha kételkednek benned, mindig az igazat mondd!" - Istenien csókol - mondta tehát mosolyogva. - Hú, de mennyire! Ez a pasi aztán tud csókolni! Christy türelmetlenül felhorkantott. - Megnyitotta előttem és a gyerekek előtt a családi birtokot. Neki köszönhetjük, hogy szívesen látott vendégnek érezzük magunkat. Törődött velünk. - Igen. Erről az egész nyugati félteke értesült. - Figyelmes szerető. Néha meglep azzal, hogy olyasmit is tud rólam, amit én már elfelejtettem. - Felemelte a fejét, és Christyre vigyorgott. - A Sunset Lane régi gyerek-szobáját műteremnek rendezte be a számomra. Christy összevonta a szemöldökét. - Aztán meg mindig megnevettet. Azzal a keserű, fanyar öniróniájával. Christy fulladozott dühében. - Azt hiszem, először fordul elő, hogy valaki ezt a kifejezést Jack személyére al-kalmazta. Mi van, csak nem felejtette el bevenni a mai gyógyszeradagját? Sam oda sem hallgatott rá. - És hiába politikus, magánember is. Szerintem azért, mert olyan sokat bajlódott a sérülésével és a rehabilitációjával. De nekem megnyílt. Megmutatta a szenvedését és a reményeit, és én szeretem őt ezért. Megtiszteltetésnek érzem a bizalmát, és a sors kegyének tartom, hogy ő lesz a férjem. Christy lassan bólogatott, s a hallottakat emésztette. - Szó mi szó. Kara jól kioktatta. Kérem, mondja meg neki, el lennék bűvölve, ha nem fordulna fel közben a gyomrom - Karját most keresztbe fonta a mellén. - Nem beszélve arról, hogy, Mr. Érzékenynek véletlenségből a bőre alatt is pénz van. Vagy talán ezt sem vette észre? - De igen. - Milyen kellemes lehet ez magának és a gyerekeinek. - Akkor is szeretném Jacket, ha autószerelő lenne. - Netalán egy csóró üvegfúvó? Sam érezte, hogy a harag elönti a zsigereit. Ki nem állhatta ezt a nőt. A háta köze-pére kívánta. Kezdte azt érezni, hogy eza rajtaütés több önmagánál, valamiféle nyílt fenyegetés. - Nem tudom, mi után kutakodik, Christy, attól tartok azonban, hogy nem nálam találja. - Á. Nos, ebben téved. Meg fogom találni, amit keresek, és maga kiköpi az igaz-ságot, akár a tudtán kívül is. Sam a homlokát ráncolta. - Nem értem, mire akar kilyukadni. Christy most közel hajolt hozzá, s turcsi rózsaszínű orrocskája néhány ujjnyira került Sam arcától. - A tény, hogy maga meg a gyerekei feltűntek a semmiből Jack oldalán, közvetle-nül azután, hogy Ditto leköszönt, az magáért beszél, Miss Monroe. Okosabbnak hit-tem ennél Jacket, bár gyanítom, hogy az egész Kara ötlete volt. - Erről nincs mit mondanom. - Tudom, hogy maguk ketten el sem jegyezték egymást. Christy egy pillanatra felrántotta Sam bal kezét, hogy megnézze magának a gyű-rűt. Visszahőkölt, ahogy meglátta. - Szép darab. - Gyönyörű, nem igaz? Christy szeme összeszűkült.
113
Susan Donovan
A kitartott nő
- Tudom, hogy ez az egész a kampány miatt van, és gyanítom, hogy magát felbé-relték. Úgy értem... tényleg... maga annyira nem az ő zsánere! Soha nem venne felesé-gül egy elvált anyát a kölykeivel! Egy fodrásznőt! Nevetséges! És higgye el, be is fo-gom bizonyítani. - Elhúzódott Samtől, szemlátomást elégedetten önmagával. Sam most vette észre, hogy tokás egy kissé. - Ez a pasas nem kapja meg a régió felhatal-mazását, ha előállók a sztorimmal. Üzenem neki. - Kösz, átadom. Most pedig, ha megbocsát, megyek a dolgomra. Sam a kilincs felé nyúlt. Alig hitt a szemének, amikor Christy félreütötte a kezét. - Ne merjen hozzám érni! - Sam hangjából minden jóindulat kiveszett. – Bepere-lem magát. - Ami azt illeti, ez a per inkább magát fenyegeti, meg persze Jacket is, ha kiderül az igazság. - Tudja, nem civakodtam női mosdóban a kilencedik osztály óta. Ma egy kissé túl-öltözött vagyok ahhoz, hogy egymás hajának essünk, de esküszöm, ha nem hordja el innen azt a szőkített fejét, megbánja! Christy azonban nem mozdult. - Ez az utolsó esélye, Miss Monroe. Ha most elmondja nekem, hogy áll valójában Jackkel, sokkal könnyebb lesz magának hosszú távon. - Félre az útból! - Megvannak az eszközeim az igazság kiderítésére, akár együttműködik velem, akár nem. - Maga megőrült! - Jó… akkor mondja meg, hogyan néz ki a sebe! Ha olyan jól ismeri, halljam, mi-lyen a rossz térde! Mert nem mutatja meg ám akárkinek! Ez új volt Samnek, mert Jack soha nem próbálta elrejteni előle a sebesülését. Vál-lat vont. - Nos, van a térdén egy heg, amely kábé hat hüvelyk hosszan húzódik a térdkalács közepén. Hátul van egy másik függőleges, kábé négy hüvelykes forradás. Nagyjából teljesen elvesztette az érzőidegeit ezen a területen, ezért amikor hátul csókolom meg a térdét, nem érzi. Christy rávicsorgott. - Van azután két mély bevágás a combja szélén. Több apró heg is maradt, későbbi térdműtétekből. A bal lábikra pedig elformátlanodott valamelyest, mert úgy varrták vissza. - Sam most édesdeden elmosolyodott. - Mellesleg az övé a világ legcsinosabb anyajegye a bal lábszárán, nagyjából egy hiüvelykre a hímvesszőtől. Christynek leesett az álla az elképedéstől. Sam az alkalmat kihasználva megragadta a kilincset és felrántotta az ajtót. Chris-tyt egészen a falnak szorította, miközben kimenekült. Újabb három óra telt el, mielőtt bárkinek szólhatott a mosdóban történtekről. A vita végeztével ugyanis Jack négy tévécsatornának adott interjút, aztán a helyi Muncie adó tizenegy órás híreiben is szerepelt. Délután egyre járt az idő, amikor Sam vére be-ülhetett Stuart BMW-jébe Kara mellé a hátsó ülésre, míg Jack előre ült. Kara és Stuart annyi kávét döntöttek magukba a délelőtt folyamán, hogy be nem állt a szájuk. - Ahogy mindig is tudtuk, az egyetlen igazi ellenfeled Charlie Manheimer. A többi fafej elbújhat mellette. - Igen - Jack mindössze ennyit mondott Stuart hosszas fejtegetésére. - Kellemes embernek látszik - mondta Sam, s felidézte magában, milyen benyo-mást gyakorolt rá, amikor bemutatták neki a jóvágású, hatvanas úriembert a búzavi-rágkék szemével és a galambősz hajával. - Hogyan is lehetne másként - így Kara. - Elvégre is a harmadik ciklust tölti a képviselőházban. Mostanra csak kitanulta a mesterségét. Sam a homlokát ráncolva bámult ki a 69-es autópálya elsuhanó sötétjére. - Mondjátok, vannak becsületes emberek is a politikában? Akiket jobban érdekel a nép sorsa, mint a hatalom és az egójuk? Nem kapott választ a kérdésére. - Jó, meglehet, naiv kérdés volt, csak kíváncsi voltam.
114
Susan Donovan
A kitartott nő
- Ami azt illeti, az áldóját is, nem - nevetett fel Stuart. - Én a magam részéről úgy vélem, igenis vannak politikusok, akik törődnek a vá-lasztóikkal igazította ki Kara, majd Samhez fordult. - Csakhogy a megbízhatóság ön-magában nem juttat országos mandátumhoz... ehhez ugyanis pénz kell. - Nagy szégyen ez - fordult most Jack is hátra. Stuart elkapta Sam tekintetét a visszapillantó tükörben. - A Sunset Lane-en tegyem ki, Sam? - Még mielőtt válaszolhatott volna, Jack avatkozott közbe: - Mivel te meg Kara a belvárosban laktok, csak tedd ki Samet nálam, és én majd hazaviszem. - Nem baj? - Semmi gond. Sam magán érezte Kara fürkésző tekintetét. Eljött az ideje, hogy közhírré tegye a női mosdóban történteket. - Hogy mit művelt? - ugrott ki majdnem Kara a biztonsági övből - Egek ura - mormogta Stu is. Jack teljesen visszafordult, hogy megnézze magának Samet. Öszeszorította a szá-ját. - Bántotta magát? - Természetesen nem. Ha arra kerültvolna sor, padlóra küldöm. - Véignézhetnék egy ilyen meccset? - tréfált Stuart. Jack nagyot nevetett. Kara azonban nem nevetett vele. - Azt mondta, tudja, hogy Jack felbérelt? Sam ritkán látta a barátnőjét ilyen feldúltnak. - Azt mondta, gyanakszik, hogy Jack lefizetett engem, mert annyira nem vagyok a zsánere. Jack egyik fekete szemöldöke magasra szaladt a homlokán. - Tényleg? - Igen - nézett le Sam ölében összekulcsolt kezére, s iparkodott visszanyelni a könnyeit. Az elmúlt néhány napban olyan érzékeny volt, mint egy mimóza, ami bosz-szantotta. Vett egy nagy levegőt, és ismét felnézett. - Christy azt mondta, maga soha nem venne feleségül valakit az én koromban, aki ráadásul elvált és három gyerek any-ja, főként, ha csak egy fodrász. Azt mondta, ordít rólunk, hogy csak a választás miatt jöttünk össze. - Teringettét! - rikkantotta el magát Stu. - A szerződés magánügy - mondta Kara, aki szemlátomást igyekezett megnyugtat-ni magát. Christy nem férhet hozzá a bankszámlád adataihoz, Sam. Nem zsaru, és még akkor is bírói meghagyás kellene hozzá. Csak megpróbált megfélemlíteni. - Valamennyien tudjuk, hogy a féltékenység beszél belőle - mondta Stu, és lejjebb állította a fűtést. - Nem tudja elviselni, hogy nem ő feszíthet most Jack oldalán. - Á - mondta Sam nagyon csöndesen. - Azt hiszem, nem jöttem rá, hogy olyan ko-moly volt a dolog. - Nem is volt az - szólt közbe Jack. - Az a nő az anyját is eladná egy ilyen horderejű szitoriért - mondta Kara. – Meg van győződve róla, hogy országos hálózatra termett, és csupán a nagy dobást várja. Nos, abban átkozottul biztos vagyok, hogy nem ez lesz az. A hazaút hátralévő részében Sam behunyta a szemét, mintha csak szenderegne. Pedig nem aludt. Kimerült volt, hihetetlenül szomorú, kihevült, s kicsit még szédült is. Hogyan is tudott volna aludni! Egyre azon járt az agya, hogyan adhatta magát össze Jack egy ilyen nőszeméllyel, mint Christy Schoen, akár ha rövid időre is. Tudta, hogy sok nő megfordult az ágyá-ban, mégis meggyőzte magát arról, hogy mindben lehetett valami kivételes. Christy csinos volt, amolyan gimnazista mazsorett, ugyanakkor közönséges is, csupa műviség és önzés. Hogyan találhatta mindkettejüket vonzónak ugyanaz a férfi?
115
Susan Donovan
A kitartott nő
- Ahányszor csak megláttalak a közönség soraiban, a legszívesebben letéptem vol-na rólad ezt a gyönyörű kosztümöt, hogy a földre teperjelek. - Vajon ez előtte vagy utána volt Manheimer családi értékeket ecsetelő beszé-dének? Jack felkuncogott, s maga előtt terelgette Samet a szalonján át, keresztül a kony-hán és az étkezőn, el egészen a hálójáig - Mi az, végigvezetsz a lakásodon? Hátrafelé ugyanis nem sokat látok belőle. - A lepedő felé kormányozlak, bébi. Jack annyira tele volt vággyal, hogy el sem hitte. Samantha egyenesen ellenállha-tatlan. Mennyi vonzó tulajdonság egyesü ebben az alacsony, édes, erős akaratú kis nő-ben! Még Christy Schoen sem tudott rajta kifogni, hiába ejtette csapdába egy vécéfül-kében. Sam egy csoda. Egy harcos hercegnő. És szexis, mint a fene. - Imádlak, Samantha! Samantha szemében tovább nőtt a csodálkozás, amikor minden hűhó nélkül a ve-tetlen ágyára dobta, és rávetette magát. - Annyira szeretlek! Szeretném, ha a jelölőgyűlés után te meg a gyerekek beköl-töznétek hozzám. Komolyan. Fütyülök rá, ki mit gondol. Legyél az enyém, Sam! Kérlek! Sam édes kis szája elnyílt ámulatában, Jack pedig nem várt válaszra. Csak megro-hamozta; csókokkal borította el a száját, állát, arcát és nyakát. Két kezét a feje fölé húzta, aztán megmutatta, mit is jelent neki a szerelem. Egy kincs ez a nő! Kigombolta a kosztüm elejét, és ujjaival körbetapogatta a sima, sápadt derekat. Kitapogatta a szoknya oldalsó cipzárát és lehúzta, amíg szabaddá nem vált a csípő. Megcsókolta a köldökét, két kezét végigjártatta a kis kerek hason, Nyel-vét alácsúsztatta a bugyi pántjának. Annak, amit újabban Sam különleges alkalmakra tartogatott... a hírhedt vörös tanga volt ez. Majd tucatszám vesz neki hasonlót. Alig néhány pillanatba került, és már lent is volt a tanga meg a szoknya, amit a kosztümkabát és a melltartó követett. Sam nyögései siettették a mozdulatait. Rövide-sen nem volt rajta egyéb, mint a csokoládébarna harisnya meg a szexi tűsarkúja. A kis puncija már elnyílva és megduzzadva várt rá. - Szeretlek, Sam. Az ég szerelmére kérlek, mondd te is, hogy szeretsz! A puha karok átkarolták, és Sam magához szorította. Olyan jó volt az ajkát érezni az arcán, és azt is imádta, milyen kapkodva vetkőztetik Sam ujjai. - Szeretlek, Jack. Az első pillanattól szerettelek. Védtelen voltam veled szemben. Segített neki, amikor a nyakkendővel és az inggel küszködött, aztán a fején át tép-te le magáról a trikóját. - Miért? Védekezni akartál szegény öreg Jack bácsi ellen? Sam felnevetett, amikor felemelte és szétnyitotta a combjait, és végignyalta a haj-latukat. Sós és édes íze volt egyszerre, erős íz, s Jack a legszívesebben belefulladt vol-na ebbe a nedves mennyországba. - Túl jó vagy ebben - nyögte Sam. - Nem tudtam ellenállni neked. Jack most megállt, elég hosszan ahhoz, hogy kijavítsa. - Nem, bébi, te vagy a jó. Te vagy az ellenállhatatlan. - Talán csak együtt vagyunk ilyen jók - suttogta Sam, és körmeit a vállába mé-lyesztette. - És talán nincs is okunk már ellenállni a másiknak. - Semmi okot nem látok erre. Jack ajkát végighúzta a felsőtestén, majd keményen belecsókolt a szájába. Érezte, amint az megvonaglik az övé alatt. Úgy érezte, most menten meghal, ha nem hatolhat belé azonnal. - Bassz meg, Sam! - mondta, és a hátára gördült, magára húzva a nőt. Csodálkoz-va figyelte, amint az szétvetett combbal lassan ráereszkedik merev szerszámára. Kon-dom nem volt kéznél, de nem is volt idő ezen fennakadni. Sam ott volt szorosan körülötte, ráárasztotta teste nedvét, s az a gyönyörű kék szempár egyenesen a lelkébe látott.
116
Susan Donovan
A kitartott nő
A csípőjére helyezte a kezét, hogy irányítsa a mozgását, legyen kellőképpen lassú, és minden oldalról körbefogja őt, a heréitől a hímvesszeje hegyéig és vissza. - Jó így, Jack? - A legbámulatosabb érzés, amiben valaha is részem volt. De veled mindig ugyan-ilyen. Miért nem találkoztunk korábban? - Mert te futballbajnok voltál, én meg többgyermekes, férjezett fodrásznő. - Hát igen. Jack felnyúlt, és magára húzta a törékeny testet, hogy keblei a mellkasának ütköz-tek. - Annyira szeretlek, édes! Tudod ezt? Érezte, hogy Sam feje fel-le himbálózik a vállán. Gyönyörködve nézett végig a tejfehér, kicsiny női testen. Úgy érezte most, minden korábbi viszonya hiábavalóság volt. Semmi sem volt ennyire teljes és helyénvaló. Sam felsikoltott, amikor beleharapott a mellbimbójába. Érezte, amint mindenestől az övé megint. - Igen, Sam, ne tartsd vissza! Adj nekem mindent, édes! Meglepően forrónak érezte a bőrét, teljesnek és édesnek. Illata dúsan és súlyosan úszott a levegőben. Samm nyersen az övére tapasztotta a száját. Vadul csókolták egymást, megpecsé-telve kölcsönös szerelmüket, miközben a férfi teste a nőében viharzott és robbant. Jack hagyta, hadd lebegjen tovább Sam karjainak meleg fészkében. Szíve és lelke elpihent ebben a békében. Hirtelen vágya támadt, hogy megértessen vele valamit. Az oldalára fordult, és szorosan a karjába zárta a társát. - Te vagy az én igazi zsánerem, Sam. - A fürtjeit cirógatta, miközben a másik hoz-zábújt, s lehelete melegen csapódott a mellkasának. - Te vagy, akire mindig is vártam. Már épp feladtam, hogy soha nem talállak meg. - Megtaláltuk egymást. - Igen. - Csak hát nem a megszokott módon. - Hát nem volt az. Jack megcsókolta Sam feje búbját. - Mondd... milyen parfümöt használsz? Esküszöm, semminek nem volt még éle-temben ilyen isteni illata! Már álmodni is az illatoddal álmodom. Sam halkan kuncogott. - Nem parfüm. Illóolajok keveréke, amelyeket magam vegyítek össze: jázmin, ró-zsa meg egy kevés ilang-ilang. - Ez nem valami rapegyüttes? Samantha magához szorította. - Örülök, hogy kedveled. Az illatkeverék neve „tüzes természet". - Illik hozzád, kis tüzes madaram. Sam megcsókolta az arcát. - Tényleg az vagyok, akit kerestél? - De még mennyire! Néha elgondolom, mielőtt megismertelek, még csak nem is sejtettem, mire vágyom tulajdonképpen. Csak annyit tudok, hogy amint megláttalak, belebizsergett a testem, és egy hang azt súgta: ez Ő. Szerintem vannak ilyen titkok az életben. - A legjobb dolgok ilyenek. - És te? Te mikor tudtad, hogy én vagyok az igazi? Első pillantásra? - Hmm. Sam most változtatott a testhelyzetén úgy, hogy a férfira feküdt, elnyújtózva rajta. Istenem, hogy imádta ezt a pázt. A férfi megsimogatta kemény fenekét, és magába lé-legezte az illatát. - Ahogy talán emlékszel, a padlóra estél, amikor megláttalak.
117
Susan Donovan
A kitartott nő
- Á, igen. - Azt gondoltam, ez egy balfék. Aztán elterveltem, hogy szex céljaira használlak. Jack olyan harsányan nevetett, hogy csaknem levetette magáról Samet. - Csakhogy fordult a kocka, bébi. Sam édesen megcsókolta, és együtt nevetett vele. - De tudod, ez nem tartott sokáig, s én azon kaptam magam, hogy napról napra jobban beléd esem. Karácsonyra minden elvégeztetett. - Pontosabban akkor kezdődött igazán. - Igen. - Sam? Te mit kerestél? A nő teste mozdulatlanná dermedt, a lélegzete lelassult, s Jack tudta, hogy a vá-laszt fontolgatja. Ez nem igazán tetszett neki, szívesebben vette volna, ha Sam szaba-don, minden gondolkozás nélkül válaszol. Őszinteséget várt el a tanácsadóitól, és ha Sam a valóságban is az asszonya lesz, ugyanezt kívánta meg tőle is. Szüksége volt erre. - Kérlek, mondd meg, Sam! Sam felült, mintegy meglovagolta őt, s két kezét a mellkasára támasztotta. Nem volt benne biztos, hogy sokáig tudják folytatni így ezt a beszélgetést, ahogy Sam tel-jes szépségében kitárul előtte, az ő tulajdon tüzes kis házi boszorkája. - Mindig is szerettem volna valódi emberpár részét alkotni Jack. Olyan férfiét és nőét, akik szenvedélyesen szeretik egymást, ugyanakkor figyelmesek és tisztelettelje-sek a társukkal szemben. Csak hát soha nem jutott ki ebből. Mitch... hát ő, először is nem volt belém szenvedélyesen szerelmes... hogy miért, az mostanra nyílt titok. Sam mosolyogni próbált, s erre a látványra összeszorult Jack szíve. - Nem a tehibád, édes, hogy meleg. - Tudom. Ahogy Sam biccentett, haja az arcába hullt. Jack félresimította. - Csak megjátszotta magát - mondta Jack. - Soha nem érzett irántad semmit, és őszintén, a magam részéről tartom szerencsésnek, hogy a végén rájött, mi a hiba. Nem értem viszont, hogy szó nélkül képes volt otthagyni a gyerekeit. Ez szégyenletes. Sam félrebiccentett fejjel, komolyan nézett rá. - Mitch alapjában véve kihasznált, Jack. Miután terhes lettem, és elhatároztuk, hogy összeházasodunk, én tartottam el... az üvegfúvásból soha egy petákot nem kere-sett. Nem volt ez egyenrangú párkapcsolat, tiszteletteljes pedig a legkevésbé sem… pontosan ez hiányzott a mi házasságunkban: a figyelem, tisztelet és szenvedély... mindaz, amit most benned keresek. - Hadd adjam meg én neked. - Adjuk meg kölcsönösen egymásnak. - A világon mindent megtennék érted, Samantha. - Akkor szeress. Csak szeress, és engedd, hogy viszonozzam a szerelmedet. Akkor minden más a helyére kerül. Jack felült, szorosan megragadta Samanthát, s újra meg újra végiggördült vele a párnákon. Némi heves csókolózást és nevetgélést követően, miután Sam hozzádörgö-lőzött, úgy, hogy a férfit elöntötte az életöröm, végül megtalálta a helyét. Ez a hely ott volt a párjában, akit valóságosan, hús-vér alakban szerethetett.
