Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék
412 MÉTER ÉRV A MILLENÁRIS VELODROM MELLETT
FELTÁRÓ KUTATÁS A MILLENÁRIS VELODROM ÉRTÉKEINEK ÉS LEHETŐSÉGEINEK MEGISMERÉSÉRE A LÉTESÍTMÉNY MEGŐRZÉSÉT TÁMOGATÓ ÉRINTETTEK BEVONÁSÁVAL
Készítette: Pignitzky Ágota Gazdálkodási szak Környezet- és vidékfejlesztés szakirány 2008
Konzulens: Matolay Réka
Tartalomjegyzék 1.
2.
Bevezetés _________________________________________________________ 4 1.1
Témaválasztás______________________________________________________ 4
1.2
Téma választásának indoklása ________________________________________ 5
1.3
Kutatási kérdés és konceptuális keret __________________________________ 5
1.4
A kifejtés menete ___________________________________________________ 6
1.5
Köszönetnyilvánítás _________________________________________________ 7
Elméleti felvezetés __________________________________________________ 8 2.1
Fenntartható fejlődés ________________________________________________ 8
2.2
Társadalmi fenntarthatóság _________________________________________ 10
2.3
Érintett-elmélet____________________________________________________ 10
2.3.1 2.3.2 2.3.3 2.3.4
3.
3.1.1 3.1.2 3.1.3 3.1.4
3.2 3.2.1
3.3
5.
6.
7.
10 12 14 16
Módszertan ______________________________________________________ 18 3.1
4.
Érintett definíciók _______________________________________________________ Felelősség és döntéshozatal _______________________________________________ Érintett-elmélet és gyakorlat_______________________________________________ Érintettek bevonása _____________________________________________________
Kvantitatív módszerek______________________________________________ 18 Környezetértékelés ______________________________________________________ Teljes gazdasági érték ___________________________________________________ Környezetértékelési módszerek ____________________________________________ Kulturális örökségek értékelése ____________________________________________
18 19 20 22
Kvalitatív módszerek _______________________________________________ 23 Az interjú _____________________________________________________________ 24
A kvantitatív módszerek kritikája és a dolgozat módszertanválasztása ______ 27
A Millenáris bemutatása ____________________________________________ 29 4.1
A Millenáris múltja ________________________________________________ 30
4.2
A Millenáris jelene _________________________________________________ 38
Az elemzés keretei _________________________________________________ 41 5.1
Érintettek ________________________________________________________ 41
5.2
Interjúkészítés ____________________________________________________ 43
A Millenáris értékei ________________________________________________ 45 6.1
Asszociációk ______________________________________________________ 45
6.2
A Millenáris hangulata _____________________________________________ 46
6.3
Történelem: hagyomány és emlékek __________________________________ 48
6.4
Kerékpározás _____________________________________________________ 51
6.5
Közösség _________________________________________________________ 54
Merre tovább? ____________________________________________________ 58 7.1
A Millenáris problémája ____________________________________________ 58
7.2
A Millenáris jövője _________________________________________________ 60
2
8.
Összegzés ________________________________________________________ 63 8.1
9.
Ajánlások ________________________________________________________ 64
Irodalomjegyzék __________________________________________________ 66
10.
Interjúalanyok __________________________________________________ 69
11.
Mellékletek _____________________________________________________ 70
11.1
Interjúkérdések ___________________________________________________ 70
11.2
Fókuszcsoport vezérfonal ___________________________________________ 70
3
1. Bevezetés 1.1 Témaválasztás A Millenáris szó hallatán ma a volt Ganz-telep revitalizációja során kialakított Millenáris Park jut az emberek többségének eszébe, és csak kevesek gondolnak a Budapesti Olimpiai Központ területén, a Puskás Ferenc Stadion mellett található Millenáris Sporttelepre. Ez a létesítmény azonban valóban a Millenniumhoz kapcsolódik, és 100 éve viselte már a nevet, mikor a nem megfelelően átgondolt névválasztás során a budai kulturális központ ezt a hasonló nevet kapta. Ám ez a momentum jól mutatja a Millenáris Sporttelep ismertségének hiányát, a köztudatból való kikopását és a régen nagy közkedveltségnek örvendő létesítmény feledésbe merülését. A Millenáris az 1896-os millenniumi rendezvénysorozat sporteseményeinek befogadására épült, és számos sportág szülőhelyéül szolgált, a „magyar sport” bölcsőjének is nevezik. Sporttörténeti értékei mellett azonban építészettörténeti, várostörténeti jelentőséggel is bír, ezen kívül a története során számos esetben a civil összefogás szimbólumának is tekinthető, nem mellesleg pedig szinte egyedülálló abban a tekintetben, hogy ilyen jellegű épületként 110 éve folyamatosan működik. Az évek során a különböző sporttelepek, majd a Népstadion (jelenlegi nevén a Puskás Ferenc Stadion) megépülésével a sportágak elköltöztek a közkedvelt nevén csak „Milinek” szólított létesítményről és kizárólag a kerékpáros sport, ezen belül is a pályaszakág1 használja. Az elmúlt évtizedekben magyar (kerékpár)sport hanyatlása, valamint a tömegek egyéb szórakozási lehetőségeinek megjelenése – melynek következtében már nem járnak annyian sporteseményekre, illetve csak nagyobbakra – a Millenáris feledésbe merülését eredményezte. Manapság a létesítmény nem megfelelően kihasznált és karbantartott, tulajdonosi jogai nem teljesen tisztázottak és átláthatóak, néhány éve felmerült a lebontás veszélye is. Az utóbbi két-három évben egy civil kezdeményezés és közösség csírái jelentek meg, mely a Millenáris ismertségének növelését, köztudatba való visszaemelését és esetleges felújítását, átalakítását tűzte ki céljául. Mindenképpen lényeges azonban, hogy 1
A pályakerékpározás a kerékpár nyitott illetve fedett, emelt fordulós kerékpárpályán, ún. velodromban űzhető változata. Az itt használt pályakerékpár kinézetre az országúti társára hasonlít, azonban a váz geometriája eltérő, nincsen rajta fék, se szabadonfutó illetve sebességváltó; rögzített, ún. fix, „örökhajtós” fogaskerékkel szerelik a hátsó kerekeket. Bővebben lásd még: Borbély, 1984; http://velodrom.hu/wiki/doku.php/palyakerekparozas
4
a pályasport mellett megjelent a nem igazolt versenyzői réteg, akik használják a létesítményt, és támogatják a Millenáris ügyét. A lebontás veszélye ugyan úgy tűnik, aktuálisan nem fenyeget, de a Mili állapota továbbra is rendkívül leromlott, nincs karbantartva és nagyon kevesen ismerik, a látogatók és használók kibővült köre ellenére is.
1.2 Téma választásának indoklása A civil kezdeményezés újra és újra a gazdaságosság, profitabilitás kérdésébe ütközik. Megéri-e működtetni, karbantartani, esetleg felújítani egy ilyen létesítményt, melyet csekély számú közönség látogat és még kisebb a kapcsolódó sportág versenyzőinek, az edzések és versenyek száma? Lévén a tradicionálisan pályasportra koncentráló és ebben a legjobb eredményeket felmutató egyesület, a Budapesti Vasutas Sport Club igazolt versenyzője, valamint a civil kezdeményezés tagja, ezen kívül a Mili elkötelezett – ha használhatom ezt a szót – rajongója, felmerült bennem a kérdés a hely múltját és az odajáró emberek, nem mellesleg az én érzéseimet ismerve: mi lehet az, amiért számunkra ennyit jelent ez a létesítmény? Miért csak a gazdaságosság kérdése merül fel a jelenével és jövőjével kapcsolatban? Nincs-e más érték, melyet egy ilyen hely képvisel és képviselhet egy gazdasági döntésben a pénzügyi mutatókkal szemben vagy akár mellett? Miért érzik úgy a használók, hogy tehetetlenek az ügyben, miközben érintettek? Idealistának tűnhet az a gondolkodás, melyben elutasítom a pénz és a profitabilitás
kizárólagosságát,
különösen
mivel
a
Corvinus
Egyetem
Gazdálkodástudományi Karán írom ezt a szakdolgozatot. De ha kitekintünk, lehet olyan irányokat, tendenciákat találni ezen tudományterületen is, melyek az anyagi érdekeket egyéb emberi, mondjuk így, fenntartható értékekkel próbálják összehangolni, ha ez sajnos a mai magyar gyakorlatban még nem is annyira elterjedt.
1.3 Kutatási kérdés és konceptuális keret Mindezekre alapozva a dolgozatomban egy feltáró kutatás keretében mutatom be azokat az értékeket, melyeket a Millenáris Sporttelepet, jelenleg elterjedt nevén Millenáris Velodromot használó érintettek interjúk keretében fogalmaztak meg a helyhez kapcsolódóan. Az interjúk során kizárólag a Millenárist jelenleg használó vagy régebben használt érintetteket kérdeztem meg, kutatásom nem terjed ki az összes érintetti csoportra, aki szóba jöhet a létesítmény kapcsán. Azt, hogy mennyiben
5
jelentenek ezek az értékek létjogosultságot a létesítmény számára, nem áll szándékomban vizsgálni, úgy gondolom, meghaladja a dolgozat és a tudásom kereteit, legfeljebb személyes véleményemnek tudok hangot adni. A kutatási kérdésem elméleti hátterét az érintett elmélet adja, melynek értelmében egy felelős döntés keretében az érintettek véleményét, érdekeit, igényeit is megpróbálják figyelembe venni. A Milit illetően nem tudunk valós, létező döntésről beszélni, mivel a lebontás kérdése nem aktuális. A dolgozat célja inkább feltárni azokat az értékeket, melyek egy esetleges döntésben szerepet játszhatnak, illetve a civilek által kidolgozott Kerékpáros Központ Koncepció megvalósítását támogatják. Ilyen tekintetben tehát nem egy konkrét probléma létezését hivatott megoldani, gyakorlati célja azonban felhívni a figyelmet a használók által fontosnak tartott értékekre, melyek ideális esetben nem hagyhatóak figyelmen kívül. Ezen felül, ha a lebontás kérdése nem is aktuális, mégis problémát jelent a hely nem megfelelő kihasználtsága, állapota és ismertsége, melyek javítására, növelésére indok lehet a használók által fontosnak tartott Millenáris és az általuk hozzákapcsolt értékek. A kérdéskör vizsgálatához szorosan kapcsolódik a magyar sport, ezen belül is a kerékpáros sport helyzete és aktuális problémái. Ez igen összetett és ellentmondásos terület, ahol ráadásul nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, ennek taglalására dolgozatom nem tér ki. Ennek ellenére, mivel előfordul, hogy az érintettek véleményt alkotnak
a
kérdésben,
ezt
kötelességemnek
érzem
ismertetni,
amennyiben
összefüggésbe hozzák a Millenáris helyzetével. Itt említeném meg dolgozatom egyik legnehezebb kihívását. Mivel jómagam is érintett vagyok a témában - sőt azért is választottam ezt a témát, mert gyakorlati hasznát látom, azaz szeretném felhasználni a munkánkban -, ezért nagyon nehéz számomra megtartani a távolságot, a kutatói objektivitást. Számos alkalommal érzelmileg is megterhelő volt az interjúk készítése, továbbá sokszor nehéz átadni, elmagyarázni azt, amit sokan érzünk, mikor kilépünk a Milire, és ami sok mindent megmagyaráz a számunkra. Azt gondolom mindenesetre, hogy ezt egy humánusabb, fenntartható rendszer tudja kezelni, sőt, kezelnie kell, figyelembe kell vennie.
1.4 A kifejtés menete Dolgozatomat az elméleti háttér bemutatásával, a kapcsolódó elméletek ismertetésével kezdem, melyek olvasatomban legitimitást adnak egy ilyen céllal lefolytatott kutatáshoz. Ezután a módszertant leíró részben a kvantitatív és kvalitatív
6
eljárások bemutatása után indoklást adok a kvalitatív módszer használatáról, melyet indokoltabbnak tartottam a kutatás során. Az elméleti felvezetés után részletesen ismertetem a Velodrom történetét, melyet elengedhetetlennek tartok a probléma megvitatásához, természetesen a jelenlegi helyzet bemutatásával egyetemben. A dolgozat központi részében a Millenáris érintettjeit térképezem fel, feldolgozom a velük készített interjúkat és bemutatom a Millenárishoz kapcsolódó, érintettek által meghatározott értékeket. Végül, mivel lényegesnek tartom a konstruktív megközelítést, prezentálom az érintettek véleményét a problémáról és az általuk kívánatos megoldást a Millenáris jövőjére nézve.
1.5 Köszönetnyilvánítás Legelőször is szeretném megköszönni konzulensemnek, Matolay Rékának a segítséget és a támogatást, mellyel tartotta bennem a lelket, ha elbizonytalanodtam. Szintén óriási köszönettel tartozom Bundai Zsófiának, aki nélkül állíthatom, ez a szakdolgozat nem született volna meg. Külön köszönöm Szabó Lajos igazgató úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a Millenárisról szóló könyvét, mely olyan ritka, hogy még ő sem rendelkezik belőle saját példánnyal. A könyv mellett rendkívül hálás vagyok a tőle kapott fényképekért, melyek segítséget nyújtanak a Millenáris vizuális megjelenítésében és hangulatának átadásában, ezzel téve teljesebbé dolgozatom. Természetesen köszönöm az összes interjúalanyomnak, hogy hajlandóak voltak rám időt szakítani és őszintén válaszolni kérdéseimre.
7
2. Elméleti felvezetés Dolgozatomban olyan értékeket sorolok fel a Millenárisról megkérdezett érintettek interjúi nyomán, melyek profitorientált gondolkodásunkban nemigen kezelhetőek egy gazdasági döntés során. Sőt, ahogy leírtam, még kézzelfogható gazdasági döntésről sem beszélhetünk. Mindez nem jelenti, hogy egy fenntartható, emberi világban nem lehet ezeket a „puha”, nehezen számszerűsíthető „paramétereket” számításba venni, a döntés pedig tekinthető aktuálisnak, hisz a Millenáris abszolút bizonytalanságban működik a fenti érintettek szemszögéből. A gondolatmenetem elméleti hátterét a fenntarthatóság, az ebből következő felelősség és a kapcsolódó érintett elmélet jelenti, ezeket tárgyalom a következőkben.
2.1 Fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés fogalmának kialakulását és definícióját a legtöbben a Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnök-asszony vezette Környezet és Fejlődés Világbizottságának Közös Jövőnk című, 1987-ben kiadott jelentéséhez kötik, azonban idáig hosszú út vezetett. A XX. század közepén tömegesen ismerték fel, hogy fenntarthatatlan az emberiség életmódja, gazdasági gyakorlata, pontosabban ekkor vált nemzetközi társadalmi mozgalommá a környezet- és természetvédelem (Láng, 2002). Ennek hatására több nemzetközi konferenciát hívtak össze, politikai intézkedéseket, megállapodásokat hoztak, ekkor még elsősorban a környezetvédelem terén. Felismerték, hogy a fejlődést nem lehet a környezet védelme, a szűkülő energiaforrások optimális használata, a környezetterhelés csökkentése nélkül elérni, a fejlődés alatt azonban a gazdasági fejlődést értették, és ezt próbálták a környezetvédelmi lépésekkel kombinálni. Az emberiség számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kettő, gazdaság és környezet nem tud egymás nélkül továbblépni. Ehhez kapcsolódóan a fenntartható fejlődés, fenntarthatóság fogalmát a Brundtland-jelentés hozta be a köztudatba, mint önálló fogalmat. A fenntarthatóság több definíciója létezik, a fogalom sokat fejlődött változott az utóbbi években az összehívott nemzetközi konferenciák és kiadványok nyomán. Magát a Brundtland definíciót többen kritizálják, mert túlságosan elméleti maradt, nem kézzelfogható, nem gyakorlati (Pálvölgyi et al. 2002; Tóth, 2007). Ahogy Láng István, a Bizottság magyar tagja megfogalmazta azonban 2001-ben, a jelentés elsősorban politikai üzenet célját szolgálta. A témában összehívott konferenciák eredményességére
8
is elmondható ez, sokszor „papíron maradtak” a meghozott döntések, átütő sikert nem hoztak, mindenesetre elérték, hogy bekerüljön a fogalom a köztudatba (Láng, 2002.) Egy másik elterjedt definíció értelmében, H. Daly megfogalmazásában a növekedés a nagyobb, a fejlődés pedig a jobb minőségi dimenzióját takarja. A fenntartható növekedés már elméletben sem létezhet mellesleg a véges anyag és a termodinamika törvényei alapján. Daly definíciója jól mutatja a közös pontot, amiben sokan egyetértenek: a fenntartható fejlődés a mennyiségiről, tehát a növekedésről a minőségire, tehát a fejlődésre való váltást jelenti. Mindenképpen elmondható tehát, hogy a fenntarthatóságról, fenntartható fejlődésről sok definíció született, sokan többféleképpen
értelmezik.
Mégis
úgy
tűnik,
ugyan
mindenki
egyetért
szükségességében, és magasztos döntések, elhatározások születnek politikai szinten, a köznapi ember valóságában megfoghatatlan a gyakorlata. A fogalom és a gyakorlatba való átültetésére tett próbálkozások eredményeképp sokat változott, bővült a fenntarthatóság kérdésköre. A fenntartható fejlődés meghatározóan a környezetvédelmet jelenti a többség számára, mint az a fenntarthatóság fogalmának megjelenése idején jellemző is volt, fejlődésével azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ennél többről van szó. A gazdasági fejlődés – a Dalyféle „jobb” értelemben természetesen – és a társadalom életképessége is beletartozik, amellett és azért, hogy a környezet fenntarthatósága működjön. A hármas optimalizálás, a három láb (triple bottom line) fogalmát John Elkington (1994) vezette be, melynek értelmében a fenntartható fejlődés három, a gazdasági, társadalmi és környezeti pillérekre
támaszkodik.
Ez
az
ENSZ
Fenntartható
fejlődésről
összehívott
Világtalálkozóján (Johannesburg, 2002) került be végleg a köztudatba, és a világszervezet 2005. évi csúcstalálkozója tovább erősítette azt a feltevést, miszerint hatékony cselekvés érdekében a három pillérnek együtt kell működnie. Ennek hatására számos irodalom foglalkozik a fenntarthatóság eszköztárával az utóbbi időben. Az eszköztár fogalmi keretét meghatározza, hogy a vezetők, tudósok felismerték,
a
létező
gazdálkodási
rendszerben
és
az
ezt
meghatározó
gondolkodásmódban nem megoldható a fenntartható fejlődés kérdése, még elméleti szinten sem. Egy megváltozott hozzáállásra, paradigmaváltásra van szükség, melynek etikai alapjai, értékei sokszor ismeretlenek a mai generációk számára köszönhetően a tőkés érdekek médián keresztül érkező üzeneteinek. A paradigmaváltás „ragasztóját”, összetartó erejét pedig az etika, a morál adja, mely nélkül a három összetevő nem tesz ki egy egészet (Tóth, 2002). 9
2.2 Társadalmi fenntarthatóság A fenti, főleg vállalatokra értelmezett három lábon álló fenntarthatóságot kiterjeszthetjük egy nagyobb közösségre, esetleg államra, hogy kezelhető legyen esetünkben is. Szociális fenntarthatóságról általában a társadalmi egyenlőtlenségek, igazságtalanságok kapcsán szoktak beszélni, véleményem szerint a fogalom magában foglalhatja az olyan emberi, pénzben közvetlenül nem mérhető értékek figyelembe vételét, melyeket dolgozatomban bemutatok. Láng István megfogalmazásában „A fenntartható fejlődésről beszélve egyre inkább előtérbe kerülnek az emberi vonatkozások. Az életmód, az életminőség, a tudatosság, az értékmegőrzés, a tradíciók mellett a mindennapi létszükségletet biztosító foglalkoztatás, az egészség megőrzése, továbbá az alapvető emberi jogok és a demokratikus intézményrendszer is elengedhetetlen feltétele a fenntartható fejlődésnek.” (Láng, 2002). A társadalmi fenntarthatóság a szegények és gazdagok közötti végletek, akár globális, akár nemzeti szinten történő megszűntetését, az esélyegyenlőséget jelenti, vállalati szinten az alkalmazottakkal való méltányos bánásmódot, a munkakörülmények javítását takarja általában, de sokan kiemelik a kisebb közösségek jelentőségét, mint a fenntartható társadalom kulcstényezőjét. Az emberi dimenzió, mint a fenntarthatóság értelmezésének és gyakorlatának mindenki által elfogadott összetevője magában foglalja a társadalmi tőke fontosságát. A társadalmi tőke az egyének közötti kapcsolatokat és az ebből társadalmi szinten kialakuló társadalmi kapcsolathálókat jelenti (Orbán-Szabó, 2005), továbbá az ezen alapuló társadalmi normák, morál, valamint az ideális demokrácia elengedhetetlen komponense, az erős civil szféra is ebbe a fogalomkörbe tartozik, mely mind alapvető feltétele egy fenntartható társadalomnak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kiadott Útmutató a társadalmi fenntarthatóság érvényesítéséhez (2008) többek között ezen tőke megőrzését és fejlesztését tűzte ki célul. Ebből az operatív dokumentumból is kiderül a fenntartható fejlődés felé vezető út egyik meghatározó technikája az érintettek bevonása, részvétele.
