Jogállamtalanítás A JogállamfigyelĘ indulásakor az alkotmányosság elvei érvényesülésének folyamatos ellenĘrzése volt a magunk elé kitĦzött cél. Hat pontban rögzítettük a demokratikus hatalomgyakorlással szembeni alapvetĘ követelményeket, azokat, amelyeket a szabad élet legfontosabb értékeinek tartunk és amelyek eddig az alkotmányból következtek. Márciusban ismertté vált a Magyar Köztársaságot felváltó Magyarország új alaptörvényének tervezete, amely valamennyi általunk figyelt jogállamiság-követelmény érvényesülésében jelentĘs, a jogállamiság szempontjából kedvezĘtlen változást helyez kilátásba. Ebben a hónapban azt vizsgáljuk meg, hogy az alaptörvény ma már rendelkezésre álló tervezete tartalmában megfelel-e a jogállamiság elĘre rögzített, az európai alkotmányfejlĘdésbĘl és a magyar alkotmányos hagyományokból fakadó alapkövetelményeinek. Röviden: nem.
1. Az alkotmányvédelem, ezen belül az alapjogvédelem elért szintje nem csökkenthetĘ. A jelenlegi alkotmány egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem akadályozza meg az alkotmány akár naponta történĘ módosítását, továbbá nem akadályozza a kétharmados kormánytöbbséget abban, hogy az alkotmányt az éppen aktuális kormányzati szándékok szolgálatába állítsa. Az új alaptörvény-tervezet ezen nemhogy nem javít, hanem még ront is: a jövĘben is elég lesz a képviselĘk kétharmadának szavazata az alkotmány megváltoztatásához, sĘt az új alkotmány elfogadásához is, az alaptörvény-tervezet megszüntetne eddig megvolt eljárási fékeket is. Így nem lesz lehetĘség sem megerĘsítĘ népszavazásra, sem arra, hogy a köztársasági elnök legalább megfontolásra visszaküldje az alaptörvény-módosítást a parlamentnek. Semmiképpen nem érvelnénk amellett, hogy a születĘben lévĘ, általános karakterében és számos elemében is elfogadhatatlan alkotmányszöveget be kellene betonozni az alkotmány önvédelmét biztosító rendelkezésekkel, ugyanakkor látnunk kell, hogy a napi politikai érdekeknek megfelelĘ alkotmánymódosításoknak ezentúl még a jelenleginél is kevesebb akadálya lesz. A kétharmados többség tehát továbbra is fenntartja magának a jogot arra, hogy szabadon átalakítsa az alkotmányos szabályokat. A tervezet nem állítja helyre a benyújtói által már megcsonkított alkotmánybíráskodást: a költségvetési tárgyú és az adózással kapcsolatos törvények alkotmányosságát az Alkotmánybíróság továbbra is csak néhány, ezekben a tárgykörökben nem kifejezetten érintett alapjoggal összefüggésben vizsgálhatja felül. Más szavakkal az alkotmány szövegezĘi azt mondták: a költségvetéssel és az adózással kapcsolatos szabályok – nyilván a csak általuk felismert közérdekbĘl - megsérthetik az alkotmány elĘírásait. Az alaptörvény egyébként azt is kétségessé teszi, hogy egyéb ügyekben az Alkotmánybíróság érvényre juttathatja rendelkezéseit. A javasolt alkotmányszöveg ugyanis azt mondja, hogy a testületnek feladata ellátása során tiszteletben kell tartania a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét. Az az alaptörvény, amely pénzügyi, tehát nem alkotmányos feltételektĘl teszi függĘvé az alkotmánysértĘ törvény megsemmisítését, saját kikényszeríthetĘségét vonja kétségbe, így nem funkcionálhat valódi alaptörvényként. Az alaptörvény-tervezet írói más módon is visszavesznek a hatályos alkotmány által garantált védelmi szintbĘl. Az Alkotmánybíróság jogköreinek megcsonkítása mellett négy alapjogot is megfosztanak a szakombudsmani védelemtĘl. JelentĘsen felpuhítják az alapjog-korlátozás kritériumait is, azzal hogy szakítanak az alkotmány ideológia-mentességével, azaz az alkotmány szintjére emelt, inkább külsĘségeiben keresztény világnézet jegyében teszik