13 118
Susan Donovan
A kitartott nő
- Tényleg jól vagy, Sammy? Lesoványodtál kicsit. - Haha! Még hogy lesoványodtam! Nézz csak magadra! Te aztán tényleg szívdög-lesztően nézel ki! Sam felnézett a levélpaksamétáról, amelyet rendezgetett és Montéra mosolygott. Néhány hónap az edzőteremben egészen kicserélte a barátnőjét. - Na igen, nem panaszkodhatom. Egyszerre fogyok itt és gyarapodok amott. A két nő jót nevetett, miközben a gyerekek körülfogták őket. Öröm volt hallgatni, milyen folyékonyan teremti le Greg Lilyt. - Igazán megnőhetne már a cicid - szólt oda a fiú a vizet csapkodva a nővérének. - Na, nem mintha érdekelne. Sam elmosolyodott. Nem, a gyerekei modora nem sokat javult, Greg logodépusa ellenben csodákat művelt. Tovább szortírozta a postát, s a lelke mélyén nagy nyugalmat érzett. Szereti Jack-et. A kampány istenien alakul. A jelölőgyűlés után módot találnak rá, hogy előállja-nak a farbával, mint valódi emberpár, akik így is óhajtanak maradni. Sam életében először örült, amikor elképzelte a jövőjét. Tekintete ekkor a sima fehér borítékra esett, és minden ízben remegni kezdett. Csaknem megállt benne az ütő. A feladó számára ismeretlen címét betűzgette, az oly-annyira ismerős kézírással. Forogni kezdett vele a világ. Ez nem lehet igaz! - Istenem, atyám! - suttogta. - Mi történt? - kérdezte Monté. - A bank közli, hogy nincs elég helye a pénzed tárolására? Sam lassan felemelte tekintetét a borítékról, és megprúbált szembenézni Monté-val. A barátnője aggódva nézett rá. - Sammy? Mi a fene... - Mitchelltől jött levél. Monté hunyorogva ingatta a fejét. - És mi áll benne? - Én... én... nem merem kinyitni. Tessék. Monté kezébe nyomta a borítékot, s karját a mellkasán átfonva hátradőlta nyugá-gyon. - Azt akarod, hogy én nyissam ki? És mi van, ha antraxot küld benne? - Szerintem nincs benne más, csak egy jókora adag blabla - mondtaSam. Nonté homlokát ráncolva meredt a borítékra. - Ez egy indianapolisi cím. Hogy a csudában lehetséges ez? A legjobb, ha most magamhoz veszem a borotvám, és kocsiba vágom magamat. - Kérlekk, olvasd fel nekem! Monté a fejét csóválta, miközben feltépte a levél hajtókáját, s kihúzott egy vonalas spirálfüzetből kiszakított lapot. - Lássuk akkor... Mindenekelőtt ellenőrizte, el vannak-e foglalva egymással a gyerekek a medencé-ben, aztán halkan olvasni kezdett: Kedves Sam! Tudom, bizonyára meglep, hogy levelet kapsz tőlem. Hidd el nekem, én is megle-pődöm ugyanezen. Legelőször is hadd kérjek bocsánatot, hogy szó nélkül elmentem, és nem teljesítettem apai kötelességeimet Az utóbbi időben azonban önvizsgálatot tar-tottam, és most már tudom, hogy hibát követtem el Nem kérem a bocsánatodat, ez gondolom, túl sok lenne.
119
Susan Donovan
A kitartott nő
- Mennyire igaz - szúrta közbe Monté a maga véleményét. - Folytasd! Hosszú kínlódás után végül rendeződni látszik az életem. Több rossz döntést is hoztam, és csávába kerültem, anyagilag és a magánéletemben egyaránt Újabban azon-ban jobbra fordultak a dolgok. Mellékelem annak a csekknek a másolatát, amelyet a megyei ügyészségnek küld-tem el csütörtökön. Minden tartozásomat leróttam ezzel a gyerektartást illetően, s re-mélem, mostantól rendesen tudom fizetni a további részleteket. Neked nincs más dol-god, mint hogy az ügyészségen felvedd ezt az összeget, vagy elintézd a letétbe helye-zését. Néhány hónap múlva bíróság elé citálnak, s vélhetőleg felfüggesztettet kapok a mulasztásomért, hajlandó vagyok azonban vállalni a következményeket. Monté elkerekedett szemmel nézett fel Samre. Aztán fel mutatta a levelet és benne a csekk másolatát, amely ötvenhétezer dollárrról szólt. - Ha per, úgymond, hadd legyen per. Amint látod. Sam nehezen szedte a levegőt. - Mit ír még? Monté megköszörülte a torkát, és befejezte az olvasást: Egyedül annyit kérek tőled, hogy valamikor a közeljövőben találkozzunk, hogy személyesen is a bocsánatodat kérhessem, megbeszéljük, hogyan láthatnám a gyere-keimet. Monté elbiggyesztette a száját, és egy hosszú pillanatig emésztette ezt a kitételt. - Talán épp kábszeres kábulatában írta. - Ne viccelj ezzel! Még igaz is lehet. Ezért kérlek, hívj fel a megadott számon, és tudasd, hol és mikor lenne neked al-kalmas a találkozás! Alig várom, hogy lássalak, és megköszönhessem, hogy a távol-létemben is ilyen jó anyja voltál a gyerekeimnek. Monté összehajtogatta a levelet, és visszahelyezte a borítékba, majd szó nélkül át-nyújtotta Samnek. Ő kétrét hajtotta a borítékot, és a nadrágja zsebébe dugta. Most vet-te csak észre, hogy elzsibbadtak az ujjai. - Ezt nem hiszem el - takarta el az arcát, és megpróbálta visszanyerni a lélegzetét. Végül felnézett Montéra, aki visszanézett rá. - Álmomban sem jutott eszembe, hogy a végén fizet, és látni kívánja a gyerekeket. Még megöli őket. Dakota azt sem tudja, ki az apja! Monté biztatóan megfogta a kezét. - Sam beszélned kell erről Dennyvel! Kérdezd meg, jogilag mi most a teendő! Mitchnek talán nincs is joga látni a gyerekeket. Nem is tudom. Sam bólintott. Most kicsivel jobban érezte magát, mégis átfutott az agyán, hogy nehezen megszerzett békéjének befellegzett. Ezt is Mitchnek köszönheti. Az volt a mulatságos az egészben, hogy fél éve még ölni tudott volna ezért a csekkért, mostan-ra azonban elvesztette a jelentőségét. Még csak a pénzt sem akarta, ha azzal jár, hogy bajlódnia kell ezzel az alakkal... odaadja majd valami nő-vagy gyermekvédelmi ala-pítványnak. - Hogyhogy épp most lett Mitch egyszeriben becsületes? - Rossz előérzeteim vannak - mondta Sam Monténak. - Neked is, ugye? Egy dolgot feltétlenül ígérj meg... nélkülem nem mész el a ta-lálkozóra. - Megígérem. Ne felejtsd el elhozni a borotvádat!
120
Susan Donovan
A kitartott nő
Óriási késésben volt. Először is lekési Marciát, és így a Brandonnnel megbeszélt ebédet is. A fogorvosa azonban gyakorlatilag könyörgött, hogy menjen el ehhez a szájsebészhez. Ott ült hát a várószobában, miközben teltek-múltak az értékes percek. Közben hol a Cosmo legújabb számába pillantott bele, hol az órájára nézett. Közel le-het az apokalipszis, gondolta, amikor már ez az élvonalbeli női magazin is három teljes cikket szentel az orális szexnek. Hová lettek a finom érzelmek, a szerelem va-rázsa? Mi maradt az emberi méltóságból? Amúgy az állkapcsa annyira fájt az utóbbi időben, hogy képtelen lett volna le-szopni bárkit is. - Miss Schoen? Végre! Christy követte a nővért a rendelőbe, és várta az orvost. Kellemes megle-petés volt, hogy igen vonzó, fiatal doki lépett a helyiségbe, és mosolygott le rá. Fekete haja és füstösszürke szeme volt. Kicsit emlékeztette Jack Tolliverre. Sajnos, mert ak-kor eleve nem jöhet számításba. - Ne várjon sokat a foghúzással, Miss Schoen - mondta az orvos, miközben a kór-lapját és a röntgenleleteit vizsgálta. - Amint látom, több mint egy éve halogatja a dol-got. Aggódom önért, mert megvan a veszélye egy általános vérmérgezésnek. Mindig is azt szoktam mondani mosolygott le Christyre -, hogy egy tályogos bölcsességfog olyan, mint a hűtlenség... előbb vagy utóbb napvilágra kerül... magának meg egyene-sen négy ilyen kincse van. Megértem a félelmeit. Sok beteg fél a beavatkozástól, a többségüket azonban kellemesen meglepi, hogy a vele járó kényelmetlenség kisebb, mint amitől tartottak. Elaltatjuk közben, utána pedig fájdalomcsillapítókat kap. Né-hány napos pihenést is ajánlok a lábadozás során. Legalább huszonnégy óráig nehe-zére esik majd a beszéd és a rágás. Ez az utolsó mondat megpecsételte a sorsát. - Csak a jelölőgyűlés, azaz május 9-e után tudom beiktatni. A doktor elfelhősödött tekintettel nézett a falinaptárra. - Az még mostantól számítva öt hét. - Tudom. - Nem vagyok biztos benne, hogy kibírja odáig. - Nincs más választásom. - A polgármester-választásban van talán benne? Christy levegő után kapkodott ekkora tudatlanság láttán, - Ebben az évben nincs olyan. Én vagyok a tízes csatorna híradójának politikai riportere, továbbá a Parlamenti tudósítások Christy Schoentől című műsor háziasszo-nya. Vasárnaponként délután kettőkor kerül adásba. A múlt héten háromszor is megis-mételték. Az orvos vállat vont, és firkantott valamit Christy kórlapjára. - Elnézést. Nemigen nézek tévét. Christy egy előjegyzési papírral hagyta el a rendelőt, aint május 11-én reggel nyolcra szólt. Közben azon gondolkozott, megbízhat-e egy olyan valakiben, aki nem néz tévét. Addig még találhat más hozzáértő szájsebészt. Marcia nem sokat csinált a hajával, csak megmosta. A tulajdonosnő szemlátomást vonakodva mondott bármit is Samantha Monroe-ról. Az a Monté nevű fodrásznő meg olyan gyilkos pillantásokat lövellt feléje, hogy egy gyengébb idegzetű ember össze-csinálta volna magát tőle, Christy azonban fel sem vette. Semmi áron nem árulhatja el, hogy a kelleténél jobban érdeklődik Samantha Monroe iránt. Ezt csupán Brandon tudhatta. Most, hogy szemben ült vele Michael Pi kínai éttermében, Christy megdicsérte magát, hogy igénybe vette a segítségét. Eddig ugya-nis mindent hibátlanul megoldott. Meggyőzte Mitch Bergent, hogy érdemes együtt-működnie velük és hazavonszolta a szülővárosába; névtelenségét megőrizve csekken befizette a gyerektartás hátralékát; olcsó kéglit talalált Mitchnek, és még egy használt kocsit is vett neki, hogy legyen mivel furikáznia. A tetejében egy biztosítótársaság le-velező részlegénél állást talált a számára. Nála rátermettebb aszisztenst keresve sem lehetne találni.
121
Susan Donovan
A kitartott nő
Jó, volt idő, amikor Christyt megijesztette, mennyibe kerül mindez. Pedig befekte-tés volt a jövőjébe. Pénzzé tette a részvényeinek egy részét, amelyekkel még apja ajándékozta meg érettségije alkalmából (hogy haragudott rá akkor). Ebből fedezte Mitch költségeit. Tudta, hónapok kérdése csak, hogy szenzáció legyen az ügyből, és akkor majd csőstől érkeznek az országos hálózatok állásajánlatai. - Szóval, mikor érsz rá egy csöndes vacsorára kettesben? Christy tudta, csínján kell bánnia a dolognak ezzel a részével. Amíg hír nem lesz a Monroeügyből, az orránál fogva vezeti Brandont, de később is szüksége lesz a támo-gatására. El kellett ismernie, hogy lefegyverező az okossága. Néha még a mosolya is kellemes. Mégsem állt készen egy csöndes vacsorára a pasi lakásán. - Majd ünnepeljünk azután, ha napvilágra került az ügy. - Nem tudok odáig várni. Szeretlek, Christy. Mindig is szerettelek. Christy megsimogatta Brandon puhány kezét. - Annyi dolgunk akad majd az elkövetkező hetekben, hogy elrepül addig az idő. Néhány perc múlva Brandon megkérdezte tőle, miért csipeget csak a Cso tábornok csirkéjéből. - A bölcsességfogammal bajlódom. A jelölőgyűlés után ki kell huzatnom. Brandon abbahagyta a rágást, a fejét csóválta, majd megtörölte a száját a szalvé-tával. - Beiktathatnál egy hét szabadságot. Majd én ápollak közben. Christy megdöbbent. - Egy egész hetet? - Istenem, hát persze. Nekem is három bölcsességfogam gyulladt be a négy közül, és egy hétig kész idegroncs voltam. Teljesen kiborítottam a szobatársamat, mert az altatótól begolyóztam kissé. Azt hiszem, összevissza locsogtam. Még azt isa szemé-be vágtam az ürgének, mekkora seggfej valójában. Három nap múlva elköltözött, én meg ottmaradtam a rezsivel. Idegesítő volt ezt hallgatni. Christy belekortyolt a jeges vízbe. Átkozta magát, mi-ért nem rendezte le a fogait egy éve, ami először kezdtek rendetlenkedni. Ott menten megfogadta magában, soha nem halasztja eztán holnapra, amit aznap is elintézhet. - Táviratoznunk kell Mitch Bergennek. - Sam Monroe még csak nem is reagált a levelére. - Ami nem jó. - A csekket sem vette fel eddig. Utánanéztem. - A francba. Pedig ennek a dolognak működnie kell! - Működni is fog - mosolygott rá Brandon. - Csak türelem. Tudod, hogy egy zseni vagy? Christy rámosolygott, és engedte, hogy a férfi az asztalon keresztül megfogja a kezét. - Tudom - mondta. Marguerite Tollivernek pokoli rossz volt a kedve. Január közepe óta Naples-ben időzött, de nem tudta magáról lerázni a rossz előérzetet, amely Indianapolis óta kísér-tette. Jack nem hallgatott rá. Úgy viselkedett, mint egy elvakult diák, aki a hormonjai szavát követi. Teljesen odavolt azért a középkorú fehérnemű modellért, aki a Sunset Lane-re fészkelte be magát. Még a dédanyja jegygyűrűjét is nekiadta, hogy abban pa-rádézzon a városban!Szégyenletes volt, ám hiába próbálta ő, Marguerite észre téríte-ni a fiát, az hajthatatlan maradt. Már attól is feszengeni kezdett, hogy felidézte legu-tóbbi beszélgetésük részleteit. - Azt gondoltam, azt akarod, legyek az Egyesült Államok szenátora - mondta a fia, mikor mellette ült Gordon dolgozószobájának vén kanapéján. Zavarta, hogy Jack hangjából minden érzelem hiányzott. - Persze, hogy akarom! Brillírozhatnál a Capitoliumban. - Akkor hadd intézzem én a magánéletemet és a kampányomat. Tudom, mit csiná-lok.
122
Susan Donovan
A kitartott nő
- De Jack... ezt erősen kétlem. Ez az egész az elejétől elhibázott ötlet. Ha bárki rá-jön az igazságra, egyszer és mindenkorra búcsút mondhatsz a politikai karrierednek. Nem nézném végig szívesen, hogy így elbánsz magaddal. - Úgy érted, nem látnád szívesen, ha a Tolliver nevet valaki bemocskolná. - Többről va nszó. - Nem hiszem, hogy valaha is törődtél egyébbel ezen kívül, Margurrite. Nem tu-dom, láttál-e valaha is mást bennem, mint a családi név továbbvivőjét. Jaj, hogy fájt neki ez a megjegyzés! Tudta, nem nevelte épp majomszeretettel a fi-át, de mindig is büszke volt rá, és minden vállalkozásában mellette állt. Nélküle nem tartana ott, ahol van. Nem igaz? Ahogy most ott ült a kerti reggelizőasztal mellett, és Nestor szorgoskodását figyel-te a virágágyások között, hagyta, hogy gondolatai az ikrek felé kalandozzanak. Sok-szor jutott eszébe, mennyire másként alakult volna az ő és Jack élete, ha azok a drága angyalkák életben maradnak. Csak hát nem így történt. A haláluk után kétszeres hév-vel vetette magát Gordon karrierjének egyengetésébe. Tudatában volt közben, hogy Jack valamelyest mellőzve érzi magát, de ő sem bírta volna ki másképpen. Egyetlen felnövekvő fiúnak sincs szüksége egy gyászba belezavarodott anyára. És Jack - akkor legalábbis úgy tűnt - jól bírta a gyűrődést. Természetesen azt szerette volna, ha talál magának olyan nőt, akibe beleszeret, megnyugszik mellette és családot alapít az oldalán. Marguerite néha maga is butaság-nak érezte, milyen türelmetlenül vár olyan kisbabákat, akik meg sem születtek, és ta-lán sose fognak. De hát annyira vágyott unokákra! Éspedig sürgősen, mielőtt megöre-gedne, és túl gyenge lenne ahhoz, hogy a karjába kapja, hintáztassa és ölelgesse őket. Még a halála előtt látni akarta az unokáit. Biztosítékra volt szüksége, hogy a csa-lád nem hal ki. Majd megszakadt a szíve, látva, hogyan tékozolja el Jack szebb éveit, hogyan ál-doz vérforraló összegeket olcsó nőcskékre meg egy mit sem érő politikai pályára. Igazán örülne, ha szerelmesnek látná, nem számít, ki az a nő. De hogy Samantha Monroe! Az egy kicsit túlzás! Nagy ég, a fia olyan nővel adta össze magát, akinek fizetett, hogy eljátssza a menyasszonyát! Ki ez, ha nem ordas kurva, egy call girl! Ez a tarthatatlan helyzet annyira aggasztotta Margueriteet, hogy megfordult a fejében, mindent kitálal Kará-nak és Stunak, hátha észre térítik a fiát. Csak hát valóban várható ez tőlük? Egy valódi szerelem még hihetőbbé teheti a beteg bohózatukat. Azonfelül nem szívesen kürtölte volna világgá, mennyire leadta a fia. Belekortyolt a kávéjába, és felsóhajtott. A választásnak egy hónap múlva vége. A jövő hétre tervezte, hogy visszatér Indianába, hogy támogassa Jacket a kampány utol-só fordulójában. Naptári előjegyzései között szerepelt egy nőegyleti ebéd, egymen-tálhigiéniás szervezet bankettje, egy rádió- és két újságinterjú. Természetesen Christy Schoen is vadászott rá, hogy beterelje a Parlamenti tudósításokba. Kérdések tömegére kellene felelnie arról, mennyire örül, hogy menyét a Tolliver-nemzettség tagjaként üd-vözölheti. Köszöni, de nem kér belőle. Azt bocsátotta meg legnehezebben Samantha Monroe-nak, hogy volt képe a szemébe mondania, borzalmas a frizurája. Hogy merészelte! Marguerite pontosan ilyennek szerette a haját, és harminc esztendeje így hordta. - Visszavágjam a hibiszkuszokat, Mrs. Tolliver? Marguerite abba az irányba fordult, ahonnan Nestor hangját hallotta. Üres tekin-tettel bámult a kertészére, s közben azon tűnődött, hogy ugye, tényleg nincs baj a hajával. - Mrs. Tolliver? Visszavágjam őket? - Hogyan? Ó, vágja csak, ahogy akarja. A pénteki Depi est eltért a megszokottól. Kilenc nő jelent meg a Sunset Lane-en, hogy ússzanak és piknikezzenek egyet a négy fal között. A földszintet elözönlötték a nevetgélő,
123
Susan Donovan
A kitartott nő
borozgató nők. Vagy a Florida-teremben időztek - itt manikűrben és pedi-kűrben lehetett részük -, vagy a tálalóban, ahol a hajukat csinálták meg. A konyhában kedvükre ehettek és ihattak: volt ott guacamole*, kukoricás tortillapehely, süti maka-dámia dióval, ** ropogós rizsfelfújt, gabonapehelykeverék, articsókaszósz, brus-chetta*** meg egy tál gyümölcs zsírszegény, cukormentes finomságokkal. Kara szokás szerint vágatott és festetett. Denny hegyes tüskéit fenette ki újra. Wanda arra volt kíváncsi, hogyan fest gesztenyebarna melírrel. Candy McGaughy rö-videbbre kívánta nyíratni a haját, mert, mint mondotta, a baba mellett nincs ideje a frizurájával törődni. Olivia Petrakis mindössze pedikűrt kért, Brigid Larson ellenben romantikus, drámai fürtöket. Monté, mint máskor, most is minden felhajtás nélkül megnyírta Samet, majd fel-fogta a haját, s csak néhány tincset hagyott szabadon az arca körül. Sam a barátnője hajfonatának vágta le a végeit, és megmanikűrözte a körmeit. Marcia beérte egy egy-szerű vágással, aztán elengedte magát, és élvezte, ahogyan Candy rátermetten a lábát ápolja. - Ügyesen bánsz a körmökkel - dicsérte meg Marcia. - Mindennel kell tudnom bánni, anyuka vagyok - felelte ő. Brigidnek egyszeriben az az ötlete támadt, meg kellene fürdetni Dale-t a tálaló mosogatójában. A kivitelezésben neki sokkkal több öröme volt, mint az ebnek. Mikor Brigid hajkondicionálót öntött göndör bundájára, Monté megjegyezte: - Tudod, hogy ez a vacak unciánként öt rongy, kiskereskedelmi áron? Brigid erre megragadta szerencsétlen kutyát, és a hátsó labara állította. - Mert megérdemlem - mondta, és az állat elülső mancsait mozgatta hozzá a nyo-maték kedvéért. Mindenki jót nevetett. - Szóval, Monté, Sam azt mondja, megismerkedtél egy palival az edzőteremben - mondta Olivia egy sütit majszolva. - Hol tart a kapcsolat, ha szabad érdeklődnöm? Az „ilyen boldog még életemben nem voltam" fázisban? A „kiféle-miféle ez az alak" szakaszban? Vagy a „be kell szereznem egy eltiltó végzést fokon? Denny felhorkant. - Több nővel kéne randiznod, Olivia. Monté mindet leintette. - Igazán rendes fickó, halljátok-e. Elvált, a két gyereke egyetemista, és úgy bánik velem, mint egy királynővel. Az első pasas, aki évek óta igazán a kedvemre való, ezért legyetek szívesek, és hagyjátok békén! - Hú. Ennek szerelemszaga van - mondta Kara. - Ráadásul jóképű is - világosította fel Marcia, szemöldökét rándítva. - Mikor a minap bejött a fodrászatba, egy pillanatra teljesen lebénult az élet. - Ez szokott lenni, ha hetero férfi sétál be a fodrászatunkba - jegyezte meg Sam. - És mi a helyzet a te legendás románcoddal, Sam? Wanda egy pohár borral a kezében letottyant a munkapultra. - Mikor esküsztök? - Egyelőre nem - felelte Sam, aki segített megszárítani Dale-t. - Várunk vele a no-vemberi általános választásokig. Kara közben jelzett a szemével, hogy minden szavát jól gondolja meg. - Olyan boldognak látszotok együtt a tévében meg a lapokban - vetette közbe Can-dy. Mindig annyira kedves veled.
