A 2012/10. SZÁM TARTALMA
SZARVASMARHA Nemes Zs., Đedović, R., Komlósi I., Gáspárdy A.: A szaporodási mutatókban jelentkező heterózis fajtaátalakító keresztezés során. 3. Hasznos élettartam és megmaradási hányad / 579
BAROMFI Coman, A., Rusvai M., Végh B., Cătană, N., Demeter Z., Palade E. A: Vírusos
kórokozók
kimutatása
fertőző
mirigyesgyomor-gyulladásra
jellemző tüneteket mutató brojlercsirke-állományokban / 588
VADON ÉLŐ ÁLLAT Beregi A., Erdélyi K., Fodor K., Csányi S.: Muflon paratuberculosisa. Esetismertetés / 594 Évin S., Hajdú P., Pilis T., Adlan, E.: Kruppos tüdőgyulladás füles sünben (Hemiechinus auritus). Esetismertetés / 597 Csapó I.: A bőgő (barcogó) dámbikák zsírmobilizációs szindrómája. Megfigyelések a gyakorlatból / 601
ÁLLATVÉDELEM Jurkovich V., Fóris B., Végh Á., Kovács P., Könyves L., Brydl E.: Az állatjóllét értékelése hazai tejtermelő tehenészetekben / 605
MIKOLÓGIA
Somosköi B., Keres ztes Zs., Solti L., Kovács M., Cseh S.: A T-2 mikotoxin hatása egérembriók korai fejlődésére / 614
TÁPLÁLKOZÁS-ÉLETTAN Kerti A., Pajor F., Póti P., Bárdos L.: A tojássárgája és tojássárgájapo r lutein-
és
zeaxantintartalmának
jelentősége
az
öregkori
Az
inzulin
sárgafolt-
degeneráció megelőzésében / 628 Kiss
D.
S.,
táplálékfölvétel
Jócsák
G.,
központi
Zsarnovszky idegrendszeri
A.:
szerepe
szabályozásában.
a
Irodalmi
összefoglaló / 635
KINOLÓGIA Rzepiel A., Horvai-Szabó M., Monoki Sz., Ó zsvári L., Lehotzky P., Nagy Zs. B.: A hazai komondorállomány DNS biobankjának létrehozása és felhasználási területei / 620
JUBILEUM Dr. Fehér Dezső c. egyetemi tanár 90 éves (Visnyei L.) / 587
Nemes Zs. – Đedović, R. – Komlósi I. – Gáspárdy A.: A
SZAPORODÁSI
FAJTAÁTALAKÍTÓ
MUTATÓKBAN KERESZTEZÉS
JELENTKEZŐ SORÁN.
ÉLETTARTAM ÉS MEGMARADÁSI HÁNY AD
3.
HETERÓZIS HASZNOS
A hasznos élettartam, ill. a túlélési arányban megnyilvánuló heterózis elemzése
a
fajtaátalakító
keresztezés
valamennyi
köztes
nemzedékének figyelembevételével válik teljessé. A szerzők vizsgálati állományát összesen 11 292 kiinduló szerb tarka és holstein-fríz, valamint keresztezett tehén alkotta az utóbbi négy évtizedből (1971–2008). A hasznos élettartam tekintetében a szerzők nem találtak különbséget a hegyi tarka és a holstein-fríz, valamint az R2 és R3 köztes genotípusok között.
Ezeknél
igazoltan
(p<0,001)
hosszabb,
ill.
rövidebb
ideig
termeltek az F1 és R1, ill. az R4 és R5 keresztezett tehenek. Az első ellést követő 36. hónapig az F1, R1 és R2 genotípusok maradtak a legnagyobb arányban (60,8–67,0%) az állományban. A 60. és 84. hónapban megállapított túlélési arány már csak az F1 és R1 esetében volt a legnagyobb (35,3–38,2% és 7,5–16,5%). Az R4 és R5 genotípus mutatta mindhárom időpontban a legkisebb túlélőképességet (a 36. hónapban 35,0–44,8%, a 60. hónapban 11,3–15,4% és a 84. hónapban 1,8–3,9%). A 36. hónapban megállapított megmaradási hányadban megvalósult heterózis mértéke a holstein-fríz génhányad növekedésével egyenes arányban csökkent, pozitív tartományból a negatív tartományba került. Ugyanakkor, a szerzők példával szemléltetik a heterózis mértéke és a heterozigozitás
közötti
nemlineáris
kapcsolatot
is:
a
trendvonaltól
kiugróan eltérő heterózisos fölénnyel (R1) és heterózisos veszteséggel (R2) a későbbi életszakaszban (ellést követő 60. és 84. hónap) megállapított megmaradási hányad eseteiben. A szerzők hangsúlyozzák
a
rekombináció
megállapítják, legnagyobb
jelentőségét
hogy
fokú,
a
a
heterózis
rekombináció
hanem
esetleg
nem
kialakulásában,
mindig
valamelyik
az
későbbi
és
R1-ben
a
keresztezett
nemzedékben (R2 és R3).
