2
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
A gondnokságról - az új polgári törvénykönyv szerint A hatályos Ptk. A személyrõl szóló I. könyve, A fizikai/természetes személy védelmérõl szóló III. címének IV. fejezete viszonylag bõ teret szentel a gondnokság családjogi intézményének (curatelã), külön kihangsúlyozva azt, hogy a 178. szakaszban szabályozott esetekben a gondnokság alá helyzett személy cselekvõképességét végig megõrzi, amibõl következik, hogy jogügyleteit maga köti meg, illetve az õ nevében és érdekében akár a gondnok (is), esetenként közokiratba foglalt meghatalmazás alapján. Pályám kezdetén éveket töltöttem a helyi közigazgatásban, és egyidõben munkahelyi kötelezettségeim közé tartozott a gyámhatóságok munkájának ellenõrzése is. Ezt csak azért hoztam szóba, egyben olvasóink megértésében bízva, hogy elmondhassam: akkor egyes tanácstitkárok és gyámügyisek gyakori tévedése éppen a gondnokság intézményének értése és értelmezése kapcsán volt tetten érthetõ, ti. olyan esetben, helyzetben is a régi Csjtk. 152. szakasza szerint nevezték ki a gondnokot (ma e helyett a Ptk. 178. szakasza van érvényben , amikor az érintett személy beszámíthatatlan, azaz cselekvõképtelen volt, és amikor a személy helyzetének rendezéséhez a gyámság alá helyezés, mai elnevezéssel a bíróság elrendelte eltiltás, mint védõintézkedés igénybe vételét, kimondását kellett volna kezdeményezniük (punere sub interdicþie, azi punere sub interdicþie judecãtoreascã). Igaz, ebben az eljárásban is szükség le-
hetett és lehet különleges gondnokra (curator special), egészen a bírósági határozat jogerõre emelkedéséig, akit ez után (õ vagy más), a gyám (tutorele ) vált fel, de ennek az ideiglenes vagy különleges gondnokságnak más volt és ma is más a jogalapja, nem beszélve a tartalmi, a hatásköri eltérésekrõl. (Lásd a hatályos Ptk. 186. szakaszában.) A következõkben mindkét esetrõl szó lesz. A Ptk. 178. szakasza szinte szó szerint átvette a régi Csjtk. 152. szakaszát. A hatályos törvényszakasz a) pontja azoknak a cselekvõképes, szellemileg ép személyeknek esetében tartja szükségesnek gondnok kinevezését, akik idõs koruk, betegségük, rokkantságuk miatt javaik és érdekeik védelmét megfelelõen, személyesen ellátni nem tudják, és nyomós okokból erre maguk helyett sem képviselõt, sem vagyonkezelõt nem neveztek ki. Az említett szakasz b) pontja szinte hasonló esetet szabályoz, itt is kihangsúlyozva azt, hogy az érintett személy, aki beszámító, betegség vagy más okból, sem õ maga, sem képviselõjén keresztül nincs olyan helyzetben, hogy halaszthatatlan ügyben a szükséges intézkedést meghozza. A c) pont azoknak a személyeknek ügyintézését bízza a kinevezett vagy kinevezhetõ gondnokra, akik lakóhelyüktõl hosszabb ideig kénytelenek távol lenni, és akik maguk helyett sem megbízottat, sem pedig általános ügyintézõt nem hagytak hátra. Végül a d) pontban azokról az eltûnt személyekrõl van szó, akikrõl semmit nem lehet tudni, és akik maguk helyett eljáró megbízottat vagy ügynitézõt nem jelöltek ki. Minden eddig említett esetben a gyámügyi bíróság nevezi ki a gondnokot, vagyis a gondnok kinevezése is kikerült az eddig eljáró gyámhatóság (autoritatea tutelarã) hatáskörébõl (179. szakasz). Újdonság, hogy a leendõ gondnokot az érintett személy is kijelölheti egyoldalú nyilatkozatban vagy
Könyvtári figyelõ A könyv a tudás fája – tartja az egyik magyar közmondás. Annál is inkább, mert az internet által felkínált információ-áradat nem minden esetben kielégítõ. Sok az elírás, pontatlan az adatközlés, nagymértékû felelõtlenség jellemzi a különbözõ internetes adatközlõk munkáját. Az újság múlt hónapi számában felhívást intéztünk a tisztelt olvasók felé azzal kapcsolatban, hogy folytatódik a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont számára szervezett könyvgyûjtési akció. Az alábbiakban közöljük azon román könyvek listáját, amelyekre az iskola tanulóinak szükségük van: T. Arghezi: Poezii I. Agârbiceanu: Nuvele, povestiri V. Alecsandri: Poezii.Teatru.Nuvele N. Bãlcescu: Românii supt Mihai Voevod Viteazul L. Blaga: Poezii.Teatru I. Budai-Deleanu: Þiganiada I. A. Brãtescu-Voineºti: Povestiri I. L. Caragiale: Momente ºi schiþe Nuvele.Teatru G. Cãlinescu: Enigma Otiliei I. Creangã: Amintiri din copilãrie Poveºti ºi povestiri M. Eminescu: Poezii. Prozã M. Eliade: La þigãnci.Maitrey
ªt. O. Iosif: Poezii P. Ispirescu: Basmele românilor N. Labiº: Poezii C. Petrescu: Patul lui Procust Ultima noapte de dragoste, întâia noapte de rãzboi Jocul ielelor (teatru) M. Preda: Moromeþii (vol. I., II.) A. Russo: Cântarea României M. Sadoveanu: Baltagul. Fraþii Jderi. Dumbrava minunatã I. Slavici: Moara cu noroc; Nuvele; Povestiri N. Stãnescu: Poezii M. Sorescu: Iona V. Voiculescu: Poezii. Nuvele A. Vlahuþã: România pitoreascã D. Zamfirescu:Viaþa la þarã Balade populare româneºti: Mioriþa, Meºterul Manole. Olvasva tanul az ember – tartja egy másik magyar közmondás. Próbáljuk megteremteni diákjainknak az olvasási lehetõséget, hogy ez által is gyarapíthassák tudásukat. Könyvadományaikat a hét bármely napján eljuttathatják a kedves olvasók a Téglás Gábor Iskolaközpontba. Az iskola tanulói nevében köszönjük szolgálatkészségüket. László Anna
megbízási szerzõdésben, mindkét esetben közokirati formában megszerkesztettben (ez közjegyzõi hitelesítést jelent), mely esetben a gyámügyi bíróság köteles lesz e kinevezésnek elsõbbséget biztosítani. A gondnokság esetében a Ptk.-nak a megbízásra vonatkozó szabályai az irányadóak (se aplicã regulile de la mandat), aminek tartalmát a gyámügyi bíróság eseténként akár le is szûkítheti az egyszerû vagyonkezelés szintjére, megszabva ennek, azaz a megbízásnak a kereit, és nevesítve, kijelölve a gondnok konkrét teendõit. A gondnoksághoz különben mindkét félnek hozzá kell járulnia, és a kinevezett gondnok 3 év után kérheti felmentését, nyomós okok fennforgása esetében ennél korábban is. Ha a gondnokság kiváltó okai megszûnnek, a gyámügyi bíróság illetékes a védõintézkedés visszavonására bármelyik fél, tehát a gondnok vagy a gondnokság alá helyezett személy, valamint a Ptk. 111. szakaszában felsorolt személyek és intézmények valamelyikének kérésére. A Ptk. 186. szakaszában azokról a gondnokság alá helyezési esetekrõl vagy helyzetekrõl van szó, amelyre más szabályok, egészen pontosan a gyámra és a gyámságra vonatkozó, a törvénykönyv említett I. könyvének II. címében, ennek is A kiskorú gyámsága címet viselõ II. fejezetében található elõírások az irányadóak. Itt csak sorolom a Ptk. 150., 159. és 167. szakaszában szabályozott eseteket, a szakaszok fenti sorrendjében. A 150. szakasz összesen három bekezdésében ugyanennyi, egymástól eltérõ helyzet olvasható. Szükség van különleges gondnokra, ha a kinevezett gyám vagy a szülõ és a kiskorú között érdekellentét van, ténylegesen vagy vélelmezetten (interese contrare sau coleziune de interese), például amikor az egyik elhalt szülõ után a kiskorú és a túlélõ házastárs együtt örököl, továbbá, amikor a kinevezett gyám beteg-
