evangélikus hetilap
„Gyakori azonban az is, hogy a sofõr józan, mégis bekövetkezik a baj. A buliból hazajövet a kocsiban is pörög az élet, a zene bömböl, nagy a ricsaj – ami egy tapasztalt vezetõt is zavar –, és az autó máris túl gyorsan hajt.” f Tiszta fejjel a diszkóbalesetek ellen – 6–7. oldal
Az egyház mint kivilágított léghajó f 3. oldal Az Egyházak Világtanácsának elsõ világgyûlése f 12–13. oldal Rudolf trónörökös szobra a Városligetben f 14. oldal Csónakvásárlás f 10–11. oldal Pályázati információk az interneten f 15. oldal Mellékletünk: Útitárs – magyar evangéliumi lap
Ára: 398 Ft
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az Evangélikus Élet következõ, 35. száma augusztus 31-i dátummal, azaz két hét múlva jelenik meg.
STRÓBL ALAJOS DOMBORMÛVE A BUDAVÁRI SZENT ISTVÁN-SZOBRON – FOTÓ: LUKÁCS GABI
„Meggyõzõdésem, hogy egyszer ébredés fog a világra szakadni. Akkor az emberek száznyolcvan fokkal az ellenkezõ irányba fognak fordulni, másként fognak gondolkodni. Csak az a fontos, hogy a pillanatot éberen várjuk.” f Születésnapi beszélgetés Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázóval – 5. oldal
73. évfolyam, 33–34. szám – 2008. augusztus 17–24. – Szentháromság ünnepe után 13–14. vasárnap
Új utakon az állam és az egyház viszonya A rendszerváltás után, pontosabban 1997 óta az állam és az egyház viszonyával kapcsolatos kérdések megítélése jelentõs változáson ment keresztül, annak ellenére, hogy az alapvetõ kérdések továbbra is tisztázatlanok maradtak. Komoly segítséget jelent ebben a vonatkozásban a kiváló kánonjogász, Rónay Miklós alapos tanulmánya (Állam és egyház a mai magyar demokráciában, Budapest, 2008, kézirat), amely az állam és az egyház közötti viszonyt a korábbi szemlélettõl eltérõen világítja meg. A magyar állam és a történeti egyházak közötti jogviszony kialakításánál korábban az alkotmány rendelkezései, az egyházakról szóló törvények, az állam és az egyházak közti szerzõdések, illetve az alkotmánybírósági határozatok voltak irányadók. Anélkül, hogy ezek szerepe megszûnt volna, új tényezõként jelentkezett a magyar állam és a Szentszék között 1997. június 20-án megkötött nemzetközi szerzõdés (Rónay Miklós, idézett munka 37. o.), amely azért tekinthetõ rendkívül fontosnak, mert egyrészt a katolikus egyházzal való kapcsolatot nemzetközi síkra helyezte, másrészt pedig a katolikus egyházzal kötött megállapodásokat a többi történeti egyházra is kiterjesztette. Ezzel a Vatikán és a magyar állam között létrejött nemzetközi szerzõdés az állam és az egyház viszonyát széles körben befolyásoló tényezõvé, valóságos jogforrássá vált. A katolikus kánonjog az egész világon egységes szabályozásra törekszik (Rónay Miklós, idézett munka 6. o.), és az egyház hivatalos képviselõje a Szentszék. Tehát nem a püspökök vagy konferenciáik képviselik az állam irányában a katolikus egyházat; ezek csak concessio alapján. A katolikus egyház maga felett nem ismer el semmiféle más hatalmat, mint Jézus Krisztus fõségét, tehát teljesen szuverén. A 1997. évi vatikáni szerzõdés jelentõsége abban van, hogy az állam és a katolikus egyház közötti kapcsolatok rendezése gyakorlatilag nemzetközi síkra tevõdött át, és ez az állami vállalások végrehajtásának nagyobb biztosítékát jelenti. A szerzõdésben vállalt támogatások csak az egyház beleegyezésével, tehát csak kölcsönös megállapodás útján változtathatók meg, ami az egyházak mûködésében a korábbinál nagyobb stabilitást jelent, mivel korábban az államhatalom akár
egyoldalúan is módosíthatta az egyházakat érintõ jogszabályokat. A katolikus egyház kizárólagos joghatóságot csak szakrális kérdésekben igényel magának. Luther a középkori „két kard elméletre” támaszkodva építi ki szervezeti elgondolásait, és a világi felsõbbséget hívja segítségül (Boleratzky Lóránd: Magyar evangélikus egyházjog, Budapest, 1992, 10. o.). Kálvin az államot és az egyházat két különálló szervezetként fogja fel, melyeknek egymástól lényegesen eltérõ, saját feladatuk van (Szathmáry Béla: Református egyházjog, in: Felekezetközi egyházjog, Budapest, 2004, 305. o.). Ma az állam és az egyház elválasztásának modellje érvényesül (1990. évi IV. törvény „a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról”, 15. § 1. bekezdés). Ennek kapcsán az államnak a tekintetben nincs feladata, hogy az egyházak milyen politikát akarnak a társadalommal kialakítani, csak arra vigyáz, hogy az egyházak megtartsák az állami törvényeket; az állam azonban anélkül teszi ezt, hogy felügyeletet gyakorolna az egyházak felett.
Az állam és az egyház viszonylatában a katolikus egyházat nem lehet az állam „belsõ jogrendszerébe” kényszeríteni azon az alapon, hogy a többi egyházzal legyen. Egyébként sincs szükség a Vatikánnal kötött szerzõdéseknél a transzformációra, mert az állami jog számára kompatibilis a katolikus egyház nemzetközi szerzõdésképessége. Az egyházak az államhatalomnak nem alárendelt intézményei, hanem az államtól elválasztott, szuverén, attól független, saját jogon létezõ entitások. Az államok tényként fogadják el a katolikus egyház nemzetközi jogképességét, és a szerzõdéseket az egységes egyházi jogrend és a helyi állami jogrend között létesült közjogi természetû kollíziós jognak tekintik. A szerzõdések megalkotásánál az egyeztetés a magyar vegyes bizottság útján történik. A szerzõdések módosítására csak akkor van lehetõség, ha a megállapodások megkötésekor
fennálló körülmények gyökeresen megváltoznak. Ez a kitétel a rebus sic stantibus klauzulára utal, amely még súlyos helyzetben is tárgyalásokat kezdeményez. Az 1997. évi szerzõdés az egyetlen, amelyik financiális kérdéseket szabályozott arra tekintettel, hogy Magyarországon kiszámíthatatlan finanszírozási rendszer alakult ki, amely minden évben vita tárgya volt. Ez a szerzõdés részben nemzetközi szintre emelte a korábbi állami vállalásokat, részben újabb jogosultságot is vállalt. A szerzõdés szerint az egyház finanszírozása két nagyobb pilléren: az adófelajánlásos és járadékrendszeren, illetve a közfeladat átvállalása alapján végzett közszolgálati tevékenység normatív állami finanszírozásán nyugszik, melyeket már a szerzõdés megkötése elõtt is garantált az államhatalom. Az úgynevezett kiegészítõ támogatás a közszolgálati tevékenység finanszírozásához járul hozzá. Új elem az egyházi felsõoktatás államival azonos finanszírozása. A szerzõdés részletesen felsorolja a kulturális örökséggel, illetve a mûemlékek védelmével kapcsolatban vállalt támogatások körét. Új rendelkezés az is, hogy az egyház az ingatlanrendezési törvény alapján fennálló igényét a szerzõdésben foglaltak teljesítésével kielégítettnek tekinti, és hogy a magyar állam az egyház beleegyezése nélkül nem szûkíti a kedvezmények és adómentességek körét (Rónay Miklós, idézett munka 38. o.). A kormány a vatikáni szerzõdés után megállapodást kötött a református (1057/1999. [V. 26.] korm. hat.), az evangélikus (1056/1999. [V. 26.] korm. hat.), a baptista (1044/2001. [IV. 20.] korm. hat.) egyházzal és a szerb ortodox egyházmegyével, továbbá a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével is. Mivel ezek nem nemzetközi szerzõdések formájában jöttek létre, nem törvényben, hanem kormányhatározatban jelentek meg. Gyakorlatilag az összes többi egyház – így azok is, amelyekkel nem született kormányszerzõdés – élvezi mindazt a jogot és stabilitást, amelyet a történeti egyházak élveznek az 1997. évi vatikáni szerzõdés révén. Az állam és az egyház viszonyának 1997-ben történt jelentõs változása indokolttá teszi, hogy ezzel a kérdéssel az evangélikus egyház is behatóan foglalkozzék. g Dr. Boleratzky Lóránd
„Hol vagy, István király?” g Jókai Anna A kérdés, a magyar kereszténység lelkébõl ilyentájt fölfakadó ének, többféle hangsúlyt enged: lehet panaszos, mármár szemrehányó, de lehet várakozó-reménykedõ is. Sóhajtva búcsúzhatunk a nyártól; köztudott, hogy augusztus 20. után lehûl a levegõ, bõrösödik a tavak tükre, és rozsdásra pöndörödnek a fákon a levelek… Hol vagy, dicsõ múlt, eltökélt és ihletett férfiú, Istentõl jelölt, felelõs király? Hol vagy, te egykori, épp csak születõ nemzet, tele sürgetõ feladattal? „Hol vagy, István király?” Lásd, mivé lettünk, lásd, miben tévelygünk, kényszerûen szétszóródott magyarok! A jogos panaszszó felhallik az égbe – de ez nem elég. Már nem elég a kétségbeesés. A szemrehányás sem segít. „Hol vagy, István király?” – Miért nem csinálsz valamit? Megrángatjuk képzeletünkben a palástja szegélyét; követelünk Istentõl, nógatjuk, küldje már a kegyelmet, áthárítjuk a szellemi ügyintézést, helyettünk hozza rendbe, zökkentse vissza a helyes kerékvágásba a világot a Teremtõ… Aztán majd mi a jó irányban kényelmesen haladunk tovább! „Hol vagy, István király?” – költõi kérdés ez, s nekünk, magunknak kell rá felelnünk. Izzó érzésekkel, megfontolt gondolatokkal és egyre szilárduló akarattal: Szent István, mit mondasz nekünk ezekben a különleges napokban, amikor nemcsak elillan a nyár, hanem a gyümölcs is beérik…? Amikor a learatott gabona megjelenik az új kenyérben, s ezáltal értelmet nyer, hogy besárgult és levágattatott… A múlt a jelenben szentelõdik meg. Az idõ következetes, de nem könyörtelen, ahogy a slágerek banalitása hirdeti. Szent István a vállalást megtette. Nem kevés áldozattal, nem kevés öngyötrés közepette. Sosem könnyû a régiben az elavultat legyõzni, ugyanakkor továbbmenteni belõle, ami örök, és bölcsõje az újnak. A világ hosszú, fájdalmas elõkészület után végre befogadta Krisztust. Krisztus a Földön ütötte fel sátrát; az emberiség megmaradása függött ezen a szakrális tényen, másrészt azon, az emberiség felismeri-e a nagy fordulatot, képes lesz-e sorsát Krisztus útjára vezetni. Bizonyos, ma nem volna Magyarország, ha István gõgösen, „nyakas õsmagyarként” elutasítja a kereszténységet, mint ahogy Európa sem kapta volna
meg azt a kitüntetõ feladatot, hogy a lelkes glóbusz közepe lehessen, ha a lecsengõ hitformákba beleragad. Napjainkban éljük Európa újabb megkísértését: a keresztény értékek relativizálását, a luciferi szabadosságot a szabadság álarcában. István nem taktikából tette az országot keresztény állammá, hanem meggyõzõdésbõl, szellemi parancsra: földi küldetés csak úgy teljesedhet be, ha van spirituális alapja. Ez az õ korunknak szóló üzenete. „Hol vagy, István király?” – Tudatos építkezésünkben találhatunk rá, legyûrve kétkedést, elzárkózva a cinizmustól, István király intelmeit a jelen körülményeire is alkalmazva: a hit cselekedetek híján meghal; a szent renden munkálkodó férfiakat hamis vádaskodással ne mocskolják; senkit se hajts szolgaságba; semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gõg és a gyûlölség; ostoba, pöffeszkedõ, középszerû emberekbõl ne állítsd össze tanácsodat; a „jövevényeket” jóakaratúan gyámolítsd; ne feledd apáid rendeléseit; imádkozz, gyakorold a szeretetet, légy erõs, ismerd a mértéket, légy becsületes, legyen benned szemérem. Nem az Isten hûtlen – hûtlenek csak mi, esendõ teremtmények lehetünk. Minden nemzetnek adott a Gondviselés az általános emberfeladaton belül sajátos, egyéni részfeladatot: mielõtt ezt nem teljesítjük, nem olvadhatunk bele a nagy Egészbe. Feladatunk, hogy mi adjunk példát, mintát; a még szerencsésebbeknek is közvetítsük a spirituális tudást, arról, mi dolgunk a matériában és a matériával, megérteni és megértetni azt, hogy miért is kaptuk valójában az életet, éppen itt és éppen most… Hogy legyen kenyér, ne csak morzsa, hogy hasson át az Ige, s ne a hazug szavak csûrése-csavarása. Az új kenyérre rajzolt kereszt emlékeztet erre. Az élet Ura tudta, hogy e földön enni is kell… Ezért szaporította a kenyeret és a halat a sokaságnak. A harmadik évezredben járunk. Súlyosodik az emberre esõ felelõsség. A korona nem billenékeny divatdiadém, nem múzeumi tárgy, hanem „aranyaura”, az Istentõl megáldott uralom jelentését hordozza. Fényében – s nem árnyékában! – reménykedik, dolgozik és imádkozik a magyar nemzet. „Hol vagy, István király?” Vágyakozó szívünkben, megfontolt tudásunkban s a jóra edzett szabad akaratunkban. Mindenütt, ahol „négy-öt magyar összehajol”.
2
e
2008. augusztus 17–24.
A BIBLIA ÉVE
Az Elsõ korinthusi levél – a szeretet Korinthus tipikus példája a virágzó ókori nagyvárosoknak. Élénk kereskedelmi, gazdasági, vallási és kulturális élet jellemezte. Sokszor hallunk arról prédikációkban, hogy Korinthus mennyire „erkölcstelen” város volt. Valószínû azonban, hogy ebben a tekintetben nem volt sokkal rosszabb, mint a Földközi-tenger medencéjének görögül beszélõ metropolisai. Pál apostol a második missziói útja során Athénbõl érkezett Korinthusba, és másfél évig tartózkodott ott: gyülekezetet alapított, és tanította a város vonzáskörzetébõl hozzá érkezõ hallgatóságot. Késõbb elhagyta a várost, és Efezusban is hosszú hónapokat töltött. Ekkor a korinthusi gyülekezeti tagok levélben fordultak hozzá különféle kérdéseikkel. Az Elsõ korinthusi levél tulajdonképpen Pál részletes válaszainak dokumentuma.
Ami az elsõ keresztényeket foglalkoztatta… A korinthusi gyülekezet tagjait zavarba ejtette, hogy milyen hamar különféle csoportokra bomlott a közösség, részben a vezetõk vagy a követendõ „lelki példaképek”, részben olyan erkölcsi-erkölcstelenségi kérdések miatt, amelyeket a gyülekezet tagjai eltérõen ítéltek meg. A „kezdõ” korinthusi keresztényeknek több kérdésük is volt a szexuális és családi élettel, illetve a bálványimádás Korinthusban igen gyakori formáival kapcsolatban is. Zavaros volt kultuszi gyakorlatuk is: nem tudták eldönteni, mit szabad, és mit nem egy istentiszteleten. Szabad-e vagy kell-e nyelveken szólni; a nõk taníthatnak-e férfiakat? Nem utolsósorban ellentmondásos hírek keringtek a hívek között arról, hogyan kell elképzelniük a holtak feltámadását. Mindezekrõl a kérdésekrõl Pál kimerítõ válaszokat ad a levélben, néha teljes határozottsággal, néha azonban azzal a fenntartással, hogy õ sem tudja egészen pontosan, mi az Isten által elvárt gyakorlat, de a véleményét örömmel megosztja a kérdezõkkel.
A szeretet soha el nem múlik Miközben Pál félreértéseket tisztáz, és eloszlat néhány bizonytalanságot, a levélben olvasható úgynevezett „szeretethimnuszban” egy dolgot nagyon világossá tesz: a keresztény ember életgyakorlatában a legfõbb vezérlõelv a szeretet törvénye. Az élet kiszámíthatatlansága eltérõ ösvényekre vezetheti ugyan a hívõ embert, a hit követelményei és megnyilvánulási formái változhatnak egyéniségtõl, kultúráktól, élethelyzetektõl függõen. Ráadásul mindezek megítélésében sem lehetünk tévedhetetlenek, hiszen most még csak „tükör által homályosan látunk”. A krisztusi szeretet azonban életgyakorlatunk és másokkal szembeni ítéletalkotásunk alapja. Pálnak nincs efelõl szemernyi kétsége sem. d Magyar Bibliatársulat
SEMPER REFORMANDA
„Következnek az intelmek, hogy azokat, akik már megigazultak, és a kegyelmet megkapták, felrázza, hogy a nekik ajándékozott igazság és Lélek által tevékenyek legyenek a gyümölcstermésben, a szeretet segítségével gyakorolják magukat a jó cselekvésében, mindenkor készek legyenek a kereszt elhordozására és minden e világi nyomorúságuk elviselésére. Ez az egész Újtestamentum summája!” d Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordítása)
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 3 . V A S Á R N A P – 1Móz 4,1–16a
A VASÁRNAP IGÉJE
Az üdvösség dallama Elsõ perctõl egyenlõtlenek voltak. Fiút kaptam az Úrtól – ujjongott Éva, amikor Kain megszületett. Mint aki már látja a csecsemõben az erõs, bátor férfit. Akire sajátos, anyai büszkeséggel néz fel. És jött a másik. Gyenge, tovatûnõ pára. Ezt a nevet kapta. Itt már nyoma sincs büszkeségnek, legföljebb féltésnek és szánalomnak. És ez így marad. Sose voltak és sose lesznek egyenlõk. A földmûvesnek erõsnek kellett lennie, a pásztornak nem. A földmûves gazdag is lehetett. A pásztor mindig csóró vándor maradt. Sose voltak és sose lesznek egyenlõk. Nincs, aki ne ismerné ezt az alapállást. Családban és rajta kívül. Rokonok, barátok, szomszédok és idegenek között. Vannak erõsek és gyengék, nagyok és kicsik, népszerû emberek és olyanok, akiket nem kedvelnek. Vannak szépek és jelentéktelenek, szerencsések és pechesek, szegények és gazdagok, munkanélküliek és nélkülözhetetlenek, feketék és fehérek, fejlett ország büszke polgárai és éhhalál szélén állók. Akárhova nézünk, így van ez. Föl se tûnik, már nagyon hozzászoktunk. Talán igazságtalannak tartjuk az alaphelyzetet, mégis ösztönösen respektáljuk az erõseket, és nem nagyon foglalkozunk a gyengékkel. A bibliai történet azonban váratlan fordulatot vesz. Ketten áldoznak, de Is-
ten szakít az azóta is rendületlenül fennálló hagyományokkal, és az „elszálló pára” áldozatát fogadja szívesen. A gyenge mellé áll. És ezzel elõször intonálja azt a melódiát, amely az Isten országa földi történetének alapdallama. Nem azok mellé áll, akik méltók, akiket tisztelni illik, nem a testben-lélekben-szellemben jókötésûeket választja, hanem az elszálló párákat. És nem változott a fõtéma. Isten története ezt a dallamot énekli a mai napig. Méltósága és ereje tudatában lévõ ember nehezen viseli az ilyesmit. Emiatt erõszakos az elsõ halál, amely írva van a Bibliában. Nekünk pedig ezer a kérdésünk, és mind miérttel kezdõdik. De a bibliai történet egyre sem felel. Arra válaszol, hogy mit kezdett az ember az egyenlõtlenséggel. Hogyan élte meg azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az egyiknek jól megy a dolga, a másiknak nem. Tragikus a válasz. Ilyen az ember. Az erõs is, meg a gyenge is. Mert Kain irigysége, mérge és fölháborodása minden emberben benne van. Az Ábelekben is ott rejtõzik. Bennünk is. Amikor meglátjuk és felismerjük, megrettenünk és elborzadunk. De tévedünk, ha azt hisszük, hogy ez a történet a tettekrõl szól. A bibliai õstörténetnek ez a sötét darabja legalább annyira szól a szavakról, mint a tettek-
rõl. És legalább annyira Istenrõl, mint Ádám és Éva két fiáról. Négyszer szólítja meg Isten a történetben Kaint. Elõször még a brutális esemény elõtt kérdezi: „Miért gerjedtél haragra…? Hiszen ha jót cselekszel, emelt fõvel járhatsz. A bûn az ajtó elõtt leselkedik (…), de te uralkodjál rajta.” Ha Kain felelt volna Isten szavára, kiadhatta volna összes dühét. Elkiabálhatta volna, hogy igazságtalannak tartja Istent, felháborítónak a személyválogatását. Ha így történik, szegény Ábel életben marad! Isten a szabadulás útját kínálta fel Kainnak. Ma is ezt teszi. A vele való beszélgetés, még a felháborodott vádaskodás is a szabadulás útja. Megõriz attól, hogy haragunk elvaduljon, és jóvátehetetlen tettekre sarkalljon. Isten megszólítja a felháborodott embert. Kain azonban nem válaszolt. Drámai a második kérdés. Ez már a tragédia után hangzik: „Hol van Ábel, a testvéred?” Ez a Biblia egyik legalapvetõbb, lelket borzoló kérdése. Ma is hangzik. Szüntelenül hangzik, amíg csak áldozatok lesznek a földön. Bármiféle áldozatok. Bizony utánakérdez Isten minden kiiktatottnak, partvonalra állítottnak, lesöpörtnek és elfelejtettnek. Ezt tudnunk kell. Lehet, hogy egész nemzedékek ki sem ejtenek bizonyos neveket, Isten azonban ma is kérdez: hol van…?!
Amit Kain válaszol, arra kár szót vesztegetni. Az a pimaszság és elvetemültség szava: mi közöm hozzá? „Talán õrzõje vagyok én a testvéremnek?” Legyen irgalmas mindannyiunkhoz az Úristen: ilyen gondolat be ne fészkelje magát a fejünkbe, ilyen szó ki ne jöjjön a szánkon, és ilyen érzés meg ne férjen a szívünkben! Isten minden áldozatnak utánakérdez. Még mindig lehetne válaszolni. És már csak két szó van hátra. Az elsõ a büntetés szava: „…légy átkozott…” „Bujdosó és kóborló leszel a földön.” Most végre emberi hangot hallunk Kaintól. Most szembesül azzal, milyen sors vár rá. Bujdosás, kóborlás, kitaszítottság, otthontalanság. „Hogy bírnám elhordozni tettem következményét? – kiáltja. – Gyengébb vagyok a súlyánál.” És ekkor ismét megszólal Isten történetének melódiája. Nem oldozza fel, nem szabadítja meg a tehertõl, de védelmébe veszi. Kain életben marad. Bélyeget kap. Isten bélyegét, amely életben tartja. Ez a dallam szól, az áldozatok mellé álló és a gyengéket szánó Isten dallama, végig az emberiség történetén. Egy sötétnek látszó, ám fényes napon ezzel a szöveggel: „Könny árja hull: / Elhunyt az Úr, Keresztfán halt meg értünk. / De amikor sírba szállt, / Megnyílt a menny nékünk.” (EÉ 210,2) g Szabóné Mátrai Marianna
kak kényszerültek elhagyni otthonukat, és léptek a bizonytalanság talajára, mert háború dúl, víz pusztít, embert próbáló vihar. Urunk, itt kérünk könyörögve, hogy áldd meg az idõjárást, az esõt, amely öntöz, a napot, amely érlel, hogy meghozza termését a föld, gyümölcsözõ legyen a betakarítás, maradandó minden szorgalmas kéz munkája. Drága Urunk! Kérünk az idei olimpia sportolóiért! Õrizd meg õket a fair play szellemében, hogy edzettségükrõl, tudásukról, kitartó munkájukról a megfelelõ pillanatban tudjanak számot adni. Kü-
lön kérünk a magyar sportolókért, akik eredményükkel egész országunkat megörvendeztetik. Tartsd meg õket irgalmadban, hozd õket haza biztonságban, egészségben, ha eljön a hazaút ideje. Áldd meg, Urunk, gyülekezeteinket, azt a közösséget, amelybe tartozunk; add, hogy a hitben mindenkor erõsödjünk, a szeretetben szüntelenül növekedjünk. Végül minden kérésünket, egész életünket a te kezedbe tesszük le. Legyen minden jóságos akaratod szerint. Hallgasd meg imádságunkat. Ámen.
Oratio œcumenica Urunk! Hálás szívvel jövünk eléd az imádság szavaival. Köszönjük a mögöttünk álló hét minden percét, jelenléted erejét, azt a szeretetet, amellyel hordoztál és vezettél bennünket az elõttünk álló napok küszöbéig. Jöjj velünk az elkövetkezõ hét napjai során is ígéreted szerint minden napon a világ végezetéig. Áldd meg életünket, otthonunkat, a ránk bízottakat, akik szeretnek, és akiket szerethetünk. Add, Urunk, hogy felismerjük egymásban a teremtés rendjét, a gondviselés mozzanatait. Taníts örülni embertársunk eredményének, javának.
Az irigység erejét, amely elválaszt egymástól, távolítsd el tõlünk. Erõsítsd azt a köteléket, amely egymáshoz köt bennünket. Nyisd meg szívünket, szemünket, fülünket, hogy lendüljön a szeretetünk, és észrevegyük a szükséget. Áldd meg a családi fészket, az otthon melegét, a terített asztalt. Add, Urunk, hogy szerte a világon minden ember számára legyen hajlék, ahol biztonságban lehet, és étel és ital van az asztalon. Add, hogy kivétel nélkül mindenki érezze gondviselõ jóságod éltetõ erejét – különösen ezekben a hetekben, amikor so-
Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem ÉNEKKINCSTÁR b A Szentháromság ünnepe utáni tizenharmadik vasárnap mottója: A hit cselekedetek nélkül halott! Az ünnep evangéliuma (Lk 10,23–37) az irgalmas samaritánusról szól. E heti graduálénekünk, a Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem (EÉ 455) erre a példázatra épül.
Az evangélium azt hirdeti a megváltottak gyülekezetének, hogy az isteni szeretet irgalmasságából élünk, hogy irgalmat nyertünk – irgalmasságra. Az igaz hitbõl fakad az igazi keresztény szeretet, amely egészen önzetlen, egészen számítás nélküli. Az irgalmas samaritánus képében méltán látja az egyház Krisztus Urunkat, aki ápolja és gyógyítja vérzõ sebekkel teli egyházát, gyülekezetét. Ezért énekeljük ezen a vasárnapon: „Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom…” (Az eredeti verzió szerint: „Ama samaritánus / Te vagy, ó, Jézusom!” – 4. vers.) Istennek ez az irgalmassága az üdvösség alapja már az ótestamentumban is. Az Ábrahámnak adott ígéret Krisztusra
mutat már a törvény elõtt. A kegyelem ígérete megelõzi a törvényt; a törvénybõl nincs élet, ez egyedül Krisztusban van, akiben mindnyájan életre mentettünk – ezt üzeni az epistola (Gal 3,15–22). Graduálénekünknek nincs saját dallama. Sántha Károly (1840–1928) a Szívem szerint kívánom dallamára, versformájára írta költeményét. Ez a szöveg mostani énekeskönyvünkben már nem szerepel; a dallam itt az egyik legismertebb passiós szöveggel kapcsolódik össze: Ó, Krisztus-fõ, sok sebbel (EÉ 200). Kiváló példa ez arra, hogyan tudja a zene elmélyíteni, a racionálison túl is érzékelhetõvé tenni a szöveg teológiai üzenetét. (A dallamról, mely J. S. Bach Máté-passiójának vezérkorálja, részletesen a maga idejében, nagypénteken olvashatnak majd.) A vers elõször az 1911-es Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyvben jelent meg, amelynek szerkesztésében – Payr Sándor
és Zábrák Dénes mellett – jelentõs szerepet játszott Sántha Károly. Ez magyarázza, hogy az énekeskönyv aránytalanul sok szövegét – 105 eredeti énekét és 69 átdolgozását – közölte. Jelenlegi énekeskönyvünk, melyben 23 éneke található, az eredeti hat versszak helyett csak az ének elsõ négy strófáját közli, néhány helyen kis változtatásokkal. Sántha Károlyt pesti teológusként Székács József és Szász Károly biztatta versírásra, s Arany Jánosnak is bemutatták, aki helyet adott verseinek a Koszorúban. Sárszentlõrinc volt lelkészi tevékenységének és gazdag irodalmi munkásságának legjelentõsebb helyszíne. Nagy szerepe volt a Petõfi-kultusz ápolásában, a költõ sárszentlõrinci diákoskodásának ismertté tételében. Katona József születésének századik évfordulója alkalmából az õ ódája nyerte meg a kitûzött húsz arany pályadíjat. Verseiben híveinek, a falu népének az örömét és a bánatát jelenítette meg. Költeményei a Koszorú-füzetekben, a Vasárnapi Újságban, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelentek meg, de önállóan is kiadta õket Költemények, Olajfalevelek és Az életbõl címmel. Imádságoskönyvébõl (Buzgóság
könyve) kiemelkedik a reformátor születésének 400. évfordulójára írt, Luther címû verses imádsága. Verseinek stílusa, szóhasználata érthetõ módon más, mint korunké, de méltányolnunk kell, hogy életmûve a kortársakra igen nagy hatást gyakorolt. Szinte minden ünnepre, alkalomra írt éneket. Ezek olykor égbetörõ himnuszok: „A hatalom Istenének / Zendüljön ajkunkon ének…” (EÉ 64,1), máskor a bûnbánat mélységébe vezetnek szûkszavúan, mégis mindent elmondva: „Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! / Gyötör a sok vétek. / Ím, oltárodhoz bûnbánattal lépek.” (EÉ 311,1) Mondanivalójának központjában leggyakrabban Jézus személye, váltságmûve, bûnbocsánata áll: „Örök Felség, szent Istenünk, (…) Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére!” (EÉ 524,1.2) Figyelmeztetése nekünk is szól: „Mert aki boldogít mást, / Boldog csak az lehet!” (455,1) Sántha Károly méltatása nem csak éneke miatt aktuális: idén szeptemberben emlékezünk halálának 80. évfordulójára. Legyen ez az írás a megemlékezések elõfutára! g Ecsedi Zsuzsa
LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .
2008. augusztus 17–24.
evangélikus élet
Van egy hely…
Legyen áldás az úton…
Országos gyerektábor Piliscsabán
FOTÓ: HORVÁTH MÁRTA
akinek még volt kedve barangolni az erdõ csendjében, részese lehetett egy éjszakai túrának, közben csillagképeket keresve. A hetet napról napra nagy társasjáték
Vízi olimpia
Erõpróba
FOTÓ: HORVÁTH MÁRTA
FOTÓ: KELÉNYI GERGELY
A hét mottója ez volt: „Jézus mesél Neked!” Erre épült a program is. A reggeli áhítatokban egy-egy jézusi példázat hangzott el – ezeket az alkalmakat teológushallgatók tartották. A délelõtti kiscsoportos beszélgetéseken a bibliai példázatokhoz egy-egy, tanulságával hozzájuk kapcsolódó mese is társult; így a történetek feldolgozása mélyebb és színesebb lehetett. A beszélgetések mellett játékok is színesítették a napokat; a vetélkedõkben – akadályverseny, vízi olimpia, bibliai verseny és egyebek – nemcsak erõnlétüket, hanem tudásukat is összemérhették a táborozók. Pilisvörösvár tájvédelmi körzetében tett egész napos kirándulásuk alkalmával a gyerekek a természet titkait fedezhették fel; velük tartott Kézdy Péter piliscsabai lelkész is. Ahogyan a természetben megismerhették a növényeket, úgy élhették át a növekedést a magvetõ példázata alapján a Láthatatlan Színházban. A tábor vendége volt az ír népzenét játszó Greenfields együttes is – a koncert fergeteges táncolással ért véget. Ezután
b Ünnepi istentisztelet keretében iktatta be kántori tisztségébe Zalaistvándon augusztus 10-én a tavasszal kántori bizonyítványt szerzett Bolla Krisztinát Koczor György lelkész. Ez alkalomból néhány mondatos bemutatkozásra kértem õt.
kísérte végig, a csapatok között vándorkupa járt kézrõl kézre; a hét végére nagyon szoros verseny alakult ki a pontgyûjtésben. A záró istentiszteleten a gyerekek már a szülõkkel együtt vehettek részt. Mint minden tábor végén, itt is könnyes volt a búcsú, de a tudat, hogy októberben újra találkoznak a táborozók, segített az elválásban. g Jarács Teodóra és Horváth Márta
b Az idén is Piliscsabán rendezték meg augusztus 3. és 9. között az országos evangélikus gyerektábort. Résztvevõinek számát tekintve egyedülálló volt a programsorozat: a szélrózsa minden irányából összegyûlt közel nyolcvan gyerek számára gondoskodott elfoglaltságról a tizenhét szervezõ.
f
– Hogyan választotta hangszerként az orgonát? – Mindig is szerettem az orgona hangját. Emlékszem, kislány koromban is mennyire irigyeltem a karzaton ülõket, hogy ott ülhetnek a közelében, és mindig jó érzés fogott el, ha orgonaszót hallottam. Valahogy mintha mindig is éreztem volna valamiféle elhívást. – Kántorként milyen tervei vannak a jövõre nézve, és mivel foglalkozik még? – Most dolgozom, és egyetemre is járok, de ezek mellett mindig felüdülés a kántori szolgálat, amit már hat éve látok el a gyülekezetben. Szeretnék a kántori bizonyítvány mellé oklevelet is szerezni, de tudom, hogy ehhez még nagyon sok erõ, tanulás és türelem kell. – Kik indították és juttatták el idáig a zenei pályáján? – Havasi Kálmán lelkész indított el ezen az úton. Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen az alapokat tõle sajátítottam el. Az õ javaslatára jelentkeztem a fóti kántorképzõ tanfolyamaira is, ahol sok tudással, szeretettel, hittel és baráttal gyarapodtam. Sokat köszönhetek ottani tanáraimnak is: Dóbisz Áronnak, Simon Barbarának, Ecsedi Zsuzsának. A fóti nyári és téli tanfolyamok mellett Zalaegerszegre jártam és járok jelenleg is Décsi Paál Enikõhöz, az ottani gyülekezet kántorához orgona- és szolfézs-
órákra. És nem feledkezhetem meg a családomról sem, akik biztos hátteret nyújtottak mindehhez. – Hogyan látja az egyházzene jövõjét? – Szerintem Fót az a hely, ahol leginkább tanúi lehetünk annak, hogy az egyházzenének van jövõje. Jó dolog, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is elindították a kántor szakot. Hasznosnak tartom a Gyülekezeti liturgikus könyv megjelenését is.
– Látja-e annak a lehetõségét, hogy egy ilyen kis gyülekezetben beinduljon a zenei élet, és a misszió része legyen? – Igen, hiszen meg kell mutatni, hogy a zene is egy út lehet Isten és egymás felé. Én ugyan nagyon szeretek egyedül is énekelni, de énekkarban vagy egy kis közösségben némi kísérettel – például gitárral vagy zongorával – igazán felemelõ érzés. Úgy gondolom, talán ezzel és hasonló kezdeményezésekkel meg lehetne fogni a fiatalokat és az idõsebbeket egyaránt, hiszen a zene nemcsak lélekemelõ, hanem közösségformáló ereje is van. g Z. I. d
Isten kezében – augusztus 16., 12.05 – Duna Televízió Kõszeg adott otthont az idei Szélrózsának, a 7. országos evangélikus ifjúsági találkozónak július 16. és 20. között. „Hol a határ?” – vetette fel a kérdést a mottó. A fesztiválon a határok megtartásának és átlépésének gondolatát járhatta körül a több mint kétezer hazai, Erdélybõl, Felvidékrõl és Nyugat-Európából érkezett résztvevõ a színes programok, áhítatok, koncertek, fórumok keretében, stílszerûen az Ottlik Géza Iskola a határon címû regényének helyszínéül szolgáló épületben és parkjában. Szerkesztõ: Nevelõs Zoltán, rendezõ: Horváth Tamás.
Nehezített uzsonnázás
Az egyház mint kivilágított léghajó Néhány hete a miskolci belvárosi evangélikus templomban különleges gyülekezet énekelte jóízûen Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán zsoltárfeldolgozását: „Mily gyönyörûség, íme, lásd, / amikor az atyafiak együtt muzsikálnak! / Ott van az áldás, hiszed-é? / Csak oda küld a mi Urunk pengõ citerákat.” E néhány sor akár a mottója is lehetett volna a 29. Kaláka fesztiválnak. Hiszen errõl volt szó: az atyafiak (nemcsak a vér szerinti testvérek, hanem összetartozó jó barátok) együtt muzsikáltak. Több helyütt is megnéztem a 133. zsoltárt, ám bevallom, hogy mind a héber eredetiben, mind a különbözõ fordításokban valami mást találtam: az atyafiak együtt vannak, együtt élnek, együtt lakoznak. Talán még Hajdók János ihletett zsoltárfordítása áll legközelebb Sumonyi Zoltán változatához; ez az egykor papnak készült nagyszerû, régi vágású tanárember (aki szegény nekem oroszt kellett, hogy tanítson egy általános iskolában a Józsefvárosban, a „nyóckerben”) így fordítja e sorokat: „ha a testvérek összhangban élnek”. Ez pedig már közel kerül az együtt muzsikálás szép költõi képéhez. Ennyi mûvészi szabadság megengedhetõ Sumonyi Zoltánnak is, és nyugodtan mondhatjuk, hogy mily gyönyörûség, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak. A közelmúltban egy nyíregyházi esküvõn személyesen is megtapasztalhattam ennek a sornak az igazát: a menyasszony hét és a võlegény öt testvére muzsikált és énekelt gyönyörûen együtt… A közismert verssorok is megelevenedtek ott és akkor: „Mindenik embernek a lelkében dal van, / és a saját
lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.” De azért az eredeti zsoltárszöveg is gazdag üzenetet hordoz: szép és gyönyörûséges, ha a testvérek egyetértésben élnek, együtt lakoznak. Errõl pedig egy másik ma élõ költõ, Görgey Gábor Nincs közös akarat címû verse jut eszembe: „Valahányszor minden lakó / Egyszerre sóhajt, / A bérház fölemelkedik, / Mint egy kivilágított léghajó. // Csakhogy egyszerre sohasem / Sóhajt minden lakó, / Ezért nem emelkedik föl a bérház, / Mint egy kivilágított léghajó.” A mi országunk is sokszor olyan, mint ez a bérház. Nincs összefogás. Még sóhajtani sem tudunk egyszerre. Pedig felemelkedhetnénk. Németh Lászlóval szólva „emelkedõ nemzet” lehetnénk. Vagy Illyés Gyula metaforájával a „haza a magasban” lehetne a miénk. Talán csak kivételes történelmi pillanatokban volt példa erre az összefogásra. Mondjuk 1956-ban és úgy-ahogy 1989-ben. Akkor mintha felemelkedett volna ez a bizonyos bérház, ha nem is mint egy léghajó, de legalább mint egy papírrepülõ… S akkor még nem szóltam arról, hogy bizony az egyházban sem nagyon tudunk egyszerre sóhajtani. Bizony, hiányzik az összefogás. Emelkedés helyett jószerével azt éljük át, hogy lefelé húznak a gondok. A 133. zsoltárhoz hasonlóan Jézus is az egyetértés és az összefogás fontosságáról szól: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben:
ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19–20) Jézus itt egyáltalán nem maximalista. Nem milliók összefogásáról szól, mint sok mozgalmi ének, hanem csak két ember egyetértésérõl, kettõ vagy három közösségérõl. Az evangélium eredeti szövegében szereplõ „egyetért” kifejezés görögül úgy hangzik, hogy „szümphóneó”. Ez pedig, úgy látszik, mégiscsak legitimálja Sumonyi Zoltán fordítását, hiszen a szó nyilván a szimfóniában, vagyis az együtt zenélésben, a muzsikálásban él tovább. Jézusnak Máté evangélista által megõrzött kérdése az elé az alternatíva elé állít, hogy a szimfónia vagy a kakofónia, azaz az összhang vagy a hangzavar jegyében élünk-e. A kakofónia ebben az összefüggésben ilyesmit jelenthet: rossz hangzás, hamisság, civakodás, egyet nem értés, pártoskodás. Mindez érvényes a keresztény közösségekre is. Pál apostol így vázolja a kakofóniának ezt a jelenségét: „Amikor irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig azt: »Én Apollósé«, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán…” (1Kor 3,3–5) Parafrázisában Sumonyi Zoltán átdolgozta – mai áthallásokkal – ezt az igeszakaszt is: „A pártok széjjel ne szedjenek…” A magyar történelem is arra tanít minket, hogy sokszor hiányzott a közös akarat, az összefogás, és a szimfónia helyett a kakofónia volt jellemzõ. A mohácsi vész utáni idõkben írta jelentésében a pápai követ: „Ha Magyarországot három forint árán ki lehetne menteni a veszélyek örvényébõl, nem
ÉGTÁJOLÓ
akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná.” A bibliai õstörténetben Ábrahám Istennel alkudozik a bûnös Sodomáért: „Vajon elpusztítod-e az igazat a bûnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? (…) De ha az ötven igaznak öt híja lesz…” (…) Hátha negyven található ott? (…) …hátha csak harminc…? (…) …hátha húsz található ott? (…) …de hátha csak tíz található ott?” (1Móz 18,23–32) Ábrahám nem mer továbblépni a már-már kupeckedésnek tûnõ közbenjárásban, ám Jézus még merészebb: neki az is elég, ha ketten egyetértenek… Hol kezdõdik a jézusi szümphónia, vagyis az emberek Istennek tetszõ egyetértése? A gyülekezetben. Két ember közösségében és összhangjában a családban. Anya és leánya, apa és fia vagy éppen két testvér között. Nagyszülõ és unoka, anyós és meny viszonyában. Milyen szépen ír errõl Két nyárfa címû versében Kányádi Sándor: „Én sem volnék, ha nem volnál, / Ha te hozzám nem hajolnál. / Te sem volnál, ha nem volnék, / Ha én hozzád nem hajolnék.” Nem mindegy, hogy miben értünk egyet. A zsiványok is összefognak, a bûnözõk is összecsiszoltan „mûködnek”. A szümphónia ezt jelenti: két ember egyet gondol, egyet érez, egyet kér… Össz-
hang lehet a kérésben is, hiszen Jézus imádkozni tanít: az õ nevében kell kérni! Gazdag tartalmat rejtenek ezek a sorok: „Mily gyönyörûség, íme, lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak!” Ugyancsak miskolci élményem, de még a hatvanas évek közepérõl. Akkor költöztünk oda a dunántúli kis faluból, Csöglérõl. Elsõs koromban énekkaros lettem, és nagy lelkesen fújtam az éneket. A mellettem ülõ fiú azonban – ma is emlékszem a nevére, Fázold Henriknek hívták – többször és egyre ingerültebben rám szólt: „Fals! Fals, amit énekelsz!” Több se kellett nekem, a faluról felkerült gyereknek, annál bõszebben énekeltem tovább. Meg akartam mutatni a városi ficsúrnak, hogy én is vagyok valaki. Azt hittem ugyanis, hogy a fals azt jelenti: falusi… Vallom: elsõsorban nem a zenei tisztaság, hanem a szív szándéka hozza létre a jézusi szümphóniát. Ez a reményem egyházunkkal és nemzetünkkel kapcsolatban is. Talán lesz, mégiscsak lesz közös akarat. Talán megtörténik a csoda, és képes minden lakó egyszerre sóhajtani, és felemelkedik a bérház, mint egy kivilágított léghajó…
Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
3
4
e
2008. augusztus 17–24.
keresztutak
Hálaadó ünnepség a pusztatemplomban Isten kegyelmébõl immár a tizedik alkalommal kerülhetett sor július 27-én a bánáti Aracs kolostortemplomában Délvidék magyarságának hálaadó ünnepére. A templom elsõ formájában Szent István királyunk alatt épült az 1030-as évek körül, Szent Miklós tiszteletére; tornyát a 14. században emelték. 1280-ban az épület a kunok lázadásakor megrongálódott; 1377-ben Mária királyné, Nagy Lajos király édesanyja újjáépíttette. 1378-ban a ferencesek kapták meg. 1536 körül a pestisjárvány miatt a térség elnéptelenedett; 1551-ben az épületet a törökök lerombolták. Így éppen 457 éve állanak romos, mégis felemelõ falai, az idõjárás viszontagságaival és a közömbösséggel, a nemtörõdömséggel is dacolva. A templom helyreállítására több terv is született, de ezek nem valósultak meg, azonban állagmegóvó munkálatok már zajlottak az elmúlt években. 1999-ben
és a jövendõt.” A szentmisét dr. Német László megyés püspök mutatta be. Szentbeszédében kiállt az Istenre épített szolidaritás és igazságosság mellett, továbbá rámutatott, hogy Isten nélkül nincsen jövõnk; ezt ismerte fel elsõ királyunk is, Szent István, akinek a nevéhez fûzõdik a kolostortemplom alapítása. Isten akaratából lettünk mi, magyarok és keresztények Európa részei – mondta. Mt 13 alapján mint kincsrõl szólt a Bánát földjérõl és az aracsi pusztatemplomról, amelyért áldozatot is kell tudnunk hozni. Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens Zsolt 84,1–5, Orosz Attila református lelkipásztor pedig 2Móz 16,28–30 alapján hirdette Isten igéjét. Az ünnepségen számos ismert közéleti személyiség megjelent, többek között Józsa László, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Pásztor István, a
BEHARANGOZÓ
Újra gospelfesztivál Solymáron Rekordkísérlet: tizenhárom fellépõ egy délután b A hazai és külhoni mûvészeket is felvonultató fesztivált nyolcadik alkalommal rendezik meg. Idén augusztus 30-án, szombaton 16-tól 22 óráig várja a program a mûfaj rajongóit a solymári sportpálya szabadtéri színpadán. A külföldi fellépõk az Egyesült Államokból, Ausztriából, Hollandiából, illetve Kárpátaljáról érkeznek.
A fesztivál sztárvendége a holland-suriname-i The More Gospel, illetve Karen Carroll amerikai gospelénekesnõ lesz. Tõlük egy-egy órában profi, afroamerikai, vérbeli fekete gospelt – hozzáillõ megjelenéssel és hangszeres kísérettel – hallhat majd a közönség. A fináléban várhatólag felejthetetlen pillanatokkal szolgál a Bolyki Brothers
együttes, amelyet kivetítõn, Kínából láthat a közönség. Föllép a televíziós szereplésérõl is ismert, remek ÉgÍgérõ gospelkórus is Körmendy Petra evangélikus egyetemi lelkész vezetésével. Idén elõször érkezik elõadó német nyelvterületrõl, a Heilige Familie Kirche gospelkórusa Innsbruckból. Az érdeklõdõk hallhatják a kárpátaljai, csodás Credo énekét, debütál majd a nehéz sor-
A Bolyki Brothers a tavalyi fesztiválon
sú gyerekeket fölkaroló tapolcsányi Pax Vobis gyerekkórus és az Éjféli Kiáltás gospelegyüttes. A fesztiválra ellátogatók találkozhatnak régi kedvenceikkel, a Gável Testvérekkel – új nevükön Eucharist – és az immáron tizenegy éves Lumen Christivel is. Elõször mutatkozik be Solymáron a nagyszerû Sopron Gospel. Bólyból Iváncsits Tamás és együttese, Csákvárról pedig a Gyémánt gospelkórus lép fel. A mostani fesztivál újdonságot kínál amatõr elõadói számára: a fesztivál elõtti órákban workshopot fognak vezetni a külföldi sztárvendégek, ennek keretében az amatõrök megtanulnak majd egy éneket, melyet a fináléban mindenki együtt adhat elõ a színpadon. A fesztivál fõvédnöke dr. Mádl Ferencné, Dalma asszony és dr. Beer Miklós váci megyés püspök. d EvÉlet-infó
Harminc éve hunyt el VI. Pál pápa
megalakult a tordai Aracsi Vajda János tanár által létrehívott Aracsi Pusztatemplom Mûemlék- és Környezetvédõ Társaság azzal a céllal, hogy megmentse az utókornak az ezeréves kolostortemplomot, és a múltat a jelennel összekötve adjon itt élõ honfitársainknak hitet, reménységet a jövõre. 1999 óta minden év júliusának utolsó vasárnapján hálaadó ünnepségre kerül sor, amelyre külhonból is számosan érkeztek-érkeznek. Az idei hálaadáson közel ezren vettek részt; ott voltak például az anyaországi Tiszaalpár, Bihartorda és az erdélyi Zsombolya küldöttei. Az egybegyûlteket Aracsi Vajda János, az Aracs Társaság elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy az elmúlt évtizedben hatvan egész napos önkéntes munkaakciót szerveztek meg a templom környékének rendezése céljából. Az itt élõ magyarok hordozzák Aracs üzenetét – szögezte le. Az ünnepi szentmise elõtt Huzsvár László nyugalmazott megyés püspök üdvözölte az ünneplõket: „Együtt vagyunk újra, összekötve a múltat, a jelent
Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Becsey Zsolt, az Európai Parlament képviselõje, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Mûvelõdési Szövetség elnöke, Tóth Glemba Klára a Vajdasági Kisebbségi Minisztérium részérõl, illetve Dobai János tordai polgármester. A magyar kormányzatot dr. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Fõosztályának fõigazgatója képviselte. Józsa László a Délvidék oly nehezen megszerzett szabadságáról szólott, amely bizony veszélybe is kerülhet. „A vajdasági, a délvidéki magyarság útkeresésben van, azonban a szabadság elkötelezettje. Meg kell találnunk a közös jövõt, nincs ok a kesergésre” – fejtette ki. Az ünnepség talán legszebb és legmeghatóbb mozzanata az volt, amikor Huzsvár László nyugalmazott megyés püspök átvette a Magyar Mûvészetért Alapítvány által számára adományozott Árpád fejedelem díjat. Amint a kitüntetésért köszönetet mondva fogalmazott, „erõsebb a fa a fejszénél”. g Kolosváry Bálint
A Lutheránus Világszövetség elnöke AIDS-es asszonyok lábát mosta meg Az alázat és a bûnbocsánat jegyében mosta meg nyilvánosan két HIV-pozitív asszony lábát a Lutheránus Világszövetség elnöke, Mark S. Hanson püspök (Chicago, Illinois). „Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy az egyházi vezetõk és a közösségek olyan mértékben kerülték és megszégyenítették HIV-fertõzött és AIDS-es embertársainkat, hogy nyilvános bocsánatkéréssel kell kezdenünk” – mondta a püspök a Mexikóvárosban augusztus 3. és 8. között megrendezett AIDS-konferenciát megelõzõ ökumenikus találkozón. „Csak akkor érhetnénk el a HIV- és AIDS-betegek teljes elfogadását, ha a
vallási vezetõk készek lennének a saját szexualitásukról is nyíltan beszélni, nem csak a homo-, bi- és transzszexuálisokról” – tette hozzá. d www.idea.de
Harminc évvel ezelõtt, 1978. augusztus 6-án halt meg a 20. század egyik legjelentõsebb katolikus egyházfõje, VI. Pál pápa (1963–1978). Giovanni Battista Montini néven 1897. szeptember 26-án született az északolaszországi Brescia közelében lévõ Concesio településen, polgári családban. Apja ügyvéd, ismert katolikus újságíró, a katolikus néppárt egyik alapítója, majd parlamenti képviselõ volt. Giovanni tanulmányait – gyenge egészségi állapota miatt – nagyrészt magánúton végezte Bresciában. 1920-ban a bresciai székesegyházban szentelték pappá. Ezután a római Gregoriana Egyetemen teológiai és kánonjogi továbbképzésben részesült, és tanult a római La Sapienzia Egyetem bölcsészkarán is. 1921-tõl a pápai diplomataképzõ akadémiát látogatta. 1924-ben a Pápai Államtitkárságra került – harmincegy évet töltött egyhuzamban a Kúria szolgálatában a Vatikánban. Itt Pacelli bíboros, a késõbbi XII. Pius pápa (1939–1958) jobbkeze lett. Jóllehet önmagát Pacelli tanítványának tekintette, nem egészen értett egyet a pápa politikájával. Rokonszenvezett a kereszténydemokrata baloldallal. Emiatt XII. Pius 1954-ben váratlanul eltávolította Rómából: Milánó érsekévé nevezte ki. Ezt a sérelmet XXIII. János pápa (1958–1963)
azonnal jóvátette, amikor 1958-ban bíborossá tette meg Montinit. Milánói érsekként kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett.
1963. június 21-én meglepõ gyorsasággal, két napig tartó konklávén választották meg a katolikus egyház fejévé. VI. Pál kitûnõ diplomata volt, a kiegyenlítésre, a kompromisszumra való törekvés jellemezte. A modern világ kérdéseire keresett válaszokat, de teológiai és erkölcsi ítéletei inkább a tradícióval voltak összhangban. XXIII. János nyomdokán kí-
vánt haladni, és folytatta a zsinatot. Zsinati szellemû reformintézkedései közé tartozott a püspöki szinódus létrehozása, a Római Kúria újjászervezése, a liturgiareform támogatása, a szentmise új szertartásának bevezetése, az egyházjog revíziója, a bíborosi kollégium teljesen nemzetközivé tétele. Feloszlatta a nemesi testõrséget és a palotaõrséget, és a svájci gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erejévé. Ugyanakkor konzervatív döntéseket hozott a papi nõtlenség, a vegyes házasság és a válás, a születésszabályozás kérdésében. Az utóbbi témában kiadott Humanae vitae kezdetû enciklikája (1968) világszerte nagy bírálatot kapott, még az egyházon belül is. Az egyházat nyitottá tette más vallások és a nem keresztény világ felé. Ennek jegyében létrehozta a nem keresztények titkárságát és a nem hívõk titkárságát. Õ volt az elsõ pápa, aki kilépve a Vatikán falai közül, megkezdte utazásait a világegyházban. Több százezer kilométert repülve mind az öt kontinenst bejárta. Törekedett a kelet- és közép-európai szocialista országokkal való jobb kapcsolatok kialakítására, 1977-ben a magyar pártvezetõt, Kádár Jánost is fogadta, és az õ pápasága alatt oldódott meg a Mindszenty-ügy. d MTI
Krisztus követése Félezer éves könyv – az ökumené elõfutára volt? Lapunkban, mint valamennyi egyházi lapban, gyakran olvashatunk az ökumenikus találkozásokról, az ökumenizmus jelentõségérõl a kereszténység összefogásában, az emberi kapcsolatokban. Ezt segíti a Biblia éve is. A Biblia, a nagy könyv, vagy ahogy D. Szebik Imre a közelmúltban említette, „az élet könyve”, mindennapjaink útmutatója. Kutatómunkám során jelenleg Kempis Tamás Krisztus követése címû kötetét olvasom, mely megdöbbentõen kapcsolódik a fentiekhez. A hatszáz éve írt könyvrõl mondta 1604-ben elsõ magyar fordítója, Pázmány Péter, hogy nem olvasott a Biblián kívül könyvet, melyet ennél méltóbbnak talált volna arra, hogy a magyar keresztény hívek kezébe adja, mert „aki ezt szerencsére felnyitja, és egy részét, mely elébe akad, figyelmesen megolvassa, lelki vigasztalást és isteni szolgálatra való gerjedezést vészen”. Csodálatos vagy inkább elgondolkoztató írás, összeállítás a Kempis Tamás négy könyve Krisztus követésérõl fõcímmel megjelent kötet. A fejezetcímek is beszélnek: Utasítások a lelkiéletre – Buzdítások a belsõ életre – A belsõ vigasztalásról – Az oltáriszentségrõl. Az írásmû kiemelkedõ értéke:
egyetemessége – bár szerzõje, Kempis Tamás (1379–1471) német vallásos író, Ágoston-rendi szerzetes. Egyetemesen szól a kereszténységhez, a keresztény egyházak híveihez. Van, aki a keresztény lelki irodalom alapkönyvei közé sorolja. Ezért is számtalan újabb magyar fordításban, tolmácsolásban jelent meg. Jól érthetõ, egyszerû mondatai révén kitûnõ segédeszköz lehet a hitoktatásban is. Mielõtt a népszerû magyar fordítást olvasni kezdtem, eredeti német, gyorsírással írt, rendkívül értékes kiadása már – csodálatos ajándékként – a tulajdonomban volt. Ennek története sem mindennapi. A rádióban Kosztolányi Gabelsberger gyorsírási rendszerével írt verseinek megfejtésérõl volt elõadásom. Ekkor történt – 1951–52-ben lehetett –, hogy a rádió portáján valaki névtelenül leadta számomra a sokszorosan csomagolt könyvet azzal az üzenettel, hogy az ajándékozó az elkért telefonszámon fel fog hívni. Néhány nap múlva egy kedves, idõs hangú úr keresett telefonomon, érdeklõdött, megkaptam-e a könyvet. „Nekem nagyon kedves emlék. Olvasom az Ön írásait, azt hiszem, jobb kezekbe nem adhatnám” – mondta. Kérdeztem a
nevét. „Az én nevem most igazán nem érdekes. Fogadja szeretettel. Örülök, hogy megkapta, és hogy beszélhettünk. Áldja meg a jó Isten” – és kattant a telefon. Azóta is kutatom az ajándékozót. A könyv: Vier Bücher von der Nachfolge Christi von Thomas a Kempis, arany betûs fekete vászonkötésben, harmadik kiadás, Gabelsberger gyorsírási rendszerével, Lindau, 1886. A gyorsírásos anyagot gyönyörû kézírással nyomdai kiadásra elõkészítette (autografálta) Hieronymus Grazmüller O. S. B., igazgató, Augsburg. Évtizedekkel a sajátos ajándékozás után a drezdai Szászországi Állami és Egyetemi Könyvtár Gyorsírási Gyûjteményének vezetõjétõl megtudtam, hogy ebbõl a kiadványból akkor négy darabot tartottak nyilván, ötödikként vették számba az enyémet. A sok örömet szerzõ kedves ajándékot – miután az elõszót is író autográfus bencés szerzetes volt –, úgy gondoltam, legjobb, ha a pannonhalmi bencés apátság könyvtárának adom. Örömmel látom ma már elsõ oldalán a könyvtár bélyegzõjét. Néha a könyveknek is különös a sorsuk… g Schelken Pálma
2008. augusztus 17–24.
kultúrkörök
f
Az eldobott kõ példázata Születésnapi beszélgetés Balczó András olimpiai és világbajnok öttusázóval b A gyûlölködõ világban, a némák országában õ a lelkiismeret hangja. Õ beszél a félelempecsétes ajkúak helyett, a megalázottak nevében. És õ lesz a csönd, ha igaz társat talál a jó ügy szolgálatában. Szeretetbõl és szigorúságból, kõbõl és virágból összegyúrt, hajlíthatatlan férfi. Szálegyenesen hordva az Istentõl kapott szerepet. Az öniróniát, a játékot is, hiszen ezek nélkül nem lenne olyan fiatalos – pedig vállát hetven év terhe nyomja.
