" az elhatározó vonásokat itt kaptam,

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

"…az elhatározó vonásokat itt kaptam, már készen, szüleimtõl." Emléktábla Képes Géza szülõházán

Augusztus 19-én estére szólt az invitálás, mely Mátészalka polgárait hívta gyertyás emlékmenetre a város jeles szülöttének Képes Gézának szülõházához. Az égiek nem akarták, hogy a költõ halálnapján legyen felavatva az a bizonyos emléktábla - a vihar, a jégesõ akkor csendes otthoni emlékezésre adott lehetõséget. Másnap, nemzeti ünnepünk estéjén viszont már közel száz gyertya fénye kísérte az emlékezõ menet élén haladó Dr. Cservenyák Lászlót, Szabó István polgármestert és a költõ Budapestrõl hazaérkezõ lányát, Képes Júliát. A menet a Kisfaludy köz 18. számú ház, az utolsó évtizedek otthona elõtt megállva emlékezett az unokahúg, Fodor Gáborné gondolataival, Dr. Cservenyák László tolmácsolásában - majd a József Attila utcai házhoz érve emlékezett Képes Júlia, Dávid Ferenc nyugalmazott kollégium igazgató, Kapturné Bíró Beáta tanárnõ, Oláh András költõ, drámaíró, és itt mondta el avatóbeszédét városunk polgármestere: Tisztelt Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! 1909. február 1., 1989. augusztus 19.! E két dátum az, amely keretbe foglalja Képes Géza életpályáját. Ennek az életpályának állunk most a kiinduló pontjában. Annak a koordináta rendszernek, amelyben Képes Géza pályája elhelyezhetõ, itt van az origója, a szülõi ház! Annak a pályának, amely a kovácsmester apa fia számára, a mátészalkai elemi iskola és a négy polgári után a Sárospataki

VII. évfolyam 3. szám 2007. szeptember w3.enternet.hu/muveszet

Oláh András költõ, drámaíró, Képes Géza ma Mátészalkán élõ szellemi örököse is emlékezett a szülõháznál. Találkozásaikat felidézve idézet két Képes verset, utóbbit a híres epe-grammákból: Képes Géza:

IGEN DE barát? igen de nem ér rá szeretõ? igen de nem ér rá -

Református Gimnáziumban már tulajdonképpen elrendeltetett: akkor közölte elsõ versét Karácsony Sándor ifjúsági lapjában, az "Erõ"ben. Ott kezdett latin és görög versek fordításával, a finn, a vogul, és az osztják nyelvekkel foglalkozni. Innen indult tehát a tanár, költõ, mûfordító, tudós pályája, melyet Baumgartendíj, és négy alkalommal elnyert József Attila -díj is fémjelez. A nyugati nyelvek mellett az összes finnugor nyelvbõl, továbbá újgörög, orosz, bolgár, arab, japán nyelvekbõl fordított! Verseiben - nem véletlenül-, a világköltészet tartalmi és formai sokszínûsége tükrözõdik vissza! A költészet kifinomult bonyolultságával és leleplezõ egyszerûségével, képes arra, hogy távoli tájakat és népeket hozzon közel! A költõ-mûfordító többet mutat meg egy népbõl, annak történelmébõl, mint egy drága társasutazás, mert a lelkéhez visz közel! Ellentmondásosnak tûnhet az állítás, de meggyõzõdésem, hogy ezzel önmagunk megismeréséhez, önnön természetünk fürkészéséhez is hozzásegít! Tisztelt emlékezõ közönség, kedves barátaim! Képes Géza a szellem

emberei között, mint közülünk való tanít és segít megérteni a világ, s a mi "kis-világunk" alapvetéseit. Az ebbõl a házból elindulva felívelõ életútja példa és bizonyíték: Mátészalka épp úgy lehet egy szép és teljes pálya kiinduló pontja, mint a világ bármely más ismert helye! Az emléktábla erre is emlékeztet minket, amikor Képes Géza halálának évfordulóján, jelet hagyunk ennek a háznak falán! Köszönetemet és nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni annak a civil közösségnek, a Mátészalkai M û v é s z e t b a r á t Egyesületnek, akié a kezdeményezés. Köszönet mindazoknak, akik csatlakoztak e kezdeményezéshez, melynek eredményeképpen mától emléktábla jelöli városunk szülöttének szülõházát! A táblára vésett adatokon túl, fontos jele ez a szellem és a jóakarat egymásra találásának! Kevés dolog van mostanság amire íly' nagy szükségünk van! Jó és erõs "koalíció"! Erre bíztat minket Képes Géza hagyatéka! Szabó István Mátészalka város polgármestere

kártya-partner? sakk-partner? séta-partner? igen igen igen de nem ér rá más-más irányban loholunk pedig mehetnénk lassan kézenfogva együtt bomlásnak indult az emberiség: a sort mi kezdjük s talán be is mi fejezzük barátodnak telefonálj még ma: lehet hogy a vonal holnap már néma.

Magyar Hamletek Saját koponyánkat tartjuk kezünkben s töprengünk elmerülten: "Tenni, vagy nem tenni…" Aztán elunjuk a töprenkedést, földhöz vágjuk a koponyát és fej nélkül megyünk tovább.

MÉCSVILÁG

2

Pezsgõ kulturális élet

Erdõs Jenõ új könyve A Megyei Pedagógiai Közmûvelõdési és Képzési Intézet igazgatóhelyettese, a KÓTA megyei elnöke Sivadó Sándor mutatta be azt a kötetet, amelyet Szabolcs - Szatmár Bereg Megye nagy zenei krónikása Erdõs Jenõ készített. Nyíregyháza komolyzenei élete - mondja a kiadvány címe, s ez már jelzi, hogy nagy, átfogó munka készült el. Amikor az elmúlt év végén egy nyíregyházi zenei esemény alkalmával találkozhattam Jenõ bácsival, elmesélte, hogy már három számítógépes tanfolyamot is elvégzett, hogy levelezéseit, könyvterveit bonyolíthassa, elkészíthesse, én csak hüledeztem, mire a következõ választ kaptam: " De hát még csak 86 éves vagyok!" A Jóisten adjon erõt, egészséget alkotómunkával teli éveket, életkedvet drága Jenõ bácsi. Az új könyvhöz szívbõl gratulálunk, s várjuk a következõt! Pénzes Ottó

Kiállítás Krúdy emlékére Valóban sikerült igazi "Krúdys" hangulatot teremteni a Szatmári Múzeum földszinti kiállítótermében, amikor a közönség Kerekes Elek Gyõzõ, Nyíregyházán élõ festõmûvész kiállításának megnyitójára érkezett. A Szinbád világát idézõ sejtelmes, szinte áttetszõ képek, inkább érzések, nagyon halk zenei úsztatással voltak igazán érzékelhetõk. Bár az alkotások önmagukért beszélnek, ezen az estén igazán nagy élmény volt hallani Dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Nyíregyházi Fõiskola új rektorának megnyitóját - megnyitóját?, bravúros elõadását!

Hungaricum A fenti címmel jelent meg az a kiadvány, amely válogatást mutat be a Kárpát medence jellegzetesen magyar értékeibõl. A Médiamix Kiadó valójába egy sorozat elsõ darabját kínálja megismerésre, megvásárlásra, s kér mindenkit arra, hogy információjával bõvítse a következõ kötetetekbe bekerülõ hungaricumok körét. Nagyon jó szívvel és reménnyel ajánljuk olvasóink figyelmébe a kiadványt, de még inkább a gondolkodásmódot, ami talán egyetlen reményünk lehet arra, hogy saját hazánkban értékteremtõ, hagyományainkat õrzõ mentalítással gazdák és ne szolgák legyünk. Információ kérhetõ és a kötet megrendelhetõ az alábbi e-mail címen: [email protected] P.O.

Hangraforgó hírek A ma már Gyõrben élõ zenész házaspár ismét új kezdeményezéssel ad reményt a versek és a dalok szerelmeseinek. Felhívásukat tesszük közzé: Kedves Barátaink! A Költészet Napja tiszteletére új internetes szakmai folyóiratot indítottunk. Látogassátok meg a következõ link segítségével, és amennyiben elnyeri tetszéseteket, várjuk adataitokat, írásaitokat, hogy felhelyezhessük a honlapra. http://www.hangraforgo.hu/forum.htm Üdvözlettel: F.Sipos Bea és Faggyas László [email protected]

2007. június

Nem vagyunk egyformák szerencsére s így egyesületünkhöz, kultúraszervezõ tevékenységünkhöz sem mindenki viszonyul egyformán. Vannak, akiktõl a tagdíjat is nagy mûvészet "bevasalni", de vannak olyanok is, akik méltányolva és értékelve közös munkánkat, kisebb, nagyobb anyagi támogatással is segítik tevékenységünket. Az elmúlt hónapokban is érkezett egyesületünk számlájára pénz nagylelkû támogatóktól, így Szondi Bertalantól, Bakti Zsolttól, Mónus Béla nagytiszteletû úrtól, Bodnár

Imre atyától, s egy igazán meglepõ és szokatlan nagyságú összeg Dr. Bereczky Ildikótól. Sajnos ma már egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek Dr. Bereczky Bélára, városunk nagytekintélyû polgárára, a kiváló jogtanácsosra, és igazi hazafira. 1956, a forradalom Mátészalkán az Õ neve nélkül nem értékelhetõ, sejthetõ, hogy volt is része évtizedeken át megaláztatásba. Súlyos családi tragédia után, immáron jó pár éve Béla bácsi is eltávozott közülünk, de Ildikó lánya a neves

fogszakorvos, aki Budapesten él, máig nem feledkezett el az egykori otthonról. Nagyvonalú támogatását e helyen is megköszönve idézzük levelét, melyet a címben jelzett megszólítással kezdett: "Már sok éve, hogy elkerültem családommal együtt Mátészalkáról, de még most is igyekszem vissza-vissza menni, amikor lehetõségem van, hogy találkozzak ismerõseimmel, barátaimmal. Sajnos, egyre fogynak a régiek, akiktõl információkat kaphatok Szalkáról. De, hála Istennek, a Mécsvilág beszámol szinte

minden eseményrõl, így nyomon tudom követni a kulturális élet rezdüléseit. Nagyon boldog vagyok, amikor a sok színes, érdekes programról olvasom a beszámolókat, távolról is megállapítható a pezsgõ kulturális élet és igényesség a mûvészetek iránt. Az igényes programok, a nagysikerû rendezvények anyagiakat igényelnek és támogatásommal ezekhez szeretnék hozzájárulni. Õszinte barátsággal. Dr. Bereczky Ildikó" P.O.

