PANNON EGYETEM GEORGIKON MEZİGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
Csikászné Krizsics Anna
KESZTHELY 2008
PANNON EGYETEM GEORGIKON MEZİGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola Iskolavezetı: Dr. Gáborjányi Richard D.Sc. egyetemi tanár, az MTA doktora Témavezetık: Dr. Debreczeni Béláné D.Sc. egyetemi tanár, az MTA doktora Dr. Diófási Lajos D.Sc. c. egyetemi tanár, az MTA doktora
A termés mennyiség, a termés minıség és a levelek tápelem tartalmának összefüggése különféle alanyokra oltott Cabernet sauvignon szılıfajtán
Készítette:
Csikászné Krizsics Anna
2008
A TERMÉS MENNYISÉG, A TERMÉS MINİSÉG ÉS A LEVELEK TÁPELEM TARTALMÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE KÜLÖNFÉLE ALANYOKRA OLTOTT CABERNET SAUVIGNON SZİLİFAJTÁN Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
Írta: Csikászné Krizsics Anna Készült a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskolája keretében
Témavezetı:
Dr.Debreczeni Béláné DSc
Elfogadásra javaslom (igen / nem)
…………………….. (aláírás)
Témavezetı:
Dr.Diófási Lajos DSc
Elfogadásra javaslom (igen / nem)
……………………… (aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton......... % -ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem
………………………. (aláírás)
Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem
………………………. (aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........% - ot ért el.
Keszthely, …………………………….
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minısítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke
3
TARTALOMJEGYZÉK Oldalszám KIVONATOK
7
ABSTRACT
8
AUSZUG
8
1. BEVEZETÉS
9
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
12
2.1. Szılıalanyok használatának kezdete
12
2.2. Affinitás, alany-nemes kölcsönhatás megnyilvánulási területei
14
2.3. Az alanyok gyökérrendszerének funkciója
16
2.4. Az alany-nemes kombinációk hatása
18
2.4.1. Alany-nemes kombinációk hatása a tápelemek felvételére
18
2.4.2. Alany-nemes kombinációk hatása a tápelemek megoszlására a növényen belül
24
2.4.3. Alany-nemes kombinációk hatása a (vegetatív és generatív) terméshozamra
25
2.4.4. Alany-nemes kombinációk hatása a fürttermés-, a must- és borminıségre
27
2.5. Értékmérı paraméterekre gyakorolt tápelem hatások, korrelációk
28
2.5.1. A bogyó tápelem tartalmának változása az érés során
28
2.5.2. A must tápelem tartalma
29
2.5.3. Összefüggés a levél-, a bogyó-, a must tápelem tartalma és a termés paraméterek között 2.6. Az alanyhatást módosító tényezık
29 31
2.6.1. Termıhely hatása, genotípus x környezet hatás
31
2.6.2. Évjárathatás
32
2.6.3. Termesztés-technológia hatása
33
2.7. A levélanalízis módszere
34
3. KÍSÉRLET HELYE, KÖRÜLMÉNYEI, ANYAGA ÉS MÓDSZERE
36
3.1. A kísérleti terület környezeti jellemzıi
36
3.1.1. A terület elhelyezkedése
36
3.1.2. A kísérleti tábla talajtani jellemzıi
37
3.1.3. A terület meteorológiai jellemzıi, talajnedvesség adatok
38
4
3.2. A kísérleti ültetvény jellemzése
38
3.2.1. A kísérlet beállítása
38
3.2.2. A Teleki szelekcióból származó Berlandieri x Riparia alanyok jellemzése
39
3.2.3. A Cabernet sauvignon fajta biológiai sajátosságai
40
3.3. Fenológiai vizsgálatok, a fürtátlag tömeg és a vesszısúly meghatározása
41
3.3.1. Fenológiai adatok
41
3.3.2. Fürtszám felvételezés és vesszısúly mérés
42
3.4. A fürttermés mennyiségi és minıségi vizsgálata
42
3.5. A levelek és a must tápelem tartalmának vizsgálata
43
3.6. Borok organoleptikus értékelése
44
3.7. Statisztikai értékelés
44
4. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE, MEGÁLLAPÍTÁSOK
45
4.1. Alanyhatások értékelése
45
4.1.1. Fürttermés mennyisége
45
4.1.2 Vesszıtermés mennyisége, fürt- és vesszıtermés aránya
50
4.1.3. Mustvizsgálati eredmények
52
4.1.3.1. Mustfok
52
4.1.3.2. Titrálható savtartalom
55
4.1.3.3. Kémhatás (pH)
55
4.1.4. A szılılevelek tápelem tartalma
57
4.1.4.1. Nitrogén
58
4.1.4.2. Foszfor
59
4.1.4.3. Kálium
61
4.1.4.4. Kalcium
62
4.1.4.5. Magnézium
64
4.1.4.6. Mikroelemek
66
4.1.5. A must tápelem tartalma
69
4.1.5.1. Foszfor
69
4.1.5.2. Magnézium
69
4.1.5.3. Mangán
70
4.1.6. Organoleptikus borbírálat eredményei
71
5
4.2. Összefüggés vizsgálatok eredményei 4.2.1. A levelekben mért tápelem tartalmak közötti összefüggések
72 72
4.2.2. A must tápelem tartalmának összefüggése a levelek tápelem tartalmával, tápelem kölcsönhatások a mustban
78
4.2.3. A termésparaméterek összefüggése a levelek tápelem tartalmával, valamint a különbözı elemek mennyiségének egymáshoz viszonyított arányával
79
4.2.3.1. A termésmennyiséghez és mustfokhoz kapcsolódó összefüggések
79
4.2.3.2. Titrálható savtartalomhoz kapcsolódó összefüggések
87
4.2.3.3. Pathanalízis eredményei
93
4.2.4. A termés mennyiség, a termés minıség és a must tápelem tartalma közötti összefüggések
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
97
102
5.1. A vizsgált alanyok jellemzése az alany-nemes kölcsönhatásban kimutatott alanyhatások alapján
102
5.2. A tanulmányozott összefüggések rendszere
106
5.3. A kísérleti eredményekbıl levonható következtetések
108
6. ÖSSZEFOGLALÁS
110
7. TÉZISPONTOK / THESIS POINTS
115
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
117
8. IRODALOMJEGYZÉK
118
9. FÜGGELÉK
130
9.1. Táblázatjegyzék
130
9.2. Ábrajegyzék
131
9.3. Mellékletek jegyzéke, mellékletek
133
6
KIVONATOK
Magyar nyelvő kivonat A termés mennyiség, a termés minıség és a levelek tápelem tartalmának összefüggése különféle alanyokra oltott Cabernet sauvignon szılıfajtán A dolgozat a Berlandieri x Riparia Teleki szelekcióból származó alanyokra és alanyklónokra oltott Cabernet sauvignon (E.153 klón) ültetvény 15 éves (1990-2004) tartamkísérletének eredményeit dolgozza fel. A vizsgált alanyok: Teleki 5C és klónjai (Gm.6, Gm.10, Wed.), Teleki-Kober 5BB és klónjai (Fr.148, Wei.48, Cr.2), Teleki-Kober 125AA és Teleki-Fuhr S.O.4. A kísérlet a pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézetben került beállításra 1986-ban. Az ültetvény széles sortávú, ernyımőveléső. A dolgozat célja a fentebb felsorolt, s hazánkban általánosan alkalmazott alanyfajtákra oltott Cabernet sauvignon szılıfajta gazdasági, genetikai, élettani tulajdonságainak feltárása és értékelése az ültetvény teljes életciklusát felölelı kísérlet adatainak felhasználásával, a pécsi termıhelyen. A Szerzı vizsgálta az alanyok szerepét a Cabernet sauvignon teljesítménye és levélanalízissel
követett
tápanyag-hasznosítása,
valamint
ezek
összefüggés
rendszere
vonatkozásában. A kitőzött célok elérése érdekében alanyonként értékelésre kerültek a következı tényezık: fürt- és vesszıtermés mennyisége, y/n arány, mustfok, titrálható savtartalom, pH, a virágzáskor és érés idején szedett levelek, valamint a must tápelem tartalma (N, P, K, Ca, Mg, Zn, B, Fe, Mn elemekre). Az alanyhatások kimutatását varianciaanalízissel, a változók közötti összefüggések vizsgálatát korrelációanalízissel, regresszió analízissel és pathanalízissel végezték. A tartamkísérletben lezajló folyamatokat és tendenciákat ’alanyhatásgörbék’ szemléltetik. A feldolgozott eredményekbıl megállapítást nyert az adott termıhelyre vonatkozóan, hogy a Cabernet sauvignon termésprodukciója a különbözı alanyokon függ az ültetvény vizsgált életszakaszától. A Teleki 5C és Teleki-Kober 5BB alanyfajtákon lévı Cabernet tıkék rendszerint nagyobb hozamokat adtak, mint az alanyklónjaikon lévık. Az 5C és 5BB alanyfajták és klónjaik közötti különbségek a levelek tápelem tartalmára gyakorolt hatásban is jelentkeztek. A vizsgált kombinációkban és termıhelyen a tápelem tartalom alakulására a legjelentısebb alanyhatás a levelekben a magnézium, mangán és virágzáskori bórtartalom; míg a mustban a foszfor, magnézium és mangán esetében volt kimutatható. A statisztikailag igazolt összefüggésrendszer bemutatására áttekintı ábra készült. A nitrogén-bór, ill. mangán-cink elempárok közötti összefüggések a Cabernet levelekben és a mustokban is igazolódtak. Mind a kálium, mind a foszfor relatív túlsúlya vagy hiánya fontos minıségalakító tényezı, ezért a tápelem arányok optimum tartományára is készült módosító ajánlás.
7
Idegen nyelvő kivonatok ABSTRACT The correlation between the quantity, the quality of yield and the nutrient content of leaves in Cabernet sauvignon vine variety grafted on different rootstocks The dissertation elaborated results of 15 year-term-trial with Cabernet sauvignon vineyard grafted on Berlandieri x Riparia rootstocks. The aim of this work was to clear up the role of investigated rootstocks: on performance of Cabernet sauvignon, on utilizing nutrition – traced by leaf-analysis, and on its correlation-system. The characterization of investigated combination in more respects, and more complete discovering of the relation-system may contribute to make the practice nutrient-management suitable for new challenge and for competitiveness. It was established that relative predominance or deficiency of potassium and phosphorus was quality forming factor, so the Author make a proposal to Cabernet sauvignon for modification of optimum range, generally used by consultants.
AUSZUG Der Zusammenhang zwischen die Menge und die Qualität der Ernte und der Mineralstoffen Inhalt der Blätter bei der Sorte Cabernet sauvignon auf verschiedene Unterlagenreben Die Dissertation verarbeitet die Ergebnisse eines Versuchs mit der Sorte Cabernet sauvignon, die seit 15 Jahre gelauft wurde, und die auf aus die Kreuzungen von Berlandieri x Riparia stammenden 10 verschiedene Unterlagenrebsorten und Klonen geboren ist. Das Ziel war die Erklärung die Rolle der untersuchte Unterlagenreben auf der Leistung und auf der Nährstoffverwertung
–
die
mit
Blattanalisation
gemacht
wurde
–
und
mit
diesem
Zusammenhangsystem der Cabernet sauvignon. Die vielseitige Charakterisierung der versuchte Unterlage-Veredlung Kombination – auf der Fläche in Pécs – und das volle Enthüllung des Relation Systems kann zu der neue Herausvorderungen in der Übung der Nährstoffwirtschafften auch entsprechen. Es wurde festgestellt, dass das relativ Dominanz oder Defizit aus Kalium und aus Phosphor spielen wichtige Rolle in der Qualität. Deshalb machte die Autorin Modifikations-vorschläge – bei der Sorte Cabernet sauvignon – für den Optimumbereichen die in der Fachberatung angewendet werden.
8
1. BEVEZETÉS „Natura parendo vincitur” (A természetet csak neki engedelmeskedve gyızhetjük le)
Az egészséges környezet az ember lételemét, egészségének alapját jelenti. Elırelátó szemlélettel és preventív, megelızı módszereket magukba foglaló magatartásformákkal tudunk tenni az ember, a környezet, a növény egészségéért. A szelíd módszerek eszköztárának bıvítése, a meglévık kihasználása a környezetterhelés mérséklését szolgálja. Az e felismerés szellemében cselekvı integrált, környezetkímélı technológiák – a biológiai, agrotechnikai eszközök kiterjedt alkalmazásával – az agrokemikáliák korlátozott felhasználását teszik lehetıvé. A szılıtermesztés, mint intenzív kultúra esetében ennek kiemelt jelentısége van. A szılınél a filoxéra elleni biológiai védekezésként bevezetésre került ellenálló alanyokra oltás is ezt a célt szolgálta, bár valószínőleg akkor ennek még nem tulajdonítottak jelentıséget. A biotikus eredető problémák körének bıvülésével a szılıgyökértető mellett a fonálférgekkel és Pierce betegséggel szembeni ellenálló képesség, ill. az Agrobacterium tumefaciens-el és több gombabetegséggel szembeni tolerancia megvalósulását is az alanyok teszik lehetıvé. Az alanyválasztás emellett a környezethez való alkalmazkodás lehetıségét teremtette meg. Termıhelytıl függıen elıtérbe kerülhet a mésztőrı képesség, alacsony pH értékő talajokhoz, szélsıséges nedvesség viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség, a só- és hidegtőrés is. Az alanynemes együttélésbıl származó tulajdonságokra gyakorolt hatás a harmadik terület, mely elsısorban az egymás közötti affinitásra, a kezdeti fejlıdés gyorsaságára, a tıke élettartamára, a növekedési erélyre, a termıképességre terjed ki. Ma is aktuális kérdés az alany-nemes kölcsönhatás vizsgálata a nemes értékmérı tulajdonságaira, a termésmennyiségre, ill. minıségi paraméterekre, a tıke fejlıdési szakaszaira, a fotoszintézis mértékére. Ezek hátterében az alany gyökerének kiterjedtsége, anatómiája, morfológiája, tápanyag felvétele, a fiziológiai tulajdonságokra (hormonok) gyakorolt hatása áll. A téma idıszerőségét napirenden tartja, hogy azonos ökológiai feltételek mellett különbözı nemes fajták nem ugyanazon alanyfajtán adják a legjobb eredményt, továbbá a vizsgált alany-nemes kölcsönhatás jelentıs mértékben módosulhat a környezeti feltételek (termıhely, évjárat) sajátosságai miatt is. A tápanyag-gazdálkodási rendszer megújításában az alanyoknak is szerepük lehet. Az alanyok eltérı tápanyag-hasznosítási (felvétel, transzport) képességének felhasználásával mérsékelhetı a mőtrágyák alkalmazása, ami alkalmazásuk káros következményeinek elmaradását is eredményezi. Kiemelten a talajsavanyodást és a tápelem antagonizmusokat. A termıhelyhez és a nemes fajtához jól társított alany a gazdaságos és minıségi borszılıtermesztésnek a záloga. A körültekintı alanyválasztás – minden külön befektetés nélkül – képes jól hasznosítani a talaj adottságokat - vagyis mérséklıdnek a költségek. Másrészt ma ugyan egyre kevésbé termelési cél a jövedelemnek a termés mennyiség növelésével való biztosítása, viszont a gazdasági hasznot növeli,
9
ha az ültetvény élettartama nı, hosszabb ideig képes teljes értékő termés produkálására. Ebben jelentıs szerepet tölt be a tıkekondíció, ami a tıke alanyoktól függı sajátossága. A hosszú élettartam
forrása
emellett
az
egyensúlyi
helyzetek
(generatív-vegetatív,
harmonikus
tápanyagellátás) fenntartásában, helyreállításában van. A Cabernet sauvignon a térség ajánlott szılıfajtája, helyi adaptációjának jobb megismerése az eredményesebb termesztést segítheti elı. A világ kiemelkedı szılıtermesztı államaiban - a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva - sok alanyfajtával dolgoznak. Magyarországon viszont a termesztett fajták nagy száma jellemzı, ugyanakkor kevés alanyfajta. A filoxéravészt követıen leginkább a Riparia portalis terjedt el, az 50-es években az oltványok 40%-a volt ezen az alanyon. Az 1950-es években végzett alanykísérletek eredményei rámutattak arra, hogy a Riparia portalis értékét túlbecsülték, s helyét mindinkább átvették a Berlandieri x Riparia Teleki hibridek és azok szelektált klónjai. A 70-es évekig 12 alanyfajta szerepelt a termesztésre javasolt fajták között, majd uralkodó váltak az TelekiKober 5BB, Teleki 5C és Teleki 8B fajták. Az alanyválasztásnál meghatározó szempont volt, hogy erıteljes növekedéső és kiváló regenerálódó képességő alanyfajtákra van szükség a nagy termıfelület kialakításához. A több termıhelyen is - különbözı nemes fajtákkal - végzett kísérletek rámutattak az árnyaltabb alanyhasználatban lévı lehetıségekre. Az elmúlt 20-30 évben újabb alanyfajták kerültek be az üzemi kísérletekbe: Teleki 4A S.O.4, T.K. 125AA, Ruggeri 140, Chasselas x Berlandieri 41B stb. Az alany- és nemesfajta közötti affinitás jelentısége, valamint a szılırekonstrukció szükségességének érezhetı szakmai kényszere miatt az 1980-as évek elején a pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézetben is megtervezték a témában beállításra kerülı kísérleteket. Dr.Diófási Lajos vezetésével 1986-ban négy termıhelyen (Pécsett, Villányban, Siklóson és Szekszárdon) négy nemes fajtával (Olasz rizling, Rajnai rizling, Kékfrankos, Cabernet sauvignon) négy alanyfajtával és három-három alanyklónnal kerültek eltelepítésre ültetvények. A kísérletbe vont alanyok a következık voltak: Teleki 5C és klónjai (Gm.6, Gm.10, Wed.), Teleki-Kober 5BB és klónjai (Fr.148, Wei.48, Cr.2), Teleki-Kober 125AA, Teleki-Fuhr S.O.4. Valamennyi alany Berlandieri x Riparia keresztezésbıl származik, s eredetüket tekintve Teleki Zsigmond és fia Sándor révén a Villányi szelekciós mőhelyhez kapcsolódnak. A további szelekciók révén világfajtákká vált alanyok kísérletbe állításakor a villányi kötıdés a környezethez való alkalmazkodás tekintetében különösen szerencsés momentum. Az évek során e kísérletek aktuális eredményeirıl számos elıadásban, poszteren és OTKA jelentésben (1999) számoltunk be. Az elmúlt 20 év sok tekintetben új kérdéseket vetett fel a témában – elsısorban a termelési cél tekintetében történt jelentıs változás -, így e tartamkísérlet eredményeinek célzott feldolgozása és a 15 éves tapasztalatok összegzése új információkkal szolgálhat. A dolgozatban csak a pécsi termıhely és a Cabernet sauvignon fajta eredményeinek feldolgozására került sor. Az alanyhatásokat módosító és a kiértékelés bizonytalanságát növelı tényezıket igyekeztünk kiszőrni a kísérletnek ezzel a lehatárolásával. Az alanyválasztás eredményességének elbírálásakor számos
10
szempontra kell tekintettel lenni, hiszen az ültetvényszerkezet kialakítása, az alkalmazott termesztés-technológiai mőveletek is meghatározóak. Az elvégzett munka eredményessége függvényében ez a kiértékelési módszer a többi termıhelyre és fajtára is adaptálható. A vizsgálatba vont fajták genetikai háttere miatt a vizsgált paraméterek tekintetében nem lehetnek nagy különbségek, viszont az alany fajtakörön belüli eligazodást – elsısorban a relatív különbségeket – csak egy fajtacsaládra leszőkített vizsgálatban lehet igazán kimutatni. A dolgozatban célul tőztük ki a hazánkban általánosan alkalmazott Berlandieri x Riparia eredető, Teleki szelekcióhoz köthetı alanyfajtákra és az azokból származó klónokra oltott Cabernet sauvignon szılıfajta gazdasági, genetikai, élettani tulajdonságainak feltárását és értékelését az ültetvény teljes életciklusát felölelı kísérlet keretében a pécsi termıhelyen. A cél elérése érdekében elvégzett feladatokat három csoportba sorolhatjuk: Értékeltük az alany-nemes kombinációk hatását a tápelemek felvételére, a termés mennyiségére és minıségi mutatóira. Az értékmérı paraméterek és a levelek, a must tápelem tartalma közötti összefüggéseket vizsgáltuk, hogy a termelési céloknak, a környezetkímélı termesztésnek leginkább megfelelı alany-nemes kombináció kiválasztását megalapozó információkhoz jussunk. Vizsgáltuk és értékeltük az 5C és 5BB alanyklónok teljesítményét és tápelem hasznosítási sajátosságait a pécsi termıhelyen. A bonyolult kapcsolatrendszer - amit az egyes évjáratok szélsıségei is jelentısen módosítanak - szinte lehetetlenné teszi az eligazodást a gyakorlatban. A dolgozatban a 15 éves tartamkísérlet eredményeinek feldolgozása több megközelítésben történt, hogy ebbe az összefüggésrendszerbe bepillantást nyerhessünk – döntéseink jobb megalapozása érdekében. A feltárt összefüggések korlátozás nélkül nem általánosíthatók, mivel mind a nemes fajta, mind a termıhely jelentıs módosító tényezık az alanyhatások érvényesülésénél. A pécsi termıhely ökológiai adottságai a szılıtermesztés szempontjából kedvezıek. A terület környezeti érzékenysége jelentıs és az idıjárási szélsıségek növekedésével fokozódik. A terület vízmegtartó képessége gyenge, az aszályra érzékeny, s ez a tápelemek felvehetısége szempontjából is limitáló tényezı. Az alanyok széles köre lehetıvé teszi, hogy e problémát is kezelni lehessen, bár minden kritériumnak valószínőleg egy alany sem tud megfelelni. A Szılészeti és Borászati Kutatóintézet az alanyok aszálytőrésének tekintetében is igyekszik minél szélesebb körő információt adni, melyhez a Pécsett 1999-ben eltelepítésre került közepes sortávolságú, kisebb terheléső ültetvény nyújt majd remélhetıleg értékes információkat.
11
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. Szılıalanyok használatának kezdete Az alanyhasználatból és alany-nemes kölcsönhatásból adódó szılıtermesztési kérdésekkel Európa a filoxéravészt követıen szembesült. A szılıgyökértetőt (Daktulosphaira vitifoliae FITCH) Amerikából szılı szaporítóanyaggal hurcolták be. Károsítását DélFranciaországban 1858-ban, Magyarországon 1872-ben Pozsonyban és 1875-ben Pancsován észlelték elıször. A károsító Franciaországban 1,5 millió ha szılıt irtott ki, 10 év alatt nálunk a terméshozam a felére csökkent (LEHOCZKY és REICHART, 1968). A szılıgyökértető leküzdésében áttörést a filoxéra ellenálló észak-amerikai fajok egymással, majd Vitis vinifera-val való keresztezéses nemesítése hozott. A legfontosabb rezisztenciaforrásokat a Vitis riparia MICHAUX, Vitis rupestris SCHEELE és a Vitis berlandieri PLANCH fajokban találták meg, mivel az alanyfajtákkal szemben támasztott követelményeknek leginkább ezek feleltek meg. E tulajdonságok a következık: filoxéra tőrıképesség, alkalmazkodás az európai éghajlati és talajviszonyokhoz (adaptáció), forradási képesség az európai szılıfajtákkal (affinitás), és dugványgyökeresedési képesség (EINSET és PRATT, 1975 in KOCSIS et al.,2000, BOUBALS, 1976, VERCESI, 1987). Az ideális alannyal szemben támasztott követelményeket KOCSIS (1996) így összegzi: erıteljes növekedésőnek kell lennie, hidegtőrınek, a különbözı gombabetegségekkel és rovarok kártételével szemben ellenállónak. Nagy vesszıhozamot kell produkálnia. A vesszınek nagy mennyiségő gyökeret kell képeznie, a nemes fajtával az összeoltást követıen egységet kell alkotnia. Gyökérzetének rezisztensnek kell lennie a filoxéra, a nematódák és egyéb talajlakó kártevıkkel szemben, s mindeközben a talajok tulajdonságaihoz is alkalmazkodnia kell, úgymint a magas mésztartalomhoz, sótartalomhoz, vagy szárazsághoz. Az alanyokkal szemben támasztott követelmények tehát három fı területen fogalmazódtak meg, és fokozatosan bıvültek (/nek) is. Az alapterület a filoxéra (majd a rasszai) elleni ellenálló képesség, továbbá a fonálférgek, gyökérgolyva és egyéb károsítókkal szembeni tolerancia megléte. Az adott termıhely talaj-és klíma sajátosságaihoz, a környezethez való adaptáció is egyre újabb követelményeket támaszt az alanyokkal szemben a környezeti és termesztési feltételek módosulásával, ill. az új termıhelyek bevonásával. A filoxéravész után hazánkban elsısorban a mész indukálta klorózis tolerancia volt a legfontosabb tényezı, ma mindinkább elıtérbe kerül az aszálykérdés is. A világ szılıtermı területeit nézve viszont az alacsony pH, a szikes talaj, túl vizes talaj, hideg tolerancia is fontos tényezı (SANJUN GU, 2003). Az alany-nemes együttélésbıl származó tulajdonságokra gyakorolt hatás kiterjed többek között az egymás közötti affinitásra, a kezdeti fejlıdés gyorsaságára, a tıke élettartamára, a növekedési erélyre, a termıképességre, a bor minıségére, a tápelemek felvételére, a nemes fiziológiájára (CSEPREGI és ZILAI, 1988).
12
E harmadik területen belül is új gazdasági – társadalmi igények jelentkeztek, ill. kerültek elıtérbe (pl. környezetkímélı termesztés), melyek révén a korábbi értékítélet módosítására is sor kerülhet.
A kiindulási anyagok jellemzıi: V.riparia: Észak-Amerika mérsékelt övezetének öntés talajairól származik. Sekélyen gyökeresedik, rostos erısen elágazó gyökeret nevel. A talaj iránt nagyon igényes. Termékeny, mélyrétegő, humuszos, nem túl száraz, de nem is túl nedves talajt kíván. Nagy a mészérzékenysége. Igen korán fakad, és a ráoltott nemes fajtát is ilyen irányban befolyásolja. Filoxéra tőrıképessége igen nagy (JABOREK, 1988). Származása alapján a hideg klímát jól tőri. Kis növekedési erélye és korai érése miatt genetikailag a minıségi termesztést szolgálja (MORTON, 1994). V.rupestris: Észak –Amerika déli részének mérsékelten meleg klímáján honos. Itt száraz homok- és köves talajokon vadon fordul elı. Mélyen gyökeresedik. Kevés, elágazó húsos gyökeret nevel, szárazságtőrı. A talaj iránt nem nagyon igényes. Nagyobb a mésztőrı képessége, mint a Ripariáé. Késın fakad. A ráoltott fajta érése elhúzódik. Filoxéra tőrıképessége igen jó (JABOREK, 1988). V. berlandieri: Hazája Közép-Texas forró, száraz klímájú vidéke. Vadon a száraz, forró, nagy mésztartalmú talajokon fordul elı. Gyökeresedı képessége rossz. A talajjal szemben igénytelen. Igen nagy a mésztőrı képessége. Korán fakad és a ráoltott fajta korai érését segíti elı. Filoxéra tőrıképessége igen jó (JABOREK, 1988, COUSINS, 2005). A Berlandieri x Riparia keresztezések célja a Riparia korai érésének és jó gyökeresedésének összekapcsolása a Berlandieri mésztőrı képességével (JABOREK, 1988). Ezek a keresztezések eléggé erıteljes növekedésőek, de kevésbé, mint a Berlandieri x Rupestris keresztezések, melyek a meleg övezetek alanyai lehetnek (MORTON, 1994). Müller Thurgau elsıként hívta fel a figyelmet az amerikai és az eurázsiai fajok örökítı anyagainak kombinálására, mert az abból kapott hibrideknél várható jó adaptivitás (HAJDU és BAKONYI, 2006). A filoxéravész idején tevékenykedett Franciaországban Alexis Millardet, Marques Charles de Gaset, Georges Couderc, Viktor Ganzin, Franz Richter, Olaszországban Antonió Ruggeri, Frederico Paulsen, akik kiváló, még ma is termesztésben lévı alanyfajtákat állítottak elı (GALET, 1988 in BAKONYI és KOCSIS, 2004). „A filoxéravész záróköve szılıtermesztésünk ezeréves történetének. Számos új termesztési eljárás bevezetését tette szükségessé (oltványtermesztés, vegyi védekezés stb.), megnyitotta az utat a telepítés és termesztéstechnika korszerősítéséhez, a fajtaszerkezet és választék rendezéséhez” (KOZMA, 1966). Hazánk sajátos éghajlati - és talajviszonyainak megfelelı alanyok nemesítésén Horváth Géza, Szilágyi János és Teleki Zsigmond dolgozott az 1800-as években. Teleki Zsigmond a Franciaországból hozatott alanymagokból magoncokat nevelt. Ezekrıl kiderült, hogy természetes keresztezıdés útján létrejött hibridek. A magoncokat szelektálta, majd tíz csoportba rendezte. Teleki Zsigmond Berlandieri x Riparia 5A néven három típusnak, Berlandieri x
13
Riparia 8B jelzéssel 5 típusnak a keverékét forgalmazta, ezzel lehetıséget teremtett a csoportokban található fajták különválasztására, szelektálására (KOCSIS és BAKONYI, 2000). A Teleki fajták elsı nagy szelektálója Ausztriában Kober volt. İ az erıs növekedésőeket dupla nagy betőkkel jelölte (AA, BB). Kober is még fajtakeveréket adott tovább, csupán új jelzéssel, így lett a Teleki 5A-ból Kober 5BB (KOCSIS és BAKONYI, 2000, BAKONYI és KOCSIS, 2004, HAJDU és BAKONYI, 2006). WALKER és LIU (1995) izoenzim analízissel (hét enzimrendszer felhasználásával), GUERRA és MEREDITH (1995) RFLP analízissel állapították meg az 5A és 5BB fajták azonosságát. Teleki Sándor az 1920-as években szelektálta ugyancsak a Teleki 5A-ból a Teleki 5C fajtát. Kober szelektálta a 125AA fajtát a Teleki 7B csoportból. Fuhr 1912-ben Oppenheimbe vitte a Teleki 4A fajtacsoportot, ebbıl szelektálta ki az SO4-t. Külföldön a nagyon megbecsült Teleki alanyfajtákat jóval korábban klónozták, Magyarországon az alanyfajták szelekciója csak az 1960-as években kezdıdött. Wädenswil-ben a svájci Szılészeti Kutató Állomáson a Teleki 5C-bıl szelektálták az 5C Wed. klónfajtát, míg Geisenheim-ben a Gm.6 és Gm.10 klónokat. Freiburgban a Teleki-Kober 5BB-bıl szelektálták a Fr.148-as klónt, a Weinsbergi Szılészeti Kutató Állomáson pedig a Wei.48-as klónt. Ambrosi Romániában a Craciunal Blaj-i Kutató Állomáson szelektálta az 5BB-bıl a Cr.2 klónt (BAKONYI és KOCSIS, 2004). Teleki Zsigmond munkássága világhírnevet vívott ki magának, hiszen a világ kötött talajú szılıinek 60-70%-a Teleki fajtacsoportból származó alanyfajtákra oltott ültetvény (BAKONYI et al., 1997 in KOCSIS és BAKONYI, 2000). Ennek magyarázata vitalitásuk, filoxérával szembeni toleranciájuk, mésztőrésük, jó affinitásuk és széles ökovalenciájuk (HAJDU és BAKONYI, 2006).
2.2. Affinitás, alany-nemes kölcsönhatás megnyilvánulási területei Az affinitás az oltási komponensek közötti biológiai (morfológiai, biokémiai, fiziológiai) rokonságon alapuló szöveti egyesülésre és kölcsönös aktív együttélésre alkalmasság. Az együttélés a kölcsönös alkalmazkodás révén valósul meg (KOZMA, 1993). HEGEDŐS (1960) véleménye szerint kétféle affinitás van, amelyet egymástól el kell határolni: oltási affinitás, ami megismételt oltási kísérlettel eldönthetı és együttélési (valódi) affinitás. Utóbbi csak legalább 30 éven át tartó megfigyeléssel dönthetı el – ennek élettani, mégpedig anyagcsere forgalomban gyökerezı okai vannak. Együttélı képesség (affinitás) = kompatibilitás + adaptáció. Ez alatt nemcsak az alany és nemes kölcsönös kapcsolatát, kompatibilitását, hanem az ökológiai tényezık módosító hatására történı együttes reakcióképességet, adaptációt is értik (EIFERT et al., 1965). HIDALGO és CANDELA (1973) szerint az oltott tıkék erıteljessége is lehet affinitási mutató.
14
TANDONNET et al. (2005) adatai alátámasztják a hipotézist, az alany-nemes között a genetikai komponensek kölcsönhatásáról, ami a talajtermékenységtıl függetlenül jelentkezik. RIVES (1971) szerint ez a kölcsönhatás megnyilvánul, pl. a gyökerekbe való szárazanyag allokációban. A kölcsönhatáson belül mindkét biotípus szerepet játszhat. Az alany és nemes funkcionális viszonyának megértéséhez segítséget nyújt DANIEL (1908 in KOZMA, 1993) funkcióképesség elmélete. A szılıoltványnál az alany rendeltetése az abszorpció, az alany által felvett vízben oldott tápanyagok fogyasztója pedig elsısorban a nemes rész. Jó affinitás és forradás esetén az abszorpciós képesség és a fogyasztási képesség azonos mértékő (KOZMA, 1993). Ha a forradás, az affinitás és az ökológiai feltételek kedvezıtlenek, az elégtelen ellátáshoz vezet, kiegyensúlyozatlansághoz és gátolja a fejlıdést (HIDALGO és CANDELA, 1973). Ugyancsak HIDALGO és CANDELA (1973) állapították meg, hogy az alanyok jobban párologtatnak, mint a termı szılık, ill. az oltott szılık jobban, mint a nem oltottak. Az amerikai alanyfajták több klorofillt tartalmaznak, mint a Vitis vinifera fajták. A xantofill és karotin mennyisége arányos a klorofilléval, s ennek révén a szárazanyag, a levélzet és a termés mennyisége magasabb az oltott tıkéknél, mint a Vitis vinifera fajtáké saját gyökéren. Az oltott tıkék enzimatikus tevékenysége is módosul. MISURENKO és SZAMBORSZKIJ (1971) véleménye szerint a Berlandieri x Riparia keresztezésbıl származó alanyokra oltott európai fajták nagyobb hozama és növekedése a transzspiráció és légzés intenzitás növekedésével kapcsolatos. BICA et al. (2000), valamint VASCONCELOS et al. (2005) magasabb transzspirációs és fotoszintetikus arányt figyeltek meg, pl. az 5BB-nél. VASCONCELOS et al. (2005) vizsgálatai szerint azok az alanyok, melyeknek magasabb a szárazság toleranciája, pl. 125AA – általában jobb fotoszintetikus teljesítménnyel rendelkeznek. A légzés intenzitása nemcsak a ráoltott fajtától függ, hanem az alany és ráoltott fajta kompatibilitásától is, tehát az oltási komponensek fiziológiai kompatibilitásának egyik mutatójaként fogható fel. A hormonvizsgálatok szerint a citokininek fakadáskor befolyásoltak az alany által, kötıdéskor viszont már nem. KELLER (2005b) kísérletében a legnagyobb termést adó tıkék alanya (Ramsey – V.champini) a legtöbb citokinint termelte, és a legkisebb termésprodukcióhoz kötödı alany, az 5BB, a legkevesebb citokinint. Emellett a magas citokinin koncentráció párhuzamba vonható a koraibb fakadással, növeli a növekedési erélyt és a virágok számát. Az oltványok növekedési és fejlıdési ritmusa is eltérhet a saját gyökerő növényekétıl. Az oltványszılık hamarabb fordulnak termıre (ZSUKOV et al., 1973). Az oltványban megváltozik a saját gyökerő összetevık jellemzı ásványi tápanyagforgalma is. Az alany és nemes kölcsönhatás megnyilvánul a termékenységi koefficiens alakulásában, a terméshozamban és a termés minıségében (KOZMA, 1993).
15
Az alanyok hatását a nemesre a következıképpen összegzik STRIEGLER és HOWELL (1991): Az alanynak közvetlen, elsıdleges, ill. közvetett hatása van a nemesre. Az elsıdleges hatások a gyökérrendszer szerepébıl adódnak: vízfelvétel, tápanyag felvétel és transzlokáció, a növényi növekedés anyagainak szintézise és metabolizmusa, szénhidrát és aminosav tartalékok képzése – mindez növeli a hideggel szembeni rezisztenciát. A közvetett hatás a tıke méret növekedésének módosítása, a termesztéstechnológia révén érvényesül.
2.3. Az alanyok gyökérrendszerének funkciója A gyökerek szerkezeti támaszt nyújtanak, ill. a víz és tápanyag adszorpció szervei (MULLINS et al., 1992 in SMART et al., 2006). Itt folyik a növekedéshez szükséges szerves anyagok szintézise, a szénhidrátok (VERCESI, 1987, WHEELER és PICKERING, 2003) és nitrogén tartalmú anyagok raktározása – ami fontos a vegetáció indulásakor (WOLPERT et al., 2005). A víz- és tápanyagok hasznosításában a Vitis fajon belül az alanyfajták és hibridek gyökérrendszerének mérete, horizontális és vertikális eloszlása fontos tényezı (VERCESI, 1987). A gyökérsőrőség kulcstényezı lehet a nemes növekedésére gyakorolt alanyhatásban (SWANEPOEL és SOUTHEY, 1989, WILLIAMS és SMITH, 1991) inkább, mint a gyökér mélység (SMART et al. 2006). MORLAT és JACQUET (1993) szoros összefüggést találtak a gyökér mennyiség és a föld feletti növekedési erély (vigor) között, amit BATES (2005) azzal magyaráz, hogy a nyugalmi idıszakban a gyökerek szénhidrát- és tápanyagraktárként mőködnek. A gyökérszerkezet ugyan a genetikai sajátosságok következménye, de emellett a fizikai és kémiai talajadottságok, a talajmővelés módja és a talaj növény-egészségügyi helyzete mutat befolyást a szılı földalatti viselkedésére (VERCESI, 1987, SWANEPOEL és SOUTHEY, 1989, WILLIAMS és SMITH, 1991, SOUTHEY és ARCHER 1988, in SWANEPOEL és SOUTHEY, 1989). MORLAT és JACQUET (1993), valamint WHEELER és PICKERING (2003) emellett a felvehetı vízellátottság, vízintenzitás, penetrométeres talajellenállás fontosságát hangsúlyozzák. ZSUKOV et al. (1973), valamint DAULTA és CHAUHAN (1980 in SWANEPOEL és SOUTHEY, 1989) is bizonyították, hogy nem csak az alany, de a nemes is hat a maximális gyökérkoncentráció elhelyezkedésére és a teljes gyökérrendszer méretére. A növény föld feletti része közvetlenül befolyásolhatja a gyökér adszorpciót, különösen a vízfelvételt. A víz felhasználás hatékonyságának növelése – a nem szikes terülteken – elsısorban a nemestıl és kevésbé az alanytól függ (VIRGONA et al., 2003). A transzspirációs aktivitás határozza meg a tömegáramlást is, vagyis azt az ionmennyiséget, ami a gyökerek felületén adszorbeálódhat. A gyökérszövetek növekedését az áthelyezıdött fotoszintetizátumok metabolikus hasznosítása determinálja. Nem kizártak ezen kívül
16
a hormonok esetleges áthelyezıdései a föld feletti részekbıl a gyökerekbe- ezek „feed back” szabályozást gyakorolnak az ionok adszorpciójára (VERCESI, 1987). A növekedés a szılı tápelem felvételének „pacemakere”, így a vízhiány okozta növekedés gátlás csökkenti a tápelem ellátottságot. A levél magas nitrát tartalma csökkenti a gyökér: vesszı arányt. A víz és/vagy N bıséges adagolása érzékenyebbé teszi a növényeket a stresszre, amikor egyik vagy másik tényezı hiányzik. A víz hiánya a vegetatív növekedésre nagyobb, mint a generatívra, de ez nem minden fenológiai stádiumra igaz. A víz és tápelemek hiánya csökkent termést eredményez különösen, ha a hiány a szezon elején jelentkezik (KELLER, 2005a). USSAHATANONTA et al. (1996) szerint is a vízstressz hatása nagyobb megfelelı tápanyag ellátás mellett, mint hiánynál (akár 10 nappal is kitolja az érést). Nincs általános válasz a stresszre, de a válasz függ a kiváltó tényezı milyenségétıl. Az alacsony tápanyagtartalom kívánatos a talajokban ott, ahol a többi tényezı erıs növekedésre serkent. CARBONNEAU (1985) eredményei arra utalnak, hogy a gyökérrendszer adszorpciós kapacitása az elsıdleges a szárazsághoz való alkalmazkodásban. A szárazsággal szemben legellenállóbb alanyok csoportja: 110R, 140Ru, 44-53 Ellenálló alanyok: P1103, 196-17, P1447, SO4, 99R, 7383 Kevésbé ellenállók: 3309, 420A, Fercal, 5BB, 41B, Rupestris du Lot Érzékeny: Riparia Gloire, Yuga, valamint nagyon érzékeny: a Vialla. A vízdeficites növényekben a prolin felhalmozódása figyelhetı meg, melynek mértéke a szárazságtőrésre is utal (DEBRECZENI és DEBRECZENINÉ, 1983). A szárazság ellen az egyes alanyok különbözı stratégiákat alkalmaznak. Némelyek csökkentik a lombfelületet (Riparia Gloire, Börner, 44-53M, 3309C), mások alacsonyabb szárazság stressz küszöbbel rendelkeznek (140Ru, 99R, 5C), míg néhány erıteljes növekedéső alany (1103-P, 125AA, 5BB, 1616C) képes fenntartani a stresszmentes vízállapotot (SAMPAIO és VASCONCELOS, 2005). A gyökerek jobban fejlıdnek, ha a talaj jól ellátott mindenekelıtt nitrogénnel és foszforral. Az ásványi elemek eloszlása a talajszelvényben nem egyenletes, a foszfor és kálium, fıleg az agyagos talajokban a felszíni rétegekben található, míg a kalcium és magnézium a mélyebbekben (VERCESI, 1987). A talajhımérséklet növekedésével fokozódik a szerves foszfor ásványosodása, ill. száraz években az oldható kálium tartalom megnövekszik a talajban. Az idıjárás
legfontosabb
hatása
az
oldható
tápanyagok
kimosódásában
mutatkozik
meg
(DEBRECZENI és DEBRECZENINÉ, 1983). Nemcsak a talaj hat a gyökerek fejlıdésére a gyökérszerkezetek is képesek befolyásolni a talaj tulajdonságait a közvetlen szomszédságukban (poliszacharid természető mézgák, savak és enzimek kiválasztásával). Továbbá a talaj mikrobaflórája is, elımozdítja a tápelemek szabaddá válását és ennek révén új elemek jelenlétét a gyökérfelületeken. Különösen fontosnak tőnik a szılıalanyok citromsav és huminsav kibocsátási képessége, pl. a vas
17
adszorbeálására. A kationok (NH4, K, Ca, Mg, Fe, Zn, Cu, Mn) felvételét akadályozza a talajkolloidokon való konzisztens megkötıdésük (amelyek negatív felületi töltésőek), addig az anionok (NO3, PO4, BO3) kisebb mértékben visszatartottak (VERCESI, 1987). VERCESI (1987) a víz és tápelemek adszorpciója kapcsán megállapítja, hogy az számos tényezıtıl függ, amelyek magukra a gyökérszervekre (morfológiai és fiziológiai jellemzık), a talajra (a víz és tápelemek hozzáférhetısége, hımérséklet stb.), valamint a föld feletti részre (fotoszintetizáló- és transzspirációs képesség) terjednek ki. Ez a három tényezı többé-kevésbé erısen egymásra hat és nagyon konzinsztens módon befolyásolhatják ıket az éghajlat, az alkalmazott termesztés-technika és az esetleges kórokozók.
2.4. Alany-nemes kombinációk hatása 2.4.1. Alany-nemes kombinációk hatása a tápelemek felvételére A témával kapcsolatos szakirodalom egységes abban, hogy az oltványtıke tápelem ellátottsága mind az alany-, mind a nemesfajta által befolyásolt. Ugyanakkor az együttélésben egyes szerzık a nemesfajták szerepét hangsúlyozzák, míg mások az alanyfajták jelentıségét emelik ki. DELAS és POUGET (1988 in AVENANT et al., 1997), valamint BERGMANN (1979) véleménye szerint a nemes tápelem státusza az alany, ill. a gyökér (MIKLÓS et al., 1985) tápelem adszorpciós képességének eredménye, és a nemes transzportáló képességéé. Egy olyan fajta, amely az adott elembıl kevesebbet halmoz fel, mindig alacsonyabb értéket mutat, mint más fajták – akkor is, ha olyan alanyra van oltva, mely ebbıl az elembıl nagy mennyiséget vesz fel. Az erıs tıkék jobban ellátottak tápelemekkel, mint a gyengék – de kérdés, hogy ez ok vagy következmény (DELAS és POUGET, 1979). BOVAY és GALLAY (1956, in CSEPREGI és ZILAI, 1961) svájci kutatók 13 alanyfajtának a Chasselas-ra gyakorolt hatását vizsgálták levélelemzéssel. Szerintük az egyes alanyfajták azonos környezeti viszonyok között a rájuk oltott fajta táplálkozását jelentısen befolyásolják.
Makroelemek A csoportba tartozó elemeket (N, P, K, Ca, Mg) nem az adott tápelem élettani jelentısége alapján, hanem a növények számára szükséges mennyiség alapján tekintjük makroelemeknek. A tápelemek élettani szerepe és biokémiai tulajdonságai alapján az elemek négy csoportba sorolhatók (DEBRECZENI B.-né in FÜLEKY Eds., 1999). Az elsı csoportba tartozó C, H, O, N és S a növényeket felépítı legfontosabb szerves vegyületek szerkezeti elemei. A második csoportba sorolt P, B és Si elemek ionos formában a talajoldatból kerülnek felvételre. A szerves alkoholos csoportokkal észtereket képeznek, amelyek részt vesznek az elektron átviteli reakciókban. A harmadik csoport elemei: K, Na, Mg, Ca, Mn és Cl. Enzimekre nem specifikus hatásúak. Részt vesznek a növények vízháztartásának szabályozási folyamataiban, az ozmoregulációban, könnyen
18
helyettesíthetik egymást. A 4. csoport elemei: Fe, Cu, Zn és Mo – az elektrontranszportban is közremőködnek, fıleg a vegyértékváltók.
Nitrogén A nitrogén elsıdleges alkotója a következı fontos növényi összetevıknek: fehérjék, enzimek, nukleinsavak, klorofill és vitaminok. A szılınövényben a N létfontosságú a szılı növekedéséhez és fenntartásához, a termés minıségéhez, s ennek következtében a must és bor minıségéhez is. A N módosítja a növény összetételét, sokkal inkább, mint más ásványi elem. Amennyiben a nitrogén ellátás nem megfelelı: a növény növekedése gyenge, az idısebb levelek korai elöregedése következik be, limitált a termırügyek kialakulása, és csökken a termés mennyisége. A hozzáférhetı N alacsony szintje hat a termés minıségére is, de a túlzott ellátottság is gond (KELLER, 2003). A szılınövény nitrogén állapota függ a genetikai tényezıtıl, a környezeti feltételektıl és az alkalmazott termesztéstechnológiától (ROUBELAKIS-ANGELAKIS és KLIEWER, 1992). KOBLET
et
al.
(1996)
Müller
Thurgau
fajtán
vizsgálták
az
alanyhatást
nitrogéntrágyázással, ill. a nélkül. A trágyázatlan kezelésben a legnagyobb fotoszintetikus arány az 5BB- hez kötıdött. A trágyázatlan kezelésben a legalacsonyabb arányt az SO4 képviseli, míg a trágyázottban a legmagasabbat. KELLER et al. (2001a) szintén a Müller Thurgau fajtát vizsgálták a következı alanyokon: 5BB, 5C, 8B, SO4, Couderc 3309, Ruggeri 140. Az alanyok hatása érvényesült a talaj nitrogén tartalmára adott nemes reakcióra, így a levél klorofill tartalom és a levél gázcsere alakulására, ugyanakkor a nemes nitrogén ellátottsági állapotában az alanyhatás nem eredményezett szignifikáns különbséget, bár az irodalomban vannak ezzel ellentétes tapasztalatok is. Az 5BB alanyon a legnagyobb a levelek klorofill tartalma. Általában a nagyobb növekedési erélyő alanyok magasabb N értékeket eredményeznek a nemesben. Ebben a kísérletben ezt kevésbé tapasztalták, de a Berlandieri x Riparia keresztezések magasabb fotoszintézis értéket eredményeztek, mint a többi. A Berlandieri x Riparia alanyok úgy tőnik az alacsony nitrogénszolgáltatású talajokon is jól szerepelnek, kivéve az SO4-et – mely alacsony N tartalom mellett kevésbé teljesít, de jól reagál a N adagokra, ahogy azt KOBLET et al. (1996) is megfigyelték. Az alanycsaládon belüli hasonlóságok mellett az eltérések lehetıségére utal COUSINS (2005). SARIČ et al. (1977) szerint a nitrogén felvételt és tartalmat a nemes jobban befolyásolja, mint az alany.
Foszfor A foszfát az energia metabolizmus fı eleme, és a membrán szintézisé. Fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, légzésben, számos enzim regulációjában, így a foszfor éhség csökkenti
19
a fotoszintézist (KELLER, 2005a). A szılı foszfor hiánya gátolja a fürtök, virágok kialakulását és fenntartását – ennek eredménye a csökkent termés. Az alanyok különböznek abban a képességükben, hogy a talajból mennyire hasznosítják a foszfort, a gyökérbıl a vesszıbe való transzlokációban, és abban, ahogy a nemes foszfor hasznosítására hatnak (GRANT és MATTHEWS, 1996 in GRANT, 1999). Több kísérletben nagy különbségeket találtak a levelek foszfor tartalmában, bár azok igen alacsony értékek, de úgy tőnik, hogy a foszfor szintekre a nemesnek van nagyobb hatása (KOCSIS et al., 2001, SARIČ et al., 1977).
Kálium A kálium számos enzim aktivátora, a protein szintézisben, a víz regulációban van szerepe, szerves savak semlegesítıje, a kation - anion egyensúlyban vesz részt (BALOGH és TÓTHNÉ, 2000). FARDOSSI (1991) szerint a K a mustok sav, ill. pH, valamint a szín és a minıség alakításában vesz részt. A cukortartalom és bogyóméret alakításában a csemegeszılıknél a kálium fontos elem. Az alanyfajták hatását a kálium akkumulációra és a K státuszára a következıkben összegezhetjük: -
Az alanyfajták között különbség van az elemek, így a K adszorpciója tekintetében.
-
A levélnyél és/vagy must kémiai összetételében különbségek vannak: különbözı nemes fajták között- azonos alanyon, ill. azonos nemesnél különbözı alanyokon.
-
A kálium adszorpciós és akkumulációs képesség számos alanyfajtánál negatív összefüggést mutat a magnézium adszorpciós képességgel.
-
Az alanyfajta hat a must pH-ra - a nemes K akkumulációjára gyakorolt hatásán keresztül.
-
A különbözı alanyfajták kálium akkumulációs képességében lévı különbségek genetikai eredetüknek tulajdoníthatóak (AVENANT et al., 1997, RUHL, 1989, 2000).
A kálium és bór felvételében az oltványok hatékonyabbak, mint a saját gyökéren lévı szılıtıkék (CANDOLFI-VASCONCELOS et al., 1997). BRANCADORO et al. (1995) 20 alanyon és saját gyökéren vizsgálták a Croatina fajtát. Minden alany szignifikánsan hatott a levelek és a must K tartalmára. A legmagasabb szinteket a 4453 M és SO4 alany mutatta, a legalacsonyabbakat a 140Ru, 420A és az 1202C. Az SO4 alany révén elért magasabb K tartalomról számol be POLYÁK et al. (1986) is. A tápoldat (N,P,K) tápelem koncentrációjának és a növény tápelem tartalmának a növekedése csökkentette a vesszık kalluszképzı képességét – leginkább a K koncentráció növekedése révén. A talaj magas K tartalma feltételezi a termés magas K szintjét is. Az alanyok hatnak az oltványszılık kálium tartalmára (SARIČ et al., 1977, FARDOSSI et al., 1990), de ez nem minden esetben igazolható (WOOD és PARISH, 2003). DELAS és POUGET (1979) pl. a kálium tartalom tekintetében a ráoltott fajta szerepét tartja meghatározónak a kombinációban.
20
Kalcium és magnézium MIKLÓS (1994) feltételezése szerint a levél Ca2+ tartalom, ill. a K+/ Ca2+ arány összefüggésben lehet a mésztőréssel. A jó mésztőrı nemes- és alanyfajták intenzív kalcium akkumulációval reagáltak a megnövekedett külsı kalcium ionkoncentrációra. Ez a védekezési mechanizmus hasonlít a sótőrı növények nátriumion levélbeli akkumulációjához. CABANNE és DONÉCHE (2003) szerint a kalcium tartalom kapcsolatban van a betegség ellenállósággal, pl. a bogyóban a magas kalcium tartalom növeli a szürkerothadás ellenállóságot. A bogyók kalcium tartalma függ biológiai (fajta, alany), talaj (felvehetı kation és víztartalom), és klimatikus tényezıktıl. Fajtától és évjárattól függıen módosul a kalcium tartalom.
