JEGYZETEK
1. DOMONKOS (). 1974. 23. p. Még arra is ügyeltek a mesteremberek behívásánál, hogy művelhető tel ket ne kapjanak, nehogy elvonja őket a mesterség gyakorlásától. DOMONKOS 0. uo. 2. ACSÁDYI. 1896. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Bp. 1896. Magyar Stat. Közi. új folyam, 12. köt. 3. TÓTH A.-P0IÁNY1 N. 1966. Egy tolnai táj a XVIII. században. Bp. 1966. Dunántúli Tudományos Gyűj temény 6 l . Series Geographica 26. idézi KÁROLYI Z. 1973. p. 256. 4. DÓKA K. 1987. p. 88. 5. A 16-17. századi gabonamalmokról, a szita malmi bevezetéséről ld. BOGDÁN I . 1967. p. 308-327. 6. Az ország lakossága 1720-1825 között közel 100%-kal növekedett, 4 millió főről 7-8 miihóra. 18-t2ben 11 millió fő a lakosság száma, ez újabb kb. 50%-os növekedést jelentett. A megnövekedett la kosság igényeit is mindenkor ki kellett elégíteni kenyérnövényekkel, malmi kapacitással. Ugyan akkor a gabonakivitel 1764-1780 között 879-000 pozsonyi mérőről 1419-000 pozsonyi mérőre emelkedett, vagyis a növekvő népességszám mellett a kivitt gabona mennyisége is jelentősen meg nőtt. 7. NYITRAID. 1979. p. 25. 8. HARKAII. 1991. p. 231. Az 1817-ben épülő vízimalmot építő Sütő József az urasággal kötött szerző dés szerint fogadja:
hogy a malom tsak annyi vizet fogok tartani, mérték szerint, hogy azon Víz
megfogásával Topolyán Határban Földekben, Rétekben kárt ne tegyek, másutt minden Kiírt köte lezek megfizetni." 110. 9. JAKUS L. 1979. p. 213-214. 10. MEZŐSI K. I943. p. 225-226. 11. Bár a BRAUDEL F. által számított állati izomerő a 18. század végén 10 millió LE-t, míg a vízierő csu pán 1,5-3 millió LE-t tesz ki. nyilvánvaló, hogy az állati izomerőnek csupán egy részét, míg a vízikerekek által nyert energiát kizárólag malmok hasznosították. BRAUDEL, F. 1985. 357. p. 12. v. ö. TAKÁTS S. 1907. „Igazi magyar malomnak a 16-18. században a magyar és külföldi földmérők is a gátasmalmokat tartották. Gátas malmokat pedig a nagy folyóvizeken építeni nem igen lehetett. A Dunán és a Tiszán tehát csak hajósmalmokat alkalmaztak." p. 1 C. 13. HORVÁTH Z. 1993. p. 272
Sopronban csupán 1503-ból tudunk szélmalom létezéséről. Ez a mai
Szent János-templom mellett, a Bécsi-kapu közelében állt, és ezért nevezték a kaput egykor Szél malomkapunak (Windmühlthor)." 14. ZOLTAI L. Debrecenben 1628-ból egy akkor már pusztulásban lévő szélmalmot említ a tanácsi jegy zőkönyv. 1935. 77. p. Szintén a 17. századból közöl két adatot TAKÁTS S.: „1671. szélmalomhoz való vashorog"; „1684. búza tisztító szélmalom (talán szelelő malom? BGY). 15. BULLA B. 1962. p. 226. 16. A Kárpát-medence mérsékelt égövi éghajlata következtében számolnunk kell a folyók vízjárásának periodikusságával, vagyis a tavaszi, hóolvadás okozta magas vizekkel, gyakran árvizekkel, a nyári szárazsággal, amely főleg a kisebb patakokon lévő malmokat kárhoztatta tétlenségre, illetve az őszi esőzések magas vizeire, a téli jégzajlásra, befagyott folyóvizekre, ahol a malmok nem működhet tek.