Balczó András az öttusasport történetének legnagyobb alakja. Tizenhat évesen a Nyíregyházi Vasutasban kezd atletizálni, 1958-ban a fõvárosba költözik, a Csepel SC versenyzõje lesz. Nyolcszor nyer magyar bajnokságot egyéniben, hatszor csapatban… 1963-ban Magglingenben, 1969-ban Budapesten egyéni világbajnok. Ötszörös csapatvilágbajnok. Az 1964-es tokiói olimpián eltiltás miatt nem indulhat. Az 1968-as mexikói olimpián a gyõztes csapat tagja. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második. 1973-ban visszavonul. 1976-ban Kósa Ferenc Küldetés címmel portréfilmet készít róla, a bemutató a korszak jelentõs eseménye, nemzeti meditáció és tüntetés. 1983-ban Balczó elhagyja a sport közegét. Szellemi szabadfoglalkozású, az ellenzéki mozgalom vezetõ egyénisége. Járja az országot, beszél és bírál, biztat, és reményt plántál az emberekbe. A maga építette házban él Budakeszin, feleségével és tizenkét gyermekével. Egy augusztusi délelõtt csendjében kérdezem az elmúlt évtizedekrõl, örömökrõl és fájdalmakról, a jövõ terveirõl. A hosszú nagyszobában telepedünk le. Mónika forró kávét hoz és illatos süteményt, azután visszamegy, hogy készítse az ebédet. – Születésnapunkon sokszor megfeledkezünk a másik „hõsrõl”. Édesanyjáról milyen emlékeket õriz? – Édesapámhoz hasonlítva, úgy emlékszem, szelíd asszony volt, akihez menekülni lehetett. Mûvészi ambíciói voltak, falvédõket, bibliai jelzõket festegetett. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején nagyon rosszul álltunk, mint minden evangélikus pap családja, aki nem adta be a derekát a hatalomnak. Szegényen éltünk, de emiatt bennem nincs háborgás, jobban tudok örülni ma is apróságoknak. Édesanyám éjszaka festette a jelzõket, ha jól emlékszem, három forintért adta õket. Volt rajtuk templom, felhõ és egy idézet. Petróleumlámpa mellett készítette, hogy a villany ne fogyjon. A derûjét soha nem veszítette el, nagyon szerette a kertet, a kedvencei voltak a rózsák. Kis földjét örömmel gondozta és szépítette. Tanítóképzõt végzett, szerette a zenét, kántori minõsítést is szerzett. Én az érmeimet soha nem tettem el; õ plüssel vont be egy kartonlapot, arra akasztotta õket, és földíszítette, mint egy „házi oltárt”. – Szegénységben éltek… – Emlékszem, az ’52–53-as tanévben nem vettek föl Nyíregyházán a gimnáziumba, nyilván édesapám miatt. Debrecenben a református kollégiumba igen. Karácsonykor, mikor hazamentem, rövidnadrágban indultam, mert nem volt hosszú; jó lila lett a lábam és a térdem. Egyszer édesanyám küldött tíz forintot a vonatjegyre, és ezt írta mellé szegény: „Bandikám, itt küldök tíz forintot, valakitõl kérd kölcsön a hiányzó négyet. Várunk szeretettel.” – Édesapja evangélikus lelkész volt. Mikor lépett be elõször a templomába? – Templomba járásomnak a kezdetére nem emlékszem. Édesapám szigorú ember volt, fel sem vetõdött, hogy ne menjünk el. A harcait vívta a gyülekezetben, a kollégák között, a hívekkel, az Állami Egyházügyi Hivatallal. Egyszer beidézték, s azt mondták neki: „Nézze, Balczó elvtárs…” Azt felelte rá az ötvenes évek elsõ felében: „Én önnek nem vagyok elvtárs!” Ez akkor életveszélyes
volt. Ez a mai napig jó érzés, s arra gondolok, át kell adni másoknak ezeket a jó emlékeket. Állva maradni, nem feladni. Édesapám sokszor fáradtan jött haza, a türelmetlensége akkor tört ki. Otthon derült ki, hogy mennyi küzdelme volt nap mint nap. – Mikor döntötte el, hogy öttusázó lesz? – A pillanatra nem emlékszem, de azt tudom, egy idõ után nem volt kétségem, hogy öttusázni szeretnék. Tizenhat évesen már tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Mindig megragad, ha látom, valaki megindul gyerekkorában, s ez az út szinte már viszi – nem õ viszi az utat, az repíti elõre. 1954 szeptemberében, az évnyitó hajnalán barátommal lovagolni voltunk, elestünk, és eltörtem a kulcscsontomat. Az osztályfõnököm felállított, és harsogva mondta: „Pap az apja, nem jó tanuló, ráadásul még össze is törte magát. Az öttusa-világbajnokság lovaglószámát akarja megnyerni.” Akkor nagyon elcsodálkoztam: ilyen félreértést! Én az összetett versenyt szeretném megnyerni. – A sok gyõzelembõl nekem a budapesti világbajnokság a legkedvesebb. Ezrek mentek föl a közeli dombra, hogy Önnel együtt futva segítsenek… – Nem zavartak meg, inkább repítettek. Más volt az érdekes. Úgy kétezer méter táján egy fiatalember futott mellettem, ami tilos, mert idegen segítség, és kizárást vonhat maga után. Ilyenkor nem szabad szépen, kedvesen magyarázkodni, kénytelen voltam cifra káromkodással elküldeni. Azóta sokszor felvetõdik bennem, hogy egy válságos helyzetben nem lehet – rossz értelemben – finomkodni. Az, hogy feljöttek az emberek, egész biztosan spontán dolog volt. A magyar sportban valahol a mi sok évszázados elnyomatottságunk fejezõdik ki. Nincs gõgrõl szó, csak arról, hogy nem vagyunk rosszabbak, kevesebbek, mint bármelyik másik nemzet. – Hogyan látja harminc év távolából a Küldetés címû filmet? – Szerencsés pillanat volt, hogy Kósa Ferenccel összeütöttük a fejünket, s megszületett a film. Sokat köszönhetek neki, sok embert megismertem: Nagy Lászlót, Ágh Istvánt, Kiss Ferencet… Ebben a körben a nemzethez való kötõdésem, ami megvolt korábban is, erõsödött. A filmet nézve tanúja vagyok az erõfeszítéseimnek, a töprengéseimnek, a kétségekkel való birkózásaimnak. Visszanézve az életemre úgy látom, minden mögött ott van az isteni szándék, ahogy Ady mondja: „És hogyha néha-néha gyõzök, / Õ járt, az Isten járt elõttem, / Kivonta kardját, megelõzött.” A közelmúltban megkérdezték tõlem a televízióban: „Ön büszke ember?” Kicsit mély ütés egy ilyen kérdés, de nem voltam felkészületlen. A büszkeség és a gõg nagyon közel vannak egymáshoz. Az én esetemben az utóbbi azért nem vetõdhet fel, mert tudom, hogy amim van, azt Istentõl kaptam. Így van a Bibliában: „Mid van, amit nem kaptál?” – Latinovits Zoltán a röpülés boldogságáról beszél. – Visszanézve nem találom magamban az érdemszerzõ mivoltot. Eldobott kõnek tekintem magamat, amelyik nem lett büszke arra, hogy repül, hiszen eldobták. A Példabeszédek könyve jut eszembe: „Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a gyõzelmet.” Ez pontos és szép megfogalmazása annak, hogy vannak tennivalóink, de a dolgok kimenetele nem a mi kezünkben van, nekünk csak hûségesnek kell lennünk, hogy Isten a legjobban rendezze életünket. – Nem látja kilátástalannak a holnapot? – Mostanában sokszor úgy gondolom, látva világunkat: egyre kilátástalanabb az, hogy a nemzet lábra álljon, vagy meginduljon valami jó. Nincs fény, amely megvillanna nekünk, s kezdene jó irányba haladni az életünk és a nemzet gondolkodása. Az egyes embernek az erõfeszítése, a hûsége arányában válik megoldottá az élete. Hogy a hûségek mikor állnak össze hatóerõvé, az nem a mi dolgunk – Istené! Nekünk a hûséget kell adni, s ak-
kor ez lehetõséggé válik Isten kezében, hogy a sorsunkat megoldja. Meggyõzõdésem, hogy egyszer ébredés fog a világra szakadni. Akkor az emberek száznyolcvan fokkal az ellenkezõ irányba fognak fordulni, másként fognak gondolkodni. Csak az a fontos, hogy a pilla-
natot éberen várjuk. Ha nem következik be az életünkben, az nem azt jelenti, hogy valamit elrontottunk, mert a végsõ elszámolásnál mindenképpen az lesz amaz igaz bírónak a kérdése: mit tettél, felismerted, hogy ezt lehetett volna csinálni, de te a haszon kedvéért mást cselekedtél? – Az országjárásokról jó volt hazatérni? – Megnõsültem 1962-ben, négy év múlva elváltam. Az átlag élsportoló életét éltem. Biztos voltam benne, hogy semmi nem fog változni, mert józan, normális ember vagyok. De 1975-ben nem volt hõbb vágyam, mint hogy a megismert tornászt feleségül vegyem. Házasságkötés elõtt el kellett mennünk tanácsadásra, kérdõíveket kitölteni. Az egyik kérdés az volt: hány gyereket szeretnénk? Bennem az volt, hogy több gyereket valamilyen szempontból könynyebb nevelni, mint kevesebbet. Sutyorogtam a „vallató” nõnek a fülébe, hogy négyet-ötöt. Amikor jöttünk kifelé, kérdeztem a menyasszonyomat: kiderült, hogy õ is ötöt mondott. – Gyorsan jöttek a gyerekek. – Nagyon boldogok voltunk. Egy… kettõ… három… négy… öt… Az ötödik után éreztük, hogy megérkeztünk, a tervek megvalósultak. Vége. És akkor jött a hatodik gyerek, aki meglepetés-
hitelesítenem. Az 1990 utáni elsõ kormány, Antall Józseffel az élen, meghozta azt a liberális abortusztörvényt, amit én törvényhozás útján végrehajtott tömeggyilkosságnak tekintek! Mindegyik kormány bûnös abban, a késõbbiek is, hogy a magzatokat meg lehet ölni. Egy olyan nemzetnél, amelyik fogy és pusztul! De az a legnagyobb tragédia, ami az anyáknak, az apáknak, az orvosoknak a lelkében történik. Az ölést nem lehet semmiféleképpen engedélyezni. Márpedig ez magzatgyilkosság! Én egy ilyen kormány vezetõjéhez nem mehetek el kézfogásra. A kézfogás hitelesítés, más, mint egy köszönés. Azt jelenti, hogy egyetértek, jóváhagyom. – A film is közrejátszott ebben? – Volt hatása. Az utóbbi harmincegy évben több mint kétezer-ötszáz alkalommal voltam mindenféle közösségekben beszélni arról, hogy mi végre vagyunk a világban, én hogyan látom, mit tudok javasolni, mit tartok sikernek, sikertelenségnek. Nem volt szándékom, hogy támogatókat gyûjtsek magamnak. A jelölõbizottság ügyesen betette a feltételek közé, hogy a jelölt a pályafutása befejezése után milyen tevékenységet folytatott sportága érdekében. Én tíz évig vártam arra, hogy azt csinálhassam, amit tennem kell. Aczél György eljárt 1978-ban Buda Istvánnál, az államtitkárnál, s azt mondta neki, Balczó nem kerülhet pozícióba, mivel részt vett Kósa Ferenc filmjében. Buda hivatalba lépése után három héttel aláírta a levelet, amiben kirúgott engem a szövetség elnökségébõl. Ez után jogom lett volna megsértõdni, eltávozni akár külföldre, elmenni kályhásnak, cukrásznak, de nem mentem. Hat évig ott maradtam belovaglóként, ami takarítói szint. Olyan, mintha Kocsis Zoltán elmenne a Zeneakadémiára portásnak szép tányérsapkában. Ott maradtam, mert azt gondoltam, hogy az alkalmasságomat kell õrizni. Minden idegszálammal arra készültem, hogy majdan a sportág szakmai irányítását vezessem, mert ez a feladatom. Tízévi várakozás után azt mondtam, köszönöm, eddig volt bennem türelem, befejeztem. – Sok istenkeresõ fiatalt ismerek. Mit üzenne nekik? – Csak azt tudom mondani, amit eddig is, Jézus szavaival: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Az õ lelkületének, szellemiségének, élete példájának a kiiktatásával nem indulnak meg a dolgok. Ez a fõ mondat: „Hanem keressétek elõször
Balczó András családja körében ként ért bennünket. Utána mindig érkezett egy „utolsó”. De mindig nagyon boldogok voltunk. Mindannyian. Tennivalónk van sok, elsõsorban a feleségemnek, én mímelem a csapatmunkát, igyekszem színlelni a nagy odaadó szorgalmat. – Nemrégen lett a nemzet sportolója. Miért nem ment el a díjátadásra? – Mikor meghallottam, hogy lesz a kitüntetés, gondoltam, megint sarkos helyzetbe kerülök. Rögtön tudtam, nekem nem szabad elmennem a díjátadásra. Nem szabad a kézfogásommal – ami nem ér többet, mint bármelyik magyar emberé, de kevesebbet sem – a hatalmat
Istennek országát és az õ igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” Ennek a keresésnek a módja az, hogy a felismert meggyõzõdésem szerint kezdjek élni. Ami néha halálugrásnak tûnik, de ezt kell tenni, mert különben nem derül ki, hogy téves vagy nem téves a döntésem. A Jelenések könyvében azok között, akik nem láthatják meg a mennyeknek országát, elsõ helyen vannak a gyávák. Az elgyávulás az, amitõl rettegni kell. Az a csoda, amikor az ember lemondott immáron a vágyott célról, mert érzi, hogy megköti a teljesülés reménye, és nem mer úgy létezni, ahogy a szíve diktálná. A megvalósulásnak el-
engedhetetlen feltétele a lemondásra való képesség. Lemondunk a vágyott célról annak kedvéért, hogy lássunk és halljunk. Az embernek nem a sikerre van szüksége, hanem a békére. A béke állapota az, amikor meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, és a jót választjuk. Ha valaki mindent megtesz, ami tõle telhetõ a cél érdekében, tisztátalan eszközt nem használ, akkor egy idõ után ez az állapot szakad rá. Valami megindul az életében, felszabadul, és kiemeli a fejét a ködbõl, a káoszból. – Mit jelent Önnek a Biblia? – Mikor édesapám elengedett Nyíregyházáról, egy Bibliát adott. Említettem már talán Önnek is, 1956 után, mikor Budapestre kerültem, biztos voltam benne, hogy Isten nem létezik. 1962. július 1-jén megtudtam, hogy van Isten. Attól a pillanattól olvastam a Bibliát, vittem magammal versenyekre, edzõtáborba, külföldre. De az igazi fordulatot az hozta, amikor ’69-ben rájöttem, hogy a vágyaim teljesültek… és akkor derült ki, hogy az én vágyódásaim eddig tartottak. Leállt bennem az a nagy akarás, ami addig mûködött. Attól kezdve az utolsó három éve a versenyzésemnek olyan vonszolásos volt… Természetesen van kedves részem a Bibliában: János evangéliumát olvasom a legnagyobb örömmel. Illetve a közönséges leveleket: Jakabot, Pétert, Jánost. Ezeknél a részeknél a legpiszkosabbak a lapok élei, de azért máshol is böngészek. – Úgy tûnik, gazdátlan hajó az ország. Ön hogyan látja Magyarország jelenét? – Ami Magyarországgal történik, az velem is történik. 2006. október 23-án kiderült, hogy itt egy demokrácia álnéven mûködõ diktatúrában – nem is olyan puha diktatúrában – folyik a nagy kifosztás, országrablás. Megerõsödött bennem, hogy a pénzvilág urai Magyarországot szúrták ki maguknak mint elpusztítandót! Mert olyat, hogy hat-hét millió magyar elég lesz, csak azok mondanak, akik kötelességüknek érzik kiirtani ezt a népet! Ezek az erõk valami elsõ számú közellenséget látnak bennünk. Nekem erõsödõ gyanúm, hogy felkenetésünk mûködik a mai napig is, annak ellenére, hogy immáron nagyon méltatlanok vagyunk rá. Mi, magyarok nem vagyunk hajlandók csak egy számjegyû százalékban Jézushoz ragaszkodni. El vagyunk lehetetlenülve. Azzal a gonosz erõvel szemben, ami a világban mûködik, nem tudunk csatát nyerni. – Befejezésül a közelgõ születésnapjáról kérdezem. – Úgy veszem észre, egyre lustábban teszem a dolgomat. De amit én valóban feladatomnak tekintek, abban talán nem vagyok annyira hanyag. A hivatásom az, hogy elmegyek közösségekhez, próbálok beszélni, hogy miért vagyunk a világban. Nekem ez jutott, és néha tátom a szám, hogy milyen helyzetekbe kerülök. Meghívnak egy templomba, és a szószékrõl beszélek, én, Senki Alfonz. Olimpiai bajnokságon a dobogó tetején állhattam, a nemzet sportolója lehettem. Kicsit mintha kívülrõl figyelném magamat. Hetvenéves lettem! Itt valami elírás történt. Nem stimmel, ez nem lehet. Most jöttem Nyíregyházáról, nem olyan régen. Emlékszem, édesanyám kijött velem az állomásra hajnalok hajnalán, utólag mondta: „Kikísértelek, mert tudtam, te már nem jössz vissza.” Valami, ami megvolt bennem akkor, mintha megmaradt volna. És néha érzem magamban az éretlenséget, a játékosságot. Mikor útelágazáshoz ért az életem, elõfordult, hogy nem mertem a meggyõzõdésemet követni. De ha visszajutok önmagamhoz, akkor visszatér a béke. Eljátszom a gondolattal: mit szólna édesanyám most, ha várna? Legelõbb azt: „De megöregedtél, édes fiam!” Egy anyánál nincs olyan, hogy vagy elégedett veled, vagy nem. Egy anya akkor is szereti a fiát, ha elégedetlen vele. Az anyai szeretet semmihez nem hasonlítható. Nélküle a világ kietlen lenne. g Fenyvesi Félix Lajos
5
6
e
2008. augusztus 17–24.
fókusz
Új kampányához a történelmi egyházak segítségét is kéri a rendõrség b „Ha csak egy emberéletet sikerül így megmenteni, már az is hatalmas siker” – olvasható abban a levélben, amelyet dr. Bencze József országos rendõrfõkapitány küldött július végén a történelmi egyházak vezetõinek, köztük Ittzés Jánosnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének. A rendõr altábornagy arra kéri az egyházakat, hívják fel fiatal híveik figyelmét a diszkóbalesetekre és az ittas vezetés veszélyeire, segítsenek az értelmetlen tragédiák megelõzésében.
Sajnos évente még mindig legalább kétszáz fiatallal történik tragédia az utakon a szórakozóhelyekrõl hazafelé menet. A diszkóbalesetek számának csökkentése érdekében idén az Országos Rendõr-fõkapitányság (ORFK) országos megelõzõ kampányba kezdett Tiszta fejjel a diszkóbalesetek ellen címmel. Céljuk felhívni a fiatalok figyelmét: ne üljenek ittasan a volán mögé, és ne hagyják, hogy barátaik, ismerõseik ezt tegyék. Az elmúlt hónapokban biztató eredményeket ért el a rendõrség a balesetmegelõzésben. A tavalyi évhez képest harmincegy százalékkal kevesebb volt a halálos baleset, az ittasan okozott közúti balesetek száma pedig huszonhat százalékkal csökkent. A mutatók örvendetes elmozdulást mutatnak. „Nem dõlhetünk azonban hátra karosszékünkben” – írja levelében Bencze József. A rendõrfõkapitánytól megkérdeztük: miért fordult támogatásért az egyházakhoz? – Úgy gondolom, akadnak olyan fiatalok, akiket mondjuk a volt Formula–1-es pilótának, a kétszeres világbajnok Mika Häkkinennek a figyelemfelhívó kampánya nem ér el, viszont a lelkészükre hallgatnak – vázolja az egyházakkal való együttmûködés okát. – Az istentisztelet, a hittan- vagy a bibliaóra ideális fórum lehet a fiatalok megszólítására, a baj megelõzésére. A lelkészek, az egyházi munkatársak talán megszívlelik felhívásunkat, és partnerként együtt tehetünk valamit az értelmetlen sérülések és halálesetek ellen. Az egyházakkal – miként a bûnmegelõzésben, az egyházi mûkincsek védelmében – szorosan együtt tudunk mûködni a közlekedés területén, a baleset-megelõzésben is. El tudom képzelni, hogy a már jól ismert D. A. D. A. program akár egyházi keretek között is mûködjön. A D. A. D. A. programot – a betûszó feloldása: dohányzás, alkohol, drog, AIDS – több mint tizenöt évvel ezelõtt indította az Országos Rendõr-fõkapitányság. Célcsoportja a hat–tizennégy év közötti korosztály. A rendõrség ezenkívül különbözõ társadalmi kezdeményezéseket támogat, melyek a felelõsségteljes, „alkoholmentes” vezetésre ösztönöznek. Ilyen a „Soha ne igyál, ha vezetsz”, a „Jófej” – azaz józan, felelõs jármûvezetõ – vagy a „Bulisofõr” kampány. (Utóbbira riportunkban részletesebben is kitérünk.) Az idén elindított, Tiszta fejjel elnevezésû információs kampány legfontosabb céljai: az alkohol és a drog befolyása alatt elkövetett közlekedési balesetek számának csökkentése; a diszkóbalesetek megelõzése; erõsíteni az általános társadalmi összefogást a fiatalok egészségének védelmében; fokozni a rendõri állomány napi jelenlétét a drogfogyasztás elleni küzdelemben.
Érettségi ajándék: jogsi, motor, kocsi Ma már egyre gyakrabban kérnek a fiatalok a sikeres érettségi után ajándékként motort vagy autót. Szerencsére sok szülõ nem tudja teljesíteni a kérést – sokan pedig nem akarják teljesíteni. Horváth László gépjármûoktató nem tartja okvetlenül rossznak, ha autót kap ajándékba egy fiatalember. Ebbõl szerinte nem kellene következnie a nagyszámú balesetnek. A problémát a szülõk által nyújtott mintában látja. – Agresszívek a fiatalok, ahogyan a szülõk is azok – fejti ki véleményét a békéscsabai Thermál Autósiskola vezetõje. – Ráadásul Magyarországon nem fektetnek nagy súlyt a biztonságos közlekedés-
re való nevelésre, mondván, nincsen idõ rá. Rövidülnek a tanfolyamok, ugyanis a cégek egymás alá ígérnek mind pénzben, mind idõben. Ha több idõ lenne, akkor baleseteket bemutató, elrémisztõ filmeket is levetíthetnénk az oktatáson. A fiatalok beülnek apuci Hondájába, majd fához csapódnak. Ráadásul töménytelen mennyiségû üldözési jelenetet látnak a filmekben, s elhiszik, hogy õk is képesek erre. Aztán kiderül, hogy egy Fiat Puntóval talán mégsem… A jogosítvány megszerzése ma legalább százhúszezer forintba kerül, ezenfelül a pótórák és a pótvizsgák díjait kell hozzászámolni. De vajon a sofõrök hány százaléka veszi meg a jogosítványt? – Manapság nem sokan – állítja Horváth László. – Elsõsorban Budapesten és környékén „mûködik” ez a módszer, vidéken nem jellemzõ. Egyébként ma már nagyon jó minõségû hamisítványok készülnek. – A közúti ellenõrzéseknél rögtön meg tudják állapítani a vezetõi engedély eredetiségét. Ma már modern adatbázissal dolgozunk – mondta az országos rendõrfõkapitány.
Emelkedõ adrenalinszint és sebességmámor A diszkóbalesetek – a szó egyébként a német Discounfall tükörfordítása – száma az 1990-es évek elején tetõzött hazánkban, amikor is sorra nyíltak a szórakozóhelyek, és a személygépkocsikhoz jelentõsen könnyebben lehetett hozzájutni, mint korábban, a szocializmus évtizedei alatt. A Közlekedéstudományi Intézet elemzéseibõl hamar kirajzolódtak a tipikus diszkóbalesetek jellemzõi: vidéken, hétvégén, éjjel kettõ és hat óra között, lakott területen kívül történnek, szórakozásból hazafelé tartó fiatalok a szereplõi – nagyon gyakran áldozatai. Ezek általában egy jármûves balesetek, sem gyalogos, sem másik gépkocsi nincs a helyszíHIRDETÉS
Tiszta fejjel
nen. Az autóban sokan ülnek, a biztonsági övek nincsenek bekapcsolva, és messze túllépik a megengedett sebességhatárt. Ennek következtében a kanyarban kisodródnak, árokba borulnak, nekicsapódnak fának, oszlopnak vagy kerítésnek. Egy-két ember kirepül a kocsiból; általában az elöl ülõk halnak meg. A vezetõ ittas állapotban vagy bedrogozva ül a volán mögé. Gyakori azonban az is, hogy a sofõr józan, mégis bekövetkezik a baj. A buliból hazajövet a kocsiban is pörög az élet, a zene bömböl, nagy a ricsaj – ami egy tapasztalt vezetõt is zavar –, és az autó máris túl gyorsan hajt. A sofõr emeli a hangulatot azzal, hogy megmutatja, „mit bír a verda”; ha mégsem, társai nyomására (egy józan fiatal is) belemegy a virtuskodásba. Szerencsésebb esetben nincsenek lányok a társaságban, akik elõtt még inkább villogni kell. Józan a vezetõ, de imád gyorsan menni, és gyakorlatlan a jármûvezetésben. Jogosítványa már van, önbizalma is van, de tapasztalata még nincs. Nem tudja uralni az autót. – A diszkófény villogása következtében a retinán keresztül olyan hatás éri az egyént, hogy megemelkedik az adrenalinszintje – magyarázza az élettani hatásokat dr. Végh György Pál, a néhai Országos Baleseti és Sürgõsségi Intézet fõorvosa, traumatológus és sebész szakorvos, egyben igazságügyi szakértõ. – Ugyanez történik, amikor a gyorshajtás következtében a környezetet és fényeit is hasonló villanásokként érzékeli a szem. Az adrenalinszint és a sebesség egyaránt emelkedik – sebességmámornak titulálják ezt az állapotot –, így kiszámíthatatlan reakciók következnek be. – Milyen következményei vannak ezeknek a baleseteknek, melyek a leggyakoribb sérülések? – Javarészt az autóban elöl ülõk sérülnek meg. Sajnos a sérültek nagyon gyakran meghalnak a helyszínen vagy röviddel a kórházba szállítás után, mivel általában olyan súlyosak a sérüléseik, hogy bár fiatalok és egészségesek, nem élik túl. Aki szerencsés módon igen, az „csak” végzetesen megsérül, nem egy esetben lebénul. Mert nagyon gyakran nincsenek bekötve, és az sem biztos, hogy jó mûszaki állapotú az autó. Aki nincs bekötve, annál az arc- és a koponyasérülés gyakori, és rendszerint mellkasi és hasi sérülések is bekövetkeznek. Még ha be van is kötve, nagy erejû ütkö-
zésnél a csípõ, a combcsont és a térd sérül. A vezetõ lába pedig gyakran beszorul a pedálok közé. – A balesetek sérültjeinek, gondolom, legtöbb esetben pszichológiai kezelésre is szükségük van… – Leginkább azoknak, akik maradandó sérülést szenvedtek. Hála Istennek, egyre több helyen mûködik a klinikai lelkigondozói szolgálat, melynek munkatársai már a kórházi ellátás alatt kezelésbe veszik a sérülteket. Nagyon jól együtt tudunk dolgozni velük. A lelkigondozók munkája határozottan segíti a fizikai gyógyulást.
Ahogyan az igazságügyi szakértõ látja – Öt fiatal a szórakozóhelyrõl hazafelé tartott. Közülük három fiatalkorú, kettõ felnõtt. Egy közös haverjuk ócska, régi autóját kötötték el, és hajnalban a
nyelhetik – tájékoztat egy vidéki rendõrkapitányság munkatársa.
