Migráns munkavállalók információs hálózatának fejlesztése nemzetközi szakszervezeti együttműködés keretében VS/2013/0204
Országjelentés - Románia „Solidarity” (Szolidaritás) Szociális Kutatási és Fejlesztési Központ Koordinátor: dr. Viorel Rotilă, egyetemi előadó Florina Panainte, Valentin Hahui, Laurențiu Lungu
A projekt az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósul meg. A kiadvány tartalmáért a szerzőt kizárólagos felelősség terheli, a Bizottság nem felelős a kiadványban foglalt információk semminemű felhasználásáért.
Tartalomjegyzék
Bevezetés ............................................................................................................................................... 3 I.
A román munkaerőpiaccal kapcsolatos szempontok .................................................................. 5
II. A munkaügyi kapcsolatok rövid áttekintése ................................................................................ 8 III.
Jogi háttér ................................................................................................................................. 12
IV.
A dolgozók jogai az EU irányelvekkel összhangban ............................................................ 14
V. Kormányzati politikák/hozzáállás az EU-n belüli migráció tekintetében ................................ 16 VI.
A romániai migráció mértékével kapcsolatos vonatkozások ................................................ 18
VII. Az Egyesült Királyságba bevándorló román állampolgárok számának alakulásában mutatkozó tendenciák 2014. január 1-je után .................................................................................... 21 VIII. Ösztönző, illetve kényszerítő tényezők .................................................................................. 26 IX.
Az Egyesült Királyságba bevándorló munkavállalók profilja .............................................. 28
X. Az Egyesült Királyságban dolgozó román állampolgárok helyzete ........................................ 30 XI.
A szakszervezetekkel szembeni attitűdök a befogadó és a származási országban .............. 36
XII. A szakszervezetek kivándorlással/a kivándorló munkavállalók támogatásával kapcsolatos politikája .............................................................................................................................................. 39 XIII. A tájékoztatás legjobb gyakorlata arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók hogyan kapnak támogatást/információkat a szakszervezetekkel kapcsolatban és hogyan válnak a szakszervezeti struktúrák részévé................................................................................................................................ 41 XIV. Következtetések, ajánlások ..................................................................................................... 43 Irodalom............................................................................................................................................... 47 Online kutatás ...................................................................................................................................... 49
2
Bevezetés Az állampolgárok migrációja nem szociális jelenség; az évek folyamán állandónak bizonyult, ezért úgy gondoljuk, a jövőben is folytatódik majd. Az újszerűség látszatát a huszadik századi történelem több sajátossága kelti: a nemzeti államok melletti szenvedélyes elkötelezettség (a XIX. századtól); a világ két politikai-gazdasági blokkra való szakadása (kapitalista, illetve kommunista) közvetlenül a II. világháború után, amit a kommunista blokk bukása követett Európában; a civilizált országok demográfiai hanyatlása a munkaerő iránti fokozódó igény mellett jelentkezett, amely a fejlődési tendenciát volt hivatott támogatni; az Európai Unió kialakulása. A migráció okainak problémája igen összetett, amelyet ideológiai megfontolásokból vagy egyszerűen a téma iránti érdektelenség miatt gyakran mellőznek, és amelyet általában a „homályos megfogalmazások” („politikai halandzsa”) jellemeznek. A jelenség helyes megértésében a migráció okainak a „push-pull” (kényszerítő-ösztönző) modellen alapuló elemzése segíthet, mivel ez lehetővé teszi azon okoknak a vizsgálatát, amelyek miatt az emberek elhagyják országukat (kényszerítő erő), valamint a célországok azon érdekének elemzését, hogy a munkaerőt vonzzák, illetve ennek az érdeknek a megnyilvánulási módját. Ezzel egyidejűleg a munkaerő migrációját a tőkével (a marxista értelmezésben) kialakított kapcsolatának szempontjából is meg kell értenünk, mivel az előbbinek is az lesz a sorsa, mint az utóbbinak, vagyis globalizálódik. A migráció mind a kelet-európai, mind a nyugat-európai országokat befolyásolja, és mindkét fél számára előnyöket biztosít; a veszteségek és az előnyök összehasonlítása jelentős eltéréseket mutat ki, de az erre vonatkozó elemzés távolról sem egyértelmű. Maga a puszta tény, hogy mindkét ország (célország/származási ország) a migráció hatásai miatt panaszkodik, arra utal, hogy a jelenség gondos, tárgyilagos elemzést igényel. A célországok diskurzusát áthatják a vélhetően a bevándorlás okozta szociális anómia mértéke miatti félelmek, a saját állampolgáraik munkahelyeinek védelmére vonatkozó nyilatkozatok, valamint a szociális rendszer azon képességének védelme iránti elkötelezettség, hogy megvédje saját állampolgárait. Ugyanakkor, az állam csak csekély mértékben ismeri el a
migrációval kapcsolatos előnyöket, amelyek túlnyomórészt „láthatatlan módon” nyilvánulnak meg. Ez az érdek egyértelmű, és elsősorban a (mennyiségi és minőségi) munkaerőhiány kiküszöbölésére, illetve arra irányul, hogy a migráns munkavállalók hozzájáruljanak a fenntartható
társadalombiztosítási
rendszerekhez
(nyugdíjak,
egészségügyi
biztosítás,
munkanélküli juttatások), a negatív társadalmi hatások lehető legnagyobb mértékű csökkentése mellett. A szóban forgó érdekeltségi területek azok, amelyek általában a rendszerek átjárhatóságát szabályozzák, és amelyek – ahol ez lehetséges – szelekciós kritériumokká válnak (lásd a különböző nyugati országokban hatályos, munkaerőpiacra vonatkozó korlátozásokat, amelyek mennyiségi korlátokat állapítanak meg a migráns munkavállalók számára, „kulturális kompatibilitások”). Ezek a kritériumok a célország számára ideális migráns munkavállaló profilját írja le: fiatal (25-40 év), képzett vagy magasan képzett, társadalmilag integrált, egészséges, jó munkakultúrával rendelkezik. Úgy gondoljuk, hogy a migrációs folyamat diszkriminatív, amennyiben a célországok – különböző politikákon keresztül – ezt az ideált kívánják megvalósítani a gyakorlatban. Ezzel párhuzamosan a migráns munkavállalók származási országainak diskurzusában (amennyiben létezik) gyakran szerepelnek azok a társadalmi költségek, amelyek az államot és a polgárokat terhelik a migráció miatt: a fiatalok oktatása anélkül, hogy a nekik nyújtott előnyök megtérülnének, munkaerőhiány (különösen a képzett munkaerő hiánya) a gazdaság bizonyos ágazataiban, a társadalombiztosítási rendszerekhez való esetleges hozzájárulás elmaradása (az eltávozott családtagjait terhelő további költségek felmerülése), a családok szétesése, egyéb okok. A nyilvánosan elfogadott ideológiai megközelítések mellőzik a migrációs folyamatból származó előnyöket: a munkanélküliség okozta társadalmi problémák megoldása, a hazaküldött pénz jelentősége, a mentalitás megváltoztatása, egyebek. 1
Mivel sem a származási országok, sem a célországok nem közelítik meg a jelenséget
tárgyilagosan,
olyan
problémák
jelentkeztek,
amely
megakadályozzák
az
előnyök
optimalizálására és a felek veszteségeinek csökkentésére irányuló összehangolt intézkedések meghozatalát. Ezt a hozzáállást az említett országokban működő szakszervezetek is 1 A kivételeket a nemzetek feletti politikai testületek (pl. az Európai Unió) és a nemzetközi szakszervezetek (pl. ETUC) állapítják meg. Mindemellett, e testületek/szervezetek intézkedései nem képesek jelentős változásokat előidézni, vagy eddig még nem sikerült következetes stratégiát kidolgozniuk, mivel a pozíciójukat a nemzeti tendenciák határozzák meg.
elkerülhetetlenül átveszik. Más szóval, szem elől veszítik a legfontosabb célkitűzést, amelyet a politikusoknak figyelembe kell venniük a migráció kapcsán: azt, hogy ebben az elkerülhetetlen folyamatban mindkét fél „nyertesként” kerül ki.
I. A román munkaerőpiaccal kapcsolatos szempontok A román munkaerőpiac az 1989 decemberében lezajlott események által előidézett ideológiai, politikai és társadalmi-gazdasági változások kontextusában kezdett kialakulni, amikor a nagyvállalkozók által dominált piacgazdaság létrehozása érdekében a munkaerő kereskedelmi áruvá vált.2 1990 után, a gazdasági reformok végrehajtása és a privatizációs folyamat befejezését követően, a román munkaerőpiacot elárasztotta az elbocsátott alkalmazottak tömege. A román munkaerőpiacon továbbra is hiányoznak azok a jogszabályok, amelyek az elakadások, torzulások, működési problémák elkerülését, valamint a piac fejlődését és rendeltetésszerű működését hivatottak biztosítani.
A román munkaerőpiac jellemzői:
A piac tárgyát képező munkaerőpiaci erőforrások hosszú távon viszonylag állandóak maradtak, bár a teljes népességhez viszonyított arányuk kismértékű emelkedése tapasztalható, míg a foglalkoztatottak aránya jelentősen csökkent;
A munkanélküliség ingadozott, de általában növekvő tendenciát mutatott;
A munkaerő iránti kereslet számottevően csökkent;
A foglalkoztatott, az alkalmazott és a nyugdíjas népesség egymáshoz viszonyított aránya a nyugdíjasok javára változott;
Az alkalmazottak átszervezését Romániában nem sikerült elérni a munkaerő és a tőke természetes helyettesítésével, illetve befektetésekkel;
A szóban forgó piaci mechanizmusok zavara alacsony és a termelékenységgel összefüggést nem mutató bérekben tükröződött.
Constantin Popescu, I. Gavrilă, D. Ciucur, General economic theory. Volume I: Microeconomics (Általános gazdaságelmélet. I. kötet: Mikrogazdaságtan), Bukarest, ASE Kiadó, 2007, 20. o.
Összlakosság (15-64) (1000) Aktív lakosság (1000) Foglalkoztatott munkaerő (15-64) (1000) Munkanélküli (1000) Munkanélküliség a fiatalok között (<25) (1000) Inaktív lakosság (15-64) (1000) Inaktív lakosság (15-64 év) százalékos aránya (%) az összlakosságban Aktív lakosság (15-64 év) aránya (%) Foglalkoztatottsági arány (1564 év) (%) Foglalkoztatottsági arány (1524 év) (%) Munkanélküliségi arány (%) Munkanélküliségi arány (<25 év) (%)
2007
2008
2009
2010
2011
20123
20134
15.046,3 9.994,1
15.042,3 9.944,4
15.028,2 9.924,2
14.999,4 9.964,6
14.976,5 9.868,0
14.928,3 9.964,1
9.7300
8.842,5
8.882,2
8.804,7
8.822,0
8.750,0
8.885,6
9345
641
576
681
725
730
701
731
197
177
197
204
210
189
277
5.5636
5.584.9
5.543.0
5.425.7
5.487.5
5.341.8
7.9940
37,0
37,1
36,9
36,4
36,7
35,8
34,5
63,0
62,9
63,1
63,6
63,3
64,2
70,0
58,8
59,0
58,6
58,8
58,5
59,5
61,0
24,4
24,8
24,5
24,3
23,8
23,9
25,3
6,4 20,1
5,8 18,6
6,9 20,8
7,3 22,1
7,4 23,7
7,0 22,7
7,0 23,2
1. táblázat: A román munkaerőpiac mutatói, 2007-2013
Az 1990 előtti kommunista rendszerben a munkanélküliséget nem ismerték el, és nem is volt megengedett, így az aktív populáció megegyezett a foglalkoztatott populációval. Az elmúlt két évtizedben a romániai munkapiac egyik legfontosabb jellemzője a munkanélküliség megjelenése és gyors elterjedése volt, ami oda vezetett, hogy minden romániai alkalmazott 1,36 inaktív vagy nem alkalmazott személyt „tart el”. Az Országos Statisztikai Intézet szerint a gazdasági válság 2010 óta vált érezhetővé, amikor az alkalmazottak száma hirtelen 8%-kal csökkent. Ebben az évben a vállalatok átszervezésre irányuló intézkedéseket foganatosítottak a kiadások csökkentése érdekében: ebben a vonatkozásban a bérjellegű költségeket a legegyszerűbben az alkalmazottak számának csökkentésével lehetett megváltoztatni. Bizonyos gazdasági ágazatokban a megrendelések csökkenése néhány gyártási részleg ideiglenes vagy végleges bezárásához vezetett, mivel az alkalmazottakat elbocsátották. Általánosságban a válság ideje alatt (2009-2011) a román gazdaság több mint 600.000 munkahelyet veszített el. Ez a legsúlyosabban Bukarestet érintette (több mint 70.000 munkahely szűnt meg), amelyet olyan megyék követtek, mint Temes, Hunyad, Argeș, Prahova, Iași, Bacau, Galați és Konstanca, ahol 20.000 alkalmazottat bocsátottak el.