2.3 Érintett-elmélet 2.3.1 Érintett definíciók Az érintett elmélet sokat hangoztatott és alapvető kulcstényezője a vállalati felelősségnek, - ezzel összefüggésben a fenntartható vállalatnak-, amit manapság már a gyakorlatban is alkalmaznak a vállalat működése során. Eredetileg a vállalattal kapcsolatban beszélnek az érintettekről, mégis könnyen átültethető bármilyen 10
szervezetre, például előszeretettel alkalmazzák kormányzati döntések előkészítésében. Dolgozatomban a feldolgozott irodalom nyomán a vállalatokon keresztül mutatom be a koncepciót, de a gyakorlati probléma kapcsán ennek analógiájára én is általában mint szervezet érintettjeiről beszélek. Egy szervezet, mely hatalommal rendelkezik és döntésében hatással van érintettjeire, ezért felelősen gondolkozva a fenntarthatóság jegyében kommunikál érintettjeivel, döntései során igyekszik azok véleményét, érdekeit is figyelembe venni. Az érintettek (angolul stakeholders) meghatározására rengeteg definíció született. Friedman és Miles (2006) gyűjtése alapján 1963-ig visszamenően találunk, én hármat emelnék ki, hogy bemutassam fejlődését, és hogy mennyire tágak a fogalom határai, melyet ennek következtében így is kezelnek a gyakorlatban. Az érintett elmélet egyik meghatározó alakja E. Freeman, publikációinak száma rendkívül bő a kapcsolódó témában, és nincs olyan szakirodalom, mely ne hivatkozna rá, ha érintettekről van szó. Az ő nevéhez fűződik az elmélet kidolgozása, a legtöbbet alkalmazott definíciót szintén ő fogalmazta meg: „érintett minden olyan csoport vagy egyén, aki befolyásolhatja a szervezet célmegvalósítását vagy érintve van abban” (Freeman, 1984). Ez a definíció sok újat és fejlődést hozott az érintett-elméletben. Mivel Freeman szerint széles értelmezésre van szükség a szervezet átfogó célkitűzése szempontjából, ezért alaposan számba kell venni az érintetteket, hogy minden olyan csoportot vagy egyént tartalmazzon az adott szervezet érintettjeinek listája, mely hatással lehet a céljainak megvalósítására. Friedman és Miles (2006) kiemeli, hogy ez az első definíció, mely a csoportok mellett egyéneket is bevesz a meghatározásba szemben a korábbiakkal. A meghatározás érintett szempontból aktív és passzív szerepet nevez meg (eredetiben „can affect or affected by”), ami egyrészt megmutatja, hogy az érintettel való kapcsolat kétirányú, tehát kölcsönösen hathatnak egymásra, következésképp olyan széleskörűen kell számba venni az érintetteket, ami alapján a szervezet által esetleg legitimnek nem elismert egyének/csoportok is érintettek, Freeman példájával élve terroristákkal is számolnia kell egy vállalatnak. Másrészt olyan érintettek is léteznek, akik nem hallatják hangjukat, tehát passzívak, mégis hatással van rájuk a szervezet tevékenysége. Ráadásul a korábbi érintett-meghatározások értelmében azokkal kell számolni, akiken a szervezet léte függ, akik nélkül megszűnik a működése, ilyen értelemben tehát megint bővebb a Freeman-i meghatározás, hisz a passzív érintettek figyelembevétele kiterjed olyanokra is, akik nem létfontosságúak a szervezet fennmaradásához.
11
Gray, Owen és Adams (Friedman-Miles, 2006) definíciója továbblép és az érintetteket a következőképp határozza meg: „minden olyan egyén vagy csoport, akire hatással van a szervezet tevékenysége vagy maga hatással bír arra”. A bővebb értelmezést az adja, hogy itt a Freeman-félével szemben nem a szervezet célmegvalósításában, hanem általában a tevékenységében, működésében érhető tetten a szervezet-érintett viszony. Az érintettek legbővebb és talán legfilozofikusabb meghatározása Starik nevéhez fűződik (Friedman-Miles, 2006): „minden olyan természeténél fogva létező entitás, mely befolyásolhatja a szervezet teljesítményét vagy érintve van abban”. A fenntarthatóság szempontjából talán ez a legmegfelelőbb meghatározás, melyben a szervezet felelőssége a leginkább kiteljesedik. Először is nemcsak élő, de hangjukat hallatni nem tudó lények kerülnek itt számításba, de a környezet élettelen elemei, sőt, általában véve az őket tartalmazó rendszer is érintett, továbbgondolva pedig olyan elvont fogalmak, kézzel nem fogható entitások is figyelembeveendők, mint például az emberiség kollektív tudata vagy a jövő generációi.
2.3.2 Felelősség és döntéshozatal A klasszikusnak számító érintettek (alkalmazottak, fogyasztók, beszállítók, stb.) tárgyalásakor talán nem mindenkiben merül fel a kérdés, de Starik széleskörű és sokak számára talán elvontnak tűnő megfogalmazása hatására talán még azok is keresik a választ, akik addig nem gondolkoztak el rajta: miért kell egy adott szervezetnek figyelembe venni szűken vagy bőven értelmezett érintettjeit? Mi adja a jogalapot, a hátteret az elmélethez? Radácsi (1996) áttekintése szerint az elmélet népszerűsége és alkalmazásának szükségessége társadalmi változások hatására alakult ki, melyek értelmében a társadalom egésze máshogy tekint az üzletre, más elvárásokat állít egy szervezet fele. Az angol „shareholder” és „stakeholder” szavak szembeállítása kifejezően írja le a problémát. A vállalatokra klasszikusan mint tulajdonosai összességére tekintő szemlélettel szemben megjelent a vállalat (szervezet) mint az érintettek összessége, ahol a központi csoportot a menedzserek képviselik, azonban nemcsak a tulajdonosok fele, hanem minden érintettnek felelősséggel tartoznak. A felelősség kérdése az elmélet kiindulópontja. M. Friedman neves közgazdász alapvetése szerint az üzlet egyetlen felelőssége a társadalom fele, hogy profitot termeljen a törvényekben és szokásokban megtestesülő szabályok között. Vele szemben
12
állítja Goodpaster és Matthews (1982) a vállalati etika egyik oly sokat idézett alapirodalmában, hogy a vállalatoknak lehet és kell legyen lelkiismerete, azaz erkölcsi felelőssége a gazdasági felelősség mellett. Munkájukban az egyén felelősségéből kiindulva, azt kiterjesztve jutnak el a vállalat felelősségéhez. A felelősség hármas jelentésű lehet: felelőssé tenni valakit (oksági értelmezés), felelősséget érezni (szabálykövetési értelmezés) és felelősséget vállalni (döntéshozatali értelmezés). Belátható hogy az első két értelmezés alapján beszélhetünk egy szervezet felelősségéről, még a Friedman-i alapvetés szerint is, hisz a tulajdonosok fele fennálló (fiduciáris) felelősségnek és a társadalom által elvárt jogi, erkölcsi szabályoknak való megfelelés pont ezeket takarja. Továbblépve ezért azt kell vizsgálni, lehet-e egy szervezet döntésében is felelős? Goodpaster Frankena nyomán a racionalitás és a respektus együttes érvényre jutásával jelöli meg az etikai értelemben is felelős döntéshozatalt. A racionalitás - azaz a tudatosság, az alternatívák és konzekvenciák számbavétele, célok és szándékok tisztázása, végrehajtásra szánt figyelem - mellett többletet jelent a respektus, tehát a döntés másokra való hatásának figyelembevétele. Zsolnai (2001) szerint a felelős döntéshozó
több
nézőpont
alapján
értékeli
az
alternatívákat
és
optimális
kompromisszumra törekszik. A vállalat pedig, ha maga nem is személy, csak jogilag, mégis emberek csoportja. Tehát, ha egy ember tud felelősen cselekedni, ezt egy emberekből álló csoport, melynek döntéseit emberek hozzák, miért nem tekinthető erkölcsi értelemben felelősségre képes szervezetnek? A felelős döntés és cselekvés nem a tulajdonosok és szabályok általi követelményeknek való megfelelést, hanem ennél többet, egyfajta attitűdöt jelent. A gazdasági szempontok, a hatékonyság nem jelent legitimációt, a jog és az etika prioritást élvez a gazdasági gyakorlatban is. A haszonmaximalizálás mellett a jogi és etikai normák megsértésének minimalizálása is követelménye, ez sokszor proaktív viselkedést jelent, mivel a döntés lehetséges következményeit is fel kell mérni. De nem a hatékonyság dimenziójában kell ezt megtenni, hisz ez az a gondolkodásmód, mely a gazdasági tevékenységeknek más normák szerinti működést engedélyez, mint bármi másnak a társadalomban. „Az, hogy a vállalat jogi és etikai felelősségét szisztematikusan alárendeljék a profitcéloknak, illetve instrumentálisan kezelve őket, csak akkor juthassanak érvényre, ha a vállalat fennmaradása szempontjából fontossá válik, nyilvánvalóan elfogadhatatlan” (Boda, 1996).
13
2.3.3 Érintett-elmélet és gyakorlat A vállalatnak tehát egyéb érdekeket is figyelembe kell vennie a tulajdonosi profitmaximalizálás mellett. Sikerességéhez sok, eltérő érdekekkel bíró csoportnak kell megfelelnie, a menedzserek az érintettek széles köre felé tatoznak felelősséggel. Evan és Freeman (1988) a tulajdonosok elsődlegességét megkérdőjelezve új alapokra helyezik a vállalatok működését, kiterjesztve a menedzseri és ezen keresztül a vállalati felelősséget az érintettek széles köre fele. Érvelésük szerint egyrészt a jogrendszer is ebbe az irányba fejlődik, másrészt több olyan jelenség létezik (externáliák, morális kockázatok, monopolista erőfölény), mely megkérdőjelezi a klasszikus közgazdaságtan „láthatatlan kéz” elméletét olyan értelemben, hogy ezek is korlátokat jelentenek a tulajdonosi
érdekek
kizárólagos
érvényesítésében.
A
stakeholder-elmélet
fő
mondanivalóját a kanti morálfilozófia alapjára helyezik, melynek kategorikus imperatívusza értelmében „senkivel sem bánhatunk úgy, mintha csupán eszköz lenne saját céljaink megvalósításában”. Két elv szolgál az elmélet tárgyalásának alapjává: a vállalati jogok elve alapján a vállalat nem sértheti mások jogait, a vállalati hatás elve alapján pedig a vállalat felelős a másokra tett hatásaiért. A vállalat legitimitását új alapokra helyezik, mikor kimondják: a vállalatnak az érintett csoportjai érdekében kell tevékenykednie, a menedzsereknek tehát nem a tulajdonosok, hanem az érintettek érdekében kell vezetnie a szervezetet, biztosítaniuk kell a fenti csoportok jogait és részvételüket az őket is érintő döntések meghozatalában. A fiduciáris-elvet is kibővítik az érintettekre, eszerint a menedzsment megbízotti viszonyban van az érintettekkel és a vállalattal, ennek következtében az érintettek ügynökeként és egyben a vállalat túléléséért kell dolgoznia, biztosítva az egyes csoportok hosszútávú érdekeit. Freeman később az érintetteket már a vállalat túléléséhez és sikeréhez elengedhetetlen csoportokként határozza meg (Friedman-Miles, 2006), és ennek fényében a két fenti elvet is átfogalmazza. Az érintettek felhatalmazásának elve szerint a vállalatot az érintettek érdekeinek megfelelően kell kormányozni, a vezető felelőssége elve pedig azt mondja ki, hogy a vezető a köteles gondosság jegyében kell meghatározza és irányítsa a vállalat ügyeit az érintettek felhatalmazásának elvével összhangban. Egy további elvvel bővíti a kérdéskört, mely szintén jól kifejezi az érintett elmélet fejlődését és az érintettekhez való hozzáállás változását. Ez az érintetti válasz elve, melynek értelmében az érintettek felléphetnek a vezető ellen, ha az nem cselekszik a köteles gondosságnak megfelelően. A fentieket általában az érintettek szűk körére értelmezik, akiktől Freeman és Reed definíciója szerint (Friedman-Miles, 2006), a vállalat folyamatos túlélése függ, 14
mégis fontosnak tartottam bemutatni a szellemiség és az elmélet fejlődése szempontjából. Mindez akkor nyer jelentőséget, ha a szervezetek a gyakorlatban is alkalmazzák az érintett-elméletet és a lefektetett elveket. Freeman szerint (1984) tudatosan akcióorientáltan irányítani kell az egyes érintett-csoportokkal való kapcsolatot. Ehhez először azonosítania kell érintettjeit, melyhez kiindulási alapot nyújt az érintett-térkép módszere. A vállalatok esetében létezik néhány tipikus érintetti csoport melyek minden vállalatnál jelen vannak. Fontos azonban megemlíteni, hogy az érintettek köre vállalatról vállalatra változhat, sőt adott vállalatnál ügytől függő, hogy kik érintettek. Ugyancsak, egy-egy személy több érintetti csoporthoz is tartozhat, egy érintetti csoport pedig többfajta érdeket is képviselhet. Komplikált feladat tehát az érintettek feltérképezése, de mindenképpen feltételezi azt a gondolkodásmódot, mely több már annál, mintha a vállalat csak tulajdonosai érdekében cselekedne. Következő lépésként az adott szervezet meg kell vizsgálja működését és környezetébe való illeszkedését, ezen keresztül felmérve a meghatározott érintettjeivel való kapcsolatát. A vállalat és környezetének
viszonyára
vonatkozó
eljárásokat
(portfólió
elemzés,
stratégia
felülvizsgálat és környezetelemzés) kell az érintett-szemlélettel kombinálva alkalmazni, melynek eredményeképp a teljesítményértékelés alapját az érintettek elvárás rendszerének való megfelelés adja (Radácsi 1996). Harmadik és utolsó lépésként az egész folyamat lényegére, a stakeholderekkel való interakcióra kerül sor, a napi, megszokott tranzakciók helyett (és mellett). „Azoknak a folyamatoknak a vállalati működésbe történő beillesztését jelenti, amelyek segítségével az egyes érintettek feltárhatják érdekeiket, kommunikálhatják értékrendszerüket a vállalat felé” (Radácsi, 1996.) Pruzan és Thyssen (1990) az etikus döntés fogalmát a dialógusra alapuló kultúrához köti, értelmezésükben etikus döntésnek tekinthető az, melyet döntés által befolyásolt
érintettek
racionálisan
elfogadnak,
az
etika pedig az
érintettek
összehangolását szolgálja egy szervezetben. A dialógus a pluralista társadalomban egy többféle, más-más normákkal bíró szubkultúra konszenzusát eredményezi, melynek során az egyes csoportok érvelnek igazuk, értékeik mellett és mindenki által elfogadható, közös értékek mellett döntenek. Értelmezésükben az etika a legitimet, a mindenki által racionálisan elfogadhatót keresi, és érték-orientált kommunikációt teremt a szubkultúrák közötti konfliktusok feloldására. Ha egy szervezet érintettjeit bekapcsolja a tervezésbe, „vérkeringésbe” - azok felülemelkedve egyén és 15
csoportérdekeiken -, felelősséget vállalnak a szervezetért, az önszerveződés bizalomhoz, kooperációhoz, lelkesedéshez vezet.
2.3.4 Érintettek bevonása Az érintett-elmélet tehát nem kötődik szorosan már a vállalatokhoz, ha azok kapcsán alakult is ki, mára már kiterjesztették más jellegű szervezetekre is. Az érintettek bővebb értelmezése, a klasszikus vállalati stakeholdereken túlmutató bővítése megfelelő keretet nyújt bármilyen közösségi döntéshez, melynek során az adott szervezet etikusan, felelősen akar dönteni az érintett felek érdekeit figyelembe véve. A fenntartható fejlődés, a fenntartható gondolkodásmód magában foglalja az érintettek bevonását, részvételét a gazdasági döntésekben. Bela és szerzőtársai a részvétel következő definícióját adják: „A társadalmi részvétel a gyakorlatban általában programok, politikák kidolgozásában való közvetlen részvételi lehetőséget jelent többféle társadalmi érdeket képviselő csoportok (érintettek) számára. Társadalmi részvételről
akkor
beszélhetünk,
ha
olyan
korai
fázisában
van
lehetősége
bekapcsolódnia az állampolgároknak a közösségi döntési folyamatba, ahol a szereplők között még elképzelhető konszenzusos megoldás létrejötte.” (Radácsi, 2006) Szintén Bela és társai adják azonos munkájukban a társadalmi bevonás legitimációját biztosító elméleteket. Ezek közül csak néhányat kiemelve, a demokrácia, a demokratikus gondolkodás és az erre való nevelés adja a participáció jelentőségét, ezenkívül a döntések legitimációját növeli a társadalmi konfliktusok elkerülését szolgálja, nem utolsósorban pedig erkölcsi alapon joga van az érintetteknek az igazságos eljárásokhoz. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Államreform operatív program és Elektronikus közigazgatás operatív program projektgazdái számára kiadott Útmutató a társadalmi fenntarthatóság érvényesítéséhez (2008) című dokumentumában a fejlesztések során alkalmazandó szempontok között kiemelten kezeli a jó kormányzás szempontcsoportjai közül a megegyezést szolgáló részvétel gyakorlatát. A kormányzás itt széleskörűen, vállalati, önkéntes, közösségi, helyi, nemzeti, nemzetközi szinteken értelmezett döntéshozatali és azok megvalósulási folyamata. A kormányzási eljárás sarkalatos pontja a döntésben és megvalósításában érintettek bevonása a folyamatba, mely történhet közvetlenül és közvetítőkön keresztül. A részvétel során biztosítani kell a szervezet részéről a hozzáférést és a véleménnyílvánítás lehetőségét, másik oldalon pedig szervezett közösség és civil társadalom kell fennálljon.
16
A részvétel a már idézett Pruzan és Thyssen tanulmánnyal összhangban a mindenki érdekeit figyelembe vevő konszenzusra törekszik. A közösségi konszenzus eléréséhez a jó kormányzásnak mediátorként kell működnie a különböző érdekek között, hogy a megoldás és elérési módja a teljes közösség érdekét szolgálja. Ehhez a széles látókörű és hosszútávban gondolkodó megközelítés szükséges, melyhez az adott közösség történeti, kulturális és szociális összefüggéseinek ismerete szolgál alapul. Általában tehát biztosítani és erősíteni kell a hozzáférést és tájékoztatást, valamint az ezen alapuló döntéshozatali részvételt mindenki számára.
17
3. Módszertan A kvantitatív kutatási módszerek alkalmazása a kutatott jelenség mennyiségi mérésére, számszerűsítésre ad lehetőséget szemben a kvalitatív módszerekkel, melyek inkább a minőségi aspektusokat tárják fel. Dolgozatomban interjúk alapján tártam fel a Millenáris értékeit, mely technika a kvalitatív metodológiák közé tartozik. A következőkben bemutatom a kétfajta módszertant, a kvantitatív módszereket a környezetértékelési eljárásokon keresztül prezentálva, hogy választ adjak, miért az interjútechnika módszerét alkalmaztam az adatgyűjtés során.
3.1 Kvantitatív módszerek Számorientált világunkban olyan értékek számszerűsítésére is sor kerül, melyeket hagyományosan nem mérünk pénzben. Számomra személyesen sok fejtörést okoz, miért szükséges elmagyarázni azt, ami magától értetődő, - miért kell számokban, árakban kifejezni például egy csodálatos természeti jószág értékét -, hisz az ember ránéz és számokkal nem leírható a haszon, jólét, - nevezzük inkább érzésnek -, amit ez okoz. Mégis sokszor ütközünk abba a problémába, ami ma már globális szinten is jelentkezik környezetszennyezés címén, miszerint mégsem olyan magától értetődőek ezek az értékek. Ilyen tekintetben a környezetértékelési módszerek számomra egy nyelvet képviselnek, mely lefordítja a pénz és számok nyelvére a környezetünk, természetünk értékeit.
3.1.1 Környezetértékelés A környezetértékelést kétféle módon lehet értelmezni: értékelhetjük a környezeti jószágot vagy csak az abban bekövetkező változást. A környezeti javak közgazdasági értékelése körülbelül ötvenéves múltra tekint vissza, jelentősége abban rejlik, hogy a döntéshozók számára megfelelő információt szolgáltasson a természeti javakról vagy azok változásairól. Más szóval, számukra is érthető nyelven elmagyarázható legyen azok megőrzésének fontossága, mivel a mai gondolkodásmódban annak van értéke, ami pénzben kifejezhető és az emberek hajlandóak érte fizetni. Marjainé Szerényi (2000) a környezetértékelés gyakorlati alkalmazását a következő területeken azonosítja: környezeti tudatosság fejlesztése; környezetet is érintő beruházások, projektek költséghaszon elemzése; új környezetvédelmi szabályozók kidolgozásánál azok hatáselemzése; környezetszennyezési externáliák határköltségeinek kiszámolásával megfelelő árképzés;
18
természeti vagyon nemzeti elszámolásban történő figyelembevétele (ún. „zöld elszámolás”).
