Doktori (PhD) értekezés

Doktori (PhD) értekezés

Sutka Barbara Éva 2016.

NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola

Sutka Barbara Éva

„A

közigazgatási

információs

rendszerekkel

összefüggő

tájékoztatás

hatékonysága és annak eredményesség vizsgálata a Schengeni Információs Rendszer I és II példáján keresztül”

Doktori (PhD) értekezés

Témavezető: Dr. Budai Balázs Benjamin egyetemi docens

Budapest, 2016. 1

1. Tartalomjegyzék 1. Tartalomjegyzék ..................................................................................................... 2 2. Kutatási engedély ................................................................................................... 6 3. A kutatási téma aktualitása ................................................................................... 7 3.1. Elméleti háttér .............................................................................................. 9 3.2. Gyakorlati háttér ......................................................................................... 10 3.3. Esetpélda a magánéletemből ...................................................................... 11 4. Bevezetés................................................................................................................ 13 5. A kutatás célja ...................................................................................................... 21 6. A hipotézisek ismertetése ..................................................................................... 28 7. Alkalmazott kutatási módszertan ....................................................................... 31 7.1. A szakirodalom kutatása, feldolgozása ...................................................... 32 7.2. A kutatásmódszertan megválasztása .......................................................... 32 7.2.1. A másodlagos információszerzés ........................................................ 33 7.2.2. Az elsődleges információszerzés ......................................................... 33 7.2.2.1. Kvantitatív kutatás: kérdőíves felmérés ....................................... 34 7.2.2.2. Kvalitatív kutatás: mélyinterjú ..................................................... 34 7.2.2.3. Helyszíni bejárás, konzultációk és konferenciák ......................... 35 8. A kutatást érintő megkötések .............................................................................. 37 8.1. A kutatási terület lehatárolása .................................................................... 37 8.2. Gondolatmenetem grafikus ábrázolása ...................................................... 51 9. A biztonságról röviden ......................................................................................... 56 9.1. A biztonság értelmezése ............................................................................. 56 9.2. A biztonság vizsgálata több aspektusból .................................................... 62 2

9.2.1. Lételem a biztonság (társadalmi aspektus) .......................................... 64 9.2.2. Biztonság a II. világháború után (történelmi aspektus) ....................... 65 9.2.3. A biztonság és a globalizáció viszonya (gazdasági aspektus) ............. 67 9.2.4. Martin – Schumann megközelítése fogyasztói oldalról ...................... 68 9.2.5. Giddens megközelítése a hétköznapok oldaláról ................................ 69 9.3. A biztonság, rendészet, rendőrség kapcsolata ............................................ 75 10. Történelmi áttekintés ......................................................................................... 78 10.1. A schengeni térség kialakulása................................................................. 78 10.2. A SIS II-ről röviden .................................................................................. 92 11. Az RRI-n végzett mélyinterjú ismertetése ....................................................... 96 11.1. A mélyinterjú lefolytatásának menete ...................................................... 96 11.2. A mélyinterjú kiértékelése...................................................................... 100 11.3. A mélyinterjú összegzése ....................................................................... 105 11.4. Nemzetközi kitekintés ............................................................................ 108 11.4.1. Konzultáció a Flughafen München Rendőrügyeleten ..................... 108 11.4.2. Összehasonlítás korábbi kutatásaimmal .......................................... 109 12. Az RRI-n végzett kérdőíves felmérés kiértékelése ........................................ 111 12.1. A minta ismertetése ................................................................................ 113 12.2. A kérdőívről röviden .............................................................................. 116 12.3. A kérdőív kiértékelése ............................................................................ 119 12.4. Az RRI-n végzett kérdőíves felmérés összegzése .................................. 144 13. A lakossági kérdőívezés ismertetése ............................................................... 148 13.1. A lakossági kérdőívezés kutatási terve ................................................... 148 13.2. A mintavételi terv és a kérdőívszerkesztés ismertetése .......................... 150 13.3. A lakossági kérdőív tartalmának ismertetése ......................................... 156 13.4. A lakossági kérdőívezéssel kapcsolatos észrevételeim .......................... 157 13.5. A lakossági kérdőív kérdéseinek rögzítése ............................................ 159 3

13.6. A lakossági kérdőív kiértékelése ............................................................ 165 13.6.1. A teljes minta elemzése és az eredmények ismertetése .................. 165 13.6.2. A lakossági kérdőív 3. blokk kérdéseinek „Egyéb” kódolt válaszainak ismertetése ................................................................................................... 179 13.6.3. A lakossági kérdőív elemzése második lépésben végzett szűrések mentén ......................................................................................................... 184 13.6.3.1. A lakossági kérdőív vizsgálata azok körében, akik hallottak a SIS II-ről......................................................................................................... 185 13.6.3.2. A lakossági kérdőív vizsgálata nemek szerinti bontásban ....... 191 13.6.3.3. A lakossági kérdőív vizsgálata életkor szerinti bontásban ....... 194 13.7. A lakossági kérdőívezés eredményének összegzése .............................. 198 14. Javaslatok a kapott eredmények alapján ....................................................... 200 14.1. Javaslat elméleti síkon ............................................................................ 200 14.2. Javaslat gyakorlati oldalon ..................................................................... 204 14.2.1. Röviden az RRI-n a SIS II bevezetésekor végzett lakossági tájékoztatásról .............................................................................................. 204 14.2.2. A gyakorlati megvalósításra javaslatok ........................................... 207 15. Zárszó ................................................................................................................ 213 15.1. Hipotézisek összegzése .......................................................................... 213 15.2. A téma aktualitásának igazolása és kutathatóságának indoklása ........... 214 15.3. A kutatás átfogó értékelése..................................................................... 215 15.4. A kutatással kapott eredmények értékelése ............................................ 217 16. A kutatás folytatására vonatkozó kitekintés .................................................. 219 Felhasznált irodalom .............................................................................................. 220 Publikációs jegyzék ................................................................................................ 234 Tudományos munka ............................................................................................... 236 Köszönetnyilvánítás................................................................................................ 237 Ábra- és táblázatjegyzék ........................................................................................ 238 4

Ábrajegyzék..................................................................................................... 238 Táblázatjegyzék ............................................................................................... 240 Melléklet .................................................................................................................. 241

5

2. Kutatási engedély

6

„A kutatás: látni, amit mindenki látott, és arra gondolni, amit még senki sem gondolt.” Szent-Györgyi Albert

3. A kutatási téma aktualitása A kutatási témám alapjaival, a Schengeni Egyezményekkel1 a Budapesti Gazdasági Főiskola első éves hallgatójaként találkoztam 2001. első félévben. Az Európai Unióval2 kapcsolatos témakörben kellett házi dolgozatot írnom és ehhez kerestem a megfelelő témát. A Világgazdaság című szaklapban leltem rá egész véletlenül egy nagyon rövid3 cikkre, aminek témája a schengeni övezet volt. A terjedelmet tekintve akkor nem gondoltam, hogy ez a téma hosszú éveken át elkísér. Az azóta eltelt közel másfél évtized a bizonyíték arra, hogy a cikk fontos témával foglalkozott, aktualitása töretlen. Jól bizonyítja ezt a következő két számadat is: 1. „A belső piac a létrejöttét követő 10 évben, 2002-ig 2 százalékponttal járult hozzá az EU GDP-jéhez.” (Knott, 2012.10.19.) 2. Az Eurobarometer 2013. június 7-23. között komplex felmérést készített. A felmérés „Mit jelképez az EU: a szabad mozgást, a békét és az egységes valutát...” kérdésére adott válaszok összesítését követően az alábbi eredmény született: „Az európai polgárok szerint az európai integráció két Schengeni Egyezmények gyűjtőfogalom alatt a következőket értem: - Megállapodás a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről (a továbbiakban Schengeni Megállapodás) - Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról (a továbbiakban Schengeni Egyezmény) 2 A továbbiakban EU. 3 Érdekesség, hogy a cikk (amit, inkább neveznék egyfajta villámhírnek), nem volt nagyobb 5x5 cm-nél. Mára a téma ismertsége igencsak kinőtte ezt a terjedelmet. 1

7

legpozitívabb eredménye a szabad mozgás (56%, +4) és a tagállamok közötti béke (53%, +3).”.4 (Európai Parlament Eurobarométer, 2013., 6. o.) Már a főiskolai tanulmányaimat lezáró, 1999-ben „Magyarország infrastruktúrája a Schengeni Egyezmény tükrében” címmel megírt szakdolgozatom bevezető részében megemlítem a SIS-t. Akkor az infrastruktúra témakörében a következőt írtam: „A Schengeni Információs Rendszert miért kell bevezetnünk? Milyen problémák merülhetnek fel a rendszer felállításakor? Megvannak-e a szükséges, technikailag megfelelő berendezések, mint pl. számítógép, telefonhálózat (telekommunikáció) stb.?” (Turzó, 1999., 6. o.). Felsőfokú tanulmányaim során mindvégig a schengeni térség, valamint a kapcsolódó témakörök kutatására tettem kísérletet. A hosszú évek munkája, a különféle (rész)témák (fel)kutatása megteremtette számomra azt a megtisztelő lehetőséget, hogy 2005-ben köztisztviselőként kínáltak fel állást az akkori Határőrség Országos Parancsnokságán. Így napi szinten kaptam betekintést a schengeni övezet munkájába, kerültem kapcsolatba a szakirányítókkal és a végrehajtásban aktív állománnyal, továbbá jelen lehettem, amikor Magyarország belső határain a határforgalom ellenőrzés megszűnt. Több szempontból is izgalmas hónapokat ölelt fel ez az időszak! Itt kell említést tennem a Rendőrség és a Határőrség 2008. január 1-i integrációjáról is. Az integráció óta az Országos Redőr-főkapitányságon dolgozom, mint kormánytisztviselő. Elmondhatom magamról, hogy jelen voltam a két szervezet integrációjának előkészítésekor és megtapasztaltam a két szervezet egyesítését. 4 A belső piac témakörben készült „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” című kiadványban nem került feltűntetésre a kutatás időpontja és a megkérdezettek száma, ezeknek az adatoknak utána néztem. Wágner Éva, az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája Magyarországon munkatársa 2014. szeptember 4-én elektronikus levélben megküldte a felméréshez készült dokumentumot. Tájékoztatása szerint a megkérdezést 2014. június 07-23. között végezték. Összesen 27 624 EU állampolgárt - ebből 1 025 magyar állampolgár kérdeztek meg.

8

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miért fejtettem ki ennyire részletesen a személyes érintettséget. Úgy gondolom, hogy az elméleti- és gyakorlati síkon szerzett tapasztalataim képezik disszertációm megírásának a kiindulópontját. A következőkben megkísérlem röviden összefoglalni mind az elmélet, mint a gyakorlat területén szerzett tapasztalataimat.

3.1. Elméleti háttér Elsőként a főiskolai tanulmányaim során kaptam az EU-ról sok és hasznos(ítható) tudást. Ezt követően más felsőfokú intézményekben folytatott tanulmányaim során szereztem további naprakész információt. Ez abból a szempontból jelent számomra előnyt, hogy több elméleti- és gyakorlati szakember álláspontjával ismerkedhettem meg, melyek mind segítettek engem abban, hogy saját és esetenként igen határozott gondolatok fogalmazódjanak meg bennem, illetve helyes mederbe terelődjenek azok. Tekintettel arra, hogy kormánytisztviselőként dolgozom a Rendőrségnél, előírás szerint a mai napig rendszeresen részt veszek különböző szakirányú (tovább)képzéseken, előadásokon. Így folyamatosan szinten tartom, bővítem a munkakörömhöz szükséges tudást, de ezzel is alakul, változik, reményeim szerint leginkább fejlődik a szemléletmódom, gondolkodásom. A kutatásom során végzett kérdőíves felmérés válaszainak számítógépen történő rögzítésében és a kiértékelésben különösen nagy segítséget nyújtott az Országos Rendőr-főkapitányság Titkársági Főosztály által szervezett, a Microsoft által 2014. november 4-én megtartott Excel oktatás.

9

Itt kívánom még megemlíteni a CEPOL kurzusokon, a webinariumokon való részvételemet, amelyek közül a 2014. november 26-án SIS II témakörben5 megtartott kurzus számos hasznos információval szolgált.

3.2. Gyakorlati háttér 

Munkatapasztalat a Határőrség idejéből

Határőr szakemberekkel látogathattam el határátkelőhelyekre, útlevél kezelő fülkékben követhettem végig okmányellenőrzést, a gyakorlati szakembereknek tehettem fel kérdéseimet. Életre szóló élményt jelentett számomra például 2007ben az Ausztriában megtartott határbizottság soros ülésén való részvétel.6 Alkalmam volt 2007. december 21-én személyesen megélni Magyarország schengeni övezethez történő csatlakozását. Sok szervezet és ember együttes munkájának eredménye ez, rengeteg (szak)tudás, ismeret és tapasztalat halmozódott fel. 

Munkatapasztalat a Rendőrségnél

Magánéleti okokból 2008-ban rövid ideig dolgoztam az Országos Rendőrfőkapitányságon. 2013. tavaszán álltam újra munkába. Ennek a kimaradásnak van azonban előnye, miszerint a már letisztult, előítéletektől és érzelmektől mentes szervezetben kezdhettem el dolgozni. Sok, a Határőrség idejéből ismert munkatárssal találkoztam újra a Teve utcában, de még több volt a számomra ismeretlen kolléga. A kötetlen beszélgetések során a mai napig időről időre (mégis egyre ritkábban) előjön az integráció, mint beszédtéma. Így láthatom például, ki

A kurzus pontos megnevezése: „50/2014 SIS II Alerts for Discreet and Specific Checks” 6 Részletesen lásd: 1965. évi 10. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról Budapesten, 1964. október 31-én aláírt szerződés kihirdetéséről, valamint Ügyrend az Állandó Magyar–Osztrák Határbizottság részére. 5

10

mit hogyan tapasztal(t), lát(ott), gondol(t) és észlel(t). Szándékosan tettem zárójelbe a múlt időt, hiszen az integráció lezárt egy korszakot és ezzel egyidejűleg megnyitott egy újat.

3.3. Esetpélda a magánéletemből A magánéletemből kívánok egy történetet röviden ismertetni, ami bizonyítja, hogy: -

Miért kell(ene) a biztonságra figyelnünk.

-

Miért tartom olyan fontosnak a lakosság ez irányú ismétlődő tájékoztatását.

-

„A kulcskérdés tehát nem a veszély hiánya vagy jelenléte, hanem az emberek képessége ennek felismerésére.”. (Péterfalvi, 2014., 118. o.)

2014. augusztus 30-án családommal a Nagybörzsönyben kirándultunk. Tervezett túránk útvonala Nagybörzsönyből a végállomásig kisvasúttal utazni, onnan gyalog Márianosztrára. Az állomáson tájékoztattak, hogy a kisvasút nem közlekedik, felújítják. Nem jött a vonat! A gyerekekkel a síneken gyalogoltunk a hegynek fel, mert tudtuk, hogy a vonat ott nem jár. 2015. október 23-án barátainkkal megismételtük az egy évvel ezelőtti kirándulást, az útvonalon nem változtattunk. A vasútvonalat azonban bővítették és éppen épült a Nagybörzsöny-Márianosztra szakasz. Mi az épülő szakaszon a sínek mentén gyalogoltunk, amikor barátaink szóltak, hogy mozdonyhangot hallanak. Ez elképzelhetetlen volt, hiszen mi mindannyian láttuk, ahogy a munkások éppen összecsavarozzák a síneket, ráadásul úgy tudtuk, hogy ott még nem közlekedik a kisvasút. Barátainknak lett igaza, röviddel a hang után feltűnt a mozdony a kanyarban. Pár másodpercnyi időnk maradt, hogy a velünk kiránduló öt gyereket lekapjuk a sínekről, mert: Jött a vonat! (1. sz. ábra)

11

Mi szülők biztonságban éreztük és tudtuk a családunkat. Ez szubjektív biztonságérzet volt, mert rosszul ítéltük meg a helyzetet és veszélynek tettük ki magunkat. 1. sz. ábra: Amikor (nem) jött a vonat … Itt nem jött a vonat …

Itt jött a vonat!

Az eset után fogalmaztam meg, hogy hol is hibáztunk. Egyáltalán nem elég azt hinnünk, hogy biztonságban vagyunk meg kell róla győződnünk, azaz tájékozódnunk kell! Ahhoz pedig tudnunk kell, hogy a szükséges információkat hol és milyen formában, tartalommal tudjuk megkapni. 12

„Nem államok szövetségét építjük, hanem népeket egyesítünk”7 Jean Monnet

4. Bevezetés Az

első

és

a

második

világháborút

követően

Nyugat-európában

megfogalmazódott az a törekvés, hogy senki nem kívánja még egyszer a világháborúkban bekövetkezett borzalmakat átélni, megkezdődött a kontinentális összefogás lehetőségeinek a feltárása, megvitatása.8 Az azóta eltelt idő a bizonyítéka annak, hogy a vezető politikusok valóban minden erővel a béke létrejöttén, annak fenntartásán dolgoztak és keresték a lehetséges megoldásokat. A békés Európát megálmodók közül egy személyt kívánok a Bevezetésben megemlíteni, aki nem más, mint a fenti idézet szerzője, Jean Monnet. John Fitzgerald Kennedy így nyilatkozott róla: „Franciaország szülötte, a világ államférfija, aki a meggyőzést és az értelmet a bölcs kormányzás fegyvereivé tette, és Európát az egység felé, az atlanti nemzeteket pedig a valódi partnerség felé kormányozta.” (Szele, 2013.) A szakmai körökben „Európa alapító atyja”-ként is ismert francia származású gazdasági és politikai tanácsadó szakember idézetének üzenete az én meglátásom szerint mérföldkő az európai gondolkodásmódban. Az európai gazdasági együttműködésen jóval túlmutat az a törekvés, ami arra irányult akkor is és irányul ma is, hogy az EU-ban az emberek ne egymás mellett, hanem együtt éljenek egy elfogadott keretrendszerben, ahol a béke és a biztonság jelen van.

A fenti idézet francia nyelven így hangzott el: „Nous ne coalisons pas des états, nous unissons des hommes.” A szakirodalmakban sok helyen úgy szerepel, hogy „Nem országokat egyesítünk, hanem embereket.” 8 Lásd bővebben Sey ”Fejezetek az európai integráció 20. századi történetéből” című könyvét (Sey, 2008.) vagy Eigmüller ̶ Mau szerzőpáros „Gesellschaftstheorie und Europapolitik” című könyvét (Eigmüller ̶ Mau, 2010.). 7

13

Amennyiben

áttanulmányozzuk

az

egységes

Európa

gondolatának

megszületésétől egészen a mai napig eltelt, több mint fél évszázad eseményeinek mérföldköveit, többek között azt állapíthatjuk meg, hogy minden változtatás ebbe az irányba hatott. A könyvtárak polcain nagy számban sorakoznak és olvashatók olyan írások, amik az egységes Európa témakört ismertetik, elemzik különböző megközelítésekben. A szerzők jellemzően rendre más-más oldalról (például kultúra, történelem, nyelv, politika, gazdaság) közelítik és vizsgálják Európa egységét.9 Én sem teszek másként, amikor az EU schengeni térségével foglalkozom és az egységes Európát, mint ’határok nélküli’ Európa10 kívánom kutatni. Habár a határok nélküli Európa kifejezés félrevezető, figyelemfelhívó célzattal is bír, olvashatjuk Eigmüller - Mau könyvében. (Eigmüller ̶ Mau, 2010.) Disszertációmba az általam olvasott szakirodalmakból az alábbiakat kívánom megosztani az olvasóval: „Az államok legrégibb és legalapvetőbb funkciója közé tartozik az adott határokkal körülvett terület és az ott élő lakosság életnek, életfeltételeinek védelme.” (Kondorosi, 2010. 93. o.) Ezzel ellentétes megállapításokra is lelhetünk, például: „…; az emberek közötti határon átnyúló összefonódás segíti az emberek fejében megerősíteni/rögzülni Európa egyre növekvő szerepét,

amit

’szubjektív

európaizálódásnak is nevezhetünk’ ” (Eigmüller ̶ Mau, 2010. 19. o.).

Eigmüller - Mau például az európaizálódás kiindulópontjának az egymástól hagyományosan izolált társadalmak kapcsolatteremtését és a határok merevségének felszámolásával a személyek szabad cirkulációját tekintik. (Eigmüller ̶ Mau, 2010.) 10 Az olyan megfogalmazások, mint például „határok nélküli Európa” vagy „Európában megszűntek a belső határok” nem helyes, ugyanis a határok jogi, fizikai értelemben továbbra is léteznek, a schengeni térségben, a belső határokon a határforgalom ellenőrzése szűnt meg. Találkoztam olyan szakirodalommal, ami arra keresi a választ, hogy miért terjedtek el az ehhez hasonló, téves megállapítások. Siebold azt írja könyvében, hogy meglátása szerint a határok negatív szimbólumként voltak jelen és már az 1940-es években attól volt hangos a sajtó, hogy ahol Európának össze kellene forrnia, ott mesterséges akadályok (azaz a határok) lehetetlenítik ezt el. Az 1980-as évektől a nyomtatott sajtóban terjedt el, a határok megszűntetéséről (ami egyfajta szimbólummá vált) szóló hírek. (Siebold, 2013.) 9

14

Végezetül lássuk Eder megállapítását, aki Eigmüller - Mau szerzők idéznek: „Az európai integrációs projekt a 27 tagú EU-tagállamok közötti közös kommunikációs tér kialakítása, …” (Eigmüller ̶ Mau, 2010. 37. o. alapján Eder, 2006.) Már ez a három általam kiválasztott idézet, mint példa is jól mutatja, hogy milyen sokszínű a téma feldolgozottsága. A létrejött schengeni térség paradox helyzetet szült az imént idézett mondatban olvasható felfogás szerint. Habár továbbra is megmaradtak a schengeni térség tagállamaiban az államhatárok, a térség belső határain fizikailag megszűnt a határforgalom-ellenőrzés, amit a lakosság11 nemes egyszerűséggel úgy értelmez, hogy megszűntek a határok. A szakember fülét joggal bántja, ha ezt hallja, de ha belegondolunk abba, hogy ezzel mit is mond az állampolgár, akkor talán megbocsájthatunk neki. Amikor valaki átutazik az EU egyik tagállamából a másikba, akkor azt tapasztalja, hogy nem tartóztatják fel a belső határon, szinte észre sem veszi, hogy átlépte a határt és már egy másik országban van. A kutatásom témája, mint kulcskérdés itt fogalmazódik meg: Miközben az állampolgár érzékeli a ’határok nélküliség’ előnyeit, közben tisztában van-e azzal, hogy az EU, mint óriásgépezet milyen erőfeszítéseket (milyen eredménnyel) tesz annak érdekében, hogy ne sérüljön Európában a béke és a biztonság, ami az EU életre hívásának az alappillére. A fenti gondolatmenetemet igazolja Vas Gizella 2012. évben „A határrendészet helye, szerepe a schengeni térségben” címmel megjelent cikkéből vett idézet is: „Az ellenőrzések hiánya olyan biztonsági deficitet eredményezhet, amelyre meg kellett és meg kell találni a megfelelő válaszokat.” (Vas, 2012., 3. o.).

Számos helyen szerepel helytelenül a „belső határok megszűntek” vagy „belső határokat eltörölték” szófordulat. A lakosságot ezzel félrevezetik, a tájékoztatás hibás. Itt kívánom felhívni a figyelmet például arra, hogy a Konzuli Szolgálat köztájékoztatást szolgáló honlapján „A Schengeni Információs Rendszer (SIS)” címszó alatt az alábbit olvashatjuk: „A belső határok eltörléséből …” (http://konzuliszolgalat.kormany.hu/aschengeni-informacios-rendszer-sis, letöltve: 2015.07.08.) 11

15

Amennyiben elővesszük Magyarország földrajzi térképét, elmondható, hogy Magyarország országhatár hossza 2 215,2 km. A schengeni térséget tekintve 1 105,7 km12 hosszan rendelkezik Magyarország külső határral, ezen a határszakaszon összesen 48 határátkelőhely13 működik. (2. sz. ábra) 2. sz. ábra: Magyarország schengeni belső és külső határa

Forrás: (ORFK, 2014.09.03.) Mint külső schengen határral bíró uniós tagállam, óriási felelősség hárul ránk14. „Az Európai Bizottság adatai értelmében a schengeni térség jelenleg 42.673 km tengeri és 7.721 km külső szárazföldi határral körülvett terület, amelyen belül 26 Az Országos Rendőr-főkapitányság, Rendészeti Főigazgatóság, Határrendészeti Főosztály, Határképviseleti Osztálytól 2014.09.03-án kapott tájékoztatás szerint a szlovén-horvát, valamint a horvát-szerb határon nincs egyetértés a határ hosszát illetően. Ennek értelmében létezik egy másik km hossz is, miszerint a külső határ hossza 1 103,7 km. 13 Részletesen lásd 67/2007. (XII. 28.) IRM rendelet a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról. 14 „Amennyiben a külső határszakaszon található tagállamok nem tudják teljesíteni vagy nem megfelelően teljesítik kötelességüket, úgy kedveznek a szerződéses területre illegálisan érkező személyeknek.” nyilatkozta Romann. (Die Welt, 2014.07.13.) 12

16

európai ország több, mint 400 millió lakosa élvezheti az ellenőrzés nélküli utazás előnyeit.” (Vas, 2012., 1. o.) Az Európai Unió állampolgárainak a schengeni térségen belüli utazásainak az adatai a belső határokon megszűnt határforgalom ellenőrzés következtében pontosan nem határozhatók meg, azonban az Európai Bizottság „Nyitott és biztonságos Európa: váltsuk valóra!” című dokumentumában az alábbi számadat olvasható: „Az európai polgárok minden évben több mint 1,25 milliárd alkalommal utaznak idegenforgalmi vagy üzleti céllal, vagy hogy meglátogassák barátaikat és rokonaikat – mindezt a belső határok akadálytalan átlépésével tehetik meg Európa-szerte.” (Európai Bizottság, 2014.03.11., 6. o.) A ’szabad’ utazás árnyoldalát jelzi Dieter Romann, a Szövetségi Rendőrség elnökének nyilatkozata. „Az európai határvédelmi ügynökség, a FRONTEX 2013-ban közel 107 000 jogtalan schengen külső határ belépést regisztrált.” (Die Welt, 2014.07.13.) Szabó 2007-ben, az integrációt megelőzően a „Határőrség és Rendőrség – az integrált rendvédelem” című tudományos konferenciához készült tudományos kötetben megjelent cikkében írta a következőt: „Ahhoz, hogy a schengeni együttműködés keretében az EU tagállamai rábízzák a magyar hatóságokra a schengeni térségbe belépő személyek ellenőrzését, be kell bizonyítani, hogy Magyarország képes a megfelelő szintű ellenőrzés elvégzésére.” (Szabó J., 2007., 84. o.) A szerző az imént leírt idézetben csak Magyarországot említi, de a bizonyítás az EU egészére érvényes. Visszatérve azonban Magyarországra, ez egy fennálló, permanens folyamat. Állandóan bizonyítanunk kell, hogy Magyarország illetékes szervei - akár más uniós tagállamok illetékes szerveivel együttműködve is

-

képesek

feltartóztatni,

megállítani

a

külső

határszakaszon

a

bűncselekményeket. Szabó három bekezdéssel odébb így folytatja az ezzel kapcsolatos gondolatmenetét: „Azonban egyetlen ország sem teheti meg, hogy teljes mértékben kinyitja a kapuit, és nem kontrollálja - vagy meg sem próbálja ellenőrizni -, hogy mi történik a határain belül.” (Szabó J., 2007., 85. o.) A bizonyítás kiterjed minden olyan feladatra (határainkon belül és túl), intézkedésre, amit az EU vonatkozó szabályai írnak elő.

17

A schengeni térség tagállamainak közös határain megszűnt határforgalom ellenőrzés a bűncselekmények feltartóztatása céljából számos kompenzációs intézkedést von maga után. „A kompenzációs intézkedések szíve és egyben a legfontosabb eleme a Schengeni Információs Rendszer” (Breitenmoser, 2009., 42.). A hasonlat találó, számokban megadva „… 2013. április és 2013. december hónap közötti időszakban 1 284 512 470 alkalommal történt lekérdezés a rendszerben …” (SIS II 2013 Statistics, 2014., 7. o.). A schengeni térség „működtetése” és biztonságának fenntartása, a bűnözés kiszorítása óriási munka mind európai mind hazai szinten.15 Elengedhetetlen az emberek

tájékoztatása

azokról

a

jogszabályokról,

intézkedésekről,

tevékenységekről, amelyek a biztonságot szolgálják. Ezt bizonyítja az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletének 19. Tájékoztató kampány című cikke is, ami pontosan leírja, hogy az állampolgárokat megfelelő tájékoztatásban kell részesíteni. Az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletének 19. Tájékoztató kampány című cikke a következő: „A Bizottság a nemzeti ellenőrző hatóságokkal és az európai adatvédelmi biztossal együttműködésben a SIS II működésének megkezdésekor tájékoztató kampányt indít, amelyben tájékoztatja a nyilvánosságot a célokról, a tárolt adatokról, a hozzáféréssel rendelkező hatóságokról és az egyének jogairól. Létrehozását követően az igazgató hatóság – a nemzeti ellenőrző hatóságokkal és az európai adatvédelmi biztossal együttműködésben – rendszeresen szervez ilyen kampányokat. A tagállamok nemzeti ellenőrző hatóságaikkal együttműködésben kidolgozzák és végrehajtják a polgárok SIS II-ről való általános tájékoztatásához szükséges politikákat.” (Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete) A rendelet értelmében a lakosság tájékoztatása nem egyszeri, hanem meg kell ismételni. Ez a fajta rendszeresség az én meglátásom szerint feltételezi az állampolgárok és az érintett hatóságok közötti kétirányú interakció meglétét. A közbiztonság megteremtése és annak fenntartása kapcsán Krémer rávilágít az A teljességhez hozzá tartozik a nemzetközi szintű biztonság is, de mivel itt a schengeni térségről van szó, szándékosan nem említem meg. 15

18

általam is osztott sarkalatos pontra, nevezetesen, hogy „A másik oldalon a lakossággal és problémáival közvetlen, napi kapcsolatban álló rendőrök között szinte spontán módon alakul ki az a felfogás, hogy a rendőrök és az emberek közötti bizalom az eredményesség16 legfőbb biztosítéka.” (Krémer, 2003., 9-10. o.) A Rendőrség „Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv határrendészeti szakmai stratégiája (2012-2017)” címmel 2011-ben jóváhagyott dokumentumának Bevezetés fejeztében olvasható, hogy „A komplex biztonság átfogó rendszer, a határbiztonság az a tágabb fogalom, amely a koordinációs és intézményi rendszer elemei mellett (a külső határ egyoldalú preferálása helyett) az államhatárhoz köthető mindennemű, béke (normál) időszakban rendvédelmi eszközzel

kezelhető

kommunikáció)

biztonsági

magába

tevékenységet

foglal.”

(Vas,

2011.,

(koordináció, 2.

o.)

kooperáció,

Kutatási

témám

létjogosultságát látom igazolva ezzel a bekezdéssel és egyben azt is mutatja, hogy Rendőrség igenis fontosnak ítéli meg a kommunikációt. Azt a kommunikációt, amit a lakossággal folytat oda-vissza irányba. Ezt támasztja alá a Belügyminisztérium részéről készített „Migrációs Stratégia és az azon alapuló, az EU által a 2014-2020. ciklusban létrehozásra kerülő Menekültügyi

és

Migrációs

Alaphoz

kapcsolódó

hétéves

stratégiai

tervdokumentum” 3. pontjának, a „Stratégia Elvei” utolsó pontja is: „végül hatékony kommunikációval elősegíti, hogy a társadalom tagjai hiteles információhoz jussanak a migrációs folyamatokról, és ezáltal csökkenjenek az e folyamathoz kapcsolódó előítéletek. (kommunikáció fontosságának elve)”. (Belügyminisztérium, 2013., 5. o.) A hatóságok nem csak eleget tesznek az EU által megfogalmazott követelményeknek, hanem felismerték ezek fontosságát és célját, nevezetesen a társadalom tagjaival, az utca emberével történő kommunikációt, párbeszédet. Az állampolgár szemszögéből nézve úgy gondolom, hogy a téma a közember számára kettős arculattal bír. Egyik oldalról valamilyen szinten tudja és érti mit Eredményesség: „… a létrehozott végeredmény megfelelő mivoltát jelenti …” (Pataki, 2005., 35. o.) 16

19

jelent a schengeni térség, hiszen saját maga is megtapasztalja, ahogy ellenőrzés nélkül utazhat például Ausztriába. A másik oldalról a kompenzációs intézkedéseket, az azokkal kapcsolatos történéseket és a korlátozásokat már nem feltétlenül ismeri. Valljuk be, kinek jut eszébe az, hogy utánanézzen az EU „tiltó” adatbázisában annak, hogy a személyes adatai ott szerepelnek-e. Baasner ̶ Klett szerzőpáros szükségszerűnek tekintik a „mi” gondolkodásmód elterjedését és megerősödését Európában. Csakis akkor lehet beszélni csoportot képező közösségről, ha annak tagjai megfelelő intenzitású hozzátartozást éreznek. A hozzátartozás soktényezős, egyik eleme a közös érdek, a közös cél, aminek segítségével a csoport léte is stabilizálható. (Baasner ̶ Klett, 2007.) A biztonság a közösség egyik közös érdeke, célja, ami egyúttal a közösséghez tartozást alakítja, formálja, és erősítő tényezőként van jelen.

20

„Tudni, hogy amit tudunk, azt tudjuk, amit nem tudunk, azt nem tudjuk; ez az igazi tudás.” (Konfuciusz)

5. A kutatás célja Értekezésemnek választott kutatási téma létjogosultságában akkor bizonyosodtam meg, amikor több embert is megkérdeztem azzal kapcsolatban, hogy meglátásuk szerint mi a schengeni térség legnagyobb vívmánya, nekik milyen előnyökkel is jár. Többségük azt válaszolta, hogy „megszűntek a határok”, de esetenként semmilyen előnyt nem tudtak megnevezni. A válaszokat hallva született meg bennem az az elhatározás, hogy kiindulási alapnak véve az Európai Parlament és a Tanács

1987/2006/EK

rendelete19.

Tájékoztató

kampány

című

cikkét,

megkísérlem felmérni a magyar lakosság körében a SIS II-ről és a schengeni térségről rendelkező tudásukat. A disszertáció megírásakor több célt is megfogalmaztam, melyeket jelen fejezetben kívánok ismertetni. Mégis mindezek közül azt a kettőt, ami a számomra a legfontosabb, szeretném külön kiemelni: 1. Tükrözze a sajátos szemléletmódomat a kutatás témájával kapcsolatban. Szemléletmódom,

mint

személyes

meggyőződés

középpontjában

mindvégig az ember áll, akinek szól az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK

rendeletében

meghatározott

tájékoztató

kampány.

Mindazonáltal követtem Héra, Ligeti szerzőpáros intelmét és a saját nézeteimtől független módszerekkel közelítettem a kutatási témához és magához a vizsgálathoz. Ezzel egyértelmű célom a társadalomtudományos objektivitás. (Héra ̶ Ligeti, 2005.) 2. Sikerüljön elérni Héra, Ligeti szerzőpáros könyvében is olvasható, Csepeli által megfogalmazott célt, ami nem más, mint a „társadalmi önismeretünk 21

gazdagítása” (Csepeli, 2002., 38. o.). és ezzel párhuzamosan a vizsgált társadalmi jelenség okának a minél jobb megértése. Reményeim szerint a disszertációhoz végzett kutatásaim alátámasztják, vagy éppen megcáfolják a következő fejezetben ismertetett hipotéziseimet és reális megállapítás(ok)at tehet majd, a tájékoztató kampány hatékonyságára17 és eredményességére. A fejezetben ismertetett kutatási célok nem fontossági sorrendben kerülnek ismertetésre. Továbbá fontos megjegyeznem, hogy a kutatási terület több irányból is szűkítésre került, ennek ismertetésére a disszertációban még sor kerül. 

Figyelemfelkeltés

Disszertációm megírásával a hétköznap és a szakma embere felé az egyik legfontosabb célom a figyelemfeketés. Tudomásom szerint a tájékoztatási kampányok levezénylését követően nem történt meg a hatásvizsgálat elvégzése a tájékoztatási kampány hatékonyságára és eredményességére vonatkozóan. Kutatásaim során nem találkoztam olyan dokumentummal, ami arra adna választ vagy csak utalást tenne, hogy a tájékoztatási kampány milyen eredménnyel zárult. Meglátásom szerint egy ilyen irányú vizsgálat azért lenne, illetve lett volna nagyon fontos, mert az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete a tájékoztató kampányok rendszeres megszervezését írja elő a tagállamoknak. Akkor van lehetőség a korábbi tájékoztató kampány(ok)hoz viszonyítva még hatékonyabb és eredményesebb tájékoztatást végezni, ha az azt megelőző(k)re vonatkozóan elemző, értékelő vizsgálatokat végeznek. 

Folyamatábrával alátámasztani a gondolatmenetet

A téma szerteágazó. Több aspektusból is meg lehet vizsgálni, aminek eredményeként sok, egymástól eltérő, de mégis egymást kiegészítő végeredményt, következtetést kaphatunk. Én egy szemszögből vizsgálom a témát, ezért készítettem egy (reményeim szerint közérthető) ábrát, amivel elsődleges célom az, „A hatékonyság a kibocsátás és a ráfordítás viszonyszáma.” (Budai – Vajkai, 2014., 55. o.) 17

22

hogy keretet adjak a kutatásomnak, lehetőség szerint ne lépjek ki az általam megszabott határon kívülre, de jelezzem, hogy az általam behatárolt részterületen kívül milyen irányba terjeszkedik még e témakör. Másik alapcélom a keretet adó ábrámmal az, hogy rávilágítsak az általam talált, észlelt összefüggésekre, és mint egy fajta segédlet, segítse az olvasót a gondolatmenetem követésében és nem utolsó sorban annak megértésében. 

Az RRI-n a kiválasztott állomány és a közép-, valamint felső vezetés megszólítása a kutatási témával kapcsolatban

Egyik nem titkolt célom az, hogy megszólítsam a Rendőrség általam kiválasztott szervezeti egységének, az RRI-nek az érintett állományát és az ottani közép- és felső vezetést. A kérdőíves kutatás és a mélyinterjúk segítségével általános összképet szeretnék kapni arról, hogy az állomány milyen formában, illetve milyen intenzitással kerül kapcsolatba a SIS II adatbázissal, továbbá milyen mélységig kell ismerniük a rendszert és milyen gyakorisággal, milyen formában kapnak (tovább) képzést a SIS II-ről. Az RRI közép- és felső vezetése körében végzett mélyinterjúk során többek között arra keresem a választ, hogy a vezetők milyen formában támogatják az RRI állományának képzését, milyen eszközök segítségével bizonyosodnak meg az állomány szaktudásáról, annak naprakész felkészültségéről és szükség esetén (pl. jogszabályváltozás esetén) hogyan juttatják el az információt a végrehajtó állományhoz. A fent említett két kutatási módszer választása és azok egymás mellett történő párhuzamos alkalmazása mellett szól az, hogy jól kiegészítik egymást. Magam irányába megfogalmazott cél, egyúttal elvárás, hogy átfogó és valós képet kapjak a vizsgált személyek SIS II szaktudásról, a (szakmai) továbbképzésekről, továbbá azok típusáról,

időtartamáról. Másodlagos

célom

ebben

a pontban

a

megkérdezettek válaszainak összesítése eredményeként értékelésre alkalmas összképet kapni az RRI képzési stratégiájáról és ezzel egyidejűleg, gyakorlatilag párhuzamosan igyekszem olyan következtetéseket levonni, amiket az RRI vezetése igény esetén a gyakorlatban hasznosítani is tud. 23

Az RRI-n kiosztásra került kérdőívben feltettem az állománynak egy kiegészítő kérdést arra vonatkozóan, hogy a lakosság fordul-e hozzájuk SIS II-vel kapcsolatban kérdéssel. A kapott válaszok összesítése rávilágíthat arra, hogy ebben a kontextusban milyen a viszony a magyar és/vagy külföldi állampolgárok és a rendőrök között. Merünk-e a rendőrnek kérdést feltenni vagy sem? Kutatásom egyik mérföldkövének tekintem ezt a kutatási célt, egyben feladatot, mert hiszem, hogy kizárólag jól felkészült és a megfelelő szaktudással rendelkező humán erőforrás képes ellátni azokat a feladatokat és megfelelni azoknak az egyáltalán nem elhanyagolható kihívásoknak, amit a schengeni térség fenntartása és működtetése követel. Kis kitérőben, de még a disszertációm elején kívánok magyarázatot adni arra, hogy miközben annak témája egy nagy kiterjedésű területet érint, addig a kutatást az RRI-n végeztem. Ez jogosan vethet fel kérdéseket, éppen ezért a döntésemet a következővel indoklom: „A közlekedési hálózatok, rendszerek szerves részei a nemzeti infrastruktúrának, ezért kritikus infrastruktúra szerinti elemzése kézenfekvő. ” (Kovács, 2011., 1. o.) A kritikus infrastruktúra közlekedési ágazatok között találjuk meg a légi közlekedést. (3. sz. ábra) Példának felhozva egy légi katasztrófa súlyos, a lakosság jelentős részére kihatással bíró következménnyel jár, aminek megelőzése és időben történő elhárítása nem lehet kérdés. Számos kockázati tényezőt, köztük a személyek biztonsági kockázatra történő szűrését a szárazföldön kell elvégezni. Kitágult a világ, elnagyoltan azt is mondhatom, hogy határtalan lett. Az emberek szabadon utazhatnak a világban, sokan utaznak repülővel, koncentráltan van sok ember egy helyen, ráadásul korlátozott menekülési lehetőséggel.18 „Határtalanok lettek a veszélyek, …. Ebben rejlik a kulturális és politikai ereje.” (Beck, 1986., 7. o)

18

Lásd még 70. o.

24

3. sz. ábra: Légi határ égen és földön

Forrás: (Fergusson, 2014., 61. és 66. o.) „A hamis okmányok döntő többségét (56%) a repülőtereken fedik fel, számos harmadik országból érkező személynél találnak hamis okmányt, csak a második helyen szerepel a szárazföldi határ (39%).” (Fergusson, 2014., 81. o.) A fentiek alapján a repülőterek és az azok biztonságát szolgáló szervezetek megkülönböztetett figyelmet kapnak a fentiek alapján. 

A magyar lakosság megszólítása és kérdőív segítségével értékelhető felmérés készítése

Disszertációm második mérföldköve, hogy közvetlen kapcsolatba kerülve a magyar állampolgárokkal, személyes kérdőívezés formájában rákérdezzek arra, mit tudnak a SIS II-ről és egyidejűleg általános képet kapjak a schengeni térséggel kapcsolatos tudásukról, egyben feltérképezzem azt. Éppen ezért a lakossági kérdőívem több nyitott kérdést is tartalmaz, amikkel célom az imént leírt általános összkép felkutatása, megismerése.

25

További célom a kor-nem-végzettség adatainak birtokában megtudni azt, hogy van e kapcsolat az utóbbi három tényező és a tájékozottság vagy a média eszközök alkalmazása között, vagyis a kor vagy éppen az iskolai végzettség meghatározza-e azt, hogy ki mit is tud a schengeni térségről, illetve ami szintén nagyon fontos, honnan tudja mindazt, amit tud, milyen médiaeszközök juttatták hozzá az információhoz, a tudásához. 

Igény, kérés esetén a kutatással nyert eredmények átadása a Rendőrségnek, különösen az RRI-nek

Végső célom, hogy a kutatómunkám lezárását jelentő kiértékelést a Rendőrség érintett szervezete részére, az RRI-nek átadjam, remélve azt, hogy a gyakorlatban majd tudják hasznosítani a kapott eredményeket vagy legalább azok egy részét és egy újabb tájékoztató kampány kidolgozása során kiindulási alapnak tekintik a kutatással szerzett és jelen disszertációban kiértékelt és elemzett eredményeket. 

Rövid történelmi áttekintést adni a schengeni térség kialakulásáról és a SIS II-ről

Elengedhetetlennek tartom, hogy ha csak röviden is, de ismertessem a schengeni térség kialakulásának, fejlődésének legfontosabb állomásait annak létrejöttétől egészen napjainkig. Elsődleges célom ezzel az, hogy általános képet adjak arról, hogyan is alakult, fejlődött az európai színtéren a schengeni térség. További célom bemutatni azt, hogy az egyes, mérföldköveknek számító eseményeknél milyen jelentősebb változások következtek be, azok a fejlődést milyen irányba terelték, hogyan segítették elő az egységes Európa fejlődését. A disszertációnak ezt a fejezetét az olvasók körében a tájékoztatás egyik eszközeként is értelmezem. Összességében megállapítom, hogy teljesítettnek tekintem az alábbi kettő célt, egyben kritériumot: -

„A mérés szándékos, tudatos, célja van …” (Héra – Ligeti, 2005., 24. o.).

26

-

Sikerült megőriznem kutatás öncélú, személyes indíttatását és játéknak fogtam fel. (Héra – Ligeti, 2005.)

27

„Az idővel tévesnek bizonyuló hipotézis is jobb, mint a semmilyen.” (Dmitrij Ivanovics Mengyelejev)

6. A hipotézisek ismertetése A hipotézisek megfogalmazásakor törekedtem biztosítani „… , hogy vezérfonálul szolgáljon számunkra a felmérés során: mit is kutatunk, mire vagyunk kíváncsiak.” (Héra – Ligeti, 2005., 49. o.) Miután megfogalmaztam a tudományos problémát és letisztultak a kutatási célok, felállítottam a hipotéziseket, amelyek röviden pontokba szedve a következők: Kutatásom a soron következő hipotézisek valóságtartalmát hivatott megvizsgálni, amihez számszerű méréseket végeztem. Ezért Gyulavári – Mitev – Neulinger – Neumann – Bódi – Simon – Szűcs szerzők „A marketingkutatás alapjai” címmel megjelent könyvük „Hipotézisek megfogalmazása” című alfejezetében olvasható meghatározást vettem kiindulási pontnak. „A sokaságra vonatkozó különféle feltevéseket hipotéziseknek, az azok helyességének mintavételi eredményekre alapozott vizsgálatát pedig hipotézisvizsgálatnak nevezzük.” (Gyulavári – Mitev – Neulinger – Neumann – Bódi – Simon – Szűcs, 2014., 43. o. alapján Hunyadi Mundruczó – Vita, 1997., 413. o.) Mindazonáltal akad a hipotézisek között olyan is, amely jelzi, hogy a kutatásom nem csupán statisztikai adatok gyűjtésére összpontosít, hanem tartalmaz feltáró vizsgálatot is. Az ilyen típusú előfeltevéseknél nem tudtam tételesen számszerűsíteni a vizsgálatokkal szerzett információkat és a megfogalmazott következtetések általánosíthatósága akár korlátozott is lehet. Az általam megfogalmazott négy hipotézis jellegzetességét abban állapítom meg, hogy egymással szoros összefüggésben állnak. Megfogalmazásukhoz a kérdés formáját

választottam,

hiszen

ezek

megválaszolására

teszek

próbát

a

disszertációmban. 28

- H1 Az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletében előírt tájékoztatás tartalma a magyar lakosság jelentős részéhez nem jutott el. Disszertációmban első helyen megfogalmazott hipotézist én a nehezen vizsgálható kategóriába sorolom. Magát a hipotézist első lépésben úgy is lehetne vizsgálni, hogy a lakosság irányába történő tájékoztatásnak mi legyen a tartalma. Szakmai körökben nem egyszer szegezték felém azt a kérdést – hozzáteszem nem feltétlen alaptalanul –, hogy miért van szükség a lakosság tájékoztatására. Miközben a szakemberek szakmai oldalról közelítenek a kutatási témámhoz és kétségeik merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a lakosság milyen mértékben kapjon információt arról az adatbázisról, ami az ő biztonságukat szolgálja, addig én a lakosság, vagyis az állampolgár oldaláról közelítek e témakörhöz. Számos oka lehet annak, hogy a tájékoztatás nem jut el a lakossághoz. Az okok közül itt csupán egyet kívánok példaként megemlíteni, ez pedig a manapság igen közismert jelenség, az információs túlterheltség. A lakosságra olyan mennyiségű információ zúdul, hogy bizonyos mennyiség után (Meglátásom szerint egyénenként változik a befogadóképesség tűréshatára.) már képtelen befogadni, esetleg szűrni azt. Egyfajta közömbösség alakul(hat) ki az információval túlterhelt lakosság körében. A szakemberek azon vannak, hogy megoldást találjanak erre a közömbösségre, ki tudják mozdítani az érintett személyeket.