korlátozhatóvá az alapjogokat. Az alapvetĘ jogok az alaptörvény szerint korlátozhatók lesznek alkotmányos értékek védelme érdekében, amelyek közé a Nemzeti Hitvallás olyanokat emel, mint „a hĦség, a hit és a szeretet”. Az új alapjogi rendelkezések a jogok alapvetĘ mivoltát teszik viszonylagossá azzal is, hogy a honvédelmi és közteherviselési kötelezettségen túl számos új kötelezettséget írnak elĘ még az egyének egymás közötti viszonyaiban is. Az alaptörvény tervezete elĘírja, hogy képességeinek és lehetĘségeinek megfelelĘ munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához, a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikrĘl gondoskodni, a munkáltatók és munkavállalók pedig „közösségi célokra is figyelemmel” kötelesek egymással együttmĦködni. A tervezet egyes vitatható alapjog-korlátozásokat azzal akar igazolni, hogy az alaptörvény szövegébe vési azokat. Így például a nemzetközi fórumok által is kétségbe vont tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést elismeri, a házasság és család fogalmát a nemzetközi tendenciákról tudomást nem vevĘ módon, ideológiai alapon szĦkíti. Az új alaptörvény-tervezet az alkotmány- és alapjogvédelem követelményét nem elégíti ki.
2. A közhatalom független intézményeinek a parlamenti többség és a kormányzat befolyásától mentesen kell mĦködniük, csak így Ęrizhetik meg arcukat, a közhatalom gyakorlását pedig a valóban független intézmények folyamatos kontrolljának kell legitimálnia. Egy korábbi jogállamfigyelĘ a függetlenség tényleges biztosítékaival és azzal foglalkozott, hogy a kormányzó pártszövetség milyen technikákkal foglalta el a független pozíciókat az Országos Választási Bizottság átszervezésétĘl az alkotmánybírák jelölési rendjének átírásáig. Még ha az új alaptörvény egyébként biztosítaná is a függetlenség jogi garanciáit, az új alkotmányi szabályok szerinti átszervezések, intézmény-átnevezések alkalmat adhatnak arra, hogy újabb független pozíciókba is a kormányoldalnak kedves emberek kerüljenek, rendesen igen hosszú idĘre. Az alaptörvény tervezete azonban a meglévĘ függetlenség-garanciákat is lerontja, például azzal, hogy az alkotmánybíróság elnöke megválasztásának jogát elveszi a testülettĘl. Négy kellemetlen ellensúlyt olvasztanak össze azzal, hogy megszüntetnek három önálló (adatvédelmi, környezetvédelmi és kisebbségi) országgyĦlési biztosi intézményt, a független szakbiztosok utódai ezen túl a „fĘombudsman” beosztottjaiként dolgoznak, ha egyáltalán lesznek. Az is biztos, hogy független adatvédelmi és információszabadság biztosa már nem lesz Magyarországnak (lásd: 4. pont). Az új alaptörvény tervezete a kormányzatot ellenĘrizni hivatott független intézmények függetlenségét nem biztosítja megfelelĘen.
3. Fontos, hogy a parlamentáris rendszer határozza meg továbbra is alkotmányos berendezkedésünket, a kormányzat parlament elĘtti felelĘssége és a parlamenti ellenĘrzés intézményei nem gyengíthetĘk. Az alaptörvény tervezete az OrszággyĦlést a legfĘbb népképviseleti szervként határozza meg, ámde számos rendelkezése nem egyeztethetĘ össze a parlamentáris berendezkedéssel. A költségvetés megállapításának jogát például azzal veszi el az eljövendĘ parlamentektĘl, hogy elfogadását a Költségvetési Tanács elĘzetes hozzájárulásához köti. Ha ezt a beleegyezést nem bírja a parlament, és ezért nem születik meg az új költségvetés, az államfĘ feloszlathatja az OrszággyĦlést. A kétharmados többséggel elfogadható, úgynevezett sarkalatos törvények
megalkotásának megkövetelése olyan szabályozási területeken béníthatja meg a jövĘben a kormányzást, mint a családpolitika, a nyugdíjrendszer vagy éppen az adótörvények. Az új alaptörvény eltávolodik a parlamentarizmus modelljétĘl.
