A HAZAI KUTATÁS-FEJLESZTÉS INDIKÁTORAI ÉS EREDMÉNYEINEK MÉRÉSI MÓDSZEREI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A K+F AKTIVITÁSI INDEXEKRE Molnár László Ph.D. hallgató Miskolci Egyetem, Gazdaságelméleti Intézet 1. BEVEZETÉS Napjainkban a kutatás és a kísérleti fejlesztés (K+F) jelentısége valamennyi gazdasági ágazatban egyre nagyobb. Mindezt jó mutatja, hogy a kormányzat, a vállalkozások és a közvélemény körében is növekvı érdeklıdés tapasztalható a téma iránt. A K+F meghatározó szerepét felismerve – amelyet a gazdaság versenyképességének és termelékenységének növelésében tölt be – az elmúlt öt évben (2002-2007) Magyarország jelentıs lépéseket tett annak érdekében, hogy 2013-ra olyan országgá váljon, ahol a gazdaság hajtómotorja az innováció: − elkülönített állami pénzalapot hoztak létre a kutatás-fejlesztés és az innováció finanszírozására (2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról), − bevezették a gazdasági társaságok által kötelezıen fizetendı innovációs járulékot (az éves bevétel 0,3%-a), − az Alap másik forrása a központi költségvetésbıl nyújtott éves költségvetésben meghatározott állami támogatás, − kutatás-fejlesztésre és innovációra vonatkozó törvény született (2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésrıl és a technológiai innovációról), − új kormányzati szereplık jelentek az innovációs politikában (TTPK, 4T, NKTH, KPI, KTIT). Jelen tanulmányban elıször megvizsgálom a hazai kutatás-fejlesztés legfontosabb indikátorainak, a kutatóhelyek számának, a kutatásintenzitás, valamint a K+F ráfordítás GDP-n belüli arányának alakulását rendszerváltástól egészen napjainkig. Majd pedig a hazai kutató-fejlesztı tevékenység „kézzel fogható” eredményeinek alakulását és összetételét elemzem, és javaslatot teszek az eredmények mérését és összehasonlítást lehetıvé tevı mutatószámokra. 2. A KUTATÁS-FEJLESZTÉS INDIKÁTORAI A kutatás-fejlesztés hazai indikátorainak ismertetése elıtt szükségesnek a tartom a tanulmány kulcsfogalmának, a kutatás-fejlesztés pontos meghatározását. A kutatás és kísérleti fejlesztés olyan alkotómunkát jelent, amely a meglévı ismeretanyag bıvítésére és új alkalmazások kidolgozására szolgál [4]. Az indikátorok közül a kutatóhelyek számával, a K+F dolgozók számával és a kutatásintenzitással, K+F ráfordításokkal és GDP-n belüli arányukkal foglalkozom részletesen. Ezek azok a tényezık, amelyek jól jellemzik egy nemzetgazdaság kutató-fejlesztı teljesítıképességét, objektíven mért, számszerő adatok állnak róluk rendelkezésre a statisztikai évkönyvekben.
1. táblázat A kutatás-fejlesztés legfontosabb adatai Év 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
A kutató-fejlesztı helyek száma összesen 1 256 1 257 1 287 1 380 1 401 1 442 1 461 1 679 1 725 1 887 2 020 2 337 2 426 2 470 2 541 2 516
A kutató-fejlesztı helyek összes számított létszáma 36 384 29 397 24 192 22 609 22 008 19 585 19 776 20 758 20 315 21 329 23 534 22 942 23 703 23 311 22 826 23 239
Kutatásintenzitás 0,75% 0,65% 0,59% 0,59% 0,59% 0,53% 0,54% 0,57% 0,55% 0,56% 0,61% 0,59% 0,61% 0,59% 0,59% 0,60%
Összes K+F ráfordítás, millió Ft1 33 725 27 103 31 632 35 253 40 289 42 310 46 027 63 591 71 186 78 188 105 388 140 605 171 470 175 773 181 525 207 764
K+F ráfordítás a GDP százalékában 1,61% 1,08% 1,07% 0,99% 0,92% 0,75% 0,67% 0,74% 0,71% 0,69% 0,80% 0,92% 1,00% 0,93% 0,88% 0,94%
Forrás: KSH, STADAT-rendszer alapján saját szerkesztés 2.1. A kutató-fejlesztı helyek száma A nemzetgazdaságok kutató-fejlesztı potenciáljának, teljesítıképességének egyik indikátora, azoknak a felsıoktatási, vállalkozási és egyéb helyeknek, intézeteknek az együttes száma, amelyek legfıbb feladata ún. alapkutatások, alkalmazott kutatások és kísérleti fejlesztések minél eredményesebb végzése. A rendszerváltást követı bı fél évtizedben (1990-1996) a hazánkban mőködı kutató-fejlesztı helyek száma stagnált. Ebben az idıszakban mintegy 1 250-1 500 intézetben folyt K+F tevékenység. A 1990-es évek második felében erıteljes növekedés indult meg, amelynek következtében 5 év alatt (1996-2001) mintegy 60%-kal bıvült a kutató-fejlesztı helyek száma. A növekedés azonban a 2000-es évek