Köszönet a szülõföldnek

Új tagok és egyesületünk méltatása a lokálpatriotizmus jegyében Egyesületünk vezetõségének felkérésére újabb tagok csatlakoztak hozzánk. Olyan személyiségek, aki ugyan már jó ideje távol élnek, de nagy öröm, hogy rájuk találva ismét erõs és tekintélyes szálak köthetik a világot Mátészalkához. Dr. Bodó Sándor a Budapesti Történeti Múzeum fõigazgatója, Papp György, aki évtizedekig volt városunk oktatási, kulturális életének egyik irányítója és Dr. Szabó László néprajzkutató, akirõl "új hazájában" így nyilatkozott Egri Sándor újságíró: "…csodálattal adózom dr. Szabó László néprajzkutató, muzeológus bámulatra méltó tudományos teljesítményének. Humora, mesélõkedve, az élet örömeit igenlõ lendülete számtalanszor magával ragadott. Szolnok elmúlt négy évtizede emblematikus alakjának tartom, akként tisztelem." Érdemes elolvasni soraikat, amelyeket felkérõ levelünkre írtak: Dr. Cservenyák László Elnök Úrnak! Mátészalka Szatmári Múzeum Kedves Barátom! Baráti Kör!

Tisztelt

Megilletõdve olvastam el a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület nevében írott elnöki és titkári leveleteket. Két emberöltõt megérve, a szülõföldtõl fizikailag rég elszakadva érthetõen elérzékenyül az ember, ha látja szívében és lelkében nemcsak õ õrzi a szülõföld emlékét, de az otthoniak is figyelték mire jutott jó hat évtized alatt egyik innen útrakelt fia. Ez az elismerés egyben azt is jelenti, hogy talán nem éltem hiába. Amit alkottam annak van némi értéke, s ha kicsit is, de öregbíti a szülõföld értékeit. Igaz pályafutásom úgy alakult, hogy e tájjal, mint néprajzos közvetlenül csak keveset foglalkozhattam. Alig néhány írásom jelent meg Szatmárról, Beregrõl és a Nyírségrõl (Mátészalka, Oros, Fehérgyarmat és Tarpa környéke). Ám az ott folyó

munkát mindig figyelemmel követtem, akár kutatóként, akár tanárként külön is gondot fordítottam arra, hogy a szülõföld közelembe került ifjú küldötteit gyámolítsam, elért eredményeikre felhívjam a figyelmet, s ha erre alkalmam nyílt bekapcsolódjak az itt folyó munkába kutatóként, muzeológusként. Itt tartózkodásom idején mindig feltöltekeztem, gazdagodva távoztam és jó kedvvel, nagy lendülettel dolgoztam. Úgy, mint akit magasabb hatalmak varázsvesszõvel érintenek meg vagy ahogyan a fáradt, beteg ember a természetben, mintegy szanatóriumban új életre kel. Ezt jelentette nekem a szülõföld, s jelenti ma is. Köszönöm azért, hogy e döntésével a Mûvészetbarát Egyesület e köteléket még szorosabbra vonta. A szülõföldrõl ugyan keveset írtam, de az ott töltött gyermeki évek, a késõbbi visszatérések a rokoni, baráti körbe, majd néprajzosként addig csak hallomásból ismert falvak embereinek megismerésekor olyan munícióval láttak el, amely egy életen át nemcsak a tartásomat, jellememet, de tudományos munkásságom szemléletét is megalapozták. Nekem a falu Nagyar, Kisar, Gulács, Penyige, a város Fehérgyarmat és Mátészalka volt. Az ott folyó élet kiindulópontként, az ott megélt évek (melyeket késõbb, mint néprajzi gyûjtõ ellenõriztem és felülvizsgáltam) mintaként, az emberi magatartás mérceként, a gyermekkorban elsajátított mûveltség késõbbi kultúrám alapjává vált kitörülhetetlenül. Köszönöm ezt a szülõföldnek, s köszönöm a szülõföldemen élõ embereknek, hogy maguk közé visszafogadtak, újra jelt adtak és hívtak. Szeretnék hátralevõ éveimben megfelelni bizalmuknak! Az elsõ nagyobb cikkemet a tiszaháti húsvéti szokásokról írtam. Szinte szimbolikus, hogy húsvéti meglepetésként kaptam megtisztelõ leveleteket!

Dr. Cservenyák László Elnök Úrnak Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület

Budapest. 2oo7. április l9. Baráti üdvözlettel: Papp Gyuri

Ezek a sorok nagyon sokat jelentenek. Hálás köszönettel:

Szolnok, 2007. április 13. Szabó László

És végül hadd másoljak ide egy levélrészletet, amelyet egy

Pénzes Ottó

Tisztelt Elnök Úr! Megtiszteltetés számomra, hogy szülõvárosom Mûvészetbarát Egyesülete tiszteletbeli taggá kíván választani. Remélem, hogy e megtiszteltetést alkalom adtán módom lesz meghálálni. Budapest, 2007. május 7. Szívélyes üdvözlettel: Bodó Sándor Mûvészetbarát Egyesület Dr. Cservenyák László Elnök Úr, Mátészalka Kedves Laci! Jólesõ érzéssel, egyben kissé megilletõdéssel olvastam kedves leveleteket. Elnézést a késedelemért, de egy makacs tüdõgyulladáson estem át, ez gátolt a levélírásban. Köszönöm, hogy gondoltatok rám. Mi sem természetesebb, hogy e felkérést örömmel elfogadom. Lassan négy éve már, hogy hallgatva gyermekeinkre, Budapestre költöztünk. S bár jól érezzük magunkat három gyermekünk, négy tündér unokánk közelében, azért továbbra is az Otthon - így nagy O-val - Mátészalka. / Mi nem leutazunk Szalkára, mi hazamegyünk! / Ma már, kicsit a kívülálló szemével nézve, a következõképpen látom szeretett szülõhelyem: egy rendezett, komfortos, nyugodt légkört biztosító, kultúrált kisváros, nyílt, õszinte, barátságos emberekkel, ahol a politika még nem verte szét az emberi kapcsolatokat, ahol az adott szónak még mindig van súlya. Nagy kincs ez, érdemes kell ezt félteni, óvni, védeni. Ehhez kívánok hitet és kitartást, erõt és jó egészséget mindnyájatoknak.

abszolút kívülálló, egy Békésszentandráson élõ tanárnõ, Bõdi Mária írt. Lapunk elõzõ számára reagált eképpen: Kedves Ottó! Köszönöm szépen a Mécsvilágot. Ez az a lap, melyet kézhez vételtõl csak nagy nehezen teszek le. Amint átlapoztam, nagyszerû emlékeket idéztek fel a cikkek. Dsida - Istenem, szinte szerelmes voltam a verseibe, az "apró csillagos éj tündérek" az én szívemet is vitték valamikor a Király-hágón túlra. Aztán Kepes, a nyáron jártam ismét Szinérváralján egy csoporttal és a tiszteletes úr is említette a családot. Az öcsém apósa egyébként ott született, így egy kicsit otthonosabban mozgunk a városkában, melynek környéke igen szép. A "dalokat kigondoló madárszívek" költõje is megpihent. Egyszer találkoztam Lakitelken Nagy Gáspárral, megragadott a szerénysége és tiszta józansága. Makovecz, Melocco - hát kérem, ezek a nevek önmagukért beszélnek! Gratulálok a szép lírai hangú cikkéhez! Igen, a fundamentum, ez a legfontosabb egy ember életében, mert ehhez mindent lehet kötni és mindig vissza lehet hozzá térni, ha szükséges egy újabb kiindulási pont. Banner Zoltán, õt még Kolozsvárról ismerem, amikor a "Petõfi a hídon" c. elõadói estjét tartotta, az ott vett lemezt 25 év után dedikálta egyszer itt Szentandráson. ... Remélem sikerül egyszer a Képes Kávéházban elbeszélgetnünk… Kívánok jó erõt és egészséget ehhez a sokrétû, nagy odaadást igénylõ szervezõmunkához. Szeretettel üdvözlöm: Mária

MÉCSVILÁG

2007. június

3

FIÚK A VÉGEKEN

Kürti László:

Aki szabad

Gondolatforgácsok Oláh András Gyalogáldozat és Kürti László Alkalmi otthonok címû verskötetének apropóján Ma egyre kevesebben olvasnak Magyarországon, ám akik még ragaszkodnak a lélek fényûzéséhez, azoknak egyre kifinomultabb a hallása, ezért minden olyan szóval, amelynek mögöttes tartalma lehet, vigyázni kell, nehogy félreértés forrása legyen. Leírtam, s már meg is ijedtem a "végeken" szótól, nehogy valaki bármiféle rangsorra asszociáljon! Nekem ez a fogalom Balassit juttatja eszembe, középkori történelmünket idézi, amikor a végek megmaradásunk zálogát jelentették, õrálló helyeket az ország szélein, ahol rongyos vitézek védték, ami még védhetõ volt, a maradék hazát. Nem szeretnék átcsapni valamiféle hõsi pátoszba, de azért azt hiszem, hogy mégiscsak létezik analógia az egykori végvárak és a kultúra mai, határ közeli õrhelyei között, s ki-ki játszszon el gondolatban az összefüggésekkel, de nekem elõször ez jutott eszembe, amikor Oláh Andrissal és Kürti Lacival összefutottam Budapesten, a Vörösmarty téren, az ünnepi könyvhét sátorvárosában. Mindhárman ugyanazzal a céllal érkeztünk: kultúrkurvaként árulni magunkat. Hivatalosan ezt dedikálásnak hívják. Aztán rögvest Ady jutott az eszembe (már csak így van ez, ha költõkkel fut össze az ember), egész pontosan a Sípja régi babonának címû verse, amelyben ez áll: "Sátor-sarkon bort nyakalva / Koldus-vásár közepében". (Normális ember bizonyára másfajta képzettársítással hozakodna elõ, de aki egyszer az irodalom erdejébe téved, nehezen talál ki onnan.) Statisztikusok a megmondhatói, soha annyi verskötet nem jelent meg nálunk, mint mostanában. Ez a jelenség szembemegy az olvasói hajlandóság csökkenésével, mégis létezik. A "versben bujdosók" (haramiák vagy végvári vitézek, netán fûz-

fapoéták) többsége arra kényszerül, hogy összekalapozza a támogatást a könyve kiadásához. Nem volt kivétel Oláh András és Kürti László sem, és dicséretes módon a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület ott szerepel a szponzorok között. Ha akadna hivatásos ítész, aki megkísérelné a rengeteg megjelent kötetet értékrangsorba rendezni, nemcsak az átláthatatlan mennyiség miatt vallana kudarcot, hanem annak az esztétikai értékzavarnak a következtében is, amely körülvesz bennünket. A zavar egyik forrása mindenképp az, hogy napjainkban egyszerre van jelen az a költészet, amely jobbára a hagyományos formákkal tart rokonságot (mint Oláh Andrásé), és az úgynevezett posztmodern (amely felé, így látom legalábbis, Kürti László tájékozódik). Versolvasói ízlés dolga, ki melyiket fogadja el inkább, mindkét módon lehet értéket teremteni.

A vidéki költõ (tudom, nem szerencsés kategória ez, de aki akarja, az megérti), különösen ha pályája elején tart, irgalmatlan hendikeppel indul. A partikularitás falai nehezen törhetõk át. Minden alkotó vágya országos ismertségre szert tenni, de a vágyott célig csak a közönség vállán lépkedve lehet eljutni. De hol vannak a versolvasók, hol az objektív kritika, amely felhívhatná a

figyelmet egy-egy kötetre, és hol az a társadalmi közeg, amelyben fontos az irodalom? Még Oláh Andrásnak is szembe kell néznie ezzel, pedig már régi motoros, a viszonylag új játékosként pályára lépõ Kürti Lászlónak meg különösen. Lehet, hogy csalódást fogok okozni egyik-másik olvasómnak, de arra nem vállalkozom, hogy a két kötetrõl szólván értékközpontú bírálatot adjak. Még összehasonlító módon sem teszem ezt, tágabb összefüggésrendszerben pedig végképp nem. Amire itt vállalkozhatom, az gyorsjelentés pusztán, néhány jelenség számbavétele. Azé például, hogy mindkét költõ Bócsi Krisztián-fotót választott kötete címlapjára, s ezek a képek tájékozódási pontot adnak a versekhez. Nemcsak meghatározzák az olvasó várakozását, hanem egyúttal azt a tételt is igazolják, hogy a mûvészi fénykép több annál, minthogy tükrözze a valóság egy szeletét, értelmezi is azt. Ha rendszeres kritikát írnék, akkor mindenekelõtt arról kellene értekeznem, hogy mindkét kötetben a negatív létélmény határozza meg mind a tematikát, mind a hangulatot, s mindez nem túlnyomóan, hanem szinte kizárólagosan van jelen. Nem csodálkozom ezen, hiszen ez a világ, amelyben élünk, nyakon kapott bennünket rendesen, s szorongat, hogy levegõhöz sem jutunk. Ha a világ negatív kihívásaira adott válaszok szemszögébõl olvassuk a két kötet verseit, akkor érzékeljük leginkább a két költõi magatartásforma különbözõségeit. Oláh Andrásban több a türelem, a nosztalgiába menekülés, a szerelem megtartó erejébe vetett hit, a remény valami megfoghatatlanban. Kürti László válaszai frivolabbak, talán kevésbé veszi a lelkére a dolgok állását, racionálisabb a megközelítése, s képes az irónia

páncélja mögé bújni. Figyelemre méltó Istenhez való viszonyuk! Oláh Andrásnak fáj Isten csendje ("s hiába hívjuk Istent: / csak üzenetrögzítõ felel…" vadászat); Kürti Lászlónak sem közömbös ez a viszony, de az õ Istene már csak "Lemondóan ül, figyel" (Adósságom), nem cselekvõ tehát, az embert magára hagyta a gondjaival.

rolható még több, egyesületünkhöz kapcsolható kiadvány is, mint például Losonczi Léna kötetei, vagy Márkus Gyula Piatsek vér címû regénye. Kuriózumnak számít az a kis alakú CD, amely Kürti

László legújabb kötetéhez kapcsolódva jelent meg, s amelyen maga a költõ, valamint Kovácsné Kiss Csilla, az Esze Tamás Gimnázium tanára adnak elõ verseket. A mátészalkai mûvészet-

intézzek tivornyát, diadalt, s asszonyt. Birtokolni autót, óceánt, eget. Hagyni, hogy a világ csak áthasson, ki szabad más egyebet nem tehet. De rabszolgává tesz a birtokvágy is, fösvényként halmoz tárgyat, tájakat, s mint eltûnt aranyát mondhatni grátisz, halállal, mindez semmivé apad. Miféle önkény ûzhet még elõre? Vén fotelem, majd másnak új darab.

Oláh András:

Üzenet a toronyba (Szõcs Gézának)

A két költõ két különbözõ formavilágot képvisel. Oláh András verseire a képgazdagság jellemzõ, a finom poétikai ötletek meghatározó jelenléte az uralkodó; Kürti László inkább a tárgyias líra mûvelõje, szikárabb, többnyire intellektusunkat célozza meg. A strófaszerkezet változatossága mindkettõjüknél figyelemre méltó. Jót derültem a Ballada a szegény férfiakról (Kürti) szarkasztikus humorán, s meghatódtam Oláh András szonettjeinek fegyelmén. Nem lokálpatriotizmusból (bár abból is!) ajánlom a Gyalogáldozatot és az Alkalmi otthonokat a verskedvelõk szíves figyelmébe, hanem azért, mert kitûnõ kötet mindkettõ, értékeikkel messze túlmutatnak a megyehatáron. Oláh András verse, a temetõõr vallomása pedig odaillik Kormos István Szegény Yorickja mellé, s ez már a legmagasabb mérce. Hamar Péter

Kapható, olvasható, hallgatható! Már kapható Mátészalka mindkét könyvesboltjában Novella és a Kõszikla Keresztyén Könyvesbolt Oláh András Gyalogáldozat és Kürti László Alkalmi otthonok címû verseskötete. Mindkét helyen megvásá-

Szobámban, kényszeredett börtönömben, szálkás pricss helyett bõr barokk fotel, mi ülve tart, mint vasajtó törötten, kisurranhatnék bárhová, hogy el-

barátok szerencsére tudják, hogy a kötetek megvásárlása nemcsak egyszerûen versszeretet, vagy ízlés dolga, hanem egyfajta támogatás, az értékes mûvészet továbbélésének lehetõsége.

ha fölmehetnék egyszer a tornyodba Elefántcsont-parton megmutatnám hogy nálunk reneszánszukat élik a szeánszok (úgy is hívjuk õket hogy renesz /e/ ánsz) ahol - míg kezünket az asztal lapja fölött tartjuk - titkon kilopják zsebünkbõl a jövõt ha fölmehetnék egyszer a tornyodba Elefántcsont-parton megmutatnám neked a mi janicsárjainkat akik még ma is biztos kézzel döfik testvéreik hátába a jatagánt és utóbb nagylelkûen megbocsátanak áldozataiknak ha fölmehetnék egyszer a tornyodba Elefántcsont-parton rámutatnék néhány dõre szervkereskedõre akik kiadták szívük üres szobáit furmányos kufárként remélve hogy nékik fizet majd lakbért az Isten

Smaragdköves gyûrû és oklevél a könyvtárosnak Szeretettel köszöntjük egyesületünk egyik legaktívabb tagját, a Képes Géza Általános Iskola könyvtáros - tanárát Konczné Jeszenszki Évát abból az alkalomból, hogy a SCOLA TÉKA Iskolai Könyvtárosokért Alapítvány kitûntetését vehette át! A díj, a smaragdköves gyûrû olyan nagyszerû emberé lett, aki egész lényével sugározza a kultúráltságot, a mûvelõdés iránti igényt, a kedvességet, vagyis igazi példakép tanítványai és kollegái körében. Az, hogy igazi otthonná tette az iskolai könyvtárat, hogy gyermekek százai nyüzsögnek körülötte, hogy szívhez szóló mûsorokat készít, hogy országos könyvtárhasználati versenyeken aratnak sikereket tanítványai, hogy diákjai lelkével úgy törõdik, ahogyan csak a legnagyszerûbb emberek törõdhetnek másokkal, az bizony egyenesen abból fakad, hogy EMBER-rel van dolgunk!

