4. Táncos Újság

Táncos Újság

A Saarer Tanzgruppe magazinja

Táncos Újság

2014/4.

A Saarer Tanzgruppe magazinja | IV. évfolyam 2014/4. szám

Idegenlégiós

Sváb szótár

Szabó Árpi, a Tanzhauskapelle tagja

8.oldal

Tánctábor Anno

Kleidungstücke Ruhadarabok

Gyenesdiási tábor

5.oldal

5.oldal

Boldog karácsonyt kíván a Saarer Tanzgruppe.

Aranylakodalmat ünnepelt a falu

A móri döntőben már arany minősítéssel a zsebünkben adtuk elő a Szári lakodalmast

7.oldal

F

Novemberi zűrzavar Ezt a bulit mindenki évről-évre egyre komolyabban veszi, hetekeig készülnek a fantáziadús jelmezek, hogy aztán egy szempillantás alatt (6-7 óra) úgy elveszítsük a fejünket és a jelmezünket, hogy másnap is azt keressük a Grószéknál.

6. oldal

KUSZBAN 4.

oldal

Nemzetiségi képviselőink Szári Napok „Jó volt együtt lenni, közösen működni. És mindenki ezt érezte. Babánk már nótaszóra nyitotta ki azt a bizonyos ajtót, lehetett ő bárhol, hiszen zengett az Óvoda domb a vonulók énekétől. „ 3.oldal

Táncos Újság


2014/4.

Időnként váltani kell Angyal Bálint

É

ppen ezért a Táncos Újság 6 éves történetében úgy gondoltuk, hogy eljött az ideje egy külső változtatásnak. Az elhatározás időpontja pár hónappal korábbra tehető, de ténylegesen csak az idei utolsó lapszámon tudjuk ezt most megmutatni. Ezen a tartalmas lapszámunkon. A szeptemberi megjelenés óta eltelt két hónapban szomorúság és vidámság egyaránt ért minket. Bár lenne rövidebb az újságunk és ne kellett volna a búcsúzó szavakat leírnunk. Két olyan embert veszítettünk el novemberben, akik példaértékű dolgokat vittek véghez életükben. Wenczl Józsi bácsi szakmai munkájával segítette éveken keresztül a tánccsoportot, melyekkel számos sikert könyvelhettünk el. Flórián Andos barátunkat bár nem ismertük oly régóta, mégis mikor egy szári bálba jött, ő került a középpontba, ő indította az énekléseket. Igazi vezéregyéniséget tisztelhettünk benne. Nem kellett kétszer bemutatkoznia sehol. Túl vagyunk ez országos minősítőn, ahol a törökbálinti elődöntőben magunk mögé utasítva a mezőnyt favoritként utaztunk a móri döntőbe, ahol már arany minősítéssel a zsebünkben adtuk elő a fél Szár szeme láttára a Szári lakodalmas egy részletét. De állítólag szétcsúsztunk. Szűkszavú értékeléssel végül általunk nem várt eredmény született a Vértes lábánál. Napokig téma volt hát a verseny, melyet felváltott a jelmezkészítésen való töprengés. A már megszokott ködös novemberi bulink ezúttal is igényes jelmezeket és amolyan novemberies összevisszaságot csinált. Egy szempillantás volt az egész. A már megszokott rovataink csak külsőleg kaptak újítást, azokat továbbra is megtaláljátok megújult újságunk hasábjain. Jó olvasást!

Isten veled, Józsi bácsi! Schweininger Péter

E

gy hónapja már, hogy a sírja körül álltunk a vörösvári temetőben. Sokan voltunk. Népviseletben Németországból, Baranyából, a Bakonyból és a Budai-hegyekből, a szomszéd utcából, a szerte széles nagyvilágból.

Mind ott voltunk, akiket tanított. Aztán hazamentünk, és folytattuk a napunkat.