Ahogyan a börtönlelkész látja A tragédiák okozóit a pénz- és egyéb büntetéseken túl természetesen lelkiismereti problémák is terhelik. A lapunknak nyilatkozó római katolikus börtönlelkész úgy véli, hogy a balesetet okozónak komoly lelki büntetés saját magával elfogadtatni a tragédia megmásíthatatlan tényét. Ráadásul ha a család, a barátok és a közösség, melyben él, nem fogadja el a személy tettét, akkor nem várható lelki gyógyulás. Meg tud-e bocsátani saját magának? El tudja-e fogadni, ha a baleset vétlen részese vagy annak a hozzátartozója megbocsát neki? – Évekkel ezelõtt történt egy bûneset egy külföldi házaspárral itt Magyarországon, melyben a férj esett áldozatul. Az asszony bizonyos idõ elteltével talál-
Árokba fordult a jókedv vezetõ, az egyik felnõtt ittasan nekiment egy fának. Szanaszét tört az autó, mind az öten kirepültek belõle – eleveníti föl praxisának egyik extrém esetét dr. Végh György Pál mint igazságügyi szakértõ. – Az egyik fiatalkorú – mint késõbb kiderült – nyaki gerinctörést szenvedett, ennek következtében mellkastól lefelé lebénult. A pikantériája a dolognak, hogy az az illetõ, aki az autót vezette, harminc- és negyvenezer forint közötti bírsággal és a jogosítvány átmeneti megvonásával megúszta. Az a kórház, ahol a balesetet szenvedett fiatalembert ellátták, de ahol sajnos csak késõn vették észre a nyaki gerinctörését, késõbb egy per folyamán harminchétmillió forintot volt kénytelen kifizetni a sérült részére. Bennem ezzel kapcsolatban fölmerül: hol van az igazságosság? Ki viseli a felelõsségét annak, hogy valaki ilyen balesetet okoz ittas állapotban? Egy kórházat, amely tévedett, el lehet ítélni, és ilyen mértékû kártérítésre lehet kötelezni, ugyanakkor azt az illetõt, aki a balesetet okozta, és akinek a sérült tulajdonképpen „köszönheti” a nyaki gerinctörését, harminc-negyvenezer forintnyi bírsággal büntetik, és a mai napig is vezet?… Akkor szerintem itt valamiképpen sérül a társadalmi igazságosság. Vajon kellõképpen szankcionálják-e azt, ha valaki ittasan vezet? Nagyon sok baleseti sebész kollégámban fölmerült, hogy az ittas állapotban balesetet okozó emberrel fizettessék meg a kórházi költségeket, ad absurdum a vétlen fél ellátási költségeit is. Akkor vajon nem csökkenne-e az ittas vezetések száma? Nem biztos, hogy elég nagy visszatartó erõ, ha elveszik a jogosítványt, és két év múlva visszaadják, nem biztos, hogy az a pénzbírság vagy az a néhány büntetõpont fékez… De keményen húsba vágó lenne, ha ki kellene fizetni a kórházi ellátást vagy adott esetben leülni a büntetést. Ha ezekkel a következményekkel kellene számolniuk, talán meggondoltabban ülnének autóba – foglal állást Végh György Pál traumatológus fõorvos. – A jogosítványt, ha végérvényesen vonja is be a rendõrség, a gyakorlatban hosszas kérvényezés útján visszaigé-
kozni szeretett volna az elkövetõkkel. A három srác közül végül csak az egyik mert eléállni. A megbocsátás irtó kemény dolog! Még keresztényként is – fogalmaz a börtönlelkész. – A bûnöst megbüntetik, de az áldozattal is foglalkozni kell – fûzi hozzá. – Magyarországon is alakultak különbözõ egyesületek, melyek az áldozatokkal foglalkoznak, de az a tapasztalatom, hogy mégsem történik semmi.
Nincs visszaút… – Temettem egyszer egy tizenhét éves srácot, aki motorbalesetben halt meg. Szokásos tinédzservirtus, aztán ott helyben szörnyethalt. A temetésen a nagybátyja nem jött oda a koporsóhoz, hanem fel-le járkált a ravatalozó elõterében – emlékszik vissza Koczor Tamás evangélikus lelkész. – A textusom ez volt: „Az Úr adta, az Úr vette el…” Arról akartam beszélni, hogy mennyire lehet Istent okolni egy ilyen halálért. A nagybácsi azonban a szakasz felolvasása után belekiáltott: „Mondja meg, miért vette el!? Na, ezt mondja meg, miért vette el!?” Ez némileg megadta az igehirdetés kezdõpontját. Hogy mit lehet erre mondani? Azt hiszem, bonyolult teológiai kérdések sûrûjében találjuk magunkat, amikor elkezdjük keresni a válaszokat. Miért engedi meg Isten? Egyáltalán Isten engedi meg? Hitünk szerint egy tragédia a keresztény emberek életében áldássá is válhat, Isten nélkül azonban átok lesz. A rettenetek feldolgozásával mindenkinek magának kell megküzdenie Isten elõtt állva. Hadd említsek meg egy másik történetet, mely szintén mély nyomot hagyott bennem. Egy autóban öten ültek, ketten meghaltak. Diszkóbaleset volt. Az egyik fiatalt én temettem. Egymást
A legtöbb közúti balesetet a személygépkocsik okozzák. A legtöbb baleset a gyorshajtáshoz kötõdik, ezt követi az elsõbbség meg nem adása, majd az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak meg nem tartása.
2008. augusztus 17–24.
fókusz
f
7
a diszkóbalesetek ellen
Rendõrökkel az éjszakában Az Evangélikus Élet krónikásaként csatlakoztam a minap egy megyeszékhelyen szolgálatot teljesítõ rendõrjárõrhöz. Hajnali kettõkor jön értem a rendõrautó. Kíváncsian fürkészem a szombat
– Évente 1200-1300 ember hal meg a magyar utakon. – Az ittas vezetés a halálos balesetek okait tekintve világszerte az elsõ három között szerepel, a gyorshajtással és a biztonsági öv mellõzésével együtt. – Minden hetedik halálos balesetért ittas sofõr felel. – Minden tizedik sofõr vezet rendszeresen ittasan. – Kísérletek bizonyították, hogy az alkoholfogyasztás • rontja döntéshozó és koordinációs képességünket, • lassítja reakcióidõnket, • megnehezíti a távolságok helyes megbecslését.
Bulisofõr vagy szülõi taxi
Élt tizenhat évet… – Míg a haverjaid italoztak, te nem ihattál, mert te vagy a sofõr. Nem volt rossz így a buli? – kérdezem tõle. – Nem. Egyszer már elvették a jogsimat négy hónapra, elég volt az nekem! Reggeltõl estig autóban ülök a munkám miatt, nagyon rossz volt ez az idõszak, teljesen meg voltam lõve. Nem tudtam sehova sem elmenni – vallja be a huszonöt év körüli srác. – Azóta szigorúan nem iszol, amikor vezetsz? – Nem én! Az egyik fiú kiszáll a kocsiból, és a megszokottnál közvetlenebb stílusban szólítja meg a rendõröket: hadd fújja már meg a szondát, mert kíváncsi, hogy azt a három whiskyspohárnyi italt, amelyet az imént a buliban ivott, kimutatjae nála. Ezután a fiatalok kérdésözönt zúdítanak az egyenruhásokra: ha egy bonbont megesznek, jelez-e a szonda, és így tovább. Közben kiderül, hogy a kocsi zöldkártyája lejárt, így feljelentés következik. A sofõr a fejét fogja, sejti már, hogy ez pénzbüntetéssel jár. Az egyik srác közelebb lép a rendõrhöz, majd megkérdezi, hogy helyszíni bírsággal elintézhetnék-e az ügyet. Természetesen nem. Bár õ csak jót akart a havernak…
Rendõri együttmûködés – így vagy úgy
visszatérõ rendõrök a gyerekekkel és a szülõkkel való találkozások alkalmával bizalmi légkört és kapcsolatot alakíthatnak ki, így talán a kicsik más szemmel néznek majd felnõttkorukban is az egyenruhásokra.
– Évek óta mûködik a „bulisofõr” mozgalom Magyarországon is – tér ki a gyakorlati megoldásokra az országos rendõrfõkapitány. De ki is az a bulisofõr? Bárki, aki aznap a társaság kedvéért (és persze biztonságáért) hajlandó lemondani az aznap esti alkoholfogyasztásról. A Magyar Szövetség a Kulturált Alkoholfogyasztásért nevû egyesület bárokban, diszkókban arra próbálja rávenni a fiatalokat, hogy minden társaságban legyen, aki vállalja a bulisofõrséget, hogy csökkenjen a diszkóbalesetek száma. – A vendéglátószakmával is együtt kell mûködni: közös érdeknek kell lennie, hogy a fiatalok épségben hazaérjenek a buliból. Biztosítani kell minibuszt, amellyel józan sofõrök biztonságban hazaszállítják a közelben lakókat. Amikor kamaszkorú gyerekeim szórakozni mentek, elvittem õket a diszkóba, hajnalban pedig értük mentem. Ezt persze nem tudja minden szülõ megtenni. Azt viszont igen, hogy addig, amíg a gyerek nem szerez megfelelõ rutint, mindig ott ül mellette az autóban. Ez nálunk is így volt:
állapíthatjuk, hogy hasznos az ismeretterjesztés e módja. Évente több ezer fiatal vesz részt az elsõsegélynyújtó versenyeken is. Szerencsére több egyesület és szervezet is végez hasonló munkát. Akik már láttak, ha nem is valós, de vérzõ sebeket, megváltozik a hozzáállásuk – ezek a fiatalok már másként fognak gondolkodni, és megfontoltabban cselekszenek majd.
Európai cél: kevesebben haljanak meg az utakon Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a közlekedésbiztonsági mutatókban nem szerepelt elõkelõ helyen. Az Európai Közösségek Bizottsága a 2001-ben kiadott Fehér könyvben az európai közlekedéspolitika egyik fõ céljaként azt tûzte ki, hogy az Európai Unióban 2000 és 2010 között ötven százalékkal csökkenjen a közúti balesetben elhunytak száma. – Teljesíthetõ ez a terv? – Mivel Magyarország még nem volt tagja az Európai Uniónak, amikor ezt a célt kitûzték, így esetünkben a dátum 2015-re módosult – mondja az országos rendõrfõkapitány. – Tekintettel a közlekedésbiztonság terén bekövetkezett gyors és jelentõs változásra, az elmúlt idõszakban tapasztalható javuló tendenciát tartva várhatóan akár 2010-re elérhetõ a kormány célkitûzése, mely szerint addigra harminc százalékkal kell csökkenteni a balesetek áldozatainak számát. Mindannyiunknak össze kell fogni a javulás érdekében! „Baleset-megelõzési munkánkat hasonló intenzitással szeretnénk folytatni, amelyben a történelmi egyházak támogatására is számítunk.
Felszámol(tat)ni a baleseti gócpontokat Akik rendszeresen vezetnek gépjármûvet, tudják, hogy az utak rossz állapota sokszor bizony komoly veszélyforrást jelent. Az viszont talán kevésbé köztudomású, hogy egy-egy adott keresztezõdésnél, amint megépül a körforgalom, látványosan csökken a karambolok száma. – A baleseti gócpontok felszámolására ki szólítja fel az illetékeseket? Mit tehet a rendõrség ennek érdekében? – szegeztem a kérdést Bencze altábornagynak. – Sokan remegõ térddel érkezünk egy-egy keresztezõdéshez, veszélyes útszakaszhoz, melynél táblák figyelmeztetnek: itt az elmúlt években ennyi és ennyi ember karambolozott. Amit mi tehettünk, hogy kevesebb ilyen szakasz legyen: baleseti térképet készítettünk, fölmértük az utakat, és tájékoztattuk az érintett szerveket, a Nemzeti Közlekedési Hatóságot és az önkormányzatokat. A helyzet javulása pénzt és odafigyelést igényel(ne). Az információs táblák nem változtatnak a helyzeten, viszont az átépítés gyakorlatilag igen! Sok ilyen helyen a körforgalom kiépítése véget vethetne az értelmetlen tragédiáknak. A rendõrség a
A Tiszta fejjel információs kampány keretében többek között a következõ lépésekre szánta el magát az ORFK: a közúti ellenõrzések számának további növelése; együttmûködés a szórakoztatóiparral az üzenetek hatékony továbbítása érdekében; információcsere és együttmûködés a pedagógusokkal, a D. A. D. A. program továbbfejlesztése; a rendõri állomány továbbképzése, motivációjának erõsítése. – Mivel lehet motiválni a rendõröket, hogy hatékonyabban vegyenek részt a baleset-megelõzésben? – kérdeztem Bencze József országos rendõrfõkapitánytól. – A rendõri fizetés összege némi kívánnivalót hagy maga után, azonban kiszámítható életpályára és stabil jövedelemre számíthat, aki ezt a pályát választja. A közelmúltban ezerkilencszáz körzeti megbízott kapott harminc-negyvenezer forint fizetésemelést. Tulajdonképpen õk a „falu rendõrei”. Leginkább õk találkoznak az emberekkel. Ismerik a szórakoA jármû vezetõjét ittasság gyanúja esetén kötelezõ zóhelyeket is. megszondáztatni
FOTÓ: WWW.BALESETI-SZIMULACIO.HU
Szavakkal ki nem fejezhetõ, milyen elveszíteni valakit – értelmetlenül. De egyes tragédiák túlélõinek sem könnyû: nemcsak a baleset okozta súlyos lelki terhekkel kell leélni életüket, hanem komoly, sokszor maradandó testi sérülésekkel is meg kell küzdeniük. Ennek következtében a hozzátartozók élete is megváltozik. A teljes pánikból és kétségbeesésbõl való kilábalás után jön a ráébredés az „új valóságra”: nemrég a legmenõbb srác volt, érettségivel és jogsival a kezében, most pedig kettétört az élete, akár egy fa a viharban… Miért kellett ennek megtörténnie?! – Semmi sem történik véletlenül. Ez így van akkor is, amikor nem értjük a miértet – mondja Honti Irén kiskunhalasi gyülekezeti és kórházlelkész. – A tragédiát követõ kétségekre, bánatra és kérdésekre nincsen válasz. Földi síkon nem lehet mit mondani, csak az örökkévalóság dimenziójában való gondolkodás ad némi megnyugvást: földi létünk csupán egy szelet az örökkévalósághoz képest. Az élet egy rövid szakasza annak az útnak, melynek végén reménység szerint újra találkozunk. Az biztos, hogy a vádaskodásnak, a szemrehányásnak nincs értelme. Az egyetlen kiút: elfogadni, hogy Isten erõt ad a továbblépéshez. Akkor is, ha a baleset után már sem testileg, sem lelkileg nem a régi, akit szeretünk, akkor is, ha elveszítjük õt. „Istenem, nagyon fáj, de jó helyen tudom tenálad” – idézi Luthert a kórházlelkész. – Luther két gyermeke elvesztése után is ezt tudta mondani. A szeretetet nem lehet eltemetni, az megmarad. A szeretet tovább él. Valakit csupán átmenetileg, a földi idõ valóságában veszítünk el. Minden emlékezés tovább élteti az örök szeretetet. A fájdalmat azonban saját emberi erõfeszítéssel nem lehet elviselni. Jézus segít elhordozni, õ adhat mégis békét. Próbáljuk meg emberi méltósággal, belsõ erõvel – a Lélek erejével – elviselni a valóságot, ennél többet nem is tudunk tenni. Ehhez pedig kérjük Krisztus erejét, õ megadja – fogalmazza meg a lelki gyógyuláshoz, az „új valóság” feldolgozásához vezetõ utat Honti Irén.
tapasztalatait próbálja átadni az utak kezelõinek. A forgalomszervezésnek segítenie kell a közlekedést, nem pedig hátráltatnia – fogalmazza meg kritikáját a fõkapitány. – A gépjármû és vezetõje alkalmassága is fontos kérdés. Kimondjuk-e, hogy valaki – fizikai vagy pszichikai értelemben – nem alkalmas a gépjármûvezetésre? Vizsgálják a gépjármûvezetõ-oktatásban a szakmai és pszichikai alkalmasságot? Nem. A mûszaki vizsgák esetében pedig el kell kerülni a csalásokat.
– Nem ad ez lehetõséget a korrumpálásukra? – Ennek elkerülésére többféle ellenõrzési módszerünk van, például ezért küldünk idõnként idegen rendõröket is adott helyszínekre. – Az eredmény érdekében bizonyára nem elég a rendõri állomány motiválása, el kell érniük az állampolgárokat is… – Természetesen a szülõk és a pedagógusok közremûködésére is szükségünk van – nyomatékosít Bencze József. – Õsszel el szeretnénk indítani Az iskola rendõre programot, mely egyrészt elõsegítené a gyerekkori bûnözésbõl és a közlekedésbõl származó veszélyekre való figyelemfelhívást. Másrészt az iskolába
Megrendezett baleset hosszú ideig ültünk mellettük – számol be saját tapasztalatáról Bencze József.
Ahogyan a baleseti szimulációban látjuk Baleseti szimuláció? Igen, van ilyen. – A nézõket, legtöbbször középiskolás korúakat, a helyszínen már két roncsautó és a sebesültek „várják”. Ezután érkeznek a mentõk, a tûzoltók – akárcsak egy valós balesetnél. A kezdetben komolytalan, a jeleneten nevetgélõ fiatalok arcára lassan ránehezedik a megdöbbenés. A szimulált tragédiának „halálos áldozata” is van. A testet hullazsákba helyezik, elszállítják. Majd bejátsszák a szereplõvel elõre elkészített hangfelvételt. A lelátón síri csönd, szem nem marad szárazon – számol be munkájáról Csepeli Attila, a Magyar Baleseti Szimulációs Társaság elnöke. – Üzenetünk nagyon sok fiatalt elér, azonban a költségvetésünk nem engedi meg, hogy minden városba eljussunk. A legnagyobb hiányosságnak azt tartom, hogy Magyarországon nem kötelezõ az elsõsegélynyújtás oktatása. Osztályfõnöki órák keretein belül élõ, színes bemutatókat tartunk önkénteseink segítségével: a sebek véreznek, az imitátorok – szerepük szerint – elájulnak. A gyerekek, a fiatalok kipróbálhatják magukat e szituációkban. A visszajelzésekbõl megFOTÓ: BÉKÉS MEGYEI RENDÕR-FÕKAPITÁNYSÁG
Méltósággal elfogadni az új valóságot
éjszakát a kocsi ablakán keresztül. A szórakozóhelyek környékén nyüzsgés. Némelyik fiatal nem tûnik tizenhárom évesnél idõsebbnek. Néhány ember ittasan dülöngél, valaki már egy padon elterülve alszik. Lehorgonyzunk az út mellett, egy ideig ellenõrizzük az arra kanyarodó autókat – sofõrjeik épphogy felnõttkorúak. Újra útnak indulunk, majd rögvest megállítunk egy autót. Hatan ülnek benne. A sofõr a rendõrök kérdésére, hogy fogyasztott-e szeszes italt, nemmel felel, majd engedelmesen belefúj a szondába. Negatív. – Mondtam, nem hazudok én magának! – így a rendõrhöz.
A SZERZÕ FELVÉTELE
követõ két héten ez már a második halálos baleset volt a kisvárosban. Szörnyû tragédia volt. Sok szülõ megteheti – és sajnos megteszi –, hogy már érettségire motort vagy autót ajándékoz gyermekének. Nem egy esetben egyszülöttükre építik az egész életüket – persze hogy vesznek neki motort, hiszen oly büszkék rá, amint végighajt a falun, a városon. Aztán temetik. Sok esetben a szülõk késõbb magukat hibáztatják, mások az öklüket rázzák az ég felé…
Egyik legfontosabb megóvandó társadalmi csoport a fiatalok sokasága. A rendõrség, a média és a szórakoztatóipar szereplõi azonban nem érhetnek el mindenkit. Számos olyan fiatal van, akik az egyházak szavára jobban figyelnek. A vallásukat gyakorló fiatalok életében a történelmi egyházak rendelkeznek azzal a pozitív hatásmechanizmussal, kisugárzással, amely segítheti a meggyõzést. A vallás alapeszménye, az élet – és mások életének – tisztelete ma különösen fontos, amirõl a rohanó világban sokan hajlamosak megfeledkezni” – fejti ki a történelmi egyházak vezetõinek küldött levelében az országos rendõrfõkapitány.
Pozitív fogadtatás – Az ügyet én is nagyon fontosnak tartom. Talán mondanom sem kell: mindannyian felelõsek vagyunk a közösségeinkben élõ, ránk bízott fiatalokért, de azokért is, akik csak egy-egy alkalommal vannak közöttünk. Egyetértéssel olvastam a fõkapitány úr sorait – szögezte le Ittzés János elnök-püspök. – Elsõ lépésként a levelet eljuttattam azokra a belsõ egyházi internetes levelezõlistákra, amelyeket egyrészt lelkészek, másrészt sok egyháztagunk használ, közöttük elsõsorban fiatalok. Máris több kedvezõ visszajelzést kaptam. Például egyik – iskolát fenntartó – egyházközségünk lelkészének az a szándéka, hogy az országos rendõrfõkapitány levelét leközli az egyházközségi újság szeptemberi számában. Reménységem, hogy az együtt munkálkodás eredményes lesz. g Szeverényi Ágnes
8
e
2008. augusztus 17–24.
A BIBLIA ÉVE
A Második korinthusi levél – az öntudat Az azt követõ néhány hónapban, hogy Pál elküldte elsõ levelét Korinthusba, sok minden történt a gyülekezethez fûzõdõ kapcsolatában. Meglátogatta „lelki gyermekeit”, de az út szerencsétlenül végzõdött: egy ismeretlen korinthusi keresztény éles támadást intézett ellene. Egy számunkra már elveszett, de a Második korinthusi levélben említett levélváltást és Titusz közvetítõ útjait követõen az apostol már éppen megbékélt a korinthusiakkal, amikor újabb konfliktus ütötte fel a fejét. A városban olyan keresztény igehirdetõk jelentek meg, akik a gyülekezetet Pál ellen hangolták. Magukat apostoloknak nevezték, és büszkén hirdették zsidó származásukat, míg Páltól mindezeket megtagadták. Saját retorikai képességeiket és buzgó vallásosságukat fitogtatva azt állították Pálról, hogy szánalmas szónok és megbízhatatlan misszionárius. A Második korinthusi levél egyetlen nagy, összetett apológia, amelyben Pál apostol öntudatosan visszautasítja az õt ért vádakat, és ironikus ellentámadásba megy át.
„Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá” Az „álapostolok” elleni érvelésében Pál emlékezteti a korinthusiakat mindazokra az üldöztetésekre és szenvedésekre, amelyeket az evangélium hirdetése közben vállalt. Egyébként is gyakran lelte kedvét a paradoxonokban, de ebben a levelében a pogányok apostola szinte virtuóz módon állítja egymással szembe a küldetéséhez kapott isteni felhatalmazás nagyszerûségét és a Krisztusról való hitvallástételt kísérõ emberi erõtlenséget. „Ezért a Krisztusért örömöm telik erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs.” (2Kor 12,10) Pál semmilyen értelemben, sem istenhitét, sem önmagáról alkotott képét illetõen nem volt kishitû ember. Ugyanakkor nem volt elbizakodott sem. Ismerte a gyengeségeit és a hibáit, amelyeken Isten megkönyörült, és azokat a különleges ajándékokat is, amelyek segítségével minden kortársánál többet tehetett az evangélium terjedéséért. Reálisan szemlélte önmagát. Egyik kedvenc kifejezése volt a „dicsekvés”, ezt azonban nem a ma használatos értelemben kell értenünk. Mint az ókori emberek általában, õ is azzal dicsekedett, ami az életében a legfontosabb érték, a vonatkoztatási pont volt, amire, pontosabban akire felépítette egész létét és szolgálatát. „Legszívesebben tehát az erõtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Kor 12,9b)
Mert megérdemlem Persze nem csak az ókori embernek volt fontos az öntudat. Ugyanolyan fontos nekünk is. Míg azonban Pál és kortársai számára világos volt, hogy kudarcok, próbák, vereségek és gyõzelmek között kell megtalálniuk reális öntudatuk forrását, az értékeket, amelyekre egy kiegyensúlyozott életet építhettek, addig napjaink embere ezt kénytelen egyszerûen önmagában keresni. Többnyire kevés sikerrel. d Magyar Bibliatársulat
SEMPER REFORMANDA
„A botránkozásokat Isten igéjével kell megszüntetni. Mert ha minden külsõleges botrányt összetörnének is és megszüntetnének, az mind nem használ, ha a szíveket nem vezetik a hitetlenségbõl az igaz hitre.” d Luther Márton: A szász hercegekhez a lázongó lélekrõl (Mayer Endre fordítása)
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 4 . V A S Á R N A P – 1Móz 28,10–19
Az álmok mezején Különleges élmény volt számomra az elmúlt napokban egy találkozássorozat. Évtizedek óta nem láttam õt, de mostanában többször is úgy hozta az élet, hogy összetalálkoztunk. Még hosszabb beszélgetések is kialakultak közöttünk. Sikeres és jó hírû vállalkozóként éli az életét. Lakóhelyén mindenki név szerint ismeri. Neve fogalom a szakmájában. Hihetetlen hajtásban és megállás nélküli küzdelemben telnek a napjai, de meglepetéssel vettem tudomásul azt, amire vele kapcsolatban végképp nem gondoltam: eközben minden vasárnap ott van az istentiszteleten. És ami még ennél is jobban meglepett: minden évben részt vesz egy hosszabb, többnapos zarándoklaton. „E nélkül totál üres lenne az életem – fogalmazta meg meghökkentõ vallomását. – A legnagyobb élmények Istennel kapcsolatban mindig útközben élhetõk át, a zarándoklat éjszakai csendje pedig újabb és újabb tanításokat ad számomra. Nem álmokat látok ilyenkor, de valami elmondhatatlan biztatást és bátorságot kapok az élethez, a jövõmhöz és a hitemhez is” – zárta le a „civil teológusi” oktatást a barátom. Bennem pedig fokozatosan nagyon jó érzés ébredt. Mai túlhajszolt és szinte mindent már csak indulatokkal megélni képes környezetünkben létezik még pozitív példa.
Így kezdtem el a Jákób látomásáról szóló történettel kapcsolatban azon gondolkodni, hogy vajon mi odaérünk-e azokra a helyekre, ahol átélhetjük a bételi élményeket. Elindulunk-e egyáltalán arra, amerre a frissen festett vagy kissé megkopott turistajelzések mutatnak? Hajlandók vagyunk-e felkerekedni akkor, amikor jelzést kapunk? Vagy már mindent csak a hideg, józan számítás határoz meg bennünk? A biztosnak hitt anyagi garanciák döntik el lelki életünk összes kérdését is? Mégis biztos vagyok abban, hogy ma is sokan megérkeznek arra a helyre, ahol el lehet tölteni egy éjszakát, pont úgy, ahogy Jákób tette naplementekor. Jákób ott és akkor a legnagyobb álmot látta: Isten házát és a menny kapuját. Egészen személyesen. A testvér bosszúja elõli menekülés pillanataiban a csodálatos jövõ perspektíváját. A totális egyedüllét és magány nyomasztó terhei közepette kirajzolódtak elõtte a legnagyobb közösség körvonalai. Különleges pillanat ez. Feje alatt a kõ. A szent és a profán, Isten és az ember, a menny és a föld közötti áthidalhatatlannak tûnõ ellentét oldódik egy különleges létra vagy a piramisok szerkezetéhez hasonló kõlépcsõ fokain járó angyalok mozgásában. Jákób nagysága azonban ebben a történetben a csodálkozásban és a hallgatásban mutatkozik meg.
A VASÁRNAP IGÉJE
A ma élõ embereknek is nagy szükségük lenne arra, hogy felfedezzék és meghallgassák a feléjük közelítõ képet és hangot. Nem véletlenül vall errõl így a kortárs teológus, Fulbert Steffensky: „Az istentisztelet hallgatásból él. A templomoknak a hallgatás helyeivé kell lenniük ma, amikor lassan az egész kultúránk a fecsegés kultúrájává vált. A templomok Isten imádásának a színhelyei. Az imádás legmagasabb fokú kifejezõdése pedig a hallgatás. Az imádat idegen szóvá lett teológiánkban és kegyességi gyakorlatunkban. Gyanítom, hogy annak a gátlástalanságnak, ahogy az emberen kívüli környezettel bánunk – gyermekeink és unokáink ivóvizével és levegõjével, az állatokkal és a növényekkel –, van valami köze az imádat szó elvesztéséhez és ahhoz, amit ez jelent. Minél inkább elvesztjük az Istent, annál inkább magunk válunk az imádat tárgyaivá. Az imádat helyei-e templomaink?” Különleges mondata mai igeszakaszunknak az, amikor Jákób megszólal, és mindössze ennyit mond: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (16.
vers) Nagy szükségünk van erre a mondatra. Többször és elcsodálkozva kellene meghallanunk azért, hogy mi magunk is ki tudjunk mondani ilyen felismerést személyes sorsunk helyszínein. Erre tanít minket az a hihetetlen nagy türelem, amellyel Jézus elviseli, hogy tanítványai gyakran késõn és bizonytalankodva fedezik fel a legdöntõbb eseményeket. Hiába tûnik minden egyértelmûnek az evangéliumok leírásában, az ízigvérig ember tanítványok számára nagyon nehéz megtanulni Jézus iskolájában azt, hogy milyen fontos az adott pillanatban történõ felismerés és vallomás. Egyedül azért nem kell csüggednünk, mert a Jákóbhoz intézett szavak minket is erõsítenek: „Mert én veled vagyok, megõrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.” (15. vers) Jákób álmában hallott mondata életének alapköve lett. Ne felejtsük el az álmokkal kapcsolatban a 19. századi osztrák költõ, Marie von Ebner-Eschenbach elgondolkodtató mondatait sem: „Ne tartsd magadat szegénynek azért, mert nem teljesedtek be az álmaid; az igazán szegény csak az, akinek még sohasem voltak álmai.” Aki útközben van, és Istenre figyel, így is szüntelenül gazdagodik: fokról fokra, lépcsõrõl lépcsõre. g Szabó Lajos
Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Megvalljuk elõtted, hogy mily kevéssé vesszük számításba akaratod, milyen nagy gondot okoznak nekünk a hétköznapok a maguk súlyos, nemegyszer megoldhatatlannak tûnõ, de akár apró-cseprõ problémáival, s persze szertefoszló álmainkkal, hiú ábrándjainkkal, be nem teljesülõ vágyainkkal is. Talán nem eleget imádkozunk. Elismerjük, Urunk, hitünk gyengeségeit, kétségünket abban, hogy bocsánatodat kérhetjük. Segítséged, kezdeményezõ szereteted nélkül csak egy helyben topogunk, vagy mozdulatlanok maradunk. Kérünk, rázz föl és mozgósíts bennünket: gyülekezeteidet és egész egyházadat. Mutasd meg, mit kell ten-
nünk, mi az értelme és célja teendõinknek. Élõ és éltetõ igéd hasson közöttünk, vértezzen föl s vezessen bennünket az elõttünk álló úton! Tartsd kezed rajtunk, Urunk: ébressz kellõ figyelmet és fogékonyságot szavad, útmutatásod iránt bennünk, s indíts õszinte, igaz cselekvésre Fiad, Jézus Krisztus nevében! Atyánk! Most különösképpen is a bajbajutottakra, az elesettekre, az ínséget és nyomorúságot szenvedõkre gondolunk. Add, hogy segítsünk, ahol, amikor és amiben csak lehet! Hadd váljunk igaz segítõtársakká a bajban, s hadd lehessünk béketeremtõ szándékod engedelmes eszközei. Könyörgünk az egyházunkban folyó diakóniai
munkáért, elhívottjaiért és elkötelezettjeiért. Köszönjük a másokért élés szent lehetõségét és feladatát. Támassz, Urunk, újra meg újra készséget bennünk a szolgálatra, hogy akik megkeresztelkedtek, segítségünkkel utat találjanak gyülekezetükbe, s megtalálják helyüket benne; hogy a házastársak a te mércéd szerint járják közös életútjukat; hogy a megszomorodottak, a gyászolók vigaszt nyerjenek, s visszakapják reményüket! S akkor a te szavad – anélkül, hogy útját állnánk, s anélkül, hogy utadban lennénk – elindul oda, ahová kell, s akadálytalanul célba ér. Ehhez kérjük áldásodat, Urunk, Szentlelked ereje által. Ámen.
