A király kocsisa. Kedves Olvasónk! Búcsúzik a Kisbíró. Szentiváni farsangok a 2. és 14. oldalon

2010. / 1.

SZÁM

(MÁRCIUS)

A király kocsisa Szentiváni farsangok a 2. és 14. oldalon

Kedves Olvasónk! Búcsúzik a Kisbíró Egy év telt el azóta, hogy utoljára megjelent a Szentiváni Kisbíró. Olyan gyorsan szûnt meg, hogy nem volt módunk elbúcsúzni és megköszönni azt a majd 5 évet, amit amatôr újságíróként tölthettünk el. Köszönjük a polgármesteri hivataltól, a közélet szereplôitôl, a civil szervezetektôl, egyesületektôl kapott sok segítséget, cikket, hírt, információt. A Kisbíróval reményeink szerint elértük az eredetileg kitûzött célt, azaz azt, hogy a legfontosabb információk minden hónapban ingyenesen eljussanak minden háztartásba. Az új Szentiváni Újság szerkesztôinek sok sikert, jó munkát kívánunk! Balogh Márta, Módli Ágnes, Balogh Zoltán

A

TARTALOMBÓL:

- „MAXIMUMRA TÖREKSZÜNK” - SZERZÔDÉS A W.E.T.-TEL - SZENTIVÁNIAK A SIVATAGBAN

Ön a pilisszentiváni önkormányzat hosszú idô után megújult hivatalos lapja, a régi-új Szentiváni Újság elsô számát tartja a kezében. Célunk, hogy elfogulatlanul, hitelesen és amennyire lehet, érdekesen számoljunk be olvasóinknak a helyben történtekrôl, legyen szó akár az önkormányzat körüli eseményekrôl, akár a civil szervezetek tevékenységérôl. Távlatilag azt reméljük, hogy minden, magára adó helyi közösséget rá tudunk venni, hogy rendszeresen adjon életjelet lapunkon keresztül a község felé, és küldjön beszámolókat a tevékenységérôl, ettôl függetlenül a nyilvános pilisszentiváni rendezvények nagy részén, tudósítóként lapunk munkatársaival is találkozhatnak majd. Politikai állásfoglalást viszont ne sokat várjanak majd a laptól – egyszerûen azt kívánjuk: legyen mindenkinek egy kicsit jobb! (folytatás a 3. oldalon)

SZERKESZTÔSÉGÜNK

ELÉRHETÔSÉGEI:

TEL.: 06-20-339-6402 E-MAIL: [email protected] ÜZENET HAGYHATÓ A KÖZSÉGHÁZÁN IS

„Megismerni a nyugdíjast a görbe botjáról...” Csordultig megtelt a Csali csárda február 13-án délután: ekkor tartotta ugyanis hagyományos farsangi mulatságát a pilisszentiváni Nyugdíjas Egyesület, több mint kétszáz fô részvételével. A farsangi idôszak utolsó szombatjára idôzített programon a jelmezek ugyan nemigen kaptak szerepet, a jelenlévôk egy részének jelmez nélkül is más bôrébe kellett bújnia. Pénzes Gábor polgármester urat még királynak is megválasztották, egy rövid, de – mi tagadás – annál megterhelôbb idôszakra, és akár tetszett neki, akár nem, hintójával keresztül kellett hajtatnia az éttermen. Ennyire ne siessünk elôre, hiszen a hangulat megalapozásához elôször gazdag disznótoros vacsora várta a nyugdíjasokat, elvégre jóllakottan szívesebben vígad az ember, mint éhgyomorra. Ezután az egyesület – Nótai Mihályné Jutka által vezetett – dalköre lépett a rögtönzött porondra, ahol különféle vidám dal-paródiákat adtak elô, kifigurázva a nem éppen vidám nyugdíjas életet. Mivel ezek mind valamelyik közismert dallamra íródtak, mások is csatlakoztak az énekléshez, közben fel-felnevetve a jobban sikerült poénoknál. A hangulat azonban ezután hágott csak igazán a tetôfokára: az egyesület elnöke, Ôri Lajos ugyanis mulattató játékokat szervezett a jelenlévôknek, akik akár résztvevôi, akár csak nézôi voltak az egyes tréfáknak, láthatóan jól szórakoztak. A már elôbb említett játékban az elnök úr egy mesét olvasott fel, s mindig annak kellett felugrania ültô helyébôl, a király és kísérôi közül, akinek a neve elhangzott – ez azonban nem is volt olyan egyszerû, így aztán gyors ütemben fogytak a „büntetésként” kitöltögetett pohárka borok. A hintóval hajtató király után pedig gólkirály avatására is sor kerülhetett, némi nehezítéssel: a lelkes sportembereknek egy, a derekukra kötött krumplival kellett a kapuba lôniük a gyufásdoboz „labdát”. Most aztán kezdhetik a fejüket törni a szervezôk, mi olyat találjanak ki a jövô évi nyugdíjas farsangra, amivel felül tudják múlni ezt a remekül sikerült „téltemetést”.

Farsangi gyerekrajzok a Községházán

Batár Lídia Veres Tímea Kelemen Karina

Pál Boldizsár

3

Legyen mindenkinek egy kicsit jobb! (folytatás az 1. oldalról) Legyen mindenkinek egy kicsit jobb! – ez akár még pártpolitikai jelszónak is elmenne, fôleg most, a parlamenti választások elôtti, kampányjelszavaktól sûrû hetekben. Lobogtatja is minden párt, bár ki-ki egy kicsit más szavakkal: jobb életet ígér a Parlamenten belüli és kívüli ellenzék, sôt az eddigi kormánypárt is, amely most egy új arc mögül ígéri, hogy nyolc év után végre minden jobb lesz, ha rá szavazunk, április 11-én. De helyénvaló üzenet lenne ugyanez helyi politikusok, képviselôk és majdani képviselôaspiránsok részérôl is, hiszen normál esetben minden választás minden jelöltje azzal a céllal vállalja a megméretést, hogy tevékenységével az egész közösségének jót tegyen. Éppen ezért sem fogunk lapunkban politizálni, a néhány hónapon belül esedékes önkormányzati választások elôtt sem (legalábbis amíg csak politikai elvekrôl, és nem tényszerûségekrôl van szó): hiszen nincs és talán nem is lesz okunk azt feltételezni, hogy a jelöltek bármelyikét más motiválná, mint a közösség javának szolgálata. Ha pedig mindegyiküknél ez a cél, különbség már csak a megvalósítás irányában lehet, ott pedig a kollektív bölcsességé a döntés joga. Lapunkkal tehát legfôképpen tájékoztatni, informálni akarjuk a szentivániakat, hogy legyen mindegyiküknek egy kicsit jobb: ne érezzék azt, hogy titokban zajlanak körülöttük a helyi események, ne kelljen azt gondolniuk, hogy kihagyják ôket valamibôl. Mostani számunkat épp ezért egy kicsit próbaszámnak is tartjuk: nem gondoljuk véglegesnek a jelenlegi rovatszerkezetet, mert abban bízunk, hogy véleményeikkel, elvárásaikkal az olvasók is formálják a lap tartalmát. Olvasói írást, felvetést is szívesen közlünk majd, illetve ha valakinek a nyilvánosságot érintô problémája, kérdése van és megírja nekünk, tôlünk telhetôen igyekszünk utánajárni a válasznak, a megoldásnak. Ez a lapszám abban is eltér a késôbbiektôl, hogy két terjedelmes interjút is közreadunk benne: az egyikben a polgármester úrtól kértünk részletes tájékoztatást az idei tervekre, illetve a folyamatban lévô beruházásokra vonatkozóan, a másikban pedig egy szentiváni kalandtúrás csapatot kértünk élménybeszámolóra. Úgy véljük, mindkét beszélgetést vétek lett volna rövidebbre fogni, ráadásul a beruházásokról talán közérthetôbb is az összefogott polgármesteri tájékoztatás, mint egy tudósítás a télvégi idôszak szinte egymást érô testületi üléseirôl. Távlatilag azonban nem akarjuk meghonosítani a lapban a hasonlóan terjedelmes cikkeket, inkább több témáról írnánk, lehetôség szerint megvilágítva a fontosabb problémák hátterét is.

Sajnos ahhoz, hogy lapunk úgy mûködhessen, ahogy az az olvasóknak is a legjobb, szükségünk van a jószándékú, lokálpatrióta vállalkozók hirdetéseire is, amire ezúton is szeretnénk kérni és bátorítani ôket. Tudjuk – mert többen is panaszolták közülük –, hogy nehéz a sorsuk, kevés a bevételük: de vajon nem azért van-e ez, mert észrevétlenül kimentek a köztudatból, a lakosok egyre nagyobb százalékban feledkeztek el róluk, és inkább buszra szállnak, hogy a solymári multiáruházban vásárolják meg mindazt, ami pedig megkapható lenne helyben is?! A hirdetôket viszont észreveszik a lap olvasói, és sokaknak talán épp egy ilyen hirdetés láttán jut eszébe: megkaphatja itt a szomszéd utcában is azt, amiért múltkor még elbuszozta a fél délutánt, a bevásárlóközpontig és vissza... Legyen legalább egy kicsit jobb minden szentiváninak: összességében ezt kívánjuk lapunkkal is elôsegíteni. Bízunk benne, hogy nem eredménytelenül. Hegedûs András

SZENTIVÁNI ÚJSÁG – Sanktiwaner Zeitung Pilisszentiván hivatalos lapja Kiadó és fôszerkesztô: Hegedûs András (20-339-6402, [email protected]). Fôszerkesztô-helyettes: Somos Móni Nyomdai elôkészítés: Kerekes István Nyomda és arculatterv: Zebra DS Stúdió Címlap: Fotók: Hegedûs András, Hegedûs Krisztina, Menráth Réka, Szeghy Péter, valamint az iskola, a helytörténeti egyesület és a szentiváni tûzoltóság archívuma Külön köszönjük a mostani lapszámunk elkészítéséhez nyújtott segítséget: Feketéné Ziegler Ágotának, Gátas Erzsébetnek, Gátasné John Máriának, Keszléri Gyöngyvérnek, Menráth Rékának, Mirk Máriának, Orbán Péternek, Reményi Andreának, valamint a cikkek szerzôinek és interjúalanyainak. Hirdetésszervezés, elôfizetés: A szerkesztôségnek szánt üzenetek, küldemények leadhatók a községháza ügyfélszolgálati irodáján is. Az olvasói leveleket mondandójuk tiszteletben tartásával, de szerkesztett formában, szükség esetén rövidítve közöljük. A lapban megjelenô írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztôség véleményét! Következô lapszámunk tervezett megjelenése: április 16. Lapzárta: április 2.

Tízmilliót hozhat az egészségvédelmi pályázat Bár lapzártánkkor még több helyi pályázat is függôben van – amikrôl várhatóan a következô számunkban tudunk beszámolni –, idôközben már útjára indított az önkormányzat egy újabb pályázatot is, ami közel tízmillió forintnyi, egészségvédelmi célra felhasználható összeget hozhat községünk részére. A Társadalmi Megújulás Operatív Programja keretében olyan, egészségre nevelô és szemléletformáló életmódprogramok, rendezvények megtartására lehet támogatást nyerni, amelyek hosszú távon az egész közösségnek hasznára válhatnak. A pályázat egyik elônye, hogy nem lesz szükség teljesen új dolgok kitalálására: a program keretében döntôen olyan rendezvényeket kell megszervezni, amikkel (kevés módosítás árán) „fedésbe hozható” számos eddigi programunk is. Például a rendszeres testmozgást már eddig is hatékonyan népszerûsítették a Slötyi körüli közös futások – legfeljebb ezentúl több hasonlót kell majd szervezni –; ugyanígy az egészséges táplálkozás népszerûsítésébe is hézagmentesen beleférhetnek a nemzetiség önkormányzat által szervezett fôzôtanfolyamok. Csak hasznára válhat a lakosságnak az is, ha több programot sikerül majd megszervezni az alkohol- és drogfogyasztás megelôzése, a lelki egészség védelme vagy a családi életre való felkészítés tárgyában, de közös érdek a biztonságos szexuális életre való nevelés, az elsôsegély-nyújtási ismeretek terjesztése, illetve a baleset-megelôzés is. Ha Pilisszentivánnak sikerül nyernie ezen a pályázaton, vállalnia kell, hogy az elkövetkezô egy év folyamán legalább 42, kisebb-nagyobb rendezvényt szervez a hét említett, egészségmegôrzési témában, megszabott résztvevôi minimum-létszám mellett. A pályázat célja az is, hogy ez az egészség-megôrzési projekt ne csak egy évig, hanem több éven át fenntartható legyen, azáltal, hogy a programvezetôk a késôbbiekben is megosztják tudásukat a lakossággal, illetve további programokat is szerveznek a számukra. A kiírók reményei szerint a pályázat akkor érné el igazi célkitûzését, ha a „célcsoport” tagsága – vagyis a pályázati nyertességünk esetén lényegében Pilisszentiván teljes lakossága – igényt támasztana magával szemben arra, hogy mindennapjai részévé tegye a kapott egészség-tippeket, és folyamatosan kövesse a helyes életmód szokásait. Érdekessége volt a pályázati program összeállításának, hogy abba az önkormányzat, illetve a pályázatíró cég aktívan bevonta a helyi civil szervezetek képviselôit, számítva arra, hogy ôk tudhatják legjobban, pontosan milyen programokra van igénye a lakosságnak, illetve mik azok, amiket különösebb nehézség nélkül meg tudnak szervezni. Ha sikerül eredményt elérni a pályázaton, a község néhány új sportszerrel, bemutatóeszközzel és orvosi mûszerrel is gazdagodhat, sôt esély van egy klubszoba kialakítására is. Miután pedig a pályázati programot a nyertes településeken még a tavasszal be kell indítani, nem kizárt, hogy következô számunkban már az eredményrôl is beszámolhatunk.

4

Vasútállomást kaphat Pilisszentiván Vasútállomást, helyesebben vasúti megállóhelyet kaphat Pilisszentiván a Klapka utcai vasúti átjárónál, amint megvalósul az esztergomi vasútvonal kétpályásítása. Bár az új állomás ténylegesen vörösvári területre esik, az elnevezése várhatóan Pilisszentiván megállóhely lesz. A beruházás hivatalos bejárása nemrégiben történt meg a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a MÁV, valamint az érintett szakhatóságok és önkormányzatok bevonásával, és rövidesen megtörténhet az építési engedély megadása is. Bár Szentivánt a vasúti közlekedés csak közvetetten érinti, ismeretes, hogy az országos szintû beruházásokat lebonyolító Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztô Zrt. már évek óta megindította az esztergomi vasútvonal kétpályássá történô fejlesztésének projektjét. A beruházás még az újpesti vasúti híd felújításával kezdôdött, ezt követôen elsô ütemben a Szentendrei út és Piliscsaba közti, 25.1 kilométeres szakaszon építik át a teljes vasútvonalat. A Szentendrei út és Pilisvörösvár között egy második vágány épülhet ki – a kanyarok levágásával részben új nyomvonalon –, a vörösvári nagy kanyar után, a Terranova térségében pedig egy másfél kilométeres, úgynevezett repülô keresztezésre alkalmas forgalmi kitérôt hoznak létre. Az új nyomvonalak révén a szakasz jelentôs részén a jelenleginek akár duplájára, 100 km/h-ra emelkedhet a sebesség: ez érvényes a Szentendrei út és a solymári lakótelep közti szakaszra, illetve majdan a Piliscsaba-Esztergom közti szakasz egyes részeire is. Ugyanakkor a kétpályásítás végre lehetôvé teszi a vonatok HÉV-szerû közlekedését is, ezáltal pedig már újabb megállóhelyek is létrejöhetnek, anélkül, hogy a túl nagy állomássûrûség megakasztaná a szembeforgalom menetrendjét. Ilyen új megállóhely épülhet a Bécsi úti autóbusz-végállomás mellett (a Gábor Dénes Fôiskolánál, elôreláthatólag Aranyvölgy megállóhely néven), a solymári lakótelep alatt (ennek nevérôl még nincs döntés), valamint a pilisvörösvári Mátyás király utcánál, amely valószínûleg a Pilisszentiván megállóhely nevet kapja majd. Jó hír alighanem minden szentiváni közlekedônek, hogy a fejlesztés révén a vasútállomások környéke, így a közúti keresztezôdések megoldása is átalakul. Errôl a szakaszról egykét kivétellel eltûnnek a szintbeli, sorompós átkelôhelyek, s így az ezekkel járó lélekölô várakozások, illetve veszélyhelyzetek is. Helyettük Pilisvörösvárnál és Solymárnál, sôt a Rozália téglagyárnál is új különszintû átkelôhelyek létesülnek, és annak is könnyebb lesz az utazása, aki Aquincum felsônél HÉV-re, vagy az Óbuda felé menô buszokra száll át, ez a megállóhely ugyanis a jelenlegi helyérôl közelebb kerül a HÉV-hez. A vonathoz való eljutás is kényelmesebbé válhat, hiszen a megállók jó részénél P+R parkolók és kerékpártárolók épülnek, sôt néhány helyen buszfordulókat is kialakítanak majd, annak érdekében, hogy az állomások a késôbbiekben autóbusszal is megközelíthetôek legyenek. Korábbi sajtóhírek szerint a beruházás elsô ütemére vonatkozó építési engedély kiadása 2010 elejére volt várható, ez azonban valamelyest csúszik [a NIF által lapunknak elküldött, február végi értesítés szerint a március 15. és 30. közötti idôszakra várható], mivel a hivatalos bejárás során – amely egy terepszemlével és egy tárgyalásos résszel zajlott le, két január végi napon – az érintettek még több kisebb-nagyobb észrevételt tettek. Bár Pilisszentiván önkormányzatát a jegyzôkönyv szerint senki sem képviselte a bejáráson, a MÁV delegáltjai többek közt a szentivániak érdekeit is képviselték, amikor reklamálták a benyújtott tervekbôl a „Mátyás utcai” és a solymári lakótelep alatti megállóhelyek P+R parkolóinak terveit. Szintén a MÁV Zrt. részérôl tették szóvá, hogy e két megállóhelynek a tervezési anyagban szereplô elnevezése nem megfelelô, így ezekrôl a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozó Földrajzinév Bizottság hozhatja majd meg a végsô döntést.