17. DR. BULLA B. 1962. p. 197. A szélerősség évi menete: viszonylag csendes tél után tavasszal meg erősödik, ez a szelesebb időszak benyúlik a nyárba, majd a nyár vége, s a koraősz szélcsendes. Évente átlagosan 60-70 a viharos napok száma (a szélsebesség nagyobb, mint 15 m/s), uo, p. 199. 18. TAKÁTS S. 1961. 125. p. 19. LAMBRECHT K. 1911. p. 11. 20. PONGRÁCZ P. 1967. p, 183., MENDELE F. - NÉMETH B. F. 1967. p. 209-230.. JUHÁSZ A. 1991. p. 187. 21. Ans NIJHOF-de KNEGT - D. H. NIJHOF, 1989- p. 293-304. 22. Id. TONKS. 1979. 23. iNemzeti Gazda 1814. 154. p. „Hollandia Szélmalom' Kismássa (modellé)... a' Kismás árra, itt hely ben, a' Bétsig való költöztetésen kívül. 150 BB bécsi betsü) forint." A holland típusé szélmalom ügyét a Nemzeti Gazda is szorgalmazta, ugyanebben az évben olvashatunk „A Hollandiai szélma lom' mellyékes dítséretéről" p. 188. 24. GÁTHYJ. 1832. 69-75. p. 25. Hollandiában a bakos szélmalmokat a 16. század közepétől kezdte felváltani az ún. „hollandi" típu sú szélmalom. JUHÁSZ A, 1991. p. 188. 26. Ans NIJHOF de KNEGT - Dick NIJHOF, 1989. p. 298. A magvar szélmalom-terminológia minden for dítható tetőszerkezetű szélmalmot „hollandi" malomnak ismer. 27. GYÖRFFY I. 1920. 230-231. pp. v. ö. BORDÁS Attila felvetését az esetleges dalmáciai átvételről: BOR DÁS A. 1989. p. 769. A lengyel malmok történeti áttekintését ld. BARANOWSKI, B. 1977., A román malmok rendszerezését ld. BUCUR, C. 1979. p. 111-181. 28. A népességszám emelkedése a 17-18. század fordulóján keletkezett összeírások vizsgálata alapján minden megyénél kimutatható, részben a természetes szaporodásnak, részben a betelepüléseknek köszönhetően helyenként igen magas. DÁVID Z. 1962. p. 217-257. 29. ZOLTAI L. 1935. p. 77. 30. SCHERER F. 1938. I . p. 393. 31. SCHERERF. 1938.1. p. 395. 32. KELLER, A. G. 1969. p. 227., BALÁZS Gy. 1987. p. 409-416. 33. BALÁZS Gy. 1987. p. 440. 34. PONGRÁCZ P. 1967. p. 209-214. 35. Összesített adatok az OL Festetics család birtokgazdálkodással kapcsolatos anyagából (1719-1943) a P 235. 106. cs. és a P 275. 107-109-110-111. cs. haszonbérbe adási szerződések alapjai. 36. ENDREI W. 1961. p. 110. 37. „Nyóltzadszor: Hogy pedig midőn szorgos az őrlés, gondviseletlenségből üressen a' Kerekek ne jár janak, ... mindenik kerékre valami jelttsengő függesztessen. HANGWITZ, H. W. - MANAG ETTA J. J. 1755. 38. Id. később GAßNER Theofil munkásságát: az alulhajtó szárazmalom és az ún. „szárnyas vízimalmok" elterjesztése terén. 39. TÖRÖK J. 1780. p. 98-99. 40. KÁROLYI Zs., 1973. p. 44. 41. TENKB. 1936. p. 10.
