" az elhatározó vonásokat itt kaptam,

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

"…az elhatározó vonásokat itt kaptam, már készen, szüleimtõl." Emléktábla Képes Géza szülõházán

Augusztus 19-én estére szólt az invitálás, mely Mátészalka polgárait hívta gyertyás emlékmenetre a város jeles szülöttének Képes Gézának szülõházához. Az égiek nem akarták, hogy a költõ halálnapján legyen felavatva az a bizonyos emléktábla - a vihar, a jégesõ akkor csendes otthoni emlékezésre adott lehetõséget. Másnap, nemzeti ünnepünk estéjén viszont már közel száz gyertya fénye kísérte az emlékezõ menet élén haladó Dr. Cservenyák Lászlót, Szabó István polgármestert és a költõ Budapestrõl hazaérkezõ lányát, Képes Júliát. A menet a Kisfaludy köz 18. számú ház, az utolsó évtizedek otthona elõtt megállva emlékezett az unokahúg, Fodor Gáborné gondolataival, Dr. Cservenyák László tolmácsolásában - majd a József Attila utcai házhoz érve emlékezett Képes Júlia, Dávid Ferenc nyugalmazott kollégium igazgató, Kapturné Bíró Beáta tanárnõ, Oláh András költõ, drámaíró, és itt mondta el avatóbeszédét városunk polgármestere: Tisztelt Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! 1909. február 1., 1989. augusztus 19.! E két dátum az, amely keretbe foglalja Képes Géza életpályáját. Ennek az életpályának állunk most a kiinduló pontjában. Annak a koordináta rendszernek, amelyben Képes Géza pályája elhelyezhetõ, itt van az origója, a szülõi ház! Annak a pályának, amely a kovácsmester apa fia számára, a mátészalkai elemi iskola és a négy polgári után a Sárospataki Református Gimnáziumban

VII. évfolyam 3. szám 2007. szeptember w3.enternet.hu/muveszet

Oláh András költõ, drámaíró, Képes Géza ma Mátészalkán élõ szellemi örököse is emlékezett a szülõháznál. Találkozásaikat felidézve idézet két Képes verset, utóbbit a híres epe-grammákból: Képes Géza:

IGEN DE barát? igen de nem ér rá szeretõ? igen de nem ér rá -

Fotó: Koncz Gergely

már tulajdonképpen elrendeltetett: akkor közölte elsõ versét Karácsony Sándor ifjúsági lapjában, az "Erõ"ben. Ott kezdett latin és görög versek fordításával, a finn, a vogul, és az osztják nyelvekkel foglalkozni. Innen indult tehát a tanár, költõ, mûfordító, tudós pályája, melyet Baumgartendíj, és négy alkalommal elnyert József Attila -díj is fémjelez. A nyugati nyelvek mellett az összes finnugor nyelvbõl, továbbá újgörög, orosz, bolgár, arab, japán nyelvekbõl fordított! Verseiben - nem véletlenül-, a világköltészet tartalmi és formai sokszínûsége tükrözõdik vissza! A költészet kifinomult bonyolultságával és leleplezõ egyszerûségével, képes arra, hogy távoli tájakat és népeket hozzon közel! A költõ-mûfordító többet mutat meg egy népbõl, annak történelmébõl, mint egy drága társasutazás, mert a lelkéhez visz közel! Ellentmondásosnak tûnhet az állítás, de meggyõzõdésem, hogy ezzel önmagunk megismeréséhez, önnön természetünk fürkészéséhez is hozzásegít! Tisztelt emlékezõ közönség, kedves barátaim! Képes Géza a szellem emberei között, mint

közülünk való tanít és segít megérteni a világ, s a mi "kis-világunk" alapvetéseit. Az ebbõl a házból elindulva felívelõ életútja példa és bizonyíték: Mátészalka épp úgy lehet egy szép és teljes pálya kiinduló pontja, mint a világ bármely más ismert helye! Az emléktábla erre is emlékeztet minket, amikor Képes Géza halálának évfordulóján, jelet hagyunk ennek a háznak falán! Köszönetemet és nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni annak a civil közösségnek, a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületnek, akié a kezdeményezés. Köszönet mindazoknak, akik csatlakoztak e kezdeményezéshez, melynek eredményeképpen mától emléktábla jelöli városunk szülöttének szülõházát! A táblára vésett adatokon túl, fontos jele ez a szellem és a jóakarat egymásra találásának! Kevés dolog van mostanság amire íly' nagy szükségünk van! Jó és erõs "koalíció"! Erre bíztat minket Képes Géza hagyatéka! Szabó István Mátészalka város polgármestere

kártya-partner? sakk-partner? séta-partner? igen igen igen de nem ér rá más-más irányban loholunk pedig mehetnénk lassan kézenfogva együtt bomlásnak indult az emberiség: a sort mi kezdjük s talán be is mi fejezzük barátodnak telefonálj még ma: lehet hogy a vonal holnap már néma.

Magyar Hamletek Saját koponyánkat tartjuk kezünkben s töprengünk elmerülten: "Tenni, vagy nem tenni…" Aztán elunjuk a töprenkedést, földhöz vágjuk a koponyát és fej nélkül megyünk tovább.

MÉCSVILÁG

2

2007. szeptember

"Hangadó" tanárok Mátészalkán

- Pedagóguskórusok Országos Találkozója Szatmár fõvárosában -

Dr. Szászi István alpolgármester és az összkar a zsinagógában Június 9-én, Mátészalkán adtak egymásnak találkát a pedagóguskórusok, ahová az ország minden szegletébõl és a határon túlról is érkeztek a dalos kedvû tanárok, tanítók és óvodapedagógusok. A pedagóguskórusok Országos Társasága megalakulása óta évente 2-3 alkalommal rendez országos pedagóguskórus találkozókat, fesztiválokat. Évek óta kezdeményezõje, lelkes szervezõje a több száz résztvevõt mozgósító, nagyszabású rendezvénynek. A házigazda megtisztelõ szerepét, minden évben más-más település vállalja. Az utóbbi években az alábbi helyszíneken került sor hangversenyekre: Szeged, Budapest, Balatonfüred. A pedagóguskórusok Országos Társasága 2006 szeptemberében megkérte az Ádám Jenõ Pedagóguskórus vezetõségét, hogy a következõ találkozó helyszíne Mátészalkán legyen. Miért Mátészalkára esett a választás? Talán, mert kiérdemelte "Szatmár fõvárosa", hogy e rangos esemény helyszínéül szolgáljon. Nagyon örültünk a felkérésnek és azonnal nekiláttunk az elõkészületi munkáknak. Az ország minden tájáról vártuk a kórusokat, ezért a szálláslehetõségeket kellet elõször feltérképezni. A következõ fontos momentum a fellépések helyszíneinek, majd a nap záró eseményének, a közös énekléssel egybekötött vacsora helyszínének eldöntése volt. 2007. június 9-10-én került megrendezésre a jubileumi Kodály-év egyik rangos eseménye. A XX. Század egyik legkiemelkedõbb magyar zeneszerzõje, zenetudósa, zenepedagógusa, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából 21 hazai és 3 határon túli pedagógus énekkar tisztelgett a mester emléke elõtt, mûveinek megszólaltatásával Mátészalkán. A rendezvény fõvédnöke Szabó István, Mátészalka város polgármestere volt. Védnökséget Fülöp István országgyûlési képviselõ, a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Közgyûlés elnöke, Varga László, a Pedagógusok Szakszervezete, dr. Tóthpál József, a Magyar Muzsikus Fórum, valamint Kollár Éva a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke vállalt.

A nagy kánikulai melegben délután 3 órakor egyszerre négy helyszínen kezdõdött el a seregszemle. A Városi Mûvelõdési Központban - a vendégekkel mindig kedves, figyelmes és örökké mosolygós Tóth Istvánné igazgatóasszony köszöntötte az egybegyûlteket. A köszöntõ után Szlankó Erzsébet, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke nyitotta meg a hangversenyt, és gondolatai között elhangzott, hogy minden mûvészet, így a kóruséneklés is lelkünk legmélyét képes megszólaltatni, s nem kelhet vele versenyre egy "szimpla" prózai megnyitó. Megköszönte a helyi szervezõk vendégszeretetét, a lehetõséget, és elismerését fejezte ki a részt vevõ énekkari tagoknak, karnagyoknak. Külön köszöntötte a Szatmári Székesegyház Kórusát. Mondandóját Kodály gondolatával zárta: " A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.". Kodály prózáját követõen a mester Köszöntõ címû mûve csendült fel a hat együttes alkotta összkar elõadásában. dr. Peuserné Kis Szölgyémy Gabriella vezényletével, majd a tiszavasvári Városi Vegyeskar (karnagy: Gebri József), a csurgói Harmónia Kórus (Kulcsárné Olvasó Nikoletta), a balatonfüredi Schola Kamarakórus (Dr. Peuserné Kis Szölgyémy Gabriella), az Erdélybõl érkezõ Szatmári Székesegyház Kórusa (Varga Péter), az ajkai Pedagógus Nõi Kar (Petheõ Balázsné és Takács Károlyné), valamint a ceglédi Kardos Pál Pedagógus Énekkar (Soltészné Lédeczi Judit) változatos repertoárja. A mûvek magas színvonalon való elõadása adott igazi élményt a megjelentek számára. A hangverseny végén az összkar Daróci Bárdos Tamásnak - Bartók Béla gyûjtései alapján készült Fürjecském címû kompozícióját szólaltatta meg, Soltészné Lédeczi Judit irányításával. Az 1850 körül épült, jelenleg hangversenyteremként mûködõ, kitûnõ akusztikájú zsinagógában dr. Szászi István alpolgármester köszöntötte a jelenlévõket, örvendve, hogy a város otthont adhatott e rangos rendezvénynek. Dr. Tóthpál József, a Magyar Muzsikus Fórum elnöke megnyitóját stílusosan az ó- és az újkereszténység valláskultúrájában