MEGHÍVÓ A Magyar Közgazdasági Társaság Társadalomgazdasági Szakosztálya és a Világfa Szövetség

A helyi közösségek és civilmozgalmak lehetôségei a válság megoldására címmel elemzô beszélgetés-sorozatot szervez. RÉSZTVEVÔK: Bogár László, Drábik János, Hamvas Gábor, Szalay Zsuzsanna Eszter, Szegô Szilvia, Varga István, Vass Csaba

Az elsô beszélgetés idôpontja: 2010. március 26. (péntek), 15.00 óra. Helyszín: Andrássy Egyetem tükörterme (Budapest, VIII. ker., Pollack Mihály tér 3.) Részletek: www.vilagfa.org.hu

Másfélmilliós izzópályázatot nyertünk! A Pilisilen Nagycsaládosok Közhasznú Egyesülete a környezetvédelmi és vízügyi miniszter döntése alapján a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2009. évi „Izzócsere” címû programjára benyújtott pályázata 1 514 554,- Ft vissza nem térítendô támogatásban részesült, amely energiatakarékos izzók vásárlására használható fel. A sikeres pályázatot dr. Balogh Márta és Balogh Zoltán állították össze. Köszönet a munkájukért! Grégerné Papp Ildikó elnök

MEGHÍVÓ A „PILISSZENTIVÁNÉRT” Faluszépítô és Környezetvédelmi Egyesület 2010. március 27-én, szombaton tartja éves beszámolóját, melyre szeretettel meghívja a község lakóit. Helyszín: Tájház, 2010. március 27., 10.00 óra A beszámoló után arról beszélgetünk, hogyan lehet csökkenteni a családi házak napi szemétmennyiségét kényelmetlenségek nélkül, tisztán, higiénikusan és gazdaságosan. Egyszerû, gyors és kis helyet igénylô komposztálási módszert mutatunk be a konyhai és a kerti hulladék hasznosítására. A gyakorlati bemutató után lehetôség lesz komposztáló vödrök, hálók, és egyéb felszerelések megvásárlására. Részletes program: 10.00 – egyesületi beszámoló 10.30 – Dr. Lánszky Imre ökológus elôadása: „Mikroorganizmusokkal karöltve” 11.10 – Hogyan komposztáljunk? – gyakorlati bemutató 11.40 – kötetlen beszélgetés, tagok, pártoló tagok regisztrálása Mindenkit szeretettel várunk!

MEGHÍVÓ A Helyi Közösségek Világfa Szövetsége Részvételi dimenziók, a jövô együttmûködési formái címmel tervezô fórumot szervez Helyszín, idôpont: Solymári önkormányzat nagyterme (2083 Solymár, József Attila u. 1.), március. 27., szombat 10–16-ig Részletek : www.vilagfa.org.hu

5

Medvék a Vadasparkban Nem nagyon kell kirándulási célpontokat keresgélnie Pilisszentivánon annak, aki egyegy hétvégi napon a zöldbe vágyik, egy túratippet azonban mégis érdemes figyelembe vennie annak, aki netán úgy érzi, hogy már unásig ismeri a környék erdeit. Az elmúlt években ugyanis jelentôsen megújult az idén már 31. éves Budakeszi Vadaspark, és február elejétôl két mackó is beköltözött a lakói közé. A többgyerekes családokat mindenképp biztatjuk arra, hogy vegyék be hétvégi terveik közé a park felkeresését, egyúttal rögtön szólunk: ne lepje meg ôket, ha az elsô látogatás után, rövid idôn belül ismét ott találják magukat... A Nemzetközi Gyermekév alkalmából, 1979ben létrehozott Budakeszi Vadaspark már több évtizede azt tûzte ki fô céljául, hogy természetes közegükben mutassa be az érdeklôdôknek a Közép-Európában élô állatfajokat. Eddig 35 állatfaj mintegy 150 egyedének adott otthont a hatalmas kiterjedésû parkerdô, tavaly év végén azonban úgy döntöttek, hogy két

medvével is gyarapítják az állományt. A még fiatal, bár már kifejlett medvéket – a két éves, Vackor nevû nôstényt és Móric nevû, öt éves párját – a veresegyházi medvemenhely adta át a vadaspark számára, kifutójukat pedig a tavalyi év végén kezdték építeni, és idén február 17-én adták át a lakóik, illetve a nagyközönség részére. Maga a kifutó kialakítása nem kis feladat volt a szakemberek számára: olyan terület kellett, ahol az állatok kényelmesen és otthonosan élhetnek, egyúttal viszont gondoskodni kellett a mackók és a látogatók biztonságáról is. Ez utóbbit szolgálja többek között a 3 méter magas, kiugrásgátlóval felszerelt kerítés, és a belsô oldalán elhelyezett villanypásztor, amit még a kerítés mellett álló fák törzseire is felfuttattak. Nem eltúlzott ennyi biztonsági intézkedés, hiszen a medvék, noha alapvetôen növényi táplálékon élnek, veszélyt jelenthetnek az emberre is – már csak a tekintélyes testsúlyuk, és az azzal társuló hatalmas testi erejük miatt is. A két medvérôl egyébként a kifutó átadásakor kiderült, hogy nincs ellenükre a látogatók sokasága, sôt úgy tûnt, kimondottan szívesen pózolnak a fotósok és tévés forgatócsoportok kamerái elôtt. Vackor és Móric egyelôre kettesben várják a tavaszt, de hamarosan – a párzási idôszak befejeztével – társakat is kapnak: egy öttagú farkas család is beköltözik a kifutójukba. Ez alapján biztosra vehetô, hogy ez évben célszerû lesz bevenni a családi programok közé a Vadaspark felkeresését, és biztos lesznek a családban olyanok, akik nem érik be egyetlen látogatással.

Ellenôrizni kell a nyomtatványok kitöltésére használatos számítógépek operációs rendszereit Ellenôrizniük, szükség esetén pedig frissíteniük kell majd a személyi számítógépek operációs rendszereit azoknak, akik az általános nyomtatványkitöltô programot (ÁNYK) használják, mert egyes gépeken nem lehet majd futtatni a program új verzióját július 1-jétôl. Az ÁNYK program futtatásához használatos Java Run Time (JRE) környezet 1.5-ös verziójának gyártói támogatása 2009. október 30-ával megszûnt. Technikai és biztonsági követelmények egyaránt szükségessé tették az ÁNYK program további mûködésének megfelelô biztosítása érdekében, hogy megtörténjen az 1.6-os verzióra való átállás. Ehhez azonban a felhasználók gépén is szükséges az új verzióra történô frissítés. A Windows 98 és a Windows Me operációs rendszerek nem támogatják az 1.6-os Java futtató környezetet, ezért az ÁNYK támogatási listájáról is kikerülnek ezek a rendszerek, ami azt jelenti, hogy azokon a gépeken - melyek ezt a két operációs rendszert használják - a 2010. július 1. után megjelenô ÁNYK programok már nem futtathatóak. Az ÁNYK program 2010. február 26-án megjelenô új verziója minden indulásakor figyelmeztetést küld a „frissítés szükségességérôl” mindaddig, amíg az meg nem történik, ezzel is figyelmeztetve a felhasználót arról, hogy ha nem frissít, akkor a 2010. június 30-át követôen kiadott új ÁNYK verziókat már nem fogja tudni használni. Azoknak, akik már jelenleg is a Java 1.6 verzióját használják, semmilyen teendôjük nincs. Az ÁNYK Általános Nyomtatványkitöltô programban történô Java Run Time (JRE) 1.6-os verzió átállásról az adóhatóság a honlapján ad figyelmeztetést és tájékoztatást, ahol a felhasználó – Java Runtime környezet ellenôrzése funkció használata során – az alábbi üzenetekkel találkozhat: Ezúton tájékoztatjuk a felhasználókat, hogy az átállás idôpontja 2010. július 1.

Áprilisi adózási határidôk Április 12., hétfô A kifizetô, munkáltató eddig vallja be és fizeti meg az általa levont személyi jövedelemadó elôleget, vagy magát a levont személyi jövedelemadót. Szintén eddig fizeti meg a járulékokat: az egészségbiztosítási-, a munkaerôpiaci- és a nyugdíjjárulékot, a fizetendô társadalombiztosítási járulékot, a korkedvezmény-biztosítási járulékot, az EKHO-t, a STARTkártyával rendelkezô foglalkoztatott után a 0/10/20 % járulékot. Az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozó után a vállalkozás eddig vallja be és fizeti meg az egészségügyi szolgáltatási járulékot. (1058 és 1008) A biztosított ôstermelôk is a 1058-as számú adóbevallást adják be elektronikus úton a negyedévente fizetendô járulékaikról.

Az egyéni vállalkozó április 12ig fizeti be az elôleget, akár az általános szabályok szerint, akár átalányadóval adózik. Az evás vállalkozások is most fizetik be a negyedéves elôleget. Április 15., csütörtök Az ÁFA törvényben meghatározott új közlekedési eszközt értékesítô adózó a 10A88-as számú nyomtatványon adatszolgáltatást ad. Április 20., kedd Havi és negyedéves társasági adóelôleg, környezetvédelmi termékdíj befizetése, játékadó befizetése és bevallása, jövedéki adó bevallása, havi és negyedéves ÁFA befizetése és bevallása, 1001-es havi és negyedéves bevallás benyújtása, fogyasztói árkiegészítés

és költségvetési támogatás igénylése, a televíziókészülék üzemben tartási díjának befizetése, az Európai Közösségbôl történô beszerzés esetén meghatározott adóalanyok bevallásának, illetve az Európai Közösség más tagállamából személy-gépkocsinak nem minôsülô új közlekedési eszköz beszerzésekor a közösségi adószámmal nem rendelkezôk bevallásának benyújtása. Ha a munkavállaló a feltételek teljesülése esetén a munkáltatójától az adóelszámolás elkészítését kéri, és a munkáltató ezt vállalja, akkor e napig kell a dolgozónak az adóbevalláshoz szükséges bizonylatait a munkáltató felé átadnia. APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága

1. Minden rendben, az Ön gépe 2010. július 1. után is alkalmas az ÁNYK program futtatására 2. Az Ön gépére telepített Java verzióval csak a 2010. július 1. elôtti ÁNYK program verziók használhatóak. A frissítést elvégezheti innen 3. Az Ön gépére telepített Java verzióval csak a 2010. július 1. elôtti ÁNYK program verziók használhatóak. Mivel az Ön által használt operációs rendszerre nem telepíthetô a Java JRE 1.6-os verziója, így a számítógépére a Microsoft Windows újabb verzióját (Windows 2000, Windows XP, Windows Vista, Windows 7), vagy bármely, Java 1.6 futtatására alkalmas egyéb operációs rendszert szükséges telepíteni (Linux, Mac OS X). További információkhoz juthat az APEH oldalain az Általános Nyomtatványkitöltô programról szóló tájékoztatókból (http://www.apeh.hu/ebevallas/ugyfelkapu/abevgyik/java.html és http://www.apeh.hu/ebevallas/abevjava/javakitolto.html ). A Java legfrissebb verzióját az alábbi címrôl töltheti le: http://www.java.com/en. A telepítéshez segítséget találhat a honlapon A Java Runtime környezet telepítése címû ismertetôben (http://www.apeh.hu/data/cms90022/Java_telepite se_lepesenkent.pdf). Adó- és Pénzügyi Ellenôrzési Hivatal

6

Maximumra törekszünk Beszélgetés Pénzes Gábor polgármesterrel Sajátos helyzetet teremt, hogy Pilisszentivánnak nem volt hivatalos újságja az elmúlt egy évben, így ugyanis a község ôsszel megválasztott régi-új vezetôjével is csak most, kora tavasszal készíthettük az elsô interjút. Pénzes Gábor polgármestert többek között az idôközi választás óta eltelt, csaknem fél évrôl, valamint az idei évre tervezett beruházásokról is kérdeztük.

– Polgármester Úr! Egy évre választották meg Önt és a jelenlegi képviselô-testületet az ôszi idôközi választás alkalmával, s azóta ennek az idônek már csaknem a fele eltelt: mennyire érzi eddig eredményesnek ezt az idôszakot? Az elmúlt öt hónapot rendkívüli eredményesnek tartom, annál is inkább, mert a képviselôtestület alig egy héttel a választások után döntött arról, hogy azonnal beindítja az iskolai és óvodai, nyertes pályázatot, és eredményt hirdetett a beérkezett pályázatok közül. Szerencsés helyzet, hogy mindkét kiírást ugyanaz a pályázó, a Bau-Vertikál nyerte meg. Amíg az idôjárás lehetôvé tette, a külsô munkákkal is komoly elôrehaladás történt, amikor pedig a februári idôjárás egy kicsit bekeményített, és két-három hétre vissza kellett fogni a külsô munkákat, a belsô munkák kerültek elôtérbe. Jól haladnak az építôk, meg vannak elégedve az eddigi munkákkal és az ütemezéssel ôk is, mi is. Közben a képviselô-testület is dolgozott: majdnem minden második héten üléseztünk, és pályázatokat írtunk ki a Generációk Házára, az orvosi rendelôre és a szeméttelep rekultivációjára. E pályázatok kiértékelése folyamatban van: az elsô kettô bontása február legvégén történt meg, a szeméttelep rekultivációjára vonatkozó pályázatot március 4-én bontottuk. Az eredményhirdetést március 10-ére tûztük ki, szerzôdéskötés pedig a tervek szerint március 30-án lesz. – Ezekre egy kicsit még visszatérünk részletesebben is, de most egy kérdés erejéig még visszatérnék a testület önfeloszlatásának idejére, amikor még „kívülrôl” is látható volt, mennyire felbolydult a helyi közélet. Hogy látja, hogy mennyire csillapodott ez azóta? Én tapasztalatból is, de mások elmondásából is úgy érzékelem, hogy a település polgárai nyugodtabbak: azok az indulatok, amelyek a