Így tettem én is. Azon a napon is megvacsoráztam, lefeküdtem, másnap felkeltem és dolgozni mentem. Nem történt semmi különös, mint ahogy általában nem történik semmi különös egy hideg novemberi hétköznapon. Pénteken aztán helyette tartottam a szári táncpróbát, és mondtam, hogy táncoljuk el a „vörösvárirezgőspolkát”. És én komolyan arra gondoltam, hogy „na, mit szólna ehhez”? Aztán borzongva továbbléptem. Egy következő kedden gondoltam, egy óvatlan és ködös másodpercben, hogy felhívom, mikor jön? Aztán Móron, tisztán emlékszem, talán percekig kavargott a fejemben, hogy végre odaállhatok elé azzal: lehet, hogy igaza volt. Hiába, nehéz megérteni, hogy nem tudok már vele beszélni. Nem várhatom az ajtóban, ahogy bejön, és megkérdezi „na, mi a helyzet”, és kabátját levéve tapssal jelez, hogy „Glückliches Wiedersehen, indulhat”, és bajusza alatt keskeny mosollyal szól a „Főcsalónak”, hogy „úgy nehezebb csinálni”, és csak „irigykedik”, mert a „Kollega” két tánc között húz egyet az ászokból. Wenczl Józsi bácsi nem tart több próbát Száron. De művein keresztül nemcsak a neve, hanem a lelke is Száron marad addig, amíg ebben a faluban sváb néptánccsoport lesz. Józsi bácsi lényegében a Saarer Tanzgruppe megalakulásától kezdve nyomon kísérte az együttes munkáját. Már 1999-ben tanított itt, és koreográfiáival egészen 2008-ig társadalmi munkában segítette ki csoportunkat. Az év tavaszán vált állandó művészi vezetőnkké, és még ebben az évben arany minősítést nyertünk Menyasszonybúcsúztató c. koreográfiájával a Landesrat veszprémi táncversenyén. 2012 szeptemberéig hetente, majd ettől kezdve kéthetente, később havonta járt az 1. és 2. csoport pénteki próbáira. Szeretett Szárra járni, mindig azt mondta, hogy úgy érzi itt magát, mint otthon, hogy olyan itt a hangulat, „mint Vörösváron 20 évvel ezelőtt”. És a száriak is szerették őt. Bár soha nem nyílt meg senki előtt, mégis mindenki családtagnak tekintette. A szári táncos család tagjának. Ezt sokszor ki is kérte magának, mikor túlságosan udvariaskodtunk vele: „Hiszen én is közétek tartozom, nem?” Számtalan meghívás köszönhető neki, és ő volt az, aki először beszélt nekünk az Europeade nevű fesztiválról is. Csoportunk és egész községünk nagyra becsült tagja volt. Több mint 20 koreográfiáját táncoljuk. Az ő művei által lett egy egész szári generáció a sváb néptánc szerelmese, felejthetetlen fellépések részese, tomboló lelátók ünnepelt szereplője. Munkáját a legutóbbi Táncbemutatón az általunk adható legmagasabb elismeréssel köszöntük meg. Megkapta a Freész Károly-díjat. Miután átvette, odaállt mellém a színpadon, és azt súgta nekem: „Még várnotok kellett volna ezzel.” Kedves Józsi bácsi! Neked kellett volna még várnod! Itt, velünk. Nézted volna meg, ahogy egy újabb generáció, talán a mi gyerekeink, is táncolják a táncaidat! Lettél volna nagyapánk, és nézted volna, ahogy sorra új koreográfusok repülnek ki abból a fészekből, amelyhez Te hoztad az első szalmaszálakat! Józsi bácsi, Te ehelyett megdöbbentő fináléval zártad legnagyobb koreográfiádat is! Személyiségedből, nyugalmadból, akaratodból és svábságodból most is merítünk. Köszönjük, Neked, hogy itt voltál velünk! Nyugodj békében!

Táncos Újság


„…Vess öszve jelenkort” Borsodi Imre

Három nap összefoglalását vállaltam ismét. A Szári Napokét. Sok változás volt már azóta. Próbát teszek így is visszaemlékezni a történtekre. Rögtön egy versennyel indult a három nap. A déli lejtők Száron nem hoznak aranyérmes bort, de a szári gazda leleményes. Az évek során a termelés egyre inkább a pálinkák irányába fordult nálunk. Mondhatjuk, hogy erőssége lett a falunak. Egy másik irány, amit egyre színvonalasabban képviselnek az itthoni rajongók. A pénteki versenyen értő, független zsűri elemezte a jobbnál jobb mintákat. A sátor önmagában is hangulatos, az értékelés pedig nyomon követhető volt. Minden induló megkaphatta saját mintájának értékelőlapját. Tanulhattak versenyzők, és érdeklődők a hibákból, és a pozitívumoktól egyaránt. Nem volt kertelés. A gyümölcsök bár nem voltak egyformák, mégis közérthetően elmondták a szakértők, mire fognak figyelni a kóstolás során. Este közösen, jó hangulatban vetélkedtek a csapatok. Egy közösség tagjai. A feladatot ki így-ki úgy teljesítette, de eredménytől függetlenül mulattunk együtt hajnalig. Bár a játékvezetők itt nem voltak valódi szakértők, mégis igyekeztek pártatlanok maradni. Hiába próbálták a versenyzők meggyőzni őket versenyen kívül. Elérkezve a szombathoz, a pálinka versenyhez hasonlóan jó hangulatú főzőversennyel indult a nap. Mindenki elhozta otthoni ízeit. Nem kételkedett senki abban, hogy saját készítésű az étel, hiszen aki akarta, látta hogyan állnak össze az alap-