Támadj fel új életre már ÉNEKKINCSTÁR b Az ismert evangélikus lelkész és költõ, Scholz László tollából származó ének, a Támadj fel új életre már (EÉ 225), amely Isten népét aktivitásra buzdítja, méltán lett a Szentháromság ünnepe utáni tizennegyedik vasárnap graduáléneke. Azt az üzenetet állítja ugyanis elõtérbe, amelyre a vasárnap témája is felhívja a figyelmünket: A Szentlélek elevenít meg!
Ha ünnepünk bibliai igéire figyelünk, még egy téma kerülhet központi helyre: a hálaadás. Ennek a keresztény hittel való szoros kapcsolatáról tanúskodik a tíz leprás meggyógyításának története (Lk 17,11–19), amely nem pusztán a gyógyítás jézusi csodáját mutatja be, hanem azt is, hogy milyen gyümölcsöt terem a csoda a meggyógyított ember életében: a hittel együtt járó hálaadásét. A levélbeli ige (Gal 5,16–24) konkrét példákkal szemlélteti, hogy – a test cselekedeteivel szemben – milyen gyümölcsöt terem Isten Szentlelkének munkája az ember életében, az ószövetségi igeszakasz (1Móz 28,10–19) pedig Jákób és Isten álombeli találkozását idézi fel.
A vasárnap igéi tehát egyöntetûen arról tesznek bizonyságot, hogy az Istennel való találkozásból – legyen ez az elsõ vagy akár ismétlõdõ találkozás – mindig új élet fakad, s ez nem az ember akaratának, hanem Isten hatalmának a következménye. Az Atya jelenléte, Jézus szava és a Szentlélek hitet ébresztõ munkája következésképp elválaszthatatlan a keresztény hittõl és annak közösségben való megélésétõl. Támadj fel új életre már kezdetû énekünk szerzõjérõl, Scholz Lászlóról (1911–2005) rovatunk elõzõ írásaiban – más, gyülekezeti énekké lett verseivel kapcsolatban – már esett szó. Érdemes fellapozni az Evangélikus Élet korábbi két számának (2008/24, 2008/30) ÉnekKincsTár rovatát; e cikkekbõl Scholz László életének fontos állomásairól tájékozódhatunk. Itt is megjegyzendõ azonban, hogy átlagon felüli teológiai felkészültség és tisztánlátás jellemezte, s ez lehetõvé tette számára, hogy költeményeiben
F I Z E S S E N
E L Õ
ötvözze a költõi tehetséget és a lutheri teológia megértett mély összefüggéseit – az éneket Luthernek a Nürnbergben 1523-ban megjelent dallamára énekeljük (Jer, örvendjünk, keresztyének – EÉ 318). Errõl tanúskodik a 225. ének is, amelynek négy versszaka rengeteg bibliai képet és utalást tartalmaz, úgy, hogy ezeket a szerzõ a Krisztus feltámadásából élõ hitre való buzdítás szolgálatába állítja. Az elsõ versszak, amely egyszerre szól Krisztus népéhez mint közösséghez és az egyes emberhez, a keresztény hit központi mondanivalóját fogalmazza meg: az új élet lehetõsége csakis Krisztus húsvéti gyõzelme által a mienk, s maga Krisztus az, aki e gyõzelem részesévé teszi a benne hívõt. A Jézus sírboltja elõl elhengerített kõ a második versszakban a szabad utat jelképezi, a bûn és a közöny korszakának végét az ember életében. Egyben buzdít is arra, hogy tettekkel tegyünk bizonyságot errõl a tapasztalatunkról. A húsvét motívuma mellett itt feltûnik a Szentlélek pünkösdi tüze, amely cselekedetekre sarkallja az evangélium üzenete által megszólítottakat. A harmadik versszak a realitásokat állítja a középpontba. Egyrészt azt a tényt, hogy bármilyen nagy is a lelkesedés, az
emberi erõ önmagában soha nem elég arra, hogy méltó módon tegyen bizonyságot Istenrõl. Másrészt szól arról is, hogy Isten éppen az emberi erõtlenség láttán áll oda népe mellé, és adja Szentlelkének erejét, amely által mégis hatékonnyá teszi a szolgálatában végzett emberi igyekezetet. Két bibliai igét sejthetünk itt a háttérben. Jézus szavát, amikor azt mondja tanítványainak az üdvösség lehetõségérõl: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26), valamint Pál bizonyságtételét saját apostoli szolgálatáról s benne Isten munkájáról: „Legszívesebben tehát az erõtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Kor 12,9b) A záró, negyedik versszak a földi egyház életét az ítélet és az örök élet távlatába helyezi. Krisztus mennybemenetele utat nyit minden ember számára Isten mennyei országába úgy, hogy közben mégis jelen van közöttünk is. A végsõ feltámadást megelõzõ feltámadás, amelyre énekünk buzdít – s amelynek hallatán Luthernek a naponkénti megtéréssel kapcsolatos gondolata juthat eszünkbe –, nem más tehát, mint a Krisztus feltámadása felett érzett öröm naponkénti átélése. g Wagner Szilárd
L A P U N K R A !
2008. augusztus 17–24.
élõ víz
A paraszt és a csacsi
H E T I Ú T RAVA LÓ
csinál: lerázza magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az egyre csak lerázta magáról, és egyre feljebb került. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén, és boldogan elsétált! Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról, és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetõség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, és nem állsz meg! Rázd meg magad, és lépj egyet feljebb! d Ismeretlen szerzõ
Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)
FOTÓ: LUKÁCS GABI
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bõgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik, és elõször rémisztõen üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal késõbb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat
10 PONT – MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZÕI
7. Van látásuk a biblikus, egészséges gyülekezetrõl, és ezt igyekeznek megvalósítani. Közönségbõl közösség, közösségbõl család formálódik, amelyben a testi, lelki, szellemi hiányok és többletek kiegyenlítõdnek. Isten önmagában is önálló, független létezõ, de nem akart egyedül maradni. Alkotott maga köré élõlényeket, majd embert, saját képére és hasonlatosságára, a vele való élõ, személyes szeretetkapcsolatra. „Magadra nézve teremtettél, Istenem.” (Augustinus) Isten nem egyszerûen Ádámot és Évát teremtette meg, hanem személyükön keresztül a családot is: Isten és ember, ember és ember közösségét. Az emberi gõg, istenkedés szétverte ezt az álmot. A helyreállítás fontos határköve a mózesi törvénykönyv, amely különös gonddal, részletességgel szól a kis és nagy család (a nép) összetartozásáról, a közösségi felelõsségrõl. Jézusban a megcsalt „férj”, az Isten jött utánunk, és keresett meg minket: „…én csábítom õt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. (…) Azon a napon férjednek fogsz hívni… Eljegyezlek magamnak örökre…” (Hós 2,16.18a.21a) Az új szövetség helyreállítja a széttört kapcsolatrendszert, a családot. „…aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nõvérem és az én anyám” (Mt 12,50) – mondta Jézus. Megváltónknak gondja volt a kis családokra is: meggyógyította Péter anyósát, Zákeus megtérésével üdvösséget kapott az egész ház. Mûködése alatt számtalan család élte át a helyreállítást. Isten gyülekezete, Krisztus teste nem csoport, közönség, hanem család. Milyen is az Isten akarata szerinti gyülekezeti család? Van családfõ, akire hallgatnak; minden korosztály képviselve van benne; ismerik, kiegészítik és segítik egymást; a bûnnel harcolnak, de a bûnöst szeretik; tiszta, szent, derûs légköre van. Álmodjuk Isten álmát gyülekezetünkrõl! 1. A gyülekezetet nem a lelkész, a felügyelõ és a presbitérium vezeti, hanem Isten, aki a családfõ. Pál szerint a házasságon belül a férfi feje Krisztus (1Kor 11,3); így kell ennek lennie a gyülekezetben is. A vezetõség tagjai együtt és egyenként tanítványok, nem maguk és a közösség urai. Az emberi gyengeségek és behatároltságok ellenére is érezhetõ az ilyen gyülekezetben a szent és szeretõ Isten jelenléte, munkája. 2. A kismamaklubtól a nyugdíjasoknak szánt alkalmakig minden korosztály a maga érdeklõdésének és sajátosságainak megfelelõen megtalálja a neki szánt programokat. Isten családjában a generációk segítik, kiegészítik egymást. 3. A templomi istentisztelet, amely a legtöbb egyháztag egyetlen közösségi élménye, nem elég családias alkalom. A rögzített padok miatt csak egymás tarkóját látjuk. Keserves tapasztalatom volt egy nagy
Isten családja gyülekezetben: többévnyi ottlétem idején meglátogattam egy rendszeresen templomozó nénit, aki harminc év alatt senkivel nem került kapcsolatba, és õt sem látogatta még meg senki. Meg kell/lehet teremteni a találkozás és az ismerkedés alkalmait. A lelkész és munkatársai összekötik a szálakat, az embereket. Mindenkinek vannak testi, lelki, szellemi szükségletei, hiányai, igényei, de többletei, kincsei is. Ezek a jó légkörû és szervezettségû gyülekezetben kiegyenlítõdnek. Ereje és vonzása van az ilyen egyházközségnek. Nyolc éven át vezettem egy gyülekezeti ifjúsági kört. Negyven-ötven tagja volt: különbözõ végzettségû, családi hátterû és kegyességû fiatalok. Mivel Isten igéje ad hitet és új életet, hangsúlyt fektettem az igehirdetésre, a Lélek általi éneklésre és a lelkigondozásra. Az alkalmak igei része pontosan kezdõdött és végzõdött, de akik ráértek, és igényük volt rá, jöhettek már 17 órától, és volt idõszak, amikor többen éjfél után mentek haza. Szinte mindenkivel volt személyes kapcsolatom. Próbáltam egymásra is bízni õket. A templomi istentiszteletre is szerettek járni, de más egyéb alkalmakat is szerveztünk: többféle imaközösség, házi találkozások, filmklub, étterem, mozi, sport, kirándulás, konferenciák, táborok… Bevontuk õket a gyülekezeti munkába: hitoktatás, áhítatok és elõadások tartása, kirándulások szervezése, autósszolgálat, betegek, öregek, nevelõotthonosok látogatása, segítése, kórház- és börtönmisszió, a gyülekezethez tartozó családoknál gyermekmegõrzés, újság- és könyvszerkesztés, cikkek írása. Alkotásaikból kiállításokat rendeztünk, korrepetálták egymást, idõsek gondozását vállalta egy doktorátussal rendelkezõ fiatal, segítettünk építkezéseknél, költöztetésnél… Néhány – különbözõ gyülekezetekben átélt – esettel illusztrálom témánkat. Volt állami gondozott ifist külföldi üdülésre hívott el az ifjúság egy jobb módú tagja. Idõs néni, aki egészségi állapota miatt már nem jutott el a templomába, heti rendszerességgel vendégül látott Pesten tanuló egyetemistákat. Így kapott húszhuszonöt unokát, és a fiatalok egy igazi nagymamát. Falusi gyülekezetben egy vak néni végzi a látogatás szolgálatát. Állami gondozott fiúnak a gyülekezetben több „testvére” is akadt fogorvosi, lelkigondozói, szponzori minõségben; neki a gyülekezet az egyetlen családja. Sclerosis multiplexes testvérünk évek óta még ágyban sem feküdt, az udvarra se vitte ki senki. Ült egy kivágott ülõkéjû székben, alatta vödörrel. Isten szeretetétõl ihletett csapatmunka következtében elviselhetõbb helyzetbe hoztuk: levágtuk a haját, megfürdettük, kifestettük és akadálymentesítettük a lakást, megszerveztük a házigondozást. Mindezek után még a templomba is elkerekezett. Templomba járó idõs néninek havonta adtunk némi kis anyagi támogatást. Kiderült, hogy alkoholista unokaöccse, akivel kénytelen volt megosztani csöppnyi, egyszobás lakását, elveszi tõle a
f
pénzét, és italra költi. (Ekkor szólt Isten hozzám: ha nem úgy tekintesz erre a nénire, mint anyádra, ne nevezd magad követõmnek.) Többekkel – családsegítõ, önkormányzat, gyülekezeti tagok – összefogva, a reménytelen helyzet ellenére is találtunk megoldást mindkettõjük számára. Bibliaiskolát végzett kárpátaljai ácsmester három cigány gyülekezetet gondoz, és tizedébõl szervez számukra csendesnapokat. Angliából hazaköltözött idõsödõ grófnõ saját költségén rendbe hozatta a már húsz éve nem lakott plébániát, beköltözött, és szervezi a valamikori vörös faluban az egyházközségi életet, beindítva a hitoktatást, támogatva szegény családokat. Volt munkásõr és lemezlovas, aki negyvenhat éves korában tért az élet útjára, és keresztelkedett meg kamasz fiával együtt, fiataloknak szervezett kerékpárklubot, tanítva õket a karbantartásra és a jézusi igazságra. Középkorú kárpátaljai nõ, aki leesett egy fáról, lebénulva feküdt ágyában, sokak lelkigondozója lett (lelkésznek is!), mert Isten bölcsessége és szeretete sugárzott belõle. Egy viharsarki pap, aki a plébániát átépítette hatvanszemélyes szeretetotthonná az Állami Egyházügyi Hivatal és néhány ideges híve akarata ellenére, igazi családot hozott létre a kihalt épületben. Esténként a mise és a vacsora után lakói még társasjátékoztak is papjukkal. Nyolcvanéves falusi plébános és húga a tizenöt éves evangélikus fényképész ipari tanulót jóságos szeretettel látta vendégül éveken át. Eszközök voltak Isten kezében az igazságot keresõ kamasz számára. (Ez a srác én voltam, és most is hálát adok ezért a megtapasztalásért.) 4. A gyülekezet minden bûnöst, távolról érkezõt befogad, de nem hagyja elveszettségében, célt tévesztettségében. Jézus családja a szabadulás, a bûnbocsánat és az életrendezés helye is. A tiszta, szent, derûs légkör önmagában is vonzó és gyógyító: „…bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél (…), és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van.” (1Kor 14,24–25) Az újszövetségi gyülekezet a karizmákkal (a kegyelmi ajándékokkal) és a Lélek gyümölcseivel szolgálók közössége; egymásnak és együtt, a még „távoliak” felé. Az õsgyülekezetrõl ezt mondta pogány környezete: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” g Szeverényi János
Szeverényi János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk. A kilencedik és a tizedik ponthoz – „9. Az épületés intézményközpontú gondolkodást felváltja a missziócentrikusság. Fenntarthatatlan épületektõl megszabadulnak, legyen az akár templom, és a felszabadult anyagi eszközöket a belmisszióra költik. 10. Célul tûzik ki a gyülekezet anyagi önállóságát, és határozott lépéseket tesznek ennek érdekében” – augusztus 28-ig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek közül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük.
Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az igaz emberszeretet törvényének betöltését szemléltetik. A szeretet apostola megjelöli ennek forrását s indokát: a szeretet Istentõl van, mert Isten szeretet, és elküldte Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért. De „ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást”. (Lásd 1Jn 4,7.8.10.11!) A törvénytudó tudta a szeretet kettõs nagy parancsolatát, csak azt nem, hogy ki az õ felebarátja. Jézus az irgalmas samaritánus példázatával válaszol, és visszakérdez: „…ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Az örök élet elnyerésérõl kérdezõnek be kellett látnia, hogy aki elsõsegélyben részesítette a félholtra vertet, s irgalmas szeretetével vette õt körül, az teljesítette Isten akaratát. Jézus nekünk is mondja: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Lk 10,36.37) A király az utolsó ítéletkor ezzel a mércével fog mérni, vezérigénk szerint. Luther hozzáfûzi: „Isten olyan mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha vele magával tettük volna. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett!” De ha a hit által õ él a szívedben, mondd el: „Teljes szívembõl szeretlek téged, Uram, én erõsségem.” (GyLK 678,1) És én „mindenkor veled vagyok, Istenem, te fogod jobb kezemet” (Zsolt 73,23; LK)… De ne feledjük: a hit cselekedetek nélkül halott! Az élõ hitnek gyümölcsei vannak; a mózesi törvények is ezt üzenik. „Minden hetedik esztendõ végén el kell engedni az adósságot.” „…parancsolom neked, hogy légy bõkezû az országodban levõ nyomorult és szegény testvéredhez.” (5Móz 15,1.11) A próféta a társadalmi igazságtalanság miatt Isten ítéletét hirdeti: „A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr…” (Ám 5,14) Az Úr így indokolja az emberszeretet különbözõ törvényeit: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (5Móz 24,22) Az elsõ keresztény gyülekezetben parancs nélkül is testvéri közösség, egység „és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szûkölködõ sem”, mert minden vagyonuk közös volt (ApCsel 4,33–34). A tizenkét tanítvány is egyformán részesülhetett Jézus szeretetébõl, ám Júdás csókja nem testvérszeretetének, hanem árulásának ismertetõjele volt: „Akit megcsókolok, az lesz õ, azt fogjátok el!” (Mt 26,48) Jézus megkérdezte tõle: „Barátom, miért jöttél?” (Mt 26,50; Károli-fordítás) A másik Júdás, aki Jézus Krisztus szolgája lett, Isten szeretetét így hirdeti azoknak, akik Isten hívására eljutottak a Krisztusban való hitre, „akiket az Atya Isten szeretett”: „…szeretet adassék nektek bõségesen.” És: „…tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” (Júd 1–2.21) „Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom, / Hogy példádat kövessem…” „Hogy tövises pályámon / Ragyogjon szeretet…” (EÉ 455,4.1) g Garai András
H E T I Ú T RAVA LÓ Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli és heti igéinek közös kulcsszava a hálaadás. A Szentlélek elevenít meg és tesz késszé – a hálás hit megnyilvánulásaként – az Úr imádására: „Dicsérjétek, keresztyének, az Úristent!” (GyLK 779) S „boldog az az ember, akinek te vagy az ereje, aki a te utadra gondol szüntelen” (Zsolt 84,6; LK). Jézus tíz leprást gyógyított meg, mégsem akadt más, csak az idegen, samáriai megtisztult férfi, aki „visszatért, és fennhangon dicsõítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.” Nem csak a poklosságtól szabadította meg a Mester: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.” (Lk 17,15–16.19) Senki sem vallhatja Jézust Urának, csakis a Szentlélek által! „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” „Isten mindenek Atyja, mert õ teremtett mindent. De nem mindenki az õ gyermeke, csak akik hisznek Isten egyetlen Fiában, és hagyják magukat vezettetni Isten Lelkétõl.” (Lásd: Magyarázatos Károli-Biblia, 1610. o.) „Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk.” (Róm 8,14.17) „Íme, a keresztyének felséges dicsekvése, tisztessége és dicsõsége. Akiben Krisztus-hit van, annak szívében a Szentlélek vigasztalást és erõs gyermeki bizodalmat teremt.” (Luther) Pál írja Timóteusnak: „Hálát adok az Istennek…” „Eszembe jutott ugyanis a benned élõ, képmutatás nélküli hit…” (2Tim 1,3.5) A vakon született ember nem engedelmeskedett a farizeusok felszólításának: „Dicsõítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bûnös.” Õ prófétának tartotta Jézust, ezért kiközösítették. Amikor szemtõl szemben állt Jézussal, így szólt: „Hiszek, Uram.” (Jn 9,24.38) És térdre hullva hódolt gyógyítója elõtt. Pál írja Filemonnak: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedrõl és szeretetedrõl, amely az Úr Jézus és minden szent (azaz: keresztény) iránt van benned…” (Filem 4–5) Az elsõ jeruzsálemi templom építését szolgáló önkéntes adakozást Dávid hálaimája zárta: „Áldott vagy te, Uram, õsatyánknak, Izráelnek Istene, öröktõl fogva mindörökké! (…) Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet.” (1Krón 29,10.13) Az Atya- és a Fiúisten kölcsönösen megdicsõíti egymást Jézus halálában és feltámadásában. Tanítványainak új parancsolatot adott az Úr: „…ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) Pál pedig állhatatosságra buzdítja mindenkori olvasóit, és egy mondatban összefoglalja e hét fõ gondolatát: „Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettõl fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelõ munkája és az igazságba vetett hit által.” (2Thessz 2,13) Ezért: „Áldjad, én lelkem, a dicsõség örök Királyát! / Õnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! (…) / Õt áldjad örökké! Ámen.” (Lásd EÉ 57,1–5!) g Garai András
9
10
e
2008. augusztus 17–24.
Eeva Tikka
A tóparton zöld mûanyag csónak állt. Megkopogtattam, hidegen, közönyösen válaszolt. – Nem ez az – mondtam hangosan. – Ez semmiképpen sem az. Azonnal éreztem, hogy nincs igazi lélek ebben a csónakban, ha egyáltalán van lelke. De a nyaralót bérbeadó házigazda partszakaszán már felfedeztem egy sötét, kátrányozott facsónakot. Õskori maradvány volt az új motorcsónakhoz képest. Elhatároztam, hogy megnézem közelebbrõl, átmentem arra a partra. Lehajoltam, megkopogtattam az oldalát. Jó hangja volt, száraz, pattogó. Körbekopogtattam, minden koppantásra egészséges, élõ fa hangja válaszolt. Réges-régen csónakdeszkának kivágott fa, amely csónakként új életre kelt. A csónak öreg volt és méltóságteljes. Láthatóan jó karban tartották, ezen a tavaszon is újrakátrányozták. Ilyen csónakot meg tudnék kedvelni. Syrjäläinen valószínûleg beleegyezne, hogy nyárra kicseréljük õket. De ahogy tovább nézegettem, felébredt bennem a birtoklás vágya. Drága csónakot nem tudtam volna megfizetni, nem is vágytam rá, de erre igen. Erre szükségem volt, érezni akartam, hogy milyen lehet saját csónakban evezni. Elindultam a parti ösvényen a tulajdonos otthona felé. Az épület régi volt, de ugyanolyan gondozott, mint a csónak. A ház mögötti veteményeskertben találtam meg, észrevett engem, felegyenesedett, és letörölte arcáról az izzadságot. – Régóta tart már ez a meleg – mondta. – Ágyást készítek a sárgarépának. Bejössz egy kávéra? Még úgysem ittunk kávét az érkezésedre. – Ráér az még – szabódtam. – Csak
szépirodalom
Csónakvásárlás bekente kátránnyal, halála óta meg én. Ez bizony kibírja a tó szélviharait. Nem is ereszt. Erre garanciát vállalok. – Eladó lenne? – kérdeztem. – Mert arra gondoltam, megveszem. – Megvenni? Evezhetsz ebben ingyen is, jóember. A ház bérletéhez jár a csónak is. – De eddig még nem volt módomban saját csónakban evezni. Gondoltam, lenne itt egy, amit meg tudnék fizetni. – Szóval úgy gondoltad? Értékes csónak ám ez. Itt volt ez egész életében, ezen a parton ácsolta az öreg. Még hogy eladjam neked olcsón az apám csónakját – mondta, ugyanakkor kissé felcsillant a szeme. – No, mennyit kér érte? – kérdeztem. – Tegezz bátran. Antti vagyok. – Én meg Heikki. – No, ha most már Antti és Heikki vagyunk, akkor mondjuk, hogy ötszáz. Túl sok? – Nem sok – mondtam felvidulva. Tettünk egy próbautat, a csónak jónak látszott, jól siklott. Élvezettel mártottam az evezõket a vízbe, hosszúkat húztam, néztem az evezõk hegyérõl csillogva leguruló vízcsöppeket, amikor emelem õket, és azt mondtam: – Jó csónak. Megveszem. *** Syrjäläinen ragaszkodott hozzá, hogy kávéval is megpecsételjük az üzletet. Követtem a takaros lakószobába, ittam az erõs kávét, és hallgattam történeteit. Macskája állát vakargatta, és elmondta, hogy apja halála óta egyedül él. – Az ott az öregem – mondta, és odamutatott egy fényképre a könyvespolc szélén. – Hát olyan volt. Nem volt õ akárki.
tott. – Már láttam is a csónakot lelki szemeim elõtt. Olyat akartam, saját tervezésût. De az öreg odajött mellém tanácsot adni, ami még nem lett volna baj, de amikor azt kérdezte, miféle csónak ez itt, és én azzal vágtam vissza, hogy magamnak lesz, nem neked, akkor odamutatott a tóra, és azt mondta: a csónak a tónak készül, nem az embernek, ezért a tó kedvére valónak kell lennie. Itt nem segít, ha a magad feje szerint találod ki a fazont. És jó tónak jó csónak kell, azok mintha házasok lennének, a tó meg a csónak. Ezt mondta, és ezzel abba is maradt az én csónaképítésem. Egy ideig még õrizgettem a deszkát, aztán apám halála után tûzre vetettem õket, minek azok nekem. Syrjäläinen lekísért a partra, nézte, ahogy beszállok a csónakba, aztán hirtelen mintha megbánta volna a dolgot, sopánkodni kezdett: – Olcsón adtam én el ezt a jó csónakot. Csordultig van emlékekkel. De ki a csoda fizet emlékekért? Amikor eleveztem a parttól, a tó tükrén két búvármadarat láttam. Egyszerre merültek alá, és már messze voltak, amikor újra felbukkantak a vízen. *** Este az idõt múlatva a csónak nevén töprengtem. Jóllehet csak egy evezõs csónak volt, szerény vízenjáró, aminek nem szokás nevet adni, én el akartam nevezni annak jeléül, hogy az enyém. Önálló darab volt, nem ám valami gyári tucatáru. Tudatában volt, kinek a keze alól került ki: készítõje által különbözött az összes többi csónaktól, rajta keresztül kapta meg egyedi voltát és öntudatát. Olyan ember építette, aki a tó és a víz ismerõje volt, és aki munkája során
tán Juho Syrjäläinen szánthatja még a hullámokat a vízen. – Vagyis Juho volt? – Juho volt, és Juho maradt. Ha valaki próbálta Jussinak elferdíteni, õ rászólt: maradj az igazi nevemnél. Adott festéket és ecsetet, és jött velem, hogy megtekintse a mûveletet. Ez jó alkalom volt arra, hogy tovább meséljen az apjáról. Hogy életében egy napot sem volt beteg, vagy ha mégis, nem vett róla tudomást. Amikor az anyja gyömöszölte a lázmérõt a hóna alá, azt mondta, az ilyen eszközök az emberek bosszúságára van kitalálva. Ha a kisujjunkat odanyújtjuk a kórnak, az rögtön felfalja az egész embert, szokta mondani. Az anyát viszont egyik betegség érte a másik után: szívbaj, reuma, asztma; utolsó éveiben egyáltalán nem tudott már az állatok körül dolgozni. A csónak azon a tavaszon készült, amikor meghalt. Hazatérve a faluból a temetés után az öreg Juho lement a partra, mielõtt átöltözött volna. Megvizsgálta a csónak frissen kent kátrányát, és száraznak találta. – Azonnal a vízre lökte, és evezni kezdett fekete öltönyében. A nap már késõre járt. Kiáltottam utána, a hálókhoz mész? Õ meg válaszolt, igen, a hálókhoz, nem ellenõriztem õket. Néztem, ahogy evezett a parttól kifelé a nyílt vízre, nem voltak ott hálók. Ült a csónak orrában, mint a templomban, és evezett a lenyugvó nap felé. Fénylett az esti pír a háta mögött, ahogy haladt a vízen. *** Így lett a csónaknak neve. Tüstént nekiláttam tervezni a másnapi kirándulást. Megfelelõ útvonalat kerestem a térképen: innen indulva, ha elõször átlósan át-
Kellemes kirándulás lett belõle; a széllel és a csónakkal teljes egyetértésben zajlott le. Az út szép volt, a tó a legjobb oldalát mutatta. Az Ökörfarok-félsziget tövében volt egy nyaraló, a Disznószájfélszigeten kettõ is, de a nagy sziget nyugati partja éppen olyan volt, amilyenre vágytam: lankás hegyhát védelmében több száz méternyi széles, sima, homokos föveny. Közel s távol sehol egy épület. Kihúztam a csónakot a partra, még tartva tõle, hátha csak érzéki csalódás a lakatlan félsziget látványa. De igaz volt, valamilyen csoda megõrizte ezt a szabad partot. Bárki is lehetett a tulajdonosa, a mai napon én is tulajdonos voltam vele együtt. Nyáridõben biztos vannak itt bõséggel kirándulók, de ezen a májusi napon én voltam egyedül. Jó érzés volt egy szál magamban lenni, sétálni hoszszan a parti homok és a víz határán, és érezni, hogy enyém a hely, legalábbis ebben a pillanatban. Kávét fõztem, eszegettem az elemózsiát, és eltöltött az érzés, hogy ennél jobban nem lehet az ember. Ennél többet nem kívánhat. Így ültem a csoda közepén, ahová úgy érkeztem a csónakon, mintha valaki vagy valami idevezetett volna – ebben a csodában bármikor részem lehet, ha idejövök, gyönyörködöm benne, majd úgy hagyom itt, hogy tudom, legközelebb is vár változatlanul. És a csoda néha új csodákat fial: amikor járkáltam a fenyvesben a domboldalon, és egy kissé feljebb húzódtam, virágzó kökörcsinekre leltem. Nem kerestem õket, egyszer csak ott voltak. Három csoportban, mindegyikben ötnyolc szál. A virágok nagy része éppen nyílt. Volt néhány puha bolyhos bimbó is, megérintettem õket, és emlékeztem rá, hogy gyermekkoromban a kökörcsineket cicavirágnak hívtuk. Nõttek ilyenek az otthonom közelében is, azon a domboldalon, ami már rég nincs meg. Vagy átköltözött volna ide, csendben áttelepült volna erre a biztonságos helyre? A naplemente után békésen visszaeveztem a házhoz. Olyan érzésem volt, mintha egy fontos, már-már elveszett dolgot sikerült volna megmentenem. ***
„Ült a csónak orrában, mint a templomban, és evezett a lenyugvó nap felé.” azért jöttem, hogy a csónakról beszéljünk. Mert szívesebben eveznék facsónakban. Megoldható lenne? – Persze, hogy megoldható – vélekedett. – Csak gondoltam, ilyen fiatalember jobban örül egy újabb csónaknak. – Nem a csónak kora számít – mondtam. Lementünk a partra, bemutatta a csónakot, amivel én már megismerkedtem. Õ is megkopogtatta kézfejével, és azt mondta: – Jó a hangzása. Régi, az igaz, de sehol sem korhad. Az öreg minden tavasszal
Néztem a képet közelebbrõl, haszontalannak tényleg nem látszott ez a csónaképítõ, annál inkább bölcsnek és erõsnek, és mintha egy kissé felülrõl nézett volna bennünket. Egész élete munkával telt, gyõzte emberséggel, becsülettel. A kenyérrevaló elõteremtése mellett halászott, és megépített néhány csónakot. Halála után a fia parlagon hagyta a földeket, és vágóhídra vitte az állatokat. Más idõk jártak. Kérdeztem, próbált-e valaha õ is csónakot készíteni. – Belekezdtem egy idõben – bóloga-
is tisztelettel gondolt rájuk: jó tónak jó csónakot. Elnevezhetném õróla a csónakot. Akkor nem lenne erõltetett, nem lenne valami semmitmondó név. Rögtön reggel mentem a házigazdához megkérdezni az apja keresztnevét. – Arra gondoltam, hogy az lenne a csónak neve – magyaráztam. – A csónak neve? – csodálkozott. – Ha úgy vesszük, apád emlékére – folytattam. – Aha. Miért ne. Tedd csak oda, öcsém, apám nevét az oldalára. Így az-
eveznék ezen a vízen, aztán folytatnám az utat a kisebb szigetek védelmében, elérném egy nagy sziget nyugati partját. A partnak szép íve volt, vonzotta már a térképen is a szemet, és ami a legjobb, nem volt rajta jelölve semmilyen épület. Bizonyára egyszer csak ház nõ ki a földbõl, de reméltem, hogy most még üres a part. A sziget közelében hosszú, keskeny félsziget húzódott, a neve Ökörfarok, és volt mellette egy másik, meghasadt földnyelv is, amely a Disznószáj-félsziget nevet kapta. Már az elnevezések miatt is érdekelt a hely.
