Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.118/2015/6. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2015/86 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2015.07.31. 14083/2015
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.118/2015/6. szám
A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíráság előtt dr. Németh Anett (1147 Budapest, Telepes u. 96/A. IV/1.) ügyvéd által képviselt Esztergom Város Önkormányzata (2500 Esztergom, Széchenyi tér: 1.) felperesnek, a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen igazgatási szolgáltatási díj visszatérítése tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében tárgyaláson kívül meghozta az alábbi ítéletet: A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kimondja, hogy az eljárás során felmerült 30.000.- Harmincezer) Ft eljárási illeték felperes illetékmentessége folytán a Magyar Állam terhén marad. Kimondja, hogy a felmerült perköltségüket a felek maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A bíróság a felperes a keresetlevele, az alperes ellenkérelme, és a csatolt közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg: A felperes mint ajánlatkérő 2015. február 9-én közvetlenül megküldött felhívásával hirdetmény nélkül tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított. Az eljárásfajta választásának indokaként
1
közölte, a 2011. évi CVIII. tv. (Kbt.) 122/A § (1) bekezdését, vagyis azt, hogy az eljárás becsült értéke nem érte el a 25 millió forintot. A közbeszerzési eljárás „Esztergom Város Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság Önkormányzata tulajdonában lévő ingatlanok őrzése" tárgyú közbeszerzési eljárás iránt került megindításra. A felhívás e/ pontja szerint a szerződés 2015. április 1-től 2016. március 31-ig tart, tehát határozott idejű. Az ajánlattételi határidő 2015. március 2. napjának 10:00 órája volt. Az ajánlatkérő 4 céget hívott fel az ajánlattételre: - EXPEDITIV TEAM Kft. - SECOORP Vagyonvédelmi Kft., - COP-GROUP Security Kft., - OPEKUN 2005 Vagyonvédelmi Kft. Az ajánlatok bontására 2015. március 2-án sor került. Az ajánlatkérő ismertette a rendelkezésre állá anyagi fedezet - amely az eljárás becsült értéke is volt - nettó 800.- Ft/óra összegben, mely a szerződés időtartama alatt összesen nettó 24.999.900.- Ft. A benyújtott ajánlatok a következők voltak: - EXPEDITIV TEAM Kft. - 845.- Ft/ára/fő, - SECOORP Vagyonvédelmi Kft. - 830.- Ft/ára/fő, - COP-GROUP Security Kft.- 790.-Ft/óra/fő, - OPEKUN 2005 Vagyonvédelmi Kft. - 990.- Ft/óra/fő. Az ajánlatkérő ezt követően megvizsgálva az ajánlatokat, valamennyi ajánlattevőtől hiánypótlásképpen további indokolást kért. Az indokolást a COP-GROUP Security Kft., valamint az OPEKUN 2005 Kft. megadta. A másik kettő ajánlattevő nem. Így erre tekintettel a COP-GROUP Security Kft., valamint az OPEKUN 2005 Kft. ajánlatát vette érvényesnek az ajánlatkérő. Az ajánlatkérő az eljárás lezáró döntését 2015. március 17-én küldte meg az ajánlattevők részére. Az eljárás nyertesének a COP-GROUP Security Kft.-t jelölte meg. A döntés ellen előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő az OPEKUN 2005 Kft. A vitarendezés nem vezetett eredményre, mivel az ajánlatkérő a vitarendezés kapcsán elutasítani kérte a kérelmet. Ennek indokolása az volt, hogy az ajánlatkérő a benyújtott indokolással rendelkezésre álló iratok alapján meggyőződött az ajánlati elemek, így az ajánlati elv megalapozottságáról. Az indoklást a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek minősítette. Kifejtette, hogy a kérelmező előzetes vitarendezési kérelmének alapján az eljárást lezáró döntést fenntartja, és Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az összegzést nem módosítja. Ezt követően az OPEKUN Kft. jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz, amelyben kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg a jogsértést, semmisítse meg az ajánlatkérő lezárást hozó döntését, és kötelezze az ajánlatkérőt a befizetett igazgatási szolgálati díj, valamint a jogorvoslati eljárás során felmerült költségei megfizetésére. A Közbeszerzési Döntőbizottság D.183/14/2015. számú, Budapesten május 4-én kelt 2