egyaránt fellelhetõ zsoltárok megidézésével kezdte. Emlékezett Izrael második királyára Dávidra, aki kiválóan hárfázott és nagyszerû zsoltárénekes volt, s hárfájával kiûzte Saulból a gonosz szellemet. A zsoltárok a XX. Századi zeneszerzõket is megihlették, így Kodály Zoltánt is, akinek hét zsoltárfeldolgozása közül a legkiemelkedõbb a Psalmus Hungaricus. Befejezésül a szónok a XXI. Században eluralkodott békétlenségrõl beszélt, amelynek feloldásában segíthetne, ha ismét megszólalna Dávid hárfája. Ezt követõen Thormanné Husznay Mária vezényletével az összkar itt is a Köszöntõt énekelte, majd sorra színpadra léptek: a mátészalkai Ádám Jenõ Pedagóguskórus (Csányi Ottó), a Homonnai Pedagóguskórus (Alexander Fecura), az érdi "Szirmok" Városi és Pedagógus Nõi Kar (Szabóné Bozóki Flóra), a mátészalkai Zenebarátok Kamarakórusa (Balogh Ferencné), a szegedi Szeghy Endre Pedagógus Nõi Kar (Dr. Mihálka György Fasang-díjas), valamint a jászberényi Palotásy János Vegyeskar (Bedõné Bakki Katalin és Thormanné Husznay Mária) dalosai. A kórusok változatos és gazdag repertoárja méltán nyerte el a hallgatóság tetszését. Üde színfoltot jelentett a szlovákiai Homonnáról érkezett vendégkórus mûsora. A hangverseny végén itt is a Daróci-mû csendült fel, a Csányi Ottó vezette összkar elõadásában. Az 1800-as évek végén épült római katolikus templomban, amely ma is a város egyik ékessége, Heidelspeger István plébános, kerületi esperes mondott rövid köszöntõt, majd Nógrády László karnagy, a Pedagóguskórusok Országos Társaságának tiszteletbeli tagja üdvözölte a résztvevõket és az érdeklõdõ hallgatóságot. A megnyitót követõen itt is Kodály Köszöntõje hangzott el a hat kórus közös elõadásában, Koncz Zsuzsanna dirigálásával. Az énekkarok sorát a záhonyi Fõnix Kórus (Vassné Oláh Ágnes) nyitotta meg, majd következett a pápai Erkel Kórus (Kálmán Frigyes), a hajdúnánási Makláry Lajos Énekkar (Haranginé Simon Tímea), Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara (Fehér Ferenc), a Hajdúszoboszlói Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar (Koncz Zsuzsanna és Albert Dóra), a debreceni Maróthy György Kamarakórus (Kéry Mihály és Kéryné Mészáros Mária Fasang-díjasok). A sokszínûen összeállított mûsor, az egyházi és világi mûvek összhangja méltó volt a helyszínhez. A végén itt is a Daróci-mû hangzott el, melyet Kéryné Mészáros Mária vezényelt. A múlt század derekán épült görög katolikus templomban Papp Zoltán paróchus köszöntötte a dalosokat és a vendégeket. Erdõs Jenõ karnagy,

a Pedagóguskórusok Országos Társaságának tiszteletbeli tagja megnyitójában méltatta az elnökség, a kórusok és karnagyaik erõfeszítéseit, melyek eredményeként sorra jönnek létre a nagy sikerû és a továbbmunkálkodást ösztönzõ rendezvények. Végezetül elmondta: büszke, hogy Mátészalka adhatott otthont egy ilyen rangos rendezvénynek. Ezen a helyszínen is az összkar által elõadott Köszöntõvel kezdõdött a mûsor Varga Miklós vezényletével. A fellépõk sorát a Téglási Pedagógus Énekkar (Varga Miklós) nyitotta, majd õket követte a Nagykállói Városi Vegyes Kamarakórus (Harsányi Gézáné), a szlovákiai Szepsibõl érkezõ Egressy Béni Vegyeskar (Kozsár Zsuzsanna), az Abaúji Pedagógus Kórus (Buchala István), a szombathelyi Pedagógus Vegyeskar (Bognár Nóra). A sort a hajdúböszörményi Városi és Pedagóguskórus (Vincze Ágnes) zárta. A közremûködõk igényesen felépített, változatos mûsorához színvonalas elõadás párosult, mellyel megörvendeztették szép számú közönségüket. A szepsi vendégkórus hazája folklórjából is adott ízelítõt. Az énekkarok önálló mûsorát ezúttal is Daróci-mûvel zárta, az összkart Bognár Nóra dirigálta. A hangversenyeket követõen a házigazda Ádám Jenõ Pedagóguskórus tagjai a Szatmári Múzeum hatalmas udvarára invitálta a közel 900 fõs vendégsereget. A kapuban egy kupica szilvapálinka várt mindenkit, melyet egy kis pogácsával és üdítõvel öblítettek le. A vendégeket Fülöp István a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés elnöke meleg szavakkal üdvözölte, s reményét fejezte ki, hogy a kétnapos rendezvény valamennyi résztvevõje sok szép élménnyel gazdagodva viszi el e tájegység hírnevét. Dr. Cservenyák László, a múzeum igazgatója Mátészalkához kötõdõ, szellemes, sziporkázó anekdotáival fokozta a hangulatot. Ezt követõen a három külföldi kórus karnagya köszönte meg a meghívást abban a reményben, hogy e találkozás is a kórusok közötti barátságot erõsíti. Végül a 24 kórusból álló összkar Csányi Ottó vezényletével Szabolcs-

Szatmár Bereg megyei népdalcsokrot adott elõ. A kánikulai hõségben sétált át valamennyi résztvevõ a nap záró eseményének helyszínére a városi sportcsarnokba. Itt elõször Szabó István, Mátészalka polgármestere köszöntõjét hallgatták meg az egybegyûltek. Nógrády László karnagy, a Pedagóguskórusok Országos Társaságának tiszteletbeli tagja üdvözölte a nagyszabású seregszemle résztvevõit, kiemelve a határon túli kórusok megtisztelõ jelenlétét, majd méltatta a város - országos szinten is kimagasló - mûvészetpártoló tevékenységét, a házigazda kórus fáradságot nem kímélõ lelkes szervezõ munkáját. Valamennyi résztvevõ nevében megköszönte Göbölyös Lídiának a Pedagóguskórusok Országos Társasága fõtitkárának munkáját, hogy közel húsz éve mozgatórugója a találkozóknak. A prózát tánc váltotta fel. A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola társastánc csoportja (mûvészeti vezetõ: Szûcsné Olcsvári Erika) és a Szatmár Néptáncegyüttes (Tóth Béla) fergeteges mûsorában gyönyörködhettek a dalosok. S hogy valamennyi mûvészeti ág felsorakozzék, ismét felcsendült a népdalcsokor, és a Kodály kánon: A Magyarokhoz. Elõbbit Csányi Ottó, utóbbit dr. Mihálka György dirigálta. Vasárnap a távolabbi régiókból érkezõ kórusok megismerkedhettek a környékbeli nevezetességekkel (Szatmárcseke - kopjafás temetõ, Kölcsey Ferenc síremléke -, Túristvándi -mûködõ vízimalom -, Tákos, Csaroda mûemléktemplom -, Vaja várkastély -, Nagykároly -városnézés, múzeumlátogatás). Összegzésképpen elmondható, hogy a Pedagóguskórusok Országos Társasága, a mátészalkai Ádám Jenõ Pedagóguskórus és a mátészalkai Városi Mûvelõdési Központ idõés energiaigényes szervezõmunkájának köszönhetõen, csodálatos, élményekkel teli két napot tölthettünk együtt a kórusokkal. Köszönet a szervezõknek és köszönjük az anyagi hozzájárulást mindazoknak akik ezt a rendezvényt támogatták.

A Maróthy Kamarakórus Debrecenbõl

Varga Péterné

MÉCSVILÁG

2007. szeptember

3

2009 - Képes Géza Emlékév?

Szabó István, Dávid Ferenc, Oláh András és Kapturné Bíró Beáta

Mint ahogyan azt beköszönõ írásunkból is tudják már, augusztus 20. óta emléktábla jelöli azt a József Attila utcai házat, amelyben 1909. február 1-jén Képes Géza megszületett. (Köszönet Danka István kõfaragó mesternek nagylelkû ajándékáért!) A bensõséges hangulatú avató est végén Dr. Cservenyák László bejelentette, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület kezdeményezni fogja hivatalosan is, hogy városunk képviselõ testülete nyilvánítsa a 2009. évet Képes Géza Emlékévnek, hiszen akkor a nagy költõ születésének 100., halálának pedig 20. évfordulójára emlékezhetünk. Egyesületünk vállalja is,

hogy megkezdi az év rendezvénysorozatának elõkészítését, koordinálását. Az emléktábla avatásán mondta el Dávid Ferenc nyugalmazott kollégium igazgató Képes Géza Szalkai éjszaka címû versét, és alábbi emlékezõ beszédét: Tisztelt Emlékezõk! Magam is részese voltam az élménynek, amikor - barátok és tisztelõk - Képes Gézára figyelve vagy épp vele együtt hallgatva, végigkódorogtuk azt a hajnalba hanyatló nagy nyárutói éjszakát. Több évtizednyi - kényszerû - távollét után érkezett akkor haza a szülõföld Képes

Gézája. Fájdalom, hogy mára transzcendens emlék, ami akkor maga volt a legéletesebb valóság. Ám akkor nemcsak õ érkezett haza.. a versei is. Fiatalok sokasága zárta szívébe; mondta, élte azokat. És a költõnek megadatott, hogy mindezt látta, hallotta. Sõt. A hozzá írott levelekbõl olvashatta is. Születésnapi köszöntõjükben megírták neki a Bartók Béla tanulócsoport óvónõképzõs lányai, akiknek õszinte, lélekbõl fakadó versmondása annyira megrendítette, hogy több mûvét is nekik ajánlotta, legkiválóbb versmondójuknak Bakó Évának a nevét pedig épp a bevezetõben idézett versben örökítette meg. Egy alkalommal tudomására jutott, hogy az akkor még kötetben meg nem jelent csak gépiratban terjedõ verseibõl tartott elõadói esten, a szünetben - az elõadók asztaláról - három lap nyomtalanul eltûnt … A történet nagyon tetszett neki, s a kötet megjelenésekor személyre szóló dedikációt tartalmazó kötettel lepte meg a "károsultat." (Utalással a régi mondásra, miszerint nemcsak könyvet, verset "lopni" is bocsánatos

Képes Géza: bûn.) Sugaras szeretet és figyelem áradt belõle, s ragyogott viszsza rá. A létezés kibomlott elõtte, a csodák hozzászelídültek. Varázsló volt. Általa bárki képes volt emelkedettebb, tisztább élet hitében megerõsödni. Az õ világában a lehetetlen nem létezik. Az õ világában a halál csak alakváltás, s az ember - mint híres Puskinversének hõse - egyszer csak szembetalálkozik önmagával, vagy - mint szeretett mestere, Arany János a virágzó almafák látványától elbûvölve, látogatása végeztével kilép a bezárt ablakon. Az õ világában a dimenziók nem korlátozzák, hanem egybeölelik a létezés teljességét. Hitem szerint most is itt van velünk, és örvend, hogy ennyien eljöttünk emlékezni ezen a múltidézõ nyárutói esten. Ezért idézem végezetül az örök megújulás bizonyosságát sugárzó szépséges igéit: "Gyümölcs, örülhetsz: Széthullt mag újra sarjadsz Virág leszel." (Emlékem emlékére) Dávid Ferenc

