A BIOLÓGIA FEJLŐDÉSE EGYETEMÜNKÖN 1635-1990-IG
KEDVES KOLLÉGÁK TISZTELT ÜNNEPLŐ KÖZÖNSÉG! Amikor átnéztem a biológia egyetemünkön végbement három és fél évszázados történetének nevekben, gondolatban és eseményekben gazdag irodalmát, úgy ítéltem meg, hogy az alkalmat és a rendelkezésre álló időtat figyelembe véve a biológia fejlődésének "klasszikus" szakaszáról csak vázlatos képet nyújthatok. A források közül kiemelkedően érdeminek és kritikainak találtam, a sajnos korán elhunyt munkatársunk- JUHÁSZ-NAGY Pál prof. és Priszter Szaniszló volt Bot. Kertigazgató tárgyszerű, adat gazdag, 1991-ben megjelent írásait. Az utolsó öt évtized történéseit pedig saját tapasztalatból is ismerhetem. Vázlatomban először (I) a természetrajz századának, másodszor (II) a felvilágosodás, majd harmadiknak (III) a polgárság viharos időszakának legfontosabb képviselőit, eseményeit ismertetem. I. A Természetrajz századában Európához csatlakozva 1635-ben a Nagyszombati Érseki Egyetem orvoskarán kezdődött a biológia tárgykörébe sorolható felsőfokú képzés. Európában ez az időszak számos felfedezés, műszaki és természettudományos előrehaladás jelentős korszaka. Meghatározó tudósai pl. HARVEY, MALPIGHI, GAILEI, KEPLER, sokoldalú, a természettudományok több ágában járatos, egyes ágakban kiemelkedő egyéniségek voltak. Ez időben Európában Tudományos Akadémiák, Természettudományi Múzeumok alakultak. Az oktatás kezdeteiről kevés adat maradt fenn! Maga a névadó teológus és hitvitázó PÁZMÁNY Péter "Kalauz"-ában igen találóan megfogalmazott biológiai példákat talált JUHÁSZ-NAGY Pál (pl. a hangyák szociális életéről). Az orvoslás, különösen a gyógyítás terén, bizonnyal felhasználták a füveskönyvek tartalmazta ismereteket. Ennek századokra visszanyúló hagyományai voltak. Így pl. használhatták MÉLIUSZ JUHÁSZ Péter (1515-1572) füves-könyvét. Ilyen volt LIPPAY György és LIPPAY János "Posoni kert" c. munkája (1664-1667, Nagyszombat-Bécs) és LIPPAY János Calendarium oeconomicuma (1606-1666), valamint előadásai és disputái. Ezek a gyakorlati mezőgazdálkodásra tanítottak. Ezen munkákban jellemző volt az elmélet és gyakorlat egysége, az élőtermészet egységes európai szemlélete. Az egyetem első jelentős tanáregyénisége SZENTIVÁNYI Márton (1633-1705), aki széleskörű természetrajzi és agrárbiológiai ismeretekkel rendelkezett. Lényeges fordulópontot jelentő munkája a "Nagyszombati Enciklopédia" három kötete (16891702) és kivonata a "Dissertationes Septem" azaz a :"Hét Értekezés". SZENTIVÁNYI kritikával használta forrásait, amellett saját tapasztalataira is támaszkodott, előítéletektől mentesen gondolkodott. Máig is érvényes szemléletmódja, amellyel a növényi-állati és emberi szervezet és működés közös vonásait fejtegette! Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Természetrajz sz.-ában a kulturális élet s benne a tudomány és oktatás az ország szabad nyugati és északi részére korlátozódott. A Bécsen és Pozsonyon keresztül áramló európai haladás gyökeret