választási idôszakban jellemezték a település mindennapi életét, kezdenek normális állapotba visszatérni. Én abban reménykedem, hogy mindannak ellenére, hogy most egy országgyûlési választás elôtt állunk, április 11-én, nem fog még egy ilyen hasonló eset megismétlôdni, vagyis nyugodt légkörben történik meg a parlamenti képviselôk megválasztása, és nyugodt körülmények között tudunk dolgozni azt követôen is. Egyet kell megérteniük a településen élôknek: tényleg az a szándékunk – és azt tapasztalom, hogy ezt így gondolják a képviselôk is –, hogy azokat a pályázatokat, projekteket, amiket elindítottunk, azokat be is fejezzük a megjelölt határidôre. Azért, hogy ezek az értékek megmaradjanak itt a községben; azért, hogy javuljanak az emberek napi életkörülményei, illetve azért, hogy eleget tudjunk tenni bizonyos feltételeknek, az óvodai, iskolai ellátás, a közmûvelôdés és a szórakozás terén. Cserében csak azt kérjük az itt élô polgároktól, hogy próbáljanak egy kicsit nyugodtabbak lenni, úgy viszonyulni egymáshoz a hétköznapi életben, hogy ne az egymásra mutogatás jellemezze a települést – mint általában választások elôtt szokás –, hanem higgadtan, európai emberhez méltóan éljenek állampolgári jogaikkal. Úgy gondolom, ha ez így lesz, az a képviselô-testületnek is egy olyan biztosíték, olyan garancia, olyan háttér lesz, amit ki tud használni erre a hátralévô öt-hat hónapra, hogy ezeket a beindított és folyamatban lévô beruházásokat szépen, biztonságosan meg tudja valósítani, a község javára. Ez a legfontosabb célunk: nem szeretnék még egy olyan három évet, mint az elôzô idôszak volt, ahol gyakorlatilag stagnált minden. Még egyet kell tudomásul venni: biztosan tudom, hogy ebbôl a három folyamatban lévô projektbôl a község polgárai az orvosi rendelôt teszik a legelsô helyre, mindenek elé, hiszen jogos kívánalom, hogy végre egy valóban európai színvonalú új rendelô épüljön a mostani helyett. Úgy gondolom, hogy a képviselô-testület is így gondolkodik, és ezt meg is fogják valósítani. – Vissza kell kérdeznem, mivel azt mondta, hogy az elmúlt három év lényegében stagnálás volt: azért ezeket a nagy pályázatokat éppen az elmúlt három évben sikerült megnyerni?! Ez kétségtelen, csak nem történt belôlük semmi! Sôt, a most folyamatban lévô kettô is azért tolódott és csúszott el, mert állandó viták és pozícióharcok jellemezték ezt az utolsó évet, tehát a pályázatokat sem lehetett határ-

idôre elkezdeni, mindig egy-egy évet el kellett tolni. Pályázatot bármikor lehet nyerni, de ha nincs meg hozzá az önrész, akkor nem lesz belôle semmi – hiszen önrész nélkül nem lehet megvalósítani egy pályázatot sem. 2006-ban, három és fél évvel ezelôtt majdnem 400 millió forintos letéti állománya volt az önkormányzatnak, amit önrész céljára tartalékoltunk – kevés önkormányzat mondhatta el akkor magáról, hogy ilyen nagyságrendû tartalékkal rendelkezik. Ezek a pénzek épp azért voltak tartalékolva, mert már akkor is szerettük volna megcsinálni ezt a beruházássort, akár nyerünk, akár nem – ez volt a rendezôelv. 2006 után szerencsésen sikerültek a pályázatok, nyertesekké váltunk, volt önrészünk is – hát csinálni kellett volna. Mégsem ez történt... – De a sajtónyilatkozatokból azt lehetett kiolvasni, hogy megvolt ez a pályázati önrész a 2006 utáni években is, sôt még több is! Nagy része most is megvan, ezért tudunk most élni ezekkel a pályázatokkal, mert nem sok hiányzik. Ennek részleteibe nem szeretnék belemenni, mert senkit sem kívánok elmarasztalni. Mindenkinek megvoltak az ezzel kapcsolatos elképzelései, de sajnos ezek nem egy irányba mutattak, ezért voltak ezek az ütközések. De még egyszer mondom: ilyen pozícióharcba én nem kívánok belemenni. Én azt az utat követem, amit a képviselôk nagy része, illetve ami a község javát szolgálja. Nem kívánok senki ellen menni, legfeljebb abban az esetben, ha azt gondolom, hogy az nem a község érdekét szolgálja. – Az elmúlt hónapokban napirendre került a testületi ülések televíziós közvetítésének kérdése, de végül az a döntés született, hogy a Pilis TV élô adás helyett csak testületi összefoglalókat sugározzon. Nem tartja gazdaságtalannak ezt a megoldást, tekintve, hogy az összefoglalók készítésének díja alig kevesebb annál, mint amit az élô közvetítésért kért volna a televízió? Miért választották ezt a megoldást? Az egyik fô gond az, hogy azt a szavazógépet, meg egyáltalán azt a technikát, ami most a testületi ülésteremben ki van építve, nem lehet mobilizálni, és nem lehet levinni – mondjuk – a házasságkötô terembe. A jelenlegi ülésteremben viszont olyan szûk a hely, hogy a tévések nem tudnának dolgozni. Nem felel meg tévés célokra a webkamera sem, ezért választottuk a képviselôkkel közösen azt a megoldást, hogy idôrôl idôre beszámolót tartok a Pilis TV-n keresztül a község polgárainak egy-egy, esetleg két egymást követô testületi ülésrôl, és ha valami rendkívüli dolog adódik, amit még kívánatos elmondani, arról külön nyilatkozunk – akár én, akár a képviselôk közül az adott projekt „gazdája”. Arról, hogy mennyit kérne a tévé a testületi közvetítésekért, hadd ne kelljen számot mondanom, de van olyan hónap, amikor három testületi ülést is tartunk, vagyis nem volna olcsó mulatság. Úgy gondolom, hogy ez a mostani szavazógépes rendszer, ami nálunk már évek óta meg-

7

van, sokat segített abban, hogy a képviselôk operatívabban, hatékonyabban dolgozzanak, és egyre összefogottabbá váljanak a testületi ülések. A televízió ezen nyilván még inkább szorított volna, tehát a képviselôk alighanem még kevesebbet szólnának hozzá egy-egy felvetéshez, elôterjesztéshez, de lehet, hogy ez már a testületi munka kárára lenne. Én úgy gondolom, hogy ami a község polgárait érdekli, arra az újság és a televíziós tájékoztatás elegendô kell, hogy legyen. Aki pedig bármelyik ügyben bôvebb információt szeretne, ha bejön, vagy felhív bennünket telefonon, maximálisan megadunk minden tájékoztatást arról, hogy mi történik, vagy éppen miért nem történik valami, amit az illetô esetleg vár. Meg tudjuk magyarázni, és ha segíteni kell, segíteni is tudunk. Én nem hiszem, hogy ennél többet kellene tennünk, szerintem a község polgárai már azon is meg fognak lepôdni, ha bemennek a boltba és meg fogják venni a Szentiváni Újságot, amelynek címét éppen a március 1-ji testületi ülésen véglegesítettük, és meg fogják találni benne mindazokat az információkat, amikre nap mint nap szükségük lehet – orvosok rendelési ideje, gyógyszertár, posta, esetleg egyéb más szolgáltatók elérhetôségei. Ha ezt megkapják az emberek, és ezen felül még kapnak információt a testületi ülésekrôl, a sportról, nemzetiségi témákról, akkor úgy gondolom, hogy már megint tudtunk nyújtani valami fontosat a számukra. – Engedjen meg még egy kérdést a nyilvánosság témájában: volt Szentivánnak egy alternatív nyilvánossága, a községi honlapon szereplô fórum, ami azonban már több mint négy hónapja, a testület októberi döntése óta szünetel. Mi az oka annak, hogy ezt megszüntették, és hogyhogy nem sikerült ezt a problémát azóta sem rendezni? A több mint négy hónapja tartó szünetelés fô oka az, hogy még nem sikerült olyan moderátort szerezni, aki koordinálhatná a fórumban az indulatokat. Leállítani azért kellett a fórumot, mert pár ember olyan csatározásokat folytatott ott egymással, ami szerintem sem a községi honlaphoz, sem a XXI. századhoz nem méltó, és csak ellentéteket szít. – Emlékszem, hogy voltak ott érdekes dolgok a kampány idején, de a választások után ez nem csitult? Nem, sôt, éppen a választások utáni idôszak volt az, amikor ez a legjobban kiélesedett, elmérgesedett, ezért döntöttünk úgy, hogy levesszük a fórumot az oldalról. Tényleg azt lehetett tapasztalni, hogy óráról órára szaporodtak a – számomra legalábbis – értelmetlen, egymással oda-vissza vitatkozó hozzászólások, mert mindenki megpróbálta védeni a maga igazát, több-kevesebb sikerrel. Ha visszagondolok erre, akkor ma is azt mondhatom, hogy a fórum levétele volt az egyetlen helyes út, legalábbis addig, amíg nem tudjuk moderált keretek közt tartani a párbeszédet. Amíg nem tudjuk így megoldani ezt a kérdést, addig ezt az értelmetlen harcot el kell felejteni – sehova nem vezet. Változat-

lanul abban bízom, hogy az újság és a televízió együtt el fogja tudni juttatni a pilisszentivániakhoz – és a térség lakóihoz – mindazt az információt, amire az itt élôknek szüksége van, mi pedig azért vagyunk, hogy javítsuk és szebbé tegyük ezeket az itteni körülményeket. – Kérem, hogy most egy kicsit részletesebben is tekintsük át a beruházások tartalmát, kezdve mondjuk a leginkább szem elôtt lévô iskolai bôvítéssel! Az iskolánál egy olyan bôvítésre kerül sor, aminek keretében a régi tornatermet egy rendezvényteremmé alakítjuk át, galériával, az étkezôhelyiség, illetve a mellette lévô konyha és tálalóhelyiség pedig már európai szabványnak megfelelôen lesz átalakítva. Az új tornaterem fent a játszódombon épül meg, a középsô szinthez csatlakozva, úgy, hogy mellette lent a földszinten egy könyvtári helyiség is épül. Az épület látványterve az, amit a község lakói az udvari transzparensen is láthatnak, és azt hiszem, hogy ez hosszú távon mindazt biztosítani fogja ennek a községnek, ami az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges, egy európai színvonalú, új létesítményben. Sok minden marad a mostani állapotában, tehát nem lesz új arculata sem az iskolának, sem a községházának, „csak” bôvítjük az iskolát. A fôtér is, az emlékpark is megmarad, bár egy változás ott is lesz: az iskola és a templom közti udvar burkolását máshogy fogjuk megoldani. Most még pontosan nem tudom megmondani, hogy milyen formában, de az biztos, hogy a mostani gyepbetonos kialakítás így nem marad meg. – Térjünk át az óvodára: ott mi lesz a változások lényege? Az óvodánál lényegesen nagyobbak a változások: az a három épület, amik eddig önállóan álltak, most U alakban, egy közös tetôzet alatt egy teljes összeépítést kapnak. A József Attila utcai oldalon az udvar felé körülbelül négy métert bôvül az épület; a bôvítés gyakorlatilag egy közlekedôfolyosót takar, és arról lehet

majd megközelíteni a foglalkoztató termeket. Belül a fûtés teljes rekonstrukció alá kerül, és némi belsô átalakítás is lesz az épületekben. A középsô épület, amin eddig Tegola héjazat volt, az egy vadonatúj cserép burkolást fog kapni; sajnos a két másik épület régi cserépfedését nem tudjuk cserélni, pedig biztos esztétikusabb lenne, de ezt a mostani beruházási összeg nem teszi lehetôvé. Kialakítunk egy konyhai tálalóhelyiséget is, a mostani alapján, ami másképp mûködik majd, mint eddig. Változni fognak az ott dolgozók öltözôi körülményei is, tehát ezeket a feltételeket a mostani átalakítás mind-mind meg fogja oldani. Nagyobb helyre kerül a vezetôi helyiség is, egy épülettoldás révén, a belsô udvart pedig parkszerû jelleggel alakítjuk ki. Maga a fôbejárat is áthelyezôdik, mostantól a József Attila utcából lesz a bejárat, ahol már eleve a belépés pillanatában érezhetik az érkezôk, hogy egy európai szintû beruházás helyszínén járnak. Az átadás ideje a tervek szerint mindkét nagyberuházásnál június-július, hiszen szeptemberre, a tanévkezdésre mindenképpen készen kell lenniük. – A harmadik nagy falatot az orvosi rendelô, illetve a Generációk Háza projektjei képezik: gondolom, ezek még képlékenyebb dolgok, hiszen még egyikben sem született teljes körû döntés, de mi az, amit biztosként lehet elmondani róluk? E pillanatban még nem szeretnék errôl részletekbe menôen nyilatkozni. Jelen pillanatban,

8

március elején annyit mondhatok, hogy a szándék megvan a testületben, mindkét pályázat bontása megtörtént, az orvosi rendelôre négy, a Generációk Házára két érvényes kivitelezôi pályázat érkezett, ezek tárgyalása márciusban történik meg. – A helyszínt illetôen született már végleges elhatározás? A Generációk Házánál ez nem is kérdés, az a mostani orvosi rendelô épülete lesz. Az új orvosi rendelô pedig vele szemben, a Bánki Donát utcai - Búcsú téri háromszögben lesz. A Generációk Házánál kiegészülnek a munkák egy teljes fôúti vízrendezéssel és útépítéssel, illetve néhány egyéb mûszaki feladattal, ennek a beruházási blokknak a nagysága közel 30 millió forint. A két pályázatot együtt kellett beadnia minden vállalkozónak, de el lehet majd választani a kettôt egymástól. A harmadik pályázatról, a szeméttelep rekultivációjáról pedig csak annak bontása után tudunk majd beszélni. – Nem volna-e a Búcsútér területének elpazarlása, ha arra a nagy területre mindössze egy rendelôt építenének, illetve nem tartanak attól, hogy a fennmaradó rész ezután már nehezen lesz hasznosítható? Ilyen véleményem nekem is van, de nekem pazarlásnak tûnik az is, hogy a Saffler-udvar teljes, négyezer négyzetméteres területét arra használtuk fel, hogy csináltunk ott egy kosárlabdapályát, ahol naponta 6-8 gyerek tölti az idejét – ôk ellehetnének a sportpályán is. Annak a teleknek az értéke ma százmillió forint, szerintem ez is pazarlás... Nagyságrendileg hasonló értéket képvisel a mai forgalmi értékén mindkét telek, s ha pénzt akarunk csinálni, józan paraszti ésszel gondolkodva, akkor az egyiket el kell adni. Régebben építhettünk volna Községházát is a Safflerudvarba, orvosi rendelôvel, akár üzletekkel is, de most Községháza már nem fog odamenni, az már itt van, és ebbôl most már más biztos nem is lesz, mint Községháza. Úgyhogy nyil-

ván házhelyeknek tudjuk majd eladni, valamelyiket a kettô közül, de az biztos, hogy bûn akkora területet parlagon hagyni. Visszatérve a Búcsútérre: ha ide most felteszünk egy összességében 500 négyzetméteres orvosi rendelôt, parkolóval, mindennel együtt, akkor valóban még mindig marad közel 3000 négyzetméter, amivel azt csinálhat a község, amit akar. Eladhatja egy részét, helyet adhat az önkormányzat egy olyan megkeresésnek, hogy ott bankot létesítsenek, vagy bármit, ami a közt és a közcélt szolgálja. Bármit lehet, csak ne ez az egy épület legyen rajta – így gondolom én is, mert az valóban óriási nagy luxus. Márpedig mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhessük magunknak. Én így gondolkodom, és nálam ez most már 25 éve rendezôelv, hogy amit meg kell építeni, és meg is tudjuk építeni, azt meg is kell építeni – most, és nem 10-20 év múlva, mert akkor sokkal többe kerül majd, ráadásul addig is hiányozni fog. Ha viszont egybôl megépítjük, amint mód nyílik rá, akkor mindezt már az utókor számára tesszük. – Kérem, hogy fussunk még végig az idénre tervezett, kisebb beruházásokon is! Az idei „egyéb” beruházásokat illetôen három kategóriát állított fel a képviselô-testület, fontossági sorrend alapján. Az elsô kategóriába, tehát a legnagyobb prioritással bíró beruházások közé sorolta a testület az iskolaudvarburkolást és az óvoda József Attila utcai szárnyánál egy parkoló építését – hiszen reggelente elég zsúfolt a környék, úgyhogy meg kell oldanunk ezt a problémát. Szintén az elsô kategóriába soroltuk a Bem utcai útépítést: ez egy jó húsz ével ezelôtt épült út, és ma már olyan állapotban van, hogy szinte teljes egészében rekonstruálni kell. Szerepel még az idei beruházások között a fôút alatti átereszek javítása, a focipálya elôtti árok burkolása – nagyobb esôzések idején kimosta a víz a földes oldalt, úgyhogy ez is javítandó most már. Tervezzük még közösségi komposztáló létesítését, bôvíteni kell a Villa Negra tetejét – az egyik terasznak nincs teteje, és emiatt elég megviselt állapotban van az alatta lévô létesítmény, ezt is meg kell csinálnunk, ha azt akarjuk, hogy ne romoljon tovább az állaga. Szerepel még a beruházási programban az Alsórét utcai közvilágítás, dolomitágyazat alapú út építése a Hungária lejtôn, iskolai színpad – az építkezés miatt szét kellett bontani a korábbi, udvari színpadot – és tervezünk még kisebbnagyobb járdaépítéseket, felújításokat is, például a templomhegyi lépcsôét. De szóba került például a legutóbbi testületi ülésen a Határ út murvázása is, gréderezéssel, ami szintén sürgôs feladat. És van még ezeken felül vagy húsz olyan feladat, amit a kettes vagy hármas kategóriába sorolt a testület, attól téve függôvé a megvalósításukat, hogy mire lesz majd keretünk. És akkor még nem említettem azt a tervünket, hogy a fôút mellett, a patak felôli oldalon el kell kezdenünk a parkolók megfelelô kiépí-