anyagok, hogyan érnek össze az ízek. Az értékelés alatt senki sem ülhetett karba tett kézzel. Fiatalok és idősek egyaránt adtak a minőségre. Az ételek egyformán nagy sikert arattak. A versenyzők itt is együtt érezték jól magukat. Mentek a tanácsok és a pálinkás flaskák körbe-körbe. Egészen a délutáni szüreti felvonulásig. Az idő nekünk kedvezett. Színvonalas műsorokat láttunk a hazai és vendég csoportjainktól egyaránt. Jó volt együtt lenni, közösen működni. És mindenki ezt érezte. Babánk már nótaszóra nyitotta ki azt a bizonyos ajtót, lehetett ő bárhol, hiszen zengett az Óvoda domb a vonulók énekétől. A sátor ezen a délutánon is megtelt. És volt hangulata. Így zenész és táncos egyaránt érezhette, jó helyen van. Összecsattant a dunaharaszti tenyér a szomorival, kóstolt szári pálinkát dunaharaszti, és énekelt a bál szünetében vegyes kórus. Fiatalok és idősebbek. Dunaharaszti, Szomor, Szár. Egység volt ez, hiába különböztek az alkotóelemek. Most változik a Kultúr, emlékezetes bálok helyszíne. Valami megint megváltozik. Falai mégis megőrzik ezeket a nagy pillanatokat és visszahoznak arcokat, akiket talán többet nem is látunk viszont. Egy közösségi tér ez minden hibájával együtt. Itt valahogy mindig lekerülnek az ingek Jetzt gehts los-nál. Egy Budapest egyvelegnél csatakosan kapaszkodunk össze a hozzánk legközelebb esővel. És széles vigyorral találjuk szembe magunkat az ébredő nappal hazafelé. Húsleves, rántott hús. Tudjuk, vasárnap van. Sördélután közeleg. Sváb zenével. Igazival. Nem a bőrgatya, és a midi fájlt játszó harmonika, hanem ez jelenti nálunk a zenei megújulást. És láthatóan értő zenészeknek is ez okoz örömöt. A Tanzhaus Kapelle műsorát követően a hétvégi versenyek résztvevői kerültek sorra. Nem nagyon voltak üres szavak, így elég gyorsan kiosztásra kerültek a díjak. Ez a délután kicsit szokatlan volt, hiszen egy ex Megasztáros is színpadra állt. Dér Heni műsora szokatlan volt a szári közönségnek. A Die Adlersteiner örömmel vette a csinos elő zenekart. És ennek köszönhetően, vagy a jó hangulat következtében, nem igazén számított nekik, hogy vasárnap van. Örömmel tettek eleget a visszatapsnak. Nem gondoltam, hogy egy hétvégére visszagondolva és ezt elemezve még lesznek tanulságok, amik eddig fel sem tűntek. Remélem ez a pár gondolat mások számára is tanulság lehet. Igaz kicsit összevisszaságnak tűnhet első olvasásra.

2014/4.

Táncos Hírek A VII. Novemberi Összetartáson látott jelmezekről idén is szavazást indítottunk melynek a végeredménye a következő: 1. Klark Kent (Frank Dániel 21 szavazat) 2. Medúzák (Horváth Imola, Ordasi Rebeka - 15 szavazat) Muffin (Huszár Tímea - 15 szava zat) 3. Üvegtigris (Csikók - 10 szavazat)

Flórián Andos (1989-2014)

November első hetében sokkoló hírek érkeztek a szomori tánccsoport tagjaitól. Csoportunk bajnai barátja, az utóbbi másfél év rendezvényeinek állandó résztvevője Andos barátunk, eltávozott az élők sorából. Egy olyan embert veszítettünk el, akit nem kellett kétszer bemutatni senkinek. Már az első szári bálozása alkalmával róla beszélt az egész sátor, hogy ki lehet ez a fiatal srác, aki úgy élvezi a bálokat, mintha az utolsó lenne neki. Hamar megismertük őt, aki a kielcei Europeade alkalmával sem hazudtolta meg önmagát. A szakadó esőben is Andos volt a leghangosabb az ernyő alatt. Olyan ember volt, aki végigzenélt egy 500 km-es utat, aki legkésőbb feküdt le és akinek a harsonázására kelt fel mindenki a szálláson. Soha nem volt fáradt és nem mondta azt, hogy most nincs kedvem menni ezért nem jövök, bálba, fellépni vagy éppen pakolni. Úgy gondolom, hogy példaértékű volt az a hozzáállás, amelyet ő az élete során képviselt. Bárcsak képviselhetné még hosszú-hosszú évekig. Nyugodj békében. Angyal Bálint

Táncos Újság

F


KUSZBAN

Fenyvesi Szabolcs

Táncos Hírek Nemzetiségi képviselőink

Egy borozgatós beszélgetésnek indult, majd szembesülnünk kellett azzal, hogy 4 képviselő nem is tud olyan egyszerűen leülni egy asztalhoz, ha nem EU-s pénzekről van szó. Végül a modern világ kommunikációs eszközeit segítségül hívva sikerült az eszmecsere. Képzelt riport a 2014. évi önkormányzati választások után, a Saarer Tanzgruppe és a német kultúraápolás nagyon is valóságos és aktív szereplőivel. Elöljáróban annyit, hogy a tánccsoportban 3 német nemzetiségi önkormányzati tag van. Ketten, Mecséri Dávid és Tóth Edina Alexandra Száron, Nagy Viktória pedig Újbarkon került megválasztásra. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a tánccsoporttal? Ezen kívül van-e más hagyományőrzői tagságod? (zenekar, énekkar, újság, stb…) Viki: 2002-ben lettem a tánccsoport tagja azon felbuzdulva, hogy mennyi osztálytársam és barátom táncol már a csoportban. Már több alkalommal játszottam a Tanzhauskapelle soraiban, amire Laub János kért fel és azóta nagyon szívesen zenélek a rendezvényeken, ahová meghívást kapunk. Kisebb koromban az Újbaroki Népdalkörben énekeltem anyával és a Marcival, de időhiány miatt ezt abbahagytam. Dávid: 2000-ben kezdtem táncolni, talán Géber Ákos hatására. Akkor nem is tudtam, hogy a többi haverom az oviból már táncol. Emlékszem, anyát folyton nyaggattam, hogy ki lesz a párom, milyen magas, milyen színű a haja. Ő volt a Czencz Mónika. Aztán minden hétfőn vártam, hogy jöjjön értem az Ákos és vigyen táncra. A tánccsoporton kívül tagja vagyok a Saarer Musikanten zenekarnak, amire a tánccsoport és a társaság nagy hatással volt, van és lesz. Edina: Én csak pár éve kerültem kapcsolatba a csoporttal, mivel akkor költöztünk Szárra. Az osztálytársaim minden szünetben sváb zenét hallgattak és egy idő után nekem is megtetszett. Az iskolában tanítottak az első lépésekre, úgyhogy mire megjelentem az első próbán már volt egy kis előképzettségem. Mi fogott meg benne? Viki: Talán, hogy ebben nevelkedtünk és a hét rutinjaiba tartozik, hogy ha péntek, akkor bizony tánc. Haza kell érni, vagyis nem is kell, hanem ha lemaradok egy próbáról, akkor tudni fogok majd mindent a többiekről? Hiszen ez fogta össze a korosztályunkat, ha a csapat különböző helyekre szóródott is szét. Szerintem nincs olyan

2014/4.