határozatával az OPEKUN 2005 Vagyonkezelő Kft., mint kérelmező által az Esztergom Város Önkormányzata ajánlatkérő „Esztergom Város Önkormányzata tulajdonában lévő ingatlanok őrzése" tárgyú közbeszerzési eljárás iránt benyújtott jogorvoslati kérelmének helyt adott. Megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 121. § (1) bekezdés b/ pontja alapján az alkalmazandó Kbt. 69. § (3) bekezdését, ezért az ajánlatkérést lezáró döntést megsemmisítette. Ezen túlmenően 500.000.- Ft bírság megfizetésére is kötelezte az ajánlatkérőt, és arra is, hogy 200.000.- Ft igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg a kérelmező részére, valamint 50.000.- Ft-ot is térítsen vissza ugyancsak a kérelmező részére. Az indokolás tartalmazza, hogy a kérelmező azt kérte kivizsgálni, hogy az ajánlatkérő már a megindításkor hivatkozott a 364/2014. (XII.30.) Korm.r.-re, amely 2015. február 28-án lépett hatályba. Mivel a tárgyi közbeszerzési eljárás 2015. február 9-én indult, és az ajánlattételi határidő 2015. március 2-ának 10:00 órakor járt le, ezért az akkor már hatályban lévő kormányrendeletet figyelembe kellett volna venni. Ehhez képest a nyertes COP-GROUP Kft. ajánlati ára 790 Ft/óra/fő volt, amely összeg olyannyira aránytalanul alacsony, hogy abból kizárt a szolgáltatás megfelelő teljesítése. A Kormányrendelet 1. §-a ugyanis 1.929.- Ft/óra minimális vagyonvédelmi szolgáltatási rezsi óradíjat határozott meg. Véleménye szer'int a Kormányrendelet, amely 2014. december 30-án kihirdetésre került, ez ismeretes volt már az ajánlatkérőnek is, ezért az eljárást megindító felhívásában, majd pedig a hiánypótlásban és a felvilágosítás kérése során tisztáznia kellett volna ezt a kérdést. Az ajánlatkérő egyrészt eljárási kifogást terjesztett elő, és kérte az alaptalan kérelem elutasítását. Véleménye szerint a Kbt. 139. § (4) bekezdésre figyelemmel, a Kbt. 139. § (3) bekezdésre is, alkalmazandó Ket. 30. §-ában foglaltakra a kérelmező ügyfélképességét nem lehet megállapítani az eljárás során. Továbbá kifejtette, hogy az ajánlatok elbírálása folyamán figyelemmel volt a 360/2014. (XII.30.) Korm.r.-re is, megfelelően értékelte a körülményeket, és hivatkozott arra is, hogy maga a kérelmező által is felajánlott 990.- Ft-os óradíj is jelentősen alacsonyabb, mint a Kormányrendeletben meghatározott összeg. A nyertesként kihirdetett egyéb érdekelt COP-GROUP Kft. az észrevételben foglaltakat először üzleti titoknak minősítette, majd feloldotta azt az üzleti titok alól. A nyilatkozatában arra az indokra hivatkozott, hogy azért sikerült ilyen alacsony óradíjat felajánlania, mivel a feladat meghatározása alapján ők a vállalt munkát készenléti munkának tekintették, és így kívánta 3
megoldani, amely az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybe vétellel járna, tehát lényegesen alacsonyabb összeget is jelentene. A Döntőbizottság először is azt vizsgálta, hogy a kérelmező ügyfélképessége megállapítható-e. Arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező ajánlata az egyetlen érvényes ajánlat volt a nyertes ajánlattevő ajánlatán kívül. A kérelmezőnek közvetlen jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy adott esetben a nyertes ajánlat érvénytelensége megállapításra kerüljön, ezért a kérelmező ügyfélképessége ebből a szempontból vitathatatlanul fennáll. 