– Ahá, szóval arrafelé? – mondta Syrjäläinen, amikor említettem neki a kirándulást. – Arrafelé evezett az öreg is. Az Ökörfarok csúcsa volt a kedvenc halászóhelye, mintha másutt nem lett volna fogás. Néha ott éjszakázott a tûz mellett a parton, az ott az egész környék legszebb homokos partja, sok tüzet megrakott õ ott. Néha én is vele voltam, de szívesebben ment egyedül. Apám kedvenc helyére vitt téged a csónak. Nocsak, rátaláltam Juho Syrjäläinen kedvenc helyére. Sok szép kirándulást tettem az elsõt követõen, de valamilyen okból többé nem mentem a környék legszebb homokos partjára. Azt hittem, jóban vagyunk, a tó meg én, ám egyszer megmutatta nekem, hogy mire képes, egy amúgy átlagos horgászúton. Meleg nap volt, estefelé kezdett felhõsödni, amint egy nagyobb zátony felé eveztem. A halak elõször lustán ettek, aztán rákaptak a csalira. Ettõl úgy fellelkesedtem, hogy elfelejtettem kémlelni az eget, csak a zivatar dörgése térített észre, amikor egy felhõ már fölém tornyosult. Egy szempillantás alatt termett ott, megmutatta magát, figyelmeztetett, hogy meneküljek. Haza nem érnék, ezt tudtam, ezért úgy döntöttem, hogy a legközelebbi sziget felé evezek. A szél egy sziklasziget kövéhez lökte a csónakot, én az evezõlapáttal nyomtam visszafelé, és akkor megtörtént: eltört az evezõ. Egyre keményebb lett a szél, a hullámok átcsaptak a kövek fölött. Tehetetlenül néztem, hogyan kap bele a szél a csónakba, és viszi magával. A megmaradt evezõmmel próbáltam visszafordítani, mert már kezdett becsapni a víz, de aztán feladtam. A csónak hánykolódott a hullámokon, de nem borult fel, s mi-
2008. augusztus 17–24.
szépirodalom
közben felettem dühödten dörgött az ég, én elterültem a csónak fenekén. Feküdtem a tócsában csuromvizesen. Ez bizony bírja a tó szélviharait, így mondta Syrjäläinen. Bizonygattam magamnak, hogy nincs veszély: jó tavon vagyok jó csónakban, a facsónak nem süllyed el akkor sem, ha tele van vízzel. Terhelés volt bõven: a csónak félig telt már vízzel, amikor egy sziget felé sodródva nekicsapódott a parti szikláknak. Elgémberedve és csuromvizesen szálltam ki, a bozótos kövei közé támolyogtam, fejemet a mohába nyomtam, mert a vihar továbbra is tombolt. Ahogyan ott feküdtem, eszembe jutott, milyen gyakran megfordult már a fejemben, hogy az élet nem is olyan nagy ügy.
közeledtem egy sziklaszigethez. Kint volt a nyílt vízen egymagában, távol a többi szigettõl, amelyek a tóparthoz közelebb helyezkedtek el. A köves part egy kicsit visszariasztotta a látogatót, nem is volt részem szíves fogadtatásban: egy csapat csér vetette magát felém hangosan rikoltozva. Csapkodva röpdöstek odébb a csérek, jó, hogy nem suhintottak meg a szárnyukkal. Elindult felém egy viharsirály is, aki egy kövön vigyázott már nagyobbacska fiókájára. A cséreknek sem voltak már apró fiókáik, a nyár a vége felé járt, de ki kellett fejezniük nemtetszésüket. Megkerültem a köves partot, és a sziget nyílt víz felõli csücskéhez eveztem. Ott alacsonyabb part volt, kis erdei fenyõk is
távoli szemközti partot, mely lassanként homályba veszett. Elkezdett esni, elõször csak csendesen szemerkélve, aztán szép egyenletesen, tompán muzsikált a víz felszínén. A hal meg rákapott a csalira, fél óra alatt tíznél is több szép nagy sügért fogtam. Amikor már nem volt kapás, még jó ideig ültem a csónakban esõkabátba burkolózva. Az esõ elválasztott engem a külvilágtól, a beépült partoktól, az emberektõl. Csak a sziklasziget volt, a csónak és én. Végül aztán kimentem a partra, és tüzet raktam a magammal hozott száraz fából. Halat sütöttem, kávét fõztem. A tûzbe hulló esõcseppek csendesen sisteregtek. A nyílt víz felõl az esõfüggöny mögül távoli motorcsónak hangja hallatszott. Be-
tam. A csónak sötéten körvonalazódott a parton, és mintha ott lett volna valaki, fölé hajolt volna vizsgálódva, felsóhajtott volna. Egészen biztosan láttam ott valakit, aztán, mintha elnyelte volna a föld. Vártam, de nem tért vissza. Becsuktam az ajtót, visszabújtam a hálózsákba és a sötétségbe. Ahogy feküdtem ébren az esõ monoton zajában, halk lépteket véltem hallani. Nem féltem, csak úgy éreztem, mintha szorongatott volna egy rémesen gyötrõ emlék. Gyakran próbált hömpölyögve beborítani, de az utolsó pillanatban mégis mindig visszahúzódott. Magam választottam magamnak ezt a nyaralást, ilyennek akartam. Az egyedüllétet kerestem, hogy ne kelljen menekülnöm elõle. Talán ezért láttam emberi alakot a csónakomnál és hallottam lépteket az esõben. ***
„…amikor járkáltam a fenyvesben a domboldalon, és egy kissé feljebb húzódtam, virágzó kökörcsinekre leltem.” Ilyenkor könnyen átadtam magamat eme gondolatnak. Most viszont úgy éreztem, hogy igenis, nagy ügy. Ez az érzés néha elhalványodik, aztán újra elõtör. Bennem most a megszokottnál erõsebben tört elõ, amint ott haladtam a kövek között a parti bozótosban, és felettem dobolt a vihar. Fektemben egyszer csak erõsen fanyar illatot éreztem: mocsári mirtusz nõtt a kövek körül. Levelét elmorzsoltam a kezemben, mélyen beszívtam az illatát, és melegség járt át. Amikor szûnõben volt a vihar, kimentem a parti sziklára, és ugráltam, hogy felmelegedjek. Az ég tisztult; az esti nap még melegített. Levettem vizes ingemet, és meglengettem, ahogy észrevettem egy motorcsónakot a csillapodó hullámok között. Elindult felém, hamarosan felismertem, Syrjäläinen ült benne.
nõttek, és a csérek megadták a partraszállási engedélyt. A fenyõk közé lakot építettek, kis deszkakunyhót. Megnéztem közelebbrõl: volt rajta egy ajtóféle és egy üveg nélküli nyílás ablak gyanánt, a földön egy alacsony deszkatákolmány ágynak, azon egy darab kiöregedett szivacs. Valaki már éjszakázott itt. Én is itt töltöm majd az éjszakát, de a tûz mellett; éjjeli túrán nem alszom. Esti horgászatra indultam, a csendes, felhõs idõjárás biztatónak látszott. De a szigetnek ezen a sarkán nem harapott a hal, a köves részre meg a csérek miatt nem lehetett menni. Így aztán úsztattam a csalit a vízben, nézegettem a tavat és a
sötétedett teljesen, a nyári világos éjszakák már messze jártak. Az esõ egyre jobban szakadt, kezdtem elálmosodni, meginogtam szándékomban, hogy ébren töltöm az éjszakát. Ott volt az a kunyhó, nekem meg volt hálózsákom. Kiszedtem a csónak orrából a ponyva alól, megágyaztam a priccsen. A hálózsákban hamar meleg lett. Elaludtam. Az esõ dobolására ébredtem, koromsötét volt. Nem tudtam, hol vagyok, miért van sötét. Kikászálódtam a hálózsákból, kezem nekiütõdött a falnak. Aztán már emlékeztem, kilöktem az ajtót. Borúsan sötét éjszaka volt, tétovázó csillámokat láttam a vízen; még nem közeledett a reggel, csak rövid ideig alud-
Reggel otthagytam a sziklaszigetet, aminek nem tudtam a nevét. A térképen sem volt neve, de úgy gondoltam, a helybeliek biztosan tudják. Térképpel a kezemben mentem megkérdezni Syrjäläinent. – Aha, az ott, van annak neve, csak nem jut eszembe – mondta, és ujját húzogatta a sziget képe fölött. – Van neve, valahogyan lemaradt a térképrõl. De az öreg adott neki másik nevet is, arra persze hogy emlékszem. Ez a sziklasziget volt neki a kedvenc helye. Épített oda egy kunyhót. Abban aludtál? – Abban. Eleredt az esõ. – Igaz is, eleredt. Abban a kunyhóban sokat idõzött az öreg, halászott, vagy csak úgy ott volt, nem volt ott igazán jó fogás. Csak húzta õt oda valami. De aztán egy út után, az után az utolsó út után többet nem ment oda. Azután õ többé már nem volt ugyanaz az ember, mint annak elõtte. Valahogyan megváltozott. – Mi történt vele? – kérdeztem. – Valami baja lett. Nem mondta. De amint visszajött, egyre csak azt kérdezte, hogy lenne-e a házban egy korty tömény, ha lehetséges, egy nagyobb korty. Õ inkább antialkoholista volt, az én apám, komoly helyzetnek kellett lennie, ha tömény felõl kérdezett. Felejteni akart. Nem érdemes mindent visszapörgetni az emlékeinkben, szokta mondani, idõnként rést kell vágni az emlékezeten, és kifolyatni a fölöslegesét. Csöndesen beszélt, és beszéd közben kinyitott egy újabb sörösüveget. Kínálta nekem is, nem kértem. Otthagytam, hadd emlékezzen magában az apjára. Csak hazaérve jutott eszembe, hogy végül nem is mondta meg, hogy milyen nevet adott az apja a szigetnek. ***
f
11
Azon a napon úgy éreztem, hogy kicsónakáztam magamat a nyáron. Délután aludtam egy jót, aztán átmentem Syrjäläinenhez. – A hét végén hazafelé veszem az irányt a városba. Jó volt ez a nyár, nagyon köszönöm. Rendes ház, szép vidék. És mindenekelõtt jó csónak. – Igen, jó üzletet csináltál – mondta. – És most mi lesz? – Hát épp ez az. Hogy megvettem. – No, mindig eladhatja az ember azt, ami az övé. Hacsak nem jössz vissza jövõ nyáron, és nem akarsz megint a sajátodban evezni. – A jövõ nyárról nem tudok semmit – mondtam. – Kinek adnám el? – Add el nekem. – Neked? Csak nem vásárolod vissza? – Még szép, hogy megveszem az öregem csónakját – felelte. – Sok emlék kötõdik hozzá. Most van két éve, hogy idesodródott a parthoz, üresen, mint ahogyan a ló hazatalál a saját portájára, hogy tudassa, bajban van a gazda. Onnan tudtuk, hogy induljunk keresni. A hálói által halt meg, ez az öreg halászember sorsa. A csónak hozta a hírt. – Okos csónak – mondtam. – Ötszázért veszed meg? – Ha megkapnám négyért. – Megkapod négyért – ígértem. – Hiszen használtam eleget a nyáron. Syrjäläinen kávét fõzött az üzletkötés megünneplésére, és meghívta a macskáját is: egy csészealjba öntött tejszínt, abba egy cseppnyi kávét, és morzsolt bele kalácsot. Amikor megittuk a kávét, kissé titokzatosan így szólt: – Gyere, mutatok valamit. Mentem a nyomában a fészerbe. Középen a földön egy szép, új csónak állt, a frissen ácsolt fa illatozott, ragyogott. Hát ezt faragta, kalapálta õ a nyár folyamán. Hallottam én, hogy készül valami, mégsem jártam utána, hogy mi az. – Ez igen, jól néz ki – mondtam. Körbejártam a csónakot, megtapogattam. Új volt, tiszta, könnyebbnek látszott, mint Juho csónakja. Ezt nem nyomasztották emlékek, még a formája sem volt azonos. – Hát itt van – mondta, és elégedettnek látszott. – Csak ezen a nyáron került rá sor, habár már régóta foglalkoztatott. Szerzek egy kutyakölyköt, betanítom útitársnak. Az öregem csónakjának meg legyen a sorsa megérdemelt pihenés. Legyen múzeumi csónak. Elnéztem Syrjäläinent: valami õvele is történt ezen a nyáron.
Csepregi Piroska fordítása. Megjelent a Millió tûlevél erdeje címû antológiában (Kalevala Baráti Kör, Budapest, 2007).
*** Amikor megérkeztünk a hazai partra, így szólt: – Induláskor begyújtottam a szaunát, mert sejtettem, hogy jól átfázol, mire kijutsz a partra. Gyere át, és hozz magaddal száraz ruhát. Amikor a szaunához értünk, az ajtófélfánál ott várt egy ép evezõlapát. – Vidd majd magaddal – mondta. – Ha már sikerült eltörnöd azt a másik evezõt, ami épen megmaradt az öregemtõl. Õ meg ugyanígy járt egyszer a másik evezõvel, és ugyanígy vágódott neki a sziget partjának. Ott kiabált, ordítozott, hogy felmelegedjen, versenyzett a viharral. Onnan hoztam haza. Ugyanazt az arcát mutatta meg neked is a tó. Csapkodtam testemet a nyírfacsokorral, amíg átmelegedtem. Syrjäläinen is segített, õ a hátamat csapdosta. A szauna ablaka bepárásodott, odakint a lecsendesedett tavon fények csillogtak. – Ha egyszer apádnak eltört az egyik evezõje, miért nem cserélte ki a másikat is újra, biztonság okáért? – kérdeztem. – Mert nem attól tört el, hogy rossz lett volna – felelte õ. – Az én apám nem csinált rossz evezõket. A legerõsebb evezõ is eltörik, ha túl keménynek ütközik.
Így kaptam új evezõt, és sokat túráztam a csónakkal, mígnem aztán eljött az utolsó kirándulás. Békés, felhõs, száraz idõ volt, amikor
KUN ÉVA RAJZAI
***
„A szél egy sziklasziget kövéhez lökte a csónakot, én az evezõlapáttal nyomtam visszafelé, és akkor megtörtént: eltört az evezõ.”
12
e
2008. augusztus 17–24.
krónika
„Az emberiség zûrzavara és az Isten üdvterve” Az Egyházak Világtanácsának elsõ világgyûlése (Amszterdam, 1948. augusztus 22. – szeptember 4.) g D. dr. Harmati Béla
1. Az ökumenikus mozgalom történetében a második világháború utáni évek fontos eseménye volt az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches) az elsõ világgyûlése. Hatvan esztendõ múltán megkérdezhetjük, milyen jelentõsége van mai egyházunk és világunk számára annak, hogy részletesen foglalkozunk az akkori eseményekkel. Válaszunk három irányba mutat. Elõször is az ökumenikus mozgalom lényege, megerõsödése, a világ egyházai részére adott útmutatása a Jn 17,21-ben olvasható jézusi igére alapozódik: „…hogy mindnyájan egyek legyenek…” Jézus követése, szavának megtartása magában foglalja az ökumenikus kötelezettséget, „Krisztus másfajta juhainak” szeretetét, megismerésüket. Ez azt is jelenti, hogy az egységet nem mi keressük, mint különféle „konfessziók”, akik akár belsõ egyházi, akár külsõ világi körülmények miatt, „erõegyesítés” jelszavával és „jobb érdekérvényesítési célokkal” közeledünk egymáshoz, hanem az egység Krisztusban adatott meg számunkra, és mennél közelebb kerülünk Urunkhoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Egy régi mondás szerint aki nem tudja elviselni Jézus másfajta juhainak birkaszagát, az magát rekeszti ki a nyájból.
2. Másodszor arra kell figyelnünk, hogy 1948 fontos év volt hazai egyházunk történetében. A világháború utáni talpra állás, újjáépítés erõfeszítései után ekkor kezdõdött el a kommunista terror, az egyházi iskolák, intézmények államosítása, az egyházi szolgálatban állók üldözése. Egyházunk élete közvetlenül is kapcsolódott a világgyûléshez, hiszen küldöttsége nem utazhatott el Amszterdamba. Ordass Lajos püspök nem kapott útlevelet, sõt a gyûlés idején tartóztatták le, mert tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen. A világgyûlés történetéhez ezért hozzá kell értenünk itthoni történelmünk fontos eseményeit, valamint a kierõszakolt egyezményeket az állam és a magyar egyházak között.
3. Végül harmadszor fontosnak tartom megjegyezni, hogy 1948 volt az az év, amikor elkezdõdött az úgynevezett hidegháború. Ezt Amszterdamban J. F. Dulles és J. Hromádka vitája testesítette meg. A hidegháború kifejezést elõször B. M. Baruch amerikai politikus használta 1947-ben, követve Churchill 1946-ban Fultonban elmondott híres beszédét a vasfüggöny leeresztésérõl. A hidegháborús világhelyzet 1991ben, a Szovjetunió felbomlása után szûnt meg. 1947-tõl 1991-ig Kelet és Nyugat szembenállása, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezette tömb tartósan feszült helyzetet teremtettek. A közvetlen háborús konfliktusoktól mentes gazdasági, politikai, kulturális, tudományos és fegyverkezési verseny erõsen befolyásolta a különbözõ országok egyházainak életét, és meghatározta az ökumenikus egyházi nemzetközi szervezetek munkáját. Gondoljunk csak például a Lutheránus Világszövetség 1984-ben Budapesten megrendezett világgyûlésére. Ma már elérkezett az idõ arra, hogy a második világháború utáni szakaszt egyháztörténelmileg totális látással vizsgáljuk. Risto Lehtonen finn teológus, a Lutheránus Világszövetség egyik korábbi vezetõje mostanában kezdett el felmérést készíteni – nemzetközi szakértõi csapat segítségével – arról, hogyan illeszkedett bele az egyes nemzeti evangélikus egyházak és a nemzetközi egyházi
világszervezetek élete és tevékenysége a hidegháború történetébe. Ebben az összefüggésben hadd jegyezzem meg a következõt. Szomorúan tapasztaltam, hogy javaslatom ellenére a magyarországi lelkészi munkaközösségek 2008-ra szóló tématervezetébe hivatalosan nem került bele „Amszterdam
Tanácsa megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Erre az alkalomra emlékkötet készült, és ebbe beleszerkesztettük az 1948-ban írott amszterdami beszámolókat, amelyek megjelentetését az állami hatóságok akkor nem engedélyezték. Ebben a könyvben nemcsak az ünnepi alkalom dokumentációja található, hanem az 1948-as beszámolók részletesen ismertetik az ökumenikus mozgalmak kezdetét és különbözõ állomásait. Hasznos kiadvány magyar nyelven mindazok számára, akik érdeklõdnek az ökumenikus kérdések iránt!
6.
Josef Hromádka 1948” témája, noha, amint láttuk, ez szoros összefüggésben volt egyházunk és hazánk akkori helyzetével. Nem tudunk tájékozódni ma az ökumené és az európai társadalom életének kérdéseiben, ha nem ismerjük saját gyökereinket!
4. 1943. június 26-án, azaz öt évvel az Egyházak Világtanácsának indulása elõtt Nils Ehrenström genfi munkatárs jelenlétében, egyházunk és a református egyház részvételével megalakult Budapesten Ravasz László református püspök és Radvánszky Albert evangélikus országos felügyelõ elnökségével a Magyarországi Ökumenikus Bizottság. A bizottság javaslatára egy évvel késõbb egyházaink tiltakoztak a magyar kormánynál a zsidók deportálása ellen. A háború után az ökumené segítségével építhettük ki egyházi menekültügyi, segélyezési és újjáépítési programjainkat. A tanulmányi programok gazdagságát és minõségét jelzi, hogy a Magyarországi Ökumenikus Bizottság Amszterdamra készülve négyszázhatvan lapos könyvet, hozzászólást jelentetett meg. Amikor azonban az állam nem engedélyezte Ordass püspök kiutazását, sejteni lehetett, hogy egyéb nehézségek is lesznek. Be is következtek: a világgyûlés után elkészült jelentések közreadását sem engedélyezték. Mindössze Vajta Vilmosnak az Amszterdamban Ordass püspök helyett tartott prédikációja és Nagy Gyula professzornak a sajtóközleményekre alapozott összefoglaló beszámolója jelent meg a Lelkipásztor címû szakfolyóiratban.
5. 1993. június 26-án a Budapest-Kálvin téri református templomban ünnepeltük a Magyarországi Egyházak Ökumenikus
A világgyûlés statisztikai adatai a következõ képet mutatták: 1948. augusztus 22. és szeptember 4. között 145 egyház 351 hivatalos küldöttje 44 országból, 340 helyettes és 500 tanácskozó küldött, 100 ifjúsági képviselõ és 200 sajtóképviselõ volt jelen a találkozón. A konferencia teljes létszáma 1400 fõ körül mozgott. Augusztus 23-án a plenáris ülés – dr. Geoffrey Fishernek, Canterbury anglikán érsekének az elnökletével – mondta ki az Egyházak Világtanácsának a megalakulását. Elfogadták az új ökumenikus szervezet alapító nyilatkozatát, valamint alkotmányát, megválasztották a tisztségviselõket és a kilencventagú központi bizottságot. A világgyûlés üzenetet fogalmazott meg a világ egyházai számára. A munka négy nagy szekcióban folyt; a témák a következõk voltak: az egyetemes egyház Isten üdvtervében; az egyház bizonyságtétele Isten üdvtervérõl; az egyház és a társadalom zûrzavara; az egyház és a nemzetközi zûrzavar. Az istentiszteletek és plenáris ülések mellett bizottságok foglalkoztak az alkotmányügyi, az ügyrendi és eljárási szabályokkal, az adminisztráció kiépítésével, az ifjúság és a nõk fokozott bevonásának kérdéseivel, a laikusok képzésével, a világháború utáni újjáépítés és egyházközi segélyezés problémáival, az ökumené és más egyházak kapcsolatával, valamint a zsidósághoz fûzõdõ viszonnyal. A magyarországi küldöttséget Ravasz László református lelkipásztor, nyugalmazott püspök vezette. (Õ 1948. április 30-án mondott le püspöki tisztérõl, amikor állítólag megkapta Rákosi Mátyás üzenetét, hogy vagy lemond tisztérõl, vagy pedig ellenségnek fogja tekinteni a kommunista párt. 1953-ig azonban lelkészi szolgálatot végzett.) Református képviselõk voltak rajta kívül: Nagy Barna, Pákozdi László Márton, Pap László, Szabó Éva és Victor János. Ordass püspök saját akadályoztatása miatt megkérte a külföldön ösztöndíjas tanulmányokat folytató három fiatal lelkészünket, Vajta Vilmost, Pósfay Györgyöt és Leskó Bélát, hogy hivatalos küldöttként õk képviseljék Amszterdamban a Magyarországi Evangélikus Egyházat.