3 4
http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php Országos Statisztikai Intézet, 226/2013. számú sajtóközlemény
Esettanulmány: a 2001-2003 közötti időszakban a legnagyobb romániai acélgyártó üzem, a SIDEX alkalmazottainak elbocsátása a munkanélküliség jelentős növekedéséhez vezetett a régióban. Ez a „szociális bomba” elsősorban a nyugat-európai munkaerőpiacon jelzett nagyfokú munkanélküliség miatt nem robbant fel. A román gazdaság egy átalakulóban lévő országra jellemző, átmeneti gazdaság. A magánszektorban a foglalkoztatás aránya 80% körül van. Mind 2012-ben, mind 2013-ban a magánszférában foglalkoztatott teljes népesség 65,2%-a az ipari, az építkezési és szolgáltatási ágazatban dolgozott. Az aktív népesség körülbelül 30%-a a mezőgazdaságban dolgozott. Ez utóbbi ágazatot nem termelékeny, a szükségletek kielégítésére termelő gazdaság jellemez, és csak egy kis része végez keresőtevékenységet, míg a fennmaradó rész az informális szféra növekedéséhez járul hozzá. Ami az informális szféra nagyságát illeti, a GDP vonatkozásában Románia rendelkezik az egyik legnagyobb feketegazdasággal az EU-ban, amely a GDP körülbelül 30%-át jelenti, és mintegy 40 milliárd eurót termel. A fekete munkaerőpiac veszélyt jelent a tisztességes munkaadókra, illetve azok közép- és hosszú távú stabilitására.5 A szóban forgó munkavállalók szociális védelmének hiánya felerősíti a munkaerőpiac bizonytalan jellegét. A nem megfelelő gazdasági és foglalkoztatási struktúra a jövedelmek szintjét is befolyásolja. 25 év átmenet után a havi átlagbér Romániában nem haladja meg a bruttó 1760 RON-t, ami 400 eurónak felel meg. Továbbá úgy tűnik, hogy az alkalmazottak körülbelül 70%ának keresete nem éri el az átlagbért. A hivatalos jelentések (a minimálbér növeléséről szóló jogszabálytervezethez fűzött magyarázatok) szerint 2014. január 1-jén 804.225 alkalmazott dolgozott minimálbérért, ami körülbelül havi bruttó 181 eurót jelent; 238.143 alkalmazott a közszektorban, míg 566.112 alkalmazott a magánszektorban dolgozik. Az ugyanebben a helyzetben lévő illegális foglalkoztatottak számára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok. A bérszegénység rendkívül elterjedt jelenség, amely az alkalmazottak körülbelül 20%-át érinti. Ha a romániai béreket az EU-ban létezőkkel (az Eurostat adatok szerint) összevetve elemezzük, megállapítható, hogy a romániai országos minimálbér a második legalacsonyabb az EU-ban, amely csupán a bulgáriai minimálbért haladja meg. Az olasz, német, spanyol vagy egyesült királyságbeli minimálbérek 6-7-szer nagyobbak, mint a romániai. 5
AT Kearney, The Shadow Economy in Europe (Shadow Economy Európában), 2013, 15. o.
Az európai átlaghoz viszonyítva bizonytalan társadalmi és gazdasági feltételek miatt sok román állampolgár elhagyta az országot, és külföldön keresett jobb munkahelyet, jobb kereseti lehetőségeket. Az alacsonyabb és a magasabb képzettségűek, az alacsonyabb és a magasabb bérezésűek, valamint a stabil munkahellyel rendelkezők és a munkanélküliek motivációja hasonló. Az országot elhagyó román állampolgárok azok, akik úgy gondolják, hogy képességeiket és képzettségüket jobb szociális és gazdasági körülmények között tudják majd gyümölcsöztetni. Ezek a személyek az őket – uniós polgárként – megillető joggal kívánnak élni, amely lehetővé teszi, hogy egy másik tagállamban éljenek és dolgozzanak. A (főként Olaszország és Spanyolország felé irányuló) migráció a problémamegoldás egyik formája volt: az emberek hatékonyabbnak bizonyultak a megfelelő megoldások azonosításában, mint az állam.
II. A munkaügyi kapcsolatok rövid áttekintése Az munkaügyi kapcsolatokra jelentős hatást gyakorolt a jogszabályok 2011-ben történt módosítása, amikor a kormány elfogadta az új munkatörvényt és az új szociális dialógusról szóló törvényt (62/2011. számú törvény). Az általános vélekedés szerint a jogszabályok módosításával bevezetett reformok újabb válsághoz vezettek egy olyan időszakban, amikor az ország még mindig a gazdasági válsággal küzdött.6 A reformok negatív hatást gyakoroltak a szociális párbeszédre, az ebben résztvevő intézményekre és a szociális partnerekre. Az egyik legnagyobb kihívást az országos kollektív munkaszerződés eltörlése képezte, amely a munkatörvénnyel együtt lépett hatályba (ez jelentette a viszonyítási alapot a különböző szinteken folytatott kollektív tárgyalások során). 1991 óta az országos kollektív munkaszerződés minden
Romániában
foglalkoztatott
személyre
alkalmazható
minimális
jogokat
és
kötelezettségeket tartalmazott,7 így például megszabta a nemzeti minimálbért, a munkaidőt és a munkakörülményeket, függetlenül attól, hogy az alacsonyabb szintekre vonatkozott-e kollektív
6
http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2013/02/articles/ro1302029i.htm
7
The Impact of Legislative Reforms on Industrial Relations in Romania (A jogszabályi reformok hatása a romániai munkaügyi kapcsolatokra), Nemzetközi Munkaszervezet, 2013
szerződés. Az új, 62/2011. számú, szociális párbeszédről szóló törvénynek megfelelően ezeket a munkaszerződéseket a törvény írja elő. Ez a törvény a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek, a szociális párbeszédért felelős bizottságok működését, valamint a munkaügyi konfliktusokat is szabályozza.8 Az országos munkaszerződés néhány cikkét átültették az új munkatörvénybe. Egy másik fontos kihívás az ágazati szinten (TEÁOR kódok alapján) tárgyalt kollektív munkaszerződések bevezetése volt, amelyek a nemzeti gazdaság különböző üzletágaira kidolgozott korábbi kollektív munkaszerződéseket helyettesítették (a 32 területet az országos munkaszerződések tartalmazzák). A jogszabályok megváltozása előtt a korábbi kollektív munkaszerződéseket az üzletág minden dolgozójára és vállalkozására alkalmazni kellett, függetlenül attól, hogy az egységek vagy a csoportok szintjén léteztek-e egyéb megállapodások.9 Az új szociális párbeszédről szóló törvénynek megfelelően az üzletági munkaszerződések kizárólag azokra az alkalmazottakra vonatkoznak, akik az üzletági munkaszerződést aláíró szakszervezetek tagjai. Úgy tűnik, az üzletágak szintjén alkalmazott szerződéseknek az ágazati szintű szerződésekkel való helyettesítése zsákutcába jutatta a szociális párbeszédet. Az új jogszabályi előírások minden szinten (vállalat, vállalatcsoport, ágazat és országos szint) megváltoztatták a szociális partnerek esetében alkalmazandó reprezentativitási kritériumokat, és arra kényszerítették őket, hogy az új kritériumok alapján újra alkalmazzák őket annak érdekében, hogy részt vehessenek a kollektív tárgyalásokban és teljesíthessék az ágazati kollektív munkaszerződéseket. Mindezek a folyamatok igen időigényesek voltak. Például, a reformok előtt egy szakszervezet létrehozásához 15 olyan személyre volt szükség, akik ugyanabban az üzletágban vagy szakmában dolgoztak, függetlenül attól, hogy ugyanabban vagy különböző vállalatok alkalmazásában álltak. Az új törvény értelmében egy szakszervezet létrehozásához most 15 olyan személyre van szükség, akik ugyanannál a vállalatnál dolgoznak. Mindez olyan körülmények között, hogy a statisztikai adatok szerint a román vállalatok 90%-ának 9 vagy ennél kevesebb alkalmazottja van.10
8 Annual Review of Labour Relations and Social Dialogue in South East Europe: Romania (A délkelet-európai munkakapcsolatok és a szociális párbeszéd éves áttekintése: Románia), Friedrich-Ebert-Stiftung, 2013 9 The crisis and national labour law reforms: a mapping exercise. Country report: Romania (A válság és a nemzeti munkatörvény reformja: felderítő gyakorlat: Románia), Clauwaert, S. és Schömann, I., Európai Szakszervezetek Intézete, 2013 10 The crisis and national labour law reforms: a mapping exercise. Country report: Romania (A válság s a nemzeti munkatörvény reformja: a helyzet feltérképezése. Országjelentés: Románia), Clauwaert, S., Schömann, I., ETUI 2013
Ahhoz, hogy érdekvédelmi szerepet munkavállalói
szerződés
aláírásának
vállalhasson, és egy egységes
érdekében
tárgyalásokat
kollektív
folytathasson,
egy
szakszervezethez a vállalat alkalmazottainak legalább fele plusz egy főnek csatlakoznia kell (a korábbi jogszabályban meghatározott egyharmadhoz képest). Ennek következtében egy vállalatban csupán egy szakszervezet képviselheti az alkalmazottakat a korábbi jogszabály szerint létrehozható akár három szakszervezethez képest. A törvény azt is kiköti, hogy a tárgyalásokat az a szövetség is lebonyolíthatja, amelyhez a létező szakszervezet tartozik, ha a vállalatban nem működik képviseletre alkalmas szakszervezet, mivel ehhez nincs elegendő tag. Ágazati szinten a kollektív munkaszerződés aláírásához a szakszervezeti tagoknak az ágazatban dolgozók legalább 7%-át kell képviselniük. Az új szabályoknak megfelelően néhány ágazat esetében a kapcsolt vállalkozások által foglalkoztatott szükséges alkalmazottak minimális száma ötszörösére nőtt a munkavállaló szövetségének szintjén. Például a kereskedelmi ágazatban a minimális szám 88.500 dolgozó volt. Az új szabályok értelmében ez a szám legalább 411.000re nőtt. Az építkezési ágazatban a küszöbérték 39.000-ről 147.000 dolgozóra nőtt.11 Az új reprezentativitási kritériumok eredményeként a szociális partnerek nehezebben szerezhetnek reprezentativitást ágazati szinten, ami újabb akadályt jelent a kollektív tárgyalások során. A kollektív szerződések aláírásának üteme továbbra is nagyon lassú. A 2013-ban véglegesített kollektív szerződések száma még az előző évben aláírtaknál is alacsonyabb volt. Az új jogszabály ezen hatásai a román dolgozók kollektív munkaszerződéseinek alacsonyabb lefedési arányában tükröződtek, mivel leszűkítették az országos lefedést biztosító kollektív
munkaszerződés
tárgyalásával, nyilvántartásával és
teljesítésével kapcsolatos
lehetőségeket. Számos tényező (például az országos szintű kollektív tárgyalások megszüntetése, az ágazati kiterjesztési kritériumok szigorítása, illetve a tagság abszolút többségére vonatkozó követelmény ahhoz, hogy a szakszervezet kollektív tárgyalásokat folytathasson vállalati szinten) kumulált hatása az, hogy több mint 1,2 millió dolgozót12 ténylegesen kizártak a kollektív tárgyalásokból (ami elsősorban azokat érintette, akik kevesebb, mint 20 alkalmazottat
11
http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2013/02/articles/ro1302029i.htm
12
The Impact of Legislative Reforms on Industrial Relations in Romania (A jogszabályi reformok hatása a romániai munkaügyi kapcsolatokra), Nemzetközi Munkaszervezet, 2013
foglalkoztató vállalatoknál dolgoznak). Ez közvetlen negatív hatással van a bérek szintjére, és általában a munkafeltételekre. Ezek a reformok megmutatták a kollektív tárgyalási mechanizmusok és egyéb konfliktusmegelőzési rendszerek (például indexálásra vagy kiterjesztésre vonatkozó kikötések) klasszikus eszközeinek rugalmatlanságát. Ilyen körülmények között kevés lehetőség marad tárgyalásokra, ahol szociális párbeszédre kerülhet sor. Ezek a jogszabály módosítások elvezettek a szakszervezetek 90-es években tapasztalt „diktatúrájától” (jellemző volt a gazdasági szektorra) a szakszervezetek munkapolitikákra kifejtett hatásának folyamatosan csökkenéséhez. Ezt a helyzetet tükrözi Románia EPI 2 mutatója is.13 Az EPI (European Participation Index; európai részvételi mutató) mutató a munkavállalók részvételének mértékét hívatott mérni különböző európai országokban. Ez összetett mutató, amely mind a formális jogok, mind a három szinten történő részvétel (vezetés szintű részvétel, vállalat szintű részvétel, illetve kollektív tárgyalásban való részvétel) összesítését magába foglalja.14
13 European Participation Index (EPI; európai részvételi mutató): A Tool for Cross-National Quantitative Comparison (Nemzetközi mennyiségi összehasonlításhoz használható eszköz), Háttérdokumentum, Sigurt Vitols, Európai Szakszervezeti Intézet, 2010. 14 http://www.worker-participation.eu/About-WP/European-Participation-Index-EPI Az EPI 2.0 három azonos súllyal bíró összetevőből áll: 1. Vezetés szintű részvétel – a törvényes jogok erősségét méri minden országban az alkalmazottaknak a vállalat legmagasabb szintű döntéshozó testületében történő képviseletének esetében. Ezt az osztályozást az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI) SEEurope hálózata dolgozta ki; ez három csoportba sorolta az országokat: „széleskörű részvételi jogok”, „korlátozott részvételi jogok”, valamint „részvételi jogok nélkül (vagy nagyon korlátozott részvételi jogok)”. 2. Vállalat szintű részvétel – az alkalmazottak vállalat szintjén történő részvételének erősségét méri. Ez az Eurofound európai vállalatokkal kapcsolatos 2009-es felmérésének elemzésére alapul, amely az EU27 és más európai országok több, mint 27.000 vállalatában való alkalmazotti részvétel meglétére vagy hiányára vonatkozó adatokat tartalmaz. 3. Kollektív tárgyalásban való részvétel – a szakszervezeteknek a vállalatok ipari kapcsolataira vonatkozó politikájára kifejtett hatását méri, ideértve a következők átlagát is: i) szakszervezeti lefedés (vagyis a szakszervezetekhez csatlakozó alkalmazottak százalékos aránya) és ii) a kollektív tárgyalások által biztosított lefedés (vagyis a kollektív munkaszerződést aláíró alkalmazottak százalékos aránya).