Móricz Zsigmond utolsó szerelme

Irodalomtörténeti csemege Hamar Péter tollából

"…egy olyan arányú mûvésznek, mint te vagy: annak külön törvénykönyve van, annak mindent szabad, mert abban az emberiség javára szublimálódik alkotássá az impresszió." Ennek a súlyos mondatnak is fontos szerepe volt azon az esten, amelyre a mátészalkai mûvészetbarátok hívták meg Dr. Hamar Pétert, akinek legújabb könyve nemrég jelent meg a budapesti Kairosz Kiadónál, s azóta igazi szenzációszámba megy. A mátészalkai, mi több a megyei kulturális életben kicsit is mozgolódóknak nem kell bemutatni a

szerzõt. Sokoldalú személyiség, aki fehérgyarmati elefántcsonttornyából gyakran és szívesen merészkedik elõ, no persze csak akkor, ha kíváncsiak Rá, ha hívják. Mi szalkaiak márpedig hívjuk, ha nívós kiállítást nyitunk meg, ha filmklubot vagy filmes tábort szervezünk, vagy ha a legújabb könyvérõl szeretnénk többet tudni. A Városi Könyvtár olvasóterme teljesen megtelt azon a bizonyos estén, amikor e sorok írója faggatta a szerzõt a móriczi világról, az irodalomtörténeti kutatás motivációjáról, s nem utolsó sorban arról a mondatról, amely e szerény írás beve-

zetõjében íratott le, mégpedig Móricz Míg új a szerelem címû regényébõl. Na, de mirõl is van szó? Móricz Zsigmond ma már klasszikusnak számító nagy írónk, akirõl irodalomtörténészek hada írt le már mindent ami leírható, Czine Mihálytól az író lányáig Móricz Virágig, s akkor jön egy fehérgyarmaton élõ filmesztéta, tanár, irodalomtörténész, és azt mondja, hogy nem egészen úgy van az. Itt valaki nem jól tud valamit, vagy nem akar jól tudni valamit. S elkezdõdik egy szép, pontos és logikus történek Litkei Erzsébetrõl, Móricz nevelt lányáról, a Csibe történetek és az Árvácska ihletõjérõl. Igen, ez a könyv róla szól, egy nagyon mélyrõl jövõ, de rendkívül intelligens és eszes lányról, akit sokkal több, illetve más fûz Móriczhoz, mint az apa leány érzelmi kapcsolat. Ez szerelem! S, a szerelemnek gyümölcse is van, mégpedig Litkei Erzsébet fia, Imre,

akit Móricz szintén örökbe fogad. Legalábbis ezt állítja Hamar Péter, s miközben egyetlen dokumentumot sem mutat fel bizonyítékként, mégis hiszünk neki. Olyan anyag került a kezébe, amit mások is olvashattak, tanulmányoztak, de kiderült, hogy ezek nem tényszerûen, pontosan kerültek be irodalomtörténeti munkákba, vagy éppen elhallgatásra kerültek. Móricz regények és novellák elemzése során olyan párhuzamok, életrajzi egybeesések is napvilágra kerültek, amelyek közvetve szintén Hamar Péter állításait támasztják alá. A Móricz Zsigmond utolsó szerelme kiváló, izgalmas, logikus és olvasmányos könyv. Méltán lett hamar (!) népszerû, mint ahogyan szerzõje is, aki ezen az estén is szuggesztív elõadásmódjával, következtetéseinek, munkamódszerének bemutatásával lenyûgözte a hallgatóságot. Pénzes Ottó

Szalkai éjszaka Szülötte városomba kódorogva idézgetem az árnyakat akiket annyi év alatt magukba szívtak a falak A felgyúlt hodkaréj maga meg a nagy nyárutói éjszaka, a bodza kesernyés szaga: mind szólongatja õket. S õk akik a moccanástalan magányba belezötykölõdtek: jönnek ki a zsibbadt homályból egy egész tábor! Körém gyûlnek, láttomra felörülnek kérdeznek és én felelek nekik: elmondom hol jártam és mit csináltam mindenfelé a nagyvilágban Egészen reggelig be nem áll a szám. Õvelük újra-élhetem elmerült régi életem: ez itt az otthonom ez itt a régi házsor kitilthatnak százszor: ez az én hazám!

KALÁKA koncert a Fõtéren A híres Kaláka együttes járt ismét Mátészalkán! Ezúttal a helyi Görög Katolikus Egyház hívta a város és a környék lakóit a fõtérre mégpedig abból az alkalomból, hogy az Országos Görög Katolikus Gyalogos Ifjúsági Zarándoklat - útban Máriapócs felé Mátészalkára érkezett. Több száz fiatal hálaadása, Istent dicsérõ éneke töltötte be a teret, s a Kaláka jelenlévõ tagjai Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Becze Gábor - meghatódva vették át a dallamokat, s varázsoltak gyönyörû perceket a résztvevõk nagy örömére. Reményteli, szép este volt! P.O.

MÉCSVILÁG

4

Az embert akkor felejtjük el, ha nevét felejtjük el

Stolperstein - botlatókõ Günter Demnig kölni mûvész az egész világra kiterjedõ mozgalmat indított a holokauszt idején elhurcolt zsidó áldozatok emlékére. Sárgarézbõl készült "macskakövekre" írja rá az elhurcolt zsidó polgárok neveit, sorsát emlékeztetõül, és elhelyezi azon ház elõtti járdán, ahol -elhurcolásuk elõtt- éltek az áldozatok. 2007. június 22. óta városunkban a Kossuth út 16. szám alatti ház elõtt botolhattunk az emlékezés macskakövébe. A "megbotlást" Csak képletesen kell értelmeznünk, hiszen a kis rézlap egy macskakõnyi nagyságú, és teljesen belesimul a járda síkjába. Mégis észrevesszük, és a mûvész elképzelése szerint fejet hajtunk az áldozatok elõtt, hiszen ha el akarjuk olvasni a kõre írtakat, "meg kell hajolnunk". 1555 zsidó ember kelt, feküdt, dolgozott, szeretett, imádkozott és temetett 1941-ben Mátészalkán. Egyik napról a másikra két méter magas deszkakerítéssel, tetején szögesdróttal kerítették el a mátészalkai gettót. A Kossuth, Rákóczi, Gróf Tisza István és a Zöldfa utcák négyszögét. A zsidótábor lakóit a helyi lakosságtól teljes mértékben izolálták. A táborban sem jármûvel, sem gyalogosan keresztül menni nem lehetett. Akik a gettó területén laktak, maradhattak saját házaikban. Befogadták a palánkon kívülrõl érkezõ rokonokat. Igen sok mátészalkai merészkedett a gettókerítés közelébe és élelmet dobott át a palánkon. Ezek között több gyermek volt, akik egykori osztálytársaikon, barátaikon segítettek. Az egészségügyi ellátás nem volt megfelelõ. Titokban bizonyára segített dr. Kincses István, a köztiszteletben álló keresztény orvos. És elindultak a vonatok…..Elvitték magukkal: Grünbaum Frigyes fõrabbit, Schwartz György vaskereskedõt, Weisz Jenõ bõrkereskedõt, Spitzer Náthán hitközségi alkalmazottat, Dr. Fuchs Jenõ ügyvédet, Weisz Rózsit, Bródi Sárit és mind-mind a többieket. Dr. Szalkai Pál és neje Reichmann Edit elõdeinek nevéhez fûzõdik Mátészalka és a mai Magyarország villamosításának kezdete. 1944 májusában abban a "megtiszteltetésben" részesülhettek, hogy egykori saját használatú gyári iparvágányon várakozó deportáló vonatba szállhattak fel… Az õ nevük szerepel a kis sárgaréz táblán a Kossuth utcában. Õrájuk és a többi elhurcoltra emlékeztünk a macskakõ elhelyezésekor. A bensõséges emlékezés keretében jelen volt Günter Demnig kölni mûvész, aki az emlékezõk figyelmétõl kísérve az ünnepség ideje alatt helyezte el a kis botlatókövet. Jelen voltak azok a zsidó leszármazottak, akik elkísérték a mûvészt. Meghatottan, könnyekkel a szemükben köszönték meg a Széchenyi István Általános Iskola diákjainak az emlékezõ összeállításukat. És eljött Fridmann Gyuláné Vera néni is, aki túlélte a túlélhetetlent. Prohászka Ottokár írja: "Gondolod, hogy kerül életed útjába/ Egyetlen gátló kõ is hiába?/ Lehet otromba, lehet kicsike,/ Hidd el, ahol van, ott kell lennie." A mi emlékezõ botlatókövünk már a helyén van. Emlékezhetünk… Kapturné Bíró Beáta

2007. szeptember

Nyéki Károly

újságíró, helytörténész (1939-2007) Minden falu, minden kisváros életében vannak olyan egyéniségek, akik meghatározzák a település utcaképét, mint egy gyönyörû ruhát a ráncok a fodrok, a hajtások a gombok. Olyanok akik a kelõ nappal együtt kelnek, akiknek nagy családja az egész város, mint aki gazdája az egész városnak és aki nélkül talán az egész világ össze is dûlne. Mátészalkán hosszú évtizedekig a hajnali vonathoz igyekvõ utazó szinte minden reggel szembetalálkozhatott a mindig tiszta vasalt ingben, az elengedhetetlen nyakkendõvel , bal hóna alatt egy bõrmappát jobb kezével átfogó, fejét kissé a válla közé behúzó különleges figurával, aki már visszafelé jött a állomástól. A helybéliek már ismerték és tudták, Õ Nyéki Karcsi az újságíró, a kutató, a helytörténész a szangvinikus természetû csodabogár. Tudták azt is, ha netalán egy reggel kimaradt a találkozás, akkor Karcsinak hosszúra nyúlt az

estéje, de déltájban már a Málika sarkon beszélt nagy hévvel valakinek, nevetése áthallatszott a másik oldalra is. De pontosan fél egykor eltûnt az utcáról, hiszen a hófehér arcú, mindig rendezett fekete ruhát hordó édesanyja, Nyéki néni a szerényen, de tisztán terített asztalnál várta, néha tékozló fiát. Néhányszor tanúja voltam ennek az ebédnek, annak az anyai aggódásnak, gondoskodásnak, finom feddésnek, amit a felnõtt gyermek kapott. Anya és gyermek elszakíthatatlan szimbiózisa, az édesanya életösztöne, hogy tudománnyal, kultúrával, kutatással megszállott fiával mi lenne nélküle. Karcsi napjai az utcán kezdõdtek, minden hírt információt tudott, néha többet is, együtt lélegzett a várossal. Reggel nyolcra már a koporsós bolt ablakában elolvasta kikkel lett kevesebb a város. Most is elsõként tudná, hogy meghalt Nyéki Karcsi. Igen, az õ neve adja hírül a kirakatban, hogy megint elment egy klasszikus tõsgyö-

keres városképi jelentõségû különös ember. Akit szinte mindenki ismert, aggastyántól a gimnazistáig. Ismerte alakját, és olvasta cikkeit a Kelet-Magyarország hasábjain, országos lapokban, folyóiratokban. Megszámlálhatatlan cikkét tanulmányát õrzi a Szatmári Múzeum adattára. Ha valaki meg akart tudni valamit a régi korok Mátészalkájáról csak Õt kereste a múzeumban, vagy a könyvtárban, netalán a Pöttömben, egykor a Fényesben. Kutatott, gyûjtött levelezett, hangyaszorgalommal jegyzetelt, írt, publikált. Nagy szerelme a városa, Mátészalka volt, mindent tudni akart róla, és tudott is. Nincs a városnak olyan nevezetes egykor él alakja, épülete, amelynek múltját, rejtelmeit, titkait ne ismerte volna. A város ezt a szerelmet 2005ben Pro Urbe díjjal jutalmazta. Másik nagy szerelme zsidókutatás, a holocaust áldozatainak felkutatása kataszterük elkészítése. Ha különös

fejfedõt viselõ emberek érkeztek a múzeumba, Nyéki Karcsit keresték, hiszen kutatásának híre eljutott a tengerentúlra is. Jöttek a gyökerüket keresõk Izraelbõl, Amerikából, Ausztráliából. Kérdéseikre Karcsi tudta a választ, hihetetlen memóriával, lexikális tudással állt a kérdezõk elé. Néhány éve azonban már nem láttuk az utcán, a törzshelyein. Testileg meggyötörten, ágyhozkötve, de szellemileg frissen élte mindennapjait az Idõsek Kertjében. Három évvel ezelõtt édesanyja, Nyéki néni miután tudta, hogy idegen, de biztos kezek gondoskodnak fiáról, elõrement az örök hazába, hogy terített asztallal várja õt. Karcsi! Elmúlt fél egy, édesanyád már vár. Ne várakoztasd! Dr. Cservenyák László múzeumigazgató (Elhangzott Nyéki Károly Pro-Urbe díjas helytörténész temetésén 2007. augusztus 16. 12 óra 30 perc)