tését is. Azáltal, hogy az autósok a zöldsávba parkolnak, szétrombolják az ottani közterületet, ami eddig szép gyepes volt. Már korábban is meg kellett volna lépnie a községnek azt a lépést, hogy kialakít ott egy olyan, három méteres sávot, ahol bárki meg tud állni autóval, szabályos parkolóhelyen, a három méter után pedig érintetlen állapotában maradhasson meg a zöldterület. Hiszen ha ez a parkoló megvalósul, akkor már mondhatjuk, hogy ha egy autós mégis a gyepre parkol, viselje a következményeit is, amennyiben a közterület-felügyelô majd megbünteti érte. Rendet kell teremtenünk ezen a téren is, és elôbb-utóbb el kell jutnunk oda, hogy mindenki, betartsa azokat a játékszabályokat, amiknek egy közösségben kötelezôeknek kell lenniük, épp a közösség érdekében! Ha az emberek egy kicsit másképp kezdenek el gondolkodni – toleránsabbak lesznek másokkal szemben, viszont saját maguknak sem engednek meg többet, és egy bizonyos határon túl sem önmagukkal, sem másokkal szemben nem elnézôek –, akkor elôbb-utóbb eljutunk odáig, amikor már nem mondják ránk az, hogy Balkán vagyunk, csak azt, hogy tényleg Európa része vagyunk. És nekünk ez a célunk. – Bô fél év van még a mostani testület mandátumából, ha minden a mostani menetrend szerint alakul: hogyan zárná szívesen ezt az egy évet, mivel lenne elégedett? Feltétlenül azzal, ha az idei beruházásokból amit csak lehet – magyarul a maximumot – ki tudnánk hozni, meg tudnánk valósítani. Akár olyan áron is, hogy valamelyik létesítmény átadása esetleg átcsúszik egy-két hónappal a választás utánra, hiszen ez a megvalósítást már nem befolyásolja! Egyébként még az is lehet, hogy nem lesz ebben az évben választás, legalábbis a mostani hírekben hallani lehet ilyet, hogy az új kormány netán át akarná alakítani a választási rendszert. Nem tudom, mi igaz ebbôl, de én mindenesetre azzal lennék elégedett, ha ezekbôl a beruházásokból a maximumot tudnánk megvalósítani, s amit elindítunk, azt be is tudjuk fejezni. De még egyszer mondom: ha netán átcsúszik valami a választások utánra, a község akkor is elégedett lehet, és láthatják, hogy igenis csináltunk valamit. Ha visszagondolok, hogy mi minden változott itt 1985 óta, azt mondhatom, hogy ezekkel a mostani beruházásokkal, ha megvalósulnak, óriási lépést tehetünk elôre a jövô felé, és ezáltal a mostani fiatalok, illetve a jövô generációk is megfelelôen tudnák értékelni az elmúlt éveket. Azt hiszem, a ma itt élô emberek már most is értékelik mindazt, amit csinálunk nekik, hiszen amit építünk, az egész közösségnek készül. Azt szeretnénk, hogy szebb, jobb, és különösen biztonságosabb legyen itt az élet. És ha ehhez mi az itt élôktôl bármilyen segítséget illetve támogatást kapunk, akkor azt most ezúton is megköszönöm, minden képviselô, illetve a magam nevében is, és ennek szellemében kívánok dolgozni. Hegedûs András

9

Önkéntes létesítményi tûzoltók a W.E.T.-nél Február elejétôl a pilisszentiváni önkéntes tûzoltók látják el a létesítményi tûzoltói feladatokat a W.E.T. Automotive Systems Magyarország Kft. telephelyén, a község tûzoltó egyesületével megkötött megállapodás értelmében. Ez az együttmûködés már csak azért is jelentôs, mert hasonló súlyú megbízatást eddig sehol az országban nem kapott még önkéntes tûzoltó egyesület. A megállapodás részleteirôl Bodnár Ferenc, az egyesület elnöke adott tájékoztatást lapunknak. – Pontosan mirôl szól ez a szerzôdés és mi a jelentôsége? A létesítményi tûzoltóságra vonatkozó törvényi elôírások egyik alapvetô követelménye, hogy egy ilyen méretû cégnél, mint a W.E.T., minimum hat embernek kell lennie, akik szükség esetén a nap 24 órájában rendelkezésre állnak tûzoltóként, ha bármilyen tûz gyullad ki, és tíz percen belül meg kell kezdeniük a tûz oltását. Korábban a W.E.T.nek volt saját létesítményi tûzoltósága, de amióta az emlékezetes nagy elbocsátások voltak a cégnél, azóta nem volt, mert elmentek azok az emberek is, akik itt beosztott tûzoltók voltak. Ezt követôen az egyesület megkereste a W.E.T.-et, és felajánlottuk, hogy bizonyos támogatásért cserében vállaljuk a létesítményi tûzoltói feladatokat a cégnél. Bejártuk a területet, megbeszéltük a teendôket, s végül aláírtuk a megállapodást. A szerzôdés jelentôsége leginkább abban áll, hogy tudomásom szerint ez az elsô az országban, hogy egy tûzoltó egyesület vállalja egy cégnél a létesítményi tûzoltósági feladatokat. Természetesen ha egy ilyen feladatot vállal magára egy szervezet, és egy ilyen szerzôdést ír alá, akkor kellôen komoly felkészültséggel is kell hozzá rendelkeznie. Elvégre ez azzal jár, hogy az év minden napján, akár Karácsonykor, akár Szilveszterkor rendelkezésre kell állnunk, hogy bármikor meg tudjuk kezdeni egy keletkezô tûz oltását, legalább hat emberrel. Végül is az eredetileg gondolt összegnél alacsonyabb támogatásban állapodtunk meg, viszont a W.E.T. ezen felül adott nekünk hat sisakot, négy tûzoltó védôfelszerelést, négy tûzoltó légzôkészüléket, két úgynevezett spirotexet – ez egy légzôálarc, amit mentéskor a kimentendô személyre kell feladni –, illetve pár asztalt és széket, úgyhogy ennyivel is fejlôdött egyesületünk. – Ez fizikailag úgy néz ki, hogy ennek a bizonyos hat tûzoltónak, akik szolgálatban vannak, a W.E.T. területén kell állomásozniuk? Nem, a törvény csak annyit rögzít, hogy az értesítéstôl számított tíz percen belül meg kell kezdeni az oltást, tehát kaphatják a riasztást akár a tûzoltószertárban, akár otthon is. Ezt a szûk idôhatárok közti kiérkezést természetesen csak mi tudjuk teljesíteni, hiszen mi vagyunk a községünkben. Úgy tudom, a W.E.T. korábban érdeklôdött a vörösváriaknál is, de ôk a távolság miatt fizikailag képtelenek

teljesíteni a tíz perces kiérkezést. Nekünk annyiban jelent ez többletet, hogy állandóan úgy kell szerveznünk a létszámunkat, hogy minimum hat fô mindig bevethetô legyen a faluban – tehát nyaralni is csak ennek figyelembe vételével utazhatnak el az egyesület vonulós állományának tagjai. – Van-e valami sajátossága a W.E.T.-nek tûzvédelmi szempontból – például vegyi anyagok, sugárzó anyagok elôfordulása, vagy más olyan tényezô, ami nehezítheti az illeti tûzoltási feladatokat? Nem, itt nincsenek igazán veszélyes anyagok, „csak” azért van szükség létesítményi tûzoltókra, mert a tûzterhelés mértéke meghalad egy bizonyos törvényileg szabályozott értéket, ami fölött a létesítményi tûzoltóság kötelezô. Itt egyébként fôleg mûanyagok, szivacsok, mûbôrök-bôrök és kartondobozok képezik az éghetô anyagokat, illetve van a területen egy nyomda is, ahol amellett, hogy tûzveszélyes vegyi anyagokkal dolgoznak, talán még robbanásveszélyes anyag is akad, tehát ez összességében komoly feladat. – Képzés szempontjából jelent-e valami különbséget az új feladat? Nem, mivel ugyanazok a képzési formák vonatkoznak egy létesítményi tûzoltóra, mint

egy önkéntes tûzoltóra. Nekünk tehát megvannak az ehhez szükséges iskoláink, és megvan hozzá a technikai felszereltségünk is – sôt több is van annál, mint ami feltétlenül szükséges. – Gondolom, a megállapodás együtt jár azzal is, hogy bizonyos gyakorlatokat tartanak majd az üzem területén. Egy bejárást, egy úgynevezett helyismereti gyakorlatot már tartottunk, hogy megismerjük a helyszínt, s ez alapján kidolgozunk majd egy életszerû gyakorlatot, Smikál Gyula parancsnok úr segítségével. Ez valószínûleg valami olyan nagyszabású káreseti szimuláció lesz majd, mint amilyet tavaly a solymári Kemipurban is tartottunk, környékbeli és fôvárosi egységek bevonásával, és „megspékeljük” a gyakorlatot egy kiürítéssel is, hiszen a dolgozóknak is szokniuk kell, hogy történhet az üzemben ilyen éles helyzet – bár Isten ne adja soha! H. A.

Új motoros fûrész a szentiváni tûzoltóknak Új motoros fûrészt vehetett át Smikál Gyula tûzoltóparancsnok február közepén a Fôvárosi Tûzoltóparancsnokságon, az eszköznek a tûzoltóink elsôsorban a veszélyes fák kivágásánál és más veszélyelhárítások esetén vehetik majd hasznát. Az utóbbi években megnôtt az elemi csapások miatti mûszaki mentések száma, melyek során a kidôlt fák, lógó gallyak nagymértékben veszélyeztették a biztonságot. Az ilyen természeti károk elhárításához, a magasban történô munkavégzéshez szükségesek ezek a speciális – könnyû és könnyen is kezelhetô – eszközök. A gyártó cég, a Budapesti Tûzoltó Szövetség tagjaként komoly kedvezménnyel segítette a szövetséget a motoros fûrészek beszerzésében. A Szövetség így jóval olcsóbban jutott hozzá a milliós összértéket képviselô 13 láncfûrészhez, amit a Fôvárosi Tûzoltó-parancsnokság (FTP) egységei, illetve a fôváros környéki önkéntes tûzoltó szervezetek között osztottak szét. Az átadási ceremónia február 12-én zajlott az FTP székhelyén, egyesületünket Smikál Gyula elnökhelyettes, tûzoltóparancsnok képviselte. Egyesületünk, valamint Pilisszentiván és a környezô települések lakói nevében ezúton is köszönjük az új eszközt az azt felajánló szervezeteknek. Pilisszentiváni Polgárôrség és Tûzoltó Egyesület – (fotó: Horváth Gábor, www.tuzoltosagbp.hu)

Trükkös tolvajok Szentivánon is! Trükkös tolvajok bukkantak fel az elmúlt hetekben Pilisszentivánon: az elkövetôk különbözô indokokkal próbáltak a lakók – zömmel idôs emberek – bizalmába férkôzni, illetve a lakásaikba bejutni, majd több esetben el is tulajdonítottak ott talált értéktárgyakat. Volt, hogy a hívatlan vendégek azt állították, hogy valamelyik csomagküldô szolgálat munkatársai, vagy hogy a vízórát jöttek leolvasni, de semmilyen formában nem igazolták magukat. A hatóságok azt javasolják, hogy akihez idegenek próbálnak bejutni, feltétlenül kérjen tôlük igazolványt, vagy valamilyen igazoló okiratot. Lapunk azonban ennél szigorúbb álláspontot is meg mer fogalmazni: ha egyedül van otthon, ne engedjen idegent a lakásába, saját érdekében! Következô lapszámunkban bôvebben foglalkozunk majd a témával és próbálunk tippeket is adni a trükkös bûnözôk elleni eredményes fellépéshez. Addig is: vigyázzanak értékeikre!

10

Szentiváni csapat a Bamako-ralin Bár a fiatalabb korosztályból jó páran tudtak róla, sokak talán csak lapunkból értesülnek róla elôször, hogy egy négy fôs pilisszentiváni csapat is részt vett a nemzetközi ralisport egyik legnagyobb eseményének számító Budapest-Bamako ralin. Persze akik figyelemmel kísérik e technikai sportág eseményeit, azt is tudják, hogy az idei futamot sajnos a vége elôtt lefújták, így a legtöbb versenyzô nem jutott el a verseny végpontjába, az afrikai Mali fôvárosába. De hogy miért is, errôl már meséljenek maguk az érintettek, akik közül – egyikük külföldi tartózkodása miatt – hárman álltak lapunk mikrofonja elé.

Orbán Péter, Richolm Péter, Tóth Zoltán

– Mielôtt bármit kérdeznék a versenyrôl, elôször azzal kellene kezdeni, hogy honnan jött az ötletetek arra, hogy amatôrökként elinduljatok egy ilyen nagyszabású autós programon, hogyan kerültetek „képbe”? Tóth Zoltán: Az ötlet egy jó barátunktól, Varga Zoltántól származik, ô vetette fel egyszer, még tavalyelôtt, hogy most indult a Bamako-rali, és hogy mi miért nem megyünk. Én akkor még azt sem tudtam, mi ez, de hazamentem, utánanéztem az interneten, és mindjárt elhatároztam, hogy indulni akarok. Persze akkor már nem lehetett, hiszen az az évi már elrajtolt, de megbeszéltük, hogy a következô évin – vagyis a tavalyin – mindenképp elindulunk. Annak rendje és módja szerint szereztem is hozzá egy autót, meg ezt-azt, ami kellhet – csak éppen lemaradtunk, mert elfogyott a nevezés. Ezért akkor az egész dugába dôlt. Utána viszont egy közös kártyázás alkalmával megint felmerült itt Richolm Péteréknél, hogy mégis el kéne indulni, legalább a 2010-esen, és annyit beszéltünk róla, hogy végül eldöntöttük: indulunk. Elôször ketten kezdtük tervezgetni, aztán csatlakozott a csapathoz Peti sógora, a másik Péter – Orbán Péter –, végül pedig az én sógorom, Misó, vagyis Botzheim Mihály. – De hogy merült ez fel egyáltalán, hogy pont ti? Raliztatok már korábban, vagy legalább foglalkoztok autószereléssel, vagy miért...? Richolm Péter: Nem raliztunk, egyszerûen a kaland vágya hozta az ötletet. Úgy gondoltuk, hogy egy jó buli kedvéért elindulunk, aztán hál’ Istennek, az is lett belôle! – Internetes naplótokból azért kiderül, hogy ez az egész elég komoly felkészülést igényelt, tehát gyakorlatilag tavaly júliustól kezdtétek a rákészülést. Mik voltak a legfontosabb teendôitek ebben a szakaszban? T. Z.: Igazából a felkészülés legnagyobb hányadát az autó felkészítése és az autó körüli dolgok beszerzése, elkészítése, beszerelése jelentette, szerintem a felkészülési idônek legalább 60-70 százalékát ez vitte el. A na-