MÉCSVILÁG

4

Múzeumok Éjszakája 2007. június 23-án 21 órától a Szatmári Múzeumban

Az éjszakának mindig varázsa van. Azok a dolgok, amiért érdemes élni éjszaka teljesednek be igazán. (Egy jó alvásra gondoltam) Azonban az esztendõ legrövidebb éjszakája a Szent-Iván éj nem múlhat el múzeum nélkül. Akik tavaly részt vettek a Szatmári Múzeumban az éjszakai programokon nem bánták meg, hogy nem alvással töltötték az idõt. Kiállítások nyitása, tûzgyújtás, tûztánc, koncert gasztronómia mind-mind belefért a programba. Nem lesz ez másként az idén sem. Az extrém kiállítások között kell megemlítenem Pogány Gábor Benõ meghökkentõ szobrait, Verebes György gigantikus festményeit, valamint Verseghy Ferenc habán kerámiáiból készül terített asztalait. Mindezt fokozza a "Múzeumi kis éji zene" a Szatmárnémeti Filharmónia mûvészeivel. Erre az alkalomra berendezett fotószalonunkban korhû jelmezekben és enteriõrök között azonnal elkészülõ fotókon örökítheti meg magát, barátait, családját. Mindezt gasztronómiai ínyencségek fokozzák és még sok-sok meglepetés. Várjuk Önöket, nem bánják meg. Dr. Cservenyák László

Táncház pirkadatig Moldvai táncházat rendeztek a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskolában május 18-án. A Seremoj együttes talpalávalójára szerencsére nagyon sokan ropták a táncot. A remek hangulatú összejövetel elõbb a gyermekek tánctanításával indult, majd következhetett a pirkadatig tartó mulatás. Nagyon fontos lenne, hogy fiataljaink rendszeresen találkozzanak hétvégeket ezzel a kitûnõ hagyománnyal, s ezért is illeti köszönet azokat a vállalkozókat, magánszemélyeket, akik önzetlenül támogatták a moldvai estet: Szal-Tó Kft, Falánk Fanni Cukrászda, Hubertus Panzió, PC Kuckó, Csizmadia József és Fekete Miklós.

A könyvelõ álma Vagyunk még néhányan, akik emlékszünk az Omega együttes hatalmas sikerû dalára. Azt már pontosan nem tudom, hogy mirõl is álmodozott az a bizonyos könyvelõ - talán arról, hogy rock-zenész legyen, - de azt tudom, hogy a mi egyesületünk könyvelõjének, Oláh Lászlónak az álma már be is teljesedett. Õ is nagyon szereti a jó zenét, de van valami, amit még annál is jobban. Mégpedig a focit! Le is fordította a számok nyelvére. (Mit is csinálna mást egy könyvelõ?) Megírta, illetve összeállította és megszerkesztette az Európai elit ligák 2. kötetét. (Mérkõzések, gólok, játékosok 2005-2006) Igen, a számok nyelvén mutatja be a kontinens legrangosabb csapatait. A bajnoki meccsek eredményei, a pályára lépõ játékosok nevei, életkoruk mellett még a becenevek is szerepelnek a kiadványban. Az elsõ, szerényebb adattár után, ez a második már jelentõs munkának számít, de készül a 3.rész is. Ebben már helyet kapnak az argentin és a brazil klubcsapatok is. 25 ország nemzeti bajnokságait veszi sorra benne a szerzõ, jónéhány érdekességgel feldobva a száraz adatokat. P.O.

2007. június

Keserû pohár - az Unicum Plus Band elsõ lemeze Július elsõ napjaiban kerül boltokba a mátészalkai Unicum Plus Band együttes elsõ lemeze. A stúdiómunkálatok a rangos budapesti Tom-Tom Stúdióban készültek, ott, ahol az LGT, Hobó, Zorán és más neves zenészek albumai is rögzítésre kerülnek. A Stúdió vezetõje Dorozsmai Péter - a Korál, az East együttes dobosa annyira elégedett volt a szalkai fiúk teljesítményével, hogy az utómunkálatokat, ingyen végezte, ezzel támogatva a zenekart. A saját szerzeményû dalok egyikében olyan sztárok vállaltak közremûködést, akik ma is megdobogtatják a rock, a blues kedvelõinek szívét: Hobo Földes László, Somló Tamás és Takáts Tamás a Belsõ utakon címû dal énekesei, sõt egy remek Somló szaxofonszóló is hallható. A lemez megjelentetéséhez jelentõs támogatást nyújtott egyesületünk is, remélve, hogy egy újabb országos hírnévre szert tévõ produkció kerül a köztudatba, városunk dicsõ-

ségére. A lemez kapható lesz Mátészalka könyvesboltjaiban, s a tervek szerint egy videoklip forgatására is sor kerül. A mátészalkai M1 televízió stábja, Varga Dezsõ és Varga Zsolt vezetésével ellenszolgáltatás nélkül vállalta a klip készítését. Mátészalka lakói néhány napon keresztül érdekes felfordulás tanúi lehetnek majd a belvárosban, ahol a zenekar Új favágók címû dalának "képesítése" folyik

majd. A zenekar tagjai, Bráder István - gitár, Pénzes Máté - zongora, Hammond orgona, Kovács Balázs - dob, Filep Aurél - basszusgitár és Szirotha János, "Ciki" ének, igazán érdekes anyagot állítottak össze, de mindenképpen említés érdemel az egykori tag Balogh Ferenc, a lenyûgözõ énekes Nagy Angéla közremûködése, a technikus Ónodi Zsolt és Pénzes Bence segítsége. A

lemezborító fotóinak alkotója Bócsi Krisztián, valamint a grafikai tervek elkészítõje és kivitelezõje Asztalos Zsolt képzõmûvész neve nemcsak azért említendõ meg külön mert igazi mûvészi alkotást hoztak létre, hanem azért is, mert mindezt önzetlenül tették.. Természetesen szó van egy nagy lemezbemutató koncertrõl is Hobóék közremûködésével, de az még a jövõ zenéje.

Ezüstgyûrû a kitartó táncosoknak

Boldog szülõk, kifinomult mozgás, harmonikus személyiség Június 3-án 43 gyerek mutatkozott be a színházteremben megrendezésre kerülõ évzáró vizsgaelõadáson. Óvodástól középiskolás korosztályig táncoltak a növendékek egyéni, páros és csoportos produkciókat bemutatva. Ez az elõadás életük nagy eseménye volt, hiszen színpadra léphettek csodálatosabbnál csodálatosabb ruhakölteményekben, és élvezhették, hogy nekik tapsolt a közönség. Amit a nézõk a színpadon láthattak, az egy év kemény munkájának eredménye. A gyerekek hetente kétszer járnak balett órára a Mûvelõdési Központba, ahol olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek javítják a testtartást, fejlesztik az izomzatot, kifinomult és harmonikus mozgást biztosítanak. Emellett fejlõdik a ritmusérzékük, megtanulják értékelni a különbözõ stílusú zenéket, mozgáskultúrájuk pedig kiemelkedõ szintre fejlõdhet. A legtöbb gyerek nem lesz balerina vagy profi táncos, de gyönyörû tartással,

arányos testtel és kifinomult mozgással rendelkezõ felnõtt lesz, aki majd megtapasztalja ezeknek a tulajdonságoknak az elõnyeit. Emellett a balett nagy fegyelmet igényel és követel a gyerekek részérõl, ami a mai világban elengedhetetlen. Fogékonyabbak lesznek más mûvészeti ágak iránt is, amely segíti õket a tanulásban. Az órákon és az elõadáson hallható zenék fejlesztõen hatnak a lélekre. A gyerekek a mai divatos zenék mellett a komolyzenét is megtanulják értékelni és rájönnek, hogy pihentetõen hat rájuk. A zenei sokféleség nyitottabbá teszi õket az új dolgok megismerésére. A mostani vizsgaelõadást egy különleges esemény zárta: Azok a növendékek, akik 10 éve táncolnak kaptak ajándékba egy-egy ezüst gyûrût, ezzel érzékeltetve az elismerést. Tíz év hosszú idõ, ami rengeteg munkát és kitartást feltételez.

A szülõket boldogság és büszkeség tölti el amikor látják csemetéjüket a színpadon, sokszor a szemük is könnybe lábad. És hogy mit jelent ez annak aki felkészítette õket? Az leírhatatlan, semmihez nem hasonlítható. Aki belekóstolt már a színpadi szereplés ízébe, nehezen mond le

róla. Hétéves korom óta, Nagyné Sárközi Viola növendékeként, s ma már a Frappé Balettiskola vezetõjeként is - ami 2006 szeptemberében jött létre a nyíregyházi Q-n Balett Alapfokú Mûvészeti Iskola utódaként - nagyon sokszor átélhettem ezt az élményt. Skita Judit