elejére megtorpant. A következı 3 évben (2001-2004) a növekedés nem érte el a 10%-ot. 2004-rıl 2005-re nemcsak, hogy nem növekedett tovább a K+F helyek száma, de még csökkent is – igaz, nem jelentıs mértékben, csupán 1%-kal. 2.2. A kutató-fejlesztı helyek létszáma és a kutatásintenzitás Egy ország kutató-fejlesztı potenciáljának másik fontos mutatója a kutató-fejlesztı helyeken foglalkoztatottak számított létszáma2. Idetartoznak a kutatók, fejlesztık, valamint a kutatást, fejlesztést munkájával közvetlenül elısegítı kutatási, fejlesztési segédszemélyzet, továbbá a munka technikai feltételeit biztosító egyéb fizikai és nem fizikai foglalkozásúak [6]. 1
Tartalmazza a költségvetési forrásból a megfigyelt kutató-fejlesztı helyeken kívül felhasznált összegeket, továbbá a tudományos fokozattal rendelkezık tiszteletdíjára, illetménykiegészítésére, valamint az ösztöndíjasok illetményére költségvetési forrásból kifizetett összegeket. A költségadatok 1999-tıl nem tartalmazzák az amortizációt. 2 A teljes munkaidejő dolgozókra átszámított létszám, azaz a foglalkoztatottak kutatásra, fejlesztésre fordított idejének a teljes munkaidıhöz viszonyított arányának súlyozott létszámadata. [6].
Az 1990-es évek elsı felében a kutató-fejlesztı helyek létszámában drasztikus csökkenés ment végbe. Ebben az idıszakban (1990-1996) közel felére csökkent (36 384-rıl 19 776-ra) a foglalkoztatottak száma. Azóta számottevı változás nem következett be a létszámadatokban. A K+F dolgozók foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya, vagyis a kutatásintenzitás is hasonló utat járt be az utóbbi mintegy másfél évtizedben. Az 1990-es évek elsı félévének fokozatosan csökkenése után (0,75%-ról 0,54%-ra) gyakorlatilag stagnál a kutatásintenzitás mutatószáma. Hozzáteszem, hogy a K+F dolgozók és az összes foglalkoztatott létszáma között pozitív irányú, nagyon erıs korrelációs kapcsolat van – errıl tanúskodik a Pearson-féle lineáris korrelációs együttható értéke (r=0,98). 2.3. K+F ráfordítások és GDP-n belüli arányuk A kutatás-fejlesztés, mint alkotó jellegő tevékenység egyik legfontosabb statisztikája – a kutatóhelyek száma, valamint azok összes számított létszáma mellett – a tevékenységgel kapcsolatos költségek és beruházások együttes összege (ráfordítások), amelyek hazai és külföldi forrásból egyaránt származhatnak. Az 1990-es évek elején és közepén (1990-1996) Magyarország össze K+F ráfordítása 35-45 milliárd Ft körül mozgott évente, amely az ország GDP-jének 0,67-1,08%-át tette ki folyó áron számítva. Az 1996-os fordulópontot követıen hullámzó intenzitású növekedésnek indultak a K+F ráfordítások – szoros kapcsolatban a GDP növekedésének ütemével. A kapcsolat irányát és erısségét jól jellemzi a kapcsolat szorossági mérıszám számított értéke (r=0,98). A kutatásfejlesztés költségei és a kapcsolódó beruházások volumenének növekedési üteme azonban nem tudta meghaladni a bruttó hazai termékét, amely következtében a K+F ráfordítások GDP-n belüli arány továbbra is 0,74-1,00% között maradt. 3. A KUTATÁS-FEJLESZTÉS EREDMÉNYEINEK MÉRÉSI MÓDSZEREI A kutató-fejlesztı helyek eredményeinek mérésére a hazai statisztikai szakirodalom a tudományos mővek és a szabadalmak mennyiségi adatait használja fel. Tudományos mő alatt a kutatóintézetek dolgozói által magyar vagy idegen nyelven írt könyveket, könyvrészleteket, győjteményes kötetek esetén tanulmányokat, hazai és külföldi szakfolyóiratcikkeket, elfogadott értekezéseket, míg szabadalom alatt minden új feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmányt kell érteni [4]. A tudományos mővek számának alakulása a 2000 és 2005 között lényegében stagnálást mutat (36-40 ezer tudományos mő/év). Ezeknek a mőveknek a 12-14%-át magyar vagy idegen nyelven írt könyvek, 86-88%-át pedig szakfolyóiratcikkek teszik ki. A szabadalmak esetében azonban egészen más a helyzet, ugyanis az utóbbi években drasztikus csökkenés ment végbe a szabadalmi bejelentések számát illetıen. Míg 2000 és 2003 között évente átlagosan 5 000 szabadalmi bejelentést regisztrált a Magyar Szabadalmi Hivatal, addig 2004-ben mintegy 2 700, 2005-ben pedig mintegy 1 300 bejelentés érkezett [10].