4. A közhatalom gyakorlása legyen átlátható, a közhatalmat gyakorló szervezetek és személyek pedig legyenek számon kérhetĘek, az információszabadság elért szintje fejlesztendĘ, a visszalépés nem elfogadható. Az új alaptörvény tervezete megszünteti az információszabadság intézményi garanciáját, a független parlamenti biztos intézményét, helyette egy közigazgatási szervre bízná e jog érvényesülése felett való Ęrködést. Az ombudsmani jogállású alkotmányos intézményt hatóság váltaná fel, ami még akkor sem lehet az ombudsmanhoz hasonló mértékben független, ha az alkotmány „függetlenként” nevezi meg, ennélfogva nem is lesz képes ugyanazt az alapjogvédelmi funkciót ellátni, mint az országgyĦlési biztos. Az információ szabadságát e hatóságnak a titkolózásban érdekelt kormányzattal szemben kellene megvédenie, ez pedig a kormányzattól jogállási értelemben nem maradéktalanul független hatóságtól Magyarországon nem várható el. Ma az adatvédelmi biztos egyedüliként ellenĘrzi tartalmilag a nyilvánosság legerĘsebb korlátozásának számító titokminĘsítéseket. Egy nem alkotmányos rangú és csak viszonylag független közigazgatási szerv erre nyilván alkalmatlan lesz. Az információszabadság parlamenti biztosának megszüntetése visszalépést jelent az átláthatóság elért szintjéhez képest.
5. A szólás szabadsága csak az alapvetĘ jogok védelmében, és csak arányos mértékben korlátozható, a politika befolyásától mentes sajtó és média szabadságát biztosítani kell. Hogy e követelmény érvényesülése szempontjából az új alkotmány mit tartogat számunkra, az alaptörvény-tervezet tükrében aligha jósolható meg. A szövegben, amely rögzíti mindenki jogát a véleménynyilvánításhoz, illetve elismeri és védi a sajtószabadságot, nem találnánk kivetnivalót, ha korábban nem fogadott volna el a többség egy a sajtószabadságot brutálisan korlátozó törvénycsomagot, és ezzel párhuzamosan nem írta volna át indoklás nélkül a vonatkozó alkotmányos szabályokat, ezzel a javaslattal immár másodszor. A sajtó világát átalakító új médiaszabályozás tükrében tehát mégis lehet okunk aggodalomra. A médiatartalmak állami befolyásolásának és felügyeletének utat nyitó médiaalkotmány és médiatörvény ugyanis újraértelmezte a sajtószabadság fogalmát, és ez az új alkotmány fényében különös jelentĘséggel bírhat. Ezek a jogszabályok nem a szabadságot, hanem a meghatározhatatlan tartalmú közérdeket és a közerkölcsöt helyezték középpontba azzal a céllal, hogy megvédjék az állampolgárokat az „öncélú” sajtóorgánumokkal szemben. Ez a közösség érdekeit védĘ (és az ehhez elengedhetetlen állami szerepvállalást kívánó) szemlélet pedig jól kivehetĘ az új alkotmány absztrakt soraiból is („a közösség gyarapodásához” hozzájáruló munkavégzési kötelezettség, társadalmi „hasznosság” alapján kiérdemelt szociális intézkedések stb.). FélĘ tehát, hogy az új alkotmány egészének szellemében kap új értelmet a szólás és a sajtó szabadsága. Az alaptörvény-tervezethez benyújtott módosító indítványok alapján úgy tĦnik, az alaptörvényben vissza fognak köszönni a 2010-ben történt alkotmánymódosítás újításai, a sokszínĦségre és a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek biztosítására vonatkozó utalások. Ennek ellenére az új szabályok egy jó Alkotmánybíróság kezében
továbbra is megfelelĘ alapot biztosíthatnak a médiaszabályozás elfogadhatatlan rendelkezéseinek megsemmisítésére. Az alapjogok megszokottól eltérĘ, az alaptörvény által sugallt értelmezése viszont a sajtószabadság felszámolásához is elvezethet. Ez csak akkor dĘl majd el, ha az Alkotmánybíróság végül határozatot hoz a médiaszabályokról. A 2010-es médiaszabályozás alapján már most sem szabad a sajtó, ezt nem oldja meg az alaptörvény.