*
Avokádókrém Ausztrál növény, magját pörkölve fogyasztják *** Olasz étel: fokhagymás piritós, külömböző feltétekkel (sonka, tojás, paradicsom stb.) **
124
Susan Donovan
A kitartott nő
- Az is - mondta Sam, és eltette a festés kellékeit egy alsó fiókbaba. - Életemben nem láttam még ilyen pasast. Ha vele vagyok, tökéletesen felszabadultnak érzem ma-gam. Nem tudtam eddig, hogy egy kapcsolat lehet egyszerre komoly és szórakoztató is - Ó! Lefogadom, istenien csókol. Áruld el nekünk! - nógatta most Wanda. - Mmm. Én meg arra fogadok, hogy másnak is a mestere - tódította Marcia. - Igazatok van - mondta Sam, és kezet mosott a mosogatóban. Ahogy megfordult, Monté, Denny és Kara rémült tekintetével találta szemben ma-gát. Jack ezt a pillanatot választotta ki ugyanis, hogy csatlakozzon a nők társaságához. Legalább nem faggatják tovább. - Csak óvatosan, hölgyeim - vett a kezébe egy karéj bruschettát. - Egyszer jóma-gam nagy bajba kerültem a hasonló szexista megjegyzésekért. - Könyörülj rajtunk, uram - rebegte Monté. - Én csak... - hápogta Olivia, szemlátomást az ájulás határán. – Én csak... - Ugrat benneteket - segítette ki Kara. - Jacknek olyanok a női rajongók, mintha hájjal kenegetnék. - Kivállt egy bizonyos nő - a férfi most Samhez lépett, és arcon csókolta. A jelenlévők ártatlan puszinak hitték, csak Sam tudta, hogy nyelves csók volt ez a javából. Akaratlanul is felkuncogott. Jack bemutatkozott a megszeppent Brigidnek, a tátott szájú Oliviának, az ideges Wandának, a vigyorgó Candynek meg az olvadozó Marciának. - Csodás, hogy végre megismerhetem! - rázott vele kezet a tulajdonosnő. – Vala-mennyien annyira örülünk kettejüknek! - Hú, de még mennyire - huhogta Monté. - Be tudnak venni, hölgyeim, egy gyors hajvágásra? – kérdezte Jack. - Igen - hangzott kórusban a felelet. Sam levágta hát a haját, mialatt ő elcsevegett Brigiddel és Wandával, akik szíve-sen jelentkeztek volna önkéntesnek a kampányába. Később Greg és Lily dugta be fe-jét az ajtón. - Hé, Jack! - mosolygott rá Greg. - Pedikűrt is kér? - Ugyan már. A bikinivonalamat csináltatom... Greg épp azt közölte az anyjával, hogy felvonulnak estére az emeletre, amikor Da-kota futott be a tálalóba. - Mr.Jack! Ezzel beleugrott Jack ölébe. Sam nézte, amint Jack fekete hajának levágott tincsei ráragadnak a gyerek ingére és nadrágjára. Lehajolt, hogy megcsókolja legkisebb gyer-mekét. - Aludj jól, kisember - mondta. - Oké, mama! Jó éjt, Mr. Jack! Dakota felnyúlt, megragadta Jack orcáját, és cuppanós puszit nyomott, egyenesen a szájára. Jack elnevette magát, és felborzolta Dakota göndör fürtjeit - Jó éjszakát, Dakota. - Lily, ugye, nem felejted el megbiliztetni lefekvés előtt? - Ugyan, anyu. Hogyan is felejthetném el? Egész életünk Dakota szobatisztasága körül forog. - Még mindig jobb a pelusoknál - mondta Simon, aki Dreget kereste a szemével az emberektől nyüzsgő helyiségben. -Jó éjt, anyu. Jó éjszakát mindenkinek. Miután Sam végzett a hajnyírással, Jack elcsórt néhány sütit az útra, és hazaindult. Sam úgy egy félóra múlva kísérte ki barátnőit a főbejáraton. Közben arra is ügyelt, hogy senki se hagyja ott a fürdőruháját vagy a becsomagolt finomságokat. - Ó, Sam - mondta Marcia, és átölelte. - Olyan jó látni, hogy a gyerekeidre mi-lyen jó hatással van egy férfi jelenléte. - Így igaz - mondta Sam.
125
Susan Donovan
A kitartott nő
Monté végzett a konyha feltakarításával, mire Sam rátalált. Nézte, amint legjobb barátnője színpadiasan a csapra vágja a mosogatórongyot. - Ülj le, Sammy! Sam felsóhajtott, és a munkapulthoz húzta az egyik zsámolyt. Számított erre a je-lenetre. Eddig sikerült mindenkit az orránál fogva vezetnie, tudta azonban, hogy Mon-té a végén átlái a szitán. Igazából alig várta, hogy így legyen, mert így legalálib kiönt-heti neki a szívét. - Te szerelmes vagy belé - suttogta Monté félhangosan. Sam hallgatott, s a gyémánttal és smaragddal kirakott míves gyűrűt csavargatta az ujja körül. - A fenébe is, csajszi! Elment a józan eszed? Sam nyugodt elszántsággal nézett szembe izgatott barátnőjével, és továbbra is hallgatott. - Ez a pasi gyakorlatilag itt lakik ebben a házban! - hadonászott Monté. - Látom, hogy nézel rá. És Dakota hogyan viselkedett vele ma este! Ébresztő! A kölyköd túlon-túl is ragaszkodni talál a főnöködhöz. Felfogtad, miről beszélek? - Bízd csak rám. Monténak kiguvadt a szeme, s feltűnően lekarcsúsodott csípőjére vágta a kezét. - Mondd, mióta háltok együtt? - Egy ideje. Monté a keményfa padlón toporzékolt. - Miért titkoltad el előlem? - Ne haragudj, Monté! - Sam lehorgasztotta a fejét, és kézfejével a szemét töröl-gette. Végül összeszedte minden bátorságát és felnézett. Monté mostanra egy másik zsámolyt is a munkapulthoz húzott, és a fejét csóválta. - Tényleg, ne haragudj! El kel-lett volna mondanom, de mire rájöttem a mulasztásomra, túl késő volt. Tudtam, hogy kiakadsz ettől. - Egész pontosan mióta is hálsz vele? - A jégeső éjszakája óta. Monténak tátva maradt a szája. - Szó mi szó, nem vesztegetted az időt, nem igaz? - Kölcsönös szexuális vonzalom volt. - Hmmm. Kivéve, hogy a szex Jacknek mást jelent, mint neked. Nem ugyanazok a szabályok, amelyek szerint játszatok. Azt is kétlem, hogy ez ugyanaz a játék-e egyál-talán. Egyébként az ember nem fekszik le egy férfival a harmadik randi előtt. - Azt hiszem, a jégeső a negyedik vagy ötödik találkánk volt. Amúgy meg tudom, mit csinálok. Jack szeret engem. Monté most megfogta Sam kezét. Az arcán őszinte aggodalom tükröződött. - Nem, csajszi. Én szeretlek, és ezért mondom, amit mondani készülök – felsóhaj-tott, mielőtt folytatta. - Jack nagyszerű pali. Igazán kedvelem. Rendes egy fickó, szentigaz. De hát Sam, a múltja nem éppen makulátlan, ami a nőket illeti, és... - Megváltozott. Monté az égnek emelte a tekintetét. - Hallod magadat, ugye? Hány és hány lapátra tett nő mondja ugyanezt... napjá-ban, a nap huszonnégy órájában? - Jack és én szeretjük egymást, Monté. Egyszerűen csak megtörtént velünk... egyi-künk sem látta előre. Tiszteletet kapok tőle, mellette értékesnek és kívánatosnak ér-zem magam. Életemben nem tapasztaltam még hasonlót. Annyira különbözik miden-től a múltamban, hogy még csak nem is mulatságos. - Oké, Sam. Eszerint ő azt állítja, szeret téged? - Igen - Sam akaratlanul is felragyogott. - Gyakran hallom is tőle, és én sem mara-dok adós a válasszal. - És beszéltetek már a jövőtökről? Csak nem kérte meg a kezedet? Sam mosolyogva megvonta a vállát.
126
Susan Donovan
A kitartott nő
- Nem pontosan ezekkel a szavakkal. De tudom, hogy nem zárkózik el előle. Monté elhúzódott Samtől, hogy rávillantsa haragos tekintetét. - Nem is tudom, mit mondjak erre. Olyan érzésem van, mintha kizártál volna az életedből. Én csaknem minden ügyem-bajom elmondom neked, Sam! Roy Harrison-ról is tudsz mindent az egészségházból, pedig ez nem is annyira komoly. Legalábbis egyelőre. Te meg ezt a vérlázító viszonyt folytatod, és eszedbe sem jutott, hogy bea-vassál? - Ne haragudj - mondta Sam. Micsoda tahó vagyok, gondolta magában, és őszintén bánta, hogy megsértette a barátnőjét. - Nekem is rosszul esne, ha te zárnál ki valamiből. - Soha nem tennék ilyet. - Oké, de kérlek, értsd meg, hogy ez nem csupán szerelem. Jack alkalmazottja vagyok. A gyerekeim jövője múlik azon, át tudjuk-e ejteni a nyilvánosságot. Riporte-rek nyomulnak utánam a vécéfülkékbe, akik az életüket tették fel arra, hogy hibát ta-láljanak a kapcsolatunkban! Aztán meg egy ideig én sem voltam biztos magunkban. Azt gondoltam, múló flört az egész. - Sam most nagyot sóhajtott, látva, hogy meggyő-zőnek szánt okfejtése nem hatja meg Montét. - Előbb vagy utóbb meg akartam mon-dani neked. - Hmmm. - Ne haragudj, amiért kizártalak. - Nos, gondolom, ez is egy újabb titok, amiről tartanom kell a számat - bólintott Monté. - Ha nem bánod. - Sam átölelte a barátnőjét. - Igazán olyan jól nézel ki, Monté. - Ne próbáld másra terelni a beszélgetést! Akkor sem, ha egyetértek veled. Sam elnevette magát. - Tudod, előbb-utóbb Kara is gyanakodni fog - vonta fel a szemöldökét Monté. -Nem értek veled egyet - mondta Sam. - Az emberek azt veszik észre, ami ké-nyelmes nekik. Kara kettőnkben csak a jól szervezett előadást, saját géniuszának visz-szaigazolását látja. Szerintem gőze sincs az egészről. Monté felkelt a zsámolyról, majd Samet is felhúzta a kezénél fogva. - Gyere! Tegyük el magunkat holnapra! Azt hiszem, ma éjjel a Lincoln-féle háló-szobában alszom. - Bolond vagy - vihogta el magát Sam. Ahogy megindultak az előcsarnok és a fő-lépcső felé, leoltotta a villanyt a helyiségben. Monté megállt félúton a fehér márvány lépcsőn, és Samre villantotta a tekintetét. - Ha Jack Tolliver csak egy ujjal mer bántani, hát én... - Nem! - Sam megszorította Monté karját, hogy menjen tovább. - Éles tárggyal tilos a közelébe menni egy ilyen pasinak! Órákkal később történt, hogy a telefon a legmélyebb álmából ébresztette fel. A villanykapcsolót keresgélte, aztán az ágya mellé helyezett készülékért nyúlt. Nem so-kan ismerték a számát. El nem tudta képzelni, ki lehet éjnek éjszakáján. A kijelző kiírta: „A hívott szám nem közölhető." - Halló? - Sam, itt Mitch beszél. Nem is tudod, milyen jó hallani a hangodat.
14
127
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam felugrott az ágyban, és szorosan a mellére húzta a takarót, mintha csak a lux-us pihetollak meg tudnák védeni a szívét. - Semmi dolgom veled, Mitch! - Kérlek, ne tedd le! Nem tette le. Miközben a készüléket a füléhez szorította, azon gondolkozott, miért is nem. Talán az ismerős hang volt az oka? Perverz kíváncsiságot érzett, vajon miért pont most bukkant fel az életében az exférje? Vagy tényleg csak arról volt szó, hogy három év után először adódott lehetősége a pokol lángján sütögetni azért, amit Lily-vel, Greggel és Dakotával művelt? - Csak a gyerekeket szeretném látni, Sam. Látnom kell őket! Sam háta megfeszült. Denny jó előre figyelmeztette, hogy Mitch valószínűleg elő-áll majd ezzel a kívánsággal, s kitanította, hogyan kezelje a helyzetet. - Jelenleg nincs jogod a látogatáshoz. Beszéld meg az ügyvédemmel. Nem vagyok köteles lefolytatni veled egy ilyen beszélgetést. - Annyit kérek csak, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Nem lehetsz olyan ke-gyetlen, hogy megtagadod tőlem a gyerekeimet. Samnek hirtelen kitisztult a feje. - Mondd, honnan vetted a pénzt, hogy kifizesd a gyerektartást? - Úgy beszélsz, Sam, mintha bankot raboltam volna. Természetesen a keresetem-ből fedeztem. - Á, csak nem jöttek divatba az üveg borsóhüvelyek? - Előre tudtam, hogy ilyen undok leszel... - Undok?! - Sam hallotta a saját nevetését. Attól félt, még felébreszti Dakotát a szomszéd szobában. - Idehallgass, Mitch! Örülök, hogy megszabadultam tőled. Mikor leléptél, persze haragudtam, amiért magamra hagytál három gyerekkel, de tudod, bár-milyen nehezek is voltak azok az évek, mindezt mégis a szerencse művének tartom. Sokkal jobb nélküled. - Semmi mást nem kérek, csak hogy találkozzunk. Majd keresünk egy csöndes he-lyet, ahol beszélhetünk, ahol nem... - Beszéld meg az ügyvédemmel! Engem pedig ne hívogass többé. Sam lecsapta a telefont, és aznap éjjel már nem hunyta le a szemét. Olyan volt az agya, mint egy felbolydult darázsfészek, tele harcias, csípni kész darazsakkal. Mit fő-zött ki már megint Mitchell? Tudta, hogy nem bízhat meg benne. A gyerekeket is tönkretenné, ha az apjuk hirtelen feltűnne az életükben, hogy azután újra nyoma vesszen. Mindent el kell követnie azért, hogy ezt megakadályozza! - Továbbra is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki bérelte fel - próbált informáci-óhoz jutni Mitch Brandontól, miközben a férfi az utolsó csík ragtapasszal rögzítette a mikrofon drótját a mellkasán. Mitch azt remélte, nem tépi le a bőrét, amikor majd el-távolítja ezt a nevetséges szerkentyűt. - Honnan tudja például, hogy Samet ma reggel-re hívták be az ügyészségre? Honnan tehet szert valaki ilyen információra? - Miért érdekli ez magát? - Brandonnek mindig elfogyott a türelme, ha Mitchcsel kellett foglalkoznia. - A lényeg az, hogy ki kell húznia Samantha Monroe-ból annak beismerését, hogy az eljegyzése kamu, amit a nyilvánosság kedvéért játszanak meg. Nem számít, hogyan kerül fel a szalagra, az a fontos, hogy a birtokunkban legyen. Ha nem sikerül... onnantól újra csak magára számíthat, visszavesszük a kocsit, a lakást és az állást. Megértette? - Azt mondta, újra láthatom a gyerekeimet. Ez az egyetlen ok, amiért elvállaltam ezt a piszkos munkát. - Mondtam már, hogy így legalább esélye lesz látnia a gyerekeit, elvégre kifizette a gyerektartást. A technikai részleteket beszélje meg az ügyvédjével. - Nincs ügyvédem. Maga jogász?
128
Susan Donovan
A kitartott nő
Brandon lehúzkodta Mitch ingét a drótra, és feszengve nézett rá. - Na igen, de nem foglalkozom gyámügyekkel. Mitch percről percre idegesebb lett. Ki nem állhatta ezt a fafejet, meg azt a politikust, akinek dolgozott. Utálta Samet is, amiért úgy bánt vele, mint akivel szóba sem érdemes állni. A leginkább azonban magára haragudott, amiért belekeveredett eb-be a mocskos ügybe. Látni akarta a gyerekeit. Semmi más nem érdekelte. - No, milyen érzés? - kérdezte Brandon, és becipzározta a randa levélzöld, műse-lyembéléses dzsekit, amit felvetetett vele. Annyira nem ez volt a stílusa. - Mesés! Hogy lélegzik ez az anyag, kész csoda! És a szín! Imádom! Megőrülök érte! Brandon megvetően nézett rá. Hátrált néhány lépést, mire Mitch elnevette magát. Annyira szeretett elszórakozni a homofóbokkal. - Ügyeljen arra, hogy később ne érjen hozzá a felvevőhöz! Ha végzett, hívjon fel! Találkozzunk a városi piac férfi mosdójában, ahol leveszem magáról az egész szere-lést. - Utálatos egy alak maga. - Pfhuu. Hogy bírom ezt ki végig? Brandon megindult Mitch lakásának ajtaja felé. - Ebben egyetértünk. Miután az ajtó becsukódott a vendég mögött, Mitch elálldogált egy keveset, mert hirtelen ötlet szállta meg. Körbejárt a lakásban, és összeszedte azt a kevés ingóságot, amit érdemes volt megtartani, aztán mindent behajigált annak a tragacs Pontiacnak a csomagtartójába. Mindössze a könyvtárban kell majd ennek-annak utánanéznie, hisz az utóbbi néhány évben nem hallott a helyi politikai küzdelmekről... aztán illa berek, nádak erek. Ezúttal, mondjuk, Kalifornia felé. Ott talán megcsinálhatja a szerencséjét. Meglehet, még a gyerekek is szívesen meglátogatják. Sam évek óta nem járt a megyei tanács épületében. Libabőrös lett a karja, ahogy végiglépegetett a steril betontömb sivár folyosóin. Utoljára a válását intézte itt. Belökte Marion megye ügyészi hivatalának ajtaját, és bejelentkezett a recepción. Amíg kint várakozott, egészen elbűvölte az irodahelyiségekből ki-be rohangáló embe-rek látványa, akik kartotékokat szorítottak az oldalukhoz. Mindez a fodrászat egy nap-jára emlékeztette. Most ébredt rá, mennyire nem hiányzik a munkája. Talán még részmunkaidőben sem megy vissza. Talán egyáltalán nem vállal újra állást. - Miss Monroe? - hajszolt tekintetű, kék kosztümös fiatal nő lépett elé a váróte-remben. - Menjünk hátra! Az egész eljárás mindössze negyedórát vett igénybe. Sam a megye csekkjével tá-vozott, amely Mitch teljes adósságát fedezte. A helyettes államügyész ugyanazt a kér-dést tette fel, amit ő is a volt férjének: honnan van a pénz? Sam azt válaszolta a jo-gásznak, hogy még csak nem is sejti. Alig lépett ki a hivatalból, amikor egy kéz nehezedett a felkarjára. Ahogy megpör-dült a sarka körül, Mitchcsel nézett farkasszemet. Az ismerős szempárt olyan valami felhőzte be, amit soha nem látott a közösen eltöltött évek során: kétségbeesés. Annyira megdöbbent, hogy nem jutott szóhoz. Elhúzta a karját, és megindult a harmadik emelet népes központi folyosóján, tudva, hogy a férje szorosan ott lépked a nyomában. - Beszélnünk kell! - kiáltott utána Mitchell. - Sam, kérlek! Nem hagyhatsz itt így! - Hagyj békén! Sam a liftre várakozó tömeg láttán egészen megszédült. Inkább a lépcsőt válasz-totta, de amint meghallotta a háta mögött Mitch lépteit, átkozni kezdte magát az osto-baságáért. - Sam! Kérlek! Sarkon fordult, és megállt a lépcsőpihenőn, a második és harmadik emelet között. Belekapaszkodott a festett fémkorlátba, hogy visszanyerje az egyensúlyát - Nincs mit beszélnünk, Mitch! Ezt elbaltáztad. És ezért nem láthatod a gyerekei-det. Felfogtad végre?!