III. Jogi háttér
A jelenlegi jogi háttér egyik legfontosabb mozzanata 2011-ben volt, amikor a román kormány két törvényt fogadott el, amelyek jelentős hatással voltak az munkaügyi kapcsolatokra. A két törvény az új munkatörvény (53/2003. számú törvény), egy 2011-ben újra kiadott törvény, illetve a szociális párbeszédről szóló törvény (62/2011. számú törvény). Jóllehet céljuk más volt, úgy tűnik, a reformok kedvezőtlenül befolyásolták a szociális partnerségeket, a kollektív tárgyalásokat és a foglalkoztatás minőségét.15
A jogszabályi módosítások hatása a foglalkoztatás minőségére
Ami a foglalkoztatás minőségét illeti, több negatív hatás is megfigyelhető. A módosítások idején a kormány úgy vélte, hogy a rugalmasság és a foglalkoztatás növelésével az új munkatörvény javítani fogja a piac működését.16 Annak ellenére, hogy a kormány dokumentumaiban a rugalmasságot a javulás jeleként értelmezik, ezt a társadalom általában gyanakvással kezeli, és „bumeránghatásokra” számít. A meghatározott időtartamra kötött szerződések biztosítják a kormány által kívánt rugalmasságot, de ugyanakkor bizonytalanságot is szül a munkavállalás tekintetében. Az új jogszabályi rendelkezések meghosszabbították a meghatározott idejű szerződések időtartamát (24 hónapról 36 hónapra), és a meghosszabbításra vonatkozó egyetlen megszorítás az, hogy legfeljebb három egymást követő meghatározott idejű szerződés köthető, amelyek közül az első maximum 36 hónapra, míg a következő kettő legfeljebb 12-12 hónapra szólhatnak (korábban csak három egymást követő szerződés volt köthető, amelyek nem haladhatták meg a 24 hónapot). Egy másik negatív hatás az elbocsátás elleni védelem volt, amely elsősorban a munkavállalói szerződések előzetes értesítés nélküli, illetve számtalan más okból történő 15 The Impact of Legislative Reforms on Industrial Relations in Romania (A jogszabályi reformok hatása a romániai ipari kapcsolatokra), Nemzetközi Munkaszervezet, 2013 16 Annual Review of Labour Relations and Social Dialogue in South East Europe: Romania (A délkelet-európai munkakapcsolatok és a szociális párbeszéd éves áttekintése: Románia), Friedrich-Ebert-Stiftung, 2013
felmondása gyakoriságának csökkenéséhez vezetett.17 Az egyik szélesebb körű ok, amelyet a törvény említ, a vállalat struktúráját érintő változások, amelyet azonban a kormány nem határozott meg. A kölcsönzött dolgozók szintén nem megfelelően védett munkavállalói csoportot képeznek. Fizetésbeli egyenlőtlenséggel szembesülnek, mivel az új reformokban foglalt ajánlások értelmében az ő bérüket tárgyalás során kell megállapítani. Az egyetlen feltétel az, hogy a bérük nem lehet alacsonyabb, mint az országos minimálbér. Ezek a jogszabályi rendelkezések lehetőséget biztosítanak a munkaadóknak, hogy a kölcsönzött munkavállalóknak ugyanazért a munkáért kevesebbet fizessenek, mint a megszokott alkalmazottaknak. A szóban forgó munkavállalók esetében a szerződés legfeljebb 24 hónapra köthető, amely azonban 36 hónapra meghosszabbítható. Szinte semmilyen megszorítás nem vonatkozik a kölcsönzött munkavállalók igénybevételének okaira, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a munkaadó ki akarja cserélni a meglévő alkalmazottakat, vagy a sztrájkoló dolgozókat akarja helyettesíteni.18 Az új jogszabályi rendelkezések értelmében a próbaidő hosszabb: a dolgozók esetében 30 napról 90 napra módosították, míg a vezető állásúak számára 90 napról 120 napra növelték. Az új munkatörvény eltörölte azt a rendelkezést, miszerint a képzetlen dolgozók esetében a próbaidő nem haladhatja meg az öt munkanapot. Az új munkatörvény szintén lehetővé teszi, hogy a munkaadó három jelöltet foglalkoztasson próbaidőben ugyanarra a beosztásra, és hogy a próbaidőt ugyanarra a beosztásra vonatkozóan többszörösen, akár 12 hónapig terjedően alkalmazza. Ezek a rendelkezések, azokkal együtt, amelyek lehetővé teszik, hogy a próbaidőt értesítés nélkül, bármikor és ok nélkül felmondják, szintén növelik a munkavállalás bizonytalanságát. A jogszabályi módosítások közvetlen következményeként a munkaügyi ellenőrök a be nem jelentett munkavégzés jelentős növekedéséről számoltak be 2012-ben.
17
Uo.
18
The crisis and national labour law reforms: a mapping exercise. Country report: Romania (A válság és a nemzeti munkatörvény reformja: felderítő gyakorlat: Románia), Clauwaert, S. és Schömann, I., Európai Szakszervezeti Intézet, 2013
A jogszabályi módosítások hatása a szociális párbeszédre
Az új szabályoknak a szociális párbeszéd tekintetében is jelentős hatásuk volt. Ezek megváltoztatták a kritériumokat, amelyeket azoknak a szociális partnereknek kell teljesíteniük, akik minősítést szeretnének szerezni, és megpróbálnak reprezentativitást elérni. Megváltoztatták továbbá az érintett háromoldalú intézményeket, valamint azoknak az munkaügyi kapcsolatok rendszerében játszott szerepét. Az új jogszabályi rendelkezések egyik közvetlen hatásaként az új munkatörvény hatályba lépésekor megszűnt az országos kollektív munkaszerződés. Ez a kollektív munkaszerződés szabályozta az összes dolgozó munkaviszonyát, minden vállalatban – azok méretétől függetlenül. Ez meghatározta a munkaviszony legfontosabb feltételeit, a munkakörülményeket, így többek között az országos minimálbért. Sok szakértő úgy gondolja, hogy a dolgozók jogainak kollektív tárgyalások révén történő lefedése több tényező (mint például az országos munkaszerződés megszüntetése, illetve az új szabály, miszerint a kollektív tárgyalás kötelező a 20 dolgozónál többet foglalkoztató vállalatok esetében) miatt csökkent. A kollektív tárgyalás jelentősége számottevően csökkent,19 figyelembe véve a szakszervezetek azon kötelezettségét, hogy eltérő, nagyon szigorított jogi feltételek mellett újrakérelmezzék reprezentatív státuszukat, aminek következtében ez sokuk számára lehetetlenné vált.
IV. A dolgozók jogai az EU irányelvekkel összhangban A
közösségi
jogszabályok
számos,
az
Európai
Unióban
tapasztalható
igény
eredményeként születtek meg. Ezek a tagállamok munkatörvényeit hivatottak szabályozni a jogszabályok harmonizációja útján. Ennek célja következetes megoldást találni a szóban forgó területen felmerülő gyakori problémákra.
19 Annual Review of Labour Relations and Social Dialogue in South East Europe: Romania (A délkelet-európai munkakapcsolatok és a szociális párbeszéd éves áttekintése: Románia), Friedrich-Ebert-Stiftung, 2013
Léteznek olyan konkrét ügyek, amelyek a tagállamok kizárólagos illetékességébe tartoznak (ezeket a Lisszaboni Szerződés is megerősíti), mint például a bérszámfejtés, a sztrájkhoz való jog, valamint az egyesüléshez való jog. Ennek a szétválasztásnak sokféle oka lehet: a tagállamok ezzel kapcsolatos hagyományainak erős befolyása, ami rendkívül változatos, a 28 tagállam szintjén nehezen harmonizálható szabályozásokhoz vezetett; vagy az erőteljes gazdasági, szociális, akár politikai következmények, amelyek az adott területeken hatályos szabályozások miatt jelennek meg. Egyfelől Románia az összes vonatkozó irányelvet alkalmazta, amit az Európai Bizottság egységes piac eredménytáblája szerint elért magas pontszám is tükröz20 (Románia – Ciprussal együtt – a legalacsonyabb megfelelési hátralékkal rendelkezik (0,2 %), amely jóval az egységes piacról szóló törvényben javasolt 0,5%-os célérték alatt van).
1. ábra: A megfelelési hátralék alakulása – RO
Másfelől, az új munkatörvény elfogadása után a szakszervezetek folyamatosan tiltakoztak annak rendelkezései ellen. A 2011-es munkatörvényben eszközölt módosítások egyike a munkaerő-kölcsönzésre
vonatkozik,
és
a
munkaerő-kölcsönzés
keretében
történő
munkavégzésről szóló irányelvnek (2008/104/EK) a román jogszabályokba való átültetését célozza. Jóllehet a jogi szakirodalom szerint az irányelvet – általánosságban véve – helyesen végrehajtották, számos rendelkezése továbbra is vita tárgyát képezi.
20
http://ec.europa.eu/internal_market/scoreboard/performance_by_member_state/romania/index_en.htm #maincontentSec1
A politikusok úgy gondolják, hogy az új munkatörvény módosításai elsősorban a munkaviszonyok rugalmasságának biztosítását, a munkaerőpiac dinamikáját, illetve a munkatörvény európai irányelvekkel történő harmonizációját célozták. A politikusok megfelelőnek és szükségesnek tartják a munkaviszonyok rugalmasabbá tételét, valamint az aktuális társadalmi és gazdasági valósághoz történő igazítását a munkapiac dinamikájának tekintetében, amely számos problémával szembesül a gazdasági válság miatt.21 Másfelől, a szakszervezetek úgy gondolják, hogy az új szabályozások nem kedveznek az alkalmazottaknak, akik ki lesznek téve a munkaerőpiac bizonytalanságának, ami a munkavállalás bizonytalanságát vonja maga után. Ennek oka az, hogy a szabályozások „célja, hogy a meghatározott idejű szerződéseket általánossá tegyék”.22 Így a dolgozók nem lesznek képesek hosszú távra tervezni vagy kölcsönöket felvenni, mivel munkahelyük nem lesz biztos, és nem számíthatnak stabil jövedelemre.