Gratulálunk új képviselőinknek. 2014. október 12- én a helyi önkormányzati választással egyidőben a német nemzetiségi önkormányzati választásra is sor került. A Szári Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai közt tudhatjuk Tóth Edinát és Mecséri Dávidot. Az Újbarki Német Nemzetiségi Önkormányzatban pedig Nagy Viktória képviseli egyesületünket és a hazai német kultúrát.

időpontja az évnek, amihez ne tudnánk valamilyen eseményt, fellépést vagy bulit kötni, mert a tánc átfogja az egész életünket. Dávid: Amikor elkezdtem táncolni, akkor még nem a kultúra miatt csináltam, mert azt sem tudtam, hogy mit jelent. Kisgyerekként a társaság és a hangulat fogott meg. Aztán idővel tudatosult bennem, hogy valójában a magunk szórakoztatására ápolunk egy kultúrát. A zenekar alakulásánál, már tisztában voltunk vele, hogy mit is művelünk, az már céltudatosabb volt. Táncosokból alakult a zenekar, szóval már rég ismertük egymást. Tudtuk, hogy mit akarunk képviselni és ezt nagyon élvezzük is. A zene az jó. Edina: Egy új világba csöppentem, rengeteg új arccal, akiket gyorsan megkedveltem. Mindenki szerette, amit csinál és az egész hangulat magába szippantott. Mit jelent neked a sváb kultúra? Viki: Legelőször talán akkor tudatosult bennem, hogy miért is fontos a német nyelv a környezetemben, amikor német rokonaink jöttek hozzánk. Valamint ott voltak az iskolai dolgok, mint például a népismereti órák és versenyek, ahol játékosan foglalkoztunk a sváb kultúrával, noha az akkor nekünk még „csak” szimplán a múltat jelentette. Dávid: Én előbb tudtam, hogy mi az a szári tánccsoport, mint hogy mi az a svábság. Igazából utána jöttem rá szépen lassan, hogy hagyományt őrzünk. Ebben nagyon nagy szerepet játszik a tánccsoport és a közeg, amiben éppen növünk fel. Ez mutatta meg nekem, hogy a sváb hagyományokat ápolni kell és tovább adni. Mint például a locsolás, májfa állítás, hagyományőrző énekek, dalok, ünnepek lefolyása. Edina: Én nem tudok gyerekkori sztorit nagymamával és sváb hagyományokkal. Viszont tudom, mert látom, hogy értékes dolgot kell őriznünk. Tánclépések, dalok, általunk nem ismert szavak, ezek mind olyanok, amiket tovább kell adnunk, különben elveszik. Mikor kezdtél el gondolkodni, hogy a német kisebbségi önkormányzatban is sze-

Idén ősszel ünnepelte a Német Nemzetiségi Népdalkör megalakulásának 25. évfordulóját. A jeles nap alkalmából előadott igényes műsorért és a 25 évért szívből gratulálunk. Gratulálunk Fenyvesi Szabolcsnak is, hiszen 2014-től Önkormányzati képviselőként is tevékenykedik falunkban. Benedek Attila, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes hivatásos táncosa és egyben a Bányász Táncegyüttes koreográfusa tartott nekünk táncházat novemberben.

Év végi programok: december 28: Táncos disznóvágás december 29: Évzáró bankett 18:00 - Czetis ház

A disznóvágásra a részvételi díj 2500 Ft/fő, melyet a szervezőknek kell befizetni.

Táncos Újság


retnél szerepet vállalni? Viki: Ez az év a választásokról is szól nagy részben, sokunknak az első választásáról. Gondolkodni akkor kezdtem el, mikor anya helye kétségessé vált a jelölésnél. Semmiképp sem akartam volna, hogy ne legyen nemzetiségi önkormányzat Újbarkon, ezért bátorkodtam jelentkezni. Dávid: Otthon többször pedzegették, hogy vállaljak szerepet a német nemzetiségi önkormányzatnál és képviseljem az érdekeit azoknak, akikkel egyeznek a nézeteink. Már régóta szerettem volna ezt megtenni, de most jött el az ideje. Edina: Szabó Ani néni keresett meg, hogy nem lenne-e kedvem jelöltetni magam. Én gondolkodtam egy ideig és elvállaltam, főleg azért, mert ő bízott bennem.

abban, hogy mennyire fontos építeni a kis közösségeinket. Én is nagyon örültem neki, hogy a környéken ennyien vagyunk fiatalok a megválasztott önkormányzatokban. Az elején szeretnék még beletanulni a hivatalos dolgokba is, de bármilyen terveink is lesznek, a fiatalokkal kell kezdeni, hiszen a minél több új és színes impulzus kinyithatja előttük a világot és nem egy kötelezettségnek fogják majd fel a német hagyományőrzést. Dávid: Ilyen nagyban még nem gondolkoztam, egyelőre nem is akarok. Először a legfontosabb, hogy a helyi kultúra ugyanilyen megingathatatlan maradjon. Ezt szeretném segíteni és könnyebbé tenni. Edina: A hagyományok és a nyelv őrzése mindenképp fontos dolgunk, a többit majd útközben meglátjuk.