gyobb léptékû dolgokat a Bamako-szervezô iroda intézte, így például a vízumot, a szükséges papírok elintézését, a kompot, a helyi útvonalengedélyeket. Ezekhez nekünk csak a pénzt kellett bevinnünk az irodába, a teendôket magukat ôk vállalták – bár azért erôs fenntartásaink voltak a munkájukkal kapcsolatban... – Milyen autóval mentetek, és honnan volt az autó? R. P.: Egy 1998-as évjáratú Ford Transittal mentünk, és mivel négyen voltunk a hatszemélyes járgányra, kényelmesen elfértünk benne, bár az is igaz, hogy összességében tele volt a kocsi. Elég sok adományt vittünk ugyanis, s ezáltal a raktérnek majdnem a fele adományokkal volt tele. Az autót direkt erre az alkalomra vettük, és haza is jöttünk vele – most meg áruljuk... T. Z.: ...hátha kedvet kap megint valaki a Bamakóra. Egyelôre így próbáljuk meg eladni, ahogy van, teljes felszereltséggel, ha pedig nem sikerül, akkor kiszerelünk belôle minden „sivatagi” extrát, és mint hagyományos autót próbáljuk értékesíteni. Igazából nagy extrák nincsenek: van rajta tetôcsomagtartó, raktunk bele invertert, amire szükség volt; vittünk sok pótalkatrészt, plusz lámpákat, ventilátort a meleg végett, négy pótkereket – tehát azokat a szükséges dolgokat tettük bele az autóba, ami ahhoz kellett, hogy biztonságosan végig tudjunk érni a távon. – Akartam is kérdezni, hogy a biztonság, a homoktûrés meg a várható idôjárási viszontagságok tûrése miatt mennyit kellett tuningolni az autón? R. P.: Nem volt szó sok tuningolásról – így aztán nem is csoda, hogy lefelé menet mi ástunk elsôként a sivatagban, rögtön az elsô sivatagi szakasz elején elakadt a hátsókerékmeghajtású járgány. A Szerencsére hazafelé jövet már nem volt igazán problémánk ezzel. T. Z.: Tény, hogy körülbelül tizenöt kilométert tudtunk menni a homokpadon meg a porban, és amint beértünk egy homokosabb helyre, egybôl nekiállhattunk ásni. Igaz, hogy nem csak mi ástunk, akadtak segítôink is: idônként a semmi közepébôl elôbukkantak ilyen helyi turbános arab figurák, ôk segítettek néhány euróért, így aztán néha tizenketten ástuk ki az autót. – És hogy nézett ki egyébként a munkamegosztás a csapattagok között? T. Z.: Többnyire Richolm Peti volt a sofôr és a szerelô, Orbán Peti kezelte, illetve kezeli még most is a honlapunkat, Misó volt a szakács, nyilatkozni még általában én nyilatkoz-

tam, mondhatni, én voltam a szóvivô. Persze azért mindenki rendesen kivette a részét mindenbôl. – Láttam a naplótokban olyan bejegyzést, hogy homokvasat hozott a Mikulás: ez mi is pontosan? R. P.: Ez egy pár, asztalnyi hosszúságú és jó 30 centi széles, bordázott vaslap, ami ahhoz kellett, hogy ha elakadt a kocsi a homokban, kikapartuk a kereket a homok közül, és alátettük, úgyhogy ezen épp annyi lendületet tudtunk szerezni, hogy kijussunk onnan. T. Z.: Erre olyankor volt szükség, amikor hiába toltuk a kocsit akár tizenketten, nem mozdult: ilyenkor aláástunk a homokvasnak két oldalra két sávot, rálendítettünk, és egybôl kiment gond nélkül. – Sokáig úgy festett, hogy te lehetsz a mezôny legfiatalabb tagja, ez végül is megvalósult? Orbán Péter: Ez végül is nem jött össze, mert már az elsô este, Olaszországban találkoztunk egy apa-fia párossal, ahol a fiú sokkal fiatalabb volt, mint én, maximum 16 éves lehetett. De annyi igaz, hogy amikor a nevezést leadtuk, akkor még én voltam a legfiatalabb, és elvileg mi voltunk az utolsóelôtti nevezôk a határidôn belül. Kicsit érdekes volt, hogy jött aztán még vagy 30-40 csapat, akik simán be tudtak nevezni a határidô után is... T. Z.: Voltak problémák a szervezéssel, ez kétségtelen. Az is érdekes volt, hogy a verseny rajtja elôtt 15 órával jelentették be, hogy mégsem megy le a mezôny Bamakóig, vagyis lefújták a mauritániai és mali szakaszt. Onnantól kezdve semmilyen támogatásra nem számíthattunk, ezért is alakult végül úgy, hogy nem mentünk le, csak Marokkó aljáig. – Tényleg, ez mennyire dúlta fel a mezônyt – egyrészt a bejelentés, másrészt az az állítóla-

A rajton, kicsit fázósan A szépségkirálynôk is megcsodálták a verdát!

11

gos terrorfenyegetettség, amire hivatkoztak a döntés okaként? R. P.: Eléggé feldúlt mindenkit, mert mindenki a saját pénztárcájával számolt, és rájöttek, hogy nagyon sok pénzt buknak az egészen, ha nem mennek le. T. Z.: Mi például a repülôjegyünket már elôre megvettük a visszaútra, egy Bamako-Budapest charterjáratra, elég komoly összegért, úgyhogy amikor bejelentették, hogy a mezôny nem megy le, egybôl felhívtam az utazási irodát, hogy lemondanánk a foglalást. Ôk viszont erre akkor nem tudtak semmit mondani, s már Spanyolországban voltunk, amikor megüzenték, hogy a chartergép mindenképp lemegy, tehát lemondásra nincs esélyünk: ha elmegyünk Bamakóig, akkor haza tudunk jönni vele, ha meg nem, akkor elbukjuk a pénzt. Ez négy emberre számítva elég nagy összeg, de így jártunk... Emellett még elbuktuk az összes vízumot – Marokkóba ugyan nem kellett, de Mauritániába, Maliba igen –, valamint az oltásokat is, mert azok is teljesen feleslegessé váltak. Hiszen Marokkóba még semmilyen oltás nem kell, délebbre pedig végsô soron nem jutottunk el. Úgyhogy anyagilag sokat buktunk, de azt hiszem, hogy nem is az anyagi része volt az, ami mindenkit nagyon bántott, hanem egy álmot buktunk el ilyen módon. Nagyon sok munkánk, energiánk, tervezgetésünk is kárba ment, de legfôképp ez az álmunk... – De végül is maga a terrorfenyegetettség, amire a lefújáskor hivatkoztak, mennyire volt, mennyire lehetett valós? R. P.: Semmi nem volt: egy jó hivatkozási alap volt a szervezôknek a lefújásra, de semmivel nem volt nagyobb a terrorfenyegetettség, mint elôtte fél évvel, vagy mint most. Ott úgyis néha elrabolnak egy-két embert, de ugyanannyit Magyarországon is lelônek szerintem... – Tudom, hogy sokáig ti magatok is úgy voltatok vele, hogy csak azért is lementek Bamakóig. Végül is miért fordultatok vissza? R. P.: Elég különbözô információkat kaptunk, ezért döntöttünk így, bár nehéz szívvel. T. Z.: A táborban semmiféle információt nem adtak, helyiektôl tudtunk csak hírekhez jutni – boltosoktól, autószerelôktôl –, és mindenki azt mondta, hogy ne menjünk le, mert veszélyes. Kaptunk még információt egy francia idegenvezetôtôl, aki németül annyit mondott, hogy „für den Spass muss Mann nicht sterben”, tehát hogy az élményért ne haljunk meg. Az biztos, hogy Misó már ott száz százalékosan eldöntötte, hogy nem akar tovább menni; én még aludtam volna rá egyet, de bennem is erôs kétségek merültek fel, hiszen egy ottani embernek, akinek mi idegenek voltunk, semmi érdeke nem fûzôdött ahhoz, hogy mit csinálunk, teljesen mindegy lett volna neki, hogy továbbmegyünk vagy visszafordulunk. Rajta kívül még egy portugál újságíróval tudtunk beszélni, aki ugyan nem mondta, hogy ne menjünk le, de ô is azt éreztette velünk, hogy azért ez nem ilyen egyszerû... Mint késôbb kiderült, páran végigmentek, köztük egy

ismerôs társaság is, a BamakObama nevû csapat – Pallos Gábor és Karácsony Attila, akiknek az autóját szintén Richolm Peti csinálta. Velük elég sokat mentünk együtt és nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Ôk bevállalták, hogy végigmennek, de utólag ôk is azt mondták, hogy nem volt az a hú, de nagy élmény. El is tudjuk hinni: aki kalandtúrázni akar, nem arra vágyik, hogy elôl-hátul géppuskaállványos katonai terepjárók között kelljen mennie hármas konvojokban, ahol az út szélén is katonák állnak, amerre csak megy, és a táborokban is csak úgy alszik, hogy körben katonák vigyáznak rá – márpedig a mauritán szakasz ilyen volt. Utána Mali már ismét jó élmény volt nekik, de azt mesélték, hogy nem éreztek igazi eufóriát, amikor lejutottak Bamakóba: sôt, onnantól kezdve, hogy elértek odáig, teljesen magukra voltak utalva. Utólag épp ezért azt mondták, hogy ne bánkódjunk: az is jó döntés volt, hogy visszafordultunk, és inkább megnéztünk mindent, nyugodt tempóban, és az is jó döntésnek bizonyult a részükrôl – így utólag!!! –, hogy lementek, mert végsô soron nem történt velük semmi baj. De azt mondták, hogy semmiféle hiányérzet ne legyen bennünk, mert így, szervezés nélkül, meg minden nélkül, azért bennük is több volt a félelem... – Végül is Afrikán belül ti csak Marokkóban voltatok? T. Z.: Igen, Marokkó déli részéig mentünk, de így utólag azt mondom, hogy csináltunk egy jó kis túrát. Hál’ Istennek, még indulás elôtt beszereztem egy marokkói útikönyvet, és annak segítségével bejártuk az egész országot. Felmerült ugyan, hogy eladjuk a kocsit Marokkóban és onnan jövünk haza repülôvel, de megtudtuk, hogy külföldi állampolgár csak úgy adhat el ott autót, hogy az eladási ár 100%-át be kell fizetnie vámnak – tehát egyetlen fillért sem tarthat meg abból, amit kapott érte! Így aztán ez szóba sem jöhetett.

Összességében hét napot voltunk Marokkóban, kb. 3000-3500 kilométert mentünk az ország területén, és azt mondhatom, hogy gyönyörû dolgokat láttunk. Vittünk nagyon sok adományt – iskolai felszerelést, könyveket, más gyerekeknek való dolgokat –, s azt mind nagyon jól sikerült szétosztanunk. R. P.: Ezzel kapcsolatban azért voltak durva élményeink: nagyon nagy szegénységet láttunk ott, sok helyen. Volt, hogy két 40 éves nônek oda akartunk adni egy-egy szappant, de amint az elsô megkapta, a másik rögtön rátámadott, és összeverekedtek azon az egy szappanon. Pedig adtunk volna a másiknak is, de azt is képtelen volt kivárni, egybôl verekedni kezdtek. T. Z.: Óriásiak a különbségek, mert a városokban ugyanazt látni, mint nálunk: gyönyörû szállodákat, tíz-húsz milliós autókat, jó ruhában mászkáló embereket, tehát teljesen európai nívót érzékel az ember. Az egészen nagy városok közül mindegyiknek az elején van egy Auchan szintû bevásárlóközpont is, ahol mindent lehet kapni. De ahogy kilépünk a városból, egybôl totális káosz van és nagyon éles a kontraszt. Fôleg az Atlasz-hegység túloldalán, ahol már a sivatag kezdôdik, ott teljesen más világ van.

Zagorában, a BamakObama csapattal Elôttünk az Atlasz-hegység

12

– Mik voltak a legemlékezetesebb élményeitek, legyenek akár pozitívak, akár negatívak? R. P.: Nekem elôször is a komp, az mindenféleképp nagy élmény volt – odafelé azért, mert azt hittük, hogy már sikerült átjutnunk a vám-területen, és ennek örömére jól beitaloztunk, talán kicsit túlzottan is... Így aztán miközben mindenki készült az afrikai viszonyokra – vizet, gázolajat, és amit csak lehet, vittek át Afrikába – mi nem szereztünk be semmit, úgyhogy aztán minden vehettünk meg odaát. Visszafelé meg volt azért élmény az átkelés, mert nagy viharban jöttünk át egy kicsi gyorskomppal a Tanger–Tarifa vonalon, hatvanas tempóban, ötméteres hullámok között, úgyhogy körülöttünk mindenki abszolút tengeribeteg lett. O. P.: Lefelé egyébként, amikor leérkeztünk a spanyolországi kikötôbe, Almeriába, ott mindenki nagyon leeresztett, elvégre odáig már majdnem 3000 kilométert mentünk két és fél nap alatt, úgy, hogy a rajt napján bôven délelôtt tíz után indultunk el. T. Z.: Az elsô afrikai nap nagyon kemény volt – már eleve a ledöbbenés miatt is, amikor rájött az ember, hogy egy teljesen más világba érkezett. Hiába vannak európai autóik, meg minden háztetôn parabolaantenna, mégis legalább négyszáz évvel le vannak maradva – a kultúrájuk, a higiéniájuk, meg úgy minden... Tehát az elsô egy-két nap egy nagy ledöbbenés volt, olyankor az ember mindentôl fél, meg riadtan nézi, hogy mi van. Utána viszont úgy meg lehetett szokni, hogy már semmin nem lepôdtünk meg. O. P.: Azért egy-két dolgon még akkor is: például amikor az autópályán szembejött a kecske, vagy egy targoncás átment keresztben kilencvennel egy fôúton úgy, hogy nem nézett se jobbra, se balra... De egyébként nagyon jó élmény volt. – Mennyire tudtatok baráti kapcsolatokat kialakítani a többi résztvevôvel? T. Z.: Elég jól, hiszen meglehetôsen egymásra voltunk utalva. Mi például már az elsô napon adtunk akkumulátort az egyik csapatnak, akiknek az autója lerobbant az út szélén. Elsô este is Peti mindjárt autót szerelt a táborban – lehet, hogy az a csapat lebontotta volna a fél autóját, ha ô nem megy oda nekik segíteni. Azt mondhatom, hogy a „kalandosoknál” a segítségrôl, közösségrôl és a jó társaságról szólt az egész, és amellett még nagyon sok érdekes dolgot is lát az ember. R. P.: A táborhelyeken is mindig jó társaság alakult ki, csak a szervezôk minden este elrontották ezt a jó hangulatot. Meg lehetett volna csinálni, hogy a társaság minden este együtt mozog, beszélgetünk, de miután meghiúsult az, hogy lemenjünk Mauritániába és Maliba, teljesen szétszakadt a közösség, inkább csak a versenyzôk maradtak, akik meg nem mindig mozogtak velünk együtt. T. Z.: Nem lehet a két kategóriát összehasonlítani: egy rossz szavunk se lehet a versenyzôkre, de másért mentünk mi, és másért mentek ôk. Ôk versenyezni mentek, nagy költségvetéssel, hogy teljesítsenek egy feladatot,

mi pedig azért mentünk, hogy egy jó kalandban legyen részünk, együtt legyünk és világot lássunk. Ôk minden este, amint beérkeztek a táborba, gyorsan átnézték az autót, aztán elmentek aludni, és reggel mentek tovább, fapofával. Mi meg azért sok helyen megálltunk, bizniszeltünk a helyiekkel... A pálinkát például mindenre el lehet cserélni, azért bármijüket odaadják – más annyira nem érdekli ôket, de pálinkáért mindent adnak. Nagyon sok helyi emberrel ismerkedtünk meg, kedvesek, rendesek, egy rossz szavunk sem lehet rájuk, úgyhogy engem személy szerint egyetlen rossz élmény sem ért, csak jó! R. P.: Engem azért ért: hazafelé a kompkikötôben.... T. Z.: Hát igen, ott levettek minket, mint a kalapot, de ott már arra ment ki a játék: tíz euró büntetés, húsz euró azért... miközben a komp már ott állt, a jegyünk is megvolt, de sehogy nem akartak felengedni rá. Utólag visszanézve ez sem volt annyira stresszes, csak akkor már mi is fáradtak voltunk, meg hosszú nap volt. – Túl azon, hogy teljesítitek a távot, nem voltak-e egyéb teljesítmény-feladataitok? T. Z.: Külön kategóriát képeztek a „kalandosok”, mint mi, és a „versenyzôk”, nekik valóban voltak ilyen feladataik: egy csomó ellenôrzôpontot kellett érinteniük, naponta átlagban 15-20 pontot. Mondjuk el kellett menniük egy faluba, és megnézni, mi a felirata az ilyen és ilyen koordinátánál található mellszobornak, meg hasonlók. Sok ügyességi, navigációs feladatuk is volt, nekünk viszont csak a napi szakaszokat kellett teljesíteniük. Ez is inkább Afrikában volt lényeges, mert ott nem volt célszerû lemaradni a mezônytôl: a navigáció alapja ugyanis egy sima „gyalogos” Marokkó-térkép volt, és senki se mutatta, hol kell netán jobbra-balra fordulni. Szívesebben is mentünk a saját térképünk alapján, mert az sokkal hatékonyabb volt, mint a navigáció, és így – attól függetlenül, hogy nem egy húszmilliós technikát vonultattunk föl, mint a mezôny háromnegyede –, együtt haladtunk a többiekkel, sôt legtöbbször az elsôk között értünk be. Pedig mindig megálltunk fôzni, enni, nézelôdni... R. P.: ...sôt este általában késôbb is feküdtünk le... A