42. IHRIG D. 1973. p. 18. és p. 19: ..Céltudatos folyószabályozási módszerről és munkáról a XVIII. szá zad óta tudunk Mikovinyi és Ballá munkáiból." 43. KAROLYI Zs. 1963. p. 55. Orczy Lőrincet idézi, aki lemondó levelében (1782) beszámol végzett mun kájáról: „Eszerint teljes hosszában szabályozta az Ung, a Latorca és a Labore folyókat, töltéseiket kijavíttatta, medrüket kitisztíttatta, a víz folyását akadályozó malomgátakat és malmokat lerombol tatta, s a szükséges helyeken új malomcsatornákat ásatott." 44. VÁZSONYIÁ. 1973. p. 346. 45. VÁZSONY] Á. 1973. p. 436. 46. Kevés kivétel persze akad, így például a Kis-Duna ág hajómalmát a múlt század végén kellett elbon tani. Leleményes tulajdonosai a partra húzott malmokat cölöpökre állították, s partmentén újjáte lepítve maradtak fenn és működtek egészen e század közepéig. Néhányuk ma is látható: Pozsonyeperjesen, Tőkésen, Tallóson, a Jókait 1994-ben alították helyre. 47. Például a Kapós szabályozásánál 6 malom gátját kellett elbontani, de a tervnek megfelelő oldalcsa tornát, amely malomcsatornaként szolgált volna, elhagyták. KÁROLYI Z. 1973. p. 267. 48. Az Eszterházy-uradalom Tata-környéki mocsarainak lecsapolását MIKOVINYI Sámuel terve alap ján az 1740-es években kezdték el, s 1747-ben megásták a Dunába vezető csatornát. Báró Neffrei János Jakab, az ottani malom tulajdonosa tiltakozott a lecsapolás ellen, s jobbágyaival akarta megakadályozni a Dunából kiinduló füzitői gát és zsilip lebontását, amely malmára hajt ván a vizet, a terület elmocsarasodását is okozta. MIKOVINYI vezetésével a dunaalmásiak kaszára-kapára kaptak, s elbontották a zsilipet. KÁROLYI Z. 1973- p. 205. Eszterházy Pál sem volt hajlandó engedni sokáig, hogy ozorai malmát a Sión elbontsák. A Sióbereki Társulat először 1847-ben megvásárolta majd 1853-ban elbontotta a mezőkomáromi, majd a Balatoni Anyavízszabályozó Lecsapoló Társulat 1847-ben a veszprémi káptalantól megvásárolta és le bontotta a kiliti malmot. így, miután végre Eszterházy Pál is „a közérdekre való tekintettel" ozo rai malmát önként lebontatta, a Sió-szabályozás utolsó akadálya is elhárult. KÁROLYI Z. 1973p. 263. 49. A veszprémi Séd patakon Veszprém alatt 8 malom működött az 1800-as években. A Séddel összefüg gő Sáraz szabályozását csak Ősiig végezték el, mert a Veszprém megyeiek ellenezték, mivel nekik a nád, sás, a hal és a sok malom nagyobb jövedelmet hoz. mint a kiszárított terület fűtermése. A veszprémi püspökség is az Ősinél lévő Cifra malmát féltette. KÁROLYI Z. 1973. p. 26l. 50. PONGRÁCZ P, 1967. p. 106. 51. Kisvíz idején a hajómalom elé is rőzsegátat emeltek. FILEP A. közlése 52. CZIGÁNY B. I963. p. 208-209. 53. JAKUS L. 1979. p. 245-246. 54. KÁROLYI Z. 1973. p. 220. 55. CZIGÁNY B. 1967. p. 235. 56. Károlyi Zoltán, 1973. p. 186. 57. KÁROLYI Z. 1973- p. 19. 58. KÁROLYI Z. 1973. p. 187. 59- A csöngei malomról a megyei közgyűlés - a malom és malomgát rendkívüli magassága miatt - elren deli, hogy „vízi műveiket átidomítsák". NÁDASDY L. 1980. p. 171.
60. A Rába felső folyásánál ma is látható még néhány fűrészmalom, amelyek ma már elektromos ener giával működnek, de a vízturbinák még ma is megvannak. 61. NÁDASDYL. 1980. p. 172. 62. NÁDASDYL. 1980. p. 169. 63. NÁDASDY L. 1980. p. 170. A nemeskocsiak évtizedekig tartó küzdelmet folytattak malomépítési en gedélyért, s a jánosházi, celldömölki gőzmalmok megépülte ellenére is 1887-ben új malom építé sét szerezték meg, s építettek vízerőre egy alulcsapott, egykerekes, két hengerszékkel üzemelő malmot, amit csak az 1953. évi államosítás tudott tönkretenni, uo. p. 171. 64. A sokoróalji Bakony-ér szabályozását éppen a malmosgazdák ellenállása miatt csak az 50-es évek ben tudták szabályozni, a Csángota-éren 29 malom működött, a Gerence patakon 7, a Bittva pata kon 13. a Hajagos patakon 9. KÁROLYI Z. 1973. p. 202. 