DOKUMENTÁCIÓ Csók István hagyatékából származó textilek restaurálásáról
Készítette: Tóth Márta okleveles textilrestaurátor művész 2014. 1
1. Rongybaba, sárközi viseletben A műtárgy adatai A műtárgy a cecei Csók István Emlékházból került a székesfehérvári Szent István Múzeumba. A festő több képén is megörökítette a sárközi népviseletbe öltöztetett babát. Tulajdonos: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Készült: Sárköz (Tolna megye) – 19. század Leltári száma: N.2011.28.1. Méretei: magasság: 40,5 cm szélesség: 28 cm
A műtárgy leírása Sárközi női viseletbe öltöztetett rongybaba. Váza egy háromvégű faág, amelynek segítségével a baba állni tudott (az egyik ág eltörött). Öltözete: parittyafőkötő, vállkendő, nyakfodor, hosszú ing, kötény, öv, szoknya, három alsószoknya. Minden ruhadarab a menyecskék által használt viseleti darabok kicsinyített mása. Az arca fehér textilre van rárajzolva. A baba finom hajkoronája a fejre varrt barna textilanyagból van kialakítva. Feje és felsőteste kitömött.
Állapotleírás A rongybaba minden rétege és darabja rendkívül szennyezett. A rárakódott portól, a fény által okozott károsodástól a textil ruhadarabok és összevarró cérnák törékennyé váltak, a legkisebb mozgatás is roncsoló hatással van rájuk.
2
A baba feje: a fehér vászonra rajzolt arcot masszív, zsíros-poros szennyező réteg borítja. A nyakfodrot alkotó csipkesáv megszürkült, a díszítő flitterek korrodálódtak. A textilből készült haj foszlott, hiányos, alóla előtűnik a fejet borító vászon eredeti világos színe.
A homlokot és a fejtetőt borító miniatűr sárközi parittyafőkötő tetejéről hiányzik a barna selyemszövet, amely valószínűleg annyira törékennyé vált, hogy kihullott a főkötőből. A főkötőt gombostűkkel rögzítették a fejhez.
A baba kötényét: szövött, színes selyemszalagokból állították össze. Az alsó, szélesebb szalag megfakult, széthasadozott. A kötény széleit díszítő paszomány és fémflitterek piszkosak, korrodálódtak, bemattultak. A széleket keretező rojtos, színes selyempaszomány szakadozott, a rojtok részben lekoptak. A kötény alját díszítő rojtos, szövött fémfonalas paszomány is korrodálódott, vastag porréteg borítja, durva öltésekkel varrták a selyem paszományhoz.
3
Az alsószoknyák: háromrétegű, finom pamutgyolcsból készültek hímzett és csipkeszegélyezéssel. A pamutanyag megsárgult (savasodott), elszürkült, elgyengült. A csipkeszegély részben lebomlott a legkülső szoknya széléről.
A baba teste: fehér pamutvászon csíkokból készült, ezzel tekerték körül a háromágú faágat. Az alsószoknyákat még selyempapírral is kitömték, hogy a megfelelő bőséget ki tudják alakítani.
A baba szoknyája: nyomott mintás pamutatlasz, anyagából a vékony láncfonalak nagy területeken kikoptak. A vastagabb, világos drappos színű vetülékfonalak szabadon lebegnek a felületen, számos helyen hiányoznak is. A lebegő vetülékek egy részét nagy öltésekkel megpróbálták rögzíteni a szoknya alját bélelő piros színű gyapjúszövet csíkhoz. 4
Az ing ujjának végén látható világoskék szövött selyemszalagok is szétfoszlottak, a vetülékek itt is lebegnek. A szalag alatti csipkés szélű fodrok szélei foszlottak.
A baba vállkendője: fekete selyemtüllből készült, gépi csipke. Szélén hosszú, rojtos selyempaszomány, valamint flittersor található. A tüllháló sok helyen sérült, szétszakadt, lyukas. Anyaga teljesen kiszáradt, rendkívül törékeny, a selyemrojtok letöredeznek a kendő széléről.
5
A restaurálás menete 1. Szétbontás
A fekete tüllkendő eltávolítása után a ruházat minden darabja leválaszthatóvá vált a baba testéről. A szétbontás lépéseit a későbbi összeállítás megkönnyítésére fotókon rögzítettem. A ruhadarabok, a fej és a test tisztítása, restaurálása csak külön-külön, egyenként volt lehetséges.