- H2 A magyar lakosság nincs tisztában a SIS II funkciójával és a schengeni térség lényegével. A második pontban megfogalmazott hipotézisemet arra alapozom, hogy a lakossági kérdőívek próba kérdőívezése alapján a lakosság meghatározó többsége nincs tisztában azzal, hogy mi is a schengeni térség lényege, az milyen előnyökkel, esetenként hátrányokkal jár.

29

Visszatérve a - H1 - pontban már kifejtett gondolatmenetemhez, újabb kérdésként merül fel az a problémakör is, miszerint a hétköznapok emberének milyen mélységig kell tisztában lennie a schengeni térség működését biztosító rendszerrel. Természetesen nem mindegy, hogy arról az állampolgárról beszélünk, akinek csak nagy ritkán adataik meg az utazás vagy annak a célcsoportnak a tagjait állítjuk a vizsgálat fókuszába, akik rendszeresen utaznak a magyar államhatáron túlra. Biztos vagyok abban, hogy valamilyen szintű ismeretanyaggal rendelkeznie kell a magyar lakosságnak19. Az már egy egészen más kérdéskör, hogy ez az ismeretanyag kinél mekkora kell legyen és milyen tartalommal kell bírjon.

- H3 A tájékoztatáshoz megválasztott eszközök nem hozták meg az elvárt eredményt, azok nem kellő körültekintéssel lettek megválasztva.

Megállapítható, hogy a tájékoztatáshoz megválasztott kommunikációs eszközök széles választéka került kiválasztásra és alkalmazásra. A médiaeszköz szortiment sokszínűségét kielégítőnek tekintem, de azok nem hozták a tőlük elvárt eredményt, azaz a magyar lakossághoz, mint célcsoporthoz jusson el a kommunikáció tartalma. Az a tartalom nem jutott el, ami a SIS II-t hivatott bemutatni.

- H4 – A tájékoztatás tartalma és annak összetétele nem megfelelő.

A

tájékoztatás

során

alkalmazott

kommunikációs

eszközök

olyan

információtartalommal bírtak, ami nem tekinthető kielégítőnek. Állításomat arra alapozva jelentem ki, hogy a lakosság alig vagy csak nagyon keveset tud a tájékoztató kampány ellenére a SIS II-ről.

Természetesen a schengeni térséggel kapcsolatos tudás nem csak a magyar lakosságot érinti. A halmaznak része minden olyan személy, aki az Európai Unió határát átlépi akár ki-, be- vagy átutazás céljából. Disszertációmban a halmaz leszűkítése mellet döntöttem, így csak és kizárólag a magyar lakossággal foglalkozom. 19

30

„Olvasni csak akkor kell, amikor a saját gondolataink forrása elapad, ami gyakran megesik még a legokosabbal is. Ellenben ha a könyv kedvéért elűzzük a saját még meg nem erősödött gondolatunkat, ez bűn saját szellemünk ellen.” (Arthur Schopenhauer)

7. Alkalmazott kutatási módszertan Az alkalmazott kutatási módszertan a vizsgálat céljához igazodik, törekszik megteremti a kutatás elemeivel a harmóniát, összhangban van azokkal és ezzel gyakorlatilag azt szolgálja. A társadalmi jelenségek vizsgálatának módszertana témában írt szakirodalmakban20 ismertetett kutatási célok szerint magyarázó vizsgálatokat végeztem, aminek során ok-okozati kapcsolatokat igyekeztem feltárni és azokat valós számadatokkal alátámasztani. A magyarázó vizsgálat segítségével a leíró statisztikák készítésén túl kerestem a talált jellemzők ésszerű magyarázatát vagy éppen azok kiváltó okát. Az idődimenziót tekintve az elvégzett vizsgálatot a keresztmetszeti vizsgálatok csoportjába sorolom, ugyanis a felméréseimhez kivétel nélkül egy adatfelvételt végeztem és azokat nem ismételtem meg. Héra-Ligeti felhívják a könyvüket olvasó figyelmét a keresztmetszeti vizsgálat azon hiányosságára, miszerint az csupán „pillanatfotót” (Héra – Ligeti, 2005., 47. o.) ad a vizsgálatról, ezért annak folyamata rejtve marad. A szerzők ezt a vizsgálati módszert mégsem bírálják, vetik azt el, meglátásuk szerint „ugyanúgy értékes információt jelenthet egy adott állapotról készült felvétel is.” (Héra – Ligeti, 2005., 47. o.) Fontosnak tartom még itt megemlíteni, hogy disszertációmat mindvégig a leíró és az analizáló jelleg határozza meg. Törekedtem ezek olyan formában történő megjelentetésére, hogy a disszertáció logikai felépítését ezzel a lehető legkevésbé se bontsam meg, egyik vagy másik túlzott jelenléte ne legyen zavaró.

20

Lásd például (Héra – Ligeti, 2005.)

31

7.1. A szakirodalom kutatása, feldolgozása Legelső lépésem a disszertáció témájával kapcsolatos releváns magyar, idegen nyelvű (német, illetve angol) szakirodalom felkutatása és tanulmányozása volt. A szakirodalmak felkutatását és tanulmányozását az Internet adta lehetőségeken túl többnyire az alábbi könyvtárakban végeztem:

-

A Magyar és angol nyelvű szakirodalom felkutatását az Országgyűlési Könyvtárban végeztem 2014. évben.

-

A német és angol szakirodalom meghatározó részét 2014. októberben, Münchenben

a

Ludwig-Maximilians-Universität

könyvtáraiban

tanulmányoztam. Itt kívánom megjegyezni, hogy nagy számban kaptam szakkönyvet, szakanyagot a munkatársaimtól is. A rendelkezésemre dokumentumok felhasználásakor minden alkalommal figyelembe vettem a 2009. évi CLV. törvényt a minősített adat védelméről, ennek értelmében csak és kizárólag nyilvános munkaanyagnak minősülő irattal dolgoztam. A disszertációban 2014. december 31. után írt megjelent szakirodalom vagy dokumentum nem került felhasználásra.

7.2. A kutatásmódszertan megválasztása Vitathatatlan, hogy a schengeni térség komplex témakör. Elfogadtam, mégis dacoltam Dr. Kaiser Tamás egyetemi docens úrtól vett mondatrészlettel, miszerint „… minél bonyolultabb valami, annál kevésbé mérhető.” (Kaiser, 2014., 88. o.). Amikor körvonalazódott, pontosabban szűkítésre került a kutatási terület és elhatároltam egymástól az egyes kutatási szakaszokat, egyik legelső lépésként 32

sorra vettem az alkalmasnak vélt kutatási módszereket úgy, hogy számos megkötést

kényszerültem

megfogalmazni

azok

alkalmazhatóságával

kapcsolatban. Az

indokolt

és

szükséges

adatok

felkutatása

és

megszerzése

az

információforrások két jól ismert típusával történt, a másodlagos (szekunder) és az elsődleges (primer) információszerzéssel. (Gabler, 2000.)

7.2.1. A másodlagos információszerzés A dokumentált források (Bodonyi, 2008.), a szekunder adatok felkutatása és elemzése során figyelembe vettem, hogy ezeknek az adatoknak a gyűjtése nagy valószínűséggel egészen más célból történt. Éppen ezért csak olyan szekunder információ került feldolgozásra a disszertációban, ami egyrészt a disszertáció témájával kapcsolatos, időszerű, másrészt olyan szerv(ezet)ek végezték azok gyűjtését, amelyek megbízható minősítéssel bírnak. Az imént felsorolt feltételek együttes teljesülése esetén kerültek felhasználásra a disszertációban. A szekunder információ felhasználása mellett szóló olyan csalogató érvek, mint például olcsó vagy könnyen hozzáférhető a disszertációba történő bekerülésnél nem jött szóba.

7.2.2. Az elsődleges információszerzés Kutatásomhoz nélkülözhetetlennek tartom a primer adatok gyűjtését is és azok szakszerű elemzését, majd a kapott eredmények értékelését. Tanulmányozva a marketingkutatás témakörben született több neves szerző könyvét és támaszkodva korábbi marketing tanulmányaimra, mind a kvantitatív mind a kvalitatív adatok gyűjtése mellet döntöttem. „A marketingkutatás szilárd alapelve, hogy a kvalitatív és kvantitatív kutatás kiegészítik egymást, nem pedig egymással versenyeznek.” (Naresh – Simon, 2009., 180. o.) Habár nem marketing témakörében készült a disszertációm, döntésemet az alábbi, a kutatásomra is érvényesnek vélt mondatokkal kívánom az előző bekezdésben 33

olvasható idézeten felül alátámasztani. „A rendészeti tudománynak szoros kapcsolatot kell tartania a gyakorlattal, megállapításait empirikus eredményekre célszerű alapozni, a kutatási eredményeknek pedig az a legfontosabb próbája, hogy azok a gyakorlatban miként alkalmazhatók.” (Bodonyi, 2008., 54. o. alapján Finszter, 2003., 21. o.)

7.2.2.1. Kvantitatív kutatás: kérdőíves felmérés A kvantitatív adatok lehetőséget biztosítanak arra, hogy nagyszámú és reprezentatív minta segítségével tegyünk szert nagy mennyiségű adatra, ami egyben strukturált. Ezzel lehetőség nyílik az adatok számszerűsítésére és statisztikai elemzésére, majd értékelésére. Döntésem helyességét alátámasztandó célirányosan kerestem olyan felméréseket, amelyek a témámhoz kapcsolható kérdésekre keresik a választ és hasonló kutatási módszertannal dolgoztak.21 A kérdőíves felmérést két célcsoport körében végeztem, az egyik a magyar lakosság (n=600), a másik a Rendőrség egy, általam összeállított feltételrendszer alapján kiválasztott szervezeti egysége, az RRI (n=111). A kérdőíves felmérés részletes ismertetése külön fejezetekben történik. Az RRI-n végzett kérdőívezés eredményeit a fejezet, lakossági kérdőív kiértékelését a fejezet ismerteti.

7.2.2.2. Kvalitatív kutatás: mélyinterjú A kutatás másik fontos pillére az RRI állománya körében végzett kvalitatív kutatás22, ami esetemben nem más, mint a mélyinterjú, pontosabban a szekértői interjú.23 Fontos itt megemlítenem, hogy a kvalitatív kutatás közvetlen megközelítés (Naresh – Simon, 2009.) formáját választottam, azaz a kutatásba bevont személyeket előre tájékoztattam arról, hogy mi a kutatásom célja, miért Így találtam rá Gyimesi – Molnár 2004. évben végzett kutatására. (Gyimesi – Molnár, 2005.) 22 Bodonyi az interjút a rendészettudomány legnépszerűbb kutatási módszerének lehetőségei között az első helyen említi. (Bodonyi, 2008.) 23 Bodonyi is felhívja a figyelmet a Rendőrség zártságára, ennek okán egyik vizsgálati módszernek javasolja az interjúzást, feltételezem az így kialakuló személyes kapcsolatban rejlő előnyök miatt. (Bodonyi, 2008.) 21

34

kívánok velük interjút készíteni. Továbbá mivel csak kis számban végeztem mélyinterjút (az interjúalanyok számát tíz főben maximalizáltam), annak eredményeit nem tekintem meghatározónak, inkább az iránymutatást szolgálják, reményeim szerint rávilágít a gyengeségekre, amely akár a Rendőrség a 2011-ben készült határrendészeti stratégiájában leírt SWOT analízis újragondolásának a kiindulópontja is lehet. (Vas, 2011., 8-9.o) (1. sz. melléklet)

7.2.2.3. Helyszíni bejárás, konzultációk és konferenciák 

Bejárás a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren

A kutatási témámmal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok döntő többségét a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság szervezésében a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren szereztem, ahol megtekinthettem a SIS második generációjának tájékoztatását célzó plakátokat és az egyéb kommunikációs eszközöket. 

Bejárás a Schwechati Nemzetközi Repülőtéren és a Müncheni Nemzetközi Repülőtéren

Ezen kívül említést érdemel két szakmai kiutazásom, ami a munkahelyem szervezésében valósult meg. 2014. április 3-án Bécsben a Schwechati nemzetközi repülőtéren és 2014. április 8.-án a Müncheni Nemzetközi Repülőtéren tettem szakmai látogatást dr. Csapó Gábor r. alezredes24 úrral, ahol tolmácsolási feladatokat láttam el. A két nagy forgalmú repülőtéren tett bejárás során alkalmam nyílt megtekinteni a hatóságok repülőtereken ellátott szerteágazó feladatát, a sokszor ember feletti szervező munkát, a biztonság fenntartását célzó intézkedéseket, egyben betekintést kaptam a megoldandó feladatok körébe is.

Csapó Gábor r. alezredes a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság Rendészeti Igazgatóság Rendészeti Főosztály Közrendvédelmi Osztály vezetője. 24

35



Konzultáció a Német Szövetségi Rendőrség Flughafen München Igazgatóságon

A két repülőtér meglátogatását követően kérésemre a Müncheni Nemzetközi Repülőtér készséggel biztosította számomra azt a lehetőséget, hogy a korábban említett müncheni kutatás időszakában fogadnak és konzultálnak velem a SISII müncheni repülőtéren végzett tájékoztatásáról. A Német Szövetségi Rendőrség Flughafen München Igazgatóság Bevetési Szakterület Határrendészet Nordalle 2 munkatársa, Christian Forster úr 2014. október 8-án irodájában fogadott és személyesen válaszolta meg a feltett kérdéseimet, majd ezt követően több elektronikus levélben is további hasznos információval szolgált a müncheni, illetve a németországi tapasztalatokról. A disszertációmban ismertetett kutatási módszerek alkalmazásakor tisztában voltam azzal, hogy „… a nem vizsgált hatások összességét (reziduális) kell figyelembe vennünk.” (Kolosi – Rudas, é. n., 24. o.) figyelemmel voltam arra, hogy Végezetül, de nem utolsó sorban igyekeztem a disszertáció írása során, az elkészült és önálló részként működő kutatási részeket szakmai konferenciákon ismertetni. Célom ezzel az volt, hogy folyamatosan kapjak akár negatív, akár pozitív visszajelzést a témában jártas szakemberektől, egyben bizonyságot szerezzek a kutatás irányának és megválasztott módszereinek a helyességéről.25

Dr. Péterfalvy Attila doktori értekezésében „A téma kutatásának módszerei” című fejezetében szintén hangsúlyosan írja le a részeredmények konferenciákon történő bemutatásának a fontosságát. (Péterfalvi, 2014.) 25

36

“A pesszimista a nehézséget látja minden lehetőségben, az optimista a lehetőséget minden nehézségben.” (Winston Churchill)

8. A kutatást érintő megkötések Langer „Óvatos általánosítás” címszó alatt ír röviden arról, hogy „Fel kell ismerni a kutatás erősségeit és gyengeségeit … Be kell mutatni ezeket.” (Langer, 2009., 35.

o.)

Én

sem

teszek

másként,

a

kutatásom

során

esetenként

kompromisszumo(ka)t kötöttem. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a korlátok, amelyekkel a kutatásom során szembesültem, többnyire külső környezeti korlátok voltak, vagyis ezeket én nem tudtam alakítani. Továbbá ahogy a fenti idézetben is olvasható, igyekeztem a felmerült korlátok okozta nehézségekből, mint hátrányból előnyt kovácsolni. A kutatásom során felmerült megkötések fontossági sorrendben a következők.

8.1. A kutatási terület lehatárolása A kutatási témám szertágazó, ezért elengedhetetlen volt annak szűkítése. A teljesség igénye nélkül az alábbi megkötéseket, lehatárolásokat tartom fontosnak megemlíteni: 

A kutatásba bevonható szervezetek vontokozásában

-

A SIS II-vel érintett szervezetek közül kizárólag a közigazgatásban aktív szervezetek jöhetnek szóba a kutatásban.

37

-

A fenti megkötés további szűkítését jelenti, hogy a szóba jöhető közigazgatási szervek közül is csak egy hatósággal foglalkozom, nevezetesen a Rendőrséggel.

-

Tekintettel a Rendőrség méretére és létszámára, annak egy szervezeti egységét

kívánom

vizsgálni,

nevezetesen

a

Repülőtéri

Rendőr

Igazgatóságot. 

A Rendőrsére irányuló kutatások, tanulmányok vonatkozásában

-

Eltérek a szakirodalmakban gyakran olvasható megoldástól. Ezekben a Rendőrséget általában minden lehetséges szemszögből vizsgálja a szerző, én azonban a Rendőrséget kizárólag, mint közigazgatási szervet veszem figyelembe. Ennek oka első sorban az, hogy a kutatásom témáját tekintve nem maga a Rendőrség, mint szervezet a fontos, hanem annak SIS II-vel kapcsolatos, a lakosság irányába célzott tájékoztatás, kommunikáció, belső szakképzések.

-

A fenti érvből továbblépés a lehatárolás területén az, hogy a Rendőrség, pontosabban az RRI SIS II témakörtől eltérő más kommunikációs tevékenysége így a kommunikációs stratégiája, politikája sem kerül ismertetésre, elemzésre a disszertációban.

Összefoglalva az alábbi kettő megállapítást teszem: 1. Disszertációmban a Rendőrséget nem kívánom közjogi szervezetként vizsgálni, politikai szempontok nem képezik a vizsgálódásom tárgyát.

2.

A Rendőrséget, mint kommunikációs hajtóerő kívánom bemutatni, de azon belül is kizárólag az RRI-t vizsgálom.



Csak a változás állandó

Kutatási témám megállás nélkül alakul. Fiszter erről az alábbit írja: „… a rendészet az államigazgatásnak az a területe, amely … a legjobban nélkülözi a 38

stratégiai szemléletet, …”, továbbá „… amelyre a folyamatos változékonyság, a cseppfolyós jelleg nyomja rá bélyegét.” (Finszter, 2014., 22. o.) Bodonyi is felveti az imént vázolt problémát, megkérdőjelezi, hogy a rendőri munka, ami a társadalomra

irányul,

egyáltalán

kutatható-e

egy

ilyen

megfoghatatlan

környezetben. (Bodonyi, 2008.) Bodonyi a rendőri munka és a változó világ közötti kapcsolatról témakörben az alábbi sorokat hivatkozza meg Finsztertől: „A rendőri munka természete módszertani kérdéseket is felvet. Vajon tanulmányozható-e egy olyan társadalmilag-történetileg meghatározott cselekvés, amelyre a folyamatos változékonyság a cseppfolyós jelleg nyomja rá a bélyegét.” (Bodonyi, 2008. , 50. o. alapján Finszter, 2003., 13. o.) Véleményem szerint ez a változékonyság az egyik olyan ok vagy inkább érv, ami miatt kutatni érdemes, sőt, kutatni kell. Ettől tartom jelen kutatási témámat igazán érdekesnek, ami egyúttal nem kis kihívás, hiszen miközben a szervezet nem változhat saját kénye kedve szerint, addig a környezet aktív, állandóan alakul. 

A Rendőrség, mint kutatási terület

Több műben26 találkoztam azzal a bizonytalansággal, már-már megválaszolatlan kérdéssel, hogy Magyarországon van-e létjogosultsága a Rendőrség elméleti szintű kutatásának. Bodonyi azt állítja, hogy „… a rendőrség a tudományos érdeklődés árnyékos területén foglal helyet.” (Bodonyi, 2008., 44. o.).27 Egyáltalán nem titkolt reménye a kutató szakembereknek az, hogy hasznosítsák a gyakorlatban

a

felhalmozott

(általam

is

tapasztalat)

nagy mennyiségű

tudás(bázis)t. Ezt fejti ki részletesen Virányi írásában, amikor a tudomány művelői irányába tesz pontokba szedett egyértelmű javaslatokat a jövőre

Kriskó disszertációjában olvastam, az alábbi sorokat: „… egyáltalán kutatható-e ma Magyarországon a rendőrség működése, …” (Kriskó, 2013., 13. o.) 27 Jól mutatja ezt, hogy még Európában se találunk olyan szervezetet, ami összegezné az ilyen témájú tanulmányokat, kutatásokat, felméréseket. Lásd részletesebben (Jaschke, 2008.) 26

39

vonatkozóan, így arra is, hogy a gyakorlati oldal részéről kell, hogy érkezzenek kutatásra vonatkozó megrendelések.28 (Virányi, 2014.) Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a Rendőrség és a hozzá köthető tevékenységek, folyamatok egyre több kutatás középpontjában állnak. Érdemes Jaschke „Rendészettudomány - egy európai megközelítés” című cikkét elolvasni, ugyanis hosszasan fejtegeti, hogy miért is van és lesz szüksége a jövőben a rendőri tevékenység tanulmányozására és a rendőrségi tevékenységet folytatók ismeretanyaggal egyre bővülő oktatására. (Jaschke, 2008.) 

A rendészet, mint új tudományág

Egy olyan téma kis szeletével foglalkozom, amely más tudományágakhoz képest igencsak új tudományterületnek számít Magyarországon. „… 2012-ben … a MAB … a rendészettudományt tudományágként elismerte, …” (Sallai, 2014., 55. o.) Finszter29 az 1990-es évek utáni időszakot jelöli meg annak a dátumnak, amikor felmerült egy új tudományterület kidolgozása. Fontos hozzászólása a szerzőnek, hogy még mindig tart az új tudományterület alapjainak lefektetése. (Finszter, 2003.) Christián egyenesen káosznak nevezi Szamel Lajos 1990-ben megjelent írása után eltelt 20 után is a rendészet körül kialakult helyzetet. (Christián, 2010.) Ezeket a sorokat olvasva úgy érezhetjük, hogy egy, még igen képlékeny tudományterületen kísérelünk meg vizsgálódni úgy, hogy közben az „… új tudományág … arra kötelezi művelőit, hogy … kutassák a jövőben rejlő lehetőségeit.” (Sallai, 2014., 55. o.) Célom ennek eleget tenni. Bízom benne, hogy amit Christián hivatkozik Korinek írásából, miszerint „… a rendészet működési zavarai már a mindennapokban is megmutatkoztak.” (Christián, 2010. alapján Korinek, 2008., 71. o.) mégsem igaz.

A szakirodalmak tanulmányozása során bukkantam Sallai megállapítására, miszerint „… a rendészet témakörében többen, főleg a közigazgatásban dolgozók ragadtak tollat, hogy kifejtsék véleményüket.” (Sallai, 2014., 59. o.) 29 A rendészet fogalma körüli vitában résztvevő szakemberek két táborra oszlottak még a rendszerváltás idején, a rendészet pártiakra és a rendvédelem pártiakra. (Christián, 2010.) Disszertációm témáját tekintve a rendészet párti vonal által megfogalmazott fogalmakat kívánom figyelembe venni, de ezzel nem azt jelentem ki, hogy elutasítok más meghatározásokat. 28

40

A rendészettudományra adott meghatározások tárházából kívánom idézni Finszter rendészettudományra adott meghatározását, miszerint ”… kutatási tárgya a rendészet szervezete, működése és a rendészeti jog.” (Finszter, 2014., 30. o.) Továbbá ide kívánkozik Bodonyi fogalma is: „A rendészettudomány azzal foglalkozik, hogy, milyen a rendőrség, és milyennek kell lennie a rendőrségnek. Vagyis a rendőrséggel, mint funkcióval, mint intézménnyel, és mint tevékenységgel foglalkozik.” (Bodonyi, 2008., 48. o.)30 Azért tartom fontosnak ezt a két meghatározást, mert a 4. sz. ábra mozaikját nevesíti meg, a szervezetet és annak tevékenységét, mint feladatot. Mindezeken felül mindegyikben ott szerepel a három, témám szempontjából kulcsfontosságúnak ítélt elem, csak más-más szóval kifejezve. A fenti definíciók felhasználásával a következő szemléltető ábrát szerkesztettem, ezzel is alátámasztva a gondolatmenetemet. 4. sz. ábra: A rendőrség definíciója Finszter és Bodonyi alapján Finszter meghatározása:

Bodonyi

meghatározása: 1. rendészeti jog;

rendőrség

1. funkció;

2. szervezet;

2. intézmény;

3. működés.

3. tevékenység. 31 Forrás: (Saját szerkesztés, 2104.)

A 4. sz. ábra azonban magyarázatra szorul, ugyanis annak hiányában a disszertációmat olvasó könnyen gondolhatja azt, hogy az ábrán, az azonos szinten feltűntetett szavak egymás szinonimái, pedig közel sincs erről szó. Éppen ellenkezőleg. Arra kívánok rávilágítani, hogy milyen színes csokor állítható össze a definíciókból, pontosabban az azokat alkotó elemekből. Elegendő kiragadni csak két közismert szakember által megadott meghatározást és máris látjuk, Olvasva a releváns szakirodalmakat, számos olyan tanulmányt olvashatunk, amelyben a rendészettudományt jóval szélesebb körben értelmezik, nem szűkítik le azt kizárólag a rendőrségre. Értekezésemben a szűken vett értelmezést kívánom figyelembe venni. 31 A rendőrség háromszögben történő ábrázolásával a szervezet hierarchikus jellegére utalok. 30

41

hányan hány féle módon közelítenek a témához. Visszatérve a fenti ábrában kiragadott két meghatározásra, ha lebontjuk szintekre a meghatározásokat, akkor szintenként

egészen

más-más

elemei

bukkannak

elő

ugyannak

a

meghatározásnak. Azonban ez nem baj, sőt, meglátásom szerint ezzel bővül a szakemberek

látóköre

és

egyben

arra

lehet

következtetni,

hogy más

tudományágak is helyt kapnak ezen a sokak által ismeretlen szakterületen. Ezzel a gondolatmenettel kívánok rávezetni jelen fejezet soron következő pontjára. 

Meghatározások tárházából történő választás

Annak érdekében, hogy elkerüljem a tudományterülettel kapcsolatos fogalmak (ide sorolom többek között annak célját, feladatát, jellemzőit) körüli, mind a mai napig tartó nemzet(köz)i32 viták kereszttüzébe történő kerülést, szükségesnek és indokoltnak tartom rögzíteni a disszertációmhoz választott meghatározást.33 Teszem ezt azért is, hogy a disszertációban ne kövessem el azt a hibát, miszerint hagyom felhígulni a fogalom tartalmát több meghatározás felhasználásával és ezzel fogalmi űrt képzek. Mindazonáltal ez közel sem jelenti azt, hogy a többi szakember, de akár a kiválasztott definíció megadójának más állásfoglalásával ne értenék egyet vagy akár ne fogadnám el, de elengedhetetlen a kutatásomhoz a szilárd kiindulási alap megteremtése. Már csak azért is kompromisszum a fogalmak közül történő választás, mert az eszmecsere most is tart e témában, ahogy Virányi írásában olvashatunk erre vonatkozó utalást: „Tárgyilagos és hűvös diszkusszióra van szükség, …” (Virányi, 2014., 71. o.) Egyes szakemberek ezt a vitát nem csak a fogalmak kapcsán érzékelik, „A jogtudomány különböző szempontok szerint igyekszik definiálni azt a társadalmi érdeket, amelynek védelmére a közrend szolgál.” (Kecskés – Nemessányi, 2003., 41-42. o.)34 Egy másik megközelítés

Részletesebben lásd például (Finszter, 2014.) „Magának a tevékenységnek pontos meghatározása helyes és minden ellenében védhető fogalom megadása nehéz feladat. Ennek több oka van, egyebek között az, hogy a rendészeti tevékenység a közigazgatás több ágazatában eltérő súllyal funkcionál, esetenként más és más céllal és szervezetrendszerrel.” (Buzás, 2010., 9. o.) 34 Részletesebben lásd például: (Zámbó, 2012.) 32 33

42

szerint a Rendőrségnek a rendészet egy fajta szinonimája. (Buzás, 2010., 16. o.) A példákat a végtelenségig sorolhatnám. Disszertációmban a meghatározások ennél nagyobb terjedelmű kifejtését és elemzését nem tartom helyénvalónak. Ezt alátámasztandó idézem Ivancsics cikkéből Stain; Kautz szerzőpáros megállapítását, miszerint „Az államigazgatás egyik ágában sem szükséges annyira a lehetőségig tiszta fogalom-meghatározás, mint a közrendészetnél, mert történeti okokból egy részben sem uralkodott a felfogásban annyi zavar, mint ebben.” (Ivancsics, é.n., 2. o. alapján Stain – Kautz, 1980., 104. o.) 

A Rendőrség, sajátos „kétoldalú arca”35

1. „A rendészet36 és a közigazgatás közötti viszony, …” (Sallai, 2014., 59. o.) „Kevés annyira komplex jelenség van, mint a közigazgatás-tudomány, ami azért sem meglepő, mert kevés annyira komplex jelenség van, mint egy állam közigazgatása és annak működése.” (DOSZ, 2014.09.19.) Olvashatjuk a Doktoranduszok

Országos

Szövetsége

Közigazgatás-tudományi

Osztály

Bemutatkozó levelében. A rendészetet a közigazgatás egyik legrégebbi funkciója között említik a szakirodalmak, azonban a „… kapcsolat a kezdetektől fogva vita tárgyát képezte.” (Sallai, 2014., 59. o.) A rendészet, mint tevékenység és a tevékenységet végző rendőrség, mint szervezet, a közigazgatás része.37 Christián ezt a gondolatmenetet úgy fogalmazza meg doktori disszertációjában, hogy az állam a társadalom tagjainak együttélése céljából megkövetel tőlük egy „bizonyos magatartást” (Christián, 2010. 98. o.),

Érdekesség, hogy Krémer kettős természetről ír, mondván a Rendőrség egyszerre korlátoz és védelmez. (Krémer, 2003.) 36 A rendészet fogalmának megadásáról őszinte stílusban azt írja Buzás, hogy a „helyes és minden ellenében védhető fogalom megadása nehéz feladat.” (Buzás, 2010., 9. o.) 37 „… a közigazgatásnak van rendészete, de a rendészet maga nem közigazgatás, ugyanakkor van igazgatása, azonban a rendészet követi a közigazgatást.” (Sallai, 2014., 60. o.) 35

43

ami állítása szerint megindokolja a szervezet létrehozását, valamint működését.38 A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. számú Közigazgatási Jogegységi Határozata kimondja: „… megállapítható, hogy a rendőrség részéről az Rtv-ben meghatározott

rendészeti

feladatok

ellátása

során

kifejtett

tevékenység

közigazgatási jellegű tevékenység, …” (1/1999 számú KJE határozat). Amennyiben ez így van, akkor a Rendőrség a közigazgatást jellemző karakterisztikával rendelkezik, ami több ponton is különbözik a versenyszférában aktív szervezetekétől. Ez egyfajta merevséget ad a szervezetnek, de az őt körülölelő környezet, amiben aktív, vagyis végzi a feladatát, állandóan változik. Krémer a Rendőrség legújabb feladatkörét ezzel szemben már úgy fogalmazza meg, hogy az a társadalom irányába nyújtott egy fajta szolgáltatás. Vagyis szolgáltató szervezetként jellemzi a Rendőrséget. (Krémer, 2003.) Így gondolkodik Molnár is, aki a rendszerváltás által generált és megváltozott szemléletmód kontextusában írja, hogy a társadalom a megrendelő és a rendészet szerepe

szolgáltató.

(Molnár,

2009.)

Úgy

gondolom,

hogy

Krémer

megfogalmazását erősíti meg Péterfalvi a disszertációjában, amikor azt írja, hogy „… a közigazgatás nem más, mint felismert és meghatározott racionális emberi együttműködés.” (Péterfalvi, 2014., 23. o.) Beláthatjuk, hogy egyáltalán nem mindegy honnan kiindulva vizsgáljuk a Rendőrséget, ugyanis minden esetben más-más következtetést vonhatunk le. Meglátásom szerint egyik megközelítést sem szabad elvetni, de tudnunk kell kiválasztani közülük a számunkra megfelelőt, ezzel elkerülve a tévútra kerülést. A Rendőrség, mint a közigazgatás meghatározó eleme, a közigazgatásra jellemző karakterekkel rendelkezik39, de alkalmaz a versenyszektor vállalatai körében ismert eszközöket is. Tehát az egyes tudományterületek elemeire szükség van a közigazgatásban, de nagyon nagy odafigyeléssel, bizonyos

Christián dolgozatában a megindokol helyett azt írja, hogy lehetővé teszi. (Christián, 2010.), Én ezt helytelennek tartom ebben a szövegkörnyezetben, mivel ok-okozati összefüggést vélek az egyének magatartása és életre hívott szervezet között. 39 Érdekes, hogy Kiss Ferenc a közigazgatás szervezeteit félkatonai szervezetnek nevezi amiatt, hogy erősen szabályozott környezetben működnek. (Kiss, 2014.08.26.) 38

44

esetekben

csak

kompromisszummal,

megkötésekkel40

alkalmazhatók

a

közigazgatási szerveknél. Ezt a gondolatmenetemet támasztja alá Kozáry is, miszerint „A rendőrséggel foglalkozó társadalomtudományok egyik feladata előmozdítani a rendőrök és a társadalom, azaz a civil individuumok és a szervezeti rendszerek közötti megfelelést, és ezen keresztül, közvetve hatást gyakorolni a rendőrök társadalmi problémákkal való kapcsolatára.” (Kozáry, 2012., 182. o.) Az imént olvasható idézetben ott találjuk a Rendőrség szolgáltató jellegét, vagyis más szakember is fontosnak tartja azt, amit a Rendőrség jelenlegi felső vezetése képvisel, vagyis a Rendőrség van az állampolgárért és nem az állampolgár a Rendőrségért. Ez a szemlélet egyértelműen tükrözi a szolgáltató jelleget. Végül, de nem utolsó sorban fontosnak tartom felhívnom a figyelmet arra, hogy nem kizárólag a Rendőrség lát el rendészeti feladatokat, de annak jellemző szerve a kutatásom fókuszában szereplő Rendőrség. Disszertációm terjedelmét tekintve nem áll módomban a rendészeti tevékenységet ellátó egyéb szervezetek bemutatása, de több szakirodalmat is találunk e témakörben, köztük szerepel Buzás Gábor 2010-ben írt disszertációja is. 2. A Rendőrség fegyveres rendvédelmi szerv41 A szervezet másik fontos jellemzőjét az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről törvény adja. A törvény „A rendőrség szervezete és irányítása” első pontjában olvashatjuk, hogy „A rendőrség állami, fegyveres rendvédelmi szerv42.”. A Rendőrség alapvető feladata a Rendőrség és a Határőrség integrációját követően a 2007. évi LXXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról 1. § (2) bekezdése Olyan szempontok, mint például profitmaximalizálás, nem értelmezhető a Rendőrség esetében. 41 Az Alkotmány 2004. évi módosításával került be Magyarország alaptörvényébe a rendvédelmi szervek fogalom, addig a „fegyveres erők és a Rendőrség” szerepelt. Terminológiaváltásnak nevezi ezt a momentumot Christián. (Christián, 2010.) 42 2010. évi XLIII. törvény a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (5) bekezdése (5) pont a) alpont szerint rendvédelmi szerv a rendőrség. 40

45

értelmében a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.” (1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről).43 A rendészet tana több területen kínál elméleti tudást és gyakorlati ajánlásokat, amelyeket Bodonyi teljes körűen felsorol. (Bodonyi, 2008.) Örömmel olvastam, hogy első helyen szerepelteti a társadalmi rendeltetést. Ez is jól mutatja, hogy a Rendőrség ténylegesen a körülötte (az állomány kapcsán vele élő) közösséget szolgálja, valójában az emberek érdekében működik. A fenti két jellemző együttesen jellemzi a szervezetet. „… a rendőrség nemcsak egy fegyveres őrszervezet, hanem egyben hivatal is.” (Sallai, 2014., 62. o.) Ide kívánkozik

Kriskótól

a

közigazgatási

szervekre

vonatkoztatott,

a

kommunikációjukkal kapcsolatos megállapítása, miszerint „… a szervezetek magatartásukba

építsék

be

a

környezet

elvárásait…

olyan

kétirányú

kommunikációt feltételez, amelyet a valóságban a szervezeteknek csak igen kis (és a hatóságoknak még kisebb) hányada valósít meg…” (Kriskó, 2013., 22. o.) Aki e témakörben kíván jobban elmélyülni, annak mindenképpen érdemes még Szamel Lajos írásait olvasni, aki egyértelmű határt húz a rendészethez köthető közrend és közbiztonság fogalmak között. Teszi ezt azért, mert a fogalmak helytelenül sokszor egymással összekeverednek, egymást fedésben helyettesítik, vagy egymás szinonimájaként szerepelnek. A közbiztonság alatt szerinte az „emberek életének, egészségének, becsületének, szabadságának és vagyonának44, valamint az állam és intézményei működésének sérthetetlenségét, illetve akadályozatlanságát értik, …”. (Szamel, 1992/1., 6. o.) Az imént felsorolt elemek mögött ott találjuk a társadalmi struktúrát, aminek alakulása általánosságban meghatározza a szociálisan hátrányos helyzetet.

Itt fogadom el, hogy a rendészet, a közbiztonság, a belső rend és a rendőrség közötti fogalmak egymással nagyon szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban vannak. Ez azért nagyon fontos, mert a korábbi belső rend helyébe példának okért a közrend lépett, de erre magyarázatot a szakemberek nem találtak. 44 Érdekességként kívánom itt megemlíteni, hogy 2008. november hónapban kutatás folyt a következő kérdésben: „Mit gondol, mennyire segítheti egy magánbiztonsági cég a közterületek biztonságát?” A válaszadók „jelentős számban érzik úgy, hogy a biztonsággal törődni a rendőrség feladata;” (Lasz, 2010., 52. o.) 43

46



Egyéb tudományágak elutasítása vagy befogadása

Látható egyes tudományágak intenzív megjelenése a rendészet életében. Példaként említem meg a szociológiát45. A rendészet ilyen fajta nyitása rendben is van, ugyanis egy tudományág sem ignorálhatja más tudományágak fejlődését, a nyitottság elengedhetetlen. (Ferkiss, 1979.) Több okot is találunk arra, hogy a rendészet életét más tudományágak is vizsgálni kezdték. Az okok közül most álljon is kettő példaként: 1. „A bűnözés kezelése azonban megkívánta olyan tudományterületek bekapcsolódását is, mint a szociológia és a szervezéstan.” „A szervezéstan megértéssel fordult a rendőri szervezet zavarai felé. … szolgáltató szemléletet hozott a rendőrségekről való gondolkodásmódba. … nem számolt azzal, hogy a biztonság megteremtése sokszereplős folyamat…” (Kriskó, 2013., 44. o.) 2. A nyitás melletti érvek között szerepel az, hogy sok egyéb áttételes információt és tudást kaphat a szervezet, azon belül is a vezetés. Például a munkaidőn kívül megszervezett kötetlen csapatfejlesztő tréning46 során a munkatársakra odafigyelő vezető sok mindent megtudhat a beosztottairól. Azonban akadnak nehézségek is, ugyanis a szociológia például „csalódást keltett, mert bár valóságos problémákra hívta fel a figyelmet, a terápiára nem futotta az erejéből.” (Finszter, 2003., 69. o.)

Lásd bővebben (Krémer, 2003.). Országos Rendőr-főkapitányság, Titkársági Főosztály tartott csapatfejlesztő tréninget 2014. június 27-én, az Adyligeti szálláshelyen, pihenőházban. Célja egymás megismerése, a felmerülő munkahelyi problémákról történő nyílt beszélgetés és azokra a megoldások keresése. 45 46

47



A SIS II-ben kezelt adatokhoz hozzáférési jogosultsággal rendelkező szervezetek

A SIS II-vel a Rendőrségén kívül még számos más magyarországi szervezet dolgozik.47 Dolgozatomban kizárólag a Rendőrség, pontosabban annak egy szervezeti egységét, az RRI-t vizsgálom. Ezzel jelentősen leszűkítem a vizsgálat mozgásterét és ennek következtében ténylegesen szűk perspektívából tekintem át az amúgy igen nagy kiterjedésű témakört. Az így keletkező torzítást kívánom a soron következő ábrával (5. sz. ábra) illusztrálni, amin szembetűnő a téma kiterjedtsége és az általam vizsgált részterület aránya, viszonya egymáshoz.48 5. sz. ábra: A SIS II és az azzal dolgozó szervezetek kapcsolata SIS II

Rendőrség

Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

egyéb szervezetek

Forrás: (Saját szerkesztés, 2014.) 

A szervezet zártsága meghatározza a kutatási módszertant

„A rendőrségnek sajátos világnézete van, mely a munkaszemélyiségében nyilvánul meg. Ennek a magja az úgynevezett Mi – Ők orientáltság: a világ ennek alapján bennfentesekből és kívülállókból áll, vagyis rendőrökből és polgárokból.” (Bodonyi, 2008., 52. o.) A zártság meglátásom szerint kettős arculatot mutat. Zárt, mert a szervezet a feladata jellegéből adódóan törekszik titoktartásra, tudatosan zárkózik el bizonyos mértékig a lakosságtól. Ezzel leszabályozza a társadalom irányába történő nyitást. „A rendészeti kutatások … eddig is viaskodtak egy jelentős problémával. … Az egyik akadály a rendészeti Részletesen lásd T/8572. számú törvényjavaslat a Schengeni Információs Rendszer második generációja keretében történő információcseréről. 48 A SIS II-t használó szervezetek jóval többen vannak, az ábrában azonban csak kettő került feltűntetésre, mert célom a szemléltetés és nem a teljesség volt. 47

48

beavatkozások titkossága.” (Finszter, 2014., 20. o.) Akinek lehetősége nyílik betekinteni a Rendőrség életébe, az közelebbről megismerheti, érezheti a szervezet fent idézett jellegzetes zártságát. Ha egyáltalán megszólalunk, jellemzően keveset mondunk, mesélünk és azt is csak szűk körben. Krémer ezt a zártságot azonban szakadéknak nevezi, ami a Rendőrség és a civil világ között „… a rendőrség jellegéből következik, abból, hogy jelenlétével a priori módon szemben áll a rend és a rendetlenség.” (Krémer, 2003., 104. o.) Ezt hangsúlyozza Péterfalvi is, aki szerint „A mélyebb tájékoztatás erősíthetné a rendőrségbe vetett bizalmat is!” (Péterfalvi, 2014., 38-39. o.)49 Fodor – Kriskó a csoportközi viszonyok témakörben említik meg a Rendőrséget, mint példát. Azt írják, hogy „… a csoportközi viselkedés a csoporttagként való cselekvést jelenti.” és ebben az esetben „kevésbé fontos, hogy valaki személyként kicsoda, mint az egyenruha …” (Fodor – Kriskó, 2014., 422. o.) A Rendőrség szolgáltatás(oka)t nyújt50, az „utca emberére irányul” (Buzás, 2010., 17. o.), Péterfalvi az ilyen irányú szolgáltatásokat úgy nevezi, hogy „látható rendőrség„.51 (Péterfalvi, 2014., 38. o.) Tudjuk, hogy a szolgáltató vállalatoknál különös jelentőségű a vevővel való kapcsolattartás, igaz ez a Rendőrség és a lakosság közötti kapcsolatára is. A nap 24 órájában van jelen a Rendőrség: Jól látható közterületen52, de azt már nem állítom, hogy az emberek tudják, (meg)értik a Rendőrség működését, beleláthatnak annak munkájába.53 Mérlegelés tárgyát kell képeznie az, hogy milyen tartalommal hoz nyilvánosságra szakmai információt a Rendőrség. 50 Félve írom le a kizárólag szót, hiszen ha szó szerint értelmezem, akkor a Rendőrség által például 2014. június 21-én a múzeumok éjszakáján a kisgyerekeknek adott apró ajándék (például radírgumi) nem szolgáltatás, hanem tárgy. Az is igaz, hogy a gyerekeknek ezzel örömöt okoztak, ami alapvetően mégis egyfajta szolgáltatás. A témámtól ez azonban nagyon messzire vezet, így ilyen részletességgel nem kívánok ezzel foglalkozni. 51 Példaként említi többek között a közterületi rend fenntartását, a járőrözést. (Péterfalvi, 2014.) 52 Lásd például egy autóbaleset vagy a betörés esetét, mind (egyáltalán nem kívánatos, de szükségszerű) a személyes találkozás esete. 53 Mi sem bizonyítja jobban az állításomat, mint Finszter Géza, ismert kriminológus sorai: „… a testület tevékenységének négyötöd része a nyilvánosság előtt zajlik, gondoljunk csak a forgalomirányításra, a járőrözésre, a nyomozásokra, az akciókra és az ellenőrzésekre. Ez azonban csak a felszín.” (Finszter, 2010.01.05.) 49

49

A lakosság támogatása nélkül a Rendőrség mégis életképtelen, vagyis szüksége van „… a közösség támogatására” (Kriskó, 2013., 64. o.), amire „akkor számíthat, ha a problémák, melyekkel foglalkozik, közösek, a közösség tagjai is problémaként definiálják azokat és elismerik a rendőr kompetenciáját.” (Kriskó, 2013., 64. o.) Érdemes elolvasni Péterfalvi vonatkozó írását, ami véleményem szerint tőlem eltérő, de egyáltalán nem rossz szemszögből vizsgálja a rendőrség és lakosság kapcsolatát. Ő az alábbit írja: „A rendőrség és a civil társadalom közötti kapcsolatok a jogalkotó által szabályozottak, melyek determinálják, hogy a testületnek mennyiben van lehetősége átláthatóan, „polgárbarátként” működni. (Péterfalvi, 2014., 37. o.) Mondatát úgy értelmezem, hogy amennyiben a rendőrség átlátható, úgy az polgárbarát. Disszertációm írásakor ennél a pontnál éreztem, hogy a szolgáltatás szó a Rendőrség

esetében

egy

nagyon

kritikus

megfogalmazás,

de

ha

közgazdaságtudomány oldalról közelítek a szervezet felé, akkor úgy gondolom, hogy helytálló a megállapításom. Ekkor találtam rá Ligeti cikkében az alábbira, ami alapvetően kész tények elé állított „… szolgáltató rendőrség koncepciója három alapvető fogyatékossággal küszködik: 1. nem veszi figyelembe a közbiztonság kooperációs termék voltát, vagyis azt, hogy a közbiztonságot nem az állam szolgáltatja, hanem a társadalom hozza létre; 2. nem képes releváns megállapításokat tenni a rendőrség nem közbiztonsági és rendészeti igazgatási funkcióira; végül 3. nem észleli, hogy a rendőrség része a közigazgatásnak, ezért tevékenységét és szervezetét csak a teljes közigazgatás reformjával egybekötve lehet megvalósítani.” (Ligeti, 2008., 136. o.) A Rendőrség mégsem zárkózhat el, működhet elszigetelt formában, miközben a társadalom szükségleteinek a kielégítését célozza meg. Késznek é képesnek kell lennie a szervezetet körülvevő környezet sokirányú változásainak a befogadására. „A gyors társadalmi változások világában egy fontos szereplő sem menekülhet a reform szükségessége elől, legkevésbé az olyan intézmények, mint a rendőrség, amely állandó interakcióban van a társadalommal. Éppen ezért logikusnak tűnik, 50

hogy a reformnak a rendőrség közösség felé nyitásra kell irányulnia, és képessé kell tennie a rendőrséget arra, hogy rugalmasabban reagáljon a jövőbeli változásokra.” (Danielisz – Jármy, 2008., 173. o.) 