65. A Rába legtöbb kisebb-nagyobb mellékfolyójáról ugyanígy elmondható, hogy a 18. századra medrük feliszapolódása miatt - amelyet többnyire a vízimalmok gátjai okoztak - szabályozásuk elengedhe tetlenné vált: így a Pinka kisebb mellékfolyója, a Strém is a malomgátak miatt öntött ki gyakorta: a Marcal medrét is sok helyen rőzsegátak lépcsőzték malmok számára (például Malomsoknál). így a Marcal felső völgye elmocsarasodott. 1895-99-ben a Marcal-völgy szélén két csatorna épült a Marcallal párhuzamosan, 3 vízimalom települt rá. A Marcal kisebb mellékfolyóit később szabá lyozták, így pl. a 46 km hosszú Sokoróaljai Bakony-ér alsó szakaszát a rajta lévő több malom el lenállása miatt csak 1950-5 l-ben, a 33 km hosszú Csángota-éren 29 malom működött, s bár 1890 óta felmerült szabályozása, de csak 1940-ben indult meg, majd 1957-58-ban készült el. A Gerence-patakon 7 vízimalom működött, 1941-43-ban szabályozták. A Bittva-patakon 13 malom mű ködött, 1933-ban és 1944-ben szabályozták, illetve tisztították ki a medrét. KÁROLYI Z. 1973. p. 201-202. 66. CJH 1899. 1526-1608. p. 803-805. 67. KÁROLYI Z. 1973. p. 208. 68. KÁROLYI Z. 1973. p. 265. 69. A királyi biztos év végi jelentésében is azt írja, hogy az apáti hajómalomban és a kajdacsi malomban még szeptemberben is őröltek, „s a mederbe helyenkint sűrűn levert cölöpök eltávolítására sem tette meg még a szükséges intézkedéseket" a megye. TENK B. 1936. p. 26. 70. TENK B. 1936. p. 30. 71. TENKB. 1936. p. 32.. 72. TENKB., 1936. p. 32. 73. TÓTH J. 1975. p. 91. 74. DR. HARAGÉ, 1981. p. 34. 75. VÁZSONYI Á. 1973. p. 282. 76. „A malmok kerekeinek forgatásához szükséges vízlépcsőt e vidéken főleg a folyást akadályozó gátak kal állították elő, ami által a vízfolyás kiáradt medre olyan tavak sorozatához lett hasonló, ame lyeknek a felsőbb tó vize lassan-lassan átfolyt az alatta lévő tóba. Ezek a malomgátak nemcsak a hajózást akadályozták, hanem elősegítették a medrek olyan nagyfokú feliszapolódását, hogy az így keletkezett mederben a folyó medre is felismerhetetlenné vált. 1772-ben a Szamos folyón, csupán Szatmár megyében 60 olyan malomgát volt, amely a folyót egész szélességében átfogta, és a szabá-
lyozisi munkák megindításakor a Tisza-völgyben működő vízimalmok száma meghaladta a tízez ret... A folyószabályozás első feladata a malomgátak elbontása és ezzel a víz szabad folyásának biz tosítása volt." VÁZSONYI A. 1973. p. 286. „Az Alsó Tiszán több mint 700 vízimalom állt s ugyan ilyen akadályai voltak a hajózásnak a kifeszített kompkötelek is..." írta VÁSÁRHELYI Pál .Általános terv"-ében. Uo. p. 286. 77. VÁZSONYI Á„ 1973. p. 293-294. 78. KÁROLYI Zs., 1973. p. 55. 79. OL. S i l . IO92. idézi: PAPP-VÁRY-HRENKÓ, 1989. p. 122. 80. TAKÍTS S., 1898. p. 545-546.. 81. OL S 12 Div. VIII. No 6. idézi: BALÁZS Gy. 1989. p. 180. 82. TAMTS S. 1898. p. 545-576. Az „őrhajókra emelt malmok" a hajómalmok. 83. TAKÁTS S. 1898. p. 576. 84. KÁROLYI Zs. 1973. p. 55.. bár valószínűbb, hogy itt ugyancsak hajómalmokról van szó. 85. VÁZSONYI Á. 1973. p. 344. 86. VÁZSO.NYIÁ. 1973. p. 345. 87. KISS A. 1978. 282. p. 88. PETIK A. 1784. Békés megye leírása. 18. p. idézi KISS A. 1978. p. 283. 89. KISS A. 1978. p. 285-286. 90. VÁZSONYI Á. 1973. p. 348. 91. JUHÁSZ A. I960, p. 130. 92. KÁROLYI Z. 1973. p. 257. A Rába egyik mellékfolyója, a Vörös-patak a Lahm-patakkal egyesülvén két ágra szakad: malomárokra és anyamederre, amelyek Csákánynál ismét egyesülnek. KÁROLYI Z., 1973. 199. p. 93. KISS A.. 1978. p. 284. 94. BALÁZS Gy. 1992. p. 142. 95
az el-készíttetett szárnyas malomnak... Galsner Mérséklő Uram... annak ártatlanságát, hasznos voltát, víi kerekének tsak két ember által kevés idő alatt víz felibe lehető fel-emeltetését, és a nagy hajónak, a melly az egész terhet viseli, a vízbe nem mélyebben mint egy láb-nyomnyira való le-szál lását bőven tapasztalta." Magyar Hírmondó 1780. 34. levele, p. 469. v. ö. PONGRÁCZ P. 1967. p. 241. 15. jegyzetpont.