T. Z.: Összességében, a többiek utazását elnézve azt mondhatom, hogy nagyon jó választás volt az autónk, kényelmesen utaztunk vele, és jó buli volt. – Ha rövid statisztikát kéne csinálni az utatokról, az hogy nézne ki? R. P.: Egy napot álltunk a sivatagban, Merzaugában, két napot pedig Svájcban, tehát a 15 napból, amit távol voltunk, 12 napot autóztunk, és ez alatt 8700 kilométert mentünk – ez naponta majdnem 800 kilométer. Úgy, hogy Afrikában még út sem volt néha... T. Z.: Kétszer keltünk át az Atlaszon: odafelé egy alacsonyabb részen, ott 1500-1600 méter környékén volt a legmagasabb pont, visszafelé viszont 2200 méter fölötti magasságban, ott tartósan 1800-2000 méteres magasság körül voltunk. Az egy nagyon hosszú nap volt, még az üzemanyag sem volt az igazi, így volt, hogy csak kettes sebességben bírtunk haladni... – Most, ennek hatására gondolkoztok-e esetleg valamilyen folytatáson? R. P.: Afrika felé? Én most arrafelé legalább tíz évig biztosan nem, ez most egy jó ideig elég volt abból a környékbôl. Nagyon más a kultúrájuk az ottaniaknak, mint amit megszoktam, kell ennyi idô, hogy feldolgozzam. O. P.: Én viszont biztos megyek, de nem Transittal, hanem szeretnék valami terepjárószerûséggel menni, igyekszem összespórolni rá a pénzt addig is. T. Z.: Én is azt gondolom, hogy biztosan megyek – nem azt mondom, hogy mostanában, de valamikor öt-tíz éven belül. Viszont nem magyar szervezésben: van francia, német és angol szervezés is... Errôl a mostaniról úgy érzem, kihoztuk belôle a maximumot! Hegedûs András

A Pilisszentiván-Bamako csapat támogatói: Living Home Ingatlan, Balázs Norbert, B+T Szuper 100 Kft., PilisPlusz Kft., BAZSUTRANSZ, Csarga, Bozo Dekor, Schuck Tibor, TiFon Europe Kft., ORIOL-MOTOR Kft., Univill93 Kft., Csali Csárda és Rózsa Panzió, Polctechnika Bt., MrReisen Kft., BÚTORG Kft., Misi, Sanyi, Mariann és Krisztián, Józsi, Pilisszentiváni Polgárôrség és Tûzoltó Egyesület, Jammek, Gerro, Ambrózia Dance Club

13

Pilisi nemzetiségek: egymás közt a problémákról Lassanként hagyományosnak mondható találkozóra gyûltek össze március 6-án a pilisi régió német nemzetiségi önkormányzatainak és egyesületeinek képviselôi Solymáron, hogy megvitassák az itt élô németség gondjait és örömeit. Mint kiderült, a legtöbb helyen több a gond, mint az öröm, de az egyes településen élôk gondjai közt is óriásiak a különbségek. Több éve már annak, hogy a solymári német kisebbségi önkormányzat találkozót hirdet kora tavasszal a térség nemzetiségi ügyeit felvállaló kisebbségi önkormányzatok és egyesületek számára, hogy áttekintsék az elôzô évi munkájukat és az azévi terveiket, a gondokat és a megoldási lehetôségeket. Az idei ülés kezdetén egy solymári asszony, Milbichné Tallér Mária tartott rövid elôadást és bemutatót az általa összegyûjtött gyerekdalokból, temetési és vallási énekekbôl, majd a nagyközségi Heimatvereint vezetô Mentesi József ismertette az egyesület tevékenységét. A települési küldöttek közül elsôként a szentivániak kaphattak szót, akik nevében Marlok Gyuláné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnök asszonya beszélt a nemzetiségi öntudat megôrzéséért kifejtett erôfeszítéseikrôl. Mint mondta, Szentivánon az egyik fô gond az, hogy a nemzetiségi tevékenységbe nemhogy a fiatalokat, de még a középkorosztály tagjait is alig-alig lehet bevonni, valamint elég szûkös a tájház is, amely – sok más program mellett – a nemzetiségi munka egyetlen igazi bázisa. Elhangzott ugyanakkor, hogy a partnerkapcsolat megújítása kapcsán 20-25 gyerek táborozott itt Marktleugastból, idén pedig ennek fejében hasonló gyereklétszám utazhat ki a testvérközségbe, ami reményt adhat arra, hogy a német nemzetiségi tudat talán gyökeret ver, és növekedésnek indul egyre több gyerekben is. Marlok Gyuláné beszámolt arról is, hogy gazdálkodásukban a „nagy” önkormányzat 600 ezer forinttal támogatja ôket, de igyekeznek sok pályázatot is benyújtani. Pesthidegkút képviselôi voltak a következô hozzászólók, akik, mint kiderült, ugyancsak jobb helyzetben vannak a térségi átlagnál: a kerületi önkormányzat például négymillió forinttal segíti ôket, noha több kultúrcsoportjuk is meglehetôsen fiatalnak mondható. A budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület küldöttei arról számoltak be, hogy városukban 1996-ig, a kitelepítés 50. évfordulójáig semmiféle német hagyományôrzés nem volt, és bár azóta elérték, hogy a város a rendelkezésükre bocsátott egy öreg sváb házat, de eredeti budakalászi hagyományokat szinte egyáltalán nem tudnak felkutatni, mivel már nagyon kevés olyan idôs ember él, aki emlékezni tud a kitelepítés elôtti idôkre. Az eddig összességében biztató mérleget aztán alaposan felbillentették Piliscsaba delegáltjai, beszámolójukból ugyanis kiderült: ma is vannak helyek, ahol a magyarországi németek szinte üldöztetve érezhetik magukat. Mint elhangzott, az ottani önkormányzattól szinte semmit nem kapnak, közlendôiket elhallgatja a helyi sajtó, sôt egyszer egy nemzetiségi rendezvényükre „valakik” kihívták a VPOP-t is –

a „rajtaütés” végén pedig nemcsak a vámhatóság vetett ki bírságot, de a falu saját jegyzôje is. Nem sokkal jobb helyzetrôl számoltak be a csobánkaiak sem – ismertetésükbôl kiderült például, hogy a 12 éve létezô kisebbségi önkormányzatuk csak nemrég jutott elôször irodához, legutóbb pedig arról alakult ki nevetségesen méltatlan vita a helyi nyilvánosság fórumain, hogy állítsanak-e emlékmûvet a községbôl kitelepítetteknek... A fórum végére ismét valamivel kedvezôbb adottságú települések, illetve az ôket képviselô német önkormányzatok kerültek: Pilisborosjenô például az egyetlen község a térségben, ahol talán még nem alkot kisebbséget a németség, nem csoda hát, hogy az ottaniak a tájházuk jelentôs fejlesztésével, új partnerkapcsolat elôkészítésével büszkélkedhettek. Többen sóváran hallgatták a vörösvári küldötteket is, akik arról számoltak be, hogy az önkormányzatuk 5,2 millióval támogatja ôket, ami még úgy is szép pénz, hogy a kisebbségi önkormányzat ebbôl öt civil szervezetet is támogat. Összességében azonban a jelenlévôk úgy vélték, az elhangzottak olyan problémákra mutatnak rá, amiket alkalomadtán célszerû lenne felvetni az Országos Német Önkormányzatban is. H. A.

Ausschreibung Die Selbstverwaltung der Deutschen Minderheit Sanktiwan schreibt hiermit einmalig drei Semesterstipendien für Sanktiwaner Jugendliche aus, die Deutsch als Nationalitätenfach an einer Institution des Hochschulwesens in Ungarn als ordentliche Studenten studieren. Höhe des Stipendiums: 40.000.– Ft Bewerbungsunterlagen: – Antrag (in deutscher und in ungarischer Sprache) – Kopie des Studienbuchs mit Ergebnissen des letzten Semesters (WS 2009/2010) – Immatrikulationsbescheinigung für das SS 2009/2010 Bewerbungsfrist: 4. April 2010 (Abgabe: persönlich im Bürgermeisteramt in einem geschlossenen Briefumschlag, oder per Post) Ergebnisverkündung: 19. April 2010 (persönliche Benachrichtigung der Bewerber)

Pályázati kiírás Pilisszentiván Német Nemzetiségi Önkormányzata három ösztöndíjat ír ki egyszeri alkalommal olyan pilisszentiváni fiatalok számára, akik valamely magyar felsôoktatási intézményben nappali tagozaton német nemzetiségi szakon tanulnak. Az ösztöndíj összege: 40.000,– Ft A pályázathoz szükséges: – kérelem (német és magyar nyelven) – az elmúlt félév vizsgaeredményeit tartalmazó leckekönyv-másolat – iskolalátogatási igazolás a 2009/2010. tanév 2. félévérôl Beadási határidô: 2010. április 4. (leadás: a Polgármesteri Hivatalban, zárt borítékban, vagy postai úton) Eredményhirdetés: 2010. április 19. (a pályázók személyes értesítése útján)

Winterzeit – Schlachtzeit – Wurstzeit Sautanz in der Begegnungsstätte Ende Februar an einem Samstagnachmittag – schon in der Fastenzeit und deshalb nicht übermäßig ausgelassen – roch es in der Begegnungsstätte hinter dem Heimatmuseum nach Wurst und Bratwurst, und auch Blasmusik konnte man vernehmen. Schon drei Jahre hintereinander wurde im Winter immer eine Sau geschlachtet, aber diesmal wollte die Selbstverwaltung der Deutschen Minderheit mit weniger Arbeit davonkommen. Hausgemachte Wurst (mit Semmeln zubereitete Leber- und Blutwurst) wurde in Werischwar beim Fleischhacker besorgt und im Gasthaus „Gyémánt“ in großen Pfannen gebraten. Die geladenen Gäste brachten Wein und Kuchen, sowie gute Laune mit. Erinnerungen an die Kindheit und an kalte Wintertage mit Saugeschrei wurden bei älteren Leuten wach und man erzählte sie. Eine gute Gelegenheit, unsere alte deutsche Mundart (Schwobisch) zu gebrauchen. Aber auch über andere Sorgen und Freuden des Alltags wurde geredet, man gehört ja in der Dorfgemeinschaft schließlich zusammen. Ein Quiz sorgte für gute Unterhaltung: Wer kennt noch die alten schwäbischen Fachwörter des Schlachtens? Zwei Gewinner (18 richtige Lösungen von 19 Fragen) gab es sogar, die je eine Flasche Wein mit nach Hause nehmen konnten. Die alten Sanktiwaner Lieder, besonders die lustigen, passten sehr gut zum Wein und zur Wurst. Zwar brauchte man dazu noch den geschriebenen Text, aber vielleicht wird es im nächsten Jahr schon ohne Papier gehen… Maria Mirk

14

Gergely-járás az óvodában Gergely-nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. A Gergely-járás szokása országosan ismert volt, de élô gyakorlatát már csak szórványosan lehet megtalálni. A Gergely-járás célja a 17. századtól az adománygyûjtés mellett az iskolába való verbuválás volt: a katonai toborzás mintájára a szereplôk különféle katonai rangot viseltek, és Szent Gergely vitézeinek nevezték magukat. Néhol a püspököt is megszemélyesítették. A diákok az adományokból teremtették meg a tanuláshoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedôket, diákpüspök-választást és felvonulást is rendeztek. A szokás azonban az idôk folyamán egyszerûsödött. Óvodánk életében kedvelt esemény a március 12-én megtartott Gergely-járás, vagyis az „iskolába hívogató”. Ezen a napon alsó tagozatos diákok látogatnak el hozzánk, és kis mûsorral kedveskednek a nagycsoportos óvodásoknak. Az iskolába készülô gyerekek tátott szájjal figyelik az iskolások elôadását, akik büszkén énekelnek, szerepelnek egykori óvodájukban. S hogy még izgalmasabb legyen a nap, az iskolások „hivatalosan” is maguk közé fogadják leendô pajtásaikat. Meglepetésként minden nagycsoportos kis kitûzôt kap ajándékba, melyen ez olvasható: ISKOLÁS LESZEK! Viszonzásképpen süteménnyel, üdítôvel kínáljuk meg vendégeinket, így köszönve meg a kedves iskolai toborzást. Keszléri Gyöngyvér

Iskolába hívogató 2010. március 12-én az alsó tagozatosok „gergelyezni” mentek az óvodásokhoz. A „Gergely-járás” szokása egy régi iskolai ünnepségbôl ered, melyet IV. Gergely pápa 830-ban rendelt el I. Gergely tiszteletére. Az iskolások ilyenkor csapatostul jártak házról házra, fakarddal és csúcsos papírsüvegben. Adományt gyûjtöttek és iskolába verbuválták a kisebbeket. „Ma vagyon Szent Gergely doktor napja, Híres tanítóknak neve napja, Régi szokás szerint Megyünk Isten szerint iskolába.” „Jertek kisöcséim, Kik lesztek társaim Jó tanítónk vagyon, Kit Isten megáldott Boldogságban ….” (idézetek régi gergelyjáró dalokból) Kedves Szülôk! 2010. március 25-én nyílt órák lesznek iskolánkban. 1. óra (8.00–8.45) matematika 2.b osztály. Tanító: Scheller Henrikné 2. óra (8.55–9.40) olvasás 4.b osztály. Tanító: Szabóné Székely Zita Délután 17.00 órától a tanítók szülôi értekezletet tartanak a leendô elsôsök szüleinek. Beiratkozás az általános iskolába: 2010. március 29-én, 8–14 óra között. 30-án, 14–17 óra között. „Adjanak lánykát, Hogy söpörjön iskolát, Adjanak gyerekecskét, Hogy tanuljon ábécét.” Minden érdeklôdôt szeretettel várunk! A leendô elsôsök egy kitûzôt kapnak az iskolásoktól. Farkas Mónika magyar nyelv és irodalom tanár

A Német Nemzetiségi Óvoda 2009-2010-es nevelési évi programjai, ünnepei 2010 januártól: Február

03. Balázsolás – Az elsô osztályos gyerekek megvendégelése az óvodában. 10. Farsang Március 12. Gergely-nap – Iskolába hívogató 12. Nemzeti ünnepünk, március 15. Április 07. Húsvét az óvodában 23. Szent-György nap (Zöldágjárás) Május 03. Anyák napja a kiscsoportban 05. Magyar napok 21-29. Hétszínvirág napok (középsô és nagycsoport) 29. Gyermeknap az óvodában Június 24. Szentiván-napi felvonulás Augusztus 18. Nagycsoportosok búcsúja az óvodától

Óvodai beíratás a 2010-2011-es tanévre Ideje: 2010. április 26., 8-14 óráig és április 27., 10-17 óráig. Helye: Német Nemzetiségi Óvoda, Pilisszentiván, Óvoda u. 5. Kérjük, a beiratkozáshoz hozzák magukkal lakcímkártyájukat, valamint a gyermek születési anyakönyvi kivonatát! Óvodavezetés

Farsangi bál – 2010. Mint eddig minden évben, a felsô tagozatosok idén is megrendezték iskolánkban a farsangi bált. A helyszín azonban, az iskola átépítése miatt most nem a régi megszokott tornaterem, hanem egy, ebbôl az alakalomból feldíszített és átrendezett osztályterem volt. Kicsit tartottunk is attól, hogy szûk lesz a hely, de sok jó ember kis helyen is elfért, és nagyon jól éreztük magunkat. Sokan ötletes jelmezekbe öltöztek, sôt több osztály csoportosan bújt maskarába. A legnagyobb sikert az 5.c osztály „kifordított” esküvôi menete aratta, ahol a fiúk játszották a nôi, a lányok pedig a férfiszerepeket. Ötletes volt Jancsi és Juliska mezítlábas kettôse, a gördeszkás, a „tavalyi karácsony szelleme” és a boszorkánycsapat is. A jelmezes felvonulás a második emeleti folyosón volt, ahol késôbb az emlékezetes tombolahúzást is megtartottuk. Sokan értékes nyereményekkel lettek gazdagabbak. A zenérôl a 8. osztályos tanulók gondoskodtak (maximális hangerôvel...), a jó hangulatról pedig a teljes erô- és mellbedobással táncoló diákok és tanárok. Ráb Dániel 8.b