ség miatt feladatait nem tudja ellátni, végül akkor is (újdonság), amikor hagyatéki eljárásban a közjegyzõ szükségesnek látja az ideiglenes gondnok kinevezését, akit aztán a gyámügyi bíróságnak kell e tisztségében megerõsítenie vagy helyette mást kineveznie. A 159. szakasz arról a helyzetrõl rendelkezik, amikor a kinevezett gyám elhalálozik, de helyette újat még nem neveztek ki, majd pedig arról is, amikor a gyámot alkalmatlanság miatt tisztségébõl eltávolítják (moartea tutorelui, indepãrtarea tutorelui din funcþie ). Mindkét esetben az új gyám kinevezéséig helyét a különleges gondnok foglalja el, de a gyám teendõit végezve. Végül a 167. szakasz a bírósági eltiltás, mint védõintézkedés kimondásáig, indokolt esetben engedélyezi gondnok kinevezését, az érintett személy képviseletének, személy- és vagyonvédelmének ellátásáért, akinek helyét majd a gyám veszi át, a gyámügyi bíróság határozatba foglalt kinevezése alapján. Deák Levente
Figyelem! Lapunk szerkesztõbizottsága a fenti ismertetõt jegyzõ állandó munkatársunk bevonásával jogi tanácsokkal szeretné segíteni erre rászoruló olvasóit. Aki tehát a rendszeresen megjelentetett törvénymagyarázatok kapcsán vagy bármilyen más eseti ügyben jogi tanácsot igényel, a pontos és valósághû tényállást tartalmazó levelével (e-mail-en keresztül is lehet) forduljon szerkesztõségünkhöz, egyben jelezve azt is, hogy a választ zárt levélben vagy pedig a lapban, névreszólóan vagy esetleg név nélkül kéri! Szerkesztõségünk postacíme: Deva, Str. Iuliu Maniu, Bl. L2. E-mail cím: deakflevente@yahoo. com
Könyvespolc Hunyad megye magyarjai egy értékes és érdekes könyv bemutóján vehettek részt 2012. március 14-én a dévai Mûvészeti Galériában. A rendezvényt Schreiber István helyi történész nyitotta meg köszöntve a magyarországi vendégeket és a megjelent népes közönséget. Szép Hunyad megye címmel jelent meg a Szép Sopronunk KFT gondozásában a háromnyelvû kötet, ami inkább albumnak felel meg, hiszen a könyv tartalmát a XIX. század végi és a XX. század eleji kordokumentumok és képeslapok ihlették. A rendezvény díszvendége Elekes Botond Magyarország mûvelõdésügyi államtitkárának kabinetfõnöke volt, aki felszólalásában a képeslapgyûjtés kulisszatitkaiba nyújtott betekintést. Göncz József és Bognár Béla, a könyv szerkesztõi, röviden ecsetelték a régi képeslapgyûjtés és az ezt követõ régiók szerinti albumok megjelenésének fontosságát. Dezméri István Hunyad megye prefektusa román és magyar nyelven köszöntötte az egybegyûlteket, majd szintén két nyelven méltatta a kötet fontosságát. A rendezvény. Március 24-én Csernakeresztúron és 25-én Déván, mindkét helyen a telepen,
egy más jellegû könyv bemutatására került sor. A kisgyermekkorában szüleivel Magyarországra áttelepült, jelenleg Bonyhádon élõ Koller Mártonné szül. Molnár Veronika Vándormadarak címû regényének témája a bukovinai székelyek mindennapjaiból ihletõdött, cselekménye, ha két szálon is fut végig, Marosháton és Baranya megye, valamint Tolna megye településein, hûen tükrözik a madéfalvi veszedelem Hunyad megyei leszármazottainak életvitelét, szokásait, hagyományait a második világégés kezdetétõl kb. 25 éven át. Mind a két rendezvényen népes közönség vett részt. Csernakeresztúron a Hagyományõrzõ Egyesület elnöke, Szabó Juliánna köszöntötte a résztvevõket, majd az egyesület fiataljai bukovinai népdalokat adtak elõ, miközben két kisdiák, Pap Evelin Karina és Sárközi Eduárd, mesemondással szórakoztatta az egybegyülteket. Déván a Magyar Ház nagytermében került sor a rendezvény lebonyolítására, ahol a Szivárvány nyugdíjasklub népdalcsoportja tûzdelte meg szintén bukovinai székely népdalokkal a könyvbemutatót. A dévai rendezvény az õsi székelyhimnusz eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult. László Anna
3
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Március 15-e Szászvároson „Adjunk hálát mindnyájan Az Atya Úr Istennek, És mondjunk dicséretet, Mi teremtõ Istenünknek Ki egybegyüjte most minket, hogy ünnepet szenteljünk, és Szent Igéjével éljünk” Csendült fel lelkesen a Magyar Református énekeskönyv 410. éneke, március 18-án a református templom tanácstermében a szászvárosi, algyógyi, kudzsiri, tordosi, lozsádi és dévai hivek ajkárol. Ez a néhány fentebb idézett verssor összefoglalta és elõvetitette az ünnepség fõ gondolatait. Örömmel gyültünk egybe, töltöttük meg zsúfolásig a templom tanácstermét, hogy a világ minden magyarjának ünnepét, március 15-ét, hagyományaink szerint, méltóképpen, fejünket meghajtva az 1848-1849es évek hõsei elõtt tiszteljük meg. Különleges élményben részesítette a jelenlévõket Sipos Szabolcs lelkipásztor. Prédikációját, igehirdetését a János evangéliuma 4. részének 45-54-ig terjedõ verseire építette. Párhuzamot vont Jézus csodatétele és az 1848-as márciusi ifjak tettei, csodái között. Az akkori hõsök, honvédek, vezetõ személyiségeknek a Jézusba vetett erõs hite nélkül nem sikerült volna az 1848as forradalom, és a 164 éve történt szabadságharc sem. A lélekemelõ, szívhez szóló prédikáció, a közösen énekelt zsoltárok, a közös imák, a történelmi események ismertetése, fokozatosan ráhangolta
a hiveket a gyönyörû tavaszi vasárnap délelõttjén az elkövetkezõ programra. Jelenlétével megtisztelt Hunyad megye fõispánja Dezméri István és felesége. Dezméri István tolmácsolásában hangzott el Mihai Rãzvan Ungureanu kormányfõ üzenete Magyar honfitársainkhoz nemzeti ünnepünk alkalmával. Jólesett hallani a nemrégen kinevezett prefektusunk baráti köszönõ és köszöntõ szavait. Nagy örömmel vettük át értékes könyvajándékát is. Barátként fogadtuk Kun Árpád, nyugalmazott lelkipásztort aki gyakran jelenik meg programjainkon. Úgyszintén együtt ünnepelt hiveinkkel városunk polgármestere Alexandru Munteanu és Lucian Heius a megyei pénzügyörség igazgatója. Ünnepi rendezvényünket Maniu Noémi nyitotta meg, a forradalom és a magyar irodalom költõ óriásának Petõfi Sándornak 1848-ban irott A Magyarok Istene c. költeményével. Költõnk hallhatatlan soraiban az Erõs Istenség gondosan ölelõ erejérõl, védelmezõ akaratáról versel a magyar Nemzet és a haza iránt.” Véget ér már a hétköznapi veszõdség Várd örömmel a szép derült ünnepet!” Ezek az utolsó sorok a versbõl elõrevetítik a Nicolaus Olahus iskolacsoport Magyar tagozatának kisiskolásai (I-IV. osztály) részérõl szívvel-lélekkel elõkészített és elõadott mûsorát. Verses, dalos összeállításban felelevenítették a Nemzeti Dal megszületését, a március 15-i eseményeket, a sajtószabadság kivívását, Táncsics Mihály kisza-