6. Minden ember individuumként és közössége részeként is egyenlĘ méltósággal rendelkezik, ennek minden állami megnyilvánulást át kell hatnia. Az alapjogok lényege, hogy az embert ember, a polgárt polgár mivoltánál fogva illetik meg, tekintet nélkül érdemeire, társadalmi hasznosságára. Ezzel szemben az emberek egyenlĘ méltóságát vonja kétségbe az a szabály, ami lehetĘvé teszi, hogy a szociális intézkedéseket az érintett „közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan” állapítsák meg. A modern alkotmányosság számára teljesen hamis az az ideológia, amely szerint a jogok csak azokat illetik meg, akik kötelezettségeiket teljesítik. Az alaptörvény-tervezet alapján megállapítható: Magyarország a jövĘben sem fog csatlakozni azon államok sorába, amelyek a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés felszámolásán fáradoznak. Immáron alkotmányos szinten írják elĘ, hogy házasság csak férfi és nĘ között létezhet, és ezzel eleve kizárják annak lehetĘségét, hogy a jogalkotó késĘbb megnyithassa ezt a jogintézményt az azonos nemĦek számára, de hasonló üzenetet hordoz, hogy a hátrányos megkülönböztetés tiltott okait tartalmazó felsorolás a szexuális orientációt nem nevesíti a védett tulajdonságok között. Az alaptörvény itt és más rendelkezéseiben is egy meghatározott családmodellt, egy bizonyos életformát preferál, azt juttatja kifejezésre, hogy nem akar azok alkotmánya lenni, akik más módon kívánják élni az életüket. Az új alkotmány nem tekint azonos tisztelettel polgáraira, nem kezel mindenkit egyenlĘ méltóságú személyekként.
*** Mindezek a megállapítások szomorú konklúzióhoz vezetnek: a 89-es alkotmányból levezethetĘ, fent számonkért követelmények – legalábbis részben – idegenek az új alaptörvénytĘl. A rendszerváltás alkotmányozóit a nyugati demokráciák alkotmányainak sztenderdjei vezették, azokat szem elĘtt tartva, ám a hazai közjogi hagyományokat is megĘrizve alkottak új alkotmányt hazánknak. Az új alaptörvényt írók ezzel szemben éppen azzal „kölcsönöznek nemzeti karaktert” az alkotmánynak, hogy megtagadják az európai alkotmányfejlĘdés vívmányait és láthatóan félreértik a hazai alkotmányos hagyományt. Paradox, hogy nemzeti felbuzdulásukban a magyar közjogi berendezkedés olyan jellegadó sajátosságait számolják fel, mint az egymásnak mellérendelt szakbiztosokból álló ombudsmani szisztéma és a polgárok széles körét jogszabályok megsemmisítésének kezdeményezésére jogosító populáris akció.
II. Empíria SzakértĘink az alkotmányozási folyamat közepette, az új alaptörvény-tervezet nyilvánosságra kerülését követĘen értékelték a jogállamiság hazai állapotát, eközben a jogállamiság-index
pedig ha nem is drasztikusan, de csökkent. A közhatalom bírálhatóságát kivéve valamennyi index-érték közepesnél rosszabb értékelést kapott.
Bár a jogállamiság-index csökkenése nem nevezhetĘ jelentĘs mértékĦnek, az értékek romlása mégis a jogállamiság válságaként értelmezendĘ, a szakértĘk ugyanis vélhetĘen a hónap legfontosabb eseményérĘl, a 2011. március 14-én nyilvánosságra került alaptörvény tervezetrĘl nyilvánítottak véleményt. Az index értékének csökkenése így leginkább azzal magyarázható, hogy az új alkotmány tervezett szövege a szakértĘk szerint nem megemeli, hanem inkább csökkenti a hazai jogállamiság szintjét.
Nagyon keserĦ elĘrejelzés továbbá, hogy a szakértĘk 74%-a szerint (!) az új alaptörvénytervezet nem alkalmas arra, hogy a XXI. századi Magyarország alkotmányául szolgáljon. Az egyik szakértĘ jellemzĘ válasza: „mind a jogvédelem tekintetében, mind a jogállami, hatalommegosztási kérdésekben, mind pedig technikai szempontból (…..) példátlan visszalépést jelent”. A másik szakértĘ ugyancsak elutasító véleménye szerint pedig a „tervezet szakmaiatlan, az alkotmányos értékeket és hagyományokat számos esetben figyelmen kívül hagyja, tudománytalan és feleslegesen patetikus szövegrészei rombolják az Alkotmány normatív erejét”.