Legördült a függöny

Legördült a függöny. Elsötétült a nézõtér. Csend van! Jólesik a mély hallgatás, a merengés. Nézem a színházat, az elmúlt órák zsivaja még a fülemben. Hangos nevetés, mosoly, néha harsány kacaj. Mindez belefér egy ilyen elõadásban, ebbe belefért. Jó volt, hogy így volt és jó volt hogy ez volt….mármint a befejezés. Kaptunk már "hidegzuhanyt" eleget. Talán most nem! - biztatom magam. A közönség elégedetten távozott. Úgy érzem, úgy éreztük. Nem láttam "szájathuzgálókat", s nem hallottam "kárvolteljönni" megjegyzéseket. …s visszahallani is jó volt a jóról a jót. Talán most …….mégis érdemes…..tovább csinálni…ismét felébredt bennem a

remény. Nemcsak kötelességbõl, hanem elhivatottságból, szeretetbõl. A siker 30-án és 31-én közös volt. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata három elõadásban játszotta az Indul a bakterház címû népszerû vígjátékot. Meghívtuk õket és õk akartak is hozzánk jönni Nem volt meglepetés a teltházas elõadás. A társulat régen szerepelt már mátészalkai színpadon, s hogy megérkeztek hozzánk, ezért külön köszönet Cintos Józsefnek, a magyar társulat igazgatójának., aki egyben az elõadás fõszerepét, a bakter szerepét játszotta. A gyerekfõszereplõ is telitalálat volt. Magabiztos, éles hangú, igazi csibész kissrác (Maskulik Dávid és Magdás Valter személyében) aki lépten-

nyomon bosszantotta a környezetét, de nevetésre fakasztotta a közönséget. Rideg Sándor mûvét ötletes díszlettel és fergeteges játékkal vitte színpadra Mátészalka szülötte Árkosi Árpád. A közönség nem csalódott. Hálája és köszönete a vastaps volt. Lehet választani az elõadásokat úgy, hogy közönségsiker legyen, de lehet másképpen is….pl: lehet úgy is, hogy csak egy bizonyos rétegnek, közegnek szóljon.. . És ez a mi felelõsségünk. De az, hogy hogyan sikerül az elõadás…..az már nem a mienk. Hisz onnantól, hogy felmegy a függöny, s a társulat, a színész megszólal, kezébe veszi az irányítást… attól a perctõl neki tudnia kell és éreznie, hogy mi az amit tovább ad. Hálás közönség a mienk. S ezért ezer köszönet nekik. Nem hagytak még cserbe. Tudják õk, hogy a pénzszerzés világát éljük, s hogy minden a pénzrõl szól….még a mûvészet is és a mûvészek élete is, és sajnos néhány elõadás színvonalán érzõdik is. Sokáig hittük azt, hogy a színpad nem az a hely, ahol a szerepeket a pénz játssza és a közönség az áldozat. Mára már egy kissé ez is megváltozott.

De van, amikor fordított a helyzet. Amikor a színész, vagyis a darab az áldozat. Amikor ropis zacskók csörgése zavarja az elõadást, amikor napraforgóhéjjal ágyazzuk körbe magunkat, vagy uram bocsá' csak azért ülünk be, hogy kipróbáljuk az éppen aktuális lézerjátékunk hogyan világítja meg a színész arcát vagy szemét. Igen kedves fiatalok, általános és középiskolások, ez a gondolat nektek és rólatok szól. Elkeserítõ a látvány egy-egy elõadás után. Egy világ dõl össze bennem…..ha engedném, hogy hitevesztett legyek. De nem. Bízok bennetek, a szülõk, a pedagógusok és a saját erõfeszítéseinkben, hogy felnõttök majd egyszer, s a színházhoz, és a helyhez méltóan viselkedtek. Készítjük az újabb évadot. Várunk vissza mindenkit. Ez az a hely, ahová mindenki beléphet, hovatartozása, anyagi és politikai helyzetétõl függetlenül. Ez az a hely, ahová azért térnek be az emberek, hogy kulturáltan szórakozhassanak Ígérjük, lesznek még a szatmárnémetiekhez hasonló színvonalas elõadások, de õket mindig visszavárjuk. A jókra szívesen emlékszünk, s a rosszat elfeledjük. Alexáné Baráth Éva

MÉCSVILÁG

2007. szeptember

5

és a filmek forognak tovább…

Az a másfél-két óra az enyém, amikor együtt lélegezhetem a szereplõkkel Harminc évvel ezelõtt a gimnáziumban Varga Károly tanár úr nevéhez fûzõdött a filmklub. Ha jól emlékszem havonta egyszer volt vetítés. Kettõkor kezdõdött, és az utolsó óráról mindig volt néhány olyan diák, aki elment helyet foglalni a moziba. De ha nem igyekeztünk eléggé, akkor már csak az elsõ sorok valamelyikébe tudtunk leülni. A kilencvenes évekre a mozi már veszített varázsából, elterjedtek a videomagnók, és tönkre mentek a moziépületek. Ekkor gondolta azt a gimnázium matematika tanára, Dr. Telkes Lászlóné, hogy itt az idõ, filmklubot kell csinálni! A "tanéves" filmklub folytatására nyaranta kerül sor. Az idén, immár viszszatérõ vendégként Egerben töltöttek egy hetet a diákok Dr. Telkes Lászlóné vezetésével. Legyen ez a most közreadott beszélgetés egy kicsit múltidézés is arról, hogyan alakult meg Szalkán újra a filmklub? Nem volt ez annyira tudatos döntés, inkább a véletlenek szerencsés egybeesése volt az, ami végül elvezetett odáig, hogy a megyében egyedülállóként még mindig mûködõ filmklub van Mátészalkán. Köszönhetõ ez annak, hogy itt van a "szomszédban", Fehérgyarmaton Hamar Péter, akinek a fél élete az irodalom, a másik fele pedig a film. Volt egy olyan osztályom, akikkel egy remek hangulatú filmes tábort tudtunk szervezni Bodrogolasziban. Talán ekkor fogalmazódott meg az az igény, hogy ne csak nyáron egy hétig beszélgessünk filmekrõl, hanem a tanév közben is összegyûlhessenek valahol azok az érdeklõdõk, akik nem csak megnézni szeretnek egy filmet, hanem beszélgetni is akarnak róla. Kezdtük a

filmklubot a mozi épületében, majd helyet kaptunk a Rotaryban, a kamarateremben, és végül a gimnázium videóterme lett az egyelõre véglegesnek tûnõ otthonunk. Az a filmklub, amirõl eddig beszéltünk, felnõttek és gimnazisták számára hétfõ esténként váltakozó tematikával nyújt betekintést a filmek világába. A gimnáziumban azonban kifejezetten diákoknak indult ebben a tanévben egy rendhagyó sorozat, amelyben a kötelezõ olvasmányok filmes feldolgozásait láthatták az érdeklõdõk. Folyamatos a vita arról, hogy filmen vagy elolvasva ismerkedjenek-e meg a gyerekek a klasszikusokkal…. Nem lehet választani. A vagy ebben az esetben nem mûködik. Természetesen filmbarátként is csak azt tudom mondani, hogy az olvasást semmi nem pótolja, még akkor sem, ha nagyon jó filmes adaptációkkal találkozunk. Együtt a kettõ az, ami már biztos, hogy maradandó nyomot hagy. Volt olyan filmes táborunk, ami a Múzsák testvériségben elnevezést viselte. Itt pontosan azokat a filmeket néztük végig, amelyek ráerõsítettek az (olvasott) irodalmi élményre. Szembesülünk nap mint nap azzal, hogy a gyerekek nagyon keveset olvasnak. Azt gondolom, hogy még mindig szerencsésebb az, ha egy kiválóan megalkotott filmen nézik meg mondjuk az Úri murit, mintha csak a tömörített változatot olvassa el esetleg a diák, vagy egyáltalán nem is ismeri meg a regényt. Egyébként ezen a véleményen voltak a magyaros kollégák is, akikkel egyeztettem a filmekrõl. Õk segítettek a válogatásban,

hiszen szerencsére gazdag a választék, tehát jövõre folytatódhat a sorozat. Érettségire felkészítõ filmsorozat volt az elnevezés. Filmnézéssel irány az érettségi?? Filmnézéssel és beszélgetéssel irány az érettségi… (Persze azért tanulni sem árt!) Mivel ezeket az összejöveteleket is Hamar Péter bevezetõje indította, a gyerekek nem pusztán a történeteket kísérhették figyelemmel, hanem szakavatott irodalomtanár világított rá irodalmi és történelmi összefüggésekre, rámutatva a filmes megoldásokra is. Érdekes lenne egy olyan felmérést végezni, hogy vajon a filmek megnézése után hányan emelték le a polcról azt a bizonyos kötelezõt. Mennyire érintette meg a nézõt a téma? Kíváncsivá váltak-e a diákok az eredeti változatra? Optimista lehetek, de naiv nem vagyok. Az a tapasztalat, hogy a gyerekek idõtakarékosság miatt nézik meg a kötelezõt filmen, és nem a mûvészi értékekre, az egyedi filmes megoldásokra kíváncsiak. Az már csak a szerencsén múlik, ha van olyan szakavatott személy, aki pluszt ad az elemzésekkel a filmekhez. Igaz, hogy nem kötelezõ olvasmány, de az Indul a bakterház egy olyan remek filmes feldolgozás volt, hogy a tanítványaim közül sokan a film megnézése után olvasták el a regényt azzal a felkiáltással, hogyha már a film ilyen remek, milyen jó lehet a könyv. Ez egy szerencsés találkozás volt a könyv és a film között.