Kialakult előítéletek

A lakosság már rendelkezik egy képpel a Rendőrségről. Ez lehet pozitív vagy akár negatív, de ami biztos, hogy ez a kép, jobban mondva vélemény feltehetően rögzült bennük. Elég csak a jól ismert rendőr vicceket említeni. Kis kitérőként ide kívánkozik Kriskótól, hogy „… Gyakoriságuk, számuk a gépkocsiforgalom növekedésével párhuzamosan emelkedett. … A műfaj ma is virágzik, s még mindig a rendőrök (csekély) értelmi képességei adják a viccek alapját a leggyakrabban” (Kriskó, 2013., 252. o.), továbbá 2003-ban „Mosolygó biztos úr” címmel könyv is megjelent. Érdemes „a rendőrségi tevékenység minősége, a rendőr társadalmi elfogadottsága … között mutatkozó összefüggéseket.” (Finszter, 2014., 19. o.)54 vizsgálni. A jelenség mögött ott húzódik meg a pszichológiában jól ismert tulajdonság, amit Pintér két szóval lényegre törően leír „Gyorsan sztereotipizálunk.” (Pintér, 2007., 13. o.) Amennyiben azt a megállapításomat használom fel, hogy a Rendőrség zárt, az állampolgár fizikailag nem tud elegendő releváns információt szerezni a szervezetről, így abszolút helytálló Pintér megállapítsa, hogy az emberek olyanról is véleményt alkotnak, amit nem ismernek, sőt nincs róla információjuk. Ezzel helytállónak vélem azt az állításomat, hogy Rendőrségnek (még jobban) nyitnia kell a társadalom irányába.

8.2. Gondolatmenetem grafikus ábrázolása Kutatómunkám elején fogalmazódott meg bennem az igény arra, hogy szerkesszek egy olyan ábrát, ami egyrészről vezérfonalként vezet végig a A közösségi rendőrség egyik vizsgálódási területe éppen a társadalmi elfogadottság. Részletesebben lásd például (Korinek, 2006.). 54

51

disszertációm megírása során, másrészről reményeim szerint a disszertáció felépítésének megértésben és a gondolatmenetem nyomon követésében lesz segítségére az olvasónak. Így született meg az az ábra, amit ebben a fejezetben kívánok röviden, lényegre törően ismertetni. Az ábrát statikus ábrának tekintem miután hat hónapot meg nem haladó időintervallumban vizsgálom azt, hogy a magyar lakosság irányába a SIS II-ről végzett tájékoztatás milyen jellemzőkkel bír. Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalmakat érintő kutatások a legoptimálisabb esetben nem statikusak, a jelenség(ek)et folyamatukban vizsgálják, mivel a társadalom folyamatosan alakul. Éppen ezért nem titkolt célom egy olyan kutatás elvégzése volt, ami igény esetén későbbi időpontban akár változtatásokkal, de mégis megismételhető és ezzel a statikus jelleget megszűntetve lehet megadni az ábrának a megkívánt dinamikus jelleget. Másik fontos jellemzője az ábrának, hogy keretrendszert képez. Ezzel csupán a disszertáció határainak a determinálása volt a célom. Úgy vélem, hogy helyesen cselekszem, hiszen a vonatkozó releváns szakirodalom olvasása során találkoztam ezzel a megoldással, így példaként említem Szabó dolgozatát, akinek e tekintetben hasonló a gondolkodásmódja (Szabó, 2011.). Az ábráról az alábbi karakterisztikákat tartom fontosnak megemlíteni:

-

A keretrendszer lehatárol és korlátokat szab. Ezzel tudatosan és szándékosan állítok fel korlátokat, de mégis marad benne számomra elegendő mozgástér.

-

Az ábra elemei/halmazai egytől egyik összefüggésben állnak egymással, kölcsönhatásban vannak, esetenként még ok-okozati kapcsolat is felfedezhető közöttük, mégis vizsgálhatók különálló elemként is. A halmazokat megítélésem szerint nem célszerű egymástól elválasztani, azokat egymáshoz viszonyítva értelmezem. Példának említem meg az egész világot érintő globális szintű és az EU szintjén értelmezendő biztonság viszonyrendszerét. A kettő halmaz egymástól nem független, az 52

EU biztonsága része világunk biztonságának. Az ilyen és ehhez hasonló viszonyrendszerrel számos szakirodalom foglalkozik, például Péterfalvi ezt a jelenséget „közös biztonság elve” néven említi. (Péterfalvi, 2014., 125. o.)

-

Az ábrán feltűntetett egyes elemek más-más hangsúllyal szerepelnek a disszertációmban, ezért esetenként egyes részek ismertetése kevésbé részletes,

miközben

egy

másik

téma

(halmaz)

jóval

nagyobb

terjedelemben kerül bemutatásra. A 6. sz. ábrán az alábbi elemeket jelöltem: 1. Világbiztonság 1a. Globális térség Gáspár az alábbit írja: „A globális szint legfőbb sajátossága, hogy átfedi a nemzetközi regionális szintet, …” (Gáspár, 2012., 234. o.) Úgy gondolom, hogy a globális térség, mint egy fajta ernyő van jelen, azonban a disszertációmban egyrészt a kutatási téma másrészt a terjedelemre vonatkozó megkötések ennek a lehatárolását és csak igen szűk ismertetését teszik lehetővé. 1b. Biztonság A téma aktualitását bizonyítandó ismertetem a biztonság témakört, részletesebben kitérek annak egy aspektusból történő értelmezésére. A biztonság mindenhol jelen van életünkben, hiánya megbénít bennünket. 2. EU és a schengeni térség

2a. EU Európát az azt jellemző kulturális, társadalmi, történelmi, gazdasági és politikai sokszínűség, valamint a földrajzi sajátosságok miatt nem tekinthetjük homogén térségnek. A rendőrségek, mint szervezetek és a rendészettudomány vizsgálatakor elengedhetetlen

a

kutatásba

bevont

környezet

széles

körű

vizsgálata.

53

Disszertációmban a világba történő kitekintést a biztonság különböző aspektusból történő ismertetése során teszem meg a globalizáció témakörben. 2b. Schengeni térség A schengeni térséget az EU hozta létre, annak egy elválaszthatatlan része. A kutatási témámat nem tekintem teljesnek, ha a schengeni térség létrejöttét röviden ne mutatnám be.

2c. SIS II A folyamábrán középen található a SIS II, ami a disszertáció lelke, mégsem annak ismertetését tekintem a disszertációm legfontosabb feladatának. Ezért a SIS II ismertetése a schengeni térség ismertetéséhez hasonló részletességgel kapott helyet a disszertációmban, ezért csak egy rövid áttekintést adok róla. 3. Magyarország / Rendőrség Az ábra legbelső részében számos tényező került felsorolásra, amik mind együttesen határozzák meg a schengeni térség és azon belül pedig a SIS II működését. Disszertációmban közülük csak az alábbi elemeket vizsgálom: lakosság, Rendőrség, azon belül az RRI és annak érintett állománya, vezetése. Az ábrában ezt a halmazt csonkítottam meg a legjobban és számos elemét kellett kivennem, köztük van például a BÁH. Ennek okán teljes körű, mindenre kitérő kutatásról nem beszélhetek, de indokoltnak tartom a vizsgálatot még ebben a lefaragott formában is. Az ábra elemei között szoros ok-okozati összefüggés van és nem egy olyan mozaik van, ami nem került feltűntetésre. Mivel a téma szerteágazó és a disszertáció terjedelme se teszi lehetővé az ábra minden elemére kiterjedő komplex

ismertetését,

csak

azokat

kívántam

szerepeltetni,

amik

a

disszertációmban előfordulnak.

54

6. sz. ábra: A kutatás felépítésének az ismertetése VILÁG1a EURÓPAI UNIÓ2b

MAGYARORSZÁG politika gazdaság

lakosság kultúra

emberi erőforrás

RENDŐRSÉG

feladat

intézmény

„Pedig a teljes biztonság elérhetetlen álom: Akármennyire is igyekszünk elérni, ez nem sikerülhet.” (Glenn Greenwald)

9. A biztonságról röviden

9.1. A biztonság értelmezése A biztonság, pontosabban annak fogalma, értelmezése, tartalma, megjelenési formája a

világunkat

meghatározó

állandó

változással

párhuzamosan

alakul.

„Megállapíthatjuk, hogy a biztonság fogalma folyamatosan változik a civilizáció fejlődése eredményeként.” (Ürmösi, 2013., 148. o.) A biztonság kifejezés eredeti jelentése, a „sine cura”, azaz gond nélkül hosszú ideig tartó fejlődés, alakulás után jutott el a mai jelentéstartalomig, emiatt a biztonság tanulmányozása már-már útvesztőnek tűnhet a számunkra. „A XX. század közepétől a biztonság … egyre komplexebb „jelenséggé” válik.” (Hadnagy, é. n., 2. o.) Beck a közismert német szociológus megállapítja, hogy napjaink embere kockázattársadalomban (Risikogesellschaft) él. (Beck, 2003.) Napjaink embere ebben

a

kockázattársadalomban

törekszik

arra

a

biztonságra,

ami

a

létszükségletünkön túl a boldogságunk forrása is. „Az állam polgárainak boldogsága … fontos dimenzió.” (Szabó, 2011., 10. o.) Ha a Maslow féle szükségletelméletre gondolunk, akkor az állam ahhoz, hogy az állampolgár boldog legyen55, a piramis legalsó

szintjén

elhelyezkedő

szükségletek,

mint

például

a

biztonság56,

A Nemzetgazdasági Minisztérium Tervezéskoordinációs Államtitkárságán létrehoztak 2012-ben egy boldogságkutató műhelyt, amit a nyitás után hamar bezártak. 56 „Egyéni biztonság alapvető szükséglet és szubjektív élmény, lét és egzisztenciális helyzetekben, amikor a személy nem fenyegeti semmiféle veszély, vagy ha igen képes azt elkerülni.” (Magyar Nagylexikon, 2006., 117. o.) 55

56

kielégítésében

kell,

hogy

segítséget

nyújtson.

Vagyis

a

két

gondolatot

összekapcsolva mondom azt, hogy az állam egyik (legfontosabb) feladata az állampolgárok biztonságának megteremtése. Ezzel

kapcsolatban

ezzel

ellentétes

elgondolás

is

ismert,

például

Lane

boldogságkutató nem ért egyet azzal, hogy az ember tudja, hogy mit érez és ismeri ennek

pontos

okát,

továbbá

az

így kialakult

tudás

határozná

meg

a

hasznosságmaximalizálásukat és a boldogságukat. (Lane, 2000.) A biztonságra kihatással bíró gazdasági és politikai buborék utal arra, hogy a gazdasági fejlődés kihatással van a biztonságra és ezzel a politikai életnek számolnia kell, a lakosság minden ilyen esetben válaszokat sürget. Ezek a válaszok a bel- és igazságügyi együttműködés területéről is származnak. Nagyon fontos az előző mondatból felhívnom a figyelmet az is szóra, mert hiszen a biztonságunk érdekében hozott döntések, tett intézkedések ezen kívül még számos más területről származnak. A biztonságot vizsgáló kutatások gyakran azt vizsgálják, hogy az helyileg hol sérül, de a sérülés okai kevésbé kerülnek előtérbe. A tanulmányok általában öt terület vizsgálatára terjednek ki: 1. nemzetközi rendszerek, 2. nemzetközi alrendszerek, 3. egységek, 4. alegységek, 5. egyének. (Buzan – Waever – Wilde, 1998.) Jól szemlélteti ezt a www.index.hu hírportálon 2014. szeptember 25-én „Egy kis apróság és teljesül a kormány álma” címmel megjelent cikkben található ábra, ami azt mutatja meg, hogy mi mire is költünk többet. (7. sz. ábra) Habár a cikk három területet nevesít meg, a témámból adódóan fontos rendvédelem és közbiztonság területén is, ha csak +0,1%-kal is, de többet költünk, mint összességében az EU 28 tagállama együttvéve.

57

7. sz. ábra: Mire költöttünk mi és mire a környező országok 2012-ben?

Forrás: (Szentkirályi – Stubnya – Jenei, 2014.) A cikkben három olyan területet nevesítenek, amelyekre GDP-arányosan többet költ Magyarország az ábrán szerelő országokhoz képest: 1. a szociális kiadások, 2. az általános közösségi szolgáltatások, 3. a gazdasági ügyek néven szereplő tételek a költségvetésben. A cikk a szociális kiadások területén kívül nem tér ki a többi pont elemzésére. Éppen ezért a cikkben megadott forrást is megnéztem, ami az Eurostat: „Kormányzati kiadások alakulása funkciók szerint” című felmérést használva készítette el az elemzést. A fenti ábrából kiemelve a „Rendvédelem és közbiztonság” című pontot született a 8. sz. ábra.

58

8. sz. ábra: Mire költöttünk mi és a környező országok a rendvédelem és közbiztonság területén 2012-ben?

Forrás: (Szentkirályi – Stubnya – Jenei, 2014.09.25. alapján saját szerkesztés, 2014.) Jól látható, hogy Szlovákia még Magyarországnál is többet költ rendvédelemre és közbiztonságra. Ezekből az adatokból további következtetés levonására nincs lehetőségem, mert arra vonatkozó utalást, más egyéb forrást, hogy a rendvédelem és a közbiztonság még milyen alpontokat tartalmaz, nem találtam. A biztonság tartalmát tekintve két különböző felfogás terjedt el. Az első csoport az úgy nevezett hagyományos felfogás mellett foglalnak állást, akik a katonai fenyegetésre összpontosítanak és a biztonságot ebben a kontextusban vizsgálják. A másik csoport képviselői a fogalmat ennél jóval bővebb formában értelmezik, ugyanis annak részeként tekintenek például a társadalmi, gazdasági, politikai vagy éppen politikai vetületet is. (Dudás, 2011.06.07.)

59

Barry Buzan volt az, aki elfogadtatta a biztonság fogalmának szektorális biztonságfelfogását, azaz a katonai irányvonalhoz bekapcsolta a fenti irányvonalakat is, ezzel jócskán tágította a fogalom tartalmi kereteit. A szektorális biztonság által kialakuló biztonsági függetlenség abból eredeztethető, hogy az úgy nevezett „biztonsági komplexitás” (Buzan – Waever – Wilde, 1998., 11. o.) a regionális klaszterek rendszerét hozza létre és ezzel a rendszeren belüli biztonságérzet fokozódik, másodlagos hozadék pedig a biztonsági függetlenség. Úgy gondolom, hogy az EU tagállamai pontosan ilyen biztonsági klasztert alkotnak és a tagállamok egymás bizalmára építve számíthatnak a kölcsönös támogatásra. Amit érdemes még tudni, hogy a biztonsági komplexitás mértéke egy skálán helyezhető el, amely azt mutatja meg, hogy a biztonság belső dinamizmusa hogyan alakul. Az egyik végén a biztonsági komplexitásból való kitörésre irányuló igény jelenik meg, amelynek eredője valamilyen félelem, míg a másik végén a plurális biztonsági közösség található, a tagok nem tervezik, és nem készülnek egymás ellen erőt alkalmazni. A biztonság fogalmának közelebbi megismerése céljából érdemes elolvasni Virányi cikkét, aki több elismert szakember írásaiból is idézi a biztonság fogalmát, részletesen tanulmányozza és véleményezi azokat (Virányi, 2012.). Kutatásom szempontjából

-

Rendészettudományi

egyáltalán Társaság

nem

könnyű

hivatalos

a

választás

honlapján

57

-

megtalálható

a

Magyar

Rendészeti

szószedet biztonságfogalmának (1) pontját alkalmazom. „(1) A ~ alapvető egyéni, nemzeti és közösségi(szövetségi) érték, olyan állapot, vagy helyzet, amely a fenyegetések és a veszélyek tudatosan (hallgatólagosan) elfogadott, elviselt szintjén valósul meg. Alapját a külső fenyegetettségtől való megbízható védelem, a (védendő, vagy védelmi) rendszer belső stabilitása, rendezettsége képezi. A biztonság nem lehet állami, vagy hatósági monopólium, hanem „immateriális társadalmi (össz)termék”, amely érdekközelítés útján, egyeztetett cselekvés, tudatos kooperáció útján jön létre.” (Rendészeti szószedet, é. n., 129. o.) „A biztonsági tanulmányokkal foglalkozók számára nem ismeretlen a tény, miszerint jelenleg is komoly vita zajlik a biztonság fogalmáról, pontosabban annak kiterjesztéséről és ennek lehetséges határairól.” (Dudás, 2011.07.06) olvasható a www.biztonsagpolitika.hu honlapon. 57

60

A következő érvekkel kívánom alátámasztani a fenti választásomat: - A fogalmak tartalmának meghatározása és Európai Unió szintjén történő elfogadása és közös használata egyre sürgetőbb feladat. A fogalmak más-más értelmezése a tagállamokban komoly következményekkel járhat. (Pühringer, 2014.) A fenti meghatározás akár kiindulópont is lehet. - A Magyar Rendészettudományi Társaság a Rendészeti szószedetben több alpontban adja meg a biztonság fogalmát. A kutatási témám a Rendőrség világának egy nagyon kis részletébe kalauzol el, ezért hívom segítségül a rendészet szemszögéből megközelített definíciót. - Hallgatva a Rendészeti Tudományos Társaság tagjainak beszámolóit a „régi” időkről58, azt feltételezem, hogy szakemberekből álló csoport dolgozott a fogalom megadásán, így annak olvasásakor a magyar szakértők egyetértését feltételezem és bízom benne, hogy a meghatározás az egyetértésüket tükrözi és nem várható módosítás. - Nem állami monopólium, vagyis az államon kívül szükségeltetik más szereplő is, esetemben a lakosság59.

- Társadalmi

(össz)termék,

értem

alatta az

EU-t,

Magyarországot,

azok

állampolgárait és a 3. államok állampolgárait. - Egyeztetett cselekvés, tudatos kooperáció jelenti a fentiek közötti szoros együttműködést.

A Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozatának és a Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztályának Pécsi Szakcsoportja 2014. június 25-én Biztonsági kockázatok - rendészeti válaszok konferencián számos ilyen történet hangzott el. 59 Más szereplő is jelen van, mint pl. civil szervezetek, vállalatok, ezekre disszertációmban nem kívánok kitérni. 58

61

9.2. A biztonság vizsgálata több aspektusból Olvasva e témakörben az igen bőséges szakirodalmat60, körvonalazódott, hogy a biztonság több dimenzió mentén vizsgálható. A témám kapcsán hármat tartok fontosnak: 1. társadalmi aspektus, 2. történelmi háttér, 3. gazdasági fejlődés. A Nemzeti

Közszolgálati

Egyetem

Közigazgatás-tudományi

Kar

Jó

Állam

Kutatóműhely által 2014-ben készített és megjelent könyvében (Hatékony közszolgálat és a jó közigazgatás - Nemzetközi és európai dimenziók) a biztonság, mint hatás-terület meghatározásánál a külső biztonságot határozzák meg, ami alatt a „külső támadással szembeni védelmet” értik. (Kis, 2014., 31. o.) A második világháború körüli időszakára tehető a biztonság eredetének új tartalommal való feltöltése, vagyis a korábbi militarista és politikai tartalom kiegészült gazdasági, szociális és környezeti vetülettel (Buzan – Waever – Wilde, 1998.), ezzel a biztonság komplexitása jelent meg és járulékos hozadékként a vizsgálatok más irányú kimenetei jöttek létre. A hidegháború idejében a biztonságot regionális szinten értelmezték és ebben következett be változás. Ennek azonban feltétele a vetületek egyenkénti vizsgálata, értem alatta a meghatározásukat, a meghatározó jellemzők definiálását. Fontos megjegyezni, hogy amikor mindenre kiterjedő biztonságról beszélünk, azaz komplex biztonságot vizsgálunk, akkor nem hagyhatjuk el annak a vizsgálatát, hogy meglátásunk szerint milyen szektorokat érint a biztonság és azok hogyan segítik elő önnön maguk önálló vizsgálatával a komplex biztonság értelmezését, jellemzését. Vagyis a különböző vetületek, mint szektorok együttes vizsgálata komplex egészet alkot, úgy közelít a realitás, azaz a valóság felé.

A biztonság fogalmának részletes ismertetését és annak különböző szempontok szerinti csoportosítását lásd bővebben pl. (Gazdag, 2011.) 60

62

A témát kutatók körében különböző álláspont ismert azzal kapcsolatban, hogy a regionális biztonság, illetve maguk a regionális egységek mobilitással bírnak-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban dolgozatomban nem kívánok bővebben írni, de többet olvashatunk róla (Buzan – Waever – Wilde, 1998.) könyvében. Ennek megfelelően a biztonság által érintett szektorok az alábbi részterületeket fogalja magába és attól függően, hogy a biztonságot vizsgálók mely irányzatáról beszélünk, más-más részterület lehet a kiindulási pont: -

militarista szektor: ország védelme, békéjének megőrzése;

-

politikai szektor: hatalom, hatalmi viszonyok, kormányzás helyzete és annak elismerése;

-

gazdasági szektor: kereskedelem, termelés, pénzügy;

-

szociális szektor: társadalmi identitás;

-

környezeti szektor: az emberi cselekvés és a földi élet közötti kapcsolat. (Buzan – Waever – Wilde 1998).

Ha csak felületesen is, de szót kell ejteni a nemzetközi szinten jelentkező biztonság koncepciójáról, ami a különböző emberi kollektívák között kialakuló lehetséges kapcsolati rendszereket foglalja magában abban az esetben, ha ezek a közösségek fenyegetéssel vagy sebezhetőséggel állnak szemben.

Ebben az értelemben a

bizonytalanság szoros kapcsolatba hozható a földrajzi értelemben vett távolságtól, amire a legegyszerűbb példa, hogy „szomszédos országtól érkező fenyegetéstől jobban tartanak egyes országok, mint a távoli hatalmaktól” (Buzan-Waever-Wilde, 1998. 11. o.). Példaként ismertetem Gazdag – Tálas szerzők a más irányból közelítő csoportosítását, ezt mutatja a 9. sz. ábra.

63

9. sz. ábra: A biztonság csoportosítása BIZTONSÁG

Szociális

- egészségbiztosítás - nyugdíjbiztosítás - megélhetéshez munkahely - társadalmi igazságosság

Közbiztonság

- társadalmi együttélés belső rendje (személy, emberi élet, javak, jogok védelme)

Nemzetközi

- hatalmi pozícionálás

Forrás: (Gazdag – Tálas, 2008., 3. o. alapján saját szerkesztés)

9.2.1. Lételem a biztonság (társadalmi aspektus)

„Az ember agyát … azért alakította ki a természet, hogy … élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson…” mondta Szent-Györgyi Albert. Biztonságra törekvésünk szűnni nem akaró állapot, „… a túléléssel kapcsolatos …” (Gazdag – Tálas, 2008., 6. o.). Ezek szerint a biztonság amióta világ a világ, meghatározza életünket, annak egyik mozgató rugója. Így vélekedik erről többek között Kondorosi is, aki azt írja, hogy a rangsorolt szükségletek körében a legfontosabb helyen szerepel. (Kondorosi, 2010.) Hiánya esetén diszkomfort érzés alakul ki és képtelenek vagyunk értelmes életet élni. „… a biztonság a legalapvetőbb emberi és társadalmi szükségletek közé tartozik, a róla való gondoskodás és a vele kapcsolatos erőfeszítések végigkísérik az emberiség történetét.” (Buckó, 2004., 5. o.) Itt kívánok említést tenni Abraham, Maslow 1950-es években kidolgozott Maslowféle szükségletelméletről. Öt csoportra bontotta a szükségleteket, melyek a következők: 1. fiziológiai szükségletek; 2. biztonsági szükségletek; 3. szeretet- és a közösséghez tartozás igénye; 4. tisztelet, elismerés iránti igény; 5. tudás és megértés iránti vágy. A piramis legalján foglalnak helyet a létfenntartáshoz kapcsolódó, alapszükségletek, mint például a levegő, víz, étel, alvás és nem utolsó sorban a 64

biztonság. Azt állította, hogy az emberi szükségletek egy jól csoportosítható, hierarchikus rendszert képeznek, ez az úgy nevezett szükséglethierarchia. A piramiselvet követve alulról felfelé építkezünk, cselekvéseinket mindig az aktuálisan kielégítendő szükségletek határozzák meg, arra irányulnak. A Maslow féle szükségletelméletet azért mutattam be az indokoltnál részletesebben, mert dolgozatomban a biztonságot az állampolgár, Gazdag; Tálas szavával élve „átlagpolgár” (Gazdag – Tálas, 2008., 3. o.) szemszögéből vizsgálom. Egyet értek velük abban, hogy „Az átlagpolgár … rendszerint először a szociális biztonságra, illetve a közbiztonságra gondol e szó hallatán.” (Gazdag – Tálas, 2008., 3. o.) Kiindulópontnak vehetjük azt az állításukat, hogy a közbiztonság „… kötődik … a társadalmi együttélés belső rendjéhez (az egyes ember életének, személyének, javainak és jogainak biztosításához)” (Gazdag – Tálas, 2008., 3. o.). Azért azt figyelembe kell vennünk, hogy egyre több szakirodalomban olvashatunk arról, hogy adott személy alapszükségleteiről kész lemondani egészen más, de általa priorizált célok (álmok) elérése - és ami talán még fontosabb -, azok beteljesülése érdekében. Találó példa olvasható ezzel kapcsolatban a Journal of General Management című szaklapban, amelyben részletes leírást olvashatunk az emberi magatartás önszabályozása témakörben. Adott személy a céljait, álmait két úton igyekszik elérni a személyiségétől függően. Az egyik a támogató rendszer, mechanizmus, amit természetbeni szükségletek irányítanak, a másik a védekező rendszer, amit a biztonság iránti igény alakít. (Kumar – Lee, 2014.)

9.2.2. Biztonság a II. világháború után (történelmi aspektus) Jean Monnet a második világháború utáni időszakban az alábbit nyilatkozta: „A század folyamán minden ország kizárólag a saját szabályai szerint járta az útját, vagy amit útnak gondolt.” (Szele, 2013.) A szétszabdalt Európa sebezhető volt, a második világháború után kialakult helyzet „… politikai, hatalmi vákuumot eredményezett” (Vízi, 2007., 34. o.) indokolttá vált az országok közötti együttműködés. „Európa

65

nyugati fele Jean Monnet-nak köszönhetően61 egy olyan társasjátékká vált, ahol az országok közösen hozták a szabályokat és számíthattak arra, hogy azokat mindenki be fogja tartani.” (Szele, 2013.) Az európai országoknak közös nevezőre kellett jutniuk, ami végül a keretek közötti, (jog)szabályokkal irányított együttműködés lett. Igaz, hogy Jean Monnet akkor még nem beszélt a négy alapszabadságról 62, de az akkori nyilatkozata ma is érvényes, miszerint „A legnagyobb veszélyt az jelenti majd, hogy újra szuverén államokból „rakjuk össze” Európát,…”, továbbá „… ha az egyes államok ismét egymás ellen kezdenek védekezni,…” (Szele, 2013.) Alátámasztandó az imént írtakat, szerepeltetem Winston Churchill 1946-ban a zürichi egyetemen elhangzott beszédéből egy részletet: „Létezik orvosság, amely (...) néhány év leforgása alatt Európa egészét (...) szabaddá és boldoggá teszi.63 Ez nem más, mint az európai népek – vagy legalábbis jórészük - közösségének újrateremtése és egy olyan otthon létrehozása számukra, amelynek oltalmában békében, biztonságban és szabadságban élhetnek. Egyfajta Európai Egyesült Államokat kell létrehoznunk.” (Európai Bizottság ’A’, é.n.) Kiss ezzel kapcsolatban így ír: „A demokratikus államoknak meg kell találni azokat a területeket és eszközöket, ahol és amelyekkel a bizalom és az együttműködés erősíthető.” (Kiss, 2013., 14. o.)

Itt kisebb pontosításra van szükség, ugyanis „Jean Monnet Európáján a Monnet-ShumanAdenauer hármas és segítőik által létrehozott Közösséget és annak utódait értjük.” (Szele, 2007., 176. o.) 62 Lásd Az Európai Unió működéséről szóló szerződés harmadik rész Az unió belső politikái és tevékenységei I. cím Belső piac 26. cikk (2) pontját: „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” (Az Európai Unió működéséről szóló szerződés) 63 Magyarország Alaptörvénye Nemzeti hitvallás című fejezetében a következő olvasható: „Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.” (Magyarország Alaptörvénye 2012.01.01., letöltve: 2016.03.11.). A hangsúly az együttműködésen van. Ha átgondoljuk az imént vett idézetet, akkor végeredményként eljutunk az egymásra utaltsághoz. 61

66

9.2.3. A biztonság és a globalizáció viszonya (gazdasági aspektus) A globalizáció életünk minden területén jelen van, aktív részesei vagyunk a világunkra jellemző rohamos ütemű fejlődésnek és a világ egységesedésének. Állandó változással jellemezhető ez a fejlődés, ami egyrészt a lehetőségek kiaknázása révén előnyként jelentkezik, másrészt korlátokat állít fel, sok veszélyt is rejt, azaz hátrányos oldala is van. Ohmae „Managing in Borderless World” címmel megjelent cikke a globalizációról és annak következményeiről ad szemléletes áttekintést. Cikkének középpontjában a földrajzi értelemben fennmaradt, de gazdasági szempontból már nem létező határok jelensége áll. (Ohmae, 1989.) Martin-Schumann azt írja könyvében, hogy a globalizációnak gazdasági, kulturális, fogyasztási, valamint munkapiaci vetülete is van, mindent behálóz ez a világméretű jelenség. (Martin – Schumann, 1998.) Giddens a globalizáció jelentőségét többek között a hétköznapjainkra64, a családunkra és a hagyományainkra gyakorolt igen erőteljes befolyásoló erejében látja.65 (Giddens, 2005.) Amennyiben elfogadom a két szerző állítását és a globalizációt a fogyasztásra, valamint a hétköznapokra gyakorolt hatása alapján vizsgálom, akkor az alábbi logikai gondolatmenetet tudom felállítani.

Kondorosi a témával kapcsolatban azt írja, hogy „megjelent a humán biztonság fogalma is.” (Kondorosi, 2010., 22. o.) 65 Három évvel később írt könyvében az olvasható, hogy „A világ rohamosan száguld egyetlen nagy egységes gazdaság felé, ezzel párhuzamosan a vállalkozások és az emberek közül is egyre többen járják be a Földet, hogy új piacot és gazdasági lehetőségeket találjanak.” (Giddens, 2008., 65. o.) 64

67

9.2.4. Martin – Schumann megközelítése fogyasztói oldalról A fejlődés kihatással van a piacgazdaság keresleti- és kínálati oldalára egyaránt.66 Az egyén társadalomban betöltött szerepét, pozícionálását többek között a fogyasztása határozza meg, értem alatta azt a jelenséget, amit fogyasztói társadalomnak nevez a szakzsargon. Áruval, szolgáltatással nagyüzemi rendszerben, globális szinten (persze vannak kivételek) látnak el bennünket fogyasztókat a különböző szervezetek. Az áru, szolgáltatás előállítása és a célcsoporthoz történő országhatárokon átnyúló eljuttatása rendkívül munkaerő igényes. Mivel a munkaerő nem mindig van ott jelen, ahol éppen szükség van rá, lehetőséget kell biztosítani a munkaerő kínálatnak, hogy a munkaerő kereslet oldalra juthasson komolyabb nehézségek67 nélkül. A határokon át történő szabad mozgás egyértelműen elősegíti a munkaerő áramlását, de ezzel egyidejűleg az országoknak határon átnyúló veszélyekkel kell számolniuk, kell azokat kezelniük. A

Belügyminisztérium

„Hatásvizsgálatok

és

stratégiák

elkészítése

a

Belügyminisztériumban” című projektje 2012. október 1-je és 2013. december 31. közötti időszakban valósult meg. (ÁROP-1.1.19-2012-2012-0007, 2013.) A projekttel kapcsolatban az 1698/2013. (X. 4.) Korm. határozattal elfogadott Migrációs Stratégia és az azon alapuló, az Európai Unió által a 2014-2020. ciklusban létrehozásra kerülő menekültügyi és Migrációs Alaphoz kapcsolódó hétéves stratégiai tervdokumentum az imént ismertetett gondolatmenetet a körkörös migrációban rejlő lehetőségek alatti pontban ismertetik, amit „A migráció globális megközelítésének egyik eszközeként …” (ÁROP-1.1.19-2012-2012-0007, 2013., 37. o.) említenek.

A bekezdésben ismertetett gondolatmenetemhez kapcsolódóan érdemes elolvasni Móczár „Arrow–Debreu-modell és a Kornai-kritika harminc év után” című cikkét, ami átfogó képet ad a kereslet-kínálat témakörről. (Móczár, 2006.) 67 Fontos, hogy ténylegesen nehézségek nélkül biztosítsuk ezt, mert ha túlzott erőfeszítéssel sikerül mozogni a munkaerőpiacon, a hatékonyság elve borul és a munkaerő máris nem lesz olcsó a munkaadónak, így az más megoldások után néz. Persze ez egy többszereplős játék, amiből most egy elemet ragadtam ki. 66

68

Tehát miközben a schengeni térségben az emberi erőforrás szabadon áramolhat célzottan oda, ahol arra a gazdaságnak szüksége van, addig azzal egyidejűleg a bűnözés és a hozzá kapcsolódó cselekmények is kihasználják a schengeni térség adta lehetőségeket.68 Németország, ami többek között területét, gazdasági- és politikai szerepét tekintve az EU-ban egyáltalán nem kicsi. A Napi.hu internetes honlapról idézem az alábbi sorokat: „A sikeres gazdaság vonzza a vendégmunkásokat Németországba az Európai Unió többi oroszágából, az alacsony munkanélküliség lehetővé teszi bevándorlásukat. Az érkezők száma folyamatosan nő, 2012-ben tizennyolc év óta először átlépte az egymillió főt.”69 (Negyedig helyen a magyar vendégmunkások, 2013.09.21.) A schengeni térség egyik előnye éppen ez, de közben elég visszaemlékeznünk a 2014. október 26-án történt kölni eseményekre, a városban a szalafizmus ellen tűntettek a szélsőjobboldaliak, ahogy a sajtó nyilatkozott, nagyszabású megmozdulássá nőtte ki magát az esemény. Az esemény érdekessége az, hogy más országokból is érkeztek a tűntetésre. A német sajtó az ilyen és ehhez hasonló eseteket súlyos biztonsági kockázatnak nevezte.

9.2.5. Giddens megközelítése a hétköznapok oldaláról Folytatva és egyáltalán nem megszakítva a korábbi gondolatmenetet, ilyen veszély például: az (illegális) migráció, a határokon átnyúló, szervezett bűnözés vagy akár a terrorizmus. Találkoztam olyan szakirodalommal, amiben a terrorizmusról az alábbi olvasható: „a XX. század legnagyobb rákfenéje volt, jó eséllyel pályázik a XXI. század átka cím elérése is.” (Danielisz – Jármy, 2010., 19. o.). Ha abból indulunk ki, amit Szabó ír a bűnözés kapcsán, miszerint „… a bűnözés olyan tilalmazott viselkedésmód, amely az adott létfeltételekhez normálisan kapcsolódik, értelmes és racionális, mert problémamegoldó és szükségletkielégítő, az

Hasonlóan ír Péterfalvi is: „A migráció a nyitott határok között természetes folyamat, amely egyaránt jelenthet gazdasági és demográfiai előnyöket, de egyúttal nemzetbiztonsági kockázatot is. A legális migráció a schengeni határok törvényes átlépést jelenti, …” (Péterfalvi, 2014., 137. o.) 69 „… nincs társadalom, mely virágzó és boldog lehetne, ha tagjainak nagyobb része szegény …” (Smith, 1776/1940, 81-82. o.) 68

69

egyén és környezete közti „anyagcsere” lehetséges változata, eszközcselekmény.” (Szabó, 1996., 115-116. o.) vagyis problémamegoldó és szükségletkielégítő, akkor példaként felhozva a migrációt, egyeses gazdasági migráció jogcímen kísérelik meg az illegális migrációt. Tálas „A terrorfenyegetettségről a számok tükrében” címmel megjelent cikkében olvasható: A biztonsági kihívásokkal kapcsolatban alapvetően két

értelemben

beszélhetünk

globalizációról:

a

probléma

hatását,

illetve

elterjedtségének gyakoriságát tekintve. … Vannak azonban olyan kihívások és fenyegetések, amelyeket nem elsősorban mindenkire kiterjedő hatásuk, hanem gyakori előfordulásuk miatt nevezhetünk globálisnak. Ilyen például az illegális migráció (illegális népességmozgás), …” (Tálas, 2011, 2. o.) Álljon itt példának másik megközelítés, Danielsz - Jármy szerzők könyvük legelején szókimondó stílust választva arról írnak, hogy „A kilátástalan szegénység bűnre csábít, a feneketlen nyomor lezülleszt, a butaság gyilkol.” (Danielsz – Jármy, 2008., 11. o.) Tehát hiába nem a bűn elkövetése, hanem a megélhetés, a jobb élet utáni vágy motiválja a gazdasági migrációt elkövetőket a cselekvésükben, a cselekedetük attól még illegális és ezt a társadalom elutasítja. Erre utal Ürmösi, amikor a következőt írja: „A társadalmi problémák biztonságpolitikai szintre emelése nem meglepő a 21. században.” (Ürmösi, 2013., 150. o.) Bukovics ezt a jelenséget anyagi oldalról is megvilágítja, amikor azt mondja, hogy ahogyan nő a lakosság javainak száma, értéke, úgy nő a biztonság iránti igény. (Bukovics, 2014.) Az imént felsorolt, a biztonságról született elmélkedések közé kívánkozik Nyíri megállapítása. Ő - ahogy, én is teszem - a biztonságot szubjektív oldalról vizsgálja. (Nyíri, 1994.) Ez azt jelenti, hogy az állampolgár tisztában van azzal, hogy neki és az államnak milyen jogai, kötelezettségei és feladatai vannak, de ami igazán fontos, hogy bízik az államban és az embertársaiban. Vagyis feltételezi azt, hogy ahogy ő nem követ el rosszat, úgy nem teszi azt más ember se. Ez a kölcsönös bizalom, ami egyértelműen

egy

sokszereplős

játék

(bizalmi

rendszerről

beszélünk)

megfoghatatlan, úgynevezett puha (soft) tényező, nehezen megfogható, alig számszerűsíthető. Rodrik művében találkoztam az értelmes globalizáció fogalmával. Véleményem szerint azáltal nyilváníthatja értelmesnek a globalizációt, hogy miközben sorra veszi

70

a globalizációban rejlő, kiaknázható lehetőségeket, egyáltalán nem utasítja el a kritikákat, sőt felhívja a figyelmet a veszélyekre. Témám kontextusában különös jelentőségű az egyik legelső kritikája, ami így hangzik: „A jelenlegi kereskedelmi stratégia … figyelmen kívül hagyja a rendszer legnagyobb hibáját, ami nem más, mint éppen alacsony támogatottsága a lakosság körében.” (Rodrik, 2014., 313-314. o.) Vagyis nem elég csak az anyagi haszon oldaláról közelíteni a gazdasági fejlődést, tudnunk kell odafigyelni a veszélyekre, amelyek napjainkban nemzetközi szinten vannak jelen és alapvetően a biztonságot fenyegetik. Ha tehát az emberek egyik alapbiztonsága, ráadásul globális szinten van veszélyben, annak megoldására is globális szinten van szükség, azaz „komplex társadalmi kérdés” (Bukovics, 2014., 95. o.) megválaszolása, pontosabban mondva, megoldása vár70 ránk. „A globalizáció igen fontos dimenziója a kommunikációs rendszerek, a közlekedés és szállítás, valamint az áru és tőkepiacok liberalizálása, nyitottabbá válása.”71 (Zsarnóczai, 2010., 8. o.) Az Európai Bizottság például elfogadta a felülvizsgálaton átesett belső piaci stratégiát (2007 - Single Market Review), amivel a tagállamok körében a globalizáció nyújtotta előnyök kiaknázását kívánták elősegíteni. A dokumentum tételesen felsorolja az állampolgárok vonatkozásában azokat a területeket, amelyekre a belső piac pozitív hatást gyakorolt. A fent bemutatott probléma Magyarországot is érinti, hiszen „… Magyarország olyan integrációs szervezetek tagjává vált, amelyekben a tagállamok stabilitása közös érdek, …” (Bukovics, 2014., 95. o.) Az EU tagállamainak rendőrségei megfogalmazták azt az egyértelmű és határozott célt, hogy a bűnözés, kiváltképpen annak új formái ellen irányuló küzdelem megköveteli az egymás közötti folyamatos jellegű, intenzív, naprakész és megbízható kommunikációt (Braun, 2012.) és ennek eredményeként működő információcsere hozzájárul az eredményhez.

A vár szó itt nem feltétlenül helyes, mert egyáltalán nincs időnk várni a megoldásra, gondoljunk például a 2014.07.17-én Grabovo település közelében lezuhant Malaysia Airlines légitársaság utasszállító repülőgépére. 71 Zsarnóczai művében olvashatunk a globalizáció három szakaszáról. Ezek közül számomra éppen a harmadik lényeges, aminek „Centrumában az áruk, a tőke, az információk nemzetközi áramlásának intenzívebbé válása áll.” (Zsarnóczai, 2010., 8. o.) 70

71

Zsarnóczai megállapítja, hogy „A globalizációs folyamat fontos dimenziói közé tartoznak olyan változások is, mint a nemzetközi migráció.” (Zsarnóczai, 2010., 8. o.) „… Közép-Európa - és így benne hazánk is - speciális földrajzi helyzete különösen érzékenyen befolyásolhatja az illegális migrációval és a szervezett bűnözéssel, …” (Szabó, 2007., 85. o.) Magyarország érintettségét bizonyítandó érdemes egy pillantást vetni a következő ábrára, amit Ausztria Szövetségi Bűnügyi Hivatala tett közzé a Szervezett emberkereskedelem 2013. évi éves jelentésében. A jelentésben olvashatjuk, hogy a biztonságpolitikai változások és a gazdasági fejlődések a migrációs áramlatokat világszerte befolyásolják. (Organisierte Schlepperkriminalität Jahresbericht 2013, 2014.) (10. ábra) 10. sz. ábra: Az embercsempészet útvonalai

Forrás: (Organisierte Schlepperkriminalität Jahresbericht 2013, 2014. alapján saját szerkesztés)

A jelentés a Nyugat-balkáni útvonalról - ami az ábra szerint Magyarországon át megy - azt írja, hogy Isztambul a kiinduló állomás, ahonnan két irány állapítható meg az EU irányába. Az egyik útvonal Bulgária – Románia – Magyarország, onnan pedig Ausztria. A másik útvonal Görögország – Macedónia – Szerbia, majd Magyarország

72

és Ausztria. Az útvonalon időszakosan megfigyelhető eltolódás BoszniaHercegovina, Horvátország, Szlovénia útvonalon Ausztria irányába. (Organisierte Schlepperkriminalität Jahresbericht 2013, 2014.) „Magyarország geopolitikai és gazdasági helyzetéből adódóan schengeni csatlakozást követően is tranzitország marad.” (Vas, 2012, 4. o.) Számokban kifejezve az emberkereskedelemben érintett országokat, Magyarország Ausztria felmérésében az első helyen van.72 (11. sz. ábra) 11. sz. ábra: Az embercsempészetben leginkább érintett országok

Forrás: (Organisierte Schlepperkriminalität Jahresbericht 2013, 2014. alapján saját szerkesztés)

Ide kívánkozik még egy gondolatmenet, amit azért szeretnék itt kifejteni, mert bekapcsolja a Rendőrséget, mint a biztonság megteremtésében aktív szervezetet. „A bűnözés egyedi cselekmények (aktusok) eredményeként társadalmi produktum.” (Kriskó, 2013., 43. o.) Ha ez így van, azaz elfogadjuk az állítást, akkor logikailag következik, hogy a közösségnek együttesen, a társadalom egészének kell fellépnie A Belügyminisztérium által készített „Migrációs Stratégia és az azon alapuló, az Európai Unió által a 2014-2020. ciklusban létrehozásra kerülő Menekültügyi és Migrációs Alaphoz kapcsolódó hétéves stratégiai tervdokumentum” Illegális migráció című fejezetében ismertetett SWOT elemzésben a veszélyek első pontja írja, hogy „Magyarország elhelyezkedéséből, az uniós és schengeni külső határ biztosításából adódó terhek, kockázatok” (1698/2013. (X. 4.) Korm. határozat, 2013., 44-45. o.) 72

73

ellene. A társadalomnak foglalkoznia kell a bűnözés kérdéskörrel, feladatai vannak. „A bűnözést mint tömegjelenséget a társadalmi gyakorlat azonosítja és tárja fel. Az észlelést reagálás, méghozzá szabályozott reagálás követi.” (Kriskó, 2013., 43. o.) Itt kerül előtérbe a Rendőrség, ugyanis tovább vezetve a gondolatmenetet, a szabályozott reagálás a Rendőrség73 hatáskörébe esik. Végül így folytatja Kriskó a gondolatsort: „A bűnözés termeli ki a tilalmazó törvényeket, s a betartásukra rendelt egész apparátust, a bűnözés elleni társadalmi védekezés egész rendszerét, intézményeit (rendőrséget, bíróságot, hóhérokat, esküdteket, fogdákat stb.).” (Kriskó, 2013., 43. o.)74 A Rendőrség „Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv határrendészeti szakmai stratégiája (2012-2017)” című dokumentumban az általános helyzetértékelésben egyértelműen megfogalmazza az imént leírtakat: „Magyarország annak a 27 tagországot magába foglaló, 490 millió lakosú Európai Uniónak a tagja, amely politikai

és

gazdasági

felelősséggel

tartozik

a globális

biztonság

megteremtésében. Ez a stabilizáció megteremtésével, a regionális alapú értékek támogatásával, a biztonság erősítésével érhető el. A közel félmilliárd állampolgár biztonságának megőrzése, a szabad utazás, mint egyik legfőbb közösségi vívmány fenntartása olyan lépések megtételét szorgalmazzák, amelyek biztosítják azok nyugodt és békés megvalósulását. Hazánk elkötelezte magát, azoknak a lépéseknek a végrehajtásában amelyek a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség további működését biztosítják.” (Vas, 2011., 3. o.) Vas az egy évvel később publikált cikkében az alábbit írja: A schenegni térség biztonságának kétségtelen kulcsszereplői a határellenőrzésért felelős hatóságok, legyen az önálló határőrizeti szerv vagy a rendőrség. A határellenőrzés nem csupán azoknak a schengeni tagállamoknak az érdeke, akik azt ellenőrzik, hanem valamennyi olyan tagállamé, amelynek belső határain megszűnt az ellenőrzés. Ezért Itt nem kívánok kitérni más közigazgatási szervre, mint pl. BÁH. A Kriskótól vett idézettel teljesen nem értek egyet. Ha mélyebben értelmezzük, ellenmondásra bukkanunk. A tilalmazó törvényeket nem csak a bűnözés termeli. Példa erre a 2012. évi törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről 133/C. pontja (Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése). Az igaz, hogy az életvitelszerű utcán élés gyakori velejárója a bűnözés, de azt nem lehet egyenesen levezetni abból. 73 74

74

a tagállamok nemcsak maguk számára végzik a határellenőrzést, hanem a többi schengeni állam nevében és érdekében is.” (Vas, 2012., 5-6. o.)

