31 HA NEM INDUL EL A SZÁMÍTÓGÉP. 2. fejezet Tartalom

31 HA NEM INDUL EL A SZÁMÍTÓGÉP

2. fejezet Tartalom 2.1

Bekapcsoláskor semmi sem történik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32

2.2

A számítógép épp csak elindul . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36

2.3

Ha a képernyõ sötét marad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39 2.3.1. Hiba a grafikus rendszerben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .39 2.3.2. A számítógép bekapcsolás után többször sípol . . . . . . . . . . . . . . . . .44 2.3.3. Nem találom a hibát mit tegyek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45

2.4

A bootolás egyszer csak leáll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45 2.4.1. Elfelejtettem a jelszót . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45 2.4.2. A gép a BIOS startjelzése után áll le . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46 2.4.3. A gép a memóriaszámlálás alatt áll le . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46 2.4.4. A gép azt üzeni: NO ROM-BASIC, SYSTEM HALTED . . . . . . . . . . . .48 2.4.5. A gép PARITY ERROR-t ír ki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .50 2.4.6. A BIOS hibaszámot vagy hibaüzenetet küld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .51 2.4.7. CONFIGURATION ERROR hibaüzenet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .52 2.4.8. Elvesztek a BIOS-beállítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53 2.4.9. A gép nem ismeri fel bootoláskor a merevlemezt . . . . . . . . . . . . . . . .54 2.4.10. INSERT BOOTDISK, PRESS ANY KEY hibaüzenet . . . . . . . . . . . . . .56 2.4.11. A hibaüzenet: NON SYSTEM DISK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57 2.4.12. C:DRIVE ERROR hibaüzenet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .57 2.4.13. Hibaüzenet: CONTROLLER FAILURE, HARDDISK FAILURE vagy HDC FAILURE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .58 2.4.14. Nem mûködik a hajlékonylemez-meghajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .61 2.4.15. Rossz vagy hiányzó command interpreter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .63 2.4.16. A Windows kezdõ bejelentkezése után nem történik semmi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .64

2.5

Újraindítás után a számítógép automatikusan a BIOS setupban köt ki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .69

32

33

HA NEM INDUL EL A SZÁMÍTÓGÉP

2 Ha nem indul el a számítógép

2.1 Bekapcsoláskor semmi sem történik Ha a Power kapcsoló benyomására a számítógép semmmilyen módon nem reagál, akkor elõször nézzük meg, hogy vajon rendesen be lett-e helyezve a hálózati kábel mindkét vége az aljzatba. Óvatlan porszívózás vagy söprés után elõfordulhat, hogy a dugók kimozdulnak ugyan a helyükrõl, de az aljzatban maradnak. Ha a csatlakozások rendben vannak, és a gép még mindig nem indul el, akkor egyszerû eszközökkel megállapíthatjuk, hogy van-e egyáltalán feszültség a konnektorban. Fogjunk egy mûködõ elektromos készüléket (pl. rádió vagy porszívó), és dugjuk be a konnektorba. Ha ez a készülék sem mûködik, akkor nézzük meg, hogy rendben vannak-e a biztosítékok. Ha igen, és a gép ezután sem ad életjelet, akkor ez a tápegység vagy a kapcsoló hibájára utal. ATX-táp A legtöbb ATX-tápnak van még egy kis kiegészítõ hálózati kapcsolója, amelyet a ház hátoldalán találunk. Ellenõrizzük, hogy nem lett-e véletlenül kikapcsolva ez. Az ATX-tápoknak van egy 5 V-os stand-by vezetékük. Ha a tápra csatlakoztatott alaplapnak több áramra van szüksége, mint amennyit a táp szállítani tud, a stand-by vezetéken csökken a feszültség. A standby vezetéken lévõ feszültséget kikapcsolt számítógépnél (gép standby módban, hálózati kapcsoló ki) mérhetjük meg. Ha a feszültség 4,75 V alatt van, akkor ki kell cserélni a tápot egy olyanra, amelyiknek nagyobb a teljesítménytartaléka az 5 V-os tartományban.


Az egér megbénítja a Siemens gépeket A Siemens alaplapoknak a PS/2-es interfészen eltérõ a csatlakozóláb(pin)kiosztásuk. A csatlakozódugón két láb, amelyet általában nem használnak, itt egy kiegészítõ Power kapcsolót mûködtet. Sajnos ezek nemcsak a billentyûzet-, hanem az egérporton is rajta vannak. Ha a PS/2-es egérportra egy kombiegeret teszünk (ami PS/2-es és soros porton is mûködik), akkor az lebénítja a gép kapcsolóját. Ilyenkor egy adapterre van szükség, amely csak a négy szükséges pint köti be az egércsatlakozón. Ügyeljünk arra, hogy a 2. és 6. láb (a mindenkori NC) ne legyen keresztbe kötve (lásd még Függelék). Bekapcsolás ellenõrzése az ATX-gépnél A régi AT-tápoktól eltérõen, az ATX-tápok mindig feszültség alatt vannak. A gép az ATX-dugó 14. lábára érkezõ impulzustól kapcsolódik be. Ebbõl kiderül, hogy az ATX-gép kapcsolójánál csak egy nyomógombról van szó. A nyomógomb mûködését egészen egyszerûen ellenõrizhetjük egy meghajlított gemkapoccsal. Kössük össze a 14. lábat (PS-On) a mellette lévõ fekete 13-mal (föld). Most a gépnek el kell indulnia, különben hibás a tápegység vagy rövidzárlat van. Ügyes barkácsolók állandósíthatják a 13. és 14. láb közti kapcsolatot, akkor viszont a gépet mindig a hálózati feszültség megszakításával kell ki- /bekapcsolni. Hibás a tápegység? Egy hibás tápegységet csak nagy technikai felkészültséggel lehet megjavítani. Erre csak a megfelelõ felszereléssel rendelkezõ elektronikai mûszerész képes. Az egyetlen, amit magunk is megtehetünk, hogy megmérjük a kimeneti feszültséget, és utánanézünk, hogy rendben van-e a biztosíték a táp belsejében. Ahhoz azonban, hogy ellenõrizzük a biztosítékot, ki kell szerelnünk a tápegységet és fel kell nyitnunk a házát. Ha még nem járt le a számítógépünk garanciális ideje, akkor ettõl a mûvelettõl inkább tekintsünk el, ugyanis ez megszüntetné a garanciát.

Vigyázat, életveszély! Ha kinyitjuk a tápot, elõbb húzzuk ki a hálózati csatlakozót. Bekapcsolt állapotban a belsejében akár 1000 V feszültség is lehet, hiba esetén még nagyobb is.

34

35


Hogyan mérjük a tápfeszültséget? A kimeneti feszültég méréséhez nem szüntethetjük meg az alaplap áramellátását, mert akkor nem kapunk korrekt mérési eredményt. Távolítsuk el a számítógépház borítólemezét. A feszültséget a kereskedelemben kapható volt- vagy multimeterrel mérhetjük. A voltmérõ mérõcsúcsainak hosszúnak és vékonynak kell lenniük, hogy felülrõl férhesünk a dugóhoz, és így elérjük a dugó szigeteletlen végét. A gép belsejében, a gép korának megfelelõen, vagy egy AT-tápot, vagy egy új ATX-szabvány szerinti tápegységet találunk. Az AT-táp +5 V, -5 V, +12 V és 12 V feszültségeket szállít. A fekete erek a földvezetékek. A piros ér szállítja a +5 V feszültséget, a fehér a 5 V-ot, a sárga a +12 V-ot és a kék ér a 12 V-ot. Öregebb számítógépeknél más színek használata is elõfordulhat. Az új ATX-tápok a fenti feszültségek mellett még +3,3 V-ot is nyújtanak, valamint egy 5 V-os standby forrást, amely kikapcsolt PC-nél is szállítja az 5 V-ot. Az ATX-tápot a 20 pólusú, kétsoros csatlakozódugóról lehet felismerni. Ha a mérendõ feszültségek közül valamelyik hiányzik, a táp hibás és ki kell cserélni. Ilyen hibát okozhat a túl gyenge teljesítményû táp is. Sajnos, még mindig adnak el ilyen táppal gépeket. Ha a számítógépbe kiegészítõ hardver kerül, a táp tartósan túl lesz terhelve és tönkremegy. Rossz a hálózati kapcsoló További hibaforrás lehet egy hibás hálózati kapcsoló. Meg kell hagyni, ez a hiba meglehetõsen ritka, mégis elõfordulhat. A hálózati kapcsolót egy átvezetésmérõvel vagy kombinált mérõmûszerrel ellenõrizhetjük. Bekapcsolt állapotban a kapcsolónak kell, hogy legyen átvezetése.

Vigyázat, életveszély! A hálózati kapcsoló ellenõrzése elõtt mindenképpen húzzuk ki a hálózati csatlakozót, hogy elkerüljük a veszélyes áramütéseket.