Coman, A. – Rusvai M. – Végh B. – Cătană, N. – Demeter Z. – Alina, A. P.: VÍRUSOS KÓROKOZÓK KIMUTAT ÁS A FERTŐZŐ MIRIGYESGYOMORGYULLADÁSRA JELLEMZŐ TÜNETEKET MUTATÓ BROJLERCSIRKEÁLLOMÁNYOKBAN
A
csirkék
vírusos
mirigyesgyomor-gyulladása
(transmissible
viral
proventriculitis – TVP) jelenleg a baromfitartásban világszerte jelentős anyagi károkat okozó megbetegedés. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben számtalan vírusos kórokozót összefüggésbe hoztak a TVP-vel, többek között birna-, corona- és reovírusokat, a betegség kórtanában szereplő kórokozó egyértelmű meghatározása még várat magára. Nemzetközi együttműködés keretében végzett vizsgálataik során a szerzők 13 romániai, fokozott mértékű elhullást, tollasodási zavarokat, ill. TVP-re jellemző klinikai tüneteket mutató baromfitelepről származó
mintákat
láncreakcióra
kórbonctani,
(polymerase
chain
kórszövettani reaction
–
és
polimeráz
PCR)
alapozott
vizsgálatoknak vetettek alá a TVP-vel összefüggésbe hozott vírusos kórokozók kimutatása céljából. Így vizsgálták a baromfi reovírusok, a fertőző
bursitis
vírus
és
a
közelmúltban
kimutatott
csirkék
mirigyesgyomor-elhalását
okozó
birnavirus
(chicken
proventricular
necrosis virus – CPNV) jelenlétét. A kórbonctani és kórszövettani vizsgálat során TVP-re utaló elváltozásokat figyeltek meg. A PCR alapú vizsgálat során mind a 13 minta baromfi reovírus pozitívnak bizonyult, ugyanakkor a betegséggel a közelmúltban összefüggésbe hozott CPNV egyik mintából sem volt kimutatható.
Beregi A. – Erdélyi K. – Fodor K. – Csányi S.: MUFLON P AR ATUBERCULOSIS A. ESETISMERTETÉS
A
szerzők
elsőként
paratuberculosisának vizsgálattal
számolnak magyarországi
megállapították,
megvastagodott,
be
valamint
a
muflon
(Ovis
előfordulásáról.
hogy kórokozót
a
Kórbonctani
vékonybél szövettani
musimon)
jelentősen
vizsgálattal
is
kimutatták.
Évin S. – Hajdú P. – Pilis T. – Adlan, E.: KRUPPOS
TÜDŐGYULLADÁS
FÜLES
SÜNBEN
(HEMIECHINUS
AURITUS). ESETISMERTETÉS
A szerzők Pastuerella multocida okozta heveny, kruppos tüdő- és savós-fibrines
szívburokgyulladást
állapítottak
meg
füles
sünben
(Hemiechinus auritus). A sünök tartóhelyére, az egy légtérben élő nyulak közé, egy új fedező bak érkezett. A szerzők feltételezése szerint a nyúl fertőzhette meg a sünt a baktériumokkal.
Csapó I.: A
BŐGŐ
(BARCOGÓ)
DÁMBIKÁK
ZSÍRMOBILIZÁCIÓS
SZINDRÓMÁJ A. MEGFIGYELÉSEK A GYAKORLATBÓL
A dámszarvas- (Dama dama) bika barcogása olyan élettani folyamat, amely kezdetben a dámbikák elhízásával, majd részleges éhezéssel, emiatt
zsírmobilizációval
jellemezhető.
A
szerző
megfigyeléseket
végzett egy olyan vadászterületen, ahol évente 120–140 dámbika kerül terítékre, de vadászati idényen kívül is sor kerül, állat-egészségügyi okokból,
bikák
kilövésére.
Több
mint
egy
évtizede
végzett
megfigyelései szerint már a barcogás kezdetére (szeptember utolsó napjaira)
kialakul
a
zsírmobilizációs
szindróma,
rendszerint
szerecsendió rajzolatú máj formájában. A dámbikák 4–5 hétig tartó bőgése, a májbeli folyamat miatt, érzékelhető elhullási veszteséggel is járhat.