15

Német vers- és prózamondó verseny Immár hatodik éve a pilisszentiváni iskolában kerül megrendezésre a területi német vers- és prózamondó verseny. Az idei nagy esemény március 4-én délután volt. A tanári kar összmunkáját dicséri, hogy a rendezvény gördülékenyen, hiba nélkül zajlott le. Mindenkinek megvolt a maga feladatköre: a jutalmak beszerzése, a vendéglátáshoz szendvics- és teakészítés, a termek berendezése, a vendégek kalauzolása, a versenyzôk kiszolgálása a büfés osztályteremben, a mozis és a számítógéptermek felügyelete, az oklevelek és a jutalomkönyvek megírása, a pontok összeszámolása. A gondos elôkészületeknek és a zsûri pontos munkájának köszönhetjük, hogy az események gyorsan peregtek és nem kellett sokat várni az eredményhirdetésre. A legkiválóbb teljesítményt nyújtók nemcsak az oklevelet vehették át, hanem elmondhatták a verset, amivel nyertek, a nagyközönségnek is. Idén összesen nyolcvankét gyerek versenyzett hat település képviseletében: Pilisvörösvárról mindhárom iskolából, Piliscsabáról a német nemzetiségi iskolából, valamint Solymárról, Ürömrôl, Perbálról, valamint a házigazda pilisszentivániak részérôl. A szentiváni versenyt mindenhol megelôzte egy iskolai forduló is, hozzánk az ott legjobbnak bizonyuló diákok jöhettek. A verseny a következô hat kategóriában zajlott, a verseny második fordulójába, Szigetújfalura a következô tanulók jutottak tovább: Vers és próza 1-2. osztály: 1. Kincses Lilla (Perbál), 2. Gromon Blanka (Pvvár, Templom tér), 3. Agócs Zsófia (Psztiván), 4. Rózsavölgyi Péter (Perbál), 5. Marlok Alexandra (Psztiván) 3-4. osztály: 1. Lajer Máté (Üröm), 2. Treszler Bence (Perbál), 3. Juharosi Bernadett (Pvvár, Templom tér), 4. Bányai Sára (Pvvár, Templom tér), 5. Korondán Boglárka (Üröm) 5-6. osztály: 1. Fekete Dorina (Pvvár, Vásár tér), 2. Gáspár Boglárka (Psztiván), 3. Pasic´ Azra (Pvvár, Templom tér), 4. Félegyházi Anett (Pcsaba), 5. Szabó Tamás (Pcsaba) 7-8. osztály: 1. Peller Anett (Psztiván), 2. Markos Ferenc (Psztiván), 3. Bak Martina (Üröm), 4. Haszmann Dorottya (Psztiván), 5. Földi László (Perbál) Nyelvjárás Alsó tagozat: 1. Földesi Péter (Solymár), 2. Náfrádi Gergely Artúr (Psztiván), 3.Rózner Dániel (Pvvár, Templom tér), 4. Kamuti Laura (Solymár), 5. Taller Balázs Bonifác (Solymár), 6. Manhertz Gréta (Pvvár, Templom tér) Felsô tagozat: 1. Mirk Szilvia (Pvvár, Vásár tér), 2. Pulai Krisztián (Psztiván), 3. B. Szabó Laura (Psztiván), 4. Preisz Zsófia (Psztiván)

Gratulálunk, és további sikereket kívánunk nekik. Szabóné Székely Zita német munkaközösség-vezetô

Lampert Angelika, Kamuti Laura, Kincses Lilla

A Pest megyei I./B osztály Arany Ászok-csoport felnôtt bajnokságának ehavi mérkôzései Március 21. vasárnap 15.00– Pécel SSE – Pilisszentiván Március 28. vasárnap 15.00– Pilisszentiván – Solymár Április 04. vasárnap 15.30 – Dány KSK – Pilisszentiván Április 10. szombat 16.00 – Pilisszentiván – Verôce SE Április 17. szombat 16.00 – Aszód FC – Pilisszentiván

Barát Fanni, Gáspár Boglárka Marlok Alexandra Taller Balázs Bonifác, Dauner Tamás, Földesi Péter

Épülünk, szépülünk… nehézségekkel 2008-ban a tanévnyitó ünnepségen tudtuk meg az örömhírt, hogy Pilisszentiván 250 millió forintot nyert az iskola bôvítésére. Azt gondoltuk, hogy 2009-ben már a felújított épületben kezdhetjük a tanévet, de nem így történt. Csak valamikor október végén kezdôdtek a munkálatok, de akkor igen nagy zajjal. Néha az volt az érzésünk, hogy az egész földszintet kibontják alólunk. Többször is át kellett mennünk más osztálytermekbe, mert nemcsak egymás, de már a tanár hangját sem lehetett hallani. A szellôztetés szinte lehetetlen volt, mert csak úgy áradt be a por és a zaj. Mondták is a tanárok, ha nem tanulunk, akkor még ilyen „csendes” falkibontó munkahelyet sem fogunk kapni. Legelôször az öltözôket zárták le, ezért az osztályunkban, vagy a tornaterem galériáján kellett átöltöznünk. Késôbb lezárták a tornatermet is, így aztán az osztályteremben kellett tartani a tesiórákat, vagy pedig kimehetünk sétálni. Ezen felül használhatjuk a játszótereket is, és a nagy hóban szerencsére lehetett szánkózni is. Az iskolai rendezvények is megsínylették az építkezést, a tavaszi tánctalálkozó pedig elmarad helyhiány miatt. A farsangi bált egy tanteremben rendeztük meg, viszont az így talán még jobb volt, mintha a tornateremben lett volna. Legnagyobb bánatunkra a büfét is bezárták már, így mindenkinek magával kell hoznia az ennivalóját, nehogy „éhen maradjon”. Az iskolaudvarnak csak a felét tudjuk használni. Most, hogy már elolvadt a hó, elég jól haladnak a munkások. Már látni a könyvtár falait, a liftaknát, és a bejáratot az elsô emeletrôl a régi tornaterembe. Kár, hogy nem lehet bemenni és körülnézni a régi öltözôk környékén. Reméljük, a nyár végére mindennel elkészülnek. Mi nyolcadikosok nagyon sajnáljuk, hogy pont addigra szépül meg a suli, mire elballagunk. Dobrovics Marcsi 8/b.

16

Téli népszokások Szentivánon és Solymáron Februári képnézegetô a Tájházban Immár a második évadját indította január 29én egyesületünk, a Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület a Képnézegetô esték címen indított népszerû rendezvénysorozatának. Azok kedvéért, akik még nem hallottak és nem tudnak róla, elmondanám, hogy minden hónap utolsó szerdáján késô délután – kora este kerül sor erre az összejövetelre, a Tájház épületében. A helytörténeti anyagok gyûjtése során ugyanis rengeteg régi fénykép került elô a sublódokból, ládákból, néha még a padlásokról is. Természetesen mindenki ragaszkodik a régi családi ereklyékhez – érthetô módon –, de a mai technikai lehetôségeket felhasználva a kölcsönkapott képeket be is tudjuk szkennelni, és a róluk készült másolat számítógépen tárolható. Rengeteg jobbnál jobb, érdekes és különleges felvétel került már így a birtokunkba, élmény nézni ôket! Ezt az élményt szerettük volna megosztani az érdeklôdôkkel, így született meg a „képnézegetô” alapgondolata. Az ötletgazda Csovics Balázs volt, aki a technikai megvalósításból azóta is mindig oroszlánrészt vállal. Természetesen sokan közremûködnek az elôkészületekben és a lebonyolításban egyaránt, elsôsorban Feketéné Ziegler Ágota, az egyesület elnöke, de mindnyájan hozzátesszük azt, ami tôlünk telik. Van, aki fényképeket hoz, van, aki termet rendez, vagy teát és forralt bort fôz, és van olyan is, aki az összekötô szöveget írja meg és mondja el, így járulva hozzá egy-egy délután hangulatos, élményt adó lebonyolításához. Az összegyûjtött képanyagunk mostanra már olyan nagyra duzzadt, hogy lehetôségünk nyílt arra, hogy ezentúl egy-egy érdekes téma köré rendezve „nézegessünk” képeket, egyben összegyûjtve és ismertetve a helyi vonatkozásokat és szokásokat is. Sôt, mivel nemcsak szentiváni de solymári tagjaink is vannak, köztük Enczmann László volt solymári polgármester és helytörténeti kutató, arra is lehetôség nyílt, hogy összehasonlítsuk a két falu régi szokásait. Ilyenformán igazán érdekes és izgalmas felfedezésekben van részünk, azon túl, hogy rég nem látott szeretteink, ismerôseink néha már-már elfeledett arca mosolyog ránk a vetítôvászonról. A legutóbbi alkalom február 24-én volt, melynek témáját a karácsony utáni idôszak, illetve a januári-februári hónapok ünnepei képezték, így természetesen az ezekhez kapcsolható fényképekbôl válogattunk. Lássuk akkor konkrétan ezeket az ünnepeket, és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat! Karácsony után, december 28-án van az Aprószentek ünnepe. Ezen a napon régen a gyerekek nagyon korán keltek, hogy egy kis borókaággal meg tudják csapkodni és „frisch und g'sund” kiáltással, kicsit megijesztve fel tudják ébreszteni a még alvó felnôtteket.

December 31-én, Szilveszter napján ma is vidám mulatsággal búcsúzunk az Óévtôl. Mi meg néhány régi Szilveszter-báli képet néztünk meg, s fedeztük fel rajtuk rokonainkat, ismerôseinket. Szentivánon a szilveszteri bált régen a tûzoltók rendezték. Január – Boldogasszony hava. A Gergely-naptár bevezetése (1582) óta január 1. az év kezdete. Ezen a napon a köszöntés és ajándékozás Mátyás király koráig visszanyúló hagyomány, hogy jól kezdôdjék az év. Vidékenként más-más ételeket fôztek ugyan, de mindnek az volt rendeltetése, hogy bôséget, termékenységet és egészséget hozzon az új évre. Volt, ahol bárányhúst fôztek, hogy békesség legyen, volt, ahol élesztôs kelt kalácsot sütöttek, hogy jó nagyra nôjön. Itt a faluban lencsét fôztek levesnek vagy fôzeléknek, illetve mákos tésztát vagy süteményt készítettek, hogy sok pénzük legyen. De fontos volt, hogy ezen a napon ne csirke hanem disznó kerüljön az asztalra, mert míg az elôbbi kikaparja, az utóbbi ugyebár betúrja a szerencsét. Régen a legények ilyenkor csoportosan járták a falut, és versekkel kívántak szerencsét, egészséget, illetve boldogságot a ház lakóinak. Ezekbôl néhányat meg is hallgattunk. A Római Katolikus Egyház január 6-án vizet és tömjént szentel. Innen ered a Vízkereszt elnevezés. Ez a karácsonyi idôszak zárónapja és kezdôdik a farsangi idôszak. A házszentelés napja is ez volt. A pap a kántorral és a ministránsokkal a hívek házánál szertartás keretében felírta az évszámot és a G M B betûket. Ehhez azonban egy kis magyarázat is szükséges. Eredetileg ez a latin Christus Mansionem Benedicat – jelentése: Krisztus áldja meg e halékot –, tehát az áldás kezdôbetûit jelentette. Az egyszerû nép azonban mindig egy számára érthetôbb, könnyebben megjegyezhetô dologhoz igyekszik kötni a dolgokat, s kézenfekvô volt a három napkeleti bölcs neve: Caspar, Melchior, Balthazar. Mivel a C és G betûk igen hasonlítanak és a Caspar a magyar Gáspár megfelelôje, a köztudatban már így szerepel az ajtófélfákon: pl. 19 G+M+B 47. A három királyt megjelenítô fiúk fejükön színes papírsüveggel járták a falu házait, kezükben csillaggal, gyertyával, mely jelképesen a betlehemi utat világította meg. Bár az ünnepek nagy része egyházi, de természetesen voltak bôven világiak is, melyek vidámságot mulatságokat hoztak az emberek életébe. Különösen fontos volt ez a hosszú, hideg, sötét és lehangoló téli hónapok-

ban. Nem beszélve arról, hogy sem a földeken sem a kertekben télen nincs munka így ilyenkor értek rá. Minden alkalmat megragadtak egy kis összejövetelre: babfejtés és válogatás, tollfosztás, névnapok stb. Mindig akadtak jó mesélôk és jó történetek. Mindig akadt friss újság, amit meg lehetett vitatni, s a végén egy kis közös éneklés még fokozta a jó hangulatot. A család éléskamráját is fel kellett tölteni, hetenként visított a malac, ha valahol disznóölés volt. De egymást érték a lakodalmak és a bálok is a böjt elôtti idôszakban. Havas telek idején elôkerültek a szánkók de nemcsak a gyerekeknek. A nagy szánok elé befogták a lovakat és micsoda öröm volt ha megengedték, hogy felüljünk rá. Soha olyan boldogságot! Repült a nagy szán és nagypapa lovának – a Lujzinak – nyakában szólt a csengô. Február – Böjtelô hava. Sok mindenrôl szó esett már, de a böjt elôtti idôszak legnagyobb vígasságáról, a farsangról, még nem. A farsangolást nyugati szomszédainktól vettük át. Az elnevezés régi osztrák-bajor szóból származik: faseln – pajkosságot ûzni. A farsang kezdete vízkereszt (jan. 6.), és hamvazószerdával ér véget. A tél, a hideg, a sötétséget legyôzô napok jellegzetes eseményei az álarcos alakoskodás, mulatozás és a tél elmúltát ünneplô „farsangtemetés”. A februári „Képnézegetô” témái tehát a felsorolt ünnepekhez válogatott képek voltak, majd a végén az elmúlt év egyik legsikeresebb rendezvényén készült videofelvételt vetítettük le: a Nyugdíjas Egyesület tagjai remek hangulatú farsangtemetést adtak elô saját készítésû jelmezekben, jókedvûen átélve szerepeiket. A közönség láthatóan nagyon élvezte az elôadást és mi is mindannyian igen jól szórakoztunk ezen az újravetítésen. Összességében elmondhatom, hogy sikeresnek érezzük a képnézegetôt. Már szinte törzsközönségünk van, akik minden alkalommal eljönnek. A légkör oldott és baráti, mindenki hozzászólhat és örülünk, ha van valami helyi vonatkozású kiegészítés vagy új információ. Bizonyságul itt egy kép mely a legutóbbi képnézegetôn készült. Szeretettel várunk minden érdeklôdôt a márciusi képnézegetôn! Gátas Erzsébet

17

A katolikus egyházközség tavaszi programja Idén egyházközségünk a megtérésre összpontosítja figyelmét. Minden közösségétôl azt kéri: állítsa élete és tevékenysége középpontjába Jézust, akiben hiszünk, aki köztünk él és szeret. Jusson el a felhívás minden vallásos és istenkeresô emberhez, mert minden kor emberének az a veszte, ha elfelejti, figyelmen kívül hagyja forrását és célját. Minden hónapban megvizsgáljuk életünk egy-egy területét az alapján, hogy milyen volna, ha abban Isten akarata lenne a döntô. A felosztás a következô: Márc.: A politikában, közéletben. Ápr.: A munkában. Máj.: A vallásos életben. Jún.: A természetvédelemben (teremtésvédelem). Júl.–aug.: A pihenésben – szórakozásban. Szept.: A szeretetben. Okt.: A kapcsolatokban. Nov.: A szenvedésben, a halálban. Dec. Az ünneplésben.

Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály önéletírása Pilisvörösvár Város Önkormányzata kiadásában, Gromon István polgármester elôszavával, Fogarasy Attila szerkesztésében látott napvilágot a karácsonyi ünnepek elôtt Pilisvörösvár kiválóságának és díszpolgárának, Pilisszentiván egykori tanítójának önéletírása az „Otthon a világban” címû honismereti könyvsorozat második köteteként. A 240 oldalas, számos fényképet tartalmazó önéletrajzi könyvet nemcsak azoknak ajánljuk, akik ismerték és tisztelték Miska bácsit, hanem mindazoknak is, akik a XX. század történelmérôl szeretnének többet megtudni. „Napok óta azon gondolkozom, hogy hosszú életemnek volt-e értelme, volt-e haszna... Én csak közepes tehetséget kaptam, nem teremtettem világrengetô alkotásokat. De amire képességet és tehetséget kaptam, azt embertársaim javára alkottam. Csak a jövô fogja eldönteni, hogy használtam-e a tanítói, a könyvtárosi és a nemzetiségünkért küzdô tevékenységemmel” – olvasható Miska bácsi önéletírásának utolsó bejegyzésében. Ehhez a döntéshez járul hozzá ez a könyv is, amelyet 2000 Ft-os áron lehet megvásárolni a pilisvörösvári könyvesboltban.

Bátorítjuk a község lakóit, hogy éljenek e lehetôségekkel, és kapcsolódjanak be a folyamatba!