3.1. Technológiai Aktivitási Index A kutató-fejlesztı helyek eredményeinek, aktivitásának mérésére összetett mutatószámok is léteznek, amelyek közül a United Nations Conference on Trade and Development (UNCTAD) által kifejlesztett innovációs képesség (Innovation Capability Index) egyik komponensét, a technológiai aktivitást (Technological Activity Index) mutatom be. Ez a mutató az alábbi három tényezı egy fıre vetített értékének súlyozatlan átlagaként számolható ki: − a kutató-fejlesztı dolgozók száma, − az Egyesült Államokban bejegyzett szabadalmak száma, − a tudományos publikációk száma [12]. A technológia aktivitás indexének legfıbb elınye, hogy kiválóan alkalmas nemzetközi összehasonlító vizsgálatok elvégzésére, hátrányát viszont abban látom, hogy meglehetısen nehézkes az interpretálhatósága, hiszen különbözı mértékegységő tényezık népességgel deflált értékeit átlagolja. 3.2. K+F Aktivitási Indexek A kutató-fejlesztı helyek „kézzel fogható” eredményeinek mérésére kidolgoztam egy sokkal jobban értelmezhetı mutatószám-rendszert, amelyet az alábbiakban ismertetek. Ez a mutatószám-rendszer két indexbıl áll, egy nyers és egy tisztított viszonyszámból. 3.2.1. Nyers index A K+F aktivitás nyers indexe megmutatja, hogy egy adott évben mennyi az ország különbözı típusú tudományos mőveinek és bejelentett szabadalmainak száz foglalkoztatottra jutó súlyozott összege. Az index az alábbi 1. formulába történı behelyettesítéssel határozható meg. n
m
i
j
∑WPu i ⋅ Pui + ∑WPa j ⋅ Pa j (1.)
PPE =
E
⋅100
E – a foglalkoztatottak száma (Employment) PPE – a K+F aktivitás nyers indexe (Publications + Patents / Employment) Paj – az j-edik típusú szabadalom száma (Patents) Pui – az i-edik típusú publikáció száma (Publications) WPu – az i-edik típusú publikáció súlya (Weight of the Publication) WPa – az i-edik típusú szabadalom súlya (Weight of the Patent) i
i
Súlyozásra azért van szükség, mert nem ugyanakkora K+F aktivitásról tanúskodik egy cikk, egy könyvrészlet, egy könyv megírása, egy konferencia-kiadvány kiadása, vagy egy szabadalom bejelentése.
3.2.2. Tisztított index A K+F aktivitás tisztított indexe az elıbbivel szemben nem száz foglalkoztatottra, hanem száz K+F dolgozóra vetíti a tudományos mővek és szabadalmak súlyozott összegét. Formulája mindössze a nevezıben különbözik a nyers indexétıl. n
m
i
j
∑WPu i ⋅ Pui + ∑ WPa j ⋅ Pa j (2.)