vert, s a LIPPAY testvérek és SZENTIVÁNYI Márton tevékenységével fejlődésnek indult. ------------------------II. A 18. sz. a FELVILÁGOSODÁS KORA, a társadalmak megújulási kisérleteit, századvégi forradalmait, valamint a tudomány jelentős fejlődését hozta. Egyetemünkön kimagasló jelentőségű JASZLINSZKY András (1715-1783) és REVICZKY Antal (1725-1781) jezsuita tanárok munkássága, akik a század ötvenes éveiben kiadott latinnyelvű tankönyveikben nálunk először foglalják igazán össze azokat az eredményeket, amelyekkel az elmúlt 100 év legnagyobbjai (HARVEY, MALPIGHI és mások) a biológiát forradalmasították! Az új ismeretek európaszerte fejlesztették a természettudományokat, azok oktatását és szükségszerűen "iskolareformot' hoztak létre. A nagyszombati reformot nagyjából a bécsi mintájára vitték végbe. MÁRIA TERÉZIA rendeletére 1770-ben külön orvoskar alakult, s ezen belül többek között botanikai-kémiai tanszék jött létre. E "mag" hajtásainak biológiai ága később növény és állattanra ágazott. A Botanikai-kémiai tanszék élére a stájerországi orvos, majd a magyar bányavárosok fizikusa WINTERL József Jakab (1739-1809) nyert kinevezést. Orvos és gyógyszerész hallgatóknak télen kémiát, nyáron botanikát (Linné rendszerét) tanított, a növénytan gyakorlatait a sok fáradsággal kialakított (1771) botanikus kertben tartotta. A környéken gyűjtő-utakat is tett. Utóbbiak anyagából 1776-ra kemény munkával a Botanikus Kertet közel 1000 növényfajjal gazdagította. A nagyszombat és környéke növényeit felölelő flóraművében számos új faj leírását is adta! Vezetésével öt botanikai tárgyú disszertáció is készült. Idővel az Egyetem helyszíne is változott. előbb Budára, majd Pestre került. A természettudós orvos LINNÉ korában a figyelem egyre jobban az élővilág faji szintű megismerésére irányult. Az új felállásban mindenekelőtt a természetrajz, s ezen belül a biológiában, már az aktívan végzett -rendszeres gyűjtőútakkal egybekötött- rendszertani kutatás, a florisztika és a faunisztika emelhető ki. Eredményes kutatómunkáról tanúskodik a Botanikus Kert első magcsere katalógusa, amelyben WINTERL 25 új növényfaj leírását is közli. Pesti működése során hazánkra nézve további új 81 fajt fedezett fel, amellyel ekkor a magyar flóra legeredményesebb kutatójának számított. 1807-ben elkészítette a botanikai oktatás tantervét. Halála (1809) után előadásait SCHUSTER János Konstantin (1777-1839), kutatásait, tanítványa a burgenlandi (Nagymarton) születésű KITAIBEL Pál (17571817) folytatta. KITAIBEL orvosi, kémiai és botanikai tanulmányai után mint a botanika és kémia professzora (1802-), a "nagymagyarországi" flóra alapvető feltárója lett. A Helytartó Tanács megbízásából a magyar flóra anyagának gyűjtésén (14000 herb. lap), majd megírásán dolgozott. 1792-től kezdődően rendszeresen szekerezett a Királyság szinte egész területén. A Kárpát-Pannon térségben addig leíratlan növényfajok sokaságát (200) fedezte fel, írta le, egyidejűleg állattani, ásvány és kőzettani, balneológiai sőt néprajzi megfigyeléseket is végezve. Főműve a Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae, három hatalmas, fólió kötetben (mecénásával A. WALDSTEIN gróffal társzerzőségben) 280 színes táblával Bécsben jelent meg (1799-1812): Azóta német nyelvű útinaplói