badítását, a Pilvax kávéházi történeteket, a márciusi öröm és szabadság mámorát, olyan mûvészi átéléssel, odaadással, lelkesen, hogy a hallgatóság úgy érezte mintha maga is jelen let volna Pesten 1848. március 15-én. Megrendülten és õszinte csodálattal hallgattuk Menyhárt Brigitta szavalásában Vörösmarty Mihály Szózatát, végül Nemzeti Imánk eléneklésével fejeztük be nagy gonddal, nagy figyelemmel és fegyelemmel megrendezett programunkat. Az elõadásban aktívan szereplõ (Petõfit alakítva), Menyhárt Ernõt és feleségét, Ritát illeti nagy-nagy köszönet és hála a kiemelkedõ elõadásért. Maniu Noémi elõadásában A „Magyarok Világhimnusz”-át hallgattuk meg nagy áhitattal: „zászlaja még ma is piros, fehér, zöld” – szól a refrénje ennek a himnusznak, és amíg ez elhangzott, addig megtörtént a zászlóavatás évszázados templomunkban. Ezzel megadatott kicsiny szórvány közösségünknek, hogy egy valódi Magyar címeres zászló büszke tulajdonosai legyünk, megvalósulva egy régi álma közösségünknek. Történt ez a városunkból Magyarországra áttelepedett Vita Hajnal és Vita Albert és Londonban tanulmányait végzõ Vita Melinda jóvoltából. A lobogó ajándékozása, átadása volt ünnepségünk fénypontja. Meghatottság, büszkeség, öröm töltötte be lelkünket, szívünk egyként dobbant ezekben a fenséges pillanatokban. Nemzeti kincseink közül talán a legmeghatóbb, legszebb a háromszínû zászló,
Szilágy megye is tartalék-anyaország lehetne A Zsil-völgyi magyarság újra hallat magáról A Szórványtengely-mozgalom keretében március 23-án a Hunyad megyei Lupényba látogatott a Szilágy megyei Sarmaság tizenkét tagú színjátszó csoportja, az Ezüst Nyilak. A Bándy Csilla mozgássérült közösségépítõ által mûködtetett színjátszók egyórás elõadást tartottak a Szakszervezetek Mûvelõdési Házában, majd az egybegyûlt lupényiak, vulkányiak, urikányiak és petrozsényiak a két bányavidék (Zsil völgye - feketeszén, Sarmaság - barnaszén) testvérkapcsolatának alapjait fektették le. A kétnapos rendezvény során a sar-
masági fiatalok a Zsil-völgye maroknyi magyar közösségeinek vasárnapi kápolnaistentiszteletein is részt vettek, majd bányászcsaládokat látogattak meg. „Szilágy megye nem elõször találja magát amolyan tartalék anyaország szerepében – mondta Szabó Csaba, a kolozsvári Szórványtengelyek-mozgalom alapítója –, hiszen néhány évvel ezelõtt ugyanezen projekt keretében az akkori Szilágy megyei képviselõ, Fekete-Szabó András által vezetett népes küldöttség érkezett Nagyszebenbe testvérré fogadni a város körüli magyarlakta te-
lepüléseket, majd rövid idõre rá Végh Sándor prefektus látogatott Besztercére, Óradna és Felõr gondjairól érdeklõdni. Most a magyar többségû Szilágy megyei kisvároson, Sarmaságon a sor, hogy a Szilágyság tömbmagyar régióinak megtartó erejét a Zsil-völgye felé fordítsa.” Szabó Csaba még azt is hozzátette, hogy reményei szerint Szilágy megye rövidesen felzárkózik Hargita és Kovászna megye mellé, hogy harmadikként, amolyan fél-tömbmagyar, avagy tartalék-anyaországi minõségben támogatást nyújtson a szórványvidéknek. „A hivatalos testvértelepülési kapcsolatok kialakításának elsõ lépéseit már a hónap elején megtették az érintettek, Dombi Attila sarmasági polgármester és Benedekfi Dávid lupényi RMDSZ-elnök. Az utóbbi években a Zsil-völgyi magyarság látványos közösségépítõ munkába fogott, és a megsimmisülés határáról a valós tervek szintjére hozta fel önmagát. Jelenleg a magyar oktatás helyzete megnyugtatóan rendezõdni látszik, sõt, a lupényi magyar szórványközpont létrehozását is tervbe szeretnék venni a bányászok, de ehhez támogatásra, bátorításra van szükségük” – nyilatkozta Szabó Csaba. (www.rmdszhunyad.ro)
amit bárhol kitûzünk fellobogtatunk, a világ minden magyarjának az összefogását, együvétartozását, fennmaradását, erõs hitünket, reménységünket, egymás iránti szeretetünket jelképezi. A ma emberi, rohanó hétköznapjainkban minden értéket örökkévalónak, örökké létezõnek gondolunk, így van ez zászlónkkal is. Néha felvetõdik bennünk a kérdés: Mióta létezik ez a nemzeti szimbólum?, Mi a története?, Mit jelképez? Ezekre a kérdésekre válaszolt Maniu Júlia felolvasásában. Idõrendi sorrendben a 15-ik század óta egészen napjainkig ismertette a tényeket, legendákat. A zászló színeiben a piros az erõt, a fehér a hûséget, a zöld a reménységet jelképezi. A Vita család nagylelkû ajándékát Sipos Szabolcs lelkipásztor, illetve Fülöp Júlia köszönte meg és adott át egy CD-t régi szászvárosi gyûjteményét (ez a lemez Csatlós Zsófia, tanárnõ munkájával valósult meg. Köszönet érte.) A hagyománynak megfelelõen a templom elõterében levõ Kuún grófok mellszobrainak koszorúzása is megtörtént. Koszorút helyeztek el Dezméri István fõispán, Alexandru Munteanu, szászváros polgármestere és Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ elnök. Közösségünk szokásához híven szeretetvendégséggel fejeztük be ünnepi rendezvényünket. Ismerkedések, kötetlen baráti beszélgetések, város és templomtörténeti ismertetések „tarkították” a nõszövetség tagjai által megterített fehér abroszt. Fülöp Juliánna
Brádon is ünnepeltek Van, ahol ünnepelnek, van, ahol csak emlékeznek az 1848-49- es szabadságharc eseményeire, nagyjaira, fontos az, hogy tegyék, mert egy nép a múltja nélkül a jövõjét sem tudja megfogalmazni. Brád magyarsága is emlékezett, március 18-án, tette ezt azért, hogy veszni látszó jövõjét megfogalmazhassa, megerõsíthesse. Márton József plébános tartott rövid elõadást a március 15-e történéseirõl, hõseirõl. Elõadásában kiemelte azt, hogy nem elég tudni, nem elég akarni valamit, ami szép és nemes, azért tenni kell, ehhez mutat irányt elõdeink életpályája. Baráth Árpád szavalta a Nemzeti dalt és tartott rövid összefoglalót román nyelven. Petõfi Sándor gondolatait idézte az Egy gondolat bánt engemet címû vers sorain keresztül. Felemelõ volt ismét átélni az összetartozás élményét, hiszen a brádi magyarok tudják, ha gyorsan akarsz menni menj egyedül, de, ha messze akarsz jutni, fogd meg társaid kezét. Legyen így, mert akkor nem volt hiába a szabadságharcosok áldozata és nem lesz hiábavaló a mi életünk sem. Baráth Árpád