Tönkrement a biztosíték? Sok tápban egy kis olvadóbiztosíték van. Egyeseknél a biztosíték cserélhetõ, másoknál fixen be van forrasztva. Ha a tápban elolvad a biztosíték, és a cserét követõen is ez történik, akkor a tápot nem lehet megjavítani, újat kell


venni helyette. Még ha az üzletben vagy szervizben fel is ajánlják az ilyen táp javítását, errõl inkább mondjunk le. Alig van olyan mûhely, ahol egy ilyen bonyolult tápkapcsolót biztonságosan meg tudnak javítani. A kapcsolási rajzok egyáltalán nem állnak rendelkezésre, s általában csak vaktában cserélnek ki bizonyos alkatrészeket, a költségekrõl nem is beszélve. Új táp beépítése Egy tápegység önmagában nem sokkal olcsóbb, mint egy komplett új ház táppal. Ezért talán elõnyösebb egy új számítógépházat venni. Vásároljunk egy nagyobb házat, akkor késõbb kevesebb problémát okoz az új meghajtók beépítése. Ráadásul a tápegységek nagyon különbözõ formájúak, tehát nem lehet bármilyen tápot beépíteni a régi házba. Arra is figyeljünk az új ház vásárlásakor, hogy milyen formájú az alaplap. Egy baby AT-alaplap csak egy AT-házba illik, egy ATX alaplap pedig csak egy ATX-házba. Ha mégis meg akarjuk tartani a régi házat, akkor figyelnünk kell egy-két apróságra, mikor a tápot cseréljük. Elõször is meg kell állapítanunk, hogy milyen a régi táp. A vásárlásnál ügyeljünk arra, hogy az új táp legalább ugyanolyan teljesítményû legyen, mint amilyen a régi volt. Az új tápnak legalább 200 W-os teljesítményûnek kell lennie, az újabb gépekhez (Pentium II-tõl) és a modern 3D grafikus kártyákhoz pedig 250 W szükséges. Különösen az Athlon chipset-es gépekhez kell erõs táp, ezeknél a 300 W a jó választás. Ezzel a teljesítménnyel megfelelõ lesz a gép energiaellátása. Ha késõbb további hardvereszközt is telepítünk, nem kell mindjárt új tápot vennünk, csak mert a régi már nem bírja szuflával. Figyeljünk az ATXtápnál arra, hogy a hátoldalán kiegészítõ hálózati kapcsoló legyen. Csak így tudjuk a hálózati dugó kihúzása nélkül áramtalanítani a számítógépet! Mielõtt kiszereljük a tápot, gyõzõdjünk meg arról, hogy a számítógép ki van kapcsolva, és a hálózati csatlakozó is ki van húzva. Földeljük magunkat megfelelõen, mielõtt kiszereljük a tápot. Egy AT-tápnak két csatlakozója van hathat érrel, amelyek az alaplapra csatlakoznak. Az alaplap vagy a csatlakozók jelölése P8 és P9. Mielõtt kiszedjük a tápot, a csatlakozó belsõ oldalán alkoholos filccel jelöljük meg, hogy késõbb ne cseréljük össze. A régi csatlakozón az egyes erek színeinek egymásra következésébõl is felismerhetjük, hogyan kell az újat csatlakoztatni.

36

37



Figyelem! Az alaplap áramellátására szolgáló csatlakozókat nem mindig jelölik, ilyenkor a felcserélés ellen sem vagyunk biztosítva. Pedig ha felcseréljük a csatlakozókat, akkor tönkretehetjük az alaplapot és esetleg a bõvítõkártyákat is. Az alaplap áramelllátását biztosító csatlakozó

A tápventilátor akkor is megy, amikor az alaplap nem kap tápfeszültséget. Ebbõl legalább azt tudhatjuk, hogy a gép megkapja a 220 V-ját. Azt, hogy a gép nem indul el, okozhatja egy rövidzárlat valamelyik kártyán vagy a fõáramkörön is. Arra is ügyeljünk, hogy véletlenül se maradjanak szabadon kószáló fémalkatrészek a gép belsejében, például csavarok, mert ezek is okozhatnak rövidzárlatot. A tápot a beépített elektronika még a túl magas feszültségtõl, túláramtól és a túlzott belsõ felmelegedéstõl is védi. Adott esetben az elektronikus védelem a feszültségvezetés lekapcsolásával reagálhat, ilyenkor sem az alaplap, sem a meghajtók nem kapnak áramot. Csak ha elhárítottuk a hibát, akkor tudjuk újból bekapcsolni a gépet. Túlterhelt a táp?

Az ATX-tápoknál csak egyetlen feszültségellátó csatlakozó van. Ezt ráadásul nem is lehet rosszul polarizálni, így nincs szükség kiegészítõ jelölésre.

2.2 A számítógép épp csak elindul, azután leáll és vége Akkor most beszéljünk a számítógéppel adódó problémákról. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben a gép még csak el sem indul. Most kiderül, hogyan járhatunk el ilyenkor a legjobban. Olyan információkat is adunk, amelyek olyankor segítenek, mikor a gép újra és újra, ok nélkül lefagy. Egy általában narancsszínû éren van a Power-Good vagy Power-OK jel. Ez a szignál jelzi, hogy rendben vannak a feszültségek, amelyeket a táp a hardverelemek áramellátásához szállít. A Power-Good jelnek fontos szerepe van a számítógép bekapcsolásában. A bekapcsolás után kb. 100 ms-mal ez a vezeték 5 V feszültséget ad le, ha minden más feszültség rendben van. Ha az alaplap perifériavezérlõje nem fogja ezt a jelet, akkor minden adat- és címvezetést leállít. Ezzel azt próbálják megakadályozni, hogy a CMOS memóriára definiálatlan írási mûveletek mehessenek ki, és ettõl a gép késõbb ne tudjon bootolni.

A táp általában akkor kapcsol le túlterhelés miatt, ha kicsi a teljesítménye. Ha a gépünk azután kezdte a leállásokat, hogy új hardverrel bõvítettük, akkor ideje egy új, nagyobb teljesítményû tápegységet venni. Egy jó tápnak legalább 200 W teljesítményûnek kell lennie. A toronyházak tápjainak viszont még nagyobb teljesítmény kell, mivel ezeket sok hardverelem beépítésére találták ki. Ezáltal természetesen nagyobb a táp terhelése is, a tornyokhoz tehát a 200 W a minimum. Egy szerverbe, négy vagy több merevlemezzel, legalább 240 W-os táp kell. Manapság a hardverkomponenseket már úgy tervezik, hogy a minimális áramfelhasználásra törekszenek. A túlterhelésnek mint hibaforrásnak csak kivételképpen szabadna elõfordulnia. Ennek ellenére ajánlatos egy új ház vagy PC vásárlásakor egy pillanatnyi figyelmet szentelni a táp teljesítményének is. 150 W alatti teljesítményû készüléket nem feltétlenül kell megvennünk. Hogyan találjuk meg a hibás hardverelemet? Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy melyik hardverkomponens okozza a hibát, akkor a következõk szerint járjunk el.

Figyelem! ATX-alaplapnál mindig húzzuk ki a hálózati csatlakozót, mielõtt a gép belsejébe nyúlnánk. Az alaplap kikapcsolt állapotban is feszültség alatt van. Ez az emberre nem veszélyes, de az illesztõkártyákat vagy az alaplapot károsíthatja.

38

39


1. Kapcsoljuk ki a gépet, és nyissuk fel a házat. 2. Távolítsunk el minden bõvítõkártyát az alaplapról, a VGA-kártya kivételével. A flopi- és a merevlemez-vezérlõt is le kell húzni. Az alaplapra integrált eszközöknél az alaplaptól függõen át kell helyezni egy jumpert, vagy a BIOS-beállításokban kell kikapcsolni a vezérlõt. Ezeknek a tudnivalóknak nézzünk pontosan utána az alaplap kézikönyvében. 3. Ha a gép most elindul és bootol, akkor hibajelzést fog adni, mert a CMOS setup beállításai nem egyeznek meg a rendelkezésre álló hardverrel. De legalább eddig zökkenõmentesen eljutottunk. 4. Ha azonban fekete marad a képernyõ, akkor a 2.3 pont szerint kell eljárnunk. Ha a gép beep hibajelet ad, akkor olvassuk el a 2.3.2 bekezdést. 5. Ha a gép bebootol, akkor szerencsénk van, mert a táp, az alaplap, a VGA kártya és a monitor is rendben van. 6. Kapcsoljuk ki a gépet, tegyük a helyére a merevlemez-vezérlõt, és csatlakoztassuk a merevlemez-meghajtót. 7. Ha a gép elindul, akor következõként a hajlékonylemez-meghajtót tegyük vissza. 8. Egymás után tegyük vissza a többi illesztõkártyát, és mindegyikkel próbáljuk meg újra elindítani a gépet. Tartsuk be az alapszabályt, hogy mindent csak kikapcsolt gépbõl lehet kivenni vagy betenni. Amelyik eszköz visszahelyezése után a gép már nem bootol, az az eszköz hibás. Ezzel a módszerrel biztosan meg tudjuk állapítani, melyik kártya vagy meghajtó az. Ezután olvassuk el a könyvben az adott eszközre vonatkozó bekezdését. Ha a számítógép úgysem indul el, hogy minden eszközt eltávolítottunk, és a tápfeszültség is rendben van, akkor biztos, hogy az alaplappal van gond. Honnan ismerjük fel a hibás alaplapot? Ha a meghibásodás az alaplapon van, akkor azt a BIOS a POST (Power On Self Test) közben esetleg lokalizálni tudja, és adott esetben kiad egy beep kódot. Ellenkezõ esetben csak egy POST-kód kártya segíthet. Ilyen


esetben beep-kód vagy POST-kód lista segítségével állapíthatjuk meg, hogy az alaplap melyik része lehet sérült. A különbözõ BIOS típusoknál a beephibakódok is különböznek (lásd még: Függelék). Az alaplapra a legtöbb elem rá van forrasztva, így az átlagos felhasználó nem tudja kicserélni a hibás részeket. Semmi esetre se próbáljunk meg forrasztópkával kiforrasztani egy hibásnak vélt alkatrészt. Az alaplap SMD chipjei nagyon érzékenyek a hõre. A chipek, amelyek a kiforrasztani készült chip mellett helyezkednek el, könnyen tönkremehetnek. A kiforrasztás csak speciális eszközzel lehetséges. Az egyedüli cserélhetõ elemek általában a CPU és sok esetben a BIOS. Ilyenkor inkább forduljunk szakszervizhez, és kérjünk elõzetesen árajánlatot a javításra. A javítás ugyanis csak a legritkább esetben lehetséges, illetve éri meg. Inkább készüljünk fel rögtön egy új alaplap vásárlására. Az már a saját választásunk, hogy ki akarjuk-e használni az alkalmat arra, hogy egy korszerûbb alaplappal szereljük fel a számítógépet. Alapvetõen azonban egy új alaplapon továbbra is meg kell tudnunk hajtani minden eszközt, úgy a bõvítõkártyákat, mint a meghajtókat, feltéve, hogy az új alaplapnak a régivel egyezõ a buszrendszere.

2.3 Ha a képernyõ sötét marad Ha a számítógép képernyõje bekapcsolás után fekete marad, elõször is ellenõriznünk kell néhány dolgot.