V. Kormányzati politikák/hozzáállás tekintetében
az
EU-n
belüli
migráció
Annak ellenére, hogy az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá váltak a migrációval és fejlődéssel kapcsolatos tárgyalások, az ezzel kapcsolatos politikák és programok továbbra is korai fázisban vannak, sőt, szinte nem is léteznek. A jelenlegi migrációs politikák Romániában a migrációval, a pénzátutalásokkal és a nemzetközi kötelezettségekkel kapcsolatos eseményekre alapulnak. A migrációs politikák számos előfeltétel teljesülését teszik szükségessé, amelyek a tudatosítás növelésére irányulnak, beleértve a Románia intézményi napirendjének egyik pontját képező migrációt is, amely lehetővé tenné a politikák kidolgozását. Ehhez növelni kell azon intézmények tájékozottságát, amelyek beavatkozhatnak, és szerepet játszhatnak ebben a kérdésben. Ezen kívül meg kell erősíteni a résztvevők intézményi kapacitását. A jelenlegi feltételek mellett a figyelem elterelődött a strukturális megszorításokról és arról a fontos
21 http://www.informatiadeseverin.ro/ids2/index.php/stirile-zilei/4038-codul-muncii-are-prevederi-in-concordan-cu-directiveleeuropene.html 22 http://www.evz.ro/noul-cod-al-muncii-sfideaza-directivele-ue-916344.html
szerepről, amelyet az országok és intézmények játszanak a gazdasági és társadalmi fejlődéshez vezető általános feltételek körvonalazása.23
I.
A kivándorlókkal szembeni politika
Nem állítható, hogy létezik hivatalos politika a külföldön dolgozó vagy kivándorolni szándékozó román állampolgárokra vonatkozóan. Ez mind a központi közigazgatás vagy helyi önkormányzatok szintjén, mind a szakszervezetek szintjén igaz. Rendkívül kevés az olyan szakszervezet, amely migrációs stratégiákat és politikákat dolgozott ki. Az ezen a területen tett intézkedések nagyrészt az európai és a globális szervezetekben való tagságtól és azok stratégiáitól függnek.
II.
A bevándorlókkal szembeni politika A bevándorlással kapcsolatos politikák szerint a román államnak jogában áll
megállapítani azokat a bevándorló kategóriákat, amelyek befogadhatók, és amelyek letelepedhetnek az ország területén, a nemzeti érdekekkel összhangban, de szoros összefüggésben az EU szintjén elfogadott politikákkal és programszerű dokumentumokkal, illetve tiszteletben tartva a bevándorlók jogait. Ezzel párhuzamosan Romániának olyan szabályozási keretet kell létrehoznia, amely az illegális bevándorlás megelőzésére és leküzdésére, illetve azon bevándorlók visszatelepítésére irányul, akik már nem tesznek eleget a törvényben foglalt tartózkodási feltételeknek. A legelterjedtebb migrációs forma a szükséghelyzetben történő kivándorlás, de ez is csak rendkívül alacsony szinten létezik. Ennek ellenére az egészségügy területén létezik egy, a Moldvai Köztársaságból Romániába irányuló migrációs hullám, főként a fogorvosok esetében. Jóllehet nem léteznek erre vonatkozó hivatalos adatok, az orvosi területen végzett korábbi kutatások alapján úgy gondoljuk, hogy ez még nem öltött jelentős méreteket.
23 Petronela Daniela FERARU Migration and development, Description, contents, significant fragments (Migráció és fejlődés – Leírás, tartalmak, fontos töredékek).
VI. A romániai migráció mértékével kapcsolatos vonatkozások 1989 decembere után a migráció új jelenségnek számított Romániában. 1990 után a román állampolgárok több hullámban vándoroltak ki. Ennek a jelenségnek az egyik legfontosabb jellemzője az, hogy Romániának hármas státusza van: származási, tranzit- és célország is egyben, de a legfontosabb státusza az, hogy összességében nettó kivándorlási ország, vagyis a kivándorlók száma meghaladja a bevándorlók számát. A román állampolgárok migrációja munkaerő-kivándorlás, amelynek ez idáig 4 fázisa különböztethető meg 1990 után:24
Első fázis: 1990-1995, a migrációs ráta 3/1000 lakos volt, a célországok pedig a következők voltak: Izrael, Törökország, Olaszország, Magyarország, Németország;
Második fázis: 1996-2001, a migrációs ráta 7/1000 lakos volt, a célországok pedig a következők voltak: Spanyolország, USA, Kanada;
Harmadik fázis: a Schengen-vízumkötelesség megszüntetése (2001–2006) a kivándorlási ráta hatalmas növekedésével járt együtt: 28/1000 lakos, a célországok pedig a következők voltak: Olaszország (a kivándorolt munkavállalók 40%-a), Spanyolország (18%), Izrael (6%), Németország és Magyarország (5%).
A negyedik fázis 2007. január 1-jén kezdődött, amikor Románia az Európai Unió tagjává vált: a román állampolgárok bármilyen EU tagállamban dolgozhatnak. Az Eurostat adatai szerint 2013 februárjában Románia volt az EU-ba bevándorlók
legfontosabb származási országa, azzal az észrevétellel kiegészítve, hogy a legtöbb EU országban a külföldiek többsége nem EU tagállamból származik. Nem léteznek megbízható statisztikai adatok a külföldön dolgozó román állampolgárok pontos számára vonatkozóan. A becslések szerint az ország különböző régióiból származó kivándorlók száma eléri a 3 milliót, ezért a migráció méretei, következményei és származási helye alapján úgy gondoljuk, hogy országos jelenségről van szó.25
24 A Nyílt Társadalomért Alapítvány által a Politici şi instituţii în migraţia internaţională: migraţia pentru muncă din România, 1990– 2006 Report (Politikák és intézmények a nemzetközi migrációban: a romániai munkások migrációja, 1990-2006, Jelentés) című kötetben rendelkezésre bocsátott adatok Bukarest, 2007. február. 25
A legtöbb román állampolgár jobb munkavállalási és jövedelemnövelési lehetőségek miatt távozik külföldre. Ezt az alacsony romániai bérek és a nem megfelelő munkavállalási kilátások magyarázzák.26 A román állampolgárok, akik egyben EU állampolgárok is, főként azokba az országokba távoznak, ahol munkát találnak, vagy ahol már vannak személyes kapcsolataik, tehát nem feltétlenül azokba az országokba, ahol jobb a szociális védelmi rendszer. Az a kijelentés, miszerint a migráció és a célországokban létező munkanélküli juttatások magas szintje között pozitív korreláció létezne, és ezáltal „a német és egyesült királyságbeli szociális védelmi rendszer felé irányuló turizmus alakult ki”, a román bevándorlók esetében nem bizonyítható empirikus eszközökkel.27 A román migrációt a következők jellemzik: túlnyomórészt a munkaképes fiatalok vándorolnak ki, ami válsághoz vezet mind a munkaerőpiacon, mind a társadalombiztosítás és a szolgáltatások piacán, ez pedig azt jelenti, hogy jelentősebb nyomás nehezedik Románia foglalkoztatott népességére, és hogy a populáció életkor és nem szerinti összetételét érintő változások – a csökkenő fertilitási rátával együtt – a népesség folyamatos öregedéséhez vezetnek. Az elmúlt években a munkavállalási célú migráció a román állampolgárok kivándorlásának legfontosabb részét képezte. A törvényesen kivándorló személyeket, akik letelepedhetnek egy tagállamban (hosszú távú integrációs lehetőségeikkel), támogatni kell, mivel ez mind a bevándorlók, mind a befogadó társadalom számára előnyös lehet. A befogadó országok esetében a migráció kedvező hatással van a munkaerőpiacra, mivel csökkenti a munkaerőhiányt, és fokozza a munkaerőpiaci versenyt. A származási ország esetében a következmények mind pozitívak, mind negatívak lehetnek. Az előnyök közül megemlíthetjük a következőket: szakmai megvalósítás, a munkakultúrában elért szakmai megvalósítás; számottevő jövedelem elérése, amelynek egy részét hazaküldik;
Heather Rolfe, Potential impacts on the UK of future migration from Bulgaria and Romania (A Bulgáriából és Romániából jövőben érkező migráció lehetséges hatásai az Egyesült Királyságban), Országos Gazdasági és Szociális Kutatóintézet, 2013, 5. o. 26 Manuela Sofia Stanculescu, Victoria Stoiciu, The Impact Of The Economic Crisis On The Labor Migration From Romania (A gazdasági válság hatása a Romániából érkező munkások migrációjára), Friedrich Ebert Stiftung, 2012, p. 27 Corrado Giulietti, Welfare Migration (Jóléti migráció), 2011, 10. o.
a befektetési kapacitás növelése új vállalkozások kezdeményezése, új járművek, háztartási készülékek beszerzésével vagy lakások építésével. A munkavállalási célú vándorlásnak a származási országra gyakorolt negatív hatásai, vagyis a hátrányai közül a kutatók kiemelik a humán erőforrásokba történő befektetés, vagyis a munkavállalási célból kivándorolt, magasan képzett munkaerő elvesztését, néhány területen jelentkező munkaerőhiányt, illetve a lehetséges gazdasági stagnálást. A nemzetközi migráció okai és következményei továbbra is szigorúan a munkaerőpiac fejlődésével kapcsolatos problémáktól függnek. A munkavállalási célú cirkuláris migráció a román népesség által alkalmazott stratégiák egyike. A romániai munkások számára a legfontosabb európai célországok Spanyolország, Olaszország, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság, amint ez az alábbiakból is kiderül:
Nem szerint
2009
2010
2011
Összesen
10211
7906
18307
Férfi
3768
2917
8527
Nő
6443
4989
9780
18 év alatti
1316
1062
4746
18-40
6621
5029
9572
41-60
1915
1562
3191
61 éves és ennél idősebb
359
253
798
Ausztria
421
569
1089
Belgium
70
46
129
Franciaország
576
405
663
Németország
1938
1399
2014
Görögország
124
133
160
Egyesült Királyság
211
264
251
Spanyolország
547
882
3352
Magyarország
331
266
514
Olaszország
984
844
1906
Életkor szerint
Célország szerint
2. táblázat: Az EU tagállamaiban tartózkodó román állampolgárok
Romániában csak azokat tartják nyilván kivándorlóként, akik állandó lakhellyel rendelkeznek egy másik országban. Ezek az adatok a román kivándorlók nagyobb számát jelzik az EU tagállamokban, és nem csak. 2014. január 1-jétől a román állampolgárok szabad mozgáshoz való joga teljessé vált. Ennek köszönhetően 9 EU tagállamban van lehetőségük és joguk jövedelemszerző tevékenységet folytatni: Ausztria, Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország, Málta. A nemzetközi sajtóban folyó intenzív viták során úgy becsülték, hogy a romániai migráció felerősödése várható, ami az Egyesült Királyságba és Németországba távozó romániai munkavállalók számának növekedéséhez vezet majd.
VII.
Az Egyesült Királyságba bevándorló román állampolgárok számának alakulásában mutatkozó tendenciák 2014. január 1je után
A hivatalos adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságba bevándorló román és bolgár munkavállalók száma rekordmagasságot ért el 2013 végén: még a munkaerőpiaci megszorítások január 1-jei feloldása előtt 42%-kal nőtt.28 Az Egyesült Királyságba bevándorolt romániai állampolgárok 70%-a dolgozni, míg 30%-a tanulni érkezett. Az Egyesült Királyságba bevándorolt romániai állampolgárok hivatalos száma 100.000 körül mozog, de ez a szám valószínűleg magasabb a valóságban. Számos előrejelzés jelent meg az Egyesült Királyságba 2014. január 1-je után várhatóan bevándorló romániai állampolgárok számára vonatkozóan. A Democracy nyilatkozata szerint az éves nettó migráció a következő öt évben körülbelül 33.000 román és bolgár állampolgár lesz, míg a Migration Watch előrejelzése szerint az éves nettó migráció 50.000 bevándorlóra tehető. A kifejezetten ennek a vizsgálatnak a céljára kidolgozott, Román állampolgárok migrációs tendenciája című kérdőív eredményei azt mutatják, hogy az állampolgárok összesen 66,2%-a számolt be arról, hogy olyan országokban szeretne dolgozni, amelyek feloldották a
28 http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/immigration/10648646/Number-of-Romanian-and-Bulgarian-migrant-workers-reachesrecord-high.html
munkaerőpiaci megszorításokat a román állampolgárokkal szemben. A válaszadók 25,8%-a a munkaerőpiaci megszorítások feloldását nem úgy fogja fel, mint kivándorlási lehetőséget, míg a fennmaradó 8% nem adott pontos választ vagy nem kívánt válaszolni. A munkaerőpiaci megszorításoknak az említett kilenc országban történő feloldásának eredményeként a román állampolgárok preferenciái megváltoztak a munkavállalás vagy tanulmányok végzéséhez választott célország tekintetében. Míg 2013 végén a román állampolgárok olyan országokat részesítettek előnyben, mint például Spanyolország, Olaszország és Franciaország, 2014 januárjában már az Egyesült Királyságot választották, amelyet Németország követett. Így például arra a kérdésre, hogy „Az alábbiak közül melyik országokba szándékozik menni”, a következő válaszokat kaptuk:
2. ábra: Román állampolgárok migrációs szándéka
Az első helyen az Egyesült Királyság van, amelyet jelentős különbséggel Németország és Franciaország követ. A válaszadók mintegy 70%-a több választ is adott, és általában kiemelték a kivándorlás jelentőségét, mint túlélési stratégiát, és azt, hogy több megfelelő lehetőség közül hajlandók választani. Ez a kutatás nem foglalkozik Olaszországgal, amely az elmúlt évtizedben a bevándorlók egyik kedvelt célországa volt. Figyelembe véve, hogy Spanyolország az egyik legfontosabb célország volt, érdemes megjegyezni, hogy az ide történő kivándorlásra vonatkozó
szándék jelentősen csökkent, és más országokba irányult át.29 Ennek oka az, hogy a latin országok már nem annyira vonzók gazdasági vagy munkavállalási szempontból, ami azt is megmagyarázza, hogy az első helyeken Németország és az Egyesült Királyság vannak. Az említett kilenc ország mellett sok román állampolgár (99) olyan országokat választott, mint például Olaszország, Svájc, Kanada, USA, Norvégia, Egyesült Arab Emirátusok, Svédország, Dánia, Ausztrália, Észak-Írország, Japán.