Jurkovich V. – Fóris B. – Végh Á. – Kovács P. – Könyves L. – Brydl E.: AZ
ÁLLATJÓLLÉT
ÉRTÉKELÉSE
HAZAI
TEJTERMELŐ
TEHENÉSZETEKBEN
A szerzők a W elfare Quality módszertan alapján 15 hazai tejtermelő tehenészetben mérték fel az állatjólléti helyzetet. Négy fő területen vizsgálták
az
állatok
jóllétét:
takarmányozás,
tartástechnológia,
egészségi állapot és viselkedés. A négy fő terület 12 feltétele alapján több mint 30 vizsgálatot végeztek és megállapították az egyes területek
jólléti pontszámait. Ezek alapján értékeltek. A vizsgált telepek közül 6 jó, 9 elfogadható minősítést kapott, rossz minősítésű telep nem volt. Az
egyes
feltételek
takarmányozás
vizsgálatakor
területén
az
nagy
itatók
nem
eltéréseket megfelelő
találtak.
A
száma
és
szennyezettsége rontotta a pontszámok alakulását. A tartástechnológia szinte minden telepen jó minősítést kapott, köszönhetően annak, hogy a vizsgált telepeken kötetlen tartásmódot alkalmaznak. Az egészségi állapot mindenütt csak elfogadható szintet ért el, főként a gyakori sántaság és az érzéstelenítés nélkül végzett szarvtalanítás miatt. A viselkedés vizsgálatának nem egyedüli, de fontos részét képezi az ember–állat
viszony
értékelése.
A
dolgozók
hozzáállása
szoros
összefüggést mutat az eredményekkel, a durva bánásmód ugyanúgy előfordult, mint a türelmes, állatszerető viselkedés. Az
állatjólléti
állapot
hatékonyságának megelőzhetők
a
felmérésének
javításában. kedvezőtlen
szerepe
van
Segítségével
környezeti hatások,
a
tejtermelés
felderíthetők
és
amelyekhez
való
kényszerű alkalmazkodás a termelést kedvezőtlenül befolyásolja. A z állatjóllét
értékelésében
egy
könnyen
és
általánosan
használható
eszközt jelent a W elfare Quality módszer.
Somosköi B. – Keresztes Zs. – Solti L. – Kovács M. – Cseh S.: A T-2 MIKOTOXIN HATÁS A EGÉREMBRIÓK KORAI FEJLŐDÉSÉRE
A T-2 a trichotecénvázas vegyületek családjába tartozó mikotoxin, amelyet főként a mérsékelt égövön igen gyakorinak számító Fusariu m nemzetségbe tartozó penészgombák termelnek. A toxin káros hatásai
között megemlíthető az apoptózisindukció, a fehérjeszintézis gátlása, az immunszuppresszió, valamint a szaporodásbiológiai zavarok. Mind ez idáig azonban nem álltak rendelkezésünkre arra vonatkozó adatok, hogy
a
toxin
hogyan
hat
a
korai
embriófejlődésre.
A
szerzők
kísérleteinek célja ezért az volt, hogy tanulmányozzák a toxin közvetlen hatását
az
osztódási
stádiumú,
korai
embriók
fejlődésére
a
blasztociszta stádiumig. A vizsgálatokat C57/Bl6 egértörzs embrióin végezték, amelyeket a T-2 toxinnal különböző mértékben szennyezett tápfolyadékban (9 kezelt és egy kontrollcsoport) tenyésztették 5 napig. Ezt követően értékelték a blasztociszták
arányát
az
egyes
csoportokban,
majd
két
kezelés
esetében a mitokondriumok mintázatát (sejten belüli elhelyezkedését), aktivitását, valamint a reaktív oxigéngyökök (ROS) mennyiségét. Vizsgálataik szerint, ha a tápfolyadékban a T-2 toxin koncentrációja meghaladta a 2,5 ng/ml-t, a zigóták fejlődése nem indult el vagy 24 órán belül megrekedt és a kétsejtes állapot elérését követően megállt. Ennek oka valószínűleg a mikrotubulusok felépülésének gátlása. Kisebb koncentrációk blasztociszta
mellett stádiumot.
a
zigóták A
0,5
változó
ng/ml
arányban
töménységű
érték
el
a
tápfolyadékban
tenyésztett csoportban az aktív mitokondriumok és a ROS mennyisége nem mutatott eltérést a kontrollcsoport eredményeitől.