2.3.1 Hiba a grafikus rendszerben Gyorsteszt, amelyet magunk is elvégezhetünk 1. Ellenõrizzük a fény- és kontrasztszabályzót. Talán csak ezek lettek elállítva. 2. Ha a monitorunkon nincs erre szolgáló szabályozógomb, akkor ezek a beállítások a monitor kezelõi felületén érhetõk el. Nézzünk utána a monitor dokumentációjában!

40

41


3. Ellenõrizzük a monitor árramellátó-kábelének a pontos illeszkedését. Ha a csatlakozódugó rendben van, akkor próbaképpen cseréljük ki a kábelt, hátha azzal van gond. 4. Ha lehetséges, cseréljük ki a VGA-kábelt (ez a kábel köti be a grafikus kártyát). Kérjünk kölcsön valakitõl egy kábelt az ellenõrzéshez. Ha a mienk hibás, vehetünk újat. Mûködik még a gép? Hogy a számítógép mûködik-e, ha a monitoron nem is látni semmit, azt könnyen ellenõrizhetjük. 1. Helyezzük a Windows indítólemezt az A: meghajtóba, és kapcsoljuk be a számítógépet. A gépek egy része kerregést hallat, miközben a memóriát számolja, ha a BIOS-setupban nincs kikapcsolva ez az opció. 2. Miután a BIOS ellenõrzõ rutinjai lefutottak, a gép egy rövidet sípol. A lemezmeghajtókat és a merevlemezeket ezután ellenõrzi. Ezt a meghajtók LED-jén láthatjuk. 3. Ha a fenti jelenségeket észlelni tudtuk, akkor írjuk be a billentyûzeten vakon: dir a: és nyomjuk le az Entert. 4. Ha a flopimeghajtó erre elindul, akkor a gép rendben van. A hibaforrás a számítógép videorendszerében van, tehát például a VGA kártyánál, a VGA kábelnél vagy a monitornál. A VGA-kábel ellenõrzése Ha a hibát nem találtuk meg, menjünk tovább ezen a listán. A dolog itt már kezd kissé bonyolultabbá válni. Ha nincs elég tapasztalatunk, esetleg kérjünk meg egy ismerõst, hogy segítsen. 1. Ha nem tudunk egy másik VGA-kábelt szerezni, akkor ellenõrizzünk minden egyes eret átfolyásmérõvel vagy Ohm-mérõvel. Így kiderül, hogy megtört-e esetleg valamelyik ér. A hibás kábelt újra kell cserélni. 2. Ha a VGA-kábel nem dugóval csatlakozik a monitorhoz, hanem fixen rögzítve van, akkor a vizsgálathoz fel kell nyitni a monitort.


Vigyázat, életveszély! A monitor belsejében a képcsöveken akár 25 ezer V feszültség is lehet. Ezért soha ne nyissuk ki a monitort, amíg a konnektorhoz csatlakozik. Még ha a monitor már napok óta le is van választva az áramellátásról, akkor is lehetnek a belsejében magas indukciós feszültségek.

3. Mielõtt kiszereljük a régi kábelt, jegyezzük fel, hogy a dugó melyik lába hova csatlakozik a monitorban. A VGA-kábel csatlakozókiosztását a grafikus kártya, illetve a monitor leírásánál találjuk meg. A grafikus kártya rögzítése Ha az eddigiekbõl semmi sem segített, akkor most a gép belsejében kell folytatnunk a keresést. 1. Kapcsoljuk ki a számítógépet és nyissuk fel a házat. 2. Ellenõrizzük, hogy nem lazult-e ki a helyérõl a VGA-kártya. Elõfordulhat, hogy nincs rendesen a slotba illesztve. Különösen az új AGP kártyák okozhatnak sok bosszúságot a szoros és lépcsõzetes kontaktfelépítési mód miatt. 3. Ha semmi rendelleneset sem észlelünk, akkor is csavarjuk ki a rögzítõcsavart, húzzuk ki a kártyát, azután helyezzük vissza és csavarozzuk be. 4. Próbálkozzunk újra a gép indításával. Hibás a memória? Ha a gépünk egyetlen PS/2- vagy SDRAM-memóriamodullal van felszerelve, és a fenti hibák nem állnak fenn, akkor nagy a valószínûsége, hogy a memóriamodul a ludas. 1. Szerezzünk be egy csere memóriamodult, ha másképp nem megy, kérjünk kölcsön egy ismerõstõl. 2. Cseréljük ki a modult.

42

43


3. Ismét indítsuk el a gépet. 4. Ha ez most összejön, még mindig lehet, hogy a gép paritáshibát jelez. Ez azonban most lényegtelen, fontos, hogy mûködik a monitor, és megtaláltuk a hibaforrást. Ha a kölcsönzött memóriával valóban parity errort jelzett a gép induláskor, akkor az alaplapunk támogatja a memória paritásvizsgálatát, a kölcsönzött modulon viszont nem volt paritás chip. Ezért az új memóriamodulon legyen paritás chip. Különben ki kell kapcsolnunk a BIOS-ban a paritásellenõrzést. Ha ez nem lehetséges, akkor kizárólag paritás chipes modult vehetünk. Így ellenõrizzük a grafikus kártyát Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy tényleg a VGA-kártya-e a hibás, átmenetileg szert kell tennünk egy másikra. Ha nekünk nincsen egy másik, akkor kérjünk kölcsön egy ismerõstõl. 1. Kapcsoljuk ki a számítógépet, és nyissuk fel a házat. 2. Cseréljük ki a kártyákat. 3. Ha azonban alaplapra integrált (onboard) grafikus kártyánk van, akkor ezt elõször inaktívvá kell tenni. Ehhez az alaplapon kell egy jumpert vagy egy DIP-kapcsolót átállítani. Ha nem találunk jumpert vagy DIPkapcsolót, akkor a BIOS-ban kell kikapcsolni az integrált kártyát. Mindenesetre nézzünk utána az alaplap dokumentációjában. 4. Ismét indítsuk el a gépet. Ha a gép az új kártyával elindul, és a monitoron kép jelenik meg, akkor valóban a grafikus kártya volt hibás. Ellenkezõ esetben a monitornál kell a hibát keresni. Errõl a késõbbiekben még többet is olvashatunk. Tönkrement az integrált grafikus kártya Sok modern alaplapon integrált grafikus kártya van. Ha ez tönkremegy, még nem kell mindjárt új alaplapot venni. Egy számítógépben általában csak egy grafikus kártyát használhatunk, bár a Windows 98-hoz már vannak multimonitoros megoldások, amelyeknél egynél több VGA-kártyát is használhatunk a rendszerben. Ez azonban


külön kiadással jár. Ezért az új kártya beépítése elõtt feltétlenül üzemen kívül kell helyezni az integrált kártyát. Az onboard grafikus kártyát egy jumper vagy egy DIP kapcsoló segítségével helyezhetjük üzemen kívül a részleteket olvassuk el az alaplap dokumentációjában. Ezután az új grafikus kártyát betehetjük egy szabad illesztõhelyre. Ha a kártya mûködik, akkor az onboard kártya volt hibás. Az integrált kártya javítása, ha egyáltalán lehetséges, majdnem annyiba kerül, mint egy új alaplap processzor nélkül. Az integrált kártya hibájától függõen az is megtörténhet, hogy az újonnan behelyezett kártya az integrált kártya üzemen kívül helyezésének ellenére sem mûködik hibátlanul, vagy egyáltalán nem mûködik. Ebben az esetben nem kerülhetjük el egy új alaplap beszerzését. Ez azonban, szerencsére, csak nagyon ritkán fordul elõ. Rossz a monitor? Ha egyetlen eddig ellenõrzött eszköznél és vezetéknél sem találtunk hibát, akkor már csak a monitorra gondolhatunk.

Vigyázat, életveszély! A monitor belsejében a képcsöveken akár 25 ezer V feszültség is lehet. Ezért soha ne nyissuk ki a monitort, amíg az a konnektorhoz csatlakozik. Még miután a monitort leválasztottuk a 220 voltos hálózati feszültségrõl, a kondenzátorok meghibásodás miatt napokig tárolhatnak magas feszültségeket, amelyeket normál üzem esetén egy speciális kapcsoló kisüt.

Ha ennek ellenére utána akarunk nézni a monitor belsejében, hogy ott van-e a hiba forrása, akkor járjunk el a legnagyobb óvatossággal. A monitoroknak általában van egy vagy két finombiztosítékuk, amelyeket könnyen ki lehet oldani. Mielõtt nekifognánk szétcsavarozni a monitort, elõször is tegyünk a padlóra egy szigetelõ alátétet, amelyre ráállhatunk. A száraz papír (pl. régi újságok) erre különösen alkalmas. Távolítsuk el a monitorból a hálózati dugót, és oldjuk ki a borítólemez csavarjait. Ne nyúljunk mindkét kezünkkel a monitor belsejébe. A legjobb, ha az egyik kezünket a nadrágzsebünkbe tesszük. Így csökkentjük annak a veszé-

44

45


lyét, hogy indukciós feszültségekkel kerülünk érintkezésbe. Elõfordul hogy a biztosíték(ok) nehezen hozzáférhetõ és rejtett helyen van(nak). A ki- és beszereléshez szigetelt szerszámot használjunk. A biztosítékot Ohm-mérõvel vagy átfolyásmérõvel ellenõrizhetjük. Ha kicserélünk egy hibás biztosítékot, ügyeljünk arra, hogy az új biztosíték paraméterei egyezzenek a régiével. Ha bekapcsolás után megint átég a biztosíték, akkor a monitornak súlyosabb hibája van. Ilyen esetben inkább forduljunk szakemberhez. Alapos ismeretek nélkül egyáltalán nem tanácsos monitort javítani.