3. ábra: Szándékozik elhagyni az országot a következő időszakban, hogy Angliában dolgozhasson?
4. ábra: Mikor tervezi, hogy elhagyja az országot?
A fenti diagramon látható az a tendencia, hogy kivándoroljanak az Egyesült Királyságba, amit a válaszadók 29%-a preferál. A válaszadók által a Szándékában áll-e a közeljövőben kivándorolni az Egyesült Királyságba, hogy ott munkát vállaljon? kérdésre adott válaszok alapján egyértelmű az a szándék, hogy a közeljövőben az Egyesült Királyságba vándoroljanak; a válaszok megoszlanak az erre irányuló kívánság, illetve az ebbe az irányba tett konkrét lépések között. Megállapítható, hogy azoknak a válaszadóknak a szinte 30%-a, akik az Egyesült Királyságot adták meg kedvelt célországnak, a közeljövőben kívánnak távozni, míg a maradék nem válaszolt (kb. 43%), vagy nem a közeljövőben szándékozik kivándorolni.
29
Szükséges azonban megjegyezni, hogy az eredményeket jelentős mértékben befolyásolja a vizsgálati módszer (online kutatás), amely a magasabb képzettséggel korrelál, míg Olaszországot és Spanyolországot főként az alacsonyabb iskolázottságú személyek részesítik előnyben.
5. ábra: Tett már erre vonatkozólag lépéseket?
Annak az összesen 465 válaszadónak, akik az Egyesült Királyságba kívánnak dolgozni, a 20%-a már megtette, míg 28%-ának szándékában áll megtenni a szükséges lépéseket. A megtett intézkedések szempontjából a további lebontás kimutatta, hogy a kedvelt célországként az Egyesült Királyságot megadó válaszadók 20%-a már tett lépéseket a kivándorlás irányába. Ezek eloszlását az alábbi ábra szemlélteti.
6. ábra: Azon román állampolgárok által tett lépések, akik az Egyesült Királyságba kívánnak kivándorolni
Szükséges megjegyezni, hogy az Egyesült Királyságba dolgozni tervező válaszadók többsége ezzel egyidejűleg annak érdekében is lépéseket tesznek, hogy munkát találjanak, ami javítja a cél elérésének esélyét. Az első helyen az online lépések vannak, amelyet a segítségkérés barátoktól és munkatársaktól és interjúk/versenyvizsgákra való jelentkezés opciók követnek. Ez az eloszlás két értelmezést tesz lehetővé a migráció és a szakszervezetiség közötti kapcsolat tekintetében: az igénybe vett módozatok a szakszervezetek ez irányú tevékenységének hiányát tükrözik, illetve a szakszervezetek által követhető lehetséges fejlődési irányokra utal. Amint az várható volt, az online erőforrások igénybevétele, illetve az interjúk/versenyvizsgák egyenes összefüggést mutatnak a magas szintű képzettséggel, míg az informális hálózatok igénybevétele az alacsonyabb képzettséggel korrelál. A nemek között nem tapasztalható jelentős különbség. A tartózkodási időszak tekintetében általában hosszabb időszakokat választanak:
7. ábra: Mennyit ideig szándékozik az Egyesült Királyságban tartózkodni?
Mivel a kutatás összes résztvevője válaszolt erre a kérdésre, szem előtt kell tartanunk annak lehetőségét, hogy a válaszok a belső környezettel, illetve a migrációs szándékkal kapcsolatos önigazolással való elégedetlenség egyik megnyilvánulási formáját képezik.
VIII. Ösztönző, illetve kényszerítő tényezők A román állampolgárok Egyesült Királyságba történő kivándorlását kétféle tényező magyarázza: a kényszerítő tényezők, illetve az ösztönző tényezők.
Kényszerítő
tényezők: az
aktuális
anyagi
helyzettel
való
elégedetlenség,
annak
szükségessége, hogy többet keressen, mint Romániában, munkahely hiánya Romániában, a gazdasági válság hatásai Romániában, a család támogatásával kapcsolatos igények, a munkatörvény
rendelkezéseinek
való
nem
megfelelés,
kölcsönök
kifizetésének
szükségessége, a szakmai fejlődés lehetőségének hiánya;
Ösztönző tényezők: nagyobb bérek külföldön, jobb munkafeltételek, az óhaj, hogy egy másik országban éljen vagy vállaljon munkát.
A munkavállalás céljából történő kivándorlás legfontosabb tényezői gazdasági tényezők. Ezért az első helyen az aktuális anyagi helyzettel való elégedetlenség, valamint a magasabb külföldi bérek állnak. Ez újra kihangsúlyozza azt, hogy a romániai bérek rendkívül alacsonyak, és emiatt a polgárok nem tudnak tisztességes életkörülményeket biztosítani családjuk számára. A szegénység messze a migrációs szándék megjelenésének legfontosabb oka. A gazdasági tényezők mellett a szakmai fejlődés lehetősége iránti igény szintén jelentős szerepet játszik.
8. ábra: A legfontosabb tényezők, amelyek miatt a román állampolgárok az Egyesült Királyságba mennek dolgozni.
Az összefoglaló elemzés a következő eloszlást mutatja: a válaszadók 48%-a egyértelműen kényszerítő tényezőket, míg 29%-a olyan ösztönző tényezőket nevezett meg, amelyek meghatározzák migrációs szándékukat; a többiek személyes vagy körülményektől függő okokat vagy olyan tényezőket adott meg, amelyek mindkét kategóriába besorolhatók. Az Egyesült Királyság ellenezte a leginkább a munkaerőpiaci megszorítások feloldását, amelyeket Románia csatlakozásától számított hét éven keresztül fenntartott, bár a román állampolgárok többsége munkavállalás vagy tanulás céljából vándorolna ki az Egyesült Királyságba. Az Egyesült Királyság azzal az elméleti feltevéssel indokolta tartózkodását, hogy a román állampolgárok a brit szociális rendszer (magas szociális juttatások) miatt akarnak kivándorolni az Egyesült Királyságba. Az Európai Bizottság szószólója, Jonathan Todd úr december közepén úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Királyság által az EU munkavállalóival szemben bevezetett megszorítások
törvényellenesek, és az adatok nem támasztják alá a szociális juttatásokért folyó turizmussal kapcsolatos állításokat. A román és a bolgár bevándorlókkal kapcsolatos vita más fontosabb európai országban is folyik, így például Franciaországban és Németországban, de nem annyira éles, mint az Egyesült Királyságban (BBC News Online).
IX. Az Egyesült Királyságba bevándorló munkavállalók profilja Míg a 90-es években a migrációs hullámok minden korcsoportot érintettek, és a legnagyobb intenzitással a 18 év alatti gyermekeknél és a 26-40 éveseknél jelentkeztek, jelenleg a kivándorlási tendencia csupán a 26-40 éveseknél tapasztalható. A külföldre távozó román állampolgár általában versenyképes, jól képzett munkaerő. Az egyetemet végzettek a törvényesen kivándorlók kb. 10-12%-át teszik ki. A törvényes kivándorlók 26%-a érettségizett és felsőfokú végzettségű, 9%-a a műszaki képzésben, illetve szakmai képzésben részesült, és kevesebb, mint egyharmaduk végzett csak elemi iskolát vagy gimnáziumot.30 A migrációra és a kivándorlók profiljára vonatkozó román statisztikák hiányosak a célországok migrációs statisztikai adataihoz képest. Az EU-ban munkát kereső román és bolgár állampolgárok nagyrészt az építkezési ágazatban (21,2%), magánháztarásokban és otthoni ápolásban (17,5%), valamint a vendéglátási és gasztronómiai iparban (14,2%) dolgoznak. A kivándorlók 14%-ának sikerül magasabb képzettséget igénylő munkát találnia, mint otthon, 22% ugyanazon a képzettségi szinten marad, további 22% alacsonyabb szintű képzettségi szinten dolgozik a célországban, illetve 36% sohasem dolgozott Romániában.31
30
Vasile Ghețau, Demographic decline and the future of Romanian population (Demográfiai hanyatlás és a román népesség jövője), ALPHA MDN Könyvkiadó, 2007, 34. o. 31 Manuela Sofia Stanculescu, Victoria Stoiciu, The Impact Of The Economic Crisis On The Labor Migration From Romania (A gazdasági válság hatása a Romániából érkező munkások migrációjára), Friedrich Ebert Stiftung, 2012, 17. o.
9. ábra: Kelet-európai munkavállalók az Egyesült Királyságban
A becslések szerint 2013 végén körülbelül 100.000 bolgár és román állampolgár élt az Egyesült Királyságban, ami viszonylag alacsony szám az EU8 országokhoz képest. Ion Jinga, Románia nagykövete az Egyesült Királyságban, a munkaerő iránti igénnyel magyarázta a román állampolgárok jelenlétét az Egyesült Királyságban. A munkaképes korú román bevándorlók nagyobb arányban állnak munkaviszonyban, mint a hasonló korú brit polgárok. A román állampolgárok nem gyakorolnak nyomást az egészségügyi és a szociális rendszerre, mivel a legtöbb román állampolgár 18 és 35 év közötti korcsoportba tartozik, és így nincs szükségük orvosi ellátásra vagy szociális segélyre. Ezen kívül a román diplomata által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a kivándorlók 62%-ának nem kell eltartania senkit, míg 32%-ának nincs gyermeke.32 Az Egyesült Királyságban dolgozó román állampolgárok profiljára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Ezért az Egyesült Királyságban élő román állampolgárok által az alkalmazott kérdőívre adott válaszok alapján megpróbáltunk egy teljesebb profilt kialakítani.
32
http://adevarul.ro/news/eveniment/ion-jinga-vina-roman-marea-britanie
X. Az Egyesült Királyságban dolgozó román állampolgárok helyzete A vizsgálat több különböző, migrációval szembeni tendenciát azonosított a válaszadók profiljának megfelelően. A válaszok kezdeti elemzése során a következőket állapítottuk meg: -
A nők száma jelentősen nagyobb (56,32%), mint a férfiaké (43,68%);
-
A legtöbb (84,78%) Egyesült Királyságban élő román állampolgár városon él.
10. ábra: Lakókörnyezet
Az Egyesült Királyságban élő román bevándorlók általában hosszabb ideig (több mint 5 évig) kívánnak az országban tartózkodni, vagy véglegesen le akarnak telepedni (35,9%);
Az Egyesült Királyságban élő román bevándorlók jól képzettek: 35,6%-uk hosszú távú egyetemi tanulmányokat folytatott, 24%-uk főiskolát végzett, míg 9%-uk posztgraduális képzésben vett részt;
Az Egyesült Királyságban élő román bevándorlók 67%-a rendelkezik munkatapasztalattal, már dolgozott Romániában, és versenyképes munkaerőt képez;
Az Egyesült Királyságban élő román bevándorlókat a gazdasági helyzet, a magasabb bérek, a munkahely lehetősége, a magasabb életszínvonal, a jobb munkafeltételek motiválják;
A válaszadók 52%-a családjukkal együtt élnek az Egyesült Királyságban, és kb. 30%-uk szeretnék kivinni családjukat is;
Az angol nyelvismereti szint nem jelent akadályt az Egyesült Királyságban élők számára;
A román állampolgárok többsége állandó munkaszerződéssel rendelkezik (35,9%); őket az önálló vállalkozók (28,3%), a diákok (15,2%), majd a vállalkozók és a háztartásbeliek követik;
A válaszadók 43%-a házas;
A legfontosabb egyesült királyságbeli munkaterületek: egészségügyi és szociális ellátás, szállodák és éttermek, építkezések;
A román válaszadók többsége (több mint 90%-a) részben vagy teljesen ismeri jogait, amit a személyes tájékozódásnak, főként rokonaikon, barátaikon, a meglévő fórumokon keresztül szerzett információknak köszönhetnek, és csak kis mértékben a szakszervezeteknek.