Hogy érzed magad a testületben? Tapasztalatok?

Hogy látod Szár helyzetét az országban, a kultúraápolás szempontjából?

Viki: A testület tagjait már kiskorom óta ismerem, korábban is sokat segítettem a különböző programokban, de most a hivatali részét is megismerhetem a feladatoknak. A választások után egyből egyeztettük, hogy mikor tudunk majd ülést tartani úgy, hogy én is itthon legyek, amit nagyon pozitívnak éreztem.

Viki: Nagyon is pozitívan! Csodaszámba megy manapság, hogy ennyi gyereket le tud kötni egy közös elfoglaltság és nem a számítógépes világ előtt élik az életüket. Itt tényleg a falu apraja-nagyja ismeri a másikat és igény van arra, hogy legyenek közösségi események. A különlegesség nálunk valóban abban áll, hogy a sokadik generáció is fontosnak tartja, hogy felidézzük a múlt darabjait. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy nálunk a sok kis csoport együtt is kiválóan tud dolgozni, elég csak a táncversenyekre, táncbemutatókra gondolni.

Dávid: Ez még nehéz kérdés, mert friss a dolog. Úgy látom, hogy nagy az egyetértés és ez nagyon tetszik, így jól tudunk majd együtt dolgozni. Edina: Én is azt mondom, amit a Dávid. El kell telnie egy kis időnek, de pozitívak a benyomásaim. Mit gondolsz, mit tehetsz ezen keresztül a magyarországi német kultúráért? Személyes tervek? Viki: A Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ gyakornokaként sok mindenbe sikerült belelátnom a gyakornoki időm alatt, ami szintén csak megerősített

Speier Liza

Dávid: A tánc tekintetében mindenképpen az elsők között. Szerintem a hagyományokat is szépen próbáljuk megtartani. Viszont nagy probléma, hogy én sem tudok svábul, és rajtam kívül még sokan mások sem. A Táncos Újságban szokott lenni egy kis sváb-németmagyar szótár, amit nagyon jó ötletnek találok. Így legalább az alapszavakat megismerhetjük.

2014/4.

Német - sváb - magyar szótár Kleidungstücke

der Hut – huad – kalap die Mütze – kháppi – sapka das Kopftuch – tiehl – fejkendő der Schal – scháj – sál der Mantel – mándl – kabát das Kleid – kwand – ruha das Schultertuch – tiehl – vállkendő die Weste – leiwi – mellény das Hemd – heimed – ing die Bluse – jauppl – blúz die Schürze – fiate – kötény der Handschuh – hándschih – kesztyű die Hose – háuzn – nadrág der Rock – khil - szoknya der Unterrock – undakhil – alsó szoknya der Oberrock – owa khil – felsö szoknya der Schuh – schua – cipő der Spangenschuh – spanglschua – pántos cipő der Stiefel – stívi – csizma der Hausschuh – pócsn – papucs die Unterwäsche – undawaisch – alsónemű die Unterhose – undaháuzn – alsónadrág der Strumpf – strumpfháuzn – harisnya die Socke – seikl – zokni das Nachthemd – nochtheimed – hálóing die Stiefelhose – stíviháuzn – csizmanadrág

Tánctábor anno

Bátran állíthatom, hogy a gyenesdiási volt az eddigiek közül az egyik legjobb, legeseménydúsabb, legviccesebb tánctábor, amin részt vettem. Maga, a szállás nem volt valami extrás, talán ettől volt igazán tábor hangulata. Egy hosszú folyosóról nyíltak a szobáink. Eleinte sokszor eltévesztettük, melyik szoba melyikünké, mivel az ajtók ugyanolyanok voltak. Miután mindenki kezdte magát otthon érezni, már meg lehetett különböztetni, hogy melyik szoba az idősebb, fiatalabb, legfiatalabb fiúké vagy lányoké. Szerintem mindenki számára nagy élmény volt a strandolások során a vízi aerobik (avagy „vágjuk el a talpunkat kagylóhéjjal, miközben zenére idétlenül ugrálunk a Balatonban”), vagy a plusz ingyen jegy a vízi csúszdára a csúszdás bácsi jóvoltából. Nagy kedvencünk azóta is az, amikor Schwanner Balázs és Szilágyi Eszti összevesz-

tek azon, hogy amit eszünk, az derelye, vagy barátfüle e. (Schwanni azóta kitalált rá mentséget, azonban az nem túl hiteles.) Maradjunk is akkor az ebédlős sztoriknál. Fulladozó nevetésnek volt még okozója Tóth Barni, amikor leejtette (ha lehet ezt így mondani) a spagettit a tányérjáról. Képzelhetitek, mennyire örültek neki, akik összetakarították... Mint már említettem, a szállás minősége nem volt valami színvonalas. De talán a lyukas falért, levert festékért, poros paplanért, bezárhatatlan ajtókért és kinyithatatlan ablakokért kárpótolt minket az édesség- és kávéautomata. Volt kisebb incidense Szabó Máténak a kávéautomatával, de lehet, hogy abba nem igen kéne belemenni. Mivel mi (a korosztályom) voltunk ott a kicsik, Petiék korosztálya minket keresett meg, amikor szívatni akarták egymást. Ilyen szívatás volt például, mikor sikítással keltettük