MÉCSVILÁG

2007. június

5

Egymás mellett boldogan…

Szalka retró DVD-n

Példát mutatnak nekünk látóknak kitartásból, akaraterõbõl, emberi tartásból Vannak olyan rendezvények, melyek különösen szép emlékként maradnak meg nem csupán a nagyérdemû közönség, hanem a szervezõk szívében is. De miért is írom ezt? Kezdjük talán a legelején. Néhány hónappal ezelõtt fogalmazódott meg bennünk egy ötlet: próbáljunk megvalósítani a Mûvelõdési Központban egy olyan rendezvényt, amelynek keretében ép és sérült emberek számára szervezünk közös programokat. Intézményünk biztosít helyet az "Óda a Fényhez" Csökkentlátók Klubjának, tudjuk, hogy a kis társaságnak van egy rendkívül aktív, nyüzsgõ vezetõje, Deme Jánosné Szondi Anikó. Nem is haboztunk, megkértük, fogjunk össze, és közösen hívjunk életre egy olyan rendezvényt, mely hozzájárulna ahhoz, hogy mi látók betekintést nyerjünk a világtalanok világába, és ami a legfontosabb, ne sajnáljuk õket, hiszen õk "csak" annyit szeretnének, hogy szépen, egymást segítve éljünk egymás mellett. A program elnevezése valahogy magától jött: Egymás mellett boldogan. Május 30-án a Csöndes sötét világom címû Helen Kellerestre vártuk az érdeklõdõket. Helen Keller (1880-1967) amerikai származású süketnéma vak írónõ, közéleti személyiség volt, aki 19 hónapos korában egy máig sem tisztázott betegség látásától, hallásától, így a beszéd lehetõségétõl is megfosztot-

ta. Helen Keller a fogyatékosok nevelésében máig is példátlan eredményeket ért el. Csöndes sötét világom címmel jelent meg önéletrajzi regénye. Ebbõl az írásból hangzottak el részletek az est folyamán, de hallhattunk verseket vak írók tollából, illetve megzenésített költemények is felcsendültek. A mûsort, melyet Holba Judit szerkesztett, egy hét fõs baráti társaság elõadásában hallgathattuk meg, akik maguk is világtalanok (Donkó Jenõ, Ferenczi Edit, Geriné Jóna Ilona, Horvát István, Horvát Istvánné, Lakó Sándor, Rózsa Dezsõ). A Debrecenbõl, illetve Budapestrõl érkezõ kis csapat két éve játssza az elõadást, két éve járják az országot. Azt hiszem, az összes jelen lévõ nevében mondhatom, hogy felejthetetlen élményben volt részünk. Õszinte, mély, tiszta érzések, gondolatok sugároztak felénk. Felüdítõ, egyben elgondoltató volt ez a másfél óra. Az elõadás végén a hosszú taps és a könnyes tekintetek azt hiszem, mindent elárultak. Nekem volt szerencsém kicsit több idõt eltölteni a kis társasággal, és meg kell mondanom, ennyi kedves, jó humorú, életvidám emberrel ritkán adódik alkalmam találkozni. Õk mindenképp példát mutatnak nekünk, látóknak kitartásból, akaraterõbõl, emberi tartásból. Ahogyan ezt egyikõjük mondta: "Mindenkinek van keresztje, csak tudnunk kell méltósággal együtt élni vele".

Másnap klubfoglalkozása volt a "Óda a Fényhez" Csökkentlátók Klubjának, gondoltuk, mûsorral kedveskedünk nekik. Ebben segítségünkre volt az Esze Tamás Gimnázium Happy Nation énekegyüttese és a mátészalkai középiskolásokból álló Merengõ Színkör, vidám perceket szerezve a klubnak. Szolnokról érkezett hozzánk Palásti Tibor vakvezetõ kutyájával, Kofival. Vele beszélgethetett az érdeklõdõ kis csapat. Nagyon sok érdekes, hasznos információval gazdagodtak azok, akik velünk töltötték ezt a délutánt. Megtudhattuk Tibortól, hogyan képzik a vakvezetõ kutyákat, milyen az õ kapcsolata Kofival, beszélt eseménydús életérõl, segített abban, hogy bepillantást nyerjünk mindennapjaiba, az olyan, számunkra magától értetõdõ dolgokat, mint egy bevásárlás, hogyan kivitelez, hogyan különbözteti meg a különbözõ címletû pénzérméket. És még egy tanulságos meglepetés várta a jelen lévõket. Berendeztünk egy sötét szobát, ahol különbözõ zöldségeket, gyümölcsöket, illatokat kellett felismerni a bent lévõknek, valamint kipróbálhattak néhány olyan dolgot a teljes sötétségben, amit a fényben szintén reflexszerûen hajtunk végre nap, mint nap. Ilyen volt például egy kispárnahuzat felhúzása, a nevünk leírása, vagy egy pohár víz kitöltése. Érdekes, elgondolkodtató volt ez is, rávilágított kicsit arra, hogy ha nem segít a

Sztojka Emma és növendékei A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola mûvésztanára, Sztojka Emma koncertjére invitált a meghívó, ami már magában is öröm, hiszen jelzi, hogy városunkban él a komolyzene, él az igazi mûvészet iránti igény. Lelkesedésünket csak tovább fokozta az a tény, hogy a zongoramûvésznõ meghívta erre az alkalomra egykori és mai - legtehetségesebbnek bizonyult tanítványait is. S, ha Vereczkey Ildikó nevét említjük, akkor bizony egy igazán jelentõs mûvészrõl van szó, aki Fehérgyarmatról indulva, Sztojka Emma kezei közül a grazi Zeneakadémiára jutott.

Tóth Marianna már a budapesti Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában fejleszti tovább tudását, de ott voltak a maiak, Mikulics Eszter, Mezey Dorottya és Zágonyi Bettina is. Sztojka Emma ezen az estén Chopin, Schumann Liszt és Bartók mûveket játszott, Tóth Marianna Bach Haydn és Brahms, Vereczkey Ildikó pedig Schubert, Chopin és Prokofjev darabjait adta elõ. A kedves, bensõséges hangulatú est moderátora a kedves barátnõ, a segítõkész kolléganõ, a közös megpróbáltatásokat megélt földi, Fábián Edit volt.

szemünk, minden sokkal nehezebb, mennyivel nagyobb erõfeszítést kíván mind szellemileg, mind fizikailag az, ami máskor csak egy pillanat. Szóval így telt el nálunk ez a két nap: tele élménnyel, információval, gondolatokkal. Mire e sorok végére érnek, azt hiszem, megértik, miért is volt az elsõ mondatom az, hogy gyönyörû emlék volt ez a rendezvény. Zsoldos Judit Városi Mûvelõdési Központ Amikor a Helen Keller est internetes meghívója indult útjára a világhálón, egy érdekes és fontos reagálás érkezett hozzánk tagtársunktól Varga Angélától. Hozzájárulásával tesszük közzé sorait: "Budapesten élek, mégis örömmel olvasok a mátészalkai nyüzsgõ kulturális életrõl! Ez a meghívójuk azért késztet válaszra, mert az írónõ életérõl készült egy film is, aminek címe: A kismadár. Számomra meghatározó élmény volt, nyitott szem sokat tanulhat az emberségrõl, a nevelésrõl. Az emlékestet színesítendõ javaslom, hogy szervezzenek a filmklubba egy estét, mikor ezt a filmet tekintik meg." Köszönjük kedves Angéla! Pontosan így kell mûködnie egy mûvészetbarát közösségnek, még akkor is, ha az virtuális. P.O.

Nemrég került elõ Torma Sándor szekrényének mélyérõl az a sok-sok régi filmfelvétel, amelyeken 60-as, 70-es mátészalkai képek, események láthatók. A régi felvételekbõl egy kisebb csokrot már lejátszott a mátészalkai M1 Televízió. Az érdeklõdés olyan nagynak mutatkozott a felvételek iránt, hogy felmerül az ötlete egy mûsoros DVDmegjelentetésének. Egyesületünk tagja, a város kulturális életének nagy "öregje", Torma Sándor megteremtette a gyártás feltételeit, s az M1 stábja már hozzálátott a felvételek digitalizálásához, szerkesztéséhez. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület 80.000 Ft-tal járul hozzá a kuriózumnak számító film kiadásához. A megjelenésrõl természetesen értesítjük majd olvasóinkat. P.O.

Hírek • Május 16-án Dr. Balázs Tibor (PhD) irodalmár, a Magyar Írószövetség tagja és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, az Accordia Kiadó és a Littera Nova Kiadó vezetõje volt a Mûvelõdési Központ vendége. Saját mûveinek bemutatása mellett a környék amatõr íróival, költõivel folytatott beszélgetést. • Hatvanadik születésnapját ünnepli az Esze Tamás Gimnázium. Ebbõl az alkalomból évkönyvet jelentetett meg nagyhírû intézményünk. A szerkesztõi munkát ezúttal is Vargáné Herman Anna, Kovácsné Bálint Mária és Szabóné Zsoldos Valéria tanárnõk végezték. • Rövidesen megjelenhet két mátészalkai tehetséges fiatal bemutatkozó raplemeze. Athom és Back támogatói között ott van egyesületünk is. • Fülöp István országgyûlési képviselõ, a Szabolcs - Szatmár - Bereg Megyei Közgyûlés elnöke nyitotta meg az "Erõszak pillanatai" címû kiállítást április 21-én a Szatmári Múzeumban. A Pesty László és Balogh László fotóit bemutató tárlat megnyitója keretében levetítésre került a Megsebzett ünnep címû film is.

Árpád pajzs A Szörényi Levente által 2000-ben bejegyzett Holdvilágárok Alapítvány Kuratóriuma "ÁRPÁD PAJZS" adományozását határozta el. 2007-ben az Árpád fejedelemre való emlékezés esztendejében, majd ezt követõen minden év júliusának elsõ hétvégéjén kerül sor a kitüntetés átadására, szám szerint hét jutalmazottnak. Ezzel a kitüntetéssel azokat szándékozik jutalmazni a Kuratórium, akik munkásságukkal és életvitelükkel, nemzetünkhöz való - fennhéjázás nélküli - ragaszkodássukkal arra érdemessé váltak.