96. BÁRDYI. 1977. p. 205-212. 97. Heves Megyei Levéltár XII-3/f-l 2. B. a-z; aa-rr. Az adatra dr. Fülöp Éva Mária hívta fel a figyelme met. 98. KOCSIS Gyula 1994. p. 80. 99- KOCSIS Gy. 1994. p. 77. 100. BALASSA I. 1973. p. 87-92. 101. Éppen a folyók csekély esése miatt az egy-egy vízimalom által nyert energia a malmok többségében csupán egy pár kő meghajtására elegendő (v. ö. ILA B. 1964. p.). 102. KÁROLYI Zs. 1973. p. 53-54. 103. KÁROLYI Z. 1973. p. 82. 104. VÁZSO.NYIÁ., 1973. p. 368.
105. CLAIR V. 1896. p. 48-56. (CLAIR Vilmos: A bodrogközi Tiszaszabályozás. Magyar Gazdák Szemléje. 1896. Bp. I . évf. p. 48-56.) 106. VÁZSONYI A. 1973. p. 368. 107. PONGRÁCZ P. 1967. p. 96. 108. KÁROLYI Zs. 1973-p. 74. 109. KÁROLYI Zs. 1973. p. 89.. 110. KÁROLYI Zs. 1973. p. 103-104. 111. A vízikereket. mint energiaforrást már az 1400-as években használták: 1397-ben vízikerékkel meg hajtott zúzót, 1475-ben vízemelőgépet említenek Selmecen. FALLER J. 1953. p. 14. 112. FALLERJ. 1953. p. 14. 113. MARSIGLI, Aloysio F. C. 1695. Tom. III. p. 24. Tab. X. 114. FALLER J. 1953. p. 14.
IRODALOM ACSÁDY Ignác 1896. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. Budapest, 1896. Magyar Statisztikai Közlemények Új Folyam, 12. kötet. BALASSA Iván 1973. Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei XII. 1973. p. 87-92. BALÁZS György 1987. Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében. I . Tiprómalmok. In: MMgMK 1986-87. p. 405-446. szerk: FÜR Lajos. Évkönyv, Budapest. BÁRDY Ida 1977. Szárazmalmok Hajdúböszörményben. In: A Hajdúsági Múzeum Evkönyve III. Hajdúbö szörmény, szerk. NYAKAS Miklós, p. 205-212. BRAUDEL. Fernand 1985. Anyagi kultíua, gazdaság és kapitalizmus a 15-18. században. Budapest. 1985. BULLA Béla, 1962. Magyarország természeti földrajza. Budapest. 1962. CLAIR Vilmos, 1896. A bodrogközi Tiszaszabályozás. Magyar Gazdák Szemléje 1896. Bp. I . évf. p. 48-56. CZIGÁNY Béla, 1963. Adatok a győri hajósmolnárok életéhez. Arrabona 6. p. 207-228. Győr. DÓKA Klára, 1987. A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1722-1918). Budapest, 1987. DOMONKOS Ottó, 1974. A kisiparok néprajzi kutatása. Ethnographia, 1974. p. 18-37. ENDREI Walter, 1963. A műszaki eszme csírája. Technikatörténeti Szemle, 1963. 1-2. sz. p. 23-34. FALLER Jenő, 1953- A magyar báiyagépesítés úttörői a 18. században. Budapest, 1953. GÁTHY János, 1832. A malmokról. Tudományos Gyűjtemény, p. 69-75. GYÖRFFY István, 1920. A falusi malmok. A Falu, 1920.1. évf. 4. füz. p. 88-89. HANGWITZ, H. W. - MANAGETTA, J. J. 1755. Mária-Therésia ... Malomi rend-tartása Ki-Adatott Bétsben, 1755. HORVÁTH Zoltán. 1993. A soproni és sopronbáifalvi molnárcsaládok és m á r n á k története (17671950). Sopron, 1993IHRIG Dénes. 1973- A magyar vízszabályozás története (szerk.). Budapest, 197.3. JAKUS Lajos, 1979. Váci hajómalmok és molnárok. In: Fejezetek Pest megye történetéből I . szerkesztet te: IKVAI Náidor. p. 213-269.