4
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Bemutatjuk templomainkat
Algyógy – református templom (Kolozs megye) Pongrácz grófnak adományozza, aki elkezdi építeni Diód várát. Ezt a várat a Kuún Kocsárd család tovább építi. Ebben az idõben egy esztendõben három országos vásárt is tartottak. János Zsigmond 1562-ben leromboltatja a várat, késõbb egy kastély épül a helyén. A mai templomkertben két templomot is láthatunk. Ott van a XI-XII. században a római fürdõ köveibõl épült körkápolna, ami egyedüli építmény Erdélyben. A zsindelytetõs épület ma múzeum. A kertben épült a XVI. században egy templom, mely eredetileg katolikus volt. Ebbe a templomba is beépítettek római kori köveket, sírköveket. A bejáratnál két oroszlánszobrot láthatunk. A reformáció elterjedése után a templom a reformátusoké lett. 1766-ban a
fotók: Kun Árpád
Hunyad megye északkeleti részén a Maros jobb oldalán terül el Algyógy. Sokan csak gyógyvíz fürdõjével kapcsolatban emlegetik. Már a rómaiak idejében a GelmarHévíz nevû településen kezdték kialakítani a fürdõket. Késõbb amikor a fürdõ romos állapotba került, köveinek egy részét beépítették a templomba. A falun keresztül halad a Gyógy patak. Elsõ említése 1271-bõl egy Mihály vajda által kiállított oklevélben olvasható ekkor a neve Gog. A település késõbbi nevei:1397ben Dyod és Dyog, 1407-ben Aldyogh, 1850-ben Zsoázs, 1854 után Unter Gyógy. A Mihály vajda által adományozott birtokot a késõbbi tulajdonosok nem vigyázták meg. Mátyás király 1467-ben a dengelegi
Az algyógyi református templom
reformátusok száma 161, ebbe beszámolták a közeli Bokaj, Gyalmár híveit is. Sok volt a nemes, akik templomjárók voltak. 1848-ban román felkelõk Gheorghe Demian vezetésével, mintegy 17 embert gyilkolt le, köztük a lelkészt családjával, a tanítót, presbitereket, a kúriát pedig kirabolták. Kuún Kocsárd földbirtokos 1892-ben egy alapítványt hozott létre és a késõbbiek során letette egy mezõgazdasági iskola alapjait. 1900-ban a településen még élt 323 magyar, amibõl 147 református. 2002-ben a településen még volt 27 magyar, amibõl 22 református. A templomot több alkalommal is javították 1867-ben Kuún Kocsárd támogatta a javítást. Az 1930-as években pedig Debreczeni László kolozsvári építész tervei alapján végeztek nagy javítást. A templom ma elég gyenge állapotban található. Istentiszteleteket havonta egyszer tartanak. Jelenleg Szászváros filiája. A telken és a papilakon 1990 óta az Erdélyi Református Egyházkerület egy ifjúsági táborközpontot nyitott, majd ezt fejlesztette. ågy nyáron minden vasárnap tartanak istentiszteletet. A gyülekezet lélekszáma jelenleg 5. A következõkben ismertetem az Algyógyon szolgáló lelkészek névsorát: Szentjobbi Bálint 1640 elõtt, Sállyai Péter 1676 elõtt, Kercsedi Mihály 1686 elõtt, Gyarmati Mihály 1686 körül, Bikfalvi Tamás 1686-1687, Baczoni Péter 1690, Isipi György1693-1698, Viski János 1698 körül, Tatai Márton 1701-1702, Keresztúri B.
Virágvasárnaptól húsvétig Tavasszal mindannyian várjuk a Húsvétot. A természet megújulása után szükség, hogy a lelkünk is megújuljon. A húsvéti ünnepet megelõzi a negyven napos böjti idõ. Az ünnep elõtt egy héttel ünnepeljük a virágvasárnapot. Ez az a nap, amikor az írások szerint Krisztus szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Az ókori keleten, ha egy uralkodó végighaladt egy városon az utat leterítették, kidíszítették. Mind a négy evangélium részletesen foglalkozik Krisztus bevonulásával. János evangéliumában pálmaágakról olvashatunk. A pálma a gyõzelem és a diadal jelképe. Több nyelven Dominica Palmorumnak nevezik az ünnepet. Mivel Európa országaiban a pálma nem annyira otthonos, ezért másféle faággal, tiszafa vagy fûzfa ágaival helyettesítik. Jézus Jeruzsálembe Bethániából az Olajfák hegyén és a Kidron patak völgyén keresztül haladt. Legfontosabb célja, hogy elérkezzen a templomba. A nép az úton hangos szóval éljenezte, és azt kiáltotta: – Hozsánna a Dávid Fiának! Sokan azt gondolták, hogy egy olyan szabadító jön közéjük, aki megmenti õket a római uralomtól. Azonban, mint szolgáló pap, mint Messiás lépett a nép közé. Egyik elsõ, és legfontosabb feladata az volt, hogy megtisztítsa a templomot. Jeruzsálemben tehát ott volt az ünnepi hangulat. A katolikus egyházban gazdag liturgiája van a virágvasárnapi istentiszteletnek. Ott van a virágvasárnapi körmenet. Egy feljegyzés szerint egykor egy katolikus püspök szamárháton ment virágvasárnap templomba. A római katolikus egyházban ma is barkát szentelnek e napon.
A virágvasárnap lehetséges idõpontjai március 15. - április 18. közötti idõszakra esik. Ez ünnep után következik a nagyhét. Ott van a nagycsütörtök, amely az Úr vacsorájának napja, amikor még együtt vannak a tanítványok. Ekkor készítették fel a felnõtteket keresztségre, a vezeklõket pedig ezen a napon fogadták vissza a gyülekezet közösségébe. A nagycsütörtökhöz tartozik a lábmosás ceremóniája is. Következik a nagypéntek Krisztus kereszthalálának napja. Ezen a napon Jézus szenvedésére emlékezünk. A nagyszombat egy csendes nap, amikor várni kell a nagy ünnepet. Ezután jön a húsvét vasárnapja, Krisztus feltámadása. Ekkor ismét megszólalnak a harangok, és hatalmas zúgásukkal jelzik, hogy Krisztus nincs a sírban. A húsvét dátumát a 325-ben tartott niceai zsinaton fogadták el, mégpedig úgy, hogy minden esztendõben a tavaszi napéjegyenlõség (március 21.) utáni elsõ holdtölte utáni elsõ vasárnap legyen az ünnep. Így húsvét minden évben a március 22. - április 25. közötti idõre esik. Ez esztendõben április 8-án ünnepeljük. Az elkövetkezõ esztendõkben a húsvét dátumai: 2013. március 31., 2014. április 20., 2015. április 5., 2016. március 27., 2017. április 16., 2018. április 1., 2019. április 21., 2020. április 12. Az ortodox egyház a régi Julianus naptár szerint számítja a húsvétot, ezért más dátumon ünnepelnek. Kun Árpád ny. lp.
Péter 1712-1713, Szentpéteri Békés Miklós 1714-1719, Bágyi Nagy János 1763-1782, Kendi György 1783, Kolosvári Sámuel 1783-1793, Molnár Imre 1796-1801, Báló József 1802-1817, Kiss Ferenc 1818-1832, Botz József 1833-1848, Dáné Mózes 18591865, Jakab Mózes 1867-1905, Puskás Kálmán 1911-1913, Fábián Lajos 19241929, Kovács Lajos 1933-1937, Kállai István 1940.