A
tıke
érzékenysége
a
magnézium
hiányra
függ
az
alanytól,
ugyanígy
a
kocsányszáradással szembeni érzékenysége is, ami évente eltérı erısségő lehet. A kocsány száradás azokon az alanyokon volt a legnagyobb mértékő, amelyeknek a levélnyele a legkevesebb magnéziumot tartalmazta. DELAS és POUGET (1979) kísérletei alapján az SO4 alany magnéziumtrágyázásra
nem
nagyon
változtatja
a
levél
ásványi
összetételét,
sem
a
kocsányszáradásra való hajlamát. SARIČ et al. (1977) úgy vélik, hogy a levél és vesszı Mg tartalmát a nemes inkább meghatározza, mint az alany, a kalciumnál viszont fordított a helyzet.
Cink MARSCHNER és SCHROPP (1977) 143A, M.G., 125 AA, 26 G., 5C, 5BB, 8B alanyokkal állítottak be tenyészedényes kísérletet. A cink hiányos talajban a növekvı foszfor trágya adagok mellett a fiatal levelek Zn tartalma minden alanyon csökkent. A vesszınövekedés extrém csökkenése és a Zn hiánytünetek megjelenése leginkább az 5BB és 8B alanyokra volt jellemzı. A vízkultúrás kísérletben, ezzel szemben, a növekvı foszfor adagok nem vezettek a Zn tartalmak csökkenéséhez. Egyik alanyon sem jelentkeztek hiánytünetek, de a foszfor tartalmak a levelekben nagyobb mértékben nıttek, mint a tenyészedényes kísérletben. A P/Zn arány itt 1000 fölötti volt, cink hiánytünetek megjelenése nélkül. Véleményük szerint kedvezıtlen környezeti feltételek mellett, amikor a gyökérnövekedés gátolt az alacsony fényintenzitás miatt, az 5BB és 8B alanyfajták érzékennyé válhatnak a cink hiányára.
Több tápelem együttes vizsgálata Számos szerzı számol be az alanyok hatásáról az oltványtıkék tápelem állapotának vizsgálata kapcsán. Az egyes kísérletek eredményei azonban rendszerint nem vethetık össze, mivel a tápanyag ellátottságot befolyásoló körülmények és a vizsgálati módszerek is eltérıek. Az
21
eredmények reprodukálhatósága a szerint is eltérı, hogy vízkultúrás, tenyészedényes vagy szabadföldi kísérletek eredményeirıl számolnak be. FARDOSSI et al. (1995) vízkultúrában vizsgáltak 10 különbözı alanyon lévı (5BB, 5C, 125AA, 8B, 26G, Fercal, 1G, 725 P, 1103P, Riparia Sirbu) Zöld veltelini fajtát. A levél ásványi elem tartalmát - a K, Ca, Mg, P, Fe, Zn és Mn elemekét - befolyásolta az alany. DELAS (1979) kísérletében SO4 alanyon a levelek foszforban, Mg-ban és fıleg Ca-ban gazdagabbak voltak, mint 3309C vagy Riparia alanyon. A saját gyökéren lévı Merlot az SO4-hez hasonlóan jó tápelem ellátottságot mutatott. FARDOSSI et al. (1990) viszont egyrügyes dugványok vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy az SO4 a legalacsonyabb Ca, P és Mg felvételt eredményezte. FARDOSSI et al. (1991) Zöld veltelini szılıfajtán (tenyészedényes kísérletben) az 5BB, 5C és SO4 alanyok összevetése kapcsán a következı eredményekrıl számol be: K-tartalom: Az 5BB esetében a legmagasabb, majd 5C és SO4 alanyokon közel azonos érték. Ca és Mg: Az 5BB alanyon a legmagasabb, de minimális a különbség a vizsgált alanyok között. P, Zn, Mn: Az 5BB-nél a legmagasabb, a másik két alany között nincs számottevı eltérés. Fe: 5BB, SO4, 5C a sorrend, de mindegyik magas érték. TARDÁGUILA et al. (1995), valamint KOCSIS et al., (2001) statisztikailag igazolt különbséget találtak a vizsgált alanyok között a levelek N, P, K, Ca és Mg szintjeinél. CONRADIE (1983) eredményei szerint az oltványok levelében a legkisebb különbség az alanyok szerint a N tartalomban mutatkozott. Ugyanakkor véleménye szerint, bár úgy tőnik, hogy az alanyok nem befolyásolják úgy a N felvételét (amit a levél koncentrációval mérünk), mint a többi makroelemét, mégis a különbözı alanyok eltérı N hasznosítása lehet annak az oka, hogy azonos feltételek között a különbözı alanyok teljesítménye eltérı. A vizsgált alanyok: 99R, 101-14 Mgt, 140Ru voltak – homok kultúrában, tenyészedényben, a mintákat zsendüléskor értékelték. A gyökér és hajtásfejlıdés is a 99R-en volt a leggyengébb, ennek ellenére a növények ugyanannyi nitrogént adszorbeáltak. KOCSIS et al. (2001) kísérletei alapján a tápelem felvételre az alany-nemes kölcsönhatásnak volt a legnagyobb hatása, továbbá a száraz körülmények szintén erısen befolyásolták az elemfelvételt, a normál évjáratú évekhez képest. FARDOSSI et al. (1993a, b) az 5BB, 5C, 140Ru, 3309C, Fercal alanyok és klónok szabadföldi vizsgálatakor értékelték a Tramini fajta levéllemezének tápelem tartalmát 1991-1992-ben (a fürtzónából vett mintákon). Az 1992-es extrém száraz év szignifikáns csökkenést eredményezett a K, P, Fe, Zn és Mn elem tartalomban 1991-hez képest, megfelelı talajellátottság mellett. Az öregedı levelekben kedvezı volt a Ca és Mg akkumuláció. Ez diszharmóniát eredményezett a tápelem arányoknál, fıleg a Ca-K viszonyánál. POLYÁK et al. (1986), valamint POLYÁK (1992) az SO4 rossz kalluszképzését is a diszharmonikus tápelem ellátottság következményének tartják. Azt tapasztalták, hogy minél
22
magasabb volt az alany levelének és vesszıjének K tartalma, annál kevesebb volt annak Ca és Mg tartalma. A tápelemek felvételére gyakorolt alany sajátosságokról összegzı áttekintést kapunk VERCESI (1987) munkájából: Riparia x Rupestris: Ca és P felvétele gyenge, a K-t jól hasznosítja Berl. x Rupestris: általában jó tápelem felvétel jellemzi, fokozott K, viszont gyenge Mg hasznosítás Vinifera x Berlandieri: K és Mg ellátottság jó, de a Ca gyenge K hiánnyal szembeni érzékenység: a 110R nagyon érzékeny, az SO4 és 5BB közepesen, a Rupestris du Lot rezisztens Mg hiánnyal szembeni érzékenység: az SO4 nagyon érzékeny, a 125AA, 5BB és 140R közepesen, a Rup.du Lot rezisztens. Megállapíthatjuk, hogy az alanyoknak tulajdonított tápelem felvétel valójában többnyire az alany-nemes kombináció sajátossága, s így ellentmondásossá válhat egy-egy alany megítélése az irodalom alapján a tápelem felvétel tekintetében. Szabadföldi viszonyok között a termıhelyi adottságok és az ökológiai viszonyok jelentıs hatása miatt az alanyhatás is módosul. A vízkultúrás kísérletek megállapításai pontosabb információt nyújtanak az alany tápelem felvételérıl, viszont a gyakorlatban érvényesülésük bizonytalan, a környezet x alanyhatás ilyen módon nem mérhetı. A növényben a tápelemek nem önmagukban, hanem egymással kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat. SKINNER és MATTHEWS (1990) megállapítják, hogy a talaj alacsony foszfor koncentrációja mellett a fotoszintézis mérétke a levelek magnézium koncentrációjának függvénye. Kísérleteik eredményei azt mutatják, hogy a magnézium transzlokációja a gyökerekbıl a szılıvesszıbe függ a gyökerek foszfor ellátottságától, valamint a foszfor adagolás a magnézium transzlokációját érzékenyebben érinti, mint a felvételt. A magnézium felvételét erısen gátolják más kationok, pl. a káliumion. Foszfor hiányos, magnéziummal megfelelıen ellátott talajon a P-Mg összefüggés fennállása elegendı ahhoz, hogy magnézium hiány tünetek lépjenek fel és a fotoszintézis magnézium limitált legyen. A bór esszenciális elem az ATP pumpa mőködéséhez, így a B hiánya erısen csökkenti a gyökerek nitrát felvételét (CAMACHO-CRISTÓBAL és GONZÁLEZ-FONTES, 1999 in KELLER, 2005a). A visszafogott N felvétel a bórhiányos tıkéknél alacsony levél N tartalmat eredményez és alacsony cukor és keményítı akkumulációt a levelekben. Ugyanakkor a bıséges nitrogén ellátás csökkentheti a foszfor felvehetıségét (KELLER, 2005a). Pozitív kapcsolat van a K/N+P és az alany életképessége között. A klorózis a Ca+P mennyiségével kifejezetten szoros összefüggésben van. Minél nagyobb az említett két elem mennyisége, annál nagyobb a kockázat különösen, ha a nemes is klorózisra érzékeny, mint pl. a Cabernet sauvignon fajta is (KISS, 1987).
23
2.4.2. Alany-nemes kombinációk hatása a tápelemek megoszlására a növényen belül TARDÁGUILA et al. (1995) az alany indukálta növekedési erélynek tulajdonítja, hogy néhány alany elsısorban a vegetatív részek tápelem koncentrációjára hat, míg mások a reproduktívakra. Kísérletükben az alany befolyásolta a N koncentrációt a fiatal hajtásban, a levelekben és a levélnyélben, de a fürtökben és a fásodott vesszıben nem. WILLIAMS és SMITH (1991) szerint viszont az alanyoknak minimális a hatása az egyes szervek N és K koncentrációjára. Ugyanakkor a gyökerek alacsony nitrogén tartalma a fürt alacsony N tartalmát eredményezte. WERMELINGER és KOBLET (1990) vizsgálatai alapján a szárazanyagnak nagyobb része kerül át a vesszıbe, mint a levélbe, de több N található a levelekben, mint a vesszıben. A szárazanyag és a nitrogén mennyiség a termésben közel azonos arányban található. A vizsgálat idején a fürtben akkumulálódott N a korábban a gyökerekben és idıs fás részekben asszimilált N-bıl származik (KELLER, 2005a). CONRADIE (1983) kiszámította, hogy a zsendülés elıtti 4 hétben a fürtök fejlıdéséhez szükséges N-nek mintegy ¾ része származik korábban asszimilált N készletekbıl.
WOLPERT et al. (2005) megállapították, hogy az alany-nemes kombinációk virágzáskor jelentısen eltérı K koncentrációt mutatnak, és a K újraelosztása lényeges szerepet játszik a K ellátásban, hasonlóan a nitrogénhez. A kálium adszorpció tavasszal fakadástól-virágzásig, kritikusabb idıszak lehet a K beszerzésben, míg a retranszlokáció a szövetekbıl az érı termésbe elsıdleges forrást jelent az érés idején. A K felhasználás tekintetében verseny van az egyes szervek között, de éréskor a termés az elsıdleges felhasználó. Az elöregedı (érett) levelek kipumpálják az oldott tápelemeket, így a K-t. Amennyiben adott idıben a termés a legnagyobb felhasználó, akkor az válik a legnagyobb K raktárrá (WOOD és PARISH, 2003, CONRADIE, 1981, SMART, 1985). Az alany hatását a K eloszlására magyarázhatja, pl. a vegetációs idıszak alatt a K felvétel eltérı aránya. A hajtásvég növekedésének intenzitása és perzisztenciája képes versenyezni a fürttel a káliumért, a levélöregedés szabályozása révén a kálium transzlokációja a levelekbıl a fürtbe történik (FAILLA et al., 1990). WILLIAMS és BISCAY (1991) Cabernet sauvignon-t vizsgáltak 5C alanyon, szabadföldön. Vizsgálataik alapján a fürt K tartalmának növekedése – az érés másfél hónapja alatt - 75%-ban a föld feletti szervekbıl történı K átáramlás eredménye. A kálium megoszlása a levél és fürt között függ a fajtától, a tıke termésszintjétıl, a szüreti idıponttól, a talaj K és vízszolgáltatásától (FAUST, 1980 in FAILLA et al., 1990). KLEIN et al. (2000) a kálium és foszfor relatív csökkenését a levélnyelekben és a levéllemezben virágzástól érésig jó indikátornak tartják e két tápelem állapota, státusza jellemzésére.
24
A fejlıdés fenológiai állapotától függ a kálium tartalom. Ennek kapcsán WOLPERT et al. (2005) megállapítják, hogy a teljes K szint általában szignifikánsan csökken a virágzás és érés között minden általuk vizsgált fajtán (Chardonnay, Cabernet sauvignon, Zinfandel), a csökkenés mértéke alanyfüggı. A Vitis berlandieri genetikai háttérrel rendelkezı alanyok virágzáskor alacsonyabb K szinteket mutatnak a levélnyélben, de ezek a különbségek nem nyilvánvalóak zsendüléskor és éréskor. RÜHL (2000) véleménye szerint a vesszık különbözı K akkumulációs arányáért felelıs mechanizmus helye a gyökér. Ez is arra utal, hogy a raktározott K allokációja végbemegy a szükségleteknek megfelelıen a vesszıkbe, a kiegyensúlyozott tıke eltérı választ adhat, mint a kiegyensúlyozatlan (WOOD és PARISH, 2003).
2.4.3. Alany-nemes kombinációk hatása a (vegetatív és generatív) terméshozamra NUZZO és MATTHEWS (2006) úgy ítélik meg, hogy nem kellıen tisztázott az alanyok szerepe a reproduktív fejlıdésben. Az eredmények értékelését nehezíti, hogy a kísérletek eltérı körülmények (öntözés, trágyázás) között zajlanak. Az alanyok elsısorban az oltványtıke növekedési erélyét, továbbá a termés mennyiségét befolyásolják. Kevésbé hatnak a must minıségi paramétereire – a cukortartalomra és a titrálható savtartalomra (MAY et al., 1973, BLAHA, 1975, DOBROVODA, 1975, GAPRINDASVILI et al., 1980, GAPRINDASVILI, 1982, CIRAMI et al., 1984, CRESCIMANNO et al., 1984, OCHABA, 1987, 1988, AVENANT et al., 1997). Az alany közvetlenül hat a gyökérfunkcióra, a tıkeméretre is (BOGONI et al., 1996). ZAHAROVA (1956 in KOZMA és POLYÁK, 1973) kísérletei igazolták, hogy az oltványszılık nagyobb terméseket adnak, mint a saját gyökerőek. KOZMA és POLYÁK (1973) tenyészedényes kísérletei szerint az oltványtıkék három éves átlagban kétszer annyi termést adtak, mint a saját gyökerőek. A terméseltérések okaként szolgál a saját gyökerő tıkék kisebb kezdeti fejlıdése, gyöngébb kondíciója és kisebb terhelhetısége (KOZMA és POLYÁK, 1965, KOZMA et al., 1969). Az alany hatása a különbözı nemes fajták teljesítményére nagyon változó. Egyetlen fajta nem nyilvánítható általánosan jó alanynak minden nemeshez és minden talajra (DOBROVODA, 1975). Az adott fajtának és környezeti viszonyoknak legjobban megfelelı alanyfajta megválasztása fontos termesztési kérdés, s végsı soron a termesztés gazdaságosságára van hatással (CSEPREGI és ZILAI, 1961).
A területegységre esı termésmennyiség minıségromlás nélküli növeléséhez, elsı teendı az alanyfajta helyes megválasztása. EIFERT et al. (1965) megállapították, hogy az oltványtıke kondíciójának, élettartamának és termésmennyiségének szabályozásában elsıdleges szerepe az alanyfajtának van. McCARTHY és CIRAMI (1990) szerint az alanyok származása befolyásolja a nemes fürttermés mennyiségét és a vesszısúlyt.
25
CSEPREGI és ZILAI (1977) a fajták hozamát a legtöbb esetben a Berlandieri x Riparia alanyokon találták a legmagasabbnak. A hozamtöbblet a fürt átlagsúly növekedésébıl adódott elsısorban, ezt az összefüggést erısíti meg STRIEGLER és HOWELL (1991) is. KELLER et al. (2001b) kísérletei szerint is a Berlandieri x Riparia keresztezések serkentik a reproduktív fejlıdést és fokozzák a termésmennyiséget. Ugyanakkor a kocsánybénulásra való hajlam, a betegség fogékonyság és termés minıség tekintetében hatásuk negatív. A szılıtıke termıegyensúlyát jellemzı y/n érték jelentısen különbözik alanyfajtánként (PÓK és ROMENDA, 1992, KOCSIS et al., 2000), s ennek révén felbecsülhetı a biomassza allokációja a vegetatív és reproduktív részek között (OLLAT és LAFONTAINE, 2003, ČUS, 2004). BRAVDO et al. (1985), valamint BRAVDO (2001) publikációikban hangsúlyozzák a termésszint (területegységre vetített fürttermés mennyiség) helyett a terméshozam jelentıségét. A terméshozamot kifejezhetjük az egységre vetített termésmennyiség és a levélfelület reciprokaként vagy a fürttermés-vesszısúly arányaként. A terméshozam (crop load) így a vegetatív-reproduktív összefüggésre utal. A tradicionális szemlélet a termésszint és a termésminıség között teremtett kapcsolatot, az utóbbi évtizedek tanulmányai viszont a terméshozamot megfelelıbb mutatónak tartják a termés mennyiség minıségre gyakorolt hatásának megítélésére. CORINO és CALO (2001) véleménye szerint az alanyok nem annyira a mennyiségi-minıségi eredményeket határozzák meg, sokkal inkább a vegetatív-produktív viselkedést, így a szılıültetvény élettartamát. Az alacsony növekedési erély elınyét a kisebb fagykár veszélyben látja MISURENKO és SZAMBORSZKIJ (1971), mivel a gyengébb növekedést mutató alanyokon a legkisebb a rügyek károsodása és fordítva. RIVES (1971), valamint JACKSON és LOMBARD (1993) viszont az alacsony növekedési erélyt a koraisággal, a minıséggel és a szabályozott termésmennyiséggel, míg az erıs növekedési erélyt a túlterheléssel, a beérés késleltetésével és alacsony minıséggel társítja. A termésmennyiség alakításában az alanyklónokban lévı lehetıségekre SOUTHEY és FOUCHÉ (1990) kísérletének eredményei hívják fel a figyelmet. A Richter 99 (Clone:RY 13) szignifikánsan magasabb átlagos termést produkált, mint a többi klónja. A 99 R (Clone: Ry13) vesszıtömege is szignifikánsan magasabb, mint a többi klónjáé. Eredményeik az alanyfajtáknál is a megfelelı klónanyag alkalmazására helyezik a hangsúlyt, ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ezekbıl az eredményekbıl nem következik, hogy más termıhelyeken is ez a klón hasonló viselkedést mutat. KOCSIS és PODMANICZKY (2005) kísérleti eredményei ráirányítják a figyelmet arra, hogy az alany hatása nem stabil a mennyiség és minıség tekintetében a tıke teljes élettartama alatt. Hat alanyt vizsgáltak (5C, 5BB, 8B, 140Ru, Georgikon 28, Fercal) három eltérı növekedési erélyő nemessel. Az alany hatása fiatal korban jelentkezett az alacsony növekedési erélyő nemesnél a termés produkcióban.
26
2.4.4. Alany-nemes kombinációk hatása a fürttermés-, a must- és borminıségre A borminıség alakításában a három legfontosabb környezeti faktor: a klíma, a talaj és a termesztés-technológia. A talaj hatása a bor minıségére a talaj eltérı ásványi elemeiben, a hımérsékleti és fizikai tulajdonságaiban nyilvánul meg. A jelenlegi irodalmak azt sugallják, hogy a talajtípus hatása a szılı minıségére a tıkekondíció és a vízmegırzési tulajdonságok közötti kölcsönhatás révén érvényesül. Mások szerint a talaj ásványi karaktere hat a szılı minıségére (LANYON et al., 2004). A talajhatások érvényesülésében fontos, de nem pontosan ismert, szerepet töltenek be az alanyok. JACKSON és LOMBARD (1993) valószínősítik, hogy az alany hatása a szılı összetételére és a bor minıségére függ az alany növekedési erélyétıl, s ennek következményeként az alany által befolyásolt lombozat növekedésétıl. Másrészt a rezisztens alanyok megfelelı növekedést mutatnak azokon a területeken, ahol egyébként a levélfelület nem elégséges, ezzel értek el jobb bor értékítéletet. HIDALGO és CANDELA (1973) magának az oltásforradás vegetációs potenciált csökkentı hatásának tulajdonítja a minıség javulását. A magas levél/fürttermés arány magas cukortartalommal párosul, emellett a savtartalom alacsony és a pH szint magas. A kritikus levél/fürt arány a megfelelı beéréshez sokak szerint 10 cm2 / fürt (gramm), e fölött a cukorhozam már nem nı (HEPNER et al. in JACKSON, 1986, IANNINI et al. 1980). Több szerzı az alanyok hatását a szılı összetételére, a bor minıségére kisebb, de mindenképp közvetett hatásnak minısíti (BOGONI et al., 1996, McCARTHY és CIRAMI (1990). SHAFFER et al. (2004) szerint az alany közvetlenül is hat a bor minıségére a szılı kálium tartalmán és az antocianinokon keresztül, ill. közvetetten a növekedési erély kontrollálásán, az érési idı befolyásolásán keresztül, valamint a bogyóméretre is hatással van. NUZZO és MATTHEWS (2006) a bogyószínre, míg FERREIRA és MARAIS (1987) a bogyótömöttségre gyakorolt alanyhatást publikálták. ROGIERS et al. (2004) az alanyok hatását a bogyóméretre egyrészt a vegetatív növekedésre, másrészt a fürtméretre, ill. a bogyószámra gyakorolt hatással magyarázzák. A bogyóméret és a Brix közötti összefüggésnél a méretcsökkenésnek nem oka, hanem következménye a magasabb Brix. FERREIRA és MARAIS (1987) kísérletében az alanynak szignifikáns hatása volt a fürt tömöttségére, a bogyóhéj erısségére (ellenálló képességére), a pedicellák erısségére, a vesszıtömegre, és terméstömegre. Míg az alanyfajta és metszésmód szignifikáns hatással volt az össznitrogénre és a bogyók összes cukortartalmára, addig a fürt tömöttségét leszámítva a többi paraméter úgy tőnik nincs közvetlen hatással a szürkerothadás mértékére. Ellenben DELAS (1979) kísérletében az alanyfajta nagyobb szerepet játszott, mint a N trágyázás a Merlot Botrytis károsodásában és a legérzékenyebbnek az SO4-re oltott tıkék mutatkoztak. KASERER et al. (1996) a bogyó összetételt vizsgálták, s megállapították, hogy az alanynemes kölcsönhatás az érési folyamat során szignifikáns hatást mutat - az alany genetikai eredete függvényében - a cukor akkumuláció, illetve annak sebessége, a titrálható
27
savtartalom csökkenése, az alma- és borkısavak aránya, a kálium koncentráció és végül a borok fogadtatása tekintetében is. Míg KASERER et al. (1995) publikációja szerint a savak közül az almasav mennyisége és a biológiai savlebomlás alanyfüggı, addig FAILLA et al. (1990) szerint az alany nem hat a must alma- és borkısav tartalmára. Az alanyok szignifikáns hatását a mustban és a borban a szabad és kötött monoterpén koncentrációra és más aroma összetevıkre BRAVDO (2001), továbbá az aminosav és prolin tartalomra HUANG és OUGH (1989) figyelték meg. EIFERT et al. (1965) megállapították, hogy a termés minıséget (cukor- és savtartalom) elsısorban a nemes fajtája és a termıtáj határozza meg, az aszúsodás mértékét az évjárat, a nemes-, és alanyfajta, valamint a termésmennyiség együttesen alakítja. Az erıteljesebb növekedéső Cabernet esetében az alanyhatás kevésbé kifejezett, mint a Chardonnay-nál – HUANG és OUGH (1989 kísérletében a Cabernet-nél nem is találtak szignifikáns különbséget az alanyok között. KASERER és SCHÖFFL (1993) figyelmeztet, hogy mivel a termésparamétereket multifaktoriális alanykombináció
összefüggésrendszer nem
ítélhetı
alakítja,
meg
ezért
egy
megbízhatóan.
év
idıjárása
Emellett
a
alapján
számos
az
tényezı
minıségbefolyásoló szerepe évrıl-évre változó arányú lehet (GYİRI in FÜLEKY Eds., 1999). KASERER és SCHÖFFL (1993) véleménye szerint az alanyhatás a mennyiségi és minıségi paraméterekre az ültetvény korának elıre haladtával csökken. Ezzel szemben KOCSIS és PODMANICZKY (2005) alacsony növekedési erélyő nemes fajtán az alanyhatást a minıségi paraméterekre csak idısebb ültetvényekben figyelték meg.
2.5. Értékmérı paraméterekre gyakorolt tápelem hatások, korrelációk 2.5.1. A bogyó tápelem tartalmának változása az érés során Az érett bogyók kálium tartalma 15-szöröse a zöldekének. Az érés során a bogyóhéj kálium és kalcium tartalma nı elsısorban (DONÉCHE és CHARDONNET, 1992 , CABANNE és DONÉCHE, 2003). ROGIERS et al. (2006) Shiraz fajtát vizsgáltak – 10 elemre. Az elemek egyik csoportját a bogyó a bogyófejlıdés és érés során halmozza fel, ezek a floém mobil elemek: K, P, S, Mg, B, Fe, Cu. A másik csoport a zsendülés elıtt akkumulálódik a bogyóban, ezek a xylém-mobil elemek: Ca, Mn, Zn. A K akkumulációja a bogyó szövetekben nı egészen a virágzás utáni 90. napig. Ekkor a bogyóhúsban az összes K 59%-a a húsban, 32%-a a héjban míg 6%-a a magban található. A bogyó friss és száraz súlya, cukortartalma erısen összefügg a bogyó K tartalmával. Míg a bogyóhús és héj a legnagyobb K és B elnyelı, addig a magokban Ca, P, S, Mn és Zn halmozódik fel. A K, B, Cu koncentrációja nı a bogyófejlıdés során. Ezzel szemben a többi floém mobil elem koncentrációja állandósul (P) vagy csökken (Mg, S, Fe, - 7-40%) a zsendülés elıtti mérték alá.
28
Hasonló hatás figyelhetı meg a xylém mobil elemeknél, a bogyófejlıdés során csökken a koncentráció (Mn), vagy zsendülés után állandósul (Ca, Zn). A bogyók ásványi összetétele közvetlen hatással van a szılılé és must összetételére.
2.5.2. A must tápelem tartalma A zsendülés idejére jellemzı a szerves- és ásványi anyagoknak a növény többi részébıl a bogyókba való vándorlása. A must értékes alkotórészei (pl. szénhidrátok, savak, nitrogéntartalmú és ásványi anyagok) fıként a bogyóhúsból kerülnek a mustba. A hamu – ezen keresztül az ásványi anyag tartalom – mennyisége és összetétele a mustra jellemzı; fontos adatokat szolgáltat a szılıtalaj összetétele, az évjárat esıs vagy szárazabb volta, a mustkezelések módjai tekintetében. Száraz évjáratokban a borok ásványi anyag tartalma alacsonyabb (ERDİSS in KÁDÁR Eds., 1982). Általában a must kationjainak összege több mint a szervetlen anionoké. A magyar mustok nitrogén tartalma 0,4 - 1,8 g/l között van. Továbbá 1 g hamuban átlag 500-700 mg kálium, 40-70 mg Ca, 3050 mg MgO, 80-160 mg foszforsav, továbbá nyomokban bór, mangán található (RAKCSÁNYI Eds., 1967). A foszfornak az alkoholos erjedési folyamatban van fontos szerepe. Az anionok közül a legnagyobb mennyiségben szerepel a mustban és a borban, a vörösekben rendszerint több mint a fehérekben. A mustokban lévı fémek (K, Ca, Fe3+) közvetlen hatásként kiválásokat, fémes töréseket okozhatnak. Közvetett hatásként a Fe és Cu hatással vannak a mikroorganizmusok tevékenységére. Az alkáli- és alkáli földfémek enzimek mőködéséhez szükségesek (SZITHA et al., 1985) A magnézium sója könnyen oldható, ezért mennyisége a musttól kezdve a kész borig nem változik. Szerepe fontos a borban, mert a kalciumhoz hasonlóan hozzájárul a kolloidok kicsapódásához, nevezetesen a fehér törésnél a ferrifoszfátokéhoz. A mangán egyes enzimek aktív csoportjának alkotórésze, és azoknak az enzimrendszereknek az aktivátora, melyek szerepet játszanak a cukrok és fehérjék lebontásában, a szerves savak metabolizmusában. Egyes kutatások szerint kedvezıen befolyásolja a bor érési folyamatait (FERENCZI, 1966).
2.5.3. Összefüggés a levél-, a bogyó-, a must tápelem tartalma és a termés paraméterek között A növény tápelem tartalma és a növekedése közötti összefüggés nem lineáris, hanem egy önmagába visszahajló, félbevágott ellipszishez hasonló görbét ír le (KÁDÁR, 1992). A növényi tápelem koncentráció és hozam összefüggése növényenként és tápelemenként egyedi változékonyságot mutat, továbbá módosul a növény korától és fajtájától függıen is.
29
A teljes érés idején a savtartalomban erıteljes csökkenés figyelhetı meg: ez részben a savak elégésének, részben a beáramló ásványi anyagokhoz történı lekötıdésének köszönhetı (ERDİSS in KÁDÁR Eds., 1982). E vonatkozásban a leginkább kutatott és legjelentısebb tápelem a kálium, amely elemet elsısorban a pH alakításával hoznak kapcsolatba. A pH az egyik fı tényezı a must és borminıség érzékelésében. Nemcsak savérzetet határozza meg, hanem a mikrobiális stabilitást és a vörös borok színárnyalatát. A pH kontrollált a kationok és anionok egyensúlya által. A kálium a bogyókban semlegesíti a borkı- és almasavat, így hat a bogyók savtartalmára (HALE, 1977). A kálium koncentrációra gyakorolt alanyhatás a genetikai különbségekbıl adódó K felvételnek és a gyökérbıl a hajtásba történı transzport sajátosságainak tulajdonítható, de csak magas szintő kálium ellátásnál tapasztalható (RÜHL, 1992, RÜHL, 2000, RENQUIST és REID, 2000). FAILLA et al. (1990) szerint az alanyválasztás szelíd módszer a K eloszlás szabályozására a növényen belül. Azonban azonos alany is eltérıen hat a különbözı nemesfajták bogyójának kálium akkumulációjára (MPELASOKA et al., 2003). BOULTON (1980a,b) hívta fel a figyelmet arra, hogy a magas K - magas pH reláció nem érvényesül a kálium hiányos ültetvényekben. Csak egy bizonyos minimum szint felett tartható fenn az elıbbi összefüggés. MATTHEWS et al. (1992) munkájában sem igazolódott az összefüggés a kálium státusz és a következı paraméterek között: Brix, titrálható savtartalom, pH, a must K tartalma, de minden paraméternél az alanyok között különbség mutatkozott. Vizsgálataik szerint az 5C az egyik legmagasabb kálium állapotot eredményezte a szılınél, s a legalacsonyabb volt a must pH-ja. FREGONI és VERCESI (1995) az összefüggések érvényesülésében évjárathatást fedeztek fel. Csak a legcsapadékosabb és termékeny években volt a N (zsendüléskor a levelekben) és a K (a mustban) ill. a must pH-ja között szignifikáns pozitív korreláció. MPELASOKA et al. (2003) kiemeli a kálium koncentráció jelentıségét a vörösboroknál, azok erjesztési sajátosságai miatt, ugyanis az antocianinok a bogyóhéjba épülnek be, ahol a kálium koncentráció általában magasabb, mint a húsban. SMART (1985) úgy látja, hogy az árnyék növeli a pH-t és a K tartalmat a mustban és borban mind a fehér, mind a vörösborokban, forró és hideg klíma mellett is. BRAVDO et al. (1985) megállapították, hogy a levél, must és bor K tartalma negatív korrelációt mutat a terheléssel, a termés szinttel, a must almasav tartalmával és a bor színével. A levél K tartalma a termés növekedésével csökkent sok fajtánál – más esetben 5-8 közötti fürttermés/ vesszısúly arány mellett más ezt nem tapasztalta. BOULTON (1980a, b) számos kísérlet eredményeinek elemzése alapján feltételezi, hogy összefüggés lehet a cukor akkumuláció, az almasav szintézis és a K felvétel között. A K felvétel növekedése két esetben következhet be. Az egyik, az érés késıi szakasza, amikor a cukor akkumuláció már befejezıdött, ilyenkor a titrálható savtartalom csökkenéséhez és a pH növekedéséhez vezet, miközben a cukortartalomban a változás kismértékő. Másrészt, amikor a
30
cukor szállítás korlátozott a hımérséklet miatt az érés során. A hideg szılıtermesztı régiók magas K szinteket mutatnak, gyakran késleltetett éréssel kombinálva. Az alanykísérletekbıl levonható az a következtetés, hogy a magasabb K koncentráció több almasavat eredményez, azonban ennek az ellentéte is igaz lehet. Számos alany magasabb K és összes N koncentrációt mutat, együtt a magasabb titrálható savtartalommal és magasabb pH-val. KOCSIS és LEHOCZKY (2000) eredményei alapján a virágzásban számított N/P arány szoros korrelációt mutatott az erısen vegetatív típusú Magyar rizling esetében a must cukortartalmával, míg a Ca/Fe arány a termés mennyiséggel. Ugyanakkor az ásványi elemek egymáshoz viszonyított aránya, jelenléte a növényi levelekben erısen befolyásolt a szılıalanyok által. Összességében az ásványi anyagok kismértékben befolyásolják a mustnak, de különösen a bornak az érzékszervi tulajdonságait, a savakkal sókat alkotva kisebb-nagyobb mértékben kesernyés ízérzetet keltenek (ERDİSS in KÁDÁR Eds., 1982).
2.6. Az alanyhatást módosító tényezık 2.6.1. Termıhely hatása, genotípus x környezet hatás A termıhely hatása sok vonatkozásban jelentkezik. Ezek közül WOLPERT et al. (2002) kiemeli az alany teljesítményét befolyásoló termıhelyi adottságok közül a következık szerepét: kártevı nyomás, talajtípus, gyökérmélység, talaj termékenység, víztartó képesség, makro-, és mezoklimatikus feltételek - úgy, mint hımérséklet és csapadék mennyiség. POUGET (1987b) megállapítja, hogy az alany növekedési erélye, amit a nemesnek kölcsönöz, függ az alany genetikailag meghatározott növekedési erélyétıl és adaptációjától az adott talaj körülményekhez. Különbözı talajokon az alanyok széles skálán mozgó növekedési erélyt, termésmennyiséget és borminıséget eredményeznek. A jó borminıség optimális növekedési erélyt feltételez, így gazdag talajokhoz a növekedési erélyt csökkentı alanyt, míg szegény talajokhoz azt növelı alanyt kell választani. HUSMANN et al. (1939 in MORTON, 1994) az erıteljesebb növekedéső alanyok, míg BOGONI et al. (1996) a stabil genotípus adaptációs képességét emelik ki. EIFERT et al. (1965) felhívják a figyelmet, hogy az alanyhatás kísérleteket az elterjedt nemes fajtákra el kell végezni termıhelyenként, mivel az egyes termıtájak eredményei nem vagy csak korlátozottan érvényesek más borvidékekre. Az alany adaptációja a talajtípushoz kulcstényezı a minıséghez is (KOCSIS és PODMANICZKY, 2005). Számos tápelem felvételében az alanyhatás termıhely specifikus jellege nyert bizonyságot a Cabernet sauvignon fajta Berlandieri x Riparia keresztezésbıl nyert alanyain, három borvidéken értékelt kísérleti eredményekbıl (CSIKÁSZNÉ és DIÓFÁSI, 2006). BOGONI et al. (1995) kísérletei szerint a környezeti sajátosságok együttesen (talajtípus, termıhely tengerszint feletti magassága és
31
mezoklímája) meghatározzák a N, P, K, Mg és Ca koncentrációt a növényben. A N, P és K tápelem állapot nem függ a fajta x környezet kölcsönhatástól. A fajták eltérı módon reagálnak a különbözı talajok Ca, B és Mg koncentrációjának és a termıhely mezoklímájának függvényében. Az ültetvény kitettsége is szignifikáns szerepet játszik éréskor a levél bór tartalmában. Az északi kitettségő helyeken a legmagasabb a B koncentráció. A fajta x kitettség kölcsönhatás hat a levél N, K és Ca alakulására. CANDOLFI-VASCONCELOS et al. (1997) az egyes termıhelyek hatását nagyobbnak találták, mint az alanyokét. A talaj savanyúsága és ennek hatása a tápelemek felvételére meghatározó. Az alanyok hatása a levélnyél tápelem tartalmára a termıhelyek függvényében jelentısen eltér és sajátos, a reakció nem ugyanaz minden termıhelyen. A genotípus x környezet kölcsönhatás 4 részre bontható: variabilitás, ökovalencia, lineáris reakció, ill. eltérés a lineáris választól, környezeti érzékenység (BOGONI et al., 1996). A megfelelı alany kiválasztása bonyolult, mivel az alany teljesítménye nemcsak a tıkereakciót módosítja a helyi és szezonális körülmények szerint, hanem a reakció variabilitását is pl. a stabilitást. A genotípusok néhány jellemzıje (pl. termés minıség, betegség reakció, tápelem felvétel) minden környezeti feltétel mellett ugyanolyan reakciót ad, ez a statikus vagy biológiai típus. Ezzel szemben a termés mennyiség vagy vegetatív növekedés a környezeti feltételek változásával módosul, de kis variációt mutat az adott környezettel, ez a stabilitás típus a dinamikus vagy agronomikus. A csoportosítási technika alapján a 8B és 5C a stabil alanyfajták közé tartozik, az átlag alatti termésprodukcióval és kis variációs koefficienssel. Az eredmények alapján az 5BB, 140Ru és különösen a 8B magas ökovalenciával bír, a terméseredmények tekintetében így tıkéik széles ökológiai adaptációs képességgel rendelkeznek. A vesszıtermés tekintetében az SO4 és 5BB átlagos stabilitással bír. A kivételesen magas termés és vegetatív növekedés, amit a kevésbé stabil SO4 eredményez, kisebb minıséggel jár együtt. Termékeny talajokra az ilyen alany megválasztásánál körültekintıen kell eljárni a túlterhelés veszélye miatt (BOGONI et al., 1996). Kedvezı körülmények között (pl. enyhébb tél, hosszabb vegetációs idıszak) vagy terület elıkészítés, trágyázás után, a stabil genotípusok többnyire nem tőnnek ki kiemelkedı produkcióval (ONOKPISE és MORTENSEN, 1988).
2.6.2. Évjárathatás Az évjárat hatása különösen azokban a szabadföldi kísérletekben szembeötlı, ahol az egyes évek idıjárása között nagy szélsıségek lehetnek – ide tartoznak a Magyarországi esetek is. Az évjáratok szerepe, s az alanyoknak erre adott válasza az idıjárás szélsıségesebbé válásával felértékelıdik.
32
Az évjáratok meghatározó szerepét a kísérleti eredmények alakításában GAPRINDASVILI (1971) fogalmazza meg a leghangsúlyosabban. Kísérletükben azonos rügyterhelés és körülmények között, a különféle alanyok eltérıen befolyásolták a ráoltott fajták hozamát és minıségét. A vizsgált kilenc év alatt egyszer sem fordult elı, hogy valamely fajta mindig ugyanarra az alanyra oltva adta volna a legnagyobb termést. Ez kizárólag az egyes évek idıjárási viszonyaival magyarázható, amelyek egyszer az egyik, máskor a másik alany számára voltak kedvezıek. HIDALGO és CANDELA (1973) megfigyelték, hogy az erıteljes növekedést mutató alanyfajták változó tavaszi klímánál (sok esı, gyakori lehőlés) növelik az elrúgást. Amennyiben a vízmennyiség növekszik akkor az abszorpciós kapacitás nagyobb, mint a fogyasztói kapacitás, növeli a szövetekben a nedvességtartalmat, s ez elrúgást eredményez. SZİKE és KISS (1987) megfigyelték, hogy a terhelés mellett az évjárat hatása jelentıs a tápelem szintekre. Szélsıséges évjáratokban megnı a fajta szerepe, mert a kedvezıtlen idıjárási tényezık hatását eltérıen tolerálja. KOCSIS et al. (2001) a tápelemek felvételében az alany-nemes kölcsönhatásnak tulajdonítják a legnagyobb hatást, ugyanakkor a száraz körülmények erısen befolyásolták az elemfelvételt, a normál évjáratú évekkel történı összevetésben. Száraz években kifejezett az alanyhatás a must kálium tartalmára is, ilyenkor ugyanis alacsonyabb érték (BRANCADORO et al., 1995). ČUS (2004) feltételezi, hogy az alany és nemes között a tápelemek és növekedési regulátorok kölcsönös transzlokációjából ered a kölcsönhatás. A klimatikus és talaj adottságok módosítják mind az alany, mind a nemes sajátosságainak kifejezıdését, így kölcsönhatásuk változhat évrıl évre és termıhelyenként is.
2.6.3. Termesztés-technológia hatása Az alanyhatások kifejezıdésének egyik kulcskérdése az alanyoknak tulajdonítható növekedési erély, ami a termesztés-technológia elemeivel alakítható. WOLPERT et al. (2002) szerint a trágyázás, öntözés, a talajtakarás (és a tıke kora a talajtakarás alkalmazásakor), a sortáv és mővelésmód, a fajta mind befolyásolják a szılı teljesítményét, mert ezek révén az alanyok növekedési erélye módosítható. A prémium bort termelık alacsony vagy mérsékelt növekedési erélyő alanyt keresnek, ami limitálja a növekedést és a termést. Marketing szempontok is hatással lehetnek az alanyválasztásra, a termésmennyiség és tıkenövekedés figyelembe vétele mellett. A mővelésmód és rügyterhelés fontosságát hangsúlyozza az alanyválasztásnál CARBONNEAU (1985), valamint POUGET (1987a). A trágyák hatékony felhasználásának egyik eszköze - a megfelelı alanyválasztás mellett - a folyamatos zöldtrágya növény, vagy természetes gyepesítés és megfelelı talajmővelési rendszer alkalmazása. Ebben a rendszerben olyan alanyok megfelelıek, melyeknek jó a nitrogén felvétele és asszimilációja. KELLER et al. (2001a) a fenntartható termelés érdekében fontosnak tartják, hogy megismerjük azokat az összefüggéseket melyek az alanyok, a különbözı talajtulajdonságok s
33
ezeknek a nemes teljesítményére gyakorolt hatása között fennállnak. A bıséges N ellátottságot hatékonyan hasznosító alanyok - amennyiben alacsony tápelemszintek mellett is hatékonyak – alkalmasak a fenntartható termesztésre.
2.7. A levélanalízis módszere A növényanalízissel feltárható és megismerhetı a fajták eltérı tápanyag hasznosító képessége és trágyaigénye. A fiziológiailag aktív zöld növényi részek elemzése lehetıvé teszi kísérleteinkben azon hatásmechanizmusok megismerését, melyek a termést alakítják. A szabadföldi kísérlet ugyanis csak a végeredményt regisztrálja, míg a talajvizsgálatnak önmagában nincs élettani értelme. A növényi tápelem koncentráció és a hozam összefüggése növényenként és tápelemenként egyedi változékonyságot mutathat (KÁDÁR, 1992). A szılı tápelem helyzetének, státuszának indikátora a növényelemzés (DELAS és POUGET, 1979, CONRADIE és SAAYMAN, 1989a). A talaj- levél- és termés tápelem-analízisek összevetése kapcsán megállapítást nyert, hogy ezek nem feltétlenül mutatnak összefüggést. GYSI (1987) szerint a szılı hozama és minısége igen laza kapcsolatot mutat a talaj tápanyag tartalmával, DELAS és POUGET (1979) a vesszısúllyal mért tıkekondíció és a levélnyél ásványi anyag tartalma között nem talált összefüggést, míg FAUST (1980 in FAILLA et al., 1990) szerint a termés optimális ásványi elem tartalma nem függ össze az optimális levélszintekkel. Utóbbi a Cabernet sauvignon fajtát vizsgálta 22 alanyon alacsony tápanyag tartalmú tenyészedényes kísérletben. A levélanalízis fontosságát hangsúlyozva azonban megállapítja, hogy a levél optimális ellátottsága szükséges a nagy termésekhez és a nagy növényi hatékonysághoz. A mintavétel helye, a mintázandó növényi rész és a mintavétel ideje sokat vitatott része a módszernek, az irodalom e tekintetben nem egységes. Az eredmények összevethetıségének problémáit PAIS (1980) négy területen fogalmazza meg: eltérı tápanyag igényő fajták használata – különbözı összetételő talajokon; eltérı érzékenységő analitikai eljárások alkalmazása; különbözı növényi fejlettségnél szedett minták; a minták eltérı feldolgozása, elıkészítése. KELLER et al. (2001a) virágzáskor a fiatal levelek mintázását jobbnak találták, mivel az adott év talajellátottságát jobban mutatja, mint a fürttel szembeni levélé, ami erısen összefügg a tıke elızı évi nitrogén tartalékainak mennyiségével. RÜHL (1989) szerint az alsó levelek levélnyele a kálium akkumulációját jobban tükrözi, mint más részek. Több vizsgálat tárgyát jelentette a levélnyél és a levéllemez tápelem szintjének meghatározása és összevetése annak céljából, hogy melyik az érzékenyebb módszer. A kálium és foszfor esetében érzékenyebbnek találták a levélnyél vizsgálatot többek között CHRISTENSEN (1984), HEPNER és BRAVDO (1985), CONRADIE és SAAYMAN (1989a).
34
WOLPERT et al. (2005) a levéllemez K koncentrációját sokkal alacsonyabbnak találták, mint a levélnyélét. A levéllemez esetében így a magas és alacsony értékek közötti különbség is sokkal kisebb, de a trendek megegyeznek a levélnyélben mért értékekkel. A magnéziumnál a levélnyél vizsgálat mutatott magasabb értékeket ATALAY (1978) kísérletében, viszont SKINNER és MATTHEWS (1990) a levéllemez vizsgálatot tartják jobbnak. CHRISTENSEN (1984) vizsgálatai szerint a levéllemez tartalmaz több bórt, s a fajták közötti különbség is ekkor nagyobb. A kalcium és nitrogén meghatározásában ATALAY (1978) a levéllemez analízisét tartja eredményesebbnek, míg CHRISTENSEN (1984) mérései alapján a levéllemez nitrogén tartalma alacsonyabb, mint a levélnyélé, melynek nagy része szerves formában található, pl. fehérjeként. A cink esetében ATALAY (1978) a levéllemez analízisét találta jobbnak, amennyiben cinkben gazdag területrıl származott a minta. Gyenge ellátottság mellett viszont a levélnyél tartalmazott több cinket. Ugyanezt a jelenséget figyelte meg ATALAY (1978) és CHRISTENSEN (1984) a foszfornál is, ahol - a cinkkel ellentétben - a foszforban gazdag területrıl származó mintánál volt a levélnyél analízis eredményesebb. CHRISTENSEN (1984) emellett megállapítja, hogy a foszforhoz hasonlóan, a káliumnál is alacsony ellátottság mellett a levélnyél és levéllemez vizsgálat eredményei között kicsi az eltérés. Bizonyos tápelemek (pl. nitrát N, K) mennyiségében az évek között megfigyelt jelentıs szórás miatt, egy év eredménye félrevezetı lehet. Minden fajtára célszerő kidolgozni a határértékeket, erre utal CHRISTENSEN (1984) 26 szılıfajtán, három éven, azon belül öt idıpontban elvégzett levélnyél- és levéllemez vizsgálata. Magyarországon a levéllemez vizsgálata terjedt el, a levélmintavétel módszerét szabvány írja elı. Mivel hazai körülmények között a határértékek kidolgozása és adaptációja (SZŐCS et al., 1981) erre történt, így nálunk jelenleg a levéllemez analíziseknek van gyakorlati jelentısége.
35
3. KÍSÉRLET HELYE, KÖRÜLMÉNYEI, ANYAGA ÉS MÓDSZERE
3.1. A kísérleti terület környezeti jellemzıi 3.1.1. A terület elhelyezkedése A kísérletet Pécsett, a Szılészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Kísérleti Telepén állítottuk be (1. ábra).
1. ábra: A Pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Kísérleti Telep (Foto: Bene, L.) A kísérleti terület Pécs nyugati határában, a Nyugat-Mecsek déli lejtıjén, a Jakab-hegy elıhegyén 130-270 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik (északi szélesség 46,07o, keleti hosszúság 18,17o). A kísérleti parcellák 200 m-es tengerszint feletti magasságban helyezkednek el (2. ábra). A terület déli kitettségő, a vizsgált parcellák teraszos mőveléső területen találhatók. A talaj permi vörös homokkı, pannon homok és pannon agyag keveréke, a talaj típusa Ramann-féle barna erdıtalaj.
36
2. ábra: A kísérletnek helyt adó 9-es tábla (Foto: Diófási, L.)
3.1.2. A kísérleti tábla talajtani jellemzıi A kísérleti terület jellemzéséhez 1990-ben és azt követıen 5 évente talajmintákat vettünk és a legfontosabb fizikai paraméterek (kötöttség, kémhatás, humusztartalom stb.) meghatározása mellett (AL-módszerrel) a foszfor (P2O5) és kálium (K2O) tápelemek vizsgálatára is sor került. A dolgozatban az 1990-es és 2001-es talajvizsgálat eredményeit közöljük (1. táblázat).
1. táblázat: A kísérleti terület talajvizsgálati eredményei Vizsgált évek 1990 2001
Vizsgált évek 1990 2001
Vizsgált évek 1990 2001
Vizsgált évek 1990 2001
Talajmélység (cm) 0-30 30-60 0-30 30-60
HYG 1,79 1,76 1,83 1,71
Talajmélység NO3-N (cm) 0-30 41 30-60 18 0-30 18 30-60 17 Talajmélység (cm) 0-30 30-60 0-30 30-60 Talajmélység (cm) 0-30 30-60 0-30 30-60
Kötöttség (KA) 36 36 34 34 P2O5 485 488 455 658
pH H2O 7,57 7,63 7,68 7,7
KCl 7,35 7,35 7,52 7,52
CaCO3 % 11,5 10,8 6,07 6,74
K2O mg/kg 657 545 587 508
Mg
S
715 621 141 149
36,2 26,5
Na
Cu
Zn
12,0 11,2 40,0 56,0
15,4 13,0 17,2 18,5
2,6 2,5 2,6 3,4
Mo
Al
Cd
0,07 0
56,7 56,61
0,06 0,09
Mn mg/kg 63 62 46 54 Co mg/kg 1,48 1,35
Humusztartalom % 1,61 1,46 1,24 1,64
Fe
B
14 12 30 31
0,99 0,94
Pb
Ni
4,34 3,74
1,55 1,52
37
1990-ben a talajt EUF-módszerrel is megvizsgáltattuk (1. melléklet). A terület talaja homokos vályog, Arany-féle kötöttségi értéke 36, gyengén humuszos (1,2-1,6%) talaj. Agyagtartalma 20-25% közötti, gyengén lúgos kémhatású (pHKCL: 7,35), 11% mésztartalommal. A vizsgálati eredmények szerint a talaj foszfor, kálium és magnézium ellátottsága igen jó. Az EUF vizsgálat eredményei szerint (SZİKE, 1991) a 20oC-on mért foszfor, kálium, kalcium értékek optimális szint felettiek, míg a magnézium érték alacsony. Kedvezı a talaj cink és bórtartalma is. A vizsgált nehézfémek szintje egyik esetben sem éri el a toxikus szintet.
3.1.3. A terület meteorológiai jellemzıi, talajnedvesség adatok Az idıjárási elemek alakulása, különösen a csapadék mennyiségé és eloszlásé meghatározó a tápelemek felvétele és a kísérletben alkalmazott módszer (levélanalízis) szempontjából. A vizsgálati periódusban, a vegetációs idıszakokban mért idıjárási paraméterek meghaladták az 50 éves átlagértékeket (átlaghımérséklet 18,1oC, a csapadék mennyisége 547 mm, míg a napfényes órák száma 1562 óra, 2-4. mellékletek). A vizsgált évjáratokat egyenként is értékeltük. A csapadék mennyiségét a virágzáskori levélmintavételt megelızı 60 napos idıszakban vizsgálva a csapadékösszeg adatok alapján a legszárazabb évek: 1993, 1996, 2003 valamint 2000, míg a legcsapadékosabb évek: 1995, 1998, 1999 és 2004. A vegetációs idıszak adatai alapján a legszárazabb évek: 1990, 1992-’93, 2000 és 2003, míg a legcsapadékosabbak: 1995, 1998 és 1999. A vegetációs idıszakok aktív hıösszegeit nézve a legmelegebb három év: 2003, 2000 és 1992, míg a leghővösebb évek: 2004, 1996 és 1997 voltak (5. melléklet). A szüret idıpontjában az aktív hıösszegben ezeknél az éveknél mutatkoztak szélsı értékek.