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 30. § kimondja „30. § A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, nyolc napon belül elutasítja, ha a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága, b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, d) jogszabály a kérelem előteljesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett, e) a hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és új rafelvételnek nincs helye, feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki, fi a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik, vagy g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.” Mindezek alapján megállapította, hogy az eljárási kifogás alaptalan. Ezt követően rátért az érdemi vizsgálatra az eredmény, illetőleg a nyertes megállapítása vonatkozásában. A 2011. évi CVIII. tv. (Kbt.) 122/A § (1) bekezdés szerint hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást folytatott le az ajánlatkérő esetben, amely kimondja „122/A. § (1) Ha az árubeszerzés vagy szolgáltatás becsült értéke nem éri el a huszonöt millió forintot, vagy az építési beruházás becsült értéke nem éri el a százötven millió forintot és az eljárásban tárgyalás tartása nem szükséges, az ajánlatkérő olyan közbeszerzési eljárást is lefolytathat, amelyben a nyílt eljárás nemzeti eljárásrendben irányadó szabályait alkalmazza az e §-ban foglalt különbségekkel. Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívás közzététele helyett legalább három - a szerződés teljesítésére való alkalmasság feltételeit az ajánlatkérő megítélése szerint teljesíteni képes - gazdasági szereplőnek köteles egyidejűleg, közvetlenül írásban ajánlattételi felhívást küldeni. Az ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplők kiválasztásakor az egyenlő bánásmód elvének megfelelően és lehetőleg különösen a mikro-, kis- vagy középvállalkozások részvételét biztosítva kell eljárni.” A Kbt. 94. §(1) bekezdés szerint „94. § (1) A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás olyan egy szakaszból álló közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő az ajánlattételre felhívott és alkalmasnak minősített ajánlattevőkkel tárgyal a szerződés feltételeiről. 4
A Kbt. 96. § (4) bekezdés szerint „(4) Az ajánlatkérő az ajánlattételi felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához a tárgyalások befejezésének időpontjától van kötve. Az ajánlattételi felhívásban az ajánlati kötöttség időtartamát az ajánlatkérő nem határozhatja meg annak kezdetétől (a tárgyalások befejezésétől) számított harminc - építési beruházás esetén, valamint ha a közbeszerzési eljárást külön jogszabályban előírt folyamatba épített ellenőrzés mellett folytatják le hatvan napnál hosszabb időtartamban. Az értékelés vonatkozásában a Kbt. 69. § (1) - (6) bekezdése alapján „69. § (1) Az ajánlatkérő az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni és erről a kérésről a többi ajánlattevőt egyidejűleg, írásban értesíteni, ha az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony árat tartalmaz bármely olyan, az ellenszolgáltatásra vonatkozó összeg tekintetében, amely a 71. § szerint önállóan értékelésre kerül. (2) Az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor az ajánlatkérő korábbi tapasztalataira, a közbeszerzést megelőzően végzett piacfelmérés eredményére vagy a közbeszerzést megelőzően a becsült érték meghatározásához felhasznált egyéb adatokra kell figyelemmel lenni. Köteles az ajánlatkérő az (1) bekezdést alkalmazni különösen akkor, ha az ajánlatban foglalt - az (1) bekezdés szerinti - ellenszolgáltatás több, mint húsz százalékkal eltér a közbeszerzés - az ellenszolgáltatás önállóan értékelésre kerülő valamely eleme esetén az adott elemre eső -18. § (2) bekezdésének alkalmazása nélkül számított becsült értékétől. (3) Az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek megalapozottságáról. Ha az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kér az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlattevő kötelessége az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt ajánlatkérő rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő döntést hozhasson az ajánlati ár megalapozottságáról. (4) Az ajánlatkérő figyelembe veheti az olyan objektív alapú indokolást, amely különösen a)a gyártási folyamat, az építési beruházás vagy a szolgáltatásnyújtás módszerének gazdaságosságára, b) a választott műszaki megoldásra, c)a teljesítésnek az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményeire, d)az ajánlattevő által ajánlott áru, építési beruházás vagy szolgáltatás eredetiségére, e)az építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy árubeszerzés teljesítésének helyén hatályos munkavédelmi rendelkezéseknek és munkafeltételeknek való megfelelésre, vagy f)az ajánlattevőnek állami támogatások megszerzésére való lehetőségére vonatkozik. 5