Talpukat lehelgették az elfagyott cserkészek

Márciusi programjaink:

Beszámoló a 944. Szent Borbála Cserkészcsapat téli portyájáról

19. péntek: 19.00–21.00 – Testületi gyûlés 20. szombat: 8.00–12.00 – Karitász ruha-akció 21. vasárnap: 15.30 – Bûnbánati liturgia 22. hétfô: 18.30-20.00 – Fogadóóra 23. kedd: Bibliakör felnôtteknek 24. szerda: 16.45–17.30 – Gyermektánc 20.00 – Taizei imaóra (templom) 25. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma (templom) 27. szombat: 9.30 – Ministráns-találkozó 28. Virágvasárnap: 9.10 – Körmenet, barkaszentelés 29. hétfô: 18.30-20.00 Fogadóóra Áprilisi programok: 1. csütörtök: 18.30 – Nagycsütörtöki szertartás virrasztással 2. péntek: 15.00 – Keresztút, 18.30 – Nagypénteki szertartás passióénekléssel, Kórus 3. szombat: 20.00 – Húsvéti vigília tûzszenteléssel 4. vasárnap: 8.00 – Feltámadási körmenet 5. hétfô: 7.30 – Gitáros szentmise (szalonnasütô), 9.00 – Német szentmise (templom) 6. kedd: Bibliakör felnôtteknek 7. szerda: 20.00 – Taizei imaóra (templom) 8. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma (templom) 12. hétfô: 16.45–17.30 – Gyermektánc 18.30–20.00 – Fogadóóra 14. szerda: 18.00 – Mária Légió imaórája 15. csütörtök: 17.50 – Zsolozsma (templom) – tm –

Kedves Pilisszentivániak! Szeretettel tájékoztatom Önöket, hogy idén elôször lesz lehetôség arra, hogy jövedelemadójuk 1 %-ával támogassák cserkészcsapatunk munkáját. Az általunk létrehozott Ôrláng Egyesület ugyanis immár jogosult a felajánlott 1%-ok elfogadására, és pályázhat támogatásokra is. Kérem tehát, hogy aki teheti, adója 1%-ával segítse munkánkat, a befolyt összeget többek között új felszerelések beszerzésére használjuk fel. Adószámunk: 18714258-1-13, további információk: www.cserkesz.hu/944

Hálás köszönettel: Kovács Gábor csapatparancsnok

Az alábbiakban elsôsorban a kedves olvasókhoz, és azokhoz a cserkésztestvéreinkhez szólok, akik nem vettek részt februári portyánkon. 12-én ötkor már vonaton ültünk és nagy vidáman robogtunk együtt a Nyugati pályaudvar felé. Innen további kalandok során jutottunk el Nagybörzsönybe, ezekre majd egy másik elbeszélésben térünk ki. Megérkezvén elfoglaltuk szállásunkat a nagybörzsönyi plébánián és megismerkedtünk Jorgéval, aki Kolumbiából érkezett egyik cserkésztestvérünk cserediákjaként. Tábortûz és zászlólevonás után tértünk nyugovóra. (Itt megragadnám az alkalmat, hogy figyelmeztetésben részesítsem a Puma ôrsöt: takarodó után hangoskodni tilos, akár szájjal, akár egyéb testrésszel.) Másnap ki aktív, ki passzív részese volt a reggeli tornának. (Itt javasolnám a rend alól kibújók magatartásának szigorú megtorlását...) Miután csatlakoztak a késôbb érkezôk is, a túra kimeneteleit nem sejtve bevetettük magunkat a Börzsöny fái közé. A kirándulás mentális és fizikai sérülések nélkül végzôdött, de útvonala és kitervelésének miértje örökké rejtély marad. (Reméljük, Gábor bá már kiheverte a sérüléseit.) Négy óra körül értünk haza, sebeinket nyalogatva; a következô órák szárítkozással teltek, és mindent betöltött a száradó zoknik és bakancsok gôzének átható aromája. A vacsora után megkezdôdött a farsangi kavalkád: John Lennontól kezdve az ajtón és az ajtónyitón keresztül a sziámi ikrekig sok-sok kreatív jelmezzel találkoztunk. Az est a Panda ôrs vetélkedôjével folytatódott, végül egy zenés táncesten tombolhattuk ki magunkat. Éjszaka fáradtan bújtattuk meggyötört testünket hálózsákunkba. Az ôrség semmi szokatlant nem tapasztalt. Vasárnap csodás napra ébredtünk, Valentin napjára. A reggeli torna a szerelem jegyében telt el. Reggelire halkrémet ettünk a szerelmeskedni vágyókra tekintettel. A fél kilences misén ki csendben tûrte a fagyot, ki a talpát lehelgette. (A jeges szenteltvíz láttán sokak arcáról le is fagyott a mosoly.) A templomból kiérve, nagy meglepetésünkre egy másik cserkészcsapat néhány tagjával találkoztunk (igen, vannak más cserkészcsapatok is). A mise után cafatokra szabdalhattuk egymást a nindzsás játék keretében (megnyugtatnánk a kedves szülôket és az ámuló olvasókat, hogy ez a játék a látszattal ellentétben teljességgel erôszakmentes). Megtanulhattuk, hogy a kártyázás az ördög bibliája és fekete keléseket okoz (a vesztesek fekete pöttyel lettek megjelölve). A takarításból különbözô arányban vettük ki a részünk. (Mindenki, akinek derogál a takarítás, nézzen magába otthon, amikor nincsenek ott a haverok, és döntse el saját lelkiismerete szerint, hogy a pokolba, vagy a mennyországba fog-e kerülni!) A takarítás után búcsút vettünk kiscserkész testvéreinktôl, akik elindultak hazafele; az itt maradottak a további rendrakás után zászlólevonáson vettek részt. A buszos utazást a civil utasok sérülések nélkül megúszták, s a vonatút kitûnôen kompenzálta a buszon elszenvedett kényelmetlenséget. Köszönjük mindenkinek a részvételt, illetve mindazok munkáját, akik részt vettek a portya szervezésében és sikeres lebonyolításában. Reméljük, mindenki kellemes élményekkel tért haza, tüskétlen lélekkel, készen a civil élet megpróbáltatásaira. További hírek, képek csapatunk honlapján: www.cserkesz.hu/944 Kovács Boldizsár – Bárdi Bálint

18

Anyakönyvi hírek GYÁSZ január 4. Fresz Ede (Szauer Anna férje), szül.: 1941. 01. 18. január 17. Szofrán Anna (Gál János felesége), szül.: 1930. 03. 24. Sebestyén László (Tompai Piroska férje), szül.: 1953. 03. 11. január 19. Wenczel Gizella (Gôry István felesége), szül.: 1931. 01. 14. február 11. Marlok Anna (Gabai László felesége), szül.: 1961. 07. 02. február 23. Mendek Erzsébet (Óvári Mátyás özvegye), szül.: 1923. 06. 10. március 4. Ziegler Mihály (Müller Ágnes özvegye), szül.: 1956. 08. 07.

NÁSZ január 16. Gombos Gyöngyi – Nagy Dávid február 11. Gubcsi Judit – Bakó Gyula február 13. Varga Klára – Wippelhauser Bernát János február 20. Juhász Zsuzsanna Erzsébet – Horváth János Ferenc

ÚJSZÜLÖTTEK január 4. – Metzger Anna (Klein Krisztina – Metzger Balázs) január 5. – Vigh Botond (Marlok Orsolya – Vigh Csaba) január 26. – Teicht Dalma (Óvári Hajnalka – Teicht István) január 28. – Köves András Tamás (Molnár Réka – Köves Tamás) február 26. – Horváth Konor Márk (Holzinger Éva – Horváth Ágoston) „CSAK AZ HAL MEG, AKIT ELFELEDNEK, ÖRÖKKÉ ÉL KIT NAGYON SZERETNEK.” Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett Férjemet, Édesapámat, Nagypapámat utolsó útjára elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek el, és fájdalmunkban osztoztak. Wenn sich der Eltern Augen schliessen, Ihr milder Blick im Tode bricht, Dann ist das schönste Band zerrissen, Denn Elternlieb vergisst man nicht! Fresz Edéné, Erika, Ildikó

KÖZÉRDEKÛ INFORMÁCIÓK ORVOSOK RENDELÉSI IDEJE: Nádor Emese dr. Hétfô: 13-17 Kedd: 08-12 Szerda: 13-17 Csütörtök: 08-12 Péntek: - páros héten 13-17 - páratlan héten 08-12 Molnárné Rozs Ildikó körzeti ápoló Vajay-Bencsik Melinda Telefon: 367-963; 06-20- 9420-373 Gábeli Márta dr. Hétfô: 08-12 Kedd: 13-17 Szerda: 08-12 Csütörtök: 13-17 Péntek: - páros héten 08-12 - páratlan héten 13-17 Kissné Aknai Marika Telefon: 367-964; 06-30-3083-100 FOGÁSZAT: Szabó Ildikó dr. Kardos Kálmán dr. Rajkai Ferencné Julika Telefon: 367-988 CSECSEMÖ TANÁCSADÁS: Csehné Bencsik Mariann Gábeli Márta dr. Hétfô: 12-13 Balog Ildikó Nádor Emese dr. Csütörtök: 12-13 TERHES TANÁCSADÁS: Csehné Bencsik Mariann Balog Ildikó Kedd: 08.30-10.30 GYEREKORVOS TANÁCSADÁS: Borovszky Éva dr. Minden hónap 3. szerda: 09.30-11 ÜGYELET: Pilisvörösvári mentôállomás (este 19 és reggel 07 óra között valamint hétvégén és ünnepnapokon) Telefon: 330-360 MENTÔK: 104 vagy 330-188 GYÓGYSZERTÁR: Ureusz Patika Szabadság út 14. Hétfô-péntek 08-17 POSTA Hétfô, csütörtök, péntek: 08-16 Kedd: 08-14 Szerda: 08-18

Eboltás áprilisban A 2010. évi veszettség elleni kötelezô eboltás Pilisszentivánon, a Polgármesteri Hivatalnál az alábbi idôpontokban lesz megtartva: Fôoltás: Április 21., 08.00–10.00 Pótoltás: Április 28., 08.00–09.00 Az oltás díja: 3500 Ft/db. Kérjük, hogy a gazdák az oltásra hozzák magukkal az ebek régi oltási könyvét is!

Solymári állatorvosi és homeopátiás rendelô Solymár, Terstyánszky út 120. (PEMÛ Pilisszentiván felé esô csarnokának sarkával szemben) Kedd, csütörtök: 14-19 Szombat: 09-12 dr. Molnár Attila 06-30-964-2160, 06-26-360-919 Kérjük, ha teheti, támogassa személyi jövedelemadója 1%-ának felajánlásával a Pilisszentiváni Sportegyesületet! A kapott összeget a pilisszentiváni sportélet fejlesztésére fordítjuk. Az adóbevallás mellé adott rendelkezô nyilatkozaton a kedvezményezett nevéhez annyit írjon: Pilisszentiváni Sportegyesület; a kedvezményezett adószáma: 18670385-1-13 Köszönettel: az Egyesület vezetése

Ôstermelôi piac Szentivánon 2010-ben (augusztus kivételével) minden hónap 3. szombatján lesznek az immár közkedveltté vált piaci napok a szerviz területén (Bánki Donát u. 2.). Az elsô alkalom március 20-án, a következô pedig április 17-én lesz, 8 és 12 óra között. Nyugdíjasok segítettek a tüdôszûrésen Immár hagyományosan – tizedik éve – a nyugdíjasaink adták azt a segítséget, ami nélkül nem lett volna kivitelezhetô a lakosság egészségügyi szûrése. Februárban negyven önkéntes nyugdíjas segített, hogy zökkenômentesen megtörténhessen az egészségügyi szûrés a lakosság közel nyolcvan százaléka, pontosan 1600 fô számára. Köszönet a Nyugdíjas Klub aktivistáinak, akik közül egyesek többszöri alkalmat is vállalva segítettek ebben az akcióban. Bízunk benne, hogy ezzel is hozzájárultunk Pilisszentiván lakosainak egészségéhez. Pilisszentiváni Nyugdíjas Klub Vezetôsége

Madárgyûrûzés a Jági-tónál Szomorúan néztem ki az ablakon február 27én reggel: szakadó esô, orkánerejû szél... Mi lesz a mára tervezett madárgyûrûzéssel? Azért felpakoltuk a madárfogó hálókat, rudakat, és kimentünk a Jági-tónál található madáretetôhöz, ahol már több éve etetjük a madarakat. A madáretetôt legutóbb november végén állítottuk fel, és a téli idôszakban folyamatosan töltjük napraforgómaggal. Ezúton szeretnénk megköszönni azoknak a falubeli lakóknak, akik besegítenek a madarak etetésébe! Mikor megérkeztünk, nagy csodálkozásunkra, a kellemetlen idôjárás ellenére, tele volt az etetô madarakkal. Fel is állítottunk egy hálót, és épphogy egyet fordultunk, már egy tucat madár gabalyodott bele. És ez így ment az egész délelôtt folyamán: szedtük a madarakat és gyûrûztük ôket folyamatosan. Összesen 109 madár került a kezünkbe, ebbôl 9 példány már korábbról gyûrût viselt a lábán. Ilyenkor visszafogásként könyveljük el, új gyûrût már ezek a madarak nem kapnak. A 9 visszafogott madárból két barátcinegét mi gyûrûztünk meg tavaly novemberben ugyanitt. Ebbôl következtethetünk arra, hogy a hosszú hideg tél folyamán a madáretetés helyben tartja a madarakat. Az összes befogott madár három cinegefajt képviselt: széncinegéket, kék cinegéket és barátcinegéket. Szerencsére a látogatókat sem riasztotta el a rossz idô. Közel száz vendég érkezett, akik közül nagy örömünkre, nagyon sok volt a gyermek. A bátrabbak a kezükbe is kapták a madarakat, amelyeket ôk engedhettek el útjukra. Karlné Menráth Réka Szénás-hegycsoport Európa Diplomás Terület

Kora tavasszal nyíló virágaink Már a virágok is alig várták, hogy elhúzódjon a fejük felôl a hótakaró. Kora tavasszal virágzó növényeink, ahogy az idôjárás megengedi, kihajtják virágaikat. Milyen virágokkal találkozhatunk a még sokszor fagyos, hûvös márciusi napokon? Elsôként említsük meg a mindenki által jól ismert hóvirágot. Az amarilliszfélék legismertebb képviselôje az üde és nedves lombhullató erdôk lakója, hazánkban védelmet élvez. A hagymájában tárolt tápanyagoknak köszönhetôen tud már kora tavasszal virágba borulni. Hagymája erôs toxint tartalmaz, melyben legtöbb a galantamin nevû anyag, amely a növény latin nevében is megjelenik: Galanthus nivalis. Elôször csak a földbôl épphogy kiemelkedô kicsi, bolyhos bimbója jelenik meg a leánykökörcsinnek. Még épphogy csak van egy kis rövid szára, de már nagyra tárja gyönyörû kék virágát. Ezután szára egyre magasabbra nyúlik, melyen még nyár elején is jól felismerhetô tollas bóbitát viselô terméscsokra. A fagy ellen sûrû selymes szôr védi. A sziklafüves lejtôk gyeptársulásainak ékessége. Természetvédelmi oltalom alatt áll. A nyílt dolomit sziklagyepekben hamar feltûnnek a kövér daravirág kicsi fejecskében ülô aranysárga virágai. Az apró termetû, sûrû, félgömbös tôlevélrózsája emlékeztet a kövirózsáéra, de nem állnak rokonságban, csak életkörülményeik miatt hasonlítanak egymásra. A keresztesvirágúak családjába tartozik, a retek és a káposzta rokona. Védett. Bükkös és gyertyános tölgyes erdôkben virágzik kora tavasszal a kisvirágú hunyor. Virágtakaró levelei zöld színûek, szirmai mézelôszirmokká alakultak. Virágai rokonaihoz képest kisebbek, innen származik a neve. A közelmúltban vonták természetvédelmi oltalom alá. Üde gyertyán- és bükkelegyes erdôk illatos virágszônyegét alkotják a keltikék. Virágaik színe a fehértôl a bíborliláig változik, a virágokon kis sarkantyú van. Az odvas keltike virágai között található ún. murvalevelek csúcsban végzôdnek, míg az ujjas keltikéé kis ujjakban. Karlné Menráth Réka Szénás-hegycsoport Európa Diplomás Terület

Kisvirágú hunyor

Keltikék

Kövér daravirág

Hóvirág

Leánykökörcsin