3.1.2 Teljes gazdasági érték A környezeti javak közgazdasági érékeléséhez szükséges bevezetni a teljes gazdasági érték (total economic value) fogalmát. A közgazdasági értékelés alapja az értékelő és az értékelt jószág közötti kapcsolat, a teljes gazdasági érték pedig összesíti mindazt az értéket, amit az értékelő az adott (környezeti) jószágnak tulajdonít. Ez tehát tulajdonképpen az értékek aggregátuma, melyet értelemszerűen több értékösszetevőre lehet bontani. Két értékből, a használattal összefüggő és attól független értékekből (use and non-use values) áll össze a teljes gazdasági érték, melyek további komponensekre bonthatók. A használattal összefüggő értékösszetevő a környezeti jószág vagy erőforrás tényleges használatából fakad, mely lehet közvetlen vagy közvetett érték (direct and indirect use) a jelenlegi vagy jövőbeli használattal összefüggően. A használattal összefüggő értékek harmadik csoportja az ún. választási lehetőség értéke (option value), ez már kizárólag a jövőbeli használattal függ össze, hisz az emberek arra vonatkozó preferenciáit fejezi ki, hogy megőriznék az adott jószágot/erőforrást a jövőre nézve, annak ellenére, ha jelenleg nem is használják (Marjaién Szerényi, 2000, 2005). A használattal nem összefüggő értékösszetevők fogalma azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek pénzben kifejezhető értéket tulajdonítanak olyan környezeti jószágnak is, akár hajlandóak fizetni érte, mely egyedülálló, nem helyettesíthető attól függetlenül, hogy maguk használják-e (Marjainé Szerényi, 2000, 2005). A használattal nem összefüggő érték három további összetevőre bontható, ezek közül egyik az ún. kvázi lehetőség értéke (quasi option value), mely azt fejezi ki, hogy egy adott erőforrás elpusztítása olyan érték elvesztéséhez vezethet, melyről jelenleg még nincs tudomásunk, de tudomány számára annak fejlődésével fontossá válhat a jövőben. Következő értékösszetevő az ún. örökségi érték (bequest value), mely a jövő generációi számára való megőrzés fontosságából fakad. A harmadik összetevő az ún. létezési érték (existence value), mely az adott erőforrás önmagában való létezéséhez való jogát jelenti. (Marjainé Szerényi, 2000, 2005). Ehhez kapcsolódóan Freeman különbséget tesz a tiszta létezési érték és az egyéb, használattól független értékek között. A tiszta létezési érték azon értékek halmaza, melyek az erőforrás megszűnésével elvesznek, az egyéb értékek, pedig továbbra is fennmaradnak ilyen esetben, de állapotukban minőségi vagy
19
mennyiségi változás következik be (Marjainé Szerényi, 2000, 2005.) További értékösszetevő lehet az ún. altruista – emberbaráti – érték (altrusitic value), melynek értelmében az egyén már azzal is törődik, hogy a jelenben élő generáció más tagjai számára is elérhető legyen az adott természeti jószág (Krajnyik, 2008). A használattól független értékek tehát nehezen megfoghatóak, kezelhetőek, a szakirodalomban is eltérő definíciókat és csoportosításokat találunk, általában elmondható azonban, hogy olyan humán értékrendbeli tényezőknek köszönhető, mint a mások fele érzett önzetlenség, a jövő generációi fele érzett felelősség és a természeti környezet megbecsülése (Marjainé Szerényi, 2005). Ahhoz pedig, hogy használattal összefüggő és attól független értékösszetevőkről tudjunk beszélni egy adott természeti erőforrás vagy jószág kapcsán, azaz használni tudjuk azt, léteznie kell egy egészséges, működő ökoszisztémának, mely biztosítja az adott erőforrást/jószágot. Ezen megközelítés alapján ezen ökoszisztémák elsődleges értéket képviselnek, és az összes fenti használattal összefüggő és nem összefüggő értékkategória csak másodlagos (Marjainé Szerényi, 2000, 2005, Krajnyik 2008).
3.1.3 Környezetértékelési módszerek A környezetértékelési módszereket többféle szempont szerint lehet csoportosítani, ezek összegzését és az egyes módszerek felsorolás szinten történő ismertetését szeretném mutatom be Marjainé Szerényi (2005) tipológiája alapján. A költség alapján értékelő eljárások a környezeti jószágban bekövetkező változás elkerülésének vagy csökkentésének összegét fejezik ki pénzben, mivel annak megőrzése illetve helyreállítás költségként jelentkezik a társadalom számára. Azon a feltételezésen alapulnak tehát, hogy az adott erőforrás értékét az a hasznosság jelenti, amit az emberek számára nyújtanak, ez pedig a fent említett megőrzési vagy helyreállítási költségével fejezhető ki. Ez lehet az erőforrás/jószág által nyújtott szolgáltatás szintjének csökkenésével járó haszonkiesés, illetve ugyanezen szolgáltatás vagy funkció fennmaradására, illetve helyreállítására történő beruházás költsége. A feljebb bemutatott értékösszetevők ismeretében látszik, hogy a költség alapú módszerek nem vagy csak kis mértékben tudják becsülni a használattal nem összefüggő értékeket, leginkább a közvetlen és közvetett használatból fakadó értékrész kiszámítására alkalmasak. Mivel a természeti értékek becslésénél általában jelentősek a használattal nem összefüggő értékek a teljes gazdasági értéken belül, ezért a költség alapú módszerek ezekben az esetekben torz eredményeket adnak, alulbecsülik az adott jószág értékét, költség-haszon
20
elemzésekben azonban jól megállják helyüket. A módszerek közül legismertebbek a lehetőség-költség módszer, a védekezési költségek módszere, az árnyék projekt módszer, a helyreállítási költség módszere és a helyettesítő piaci áruk módszere. A költség alapú értékelési módszerekkel szemben a keresleti görbe alapján értékelő módszerek az emberek fizetési hajlandóságának (willingness to pay) kiderítésével az egyéni preferenciák alapján értékelnek, azaz képesek a társadalom jólétében bekövetkező változást is mérni. Ezen módszereket két további csoportra lehet bontani aszerint, hogy valós magatartást tükröznek vagy hipotetikus helyzetekre adott reakciók alapján kalkulálnak, illetve direkt módon kérdeznek-e rá az emberek fizetési hajlandóságára vagy indirekt módon derítik ki azt. Utóbbi esetén a környezetminőség változásának egyéni fogyasztási döntésekre gyakorolt hatása alapján következtetnek a kapcsolódó természeti érték keresletére, és így értékére. A keresleti görbe alapján becsülő módszerek közül a valós fogyasztói magatartáson alapuló eljárások a kinyilvánított preferencia módszerek (revealed preference
methods),
tehát
a
fogyasztás
alapján
következtetnek
az
árucikkhez/szolgáltatáshoz kapcsolható környezeti erőforrás keresletére. Itt elvileg alkalmazhatóak a fizetési hajlandóságot direkt módon becsülő piaci árak, illetve ide tartozik az indirekt módon értékelő utazási költség módszer (travel cost method), melynek esetében a természeti érték megközelítésére fizetett jegy vagy benzin költség a kapcsolódó árucikk, valamint a hedonikus ármódszer (hedonic pricing), mikor az ingatlanárak segítségével számszerűsítik a környezeti értéket. A kinyilvánított preferencia módszerekkel szemben a feltárt preferencia módszerek (stated preference methods) képesek a teljes gazdaság érték használattól független értékrészeit is becsülni, valamint rejtett piac helyett konstruált, hipotetikus piacot használnak, így különböző preferenciákat is fel tudnak mérni. Emiatt ezek a módszerek rendkívül kedveltek és sűrűn alkalmazottak a környezetértékelési kutatások során (Krajnyik, 2008). A feltételes értékelés (contingent valuation method) mindezt közvetett módon teszi, a választási modellezésen alapuló feltételes választás (choice experiment method), feltételes rangsorolás (contingent rating), feltételes osztályozás (contingent ranking) valamint páros összehasonlítás (paired comparison) módszere pedig közvetetten deríti ki a fizetési hajlandóságot. Egy jellegéből fakadóan sehová sem sorolható módszer a haszonátvitel módszere (benefit transfer method), melynek során más módszerrel végrehajtott értékelés eredményeit ülteti át egy hasonlónak tekinthető területre. Ezt elsősorban akkor szokták 21
alkalmazni, ha valamilyen oknál fogva nincs lehetőség az értékelési kutatás végrehajtására, de körültekintően szükséges eljárni az átvitelt lehetővé tevő hasonlóság vizsgálatánál.
3.1.4 Kulturális örökségek értékelése Mivel dolgozatomban a Millenáris velodrom értékeit vizsgálom, mely aligha tekinthető természeti/környezeti értéknek, érdemes kitekinteni a környezetértékelési módszerek történeti épületek, helyek értékelésénél alkalmazott eseteire. Egyenlőre valóban
a
természeti
környezet
értékelésének
eredményeit
használják
a
döntéshozatalban, de az utóbbi időben elterjedt a fenti módszerek épített, történelmi környezet társadalmi hasznainak számszerűsítésére való használata. A kulturális örökség fogalmába nemcsak az épített történelmi környezet, de gyűjtemények, vagy akár a hagyományok, nyelvek is beletartozhatnak. A materiális, megfogható kulturális örökséget az UNESCO három nagyobb kategóriára osztja: emlékművek, történelmi, tudományos illetve művészeti szempontból értékes épületek, épületcsoportok valamint olyan tájak, helyszínek, melyek akár szépségük miatt, akár archeológia, történelem, néprajz vagy antropológia aspektusából értéket képviselnek. Ezen területek megőrzése és védelme fontos része a társadalom jólétének a múlt megértésén és értékelésén keresztül (EFTEC, 2005). A történelmi környezet értékelésének jelentősége az ilyen területek megőrzését, védelmét, helyreállítását érintő döntések meghozatalában rejlik. A környezetértékelési gyakorlat nyomán kezdték el hasonló módszerekkel folytatott tanulmányok készítését az 1980-as években, de igazán az utóbbi években, 2000-től kezdve lendültek fel a témában folytatott felmérések. Az eredményeket egyrészt olyan döntéshozatali folyamatokban lehet felhasználni, melyek során az adott történelmi, kulturális érték védelmét, megőrzését vagy fejlesztését tűzték ki célul, illetve olyan projektek, programok kapcsán, melyek véghezvitele befolyással bír az adott helyszín állapotára. Fontos momentum, hogy a felmérések során a társadalom is kifejezheti preferenciáit, nemcsak a szakemberek véleményét ismerik meg a döntéshozók. Általában a következő területeken lehet az eredményeket felhasználni: stratégiák
kidolgozása
az
örökségvédelemben;
kutatási
célok
meghatározása;
helyreállítási költségek; az adott kulturális örökség környezetére fordított kiadások; újabb örökségek megóvásának prioritásai; az emberek örökségek iránti preferenciáinak megismerése (EFTEC, 2005).
22
A kulturális örökségek, akárcsak a környezeti értékek, gazdasági értéknek tekinthetőek, mivel hozzájárulnak az emberek jólétéhez, általában pozitívan. Ezt a gazdasági értéket szintén az emberek fizetési hajlandósága, általában annak éves szintű aggregátuma adja, a kulturális örökség jelenértékét pedig a társadalmi diszkontrátával diszkontált fizetési hajlandóságok segítségével lehet kiszámolni, melyek a jószág által nyújtott szolgáltatásokból eredő jólétnövekményt fejezik ki. A kulturális érték teljes gazdasági értéke tehát kiszámolható a fizetési hajlandóságokból, a nem használattal összefüggő étékek pedig ezekben az esetekben is jelentősek a teljes értéken belül. Egyrészt olyan kulturális értéket hordoznak, melyet különösen problémás gazdasági értékkel kifejezni, másrészt még talán a környezeti jószágoknál is nehezebben helyettesíthetőek, hisz ha megsemmisítünk, elvesztünk egy adott örökséget, az eredeti semmiképp nem állítható helyre. Az EFTEC tanulmánya (2005) körülbelül harminc kulturális örökség értékelési felmérését foglalja össze, melyek nagyrészt tehát 2000 után készültek, néhány kivételtől eltekintve Európa területén. Közülük néhány jól elhatárolható, könnyen meghatározható jószágokat értékel, úgy, mint például katedrálisok, várak, tornyok, stb. Más tanulmányok már épületcsoportok, területek értékét tárja fel, úgy, mint monostorok egy csoportját, középkori városokat, településeken belüli épített kulturális örökségeket, városi teret, sőt, a brit csatornarendszert is felmérik. A történelmi, régészeti helyszínek közül ősi emlékhely, fellegvár, romok, tengerészeti feltárás, történelmi park, egy világörökség részévé nyilvánított helyszín értékeléséről szóló tanulmányok találhatóak a gyűjtésben. A tanulmányok jelentős része feltárt preferencia módszereket alkalmaz, elsősorban feltételes értékelési eljárást, kisebb hányadban feltételes választást, ezenkívül még utazási költség módszer fordul elő a kinyilvánított preferencia eljárások közül. Bár a tanulmányok sok tekintetben különböznek és nem túl nagy a számuk sem, néhány általános következtetés mégis levonható. A társadalom pozitív értékeket tulajdonít az örökségi jószágok megőrzésének és helyreállításának, mely azt jelenti, hogy ezen örökségek degradációja csökkenti az egyén és a társadalom jólétét, és az emberek hajlandóak fizetni a kár elkerülése érdekében.
3.2 Kvalitatív módszerek A kvantitatív módszerekkel szemben a kvalitatív eljárások inkább a kutatás tárgyának milyenségére, minőségi aspektusaira koncentrálnak, ezeken keresztül keresik a választ a kutatási kérdésre. A kvalitatív módszerek alapvetően emberközelibbek, nem
23
feltétlen számszerűsíthető, puhább adatokat adnak, amire a társadalomtudományokban, - mivel a társadalmat, azaz embereket, emberekkel kapcsolatos jelenségeket kutatnak- , igenis szükség van. A kvalitatív módszerek alapvetően az emberekkel folyatott interakciókkal dolgoznak, melyek során olyan aspektusok is felszínre kerülnek, melyek számokban nem fejezhetőek ki. Ezen módszereket sokáig nem tekintették elfogadottnak a tudományban, mivel tudományosságukat megkérdőjelezhetőnek ítélték. A pozitivista álláspont kritikája a legmeghatározóbb a kvalitatív módszerek létjogosultságát illetően, mivel elveik szerint az adatok megfigyelése és értelmezése szigorúan el kell különüljön egymástól, a tudományos tényeknek pedig objektívnek és kvantifikálhatónak, az állításoknak értékmentesnek kell lenniük (Kvale, 2005). De hogyan kutatható a társadalom, mely emberekből áll, ha alapvetően kizárjuk az emberi tényezőt? Ezt a dimenziót adja meg a kvalitatív kutatás, melynek jelentőségét egyre inkább elismerik, egyre kidolgozottabb módszerek, alapelvek kerülnek felszínre, melyek a kritizált objektivitás hiányának orvosolására törekednek az ilyen kutatások során, és a kvalitatív dimenziók létjogosultsága is egyre elfogadottabb a kvantitatív megközelítések kiegészítésére és azoktól függetlenül. Tehát a „vagy-vagy kérdés” inkább attól függ, mit akarunk kutatni, melyik módszer felel meg leginkább a kutatási kérdésünk megválaszolására, valamint sokszor a két módszer egymást segíti a kutatás egy-egy fázisában.
A
kvantitatív
felmérések
előkészítésére
vagy
az
eredmények
finomhangolására kiválóan alkalmasak a kvalitatív módszerek. Ezen eljárások közül a legismertebbek és legelterjedtebbek az interjú különböző formái.
3.2.1 Az interjú Mivel a kvalitatív kutatás interperszonális interakciókon alapszik, gyakorlatilag minden eljárás interjúnak tekintető, amennyiben az interjút a társalgás egy formájának tekintjük. Kvale (2005) definíciója szerint az interjú „olyan beszélgetés, melynek struktúrája és célja van”. Talán ezen állítás kapcsán fogható meg leginkább a kvalitatív megközelítés jelentősége, ha belegondolunk a beszélgetés fontosságára az emberek életében. A tudás és tapasztalatok cseréje, ismeretszerzés mellett az emberek egy ilyen kommunikáció keretében elmondhatják véleményüket, érzéseiket, gondolataikat a saját szavaikkal, saját nézőpontjukból. Annyiban különbözik az interjú a hagyományos beszélgetéstől, hogy az interjúkészítőnek tudományos célja van, a kutatási kérdésének
24
megválaszolása és ezért semlegesen, objektívan kell részt vegyen a beszélgetésben, irányítani kell azt a meghatározott struktúra alapján. Héra és Ligeti (2005) az interjúk következő csoportosítását adja:
§ Spontán interjú: a beszélgetéstől az interjúhelyzet tudatossága különbözteti meg, a spontaneitásból kifolyólag tájékozódásra használják általában, illetve olyankor alkalmazzák, mikor nincs lehetőség a beszélgetés rögzítésére § Strukturált interjú: hasonló a kérdőíves felméréshez, merev szerkezetű, tehát a kötött kérdéssorendtől nem lehet eltérni, annyiban különbözik a kérdőívektől, hogy a válaszokat az alany szavaival rögzítik, nem előre megadott válaszlehetőségek alapján. § Kevert interjú: itt keveredik a strukturáltság és nyitottság. A kezdeti strukturált interjúra emlékeztető kérdések után az alanynak lehetősége van az interjú későbbi részében a válaszok alaposabb kifejtésére. § Életinterjú: a kevert interjú egyik esete. Itt nyitott kérdésekkel lehetősége van az alanynak a hosszú, kifejtett válaszokra, mesélésre, az elkerülhetetlen kötött kérdések mellett újabb és újabb kérdések merülnek fel az alany történetei, reakciói alapján. § Mélyinterjú: ez a típus áll legközelebb a hagyományos értelemben vett beszélgetéshez, az alany tudat alatti rétegeinek és a gondolatai közötti kapcsolatoknak a feltérképezését szolgálja. Az interjúkészítőnek itt van a legtöbb lehetősége az alany válaszaira, viselkedésére reagálva irányítani az interjút. § Fókuszcsoport vagy csoportos interjú: az interjú egy speciális esete. Több emberrel, kontrollált körülmények között, meghatározott vázlat alapján készül az interjú, sok esetben két ember vezetésével. A csoportdinamika és a megkérdezettek közötti interakciók bővebb ismeretekkel szolgálnak, mint egy két személy közötti interjú.
Miles-Huberman (1994) valamint Héra-Ligeti (2005) alapján az interjúkészítés a következő módon épül fel:
1. Mint minden kutatásnál, itt is szükség van a konceptuális keret és a kutatási kérdés meghatározására. A konceptuális keret összesíti és elmagyarázza a 25
legfontosabb vizsgálandó területeket és a köztük fennálló, feltételezett kapcsolatokat. Ezt a keretet akár grafikusan is lehet ábrázolni a kapcsolatok kifejezőbb megjelenítése céljából. A konceptuális keret meghatározásából közvetlenül adódik a kutatási kérdés(ek) megfogalmazása, de akár meg is előzheti azt. A kutatási kérdés tömören fogalmazza meg a kutatás célját, azt a kérdést, amire a kutatás során keressük a választ. Egy fókuszt jelent a kutató számára, melyhez a kutatás során tartania kell magát. 2. Szintén minden kutatásra jellemzően, itt is sor kerül a mintavételre. A mintánk meghatározásával lehatároljuk a vizsgálni kívánt sokaságot, a kvalitatív módszerek jellemzőiből kifolyólag a kutató kis mintákkal dolgozik ellentétben a kvantitatív eljárásokkal. Szintén, általában nem a véletlen mintavétel jellemző. 3. Az interjút megelőzően szükség van az interjúvázlat elkészítésére. Az alapján kerül kialakításra, hogy milyen kérdések megválaszolása szükséges. Majd a jó felépítésre koncentrálva kell felállítani a kérdések sorrendjét, ami a választott interjútípustól függ, akárcsak az is, mennyire térhetünk el a felállított sorrendtől. 4. Mindezek után sor kerül magára az interjúra. Ennek során az interjúkészítőnek figyelnie kell arra, hogy az elérni kívánt cél, a megválaszolandó kérdések szellemében irányítsa az interjút, de ne úgy, hogy befolyással legyen a kapott válaszokra. Nagyon sok buktatója lehet egy interjúnak pont abból kifolyólag, hogy emberek közti kommunikációról van szó, tehát nemcsak szakmai, de magatartásbeli hibákat is elkövethet a kérdező (Heltai-Tarjányi, 1999). A szakmai hibák alapvetően a kérdésfeltevés és a kérdező semlegességének problémái, melyekkel az interjú tudományossága, objektivitása kérdőjelezhető meg. A magatartásbeli hibák pedig a kérdező személyiségbeli problémái, hiányosságai, melyek az alany és kérdező viszonyára vannak hatással, ezen keresztül befolyásolva az interjút. Az interjú során a kérdezőnek meg kell találni azt az egyensúlyt, mellyel beszélteti az alanyt, beszélget vele, de az alany válaszol a kérdésekre. A megfelelő helyszínválasztás, a nyugodt körülmények, az idő megfelelő hossza, a jó kérdések és helyes feltevésük, a nyitottság, a nonverbális kommunikáció jeleire való figyelem és mindezek megfelelő rögzítése mind kulcsfontosságúak a jó interjú elkészítésében. 5. Az interjúk után közvetlenül érdemes egy feljegyzést készíteni a még friss gondolatokról, benyomásokról, felmerülő kérdésekről, majd a feljegyzések visszaolvasásával, illetve a hangfelvételek meghallgatásával egy részletes 26
interjúmemót lejegyezni. Ekkor az interjún a kérdésekre kapott válaszok leírása mellett célszerű a kutatási kérdés szempontjából felmerülő témákat is lejegyezni, valamint a felmerülő kérdéseket és további irányokat. Szintén kulcsfontosságú a kifejező szófordulatok, lényegi megfogalmazások szószerinti megörökítése, amivel az interjútechnika lényegére, a kérdezett alany szemszögéből bemutatott problémafeltárásra reflektálhatunk. 6. Végül a kapott eredmény elemzésére kerül sor. A feljegyzett interjúkban találhatunk mintákat, lehet a kapott válaszokat csoportosítani, összehasonlítani, tipologizálni. Mindezeket kifejezőbbé teszi az alanyok szó szerinti idézése. Igazából
azonban
nincsen
általánosan
meghatározott
módszer
az
interjúanalízisre, a kutatási kérdést szem előtt tartva és objektivitásra törekedve, kreatívan, de ugyanakkor tudományosan kell megadni a feltett kérdésünkre a választ.