(1924-25 I-II, 2001 III) is megjelentek ! Mellszobra (1918) a Botanikus Kertben ma is áll. Említett főműve egyetemi kutatásunk nemzetközileg is egyik legkiemelkedőbb alkotása ! A pozsonyi születésű orvos-botanikus és muzeológus SADLER József (17911849) a 18. sz.-ban elsőnek vezette be a magyar nyelvű oktatást. Sadler jeles szerzője volt az első Pest-megyei flóraműnek. Számos tanítványa szerzett doktori fokozatot. A több külföldi társaság tagja volt, s egyik alapítója a hazai Természettudományi Társulatnak. Alapvető műveket irt és előadásokat tartott az emlősökről, madarakról és rovarokról a zoológus GROSSINGER János (1728-1803). A grazi származású PILLER Mátyás (1733-1788) érdeme az a speciális (ásványtani-zoológiai) természetrajzi Tanszék létrehozása a Bölcsészkaron, amely később az Orvoskarra került (1774). Állattant és ásványtant adott elő. Faunisztikai-florisztikai kutatást is végzett és tanítványok sorát nevelte. Az oktatásban a Botanikus Kertet is használták, Herbáriumát jelentősen gyarapították. Utóda SCHÖNBAUER József Antal (1757-1807) aki Conspectus Ornithologiae Hungaricae művében -LINNÉ rendszerében- 270 hazai madárfaj leírását adja. REISINGER János (1784-1858) a hazai hal-faunát mutatja be művében (1830), és megalapozta a Tanszék és Természettudományi Múzeum -máig tartóegyüttműködését. MITTERPACHER Lajos (1734-1815) sokoldalú tanáregyéniség, többek között természetrajzot és mezőgazdaságtant tanított. Fő művében,: a Compendium Historiae Naturalis-ban, az ismeretek szétaprózódása helyett, egy modernebb szemléletű általános biológia szükségét hangsúlyozta. A különböző élőszervezetek működésének közös vonásai kutatását és a kísérletezés fontosságát hangoztatta. Fenti kor közel másfélszázada alatt a hazai biológia mind az oktatás, mind a kutatás terén felfejlődött a sokszínű európai színvonalhoz. Megkezdődött a magyar nyelvű tanítás. Jelentős egyéniségek és iskolák működtek, és kiemelkedő eredmények születtek, mint pl. KITAIBEL Pál nagyszabású flóraműve vagy MITTERPACHER Compendiuma. Mindez biztos alapot nyújtott a további fejlődésnek. ----------------III. A polgárság korában szabadságharc, önkényuralom, ki-egyezés, világháborúk majd az ötvenhatos forradalom befolyásolták -pro és contra- a biológia tudomány virágzását. De két időszaka tekinthető előrevivőnek: a két világháború utáni újrakezdés! A kiegyezés után az elődök és tanítványaik alapozásán gazdagodik, ágakra bomlik a biológiai tudás. Újabb irányok, iskolák születnek: JURÁNYI Lajos (18371897) a növényi sejt- és szövettant fejleszti, kutatja az algák és páfrányok ivaros folyamatait, gazdagítja a Botanikus Kertet. MARGÓ Tivadar (1816-1896) az újabb kori zoológia úttörője, protisztológus és összehasonlító fiziológus, tanítványa ENTZ Géza (1842-1919), majd ennek fia és unokája elmélyítik -főleg az egysejtű szervezetekre ill. a hidrobiológiára vonatkozó kutatásait.