A rokoni vagy baráti kapcsolatokra alapuló hálózatok fontos információforrást jelentenek a bevándorlók számára minden, számukra fontos területen. E hálózatok segítséget nyújtanak abban, hogy megkezdjék életüket a célországban, bekerüljenek az új környezetbe, és alkalmazkodjanak a célországban létező feltételekhez.
11. ábra. A felhasznált információforrások
12. ábra. Annak érdekében tett lépések, hogy az Egyesült Királyságban munkát találjanak vagy tanuljanak
Az Egyesült Királyságba már kivándorolt román állampolgárok által használt megoldások általában az egyik vagy másik változat körül összpontosulnak. Ami a már más országban élő állampolgárokat illeti, hatékony munkaerőnek tekintik őket, és így „ajánlólevélnek” számítanak. Az első helyen az A barátoktól, rokonoktól kapott segítség… (kb. 46%) van, amelyet az Interjúkon/versenyvizsgákon való részvétel és Online munkaajánlatok követése lehetőségek követnek. A megbízható információforrások közül a legelterjedtebb opciót, amely alapján az állampolgárok a migráció mellett döntenek, az „Informális csatornák” (rokonok, barátok, ismerősök) válasz képezi; ezt a munkaerő toborzó irodák követik.
Ezek a hálózatok együttesen fejtik ki hatásukat a migráció jelenségében, ami azt jelenti, hogy ha a kivándorlónak van egy barátja vagy rokona az Egyesült Királyságban, ez megnöveli annak valószínűségét, hogy az illető az Egyesült Királyságba való kivándorlás mellett döntsön, mivel előnyt kovácsol az említett személyek tapasztalataiból.
A válaszadók 8%-a szakszervezeti tag.
A legfontosabb nehézségek, amelyekkel a román állampolgárok az Egyesült Királyságban szembesülnek ott tartózkodásuk első évében:
13. ábra. A legfontosabb nehézségek, amelyekkel a román állampolgárok az Egyesült Királyságban szembesülnek ott tartózkodásuk első évében
Az első két legfontosabb nehézség, amellyel a román állampolgárok az Egyesült Királyságban találkoznak a következők: a tartózkodási és a törvényes munkavállalási engedély megszerzése, valamint az országtól való elszakadást követően tett alkalmazkodási erőfeszítések. A legfontosabb probléma, amellyel a román állampolgárok az Egyesült Királyságban szembesülnek, a megkülönböztetés, amelyet mind a negatív válaszok nagy aránya (35%), mind a származásuk alapján megkülönböztetett román állampolgárok kijelentései megerősítenek. „Román állampolgárként és szakemberként az élet egyre nehezebbé válik az Egyesült Királyságban.” „Most szinte naponta megkérdezik, hogy milyen nemzetiségű vagyok, és rasszista attitűdökkel szembesülök. Néhányan nem mondanak semmit, legtöbbjük csak meglepődik, mások azt mondják, hogy nem nézek ki románnak, de vannak olyanok is, akik rosszindulatú megjegyzéseket tesznek rólunk.” Gyakran megesik, hogy a brit sajtóban a román állampolgárokkal szemben tapasztalható megkülönböztetés hatásai felháborítják az Egyesült Királyságban élő román állampolgárokat. Egy Middlesex-i Egyetemen tanuló, újságíró szakos hallgató elmondása szerint az Egyesült Királyságban élő román állampolgárok két csoportra oszlanak: I. „Azok, akik azért jönnek ide, mert többet akarnak az élettől, vagy egyszerűen igazságtalanul kirekesztették őket saját országukban. Tudom, hogy van egy feladatuk. Egy céljuk. Szeretnének elérni valamit, egy ideált. Gratulálok, és fogadják jókívánságaimat. Ne hagyják, hogy valami vagy valaki eltérítse az útjukról”. II. „És mások, akik nem munka, tanulás, illetve általában véve valamilyen előrelépés céljából érkeznek ide, hanem azért, hogy pusztítsanak.”33 Jóllehet Nagy-Britanniáról azt állítják, hogy „teljesen ellenzi a rasszizmust és a kulturális megkülönböztetést”, a sajtóban és a politikusok által folytatott agresszív kampány eredményeként a román állampolgárok páriákká váltak.34
33
http://m.libertatea.ro/detalii/articol/andreea-studenta-in-anglia-are-un-mesaj-dur-pentru-cele-doua-categorii-de-romani-din-marea-britanie-deacord-cu-ea-469909.html 34 http://adevarul.ro/news/eveniment/ion-jinga-vina-roman-marea-britanie
A hazaküldött pénz hatása a származási országra
A hazaküldött pénz és a migráció közvetlen megoldást jelentenek a háztartások és a kivándorlók családja számára, illetve közvetve befolyásolják néhány probléma megoldását. A külföldön dolgozó román állampolgárok jelentős szerepet játszanak a nemzeti jövedelem összetételében; a hazaküldött pénz növeli az ország külső forrásokból megvalósított bevételét, ami emeli a címzettek életszínvonalát, és hozzájárul a helyi gazdaság fejlődéséhez azáltal, hogy fokozza a fogyasztást és növeli a befektetéseket, illetve csökkenti a kormányra gyakorolt nyomást, hogy gazdasági és szociális reformokat hajtson végre. A hazaküldött pénz létfontosságú a kivándorlók családja, a fejlődő országok kormánya (mivel értékes alapok áramlanak be az országba) és a származási országban működő bankok számára (mivel így valutához jutnak, és új potenciális ügyfelekhez férnek hozzá). A migráns munkavállalók által hazautalt összegek a teljes pénzáramlás jelentős részét képezik, amelyet általában a kivándorolt munkások családjuk vagy barátaik felé irányítanak. A hazaküldött pénzösszegek nagyságát vagy gyakoriságát több tényező határozza meg, így például a következők: a kivándorolt munkások száma, bére, a származási/befogadó országban folytatott gazdasági tevékenység, az árfolyamráta, a politikai kockázat, a pénzátutalásokhoz használt eszközök, a családi állapot, az kivándorolt személyek képzettsége, az a tény, hogy a kivándorolt személy házastársával/gyermekeivel távozik vagy sem, a külföldön töltött idő, a család jövedelme. Románia rendelkezik a pénzátutalások egyik legmagasabb szintjével az Európai Unióban, a balti országokkal, Lengyelországgal és Szlovákiával együtt. A román kivándorlók által Romániába küldött pénzösszegek jelentős gazdasági hatást fejtenek ki. A Román Nemzeti Bank adatai szerint ezek az átutalások 2005 és 2012 között összesen 36,2 milliárd dollárra rúgtak, ami a nemzeti gazdaság kb. 3%-át képezi. A hazautalt összegek 2008-ig folyamatosan növekedtek, és elérték a 6,6 milliárd eurós maximális szintet; ezután a dél-európai gazdasági válság miatt az összegek csökkenni kezdtek. Az átutalások összege 2011-ben elérte a 3,7 milliárd eurót. A Világbank adatai szerint a külföldön dolgozó román állampolgárok által 2013 januárja és októbere között hazaküldött összegek meghaladták a GDP 2%-át.35 35
http://the-money-channel.ro/?p=19545
Több kutatás szerint azok a kivándorlók, akiknek több családtagjuk marad a származási országban (és azok, akiket zavarnak a kivándorlás családtagjára gyakorolt negatív hatások), több pénzt küldenek haza. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a pénzátutalások legfontosabb célja segítséget nyújtani az otthoniaknak, és minimálisra csökkenteni azokat a kockázatokat, amelyeknek a családtagok ki vannak téve. Ezek a pénzösszegek jelentős mértékben függnek a remigrációs projektektől és a kivándorló nemétől. A legkevesebb pénzt azok küldik haza, a származási országba, akik nem akarnak sem rövidebb, sem hosszabb időn belül hazatérni. A másik végletet azok a kivándorlók képezik, akik határozottan haza akarnak térni. Amikor meghozzák a hazatérésre vonatkozó döntést, a pénzátutalások ennek megfelelően megváltoznak: minél nagyobb a valószínűsége annak, hogy hazatérnek, annál több pénzt utalnak át. Ez a jövedelemszinttől, a foglalkoztatási területtől és a családi állapottól is függ.36
14. ábra: Küld haza pénzt a Romániában élő rokonainak?
36
Sandu Dumitru, The social worlds of Romanian migration (A romániai migráció szociális világa), Polirom Könyvkiadó, 2010, 154. o.
15. ábra: Mire használják a hazaküldött pénzt?
XI. A szakszervezetekkel szembeni attitűdök a befogadó és a származási országban Romániában háromoldalú szociális párbeszéd folyik, amelyben öt szakszervezeti szövetség és 13 munkaadói szövetség, valamint kormányzati képviselők vesznek részt. A Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT)37 a legfontosabb nemzeti szintű konzultációs testület. A szociális párbeszédet az erre a célra ágazati és regionális szinten létrehozott bizottságok biztosítják. A minimálbért háromoldalú kollektív tárgyalás útján állapítják meg. A kollektív munkaszerződéseket a szakszervezetek és a munkaadók közötti háromoldalú szociális párbeszéden keresztül tárgyalják meg és írják alá. A legfontosabb szakszervezeti szövetségek, amelyeket elismernek a kormány – szakszervezetek – munkaadói szervezetek háromoldalú tárgyalásokon a GSZT-n (a Gazdasági és Szociális Tanács) keresztül a következők: CNSLR Fratia (a „Testvériség” Romániai Szabad Szakszervezetek Nemzeti Szövetsége); BNS (A Nemzeti Szakszervezeti Tömb); CNS Cartel Alfa (a „Cartel Alfa” Nemzeti Szakszervezeti Szövetség); CSDR (a Romániai Demokratikus Szakszervezeti Szövetség) és a „Meridian” Nemzeti Szakszervezeti Szövetség.
37
A 109/1997. számú törvényben került meghatározásra.
A szakszervezeti tagok számára vonatkozóan nem rendelkezünk pontos statisztikai adatokkal, de a szakszervezeti vezetők szerint ez 2,4 millió körül mozog, ami az alkalmazottak számának 50-52%-át jelenti. A szakszervezeti szerveződés aránya kb. 50%-ra tehető, ami valamivel magasabb az ipari ágazatban. Az állampolgárok elég kevés támogatást várnak el a szakszervezetektől a migrációs folyamatban: a válaszadóknak csupán 8%-a gondolja úgy, hogy a szakszervezetek hiánytalan támogatást nyújtanak, míg kb. 25%-uk részleges támogatásról számol be. Az a tény, hogy a válaszadók kb. 33%-ának elvárásai vannak a támogatás tekintetében, pozitívnak tekinthető, mivel lehetőséget nyújt a szakszervezeteknek, hogy ebben a tekintetben beavatkozzanak. Az uralkodó tendencia mégis inkább a szakszervezetek azon képességével/lehetőségével kapcsolatos bizalom hiánya, ami nagymértékben annak tulajdonítható, hogy nincsenek pozitív tapasztalataik erre vonatkozóan. Szükséges megjegyezni, hogy csak néhány válaszadó tartotta kedvezőnek a szakszervezetek hatékony megközelítését, amely a kényszerítő tényezők hatásának csökkentésére irányult. A keresztelemzés összetettebb helyzetet tárt fel:
16. ábra. Ön szakszervezeti tag?
17. ábra. Az Ön véleménye szerint a szakszervezetek segíthetnek-e Önnek a kivándorlásban?