Van azonban ellenpélda is. Rejtõ könyveit élvezet olvasni, mégis sikerült egy csapnivaló filmet rendezni a Három testõr Afrikában címû mûve alapján. Na, aki itt a filmet látta elõször, annak biztosan nem lesz kedve elolvasni egy Rejtõ-könyvet sem, pedig kihagyhatatlanok. Talán ha egy cseh rendezõ rendezte volna… Parti Nagy Lajos egy televíziós beszélgetés kapcsán a hangoskönyvek elterjedését üdvözölte. Ma már egyszerre csinálunk legalább háromféle dolgot, hát miért ne hallgathatnánk Örkényt, miközben fõzünk, futunk, vagy autót vezetünk? Mindent lehet egyszerre csinálni, csak nem érdemes. A filmklub például azért is jó, mert itt a film elsõ kockájától az utolsóig csak arra az egy dologra figyel a nézõ. Nem cseng a telefon, nem állok fel kávézni, és nem vasalom az éppen megszáradt ruhát. Az a másfél-két óra az enyém, amikor együtt lélegezhetem a szereplõkkel, teljesen végigélhetem a történetet. Filmklub volt, van és lesz… Filmklub és filmes tábor. Ebben az évben is eltöltöttünk egy hetet visszajáró vendégként Egerben. Most a filmek formanyelvével foglalkoztunk. A tábor ideje alatt zajlott a filmmûvészeti nyári egyetem. A gyerekek részt vehettek a nyári egyetem programjain is. A szalkaiakat már ismerõsként üdvözlik, így juthattunk be eddig is olyan elõadásokra, amelyek nem voltak nyitottak a nagyközönség számára. És õsztõl a filmek forognak tovább…Hogy mi forog, az egyelõre legyen meglepetés! Kapturné Bíró Beáta

INNER WEEL - MÁTÉSZALKA A címben olvasható kifejezés megértéséhez a kulcsot a Rotary mozgalom adja. Nagyon sokan tudják már országszerte, hogy a rendszerváltozás utáni idõszakban, Magyarországon elsõk között Mátészalkán jött létre Rotary Club. A magas erkölcsi és szakmai mércét állító szervezet tagjai világszerte, s itt Mátészalkán is nagy tekintélyû, kiválóan képzett humanitárius elveket valló személyek, akiknek egyik fõ jelmondatuk: "Az nyer a legtöbbet, aki a legjobban szolgál". Ebben a szellemben végzet munkájukról rend-

szeresen adunk hírt, itt a Mécsvilág lapjain is. Mivel Magyarországon megalakult a negyvenedik Rotary Club is, így lehetõség nyílt arra, hogy önálló kormányzósága legyen hazánknak. A most megválasztott kormányzó pedig nem más lett, mint Dr. Kovács Imre a Budapesti Rotary Club alapító tagja, aki mátészalkai gyökerekkel is rendelkezik, s feleségével Dr. Bereczky Ildikóval hosszú ideig éltek is itthon. Kormányzó Úr õszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel beszélt a helyi Rotary Clubról, amit alátámaszt az a

hatalmas megtiszteltetés is, hogy alkormányzóvá éppen a mátészalkai szervezet alapítóját Dr. Ungvári Zsigmondot nevezte ki! Augusztus 25-i látogatásának apropója pedig az volt, hogy Budapest után éppen Mátészalkán alakulhatott meg ezen a napon a Rotary szervezet nõi tagozata, az Inner Weel. Több, eddig is emberbaráti, segítõkész habitusáról és cselekedeteirõl ismert hölgy - a Rotary tagok hozzátartozói - csatlakoztak a szervezethez, úgymint Dr. Ilku Magdolna, Ihanus Sirpa Hannale, Kövendy Lajosné,

Katonáné Kiss Márta, Pákné Homoki Erzsébet, Dr. Semsei Mária, Szováti Tiborné, Dr. Cservenyákné Farkas Rita és természetesen még sokan mások. Az Inner Weel avatóünnepségén (charter), a Szatmári Múzeumban igazi csemegéket fogyaszthattak a résztvevõk, ételben, italban, és bizony kultúrában is. Fellépett Hauser Adrienne zongoramûvésznõ és a Szatmár Táncegyüttes. Pénzes Ottó

Kapturné Bíró Beáta tanárnõ személyes emlékeit idézte fel diákkorából, amikor a neves költõ szép versmondásáért dicsérte, s dedikált neki kötetet. Az akkor elmondott verssel emlékezett Képes Géza szülõházánál: Képes Géza:

Vadlovak Költõ, te szelíd, te vad, te szabad, zárd a szívedbe a vadlovakat Keskeny fejüket, mely könnyû, konok, színüket, mely barna, mint a homok Ideges, karcsú lábaikat, miket éget a könyörtelen sivatag. Vágtatnak, leng a sörény-lobogó, porzik a puszta, - vágtatni be jó! Megállnak, gyér fûbe süpped a láb, finom fülük pedzi a puszta zaját. Okos szemük mint villámcika jár, szemük csupa lélek, csupa sugár. Perzsel a napfény, mint a parázs, szakszaul-bokron szellõ kaparász De lángol a föld lehellete is, hiába kutatsz, nincs semerre se víz. Most felnyihog egyik, cimpája remeg, megrázza sörényét s elõreüget. Már nyargal a kis csapat, és mint jelenés, Porfelhõk közt a semmibe vész. De elõttem leng még hosszan a kép: látom a vadló tiszta szemét. Ne próbáld megszelídíteni, hisz szétrúgja még a csontodat is. S ha ravasz csellel csapdába csalod s lábát békóba vered valahogy: A ritka fogásból nem lesz örömed, a vadlovat élve el nem viheted Érzi szilaj lábán a vasat, nem tud rabul élni, - szíve megszakad.

Történelmi helyek karnyújtásnyira Sokan ismerik Pap Jánost, ki úgy, mint remek focistát, ki úgy, mint a rendkívül hangulatos Nagymajtényi Falatozó gazdáját, és egyre többen úgy, mint kirándulások igazán hozzáértõ szervezõjét. Szülõföldje Nagymajtény szelleme Mátészalkára is elkísérte, s bizony mi leszünk gazdagabbak attól, ha ezt magunkévá téve idõnként elutazunk Janival Nagykárolyba, Érmindszentre, Szõdemeterre, Erdõdre, Kaplonyba és hát persze Nagymajtényba. Ugye, ismerõs történelmi helyek? S mind, egy karnyújtásnyira. Diákjainknak talán ki sem szabadna hagyniuk ezt a lehetõséget. (Tudom, ez nem az õ felelõsségük!) Iskolai osztályok, munkahelyi kollektívák, nyugdíjas klubok, baráti társaságok lehetnek gazdagabbak egy nagyszerû, élménnyel, csak hívják fel Pap Janit a 20/9766312 számon. Megéri!

MÉCSVILÁG

6

Klipforgatás - felfordulás

Nemzeti ünnepünkhöz méltó emlékezés Méltósággal, tartalmas beszéddel és programmal emlékezett Mátészalka augusztus 20-án államalapító királyunk ünnepén. A nyírbátori Talán Teátrum társulata Sík Sándor drámája nyomán adta elõ mûsorát Rád bízom nemzetem címmel. A Buzogány Béla rendezésében elõadott darab mély megrendülést váltott ki a hallgatóságban, mint ahogyan Szabó István polgármester ünnepi beszéde is. A szónok a Szent Istváni bölcsességet, felelõsségtudatot kérte számon a mai országvezetõktõl, felidézve az ezer évvel ezelõtti események legfontosabb mozzanatait. Városi kitüntetések átadására is sor került. Mátészalka Díszpolgára lett Dr. Ujváry Zoltán professzor emeritus a Debreceni Egyetem nyugalmazott tanszékvezetõ tanára. Pro Urbe kitüntetést vehetett át Szabó István polgármestertõl és Dr. Takács Csaba jegyzõtõl Balogh Ferencné a Zenebarátok Kamarakórusának karnagya, valamint Pénzes Ottó a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület titkára. Az augusztus 20-i szabadtéri rendezvények is megmozgatták a város apraját és nagyját. Este az Unicum Plus Band majd a Papa Blues Band zenekar adott nagyszerû koncertet, s zárásként az elmaradhatatlan tûzijáték következett.

Megjelent a Partium nyári száma

Kürti László Balázs Ferenc díjas lett Az 1975-ben alakult beregi unitárius szórvány a báró Eötvös Józsefet a nemzetnek adó Eötvös család vásárosnaményi kastélyában található gyülekezeti termében tartotta pünkösd-vasárnapi istentiszteletét. Ezt követõen a 16 éve megjelenõ irodalmi, mûvészeti, közéleti folyóirat melyet az elsõ pillanattól kezdve Felhõs Szabolcs szerkeszt - a Partium munkatársai emlékeztek az egyik legismertebb magyar unitáriusra, Balázs Ferencre, halálának hetvenedik évfordulóján. Az emlékezõ ülés egyik fénypontja volt a Balázs Ferenc díj átadása a Partium Mûhely egyik prominens személyiségének és szerzõjének Kürti László költõnek, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium tanárának. Ezt a díjat vehette át 2001-ben Csányi Ottó, a mátészalkai Ádám Jenõ Pedagóguskórus karnagya is.

Ismét ünnep volt Tiszadobon Ez már a tizedik alkalom volt a tiszadobi Andrássy kastélyban és annak gyönyörû kertjében, amikor a mátészalkai születésû világhírû zongoramûvésznõ Hauser Adrienne ünnepelni hívta a klasszikus zene, a zongora szerelmeseit! Augusztus 4. és 8. között olyan produkciókat láthatott, hallhatott a közönség, mint Hauser Adrienne és Bogányi Gergely kétzongorás koncertje, vagy Csalog Gábor és Kemenes András négykezese, Borbély László és Nikolai Lugansky estje, és természetesen a világ egyik legnagyobb muzsikusának Kocsis Zoltánnak koncertje. Az Andrássy Szalon programjában az idén a Gyöngyösi Ivett játékát és Mácsai János zenetörténész elõadását hallgathatták az érdeklõdõk.

2007. szeptember

Egy szokatlan nap, sürgéssel, forgással

"Istenem, mit akarnak már megint rónunk bemutatni a tévében !?" - kiáltott fel a fejkendõs nénike, miközben a fejét fogta. A kép tényleg ijesztõ, hiszen egy igencsak "mérsékelten ápolt" férfi fekszik papírkartonokon az egykori Kraszna Áruház elõtt, s hatalmas darus kamerákkal felszerelt stáb rögzíti, amint késõbb a kukában turkál, mûanyag palackokat rugdos, és járókelõktõl kéreget. Egyre többen ismerik fel a mi hajléktalanunkban Erdõs Lászlót a Mûvelõdési Központ munkatársát, a Komédiás Színkör népszerû tagját, s már kezd a kétségbeesés fürkészõ kíváncsisággá változni. Sokáig még titok veszi körül az eseményeket, s amikor a darus kamera átköltözik az Eötvös utcába, ahol egy hatalmas Cadillacben furikázó fiatal párt filmeznek, a tanácstalanság egyre nagyobb lesz. Sokaknak egészen sötétedésig kell várniuk mire a

rejtély megoldódik: A forgalom elõl elzárt belvárosi keresztezõdés kellõs közepén a húrokba csap a ma már országos ismertségû mátészalkai zenekar, az Unicum Plus Band! Igen, videoklipforgatás forgatja fel ezen a napon a város rendjét, de a lakók szemmel láthatólag nem bánják, sõt élvezik is az eseményt. A zenekar hatalmas termetû énekese, Ciki igazi show mûsort csinál, de nem felejt el elnézést kérni a környék lakóitól, s köszönetet mondani azoknak, akik lehetõvé tették azt, hogy ez az anyag elkészülhessen. És itt valami lényeges dolog van a háttérben: Nem tudni még, hogy a kiváló mátészalkai zenekar most megjelent Keserû pohár c. CD-je (kapható már az üzletekben), s az elkészült video-klip milyen sikert hoz, mennyire kerül be városunk a rockzenei országos köztudatba, de az biztos, hogy az itt élõ emberek hatalmas lelkesedés-