Évente négy fenológiai idıszakban (rügyfakadás, virágzás, zöldborsó állapot és zsendülés) a talajnedvesség tartalmat három talajmélységbıl (10, 30 és 50 cm) határoztuk meg. A mérést gravimetriásan végeztük, a talajnedvesség értékeket a szárítás utáni nettó súly%-ában fejeztük ki (6. melléklet). A talaj nedvességtartalma és a lehullott csapadék mennyisége között nem találtunk szoros kapcsolatot (CSIKÁSZNÉ et al., 2003).
3.2. A kísérleti ültetvény jellemzése 3.2.1. A kísérlet beállítása Az ültetvény 1986-ban került eltelepítésre. A sorok iránya kelet-nyugati. A tıkék tenyészterülete 4,2 m2, az ültetvény 3,5 m sor- és 1,2 m tıtávolságú. A tıkemővelésmód: ernyımővelés. Az ültetvényben a kedvezıbb vízellátottság biztosítása érdekében minden sorköz mővelt. A kísérleti ültetvényben randomizált elrendezéső parcellákban négy ismétlésben négy-négy tıke megfigyelése folyt (3. ábra).
38
Ism.
Kezelés
Ism.
II.
3. 10. 4. 5. 8. 9. 2. 6. 1.
I.
1.
2.
7.
IV.
3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. III.
Kezelés 3. 5. 2. 10. 4. 2. 4. 1.
5.
8.
1. 6. 9. 7.
3. 10. 7. 9. 6. 8.
3. ábra: A Cabernet sauvignon affinitási kísérlet elrendezése
A vizsgálatba vont alanyfajták (kezelések) Berlandieri x Riparia keresztezésbıl származnak: 1. Teleki 5C (a továbbiakban: 5C) 2. Teleki 5C Gm.6 (5C Gm.6) 3. Teleki 5C Gm.10 (5C Gm.10) 4. Teleki 5C Wed. (5C Wed.) 5. Teleki-Kober 5BB (5BB) 6. Teleki-Kober 5BB Fr.148 (5BB Fr.148) 7. Teleki-Kober 5BB Wei.48 (5BB Wei.48) 8. Teleki-Kober 5BB Cr.2 (5BB Cr.2) 9. Teleki-Kober 125AA (125AA) 10. Teleki-Fuhr S.O.4. (SO4). (A dolgozatban, a továbbiakban az alanyok zárójelben szereplı rövidebb megnevezését használjuk.) A vizsgált alanyokra oltott nemes fajta a Cabernet sauvignon E.153-as klónja volt.
3.2.2. A Teleki szelekcióból származó Berlandieri x Riparia alanyok jellemzése A Teleki fajtacsoportokat, azok származását a 2. táblázatban BAKONYI Károly összeállításában (in BAKONYI és KOCSIS, 2004) mutatjuk be. Az irodalom alapján az egyes alanyfajták jellemzését a függelékben 7. mellékletként csatoljuk.
2. táblázat: Teleki fajtacsoportjai, alanyfajták származása Bakonyi Károly csoportosítása szerint 1 2 Vinifera típusok, gyenge mövekedésük miatt nem szaporították 3 4A
csupasz szártag
bronzos vitorla
hím virág
S.O.4
nı virág
5BB
hím virág
G.K.67
nı virág
G.K.62
hím virág
5C
bronzos vitorla 5A
Riparia
csupasz szártag
típusok zöld vitorla 6A
csupasz szártag
7B
8B
molyhos szártag
Berlandieri
molyhos szártag
zöld vitorla
10A Rupestris
G.K.1 125 A, 127
bronzos vitorla nı virág
125 AA
nı virág
Cosmo 2, 10, G.K.10
hím virág
Durlach 50,52, G.K.9
bronzos vitorla
típusok 9B
nı virág hím virág
molyhos szártag
zöld vitorla
nı virág
Barr 503, 513
csupasz szártag
bronzos vitorla
hím virág
T.10A
típus
39
3.2.3. A Cabernet sauvignon fajta biológiai sajátosságai A Cabernet sauvignon fajta rendszertani besorolása: Vitis vinifera L. convar. occidentalis, subconvar. gallica, provar. microcarpa (4. ábra).
4. ábra: A kísérletben szereplı Cabernet sauvignon szılıfajta (Foto: Bene, L.) Középerısen
növekedı,
késın
termıre
forduló,
nagyon
rosszul
termékenyülı,
kicsi
termıképességő, nem töppedı, kiváló minıségő fajta. Beérési cukorfoka közepes, kevés cukrot termel. Fekvés és talaj tekintetében nem igényes fajta. Közepes nagyságú tenyészterületet kíván. Terhelésre alig érzékeny. Mérsékelten tápanyagigényes. Ellenálló képessége a faggyal szemben jó. Rothadásra nem hajlamos, peronoszpórára és lisztharmatra mérsékelten érzékeny (NÉMETH, 1967). Idınként rosszul termékenyül, fürtjeiben olykor apró, fejletlen zöld bogyók maradnak. Zöldmunka igényes fajta (CSEPREGI és ZILAI, 1988). Klónjai az alapfajtánál lényegesen többet teremnek, lékinyerése azonban kedvezıtlen. Szárazságra nem érzékeny (TÓTH és PERNESZ, 2001).
A kísérletet az ültetvény termırefordulását követıen, 1990-2004. között végeztük, s győjtöttük be a legfontosabb paramétereket. Minden vizsgálat és megfigyelés a nemes fajtán történt, a dolgozatban azon belül az alanyok (kezelések) hatása került kiemelésre.
40
3.3. Fenológiai vizsgálatok, a fürtátlag tömeg és a vesszısúly meghatározása 3.3.1. Fenológiai adatok A legfontosabb fenológiai idıpontok – rügyfakadás ideje, virágzás kezdete és vége, zsendülés és szüret idıpontja – minden évben felvételezésre került a parcellák átlagában. A fenológiai adatok a 3. táblázatban kerültek összegzésre, valamint az évek jellemzésére a táblázatban szerepelnek az egyes stádiumok közötti idıtartamok is.
3. táblázat: A Cabernet sauvignon fenológiája, az évjáratokat jellemzı idıtartamok és a mintavételek ideje Pécsett, 1990-2004. Év
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 átl.
fakadás Virágzás zsendü- szüret Mintavétel kezdete kezdete vége lés ideje virágzás érés
3. 27. 4. 11. 4. 9. 4. 17. 3. 31. 4. 11. 4. 22. 4. 1. 4. 3. 4. 10. 4. 11. 3. 26. 3. 31. 4. 14. 4. 8. 4. 7.
5. 31. 6. 19. 6. 1. 5. 28. 6. 5. 6. 10. 6. 3. 6. 8. 6. 6. 6. 5. 5. 19. 5. 31. 5. 31. 5. 26. 6. 13. 6. 3.
6. 17. 6. 30. 6. 12. 6. 7. 6. 16. 6. 21. 6. 11. 6. 17. 6. 13. 6. 10. 5. 28. 6. 6. 6. 9. 6. 4. 6. 20. 6. 12.
8. 19. 8. 24. 8. 12. 8. 2. 8. 9. 8. 16. 8. 9. 8. 12. 8. 15. 8. 13. 7. 23. 8. 19. 7. 31. 7. 24. 8. 23. 8. 10.
10. 15. 10. 22. 10. 7. 10. 11. 10. 17. 10. 16. 10. 21. 10. 20. 10. 21. 10. 13. 9. 21. 10. 29. 10. 15. 9. 18. 11. 8. 10. 15.
6. 6. 6. 24. 6. 11. 6. 7. 6. 6. 6. 20. 6. 6. 6. 11. 6. 9. 6. 9. 5. 24. 6. 6. 6. 6. 5. 29. 6. 16. 6. 8.
10. 15. 10. 21. 9. 21. 10. 14. 10. 17. 10. 10. 10. 10. 10. 20. 10. 15. 10. 13. 9. 22. 10. 8. 10. 16. 8. 25. 10. 21. 10. 8.
Kritikus idıtartamok (napokban) * I. II. III. IV.
17 11 11 10 11 11 8 9 7 5 9 6 9 9 7 9
65 69 53 41 66 60 42 68 64 56 38 66 61 42 66 57
145 135 125 107 131 127 109 133 134 125 103 146 122 101 137 125
202 194 181 177 200 188 182 202 201 186 163 217 198 157 214 191
* Megjegyzés: I. virágzás tartama II. fakadás és virágzás kezdete közötti idıtartam III. fakadás és zsendülés közötti napok száma IV. fakadástól a szüretig tartó idıszak napjainak száma
A vizsgált 15 év sokszínősége e táblázatból is kitőnik. A kísérleti idıszakban a legkorábbi (2001) és legkésıbbi (1996) rügyfakadás ideje között közel egy hónap eltérés volt, s ez az eltérés a többi fenológiai idıszakban is jelentkezett és még fokozódott is. A Cabernet sauvignon-nál a legkorábbi szüretre 2003-ban (szept.18.), míg a legkésıbbire 2004-ben (nov.8.) került sor. A fakadás és virágzás kezdete között a vizsgált 15 év (1990-2004) átlagában 57 nap, a fakadás és zsendülés között 125 nap, míg szüretig 191 nap telt el.
41
NÉMETH (1967) ampelográfiai albumában a Cabernet sauvignon fajtánál az egyes fenológiai fázisok tekintetében a következı idıpontok szerepelnek: Rügyfakadás kezdete: 110. nap (96-123) – IV.20. (IV.6.-V.3.) Virágzás kezdete: 156. nap (147-164.) – VI.5. (V.27.-VI.13.) Virágzás vége: 170. nap (159-179) – VI.19. (VI.8.-VI.28.) Zsendülés kezdete: 226. nap (216-236) – VIII.14. (VIII.4.-VIII.24.) Szüret idıpontja: 298. nap - X.25. Rügyfakadástól-szüretig 188 nap (183-202) telt el. Az adatok összevetésébıl kiderül, hogy az utóbbi évtizedekben a fakadás korábban következett be, mint a 60-as években. A virágzás kezdete szélesebb intervallumban mozog, a virágzás átlagos idıtartama viszont lerövidült az utóbbi években.
3.3.2. Fürtszám felvételezés és vesszısúly mérés A fürtátlag tömeget 1989 - 1999 ill. 2002-2004. években határoztuk meg, ehhez a júniusjúlius hónapokban felvételezett fürtszám adatok szolgáltak alapul. A vesszısúlyt (metszés után parcellánként) 1992-2001 között (10 évben) mértük, s ebbıl számoltuk a fürttermés/vesszıtermés (y/n) arányát.
3.4. A fürttermés mennyiségi és minıségi vizsgálata A szüretet a nemes fajtára jellemzı érési idıben végeztük. A termést parcellánként különkülön ládába szedtük – az aktuális tıkeszám megjelölésével. A szüreti idıpontokat a 3. táblázat tartalmazza. A parcellák termését az alanyfajták szerint négy ismétlésben dolgoztuk fel. A termés minıségének megállapítására a szılı feldolgozását követıen azonnal (ülepítetlen állapot) ill. a laboratóriumban következı napon határoztuk meg a mustfokot (Mmo) hitelesített magyar mustfokolóval (cukortartalom tömegszázalékban). A termés és mustfok adatokból számítottuk a cukorhozamot (CSEPREGI és ZILAI, 1988). Megállapítottuk a must titrálható savtartalmát (g/l) NaOH-os titrálással. Titrálható savtartalmon a mustban található szabad savgyökök mennyiségét értjük, amelyet borkısavtartalomként fejezünk ki (TÖRÖK, 1990). A termésmennyiség és a helyszíni mustfok és savtartalom mérés eredményei 4 ismétlésben álltak rendelkezésre, míg a minıségi paraméterek a laboratóriumban már csak az átlagmintákból kerültek meghatározásra. A statisztikai értékelhetıség érdekében ezért az ülepítetlen mustok eredményeit használtuk fel az alanyhatás értékelésekhez. (A mustokban a két mérési eredmény között – évjárattól függıen – a titrálható savtartalomban jelentıs eltérés lehet, az ülepítetlen mustban mért, az általunk felhasznált értékek a magasabbak.) A titrálható sav nem pontos mértéke a must és bor savanyúságának, hiszen egymástól erısségben különbözı savak összes értékét fejezi ki. Bármilyen folyadék savasságának erısségét a hidrogénion-koncentrációval lehet pontosan kifejezni – erre szolgál a pH, ami a hidrogénion-
42
koncentráció negatív logaritmusa (RAKCSÁNYI (Eds.), 1967). A bor pH értékét elsısorban a szabad állapotban lévı borkısav befolyásolja. Általában a nagyobb titrálható savtartalom kisebb pH értéket eredményez, de a savak összetétele is meghatározó (GAZDAG, 1983). A must pH-t digitális pH mérı készülékkel mértük 1995-2004 között (kivéve 2001-et) kilenc évben. Az eredmények minél teljesebb összevethetısége érdekében célszerőnek tőnt, hogy a termésmennyiség és minıség paramétereit az 1992-2004-es perióduson belül vizsgáljuk, amikor az ültetvény már a teljes termıképesség szakaszába lépett és a begyőjtött adatok köre is szinte teljessé vált. ZANATHY (2008) az eredmények megbízhatóságának növelése érdekében szintén 7. éves kortól értékelte az affinitási tartam kísérletük adatait.
3.5. A levelek és a must tápelem tartalmának vizsgálata A kísérleti parcellákról a mintához 40, a hajtás alsó harmadában, a fürttel átellenben lévı levél begyőjtésére került sor a 3. táblázatban megadott idıpontokban, a szılı virágzása és érése idején. A mintavétel a MÉM NAK (1980) részletes mintavételi útmutatója alapján történt. A levélnyél azonnali eltávolítása után, a minták laboratóriumi elıkészítését (mosás, szárítás, ırlés, roncsolás) követıen, a levéllemez tápelem tartalma került meghatározásra. A növényi minták kémiai feltárását, a roncsolást 65%-os HNO3, 70%-os HClO4 és tömény H2SO4 elegyével végeztük, a kalcium meghatározásához a hamu sósavas feltárására került sor. A laboratóriumi méréseket a pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézet laboratóriumában végeztük. A vizsgált tápelemek: N, P, K, Ca, Mg, Zn, B, Fe, Mn. A nitrogén meghatározása Kjeldahl-módszerrel, a foszfor és bór vizsgálata - standard sor felhasználásával - spektrofotométerrel, a többi elem analízise AAS mőszerrel történt. Az eredményeket a szárazanyag %-ában fejeztük ki. Jellemzı a szılıtıke egyes szerveinek, de különösen a levelek tápelem tartalmának szezonális változása. A tenyészidıszak kezdetétıl a lombhullásig fokozatosan csökken a N-, K-, P- és B szint a levelekben, míg nı a Ca-, Mg-, Fe-, Mn- és Zn tartalom (BÉNYEI és LİRINCZ in FÜLEKY Eds., 1999). A kapott eredmények értékelése kapcsán a MÉM-NAK által kidolgozott ellátottsági kategóriákat (SZŐCS et al., 1981), a tápelem arányoknál pedig FREGONI (1980 in FÜLEKY Eds., 1999) javaslatait alkalmaztuk az eredmények értékeléséhez (8. melléklet). A levélanalízis eredmények az 1990-2004 közötti idıszakból kerültek feldolgozásra.
A kísérleti parcellák termésének feldolgozását követıen mintákat vettünk a must tápelem tartalmának vizsgálatához, melyet szintén kilenc tápelemre analizáltunk. Az eredményeket mg/lben határoztuk meg. Valamennyi alanyfajtáról adatunk 1992-tıl 2004-ig van nyolc tápelemnél, a mustból a bór meghatározása 2003-ig történt.
43
3.6. Borok organoleptikus értékelése A kísérleti kezelésekbıl mikrovinifikációval bort is készítettünk. Valamennyi kezelés értékelésére csak 10 évjáratban kerülhetett sor (1992, 1994, 1997-2004). A borokat érzékszervileg bíráltuk, 20 pontos rendszerben. A borok érzékszervi bírálatánál az értékelést végzı személyek összpontszámban fejezték ki véleményüket a borokról. Az adott pontszám szubjektivitását azzal igyekeztünk feloldani, hogy minden bírálónál az általa felállított sorrend szerint (kapcsolt) rangszámokkal illettük a tételeket, s ezek alapján képeztünk átlagokat, s végeztük az értékelést. Így a legértékesebb borok a legalacsonyabb összesített értékszámmal (sorrendre utal) rendelkeznek.
3.7. Statisztikai értékelés A kísérlet eredményeinek értékeléséhez a Microsoft Office Professional 2000 programcsomag Excel alkalmazását használtuk. A kezelések hatásának értékeléséhez kéttényezıs varianciaanalízist alkalmaztunk (az egyik tényezı az alany, a másik az évjárat volt). Az állókultúrában beállított 15 éves kísérletünkben az évenként megállapítható kezeléshatások mellett igyekeztünk figyelembe venni a biológiai szakaszból eredı hatásokat is, vagyis ahol lehetett ott a tartamkísérletek értékeléséhez javasolt grafikus módszert (növekedési görbe, esetünkben: ’alanyhatásgörbe’) is felhasználtuk (SVÁB, 1981). Ilyen módon a kumulált hatások mérhetık. Értékelési eredményünk helyes értelmezhetısége döntı mértékben attól függ, hogy melyik kezelést választjuk standardnak. A kísérletben - kontroll hiányában - a vizsgált tíz kezelés évenként kalkulált átlagához viszonyítottuk az egyes kezelések eredményeit. A kvantitatív változók összefüggés-vizsgálatát korreláció- és regresszióanalízissel végeztük. Nem lineáris összefüggésnél négyzetes hatásgörbe illesztésével és az ebbıl számított paraméterekbıl nyertünk hasznosítható információkat: így kiszámítottuk a hatásgörbe legnagyobb (legkisebb) Y’ értékét, az ehhez tartozó X értéket, Hmax-ot, valamint a marginális hatékonyságot (Hm), a hatásgörbe érintıjének meredekségét különbözı Xi pontokon (SVÁB, 1981). Az eredmények értékelésénél a három független változós regresszióanalízis módszerét is alkalmaztuk (pathanalízis). Ehhez Excel programban SVÁB (1981) szerint számolótáblát készítettünk. A pathanalízis a közvetett hatások elemzésére is lehetıséget nyújt, ha két vagy több „független” változó, azaz több X változó korrelál egymással. Az X változók közvetlen hatását a pi pathkoefficiensek, azaz a standardizált parciális regressziós koefficiensek fejezik ki. Az R2 felbontásakor kapott közvetlen és közös hatások azt fejezik ki, hogy az egyes független változók hány %-os közvetlen, páronként pedig mekkora együttes hatással voltak az Y változó szóródására (SVÁB, 1981).
44
4. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE, MEGÁLLAPÍTÁSOK
4.1. Alanyhatások értékelése 4.1.1. Fürttermés mennyisége A várható termés nagysága genetikailag meghatározott, de mint annyi más jellemzı ez is a környezeti feltételektıl és termesztéstechnológiától függıen realizálódik (CSEPREGI és ZILAI, 1988). Kísérletünkben vizsgáltuk a genetikai tényezın belül a szılıalanyok hatását a Cabernet sauvignon (E.153-as klón) fürttermés mennyiségének alakulására. A tartamkísérlet lehetıséget teremtett az évjárat hatás értékelésére, továbbá információkkal szolgált az ültetvény korának a termésmennyiség alakításában betöltött szerepére - adott alany-nemes kombinációnál. A leszüretelt termés mennyiségét a 9. melléklet tartalmazza. A teljes idıszakot nézve (13 év) a kéttényezıs varianciaanalízis eredményeként mind az alanyok, mind az évjáratok között megbízható különbséget kaptunk (a kölcsönhatás nem volt szignifikáns). Az évjáratnak nagyobb hatása volt a termésátlagok alakítására, mint az alanyoknak (4. táblázat).
4. táblázat: A Cabernet sauvignon fürttermése (kg/tı), alanyonként és évenként Évek Alanyok
1992 1993 1994 1995 1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002 2003
Átlagok 2004 1992-2004 1992-'97 1999-2004
5C
5,78
4,75
4,58
3,98
4,03
4,65
5,20
2,70
3,48
4,08
4,15
3,65
5,53
4,25
4,63
5C Gm.6
4,45
4,95
4,73
3,78
3,40
4,50
6,13
2,53
4,85
4,95
4,30
3,20
4,93
4,31
4,30
3,93 4,13
5C Gm.10
5,40
4,33
4,75
3,75
4,33
5,00
5,83
2,63
3,73
5,85
3,13
3,43
4,45
4,34
4,59
3,87
5C Wed.
4,55
4,43
4,83
3,28
3,75
4,15
5,80
2,68
3,88
5,85
3,85
3,83
4,95
4,24
4,16
4,17
5BB
4,05
4,18
4,38
3,58
3,55
4,88
6,20
2,60
4,78
5,05
3,78
4,15
5,25
4,26
4,10
4,27
5BB Fr.148
4,05
3,55
4,13
3,00
3,88
3,75
5,73
2,33
4,03
4,00
3,65
3,05
3,60
3,76
3,73
3,44
5BB Wei.48
4,00
4,23
3,75
3,23
3,58
4,60
5,23
2,35
3,83
4,40
4,33
3,48
3,78
3,91
3,90
3,69
5BB Cr.2
5,10
4,95
5,03
3,38
3,65
4,13
5,90
2,50
3,50
5,33
3,35
2,83
4,78
4,14
4,37
3,71
125AA SO4
4,58 6,35
4,40 5,10
4,33 5,00
3,38 3,40
3,78 3,98
4,38 4,73
7,38 5,98
2,45 3,10
3,95 4,48
4,65 4,10
3,60 3,53
3,90 3,45
4,30 4,65
4,23 4,43
4,14 4,76
3,81 3,88
SzD 5%
1,34
1,03
0,85
0,98
0,96
0,95
0,95
0,91
1,05
1,25
1,07
1,21
1,69
0,32
0,43
0,53
p
0,02 *
NS
NS
NS
NS
NS
0,01 **
NS
NS
0,03 *
NS
NS
NS
0,0001 ***
0,00002
NS
4,83
4,49
5,94
2,59
4,83
3,77
4,19
3,92
átlag
4,55
3,47
3,79
4,48
4,05
3,50
4,62
*** 3,89
A terméshozamok évek közötti eltérésének mértékét KOZMA (1993) 10-30% közötti értékre teszi. A legnagyobb szélsıségeket 1998-ban (kiugróan magas, 10 alany átlagában tıkénként közel 6 kgos termés) és 1999-ben (a legalacsonyabb érték, ~2,5 kg) mértünk. Kísérletünkben 13 év átlagában (1992-2004) statisztikailag igazoltan alacsonyabb termésmennyiség jellemzi azokat a parcellákat, ahol a Cabernet sauvignon alanya az 5BB Fr.148 ill. Wei.48-as klónja - az 5BB Cr.2-t kivéve – a vizsgált alanyokhoz képest. Évenként értékelve az alanyok hatását a termésmennyiség alakulására szignifikáns eltérést három évben
45
(1992, 1998 és 2001 évek) találtunk (4. táblázat), de az egyes években megfigyelt tendenciák alátámasztják a 13 év átlagában kapott eredményt. A tartamkísérlet teljes idıtartama alatt az alanyok megítélése nem azonos, hanem változhat az ültetvény kora szerint. A vizsgált idıszakot három részre bontottuk az alany alapfajták terméseredményekre gyakorolt hatásának megítéléséhez (4. táblázat). Az elsı idıszakot az 1992-1997-es évek átlaga képezi, a második ponthoz a kiugró 1998-as év teljesítménye tartozik, majd harmadikként az 1999-2004-es idıszak termésátlagait közöljük. Az elsı hat év átlagában a legmagasabb termés mennyiség az SO4 és az 5C alanyokhoz köthetı. Az 1998-as kiugróan magas termésátlagú évben e két alanyon lévı tıkék produkciója elmaradt az 5BB és 125AA teljesítménye mögött. Majd az ezt követı 6 év átlagában a legmagasabb termés mennyiséget az 5BB alanyon lévı Cabernet sauvignon adta. Az 5BB alanyon lévı tıkék fürttermés átlaga az idıszak második felében is stabil maradt (minimálisan növekedett), viszont az 5C és SO4 alanyon lévı Cabernet sauvignon tıkék második hatéves termésátlaga 15-18%-al elmaradt az elsı hat év átlagától. A tıkénkénti halmozott termésmennyiséget tüntettük fel alanyok szerint az 5. táblázatban.
5. táblázat: A Cabernet sauvignon halmozott fürttermése (kg/tı), alanyonként és évenként Évek Alanyok
1992
1993 1994 1995 1996
1997
1998
2000
2001
5C
5,8
10,5
15,1
19,1
23,1
27,8
33,0
1999 35,7
39,1
43,2
2002 2003 2004 47,4
51,0
56,5
5C Gm.6
4,5
9,4
14,1
17,9
21,3
25,8
31,9
34,5
39,3
44,3
48,6
51,8
56,7
5C Gm.10
5,4
9,7
14,5
18,2
22,6
27,6
33,4
36,0
39,7
45,6
48,7
52,1
56,6
5C Wed.
4,6
9,0
13,8
17,1
20,8
25,0
30,8
33,5
37,3
43,2
47,0
50,9
55,8
5BB
4,1
8,2
12,6
16,2
19,7
24,6
30,8
33,4
38,2
43,2
47,0
51,2
56,4
5BB Fr.148
4,1
7,6
11,7
14,7
18,6
22,4
28,1
30,4
34,4
38,4
42,1
45,1
48,7
5BB Wei.48
4,0
8,2
12,0
15,2
18,8
23,4
28,6
31,0
34,8
39,2
43,5
47,0
50,8
5BB Cr.2
5,1
10,1
15,1
18,5
22,1
26,2
32,1
34,6
38,1
43,5
46,8
49,6
54,4
125AA SO4
4,6 6,4
9,0 11,5
13,3 16,5
16,7 19,9
20,5 23,8
24,8 28,6
32,2 34,5
34,7 37,6
38,6 42,1
43,3 46,2
46,9 49,7
50,8 53,2
55,1 57,8
min
4,0
7,6
11,7
14,7
18,6
22,4
28,1
30,4
34,4
38,4
42,1
45,1
48,7
max eltérés
6,4 2,4
11,5 3,9
16,5 4,7
19,9 5,1
23,8 5,2
28,6 6,2
34,5 6,5
37,6 7,2
42,1 7,7
46,2 7,8
49,7 7,7
53,2 8,1
57,8 9,1
átlag
4,8
9,3
13,9
17,3
21,1
25,6
31,5
34,1
38,2
43,0
46,8
50,3
54,9
A legmagasabb produkciót - 13 év halmozott értékei alapján - az SO4 alanyon lévı tıkék érték el. Eredményeink a fürttermésre gyakorolt hatás alapján megegyeznek KASERER és SCHÖFFL (1993) által Zweigelt fajtán tapasztaltakkal. Szerintük a korai éréskezdető, száraz és napfényben gazdag években az SO4 adja a legjobb termést, jó cukorfokkal. Az egyes évek eredményeit nézve viszont mi csak a termıidıszak elsı felében (1992-’93-ban) figyeltük meg a száraz, meleg évjárat és az SO4-en lévı Cabernet tıkék kiugró termésátlagának egybeesését. A száraz és meleg 2000 és 2003-as években sem a termésmennyiség, sem a mustfok tekintetében nem mutat pozitív szélsıséget az SO4 alany. SIVILOTTI et al. (2005) is az SO4 alanynak az 5BB-t felülmúló
46
terméseredményre gyakorolt hatásáról számol be. DOBROVODA (1975) kísérleti eredményei alapján megállapítja, hogy termıhelyenként más-más alanyhoz kapcsolódik a legjobb teljesítmény, egyes termıhelyeken az 5BB-hez, míg más termıhelyeken a leggyengébben szerepelt. Tartamkísérletbıl származó eredményeink alapján mi ehhez azt tehetjük hozzá, hogy a teljesítmény
–
s
különösen
a
halmozott
termésmennyiségben
megnyilvánuló
„életteljesítmény” - az ültetvény vizsgált életszakaszától sem független – természetesen ugyanazon nemes fajta esetében. Az adatokból az is kitőnik, hogy a legkisebb és a legnagyobb halmozott termésprodukció közötti eltérés a kísérlet idıtartama alatt csökkent, bár az egyes évek szélsıségei nem mérséklıdtek. DIÓFÁSI (1999) ugyanezen kísérlet elsı 10 termıévének teljesítményérıl számolt be, s a két szélsıértéket mutató alanyhoz kötıdı (SO4 és 5BB Fr.148) termésátlag között ~ 27%-os különbséget talált. További öt év vizsgálata után az alanyhatásoknak tulajdonítható termésprodukcióban a kiegyenlítıdési tendencia figyelhetı meg, a szélsı értékek közötti különbség ~ 17%-ra mérséklıdött. Az SO4 ill. 5BB Fr.148 alanyokon lévı Cabernet sauvignon 13 éves teljesítménye közötti különbség (9,1 kg/tı) fele az elsı három évben halmozódott fel (5. táblázat). Ez arra utal, hogy az alanyok termésprodukcióra gyakorolt hatása tekintetében minél hosszabb idıtartam eredményeinek feldolgozására van szükség ahhoz, hogy megalapozottan nyilatkozhassunk az alanyok közötti különbségekrıl. Az alany alapfajták és klónjaik hatása a fürttermés eredményekre szignifikáns eltéréseket mutat, s az eltérés mértéke többnyire jelentısebb, mint az alapfajták közötti különbség (5-6. ábrák). Az 5C klónoknak tulajdonítható számottevı (10%-t meghaladó) terméstöbbletet csak három évben figyeltük meg: 1998-ban, 2000-ben és 2001-ben. 2000-ben a Gm.6 klón alanyú tıkék emelkedtek ki az 5C-hez képest 40%-os terméstöbbletükkel, míg 2001-ben a Gm.10 és Wed. klónok. 1998-ban mind a három klónon a terméstöbblet közel azonos volt az 5Chez viszonyítva. A vizsgált idıszak elsı felében (1992-1997) 10%-t meghaladó negatív eltérés az 5C-hez képest a Gm.6 és Wed. klónokat jellemezte. A vizsgált idıszak utolsó hat évében jelentısebb negatív eltérés a Gm.10 alanyklónon mutatkozott. Az 5BB klónjain lévı Cabernet tıkék terméseredményei az évek többségében elmaradtak az 5C ill. 5BB alanyú tıkék teljesítményétıl. Ettıl 10%-t meghaladó mértékő pozitív eltérést az elsı 3 évben láthatunk a Cr.2 klónnál ill. egy-egy évben a másik két klónon lévı Cabernet tıkék termése is valamivel magasabb volt az alapfajtáénál. Az 5BB termésátlagra gyakorolt kedvezı hatása, ill. a Fr.148-as klón szerényebb teljesítménye Pécsett a Kékfrankos fajtánál is igazolt, szintén 13 éves tartamkísérletben (DIÓFÁSI, 2004).
47
50,00
%
40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. -10,00 -20,00 -30,00 -40,00 Gm.6
Gm.10
Wed.
5. ábra: Az 5C alanyklónokon lévı Cabernet sauvignon termésmennyiségének %-os eltérése az 5C alanyú tıkék teljesítményétıl a vizsgált években (1992-2004)
% 50,00 40,00 30,00 20,00 10,00 0,00 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. -10,00 -20,00 -30,00 -40,00 Fr.148
Wei.48
Cr.2
6. ábra: Az 5BB alanyklónokon lévı Cabernet sauvignon termésmennyiségének %-os eltérése az 5BB alanyú tıkék teljesítményétıl a vizsgált években (1992-2004)
A tartamkísérletek értelmezéséhez készített növekedési görbék (’alanyhatásgörbék’) adatpontjainak számításmenetét a 10-12. mellékleteken követhetjük nyomon. Kísérletünkben standardnak a tíz vizsgált alany átlagértékeit tekintettük az adott évben (9. melléklet). A kumulált eltérésgörbén (7. ábra) a vízszintes tengellyel párhuzamos szakaszok a kezeléshatás elmaradását jelzik.
48
kg/tıke
6
4
2
0 1992
1993
1994 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001 2002
2003
2004
-2
-4
-6
-8 5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
7. ábra: A különbözı alanyokon lévı Cabernet sauvignon kumulált terméseltérés görbéi a 13 éves tartamkísérletben
A 7. ábrából az 5BB alany élettartam görbéjének hármas tagolása figyelhetı meg: Az elsı négy szakaszban (1996-ig) a standardhoz képest párhuzamosan futó, de attól elmaradó értékekkel jellemezhetı a kumulatív terméseltérés. Az ezt követı négy szakaszban (2000-ig) a görbe irányt vált, s közeledik a vízszintes tengelyhez, amit e szakasz végére ér el. Az utolsó négy szakaszra is többnyire konstans eltérés jellemzı, a standardhoz képest, ezúttal már a pozitív tartományba esı értékekkel. A legnagyobb kumulált negatív terméseltérést mutató 5BB Fr.148 és Wei.48-as alanyklónok görbéi szinte minden évben folyamatosan távolodnak az X tengelytıl. Az SO4-nél ettıl eltérı tendencia figyelhetı meg az 1993-1994-es és 1999-2000-es években, a fennmaradó idıszakokban a vízszintes tengellyel közel párhuzamos lefutású a görbe. A szeszélyes, irányváltó görbéket mutató alanyoknál az évjárat a termésprodukciót az átlagosnál jelentısebb mértékben határozza meg, s ez az alanyok kisebb évjárat stabilitására utal.
49
4.1.2. Vesszıtermés mennyisége, fürt- és vesszıtermés aránya A vesszıtermésre vonatkozó adatok 10 évben (1992-2001) állnak rendelkezésre (6. táblázat).
6. táblázat: A Cabernet sauvignon vesszısúlya (kg/tı), alanyonként és évenként Évek Alanyok
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
5C
0,92
0,57
1,08
1,38
1,07
1,02
1,19
1,01
1,03
0,98
1,02
5C Gm.6
0,76
0,61
1,04
1,25
1,02
1,08
1,52
1,14
1,25
1,32
1,10
5C Gm.10
0,78
0,56
0,81
1,11
0,98
1,16
1,36
1,18
1,29
1,35
1,06
5C W ed.
0,76
0,57
0,95
1,11
1,11
1,03
1,34
0,94
1,19
1,30
1,03
5BB
0,78
0,58
0,88
1,20
1,07
1,20
1,40
1,29
1,42
1,43
1,12
5BB Fr.148
0,93
0,54
0,75
0,93
0,86
1,09
1,44
1,08
1,28
1,14
1,00
5BB W ei.48
0,80
0,59
1,01
1,12
0,85
1,12
1,29
1,06
1,18
1,09
1,01
5BB Cr.2
1,06
0,71
1,07
1,37
1,19
1,31
1,55
1,15
1,20
1,26
1,19
125AA
0,80
0,66
0,92
1,13
1,01
1,10
1,17
1,03
1,12
1,07
1,00
SO4
0,98
0,61
0,93
1,28
1,09
1,06
1,31
1,03
1,12
1,02
1,04
0,855
0,598
0,944
1,188
1,024
1,115
1,357
1,090
1,208
1,196
1,06
átlag
átlag
A kéttényezıs varianciaanalízis eredménye alapján mind az évjáratok, mind az alanyok között szignifikáns különbség mutatkozott a Cabernet sauvignon tıkék vesszıtermésében - utóbbi esetben a különbség nem haladja meg tıkénként a 0,2 kg-t 10 év átlagában. A legmagasabb vesszısúlyt az 5BB és Cr.2 alanyokon lévı tıkék adták, szignifikánsan magasabb mennyiséget valamennyi vizsgált alanyhoz képest, kivéve az 5C Gm.6-os klónt. E két klón magas vesszıhozamát emeli ki LUNTZ (1987) is. Az 5BB kiemelkedı zöldtömegérıl számoltak be ZSUKOV et al. (1973) és FARDOSSI et al. (1992). Ugyanakkor kísérletünkben az 5BB másik két vizsgált klónja (Fr.148 és Wei.48) alacsony vesszısúly értékekkel jellemezhetık, hasonlóan a 125AA alanyfajtához. Ez ellentmond FARDOSSI et al.(1995) vízkultúrás kísérletben tapasztalt eredményeinek, kísérletei szerint a vesszınövekedés az 5C alanyon a legkisebb és a 125AA alanyon a legnagyobb; viszont ZANATHY (2008) az Alföldön Csillám fajtával végzett szabadföldi kísérletükben is a 125AA alanyú tıkék vesszıtermését az 5C-vel azonosnak találta – elmaradva az 5BB alanyétól. Mindez arra utalhat, hogy ennél az alanyfajtánál a genotípus sajátosságainak érvényre jutásában a környezetnek meghatározó szerepe van. Az egyes években mért vesszısúly értékek között jelentıs az eltérés (a szélsı értékeket nézve 100%-t is meghaladó). A vesszısúly eredmények a vizsgálati idıszak elsı három évében számottevıen alacsonyabbak (1,0 kg/tıke alattiak), mint 1995 és 2001 között.
A tıke termıegyensúlyban van, ha évrıl-évre folyamatosan jó minıségő és megfelelı mennyiségő termést hoz, megfelelı hajtásnövekedés mellett. A fürthozam és vesszıtermés viszonyát az y/n érték fejezi ki ill. a nemzetközi szakirodalomban használatos Ravaz index. Értékét hazai viszonyok között KOZMA (1993) 4-8 között tartja legkedvezıbbnek, ill. vegetatív
50
jellegő fajtáknál 3-5 között. A három alatti érték alulterhelésre és vegetatív túlsúlyra utal. A termıegyensúly felborulása a termésminıség mellett a tıke kondícióját, egészségi állapotát is veszélyezteti. Kísérletünkben parcellákra vetítve meghatároztuk a fürttermés mennyiség és a szüretet követı metszéskor lemetszett venyige tömegébıl az y/n arányt (7. táblázat).
7. táblázat: A Cabernet sauvignon fürt-, és vesszıtermés aránya (y/n), alanyonként és évenként Évek Alanyok
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
5C
5,78
4,75
4,58
3,98
4,03
4,65
5,20
2,70
3,48
4,08
4,32
5C Gm.6
4,45
4,95
4,73
3,78
3,40
4,50
6,13
2,53
4,85
4,95
4,43
5C Gm.10
5,40
4,33
4,75
3,75
4,33
5,00
5,83
2,63
3,73
5,85
4,56
5C W ed.
4,55
4,43
4,83
3,28
3,75
4,15
5,80
2,68
3,88
5,85
4,32
5BB
4,05
4,18
4,38
3,58
3,55
4,88
6,20
2,60
4,78
5,05
4,33
5BB Fr.148
4,05
3,55
4,13
3,00
3,88
3,75
5,73
2,33
4,03
4,00
3,85
5BB W ei.48
4,00
4,23
3,75
3,23
3,58
4,60
5,23
2,35
3,83
4,40
3,92
5BB Cr.2
5,10
4,95
5,03
3,38
3,65
4,13
5,90
2,50
3,50
5,33
4,35
125AA
4,58
4,40
4,33
3,38
3,78
4,38
7,38
2,45
3,95
4,65
4,33
SO4
6,35
5,10
5,00
3,40
3,98
4,73
5,98
3,10
4,48
4,10
4,62
4,831
4,487
4,551
3,476
3,793
4,477
5,938
2,587
4,051
4,826
4,30
átlag
átlag
E mutató tekintetében a Cabernet tıkék között, mind az alanyok (8. ábra), mind az évek szerint szignifikáns különbség figyelhetı meg.
5,5
y/n arány
5
4,5
4
3,5
3 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4 alanyok
8. ábra: A Cabernet sauvignon fürt-, és vesszıtermésének aránya a vizsgált alanyokon
Az 5BB-re ill. klónjaira oltott Cabernet sauvignon tıkék y/n arányszáma szignifikánsan alacsonyabb az 5C Gm.10 és SO4 alanyú tıkékhez viszonyítva. SPIEGEL-ROY et al. (1972) is utalnak az y/n érték alapján arra, hogy az 5BB kevésbé generatív kombinációt ad. Az egyes éveket
51
külön értékelve (7. táblázat) szélesebb skálán mozog az y/n arányszám. Így alacsony érték jellemzi a legalacsonyabb termésátlagú 1999-es évet, valamint 1995-t, míg az alacsony vesszıtermést mutató 1992-1994-es években 10 alany átlagában az arányszám 5 feletti. Az ’alanyhatásgörbén’ (9. ábra) leolvasható a folyamat jellege, ami a vizsgálati periódusban lejátszódott az alanyoknak tulajdoníthatóan.
6,00
arány 5C 5C Gm.6
4,00
5C Gm.10 2,00
5C Wed. 5BB
0,00 1992
1993
1994
1995
-2,00
1996
1997
1998
1999
2000
2001
5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2
-4,00
125AA SO4
-6,00
9. ábra: A Cabernet sauvignon y/n arányainak kumulatív eltérésgörbéi alanyonként
4.1.3. Mustvizsgálati eredmények 4.1.3.1. Mustfok A Cabernet sauvignon mustjának mustfok eredményeiben - a 13 év adatai alapján - mind az alanyok, mind az évjáratok között megbízható különbséget kaptunk (a kölcsönhatás nem volt szignifikáns). Az évjáratnak a mustfokok alakításában is nagyobb szerepe volt, mint az alanyoknak (8. táblázat). Eredményeink összhangban vannak többek között EIFERT et al. (1965), CIRAMI et al. (1984 in McCARTHY és CIRAMI, 1990), valamint SIVILOTTI et al. (2005) megállapításával, mely szerint a termésmennyiségben az egyes alanyfajták hatására jelentıs különbségek lehetnek, de a cukortartalomban csak néhány tized eltérés mutatkozik, s a minıségi paraméterekre gyakorolt alanyhatás kicsi. Esetünkben alanyonként 1-1%-os az eltérés, az évek közötti különbség pedig mindkét irányban akár 10%-t is meghaladó érték a 10 alany és 13 év átlagához képest. Szignifikánsan alacsonyabb mustfok jellemzi (1992-2004 átlagában) azokat a parcellákat, ahol a Cabernet sauvignon alanya az 5BB és az SO4. A két legmagasabb mustfok eredmény az 5C Gm.6-os, valamint az 5BB Cr.2-es klónhoz köthetı. A különbség nem jelentıs, s az elsı 10 termıév adatai alapján statisztikailag nem is volt igazolható (DIÓFÁSI, 1999). Párhuzamos kísérletekben, Pécsett hasonló eredményeket kaptunk a Kékfrankos fajta esetében, ahol a
52
legmagasabb mustfok eredmények 13 év átlagában az 5C Gm.6, míg a legalacsonyabbak az 5BB és 5C Gm.10 alanyú tıkékrıl származtak (DIÓFÁSI, 2004). 8. táblázat: A Cabernet sauvignon mustfok eredményei (Mmo), alanyonként és évenként Alanyok 5C 5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed. 5BB 5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2 125AA SO4 SzD 5% p átlag
1992 17,9 18,2 17,4 17,8 17,7 17,7 17,9 18,2 18,1 17,6
1993 19,5 19,2 19,2 19,0 18,7 19,2 19,0 19,7 19,4 19,0
0,501 0,357 0,078 0,0002 *** 17,8 19,2
1994 19,6 19,7 19,7 19,6 19,4 19,5 19,7 19,6 19,5 19,5 0,890 19,6
1995 19,0 19,3 19,0 19,3 19,0 19,3 19,0 19,3 19,3 19,3
1996
1997
Évek 1998 1999
17,6 17,5 17,4 17,6 17,2 17,5 17,6 17,5 17,4 16,9
18,9 19,4 19,1 19,2 19,3 19,5 19,1 19,6 19,4 19,1
16,9 17,4 17,3 16,9 16,8 17,0 17,2 17,2 17,0 17,0
19,9 19,8 19,6 19,9 19,6 20,0 19,7 19,7 19,6 19,8
0,190 0,130
0,180
0,880
0,600
19,3
17,1
19,8
19,2
17,4
2000
2001
21,1 20,8 20,9 21,1 20,7 20,8 20,5 21,0 20,6 20,5
19,8 20,4 20,3 20,1 20,2 20,4 20,3 20,7 20,5 20,0
0,447 0,048 * 20,8
0,450 0,019 * 20,3
2002
2003
21,0 20,5 20,4 20,9 20,4 20,7 20,7 20,5 20,9 20,5
21,8 22,4 22,1 22,3 21,6 22,2 21,5 22,2 21,9 21,6
0,680
0,250
20,6
22,0
2004
átlag
20,4 20,7 20,5 20,4 20,2 20,6 20,6 20,5 20,4 20,8
19,4 19,5 19,3 19,5 19,2 19,5 19,3 19,6 19,5 19,2
0,172 0,960 0,0002 *** 20,5 19,4
A Cabernet sauvignon termés mustfokainak alakulására az alanyok hatását évenként vizsgálva) három évben kaptunk (1993, 2000, 2001) szignifikáns eltérést 5%-os, továbbá 1992-ben 10%-os szinten (8. táblázat). Ezekben az években az 5BB Cr.2-es klónja több alanyhoz képest statisztikailag igazoltan magasabb mustfok értéket eredményezett. Az SO4 alanyon a mustfok értékek szignifikánsan alacsonyabbak mind a négy évben, mint az 5BB Cr.2-n, két-két évben az 5C-nél és a 125AA-nál is. Az 5BB Cr.2 klónja révén elért kedvezı mustfok értékekrıl számolt be DOBROVODA (1975). Az SO4 alannyal kapcsolatos eredményeink nincsenek összhangban KADISH és MERTENS (1974) megfigyeléseivel, szerintük az SO4 és 125AA nemcsak magas hozamot, hanem magasabb cukorfokot is eredményeznek az 5BB-hez és 5C-hez képest.
A varianciaanalízis eredményeit tükrözik vissza a kumulatív ’alanyhatásgörbék’ (10. ábra).
53
Mm o 3 5C 5C Gm.6
2
5C Gm.10 1
5C Wed. 5BB 2004.
2003.
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
0 5BB Fr.148 5BB Wei.48
-1
5BB Cr.2 -2
125AA SO4
-3
10. ábra: A Cabernet sauvignon mustfok értékeinek kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 13 éve alatt
Az alanyfajták értékeléséhez kiszámítottuk a cukorhozamot is (9. táblázat).
9. táblázat: A Cabernet sauvignon cukorhozama (kg/tıke), alanyonként és évenként Alanyok
1992
1993
1994
1995
1996
1997
Évek 1998 1999
2000
2001
2002
2003
2004
átlag
5C 5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed. 5BB 5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2 125AA SO4
0,82 0,64 0,75 0,64 0,57 0,57 0,57 0,74 0,66 0,89
0,74 0,76 0,66 0,67 0,62 0,54 0,64 0,78 0,68 0,77
0,71 0,75 0,75 0,76 0,68 0,64 0,59 0,79 0,67 0,78
0,60 0,58 0,57 0,51 0,54 0,46 0,49 0,52 0,52 0,53
0,56 0,47 0,59 0,52 0,48 0,54 0,50 0,51 0,52 0,53
0,70 0,70 0,76 0,64 0,75 0,58 0,70 0,65 0,68 0,72
0,70 0,84 0,79 0,77 0,83 0,77 0,71 0,80 0,99 0,80
0,43 0,40 0,41 0,43 0,41 0,37 0,37 0,40 0,39 0,49
0,59 0,81 0,63 0,66 0,80 0,67 0,63 0,59 0,65 0,74
0,64 0,81 0,95 0,94 0,82 0,66 0,72 0,89 0,77 0,66
0,70 0,71 0,51 0,65 0,62 0,61 0,72 0,55 0,60 0,58
0,65 0,58 0,61 0,69 0,73 0,55 0,61 0,51 0,69 0,60
0,89 0,82 0,74 0,81 0,85 0,59 0,62 0,79 0,71 0,78
átlag
0,68
0,69
0,71
0,53
0,52
0,69
0,80
0,41
0,68
0,79
0,63
0,62
0,76
A cukorhozam tekintetében két alanyon jelentkezett szignifikánsan alacsonyabb eredmény, az 5BB Fr.148 és Wei.48-as klónjainál, a többi alanyon viszonylag kiegyenlített volt a Cabernet teljesítménye. A cukorhozam kumulatív eltérés görbéi az összegzett terméseltérés diagramokkal mutatnak szoros összefüggést (r2 =0,985). SPIEGEL-ROY et al. (1972) hozzánk hasonlóan megállapították, hogy az alanyfajták azonos rangsorba állíthatók a cukorhozamra és a terméstömegre gyakorolt hatásuk alapján.
54
0,67 0,68 0,67 0,67 0,67 0,58 0,61 0,65 0,66 0,68 0,65
4.1.3.2. Titrálható savtartalom A Cabernet mustok savtartalmában az alanyok között a 13 év alapján nem volt szignifikáns különbség, míg az évjáratok között nagyon jelentıs különbségeket kaptunk, ugyanakkor az alanyok és az évek közötti kölcsönhatás szignifikáns volt (10. táblázat).
10. táblázat: A Cabernet sauvignon titrálható savtartalma (g/l), alanyonként és évenként Évek Alanyok 5C
1992 9,2
1993 9,2
1994 8,7
1995 11,2
1996 13,5
1997 10,4
1998 12,7
1999 12,0
2000 8,6
2001 11,3
2002 11,1
2003 9,1
9,2 9,3 9,2 9,0 9,3 9,1 9,5 9,3 9,8
9,4 9,5 9,7 9,5 9,0 9,4 9,2 9,4 9,8
8,1 8,2 7,8 7,9 7,7 7,6 8,3 7,7 8,1
12,1 12,0 11,0 11,3 11,1 11,6 11,0 11,0 11,9
13,5 13,9 13,2 13,7 13,7 13,8 14,1 12,8 12,9
10,0 10,3 10,2 10,1 10,2 10,4 10,6 10,6 10,4
11,8 11,4 11,5 11,5 11,7 11,6 11,7 11,5 11,1
11,6 11,4 11,6 11,8 12,2 12,2 12,2 12,1 12,5
9,0 8,8 8,9 8,9 9,4 9,2 9,2 9,3 9,1
11,1 11,4 11,2 11,8 12,5 11,4 10,7 11,1 11,7
11,5 11,7 11,9 11,8 11,6 11,1 11,8 11,3 11,9
9,0 8,9 8,8 8,9 8,9 8,8 9,1 8,8 8,7
10,5 10,6 10,7 10,6 10,5 10,6 11,0 10,4 10,1
10,5 10,6 10,4 10,5 10,6 10,5 10,6 10,4 10,6
0,441 0,077
0,310 0,002 ** 9,39
0,582 0,016 * 7,99
0,793 0,030 * 11,41
0,844 0,076
0,130
0,137
0,711 0,099
0,360
0,320
0,870
0,609
0,303
13,49
10,33
11,64
11,96
0,400 0,018 * 9,04
11,41
11,54
8,87
10,56
10,53
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed. 5BB 5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2 125AA SO4 SzD 5% p átlag
9,28
2004 átlag 10,7 10,6
A vizsgált idıszakon belül a legalacsonyabb savtartalmat a mustokban 1994-ben (~ 8,0 g/l), a legmagasabbat pedig 1996-ban (~ 13,5 g/l) mértük. Az alanyok hatását a savtartalom alakulására az egyes években külön értékelve négy évben kaptunk 5%-os ill. további három évben 10% szinten (1992-1996, 1999 és 2000 években) szignifikáns eltéréseket. Az 5BB-ú alanyú tıkék termésének magas savtartalom értékeit emeli ki EIFERT et al. (1965) mellett DOBROVODA (1975) is, mi ezt csak a legmagasabb savtartalmú termést adó 1996-os évben tapasztaltuk.
4.1.3.3. Kémhatás (pH)
A kísérleti parcellákról leszüretelt és feldolgozott termés pH értékeit a 11. táblázatban foglaltuk össze. Az adatok 1995-2004 között (kivéve a 2001-es évet) kilenc évbıl állnak rendelkezésre.
55
11. táblázat: A Cabernet sauvignon mustok pH értékei, alanyonként és évenként Évek Alanyok
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2002
2003
2004
5C
3,24
3,19
2,99
3,05
3,25
3,38
3,33
3,33
3,35
3,23
5C Gm.6
3,23
3,17
3,03
3,07
3,27
3,41
3,34
3,36
3,41
3,25
5C Gm.10
3,25
3,17
2,98
3,10
3,28
3,41
3,35
3,36
3,39
3,25
5C W ed.