7. Az egyházak egységének kérdése Amszterdamban. Az ökumenikus mozgalmakban az egyházaknak Jézus Krisztusban adott egysége és egyháztörténeti-konfesszionális különbözõségeik feszültsége máig végigkíséri a különbözõ alkalmakat, konferenciákat. A skóciai Edinburghban John R. Mott és J. H. Oldham nevével fémjelzett világmissziói konferencia 1910-ben a 19. század második felétõl kezdve a missziói területeken adódó ellentétek és az egyházi nemzetközi ifjúsági mozgalmakban megélt egységkeresés problémáival kívánt foglalkozni. Itt hivatalos magyar képviselõ nem, csak Kováts J. István volt jelen református sajtótudósítóként. Két irányban indult el a következõ években a nemzetközi ökumené. Az Élet és Munka (Life and Work) mozgalom legfõbb támogatója a svéd evangélikus egyház érseke, Nathan Söderblom volt. 1925-
ben Stockholmban ülésezett elsõ világkonferenciájuk. A hangsúly a tanbeli és szervezeti különbségek dacára a szeretetben történõ együtt munkálkodáson volt. „…kezdjenek el a keresztyének együtt munkálkodni a morális és szociális kérdések területén, mégpedig úgy, mintha egy test lennének, egyetlen látható közösségben.” Más irányba indult el a Hit és Egyházszervezet (Faith and Order) mozgalom. Aggodalmukat hangsúlyozták a hitigazságok kérdéseit mellõzõ Élet és Munka mozgalommal kapcsolatban, és igyekeztek felmérni az egyházak alapvetõ tanítási és szervezeti egyezéseit, illetve az elválasztó eltéréseket. 1927-ben a svájci Lausanne adott otthont világkonferenciájuknak. William Temple, Canterbury érseke és mások hangsúlyozták, hogy az ökumenikus mozgalom csak akkor lesz eredményes, ha maguknak az egyházaknak a mozgalma lesz, és állandó szervezetet hoznak létre. 1937 nyarán az angliai Oxfordban a második Élet és Munka-világkonferencia és a skóciai Edinburghban ülésezõ második Hit és Egyházszervezet-világkonferencia egyaránt hajlott az együttes cselekvésre. 1938 májusában a hollandiai Utrechtben képviselõik együtt határozták el az Egyházak Világtanácsának a megalakítását. 1938-ban a Tambaramban, Indiában ülésezõ International Missionary Council (Nemzetközi Missziói Tanács) is állást foglalt a világtanács megalakítása mellett. A világháború miatt azonban a megvalósításra csak 1948-ban Amszterdamban kerülhetett sor.
tak a népegyházak és a szabadegyházak. Különbség mutatkozott az egyházi „hivatalnak”, az egyház szolgálatának és vezetésének, a helyi gyülekezetek és az egyetemes egyház viszonyának az értelmezésében. Illúziók és hamis reménység nélkül fogalmazták meg a következtetést: „Ha nem tudtunk is teljes megegyezésre jutni, a mi Urunk mégsem engedi meg, hogy egymástól elváljunk. Nem fordulhatunk többé el egymástól, mert éppen különbségeinknek a súlyát átéreznünk is annak a bizonysága számunkra, hogy Istentõl a közös megismerés ajándékát nyertük el. Krisztus testének az egysége olyan valóság a számunkra, amely lehetetlenné teszi, hogy egymásról megfeledkezzünk, vagy megelégedjünk azzal, hogy bizonyos hitbeli kérdésekben megegyezünk, míg ugyanakkor más kérdésekben kiegyenlítetlen ellentétek választanak el egymástól bennünket. – Arról is megbizonyosodtunk, hogy Isten kegyelmesen áttöri azokat a korlátokat is, amelyek egymástól elválasztanak bennünket, és lehetõvé teszi számunkra azt, hogy az isteni kijelentésnek azon a közös nyelvén, amelyen a Szentírás szól hozzánk, beszélhessünk egymással azokról a kérdésekrõl, amelyekben már mostani ismeretünk szerint is egyetértünk…” (120–121.) Nagyon fontos döntése volt a világgyûlésnek, hogy az egyes egyházak hivatalos részvételét nem a „területi elv”, hanem a konfesszionális vonalak mentén határozták meg. Így például hazánkból nem protestáns kisebbségként, hanem a már 1947-ben Lundban megalakult Lu-
Panelbeszélgetés a világgyûlésen Ha hozzátesszük még az Oslóban 1947. július 22–31. között zajlott ökumenikus ifjúsági világkonferencia sürgetõ határozatait is, akkor elmondhatjuk, hogy 1948-ban Amszterdamban találkozott a korábbi négy irányból induló ökumenikus útkeresés: a) az ifjúsági, egyetemi mozgalmak; b) a Life and Work – Élet és Munka; c) a Faith and Order – Hit és Egyházszervezet; d) az International Missionary Council – missziós világszervezet. A világgyûlés elsõ szekciója foglalkozott alapvetõen az egyházak egységének kérdésével. Már a tárgyalási fejezetek címe is mutatja a teológiai mondanivalót: I. A nekünk megadatott egység; II. Legmélyebbre ható különbségeink; III. Közös hitbeli meggyõzõdésünk és közös problémáink; IV. Egységünk a szétszakadozottságunkban; V. Az egyház dicsõsége és az egyház gyalázata; VI. Az egyházak ökumenikus tanácsa. A Szentírásnak az egyházról adott tanúságtétele került a középpontba a Hit és Egyházszervezet mozgalom hatására. Az egyház lényegét mint „Isten népe” élhetjük meg Jézus Krisztusban, a benne megadatott egységben. A szétszakadozottság az egyház gyalázata, és ezért bûnbánatot kell tartanunk az egyház Urának színe elõtt. Különbség mutatkozott az inkább a katolikusokhoz hasonló (High Church) és az inkább protestáns egyházak között (Low Church). Ez utóbbiaknál megkülönböztethetõk vol-
theránus Világszövetség tagjaként, az evangélikus egyházak csoportjában lehettünk tagok. Ordass püspököt – távolléte dacára – beválasztották a kilencven tagot számláló központi bizottságba (ezt megelõzõleg 1947-ben Lundban a Lutheránus Világszövetség alelnöke lett). Az egység kérdésével kapcsolatban hadd térjünk ki egy jellemzõ kísérõ eseményre. A világgyûlésen kívül, célzatosan pontosan elõtte, 1948. augusztus 11–19. között ülésezett Amszterdamban a Keresztyén Egyházak Nemzetközi Tanácsa (International Council of Christian Churches, ICCC). Huszonhat országból hatvanhárom protestáns felekezet küldöttei kifogásolták, hogy a világgyûlés meghívta az ortodoxokat – õk azonban többségükben távol maradtak –, illetve az ellen is tiltakoztak, hogy szóba került a római katolikus egyház meghívása is. A hitvallási, úgynevezett „párizsi alap” helyett a Biblia verbális inspirációjának elfogadását kívánták feltételnek. Tiltakoztak a társadalmi-politikai kérdésekkel történõ foglalkozás ellen. Szerintük az igehirdetésnek csak a személyes megtéréssel kell foglalkoznia. Láthatjuk, hogy az ökumenikus mozgalom szervezetté válásakor azonnal jelentkezett az ökumenéellenes, úgynevezett evangelikális-fundamentalista csoport. Hazánkban hasonló vita bontakozott ki az úgynevezett Sréter-csoport körül az 1950-es években a budapest-budavári egyházközség keretében. Írásban
2008. augusztus 17–24.
krónika
rögzített hitvallásuk szerint „a Biblia Isten szó szerinti kinyilatkoztatása”. Teológushallgatóként vitattuk az állítást azzal a kérdéssel, hogy melyik szöveg a „szó szerinti” kinyilatkoztatás: a héber, a görög, a latin vagy a Károli-féle fordítás? Tény ugyanis, miként a bibliai szövegek kritikai kiadásai mutatják, hogy nincs „szó szerinti” Bibliánk.
8.
ként – közel négy és fél millió svájci frank értékben – a magyarországi ökumenikus tanács részére.
ha a tanulmányi programokhoz sikerült megnyerni az egyházak vezetõ teológusait és szakembereit. 1946 szeptemberében Genf mellett, Rockefeller-alapítványi segítséggel megnyitották a genfi egyetemhez kapcsolódó Ökumenikus Fõiskolát és Intézetet (Château de Bossey). A kisebbségi és harmadik világbeli egyházak fiataljai számára ösztöndíjas programokat szerveztek a nyugat-európai és amerikai egyetemeken való tanulásra. Egyházunkból is többen tanulhattak külföldön ezen ösztöndíjak segítségével, így például Bossey-ban Benczúr László és Dezséry László, Amerikában pedig Hafenscher Károly. A politikai feszültségek erõsödése miatt az ösztöndíjas lehetõségek 1949 után megszûntek, és csak a hatvanas évek közepén indultak újra. A legélesebb nemzetközi ellentétek közepette is megmaradtak azonban az ökumenikus kapcsolatok Nyugat–Kelet irányában. Építési és tatarozási segélyek, diakóniai intézmények segítése, intézményeknek és lelkészeknek eljuttatott
9. Amszterdam és a világ helyzete. A bevezetõben említettem már a világgyûlésnek a hidegháború tényeihez való kapcsolódását a Dulles–Hromádka-vitával kapcsolatban. A második világháború borzasztó pusztításai után egy harmadik világégés rémképétõl félve a világgyûlésen sokszor érezhetõ volt a két részre, Keletre és Nyugatra szakadt világ feszültsége. Dulles elõadásában alapos elemzéssel tárta fel a háború és béke kérdését, kiemelve az ember erkölcsi méltóságát és az erkölcsi törvényeket, éles támadást intézve a kommunista diktatúra embertelen megnyilvánulásai ellen. Hromádka válaszában a nyugati társadalom csõdjérõl beszélt, elítélte a kapitalizmust, és a keresztyénség szolgálati lehetõségeit hangsúlyozta. A résztvevõk többsége számára idegen volt az egyházi gyûlése-
Az újonnan választott elnökök könyvküldemények továbbra is mutatták, hogy a testvéregyházak nem feledkeztek el rólunk. Így kaptunk például az ötvenes években teológusként héber és görög Bibliákat. A helyzet bonyolultságát mutatja, hogy elõfordult az is, hogy itthonról adódott kérés a támogatások beszüntetésére. A római katolikus egyház aktívabb ökumenikus részvételére 1948-ban még nem lehetett számítani (Mortalium animos enciklika, 1928), az ortodox egyházak zömének távolmaradását azonban igen fájlalták a gyûlés küldöttei, illetve a protestáns közvélemény. 1948-ban a világgyûlésen és utána is igyekeztek kapcsolatokat építeni az egyes nemzeti ortodox egyházakkal (Moszkva, Belgrád, Szófia, Bukarest). Egyes katolikus vezetõk és teológusok ökumenikus nyitottságától eltekintve, a magyar katolikus egyház hivatalos ökumenikus érdeklõdése csak lassan bontakozott ki a II. vatikáni zsinat (1962–65) után (Gál Ferenc Ökumenikus teológia címû tankönyve Berki Feriz ortodox és Harmati Béla evangélikus tanulmányával, 1976). Az 1991-ben történt pápalátogatás azután elmélyítette a többi hazai egyházzal és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával a szorosabb kapcsolatot.
ken szokatlanul nyers politikai stílus, és idegenkedéssel hallgatták a politikai kérdéseket. Itt sem térhetünk ki most a részletekre, kiemelem viszont, hogy a mai ökumenikus szociáletikai kérdésfelvetések problémái mind jelen voltak a vitákban. Kelet és Nyugat feszültsége vonatkozásában nem a helyzet elemzése volt a hangsúlyos, hanem a kialakult törés mögött az egyes országok egyházainak, illetve a keresztyénségnek az együttes felelõsségét firtatták. Az egyházak mulasztásainak megvallása és az egyházak belsõ megújulása konkrét cselekvési példák meghatározására is vezetett, hangsúlyozva különösen is a gyülekezetek szerepét. A „felelõs társadalom” modelljének kidolgozásában meghatározták az egyházak helyi-országos és világszintû felelõsségét. Elítélték a hitleri Németország elrettentõ példáját, az egyházak pártpolitikai-ideológiai tájékozódását, és nem helyeselték az úgynevezett „keresztyén pártok” szervezését sem. Az egyházi világszervezeti tevékenység menekültügyi, segélyezési, újjáépítési programjai mellett nem hanyagolták el a misszió, az evangélizáció és az ökumenikus közösség jobb kiépítésének feladatát. Természetesen voltak „elhanyagolt” témák, így például a nevelés-oktatás, no-
10.
FOTÓK: WCC-ARCHÍVUM
Amszterdam és a magyarországi egyházak ökumenikus tevékenysége. A magyar protestantizmus kezdettõl fogva élénk figyelemben részesítette a különbözõ külföldi ökumenikus eseményeket. 1993-ban megjelent emlékkönyvünkben találjuk Nagy Gyula, Benczúr László és Szabó Éva errõl szóló tanulmányát. Az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottsága 1943-ban történt hivatalos megalakulása elõtt és azzal párhuzamosan különösen is jelentõs tevékenységet fejtettek ki az ifjúsági szervezetek (Pro Christo Diákszövetség – MEKDESZ, a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület – KIE, a Soli Deo Gloria, valamint a cserkészmozgalom). Fontos megjegyezni a Protestáns Irodalmi Társaság, a Protestáns Szemle, a Theologiai Szemle ökumenikus érdeklõdését, valamint a protestáns napok rendezvényeit és az egyházi középiskolák erõsödõ ökumenikus szellemét. A protestáns egyházak vezetõi, a teológiai képzés intézményei kapcsolatokat ápoltak Európa országainak egyházaival, illetve azoknak az intézményeivel, és a 20. század elejétõl kezdve egyre szélesedõ ökumenikus érdeklõdéssel közeledtek egymáshoz. 1936-ban hazánkban járt az ökumené képviseletében Sigmund Schulze professzor. A protestáns ifjúsági mozgalmak képviselõit kereste meg, és hatására megalakult a Magyarországi Ökumenikus Ifjúsági Bizottság Makay Miklós református vallástanár vezetésével. Õ volt a szerzõje az 1941-ben megjelent Ökumenikus káténak. Több ifjúsági tanácskozást szervezett ez az ifjúsági bizottság: Mátraháza, 1943; Budapest-Hûvösvölgy, 1946; Debrecen, 1946. A háború alatt és után a Pax Romana katolikus szervezettel együtt segítették a menekülteket. 1947. július 22–31. között Oslóban rendezték a keresztyén ifjúság II. világgyûlését, és az ezen részt vevõ evangélikus küldöttek Oslói riport címû, 107 lapos kiadványukban számoltak be az eseményekrõl (Leskó Béla, Pósfay György, Vajta Vilmos, Csepregi Béla, Dezséry László). A teológiai és egyházpolitikai útkeresés egyik kihívása volt, hogy különösen is a két világháború közötti idõszakban általános jelszó volt a „keresztény egység”, külön kiemelve a magyar Tanácsköztársaság, 1919 idején tapasztalt kommunista veszély elleni küzdelmet a „keresztény kurzus” segítségével. A bibliai gyökerekre támaszkodó keresztyén ökumenizmus az elõzõvel szemben azonban inkább az ébredési, evangélizációs töltetû feladatokat hangsúlyozta (evangélizációs kampányok, Túróczy Zoltán püspök és a Baráti Mozgalom, a Bethánia, a népfõiskolák és így tovább). A magyar protestáns egyházak vezetõi kifejezték ellenérzéseiket a Hitler uralomra
jutása után Németországban kialakult „német keresztyének” (Deutsche Christen) nemzeti-faji alapon történõ egységkeresésével szemben, annál is inkább, mert német ajkú gyülekezeteinkben is megindult a szervezkedés a németországi példa alapján külön „német nemzetiségi alapon” álló egyházkerület létrehozására (H. Heimler, F. Spiegel-Schmidt). A magyar ökumené keresztmetszetét adja elénk a már említett, Az egyház a világban – A magyarországi ökumenikus egyházak bizonyságtétele az amszterdami világzsinat alkalmából címû könyv. Ennek részletes elemzésére itt nem térhetünk ki, bár hasznos lenne, mert átfogó ismertetésével még adós a magyar egyháztörténet-írás. Különösen is azok a jövõre, a második világháború utáni helyzetre vonatkozó elemzések érdekesek, amelyek összefüggéseiben tapasztalható, milyen útmutatásokkal keresték meg az ökumenikus szervezetek a magyar egyházakat, ismerve a szovjet uralmi zóna kilátásait. Az amszterdami felkészülés idején látogatott hazánkba Steward W. Herman (újjáépítési osztály), Visser’t Hooft fõtitkár és Hans Hoeckendijk (missziói osztály) Genfbõl. Robert Mackey a Keresztyén Diák-világszövetséget képviselte, Bring svéd professzor pedig a Lutheránus Világszövetséget. Benczúr László fogalmazása szerint „tapintattal, de nagyon határozottan” igyekeztek egyházunkat felkészíteni a jövõ feladataira. Visser’t Hooft egy alkalommal arra kérte Pap László református teológiai tanárt, hogy találkozhasson lakásán néhány fiatal evangélikus lelkésszel. Ezen a budapesti találkozón magam is részt vehettem… Úgy látta, hogy evangélikus egyházunk – elsõsorban világi vezetõi miatt, akik egy letûnt politikai rendszer képviselõi – komoly nehézségekbe fog ütközni. Nekünk, fiataloknak az a feladatunk – mondotta –, hogy amennyire csak lehetséges, baloldali irányban tájékozódjunk a közéletben – természetesen a totalitárius igényeknek tett engedmények nélkül. Késõbb személyesen Genfben feltártam, milyen problémákat vet fel javaslata, amely szerint kössük meg az „egyezményt” az új állammal, de egyben emeljük fel szavunkat az akkor már letartóztatott Ordass püspök ügyében. A református egyház meghívására Karl Barth bázeli professzor is több elõadást tartott nálunk. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy Amszterdam elõtt az elõkészületek jegyében, utána pedig az eredmények egyházi-gyülekezeti továbbadása területén lázas munka, „ökumenikus csúcs” bontakozott ki nemcsak Európában, hanem hazánkban is. Ezt a tevékenységet érte hideg zuhanyként az állami önkény: egyházi iskolák államosítása, ifjúsági egyesületek, szerzetesrendek, diakonisszaegyesületek betiltása, kényszerített vezetõi személycserék az egyházakban, az egyházi sajtó ellenõrzése és így tovább. Meg kell említenem az ökumenikus munkával kapcsolatban a menekültek ügyében és a háborús károk enyhítésére, újjáépítésre érkezett segítséget. Az elsõ két évben a háború után például készpénzben több mint két és fél millió svájci frank, természetben pedig mintegy ezeregyszáz tonna áru érkezett segély-
Az Egyházak Világtanácsának alakuló ülése
Befejezésül örömmel állapíthatjuk meg, hogy „Amszterdam 1948” körül magyarországi protestáns egyházaink benne voltak a huszadik század legjelentõsebb egyházi mozgalmának, az ökumenének a „sûrûjében”. Tartottuk a kapcsolatot Európa és a világ keresztyénségével, szükségünk volt testvéregyházaink teológiai és újjáépítési támogatására a háború után, és a magunk lehetõségeivel élve mi is hozzájárultunk a keresztyénség közös bibliai-apostoli és reformátori identitásának õrzéséhez. Az egyre globalizálódó és materializálódó világban a magyarországi protestáns egyházak nem akartak elfeledkezni arról a vertikális vonalról, a spirituális dimenzióról, amely a „propriumot”, elsõdleges feladatunkat, missziói küldetésünket jelenti. A világgyûlés utáni évtizedekben, Kelet és Nyugat szembenállása idején sokszor éppen az egyházak voltak a hídépítõ, kapcsolattartó tényezõk az úgynevezett elsõ és második világ között, és errõl a szolgálatról nem szabad megfeledkeznünk.
f
13
Ma, a 21. század elején alábbhagyott volna az ökumené tüzének lobogása? Talán fagyos korszaka következik? Az bizonyos, hogy a világ vándorútjain az egyházak sohasem meneteltek egységes ütemre. Ki gondolta volna az ökumené elítélését kimondó Mortalium animos pápai enciklika (1928) után, hogy XXIII. János pápa összehívja a II. vatikáni zsinatot (1962), és ezen a zsinaton olyan, négy és fél évszázaddal korábbi lutheri reformokat vezetnek be, mint az anyanyelvi istentisztelet? Vajon evangélikus egyházunk tudja-é, hogy a reformációnak egykor a keresztyénség életébe forradalmian újat hozó teológiai hangsúlya, a „sola Scriptura” („egyedül a Szentírás”) elv, a prédikációban a „viva vox evangelii” megvalósítása, a bibliai-írásmagyarázati teológiai ágak gondos mûvelése nem evangélikus, nem protestáns kiváltság többé, hanem a II. vatikáni zsinat után megtalálható a római katolikus egyházban is (Dei Verbum konstitúció, 1965, különösen is No. 22 és 25)? Így jöhetett létre az „Evangelisch-Katholische Kommentar zum Neuen Testament” (EKK)! Ökumenikus érdeklõdésre tarthat ma számot a „textus” és „kontextus” kérdése, a Biblia fordításának nyelvi problémái és az úgynevezett „inkulturáció”, a tradíció megszokott kifejezéseinek újrafogalmazása a misszió és evangélizáció gyakorlásában. A jézusi missziói parancs (Mt 28,16–20) végrehajtásában ma ökumenikus összefogásra van szükség, hogy ez segítse az emberek, generációk, nyelvek, kultúrák közötti, egyre erõsödõ kommunikációs nehézségek leküzdését. 1659-ben adta ki a Vatikán azt a Kínában folytatott misszióra vonatkozó általános útmutatást, amit ma sem árt megszívlelni: „…semmi esetre se törekedj erõszakkal megváltoztatni ezen népek szokásait, rítusait, hacsak nem nyilvánvalóan ellenzik a vallást és az erkölcsöt. (…) ne a te utadat, hanem hitedet add tovább…” Napról napra tapasztaljuk a mindennapi életben és különösen a tömegtájékoztatási eszközök területén, mennyire elromlott, lezüllött magyar nyelvünk, és ez a jézusi ige szerint az emberek belsõ világának erõszakosságát, reménytelenségét, a józan emberi értelemben vett morál hiányát jelzi. „…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Mt 12,34) Ha a globális ökumené területén a római katolikus egyház magatartását befolyásolja is a mindenkori pápák személye és egyházvezetõi szándéka, a helyi-lokális ökumené missziói és szociális tevékenysége még mûködhetne. Szükséges lenne a teológiai nevelés, a lelkészképzés területén az ökumenikus mozgalom alaposabb ismerete és az idõszerû ökumenikus problémák teológiai elemzésére figyelõ oktatás. Súlyos hiányosságnak tartom, hogy ma teológiánkon nem elégséges ebben a tekintetben a képzés! II. János Pál 1995-ben megjelent Ut unum sint enciklikájában olvashatunk arról, hogy az ökumenizmus nem csupán valamiféle „függeléke” (appendix) az egyházi létnek, hanem az egyház életének és munkájának organikus része (No. 20), mint ahogyan az egészséges gyümölcsfa jó termést hoz. Azt is meg kell említenünk, hogy az ökumenikus mozgalom az elmúlt hatvan évben többször vált Keleten is és Nyugaton is a világi, politikai hatalom „kísérõliturgiájává”, hidegháború, békeharc és termelõszövetkezeti mozgalom, Afganisztán szovjet megszállása vagy Csehszlovákia 1968-as lerohanása kapcsán. Történész szakemberek feladata, hogy ezeket a tényeket kutassák és dokumentálják. Az ökumené tapasztalatai szerint minden országban megfigyelhetõ ugyanis, hogy a hatalom az egyházat és a vallást lényegileg hasznossági szempontból kezeli. A szociológiai elemzések szerint létezik egy olyan „civil religion”, azaz „társadalmi vallásosság”, amelyik kultusszal veszi körül a hatalmat. Az ökumenikus mozgalom felelõssége, hogy ébren tartsa az egyházak lelkiismeretét a „proprium” dolgában, azaz akkor teszi az egyház a legtöbbet a világ számára, ha valóban egyház, Isten népe, Jézus Krisztus követõje marad. „Amszterdam 1948” eseményeire történõ emlékezésünk segítse az elmúlt hatvan év egyháztörténelmének megértését, és legyen segítségünk mai egyházi kérdéseink feldolgozásában.
14
e
2008. augusztus 17–24.
krónika
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 17. Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 10,23–37; Gal 3,15–22. Alapige: 1Móz 4,1–16a. Énekek: 455., 473. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ és Pelikán András; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Jonas Jorgensen; du. 6. dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Bácskai Károly; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Joseph Pathrapankal indiai katolikus püspök; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Horváth Miklós; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. (úrv.) Lacknerné Puskás Sára; Názárettemplom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Tóth Melinda.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 17. – Balaton Alsódörgicse de. 11.; Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülõ) de. 9.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kisdörgicse du. fél 2.; Kötcse de. 10.; Kõvágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zamárdi (Arad utcai imaház) du. 4.; Zánka de. fél 9. német nyelvû istentiszteletek Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 20. – Budapest I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; V., Deák tér 4. de. 9. Gerõfi Gyuláné; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 11. (ökumenikus kenyérszentelõ) Gyõri János Sámuel.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 24. Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 17,11–19; Gal 5,16–24. Alapige: 1Móz 28,10–19. Énekek: 225., 234. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Keczkó Szilvia; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Zászkaliczky Pál; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Citóné Széll Ágnes; XIX., Hungária út 37. de. 8. Citóné Széll Ágnes; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Lackner Pál.
ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN
A Csömöri Evangélikus Egyházközség rövid története Csömör, ez a furcsa nevû község, amely karnyújtásnyira fekszik Budapesttõl, már az 1130-as években a bozóki monostor tulajdonában volt, majd a Zay családé lett. A török uralom ideje alatt elnéptelenedett, és 1690-ben elpusztultnak nevezik a történelmi feljegyzések. 1720-tól azonban ismét 42 háztartásról tud a krónika; minden háztartás tiszta lutheránus volt. Az 1721-es canonica visitatio már említi az evangélikusok templomát. A mai Csömör község a 18. század elején alakult részben Rákosszentmihály megmaradt lakosaiból, részben pedig a felsõ vármegyékbõl (Bajmóc környéke) elhívott, odatelepített tót ajkú evangélikus telepesekbõl. Az evangélikusok azonnal önálló gyülekezetté szervezõdtek, amit mutat az is, hogy 1727-ben már önálló lelkészük volt Jakobei Sámuel személyében. Sajnos az 1740-ben kitört pestisjárvány kipusztította a falu lakosságát, a gyülekezet nagy részét; meghalt Lányi János lelkész, a tanító, és mindössze tizenegy család maradt életben. Az így árvaságra jutott gyülekezettõl a magyar királyi kincstár elvette a templomot, és ezzel megszûnt önálló egyházközség lenni; Cinkota leányegyháza lett.
Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Augusztus 24-én, vasárnap – az olimpiai játékok miatt kivételesen – 21.04-kor istentiszteletet hallhatunk felvételrõl a Kossuth adó hullámhosszán Csömörrõl. Igét hirdet Johann Gyula lelkész.
Az evangélikusok 1787-ben kaptak telket iskola és imaház építésére Grassalkovich Antal hercegtõl. A következõ hetven évrõl ismét nincs hiteles feljegyzés. 1872-ben indult virágzásnak a gyülekezet. Közös akarattal és igen nagy áldozattal valóra vált a régi álom: új templomot építettek a lutheránusok. 1873. május 4-én tették le a ma is álló templom alapkövét. E templom hossza 26 méter, szélessége 10, magassága 9 méter. Az 1914. évi egyházmegyei közgyûlés mondta ki a régen várt döntést: több
Rudolf trónörökös szobra a Városligetben ték, így a megismétlésére készültek, de Istók visszalépése miatt a 19–20. század fordulójának leghíresebb és legsikeresebb szobrásza, Ligeti újabb pályáztatás nélkül megkapta a megbízást. A Rudolf-szobor elkészítését közadakozásból, illetve a kultuszminisztérium támogatásából fedezték, a felállításhoz szükséges területet a fõváros bocsátotta rendelkezésre. A szobor magassága 2,7 méter, anyaga bronz; masszív, fehér színû talapzata Vukovárról érkezett, a hatalmas kõszikla 2 méteres volt, elülsõ oldalába a „Rudolf” feliratot vésték. Az alkotást száz esztendõvel ezelõtt, születésének 50. évfordulóján, 1908. október 12-én avatták fel. Rudolf édesapjára, Ferenc Józsefre már a szoborminta is nagy hatást gyakorolt életszerûségével. A mûalkotás leleplezése a királynak, az uralkodói család tagjainak, a miniszterelnöknek és minisztereinek, a fõpolgármesternek, neves közéleti személyiségeknek, mûvészeknek, tudósoknak és a fõváros közönségének a jelenlétében zajlott; beszédet mondott a szoborbizottság elnöke, a polgármester és a „császári és apostoli királyi felség”. A szobrot a Stefánia úton, a Városliget színpompás fái alatt állították fel, közel ahhoz a helyhez, ahol Rudolf a 1885. évi országos kiállításon fõvédnökként üdvözölte az uralkodót. A mû a koronaherceget szenvedélyes vadászként ábrázolja, kezében puskájával és gúnyájával, nyakában távcsövével, vadászruhában és -kalapban – ezzel is utalva tragikus sorsára, hiszen halálának helyszíne vadászkastélya volt. Egykori személyes ismerõsei a szoborherceg arckifejezését és mozdulatát a valóságoshoz megtévesztõen hasonlónak írták le, a nemes alkotás azonban nem mindenkinek a tetszését nyerte el. A Nyugat címû folyóiratban 1913-ban például ekképpen írtak róla: „Kõhajtásnyi távolságban ott a Rudolf trónörökös szobra. Ebben aztán bántó módon üt ki Ligeti plasztikai érzésének ingadozása. A súlyelosztás, a tömegegyensúly legelemibb, kézenfekvõ szabályaival ellenkezik. Telve van megoldatlan és rosszul megoldott résszel.” A Magyar Királyság 1945-ben történt megszûnésével az új államhatalom mindörökre le kívánt számolni a royalista múlttal és az egykori Habsburg-örökséggel. A Rudolf trónörökös tér a Jászai Mari tér nevet kapta, a szobrot pedig lebontották, és a Kiscelli Múzeum raktárába szállították. 1980-ban a Balaton–Nagy-bereki Állami Gazdaság fõépülete elõtt állították fel ismét, történelmi hátterét azonban elhallgatva, A vadász címmel, eredeti feliratától megfosztva. A mû a rendszerváltozás után, 1992-ben a Budapest XIV. Kerületi Önkormányzat kezdeményezésére került vissza a Városligetbe. (Sajnálatos módon a senkit és semmit nem tisztelõ graffitisek ezt a köztéri alkotást sem kímélik…) A Stefánia út napjainkban már Olof Palme sétánynak nevezett szakaszán, az Olof Palme Ház melletti parkrészen álló Rudolf-szobor azonban az örök idõbe és térbe zárva türelmes, és rendületlenül várja látogatóit, akik az évforduló tiszteletére talán egy szál virággal érkeznek majd hozzá. g Rezsabek Nándor
b A 2008. esztendõ nemcsak a Mátyás király-évfordulóhoz rendelt reneszánsz év, hanem a tragikus sorsú Habsburg koronaherceg születésének 150. évfordulója miatt Rudolf trónörökös éve is. Írásunkban egyetlen létezõ magyarországi emlékhelyét, városligeti szobrát mutatjuk be.