TÖRÖK Aurél (1842-1912) citológus és fiziológus az Embertani Tanszék megteremtője lett, majd utóda BARTUCZ Lajos (1885-1966) az antropológia kifejlesztője volt, a honfoglalás kori és mai magyarság összehasonlító vizsgálata alapján elkülönítette az un. "ugoros" és "török" alaptípust. MARGÓ ENTZ és TÖRÖK és tanítványaik a darwini eszmék és kérdések érdemi közvetítői, disputák rendezői voltak. voltak ! A botanika tanszéket MÁGOCSY-DIETZ Sándor (1855-1945) 1901-ben kettéválasztotta. Ő maradt az Általános Növénytani Tanszéken, főleg növényfiziológiát, kertészetet tanított. Utóda PAÁL Árpád, (1889-1943) kiváló növény fiziológus lett. A botanikai -újnevén- Növényrendszertani és Növényföldrajzi Intézet vezetője 1912 óta TUZSON János (1870-1943). Előadta és kutatta az Intézet nevében szereplő tudományágak területeit. Az alföldi puszták flóratörténetét, paleobotanikai leletekkel alátámasztva tárta fel. Sokoldalú tudós volt, erdészeti végzettséggel, egyetemünkre selmecbányai és műegyetemi növénytan oktatás után került. Tanszékén a virágtalan növények (algák, gombák) kutatását is szorgalmazta. Gyógynövény kultúrákkal is foglalkozott. Felfedezte (1914) Bátorliget jégkori reliktum lápjait, maradvány növény és állatfajait. E nyírségi lápvidék 1950 óta országos jelentőségű természetvédelmi terület ! A biofizika és biokémia oktatás úttörője JENDRASSIK Jenő (1824-1891). HUZELLA Tivadar (1886-1950) az általános biológia művelője, az infraindividuális organizáció problémakörét mutatta be könyveiben. A sejt- és szövettenyésztés hazai úttörője. Érdeme, hogy gödi Intézetét az ELTE-re hagyományozta! Az első világháború fájdalmas és pótolhatatlan veszteségei után a szellemi értékek mentése és fejlesztésének szüksége egyetemünkön is teret nyert. Közoktatásunk és Felsőoktatásunk fejlesztésében sokat köszönhetünk Klebersberg Kúnó Vallás és Közoktatási miniszternek. Ekkor Egyetemünk Bölcsészkarán 3 botanikai (rendszertani, általános és élettani), 2 állattani (rendszertani és általános), antropológiai és a paleontológiai vonalat tartó természetrajzi tanszéken, valamint az orvoskari biokémiai-élettani és genetikai Tanszéken folyt biológiai oktatás. A rendszertani tanszéken Tuzsont SZABÓ Zoltán (1882-1944) követte. Kiemelendők alapvető növénymorfológiai, örökléstani szakkönyvei és Knautia monográfiája. Halála után a tanszéket ANDREÁNSZKY Gábor (1895-1967) vette át, aki jelentős eredményeket ért el a növényföldrajzi és ősnövénytani oktatásban-kutatásban. A Növényélettani Tanszéken (1943) GIMESI Nándor (1892-1953) iskolateremtő (kiváló tanítványai: FARKAS Gábor, GARAY András, POZSÁR Béla) növényfiziológiai munkássága említendő. A második világháború borzalmai, veszteségei után a fenti alapokon a kezdeti nehézségeket legyőzve fokozatosan élénkült oktatás. Az általános elméleti biológiai oktatás modern szemlélettel néhány évig (1945-48) folyhatott. A Nobel díjas SZENTGYÖRGYI Albert (1893-1986) és LAKI Kálmán biokémiát, WOLSKY Sándor genetikát és fejlődésélettant tanítottak.