Algyógyi körkápolna A múlt század második felétõl a szászvárosi lelkészek voltak a beszolgálók: Bedõ Béla, Szilágyi Endre, majd 2000-tõl napjainkig Sipos Szabolcs. Reméljük, hogy az egykor szebb napokat is megért templomot ismét felújítják. Kun Árpád
Nagyböjti triduum Déván Minden év nagyböjti idõszakában a Déva-telepi Szt. Antal plébánián három napos lelkigyakorlaton vehetnek részt mindazok, akik lélekben a húsvéti eseményekre szeretnének felkészülni. Így volt ez idén is március 16-18. között. A triduumot Kovács Csaba p. Antal ofm. volt dévai, jelenleg dési plébános vezette. A szentbeszédek témája nem volt idegen a hallgatóság számára, mert ha húsvét, akkor szorosan kapcsolódik Jézus szenvedéstörténetéhez. Viszont a téma felvetése, megközelítése egészen újszerû volt a triduum résztvevõi számára. Az elsõ találkozás témája a nagypénteki eseményekhez fûzõdött és Jézus pere címet viselte, jogosan. Érdekfeszítõ, tanulságos történelmi és jogi fogalmakat ismerhettek meg a résztvevõk, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy az a jeruzsálemi nép, amelyik Jézust virágvasárnap ujjongva fogadta, miért feszíttette meg nagypénteken. A következtetés az, hogy Jézus elítélése politikai és társadalmi indítékú volt a korabeli zsidó történelemben. A nagypénteki zajos, kegyetlen eseményeket nagyszombat csendje követte. Ez volt a második nap szentbeszédének a témája. A modern ember élete tele van zajjal, napjai pö-
rögnek, de néha jó lenne elcsendesednie. A nagy dolgok, a fontos döntések nem a lárma közepette keletkeznek, hanem a csend, a nyugalom eredményezi õket. Csak ebben a lelkiállapotban hallhatja meg az ember Isten szavát, saját lelkiismeretének szavát. Így érlelõdik meg az emberben a REMÉNY, az, hogy nagypéntek szõrnyûsége és nagyszombat csendje után csakis a FELTÁMADÁS következhet, mindig az következik. A vasárnapi szentbeszéd Jézus szenvedésének értelmét boncolgatta, azt, hogy a keresztény ember számára mit jelent Jézus keresztje. Köszönjük p. Leánder ofm. helyi plébánosnak, hogy lehetõséget adott számunkra a p. Antal által nyújtott szentbeszédeken keresztül nemcsak lelkiekben, hanem szellemiekben gazdagodnunk. Kívánunk mindkettõjüknek erõt, egészséget a mindennapi gondok megoldásában, a papi teendõk teljesítésében, mert a modern ember számára szükség van helyes útmutatásra ahhoz, hogy körülöttünk szebb legyen a világ. Minden kedves olvasónak kívánok kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket a dévai Szt. Antalról elnevezett Ferences Világi Rend nevében, László Anna
5
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Díjazták a Zrínyi Ilona és Gordiusz matematikaverseny legügyesebb résztvevõit Idén, immár második alkalommal rendezte meg a Téglás Gábor Iskolaközpont a nemzetközi rangú, Zrínyi Ilona és Gordiusz matematikaverseny Hunyad megyei döntõjét. A versenyre februárban, a kiemelkedõ eredményeket elért diákok díjazására március közepén került sor. Orbán Júlia tanárnõ, a díjak átadását megelõzõen elmondta, hogy idén mintegy 170 diák vett részt a versenyeken Hunyad megyébõl. A legtöbben Déváról, a Téglás Gábor Iskolaközpontból jelentkeztek, Vajdahunyadról 16-an, Petrozsényból és Lupényból 8-8, Szászvárosról, Csernakeresztúrról és Vulkánból, pedig 3-3 gyerek vett részt a megmérettetésen. A Zrínyi Ilona nevét viselõ matematikaverseny 3-8. osztályosoknak szól, 1990ben indult Kecskemétrõl, ahonnan elõbb Magyarországra terjedt, majd az egész Kárpát-medence magyar iskoláiba. A Gordiusz hasonló múltra tekint vissza, a 9-12.-es diákok számára szervezik meg. A rendezvény támogatóinak köszönhetõen (SC. Zolerwandy SRL, Corvin Könyvkiadó, Dévai RMDSZ, Hunyad me-
Stelczner Norbert és Székely Andrea Réka gyei RMPSZ, Téglás Gábor Iskolaközpont), az ügyes diákok és a felkészítõ pedagógusok ajándékcsomagot is kaphattak az elismerõ oklevél mellé. A legügyesebb diákok pedig: 3. osztály: I. helyezett: Aczél Emília, Tég-
lás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Újfalvi Annamária. 4. osztály: I. helyezett: Fodor Orsolya, Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Sebestyén Anna. 5. osztály: I. helyezett: Gáspár Barra-
Versenyeztek a kisiskolások (folytatás az 1. oldalról) A „Mesék szárnyán” mesevetélkedõ évek óta igen népszerû az ország kisiskolásainak körében. A már megszokott, hagyományos vetélkedõre II-IV. osztályos diákokból álló csapatok jelentkezhetnek. A csapatok írásbeli játékos feladatokat kapnak az olvasott mesékkel kapcsolatosan. Az elsõ fordulót október végén, a másodikat november végén, míg az utolsó, harmadik fordulót január végén rendezték meg Hunyad megyében is. Az utolsó forduló két legtöbb pontszámot elért csapata rész vett 2012. márciusában Nagyváradon az országos döntõn, tanítóik kíséretében. Megyénket a Téglás Gábor Iskolaközpont III. osztályos ta-
Nagy Dorottya
nulóinak Mesemanók csapata: Aczél Emília, Molnár Rudolf Mihály, Pap Csongor, Osváth Tamás (tanítójuk: Újfalvi Anna-Mária), valamint a vajdahunyadi Matei Corvin Technikai Kollégiumhoz tartozó 6-os számú Általános Iskola II-IV. osztályos tanulóinak Fekete Lovak csapata: Zala Dániel, Mózes Áron, Máté Beáta, Giurgiu Ilona Mária (tanítójuk: Pampu Anna) képviselte. Március 10-én a „Hám János” Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében tartották a Vidám Versek Versmondó Versenyének országos döntõjét. A diákoknak ezúttal is egy legfeljebb háromperces, kizárólag magyar költõ tollából született, vidám hangvételû verssel vagy prózával
kellett fellépniük, a produkciókat pedig szakmai zsûri értékelte. A kisiskolások elõadásait Zsigmond Emese, a Napsugár folyóirat fõszerkesztõje, a bizottság elnöke, András Gyula színmûvész, Kocsis Annamária, az Oktatási Minisztérium részérõl, Miclãus Judit iskolaigazgató és Szejke Ottília elemi oktatásért felelõs szaktanfelügyelõ pontozta. Megyénket Gáll Orsolya a lupényi 1-es számú Általános Iskola IV. osztályos tanulója (tanítója: Madaras Irén) és Nagy Dorottya a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont II. A osztályos tanulója (tanítója: Szabó Ildikó) képviselte. Nagy Dorottya a Napsugár gyermekirodalmi folyóirat különdíjával tért haza.