III. A nemzeti konzultáció – kérdések az új alkotmányról Az Eötvös Károly Intézet felkérte Csanádi Gábort az ELTE Társadalomtudományi Kara Empirikus Tanulmányok Intézetének igazgatóját, hogy módszertani szempontból véleményezze a nemzeti konzultációs testület által minden választópolgárnak megküldött kérdĘívet.
Kérdések a KérdésekrĘl
Szájer József bevezetĘjében tudatosítja az olvasóban, hogy a kérdĘív mögötti cél nem más, minthogy “az új alkotmány elĘkészítésében minden magyar állampolgár részt vehessen”. Ugyanakkor a Konzultációs Testület ugyan csak annyit vállalt, hogy az eredményeket továbbítja az alkotmány elfogadására jogosult képviselĘknek. EbbĘl pedig az vélelmezhetĘ, hogy a vizsgálat valódi célja az, hogy bizonyos kérdések lakossági támogatottságának mértékérĘl információt szolgáltassanak a döntéshozóknak, ami a participációnak csak meglehetĘsen leszĦkített értelmezését jelenti. Ám ahhoz, hogy a vizsgálatból származó információk racionálisan felhasználhatóak legyen, legalább két feltételnek teljesülnie kellene. Egyrészt, döntĘ feltétel az, hogy a válaszolók sokaságáról lehessen tudni, hogy mennyire pontosan képviselik azokat, akinek a véleményét ismerni szeretnénk. Jelen esetben viszont ez az eljárás semmilyen mértékben sem biztosítja, hogy a feldolgozandó kérdĘívek a felnĘtt állampolgárok, a választásra jogosultak, stb. reprezentatív mintáját jelentsék. Ezért a képviselĘk informálására sem volna célszerĦ ezeket az adatokat használni, hiszen nem tudjuk megmondani, hogy mekkora az esélye annak, hogy a válaszolók véleményének megoszlása és a választók összességének vélemény-megoszlása hasonló volna - miközben épp ez utóbbi megismerése a cél. Emiatt az informálás helyett félrevezethetjük a képviselĘket (is) a tévesen megbízhatónak feltüntetett információkkal. (A jelentĘs számú beérkezĘ kérdĘív sajnos nem jelent elegendĘen megnyugtató érvet a vizsgálat adatainak megbízhatósága mellett. A mintavételi tankönyvek szinte mindegyike beszámol azokról az esetekrĘl, amikor a helytelen kiválasztási technika akkor is súlyos tévedésekhez vezetett, ha nagy volt a válaszolók száma.) A másik feltétel a kérdĘív kidolgozásának szakszerĦségével kapcsolatos. A szakma szabályainak betartása ezen a területen - éppen úgy, mint az orvostudományban vagy az autószerelésnél - a siker elengedhetetlen feltétele. Ha valóban a válaszolók véleményére vagyunk kíváncsiak akkor a kérdĘív szerkesztés során bizonyos szabályokat be kell tartani. Most azt vesszük sorra, hogy ebbĘl a szempontból az egyes kérdéseknél milyen fontosabb problémák merülnek fel.