2.3.2 A számítógép bekapcsolás után többször sípol A sípoló hangok és a hibajelzés magyarázata egészen egyszerû. A BIOS POST (Power On Self Test), ami a gép indításakor lefut, felismeri a hibákat, és annak megfelelõ jelzést ad. Az olyan hibáknál, amelyeknek az oka a videorendszerben rejlik, a képernyõn megjelenõ üzeneteket sem láthatjuk. Ebbõl az okból hangzanak el a síphangok a PC hangszórójából, amelyeket általában beep kódnak nevezünk. Ha például röviddel a gép bekapcsolása után kilenc rövid sípolást hallunk a hangszóróból, akkor ez az AMI BIOS-nál azt jelenti, hogy a BIOS ellenõrzõszáma nincs rendben. A bootolás folyamata leáll. Ki kell cserélni az EPROM-ot, amelyben a BIOS található. Kapcsoljuk a gépet ki, majd újra be, és figyeljük meg pontosan a síphangokat. Az egymásra következõ hangok jelentése a BIOS gyártójától függ mivel nincs rá szabvány , és egymástól e szerint eltérnek. Ha nem tudjuk, milyen gyártmányú BIOS van a gépünkben, nézzünk utána az alaplap dokumentációjában. Ha innen sem derül ki, esetleg kérdezzük meg a kereskedõt, akitõl vásároltuk. Ha õ sem tud segíteni, akkor bizony magunknak kell utánanéznünk. 1. Kapcsoljuk ki a számítógépet és nyissuk fel a házat. 2. Minden alaplap dokumentációjában van egy helyrajz az alaplap különbözõ elemeirõl. Keressük meg ezen a BIOS nevût. 3. Ha megtaláltuk, keressük meg az alaplapon is. Elõfordulhat, hogy el kell távolítani azokat a bõvítõkártyákat, amelyek takarják a modult.


4. A modulon mindig van egy matrica a gyártó copyright jelölésével. Innen tudhatjuk meg a BIOS gyártóját. Nézzük meg az A.3. függelékben, hogy mit jelent a hallott beep kód. A hibajelzés biztosan a számítógép valamelyik meghatározható hardverelemére vonatkozik. Utána keressük meg a könyv megfelelõ fejezetét, ami ennek a hardverösszetevõnek a hibajavításáról szól.

2.3.3 Nem találom a hibát mi tegyek? Ha az eddig leírt egyetlen hibaforrás sem talált, akkor már csak egyetlen lehetõségünk van, hogy szakember segítsége nélkül megtaláljuk a hibát. Ehhez úgynevezett POST-kód kártyát kell használnunk. Mivel egy ilyen kártya beszerzése meglehetõsen költséges, és egy normál felhasználónak nem is éri meg megvenni, ezért ebben a könyvben nem megyünk bele ebbe a témába. Ha ismerünk valakit, akinek POST-kód kártyája van, akkor neki a megfelelõ ismeretei is meglesznek hozzá. Ha viszont nincsen ilyen lehetõségünk, akkor: már csak az segít, ha szervizbe visszük a gépet.

2.4 A bootolás egyszer csak leáll Az is gyakran megtörténik, hogy a gép a bootolási folyamat közepén leáll. Ennek is különbözõ okai lehetnek, amelyeket a következõkben tárgyalunk.

2.4.1 Elfelejtettem a jelszót Bár itt nem a BIOS, hanem a felhasználó mûködésének a hibájáról van szó, a probléma megoldását mégis tárgyalnunk kell. A BIOS-jelszó más adatokkal együtt a CMOS RAM-ban van tárolva. Ha a hozzáférés a BIOSsetuphoz jelszóval védett, akkor nagyon bosszantó, ha azt elfelejtjük. Normál módon ilyenkor nem jutunk be a setupba. A BIOS-gyártók többnyire nyitva hagynak egy kiskaput egy master password formájában. Ha AWARD BIOS-unk van, próbáljuk ki a következõ jelszavakat: 01322222, 589589, aPAF, ?award, award, award_sw,

46

47


AWARD_SW, award_ps, aLLy, biostar, BIOSTAR, condo, HLT, j256, j262, j322, lkwpeter, LKWPETER, SKY_FOX, SWITCHES_SW, Syxz, ttptha, wodj és zjaaadc. Figyeljünk minden alkalommal a kis- és nagybetûk megkülönböztetésére. Ehhez jön még, hogy bootoláskor aktív legyen az amerikai billentyûkiosztás. Az y és z tehát fel van cserélve, a kérdõjel pedig a Shift + - (a magyar billentyûzet szerinti) billentyûvel érhetõ el. Ha AMI Biosunk van, próbálkozzunk az AMI vagy az A.M.I. jelszóval. A CMOS RAM törlése Ha a master passwordökkel nem jutunk be, nem marad más hátra, mint a CMOS memória törlése. A legtöbb alaplapon van erre a célra egy jumper vagy egy DIP-kapcsoló. Egyes alaplapoknál átállított jumperrel kell bekapcsolni a gépet, és el kell menni a BIOS setupig, hogy a CMOS memóriát törölni tudjuk. Ha szükséges, nézzünk utána az alaplap dokumentációjában. Ha nincs ilyen lehetõség, akkor meg kell szakítani a CMOS RAM elemrõl történõ áramellátását. Ha a gépünkben külsõ elem van, amely az alaplap egy illesztõsínéhez illeszkedik, akkor elegendõ kihúzni, és néhány perc múlva visszatenni. Beforrasztott elemnél az segít, ha egy gemkapoccsal egy pillanatra rövidre zárjuk (ez természetesen megrövidíti az elem életét). Ilyenkor persze nemcsak a jelszó vész el, hanem a CMOS RAM többi adata is, például a merevlemezek beállításai stb.


Ennek persze az az elõfeltétele, hogy vagy legalább két bankban legyen memória, vagy legyen tartalék modulunk. Az eljárást négy 4 Mbájtos SIMM modullal felszerelt számítógép példáján mutatjuk be. 1. A számítógépet úgy védjük az elektrosztatikus feltöltõdéstõl, hogy megfelelõ eszközzel földeljük magunkat. 2. Kapcsoljuk ki a számítógépet, nyissuk fel a házat, és távolítsuk el az esetlegesen zavaró kártyákat. 3. Óvatosan vegyük ki a memóriamodulokat a bank 1-bõl (az elsõ a bank 0, adott esetben nézzük meg az alaplap dokumentációjában, hogy melyik SIMM padhez milyen szám tartozik). Vigyázzunk, hogy a SIMM foglalatok rasztere ne törjön meg, mert ha a memóriamodul nem ül szorosan az aljzatban, akkor hibásan mûködhet. Két teljesen kitöltött memóriabank

2.4.2 A gép a BIOS startjelzése után áll le Valószínûleg valamelyik bõvítõkártya hibájáról van szó. Hogy az ilyen hibát hogyan tudjuk lokalizálni, azt a 2.2 szakaszban írtuk le.

2.4.3 A gép a memóriaszámlálás alatt áll le Mint azt már említettük, a számítógép a bekapcsolást követõen öntesztet futtat le. Többek között leszámolja a rendelkezésre álló memóriát, és egyszerû memóriatesztet hajt végre. Ha memóriaszámolás közben áll le a gép, kiindulhatunk abból, hogy valamelyik beépített memóriamodul a hibás. Ha rááldozunk egy kis idõt, megtalálhatjuk és kicserélhetjük a defektes modult.

Az 1. bank moduljait kivették

48

49


4. Kapcsoljuk be a számítógépet. A POST meg fogja állapítani, hogy 4 Mbájt RAM hiányzik és hibajelzést ad. 5. Menjünk be a gép setupjába, és változtassuk meg a memória bejegyzését, ha ezt a BIOS még nem tette volna meg. A memóriaméret opció általában a Standard CMOS Setup név alatt rejtõzik. Lépjünk ki a BIOS-ból a Save & Exit (vagy ehhez hasonló) opcióval.


A bootpartíció aktiválása 1. Elõször bootoljunk be a Windows indítólemezrõl, és hívjuk be az FDISK.EXE-t. Képernyõ az FDISK behívása után

6. Ha a következõ bootoláskor nem jelentkezik a hiba, akkor az 1. bankban volt a hibás SIMM modul. 7. Kapcsoljuk ki a számítógépet, vegyünk ki egy modult a bank 0-ból, és tegyük félre. Tegyünk a helyére egyet a bank 1-bõl valók közül. 8. Kapcsoljuk be ismét a gépet. Ha hibátlanul leszámolja a memóriát, próbálkozzunk a következõ modullal. 9. Addig ismételjük ezt a folyamatot, míg meg nem találtuk a hibás modult. Annak, hogy egynél több SIMM modul sérült, kicsi a valószínûsége, bár nem zárható ki. Az úgynevezett PS/2-SIMM-mel vagy SDRAM-mal szerelt gépeknél is a fentiek szerint járhatunk el, csak nem kell olyan sok modult tesztelni.

2. Írassuk ki a 4. pont segítségével a merevlemez státuszát. 3. Aktiválva van a bootlemez? Ha nem, akkor tegyük ezt meg a 2. Aktív partíció beálllítása menüponttal, és indítsuk el újra a gépet a merevlemezrõl. A merevlemez státuszának kiírása

Tipp: Mielõtt új memóriamodult helyezünk be, állapítsuk meg, hogy az eddig használt memória paritásos-e avagy sem. Ha paritás nélküliek, akkor megspórolhatjuk a plusz kiadást. Ellenkezõ esetben az új modulnak is paritásosnak kell lennie.

2.4.4 A gép azt üzeni: NO ROM-BASIC, SYSTEM HALTED A régi IBM gépek BIOS-ába egy Basic interpretert integráltak. Ha nem sikerült a merevlemezrõl bootolni, akkor még mindig lehetett a BASIC interpreterrel dolgozni. Ezek a funkciók a mai viszonyok között azonban már nagyon korlátozottak. Ha ma ez az üzenet jelenik meg a képernyõn: NO ROM-BASIC, SYSTEM HALTED, akkor a merevlemezen nincs bootpartíció, vagy nincs aktiválva. A partíciós táblát azonban egy vírus is tönkretehette.