3,24
3,15
3,02
3,09
3,29
3,42
3,36
3,40
3,38
3,26
5BB
3,19
3,18
3,13
3,18
3,27
3,42
3,34
3,42
3,38
3,28
5BB Fr.148
3,21
3,14
3,06
3,09
3,28
3,40
3,32
3,42
3,40
3,26
átlag
5BB W ei.48
3,21
3,15
3,05
3,22
3,28
3,39
3,38
3,42
3,37
3,27
5BB Cr.2
3,20
3,21
3,05
3,33
3,28
3,42
3,30
3,40
3,34
3,28
125AA
3,20
3,21
3,06
3,26
3,27
3,42
3,33
3,42
3,38
3,28
SO4
3,17
3,25
3,07
3,24
3,27
3,41
3,29
3,40
3,38
3,28
3,21
3,18
3,04
3,16
3,27
3,41
3,33
3,39
3,38
3,26
átlag
Szignifikáns különbség volt a mustok pH-ja között mind az alanyok (11. ábra), mind az évek szerint, ugyanakkor - a titrálható savtartalom eredményekhez hasonlóan - az alanyok és az évek közötti kölcsönhatás is szignifikáns.
pH 3,32 3,3 3,28 3,26 3,24 3,22 3,2 3,18 3,16 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4 alanyok
11. ábra: A különbözı alanyokról származó Cabernet sauvignon mustok pH értékei
A vizsgált idıszakon belül átlagosan a legmagasabb savtartalmat 1996-ban (~ 13,5 g/l) mértük. A pH érték 1997-ben és 1998-ban azonban alacsonyabb volt a ’96-os értéknél. A 2000 és 2003-as évjáratokban az alacsonyabb savtartalomhoz – a várakozásnak megfelelıen - szignifikánsan magasabb pH értékek társultak. Kilenc év alapján - a kölcsönhatást is figyelembe véve – az 5C alanyú Cabernet tıkékrıl származó mustokban mért pH értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az 5BB, 5BB Cr.2, 125AA és SO4 esetében. Ez megegyezik MATHEWS et al. (1992, valamint BOSELLI et al. (in SANJUN GU, 2003) megállapításával, mely
56
szerint a legalacsonyabb pH értékek az 5C alanyhoz köthetık, az SO4 és 5BB alanyokhoz képest – eredményeiket a must kálium tartalmával hozták kapcsolatba. GARCIA et al. (2001b) is szignifikánsan magas pH értékeket mért az SO4 alanynál, viszont RÜHL et al. (1988) szerint az SO4 alacsony pH-t eredményez. Az alanyok hatását a pH értékek alakulására az egyes években külön értékelve négy évben kaptunk (1995-1996, 1998 és 2003 években) szignifikáns eltéréseket (12. ábra). A legmagasabb pH értéket mutató 2003-as évben az 5C alanyú termés mustjának pH értéke (két geisenheimi klónja kivételével) valamennyi vizsgált alanyon mért értéktıl elmaradt. A négy év közül a legalacsonyabb pH értékekkel jellemezhetı 1998-as évben az 5C-n és klónjain, továbbá az 5BB Fr.148-as alanyklónon szignifikánsan alacsonyabb értékeket mértünk, mint az 5BB Wei.48 és Cr.2 klónjain, valamint a 125AA és SO4 alanyokon.
pH érték 3,5
3,4
3,3 1995 1996
3,2
1998 2003
3,1
3
2,9 5C
5C Gm.6
5C Wed. 5C Gm.10
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4 alanyok
12. ábra: A Cabernet sauvignon mustok pH értékei alanyonként, a szignifikáns alanyhatást mutató években
4.1.4. A szılılevelek tápelem tartalma Az évjáratnak minden esetben meghatározó szerepe volt a tápelem szintek alakulására, amit a levélanalízis módszere érzékenyen követ. E fejezet keretében igyekszünk feltárni a Cabernet sauvignon fajta levelei tápelem tartalmának alakulásában megmutatkozó alanyhatásokat is.
57
4.1.4.1. Nitrogén A levelek nitrogén tartalma virágzáskor - tíz alany átlagában - a 15 évbıl (1990-2004) kilencben volt magas, hatban pedig nagyon magas tartományba esı érték (13. melléklet). Tavasztól-ıszig a tápelem csökkenés mértéke rendszerint jelentıs volt, így éréskor 2-2 évben volt magas ill. alacsony szint a jellemzı, míg a fennmaradó években az értékek átlagosan az optimum tartományba estek (14. melléklet). Elkészítettük
a
Cabernet
sauvignon
levelek
virágzáskori
nitrogén
tartalom
’alanyhatásgörbéit’ (13. ábra). A görbék végpontjai a varianciaanalízissel kapott eredményeket igazolják vissza, lefutásuk pedig az évjárati megnyilvánulásokat tükrözik.
N sz.a.% 1,5
5C 5C Gm.6
1
5C Gm.10 5C Wed.
0,5
5BB
2004.
2003.
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
1990.
0
5BB Fr.148 5BB Wei.48
-0,5
5BB Cr.2 125AA
-1
SO4 -1,5
13. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori nitrogén tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
Az SO4 alanynál a csökkenés tendenciája a vizsgált periódus egészére jellemzı, ami az átlagtól való rendszeres negatív eltérésre utal. Az SO4 alany nitrogén reakciójának a többi Berlandieri x Riparia keresztezésbıl származó alanytól való eltérésére hívja fel a figyelmet KELLER et al. (2001a). Szerintük ugyanis a Berlandieri x Riparia keresztezésbıl származó alanyok az alacsony nitrogénszolgáltatású talajokon is jól hasznosítják a készleteket, kivéve az SO4-t, mely alacsony nitrogén tartalom mellett kevésbé teljesít, de jól reagál a nitrogén adagokra. Ezt a megállapítást igazolják az SO4 görbéjének vízszintes szakaszai, valamint a levélanalízis eredmények ellátottsági szintenként kapott varianciaanalízis eredményei is. Utóbbi szerint a magas értékeket mutató években az alanyok között szignifikáns különbséget találtunk, míg a nagyon magas értékeket mutató években az alanyhatás statisztikailag nem igazolható.
58
4.1.4.2. Foszfor A talajban található bıséges foszfor tartalom ellenére a levélben virágzáskor széles skálán mozgott a szárazanyag %-ban kifejezett foszfor tartalom a 15 év alatt (15. melléklet). Öt évben volt alacsony szint, négyben optimális, öt évben magas és egy évben nagyon magas az ellátottság. Három ellátottsági kategóriára külön-külön varianciaanalízist végeztünk, szignifikáns különbséget az alanyok között csak az optimum tartományban találtunk (14. ábra).
P sza% 0,3
0,28
0,26 0,24
0,22
0,2 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4 alanyok
14. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori foszfor tartalma alanyonként, az optimális ellátottsági szintet mutató évek átlagában
Ez arra utal, hogy a foszfor felvételében az alanyok szerepe kisebb az évjárathatáshoz képest – az alanyhatás nem mutatható ki sem bıséges, sem hiányos tápanyag szolgáltatás mellett. GRANT és MATTHEWS (1996) is azt tapasztalták, hogy az alanyok szerepe a foszfor felhasználás hatékonyságában nem jelentıs. Ugyanakkor Freedom és St.George alanyok vizsgálata során (a nemes Chenin blanc) megállapították, hogy a levélnyelek foszfor tartalma bıséges foszfor ellátás mellett eltérı, míg P hiánynál nem találtak különbséget az alanyok között. Az éréskor mért értékek (16. melléklet) rendszerint a hiány kategóriába estek (9 évben), sıt három évben a nagyon alacsony szint volt a jellemzı, ami a foszfor szolgáltatás zavarára utal. A fennmaradó három évben kaptunk a 10 alany átlagát nézve optimális foszfor szinteket ısszel. Az ıszi értékek alakulásában több tényezı is közrejátszik – feltehetıen az optimális értékek az augusztus-szeptemberi bıséges csapadék mellett a szerényebb termésátlagoknak is köszönhetık. CANDOLFI-VASCONCELOS et al. (1997) különbözı alanyokra oltott Pinot noir fajta vizsgálatakor az 5C alany nem megfelelı foszfor és magnézium hasznosítását mutatták ki. Eredményeink szerint az érés idıszakában az 5C alanyhoz képest magasabb P sz.a.% értékek jellemzik a Cabernet leveleket az 5C alanyklónokon. Vizsgálatainkban az a Cabernet parcella, melynek alanya az 5BB Cr.2 klónja volt nemcsak a nitrogén, hanem az alacsony foszfor %
59
értékei révén is kitőnik a vizsgált alanyok közül, mindkét vizsgálati idıpontban, míg az alapfajtára a magas foszfor értékek voltak jellemzık. Virágzáskor - az 5BB Fr.148-as klónt kivéve - valamennyi alanynál szignifikánsan alacsonyabb foszfor értékkel jellemezhetı az 5BB Cr.2 alanyú tıkékrıl vett minta. Virágzástól-érésig a tápelem csökkenés mértéke számottevı volt, s így éréskor a szignifikánsan magasabb érték a kiugró eredmény. Szignifikánsan magasabb éréskori értékeket eredményezett az 5BB három alanyt kivéve (5C Gm.10, 5BB Fr.148 és SO4) a többi alanyhoz képest (24. ábra).
P sz.a.% 0,15 5C 0,1 5C Gm.6 0,05
5C Gm.10
2004
2003
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
-0,05
1990.
0
5C Wed. 5BB 5BB Fr.148
-0,1
5BB Wei.48
-0,15
5BB Cr.2 -0,2 125AA -0,25 SO4 -0,3
15. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori foszfor tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
A virágzáskori foszfor tartalom ’alanyhatásgörbén’ (15. ábra) az 5BB alanynál az elsı nyolc évben szinte a standarddal megegyezı eredményeket kaptunk, majd ezt követıen egy pozitív irányú egyenes írja le a kumulatív foszfor sz.a.% eltéréseket – s így az idıszak végén a legnagyobb pozitív eltérést mutatja. A 125AA-nál is az elsı 5 évben csekély alanyhatásra utal a görbe, majd 1995-1996-ban jelentıs pozitív távolódás figyelhetı meg a standardtól, ami ezt követıen állandósulni látszik- csak kis mértékben nı 1999-ben. E két alanyon kívül 15 év kumulatív pozitív eltérése virágzáskor még az SO4-nél ért el magasabb szintet. Az SO4 alanyú tıkékrıl származó levelek foszfor gazdagságára hívja fel a figyelmet DELAS (1979), amit a mi eredményeink is alátámasztanak. Konstans mértékő negatív eltérés az 5BB Cr.2 klón mellett az elsı tíz évben az 5BB Fr.148-as klónt jellemzi. Utóbbinál a görbe iránya 2000-ben irányt váltott, s csökkent a standardtól való negatív eltérés – de az idıszak végére sem érte el összességében annak szintjét. A többi alanynál folyamatosan nem, csak néhány szakaszban figyelhetı meg kisebb elmozdulás a vízszintes tengelytıl. A kezeléshatások elmaradását a talaj bıséges foszfor
60
ellátottsága magyarázhatja, amennyiben a tápanyag felvételét az idıjárási körülmények sem akadályozták.
4.1.4.3. Kálium A levelekbıl kimutatott kálium mennyiség változása a vizsgálati idıszak során jól tükrözi a káliummal feltöltött talaj csökkenı kálium szolgáltatását (17.-18. mellékletek). Az elsı négy évben virágzáskor többnyire nagyon magas értékeket határoztunk meg a levelekbıl, s éréskor is a nagyon magastól az optimális szintet tükrözıket. Az ezt követı három éves periódusban (1994-1996) virágzáskor továbbra is magas az ellátottság, ısszel viszont az alacsony és optimum szint határán mozgó eredményeket kaptunk. 1997-ben a virágzáskori ellátottság elıször került optimális tartományba, ısszel azonban nagyon alacsony értékeket mértünk. 1997-t követıen érés idején már csak alacsony vagy nagyon alacsony ellátottsági kategóriát ért el az átlagos kálium szárazanyag % a levelekben. Virágzáskor kisebb hiány 1999-ben és 2001-ben jelentkezett, míg 1998-ban és 2000ben bıséges volt az ellátottság. Az utolsó három évben (2002-2004) viszont már virágzáskor is többnyire nagyon alacsony értékeket határoztunk meg. Valamennyi alany esetében nagyon alacsony értékeket virágzáskor 2003-ban mértünk. A varianciaanalízist a három virágzáskori kategóriára külön-külön is elvégeztük, szignifikáns különbséget az alanyok között csak a vizsgálati periódus elején, a nagyon magas értékeket mutató években tapasztaltunk. Ekkor a legmagasabb értékek az 5C-t és Gm.6-os klónt jellemezték, míg a legalacsonyabb értékek az 5BB Fr.148 és az SO4 alanyú tıkék leveleiben fordultak elı. Az 5C Gm.6 alanyon késıbb – a kálium szolgáltatás mérséklıdésével – alacsonyabb értékeket figyeltünk meg. A Cabernet sauvignon kálium igénye magas, így ezt az igényt kielégíteni képes alany a megfelelı számára. SHAFFER et al. (2004) az 5BB alanyt rossz káliumhasznosítása miatt nem ajánlja a nagy termékenységő fajtákhoz, így pl. a Müller Thurgau-hoz a 125AA alanyt találták megfelelınek. Kísérletünkben 15 év átlagában virágzáskor a legalacsonyabb kálium sz.a.% értékekkel az 5BB klónokon és az 5C Gm.6-os klónon lévı Cabernet levelek rendelkeztek, melyek szignifikánsan elmaradtak az 5C és Wed. klónja átlagértékeitıl. Éréskor viszont – valószínőleg a terméskülönbségekbıl adódóan – az 5C Gm.6 és SO4 alanyokon a K tartalmak alacsonyabbak az 5BB és Wei. 48 –as klónján mért értékeknél (18. melléklet, 16. ábra). WOLPERT et al. (2005) a levelek éréskori kálium tartalmát vizsgálva figyeltek fel az alanyok közötti különbségek mérséklıdésére. Véleményük szerint ez arra utal, hogy a virágzás elıtti idıszak kritikusabb a kálium felvételben, míg a retranszlokáció a szövetekbıl az érı termésbe elsıdleges forrás az érés idején.
61
K sz.a.% 1,5
5C 5C Gm.6
1
5C Gm.10 5C Wed.
0,5
5BB
2004.
2003.
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
1990.
0
5BB Fr.148 5BB Wei.48
-0,5
5BB Cr.2 125AA
-1
SO4 -1,5
16. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori kálium tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
4.1.4.4. Kalcium A levelek kalcium tartalma virágzáskor a vizsgált 15 évbıl 12-ben volt optimális és háromban magas tartományba esı érték 10 alany átlagában (19. melléklet). Éréskor viszont az évek döntı többségében (13 évben) magas kalcium szintek a jellemzık, s csak két évben optimálisak, 1990-’91-ben (20. melléklet). Éréskor a legmagasabb kalcium értékek az 5BB Cr.2 klónon fordultak elı, amely ugyanakkor alacsony nitrogén és foszfor tartalmat eredményezett (13-15. ábrák). Hasonlóan magas kalcium érték jellemezte ezen felül éréskor a 125AA alanyt. A 125AA alanyra vonatkozó megfigyelés összhangban van MIKLÓS és HAJDÚ (2002) száraz körülmények között három nemes fajtának 10 alanyon végzett analízis eredményeivel. Ezen a két alanyon lévı Cabernet-nél ugyanakkor a nitrogén szárazanyag %-ok jelentısen elmaradtak az átlagtól. Az 5C alanyon mért alacsonyabb kalcium koncentráció mindkét fenológiai fázisban fennállt, ugyanakkor Gm.6-os klónját szignifikánsan magasabb értékek jellemezték.
62
Ca sza% 4,4
4,2
4
3,8
3,6
3,4 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB We.48
5BB Cr.2
125 AA
SO4 alanyok
17. ábra: A Cabernet sauvignon levelek éréskori kalcium tartalma alanyonként
A virágzáskori kalcium tartalom ’alanyhatásgörbéin’ (18. ábra) vannak szakaszok, amikor az alanyhatások elmaradtak. Negatív iránytangenső, az egyeneshez közelítı görbe jellemzi az SO4 alanyt, de a standardtól való eltérések kisebbek, mint az 5C és 5C Wed. alanyoknál. FARDOSSI et al. (1990), valamint GARCIA et al. (2001a) szerint is az SO4 alanyon lévı tıkék leveleinek kalcium és magnézium tartalma alacsony, míg DELAS (1979) szerint magas a 3309 és Riparia alanyokhoz képest. Az alanyok megítélésének megfigyelhetı ellentmondások részben a viszonyítási alapból is adódnak (milyen alanyok szerepelnek a vizsgálatban).
Ca sz.a.% 2,5
5C
2
5C Gm.6
1,5
5C Gm.10
1
5C Wed.
0,5
5BB
2004.
2003.
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
-0,5
1990.
0
-1
5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2
-1,5
125AA
-2
SO4
-2,5
18. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori kalcium tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
63
4.1.4.5. Magnézium A levelek magnézium tartalmának alakításában fontos szerepe van a kálium-magnézium antagonizmusnak, de emellett számos más tényezı is közrejátszik. A virágzáskor mért értékek öt évben alacsonyak voltak, egyben pedig nagyon alacsonyak – a 10 alany átlagát nézve (21. melléklet). Az évek többségében (8 évben) a magnézium szárazanyag % optimális tartományba esı érték. A 2003-as évben mértünk magas magnézium értékeket mindkét vizsgálati idıpontban, amikor minden alanyon nagyon alacsony volt a Cabernet sauvignon levelekben a kálium szint már virágzáskor. Éréskor az évek többségében (9 évben) az alacsony szint volt a jellemzı, az elsı évben pedig (1990-ben) a nagyon alacsony értékek. A magnézium tartalom évközi növekedése – a 2003-as évet kivéve, ekkor magas érték - csak négy évben következett be olymértékben, hogy ısszel elérje az optimális szintet (22. melléklet). SHAFFER et al. (2004) az SO4 kedvezıtlen magnézium hasznosítását emeli ki, s nem tartja megfelelı alanynak a magas magnézium igényő nemes fajtákhoz, ha a talaj ellátottsága nem bıséges e tápelembıl. Az SO4 alany alacsony magnézium felvételét a mi kísérletünkbıl nyert adatok is alátámasztják, mivel mindkét vizsgálati idıpontban – több alanyhoz képest szignifikánsan alacsonyabb értékeket eredményezett a levelekben (19. ábra).
Mg Mg sz.a.% 0,4
0,35
virágzás (kék oszlopok) érés (sárga oszlopok)
0,3
0,25
0,2
0,15 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
19. ábra: A levelek magnézium tartalma alanyonként 15 év átlagában, virágzáskor és érés idején
CANDOLFI-VASCONCELOS et al. (1997) által alacsony magnéziumhasznosítóként megjelölt 5C alanyon szignifikánsan alacsonyabb értékeket mértünk a mi kísérletünkben is. Ugyanakkor az 5C Gm.6-os klónja magas magnézium értékekkel jellemezhetı, tápelem szinttıl és vizsgálati idıponttól függetlenül (19. ábra). A 125AA alanyról származó mintákban mértünk emellett alacsony magnézium tartalmakat mindkét vizsgálati idıpontban. A 125AA alanyra vonatkozó
64
megfigyelésünk összhangban van FARDOSSI et al. (1996) által 24 alanyon vizsgált Olasz rizling kísérletben kapott azon eredménnyel, mely szerint a 125AA magnézium inefficiens (rosszul hasznosító) alany, azonban szerinte az 5C és 5BB döntı módon nem befolyásolják a magnézium felvételét. A rossz kálium hasznosításáról ismert 5BB viszont esetünkben – a Cabernet sauvignon kombinációban, mely a magnézium hiányára kevésbé érzékeny, mint az Olasz rizling fajta – a tápelem antagonizmus következtében magas magnézium értékeivel tőnik ki, s ehhez két klónja is csatlakozik a Fr.148 és Wei 48-as. A Cr.2 klón viszont e tápelem felvételénél is sajátosan viselkedik az 5BB alanyfajtához képest. A virágzáskori magnézium tartalom ’alanyhatásgörbéi’ (20. ábra) egyértelmő képet mutatnak az alanyhatások jellegérıl és trendjérıl.
Mg sz.a.% 0,6 5C 5C Gm.6
0,4
5C Gm.10 0,2
5C Wed. 5BB 2004.
2003.
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
1990.
0 5BB Fr.148 5BB Wei.48
-0,2
5BB Cr.2 -0,4
125AA SO4
-0,6
20. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori magnézium tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
A diagram alapján felállítható az alanyok között egy sorrend a virágzáskori értékek vonatkozásában. Eszerint a 10 alany átlagához képest a legmagasabb értékek az 5C Gm.6-os klónt jellemzik, ettıl csak kis mértékben marad el az 5BB alany. A standardhoz képest konstans negatív eltérés figyelhetı meg az 5C és 125AA alanyoknál valamint az SO4-nél. Utóbbi esetben a legnagyobb az eltérés, amely tendenciától csak a 2002. évi virágzáskori eredmény mutat eltérést. A Cabernet levelek Ca és Mg tartalmának kumulált eltérései az 5C, SO4, 5C Gm.6, 5BB, 5BB Wei.48 alanyokon hasonló lefutású görbékkel jellemezhetık.
65
4.1.4.6. Mikroelemek A mikroelemek önmagukban is jelentıs szerepet játszhatnak a növényi életfolyamatokban, de különösen a tápelem kölcsönhatások tekintetében kerülhetnek a figyelem elıterébe. FARDOSSI et al. (1992) eredményei szerint az alanyok között nagyobb a szórás a rájuk oltott nemes leveleinek mikroelem tartalmában, mint a makroelemek esetében.
A levelek bór tartalma a vizsgált években virágzáskor az optimum tartományban volt, csupán egy évben haladta azt meg (23. melléklet). Éréskor hét évben alacsony (1990-1994, 1997, 2000), de a többiben is az optimum tartomány alsó határán lévı eredmények voltak a jellemzık (24. melléklet). Kísérleti eredményeink varianciaanalízissel történı feldolgozásakor az egyes alanyok bórfelvétele között 15 év alapján szignifikáns különbséget kaptunk (21. ábra).
mg/kg
virágzás (kék) , érés (sárga oszlopok)
45 40 35 30 25 20 15 10 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2 125AA
SO4
alanyok
21. ábra: A Cabernet sauvignon levelek bór tartalma alanyonként, 15 év átlagában (1990 - 2004), virágzáskor és érés idején
TARDÁGUILA et al. (1995) kísérletükben a bórnál nem találtak alanyhatást a 420A, 101-14 és a 41B alanyok között Cabernet sauvignon szılıfajtán. Véleményük szerint az alanyok indukálta növekedési erélyben lévı különbség valószínőleg befolyásolja az ásványi elemek akkumulációját és megoszlását. Néhány alany úgy tőnik elsısorban a vegetatív részek koncentrációjára hat, míg mások a reproduktívakra. Virágzáskor a Cabernet levelekben szignifikánsan alacsonyabb bór koncentrációkat mértünk az 5BB, valamint Fr.148 és Wei.48-as klónja és az 5C Gm.6 alanyú tıkéken. Tavasszal közel azonos, 40 mg/kg körüli bór szintet képviselt az 5C, 5BB Cr.2 klón, a 125AA és az SO4 alanyon lévı Cabernet sauvignon. CSIKÁSZNÉ és DIÓFÁSI (2006) tíz évet meghaladó tartamkísérletben három különbözı termıhelyen is az SO4 kedvezıbb bórfelvételét figyelték meg Cabernet
66
sauvignon szılıfajtánál. Az 5C, 5C Wed., 5BB Cr.2 klón, 125AA és SO4 alanyoknál virágzástólérésig a bór tartalom változásának (csökkenés) mértéke szignifikánsan magasabb, mint a vizsgált többi alanyon. Éréskor az alanyok között kisebb eltérések mutatkoztak, mint virágzáskor. İsszel szignifikánsan magasabb értéket csak az 5BB Cr.2 alanyon lévı tıkék leveleiben mértünk. Említésre méltónak tőnik, hogy a virágzáskori kumulatív eltérések tekintetében a bórnál több alany esetében is a magnézium hatásgörbéik tükörképét kaptuk (22. ábra).
mg/kg 100 5C 80 5C Gm.6 60 5C Gm.10 40 5C Wed. 20 5BB 2004
2003
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
-20
1990.
0 5BB Fr.148 5BB We.48 -40 5BB Cr.2 -60 125 AA -80 S.O.4 -100
22. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori bór tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
Az ültetvényben, bár minden sorköz mővelt, a magas mangán tartalom a jellemzı (25. melléklet). Virágzáskor csak két évben mértünk az alacsony (1991) és optimum szint határán (1993) lévı értékeket. Éréskor minden évben a magas ellátottság a jellemzı, egyes években és alanyoknál nagyon magas értékek is elıfordultak, s az alanyok közötti különbségek is fokozódtak (26. melléklet). Az 5C Gm.6 és az 5BB alanyok a Cabernet levelekben mindkét fenológiai idıszakban szignifikánsan magasabb értékeket idéztek elı, mint a 125AA, 5C és SO4. A virágzáskori mangán értékek ’alanyhatásgörbéin’ (23. ábra) az alanyok többsége az egész vizsgált élettartam alatt a tíz alany átlagát képviselı értéket mutat, vagyis nincs kezeléshatás. Ettıl egy-egy alany jelentısen és trendszerően (5C Gm.6 ill. 125AA - csak az utolsó két évben maradt el az alanyhatás), további kettı (5BB ill. SO4) pedig kisebb mértékben tért el.
67
mg/kg 400 5C 300
5C Gm.6
200
5C Gm.10 5C Wed.
100
5BB 2004.
2003.
2002.
2001.
2000.
1999.
1998.
1997.
1996.
1995.
1994.
1993.
1992.
1991.
1990.
0
-100
5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2
-200
125AA -300 SO4 -400
23. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori mangán tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
A levélanalízis virágzáskor többnyire (10 évben) a vas hiányát mutatja (27. melléklet). Magas értéket a vizsgálati idıszakban csupán egyetlen évben mértünk (1998). A vas tartalom évközben bekövetkezı növekedése miatt azonban ısszel már csak négy évben regisztráltunk hiánykategóriába esı értékeket (28. melléklet). Az alanyok között szignifikáns különbséget csak virágzáskor találtunk. Az 5C és 5BB Fr.148-as alanyú tıkékrıl származó levelek eredményei szignifikánsan magasabbak az 5C Gm.10, 5BB és SO4 alanyokéhoz képest. FARDOSSI et al. (1990) és KOCSIS et al. (1995) ezzel szemben kiemelik az 5BB-t, mely magas vas tartalmat eredményez, viszont kísérleteikben minden alanyon magas volt a ráoltott nemes leveleinek vas tartalma. Eredményeinknek az irodalmi megállapításokkal való ellentmondását a vas felvehetıségének különbözısége okozhatta. Feltételezhetı, hogy amennyiben a vas felvétel limitált, akkor az 5BB azt kevésbé tudja hasznosítani.
A cink tartalmak megfelelı szintet virágzáskor (30-50 mg/kg) hét évben, éréskor öt évben értek el (29-30. mellékletek). Mindkét fenológiai stádiumban két évben mértünk optimum szintet meghaladó értékeket. A többi évben alacsony cink ellátottság volt a jellemzı, sıt éréskor két évben nagyon alacsony értékeket is mértünk. 15 év átlagában a cink értékek alakításában az alanyok hatása statisztikailag nem volt igazolható egyik fenológiai stádiumban sem. Ezért e mikroelem tekintetében az eredmények részletesebb közlésére nem is kerül sor.
68
4.1.5. A must tápelem tartalma KOCSIS és PODMANICZKY (2005) vizsgálatai szerint az alanyok és alany-nemes kombinációk szerint is módosul a must tápelem tartalma. A kéttényezıs varianciaanalízis eredményei szerint a mustban csak a foszfor, magnézium és mangán elemek értékeinek alakításában volt a vizsgált alanyoknak statisztikailag értékelhetı szerepe. A mustból meghatározott további tápelemek mennyiségét a 31-39. mellékletekben közöljük, mivel ezek képezték összefüggés vizsgálataink alapját.
4.1.5.1. Foszfor Az 5C Gm.6, az 5BB és SO4 alanyokról származó Cabernet mustok foszfor tartalma szignifikánsan magasabb, mint az 5C Wed. és az 5BB Wei.48 alanyokon (24. ábra). Ezzel párhuzamosan a Cabernet levelek szignifikánsan magasabb foszfortartalmát figyeltük meg az 5BB és SO4 alanyokon mind virágzáskor, mind pedig érés idején.
levél: P sz.a.% 0,35
must: mg/l 100 90
0,3 80 0,25
70 60
0,2
50 0,15
40 30
0,1
20 0,05 10 0
0 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
virágzás (13 év)
5BB 5BB 5BB Cr.2 125AA Fr.148 Wei.48 érés (13 év) must
SO4 alanyok
24. ábra: A Cabernet sauvignon foszfor állapota alanyonként, 13 év átlagában (1992-2004)
4.1.5.2. Magnézium A mustban a magnézium értékek alakításában a vizsgált alanyok között értékelhetı különbség volt (35. melléklet, 25. ábra). Az 5C Gm.6 és 5BB Fr.148-as alanyklónokról származó Cabernet mustok magnézium tartalma szignifikánsan magasabb, mint a 125AA, SO4, 5BB Wei.48 és 5C alanyok esetében – az alanyoknak ez a besorolása megegyezik a levelek tápelem tartalmánál megállapítottakkal.
69
levél: Mg sz.a.% 0,4
must: mg/l 85
80
0,35
75 0,3 70 0,25 65 0,2 60 0,15
55
0,1
50 5C
5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed.
5BB
virágzás (13 év)
5BB Fr.148
5BB Wei.48
érés (13 év)
5BB Cr.2 must
125AA
SO4 alanyok
25. ábra: A Cabernet sauvignon magnézium státusza alanyonként, 13 év átlagában
4.1.5.3. Mangán A legmagasabb mangán tartalmú mustok az 5C és Gm.6 alanyú tıkékrıl kerültek szüretelésre, ezek értékei szignifikánsan magasabbak, mint a másik két 5C klónon, az 5BB Fr.148 és Cr.2 alanyklónokon valamint a 125AA alanyon lévı Cabernet tıkékrıl származó mustoké (37. melléklet). A mangán esetében az alanyhatás érdekes módon a vizsgálati idıszak elsı felében (1999-ig) kifejezettebb az alanyok többségénél (26. ábra). Így különösen az 5C-nél és Gm.6-os klónjánál, melyek ez idı alatt a legjelentısebb pozitív elmozdulást érték el, majd a késıbbiekben már csak kismértékben változtak kumulált eltéréseik. A negatív eltérés is a vizsgálati idıszak elsı felében mutat meredekebb lefutást, aztán az 5BB Cr.2 klónnál szinte vízszintesen folytatódik, míg a 125AA alanynál tovább csökken és a legalacsonyabb szintet képviseli a kísérlet idıtartama alatt.
70
Mn mg/l 2,5
alanyok 5C
2 5C Gm.6 1,5
5C Gm.10
1
5C Wed.
0,5
5BB 5BB Fr.148 2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
-0,5
1992
0
5BB Wei.48 5BB Cr.2
-1 125AA -1,5 SO4 -2
26. ábra: A Cabernet sauvignon mustok mangán tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 13 éve alatt
4.1.6. Organoleptikus borbírálat eredményei A kísérleti tételek mustja kierjesztésre került és bor készült belıle. A kísérletnek nem képezte szorosan tárgyát a borok vizsgálata. Mivel azonban a dolgozat a gyakorlat számára is hasznosítható ismeretek átadása céljából készült, így röviden összegezzük azokat az eredményeket is, melyek a különbözı alanyokon lévı Cabernet sauvignon borának érzékszervi bírálatából származnak. SCIENZA et al. (1996) az érzékszervi analízis fontosságát abban látja, hogy képes szintetizálni valamennyi agronómiai és genetikai tényezı hatását a bor végsı minıségére. A borminıség számos tényezı között meglévı kölcsönhatás eredménye, ugyanakkor általában ezeknek a tényezıknek a hatását a szılı összetételére és a bor minıségére elkülönítetten vizsgálják, így a szılıültetvény rendszer összetettsége nem igazán helyesen ítélhetı meg. Kísérletünkben az évente kapott rangösszeg átlagokat összegeztük és a 27. ábrán jelenítettük meg. A legalacsonyabb érték jelzi a legjobb minısítést. A vizsgált tíz év alapján a legjobb eredményt a 125AA alanyról származó Cabernet borok érték el, s ezt követték az SO4 és 5BB Cr.2 alanyokról származó tételek. Az összesített rangsor végére az 5C és két geisenheimi klónja került, de a különbségek a minták között nem számottevıek.
71
6,2
4,1
4,1
4
5,3
3,6
4,7
5,6
7,5
7,5
5,6
4,9
7,3
5,8
4,5
5,6
7,1
6,3
7,2
6,8
7,5
4,80
50 2002
2003
6,9
4,1
8,3
6,1
6,9
6,40
7,5
2001
5,5
6,6
7,3
6
6,2
7,20 7,4
40 2000
5,2
7,3
3,6
6,5
4,7 4,5
4,70
6,8
1999
5
4,7
5,4 5,8
6,90 3,8
5,1
30 1998
3,4
4
5,4
3,7
4,60 4,50
3,5
6,8 20 1997
3,2
2,6
7
6,7 3
1994
4,1
4,1 5,70
9,6 4,7 10
1992
5,70
5,4
7,5
9,5 0
8,4
5,3 5,1
6,7
5C
4,40
3,8
7,5
6,4
5C Gm .6
1,8
6,5
3,9
5C Gm .10
4,3
5
5,6
5C Wed.
4,9 6
4,4
5BB
4
7,3
2
5BB Fr.148
4,5
4,4
4
5BB Cr.2
3,6
4,7
125AA
5BB Wei.48
5
7,7
SO4
60
70
2004
27. ábra: A különbözı alanyokról származó Cabernet sauvignon borok értékítéletében kialakult rangsor, 10 évjárat összegzett eredményei alapján
4.2. Összefüggés vizsgálatok eredményei Az összefüggés vizsgálatban szereplı paramétereket minden esetben a Cabernet sauvignon szılıfajtán mértük (10 különbözı alanyon). Amennyiben a teljes adatbázisra végeztük el a számításokat, akkor általánosan a Berlandieri x Riparia Teleki alanyokra oltott nemes fajtára vonatkozó összefüggésnek tekinthetı a kapott eredmény. Az egyes alanyfajtákra külön is elvégzett számításmenet az alanyhatások kifejezıdésének kimutatását szolgálta. Az összefüggés jellege nem feltétlenül ok-okozati jellegő, sokkal inkább egy külsı (nem vizsgált tényezı) tekinthetı oknak, s a vizsgált paraméterek ehhez képest mutatnak egymástól nem független reakciót.
4.2.1. A levelekben mért tápelem tartalmak közötti összefüggések Az adatbázis egészét nézve (1992 és 2004 között) korrelációanalízissel megállapítható, hogy a virágzáskori és az éréskori elemtartalom között kapcsolat van a levelekben. Kísérletünkben az összefüggés a következı elemeknél igazolt: kálium (r=0,40), foszfor (r=0,33), kalcium (r=0,37), magnézium (r=0,52), mangán (r=0,33), cink (r=0,32) és bór (r=0,42). Az elvégzett korrelációszámítás rávilágított azoknak az összefüggéseknek a szorosságára is, melyek a különbözı elemek között állnak fenn – azonos idıpontból származó mintában vagy a virágzáskori és éréskori adatok kapcsolatában.
72
A számos lehetséges összefüggés közül a következık a legfontosabbak, s részletesebben csak ezekkel foglalkozunk a dolgozat keretében: -
a virágzáskori eredmények közül a nitrogén és a bórtartalom összefüggése (r=0,51),
-
a virágzáskori mangán tartalom és az éréskori cink tartalom közötti kapcsolat (r=0,54),
-
az éréskori mangántartalom összefüggése a szintén éréskori kálium (r= -0,64), magnézium (r=0,59) és kalcium (r=0,50) eredményekkel.
Az összefüggés típusának megállapítására regresszió számítást végeztünk a 130 adatpárral (10 alany 13 éves adata) és alanyonként is. A levelek virágzáskori bór és nitrogén tartalma közötti kapcsolat a teljes adatbázisra nézve lineáris pozitív összefüggést mutat. Az egyes alanyokat külön értékelve (28. ábra) az 5C, 5C Wed. és 5BB Wei.48-as alanyok esetében az egyenes, míg a többi szignifikáns összefüggést tükrözı alanynál a másodfokú polinom jobb illeszkedést mutat az adatokkal. A bór és nitrogén tartalom közötti összefüggés hátterében a CAMACHO-CRISTÓBAL és GONZÁLEZ-FONTES (1999 in KELLER, 2005a) által megfogalmazottak állhatnak, mely szerint a bór esszenciális elem az ATP pumpa mőködéséhez, így a B hiánya erısen csökkenti a gyökerek nitrát felvételét. KELLER (2005a) megfigyelte, hogy visszafogott N felvétel a bórhiányos tıkéknél alacsony levél N tartalmat eredményez, és alacsony cukor és keményítı akkumulációt a levelekben. A mangán virágzáskori értéke és a cink éréskori eredménye közötti kapcsolatot mind a teljes adatbázis, mind a szignifikáns összefüggést mutató nyolc alany esetében (29. ábra) a minimumponttal rendelkezı másodfokú polinom jellemzi. Az adatbázis egészét nézve a minimumpontot a 18 mg/kg éréskori cink tartalom jelenti, ami 210mg/kg-es virágzáskori mangán értékhez köthetı. Az egyes alanyokhoz kapcsolódóan– különösen a cink érték vonatkozásában – jelentıs az eltérés. Az 5BB Wei.48 és 125AA alanyokon a minimumérték 10mg/kg alatti, ami 190200 mg/kg mangán mellett érvényesült. A többi alanynál is 180-210-es magas mangán értékekhez kötıdik az alacsony cink érték, de annak értéke 14-18 mg/kg közötti. A görbék tanúsága szerint a két elem között a lineáris negatív összefüggés 80-150 mg/kg közötti mangán tartalom mellett a legkifejezettebb.
73
sz.a.% 5,5
sz.a.% 5,5
5C alany
5 N virágzás
N virágzás
5 4,5 4 y = 0,0277x + 3,0503 R2 = 0,3675
3,5
10
20
30
sz.a.% 5,5
40 50 B virágzás
60
y = 0,0022x2 - 0,1255x + 5,6748 R2 = 0,5111 10
30 B virágzás 50
sz.a.% 5,5
5C Wed.
mg/kg 70
5BB Fr.148
5 N virágzás
N virágzás
4
3
70 mg/kg
5
4,5
4,5 4 y = 0,0246x + 3,1526 R2 = 0,5658
3,5
4
3,5
y = -0,0024x2 + 0,1817x + 0,8635 R2 = 0,4371
3
3 10
20
sz.a.% 5,5
30
40 50 B virágzás
60
10
70 mg/kg
sz.a.% 5,5
5BB Wei.48
30
50 B virágzás
N virágzás
70 mg/kg
5BB Cr.2 2
y = 0,0015x - 0,1056x + 5,7403 R2 = 0,3076
5
5 N virágzás
4,5
3,5
3
4,5
4,5 4 y = 0,0323x + 3,0357 R2 = 0,6428
3,5
4
3,5
3
3 10
20
30
sz.a.% 5,5
40 50 B virágzás
60
70 mg/kg
10
sz.a.% 5,5
125AA
50
70 mg/kg
SO4 2
y = 0,0009x - 0,0568x + 4,7564 R2 = 0,5573
y = 0,0007x - 0,0331x + 4,1706 R2 = 0,5717
5 N virágzás
5
30 B virágzás
2
N virágzás
5C Gm.10
4,5
4,5
4 3,5
4
3,5
3
3 10
20
30
40 50 B virágzás
60
70 mg/kg
10
30
50 B virágzás
70 mg/kg
28. ábra: A nitrogén és bór tartalom összefüggése a Cabernet sauvignon levelekben virágzáskor, a szignifikáns alanyhatást mutató alanyokon
74
mg/kg 70
5C alany y = 0,0024x - 0,8767x + 97,816 R2 = 0,4116
60
40
Zn érés
Zn érés
50 40
30
30
20
20
10
10
0
0 0
50
100
150 200 Mn virágzás
0
100 150 200 Mn virágzás
250 300 mg/kg
5BB Fr.148
mg/kg
50 Zn érés
50 40 30
40 30
20
20
10
10
0
0 50
100
150 200 Mn virágzás
250
0
300 mg/kg
50
100
150 200 Mn virágzás
250
300 mg/kg
5BB Cr.2
mg/kg
5BB Wei.48
mg/kg
y = 0,0027x2 - 1,0217x + 113,04 R2 = 0,3714
60
y = 0,0021x2 - 0,8847x + 107,45 R2 = 0,4201
0
50
70
60
Zn érés
250 300 mg/kg
5C Wed.
mg/kg
70
70
70 y = 0,0034x2 - 1,3981x + 150,41 R2 = 0,6963
60
y = 0,0025x2 - 0,953x + 107,24 R2 = 0,4573
60 50 Zn érés
50 Zn érés
y = 0,0017x2 - 0,7276x + 93,792 R2 = 0,447
60
50
40 30
40 30
20
20
10
10 0
0 0
50
100
150 200 Mn virágzás
0
250 300 mg/kg
100
150 200 Mn virágzás
250
300 mg/kg
SO4
70
2
y = 0,003x - 1,1496x + 119,79 R2 = 0,6316
60
50
mg/kg
125AA
mg/kg 70
y = 0,0017x2 - 0,7254x + 93,155 R2 = 0,5292
60 50 Zn érés
50 Zn érés
5C Gm.10
mg/kg 70
2
40 30
40 30
20
20
10
10 0
0 0
50
100
150 200 Mn virágzás
250 300 mg/kg
0
50
100
150 200 Mn virágzás
250 300 mg/kg
29. ábra: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori mangán és éréskori cink tartalma közötti összefüggés, a szignifikáns alanyhatást mutató alanyokon
75
Az éréskori mangán értékek alakulásával három makroelem is összefüggést mutatott: a kálium, magnézium és kalcium éréskori szintje, ezért pathanalízissel értékeltük az egyes elemek hatását az egész adatbázisban ill. alanyonként is (12. táblázat). Az egész adatbázisban a mangán értékek alakulására a három vizsgált elem összhatása 61%-os volt, s ezen belül a legnagyobb közvetlen hatás a káliumnak tulajdonítható (22%), de emellett számottevı a magnézium (15%) s e két elem együtthatása (10%) is. Az egyes alanyok vonatkozásában különkülön értékelve az adatokat: az általános tendencia az 5C alanyra volt leginkább jellemzı, ahol az összhatás a legnagyobb, 85,6%-os. Az összhatáson belül a kálium közvetlen hatása domináns a következı alanyoknál: 5C, 5C Wed., 5BB, 5BB Fr.148, 5BB Wei.48. Ezeknél az alanyoknál jelentıs továbbá a kálium és magnézium együttes hatása is az összhatáson belül. Az 5BB Fr.148-as alanynál a 80,8%-os összhatásból a kálium közvetlen és magnéziummal együttes hatása 72%-t tesz ki. A magnézium dominanciáját az összhatáson belül elsısorban az 5C Gm.10 alanynál valamint az SO4-nél látjuk, amihez még jelentıs kálium-magnézium együttes hatás is tartozik. Az alanyok többségénél a kalcium közvetlen hatása elenyészı az összhatáson belül, azonban két alanynál – az 5BB Cr.2-nél és 125AA-nál – domináns (46% ill. 38%). Az 5BB Cr.2-nél emellett jelentıs a kálium és kalcium együttes hatás is, amit viszont mérsékel az ellentétes irányú magnézium-kalcium együttes hatás.
76
12. táblázat: Path-analízis eredménytáblázata, az éréskori mangán értékek alakulására 10 alanyra változó K- érés (X1)
Mg- érés (X2)
Ca- érés (X3)
Hatások
Képlet
összesen
Alanyok 5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2
125AA
SO4
Közvetlen
X1
p12
22,072
44,602
19,652
16,688
58,535
31,315
67,940
38,095
17,084
1,936
13,648
Közvetett
X2
p22*r122
1,185
0,941
3,181
3,962
1,236
0,241
0,071
0,574
0,274
0,177
2,952
X3
p32*r132
0,335
0,007
0,245
0,301
0,047
0,942
0,112
0,612
11,689
1,567
1,344
Közvetlen
X2
p22
15,368
26,014
21,916
29,800
6,471
2,977
0,448
3,736
5,005
4,651
23,439
Közvetett
X1
p12*r122
1,702
1,613
2,852
2,219
11,185
2,536
10,769
5,854
0,934
0,074
1,719
X3
p32*r232
0,502
0,008
0,511
0,336
0,173
4,008
0,254
2,575
10,420
9,060
0,121 13,570
Közvetlen
X3
p32
2,667
0,053
1,559
1,275
0,341
10,286
1,876
11,726
45,987
37,669
Közvetett
X1
p12*r132
2,768
5,540
3,084
3,945
8,031
2,868
4,048
1,988
4,342
0,081
1,352
X2
p22*r232
2,893
3,748
7,186
7,864
3,273
1,160
0,061
0,820
1,134
1,119
0,208 12,694
Együttes
X1-X2
2*p1*p2*r12
10,227
12,956
15,813
16,264
17,015
5,495
4,395
9,354
-4,324
1,170
X1-X3
2*p1*p3*r13
5,435
1,081
4,386
4,484
-3,312
10,862
5,512
9,656
28,262
3,483
8,566
X2-X3
2*p2*p3*r23
5,556
0,889
6,695
6,332
-2,114
6,908
0,674
6,203
-14,444
12,983
3,363
Összes
ry12
61,325
85,595
70,022
74,843
76,935
67,843
80,845
78,770
77,571
61,893
75,280
Maradék
1- ry12
38,675
14,405
29,978
25,157
23,065
32,157
19,155
21,230
22,429
38,107
24,720
77
4.2.2. A must tápelem tartalmának összefüggése a levelek tápelem tartalmával, tápelem kölcsönhatások a mustban Az adatbázis egészét nézve korrelációanalízissel megállapítható, hogy pozitív összefüggés van a levelekben (virágzáskor ill. éréskor) mért elemtartalom és a must elemtartalma között a foszfor (r=0,58 ill. 0,40) és kalcium (r=0,33 ill. 0,43) elemek esetében. A kálium (r=0,44) és cink (r=0,37) elemeknél az éréskori érték és a must elemtartalma korrelál. Ezek közül csak a legszorosabb kapcsolatot mutató összefüggést emeljük itt ki. A levelekben mért foszfor mennyisége pozitív lineáris összefüggést mutat a must foszfor tartalmával virágzáskor a teljes mérési tartományban, míg éréskor ~ 0,2% foszfor tartalomig. Az alanyok szintjén kapott lineáris regressziós együtthatók értékét a 13. táblázat tartalmazza.
13. táblázat: Cabernet sauvignon levelek és mustok foszfor tartalma közötti összefüggés az egyes alanyokon Alanyok 5C 5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed. 5BB 5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2 125 AA SO4
A levelek és a must virágzáskori P A levelek és a must éréskori P tartalma közötti lineáris regressziós együtthatók értéke 0,64 0,33 0,56 0,59 0,44 0,59 0,41 0,46 0,36 0,30
Megállapítható, hogy a levelek virágzáskori foszfor tartalma és a must foszfor tartalma közötti korreláció hét alany esetében is fennáll, kivételt jelentenek az 5BB, 125AA és SO4 alanyok. A kivételt képezı alanyokon - 15 év átlagában - a levelekben virágzáskor a legmagasabb foszfor szinteket mértük. A Cabernet levelekbıl éréskor meghatározott foszfor mennyisége és a must foszfor tartalma között gyengébb a kapcsolat, mint a virágzáskori értékekkel és csak három alany esetében figyelhetı meg. Eredményeink azokkal az irodalmakkal vannak összhangban, melyek bizonyos alanyok esetében – és több tápelem vonatkozásában is – a levelek és a must tápelem tartalma közötti pozitív összefüggést hangsúlyozzák. GARCIA et al. (2001a) munkájával, akik az alanyok hatását a kálium, kalcium és magnézium elemtartalomra a levelekben és mustban azonos irányúnak találták, de nem minden alany esetében volt szignifikáns az összefüggés. HEPNER és BRAVDO (1985), valamint ATTIA et al. (2004) is beszámoltak arról a pozitív korrelációról, ami a levél és must kálium tartalma között fennáll. MPELASOKA et al. (2003) szerint érdekes a bogyó és a levélnyél kálium tartalma közötti összefüggés, melyet egyesek nem
78
tapasztaltak, míg mások pozitív összefüggést találtak. Valószínőleg ebben meghatározó lehetett a vizsgált alanykör, valamint a termıhelyi adottságok is. Kísérletünkben a levélben tapasztalt nitrogén - bór ill. mangán - cink elempárok közötti összefüggések a musthoz kötıdıen is megfigyelhetık. A számítások összefüggésre utalnak az éréskori nitrogén tartalom és a must bór tartalma között (r=0,57), de a levelek éréskori bór tartalma és a must nitrogén taralma között is (r=0,47). A levél nitrogén és must bór tartalom közötti kapcsolat hat alanynál szignifikáns: az 5C mindhárom klónjánál, az 5BB Fr.148 és Cr.2 klónjainál és az SO4 alanynál (14. táblázat). A nitrogén és bór közötti összefüggés egyik vonatkozásban sem volt igazolható az 5BB alanynál, a többi vizsgált alanynál azonban felfedezhetı a nitrogén- és bórtartalom közötti kapcsolat (28. ábra, 14. táblázat).
14. táblázat: A Cabernet sauvignon levelek és mustok tápelem tartalma közötti összefüggés az egyes alanyokon Alanyok 5C 5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed. 5BB 5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2 125 AA SO4
A levelek éréskori N és a must B A must Zn és Mn tartalma közötti regressziós együtthatók értéke 0,52 0,74 0,70 0,47 0,46 0,69 0,52 0,75 0,52 0,60 0,37 0,54 0,54 0,44 0,31 0,37
A mustban a cink és mangán tartalom alakulása (r=0,70) nagyon szoros összefüggést mutat. Mivel minden alanynál szoros korreláció volt a mustban a cink és mangán tartalom között (13. táblázat), ezért ezt külön hangsúlyozni szeretnénk, bár magyarázatát nem ismerjük. Kiemelendı, hogy a legszorosabb összefüggést a mustban annál a két alanynál kaptuk (5C Gm.6 és 5BB), ahol a levélértékek között nem volt igazolt az összefüggés. GARCIA et al. (2001b) megállapították, hogy a tápelem antagonizmusok nemcsak a levélben, hanem a mustban is mőködnek. Így a pozitív kölcsönhatás (szinergizmus) sem zárható ki a mustban a cink és mangán esetében.
4.2.3. A termésparaméterek összefüggése a levelek tápelem tartalmával, valamint a különbözı elemek mennyiségének egymáshoz viszonyított arányával 4.2.3.1. A termésmennyiséghez és mustfokhoz kapcsolódó összefüggések A fürttermés mennyiségével összefüggést a levél tápelem tartalmak közül a virágzáskori vastartalommal (pozitív korreláció, r=0,44) és az éréskori nitrogén tartalommal
79
(negatív korreláció, r= -0,48) fedezhetünk fel a 13 éves adatbázisban (1992-2004). Ugyanakkor mindkét elem a mustfokkal ellentétes irányú összefüggést mutatott. Az alanyok szerint külön-külön vizsgálva az eredményeket megállapítható, hogy a termés mennyiség és a levelek virágzáskori vas tartalma között a vizsgált alanyok felénél szignifikáns az összefüggés (30. ábra), míg a mustfokkal csupán az 5C alanynál. Így a virágzáskor meghatározott magasabb vas értékekhez rendszerint magasabb terméseredmény is társul, de ezzel párhuzamosan a mustfok csökkenése is valószínősíthetı elsısorban az 5C alanyú Cabernet sauvignon-nál.
6
6
5
5
4 3 2
4 3 2
y = 0,0225x + 2,3947 R2 = 0,4298
1
y = 0,0254x + 2,3213 R2 = 0,3353
1
0
0 0
50
100 Fe virágzás
150
0
6
6
5
5
4
4
termés
7
3 y = 0,0005x2 - 0,0511x + 5,1846 R2 = 0,546
1 0 50
100 Fe virágzás
150 mg/kg
150 mg/kg
5BB Fr.148
kg/tı
3 2 1 0
0
100 Fe virágzás
7
2
50
mg/kg
5BB
termés
5C Gm.6
kg/tı 7
termés
termés
5C alany 7
0
50
y = 0,0003x2 - 0,044x + 5,1696 R2 = 0,4829 100 150 200 Fe virágzás mg/kg
5BB Cr.2 7 6
termés
5 4 3 2
y = 0,0271x + 2,0046 R2 = 0,3465
1 0 0
50
100 Fe virágzás
150 mg/kg
30. ábra: A levelek virágzáskori vas tartalma és a termésmennyiség közötti összefüggés, alanyonként
80
A termésmennyiség és a levelekbıl éréskor meghatározott nitrogén tartalom közötti összefüggés szignifikáns volt az 5C Gm.6, 5C Gm.10, 5BB Fr.148, 5BB Cr.2, 125AA és SO4 alanyokon lévı Cabernet sauvignon-nál (31. ábra). Az egyenessel leírt legszorosabb összefüggést az 5C Gm.6-nál kaptuk. Valamennyi alanynál azonban a másodfokú polinom illesztésével a regressziós együtthatót növelni lehetett. Az 5C Gm.6-os klónt kivéve a görbe elsı szakaszára esı nitrogén tartományban (~2,2 N sz.a.%-ig) nincs a termésmennyiség alakulásával értékelhetı kapcsolat, viszont a magasabb éréskori nitrogén értékekhez alacsonyabb termés társult.