9.3. A biztonság, rendészet, rendőrség kapcsolata A rendészettudomány öt különböző irányba mutató kutatási lehetőséget kínál az azt kutatni vágyók számára, melyek a következők: 1. politikai, igazgatási, 2. társadalmi, 3. technológiai, 4. történeti, 5. összehasonlító. Témám szempontjából az első és a második a számomra releváns útmutató, amelyek a rendőrség közigazgatási, jogi, valamint társadalmi kapcsolatainak aspektusait vizsgálja. (Kriskó, 2013. 12. o.) Mint, közgazdász, számomra Nyíri Sándor szubjektív kategóriába besorolt (köz)biztonság fogalma áll a legközelebb, ami a biztonságot az emberi tudat oldaláról közelíti meg. (Nyíri, 1994.) Az

állampolgár

a biztonságot,

az

államtól,

mint

közbiztonság, egyfajta

szolgáltatásként kapja. (Bukovics, 2014.) Ahogy nő a bűnözés, úgy válik a rendészet a közigazgatás egyik legjelentősebb ágensévé. A mai napig meghivatkozza a magyar szakirodalom a rendészet feladatainak Magyary szerinti felsorolását75, így kiindulópontként elfogadom azt, én se teszek másként: 1) közrend fenntartása, 2) közbiztonság fenntartása, 3) politikai vagy államrendészet, 4) közigazgatási rendészet, 5) igazságügyi rendészet, 6) rendőri büntetőeljárás. (Magyary, 1942.) Finszter is erről ír, amikor úgy fogalmaz, hogy „A rendészet társadalmi rendeltetése a közrend és a közbiztonság fenntartása.” (Finszter, 2014., 18. o.), továbbá a „közbiztonság … kollektív társadalmi termék, amelyek előállítása során a rendőrség kooperál a civil társadalom, … szereplőivel.” (Finszter, 2003., 17. o.) Fontos itt megjegyeznem, hogy Finszter a biztonság fogalmának két féle megközelítésével is foglalkozik, egyik a normatív, másik a materiális megközelítés. Én a materiális 75

Lásd például (Christián, 2010.).

75

megközelítésből kiinduló meghatározást alkalmazom, ami szerint a biztonság megteremtése és (tartós) fenntartása a társadalom (valamennyi) tagjának együttes, vagyis kollektív munkáját igényli, végeredményként létrejön a „kollektív társadalmi termék” (Horváth, é. n., 30. o.). „A rendőrséget eredetileg azért hozták létre, hogy harcoljon a törvénysértés, a banditizmus és a bűnözés csapásai ellen. Ma azonban sokkal többet várunk tőle…” (Kriskó, 2013., 65. o. alapján Wacquant, 2001., 124. o.) Ebben a kontextusban a rendvédelemnek és az azzal kapcsolatos feladatokat ellátó Rendőrségnek is nyitnia kell az „új rendvédelmi filozófia” (Kozáry, 2014., 80. o.) irányába. Ennek tükrében egyrészt „… a rendőri igazgatás … súlypontja az egyén létfeltételeinek biztosításában áll.” (Sallai, 2014., 59. o.) másrészt „a rendvédelem legyen képes biztonságot szavatolni, …, anélkül, hogy csökkenne a társadalom szabadságfoka” (Kozáry, 2014., 80. o.) Teljes biztonságot elérni álom, erre a valóságban nincs lehetőség, mindig jelen van / lesz a biztonságot fenyegető elem76, még ha csak olyan kis mértékben is, hogy nem gondolunk rá percről percre. Mégis törekedni kell a minimum szinten tartásukra. Ehhez információra van szükség, amivel lépéselőnyt lehet szerezni. A technológiai fejlődést a bűncselekményeket elkövetők is hasznosítják a gyakorlatukban77, az ellene harcoló szervezeteknek is fejlődniük kell. Vagyis a bűnüldözésben (bármilyen formában is) érintett feleknek egymást kell támogatniuk, értem alatta a különböző fejlődési trendek, fejlesztési irányok, új lehetőségek és megoldások egymással történő (őszinte) megosztását. Ennek hiányában képtelenség az eredményes és hatékony fellépés. Nélkülözhetetlen a lakosság és a biztonságot garantáló szervezetek (esetemben a Rendőrség) közötti információáramlás, amelynek több célja is van, például a lakosság irányába a figyelemfelhívás vagy felkészítés a lehetséges veszélyekre78. Példának szolgáljon itt a Népszabadságban megjelent cikk, amelyben negatív véleményt kapott a Rendőrség az Internet, azon belül is a közösségi portálok Bukovics a biztonságot veszélyként, kockázatként nevezi. (Bukovics, 2014.) Lásd például 80/2013. (X. 16.) OGY határozat a Nemzeti Drogellenes Stratégiáról 20132020 VII.1. Főbb folyamatok című alpontját: „…, rohamosan terjed az új típusú pszichoaktív szerek (ún. dizájner drogok) kereskedelme és használata.” 78 „A rendszer ugyanis feltételezi a kellően informált és motivált állampolgárokat” (Bukovics, 2014., 100-101. o.) 76 77

76

használata terén. Szabó Máté alapjogi biztos „… szerint a magyar rendőrség még nincs felkészülve a 21. század infokommunikációs kihívásaira; …” (MTI, 2012.) Pedig a Rendőrségnél a közösségi portálok, mint kommunikációs eszközök használata számos esetben nyújthat segítséget, például tömegdemonstrációk esetében nagy létszámban képes azon keresztül tájékoztatni. Így vélekedik Kriskó is, aki az alábbit írja: „A rendőrség szerepe napjainkban minden multikulturális társadalomban átalakul, és működése sokkal inkább összeköt, semmint elválaszt magatartásokat. Az együttműködések katalizátorává válik.” (Kriskó, 2013., 60. o.) A kulcsszó, vagyis az együttműködés itt is elhangzik. Bukovics továbbvezeti ezzel kapcsolatos gondolatmenetét. Azt írja, hogy nem elegendő az állampolgároknak birtokolni a tudást, tudniuk kell, hogy milyen tudással rendelkeznek. Ahogy ő írja lényegre törően, tudnunk kell a tudást, és gondoljunk csak bele, hogy milyen igaza van. Nem véletlenül hívja fel erre a problémakörre a figyelmünket, szerinte a gyakorlatban nincs ott a megkívánt párbeszéd. (Bukovics, 2014.) Kiss ezt nevezi bölcsességnek, mondván a tudással már tudunk valamit kezdeni. (Kiss, 2014.08.26.) Jól látni a Rendőrség társadalom felé minél intenzívebb nyitását, ami nem a hagyományos értelemben vett (például a szervezetet bemutató) kommunikációt szolgálja, hanem fontos eleme a bűncselekmények kezelésének. A felek kölcsönös egymásra utaltsága jelenik meg.

77

„A kutatás olyan, mint egy mozaik kirakása.” (H.-J. Quadbeck-Seeger)

10. Történelmi áttekintés

10.1. A schengeni térség kialakulása Tisztában vagyok azzal, hogy disszertációmban a tartalmat tekintve hangsúlyosan szerepel a Schengeni Egyezmény hatályba lépése előtti időszak, illetve az azt követő évek, de szándékosan cselekedtem így és kapott egy teljes fejezetet a Schengeni térség kialakulásának történelmi ismertetése, valamint a SIS II bemutatása. A fejezet elején jelzem, hogy az egyes történelmi eseményeknél zárójelben feltűntetett dátumoknál minden esetben a hatálybalépés évszámát adtam meg. „A II. világháború traumája kellett ahhoz, hogy egy új és igazi Európa-eszme történelmi valósággá váljon.” (Schuman, 2004., 7. o.) Egy olyan korszak79 küszöbét léptük át, amikor Európát és annak népeit számos történelmi esemény tépázta. Európa országai a második világháború után kikerülhetetlen döntéshelyzetbe kerültek, a politika és a gazdaság színterén is: -

elindulnak

az

integráció

rögös

útján

és

érdemben

tesznek

az

együttműködésért, vagy -

79

a széthúzás, hatalmi harcok jellemzik majd az elkövetkező időszakot.

Értem alatta a múlt századot.

78

Európa ilyen irányú egyesítési terve nem követett egy teóriát sem, de még integrációs modellt se. Európa nyugati országai arra törekedtek, hogy ne alakuljon ki újra széthúzás, egyes országok hatalma ne csapjon át egyeduralomba. Ahogy Schuman írja, az építő jelleggel bíró és európai léptékkel jellemezhető feladat az volt, hogy az európai államok közösen lépjenek fel az agresszió ellen. A béke és a biztonság immáron oszthatatlan, egyúttal feltétele lett a szabadságnak és a jólétnek, mint a közös célkitűzésnek. (Schuman, 2004.) Ahogy a Bevezetésben kifejtettem Jean Monnet közismert idézetét, a szabadság, biztonság és jog szabadságának megvalósulása iránti igény az 1950-es évek elejére vezethető vissza. A második világháború után az emberi jogok tisztelete prioritást kapott. Elérkezett a tényleges cselekvés ideje. 1948-ban Hágában megtartott Európakonferencián 16 nyugat-európai ország dokumentálta a demokratikus, egyesült Európa létrehozásáról szóló szándéknyilatkozatát, ami Európai Nemzetgyűlés néven ismert. A bel- és igazságügyi együttműködés területén először csak és kizárólag államközi együttműködések formájában voltak előrelépések, ami indokolható azzal, hogy „A bel- és igazságügyi kérdések hagyományosan az állami kompetenciák körébe tartoznak…”80 (Czékus, 2010., 445. o.) A Schengeni Egyezmény egyik előfutárának is nevezett Északi Útlevél Unió három, lépcsőben született.81 Ezeket röviden szeretném ismertetni: 1. Dán kezdeményezésre létrejött az Északi Tanács (1952), melynek tagjai Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország és Izland. Bevezetésre került az un. útlevél mentes utazás a régióban, ezzel a közös határaikon megszűntették a határforgalom ellenőrzését. (Fejes – Sallai – Soós – Tóth (szerk.) – Vájlok, 2007.) Feltételezem, hogy Czékus az Amszterdami Szerződés hatályba lépése (1999) előtti időszakra utal. Az Amszterdami Szerződés alapján a bel- és igazságügyi együttműködés átkerült a harmadik pillérből az első pillérbe. Azonban a harmadik pillérben maradt a rendőri és bűnügyi együttműködés, amit megerősítettek. 81 A sajtó akkoriban „öreg csapat” (Siebold, 2013., 76. o.) néven is említette az érintett országokat 80

79

2. Második lépcsőben a megállapodás annyiban bővült, hogy lehetővé tette az északi-régió állampolgárainak a régióban a letelepedést és a szabad munkavállalást letelepedési- és munkavállalói engedély nélkül is. A szabad térség előfutára néven is ismert Északi Közös Munkaerőpiacról szóló szerződés (1954) tette ezt lehetővé. 3. Az Északi Útlevél Unió (1954) létrehozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a tagállamok közös belső határain személyazonosságot igazoló okmány felmutatása és annak ellenőrzése nélkül lehetett átutazni. (Fejes – Sallai – Soós – Tóth (szerk.) – Vájlok, 2007.) Másik ilyen irányú integrációs törekvés a „… skandináv államokhoz hasonlóan…” (Fejes – Sallai – Soós – Tóth (szerk.) – Vájlok, 2007., 4. o.) Belgium, Hollandia és Luxemburg között létrejött Benelux Gazdasági Unió (1960) volt. A három tagállam között biztosítottá vált az áru, tőke, szolgáltatás és személyek szabad áramlása, továbbá bevezetésre került az egységes útlevél. Franciaország, az akkori Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg, az úgy nevezett „hatok” aláírták a Római Szerződést82 (1958), létrejött az Európai Közösségek (EK). Életre hívásakor az alapcél a közös piac létrehozása volt, nevesítették a négy alapszabadságot (1. áru, 2. tőke, 3. szolgáltatás, 4. személy)83 és azok mindenfajta nemzeti hovatartozáson alapuló megkülönböztetéstől mentes, szabad áramlásának biztosítását jelölték ki feladatként. A szerződésben nem szerepelt a bel- és igazságügyi együttműködésre vonatkozó irányelv, hiszen akkor még csak a gazdasági közösség létrehozása volt az elsődleges

A Római Szerződés félrevezető, ugyanis ekkor kettő darab dokumentum került aláírásra, az egyikkel létrejött az Európai Gazdasági Közösség, míg a másik életre hívta az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Együttesen az Európai Unió alapító dokumentumaiként ismertek a köztudatban. Mivel a bekezdésben csak az EGK-ról írok részletesen, stilisztikai okból kerülöm a többes számot. 83 Fejes – Sallai – Soós – Tóth – Vájlok cikkükben az alábbi négy alapvető szabadságot nevesítik: az általános személyek szabad áramlása, a munkavállalók szabad áramlása, a szolgáltatások szabad áramlása, valamint a letelepedés szabad áramlása. (Fejes – Sallai – Soós – Tóth – Vájlok, 2007.) 82

80

cél. Mindazonáltal megteremtették a lehetőségét annak, hogy az együttműködés idővel kiterjedjen a bel- és igazságügyi együttműködésre. A II. világháborúban, megtépázott nyugat-európai államok a Római Szerződés aláírásával a gyakorlatban is kifejezték elkötelezettségüket a békés, gazdasági együttműködés mellett. Az együttműködés gazdasági mivoltára utal, hogy másik tagállamban történő gazdasági tevékenység gyakorlása érdekében lehetséges az emberek határokon átnyúló mozgása. Azt, hogy kizárólag gazdasági vonatkozású mozgásszabadság megadásáról született döntés, jól mutatja, hogy a személyek három körére vonatkozott a mozgásszabadság lehetősége, miszerint: 1. munkavállalók, 2. szabadfoglalkozású személyek, 3. szolgáltatást nyújtó személyek. A fenti mozgásszabadság négy jogot foglal magában: jogot az állásajánlat elfogadására, az ebből a célból történő szabad mozgás jogát a tagállamok területén belül, jogot egy adott tagállamban való tartózkodásra munkavállalás céljából, az adott

állam

állampolgáraira vonatkozó munkavállalkozási

rendelkezéseknek

megfelelően, és végül negyedikként jogot a munkaviszony megszűnését követően a tagállam területén maradáshoz bizonyos feltételek mellett. A szerződés azonban nem biztosította a szabad mozgás általános jogát, az a munkavállalókra

vonatkozott

és

csak

később

(1985-ben

a

Schengeni

Megállapodásban) az igényeket követve, valamint az integráció magasabb szintjére lépve bővült (Menyhárt, 2004.) és a munkaerő fogalmát fokozatosan felváltotta a személy fogalma. (Czékus, 2010.) A fogalom tartalmának bővítése azért is volt elengedhetetlen, mert a közös piac egyik alapja az emberek szabad mozgása mindenfajta korlátozás nélkül. (Horváth, 2007.) Dolgozatom szempontjából releváns bel- és igazságügyi együttműködés foglalkozik a határellenőrzéssel, bevándorlás politikával, kábítószer-csempészettel, vámügyi együttműködéssel,

rendőrségi

együttműködéssel

és

az

igazságszolgáltatási

együttműködéssel.

81

Röviden, de szót kívánok ejteni az Európai Gazdasági Közösségben létrejött Európai Vámunióról (1968). Jelentősége abban van, hogy a vámunió létrejöttével felgyorsult a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása az aláíró államok között és bevezetésre került a közös vámtarifa. 1975-ben döntés született az Európa-útlevél bevezetéséről és még ugyanebben az évben a gyakorlatban is megjelent a politikai integráció jelének tekinthető okmány. 1985-ben Dánia, Franciaország, Írország, Luxemburg, Olaszország, majd 1987-ben Nagy-Britannia is bevezette az Európa-útlevelet.84 1976-ban az EGK bel- és igazságügyi miniszterei döntöttek egy fórum létrehozásáról, aminek keretében lehetőség nyílt a terrorizmus, a kábítószerkereskedelem és más egyéb bűncselekmények területén ezek megakadályozása céljából a közös fellépésre. A fórum TREVI csoport (Nemzetközi terrorizmus, radikalizmus, extrémizmus és erőszak, angolul: Terrorism, Radicalism, Exrtemismm International Violence) néven ismert. Fontos tudni, hogy ez a fórum az EU keretein kívül valósított meg együttműködést. 1982. július 9-én az Európai Közösség Bizottsága javaslatot tett a belső piac működtetésének egyszerűsítésére, a formalitások részleges eltörlésére, illetve a polgárok határon át történő közlekedésének a könnyítésére. Újabb, jelentősnek mondható előrelépés a gazdasági integráció területén az Európai Tanács fontainebleau-i ülése (1984). Megállapodás született a belső határok megnyitására és a belső határokon végzett határrendészeti, valamint vámügyi ellenőrzés megszűntetésére vonatkozóan. Ekkor az Európai Tanács ad hoc bizottságot hozott létre, amely „Polgárok Európája” (Adonino-bizottság) néven ismert. „… egyrészt egy útlevélunió lehetőségét vizsgálta meg, amelynek célja az volt, hogy az EK-útlevelek birtokosai szabadabban mozoghassanak, egészen a belső határon történő személyellenőrzés fokozatos megszűntetéséig. Másrészt feltérképezte

Tudom, hogy a fejezet kronológiai sorrendjét itt megszakítom, de mivel egy eseményről van szó, így szándékosan tűntetem fel itt. 84

82

azt, hogy a tagállamok polgárainak közösségi polgárként milyen jogokat lehetne biztosítani.” (Fejes – Sallai – Soós – Tóth (szerk.) – Vájlok, 2007., 4. o.) A Saarbrückeni Egyezményt megelőzte a nem egész egy hónappal korábbi németfrancia törekvés, amire Rambouillet-ben került sor és ott döntöttek arról, hogy heteken belül könnyítenék a két ország közötti határszakaszon a határátlépést és az ellenőrzést. (Siebold, 2013.) Következő fontos esemény, hogy Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság aláírta a Saarbrückeni Egyezményt (1984), amely a német-francia határon a személyellenőrzés fokozatos megszűntetéséről szólt. A megállapodásban rögzítették a könnyítésben érintett határátkelőhelyeket. Ez a megállapodás a Schengeni Egyezmény kis modelljét képezte le, amolyan első körös próbának is nevezhetnénk, ahol választ kaptak egyes gyakorlati kérdésekre. A Benelux államok még ebben az évben jelezték, hogy csatlakozni kívánnak az egyezményhez. 1985-ben az Európai Közösség megjelentette a belső piac kiteljesedésének programjáról szóló Fehér Könyvet, ami a fizikai, technikai és adókat érintő pénzügyi akadályokról szólt, illetve azok lebontását célozta meg, a célok eléréséhez feladatokat határozott meg, a megvalósításukhoz szükséges időintervallum megadásával. A feladatok a következők voltak: - Korlátozásoktól mentes Egységes Közösségi Belső Piac létrehozása. - Az így létrejött Egységes Közösségi Belső Piac legyen tekintettel a piac jellemző dinamikus fejlődésére, amit a növekedés jellemez. - Az Egységes Közösségi Belső Piac képes legyen lekövetni a keresleti kínálati oldal munkaerőpiacon jelentkező alakulását.85 A dokumentum a belső piac létrehozásának a programját tartalmazta, illetve a később (1986) elfogadott Egységes Európai Okmány gerincét jelenti. 1985. június 14-én Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Hollandia és Luxemburg az ötök csapata a luxemburgi Schengen városában aláírta „a közös határokon való ellenőrzés fokozatos megszűntetéséről” szóló Schengeni 85

Korábban ezt fejtettem ki részletesebben a 9.2.3. alfejezetben.

83

Megállapodást. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a Schengeni Megállapodásban nem a határellenőrzés megszűntetéséről írnak, hanem a határátlépés egyszerűsítéséről. A Schengeni Megállapodás úgy nevezett megerősített együttműködési forma. Ez azt jelenti, hogy a megállapodást aláíró országok az integráció adta kereteken belül maradva, a lehetőséget megragadva döntöttek a szorosabb együttműködés mellett a bel- és igazságügy területén. Ezzel lehetőségük nyílt ezen a területen elmélyíteniük az integrációt, miközben a többi tagállam saját döntés alapján (pl. szándék vagy szükséges feltételek hiánya) önként kimaradhatott. (Horváth, 2007.) A szándéknyilatkozatban célul tűzték ki az aláíró országok, hogy belső határaikon megteremtik a személy- és áruellenőrzés, illetve a kapcsolódó formalitás megszűntetéséhez szükséges előfeltételeket, továbbá rögzítik a vízumkiadás és a menedékkérelem elbírálásával kapcsolatos szabályokat.86 Végcél a belső határokon történő határellenőrzés megszűntetése volt. Dolgozatom témáját tekintve elengedhetetlen itt megemlíteni Berta cikkét, amelyben a schengeni együttműködés jelentőségét két pontban látja: 1. az egyik az új biztonsági filozófia kialakítása, amely a belső térség biztonságának garantálását hívatott szolgálni; 2. a másik a belső térségen belül a személyek szabad áramlására vonatkozik. (Berta, 2008.) A Schengeni Megállapodás a következő jelentős feladatokat irányozta elő: -

Rövid ideig tartó, megvalósítható az ellenőrzésre vonatkozó egyszerűsítések, úgy nevezett „ellenőrzési könnyítések” (Balla, 2014., 5. o.), a közös határokon a rendőrség és a vámügyi hatóság által végzett felügyelet anélkül, hogy a lépésben haladó gépjárműveket megállítsák, a teherautók esetében a menetlevél és a fuvarozó/szállító engedély igazolását kérjék, úgymint a méretek, súlyok hitelességét ellenőrizzék.

-

Hosszantartó, megvalósítható kiegyenlítő intézkedések a belső határokon történő ellenőrzések teljes megszűntetése érdekében.

86

Határidőnek az 1990. január 1.-i időpontot jelölték meg.

84

-

Az intézkedések katalógusa (közös nyilvántartás), egységes vízumpolitika, illetve a vámügyőrség és a rendőrség szoros együttműködése.

Az Európai Tanács luxemburgi ülésén született meg a belső piac kifejezést bevezető Egységes Európai Okmány (1987), amelyben számos strukturális átalakítást, valamint jogi eljárások harmonizálását irányozták elő, hogy újabb lendületre kapjon az európai integráció folyamata, valamint ténylegesen megvalósulhasson a belső piac. (Egységes Európai Okmány) 1988-ban létrejött a Koordinálók Csoportja. Feladta az volt, hogy megvizsgálja a belső határellenőrzés megszűntetésének a lehetőségét. A vizsgálat kapcsán készült dokumentum eredményeként készült el a Los Palmas-i dokumentum, amely (1990) az

Európai

Közösség

határain

történő

ellenőrzés

eltörléséhez

szükséges

intézkedéseket tartalmazza, így a belső határon történő ellenőrzés megszűntetésének a rendjét és az így megszűnő ellenőrzést kompenzáló kiegészítő intézkedések körét. A kiegészítő intézkedések között ott szerepelt a rendőrségi87 együttműködés fejlesztése. (Braun, 2012.) A Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról szóló Schengeni Egyezmény (1995) a Schengeni Megállapodásban megfogalmazott feladatok végrehajtásához, célok megvalósításához szükséges intézkedéseket, valamint szabályokat tartalmazza. Megegyezés született arról, hogy a közös határokon megszűntetik az ellenőrzést és azt a külső határokra helyezik át, egyeztetett vízumpilotikát dolgoznak ki, harmonizálják a fegyverviselés, a bűnüldözés, a terrorizmus- és a kábítószerkereskedelem-, továbbá a szervezett bűnözés- és az illegális bevándorlás elleni védekezést, nem utolsó sorban pedig a bevándorlási politikát. „A térség létrejötte új helyzetet teremtett a határellenőrzésben. A külső határszakaszon az azonos színvonalú határellenőrzés megteremtése új elvek és gyakorlat kialakítását követelte meg a résztvevő államok között …” (Kiss, 2013., 15. o.) A megállapodás rendelkezik

A cikk szerzője rendőri együttműködést említ, de véleményem szerint a rendőrségi együttműködés a helytálló, mert a szervezetek közötti együttműködés keretében működhetnek együtt a tagállamok rendőrei. 87

85

a SIS kiépítéséről és annak működtetéséről, valamint használatáról (lásd IV. cím A Schengeni Információs Rendszer 1. fejezet A SIS létrehozása)88. Létrejött az aláíró „államok illetékes minisztereinek fórumaként a Végrehajtó Bizottság” (Czékus, 2010., 446. o.) Feladata volt a Schengeni Megállapodás végrehajtása, valamint az azt célzó szabályok kidolgozása. Megegyeztek arról, hogy a közös határaikon megszűntetik az ellenőrzést és azt a külső határaikra helyezik át, egyeztetett vízumpolitikát dolgoznak ki, harmonizálják a fegyverviselés, a bűnüldözés, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem, továbbá a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás elleni védekezést, valamint a bevándorlási politikát. Külön fejezetet is kaphatna a következő két bekezdés, amiben Európa északi államainak a schengeni térséggel létrejött kapcsolatát kívánom a teljesség igénye nélkül röviden bemutatni. Azért, hogy a belső határokon folyó ellenőrzések megszűntetését nagyobb területre kiterjesszék, intenzív tárgyalások indultak az Északi Útlevél Unió tagállamaival. A tárgyalásokat az is indokolta, hogy Izland és Norvégia speciális helyzete aggodalomra adott okot, ugyanis így az északi és az uniós rendszer között egyoldalú és ellenőrizhetetlen átjárás jött létre. A probléma megoldása az, hogy a nem uniós tagállamok társult formában részt vehetnek a Schengeni Egyezményben, ha a szabályokat és előírásokat betartják. (Lévai, 1997/6) Az Északi Tanács 1995. február 27-én megtartott rejkjaviki ülésén a tagállamok politikailag elkötelezték magukat a közös fellépés mellett, valamint egy olyan megoldás keresése mellett, amelynek célja az északi utazási gyakorlat fenntartásának biztosítása egy egységesülő Európában89. (Sieber, 1995.09.)

Lásd például az Adatvédelmi biztos hivatalos honlapját (http://abi.atlatszo.hu/index.php?menu=1211). 89 Acquis communautaire: az EU-ban az alapszerződések és a kiadott rendeletek, irányelvek összessége. 88

86

A fenti kis kitérő után folytatva a schengeni térség fejlődését, 1993. január 1-én életbe lépett az Európai Belső Piac. Ám az idevágó intézkedések egyes tagországok esetében politikai ellentmondásba ütköztek, ugyanis tisztázatlan maradt, hogy a belső határok megszűntetése csak az EU állampolgáraira vagy a harmadik országok (nem az EU tagállamai) állampolgáraira is vonatkozik-e. (Jungbert B., 4/1994) Az európai integráció soron következő, magasabb szintre történő lépés, a gazdasági és a politikai unió volt. Az EU-t létrehozó Maastrichti Szerződésben (1993) (hivatalos megnevezése: Szerződés az Európai Unióról) ennek a lehetőségei kerültek felülvizsgálatra. Három pillért nevesítettek a szerződésben, melyek a következők: 1. Európai Közösségek; 2. közös kül- és biztonságpolitika; 3. bel- és igazságügyi együttműködés. Fontos megemlítenem, hogy az első pillér közösségi joganyag, míg a második- és harmadik pillér kormányközi együttműködésen alapult. A Maastrichti Szerződésben nem került meghatározásra a bel- és igazságügyi együttműködés fogalma, azonban felsorolásban szerepelnek azok a területek90, amelyek kívül esnek az I. pilléren, de olyan közös érdekkört érintenek, amelyek az EU céljainak megvalósítását szolgálják, illetve kiemelt szerepet töltenek be. (Kondorosi, 2010.) Következő fontos állomás az Amszterdami Szerződés (1999), ahol négy fő téma került megtárgyalásra, ezek a következők: 1. munkaügy és polgári jogok; 2. szabad mozgás; 3. a világ eseményeibe való beavatkozás; 4. intézményi rendszer. A bel- és igazságügyi együttműködés területén jelentős változások következtek be, ahogy Kondorosi írja „megreformálta a bel- és igazságügyi együttműködést” 90

Lásd Maastrichti Szerződés VI. cím K1 cikk.

87

(Kondorosi, 2010., 16. o.). A Schengeni Megállapodás és a Schengeni Egyezmény bekerültek az EU joganyagába, ezzel megvalósult a schengeni országok közötti szorosabb együttműködés.91 A bel- és igazságügy kérdése megosztottá vált, egyik része bekerült az első pillérbe, míg másik része bekerült a harmadik pillérbe. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a közrend és a közbiztonság, mint bel- és igazságügyi kérdéskör megmaradt a tagállamok hatáskörében. Horváth három nagyobb csoportba osztja a változásokat: 1. a bel- és igazságügyi kérdések egy részének beemelése az első pillérbe; 2. az EU intézményi keretébe kerül a Schengeni Megállapodás, a Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a schengeni vívmányok; 3. új

megnevezés

a

rendőrségi-

és

igazságügyi

együttműködés

büntetőügyekben. (Horváth, 2007.) A harmadik pillérben az együttműködés olyan irányba változott, hogy az hozzásegítette a „szabadság, biztonság és jog térségének” létrehozását. Ebben az EU rendőrségeinek együttműködése kulcsfontosságú szerepet kapott. (Kondorosi, 2010., 16. o.) Itt kell még megemlítenem, hogy az Amszterdami Szerződés előírt egy öt éves átmeneti periódust, ami a fokozatosság elvét hivatott biztosítani. Az alábbi feladatok kerültek meghatározásra: -

egységes határellenőrzési eljárás létrehozása;

-

egységes vízumpolitika kidolgozása;

-

menekültügy és bevándorlás politika közösségi joganyagának kidolgozása;

-

harmadik országból érkező személyek beléptetése, tartózkodása egységes feltételei. (Horváth, 2007.)

A schengeni vívmányokat két csoportra osztotta, az első kategóriába került joganyagot az EU-hoz történő csatlakozás időpontjától kezdve kell alkalmazni, míg a második kategóriába került joganyagot a schengeni tagság elérését követően. Az

„A fokozatosan fejlődő integráció tétele … ezen a területen … érvényesült: a Közösségen kívüli megállapodás- és egyezménycsomag teljes egészében az uniós jogrend részévé vált.” (Czékus, 2010., 447. o.) 91

88

Amsterdami Szerződés rávilágít arra, hogy a kormányközi együttműködés nem egy alternatíva az EU-ban, hanem az integráció magasabb szintre lépésének folyamatában egy fajta előszoba. Az Európai Tanács Tamperében tartott ülésén (1999) az Amszterdami Szerződésben megfogalmazott célok elérése érdekében a Bizottság öt éves jogalkotási tervet dolgozott ki.92 A megfogalmazott részpolitikai célok a következők voltak: személyek szabad mozgása, vízum, EU külső határai, schengeni térség, bevándorlás, menekültügy, igazságügyi együttműködés polgári ügyekben, EU állampolgárság, alapvető jogok, rasszizmus és idegengyűlölet, rendőri és vámegyüttműködés, bűnmegelőzés, a szervezett bűnözés elleni közdelem, külkapcsolatok, EU bővítés a bel- és igazságügyi együttműködés szempontjából. (Balla, 2014.) További célként szerepelt a tagállamok között a határőrizet, a menekültügy, a bevándorlás- és a vízumpolitika összehangolása. Az Európai Tanács Laekenben tartott ülésén (2001) felülvizsgálta a tampere-i ülés óta eltelt időszakban elért célokat, végrehajtott feladatokat. Megállapításra került, hogy nem sikerült maradéktanul teljesíteni a kitűzött feladatokat. A meghatározott eredmények elmaradásának oka a politikai akarat közös nevezőre hozásának elmaradása és a szerződések hiányosságai voltak. Azokat a problémákat, amiket az Amszterdami-szerződés nem tudott megoldani, „Amsterdam-left-overs” (Fábián, 2003., 18. o.) néven gyűjtötték össze és megoldást kellett találni a soron következő kormányközi konferenciára. Az Amerikai Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i támadás jelentősen felgyorsította a tamperei csúcson kidolgozott programterv megvalósítását. Az értékelés szerint „az öt év alatt átfogó és koordinált előrehaladás történt” (Horváth, 2007. 525. o.). 2002-ben az EU közleményt adott ki „Az Európai Unió tagállamai külső határainak egységes igazgatása felé” címmel, amivel a határokat érintő közös politika terén kívánta nevezetesen elérni azt a célt, hogy olyan integrált irányítás valósulhasson meg, ami megteremti az egységes és magas színvonalú határőrizetet. Úgy nevezett eredményjelző táblán lehetett nyomon követni a program megvalósulásának menetét. 92

89

A történelmi bemutatás során nem mehetünk el szó nélkül a Nizzai Csúcs (2003) mellett, ami kiemelkedő jelentőséggel bír. A tagállamok a bővítéssel összefüggésben tárgyalták meg az intézményrendszer, valamint a döntéshozatali eljárás releváns kérdéseit, végezetül körvonalazódtak az EU bővítésével kapcsolatos kérdésekre a válaszok. Továbbá dolgozatom témájához szorosan kapcsolódik az itt elfogadásra került Alapjogi Charta, amely az EU állampolgárainak alapvető jogait rögzítette, továbbá a dokumentum szerződésekhez történő kapcsolása megtörtént. A Nizzai Szerződés a harmadik pillér területén is hozott reformokat előirányzó változásokat, úgymint

bűnüldözésért

felelős

tagállami

szervek

munkájával

kapcsolatos

koordináció, olyan egység létrehozása, ami a bűnügyi nyomozást megkönnyíti, az Eurojust beillesztése az EU-szerződésbe és olyan intézkedések, amik a megerősített együttműködés szabályainak a rugalmasságát segítik elő. (Fejes – Sallai – Soós – Tóth (szerk.) – Vájlok, 2007.) Összegzésként megállapítható, hogy a Nizzai Szerződéssel sikerült megoldani azokat a feladatokat, amiket az Amsterdami Szerződéssel nem és lehetőség nyílt az EU bővítésére. A Tamperei Csúcs folytatásaként is felfogható a Hágai Program 93 (2004), mivel a tamperei program elvét követő több éves program. A Hágai Program, a szó jó értelmében felhasználta a Tamperei Program tapasztalatait és azokat kiértékelve, a hibákból tanulva állította össze a következő menetrendet, amelynek időtartama 20052010. Lényegi eleme a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelem, a terrorfenyegetések elhárítása, az Europol és Eurojust kínálta lehetőségek magasabb szintű hasznosítása, valamint a bírósági határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerése. A Bizottság felkérést kapott a Cselekvési Terv kidolgozására, aminek lényege a megfogalmazott célok megvalósíthatóságának a programja. A Bizottság feladatkörébe került a megvalósulás betartása. A történelmi események áttekintésből nem hiányozhat a Prümi Szerződés (2005), amit az EU hét tagállama (Ausztria, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg,

93

Tampere II program néven is olvashatunk róla a szakirodalmakban.

90

Németország és Spanyolország.) írt alá94. A szakirodalmakban Schengen III elnevezéssel is találkozhatunk, amikor a Prümi Szerződésről olvasunk. A szerződést aláírók a terrorizmus elleni harc, az illegális bevándorlás elleni küzdelem és a rendőrségi

adatbázisok

kölcsönös

hozzáférhetősége

területén

nyilatkoztak

aláírásukkal a szorosabb együttműködésről. Miután az EU tagállamainak a száma 28-ra nőtt, halaszthatatlan volt az olyan változtatás, ami „az Európai Unió (EU) szerkezetének és működésének szükséges reformját hivatott biztosítani.” (A Lisszaboni Szerződés, é.n.) A politikusok célja az volt, hogy az EU még dinamikusabban és hatékonyabban tudjon működni, továbbá képes legyen a globális szinten jelentkező problémákra is reagálni. A Stockholmi Program előzménye, a Tamperei Program és a Hágai Program. Ezek eredményeire építve fogalmazza meg a 2010 és 2014. közötti időszakra a prioritásokat, célokat. Az EU az alábbi jelszó megvalósulását fogalmazta meg célként: „A polgárokat szolgáló és védő nyitott és biztonságos Európa” (A Stockholmi Program, é. n.). A dokumentumban megfogalmazott célkitűzés fókuszában az állampolgárok céljai és igényei állnak. Feladata, hogy tovább erősítse „a jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térséget”. (A Stockholmi Program, é. n.). A schengeni térség fejlesztésével kapcsolatban a Stockholmi Programra vonatkozó cselekvési terv kimondja, hogy „A Bizottság lépéseket tesz annak érdekében, hogy továbbfejlessze az EU külső határainak integrált igazgatását.” (A Stockholmi Programra vonatkozó cselekvési terv, é. n.) A legfontosabban lépések a Frontex, a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex és az európai határőrizeti rendszer (Eurosur) módosítását érintik.

Később aláírta Finnország, Portugália, Olaszország, Svédország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Bulgária. 2007. évi CXII. Törvényben 94

91

10.2. A SIS II-ről röviden 

Amit a SIS-ről röviden tudni érdemes

A schengeni térség életre hívásával a belső határokon megszűnt ellenőrzés „olyan biztonsági deficitet eredményezhet, amelyre meg kellett és meg kell találni a megfelelő válaszokat.” (Vas, 2012., 1. o.) A schengeni térség tagállamai a lehetséges deficit kompenzálása érdekében létrehoztak egy olyan közös információs adatbázist, ami lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy az adatbázisban tárolt adatokhoz hozzáférjenek. A SIS első generációját a Schengeni Végrehajtási Egyezmény külön fejezetében hozták létre, majd az Amszterdami Szerződéssel „.. az uniós szabályozás kötelező erejű normájává és egy egységes, külső határ-ellenőrzési rendszer alapjává vált.” (Vas, 2008., 5 .o.) „A Schengeni Információs Rendszer (SIS) az egész schengeni térségben használatos a határőrség, a rendőrség, a vámügyi, a vízum- és igazságügyi hatóságok körében. A rendszer olyan személyekről tartalmaz információkat (figyelmeztető jelzéseket), akik összefüggésbe hozhatók súlyos bűncselekményekkel, vagy esetleg nem jogosultak az Unió területére belépni, illetve ott tartózkodni. A SIS eltűnt személyekre, valamint olyan elveszett vagy ellopott tárgyakra nézve is tartalmaz figyelmeztető jelzéseket, mint például bankjegyek, járművek, lőfegyverek és személyazonossági okmányok. A figyelmeztető jelzéseket a tagországi hatóságok viszik be a rendszerbe.” (Sajtóközlemény ECA/14/22, 2014.05.19.) „Minden újonnan csatlakozó SIS-tagállamnak nemzeti SIS rendszert és egy központi SIRENE irodát kell létesítenie, amivel a külső határon megszűnt határforgalom ellenőrzést kompenzálja.” (Manser – Mégroz, 2009., 78. o.)

92

„A SIS minden nemzeti nyomozás adatához elektronikus úton történő hozzáférés biztosítása minden csatlakozott tagállam között az online-hozzáférés segítségével.” (Manser – Mégroz, 2009., 80. o.) A központi rendszer, a C.SIS Strassburgban van és csillagszerű összeköttetésben áll a tagállamok rendszerével, az N.SIS-el. A SIRENE irodák feladata nemzeti szinten kezelni a SIS adatbázis tartalmát. Végezetül a legutolsó láncszem a tagállamok rendőrségeinek a nemzeti információs rendszere. „Hit/No Hit-Rendszer95, ami eredményességét a relatív egyszerű működési elvének köszönheti.” (Manser – Mégroz, 2009., 80. o.) A rendszer eredményes működésének egyik kulcsa az, hogy egy tagállam által történt adatrögzítést azonnal látja a rendszerben a többi tagállam. A rendszer felépítését mutatja a 12. sz. ábra. 12. sz. ábra: A SIS felépítése

Forrás: (Lipics, 2010., 142. o.) Az információs rendszer tükrözi a humán erőforrás felosztását. Ez azt jelenti, hogy az első vonal (1st line) végzi a határátlépésnél az adatlekérdezést, míg a második vonal (2nd line) részletesebb elemzést végez. A jelzések kiegészítését az végzi, aki a jelzést indította.

95

Jelentése: szerepel, nem szerepel. (Rendészeti Szakvizsga Bizottság, 2013., 160. o.)

93

A SIS alapadatokat tartalmaz (pl. (születési) név, születési hely és idő), személyekre, járművekre és tárgyakra lehet figyelmeztető jelzést rögzíteni.96 Sikeres találat esetén a megfelelő eljárás érdekében további, kiegészítő információkra van szükség. A kiegészítő információk cseréjét a Schengeni Információs Rendszer Kiegészítő Információinak Cseréjét Biztosító Nemzeti Hatóságok, a SIRENE Irodák végzik, amik a kapcsolattartás funkcióját látják el. A SIRENE Irodák feladata többek között: -

figyelmeztető jelzéshez csatolt megjelölés elhelyezése;

-

találat kezelése;

-

többszörös

figyelmeztető

jelzéselhelyezések

elkerülése

érdekében

közvetlenül kapcsolattartás más SIRENE Irodákkal. (Lipics, 2010.) 

Amit a SIS fejlesztéséről röviden tudni érdemes

A SIS I 18 tagállam részvételére volt kifejlesztve és mindösszesen 3 újabb tagállam csatlakozására adott lehetőséget, ami nem volt elegendő. Az EU az akkori bővítése kapcsán merült fel az igény a SIS II kifejlesztésére, ami nagyobb kapacitású a SIS Ihez képest és bővített adattartalommal tervezték. A SIS II menetrend szerint tervezett bevezetésének időpontja 2007. tavasz volt. A SIS II üzemeltetője azonban 2006-ban jelezte, hogy nem tudja tartani a kijelölt határidőt. Az új rendszer műszaki fejlesztésén túl a rendszerkoncepció kidolgozása is nehézségekbe ütközött, amivel szembe találta magát az Európai Bizottság is. Végezetül a 2007. évi rendszerindítást elhalasztották 2009. október 1-re. 97 A helyzet jelentőségét Portugália felismerte és egy köztes megoldást kínált, ami „SISone4ALL” néven ismert. A portugál koncepció szerint a „SISone4ALL” nem látta el a tervezett SIS II feladatait, de általa lehetségessé vált a SIS I földrajzi értelemben vett bővítése. Ezzel lehetővé vált az újonnan csatlakozott tagállamok

Részletesebben lásd pl. (Lipics, 2010.). A SIS II bevezetésének csúszásának okait hivatott feltárni a „A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) az Európai Bizottság általi kifejlesztése: tanulságok” címmel megjelent 3/2014. számú különjelentés. Interneten elérhető az alábbi címen: http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR14_03/SR14_03_HU.pdf. 96

97

94

(Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Magyarország és Málta) SIS rendszerbe történő bekapcsolása.

A SIS II új funkcióit négy csoportba oszthatjuk: 1. A SIS I minden funkcióját tartalmazza és integrálja az újonnan csatlakozott tagállamokat. 2. Új körözési kategóriákat tartalmaz. 3. Körözést támogató megoldásokat kínál. 4. A rendszerben történő adatlekérdezés egyes szervezetek, hatóságok részére biztosított. (Manser – Mégroz, 2009.)

95

„Amilyen a pásztor, olyan a nyáj.” (latin közmondás)

11. Az RRI-n végzett mélyinterjú ismertetése Kutatásom során az RRI vezetősége körében végzett mélyinterjú került elsőnek kiértékelésre. A mélyinterjú alkalmazására vonatkozó döntésemet a fejezet elején olvasható idézet magyarázza, ugyanis hiszek abban, hogy a vezetés, pontosabban annak tagjai azok, akik meghatározzák az adott szervezet milyenségét. „A nem megfelelő információáramlás erősíti a bizonytalanságot a dolgozókban, s így gyengíti az elkötelezettségüket, elhivatottságukat.” (Vinnai – Czékmann, 2014., 11. o.) Természetesen a külső környezet is befolyással bír, de úgy gondolom, hogy a belső mag (vagyis a vezetőség) az, ami alakítja és jellemez egy szervezetet és/vagy akár annak egy egységét.

11.1. A mélyinterjú lefolytatásának menete A mélyinterjú előkészítése során az RRI felső vezetőivel szóban egyeztettem a mélyinterjú témáját, a feltenni tervezett kérdéseimet és egyúttal jeleztem, hogy kikkel kívánom a mélyinterjút lefolytatni. Miután a kéréseim és a javaslataik egyeztetése megtörtént, és közös nevezőre jutottunk, az a közös döntés született, hogy az RRI felső vezetése és a kérdőíves felmérésemben részt vevő rendőrök közvetlen vezetői vegyenek részt a mélyinterjúban. Ennek az egyeztetésnek az eredményeként összesen tíz vezetőt tudtam bevonni a mélyinterjúba. A mélyinterjúk megkezdését megelőzte az interjúvázlat összeállítása, amiben azokat a

kérdéseket

rögzítettem,

amiket

mindenképp

fel

kívántam

tenni

az 96

interjúalanyoknak. Az interjúvázlatot „egyfajta útvonalakat tartalmazó térképként” (Héra – Ligeti, 2005., 151. o.) használtam. A mélyinterjúban feltett kérdések kivétel nélkül az RRI állományának a SIS II bevezetését megelőző időszakban történt felkészítésére, majd a bevezetés óta eltelt időben az átadott szaktudás szinten tartására, frissítésére, bővítésére kérdeztek rá. Kizárólag a nyitott kérdéstípust alkalmaztam és a miértekre, illetve hogyanokra voltam leginkább kíváncsi. A már ismertetett félig strukturált mélyinterjú forma következtében a mélyinterjúhoz azonban nem fogalmaztam meg az összes komplex kérdést és azokat nem is olvastam fel egy előre felállított sorrend szerint, hanem mindig az adott helyzethez igazodtam98 és annak megfelelően kérdeztem rá az általam korábban összeállított, strukturált tartalommal bíró kérdésekre. Habár nem a kötött kérdésformát választottam, a kérdések feltevésekor azok minden esetben rákérdeztek a következőkre: -

A megkérdezett közvetlen irányítása alá tartozó állomány SIS II bevezetésére és tényleges alkalmazására történő felkészítése mikor történt? Milyen formában végezték a felkészítést? A felkészítés eredményét milyennek ítéli az interjúalany?

-

Az átadott szaktudás számonkérése megtörtént-e, ha igen, milyen formában?

-

Az állomány szaktudását milyen formában tartják szinten, frissítik vagy bővítik?

-

Az állomány milyen formában kommunikál a vezetéssel olyan témákban, mint pl. SIS II-vel kapcsolatban felmerült kérdések, félreértések, problémák?

-

Az állomány képzéséhez, szakirányú továbbképzéséhez hogyan viszonyul a szervezet és a vezetés?

-

Az állomány a képzésekkel kapcsolatban visszajelez-e, ha igen milyen a visszajelzés?

Például volt, akinél a magázódás volt helyénvaló és egyeseknél a tegeződés formáját választhattam. 98

97

Ezek a kérdések képezték a mélyinterjú alapszerkezetét, ami fontos volt ahhoz, hogy a kutatott témánál maradjon a beszélgetés, és azokat az információkat, ami miatt a mélyinterjút végeztem, garantáltam megkapjam. Tekintettel arra, hogy az imént felsorolt kérdések nyitott kérdések, azok feldolgozása időigényes volt, a kapott információ rögzítését nem tudtam megoldani egy táblázatban történő rögzítéssel. Az információveszteség minimalizálása érdekében a mélyinterjúk során kapott információkat összesítettem és ennek megfelelően a kiértékelést összefoglaló formában teszem meg a soron következő alfejezetben. Végezetül röviden, a felsorolás szintjén ismertetem az ICC/Esomar piac- és társadalomtudományi kutatásokra vonatkozó nemzetközi kódex azon alapelveit, amelyeket a mélyinterjúk során figyelembe vettem (ICC/Esomar piac- és társadalomtudományi kutatásokra vonatkozó nemzetközi kódex, 2008.).

-

Figyelemmel voltam arra, hogy az interjúban részt vett munkatársaim, mint hivatásos rendőrök, más elméleti tudással rendelkeznek, mint én, aki civilként dolgozom a Rendőrségnél. A középvezetők beosztottjai azok a rendőrök, akik az RRI-n végzett kérdőíves felmérésemben részt vettek. Ez azért nagyon fontos, mert a mélyinterjú alanyai kivétel nélkül kompetensek a kutatási témámban és nem utolsó sorban a nekik feltett kérdésekben.

- Kivétel nélkül vezető beosztásban vannak a interjúalanyok, munkahelyi elfoglaltságuk függvényben tudtam velük elvégezni a mélyinterjút és a munkaidejükből áldoztak rám időt, ezért egyes interjúalanynál előfordult, hogy

az

interjút

megszakításokkal

tudtam

elkészíteni.