4. Ha a gép most elindul, akkor haladéktalanul indítsuk el az aktuális víruskeresõt, hogy megtaláljuk, mi inaktiválhatta a bootpartíciót. Vigyázat, vírustámadás Mielõtt a partíciós tábla megújtására vállalkoznánk, vegyük figyelembe egy vírustámadás lehetõségét is. Vannak vírusok, amelyek a merevlemez

50

51


Master Boot Recordjába férkõznek, és lezárják azt. A vírus szakszerûtlen eltávolítása a teljes merevlemezt olvashatatlanná teheti. A partíciós tábla megújítása elõtt a saját biztonságunk érdekében ellenõrizzük a merevlemezt az aktuális vírusvizsgálóval. A partíciós tábla megújítása Az is elõfordulhat, hogy a partíciós tábla tönkrement, és ezért újat kell létrehozni. Ha nem telepítettünk nagy winchesterekhez való meghajtót (pl. EZ-drive vagy Ontrack Diskmanager), és bootmanagert sem, akkor a partíciós tábla megújításához elegendõ az FDISK is. 1. Ha még futna az FDISK.EXE, zárjuk be. 2. Hívjuk meg újra az /MBR paraméterrel, tehát írjuk be: fdisk/MBR, és üssük le az Enter-t. 3. Vegyük ki a lemezt a meghajtóból, és indítsuk el új újra a merevlemezrõl a gépet.

Figyelem! Ha merevlemez-meghajtót vagy bootmanagert installáltunk, akkor nem használhatjuk az FDISK.EXE-t. A szabvány partíciós tábla, amelyet az FDISK.EXE berendez, mûködõképtelenné tenné a meghajtót vagy a bootmanagert. Helyette használjuk a megfelelõ diskmanager telepítõ programját.

2.4.5 A gép PARITY ERROR-t ír ki A paritás opció a memóriamodulokon lehetõvé teszi, hogy a számítógép felismerje a RAM hibáit. A SIMM, illetve a PS/2-modulokon egy kiegészítõ modul is van erre. Ebben a kiegészítõ chipben tárolódik a mentett adatok keresztösszege. Ez vagy páros, vagy páratlan, és egy hardverlogika határozza meg. Ha az adatokból páratlan összeg következne, a paritás RAM viszont a valódi adatok alapján páros összeget tartalmaz, akkor paritáshiba lép fel. A gép leáll, és a monitoron megjelenik a PARITY ERROR. A legtöbb esetben a gép egy hidegindítás (a Reset gomb lenyomása, vagy ki- és bekapcsolás) után újra normál módon mûködik. A hiba csak ritkán


utal hibás memóriamodulra. Különbözõ vírusok is imitálhatnak paritáshibát (pl. a Parity bootvírus). Kapcsoljuk ki a számítógépet. Helyezzünk a lemezmeghajtóba egy bootolásra alkalmas flopit, amelyen aktuális víruskeresõ is van, és kapcsoljuk be újra a számítógépet. A bootolási folyamat végeztével indítsuk el a víruskeresõt, és ellenõrizzük a merevlemezt. Ha nem találunk vírust, és a hiba újból és újból jelentkezik, akkor arra következtethetünk, hogy van egy hibás memóriamodulunk. Hogy ebben az esetben mi a teendõ, azt a 2.0 szakaszban írtuk le. Ha viszont vírust találtunk, azt a vírusölõvel ki kell irtani.

2.4.6 A BIOS hibaszámot vagy hibaüzenetet küld A BIOS programkódját az alaplap egyik chipje tárolja. Ez fixen implementált, és nem lehet törölni. A BIOS az elsõ programkód, amely a bekapcsolás vagy egy reset után végrehajtódik. Gondoskodik az alaplap elemeinek és a bõvítõkártyáknak az incializálásáról, és a számítógépet egy meghatározott kimeneti állapotba hozza. Ezután fut le a rendszerellenõrzés, a POST (Power On Self Test), amely ellenõrzi és számbaveszi a számítógép telepített elemeit. Ide tartoznak többek között a meghajtók, a portok, a grafikus kártyák és a memória. A talált konfigurációt azután összehasonlítja a CMOS setup tartalmával. Ha a POST rutin ebben különbségeket talál, azt beep kód vagy hibaüzenet formájában közli. Ha viszont minden rendben, akkor az operációs rendszer betöltése következik. A program ezt általában elõször a hajlékonylemez-meghajtón, azután a merevlemezen keresi. Végül a BIOS, a hardver és szoftver közötti programozói felület, más programok rendelkezésére áll. A CMOS RAM általában egy perifériavezérlõben található, amelyet egy elem állandóan árammal lát el. A CMOS RAM beállításai a gép kikapcsolásakor az elemmel történõ pufferolás nélkül elvesznének. A CMOS RAMban találhatók a számítógép konfigurációs adatai. Ezen kívül az alaplap chipsetjére vonatkozó fontos beállításokat is tartalmazza, amelyeket a BIOS-ból kell megfelelõen programozni, illetve konfigurálni. Hibaszámok vagy hibaüzenetek mindig akkor jelennek meg a képernyõn, ha a BIOS ellenõrzõ rutinja hibát talál, feltéve, hogy a videorendszernek, a processzornak vagy a tápnak nincs valamilyen súlyos hibája. A megjelenõ kódok a Diagnostic-Error kódok. Ha például bootolás közben az 1782

52

53


HA NEM INDUL EL A SZÁMÍTÓGÉP A BIOS setup tartalmazza a chipset beállításainak adatait

Controller Failure hibakódot kapjuk, akkor ez a szám azt jelenti, hogy a merevlemez vezérlõje javíthatatlan hibát mutat. Nyissuk fel a gépet, és húzzuk le az áram- és az adatkábelt, majd helyezzük vissza. Lehet, hogy ezután akadály nélkül fog a gép bootolni. Ebben az esetben valamelyik csatlakozó kilazulása okozta a hibát. Ha azonban újból megjelenik a hibaüzenet, akkor a merevlemezt kell kicserélni. Nagyon sokféle Diagnostic Error Code van, amelyekkel szembekerülhetünk. A BIOS gyártójától függõen elõfordul, hogy rövid magyarázó szöveg nélkül, csak számokat kapunk. Hogy meg tudjuk állapítani, mit jelent a hibakód, ismernünk kell a BIOS gyártóját. Ezt megtudjuk a BIOS bejelentkezésébõl, ami közvetlenül a gép bekapcsolása után jelenik meg a képernyõn. Valamennyi hibakód felsorolása nem férne e könyv keretei közé. Ha nem jövünk rá egy kód jelentésére, a legjobb, ha a gép szállítójához fordulunk.

2.4.7 CONFIGURATION ERROR hibaüzenet Röviddel a számítógép bekapcsolása után lefut egy önteszt. Ezután a talált hardverösszetevõket a program összehasonlítja a CMOS-setup bejegyzéseivel. Ha különbségeket talál, akkor a képernyõn a következõ hibajelzések valamelyike jelenik meg: Configuration Error Mismatch CMOS Ezek a hibajelzések többnyire ártalmatlanok. A CMOS setuppal végzett kísérletezés vagy az elem gyengülése okozza. Egy billentyû (többnyire az F1) lenyomásával a BIOS setupba jutunk, és ott kijavíthatjuk a bejegyzéseket.

2.4.8 Elvesztek a BIOS-beállítások Ha a BIOS elveszíti a beállításait, az az elem teljesítményének gyengülésére utal. Az elemeknek, amelyeket a PC-kbe szerelnek, nagyon különbözõ lehet az élettartamuk, típustól függõen egy és öt év között mozog. Ha az elem lemerül, elõször csak alkalmanként tûnnek el a setup-beállítások. Az óra késik, és hol a flopimeghajtó, hol mindjárt az összes meghajtó kiesik. Ezek a jelenségek azután egyre sûrûbben jelentkeznek. Mielõtt rosszabbra fordulna és eltûnnének a chipset setup beállítóadatai, feltétlenül cseréljünk elemet. Erre a számítógépre látszólag egyetlen meghajtót sem installáltak

Elemcsere Egyes elemeket könnyû kicserélni, mert egy aljzatban vannak, mások be vannak forrasztva. Ezeket nem távolítják el, hanem az alaplapon maradnak. Mivel kifolyás ellen biztosítva vannak, ki van zárva, hogy az alaplapot késõbb károsítsák. Az új külsõ elem az alaplapon egy erre szolgáló aljzatba kerül. 1. Hagyjuk a gépet bekapcsolva. Így nem vesznek el a CMOS RAM adatai, és az elektrosztatikus feltöltõdés sem okozhat kárt. 2. Nyissuk fel a számítógépházat, és vegyük ki az esetlegesen útban álló bõvítõkártyákat. Ehhez természetesen ki kell kapcsolni a gépet. 3. Ha az elem egy aljzatban van az alaplapon, most kicserélhetjük. 4. A beforrasztott elemet viszont egy jumper áthelyezésével, elõször üzemen kívül kell helyezni. Az alaplap dokumentációjában szerepel, hogy hol találjuk ezt a jumpert.

54

55



5. Most betehetjük a külsõ elemet az erre szolgáló aljzatba. Ügyeljünk a helyes polaritásra, az elem és az aljzat nincsenek mindig jelölve. Elem a CMOS RAM számára

A merevlemez adatai eltûntek a BIOS setupból Elképzelhetõ, hogy a CMOS RAM elfelejtette a merevlemezre vonatkozó bejegyzéseket. Indítsuk újra a számítógépet, és indítsuk el a BIOS setup programot, hogy ellenõrizzük a merevlemez beállításait. Ha egyáltalán nem találunk bejegyzett merevlemezt, akkor biztos, hogy a gyenge elem a bûnös. A merevlemez keretparamétereit újra be kell vinni a BIOS-ba. Sok merevlemezre a gyártó rányomtatja a BIOS setup értékeit. De mit tegyünk, ha a beállítások nincsenek a lemezre nyomtatva? A shareware piacon különbözõ programok vannak, amelyekkel a legtöbb merevlemezrõl ki lehet olvasni az adatokat. Ezek közé tartozik többek között a HD-IDE. De természetesen a kereskedésben is rákérdezhetünk a merevlemez paramétereire, bár ez kicsit körülményes és idõigényes. A merevlemez paramétereinek kiderítése autodetecttel

Aki gyakorlott a forrasztásban, az a beforrasztott elemet ki-, majd az újat beforraszthatja. Ezt nem is kerülhetjük el, ha az alaplapon nincs helye a külsõ elemnek, ami a régebbi alaplapoknál könnyen elõfordulhat. Ilyenkor az elemcseréhez ki kell venni az alaplapot. Mindenképpen használjunk antisztatikus segédeszközt, hogy óvjuk az alaplapot a statikus feltöltõdéstõl. Az új elemnek ugyanolyan feszültségûnek kell lennie, mint a réginek. Az érték rá van nyomtatva az elemre, és a legtöbb esetben 3V.