Rzepiel A. – Horvai-Szabó M. – Monoki Sz. – Ózsvári L. – Lehotzky P. – Nagy Zs. B.: A
H AZ AI
KOMONDORÁLLOMÁNY
DNS-BIOBANKJ ÁN AK
LÉTREHOZÁS A ÉS FELHASZNÁL ÁS I TERÜLETEI
A biobankok a biológiai mintákat és a mintákkal kapcsolatos adatokat tartalmazzák. A biobankok az összetett genetikai kutatások alapját képezik
és
segíthetik
gyógyszerhatóanyagok éppen
úgy,
mint
a
az
új
tesztelését, tenyésztői
géntesztek a
kifejlesztését,
farmakogenetikai
törekvéseket
vagy
a
a
kutatásokat génállomány
(genetikai diverzitás) védelmét. A Hungária Komondor Klub és a NAGY GÉN Kft. 2011-ben kötött együttműködési szerződést, amely alapján komondor-DNS biobankot fejlesztenek ki. 2011. május és 2012. június között tartott tenyészszemléken 75 komondor fajtájú kutya bevonásával történt DNS-mintavétel is (36 kan és 39 szuka). A DNS-biobank alapján egyszerűen tervezhetőek olyan kutatások, amelyek alapot teremtenek a komondor DNS-profiljának kialakításához és a fajtát érintő örökletes génhibák
meghatározásához.
kifejlesztését
tehetik
A
lehetővé,
kutatási amelyek
eredmények a
fajta
géntesztek
védelméhez
és
népszerűsítéséhez egyaránt felhasználhatóak, valamint a vonatkozó állatvédelmi
és
állattartási
előírások
betartásában
és
azo k
ellenőrzésében is segítséget nyújthatnak.
Kerti A. – Pajor F. – Póti P. – Bárdos L.: A
TOJ ÁSS ÁRGÁJ A
ÉS
ZE AX ANTINTARTALMÁNAK
TOJ ÁSS ÁRG ÁJ APOR JELENTŐSÉGE
AZ
LUTEIN-
ÉS
ÖREGKORI
S ÁRG AFOLT-DEGENERÁCIÓ MEGELŐZÉSÉBEN
Az öregkori maculadegeneráció (age-related macular degeneration –
AMD)
világszerte
elterjedt,
visszafordíthatatlan
látásromlást
okozó
megbetegedés. Hatékony kezelése nem ismert, így a korai felismerés és megelőzéseként a táplálékkal a lutein- és zeaxantinbevitel nagyon fontos.
A
növények
mellett
a
tojássárgája,
amiből
a
biológiai
hasznosulás sokkal kedvezőbb, tartalmaz jelentős mennyiségben luteint és zeaxantint. A szerzők egy tojásport előállító üzembe rendszeresen szállító, nyolc gazdaságból származó tojásminták és az előállított tojáspor tokoferol)
oxi-karotinoidtartalmát
és
mérték
egyéb fel.
antioxidáns
Megállapították,
vitamin-
(retinol,
hogy
tojáspor
a
könnyen adagolható, gazdag lutein- és zeaxantinforrás lehet az AMD megelőzésében.
Kiss D. S. – Jócsák G. – Zsarnovszky A.: AZ
INZULIN
SZEREPE
A
TÁPLÁLÉKFÖLVÉTEL
KÖZPONTI
IDEGRENDSZERI SZABÁLYOZÁS ÁBAN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ
A szerzők áttekintik az inzulin „önálló”, valamint a grelinnel, a leptinnel, az
ösztrogénnel
és
a
pajzsmirigyhormonokkal
együttesen
kifejtett
szabályzó szerepét a táplálékfölvétel központi szabályozásában. A felsorolt hormonok a hypothalamus neuropeptid Y (NPY) és pro-opiomelanokortin hormonreceptorai
(POMC) aktiválása
tartalmú útján
idegsejtjeinek
szabályozzák
a
specifikus
táplálékfölvétel
mértékét. Az NPY- és POMC-sejtek feedback kapcsolatban állnak az agy táplálékfölvételt szabályzó kisegítő központjaival és a perifériás szövetekkel. Az így felépülő komplex rendszer receptoraktiváláson keresztül és idegi úton, sejtek közötti kölcsönhatások révén, valamint
sejteken
belüli
szabályozásával,
biokémiai végső
kapcsolatrendszerének
soron a
jelzőrendszerek pedig
a
táplálkozási
aktivitásának
hypothalamus állapothoz
plasztikus igazításával
szabályozza a táplálékfölvételt meghatározó agyi történéseket.