6
2. Az alsószoknyák és az ing tisztítása, restaurálása
A fehér pamutból varrott alsószoknyákból a makacs szennyeződéseket alapos áztatás után történő, vizes-mosószeres tisztítással lehetett eltávolítani. A tisztítási folyamatot a képeken látható két csipkés alsószoknyán többször meg kellett ismételni, mert egyszeri kezelés nem bizonyult elegendőnek. A harmadik, díszítés nélküli fehér szoknya nem szerepel a képeken. Ennek tisztítása gyorsabban megtörténhetett, mivel legbelső rétegként legkevésbé szennyeződött. A külső szoknya széléről lebomlott csipkeszegély részeket a vizes tisztítás előtt visszavarrtam eredeti helyükre. 7
8
Az ingecske tisztítását a színes hímzések vízérzékenysége miatt csak óvatosan lehetett elvégezni. A vizes tisztítást mosószerrel átitatott szivaccsal kiviteleztem, a kioldódó szennyeződéseket azonnal papírvattával szívtam vissza az ing belső és külső rétegeiből. Az ingecske nyakán található lila cakkos csíkot lefejtettem és ezt külön tisztítottam ki, mivel ez az anyag fokozottan vízérzékeny volt, a színe „levérzett”. A tisztítások befejezése után a lila csíkot selyem kreplines megerősítés után visszavarrtam eredeti helyére, a nyak szegélyére.
Az ingujjak végén található foszladozó szövött szalagokat szintén selyemkreplin szalaggal támasztottam alá, a varrókonzerválást sebészeti görbe tűvel és selyemfonállal végeztem. „Átfogó öltésekkel” rögzítettem egymáshoz a kreplin szalagot és a sérült részleteket.
A kitisztított, restaurált alsószoknyákat és az ingecskét papírhengerből készült „próbababán” tároltam az öltözék további részeinek elkészüléséig.
9
3. A kötény tisztítása és restaurálása
A kötényről lefejtettem a paszományokat, rojtokat, majd szétválasztottam a két piros szalagot egymástól. Minden alkotórészt külön – külön, enyhe nedvesítéssel tisztítottam, kitűzve szárítottam.
A kötényt alkotó mintásan szövött szalagok közül a szélesebbik igényelt teljes alátámasztást, mivel ez a textil a fénykárosodás hatására törékennyé és szakadozottá vált. Pirosra festett alátámasztó selyemanyagra, selyemfonallal, átfogó öltésekkel rögzítettem a kötényke sérült részét. Végül a sávokat újból összevarrtam és visszafűztem a bujtatóba a zöld színű megkötő selyem szalagocskát. 10
A restaurált kötény hátoldalán látható a piros alátámasztó selyemszövet a lefogó öltésekkel.
A megtisztított díszítményeket visszavarrtam eredeti helyükre, majd a restaurált kötényt is a próbababára helyezve tároltam tovább. 11
4. A mintás szoknya tisztítása és restaurálása
A szoknyáról lefejtettem a flitteres selyemszalagot valamint az alsó szélt szegélyező piros gyapjúszövet csíkot. A két darabból álló szoknyát Hostapon-T anionos mosószer vizes habjával tisztítottam, majd rovartűkkel formára tűzve és üveglapokkal lesúlyozva, hideg levegővel szárítottam. 12
A szoknya darabjait lilára színezett selyemszövetre varrtam fel selyemfonallal, görbe tűvel.
A mintás szövet lebegő vetülékfonalait átfogó öltésekkel rögzítettem az alátámasztó selyemhez.
A restaurált kötény hátoldalán látható a lila alátámasztó selyemszövet az átfogó öltésekkel. 13
A szoknya alátámasztott részeit összeállítottam, majd visszavarrtam rá a díszítő flitteres szalagot és az alját szegélyező piros gyapjúszövet csíkot is, végül beráncoltam a derekát. A derékon látható nemzetiszínű szalagból készült övet szintén varrókonzerválással erősítettem meg. 14
5. A fekete tüll vállkendő tisztítása és restaurálása
A rendkívül gyenge állapotú selyemtüll vállkendő tisztítását óvatos vizes tamponálással végeztem, a kioldódott szennyeződéseket papírvattával itattam fel. A lyukas, szakadt tüllt megfestett új selyemtüllre rögzítettem (varrással), majd visszavarrtam rá a megerősített flitteres díszítő szalagot. 15
6. A baba testének szétbontása, tisztítása és restaurálása
A baba testét úgy alakították ki, hogy egy háromágú faágat (egyik lába hiányzott) különböző szélességű vászoncsíkokkal tekertek körbe, ezeket varrással is egymáshoz. rögzítették Két karját merevítő nélkül, csak textilcsíkokból készítették, majd vékony spárgával a testhez kötözték. A kitömött, több réteg vászonnal borított fejet a faág végére erősítették.