Vannak, akik szerint az új magyar alkotmánynak csak az állampolgárok jogait kellene deklarálnia, kötelezettségeket nem. Mások szerint a jogok biztosítása mellett a legfontosabb, a közösség iránti felelĘsségünket kifejezĘ állampolgári kötelezettségeknek (munka, tanulás, honvédelem, környezetünk védelme) is helyt kell adni a dokumentumban. Ön mit gondol? Jellegzetes, tankönyvi sugalmazó kérdés. A kérdés formája látszólag bármilyen válaszra nyitva hagyja a lehetĘséget, azonban valójában sugalmazza a “helyes”, a kérdĘív készítĘi által elvárt választ. Ezt leggyakrabban tekintélyre való nyílt, vagy rejtett hivatkozással szokás elérni, mint ezt késĘbbi kérdések esetén látni fogjuk. Itt egy másik esettel találkozunk, amikor közismert, általánosan elfogadott közhelyre (“,a jogoknak és a kötelességeknek egyaránt érvényesülniük kell”) való rejtett hivatkozás jelenti a sugalmazást. A kötelességek és jogok egységének tézisével való egyetértésbĘl ugyanis nem következik, hogy azzal is feltétlenül egyetértene a válaszoló, hogy az alkotmányban helyezzék el a jogok mellett a kötelességek felsorolását. Ráadásul itt egy másik szokásos, a kezdĘk által elkövetett hibával is szembesülhetünk: azzal, mikor egy kérdésbe többet is bezsúfolnak, s így valójában nem lehet tudni, mire is vonatkozik az egyetértĘ vagy a nem egyetértĘ válasz. Mit is válaszoljon az, aki ugyan egyetért a felsorolásban említett bizonyos kötelmek alkotmányba foglalásával, de másokkal nem? És az, aki más kötelezettségeket, esetleg jogokat is felsorolandónak tart?
Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmánynak korlátoznia kell az állam mindenkori eladósodásának mértékét, ezzel is felelĘsséget vállalva a jövĘ
nemzedékekért. Mások szerint az alkotmánynak nem szükséges ilyen garanciát tartalmaznia. Ön mit gondol? Itt is találkozhatunk a fenti hibával. Hogyan kell válaszolni, ha az állam eladósodásának korlátozását nem azért tartom jónak, amit a kérdés említ, hanem más miatt? Csak akkor kell igennel válaszolnom, ha mindkét résszel egyetértek? Vagy akkor is, ha pl. a jövendĘ nemzedék iránti felelĘsséget ugyan fontosnak tartom, de nem az államadósság korlátozásával, hanem más tényezĘkkel látom elsĘsorban összefüggĘnek? Ráadásul, a válaszlehetĘségek további mĦhibát is tartalmaznak: A válaszolónak kompetensnek kellene lennie a kérdésben. Itt a fentiekben említetteken túl pl. azt is tudnia kellene, mit is értünk krízishelyzet alatt -csak így jöhetne szóba, hogy a második válaszalternatívát megfontolhassa a válaszoló. Ennek hiányában nem tudhatjuk, hogy akik válaszoltak erre a kérdésre, milyen feltételezések mellett jelölték meg az alternatívákat, így a válaszok megoszlása is értelmezhetetlen.
Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány olyan közös értékeket is vegyen védelem alá, mint a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség. Mások szerint ez nem szükséges. Ön mit gondol? Hasonló a hiba, mint az 1.kérdésnél. Ha csak a felsorolt értékek egy részét találja valaki alkotmányosan védendĘnek, másokat pedig nem, akkor mit is kellene válaszolnia? Ha esetleg más értékeket viszont védendĘnek tart valaki? Továbbá, a kérdés megfogalmazása itt is sugalmazó, mivel közös értékektĘl beszél, ezzel az alkotmányos védelem elfogadására ösztönözve a válaszolókat. Ráadásul a kérdésben nem szerepelt, hogy mindezeket a közös értékeket az emberi jogok védelme mellett kellene védeni, ez a szempont csak az alternatívákban kerül szóba. Így azt is sugalmazza a megfogalmazás, hogy az emberi jogok nem közös értékek.
Vannak, akik azt javasolják, hogy azok a szülĘk, akik kiskorú gyermeket nevelnek, az új magyar alkotmány értelmében valamilyen módon gyakorolhassák gyermekük szavazati jogát. Ön mit gondol? FélrevezetĘ a kérdés megfogalmazása. Sem most nem ez a helyzet, sem a tervekben nem
szerepel, hogy a kiskorúaknak szavazati joguk lenne - tehát azt nem is gyakorolhatja más. Az elsĘ alternatíva is pontatlanul van megfogalmazva: nem tudható, hogy a “gyermekeik számának megfelelĘen” azt jelenti-e, hogy gyermekenként egy-egy szavazatot kapnának a szülĘk (melyikük?) vagy valami mást? (pl. maximálható számút). Mivel ez befolyásolja az egyetértést ezzel az alternatívával azok esetében is, akik egyetértenének az elvvel, a válaszok értelmezhetetlenek.
Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány ne engedélyezze a mindenkori kormányok számára, hogy megadóztathassák a gyermeknevelés költségeit (azaz, a gyermeknevelés költségeit ismerje el a mindenkori adórendszer). Mások szerint erre nincs szükség, a mindenkori kormányok számára meg kell hagyni e költségek megadóztatásának jogát is. Ön mit gondol? Sugalmazó és félrevezetĘ kérdés. Az adózással szembeni érzelmeket használja fel a kívánt
válaszok súlyának növelése érdekében, azt a látszatot keltve, mintha a gyereknevelés támogatása csak, vagy döntĘen az adózáson keresztül volna lehetséges. Ráadásul szak-
szlenget alkalmaz (“a gyermeknevelés költségeit ismerje el a mindenkori adórendszer” ), nem tudható, mit is értsünk az alatt, hogy az adórendszer elismer valamit. Továbbá a harmadik válaszalternatíva már nem is az adórendszerrel kapcsolatban, hanem általában beszél a gyermeknevelési költségek elismerésérĘl. Így tehát nincs olyan válaszlehetĘség sem, hol a mellett lehetne állást foglalni, hogy a gyereknevelés támogatásának kérdését az alkotmány ne az adórendszerrel kapcsolatban tárgyalja, hanem másutt.
Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány vállaljon kötelezettséget a jövĘ nemzedékek iránt. Mások szerint nem szükséges az ilyen kötelezettségvállalás. Ön mit gondol? A válaszadó nem kompetens, és a kérdés pontatlan fogalmazása miatt nem is lehet tudni, mirĘl kérdezik véleményét. Nem lehet tudni, milyen kötelezettségvállalásról van szó. Csak egy formális, reprezentatív kijelentésrĘl, vagy ennél többrĘl? A környezet védelmének problémáiról? Vagy ennél többrĘl? Továbbá, itt is a korábban már említett kompetenciaprobléma merül fel legalábbis abban a kérdésben, hogy mindezeknek az alkotmányban vagy máshol történĘ szabályozását látná-e helyesnek a megkérdezett.
Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány közbeszerzésben való részvételt, illetve, állami támogatást csak olyan gazdasági társaság számára tegyen lehetĘvé, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható. Ön mit gondol? Itt is az “egy kérdésben több kérdés” jellegzetes hibával találkozunk. Az “illetve” egyik és másik oldalán szereplĘk közül hogyan lehetne csak az egyikkel egyetérteni? Ha például valaki azt gondolná, hogy állami támogatást csak az átlátható tulajdonosi szerkezetĦeknek kéne adni, de közbeszerzésben bárki versenyezhessen mit jelöljön meg? Ráadásul az elsĘ válaszalternatíva eltér a kérdésben megfogalmazottól, némileg máshogyan jelöli meg a kívánt feltételt. Arról, hogy mindezt miért kellene az alkotmányban szabályozni, szintén nem szerezhetünk információt.
Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya fejezze ki a határon túl élĘ magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét, mások szerint erre nincs szükség. Ön mit gondol? A kérdés megfogalmazása nem konzisztens a válaszalternatívákkal. A fogalmazás csupán az összetartozás értékének kifejezésére utal - ezzel fokozva az igen válaszok várható arányát míg a válasz-alternatívában feltĦnik a kormányokra vonatkozó kötelezés követelménye is.
Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya védje a Kárpátmedence természeti sokféleségét, a csak itt honos állat- és növényfajokat, a hungarikumokat. Ön mit gondol? A kérdés félrevezetĘ, a válaszalternatívák nem konzisztensek a kérdéssel, és valószínĦleg biológiai-ökológai értelemben is szakszerĦtlen a fogalmazás. A kérdésfejbĘl azt lehetne gondolni, hogy a természeti sokféleség, a csak itt honos állat és növényfajok, valamint a hungarikumok védelme azonos, vagy ha nem, akkor talán a válasz-alternatívák fogják leírni, hogy mely kombinációk alkotmányos védelmét támogatná a válaszoló.. A válasz-alternatívák azonban másról szólnak, új dimenzió szerinti alternatívákat kínálnak fel, a hungarikumok kérdése már elvész, a gazdálkodás során fennmaradt fajok legfeljebb részei a természeti sokféleségnek.