Amint az látható, a válaszadóknak csupán 37%-a szakszervezeti tag. A tagság csak gyenge korrelációt mutat azzal az elvárással, hogy a szakszervezetek támogassák a migrációs folyamatot. A válaszadók munkapiaci helyzetének elemzése feltárta, hogy kb. 74%-nak egyéni munkaszerződése van,38 a szakszervezeti szerveződés aránya pedig 50% körül mozog. Az elemzést az egyéni munkaszerződéssel rendelkezők mintáján végezték el, amit a szakszervezeti tagsággal és a szakszervezeti támogatás értékelésével korreláltak. Ez a következő helyzetet tárta fel:
Az Ön véleménye szerint a szakszervezetek Mi
az
Ön
foglalkozása/aktuális
foglalkoztatási Önnek a kivándorlásban?
státusza? Munkaszerződés
Ön
segíthetnek-e
Igen
Részben
Nem
Összesen
szakszervezeti Igen
7,0%
12,8%
30,5%
50,3%
Nem
2,1%
11,6%
36,0%
49,7%
9,1%
24,4%
66,5%
100,0%
tag? Összesen
3. táblázat: Az Ön véleménye szerint a szakszervezetek segíthetnek-e Önnek a kivándorlásban?
Amint az látható, az elvárások nagyobbak a szakszervezeti tagok körében, de a különbség nem jelentős. Ez arra utal, hogy a migrációval kapcsolatos szolgáltatások terén a szakszervezetek fejlődése növelhetik a vonzerejüket és a szakszervezeti tagok számát. Ugyanakkor figyelembe véve, hogy a szakszervezeti tagok csak kb. 40%-a gondolja úgy, hogy a szakszervezet segíthet nekik a kivándorlásban, nyilvánvaló, hogy ez lehetőséget jelent a szakszervezetek ez irányú fejlődése tekintetében.
38
A különbség elsősorban az alábbi kategóriák között oszlik meg: diákok: 10%, önálló vállalkozók: 4%, munkanélküli: 3,8%, önállóan (valószínűleg illegális munka): 2%, a többiek háztartásbeliek, napszámosok és nyugdíjasok.
XII.
A szakszervezetek kivándorlással/a kivándorló munkavállalók támogatásával kapcsolatos politikája
Álláspontunk szerint nem létezik nemzeti szintű szakszervezeti politika a migrációval kapcsolatban. Ezen kívül egyik szakszervezeti szövetség sem dolgozott ki olyan saját stratégiát ezen a területen, amely a nemzeti jellemzők szintjéhez igazodna, és amely jelentős hatást gyakorolna erre a területre. Ezt a helyzetet az is kihangsúlyozza, hogy a szakszervezeteken belül nem léteznek a migrációra specializálódott struktúrák. Ez az értékítélet az ideális modellhez kapcsolódik, figyelembe véve a migráció mértékét, és azt az érdeklődést, amelyet a szakszervezetek körében kelthet. A romániai szakszervezetek és az európai szakszervezeti mozgalom között létező kapcsolatoknak köszönhetően, olyan migrációval kapcsolatos eseményekről beszélhetünk a romániai szakszervezetek körében, mint például szemináriumok, tájékoztatási kampányok, konferenciák és időnként a szóban forgó területen végzett kutatások. A migráció problémájával, annak mértékével és hatásaival kapcsolatos érdeklődés hiányát a romániai szakszervezetek sajátosságainak, illetve az elmúlt években tapasztalt átalakulásainak kontextusában kell értelmezni. Az elmúlt 10 évben a romániai szakszervezetek szociális szerepe jelentősen csökkent az 1990-2004 időszakhoz képest, ami az egymást követő kormányok által rájuk gyakorolt agresszív nyomás és a tagok száma csökkenésének tulajdonítható. Más szóval, a romániai szakszervezetek válságát a gazdasági feltételek (a legfontosabb tényezők: a nagy nemzeti vállalatok megszüntetése és a gazdasági válság) és a politikai feltételek (az egymást követő kormányok által tett jobb intézkedések a szakszervezetek támadásához vezettek) magyarázzák. Ez a helyzet arra kényszerítette
őket,
hogy
elsősorban
a
nemzeti
problémákra,
azok
megoldására
összpontosítsanak, és így némileg szem elől veszítették a migráció szociális jelentőségét. Az érdeklődés hiánya könnyen megérthető a migráció teremtette helyzet szempontjából: a Romániát elhagyó munkavállalók már nem szakszervezeti tagok, ami mind a problémáik iránti érdeklődés hiányát, mind az intézkedésekhez szükséges jogi eszközök hiányát megmagyarázza. A szakszervezeti tagság elvesztése két módon történhet:
A munkavállalói státusz elvesztése a munka céljából külföldre történő távozás előtt. Ez gyakran előfordul azokban a helyzetekben, amelyekben a migrációt életmentő megoldásnak tartják, ami kiutat jelenthet a kilátástalanságból. Ez volt a legfontosabb jelenség, amely a 2000-2008 időszakra volt jellemző. A nagyszámú elbocsátások miatt a munkanélküliség kiterjedt társadalmi jelenséggé vált, ami példa nélküli válsághoz vezetett a román társadalomban. Ilyen körülmények között a megoldást a munkanélküliek kivándorlása jelentette, amelyet az állampolgárok az állam vagy a szakszervezetek támogatása nélkül találtak meg; ez utóbbi kihasználta a munkanélküliség okozta alacsony szociális nyomást. Figyelembe véve, hogy intézményi szempontból a migráció egyre inkább „kaotikus jelenséggé”, de a folyamatba bekerült állampolgárok szempontjából „önszerveződővé”
vált, a szakszervezetek beavatkozási lehetőségeinek
jelentős
korlátozását figyelhettük meg. A munkavállalói/szakszervezeti tagsági státusznak a kivándorlás miatti elvesztése. Ez főként azokban a helyzetekben gyakori, amelyekben a kivándorlás a jobb és civilizáltabb élet keresésében talált megoldás; ez főként a romániai munkaerőpiaci feltételekre kínál alternatív lehetőséget.
A romániai szakszervezetek migrációs folyamatba történő beavatkozását jelentősen visszafogta az, hogy a célországok szakszervezetei nem mutattak érdeklődést az ezen a területen teendő közös intézkedések iránt, mivel az utóbbiak a bevándorlást a tagjaik jövedelmét és lehetőségeit veszélyeztető jelenségnek tekintették. Más szóval, a romániai szakszervezetek félreértették a migrációnak a munkaerőpiac szempontjából játszott jelentőségét, ami az EU-beli szakszervezetek által mutatott érdektelenséggel társult. Amint az ebből a vizsgálatból is kiderül, a legfontosabb intézkedési lehetőség az európai szakszervezeti hálózatok létrehozása a kivándorló munkavállalók támogatása céljából.
XIII.
A tájékoztatás legjobb gyakorlata arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók hogyan kapnak támogatást/információkat a szakszervezetekkel kapcsolatban és hogyan válnak a szakszervezeti struktúrák részévé
Eléggé nehéznek bizonyult olyan romániai szakszervezetet találni, amely támogatja és tájékoztatja a migráns munkavállalókat. 1. Több intézkedés történt annak céljából, hogy a szakszervezetek európai alapokból támogatott projektek keretében tanácsadást és információkat nyújtsanak a Romániában dolgozó bevándorlóknak. 1.1 A Nemzeti Szakszervezeti Tömb (BNS) tanácsadó irodát hozott létre a migráns munkavállalók számára egy európai alapokból támogatott projekt keretében, amelynek címe A migráns munkavállalók szakszervezeti képviselete Romániában, és amelyet 2009 és 2011 között hajtottak végre. A migráns munkavállalóknak a következő esetekben biztosítottak tájékoztatást és tanácsadást: o ha információra volt szükségük a romániai munkaügyi jogszabályok tekintetében, o ha megsértették jogaikat, o munkaügyi jogviták esetén, o ha kommunikációs problémákkal szembesültek a hatóságokkal vagy a munkaadókkal való kapcsolataikban, illetve ha nehézségeik vannak a társadalomba való beilleszkedésben.
Mind a szövetségbe tömörült szakszervezeti tagok, mind a szakszervezetbe be nem lépett munkavállalók, akik munkájukkal kapcsolatos problémákkal szembesültek, igénybe vették a fentiekben említett szolgáltatásokat. A bevándorló munkavállalóknak nyújtott tanácsadás mellett a BNS tájékoztatási kampányt
folytatott
a
Romániában
letelepedett
bevándorlók
számára
a
munkaügyi
jogszabályokra vonatkozóan; ennek keretében mintegy 500 bevándorlót szólított meg. Ma már a BNS tagjai között a következő országokból érkező munkavállalók vannak: Chile, Argentína, Brazília, Elefántcsontpart, Nigéria, Spanyolország, Portugália, Szerbia, Montenegró, Szlovénia. A legtöbbjük sporttal kapcsolatos tevékenységet folytat.
A fentiekben említetteken kívül, a következő célkitűzéseket sikerült elérni: a Romániába bevándorolt munkavállalók szükségleteinek azonosítása; a szakszervezetek adminisztratív és reprezentációs kapacitásának növelése a Romániába bevándorolt munkavállalók számára; a bevándorolt munkavállalókat támogató szakszervezetek szerepének fokozása. 1.2 2009-ben a „Cartel ALFA” Nemzeti Szakszervezeti Szövetség egy partnerségi projektet hajtott végre egyéb szakszervezetekkel és nem-kormányzati szervezetekkel a bevándorolt munkavállalók megsegítése céljából. A projekt célcsoportja több mint 49.000 bevándorolt munkavállalóból áll, akiknek többsége Törökországból és Kínából érkezett. A projekt eredményeként egy Útmutatót dolgoztak ki a munkavállalók anyanyelvén, és ezáltal megoldották a következő problémákat:
o a bevándorolt munkavállalók ismerik jogaikat és a román társadalomba történő beilleszkedési lehetőségeiket; o a bevándorolt munkavállalók számára biztosították azokhoz az információkhoz való hozzáférést, amelyek munkaügyi jogaikkal, illetve azon képességük fejlesztésével kapcsolatosak, hogy teljes mértékben részt vegyenek a társadalmi és gazdasági életben.
2. A szakszervezetek ennél kevesebb intézkedést tettek a kivándorolni kívánó vagy a külföldön élő és dolgozó román állampolgárok érdekében.
2.1 2011 októberében a máramarosi „Testvériség” Romániai Szabad Szakszervezetek Nemzeti Szövetsége együttműködési megállapodást írt alá az olaszországi CGIL-vel. A partneri megállapodás célja az Olaszországban dolgozó román állampolgárok társadalmi és gazdasági, kulturális, szakmai tevékenységeinek fokozása és fejlesztése, valamint tájékoztató és tanácsadói tevékenységek szervezése volt a máramarosiak számára, akik Olaszországba kívántak kivándorolni. A megállapodást elsősorban az Olaszországban dolgozó helyiek megsegítése érdekében írták alá. Másfelől, a Romániában letelepedett olasz munkavállalóknak is biztosították a szükséges segítséget.
2.2. A „Cartel ALFA” Nemzeti Szakszervezeti Szövetség részt vett a migráns munkavállalóknak biztosított segítségnyújtásban a problémáik megoldásában: o A jogok tiszteletére alapuló migrációs politika javítása; o A más országokban működő szakszervezetekkel való együttműködés; o A szakszervezeti tagok, és különösen a szakszervezeti képviselők és köztisztviselők oktatása, tájékoztatása; o A migráns munkavállalókkal folytatott párbeszéd. A „Cartel ALFA” Szakszervezeti Szövetség továbbá megpróbált kapcsolatokat kialakítani azon EU tagállamok nemzeti szakszervezeteivel, amelyek migrációs hullámok célpontját képezik. A 2009. október 1. és 2010. szeptember 30. közötti időszakban a „Cartel ALFA” Szakszervezeti Szövetség partnerként részt vett a „Határon átívelő, tisztességes munkavállalási kapcsolatok kialakítása” európai projektben, amelyet az Európai Bizottság támogatott. A fő pályázó a ciprusi DEOK (Demokratikus Munkaszövetség), míg egy másik partner a szlovákiai NKOS (Keresztény Szakszervezeti Szövetség) volt.
XIV. Következtetések, ajánlások Következtetések -
A migráció okait az oktatási szint, illetve a folyamatban résztvevők szakterületének függvényében differenciáltan kell elemezni.
-
A migrációval kapcsolatban az elmúlt években végzett vizsgálatok, amelyek az alkalmazottakkal foglalkoztak, azt mutatták, hogy a migráció legfontosabb oka a jövedelem szintje, amit ez a vizsgálat is igazolt. Általánosságban véve (minden populációt figyelembe véve), kijelenthető, hogy a migráció legfontosabb oka a szegénység, különösen mivel sok esetben „szegénységi bérszintről” van szó.
-
A szociális védelem hiánya, amely a „szürke” gazdaságban (az ún. fekete munkaerőpiac) dolgozó munkavállalókat érint, szintén hozzájárul a migráció felgyorsulásához.