(5) Az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az indokolást. (6) A gazdasági ésszerűséggel össze nem egyeztethetőnek minősül az indokolás különösen akkor, ha az ajánlati ár - a szerződés teljesítéséhez szükséges élőmunka-ráfordítás mértékére tekintettel - nem nyújt fedezetet a külön jogszabályban, illetve kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett szerződésben az eljárás eredményéről szóló értesítés ajánlattevőknek történő megküldését megelőző egy éven belül megállapított munkabérre és az ahhoz kapcsolódó közterhekre. Az ajánlatkérő az ajánlat megalapozottságának vizsgálata során ezen irányadó munkabérekről is tájékoztatást kérhet az ajánlattevőtől.” Mindezek alapján a Kbt. 73. § értelmében határozható meg az eljárás nyertese, mely kimondja „73. § Az eljárás nyertese az az ajánlattevő, aki az ajánlatkérő részére az eljárást megindító felhívásban - több szakaszból álló eljárásban az ajánlattételi felhívásban - és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, valamint a 71. § (2) bekezdésében meghatározott értékelési szempontok egyike szerint a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tette.” A Kbt. 74. § (2) bekezdés a/ pontja szerint „(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl az ajánlat érvénytelen, ha: a) aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz [69. §];” A Kbt. 3. § első fordulata szerint a törvény előírásaitól eltérni csak annyiban lehet, amennyiben azt a Kbt. kifejezetten megengedi. A közbeszerzési eljárás résztvevőit ennek megfelelően kötik a törvényi rendelkezések, azokat az eljárás résztvevőinek be kell tartaniuk. A Döntőbizottság megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő a 360/2014. (XII.30.) Korm.r-ben meghatározott költségek közül semmilyen adatot a rehabilitációs hozzájáruláshoz nem közölt, a többi költségre vonatkozóan azonban részletesen bemutatta az ajánlati ár kalkulációt. Nem közöl továbbá semmi adatot az alvállalkozókra, ezt csak a jogorvoslati eljárásban adta meg. Azt, hogy az alvállalkozók konkrétan mit teljesítenek, ezen teljesítésbe bevonni kívánt személyekre vonatkozóan is meg kellett volna győződnie az ajánlatkérőnek az ajánlat megalapozottságáról, ugyanis feltételezésekre nem alapíthat döntést. Mindezek alapján megállapította a Döntőbizottság, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 121. § (1) bekezdés b/ pontját, amely kimondja „121. § (1) Az ajánlatkérő az e rész hatálya alá tartozó közbeszerzés megvalósításakor választása szerint b) a törvény Második Részében meghatározott szabályok szerint jár el a 122-122/A. §-ban foglalt eltérésekkel.” Ez alapján alkalmazandó Kbt. 69. § (3) bekezdése, amely t „(3) Az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek 6
megalapozottságáról. Ha az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kér az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlattevő kötelessége az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt ajánlatkérő rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő döntést hozhasson az ajánlati ár megalapozottságáról.” Ezért az ajánlatkérő' közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisítette. Mivel a kérelmező egy kérelmi elemre nyújtotta be a kérelmét, ezért 250.000.- Ft az igazságszolgáltatási díj. Rendelkezett továbbá a 288/2011. (X.22.) Korm.r. 3. § alapján az eljárási költségekről is, amelynek összegét 200.000.- Ft-ban határozta meg, az ezt meghaladó 50.000.