2.4.9 A gép nem ismeri fel bootoláskor a merevlemezt Problémák a cserélhetõ merevlemez-keretekkel A cserélhetõ merevlemez-kerettel használt gépeknél idõnként elõfordul, hogy egyszer csak nem érhetõ el a merevlemez, és így a bootolási folyamat sem tud lefutni. Flopiról ugyan sikeres a bootolás, a lemez elérése ennek ellenére le van tiltva. Az ok egyszerû: a cserélhetõ keretek érintkezési problémája. Húzzuk ki a keretet, és gyengéd erõszakkal nyomjuk ismét a fiókba. Ezzel meg kell oldódnia a gondnak. Ha a cserélhetõ keretnek zárja van, ellenõrizzük, hogy le van-e zárva. E nélkül a számítógép nem tudja elérni a merevlemezt.

Manapság a legtöbb BIOS-gyártó beépít egy segédprogramot, amely képes kiolvasni a rendelkezésre álló lemezek paramétereit, majd a CMOS RAM-ba beírni. Ha egy túl gyenge elem miatt a paraméterek elvesztek a BIOS setupból, akkor a bootolásnál a képernyõn a következõ hibaüzenet jelenik meg: Non system or disk error Press any key to reboot Hogy a merevlemez-paramétereket a BIOS-ból megkapjuk, el kell indítanunk a gépet, és be kell lépnünk a BIOS setupba. Válasszuk az Auto Detect Hard Disk menüpontot. Bizonyos BIOS-verzióknál természetesen más neve is lehet ennek a menüpontnak. A program meg fogja mutatni a merevlemez Itt a detect-ikonok szolgáltatják az adatokat

56

57


paramétereit, amelyeket jóvá kell hagynunk. Ha több merevlemez van a gépben, akkor ezeknek az adatait is megmutatja, és jóvá kell hagynunk. Ezután a paraméterek bekerülnek a CMOS setupba, és a gépet újra lehet bootoltatni. A merevlemez típusát auto-ra állítani Az új BIOS-típusok egy rendkívül elegáns megoldást kínálnak. A Standard CMOS Setup menüben lehetõség van arra, hogy auto-ra állítsuk a merevlemez típusát. Ennél a beállításnál a BIOS minden gépindításkor automatikusan átadja az adatokat és bejegyzi a CMOS RAM-ba. A modern BIOS verziók az 504 Mbájt feletti kapacítású merevlemezeknél több módot ajánlanak fel. Az AWARD BIOS-nál ezek az LBA, a Normal és a Large. A Normal mód eleve kiesik, mert ez csak 504 Mbájtot tud kihasználni a merevlemezbõl. Tehát a másik két beállításból kell választani. Bár mindkettõhöz különbözõ fej-, szektor- és cilinderbeállítások tartoznak, a beállítás a mûködés szempontjából mégis jelentéktelen. Ha a BIOS disk type beállítása auto, akkor mindenképpen az LBA módot fogja választani.

2.4.10 INSERT BOOTDISK, PRESS ANY KEY hibaüzenet Ebben az esetben az operációs rendszer nem található meg a merevlemezen. Vagy véletlenül töröltünk egy operációs rendszerhez tartozó fájlt (pl. IO.SYS vagy MSDOS.SYS), vagy a merevlemez bootszektora sérült meg valahogyan. Ezt vírus is okozhatta. 1. Elõször kapcsoljuk ki a számítógépet. 2. Helyezzük a mentõ- vagy Windows indítólemezt a meghajtóba, és kapcsoljuk be újra a számítógépet. 3. A bootolást követõen az A: meghajtó DOS-területén vagyunk. Most írjuk be: sys C:, és nyomjuk le az Enter-t. Ezzel a merevlemezen új bootszektort készítünk, és újra megadjuk a rendszeradatokat. 4. Most tegyünk be egy lemezt DOS-os víruskeresõvel, és ellenõrizzük a merevlemezt.


5. Ha a keresõ nem talált vírust, akkor újraindíthatjuk a gépet a merevlemezrõl. Ellenkezõ esetben természetesen elõször ki kell irtani a vírust a vírusölõvel.

2.4.11 A hibaüzenet: NON SYSTEM DISK Ez a hiba akkor lép fel, ha lemezt hagytunk az A: meghajtóban. Ilyenkor csak ki kell venni a lemezt, és újra kell indítani a gépet. Ha a gépet csak merevlemezrõl akarjuk indítani, akkor már csak a vírusvédelem szempontjából is átállíthatjuk a bootsorrendet a BIOS-ban A:, C: -rõl C:, A:-ra. A gép így már csak a merevlemezrõl fog bootolni. Ezt így állíthatjuk be: 1. Indítsuk újra a számítógépet, és lépjünk be a BIOS setupba. 2. Az Advanced CMOS Setup menüpont alatt rejtõzik a megfelelõ beállítás. A SYSTEM BOOT UP SEQUENCE sorban változtathatjuk meg a beállítást. Jelöljük ki a kurzorbillentyûkkel a bejegyzést, és válasszuk ki a Page up vagy a Page Down billentyûvel a bootolás sorrendjét. 3. Mentsük a változtatásokat, és lépjünk ki a BIOS-ból. A gép újraindul, és akkor sem fog többet akadékoskodni, ha a meghajtóban felejtünk egy flopit.

2.4.12 C: DRIVE ERROR hibaüzenet A merevlemez rossz adatokkal került a BIOS-setupba. Bootolásnál egész sor hibaüzenet jelenik meg: C: DRIVE ERROR Press to Resume System failed System failed or Disk error Press any key to reboot. Figyelem! Adatvesztés fenyeget! Ha a CMOS setupba rossz merevlemez-paraméterek kerültek, akkor a Format parancs meghívásakor a winchester rossz paraméterekkel lesz for-

58

59


mattálva. Ez azt jelenti, hogy ha egy 340 Mbájtos lemez van a gépünkben, a CMOS setupban azonban csak 100 Mbájt szerepel, akkor a merevlemez csak 100 Mbájtosra lesz formázva. Eközben az elõzõleg tárolt adatok reménytelenül elvesznek. Írassuk ki a BIOS-szal a merevlemez-paramétereket olyan módon, ahogy azt korábban már leírtuk, hogy helyesen tudjuk bejegyezni azokat a BIOS setupba. A merevlemez ezután ismét akadálytalanul mûködik.

2.4.13 Hibaüzenet: CONTROLLER FAILURE, HARDDISK FAILURE vagy HDC FAILURE A HDC a Hard Disk Controller rövidítése. Ez a hibajelzés általában meghibásodott merevlemezre utal. Jelenthet azonban meghibásodott merevlemezvezérlõt, vagy még rosszabbat (bár ez ritka): tönkrement az alaplap. 1. Kapcsoljuk a gépet ki, majd újra be. Ha ismét megjelenik az említett hibajelzés, akkor sajnos súlyos hardverhibával kell számolnunk. 2. Nyissuk fel a házat, és ellenõrizzük a merevlemez-vezérlõ tökéletes elhelyezkedését a slotban. Ha szerencsénk van, ezzel kiküszöböltük a hibát, és a gép elindul. Ha marad a hibaüzenet, akkor, mint említettük, ez jelentheti a vezérlõ, a merevlemez vagy az alaplap meghibásodását is. A hajlékonylemez-vezérlõ, ami a kombikártyáknál szintén a merevlemez-vezérlõre kerül, nem feltétlenül hibásodik meg a másikkal együtt, tehát flopiról még bootolhatunk. Így ellenõrizzük a merevlemezt Ez egyszerû, de munkás feladat. 1. Nyissuk fel a házat. 2. Vegyük ki a merevlemezt a tartóból. 3. Csatlakoztassuk újra a kábeleit. 4. Tartsuk a merevlemezt a kezünkben, és kapcsoljuk be a gépet. Figyeljük, hogy elindul-e a merevlemez motorja.


5. Ha a motor fut, akkor ugorjunk a könyv következõ szakaszához. 6. Ha viszont a motor nem mozdul, cseréljük ki a merevlemez tápkábelét. Ha a motor most elindul, akkor az áramellátó-kábellel volt gond. Helyette használhatunk egy szabad kábelt, vagy ha nincs több, akkor egy Y elosztóval megoszthatunk egy másik tápkábelt. 7. Ha a lemez ennek ellenére sem indul el, akkor tényleg tönkrement, és ki kell cserélni. Ilyenkor már az adatok mentésére sincs lehetõség. Csak egy merevlemezünk van 1. Ha sehova sem írtuk fel a merevlemez adatait, indítsuk újra a gépet, és a bootolás alatt lépjünk be a BIOS setupba. 2. Jegyezzük fel a merevlemeznek a standard setupban található adatait. 3. Építsük be a merevlemezt egy másik számítógépbe, esetleg egy ismerõsnél. Természetesen be kell írnunk ennek a gépnek a BIOS setupjába a lemez helyes adatait. Feltétlenül installáljuk a winchestert úgy is, mint egyetlen eszközt a vezérlõn, hogy elkerüljük a timing problémákat a többi eszközzel. 4. Ha a merevlemez itt mûködik, akkor a vezérlõvel vagy az alaplappal van gond. Több merevlemezünk van 1. Tegyük meg elsõ merevlemeznek a BIOS-ban a hibásnak vélt merevlemezt, ha eddig nem az volt. A többi merevlemezt kapcsoljuk le a BIOS-ban (ha eddig nem tettük, jegyezzük fel a beállításaikat, hogy ezeket késõbb újból hibátlanul beírhassuk). 2. Húzzunk le az IDE vezérlõrõl minden eszközt (merevlemezek, CDROM-meghajtó). 3. Csatlakoztassuk egyetlen eszközként a hibásnak vélt merevlemezt. EIDE kontrollernél a lemezt a primary portra kell csatlakoztatni. Ha a vezérlõnkön két helyre lehet merevlemezt csatlakoztatni, akkor EIDE vezérlõrõl van szó. Ha szükséges, nézzük meg a vezérlõ vagy az alaplap dokumentációjában, hogy melyik csatlakozás a primary port.