MÉCSVILÁG

6

Még mindig a tagdíjról A Mûvészetbarát Egyesület tagjai mûvelt, igényes, rendszeretõ, precíz polgárok. Ezt a megállapításomat akkor is fenntartom, ha már lassan két és fél hónappal léptük túl azt az idõpontot, amikorra az egyesületi tagdíjat be kellett volna fizetnünk. Megértem, hogy az egyesületre gondolva nem ez jár a fejünkbe, de két dolog miatt mégis türelemmel kérem azt a 30 tagtársunkat, aki eddig még nem teljesítette kötelességét, - levélben, e-mailben, itt a Mécsvilág lapjain erre már többször kértük - hogy június végéig tegye meg: 1. Egy szervezethez való tartozást a közös érdeklõdésen, szellemiségen túl a kötelezettségvállalás is erõsíti. Bármilyen lelkes, sokat fáradozó, munkával, anyagiakkal segítõ egy-egy tagtársunk, a tagdíj, az tagdíj! Egyesületünk elnöke, Dr. Cservenyák László például fontosnak tartja, hogy minden évben elsõként fizesse be a tagdíját. 2. Bár a 2000 Ft-os tagdíjakból az egyesület a teljes bevételének mintegy 15%-át produkálja, de a pillanatnyi kintlévõség is kb. 60.000 Ft, amely összeg nagyon sokat jelent egy-egy rendezvény megszervezésénél, vagy egy-egy tehetséges helyi mûvész, vagy produkció támogatásánál. Pénzes Ottó, egyesületi titkár

Dsida est a Szatmári Múzeumban Dr. Cservenyák László és Farkas Judit hívták múzeumi kávéházba a mátészalkai versbarátokat a Költészet Napján. A jeles napon ezúttal a 100 éve Szatmárnémetiben született költõre emlékezhettünk, akirõl idõrõl idõre be kell bizonyítanunk, hogy a legnagyobbak közé tartozik. Az emeleti kiállító teremben, a Makovecz kiállítás kellõs közepén, kávézó, teázó versolvasó mûvészetbarátok töltöttek el egy leheletfinom estét a törékeny testû és lelkû költõvel. Sokan hozták el kedvenc versüket, volt aki nem tudott eljönni, de üzent és kérte a jelenlevõket, hogy olvassák fel azt a mûvet, ami most az õ lelkiállapotát tükrözi. Volt persze olyan is, aki csak hallgatni jött, meghallgatni és töltekezni.

Partium Lapunkkal szinte egy idõben jelenik meg a Partium folyóirat. A legfrissebb számból megtudhatjuk, hogy Kürti László - a vers rovat szerkesztõje - Balázs Ferenc díjat kapott, és olvashatjuk Vass Tibor, Oláh András, Prágai Tamás, Kiss Judit Ágnes, Orbán János Dénes, Ószabó István, Székelyhidi Ágoston, Takács Péter írásait, valamint Osskó Judit Mátészalkán elhangzott megnyitóbeszédét, amely Makovecz Imre tárlatának bemutatásakor hangzott el.

2007. április

A fény városa

Terepmunka a Szatmár-Beregben A Múzeumi Oktatási és Képzési Központ elsõ vidéki terepgyakorlatának résztvevõi a mátészalkai Szatmári Múzeumba kaptak meghívót április 17-18-ra. A dr. Kriston Vízi József nyíregyházi múzeumi menedzser, koordinátor által megküldött program alapos elõkészítést és rendkívül gazdag programot sejtetett, de csak a szatmári Tiszaháton derült ki, milyen kihívások várnak ránk, regionális koordinátorokra. A csapat összeverõdése után rögtön a mélyvízbe dobott bennünket dr. Cservenyák László múzeumigazgató úr, amikor jelezte, füleljünk, mert este szellemi megpróbáltatások várnak bennünket: a délután elhangzottak alapján egy totót kell majd kitöltenünk. Élvezetes hely- és múzeumismertetést tartott az igazgató úr, melybõl megtudtuk: Mátészalka a fény városa - 1888-ban itt kapcsolták fel elõször a villanyt -, és Hollywood szülõatyja, hiszen többek között innen származott a George Cukor néven elhíresült filmmogul. Egy kis frissítõ után "lóra is pattantunk", egy kisbuszon jártuk be a vidéket. Cservenyák úr alapos, szerteágazó helyismeretrõl tett tanúbizonyságot, hiszen rengeteg érde-

kesség derült ki a Mátészalka - Kocsord - Tunyogmatolcs - Fehérgyarmat Penyige - Kömörõ Túristvándi - Szatmárcseke - Csaroda - Tákos Mátészalka "körúton". Külön is meg kell említenem két számomra felemelõ élményt. Az egyik a szatmárcsekei temetõ, a csónak alakú fejfák és Kölcsey síremléke, amelyet a Himnusz eléneklése után megkoszorúztunk. A másik nagy élmény pedig két helybéli idegenvezetõ aszszonyhoz tartozik. Csarodán a román kori templomban és Tákoson, a "mezítlábas Notre Dame"ban felejthetetlen vezetést tartottak,- ahogy közhelyesen szoktuk volt mondani, "a maguk egyszerû" de igazán nagyszerû és lelkesült módján. Sok éve teszik a dolgukat templomukban, és a több ezredik alkalommal sem rutinból darálták le mondandójukat! A sajátjukról, szeretettel és átéléssel meséltek! Este egy elegáns vacsora és a "szatmári totó" után Cservenyák igazgató úr, aki egyúttal a múzeum holdudvarát képezõ Mûvészetbarát Egyesület elnöke is, megismertetett bennünket egy kitûnõen mûködõ intézmény háttérmunkájával, a kapcsolati tõkével és hálóval, amelynek középpontja

a múzeum, annak programjai, és amelynek szálai Miskolcig vagy Debrecenig is megmozgatják a mûvészet- és múzeumkedvelõket. Ez után éjszakába nyúló szakmai vita kerekedett a múzeumok szerepérõl; lehetõségeikrõl (vagy lehetetlenségeikrõl); a látogatóbarátság gondolatának terjedésérõl/terjesztésérõl; a múzeum, mint kutatóhely gondolatáról; valamint arról, milyen jogosítványa van/lesz a koordinátoroknak. Aznapi tapasztalataink sokakat megerõsítettek, hogy jó úton járnak a látogatóbarátság tekintetében, másokat pedig segített megoldásokra, technikákra találni. A következõ nap délelõttjén megismerkedtünk Papos településsel Kállai Tibor polgármester úr révén, majd az alapjaiban tizenharmadik századi templomot mutatta be Dr. Németh Péter régész, c. megyei múzeumigazgató. A templomban a szatmári templomokról egy (jobb sorsra érdemes) örökségvédelmi tablókiállítás, valamint a búji Nagy Sándor szobrászmûvész munkái láthatók. A megyei múzeum kiállítóhelyeként mûködõ mûemlék kapcsán csoportmunkára fogták a szervezõk a koordinátorokat. A feladat

a kiállítóhely " újragondolása" volt (új kiállítás a régi anyagból, marketing és reklám, új hasznosítási lehetõségek), amelyet a közeli vajai Vay Ádám Múzeumkastélyban vitattunk meg. Sok érdekes ötlet, gondolat merült fel a hasznosítással kapcsolatban, talán segítettünk a templom-kiállítóhely újjászületésében és hamarosan még inkább bekapcsolódhat a település, a térség kulturális, idegenforgalmi életébe. (Mindezekrõl a terepgyakorlat házigazdája, Kriston Vízi József kolléga külön beszámolót ad majd közre a www.muzeumokmindenkinek.hu honlapon is!) Engedtessék meg nekem a végén egy személyes vélemény: tanulni mentünk a megyébe, Szatmárba, Mátészalkára, hiszen itt a korábbi hírek, információk mintaszerû helyi, kistérségi, regionális munkáról szóltak (TIMPNET Mûhely). Nem csalatkoztunk! Köszönet a házigazdáknak és a MOKK-nak, hogy lehetõvé tették a részvételünket. Csécs Teréz koordinátor, megyei múzeumigazgató-helyettes (Gyõr-Moson-Sopron megyei Múzeumok Igazgatósága)

Muzsikás - de csodás

Több mint ezer diák a rendhagyó órán Múlt év szeptemberében csodálatos koncertet adott Mátészalkán a világhírû Muzsikás együttes. Az akkori Fényes Napok-at szürke hétköznapok követték, de a mátészalkaiak és a Muzsikás barátsága egyre erõsebbé vált. Ennek lett az eredménye, hogy ez év áprilisában Sipos Mihály, Hamar Dániel, Éri Péter és Porteleki László ismét városunkba látogatott. Ezúttal rendhagyó énekórára szólt a meghívó, s bizony elsõsorban diákoknak. Két intézményünk került kiválasztásra, így a Képes Géza Általános Iskola és az Esze Tamás Gimnázium diákjai kaphattak bepillantást a népi kultúra világába úgy, ahogyan soha, sehol senki mástól. Hamar Dániel okos, szellemes történeteire

felfûzve csendült fel az a káprázatos dallamvilág, amely azóta is éltetõje kultúránknak, s amely minden igazi mai alkotásnak is éltetõ forrása. A vendégek találkoztak Lukács Bertalan és Korcsmáros István igazgató urakkal is, s emléklapot, ajándék Cd-ket adtak át iskoláik diákjainak címezve. Interjú készült az Esze Tamás Gimnázium újságjába és az M1 Televízió stúdiójában is. Sípos Mihály és Hamar Dániel elmondták, hogy rendhagyó énekóráikat amolyan missziónak tekintik, hiszen a mai értékzavaros világban, valamiféle támpontot, kapaszkodót kell nyújtani a gyermekeknek, fiataloknak, mert különben visszavonhatatlanul a mocsárba ragad gyönyörû

magyar kultúránk. Több mint ezer diák lelkes éneklése, a koncert utáni érdeklõdés azt mutatja, hogy fogékonyak a szépre, jóra gyermekeink, csak az nem mindegy, hogy kitõl hallják az értékek tolmácsolását. Mint ahogyan valójában nincs gyermekirodalom, csak jó és rossz irodalom, úgy a zenében sem érdemes mûfaji korlátokat