129
Susan Donovan
A kitartott nő
Mitch most két lépcsőfokkal feljebb állt, és egyenesen a szemébe nézett. Sokkal öregebbnek látszott, mint három éve. Úgy öltözött, mintha golfozni készülne. Az a Mitch, akit ő ismert, fekete farmert, fekete pólót és fekete bőrzakót hordott. - Gyönyörű vagy, Sam! Mindig is nagyon szép nő voltál. - Jaj, azt hiszem, most kidobom a taccsot! - Tudom, hogy mindent elrontottam. Kérlek, adj még egy esélyt! Sam az arcába nevetett. - Mitch! Ébredj fel végre! Ez az egész nem rólam szól, hanem a gyerekeidről. Ne-kem az a dolgom, hogy a legjobbat biztosítsam a számukra, amit azonban te a jelek szerint soha nem értettél. - Ne legyél ilyen dög! - Na szállj le rólam végre! Sam megfordult, hogy továbbmenjen lefelé a lépcsőn, de majdnem elesett. A be-tonfalnak támaszkodott. - Várj! Ne haragudj! - robogott utána Mitch. - Csak hát láttalak Jack Tolliverrel, és tudtam, ha nem jelentkezem azonnal, még adoptálja a gyerekeimet. Nekem akkor so-ha nem lenne esélyem, hogy a tudtukra adjam, mennyire éget a bűntudat. Újra az édesapjuk szeretnék lenni! Mindössze erről van szó. Sam lassan megfordult, és Mitch könnyeivel találta szemben magát. Azonnali reakciója az volt, hogy megvigasztalja. Tízévi házasság érzelmi hozadéka, kétségkí-vül, de nem volt hozzá elég ereje. - Gyűlölöm magam azért, amit ellenük vétettem, Sam! Fogalmad sincs, min men-tem keresztül az elmúlt néhány évben. A legszívesebben felpofoznám magam azért, amit tettem. - Nahát! És arról van-e fogalmad, én min mentem keresztül? - Ne haragudj, Sam! - Jó. Nézd, Mitch, semmi kedvem ehhez a beszélgetéshez. Nem is érzem jól ma-gam ebben a pillanatban. Különben is, beszéld meg ezt az ügyvédeddel, ne velem. - Szép. Arra azonban készülj fel, nem engedem, hogy Jack Tolliver örökbe fogad-ja a gyerekeket, amikor megesküsztök, megértetted? Az én gyerekeim is, és egyedül ők számítanak nekem ebben az életben! Sam a homlokát ráncolta. Agyában egymást kergették a gondolatok, hogyan ves-sen véget ennek a szélsebesen széteső beszélgetésnek, és hogyan jusson le a földszint-re. - Szédülök... Lehuppant a legalsó lépcsőfokra, és Mitch mellé ült. - Jogom van újra felvenni velük a kapcsolatot. - A feleségét kémlelte. - Beleőrülök a gondolatba, hogy adoptálhatja őket egy másik férfi. - Engedtessék meg nekem, hogy ne bízzak meg hirtelen fellángoló szeretetedben a gyerekeid iránt. Mitch válla megrázkódott, és még mielőtt Sam észbe kaphatott volna, szorosan mellé húzódott, arcát két kezébe temette, és sírni kezdett, akár egy gyerek. Sam úgy érezte, agyonnyomják a lépcsőház fölé tornyosuló szürke betonfalai. Rossz volt a szája íze, és az émelygés környékezte. Csak el innen! Mitch fulladozva szólalt meg újra. - Kérlek, ne hagyd, hogy elvegye a gyerekeimet! Ök az egyetlen jók az életem-ben! Az égre kérlek! Sam feltápászkodott, és megpróbálta leküzdeni a hányingerét. - Hagyd abba, Mitchell! Kérlek, hagyd abba! Mitch megragadta a retiküljét.
130
Susan Donovan
A kitartott nő
- Nem fogja adoptálni őket! Nézd, nem is vagyunk igazán eljegyezve. Érted? Jack Tolliver felbérelt, hogy a jelölőgyűlésig játszam el a menyasszonya szerepét. Ez min-den. Üzlet és semmi más. Most pedig mennem kell. Mitch lassan felemelte az arcát. Sam rémülten látta, hogy volt férje szeme felcsil-lan, mintha megörült volna valaminek. Hogy juthatott el egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt a kétségbeeséstől a jókedvig? - Köszönöm, Sam. Mindössze ennyit akartam tudni. Felállt, és letörölte a farmerjét. - Szóval akkor legalább az én gyerekeim maradnak. A többit majd megbeszélem az ügyvédemmel. Lehajolt, hogy megcsókolja Sam arcát, ő azonban hátrébb hőkölt. A férfi elégedet-ten rávigyorgott, és elsétált. Miközben távolodó férje zöld dzsekis alakja után nézett, ahogy eltűnik a lépcső kanyarulatában, Sam szorosan maga köré fonta a karját. Szé-dült, fáradt volt, és a hányinger környékezte. Közben egyre az járt a fejében, hogy óri-ási hibát vétett. - Mit mondasz? Eltűnt? - meredt Christy Brandonre hitetlenkedve, látva, hogy iz-zad, mint egy csataló. - Annyit mondhatok, nem volt ott a megbeszélt találkozónkon, hogy átadja a hangszalagot. Nem ment vissza a lakásába, és a munkahelyén sem látták két napja. Christy eltátotta a száját megrökönyödésében. Erre a mozdulatra éles fájdalom ha-sított az állkapcsába, amely a halántékára és a vállára is szétsugárzott. Annyira elvi-selhetetlennek érezte, hogy kis híján elsírta magát. - Tudom, mennyire felzaklat ez a hír, bébi, de ne félj, megtaláljuk. Brandon széttárta a karját, és Christy hitetlenkedve bámulta: csak nem akarja átö-lelni?! Odáig süllyedt volna, hogy ez a fickó azt képzeli, erre van szüksége? És hogy meri őt bébinek nevezni? Christy magában megköszönte a Teremtőnek, hogy a jelölő-gyűlésre néhány hét múlva sor kerül. Így végre megszabadul fájós bölcsességfogától és Brandontől! Most befészkelte magát a férfi karjaiba, közben azonban a fogát csikorgatta, mia-latt az átölelte, és a hátát dörzsölgette. Ha bárki besétálna ebben a pillanatban az iro-dájába, hát belehalna. Ellökte magától Brandont, és elmosolyodott. - Hát akkor eredj utána! - mondta. Iparkodott közönyösnek látszani, belül azonban szűkölt a félelemtől. Egy vagyont költött arra, hogy Mitch Bergent idevonszolja. Ő volt az egyetlen reménysége. Három független hírforrásra volt szüksége, amelyek megerősítik állításait, mielőti közhírré teszi őket ország-világ előtt. Tudta, hogy a hangszalag nélkül senki nem nyitja ki a száját. Samantha Monroe Valparaisóban élő szülei több mint egy éve nem hallottak a lá-nyukról. Jack nem állt szóba Christyvel, és Karához küldte. A kampánymenedzser ter-mészetesen figyelmeztette, hogy hagyjon fel Samantha zaklatásával, és annyi felvi-lágosítással látta el, hogy ne mondhassa, mindenből kizárta. Stuart szokás szerint hall-gatott, mint a sült hal. Margueritc Tolliver nem hívta vissza Christyt. Maradt Sam két kamasz kölyke, akik most a Park Tudorba jártak iskolába. A riporternő elcsíphette volna őket tanítás után, de eddig még soha nem használt fel iskolásokat hírforrásként, és nem tudta, mennyire megbízhatóak. Vagy egyáltalán, etikus lennee egy ilyen lépés. Mindössze annyit tudott, hogy nem engedheti meg magának a kudarcot. Ha be kí-ván törni az országos hálózatokra, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom és a nagy sztori. Nem hagyhatja, hogy kicsússzon a markából. - Talán értesítenünk kellene a rendőrséget – javasolta Brandon. - És mit mondanánk nekik? Hogy nyomát vesztettük a bemikrofonozott csalink-nak, aki hozzásegít a díjnyertes sztorimhoz?! Nem hiszem, hogy ez volna a járható út. Brandon megköszörülte a torkát.
131
Susan Donovan
A kitartott nő
- Technikai értelemben, Christy, te bérelted fel, én csak vállaltam, hogy a segítsé-gedre leszek. Szóval így állunk, gondolta magában a riporternő. Technikailag legszívesebben tökön rúgnálak. Nem tudta, meddig bírja még ezt az érzelmi nyomást, az állkapcsa pedig lüktetett a fájdalomtól. Attól tartott, annyi ibuprofent nyelt magába, hogy a vé-gén kilyukad a gyomra, még mielőtt kihúzzák az ostoba zápfogait. - Jól vagy, Christy? Sápadtnak látszol? - Semmi bajom... csak a bölcsességfogam rendetlenkedik. Brandon újra széttárta a karját, Christy azonban az ajtóhoz hátrált, és határozottan kinyitotta a férfi előtt. - Fel kell készülnöm a déli híradóra, Brandon. Hívj abban a pillanatban, amint a nyomára bukkansz! - Remélem, nem drogozott be valahol - mondta Brandon, és kioldalgott mellette. - Találd meg, de sürgősen! - Olyan csöndes vagy ma. Jól vagy, édes? Sam megszorította Jack kezét. A Traviáta színpompás előadásán ültek a páho-lyukban. Tudták, hogy ők ketten ugyanúgy szereplői ennek az estének, mint a színé-szek a színpadon. - Jól vagyok - mondta, és halványan rámosolygott, majd arcon csókolta. - Bármi zavar is, hidd el, mindent megteszek később, hogy elfeledtessem veled. Jack elengedte Sam kezét. Ujjai diszkrét táncot jártak mezítelen alkarján, fel egé-szen a könyökhajlatig, aztán le a derék ívéig, a csípőig... Samnek elakadt a lélegzete... Jack megmarkoli combja felső részét. Hozzáhajolt, a fülébe sugdosott, amíg szólt a zene, lehelete forrón az arcába csapódott. - Alig várom, hogy a buja ajkaidra tapadjak, Sam... lent és fent egyaránt. Az ujjacskáidat szeretném szopogatni, meg a fülcimpádat és az édes, rózsaszín mellbim-bóidat. Imádom, ahogyan a legelső érintésre kőkemények lesznek. Mondtam már? Sam nagyot nyelt. - Jaj, ne itt, az Operában! Jack felkuncogott, mialatt nyelvével a fül mögötti érzékeny bőrön körözött, és most Sam is vele kuncogott. Elcsodálkozozott azon, hogy nem vette észre, miben áll Jack alkotó géniusza, amelyet eleinte úgy hiányolt. Mekkorát tévedett! Jack kreativi-tása a szexuális változatosság megteremtésében merült ki... a szvai megválasztásában, a feszültség fokozásában, a vágyai hevületében... ezek a vágyak a nap bármely szaká-ban kenterbe verték az üvegfúvó exet. Mitchre gondolva most hirtelen megmerevedett. A lépcsőházi beszélgetés után nem múlt el a rossz érzése, egész nap hurcolta magával. Monté csaknem kitért a hité-ből, amikor bevallotta neki, hogy kikotyogta Jackkel kötött alkuját. - Tudod, hogy nem bízhatsz meg ebben az alakban - mondta. - Imádkozz, nehogy felhasználja ellened, amit megtudott Nem jó ez sehogyan sem. Hát tényleg nem volt az. Sam a legszívesebben megosztotta volna aggodalmait Jackkel, de tudta, épp elég baja van most, a kampány utolsó heteiben. Nem akarta a volt férje szeszélyeivel terhelni. Az elkövetkező hetekben az állam legtávolabbi zugait kell bejárnia Jack oldalán: gimnáziumi tantermekben megfordulni, gyárkapuk előtt ácsorogni; eldobni a base-ball-labdát egy szezonnyitó helyi mérkőzésen; számtalan díszvacsorát és lakossági fórumot ülni végig. Mitchcsel közben majd észrevétlenül leszámol, döntötte el magában Sam. - Valami bajod van - mondta Jack, és elhúzódott tőle. - Miért nem mondod el ne-kem? Sam válaszul hozzábújt, s a férfi átfogta a vállát. Azt szerette a legjobban Jackben, hogy biztonságban érezhette magát mellette, mégsem fojtotta meg a szeretetével. - Kicsit elfáradtam, ez minden.
132
Susan Donovan
A kitartott nő
Persze hazugság volt. Nem is emlékezett, mikor volt ennyire kimerült. Valószínű-leg akkor, amikor Dakotával volt terhes, és közben heti hatvan órában vágott hajat. A kampány piszokul fárasztó munka. - Sam? Jack arcába nézett, és meglepte a tekintetében tükröződő gyöngéd törődés. Nehéz volt elhinnie, hogy ez a férfi valaha is idegen volt a számára, hogy volt idő, amikor kételkedett benne. - Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon hálás vagyok azért, amit értem teszel. Ko-molyan. Sam bólintott. - Remek bajtárs vagy. Kitűnő munkát végeztél a sajtóval, Karával és Stuval. Ne-kem elhiheted, nehéz emberek... Még Marguerite-et is leszerelted. Nélküled semmire sem mentem volna. - Örülök, hogy segíthettem - mosolyodott el Sam. Jack most lehajolt és megcsókolta. Mély, édes és lassú csók volt. Egyikük sem vette észre, hogy itt a szünet, csak amikor kigyulladtak a fények. Másnap reggel Sam amint a szemét kinyitotta, kiugrott az ágyból, berohant a fehér márvány luxusfürdőszobába, és kiadta a gyomra tartalmát. Tudta, mi következik. Volt benne része, egész pontosan háromszor. Terhes volt megint, a javából. Jacket meglepte, hogy Allen Ditto felhívta a kampány főhadiszállásán. Évek óta nem beszélt az öreggel. Mikor felvette a kagylót, remélte, hogy a hívás jó jel. A visz-szavonuló szenátor talán melléáll a nyilvánosság előtt. - Hello, Allen! Jó, hogy végre hallok rólad. Csakhogy a hang a telefonban nem Allen Dittóé volt, hanem Samé, éspedig egy hangfelvételen. Jack annyira megdöbbent, hogy alig fogta fel a szavak értelmét. - Hogy tetszik? - kérdezte azután egy férfihang. - Ki maga? Annyi szent, hogy maga nem Allén Ditto. - De nem ám, Sherlock Holmes! Nyissa ki jól a fülét! Megint a hangfelvételt hallotta: „Nézd, nem is vagyunk igazán eljegyezve. Érted? Jack Tolliver felbérelt, hogy a jelölőgyűlésig játsszam el a menyasszonya szerepét. Ez minden. Üzlet és semmi más. - Ki maga, és mit akar? - Mindössze egy névtelen offshore bankszámlaszám vagyok. Vagy elküld nekem huszonnégy órán belül egymillió dollárt, vagy átadom a sajtónak a hangszalagot. Jack hátradőlt a forgószékén, és megpróbálta megérteni, mi folyik körülötte. Sej-telme sem volt, ki a fene lehet ez a kurafi. Soha nem hallotta még ezt a hangot. És honnan tett szert a hangfelvételre? Eredeti vagy összevágták? Amúgy pedig ki vehette fel Sam hangját az engedélye nélkül? Ki más, ha nem Christy. - Mondja meg a főnökasszonyának, hogy nem tárgyalok sem terroristákkal, sem zsarolókkal. A soha viszont nem hallásra. - Várjon! Jack letette a kagylót, és becsöngette a titkárát. - Hívj a fel most rögtön Christy Schoent! - Itt Christy Schoen, a tízes csatorna híradójától. Miben lehetek a szolgálatára? - Útban vagyok az irodád felé. Ha jót akarsz, ott maradsz! ? Elindította a Lexust, és végighajtott a Középső soron. Úgy döntött, ezt az ügyet a legjobb személyesen le-rendezni. Karának és Stunak majd elmondja később. - Jól vagy, anyu? Lily már másodszor kérdezte meg. Sam nem tudta, meddig zárkózhat be a fürdő-szobába, hogy elbújjon a világ elől.
133
Susan Donovan
A kitartott nő
- Hoztam neked teát. Kérsz? Tegnap megírtam az évközi zárthelyit. Akarod látni? - Egy másodperc, és jövök, bogaram. Sam hideg vizet loccsintott az arcára, majd a gyógyszeres szekrényből felkapott valami ajakfényt. Megpaskolta az orcáit, hátha valami élet költözik beléjük, és olyan rózsaszínek lesznek, amilyen most a szeme fehérje - annyit hányt az elmúlt tizenkét órában, hogy több kis hajszálér elpattanhatott. Hunyorogva nézte magát a tükörben. Úgy fest, gondolta, mint egy terhes, vörös hajú zombikirálynő. Végül csak elhagyta a fürdőszobát, és hálásan elfogadta a telát. Lily leültette az egyik szófára, majd átnyújtotta a zárthelyije kinyomtatott példányát, amelyen színje-les eredmény állt. - Lily, nagyszerű lány vagy! - Sam minden erejét összeszedte, hogy átölelje legi-dősebb gyermekét. Hirtelen élénken eszébe jutott, amikor először tartotta a kezében ugyanőt, ám ak-kor csak aprócska, drága, vadonatúj élet volt. Felzokogott. - Anyu! - lapogatta a lánya a vállát. - Anyu! Mi baj? Csak nincs agytumorod? Egészen megijesztesz. Sam a fejét rázta, de beszélni még nem tudott. Csak átölelve tartotta a lányát, és tovább sírt. Dale a szőnyeget kezdte kaparni a lábánál, s helyet keresett magának egy kis szendergéshez. Sam most elhúzódott Lilytől, és jajongani kezdett. - Ennek a kutyának a Florida-teremben lenne a helye! Megígértem Jacknek, hogy a tornácon marad! Jaj, mit tettem? Mindent elrontottam! Lily meglepetten pislogott anyja érzelmi kitörése láttán, és Sam kezét simogatta. - Ugyan, anyu. Nincs ebben semmi új. Dale hónapok óta nem nézett a tornác felé, hanem szabadon kószál a házban. Valamelyik nap beugrott a medencébe is. Mellesleg Jack dolgozószobájában alszik a kanapén. Senkit sem zavar. Sam két kezébe temette az arcát és tovább siránkozott. Dale zenei kíséretként csa-holni kezdett. Lily felsóhajtott. - Jó, átadom a terepet Monté néninek. Sam bólintott. - Dolgozik ma? A kislány bólintott. - Itt a teád, anyu. Idd meg, és ne mozdulj el innen! Felemelte a vezeték nélküli telefont, és másodperceken belül meghallotta Monté hangját. - Halló - szólt bele a kagylóba. - Vészhelyzet van itt, a palotában. Szerintem anyu megbolondult... úgy értem... egész pontosan ez a helyzet. Anyu teljesen kiborult. Gyere hamar! - Fogalmam sincs, mire gondolsz. Christynek az egész állkapcsa és a torka bedagadt, és úgy beszélt, mint Marlon Brando a Keresztapában. Jack fürkészve méregette. - A hangszalag. Azt kérdezem, ki a fene vette fel Samantha hangját a tudta nélkül, aztán bütykölte belőle ezt a csodás szöveget. Christy szeme elkerekedett a meglepetéstől. - Nézd, én így látom a helyzetet. Bárkit béreltél is fel, Christy, cserbenhagyott. Engem hívott közvetlenül, és egymillió dollárt kért tőlem, mert ha nem, a sajtót hívja. Jack csak most látta be, Christy Schoennek nem csupán a gerince van acélból, nemcsak az agya acélcsapda, de a szíve sem különb. Hogy is bírhatta ki vele három hónapig! Azt is az anyja kedvéért csinálta! Istenem, micsoda szerencse, hogy rátalált Samre! - Mondd meg, ki ő? Gyakornok? Az egyik csodálód? Talán valami hangmérnök, akit évek óta az ujjad köré csavarsz? - Takarodj, Jack! Az egészet csak kitaláltad a bosszantásomra,
134
Susan Donovan
A kitartott nő
- A bosszantásodra? - hördült fel Jack. - Úgy gázolsz át ezen a városon, akár egy úthenger, és közben fütyülsz arra, kit borítasz ki, teszel tönkre vagy feketítesz be. Az isten szerelmére, a vécére is követed az áldozataidat! Christy, te vagy az egyetlen em-ber a világon, aki annyira gyűlöl, hogy megszervezzen egy ilyen akciót. A te mocs-kod, takarítsd is el! - Nem gyűlöllek, Jack! - De még mennyire, hogy gyűlölsz! - Jó, gyűlöllek, de velem együtt az a több száz nőtársam is gyűlöl, akiket minden további nélkül ejtettél. - Nem hinném, hogy ilyen magas lenne ez a szám. Köszönöm, hogy figyelmeztet-tél, valóban egyenként kellene a bocsánatukat kérnem. Csakhogy egyikük sem ár-mánykodik úgy, mint te. Senki másra nincs okom gyanakodni. - Ugyan már, Jack! Bárki lehet az. Talán éppen Charles Manheimer próbálkozik. Eszedbe jutott már ez a lehetőség? Tudod, akár segíthetnék is neked, ha pontosan is-merném a hangszalag tartalmát. Jack ismét felnevetett, aztán felállt a székéről. Megindult az ajtó felé, és még csak hátra se nézett. - Legalább valami alkalmasabb alanyt találtál volna a kis játszmádhoz. Samantha Monroe?! Fúj! Jack nagyon lassan megfordult, visszament Christy íróasztalához, és rávert az ök-lével. - Alkalmasabbat? Hogy érted? Christy nagyot nyelt, miközben farkasszemet nézett Jackkel. A férfi most vette észre, hogy valami baja lehet a fogával. - Úgy értettem, legalább a zsánered lenne - suttogta hátrahőkölve. - Majd elmondom én neked, Christy, milyen a zsánerem. Olyan nő, aki megbecsü-li az élet apró örömeit; aki vállalkozó szellemű; aki szívesen nevetgél és butáskodik, akinek ugyanolyan gyönyörű a lelke, amilyen az alakja fürdőruhában. Az én zsánerem olyan nő, akinek van tartása és felelősségteljes, máskor azonban szabadon meri en-gedni magát. Az én zsánerem Samantha Monroe, ezt akár idézheted is tőlem. Christy arcán értetlen kifejezés suhant át. Jack rájött, most először látja kételkedni önmagában, ha csak egy másodpercre is. - Mi történt az állkapcsoddal, Christy? A nő a szemét forgatta. - Mind a négy bölcsességfogam begyulladt. - Phfu - egyenesedett fel Jack. - Ne hallgass a szájsebészekre! A beavatkozás po-kolian fáj, és egy hétig olyan leszel majd, mintegy zombi. - Kösz a felvilágosítást. - Hagyd békén a menyasszonyomat, Christy! Jack farkasszemet nézett a riporternővel, elég hosszan, hogy értsen a szóból. - Sam Monroe a legjobb dolog, amit utamba hozott a sors. Nem ajánlom, hogy bántsd! Keze megint az ajtókilincsért nyúlt, de meggondolta magát. - Bocsánatot kérek, minősíthetetlenül viselkedtem veled azon a díjkiosztáson. Amit tettem, az megbocsáthatatlan volt, nem érdemelted. Sajnálom, hogy ilyen sokára hallod tőlem ezt a bocsánatkérést. Aztán becsapta maga után az ajtót, de előtte még egy utolsó pillantás erejéig kiél-vezte Christy arcán a teljes megrökönyödést. - Ebben a pillanatban nincs jól. - Két órája ugyanezt mondta. Mi folyik itt? Beszélni szeretnék Sammel. Monté fel-alá járt Sam lakosztályában. Egyik kezében a vezeték nélküli telefont fogta, a másikban a pozitív terhességi teszt csíkját.