3.3 A kvantitatív módszerek kritikája és a dolgozat módszertanának megválasztása A környezetértékelési eljárások, illetve ezek kulturális örökségek értékelésére alkalmazott esetei paradox módon pont a céljuk következtében kérdőjelezhetőek meg. Ezen értékek és minőségükben bekövetkezett változások társadalmi hatásainak monetáris számszerűsítése ugyan kezelhető, objektív információt szolgáltat, de a pénzben nem kifejezett értékdimenziók sokkal kisebb mértékben esnek latba a döntéshozatal során. Márpedig eredeti célja pontosan az, hogy ezen jószágok értékeit kifejezze a döntéshozók számára. Az értékeket ugyan egy dimenzióra, a pénz nyelvére redukálja, de ki lehet-e mindent fejezni pénzben? Az etika erősen kritizálja ezen értékek monetáris értékelését, morálisan nem tartja elfogadhatónak a természet értékeinek pénzre való konvertálását, sőt, álláspontja szerint az ökoszisztémáknak joga van az önmagukban való létezéshez, függetlenül attól, hogy a társadalom használattal összefüggő értékrészét képezik-e (Krajnyik, 2008). Módszertani szempontból Marjainé Szerényi (2005) a következő buktatókra hívja fel a figyelmet:
§ A jövőben bekövetkező bizonytalan költségek és hasznok kezelése problémás a költség-haszon elemzésben, sokszor meg sem tudja ragadni azokat.
27
§ A fizetési hajlandóság erősen korrelál a jövedelemmel, tehát az alacsonyabb jövedelmű csoportok fizetési hajlandósága is alacsonyabb, ami nem tükrözi feltétlen a környezet védelmét illető hajlandóságukat. § Azok a döntések, melyek megalapozását segíti az adott felmérés különböző konfliktusokkal, érdekekkel terheltek, melyeket a számok nem tükröznek. § Maguk a technikák metodológiai problémákkal terheltek, az eljárások nem egyértelműen elfogadottak.
Mindezektől függetlenül a környezet monetáris értékelésére szolgáló módszerek rendkívül népszerűek, dinamikusan fejlődnek és eredményeiket egyre több területen használják. Mindenképpen elmondható, hogy profitorientált világunkban szükség van ezen értékek pénz nyelvén való közvetítésére. Dolgozatomban én mégis a kvalitatív interjútechnikát választottam a következő okokból: § A szakdolgozat keretein belül nem állt módomban egy megfelelő nagyságú kutatás elvégzése, mely a kvantitatív módszerek alkalmazása esetén nagyszámú mintát jelentett volna. § Statisztikai, ökonometriai ismereteim nem megfelelőek a kvantitatív felmérések során készített kérdőívek eredményeinek kielemzésére § Az érintettek véleményének megismerésére a kvalitatív módszerek leírásánál bemutatott indokokból kifolyólag alkalmasabb az interjú. A dolgozatom célját, a kérdésem megválaszolását megfelelőbben szolgálja az emberek személyes véleményének feltárása, számszerűsítés, monetáris értékelés nem volt célom. § Az így szerzett információk előkészíthetnek egy későbbi nagyobb terjedelmű felmérést. § Személyesen közelebb áll hozzám az emberekkel való kommunikáció. Nem mellesleg, mivel dolgozatom gyakorlati célokat is szolgál önkéntes munkámra nézve, sokkal célravezetőbbnek tűnt a személyes interakció.
28
4. A Millenáris bemutatása A Millenáris Sporttelep Budapesten a zuglói Szabó József utcában található. A Budapesti Olimpiai Központ része, a Puskás Ferenc Stadion és a Kisstadion mellett fekszik, a Stefánia út és a Thököly út által határolt területen. A pályára belépve a tribün irányából jobb kézre a Puskás Stadion látható, mellette a Stefánia út felé eső részén a Földtani Intézet épülete nyújt gyönyörű látványt, innen a Thököly út fele végig fák és zuglói villák övezik. A Sporttelep összképe az 1928-as állapotot őrzi szinte változatlan módon, a pályafelület paraméterei az ötvenes évekbeli felújítás óta ugyanazok: 412 méter hosszú, dőlésszöge a kanyarokban 36,6, az egyenesekben 11, 6 fok.
A létesítmény tulajdonosa az állam, az állami vagyon kezelését pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) végzi. Az MNV Zrt. egy vagyonkezelési szerződés keretében a Millenáris Sporttelep üzemeltetését átadta a Budapesti Olimpiai Központnak (BOK), mely Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) szervezeti egysége. A NUSI felettes szerve az Önkormányzati és Területfejlesztési
Minisztérium
(ÖTM),
a sportszakmai
felügyeletet
a Sport
Szakállamtitkárság adja. Következőkben a Millenáris Sporttelep részletes történetét és jelenlegi helyzetét mutatom be. Fontosnak tartom a létesítmény múltjának részletes ismertetését, mivel a Millenáris, mint fogalom megértésének elengedhetetlen része, a hely hangulatának átérzéséhez feltétlen szükséges, ezen kívül a korai szakasz történései sokszor tanulságosak, ismétlik magukat és jellemzőek a jelenlegi helyzetre, esetleg előremutatóak a megoldás tekintetében. Ezekre itt hívnám fel a figyelmet, hogy az olvasó már ezek ismeretében nézze a létesítmény történelmét. Budapesten a Millenáris volt az első mind verseny, mind szabadidős sporttevékenységre kialakított létesítmény, és az egyetlen kerékpárpálya, mikor 29
megépült. Számos sportág innen indult - nem véletlenül nevezik a magyar sport bölcsőjének -, élő emléke a gazdag magyar sport és szabadidős kultúrának. A hely jelentőségét emeli, hogy az élsport mellett a testmozgásnak, a szabadidős sporttevékenységnek is fellegvára volt a Millenáris, sokszor szabták működési feltételként az iskolák számára biztosítandó ingyenes használatát. Ráadásul ez a létesítmény 110 éve folyamatosan működik és ma is rendeltetésének megfelelően lehet használni. Annak ellenére maradt fenn, hogy eredetileg ideiglenesnek épült, története során többször veszélybe került léte, mert a döntéshozók felismerték a mozgás és a sport jelentőségét. A közösségi akarat elérte, hogy tovább működjön a létesítmény, sőt előfordult, hogy egyéni anyagi kockázatot vállalva biztosították fennmaradását. A Millenáris történetét átfogóan egyetlen irodalom, a 100 éves évfordulóra kiadott áttekintő tanulmány (Kun et al., 1996) dolgozza fel, ezen forrás felhasználásával készítettem el a történet bemutatását, a jelenre vonatkozó megjegyzések pedig Horváth Balázs kéziratain, valamint személyes tapasztalataimon, megfigyeléseimen alapulnak.
4.1 A Millenáris múltja Az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat sporteseményeket, bemutatókat is magában foglalt, a tervek szerint atlétikában, kerékpározásban, korcsolyázásban, sakkban és vívásban a legjobb nemzetközi versenyzőket akarták meghívni. A szabadtéri versenyek megrendezésére azonban nem rendelkezett a főváros megfelelő helyszínnel, ezért egy alkalmas versenypálya megépítése vált szükségessé, melyet meg is szavaztak. Budapest közgyűlése a szervezőknek a Stefánia út és a Lóversenytér között fekvő területet átadta erre a célra jelképes összegért cserébe, azzal a feltétellel, hogy területet a főváros visszakapja az ünnepélyek befejeztével. A terület mellett hat havi ingyenes vízellátást vállalt. A Herkules sportlap tudósítása szerint az épülő sportpálya „olyan lesz, a minő Magyarországon még nem volt soha, s a mely méltó tere lesz a sok száz nemzetközi és nemzeti mérkőzésnek, tornának, sportünnepségnek.”2 Az építkezés Bláthy Ottó tervei alapján folyt, és 1896. május 14-én került sor a „mai igényeknek teljesen megfelelő, kényelemmel berendezett versenypálya” megnyitó versenyére, melyen több egyesület, számos olimpikon vett részt, azonban kevés néző jelent meg feltehetően a kellemetlen idő és a drága belépődíj következtében. A versenyprogram atlétikai pentatlont, összetett tornaversenyt, súlyemelést foglalt magában, a kerékpárpálya nem megfelelő állapota miatt a kerékpárosversenyt azonban 2
Herkules, 1896. február 15.
30
elhalasztották. Két héttel később került sor a megrendezésére, egyéb atlétikai számok mellett, melyet sorozatos, időnként napi rendszerességgel egymást követő viadalok követtek, a kezdetben gyér látogatottság is egyre nőtt, a nézők egyre inkább megkedvelték a látványos, izgalmas küzdelmeket. Június elején a millenniumi versenysorozat ezredéves ifjúsági tornaversenyén maga a király is megjelent. A következő hétvégén rendezték az első nemzetközi atlétikaversenyt a Millenárison, rendszeresek voltak a torna, súlyemelő, az atlétika különböző számait felvonultató és kerékpáros versenyek, júliusban már a hölgyek viadalára is sor került férfi kísérőkkel hajtott tandemkerékpárokon. Az őszig tartó versenyek hatására fellendült a sportélet Budapesten, a lakosság nézőként ismerkedett a testedzési lehetőségekkel, a sportolók pedig végre megfelelő színvonalú pályán edzhettek. Mindez – amellett, hogy több vidéki város rendelkezett ezidőtájt velodrommal - a Millenáris megtartását indokolta, a sportvezetők egységesen álltak ki a kérés mellett a hezitáló fővárossal és az ellenzékkel szemben, és megalakították a Budapesti Torna- és Sport-Egyletek Versenypálya Szövetségét. A számos ok közül, mellyel a lebontás mellett érveltek, többek között a programok iránti csekély érdeklődés valamint a terület üdülőövezetté való alakításának terve szerepelt. A versenypálya szövetségnek végülis sikerült további három évre megkapnia az eredetileg ideiglenesnek szánt telepet, mely azonban emiatt komoly felújításra szorult. A szükséges pénzt Iszer Károly, a Budapesti Torna Club (BTC) trénere bankkölcsönből finanszírozta, melyet ugyan a szövetség számára vett fel, de személyes vagyonát jelölte meg fedezetként. A felújított atlétika pályán szeptemberben újra megjelentek az atléták, futballisták, a kerékpárpálya pedig világszínvonalúnak számított, melyre örömmel jöttek a legnagyobb nemzetközi nevek. Iszer egyébként a BTC futballcsapatának volt edzője, gesztusa pedig jól mutatja az új szenvedély, a labdarúgás
terjedését
és
Millenárisra történő beférkőzését. A felújítás már a kerékpáros szezon
végére
futballmeccsekre
fejeződött
be,
került
sor
kizárólag ezután, és 1897. október 31-én
megrendezték
az
első
klubközi és egyben nemzetközi labdarúgó mérkőzést hazánkban, a Vienna Cricket and Football Club és a BTC között. 31
A délután háromkor megadott kezdőlövés a magyar labdarúgó sport kezdőpontjának tekinthető, egyébként se a játékosokat, sem a nézőket nem zavarta, hogy a kapukon nem volt háló és, hogy a távolugró gödör a pályán belül helyezkedett el, a szakértő híján lejátszott mérkőzés során pedig a cilinderes, látcsövekkel felszerelt nézősereg gyakran a számunkra már szokatlan, birkózófogásokkal megoldott védelmen szórakozott. Számos magyar klubközi rangadó után 1899 februárjában a Műegyetemi Football Csapat a Milin megszerezte a magyar labdarúgó sport első nemzetközi győzelmét a bécsi Victoria ellen. A sportoló fiatalok lelkesedésének kedves példája többek között, mikor egy nemzetközi meccsen a BTC gimnazista kapusa a versenysporttól iskolásokat eltiltó szabály miatt álnéven, álszakállban és -bajuszban játszott, vagy mikor az új évszázad köszöntésére 1900 szilveszter éjjelén is játszottak a Millenárison a sűrű hóesés ellenére. 1900-ban a versenypálya szövetsége újabb hat évre megkapta a sporttelep bérletét jelképes összegért cserébe, újabb tribünökkel, öltözőkkel, irodákkal, illemhelyiségekkel, tekepályával és vendéglővel gazdagodott a pálya. 1901. január 19-én megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége és kiírta a nemzeti bajnokságot, melynek természetesen a Millenáris adott otthont, a labdarúgás pedig a legnépszerűbb sporttá vált. A labdarúgás mellett azonban nem szabad elfeledkezni a többi sportról sem. Továbbra is rendeztek atlétika versenyeket a Millin, az 1897-ben megtartott első bajnokságot követően, a pünkösdi iskolai tornaünnepélyeken rendszeresen több ezer diák vett részt, és olyan közkedvelt eseménynek számított, hogy gyakran csak kapcsolatok árán lehetett helyet kapni a nézőtéren, a királyi család tagjai pedig megszokott látogatói, védnökei voltak a versenyeknek. A kerékpársport is egyre népszerűbbé vált, a korabeli lapok rendszeresen tudósítottak
a
legújabb
eredményekről,
csúcsokról,
egyébként
a
különböző
kerékpárszámok mellett megjelent a kerékpárpóló is, további érdekesség pedig az embervezetéses, kvadruplettek szélárnyékában versenyszám, már
nemigen
1899-ben kerékpáradó,
futott melyet
ma
látni.
Az
bevezetett valamint
a
futball térnyerése azonban a
32
kerékpár ideiglenes hanyatlását eredményezte egészen 1911-ig, mikor a hatóságok, felismerve a kedvezőtlen következményeket, eltörölték az adót. A visszaesés eredményeképp azonban számos pálya megszűnt, 1905-re gyakorlatilag csak a Millenáris maradt üzemképes, ahol a kerékpársport átmeneti nehéz éveit néhány meghatározó kezdeményezés dobta fel. Rendeztek fogadásos versenyeket és a Magyarországra 1902-ben Posszert János által behozott motorvezetéses (stéher)3 versenyek a Milin is megjelentek néhány éven belül. A megújított bérleti szerződés értelmében azonban a népszerű versenyeket rendező szakág hamar el kellett hagyja a helyszínt, mely megint sokat ártott a sportnak. Az 1907-ben tizedik szülinapját ünneplő futball eközben tovább virágzott, egy novemberi magyar-osztrák meccsen első ízben filmkamera is megörökítette a mérkőzést, a szövetség pedig a gyors hírközlés érdekében postagalambokkal jutatta el az eredményt más fővárosokba. A következő években egyre komolyabb nézőszámot vonzott a Millenárisra a labdarúgás (például 1909 pünkösdjén három nap alatt 30 ezer ember látogatott ki a pályára), és ez nézeteltéréseket váltott ki a pályaszövetség tagegyesületei között, többek között az éves versenynaptár elkészítésekor, mivel mindenki a legtöbb néző befogadására képes, ezért komoly bevételt biztosító Millenárison akarta rendezvényeit megtartani. A szövetségen belül szavazati joggal az eredeti, elsősorban kerékpáros klubok bírtak, az újabb sikeres futball csapatok azonban egyenlőséget követeltek. A belviszályok odáig vezettek, hogy felépültek a klubok saját pályái és 1911. október 29-én utoljára játszott itt a válogatott Svájc ellen soha nem látott, tizenötezres tömeg előtt. A meccsen az addigi legnagyobb gólarányú győzelmét érte el a magyar csapat, 9:0-ra verte a svájci válogatottat. A labdarúgás azonban kinőtte a Millenárist, tagadhatatlan azonban, hogy ez volt a magyar futball szülőhelye és gyermekkorának helyszíne, a válogatott otthona, 19 nemzetközi meccsből 18-at játszottak itt a fent említett mérkőzésig. Ebből tízszer nyert, ötször döntetlent játszott és csak a verhetetlen, világelső angoloktól kapott ki három ízben a nemzeti csapat. A kezdeti néhány száz fős közönség pedig tízezresre rúgott az időszak végére. 1912 őszén Iszer Károly a Millenáris felszámolása ellen tiltakozó levelében a következőket írta a főváros tanácsához: „Sokmindennek kútforrása lőn. Felébresztette az ifjúságban a szabadtéri játékok iránti kedvet, a nagyközönségben pedig azt a soha
3
A stéher és további pályaszámok bővebb leírását lásd: http://velodrom.hu/wiki/doku.php/palyakerekparozas
33
nem remélt érdeklődést, mellyel ma az egészséges embersport iránt viseltetik.”4 A tanács 1915-ig meghosszabbította a bérletet, de feltételként szabta, hogy a községi iskolák a pályát ingyen használhassák hétköznap, akár versenyek céljára is. A kerékpársport időközben új erőre kapott, nemzetközi mezőnyben helytálló kerekeseink az 1913-as berlini világbajnokságon a magyarok egyik legjobb eredményét érték el a sportágban (Vass Antal és Havasi Sándor tandemszámban szerzett harmadik helye.) Az élsport mellett szórakoztató műkerékpáros bemutatóra is sor került a Milin, majd 1914től a főváros alkalmazottait tömörítő Budapest Sport Egyesület tartott hetente kétszer edzést futballistái és atlétái számára, és az 1909-ben megépült uszodát is rendszeresen használták. Érdekesség, hogy egy ilyen edzés keretén belül került sor a törvényhatóság embereiből felállt Kövérek és Soványak összecsapására, ahol a felajánlott egy hordó sört végül a Kövérek gárdája nyerte. Az 1915-ben lejárt bérleti szerződést a pályaszövetség nem újíttatta meg, mivel a telep a megelőző években veszteségesen működött. A főváros visszavásárolta és a pálya nemsokára kizárólag a BSE és az iskolák sportolási, valamint játék helyszínévé vált. A felújítási munkákat a háború megszakította, huszonötéves fennállását azonban már megújult külsővel ünnepelte a Millenáris 1921-ben. A közepét gyepesítették és a
tribünöket is felújították, a kerékpárpálya átépítése azonban anyagi okok miatt még váratott magára. A kerékpáros szövetség tanulmányútra küldte két szakemberét, hogy felmérjék a legkorszerűbb pályákat Európában. Vasbeton szerkezetű újjáépítést szavazott meg a közgyűlés a tapasztalatok hatására, az infláció miatt azonban csak kisebb foltozgatásra futotta. Eközben azonban nem állt meg a kerékpáros élet, 4
A Budapesti Versenypálya Szövetség levele a Tanácshoz. 1912. november 28. Budapest Főváros Levéltára 1407 b, 234/1896–VI. doboz 149.794/1912. sz.