sel és önzetlenül segítették és segítik ezt a munkát! A mátészalkai M Televízió stábja Varga Dezsõ és Zsolt vezetésével ingyen, szeretetbõl vállalta a nagy feladatot, mint ahogyan az elõbb említett Erdõs László, vagy a Talán Teátrum színésze Kovács Attila is. A zenekar tagjai úgy érezték, a köszönetnyilvánításnak és a klip elsõ nyilvános bemutatásának meg kell adni a módját, s a mátészalkai Kastélyszálló kertjébe hívták baráti vacsorára azokat, akiknek támogató segítsége nélkül sem lemez, sem klip nem lehetett volna. Ott volt természetesen az M1 Televízió teljes stábja, az önkéntes színészek Erdõs László, Kovács Attila és Pénzes Petra, a fotográfus Bócsi Krisztián, a Cadillac tulajdonosa, a zenészbarát Király István, a sminkes Király Mónika és megtisztelte jelenlétével a társaságot Dr. Cservenyák László a Mûvészetbarát Egyesület elnöke, Lábas Tibor mecénás, s a produkció egyik fõtámogatója, Mátészalka város polgármestere Szabó István és kedves felesége is. A zenekar tagjai - Szirota "Ciki" János, Bráder István, Pénzes Máté, Kovács Balázs és Filep Aurél - köszönetet mondtak a jelenlévõ és jelen nem lévõ segítõknek, így Kovács Sándornak, Ónodi Zsoltnak, Nagy Angélának, Balogh Ferencnek, Elek

Jánosnak, Kálmándi Bélának, Stonawski Tamásnak, Németh (Nani) Sándornak, Tóth Imrének, Czine Árpádnak, Pénzes Bencének, Konyha Miklósnak, Asztalos Zsoltnak, és természetesen elhangoztak a további támogatók nevei is: Somlyódi Csaba, akinek a legtöbbet köszönhetik a fiúk, aztán Zatik László, (Egzatik Kft Nyírbátor), Grózinger Attila, (Kapocs Alapítvány), Tóth Attila (Szal-Tó Kft), Tóth József (Tóth 47 Kft és Kastélyszálló), Lukács Bertalan (Esze Tamás Gimnázium), valamint a vásárosnaményi Stihl Szaküzlet, a baktalórántházi Fenyves Csárda, a mátészalkai Brandon Férfi Divatüzlet, a Trend Divatüzlet és a Steel Pub. A lemez kapható, a klipet játszák, a zenekar koncertezik, a mátészalkaiak örülnek és büszkék. Van, aki azt mondja, ez még kevés a sikerhez. Lehet, hogy igaza van, de akkor tisztáznunk kell, hogy mi is az a siker: Gagyi tv csatornákon való zajos jelenlét, vagy bulvárlapok botrányoldalán való szereplés, esetleg "pirszinges" kislányok sikítozása, vagy valami ilyesmi? Szerintem a siker maga az ÚT! Az Unicum Plus Band, s vele Mátészalka úton van! Pénzes Ottó

A "0" km, és ami mögötte van

Tiszavarázs egészségvölgy - a vidéki emberek boldogulásáért 2007. május19-én szombaton átadásra került a "Tiszavarázs egészségvölgy" "0" km-re, amely több szempontból is jelképes. Mátészalka és Nyírcsaholy közigazgatási határán a Keresztcsárdánál tábla jelöli a térképen földrajzilag is összetartozó egységek (Nyírbátor, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Csenger , Mátészalka kistérségei, Ukrajna kárpátaljai területei és Románia Szatmár és Nagykároly közötti települései) közös elképzelésének kiindulópontját, amely több ezer ember számára nyújthat munkalehetõséget és biztosítja a vidéken élõ emberek boldogulását. A "Tiszavarázs egészségvölgy" egy program, amelynek a gazdaság számos területét érintõ fejlesztési és szervezési elképzelései vannak. Szociális területen: Az említett 5 kistérség területén az elhagyott ingatlanok kiajánlása nagyvárosi nyugdíjasok számára, akik megvásárolhatják vagy bérel-

hetik ezeket az ingatlanokat. A nyugdíjasok, idõs emberek mindennapi szükségleteirõl (bevásárlás, gyógyszerbeszerzés, ápolás, gondozás, kertápolás, programszervezés) akár a nap 24 órájában szociális és ápolási szolgálatok gondoskodnának a ma már mûködõ bentlakásos intézményekhez integrálva vagy önállóan. A kedves "bevándorlóink" pedig élhetik mindennapi életüket a vidéki emberek barátságos, szeretõ környezetében. Mezõgazdasági területen: vidékünkön, ahol az ipar nem "szennyezte" környezetünket és még él a növényápolás régi hagyománya, biológiailag értékesebb élelmiszer alapanyagot tudunk elõállítani és ezt a közétkeztetésben felhasználni. A kevesebb vegyszerrel termelt élelmiszerek zöldség, gyümölcs, tej, tojás, hús nemcsak az itt élõ emberek egészségét óvják, hanem turisztikai vonzerõt, eladható terméket is jelentenek, amelyek egyre

keresettebbek lesznek a hazai és külföldi piacokon. A drága növényvédõszerek és a piaci igények egyre több gazdát ösztönöznek a biotermelési technológiák elsajátítására. Reméljük, hogy ilyen értékes, egészséges ételek kerülnek iskolás gyermekeink, dolgozóink, vendégeink asztalára is. Ez egyben azt is jelentené, hogy a már ma is ismert különlegességeink a lekvártól, a sütõtökig, a méztõl, a pálinkáig, a sonkától a tejtermékekig piacra találnának, mint a "Tiszavarázs egészségvölgy" minõségi termékei. Egészségmegõrzés, egészségfejlesztés területén: Az egészséges tiszta levegõ, az érintetlen természeti környezet nemcsak a lehetõség, de a legoptimálisabb tere is a felfrissülésnek, a testi lelki felüdülésnek, ahol munka után családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal kikapcsolódhatunk. Nemcsak a lehetõségekrõl szólunk, hanem programokat szervezünk, túraútvonalakat

ajánlunk. Tájékoztatást adunk az útvonalak hosszáról, a talaj minõségérõl, a látnivalókról, az étkezési és szálláslehetõségekrõl, hogy amíg az alkalmi túrázókból amatõr természetrajongók lesznek, addig is el tudjanak igazodni. Számos gyógyforrással rendelkezünk, amelyek ivó és fürdõkúraként szolgáltatják egészségünk megõrzését vagy gyógyulásunkat. Mindenkinek ajánljuk, hogy töltsék idejüket a természetben ûzhetõ sportolással (kerékpározás, kajak-kenu, íjászat, természetjárás, lovaglás…..). Oktatás, nevelés területein: Az említett földrajzi környezet határon innen és túl történelmünk, irodalmunk neves személyiségeinek születési helye, fontos eseményeink színtere. "Tanösvényeket" alakítunk ki, amely a költészet, a mûvészet, egy történelmi kor, vagy a növény és állatvilág fonalát követve szolgálja a megismerés, a kultúra, a tudomány céljait, a tanulni vágyók igényeit, az érdeklõdõk szórakozását. (folytatás a 7. oldalon)

MÉCSVILÁG

2007. szeptember (folytatás a 6. oldalról) Hagyományõrzés: A népi mesterségek, amelyek ma egyre nagyobb érdeklõdést vonzanak nemcsak szépek, hanem természetes anyagok felhasználásával , a mindennapi életben hasznosítható tárgyakat készítenek a gyermekjátéktól a konyhai használati tárgyakig, a szép csipketerítõktõl a fali díszekig. Környezet és természetvédelem: Sajnos ahhoz, hogy a természeti környezetünket eredeti, az épített környezetünket a tervezett szépségében láthassuk, meg kell tisztítanunk az illegális szemétlerakásoktól vagy firkálásoktól, rongálá-

soktól. A környezettudatos nevelés nemcsak az iskolák feladata, hanem valamennyiünk kötelezõ viselkedésformájává kell, hogy váljon. A "Tiszavarázs egészségvölgy" alapítványként mûködik. Egy lelkes, önzetlen csapat dolgozik a programok megvalósításán. Pályázatokon veszünk részt és igyekszünk gyarapítani a mûködtetéshez, a programok megvalósításához szükséges eszközöket. Ma már kezdi kinõni a lelkes amatõrökkel is fenntartható szintet, szakembereket szeretnénk foglalkoztatni, amely egyben meg is teremti az elsõ munkahelyeket a "Tiszavarázs egészségvölgy" programban. Igyekszünk a projektjeinket a

lehetõ legésszerûbben szervezni, hogy minél "messzebbre jussunk" és megfeleljünk támogatóink elvárásainak is. Formáljuk tovább közösen ezeket a gondolatokat és teremtsünk együtt élhetõ, barátságos környezetet magunk, a gyermekeink és unokáink számára. - Nos, errõl szól az a rövid hír, hogy átadták a " Tiszavarázs egészségvölgy" "0" km-t és a túraútvonalakat jelzõ táblákat és egyúttal kaput nyitott egymásra Dr. Kerekes Imre mérnök Úr nagylelkû felajánlása révén a Csaholyi Tanösvény és a Fõnix Park. Az ünnepségen Szabó István és Hanusi Péter polgármester Urak Mátészalka és Nyírcsaholy településeinek polgárai

nevében mondtak üdvözlõ szavakat. Nagy György Nagytiszteletû Úr, református lelkész pedig rövid imában kérte az Úr áldását a program megvalósításán fáradozó és a programban résztvevõ valamennyi barátunkra, a térségünkben élõ munkálkodó emberekre. Köszönet illeti a szervezõ munkáért Tiszavarázs egészségvölgy Alapítvány kuratóriumának tagjait és a Mátészalka Sportoló Ifjúságáért Közalapítvány kuratóriumát, különös tekintettel István János Urat, a kuratórium elnökét. Dr. Ungvári Zsigmond a Tiszavarázs egészségvölgy kuratóriumának tagja

ALKOTÓINK

Mátészalka legújabb Díszpolgára és Pro Urbe díjasa Folytatjuk sorozatunkat, melyben az egyesületünkhöz kötõdõ mûvészeket, tudományos munkát végzõket mutatjuk be. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület internetes honlapján w3.enternet.hu/muveszet - az érdeklõdõk az ALKOTÓINK menüpont alatt számos, rangos mûvész, tudós életrajzát olvashatják el. Ezúttal városunk 2007. augusztus 20-án Díszpolgári, illetve Pro Urbe díjjal kitüntetettjeit mutatjuk be.