135
Susan Donovan
A kitartott nő
- Mindenáron beszélni akar veled - súgta oda Samnek, aki a telefonért nyúlt. - Hé, Jack! Hogy van mindig a főhadiszálláson? Miközben barátnője a szemét forgatta, Sam rájött, eltúlozta a mimózaságot. - Hogy mást ne mondjak, érdekes nap volt. Ma este újabb munkavacsora vár ránk, amelyre ezúttal az állami és önkormányzati tisztviselők lesznek hivatalosak. Jó lesz, ha néhány perccel előtte veszlek fel? Van valami, amit szeretnék négyszemközt meg-beszélni veled. Sajnos mostanában alig van időnk egymásra. Sam nagyot nyelt, közben azon gondolkodott, nem találta-e ki a férfi, hogy terhes. - Miért is ne. Amúgy nekem is van mondandóm a számodra. Jack elnémult, majd azt mondta: - Egy ideje sejtem, hogy aggaszt valami, és talán tudom is, hogy mi az. Ma este megbeszéljük. Hatkor felveszlek, oké? Szeretlek, ugye tudod? Igen? - Igen - mondta Sam. Jack letette a kagylót, és Sam is erőtlenül kikapcsolta, majd leejtette maga mellé a takaróra. - Azt hiszem, szakít velem - suttogta. - Hogyan? Miket hordasz itt össze? Sam vállat vont. - Azt mondta, van valami, amit meg akar velem beszélni... és az ilyen soha nem lehet jó. Ne feledd, amikor utoljára voltam terhes, Mitch közölte velem, rájött, hogy meleg. - Na ez a veszély ezúttal aligha áll fent. Sam halványan elmosolyodott. - Amúgy azt is mondta, hogy szeret. Ahogyan te is neki. Ne veszítsd el ilyen könnyen a fejed! - Monté visszatette a kagylót a tartójára. - Most kimegyek a konyhá-ba, és összeütök neked egy húslevest. Te csak pihenj szépen! Sam behunyta a szemét, és a légzésére koncentrált. Megpróbált visszaemlékezni, milyen érzés volt, amikor Dakotát hordta a szíve alatt, s mit érzett, amikor megtudta, hogy új élet mozdult meg benne. Két kezével átfogta a hasát, és megpróbálta kiszámí-tani, hol tarthat a terhessége. Két egymástól jól elkülöníthető lehetőséggel kellett számolnia. Vagy jócskán túl jár a harmadik hónapon, vagy a gyerek nagyjából hathetes. A teste működéséből ítél-ve, bármelyikre volt esélye. Amikor Greget várta, az első négy hónapban is tovább vérezgetett. Talán most is ez ismétlődik. A heteket kezdte visszafelé számolni, amikor megcsördült a telefon. Felvette maga mellől, arra gondolva, talán Jack az. - Szia. - „Nézd, nem is vagyunk igazán eljegyezve. Érted? Jack Tolliver felbérelt, hogy a jelölőgyűlésig játsszam el a menyasszonya szerepét. Ez minden. Üzlet és semi más." Sam ereiben megfagyott a vér, ahogy meghallotta saját hangját a készülékben. - Százezer dollárt akarok, vagy az egész anyagot átadom a sajtónak. Hosszú másodpercekbe telt, mire ajka engedelmeskedett az akaratának. - Mitchell, te vagy az? - Felvettem a minapi kis beszélgetésünket. Be voltam mikrfonozva, bébi. Sammel fordult egyet a világ. Hallotta férje hangjában a diadalérzést. - Kérlek, kérlek, ne tedd ezt velem, Mitch! - Ha a holnapi banki nyitva tartás végéig feladod a pénzt, elállok a többitől. Sam összeszedte magát, lábával a padló felé tapogatózott, s közben újabb émelygéshullámmal küszködött. - Felfognád, hogy ami pénzt neked adok, azt a gyerekeidtől veszed el? Az ő jövő-jüket rövidíted meg ezzel. Így mutatod ki az apai szeretetedet? - Fogd be, Sam!
136
Susan Donovan
A kitartott nő
- Szinte mindent megtakarítottam a járandóságomból, kivéve azt az összeget, amit a karácsonyi ajándékokra költöttem. A házunkra gyűjtöttem, a többit letétbe helyez-tem a gyerekeki iskoláztatásának idejére, és akkor sem nyúlhatnék hozzá, ha akarnék. - Még hogy letét? - kacagott fel Mitch. - Az egyetemi éveikre? Húha! - Mi az, csak nem kokainoztál be? - Van nálad toll, hogy leírd a bankszámlaszámot? - Nem írom le. - Úgy is jó. Akkor mindent a nyilvánosság elé tárok. Téged menesztenek, és Jack Tollivernek vége. - Mitch! - Sam felállt és nagyokat lélegzett, hogy kitisztuljon a feje. - Összesen nagyjából hetvenötezer dollár van a nevemen, ez minden vagyonom. - Mi a fene? - a vonalban úgy hallatszott, mintha Mitch elejtette volna a készü-léket, amelyet sűrű szitokáradat közben vett fel újra. - Jobbnak hittelek ennél. A Tolli-verek gazdagok! - Nincs több készpénzem. - Akkor ide vele. Sam előre-hátra ingatta magát, és szorosan átölelte a törzsét. - Ez zsarolás, Mitch. A rendőrséghez is fordulhatnék. - Mire megtalálnak, a baj már megtörtént, úgyhogy csak rajta. Sam hallotta saját nevetését. Úgy hangzott, mint egy rajzfilmen, talán mert ez volt a vég... most omlott össze. Meglehet, Lilynek volt igaza, teljesen elment az esze. Há-rom kemény éven át iparkodott megőrizni elméje épségét, és most, amikor minden tökéletesnek látszott, kiderül, hogy terhes, és megzsarolják. Ráadásul mindezt egyet-len nap alatt! Újra felnevetett. - Ez isteni. Tudod, miért? - Nem, de attól tartok, el fogod mondani. - Azért, mert valójában Jack barátnője vagyok. Végre találtam egy olyan férfit, akit szerethetek, és akiben megbízhatok. Aki úgy szeret, ahogyan megálmodtam. Ha a hangszalag a nyilvánosságra kerül, még csak nem is ez az igazság. Ezen mulatok olyan jót. Mitch egy pillanatra elhallgatott, és Sam hallotta, amint lihegve szedi a levegőt. - Azt mondtad, felbérelt. - Igen, az elején. De aztán egymásba szerettünk. - Tényleg eljegyeztétek egymást? - Nem. - Oké. Akkor másként fogalmazom meg a kérésemet. Sam szíve nagyot dobbant. - Követelem, hogy előbb szakíts Jack Tolliverrel, aztán pedig add fel a pénzt. - Hogyan? - Nem akarom, hogy örökbe fogadja a hülye kölykeimet! Hát nem érted? Pedig elég világos voltam! Nincs az a bíró, aki visszaadná a gyerekeimet. Ha vele maradsz, elveszi őket tőlem! - Ez bolondság, Mitch. Be vagy lőve. Gondold csak meg... - A bankszámlaszám a következő. Van nálad toll? Sam az éjjeliszekrényen matatott toll és papír után, majd lekörmölte a tizennégy számjegyből álló számot, még vissza is olvasta. - Ne engedd, hogy az a fasz rátegye a kezét a gyerekeimre! Szakíts vele, vagy napvilágra hozom a hangszalagot. Ez ilyen egyszerű. Ha nem teszed, tudni fogom, Sam. Rajtad tartom a szemem. Ez már sok volt a jóból. - Soha nem törődtél a gyerekeiddel, ahogyan most sem. Ne merd ürügynek hasz-nálni őket a sötét ügyleteidhez! Jack ebbe a néhány hónapban jobb apjuk volt, mint te valaha is! Mitch undokul felvihogott.
137
Susan Donovan
A kitartott nő
- Te csak szakíts most vele, Sam! Amúgy sem tudnád megtartani. Tudod, hogy igazam van. Egy Jack Tolliver kaliberű férfinek nem te kellesz. Miattad fordultam el a női nem egészétől, és vele is ugyanezt műveled majd. Samnek remegni kezdett az álla. Ezt nem hagyhatja annyiba - Nem én tehetek a te nemi identitászavarodról. - Gondolj, amit akarsz. - Soha többé nem fogod látni a gyerekeidet. Most pedig a pokolba veled, Mitch! Sam kikapcsolta a telefont, és teljes erejével a lakosztály szárnyas ajtajához vágta. Monté épp akkor lépett be, kezében egy tálcával. Félrehajolt a telefon elől, és megle-petten pislogott Samre. - Az áldóját, te lány! - átment a szobán, és az asztalra helyezte a tálcát. - Ha dobá-lózni támadt kedved, Jacket célozd meg, ne engem!
15
Sam mosolyogni próbált, mikor Jack kinyitotta előtte a limuzin ajtaját, majd beült mellé. Abban a pillanatban, ahogy a sofőr sebességbe tette az autót, a férfi átölelte és magához húzta Samet. - Nem tudom kivárni a jelölőgyűlés végét. Milliónyi dolgot kell megbeszélnünk - ajka Sam haját súrolta, végigsiklott az arcán, majd le a nyakán. Ö meg azt gondolta magában, utoljára élvezi a férfi csókjait. Beleremegett ezekbe az utolsó érintésekbe a bőrén. A gyönyörtől hátravetette a fejét. Tudta, amíg él, vissza fog emlékezni erre a pillanatra. Egész délután a döntésén rágódott. Rá kellett jönnie, kénytelen teljesíteni Mitch őrült kívánságát. Ha az a hangszalag a nyilvánosság elé kerül, Jack karrierjének vége, és mindez az ő hibája lesz. Ő kotyogott ki meggondolatlanul mindent. Mitch pedig a sültbolond exférje. Ha a hangszalag a jelölőgyűlés előtt kerül nyilvánosságra, nem csupán Jack jó hírének árt vele, de a gyerekei jövőjét is romba dönti! A szerződés ugyanis kikötötte, hogy amennyiben a világ elé tárja az alkut, elveszti a letétbe tett összeget. Ráadásul az addig megkeresett csaknem nyolcvanezer dollárt is mindenestől vissza kell fizetnie, márpedig azt egy életen át nyöghetné. Ő a világ legnagyobb balfácánja. A legnagyobb balfácán, aki most ráadásul újra terhes. Őt aztán minden sperma eltalálja, annyi szent. - Mondanom kell valamit - szólalt meg Jack. - Attól tartok, nem kellemes hír. Talán jók voltak a megérzései, és Jack szakítani akar vele. Túl kell élnie ezt a be-szélgetést. Az arcára összpontosította minden figyelmét, és bólintott. - Stuval és Karával már megbeszéltem a történteket, és azt is, hogyan kezeljük - simogatta meg a kezét Jack. Csak nem tudták meg, hogy ő és Jack egy pár? Vagy kiszagolták volna a terhessé-gét? Netalán Jack is tudja már? - Értem. Mikor történt? - Hát ma. Jack gondterhelten nézett rá, s már éppen megszólalt volna amikor félbeszakította. - Tudom, milyen nehéz lehet elmondani, ezért megkönnyítem a dolgodat. Megér-telek. Visszaadom a gyűrűdet, bár, gondolom, a jelölőgyűlésig viselnem kell, ugye? Nevetni próbált, de zokogás lett belőle. 138
Susan Donovan
A kitartott nő
- Miről beszélsz, bébi? - Azt hiszem, ez lesz a legjobb, igazán. Az utóbbi idők fejleményei nyomán úgy gondolom, az lesz a legjobb mindkettőnknek... már nekünk magunknak... ha szakí-tunk. Jack felhúzta a szemöldökét. - Mondd újra! - Szakítsunk! Te meg én. Valami velem is történt, és hidd el nekem, az lesz a leg-jobb mindenki számára, ha mi ketten befejezzük. Sam közben néma telepatikus üzeneteket küldött Jack felé, hogy bocsásson meg neki, ha novemberben, a választások után megjelenik a karján új gyermekével, és mindent elmond Mitchről meg a zsarolásról, a fenyegetésekről és a terhességéről... - Szakítani akarsz velem? - Igen. Jack elfordult, és kinézett a limuzin sötétített ablakán. Hosszú ideig egy szót sem szólt, végül azonban Sam felé fordult. Arcát most megint azt a politikusmaszkot visel-te, amelyet Sam hónapok óta nem látott. Mintha csak bezárt volna egy ajtót a lelkén. - Egyetlen kérdésemre felelj csak! Sam bólintott. Kérlek, csak azt ne kérdezd, hogy szeretlek-e! Igen, szeretlek. Hogyne szeretnélek. Kérlek, ne kényszeríts rá hogy hazudjak erről! - Miért? Sam érezte, hogy a szeme megtelik könnyel. Egész testében reszketni kezdett. Nem tudta, hogy ennyire nehéz lesz Jacknek hazudnia; nem ehhez szokott. - Az egész nagyon bonyolult, a lényeg mégis az, nem hinném, hogy készen állnék egy ilyen elkötelezettségre. Ne haragudj! Jack olyan átható fájdalmat érzett, hogy egy pillanatra átütött a maszkon. Elhúzó-dott a nőtől, és újra kinézett az ablakon. Az út hátralévő részében nem szólt hozzá. A legpocsékabb beszédet tartotta, amelyet Sam valaha is hallott. Szemlátomást nem tudott magából elég lelkesedést kicsiholni. Mindössze annyi telt tőle, hogy vala-hogy végigcsinálja, aztán elhúzhasson és hazamenjen. Nagyon sokan jöttek el erre a beszédre, de a hallgatóság fele elment a vége előtt. Amikor Jack lejött a színpadról, Sam hallotta, amint odaszólt a moderátornak, hogy „le kellett küzdenie valamit". - Csak nem influenzás? - kérdezte a nő. - Ennél is rosszabb - mondta ő. A hazaúton Sam egyedül találta magát a limóban. Sejtelme sem volt, hogyan szán-dékozik Jack hazajutni. Nem emlékezett rá, mikor volt utoljára ilyen nyomorult. Nem is tudta pontosan megfogalmazni, mit is érzett. Valamiféle eddig soha nem lapasztalt üresség, izgatottság, kimerültség és mély magányérzés volt. Felvonszolta magát a lépcsőn, és ruhástól zuhant az ágyba. Másnap reggel arra éb-redt, hogy Dakota a teherautójával játszik mellette az ágyban. Épp arra volt ideje, hogy letudja a reggeli hányását és lezuhanyozzon, mielőtt befutott Monté, hogy elvigye az orvoshoz. Ugyanaz a doki volt, akinél mindhárom gyermekét szülte. Meglepő-dött, mennyire megnőtt Dakota. Az igazi meglepetést azonban az okozta, amikor Sam felfeküdt az ultrahangos vizsgálóasztalra a hűvös, sötét helyiségben, s a képernyőn nem egy szív jelent meg, hanem kettő. - Most mi legyen? - sírta el magát, és közben a haját tépte. -Minden szétesik körü-löttem. Az összes tervem romokban hever. Hát nem érted, hogy ez egy életre tönkre-tehet? - Jaj, fogd már be, Christy - mondta Brandon, aki keresztbe vetette a lábát, és egyik karját kinyújtotta a kanapé hátulján. - Micsoda jeleneteket tudsz rendezni né-ha!? Miért nem jössz ide, és ülsz le mellém? Christynek csak most esett le a tantusz, hogy nem volt valami okos ötlet meghívni Brandont az otthonába. De hát hol másul folytathatták volna le ezt a beszélgetést? Igen, Brandonnek joga van őt felkeresni a munkahelyén, csak hát kivett néhány nap szabadságot. Ez a sok stressz betett
139
Susan Donovan
A kitartott nő
neki, s jókora pattanást növesztett az orra hegyén. Különben pedig minél kevesebb látják a pasit az irodájában, annál jobb. - Nem tudok ülve maradni, túlságosan feldobott a kávé. Még egy cigit is elszívtam reggel a balkonon. Ha nem találjuk meg ezen a héten Mitch Bergent, lőttek a karri-eremnek. - Milyen szép vagy még így is. Christy, aki eddig fel-alá járkált a helyiségben, most megállt, és lenézett Brandon széles, együttérző képére. Aztán a beépített szekrény nagy tükréhez lépett, és megnéz-te magát benne. Pokolian festett. A haja kócos, a szeme karikás, és a pattanás az orrán nagyjából akkora volt, mint a Krakatau vulkán. Hová tette a szemét ez a Brandon? A tükörből leste, ahogy a férfi mögé oson, aztán érezte, ahogy átkarolja a derekát, és magához húzza. Tudta, élete mélypontján kell lennie, ha ez az ölelés jólesik neki. Behunyta a szemét, és nekidőlt a zömök férfitestnek. Felsóhajtott. - Hol a hálószobád? - suttogta rekedten Brandon. Baljával a folyosó felé bökött. Talán ha nem beszél, megjátszhatja, hogy félreér-tette a helyzetet, például, hogy vendége a mosdót kereste. Hagyta, hadd vonszolja végig a folyosón, és onnan a hálóba. Azt is engedte, hogy az ágyig hátráljanak. Hagyta, hogy a fickó fölébe másszon, és csókolgatni kezdje. Isten neki, mert Brandon Miliewski jól csókolt. Érezte, amint a vágy forrón szét-terjed a testében. - Nem bánod, ha a bilincset a kocsimban hagytam? - kérdez te tőle Brandon. - Majd máskor - mondta ő. Behunyta a szemét, maga nem sokat tett, elképzelte viszont, hogy Jackkel szeret-kezik, hátha így végig bírja csinálni... - Megüt a guta... Szívrohamot kapok vagy embóliás rohamot... Meglehet, mind a hármat egyszerre. Pihennem kell! Stuart letámolygott a teniszpályáról, és meghúzta az ásványvizes üvegét. Jack ki-használta az alkalmat, hogy megigazítsa a térdvédőjét. Nekitámaszkodott a fedett te-niszpálya sokat látott falának, aztán lecsúszott a keményfa padlóra. Alkarjával átka-rolta a térdeit, és zihálva szedte a levegőt. Ezek voltak élete legsiralmasabb hetei. A fájdalom, amelyet sérülése után átélt, a testét viselte meg, amit még csak elbírt valahogyan. Mindössze túl kellett élnie az első csapást; végigcsinálnia a műtéteket meg a rehabilitációt; bevennie a gyógyszereit, az-tán addig ismételnie mindezt, amíg a végére nem ért. Kemény ügy volt, meg kell hagyni, de legalább meg lehetett érteni. Az a fájdalom azonban, amelyet most érzett, sokkal kevésbé volt kézzelfogható. Jóval alattomosabb volt ennél. Nem köthette egyetlen testrészéhez sem. A szívéből in-dult ki, és minden tagját átjárta. Még a lábkörmei is belesajdultak. Elvette az álmát. Kezdett hátrébb szorulni a népszerűségi felméréseken, hiszen csak vegetált. Vala-hányszor látta Samet, vagy mellette kellett állnia, hogy együtt fotózzák le őket, úgy érezte, menten belepusztul. Ő is szomorúnak látszott sőt, mintha szégyenkezett is vol-na. De a kimerültség is meglátszott rajta. Valahányszor beszélni próbált vele, mindig ugyanazt hajtogatta: - Tudom, hogy így lesz a legjobb mindannyiunknak. Ennél sokkal többet nem lehetett kihúzni belőle. Meg kell hagyni, ördögien csinál-ta, hogy bár kerülte őt, mindig kéznél volt, mikor szükség volt rá. Jack tudta, hogy tit-kol előle valamit. Kutya rossz érzés volt. Elzárkózott előle, és a belső fény nélkül, amely eddig Samből sugárzott, Jack vaktában tapogatózott Jack eleinte azt hitte, azért készült ki ennyire, mert Sam előtt egyetlen nő sem adta ki az útját. Mindig ő volt, aki dobta a nőket, és nem fordítva. Persze tudta, hogy a szenvedése nem a sértett hiúság műve. Az a nyomorult szíve szakadt meg. Életében először értette meg, mit is jelent ez a szókép.