Szervezeti változásokra is sor kerül. Az 1948-as egyetemi reform után egy évvel megalakult a Természettudomány Kar, egyetemünk neve is változott, Eötvös Loránd nevét vette fel, ezzel is jelezve a természettudományok kiemelt fontosságát. Az 50-es évek elején fenti egységekben -főleg az MTA anyagi támogatásával és Tanszéki Kutatócsoportok létrehozásával beindul-hatott a kutató munka. Egyik fő feladatunk volt, részvétel hazánk növény és állatvilágának a felmérésében. A Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszék és Botanikus Kert élére 1953-al SOÓ Rezső (1903-1980) került. Tanítványaival együtt folytatta és közel teljessé tette a hazai flóra és vegetáció feltárását. Új fejlődéstörténeti rendszertanát tanította (1953), növény-földrajzot és társulástant, Oktatta a "Bevezetés a biológiába" c. tárgyat, a biológiai szemlélet történeti alapozását. Életműve a Magyar Flóra és Vegetáció Rendszertani és Növényföldrajzi kézikönyve 6 kötete. A Bot. Kertben új rendszert, növényföldrajzi egységeket, formációkat alakíttatott ki. 1966-tól a Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék, vezetője SIMON Tibor. Főirány a hazai növénytakaró produkciójának és indikációjának kutatása és JUHÁSZ-NAGY Pál belépésével a korszerű modellező ökológia lett. A Botanikus Kert vezetője 1968-től PRISZTER Szaniszló, 1981-től ISÉPY István. Szépítik és gyarapítják a kertet. Az Állatrendszertani Tanszéken DUDICH Endre (1895-1971) vezetésével sokoldalú munka folyt. Elsősorban rendszertani csoportokat vizsgáltak, de folyt fauna és állatökológiai kutatás is. A zoocönológia módszereiről BALOGH János (19132002) írt könyvet, a d-k.-európai molyhos tölgyesek állatvilágáról LOKSA IMRE (1923-1992) értekezést. DUDICH barlangkutató laboratóriumot hozott kétre Aggteleken, Alsógödön pedig Dunakutató Állomást. Nagysikerű tankönyv volt az állatrendszertan DUDICH E.- LOKSA I. által 1969-ben írt tankönyve. Az Embertani Tanszék magja, az előbbi Tanszék keretében működött, EIBEN Ottó (1931-2004) vezetésével. 1953-tól önállósodott. Klasszikus embertan és antropometria oktatása és kutatása folyt. Az Alkalmazott Növénytani Tanszéket SÁRKÁNY Sándor (19061996) vezette. Tankönyvet írtak, szövetfejlődéstant és vegetációtörténetet kutattak, Jelentős eredményeket értek el a gyógy-növények -főleg a mák hatóanyagainak a tanulmányozása terén. A növényi ultrastruktúra kiváló oktatója és kutatója volt FRIDVAL-SZKY Loránd (1922-1994). Az orvoskari gyógyszerészképzést V. PETRI Gizella (1927-2006) és DÁNOS Béla segítette. A Növényélettani Tanszéken FRENYÓ Vilmos (1908-1998) a növényi ásványos anyagcsere, légzés és a fotoszintézis kutatója, növényélettani tankönyvet írt. MARÓTI Mihály társprofesszor (1917-2009) az alsógödi Intézet igazgatója, a hazai szövettenyésztés elismert tudósa. 1953-ban létrehoztuk a Mikrobiológiai Tanszéket, amelyet BÁNHEGYI József (19111976) vezetett. Előadta a mikrobiológiát és főleg a mikroszkopikus gombák sikeres kutatója, határozókönyvének írója volt. Az Általános Állattani és Összehasonlító Bonctani Tanszéken MÖDLINGER Gusztáv (1899-1984) tartotta előadásait. Főleg a belső elválasztású mirigyek felépítését és működését oktatta, tanulmányozta. 1969-től KOVÁCS János a tanszékvezető, tért nyert a korszerű anatómia és sejttan. A tanszéken oktatott KONDICS Lajos (1930-2003), aki többször elnyerte a szakterület legjobb oktatója címet E tanszékből önállósodott 1968-ban az: Összehasonlító Élettani Tanszék. Vezetője ÁDÁM György. Főleg a központi idegrendszer élettanát kutatták és oktatták, kisérletes módszerekkel. Megírták a tárgy tankönyvét. Az Általános Biológiai Tanszéket FALUDI Béla (1909-1984) orvosbiológus vezette. Egyidejűleg a Biológus Szakbizottság vezetője volt, Korábban klasszikus