60

61


4. A merevlemezt jumperrel master vagy single meghajtónak kell konfigurálni (nézzük meg, mi van a merevlemezre nyomtatva). Ezt figyelembe kell vennünk, ha a lemezt egyébként nem elsõ lemezként telepítettük. 5. Indítsuk újra a gépet. 6. Ha a merevlemez most mûködik, akkor lehet, hogy a másik lemez a hibás. Végezzük el ugyanezt a mûveletet a másik lemezzel is. 7. Ha a gép egyik lemezzel sem mûködik, a meghibásodás a vezérlõnél vagy az alaplapnál van. Hogy több merevlemez egyszerre menjen tönkre, az a gyakorlatban nem fordul elõ. Így ellenõrizhetjük a merevlemez-vezérlõt Ez sem olyan nagy ügy, hogy ne tudnánk magunk is könnyedén elvégezni. Vezérlõkártyát telepítettünk 1. A további vizsgálathoz szükséges egy új merevlemez-vezérlõ. Ha nekünk nincs másik (és miért is lenne), kérjünk meg egy ismerõst, hogy adja kölcsön egy rövid idõre a vezérlõkártyát a gépébõl. Természetesen a kölcsön kártyának illeszkednie kell a gépünk buszrendszerére (ISA, EISA, VLB vagy PCI). 2. A kártyákat egyszerûen cseréljük ki. A kártyát nem szükséges konfigurálni. 3. Csatlakoztassuk ismét a merevlemezt és a flopimeghajtót, és indítsuk újra a gépet. 4. Ha a gép mûködik, akkor megvan a hunyó. Alaplapra integrált vezérlõ 1. Ha a gépünkben a vezérlõ az alaplapra van integrálva, akkor azt elõször üzemen kívül kell helyezni, s csak azután szabad beépíteni a kölcsönzött vezérlõkártyát. Ehhez általában az alaplapon kell egy jumpert áthelyezni, vagy egy DIP kapcsolót átállítani. A modern számítógépeknél a BIOS-ban lehet inaktiválni a kontrollert. Hogy a mi gépünk esetében mi a teendõ, az kiderül az alaplap dokumentációjából.


2. Ezután csatlakoztassuk a merevlemezt és a flopimeghajtót a vezérlõkártyára, és indítsuk újra a gépet. 3. Ha most rendben elindul, akkor be kell szereznünk egy új vezérlõt. A hibás onboard vezérlõnek innentõl kezdve inaktív állapotban kell maradnia. A javítása nem lehetséges. Rossz az alaplap? Ha sem a merevlemez cseréjével, sem egy új vezérlõvel nem értünk el sikert, akkor már csak az alaplap maradt. A javítása nem lehetséges, úgyhogy nem kerülhetjük ki egy új alaplap beszerzését. Talán ki is használhatjuk a lehetõséget egy nagyobb teljesítményû alaplap beépítésére.

2.4.14 Nem mûködik a hajlékonylemez-meghajtó A hajlékonylemez-meghajtók ma már olyan messzemenõen optimalizáltak, hogy hosszú élettartamra lehet számítani náluk. A lemezmeghajtóval kapcsolatban fellépõ hibáknak többnyire más okuk van. Idõnként megtörténik, hogy miután a gép belsejében szereltünk valamit, a meghajtó-LED nem alszik ki többé. A gép belsejének szûkössége miatt a flopikábelek könnyen kilazulhatnak. Vagy talán munka közben le kellett húznunk, és fordítva tettük vissza? Az eredmény a folyamatosan égõ meghajtó-LED. Csak ritka esetekben hibás maga a meghajtó. A hiba okát azonban magunk is könnyen megtalálhatjuk. 1. Kapcsoljuk ki a gépet, és nyissuk fel a házat. 2. Ellenõrizzük az adatkábel helyzetét. Talán a vezérlõnél vagy a meghajtónál egy kicsit kioldódott. 3. Ha a gép belsejében dolgoztunk, ellenõrizzük, hogy helyesen van-e csatlakoztatva az adatkábel. A színessel jelölt eret kell a Pin 1-re kötni. 4. Ha most sem találtuk meg az okot, akkor csatlakoztassunk egy olyan meghajtót, amelyikrõl tudjuk, hogy mûködik. Esetleg kölcsönözhetünk egyet egy ismerõstõl. 5. Ha az új meghajtó mûködik, akkor a mienk volt rossz. A javítása nem lehetséges. Ha viszont a másik flopimeghajtóval sem megy a dolog, akkor a flopivezérlõvel van gond.

62

63


Mit tegyünk, ha tönkrement a flopivezérlõ? Természetesen kell egy új. Viszont flopivezérlõt önmagában nem kapunk. Egy vezérlõkártyán mindig van még egy vagy két merevlemez-csatolóhely is, és többnyire soros és párhuzamos port is. Még egy joystick-hely is lehet rajta. A flopivezérlõ az alaplapra van integrálva A modern alaplapoknál a flopivezérlõt az alaplapra integrálják. Ha valóban csak a hajlékonylemez-meghajtó mûködik hibásan, a merevlemez viszont akadálytalanul, akkor vegyük meg a legolcsóbb vezérlõt, amit csak kapunk. A többi csatlakozóhelyre ugyanis nem lesz szükségünk, ezeket ki fogjuk kapcsolni a kártyán. Erre a célra nem szükséges VLB- vagy PCI-kártya, a flopihoz az ISA-kártya is teljesen elegendõ. 1. Kapcsoljuk ki a számítógépet, és nyissuk fel a házat. 2. Ellenõrizzük az alaplap dokumentációjában, hogy jumpert kell-e áttenni az integrált flopimeghajtó üzemen kívül helyezéséhez, vagy a BIOS setupban kell lekapcsolni. Helyezzük át a jumpert, ha erre van szükség. 3. Kapcsoljunk ki az új vezérlõkártyán minden szükségtelen csatlakozóhelyet. A kártya leírásában szerepel, hogyan kell a jumpereket elhelyezni. Esetleg kérdezzünk meg egy ismerõst, vagy állíttassuk be a kártyát mindjárt a kereskedésben. 4. Tegyük a kártyát egy szabad slotba, és csatlakoztassuk rá a lemezmeghajtót. 5. Kapcsoljuk be a gépet. 6. Ha az onboard flopivezérlõt a BIOS setupban kell inaktiválni, lépjünk be a bootolás alatt a BIOS setupba, és kapcsoljuk le a vezérlõt a megfelelõ opciónál. Ezután lépjünk ki a setupból, és indítsuk újra a számítógépet.


den lehetséges illesztõhely integrálva van. Szerezzünk be az alaplap buszrendszeréhez illeszkedõ vezérlõt. ISA-t ISA-alaplaphoz, VLB-t a VLB-hez vagy PCI-vezérlõt a PCI-alaplaphoz. Ha eddig a VLB- vagy PCIgépünkben ISA kártyát mûködtettünk, akkor a nagyobb teljesítmény érdekében vegyünk egy jobb vezérlõt. 1. Kapcsoljuk ki a számítógépet, és nyissuk fel a házat. 2. Húzzunk ki minden kábelt a hibás vezérlõbõl, és vegyük ki a kártyát. 3. Helyezzük be az új kártyát, és csatlakoztassuk újra a meghajtókat és esetlegesen a portokat. Hogy melyik eszköz hova csatlakozik, azt a kártya leírásából tudhatjuk meg. Ott az is le van írva, hogyan kell behelyezni a csatlakozókat. Általában a színessel jelölt eret kötjük össze a PIN 1-gyel. 4. Kapcsoljuk be a számítógépet, és ellenõrizzük valamennyi meghajtó és port mûködését. Tulajdonképpen mindennek mennie kell.

2.4.15 Rossz vagy hiányzó command interpreter A bootolás során az IO.SYS, az MSDOS.SYS és a COMMAND.COM fájlok egymás után töltõdnek be. Ha a bad or missing command interpreter üzenetet látjuk a képernyõn, akkor az operációs rendszer nem találja a COMMAND.COM fájlt. A legtöbb esetben ez figyelmetlenségbõl valóban törlõdött. De az is elõfordulhat, hogy a fájlt egy vírus törölte. 1. Helyezzük a Windows indítólemezt a meghajtóba, és végezzünk egy hidegindítást (reset vagy gép ki- bekapcsolás).

7. A lemezmeghajtó az új vezérlõvel már mûködni fog.

2. Ha a gép a lemezrõl bootolt, másoljuk a Copy paranccsal a COMMAND.COM fájlt a merevlemezre. Ehhez írjuk be a copy command.com C: parancsot, és üssük le az Entert.

A flopivezérlõ a kártyán van

3. Tegyünk a meghajtóba egy lemezt, amelyen aktuális verziójú víruskeresõ van, és ellenõrizzük a merevlemezt.

Ebben az esetben semmit sem használ, ha a kártyán található többi illesztõhely mûködik. Már csak kombivezérlõket lehet kapni, amelyekbe min-

4. Ha a program nem talál vírust, elindíthatjuk a gépet a szokott módon, a merevlemezrõl. Ellenkezõ esetben elõször ki kell irtani a kártevõt.

64

65


Ha alternatív command interpretert használunk, mint az NDOS.COM vagy a 4DOS.COM, akkor ne a COMMAND.COM-ot másoljuk a merevlemezre, hanem a korábban használt interpreter másolatát.