5C Gm.10 7
6
6
5
5
4
4
termés
termés
5C Gm.6 7
3 2
3 2
y = 3,2451x2 - 17,957x + 28,051 R2 = 0,5593
1
y = -3,6882x2 + 13,998x - 8,2183 R2 = 0,3673
1
0
0 1,5
2
2,5
3
1,5
2
3 sz.a.%
5BB Cr.2
7
7
6
6
5
5 termés
termés
5BB Fr.148
4 3 2
4 3 2
0 1,5
2
2,5 N érés
sz.a.%
y = -6,2967x2 + 23,153x - 16,481 R2 = 0,313
1
y = -3,7183x2 + 14,691x - 10,352 R2 = 0,407
1
0 1,5
3
2
7
6
6
5 termés
7
4 3
3 sz.a.%
SO4
kg/tı
8
5
2,5 N érés
125AA
termés
2,5 N érés
sz.a.%
N érés
4 3 2
2
y = -15,728x2 + 65,537x - 63,282 R2 = 0,425
1
y = -7,1146x2 + 29,432x - 25,719 R2 = 0,2829
1
0
0 1,5
2
2,5 N érés
3 sz.a.%
1,5
2
2,5 N érés
sz.a.%
3
31. ábra: A levelek éréskori nitrogén tartalma és a termésmennyiség közötti összefüggés, alanyonként
81
A Cabernet sauvignon fajtán a legmagasabb terméshez tartozó éréskori nitrogén érték a levelekben 1,84 (5BB Cr.2) és 2,08 (125AA) között mozgott. Szignifikáns volt a kapcsolat az 5C Wed., az 5BB, az 5BB Fr.148 és 5BB Wei.48 alanyokon. Valamennyi alanynál az összefüggés típusa lineáris, a magasabb éréskori nitrogén értékekhez magasabb mustfok érték járult. Az alanyszintő eredmények összevetésébıl az tőnik ki, hogy az éréskori nitrogén értékek összefüggése a termésmennyiséggel és mustfokkal ellentmondásba csak az 5BB Fr.148-as alanyon került. A termésmennyiség csökkenése (ami 2,2-es nitrogén sz.a.% érték felett prognosztizálható) a mustfok növekedését eredményezi. VIDA et al. (1987) 10 év adatainak feldolgozásakor a virágzáskor, valamint éréskor szedett levelek kálium tartalma és a termésátlag között mindig találtak pozitív összefüggést. FAILLA et al. (1990) szerint is a tápelemek közül a kálium szorosan összefügg a termésszinttel, ez csökkenti a cukor és kálium akkumulációt a bogyóban és növeli a savtartalmát – valamint csökken a levél kálium tartalma. Kísérletünkben a fentiekkel nem ellentmondásban, a legszorosabb összefüggést a levelek kálium tartalma (elsısorban a virágzáskori értékek) és a mustfok alakulása között (r= -0,59 ) találtunk. A mustfok és a kálium tartalom közötti negatív összefüggést kiemeli HEPNER és BRAVDO (1985) is, de kísérletükben a káliumnak a termésszintre gyakorolt kedvezı hatása is igazolt volt.
15. táblázat: A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori K tápelem tartalma és mustfoka közötti összefüggés az egyes alanyokon A teljes adatbázisban az összefüggést a negatív
Alanyok
iránytangenső egyenes 0,35-ös regressziós együttható mellett írja le, míg a másodfokú polinommal az R2 értéke 0,427-re nıtt. A görbe minimum pontja a levelek virágzáskor mért 1,58 K sz.a. % értékénél jelentkezett, 18,8 Mmo értékkel. Az alanyokra egyenként elvégzett számítások alapján (15. táblázat) a két változó közötti kapcsolatot jól írja le a negatív iránytangenső egyenes az 5C, 5C Gm.6, 5BB Fr.148
5C 5C Gm.6 5C Gm.10 5C Wed. 5BB 5BB Fr.148 5BB Wei.48 5BB Cr.2 125 AA SO4
Lineáris R2 érték (R2 érték polinomnál) 0,58 0,42 0,29 (0,44) 0,62 0,30 (0,47) 0,30 (0,39) 0,60
és SO4 alanyoknál (R2= 0,4-0,6 közötti). Hasonló regressziós együtthatójú kapcsolatot csak a másodfokú polinom illesztésével értünk el az 5BB, az 5BB Wei.48 és 125AA alanyoknál. Szignifikáns összefüggést figyeltünk meg a mustfok és a levél tápelem tartalmak közül az éréskori magnézium értékek között a teljes adatbázisban. Amennyiben a számítást alanyonként is elvégeztük akkor szignifikáns összefüggést csak az 5C Gm.10-es klón esetében kaptunk a két változó között. MÁJER (2004) évjárattól függıen, Olasz rizling fajtán a magnézium trágyázás kedvezı hatását figyelte meg a terméshozamra és a must cukortartalmára.
82
Mivel a növények tápanyagfelvétele és anyagcseréje során az egyes tápelemek egymással kölcsönhatásban fejtik ki hatásukat ezért meghatároztuk a legfontosabb tápelem arányokat is – az éves átlagokból és külön csak a virágzáskori, ill. éréskori eredményekbıl is. Az alábbi 15 tápelem aránynak vizsgáltuk a termésparaméterekkel való kapcsolatát: N/K, N/P, N/Ca, N/Mg, K/Mg, K/Ca, K/B, K/Mn, P/Zn, P/Fe, P/Ca, Mg/Fe, Ca/Fe, Mn/Mg, Mn/Fe (BERGMANN, 1979). A teljes adatbázisra a termés mennyiséggel szignifikáns korrelációt csak a virágzáskori adatokból meghatározott N/K aránnyal (r= -0,34), valamint a P/Fe (r= -0,42) és Ca/Fe (r= -0,34) hányadosokkal kaptunk. Mindhárom összefüggés iránya negatív, ami virágzáskor a káliumnak a nitrogénnel, valamint a vas foszforral és kalciummal szembeni relatív hiányának terméscsökkentı hatására utal. A termésmennyiség és a N/K arány közötti összefüggés jól jellemezhetı lineáris regresszióval. DULA (1987) is összefüggést talált a különbözı idıpontban győjtött levelek N/K aránya és a terméseredmények között. A P/Fe és Ca/Fe arányok és a terméshozam közötti kapcsolatot a másodfokú polinomok jobban jellemzik. KOCSIS és LEHOCZKY (2000) nem találtak összefüggést alany-nemes kombinációnként a mustfok és a levelek tápelem tartalma között, viszont a tápelem arányokkal igen. Eredményeik szerint a virágzási adatokból számított N/P és N/K arány szoros korrelációt mutatott a Magyar rizling esetében a must cukortartalmával. A Vinitor-Fercal kombinációban pedig a magas P/K arány mellett a must cukortartalma is fokozódott. Ez az összefüggés összhangban van az általunk is kimutatott negatív összefüggéssel a mustfok és a levelek kálium tartalma között. Kísérletünkben három káliumhoz kapcsolódó tápelem arány és a mustfok közötti összefüggés szorossága hasonló mértékő mind a virágzáskori értékeknél, mind az éves átlagból számolva. Ezek közül mutatjuk be, az éves átlagokból számolt N/K (r=0,57) és K/Mg hányadosokat (r= -0,53), valamint a virágzási eredményekbıl meghatározott K/Ca arányt ( r= -0,55). A N/K arány a termésmennyiséggel ellentétes és gyengébb összefüggést mutatott, mint a mustfokkal. A mustfoknak azokkal az arányokkal való kapcsolata, ahol a kálium a számlálóban van negatív, míg ahol a nevezıben ott pozitív – az adatbázis egészére a másodfokú polinom jobban írja le a káliumos tápelem arány és mustfok közötti kapcsolatot, mint az egyenes. A N/K arány 1,84-es értékénél volt az adatbázis alapján a mustfok minimuma (18,8). Az egyes alanyokra külön-külön elvégezve a regresszió-számítást három alanyt kivéve (5BB, 5BB Cr.2, 125AA) a két változó közötti összefüggés szignifikáns (32. ábra). Ezek közül a kapcsolat lineáris jellegő az 5C és 5BB Wei.48 alanyoknál, míg a többi alanynál a regressziós együtthatóban növekedést eredményez a másodfokú polinom illesztése. A vizsgált alanyok rendszerint 2,1 és 2,5 közötti éves átlagból számított N/K aránynál mutattak a görbe alapján minimális mustfok tartományt, 18,5-19 közötti értékeket (ami abszolút értékben nem alacsony).
83
5C
22
22
21
21
20
20
19 18 17
15 0,00
1,00
2,00
5,00
18
16 15 0,00
6,00
22
22
21
21
20
20
19 18
15 0,00
1,00
2,00
3,00 4,00 N/K arány
Mmo 23
4,00
5,00
15 0,00
6,00
5C Wed.
18
16
y = 0,9645x2 - 4,8787x + 25,158 R2 = 0,3733 2,00
Mmo 23 22
21
21
20
20
mustfok
22
19 18
16 15 0,00
1,00
2,00
3,00 4,00 N/K arány
Mmo
5,00
6,00
6,00
5BB Wei.48
19 18 17
y = 1,2726x2 - 6,3737x + 26,646 R2 = 0,5829
4,00 N/K arány
5BB Fr.148
17
6,00
19
17 y = 0,5751x2 - 2,7574x + 22,278 R2 = 0,4053
16
2,00
Mmo 23
5C Gm.10
17
y = 0,521x2 - 2,5971x + 22,215 R2 = 0,4739
N/K arány
mustfok
mustfok
Mmo 23
3,00 4,00 N/K arány
5C Gm.6
19
17
y = 1,2103x + 16,012 R2 = 0,3763
16
mustfok
Mmo 23
mustfok
mustfok
Mmo 23
y = 1,0511x + 16,298 R2 = 0,3728
16 15 0,00
2,00
4,00
6,00
N/K arány
SO4
23 22 mustfok
21 20 19 18 17
y = 0,7227x2 - 3,0409x + 21,754 R2 = 0,4336
16 15 0,00
1,00
2,00
3,00 4,00 N/K arány
5,00
6,00
32. ábra: Az éves átlagokból képzett N/K arány összefüggése a Cabernet sauvignon mustfok értékeivel, alanyonként
84
A K/Mg arány 5,8-es értékéhez tartozik a legalacsonyabb mustfok (18,7 Mmo). Ez a K/Mg-ra megadott optimum tartományon belül (3 és 7 között) van (7. melléklet).
Mmo 23
5C
22
22
21
21
20
20
mustfok
mustfok
Mmo 23
19 18 y = -0,9373x + 24,054 R2 = 0,5579
16
18
0
2
Mmo 23
4 6 K/Mg arány
8
y = 0,3822x2 - 3,8238x + 28,161 R2 = 0,5723
16 15
15
0
10
2
Mmo
5BB Fr.148
4 6 K/Mg arány
8
10
5BB Wei.48
23
22
22
21
21
20
20
mustfok
mustfok
19
17
17
19 18 17
y = 0,3334x2 - 3,5239x + 27,876 R2 = 0,5272
16 15
19 18 17
y = 0,3541x2 - 3,5734x + 27,712 R2 = 0,4644
16 15
0
2
Mmo 23
4 6 K/Mg arány
8
10
0
2
Mmo 23
125AA
22
22
21
21
20
20
4 6 K/Mg arány
8
10
SO4
mustfok
mustfok
5C Gm.10
19
19 18
18 17
17 y = 0,2939x2 - 3,5158x + 29,41 R2 = 0,4278
16 15 0
2
4 6 K/Mg arány
8
10
y = 0,1043x2 - 1,5948x + 24,537 R2 = 0,4514
16 15 0
2
4 6 K/Mg arány
8
10
33. ábra: Az éves átlagokból képzett K/Mg arány összefüggése a mustfok értékekkel, alanyonként
Alanyonként is elvégezve a számításokat (33. ábra), azt figyelhetjük meg, hogy a 18,6 körüli mustfok minimumhoz az 5C Gm.10, 5BB Fr.148 és Wei.48-as alanyoknál 5-5,3 közötti K/Mg arány tartozik a vizsgált 13 év alapján. A 125AA és az adatbázis egésze tekintetében a mustfok minimum 18,7 - 18,9, amihez az elızınél magasabb 5,8-6,0-os K/Mg arány párosult. A legalacsonyabb mustfok az SO4-re jellemzı (18,4), amihez viszont az elıbbiekhez képest kiugróan
85
magas K/Mg arány – 7,65-ös – járult. Az SO4-nél közel lineáris összefüggés állt fenn a mustfok és a K/Mg arány között, hasonlóan az 5C-hez. A vizsgált alanyok szerint értékelve a minimumpont helyét látható, hogy a jobb magnézium hasznosítású alanyokon a mustfok szélsı értéke alacsonyabb K/Mg aránynál következett be, mint a kedvezıtlenebb magnéziumhasznosítású alanyokon. A virágzáskori kálium értékek relatív túlsúlyának a kalciummal szemben szintén hatása volt a mustfokok alakulására. A negatív összefüggést jól írja le a lineáris kapcsolat az 5C, 5C Gm.6, 5BB, 5BB Fr.148, 125AA és SO4 alanyokon (34. ábra). Az összefüggést leíró egyenes meredeksége az SO4 alanynál a legnagyobb a vizsgált 13 év eredményei alapján. Mmo 23
5C
22
22
21
21
20
20
mustfok
mustfok
Mmo 23
19 18 17
y = -6,9237x + 23,38 R2 = 0,3987
15 0,0
0,2
Mmo 23
0,4 0,6 K/Ca virágzás
0,8
0,0
1,0
5BB
0,2
Mmo 23
22
22
21
21
20
20
0,4 0,6 K/Ca virágzás
0,8
1,0
0,8
1,0
0,8
1,0
5BB Fr.148
mustfok
mustfok
18
16
15
19
19
18
18
17
17
y = -5,9643x + 22,699 R2 = 0,3684
16
y = -7,4252x + 23,797 R2 = 0,4788
16
15
15 0,0
0,2
Mmo 23
0,4 0,6 K/Ca virágzás
0,8
1,0
0,0
22
22
21
21
20
20
19 18 17
SO4
18 y = -8,2465x + 24,355 R2 = 0,4476
16
15
0,4 0,6 K/Ca virágzás
19
17
y = -7,2792x + 23,882 R2 = 0,3248
16
0,2
Mmo 23
125AA
mustfok
mustfok
19
17
y = -7,5096x + 24,271 R2 = 0,5821
16
5C Gm.6
15 0,0
0,2
0,4 0,6 K/Ca virágzás
0,8
1,0
0,0
0,2
0,4 0,6 K/Ca virágzás
34. ábra: A virágzáskori értékekbıl képzett K/Ca arány összefüggése a mustfok értékekkel, alanyonként
86
4.2.3.2. Titrálható savtartalomhoz kapcsolódó összefüggések A korrelációszámítás eredményeként megállapítható, hogy a savtartalom és a levelek virágzáskori (r= 0,51) ill. éréskori bórtartalma (r= 0,43), valamint az éréskori foszfor tartalma (r=0,5) közötti kapcsolat pozitív. A cink tartalommal (mindkét idıpontban, de elsısorban éréskor (r= -0,46) negatív összefüggést kaptunk. CSIKÁSZ-KRIZSICS és DIÓFÁSI (2007) a levelek virágzáskori bór koncentrációja és a must minıségi paraméterek (titrálható savtartalom, mustfok) között feltárt kapcsolatot publikálták. A levelek bór tartalma és a titrálható savtartalom közti összefüggés mellett, a levelek bórtartalma és a mustfok közötti negatív, továbbá a must bór tartalma és pH-ja között pozitív korreláció került bemutatásra. Ezekben az összefüggésekben a bór a káliummal megegyezı irányú korrelációt mutat. A savtartalom és a virágzáskori bórtartalom közötti összefüggést az 5BB Fr.148 és 125AA alanyoknál az egyenes jól közelíti, de az 5C Gm.10, 5C Wed. és 5BB Cr.2 alanyoknál is az egyenestıl alig eltérı meredekségő másodfokú polinom írja le (35. ábra). Az 5C alanynál az összefüggést leíró görbe minimumpontja a 34-es virágzáskori bórtartalomhoz tartozó 9,7 g/l savtartalomnál volt.
87
5C
11 9 y = 0,0081x2 - 0,5552x + 19,219 R2 = 0,5288
7
20
30
g/l 15
40 50 B virágzás
60
titr. savtartalom
13
5
titr. savtartalom
g/l 15
11 9 y = 0,0044x2 - 0,1872x + 11,548 R2 = 0,3614
7 5
70 mg/kg
20
5C Wed.
30
g/l 15
40 50 B virágzás
60
70 mg/kg
5BB Fr.148
13
13
11
11 9 y = 0,0024x2 - 0,1021x + 10,708 R2 = 0,4405
7
9 y = 0,1456x + 6,2092 R2 = 0,3077
7 5
5 20
30
40 50 B virágzás
60
20
70 mg/kg
5BB Cr.2
13 11 9 y = 0,0068x2 - 0,4112x + 15,974 R2 = 0,5702
7 5 20
30
40 50 B virágzás
30
g/l 15
60
70 mg/kg
titr. savtartalom
g/l 15 titr. savtartalom
5C Gm.10
13
titr. savtartalom
titr.savtartalom
g/l 15
40 50 B virágzás
60
70 mg/kg
125AA
13 11 9 y = 0,097x + 6,4768 R2 = 0,5534
7 5 20
30
40 50 B virágzás
60
70 mg/kg
35. ábra: A levelek virágzáskori bór tartalma és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
Az adatbázis egészét nézve másodfokú polinom írja le a savtartalom és az éréskori foszfor, valamint éréskori cink tartalom közötti összefüggést. A görbe maximumát 0,25-ös éréskori foszfor szárazanyag % mellett mértük (maximális savtartalom: 12,3 g/l) a 130 adatpár esetében. Az egyes alanyokat külön értékelve a kapcsolat 0,3 - 0,44-es regresszió együttható mellett lineárisnak adódott az 5C Gm.6, 5BB Wei.48 és SO4 alanyoknál (36. ábra). További három alanynál (5C, 5C Gm.10, 125AA) viszont maximumponttal rendelkezı másodfokú polinom adott jó összefüggést. A maximumpont tekintetében az 5C Gm.10 és 125AA alanyok esetében volt hasonlóság (0,21-0,23 foszfor sz.a.%-nál jelentkezett), míg az 5C esetében ennél alacsonyabb szinten (0,18 %-nál) mutat a savtartalom maximum értéket.
88
g/l 15
g/l 15
5C
11
11
9 y = -589,31x2 + 207,99x - 6,6467 R2 = 0,3823
7 5 0,05
0,1
g/l 15
0,15 P érés
0,2 sz.a.%
5C Gm.10
titr. savtartalom
titr. savtartalom
5 0,05
0,1
0,15 P érés
0,2
sz.a.%
0,25
5BB Wei.48
13 11
9 7
9
0,1
0,15 P érés
0,2
sz.a.%
y = 34,782x + 5,4931 R2 = 0,4444
7
y = -264,75x2 + 123,03x - 1,7528 R2 = 0,5194
g/l 15
5 0,05
0,25
0,1
0,15
0,2
P érés
125AA
g/l 15
13
titr. savtartalom
y = 33,981x + 5,5827 R2 = 0,4237
g/l 15
11
sz.a.%
0,25
SO4
13
11
11
9 y = -194,24x2 + 83,325x + 2,727 R2 = 0,3221
7 5 0,05
9 7
0,25
13
5 0,05
titr. savtartalom
13
titr. savtartalom
titr. savtartalom
13
5C Gm.6
0,1
0,15 P érés
0,2
0,25
9 7 5 0,05
sz.a.%
y = 20,589x + 7,361 R2 = 0,3344 0,1
0,15 P érés
0,2
0,25 sz.a.%
36. ábra: A levelek éréskori foszfor tartalma és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
A savtartalom maximumértéke tekintetében viszont az 5C és 125AA értéke áll közel egymáshoz (~11,7 g/l), míg az 5C Gm.10-nél ennél magasabb értéket kaptunk (12,5 g/l). A savtartalom és az éréskori cinktartalom tekintetében az egész adatbázis maximumát 17,5 mg/kg cink esetén látjuk, ami 11,0 g/l. Az egyes alanyokat külön értékelve három alanynál – 5C Wed., 5BB és 5BB Fr.148 - kaptunk lineáris összefüggést, közel azonos negatív iránytangenső egyenes írja le a kapcsolatot 20 és 60 mg/kg közötti cinktartalom esetén (37. ábra).
89
g/l 15
5C Wed.
g/l
13
13 titr. savtartalom
titr.savtartalom
5BB 15
11
11
9 y = -0,058x + 12,136 R2 = 0,332
7 5
9 7
y = -0,0662x + 12,438 R2 = 0,3829
5 0
20
40 Zn érés
60
80 mg/kg
0
20
40 Zn érés
60
80 mg/kg
5BB Fr.148
g/l
titr. savtartalom
15 13 11 9 y = -0,0767x + 12,713 R2 = 0,4973
7 5 0
20
40 Zn érés
60
80 mg/kg
37. ábra: A levelek éréskori cink tartalma és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
A titrálható savtartalom és az egyes tápelem arányok közötti összefüggés jellemzésére hat kapcsolatot elemeztünk. A P/Zn arányt, éves átlagból és éréskori adatokból számolva (r=0,51). Emellett vizsgáltuk a virágzáskori adatokból a K/B (r= -0,43) és N/Ca (r=0,48) arányokat, valamint az éréskori adatokból képzett N/P (r= -0,52) és Mn/Mg hányadosokat (r=0,49). Az adatbázis egészét tekintve a savtartalom és a N/P, K/B és Mn/Mg arányok közötti összefüggések lineárisak – utóbbi kapcsolat pozitív, míg az elsı kettı negatív. A savtartalom és a N/Ca közötti pozitív viszonyt is a másodfokú polinom írja le pontosabban. A görbe minimumértéke az 1,26-os arányhoz tartozó 9,58 g/l-es savtartalom érték. Az egyes alanyokra külön-külön elvégezett regressziós számítások eredményeit összegezve a 16. táblázat tartalmazza.
90
16. táblázat: A Cabernet sauvignon mustjának savtartalma és négy tápelemarány közötti összefüggések, alanyonként K/B (virágzás) N/Ca (virágzás) N/P (érés) Mn/Mg (érés) arányok és a savtartalom közötti összefüggés (R2 értéke) 5C 0,33 5C Gm.6 0,35* 0,57* 5C Gm.10 0,39* 0,53* 5C Wed. 0,36* 0,37 5BB 0,41* 0,32* 0,45 5BB Fr.148 0,38 5BB Wei.48 0,46* 5BB Cr.2 0,34 0,54* 125 AA 0,36 SO4 2 * R értéke polinom illesztése esetén Alanyok
Mindkét vizsgált idıszak alapján képzett P/Zn arányok és a savtartalom közötti összefüggést a maximumponttal rendelkezı másodfokú polinom közelíti a legjobban. Az éves átlagból számolt aránynál a szélsıértéket 105-nél mértük, 11,4 g/l-t. Az éréskori adatokból számolt P/Zn arány esetében a 134-es viszonyszámhoz köthetı a maximum, 11,6 g/l-es savtartalom. A savtartalommal a legszorosabb összefüggést mutató tápelem arányok görbéit - az éves átlagból, ill. éréskori adatokból számolt P/Zn arányokét – alanyonként is bemutatjuk (38.-39. ábrák). Az éréskori adatokból számolt tápelem arány és a savtartalom között az 5C Gm.6 és Wed. klónoknál a kapcsolat jellege lineáris, míg a többi alanynál a kapcsolatot leíró másodfokú polinom maximumértéket mutat. Az 5BB és az 5BB Fr.148 alanyok összevetésébıl látszik, hogy utóbbi esetében a savtartalom maximuma alacsonyabb P/Zn aránynál lépett fel, különösen, ha az éves átlagból számolt eredményt nézzük (éves átlagban: 101, szemben az 5BB 187-es értékével, éréskori adatból számoltnál: 165 ill. az 5BB-nél 174). A csak éréskori eredményekbıl számolt P/Zn regresszióknál szignifikáns eredményt adó két alanynál, az 5C-nél és 5BB Wei.48-nál a maximális savtartalom (~ 11,3 g/l) és az ehhez tartozó arányszám (88 ill. 66) is jelentısen alacsonyabb, mint az 5BB-nél és Fr.148-as klónjánál.
91
5C Gm.6
13 11 9 y = 0,0292x + 8,2733 R2 = 0,3598
7
13 11 9 y = 0,0397x + 7,5794 R2 = 0,5189
7 5
5 0
50
100 P/Zn átlag
g/l 15
150
0
200
13 11 9 2
y = -0,0002x + 0,0747x + 6,2773 R2 = 0,4693
7
50
50
100 P/Zn átlag
150
150
200
5BB Fr.148
13 11 9 y = -0,0011x2 + 0,2231x + 0,9547 R2 = 0,7016
7 5
5 0
100 P/Zn átlag
g/l 15
5BB
titr. savtartalom
titr. savtartalom
5C W ed.
g/l 15 titr. savtartalom
titr.savtartalom
g/l 15
0
200
50
100 P/Zn átlag
150
200
38. ábra: Az éves átlagból számított P/Zn arány és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként 5C
13 11 9 y = -0,0006x2 + 0,106x + 6,5882 R2 = 0,3969
7
5C Gm.6
g/l 15 titr. savtartalom
titr.savtartalom
g/l 15
5
13 11 9 y = 0,035x + 8,2471 R2 = 0,5149
7 5
0
50
100
150
0
50
5C W ed.
g/l 15
13 11 9 y = 0,0492x + 7,5452 R2 = 0,5641
7
titr. savtartalom
titr. savtartalom
g/l 15
150
5BB
13 11 9 y = -0,0002x2 + 0,0696x + 7,1233 R2 = 0,5316
7 5
5 0
50
100
0
150
50
100 P/Zn érés
P/Zn érés 5BB Fr.148
g/l 15 13
150
200
5BB W ei.48
g/l 15 13
11 9 y = -0,0002x2 + 0,0659x + 7,2937 R2 = 0,5908
7 5
titr. savtartalom
titr. savtartalom
100 P/Zn érés
P/Zn érés
11 9 7
y = -0,0018x2 + 0,2373x + 3,5523 R2 = 0,4785
5 0
50
100
150 P/Zn érés
200
250
300
0
50
100
150
P/Zn érés
39. ábra: Az éréskori adatokból számított P/Zn arány és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
92
4.2.3.3. Pathanalízis eredményei A savtartalom értékek alakulására a következı három változó képezte a vizsgálat tárgyát: a bór és cink virágzáskori értéke, valamint a foszfor éréskori értéke (17. táblázat). A teljes adatbázisra elvégezve a számítást (10 alany és 13 év adatai) a vizsgált változók a savtartalom varianciáját 63,5%-ban határozták meg. A savtartalom alakításában a legnagyobb súllyal az éréskori foszfor tartalom közvetlen hatása szerepelt, de jelentıs (20,5%) a virágzáskori bórtartalom szerepe is. Az egyes alanyokra külön-külön elvégezve a számításokat a vizsgált három változó hatása a savtartalom alakításában minden alany esetében 63% feletti összhatást mutatott – a legmagasabb összérték (85%) az 5BB Wei.48-ra volt jellemzı. Két alanynál (5C és 5BB Wei.48) mind a virágzáskori bórtartalom, mind az éréskori foszfortartalom hatása a savtartalom alakulására meghatározó. A virágzáskori bórtartalom dominanciája figyelhetı meg a savtartalom értékek alakulásában az 5BB Cr.2 és 125AA alanyoknál. Különösen az 5C geisenheimi klónjainál az éréskori foszfortartalom közvetlen hatása szembeötlı. Az összhatáson belül a virágzáskori cinktartalom hatása két alanynál (5C Wed. és 5BB) ért el 20% feletti részesedét és az adott alanyok esetében dominanciát a három változó között.
A mustfok értékek alakulására három-három változó hatásának vizsgálatára került sor. Az elsı esetben: a kálium virágzáskori értéke, a vas virágzáskori értéke és a magnézium éréskori értéke (18. táblázat), - a második esetben a kálium virágzáskori értéke mellett a termésmennyiség (kg/tıke) és a titrálható savtartalom hatását értékeltük a mustfokok alakulására (19. táblázat). A teljes adatbázisra elvégezve a számítást (10 alany és 13 év adatai) a vizsgált változók az elsı esetben a mustfok varianciáját 49,4%-ban határozták meg, míg a második esetben 67%-ban. Így megállapítható, hogy a mustfok alakításában a második esetben vizsgált változók meghatározóbb szerepet játszanak, mint az elsı variációban felsoroltak. Az elsı esetben, a mustfok alakításában a legnagyobb súllyal a virágzáskori kálium tartalom szerepelt. A második esetben a változók közül a legkisebb közvetlen hatást a termésmennyiség változása fejtette ki átlagosan, míg a virágzáskori kálium és titrálható savtartalom értékek közel azonos súllyal szerepeltek, együtthatásuk viszont ellentétes irányú volt. Az elsı esetben az egyes alanyokra külön elvégezve a számításokat a vizsgált három változó hatása a mustfok alakításában az 5C, 5C Gm.6, 5BB Fr.148 és SO4 alanyoknál volt jelentıs (66-74%-os összhatás, 18. táblázat). Mind a négy alanynál a három változó közül a virágzáskori kálium tartalom hatása volt a döntı. A virágzáskori vastartalom jelentısebb arányt az összhatáson belül az 5C Gm.6 és 125AA alanyoknál mutatott, míg az éréskori magnézium tartalom az 5C Gm.10 és Wed. klónoknál valamint az 5BB Wei.48-as alanynál. A virágzáskori kálium tartalomnak a másik két változóval való egyirányú együtthatása az 5BB Fr.148 alanyklónon növelte a három változó összhatásának szerepét a mustfok alakításában.
93
17. táblázat: Path-analízis eredménytáblázata, a must titrálható savtartalmának alakulására 10 alanyra változó
Hatások
Képlet
Alanyok
összesen
5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
B- virágzás
Közvetlen
X1
p12
20,463
32,525
15,489
11,916
21,775
17,096
31,320
26,062
36,608
33,997
19,731
(X1)
Közvetett
X2
p22*r122
0,018
0,041
0,079
3,143
0,609
0,008
0,231
0,000
0,551
0,566
0,041
X3
p32*r132
0,172
0,008
1,368
0,362
0,978
0,451
0,186
0,019
0,381
0,733
0,278
X2
p22
23,226
29,167
45,984
47,903
10,453
23,203
19,985
35,975
3,422
16,406
29,078 0,028
P- érés (X2)
Közvetlen Közvetett
X1
p12*r122
0,016
0,045
0,026
0,782
1,269
0,006
0,362
0,000
5,900
1,174
X3
p32*r232
0
0,000
0,012
0,772
0,335
0,081
0,123
0,454
0,820
0,107
0,050
14,824
8,328
12,071
12,053
23,663
27,482
9,776
13,209
15,505
6,893
19,193
Zn- virágzás
Közvetlen
X3
p32
(X3)
Közvetett
X1
p12*r132
0,238
0,030
1,756
0,358
0,900
0,280
0,595
0,037
0,898
3,615
0,286
X2
p22*r232
0
0,000
0,045
3,067
0,148
0,069
0,251
1,236
0,181
0,254
0,076
X1-X2
2*p1*p2*r12
1,216
2,303
-2,206
12,240
7,283
0,729
-5,380
-0,059
8,986
8,776
1,798
X1-X3
2*p1*p3*r13
3,753
-1,006
9,208
4,154
9,230
-5,552
4,825
1,393
7,465
9,984
4,683
X2-X3
2*p2*p3*r23
0,017
0,000
-1,480
-12,161
-3,745
2,747
3,135
8,082
-3,350
2,648
2,408
Együttes
Összes
ry12
63,498
71,318
79,066
76,106
68,660
65,704
63,661
84,661
68,636
78,704
76,891
Maradék
1- ry12
36,502
28,682
20,934
23,894
31,340
34,296
36,339
15,339
31,364
21,296
23,109
94
18. táblázat: Path-analízis eredménytáblázata, a mustfokok alakulására I. 10 alanyra változó
Hatások
Képlet
összesen
Alanyok 5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
K- virágzás
Közvetlen
X1
p12
24,245
39,455
26,644
9,265
15,140
27,278
34,731
38,453
24,442
22,821
(X1)
Közvetett
X2
p22*r122
0,362
1,495
0,284
0,127
0,382
0,000
0,808
0,086
0,048
0,446
0,185
X3
p32*r132
0,165
0,007
0,618
1,105
0,081
0,023
1,134
0,197
0,029
0,000
0,600 1,339
42,894
Fe- virágzás
Közvetlen
X2
p22
6,775
11,029
17,100
3,547
2,147
10,623
8,443
0,731
10,366
15,411
(X2)
Közvetett
X1
p12*r122
1,295
5,347
0,443
0,332
2,695
0,001
3,323
4,500
0,113
0,660
5,926
X3
p32*r232
0,416
0,013
0,167
0,966
0,953
0,402
0,044
3,765
0,775
0,048
2,623
Közvetlen
X3
p32
5,063
0,036
5,375
20,892
14,304
2,317
6,792
16,731
4,618
0,175
7,411
Közvetett
X1
p12*r132
0,790
7,599
3,065
0,490
0,085
0,270
5,798
0,452
0,156
0,008
3,475
X2
p22*r232
0,557
3,896
0,533
0,164
0,143
1,841
0,055
0,165
1,739
4,181
0,474
Együttes
X1-X2
2*p1*p2*r12
5,923
15,359
5,503
2,171
4,811
0,193
10,594
-3,628
2,165
6,381
5,635
X1-X3
2*p1*p3*r13
3,999
1,047
8,118
6,400
2,211
1,583
12,550
-5,498
1,698
0,073
10,150
X2-X3
2*p2*p3*r23
Mg- érés (X3)
3,358
0,750
3,384
3,702
2,861
4,132
1,225
-3,319
5,667
1,712
3,749
Összes
ry12
49,364
67,676
66,122
45,977
41,475
46,126
74,335
43,470
48,956
46,574
71,178
Maradék
1- ry12
50,636
32,324
33,878
54,023
58,525
53,874
25,665
56,530
51,044
53,426
28,822
95
19. táblázat:Path-analízis eredménytáblázata, a mustfokok alakulására II. 10 alanyra változó
Hatások
Képlet
összesen
Alanyok 5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148 5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
K- virágzás (X1)Közvetlen
X1
p12
31,959
35,243
42,471
18,597
39,781
40,007
45,295
32,520
25,799
32,346
22,907
Közvetett
X2
p22*r122
0,846
0,067
0,498
1,303
3,664
1,475
0,000
0,390
1,014
0,334
0,031
X3
p32*r132
0,411
1,936
0,449
1,641
0,160
0,080
1,263
0,150
1,594
0,118
7,800
Közvetlen
X2
p22
26,552
27,244
33,872
29,904
37,237
27,237
7,961
23,683
43,535
22,145
33,447
Közvetett
X1
p12*r122
0,495
0,087
0,624
0,810
3,915
2,167
0,000
0,535
0,601
0,488
0,021
X3
p32*r232
0,224
0,092
0,177
0,066
0,079
0,090
0,003
0,128
1,044
0,035
5,877
Közvetlen
X3
p32
10,226
6,757
3,417
13,705
5,787
2,880
12,012
6,574
19,410
22,490
35,274
Közvetett
X1
p12*r132
2,643
10,099
5,577
2,226
1,102
1,106
4,761
0,741
2,118
0,169
5,065
X2
p22*r232
0,583
0,371
1,759
0,145
0,505
0,853
0,002
0,460
2,341
0,035
5,572
X1-X2
2*p1*p2*r12
10,398
3,077
-9,198
-9,846
-24,147
-15,364
0,041
-7,122
-10,232
-6,573
1,680
X1-X3
2*p1*p3*r13
-7,252
16,522
8,731
11,048
5,051
3,570
15,125
4,413
12,825
3,902
26,734
X2-X3
2*p2*p3*r23
-4,882
-3,169
-4,903
-2,815
-3,420
-3,134
0,291
-3,479
-13,482
-1,763
-28,040
savtart. (X2)
termés (X3)
Együttes
Összes
ry12
67,001
85,675
74,390
60,592
60,289
55,196
80,725
56,590
77,856
72,548
92,002
Maradék
1- ry12
32,999
14,325
25,610
39,408
39,711
44,804
19,275
43,410
22,144
27,452
7,998
96
A második esetben: a vizsgált változók (a virágzáskori K tartalom, termésmennyiség, savtartalom) a Cabernet mustok mustfokainak alakításában meghatározó szerepet játszottak az 5C és SO4 alanyokon (85 ill. 92%-os összes hatás, 19. táblázat). Az 5C alanynál az összhatásból a legnagyobb részarányt (35%) a kálium virágzáskori értéke képviselte, de emellett jelentıs a savtartalom közvetlen hatása (27%) is. A termésmennyiség közvetlen hatása csak 6,7%os, de emellett a virágzáskori kálium tartalom és a termés együttes hatása 16,5%-nyi súllyal szerepel az összhatásban. Az SO4 alanynál azonos súlyú a termésmennyiség és a savtartalom (3533%) összefüggése a mustfokkal. Nem elhanyagolható a virágzáskori kálium tartalom közvetlen hatása sem (23%), de még nagyobb jelentıségő a virágzáskori kálium és termésmennyiség együttes egyirányú hatása (26,7%). A savtartalom és termésmennyiség ellentétes irányú együttes hatása viszont szintén hasonló mértékő (-28%). A többi alany közül elsısorban az 5BB Fr.148-nál mutatkozott meghatározónak a mustfok alakításában a virágzáskori kálium tartalom. Az 5C Gm.6 és Wed. klónoknál a kálium mellett jelentıs súllyal szerepel a titrálható savtartalom is. Az 5BB Cr.2 alanynál a savtartalom szerepe dominánsabb, mint a káliumé. A 125AA alanynál a legnagyobb hatást a mustfokra a virágzáskori kálium tartalom gyakorolta, de emellett az SO4-hez hasonlóan, meghatározó a savtartalom és termés hatása (22-22,5%) ill. ezek ellentétes irányú együtthatása (-13,5%). A virágzáskori kálium értéknek a mustfok alakulására az 5C Gm.10-nél volt legmérsékeltebb hatása, valamint e változó együttes hatása a másik két változóval lényegében kioltotta egymást.
4.2.4. A termés mennyiség, a termés minıség és a must tápelem tartalma közötti összefüggések A komplex összefüggésrendszer feltárásának fontosságára utalnak MPELASOKA et al. (2003). Meglátásuk szerint a trágyázási programokban a magas termés és ehhez kapcsolódóan a vegetatív részek magas kálium koncentrációja áll a középpontban, felhasználva a levélnyél kálium szintjét, mint indexet. Azonban a versenyképességhez a termék minıség a kulcstényezı. Így fontosnak tartják a bogyó koncentráció elemzését is a trágyázási gyakorlathoz - az optimális kálium koncentrációt óvatosan kell kalibrálni összefüggésben a növekedéssel, a termés mennyiséggel és a termék minıséggel. Véleményünk szerint, s a kapott eredmények alapján is, ezt a komplex gondolkodásmódot több tápelemre is célszerő kiterjeszteni. A termés mennyisége negatív összefüggést mutathat a minıségi paraméterek közül a mustfokkal. BOULTON (1980a, b) számos kísérlet eredményének összegzése alapján beszámol arról, hogy a növekvı termésszintek csökkentik a must cukor tartalmát, a bogyóméretet és pH-t ill. növelik a titrálható savtartalmat, a borkı- és almasav mennyiségét a mustban. Kísérletünkben másodfokú polinom írja le a termésmennyiség és mustfok közötti összefüggést mind a teljes adatbázisra, mind az egyes alanyok viszonylatában (40. ábra). A vizsgált alanyok közül az 5C,
97
5BB Fr.148, 125AA és SO4 alanyokon lévı Cabernet sauvignon-nál volt az összefüggés szignifikáns. Az 5C alanynál közelít a görbe a leginkább a lineáris összefüggéshez, míg az 5BB Fr.148-nál a legerıteljesebb a görbe meredeksége. A vizsgált négy alany közül a Cabernet mustjának maximális mustfok értéke a 125AA és SO4 alanyokon ~20Mmo, míg az 5C és 5BB Fr.148-on ~ 20,5Mmo. A 125AA és SO4 alanyok esetében ehhez a maximális mustfok értékhez 3,3 kg/tıkés termés mennyiség tartozik. A másik két alanyhoz kapcsolódóan pedig a fél mustfokkal magasabb maximumhoz 2,1-2,3 kg/tıkés termésátlag. A marginális hatékonyság adatokat kiszámolva 3,5, 4,0, 4,5 és 5,0 kg/tıkés termés mennyiségekre megállapítható, hogy a mustfok a legérzékenyebben a termésátlag növekedésére az 5BB Fr.148-as alanyklónon reagált, míg a legmérsékeltebb minıség csökkenés a 125AA alanyon jellemzi a Cabernet-t. DIÓFÁSI (1985) a termés minıség alakításában nagyobb jelentıségőnek találta az évjáratot és a fajtát, mint a termés mennyiségét. Vizsgálatai szerint termıhelytıl, fajtától, terheléstıl függıen 3-4 m2-es tenyészterületen tıkénként 5-8 kg szılı évrıl-évre tartósan megtermelhetı.
98
23
Mmo 23
22
22
21
21
20
20
5C
19
19
18
18
17
17
y = -0,2212x2 + 0,999x + 19,432 R2 = 0,283
16
15 2
4
Mmo
termés
6
8
2
kg/tı
4
Mmo
5BB Fr.148 23
22
22
21
21
20
20
mustfok
mustfok
23
19 18
6
termés
kg/tı
8
5BB Fr.148
19 18 17
17
y = -0,2768x2 + 1,1471x + 19,31 R2 = 0,3629
16 2
4
Mmo
termés
6
kg/tı
y = -1,0659x + 23,556 R2 = 0,3237
16 15
15
2
8
4
Mmo
125AA
23
23
22
22
21
21
20
20
termés
6
kg/tı
8
125AA
mustfok
mustfok
y = -0,8851x + 23,299 R2 = 0,2671
16
15
19
19
18
18 17
17
y = -0,1763x2 + 1,1716x + 17,942 R2 = 0,3135
16
y = -0,6162x + 22,143 R2 = 0,2468
16 15
15 2
4
Mmo
termés
6
kg/tı
2
8
4
Mmo
SO4
23
23
22
22
21
21
20
20 mustfok
mustfok
5C
mustfok
mustfok
Mmo
19 18
termés
6
8 kg/tı
SO4
19 18 17
17 y = -0,3043x2 + 2,0038x + 16,728 R2 = 0,385
16 15 2
4
termés
6
y = -0,8356x + 23,045 R2 = 0,3398
16 15 kg/tı
8
2
4
6 termés
8 kg/tı
40. ábra: A Cabernet sauvignon termésmennyisége és mustfoka közötti összefüggés, alanyonként
99
A teljes adatbázis alapján szignifikáns a kapcsolat a mustfok és a savtartalom között is, amit a negatív iránytangenső egyeneshez képest pontosabban ír le a másodfokú polinom. A görbe 20 mustfokos maximum pontjához tartozó titrálható savtartalom érték 8,99 g/l. A görbe jellege és a pontok elhelyezkedése jól mutatja az erıteljes évjárathatást e két változóra. S ennek tulajdonítható az is, hogy az alanyokra egyenként elvégezve a regressziós számítást egyik esetben sem kaptunk szignifikáns összefüggést. A termés paraméterek és a must elemtartalma között viszonylag kevés összefüggés áll fenn. Emellett valószínősíthetı, hogy ezek közvetett hatások, melyek a tápelem homeosztázis részét képezik. Az irodalomból tudjuk, hogy a kritikusan magas kálium tartalom a mustban a pH kedvezıtlen emelkedését idézheti elı. Vizsgálataink szerint az ülepítetlen mustok pH-jával ez az összefüggés nem állt fenn (a dolgozatban ezekkel az adatokkal számoltunk). Megállapítást nyert viszont, hogy az ülepített mustokban (másnap a laboratóriumban) mért pH értékek és a must kálium tartalma közötti összefüggés igazolható ebben a kísérletben is (41. ábra). Az összefüggés lineáris, a must alacsonyabb kálium tartalmánál viszont nagyobb az adatok szórása.
3,7 3,6
pH labor
3,5 3,4 3,3 y = 0,0002x + 3,1346 R2 = 0,287
3,2 3,1 500
1000
1500 K m ust
2000
2500 mg/l
41. ábra: A must K tartalma és a pH összefüggése
A must kalcium, valamint cink tartalma és a mustfok között (r= -0,54 mindkét esetben), valamint a must bórtartalma és a fürttermés mennyisége között (r= -0,47) találtunk összefüggést. A must bórtartalma számos elem levélben mért mennyiségével mutat összefüggést. Így a virágzáskori és éréskori kálium (r= -0,35 ill. -0,31) és kalcium (r=0,5); a virágzáskori foszfor (r=0,35) és cink (r=0,54), valamint az éréskori nitrogén (r=0,57) és magnézium (r=0,41) tartalommal. Valószínőleg ezek együttes hatása nyilvánul meg a termésátlag alakításában. A termésmennyiség a must tápelemei közül csak a bór mennyiségével mutatott korrelációt az 5C alanyon és klónjain, továbbá az 5BB Wei.48 és Cr.2 alanyklónokon.
100
A mustfok és a mustban mért kalcium, valamint cink tartalom között is korrelációt figyeltünk meg az 5C Gm.6-os klónjánál, az 5BB Cr.2-nél. Emellett a kalciummal a másik két 5C klónon szignifikáns az összefüggés, míg a cinkkel az 5C, az 5BB, az 5BB Fr.148, a 125AA és SO4 alanyokon. A levelekbıl éréskor optimum szint felett mért cink érték a görbe szerint (42. ábra) ~1,0mg/l feletti must cink tartalommal párosulhat, amihez viszont a mustfokok erıteljesebb csökkenése járul. A mindkét összefüggésben érintett alanyok: 5BB Cr.2, 125AA és SO4. A must kalcium tartalma és a mustfok között alanyonként értékelve a kapcsolatot: az 5BB Cr.2 klónnál az összefüggés lineáris, s csak ezen az alanyon áll fenn az elıbbi kettıs összefüggés. Mindezek hátterében pedig valószínőleg évjárati sajátosságok állnak. mg/l 2
Mmo
mustfok
21
1
y = -1,8082x2 + 2,0249x + 19,624 R2 = 0,346
15
0 0
10
20
mg/l
30 Zn érés
40
50 mg/kg
0
60
1,5
mg/l
2
125 AA
mustfok
21
1 0,5
19 17
0
y = -2,188x + 21,535 R2 = 0,4381
15 0
20
40 Zn érés
mg/l
60
0
mg/kg
SO4
2
0,5
1 Zn must
1,5
mg/l
2
SO4
Mmo 23
2
y = -0,0011x + 0,0978x - 0,787 R2 = 0,5917
1,5
1 Zn must
23
y = 0,0221x + 0,276 R2 = 0,5792
1,5
0,5
Mmo
125 AA
2
Zn must
19 17
0,5
21 mustfok
Zn must
5BB Cr.2
23
y = -0,0005x2 + 0,0528x - 0,0979 R2 = 0,4769
1,5 Zn must
5BB Cr.2
1
0,5
19 17
0
y = -1,9859x + 21,222 R2 = 0,3413
15 0
10
20
30 Zn érés
40
50 mg/kg
60
0
0,5
1 Zn must
1,5
mg/l 2
42. ábra: A Cabernet mustok cink tartalmának összefüggése a levelek éréskori cink tartalmával, valamint a mustfokkal, a szignifikáns hatást mutató alanyokon
101
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A dolgozatban a Berlandieri x Riparia keresztezésbıl származó Teleki szelekcióhoz kapcsolódó tíz alanyon ill. alanyklónon lévı Cabernet sauvignon ültetvény 15 éves tartamkísérletének (1990-2004) eredményei kerültek feldolgozásra. A szılıtelepítés idején az alanyok megválasztása az ültetvény teljes élettartamára (25-30 évre) szóló döntés. Ennek a döntésnek a meghozatalát segítheti adott esetben az alanyok sajátosságainak összegzı áttekintése. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az alkalmazott jelzık (magas, alacsony stb.) a vizsgált alanykörön belüli eligazodást szolgálják, ezért relatív viszonyt tükröznek. A mozgástér és az abszolút értékek tekintetében a közölt táblázatok és ábrák adnak útmutatást.
5.1. A vizsgált alanyok jellemzése az alany-nemes kölcsönhatásban kimutatott alanyhatások alapján A közölt adatok az adott alany hatásának tulajdonítható sajátosságok, s az azokra oltott Cabernet sauvignon tıkéket, leveleket, ill. mustokat jellemzik. 5C alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkéit a vizsgált alanykörön belül a magasabb termésátlagok jellemzik, de az SO4 alanyhoz hasonlóan az életszakasz második felében mintegy 15%-al alacsonyabb a tıkéikrıl leszüretelt termés mennyisége a termıkor kezdeti teljesítményéhez képest.
-
mustjai alacsony pH értékőek.
-
leveleiben virágzáskor magas a nitrogén és kálium tartalom, ehhez azonban az átlagosnál nagyobb évközi tápelem csökkenés járul.
-
virágzáskori levélanalízis eredményei közül a vas és bór értéke is magas.
-
leveleiben alacsony a kalcium, magnézium és mangán mennyisége mind virágzáskor, mind éréskor.
-
mustjában is alacsony a magnézium mennyisége, viszont magas a mangán tartalom.
-
termésmennyisége és mustfoka között negatív korreláció figyelhetı meg.
-
termésmennyisége korrelációt mutat a virágzáskori vastartalommal és az éréskori nitrogén tartalommal is.
-
mustfoka összefüggésben van a virágzáskori kálium tartalommal és a N/K, K/Mg és K/Ca arányokkal is - a mustban lévı elemtartalmak közül pedig a cinkkel és kalciummal.
-
mustjának titrálható savtartalma a virágzáskori bórtartalommal és az éréskori foszfor mennyiséggel, valamint az éréskori eredményekbıl számított P/Zn és N/P arányokkal mutat összefüggést.
102
5C Gm.6 alanyú Cabernet sauvignon: -
magas mustfokú és jó cukorhozamú termést ad.
-
leveleinek nitrogén tartalma virágzáskor magas, de az évközi nitrogén tartalom csökkenés is számottevı.
-
leveleiben virágzáskor alacsony a kálium és bór tartalom – ellentétben az 5C alanyú tıkékkel, ugyanakkor magas a levelek kalcium, mangán és magnézium tartalma (fıleg éréskor).
-
mustjában rendszerint magas a foszfor, kálium, magnézium és mangán tartalom.
-
termésmennyisége korrelációban van a virágzáskori vas és éréskori nitrogén tartalommal, továbbá a virágzáskori eredményekbıl számított Ca/Fe és P/Fe arányokkal.
-
mustfoka korrelációban van a virágzáskori kálium tartalommal és a N/K, K/Mg és K/Ca arányokkal - az 5C alanyú tıkékhez hasonlóan -, a mustban lévı elemtartalmak közül pedig a cinkkel és kalciummal is.
-
mustjának savtartalma korrelációban van az éréskori foszfor és cink tartalommal, az éréskori eredményekbıl számított P/Zn és N/P arányokkal és a virágzáskori N/Ca aránnyal.
5C Gm.10 alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkéit magas y/n arány jellemzi.
-
leveleiben a nitrogénszint évközi változásának mértéke átlag alatti, ellentétben az 5C Gm.6-os alanyklónú tıkékkel.
-
leveleiben alacsony a virágzáskori vastartalom.
-
mustjának kalcium és mangán tartalma rendszerint alacsony.
-
termésmennyisége csak az éréskori nitrogén tartalommal mutat összefüggést.
-
mustfoka az éréskori magnéziummal és a N/K aránnyal, valamint a must kalcium tartalmával van kapcsolatban.
-
mustjának
savtartalma
a
virágzáskori
bórtartalom
mellett
az
éréskori
foszfortartalommal, az éréskori eredményekbıl számított N/P aránnyal és a virágzáskori eredményekbıl képzett N/Ca aránnyal mutat összefüggést. 5C Wed. alanyú Cabernet sauvignon: -
mustjait általában alacsony savtartalom jellemzi.
-
leveleiben a legalacsonyabb az évközi foszfor tartalom csökkenése, kicsi a virágzáskori és éréskori magnézium tartalom közötti különbség, a bór esetében viszont jelentıs.
-
a virágzáskor szedett leveleiben magas a kálium, viszont alacsony a kalcium szint, az 5C alanyú tıkékhez hasonlóan.
-
mustjának foszfor és mangán tartalma alacsony.
103
-
termésmennyisége csak a virágzási eredményekbıl számított P/Fe aránnyal mutat összefüggést.
-
mustfoka korrelál az éréskori nitrogén tartalommal, a N/K aránnyal és a must kalcium tartalmával.
-
mustjának savtartalma kapcsolatot mutat a virágzáskori bórtartalommal, a virágzáskori és éréskori cink tartalommal, a P/Zn aránnyal, valamint a virágzáskori N/Ca és K/B arányokkal.
5BB alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkéit a vizsgált életszakasz második felében kedvezı és stabil termésátlag jellemzi. Termésátlaga, az elsı három év kivételével, magasabb az alanyklónjain lévı tıkék teljesítményénél. Összességében azonban alacsony az y/n aránya.
-
mustfoka alacsony, emellett rendszerint mustjának pH-ja magasabb.
-
leveleiben virágzáskor alacsony a kálium, bór és vas tartalom is - az 5C alanyú tıkékkel ellentétben.
-
levelei kalcium, magnézium és mangán tartalma magas, ami ugyancsak ellentétes az 5C alanyon tapasztaltakkal.
-
éréskori levélmintáiban és mustjában is magas a foszfor tartalom, emellett rendszerint alacsony mustjának kalcium tartalma.
-
termésmennyisége a virágzáskori vastartalommal korrelál.