Az

interjú

megszakításával egyes gondolatokat nem sikerült teljes egészében kifejteni, ami

számomra

információveszteséget

jelent,

mert

az

interjúalany

gondolatának egy részét nem ismerhettem meg, hiszen a félbeszakadt interjú folytatásakor már nem vagy máshogy emlékezett arra. Az ilyen információveszteségek vagy torzult információk azonban csak nagyon kis mértékben vannak jelen a felmérésemben, ezek torzító hatása a disszertációm eredményére nincs hatással.

98

-

A mélyinterjú alanyaival kivétel nélkül munkatársak vagyunk. Nagyon éles határt kellet húznom az interjú helyzetekben, vagyis minden mélyinterjú elején tisztáztam a szerepköröket, hogy én vagyok a kérdező, az interjúalany pedig a válaszadó. Törekedtem arra, hogy ne kövessem el azt a hibát, miszerint hagyom elmosódni a szereposztást.

-

Az imént megfogalmazott alapelv betartásával igyekeztem az objektivitást is garantálni. Kértem a megkérdezetteket, hogy kizárólag tényeket, valós információkat osszanak meg velem úgy, hogy jelzik, ha emocionális információt, személyes tapasztalatot, élményt kíván velem közölni.

A beszélgetéseken elhangzott információk rögzítése kizárólag papíron történt, hangfelvételt egy esetben sem készítettem. Az interjúk leírását vázlatformában végeztem el. A kapott információkat, mint puha adatokat (Héra – Ligeti, 2005.) először rendszereztem, majd igyekeztem minél inkább egységes formába hozni azokat, hogy a kiértékelést el tudjam végezni. Ezzel igyekeztem követni Héra – Ligeti szerzők tanácsát, akik azt állítják, hogy „… :juttassuk el a későbbi elemezhetőségig adatainkat.” (Héra – Ligeti, 2005., 288. o.). Ennek érdekében az alábbi csoportokba soroltam az egyes mélyinterjúk során elhangzottakat: 1.

A SIS II alkalmazására történő felkészüléssel kapcsolatos információk.

2.

Az állomány felkészítése a SIS II alkalmazására.

3.

Az állomány (tovább)képzésével kapcsolatos vezetési elgondolások.

4.

Megfogalmazott erősségek és gyengeségek.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mélyinterjúk nem tartalmaznak kvalitatív adatokat. Így a rögzítés során nem törekedtem olyan formába hozni azokat, hogy „ … különösebb nehézség nélkül más is elemezni tudja.”99 (Héra – Ligeti, 2005., 288. o.)

A szerzők a következő mondattal folytatják „Enélkül bajos társadalomtudományos objektivitásról beszélni.” (Héra – Ligeti, 2005., 288. o.) Tekintettel arra, hogy a mélyinterjú alanyai nem jelezték felém, hogy az elhangzottakat átadhatom harmadik személynek, kutatásom szempontjából ezt az állítást irrelevánsnak tekintem, és nem fogadom el. 99

99

Összesen tíz személlyel végeztem el a mélyinterjút, ami azt jelenti, hogy a mélyinterjú megkezdésekor listába szedett és szóba jöhető interjúalanyok közül mindenkivel sikerült találkozni és beszélgetni. A mélyinterjút 2014. november és december hónapokban végeztem. A mélyinterjú helyszíne az RRI volt. A mélyinterjú alanyait kivétel nélkül tájékoztattam a kutatásom témájáról, annak hipotéziseiről. Az adataik bizalmas kezeléséről előzetesen biztosítottam őket és a mélyinterjúhoz mindannyian, többnyire szóban hozzájárultak, de kérték, hogy válaszaikat névtelen ismertessem és publikáljam. Névtelenségüket azért is tartom fontosnak megőrizni, mert a disszertációmban kritikát is megfogalmazok, amire nincs alkalmuk reagálni.

11.2. A mélyinterjú kiértékelése A Rendőrség – szervezetszociológiai szempontból megközelítve – formális és tipikusan hierarchikus a felépítése. A Rendőrség, mint formális szervezet meghatározott feladatok elvégzésére, célok elérésére irányul, tevékenységét ez jellemzően meghatározza és a vonatkozó (jog)szabályok követése mentén végzi munkáját. Az RRI a Rendőrség hierarchikus szervezeti felépítésében az ORFK alatt található, a hierarchia csúcsán megfogalmazott utasítások érvényesek rá, amit mind elméletben mind gyakorlatban alkalmaznia kell és a hierarchia csúcsán (helyzet)jelentések, referálások, vezetői / szakmai megbeszélések stb. formájában bizonyosodnak meg a kiadott feladat, utasítás végrehajtásáról. Visszautalva a szervezet jogszabályok mentén történő működésére, Kovács azt írja a korábbi Rendőrtiszti Főiskola BA képzés hallgatóinak íródott „A hatékony vezetői munka alapjai a Rendőrség helyi szerveinek irányításában és vezetésében” című jegyzetben, hogy a vezető és beosztott közötti munkakapcsolatot írott jogszabályok határozzák meg. A vezető szerepe valamelyest a háttérbe kerül. (Kovács, 2009.)

100

Az RRI vezetése eleget tesz ennek a feladatának, de mégis rendelkezik egy olyan (írásban nem rögzített, mondhatni láthatatlan) mozgástérrel, amiben kész és képes az általa képviselt nem egyszer modern vezetési elméleteket a gyakorlatba alkalmazni úgy, hogy az a szervezete egészét áthassa és meggyőzve az alacsonyabb szinten aktív vezetőket, ők is kövesse azt. Az RRI-nél tapasztalt szabad mozgástér egyben az ORFK vezetőinek tisztánlátását is igazolja, nem törekednek mindenben felső vezetői szinten dönteni. Egyes feladatok alacsonyabb szintre történő delegálása jelzi a felsővezetők mind szakmai mind vezetési szakértelmét. Mindeközben nem szűnt meg a vertikális információáramlás a hierarchikus szervezetben és ezzel az RRI sikeresen elkerülte a Conner által fekete lyukként100 (Pataki, 2001.) emlegetett jelenséget. A vezetés a SIS II bevezetésére, alkalmazására szisztematikusan készült fel, állításuk szerint a felkészülés folyamatát időben kezdték meg. Megítélésük szerint a felkészülés

folyamatának

legfontosabb

jellemzője

az

imént

említett

szisztematikusság volt. A felkészülésben aktívan részt vett az állomány, az információáramlás a bürokratikus felépítésű szervezet ellenére két irányba, azaz felülről lefelé és alulról felfelé történt, de ami ennél is fontosabb, hogy jól működött. A tapasztalatok ezt igazolják. Ezzel a vezetés a saját szervezeti egységénél a Rendőrségre jellemző merev szervezeti struktúra ellenére meg tudta valósítani a kétirányú kommunikációt. A párbeszéd az állomány felkészítésének folyamatában végig jelen volt, jellemezte azt. A SIS II alkalmazására történő felkészülés során nem hagyták ki a szervezet komponenseinek (pl. humán erőforrás, folyamatok) átvilágítást, aminek részét képezte a SWOT analízis. A SWOT analízis közismert négy eleméből különösen nagy hangsúlyt kapott az erősségek és a gyengeségek felderítése és az azokra adható és megvalósítható megoldások keresése. Felvállalta a vezetőség, hogy ha valami a

„A fekete lyukként viselkedő személy nyomtalanul elnyel minden felülről jövő változtatási erőfeszítést, amely így nem jut el a szervezetben alatta lévőkhöz.” (Pataki, 2001., 9. o.) 100

101

gyakorlatban nem az elvártnak megfelelően működött. Felelősséget vállaltak a hozott öntésekért, amit példaértékűnek tartok. Arra fókuszáltak, hogy az indítás első pillanatától kezdve jól tudják kezelni a rendszert, amihez elengedhetetlennek tartották a meghozott döntések és kiadott utasítások utólagos kiértékelést és azt követően, ha szükséges volt, nem vonakodtak újabb, kiegészítő vagy helyreigazító intézkedéseket hozni úgy, hogy időt és energiát nem sajnálva az utóbbi ellenőrzését és eredményességvizsgálatát is elvégezzék. Sajnos a mélyinterjúk során egy vezető se fejtette ki részletesen az ilyen irányú kiigazító intézkedéseket, csak nagy vonalakban említették meg. Ezzel kapcsolatban az a feltételezésem, hogy nem kívánták nyilvánosságra hozni ezt az információt. Összességében a vezetők jónak és eredményesnek ítélték meg a SIS II-re való felkészülés folyamatát, abban komolyabb és egyúttal említésre méltó hibát vagy problémát nem neveztek meg. A felkészüléssel elért minőségi munkavégzés szinten tartása is megköveteli a szisztematikus (tovább)képzést. A képzések tartalmát, mint új tudást döntően az új jogszabályok, az esetleges változások jelentik. A vezetés az állomány idegen nyelv ismeretére és az idegen nyelv oktatására nagy hangsúlyt helyez. Ezzel kapcsolatban mindannyian azon az állásponton voltak, hogy a munkavégzéshez elengedhetetlen minimum egy, de inkább kettő idegen nyelv elméleti és gyakorlati ismerete. Ehhez a rendőröknek igénye kell, legyen arra, hogy idegen nyelve(ke)t tanuljanak és beszéljenek. Amennyiben az állomány a már elsajátított idegen nyelvtudását kívánja bővíteni vagy további idegen nyelvet kíván tanulni, úgy a vezetés nem zárkózik el tőle, sőt ösztönzik a munkatársakat. A rendőrök többsége a munkavégzés során rákényszerül az idegen nyelv használatára, ami tovább ösztönzi a nyelvtanulás iránti igényüket. 101 A vezetés elégségesnek ítélte a rendőrök idegen nyelvtudását, de úgy gondolják, hogy ezen a Ez a szolgálati helyükből is adódik, mivel a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren többnyire magyarul nem beszélő külföldiek fordulnak meg. 101

102

területen fejleszteni kell az állományt. Indokoltnak tartják olyan nyelvtanfolyamok megszervezését, amit lehetőség szerint félévente tartanak akár csak szinten tartás céljából. A vezetés azonban jelezte, hogy sajnos ennek az állomány kevés szabadideje szab korlátokat. A vezetők egymással összhangban állították azt, hogy ezt a munkát nem lehet szó szerint tanítani, elhivatottság kell hozzá. Ugyanis olyan komplex szaktudást igényel, olyan szakterületeken kell jártasnak lennie a rendőrnek, mint pl. jogszabályok ismerete, idegen nyelv(ek) ismerete, pszichológia, okmányismeret, átfogó földrajzi-, gazdasági-, politikai és társadalmi ismeretek. A felsorolásnak itt koránt sincs vége, de jól mutatja a szakma komplexitását, a munka eredményes elvégzéséhez szükséges tudás sokszínűségét és sokrétűségét. A szakma egyik nehézsége az adott szakterület mélyreható ismeretének a követelményéből ered. A vezetés egyetért abban, hogy időszerűvé vált egyfajta szemléletmód váltás a szervezeti egységüknél, újabb és még korszerűbb vezetési elveknek van létjogosultsága, amiknek bizonyos hatásai idővel elkerülhetetlenül szétterjednek a szervezet egészében, vagyis a Rendőrségnél. Példának hozták fel a vezetők előre történő gondolkodását, szcenáriók felállítását, amelyek a szervezet különböző területeit érinthetik. Esetpéldának említették a humán erőforrás területét. A Határőrség és a Rendőrség integrációját követő állománytábla és létszámváltozás egyik öröksége az RRI-n, hogy a mai napig indokolt az okmányszakértők számát növelni. Az okmányszakértők képzése, majd az azt követő tapasztalatszerzés időtartama összesen öt-nyolc év, vagyis ennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy okmányszakértő a szükséges és elégséges elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot megszerezze. Fontos a humán erőforrást megtartani. Úgy tapasztaltam, hogy a vezetés egyetértésben van azon a ponton, hogy „A szervezeti teljesítmény az egyéni teljesítmények szintjén dől el.” (Elbert – Farkas, 2000., 307. o.) Az állomány képzése a SIS II rendszert megelőző felkészülésben majd azt követően a napjainkig is fókuszpontban van. A szolgálatot teljesítő

103

állomány minden nap kap egy öt kérdésből álló tesztlapot, amit a szolgálati idő alatt tölt ki, majd ad vissza vezetőjének a szolgálati idő leteltével. A teszteket naponta átlagosan 25-30 rendőrnek osztják ki, a kérdések adott problémára vagy (jogszabály)változásra, újdonságra kérdez rá. A teszt kérdéseit az alosztályvezetők állítják össze minden nap. A tesztek kiértékelése, a válaszok összesítése azonnal rávilágít arra, hogy hol vannak hiányosságok, milyen témaköröket kell átbeszélni esetenként részletesebben megvitatni. A teszteket egyesével minden alkalommal lefűzik, tehát visszakereshető, hogy ki mikor milyen tesztet töltött ki. A tesztek kérdéseit kiértékelik és amennyiben az összesített eredmények indokolják, az állomány eligazításon beszéli meg a teszt tartalmát. Ilyen megbeszélésekre jellemzően a jogszabályok változásakor kerül sor. A minőségi munkához elengedhetetlennek tartják a napi képzést a tesztekkel párosítva. A vezetés célja ezzel nem a kellemetlenkedés vagy a hatalom fitogtatása, hanem ténylegesen naprakészen kívánja tudni, hogy az állomány SIS II-vel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudása hol igényel kiegészítést, pontosítást, frissítést. A vezetés a teszttel eléri, hogy rendőrei rendszeresen foglalkoznak a témával, akár úgy is, hogy egymás között megbeszélik az adott témakört. Egyikük röviden egy mondatban összefoglalta, miszerint „A lényeg, hogy foglalkozzon vele.”. Az egyik felső vezető további indoklása az volt, hogy nem lehet nem jól dolgozni, hiszen az EU felé kell teljesíteni, nem beszélve a folyamatos, ismétlődő EU ellenőrzésekről. A vezetők jelezték, hogy a SIS II rendszer három alapvető, egymástól független, de mégis együtt dolgozó elemként határozták meg: 1. rendszer, 2. rendőri állomány, 3. rendőri intézkedés. A három elemből kettő maga a humán erőforrás, aki az infrastruktúrát, vagyis a rendszert kezeli. Ha az állomány nem ismeri, érti a rendszer működését, képtelen vele dolgozni.

104

Összességében havonta egy nap, azaz nyolc munkaóra biztosított képzésre, aminek témája a szakterületről kerül kiválasztásra. A vezetők elmondták, hogy a kitöltött tesztek eredményei alapján is lehet választani témát az oktatási napra. Elhangzott, hogy a képzési stratégia a szervezet egészét kell, hogy átfogja, de elengedhetetlennek nevezték a helyi szintű képzések megtartását, ami az adott szervezeti egység sajátos működéséhez, munkájához igazodik, de összhangban van a szervezet egészére kidolgozott képzési tervvel. Ha a vezetés a helyi képzési tervét jól dolgozza ki, akkor az összhangban lesz az egésszel. Az RRI vezetősége megfelelőnek ítélte a helyi képzési tervüket és annak tényleges megvalósítását. Céljuk elkerülni az állomány körében azt, hogy a végzett munka becsontosodjon, berögzüljön és monotonná váljon. A mélyinterjú alanyai kivétel nélkül első helyen nevezték meg a párbeszédet, amit egyúttal a kommunikáció legfontosabb formájának tartják, és aminek több formáját is alkalmazzák. Több éves tapasztalatuk az, hogy kommunikáció nélkül nem lehet eredményeket felmutatni. Ha jól kommunikálnak a vezetők az állomány tagjaival, életképes marad / lesz a szervezeti egységük és egyúttal eredményes is. Továbbá a kétirányú

információáramlás

növeli

az

állomány

biztonságérzetét,

alakítja

hivatástudatukat és a vezetés időben kap információt a keletkezett, elkövetett hibá(k)ról, így időben tudja az(oka)t orvosolni, valamint a megfelelő döntést és utasítást meghozni.

11.3. A mélyinterjú összegzése Miután minden egyes mélyinterjút lezártam, mert a beszélgetés befutotta „… a maga lélektani ívét.” (Héra – Ligeti, 2005., 166. o.) arra a következtetésre jutottam, hogy a mélyinterjúk során szerzett információk hozzásegítenek a kutatási probléma elemzéséhez, közelebb visznek a disszertáció elején megfogalmazott kérdések megválaszolásához.

105

Az egyes mélyinterjúk légköre kivétel nélkül barátságos volt és minden interjúalany nyitott volt, készséggel fogadta a felkérést. Meglátásom szerint ez is utal az vezetés hozzáállására, akik egyrészt érdeklődést mutattak a kutatási témám iránt, másrészt bíztak abban, hogy a kutatás számukra is hasznos, a gyakorlatban alkalmazható eredményeket hoz. Úgy gondolom, hogy a vezetők vezetési stílusa egymással összhangban van és a nagy horderejű döntésekben egyetértés mutatkozik a vezetés tagjai között. Az irányításuk alá tartozó állománnyal folytatott kommunikációra különösen nagy hangsúlyt fektetnek és nem csak a vezetés részéről indított kommunikáció van jelen, hanem az állomány tagjai részéről kezdeményezett párbeszéd tartalma is nyitott fülekre talál. Szándékosan írom külön bekezdésbe, ezzel hangsúlyozva, amit Fodor és Kriskó könyvében találtam. Klein ugyanis Carl Rogers alapján csoportosította a hatáson és befolyáson alapuló valamint a hatalmon és irányításon alapuló vezetés jellemzőit. Az utóbbihoz sorolta fel a tanítást, oktatást és tanácsadást. (Fodor – Kriskó, 2014.) Az RRI vezetői jellemzően irányítanak. Amit ezzel mondani szeretnék, az az, hogy a szakkönyvben olvasott jellemző a gyakorlatban megjelenik az RRI-n. A vezetés különösen fontosnak ítéli meg az állomány naprakész szaktudását, aminek érdekében kész és képes lépéseket tenni. Megítélésem szerint nem zárkóznak el az újításoktól sem, befogadják és alkalmazzák a vezetés- szervezéselmélet új módszereit úgy, hogy közben folyamatosan megmarad a Rendőrség hierarchikus felépítéséből102 adódó alárendelt viszony és minden változtatás annak függvényében történik, hogy az RRI fölött álló szervezetek utasításai, intézkedései a vonatkozó jogszabályok is érvényben maradnak.

„A rendészeti szervekre különösen jellemzők a bürokratikus szervezeti modell jegyei: a centralizált irányítás, az egyszemélyi vezetésen alapuló igazgatás, a legapróbb részletekig kidolgozott szabályok, a munkák pontos és szigorú felosztása, a vezetők és beosztottak éles különválása, a rendszeren belül megvalósuló személytelen viszony.” (Fórizs, 2014., 15. o.) 102

106

Ha egy mondatban kívánom összefoglalni a mélyinterjúk során kapott információkat, akkor az alábbi idézett mondat tartalmát látom a gyakorlatban érvényesülni: „Hiába tökéletes a rendszerünk, ha alkalmazottaink nem értik a működést.” (Kenesei – Kolos, 2014., 27. o.) Az RRI-re vonatkoztatva elmondható, hogy „A szolgáltató közigazgatás gondolata a 2000-es évekre paradigmaváltáshoz vezetett. … Előtérbe került az ügyfél, kinek az igényeit széles körben vizsgálja a jogalkotó.” (Vinnai – Czékmann, 2014., 16. o.) A szervezeten belül a vezetést eredményesnek tekintem abból a szempontból, hogy gondoskodik arról, hogy a fogyasztókkal kapcsolatot ápoló (ide sorolom a kapcsolat létesítésének, fenntartásának esteit) személyzet maximálisan informált legyen a szolgáltatásról, pontosan tudja mi annak a célja, milyen tartalmi elemekkel bír, közöttük milyen összefüggések vannak és végül, de nem utolsó sorban mi a szolgáltatás várható eredménye. Vinnai – Czékmann a megfelelő kommunikációáramlás négy kritériumát határozzák meg. Az én személyes véleményem az, hogy ezek megvalósultak az RRI-nél és működnek. Ezek a következők: 1. jól legyen felépítve a kommunikáció; 2. jó legyen a belső kommunikáció; 3. a kommunikáció kiindulópontja a szervezet célja(i); 4. kerüljön kijelölésre a kommunikációt működtető szervezet. (Vinnai – Czékmann, 2014.) Ezekkel kapcsolatban azt a kritikát fogalmazom meg, hogy nem találkoztam a szervezeti egységnél olyan felméréssel, elemzéssel, tanulmánnyal ami a négy kritérium gyakorlatban történő megvalósulását és a hozott eredményeket vizsgálná. A fejlesztésükhöz, a továbbgondolásukhoz ezt elengedhetetlennek tartom. Végezetül álljon itt dr. Ritecz Györgytől egy éles, de annál inkább találó mondat: „Tehát a Maslow szükséglet hierarchiája nem csak a migránsok vonatkozásában meghatározó, hanem a migrációt kezelőkében is. Ha hiányoznak az alapok, a

107

„biztonság”, nem léphetünk magasabb szintre, legfeljebb „olajra” …” (Ritecz, 2011., 292. o.)

11.4. Nemzetközi kitekintés

11.4.1. Konzultáció a Flughafen München Rendőrügyeleten A kutatásomba bevont szervezeti egység külföldi társszervét is meg kívántam ismerni a kutatásom szempontjából. A Flughafen München Rendőrügyeletnél kaptam erre lehetőséget, ahol Christian Forster úrral 2014. október 8-án folytattam beszélgetést. Forster úr állítása szerint rendőreik a repülőtéren ellátandó feladatokhoz igazodó munkarend miatt lehetőség szerint más szervezeti egységnél kívánnak dolgozni. Tehát az ottani állomány körében nem vonzó ez a szolgálati hely. Ennek oka a munkarendben rejlik, ami nehezen kiszámítható. Az ottani vezetés igyekszik kompenzálni

ezt

és

fontosnak

tartják

a

munkatársakat

integrálni,

a

munkabeosztásukat az egyéni igényekhez igazítani (például családi állapot figyelembevétele) és egyéb eszközökkel motiválni. Ahogy ő fogalmazott: „Fontos a dolgozók véleménye.” A szervezet un. szolgálati napot (Dienstag) is biztosít, amikor a munkatársak jobban megismerhetik egymást, az informális kapcsolatok szorosabbá válhatnak. Költségeit a munkahely fedezi. Ezzel is igyekeznek az állomány kötődését növelni és az elvándorlás mértékét mérsékelni. A beszélgetés információtartalmát összehasonlítva az RRI vezetőivel folytatott mélyinterjú tartalmával, azt állapítottam meg, hogy Münchenben az állomány

108

toborzása az, ami odafigyelést igényel. A váltásos munkarend a német rendőrök körében valamilyen oknál fogva gond, hátrány. Pozitívum, hogy az ottani vezetés erre figyel, különböző kérdőívekkel igyekszik felmérni az egyéni igényeket és a lehetőségekhez mérten ahhoz igazítani a rendőrök munkarendjét. Foster úr egy kérdőívet mutatott meg, melyet a 2. sz. melléklet tartalmaz magyar és német nyelven.

11.4.2. Összehasonlítás korábbi kutatásaimmal Nagy örömömre szolgált, hogy amikor kezembe vettem a 2003. évben „A Határőrség tájékoztatási stratégiája az EU-hoz történő csatlakozás tükrében” címmel írt szakdolgozatomat, „A tájékoztatás előfeltétele a sikeres változtatás” címmel egy egész alfejezetet írtam arról, amit a mélyinterjúkon hallottam a vezetőktől. Talán nem megszokott, hogy a disszertációt író kutató korábbi munkáiból nagyobb terjedelemben idéz, de jelen esetben ezt elengedhetetlennek tartom. Az akkori szakdolgozatom 3.2.1. „A tájékoztatás előfeltétele a sikeres változtatás” című alfejezetét a 3. sz. melléklet tartalmazza. Döntésem indoklását a következő pontokban szedtem össze: 1. Az alfejezetben olyan szerzőtől is idézek, aki a Határőrség és a Rendőrség integrációja előtt a Határőrségnél, nevezetesen a Budapesti Repülőtér Igazgatóságon szolgált vezető beosztásban. Ez azt mutatja, hogy az RRI mostani vezetése által képviselt vezetési elmélet(ek) és alkalmazott módszer(ek) csírái már a Határőrség és Rendőrség integrációja előtt is jelen voltak a szervezeti egységnél és azok a vezetők körében bekövetkezett személyi változások ellenére sem tűntek el, sőt még intenzívebben vannak jelen. 2. Az alfejezet a változtatásról szól, ami a SIS II bevezetése kapcsán is aktuális. Akkor Magyarország EU-s csatlakozására történő felkészülés igényelte a változtatást, most pedig a SIS II bevezetése. A közös nevező mindkettőnél a változtatás, ami generálódott.

109

3. Pataki által megkülönböztetett változások103 közül, mindkét eseménynél a másodfokú változás valósult meg a gyakorlatban. Azaz lehetőség volt kilépni az addigi rendszer keretei közül.

103

Pataki megkülönbözteti az elsőfokú változást és a másodfokú változást (Pataki, 2001., 4.)

110

„És lőn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván: Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, húsz esztendőstől fogva és feljebb…” Mózes IV. könyve 26. rész

12. Az RRI-n végzett kérdőíves felmérés kiértékelése Az elsődleges információszerzés során figyelembe kellett vennem, hogy sajátos szakterületen végzem mind a kvantitatív- mind a kvalitatív kutatást. Az RRI kijelölt állománya körében végzett kérdőívezésnél a következő megkülönböztető jegyeket fogalmaztam meg. Habár ezek a disszertációmban már korábban is szerepeltek, elengedhetetlennek tartom, újra felsorolni, hogy jelezzem mennyire befolyásolták a magát a kutatást: -

A Rendőrség, mint szervezet, szinte egy teljesen zárt világot képez, a hétköznapok embere keveset tud(hat) róla.

-

A Rendőrség szervezeti felépítése jellemzően bürokratikus felépítésű, alapvetően kötött a szerkezete, „… a hivatali szervezetek jegyeit viseli magán, …”. (Kovács ’2’, 2009., 226. o.)

-

Az állomány körében megfigyelhető egy nagyfokú zártság, amit nem csak a Rendőrség szervezeti felépítése, hanem a szervezet által ellátott feladatok jellege indokolja és teszi szükségessé.

Az ilyen és ehhez hasonló jellemzők jelentősen alakíthatják a kérdőíves felmérések végeredményét. Amikor a kutatásnak ehhez a részéhez érkeztem, felismerve a szervezet kötöttségeiből adódó jellegzetességeket, hangsúlyosan szerepelt a kutatásban részt vett személyek tapasztalatának a feltárása. Számításba vettem például azt is, hogy egy vagy akár több kérdésre nem adnak a megkérdezett

111

személyek választ, mert a munkájuk nem teszi lehetővé stb. Azonban nem torpantam meg ettől, mert ilyen esetben is kiértékelhető a kérdőív, hiszen az üresen hagyott sorokban is megbújik az információ, például a félelem. Mégis igyekeztem elkerülni az ilyen eseteket, mert tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen eredmény többnyire az én következtetésemet tükrözi és nem a megkérdezettek tényleges válaszát, vagyis körültekintően kell végezni a kérdőív összeállítását és a kapott válaszok kiértékelését. Ahogy korábban utaltam rá, az állomány tájékozottsága a SIS II-ről elengedhetetlen. Dolgozatom második legfontosabb pillérének tekintem az állomány körében végzett felmérést. A szervezet méretére és annak létszámára tekintettel a Rendőrség egy olyan szervezeti egységénél végeztem a kutatást, ami alkalmas arra, hogy reprezentálja a szervezetet. Választásom másik kritériuma az volt, hogy a kiválasztott szervezeti egységnél az állományban még jelen legyenek a Határőrség és a Rendőrség 2007. évi integrációja előtt határőrként tapasztalatot szerzett és szolgált állomány. Ennek oka az, hogy ők több éves határrendészeti szakmai tapasztalttal rendelkeznek, előfordulhat, hogy máshogy viszonyulnak a határellenőrzéshez, mint munkakörnyezethez, hiszen ők még az integráció előtt választották maguknak ezt a hivatást. Végiggondolva azt, hogy a Rendőrségnél melyik szervezeti egység az, amelyik reprezentatív mintául szolgálhat a kutatásom során, a választásom a Repülőtéri Rendőr-igazgatóságra esett, ugyanis: - A Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér, amelynek rendészettel kapcsolatos feladatait az igazgatóság feladatkörébe tartozik, külső határnak minősül. - A repülőtér, mint határátkelőhely jelentős forgalmat bonyolít le, éves szinten. 2013. évben az utasok száma 8 520 880 volt. (Szerény, de stabil növekedés 2013-ban, 2014.08.22.) - Az igazgatóság állományának nagy része kerül kapcsolatba a SIS II-vel, dolgozik vele, így feltételezhető, hogy készek és képesek lesznek majd válaszolni a kérőívben megfogalmazott kérdésekre.

112

Az általam választott kutatási módszer alkalmazását javasolja a 2013. évben készült „Koncepció az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv határrendészeti szolgálati ág szakmai kiválasztási, képzési és karrierrendszerére” című rendőrségi dokumentum. (Vas, 2013.)

12.1. A minta ismertetése A Rendőrség általam kiválaasztott szervezeti egységénél, az RRI-nél végzett kutatásom alapját a kvantitatív kutatási módszer, nevezetesen a kérdőívezés adja. A szakzsargonban „kemény” módszerként is nevezett eljárással egyrészt törekedtem számszerű formában megragadni a jellemzőket, másrészt ezzel igyekeztem mellőzni az általánosítást. Kétségtelen, hogy a Rendőrség teljes állománya körében elvégzett felmérés adhat valós, torzításoktól104 mentes képet az állomány SIS II-t érintő tudásáról. Miután az alkalmazott módszer során lehatárolással éltem és a kérdőív végül az RRI felső vezetésével alaposan átgondolva, közösen egyeztetve csak azok körében került kiosztásra, akik napi szinten kell, hogy lekérdezzenek a SIS II-ből, a kérdőíves felmérésben szereplő elemszámot tekintve a vizsgálatot nem tekinthetem nyugodt reprezentatívnak. A kapott eredényeket azonban olyan adatoknak tekintem, amelyek elemzésre alkamasnak bizonyultak. Továbbá olyan következtetéseket tudtam belőlük levonni, amelyek következtetni engednek olyan folyamatokra, mint például a vezetés és az állomány közötti kommunikáció, az állomány (szakmai) (tovább)képzése. Az iménti bekezdésben kifejtett indoklásomat akkor tekintem igazoltnak, ha az RRI vezetői gárdájával folytatott mélyinterjúk összesítésével kapott megállapítások, következtetések összhangot képeznek az RRI-n végzett kérdőves felmérés eredményével.

Az eredményt torzíthatja pl. a szervezeti egység földrajzi elhelyezkedése, az állomány összetétele stb. 104

113

Az imént megfogalmazott állításomat az alábbiakkal támasztom alá: -

A kérdőívet kitöltők felkeresése, vagyis a kérdőív kiosztása az un. „hólabdada” módszerrel történt. A felső vezetők, mint általam ismert személyek tettek javaslatot arra, hogy az RRI-n kiknek a körében kerüljön kiosztásra a kérdőív.

-

A kérdőív kitöltése önkitöltés formájában történt és önkéntes volt.

Az RRI által 2014. november hónapban rendelkezésemre bocsátott állománytábla alapján a kutatásom szempontjából releváns rendszeresített állomány 160 fő105, ebből összesen 143 hely volt akkor aktív. Ez azt jelenti, hogy elméletileg mindösszesen 160 személy, a gyakorlatban mindösszesen 143 személy körében került kiosztásra a kérdőív. A fenti számok értelmében a rendszersített állomány közel 89 %-a volt a kérdőívezés idejében feltöltve. A 143 személynek kiosztott kérdőívből mindösszesen 111 kérdőívet kaptam vissza kitöltve, az értékelés alapját a beérkezett 111 kérdőív képezi. Megállapítom, hogy a kérdőíves felmérésbe bevont állomány közel 78 %-a adott választ a kérdőívben feltett kérdéskre. Ezt a százalékszámot azért tekintem egy mérvadó számnak, mert ahogy már írtam, a kérdőív kitöltése önkéntes volt és a 78 % azt tükrözi, hogy a megkérdezettek készek és motiváltak voltak válaszolni a kérdéseimre. A magas válaszadási hajlandóságból azt a következtetést vontam le, hogy a kérdésekre a valsóságot tükröző, őszinte válaszokat kaptam. Így annak ellenére, hogy az elemszámot nem tekintem reprezentatvínak, lehet és kell is elemeznem a kitöltött kérdőívek összesítéseként kapott adatbázist. Egy hosszabb bekezdés erejére indokoltnak tartom kifejteni a „hólabdada” módszer alkalmazsával szerzett járulékos előnyöket. A kérdőívek kiosztását megelőző, az RRI felsővezetésével folytatott személyes elbeszélgetés során nem csak megkértem őket a kérdőívek megfelelő célcsoportban történő kiosztására, hanem röviden ismertettem velük a disszertáció témáját, a kutatás célját. A beszélgetéstől várt legfontosabb A 2014. november hónapra érvényes állománytábla adatát vetettem össze a beérkezett kérdőívek számával, miután abban a hónapban kerültek kiosztásra a kérdőívek. 105

114

járulékos eredménynek a kutatás céljának megértetését és elfogadtatását tekintem, ami egyfajta láncreakciót kiváltva további pozitívumokat eredményezett, melyek közül a kettő legfontsabb a következő:

1.

Elengedhetetlen volt az RRI vezetői részéről a támogatás. Valóban támogatni azonban csak úgy tudták a kutatásomat, hogy megértették a kutatás célját és egyidejűleg elfogadták annak várható pozitív eredményeit és adott esetben nem zárkóznak el az esetleg napvilágra kerülő negatív eredményektől.

2.

Úgy gondoltam, hogy a kérdővet kitöltő állomány akkor lesz kész és képes kitölteni őszintén a kérdőívet, ha saját maguk azt tapasztalják, hogy vezetőik nem utasítják el a kutatást. Azzal, hogy a vezetők a kutatásom mögé álltak támogató céllal, az állomány a kérdőív kitöltését nem kiosztott feladatnak tekintette. Ezzel tudtam elkerülni, hogy a kérdőív kitöltésére ne a „parancs értettem” légkörben kerüljön sor.

Úgy ítélem meg, hogy a kérdőívek kiosztását megelőzően a felsővezetőkkel folytatott elbeszélgetéstől remélt célomat, amit az imént ismertettem, elértem és beigazolódott, hogy mennyire fontos az érintettek közvetlen vezetőinek a pozitív hozáállása, támogatása. A már kitöltöve kézhez kapott kérdőívek számát tekintve azt feltételeztem, hogy miközben tudták milyen célból készül a kérdőíves felmérés, bíztak abban, hogy az összesítéseket követő kiértékelésből levonható következtetések további változásokat, fejlesztéseket eredményez(het)nek a szervezeti egységüknél. Feltételezésem helyességét alátámasztja, hogy röviden értékeltem az RRI vezetőivel a tapasztaltokat és egymással egyetértésben azt állapítottuk meg, hogy az állomány a kérdésekre adott válaszokkal jelezte, kommuniálta a vezetés felé az igényeit. Ezzel egy olyan párbeszédet indított el az állomány a szervezeti egységen belül, amit egyedülállónak tekintek abból a szempontból, hogy a vezetés meghallgatta az állomány javaslatait, kéréseit és a lehetőségekhez igazodva igyekszik azokat teljesíteni.

115

12.2. A kérdőívről röviden A kérdőív összeállításakor kiindulási pont volt témavezetőm könyvében bemutatott közigazgatási kompetenciamátrix. Ahogy írja, a mátrix segítségével „Az általános tudásfelméréstől egészen konkrét kompetencia felmérésekig is el lehet jutni” (Budai, 2014., 109. o.). Habár ő a mátrixról azt írja, hogy „nem statikus eszköz, hanem dinamikus adatbázis.” (Budai, 2014., 108. o.) és én statikus felmérést végeztem106, mégis útmutatónak tekintettem a kérdőívek szerkesztésekor. Ezzel kapcsolatban két magyarázatot tudok megfogalmazni, melyek a következők: 1. Egyrészt törekedtem egy olyan kérdőív összeállítására, ami a jövőben továbbfejleszthető. Éspedig olyan formában fejleszthető, hogy a mostani kérdőív és egy új, akár bővített tartalommal bíró kérdőív - felhasználva az általam szerkesztett kérdőív egyes kérdéseit – jól átgondolt formában akár együtt is kiértékelhetők. Ezzel a dinamikus adatbázis létrehozásának a lehetőségét kívántam megteremteni. 2. Másrészt az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete előírja a kampányok

rendszeres

megszervezését,

vagyis

azok

időközönkénti

ismétlését. Amennyiben az érintett hatóságok valóban több alkalommal, azaz rendszeresen tájékoztatják az állampolgárokat, akkor a kampányok hatékonyságát és eredményességét érdemes minden alkalommal a kampány lezárást követően vizsgálni, kiértékelni és a kapott eredményeket a kampányokra vonatkoztatva és azokat egymással összehasonlítva is elemezni, majd a szükséges következtetéseket, továbbá intézkedéseket meghozni.

A kérdőívek kiosztása egy időpontban történt és azokat az általam megadott időintervallumban (maximum két hét) töltötték ki. 106

116

A kérdőív elején helyet kapott egy rövid bemutatkozás, azzal a céllal, hogy amennyiben egy megkérdezett személy a vezetőjétől mégsem kapott tájékoztatást107, úgy tudja, hogy mihez kérem a kérdőív kitöltését tőle. Magát a kérdőívet három nagyobb, egymástól elhatárolható részre osztottam a kérdések tárgya szerint. Ezek a következők: 

Első rész -

A kérdőívet kitöltő rendőr személyes adataira kérdeztem rá, úgymint nem, kor, munkaviszony az RRI-nél és a rendőrésgnél.



Második rész -

Itt rákérdeztem, hogy milyen gyakran, időtartamban és témában vett részt képzéseken.

-

Külön kédésben szerepeltettem a SIS II témakörben megtartott képzés. Itt neveztesen arra vártam választ, hogy vett-e részt olyan képzésen, aminek a témája SIS II, illetve az ilyen képzéseknek mi volt a formája és mi volt a számonkérés, ha egyáltalán volt.



Harmadik rész -

Arra voltam kíváncsi, hogy állampolgár tett-e fel neki kérédést SIS II-vel kapcsolatban.

A 13. sz. ábra mutatja az RRI-n kiosztásra került kérdőívemet.

107

Például éppen betegállományban volt a tájékoztatás időpontjában.

117

13. sz. ábra: Az RRI-n kiosztásra került kérdőív KÉRDŐÍV Készítette: Sutka Barbara Éva ktv. (ORFK Titkársági Főosztály Nemzetközi Kapcsolatok Osztály) BM tel.: 33-311, E-mail: [email protected] Kedves Kolléga! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola egyéni felkészülője vagyok, kutatási témám a Schengeni Információs Rendszer II. társadalom irányába történő kommunikálása. Kutatásomhoz elengedhetetlen a Rendőrség érintett állományának megkérdezése a SIS II használatával kapcsolatban. Mintának a Repülőtéri Rendőri Igazgatóság állományát választottam. Arra kérem, hogy a kérdőív kitöltésével segítse a kutatómunkámat. Köszönöm, hogy a kérdések megválaszolásával segítette a kutatómunkámat! FONTOS! Ha van olyan kérdés, ami személyesen úgy érinti, hogy nem kíván válaszolni, húzza át! Nem: nő 

férfi 

Kor: ………. éves Rendfokozat: ……………….. Ha nem hivatásos, akkor: ktv.108  ka.109  Végzettség: középfok 

felsőfok  egyéb…………………………

Idegen nyelvtudás: …………………….

 alapfok

 középfok

 felsőfok

Rendőrségnél eltöltött szolgálati idő: ………. év RRI-nél eltöltött szolgálati idő: ………. év Elmúlt két évben hány alkalommal vett részt Rendőrség által szervezett képzésben? ..... alkalom Ezek főbb témája? idegen nyelvi 

adatvédelem 

informatika 

ügykezelés  egyéb



………………………………………………………………………… SIS II témakörben volt-e képzésen? igen  nem  Ha nem, akkor annak mi az oka (pl. nem dolgozik a SIS-el a munkája során)? ………………………………………………………………………………………… ………..

108 109

ktv.: kormánytisztviselő ka.: közalkalmazott

118

Ha igen, akkor a képzés időtartama? ..........................(hónap, hét, nap /A megfelelőt húzza alá!) Részesül-e SIS II ismeretek szinten tartó képzésben? igen  Mi volt SIS II képzés formája? Internet (e-learning) 

nem 

jelenléti képzés  más 

……… Számonkérés volt-e? igen  nem  Ha volt számonkérés, annak a formája? teszt 

kifejtős kérdés 

szóbeli

Munkája során civil személyek fordulnak-e Önhöz SIS-el kapcsolatos kérdéssel? igen  nem  Ha igen, akkor általánosságban mire irányult a kérdés? ......................................................................................................................................... ............................ Egyéb

észrevétel,

megjegyzés:…………………………………………………………………………… Forrás: (Saját szerkesztés, 2014.)

12.3. A kérdőív kiértékelése A kérdőív válaszainak összesítésekor kapott végeredmény értékelésekor kívétel nélkül elsőként az elemszámot (n) határoztam meg. Ehhez a számhoz viszonyítva történt az elemzés, amit minden esetben feltűntetek a szöveges magyarázatban és grafikonok esetén a grafikon mellett is. A kérdőívet a „hólabda” módszer elve szerint az RRI felsővezetése kiosztotta azok között a közép vezetők között, akik közvetlen irányítása alatt dolgoznak a kérdőív kitöltésében érintett személyek. A kérdőívben kértem annak megjelölését, hogy a válaszadó hivatásos, tehát rendőr, közalkalmazott vagy kormánytisztviselő. A válaszadók egytől egyig rendőrök, ezért civil nem szerepel az elemzésemben.

119



A nemek szerinti arány

Senki se vitatja, hogy a rendőr, mint hivatás jellemzően férfias. Ezt igazolja a Rendőrség és az RRI állománytáblája nemek szerint bontása, a férfiak száma meghaladja a nőkét. A kérdőív nemre vonatkozó kérdésének összesítését megelőzően azzal a feltételezéssel éltem, hogy szervezetre jellemző, a nemek vonatkozásában tapasztalható arány azonos lesz, az igazán hírértékkel nem szolgálhat. A válaszadók nemek szerinti összesítését követően azt az eredményt kaptam, hogy a 111 személyből (n=111) 58 férfi (52 %) és 53 nő (48%). Ezek szerint a nemek aránya közel azonos, ami nem egyezik az imént megfogalmazott feltételezéssel. A nők ilyen magas arányú jelenléte a szervezeti egységnél azt engedi feltételezni, hogy a nők számára az RRI, mint szolgálati hely több okból vonzó, olyan pozitívumokkal bír, amivel más szervezeti egység nem. Első lépésben azzal magyaráztam a kapott eredményt, hogy a napi munkavégzés során kapott feadatok jellege, nehézéségi foga, a munkahelyi környezet, légkör teszi vonzóvá az RRI-t. Második lépésben az alábbi részletes válaszokat fogalmaztam meg:

-

A munkavégzés helye azért lehet kedvezőbb, mert nagy általánosságban egy helyen és ami nagyon fontos, fedett helyen látják el a feladatokat. Ezzel nem teszik ki magunkat az időjárás viszntagságainak. Igaz ez például az okmányellenőrzést végző állományra.

-

A munka jellegéből adódóan elengedhetetlen az idegen nyelvtudás, napi szinten kell megszólalni valamilyen idegen nyelven (többnyire angolul, németül). Vagyis egyes nőket motiválhat az, hogy az RRI-n lehetőségük van használni a nyelvtudásukat, ezzel pedig szinten tartják, akár fejlesztik azt.

120

A kérdőívet kitöltő személyek munkája (példaként hozom fel ismét az

-

okányellenőrzést) monton munkának számít, amit a nők jellemzően jobban bírnak, mint a férfiak. Ezeket a magyarázatokat átbeszéltem az RRI vezetésével is, akik többnyire megerősítették azokat. Tekintettel arra, hogy kutatásom fókuszpontja nem a nemek arányával fogallkozik, ezt a kérdés indokolatlannak tartom részletesebben elemezni. 

Az életkor szerinti megoszlás

A válaszadók az életkorukat pontosan adták meg, az elemzés megkönyítése céljából azokat öt évenkénti korcsoportokba osztotam be. A korcsoport kezdő éve 20, annál fiatalabb rendőr nem szolgál az RRI-n.110 A korcsoportok vége elméletben nyitott, de a gyakorlatban azt az eredményt kaptam, hogy a válaszadók között nem volt 50 évnél idősebb. (lásd 14. sz. ábra) 14. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor szerinti megoszlása

n=111 (fő)

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor szerinti megoszlása 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

40

25

25 15

5 1

20-25

26-30

31-35 36-40 (korcsoport)

41-45

46-50

Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.)

110

Ez egyértelmű, ugyanis az érettségi után két éves képzésben vesznek részt.

121

Az 50 évnél idősebb rendőri állomány hiánya mellett nem mehetek el szó nélkül. Haár a kutatásom arra nem terjedt ki, hogy az egyes korosztályok nem jelenléte mire vezethető vissza, gondolat formájában olyan feltételezéseket születtek, amelyek ha nem is közvetlenl, de köthetők a kutatásomhoz. Közülük az általam legfontosabbnak ítélt három a következő:

1.

Talán túlzottan megterhelő jellegel bír a munka az RRI-n. Ez azonban ellentmondásban

áll

a

nemek

arányánál

megfogalmazott

feltételezésemmel.

2.

A Rendőrség más szervezeti egységeihez vizsonyítva a munkavégzéshez szükséges szaktudás tartalma és időszerűsége komolyabb, így például jóval gyakrabban vesznek részt kötelező jelleggel továbbképzésen és a számonkérés is ennek megfelleően szigorú. Például a SIS II gyakorlatban való alkalmazásáshoz elengedhetelen a jogszabályok naprakész ismerete. Lehetséges, hogy az idősebb korosztály olyan feladatkört kíván ellátni, de legallábis pereferál, aminek ellátásához kevésbé intenzív felkészítés szükséges, vagyis a szükséges szaktudás jellemzően konstans.

3.

Végül, de nem utolsó sorban magyarázatot adhat a Rendőrség és a Határőrség integrációja is, amikor az állomány összetétele az integráióval szükésgessé vált átszervezések következtében jelentősen megváltozott.