A Kányádi Sándor Szavalóversenyen ügyeskedtek
Áron, Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Kovács Erzsébet. 6. osztály: I. helyezett: Stelczner Norbert, 6-os számú Általános Iskola, Vajdahunyad. Felkészítõ: Kiss Mihály András. 7. osztály: I. helyezett: Kutasi Enikõ, Avram Stanca Általános Iskola, Petrozsény. Felkészítõ: Munteanu Júlia. 8. osztály: I. helyezett: Gáspár-Barra Szilárd, Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Orbán Julianna. 9. osztály: I. helyezett: Daradics Gábor, Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Kovács Erzsébet. 10. osztály: I. helyezett: Varga Cecília, Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Kovács Erzsébet. 11. osztály: I. helyezett: Székely Andrea Réka, Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Kocsis Attila. 12. osztály: I. helyezett: Fekete Gabriella Téglás Gábor Iskolaközpont, Déva. Felkészítõ: Tófalvi Emese. Hunyad megyét a magyarországi fordulón Stelczner Norbert és Székely Andrea Réka képviselik. Csatlós Erzsébet
Messzehangzó rigófütty Sokadik alkalommal szervezték meg Vajdahunyadon 2012. Március 24-én a Magyar Házban azt a szavalóversenyt, melyre szép számban jelentkezett szavaló és hallgatóság, egyaránt. Kányádi Sándor verseibõl meríthettünk tavaszi hangulatot, játékos jókedvet. Csibék, cicák, cinkék, kecskék pajkos életébõl, az elkeseredett káposzta sorsáról hallhattunk, vagy éppen a huncut háromlábú kisszék rakoncátlanságait idézhettük fel mi felnõttek is, hogy a szombat délelõttünk vidámabban teljék. A vajdahunyadi ,,Matei Corvin” t.k. 6-os számú Általános Iskola, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont, valamint a csernakeresztúri Általános Iskola alsó tagozatos diákjai mérték össze tehetségüket ezen a szép versünnepen. Értelmes, ügyes gyermekek és tanítóik (Bíró Czeczília, Pampu Anna, Újfalvi Annamária, Móra Kinga, Bárány Enikõ, Kis Imola Angéla, Szabó Ildikó, Osváth Piroska Franciska, Gálfi Erzsébet) drukkoltak az eredmények hirdetésekor. Nem volt könnyû dolga a zsûri tagjainak (Deák Piroska tanár, Doboli Beatrix tanár, Menyhárt Ernõ tanító, Kun Kriza Ilona óvónõ), hiszen szinte minden gyerek „labdába rúghatott” volna.
Két vajdahunyadi kisdiák Mindrean Andreea I. osztály és Lázár Jusztina III. osztály nyerte mindkét kategóriában az elsõ helyezést, mely szerint õk fogják megyénket képviselni az országos szakaszon. A szeretetvendégséget a szülõk állták, a finom csokit Dézsi Attila ajánlotta fel minden gyermeknek. A szervezés kiválósága minden apró részletéig Bíró Czeczília munkáját dícséri.
Kun Kriza Ilona
6
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Nagyasszonyaink
A Zsil-völgyi „égõ föld” legendája
Cserei Heléna (1754-1831) (2. rész) A zsibói nagyasszony példás lélekkel tûrte szenvedéseit, s mindent elkövetett, hogy bebörtönzött férje visszanyerhesse szabadságát. Ebben nagy segítségére voltak Wesselényi báró nõvérei, fõként báró Bánffy Györgyné Zsuzsanna, aki többször is kihallgatáson járt a császárnál. De a francia forradalom kirobbanásának is szerepe lehetett a szabadulásban, így 1789. december 15-én, 4 év és 9 hónap után Wesselényi Miklós hazatérhetett õsi otthonába, ahol a felesége hûsége és odaadása úgy õrzött meg mindent, ahogy elfogatása idején volt. Cserei Heléna kénytelen volt – és akarta is – megtanulni a gazdálkodást, s gondját viselte férje kedves ménesének is, felügyelte a lótartást és – idomítást. Wesselényi kedves ménjét, a Philosophot, négy évig nyeregtelenül hagyta, míg a gazda meg nem érkezett. Talán ezzel szerezte a legnagyobb örömet, rabságból szabadultnak! (Újfalvi Sándor írja emlékiratában, hogy megérkezé-
A zsibói Wesselényi-kastély
sekor Wesselényi egyenesen az istállójába ment, ahol kedves lova nyerítve üdvözölte urát, s hibamentesen hajtotta végre ennek lovaglási parancsait. Wesselényi ekkor úgy érezte, hogy megbékélt sorsával.) A várfogság nem változtatta meg Wesselényi kedves indulatosságát, sem nemes természetét. Folytatta régi, zajos életét, amely fõleg a vadászat és a lovaglás körül forgott. Csak a nagyasszony kísérelte meg ellensúlyozni magatartását, bár közben sokat szenvedett, hiszen újabb két gyerekét kísérte ki a zsibói gyászkert kriptájába, ahol már nyolc kistestvér várta a feltámadást. Amikor a tizedik kis koporsót is elhelyezték, a fájdalomtól õrjöngõ apa befalaztatta az ajtót, s elátkozta azt, aki majd egyszer kibontja. (Ezt nem ismerve vagy ennek ellenére, vandál kezek feldúlták a kriptát, s a múlt század 90-es éveinek elején romhalmazként láthatta az odalátogató.) 1796-ban azonban, megváltásként és kárpótlásként, a gyászoló szülõket a sors egy újabb fiúgyerekkel ajándékozta meg, aki apja után szintén Miklós lett. Ez, a legnemesebb emberi értékekkel felruházott fiú lesz anyjának öröme, apjának büszkesége, Erdély kiemelkedõ reformkori egyénisége: „a nagy Wesselényi Miklós”. Cserei Heléna félti fiát. Okkal. Az apa spártai módon neveli, néha szinte teljesíthetetlen igényekkel lép fel vele szemben. Az anyának – a családi béke érdekében – gyakran kell elfojtania, eltitkolnia állandó rettegését. De a nagyasszony kemény marad továbbra is. A Kazinczy Ferenc által „zsibói kis daliá ”-nak elnevezett gyermekifjú edzett, minden sportágban jártas (lovagolt, úszott, vívott), a tudományokban is jólképzett fiatalemberré vált, akinek nagy jövõt jósolt a széphalmi mester, az irodalmi élet vezéregyénisége, Kazinczy Ferenc is. (folytatjuk) Takács Piroska
Van, aki még szereti a történelmet Folyó év február 29 - március 1. között a Téglás Gábor Iskolaközpont 5 diákja Szikszai Zoltán történelem szakos tanár kíséretében részt vett Magyarországon, Szarvason a Vajda Péter Gimnázium által minden évben szervezett történelmi vetélkedõn. A vetélkedõ Magyarország történetének két évszázadát foglalta magába, az 1526 és 1703 közötti idõszakot. A versenyzõ diákoknak nem csak a megadott kérdésekre kellett tudniuk a választ, hanem történelmi személyiségek arcképeit is fel kellett ismerniük, vagy az ország történelmébõl egy-egy mozzanatot filmvetítés alapján. A mi iskolánkat képviselõ öt IX. és X. osztályos tanuló, név szerint Balázs Orsolya, Balázs Ildikó, Kadács Róbert, Kádár Noémi és Tolnai Tibor, akiket Szikszai Zoltán tanár úr készített fel, a nyolc csapat közül a 3. helyen végzett. A vetélkedõ után a vendégdiákok városlátogatáson vettek részt. A Trianon elõtti történelmi Magyarország középpontja Szarvas volt, és errõl tudomást kellett szerezniük a vetélkedõn résztvevõknek. A szarvasi iskola diákjainak jutott ez a feladat, aminek õk lelkesen és odaadóan eleget is tettek. A Brenyó Mihály Matematika Pontszerzõ Verseny országos döntõjére a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban került sor március 23-25-én. Megyénket a Téglás Gábor Iskolaközpont III. osztályos tanulója Csíki Cristian ªtefan (tanítója: Újfalvi Anna-Mária), valamint a IV. osztályos Anderlik Patrik és Kecseti Ingrid (tanítójuk: Sebestyén Anna) képviselte. Csíki Cristian ªtefan Népújság különdíjjal tért haza. Csatlós Erzsébet