140
Susan Donovan
A kitartott nő
Üressége arra emlékeztette, amikor Marguerite gyerekkorában elzárkózott előle. Akkortájt órákat töltött apja Sunset Lane-dolgozószobájának titkos helyiségében, ahol zseblámpája fényénél játszott katonásdit, mialatt az apja a dolgait intézte. Senki nem vette észre, hogy ő is ott volt. Hová bújjon? Hárommilliós kampánya a végéhez közeledett. Be volt kerítve, nem volt hová mennie. Most halkan nevetgélt magában, ahogy a teniszütőt forgatta a kezében. Eszébe ju-tott, hogyan magyarázta Samnek annak idején, hogy előtte halottnak érezte a belsejét. Most, hogy elvesztette, tízszerte rosszabb volt. Egyszer viccből azt mondta, ugyan mit árthat neki egy ilyen mitugrász kis nő. Mennyire tévedett! Sam szerelme annyira hoz-zátartozott az életéhez, hogy amikor visszavette, nagyobb csapásnak érezte, mint amit a világ legvadabb háromszáz fontos támadó játékosa rámérhetett. - Jól vagy? Túl kemény volt a szervám?* - nevetett Stuart a saját tréfáján. Jack is mosolyogni próbált. - Komolyan, Jack. Mi a fene ütött beléd az utóbbi időben? Bárki próbált is meg-zsarolni, nem jelentkezett újra, és valószínűleg nem is fog már. Remélem tehát, hogy nem róla van szó. - Nem. - Kara is ki van akadva, észrevetted? Azt mondja, vele se vagy hajlandó szóba ál-lni. Az egész kampánystáb attól tart, elveszted a lendületedet. - Meglehet - vont vállat Jack. - Vissza kell szerezned. - Nem tudom megígérni, Stu. Stuart lecsúszott a fal mellett Jack mellé a földre. - Nézd. Kérdezni szeretnék valamit, ne légy dühös, és hallgass végig! Oké? Jack igenlően bólintott. - Emlékszel, még novemberben mondtam, ha összejönnél Samantha Monroe-val, az a legnagyobb butasága lenne, amit csak elkövethetsz életedben. Nos, tudod, ha ez tett be neked, felejtsd el, amit mondtam. Igazán nagyszerű nő, és az igazat megvallva, azt hiszem, szép pár lennétek. Láttam, néha úgy nézel rá, mint aki szerelmes belé. Ko-rábban soha nem láttalak ilyennek, Jack... soha. Elküldhetsz persze a fenébe, ha akarsz, de én így érzem. - Köszönöm az őszinteséged. - Nos, eltaláltam? - vigyorodott el Stuart. - Te meg Sam... tudod... igazán össze-jöttetek? - Nem - mondta Jack, és felállt. - Mikorra várható Marguerite érkezése? - Csütörtökre. Stuart arca elkomorult, mert pontosan tudta, Jack azért váltott témát, hogy elke-rülje a további kínos kérdéseket. Ő is feltápászkodott. - Szerdáig, a választás éjszakájáig foglaltam neki szobát a Ritzben. Azt mondta, mindent megtesz, amire csak kéred. Jack bólintott. - Varrjuk el akkor a szálakat! Vegyük át az utolsó vita jegyzeteit! Látta, amint Stuart oldalt sandít rá. Szemlátomást a nyelve hegyén lett volna még valami, aztán az utolsó pillanatban mégis visszaszívta. Okos fickó ez, nagyon okos, gondolta Jack.
- Mindjárt végzünk. Holnap lesz az utolsó vita. Holnapután választás. Ne feledjé-tek, Kara ott akar látni benneteket a nagy győzelmi ünnepen. Kinéztétek már, mit vesztek fel, vagy nézzek én utána? *
Lefordíthatatlan szójáték: a serve egyszerre jelent szervát és szolgálatot
141
Susan Donovan
A kitartott nő
Sam a gyerekek elé rakott egy tál mogyoróvajas házi süteményt. Iparkodott jó ké-pet vágni az utolsó két naphoz, még ha úgy is érezte, belehal. Hisz még annyi dolga volt. Keresnie kellett egy bérlakást, ahová két héten belül kiköltöznek, mert házat venni már nem állt módjában. Lily és Greg a Park Tudorban szerette volna folytatni az iskolát jövőre, ezért jónak látta, ha megmarad a Meridian Kessler vagy a Broad Ripple környékén, márpedig az nem lesz olcsó. Ráadásul elég nagy helynek kell lennie ahhoz, hogy elférjen ott öt gyerek meg egy kutya. Hát igen. Népes lesz a család. Marciával is beszélnie kell, hogy elkezdheti előjegyezni a vendégeit. Az álom, hogy nem megy vissza a fodrászatba, mostanra nevetségessé vált. Dakota sorsáról egyelőre nem döntött. Megfordult a fejében, hogy visszaviszi Mrs. Brashearshez a kisfiú szobatiszta kiadását, abban a reményben, hogy a gyerekek neveltetésére letétbe helyezett pénz és némi könyörgés megteszi a hatását. A sors iróniája, gondolta, hogy mivel Mitch lenyúlta a beret, az ő ötvenezer dollá-ros csekkje maradt minden vagyona. Nem először fordult meg a fejében, hogyan le-hetséges, hogy egy mindenre elszánt fickó, aki még a gyerekeit is hajlandó meglopni, előbb nagylelkűen kifizeti a tartozását. Erre a kérdésre természetesen egyetlen válasz létezett, éspedig hogy nem Mitch rendezte a hátralékot, hanem valaki más. És amikor ezzeli gyötörte az agyát, sok minden az eszébe jutott. Miután holnap lezárul a népszerűségi felmérés, ennek is a végére jár. Ha megsze-rezhetné és megsemmisíthetné azt a hangszalagot, még jóval a novemberi választás előtt elmondhatna mindent Jacknek. És akkor talán meg is bocsátana. - Eszerint mindenki bízik a győzelmében? - kérdezte Greg tele szájjal. Lily a fejét rázta. - Hallottam, hogy Kara azt mondja, Jack elvesztette a lendületét, és úgy viselike-dik, mint akit az egész nem érdekel többé. Tudod, hogy egyre kevesebben szavazná-nak rá? Ez derül ki a felmérések adataiból. - Igen - bólogatott Greg. - Aggódom miatta. Vajon mi ütött belé. Talán beszélnünk kellene a fejével. - Nem! - vágott el minden további vitát Sam. - Szerintem épp elég baja lesz a kö-vetkező napokban. Hagyjuk békén egyelőre, aztán a választás után beszélünk vele. Lily félbeharapott egy sütit, és fürkészően nézett az anyjára. - Miért nem mondtad el, mi zaklatott fel annyira néhány hete? Jackhez van köze? Mert... - a kislány most gyors pillantást vetett a fivérére. - Úgy sejtjük, ti ketten össze-jöttetek. - Egek ura - morogta Sam. - Hű - tömött a szájába újabb süteményt Greg. - Hát, csak úgy gondoltuk! - fújt visszavonulót Lily. - Mindössze annyit akarunk mondani, hogy felőlünk rendben a dolog, anyu. Nem csinálunk jelenetet, ha járni kez-desz Jackkel. Csak gondoltam, megvárjátok a jelölőgyűlést, mielőtt előállnátok vele. Sam behunyta a szemét, és nevethetnékje támadt. Úgy látszik, valahányszor meg-próbál eltagadni valamit a gyerekei elől, átlátnak a szitán. Így volt ez akkor is, amikor Mitchcsel harcoltak, aztán amikor terhes lett Dakotával, a férje otthagyta őket, majd az elkövetkező években, mikor igyekezett összetartani a családot. Igen, bármit is pró-bált eltitkolni előttük, a lényeget mindig értették. - Jó helyen kapiskálsz, Lily. A választás után le kell ülnünk, és beszélnünk. Töb-bek között a Jackhez fűződő kapcsolatomról. A legfontosabb azonban most az, hogy teljesítsük a szerződés kikötéseit. Értitek, ugye, srácok, milyen fontos ez? Mindketten bólintottak. - Addig semmit nem kockáztathatunk, ami a legcsekélyebb széthúzást is okozza. Nem hagyhatjuk, hogy bárki elszúrja a tervünket.
142
Susan Donovan
A kitartott nő
- Oookké, anyu - mondta Greg, aki most a mosogatóba tette a poharát, és bizony-talanul pislogott az anyjára. A két gyerek felkapta az iskolatáskáját, arcon csókolta az anyját, majd felment az emeletre. Sam hallotta még, ahogy Lily kifelé menet odasúgj a az öccsének: -Lehet, hogy PMS.* Sam a reggelizőasztal hűvös fájára hajtotta a fejét. Ami azt illeti, rég örvendeztette meg ez az állapot. Ő most egy terhes anya, és ez a baja. Méghozzá egyre nagyobb. A vitát még hallgatni is kínos volt. Jack képtelen volt odafigyelni. Amikor felelnie kellett a három újságíró kérdéseire, még a neki biztosított három percet sem használta fel. Ha egyáltalán visszavágott, azt is kurtán elintézte. Szemlátomást unta az egészet, mintha bárhol szívesebben lenne, mint a Murat színház dobogóján. Charlton Manhei-mer minden egyes alkalommal padlóra küldte. Márpedig ilyen alkalom bőven adódott. Sam most balra pillantott, ahol két merev női arcot látott. Kara közel állt a sírás-hoz. Sam el tudta képzelni, mennyire. csalódott mindazok után, amit azért tett, hogy eljuttassa Jacket idáig. Most azután végig kell néznie, amint a tizenegyedik órában ki-fullad. Marguerite - aki a szoros közelség ellenére som volt hajlandó tudomást venni Sam jelenlétéről - szemlátomást forrt a haragtól. Úgy festett, mint aki készen áll, hogy a következő pillanatban berontson a porondra az első sorból, és nyakon ragadja a fiát. Ezért a szomorú helyzetért ő, Sam volt a felelős. A legszívesebben felszaladt vol-na a színpadra, hogy elmondja Jacknek, szereti, és ikreket hord a szíve alatt. Az sem érdekelte volna, ki mit szól hozzá. A szája szélét harapdálta. Mégsem tehetett semmit. Nem az ő karrierje dőlne romokba, nem az ő jó hírét sároznák be, ha a hangszalag napvilágra kerülne, hanem a Jackét. Ebben a csavaros és zűrzavaros helyzetben min-dezt érte tette, mert szerette. A szenvedését látva az is fájdalmasan világossá vált, hogy a férfi is szereti őt. Christy az állkapcsához szorította a jeges tömlőt, és a reggeli lapot olvasta. Gyű-lölte Jacket. Szó mi szó, elégtételt érzett a bukása láttán, csakhogy nem volt elég lát-ványos és szexi, s főként nem az ő műve. Mi öröme akkor benne? Jó, valószínűleg el-veszti a holnapi választást. A szenzációs sztori azonban elmaradt. Kit érdekel, ha egy jelölt a kampány végére elveszti a lendületét? Legyen ez a gyakornokok dolga, ő szí-vesen átengedte nekik a terepet. Amúgy is pocsék kedve volt. Három pattanása nőtt, s az orcái annyira feldagad-tak, hogy a leginkább egy mókusra emlékeztetett. A mai nap az utolsó, amikor még értelme volna megszellőztetni Mitch hangszalagját. De amilyen a szerencséje, ez a balfék nem kerül elő augusztusig, amikor Jack már kikerül a hírekből. Akkor mindössze érdektelen utóirat lesz egy volt politikushoz. Meglehet, plety-kálnának róla a parlamentben, ezentúl azonban Indianában a kutya se törődne vele, az országos hálózatokról nem is beszélve. Bassza meg az egészet! Felhívta a szájsebész rendelőjét, és könyörgött, hogy fogadják még aznap. A recepciós közölte vele, szerencséje van... egyre tud adni időpontot, mert az egyik beteg lemondta. Legalább ebben az egyben szerencséje van. Hátha jel ez a későbbiekre nézve.
Brandonnek vigaszra volt szükség. Az egyetlen hely, ahol megkaphatta, a Nyugati Tizenhatodik utcában a Long pékség volt. Ha mélyponton érezte magát, mint például ma is, e meleg, olvadós fánkokból egy tucatra való enyhített a szenvedésein. Nem mintha egyszerre felfalta volna az egész tucatot. Legalábbis nem hazafelé a kocsiban. Hallotta valakitől, Long fánkja azért *
Menstruáció előtti feszültdég
143
Susan Donovan
A kitartott nő
olyan jó, mert tiszta állati zsírt tesz a tésztába. De inkább nem gondolt erre, neki elég volt, hogy a fánk finom. A dolgok alaposan összekuszálódtak. Mitch Bergen felszívódott. Christy továbbra sem engedte a bugyija mögé. Az az éjszaka a lakásán kész katasztrófa volt... még mi-előtt a lényegre térhetett volna, a szuka lelökte magáról, és kitette a szűrét. Brandon szentül hitte, ha csak egyszer is lehetőséget adna rá, megmutatná neki, mi a boldog-ság. Mégsem gondolhatott mást, mint hogy az egyetlen esélyét is elbaltázta. A Tizenhatodik utcában a bolt előtt parkolt le a kocsival, hogy szemmel tarthassa, mert elég rossz hírű környék volt. Belépett a bejárati ajtón, amelyen az Üdvözöljük a verseny szurkolóit feliratú zászló díszelgett, és beállt a sorba. Hiába volt hétfő délután kettő, a hely most is tele volt. A néhány asztalt vegyes társaság töltötte meg. Öltönyös üzletemberek ugyanúgy akadtak közöttük, mint rongyos hajléktalanok. Mindenki a forró kávé és a sütemények orgazmussal felérő gyönyöreiért gyűlt oda. Brandon figyelmét valamiért felkeltette egy ürge, aki a sarok ba húzódott egy rá-gógumiautomata szomszédságába. Talán a haja színe tette, amely szőke lehetett mo-sott állapotban. Vagy esetleg a váll görnyedt tartása. Nem, inkább a keze. A kéz, amely műanyag poharat szorongatott. Szent Habakuk! Az az ürge nem volt más, mint Mitch Bergen! Abban a pillanatban ért a pulthoz a sorban, amikor felfedezte Mitchet. Kutyaszo-rítóba került. Van-e annyi ideje, hogy a fánkjait kérje? Egyáltalán, ha megszólal, nem ismeri-e fel Mitch a hangjáról? - Mit parancsol, uram? A pult mögött álló eladónőt szemlátomást nem érdekelte szorongatott helyzete. - Egy tucat élesztős fánkot és egy közepes erősségű koffeinmentes kávét – suttog-ta. A nő felvonta a szemöldökét. - Maga kém vagy mifene? - kérdezte, majd beütötte az összeget és felkuncogott. Brandon fizetett, s közben megpróbált nem Mitchellre nézni, Megkapta a fánko-kat, kifutott a kocsijához, elhelyezte értékes terhét az utasülésen, a kávét meg az ital-tartóban. Egész idő alati a pékségen tartotta a szemét. Mitch továbbra is bent üldögélt. Brandon kinyitotta a csomagtartóját. Sporttáskájából előhalászott valamit, amire most szüksége volt, és kabátja belső zsebébe süllyesztette. Újra bement a pékségbe, mialatt egyre a dicsőség meg a ruhátlan Christy képe lebegett lelki szemei előtt. Mitch asztalához lépett, talpra állította a fagyija mellől, és magához húzta. - Lelövöm, ha egy mukkot is szól - suttogta. Ezzel előkapott egy kézbilincset, Mitch csuklójára kattintotta, s a döbbent fickót kivezette a pékségből. Kifelé menet még rákacsintott az elárusítónőre. A kocsi hátsó ülésére lökte Mitchet, és a bokáit összekötözte azzal a vörös mintás dísznyakkendővel, amelyet a tévé által is közvetített bizottsági meghallgatásokra szokott felkötni, aztán elhajtott. Talált egy kertvárosi zsákutcát a Speedwayen, ott állt meg. Hátra ült Mitch mellé, aki a rövid autóút alatt egyfolytában motyogott és nyög-décselt. Bármivel lőtte is be magát, gondolta Brandon, alaposan túllőtt a célon. Mély lélegzetet vett, és végigtapogatta Mitchet. Ott volt minden: a drót, a mikro-fon, a miniatűr magnó: egytől egyig a dzseki belső zsebébe gyömöszölve. Ezt elkapta! Elkapta végre! Levette a bilincset a szerencsétlenről, és bevitte a Wishard Kórház sürgősségi osz-tályára. Ott azt mondta az osztályos nővérnek, az út szélén talált rá, és könyörületből hozta be. A nő Brandon nevét kérdezte, ő azonban nem mondta meg. Amint visszake-rült a kocsijába, azonnal tárcsázta Christy mobilját. Nem felelt. Felhívta a hivatalát. Aznap nem ment be. Felhívta otthon, és az üzenetrögzítőre mondta a hírt. Az órájára nézett: háromnegyed négy volt. Christy leadhatná az anyagot a hatórás hírekkel, már ha megtalálja. Ahogy továbbra is ott ült a Wishard leállósávja előtt, le-nyomta a magnó leját-
144
Susan Donovan
A kitartott nő
szó gombját, és meghallgatta Mitch és Samantha Monroe párbe-szédét. Aranyat ért az anyag. Aranyat, hogy a fene vigye el! Christyt örök szerelemre kötelezi ezzel. - Egek ura, Jack, ezt nem mondhatod komolyan! - Szeretem Samet, de ő kidobott... egyik pillanatról a másikra. Azt mondta, nem áll készen ekkora elkötelezettségre. Hát nem hihetetlen? Ezt én szoktam mondani a nőknek! Marguerite tétován pislogott, nem tudta, mit válaszoljon. Meglepte, hogy a fia ki-önti neki a szívét. Soha nem tette eddig, még gyerekkorában sem. - Semmi sem vagyok nélküle, de szóba sem áll velem. Az anyja elhúzta a száját. Samantha Monroe személye persze csöppet sem érde-kelte, azt azonban sehogyan sem tudta megemészteni, hogy ilyen kegyetlen volt Jack-kel. Tudomása szerint eddig senki sem szakított a fiával. - Eszerint... ez a hirtelen érdektelenség a választások iránt azért van, mert össze-törte a szívedet? - Igen. - Jack a térdére támasztotta a könyökét és lehorgasztotta a fejét. - A jelölő-gyűlés után szándékoztam megkérni a kezét. - Felnézett az anyjára, és könnyek gyüle-keztek a szemében. Hogy a valóságban is hozzám jöjjön. - Hol van most? - Fent az emeleten. Amikor tudja, hogy én a dolgozószobában ülök, fel szokott vo-nulni a műtermébe, a vendégszárnyba. - Műterem? - A gyerekszobában festő műtermet rendeztem be a számára - Értem. - Annyira hozzászoktam, hogy része az életemnek. Valahányszor a jövőmre gon-doltam, benne volt ebben a képben. Nem mintha elment volna már... jaj, istenem, any-nyira hiányzik! Jack a tenyerébe temette az arcát, és sírt. Marguerite leült mellé a kanapéra, és halkan csitítgatni kezdte. Borzasztó volt, de az anyás gesztus után fogalma sem volt, hogy mi következhet-ne. Két kezét összekulcsolta az ölében, s körbenézett a szobában. A sors tréfája, hogy amikor Jack annyi év után végre a bizalmába fogadná, nem tudja mivel megvigasztal-ni. Tekintete ismét megállapodott a fián. Jó, most le van törve, de ő tudta, milyen az igazi Jack: okos, erős és elbűvölő. Minden ízében Tolliver. Kinyúlt, és megfogta a fia vállát. Az felkapta a fejét, és csodálkozva meredt rá. Neki meg eszébe jutott, hogy nem tudná megmondani, mikor ért utoljára hozzá a fiá-hoz, kivéve a kötelező puszikat érkezéskor és távozáskor. Úgy emlékezett, hogy utol-jára a ballagásán ölelte meg. Lehetséges ez? Annak már több mint húsz éve. Jack tétován hunyorgott, és egy könnycsepp gördült végig a szép férfiarcon. Éle-tében nem látta még sírni, soha nem látott a szemében ilyen gyötrő fájdalmat. Akkor sem volt ilyen, amikor az orvosok azzal fenyegették, talán amputálni kell a lábát. Eh-hez képest az akkori Jack még közönyösnek is volt nevezhető. És most mindez egy nő miatt! Marguerite nem tudta, mit tegyen. - Megölelhetlek, Jack? A fia úgy bámult rá, mintha második fejet növesztett volna. - Ne haragudj. Egy pillanatig azt hittem, erre kérsz. Marguerite elvette kezét a válláról, és kihúzta magát. Jack még így megsebezve is meg tudta sérteni. Felkelt a kanapéról. A fia is felemelkedett, és föléje tornyosult. - Ne haragudj! Undok alak vagyok. Megleptél, ez minden. Marguerite bólintott. - Én is megleptem magamat. - Soha nem szoktál nagyon ellágyulni.