Természetesen az 50 feletti korosztály hiányára hozott magyarázataim csupán feltételezések, azokat nem tekintem helytállónak, de mégis kiindulópontként szolgálhatnak egy erre irányuló kutatásban. Egy ilyen irányú kutatást azért tekintek fontosnak, mert „A múlt értékei nélkül nincs jövő.” (Takács, 2003., 24. o.) Az válaszadók életkor szerinti megoszlása egy szinte szabályos harangörbét ad ki, a megkérdezettek többsége 30 és 35 év között van. Ez abból a szempontból érdekes, hogy ők már rendelkeznek megfelelő szaktudással, több éves gyakorlati tapasztalatuk van és ami nagyon fontos, abban a korban vannak, amikor még motiválhatók és

122

készek továbbtanulni és még több ismeretre szert tenni. Feltehetően nem kívánkoznak el a Rendőrségtől, így érdemes őket az anyagi eszközökön túl mással is motiválni, amit adott esteben a Rendőrség meg is tesz, például az évenként a több alkalommal is megszervezett jutalomátadások. A válaszok összesítéseként kapott végeredmény és feltételezések mégis hoztak a kutatsáom szempontjából egy meghatározó választ. A SIS II rendszerrel az RRI-n jellemzően a fiatal korosztályba sorolató állomány dolgozik. Ők egyrést nemrég kerültek ki az iskolapadból, tehát naprakész és korszerű tudással rendlekeznek, továbbá korulkbl adódóan nyittotak a tanulásra, nem utasítják el az élethozzsig tartó tanulást, amit a SIS II esetében elengedhetelen, hiszen a rendszer állandóan alakul, fejlődik. Jelentősen kevesebb viszont azoknak a száma, akik 36 éves elmúltak, de még nincsneke 40 fölött. Velük külön érdemes foglalkozni, mert ők azok, akik feltehetően már megállapodtak a Rendőrségnél, nem terveznek váltani, hiszen többségük már több, mint tíz éve szolgál a szervezetnél. Szaktudásuk és a gyakorlatban szerzett tapasztalatuk jóval meghaladaja a 30-35 év közötti munktársakét és ami még pozotívumként hozható fel, az a szervezeti kultúra ismerete és munkaviszonyuk időtartamát tekintve anak elfogadása. A kiértékelést követően azt a következtetést lehet levonni, hogy fiatal az érintett rendőrállomány. Miután rendelkeznek öt-hat éves munkatapasztalattal, már nem nevezhetjük őket pályakezdőnek, de előttük az élet, így a munka világa is. Feltételezhetjük róluk azt, hogy koruknál fogva motiváltak, egyesek tovább kívánnak akár tanulni, hogy felsőfokú végzettséget szerezzenek és a karrierjüket ezzel párhuzamosan a Magyar Rendőrségnél képzelik el. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy nagyon nagy lehetőség rejlik az ilyen korösszetételű miunkaerőállományban. „Aki a jelenben él, és élvezi, amit csinál, az nemcsak leadja energiáit, hanem folyamatosan fel is töltődik.” (Mártomffy, 2003., 35. o.) További előnye az ilyen korösszetételű állománynak leginkább az, hogy lendületes, dinamikus, továbbá lehet következtetni a munkahely iránti lojalitásra is, ugyanis

123

joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a rendőr nem csak egy szakma, hanem bizony hivatás111, életcél, így aki a Rendőrségnél kezd el dolgozni, nem kíván máshol elhelyezkedni és ezzel egyidejűleg egy másik szakmát kitanulni. Fontos itt megjegyezni, hogy a munkaadónak is érdeke fűződik ahhoz, hogy (tovább)képezze a fiatal rendőröket, akik a képzéssel lehetőséget kapnak a ranglétrán a továbbjutásra és idővel akár magasabb beosztásba is kerülhetnek. Ezek az előnyök nagyon fontosak mindkét oldalról, egyrészt biztonságot ad a rendőrnek, mint embernek, másrészt stabilitást ad a szervezetnek azzal, hogy nincs túlzott mértékű fluktuáció. Fejes 2007-ben az alábbit írta a közigazgatás dolgozóinak korösszetételével kapcsolatban: „A közigazgatáson belül elkerülhetetlen, legalábbis rövidtávon, a fiatalabb korosztály létszámban való megerősödése. Ennek oka a jelenlegi rossz korösszetétel. Az átlagéletkorhoz képest jelentős szórás azt mutatja, hogy kevés a középkorú munkavállaló a szervezetekben. Ezen változtatni csak egy új, közigazgatási életpályamodell bevezetésével lehet, aminek hatása viszont csak hosszabb távon jelentkezik.” (Fejes – Sallai – Soós – Vájlok, 2007., 350. o.) 

A rendfokozat szerinti megoszlás

A rendfokozat szerinti megoszást a 15. sz. ábra mutatja. A kérdésre kapott válaszok összesítését követően megállapítottam, hogy a kutatási téma vonatkozásában releváns

információval

nem

bír

azeredmén,

ezért

ennek

részletesebb

ismertetésétőleltekintek a disszertációmban.

„Több szerző is egybehangzóan állítja, hogy a rendőri munkát az érintettek nem egyszerűen foglalkozásként, hanem életmódként, sőt valamiféle vallásként élik meg …” (Fogarasi, 2009., 109. o.) 111

124

15. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök rendfokozat szerinti megoszlása

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor szerinti megoszlása 60 48

n=111 (fő)

50 40 30 20 10

14

13

14

12

3

2

2

1

2

0

(rendfokozat)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) 

Az iskolai végzettség szerinti megoszlás és annak más irányú elemzése

Az iskolai végzettségre vonatkozó kérdésre a 111 rendőrből 97-en (87,39 %) írták azt, hgy középfokúvégzettséggel rendlekezik, míg 14-en (12,61 %) felsőfokú végzettséggel bírnak. Önmagában a kapott eredmény a kutatásomhoz nem adott fontos információt. 

Az iskolai végzettség és az életkor közötti kapcsolat elemzése

Mégsem hagytam veszni a kapott adatokat és tettem egy kíséletet arra, hogy megnézem az iskolai végzettséget a korösszetételle, bízva abban, hogy kiad számomra értékelhető adatot. Az elvégzett vizsgálat meghozta a hozzá fűzött reményemet, így kaptam meg a 16. sz. ábrát.

125

16. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és iskolai végzettség szerintimegoszlása

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és iskolai végzettség szerinti megoszlása

40 35

35

n=111 (fő)

30 23

25

21

20

középfok 13

15

felsőfok

10 5

5

4 1

2

20-25

26-30

4

2

1 0

41-45

46-50

0 31-35

36-40

(korcsoport)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A megkérdezettek iskolai végzettsége vonatkozásában megállapítottam, hogy többségük legmagasabb iskolai végzettsége középszintű. Figyelembe vettem a 111 fő (n=111) koreloszlását, ezzel pedig azt a következtetést vontam le, hogy vannak annyira fiatalok és motiváltak, feltételezem, hogy még a családi helyzetük is lehetővé teszi

- mert még nem családosak -, hogy továbbképezék magukat, felsőfokú

képzésben vegyenek részt. Ezzel megtermtik maguknak a szervezeten belüli előrelépést is. Továbbtanulásuk számos olyan járulékos előnnyel jár, ami előny a rendőrnek és előny a szervezetnek. A rendőr esetében a teljesség igény nélkül pozitív hatásnak tekinthető a szervezten belüli nagyobb megbecsülés, (szakmai) elismerés és nem utolsó sorban a magasabb bértábla szerinti juttatás. A Rendőrség, mint munkaadó olyan magasan kvalifikált, akár speciális szaktudással rendlekező állományt tud alkalmazni, akik a speciális végzettségük folytán csak kis valószínűséggel

126

vándorolnak majd el a szervezettől. Ez a tudásbázis, amit a Rendőrség, jelen esetben az RRI felhalmoz, Vas SWOT analízisét (lásd 1. sz. melléklet) hivatkozva a lehetőségek felbecsülhetetlen erősséggé alakulhatnak, ami számos egyéb előnyt / erősséget hordoz. Például a jól képzett, nyelveket beszélő állomány a nemzetközi szakmai tanulmányutakon olyan új tapasztalatot, tudást szerezhet és hozhat haza, amit itthon a szervezeti egységénél kamatoztatni tud a gyakorlatban. Manser – Mégroz szerzőpáros Schengen vonatkozásában a nemzetközi szintű rendőrségi együttműködés kulcslemeének nevezik az infomációcsere fejlesztését. Ehhez elengedhetetlenek a szakmai tanulmányutak (Manser – Mégroz, 2009.), amik a szervezetk közötti kapcsolatartás intentitását is növelik. 

Az iskolai végzettség és az életkor közötti kapcsolat elemzése

Érdekes elemzésnek bizonyult az iskolai végzettség és az életkor közötti kapcsolat vizsgálata is. Az előzőhöz hasonló módon néztem meg a két változó kapcsolatát, amit a 17. sz. ábra mutat. 17. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és rendfokozat szerinti megoszlása

n=111 (fő)

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és rendfokozat szerinti megoszlása 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

20-25 26-30 31-35 36-40

41-45 46-50

(rendfokozat)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) 127

Az ábrát nézve szembetűnő a főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendlekezők száma. Mint altisztek középfokú végzettséggel rendelkeznek. További értékeléshez elvégeztem egy második lépcső szűrést. A teljes mintából csak a főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendlekzőket válogattam le és megnéztem csak rájuk az életkor szerinti megoszlát. A következő, 18. sz. ábra mutatja a kapott eredményt. 18. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló és főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendelkező rendőrök életkor szenti megoszlása

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló és főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendelkező rendőrök életkor szenti megoszlása 19

20 14

n=48 (fő)

15 10

8

6

5 1

0

0 20-25

26-30

31-35 36-40 (korcsoport)

41-45

46-50

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) Ezzel a szűrsssel tudtam igazolni azt az előzetes feltételezésemet, hogy aki a megkérdezettek között főtörzsőrmester, fiatal. Több, mint 50 %-uk 26 és 35 év közötti. Ezt a korosztolyt lehet és kell is képezni, akár felősfokú iskoali végzettséget is szerezhetnek tanulmányi szerződéssel. Ők azok, akik ha elvégeznek egy fősikolát, egyetemet, gyakorlati tapasztalattal és megfelelő iskolai végzettséggel rdnelkező állományát képezik az RRI-nek. Óriási lehetőség van ebben a csoportban.

128



A nyelvtudás szerinti megoszlás

A 111 válaszadóból 17 azt nyilatkozta, hogy nem rendelkezik idegen nyelvtudással. (19. sz. ábra) Százalékban ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek közel 15 %-a semmilyen idegen nyelvet nem beszél. Megítélésem szerint ez magas százalékszám. 19. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök idegennyelv tudása

A kérdőívet kitöltő, RRI-nél szolgálaó rendőrök nyelvtudása 57

60

n=111 (fő)

50 40

30 20

18

17

15

10

5 1

1

0 nincs

angol alapfok

angol angol német középfok felsőfok alapfok (nyelvtudás)

német középfok

francia alapfok

Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) A kapott eredmény értékeléséhez olyan elemzések után néztem, amik hozzám hasonlóan

az

idegen

nyelvtudással

kapcsolatban

végeztek

felmérést.

Az

Eurobarométer 2012-ben végzett felmérése szerint a „Tíz európai polgárból csaknem kilenc meg van győződve arról, hogy nagyon hasznos az idegennyelv-tudás, …” (Eurobarométer, 2012.06.30.) „A legszélesebb körben beszélt öt idegen nyelv továbbra is az angol (38%), a francia (12%), a német (11%), a spanyol (7%) és az orosz (5%).” (Eurobarométer, 2012.06.30.) A Magyarországon végzett felmérés szerint a magyar lakosság kettő nyelvet, az angolt és a németet ítéli a leghasznosabbnak. (Eurobarométer, 2012.06.30.) A kérdőívet kitöltők által adott válaszok összesítése is az imént hivatkozott arányszámokat adja.

129

Az ábrán jól látható, hogy legtöbbjük angol alapfokú nyelvtudással rendelkezik, ami elegendő ahhoz, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren megforduló magyarul nem beszélő személyekkel a legfontosabb információkat megosszák. Ebben segítségükre van az az úgy nevezett kisokos112 is, amit szükség esetén elővehetnek. (20. sz. ábra) Ez olyan fontos, az intézkedés során előfordulú információkat tartalmaz, mint például jogszabályok rövid tartalma vagy éppen magyar – angol szakkifejezések. 20. sz. ábra: Kisokos

A szakmai körökben nevezik így, ez egy több lapból álló kis füzet, amit a rendőr könnyen el tud tenni, egyszerű kezelni munka közben. 112

130

Forrás: (RRI-től kapott kisokosról készített saját fényképek, 2014.) Az RRI más eszközökkel is igyekszik segíteni az állomány munkáját, ha annak során idegen nyelvtudásra van szükség. Az RRI vezetése rendelkezésemre bocsátott egy olyan kis méretű magyar – francia – angol szótárt, aminek mérte a kisokoséhoz hasonló, így elfér a rendőri egyenruházat zsebében és bármikor kézbe veheti a rendőr. A szótááról készült képet mutatja a 21. sz. ábra.

131

21. sz. ábra: RRI-nél rendszeresített magyar – francia – angol szótár

Forrás: (RRI-től kapott szótárról készített saját fényképek, 2014.) 

Az életkor és a nyelvtudés közötti kapcsolat elemzése

A nyelvtudásnál szerettem volna megtudni, hogy az egyes korcsoportokban milyen a rendőrök nyelvtudása. Ezt mutatja a 22. sz. ábra.

132

22. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és nyelvtudás szerinti megoszlása A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és nyelvtudás szerinti megoszlása 25

n=111 (fő)

20 20-25 éves

15

26-30 éves 31-35 éves

10

36-40 éves 41-45 éves

5

46-50 éves

0 nincs

német német angol angol angol francia alapfok középfok alapfok középfok felsőfok alapfok (nyelvtudás)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A grafikon alapján megállapítottam, hogy akik nem rendelkeznek nyelvviszgával, azok minden korcsoportban jelen vannak, közel azonos arányban. Jellemzően a 26 – 40 év közötti rendőrök rendlekeznek nyelvtudással. Ebből azt állapítom meg, hogy korukat tekinve még lehetnek nyitottak és készek nyelvtanulásra, ezért ezzel a lehetőséggel érdemes az RRI vezetsének foglalkznia. Mivel az RRI-nél dolgoznak nyelvtanárok, helyben történhet az oktatás. Visszatérve az állomány idegen nyelvtudására, amennyiben kiindulási alapnak vesszük a kérdőívet kitöltő járőröket, elegedhetetlen az állomány idegen nyelvtudását szinten tartani és nem utolsó sorban fejleszteni. Tekintettel arra, hogy az érintettek nyelvtudása jellemzően alapfok, érdemes körükben felmérni arra vonatkozóan az igényt, hogy milyen szintű képzésben kívánnak részt venni, valamint milyen képzési formát tudnak a munkájuk, magánéletük mellett eredményesen (!) elvégezni.

133

Mai világunkban elengedhetetlen minimum egy idegen nyelv ismerete. Lipics L. 2009. évben írt cikkének vezérfonala éppen az idegen nyelvtudás a Magyar Rendőrségnél. Írásában röviden listába vette azokat az intézkedési területeket, amelyek esetében szükség lehet az intézkedő járőr szaktudására. Felsorolása első sorában szerepel a „… felvilágosítás kérés és határforgalom ellenőrzés …” (Lipics, 2009., 238. o.) Lipics megállapítása alátámasztja azt a következtetésemet, miszerint az idegen nyelvoktatásra nagyobb hangsúlyt célszerű fektetni a szervezetnél. Meglátásom szerint a járőrök motiviltságát is növelheti a számukra felajánlott idegen nyelvi képzés. Javasolt a szervezetnek humán- és pénzügyi erőforrást áldozni arra, hogy a képzéseket megelőzően felmérést is végezzen a leendő hallgatók körében az igényekről,

lehetőségekről.

A

felmérés

a

képzések

hatékonyságában

és

eredményességében játszik nagyon fontos szerepet. Az idegen nyelvtudásra vonatkozó kérdésre kapott válaszok összesítése és az általam leírt ajánlást összhangban van a „Koncepció az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv határrendészeti szolgálati ág szakmai kiválasztási, képzési és karierendszerére” című dokumentuman leírt megállapítással. A dokumentum egyértelműen felhívja a figyelmet, ha csak egy modatrészlet erejéig, hogy „… erősítni kell az idegen nyelvi képzést” (Vas, 2013., 6. o.) továbbá a Rendőrség az önképzést, mint egy fajta képzési formát elfogadja, sőt a nyelvtanulás területén eredményes módszernek nevezi. (Vas, 2013.) 

Munkatapasztalat a Rendőrségnél és az RRI-nél

A kérdőívben külön kérdésben szerepelt a szolgálatteljesítés éve. A kérdést bontottam, rákérdeztem külön a Rendőrségnél és külön az RRI-nél eltöltött szolgálati évekre. Az eredményeket a 23. sz. és 24. sz. ábra mutatják.

134

23. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök Rendőrségnél és RRI-nél eltöltött szolgálati idő szerinti megoszlása (1)

n=111 (fő)

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök Rendőrségnél és RRInél eltöltött szolgálati idő szerinti megoszlása 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

Rendőrségnél eltöltött szolgálati idő

RRI-nél eltöltött szolgálati idő

(szolgálati idő)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A grafikont tanulmányozva kimagaslóan sokan vannak azok, akik öt-hat éve teljesítenek szolgálatot a Rendőrségnél. Ha ezt a grafikont az életkor szerinti megoszlást ábrázoló grafikon mellé helyezzük, akkor látható a garfikonok adta eredmény közötti hasonlóság. Az RRI állománya az életkort tekintve fiatal középkorú és többségük még nem szolgál 10 éve a Rendőrségnél. Amennyiben a két grafikont egymással összehasonlítjuk, eltérő arányokat látunk. A válaszadók e két kérdesre adott válaszait ezért újra válaszonként egymás mellé állítottam és egy másik gafikontípust alaklmazva az alábbi ábrát kaptam.

135

24. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök Rendőrségnél és RRI-nél eltöltött szolgálati idő szerinti megoszlása (2)

A kérdőívet kitöltő, RRI-nél szolgálaó rendőrök mióta szolgálnak az RRI-nél és a Rendőrségnél

n=111 (fő)

50 40 30

Rendőrségnél eltöltött szolgálati idő

20 10

RRI-nél eltöltött szolgálati idő

0

(szolgálai idő) Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) A grafikont tanulmányozva a következő megállapításokat fogalmaztam meg: -

Kimagasló azok száma, akik öt-hat éve dolgoznak a Rendőrségnél és az RRInél.

-

Jelentős azoknak a száma, akiknél az RRI-nél eltöltött szolgálati időnél megadott évek száma meghaladja a Rendőrségnél eltöltött szolgálati évek számát.

Az utóbbi megállíptásommal arra a következtetésre jutottam, hogy a kérdőívben egy rejtett kérdést tettem fel, ezzel a kérdőv járulékos információval szolgál. Azoknál, akiknél a „Rendőrségnél eltöltött szolgálati idő” éve meghaladta az „RRI-nél eltöltött szolgálati idő” évét, nem tartottam indokoltnak az eltérés okát mélyen vizsgálni. Azt feltételezem, hogy ők mielőtt az RRI-hez kerültek, már a Rendőrség kötelékében dolgoztak, csak annak egy másik szervezeti egységénél. Amire azonban nem tudtam olyan könnyen választ találni, az az eset volt, amikor a válaszadónál az RRI-nél eltöltött szolgálati idő meghaladta a Rendőrségnél eltöltött

136

szolgálati időt. Tanulmányozva azokat a válaszokat, ahol ezt az eltérést észleltem, kivettem a 111 válaszadó közül. Ezzel egy új mintát hoztam létre, amit külön is megvizsgáltam. Ebbe a csoportba a 111 válaszból végül 26 került, ez a vizsgált minta elemszáma. Ezt követően a 26 kérdőívre további feltétel szerint végeztem a szűrést. Azok a kérdőívek maradtak a mintában, amelyeknél teljesült, hogy az eltérés a szolgálati időben nagyobb vagy egyenlő, mint 6 év. Képlettel felírva: Rendőrségnél eltöltött szolgálati évek – RRI-nél eltöltött szolgálati évek ≥ 6 A képlet alapján a mintában végezetül 17 kérdőív maradt. A kérdővezést 2014-ben végeztem. Ha megnézem, hogy a 2014. évhez viszonyítva hat évvel mi történt, akkor megkajuk a 2008. évi, a Határőrség és a Redőrség integrációját. Kutatásom azt az eredményt hozta, hogy a megkérdezett 111 rendőr közel 15 %-a megkülönbözteti a Határőrségnél és a Rendőrségnél eltöltött szolgálati időt, miközben szolgálati helyük fizikailag nem változott. A kapott eredményem feltételezésen alapul, és a 15 % csak jelzésértékű, mivel kis mintával dolgoztam, de indokoltnak tartom megvizsgálni azt, hogy az integrációt követően a jelenben ki hogyan éli meg helyét és szerepét a Rendőrségnél. Arra enged az eredmény következtetni, hogy szép számban akadnak olyan munkavállalók (értem alatta a civilt és a hivatásost egyaránt), akik a mai napig nem tudtak teljese mértékig azonosulni az integráció által létrejött új szervezettel. Ennek a vállalati kultúra szempontjából van fontos szerepe. „Bencze József országos rendőrfőkapitány … elmondta, hogy … A határőrségtől 9433 embert vesznek át, így az integrált rendőri szervezet létszáma 44 372 fő lesz. A felkínált beosztást nem fogadta el 932 határőr, a rendőrségnél pedig 390, így összesen 1322 fő választotta a nyugdíjat. … Az ötven év feletti tisztek részben az integráció miatt hagyták el a testületeket.” (MTI, 2007.12.29.) Papp Károly r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány úrral 2014. december 31-én folytatott beszélgetésen elhangzott, hogy minimum öt év kell ahhoz, hogy kiderüljön az integráció eredménye. Igaz, hogy az öt év letelt, de ez nem kőbe vésett szabály, ezért könnyen meglehet, hogy az integráció hatásai még jelen vannak a szervezetnél.

137

A rejtett kérdésre adott válasz azért nagyon fontos, mert egyértelműen rávilágít arra, hogy az állomány fontosnak tartja-e (vagy esetleg éppen ellenkezőleg) a mai napig megkülönböztetni az integráció előtti időszakot, ezzel utalva arra, hogy a Határőrség nem azonos a Rendőrséggel, továbbgondolva a határőr hivatás nem azonos a rendőr hivatással. Elképzelhető, hogy az állománynak e része nagyon nehezen élte meg az integrációt, feltehetően negatív tapasztalatokat szereztek, fájó emlékek élnek bennük, amiktől nem vagy csak nagyon nehezen tudnak megszabadulni. Mentségükre szolgáljon az a példa, hogy aki mentősnek készül, nem kíván tűzoltó lenni, aki határőrnek tanul, nem gondolta, hogy életében valaha is rendőr lesz.113 Meglátásom szerint ennek mélyebb vizsgálata, kutatása a pszichológia vagy akár a szociológia oldaláról a szervezeten belül indokoltnak tűnik és nem szabad e témakör felett elsiklani. A Rendőrség teljes állományának, de különös tekintettel a ivatásos állományának, a rendőröknek a szervezet iránti lojhalitása és elköteleződése elengedhetetlen ahhoz, hogy

a

gyakorlatba

átültethető

legyen

“A

mai

rendészeti-rendvédelmi

tevékenységben meghatározó a gyorsaság, a pontosság, a rugalmas alkalmazkodási és reagálási készség, a hatékonyság, a speciális felkészültség és a veszteségek minimalizálása.” (Vas, 2011., 5. o.) Később

olvashatjuk

ugyanebben

a

dokumentumban,

hogy

“A

2008-ban

bekövetkezett integráció hatásai mind a szervezeti, mind a szakmai kultúra illesztése terén továbi odafigyelést igényelnek.” (Vas, 2011., 6. o.) A két kérdéssel kapott plusz információ megítélésem szerint „… a szervezeti élet rejtett vagy elfojtott területe, a „szervezeti jéghegy víz alatti része” …” (Németh – Gyulay, 2004., 2. o.)

Lásd pl. Facebookon az „Akik vissza szeretnének menni a Határőrségre dolgozni” közösségi oldalt. 113

138



Képzések az RRI-nél az elmúlt két évben

Az infrastruktúra nagyon fontos része az oktatás, mivel a fejlődéshez megfelelő szakképzettség és több irányú képzésre van szükség. (Majoros, 1994.) Ha egy rövid pillantást vetünk az 25. sz. ábrára, akkor azonnal szembe tűnik kettő kiemelkedő százalék. A megkérdezettek egy vagy két alkalommal vettek részt a Rendőrségnél megszervezett és megtartott képzésen. Átlagot tekintve megközelítőleg évente egy-két alkalommal vettek részt továbbképzésben. 25. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök az elmúlt két évben hány alkalommal vettek részt a Rendőrségnél szervezett képzésen A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök az elmúlt két évben hány alkalommal vettek részt a Rendőrségnél szervezett képzésen 45

40

40

37

n=111 (fő)

35 30 25 20 15

13

12

9

10 5 0 egyszer se

1 alkalommal 2 alkalommal 3-4 alkalommal

5-nél több alkalommal

Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) A képzések különös jelentőséggel bírnak egy szerveztnél, ugyanis a munkerő fejlesztése a hatékonyság és az eredményesség egyik záloga. A Rendőrség nem profitorinetált vállalat, így mint közigazgatási szerv, a versenyelőny nem szerepel a vállalat céljai között, azonban ha a bűnüldözés területén végrehajtott feladatok vonatkozásában vizsgáljuk a versenyelőnyt, akkor máris érvényes a gazdasági

139

világból ismert elv, hiszen a bűnelkövetőkkel szemben versenyelőnyre kell szert tennie a Rendőrségnek ahhoz, hogy eredményes legyen. „A közigazgatás magas szintű működésének elsődleges feltétele a hozzáértéssel, szakértelemmel,

szervezési

készséggel,

hivatástudattal

és

felelősségérzettel

rendelkező személyi állomány léte.” (Keresztes, 2012., 28. o.) A Rendőrségnél az állomány naprakészen tartott képzési programmal rendelkezik, ami mellett több pozitívumot is fel lehet sorolni. Miután naprakész a képzési program, az állomány vezetése pontosan tudja, hogy az alárendelkeségébe tartozó állománynak milyen továbbképzést érdemes tervezni, szakmai szempontból milyen tertület aktuális fejlesztése indokolt. A szervezet számos e-learning képzést indított, amit az állomány a munkahelyi leterheltségének megfelelően vehet és vesz igénybe. A tananyag meghallgatása és elsajátítása igazodik az állomány munkahelyi leterheltségéhez, értem alatta azt, hogy a hallgatónak lehetősége van beosztani a képzésre szánt időt, ezzel nem érzi tehernek a munkaidőben történő tanulást. 

A képzések témája

A képzések témájánál zárt és nyitott kérdést egyaránt alkalmaztam, ugyanis megadtam konkrét szakterületeket, amikből

többet is megjelölhettek114 a

megkérdezettek és az utolsó válaszadásnál lehetőségük volt szabadon megjelölni más területet is. Csökkenő sorrendbe állítva a kapott válaszokat (26. sz. ábra) jól látható, hogy a legtöbben nyelvtanfolyamon vagy a Rendőrség akár az RRI szakmai tevékenységével kapcsolatos képzésen vettek részt. Megközelítőleg azonos számban vettek részt a rendőrök informatikai és okmányvzsgáló képzésen, ami következik abból, hogy a határrendészet területéről megkérdezett rendőröknek nagyobb valószínűséggel kell okmányokat vizsgálni, lellenőrizni és teszik mindezt számítógépen, többek között a SIS II rednszerben.

Megjegyzés: a válaszadók között volt olyan személy, aki több területet megjelölt. Éppen ezért, ha összeadjuk a táblázatban szereplő számokat, 111 helyett 136 lesz az összesítés végeredménye. 114

140

26. sz. ábra: A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök az elmúlt két évben milyen témában vettek részt képzésen A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök az elmúlt két évben milyen témában vettek részt képzésen 60

57

n=111 (fő)

50

45

40 30 20 10

24

12

11

7 1

1

1

1

0

(képzések témája)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) A megjelölt válaszok összesítése jól mutatja, hogy az RRI felismerte mennyire fontos az állomány nyelvtudásának feljesztése és szorgalmazza az állomány nyeloktatását. Második legnagyobb gyakorisággal szerepel a szakmai továbbképzés, ami feltehetően több szaketületet is jelöl, azonban a válaszadók nem kívánták pontosan megnevezni a képzés tárgyát. Ez sajnos nem teszi lehetővé a mélyre ható vizsgálatot. Amennyiben a jövőben lehetőségem nyílik egy hasonló tartalmú kérdőíves felmérés elkészítésére, úgy szándékomban áll erre a kérdésre adható válaszok pontosítása. A közel azonos számban bejelölt szakterületek, mint informatika, okmányvizsgáló és ügykezelés arra enged következtetni, hogy az okmányellenőrzés területén folynak nagyobb számban képzések. Utolsó helyen szerepel a vezetéselmélet és vezetésmódszertan. Az utóbbi eredmény nem meglepő, miután a végrehajtó állomány körében került kiosztásra a kérdőív. Számukra ezeken a szakterületeken nem indokolt a (tovább)képzés. Kutatásom szempontjából azért 141

fontos ez az eredmény, mert igazolja, hogy valóban a végrehajtó szint töltötte ki a kérdőívet és nem a közép-, illetve felsővezetés. 

SIS II (tovább)képzés

Arra a kérdésre, hogy „SIS II témakörben volt-e képzésen?” öt személy kívételével igen volt a válasz. Az ezt követő kérdésre, miszerint „Részt vett-e SIS II szinten tartó képzésen?” hét személy adta azt a választ, hogy nem. Ez arra utal, hogy a megkérdezettek kívétel nélkül dolgoznak a SIS II rendszerrel és lekérdeznek benne adatokat. Előfordulhat, hogy a hét nemmel válaszoló rendőr figyelmetlenségből adta a nemleges választ, ezt utólagosan nem tudom ellenőrizni, hiszen névtelenült töltötték ki a kérdőívet. „A SIS II képzés időtartama” kérdésre 98-an azt a választ adták, hogy három nap. Négyen azt a választ adták, hogy egy napos képzésben vettek részt, illetve egy-egy személy két napot, nyolc napot, egy hetet és kettő hetet jelölt meg. A beérkezett válaszok összesítését követően megállapítható, hogy többségében egy három napos képzés keretében szerzik meg a SIS II rendszerrel kapcsolatos szaktudásukat. (27. sz. ábra) 27. sz. ábra: A SIS II témakörben megtartott képzések időtartama A SIS II témakörben megtartott képzések időtartama 120

n=106 (fő)

100

98

80 60

40 20

4

1

1

1

1

1

2 hét

1 hónap

0 3 nap

1 nap

2 nap 8 nap 1 hét (képzés időtartama)

142

Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) Arra a kérdésre, hogy SIS II szinten tartó képzésen ki vett részt, a 111 rendőrből 103 azt válaszolta, hogy igen. Ez a szám azt mutatja, hogy a megkérdezettek többségét elküldik továbbképzésre. A SIS II képzés formájára vonatkozó kérdés kiértékelése előzetes magyarázatot kíván. Az RRI érintett állományának körében napi szinten kap a végrehajtó állomány egy öt kérdésből álló feladatsort, amit a szolgálat végén kell visszaadni a közvetlen vezetőknek. A naponta feltett kérdések több célt is szolgálnak, például az állománynak foglalkoznia kell a témakörrel, továbbá a válaszok kiértékelése rávilágít azokra a rész-, illetve szakterületekre, amelyeken a vezetésnek további információval kell ellátnia az állományt. A vezetés így napi szinten kap visszacsatolást az állomány tudásáról. Figyelembevéve az imént leírt háttérinformációt, fontos leszögezni ennél a kérdésnél, hogy az állomány minden bizonnyal erre a naponta kitöltendő feladatsorra értelmezve adta a választ. A SIS II képzés formájának a jelenléti képzést jelölték meg, mindösszesen kettő személy jelölte meg az e-learning formát. A Repülőtéri Rendőr Igazgatóság állományának általános és szakirányú képzése, valamint továbbképzése a kérdésekre kapott válaszok összegzése alapján megfelelő, de közel sem elegendő. A válaszokból kikövetkeztethető/kiolvasható az állomány tanulás iránt igénye, amit ha nem is fogalmaznak meg közvetlenül a vezetőjük irányába, mégis fennáll. A Rendőrség egészére vnatkoztatva kerül megállapításra, hogy”A jelenlegi szakirányítói és végrehjatói állomány képzettsége jó, a meglévő fluktuáció pótlását, az új állomány kiképzésének hatékonyságát azonban fokozni kell.” (Vas, 2011., 6. o.) 

A Rendőrség álláspontja a képzésről

A Rendőrség képzésre vonakkozó koncepciójáról a 2013-évben jóváhagyott „Koncepció az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv

143

határrendészeti szolgálati ág szakmai kiválasztási, képzési és karrierrendszerére” (Vas, 2013.) címmel készült dokumentumvan olvashatunk részletesen. Amit érdemsnek tartok belőle kiemlni, hogy a szakértők a hatrrendészeti szolgálati ág hivatásos állományát érintő képzési- és karrierrendszer kialkítása, valamint aelveinek megfogalmazása során jelzi, hogy érdemes más országok, pl. Németország gyakorlatát ha csak rsézben, de átültetni a magyar gyakorlatba. Ezzel meg lehet teremteni az iskorendzserű képzés, az iskolarendszere kívüli továbbképzés lehetőségét, ami nem utolsó sorban az élethosszig tartó tanulást ösztönzi. Hozzáteszem, ezzel az állomány szervezetnél való tartsát is lehet erősíteni, amit meg kell előzzön anak a felmérése, hogy ki az, aki képzéssel motiváéható. A Rendőrség a szakmai megfelelőség érdekében egyértelműen és lényegre törően megfogalmazza célját, mint követelményt magával szemben: „… célul kell kitűzni, hogy állandó ésstabil létszám legyen biztosítva a határellenőrzés végrehajtása érdekében.” (Vas, 2013., 3. o.)

12.4. Az RRI-n végzett kérdőíves felmérés összegzése Felelőtlenség lenne a Rendőrségre, annak egészére következtetéseket levonni az RRI-n végzett kérdőíves felmérés alapján, de adott esetben a szervezet egy későbbi képzési stratégiájának kidolgozása során útmutatóként felhasználható. Ennek a lehetőségét azért gondolom így, mert a rendelkezésemre álló 2013. évi koncepcióban a szervezet határrendészeti képzésére vonatkozó követkzetetések összhangban állnak az általam végzett kédőíves felméréssel kapott eredményekkel. Az alábbi pontokban teljes összahangot lehet találni: -

A koncepció egyenesen fogalmaz: „Az elmúlt időszakban az egyes szak-, tovább-, speciális-, át- és idegen nyelvi képzések (vertikális képzési rendszer) csak az európai uniós források felhasználásával, évente a legsürgetőbb

144

igényekre reagálva kerültek csak megtervezeésre és leveztésre ….” (Vas, 2013., 6. o.)

-

„A képzési igényeket minden szinten folyamatosan össze kell hangolni az utánpótlási és karrierépítése igényekel.” (Vas, 2013., 6. o.)

-

Az élethosszig tartó tanulás fontosságára és szükségszerűségére hivja fel figyelmet: „Ki kell alakítani a szakmai ismeretek fylamatos bővítési rendszerét és az eseti képzési rendszert” (Vas, 2013., 7. o.)

-

„… fel kell mérni a különleges szaktudással rendlekező szakértőket, akik képesek újszerű módszereket átadni az állománynak. Ezzel kapcsolatban egy minden vezető számára hozzáférhető adatbázist kell létrehozni, amelyből meghatározott keteretk között „válogathatnak” a vezetők. „A szakértőket egy más számára adott szinten és a szervezetk között biztosítani kell a megszerzett tudás minél hatékonyabb átadása, megosztása érdekében.” (Vas, 2013., 7. o.) A koncepció nem fejti ki, hogy mit ért a szakértők egymás között történő tudásátadásának adott szintjén. Ezt javasolt pontosítani, mert más céllal és kimenettel történik a vertikális szintő és a horizontális átadás során.

A szervezet felsimeri és elfogadja, hogy az állomány megtartása és motiválása érdekében kétirányú kommunikációt kell folytatnia, aminek első lépése az állomány irányából a vezetőség irányába történő, vagyis alulról felfelé irányuló kommunikáció és igényfelmérés. A teljes állomány körébenvégzett kérdőíves felmérést javasolja. A dokumentum a határrendészek körében teszi a javaslatot, de véleményem szerint ez a módszer kibővíthető a teljes állományra. Egységes kérdőív készítésével a szervezet átfogó képet kap a személyzet igényeiről. Korábban

világszerte

jellemző

volt,

hogy

a

közszolgák

életre

szóló

munkalehetőséget kaptak a közigazgatásban csak és kizárólag meghatározott esetben lehetett őket elbocsátani. Ha korábban összehasonlítottuk védettség szempontjából az állami szektorté és a civil stférát, akkor eddig egyértelműen az állami szekotr volt e tekintetben a kedvezőbb helyzetben. (Böhm – Riedel, 11/09.)

145

A vezetőnek kulcsfontosságú szerep jut. Mint rendészeti terület, a vezetőknek a szakterület speciális jellegéből adódóan több követelménynek is meg kell felelniük. A követelmények között találjuk többek között a magas szintű szakszerűséget. Ezt a szakszerűséget azonban, mint a példamutatás egyik eszköze kell, hogy alakalmazza. Az általa irányított szervezeti egység állománya akkor lesz kész és motivált a továbbfejlődésben és ezzel párhuzamosan a szakszerűség fokozásában, ha megkapja a számára szükséges (szak)tudást. Ahhoz hozzáférhet, de ezzel párhuzamosan tőle számonkérhető is szükség esetén.

-

A szervezet által előírt (tovább)képzések mind a munkaadó mind a munkavállaló oldaláról nézve előnyös. Ahogy korábban már említettem, a munkaadó oldaláról nézve a humán erőforrás (szak)tudásának növelésével nő(het) a szervezet hatékonysága és eredményessege. Ezzel párhuzamosan a munkavállaló oldaláról vizsgálva a kérdést: -

nőhet a termelkenységük, vagyis a teljesítményük;

-

nőhet a bérük;

-

képzéssel csökkentik az elbocsátás valószínűségét, azaz bizonyos mértékű munkanélküliségtől való védettséget szereznek.

Papp Károly r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány úr 2014. december 31-én fogadott irodájában és nyilatkozott a kutatási témámmal kapcsolatban. Nagy fontos tartalommal bír az a megállípatása, hogy a rendészeti munkaerő nem mobil. Indoklásnak a jövedelmi viszonyt, a család helyi társadalomi közegbe történő beillesztését és a magánéletet nevezte meg. Biztos vagyok abban, hogy ennél óval több érv sorolható fel, de a lényeg, amit Altábornagy úr megnevezett, az a szervezetnél maradás. Ha pedig ez igaz, akkor nem lehet kérdéses, mennyire fontos képezni és motivélni az állományt. Az állományba fektetett erőforrás így megtérül. Összegezve az RRI releváns állománya körében végzett kérdőíves felmérés kiértékelését, elmondható, hogy a SIS II témakörrel kapcsolatos képzések kimagaslóan fontos szerepet töltenek be és a vezetés kellő időben felsimerve ezt kész olyan képzési formákat is akalmazni (lásd naponta kiadásra kerülő feladatsorok),

146

amelyek talán nem megszokottak és elterjedtek a közigazgatásban. Fejes szerint „Fontos, hogy a közigazgatáson belül is kialakuljon egy modern és korszerű, vállalatihoz hasonló gondolkodás és ügyvitel.” (Fejes, 2007., 349. o.) az általam vizsgált szervezeti egység esetében már kialakult és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy működőképes. Amit Vas ír, miszerint „… nagyon fontos a humán erőforrás menedzselése. A legfejlettebb technológia sem alkalmas arra, hogy bizonyos humán feladatokat ellásson …” (Vas, 2012., 12. o.) az RRI-n a gyakorlatban is megjelenik és az ottani vezetés a lehetőségeihez mérten igyekszik az állományt támogatni. Tudják, hogy „Minden dolog mértéke az ember.” (Protagorasz)

147

A nagy emberek eszmékről beszélnek, az átlagos emberek dolgokról, a kis emberek pedig más emberekről.” (Eleanor Roosevelt)

13. A lakossági kérdőívezés ismertetése

13.1. A lakossági kérdőívezés kutatási terve A lakossági kérdőíves felméréshez készült kutatási terv összeállításakor indulásként célirányosan kerestem azokat a szakirodalmakat, szakcikkeket, amik a disszertációm témájához kapcsolódó, esetleg hasonló témában végzett kutatásokat ismertetnek. A másodlagos források közül útmutatónak tekintem, Gyimesi és Molnár szerzőpáros 2005-ben, „A magyar társadalom viszonya a terrorizmushoz” címmel megjelent írását. Indokolt röviden ismertetnem publikációjuk tartalmát olyan formában, hogy egyidejűleg pontokba szedve a teljesség igénye nélkül bemutatom azokat az érveket, amik amellett vagy az ellen szólnak, hogy a lakossági kérdőíves felméréshez kiindulási pontnak használjam a cikküket. Mellette szóló érv(ek)

-

A szerzők a biztonság témakörében publikáltak115. Kutatásuk témája, hogy „… miként értelmezi a lakosság a terrorizmust, mint relatíve új biztonsági fenyegetést, s vajon milyen eszközöket és milyen mértékben fogad el, illetve tart elfogadhatónak

az

ellene

való

küzdelemben

hazánk

(vagy

éppen

szövetségeseink) részéről.”. (Gyimesi – Molnár, 2005., 1. o.). Igaz a disszertációm tág értelemben vett kutatási témájának egy másik vetületéről íródott a cikkük. 115

148

-

A kérdőíves felmérés időpontjának sikerült olyan időtartamot megválasztaniuk, amikor nem történt olyan esemény, ami jelentősen befolyásolta volna a mintában résztvevő alanyok válaszadását. Erre utal a cikk lábjegyzetében feltűntetett megjegyzés. „Az adatok tehát az előtt kerültek felvételre, hogy Nagy Richárd szakaszvezető életét vesztette volna Irakban.” (Gyimesi – Molnár; 2005., 1. o.). Az én kutatásom szempontjából is fontosnak tartom hangsúlyosan szerepeltetni a kutatás lezárásának időpontját, vagyis a 2014. december 31-i dátumot. A napjainkban tapasztalható, az EU-t érintő migrációs hullámmal kapcsolatos eseményeket és a közelmúltban történt terrortámadásokat nem szerepeltetem a disszertációmban.

-

A szerzők a kutatás mintáját 1.000 főben határozták meg. Igaz, hogy az én mintám kisebb, de mentségemre szolgáljon egyrészt az, hogy egyedül végeztem a kérdőívezést, amivel kiegészítő információkra tettem szert, másrészt cikkükből nem derül ki az, hogy ők milyen eszközzel, módszerrel tudtak két hét alatt 1.000 embert megkérdezni.116

-

A cikkből az sem derül ki egyértelműen, de feltételezhető, hogy a mintavétel ahogy nálam is - véletlenszerű volt.

-

A kérdőívben olyan kérdéseket is feltettek, amiket én is, pl. nem, életkor.

Ellene szóló érv

-

Gyimesi, Molnár a kutatásuk során rákérdeztek a lakó településre is, én ezt nem tettem meg. A kérdőív kérdéseinek összeállításakor azzal a feltételezéssel éltem, hogy a megkérdezett személyek bizalmatlanok lesznek velem szemben. Ezért igyekeztem úgy felállítani a kérdések sorrendjét, hogy a megkérdezettek ne utasítsák vissza már a kérdőív első kérdései hallatán a válaszadást. A feltételezésem beigazolódott. Ha a jövőben hasonló kutatást végzek vagy végeznek mások, célszerű ezt a kérdést szerepeltetni.

116

A cikk fókuszában nem a kutatás menete van, mégis indokolt lett volna róla bővebben írni.

149

13.2. A mintavételi terv és a kérdőívszerkesztés ismertetése Az RRI-n végzett kérdőíves felméréshez hasonlóan a lakosság körében végzett kérdőívezés megkezdése előtt kutatási tervet készítettem, aminek első lépéseként összeállítottam a mintavételi tervet. A mintavételi tervben az alábbiakat rögzítettem. 

A rendelkezésre álló időkeret

A lakosság körében végzett kérdőíves felmérés időkeretének meghatározása során a legfontosabb szempontom az volt, hogy statikus felmérést terveztem végezni. Tekintettel arra, hogy a kérdőívezést magam végeztem, hosszabb időkeretet rögzítettem. További szempont az volt, hogy a kérdőíves felmérés közben olyan rendkívüli eset ne következzen be, ami annak eredményét befolyásol(hat)ja. (Erre az imént már utaltam.) További érvem, hogy „A kérdőívek beérkezésének lezárása fontos és kritikus döntés: utólag átadott, "szórvány" kérdőívek beépítése az adatrendszerbe gyakorlatilag lehetetlen.” (Marketingkutatás - III. rész, 2005.10.26.) A kutatás időszakában egyértelműen a lakossági kérdőívezéshez volt a legtöbb időre szükségem. Ezt az időt előzetesen minimum négy, maximum nyolc hónapban határoztam meg. Az általam felállított időkeret - szigorú ütemezéssel117 - elégnek bizonyult és végül hat hónap alatt végeztem a kérdőívezéssel. A kérdőívezés időtartama a fentiek szerint a következő módon alakult: 2014. július 1-től 2014. december 31-ig tartó időszak.

A szakirodalmak a személyes megkérdezés veszélyei között említik az önkitöltés esetét. Ezt nem követtem el, hiszen a saját kutatásomról volt szó és nagy motiváltság mellett végeztem. 117

150



A kérdőívezés helyszínének választott városok

A helyszíneket úgy választottam meg, hogy minél árnyaltabb képet kapjak a lakosság körében. Választásom első sorban a lakóhelyemre, Budapestre, másod sorban Balatonalmádira esett. Az utóbbi helyszínen, nyáron július ás augusztus hónapokban végeztem a kérdőívezést, mert feltételeztem, hogy a válaszadók körében – mint nyaralók – lesz nem budapesti lakos is. 

A kapcsolatfelvétel módszere

„A legsokoldalúbb módszer a személyes megkérdezés.” (Kotler – Lane, 2012., 130. o.) állítják Kotler és Lane könyvükben. Meglátásuk szerint további észrevételek feljegyzésére ad lehetőséget. Nagy forgalmú tereken általában várakozás közben szólítottam le az arra járókat és kértem meg őket, hogy válaszoljanak a kérdésekre. Ez a kapcsolatfelvétel bizonyult a legeredményesebbnek, így kaptam a legtöbb választ. Korábban már írtam, hogy a kérdőívezést megelőző próbakérdezéshez végeztem az Interneten is kérdőívezést. Az így kiküldött kérdőívek a kutatásom szempontjából értékelhetetlenek voltak. A válaszadók esetenként nem értették a nyitott kérdést vagy az I. blokk kérdései után megtagadták a válaszadást. Tehát ezt a kérdezési módszert teljesen elvetettem és maradtam a személyes megkérdezés módszerénél. A személyes megkérdezés választásának helyessége mellett szól többek között az is, hogy nem egyszer a válaszadók kifejtették álláspontjukat a témával kapcsolatban, kérdéséket tettek fel, ezzel pedig olyan rejtett információkat kaptam, amik elvesztek volna, ha nem személyesen végzem a kérdezést. 

Megkérdezettek száma és az elemzési egység

A kérdőíves felmérésben résztvevők számának meghatározása előtt kutatást végeztem arra vonatkozóan, hogy korábban készültek-e hasonló témakörben

151

kérdőíves felmérések a lakosság körében. Kutatási témámban nem találtam az enyémhez hasonló felmérést.118 Korábban már írtam, hogy a megkérdezettek számát előzetesen 1.000 főben maximalizáltam és végül összesen 600 magyar állampolgárt kérdeztem meg személyesen, azaz a lakossági kérdőíves felmérés mintáját ez a szám adja, n=600. Az elemzési egységem az egyes ember. Babbie „Kérdőíves vizsgálatok” című fejezetében olvasható, hogy „A kérdőíves vizsgálat az elérhető legjobb módszer azok számára, akik a közvetlen megfigyeléshez túlságosan nagyméretű alapsokaság leírásához akarnak eredeti adatokat gyűjteni.” (Babbie, 2001., 274. o.) Miután a mintavételezési stílus a véletlen mintavétel volt, előfordult, hogy „nem valószínűségi minták is belekerülhetnek a megkérdezettek közé.” (Kotler – Lane, 2012., 130. o). Az ilyen kérdőíveket119 félre tettem és nem kerültek be a rögzített nagy adatbázisba. 

A kérdőív szerkesztésénél követett legfontosabb irányelvek ismertetése

A kérdőív összeállításakor sorra vettem azokat az irányelveket, amelyek segítségével igyekeztem

elkerülni

a

kérdőíves

felméréseknél

gyakran

előforduló

hibalehetőségeket, amelyek téves vagy félrevezető információkkal szolgálhatnak. Disszertációmban a figyelembe vett irányelvek közül a következőket tartom fontosnak ismertetni: - Érthetőség A kérdések megfogalmazásakor törekedtem arra, hogy azok érthetőek legyenek. Ennek érdekében igyekeztem maximálisan kerülni a szakkifejezéseket, ezzel is segítettem a kérdések megértését.