- Ft-os igazgatási szolgáltatási díj kérelmezőnek való visszatérítéséről is rendelkezett. A Kbt. 152. § (5) bekezdés alapján, továbbá figyelemmel a (6) bekezdésére is, rendelkezett a bírság összegéről is. A Kbt. 152. § (5) bekezdése ugyanis kimondja „(5) A Közbeszerzési Döntőbizottság annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása vagy a gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásban történő részvételtől eltiltása, valamint a bírság összegének, illetve az eltiltás időtartamának megállapításában az eset összes körülményét -így különösen a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő magatartását, a jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között eltelt hosszú időt, támogatásból megvalósult beszerzés esetén azt a körülményt, ha a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat - veszi figyelembe. A bírság összegének és az eltiltás időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt. Az eltiltásra vonatkozó döntés kérdésében a külön jogszabályban foglaltakat is figyelembe kell venni.” A perbeli esetben ez a becsült érték 2 %-a volt, azaz 500.000.- Ft. A felperes kereseti kérelmet nyújtott be a döntőbizottság határozata ellen. Elsődlegesen kérte a bíróságtól, hogy a Kbt. 160. § (3) bekezdés, valamint a Pp. 339. § (2) bekezdés q / pontja alapján változtassa meg és törölje a bírságot, vagy amennyiben ezt indokolatlannak tartja, az összeget minimális összegre mérsékelje. Kérte továbbá kötelezni az alperest a felmerült perköltség (ügyvédi munkadíj) megfizetésére is, ezen túlmenően végrehajtás felfüggesztését is kérte. A kereseti kérelemben kizárólag a bírság kiszabását támadta meg. 7
Véleménye szerint mivel a közbeszerzési eljárás értéke kifejezetten alacsony, így a megállapított bírság becsült érték 2 %-ában meghatározott értéke kifejezetten magas összegnek minősül, ugyanis véleménye szerint a felperes nem követett el semmi súlyos jogsértést. Ez az eljárás egy kifejezetten alacsony becsült forgalmi értékre indult, csupán egy évre szólt a szerződés, amelyet a felperes meghirdetett, nem hosszú távú kapcsolatról volt szó. Kifejtette azt is, hogy mindvégig együttműködő magatartást tanúsított a bontóbizottsággal, részletesen írásbeli nyilatkozatot tett, rendelkezésre bocsájtotta az egyéb iratokat. Így teljesen indokolatlan az ilyen magas összegű bírság kiszabása, valamint véleménye szerint nem álltak fenn a Kbt. 152. § (4) bekezdésben foglaltak, mivel ebben az esetben nem is volt kötelező a bírság alkalmazása. Egyébiránt a felperes törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítása nem áll fenn, felperessel szemben ilyen eljárások nem indultak, ezért ezt a Döntőbizottság nem értékelheti esetlegesen negatív formában. Nem állapíthatók meg pontosan a mérlegelés szempontjai, hogy mi alapján állapított meg ilyen magas összegű bírságot a hatáság. A kereseti kérelemben az ügyben tárgyalás tartását nem kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte és felperes perköltségben való marasztalását. Az ellenkérelemben kifejtette, hogy a Döntőbizottság egyetlen szóval sem rögzítette az eljárása során, hogy az eljárás becsült értéke magas lenne. A bírság kiszabásánál minden lényeges körülményt figyelembe vett, így a 288/2011. Korm.r. 5. § (2) bekezdését, valamint a Kbt. 152. § (3) bekezdés e/ pontját és a 152. § (5) bekezdését is. A maximálisan kiszabható 10 % helyett csupán 2 %-ot alkalmazott a hatáság. Hivatkozott a Kúria Kfv. III.37.172/2014/12. számú ítéletére is, amely kimondja, hogy a bírság kiszabásának körülményei az alperes mérlegelési jogkörét és együttműködő magatartás tekintetében vizsgálandó körülmények vonatkozásában az alperesnek a Kbt. nem enyhítő és súlyosító körülmények feltárását teszi kötelezővé, hanem a bírság kiszabásakor valamennyi, a törvényben meghatározott körülményt kell értékelnie. Ezt véleménye szerint az alperes betartotta, ezért a kereset elutasítását kérte, valamint a végrehajtás felfüggesztését véleménye szerint semmivel nem támasztotta alá (dokumentumokkal) a kérelmet a felperes. A bíróság az ügyet -figyelemmel a Kbt. 160. § (1) bekezdésére, és a Pp. 338. § (1) és (2) bekezdésére-, tárgyaláson kívül bírálta el. 8