34
kerékpáros virágkorzót, bicikli-szépségversenyt is rendeztek, a Millenárisra pedig visszatértek Posszert motorvezetéses versenyei többezres nézőközönséget biztosítva. A főváros már világszínvonalú velodrom felépítését tervezte. 1924-ben azonban Újpesten felépült egy gyorsabb fapálya, mely átvonzotta a közönséget, és lévén Posszert a tulajdonos, elsősorban motorvezetéses versenyeket rendeztek itt. Közben azonban a BSE is virágzott és az egyre bővülő egyesület, melynek kerékpáros, motoros és ökölvívó szakosztályai mind a Millenárison edzettek már, 1925ben bejelentette igényét a pályára, mint saját sporttelepre. A következő évben meg is kapták a pálya bérletét, egyszeri meghosszabbítással végül egészen 1941-ig, jelképes összegért cserébe. Természetesen a budapesti iskolák továbbra is használhatták a Millenárist. Az új bérlő a sporttelep felújítását szorgalmazta, melyhez a főváros többször szavazott meg kölcsönt. A tervezéssel Hajós Alfrédot és Mattyók Aladárt, a kor két neves sportépítészét bízták meg. 1928 májusára el is készült a betonpálya és betontribün, melyet gyakorlatilag eredeti állapotban őriz a mai pálya, az ünnepélyes, látványos, gazdag programot biztosító megnyitóra pedig július 8-án került sor. A megújult pályán a betonteknőn kívül helyezkedett el a medence és gyereklubickoló, a nagytribün alatt bálokat, tánctanfolyamokat, összejöveteleket befogadó társalgó épült, modern öltözők, zuhanyzók, egyesületi helyiségek álltak a sportolók és szövetségek rendelkezésére és a telep természetes jégpályáját látogathatta télen a közönség.
Hosszas huzavona után 1928 februárjában Magyarország szerezte meg az azévi kerékpáros világbajnokság szervezését. A gyakorlásra a pálya késői megépülése miatt
35
kevés lehetősége volt a magyaroknak, így inkább az országúti versenyeken szereztek jobb helyezéseket. Az augusztusban lezajlott esemény ugyan páratlan módon veszteséggel zárult, de a nemzetközi szövetség elismeréssel jutalmazta a rendezést, és szépszámú közönség is kilátogatott a küzdelmekre. A világverseny kedvezően hatott a magyar kerékpársportra, a Millenáris Európa leggyorsabb pályája volt, így számos új csúcs született több számban, Szekeres Béla új tehetség pedig ezreket vonzott a sporttelepre a következő két évtizedben. A futball is visszalátogatott a pályára, de rendszeres motoros, birkózó, tenisz, ökölvívó, torna és atlétika versenyeket rendeztek, a medencében pedig úszótanfolyamokon lehetett részt venni. A munkás-sportünnepélyek sportversenyeire és tornabemutatóira szintén a Millenárist bérelték ki, a programban táncversenyzők és kórusok is felléptek. A több éve húzódó anyagi gondokat, a deficites működés terhét azonban nem bírta tovább viselni a BSE, és 1936 elején a megszűnő szakosztályokból fennmaradtak sem használták már a Millenárist. A budapesti közgyűlés visszavette a pálya kezelését, a többszázezer pengős tartozást leírta, illetve átvállalta.
A sporttelepet elsősorban az iskolások testnevelési és sport céljaira használták, de a versenysport is megmaradt, itt készült a harmincas évek kitűnősége, a berlini olimpia ötödik helyezettje, Orczán László. A háború ellenére sem állt meg a pályasport, sőt, 1939-ben öt válogatott verseny volt Budapesten, olasz, lengyel, német, bolgár és „ostmarki” versenyzőkkel. 1941-ben azonban a háború a kerekesekre is kihatott, a versenyek elmaradoztak, a háború utolsó éveiben ellátó alakulat működött a Milin és
36
szökevény kerékpárosok bujkáltak az öltözőkben. A betonteknőt, az atlétikapályát és a futókört, valamint a tribünt több találat érte, a romos pályát azonban 1945-ben az előmerészkedő lakosok, versenyzők saját erejükből építettek újjá, és május 1-én meg is rendezték az első pályaversenyt. Egy júliusi versenynapon a 40 km-es motorvezetése verseny győztesének felajánlott ötkilós kolbászt Pataki József nyerte, a koszorúként nyakába akasztott nyereményt azonban nem tudta hazavinni, hisz az éhező tömeg lelecsippentett belőle a gratulációk közben. A
háborút
követően
a
felszabadult
Millenáris
tovább
működött,
a
pályaversenyeken kívül azonban immár politikai rendezvényeknek, munkásgyűléseknek is otthont adott. A labdarúgó, ökölvívó és kosárlabda mérkőzések idővel átköltöztek a főváros többi felújított sportpályájára, a május 1-i sportbemutatók helyett pedig felvonulásokat rendeztek. A Millenáris fő profilját innentől kezdve a kerékpározás jelentette, melynek programja azonban folyamatosan bővült új, izgalmas és látványos számokkal. Az itthon az 1949-ben és 1954-ben megrendezett Főiskolai Világbajnokság tulajdonképpen olimpiai
a
szocialista
reménységeinek
próbaversenye
volt,
a
tábor
találkozója, nemzetközi
szinten is helytálló magyarok pedig megmutatták az évek során, hogy újabb tehetséges pályás generáció nőtte ki magát. Az igényeket kielégítendő újra felmerült a pálya felújításának terve, melyet a második Universiade előtt, 1954
tavaszán
Magyarország kerékpáros átépítették
véghez továbbra
pályájának a
mai
is is
vittek. egyetlen
futófelületét
napig
fennálló
paraméterekkel, és új világítást kapott a pálya, mely szintén a mai állapotot tükrözi. A Népstadion felépüléséhez kötik többen
a
Millenáris
hanyatlásának
kezdetét, de még néhány évtizedig komoly sportélet folyt a pályán. A stadion építése idején felszámolták az uszodát, 37
helyére teniszpályák kerültek. A pálya közepén fagyasztórendszerrel ellátott jégpályán korcsolyabemutatókat
és
jégkorong-mérkőzéseket
rendeztek,
korszerű
fedett
csarnokban, melyet hazánkban először itt alkalmazott túlnyomás alatt álló műanyag fedéssel oldottak meg. De volt itt autó rodeó és motorkerékpár-fesztivál is. A kerékpáros pálya 412 m-es, nem szabványos hossza sajnos azonban nem tette lehetővé a világversenyek rendezését, ennek ellenére kerekeseink nemzetközi szinten is megállták helyüket, több ízben végeztek az élmezőnyben olimpiákon és világbajnokságokon, Európában ismerték, tisztelték nevüket. A nemzetközi eredmények mellett pedig számos versenyző évtizedekig meghatározó egyéniség, a fiatalok számára példakép volt a magyar pályasportban. A néhány továbbra is megrendezett nemzetközi verseny közül ki kell emelni az Arany Mokka Grand Prix-t 1972-től, melyre Világ Kupa pontokért jöttek versenyezni az akkori legjobbak. A pályafelület mai napig utolsó felújítására 1974-ben került sor, mikor is új cementburkolatot kapott.
4.2 A Millenáris jelene Az ezredfordulóra gyakorlatilag csak a pályasport maradt a Millenárison. 1996ban a 100 éves évforduló alkalmából rendbe hozták a tribünépületet és a folyosón állandó kiállítás nyílt, melynek keretében ma is megtekinthető a tablókon a sporttelep története. Az elmúlt évek sporteredményei közül kiemelendő Szabolcsi Szilvia pályafutása, aki a pálya korszerűtlensége ellenére rendkívüli eredményeket ért el nemzetközi szinten, olimpián, világ- és Európa-bajnokságokon. A pálya jelenlegi helyzetének gyökerei igen szerteágazóak, ezek közül csak néhányat érintenék. Egyrészt a tömegek új szórakozási lehetőségei miatt egy-egy sportverseny kevésbé vonzza a tömegeket, főleg ha a médián keresztül is követni tudják. A rendszerváltással a magyar sport helyzete is megváltozott, mely természetesen a kerékpársportra is hatással van. Ezenfelül az utóbbi években egy érthetetlen széthúzás jellemzi
a
kerékpáros
élsportot,
miközben
tömegek
indulnak
úgynevezett
amatőrversenyeken. A megváltozott sportkultúra és nem utolsó sorban a közúti közlekedés veszélyessége miatt egyre kevesebben csatlakoznak a „vékonykerekű” kerékpáros szakághoz, a Millenáris leromlott állapota miatt pedig ennél is kevesebben jönnek el a pályára. Nem mellesleg a világ élvonala fedett fapályákon edz, a versenyeket is természetesen ilyeneken rendezik, és értelemszerűen télen is edzhetnek, melyre a Millenárison, Magyarország egyetlen kerékpáros pályáján nincs lehetőség. A minimális pályakerékpáros mezőny nem jelent elég kihasználtságot a pálya számára, de
38
kizárólag a kerékpáros funkció egyébként sem lenne elegendő a Millenáris eltartására. A kezelőnek pedig úgy tűnik nem érdeke vagy nem áll módjában a pályát karbantartani. Természetesen itt felmerül a tyúk vagy tojás dilemma, miszerint a pálya állapota miatt nincs gyakorlatilag pályasport, vagy a sport hiánya miatt nem éri meg felújítani a pályát. Mindenesetre a Millenáris műszaki állapota jelenleg igen leromlott, és tulajdonképpen egész évben kihasználatlan, ha vannak is olyan időszakok, mikor többen használják. A létesítmény jelene és jövője már egy évtizede bizonytalan, a bárd azonban 2006 tavaszán csapott le, mikor a Nemzeti Sporthivatal Budapesti Olimpiai Központ területére vonatkozó építészeti ötletpályázatot írt ki. A Magyarország Labdarúgó Európa Bajnokságra való jelentkezésével indokolt pályázati kiírás nem tartotta szükségesnek a Millenáris megtartását, a beérkezett pályázatok többsége is lebontásra ítélte. Az utóbbi években egy civil összefogás próbál tenni a pálya fennmaradásáért. 2005 októberében került sor az első figyelemfelhívó rendezvényre egy kerékpárosmotoros eseménysorozat keretében. A 2006-ban kinevezett kerékpáros ügyekben illetékes miniszteri biztos stratégiájában szerepel a létesítmény, fejlesztési terveiben kezdetektől helyet kapott a Mili kerékpáros központtá történő alakítása. Májusban újabb rendezvénysorozat, majális és demonstráció népszerűsítette a pálya ügyét. Szintén májusban megalakult a civil szervezetek képviselőiből és minisztériumi tagokból álló Millenáris Munkacsoport, mely kidolgozta hasznosítás tervét, építészeti látványtervek is készültek, mindeközben pedig elindult műemlékké nyilvánítás ügye, melynek eredményeképp decemberben a sporttelep helyi védettséget kapott. 2007 júniusában a gazdasági minisztérium családi napot tartott a pályán, decemberben pedig a Millenárist bemutató fotókiállítás nyílt a Benczúr Házban. 2008 áprilisában a Föld napi Critical
Mass biciklis felvonulás előtt Bringásreggelit adott a Millenáris versenyekkel, családi programokkal és természetesen reggelivel tarkított program keretében. A nyár folyamán
39
a sport és a civilek egymásra találásának eredményeképp több edzőversenyre sor került, melyek rendezését önkéntesek segítették. A Mili hétköznapjait ma a szerdán és szombaton immár egy éve működő nyílt napok jelentik, mikor az érdeklődők kipróbálhatják a pályát, újjászületett a bringapóló is, becsületkasszás büfé működik (Gébics eszperszó), időnként filmvetítés, előadások színesítik a programot, sőt, 2007 októberében „újrajátszották” az első nemzetközi meccset a 110 éves évforduló alkalmából korhű mezekben és álbajuszban. A pályasport évi három-négy versenyt rendez, ebből az Országos Pályabajnokság és a szomszédos országok versenyzőit is felvonultató Vasló Kupa utánpótlás verseny emelkedik ki. A sportolók azonban csak májustól októberig használják a pályát, a fennmaradó időben kizárólag az apró civil közösség látogat ki a Milire. A civil munka jelenleg megtorpant, mind a tagok közötti együttműködés, mind a kezelővel való kommunikáció problémás, bár ez utóbbi a kezdetektől jellemző. A kerékpáros szövetségen belül pedig a sportot és a sportolókat nem első helyen kezelő légkör uralkodik. Általában az összefogás teljes hiányáról lehet beszélni. Mindeközben pedig a Millenárisra nem igazán fordít senki elég figyelmet és energiát, az érdekében végzett munka, ha egyáltalán lehet ilyenről jelenleg beszélni, nem megfelelően hatékony. A Labdarúgó Európa Bajnokság pályázat bukása miatt a lebontást tartalmazó pályaművek egyenlőre nem valósultak meg, de sokak szerint több terv készült már a Millenáris felszámolásával járó hasznosításra, melyek csak idő kérdése, hogy életbe lépjenek. A Millenáris története ismétli önmagát, épp ezért azonban előremutató tud lenni a történelmének vizsgálata. Újfent a lebontás veszélye fenyegeti, megintcsak az egyéb, profitábilisabb használat céljából. A létesítmény fennmaradását számos alkalommal közösségi összefogással érték el, ez igaz lehet a jelenre is.
40
5. Az elemzés keretei A kutatási kérdésemre a választ a Millenáris velodrom azon érintettjeivel készített interjúk alapján keresem, akik rendszeresen használják vagy tettek fennmaradásáért, tehát mindenképp a fennmaradást támogató vagy abban érintett oldal véleményére voltam kíváncsi. A felmérés így egyoldalúnak tűnhet, de célom azon emberek véleményének és értékítéleteinek bemutatása, akik egy Millenárissal kapcsolatos beruházásnak nagymértékben érintettjei, ellenben nem szólhatnak bele a döntésbe. A mintavétellel azt az űrt próbáltam áthidalni, ami a Millenárishoz fűződő használók, támogatók és a Millenáris sorsát befolyásoló döntéshozók között van. Természetesen naiv gondolat azt képzelni, hogy egy esetleges befektetés, Millenárist érintő változás során
egyáltalán
számba
vennék
ezeket
az
érintetti
csoportokat,
nemhogy
véleményüket, érdekeiket mérlegelnék a döntés során, mégis, a fenntartható gondolkodásmód és az érintettek iránti respektus értelmében úgy érzem legitim egy ilyen kutatást végezni. Nem utolsósorban pedig, gyakorlati munkám szempontjait is figyelembe véve választottam ki a megkérdezetteket, mivel a civil összefogás is kisebb csoportokra, egyénekre töredezett, és a szakdolgozatom kapcsán szerettem volna megismerni a hozzáállásukat, véleményüket, tanácsaikat a kialakítandó és jövőben követendő stratégia, valamint támogatók közötti megfelelő kommunikáció végett.
5.1 Érintettek A Millenárist használó érintetti csoportok két nagyobb szegmensre határolódnak. Ezek az ún. profi kerékpársporthoz tartozó, a velodromot azon keresztül ismerő egyének és csoportok, tehát a jelenlegi és volt igazolt versenyzők, az ő hozzátartozóik, valamint az edzők és szakvezetők. Ezek a csoportok a Millenárist bármikor használhatják a csapatuk jogán, az általuk űzött sport alapvető feltétele azonban a pálya, mely Magyarországon kizárólag itt található. Fontos itt megjegyezni, amire már tettem utalást, hogy az utóbbi időben a „vékonykerekű” szakágon belül elsősorban országúti versenyekre kerül sor, eltolódott a hangsúly ebbe az irányba, csak nyáron használható pályán már a szezonban is kevesen edzenek klubszinten, a versenyek száma pedig minimális. Szintén meghatározó, hogy ezek az alanyok életük nagy részét a Millenárison töltik, töltötték. Ide tartoznak a versenyzők, edzők – akik kivétel nélkül versenyzők voltak korábban – és a hozzátartozók. A szakvezetés körébe a pálya, országúti és terem szakágat tömörítő Magyar Kerékpáros Szakági Szövetség (MKSZSZ, 41
valamint a kerékpáros sportágak ernyőszervezete, a Magyar Kerékpáros Szövetség (MKSZ) tartozik. A sporthoz még szorosan kapcsolódnak a szponzorok. A másik nagyobb érintetti halmaz pedig az ún. „civilek” csoportja, akik a Millenáris körül az utóbbi két évben kialakult mozgalom aktív vagy passzív résztvevői. Közülük van, aki még akkor kezdett kijárni a pályára, mikor nem voltak hivatalosan nyílt napok, ezért engedély nélkül másztak be, esetleg egy egy versenyre látogattak ki, mások már az utóbbi két év nagyobb eseményei és a rendszeres nyílt napok alkalmával jártak itt először. Egy részük aktívan részt vesz a megmentésért folyó harcban (a Millenáris Kerekasztal tagjai illetve az önkéntesek, a Critical Mass -CM mozgalom), egy részük pedig a mozgalom által kiharcolt nyílt napok alkalmával élvezi a pálya adta lehetőségeket. Ugyancsak meghatározóak azon érintettek, akik nem járnak ki ugyan rendszeresen a pályára, de komoly szakmai munkát és támogatást nyújtottak a mozgalom kezdeti fázisában, és ma is nyújtanak, ha erre szükség van. Ők különböző civilszervezetek (Magyar Kerékpárosklub - MK, Radikális Biciklisták – Rabic, stb.), kormányzati és szakmai szervek képviselői, vezetői. Természetesen az érintetti csoportok között van átfedés. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az összes érintettel foglalkozom a dolgozat során, csak a létesítményt jelenleg használó és támogató csoportok véleményét mértem fel.
42
5.2 Interjúkészítés Az interjú alapvetően a személyes érzelmek, gondolatok, kötődések feltárására irányult, hogy ezeken keresztül ismerhessük meg az érintettek véleményét és a Millenárishoz általuk kapcsolt, a létesítmény által képviselt értékeket. A felmérés során kevert interjútechnikát alkalmaztam, a mellékletben megtalálhatóak az interjúkérdések. Ezeket nagyjából a bemutatott sorrendben tettem fel, de ha úgy ítéltem meg, eltértem a kérdésektől, illetve az alany válaszaira reagálva új irányokba tereltem az interjút. A kérdések közül néhány egyezőnek tűnhet, de ha jobban megnézzük, amennyiben ugyanarra a témára irányulnak is, nem teljesen azonosak. Ezzel célom az volt, hogy a hasonló, de eltérő módon feltett kérdésekkel az alany esetleg más megfogalmazásban válaszol, más módon fejezi ki magát, ami tanulságos lehet az elemzésnél. Igyekeztem az interjúkat a Millenárison elkészíteni, hogy az alanyok maga a helyszín látványával, fizikai valójával is könnyebben elő tudják hívni érzéseiket, gondolataikat. Sor került életinterjúra is az idősebb kerékpáros versenyzőkkel folytatott beszélgetés során, valamint a pályát a nyílt napok keretében rendszeresen használó, de a civil munkában aktívan nem résztvevő fiatalokkal egy csoportos interjút készítettem. Módszertanilag igyekeztem tartani magam az objektív kérdező szerepéhez, tapasztalatlanságom miatt azonban elkerülhetetlenül vétettem hibákat. Nehezemre esett semlegesnek maradni az interjúk alatt érzelmi érintettségem valamint saját véleményemen alapuló előfeltevéseim kapcsán, ezért többször elkövettem azt az általános kérdező hibát, mikor hangot adtam véleményemnek, esetleg befolyásolóan tettem fel egy kérdést. Alapvetően ez nem befolyásolta az interjúkat véleményem szerint, mivel az alanyokkal közvetlen, jó viszonyom van és emellett szívesen beszéltek a témáról, önálló, saját véleménnyel rendelkeztek, érzésem szerint nem lehetett őket befolyásolni. A vélemények kapcsán szintén meg kell említenem, hogy az interjú alapvetően személyes érzelmek, gondolatok feltárására irányult, mégis, ezt néhány alany furcsának találta, sőt, előfordult, hogy a kérdések hasonlóságát sem tudták kezelni. Ilyenkor tömören röviden elmagyaráztam, mire irányul az interjú, megerősítettem őket arról, hogy kizárólag saját, személyes véleményükről számoljanak be, hisz a tényeket magam is el tudom olvasni, utána tudok nézni. Egy másik általános jelenség, mely meghatározta az interjúkat, a jelen helyzettől való elvonatkoztatás nehézsége. Számos esetben úgy tűnt, az alanyoknak nehezükre esik elmondani, amit látni szeretnének, mert reménytelennek tartják megvalósulását. Ezekben az esetekben igyekeztem felhívni figyelmüket, hogy a véleményükről, álmaikról beszámolhatnak, ha 43
nem is tartják azokat reálisnak. Általánosságban véve tehát úgy gondolom, a kérdésekből és a kérdésfeltevésből kifolyólag is adódtak hibák, de szembesültem az alanyok személyéből fakadó eltérő gondolkodásmód és attitűdök okozta megértésbeli nehézségekkel, mindezeket igyekeztem kezelni, és úgy gondolom sikerült a legjobb tudásom szerint rugalmasan alkalmazkodni, élő beszélgetést folytatni, de egyben az interjútechnika előírásainak megfelelően lefolytatni az interakciókat. Az elemzés során a legépelt interjúkból kirajzolódott néhány visszatérő motívum, közös pont a kutatási kérdés aspektusából. Ezek mentén elindulva vázolom fel az alább bemutatott nagyobb témákat (értékeket), melyek kisebb altémákra bonthatóak. Igyekeztem bemutatni több eltérő nézőpontot, illetve felhívni a figyelmet az egyöntetű véleményekre. Ahol ezt fontosnak tartottam, kiemeltem az alany érintetti csoporthoz való tartozását. Szintén, ahol csak lehet, idéztem az alanyokat, ezzel is kifejezve a személyes mondanivaló fontosságát és az interjútechnika lényegét.