118 119

Hasonló témakör alatt értendő a schengeni térség és a SIS II. Például a kérdezés során kiderült, hogy a válaszadó nem magyar állampolgár.

152

- Egyszerűség Törekedtem rövid és egyszerű kérdéseket összeállítani. A célom ezzel az volt, hogy a megkérdezett biztosan megértse a feltett kérdést. Számos kérdésnél a zárt formát választottam. Ezzel egyrészt segítettem a válaszadónak a válaszolásban, mivel felkínáltam neki a lehetséges válaszokat, másrészt segítség volt a számomra is, hiszen a zárt kérdések kódolása kevésbé energia- és időigényes. További additív célom az volt, hogy a megkérdezettnek már a kérdőív legelső kérdéseinél legyen sikerélménye. Felbátorodva hajlandó volt folytatni a válaszadást. Sajnos így is előfordult, hogy nem sikerült átvezetnem a válaszadót minden kérdésen, és a számomra fontos kérdésnél nehézkesen válaszolt.

-

Rövidség

Azt a feltételezésemet, hogy a megszólított emberek csak röviden lesznek hajlandók válaszolni a kérdéseimre, már a próba kérdőívezés igazolta. Éppen ezért a kérdőív tartalmát, de leginkább az időkeretét tekintve követelmény volt a rövidség. Egy-egy kérdőív kikérdezése maximum 5-8 percet vehetett igénybe. A gyakorlatban alkalmaztam Kotler – Lane tanácsát, tehát az ad hoc megkérdezés alkalmazása miatt a megkérdezés nem lehetett túlzottan hosszú. (Kotler – Lane, 2012.) A rövidséget, mint követelmény érvényesnek tekintettem magukra a kérdésekre is. Utóbbinál az indoklásom a következő: „A kérdezett nem feltétlenül kezdi tanulmányozni a kérdést, ha nem érti.” (Babbie, 2001., 280. o.)

-

Sugalmazó kérdések

Kerültem a sugalmazó kérdésformát. Célom az volt, hogy a válaszadónak semmilyen információt ne adjak a kérdőív témájával kapcsolatban, vagyis a befolyásolást kívántam ezzel elkerülni.

-

A kérdések helye a kérdőívben: a tölcsértechnika

A kérdőívben a tölcsértechnikát követtem, vagyis az általános kérdésekkel kezdtem és azután következtek a specifikus kérdések. A kérdőív összeállításakor azzal a feltételezéssel éltem, hogy a megkérdezett az első kérdéseket hallva felbátorodik. Meg tudja válaszolni a kérdéseket, és ahogy haladunk a specifikus kérdések felé,

153

mégsem torpan meg, hanem folytatja a válaszadást. Az általános kérdések ráadásul segítették a kérdező, vagyis köztem és a megkérdezett közötti bizalmi viszony kialakulását is.

-

Ellenőrző kérdés alkalmazása

A kérdőívben szerepeltettem ellenőrző kérdést is. Ha nem tudta a megkérdezett a választ a SIS II-re vonatkozóan, neki a rávezetés céljából, mint egy fajta mankó, nekem ellenőrző szándékkal tettem fel a schengeni térségre vonatkozó kérdést. Ha arra sem tudott válaszolni, biztos lehettem abban, hogy nem jártas a témában.

-

Nyitott kérdés alkalmazása

Az axiális kódolás mellet döntöttem, aminek előnye számomra az, hogy a „egy bizonyos kategória mit tud elmondani a kutatás alapproblémájáról.” (Langer, 2009., 38. o.) Ezzel alapkategóriák és alkategóriák állnak majd a rendelkezésemre és felszínre

kerülnek

a

kategóriák

közötti

alapvető

összefüggések,

akár

korrelációvizsgálatra adhat lehetőséget.

-

Logikai váz

Az imént már leírtam, hogy a kérdőívben a könnyebb kérdések szerepeltek elől. A marketing szakkönyvek javasolják a könnyű kérdések kérdőív végén történő szerepeltetését, hogy a megkérdezett, ha közben elfárad, akkor is hajlandó és képes legyen megválaszolni kérdéseket. Tekintettel arra, hogy a kérdőívem rövid volt, ezek a kérdések a bizalom megnyerése céljából előre kerültek és ezt az elvet ebben a formában nem követtem szigorúan.

-

Külalak

A külalak esetében az átláthatóság volt az elsődleges szempont. Magyarázata ennek az, hogy esetenként maga a megkérdezett töltötte ki a kérdőívet120, vagyis előfordult az önkitöltés esete. Az ilyen esetekben volt fontos követelmény az áttekinthetőség és a rendezettség összképének a nyújtása.

Előfordult, hogy a válaszadó szerette volna saját kezűleg kitölteni a kérdőívet, ettől nem zárkóztam el. Önkitöltés esetén mindvégig jelen voltam, hogy ha kérdése van, tudjak válaszolni. 120

154

-

Méret

Miután a kérdőívezést többnyire utcán végeztem, olyan formában kellett azt elkészteni, hogy állva könnyen tudjam kezelni (értem alatta az írást) és el tudjam különíteni a már kitöltött kérdőíveket az üresektől. Ennek megfelelően a kérdőív nem volt nagyobb, mint az A2 szabványos papírméret. Ez éppen elfért a kezemben, állva is tudtam kezelni. A kérdőívezés során érzékeltem ennek azt a járulékos előnyét, hogy a megkérdezett a kérdőív mérete láttán elhitte, hogy gyorsan tud végezni a válaszadással. 

A kérdezéssel kapcsolatos irányelvek ismertetése

-

Megjelenés, viselkedés

Miután én végeztem a kérdőívezést, a szakirodalmakban olvasható, a kérdezésre vonatkozó szabályok figyelembevétele fontos volt. Az olyan, magam irányába megfogalmazott elvárásokat, mint a megjelenésem, magatartásom, öltözködésem és ápoltságom, nem kívánom részletesen ismertetni. Sokkal fontosabbnak tartom röviden leírni a viselkedésem jelentőségét. Ahogy Babbie írja, miután a kérdőívem „… a válaszadó személyes életébe és attitűdjébe kíván bepillantani, …” (Babbie, 2001., 299. o.), a gyakorlatba kellett átültetnem és sikeresen alkalmaznom olyan készségeket, mint őszinte érdeklődés, felszabadultság vagy éppen barátságosság, nyitottság, közvetlen hangnem.

-

A kérdőív tartalmának maximális ismerete

Magam is tapasztaltam, hogy mennyire fontos ismernem a kérdőív tartalmát, ugyanis a megkérdezettek ezáltal győződtek meg arról, hogy a témában kompetens személy vagyok és a kutatás magamnak készül. Ennél a pontnál kell megjegeznem azt az elvárást is, miszerint a kérdőív tartalmának pontos ismerete megvédett attól a hibától, hogy ha csak kis mértékben is, de kérdezés közben változtassak a kérdéseken. „Egy árnyalatnyi változás egy kérdésnél elég lehet ahhoz, hogy valaki igen helyett nemmel feleljen.” (Babbie, 2001., 299. o.)

155

13.3. A lakossági kérdőív tartalmának ismertetése A megkérdezéssel több célom is volt, köztük a lakosság körében felmérni a témával kapcsolatban az általános tájékozottságot, a vonatkozó tudásukat és mivel a kérdőív valamennyi kérdésének megválaszolását követően nem egy ember kérdezett rá arra, hogy pontosan mi a SIS II és mi célból is végzem a kutatásomat, sikerült képet kapnom az emberek informáltságáról, véleményéről, ami meglátásom szerint hozzáadott értéket ad a dolgozatomhoz. Ilyen hozzáadott értéknek tekintem a kérdőív nyitott kérdéseire adott frappáns válaszokat arra hivatkozva, hogy „A nyitott kérdésekre a megkérdezettek saját szavaikkal válaszolhatnak, és sokszor többet árulnak el az emberek véleményéről. Különösen a feltáró jellegű kutatásban hasznosak …”. (Kotler – Keller, 2012., 165. o.) A kérdőív három nagyobb részből, blokkból áll. Ezekről a következőt kell tudni: 1. blokk: Az első blokk kérdései általános kérdéseket tartalmaz, pl. nem, kor, iskolai végzettség; 2. blokk: Arra voltam kíváncsi, hogy ismeri-e a válaszadó a SIS II-t és ha igen, honnan tud róla, pl. TV, rádió stb.; 3. blokk: Itt arra kértem a válaszadót, hogy fejtse ki részletesen mit tud a SIS IIről és a schengeni térségről. Az ismertetett kritériumok alkalmazásának véglegesítése a próbakérdezést követően történt. Megközelítőleg húsz személyt kértem meg arra, hogy válaszoljanak a kérdésekre és ismertessék velem az általuk legfontosabbnak tartott tapasztalatokat. A végleges kérdőívet a 28. sz. ábra mutatja.

156

28. sz. ábra: A lakossági kérdőív végleges formája Nem: nő  férfi  Kor: ………. éves Állampolgárság: ………………….. Iskolai végzettség: ………………... SIS II-ről hallott-e? igen 

1. blokk

nem 

Ha igen, hol? TV rádió újság Internet ismerőstől plakát egyéb………………… Mit tud róla? ……………………………………………………

2. blokk

…………………………………………………… Mit értünk „schengeni térség” alatt? …………………………………………………… ……………………………………………………

3. blokk

Forrás (Saját szerkesztés, 2014. és 2016)

13.4. A lakossági kérdőívezéssel kapcsolatos észrevételeim A kérdezés időtartama A kérdőív felolvasása és a válaszadások időtartama átlagosan 3-5 percet vett igénybe. Tapasztalataim szerint ennél hosszabb időt a megkérdezettek nem szívesen szántak volna. Ebben az időkeretben még odafigyeltek a kérdésekre és nem csak azért válaszoltak, hogy gyorsan megszabaduljanak tőlem és mehessenek a dolgukra.

157

Válaszadási hajlandóság A megkérdezettek jellemzően nem zárkóztak el a válaszadás elől, de nem egy esetben nagyfokú volt a bizalmatlanság az irányomba. Meglátásom szerint ez első sorban annak volt köszönhető, hogy minden megkérdezésnél már az elején elmondtam, felhívtam a figyelmüket arra, hogy mi a kérdőívezés célja és jeleztem, hogy a kérdőívben nem kérdezek rá olyan személyes adatokra, mint név, telefonszám, e-mail cím stb. A kérdőívezés során több alkalommal szembesültem azzal, hogy a megkérdezett személy, ha nehezen is, de szánt időt a válaszadásra és csalódottan vette tudomásul, hogy milyen rövid a kérdőív. A megkérdezettek jelentős hányada érdeklődést mutatott a kutatási témám iránt és szívesen megválaszolta volna egy hosszabb kérdőív kérdéseit is. Tehát a mintám a kérdőívhez viszonyulás szempontjából két egymástól markánsan különböző csoportra osztható. A megkérdezettek egyik csoportját nehezebb volt meggyőzni és rávenni a válaszadásra, míg a másik halmazba azok tehetők, akik kifejezetten szívesen válaszoltak. A minta ilyen formátumú kettős arculatának kialakulásával a disszertációmban nem kívánok bővebben foglalkozni. Az egymáshoz közeli (rokoni, baráti) viszonyban álló személyek (pl. házastárs) megkérdezésekor egy személynek tettem fel a kérdéseket, mert a társa hallotta a válaszokat és ugyanazokat adta volna. Ezt még a kérdőívezés elején tapasztaltam, így időben sikerült kiküszöbölni azt, hogy a kérdőív kiértékelése torzult eredményeket adjon. A kérdőív kérdéseinek a létjogosultsága A kérdőíves felmérésben szerepel az állampolgárság, mint kérdés. Tekintettel ara, hogy kizárólag magyar állampolgárokat kérdeztem meg, ez a kérdés nem került felolvasásra a megkérdezések során. Amikor nem magyar állampolgárt szólítottam le, akkor került kitöltésre ez a kérdés. A kérdőíveket külön vettem, ugyanis a kutatási

158

témát

érdemesnek tartom

kiterjeszteni EU állampolgárokra

és

nem

EU

állampolgárokra is, ami egy nemzetközi szintű kutatást eredményezhet.121 A nyitott kérdésekre kapott válaszok rögzítése A nyitott kérdésekre kapott válaszok csoportosítását én végeztem. A létrehozott válasz-csoportokba sorolt válaszok száma eltérő, így a válasz-csoportok súlya csoportonként eltér, amit a kiértékelés nem szerepeltet. Babbie arra a kérdésre, hogy milyen mértékig törekedjünk precizitásra egy változó operacionalizálásakor, a következő választ adja. Mint követésre javasolt irányelv, hogy „inkább legyen a kelleténél egy kicsit aprólékosabb, mint túlságosan elnagyolt.” (Babbie, 2001., 153. o.) A válaszok rögzítésekor valóban követtem ezt a tanácsot és igyekeztem olyan számban megadni a válaszkategóriákat, hogy azokat a – számukat tekintve – még tudjam kezelni, de egyúttal ne következzen be információveszteség. Ennek a két kritériumnak az együttes teljesülése nem volt problémáktól mentes, esetenként rákényszerültem a kompromisszumra. Példa erre a korcsoportok meghatározása, ahol az ötévenként meghatározott korcsoport kategóriák finomítása feltételezéseim szerint újabb információkkal szolgálhatnának a kutatás témájával kapcsolatban. A disszertációmban ezt a fajta tovább finomított csoportosítást nem végeztem el többek között a disszertációra vonatkozó terjedelmi korlát miatt.

13.5. A lakossági kérdőív kérdéseinek rögzítése A kérdőív kérdéseire kapott válaszok rögzítésénél alapelvként fogalmaztam meg az őszinteséget. Ez alatt azt értem, hogy kivétel nélkül feltételeztem a válaszadók őszinteséget, nem kérdőjeleztem meg pl. a megadott életkorukat vagy iskolai A megkérdezett nem magyar állampolgárok között akadt olyan személy, aki jelezte, hogy célszerűnek tartja a kutatást bővíteni, hiszen a téma nem csak Magyarországot érinti. Igazuk van. 121

159

végzettségüket. Tekintettel arra, hogy a válaszadóknak garantáltam a teljes anonimitást, nem állt módomban utólag ellenőrizni a kapott válaszokat. Az adatok rögzítése során azt tapasztaltam, hogy olyan információkat szereztem, amik: - megfelelnek az összefoglaló mérőszámok kialakításához; - azt követően el tudom végezni a hipotézisek tesztelését; - biztosítják annak a vizsgálatát, hogy a feltételezéseim és következtetéseim a megfelelő erősséggel bírnak; - kielégítőnek tekinthetem a disszertációban ismertetésre kerülő eredményeimet (Kotler – Lane, 2012.); - a változók a következő két tulajdonsággal rendelkeznek: 1. egyrészt minden egyes elemzési egységet sikerült besorolnom a vonatkozó „… változó valamelyik attribútuma alá.” (Babbie, 2012., 154. o.); 2. másrészt az attribútumok egymást kölcsönösen kizárták. (Babbie, 2012.) Babbie külön felhívja a figyelmet két szakmai szempontra, a megbízhatóságra és az érvényességre. A megbízhatóság esetemben igencsak egy valós kérdés és igaz a következő mondat: „A megbízhatóság mindig kérdés, amikor egyetlen megfigyelő az adatok forrása, hiszen nincsen védelmünk a megfigyelői szubjektivitás ellen.” (Babbie, 2001., 163-164. o.) Az érvényesség kérdéskörével is foglalkoznom kell. A kutatás folyamatában keletkező feszültséget esetemben a kutatás taralmának az érvényességét lefedő aspektusból (Babbie, 2001.) tudom elképzelni. Ez annyit jelent, hogy kérdőívemmel igyekeztem maximálisan lefedni a kutatásba bevont fogalmak, azaz biztonság – rendészet - schengen tartalomhalmazát. A személyes megkérdezéssel rejtett célom az, hogy a magamnak megfogalmazott problémákat és annak hátterében meghúzódó okokat jobban megértsem és fel tudjak tenni olyan kérdéseket, amik ezeknek a problémáknak a továbbtanulmányozására adnak lehetőséget. (Kotler – Lane, 2012.) A kérdőív 3. blokkjának két kérdésére kapott válaszok között szép számmal akadtak olyanok, amiket nem tudtam egy válaszkategóriába se besorolni. Ezek a válaszok az

160

„Egyéb” kategóriába kerültek. A (3.1.) és a (3.2) kérdésekre kapott válaszokat külön alfejezetben ismertetem. Az adatrögzítéskor találkoztam inkonzisztens adatokkal. Ezeket az adatokat egyesével kiszűrtem és hibásnak minősítettem, ami azt jelenti, hogy nem kerültek rögzítésre az adatbázisban. A kérdőíveket egyesével sorszámoztam 1-től 600-ig, egyrészt az ellenőrzés céljából, másrészt egy későbbi visszakeresés esetére. 

Az első blokk kérdései

-

(1.1.)122 / Nem Az 1. blokkban az első kérdésre adott válaszok rögzítése nem igényel ismertetést.

-

(1.2.) / Kor A kor esetében az alapszabály az volt, hogy kizárólag nagykorú kerülhetett a mintámba, vagyis a megkérdezettek egytől egyik betöltötték a 18. életévüket, azaz ezt jelenti a kezdő korhatárként. Legfelső korhatárt nem határoztam meg, ezért a skála másik vége elvileg nyitott, de a gyakorlatban a legidősebb válaszadó jelenti a legfelső korhatárt. Az életkor grafikus ábrázolásához ötévenkénti korcsoportokat képeztem, de ez alól kivétel a 18-20 életkor közötti csoport, ami csak három életkort fed le.

-

(1.3.) / Iskolai végzettség Egyes válaszadók ezt a kérdést nyitott kérdésként értelmezték és minden végzettséget megadtak. Ilyen esetekben mindig a legmagasabb végzettséget vettem figyelembe.

A kérdések számozását – pl. (1.1) / Kor – utólag, a válaszok rögzítésekor végeztem az elemzés megkönnyítése céljából. 122

161

A válaszok rögzítésekor további szabályként rögzítettem, hogy a felsőfokú végzettség kategóriájába azok kerültek, akik főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkeznek. 

A 2. blokk kérdései

A második blokk kérdései már konkrétan a kutatási témámra kérdeznek rá. Itt alapul vettem Buda Béla kommunikációra adott közismert definícióját, miszerint „kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben vagy jelek milyen rendszerében, kódjába fejeződik ki.” (Buda, é. n.) . Azért volt nekem fontos ez a meghatározás, mert az első része utal a második kérdésem létjogosultságára.

-

(2.1.) SIS II-ről hallott-e? Ez a kérdés zárt kérdés, ennek rögzítése problémamentes volt. Logikailag itt látom indokoltnak ismertetni a kérdőív 3. blokkjának (3.1.) kérdését, ugyanis az a (2.1.) kérdés ellenőrző kérdése. A válaszadók között akadt, aki a (2.1.) kérdésre nem egy esetben gondolkodás nélkül és azonnal azt válaszolta, hogy igen, de az ellenőrző (3.1.) kérdésnél már nem tudta válaszát kifejteni és így kiderült, hogy a (2.1.) kérdésre a valós válasza a nem lenne. A kérdés válaszainak rögzítésénél így azt a szabályt fogalmaztam meg, hogy ha a válaszadó a (2.1.) kérdésre igennel válaszolt, de megválaszolatlan maradt a (3.1.), akkor a (2.1.) kérdés igen válaszát automatikusan módosítottam nem-re.

-

(2.2.) Ha igen, hol? Amennyiben a megkérdezett az előző kérdésnél az igen választ jelölte meg, úgy tudott válaszolni erre a kérdésre. Ha nemmel válaszolt a (2.1.) kérdésre, automatikusan továbbléptettem a (3.2.) kérdésre.123 Az ismert kérdéstípusok közül itt a vegyes kérdés módszerét választottam, azaz a válaszokban szerepeltek előre megadott válaszok és lehetőséget adtam más választ is adni.

123

Ezt az utasítást adtam azoknak, akik maguk töltötték ki a kérdőívet.

162

A (2.1.) kérdés rögzítésénél felállított szabályt ennél a kérdésnél is alkalmaztam, tehát ha a (2.1.) kérdés igen volt, de a (3.1.) kérdésnél nem tudott válaszolni, úgy a (2.2.) kérdésre hiába válaszolt, a rögzítés során megválaszolatlannak tekintettem. 

A 3. blokk kérdései

Mivel a kérdőív gerincét kettő nyitott kérdés adja, már annak összeállításakor számításba vettem azt, hogy a kapott válaszokat csoportokba kell majd szednem. A válaszok ilyen formájú rendszerezése előnyt, de egyidejűleg kockázatot is rejt: -

Előnynek tekintem azt, hogy ezzel kezelhetővé teszem a kapott válaszokat és lehetséges azok értékelése.

-

A kockázatot – ami a csoportosítás révén elvesző információ(k) – számításba kell venni és kezelni is kell. Utóbbi kiküszöbölése céljából a válaszokat csoportosító kategóriákat nagyobb számban határoztam meg és a maximum kategória számot húszban határoztam meg.124

-

Előfordult, hogy a válaszok értelmezésüket követően több csoportba is besorolhatóak voltak, ami félreértésre adhatott okot és egyidejűleg a végeredmény torzulását eredményezte volna. Az ilyen válaszokat lehetőségek szerint részekre bontottam és így tudtam több csoportba is besorolni. Ezzel igyekeztem a lehetséges információvesztést minimalizálni.

A (3.1.) „Mit tud róla?” kérdésre kapott válaszok kódolását mutatja az 1. sz. táblázat. 1. sz. táblázat: „Mit tud róla?” kérdés kódolása Kódolt válasz 1

SIS

2

Beutazási és tartózkodási tilalmak listája, körözési rendszer

3

Éppen csak hallott róla

A nyitott kérdések válaszainak kódolásakor egyik esetben se léptem túl a maximumként meghatározott 20-at. 124

163

4

Információcsere a schengeni tagállamok között

5

Schengeni Egyezmény

6

Európai Uniós tagság földrajzi értelemben, az EU összterülete

7

Adatbázis, nyilvántartás, szűrés

8

Nincs határ

9

Szűrés, biztonsági kockázat mentén tárolt adatok

10 Találat esetén az érintett nem léphet be a térségbe 11 Vámmal kapcsolatos 12 Egyéb Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) A (3.2.) Mit értünk „schengeni térség” alatt? kérdésre kapott válaszok kódolását mutatja a 2. sz. táblázat. 2 sz. táblázat: „Mit értünk „schengeni térség” alatt?” kérdés kódolása Kódolt válasz 1

EU határ

2

Átjárható / egységes határ / nincs ellenőrzés

3

Schengeni térség összterülete földrajzi értelemben

4

Vámhatár, áru szabad áramlása, vámáru, vámmentes övezet

5

Schengeni Egyezmény

6

Nincs határ

7

Európa, EU, belső határ

8

Uniós intézmény, ami a szabad mozgást biztosítja

9

Szabad ország, szabad utazás

10 Több ország csoportja 11 Külső határ 12 Papírok nélkülisége 13 Határellenőrzési szabályzat 14 Vízummentesség 15 Csatlakozásra váró ország

164

16 Egyéb Forrás: (Saját szerkesztés, 2015.) A (3.1) és a (3.2) kérdések együttes vizsgálatával kapcsolatban megállapítom, hogy egyes válaszok a SIS II és a schengeni térség kapcsán ellentmondást mutattak. Előfordult az, hogy a megkérdezett tudta mi a SIS II, de nem tudta mi a schengeni térség. Ezekre a válaszokra a kutatás nem ad érdemben magyarázatot és széles spektrumú vizsgálat lenne szükséges hozzá. Mivel elenyésző ezeknek a száma, a kutatásom eredményét érdemben nem befolyásolták negatív vagy pozitív irányba.

13.6. A lakossági kérdőív kiértékelése

13.6.1. A teljes minta elemzése és az eredmények ismertetése A válaszok rögzítése eredményeként kapott adatbázis összegző sorában kapott számok képezik a jelen fejezetben ismertetésre kerülő grafikonok kiinduló adattábláját. A teljes minta (N=600) elemzését követően további alcsoportokat is képeztem és azok eredményeként kapott adattáblákat is elemeztem grafikonok segítségével. Ezeket a következő alfejezetekben ismertetem. Az 1. blokk kiértékelése 

(1.1.) / A megkérdezett „civilek” nemük szerinti megoszlása

A megkérdezettek megoszlása a nemek szerint azt mutatja, hogy a mintába valamivel több nő került, mint férfi. A megkérdezettek közel 61%-a nő, míg 39%-a férfi.

165

Miután véletlen mintavételi eljárást alkalmaztam, a kérdőíves felmérés során nem követtem az attribútumba (nő vagy férfi) kerülés arányát, ezért nem egyezik a nemek aránya. 

(1.2.) / A megkérdezett „civilek” életkoruk szerinti megoszlása

A hatszáz fős minta kor szerinti megoszlását mutatja a 29. sz. ábra. Jól látszik, hogy 300 fő, azaz a megkérdezetteknek éppen az 50%-a 20 és 40 év közötti korcsoportokba esik, vagyis döntő többségük fiatal- és középkorú. Azt lehet róluk mondani, feltételezni – kizárólag a koruk figyelembevételével –, hogy vagy a tanulmányaikat

folytatják

vagy

aktívak

a

munkaerőpiacon.

Ennek

a

megállapításomnak a kérdőív második lépésben elvégzett szűrése eredményeként született grafikonok ismertetésénél van jelentősége, itt nem kívánok részletesebben írni róla. 29. sz. ábra: A megkérdezett „civilek” életkor szerinti megoszlása

A megkérdezett "civilek" életkor szerinti megoszlása 140

119

N=600 (fő)

120

100 80 60

40

74

67 37

40

50

41

33 30 32 26 29 11

20

8

2

1

0

(korcsoport) Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.)

166



(1.3.) / A megkérdezett „civilek” legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása

A kérdőív iskolai végezettségre vonatkozó válaszok összesítése szerint a teljes minta két szignifikáns csoportot képez. Az egyikben a középfokú végzettséggel (265 személy) a másikban a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek (291 fő) vannak és elenyésző azoknak a száma, akik mindössze 8 általánost végeztek, illetve PhD fokozattal rendelkeznek. Az utóbbi kettő kategóriában együtt vannak mindösszesen 44-en. (30. sz. ábra) 30. sz. ábra: A megkérdezett „civilek” legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása

A megkérdezett "civilek" legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása 350 291

N=600 (fő)

300

265

250 200 150 100 50

37 7

0

8 általános

középfok felsőfok (legmagasabb iskolai végzettség)

PhD

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A 2. blokk kiértékelése 

(2.1.) / A SIS II-ről hallott-e válaszok összesítése

Az alapsokaságnak éppen a 32%-a azt állította, hogy hallott a SIS II-ről. Számuk pontosan 192 fő, akik a kérdőív (3.1.) kérdésére is tudtak válaszolni. Ez a százalékérték igazolja a disszertáció 1. hipotézisét, azaz az Európai Parlament és a

167

Tanács 1987/2006/EK rendeletében előírt tájékoztatás tartalma a magyar lakosság jelentős részéhez nem jutott el, annak hatásfoka nem megfelelő. Ezt a számot személy szerint jelzésértékűnek tekintem. Állításomat azzal tudom indokolni, hogy a végső számértéket olyan tényezők is elmozdíthatják akár pozitív, akár negatív irányba, mint például a társas érintkezés. A társas érintkezés során ugyanis átadásra kerül az egyéni tudás, és „Az egyén a másoktól örökölt tudást beépíti a saját tudásába, így szerez új ismereteket.” (Marosi, 2014., 122.) Habár zárt kérdés elemzéséről van szó, mégis a dolgozatom egyik kulcskérdése ez, így grafikusan is ábrázolni kívánom (31. sz. ábra). Célom ezzel pedig az, hogy vizuálisan is felhívjam a figyelmet a kapott nem válaszok összesített számára. 31. sz. ábra: A megkérdezett „civilek” megoszlása aszerint, hogy hallottak-e a SIS II-ről vagy nem A megkérdezett "civilek" megoszlása aszerint, hogy hallotak-e a SIS II-ről vagy nem

igen

nem

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.)

168



(2.2.) / Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, hol hallottak róla? kérdésre kapott válaszok kiértékelése

A korábban már ismertetett szabály szerint a kérdésre válaszolók száma megegyezik a (2.1.) kérdésre igennel válaszolókéval, vagyis n=192. A megkérdezettek több választ is megadhattak, ennek eredményeként az összesítő sor eredménye (372) meghaladja a 192 fős minta nagyságát. A kapott válaszokat csökkenő sorba rendezve készült el a 32. sz. ábra. 32. sz. ábra: Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, hol hallottak róla?

n=192 (fő)

Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, hol hallottak róla? 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

86 75 54

53

53 23

22 4

2

6

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) Az ábrán az első öt kategóriát – nevezetesen a TV, Internet, munkahely, rádió és újság – tekintem említésre méltónak. Szinte azonos százalékkal bír a televízió és az Internet, mint médiaeszköz. Ezen felül nem várt eredménynek tekintem azt, hogy a munkahely a 3. helyre került. Ezek további vizsgálata indokolt, azaz a sokaságból le kell válogatni azokat a válaszokat, amikben ezeket a kategóriát jelölték meg a. Itt rákényszerülök kicsit előre szaladni a disszertációmban és már itt utalni egy később ismertetésre kerülő grafikonra, neveztessen arra, ami azt ábrázolja, hogy

169

milyen a korcsoport szerinti eloszlás azok körében, akik hallottak a SIS II-ről. A grafikon alapján többnyire a fiatal- és középkorúak hallottak a SIS II-ről. Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth külön alfejezetben tárgyalják a televízió és az internet hatását. Egyáltalán nem véletlen az, hogy a 192-fős minta válaszainak döntő többsége a televíziót és az internetet jelölte meg, mint hírforrás. Az egyes statisztikai kutatások is hasonló eredményt adnak. Akik a televíziót jelölték meg, feltehetően több időt töltenek el a készülék előtt, ami előny és egyben hátrány is lehet egyidejűleg. -

Pozitív hatással bír abból a szempontból, hogy nem csak egy alkalommal látják és hallják a kutatási témámmal kapcsolatos tájékoztatást, tehát „… a többszöri közlés megnöveli annak valószínűségét, hogy az információ célba érkezik, …” (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 282. o.).

-

Negatív

hatása

pedig

abból

ered(het),

hogy

érvényesül(het)

a

tömegkommunikáció hatásmechanizmusa, nevezetesen az, hogy „.. nincs jelen személyesen a kommunikátor …” (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 284. o.) és így aki kapja az információt, nem tud visszacsatolást küldeni az információt feladónak. -

A lehetséges negatív hatások között említendő az a tendencia, miszerint a tömegkommunikációs eszközök piacorientáltak, ami azt jelenti, hogy az átadásra

kerülő

fogyasztásorientált.

információk

tartalma

jellemzően

egyre

inkább

125

Ahogy már írtam, a munkahely, mint válasz kategória a harmadik helyen szerepel. Ezek szerint a megkérdezettek a munkahelyükön, mint a társas érintkezéseik egyik színtere beszélnek a SIS II-ről, egymásnak átadják az azzal kapcsolatos tudásukat. A kapott eredmény alátámasztja a korábbi feltételezésemet, hogy a társasa kapcsolatoknak jelentős szerep jut a SIS II tájékoztatásában.

Értem alatta a napjainkban jellemző reklámdömpinget, ami szintén információt ad át a fogyasztónak, csak annak tartalma és az információátadás célja a minél több vásárlásra és fogyasztásra történő ösztönzés. 125

170

A harmadik válaszkategória, a munkahely a társas érintkezés egyik formájának is felfogható, pontosabban annak lehetséges helyszíne. A válaszadók közel egyharmada jelölte meg a munkahelyet, mint információforrást. Az AURUM Oktatási Központ Kft. 2014. évben „Nők és Férfiak a munkahelyen” címmel közzétett felmérésében az olvasható, hogy a megkérdezettek mind a nőkhöz mind a férfiakhoz való viszonyát, kapcsolatát jónak ítélte és szinte barátinak nevezte. (Nők és Férfiak a munkahelyen, 2014.) A kutatásom szempontjából megválaszolatlan, de nagyon érdekesnek ígérkező kérdés, hogy a munkahelyet megjelölő válaszadók a SIS II-ről a munkahelyükön a munkakörük miatt foglalkoznak a rendszerrel (Egy kormányablakban ülő közalkalmazottnak tudnia kell lehívni adatokat a SIS II rendszerből.) vagy adott esetben egy beszélgetés során (Például nyaralás témakörben.) értesülnek az informatikai rendszerről. Egy esetleges későbbi felmérés esetén javaslom ezt a kérdést szerepeltetni a kérdőívben. A grafikon utolsó kategóriáját – „általában” – összesen hatan választották, amit nem tekintek nagy számnak. Akik ezt a válaszkategóriát választották, lehet siettek vagy akár elfáradtak a válaszadásban illetve bizonytalanok voltak a tekintetben, hogy hol is találkozhattak a SIS II-vel. A grafikont nézve ez mindösszesen 3,13%-a a válaszoknak. Úgy gondolom, hogy a kapott szám a végeredményt nézve torzító hatással nem bír, részletesebb magyarázatot nem tartok indokoltnak. A 3. blokk kiértékelése 

(3.1.) / Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, mit tudnak róla? kérdésre kapott válaszok összesítése

A grafikonon ismételten n=192, ugyanis csak azok válaszolhattak a kérdésre, akik korábban azt nyilatkozták, hogy ismerik a SIS II-t. Akik a 192-fős mintát képezik, több választ is adhattak a kérdésre, miután nyitott kérdésként szerepeltettem a kérdőívemben. Ennek az lett az eredménye, hogy egy személy több választ adva, a válaszok kódolását követően több kategóriába is kerülhetett. Végeredménynek azt

171

kaptam, hogy a 192 személy válaszát összesen 220 válaszra bontottam. A százalékszámításnál az arányszám maradt a 192. A kapott eredmény grafikus ábrázolását mutatja a 33. sz. ábra. 33. sz. ábra: Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, mit tudnak róla? Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, mit tudnak róla? 45% 40,63% 40% 35%

n=192

30%

25% 20%

16,15%

15%

15,63% 9,90%

10%

6,25% 5,73% 5,21%

5%

4,69% 4,69% 3,65%

1,04% 1,04%

0% "1"

"2"

"3"

"4"

"7" "5" "8" "6" (kódolt válaszok)

"9"

"10" "11" "12"

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) Az első válaszkategóriába a válaszok igen nagy száma került, a válaszok több, mint 40 %-a, ami első ránézésre egyértelműen pozitív eredmény. Ebbe a válaszkategória kerültek azok, akik megnevezték a SIS II-t, mint Schengeni Információs Rendszer IIt és tudták pontosan annak célját, szerepét. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy aki hallott a SIS II-ről, többnyire tudja mi az. Az „1” válaszkategóriát követi a „2” válaszkategória, aminek az információtartalma már elmosódott, úgy is jellemezhetném, hogy felhígult. A megkérdezettek közül 31en adták a „2” válaszkategóriát. Azonban ha ezt a két százalékszámot a teljes 600 fős mintához viszonyítva nézzük, akkor ők összesen vannak 78+31=109-en, ami a 600-nak éppen csak 18%-a! Ez is megválaszolja a disszertáció 1. hipotézisét és igazolja a korábban tett állításomat.

172

A válaszok tartalmát tekintve a „2”válaszkategóriánál tudom meghúzni azt az elválasztó határt, miszerint az eddigi válaszkategóriák, vagyis akiknek a válaszát a „1” és a „2” kategóriába soroltam, lényegben tudják mi a SIS II.. A többi 10 kategóriába sorolt válaszok nem adnak tényleges választ a kérdésre, illetve éppen csak érintik a témakört. A „3” válaszkategóriába soroltam azokat a válaszokat, akik felületesen még tudták mi a SIS II, mint rövidítés, de egzakt, pontos választ már nem tudtak mondani. Fontos megjegyeznem, hogy amikor ezt a választ kaptam, megkértem a válaszadót, hogy fejtse ki bővebben, de nem tudta. A kategória ezért kapta az „éppen csak hallott róla” besorolást. A „4” válaszkategóriába került válaszok tartalmukat tekintve bizonyos átfedést mutatnak a „2” válaszkategóriával, de tartalmukat mégsem tekintem azonosnak. Akiknek a válasza ebbe a kategóriába került, úgy gondolták, hogy valamilyen információ valamilyen céllal áramlik a rendszer tagjai között, de azt nem tudták, hogy kik között milyen információ, és ami szerintem a legfontosabb, milyen célból. Az „5” és a „6” válaszkategóriák már olyan válaszokat tartalmaznak, amik igaz, hogy tág értelemben még érintik a SIS II-t, azaz a válaszok szerint a SIS II a schengeni térséggel vagy éppen az EU-val kapcsolatos témakör, de ennél pontosabbat már nem tudtak mondani a válaszadók. Ezeket a válaszokat jóindulattal sem szabad elfogadnom, mert a végeredmény nagyfokú torzítását eredményezi. A „7” válaszkategóriába azokat soroltam, akik a SIS II adatbázist keverték más adatbázisokkal. Érdekes módon náluk gyakran elhangzott, hogy pl. beutazási és tartózkodási tilalmak listája, de amikor kértem őket, hogy mondják meg mi a SIS II rövidítése, nem tudták. Ekkor derült ki, hogy a SIS II-t egy másik adatbázissal keverik és magáról a SIS II-ről egyáltalán nem hallottak. Ilyenkor minden esetben rákérdeztem arra, hogy milyen adatbázisra gondolnak, de megnevezni nem tudták vagy nem akarták. Feltételezem, hogy a válaszadók „tudatlannak” érzeték magukat,

173

amiért rossz választ adtak elsőnek és ezzel teljesen elzárkóztak a további válaszadástól, tehát megszakadt a kérdőívezés.126 A válaszkategóriákból érdemes kiemelni a „8” = Nincs határ válaszkategóriát. Akik ezt válaszolták, abszolút téves információval rendelkeznek a SIS II-vel kapcsolatban. Számuk a 192 fős mintában százalékosan megközelítőleg 5 % körül van, a 600- fős teljes mintában pedig elenyésző, 0.17%, tehát nem tekinthető jelentős mértéknek, de ha megint abban a kontextusban vizsgáljuk a kapott eredményt, hogy a megkérdezett személy szociális lény és egy társadalom, azon belül pedig több kisebb-nagyobb közösség tagja – például iskolatárs, munkatárs vagy éppen szülő –, a százalékszám mögött nagyobb százalékszám feltételezhető.127 A „9” és „10” válaszkategóriák talán átfedést mutatnak a „7” válaszkategóriával, de mégsem lehet a válaszokat egyetlen egy kategóriába sorolni. A „9” és „10” válaszokat adók válaszai arra irányultak, hogy a súlyos bűncselekménnyel vádolt és kőrözött személyek adatait tartalmazza a SIS II, őket a rendőrségek keresik letartóztatás céljából. Az ilyen tartalommal bíró válaszoknál a válaszadókat megkértem, hogy mondják el, milyen adatbázis tartalmazza az ilyen típusú adatokat és ekkor derült ki, hogy ők kivétel nélkül az Interpol körözési listára gondoltak. A „11” válaszkategóriába pedig kizárólag olyan válaszokat soroltam, amelyek szerint a SIS II vámrendszer vagy azzal kapcsolatos „valami”. A „12” válaszkategóriába soroltam az „Egyéb” válaszokat, amiknek elemzése egy külön alfejezetet kapott a disszertációmban. Összegezve az imént leírtakat, megállapítom, hogy:

Az ilyen szinte félbeszakadt kérdezésekre nem tudtam a jó megoldást, aminek oka az, hogy hiányzott a szükséges szaktudásom pl. a pszichológia, szociológia vagy éppen a tárgyalástechnika, kommunikációelmélet területekről. 127 Feltételezésemet igazolja, hogy rokonaim körében is van olyan személy, aki úgy tudta, hogy kiskorú gyermekeit személyi azonosításra alkalmas okmány nélkül viheti külföldre. Amikor a határról visszairányították őket, fel volt háborodva és nem értette, hogy miért kell, a gyerekeinek a kiutazásoz útlevél vagy személyi igazolvány, mondván a család Magyarországon túlra, de a schengeni térségen belül marad, ahol állítólag nincsenek határok. 126

174

-

A grafikont összességében vizsgálva az ”1” és a ”2” válaszkategóriákat tekintem helyes válasznak.

-

A kérdőív (2.1.) kérdés alapján a teljes minta 32%-a, 192 fő ismeri a SIS II. A (3.1.) nyitott kérdésre adott válaszok elemzéseként kapott eredmények ezt a százalékot negatív irányba mozdítja el, az alábbiak szerint:

-

A kérdőíves felmérés első lépcsős felmérésében az általam megkérdezett 600 emberből 109 ismerte a SIS II-t és érdemben tudta mi az. Ha a teljes mintával, mint viszonyszámmal számolok, a következő képlet írható fel: (”1” + „2”) : N, azaz (78 + 31) : 600 = 0,182 → 18,16% Tehát a vizsgált teljes minta mindösszesen 18,16 %-a ismeri ténylegesen a SIS II-t és tudja pontosan, hogy mi az.

-

A kapott végeredmény alapján megállapítom, hogy az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletének 19. Tájékoztató kampány című cikkében előírt és Magyarországon elvégzett tájékoztató kampány tartalma a magyar lakosság jelentős részéhez nem jutott el.



(3.2.) / A megkérdezett "civileknek" mit jelent a schengeni térség? kérdésre kapott válaszok összesítése

A kérdőívben az utolsó kérdés feltevésekor valójában kibővítettem a kutatási témámat és annak fókuszpontja eltolódott a magyar lakosság schengeni térséggel kapcsolatos tudásának a vizsgálata irányába. Ezt a nyitást tudatosan tettem, célom ezzel az volt, hogy a válaszadónak lehetőséget kapjanak tágabb kontextusban is választ adni és ez indokolta a nyitott kérdésforma alkalmazását. A teljes mintából (N=600) mindösszesen 162 válaszadó semmit nem tudott mondani, ez a megkérdezetteknek több mint az egy negyede, százalékban megadva 27%, én ezt nagy százalékszámnak tartom. (lásd 34. sz. ábra)

175

34. sz. ábra: A teljes mintából (N=600) aki tudja, és aki nem tudja mi a schengeni térség (%-ban)

A teljes mintából (N=600) aki tudja, és aki nem tudja mi a schengeni térség (%-ban) tudja mi a schengeni térség

nem tudja mi a schengeni térség

27%

73%

Forrás: (Saját szerkesztés, 206.)

Visszatérve a kapott, majd kódolt válaszok összesítésére, azokat a 35. sz. ábra mutatja. 438-an vannak azok, akik tudtak válaszolni, válaszaik száma 551. A grafikon az egyéb válaszokat is tartalmazza, aminek száma meghatározó, 66 darab. 35. sz. ábra: Mit jelent a megkérdezett "civileknek", a schengeni térség? kérdésre adott válaszok összesítése Azoknak a megkérdezett "civileknek", akik tudták mi a schengeni térség, mit jelent? 18% 17,12% 16,89% 16%

14,61%

14,16%

14%

n=438

12%

10,50% 9,36%

10%

8,68% 8,45%

8%

6,62%

6%

5,94% 4,34%

4%

3,65%

2,97% 1,14% 0,91% 0,46%

2% 0% "1"

"2"

"3"

"4"

"5"

"6"

"7"

"8" "9" "10" (kódolt válaszok)

"11"

"12"

"13"

"14"

"15"

"16"

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.)

176

A grafikon adatait leolvasva elmondható, hogy többnyire az első három válaszkategóriát jelölték meg, azok szignifikánsan vannak jelen. Ezeket érdemes röviden tanulmányozni. Ez a három kategória az EU határát, határnélküliségét és annak földrajzi területét jelöli. A kapott arányok alapján egállapítottam, hogy a válaszadók a schengeni térséget a határral azonosítják, és földrajzi értelemben tudják megválaszolni azt a kérdést, hogy mi is az. Ez azt jelenti, hogy nem a schengeni térség nyújtotta előnyök (tehát ellenőrzés nélküli közlekedés a belső határokon) jutnak az eszükbe, hanem maga a földraji kiterjedtség és a térséghez csatlakozott államok. Ezt önmagában nem tekinthető rossznak, nem hátrány, de mégis hiányosnak minősítem a megkérdezettek tudását. Ugyanis az általam lényegesnek tartott biztonságról, a kompenzációs intézkedésekről nem tájékozottak, tudásuk felületesnek mondható. A kódolt válaszokhoz tarozó százalékok azt tükrözik, hogy bizony sokan azok közül, akik állításuk szerint tudják is mi a schengeni térség, nem tudják pontosan mi is az. Ebből én azt a következtetést tudom levonni, hogy hiába tudnak valamit a schengeni térségről, ha nem tudják pontosan mi az, nem tudják, hogyan működik, nem ismerik a fontosabb kompenzációs intézkedéseket, ami ő biztonságukat szolgálja! A többi kategória elemzésétől eltekintek a disszertációmban, de egytől egyig olyan információtartalommal bír, ami csak részben vagy egyáltalán nem jellemzi a schengeni térséget. Itt egy bekezdés erejéig megszakítom az értékelést és megosztom a témában nem egy szakemberrel folytatott beszélgetésem eredményét. Amikor a rendészet szakterületén jártas elméleti és gyakorlati szakemberekkel beszélgettem a kutatási témám jelentőségéről, többségük megkérdőjelezte a téma kutathatóságát és annak gyakorlati hasznát. Minden esetben kiálltam az álláspontom mellett, miszerint a lakosságnak tudnia kell mi a SIS II.

177

Legtöbbször

a

következő

hétköznapi

esettel

érveltem:

Amennyiben

egy

állampolgárnak megtalálják az ellopott személygépkocsiját és ő nem jelenti ezt az illetékes hatóságnál – ezzel a SIS II-ben a személygépkocsi továbbra is lopott gépjárműként van regisztrálva –, eladás esetén nem tudja majd eladni, mert a közigazgatási szerveknél indítandó ügyintézésnél pirosan villog majd a jelzés, hogy egy lopott gépjárművet kíván eladni. Az eset nem ritka és az érintettek jogosan lesznek bosszúsak. Másik kedvelt példám, ami nem egyszer olvasható a disszertációmban, amikor szülők kiskorú gyermeküket okmányok128 nélkül viszik külföldre. Az ilyen példák, mint gyakori esetek miatt is tartom olyan fontosnak a megfelelő lakossági tájékoztatást! A (3.2.) kérdés kiértékelését követően az alábbiakat tudom megállapítani: -

Az első három kódolt válasz összesítve majdnem eléri az összes válaszkategória elemszámának a 40%-át, összesen 213 válasz, ami képlettel megadva: (75 + 74 + 64) : 551 = 0,39 → 38,6%

-

Ha ezt a 213 választ a válaszadókhoz viszonyítva vizsgálom, a következőt kapom: (75 + 74 + 64) : 438 = 0,49 → 49%

-

Vagyis a teljes mintából, akik tudják mi a schengeni térség, 438-an vannak, ők a teljes minta közel 50%-át teszik ki.

-

Ha 213 válaszadót a teljes, 600 fős mintához viszonyítva nézem meg, akkor azt kapom, elmondható, hogy a megkérdezettek 36%-a van tisztában azzal, hogy mi is a schengeni térség.

Összesítve a (3.1.) és (3.2.) kérdésekre kapott válaszok tartalmának az összesítése alátámasztja a 2. pontként megfogalmazott hipotézisemet, azaz a magyar lakosság nincs tisztában a SIS II funkciójával és a schengeni térség lényegével.

128

Értem alatta, ami a személyi azonosságuk igazolására, ellenőrzésére alkalmas.

