Személyiségpszichológia
Az elméletek fıbb csoportjai: - elméletek, amelyek a személyiség biológiai,
genetikai programjában látják a döntı determinációt. - “tabula rasa” elmélet, ami tapasztalatok elsıdlegességét hirdette. (Arisztotelész, Locke, Watson stb) - kibékítı elméletek csoportja melyek a két vagy többtényezıs elméletekben tisztán logikai és szaktudományos érvekkel elemzik, a problémát.
1
“ Adjatok nekem egy tucat egészséges, ép gyermeket és az általam megjelölt környezetet felnevelésükre, s garantálom, hogy bármelyiket véletlenszerően kiválasztva, olyan szakembert nevelek belıle, amilyet csak akarok – orvost, ügyvédet, mővészt kereskedıt, fınököt s akár koldust vagy tolvajt is, függetlenül elıdei tehetségétıl, hajlamaitól, képességeitıl, foglalkozásától és fajától.” (In Watson, J. B.: Behaviorism. 1924, 104. old., idézi Pléh Cs. 1992. 151. old.)
A biológiai determináció alapján értelmezhetı volt a náci fajelmélet, melynek gyökerei talán még napjainkban is életképesek. A másik oldalon a sztálini szocializmus érdeke az volt, hogy az emberi alakíthatóságot minél inkább korlát nélkülinek lássa. A XX. század két tragikus történelmi példája alapján nehéz azt mondani, hogy az öröklés környezet probléma csupán szaktudományos kérdés lett volna.
2
Az “örök emberi” ha létezik, akkor változik, jó esetben fejlıdik, de jó ideje ebben a változásban, fejlıdésben nem a génállomány, és nem a biológiai alap, hanem a kultúra változása a meghatározó. A személyiségpszichológia az a tudomány, amelyik az egyéni különbségek kialakulását, annak törvényszerőségeit hivatott vizsgálni.
A személyiségjegyek individuális állandósága, illetve változékonysága Allport (1937, 1961): “Nincs senki, még a pszichológusok között sem, akinek kétséges lenne, hogy az érett felnıtt személy viselkedése mögött jellegzetes diszpozíciók, vagyis személyiségvonások vannak.” (idézi Matthews és Deary 1998. 13. old.).
3
Az elsı elméletalkotók, az emberek közötti különbözıséget egy-egy közös okban keresték, illetve vélték megtalálni. (a testnedvek aránya, a testalkat, a koponya formája vagy éppen a magasabb idegmőködés jellegzetességei, stb.)
Kozmikus elemek
Tulajdonságaik
A megfelelı nedvek
A megfelelı temperamentum ok
Empedoklész, i.e. 450 körül
Hippokratész i.e. 400 körül, Galenus, i.sz. 150 körül
levegı föld tőz víz
vér fekete epe sárga epe nyálka
meleg, nedves, hideg, száraz meleg, száraz hideg, nedves
szangvinikus melankolikus kolerikus flegmatikus
4
Allport és Odbert (1936) munkájából indult ki Cattell aki a kifejezések jelentése alapján faktoranalízis segítségével kereste a független dimenziókat. Így született közismert Cattell-féle 16 faktoros személyiségvonás elmélet (Cattell, Eber, Fatsuoka, 1977). (A vonáselméleti megközelítések sajátja, hogy a vonások mérésére alkalmas eszközt, többnyire kérdıívet is kidolgoznak.)
Eysencké Eysenckék két klasszikus elmé elméletet vettek alapul: - Hippokratész és Galénosz féle tipológia, - Jung és Wundt kategóriái Ilyen módon mondhatjuk, hogy Eysenck az elméletekbıl származtatja vonáselméletét, és a faktoranalízis révén csupán ellenırzi és finomítja a skáláit. Eysenck végül is három fı személyiségdimenziót ír le: az extraverzió, a neuroticitás, a pszichoticizmus A vonatkozó mérıeljárás módosított változatát 1991-ben publikálták (Eysenck, Eysenck 1991).
5
A tipológiák tehát a típusok közötti minıségi különbségeket tételezik és hangsúlyozzák, míg a vonáselméletek az adott dimenzióban létezı mennyiségi eltéréseket értelmezik.
A vonáselméletek harmadik nagy csoportja – amely elég széleskörő konszenzus lehetıségét kínálja – a “Nagy Ötök”, vagy angolul a “Big Five” elméletek. Ennek az elméletcsoportnak a lényege, hogy a fellelhetı személyiségjellemzık faktoranalitikus rendezése, több független forrás szerint is öt faktorcsoportba sorolható. Igaz, hogy ezek az elméletek a faktorok számával jól egyeznek, de sok vitát szül a faktorok tartalma és elnevezése.