Habsburg–Lotaringiai Rudolf Ferenc József osztrák császár és magyar király és Erzsébet királyné egyetlen fiaként 1858. augusztus 21-én a Bécshez közeli Laxenburgban született. Szabadelvûségét, érzelmi alkatát, valamint a magyarság iránt mutatott szimpátiáját tekintve is édesanyjára, Sisire hasonlított. 1889. január 30-án Mayerlingben hunyt el, szeretõjének társaságában. Hogy öngyilkosság vagy politikai merénylet történt-e? Halálának körülményei találgatásokra és feltételezésekre okot adva máig megoldatlan rejtélyt jelentenek a történészek, kutatnivalót a bûnügyi szakértõk számára. A trónörökös szobrának felállítását az Uránia Magyar Tudományos Egyesület kezdeményezte 1903-ban. Rudolf-szoborbizottság alakult, melynek munkáját a királyi engedélyezést követõen törvényhatósági és államtitkári szinten is segítették. Eredetileg öt szobrász kapott felkérést tervek benyújtására, de csak ketten indultak a pályázaton: Ligeti Miklós és Istók János. A beküldött pályamunkákat azonban nem megfelelõnek ítél-
német nyelvû istentiszteletek Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10. Siófok (kápolna) de. fél 10.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
A SZERZÕ FELVÉTELE
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 24. – Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (a Club Aliga területén levõ református templom) du. 6.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) de. fél 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülõ) de. 9.; Balatonszemes de. fél 10.; Balatonszepezd de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kõvágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9.
mint 170 év után a csömöri evangélikus gyülekezet újra anyaegyházközség lett. Az önállósodás után Jeszenszky Gyula csõvári lelkészt hívták meg a gyülekezet pásztorául, a felügyelõ Mikszáth Kálmán volt, a nagynevû író fia. 1933-tól 1944-ig Galáth György, 1945-tõl 1948 decemberéig Endreffy Zoltán. Õt követte 1970-ig Solymár János, majd 1970-tõl 37 éven keresztül Solymár Péter. Tavaly szeptemberben iktatták be Johann Gyula lelkészt a csömöri gyülekezetben. Az istentiszteleti és bibliaórai alkalmak mellett gazdag gyerek- és ifjúsági munka folyik. A község óvodáiban is vannak hittanfoglalkozások, míg az általános iskolában az órarendbe beépített hittanórákra mintegy 150 gyerek jár. Minden vasárnap vasárnapi iskolába várják a még nem konfirmáltakat; ezzel a lehetõséggel körülbelül ötven gyermek él rendszeresen. Korosztályok szerint két ifjúsági bibliakörben találkoznak az ige szavára vágyók. Közkedveltek az évközi csendeshétvégék és a nyári táborok, valamint a felnõtt gyülekezeti tagok számára szervezett külföldi utak, amelyek elsõsorban a finnországi és németországi testvérgyülekezetek látogatására irányulnak.
A szerzõ ezúton is köszöni Neszták Bélának és a Budapest Városvédõ Egyesületnek a cikk megírásához nyújtott segítséget. A „Rudolf trónörökös éve” eseményeirõl a gödöllõi királyi kastély honlapján (http://www.kiralyikastely.hu/rudolf/) tájékozódhatnak az Evangélikus Élet olvasói.
2008. augusztus 17–24.
mozaik
Pályázati információk az interneten
Mintegy két és fél esztendeje írtunk lapunk hasábjain arról, hogy elkészült egyházunk pályázati portálja (2006/8. szám). A http://palyazat.lutheran.hu/ címen elérhetõ felület azóta megújult, de jelenlegi állapotában a megcélzott szolgáltatás is más. Korábban ezen a honlapon igyekeztünk az egyház és szervezetei
számára elérhetõ pályázati kiírásokat is megjelentetni – erre jelenleg nincs kapacitás. Ugyanakkor az új felület lehetõséget nyújt más, pályázati kiírások közzétételére szolgáló portálok hírfolyamának (RSS) megjelenítésére, így ezt a feladatot átadtuk ezeknek. Az evangélikus pályázati portál jobb oldalán a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség hírei jelennek meg, míg a bal oldali hasábban az SFF Tender pályázatfigyelõ portál hírei, pályázati kiírása. Ezeken az oldalakon bõséges információt találhatunk a lehetõségekrõl (errõl még lesz szó). A portál fejléce alatt a Segédanyagok fülre kattintva azonban fontos, pályázati céljait alapjaiban meghatározó információkat szerezhet a látogató. Az uniós pályázatok speciális intézmény- és garanciarendszere késztette az országos
gatásokról látható folyamatosan frissülõ adat. Található még itt pályázati keresõ és eseménynaptár is. Szinte minden minisztérium honlapján vannak ágazati pályázati kiírások. Több ágazati forrás kezelését végzi az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Irodája, mely a pályázati kiírásokat, az on-line pályázati felületet, illetve a kapcsolódó információkat az Eper portálon (http://eper.esf.hu/) jelenteti meg. Itt elsõsorban civileknek szóló pályázatok olvashatók, így elérhetjük az egykor a Mobilitás által kezelt kiírásokat vagy a Nemzeti Civil Alapprogram kiírásait, de kábítószer-ellenes programokkal kapcsolatos pályázatok is találhatók a portálon. Évek óta népszerû portál a Pályázatfigyelõ (http://www.pafi.hu/). Ez a felület a nyomtatott újság internetes megjelené-
EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ
se. Küllemében nem szép, de ismertsége miatt a pályázatokat meghirdetni kívánók gyakran elküldik ide anyagaikat. Néhány napos késéssel a portál megjelenteti az uniós források kiírásait, illetve bal oldalon kategorizálva jelennek meg a pályázati felhívások. A portál hírlevelet is közzétesz, ezt a szolgáltatást azonban csak díjfizetés ellenében lehet igénybe venni. A Pályázatfigyelõhöz hasonló szolgáltatásokat nyújt az SFF Tender pályázatfigyelõ portál (http://tender.sff.hu/) is. Az õ hírfolyamuk található az evangélikus pályázati portálon is. Kevéssé ismert, mint az elõzõ portál, alig két éve mûködik, de sok tekintetben tanult az elõbbi hibáiból. A pályázati kiírásokat itt is kategóriánként érhetjük el a legkönnyebben, azonban csoportosítva: operatív programok, regionális operatív programok és hazai pályázati források. Amiben mindenképpen többet nyújt, az a pályázati hírek, információk megjelenítése, illetve az a törekvés, hogy igyekszik közösségi felületet kínálni, ahol a látogatók is alakíthatják a portál tartalmát. Az SFF Tender is megjelentet hírlevelet, egy általános pályázati információkat küldõt és egyet pályázati szakembereknek. E hírlevelek ingyenesek, naponta küldik ki õket. Mindkét pályázati portál közli egyébként az uniós, az állami és az egyéb civil pályázati kiírásokat is. Találhatunk pályázati kiírásokat – elsõsorban civileknek szólókat – a Nonprofit portálon is (http://www.nonprofit.hu/). A Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati kiírásai is elérhetõk az interneten (www2.nka.hu). Itt a nyitólapon az Aktuális pályázati kiírások menüt kell keresni. Egyházunk és szervezetei számára létfontosságú, hogy külsõ forrásokat vonjunk be fejlesztéseinkbe, programjainkba. Ezek megtalálásának legegyszerûbb és legolcsóbb módja, ha az interneten keressük õket. g – erdelyik –
A keresztény család(fõ)
PROGRAM Szeptember 4., csütörtök • 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása • 16.30: Nyitóáhítat (1Jn 2,6) – Veperdi Zoltán • 17.00: Elõadás: A férfimisszió szükségessége és idõszerûsége – Koháry Ferenc • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program: filmvetítés, beszélgetés Szeptember 5., péntek • 7.30: Reggeli áhítat (2Tim 4,17) – Veperdi Zoltán • 8.00: Reggeli • 9.00: Igehirdetés: Adjatok hálát az Atyának (Kol 1,12–23) – Herzog Csaba • 10.00: Igehirdetés: A keresztre szegezett adóslevél (Kol 2,8–15) – Szalay Tamás • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.00: Igehirdetés: Óvás hamis tanítóktól (Kol 2,16–23) – Szeverényi János • 16.00: Igehirdetés: Az odafennvalókkal törõdjetek (Kol 3,1–4) – Ribár János • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program: filmvetítés, beszélgetés Szeptember 6., szombat • 7.30: Reggeli áhítat (Jóel 2,13) – Veperdi Zoltán • 8.00: Reggeli • 9.00: Igehirdetés: Milyen nem lehet az új ember? (Kol 3,5–11) – Széll Bulcsú • 10.00: Igehirdetés: Az igazi új ember (Kol 3,12–17) – Ittzés István • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.00: Igehirdetés: A keresztény család (Kol 3,18–4 1) – Missura Tibor • 16.00: Igehirdetés: Buzdítás imádkozásra (Kol 4,2–6) – Madocsai Miklós • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program: filmvetítés, beszélgetés Szeptember 7., vasárnap • 7.30: Reggeli áhítat (Ám 5,4) – Veperdi Zoltán • 8.00: Reggeli • 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorai elõkészítõ • 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (Lk 7,11–17) – Ribár János • 11.30: Ebéd, hazautazás
Reflexió a nyolcoldalas kõszegi Szélrózsa-összeállításra
Rovatgazda: Erdélyi Károly
APRÓHIRDETÉS
Isten iránti hálával és nagy örömmel jelenthetem, hogy a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület újraindulása utáni történetében elsõ alkalommal rendez férfikonferenciát Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban (2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8–12., tel.: 26/375-218). A konferencia – az alábbi részletes program szerint – szeptember 4-én, csütörtökön délután kezdõdik, és szeptember 7-én, vasárnap ebéd után ér véget. Szeretettel várjuk férfitestvéreinket, hogy az ige körül elcsendesedve, lélekben feltöltõdve folytathassuk életünket, szolgálatunkat ott, ahová az Úristen helyezett minket. Jelentkezés írásban Taschner Erzsébet fõnök asszonynál (1021 Budapest, Hûvösvölgyi út 193., fax: 1/391-6829, e-mail:
[email protected]). Erõs vár a mi Istenünk! Hívogató szeretettel: Taschner Erzsébet és Veperdi Zoltán
EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL
Elsõ úrvacsoravételemkor, egy piliscsabai leánykonferencián szólított meg Jézus. Nyolcvannyolc évesen fiatalpárti vagyok, ezért részt vettem a Szélrózsa ima-háttérszolgálatában, majd a záró istentisztelet idõpontjáról telefonon sokakat értesítettem. Isten áldása kísérjen minden jó kezdeményezést egyházunkban. Balázs Béláné (Kozármisleny)
HIRDETÉS
Fébé-férfikonferencia a Béthelben szeptember 4-tõl 7-ig
15
Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915. Templomok, templomtornyok felújítása, villámvédelem kiépítése. 26 év referenciával. Bede László, 30/943-5089. HIRDETÉS
MAGYAR KÉPGYÛJTÕ- ÉS MÛTÁRGYDINASZTIA SARJAI CSALÁDI BERECZKY–MÓZESGYÛJTEMÉNYÜK BÕVÍTÉSÉRE, készpénzért európai aukciós áron vásárolnának kiemelkedõ, mûvészi magyar és külföldi festményeket, egyedi, különféle Zsolnay-, üveg-, szobor-, bútor-, óra-, szõnyeggyûjteményt és örökséget. Ingyenes kiszállás és értékbecslés! Tel.: 30/486-5300, 20/336-2051, 20/351-3542.
HÍREK, ESEMÉNYEK HIRDETÉS
HIRDETÉS
Augusztus 23-án, szombaton 15 órakor az õsagárdi evangélikus templomban dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke lelkésszé avat. Az alkalomra tisztelettel meghívom. Tóth Katalin
Isten iránti hálával tudatom, hogy a Déli Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter augusztus 30-án 11 órakor a nagyszénási evangélikus templomban lelkésszé szentel. Erre az ünnepi alkalomra tisztelettel meghívom. Dr. Hajdú Erzsébet Ilona HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szeretettel hívjuk és várjuk a gyóni evangélikus templomba augusztus 24-én a 15.30-kor kezdõdõ lelkésziktató ünnepi istentiszteletre. Igét hirdet Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke. Az iktatást Krámer György, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese végzi. Valentínyi Erzsébet, László Milán és a gyülekezet presbitériuma
A bonyhád–hidas–kismányoki ágostai hitvallású evangélikus egyházközség Isten iránti hálával értesíti, hogy augusztus 23-án 15 órakor a bonyhádi evangélikus templomban Aradi András lelkészt beiktatja az egyházközség lelkészi állásába Szabó Vilmos Béla esperes. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet Gáncs Péter püspök.
HIRDETÉS
Örömmel adjuk hírül, hogy befejezõdött az Irsai Evangélikus Egyházközség Mustármag Óvodájának bõvítése. Szeretettel hívjuk hálaadó ünnepünkre, augusztus 24-ére az irsai evangélikus templomban délelõtt 10 órakor kezdõdõ istentiszteletre. Igét hirdet Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke. HIRDETÉS
HALÁLOZÁS Bárány Lászlóné Lenk Zsófia, Bárány László hitoktató-lelkész özvegye – a pápai gyülekezet harminc éven át hûséges presbitere és tizenkét éven át kántora – élete századik évében elaludt. Hamvait a pápai Alsóvárosi temetõben augusztus 23-án, szombaton 11 órakor helyezzük el. Szeretettel emlékezik családja
A Deák Téri Evangélikus Gimnázium teljes állású portás-takarítót vagy napi 6 órás munkaidõben portást keres 2008 októberétõl. Gyermekszeretõ, kedves munkatársat várunk, váltott vagy csak délutáni mûszakba. Bérezés a közalkalmazotti tábla szerint. Érdeklõdni lehet Bolgár Lászlóné gazdasági vezetõnél: 20/824-4535.
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Amerikai palacsinta Hozzávalók: 5 db tojás, 5 bögre finomliszt, 1 bögre kristálycukor, 1 csomag sütõpor, 1 teáskanál szódabikarbóna, 3 bögre tej, 1 csipet só, tetszés szerinti fahéj és szerecsendió, kétharmad bögre olaj, 1 csomag vaníliás cukor. Elkészítés: keverjünk össze a tojásokat a tejjel. Adjuk hozzá a lisztet, a cukrot, a sütõport, a szódabikarbónát, a sót, majd ízesítsük fahéjjal és szerecsendióval. Miután az egészet könnyedén összekevertük, hozzáadjuk az olajat és a vaníliás cukrot. Palacsintasütõben kis adagokban, mindkét oldalukon lassú tûzön kisütjük. Natúran tálaljuk; megvajazva a legfinomabb, de megkenhetjük lekvárral, pudinggal, mogyorókrémmel, és akár sósan is ehetjük.
FOTÓ: SZEVERÉNYINÉ SEBÕK JUDIT
b Az elmúlt hónapokban minden napom részévé vált az egyházak számára megnyíló pályázati lehetõségek keresése, az uniós pályázatokkal kapcsolatos információk gyûjtése és továbbadása. Szeretném most szélesebb körben is bemutatni azokat a honlapokat, portálokat, amelyekrõl hasznos információkat gyûjthetünk be fejlesztéseink finanszírozásához, programjaink szervezéséhez vagy akár táboroztatási lehetõségekrõl.
presbitériumot egyházunk pályázati rendjének szabályozására. Ez az 1/2008. (V. 29.) számon kiadott szabályrendelet itt érhetõ el. Uniós forrásokra kizárólag e szabályrendelet alapján lehet pályázni. Ugyanitt találunk alapvetõ információkat az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) és az Új Magyarország vidékfejlesztési program (ÚMVP) céljairól, struktúrájáról és a kapcsolódó jogszabályokról. Fentieken kívül elérhetõk itt a forráskeresést és -nyerést segítõ oktatási anyagok is. A fentiekben már volt szó a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség portáljáról (http://www.nfu.hu/). Ez a felület kifejezetten az uniós forrásokkal, tehát az operatív programokkal kapcsolatos információkat, pályázati kiírásokat, közleményeket tartalmazza. Természetesen bõséges információt kínál az ÚMFT céljairól, akcióterveirõl is. Érdekességként a felület jobb oldali hasábjában az elnyert és kifizetett pályázatokról, illetve támo-
f
Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 865 forintért
fél évre: 5170 forintért
három hónapra: 2585 forintért
egy évre: 10340 forintért
Név: Cím:
50 ÉVE HARANGÖNTÉS ÕRBOTTYÁNBAN GOMBOS MIKLÓS aranykoszorús harangöntõmester Kiváló magyar szakemberek által készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkához. Referencia: www.harangontes.hu. Levélcím: 2162 Õrbottyán, Rákóczi u. 121. Tel.: 28/360-170; mobil: 30/948-9575. E-mail:
[email protected];
[email protected].
A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a
[email protected] címre küldheti el.
e
2008. augusztus 17–24.
Új nap – új kegyelem Augusztus 17., vasárnap Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Kor 5,17 (Zsolt 40,4a; Lk 10,25–37; 1Jn 4,7–12; Zsolt 120) Számtalanszor tapasztaljuk hétköznapi küzdelmeinkben, hogy bûneink, kicsinyességünk, irigységünk arról árulkodik: az új, amit Krisztusban kapunk, távol van. A régi nem múlt el. Félünk, megijedünk. Mégsem vagyunk Krisztusban? Életünk töredezettsége és összekuszált emberi kapcsolataink kiáltanak az új után, mégsem tudunk a régibõl szabadulni. Saját erõnkbõl bizonyosan nem! A jó hír maga Jézus, aki szeretné megértetni velünk, hogy minden töredezettségünk, bûnünk benne újra egész lehet, és kegyelme eltörli a régit. Azt gondoljuk, jobb lenne, ha ezért mi magunk tehetnénk valamit, de az új teremtés csak Krisztusban van, a régi csak általa múlhat el.
Hétfõ Az Úr a te oltalmad. Zsolt 91,9 (Zsid 10,23; 5Móz 15,1–11; Mk 10,1–12) „Biztos jövõ!” – olvasom egy biztosítótársaság reklámját. Ha havonta befizetek bizonyos összeget, akkor annak fejében… Mit is kapok? Biztos jövõt? A zsoltáros tõmondata: hitvallás. Bizonyosan nem egyszerûen, sablonosan kimondott gondolat, hanem megküzdött, megtapasztalt valóság. Sok viszontagság közepette tapasztalta meg Izráel ennek a mondatnak az igazságát. Nem volt könnyû elfogadni, sokan akkor sem tudták, akárcsak ma. De ez a több évszázad messzeségébõl hangzó hitvallás ma is arról a tényrõl beszél, amelyet Jézus hozzánk is közel akar hozni. Isten nélkül nincs se jelen, se jövõ, se oltalom.
Kedd A mi Üdvözítõnk, Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. 2Tim 1,10 (Ézs 60,3; Ám 5,4–15; Mk 10,13–16) A halál mint a legvégsõ ellenség áll elõttünk, ereje vitathatatlan. „Egyszer mindenkinek meg kell halnia.” Az elmúlás tragikus hirtelenséggel, váratlanul is meglepheti az embert, egyik pillanatról a másikra. Fájdalmasan korán elment barátok, rokonok jutnak eszünkbe. Még élhettek volna! A halál ereje azonban megtört. Errõl beszél az üres kereszt. Jézus elhozta az elmúlhatatlan életet. Halálunk óráján majd meg kell állnunk Isten színe elõtt, de tudva, hogy Jézusban kegyelmet és örök életet nyertünk. Halálunkkor Isten egyik tenyerébõl áttesz a másik tenyerébe, mert nekünk is van már helyünk az atyai házban.
Szerda Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak õket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk.” Mk 9,2.5 (Zsolt 80,20; 5Móz 24,/10–15/17–22; Mk 10,17–27) Ott a hegyen a tanítványok õszinte örömmel mondták: „…jó nekünk itt lennünk.” Sokan nem találják a helyüket a világban, és éppen ott, ahol vannak, nem érzik jól magukat, akár pontosan megfogalmazható, akár csak sejthetõ hiánytól gyötrõdnek. Kellene egy hely mindenkinek, ahol jó lennie… Isten Krisztusban elhívta az anyaszentegyházat, amely minden bûne ellenére ez a hely szeretne lenni. Teret adni az Istennel és az egymással való találkozásnak, függetlenül attól, hogy hova születtem, milyen nyelven beszélek. Hogy ez valóság legyen, ahhoz hív bennünket is Isten, hogy ami rajtunk múlik, megtegyük ott, ahová õ állított bennünket.
Csütörtök Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 1Tim 2,4 (Jer 31,34; ApCsel 4,32–37; Mk 10,28–31) Jó, ha gyakran eszünkbe jut Isten akarata, mert – vele ellentétben – ha õszinték vagyunk, bizony mi nem szeretnénk, ha minden ember üdvözülne. Ki-ki szinte pontosan föl tudja sorolni azokat, akikkel ilyenolyan oknál fogva nem akar semmilyen közösséget sem vállalni. Elég, ha mindenki csak magában végiggondolja, és megdöbben, hogy mennyire szûkkeblû. Isten azonban azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, tehát nem csak azok, akiket én szeretnék. Krisztus keresztje kétezer év óta hirdeti mindnyájunk számára, hogy az õ vére kellett minden embernek az üdvösséghez.
Péntek Dániel emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és õ napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét. Dán 6,11 (Róm 12,12; Mt 26,47–50/55–56/; Mk 10,32–45) Dániel példája figyelmeztet mindnyájunkat: Istennel való élõ kapcsolat nélkül az életünk olyan légüres térben van, amely semmi mással nem tölthetõ ki, és éppen ezért a pusztuláshoz vezet. Dániel tisztában volt vele, hogy imádságával szembeszáll a király akaratával, és életét teszi kockára, de azt is megtapasztalta, hogy életét igazán csak akkor tenné kockára, ha Istennel akarna szembeszállni. Istennel való élõ kapcsolat nélkül semmi az ember élete. Istennel pedig azon teljesség felé haladhatunk, amelyre õ maga hív, amelynek értelme, célja van.
Szombat Pál írja: Tanulják meg a mieink, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgõs segítségre van szükség, nehogy gyümölcstelenek legyenek. Tit 3,14 (Ézs 5,4; Júd 1–2.20–25; Mk 10,46–52) Isten hív bennünket, hogy ne csak szavainkkal tegyünk bizonyságot a benne megújult életrõl, hanem cselekedeteinkkel is. Õ ad nekünk lehetõséget arra, hogy gyümölcstermõk legyünk, szavaink ne mondjanak ellene tetteinknek, és fordítva. Mire való az a fa, amely nem terem jó gyümölcsöket? Ugyanakkor tudnunk kell, gyümölcseinket Isten irgalmának köszönhetjük, és azért adja, hogy másokkal is megosszuk õket. „Tanuljátok meg…!” – figyelmeztet Pál. A tanulás hosszú folyamatában is Isten van velünk, hogy amit megtanultunk, azt tovább is tudjuk adni, nem a magunk, hanem az õ dicsõségére. g Beke Mátyás
Bartalis János
Új nap – új kegyelem
Isten orgonája
Augusztus 24., vasárnap
Hogy van Isten, Idõ Erõ és Hatalom. Hogy szörnyû a Mélység és iszonyú a Magasság, ha ezt akarod érezni, Testvérem – hogy volt Tûz, Víz, világ õskora, hegyek születése, kövek vajúdása – ha az Idõ szárnyának csattogását akarod hallani, melynek minden lebbentése egy-egy ezerév – jer, Testvérem, kövess engem, menjünk a Szentgyörgy-hegyre a bazaltzsákokhoz, Isten orgonájához.
Az Isten Fia, Krisztus Jézus nem lett „igen”-né is, meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg õbenne. 2Kor 1,19 (1Kir 18,21; Lk 17,11–19; Róm 8,/12–13/14–17; Zsolt 146) Nagy kérdés, hogy mit jelent az „igen” az életünkben. Egy diplomata így viccelõdött: „Ha egy diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, akkor az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem, akkor nem is diplomata.” El lehet igazodni egy ilyen mesterkélt világban, esetleg ezt a képességet kellene valahogy minél elõbb elsajátítani? Felesleges: sehova sem vezet, mert semmibe veszi a másikat. Jézus nyomatékosan utalt rá, hogy igenjeink legyenek igenek, nemjeink pedig nemek. Legyen a mi szavunk is igen, ha igen, és nem, ha nem. Megéri!
Hétfõ A Feltámadott ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Jn 21,6 (4Móz 9,23a; 2Tim 1,1–6/7/; Jer 1,1–10) Az életünk nagy iskola, melyben Isten a vele való örök közösségre akar felkészíteni. Sajnos a Nagy Bukás után sok mindenért, ami elõtte természetes lehetett, ma meg kell küzdeni. Jönnek a kudarcok, és milyen nehezen jutunk el odáig, hogy valóban, szívbõl tudjuk kimondani, amit szinte megszokásból újra és újra imádkozunk: „…legyen meg a Te akaratod…” Most is érdemes megkérdezni: „Uram, mit akarsz, hogy ma cselekedjek?”
Városból indultam, a kedves vendéglátó háztól. Szõlõk közt vitt utam. Mentem kísérõmmel, a hû baráttal. – Itt hajdan láva folyt – beszélte. Most dúsan önti a föld, sötéten a legkirályibb nedût. Lassan mentünk, halk szavakat mondva. Távolból kéklett a Badacsony, Csobánc, Tátika.
Kedd Az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erõtlensége” erõsebb az emberek erejénél. 1Kor 1,25 (Zsolt 147,5; Jn 9,24–38/39–41/; Jer 1,11–19) Bizonnyal lehetne ez a két szó egy kvízjáték szlogenje is: „Bölcsebb és erõsebb.” Szeretünk bölcsnek és erõsnek látszani. Ezért adunk könnyen tanácsokat másoknak, még akkor is, ha saját életünk romokban hever. Könnyen mutatjuk magunkat erõsnek addig, amíg mások látnak, aztán szobánk sarkában összetörten merengünk a mennyezetet nézve. Ki a bölcs és az erõs? Az, aki Istenre és beszédére építi az életét. Légy bölcs és erõs!
Egyszer csak ott álltam a kõcserepek között, a nagy templomban, majdnem a hegytetõn. Az Isten szószékén álltam. Elõttem a mérhetetlen „orgona”. Isten alkotása. Évezredekbõl nõttek sípjai. Alapzata a Föld. Teste a szürke hegyorjás. Billentyûin Idõ, Hegy szólal meg. Vihar orgonázik…
Szerda
Én álltam a szószéken, egy összeomlott kõzsák romjain. Mily parány voltam – szemben az örökléttel, mily erõtlen. A futó napok papja, az elmúló idõk pásztora, a gyenge szavak mondója. Vihar elkapta pehelyként hangom. Szélvész szétszórta emberi akarásom. Most egy szót mondtam-kiáltottam az örök idõkbe: Isten! És ismételtem: Isten! Isten!
Ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Ef 5,11 (Hós 10,12a; 1Krón 29,9–18; Jer 3,1–10) Sokan küzdenek életük sötét dolgaival, cselekedeteivel. Hogyan lehetne megoldani elrontott lépéseket, félrecsúszott élethelyzeteket? Ilyenkor sokan rálépnek a könnyebbnek tûnõ útra: el kell titkolni a dolgot, nem szabad beszélni róla. Olyan ez, mint a gennyes seb a tiszta géz alatt. Látszólag minden stimmel, csak a seb nem lett kitisztítva. Hányan keresnek olyan segítséget, mely megtanít együtt élni életünk sötét dolgaival! Jézus másra tanította övéit. A bûn céltévesztése életünknek, sötétség. Rossz az irány. Ne a táblát cseréld le, hanem az irányt változtasd meg.
Jézus ezt mondta: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nõ, õ pedig nem tudja, hogyan.” Mk 4,26–27 (Ézs 55,5; Filem 1–16/17–22/; Jer 2,1–13) A földbõl élõ, kétkezi munkát végzõ ember számára a magvetés a hétköznapok része volt. Évente újra és újra megélte a magból sarjadó élet csodáját. A mag magában hordozza a már kész növényt. A dinnyemag magában hordozza a finom, édes dinnye minden zamatát és ízét, csak föld és víz kell hozzá, s persze idõ a növekedésre. Isten országának tanítása, magja magában hordozza Isten országát annak, aki engedi, hogy szíve földjébe hulljon. Engedd ma is Isten szavát az életedbe, a többit a mag elvégzi.
Csütörtök
Péntek Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. Róm 11,32 (Jón 4,10–11; Jn 13,31–35; Jer 3,19–4,4) Mennyire hamis az istenképünk, amikor úgy gondolkozunk, hogy Isten biztosan örömét leli a mi szenvedéseinkben! Isten velünk együtt szenved, és ezt Fiának keresztjében megmutatta nekünk. Milyen az ember? Olyan, aki beszél a jóról, mégsem teszi. Milyen Isten? Olyan, aki gyûlöli az ember hazugságát, de szereti magát az embert. Hiszen nem a bûnös halálát akarja, hanem hogy megtérjen és éljen. Engedd, hogy megkönyörüljön rajtad az, aki téged is nagyon szeret. „Halálosan” szeret, hogy élj!
És megmozdult a föld, a hegy megrázkódott. Feltornyosultak a kövek. Megroppantak a szörnyû bazaltzsákok. A sípok kiütköztek és feltornyosultak, megszólalt a mérhetetlen „orgona”, „Isten orgonája”. És zengett-zúgott fenségesen a dal, az orgona dala. Teremtés, Hegy, Kõ énekelte idõtlen dallamát. Az Idõ zengte végtelen énekét.
Szombat Még sok hasonló példázatban hirdette nekik Jézus az igét úgy, amint megérthették. Mk 4,33 (5Móz 28,2–3; 2Thessz 2,13–17; Jer 6,9–23) Vajon miért is mondott Jézus oly sok példázatot? Azért, mert a világ egy nagy képeskönyv. Az a baj, hogy elfelejtettük olvasni a képeket. „Miért kék az ég?” – kérdezi a kisgyerek. Igazából jó a kérdés, csak a választ nem tudjuk már. Mit is üzen a kék szín? Békességet és biztonságot. Mit üzen vele Atyánk? Békességben és biztonságban élhetsz, erre alkottam a földet otthonodul. Te is élj békességben, és adj biztonságot a hozzád folyamodónak. Mekkora igehirdetés, ha megértjük… Olvasd a példázatokat, és kérd Istent, hogy megérthesd! g Sándor Frigyes
Azután a tetõre értem a csodás, nagy dallal a szívemben. Csak az égre néztem. Lenézni nem mertem. Föld, Világ, emberek megszûnt elõttem. Csak a dal, az orgona zengett-élt bennem. Lelkem parázslott. Az öröklét fényeskedett. Isten templomában voltam. Istennel beszéltem.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected]
Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató
Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]).
Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). FOTÓ: LUKÁCS GABI
16
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]).
Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, szomszédos országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