Felperes keresete az alábbiak miatt nem megalapozott. A bíróság áttanulmányozta a becsatolt közigazgatási iratokat. Ennek alapján a következőket állapította meg. A felperes Esztergom Város Önkormányzata tulajdonában lévő ingatlanok őrzése tárgyú közbeszerzési eljárást indított a 2011. évi CVIII. tv. (Kbt. 122/A § (1) bekezdés alapján, amely kimondja „122/A. § (1) Ha az árubeszerzés vagy szolgáltatás becsült értéke nem éri el a huszonöt millió forintot, vagy az építési beruházás becsült értéke nem éri el a százötven millió forintot és az eljárásban tárgyalás tartása nem szükséges, az ajánlatkérő olyan közbeszerzési eljárást is lefolytathat, amelyben a nyílt eljárás nemzeti eljárásrendben irányadó szabályait alkalmazza az e §-ban foglalt különbségekkel. Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívás közzététele helyett legalább három - a szerződés teljesítésére való alkalmasság feltételeit az ajánlatkérő megítélése szerint teljesíteni képes - gazdasági szereplőnek köteles egyidejűleg, közvetlenül írásban ajánlattételi felhívást küldeni. Az ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplők kiválasztásakor az egyenlő bánásmód elvének megfelelően és lehetőleg különösen a mikro-, kis- vagy középvállalkozások részvételét biztosítva kell eljárni.” A perbeli esetben az eljárás becsült értéke nem érte el a 25 millió forintot, tehát ezt az eljárásfajta választást indokoltan tette. Az ajánlatkérő felperes 2015. február 9. napján felhívással közölte az érintettekkel, azzal, hogy az ajánlattételi határidőt 2015. március 2.-nak 10:00 órájára jelölte meg. Ekkor már hatályban volt a 2015-re vonatkozó a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény szerinti minimális vagyonvédelmi szolgáltatási rezsidíj mértékéről kiadott 360/2014. (XII.30.) Korm.r. A Korm.r. 3. § szerint a kihirdetése a Magyar Közlöny 186/2014. száma, 2014. október 30-án történt, az ezt követő 60. napon, azaz 2015. február 28-án lépett hatályba. Megállapítható tehát, hogy az ajánlattételi határidő, azaz 2015. március 2-án már hatályban volt. A Korm.r. 1. melléklet szerint a rezsióradíj minimális mértéke 1.929.- Ft-ban került megállapításra. A rendelkezésre álló iratokból az is megállapítható volt, hogy a benyújtott ajánlatok közül érvényesnek elfogadott COP-GROUP Security Kft. 790- Ft-os rezsidíja (óra/fő), valamint az OPEKUN 2005 Kft. által felajánlott 990.- Ft/ára/fő összeg sem felelt meg a Kormányrendeletben foglaltaknak. A Kbt. 69. § kimondja „69. § (1) Az ajánlatkérő az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni és erről a 9
kérésről a többi ajánlattevőt egyidejűleg, írásban értesíteni, ha az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony árat tartalmaz bármely olyan, az ellenszolgáltatásra vonatkozó összeg tekintetében, amely a 71. § szerint önállóan értékelésre kerül. (2) Az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor az ajánlatkérő korábbi tapasztalataira, a közbeszerzést megelőzően végzett piacfelmérés eredményére vagy a közbeszerzést megelőzően a becsült érték meghatározásához felhasznált egyéb adatokra kell figyelemmel lenni. Köteles az ajánlatkérő az (1) bekezdést alkalmazni különösen akkor, ha az ajánlatban foglalt - az (1) bekezdés szerinti - ellenszolgáltatás több, mint húsz százalékkal eltér a közbeszerzés - az ellenszolgáltatás önállóan értékelésre kerülő valamely eleme esetén az adott elemre eső -18. § (2) bekezdésének alkalmazása nélkül számított becsült értékétől. (3) Az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek megalapozottságáról. Ha az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kér az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlattevő kötelessége az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt ajánlatkérő rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő döntést hozhasson az ajánlati ár megalapozottságáról. (4) Az ajánlatkérő figyelembe veheti az olyan objektív alapú indokolást, amely különösen a)a gyártási folyamat, az építési beruházás vagy a szolgáltatásnyújtás módszerének gazdaságosságára, b) a választott műszaki megoldásra, c) a teljesítésnek az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményeire, d) az ajánlattevő által ajánlott áru, építési beruházás vagy szolgáltatás eredetiségére, e) az építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy árubeszerzés teljesítésének helyén hatályos munkavédelmi rendelkezéseknek és munkafeltételeknek való megfelelésre, vagy f) az ajánlattevőnek állami támogatások megszerzésére való lehetőségére vonatkozik. (5) Az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az indokolást. (6) A gazdasági ésszerűséggel össze nem egyeztethetőnek minősül az indokolás különösen akkor, ha az ajánlati ár - a szerződés teljesítéséhez szükséges élőmunka-ráfordítás mértékére tekintettel - nem nyújt fedezetet a külön jogszabályban, illetve kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett szerződésben az eljárás eredményéről szóló értesítés ajánlattevőknek történő megküldését megelőző egy éven belül megállapított munkabérre és az ahhoz kapcsolódó közterhekre. Az ajánlatkérő az ajánlat megalapozottságának vizsgálata során ezen irányadó munkabérekről is tájékoztatást kérhet az ajánlattevőtől. (7) Amennyiben az ajánlati ár megalapozottságáról az (5) bekezdés szerinti döntés 10
meghozatalához az szükséges, az ajánlatkérő összehasonlítás céljából a többi ajánlattevőtől is kérhet be meghatározott ajánlati elemeket megalapozó adatokat. (8) Az ajánlatkérő az állami támogatás miatt kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatot csak abban az esetben nyilváníthatja érvénytelennek, ha ezzel kapcsolatban előzetesen írásban tájékoztatást kért az ajánlattevőtől, és ha az ajánlattevő nem tudta igazolni, hogy a kérdéses állami támogatást jogszerűen szerezte. Az ezen okból érvénytelen ajánlatokról az ajánlatkérő köteles tájékoztatni - a Közbeszerzési Hatóságon keresztül - az Európai Bizottságot. Megállapítható tehát, hogy a Kormányrendelet figyelmen kívül hagyásával állapította meg az eljárás nyertesét, ez pedig ellentétes volt a Kbt. 3. íjával, amely kimondja „3. E törvény szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben e törvény az eltérést kifejezetten megengedi. E törvény rendelkezéseinek alkalmazásakor, valamint a jogszabályban nem rendezett kérdésekben a közbeszerzési eljárás előkészítése, lefolytatása, a szerződés megkötése és teljesítése során a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás céljával összhangban, a közbeszerzés alapelveinek tiszteletben tartásával kell eljárni. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre az e törvényben foglalt eltérésekkel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni.” A Kbt. 73. § szerint „73. § Az eljárás nyertese az az ajánlattevő, aki az ajánlatkérő részére az eljárást megindító felhívásban - több szakaszból álló eljárásban az ajánlattételi felhívásban - és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, valamint a 71. § (2) bekezdésében meghatározott értékelési szempontok egyike szerint a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tette.” A Kbt. 74. § (2) bekezdés értelmében „(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl az ajánlat érvénytelen, ha: a) aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz [69. §]; b) lehetetlen vagy túlzottan magas vagy alacsony mértékű, illetve kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást tartalmaz [70. §]; c)az ajánlattevő az ajánlati biztosítékot az ajánlatkérő által előírt határidőre nem, vagy az előírt mértéknél kisebb összegben bocsátotta rendelkezésre.” A felperes tulajdonképpen nem az alperes azon rendelkezését támadta, amelyben a Kbt. 69. § (3) bekezdés alapján az eljárást lezáró döntést megsemmisítette, hanem az 500.000.- Ft bírság megfizetésére való kötelezést. 11