Dr. UJVÁRY ZOLTÁN néprajzkutató 1932. január 25-én született a gömöri Hét községben. Középiskolát Rimaszombaton és Miskolcon végezte. 1951-ben a KLTE magyar szakos hallgatója lett. Az egyetemet 1955-ben fejezte be. Abban az évben tanársegédi kinevezést nyert a Néprajzi Tanszékre. 1969-ben bölcsészdoktori vizsgát tett. 1962ben adjunktussá, 1970-ben docenssé, 1979-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 20 évig volt tanszékvezetõ. Oktatói munkája a folklór egész területére kiterjed. Az elmúlt negyven év alatt minden tárgykörbõl tartott elõadásokat. Tudományos munkái - néhány dolgozattól eltekintve - szintén folklór témakörûek. Öt kiadványsorozatot indított és szerkesztett: Folklór és Etnográfia; Studia Folkloristica et Ethnographica; Gömör Néprajza; Ethnica és Néprajz egyetemi hallgatóknak. Számos bizottságnak volt a tagja (TMB szakbizottság, Néprajzi Bizottság, Habilitációs Bizottság stb.). Elnöke volt a Györffy István

Néprajzi Egyesületnek, tagja és elnöke több alapítványi kuratóriumnak. Díszdoktora az ungvári Állami Egyetemnek. Nemzetközi díjat kapott az agrárkultuszról szóló könyvéért. Megkapta az Ortutay Gyula, a Móra Ferenc, a Györffy István emlékérmet, a Rádió Nívódíját, megyei Kölcsey-díjat, Alkotó-díjat, Debrecen város Csokonai-díját, a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjét. Önállóan megjelent munkái: Népdalok és balladák egy al-dunai székely közösségbõl (1968) Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban (1969) Varia Folkloristica (1975) Gömöri népdalok és népballadák (1977) Szállj el, fecskemadár, (2. Kiadás, 1977) A temetés paródiája (1978) Népszokás és népköltészet (1980.) Játék és maszk, I-IV. (1983, 1988) Menyecske a kemencében (1986) Fejezetek Gömör folklórjához (1986) Adomák Gömörb?l (2. kiadás, 1988) Állatmaszkok (1989) Folklór írások (1990) Farsang (1990.) Mátyás király Gömörben (1990) Népi táplálkozás három gömöri völgyben (1991.) Szülõföldön hontalanul (1991) Népdal, színjáték, honismeret (1992) Születéstõl a halálig (1993) Kapcsolatok és párhuzamok (1994) Bezdomovcem ve své vlasti A szülõföldön hontalanul cseh nyelvû kiadása (1994) Huncut adomák Gömörbõl (3. kiadás, 1995) Miscellanea, I. (1995) Egy földmûves szólásai és közmondásai (1996) Szülõföldön hontalanul (3. kiadás, 1996) Miscellanea, II. (1996) Népi színjátékok és maszkos szokások (1997) Bezdomovcom v rodnej zemi (Szülõföldön hontalanul szlovák nyelvû kiadása, 1997) Huncut adomák (4. kiadás, 1998) Folklór az ördögi kísértetekben (1999)

Társszerzõvel: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban (Ferenczi Imrével, 1962) Két fazekas falu Gömörben (Szalay Emõkével, 1982) Dalol Kocsis Julianna (Dévainé Kluka Adriennel, 1990) Szerkesztõje az 1992-ben megjelent Mátészalka Története és Mátészalka Néprajza c. köteteknek. 2006-ban a Szatmári Múzeumnak adományozta Holló László grafikáit tartalmazó magángyûjteményét, és egy kortárs képzõmûvészeti gyûjteményt. 2007-ben Mátészalka város Díszpolgárává választották. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egye-sület tiszteletbeli tagja.

BALOGH FERENCNÉ NAGY VIOLA karnagy 1961. március 15-én született Csengerben. 9 éves koráig Csengersimában nevelkedett, ahonnan az 1970-es nagy árvíz után Mátészalkára költözött a család. Zenei érdeklõdését a szüleitõl örökölte. A családban a nagyapa hegedûn játszott, édesapja tangóharmonikázott, édesanyja pedig szép csengõ hangjával bûvölte el az egyébként is muzikális kislányt. Édesapja ösztönzésére 10 évesen kezdett hegedülni, majd késõbb zongorázni. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium ének-zene tagozatán végezte, ahol megszerette a kóruséneklést. Tanára Ferenczi Erzsébet irányítása alatt, az iskolai

kórussal sok helyen megfordult és életre szóló élményeket szerzett. Útja a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskolára vezetett, ahol Fehér Ottó szuggesztív kórusvezetése, magas szintû oktató tevékenysége volt meghatározó élmény. 1983-ban szerzett matematika-ének-zene szakos tanári diplomát, s azóta folyamatosan tanít, iskolai kórusokat vezet. 2006-ig a Képes Géza Általános Iskola, jelenleg a mátészalkai Kálvin János Református Általános Iskola tanára. 1993-ban 4 éves képzés után szerzett felsõfokú karvezetõi képesítést Párkai István professzor irányításával a budapesti Felsõfokú Karvezetõképzõn. Ebben az évben egy énekelni vágyó közösség szakmai irányításra kérte fel. Így alakult meg a mátészalkai Zenebarátok Kamarakórusa melyet immár 14 éve vezet. A kórus helyi és környékbeli fellépéseken, fesztiválokon, világi és egyházi rendezvényeken mûködik közre. Elsõ önálló karácsonyi hangversenyét 1999-ben adta. 2002-ben Aranyminõsítést szereztek, 2003-ban emlékezetes koncertet adtak Aggteleken, a barlang hangversenytermében. 2003ban országos I. majd 2005-ben II. helyezést értek el a Páter Tamás Alajos Alapítvány pályázatán, s nagysikerû koncerteket adtak a budapesti Országúti Ferences Templomban. A 2004. és 2006.évben a nagykállói Kállai kettõs Kórustalálkozón a szakmai zsûri a Zenebarátok Kamarakórusát Nívó díjjal, Balogh Ferencnét pedig karvezetõi különdíjjal tüntette ki. 2006-tól testvérkapcsolatot ápolnak a határon túli Kaplonyi Katolikus Egyház Kórusával. A mátészalkaiak 2006 májusában, a kaplonyiak 2006 decemberében voltak egymás vendégei, s most 2007 októberében készülnek a mátészalkaiak ismét Kaplonyba. A fehérgyarmati Erkel Ferenc Városi Vegyeskart 1999 óta vezeti. 2007-ben a város vezetése PRO URBE díjjal jutalmazta. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület rendes tagja

7

Nagy siker az UDVARI-as esték A Városi Mûvelõdési Központ munkatársainak szervezésében kerül évek óta megrendezésre az UDVARI-as esték sorozat. Az úgynevezett nyári uborkaszezon idején, a hangulatos belsõ udvarban gyûlnek össze az itthon nyaraló mûvészetbarátok. Július 12-én Csupa-csupa kabaréval vártak a vendégeket a vásárosnaményi Kontársulat tagjai, 19-én pedig a mátészalkai amatõr zenekarok zenészei szórakoztatták mûsorukkal magukat és hallgatóikat. Még mindig július volt, amikor a Szatmár Táncegyüttes megunhatatlan, lenyûgözõ produkciói verték fel a belváros csendjét. A sorozat utolsó két produkciója városi amatõr színtársulatának elõadása volt. A Komédiás Színkör augusztus 3-án az Eltüsszentett Birodalom c. mesejátékot, majd 9-én az Ebédidõ c. darabot mutatta be, nagy sikerrel.

Kották a szélben - a múzeumi éjben

Ismét nagy siker volt a Múzeumok Éjszakája Szent Iván éjszakáján - június 23-án a Szatmári Múzeum udvarára siettek azok, akik tudták, Cservenyák doktorék mindig valami érdekes izgalmas dologgal készülnek a múzeumok éjszakájára. Természetesen volt tûzgyújtási ceremónia, tûzugrás, s volt kiállításmegnyitó is: A téli kertben Pogány Gábor Benõ szobrászmûvész és Verebes György festõmûvész kiállítását Szepessy Béla grafikusmûvész nyitotta meg bravúros elõadást tartva az alkotók munkásságáról. Az emeleten Verseghy Ferenc fazekas Népi Iparmûvész Habán kerámiák a terített asztalon c. kiállítását Csupor István etnográfus, a Néprajzi Múzeum fõmunkatársa ajánlotta a jelenlévõk figyelmébe. Volt aztán filmvetítés, nosztalgia-fotózás korhû jelmezekben. Gasztronómiai különlegességeket kóstolgathattak az ínyencek, s önkiszolgáló módon bárki sört csapolhatott magának. Az éjszakába nyúló programsor végére a szél is feltámadt, s bizony amikor a Szatmári Filharmónia Opus 4 kvartettjének jazz koncertje elkezdõdött, a közönség már a repkedõ kottalapokat fogdosta össze, hogy végül a formáció bemutathassa a "Dzsessz te még az én utcámba" címû remek mûsorát.

MÉCSVILÁG

8

2007. szeptember

A MÁTÉSZALKAI FÉNYES NAPOK FESZTIVÁL programjai: SZEPTEMBER 6. CSÜTÖRTÖK 17.00 A homonnai Plein-air képzõmûvész csoport kiállítása. A kiállításmegnyitón ütõs hangszereken közremûködnek: Kerek László és barátai. Helyszín: Zsinagóga Fellépõ mûvészek: - Janik László színmûvész - Kerek László ütõhangszeres mûvész Zongorán kísér: Herczeg Ágnes

Losonczi Léna:

Fény - óda

Anyánk méhének sötétjébõl a fényre vágyva születünk. Áldott szívének szent sugára ragyogja be kis életünk. A napfényért Alkotónk áldom, hogy a földnek Napot adott. Termõ szikrát, világosságot, zárt-sötétségben nem hagyott. Dicsérem a kis gyertyalángot, mely áraszt egy asztalnyi fényt. Magasztalok lágy mécsvilágot, mely a léleknek ad reményt. Megköszönöm a lámpa fényét, amely mellett olvashatok, és a Hold csók-vágy-adó létét, s a sok sziporka csillagot. Szemek szerelem-küldte lángját, mely lélek mélyéig hatol. Haldokló szem húnyó homályát, hol már a halál zakatol. Várom a város-szülte estét, s hajnalok derengõ dalát, az utcák pislogó neonját… Felhõk alatt sárga nyaláb Csodálom tó tükrén az alkonyt. Aranyhidat hogy küld a nap! Bõröm beszívja vérzõ cseppjét, míg átölel bús alkonyat. Dicsérlek fény! Éjféli villám, világod tûnõ pillanat. Emberi elme villanása gondolkodást, értelmet ad. Egyenes szó fürdik a fényben… Tekintet-lakk mosolyt fakaszt… Sugárban, lángban ÉL a lélek, mint dús talajban a haraszt. Szeretlek Szalka drága fénye! Lobogtasd hévvel lángodat! Sok égõ fáklya fölemelve tartsa örök világodat!