A babáról letekertem a szennyezett vászoncsíkokat, a karokat és a nyakfodrot elválasztottam a testtől. Ekkor derült ki, hogy a faágat a textil alatt farontó rovar károsítása érte. Emiatt az ág eltört a mellkasi résznél, a rovar által létrehozott rágási lyukak meggyengítették a fát. A letekert csíkok helyét megjelöltem, majd hosszas áztatás után eltávolítottam a szennyeződést a textilekből.
16
A törött testet Fogarasi Csongor farestaurátor – tisztítás és fertőtlenítés után – megragasztotta, a rovarrágások lyukait kitöltötte. A hiányzó harmadik lábat új fával pótolta, amelyet a törött csonkhoz ragasztott. A ragasztásokat a belső furatokba helyezett, hosszú vékony pálcákkal is megerősítette. A beavatkozásnak köszönhetően a test stabillá vált és a baba újból tudott állni.
17
7. A baba fejének szétbontása, tisztítása és restaurálása
A babafej alapja egy henger alakú, dugószerű anyagból készült. Az alapot több réteg pamutvászonnal borították, és szorosan ráfeszítették az alapformára, majd spárgával körültekerték a nyaknál. A legkülső vászonrétegre rajzolták a szemeket, szemöldököt, az orrot, valamint a szájat, a két orcát pedig pirosra festették. A barna színű hajat pamutszövetből alakították ki és rávarrták a fejre. A fejtetőt borító hímzett parittyafőkötőt gombostűkkel rögzítették a fejhez, amelyet fekete póthajjal is díszítettek. Az arc megtisztításához szét kellett bontani a fejet alkotó elemeket. A főkötő eltávolítása után lebontottam a barna, parókaszerű hajat, majd a fejet borító legkülső és az alatta levő vászonréteget. Az arc megtisztítása oldószerrel és enyhe nedvesítéssel történt, a tisztításban Darabos Edit papírrestaurátor művész volt segítségemre. A megtisztított vászonrétegeket a régi, rozsdás tűhelyekre támaszkodva helyeztem vissza eredeti helyükre, azokat varrással rögzítettem.
18
A barna hajat elrendeztem, majd fekete szövetet csúsztattam be a szétváló szálak közé. Ezután selyemfonallal egyenletesen levarrtam a parókaszerű formát, ezzel akadályoztam meg a hajszálak elmozdulását. A restaurált hajat eredeti helyére varrtam vissza.
A megtisztított fejre többször is rápróbáltam a kicsi főkötőt, mielőtt restaurálásához kezdtem volna.
A baba nyakát flitteres szalaggal díszített csipkesávval takarták el, amelyet sűrűn beráncoltak. Az eredetileg fehér csipke a rárakódott portól megfeketedett, a flitterek bemattultak. A flitteres szalag lebontása után a csipkefodrot vizesen tisztítottam. Száradás után az eredeti technikával beráncoltam, végül visszavarrtam rá a flitteres szalagot. 19
8. A parittyafőkötő szétbontása és restaurálása
A miniatűr parittyafőkötőből a hímzett rész és a hátsó zsinór-bujtató szegély maradt meg. A hímzés alatti sáv, amely a homlokot takarta, nagyon töredékes állapotban volt, minden díszítmény lekopott róla. A főkötő szétbontása során, a sáv hátoldalán talált töredék anyagok bizonyították, hogy eredetileg cakkos lila szalag díszítette a főkötő elejét, ennek közepére volt varrva egy keskeny fekete bársonycsík, de a bársony bolyhai teljesen lekoptak a felületről. A rekonstruált parittyafőkötőt a maradványok, valamint analógiák alapján készítettem el. 20
A parittyafőkötő szétbontása során találtam három pici piros színű, mintásan szőtt selyemszalag töredéket is. Egyikük a főkötő felső részén, 1-1 pedig a zsinór-bújtató szegély két végén maradt meg. (Analógiák is bizonyítják, hogy a tradicionális sárközi fejdíszeken előszeretettel alkalmaztak piros szalagos variációkat a haj eltakarására illetve a fej díszítésére. Nincs rá bizonyíték, hogy a babán pontosan milyen szalagdísz lehetett.) Az eredetiből maradt pici töredékeket felvarrtam a fejtetőt borító piros szalagra, majd semleges megoldásként masnit és szabadon lebegő szalagokat applikáltam a babafej hátoldalára.