145
Susan Donovan
A kitartott nő
- Az már szent igaz. - Sokszor megbántottál kiskoromban, anya, tudod-e? Magamra hagytál, boldogul-jak, ahogy tudok. Apa meg túl elfoglalt volt ahhoz, hogy törődjön velem. Az ikreket gyászolva mintha a látványomat sem tudtad volna elviselni. Margueritnek vadul kalapált a szíve. - Ez azért túlzás. Jack szomorúan elmosolyodott. - Meglehet. Én mégis így éreztem. Az anya a távolba meredt, kinézett a panorámaablakon. - Bocsáss meg, Jack! - suttogta. A férfi egy pillanatig hallgatott, majd felsóhajtott. - Köszönöm, anyám. Áll még az ajánlat arra az ölelésre? Marguerite nem mozdult. Nem volt gyakorlata, hogyan tárjaszét elég szélesre és magasra a karját, hogy felérjen a fiához. - Akkor majd én ölellek meg. Jack lehajolt, átkarolta a törékeny kis öregasszonyt, és magához vonta. Marguerite egyszerre érzett örömet és feszengést. Sok ez a jóból. Megveregette a fia vállát, aztán elhúzódott. - Kellemes volt - mondta, és felmosolygott rá. - Jobban érzed magad? - Azt hiszem - nevette el magát Jack. - Kösz, anyu. - És most hogyan tovább? Nem gondolod, hogy vissza kellene zökkenni a meg-szokott kerékvágásba? Jack vászonnadrágja zsebébe dugta a kezét, és vállat vont. - Hétre választás előtti rendezvény van számomra előírva a Marriott báltermében. Beszédet kell mondanom, harcra buzdítanom a választóimat, aztán még néhány inter-jú következik az utolsó percben a tizenegy órás hírekhez. Kara a végsőkig hajszol. - Ahogy minden jó kampánymenedzser. Ha akarod, este még beszélhetünk. - Kösz - bólintott Jack. Marguerite megindult a dolgozószoba ajtaja felé, s épp elköszönni készült Jacktől. Ahogy azonban megfordult, nem a fiát látta maga előtt, hanem a férjét, Gordont: a fess, csalafinta, erős Gordont, aki a jó képességei ellenére sem ért volna el semmit nélküle. Bármilyen furcsa, de most az jutott eszébe, hogy Jack ugyanilyen segítőre ta-lált Samantha Monroe személyében. - Szeretném, ha tudnád, fiam, hogy nagyon büszke vagyok rád. - Marguerite ha-darva beszélt, mert félt, hogy elcsuklik a hangja. - Jó ember vagy. És bármi történjék holnap, tudd, hogy büszke vagyok rád. Sietve távozott, nehogy a fia sírni lássa. - Hol vagy most? Ebben a pillanatban? - Hooogyaan? - Christy! Egy órája hívogatlak. Mi a fene van veled? - Csak a fofam húszták ki. Mi a nagy hír, Brandi? Játszan akarsssz velem? Hosszd a bilincset! Brandon eltartotta magától a mobilt, úgy meredt a készülékre. Nem, ez nem lehet igaz. Ennek a nőnek is pont most kellet kihúzatnia a bölcsességfogát! - Hol vagy most, Christy? Válaszolj! - Sssszeretem, amikor a nagyfőnököt játsszod. - Hol vagy? - A kocsimban. - Ne mondd, hogy magad vezetsz! - Jó, akkor nnem monndom. - Húzz ki az útszélre! Hol vagy? Érted megyek! - Húúhha! A kocsiban cccsináljuk?
146
Susan Donovan
A kitartott nő
- Add meg a tartózkodási helyed! - Negyvenhét évvel ezelőtt... - nevetett Christy a kagylóba hisztérikusan. Brandon fékcsikorgást majd pösze szitkokat hallott. - Megvan a hangszalag, Christy! Szedd össze magad, és jól figyelj arra, amit mon-dok! Megtaláltam Mitchet. Itt a kezemben a szalag, amelyen Samantha Monroe tény-leg kijelenti, hogy kamuból volt Jack menyasszonya. Igazad volt. Érted, amit beszé-lek? - Hhhihhetetlen! Be kell mennem a tttéévvébe. - Igen, bizony. Még egyszer kérdezem, hol vagy most? - Azt hisszem, a Tizzeedik utcába fordultam be az Egyetem sétány fölött, de a mmműtétre kivetttem a konttaktlenccsémet, ezzéért nem vaggyok bizztos benne. Mosst fordulok bbbe bbbalra. - Állj meg, de rögtön! Az Egyetem sétányon csak jobbra lehet fordulni. Egyirányú a forgalom. - Ezzz komollly? - Szállj ki a kocsiból, és várj meg a járdán. Érted megyek! - Okkké. Hozzzd a billincccset. Brandon a tőle telhető legnagyobb sebességgel átsüvített a városon. Épp mikor el-ért az Ohio és Pennsylvania kereszteződéséhez, furcsa járművet pillantott meg: egy kis Nissan 350Z sportkocsit, amint észak felé halad a délre irányuló forgalomban. Christy volt, aki felhajtott a járdára a The Indianapolis Star szerkesztősége előtt. A gyalogosok sikítva futottak szét, három újságosállvány és két parkolóóra dőlt fel, s a sportkocsi nekiverődött a vörös téglaépület falának. Brandon éles kanyarral megfordult. A kavarodást felhasználva az utca közepén hagyta a kocsiját, hogy majd gyorsan elhúzhasson onnan. A járdára futott, még idejé-ben, mert Christy ekkor került elő ronccsá lapított kocsijából. Szemlátomást ép bőrrel megúszta az ütközést, és a szerteszóródott újságokra mutatva gurgulázva nevetett. Brandon megragadta a kezét, és megpróbálta magával vonszolni. Ekkor azonban két fotós robbant ki a Star bejárati ajtaján. Lehet fényképezkedni! - Húzzunk innen, de azonnal! - nézett Brandon a nő szemébe. - Nem Christy Schoen, a tévés tyúk az? - az egyik fotós leengedte a fényképező-gépét, és hitetlenkedve bámulta az elé táruló jelenetet. - Hé, apám, ez Christy Schoen! Csak nem rúgták ki? - Nem - Brandon a kocsijába nyalábolta Christyt, és elhajtott. Tudta, cinkosságért őt is elítélik, bármiféle büntetést sóznak majd a nő nyakába. Tíz perc múlva négy. Ha addig le nem lartóztatják, még bekerülhet a hírekbe. - Mi a határideje a hatórás híreknek? Christy félrefordította a fejét. - Mennyi időd van addig? - Mikor mentek össze ennyire a fák? - kérdezte a riporternő. - Nem esett baja a ko-csimnak? - Christy! Szedd össze magad! A nő félig lehunyt szemmel nézett rá. - Ssszóval mit mondottt pppontosssan az a bbbbannya sszalagon? Semmi nem mutatott jól rajta. A doktor szerint tizenegy hetes terhes, de a pocakja már megnőtt. Akkor nézett ki így, amikor az ötödik hónapban járt Lilyvel. A legszívesebben nem gondolt rá, milyen lesz a kilencedik hónap végén. Széle, hossza egy. - És ehhez mit szólsz? - kérdezte Monté, aki fekete szoknyát és fehér csipkeblúzt lengetett. - Túl komor. Monté most azt az akasztót kapta fel, amelyen egy drága barna kosztüm lógott, burgundi vörös bársonyszegéllyel. - Jack első vitája alkalmából vettem fel. - Ki emlékszik már arra?
147
Susan Donovan
A kitartott nő
- Kara azt mondta, a nyilvános fellépésekre soha ne viseljem ugyanazt a ruhát. Amúgy meg meleg májusra. És terhes is vagyok, elfelejtetted? Egy leányanya. Egy hajléktalan leányanya, öt gyerekkel... Monté üveges tekintettel meredt rá. - És ez? - Különben pedig kit érdekel, mi lesz rajtam ma? - Sam megragadott egy moha-zöld zsákruhát. - Nem leszek a tévében. Jack csak egy beszédet mond. Régi darab, de jól áll. Bebújt a ruhába, és szürkésbarna nyitott tűsarkút húzott hozzá. Monté felhúzta há-tán a cipzárt. Sam felvett mellé egy zöld fülönfüggőt. Talált egy hozzáillő egyszerű bézs táskát, és domborodó pocakja elé tartotta. - Megy hozzá? Monté bólintott. - Jól nézel ki, Sam. Igazán. - Anyu! Anyu! Greg volt az, aki az előcsarnokból szólongatta, a jelek szerint kitört rajta a pánik. - Kapcsold be a tízes csatornát, de azonnal! Sam szíve vadul kalapált. Csak nem szenvedett balesetet Jack? Monté a tévészek-rényhez szaladt, kinyitotta az ajtaját és felkapta a távirányítót. Ekkor rontott a lakosz-tályba Lily, Greg és Dakota. Némán nézték, ahogy a bemondó beharangozza az este legfőbb szenzációját. - Na, nekünk annyi - morogta Lily. Brandonnek kész szenvedés volt végignézni az adást. A sminkesek könyörögtek Christynek, vegye el a gézt a fogáról, mielőtt a kamerák elé áll, ő azonban nem volt hajlandó rá. - Mi a rosszabbbb a nézzőnek? - kérdezte. - Egy kiss gézz, vagy az, hogy úgy öm-lik végig az állammon a vérrr, mint egy női Drakuláén? De legalább kijózanodott valamennyire. Kávét nem volt szabad innia, a fájdalomcsillapítókat viszont későbbre hagyta, és az érzéstelenítő hatása most kezdett csökken-ni. Ő meg a gyártásvezető úgy dolgozott, mint a motolla, hogy összehozzák a hírt, mi-közben a rendező egyre Christy körül keringett. - Biztos vagy benne, hogy hiteles a forrás? Tökéletesen biztos vagy benne? – kér-dezte többször is. A rendőrök akkor érkeztek meg, amikor a folyosón a sminkszobába rohant. A négy zsernyák, akit ráküldtek, belement, hogy megvárja az adás végét, és csak aztán viszik be a rendőrőrsre, hogy elcsevegjenek vele rongálásról, közveszélyeztetésről és ittas vezetésről. Ím itt állt hát, győzelme küszöbén. Mindjárt előáll a sztorival, amelytől azt várja, hogy ez lesz pályája csúcspontja. De a fenébe is, Brandon látta már jobb formában is. A beszéde észrevehetően akadozott, és pöszén ejtette a hangokat. Legalább három pattanás éktelenkedett az arcán. És a zsernyákok türelmetlenül várták. Brandon nem volt biztos abban, hogy Christy ilyen végkifejletről álmodott. Kara figyelemre méltó nyugalommal és a helyzet uraként állt a Sunset Lane-i dol-gozószoba közepén. Stuart, Jack és Marguerite Kara utasításait követve a nagy mahagóni íróasztal mö-gött sorakozott fel. Sam és Monté a kanapén foglalt helyet. Kara szétterpesztett lábbal állt a helyiség közepén, kezében a távirányítóval. -Jól van, emberek. Jack beszéde egy óra múlva esedékes. A hotelig húsz percig tart az út kocsival. Azaz negyven percünk van, hogy rájöjjünk, mi történt itt pontosan, és hogyan kezeljük a helyzetet. Mindenki kapcsolja ki a mobilját és a személyhívóját. Van valakinek kérdése az eddigiekről?
148
Susan Donovan
A kitartott nő
Senki nem moccant. - Akkor szerencsés tévézést. A videó bekapcsolt, és Christy Schoen jelent meg a képernyőn. Sam látta már, ezért inkább Jackre sandított. A férfi megérezhette a pillantását, mert felé fordult. Sam csak azt nem tudta, mi játszódik le a maszkja mögött. Azt hiszi talán, hogy elárulta? Gyű-löli őt? Elhiszi-e, ha elmondja az igazságot? - Miért motyog ez a Christy? - kérdezte Stuart hitetlenkedve. - Mi a... - A bölcsességfoga - dünnyögte Jack. Sam Marguerite-re pillantott, aki fagyosan viszonozta a pillantását. - Istenem, atyám! - súgta oda Monté a barátnőjének. - Ebbiz érdekes tanácskozás-nak ígérkezik. Christy pöszén és akadozva beszélt, és akkora volt a feszült várakozás a szobában, hogy Sam idegességében csaknem felnevetett, amikor az adás elkezdődött. - Döbbbennetes politikai forrdulatrról ad hírrt a tízes csatorna hatórás hírradója. Megtudtuk, hogy Jack Tolliver orrrszágos szenátor lefizetett egy nőt, hogy a szavazók megnyerrrése érrrdekében jásszá el a menyasszonya szerrepét. Christy ezután világosan, de akadozva vázolta a tényállást, majd lejátszotta az ominózus hangszalagot. A drámai hatás fokozása érdekében a képernyő alján olvasha-tóak is voltak az elhangzó szavak. Christy természetesen elfelejtette megemlíteni, ki vette fel a párbeszédet, hogyan jutott birtokába az anyag, vagy kivel is beszélt Sam. - Sem Tolliver, sem a kampánystábja egyetlen tagja nem hajlandó kommmentálni exkluzív riportunkat - fejezte be Christy a tudósítását. Kara kikapcsolta a készüléket, aztán végignézett a jelenlévőkön. - Kérdezz-felelek formában dolgozzuk fel a helyzetet. Kérem, válaszoljatok gyor-san és őszintén! Samre pillantva hirtelen cserbenhagyták a szavak. Ő azonban máris belevágott a közepébe. - Mitch... a volt férjem, Mitchell Bergen újra feltűnt a városban, kifizette a gyerek-tartás teljes hátralékát, aztán megvárt a városi önkormányzat épületében, mikor a csekkért mentem. Hisztériás rohamot kapott a gondolatra, hogy Jack... - most ráemelte a szemét, s látta, hogy a férfi éberen lesi minden szavát -, nos nem tetszett neki az öt-let, hogy el vagyunk jegyezve, mert attól félt, ha összeházasodunk, Jack még adoptál-ja a gyerekeit. Azért mondtam el neki az igazságot, hogy lecsillapítsam. Mint kiderült, minden szavamat magnóra vette. Csapdába csalt. Tudom, hogy megszegtem a szerző-dés kikötéseit, amikor beszélni kezdtem a... - Fütyülök a szerződésre! - vágott közbe Jack. Az egész teste megfeszült. - Bántott egy ujjal is? Megfenyegetett? - Megzsarolt. Azt mondta, azzal a feltétellel nem továbbítja a hangszalagot a mé-diának, ha az összes keresetemet neki adom. Elküldtem hát arra a bankszámlára, amit megadott. - Jaj, nem, Sam... - Jack Sam felé indult, de Kara keményen lefogta. - Folytasd, de fogd rövidre! - mondta. - Tudom, hogy el kellett volna mondanom, Jack, de Mitch sültbolond, és a jelek szerint újra drogozik. Követtem hát az előírásait, mert ez volt az egyetlen módja, hogy megvédhesselek. - Egek ura! - sóhajtotta Marguerite. - Aztán Mitch azt mondta... nos, azzal fenyegetett, hogy... - Sam akarata ellenére is elsírta magát. Monté a kezét szorongatta és biztatta, hogy folytassa. Sam, nagyot sóhajtott. - Mitch megfenyegetett, nyilvánosságra hozza a hangszalagot, hacsak nem szakí-tok Jackkel a valóságban is... ha nem mondom neki, hogy köztünk mindennek vége. Már a valóságban. Nem a szerződés szerint, hanem a tényleges kapcsolatunkban. Néhány másodpercig csönd telepedett a helyiségre. - Tudtam - suttogta Stuart. Kara egyenként végignézett a jelenlévőkön, és tömören összegezte a helyzetet.
149
Susan Donovan
A kitartott nő
- Azt akarod mondani, hogy egyedül én nem tudtam rólatok? - Olyan ez, mint a jégeső éjszakája - kottyantotta közbe Monté. - Sötétben az em-ber mindenütt szarba lép. - Van még valami. Sam mély lélegzetet vett, aztán Karáról Jackre nézett. - Nem tudom, tetszik-e ez a hír neked vagy sem, de mindegy. - Öt percünk van - mondta Kara. - Fogd rövidre, kérlek! - Terhes vagyok. Jack focista tapasztalatait felhasználva Kara háta mögé csusszant, a karjába kapta Samet, és megcsókolta. Ő könyörögni próbált, hogy bocsásson meg neki, de a csókjai-tól nem jutott szóhoz. - Fizetésemelést kérek - mondta Kara. Marguerite az íróasztal mögötti székre roskadt. - Annyira szeretlek, Sam! - kiáltotta Jack, és megpörgette. -Istenem, nagy zrí ez, de fütyülök rá, mert szeretlek, és gyerekünk lesz! - Jack, tegyél le egy percre! Sam kisimította a ruháját. - Amit mondtam, nem fedi teljesen a valóságot. - Ki hát az apa? - kérdezte Stuart, aki szemlátomást újabb drámai fordulatra készü-lődött. - Olyan ez, mint egy szappanopera. Tisztára Az elnök emberei - mondta Monté. Sam elnevette magát, látva a rémületet Jack arcán, amelyet hála istennek ezúttal nem fedett el a politikus maszkja. - Az apa minden kétséget kizáróan Jack, de nem egy gyerekről van szó, hanem kettőről. Ikreim lesznek. Jack hangosan felnevetett, és kezét Sam pocakjára tette. - Ez életem legboldogabb napja! Ez minden, amit akarok, Sam, téged meg a gye-rekeket. - Mennybéli magasságos! - dünnyögte Marguerite is a székéről. - De hát szenátorságra pályázol, Jack! - kiáltotta Kara. - Igazad van - mondta Sam. - Lehetsz egyszerre apa és szenátor is. Hisz ezt akarod a szíved mélyén, és én nem fogom elvenni tőled. - A szavazók azonban igen - mondta Stuart. - Hacsak nem győzzük meg őket az ellenkezőjéről. Méghozzá most, azonnal! - Mindenki a limóba! - adta ki a parancsot Kara. - Majd útközben folytatjuk az eszmecserét. - Nincs itt mit megbeszélni - mondta Jack, és megfogta Sam kezét. - Pontosan tu-dom, mit fogok csinálni. Kara megdermedt, nagy barna szeme megtelt rémülettel. - Mi a szándékod? - Felmegyek a színpadra, és elmondom az igazságot úgy, ahogy van. - Ilyenre még nem volt példa a praxisomban - nyögte Kara. - A szavazóknak sem - tódította Stuart. - Akkor ebből mindenki okulhat - mondta Jack. - Monté? Monté körbenézett a helyiségben, nincs-e más vele azonosnevű, aki felelhetne a felszólításra. - Igen? - Vigyázzon Samre! Segítsen felöltöztetni a gyerekeket, és vigye őket a hotelbe! El ne mozduljon Sam mellől! Megtenné a kedvemért? - De még mennyire! Jack most Samhez fordult, és kezébe vette a kezét. - Útközben lefirkantok néhány gondolatot. Viszlát a hotelben! Sam bólintott és rámosolygott. - Felelj még egy kérdésemre! - Bármire!