Petiéket, vagy amikor bevontuk a szobájukat wc papírral. Következzék az utolsó történetem, amit nem tudtam kategorizálni, ezért a végére hagytam. Ez a sztori pedig nem más, mint a Metláger Balázs (továbbiakban Láger) kontra vörös körömlakkos. Az egész úgy kezdődött, hogy Láger bement a legkisebb lányok szobájába (hozzánk) és megkérte Szilágyi Esztit, hogy fesse be a haját körömlakkal pirosra. Eszti olyan „miért is ne?!” alapon elkezdte önteni a fejére a körömlakkot, ám arra nem számított, hogy Láger hátradönti a fejét és a szemébe folyik a lakk. Természetesen volt nagy pánik, hogy mi lesz a szemével. Azóta meg már szinte hozzászoktunk ahhoz, hogy Lágerrel mindig történik valami, amin utána évekig nevetünk. Biztosan lehetne még napokig mesélni erről a táborról. De szerintem ezzel is betekintést nyerhettetek „a kulisszák mögé”.

Táncos Újság

A hetedik


Balázs Adrienn

Az idei novemberi összetartást is ugyanakkora érdeklődés, és izgalom övezte, mint az előző hatot. Az esemény előtti napokban már elkezdődött a találgatás, hogy vajon – ha háznál rendezik – ki lesz az a bátor, aki bevállalja az esetleges másnapi meszelést, kerítésjavítást, ablakcserét. Természetesen csak viccelek, ilyen még sosem történt. A szervezőknek így is fel volt adva a feladat, hiszen nem egyszerű közel nyolcvan mulatni vágyó fiatalnak összehozni egy olyan bulit, amely most már tradíció a Saarer Tanzgruppe életében. A 2014-es év hőse Erik és családja volt, akik helyszínt biztosítottak nekünk, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodjon a közösségünk. Amikor kilenc körül odaértem, alig hittem a szememnek. A korai időpont okán csendben iszogató, beszélgető emberekre számítottam, ám már akkor a hangulat szinte a tetőfokára hágott. Minden a helyén volt: a málnaszörp behűtve, a zsíros kenyér- lilahagyma előkészítve, a jelmezesek pedig a táncparkett közepén átszellemült arccal énekelték, hogy „Jött egy felhő, mi leszállt közénk…” Az új DJ-nk nagyon kitett magáért, hi-

tartja a száját.

szen ezen a hangulaton csak fokozott az

A legnagyobb fogadtatást a két Medú-

éjszaka folyamán. Talán a zenéi keltette

zánk, O. muzsikus Rebeka és H. muzsikus

forró hangulatnak köszönhetően lehettünk

Imola kapta, akik kreativitásukat megcsil-

szemtanúi Clark Kent és Zorro barátságos

logtatva esernyőből kialakított, égősorral

(?) összecsapásának, amelyből az elbűvö-

díszített medúza jelmezben léptek a színes

lő, piros gumicsizmás Superman került ki

kavalkádba. De az egybegyűltek találkoz-

győztesen, elnyerve ezzel a tömeg szimpá-

hattak habos-babos muffinnal, betörővel,

tiáját és imádatát. Ha már a jelmezeknél tartunk, feltétlenül említést kell tennem a szervező brigád egyik feléről. A csoportos beöltözés, azon belül is az Üvegtigris című magyar film szereplői mellett döntöttek. Ha külön-külön nem is, de egymás mellett állva mindenki felismerte őket. De nem is ez a pláne az egészben, hanem hogy „ízi rájder”- Csoki, akit Petya alakított, valahogyan elhagyta a fogát… Valószínűleg Hulk-nak képzelte magát, és Zorro és Superman közé akart állni, de jobban járt volna, ha közben csukva

aki egész éjjel magával cipelte a nemrég zsákmányolt DVD lejátszóját, megjelent Popeye, egy kis spenóttal, és egy csirke is beszökött valahogy az eseményre. Kevés lenne ez az oldal felsorolni a jobbnál-jobb jelmezeket, így épphogy csak egy kis ízelítőt adtam Önöknek. Mindenesetre megint büszkék lehetünk azokra az emberekre, akik elvállalták a hetedik novemberi ös�szetartás megszervezését, hiszen nagyszerű estét hoztak össze nekünk, és remélem, hogy mindenki felejthetetlen élményekkel gazdagodott aznap éjjel. Én biztosan..!

2014/4.

Táncos Újság


A Lakodalmas (III. rész) Czencz Máté

Nehéz témának ígérkezett a lakodalmas jó két hónappal ezelőtt. Az előző két (talán nem igazán jól sikerült) cikk után - melyekhez igazi aprómunkával kellett emlékek és Táncos Újságok mélyéről összegyűjteni. A nagy út száz meg száz építőkövét – ezúttal egy táncra fókuszálva készültem aprólékos, elemző, kissé távolságtartó modorban feldolgozni a nagy ívű, érzelmes művet. Fából vaskarikának tűnik utólag az ötlet: szárazon elmondani azt, amit átélve oly sokan áztatták könnyesre zsebkendőiket. Mára a fenti szándéktól elálltam.