44
6. A Millenáris értékei 6.1 Asszociációk Az interjúkat ráhangolódásképpen egy asszociációs játékkal kezdtem, az alanyokat megkértem arra, hogy osszák meg velem az első szót, ami a Millenárisról eszükbe jut. Úgy gondolom, ezek kielemzéséhez módszertanilag nem rendelkezem elég háttérrel, azonban tanulságosnak tartom a dolgozatomban bemutatni. Volt, aki magára a velodromra gondolt először, valamint arra, hogy a Mili az a Millenáris kerékpárospálya, tehát nem a tejmárka és nem is a budai Millenáris Park. Az alanyok nagy része a kerékpárra (biciklire, fixire5), kerékpározásra, pályakerékpározásra asszociál, illetve a sportra, sportolási lehetőségre és ezzel összefüggésben a versenyre, kihívásra. Míg előbbi nincs összefüggésben azzal, hogy a sportolói vagy civil oldalról van szó, utóbbi kizárólag az igazolt szinten kerékpározók körében került elő első gondolatként. Itt levonható az a következtetés, hogy a Millenárist nem sportolóként vagy sporthoz kapcsolódó munkakörben használt vagy használó átlagember jelenleg egyáltalán nem gondol úgy a Millenárisra, mint izgalmas versenyeknek és látványos küzdelmeknek otthont adó létesítményre, ami feltehetőleg a létesítmény fénykorában kilátogató nézőre nem volt jellemző. A fentieken kívül egy-egy alany meghatározó élményekre, személyekre reflektál, úgy, mint az itt 2001-ben megrendezett futár világbajnokságra, a civil munka eredményeképp sorra kerülő eseményekre, civil közreműködéssel létrejött versenyekre, vagy arra a barátra, aki először kivitte az alanyt a pályára. Felmerült a nyugalom, amit mindig érezni a Millenárisra betérve, illetve a civil munka jelenlegi „punnyadása”, lankadása a kezdeti lelkesedés után vagy a kapcsolódó küzdelmek. Egyik alany csak ennyit tudott hozzáfűzni: „ÓÓÓriási!”, ami olvasatomban nemcsak a hely méretére utal. A fókuszcsoportot – ugyancsak a bemelegítő feladat keretében – arra kértem, hogy írjanak le egy kerékpárt, ami olyan, mint a Mili: hogyan néz ki, milyen alkatrészekből áll, milyen színe van, stb.. A csoport által összerakott kerékpár, pályakerékpár esetleg egy ócska kemping, mely már kopottas, szürke vagy barna, „de 5
A fixi a pályakerékpár közkedvelt neve a kerékpáros szubkultúrában. Valójában inkább az utcán használt változata a pályakerékpárnak, melyet a New York-i kerékpáros futárok vittek ki a pályáról az utcára igénytelensége (kevés alkatrész) és z ebből következő alacsony fenntartási költsége miatt. Mára egy kultusza alakult ki, bár sokan csak átépítik egyéb kerékpárjukat örökhajtósra, illetve féket tesznek rá az utcai használat miatt. Ilyen értelemben meg lehet különböztetni fixit és pályakerékpárt, annak ellenére, hogy néhányan egy az egyben pályakerékpárt használnak utcán.
45
még megcsillan rajta a napfény”, alkatrészei régen jók voltak, de mára már elég elavultak, el sem indul szinte. Használják, de nem szereti a gazdája, nem foglalkoznak vele, bár jó kerékpár lehetne. Olyan, mintha a nagypapa megvette volna rég, ápolta, szerette, de nem mutatta meg az unokájának, megunta, elege lett belőle. Az unoka most megtalálta a pincében, nagyon tetszik neki, de nem tudja, hogyan kell használni.
6.2 A Millenáris hangulata A Millenáris rendelkezik egy olyan hangulattal, amit nem lehet visszaadni, megmagyarázni, ezt minden egyes ember elmondja, aki oda eljut, „fantasztikus a hangulata, aki ki tud járni, az érzi a szellemiségét”, de megfogalmazni nem tudják, „ez a Millenáris, hát hogy mondjam, ezt nem lehet elmondani.” Az interjúk során több motívum kerül elő, mellyel meg lehet ragadni ezt a sajátos, jellemző atmoszférát. Rögtön, az első élmény, amit érez az ember, ahogy kilép a pályára, meghatározó. Ehhez hozzájárul, hogy a létesítmény a város szívében van, de nem is lehet sejteni, még akkor sem, mikor az ember már a bejáratánál áll. Többen meséltek a döbbenetről, meglepődöttségről. Egyrészt azért, mert nem tudták, hogy van, és itt van. Van, aki sosem látott ilyet előtte, illetve csak a tévében és mikor kijutott, meglepődve kérdezte, „nekünk is van ilyen?” A 2001-ben megrendezett futár világbajnokság során az ide érkező külföldieknek elállt a szava, mikor a hosszas lépcsőzés után feljutottak a pálya szélére és eléjük tárult a látvány, „kapkodták a levegőt, a berlini majdnem elájult”, természetesen nem a megmászott lépcsőktől. Más is kifejezi az érzést a lélegzete elakadásával, ami nemcsak az első alkalommal történik: „Azért megfogott a Mili, van egy aurája. Ha belépsz, azért kapsz egy nagy levegővételt”. Ugyancsak fakad egy meglepődés-érzés abból, ahogy „megállt itt az idő 30 éve”, az ember egy filmforgatás kellékei között érzi magát, amihez a Kerékpáros Szövetség irodájába vezető ajtó feletti kolomp, mely az ajtó nyitásánál megszólal, csak hozzátesz. De az olajzöldre festett falak, a hetvenes évekből itt maradt „minden”, a korlátok és a beton tapintása mind-mind része ennek a régi képnek, a patinás pálya képének. A leromlott állapot csak hozzájárul a bájához, hangulatához, „imádom, hogy nem modern”. Ha belép oda az ember, „a régi világ közepén van”. Többen megszemélyesítik – ez is jelzi a szeretetet, ragaszkodást-, minden esetben egy idős személyhez hasonlítják, tekintélyes öregúrhoz, akin látni, mennyi mindent megért, de nem hajlott a háta, egyenesen jár, vagy egy „öreg nénihez”, akitől meghatódottságot éreznek.
46
Mivel manapság csak fedett fapályákon rendeznek világversenyeket, a helyenként előforduló betonpályák sincsenek ilyen rossz állapotban, ezért is pluszt jelent a Millenáris a belépő számára. „Nem egy steril parkettás dolog”. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség központjában található modern pálya „hiába tökéletes, nincs lelke, steril” a Millenárishoz képest, ahol „azonnal impulzusok értek, olyan hangulat csapott meg, amit sportlétesítményben még nem éreztem”. Szintén, a fent említett fapályák kisebbek, hozzájuk képest a Millenáris „nem egy kerékpárpálya, hanem egy stadion”. Szabadtéri, zöldben van, de mindez a város közepén található. „Három percre van a belvárostól és nincs a közelben még egy parkoló autó sem, sehol a városban nem tudok ilyet, még a Városligetben sem.” „Egy nyugodalmas kis sziget”, ahol nem érezni a szmogot sem. „Kilépsz a büdösből, mindenből”, egy átlépés, átváltás, kiszakadás élmény éri az embert. Többen megemlítik, hogy a nyugalom, elszigeteltség, csend miatt kedvelik a helyet, kijönnek és leülnek a lelátóra vagy valahova a pálya köré tanulni, ebédelni vagy csak megnyugodni. Egész más érzés egy ilyen helyen leülni, olyan, mint mikor a „Nemzeti Múzeum lépcsőjén olvasgatsz”. Azok az alanyok, akik még ismerték a Millenárist rendszerváltás előtti időkben, az emberekkel teli lelátókat is látják, érzik a „pezsgést, a versenyszellemet” a nyugalommal együtt. Náluk meghatározó a hely múltja, melyre majd később térek ki. De ha ránéznek, számukra nemcsak
egy
betonpálya, hanem
az
„emberek életének egy része”. Ezt mások is érzik, „sok
minden
sűrűsödik benne: az idő, érzések és hangulatok esszenciája”.
Az
47
edzők látják a „versenyzőt, hogy csillog a szeme, mert versenyezni fog”, „magam előtt látom a kicsi gyerekeket”. A verseny, versenydrukk és a nyugalom ellentétes érzését váltja ki belőlük a hely. A létesítmény miliőjének meghatározó része a kerékpározás, a pálya használata: „fölülsz a bringára és körbemész, benne vagy”, „ha mész rajta megérzed”, de „ha nem, akkor is”. Az emberek itt „biciklisnek” érzik magukat, de teljes „biztonságban, védettségben”. A Mili egy bringás hely, ahová ha belép az ember „egyből elkezdenek csillogni a küllők és belekerülsz egy nagy kerékpárba”. Alapvetően egy vidám hely, „ez a nullpont”, ha be is árnyékolja egy „baljós fekete felhő”, ami az utóbbi időben része a Miliről kialakított képnek, a hozzáfűződő érzéseknek. A legkifejezőbb talán, hogy sokan nevezik „szentélynek”, egy pályakerékpáros számára „olyan, mint a templomod, nem lehet pótolni, lehet szereti, nem szeretni, ez a templomod.” Ezt természetesen azon emberek számára jelenti, akik sok időt töltöttek itt, sok emlék fűzi ide őket. „A Millenáris egy olyan szentély, ami adott az embereknek rengeteget és nem vett el semmit”, „én a Millenáristól csak kaptam”. De a Mili szelleme „mindenkit elkap”, ha nem is tudja szentélyként kezelni, „van egy finom kis íze”. „A Milit szeretem úgy, ahogy van”. A Millenáris egy olyan egészet alkot korával, látványával, elhelyezkedésével és szellemiségével, ami az odalátogatót elképzelhetetlen, hogy hidegen hagyja. Egy olyan kerek egész, amit nem volna szabad megbolygatni, mert ezzel az oda kijáró, a helyet szerető, tisztelő embereknek is kárt okoznak. Ezenkívül egy fenntartható városkép kialakítása szem előtt tartja a hasonló helyek megőrzését és kitüntetett védelmét, hisz zöld felületet, nyugalmat, élhető közeget jelentenek a rohanó, hajszolt emberek számára.
6.3 Történelem: hagyomány és emlékek A Millenáris kapcsán meghatározó a múlt, mely jelenti a létesítmény történelmét és egyben az emberek múltját, személyes emlékeit. Utóbbiról értelemszerűen csak behatárolt időre visszamenőleg tudunk adatot gyűjteni, míg a hely történetét leírásokból ismerhetjük, és ez, ha nem is élték meg az emberek, ugyanúgy hat rájuk, értéknek kezelik. A személyes élmények jellemzően a versenysporthoz tartozó alanyok esetében maghatározó, ehhez kapcsolódóan pedig előkerül a Millenáris és a sport hanyatlásának megélése és az ehhez fűződő érzelmek.
48
A múltjából fakadóan nagy eszmei értéket tulajdonítanak neki a megkérdezettek, hisz „történelme van, a történelmet pedig nem lehet pénzesíteni”. A Kiegyezés – kori Magyarország idején itt tomboló tömegtől a szocialista csokoládégyári reklámokon át a kilencvenes években megjelenő ügyeskedőkig „sokféle emberi sors lenyomata”. Furcsa fejlődésének jele, hogy szolgálati lakásokat alakítottak ki benne, annak ellenére, hogy sportlétesítmény. Ebben a tekintetbe a római Marcus Aurelius színházhoz hasonlítható, melyben szintén találhatóak lakások, és így „esszenciája a koroknak”. Bár sokan megemlítik az építészettörténeti jelentőségét, de a szakemberek szerint nem ettől különleges. Egyrészt nagyon sokban kapcsolódik a kultúrához, a közösség történetéhez, „a város múltjáról mesél”, másrészt – kis túlzással - a sportok „90 százaléka itt alakult, ebben az épületben” Amikor a húszas években az átépítés alkalmával megkapta mai formáját a korszakhoz képest nagyon modern volt „nem sokban különbözött attól a pályától, amin ’80-ban mentem, és eltelt közben ötven év!” A Millenáris pedig még mindig működik, pontosan a folyamatossága az, mely sokak szemében jelentőségét adja. „Szokatlan egy ilyen hely 2008-ban, nagyon erős, ami köré épült és a mag körüli szövet még növekszik, ami a Milit szimbólummá teszi”. Az elmúlt 110 éve a legfontosabb értéke, és „100 év múlva még fontosabb lesz”. A tudás, technológia „rögzített emléke”, és most is be tudja tölteni azt a funkciót, amire épült: nem avult el olyan mértékben, ki tudnak menni az emberek, lehet látványos versenyeket rendezni, stb. „A múlt akkor érdekes, ha a jövőt segíti”, és a Mili az „élni akarás, a jobb élni akarás szimbóluma”, hisz egy olyan hely, mely azért épült, mert az
emberek a szabadban akartak lenni, biciklizni, tornázni, hogy legyen egy közösségi hely a városban, ahol ki lehet kapcsolódni, „pozitívumot csinálni”, sőt, többször maradt meg az emberek összefogás következtében. A hagyomány, érték megőrzése pedig
49
magától értetődő szinte mindenki számára, „az embereknek szüksége van a gyökérre, mert talajtalanul vannak.”
A versenyzői, edzői kör számára a Millenáris életük meghatározó része, hisz éveken át naponta járnak/jártak ki. Sokan közülük itt nőttek fel, ezért életük több szakaszának helyszíne a gyermekkortól kezdve a fiatalságon át a munkáig, sőt, van, akinek egész családja és annak múltja ide kötődik, hisz harmadik generációját képviseli a pályakerékpárosoknak a családban. Ezek mellett nem törpül el a fiatalabb, nem igazolt szinten versenyző kerékpárosok kötődés sem, akiknek a Mili az a pálya, ahol először mentek pályán, pályakerékpárral, ahol belekóstoltak és úgy döntöttek csinálni akarják, munka mellett nyílt napokra kijárni. Emlékek, küzdelem, győzelmek, kudarcok, „minden, amit az ember a sportban megtapasztalhat és a Mili ezt egységesen egy burokban tartja”. A nyarak idején a versenyzők egyfolytában itt tartózkodtak, „egy nagy játszótér volt”, nem is tudtak hova menni, hisz rendes ruhát nem is hordtak, csak kerékpáros mezt és stoplis cipőt. Ehhez kapcsolódóan versenyzés és sport élmények mellett, mikor „olimpiai bajnokokkal is lehetett még egy mezőnyben menni”, egyéb kedves emlékek is előkerülnek. „Volt, hogy bent maradtunk a kabinban és a sarki ablakból néztük a Piramis koncertet6, a portás pedig kergetett minket, ott rohangáltunk, kopogtunk a stoplikkal.” Nem túlzás kijelenteni, hogy ezeknek az embereknek életük a Millenáris, többen küzdöttek azzal, hogy kifejezzék, mit jelent nekik a hely, mire egyszerűen a „mindent” választ adták. „Ami én vagyok, az itt van a Milin”, amit néha szó szerint lehet érteni, hisz az esések folytán „a bőrdarabjaim a pályán” vannak. „Nekem is a múltam és a gyerekemnek meg tudom mutatni. Nem egy fényképen, hanem ugyanazt”. Érthető tehát, hogy ez a generáció jobban ragaszkodik a létesítményhez és ezért nehezen is érinti annak hanyatlása, a sorsának jelenlegi bizonytalansága. Az ehhez kapcsolódó érzést kifejezően írja le az egyik interjúalany hasonlata: „Olyan, mint mikor kölyökként záróra után voltunk a strandon, eresztik le a vizet, tudom, hogy menni kell, kezdek fázni, de víz még olyan langyos meleg, és akkor még hasalunk benne, de már kint van a hátunk is és tudom, hogy egyszer csak ki kell majd lépni. Nagyon nem szeretném, ha a Mili is ilyen lenne, hogy egyszer majd ki kell lépni.” Ezt a fiatalabb generációk is érzik, akik rendszeresen megemlítik, hogy hasonló lehetett a Mili, mikor 6
A Millenáris épületének első emeletén találhatóak az egyesületek öltözői és raktárhelyiségei, az ún. kabinok. Az épület ezen oldala, melyen a kabinok ablakai is találhatóak a Kisstadionra néz.
50
egy
közelmúltban
megrendezett
esemény
hangulatáról
beszélünk,
melyre
a
mindennapokhoz képest sok ember kilátogatott. Sajnálják az öregeket, hogy nincs Millenáris, „lehetett látni, hogy valaha virágzott, aztán elsivatagosodott, és most próbáljuk újraültetni, de a sivatagban nem lehet”. Szinte mindenki értetlenségét fejezi ki, mikor a hely lebontása vagy csak egyszerűen elhanyagolás kerül szóba hisz „az ilyen dolgok a világon általában fent szoktak maradni”. Olyan más történelmi értékekhez hasonlítják, mint a Budai vár, Parlament vagy a Hősök tere, mert „vannak dolgok, amiket egy ország megőriz”. A történelmet nem lehet eltakarítani, az értékeket meg kell őrizni, „a kis földalattit sem bontják el azért, mert van mágnes vasút”. Egy új pálya nem jelentene olyan értéket, vonzást, mint a mostani Millenáris, bár sokan támogatják a felújítás, átépítés ötletét. „Az, hogy egy ehhez hasonló épület megmaradhat, azt jelenti, hogy az adott társadalom tiszteli a saját múltját, tiszteli az elődök munkáját. Ha egy ehhez hasonló épület kihasználtság illetve pénz hiányára hivatkozva elpusztulhat, az azt jelenti, hogy ebben a társadalomban az alapvető emberi értékeket már nem tisztelik.” A Millenáris történelme már maga is elég indok kellene legyen a lebontása, elhanyagolása ellen. A 110 év, melynek a Millenáris létező, kézzelfogható szimbóluma, rendkívül gazdag kultúra, sport- és várostörténeti momentumokban, a történelem, múlt társadalmi jelentőségét pedig nem szükséges magyarázni. Az egyéni emlékek pedig az identitást, a gyökereket jelentik, melynek értéke az ember életében felbecsülhetetlen.
6.4 Kerékpározás A Millenáris jelenlegi funkcióját tekintve kerékpáros pálya. Annak ellenére, hogy sokaknak többet jelent ennél, meghatározó eleme minden egyes érintettnél, akár csinálja, akár csak nézi. A kerékpározás többféle módon jelenik meg az interjúkban. Maga a pályakerékpározás egy speciális tevékenység, melyet sokan csak néznek, de az is különleges élmény számukra. A versenyszerű sporthoz kapcsolódó értékek mellett megjelenik a testmozgás, a rendszeres testedzés fontossága és hozadékai, de a kerékpározás, mint alternatív közlekedési eszköz is jelentőséget kap. Mindez tehát a kerékpárhoz és a kerékpározáshoz kapcsolódik, a Millenáris pedig olyan egy kerékpárosnak, „mintha más elmegy Mekkába”, a „kerékpáros dolgok szimbóluma”, „az egyetlen kézzelfogható dolog, ami a magyar kerékpársporthoz köthető”.