150
Susan Donovan
A kitartott nő
- Szeretsz, Sam? - Jaj, Jack, nagyon szeretlek! Soha többé nem lesz okod kételkedni a szerelmem-ben. - Marguerite? - fordult most Jack az anyjához, aki csöndben gubbasztott a székén. - Velünk tartasz? - Ti csak menjetek! Engem meg a többieket elvisz majd a sofőröm. - Felkelt a székből, és kihessegette Jacket a dolgozószobából. Aztán Samen állapodott meg a tekintete, és hozzá lépett. Megállt előtte, és széttárta a karját. - Nem bánod, ha megö-lellek, Samantha? Sam meglepetésében elkacagta magát. - Kedves lenne öntől. Ezzel átkarolta Marguerite-et. Arcon csókolta Jack anyját, és rámosolygott. Az zavarodottan és könnyes tekintettel nézett vissza rá. - Két szívességet is kérek tőled, ha merhetem. - Persze, hogyne. - Egy: csináld meg a hajam! Vágd le nagyon rövidre! Hagyom, hogy lenőjön az ősz haj, nem festetem be többé. Láttam már idősebb nőket, akik elegánsan mutattak így is. Sam bólintott, és közben nem mert Montéra nézni. - Megtiszteltetésnek veszem a kérést! - Nem tudom, volna-e idő rá most, a sajtókonferencia előtt? Monté már ki is penderült az ajtón, és Sam tudta, hogy előkészíti a terepet a tála-lóban. - Akkor lássunk neki. - Nagyszerű. Köszönöm. A második kérésem az lenne, ugye, nem bánod, ha elké-nyeztetem majd az unokáimat? Azt is megérteném, ha visszautasítanál. Minden jogod meglenne hozzá. -Marguerite arca eltorzult az erőfeszítéstől, hogy visszafogja a köny-nyeit. - Mégis megkérdezem. - Már miért bánnám, Marguerite! - mosolyodott el Sam. - Kényeztesd csak őket kedvedre. Monté dugta be fejét a dolgozószoba ajtaján. - Kinyitott a fodrászat, hölgyeim. Közben felöltöztetem a gyerekeket, hogy elmenjünk az évszázad sajtótájékoztatójára! A Marriott bálterme zsúfolásig megtelt riporterekkel, fotósokkal és operatőrökkel, meg az önkéntesek tömegével. Jacknek elszorult kissé a torka, és ruganyosabbá váltak a léptei, hogy felment a színpadra vezető lépcsőn. Mialatt a pódium felé tartott, arra gondolt, volt már néhány nagy pillanata hasonló emelvényeken, akadtak azonban szörnyűek is. Nem tudta, most melyikben lesz része. De nem is számított... ami számított, az mögötte jött a lépcsőn. Sam kézen fogva vezette Dakotát. Mögöttük Greg, Lily és Marguerite követke-zett. Kara és Stu már összehajtható székeken ültek a színfalak mögött, és Jack lesza-lutált a kampánymenedzserének. Az bátran kipréselt magából egy mosolyt. Jack kisimította a jegyzeteit, aztán szembenézett a kérdések záporával. Voltak köztük jóindulatúak, mint például azé a riporternőé, aki azt kiáltotta: - Legalább megszerette? Ed Gilligan ellenben azt kérdezte a hármas csatornától: - Igaz, hogy Samantha Monroe kitartott nő volt? Jack úgy gondolta, minél gyorsabban lerendezi őket, annál kevesebbet kapnak Sam és a gyerekek. - Jó estét, és mindenkinek köszönöm, hogy ilyen hamar idefáradt. - A másodperc törtrészében, amíg levegőt vett, újabb kérdésekkel bombázták. - Azt hiszem, a legtöbb kérdésükre választ kapnak, ha adnak néhány percet, hogy elmondjam az igazságot - mondta a mikrofonba. Arra kérem tehát önöket, ha tehetik, ne szakítsanak félbe. Várakozó moraj futott végig a tömegen. A focival és politikával eltöltött évek so-rán megtanulta, hogy a balsikernek szaga van, és az emberek erre a szagra úgy gyűl-nek oda, mint
151
Susan Donovan
A kitartott nő
cápák a vér szagára. A jelenlévők közül bizonyára sokan akadnak akik szívesen buktatnák meg. Úgy tervezte, megkönnyíti a munkájukat. - Igen, igaz. Fizettem Samantha Monroe-nak, hogy játssza el a menyasszonyom szerepét. Nem jegyeztük el egymást igazán. A tömeg valósággal őrjöngött. Némelyik riporter az ajtóhoz futott. Jobban érde-kelte őket, hogy ők legyenek az elsők, mint a valóság. Jack megvetette ezeket az em-bereket. Egy pillanatra a háta mögé nézett, ahol meglátta Samet, amint erősen és gyönyörűen rámosolyog. Greg felé biccentett. Lily félszegen elvigyorodott. Jacket meg-lepte, milyen aranyos aznap este a túrabakancs és a szemfesték nélkül. Dakota bizta-tóan felmutatta a hüvelykjét. Volt már miért összeszednie a bátorságát, és a közönség felé fordult. - Mit gondolnak, kitelik maguktól a felnőtt viselkedés? Jack kérdésére halotti csend támadt a teremben. - Rövid leszek - szünetet tartott, és a jegyzeteibe pillantott. -Először is a bocsána-tukat kérem, hogy hazudtam önöknek, Indiana állam választópolgárainak. Amit tet-tem, az megbocsáthatatlan. Vállalom a felelősséget a vétkemért. Akarom, hogy tud-ják, rajtam kívül senki nem szolgál rá a bírálatra és az elmarasztalásra. Ez az én dön-tésem volt, és az én kampányom. Kivált azt szeretném az értésükre adni, hogy Saman-tha Monroe tökéletesen bűntelen. Ezt nem ő találta ki. Felfogadtam, megbeszéltem vele a feltételeimet, és fizettem a betartásukért. - Mennyit fizetett neki? - Szexelt vele? Még mielőtt bármelyik kérdésre is felelhetett volna, érezte, ahogy a dobogó meg-remeg a lába alatt. Látta, amint Lily sietve levezeti Dakotát a színpadról. Greg undo-rodva rázta a fejét, és követte őket. Jack hangja remegett a haragtól, amikor ismét beszélni kezdett. - A modern politika maga a valótlanság. Véres meccs ez, hölgyeim és uraim. És bár az országos NFL sem volt kutya, hadd tegyem hozzá, kismiska volt ehhez a kam-pányhoz képest. Személyesen bemocskolt valamennyiőnket. Közben elfeledkeztünk arról, ami valójában fontos, az alkotmányunkban rögzített egyszerű és nagyszerű elő-jogról, miszerint olyan valakit választunk, aki a kormány előtt képvisel minket. Sze-rencsétlen hatökrök vagyunk. Valaki bekiabálta a színpad széléről - a hangja gyanúsan hasonlított a Montééhez: - Ámen. Ez elég volt ahhoz, hogy Jack elmosolyodjon, és visszanyerje a lélegzetét. - Mindössze annyit mondok tehát, olyan valakit kell választanunk, aki eszes, ge-rinces, előrelátó, türelmes, és ami a legfontosabb, szíve is van. Olyan emberekre van szükségünk városainkban és Washingtonban, akik ténylegesen gondolnak a választó-ikra, ismerik őket kívülbelül, és törődnek velük. Civilizációnk összeomlik, ha azzal foglalkozunk, kinek elegánsabb a nyakkendője, és kinek a marketinges tanácsadója állt elő a legfülbemászóbb szlogennel. Valamennyiünknek észhez kellene térni. - Eszerint maga félreáll a küzdelemből? A kérdést halk nevetéshullám követte. - Nem, nem állok félre. Igenis, indulok a választáson, és ha veszítek, nem érdekel. - Hallotta, hogy Kara a torkát köszörüli a háta mögött. - Komolyan beszélek. Mostan-tól Jack Tolliverként indulok... aki tele van hibával, mégis becsületes fickó. Beismerem, nálam több nőt senki nem csavart az ujja köré, és senki nem élvezte jobban. A szerencse gyermekének éreztem magam. Soha nem ismertem éhséget, nem kellett bringára, kocsira vagy síüdülésre spórolnom. Őszintén, még az egyetemen is kiváltsá-gos voltam... - Jack! - szólt rá Kara hátulról. - A mai sajtótájékoztató lényege az, hogy válaszoljak a tízes csatorna híreire, íme tehát. Hegyezzék a ceruzájukat! Jack hátranyúlt, és megfogta Sam kezét, aki most mellé lépett.
152
Susan Donovan
A kitartott nő
Megint őrjítő vakuvillanások következtek, és Jack megvárta, amíg elül a zaj. Köz-ben a kezében szorongatta Sara puha ujjait. Tetőtől talpig átjárta ennek a nőnek a me-legsége és szerelme. Samhez fordult, rámosolygott a nyílt, bátor arcra, és szenvedélyesen megcsókolta. A karjába fogta, és szorosan magához ölelte. Olyan hévvel szorította ajkára az ajkát, hogy attól tartott, még megfojtja. Aztán elengedte, hogy szemügyre vegye tekinteté-ben a meglepetést és az örömet, aztán ismét az üvöltő tömeg felé fordult. Karjával to-vábbra is átfogta Sam derekát. - Az élet néha fölöttébb furcsa, hölgyeim és uraim. Úgy tűnik, felbéreltem ezt a nőt, hogy a valóságot helyettesítse, s a végén pontosan ez lett belőlünk... valóság. Ha-tározott, bátor és mulatságos teremtés, és tehetséges művész. Nagyszerűen neveli a három gyermekét, és azt is tudom, ugyanígy bánik majd az ikreinkkel, akik már útban vannak. Jack hallotta, hogy anyjánál eltörik a mécses: hullott a könnye, akár a záporeső. További riporterek rohantak az ajtóhoz, ő pedig felnevetett. - Maradj néhány percet, Ed! - kiáltott le az egyiknek. - Még nem végeztem. Közel hajolt a mikrofonhoz, és beszélni kezdett. Közben rájött, ilyen jól még soha nem érezte magát sajtótájékoztatón. - Továbbra is versenyben maradok, Indiana. Aki most hallgat, annak üzenem, sza-vazhat rám, amennyiben Washingtonban kíván látni. Ha engem küldenek el, kemé-nyen dolgozom majd az önök javára. Ugyanakkor őszinte akarok lenni magukkal. Jobban szeretem Samet és a gyerekeit, mint bármiféle munkát, legyen mégoly fontos is. Ha elveszítem ezt a választást, hát legyen. Akkor is azoknak szentelem majd az életemet, akiket szeretek, hogy jobbá tegyem a világot a számukra, akár iskolai bizot-tságban, városrendezési tanácsban vagy más helyi szervezetben tevékenykedem. Vé-gül is a cél ugyanaz, és mindannyiunk közös érdekét szolgálja. A családomét is, ne-kem pedig mindenekelőtt ők számítanak. Jack ezután középre vezette a meglepett Samet, el az emelvénytől, és a jó térdén letérdelt előtte. Sam sírni kezdett, és remegő mosollyal nézett rá. Ennél tökéletesebb pillanatot Jack elképzelni sem tudott. Sam megérintette a vállát, és a fülébe súgta. - Tényleg tudod, mit csinálsz, Jack? A férfi felnevetett, és ujjáról lehúzta az antik smaragd-gyémánt gyűrűt. - De még mennyire, hogy tudom - súgta vissza. - Hatodik sebességbe teszem ezt a Ferrarit. Jack hátrapillantott Marguerite-re, és örült, amiért anyja megpróbálkozott egy mo-sollyal. Helyes, gondolta, talán jó nagyi lesz belőle. A haja sokkal jobban nézett ki, annyi bizonyos. Tekintetét végighordozta a hallgatóságon, amely most tátott szájjal, némán bá-multa. Úgy döntött, megérdemlik a türelmükért azt a végszót, amire valamennyien vártak. Térdeplő helyzetét igyekezett olyanra formálni, ahogy egy Shakespeare-hős térdepelhet hölgye előtt. A gyönyörű antik gyűrűt szépséges fiatal kedvesének ujjára csúsztatta, és azt kérdezte: - Samantha Monroe, hajlandó vagy igazából a feleségem lenni? - A fenébe is, de még mennyire! - rikkantotta Sam boldogan, és a karjába vetette magát. Jack az illatos hajtömegbe temette az orrát, és szégyentelenül sírva fakadt a rival-dafényben, ahogy ott érezte maga körül Sam karjának szorítását. Talán a sors keze, a költői igazságszolgáltatás munkája, hogy egyedül ennek a nőnek a közelsége szaba-díthatja fel a szívét, de ahogy már megtanulta, vannak még titkok az életben.
Epilógus 153
Susan Donovan
A kitartott nő
ÖT ÉV MÚLVA - Igazán feldobhatnád kicsit az imázsodat Jack. Kara hallotta, amint Jack felnyög. Tudta, ő erőszakolta ki ezt a találkozást a szüni-dőben, de meg kellett beszélniük az újraválasztási kampány részleteit. A jelölőgyűlés smafu... magának tudhatja a párt támogatását, a két ellenfele meg pénztelen senki. A novemberi általános választás idegesítette inkább Karát. Jack lehetséges ellenfele fi-atal volt, okos, gazdag és lefegyverező. Sok álmaylan éjszakát adott a kampányme-nedzsernek. - Csak nyugi, Kara bébi! Jack hosszú ujjaival beletúrt fekete hajába, amelybe mostanra ősz szálak vegyül-tek. Csillogásuk különösen a reggelizősarok csillárjának fényében volt szembetűnő. - Negyvennégy éves vagyok, öt gyerek apja, köztük két óvodás díváé. Attól tartok, ennél szexisebb külső nem telik tőlem. Monté rövidre nyírt fejét csóválta, hogy csilingelni kezdtek a fülbevalói. - A fiatal csibék még buknak rád, szenátor. Miután elült a nevetés. Kara meghallgatta Monté mondandóját. Már alig emléke-zett azokra az időkre, amikor nem tetszett neki, hogy Jack kinevezte a sajtófőnökének. Monté esti iskolán leérettségizett, miközben teljes munkaidőben mint Jack kommuni-kációs megbízottja dolgozott az indianapolisi irodán. Kitanulva ezt a mesterséget, olyan nagyszerű munkát végzett, hogy Jack két éve felhozta Washingtonba, ahol kara-kán, szókimondó természete csodákat művelt. Karának el kellett ismernie, hogy töké-letes választás volt. - No, nem azt mondom ezzel - folytatta Monté -, hogy a nők ugyanúgy tódulnak az irodádba, mint hat éve, de a felméréseink továbbra is női rajongók hadát jelzik. - Erről tanúskodhatom - Sam gőzölgő teáskannát helyezett az asztalra, majd leha-jolt, hogy megcsókolja Jack fejét. Jack válaszul játékosan megpaskolta a hátsóját. Kara mosolyogva nézte őket, hisz valódi szerelmük - amely köré egy életet építettek - jobban sült el, mint amit valaha is kifundálhatott volna. Sam sikeres galériát vezetett Georgetownban, s több jelentős megbízást kapott magángyűjtőktől és vállalatoktól. Óriási hatással volt Jack politikai pályájára. Az ő biztatására állt ki a családon belüli erőszak ellen védő törvény mellett, s egy olyan rendeletért is síkra szállt, amely megnövelte a szövetségi óvodák anyagi támogatását. A sors iróniája, gondolta Kara, hogy Jack a dolgozó nők és családok védelmezőjeként elvesztette fenegyerek hírét, márpedig ezért választották meg annak idején. - Nem érdekel, mit mondanak a marketinges vizsgálatok, azért sem festem be a hajam. Nevetséges és, teszem hozzá, szánni való lenne. - Jack most friss csésze teát töltött magának. -A szavazók nem a frizurára voksolnak. - De Ryan Watson... - Kölyök az még! Ugyan mit tud az életről harminckét évesen? - Jack belekortyolt a teába. Ebben a korban semmit sem értettem. Egészen addig nem tudtam, mi az élet, amíg meg nem nősültem, örökbe nem fogadtam három gyereket, és nem született két sajátom. - Watson is nős, és van egy újszülött gyereke - jegyezte meg Stuart halkan. - Ő maga is csak csecsemő. Kara felsóhajtott. Jacknek megtetszett a becsületes, ám megtévedt fickó imázsa, és azóta is kitartott mellette. Egyszerű, keresetlen szavai és szenvedélyes munkaszeretete emelte ki az újonc szenátorok sorából. Idejét megosztotta Indiana és Washington között, és kereste is választói társaságát. Híven szolgálta az államot. Kara elszánta magát, hogy győzelemre segíti, akár indul Ryan Watson, akár nem.
154
Susan Donovan
A kitartott nő
Most léptekre és hangokra lett figyelmes a konyhából. Megfordulva látta, hogy Lily, Greg és Simon tódul a helyiségbe. Egy éve nem látta együtt a „divatfiakat" - ahogy Monté nevezte őket -, és meglepődött, mennyivel érettebbek lettek. Simon tizenkilenc éves volt, a Howard Egyetem másodéves hallgatója Maryland államban, ahol gépészetet tanult. Megvolt már legalább hat láb két hüvelyk, arca azonban továbbra is kisfiús maradt, a tekintete lágy és meleg, és a humora fanyar. Monté gyakran mondta, hogy a fia boldogsága az ő legnagyobb érdeme. Lily húsz volt, a New York Egyetem végzős hallgatója. Grafikusnak és divatter-vezőnek tanult. Azt tervezte, hogy miután tavasszal végez, a romlott nagyvárosban marad, Sam és Jack legnagyobb bosszúságára. Lily öt láb tíz hüvelyk magas volt. Rö-vidre nyírt haja jól állt neki, és újabban sokkal takarékosabban bánt a szemfestékkel. Greg tizennyolc éves volt, elsőéves az Északnyugati Egyetemen, tagja az országos hírű vitakörnek. Édes győzelem volt ez egy olyan fiúnak, aki annak idején a dadogá-sával küszködött. Jogásznak készült. Ott volt azután Dakota. Csaknem kilencéves volt már, zenei őstehetség, aki elek-tromos gitárjával tűnt ki. Amikor egy híres rockegyüttes Washingtonba látogatott, meghívták, fényképeszkedjen együtt velük. A Post cikket közölt róla meg kamaszbandájáról, amelynek furcsa nevet adott: ők voltak a Szobatiszták. Vörös fürtjeit olyan hosszúra növesztette, hogy a szemébe hulltak, tekintete ragyogását azonban így sem takarták el. A gyerekhad utolsó két oszlopos tagja a Tolliver ikrek voltak. Most, hogy ők is a konyhába sereglettek, Kara tudta, vége a megbeszélésnek. - Ellopta a tiarámat! - verte az asztalt Maggie, és az apjára villantotta a szemét. - Ócska kis tolvaj! - Az én koronám, nem az övé! - csörtetett be nyomban utána Ana. Edzőcipő és Lily egyik régi egyenruhája volt rajta. - A kocsiban hagyta a magáét! Gumimacikat tűzött a gyémántok közé! Láttam! Ez az enyém! - Nem a magáét, hanem az övét! - javította ki nővérét Maggie. - Már megint rosz-szul beszélsz. - Uram, segíts! - szólt oda Monté Samnek. - Azt hittem, elővigyázatosságból tele-raktad ezt a helyet fejékekkel. - Sosem lehet belőlük elég - mosolygott Sam Montéra, aztán hollóhajú ikreire, akik olyan egyformák voltak, mint két tojás. - Beszéljük csak meg, hölgyek! - húzta hátra Jack a székét az asztaltól, és széttárta a karját. Monté felkészült rá, hogy Jack most megint elvarázsolja atyai szövegével imádott lányait, Marguerite és Indiana Dickinson Tollivert. Karát mindig levette a lábáról a tapintat és személyes varázs sajátos keverékével. Ezúttal tíz perc leforgása alatt rávet-te a lányokat, hogy osztozzanak meg a macitlan fejdíszen. - Hallott valaki Christyről és Brandonről? - kérdezte Stuart. - Hé! Majd én elmondom, mi van velük! Karát őszintén bántotta Stuart okvetetlenkedése, hisz a hírhedt fiaskó után semmi sem történt az említett hölggyel. Csak az eleje bizonyult érdekesnek: a riporternőt me-nesztették a tízes csatornától, amiért lefizetett egy hírforrást, és ezzel megsértette az állam törvényeit. Mitchet elítélték, mert nem fizette a gyerektartást, továbbá kábító-szertartásért, és felfüggesztettet kapott. Szó nélkül feladta a láthatási jogát. Christy egyik kisvárosi tévéadótól a másikhoz vándorolt, mígnem feladta, és ismét összejött Brandonnel. Mitchet aztán ismét elnyelte a föld, és soha többé nem került elő. Sam a homlokát ráncolta, és letelepedett Jack mellé. - Nem vagyok biztos benne, hogy hallani akarom a legfrissebb híreket. Utoljára arról értesültem, hogy Christy és Brandon összeházasodtak, és atomügyekben lobbiz-nak.
155
Susan Donovan
A kitartott nő
- Valójában a felületi bányászatról van szó, és épp válnak - mondta Stu. - A jelek szerint Christy ajánlatott kapott egy kis helyi adótól az Illinois állambeli Moline-ban. Ő odaköltözik, Brandont meg hátrahagyja D. C-ben. - Micsoda szégyen! - kiáltotta Monté. - Ha két embert valaha egymásnak teremtett a sors, hát őket igen. - Hagyjuk ezt ennyiben, Kara. - Jack felállt. Két kislánya leszállt az öléből. – El-végre kis ünnepségnek nézünk itt elébe. A pizzák bármelyik percben megérkezhetnek, amit nagyon helyeslek, mert farkaséhes vagyok. Jack eltávolodott az asztaltól, de a két kislány továbbra is belekapaszkodott a bokájába. Visítottak a boldogságtól, ahogy végigvonszolta őket a padlón a nagyszoba felé. Stuart, Greg, Lily, Simon és Dakota vele tartott. Nagy lármával vették körbe, de az ő lassú mozgásához igazodtak. - Bárcsak Marguerite is élne, hogy láthatná ezt - mondta Sam, és keresztbe fonta a karját. Monté megérintette a vállát. - Annyit látott azért, hogy a fiát szenátornak választották, és látta az unokáit is, Sam. Sam bólintott. - Mint kiderült, inkább vajszívű nagyi, mint Sárkánylady. - Ki gondolta volna? - csóválta a fejét Kara csodálkozva. Öt éve ámulva látta, hogy lágyul meg Marguerite, először életében, az ikrek szü-letésekor, aztán még jobban, amikor férjhez ment Allen Dittóhoz, bevallva, hogy több mint egy évtizede kinézte magának. - Hé, tudjátok-e, mit ünneplünk ma este? - rándította meg Monté a szemöldökét. Kara és Sam üres tekintettel meredt rá. - Pizzamurit csapunk? - találgatta Kara. - Pénteken? - reccsent rá Monté. - A hónap utolsó napján? Nem ködlik valami? - Á, Depi est van! - rikkantotta Sam. - Gondold csak el! Ezzel a szekrényhez sza-ladt, és kivett három teáscsészét. Kevés teát öntött mindbe, és szétosztotta őket. - Nem éppen margarita, de hát José Cuervo és én újabban nem bírjuk egymást. - Ma már helyette valódi férfiak vigasztalnak minket - mondta Monté nevetve. Kara tudta, nem akarta megbántani ezzel a mondattal, és nem is sértődött meg. Az idők során megértette, hogy az ő igazi szenvedélye a politika, és ez mindig is így ma-rad. Ami Montét illeti, mindenki drukkolt neki meg Roynak, akivel februárban ülik második házassági évfordulójukat. Monté azt állította, a tény hogy a férje két hetet tölt otthon, aztán a munkája a másik kettőre az utakra szólítja, ideális társsá avatja: „Amikor hazajön, örülök a jöttének, de amikor a két hét letelt, annak is örülök, hogy rácsukódott az ajtó. Ha ez a házasság nem válik be, hát egyik sem fog." - Látom, egyikünk sem depis, de azért egészségetekre -emelte fel a teáscsészéjét Kara. - A boldogságra! - mondta Monté. - A szerelemre - tette hozzá Sam. - A novemberi győzelemre! - mondta el a maga kívánságát Kara is. A három nő koccintott a csészéjével, és kórusban mondták: - A barátságra!
156