JUHÁSZ Antal, i960. Vízimalmok a szegedi Tiszán. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959- Sze ged, p. 127-141. JUHÁSZ,Antal 1991. Malmok, molnárság, sütő-vagy pékmesterség. In: Magyar Néprajz III. Kézművesség, p. 157-208. szerk. NAGYBÁKAY Péter. Budapest. KÁROLYI Zoltán, 1973. A Duna-völgy vizeinek szabályozása. In: A magyar vízszabályozás története. I I . rész. A) p. 151-279- Szerk.: IHRIG Dénes. Budapest, 1973KÁROLYI Zsigmond, 1973- A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályo zására. In: A magyar vízszabályozás története. I . rész. 23-147. Szerk.: IHRTG Dénes. Budapest, 1973. KELLER, Alex G., 1973. An Early Advertisement For A Newly Invented „Horsevvindmill" (1545) In: TIMS Transactions 197.3. p. 103-109. KISS Anikó, 1978. A gyulai várbirtok malmainak története. Békés Megyei Múzeumok Közleményei V. Bé késcsaba, 1978. p. 269-291. KOCSIS Gyula. 1994. Molnárok és malombirtokosok a XIX. században Cegléden. In: Studia Comitatensia 24. szerk. NÓVÁK László. Szentendre. 1994. p. 77-91. LAMBRECHT Kálmán. 1911. A magyar szélmalom. Budapest. MEZŐSI Károly; 1943. Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). In: Településtörté neti Tanulmányok, szerk. KNIEZSA István. Budapest. NÁDASDY Lajos, 1980. A kemenesalji vízimalmok. In: IV. Kézművesipartörténeti Szimpózium Veszprém, szerk. NAGYBÁKAY Péter. p. 168-174. NIJHOF-de KNEGT. /Vus - NIJHOF, Dick II. 1989. The position of the great spurvvheel ül the windmills with 1
overdriven stones in the Hungarian Great Plain. TIMS Transactions . p. 295-300. NYITRAI Dezső, 1979- A moca-i - dunamocsi vízimolnárokról. In: Néprajzi Közlések III. Szemelvények a CSEMADOK Központi Bizottsága néprajzi albizottsága tagjainak gyűjtéséből. Bratislava, 1979- p. 23-32. PAP - VARY - HRENKÓ, 1989. Magyarország régi térképeken. Budapest. 1989. PONGRÁCZ Pál, 1967. Régi malomépítészet. Budapest. SCHERER Ferenc, 1938. Gyula város története. Gyula, 1938. TAKÁTS Sándor, 1898. A Szamos szabályozása a múlt században. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1898. 5. évi. 545-546. p. TAKÁTS Sándor, 1907a A magyar malom. Századok, 1907. p. 143-236. TAKÁTS Sándor. 1907b A magyar molnár. Századok, 1907. p. 52. TAKÁTS Sándor, I96I. Művelődéstörténeti tanulmányok a 16-17. századból. Sajtó alá rendezte BENDA Kálmán. Budapest, 196I. TENK Béla, 1936. Vízszabályozisok Tolna vármegyében a 18. században. Pécs, 1936. TÓTH János, 1975. Az Őrségek népi építészete. Budapest. TÖRÖK Jósef, 1780. 33 levél. Magyar Hírmondó, 1780. p. 98-99VÁZSONYI Ádám, 1973. A Tisza-völgy vizeinek szabályozása. In: A magyar vízszabályozás története. I I . rész. B) p. 281-370. Szerk.: IHRIG Dénes. Budapest, 1973. ZOLTAI Lajos, 1935. Szárazmalmok, szélmalmok, vízimalmok a régi Debrecenben. Debreceni Képes Ka lendárium, Debrecen, p. 71-79-