Göncz József és Bognár Béla Szép Hunyad megyénk címû könyvének 93. oldalán megemlítik, hogy a legenda szerint, a környék széntelepeit, állítólag Landau császári generális katonái fedezték fel 1788-ban. Egy Dévára áttelepült Zsil-völgyi család, e megjegyzéssel kapcsolatban, felvilágosítást kért. Õk ugyanis sohasem hallottak errõl a legendáról. Az 1990-es évek elején id. Fodor Endre vulkáni mérnök, egy helytörténeti találkozó alkalmával mesélte el a Zsil-völgyi széntelepek, az „égõ föld” felfedezésének legendáját. Elmondta, hogy nyugdíjas bányászoktól hallotta, akik valós eseményként adták tovább a fiatalabb nemzedéknek: „Hajdanában, amikor még a Vulkán-hágón volt az országhatár, melynek védelmére, a Havasalföld felõli gyakori török betörések ellen, csapatokat vezényeltek oda a császár parancsára, hogy õrtüzeik fényénél, még éjnek idején is, éberen vigyázzanak a vidékre, csoda történt. Mindannyian elámultak amikor õrtüzeik akkor is tovább égtek, amikor már nem táplálták fával; egyre tovább terjedtek és egyre nagyobb lánggal égtek; úgy tûnik, mintha maga a föld is égne. Ekkor a parancsnok, hogy elfojtsa a lángokat, a katonákkal földkupacokat rakatott a tûzre, mire azonban akkora lángok keletkeztek, hogy a határon átlopakodó törökök, megpillantva a lángokat, egy hatalmas nagy erejû császári sereg táborának vélték és úgy elijedtek, hogy visszaosontak az éj leple alatt. Elûzte õket az égõ földkupacok látványa. A Vulkán közeli hegyi lakók, az erre húzódó völgyet, még napjainkban is Valea Arsului-nak nevezik. Az így felfedezett „égõ földet” pedig összegyûjtik a völgy lakói, még a föld mélyébõl is kikotorják. Elviszik messze földre világítani az éji sötétben, meleget adni véle a fagyos téli hidegben.” Schreiber István
Márciusi ifjak Déván A Téglás Gábor Iskolaközpontban fennállása óta tanárok-diákok lelkesen vesznek részt az 1848-49-es szabadságharc hõseinek emléke elõtt tisztelgõ rendezvényeken. Idén, a megszokottól eltérõen nem csak versek, dalok elevenítették fel a szabadságharc eseményeit és hõseit, hanem egy vetélkedõ keretén belül is összemérték tudásukat a témában.
Ahhoz, hogy a dévai tanulók részt vehessenek a vetélkedõn, támogatásra volt szükség. A Szent Ferenc Alapítvány biztosította az oda-vissza utazást, a teljes ellátásról, a szállásról és étkezésrõl pedig a szarvasi testvériskola gondoskodott. Mindenért köszönet és hála! L. A.
Serbán Ella és Szikszai Zoltán a gyõztes csapattal A Tiszteljük az 1848-49-es forradalom hõseit címmel megrendezett vetélkedõn a VI. A, B, a VII. A, B, és a VIII. A, B osztályos tanulók vettek részt. Öt fõs csapatok versenyeztek a gyõzelemért. A pálmát a VIII. A osztály csapata vitte el, második helyen végzett a VIII. B osztály, míg a VII. A csapata harmadik helyezést ért el. A VI. B, VI. A és VII.B osztályos csapatok dicséretben részesültek. A felkészítõ tanárok, Serbán Ella és Szikszai Zoltán, megelégedettséggel nyugtázták, hogy a diákok amellett, hogy jól felkészültek még azt is megígérték, hogy az elkövetkezõkben jobban elmélyülnek a témában. Csatlós Erzsébet
7
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
1848: A forradalom lelkes fogadtatásának tavaszi napjai Hunyad megyében A szabadságharcot megelõzõ reformkorszakban, sajátságos helyzete, s a vezetõ férfiak aulikus érzelmei miatt, megyénk nem vitt vezérszerepet a nagy átalakulás elõkészülésében. Az új törekvésekkel öszsze nem egyeztethetõ vezetõ réteg szelleme indította gróf Kuún Kocsárdot 1833ban arra, hogy az alispánságról lemondva visszavonuljon algyógyi birtokára, s a további megyegyûléseken, mint szabadelvû, újításra törõ ellenzék vezére szerepeljen. 1848. március 15-én a párizsi és a bécsi felkelések hatására a magyar fõvárosban is kitört a forradalom, amelynek hírére az országgyûlés megszavazta a jobbágyfelszabadítást, a polgári egyenlõségeket és a közteherviselését. V. Ferdinánd szentesítette az új törvényeket, elismerte az ország közjogi önállóságát és felelõs magyar minisztériumot nevezett ki. Magyarország Erdélyt is részesévé tette diadalának, s az 1848. évi VII. törvénycikkel Erdélyre is kiterjesztette a kivívott szabadságot. A márciusi események mindenfelé örömöt keltettek, míg a szász városok közül néhányan és a románság egy része is az önkényuralomtól való me-
nekvésként üdvözölték az eseményeket. Issekutz Antal, az események szemtanúja írja följegyzéseiben, hogy március 20-án, amikor megérkezett a pesti események híre, Déván is vallási és nemzetségi különbség nélkül dicsõítették a Pesten történteket. Zeneszóval ünnepeltek, zajos gyûléseket tartottak, majd küldöttség ment gróf Teleki József kormányzóhoz Kolozsvárra, s arra kérték támogassa Dévát abban a törekvésben, hogy „rendezett tanácscsal akarja magát ellátni”. A város azonban, a küldöttség visszatérését meg sem várva, már meg is választotta tanácsát. Az 1848-as márciusi események Nopcsa László nagybirtokos (Fatia Negra tényleges alakját) találták Hunyad megye fõispáni székében, aki 15 éven keresztül a megye mindenható zsarnoka volt; ezen hivatalos minõségben, már március 17-én, katonaságot kért a felszabadulásukra törekvõ parasztok ellen. Más erdélyi konzervatív fõtisztekkel egyidõben, a vármegye április 12-14-én tartott közgyûlésén azonban kénytelen volt lemondani hivataláról. E magas rangú vezetõ emberek lemondásának igazi oka a mindenféle re-
A dévai református gyülekezet is ünnepelt Március 18-án került sor a dévai református templomban megtartott, immár hagyományos március 15-i megemlékezésre. 1995-ben a dévai református gyülekezet, a lelkész kezdeményezésével felállított a református temetõben egy emlékmûvet az 1848-49-es forradalomban elhunytak emlékére. Azóta már hagyománnyá vált Déván, hogy a március tizenötödikéhez legközelebbi vasárnap emlékeznek az 1848-49-es eseményekre, megkoszorúzva a temetõben felállított emlékmûvet. Az idén is az ünneplés a dévai református templomban kezdõdött a szokásos istentisztelettel, majd a Téglás Gábor Iskolaközpont diákjai mutattak be egy rövid, verses-énekes elõadást Oprisa Melinda tanárnõ vezetésével. A templomi megemlékezés a magyar himnusz eléneklésével végzõdött. Az istentisztelet végén a gyülekezet felsorakozott a magyar zászlót lobog-