állítani, annál inkább minõségieket. Tehát a népzene tolmácsolását is csak a legjobbak, leghitelesebbek vállalhatják magukra. Szerencsére, hozzánk a Muzsikás jött el, s reményteli az a tény is, hogy missziójuk folytatásához egy hatalmas cég, a MOL nyújt folyamatos támogatást. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2007. június

A francia kapcsolat

ALKOTÓINK

Munkásságuk, életük nekünk szalkaiaknak, mûvészetbarátoknak is elismerést ad Egyesületünk internetes honlapján w3.enternet.hu/muveszet - a hozzánk kötõdõ mûvészek, tudományos munkát végzõk bemutatására egy külön menüpont szolgál. Bár egyre többen élhetnek már a világháló adta elõnyökkel, de talán nem érdektelen, ha új sorozatunkban a Mécsvilág lapjain is megismerhetnek kicsit részletesebben is azokkal, akiknek munkássága, élete nekünk szalkaiaknak, mûvészetbarátoknak is elismerést, rangot ad. Dr. Szilvássy László tudományos kutató, helytörténész, író

Mátészalkán született, 1925. szeptember 24-én. Gimnáziumi éveit, Nyíregyházán és Nagykállóban töltötte Felsõfokú tanulmányait Gödöllõn az Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karának Öntözõ Szakán végezte. Egyetemi doktori disszertációjának és kandidátusi értekezésének témája "A hazai rizskultúrák állati kártevõi", valamint "A hazai rizsvetések kémiai gyomirtása". Elõbb egyetemi gyakornok (1957-58) a BesenyszögPalotási Állami Gazdaságban, innen került áthelyezéssel az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetbe (ÖRKI), Szarvasra, a késõbbi Öntözési Kutató Intézetbe (ÖKI) . Volt tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos fõmunkatárs, tudományos tanácsadó, majd tudományos témafelelõs 1958 és 1990 között. Másodállásban docens 19601980 között a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) Fõiskolai Karán, Szarvason. Tudományos szakterülete, a rizs (Oryza sativa) állati kártevõi és gyomnövényei elleni kémiai védekezés kidolgozása és továbbfejlesztése Több magyar nyelvû szakkönyvnek társszerzõje,

önálló és társszerzõként, publikációinak száma legalább száz. Tevékenysége során, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséggel (NAÜ - Bécs) szerzõdéses együttmûködés keretében: izotóppal jelzett herbicidek hatását vizsgálta a rizskultúrában Szarvason az 1980- 1985 közötti években. Találmányok, újítások fûzõdnek a nevéhez, valamint országos pályázati díjak. Nemzetközi tudományos kapcsolatai a következõ országokra terjedtek ki: Japán, USA, Korea, (Szovjetunió) Oroszország, (NDK, NSZK) Németország, Olaszország, Ausztria, Hollandia, Franciaország, Bulgária, Románia. Nyugdíjas éveiben - tudományos foglalkoztatása mellett - Szarvas város helytörténetének feltárásával is foglalkozik. 1994 - 2007. évek között számos könyve jelent meg. Szarvasi mozaik. Történelmi mozaik I-III. Helytörténeti ez meg az. Szarvas a rendszerváltozás éveiben (19891991). gróf Bolza Pál és kastélya. Viselkedjünk! Gróf Bolza Pálról, családjáról és a szarvasi Bolza-kastélyról. Jókai Mór - Jókai és szülõvárosa Komáromban (Vermes G. társszerzõvel). Család és közélet - több kiadásban is, Nagyemberek, hírességek, példaképek. Közéleti és más írásait a helyi (Szarvas) és a Békés megyei (Békéscsaba) lapokban teszi rendszeresen közzé. Közéleti írásainak száma legalább kettõszázötven. Idegenvezetõként a szarvasi Bolza-kastély és parkjának bemutatását is végzi. Az American Biographical Institute, Inc. (North Carolina 27622 USA) 1999. évben a Kiváló Vezetõk Nemzetközi Névjegyzékébe választotta (Man of The Year 1999) mint év emberét. A beválasztás a fenti nemzetközi intézmény (ABI) Igazgató Tanácsa és Szerkesztõ Testülete javaslata alapján történt. Hazai és a külföldi tudományos munkásságáért és az '56-os forradalom idején példamutató, nemzeti helytállásáért az Üldözöttek Szövetsége örökös tiszteletbeli tagjaként fogadta. Szarvas Város Barátainak Köre Dr. Szilvássy László

részére 2001-ben Szarvas Város és a Baráti Kör érdekében kifejtett sokoldalú tevékenységéért a "Szarvasért Emlékplakett" bronz fokozatát adományozta. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja. Erdõs Jenõ - tanár, karnagy, zenei szakíró

Sarkadon született 1920-ban, a középiskolai tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban végezte, ahol a híres Kántusban való éneklés tovább erõsítette vonzalmát a kóruséneklés felé. Magyar és történelemtanári képesítése mellé a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógia szakán szerzett diplomát. Elvégezte az Egri Tanárképzõ Fõiskola énektanári szakát is. Elsõ munkahelyén Vaján, mint kántortanító már gyermekkart és felnõtt férfikart szervezett. Életének jelentõs állomására, Mátészalkára 1952-ben került, ahol elõbb iskolaigazgató, majd 1963tól tíz éven át a Járási Mûvelõdési Osztály vezetõje volt. Ez az évtized a megye és a régió kórusmozgalmának "fénykorát" elindító idõszak volt. Saját énekkarát 1958-ban alapította énekelni szeretõ pedagógusokból, amely hamar kinõtt a "társas éneklés+ kategóriájából, és a város, a megye rendezvényein túl, országos szinten is sikerrel mutatkoztak be. Ezt a kórus, 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette. 1961-ben az Erdért Vállalat nagy létszámú vegyeskarát is megszervezte. Közéleti tevékenysége az ismeretterjesztés tágabb területeire is kiterjedt. Aktív tagja, járásivárosi elnöke volt a TIT-nek és 1980-tól a Mûvészeti Szakosztály vezetésére kérték fel. Ebbéli tevékenységét "aranykoszorús" jelvénnyel és az "örökös tiszteletbeli tagság" címével honorálták. Az 1970-ben megalakult

7

Kórusok Országos Tanácsának (KÓTA) elnökségébe kapott meghívást. Aktív éveinek zárása után Nyíregyházára költözött, ahol újabb feladatokon dolgozott tovább. 1983-tól tíz éven át volt az Országos Filharmónia megyei megbízottja. Egyik alapítója, és máig vezetõségi tagja a Magyar Kodály Társaság megyei szervezetének, tiszteletbeli tagja a Pedagógus Kórusok Országos Társaságának. 1980 és 90 között közmûvelõdési vezetõ szakfelügyelõként tevékenykedett, jelenleg a Megyei Pedagógiai és Közmûvelõdési Intézet szaktanácsadójaként dolgozik, szervezi, segíti a megyében mûködõ nem kevés számú népzenei csoport felkészülését megyei és országos minõsítõ bemutatkozásait. Nyilvános szerepléseit, a karvezetést, ismeretterjesztõ elõadásokat, hangverseny ismertetõket, ünnepi megnyitók vállalását, zsûrizéseket szervesen egészíti ki az írásbeli publikálás, különbözõ helyi és országos folyóiratokban. Két kiemelkedõ kórustörténeti összefoglalója a Pedagógus Kórusok Országos Társaságának támogatásával jelent meg: Pedagógusok a "Musica humana" szolgálatában (1983) Pedagógusok az éneklõ Magyarországért (1997) Nyíregyháza komolyzenei élete (2007.) 2001. decemberében jelenhetett meg a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület kiadásában a Mátészalka Zenei Élete címû összefoglaló munkája, amelyet az egyesület tagjai karácsonyi ajándékként kaptak meg. Tevékenységét többször jutalmazták, így 1979-ben "Kiváló Tanár" lett, 1983ban a Váci Mihály-díjat, 1995-ben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés Emlékplakettjét, 1996ban alkotói díját, 1997-ben a Pedagógus Szakszervezet Eötvös József emlékérmét kapta meg. Mátészalka Díszpolgára, a Debreceni Református Kollégium Gyémántdiplomájának tulajdonosa. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja.

A Canteleu-i Littoralité Francophone Társaság színjátszó csoportja áprilisban érkezett a Képes Géza Általános Iskolába a színjátszó cserekapcsolat keretében, amely 2005 õszén kezdõdött a magyar gyerekek kiutazásával. A francia csoportot elkísérte a Cateleu-i Globe Théatre igazgató-rendezõje és egyik színésze. Vezetésükkel egykori és jelenlegi francia nyelvû színjátszóink, valamint a francia fiatalok közösen vettek részt színjátszó foglalkozásokon, ahol közösen tanultak meg egy színdarabot, amelyben a magyar és francia gyerekek együtt játszottak.. Az itt tanult darab mellett a francia fiatalok elõadták a külön erre az alkalomra készített színdarabjukat is. A bemutatót a vendéglátó iskola énekkarának és a tánckarának fellépésével színesítették, Alig több mint három hét múlva már a Képes Géza Iskola tanulói - az énekkar, a tánckar és a színjátszók - Franciaországba utaztak, hogy részt vegyenek a Canteleu-i Nemzetközi Ifjúsági Színjátszó Fesztiválon. Oláhné Borzován Edit, Papp Lászlóné, Tóthné Lakatos Erzsébet, Siket Vilmosné és Jeney Ferencné vezetésével tíz kemény, de élményteli nap következett 25 fellépéssel, sok-sok fáradsággal de azzal a jólesõ érzéssel, hogy Európa egyik távoli pontján is városunk dicsõségét öregbíthették.