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VII. évfolyam 3. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): [email protected]

Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

PRINCEK Együttes mûsora - Máté László hegedûmûvész - Farkas Béla hegedûmûvész - Veress Csaba hegedûmûvész 19.00 Jandó Jenõ zongoramûvész estje Helyszín: Színházterem A Kossuth- és Liszt-díjas érdemes mûvész a briliáns magyar zongorista generáció egyik világszerte ismert tagja. Hatalmas diszkográfiája egyszerre tartalmazza Beethoven és Mozart teljes zongoramuzsikáját, valamint Bach, Bartók, Haydn, Liszt és Schubert kamarazenéjét. Jandó Jenõ 1952-ben született Pécsett. Hatévesen kezdett el zongorázni, majd tanulmányait a pécsi konzervatóriumban folytatta. 1968tól a Zeneakadémián Nemes Katalin, Kadosa Pál és Mihály András növendéke volt. Diplomája megszerzése óta a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem tanára, egyetemi docens. SZEPTEMBER 7. PÉNTEK 10.00 és 14.00 Ládafia Bábszínház Helyszín: Szatmári Múzeum A Ládafia Bábszínház egy kicsi színház, mely kicsinységénél fogva nem rendelkezik színházépülettel, épületrésszel, de még színházteremmel sem. Világot jelentõ deszkái viszont vannak, fenyõfából, kerekekre szerelve. Társulata bábok, faragva, öltöztetve. Kellékei a hajdan volt mindennapi élet lassan homályba tûnõ megannyi eszköze. Mindez azért, hogy népmeséink könyvekbe kötözött lélegzete újra szélfútta lehessen. Egyszóval a Ládafia Bábszínház, egy olyan színház, melyben az elõadások szabad ég alá teremtetnek, és a felhasznált anyagokkal, eszközökkel egy olyan világ idéztetik meg, mely egykoron meséink bölcsõje volt. 16.00 Testvérvárosi produkciók Helyszín: Nagyszínpad és környéke 17.00 Tátrai Tibor és Szûcs Antal Gábor latin gitárestje Helyszín: Zsinagóga A történet azzal kezdõdött, hogy 1999-ben Tátrai Tibort megkérték egy televíziós mûsorban: a beszélgetés mellett gitározzon is egy keveset. Mivel egymagában nem szívesen muzsikál, régi jó barátját, Szûcs Antal Gábort hívta el a felvételre. Latin zenét játszottak. Méghozzá olyan jól és megkapóan, hogy hirtelen igény támadt a még létre sem jött produkcióra. A sok meghívás eredményeképp a duó, 2000. január 17-én mutatkozott be a nagyközönség elõtt. Tátrai Tibor és Szûcs Antal Gábor kettõse mára talán a legnépszerûbb

klubzenekarrá vált. Se szeri, se száma az invitálásoknak, szinte minden este hallhatjuk valahol a két gitáros muzsikáját. 18.30 Olmedo Quimbita ecuadori festõmûvész kiállítása Megnyitja Ecuador Budapestre akkreditált nagykövete, Juan Salazar Sancisi Úr Helyszín: Szatmári Múzeum Az 1965-ben született mûvész tanulmányait a Quito-i Képzõmûvészeti Akadémián végezte. Egyéni stílusú képeivel már a világ számos pontján megfordult. A hazai bemutatkozásokon kívül megcsodálhatták sajátos látásmódját többek között New Yorkban és Washingtonban, a mexikói Guadalajarában és az uruguay-i Montevideoban is. Festményeivel azután átkelt az óceánon. Volt már kiállítása Jordániában, Izraelben, sõt Európában is, hiszen a londoni Cervantes Intézet és a moszkvai Modern Mûvészeti Múzeum is helyet adott tárlatának. Magyarországon az elsõ bemutatkozása Debrecenben volt. Aki találkozott a festményeivel, elmondhatja magáról, hogy látta Ecuadort - mondta róla egyik méltatója 19.30 Ünnepélyes Fesztiválnyitás Helyszín: Kossuth tér 20.00 Fiesta A két fõbõl, valamint 12 tagú kísérõzenekarból álló együttes 1999 utolsó hónapjaiban alakult meg. Fiesta néven 2000 januárjában született meg elsõ klipjük. A csapat egy Magyarországon akkoriban még egészen új stílussal, a tradicionális latinamerikai dallamokat idézõ populáris muzsikával robbant be a zene élvonalába. Elsõ nagylemezük 2001 márciusában született, "Hozzám tartozol" címmel és alig néhány hónap alatt aranylemez lett. A nap folyamán, 10-18 óráig Zsoldos Péter, az örök ellenzéki karikatúrista örökíti meg az érdeklõdõket a Hõsök terén, valamint utcazenészek szórakoztatják a járókelõket. Ez idõ alatt népmûvészeti kiállítás-vásár és játszóház várja az idelátogatókat. SZEPTEMBER 8. SZOMBAT 09.00-13.00 Kenu túra a györteleki "tükrös kanyartól" a tunyogmatolcsi "Kurta Kocsma"ig 15.00 Testvérvárosi produkciók Helyszín: Nagyszínpad és környéke 16.00 Három rabló - zenés mesejáték egy felvonásban Talán Teátrum - Nyírbátor Helyszín: Nagyszínpad és környéke A rablótanya olyan, mint egy disznóól, mert a zsiványok nem szeretnek takarítani. Se fõzni, se sütni, se mosogatni. Már évek óta nem fürödtek. Ezért egészen fekete a fülük töve. Elhatározzák hát, hogy rabolnak egy gazdasszonyt, aki helyettük dolgozik. Addig õk henyélhetnek. El is lopják az éppen alvó Zsófi nénit, de csúnyán ráfaragnak tettükre. Zsófi néni ugyanis egy kész tábornok, aki bizony móresre tanítja a híres rablókat. Kiderül

végül az is, hogy Kardamón városában tisztességes életet kezdhetnek a zsiványok, hiszen õk eredetileg... Na, kicsodák? Majd kiderül, ha megnézed az elõadást. 17.00 Testvérvárosi produkciók Helyszín: Nagyszínpad és környéke 17.00 Horgas Eszter és Barátai: Vukán György, Hárs Viktor, Mohay András Helyszín: Zsinagóga Horgas Eszter fuvolamûvész és Vukán György zongoramûvész már visszatérõ vendégek Mátészalkán. Felejthetetlen koncertjükrõl ezt olvashattuk a Mécsvilág hasábjain: "Horgas Eszter zuhatag-szõkesége, viszszafogott eleganciája, a félárnyékban kígyózó alakja, Vukán György szigorú, könyörtelen, halálpontos, bravúros játéka elvarázsolta a mátészalkai közönséget." A nagyszerû párost idén Hárs Viktor klasszikus bõgõjátéka egészíti ki. A dobnál: Mohay András 18.00 Néptáncgála - Gaál András emlékére Helyszín: Polgármesteri hivatal elõtt A Vásárhelyi László -neves koreográfus közvetítésével Mátészalkára került Szalavári Anna és Gaál András házaspár, 1980-ban vette át a Mátészalkai Szatmár Táncegyüttes vezetését. Itt létük 7 éve alatt nagy fellendülést hoztak az együttes életében. A magas szintû tiszta autentikus táncok, táncrendek tanulása és színpadra állítása mellett, munkájuk táncházak sorát eredményezte, és a táncosok alázatos elkötelezettségét a népzene, néptánc és népmûvészetek iránt. Nekik köszönhetõ több generáció "megfertõzése" a tánc szeretetére, és az a közösségi szellem, ami mai napig biztosítja Mátészalkán a táncoktatás lehetõségeit, és a néptánc, népzene iránti szeretetet. Ezzel a mûsorral a közel egy éve elhunyt Gaál Andrásra, a Népmûvészet Ifjú Mesterére, Örökös Aranysarkantyús táncosra emlékeznek egykori tanítványai. A mûsorba fellép a nyíregyházi Szabolcs-Volán Táncegyüttes, az Ürömi Öröm Néptáncmûhely, a törökszentmiklósi Miklós Néptáncegyüttes, a Bem Táncegyüttes Budapestrõl és a Mátészalkai Szatmár Táncegyüttes. 20.30 Rúzsa Magdi és Zenekara Helyszín: Nagyszínpad és környéke A vajdasági Kishegyesen született. Már a Megasztár elsõ sorozatába is akart jelentkezni, de kifutott az idõbõl. 2006 májusában megnyerte a harmadik szériát. Õ lett "2006 Hangja", a Fonogram díj Év Felfedezettje, 2007 tavaszán saját dalával indult az Eurovíziós dalversenyen, ahol kitûnõ helyezést ért el, az általa elõadott dal pedig a legjobb dalszerzõi díjat kapta. 22.30 Danubius Best Of Helyszín: Nagyszínpad és környéke A Best Of zenekar 2001-ben, a pécsi Karavánon lépett fel elõször. Az alapötlet a Danubius

Cappuccino Tripla technikusától, Garami Balázstól (basszusgitáros) származott. A banda énekese Abaházi Csaba, a gitáros Rákóczi Ferenc, a dobos Garami Gábor és a billentyûs Buza Sándor. Eredetileg három Karavánra tervezték, és csupán feldolgozásokat játszottak. Olyan jól érezték magukat, és a közönség is nagyon lelkesen reagált, hogy folytatás mellett döntöttek. A nap folyamán, 10-18 óráig a hajdani Uborka címû mûsor politikus karikatúrái után a mátészalkai járókelõk is megörökíthetik magukat Tónióval és Zsoldos Péterrel a Hõsök terén. Mindeközben utcazenészek szórakoztatják az alkalmi közönséget. A Fesztiváltéren egész nap ökörsütés, és más finom étkek, valamint népmûvészeti kiállításvásár és játszóház várja az érdeklõdõket. SZEPTEMBER 9. VASÁRNAP 17.00 Bereczky Band koncert Helyszín: Zsinagóga A lelkes mátészalkaiakból álló formáció két éve próbál a mûvészeti iskola épületében. Eleinte csupán az együttzenélés örömére játszottak, ma már szívesen lépnek fel közönség elõtt is. Hallhatta õket a nagyérdemû a Múzeumok éjszakáján, kiállítás megnyitókon, de Homonnára és Nagykárolyba is kaptak már meghívást. Dallamos jazzt játszanak, elsõsorban a klasszikus és a swing korszakból. Mûsorukat meghallgatva keresztmetszetet kapunk a jazz történetébõl. Az együttes állandó tagjai: - Pusztai Árpád - dob - Kovács Sándor - basszusgitár - Dr. Bereczky Kálmán - zongora - Németh Sándor (NANI) szólóklarinét 20.00 A víg özvegy - Lehár Ferenc operettje Rendezte: Leblanc Gyõzõ a Klasszikus Magyar Operettért Alapítvány elõadásában Helyszín: Nagyszínpad és környéke Az "Alapítvány a Magyar Operettért" 1993 óta klasszikus operett elõadások bemutatásával és mûsoron tartásával színesíti a fõváros és a vidék kulturális életét. A Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor által vezetett mûvészegyüttes az állami zenés színházak kötöttségeivel és ebbõl adódó nehézségeivel szemben hatékonyan valósítja meg céljait, õrzi és viszi tovább a magyar operett színjátszás tradícióit. Az elõadások a klasszikus elõadások hagyományait követve magas igényességgel képviselik a méltán népszerû és rendkívül keresett mûfajt. A víg özvegy Lehár klasszikus operettjei közül is a legklasszikusabb. Olyan örökéletû slágerekkel találkozhatunk benne, mint Az orfeum tanyán, a Vilja dal, az A bamba-bamba gyászvitéz, Bár az asszonyhoz senki sem ért, no és a híres, mindent elsöprõ kánkán, amely meghódította nemcsak a magyar, hanem az olasz és a német közönséget is.