-
mustfoka a virágzáskori káliummal, az éréskori nitrogén tartalommal, a K/Ca aránnyal, a virágzáskori Mn/Fe hányadossal és a must cink tartalmával van összefüggésben.
-
mustjának savtartalma az éréskori cink tartalom mellett a P/Zn aránnyal, a virágzáskori N/Ca aránnyal és az éréskori N/P és Mn/Mg arányokkal mutat kapcsolatot.
5BB Fr.148 alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkéit alacsony fürt- és vesszıtermés, alacsony y/n arány jellemzi.
-
termésének cukorhozama is alacsony.
-
leveleinek virágzáskori foszfor, kálium és bór szintje alacsony.
-
leveleinek magnézium és vas tartalma virágzáskor magas.
-
mustjának kalcium és magnézium tartalma magas, míg mangán tartalma alacsony, ami ellentétes az 5C-n tapasztaltakkal.
-
termésmennyisége és mustfoka között negatív összefüggés lehet, a viszonylag alacsony termésátlagok ellenére.
-
termésmennyisége a virágzáskori vastartalommal és az éréskori nitrogén tartalommal mutat korrelációt.
-
leveleinek éréskori nitrogén szintje nemcsak a termésmennyiséggel, hanem a mustfokkal is kapcsolatban van. Mustfoka ezen kívül korrelál a virágzáskori kálium
104
tartalommal, a N/K, K/Mg és K/Ca arányokkal, a virágzáskori Mn/Fe hányadossal és a must cink tartalmával. -
mustjának savtartalma összefüggést mutat a virágzáskori bór és éréskori cink értékekkel, az éréskori adatokból számított P/Zn és Mn/Mg arányokkal.
5BB Wei.48 alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkéit alacsony fürt- és vesszıtermés, alacsony y/n arány jellemzi, az 5BB Fr.148-as alanyklónon lévı tıkékhez hasonlóan.
-
termésének cukorhozama alacsony, ahogy a Fr.148-as klónon is.
-
leveleinek virágzáskori kálium és bór szintje alacsony.
-
leveleinek nitrogén, kalcium és magnézium tartalma magas virágzáskor, a mangán tartalma éréskor.
-
leveleiben a foszfortartalom évközi változása a legnagyobb mértékő, ugyanakkor alacsony mustjának foszfor tartalma és magnézium tartalma is.
-
termésmennyiségével nem korrelált egyik vizsgált paraméter sem.
-
mustfoka összefügg a virágzáskori kálium tartalommal, az éréskori nitrogén tartalommal, a N/K és K/Mg arányokkal.
-
mustjának savtartalma összefüggést mutat az éréskori foszfor mennyiségével, az éréskori adatokból számított P/Zn és Mn/Mg arányokkal.
5BB Cr.2 alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkéi a legmagasabb vesszısúly értékekkel rendelkeznek a vizsgált alanyokon lévı tıkékhez képest, így alacsony y/n hányados jellemzi.
-
mustfoka magas, s emellett többnyire a savtartalma és a pH-ja is átlag feletti.
-
leveleinek virágzáskori nitrogén és foszfor tartalma alacsony.
-
leveleinek éréskori kalcium tartalma magas, míg a nitrogén szintje alacsony.
-
mustjának mangán tartalma alacsony.
-
termésmennyisége korrelál a virágzáskori vastartalommal és az éréskori nitrogénnel, valamint a virágzáskori P/Fe aránnyal.
-
mustfoka a virágzáskori Mn/Fe aránnyal függ össze, ill. a must kalcium és cink tartalmával.
-
mustjának savtartalma összefügg mind a virágzáskori, mind az éréskori bór tartalommal, a virágzáskori K/B és éréskori Mn/Mg arányokkal.
125AA alanyú Cabernet sauvignon: -
termésátlaga rendszerint magas, viszonylag alacsony vesszıtermés mellett.
-
mustjának mustfoka is többnyire kedvezı az átlagosnál alacsonyabb savtartalommal ill. magasabb pH értékkel.
-
leveleiben alacsony virágzáskor a nitrogén, magnézium és mangán mennyisége.
-
leveleinek foszfor és bór értéke virágzáskor, kalcium tartalma pedig éréskor magas.
105
-
mustja nitrogénben gazdag, de alacsony a kálium, magnézium és mangán tartalma.
-
termésmennyisége és a mustfoka között összefüggést találtunk, hasonlóan az 5C és 5BB Fr.148 alanyú kombinációkhoz.
-
termésmennyisége az éréskori nitrogén tartalommal korrelál.
-
mustfoka a virágzáskori kálium tartalom mellett összefügg a K/Mg, K/Ca és virágzáskori Mn/Fe arányokkal. Mustjában a cink és kalcium tartalom is összefüggést mutat.
-
mustjának savtartalma összefügg a bórtartalommal és az éréskori foszfor szinttel, valamint a virágzáskori K/B aránnyal.
SO4 alanyú Cabernet sauvignon: -
tıkénkénti termésmennyisége magas, de tíz termıév után a termésátlagaiban visszaesést tapasztaltunk. Magas y/n hányadossal rendelkezik.
-
mustjait alacsony mustfokok, de jó cukorhozam jellemzi. Több évben magas savtartalmú termést adott, de rendszerint magasabb pH értékekkel.
-
leveleiben virágzáskor csak a bór tartalom magas, de jelentıs a bór mennyiségének változása is a vegetációs idıszak folyamán.
-
leveleiben virágzáskor alacsony a nitrogén, kálium, magnézium, mangán és vas tartalom.
-
mustjának foszfor tartalma magas, nitrogén és magnézium tartalma viszont alacsony.
-
termésmennyisége és a mustfok között negatív összefüggés léphet fel.
-
termésmennyisége korrelál az éréskori nitrogén tartalommal és a virágzáskori N/K aránnyal.
-
mustfoka összefüggésben van a virágzáskori kálium tartalommal, a N/K, K/Mg és K/Ca arányokkal, valamint a must cink tartalmával.
-
mustjának savtartalma csak az éréskori foszfor szinttel mutat kapcsolatot.
5.2. A tanulmányozott összefüggések rendszere Az összefüggés vizsgálatok eredményei közül a levelek- és must tápelem tartalma, ill. a termés mennyiségi és minıségi mutatói között – a teljes adatbázisra vonatkozóan – megfigyelt legfontosabb összefüggéseket mutatjuk be a 43. ábrán. A kapcsolat pozitív vagy negatív jellegére az összekötı vonalak színe utal.
106
Mn(é)
Mn(v) Mn(must)
B(must)
N(é)
K(v)
K(é)
Ca(é) Mg(é)
Ca(v)
Zn(must)
Ca(must) Zn(é)
TERMÉS
MUSTFOK
Zn(v)
TITR. SAVTARTALOM
Fe(v) negatív összefüggés pozitív összefüggés (v): virágzáskori elemtartalom (é): éréskori elemtartalom (must).: mustban mért elemtartalom
P(must)
P(é)
B(v)
B(é)
N(v)
43. ábra: A levelek-, a mustok tápelem tartalma és a termésparaméterek közötti szoros korrelációk, Berlandieri x Riparia alanyokra oltott Cabernet sauvignon ültetvényben, Pécsett
107
5.3. A kísérleti eredményekbıl levonható következtetések Az 5BB klónjai közül perspektivikus lehet az 5BB Cr.2 klónja, amelyen a Cabernet sauvignon magas mustfokú és savtartalmú termést adott, s borának megítélése is kedvezı volt. Az 5C klónjai közül a Gm.6-os emelhetı ki magas mustfoka és cukorhozama miatt. A Teleki alanyfajták világfajták, a klónjaik pedig eszközt jelentenek a speciális termıhelyi adottságokhoz
való
alkalmazkodásban.
Feltételezhetı,
hogy
a
jó
kalcium-,
és
magnéziumhasznosítású 5C Gm.6 klón a kocsánybénulás megelızésében is eredményes lehet az arra érzékeny fajtáknál. Az éréskori optimális cinktartalmak (30-50 mg/kg) elıfeltétele, hogy a virágzáskori mangán tartalom 70 és 120 mg/kg között legyen. A tıkénkénti 4,0 kg körüli termésmennyiség jelenti azt a kritikus határt, amely felett a termésmennyiség és mustfok között negatív összefüggés - alanyoktól is függıen- fennáll. A levelekben az éréskori nitrogén tartalom optimális tartományának megítélésénél a termelési célra is tekintettel kell lenni. A köztermesztésbe kerülı új alanyok esetében a termelési célokhoz igazodóan az 1980-81-ben kidolgozott tápelem optimumok felülvizsgálatára van szükség. A Cabernet sauvignon mustfoka és a levelek virágzáskori kálium tartalma közötti összefüggések azon a három alanyon a legszorosabbak (5C, 5BB Fr.148, SO4), ahol a termésmennyiség és a mustfok közötti negatív korreláció is statisztikailag igazolódott. Ezzel összefüggésben a kálium (nitrogénnel szembeni) relatív hiányának terméscsökkentı hatását támasztották alá vizsgálataink. E két összefüggés közvetve a kálium és a termésmennyiség közötti pozitív összefüggést támasztja alá. A magasabb mustfok eredmények érdekében – a mustfok és a levelek kálium tartalma közötti negatív korreláció miatt – a N/K, K/Mg és K/Ca arányoknál a kálium túlsúlyát mérsékelni kell az optimum tartományok meghatározásánál. A Berlandieri x Riparia Teleki alanyokon lévı Cabernet esetében a N/K tápelem arány optimum tartománya 2,5-4,0 közötti értékekre módosítható – ez még nem okoz számottevı terméscsökkenést. A vizsgált kombinációknál csak kb. 2 és 4-4,5 közötti tartomány tekinthetı optimális K/Mg aránynak a minıség javítása érdekében. Eredményeink alapján virágzáskor a K:Ca ~ 1:2-es aránya hozható összefüggésbe a 20 körüli mustfokokkal. A vizsgált alany-nemes kombinációk közül hat alanyon (5C, 5C Gm.10, 5C Wed., 5BB Fr.148, 5BB Cr.2, 125AA) a 40 mg/kg feletti virágzáskori bór értékek nagy valószínőséggel a must magas savtartalmával párosulnak.
108
A levelek cink tartalma, valamint a P/Zn aránya és a must minıségi paraméterek közötti összefüggés a levéltrágyázási gyakorlat felülvizsgálatára hívja fel a figyelmet. A komplex levéltrágyák többsége cinket is tartalmaz, s így azok megválasztásánál körültekintıen kell eljárni a kedvezıtlen hatások elkerülése érdekében. A virágzáskori bór és cink tartalom és az éréskori foszfor tartalom súlya, szerepe alanyonként eltérı a savtartalom értékekkel való összefüggésben. Az átlageredményekbıl számolt varianciaanalízis statikus eredményt ad az alanyok hatásáról, míg a kumulált eltéréseket megjelenítı ’alanyhatásgörbe’ dinamikus képet mutat a lezajlott folyamatokról – összegzett és viszonyított formában. A szaktanácsadási munkában nagy elınye, hogy áttekinthetı formában nagyszámú (esetünkben 150) adatpont megjelenítésére alkalmas.
109
6. ÖSSZEFOGLALÁS A szılıalanyfajták a károsítókkal szembeni ellenálló képesség és a termıhelyhez való adaptáció mellett az alany-nemes együttélésébıl származó tulajdonságokra gyakorolt hatás (termésmennyiség, mustminıség, tápelemek felvétele stb.) szempontjából is különböznek egymástól. Az alanyhatás érvényre jutását – azonos nemes fajtával való kombinációnál is - számos tényezı befolyásolja, melyek elsısorban a termıhelyi, ökológiai viszonyokhoz, az évjáratok jellegéhez és az alkalmazott termesztés-technológiákhoz köthetık. A befolyásoló tényezık nagy száma és kölcsönhatása nehezíti az alany-nemes kombinációk helyes megítélését. Az alany-nemes affinitás kérdéskör jelentısége miatt az 1980-as évek közepén a pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézet kísérleteket állított be. A vizsgálatba vont alanyok: Teleki 5C, Teleki 5C Gm.6, Teleki 5C Gm.10, Teleki 5C Wed., Teleki-Kober 5BB, Teleki-Kober 5BB Fr.148, TelekiKober 5BB Wei.48, Teleki-Kober 5BB Cr.2, Teleki-Kober 125AA, Teleki-Fuhr S.O.4 voltak. A dolgozat keretében a pécsi Cabernet sauvignon ültetvényrıl összegyőjtött információk rendszerezésére és értékelésére került sor. A dolgozat keretében célul tőztük ki a hazánkban általánosan alkalmazott Berlandieri x Riparia eredető, Teleki szelekcióból származó alanyfajtákra és az azok klónjaira oltott Cabernet sauvignon szılıfajta gazdasági, genetikai, élettani tulajdonságainak feltárását és értékelését az ültetvény teljes életciklusát felölelı kísérlet keretében a pécsi termıhelyen. A cél elérése érdekében: -
Értékeltük az alany-nemes kombinációk hatását a tápelemek felvételére, a termés mennyiségére és minıségi mutatóira.
-
Az értékmérı paraméterek (termésmennyiség, mustfok, titrálható savtartalom, pH) és a levelek, valamint a must tápelem tartalma közötti összefüggéseket vizsgáltuk.
-
Értékeltük az 5C és 5BB alanyklónok teljesítményét és tápelem hasznosítási sajátosságait.
Szándékunkat és a munka idıszerőségét indokolja, hogy az elmúlt évtizedben többek között módosult a termelési cél, az alkalmazott termesztés-technológia, s hangsúlyt kapott a környezetkímélı termesztés is. A 15 éves tartamkísérlet (1990-2004.) eredményeinek széles körére kiterjedı, a feldolgozásnál több eljárást is alkalmazó módszere lehetıséget teremt a multifaktoriális összefüggésrendszer elemeinek részbeni megismerésére – döntéseink jobb megalapozása érdekében. A feltárt összefüggések korlátozás nélkül nem általánosíthatók, hiszen tudjuk, hogy mind a nemes fajta, mind a termıhely jelentıs módosító tényezık az alanyhatások érvényesülésénél. A termıhelyhez és a nemes fajtához jól megválasztott alany a versenyképes, környezetkímélı és minıségi borszılıtermesztés lehetıségét biztosítja. Az alany genotípus megválasztásával javítani lehet a szılı tápelem ellátottságát stressz feltételek mellett is. A körültekintı alanyválasztás – minden külön befektetés nélkül – képes jól hasznosítani a talaj adottságokat és kiküszöbölni a termıhely kedvezıtlen elemeit - vagyis mérséklıdnek a költségek, kisebb a környezetterhelés. A jövedelmezıség növelése megvalósítható az ültetvények - megfelelı alanyhasználattal való - jó kondícióban tartásával
110
(generatív-vegetatív egyensúly, kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás), ami a hosszú élettartam és a jó minıségő termés záloga. A kísérlet keretében alanyonként értékelésre kerültek a következı tényezık: fürt- és vesszıtermés mennyisége, y/n arány, mustfok, titrálható savtartalom, pH, a virágzáskor és érés idején szedett levelek és a must tápelem tartalma (nitrogén-, foszfor-, kálium-, kalcium-, magnézium-, cink-, bór-, vas- és mangán elemekre). Az alanyhatások kimutatását varianciaanalízis, a változók közötti összefüggések vizsgálatát korrelációanalízis, regresszió analízis és pathanalízis tette lehetıvé. A tartamkísérletben nyomon követhetı folyamatokat és tendenciákat növekedési görbék (esetünkben: ’alanyhatásgörbék’) szemléltetik. A kísérleti parcellák termésébıl készített borok érzékszervi bírálatára és rangszámokkal történı értékelésére is sor került.
A tartamkísérlet kiértékelése alapján a következı megállapításokat tettük: Az alanyhatások vonatkozásában: Az évjárat hatása valamennyi vizsgált paraméter esetében meghatározóbb volt, mint az alanyok hatása. A kísérlet egyetlen alanycsaládból származó alanyok összehasonlítását tette lehetıvé, így a dolgozatban alkalmazott minısítés a relatív megítélést szolgálja, nem feltétlenül jelent abszolút értékben is számottevı különbséget az alanyok között. Ugyanakkor a statisztikailag értékelhetı különbségek az árnyaltabb alanyválasztás lehetıségét teremtik meg. -
Kísérletünkben a legnagyobb fürttermést adó Cabernet parcellák alanyai az SO4 és 5C voltak. Ezen kombinációk pozitív eltérései - az adott évi termésátlagokhoz képest - a vizsgálati periódus alatt mérséklıdtek, bár a teljes idıszak halmozott termésátlaga tekintetében a legkedvezıbbek közé tartoznak. Ugyanakkor az 5BB alanyon lévı Cabernet tıkék kezdeti alacsonyabb termésmennyisége az idıszak végére halmozott termésmennyiségben elérte az 5C szintjét. A vizsgált 13 év átlagában (1992-2004) statisztikailag igazoltan alacsonyabb termésmennyiség jellemzi az 5BB Fr.148 és Wei.48 alanyklónokon lévı Cabernet tıkéket - az 5BB Cr.2-t kivéve - a többi vizsgált alanyhoz képest.
-
A termıegyensúlyra utaló y/n arány alapján kísérletünkben - az irodalommal egyezıen - az 5BB kevésbé generatív kombinációs partnernek mutatkozott, szemben az 5C Gm.6 és SO4 alanyokkal.
-
A vizsgálati periódus átlagában szignifikánsan alacsonyabb mustfok jellemzi azokat a mustokat, ahol a Cabernet sauvignon alanya az 5BB és SO4, míg a két legmagasabb mustfok érték az 5C Gm.6 és 5BB Cr.2 klónok sajátja. A cukorhozam szoros összefüggést mutat a fürthozammal. Így a legmagasabb értékeket az SO4 és 5C Gm.6 alanyokhoz, míg a legalacsonyabbak az 5BB Fr.148-as alanyklónhoz kötıdnek.
-
A Cabernet mustok titrálható savtartalmában az alanyhatás a vizsgálati periódus egésze tekintetében nem volt kimutatható, az évjáratok szerepe volt a meghatározó. Az alanyok és
111
évek közötti kölcsönhatás viszont szignifikáns volt mind a titrálható savtartalom, mind a pH esetében. -
Az 5C alanyokon lévı Cabernet tıkékrıl származó mustok kémhatása kilenc év átlagában statisztikailag igazoltan alacsonyabb volt, mint az 5BB, 5BB Cr.2, 125AA és SO4 alanyokon lévıké.
A vizsgált kombinációkban és területen a legjelentısebb alanyhatás a levelek magnézium, mangán és virágzáskori bór tápelem tartalmának alakulására volt kimutatható. Az egyes alanyok vonatkozásában a levelek magnézium és mangán státusza tekintetében hasonló, míg a bórnál megfigyeltekkel többnyire ellentétes tendenciát találtunk. -
A kumulatív eltéréseket mutató hatásgörbék alapján a levelek virágzáskori magnézium tartalma alapján felállítható sorrend a következı: a legmagasabb értékekkel az 5C Gm.6 és 5BB alanyokra oltott Cabernet tıkék levelei rendelkeztek. A legalacsonyabb értékek pedig a 125AA, SO4 és 5C alanyokat jellemzik.
-
A bór esetében a standardhoz (évenként 10 alany átlaga) képest pozitív eltéréseikkel kitőnnek azok a Cabernet parcellák, melyek alanyai: 125AA, SO4, 5C, valamint az 5BB Cr.2. A legalacsonyabb bór értékek az 5BB Fr.148 alanyklónon fordultak elı.
-
A mangánnál pozitív eltérést virágzáskor az 5C Gm.6 és 5BB alanyokon lévı Cabernet sauvignon mutatott, míg negatív eltérést a 125AA és SO4 alanyok, hasonlóan a magnézium esetében megfigyeltekkel.
Az alanyok hatását a Cabernet sauvignon mustok tápelem tartalmának alakulására a foszfor, magnézium és mangán esetében mutattunk ki. -
Az 5C Gm.6, 5BB és SO4 alanyokon lévı Cabernet tıkékrıl származó mustok foszfor tartalma szignifikánsan magasabb volt, mint az 5C Wed. és 5BB Wei.48-as alanyklónokról származóké.
-
Az 5C Gm.6 és 5BB Fr.148 alanyklónokra oltott Cabernet tıkékrıl származó mustok magnézium tartalma igazolhatóan magasabb a 125AA, SO4 és 5C alanyokra oltottakénál. Az alanyhatás megítélése azonos a Cabernet sauvignon virágzáskori levél és a must magnézium tartalmának tekintetében.
-
A legmagasabb mangán tartalmú mustok az 5C-rıl és Gm.6-os klónjáról kerültek ki, míg a 125AA és 5BB Cr.2 alanyok révén a Cabernet mustok mangán tartalma az idıszak egészét tekintve a legalacsonyabb.
Az
alanyklónok
sajátosságainak
feltárásával
is
hozzájárulhatunk
a
megalapozott
alanyválasztáshoz. Szélsıséges évjáratokban egyes alanyklónok révén kiemelkedı terméseredményre volt képes a Cabernet, de 15 év átlagában az 5C és 5BB alany alapfajtákat meg nem haladó termés produkciót eredményeztek. Az 5C klónjai közül az adott termıhelyen észlelt értékes tulajdonságai miatt a Gm.6-os klón emelhetı ki, ill. az 5BB klónok közül a Cr.2 klón. Ezek a klónok a tápelem tartalom tekintetében is sajátosságokkal rendelkeznek az alapfajtáikhoz képest. Az 5BB-n lévı
112
Cabernet levelek magas foszfor, magnézium, mangán és virágzáskori nitrogén tartalmához képest szignifikánsan alacsonyabb értékek jellemzik a Cr.2 klónját, míg a bór tápelemnél fordított a helyzet. Az 5C alanyon lévı Cabernet sauvignon levelek kalcium, magnézium és mangán tartalma szignifikánsan alacsonyabb, mint a Gm.6 klónon. Ugyanakkor a virágzáskor maghatározott kálium és bór tartalom az 5C alanyon igazoltan magasabb, mint Gm.6 klónján. A kapcsolatrendszer feltárására irányuló vizsgálatok eredményei: Az értékmérı paraméterek vonatkozásában a statisztikailag igazolt összefüggésrendszer bemutatására áttekintı ábra készült, melybıl az összefüggés jellege is (pozitív vagy negatív) kitőnik. Ezek közül a legfontosabbak: -
A termés és mustfok, ill. a mustfok és a titrálható savtartalom közötti negatív összefüggés.
-
A levelek virágzáskori vastartalmának a terméssel pozitív és mustfokkal negatív összefüggése, míg az éréskori nitrogén tartalom esetében ezzel ellentétes tendencia volt kimutatható.
-
A mustfok negatív összefüggést mutat a levelek kálium tartalmával, valamint a must cink és kalcium tartalmával.
-
A titrálható savtartalom és a levelek bórtartalma valamint az éréskori foszfor tartalma közötti korreláció pozitív. Továbbá mindkét elemtartalom a virágzáskori nitrogén tartalommal is pozitívan korrelál. A titrálható savtartalom viszont negatív összefüggést mutat a levelek cink tartalmával.
Tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadásban hasznosítható eredmények: -
A magasabb éréskori nitrogén értékekhez magasabb mustfok érték társult – a termésmennyiség csökkenése (ami 2,2 nitrogén sz.a.% felett prognosztizálható) a mustfok emelkedésével párosult. A levelekben virágzáskor a vastartalom optimum tartományának felsı határa 100 mg/kg-nál vonható meg a levélérték és a termésmennyiség, valamint a mustfok közötti regressziós görbék összevetése alapján az 5C alanyon.
-
A teljes adatbázis vonatkozásában a legszorosabb negatív összefüggés a mustfok és a kálium tartalom között jelentkezett. Számos irodalom számolt be a kálium termésfokozó hatásáról, melynek révén a mustfok csökkenhet. Emellett a kálium a szénhidrát forgalomban tölt be nélkülözhetetlen szerepet, így az éréskori kálium tartalom nem ok, hanem következmény, vagyis a magasabb mustfokok eredményeként csökkent a levelek kálium tartalma (a káliumnak a termésbe történı retranszlokációja révén).
-
A mustfokok és tápelem arányok között elvégzett regresszió számításaink eredményeként a magasabb mustfokok érdekében a Berlandieri x Riparia alanyokon lévı Cabernet esetében a N/K tápelem arány optimumának a 2,5-4,0 közötti tartomány tekinthetı (az irodalmi 1,9-3,0 helyett). A kálium túlsúlyát a magnéziummal szemben is mérsékelni kellene a minıség javítása érdekében, a K/Mg optimális aránya e kombinációnál 2,0 és 4,0-4,5 közötti értéknél vonható meg (3,0-7,0 helyett). A K:Ca esetében az 1:2-es arányt tekinthetjük optimálisnak a kedvezı mustfokok érdekében. Az optimális arány az alanyoktól sem független érték.
113
-
Az idıjárás jellegének változása miatt a savtartalom léphet a minıséget leginkább meghatározó tényezıvé. Így az ennek kapcsán megfigyelt összefüggések is lényegesek lehetnek mind az alany megválasztása, mind az alkalmazott tápanyag-utánpótlás tekintetében. A savtartalomnak elsısorban a P/Zn aránnyal való összefüggése az, amit a levéltrágyázási gyakorlat folytatásánál megfontolásra érdemesnek tartunk.
-
Az egyes tápelemek között meglévı kölcsönhatások miatt fontos megállapítás, hogy kísérletünkben az éréskori optimális cinktartalmak (30-50 mg/kg) elıfeltétele volt, hogy a virágzáskori mangán tartalom 70 és 120 mg/kg között legyen. A levelekbıl éréskor optimum szint felett mért cink tartalom kísérletünkben ~ 1 mg/l feletti must cink tartalommal párosulhat, amihez viszont a mustfokok erıteljesebb csökkenése járul. Mindezek alapján fontos, hogy a termelési cél és az évjárat függvényében a mikroelemek alkalmazását (levéltrágyák formájában is) a jelenlegi gyakorlatnál körültekintıbben végezzük.
-
Kísérletünk teljes adatbázisa alapján (10 alany és 13 év adatai) a termésmennyiség és minıség közötti ellentét átlagosan tıkénként 4,0 kg feletti termésátlagnál jelentkezett. A mustfok legérzékenyebben a termésátlag növekedésére az 5BB Fr.148-as alanyon lévı Cabernet-nél reagált, s legkevésbé a 125AA-n.
Értékelési módszerek alkalmazhatósága: A tartamkísérletek értékeléséhez felhasznált ’alanyhatásgörbék’ a levélanalízis eredmények adatsorainak feldolgozásánál támpontul szolgálhatnak a szaktanácsadásban is, mivel jól szemléltetik az ültetvényben lezajló változásokat. A tendenciák kirajzolódása a görbén lehetıséget teremt az évjárati szélsıségek értelmezésére. A termés mennyiségi- és minıségi paramétereinek alakításában számos tényezı kap szerepet, így a többváltozós módszerek alkalmazása kiegészítı információt nyújt a hatások értelmezéséhez. Ennek egyik a gyakorlat számára is hasznosítható lehetısége a pathanalízis, ahol több változó közvetlen és közvetett hatását követhetjük nyomon a vizsgált paraméterre. A vizsgált alany-nemes kombinációk minél teljesebb megismerése hozzájárulhat a megalapozott döntéshozatalhoz, az alanyhasználatban rejlı lehetıségek kiaknázásához.
114
7. TÉZISPONTOK / THESIS POINTS 7.1. Az alanyok hiteles megítélését a tartamkísérletek teszik lehetıvé, mivel az egyes alanyokon elérhetı teljesítmény az egyes évjáratok jellege és az ültetvény kora révén is jelentısen módosul. A termésprodukció görbe egyes szakaszainak hossza és a görbe lefutása számos tényezı által befolyásolt, de az egyes alanyokra jellemzı.
7.2. Az 5BB klónokra oltott Cabernet teljesítménye többnyire elmaradt az 5BB alapfajtán lévıtıl. A pécsi termıhelyen a szılıtermesztés északi határán, Németországban szelektált 5BB Fr.148-as és Wei.48-as alanyklónokon érte el a Cabernet sauvignon a legszerényebb teljesítményt a vizsgált alanyok közül. A Kárpát-medencében, Erdélyben szelektált Cr.2 klón viszont a mi termıhelyünkön is értékes tulajdonságokkal rendelkezik. Az 5C és 5BB alanyfajták és klónjaik közötti különbségek nemcsak a termésparaméterekben, hanem a levelek tápelem tartalmában is kimutathatók.
7.3. Az adott termıhelyen és kombinációkban az alanyhatás a levelek tápelem tartalmában elsısorban a magnézium, mangán és virágzáskori bór tartalomban jelentkezett. A mustok tápelemei közül a foszfor, magnézium és mangán esetében találtunk statisztikailag igazolt különbségeket az alanyok között.
7.4. A levélben tapasztalt nitrogén – bór ill. mangán - cink elempárok közötti összefüggések a musthoz kötıdıen is megállapítást nyertek.
7.5. Tartamkísérletünkben összefüggést mutattuk ki a levelek cink tartalma ill. a P/Zn aránya és a must minıségi paraméterei között. A levelek relatíve magas cink tartalma alacsonyabb mustfok és savtartalom értékekkel párosulhat.
7.6. A három változóval elvégzett pathanalízis számításaink eredményei szerint egy-egy értékmérı paraméter változásában a vizsgált változók súlya, szerepe alanyonként eltérést mutat.
115
THESIS POINTS 7.1 The duration experiences make it possible to make an authentic judgement of the rootstock’s feature, because the rootstock’s effect on the performance of Cabernet sauvignon changes with the age of the vineyard. The length of the yield production curve’s sections and the type of the curve are influenced by several factors but it is mainly the characteristic of the rootstocks.
7.2 The Cabernet grafted on the clones of 5BB shows poorer performance than the Cabernet on 5BB basic rootstock variety. In the vineyard of Pécs, the 5BB Fr.148 and Wei.48 clones give the poorest performance among all the examined rootstocks, they were selected in Germany, on the northern border of viticulture regions. The Cr.2 clone selected in the Carpathian basin, in Transylvania has valuable characteristics as well in our area. The differences between the 5C, 5BB rootstocks and their clones do not only affect the parameters of yield, but the nutrient content of the leaves as well.
7.3 In a given vineyard and in a given combination the rootstock effect in the nutrient content of the leaves was detectable in the magnesium, manganese and the boron content at blooming. Considering the nutrient content of the must in case of the phosphorus, magnesium and manganese content we found statistically proven differences among the rootstocks.
7.4 The correlations found in the leaves between nitrogen and boron, as well as manganese and zinc were confirmed in case of the must as well.
7.5 In our duration experiment we proved correlations between the zinc content, the P/Zn ratio of the leaves and the quality parameters of the must. The relatively high zinc content of the leaves may show a decrease in the must degree and in the acidity content too.
7.6 The results of the pathanalysis - carried out with three variables - show that in the variance of the measuring parameters the importance and the role of the examined variables differ by rootstocks.
116
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik segítségemre voltak PhD dolgozatom elkészítésében és szakmai tanácsaikkal segítették kutatómunkám eredményességét. Mindenekelıtt köszönetemet fejezem ki témafelelıseimnek: Dr.Debreczeni Béláné Professzor Asszonynak, valamint Dr.Diófási Lajos úrnak, munkahelyem elızı igazgatójának. Az értekezés megírásához nyújtott segítségük és szakmai útmutatásuk nagyban hozzájárult a dolgozat végleges formájának kialakításához. Köszönettel tartozom a pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatójának, Dr.Kozma Pál úrnak és a Doktori Iskola vezetıjének Dr. Gáborjányi Richard úrnak, akiknek a támogatása és megértı hozzáállása nélkül a dolgozat nem készülhetett volna el. Szeretném megköszönni munkatársaimnak, hogy az értekezésem alapjául szolgáló tartamkísérlet megvalósulhatott. Név szerint a teljesség igénye nélkül: Bene Lászlónak, Gaál Krisztiánnak, Dr.Horváth Bélának, Dr.Khidhir Kinannak, Teszlák Péternek, a Werner János – Szabó Andor által összefogott kutatási teamnek, a Kunné Czibere Mária által irányított ültetvény fenntartásért felelıs csapatnak, a Csepeli Zoltánné – Egerszegi Zoltánné vezette pincei dolgozóknak, az Intézet jelenlegi és volt munkatársainak. Köszönöm opponenseimnek, Dr.Kocsis László egyetemi docens, tanszékvezetı úrnak és Dr.Májer János igazgató úrnak az értékes, mindenre kiterjedı bírálatokat és kérdéseket. Köszönöm Dr.Józsa Sándor úrnak a statisztikai kiértékelések terén nyújtott önzetlen segítségét. És végül, köszönet illeti családomat és mindazokat, akik a sokéves munka során emberi támogatásukról biztosítottak.
117
8. IRODALOMJEGYZÉK
1. Atalay, I.Z. (1978): The petiole and leaf blade relationship for the determination of phosphorus and zink status of vineyard. Vitis 17, 147-151. 2. Attia, F. - Ibrahim, H. - Cadet, A. - Garcia, M. (2004): Evoluation of Leaf, Must and Wine Cation Contents and of Must and Wines Acidity of Five Red Wine Grape Cultivars (Vitis Vinifera L.) Grafted onto 3309 Couderc and Grown Hydroponically. ISHS Acta Horticulturae 652: I. International Symposium on Grapevine Growing, Commerce and Research. Lisbon, Portugal. 3. Avenant, E. - Avenant, J.H. – Barnard, R.O. (1997): The Effect of Three Rootstock Cultivars, Potassium Soil Applications and Foliar Sprays on Yield and Quality of Vitis vinifera L. cv. Ronelle in South Africa. S.Afr.J.Enol.Vitic., 18, (2): 31-38. 4. Bakonyi, K. – Kocsis, L. (2004): Teleki Zsigmond élete és munkássága. Keszthely, VE GMK. 526.p. 5. Balogh, I. – Tóthné-Surányi, K. (2000): A kálium szerepe és jelentısége a szılıtermesztésben. International Potash Institute Basel, Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Szılıtermesztési Tanszék, Budapest, 1-57.p. 6. Bates, T. (2005): Grapevine Root Biology and Rootstock Selection in the Eastern U.S. Proceedings of the Grapevine Rootstocks: Current Use, Research and Application. Rootstock Symposium, Osage Beach, Missouri, February 5, 2005. Editors: Cousins, P and Striegler, R.K. 7. Bergmann, W. (1979): Termesztett növények táplálkozási zavarainak elıfordulása és felismerése. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 8. Bica, D. - Gay, G. - Morando, A. – Soave, E. (2000): Effects of rootstock and Vitis vinifera genotype on photosynthetic parameters. ISHS Acta Horticulturae 526. V.International Symposium on Grapevine Physiology. Jerusalem, Israel, 2000. 9. Blaha, J. (1975): Affinitätsversuche mit der Traubensorte Veltliner grün – Mitteilungen Rebe, Wein und Obstbau, (2): 97-100. 10. Bogoni, M. - Failla, O. - Panont, A. - Scienza, A. – Falcetti, M. (1995): Leaf diagnosis in genotype x environment interaction studies for the assessment of viticultural aptitudes of a territory. ISHS Acta Horticulturae 383: Mineral Nutrition of Deciduous Fruit Plants. Trento, Italy. 11. Bogoni, M. - Tovaglieri, A. - Failla, O. – Scienza, A. (1996): Use of different statistical methods to assess stability in grapevines. Australian Journal of Grape and Wine Research, 2, 50-58. 12. Boubals, D. (1976): Obtention de nouveaux porte-greffes favorables à la qualité. Considérations générales. Exposé présenté à la 56e Assemblée générale qui a eu lieu à Ljubljana, Yougoslavie, du 30 août au 4 septembre 1976. Voir Ordre du Jour Bulletin de l’ O.I.V., 543, 321-329. 13. Boulton, R. (1980a): A hypothesis for the presence, activity, and role of potassium/hydrogen, adenosine triphosphatases in grapevines. Am. J.Enol.Vitic. 31, (3): 283-287. 14. Boulton, R. (1980b): The relationships between total acidity, titratable acidity and pH in grape tissue. Vitis, 19, (2): 113-120.
118
15. Brancadoro, L. -Valenti, L. – Reina, A. (1995): Rootstock effect on potassium content of grapevine. ISHS Acta Horticulturae (383): 115-124. Mineral Nutrition of Deciduous Fruit Plants. Trento, Italy. 16. Bravdo, B. - Hepner, Y. - Loinger, C. - Cohen, S. – Tabacman, H. (1985): Effect of Crop Level and Crop Load on Growth, Yield, Must and Wine Composition, and Quality of Cabernet Sauvignon. Am.J. Enol.Vitic., 36, (2): 125-131. 17. Bravdo, B.A. (2001): Effect of Cultural Practices and Environmental Factors on Fruit and Wine quality. Agriculturae Conspectus Scientificus, 66, (1): 13-20. 18. Cabanne, C. – Donéche, B. (2003): Calcium accumulation and redistribution during the development of grape berry. Vitis, 42, (1): 19-21. 19. Candolfi-Vasconcelos, M.C. (1995): Phylloxera-resistant Rootstocks for Grapevines. Oregon State University Extension Service. http://extension.oregonstate.edu/catalog/html/ec/ec1463/ 20. Candolfi-Vasconcelos, M.C. - Castagnoli, S. – Baham, J. (1997): Grape Rootstocks and Nutrient Uptake Efficiency. Annual Meeting of the Oregon Horticultural Society. http// berrygrape.oregonstate.edu. Proc.Oregon Hort. Soc. 88. 21. Carbonneau, A. (1985): The Early Selection of Grapevine Rootstocks for Resistance to Drought Conditions. Am. J. Enol. Vitic., 36, (3): 195-198. 22. Christensen, L. P. (1984): Nutrient Level Comparisons of Leaf Petioles and Blades in TwentySix Grape Cultivars Over Three Years (1979 through 1981). Am. J.Enol.Vitic., 35, (3): 124-133. 23. Cindrić, P. – Korać, N. – Kovač, V. (2000): Sorte vinove loze. Poljoprivredni Fakultet Univerzitate u Novom Sadu, „POMETEJ”, Novi Sad, III.izdanje, 417-418.p. 24. Cirami, R.M. - McCarthy, M.G. - Glenn, T. (1984): Comparison of the effects of rootstock on crop, juice and wine composition in a replanted nematode-infested Barossa Valley vineyard – Australian Journal of Experimental Agriculture and Animal Husbandry, 24, 283-289. 25. Conradie, W.J. (1981): Seasonal uptake of nutrients by Chenin blanc in sand culture. II. Phosphorus, potassium, calcium and magnesium. S. Afr. J. Enol. Vitic. 2, 7-13. 26. Conradie, W.J. (1983): The uptake and distribution of 15N enriched nitrate by three rootstock cultivars grafted to Chenin blanc. South African Jiurnal for Enology and Viticulture 4, (2): 45-47. 27. Conradie, W.J. – Saayman, D. (1989a): Effects of Long-Term Nitrogen, Phosphorus, and Potassium Fertilization on Chenin blanc Vines. I. Nutrient Demand and Vine Performance. Am.J.Enol.Vitic. 40. (2): 85-90. 28. Corino, L. – Calo, A. (2001): Sustainable Viticulture: Current Practices and Future Developments. Agriculturae Conspectus Scientificus, 66, (1): 3-11. 29. Cousins, P (2005): Evolution, Genetics, and Breeding: Viticultural Applications of the Origins of Our Rootstocks. Proceedings of the Grapevine Rootstocks: Current Use, Research and Application. Rootstock Symposium, Osage Beach, Missouri, February 5, 2005. Editors: Cousins, P and Striegler, R.K. 30. Crescimanno, F.G. – Di Lorenzo, R. – Occorso, G. – Sottile, I. (1984): Ricerche sulee combinazioni d’innesto della vite in Sicilia. Vignevini, 10, 39-44.
119
31. Csepregi, P. – Zilai, J. (1961): Alanyfajták hatása a ráoltott szılıfajta termékenységére és növekedési erélyére (Elızetes közlemény). Kertészeti és Szılészeti Fıiskola Évkönyve, XXV.évf. 8596. 32. Csepregi, P. – Zilai, J. (1973): Szılıfajtáink. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 233-241.p. 33. Csepregi, P. – Zilai, J. (1977): Érdemes az immunis talajokra is oltványt telepíteni. Kertészet és Szılészet, 26, (17): 6. 34. Csepregi, P. – Zilai, J. (1988): Szılıfajta-ismeret és – használat. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 35. Csikászné, K.A. – Diófási, L. (2006): Alanyfajták hatása a Cabernet sauvignon szılıfajta tápelem felvételére három különbözı termıhelyen. Kertgazdaság, 38, (1): 43-55. 36. Csikász-Krizsics, A. – Diófási, L. (2007): Investigations into the correlation between boron concentration and yield characteristics with the grape cultivar ’Cabernet sauvignon’ on different rootstocks. Mitteilungen Klosterneuburg, 57, (4): 213-223. 37. Csikászné, K. A. – Diófási, L. – Ijjász, I. (2003): Az alanyfajták hatása a Cabernet sauvignon szılıfajta tápanyag felvételére, eltérı jellegő (csapadékos, aszályos) évjáratokban. Poszter. „Lippay János-Ormos Imre-Vas Károly” Tudományos Ülésszak, Budapest 2003. november 6-7. ÖsszefoglalókKertészettudomány 494-495. 38. Čuš, F. (2004): The effect of different scion/rootstock combinations on yield properties of cv. Cabernet sauvignon. Acta Agriculturae Slovenica, 83, (1): 63-71. 39. Debreczeni, B. – Debeczeni, B-né (1983): A tápanyag- és vízellátás kapcsolata. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 73-74., 126.p. 40. Delas, J. (1979): Compartement du Merlot franc de pied et greffe en sol de graves de la region de Bordeaux, influence de la fertilisation azotée. Connaissance de la Vigne et du Vin, Bordeaux, 13, (2): 115-124. 41. Delas, J. – Pouget, R. (1979): Influence de la greffage sür la nutrition minerale de la vigne. Connaissance de la Vigne et du Vin, Bordeaux, 13, 241-261. 42. Diófási, L. (1985): A minıségi borszılıtermesztés tudományos alapjai. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 214-226.p. 43. Diófási, L. (1999): Az alany hatása termıkorú Cabernet sauvignon fajta tıkéinek életmőködésére, produkciójának minıségére a Szekszárdi, a Villányi és a Mecsekaljai borvidéken. T 023316 számú OTKA zárójelentés, Pécs, 1997-1999. 44. Diófási, L. (2004): Affinitási kísérletek eredményei Dél-Dunántúl borvidékein. Magyar Szılıszaporító. 2, (2): 8-14. 45. Dobrovoda, K. (1975): Resultats d’essais sur l’affinite entre la vigne porte greffe et la vigne noble. Progrés de la recherche viti-vinicole, 7, 143-158. 46. Donéche, B. – Chardonnet, C. (1992): Evolution et localisation des principaux cations au cours du développement du raisin. Vitis 31, 175-181. 47. Dula, B. (1987): A szılılevél N/K arányának és a terméshozam változásának vizsgálata. A szılı tápanyagellátása. Nemzetközi tanácskozás. Gyöngyös, 1987. okt.9.
120
48. Eifert, J.- Bálo, E-né – Bálo, E.(1965): Alanyhatás vizsgálatok szılın, különbözı körülmények között. I. Az alanyok hatása a termés mennyiségére és minıségére, a vesszıtermésre és a tıkepusztulás mértékére. Szılı-és gyümölcstermesztés, Bp. 1, 33-60. 49. Failla, O. - Scienza, A. - Stringari, G. – Falcetti, M. (1990): Potassium partitioning between leaves and clusters: Role of rootstock. Genetic improvement of grapevine form or function. Vitis, Special Issue 187-196. 50. Fardossi, A. – Brandes, W. – Mayer, C. (1995): Einfluss verschiedener Unterlagssorten auf Wachstum, Naehrstoffgehalt der Blaetter und Mostqualitaet der Sorte Gruener Veltliner. Mitteilungen Klosterneuburg, Rebe und Wein, Obstbau und Fruechteverwertung 45, (1-2): 3-15. 51. Fardossi, A.- Hepp, E. - Mayer, C. – Kalchgruber, R. (1991): Untersuchungen über den Einfluss verschiedener Unterlagssorten auf die Nährstoffgehalte bei Grünem Veltliner im Gefässversuch. Mitt.Klosterneuburg, 41, 137-142. 52. Fardossi, A. - Hepp, E. - Mayer, C. – Kalchgruber, R. (1993a): Untersuchungen zur Nährstoffaufnahme mit Stecklingen der Rebsorte Traminer in Abhängigkeit von Unterlagsorten und Edelreisklonen in Wasserkultur. Mitt.Klosterneuburg, 43, 153-159. 53. Fardossi, A. - Hepp, E. - Mayer, C.- Kalchgruber, R. (1993b): Vergleichende Untersuchungen zum Ernährungszustand der Rebsorte Traminer in Abhängigkeit von Unterlagsorten und Edelreisklonen. Mitt.Klosterneuburg, 43, 189-193. 54. Fardossi, A. - Hepp, E. - Mayer, C. – Kalchgruber, R. (1992): Über den Einfluss verschiedener Unterlagssorten auf Wachstum, Ertrag, Mostqualität und Ernährungszustand der Edelsorte Neuburger (Vitis vinifera L.ssp.) im dritten Standjahr. Mitteilungen Klosterneuburg 42, 47-57. 55. Fardossi, A. - Hepp, E. - Mayer, C. – Wendelin, S. (1990): Vergleichende Untersuchungen über die Nährstoffaufnahme durch die Unterlagsrebsorten Kober 5BB, SO4 und Fercal im Gefässversuch. Mitt.Klosterneuburg, 40, (4): 147-151. 56. Fardossi, A. – Schober, V. – Schmuckenschlager, B. (1996): Einfluss verschidener Unterlagssorten auf die Mg-Ernährung der Sorte Welschriesling. Mitteilungen Klosterneuburg, 46, (6): 221-231. 57. Ferenczi, S. (1966): A szılı, a must és a bor kémiája, Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 60-62.p. 58. Ferreira, J.H.S.- Marais, P.G. (1987): Effect of Rootstock Cultivar, Pruning Method and Crop Load on Botrytis cinerea Rot of Vitis vinifera cv. Chenin blanc grapes. S. Afr.J.Enol.Vitic., 8, (2): 4144. 59. Fregoni, M. – Vercesi, A. (1995): Relationships between mineral status of Pinot nero grapevines and must acidity. ISHS Acta Horticulturae 383: Mineral Nutrition of Deciduous Fruit Plants. Trento, Italy. 60. Füleky, Gy. (Eds, 1999): Tápanyag-gazdálkodás. Mezıgazda Kiadó, Budapest, 34., 505-513., 564-570.p. 61. Gaprindasvili, G.V. (1971): Vlijanie nekotorüh podvoev na urazsaj i kacsesztvo vinograda. (Néhány alany hatása a szılı hozamára és minıségére.) Vinod. I Vinogr. SzSzSzr. (5): 32-33. 62. Gaprindasvili, G. (1982): Vlijánie na podlozskata vrhu kolicsesztvo i kacsesztvo na dobiva – Lozarsztvo i Vinarsztvo, (1): 41-43.
121
63. Gaprindasvili, G.V. - Buhrikidze, E. Sz. – Cercvadze, A. Sz. (1980): Podbor podvojev dija mesztnih szortov vinograda- Vinodelije i Vinogradarsztvo SzSzSzR, (1): 40-42. 64. Garcia, M. - Gallego, P. - Daveréde, C. – Ibrahim, H. (2001a): Effect of Three Rootstocks on Grapevine (Vitis vinifera L.) cv. Négrette, Grown Hydroponically. I. Potassium, Calcium and Magnesium Nutrition. S.Afr.J.Enol.Vitic., 22, (2): 101-103. 65. Garcia, M. – Ibrahim, H. - Gallego, P. – Puig, Ph. (2001b): Effect of Three Rootstocks on Grapevine (Vitis vinifera L.) cv. Négrette, Grown Hydroponically. II. Acidity of Musts and Wines. S.Afr.J.Enol.Vitic., 22, (2): 104-106. 66. Gazdag, L. (1983): A szılı feldolgozása és a must erjesztése. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 146-169. 67. Grant, R. S. (1999): Managing phosphorus deficiency in vineyards. Practical Winery & Vineyard Magazine. (1) 68. Grant, R.S. – Matthews, M.A. (1996): The influence of phosphorus availability and rootstock on root system characteristics, phosphorus uptake, phosphorus partitioning, and growth efficiency. Am. J. Enol. Vitic., 47, 403-406. 69. Guerra, B. – Meredith, C.P. (1995): Comparison of Vitis Berlandieri x Vitis riparia rootstock cultivars by restriction fragment length polymorphism analysis. Vitis 34, (2):109-112. 70. Gysi, C. (1987): Zwölfjährige Feldversuche im ostschweizerischen Rebbaugebiet zur Ueberprüfung der Düngungsrichtlinien. A szılı tápanyagellátása. Nemzetközi tanácskozás. Gyöngyös, 1987. okt.9. 71. Hajdu, E. – Bakonyi, K. (2006): A szılıalany-nemesítés és eredményei hazánkban. Kertgazdaság, 38, (3): 25-32. 72. Hale, C.R. (1977): Relation between potassium and the malate and tartrate contents of grape berries. Vitis, 16, (1): 9-19. 73. Hegedős, Á. (1960): A szılı vízforgalmára vonatkozó vizsgálatok. Kísérletügyi Közlemények 52/C (2): 3-27. 74. Hepner, Y. – Bravdo, B. (1985): Effect of Crop Level and Drip Irrigation Scheduling on the Potassium Status of Cabernet Sauvignon and Carignane Vines and Its Influence on Must and Wine Composition and Quality. Am.J. Enol.,Vitic., 36, (2): 140-147. 75. Hidalgo, L. – Candela, M.R. (1973): Affinité du greffon et du sujet. Exposé présenté à la 53 e Assemblée générale de l’Office international de la vigne et du vin, Madrid-Cordoue, 13-20 septembre 1973. Voir Ordre du Jour Bulletin de l’O.I.V., 508, 379-391. 76. Huang, Z. – Ough, C.S. (1989): Effect of Vineyard Locations, Varieties, and Rootstocks on the Juice Amino Acid Composition of Several Cultivars. Am.J.Vitic., 40, (2): 135-142. 77. Iannini, B. - Ridomi, A. - Moretti, G - Poppi, M. – Pezza, L. – Giulivo, C. (1980): Alcuni aspetti fisiologici e produttivi in una serie di combinazioni de innesto in Vitis vinifera – Revista di Viticoltura e Enologia di Conegliano, (12): 557-571. 78. Jaborek, C. (1988): Unterlagsreben in Östereich. Ursprünge und Herkunft unserer Rebunterlagen – 1.Teil. Winzer, Wien, 44, (1): 4-7. 2.Teil – Unterlagsreben in der Praxis. Winzer, Wien, 44, (2): 11-14.