Jól emlékszem a megszállott kamaszévekre, amikor videokamerával felfegyverkezve jártunk idősekhez gyűjteni. Leginkább anekdotákra, a régi élet ízét átadó emlékezetes pillanatokra voltunk kíváncsiak. Különleges, titokzatos élmény volt a kiskonyhák és szőlőlugasok bájában szemlélőjévé válni a világnak, amelyben belefért az alvó csőszre forrázó teknőt borítva lopni a barackot, vagy a bíró istállóban alvó fiát olyasmivel megtréfálni, amit „a tehenektől kell elvenni.” „Ha tízszer születnék, egyszer a húszas évek szári legénye lennék”, ábrándoztam sokszor. Engem a hivatás sajnos kissé elsodort a régi világtól, Péter viszont pont, hogy hivatásául választotta a szári hagyományokat. A lány kötényét a bálban pimaszul kioldó legény történetét már az ő elmondásából hallottam. Ilyen ártatlan, pimasz, de mindennél egyértelműbb csínytevéssel kezdődött akkoriban egy udvarlás, melyből máig tartó házasság lett. Sok vasárnap délutáni meghitt beszélgetés kellett még ahhoz, hogy legalábbis fejben kerekké és naggyá érjen a koreográfia. No meg persze társ, úgy a mindennapokban, mint a munkában. Nehezen tudok jobb felállást elképzelni, mint egy olyan párt, aki a közös gyökerek iránti egyforma lelkesedéssel, maguk is házasságra készülvén gyűjtik, érzik, élik a világot, melyet táncba-viseletbe öntenek.

Lakodalmas. Templom, parasztudvar, könny, mosoly, bokréta, mirtuszkoszorú, hűség és tisztaság és még ezer elengedhetetlen kellék. Egymáshoz nőttek, egésszé értek emberöltők alatt. Mint a jó házastársak. (Közelmúltbeli élmény jut eszembe: idős, nagybeteg férfirokon látogatása után a lelkiismeretesen ápoló asszony azt mondta mamámnak a kapuban: „Azért

A versenyről röviden Czencz Máté

sokszor nagyon nehéz. De hát erre esküdtünk”) Még a legszerényebb, de őszinte lakodalom is olyan közhelyesen szép tud lenni, hogy ha az ember akar mondani róla valamit, könnyen úgy jár, mint az egyszeri tájképfestő, aki szörnyű, émelyítő giccsé silányítja az Alpokat. Bezzeg, ha az ember egyszer látja azokat a hegyeket…

Ugyanakkor hálásnak is tűnt a feladat: jó esélyekkel indultunk a Landesrat országos versenyén, az előválogatón kapott remek kritika után pedig hideg fejjel is reálisnak tűnt a kiemeltek közé kerülni. Többre nem vállalkoztunk, de kevesebbre se. Cikkem versennyel kapcsolatos részét némi pátosztól nem mentes finálénak, a fáradságos munka gyümölcsének szántam. A zsűri mindenki előtt ismert döntése után e tervemet is megváltoztattam. Ehelyett maradt egy személyes hangvételű írás mindazon benyomásokról és élményekről, amit tánc (több ez annál!) nekem jelent.

2014/4.

A törökbálinti minősítő minden tekintetben színvonalas rendezvény volt. Profi színpadtechnika, még a mi méreteinket is kiszolgáló öltöző, korrekt és építő kritika, majd szigorú minősítés a zsűri részéről. A második fordulóra sajnos ismét elkövette a Landesrat a korábbról ismert hibát: a nagyobb presztízsű rendezvényt vitték kevésbé alkalmas helyszínre. Hideg küzdőtér (már a szó se illik az alkalomhoz), neonfény, öltözői nyomor jellemezte a sportlétesítménynek egyébként impozáns csarnokot. Az „abból kell főznünk, amink van” mottó nem illik egy országos rendezvényhez. A zsűri döntését a magam részéről tudomásul veszem és elfogadom. Minden résztvevő tudása legjavát adta. A kiemelteknek gratuláció és elismerés jár. A műértékelési elvekkel viszont nem tudok egyetérteni. A bírálat szerint ugyanis pontosan nem ismertetett hibák a meg nem említés szürkeségébe taszíthatnak egy olyan produkciót, melyet korábban ugyanazon zsűri méltatott, sőt favorizált (a közönségről és több elismert szakmabeliről nem is szólva). Műsorunk minden vállalható hibája mellett jóval több próbált lenni, mint autentikus, precíz mozdulatok sorozata. Hiszem, hogy ez sikerült.

Táncos Újság


„Ha olyan lesz, ahogy elképzelem…hát… olyan még itt nem volt.” Valahogy így kezdte Péter az első próba előtti megbeszélésen. Ekkor még nem igazán tudtuk, mire gondol. Hónapok száraz, sokszor unalmas munkája következett. Tánc gépzenére, te ülj le, te állj fel, kis lépés, nagy kör, így nem jó, hogy legyen!?… Hosszú ideig nem akarta megmutatni magát a Lakodalmas. Lassan készült, mint egy igazi menyasszony. Egészen a főpróbáig kellett várnunk. A viseletek és az élő zene kezdtek életet lehelni az addig csak munkadarabnak tűnő táncelemekbe Éreztük, hogy létrejött valami, ami a Táncbemutatón tud majd teljesen megszületni. Utólag csodálom az alkotók hitét, hogy a

maguk részfeladatát megszállottsággal tudták végezni, miközben az összkép csak a fejükben létezett. Katica mesélte például, hogy az eredeti tervben nem szerepelt ilyen sok eredeti viselet. „Ennek én vagyok a megszállottja, és tudom, hogy más lelkület egy ilyen ruhát hordani. Amikor egyszer Vörösváron előkerült pár viselet, amit felpróbáltunk, és fiatal lányok sírva fakadtak, láttam, hogy ez másnak is lehet élmény.” Valóban, ez egy másfajta lelkület, egy másfaja élmény, amit ezúton is köszönünk. Más, jobb szó nincs rá. Aki viselt ilyet, érti. Farkas Tamást és zenekarát nem kell bemutatni. A főpróbán beszédes moz-