Az 1952. évi III. tv. (Pp.) 339/B. § kimondja „339/B. § Mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.” Ezen mérlegelési jogkörében eljárva hozta meg döntését az alperes arról, hogy bírság kiszabásáról döntött az eljárás megsemmisítése mellett felperes mint ajánlatkérő vonatkozásában. A Kbt. 152. § (5) bekezdés kimondja „(5) A Közbeszerzési Döntőbizottság annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása vagy a gazdasági szereplőnek a közbeszerzési eljárásban történő részvételtől eltiltása, valamint a bírság összegének, illetve az eltiltás időtartamának megállapításában az eset összes körülményét - így különösen a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő magatartását, a jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között eltelt hosszú időt, támogatásból megvalósult beszerzés esetén azt a körülményt, ha a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat - veszi figyelembe. A bírság összegének és az eltiltás időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt. Az eltiltásra vonatkozó döntés kérdésében a külön jogszabályban foglaltakat is figyelembe kell venni.” Az alperes mérlegelési jogkörben meghatározott feladatkörében eljárva tehát a bírság kiszabását és annak mértékét, a körülmények mérlegelése alapján kell meghoznia. Azokat a körülményeket kell tehát vizsgálnia, amelyet kimondottan a Kbt. 152. § (5) bekezdése is felsorol. A Kbt. 152. § (3) bekezdés kimondja „(3) Amennyiben a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatában jogsértést állapít meg a)a közbeszerzési eljárás befejezése előtt felhívhatja a jogsértőt az e törvénynek megfelelő eljárásra, illetve az ajánlatkérő döntésének meghozatalát feltételhez kötheti; b) megsemmisítheti az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás folyamán hozott vagy azt lezáró döntését, ha e döntés alapján a szerződést még nem kötötték meg; c)elrendelheti az ajánlattevőnek a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékéből való törlését; d) a gazdasági szereplőt a külön jogszabályban meghatározottak szerint eltilthatja közbeszerzési eljárásban való részvételtől; e) bírságot szabhat ki a jogsértő szervezettel (személlyel), valamint a jogsértésért felelős személlyel vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben.” 12
A bírság mértékéről a 288/2011. (XII.22.) Korm.r. 5. § (2) bekezdése alapján határozta meg, amely kimondja „(2) Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság a Kbt. 152. § (3) bekezdés e) pontja alapján bírságot szab ki, a bírság összege - a Kbt. 152. § (5) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlattétel esetében a jogorvoslattal érintett rész értékének legfeljebb tíz százaléka.” A perbeli esetben a közbeszerzés becsült értékének legfeljebb 10 % helyett 2 %-ban állapította meg a bírság összegét. Mindebből következik, hogy a jogszabályi keretek között határozta meg annak mértékét. A bíróság álláspontja szerint tehát a szankció alkalmazása jogszerű volt a Döntőbizottság által. Mindezért a határozat hatályon kívül helyezésének, illetve megváltoztatásának a bíróság lehetőséget nem látott, erre figyelemmel a kereseti kérelmet elutasította. A Kbt. 160. § (5) bekezdés értelmében az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Azt alperesnek perköltségigénye volt, azonban a bíróság arra figyelemmel, hogy az ügyben tárgyalást nem tartott, tulajdonképpen ezzel kapcsolatosan az alperesnek költsége nem merülhetett fel, ezért úgy határozott, hogy a felmerült költségeket a felek maguk viseljék. Az Itv. 43. § (3) bekezdése alapján az Itv. 62. § (1) bekezdés h/ pontja szerint feljegyzett illeték tekintettel arra, hogy az Itv. 5. § alapján a felperes teljes személyes illetékmentes - az állam terhén marad. Tatabánya, 2015. július hó 16. Gurdonné dr. Bauer Margit s.k. törvényszéki bíró
13