Vannak, akik azt gondolják, hogy az új alkotmánynak védenie kell a nemzeti vagyont, különös tekintettel a termĘföldet és a vízkészletet. Mások ezt nem tartják fontosnak. Ön mit gondol? A kérdés félrevezetĘ, sugalmazó, pontatlan. A kérdés azt sugallja, mintha a termĘföld és vízkészlet lenne a nemzeti vagyon két döntĘ eleme, a válaszalternatívák viszont már az egész nemzeti vagyonra vonatkoznak. Arról sincs szó, mit is értsünk ezen nem ismert dolgok alkotmányos védelme alatt. A válaszoló nem kompetens abban, mely elemek nincsenek felsorolva, azoknak mekkora a súlyuk, hogyan is kellene Ęket védeni. Azt sem tudhatjuk, mit is kellene válaszolni, ha a védelmi igény csak a vagyon bizonyos részére vonatkozik.
Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya tegye lehetĘvé a bíróságok számára a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását a kiemelt súlyosságú bĦncselekmények esetében. Ön mit gondol? A kérdés jellegzetes hibája, hogy megfogalmazói elfelejtik, hogy a válaszolók nem mind jogászok, így nem tudják, mit is jelent a tényleges és a nem tényleges életfogytiglani szabadságvesztés és a kiemelt súlyosságú bĦncselekmény. (Ez utóbbi azt hiszem nem is nagy csoda, mivel a hatályos BüntetĘ Törvénykönyv nem is tartalmaz ilyen fogalmat.) Mivel különbözĘ dolgokra gondolnak, a válaszok értelmezhetetlenek. Továbbá, mi a helyzet akkor, ha valaki nem csupán a (nem létezĘ) kiemelt súlyú bĦncselekmények esetén tartaná helyesnek azt, hogy a bíróságok ilyen büntetéseket adjanak?
Vannak, akik azt javasolják, hogy Magyarország új alkotmánya büntetés terhe mellett tegye kötelezĘvé a megjelenést annak, akinek az OrszággyĦlés valamelyik vizsgálóbizottsága meghallgatásra idézést küld. Ön mit gondol? Az elĘzĘ kérdésekhez képest meglepĘen lényegtelen kérdés alkotmányos szabályozásáról talán kár véleményt kérni, a kérdés szintén jellegzetes torzító hibáról árulkodik. A válaszalternatívákból itt is hiányzik az a lehetĘség, amikor valaki egyetért azzal, hogy kötelezĘ legyen elmenni a parlamenti vizsgálóbizottság ülésére (bár felmerülhet az, hogy kire is vonatkozzon ez a kötelezettség?) viszont nem tartaná érdemesnek ezt alkotmányban rögzíteni - akár az alkotmány komolyságának érdekében. A fent leírtakon túl szinte minden kérdésre jellemzĘ, hogy jól érzékelhetĘen a kormánypártok által helyesnek tartott változatokat fogalmazza meg, és csupán ez után teszi hozzá az elutasítás lehetĘségét, pl, hogy “mások szerint ez nem szükséges”. Ez a megoldás közismerten megnöveli az egyetértĘ válaszok arányait, hiszen ha egy adott állítás tekintélyes, hatalommal rendelkezĘ szervezet véleményével egyezik, az esetek többségében a válaszolók a kérdés különösebb megfontolása nélkül is egyetértenek azzal. Ebben az esetben pedig a közvéleménykutatási gyakorlatban egyedülálló módon a kérdĘívet, mint említettük, a Kormány küldte ki, és a Konzultációs Testület tekintélyes vezetĘi írták alá, fontos pozícióik megjelölésével. Ráadásul ezek közül a semlegesebbeket választották ki, mely a válaszadókban az aláírók függetlenségének látszatát keltheti. Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a vizsgálat mintája nem reprezentatív, a kérdĘív összeállítása nem felel meg a szakma szabályainak. (Különösen sajnálatos, hogy az MTA elnöke e minĘségében a kérdĘív tudományos szakszerĦségét jelzi aláírásával) Így a címzetteket óvni célszerĦ attól, hogy az eredményeket figyelembe vegyék döntéseik megfontolásakor.
A jogállamfigyelĘ elkészítésében Majtényi László, Navratil Szonja, Somody Bernadette, Szabó Máté Dániel és Vissy Beatrix vett részt.