51
A Millenáris Magyarország egyetlen kerékpáros pályája, tehát ha valaki itthon pályakerékpározni akar, csak itt tudja kipróbálni. A pályára felmenni és főleg azon kerékpározni mindenki számára különleges élmény, a „newtoni fizika beigazolása”, mivel a centrifugális erő és a megfelelő sebesség hatására maradnak fent a versenyzők kanyarokban, ahol nagy a pálya dőlésszöge. Ezt „hiába tudod az agyaddal, mégis jó megtapasztalni”. Ráadásul a száguldás érzése is hozzáadódik, és a pályán „saját erődből vagy képes gyorsan menni, nem a gravitáció húz le”, mint egy országúti lejtőn. Valamint „bejön egy harmadik dimenzió azzal, hogy nemcsak oldalról kerülöd ki a másikat, hanem felülről is”. Mindez elmondás alapján is, de meglátva a pályát kifejezetten ijesztőnek tűnik. Akik nem mernek felmenni, szívesen és döbbenettel, tisztelettel nézik, ahogy a többiek „felmennek az ívre”. „Felnézek rájuk, hogy fel mernek menni, én nem merek”. Még az az edző is, aki évtizedek óta edz és dolgozik a pályán fél, ha belenéz a kanyarba. Ezért akárki kipróbálta a pályát és először sikerült a kanyarokban a pálya tetejére felmennie, majd onnan nagy sebességgel leborítani, büszkeségről, örömről, sikerélményről számol be. Az edzői nevelői munka egyik fontos momentuma ez a pályán: „Aki fel sem mer menni, fokozatosan megtanítom, mert bármilyen nehéznek, veszélyesnek tűnő dolgot meg lehet tanulni”. Ez pedig az ember életében egy fix pont, „innen kibontva bármit meg tud csinálni ezután, csak emlékeztetni kell rá.” Olyan versenyző is felemlegeti még, aki csak fél évig űzte ezt a sportot, de meghatározó életében, hogy „legyőzte félelmét és felment a pályára”. Ráadásul a pálya adottságaiból kifolyólag a nézők számára is látványosabb, végig figyelemmel kísérheti a versenyt az országúti versenyekkel szemben. Az izgalmas pályaszámok pedig a „pókerjátszmához, sakkhoz hasonlítanak”, és ez a „pszichológiai hadviselés” szintén hiányzik a többi szakágból. Általánosan hangoztatott tény tehát a kerékpárosok körében, hogy kerékpározni megtanulni igazán, csak a „teknőben” lehet, „pálya nélkül nincs országút és országút nélkül nincs pálya”, ahogy az idősebb versenyzők mondják. Sokan kétkednek, de van olyan szakember, akinek véleménye szerint a Millenáris még alkalmas arra, hogy egy tehetség fel tudjon készülni, a hozzáálláson és nem a pálya állapotán múlik. „Viszont meggyőződésem, hogy magyar sporteredményt pályán lehet elérni” nemzetközi viszonylatban. A Millenáris azonban a „pályakerékpározás alfája és omegája”, csak itt lehet űzni, „ha lebontják, akkor puff, kiikszeltél egy sportágat”. A Millenáris egyik legtöbbet hangoztatott létjogosultsága, hogy Magyarország egyetlen kerékpárpályája, „A kerékpárpálya”, és lebontásával eltűnne egy sportág, ami fontos, annak ellenére, 52
hogy nem eredményes az utóbbi években. Sokak szerint, ha lenne használható pálya, ami egyébként rendkívül egyszerű, „áll két egyenesből és két kanyarból” – sikeresek is lehetnének a sportolók. Abban mindenesetre mindenki egyetért, hogy érthetetlen ebből az aspektusból, hogy lebontanák a pályát, „elképzelhetetlen, hogy egy sportot így feladunk”, „egy ország és népesség hagyná, hogy elvesszen egy sport. Olyan, mintha valaki eldöntené, hogy például nem lehet fekete-fehér bábukkal játszani fekete-fehér táblán, csak a sakkot többen ismerik”. A többség azonban nem indok, mivel „aki ismeri a pályasportot, annak nagy veszteség lenne”. A pályasport, mint versenysport, és mint testmozgás is rengeteg értéket hordoz. Azonban „nem kell mindenkinek versenyezni, csak mozogjanak”, a kerékpározás a testedzés egyik formája és a „testedzés fontos, ép testben ép lélek”. A szellemi képzés, szellemi munka mellett a mindennapos mozgás is elengedhetetlen, „ahogy enni, inni, aludni sem lehet előre, úgy mozogni sem, mindennap kell.” Természetesen, meg kell találni az egyensúlyt: „aki reggeltől estig tanul, abból nem lesz normális ember, ahogy abból sem lesz jó sportoló, aki egyfolytában edz.” Az edzők örömmel mesélnek arról, mikor a tanítványok kedvetlenül jönnek edzésre, de boldogan, felszabadultan mennek haza. Az emberek egész éltére kihat később, ha „hebehurgya gyerekeket sikerül összerázni, jó sportolók lesznek, magabiztosakká válnak, megemberesednek”. Jönnek is vissza és mesélik, mennyit adott nekik a sport. A versenyző büszkén, szorgalmasan készült, hogy megmutathassa, mit ért el a Millenárison, majd edzőként azon dolgozik, hogy majd a tanítványa is beteljesíthesse ezt. Sokan munka mellett edzenek, ha nem is versenyszerűen, de kijönnek a nyílt napok alkalmával bringapólózni, és „leesett állal” nézik őket a többiek, hogy milyen „cirkuszba illő mutatványokra képesek”, vagy a pályán köröznek kihasználva a sportolási lehetőséget és a szerencsés adottságot, hogy elérhető közelségben van egy ilyen pálya. Ők is értik annak a jelentőségét, amit az edzők említettek, hogy „a testünkre nekünk kell vigyázni”.
53
A kerékpározás amellett, hogy az egészség megőrzésének egyik formája, közlekedésre is alkalmas, ahogy az egyik nevelő megfogalmazta: „a kerékpározás lényege, hogy közlekedés közben sportolok, nem szennyezem a levegőt, időt spórolok és megőrzöm az egészségem”. A biztonságos közlekedés megtanulható a kerékpáron keresztül, a gyerekek pedig ezt a szemléletet gyalogosként és később autósként is megőrzik. Még a manapság igen népszerű hegyikerékpározás kedvelőinek is meg kell tanulni közlekedni, hisz „az erdőig is el kell menni valahogy”. A kerékpáros közlekedés fejlesztése megkerülhetetlen a forgalom és a szennyezés miatt. Az elméleti és gyakorlati képzésekre pedig kiválóan alkalmas a Millenáris, ahol „védetten lehet menni”. A sport és testmozgás társadalmi hasznait már sokan vizsgálták, ez még monetárisan is kifejezhető érték a társadalom számára. A megelőzésen keresztül egészségügyi költségek csökkentésével. A sportolás nemcsak egészséges fizikumot, de kiegyensúlyozottságot, tartást is ad az emberek számára. Az élsport pedig bajnokain keresztül a társadalom identitását támogatja, egészséges példaképet nyújt az emberek számára. A kerékpáros közlekedés szintén igen népszerű téma napjainkban, számos hasznot hordoz a társadalom számára, melynek számszerűsítésére szintén találni példát. Környezetbarát, gyors, olcsó, csökkenti a forgalmi dugót, a kerékpáros egyszerre közeledik és sportol.
6.5 Közösség A Millenáris 110 éves történelme során meghatározó szerepet töltött be a közösség életében és a közösség is számos alkalommal meghatározta a Millenáris létét, jövőjét. Az emberi kapcsolatok számos érdekes típusa megtalálható itt a különböző érintetti csoportokban. Amellett, hogy az utóbbi időben a közönség számára újra megnyílt Millenárison új barátságok fejlődtek és egy civil kezdeményezés próbálja megmenteni a sporttelepet, az itt hagyományosan létező kerékpársporton belül az edzőversenyző viszony és a versenyzők közti összetartás, tisztelet is számos értékes emberi tényezőt hordoz magában. „Aki ide kijön, az bekerül egy nagy családba és a Mili egy nagy anyuka/apuka.” A régi versenyzők mesélték, hogy akkoriban a fiatalabb sportolók megadták a megfelelő tiszteletet a „főversenyzőknek”, „nem tegeztük, megkérdeztük, arra meheteke, nem zavarok”. Ehhez kapcsolódóan fontos megjegyezni a példaképek jelentőségét: „olyan, mint egy világítótorony, ami mutatja az utat. Akkor „voltak még példaképek”,
54
olimpiai bajnokokkal lehetett egy mezőnyben menni”, de nem kellett ahhoz sportolónak lenni, hogy „csodáljam a versenyzőket”. „Kijártam a versenyekre és a lábairól, izomzatáról megismertem a versenyzőket, vagy akár arról, ahogy ült a bringán.” A Millenáris valóban egy sportközpont volt, az összes egyesületnek volt kint kabinja. „Aki oútis7 volt, az is kijött, olyan gyűjtőhely volt”, „itt éltünk, mindig itt találkoztunk, innen indultunk, rengeteg barátság, kapcsolat születetett”. „Nem olyan vagy, mint az utcán, ez egy állatfaj”. Van, akinek a Millenáris azokat az embereket jelenti, akik „visszaadták az ebbe (sportba) vetett hitem”, akikre fel tud nézni, mert ők is munka mellett sportoltak. Manapság pedig még mindig, „ha leülök ide, jönnek az ismerősök”, ami a például a „Stefánia-Thököly sarkon esetleges, hogy találkozom velük”.
Az edző és tanítvány közit kapcsolat is egy rendkívül meghatározó és tartalmas élmény az ember életében. „Naponta hatnak rám a kölkeim érzelmileg”. Az edzői munka elengedhetetlen része a nevelés, a nevelői megközelítés, az utánpótlás meghatározó edzője így beszél erről „ez az egész a lényege, mikor belép az ajtón nagy ártatlan szemekkel, meg van illetődve, aztán mint a Kisherceg, mindennap egy kicsit közelebb kerülök hozzá, megszelídítem”. A nyílt napok alkalmával kijáró emberek is közösséget találtak a Milin, melyet a kerékpár köt össze és a Millenáris. „Azért jöttem ki, mert kerékpárosokkal akartam megismerkedni, hasonszőrű a társaság, mind bringás”. A létesítmény egy szubkultúra 7
Az országúti szó közkedvelt rövidítése a kerékpárosok körében.
55
csomópontja lett, ha megkérdezik, „hova mész? Milire. Nem is kell többet mondani.” Nagyon sokan a kialakult közösség miatt járnak ki a Millenárisra, ez fűzi őket a helyhez, semmi más. Meg kell említeni, hogy van a nyílt nap látogatók közül olyan is, aki számára ez közömbös és inkább a sportolás miatt látogat ki: „ha kocsmázni akarunk, felhívom őket és lemegyünk valahova”. Olyan is előfordult, aki annak ellenére, hogy ezt mondta, kedves emlékként mégis a közös edzések utáni közös sörözést hozta fel példának. A többség azonban mind a sport, mind a közösség miatt jön el a nyílt napok alkalmával. Kijönnek kerékpárosokkal találkozni és „még a betonra is fel lehet menni”. „Nagyobb kedvvel mész fel a pályára, ha többen vagytok.” Sokan említik, hogy a közösség nélkül nem lenne ugyanaz a hely, „kell a nyüzsi”. Akkor szeretnek odamenni, mikor sokan vannak, rengeteg emberrel találkoznak, akivel csak itt lehet. „Szeretem, ha sokan vannak, mosolyognak, csillog a szemük és olyan dolgot látnak, amit még soha, tévében, internetem sem.” Más is megemlíti a kellemes hangulatot, „mosolyogva köszönnek vissza az emberek”, „nincs olyan nap, hogy ne vidáman mennék haza”. A közösségnek meghatározó része a civil munka, amit ki aktívabban, ki kevésbé aktívan végez, de mindenki segít, ha arra van szükség. „Tartozom valahova és hasznossá teszem magam”. Ha meg is csappant a kezdeti lelkesedés és lendület, ma már „inkább a gyakorlati oldalához teszünk hozzá. Idecsaljuk az embereket, és egy zsíros kenyér vagy tea segítségével akár a sportoláshoz, akár a hangulathoz tudunk hozzátenni”. Eközben nem mellesleg „mi is jól érezzük magunkat”. „Jobban örülök mások
örömének,
mint
a
sajátomnak”.
A
civilmunka
pedig
egyfajta
„feszültséglevezetést, változatosságot” is jelent a munka után. „Jól esik kenyeret kenegetni miután egész nap programoztam.” A legnagyobb élményt a munka kapcsán pedig a megszervezett események, rendezvények jelentik, a munka, a csapatmunka, amibe mindenki „belerakott, megcsináltuk,” ennek a munkának a „sikerességétől függetlenül magában értéke van a társadalom számára.” A civil munka sikerességét illetően eltérőek a vélemények, de mindenképpen „hatalmas előrelépés, két éve csak a múlt szagát lehetett érezni kint”. Van, aki elképedve figyeli, hogy „ezt a hatalmas hodályt tizenakárhány ember életben tudja tartani? Ha lejárnának valahova ping-pongozni, fent kell tartani egy asztalt, de ez egy sportpálya!!!” A közösség és a munka demokratikus voltát is többen felemlegetik: „Senki nem senki, mindenki valaki és mindenki megtalálja a számítását”.
56
A Mili egy központ ilyen tekintetben is, nagyon sok embert köt össze a kerékpározás, „rengeteg embert lehetne összehozni, csak kell egy katalizátor. Ez lehet a Mili.” Sokan köszönhetnek értékes emberi kapcsolatokat a Milinek, amiket „semmi sem pótolhat”. „A Millenáris ugyanolyan értékeket képvisel, mint amilyet annak idején az ügető. Egy több évtizede (vagy évszázada) álló közösségi épület olyan szellemiséget, illetve értéket hordoz, mint egy templom. Templomot lebontani felekezettől függetlenül szentségtörés „ Az emberik kapcsolatok és közösségek jelentőségét mindenki elismeri, a fenntartható társadalom koncepciója kiemelten kezeli. Az embernek természetéből fakadóan szüksége, hogy tartozzon valahova, legyenek társai, ennek fontossága nem vitás. Az önkéntes munka, illetve a civil szféra pedig elengedhetetlen összetevője egy egészséges demokráciának.
57
7. Merre tovább? 7.1 A Millenáris problémája A következőkben bemutatom, hogy miben látják a Millenáris jelenlegi problémáját az érintettek. A probléma igen összetett, egy része a sporthoz, egy része a kezelőhöz kapcsolódik és a megmentésre irányuló civil munka is több sebből vérzik, mindezek mellett pedig egy általános mentalitásbeli probléma körvonalai rajzolódnak ki a véleményekből. Abban mindenki egyetért, hogy a jelenlegi funkciója, a pályakerékpáros sport nem tudja eltartani a helyet, senkinek nem éri meg csak a magyar pályasportért működtetni a létesítményt. Ez egyrészről adódik abból, hogy egyre kevesebb gyerek sportol, köszönhetően a rengeteg szórakozási lehetőségnek, „régen kevesebb volt az elszívóerő”. De azért sem jönnek a gyerekek kerékpározni, mert „nem vonzza őket, hogy leromlott, koszos, gazos helyen ócska bringákkal hajtsanak. Olyan bringákkal hajtanak a pályán, hogy rá sem mernék ülni”. Az utánpótlás hiánya mellett az embereket sem lehet kivonzani már a Millenárisra, „nem fogod úgy visszaszoktatni őket, mint harminc éve”. A Miliből egyébként sem lesz soha nemzetközi versenypálya már, és nemzetközi szintre sem tudnak a magyar versenyzők eljutni, mivel a világkupa sorozat és a világbajnokság télen illetve tavasz elején kerül megrendezésre. Az érintettek szerint a szakvezetés is sokat ártott a sportnak, „szétzüllesztettek, szétrohasztottak mindent, azok miatt ment tönkre a sport, miattuk fog a Mili is.” Az idősebbek szerint, akik még megélték a „jó vezetők” időszakát, az öregek elküldése nem átgondolt lépés. „Egész más alulról elkezdeni és feljutni, mint belecsöppeni. Nem szabad az öregeket elküldeni, mert ők tudnak valamit. „Nincs egyetértés az emberek között, külön dolgoznak, olyan szakvezetésre lenne szükség, aki „a sportért, nem a sportból él.” A pálya állapota egyre alkalmatlanabb kerékpározásra, „mindig is csínján bántam azzal a kijelentéssel, hogy balesetveszélyes, de egyre inkább be kell látnom, hogy tényleg az.” A pálya elhanyagolása mögött jól kidolgozott stratégiát lát az érintettek többsége: „A Millenáris tudatos „gazdátlanná” tételét egyébként egy általános ravasz taktika megjelenési formájának tartom. A cél az, hogy az egyének ne kötődjenek semmihez, amihez nem kötődsz, azért nem küzdesz, azzal azt csinálnak, amit akarnak.
58
Így lehet leghatékonyabban közösséget rombolni, ahol pedig nincsen közösség, ott nincsen ellenállás sem.” Ezelőtt a probléma előtt a civilek értetlenül állnak - a sport már inkább csak hozzászokott-, nem látják át az intézményi hátteret sem, hisz érthetetlen számukra, hogy van egy kezelője a helynek és nem gondozza. „Nem kéne, hogy rozsdás korlát legyen a pálya szélén és korhadó fa a lelátón”. De „zavarja őket, ha teszel valamit”. Például az áprilisi Bringásreggeli előtt önerőből festették ki az önkéntesek a mosdót, és ezért konfliktusba keveredtek a kezelővel. „Ilyen nem létezik, nem normális, hogy ingyen megcsinálják” és a végén probléma lesz belőle. „Semmi rosszat nem csinálunk és úgy kezelnek minket, mintha bűnözők lennénk” A sport számára nagyon zavaróak ezek a kötöttségek, hogy „mindent kérni kell”. Ők úgy érzik, elvették tőlük a helyet, „képzeld el, hogy ha be akarsz menni a lakásodba, és fizetned kell a kulcsért”. Az egyik idősebb versenyző elmesélte, két éve kivitte az unokáját, hogy megmutassa, hol versenyzett. Az ajtók zárva voltak és egy hátsó ösvényen kellett bemásszanak. „Szégyelltem magam az unokám előtt”. A régi nagy versenyzők egyébként már ki se jönnek, nem szeretik látni a pusztulást, nem ismerik meg őket, „ha magát nem hívják valahova, maga elmegy?” Abban mindenki egyetért, hogy lehetne működtetni a helyet, jól használható tervek is készültek, de valaki, valamiért nem akarja. „Olyan, mint mikor egy szeretett hozzátartozónk
haldoklik,
és
nem
engedik,
hogy
egy
bizonyos
kezelést
végrehajthassunk rajta, pedig akkor egészségessé válna”. Szinte senki sem érti, „van egy ilyen érték és nekimennek ész nélkül?” A magyarázat persze mindenkiben az „egyetlen fokmérő, a pénz/profit”, aminek pedig „egy politikus szerzet nem tud ellenállni”, és aminek „feláldozzák a hagyományt is a pillanatnak élve”, mert a Millenáris „sajnos túl jó helyen van”. A szakember szerint a gazdaságosságnak pedig semmi köze a Millenáris fennmaradásához, a „közszférában koordinálatlan döntések sorozata vezet el a végeredményhez”, ezért kizárólag lobbi érdek dönti el a Mili sorsát. Egyenlőre a „gyávaság”, illetve a „bürokrácia lassan őrlő malmai” tartják vissza döntéstől az illetékeseket. Addig is azonban a civil munkának ki-ki hogy gondolja, de több-kevesebb értelme lehetne. Az viszont jelenleg, a kezdeti lelkesedés után csak vegetál. „Ha így csináljuk a munkát, biztos, hogy lebontják”. Egyrészt szakmai munka kellene, „nem demokratikus kommunikációk tömkelege”, „az nem megy, hogy mindig mindent megbeszélünk”, másrészt felül kéne emelkedni a személyes konfliktusokon. 59
„Igazságtalanságot, marakodást, egymás háta mögött beszélést egyébként sem szeretem, de itt egyáltalán nem helyénvaló.” Szolgáltatást kellene nyújtani, ha valaki új eljön egy nyílt napra, mert a „személyes vonzalom nem biztos, hogy könnyen kialakul”, és ugyan a közösség jól érzi magát, de egy „idegennek ez nem jó, túl belterjes”. A sport is egy bizonyos fenntartással kezeli a civil közösséget, úgy látják, „nem a szívügyük a hely, aki ide akar járni, annak nem fontos”. A versenyek megrendezése alkalmával többször kiderült, hogy inkább „bulit akarnak, pedig tiszteletben kéne tartani, hogy ez egy versenypálya”. Számukra ez egy találkahely, „átestek a ló túloldalára, szeretnének egy grundot”. Persze, nem kizárni kell őket, csak kompromisszumot hozni, és ez „a kompromisszum a pálya.”