genetikát népszerűsített, később elméleti kérdésekkel foglalkozott és a micsurini biológia híve lett. Tanszékén belül izomfehérjék biokémiájával foglalkozó csoport oktatott, kutatott BÍRÓ Endre (1919-1988) vezetésével. Tisztelt hallgatóim, Itt ér véget a történetem a multról, a többi a jelen kezdeteire vonatkozik. Az élők neveit a továbbiakban csak kivételesen említem. A Tanszékcsoport szervezetét, működését, publikációit a Kari Történet 1991-ben megjelent kötetében foglaltam össze. Most összefoglalóan csak annyit, hogy a hetvenes évek elején, gondos előkészítés után létrehoztuk (1970-73) a BIOLÓGUS TAN-SZÉKCSOPORTOT. Ebben a két klasszikus rendszertani tanszék nevében megjelent, oktatásában fokozódott az ökológia. A Növényélettani Tanszéken LÁNG Ferenc, a Növényszervezettanin GYURJÁN István (1935-2009) vezetésével korszerűsödött az oktatás, kutatás. SZABÓ István Mihály vezetésével teljessé vált és modernizálódott a mikrobiológia. Az általános Biológia Tanszék ketté vált. A genetika Tanszéken VIDA Gábor vezetésével teret nyert a modern genetika, a Biokémiai Tanszéken BIRÓ Endre vezetésével fejlődött tovább a biokémia. Európai példára két új tanszékkel is gazdagodtunk. Az egyik a CSÁNYI Vilmos vezette Etológia, a másik a GERGELY János (1926-2008) vezette Immunológia. Ez új tudományágaknak egyetemünkön igazi iskolái alakultak. A Botanikus Kert idővel önálló, rektorátus közvetlen intézménnyé vált, figyelembevéve az oktatáson és kutatáson túli közművelődési feladatait. Jelenleg folyik EU-s pályázatokból a kert teljes felújítása, tartalmi és esztétikai értékeinek a gyarapítása. Kutatási feladata a veszélyeztetett reliktum és védett növényfajok fenntartása. Úgy gondoltuk, hogy a Tanszékcsoport az igényeknek megfelel, lefed csaknem minden biológiai részterületet. További tanszéki alegységek lehetősége is megnyílt. Pl. Biometriai, evolúcióbiológiai, általános mikológiai, szarvasgomba kutató csoportok működnek. 1974-ben a BME-vel együttműködve beindítottuk a biológus mérnök képzést, amelynek az ELTE részéről felelőse voltam. A BIOLÓGUS TANSZÉKCSOPORT a mintegy 2 évtized alatt nagy-számú tudományos kötetet, tankönyvet, publikációt adott a tudománynak. Hallgatók százait nevelte. Közel befejeződött pl. a magyar flóra és fauna feltárása, folyt a szupraindividuális (populációk, társulások) organizáció kutatása. Nemzetközi Projektekhez kapcsolódtunk (pl. a Nemzetközi Biológiai és Bioszféra Program). Több tárgyunkat átszőtte a molekuláris biológiai szemlélete, módszere és eredményei. Több ELMI Labor szolgálta az eredményes citológiai kutatásokat. Az Ökológiai Modellező Kutató Csoport JUHÁSZ-NAGY Pál (1935-1993) szellemi vezetésével, önálló folyóirattal is (Abstracta Botanica) élvonalba hozta a hazai ökológiai kutatást. GÁNTI Tibor nevét (1933-2009) a biokémiai szuperrendszerekről irt főműve (1979, Akad. Kiadó - Univ. P. P. Baltimore) tette nemzetközileg is ismertté. A környezet és természetvédelem céljait az ökológiai indikációra alapozott kutatás is szolgálta, pl. a ma is működő Szigetközi Botanikai Monitoring Rendszer. A Tanszékcsoport több sikeres nemzetközi Szimpóziumot szervezett (pl. a Európai Immunológiai Kongresszus, 1978 az egri Főiskola Növénytani Tanszékével közösen rendezett első Nemzetközi Mohaökológiai Kongresszus, 1985, Európai Sejtbiológiai Kongresszus, 1986 Immunológiai Világ Kongresszus, 1992).
Befejezésül csak annyit: Köszönjük a lágymányosi "C" épületet, amelybe átköltözhettünk, amely elhelyezés oktatási és kutatási feltételeinket jelentősen javította. Szakterületünkön a továbbiakban érdemes lenne foglalkozni a szervezeti egységek, az iskolák és műhelyek kutatási együtt-működésének a fokozásával, esetleges oktatási párhuzamosságok kiszűrésével, valamint célirányos, piacképes kis létszámú képzések rugalmas kifejlesztésével. Simon Tibor Prof. Emeritusz az MTA Laureatusa