tató diák után és így indultak el a temetõbe. Itt elhelyezték az egyik koszorút László Zsigmond alpestesi lelkipásztor, honvéd sírjához a másikat pedig a forradalomban elesettek emlékmûvéhez. Miután elhangzott Vörösmarty Mihály Szózata, a református lelkész elmondta, hogy ezelõtt 17 évvel, amikor elõször vonult ki a gyülekezet megemlékezni, sokan nem mertek csatlakozni, mert akkoriban rendõrségi kísérettel zajlottak az események. Sajnálattal mondta el a lelkész, hogy napjainkban, amikor már a magyar zászlót is lobogtathatjuk, még mindig vannak, akik nem mernek a felvonuláson részt venni. Más évektõl eltérõen, az idén a dévai reformátusokkal egy idõben koszorúzott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi megbízottja és a Dévai Demokrácia Központ munkatársa is. Móra Attila
formmal szembeni ellenséges magatartásuk volt. Döntésükhöz azonban hozzájárult a közvélemény bizalmatlansága is, amely a bécsi udvar embereivel szemben nyilvánult meg. Május végén, amikor a kolozsvári országgyûlés egyhangúlag meghozta határozatát, a nép nyugodt volt. Bohoczel Sándor hátszegi követ csak a román nemzet egyenjogúságát kívánta, a szász követek pedig hosszú huzavona után szintén megszavazták a határozatokat. A közbiztonság védelmére megyénkben is egymásután alakultak a nemzetõr csapatok, és közben folytak a július 5-re összehívott elsõ népképviseleti országgyûlésre szóló választások. Déván két század gyalogos nemzetõrség alakult. Õrnagyuk Keserû Ferenc, nyugalmazott kapitány lett, aki a dévai Magyar Nemzeti Kaszinó megalakításával nyert közmegbecsülést. A nemzetõrök között ott volt a város fõjegyzõje, meg Pap Péter csizmadia mester is. Akkor nem volt különbség az emberek között: mindenki polgártárs és nemzetõr volt, utóbb pedig minden épkézláb polgár honvéd. A nemzetõrség reggelenként a Magna Curia udvarán gyakorlatozott. Fel-
szerelésük nagyon hiányos lehetett, mert báró Bay Miklós koronaõr, a gyulafehérvári katonai raktárból küldetett nekik kétszáz kovás puskát. A választások eredményeképpen az országgyûlésre a következõ képviselõket küldte megyénk: Gyulai Lajos, Györffy Sándor, Váradi Ádám (Hunyad megye), Papfalvi Sándor (vajdahunyadi), Lészay Lõrinc, Popovits Miklós (Szászváros széki), Batternay Imre, Dobolyi Károly (zarándi). Az új kormány bizalmából gróf Kuún Kocsárd lett Hunyad megye, Bethlen Gábor pedig Zaránd megye fõispánja. Amikor Kossuth kérésére megszavazták a 200 000 honvédet, Déván is megindult a toborzás és megalakították a kolozsvári XI. zászlóalj 6. századát. Tiszteket és altiszteket Kolozsvárról küldtek. Századosukat Székelynek hívták. Egyik õrmesterük Kovács, dévai szabó lett. Az altisztek legtöbbje tanuló volt, elõbb, és a legénység nagy része is nagyenyedi, gyulafehérvári, szászvárosi diákokból, továbbá iparosokból és kereskedõkbõl állott. A század létszáma csaknem 300 fõ volt. Schreiber István
Mi dolgunk a világon? „Mi dolgunk a világon? Küzdeni / s tápot adni lelki vágyainknak” – Vörösmarty Mihály idézettel kezdõdött a március 15-i ünnepi beszéd a petrillai református templomban. A lélek vágya a szabadság – szólt az igehirdetõ, az odavezetõ áldozatos utat járták a mi õseink 1848-ban, a tiszta szellemi és törvényi megújulás, majd az önvédelmi harc módozataiban. Nemzeti ünnepünk alkalmából, március 18-án a példás renddel, az összetartozás erejével a petrillai magyarság ismételten bebizonyította, hogy „él nemzet e hazán”. Az ünnepi igehirdetést Kovács-Szabadi Levente, helybéli ref. lp. végezte el. Kettõs célt fogalmazott meg, az elsõ, hogy vissza kell nézni a múltba, mert elõdeink életének eredményei és küzdelmei, tanulságul és lelki erõforrásként maradtak meg, a mi örökségünknek. A második cél a jelenbõl a jövõ felé nézni, Isten az élõk Istene, aki életet, szabad életet akar, azoknak, akikben a lelki minõség erõsebb a testi önzésnél, „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság’” (Pál apostolnak második Korinthusi levele 3, 17). Isten akarata, hogy szabadon döntsük el, hogy csak Õt szolgáljuk, az emberi hiúság helyett. A szabadságról szóló gondolatában a lelkész rámutatott arra, hogy a szabadság az áldozattal együtt jár, szabadnak lenni nemcsak hatalmat, méltóságot, felelõtlenséget jelent, hanem azt is jelenti, hogy saját magunk szeretésébõl ki kell lépni, és egy magasabb rendû, értékesebb szeretetet a mások szeretetét, a nemzet szeretetét kell gyakorolni, vállalva benne a különbözõ áldozatokat. Záró szava is Vörösmarty idézete volt: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni/ erõnk szerint a legnemesbekért” (Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban) Az igehirdetés után a fiatalok mûsorára került sor, felidézték azokat az eseményeket,
melyek 1848. március 15-én Pesten történtek, válogatott zenei kísérettel társítva a szöveg és verselõadást. A mûsorra Pop Erzsébet tanárnõ készítette fel a fiatalokat, akik közül két leány (Tinca Júlia, Kutasi Enikõ) népviselete bizonyította kötõdésüket a magyarság értékeihez. A mûsor zenei részeivel egy idõben Kutasi Csaba vetítéssel tette gazdagabbá ismereteinket a szabadságharcról: Petõfi, Kossuth , Bem apó, a honvédek, a magyar címer, a szabadságharc emlékmûveinek képi bemutatása nagy érdeklõdést keltett. A magyarság helyi érdekvédelmi szervezete részérõl, Tinca Gizella, az RMDSZ alelnöke tartotta meg ünnepi beszédét. „Az elõdökhöz hasonlóan állítsuk tehetségünket, erõnket a magyarság szolgálatába, mert a történelem igazolja, hogy az áldozat, meghozza dicsõ eredményeit. 164 év telt el, hosszú idõ a magyarság történelmében járt sok vihar és viharos felfordulás, de mi még mindig itt vagyunk. Gazdag nép vagyunk, mert tõlünk sokat vettek el: elvették országunkat, de nemzetünket nem lehetett. Elvették hõseinket, de õsi múltunkat, nem tudták, elvettek erdõket, földeket, otthonokat, templomokat, de tehetségünket, és belsõ szabadságunkat sohasem veheti el senki. A régiek közül sokan meghaltak, ma nem meghalni kell, hanem élni kell szabadságunkért. Isten adja, hogy élni tudjunk a nemzetért, a békéért, az egyetértésért” – mondta Tinca Júlia. Végezetül együtt énekeltünk el két jól ismert 48-as dalt: a Föl, föl vitézek a csatára, és a Gábor Áron rézágyúja kezdetû énekek nemcsak a szabadságharc idején, de ma is lelkesítõen hatottak a magyar szívekre. Az ünnepi együttlétet a Nemzeti Ima, a Himnusz éneklése zárta.
Hunyad Megyei Hírmondó – Közéleti havilap – Kiadja a dévai Corvin Kiadó kft. Igazgató: Varga Károly Felelõs szerkesztõ: Csatlós Erzsébet Mûszaki szerkesztõ: Pál Annamária Munkatársak: Deák Piroska, Deák Levente, Doboly Beatrix, dr. Hauer Erich, Kun Kriza Ilona, Kun Árpád, Lukács Lajos, Schreiber István, Pop Erzsébet A szerkesztõség postacíme: RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete, Deva, Str. Iuliu Maniu bl. L2, Tel.: 0254-217524, E-mail:
[email protected] Készült a dévai Grapho Tipex nyomdában, Igazgató: Farkas László, Tel.: 0254-234500. A lapban megjelent írásokért a szerzõk vállalják a felelõsséget ISSN 1582-3997