7.2 A Millenáris jövője Általában két táborra oszlanak a megkérdezett érintettek abban a tekintetben, hogy félnek-e a Millenáris lebontásától, reálisnak tartják-e a problémát. Néhányan meg vannak győződve róla, hogy le fogják bontani, csak idő kérdése, mikor. Mások tartanak tőle, de őszintén reménykednek, bíznak a létesítmény megmaradásában. Jellemző azonban, hogy függetlenül attól, mit gondolnak, mindenki tesz valamit a Miliért. Beszélnek róla, kihozzák ismerőseiket, nem adják fel a civil munkát, saját erőből foltozgatják a pályát és mennek rajta, lelkiismeretesen felkészülnek a versenyekre. Mindenkiben megfogalmazódik azonban egy igény, hogy hogyan szeretné látni. A sok-sok ötlet nyomán kirajzolódik egy kerékpáros központ koncepciója, mely egyrészt a Millenáris 110 éves történtéből kifolyólag is adódik, másrészt 2006-ban már ki is dolgozta ennek ötletét a szakemberekből álló Millenáris Munkacsoport8. Itt meg kell említeni, hogy az érintettek nagy része már hallott erről a koncepcióról, tehát hatással volt véleményükre, de nem ismerték pontos tartalmát. Úgy gondolom, hogy végeredményben ez nem lényeges, hisz a fő cél az érintettek igényeinek megismerése, és ha ez már agy kidolgozott koncepcióban ölt formát, csak annál könnyebb dolgunk van. A kerékpáros központ fogalma nem is új keletű, hisz a Millenáris régen valóban a kerékpárosok gyűjtőhelye volt, csak újra össze kellene fogni a kerékpáros társadalmat. „ A Mili mindig központja volt a bringázásnak. Volt vendéglő, a barátnők traccsoltak, míg te edzettél”. Erre a hagyományra építve „lehetne alkotni valamit”, minek ledózerolni, mikor itt már van valami, „a kutya is odatesz, ahol már van”. 8
Bővebben lásd: http://velodrom.hu/wiki/doku.php/millenaris_a_sportkozpont
60
Ezt a kerékpáros központot mindenki mással töltené be, de abban mindenki egyetért, hogy „életet kellene vinni a Millenárisra”. „Meg kell tölteni kerékpárosokkal, mert az épületek emberek nélkül nem érnek semmit”. Egy „etalon” lenne az új központ a bringások számára, elválaszthatatlan része a budapesti kerékpáros kultúrának: „ha Budapesten valakinek eszébe jut, hogy kerékpár és ezzel kapcsolatban bármi gondja, nyűgje, baja van, idejön és mi megoldjuk.” A központ tehát sokmindennek helyt adna az érintettek igénye szerint. Szükség lenne kerékpártárolókra, kölcsönzőre és ehhez kapcsolódóan edző foglakozna a pályát kipróbálni akarókkal. Lenne filmvetítés, fesztiválok, egy „közösségépítő, bringagyűjtő hely”. Az lenne jó, ha „minél több embernek lenne lehetősége kijárni és megismerni, mert ha ismerik egymást az emberek, nem lehet elmenni egymás mellett”. Egész éves elméleti és gyakorlati oktatásnak adhatna otthont felnőttek és gyermekek számára. „Van iskola, ahova beengednek minket, de erre lehetne a Mili egy centrum”, ahol „egészséges, mozgásszerető, becsületes, egyenes embereket nevelnek”. Természetesen a versenyek sem maradhatnak el, „ha kevés is a versenyző, megfordítható folyamat a sport hanyatlása”. A kerékpáros pálya funkciót mindenki kérdés nélkül megtartaná, sőt, van, aki csak ennyit. A pályakerékpározás mellett számos testmozgási formának otthont adhat, inkább egy „szabadidős létesítmény lehetne, mint sportközpont”. A város részévé válhatna, hisz elérhető közelségben van, ez a sportolási, kikapcsolódási lehetőség értékét is növeli, „robbanna a hely a lehetőségektől”. A közeli jövőre nézve, addig is, amíg nem jön létre a központ, „a futófelületet mindenképp fel kellene újítani”, esetleg „romkocsmát lehetne működtetni” és annyira rendbehozni, hogy ne legyen „taszítóan lerobbant”. Van, aki azonban megmaradna ennél a verziónál a „haszon érdektől és a pénzhajhászástól” való félelmében, „maradjon meg szentély a kis lámpáival legalább még annyi ideig, mint eddig élt”. Mindezt sokféleképpen lehet elérni, számos ötlet, ajánlás született meg az érintettek fejében. Mindenképpen kulcstényezője a sikernek, hogy rengeteg ember be legyen vonva és „összefogásra van szükség”. „Minél többen ismerjék meg a Milit, és majd eldöntik, kell-e?”. „Kell a civil támogatás, a tömeg, hogy támogatni tudják és akarják.” Lényegesnek tartják és sokan az egyetlen járható útnak, hogy a „alulról alakuljon, mindig egy pár méterrel több van elfoglalva, használva”. „Ha odamész és hipp-hopp felújítják, biztos copfos biztonsági őr lesz meg beléptető rendszer. A Mili pedig nem erről szól, hanem hogy te meg én meg a másik odamegy: a közösségnek kell 61
kitalálni, hogyan akarja működtetni. Ha így sikerül, még akkor is jó, ha döcögős a pálya.” Mindenképpen szükséges egy „jól artikulált civil fellépés”. Ehhez egyrészt hatékonyabban, szervezettebben kellene együttműködni, „ha már dolgozunk rajta”. „Mellébeszélés, időpocsékolás helyett információkat kéne megosztani, terveket készíteni egymás iránti tisztelet megtartásával.” Másrészt „jó lenne megérteni a hátteret”. De ha a miénk lenne a hely sem lehetne mindent: „fel kell állítani a szabályokat, mert ez egy veszélyes üzem, és ki vállalja a felelőséget?”A félelmeket pedig félre kell tenni, mert „rossz légkört teremt, pozitív gondolkodás kell.” A sporthoz kapcsolódó érintettek néha kisebb fenntartásokkal szemlélik a civil munkát, szerintük a sport jelleg nem marad meg, „az amatőrök használatba veszik, ami nem rossz, csak akkor legyen egy 250 méteres fapálya”. Mások is ilyet képzelnek a közepére, a „Mili pedig megmarad edzőpályának.” Az amatőrök közül is van, aki úgy gondolja, hogy a nem versenyszerűen kerékpározó tömegek számára megfelelő a Mili, csak fel kell újítani a futófelületet. „És legalább befedni”. Ha pedig már „megfelelő, biztonságosabb körülmények vannak, nagyobb sportélet lehet a pályán.” Többen fogadásos versenyeket csinálnának, vagy a stéher sport fellendítését támogatják, „mert arra jönnek az emberek”. A távoli jövőre nézve „olyan komplex centrum kell, ami szimbólikus tartalmából megőrzött, nem egy betonkocka, de felzárkózott ahhoz a szinthez, amit a lakosság fizetőképes része szeretne látni.” A központ kialakításához tehát mindenképp szükséges a „profi, piaci alapokra helyezett” hozzáállás. „Szükség van egy menedzserre, aki el tudja magyarázni a befektetőnek, az ő érdekei szerint”. Szolgáltató rendszert kell kiépíteni, olyan funkciókat, amikkel az épület élni, működni tud. „Itt a hely, ez a lényeg”.
62
8. Összegzés A Millenárist használó és fennmaradását támogató érintettekkel készített interjúk elemzése sorén a létesítmény számos értéke felszínre kerül. Egyrészt a létesítmény rendelkezik egy gazdag atmoszférával, mely számos komponensből áll. Ide tartozik a hely fizika valója, látványa, elhelyezkedése. Korából és elhanyagolt állapotából fakadóan kinézete, külseje sajátos bájt ad a helynek, ezenkívül szinte érezni lehet itt a történelmét. Elszigeteltsége pedig nyugalmat, biztonságot nyújt az idelátogatónak. Lévén pályakerékpáros létesítmény, a kerékpárosok összetartozását is kifejezi. Az interjúkból további három nagyobb értékcsoport rajzolódott ki a hely múltjához, a kerékpározáshoz és a közösséghez kapcsolódóan. A hely múltja jelenti annak történelmét és az emberek személyes emlékeit. A történelme rendkívül gazdag, számos lényeges kulturális örökséghez kapcsolható értéket hordoz, mely már magában elég kellene legyen ahhoz, hogy megőrizzék a sporttelepet. Az emberek személyes emlékei pedig az identitásukhoz, gyökereikhez elengedhetetlen, életüket, személyiségük egy részét jelenti a hely. A Millenárishoz kapcsolódóan a kerékpározás szintén több értéktényezőt összesít. Egyrészt a pályakerékpározás maga rendkívüli élmény, komolya fizikai és lelki teljesítményt igényel a fizikai törvények legyőzése. Másrészt a kerékpározás mint a mozgás, testedzés egy formája az egészség megőrzését és a jellem fejlődését szolgálja legyen szó versenyszerű vagy szabadidő sportról. Harmadrészt a kerékpár, mint közlekedési eszköz a környezetterhelést csökkenti és a megfelelő képzéssel figyelmesebb közlekedésre nevel más eszközökön is. A közösség meghatározó érték a Millenáris múltjában és jelenében, elképzelhető, hogy jövője is ettől függ. A közösség az emberi kapcsolatok szövevényét jelenti, melynek jelentőségét talán nem szükséges magyarázni, mai elidegenedett világunkban főleg nem. A Millenárishoz kapcsolódik a versenyzői közeg tiszteletre nevelő szokásai, az edző-sportoló közti meghatározó viszony, valamint a példaképek szerepe. A sporton túl rendkívül fontos az utóbbi időben kialakult civil közösség mind a társadalom, mind remélhetőleg a Millenáris jövője szempontjából. A Millenáris jelenlegi helyzete a megkérdezett érintettek véleménye alapján több tőről fakad. Köszönhető a sport hanyatlásának, melyet egyrészt a sportkultúra megváltozása eredményezett, másrészt a szakvezetés nem kifejezetten támogató
63
hozzáállása. Mindehhez a Millenáris leromlott állapota csak hozzájárul, mely szinte mindenki szerint egy szándékos lépés az üzemeltető részéről. Mindeközben az önkéntes munka a jellegzetes magyar civilbetegségeket hordozza: az együttműködés hiánya és a személyeskedés csak nehezíti az alapvetően tájékozatlan embereket. Mindebből egy jól körülhatárolt, a múltjából táplálkozó, arra épülő, de kibővült funkciókkal, profitábilisan működő kerékpáros központ képe jelenti az előrelépést. Bár sokan kétkednek a Millenáris fennmaradásában, még többen úgy érzik, nem tudják befolyásolni sorsát, a megkérdezett érintettek között a remény és a bizakodás egyértelműen jelenlévő és működő érzelmek, melyek véleményem szerint egy megfelelően hatékony és szervezett munkával sok mindenen keresztülvinnék a közösség akaratát.
8.1 Ajánlások Kicsit félve ugyan, de kijelenthetem a döntéshozók fele, hogy a Millenárist használó érintettek figyelembevételével abszolút indokoltnak mondható a létesítmény megőrzése, és helyreállítása illetve az érintettek igényeivel összhangban lévő fejlesztése. Mégis inkább úgy érzem, leginkább az érintettek számára tudok ajánlásokat tenni a Millenáris megőrzésének elérését célzó munkájukra nézve. A két kulcstényezőt az összefogásban és a megfelelő kommunikációban látom. Fontosnak tartom egyrészt az információk megosztását egymás számára, hogy mindenki érthesse az intézményi és jogi hátteret. A még mindig külön működő sportolói és civil közösség közötti szakadékot is megpróbálnám áthidalni, melyben véleményem szerint a civileknek kell kezdeményezni, mivel a sportolók régebben tartózkodnak a Millenárison, sőt, egyenlőre az ő létük legitim a pályán. Szintén, mivel régóta „élnek” a Millenárison, sokkal jobban tisztában vannak a viszonyokkal, aminek ismerete akkor is szükséges, ha nem a jól bevált módszereket alkalmazva működnek a létesítményben. A kezelő felé való nyitással a bizalmatlan légkör és az esetleg alaptalan előfeltételezések is megszüntethetőek, a konszenzus érdekében meg lehet ismerni a kezelőt motiváló illetve szabályozó tényezőket. A civil munkát illetően hatékonyabban és szervezettebben kellene működni. Ehhez elkerülhetetlenül szükséges az elkötelezettség és a munkára fordítható idő tisztázása egyéni szinten. Alapvető hozzáállásbeli változtatást jelent az önkéntes munka munkaként való kezelése. Ehhez kapcsolódóan amennyire lehet, félre kell tenni a
64
személyeskedést, törekedve az egymás iránit tiszteletre. Szintén szükséges lenne egy jobban kidolgozott és működőképes szervezeti felépítés , a feladatok hatékony elosztása. A munkát nem lehet teljesen demokratikusan irányítani, a tapasztalatok is azt mutatják, ezért ki kellene alakítani egy néhány emberből álló operatív vezetői csoportot, akit azonban a többiek is elfogadnak. Gyakorlati teendők szintjén a hatékonyság szellemében egy stratégia kialakítása szükséges, mely több időtávra szól. Rövidtávon mindenképpen a Millenáris ismertségének növelése és a jogi háttér tisztázására való törekvés. Szintén a közösség formálását szolgáló és a Millenárishoz való kötődést erősítő programok szervezése sokban segíti a munkát: filmvetítések, beszélgetések keretében az emberek közelebb kerülnek a kerékpáros közösséghez és jobban megismerhetik a Millenáris történetét is. A fentiek azért látom szükségesnek, mert az önkéntes civil munka nem kell, hogy amatőrizmust jelentsen a szó pejoratív értelmében, ellenben munka, tehát a feladatokat el kell végezni, azzal a könnyebbséggel, hogy önkéntes lévén senkit sem köteleznek a részvételre. Mindez azonban nem jelenthet problémát, ha az egyén elkötelezett a Millenáris ügyéért. A civil munkán felül ez a dolgozat jelentheti egy monetáris értékelés felé vezető út első lépését. Szintén érdekes lehet a feltárt értékek számszerűsítési lehetőségeinek vizsgálata, vagy a Millenáris létjogosultságát jelentő mivoltuk egyéb bizonyítása.
65
9. Irodalomjegyzék Ágh A. – Tamás P. – Vértes A. (szerk.) (2006): Fehér könyv - Magyarország 2015 jövőképek. MTA-MEH Projekt, MTA Szociológia Intézet, Budapest. http://193.6.201.253/06100/06164/index.phtml, Letöltés dátuma: 2008. október 15. Boda Zs. – Radácsi L. (1996): Vállalati etika. BKE Vezetőképző Intézet, Budapest Borbély T. (1984): Kerékpározás. Sport Kiadó, Budapest Bulla M. – Tamás P. (szerk.) (2006): Fenntartható fejlődés Magyarországon – Jövőképek és forgatókönyvek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. www.socio.mta.hu/konyvek/5_fenntarthato_fejlodes.pdf Letöltés dátuma: 2008. október 16. Crane, A. – Matten, D. (2004): Business Ethics – A European perspective. Oxford University Press, Oxford, UK Czakó E. – Kocsis K. (szerk.) (1993): A vállalat és működése. Aula Kiadó, Budapest Demeter Z. – Gondos G. – Honti Sz. – Öko-an Bt. (szerk.) (2003): Gondolatok a fenntartható fejlődésről. Zöld Akció Egyesület, Miskolc EFTEC (2005) Valuation of the Historic Environment - the scope for using results of valuation studies in the appraisal and assessment of heritage-related projects and programmes. Report to English Heritage, the Heritage Lottery Fund, the Department for Culture, Media and Sport and the Department for Transport. www.english-heritage.org.uk/upload/pdf/ValofHistoricEnv__eftecExecSumED2.pdf, www.english-heritage.org.uk/upload/pdf/ValofHistoricEnv_eftecFinalReportED2.pdf, www.english-heritage.org.uk/upload/pdf/ValofHistoricEnv_eftecAnnexED2.pdf, Letöltés dátuma: 2008. október 18. Evan, W. M. – Freeman, E. R. (1988): A modern vállalat stakeholder-elmélete: kantiánus kapitalizmus. In: Boda-Radácsi (1996) Freeman, E. R. (1984): Stakeholder menedzsment. In: Czakó – Kocsis (1993) Friedman, A. L. – Miles, S. (2006): Stakeholders – Theory and practice. Oxford University Press, Oxford, UK Goodpaster, K. E. – Matthews, G. B (1982): Lehet-e a vállalatnak lelkiismerete? In: Czakó – Kocsis (1993) Heltai E. – Tarjányi J. (1999): http://adfi.hu/modszertan/interju.pdf, Letöltés dátuma: 2008. szeptember 10.
A
szociológiai
interjú
készítése.
Henriques, A. – Richardson, J. : The triple bottom line – Does it all add up? 66
Letöltve: 2008. október. 20. Héra G. – Ligeti Gy. (2005): Módszertan – Bevezetés a társadalmi jelenségek kutatásába. Osiris Kiadó, Budapest Krajnyik Zs. (2008): Környezeti javak pénzbeli értékelése Magyarországon és Szlovákiában a feltételes választás módszerének alkalmazásával. Doktori értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástudományi Kar Kun L. – Szabó L. – Zeidler M. (1996): A magyar sport bölcsője – 100 éves a Millenáris 1896-1996. NSI, Budapest Kvale, S. (2005): Az interjú. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest Láng I. (2002): Környezetvédelem – fenntartható fejlődés. Előadás a Mindentudás Egyetemén, 2002. november 11. http://www.mindentudas.hu/lang/20040806lang1.html, Letöltés dátuma: 2008. október 19. Marjainé Szerényi Zs. (2000): A természeti erőforrások monetáris értékelésének lehetőségei Magyarországon, különös tekintettel a feltételes értékelés módszerére. Doktori értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Marjainé Dr. Szerényi Zs. (szerk.) (2005): A természetvédelemben alkalmazható közgazdasági értékelési módszerek. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest Miles, M. B. – Hubermann, A. M. (1994): Qualitative Data Analysis An Expanded Sourcebook. 2nd edition. Sage, Thousand Oaks, California A „Millenáris” Kerékpáros Központ kialakításáról – kivonat a Millenáris Munkacsoport által összeállítandó megvalósíthatósági tanulmányból. Millenáris Munkacsoport, 2006 Orbán A. – Szántó Z. (2005): Társadalmi tőke. http://erdelyitarsadalom.adatbank.transindex.ro/pdfdok/et6-4_tanulmany_1_4.pdf, Letöltés dátuma: 2008. október 20. Pálvölgyi T. – Nemes Cs. – Tamás Zs. (szerk.) (2002): Vissza vagy hova – Útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon. Tertia kiadó, Budapest Pruzan, P. – Thyssen, O. (1990): Konfliktus és konszenzus: Az etika mint közös értékhorizont a stratégiai tervezésben. In: Czakó – Kocsis (1993) Radácsi L. (2006): Részvétel és fenntartható fejlődés. In: Bulla – Tamás (2006) Útmutató a társadalmi fenntarthatóság érvényesítéséhez az Államreform operatív program és az Elektronikus közigazgatás operatív program projekt gazdái, pályázói és értékelői számára. Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, 2008. www.nfu.hu/download/8457/arop_ekop_tarsadalmi.pdf, Letöltés dátuma: 2008. október 20.
67
Tóth G. (2007): A Valóban Felelős Vállalat. KÖVET, Budapest Tóth G. (2002): Ökohatékonyság és fenntartható fejlődés – első lépés vagy félrelépés? In: Pálvölgyi et. al. (2002) Zeidler M. (2002): Egy régi pálya a polgári korban – a Millenáris Sporttelep. In: Korall – Társadalomtörténeti folyóirat, 7-8/2002. Zsolnai L. (2001): Ökológia, gazdaság, etika. Helikon kiadó, Budapest
68
10. Interjúalanyok Alany neve
Dátum
Helyszín
Venesz Roland
Gébics eszperszó vezetője
2008.09.27.
Millenáris
Budai Eszter
önkéntes, a BVSC szponzora
2008.09.27.
Millenáris
Szabolcsi Szilvia
olimpiai 5. helyezett versenyző
2008.09.28.
Erdei Sándor
stéher versenyző
2008.09.28.
Toldi mozi
2008.09.28.
Szóda
Sinya
CM vezető, 2001-es futár VB szervező
Móricz Zsigmond körtér
Hazai György
volt versenyző, KSI edző
2008.09.29.
Millenáris
Tarapcsák Péter
MKSZ alelnök
2008.09.29.
Millenáris
Bodor Ádám
NFÜ kerékpáros refernse
2008.09.30.
Leroy kávézó
László János
MK elnök
2008.10.01.
MK iroda
2008.10.01.
Millenáris
Horváth Balázs
gyakorló bringás, Bikemag magazin munkatárs
Stegmayer Éva
Gébics mindenes
2008.10.01.
Millenáris
Buppa
futár, 2001-es futár VB szervező 2008.10.01.
Millenáris
Andristyák János
volt versenyző, edző
Furmen Imre
volt versenyző
Mezei József
volt versenyző
Anthony Gall
2008.10.02.
Nagyicce étterem
építész, volt versenyző
2008.10.03.
Benczúr köz
Kis György
BOK vezető
2008.10.06.
NUSI iroda
Pataki Ibolya
volt versenyző, BVSC edző
2008.10.08.
Millenáris
2008.10.08.
Millenáris
2008.10.18.
Sportmúzeum iroda
Engelhardt Tekla Gyarmati-Szabó Rózsa Hatalyák Attila Németh Dórián Fókuszcsoport Kis Gábor Varga Gábor Lővey Tamás Gömöri István Szabó Lajos
Sportmúzeum igazgató
69
11. Mellékletek 11.1 Interjúkérdések 1. Mi az első dolog, ami a Milliről eszedbe jut? 2. Szerinted mi a Milli, mit jelent számodra? 3. Kijársz rendszeresen? Miért/Miért nem? 4. Mi fűz a Millihez? 5. Ha rágondolsz a Millire, milyen érzés tölt el? 6. Mit szeretsz a Milliben? 7. Mit nem szeretsz? 8. Mi a legkedvesebb emléked innen? 9. Mire nem emlékszel vissza szívesen? 10. Hogyan képzeled el a Millit a jövőben? /Hogyan szeretnéd látni? 11. Te mit teszel ezért? 12. Szerinted miért fontos a Milli? Milyen értékeket képvisel számodra? (13. Hogyan mutassalak be a dolgozatban?)
11.2 Fókuszcsoport vezérfonal 1. Mondjátok el egy szóval, milyen érzés töltött el benneteket, mikor először kiléptetek a Milire? 2. Rakjunk össze közösen egy biciklit, ami olyan, mint a Millenáris? (Milyen típusú, milyen a színe, állapota? Stb.) 3. Definiáljátok nekem a Milit, mit jelen számotokra? 4. Mi fűz ide benneteket? 5. Mit éreznétek, ha ledózerolnák? 6. Milyen lenne a Mili ideális esetben? 7. Szerintetek miért áll most a Mili ügye? 8. Ti mit tesztek a Miliért? 9. Mik a Mili értékei? Mi a jelentősége?
70