PPP =
⋅100
P
PPP – a K+F aktivitás tisztított indexe (Publications + Patents / R&D Persons) P – a kutató-fejlesztı dolgozók száma (R&D Persons) Könnyen belátható, hogy az általam kidolgozott K+F aktivitási indexek hányadosa nem más, mint a korábban ismertetett kutatásintenzitás, vagyis a K+F dolgozók foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya. A hazai K+F aktivitás vizsgálata keretében meghatároztam a PPE és a PPP mutatószámok konkrét értékeit 2000 és 2005 között. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaltam össze. 2. táblázat A K+F aktivitás nyers és tisztított indexei Év 2000 2001 2002 2003 2004 2005
Cikkek 32 985 34 197 35 422 34 595 31 527 33 412
Könyvek 4 278 4 393 4 906 4 859 4 972 4 745
Szabadalmak 4 883 5 451 5 906 4 810 2 657 1 275
PPE 1,09 1,14 1,19 1,13 1,00 1,01
PPP 179,09 191,97 195,06 189,88 171,54 169,68
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés A hazai K+F aktivitás az új évezred elsı éveiben egy hullámot írt le, hiszen 2000tıl 2002-ig fokozatosan nıtt (PPE: 1,09-ról 1,19-ra; PPP: 179-rıl 195-re), ezt követıen pedig ugyanannyi idı alatt a kezdeti szint alá csökkent (PPE: 1,19-ról 1,00-re; PPP: 195-rıl 170-re). 2004-tıl 2005-ig lényeges változás már nem következett be a hazai K+F aktivitás tekintetében. 4. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK A hazai kutató-fejlesztı tevékenységgel kapcsolatos vizsgálatom legfontosabb eredményeit és a belılük levonható következtetéseket az alábbiakban röviden összefoglalom. − A kutató-fejlesztı helyek száma hazánkban a rendszerváltást követı bı fél évtized stagnálása után progresszív növekedésnek indult, amely néhány év
−
−
−
−
−
eltelte után degresszívvé alakult. Becslésem szerint a növekedés folytatódik, de lassuló ütemben. A K+F helyek létszáma az 1990-es évek közepére drasztikusan lecsökkent, azt követıen pedig gyakorlatilag változatlan szinten maradt. Ugyanez igaz a kutatásintenzitásra, amely a K+F dolgozók foglalkoztatottakhoz viszonyított arányát fejezi ki. Az elemzés során kimutattam, hogy a K+F dolgozók és foglalkoztatottak létszáma között statisztikailag szignifikáns, nagyon szoros összefüggés van. A hazai K+F ráfordítások a kutató-fejlesztı helyek számához hasonlóan az 1990-es évek közepétıl indultak progresszív növekedésnek. A ráfordítások és a bruttó hazai termék közötti kapcsolat szintén nagyon erıs és szignifikáns statisztikailag. A kutató-fejlesztı tevékenység eredményességének mérése a hazai statisztikai gyakorlatban természetes egységekben történik, azonban a nemzetközi szakirodalom komplex mutatószámokat is használ. Például az UNCTAD által kifejlesztett Technológiai Aktivitási Index. Ezzel szemben a tudományos mővek, a szabadalmak és az egyéb K+F eredmények nemzetgazdasági szintő mérésére én a nyers K+F aktivitási index (PPE) alkalmazását javaslom, amely segítségével idıbeli és térbeli összehasonlító vizsgálatok elvégzésére nyílik lehetıség. A K+F dolgozók tudományos aktivitásának jellemzésére pedig a tisztított K+F aktivitási index (PPP) használatát tartom célszerőnek. Mindkét, elıbb említett mutató egyszerően és gyorsan kiszámolható, könnyen értelmezhetı és jól jellemzi a vizsgálat tárgyát.
IRODALOMJEGYZÉK [1] 2003. évi XC. törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról [2] 2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésrıl és a technológiai innovációról [3] KPI: www.kpi.gov.hu [4] KSH: A K+F statisztika módszertana, Budapest, 2004 [5] KSH: Kutatás és fejlesztés, Budapest, 2004-2006 [6] KSH: Magyar Statisztikai Évkönyv, Budapest, 2004-2006 [7] KSH: www.ksh.hu [8] NKTH: Jelentés a Kormány részére a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal 2005. évi tevékenységérıl, valamint a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap felhasználásáról (Tervezet), Budapest, 2006 [9] NKTH: www.nkth.gov.hu [10] MSZH: Éves jelentés 2005, Budapest, 2006 [11] OM: Kutatás és fejlesztés Magyarországon, Budapest, 2000-2003 [12] UNCTAD: World investment report 2005: Transnational corporations and internationalization of R&D, United Nations, New York, Geneva, 2005