122
79. Jackson, D.I. (1986): Factors Affecting Soluble Solids, Acid, pH, and Color in grapes. Am. J. Enol.Vitic., 37, (3): 179-183. 80. Jackson, D.I. – Lombard, P.B. (1993): Environmental and Management Practices Affecting Grape Composition and Wine Quality – A Review. Am. J.Enol.Vitic., 44, (4): 409-430. 81. Kádár, Gy. (Eds., 1982): Borászat. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 71-85. 82. Kádár, I. (1992): A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA TAKI, Budapest, 157-197.p. 83. Kadisch, E. – Mertens, H. (1974): Die Unterlagsrebsorte Selektion Oppenheim 4 – ein Weg zum wirtschaftlichen Qualitätsweinbau. Der Deutsche Weinbau, 26, 889-892. 84. Kaserer H. - Blahous D. - Brandes W. (1995): Untersuchungen über den Einfluss von Rebunterlagen auf den Reifeverlauf, die Mostinhaltsstoffe und die Weinqualität bei der Rebsorte Grüner Veltliner. Mitteilungen Klosterneuburg, 45, 103-112. 85. Kaserer, H. - Blahous, D. – Brandes, W. (1996): Optimizing wine grape quality by considering rootstock-scion interaction. ISHS Acta Horticulturae 427. Strategies to Optimize Wine Grape Quality. Conegliano, Italy 1996. 86. Kaserer, H. - Schöffl, G. (1993): Ergebnisse eines langjährigen Versuches über die Affinität der Rebsorte Zweigelt zu den Unterlagen 5C, SO4, 5BB, 143A, Sorisil und G9. Mitt. Klosterneuburg, 43, 109-117. 87. Keller, M. (2003): Grapevine Anatomy and Physiology. Washington State University. 103-109p., 153-155.p. 88. Keller, M. (2005a): Deficit Irrigation and Vine Mineral Nutrition. Am.J.Enol.Vitic. 56, (3): 267283. Review 89. Keller, M. (2005b): Rootstock and Varietal Effects on the Variability in Cluster Initiation and Development. 14th Annual Conference of the Nortwest Center for Small Fruits Research in Portland, Oregon. 13. 90. Keller, M. - Kummer, M. – Vasconcelos, M.C. (2001a): Reproductive growth of grapevines in response to nitrogen supply and rootstock. Australian Journal of Grape and Wine Research, 7, 12-18. 91. Keller, M. - Kummer, M. – Vasconcelos, M.C. (2001b): Soil nitrogen utilisation for growth and gas exchange by grapevines in response to nitrogen supply and rootstock. Australian J. of Grape and Wine Research, 7, 2-11. 92. Kiss, Á. (1987): Klorózis: a növények sárgasága. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 69, 73-74.p. 93. Klein, I. – Strime, M. – Fanberstein, L. (2000): Irrigation and fertigation effects on phosphorus and potassium nutrition of wine grapes. Vitis, 39, (2): 55-62. 94. Koblet, W. - Keller, M. - Candolfi-Vasconcelos, M.C. (1996): Effects of training system, canopy management practices, crop load and rootstock on grapevine photosynthesis. Proc. Workshop Strategies to Optimize Wine Grape Quality. Acta Horticulturae 427. 95. Kocsis, L. (1996): Szılıalany- és nemesfajták kölcsönhatása az oltványkészítéstıl a termırefordulásig. Kandidátusi értekezés, Keszthely
123
96. Kocsis, L. – Bakonyi, L. (2000): A szılıalany nemesítés története Magyarországon. In: Csoma, Zs. – Balogh, I. (Eds.) Milleniumi Szılıs-boros könyv. Agroinform, Budapest, 271-274.p. 97. Kocsis, L. – Bakonyi, L. – Bakonyi, K. (2000): A szılıalanyok használata Magyarországon. In: Csoma, Zs. – Balogh, I. (Eds.) Milleniumi Szılıs-boros könyv. Agroinform, Budapest, 275-283.p. 98. Kocsis, L. – Lehoczky, É. (2000): Az alany-nemes kombinációk és a levelek tápelem tartalma közötti összefüggések a minıség szempontjából. Lippay János&Vas Károly Tudományos Ülésszak 2000. nov .6-7. Összefoglaló 534-535. 99. Kocsis, L. – Lehoczky, É. – Bakonyi, L. (1995): Studies on vine leaf nutrient status in various graft combinations. Horticultural Science – Kertészeti Tudomány, 28, (1-2): 54-56. 100. Kocsis, L. - Lehoczky, É. - Keresztes, Z. - Angyal, M. – Walker, M.A. (2001): Grape Rootstock – Scion Combination Effects on Leaf Nutrient Status and Yield Under Drought Condition in Hungary. ASEV 52nd Annual Meeting, San Diego, California 21.p. 101. Kocsis, L. – Podmaniczky, P. (2005): Grape rootstock-scion interaction on quantity and quality of yield. International Workshop on Advances in Grapevine and Wine Research. Venosa, Italy 14-17. Sept. 2005. Abstracts 63.p. 102. Kozma, P. (1966): Szılıtermesztés 2. , Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 103. Kozma, P. (1993): A szılı és termesztése. I.-II., Akadémiai Kiadó, Budapest 104. Kozma, P. – Polyák, D. (1965): L’ influence des porte-greffes sur la teneur en azote, en acide phosphorique et en potasse des feuilles de la vigne. Vignes et Vins (141): 25-27. 105. Kozma, P. – Polyák, D. (1973): A saját gyökerő és oltvány Olaszrizling szılıtıkék produktivitása különbözı talajokon. Kertészeti Egyetem Közleményei 37, 107-117. 106. Kozma, P. – Polyák, D. – Diófási, L. (1969): A szılıtıke növelésének és terhelésének hatása a levelek NPK tartalmára. Kertészeti Egyetem Közleményei, 33, (1): 135-154. 107. Lanyon, D.M. - Cass, A. – Hansen, D. (2004): The effect of soil properties on vine performance. CSIRO Land and Water Technical Report 34/04. 1-54.p. 108. Lehoczky, J. – Reichart, G. (1968): A szılı védelme. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 186191.p. 109. Luntz, O. (1987): A szılıalany-termesztés és fajtahasználat aktuális problémái hazánkban. Szılıtermesztés és Borászat. 9 (1): 1-3. 110. Majoros, L. (1976): A szılıalany fajtaválaszték bıvítése. Kertgazdaság, Budapest, 8, (3): 37-44. 111. Marschner, H. – Schropp, A. (1977): Vergleichende Untersuchungen über die Empfindlichkeit von 6 Unterlagensorten der Weinrebe gegenüber Phosphatinduziertem Zink-Mangel. Vitis, 16, 79-88. 112. Matthews, M.A. - Sipiora, M.J. – Anderson, M.M. (1992): Potassium Fertilization and Rootstock as Factors of Fruit Composition. Proc.4th Int. Symp. Grapevine Physiol., Turin. 113. May, P. – Sauer, M.R. – Scholefiled, P.B. (1973): Effect of various combinations of trellis, pruning and rootstock on vigorous Sultana vines – Vitis, 12, 192-206.
124
114. Májer, J. (2004): Magnéziumhiány mérséklésének lehetıségei a Badacsonyi borvidék szılıültetvényeiben. PhD dolgozat, Keszthely 115. McCarthy, M.G. – Cirami, R.M. (1990): The Effect of Rootstocks on the Performance of Chardonnay from a Nematode-Infested Barossa Valley Vineyard. Am. J. Enol. Vitic. 41, (2): 126-130. 116. Miklós, E. (1994): A szılı kálium és kalcium transzportjának fajtajellege. Kandidátusi értekezés. Kecskemét, 117. Miklós, E. – Erdei, L. – Eifert, J. (1985): A szılı kálium felvétele. I. Fajtajelleg és hatékonyság. Szılıtermesztés és Borászat. 7 (4): 24-28. 118. Miklós, E. – Hajdu, E. (2002): Effect of Rootstock on Nutrient Transport of Scion Varieties under Arid Condition. 8th International Conference on Grape Genetics and Breeding, Kecskemét – Hungary. In Acta Horticulturae (603): 749-753. 119. Misurenko, A.G. - Szamborszkij, P.P (1971): Vlijanie podvoja na roszt i urazsajnoszty vinograda. Vinod. i Vinogr. SzSzSzR. 2, 35-38. 120. Morlat, R. – Jacquet, A. (1993): The soil effects on the grapevine root system in several vineyards of the Loire valley (France). Vitis, 32, 35-42. 121. Morton, L.T. (1994): The myth of the universal rootstock-vines. Wines&Vines, 1994. June 122. Mpelasoka, B. S. – Schachtman, S.M. - Treeby, M.T. – Thomas, M.R. (2003): A review of potassium nutrition in grapevines with special emphasis on berry accumulation. Australian Journal of Grape and Wine Research, 9, 154-168. 123. Németh, M. (1967): Ampelográfiai album. Termesztett borszılıfajták 1. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 154-156.p. 124. Németh, M. (1975): Ampelográfiai album. Alany-, direkttermı és csemegeszılı-fajták. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 46-50.p. 125. Nuzzo, V. – Matthews, M.A. (2006): Response of Fruit Growth and Ripening to Crop Level in Dry-Farmed Cabernet Sauvignon on Four Rootstocks. Am. J. Enol. Vitic., 57, (3): 314-324. 126. Ochaba, R. (1987): Uplyv kultivarov uslachtilého a podnikového vinica na úrody hrozna na terasách – Vinohrad, 12, 271-273. 127. Ochaba, R. (1988): Sortiment uslachtilého a podnikového vinica do vinohradov na terasách – Vinohrad, 6, 127-129. 128. Ollat, N. – Lafontaine, M. (2003): Short and long term effects of three rootstocks on Cabernet sauvignon vine behaviour and wine quality. ISHS Acta Horticulturae 617. Workshop on Rootstocks’ Performance in Phylloxera Infested Vineyards. Geisenheim, Germany, 2003. 129. Onokpise, O.U. – Mortensen, J.A. (1988): Genotype x Environment Interaction in Vitis Rotundifolia Michaux. Am. J. Enol.,Vitic., 39, (2): 121-124. 130. Pais, I. (1980): A mikrotápanyagok szerepe a mezıgazdaságban. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 46-50.p. 131. Pók, T. –Romenda, R. (1992): Az alany hatása az oltványtıke produktivitására és a must minıségére. Magyar Szılı-és Borgazdaság. 2, (3): 5- 9.
125
132. Polyák, D. (1992): A modellkísérletek alkalmazhatósága a szılı tápanyagellátásának témakörében. Budapest, Doktori értekezés tézisei. 133. Polyák, D. – Kozma, P. – Bálo, E. – Pór, J.-né - Kıhalmi, I.-né – Varga, L. (1986): A tápelemek hatása az 5C és S.O.4 alanyszılıfajta levelének tápelem-tartalmára, vesszıjének tápelemés szénhidrát-tartalmára, valamint kalluszképzésére. Kertészeti Egyetem Közleményei 50,(1): 113122. 134. Pouget, R. (1987a): Le Porte-Greffe: Un Facteur Efficace Pour Maitriser La Vigueur De La Vigne Et La Qualite Du Vin. Bulletin de I’O.I.V. 60, (681-682): 919-928. 135. Pouget, R. (1987b): Usefulness of Rootstocks for Controlling Vine Vigour and Improving Wine Quality. ISHS Acta Horticulturae 206: Symposium on Grapevine Canopy and Vigor Management, XXII IHC. Davis, Kalifornia, USA 136. Rakcsányi, L. (Eds., 1967): Borászat. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest, 105-124. 137. Renquist, R. - Reid J. (2000): Quality influences of N and K supply to vines: A nutrient response model. Australian Grapegrower and Winemaker (442): 32-36. 138. Rives, M. (1971): Statistical analysis of rootstock experiments as providing a definition of the terms vigour and affinity in grapes. Vitis, 9, 280-290. 139. Rogiers, S.Y. – Greer, D.H. – Hatfield, J.M. – Orchard, B.A. – Keller, M. (2006): Mineral sinks within ripening grape berries (Vitis vinifera L.). Vitis, 45, (3): 115-123. 140. Rogiers, S.Y. - Hatfield, J.M. – Keller, M. (2004): Irrigation, nitrogen, and rootstock effects on volume loss of berries from potted Shiraz vines. Vitis, 43, (1): 1-6. 141. Roubelakis-Angelakis, K.A. – Kliewer, W.M. (1992): Nitrogen metabolism in grapevine. Horticulture Reviews. 14, 407-452. 142. Ruhl, E.H. (1989): Uptake and distribution of potassium by grapevine rootstocks and its implication for grape juice pH of scion varieties. Australian Journal of Experimental Agriculture, 29, 707-712. 143. Rühl, E.H. (1992): Effect of K supply and relative humidity on ion uptake and distribution on two grapevine rootstock varieties. Vitis, 31, 23-33. 144. Rühl, E.H. (2000): Effect of Rootstocks and K+ Supply on pH and Acidity of Grape Juice. ISHS Acta Horticulturae 512: XXV International Horticultural Congress, Part 2: Mineral Nutrition and Grape and Wine Quality. 145. Rühl, E.H. – Clingeleffer, P.R. - Nicholas, P.R. - Cirami, R.M. - McCarthy, M.G. - Whiting, J.R. (1988): Effect of rootstocks on berry weight and pH, mineral content and organic acid concentrations of grape juice of some wine varieties – Australian Journal of Experimental Agriculture, 28, 119-125. 146. Sampaio, T. – Vasconcelos, C. (2005): Optimizing water status, gas-exchange, fruit yield and composition using rootstocks. Geisenheim , 23-27.08.2005. GESCO Proceedings (2): 115-119.p. and ASEV 56th Annual Meeting Abstracts – 317A. 147. Sanjun Gu (2003): Effect of Rootstocks on Grapevines. www.pawpaw.kysu.edu. Kentucky State University Viticulture Program.
126
148. Sarič, M.R. - Zorzič, M. – Burič, D. (1977): Einfluss der Unterlage und des Reises auf die Ionenaufnahme und – verteilung. Vitis, 16, 174-183. 149. Scienza, A. - Bogoni, M. - Iacono, F. (1996): A Multi-Disciplinary Study of the Vineyard Ecosystem to Optimize Wine Quality. ISHS Acta Horticulturae 427: Strategies to Optimize Wine Grape Quality. Conegliano, Italy. 150. Shaffer, R. - Sampaio, T.L. - Pinkerton, J. – Vasconcelos, M.C. (2004): Grapevine Rootstocks for Oregon Vineyards. Oregon State University Extension Service. EM 8882. December 2004. www.extension.oregonstate.edu 151. Sivilotti, P. - Zulini, L. - Petrussi, C. – Peterlunger, E. (2005): Sensory properties of Cabernet sauvignon wines as affected by rootstock and season. International Workshop on Advances in Grapevine and Wine Research. Venosa, Italy 14-17. Sept. 2005. Abstracts 69. 152. Skinner, P.W. – Matthews, M.A. (1990): A Novel Interaction of Magnesium Translocation with the Supply of Phosphorus to Roots of Grapevine (Vitis vinifera L.). Plant, Cell and Environment 13, 821-826. 153. Smart, R.E. (1985): Principles of Grapevine Canopy Microclimate Manipulation with Implications for Yield and Quality. A Review. Am. J.Enol. Vitic., 36, (3): 230-239. 154. Smart, D.R. – Schwass, E. – Lakso, A. – Morano, L. (2006): Grapevine Rooting Patterns: A Comprehensive Analysis and a Review. Am. J. Enol. Vitic., 57, (1): 89-104. 155. Southey, J.M. – Fouché, G.W. (1990): The Performance of Chenin blanc Grafted onto Different Rootstock Cultivars on a Dundee Soil in the Montagu District. S. Afr. J. Enol. Vitic., 11, (1): 50-54. 156. Spiegel-Roy, P. - Kochba, J. - Lavee, S. (1972): Quality and yield of Alicante, Grenache and Semillon on various rootstocks in an arid climate. Vitis, 11, 99-107. 157. Striegler, R.K. – Howell, G.S. (1991): The influence of rootstock on the cold hardiness of Seyval grapevines I. Primary and secondary effects on growth, canopy development, yield, fruit quality and cold hardiness. Vitis, 30, 1-10. 158. Sváb, J. (1981): Biometriai módszerek a kutatásban, Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 159. Swanepoel, J.J. – Southey, J.M. (1989): The Influence of Rootstock on the Rooting Pattern of the Grapevine. S. Afr. J. Enol. Vitic., 10, (1): 23-28. 160. Szitha, E. – Fodor, P. –Fodor, I. – Pais, I. (1985): Különbözı termıtájról származó must és bor fémiontartalmának vizsgálata. Szılıtermesztés és Borászat. 7 (1): 31-36. 161. Szıke, L. (1991): A szılı okszerő trágyázása az Egri borvidéken. Kandidátusi értekezés, Kecskemét, 9.p. 162. Szıke, L. (Eds., 1995): Szılıfajták. A szılı környezetbarát termesztése. Mezıgazda Kiadó, Budapest, 42-48.p. 163. Szıke, L. – Kiss, E. (1987): A fajta, a terhelés és az évjárat hatása a szılılevél tápanyagtartalmára. A szılı tápanyagellátása. Nemzetközi tanácskozás. Gyöngyös, 1987. okt.9. 164. Szőcs, E. – Horák, E. – Kovácsné Mérei, Zs. (1981): Az állókultúrák fenntartó mőtrágyázási irányelvei. MÉM-NAK, Budapest
127
165. Tandonnet, J-P. - Decroocq, S. - Gaudillere, J-P. Fouquet, R. – Ollat, N. (2005): Conferred vigour by rootstocks in grapevine: evaluation of some hypothesis. GESCO Comptes Rendus Proceedings, 2, 120-126. Geisenheim 23-27. 08.2005. 166. Tardáguila, J. – Bertamini, M. – Giulivo, C. (1995): Rootstock effects on growth, dry weight partitioning and mineral nutrient concentration of grapevine. Acta Horticulturae 388: 111-116. 167. Tóth, I. – Pernesz, Gy. (2001): Szılıfajták. Központi Statisztikai Hivatal, Mezıgazda Kiadó, Budapest, 61.p. 168. Török, S. (1990): Borászok új zsebkönyve. Mezıgazdasági Kiadó, Budapest 169. Ussahatanonta, S. - Jackson, D.I. – Rowe, R.N. (1996): Effects of nutrient and water stress on vegetative and reproductive growth in Vitis vinifera L. Australian Journal of Grape and Wine Research, 2, 64-69. 170. Vasconcelos, M.C. - Tiago L. – Sampaio, B. (2005): Chossing Rootstocks to Optimize Canopy Size, Mineral Uptake, Water Status, and Fruit Composition of the Cultivars Pinot Noir, Chardonnay, Pinot Gris and Merlot. 14th Annual Conference of the Nortwest Center for Small Fruits Research in Portland, Oregon. 17.p. 171. Vercesi, A. (1987): Gli assorbimenti radicali della vite:meccanismi e fattori influenti. Vignevini, Bologna, 4, 47-55. 172. Vida, S. – Mikóczy, I. – Horváth, A. (1987): A szılı tápanyag-utánpótlásának rendszere. A szılı tápanyagellátása. Nemzetközi tanácskozás. Gyöngyös, 1987. okt.9. 173. Virgona, J.M. - Smith, J.P. – Holzapfel, B.P. (2003): Scions influence apperent transpiration efficiency of Vitis vinifera (cv. Shiraz) rather than rootstocks. Australian Journal of Grape and Wine Research, 9, (3): 183-185. 174. Walker, M.A. - Liu, L. (1995): The Use of Isozymes to Identify 60 Grapevine Rootstocks (Vitis spp.). Am. J.Enol.Vitic., 46, (3): 299-305. 175. Wermelinger, B. – Koblet, W. (1990): Seasonal growth and nitrogen distribution in grapevine leaves, shoots and grapes. Vitis, 29, 15-26. 176. Wheeler, S.J. – Pickering, G.J. (2003): Optimizing grape quality through soil management practices. Food, Agriculture & Environment, 1, (2): 190-197. 177. Williams, L.E. – Biscay, P.J. (1991): Partitioning of Dry Weight, Nitrogen, and Potassium in Cabernet Sauvignon Grapevines From Anthesis Until Harvest. Am. J. Enol. Vitic. 42, (2): 113-117. 178. Williams, L.E. – Smith, R.J. (1991): The Effect of Rootstock on the Partitioning of Dry Weight, Nitrogen and Potassium, and Root Distribution of Cabernet Sauvignon Grapevines. Am. J. Enol. Vitic. 42, (2): 118-122. 179. Wood, R. – Parish, M. (2003): The Mechanisms and Viticultural Factors Governing Potassium Accumulation in the Grape Berry. The Australian & New Zealand Grapegrower & Winemaker. 180. Wolpert, J. - Walker, M.A. - Weber, E. - Bettiga, L. - Smith, R. - Verdegaal, P. – McGourty, G. – Ingels, C. (2002): Rootstocks for Coastal and Northern California. American Vineyard Foundation California Rootstock Comission Viticulture Consortium. Final Riport of Project: Field Evaluation of Winegrape Rootstocks 120. p.
128
181. Wolpert, J.A. - Smart, D.R. – Anderson, M. (2005): Lower Petiole Potassium Concentration at Bloom in Rootstocks with Vitis berlandieri Genetic Backgrounds. Am. J. Enol. Vitic., 56, (2): 163169. 182. Zanathy, G. (2008): Szılıalanyok az Alföldön – egy alanyhatás tartamkísérlet tapasztalatai. Agro Napló, 1, www.agronaplo.hu 183. Zsukov, A.I. - Szdodova, N.P. - Komarov, M. (1973): Vlijanie podvoja na rost, urazsaj i kacsesztvo vinograda. Szadovodsztvo, Vino. I Vinod. Moldavii, 3, 41-43.
129
9. FÜGGELÉK
9.1. Táblázatjegyzék 1. táblázat:
A kísérleti terület talajvizsgálati eredményei
2. táblázat:
Teleki fajtacsoportjai, alanyfajták származása
3. táblázat:
A Cabernet sauvignon fenológiája, az évjáratokat jellemzı idıtartamok és a mintavételek ideje Pécsett, 1990-2004.
4. táblázat:
A Cabernet sauvignon fürttermése (kg/tı), alanyonként és évenként
5. táblázat:
A Cabernet sauvignon halmozott fürttermése (kg/tı), alanyonként és évenként
6. táblázat:
A Cabernet sauvignon vesszısúlya (kg/tı), alanyonként és évenként
7. táblázat:
A Cabernet sauvignon fürt-, és vesszıtermés aránya (y/n), alanyonként és évenként
8. táblázat:
A Cabernet sauvignon mustfok eredményei (Mmo), alanyonként és évenként
9. táblázat:
A Cabernet sauvignon cukorhozama (kg/tıke), alanyonként és évenként
10. táblázat:
A Cabernet sauvignon titrálható savtartalma (g/l), alanyonként és évenként
11. táblázat:
A Cabernet sauvignon mustok pH értékei, alanyonként és évenként
12. táblázat:
Path-analízis eredménytáblázata, az éréskori mangán értékek alakulására
13. táblázat:
Cabernet sauvignon levelek és mustok foszfor tartalma közötti összefüggés az egyes alanyokon
14. táblázat:
A Cabernet sauvignon levelek és mustok tápelem tartalma közötti összefüggés az egyes alanyokon
15. táblázat:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori K tápelem tartalma és mustfoka közötti összefüggés az egyes alanyokon
16. táblázat:
A Cabernet sauvignon mustjának savtartalma és négy tápelemarány közötti összefüggések, alanyonként
17. táblázat:
Path-analízis eredménytáblázata, a must titrálható savtartalmának alakulására
18. táblázat:
Path-analízis eredménytáblázata, a mustfokok alakulására I.
19. táblázat:
Path-analízis eredménytáblázata, a mustfokok alakulására II.
130
9.2. Ábrajegyzék 1. ábra:
A Pécsi Szılészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Kísérleti Telepe
2. ábra:
A kísérletnek helyt adó 9-es tábla
3. ábra:
A Cabernet sauvignon affinitási kísérlet elrendezése
4. ábra:
A kísérletben szereplı Cabernet sauvignon szılıfajta
5. ábra:
Az 5C alanyklónokon lévı Cabernet sauvignon termésmennyiségének %-os eltérése az 5C alanyú tıkék teljesítményétıl a vizsgált években (1992-2004)
6. ábra:
Az 5BB alanyklónokon lévı Cabernet sauvignon termésmennyiségének %-os eltérése az 5BB alanyú tıkék teljesítményétıl a vizsgált években (1992-2004)
7. ábra:
A különbözı alanyokon lévı Cabernet sauvignon kumulált terméseltérés görbéi a 13 éves tartamkísérletben
8. ábra:
A Cabernet sauvignon fürt-, és vesszıtermésének aránya a vizsgált alanyokon
9. ábra:
A Cabernet sauvignon y/n arányainak kumulatív eltérésgörbéi alanyonként
10. ábra:
A Cabernet sauvignon mustfok értékeinek kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 13 éve alatt
11. ábra:
A különbözı alanyokról származó Cabernet sauvignon mustok pH értékei
12. ábra:
A Cabernet sauvignon mustok pH értékei alanyonként, a szignifikáns alanyhatást mutató években
13. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori nitrogén tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
14. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori foszfor tartalma alanyonként, az optimális ellátottsági szintet mutató évek átlagában
15. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori foszfor tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
16. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori kálium tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
17. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek éréskori kalcium tartalma alanyonként
18. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori kalcium tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
19. ábra:
A levelek magnézium tartalma alanyonként 15 év átlagában, virágzáskor és érés idején
20. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori magnézium tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
21. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek bór tartalma alanyonként, 15 év átlagában (1990 - 2004), virágzáskor és érés idején
131
22. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori bór tartalmának kumulatív eltérései alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
23. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori mangán tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 15 éve alatt
24. ábra:
A Cabernet sauvignon foszfor állapota alanyonként, 13 év átlagában (1992-2004)
25. ábra:
A Cabernet sauvignon magnézium státusza alanyonként, 13 év átlagában
26. ábra:
A Cabernet sauvignon mustok mangán tartalmának kumulatív eltérésgörbéi alanyonként, a tartamkísérlet 13 éve alatt
27. ábra:
A különbözı alanyokról származó Cabernet sauvignon borok értékítéletében kialakult rangsor, 10 évjárat összegzett eredményei alapján
28. ábra:
A nitrogén és bór tartalom összefüggése a Cabernet sauvignon levelekben virágzáskor, a szignifikáns alanyhatást mutató alanyokon
29. ábra:
A Cabernet sauvignon levelek virágzáskori mangán és éréskori cink tartalma közötti összefüggés, a szignifikáns alanyhatást mutató alanyokon
30. ábra:
A levelek virágzáskori vas tartalma és a termésmennyiség közötti összefüggés, alanyonként
31. ábra:
A levelek éréskori nitrogén tartalma és a termésmennyiség közötti összefüggés, alanyonként
32. ábra:
Az éves átlagokból képzett N/K arány összefüggése a Cabernet sauvignon mustfok értékeivel, alanyonként
33. ábra:
Az éves átlagokból képzett K/Mg arány összefüggése a mustfok értékekkel, alanyonként
34. ábra:
A virágzáskori értékekbıl képzett K/Ca arány összefüggése a mustfok értékekkel, alanyonként
35. ábra:
A levelek virágzáskori bór tartalma és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
36. ábra:
A levelek éréskori foszfor tartalma és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
37. ábra:
A levelek éréskori cink tartalma és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
38. ábra:
Az éves átlagból számított P/Zn arány és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
39. ábra:
Az éréskori adatokból számított P/Zn arány és a must titrálható savtartalma közötti összefüggés, alanyonként
40. ábra:
A Cabernet sauvignon termésmennyisége és mustfoka közötti összefüggés, alanyonként
41. ábra:
A must K tartalma és a pH összefüggése
132
42. ábra:
A Cabernet mustok cink tartalmának összefüggése a levelek éréskori cink tartalmával, valamint a mustfokkal, a szignifikáns hatást mutató alanyokon
43. ábra:
A levelek-, a mustok tápelem tartalma és a termésparaméterek közötti szoros korrelációk, Berlandieri x Riparia alanyokra oltott Cabernet sauvignon ültetvényben, Pécsett
9.3. Mellékletek jegyzéke 1. melléklet:
A kísérleti terület EUF-módszerrel meghatározott talajparaméterei
2. melléklet:
Meteorológiai adatok Pécsett
Hımérséklet
3. melléklet:
Meteorológiai adatok Pécsett
Csapadék (mm)
4. melléklet:
Meteorológiai adatok Pécsett
Napfény (óra)
5. melléklet:
Az aktív hıösszeg alakulása a vegetációs idıszakban, 1990-2004. között
6. melléklet:
Talajnedvesség értékei, a nettó súly %-ában
7. melléklet:
A kísérletben vizsgált alanyfajták jellemzése az irodalmi közlések alapján
8. melléklet:
Levélanalitikai határértékek a szılı tápanyag-ellátottságának megítéléséhez
9. melléklet:
A Cabernet sauvignon fürttermés mennyisége (kg/tı) a vizsgált alanyokon
10. melléklet: Hatásgörbe számítás menete I. - eltérés a standardtól 11. melléklet: Hatásgörbe számítás menete II. - évenkénti eltérések átlaga 12. melléklet: Hatásgörbe számítás menete III. - évenkénti kummulált eltérések 13. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek nitrogén tartalma (sza.a%) virágzáskor, Pécsett 14. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek nitrogén tartalma (sza.a%) éréskor, Pécsett 15. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek foszfor tartalma (sza.a%) virágzáskor, Pécsett 16. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek foszfor tartalma (sza.a%) éréskor, Pécsett 17. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kálium tartalma (sza.a%) virágzáskor, Pécsett 18. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kálium tartalma (sza.a%) éréskor, Pécsett 19. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kalcium tartalma (sza.a%) virágzáskor, Pécsett 20. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kalcium tartalma (sza.a%) éréskor, Pécsett 21. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek magnézium tartalma (sza.a%) virágzáskor, 22. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek magnézium tartalma (sza.a%) éréskor, Pécsett 23. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek bór tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett 24. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek bór tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett 25. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek mangán tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett 26. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek mangán tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett 27. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek vas tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett 28. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek vas tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett
133
29. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek cink tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett 30. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek cink tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett 31. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának nitrogén tartalma (mg/l), Pécsett 32. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának foszfor tartalma (mg/l), Pécsett 33. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának kálium tartalma (mg/l), Pécsett 34. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának kalcium tartalma (mg/l), Pécsett 35. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának magnézium tartalma (mg/l), Pécsett 36. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának bór tartalma (mg/l), Pécsett 37. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának mangán tartalma (mg/l), Pécsett 38. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának vas tartalma (mg/l), Pécsett 39. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának cink tartalma (mg/l), Pécsett
134
1. melléklet: A kísérleti terület EUF-módszerrel meghatározott talajparaméterei
Táblaszám Talajmélység (cm) 9/a 0-30 9/a 30-60
UVN
NO3
PI
P II
KI
K II
6,58 4,44
3,71 1,68
4,32 4,06
4,37 3,96
46,88 32,03
27,63 23,38
Táblaszám Talajmélység (cm) 9/a 0-30 9/a 30-60
Ca I
Ca II
Mg I
Mg II
Na I
Na II
54,31 54,39
87,33 81,42
1,64 1,51
1,54 1,29
6,07 5
1,98 1,46
Cu
Zn
Mn
Fe
BI
B II
0,2 0,25
2,21 1,87
0,11 0,13
1,34 2,08
0,7 0,51
0,45 0,52
Táblaszám Talajmélység (cm) 9/a 0-30 9/a 30-60
Megjegyzés: SZİKE (1991) alapján I. frakció leválasztásának paraméterei 20oC hımérséklet, kis áramerısség (15mA, 200V) II.frakciónál a paraméterek: 80oC hımérséklet, és nagy áramerısség (150mA, 400V)
135
2-4. mellékletek: Meteorológiai adatok Pécsett 2. melléklet: Hımérséklet (oC) Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Összeg: Veget. összeg
1990 24 41 43 38 39 81 38 17 63 32 63 35 514 308
1991 25 19 26 33 85 29 215 82 50 132 62 27 785 626
1992 2 41 56 33 45 112 66 13 22 165 125 82 762 456
1993 18 28 63 63 21 38 53 56 123 81 121 170 835 435
1994 50 14 48 101 34 65 64 141 81 59 27 79 763 545
1995 53 62 91 48 91 139 11 157 212 10 96 107 1077 668
1996 49 29 25 60 52 68 111 93 162 89 70 93 901 635
1997 46 54 20 86 65 115 138 72 20 106 32 90 844 602
1998 139 5 28 103 149 129 91 127 142 94 90 43 1140 835
1999 52 136 38 122 78 222 116 86 45 46 145 97 1183 715
2000 37 34 74 47 60 36 56 46 34 30 73 43 570 309
2001 93 16 89 27 36 215 81 39 217 10 70 62 955 625
2002 13 39 10 108 90 35 94 51 115 42 44 32 673 535
2003 66 39 16 13 45 20 68 27 29 142 56 23 544 344
2004 64 63 52 104 70 110 55 92 53 77 123 42 905 561
Átlag 49 41 45 66 64 94 84 73 91 74 80 68 830 547
50 év átl. 45 45 47 70 74 95 81 76 58 56 72 63 782 510
30 év átl. 47 41 47 68 76 91 76 81 60 63 75 66 790 514
1992 2,3 4,5 7,0 12,8 18,0 20,9 23,5 27,8 19,7 12,0 7,2 0,6 13,0 19,2
1993 2,5 0,4 4,9 12,2 20,5 20,8 22,2 22,7 17,8 14,1 1,4 2,5 11,8 18,6
1994 3,4 2,7 9,8 11,5 16,9 20,9 25,0 24,4 20,6 10,4 9,0 2,9 13,1 18,5
1995 0,3 6,4 5,4 11,4 15,6 19,4 25,2 21,2 17,0 14,2 3,4 1,1 11,7 17,7
1996 -1,5 -1,3 -0,9 12,0 18,2 21,0 20,4 20,8 13,5 12,7 8,8 -0,8 10,2 16,9
1997 -1,7 4,3 6,4 7,7 17,7 21,7 21,0 21,4 17,8 10,2 6,1 3,1 11,3 16,8
1998 3,5 6,6 4,5 12,6 16,4 21,2 22,2 22,6 15,9 13,0 4,1 -2,2 11,7 17,7
1999 0,9 1,6 8,4 12,6 17,2 20,4 22,5 21,8 20,4 13,8 3,4 1,5 12,0 18,4
2000 -0,8 5,6 6,9 14,5 19,6 23,4 21,7 25,3 18,4 15,9 10,6 3,7 13,7 19,8
2001 2,2 3,7 9,7 11,4 19,0 18,5 21,8 23,9 15,8 15,7 4,9 -2,8 12,0 18,0
2002 1,4 6,5 9,3 11,9 19,7 22,9 24,1 22,2 17,0 13,0 10,6 1,0 13,3 18,7
2003 -0,6 -2,1 7,2 12,4 20,4 25,2 24,1 26,5 18,9 10,5 9,8 3,0 12,9 19,7
2004 -0,4 3,3 5,9 12,0 14,4 18,9 21,0 21,4 16,4 13,6 6,4 1,9 11,2 16,8
Átlag 0,9 3,3 7,0 11,7 17,7 21,1 22,7 23,1 17,7 13,0 6,7 1,1 12,2 18,1
50 év átl. 0,4 2,5 6,7 11,5 16,6 19,9 21,6 21,3 17,6 12,2 6,0 2,0 11,5 17,2
30 év átl. 0,7 2,7 6,7 11,4 16,9 19,9 22,0 21,8 17,8 12,3 5,7 2,0 11,7 17,4
3. melléklet: Csapadék (mm) Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Éves átlag Vegetációs átl.
1990 0,7 7,9 11,8 11,0 18,8 20,1 21,7 23,8 17,1 14,2 7,0 1,7 13,0 18,1
1991 1,8 -0,7 9,4 9,6 13,1 21,0 23,6 21,3 19,4 11,7 7,3 -1,1 11,4 17,1
136
4. melléklet: Napfény (óra) Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Összeg: Veg.összeg:
1990 78 181 212 141 285 217 280 341 184 171 54 42 2186 1619
1991 97 158 128 209 199 271 270 229 237 177 87 83 2145 1592
1992 76 133 158 185 267 220 287 341 240 110 93 50 2160 1650
1993 116 133 139 188 319 256 290 284 201 153 50 61 2190 1691
1994 76 82 137 176 252 209 299 304 217 122 63 75 2012 1579
1995 43 136 84 172 199 160 297 270 135 188 61 18 1763 1421
1996 42 127 120 99 248 217 276 266 120 122 96 40 1773 1348
1997 16 180 191 218 267 224 218 280 236 158 80 83 2151 1601
1998 120 185 211 162 259 184 247 253 123 120 66 62 1992 1348
1999 48 113 121 139 251 259 258 299 220 152 33 93 1986 1578
2000 104 144 137 246 270 313 298 279 209 165 112 76 2353 1780
2001 56 132 167 210 212 184 266 273 129 194 128 89 2040 1468
2002 115 117 209 165 202 222 271 235 153 118 80 34 1921 1366
2003 75 117 197 235 296 291 319 346 236 163 138 130 2543 1886
2004 105 105 149 154 247 237 252 270 186 150 142 51 2048 1496
Átlag 78 136 157 180 252 231 275 285 188 151 86 66 2084 1562
50 év átl. 72 101 141 181 235 242 280 271 204 159 76 59 2021 1572
30 év átl. 72 106 144 175 235 228 269 266 198 152 80 65 1991 1523
137
2500 aktív hıösszeg (oC)
1990 1991
2000
1500
1000
1992.
o
Aktív hıösszeg ( C) a szüret idıpontjában: 1992. év: 1989,3 (280. napon) 1993. év: 1820,9 (284. napon) 1994. év: 1888,8 (290. napon) 1995. év: 1686,5 (289. napon) 1996. év: 1535,5 (294. napon) 1997. év: 1613,9 (293. napon) 1998. év: 1655,8 (294. napon) 1999. év: 1766,3 (286. napon) 2000. év: 1832,6 (261. napon) 2001. év: 1747,3 (302. napon) 2002. év: 1834,2 (288. napon) 2003. év: 1987,7 (261. napon) 2004. év: 1501,0 (304. napon)
1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002.
500
2003. 2004. 0 91. 101. 111. 121. 131. 141. 151. 161. 171. 181. 191. 201. 211. 221. 231. 241. 251. 261. 271. 281. 291. 301. napok
5. melléklet: Az aktív hıösszeg alakulása a vegetációs idıszakban, 1990-2004. között Pécsett
138
Mintavétel éve
1990.
1991.
1992.
1993.
1994.
1995.
1996.
1997.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
2003.
2004.
Mélység
6. melléklet: Talajnedvesség értékei, a nettó súly %-ában
cm
10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50 10 30 50
rügyfakadás 15,99 17,21 17,48 16,91 14,91 11,35 16,53 20,60 22,35 17,08 19,07 18,20 20,81 23,25 38,26 18,14 17,79 16,54 17,39 22,21 18,07 19,32 19,79 14,38 17,55 19,15 17,43 15,04 17,38 20,28 15,66 17,78 18,93 15,38 16,22 17,01 19,95 20,51 22,09 10,57 15,17 16,09 22,39 22,13 21,01
Fenológiai fázis zöldborsó virágzás állapot 18,79 14,23 23,28 16,20 20,00 21,07 14,38 11,97 16,03 12,52 21,94 12,29 14,39 13,43 16,76 14,34 20,47 16,00 9,72 9,96 15,06 14,67 16,53 15,31 5,81 23,51 6,45 18,82 8,63 20,60 22,36 22,00 24,11 17,12 28,03 21,24 16,43 17,25 18,18 15,67 21,20 21,24 16,53 15,93 17,61 17,04 19,75 17,59 17,82 13,56 15,78 16,96 19,47 18,99 14,80 15,24 18,40 20,42 16,11 17,78 2,45 12,15 13,57 14,02 11,77 15,55 18,92 17,95 19,07 19,67 17,39 19,94 17,93 11,94 19,22 15,25 19,80 15,22 14,89 6,51 16,02 12,48 14,99 15,12 20,10 14,77 20,58 16,91 19,61 19,00
zsendülés 8,59 11,77 12,60 14,90 14,32 15,40 8,28 12,01 13,24 11,96 10,82 11,73 12,64 16,67 17,96 15,47 17,67 18,22 16,71 18,54 15,47 13,16 40,15 29,05 9,36 14,81 15,70 13,12 15,01 17,49 13,23 15,68 12,58 9,88 12,19 17,98 16,32 18,33 16,80 16,09 17,61 16,99 16,02 14,79 16,87
139
7. melléklet: A kísérletben vizsgált alanyfajták jellemzése az irodalmi közlések alapján
5BB: A világ egyik legismertebb alanyfajtája, s kontinentális körülmények között továbbra is perspektivikus fajta (CINDRIĆ et al., 2000). Biológiai sajátosságok: jól gyökeresedı, mérsékelten bokrosodó, erısen növekvı, nagy vesszıhozamú, kitőnı affinitású fajta. Feltehetıen közepes termıszakaszú és élettartamú. Vesszıjét a Berlandieri x Riparia alanyfajták között a legkorábban érleli. Vesszıhozama: 25db/tı szabványvesszı. Környezeti igény: nyílt, védett fekvések, túl kötött, nedves és száraz talajainak kivételével, minden talajra alkalmas. Ellenállóképessége: mész-és szárazságtőrı, nedvességet kevésbé elviselı, fagynak-filoxérának és peronoszpórának ellenálló, levélfiloxérától kissé károsodó (NÉMETH, 1975). Mésztőrı képessége eléri a 35-40 magyar mészfokot. A ráoltott fajták termését jól beérleli. Affinitása, adaptációja jó. A ráoltott fajták 25-30%-al többet teremnek, s erısebben nınek, mint a Riparia portalis fajtán neveltek, ugyanakkor termésminıségük nem marad el a Ripariára oltottakétól (CSEPREGI és ZILAI, 1973 és 1988). KRIVÁNEK, V. (in SZİKE Eds.,1995) jellemzése szerint mésztőrése ugyan jó, de magas mésztartalomnál kevesebb termést ad a ráoltott nemesfajta. Csemegeszılıknél a virágelrúgást elısegíti. A vegetációs idıszakot meghosszabbítja. Az 5BB Cr.2 klónját az alapfajtánál jobb mészés szárazságtőrés jellemzi. WOLPERT et al. (2002) tapasztalatai szerint jobban tőri a szárazságot, mint az 5C, de gyengébben, mint a 110R, és a St.George (du Lot). SHAFFER et al., (2004) szerint erıteljes növekedéső alanynak tartják. Oregonban viszont kevésbé erıteljesen fejlıdik, mint a 125AA és hasonló a vitalitása, mint az SO4-nek és az 5C-nek. Hajlamos az alacsony termés-vesszı arányra. Sekélyen gyökerezik, így jó választás a humuszos, tömör, meszes talajokra. A nagy termıképességő fajtáknak nem jó alanya, gyenge kálium felvétele miatt. Érzékeny a győrős fonálférgekre. Érzékeny Kaliforniában a fitoftórára és a tartósan vizes területekre. CANDOLFI-VASCONCELOS (1995) szerint gyakori téli fagyok sújtotta területre nem való, nem bírja, ha a talaj 30cm-es mélységében –8 oC alá süllyed a hımérséklet, ellenben az 5C igen.
5C: Biológiai sajátosságok: jól gyökeresedı, mérsékelten bokrosodó, erısen növekvı, nagy vesszıhozamú, kitőnı affinitású fajta. Feltehetıen hosszú termıszakaszú és élettartamú. Vesszıje jól beérik. Vesszıhozama: 24db/tı szabványvesszı. Környezeti igény: nyílt, védett fekvések, túl kötött, nedves és száraz talajainak kivételével, minden talajra alkalmas.
140
Ellenállóképessége: mész-és szárazságtőrı, nedvességet kevésbé elviselı, fagynak-filoxérának és peronoszpórának ellenálló, levélfiloxérától kissé károsodó (NÉMETH, 1975). CSEPREGI és ZILAI (1988) szerint a Teleki hibridek közül a legjobb mésztőrı és szárazságtőrése is kiváló. A ráoltott fajtákat nagy és jó minıségő termések kinevelésére teszi képessé. Kiváló mész- és szárazságtőréset a Teleki hibridek között KRIVÁNEK, V. (in SZİKE Eds.,1995) is kiemeli. A csemegeszılıknek is jó alanya. A vegetációs idı hosszát nem befolyásolja. WOLPERT et al., (2002) az 5C alany termıhelyfüggı jelentıs teljesítménybeli különbségére figyelmeztet (Kaliforniai tapasztalatok). Jól növekszik a nedves termékeny területeken, ha a nemes eléggé erıteljes növekedéső, ahol viszont a vízellátás limitált, akárcsak idılegesen is, ott a nemes növekedése ezt megsínyli. Néhány nehéz talajon (agyag, agyagos vályog) úgy tőnik jó választás. A filoxéra rezisztens alanyok között az 5C-nek a legszélesebb a fonálféreg toleranciája. Az 5C jól teljesít a gyengén drénezett ültetvényekben (belvizes) is. SHAFFER et al., (2004) tapasztalatai szerint mérsékelten erıteljes növekedés jellemzi. A növekedési erélye az 5BB és SO4 közötti. Az 5BB-hez hasonlóan alacsony termés-vesszısúly arány jellemzi. A kisfürtő fajtákhoz ajánlott. A jó vízgazdálkodású, termékeny és nehéz talajokra való. Szerintük viszont kicsi a szárazság tőrése és nematóda érzékeny (Oregoni megfigyelések). Az 5BB-vel szemben az 5C jól tőri a hideget (CANDOLFI-VASCONCELOS, 1995).
SO4: Jól gyökeresedik, erıteljes növekedéső fajta. Kiváló az affinitása a nemes fajtákhoz. A csemegeszılıknek is jó alanya, fıleg öntözött területeken. A vegetációs idı hosszát nem befolyásolja. Vesszıhozama jó, de vesszıi vékonyabbak, mint az 5BB-é. Vesszıi jól beérnek. Mésztőrése kiváló. Száraz talajra viszont nem alkalmas (KRIVÁNEK, V. in SZİKE Eds.,1995). KASERER és SCHÖFFL (1993) tapasztalatai szerint a terméseredményeket a csapadék mennyisége nem befolyásolja, ezért szárazságtőrınek nevezhetı, míg CINDIĆ et al. (2000) ampelográfiájában kevésbé szárazságtőrı fajtaként szerepel. CSEPREGI és ZILAI (1988) összegzése szerint az SO4 alanyfajta termesztési értékérıl megoszlanak a vélemények, szárazság és nedvesség tőrését eltérıen értékelik. A legtöbb tulajdonsága megegyezik az 5BB-vel és 5C-vel. MAJOROS (1976) német kísérleti eredmények alapján ad értékelést az SO4 alanyról. Kiemeli, hogy különbözı ökológiai és termesztés technológiai körülmények között ez a fajta eltérıen viselkedik. Elınyei közt felsorolja, hogy az 5BB fajtát terméshozamban és cukorhozamban értékelhetıen felülmúlta. A nehéz talajokat jobban tőrte. Jobb a ráoltott nemes vesszıbeérése, s elıbb érik a termése is – mindez jó fagytőréssel párosul. Rezisztens a fonálférgekkel szemben. Hátrányai között szerepel: mésztőrı képessége nem túl magas. Magas mőveléshez és intenzív fajtákhoz nem ajánlott. Egyes visszajelzések szerint oltványainak növekedési erélye gyengébb.
141
SHAFFER et al. (2004) megállapítja, hogy a Berlandieri x Riparia keresztezésekbıl az SO4 a legelterjedtebb Oregonban. Mérsékelten erıteljes növekedés jellemzi. Németországban, DélAfrikában, Új Zélandon elırehozza az érést, míg Franciaországban inkább késlelteti. Oregonban nincs hatással az érési folyamat idıpontjára. Nem egyértelmő a fürtméretre gyakorolt hatás. Alacsony termés-vesszı arányt eredményez. Sekély gyökérzető. A legjobban a jó vízellátású, gyengébb termékenységő talajokon szerepel. Száraz területekre nem javasolt. Érzékeny a győrős fonálférgekre. Hajlamos a magnézium hiányra és a virágzáskori fürtszáradásra. Az SO4 lassan fejlıdik és kis vitalitást mutat az elsı években, de aztán erıteljesebbé válik. CANDOLFIVASCONCELOS (1995) szerint SO4 alanyon a növekedési erély 15-20 év után drasztikusan csökken – az ültetvény újratelepítésére van szükség.
125AA: Jól gyökeresedik, de kevésbé elágazó gyökérrendszere van, mint az 5BB-nek. Erıteljes növekedéső fajta. Jó az affinitása a nemes fajtákhoz, csemegeszılıkhöz kevésbé alkalmas. A vegetációs idı hosszát meghosszabbítja. A zsendülést késlelteti. Vesszıhozama és vesszıbeérése kiváló. Mésztőrése elmarad a többi Berlandieri x Riparia alanyétól. Adaptációs képessége jó (KRIVÁNEK, V. in SZİKE Eds.,1995, FARDOSSI et al., 1995). GALET (1956, in CSEPREGI és ZILAI, 1988) szerint kezdeti fejlıdése lassú és mésztőrése gyengébb. SHAFFER et al. (2004) Oregonban a vizsgált 20 alanyból a 125AA-t találták a legerıteljesebb növekedéső alanynak. A legtermékenyebb és legkésıbben érı alanyok közé tartozik. Erıteljes növekedése miatt kis fürtöket eredményez, nem alkalmas nagyfürtő fajtákhoz. A nagy termıképességő fajták alanya pl. Müller-Thurgau. A csoportban a leginkább szárazságtőrı alany. Németországban a talajok széles körére javasolt, a nehéz, tömör, rosszul szellızı, gyenge vízgazdálkodású területekre is. Új Zélandon szegény, köves talajokra is javasolják. CANDOLFI-VASCONCELOS (1995) szerint a 125AA hasonló az 5BB-hez, de erıteljesebben fejlıdik és speciális körülmények közé javasolt. Jó eredményeket ad Rajnai rizlinggel, MüllerThurgau-val, Szilvánival, Chasselas-al, és a Pinot családdal – nagy termıképességő fajtákkal.
Az alanyfajták áttekintı jellemzésére az irodalomból GALET et al. (in SHAFFER et al., 2004) és JABOREK (1988) összegzését közöljük:
142
Jellemzı tulajdonságok 5BB S.O.4 5C 125AA A sekély, száraz, agyagos talajhoz való 2 1 3 3 alkalmazkodóképesség A mély, iszapos v. vályog talajhoz való 1 1 3 2 alkalmazkodóképesség A mély, száraz, homokos talajhoz való 1 1 1 1 alkalmazkodóképesség A vízzel telt talajtolerancia 2 3 Mésztolerancia 3 2 2 4 Savanyú talaj tolerancia 2 3 1 3 Nitrogén felvétel 4 4 2 4 Átadott vigor 3 3 3 4 Szárazságtolerancia 3 2 2 4 Győrős fonálféreg tolerancia 2 2 2 Felülkerekedési hajlam 2 1 2 2 Vegetációs idı (beérés) 2 2 3 4 Megjegyzés: vegetatív ciklus: 1-rövid, 4-hosszú Fonálféreg:1 erısen érzékeny, 2- érzékeny, 3- mérsékelten ellenálló, 4- ellenálló Minden más esetben: 1-alacsony, 4 –magas Forrás: Galet, Howel, R.Jackson, Pongrácz, Taylor, Shaffer, McAuley, Sampio - in SHAFFER et al. (2004). Alany Riparia
5BB
SO4
125AA
5C
Elınye Korai az érés, Jó az affinitás, Jó gyökeresedés, Nagy termıképesség, Talaj iránt nem igényes, Jó adaptáció, Jó mésztőrés,
Hátránya Mészérzékeny, Szárazság érzékeny, Mélyrétegő talajt kíván, Elhúzódó az érés, Erıs fiatalkori növekedés, Talajvízre érzékeny,
Sietteti az érést, Jó filoxératőrés, Jó adaptáció, Egyenletes növekedés, Kedvezıen hat a terméshozamra, cukortartalomra és vesszıérésre Nagy mésztőrés, Jó filoxératőrés, Jó adaptáció
Talajra kissé igényes, Szárazságra érzékeny, Elhúzódó kalluszképzıdés
Sietteti az érést, Kedvezıen hat a terméshozamra, cukortartalomra és vesszıérésre
Késlelteti az érést
Igénye/alkalmassága Mélyrétegő, termékeny, jó vízellátású és mészszegény talajra való Majdnem univerzális Ausztriában, lösztalajon optimális, gyengébb növekedéső és rugós fajták számára jó Tápanyagszegény és száraz talajon nem jó alany, Erıs növekedéső és rugós fajtákhoz jó
Tápanyagban nem túl szegény talajra való, Sekély talajra nem jó, Nagy tenyészterületet igénylı fajtákhoz való,
Közepes mésztőrés, Erıs növekedéső és Kissé igényes a talajra, rúgós fajtákhoz, Középkötött és könnyő talajra jó; de hideg, nedves, túl száraz talajra nem jó alany,
(JABOREK, 1988)
143
8. melléklet: Levélanalitikai határértékek a szılı tápanyag-ellátottságának megítéléséhez (SZŐCS, HORÁK, KOVÁCSNÉ, MÉREI, 1981.)
A szılı tápelemeinek megfelelı arányai (FREGONI 1980. kiegészítve in FÜLEKY Eds., 1999)
144
9. melléklet: A Cabernet sauvignon fürttermés mennyisége (kg/tı) a vizsgált alanyokon Évek
5C
5C Gm.6
5C Gm.10 5C Wed.