Szintén analógiák és az eredeti maradványok felhasználásával rekonstruáltam a baba homlokát díszítő fekete póthajat, amelynek lelógó tincseit ívesen visszahajtva bebújtattam a barna haj széle alá. A parittyafőkötő és a szalagok eredetileg fekete, üvegfejű gombostűkkel voltak rögzítve a baba fejéhez. Ezek a gombostűk megrozsdásodtak, a rozsda elszínezte, korrodálta a fejet borító vászonrétegeket is. A rozsdás gombostűket eltávolítottam és a rétegeket varrással rögzítettem a fejhez. A főkötőt is felvarrtam, a fekete üvegfejű gombostűk helyett fekete üveggyöngyökkel díszítettem a hímzés szélét. A keskeny fekete bársonycsíkra halványlila üveggyöngyöket varrtam. A piros szalagokra – a baba viseletén, számos helyen található virág alakú flitterekhez hasonló alakú és méretű – flittereket erősítettem.
21
9. A baba felöltöztetése A felsőtestre visszakötöztem karokat, a nyakba visszavarrtam a tisztított csipkefodrot, majd a testet alkotó vászoncsíkokat is visszatekertem a testre, azokat varrással is rögzítettem egymáshoz.
A babát a tisztított, restaurált ruhadarabokkal felöltöztettem,…
… legvégül pedig beborítottam a fekete tüllkendővel. 22
A restaurált sárközi viseletes baba
23
A restaurált sárközi viseletes baba
24
2. Sárközi, hímzett bíborvég A műtárgy adatai A műtárgy a cecei Csók István Emlékházból került a székesfehérvári Szent István Múzeumba. Tulajdonos: Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Készült: Sárköz (Tolna megye) – 19. század vége Leltári száma: N.2011.32.1 Méretei: hosszúság: 36 cm; szélesség: 8,5 cm A műtárgy leírása A lenvászon csíkon helyenként látható, hogy eredetileg feketével kontúrozottan hímezték a mintákat. A textilre bordó, zöld, kék és fehér pamutfonallal, lapos öltés technikát alkalmazva, aszimmetrikus elemekből álló virágos sorminta került. A hímzés egy része kihullott. A bíborvég alsó szélét cakkos szélű, kék selyemszalaggal szegélyezték.
Állapotleírás A bíborvég gyűrött, deformálódott, a rárakódott zsíros-poros szennyeződésektől megsötétedett. Az alapvászon barnás-szürke színű, meggyengült, helyenként lyukas. A gyapjúhímzések hiányosak, kopottak, a fekete kontúrozás nagy része hiányzik.
25
A bíborvég tisztítása, restaurálása
A bíborvég fekete, zsíros szennyeződéseit etilalkoholból, anionos tenzidből és lágyított vízből készített tisztítókeverékkel távolítottam el. A keverékkel tamponáltam, majd enyhén ecseteltem a textilt, a kioldódó szennyeződéseket papírvattával itattam fel. A tisztítás után többszöri öblítés következett, majd kitűzve szárítottam meg a hímzést. Az alapvászon lyukas, meggyengült állapota miatt a műtárgyat egy új, az eredetihez nagyon hasonló színű lenvászon alátámasztó anyagra varrtam fel, láthatatlan öltésekkel.
Tárolási és kiállítási javaslat A restaurált babát puha savmentes papírokkal kibélelt, jól záródó kartondobozban, fektetve lehet tárolni. A tárolás idejére a szoknyát savmentes papírcsíkokkal is ki kell kibélelni, ezzel elkerülhető lesz a gyűrődés. Kiállítása vitrinben történhet, a textilek számára általánosan előírt műtárgyvédelmi paraméterek betartásával (50 Lux megvilágítás, 50% relatív páratartalom, 20 C°, UV sugárzás kizárása). A bíborvég tárolására szintén savmentes papírcsomagolás szükséges. Kiállítása a babáéval megegyező körülmények között történhet. Installálására vászonnal bevont savmentes kartonlapot javaslok, amelyre varrással, vagy tűzéssel rögzíthető.
Budapest 2014. 03. 24.
Tóth Márta textilrestaurátor 26