XVI. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál megyei döntõje Mátészalkán A Magyar Drámapedagógiai Társaság felhívásához csatlakozva a Megyei Pedagógiai, Közmûvelõdési és Képzési Intézet a mátészalkai Városi Mûvelõdési Központtal közösen minden évben megrendezi a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó SzabolcsSzatmár-Bereg megyei döntõjét. Ez a rendezvény a gyermekszínjátszókat megmozgató legnagyobb fesztivál a megyénkben. Ez év áprilisában a kétnapos rendezvényen 23 csoport mutatkozott be. Külön öröm és büszkeség számunkra, hogy a mátészalkai Városi Mûvelõdési Központ Mesevarázs Kisszínpada is szép sikerrel szerepelt. A két fõs zsûri (Pincés István rendezõ, Tóth Erzsébet elõadómûvész) ezüst minõsítéssel jutalmazta a Tóth Szilvia által rendezett, Kire ütött ez a gyerek címû elõadásukat, s Hajdúnánáson a regionális döntõn is részt vehettek.

Ünnepre hangoló Balogh Ferencné a Zenebarátok Kamarakórusának karnagya és Katona Gézáné a Református Egyház mátészalkai gyülekezetének tagjaiból alakult kórus vezetõje invitálta a Pünkösdre emelkedett lélekkel készülni vágyókat "Ünnepre hangoló" Zenés Estre május 25-én a Kossuth téri Református templomba. A lelkes és odaadó református kórus és a magasan képzett, sok országos sikert elért Zenebarátok csodálatos ünneppé varázsolta énekével ezt az alkalmat, s ahogy meghívójukban is utaltak rá, a Szentlélek erejében bízva osztották meg örömüket a nagyszámú hallgatósággal.

MÉCSVILÁG

8

Köszönet Partnereinknek és Támogatóinknak!

Feledhetetlen napok Füleken

Mindenki boldog volt a nézõtéren és a színpadon egyaránt

Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2007. és 2009. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Tóth Istvánné • Képes Géza Városi Könyvtár - Sallai Emilia • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Korcsmáros István • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Zoltán • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Radics Ilona • HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft Szabó Tibor • MOM Vízméréstecnikai Zrt. - Thomas König • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft. - Tóth Attila és Szalai Árpád Infó-West Kft. - Juhász Katalin • Medivox Bt. - Szondi Erika • Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné • Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László • Multilink Kft • PC-Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet Tõkés Szilárd • Carl Zeiss Sport Optikai Hungária Kft Rolf-Peter Ropers Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VII. évfolyam 2. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): [email protected]

Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2007. június

Fülek, az alig tízezer lelkes határmenti szlovákiai kisváros neve nem ismeretlen a mátészalkaiak, s különösen a színjátszók körében. A füleki Apropó Kisszínpad tagjai évek óta visszatérõ vendégei az õszi amatõr színjátszó találkozónak. A Komédiás Színkör ez év májusában elsõ ízben mutatkozhatott be Füleken, az ott élõ magyar közönség elõtt. Ez az utazás azonban jóval több volt, mint egy jól sikerült vendégszerep-

lés.

Megérkezésünk pillanatától ámulatba ejtett mindnyájunkat az a sok figyelmesség, mellyel elhalmoztak bennünket. A mûvelõdési ház bejáratánál a századfordulót idézõ jelmezekbe öltözött fiúk és lányok invitáltak kedvesen. Igazi kávéházi hangulatba csöppentünk. Az asztalokon finom bor és pogácsa. A terem egyik végében szoborszerû alakokkal, Ady Párizsát idézõ kávéházi kép tárult elénk a

félhomályban. Majd az állókép megelevenedett, s élettel telt meg a terem. Méghozzá micsoda élettel. Dalok, versek és játék, játék, játék… Szvorák Zsuzsa tanárnõnek, az Apropó Kisszínpad rendezõjének, mint már Mátészalkán annyiszor, ismét sikerült elkápráztatnia bennünket. Aztán birtokba vettük a magyar házat, amely három napig otthont adott számunkra. Szépen rendezett udvaráról, a történelmi idõket megért füleki vár falaira, bástyáira láthattunk. A vár egykori urának, Fulkó lovagnak kalandos történetét már megismerhettük az Apropósok jó humorú, számtalan fiatalos ötlettel teletûzdelt dramatikus játékából. S most néhány napig ott lakhattunk a vár közvetlen szomszédságában, vendéglátóink felülmúlhatatlan figyelmességével, õszinte barátságával és szeretetével körülvéve. Esténként a helyi magyar gimnázium tanárai fõzték a gulyást, a

káposztalevest, szabadtûzön sütötték a finom pecsenyét. Reggelente a diákok szorgoskodtak, hogy terülj-terülj asztalkám fogadja az ébredezõ vendégeket. S közben sokat beszélgettünk, színjátszásról, színházról s persze sorskérdéseinkrõl, s a hétköznapi életrõl határon innen és túl. Majd játszottunk. A mûvelõdési ház nézõtere zsúfolásig megtelt. Georges Feydeau fergeteges vígjátékát, a Bolha a fülbe címû darabot mutattuk be, mintegy köszönetként a szíves vendéglátásért. S a közönség nevetett és tapsolt, önfeledten és jókedvûen. Mindenki boldog volt nézõtéren és színpadon egyaránt. Másnap a búcsúzást csak az könnyítette meg, hogy tudtuk, õsszel újra találkozunk Mátészalkán, s talán a füleki közönség sem utoljára láthatta a mátészalkai színjátszókat. Komédiás Színkör Mátészalka

Test- és léleképítés kerékpáron

Májusi kerékpártúra a Tisza-gáton a Rotary Club szervezésében "Ép testben ép lélek" -számomra nem csak egy, a sok örökérvényû, ókori aforizmák közül, hanem a legalapvetõbb. Ha megfordítjuk úgy is igaz: Ha ép a lélek, a test is azzá válik. Aki egészséges lélekkel rendelkezik mindenütt a szépet, a tökéleteset keresi. Nemcsak közvetlen környezetében, vagy kiállítóés hangversenytermekben, de a természetben is, a saját lelkében is, sõt akkor is amikor belenéz a tükörbe. Negyven év fölött pedig az az ember fog visszapillantani rád, amit csináltál magadból. (Mondta ezt is valamelyik bölcselkedõ.) Az egyensúly mindenféleképpen maradjon meg: Szellemet és testet egyformán mûvelni! Bizton állítom bármelyik irányba billen el túlzottan, egészséges dolog nem sül ki belõle. Szeretek olyan emberek társaságában lenni, akik hasonlóan vélekednek, azaz ebbõl is egy kicsi, abból is egy kicsi. Fontos, hogy a mérleg nyelve mindig egyenesen álljon! Ezért is örültem annak, amikor megtudtam, hogy a mátészalkai Rotary Club kerékpártúrát szervez a Tisza-gáton. Külsõsök is részt vehettek, így aztán a csapat nagy része ismerõsként üdvözölte

egymást, hiszen a legtöbb kulturális rendezvényen ugyanúgy ott van Katona Pisti és felesége Márti, az Ungvári család, Podolyák Jóska, Illés Marika, Bíró Lajos és Sirpa, Cservenyák L., és sokan mások. A túra szombat reggel 9órakor indult az olcsvai kompátkelõnél. Az idõ kissé szomorkásan indult; mire a komp átért a Szamos túloldalára már mindenkin esõkabát volt. Ilyen csepegõs idõbe tettük meg utunk elsõ szakaszát, fel a Tisza-gátra. Szemünk- szánk elállt a csodálkozástól, olyan minõségû aszfaltozott kerékpárút fogadott minket. Jó félórás karikázás után mégis megváltunk ettõl az élvezettõl, egy másikért; betértünk egy kis szilvapálinka kóstolásra a panyolai pálinkafõzdébe. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a dolog túlzásba vitele veszélyessé válhat. Tompulnak a reflexek, könynyen borulás lehet a vége. Közel egy órás nézelõdés és kóstolgatás után, immár igen jó hangulatban tértünk vissza a gátra és folytattuk utunkat a szatmári részen egészen Tivadarig, ahol átkeltünk a Tisza hídon.

Ebéd a Danó-portán. Hamísítatlan szatmár-beregi porta, hagyományos szatmár-beregi étkek. Kötött tésztaleves, töltött káposzta. Kis pihenõ után karikáztunk tovább immár a beregi oldalon a Tisza jobb partján Gergelyiugornya felé. Tényleg ez volt a jobb part, mert közben a nap is kisütött. Kellemes délutáni napsütésben menni, mozogni, gyönyörködni a még háborítatlan természetben, amelyben folyamatosan érzed, hogy igen "itthon vagyok, ez az én világom", valami olyan megnyugtató, gondtalan szabadságérzettel és elégedettséggel tölti el az embert, ami manapság csak ritkán adatik meg. A gergelyugornyai hidat elérve Vásárosnaményon át már csak félórányi út állt elõttünk a célbaérésig. Délután öt

óra tájt visszaérve az olcsvai kompkikötõhöz mindenki kellemes fáradtságot érezve, de mégis feltöltõdve szállt le a bicikli nyergébõl. Több mint 50 km-es táv volt a csapat mögött, amit azok is könynyedén megcsináltak és nagyon élveztek, akik saját bevallásuk szerint legalább tíz éve nem ültek biciklin. Közkinccsé téve a túraútvonalat abban a reményben, hogy mások is kedvet kapnak a bejárásához, ami akár egyéni, csoportos, vagy családi program is lehet, és amitõl nemcsak a test de a lélek is épül, még egyszer köszönet érte a Rotary Clubnak, de legfõképpen Tóth Imrének a program szervezõjének. Farkas Judit