-
Úgy tűnik, az alkalmazottak viszonylag kis mértékben tudatosítják jogaikat, ha figyelembe vesszük a munkafeltételeket, amelyeket hajlandók elfogadni. Ezt azoknak a román állampolgároknak a helyzete is igazolja, akik gyakran a minimális szociális
védelmi szint alatti munkát is elfogadnak (például a Spanyolországban és Olaszországban az építkezésben dolgozó vagy a háztartási munkákat végző romániai munkavállalók). A problémát nem annyira az alacsony szintű tájékozottság jelenti, ami hosszú távú tájékoztatási kampányok segítségével javítható, hanem a szegénységnek az állampolgárok azon kategóriájára gyakorolt hatása, ami miatt jelentősen nagyobb mértékben tűrik el a nem megfelelő munkafeltételeket mind saját országukban, mind külföldön. Figyelembe véve, hogy Romániában sok állampolgár nehéz munkát is elvállal alacsony (sokszor a szegénységi szint alatti) bér ellenében, gyakran nem megfelelő munkakörülmények között, néha szociális védelem nélkül (feketemunka), teljesen érthető, hogy a (romániai bérekhez képest) jobban fizetett nyugat-európai állások esetében még ennél is több nehézség elviselésére is hajlandók, még akkor is, ha alacsonyabb bérért dolgoznak, mint az adott ország állampolgárai. Így, a román állampolgárok által a munkaerőpiacra gyakorolt dömping egyértelműen a szegénység megnyilvánulása. -
Összességében az elemzés a Romániában történő munkavállalás egyre bizonytalanabbá válását mutatja, ami a migráció egyik legfontosabb oka, és ami meghatározza a román állampolgárok viselkedését, amikor munkavállalás céljából kívánnak kivándorolni.
A migráció lehetőséget jelent a szakszervezetek számára, az új állásokba történő átszervezés, valamint a tagoknak/állampolgároknak nyújtott szolgáltatások új típusainak tekintetében. Ez a lehetőség azonban jelentős befektetéseket igényel, amelyek segítségével létrehozhatók a szükséges struktúrákat, és megteremthetők a fenntartásukhoz szükséges jövedelemforrások.
Ez
a
lehetőség
továbbá
a
szakszervezeti
mozgalom
hatékony
globalizációjától, a különböző országok szakszervezetei, a migrációban résztvevő erős európai és globális szakszervezeti struktúrák közötti működőképes partneri kapcsolatok meglététől függ. Az Európai Unió által az átszervezés jelentős részéhez nyújtott támogatás (az új szociális dimenzió fejlesztésének/támogatásának egyik formája) megfelelő megoldás lenne. Jóllehet jelenleg jelentős összegeket fordítanak a szakszervezetek által végrehajtott migrációs projektekre, ezek nem irányulnak közvetlenül az egész migrációs hullámra, illetve túl nagy mértékben összpontosítanak a jelenség által a célországokban generált problémákra, és kevésbé a migrációs folyamat kiindulási pontjára.
Ajánlások
Az egységes, hatékony megközelítés szempontjából, a vizsgálat legfontosabb ajánlásai általában politikai intézkedéseket feltételeznek. De mivel a vizsgálat olyan szakszervezeti intézkedésekre
irányul,
amelyek
jelentős
mértékben
hozzájárulhatnak
a
hátrányok
csökkentéséhez, illetve az előnyök növeléséhez minden érintett fél számára (a származási ország, illetve a célország szakszervezetei), az ajánlások erre a területre összpontosítanak. A legfontosabb cselekvési irányok nagyrészt a kutatás során kapott válaszok alapján körvonalazódnak, és ezért javaslataink is a válaszok szerkezetét követik: - Előzetes fázis: o idegen nyelv tanfolyamok, o a külföldi munkaajánlatokra vonatkozó információk, o a legjobb lehetőségekre vonatkozó ajánlások. - Előkészítő fázis: o az oklevelekre és az elismerendő szükséges dokumentumokra vonatkozó információk, o a dokumentumok összeállításában, az engedélyek megszerzésében nyújtott segítség, o megbízható toborzó irodák bemutatása, o a megfelelő és nem megfelelő gyakorlatokra vonatkozó példák bemutatása. - Kivándorlásra irányuló intézkedések: o munkaajánlatok ismertetése; munkahelyek azonosítása, o előnyös szerződések ajánlása, o információk
arra
vonatkozóan,
hogy
az
állampolgárok
milyen
jogokkal
és
kötelezettségekkel rendelkeznek a célországban, a tevékenység/szakma gyakorlását szabályozó jogszabályi rendelkezések, o a munkaerő toborzó irodák ellenőrzése/szavatolása, o mediálás/munkaszerződések aláírása, o olyan vonatkozások azonosítása, amelyeket az ország elhagyása előtt figyelembe kell venni. - A távozás ideje alatt: o tájékoztatás, támogatás, tanácsadás, o optimális megoldások azonosítása/bemutatása a családegyesítésre vonatkozóan.
Egyéb ajánlások: - a tudatosítás növelése a sajtóban a migrációval kapcsolatos problémákra vonatkozóan, tömegkommunikációs eszközök kialakítása a külföldiek számára, - a kivándorolni készülő szakszervezeti tagok/állampolgárok támogatása területén kialakított helyes gyakorlatot szemléltető példák, A legfontosabb intézkedési lehetőség a szakszervezetek európai hálózatának létrehozása a migráns munkavállalók támogatása céljából.
Irodalom 1. The Impact of Legislative Reforms on Industrial Relations in Romania (A jogszabályi reformok hatása a romániai munkaügyi kapcsolatokra), Nemzetközi Munkaszervezet, 2013 2. The crisis and national labour law reforms: a mapping exercise. Country report: Romania (A válság és a nemzeti munkatörvény reformja: felderítő gyakorlat: Románia), Clauwaert, S. és Schömann, I., Európai Szakszervezetek Intézete, 2013 3. Industrial Relations in Europe (Munkaügyi kapcsolatok Európában) 2012, Európai Bizottság, Foglalkoztatásügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság, 2012 4. European Participation Index (EPI; európai részvételi mutató): A Tool for Cross-National Quantitative Comparison (Nemzetközi mennyiségi összehasonlításhoz használható eszköz), Háttérdokumentum, Sigurt Vitols, Európai Szakszervezeti Intézet, 2010 5. Annual Review of Labour Relations and Social Dialogue in South East Europe: Romania (A délkelet-európai munkakapcsolatok és a szociális párbeszéd éves áttekintése: Románia), Friedrich-Ebert-Stiftung, 2013. 6. Constantin Popescu, I. Gavrilă, D. Ciucur, General economic theory. Volume I: Microeconomics (Általános gazdaságelmélet. I. kötet: Mikrogazdaságtan), Bukarest, ASE Könyvkiadó, 2007 7. National Institute of Economic and Social Research (Nemzeti Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet), 2013 8. National Statistical Institute (Országos Statisztikai Intézet), 226/2013. számú sajtóközlemény 9. A Nyílt Társadalomért Alapítvány által a Politici şi instituţii în migraţia internaţională: migraţia pentru muncă din România, 1990–2006 Report (Politikák és intézmények a nemzetközi migrációban: a romániai munkások migrációja, 1990-2006, Jelentés) című kötetben rendelkezésre bocsátott adatok Bukarest, 2007. február. 10. Rolfe Heather, Potential impacts on the UK of future migration from Bulgaria and Romania (A Bulgáriából és Romániából jövőben érkező migráció lehetséges hatásai az Egyesült Királyságban)
11. Stanculescu Manuela Sofia, Stoiciu Victoria, The Impact Of The Economic Crisis On The Labor Migration From Romania (A gazdasági válság hatása a Romániából érkező munkások migrációjára), Friedrich Ebert Stiftung, 2012. 12. Corrado Giulietti, Welfare Migration (Jóléti migráció), 2011. 13. AT Kearney, The Shadow Economy în Europe (Shadow Economy Európában), 2013. 14. Ghețau Vasile, Demographic decline and the future of Romanian population (Demográfiai hanyatlás és a román népesség jövője), ALPHA MDN Könyvkiadó, 2007. 15. Sandu Dumitru, The social worlds of Romanian migration (A romániai migráció szociális világa), Polirom Könyvkiadó, 2010 16. http://www.ilo.org/budapest/information-resources/press-releases/WCMS_221849/lang-en/index.htm 17. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/2013/02/articles/ro1302029i.htm 18. http://www.eurofound.europa.eu/eiro/studies/tn1301019s/ro1301019q.htm 19. http://www.fscom.ro/?p=549 20. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php 21. http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/immigration/10648646/Number-of-Romanian-andBulgarian-migrant-workers-reaches-record-high.html 22. http://adevarul.ro/news/eveniment/ion-jinga-vina-roman-marea-britanie 23. http://the-money-channel.ro/?p=19545 24. http://m.libertatea.ro/detalii/articol/andreea-studenta-in-anglia-are-un-mesaj-dur-pentru-celedoua-categorii-de-romani-din-marea-britanie-de-acord-cu-ea-469909.html
Online kutatás Bár nem láttuk előre, két mennyiségi kutatást is végeztünk annak érdekében, hogy megszerezzük az Egyesült Királyságba kivándoroló román állampolgárokra vonatkozó releváns információkat. Az első kutatásban megpróbáltuk azonosítani azokat a problémákat, amelyekkel az Egyesült Királyságba bevándorolt román állampolgárok szembesülnek a bevándorlás folyamán, valamint azokat az információforrásokat, amelyek a brit társadalomba történő beilleszkedés megkönnyítésére használhatók. A második kutatásban az Egyesült Királyságba kivándorló román állampolgárok körében tapasztalható tendenciákat elemeztük a munkamegszorítások 2014. január 1-jét követő feloldásának kontextusában. Ehhez két kérdőívet alkalmaztunk az Egyesült Királyságban letelepedett román állampolgárok, valamint a kivándorolni szándékozó román állampolgárok célcsoportjában. A kérdőíveket a „Szolidaritás” Szociális Kutatási és Fejlesztési Központban megvalósított online kutatási platformon keresztül fejlesztettük ki és alkalmaztuk. A két kutatás eredményei létfontosságú eszközt jelentettek a vizsgálat megvalósításában. Ezek a kutatások konkrét adatokkal szolgáltak azokra a problémákra vonatkozóan, amelyekkel az Egyesült Királyságban letelepedett román bevándorlók, illetve a bevándorolni kívánó állampolgárok szembesülnek. Ezen kívül a kutatások eredményei segítségével azonosítottuk a helyzetük javításához szükséges megfelelő intézkedéseket, és ajánlásokat fogalmaztunk meg a célország munkaerőpiacán történő beilleszkedés megkönnyítésére vonatkozóan. Az online kérdőíveket úgy alakítottuk ki, hogy az alkalmazás és az adatgyűjtés biztonságos módon történjen. A program a minta minden egyes résztvevője számára egy külön kérdőívet generált, amely saját QSC-vel (kérdőív biztonsági kód) és saját QIC-vel (kérdőív azonosító kód) rendelkezett; ez néhány információt tartalmazott a kérdőívet kitöltő személyre vonatkozóan (név, IP-cím, e-mail). Ezekkel az információkkal kizárhattuk a kétszer kitöltött kérdőíveket, illetve azokat, amelyeket nem kerülhettek be a mintában. A felhasználó és a
platform közötti adatáramlás biztonságát egy digitális 256 bites biztonsági tanúsítvány biztosította. Képesek voltunk ellenőrizni, hogy mennyi időt vett igénybe a kérdőív kitöltése az egyes felhasználók esetében, és a kérdőív azonosító kód (QIC) segítségével ki tudtuk zárni azokat a válaszokat, amelyek esetében fennáll a megbízhatatlanság kockázata. A kérdőív azonosító kód másik funkciója a részleges válaszadás ellenőrzése volt (azok a válaszadók, akik nem válaszoltak minden kérdésre). A kérdőívek alkalmazása során 557 személy töltötte ki mindkét kérdőívet: 92 román állampolgár, aki az Egyesült Királyságban telepedett le, illetve 465 olyan román állampolgár, aki ki akar vándorolni. Az eljárás biztosította annak lehetőségét, hogy a kutatásban való részvételre felkért válaszadók kitöltsék a kérdőívet, hozzáférjenek annak teljes egészéhez, illetve szükség esetén újrakezdjék a kérdőív kitöltését. A felkéréseket a „Szolidaritás” Szociális Kutatási és Fejlesztési Központ adatbázisából kiválasztott válaszadók e-mail címére küldtük ki, a kérdőíveket hirdető weboldalakon keresztül: https://www.facebook.com/pages/Rom%C3%A2n-%C3%AEn-Marea Britanie/213189588878221