6
A következı táblázat (Carver, Scheier 1998, 82. old.) néhány ötfaktoros modellt ismertet melyek a faktorokat (ötöt) nagyrészt eltérı módon nevezik el:
Szociális alkalmazkodóképesség
Konformitás
Teljesítményigény
Érzelmi kontroll
Kutató intellektus
„Kiáradás”
Kellemesség
Lelkiismeretesség
Emocionalitás
Kultúra
Magabiztosság
Szeretetreméltóság
Felelısségérzet
Emocionalitás
Intelligencia
Extraverzió
Barátságos
Extraverzió
Hatalom
TeljesítményNeuroticizmus igény Együttmőköd- Lelkiismeretes- Neuroticizmus ség és
Intellektus Nyitottság a tapasztalatokra
Szeretet
Munka Érzelem Intellektus 1. táblázat A személyiség öt nagy faktora, ahogyan azokat különbözı szerzık elnevezték. A sorokban szereplı elnevezések (sorrendben) a következı szerzıktıl származnak: Fiske (1949), Norman (1963), Borgatta (1964), Digman (1990), valamint Costa és McCrae (1985). Az utolsó sorban található kifejezésekkel, Peabody és Goldberg (1989) nyomán az életnek arra a területére utalunk, amellyel a vonás kapcsolatba hozható Forrás: Carver, Scheier (1998, 82. oldal).
7
Az elméletalkotók a konszenzus keresése közben arra jutottak, hogy van néhány nagy jelentıségő tulajdonságegyüttes, amit alapvetı diszpozícióként, azaz személyiségvonásként (trait) értelmezhetünk. Ezek száma 3 és 7 között mozog, illetve az elnevezésekben a hasonlóságok ellenére vannak viták (Eysenck, 1992).
A viselkedés a helyzettıl vagy vonástól függ A személyészlelés egyik hibájaként az alapvetı attribúciós hiba (Ross, Amabile és Steinmetz, 1977, Forgács, 1996, László, 1998). (Hajlamosak vagyunk a viselkedésbıl a személyiségvonásra, mint okra következtetni!)
8
A vonás és helyezet vita eredményeként született meg az interakcionizmus, amely a két tényezı együtthatásaként értelmezi a viselkedést. Az irányzat egyre inkább általánosan elfogadottá válik, legalább olyan mértékben, mint ahogy az öröklés-környezet interakciót elfogadják.
Az interakcionizmusra jó példa lehet a szorongásosság. Ebben az elméletben többféle szorongást értelmezhetünk: általános szorongásosság, mint személyiségvonás (trait) a tényleges szorongásos állapotot (state) (Zuckerman 1976).
teljesítményhelyzetekhez kötıdı. teljesítmény, vagy tesztszorongás.
9
Tovább bontva a szorongásosságot, lehetnek emberek, akik intellektuális, megint mások talán motoros teljesítményhelyzetben vagy esetleg sajátos társas interakcióban mutatnak fokozott szorongásosságot. A vonás-helyzet interakciós elmélet alapján tehát szükségszerően sokfé sokféle szorongá szorongásossá sosság megkülönböztethetı,, és megkülönböztetendı.
A személyiség-jellegzetességek különbözısége a stabilitásuk alapján. Egy adott jellegzetesség stabilitását az életkor mellett meghatározhatja; hogy mennyire átfogó a jellegzetesség (például szupervonás), illetve hogy a viselkedés, amibıl a jellegzetességre következtethetünk, mennyire kötött biológiai folyamatokhoz.
10
A bioló biológiai determiná determináció ció A személyiségjellegzetességek biológiai hátterérıl: Eysenck (1978) Gray (1978) és Zuckerman (1991, 1994) bizonyos idegélettani folyamatokhoz kapcsolták az extraverzió, illetve a neuroticitás valamint a pszichoticizmus dimenziójának a kialakulását. Rothbarték és mtsi (1989, 1994, 1998) összefüggést kerestek a megfigyelhetı csecsemıkori, gyermekkori viselkedésformák, a felnıttkori temperamentum dimenziói és a “Big Five” faktorai között.
Ezt az okkal feltételezhetı összefüggést elméleti keretben praktikusan is használhatóbb módon fogalmazták meg: Robert Cloninger és mtsai (1987, 1993, 1997, 2000) „a személyiség pszichobiológiai modellje” keretében.
11
Eszerint a személyiség két fı jellemzıbıl áll: a születéskor meghatározott biológiailag determinált temperamentumból a szociokultúrális tanulás révén kialakuló karakterbıl Kidolgozták a TCI mérıeszközt (Temperament and Character Inventory) melyet Rózsa és mtsai (2003, 2004.) Temperamentum és Karakter Kérdıív néven adaptáltak magyar nyelvre.
A TCI fı faktorai: Temperamentum faktorok Újdonságkeresés Ártalomkerülés Jutalomfüggıség Kitartás Karakter faktorok Önirányultság Együttmőködés Transzcendencia
12
A további ismereteket egyéni tanulással lehet megkeresni…. Vagy máshogy….
Köszönöm a figyelmet!
13