5BB
Alanyok 5BB Fr.148 5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
Átlag
1992
6,8
5,3
5,5
5,6
4,3
4,3
4,7
5,8
4,6
4,9
5,18
1992
5,7
4,8
4,7
4,1
2,2
5,1
3,8
5,1
5,0
5,8
4,63
1992
4,9
2,8
7,1
4,1
5,6
3,8
3,5
4,8
4,0
7,2
4,78
1992
5,7
4,9
4,3
4,4
4,1
3,0
4,0
4,7
4,7
7,5
4,73
1993
4,9
5,1
4,8
5,1
4,8
3,9
5,4
6,0
4,8
5,0
4,98
1993
4,0
5,5
4,1
3,9
3,4
4,4
3,6
5,0
5,3
4,1
4,33
1993
4,8
4,2
4,7
4,4
4,3
2,6
4,9
4,6
2,9
4,8
4,22
1993
5,3
5,0
3,7
4,3
4,2
3,3
3,0
4,2
4,6
6,5
4,41
1994 1994
4,4 5,7
5,1 4,6
4,6 4,9
5,1 5,0
4,9 3,6
4,9 4,9
3,3 4,4
6,3 5,5
4,1 5,3
5,1 5,2
4,78 4,91
1994
4,2
4,3
5,1
4,2
4,8
3,8
4,1
3,5
4,1
4,6
4,27
1994 1995
4,0 4,0
4,9 3,4
4,4 4,8
5,0 3,8
4,2 3,3
2,9 2,9
3,2 3,5
4,8 3,8
3,8 3,2
5,1 3,8
4,23 3,65
1995
4,7
4,5
3,5
3,4
4,4
3,0
2,3
4,2
4,2
3,6
3,78
1995
3,3
4,0
4,4
2,9
3,0
2,8
4,1
2,9
2,5
1,9
3,18
1995 1996
3,9 3,4
3,2 2,5
2,3 4,1
3,0 3,9
3,6 3,7
3,3 4,5
3,0 3,7
2,6 3,8
3,6 5,0
4,3 4,8
3,28 3,94
1996
4,6
3,1
5,7
3,3
3,2
3,9
4,0
4,2
4,2
3,3
3,95
1996
4,4
4,4
4,3
4,5
3,9
3,5
4,3
3,5
2,8
3,7
3,93
1996
3,7
3,6
3,2
3,3
3,4
3,6
2,3
3,1
3,1
4,1
3,34
1997
5,0
4,3
5,7
3,5
4,3
4,4
4,1
4,4
4,9
4,5
4,51
1997
4,3
5,2
4,1
4,6
5,1
2,9
4,4
4,6
4,8
5,0
4,5
1997
4,4
4,6
5,5
3,8
4,6
3,8
6,1
2,9
4,1
4,5
4,43
1997
4,9
3,9
4,7
4,7
5,5
3,9
3,8
4,6
3,7
4,9
4,46
1998
5,1
4,7
5,5
5,9
6,5
6,3
4,7
6,3
7,6
6,6
5,92
1998
6,7
6,1
5,6
6,2
6,2
5,5
6,0
6,3
7,1
5,0
6,07
1998
4,0
7,2
6,2
5,4
5,7
6,0
4,8
5,0
7,1
6,2
5,76
1998
5,0
6,5
6,0
5,7
6,4
5,1
5,4
6,0
7,7
6,1
5,99
1999
2,6
2,8
2,3
3,2
3,2
2,0
2,9
2,5
2,2
2,8
2,65
1999 1999
3,5 2,0
3,2 2,6
3,7 3,4
2,5 3,3
2,0 2,4
2,7 2,6
2,7 2,6
1,5 3,3
2,1 2,9
2,7 3,6
2,66 2,87
1999
2,7
1,5
1,1
1,7
2,8
2,0
1,2
2,7
2,6
3,3
2,16
2000 2000
2,8 3,5
4,7 5,2
3,8 3,4
3,3 4,6
5,1 4,8
4,5 4,7
2,7 4,6
3,0 4,2
3,8 4,4
3,9 3,4
3,76 4,28
2000
2,7
4,7
4,6
3,5
4,4
3,9
4,4
3,1
3,8
6,5
4,16
2000
4,9
4,8
3,1
4,1
4,8
3,0
3,6
3,7
3,8
4,1
3,99
2001
3,8
3,3
6,4
6,2
4,3
3,9
3,1
5,0
5,4
4,6
4,6
2001
5,3
5,8
5,3
5,8
7,1
5,4
5,4
6,1
4,2
4,1
5,45
2001
3,7
5,4
5,8
5,1
3,8
4,5
5,0
4,9
5,3
4,8
4,83
2001
3,5
5,3
5,9
6,3
5,0
2,2
4,1
5,3
3,7
2,9
4,42
2002
4,8
4,8
2,4
3,7
4,0
3,4
4,0
3,1
2,5
4,9
3,76
2002
3,9
4,5
3,8
4,0
3,8
4,1
4,3
2,7
4,6
2,1
3,78
2002
4,0
3,9
3,6
4,7
3,5
3,0
4,9
2,9
3,8
4,5
3,88
2002
3,9
4,0
2,7
3,0
3,8
4,1
4,1
4,7
3,5
2,6
3,64
2003
2,0
2,9
2,0
4,0
4,0
3,3
3,0
1,4
3,0
3,9
2,95
2003
4,4
3,2
3,7
4,1
5,8
2,6
3,6
4,7
4,8
3,0
3,99
2003
4,7
2,9
4,5
3,7
2,8
3,6
3,7
2,3
2,5
3,0
3,37
2003
3,5
3,8
3,5
3,5
4,0
2,7
3,6
2,9
5,3
3,9
3,67
2004
8,8
6,8
5,0
5,0
5,1
4,4
2,2
4,0
4,1
6,3
5,17
2004
5,0
4,8
4,6
4,8
7,7
3,6
5,9
6,1
4,4
4,0
5,09
2004 2004
5,5 2,8
4,2 3,9
5,2 3,0
4,9 5,1
4,1 4,1
3,3 3,1
3,6 3,4
4,0 5,0
5,0 3,7
5,0 3,3
4,48 3,74
145
10. melléklet: Hatásgörbe számítás menete I. - eltérés a standardtól Alanyok Évek
5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148
5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
1992
1,62
0,12
0,32
0,42
-0,88
-0,88
-0,48
0,62
-0,58
1992
1,07
0,17
0,07
-0,53
-2,43
0,47
-0,83
0,47
0,37
-0,28 1,17
1992
0,12
-1,98
2,32
-0,68
0,82
-0,98
-1,28
0,02
-0,78
2,42 2,77
1992
0,97
0,17
-0,43
-0,33
-0,63
-1,73
-0,73
-0,03
-0,03
1993
-0,08
0,12
-0,18
0,12
-0,18
-1,08
0,42
1,02
-0,18
0,02
1993
-0,33
1,17
-0,23
-0,43
-0,93
0,07
-0,73
0,67
0,97
-0,23
1993
0,58
-0,02
0,48
0,18
0,08
-1,62
0,68
0,38
-1,32
0,58
1993
0,89
0,59
-0,71
-0,11
-0,21
-1,11
-1,41
-0,21
0,19
2,09
1994 1994
-0,38 0,79
0,32 -0,31
-0,18 -0,01
0,32 0,09
0,12 -1,31
0,12 -0,01
-1,48 -0,51
1,52 0,59
-0,68 0,39
0,32 0,29
1994
-0,07
0,03
0,83
-0,07
0,53
-0,47
-0,17
-0,77
-0,17
0,33
1994 1995
-0,23 0,35
0,67 -0,25
0,17 1,15
0,77 0,15
-0,03 -0,35
-1,33 -0,75
-1,03 -0,15
0,57 0,15
-0,43 -0,45
0,87 0,15
1995
0,92
0,72
-0,28
-0,38
0,62
-0,78
-1,48
0,42
0,42
-0,18
1995
0,12
0,82
1,22
-0,28
-0,18
-0,38
0,92
-0,28
-0,68
-1,28
1995 1996
0,62 -0,54
-0,08 -1,44
-0,98 0,16
-0,28 -0,04
0,32 -0,24
0,02 0,56
-0,28 -0,24
-0,68 -0,14
0,32 1,06
1,02 0,86
1996
0,65
-0,85
1,75
-0,65
-0,75
-0,05
0,05
0,25
0,25
-0,65
1996
0,47
0,47
0,37
0,57
-0,03
-0,43
0,37
-0,43
-1,13
-0,23
1996
0,36
0,26
-0,14
-0,04
0,06
0,26
-1,04
-0,24
-0,24
0,76
1997
0,49
-0,21
1,19
-1,01
-0,21
-0,11
-0,41
-0,11
0,39
-0,01
1997
-0,2
0,7
-0,4
0,1
0,6
-1,6
-0,1
0,1
0,3
0,5
1997
-0,03
0,17
1,07
-0,63
0,17
-0,63
1,67
-1,53
-0,33
0,07 0,44
1997
0,44
-0,56
0,24
0,24
1,04
-0,56
-0,66
0,14
-0,76
1998
-0,82
-1,22
-0,42
-0,02
0,58
0,38
-1,22
0,38
1,68
0,68
1998
0,63
0,03
-0,47
0,13
0,13
-0,57
-0,07
0,23
1,03
-1,07
1998
-1,76
1,44
0,44
-0,36
-0,06
0,24
-0,96
-0,76
1,34
0,44
1998
-0,99
0,51
0,01
-0,29
0,41
-0,89
-0,59
0,01
1,71
0,11
1999
-0,05
0,15
-0,35
0,55
0,55
-0,65
0,25
-0,15
-0,45
0,15
1999 1999
0,84 -0,87
0,54 -0,27
1,04 0,53
-0,16 0,43
-0,66 -0,47
0,04 -0,27
0,04 -0,27
-1,16 0,43
-0,56 0,03
0,04 0,73
1999
0,54
-0,66
-1,06
-0,46
0,64
-0,16
-0,96
0,54
0,44
1,14
2000 2000
-0,96 -0,78
0,94 0,92
0,04 -0,88
-0,46 0,32
1,34 0,52
0,74 0,42
-1,06 0,32
-0,76 -0,08
0,04 0,12
0,14 -0,88
2000
-1,46
0,54
0,44
-0,66
0,24
-0,26
0,24
-1,06
-0,36
2,34
2000
0,91
0,81
-0,89
0,11
0,81
-0,99
-0,39
-0,29
-0,19
0,11
2001
-0,8
-1,3
1,8
1,6
-0,3
-0,7
-1,5
0,4
0,8
0
2001
-0,15
0,35
-0,15
0,35
1,65
-0,05
-0,05
0,65
-1,25
-1,35
2001
-1,13
0,57
0,97
0,27
-1,03
-0,33
0,17
0,07
0,47
-0,03
2001
-0,92
0,88
1,48
1,88
0,58
-2,22
-0,32
0,88
-0,72
-1,52
2002
1,04
1,04
-1,36
-0,06
0,24
-0,36
0,24
-0,66
-1,26
1,14
2002
0,12
0,72
0,02
0,22
0,02
0,32
0,52
-1,08
0,82
-1,68
2002
0,12
0,02
-0,28
0,82
-0,38
-0,88
1,02
-0,98
-0,08
0,62
2002
0,26
0,36
-0,94
-0,64
0,16
0,46
0,46
1,06
-0,14
-1,04
2003
-0,95
-0,05
-0,95
1,05
1,05
0,35
0,05
-1,55
0,05
0,95
2003
0,41
-0,79
-0,29
0,11
1,81
-1,39
-0,39
0,71
0,81
-0,99
2003
1,33
-0,47
1,13
0,33
-0,57
0,23
0,33
-1,07
-0,87
-0,37
2003
-0,17
0,13
-0,17
-0,17
0,33
-0,97
-0,07
-0,77
1,63
0,23
2004
3,63
1,63
-0,17
-0,17
-0,07
-0,77
-2,97
-1,17
-1,07
1,13
2004
-0,09
-0,29
-0,49
-0,29
2,61
-1,49
0,81
1,01
-0,69
-1,09
2004 2004
1,02 -0,94
-0,28 0,16
0,72 -0,74
0,42 1,36
-0,38 0,36
-1,18 -0,64
-0,88 -0,34
-0,48 1,26
0,52 -0,04
0,52 -0,44
146
11. melléklet: Hatásgörbe számítás menete II. - évenkénti eltérések átlaga Alanyok Évek
5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148 5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
1992
0,945
-0,380
0,570
-0,280
-0,780
-0,780
-0,830
0,270
-0,255
1,520
1993
0,265
0,465
-0,160
-0,060
-0,310
-0,935
-0,260
0,465
-0,085
0,615
1994
0,028
0,178
0,203
0,278
-0,173
-0,423
-0,798
0,478
-0,223
0,453
1995
0,503
0,303
0,278
-0,198
0,103
-0,473
-0,248
-0,097
-0,097
-0,073
1996
0,235
-0,390
0,535
-0,040
-0,240
0,085
-0,215
-0,140
-0,015
0,185
1997
0,175
0,025
0,525
-0,325
0,400
-0,725
0,125
-0,350
-0,100
0,250
1998
-0,735
0,190
-0,110
-0,135
0,265
-0,210
-0,710
-0,035
1,440
0,040
1999
0,115
-0,060
0,040
0,090
0,015
-0,260
-0,235
-0,085
-0,135
0,515
2000 2001
-0,573 -0,750
0,803 0,125
-0,323 1,025
-0,173 1,025
0,728 0,225
-0,022 -0,825
-0,223 -0,425
-0,548 0,500
-0,097 -0,175
0,428 -0,725
2002
0,385
0,535
-0,640
0,085
0,010
-0,115
0,560
-0,415
-0,165
-0,240
2003 2004
0,155 0,905
-0,295 0,305
-0,070 -0,170
0,330 0,330
0,655 0,630
-0,445 -1,020
-0,020 -0,845
-0,670 0,155
0,405 -0,320
-0,045 0,030
12. melléklet: Hatásgörbe számítás menete III. - évenkénti kummulált eltérések Alanyok Évek
5C
5C Gm.6
5C Gm.10
5C Wed.
5BB
5BB Fr.148 5BB Wei.48
5BB Cr.2
125AA
SO4
1992
0,945
-0,380
0,570
-0,280
-0,780
-0,780
-0,830
0,270
-0,255
1,520
1993
1,210
0,085
0,410
-0,340
-1,090
-1,715
-1,090
0,735
-0,340
2,135
1994
1,238
0,263
0,613
-0,063
-1,263
-2,138
-1,888
1,213
-0,563
2,588
1995
1,740
0,565
0,890
-0,260
-1,160
-2,610
-2,135
1,115
-0,660
2,515
1996
1,975
0,175
1,425
-0,300
-1,400
-2,525
-2,350
0,975
-0,675
2,700
1997
2,150
0,200
1,950
-0,625
-1,000
-3,250
-2,225
0,625
-0,775
2,950
1998
1,415
0,390
1,840
-0,760
-0,735
-3,460
-2,935
0,590
0,665
2,990
1999
1,530
0,330
1,880
-0,670
-0,720
-3,720
-3,170
0,505
0,530
3,505
2000
0,958
1,133
1,558
-0,843
0,008
-3,743
-3,393
-0,042
0,433
3,933
2001
0,208
1,258
2,583
0,183
0,233
-4,568
-3,818
0,458
0,258
3,208
2002 2003
0,593 0,748
1,793 1,498
1,943 1,873
0,268 0,598
0,243 0,898
-4,683 -5,128
-3,258 -3,278
0,043 -0,627
0,093 0,498
2,968 2,923
2004
1,653
1,803
1,703
0,928
1,528
-6,148
-4,123
-0,472
0,178
2,953
147
13. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek nitrogén tartalma (sz.a. %) virágzáskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 3,71 5C Gm.6 3,84 5C Gm.10 3,64 5C W ed. 3,54 5BB 3,72 5BB Fr.148 3,82 5BB W ei.48 3,89 5BB Cr.2 3,72 125AA 3,71 SO4 3,41 Átlag 3,70
1991. 3,64 3,93 3,93 3,86 3,90 3,88 4,12 4,01 4,09 3,98 3,93
1992. 3,91 3,75 3,85 3,76 3,94 4,11 3,96 3,83 3,75 3,63 3,85
1993. 3,88 4,05 3,84 4,18 4,10 3,80 4,09 4,01 3,88 3,95 3,98
1994. 4,05 4,20 3,70 3,97 3,91 3,82 3,89 3,95 3,87 3,88 3,92
1995. 3,77 3,73 3,71 3,76 3,79 3,60 3,88 3,74 3,63 3,71 3,73
1996. 4,76 4,73 4,82 4,89 4,87 4,77 4,85 4,26 4,82 4,81 4,76
Évek 1997. 4,11 3,93 4,07 3,87 4,08 3,99 3,95 3,34 3,84 3,75 3,89
1998. 4,31 4,24 4,44 4,16 3,90 4,30 4,05 4,27 4,13 4,03 4,18
1999. 4,10 4,25 4,33 4,28 4,10 4,32 4,29 4,25 4,16 4,35 4,24
2000. 4,16 4,03 3,99 4,14 4,20 4,15 4,29 4,17 3,99 4,13 4,13
2001. 3,61 3,63 3,67 3,45 3,80 3,62 3,49 3,67 3,60 3,50 3,6
2002. 4,16 4,48 4,18 4,11 4,28 4,38 4,47 4,11 4,26 4,11 4,25
2003. 5,24 4,29 4,38 4,20 4,39 4,26 4,29 4,12 4,35 4,35 4,39
2004. 3,97 4,34 3,84 4,05 4,01 3,95 3,98 3,76 3,85 3,64 3,94
14. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek nitrogén tartalma (sz.a.%) éréskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 1,74 5C Gm.6 1,78 5C Gm.10 1,88 5C W ed. 1,91 5BB 1,89 5BB Fr.148 1,75 5BB W ei.48 1,81 5BB Cr.2 1,72 125AA 1,87 SO4 1,97 Átlag 1,83
1991. 2,20 2,18 2,28 2,07 2,17 2,24 2,21 2,10 2,26 2,19 2,19
1992. 2,33 2,14 2,25 2,24 2,23 2,26 2,31 2,26 2,27 2,19 2,25
1993. 1,84 1,95 1,93 1,98 1,92 1,87 1,95 1,85 1,96 1,95 1,92
1994. 2,11 2,22 2,25 2,25 2,20 2,15 2,13 2,11 2,28 2,22 2,19
1995. 2,35 2,53 2,38 2,31 2,46 2,31 2,43 2,30 2,32 2,36 2,38
1996. 2,14 2,19 2,09 2,10 2,16 2,06 1,99 2,06 2,26 2,15 2,12
Évek 1997. 2,31 2,26 2,43 2,36 2,34 2,22 2,17 2,14 2,21 2,19 2,26
1998. 2,01 1,96 1,94 2,07 2,01 2,04 2,09 1,96 2,14 2,13 2,04
1999. 2,46 2,42 2,64 2,45 2,48 2,56 2,42 2,40 2,50 2,58 2,49
2000. 2,20 2,28 2,28 2,26 2,40 2,30 2,23 2,05 2,13 2,02 2,22
2001. 2,26 2,09 2,17 2,22 2,32 2,32 2,29 2,08 2,31 2,12 2,22
2002. 2,53 2,14 2,41 2,09 2,69 2,31 2,66 1,99 2,39 2,10 2,33
2003. 2,29 2,76 2,42 2,69 2,37 2,65 2,63 2,25 2,37 2,42 2,49
2004. 2,03 2,02 2,56 2,28 2,09 2,15 2,37 2,06 2,26 2,05 2,19
15. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek foszfor tartalma (sz.a.%) virágzáskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 0,23 5C Gm.6 0,26 5C Gm.10 0,23 5C W ed. 0,25 5BB 0,26 5BB Fr.148 0,23 5BB W ei.48 0,25 5BB Cr.2 0,21 125AA 0,24 SO4 0,25 Átlag 0,24
1991. 0,26 0,28 0,25 0,27 0,26 0,25 0,28 0,25 0,27 0,28 0,27
Jelmagyarázat:
Ellátottsági szintek nagyon alacsony alacsony
1992. 0,25 0,26 0,24 0,23 0,24 0,25 0,25 0,23 0,28 0,28 0,25
1993. 0,26 0,25 0,25 0,26 0,28 0,24 0,27 0,25 0,27 0,27 0,26
1994. 0,33 0,40 0,39 0,34 0,33 0,32 0,34 0,31 0,31 0,32 0,34
1995. 0,33 0,30 0,29 0,30 0,28 0,31 0,31 0,33 0,36 0,31 0,31
1996. 0,40 0,36 0,38 0,43 0,40 0,37 0,40 0,35 0,45 0,43 0,40
Évek 1997. 0,33 0,29 0,31 0,30 0,32 0,31 0,30 0,36 0,31 0,27 0,31
1998. 0,22 0,22 0,24 0,21 0,29 0,23 0,23 0,22 0,23 0,26 0,24
optimális
1999. 0,29 0,30 0,31 0,30 0,31 0,29 0,31 0,28 0,34 0,32 0,31
2000. 0,29 0,30 0,30 0,32 0,34 0,32 0,33 0,25 0,31 0,33 0,31
2001. 0,22 0,23 0,26 0,23 0,23 0,25 0,26 0,22 0,22 0,23 0,24
2002. 0,25 0,24 0,24 0,25 0,26 0,26 0,24 0,23 0,23 0,23 0,24
2003. 0,25 0,28 0,28 0,26 0,31 0,26 0,26 0,25 0,26 0,3 0,27
2004. 0,26 0,20 0,22 0,25 0,22 0,23 0,21 0,20 0,22 0,22 0,22
magas nagyon magas
148
16. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek foszfor tartalma (sz.a.%) éréskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 0,10 5C Gm.6 0,10 5C Gm.10 0,10 5C W ed. 0,10 5BB 0,11 5BB Fr.148 0,10 5BB W ei.48 0,11 5BB Cr.2 0,09 125AA 0,11 SO4 0,11 Átlag 0,10
1991. 0,13 0,13 0,15 0,14 0,13 0,13 0,15 0,12 0,15 0,15 0,14
1992. 0,12 0,12 0,11 0,12 0,12 0,12 0,11 0,11 0,12 0,12 0,12
1993. 0,13 0,13 0,13 0,14 0,14 0,13 0,13 0,12 0,14 0,15 0,13
1994. 0,14 0,14 0,13 0,15 0,15 0,13 0,13 0,14 0,13 0,15 0,14
1995. 0,19 0,21 0,22 0,20 0,20 0,21 0,21 0,21 0,21 0,24 0,21
1996. 0,16 0,20 0,18 0,17 0,20 0,17 0,20 0,16 0,20 0,22 0,19
Évek 1997. 0,14 0,15 0,16 0,16 0,17 0,14 0,16 0,14 0,17 0,17 0,16
1998. 0,13 0,15 0,15 0,15 0,15 0,14 0,14 0,12 0,12 0,12 0,14
1999. 0,16 0,15 0,16 0,16 0,16 0,15 0,16 0,14 0,14 0,15 0,15
2000. 0,10 0,11 0,11 0,10 0,12 0,11 0,12 0,10 0,10 0,10 0,11
2001. 0,14 0,12 0,15 0,12 0,13 0,15 0,16 0,11 0,14 0,15 0,14
2002. 0,16 0,14 0,16 0,15 0,3 0,32 0,11 0,12 0,14 0,21 0,18
2003. 0,12 0,15 0,16 0,15 0,14 0,12 0,13 0,13 0,10 0,15 0,14
2004. 0,12 0,12 0,14 0,12 0,18 0,13 0,12 0,13 0,12 0,12 0,13
17. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kálium tartalma (sz.a.%) virágzáskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 2,01 5C Gm.6 1,87 5C Gm.10 1,87 5C W ed. 1,85 5BB 1,75 5BB Fr.148 1,67 5BB W ei.48 1,53 5BB Cr.2 1,69 125AA 1,70 SO4 1,63 Átlag 1,76
1991. 1,95 1,95 1,67 1,77 1,83 1,66 1,78 1,77 1,73 1,67 1,78
1992. 1,72 1,58 1,49 1,52 1,39 1,47 1,34 1,39 1,48 1,47 1,49
1993. 1,74 1,71 1,71 1,75 1,71 1,66 1,75 1,74 1,66 1,70 1,71
1994. 1,58 1,49 1,66 1,71 1,58 1,41 1,51 1,61 1,63 1,47 1,57
1995. 1,47 1,22 1,27 1,52 1,50 1,50 1,31 1,52 1,54 1,39 1,42
1996. 1,65 1,62 1,45 1,43 1,46 1,47 1,50 1,55 1,46 1,70 1,53
Évek 1997. 1,40 1,34 1,21 1,26 1,45 1,31 1,23 1,27 1,38 1,43 1,33
1998. 1,59 1,30 1,57 1,57 1,41 1,57 1,58 1,31 1,44 1,47 1,48
1999. 1,19 0,93 1,27 1,33 1,16 1,19 1,22 1,19 1,43 1,25 1,22
2000. 1,38 1,28 1,79 1,79 1,54 1,06 1,77 1,43 1,61 1,39 1,5
2001. 1,18 1,30 1,38 1,35 1,21 1,15 0,99 1,09 1,18 1,03 1,19
2002. 1,19 0,96 0,99 0,79 0,93 1,06 1 0,9 1,08 1,02 0,99
2003. 0,80 0,94 0,84 0,91 0,93 0,97 0,94 0,88 0,92 0,94 0,91
2004. 1,18 0,91 0,86 1,10 1,04 0,76 0,74 0,99 0,84 1,01 0,94
2003. 0,76 0,48 0,57 0,68 0,70 0,69 0,78 0,68 0,80 0,65 0,68
2004. 0,96 0,74 0,89 0,94 1,24 0,80 0,88 0,83 0,70 0,81 0,88
18. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kálium tartalma (sz.a.%) éréskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 1,55 5C Gm.6 1,71 5C Gm.10 1,66 5C W ed. 1,60 5BB 1,80 5BB Fr.148 1,79 5BB W ei.48 1,77 5BB Cr.2 1,64 125AA 1,64 SO4 1,39 Átlag 1,66
1991. 1,57 1,61 1,44 1,29 1,52 1,47 1,58 1,45 1,58 1,52 1,50
Jelmagyarázat:
Ellátottsági szintek nagyon alacsony alacsony
1992. 1,25 1,35 1,03 1,25 1,29 1,30 1,15 1,02 1,06 1,03 1,17
1993. 1,25 1,22 1,17 1,02 1,16 1,20 1,28 1,16 1,12 1,10 1,17
1994. 0,99 0,91 1,08 1,01 1,04 0,92 1,09 0,83 0,96 1,10 0,99
1995. 0,85 0,90 0,93 1,30 1,22 1,23 1,38 1,40 1,18 1,49 1,19
1996. 0,87 0,70 0,86 0,98 0,82 1,03 1,05 1,04 1,19 1,08 0,96
Évek 1997. 0,87 1,02 0,94 0,57 0,66 0,61 0,72 0,44 0,78 0,49 0,71
1998. 0,72 0,64 0,74 0,72 0,78 0,59 0,77 0,68 0,68 0,59 0,69
optimális
1999. 0,79 0,74 1,04 1,13 1,17 1,02 0,68 0,84 0,91 0,75 0,91
2000. 0,67 0,58 0,60 0,60 0,60 0,69 0,71 0,75 0,69 0,56 0,65
2001. 1,13 0,98 0,62 0,95 1,00 0,94 1,10 0,88 0,91 0,76 0,93
2002. 0,75 0,53 0,8 0,77 0,56 0,75 0,6 0,53 0,66 0,65 0,66
magas nagyon magas
149
19. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kalcium tartalma (sz.a.%) virágzáskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 1,75 5C Gm.6 2,51 5C Gm.10 2,63 5C W ed. 1,74 5BB 2,34 5BB Fr.148 2,39 5BB W ei.48 2,81 5BB Cr.2 2,37 125AA 2,44 SO4 2,19 Átlag 2,32
1991. 2,28 2,51 2,45 2,21 2,59 2,54 2,57 2,52 2,25 2,30 2,42
1992. 2,35 2,66 2,80 2,22 2,56 2,34 2,45 2,53 2,32 2,31 2,45
1993. 2,24 2,32 2,36 2,23 2,32 2,24 2,31 2,37 2,32 2,30 2,30
1994. 2,23 2,68 2,57 2,39 2,71 2,35 2,53 2,70 2,53 2,59 2,53
1995. 2,21 2,43 2,21 2,00 2,09 1,90 2,04 1,99 2,12 1,78 2,08
1996. 2,04 2,26 2,08 2,41 2,17 2,28 2,46 2,59 2,52 2,32 2,31
Évek 1997. 2,67 3,03 2,42 2,45 3,48 2,67 2,61 2,15 2,53 2,30 2,63
1998. 1,89 2,07 2,16 1,93 1,78 2,17 2,19 2,07 1,99 2,11 2,04
1999. 1,99 2,26 2,39 2,21 2,53 2,42 2,55 2,62 2,47 2,34 2,38
2000. 2,12 2,15 2,05 2,14 2,16 2,03 2,17 1,99 2,33 2,12 2,13
2001. 2,30 1,96 2,31 1,94 2,20 2,34 2,21 2,18 2,05 2,38 2,19
2002. 2,28 2,28 2,13 1,95 2,02 1,84 2,31 2,09 2,02 1,8 2,07
2003. 2,57 2,89 2,32 2,38 2,65 2,60 2,91 2,49 2,39 2,39 2,56
2004. 1,90 2,04 2,08 1,89 2,42 2,30 2,05 1,84 2,00 1,92 2,04
20. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek kalcium tartalma (sz.a.%) éréskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 3,06 5C Gm.6 2,82 5C Gm.10 3,34 5C W ed. 3,28 5BB 2,95 5BB Fr.148 3,28 5BB W ei.48 2,84 5BB Cr.2 3,38 125AA 3,99 SO4 3,80 Átlag 3,27
1991. 3,01 3,08 3,04 3,18 3,07 3,12 3,27 3,30 3,40 3,35 3,18
1992. 3,38 4,08 4,06 3,36 3,66 3,52 3,53 4,01 3,80 3,82 3,72
1993. 3,59 3,54 3,49 3,62 3,55 3,58 3,67 4,02 3,91 3,69 3,67
1994. 4,24 4,07 3,98 4,13 4,07 4,00 3,95 4,53 4,21 3,92 4,11
1995. 3,73 3,47 3,54 3,57 3,83 4,39 3,99 3,53 3,66 3,41 3,71
1996. 4,27 4,66 4,72 4,38 4,66 4,34 4,60 4,78 4,70 4,98 4,61
Évek 1997. 4,45 4,88 4,60 4,84 4,83 4,23 4,70 5,27 4,68 4,66 4,71
1998. 4,28 4,92 4,52 3,41 3,97 4,30 4,13 4,60 4,62 4,52 4,33
1999. 4,45 4,56 4,44 4,71 4,15 4,51 4,48 4,63 4,59 4,16 4,47
2000. 3,80 4,46 4,06 4,21 3,80 4,11 3,69 4,64 3,95 3,95 4,07
2001. 4,37 4,29 4,08 3,51 3,70 4,06 4,34 4,34 3,95 3,96 4,06
2002. 3,47 3,58 4,2 3,46 3,27 3,28 3,58 3,56 3,98 3,2 3,56
2003. 4,84 5,05 5,14 4,64 5,10 4,81 4,75 4,59 4,63 4,25 4,78
2004. 4,05 4,50 4,13 3,98 3,86 3,75 3,88 4,17 4,01 3,83 4,02
21. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek magnézium tartalma (sz.a.%) virágzáskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 0,25 5C Gm.6 0,27 5C Gm.10 0,23 5C W ed. 0,21 5BB 0,23 5BB Fr.148 0,24 5BB W ei.48 0,26 5BB Cr.2 0,20 125AA 0,20 SO4 0,19 Átlag 0,23
1991. 0,28 0,30 0,28 0,27 0,33 0,29 0,32 0,27 0,27 0,24 0,29
Jelmagyarázat:
Ellátottsági szintek nagyon alacsony alacsony
1992. 0,22 0,29 0,27 0,27 0,28 0,26 0,25 0,22 0,21 0,20 0,25
1993. 0,25 0,28 0,24 0,27 0,29 0,27 0,29 0,26 0,24 0,23 0,26
1994. 0,20 0,28 0,23 0,23 0,24 0,23 0,25 0,24 0,20 0,21 0,23
1995. 0,20 0,23 0,18 0,20 0,23 0,22 0,23 0,23 0,22 0,19 0,21
1996. 0,23 0,31 0,25 0,28 0,37 0,28 0,27 0,28 0,24 0,21 0,27
Évek 1997. 0,23 0,38 0,27 0,27 0,31 0,29 0,29 0,26 0,25 0,24 0,28
1998. 0,19 0,27 0,30 0,23 0,27 0,27 0,27 0,23 0,20 0,19 0,24
optimális
1999. 0,17 0,24 0,20 0,19 0,20 0,22 0,21 0,25 0,17 0,15 0,20
2000. 0,27 0,34 0,31 0,33 0,31 0,30 0,34 0,26 0,26 0,25 0,30
2001. 0,21 0,19 0,30 0,25 0,30 0,30 0,25 0,29 0,18 0,18 0,25
2002. 0,26 0,32 0,30 0,26 0,28 0,27 0,30 0,32 0,21 0,48 0,30
2003. 0,25 0,43 0,35 0,33 0,40 0,35 0,38 0,30 0,33 0,30 0,34
2004. 0,19 0,20 0,23 0,25 0,26 0,23 0,22 0,19 0,17 0,17 0,21
magas nagyon magas
150
22. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek magnézium tartalma (sz.a.%) éréskor, Pécsett Alanyok 1990. 5C 0,18 5C Gm.6 0,21 5C Gm.10 0,19 5C Wed. 0,21 5BB 0,21 5BB Fr.148 0,21 5BB Wei.48 0,22 5BB Cr.2 0,18 125AA 0,18 SO4 0,17 Átlag 0,20
1991. 0,21 0,26 0,23 0,25 0,24 0,23 0,23 0,23 0,19 0,19 0,23
1992. 0,25 0,32 0,28 0,29 0,29 0,25 0,27 0,24 0,23 0,22 0,26
1993. 0,31 0,34 0,32 0,34 0,35 0,34 0,31 0,33 0,27 0,23 0,31
1994. 0,22 0,29 0,22 0,28 0,30 0,27 0,25 0,28 0,25 0,19 0,26
1995. 0,23 0,31 0,18 0,22 0,21 0,23 0,22 0,21 0,18 0,17 0,22
1996. 0,23 0,30 0,24 0,27 0,29 0,23 0,35 0,25 0,24 0,21 0,26
Évek 1997. 1998. 0,28 0,21 0,41 0,35 0,33 0,28 0,38 0,28 0,35 0,30 0,28 0,31 0,35 0,24 0,31 0,26 0,30 0,22 0,22 0,16 0,32 0,26
1999. 0,36 0,40 0,39 0,40 0,37 0,36 0,32 0,30 0,28 0,25 0,34
2000. 0,31 0,50 0,42 0,40 0,36 0,42 0,39 0,27 0,23 0,27 0,36
2001. 0,21 0,26 0,25 0,24 0,25 0,24 0,24 0,21 0,21 0,17 0,23
2002. 0,21 0,27 0,25 0,21 0,24 0,24 0,25 0,20 0,30 0,22 0,24
2003. 0,40 0,50 0,49 0,52 0,46 0,43 0,44 0,43 0,29 0,35 0,43
2004. 0,23 0,37 0,33 0,27 0,28 0,33 0,26 0,25 0,18 0,20 0,27
23. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek bór tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 23 31 31 28 31 35 57 40 49 49 44 26 39 43 47 5C Gm.6 20 24 23 23 28 25 39 26 35 40 38 36 32 28 36 5C Gm.10 19 27 26 23 30 33 48 33 39 44 41 29 34 28 39 5C Wed. 22 25 25 26 32 31 57 34 43 56 39 27 39 31 42 5BB 21 26 22 24 30 29 44 31 54 36 34 25 27 38 42 5BB Fr.148 19 23 25 22 24 23 40 26 36 37 33 28 28 29 41 5BB Wei.48 21 28 25 26 28 28 46 24 36 42 35 24 47 34 39 5BB Cr.2 25 33 33 32 36 44 51 33 51 52 37 36 35 36 42 125AA 26 32 31 27 30 34 62 38 54 55 43 31 41 34 46 SO4 23 33 32 30 32 35 61 35 54 58 45 31 40 40 45 Átlag 22 28 27 26 30 32 51 32 45 47 39 29 36 34 42
24. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek bór tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 18 17 13 17 20 28 19 17 28 23 19 23 29 21 28 5C Gm.6 17 15 15 19 20 25 17 16 23 24 22 23 24 22 23 5C Gm.10 15 15 15 18 20 28 19 18 26 24 20 22 26 24 27 5C Wed. 15 15 16 18 17 27 20 17 22 21 21 20 24 21 27 5BB 17 16 15 19 18 28 20 16 25 23 19 21 26 22 27 5BB Fr.148 14 16 14 18 20 25 19 17 23 24 19 23 26 23 28 5BB Wei.48 17 17 13 20 20 25 20 15 24 22 19 28 27 24 21 5BB Cr.2 15 17 16 20 20 27 27 17 27 27 21 28 24 26 28 125AA 14 16 15 19 19 31 29 15 26 25 21 23 25 23 25 SO4 16 14 14 20 19 29 28 17 26 24 18 22 24 22 32 Átlag 16 16 15 19 19 27 22 17 25 24 20 23 26 23 27 Jelmagyarázat:
Ellátottsági szintek nagyon alacsony alacsony
optimális
magas nagyon magas
151
25. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek mangán tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 127 71 124 76 91 172 121 169 133 105 223 195 141 89 113 5C Gm.6 161 93 154 104 140 179 144 166 170 138 256 203 172 117 115 5C Gm.10 126 79 144 67 99 147 109 138 160 107 227 165 140 138 127 5C Wed. 132 71 125 81 104 135 111 160 159 112 251 161 143 100 127 5BB 131 94 147 94 140 171 117 170 78 124 248 192 144 118 138 5BB Fr.148 145 70 130 81 91 143 106 137 153 114 213 190 131 146 116 5BB Wei.48 144 89 134 90 102 133 114 143 132 119 254 155 151 114 117 5BB Cr.2 134 80 130 72 103 137 102 107 178 115 216 189 129 128 109 125AA 115 62 112 72 84 139 109 124 125 90 205 151 118 116 110 SO4 128 62 129 71 103 153 118 115 145 109 213 146 173 100 116 Átlag 134 77 133 81 106 151 115 143 143 113 231 175 144 117 119
26. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek mangán tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 126 126 143 190 177 175 200 234 216 262 245 165 244 273 197 5C Gm.6 154 139 171 261 209 190 275 338 315 284 373 212 305 336 330 5C Gm.10 140 133 156 158 173 142 191 216 269 259 314 194 242 294 247 5C Wed. 138 129 156 152 189 160 175 282 300 237 294 195 253 300 196 5BB 150 148 187 189 217 204 289 335 292 319 301 210 291 325 258 5BB Fr.148 141 117 148 146 170 167 231 269 309 228 309 205 272 284 210 5BB Wei.48 142 128 181 166 175 176 325 335 277 310 310 218 278 281 202 5BB Cr.2 147 128 186 159 209 142 290 299 281 281 259 210 237 239 206 125AA 109 119 160 138 157 128 259 209 215 238 230 167 217 247 137 SO4 139 135 201 165 184 159 247 254 239 267 299 157 207 282 225 Átlag 139 130 169 172 186 164 248 277 271 269 293 193 255 286 221
27. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek vas tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 83 49 106 67 91 81 56 101 140 74 72 88 84 43 96 5C Gm.6 57 44 101 68 95 69 55 91 120 82 73 63 73 41 89 5C Gm.10 39 48 81 67 76 62 56 58 98 83 67 74 71 48 87 5C Wed. 49 53 71 67 104 75 67 57 146 90 92 77 69 51 87 5BB 35 45 72 63 77 66 57 83 124 79 63 90 76 38 95 5BB Fr.148 62 57 71 76 91 75 65 110 158 98 74 85 71 50 84 5BB Wei.48 74 62 76 76 84 76 68 71 96 93 88 66 77 44 88 5BB Cr.2 74 58 72 67 85 80 62 83 137 78 86 82 69 40 105 125AA 59 58 81 58 106 72 81 67 103 83 78 70 66 39 106 SO4 53 53 71 67 85 83 89 64 120 78 82 57 64 41 100 Átlag 59 53 80 68 89 74 66 79 124 84 78 75 72 44 94 Jelmagyarázat:
Ellátottsági szintek nagyon alacsony alacsony
optimális
magas nagyon magas
152
28. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek vas tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 84 70 62 134 103 112 54 98 131 141 77 101 85 93 101 5C Gm.6 81 56 58 122 83 71 40 85 156 134 102 102 102 109 101 5C Gm.10 77 74 80 117 86 64 38 86 163 160 131 81 95 124 93 5C Wed. 91 60 72 110 83 74 41 115 154 131 98 100 96 114 70 5BB 86 74 80 124 87 81 93 121 113 111 101 63 89 128 88 5BB Fr.148 90 61 81 150 96 71 55 100 150 110 97 58 79 136 97 5BB Wei.48 95 60 66 149 96 74 43 82 154 182 96 67 81 118 103 5BB Cr.2 78 73 75 112 105 63 216 77 166 176 102 74 78 108 118 125AA 84 97 71 125 101 74 183 80 160 178 91 72 77 114 101 SO4 74 92 72 131 96 65 215 81 149 159 106 73 84 107 95 Átlag 84 72 72 127 94 75 98 93 150 148 100 79 87 115 97
29. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek cink tartalma (mg/kg) virágzáskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 38 41 36 27 53 46 29 33 37 27 18 19 29 69 45 5C Gm.6 47 43 35 26 51 35 23 33 33 27 22 17 29 76 47 5C Gm.10 40 47 37 30 54 55 28 33 43 29 20 17 32 58 59 5C Wed. 41 44 37 28 52 43 27 32 37 27 31 17 27 75 50 5BB 43 43 35 27 54 45 24 35 30 29 21 17 27 69 50 5BB Fr.148 45 44 38 27 49 48 28 35 35 29 18 21 29 58 48 5BB Wei.48 41 45 38 30 52 41 29 34 36 30 24 19 33 69 43 5BB Cr.2 41 44 36 30 55 44 24 33 37 27 21 19 31 77 42 125AA 38 41 37 27 52 48 22 32 34 28 18 21 30 58 48 SO4 40 43 39 29 56 44 28 30 43 27 19 19 30 71 52 Átlag 41 44 37 28 53 45 26 33 37 28 21 19 30 68 48
30. melléklet: A Cabernet sauvignon levelek cink tartalma (mg/kg) éréskor, Pécsett Évek Alanyok 1990. 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 5C 55 51 33 47 60 29 18 24 25 17 13 20 16 36 13 5C Gm.6 57 49 30 53 62 33 14 20 32 19 14 19 17 37 14 5C Gm.10 48 49 31 54 59 33 19 18 27 31 14 25 21 33 11 5C Wed. 47 48 30 53 64 37 18 27 27 30 16 18 15 32 15 5BB 49 50 33 61 57 33 16 25 24 19 15 20 18 39 16 5BB Fr.148 53 48 36 58 56 32 12 28 23 23 12 17 13 36 12 5BB Wei.48 53 49 32 58 51 29 26 24 29 30 14 18 13 33 15 5BB Cr.2 50 46 34 55 51 24 44 21 24 26 13 21 12 37 15 125AA 43 51 32 57 51 24 46 24 25 28 10 19 13 31 15 SO4 46 58 33 50 53 24 44 28 26 33 16 18 16 27 15 Átlag 50 50 32 55 56 30 26 24 26 26 14 20 15 34 14 Jelmagyarázat:
Ellátottsági szintek nagyon alacsony alacsony
optimális
magas nagyon magas
153
31. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának nitrogén tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
504
520
667
661
834
509
567
509
765
786
694
726
729
652
5C Gm.6
523
478
636
692
834
496
587
553
664
781
744
624
811
648
5C Gm.10
493
439
625
717
774
465
567
486
678
843
825
759
746
647
5C Wed.
537
450
636
671
817
465
588
512
654
776
802
468
767
626
5BB
523
464
630
656
790
452
583
499
688
862
827
850
800
663
5BB Fr.148
590
439
597
635
768
458
635
558
678
829
843
796
762
661
5BB Wei.48
548
408
608
681
752
429
573
532
608
833
820
834
685
639
5BB Cr.2
562
453
625
717
719
490
627
548
712
710
832
710
735
649
125AA
543
495
636
728
703
475
624
525
664
814
834
759
740
657
SO4
493
456
647
681
693
448
573
517
606
753
772
716
631
614
32. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának foszfor tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
48
57
141
113 147,4 90,6
54
90
86
92
95
55
70
88
143,9 96,5
5C Gm.6
59
48
144
109
63
95
80
95
90
64
83
90
5C Gm.10
45
42
146
113 126,3 70,2
63
86
84
96
97
66
64
84
5C Wed.
56
36
120
106 126,3 70,2
58
86
71
83
107
58
75
81
133,3 82,5
5BB
52
40
140
122
64
90
87
120
93
64
78
90
5BB Fr.148
58
31
125
109 129,8 80,7
61
92
89
93
87
60
81
84
5BB Wei.48
59
33
140
97
122,8 71,9
57
98
74
97
91
55
70
82
122,3 87,7
5BB Cr.2
51
53
123
119
60
112
89
97
86
72
65
87
125AA
61
50
144
122 105,3 79,0
63
88
89
112
106
43
83
88
SO4
57
49
138
141 108,8 82,5
70
98
83
114
94
68
85
91
33. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának kálium tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C 5C Gm.6 5C Gm.10
900 1680 1880 1610 1665 828 1313 1373 1018 1543 1245 1375 1055 1345 1060 1800 1900 1715 1570 988 1340 1443 1025 1623 1300 1415 1215 1415 920 1580 1660 1790 1755 1043 1200 1255 945 1620 1425 1400 1185 1368
5C Wed.
1000 1500 1680 1985 1370 1043 1213 1243 965 1660 1130 1495 1070 1335
5BB
1020 1480 1640 2225 1345 1170 1210 1455 1178 1680 1080 1290 1165 1380
5BB Fr.148
1060 1520 1680 2155 1310 1035 1328 1403 1028 1353 905 1450 1120 1334
5BB Wei.48
1080 1360 1680 1700 1175 1035 1183 1408 1030 1613 1020 1440 910 1280
5BB Cr.2
1060 1620 1540 2085 1085 1085 1205 1470 963 1678 905 1410 985 1315
125AA
1040 1540 1660 2010 1165 960 1010 1240 988 1568 905 1405 965 1266
SO4
1060 1700 1620 2205 1235 918 1260 1338 923 1630 915 1345 1105 1327
154
34. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának kalcium tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
64,0 62,0 102,0 61,8 103,0 78,2 81,0 82,4 49,6 52,8 42,4 69,2 52,8 69,3
5C Gm.6
64,0 62,0 84,0 45,8 102,6 107,0 75,4 72,2 58,4 60,0 41,0 40,0 56,0 66,8
5C Gm.10
66,0 62,0 88,0 49,0 121,0 98,0 75,1 51,6 43,4 45,4 40,4 39,2 56,2 64,3
5C Wed.
66,0 62,0 92,0 47,6 120,6 89,3 74,2 74,2 36,2 45,2 42,4 30,2 56,6 64,3
5BB
64,0 64,0 88,0 50,6 85,4 99,1 75,4 68,0 34,8 63,4 44,6 61,8 62,2 66,3
5BB Fr.148 66,0 68,0 92,0 45,6 122,8 107,0 76,9 69,6 42,8 76,0 47,0 59,2 71,6 72,7 5BB Wei.48 64,0 65,0 87,0 46,6 117,0 112,5 68,8 57,4 43,8 62,8 44,4 68,4 67,4 69,6 5BB Cr.2
64,0 71,0 88,0 46,6 120,0 103,8 97,4 59,0 47,4 47,4 40,6 59,6 68,6 70,3
125AA
64,0 71,0 83,0 54,8 124,4 104,4 66,1 52,8 44,4 60,2 46,2 59,8 65,6 69,0
SO4
62,0 66,0 92,0 65,6 109,0 114,8 65,7 65,6 43,8 56,6 44,0 51,4 66,6 69,5
35. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának magnézium tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 95
76
81
65,0 85,0 53,8
68
65
81
74
65
90
70
5C Gm.6
99
77
87
62,5 91,3 73,8
74
68
82
81
74
83
75
79
5C Gm.10
100
71
85
62,5 92,5 64,4
71
69
81
74
75
75
80
77
5C Wed.
100
75
85
66,3 88,8 69,4
70
67
79
82
71
78
110
80
5BB
93
74
82
70,0 86,3 71,9
72
69
78
79
74
79
100
79
5BB Fr.148
97
77
89
67,5 88,8 66,9
69
89
84
80
69
80
85
80
5BB Wei.48
91
68
83
55,0 76,3 61,9
73
70
79
76
63
86
110
76
5BB Cr.2
88
70
82
63,8 76,3 66,9
79
94
74
75
63
75
100
77
125AA
87
67
84
62,5 71,3 65,0
69
80
71
75
66
75
90
74
SO4
89
66
77
65,0 72,5 58,8
73
82
72
70
63
90
80
74
5C
75
36. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának bór tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
3,74 5,07 10,60 7,99 8,01 7,12 4,90 8,75 7,11 4,45 5,75 7,91
-
6,78
5C Gm.6
4,05 3,75 7,78 6,71 6,67 7,74 5,26 9,48 7,11 5,19 5,17 12,05
-
6,75
5C Gm.10
3,74 2,42 8,48 8,63 7,34 7,74 5,98 9,48 7,80 5,19 6,67 11,24
-
7,06
5C Wed.
4,35 2,42 7,07 7,99 6,00 6,19 5,98 8,75 7,11 2,96 5,17 12,05
-
6,34
5BB
3,14 3,74 8,84 7,99 6,00 7,74 5,26 8,75 7,11 4,45 6,79 11,52
-
6,78
5BB Fr.148
4,05 2,42 7,77 7,99 6,00 6,50 4,90 8,75 8,50 2,96 5,46 12,80
-
6,51
5BB Wei.48
3,74 2,75 7,05 7,99 7,34 6,19 5,62 9,48 7,11 2,96 4,87 12,76
-
6,49
5BB Cr.2
4,96 2,42 8,48 9,92 7,34 7,74 5,62 10,94 8,50 3,70 5,02 10,94
-
7,13
125AA
4,66 2,42 8,84 7,35 6,00 8,36 6,71 6,56 7,80 5,19 6,64 8,50
-
6,59
SO4
4,05 2,42 7,77 7,99 6,67 8,67 6,35 7,29 7,80 3,70 6,49 10,10
-
6,61
155
37. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának mangán tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
1,80 0,80 1,80 0,20 1,90 1,07 1,16 2,35 0,99 0,94 1,13 0,78 0,46 1,18
5C Gm.6
2,10 1,00 1,80 0,33 2,10 1,04 1,56 1,54 0,84 1,09 1,43 0,65 0,76 1,25
5C Gm.10
1,90 0,80 1,30 0,10 1,85 0,70 1,35 1,93 0,69 0,90 1,05 0,68 0,56 1,06
5C Wed.
2,00 0,70 1,20 0,20 1,65 1,09 0,95 1,60 0,81 1,02 1,23 0,75 0,40 1,05
5BB
2,10 0,80 1,60 0,25 2,10 0,84 1,05 1,84 0,94 0,89 0,90 0,75 0,40 1,11
5BB Fr.148
2,00 0,80 1,40 0,18 2,13 0,72 0,80 1,35 0,86 1,06 1,10 0,68 0,56 1,05
5BB Wei.48
2,00 0,70 1,20 0,35 1,78 0,71 1,31 1,71 0,83 1,29 1,25 0,65 0,70 1,11
5BB Cr.2
1,90 0,80 1,30 0,28 1,48 0,70 1,20 1,30 0,76 0,96 1,28 0,85 0,56 1,03
125AA
1,80 0,80 1,20 0,13 1,43 0,72 1,16 1,24 0,70 0,86 1,25 0,53 0,76 0,97
SO4
2,00 0,80 1,20 0,78 1,65 0,70 1,16 1,35 0,99 1,05 1,43 0,65 0,60 1,10
38. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának vas tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
6,40 15,60 1,00 7,63 2,70 59,50 4,99 8,78 6,29 3,68 3,33 4,18 0,30 9,57
5C Gm.6
6,00 16,20 1,20 7,40 2,10 5,10 5,45 11,65 2,26 5,00 2,20 4,08 1,06 5,36
5C Gm.10
6,40 14,20 0,80 6,90 1,90 9,80 3,35 16,83 2,11 6,18 3,33 3,50 1,36 5,90
5C Wed.
2,80 14,00 0,60 9,13 2,80 23,50 3,71 10,58 2,14 2,68 2,43 2,93 1,16 6,04
5BB
3,80 10,80 0,60 5,93 1,65 13,60 2,63 20,73 1,69 2,81 1,78 5,45 0,86 5,56
5BB Fr.148 2,60 10,40 0,80 9,85 2,88 15,80 2,65 9,73 2,35 5,22 4,80 3,73 0,96 5,52 5BB Wei.48 2,20 8,20 1,20 9,63 1,60 10,90 8,24 11,38 6,69 4,30 2,30 2,08 1,00 5,36 5BB Cr.2
3,00 7,00 1,20 9,88 1,33 12,90 13,60 12,35 4,90 3,89 4,40 4,90 1,46 6,22
125AA SO4
2,00 7,20 1,20 12,28 3,38 12,50 7,53 11,21 5,03 5,32 2,53 2,68 0,40 5,64 2,20 4,80 1,60 9,95 4,33 10,50 4,13 16,74 6,91 3,10 1,58 6,70 0,86 5,65
39. melléklet: A Cabernet sauvignon mustjának cink tartalma (mg/l), Pécsett Alanyok 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. Átlag 5C
1,36 1,12 1,16 0,23 1,78 0,94 1,59 1,16 0,68 0,58 0,75 0,98 0,36 0,98
5C Gm.6
1,24 1,16 0,92 0,20 1,53 0,84 0,83 1,20 0,55 0,59 0,83 0,58 0,26 0,83
5C Gm.10
1,56 1,12 0,92 0,40 1,50 0,73 0,84 1,08 0,64 0,69 0,73 1,45 0,20 0,91
5C Wed.
1,40 1,24 0,84 0,38 1,73 0,87 0,75 1,03 0,51 0,49 0,68 0,93 0,30 0,86
5BB
1,48 1,08 0,92 0,48 1,75 0,74 0,80 1,06 0,58 0,60 0,73 0,78 0,50 0,88
5BB Fr.148
1,44 1,40 0,92 0,48 1,78 0,59 0,85 0,91 0,60 0,64 0,70 0,80 0,66 0,91
5BB Wei.48
1,36 1,36 0,76 0,38 1,45 0,64 0,85 1,01 0,49 0,61 0,70 0,90 0,66 0,86
5BB Cr.2
1,60 1,32 0,88 0,45 1,75 0,69 0,94 0,95 0,68 0,58 0,75 0,95 0,36 0,92
125AA
1,36 1,44 1,04 0,40 1,80 0,92 0,99 1,00 0,56 0,53 0,68 0,68 0,46 0,91
SO4
1,40 1,44 0,80 0,55 1,80 0,68 0,89 1,40 0,61 0,55 0,75 0,90 0,46 0,94
156