2014/4. zanat fültanúja lehettem. Amikor az Ehestandslied-et kezdték játszani, Tamás két hang után leintette a zenekart, és ezt mondta: „Ez a legszentebb ima. Úgy tessék játszani!”. Ezután másképp játszották; úgy, ahogy Tamás kérte. A bemutató sikerét már mind jól ismerjük. Sokan és sokat beszéltek utána is a légkörről, mely a színpadon létrejött. Más volt a kendő, az ének, lépés, a lényeg. Minden más volt, a legnemesebb értelemben. Menyasszony, vőlegény, családtagok, násznép, leányok és legények voltunk a húszas években, Száron. A kamaszkori ábrándom valóra vált.

Idegenlégiós: Szabó Árpád leszámítva két szezont, amikor Ausztriában dolgoztam. A felmenőim félig vörösváriak, félig piliscsabaiak.

Mi a foglalkozásod? A mezőgazdaságban dolgozom. A kertészeti egyetem rovartani tanszékén van a főállásom, ott adjunktusként oktatok, kutatok. Növényvédelem a szakterületem, így szaktanácsadó is vagyok kb. 200 ha földterületen, ez nagyon szép munka. Emellett sok növényvédő szeres kísérletet végzek egy osztrák céggel együtt már tíz éve, és újabban külön is.Hála az Istennek, rugalmas a munkaidőm. Télen lazítok.

Mivel foglalkozol szabadidődben? Túrázni nagyon szeretek. Ha tehetem, hosszabb távokon indulok. Sok időt fordítok a barátaimra, és a zenélésre is különböző formációkban. Laub Bálint

Mikor jártál először Száron? A Mondschein zenekarral játszottunk már ki tudja merre, de valakit (a név most nem fontos, tippelj), aki magától nem lett volna képes erre, hazaszállítottuk Szárra egy szóda kíséretében. Valahol a fő úton raktuk ki őt. Éjszaka volt, nem is tudtam, hogy merre vagyunk éppen. Aztán a Kumpankoncerten is itt voltunk sokan. Az első igazi emlékem 2010. június 6-áról van, akkor indult a táncház. Milyen gyakran vagy itt? Változó, bár úgy nem telik el hét, hogy egyszer-kétszer ne jönnék. Mi a legszebb emléked, ha Szárra gondolsz? A vitányvári kiránduláson egyszer vettem részt a táncosokkal, de az felejthetetlen hangulatú volt. És amikor szerelmet vallottam, az is Száron történt.

Gyerekkorod óta Pilisvörösváron laksz? Már a felmenőid is Vörösváriak voltak? Vörösváron lakom születésem óta,

Mióta zenélsz, hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, és miért pont a tenorkürtöt választottad? Pontosan nem tudom mióta, de biztosan alsós voltam. Akkoriban nem volt a fiataloknak annyi lehetőség, mint ma, kisarkítva: vagy zene, vagy foci. 1 év előképzővel kezdődött, aztán 2 év furulya, és jött a tenorkürt. Közben a harsonát is kipróbáltam, kb. 10 évig fújtam azt az ’atempo’ zenekarban. Végül döntöttem, és a tenorkürt mellett maradtam, mert puhább a hangzása, számomra szebb. Rendszeresen zenélsz a táncházas zenekarban, mi a véleményed erről a kezdeményezésről? Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, és kár lenne, ha az eredeti elképzelés feledésbe merülne, tehát a vasárnap délutáni tánctanítás, és közben egy kis zene, amolyan gemütliches Hazai. Szeretem a trottyos polkákat. Milyen zenekarokban zenélsz még? A Pilisszentiváni fúvószenekarban az újjáalakulása óta, nyolc éve. Az ’atempo’ zenekart 20 év zenélés után idén ugyan

abbahagytam, de mégis megemlítem. Ezen kívül már első kisegítő vagyok a vörösvári temetési zenekarban, ez nagy megtiszteltetés számomra.

Kiskérdések:

Bodmér vagy Béke utca? Sose jártam Bodméren, bár egyesek szerint ez nem így van. Napsugár vagy holdsugár?(Sonnen- vagy Mondschein)A holdsugár is napsugár! Melyik a kedvenc zenekarod? A Moravanka tetszik mostanában nagyon, főleg a két tenoros bácsi. Az valami gyémántos produkció, remélem, még sokáig fújják! Melyik a kedvenc növényed? A szártalan bábakalács. Mi van éppen a jobb zsebedben? Megnéztem, üres. Kicsit rendmániás vagyok.

Táncos Újság | A Saarer Tanzgruppe magazinja

VI. évfolyam, 4. szám Főszerkesztő: Angyal Bálint Olvasószerkesztő: Schweininger Ádám Munkatársak: Balázs Adrienn, Borsodi Imre, Czencz Máté, Fenyvesi Szabolcs, Horváth Petra, Laub Bálint, Speier Liza. Korábbi lapszámok letölthetők a

www. saarertanz.hu oldalról. Info: [email protected]

4. Táncos Újság

Recommend Documents