2.4.16 A Windows kezdõ bejelentkezése után nem történik semmi


1. Bootoláskor, amikor megjelenik az Adaptec BIOS, nyomjuk le a Ctrl+A billentyûkombinációt. 2. Válasszuk az Advanced Configuration Options menüpontot. A SCSI-BIOS lehetõvé teszi a Jaz- vagy ZIP-meghajtóról történõ bootolást

Ha a gép idáig eljutott, akkor legalább a hardverhibát kizárhatjuk. Sokkal inkább meghajtó-problémákról vagy memória-összeakadásról van szó, amelyek gátolják az indítás további folyamatát. Bootolás indítófájlok nélkül Hogy az ilyen konfliktusokat elkerüljük, meg kell akadályoznunk az operációs rendszert abban, hogy feldolgozza a CONFIG.SYS és az AUTOEXEC.BAT fájlokat, mert a hiba biztosan itt van. 1. Indítsuk újra a gépet, és nyomjuk le az F8 gombot, mikor a Windows 9x indítása üzenet megjelenik. Ekkor megjelenik egy start menü, amely különbözõ opciókat tartalmaz a hibakezeléshez. Az opciók részletes leírását a 14. fejezet tartalmazza. 2. Hogy a CONFIG.SYS és az AUTOEXEC.BAT fájlok feldolgozását megakadályozzuk, válasszuk a Csökkentett mód / Safe mode menüpontot. A Windows safe módban fog elindulni. Ha a Windows hibátlanul elindul, akkor a zavart valóban egy meghajtó okozta, amelyet valamelyik indítófájl hív meg. A következõkben ezt pontosabban megvilágítjuk. De most még ne lépjünk ki a Windowsból!

A gép indítása Jaz-, illetve ZIP-meghajtóról Ha van egy SCSI Jaz- vagy ZIP-meghajtónk, akkor, ahogy azt az 1. fejezetben leírtuk, arról is indíthatjuk a gépet. Ehhez a SCSI-vezérlõ BIOSában kell változtatásokat végrehajtanunk. Példaként az Adaptec AHA-2940 szolgál:

3. A most megjelenõ ablakban jelöljük ki a Support Removable Disks under BIOS as Fixed Disks bejegyzést, és nyomjuk le az Enter-t. Válasszuk a Boot Only opciót, és hagyjuk jóvá Enter-rel. 4. Zárjuk be az ablakot Esc-kel, és mentsük a beállításokat. Ha a Jaz- vagy ZIP-meghajtóba most bootolásra alkalmas adathordozót teszünk, akkor a gép errõl fog bootolni. A Windows nem indul el csökkentett módban Ha a Windows csökkentett módban sem indul el, azt a videomódváltás is okozhatja. Ez a Windows startlogo megjelenése után történik. A problémát az MSDOS.SYS módosításával oldhatjuk meg. 1. Indítsuk el a Windowst Csak parancssor opcióval. 2. Az attrib h s c:\msdos.sys paranccsal változtassuk meg a fájl tulajdonságait. 3. Most nyissuk meg az MSDOS.SYS fájlt egy szövegszerkesztõvel. Az [Options] szakaszhoz írjuk hozzá: Logo=0. 4. Mentsük a fájlt, majd az attrib h s c:\msdos.sys paranccsal állítsuk viszsza az attribútumait. Végül hajtsunk végre egy reset-et, és indítsuk el csökkentett módban a gépet.

66

67


Ha a Windows semmiképpen sem indul el csökkentett módban ami ritkán fordul elõ , akkor kényszeríteni kell rá. Az ilyen makacs pillanatokra a Windows még tartalékol néhány startparamétert. Ehhez a Windowst Csak parancssor paraméterrel kell indítani a startmenübõl. Most a win /d:<paraméter> paranccsal a régi jó DOS promptról indíthatjuk a Windowst. A paraméter helyére írjuk be a megfelelõt a következõ táblázatból. Windows indítóparaméterek leírása /d:f

Lekapcsolja a 32 bites meghajtóeléréseket. Hasznos, ha a merevlemezzel van gond.

/d:v

A Windows a merevlemez-vezérlõ ROM kódját használja a saját meghajtója helyett. Merevlemez-problémáknál hasznos.

/d:m

Indítás csökkentett módban. Csak a standard meghajtók abszolút minimálisan szükséges részét tölti be.

/d:n

Ugyanaz, mint a csökkentett módban indítás, csak hálózati támogatással

/d:s

Az F000:0000 és az 1 Mbájt közti ROM-címeket szabadon tartja. Ajánlott, ha egy új kártyát teszünk a gépbe.

/d:x

Inaktívvá teszi az automatikus szabad memóriaterület-keresést az A000 FFF memóriatartományban. Ez a bõvítõkártyák memóriatartománya.

/d:v

A merevlemez-vezérlõ interruptjait a ROM-rutin kezeli. Célszerû opció a merevlemezzel adódó gondoknál.

A Windows 95/98 startparamáterei

Gond van az idegen memóriakezelõvel? Ha a Windows 95 HIMEME.SYS és EMM386.EXE memóriakezelõjétõl eltérõt telepítettünk (pl. QEMM), akkor a gépet elõször indítsuk el a memóriakezelõ nélkül. Szükség lesz a memóriakezelõ dokumentációjára. Sajnos, nem mindegyik kezelõ inaktiválása egyszerû. Ha a felhasznált memóriakezelõnek van uninstall programja, akkor ezt feltétlenül hajtsuk végre. 1. Indítsuk el a gépet, ahogy már elõbb leírtuk, csökkentett módban. 2. Nyissuk meg a Start menüt, válasszuk a Futtatást, írjuk be: sysedit, és hagyjuk jóvá OK-val. Ezzel betöltjük a rendszerszerkesztõt. 3. A rendszerszerkesztõ egyebek között betölti a CONFIG.SYS és az AUTOEXEC.BAT fájlokat. Ezeknél ki kell kommentezni azokat a sorokat, amelyek a memóriakezelõhöz tartoznak. Kikommentezni úgy kell, hogy az illetõ sor elé beírjuk: REM és egy szóközt. Hogy melyik


sorokat kell kikommentezni, illetve törölni, azt a kezelõ leírásában találjuk. Ezeket az adatokat esetleg egy readme fájlban is megtaláljuk, amelyet betölthetünk a Windows Jegyzettömb-be. 4. Ha elkészültünk a szükséges változtatásokkal, mentsük a fájlt. 5. Lépjünk ki a Windowsból, és indítsuk újra a gépet, standard módban. Ha a gép most elindul, akkor megtaláltuk a tettest. Tanulmányozzuk át figyelmesen az elõbb használt memóriavezérlõ readme fájljait. Talán kapunk hibaelhárítási útmutatót a Windows 95-tel kapcsolatban. Alapvetõen nem ajánljuk egy másik gyártó memóriavezérlõjének a használatát, a HIMEM.SYS és az EMM386.EXE elegendõek. Az EMM386.EXE-t az esetleg felhasznált DOSos játékok minden követelményének megfelelõen be lehet állítani. Ehhez a tudnivalókat mindig az illetõ program readme fájljában találjuk. Gondok az eredeti memóriakezelõvel Ha a HIMEM.SYS és az EMM386.EXE memóriakezelõket használjuk, könnyebb megtalálni a hiba okát. 1. Indítsuk el a gépet csökkentett módban úgy, ahogy azt már korábban leírtuk. 2. Indítsuk el a rendszerszerkesztõt. 3. A CONFIG.SYS fájlban keressük meg azt a sort, amelyben az EMM386.EXE betöltése van. Távolítsuk el az ilyen paramétereket, ha vannak

68

69


4. Jegyezzünk fel az ebben a sorban található include paramétereket (I=xxxx-yyyy), azután töröljük õket. 5. Mentsük a fájlt, és lépjünk ki a Windowsból. 6. Indítsuk újra a gépet, standard módban. Ha most mûködik, akkor memóriaütközésrõl volt szó. Ha csak egy include paramétert távolítottunk el, akkor ezt hagyjuk is így. Ha több paraméter is volt, akkor egyenként írjuk ezeket vissza, és mindegyiknél ellenõrizzük az indítást standard módban, míg meg nem találjuk a bûnöst. Ezt azután a jövõben hagyjuk ki. Más meghajtók mint zavaró tényezõk Ha a fent leírt hibák egyikével sem állunk szemben, akkor egy másik meghajtó okozza a problémát. 1. Indítsuk el újra csökkentett módban a gépet, és a rendszerszerkesztõvel tegyünk inaktívvá minden meghajtóindítást a CONFIG.SYS fájlban, és minden programindítást az AUTOEXEC.BAT-ban úgy, hogy a megfelelõ sorok elé REM-et és szóközt írunk. 2. Ezután a gépnek simán el kell indulnia standard módban. 3. Ezután egyesével töröljük a REM-eket (elõször a CONFIG.SYS-ben, és utána az AUTOEXEC.BAT-ban). 4. Ahol a számítógép lefagy, az elõzõleg visszaállított sorban van a bûnös. Lehet, hogy a megtalált meghajtó vagy program hibás, és újra kell installálni. Talán ennek a meghajtónak vagy programnak az aktuálisabb verzióját is be kell szereznünk. Itt is olvassunk utána a Windows readme fájljaiban, hogy ír-e az illetõ meghajtóval vagy programmal kapcsolatos hibaelhárításról. A gép csak a Windows indítása után áll le Ha a hiba csak ezután az üzenet után lép fel, akkor már nem bootproblémáról, hanem Windows-problémáról van szó. Errõl a 14. fejezetben írunk.


2.5 Újraindítás után a számítógép automatikusan a BIOS setupban köt ki Egy rendszerleállás vagy szabálytalan kilépés után a Windows 9x-bõl, a számítógép jelzi, hogy a CPU-beállítások nem megfelelõek, és behozza a BIOS setupot. Ez a probléma egyes jumper nélküli alaplapoknál lép fel. Itt egy biztonsági funkcióról van szó, amely megvédi a CPU-t a helytelen beállításoktól, ezért a BIOS-ba jutunk, hogy megváltoztassuk az értékeket. Sajnos, a BIOS a lefagyásokat is rendszerhibának értelmezi, és a korrekt beállítások ellenére is hozza ezt a hibaüzenetet. Szerezzünk be egy újabb BIOSverziót, és ezzel megoldjuk a problémát.

31 HA NEM INDUL EL A SZÁMÍTÓGÉP. 2. fejezet Tartalom

Recommend Documents