178

13.6.2. A lakossági kérdőív 3. blokk kérdéseinek „Egyéb” kódolt válaszainak ismertetése A kérdőív harmadik blokkjában szereplő két kérdés válaszkategóriáit igyekeztem úgy összeállítani, hogy minél kevesebb válasz kapja az „Egyéb”, vagyis egy válaszkategóriába se sorolható kategóriát. Azokat a válaszokat, amiket az „Egyéb” kategóriába soroltam, egy második körben felülvizsgáltam és újabb szűrést végeztem. Ha úgy ítéltem meg, hogy a választ más kategóriába is átsorolhatom, akkor azt megtettem, de minden ilyen esetben törekedtem az információveszteség minimalizálására. Ennek a folyamatnak a végeredménye a soron következő két táblázat, amiben az egyéb válaszokat adom meg úgy, hogy a kérdőívek sorszámát is feltűntetem. 3. sz. táblázat: A lakossági kérdőív „Mit tud róla?”kérdésére kapott egyéb válaszok listázása Összesen

Kérdőív

Kérdésre adott válasz

sorszáma 1

38

Az ország problémáival foglalkozik

2

51

Nincs megegyezés

3

96

Drog prevenciós tevékenység

4

114

1992-ben jött létre

5

120

A név ismerős, de nem tud mit hozzákötni

6

127

Iszlám terrorszervezet

7

131

Diákszervezet

8

141

Program

9

159

Egy térség, ami lebontja a belső határokat

10

163

Nemzetközi hibajelzés

11

180

Sokszor nem működik, a rendszer hibás

12

206

EU-s intézkedés

13

250

Iszlám Állam kialakulásáért, függetlenségéért küzdő szervezet

179

14

348

EU-ban szabadon lehessen utazni

15

349

Vannak szabályok

16

356

Magyarország feladata az EU-t megvédeni

17

372

Silicon Integrated System

18

426

Schengen határ

19

446

EU gazdasági övezete

20

449

Bevándorlás, migráció

21

465

Határövezet

22

474

Határ

23

479

Nyitott határ

24

534

Bevándorlás, migráció

25

552

Szélsőséges szervezet

26

571

Iszlámállam, terrorszervezet

27

574

Silicon Integrated System

28

582

Határőrség megszűnése, Dublini Szerződés

29

590

Iszlám szervezet

30

592

Növekvő, brutális terrorcsoport Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.)

Az összesített táblázat sorait olvasva azt tudtam megállapítani, hogy az egyéb kategóriát egy szóval lehet jellemezni: sokszínű. Többségük tartalmaz határral kapcsolatos információt, de a tartalmukat tekintve mégsem hozhatók kapcsolatba a SIS II-vel. Talán egy választ érdemes bővebben megemlíteni, az pedig azok, amelyek az iszlámmal kapcsolatosak. Akik ezt vagy hasonló választ adtak, azok a SIS II-t összetévesztették a hasonló elnevezés miatt az ISIS terrorcsoporttal. Ebből arra következtettem, hogy azoknál a megkérdezetteknél, akik ezt válaszolták, a különböző médiaeszközök által közvetített információ nem jól rögzült – akár kommunikációs zaj, zavar miatt – és ezért egymástól egészen különböző információk keveredtek össze egymással.

180

4. sz. táblázat: A lakossági kérdőív „Mit ért Schengeni övezet alatt?” kérdésére kapott egyéb válaszok listázása Összesen Kérdőív

Kérdésre adott válasz

sorszáma 1

12

Valamit eltöröltek

2

30

Kína

3

69

Határok elmosódnak

4

70

Egységes fizetőeszköz használata

5

75

Határövezet, ahova mi is tartozunk

6

82

Közös beutazási politika

7

96

Teljesen védett határ

8

134

Szabad helyváltoztatás lehetősége

9

141

Egységes határrendszer

10

142

Rendőri együttműködés

11

143

Átjárható határ, mert előtte nem volt átjárható

12

144

Személyek szabad mozgása

13

152

Nyitott határ

14

197

Személyek mozgása garantálva van

15

200

Személyek mozgása garantálva van

16

210

A szabad mozgást teszi lehetővé

17

239

Egyszerűbb határátlépés

18

240

Nyitott határ

19

242

Határőrizeti fogalom

20

253

Egyes EU tagállamok közötti szerződés, ahol a határon csak személyi ellenőrzés van

21

261

Románia szeretne a tagja lenni

22

312

Tanulta

23

313

Védettséget ad

24

315

Védettséget ad

25

343

Földrajzi hely

26

346

Már utazott ott

181

27

351

Biztonságot ad

28

354

Integráció129

29

355

Magyarország a külső Schengen határ, ami nm jó nekünk

30

379

Négy alapszabadság

31

380

Munkaerő szabadon vándorol

32

392

Négy alapszabadság

33

401

Egyesült Királyság

34

414

Schengen térségben kellene útlevél ellenőrzés

35

415

Szabad utazás

36

423

Személyivel lehet utazni

37

424

Szabad utazás

38

425

EU-ban szabad mozgás

38

430

Változtatás kell

40

434

Országok a tagja

41

436

EU + a nem schengen tagok

42

450

Bevándorlás

43

455

Négy szabadság és kulturált környezet

44

462

Biztonsági határ

45

468

Országok, amik a határt védik

46

474

Egyeztetni kell

47

477

Közép-Európa

48

480

Románia nem tagja

49

483

Tanult róla

50

484

Történelem

51

488

Nem nálunk kellett volna meghúzni a határt

52

498

A jobb élet reménye

53

500

A jobb élet reménye

54

522

Határvédelem az EU-n belül

55

549

Az EU-n belüli országok, amik ellenőrzés alatt állnak

56

556

Az EU-ban közös az ellenőrzés

Megjegyzés: Kértem a válaszadót, hogy fejtse ki mit ért az adott válasz alatt A Határőrség és a Rendőrség integrációját értette alatta. 129

182

57

557

Határátkelés

58

580

A külső határok megerősítése

59

587

Magyarország nem tudja az Eurót bevezetni

60

588

Magyarország védi a határt

61

590

Gazdasági térség

62

591

Vízumtérség Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.)

A 4. sz. táblázatot tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a válaszok önmagukban vizsgálva szinte mind helyesek. Azonban ha úgy végzem el a vizsgálatot, hogy tartalmukat tekintve a schengeni övezetre vonatkoznak-e, akkor egyértelműen azt az állítást fogalmaztam meg, hogy nem. Ezek a válaszok azt tükrözik, hogy a megkérdezett személyek tudnak valamint az EU-ról, de a tudásuk általános, már-már felületes. A válaszok azt tükrözik a számomra, hogy az EU részterületeiről nem rendelkeznek pontos információval, vagyis általánosságban tudnak magáról az EU-ról beszélni, a válaszok alapján azonban csak sejtéseik vannak. Az imént kifejtett gondolatmenetem számos érdekes társadalomtudományi kérdést vet fel egyúttal a kutatásomat új vizekre evezi. Olyan területeket érintő kérdésekről van szó, amikkel érdemes és kell foglalkozni. A vizsgálatomból ugyanis példának okáért nem derül ki, hogy a megkérdezettek miért rendelkeznek ennyire felszínes tudással az EU-ról. Valóban érdektelenek az őket körülvevő világgal szemben vagy talán annyira sok információ zúdul rájuk ebben az információs társadalomban, hogy már nem képesek nyomon követni miről mit hallottak, láttak vagy olvastak? Számos ehhez hasonló kérdést tudtam megfogalmazni, melyeket nem kívánok rendre felsorolni. Mégis elgondolkodtató, hogy miközben Magyarország az EU tagja a magyar lakosság tájékozatlan. Végül egy gondolatomat, egyúttal személyes tapasztalatomat130 kívánom még megosztani. Az elemzésekben nem térek ki arra, hogy a mintába került idősebb

130

A személyes megkérdezés egyik hozadékának tekintem.

183

korosztály – értem alatta az 55 évesnél idősebbeket – egyes tagjai némelyike a biztonsággal, a békével vagy a határok megnyitásával hozta kapcsolatba a schengeni térséget. Ez a társítás megítélésem szerint az általuk megélt világgal, politikai rendszerrel kapcsolatos. Éltük nagy részét a szocializmusban élték le és számukra a mai világ valóban a szabadságot hozta el. Azt tapasztaltam, hogy az ingerküszöbük a témával kapcsolatban alacsonyabb, mint a fiatalabbaké. A fiatalok számára természetes, hogy szabadon utazhatnak, nem minden esetben figyelnek fel a témába vágó hírekre és ezért ők tájékozatlanabbaknak tűntek. Olvasva a (3.1.) és (3.2.) kérdések kódolt válaszait, az egyes válaszkategóriákhoz tartozó számokat, százalékokat, igaznak tekintem a 4. hipotézisemet, miszerint a tájékoztatás tartalma és annak összetétele nem megfelelő.

13.6.3. A lakossági kérdőív elemzése második lépésben végzett szűrések mentén A lakossági kérdőív első lépcsős elemzése során kapott eredmények sejtették velem, hogy a mintát további feltételek, határozók mentén szűrjem tovább, mert az így kapott kisebb minták elemzésével újabb és releváns eredményeket kapok. Több változó mentén is végeztem második lépcsős szűrést. A következő feltételek megválasztásával végzett vizsgálatokat terveztem elvégezni, melyek közül csak azokat ismertetek, amelyek hozzáadott értékkel bírnak.131 -

Azoknak a megkérdezett civileknek a vizsgálata, akik hallottak a SIS II-ről;

-

A megkérdezett civilek neme szerint;

-

A megkérdezett civilek korcsoportja szerint;

-

A megkérdezett civilek legmagasabb iskolai végzettsége szerint.

A kérdőív második lépésben történt elemzésével kapcsolatban fontos megjegyeznem, egyúttal felhívnom az olvasó figyelmét arra, hogy miután a véletlen mintavétel módszerét választottam, például a nemek aránya nem azonos, tehát nem 50% – 50%, A most következő alfejezetekben előfordul, hogy a szűrések nem a felsorolás szerint kerülnek bemutatásra, aminek oka az, hogy esetenként előre vettem egyes szűréseket, hogy a gondolatmenetemet ne szakítsam meg. 131

184

így az egyes kategóriák, amiket a soron következő alfejezetekben kaptam, inkább csak utal egyes trendekre.

13.6.3.1. A lakossági kérdőív vizsgálata azok körében, akik hallottak a SIS II-ről A teljes minta második lépésben elvégzett vizsgálatakor leválogattam a 600 kérdőívből azokat a kérdőíveket, amelyeknél a válaszadó azt állította, hogy ismeri a SIS II-t és a kérdőív III. blokkjában szereplő (3.1.) kérdésre is válaszolt. A szűrés eredményeként kaptam a korábbi alfejezetben részben már ismertetett 192 főből álló mintát. Erről a mintáról az előzőeken túl a következő vizsgálatokat végeztem el és. 

Azok a „civilek”, akik hallottak a SIS II-ről, nemük szerinti bontásban

A minta a nemek bontásában úgy néz ki, hogy 108 a nő és 84 a férfi. Ebből csupán azt a kijelentést tudom tenni, hogy a megkérdezett nők informáltabbak SIS II témakörben. Mivel a kérdőívem elemszáma Magyarország lakosságához mérten nem nagy, túlzás lenne ezt a kijelentésemet a teljes magyar lakosságra kiterjeszteni. Azonban az arányszámból kikövetkeztettem egy feltételezést. A kapott eredmény alapján nem zárom ki, hogy azért több a nők száma, mert a megkérdezettek nők körében nagyobb lehetett a válaszadási hajlandóság és esetenként egy-egy megkérdezett férfi röviden nemmel válaszolt, hogy hamar befejezhesse a válaszadást. Ez részemről csak egy feltételezés, ennek igazolása a kérdőív alapján lehetséges. A kapott eredmény utalhat arra is, hogy a nők a különböző társas érintkezések alkalmával – értem alatta barátokkal történő találkozás, munkahelyi beszélgetés – aktívabbak, közlékenyebbek, mint férfi társaink. Ez az állításom is csak feltételezés, de elfogadható, mint ésszerű magyarázat. 

Azok a „civilek”, akik ismerik a SIS II-t, korcsoport szerinti bontásban

A soron következő 36. sz. ábra mutatja a mintában maradt 192 válaszadó korcsoport szerinti megoszlását. 185

36. sz. ábra: A megkérdezett "civilek" - akik ismerik a SIS II-t - korcsoport szerinti megoszlása

A megkérdezett "civilek" - akik ismerik a SIS II-t korcsoport szerinti megoszlása 35

29

n=192 (fő)

30 25 18

20

18

15

21

24 18

18 10

10

10 5

3

10

7 2

3

1

0

(korcsoport) Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A grafikonon jól lehet látni, hogy a válaszadók többsége 20 évesnél idősebb és még nem töltötte be az 56. életévét (A 192 fős mintából 146 fő, azaz 76%-a). A kapott eredményből arra következtettem, hogy többnyire azok nyilatkoztak úgy, hogy ismerik a SIS II-t, akik a felsőfokú tanulmányaikat végzik, azt éppen befejezték vagy aktív dolgozók. Vagyis a válaszadók többségére jellemző az aktív társadalmi érintkezés, egy vagy akár több kisebb – nagyobb közösség tagjai. „A csoportlélektan neves alakja, Jacob L. Moreno szerint a csoport összekötő láncszem az egyén és a társadalom között, vagyis az ember alapvető létformája a csoportos lét.” (Fodor – Kriskó, 2014., 434. o.) Ennek azért van szerintem jelentősége, mert a megkérdezettek feltételezhetően a közösségeik tagjaival beszélgetnek, így egymással információt cserélnek ki, aminek eredményeként tudáshoz jutnak. Egy egészen egyszerű hétköznapi példája ennek, ha nyáron megosztják egymással a tervezett nyaralásuk úti célját, majd ennek a témának kapcsán szóba kerülhet az elutazás feltétele, például: milyen okmánnyal lehet utazni, kell-e vízum, esetleg megbeszélik, hogy mi a SIS II. Első olvasatra talán

186

jelentéktelennek tűnhetnek az ilyen és ehhez hasonló kommunikációs helyzetek. Mégis azt állítom, hogy az így átadott információt hitelesnek fogja ítélni az információt kapó fél, aminek egyszerű magyarázata többek között a pozitív csoportkohézió, ami „… alapvetően nyíltságra és őszinteségre épít.” (Fodor – Kriskó, 2014., 435. o.). Feltételezhető, hogy a csoport(oka)t, ahova az adott személy tartozik, a csoporttagok egymáshoz való jó összeillése jellemez. Az egyén magától választja az adott csoporthoz való tartozást (hasonló érdeklőséi kör, társadalmi státusz stb. okán) és a csoport is befogadja őt, tehát kölcsönösen döntenek a hovatartozásról. Természetesen van olyan csoport is, amiben a csoportos és közös teljesítmény, más szóval a csoportos IQ érdekében működnek közre a csoporttagok, ilyen pl. a munkahely. 

Azok a „civilek”, akik ismerik a SIS II-t, legmagasabb iskolai végzettségük szerinti bontásban

Indokoltnak láttam iskolai végzettség szerint is megvizsgálni a mintát. Ezt mutatja a 37. sz. ábra. A vizsgált minta iskolai végzettség szerint csoportosítva a kutatási témámat tekintve releváns és járulékos információval bír. A grafikon adatait leolvasva megállapítottam, hogy többségében a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők ismerik a SIS II-t. Százalékban megadva: a 192 fős minta 68,23 %-a főiskolát vagy egyetemet végzett.

187

37. sz. ábra: A megkérdezett "civilek" - akik ismerik a SIS II-t - legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása

A megkérdezett "civilek" - akik ismerik a SIS II-t legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása 131

140

n=192 (fő)

120 100 80 60

48

40 20

9

4

0

8 általános

középfok felsőfok (iskolai végzettség)

PhD

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A magas százalékszámra tekintettel, a kapott eredmény magyarázata további elemzést kívánt. Indokoltam tartottam a 192 fős minta harmadik lépcsős szűrését úgy, hogy leválogattam a mintából azokat, akik felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, korcsoportra szűrtem őket és így kaptam meg a 38. sz. ábrán látható grafikont.

188

38. sz. ábra: Azok a megkérdezett, felsőfokú végzettséggel rendelkező "civilek" - akik hallottak a SIS II-ről - korcsoport szerinti megoszlása Azok a megkérdezett, felsőfokú végzettséggel rendelkező "civilek" - akik hallottak a SIS II-ről - korcsoport szerinti megoszlása 25

23 20

20

n=131 (fő)

16

17

15 12

13

10 7

5

4

7

4

3

2

2

1

0 20-25 26-30 31-35 36-40 41-45 46-50 51-55 56-60 61-65 66-70 71-75 76-80 81-85 86-90 (korcsoport)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A grafikon szerint a legtöbben középkorúak, akikről feltételezhető, hogy dolgoznak és utaznak külföldre. Visszautalnék a korábban már kifejtett gondolatmenetemre, miszerint azok ismerik a SIS II-t, akik főiskolán, egyetem tanulnak vagy aktív tagjai a munkaerőpiacnak. 

A megkérdezett „civilek” – akik hallottak a SIS II-ről – életkor és nemük szerint

Az előbb ismertetett vizsgálatokat követően szerettem volna tudni, hogy hogyan alakul azok száma életkor és nem szerint együütesen, akik hallottak a SIS II-ről. Ezt mutatja a soron következő 39. sz. ábra.

189

39. sz. ábra: A megkérdezett „civilek” – akik hallottak a SIS II-ről – életkor és nemük szerint A megkérdezett "civilek" - akik hallottak a SIS II-ről - életkoruk és nemük szerint 20

19

18 16 14

14

14

13 12

12

fő

12 10

10

99

10

9

férfi (n=84)

8

nő (n=108) 6

6

6

5 4

4

6

6

55 4

4

3

3 2

2

1 0

1 0

0

0

0

korcsoport

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) Az ábrán szereplő grafikont tanulmányozva azt állapítottam meg, hogy azok a nők, akik tudták mi a SIS II, korukat tekintve többnyire 20 és 55 év között vannak, illetve hangsúlyosan szerepelnek azok, akik a 36-40 korcsoportba esnek. A férfiak esetében is a nőkéhez hasonló eredményt kaptam, azonban esetükben nem született olyan korcsoport sem, ahol a számuk kimagasló lenne. A vizsgálat azzal a járulékos információval bír, hogy ez a célcsoport, mint aktív kereső több pénzt tud költeni külföldi utazásra vagy a munkájuk miatt utaznak külföldre és így tisztában vannak azzal, mi a SIS II feladata, célja. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy már találkoz(hat)tak vele. Érdekes területnek ígérkezett annak vizsgálata is, hogy aki ismeri a SIS II-t, mit tud a schengeni térségről. A két változó közötti kapcsolat számos információval 190

szolgálhat. Mivel a SIS II a schengeni térség része, azzal a feltételezéssel éltem a kérdőívezés elején, hogy aki ismeri a SIS II-t, az tudja azt is, hogy mi a schengeni térség lényege. Ezt mutatja a 40. sz. ábra. 40. sz. ábra: A megkérdezett „civilek” – akik ismerik a SIS II-t – mit tudnak a schengeni térségről

n=192 (fő)

A megkérdezett „civilek” – akik ismerik a SIS II-t – mit tudnak a schengeni térségről 40 35 30 25 20 15 10 5 0

36 36

38

19 20

19 12

19 12 11

10 6

3

3

0

2

(kódolt válszok) Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.)

13.6.3.2. A lakossági kérdőív vizsgálata nemek szerinti bontásban A kutatás szempontjából releváns eredményt kaptam azáltal, hogy azokat, akik hallottak a SIS II-ről, a nemek szerint két alcsoportra bontva vizsgáltam tovább. Az így kapott két csoportot egymáshoz viszonyítva néztem meg. A szűrés a következő eredményeket adta.

191



A megkérdezett „civilek” – akik hallottak a SIS II-ről – iskolai végzettségük és nemük szerint

Ahogy írtam már, a nemek aránya nem azonos a teljes mintában, ezért arra számszaki következtetéseket nem fogalmazok meg, inkább trendeket jeleznek a grafikonok. 41. sz. ábra: A megkérdezett "civilek" - akik hallottak a SIS II-ről - iskolai végzettségük és nemük szerinti bontásban A megkérdezett civilek - akik hallottak a SIS II-ről - iskolai végzettségük és nemük szerint 80

72

70 59

60

fő

50 40

férfi (n=84)

31

30

10

nő (n=108)

17

20 6

3

2

2

0

8 általános

középfok felsőfok iskolai végzettség

PhD

(Forrás: Saját szerkesztés, 2016.) A kapott eredményt tovább szűrtem és megnéztem, hogy a felsőfokú végzettséggel bíró válaszadók melyik korcsoport(ok)ba esnek. Azt az eredményt kaptam, hogy 86,11%-uk 25-55 év között van132. 

Hol hallottak a SIS II-ről nemek szerinti bontásban

Érdekes eredményt kaptam arra a kérdésre, amikor a következő vizsgálatot végeztem el. Az alapsokaságot továbbra is azok képezték, akik hallottak a SIS II-ről, ethát Tekintettel a disszertáció engedélyezett terjedelmére, eltekintek ennek grafikus ábrázolásától. 132

192

n=192.. Az alapsokaságot bontottam a nemek szerint nőkre és férfiakra, majd az így kapott kettő alcsoportnál külön-külön megnéztem, hogy hol hallottak róla, majd a kapott válaszokat összehasonlítottam nemek szerinti bontásban. Ezt mutatja a 422 sz. grafikon. 42. sz. ábra: A megkérdezett "civilek" hol hallottak a SIS II-ről kérdésre adott válasza nemek szerinti bontásban

(fő)

A megkérdezett "civilek" hol hallottak a SIS II-ről kérdésre adott válasza nemek szerinti bontásban 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

44 41

38

27

36 31

39

25 21

17 16 13

férfi (n=84)

9

nő (n=108)

6 2

22

2

4

(Forrás: Saját szerkesztés, 2016.) A kapott eredmény kiértékeléséhez segítségül hívtam és tanulmányoztam a KSH 2013. júniusban „Kulturálódási szokásaink, A lakosság televíziózási, olvasási jellemzőinek vizsgálata az időmérleg-felvételek segítségével” címmel készült felmérést, amiben többek között részletesen olvashatunk arról, hogy a nők és a férfiak televíziózási, rádiózási és olvasási szokásai milyen eltéréseket mutat. A KSH jelentésében az olvasható, hogy a 15–74 éves közötti népesség a szabadidős tevékenységek közül a televíziózásra fordítja a legtöbb időt. Az imént ismertetett grafikonomban is a televízió áll az első helyen, azok a nők és férfiak, akik hallottak a

193

SIS II-ről és tudják mi az, első helyen a televíziót jelölték meg, mint információforrás. Az internet mindkét nemnél magas százalékponttal szerepel, ami azért nem váratlan eredmény, mert a végeredményként kapott sokaság, amit a grafikon ábrázol, azokban a korcsoportban szerepel, akik már ismerik az internetet, továbbá ahogy korábban már írtam, aktívak a munkaerőpiacon, vagyis keresőképesek és feltételezhető, hogy a munkájukhoz napi szinten és rutinosan használják az internetet. Szembetűnő különbség, hogy amíg a nők többsége a munkahelyen értesült a SIS IIről, addig a férfiaknál a munkahely csak a negyedik helyen áll. Az eltérés oka lehet például az, hogy a nők közlékenyebbek. A nők feltételezhetően a munkahelyükön is aktív részesei a csoportnak, az ottani közösségnek. Ezzel szemben a férfiak a munkahelyükön valószínűleg kevésbé intenzív társadalmi életet élnek. Nem várt eredménynek tekintem a rádió kategóriára kapott eredményt, ugyanis a kutatást megelőzően azt az eredményt reméltem majd kapni, hogy többnyire a nők lesznek azok, akik rádión hallottak a SIS II-ről. Feltételezésem alapját Szabó röviden megfogalmazza, aki a következőt írja a szakdolgozatában: „A rádiózás sajátos szerepet tölt be az emberek életében: mivel a hallgató nincs helyhez kötve – mert például otthon és autóban is élvezheti az adást – a műsor gyakorlatilag bárhol eljuthat a fogyasztóhoz.” (Szabó V., 2007., 12. o.) Ebből én arra következtettem, hogy a mintámban megkérdezett nők pl. a házimunka elvégzése közben hallgatnak rádiót. Ez a feltételezésem hibás volt.

13.6.3.3. A lakossági kérdőív vizsgálata életkor szerinti bontásban 

Aki hallott a SIS II-ről, korcsoport szerint hol hallott róla

Ezzel a szűréssel tudom igazolni a disszertációmban megfogalmazott 3. hipotézis tartalmát. Továbbá a lakossági kérdőívezés elemzésének egyik legérdekesebb lépése volt az életkor szerinti vizsgálat.

194

Amikor a népesség összetételének jellemzőire irányul egy kutatás, akkor annak egyik komponense a korösszetétel, korfa. Kutatásomat tekintve a korcsoportok vonatkozásában kapott eredményt hard tényezőnek tekintem, vagyis adottság, a változtatására nem vagyok, nem lehetek kihatással. Ennek jelentőségére az életkor szerinti szűrés végén kívánok kitérni. Elfogadom, hogy „Az öntörvényű demográfiai mozgások egyike a korösszetétel változása.” (Hablicsek – Pákozdi, 2004., 1. o.) A jelen pontban vizsgált kérdés, azaz azok a megkérdezett „civilek”, akik hallottak a SIS II-ről, hol hallottak róla korcsoport szerinti bontása indokolja az olyan publikációk tanulmányozását, amik a közelmúlt magyarországi médiafogyasztási szokásait vizsgálja. Szép számmal akad ilyen tanulmány, én közülük a KSH 2014. szeptemberben „Infokommunikációs (IKT-) eszközök és használatuk a háztartási, a vállalati (üzleti) és a közigazgatási szektorban, 2013” címmel és a 2013. júniusban „Kulturálódási szokásaink A lakosság televíziózási, olvasási jellemzőinek vizsgálata az időmérleg-felvételek segítségével” címmel megjelent jelentéseit vettem alapul az összehasonlítás céljából. Választásomat az alábbi érveléssel támasztom alá: 1. A kérdőívezést 2014. évben végeztem. A KSH dokumentumaiban olvasható eredmények igaz, hogy a 2013. évre vonatkoznak, a kutatásom időpontjához viszonyítva eltelt időszakot nem tekintem hosszú távúnak. 2. A KSH kiadványa releváns és azt szakmailag meglapozottnak tekintem. A 43. sz. ábra azt mutatja, hogy a megkérdezett „civilek” (akik hallottak a SIS II-ről) válasza életkoruk szerint a 'Hol hallott a SIS II-ről?' kérdésre hogyan alakul.

195

43. sz ábra: A megkérdezett „civilek” (akik hallottak a SIS II-ről) válasza életkoruk szerint a 'Hol hallott a SIS II-ről?' kérdésre A megkérdezett „civilek” (akik hallottak a SIS II-ről) válasza életkoruk szerint a 'Hol hallott a SIS II-ről?' kérdésre 25

N= 192 (fő)

20

15

30 évesig (n=39)

40 évesig (n=50) 50 évesig (n=42)

10

60 évesig (n=28) 70 évesig (n=20)

5

80 évesig (n=9) 95 évesig (n=4)

0

(hol hallott róla)

Forrás: (Saját szerkesztés, 2016.) A kutatásom is azt az eredményt hozta, amit Desszert is kijelent, vagyis „… a 18-59 évesek, akik különösen aktív médiafogyasztónak tekinthetők, …” (Desszert, 2014.). „Korunk kultúrája a képernyő kultúrája.” „Az utóbbi évtizedekben – beleértve a 2009/2010. évi időmérleg-felvétel adatait is – a legnagyobb időigényű szabadon végezhető tevékenység a televíziózás volt. A 10–84 éves népesség körében még mindig a tévézésé a meghatározó szerep, átlagosan napi 139 perccel.” (KSH, 2013., 9. o.) A grafikon első oszlopa a megkérdezettek TV nézésre vonatkozó válaszát ismerteti, ami korcsoportra bontva is a legtöbb választ tartalmazza. Érdekesség, hogy van egy kivétel, mondhatni kakukktojás, az 40 – 50 éves korosztályban az internet nagyobb arányban szerepel. A grafikonon jól látni, hogy az internet a második legpreferáltabb kommunikációs eszköz. A világhálón a legtöbbet a 30 és az 50 év közötti korosztály informálódik, aminek egyik oka az lehet, amit a disszertációban már korábban kifejtettem, azaz aktív szereplői a munkaerőpiacnak.

196

A munkahely mutat még magas számokat, azonban ezt előzőleg már említettem, itt nem kívánom újra részletezni. Ha a kiindulási pontunk a megkérdezettek életkora, akkor azt látjuk, hogy többnyire a 30-tól 60 éves korosztályba esnek azok, akik a televíziót vagy az internetet jelölték meg. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ez a korosztályt leginkább ezzel a 2 kommunikációs eszközzel sikerült megszólítani. Vagyis egy újabb tájékoztatási kampánynál célszerű e 2 kommunikációs eszközre nagyobb hangsúlyt fektetni. Érdekes, hogy az 50-es korosztály szép számban jelölte meg a rádiót is, aminél én előzetesen azt feltételeztem, hogy a jóval idősebbek preferálják. Erre vonatozó magyarázatot a kutatásom nem tud adni. Amit még érdemes megemlíteni, az a 30 és 40 körüli korosztály. Ők ugyanis megnevezték a tanulmányaikat (is), mint az információszerzés egyik módját. Az eredmény alapján célszerű az oktatást is felvenni a tájékoztatás eszközeinek a listájára. Tekintettel arra, hogy az oktatás során átadott információ közvetlen kommunikációval történik és a hallgatóságnak lehetősége van reflektálni, azaz visszacsatolni a kapott információra, a jövőbeni tájékoztatás egyik kulcselemének tekintem ezt. További járulékos előnye, hogy hatékony és egyidejűleg eredményes. Összességében megállapítom, hogy a válaszok alapján a lakossági tájékoztatás során alkalmazott kommunikációs eszközök közül keveset neveztek meg a válaszadók, ami arra utal, hogy egyes kommunikációs eszközök eredményessége megkérdőjelezhető, azok megválasztása nem kielégítő. Tehát igazolva látom a 3. hipotézisemet, miszerint a tájékoztatáshoz megválasztott eszközök nem hozták meg az elvárt eredményt, azok nem kellő körültekintéssel lettek megválasztva.

197

13.7. A lakossági kérdőívezés eredményének összegzése 

Az észrevételim összesítése

A lakosság körében végzett kérdőíves felmérést összességében hasznosnak és eredményesnek ítélem. Kutatásomhoz nélkülözhetetlen információkkal szolgált, egyúttal igazolta a hipotéziseimet. A felmérés összegzéseként csak és kizárólag a 600 fős mintát alapul véve az alábbiakat állapítom meg: -

A lakosság nem elhanyagolható, de mégsem elégséges része rendelkezik információval arról, hogy mi a SIS II, de számuk a megkérdezésbe bevont mintát alapul véve nem elég nagy.

-

Aki tudja mi a SIS II, az jellemzően általános, átfogó képpel rendelkezik róla és emiatt kissé felhígul a birtokában lévő tudás. Összefoglalva: homályosak az információik.

-

Megállapítottam, hogy a lakossági kérdőívemben rákérdezett változók közül a nemhez képest erősebb magyarázóerő tulajdonítható az életkornak és a legmagasabb iskolai végzettségnek.

-

Ezt

a

megállapításomat

igazolta

annak

vizsgálata,

hogy

milyen

kommunikációs eszközök juttatták el a megkérdezettekhez a SIS II-re vonatkozó információkat. -

A mintát nézve a következő csoportok tudnak leginkább a SIS II-ről: - a korcsoport szerinti bontásban a legtöbben a 30-as korosztály és a középkorúak, tehát a 40 és 50 év körüliek; - legmagasabb iskolai végzettség szerint meghatározó azok száma, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek;

198

-

A SIS II-ről többnyire a televízióban, az interneten, a munkahelyen, a rádióban és az újságban kaptak tájékoztatást.

-

Ebből a munkahelyet, mint a tájékoztatás egyik fórumát / helyszínét nem várt eredmények tekintem. Mégis igazolja azt, hogy az emberek csoportokhoz tartoznak, a csoportokban pedig kommunikálnak. Az utóbbi azt bizonyítja, hogy a társas érintkezéseknek hírszerző képessége van, nem szabad elhanyagolni, jelentőséggel bír.

-

Aki tudta mi a SIS II, többnyire tisztában volt a schengeni térséggel is, de ez fordítva már nem állapítható meg. Továbbá megállapítottam, hogy azok voltak a leginkább tájékozottak, akik a téma egészét átfogó módon ismerték.

199

„A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni.” (Cesare Beccaria)

14. Javaslatok a kapott eredmények alapján

14.1. Javaslat elméleti síkon A magyar lakosság tájékoztatása a SIS II-ről nagy szakértelmet és több szakma szakemberének az összehangolt, egyúttal

egyetértésen alapuló együtt- és

közreműködését igényli. A „nyilvánosság dimenzióit” (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 27. o.) kell definiálnunk a téma vonatkozásában. „A szabad kommunikáció jogával kapcsolatban nem lehet semmiféle tiltás.” (Mattelart, 2004., 154. o.) Olyan korlátokat kell leépíteni, mint például az információdömping jelensége és a gyakran passzív befogadó jelenléte. A marketingesek körében jól ismert jelenséget, amikor a fogyasztókat reklámhegyekkel beborítja a piac és a fogyasztó már képtelen szűrni az üzenetet, át kell törni. Az információdömpinget képtelen a mai kor embere kezelni, többek között ezért is szelektál. Ezen túlmenően az ingerküszöb is magasabb, nem igazán érzékeny és fogékony adott információkra. Fontos feladat átjutni az áttörhetetlennek tűnő reklámhegyen, hogy a fogyasztó, nevezetesen a lakosság felfigyeljen az üzenetre. Mindezt hogyan érhetjük el? Kiindulási pontunk, hogy a megfelelő tartalom a megfelelő személyeknek a megfelelő formátumban, a jó kommunikációs csatornán és a megfelelő időben jusson el. (Bauer – Lasinger, 2014.) Véleményem szerint a SIS II-ről szóló tájékoztatásnál 200

az eszközoldalú megközelítés (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013.) nem jó választás, az továbbra is passzív közönséget eredményez. A kommunikációs szakemberek állítják, hogy a lakosság, mint fogyasztó, illetve fogyasztói csoport nem létezik, pontosabban nem értelmezhető. Elengedhetetlen a lakosság fogyasztói csoportokra bontása, a célirányos szegmentálás és azok nagyon célzott megszólítása. Azonban még ez sem elég, ugyanis ha megtörtént a szegmentálás, egyenként és alaposan kell megismerni, már-már feltérképezni a célcsoportokat

annak

érdekében,

hogy kiderüljön,

milyen

kommunikációs

csatornákon és 365ᵒ-ban lehet eredményesen megszólítni őket. Dr. Jenei Ágnessel, a kommunikációelméletben jártas szakemberrel beszélgettem a kutatási témámról és ő röviden annyit mondott, hogy egy közösséget a kommunikáció tart össze. A kommunikációelmélet és információs technológia témakörökben íródott szakirodalmak is szinte kivétel nélkül említést tesznek, az un. „információs szükségletről”. (Bloomfield – Coombs – Knights – Litter, 2000., 99. o.) Az információs szükséglet koncepciójának lényege röviden az, hogy az információátadás folyamatának a fogadó oldalát is meg kell vizsgálnunk. Ez a vizsgálat több lépésből áll. Az első az alapsokaság célcsoportra bontása. Ennek előszobája

az,

hogy

átgondoljuk,

milyen

paraméterek

mentén

kívánunk

célcsoportokat, célpiacokat generálni. Az így kapott célcsoportoknál egyenként érdemes feltérképezni, hogy aki az információ címzettje, az nyilatkozzon arról, hogy miről és milyen információt és hogyan kíván kapni. Ezzel növelhető az információ célba jutásának eredményessége és csökkenthető a folyamatban ott rejlő szakadék. Eredményre

vezető

lehet

a

véleményvezérek

felkutatása

is,

mert

„A

tömegkommunikációs eszközök ingerei nem közvetlenül jutnak el a hallgatóság nagy részéhez,

hanem

az

úgynevezett

„vélemény-vezérek”

(opinion

leaders)

közvetítésével, …” (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 278. o.) A SIS II tájékoztatása esetében is igaz ez.

201

Következő lépésben célszerű számba venni, hogy milyen tájékoztatási módszerek vezet(het)nek eredményre úgy, hogy minden szóba jöhető és célra vezető kommunikációs csatornát számba veszünk. Meg kell vizsgálni, hogy a különböző embercsoportokat, csoportosulásokat milyen médiumon keresztül lehet elérni és megszólítani. Ehhez többek között nézni kell a következőket: -

Nem árt hálózatkutatást végezni, ami rávilágíthat arra, hogy adott személyek hol és kivel, milyen formában állnak kapcsolatban és milyen intenzitásúak ezek a kapcsolatok. A kulcsemberek fezzel is elfedhetők lesznek.

-

Néznünk kell az egyes kommunikációs- és médiafogyasztási szokásokat, amelyek eredményeként több, esetenként egymásba érő halmazt kapunk.

-

Mivel egymástól különböző célcsoportokról beszélünk, lingvisztikai szempontból is eltér(het)nek azok. Az üzenet tartalmának a nyelvezete, szókincse igazodjon a célcsoportéhoz. A cél, hogy új jusson el az üzenet tartalma, hogy azt megértik és értelmezni tudják a címzettek. Tehát jól (be)csomagolva kell az üzenetet átadni.

-

Az információ tartalmára hasonló illeszkedési terv szükséges. A generációs különbségek mellett nem mehetünk el, a generációs szakadékkal foglalkozni kell, nem megengedett az azonos tartalmú tájékoztatás.

-

Figyelni kell az átadásra szánt információ minőségére. McQuail az információ kettős követelményéről ír, aminek egyik komponense éppen az, hogy a társadalom tájékozott legyen. (McQuail, 2003.)

-

Elemezni kell a társadalmi kultúrát és annak viszonyát a kommunikációhoz, mert az például meghatározhatja a különböző kommunikációs eszközök lakossági felhasználásnak az intenzitását. Az IT rendszerek használata nagyon jó példája ennek.133

„S mivel az információ (és az információ „építőkockáiból” felépülő bonyolultabb ismeretek és tudások) termelője és hordozója az emberi fő, a mobilitás kora újkori világa egyúttal az információáramlás új csatornáinak a világa is.” (Z. Karvalics – Kiss, 2004., 8-9. o.)

133

Részletesen olvashatunk erről (Budai – Vajkai, 2014) cikkében.

202

Arra vonatkozó elemzést is kell végezni, hogy mikor és milyen időtartamban kerüljön átadásra az üzenet. Az időtartam azonban tág fogalom. Vizsgálni kell: -

az üzenet hosszát;

-

melyik napszakban érdemes eljuttatni az üzenetet;

-

hányszor jutassuk el az üzenetet, mi legyen a kibocsátás gyakorisága.

A kérdések megválaszolása és a vizsgálatok lefolytatása után jöhetnek a kreatívok, akik aztán a gyakorlatba átültetik a tájékoztatást. Összességében elengedhetetlen a kommunikációs és rendészeti szakemberek támogató háttérmunkája. A kutatás

elindítható,

kiegészíthető

más társadalomtudományokkal

is. A

pszichológia például számos elemével járulhat hozzá az eredményes tájékoztatáshoz. Javaslom a kontrollhely134 (locus of control – LC) elmélet alkalmazási lehetőségét átgondolni. Többek között Rosta és Tomka is erről ír. (Tomka – Rosta, 2010.) Javasolt sorra venni a kommunikációs piramist alkotó kommunikációs hálózatok elemeit, amit könyvében ismertet McQuail. Felhívja a figyelmet, hogy a kiválasztott kommunikációs hálózat, amit majd a gyakorlatban is alkalmazni kívánunk, képes legyen biztosítani az aktív üzenetáramlást és üzenetcserét. (McQuail, 2013.) Az aktív jelző nagyon fontos, ez teszi lehetővé az üzenet címzettjének a visszacsatolás lehetőségét, ami szerintem lehet egy rövid kiegészítés vagy kérdésfeltevés. Ezeken felül az eredményességet tovább csökkentő tényezőnek tekintem, hogy a tájékoztatás egyik gerince, nevezetesen az EU által kiadott, a tagállamok nyelvére lefordított plakát - ami a hatékonyság követelményét maximálisan kielégíti – a tagállamok kultúrája, nyelvezete vagy éppen kommunikációs szokásai és a különböző társadalmi csoportosulások meghatározó jellemzőit nem vette figyelembe. „Az alapmodell „kontrollhely-elmélet” néven vált ismertté a magyar szakirodalomban, és az egyén azon meggyőződését fejezi ki, hogy mennyiben tekinti élete eseményeinek befolyásolását saját hatalmában levőnek: amennyiben úgy érzi, ő maga befolyással bír, az belső kontroll; ha az eseményeket saját hatókörén kívülinek véli, melyekre nincs befolyása saját viselkedésének, a vele történteket más személyek vagy külső események alakítják, akkor az egyén jellemzően külső kontrollal rendelkezik.” (Berend – Kotosz, 2012., 425. o.) 134

203

Igaz, hogy létezik európai kultúra, de jelen esetben szignifikáns különbségek vannak a tagállamok kommunikációs kultúrái között.

14.2. Javaslat gyakorlati oldalon135

Mielőtt röviden a teljesség igénye nélkül papírra vetem gondolataimat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne növelni a SIS II-ről szóló lakossági tájékoztatás hatékonyságát és eredményességét, szeretnék átfogó képet adni az RRI-n végzett SIS II vonatkozású tájékoztatásról, amiről azt kell tudni, hogy az EU által meghatározott tartalommal bíró feladatokat végezte a központilag meghatározott határidőkben.

14.2.1. Röviden az RRI-n a SIS II bevezetésekor végzett lakossági tájékoztatásról Az RRI kommunikációs tevékenységét, mint a Rendőrség egyik szervezeti egysége, a Rendőrségre érvényes jogszabályok értelmében végzi, végezheti. A SIS II bevezetéséhez EU szinten előírt tájékoztatás menetét az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ SIRENE Iroda helyettes vezetője Csiginé Hajós Krisztina r. százados asszony 2014. szeptember 12én személyes konzultáció keretében a rendelkezésemre bocsátotta. A tájékoztatás a következő – legfontosabb – feladatokat írta elő: -

A sajtóközlemény kiadása;

-

A közlemény megjelentetése a www.kormany.hu honlapon;

-

A SIS II poszter (lásd 44. sz. ábra) és brosúra sokszorosítását követően azok eljuttatása majd kihelyezése a schengeni küldő határátkelőhelyeken, a külképviseleteken és a BÁH ügyfélforgalomnak nyitott helyiségeiben.

135

Javaslataimat a Rendőrségre tekintem érvényesnek.

204

44. sz. ábra: A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren kihelyezett poszter

Forrás: (2014. ősszel a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren készített saját fénykép.)136 Az RRI a Rendőrség részeként elvégezte az előírt tájékoztatást. Az egyes részfeladatok elvégzésének módja és maga a végrehajtás nem kaphat kritikát. A szervezet egésze teljesítette az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletének vonatkozó előírását. Az RRI-n végzett mélyinterjú és kérdőíves felmérés nagyon jól visszaadta a következő ábrán látható, a Rendőrség, így az RRI kommunikációs rendszerét ismertető 45. sz. ábra legfontosabb elmeit, azok kivétel nélkül meg lettek nevesítve.

136

A plakát A3-as méretben a 4 sz. mellékletben szerepel.

205

45. sz. ábra: A Rendőrség kommunikációs rendszere

Forrás: (Cserép – Molnár, 2012., 12. o.) Az ábrát tanulmányozva a SIS II tájékoztatása szempontjából a következőket állapítottam meg: 

A kommunikáció dimenziója mentén - Az RRI, mint szervezeti egység a kommunikáció két dimenziójának irányába aktív tájékoztatást végzett. - A belső kommunikáció esetében disszertációmban a kutatási témából adódóan nem tértem ki a szervezeti kommunikációra. - A külső kommunikáció legfontosabb elemei a poszter (lásd. sz melléklet) és a brosúra. Ezt az RRI vezetése is megerősítette.



A kommunikáció fajtája szerint -

A szervezeti egység belső kommunikációját tekintve az egyik legnagyobb erősségének azt tekintem, hogy közvetlen és kétirányú.



A kommunikáció csatornája szerint

206

-

A

kommunikáció

egyenértékűnek

csatornái

tűnik

a

közül szóbeli

az

írásbeli

kommunikációval

kommunikáció,

amit

szintén

pozitívumnak könyvelek el. -

A

szóbeli

kommunikáció

a

társas

érintkezéseknek

formájában

realizálódik, aminek hírszerző képessége van. Összességében megállapítom, hogy a fentiekben nevezett pozitívumok ellenére az eddig alkalmazott kommunikációs módszerek és –csatornák nem váltottak ki igazi ingert a célközönség tagjaiban. A lakossági kérdőívezéssel kapott összeredmény azt mutatja, hogy csak kevesen tudják mi a SIS II és a schengeni térségről is pontatlan a tudásuk. Mindezek nem róhatóak fel a lakosságnak, azonban a tudatlanságuk nem mentesíti őket a felelősség alól, így például nem viheti külföldre egy szülő gyermekét érvényes személyi azonosság igazolására alkalmas okmány nélkül. Disszertációmban éppen ezért röviden és a teljesség igénye nélkül ismertetem a szóba jöhető megoldásokat és az oda elvezető (elméleti) útvonalat.

14.2.2. A gyakorlati megvalósításra javaslatok Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete rendszeres tájékoztatást ír elő a tagállamok számára, elengedhetetlennek tartom annak a vizsgálatát, hogy: -

az eddig alkalmazott tájékoztatási formák eredményessége hogyan növelhető;

-

másrészt milyen más eszköz segítségével lehet(ne) eredményesebben kommunikálni a SIS II-t.

Mielőtt újabb tájékoztatási kampány indul, az alábbiakat javasolt tenni: -

Amennyiben létezik akár nemzetközi szinten hasonló témakörben végzett lakossági kutatás és annak eredményeként hozott kiigazító intézkedés, úgy azokat tanulmányozni, a lehetőségekhez mérte, igazodva a sajátosságokhoz, adaptálni kell.

207

Ha léteznek kohorsz-vizsgálatok137, akkor azok akár kiindulási alapul is

-

szolgálhatnak. Nagy léptékű kutatás elvégzése, ami jó, ha az általam összeállított kérdőív

-

kérdésein felül a lakóhelyre és a foglalkozásra vonatkozó kérdéseket is tartalmaz. 

A Rendőrségnél

A tájékoztatásban érintett közigazgatási szervezetek, így a Rendőrség és az RRI is több kommunikációs csatornából is választhat. Ezek közül én a közszolgák által végzett tájékoztatást helyezem első helyre. „… a bürokraták138, vagy menedzserek több információval és szaktudással rendelkeznek, mint megbízóik – a politikusok, a lakosság vagy a részvényesek.” (Rosta, 2012., 50. o.) Érdemes a közigazgatási szervezetek belső életében is vizsgálódni, hogy hogyan lehetne a front office vonalon növelni a tájékoztatás eredményességét.139 A Rendőrség vonatkozásában nagyon hasznosnak ítélem azt a felmérést, amivel Krémer könyvében találkoztam és amit 1998-ban a Rendőrtiszti Főiskola levelezős hallgatói körében, valamint 1999-ben egyes városi kapitányságokon végeztek. A kutatás tárgya a Rendőrség társadalmi szerepének változása volt. A kettőség kérdéskör problémájára utal a következő 5. sz. táblázat. 5. sz. táblázat: Mit képvisel a rendőr ma a társadalomban? (százalékban) N = 240

Idegen hatalmat

Közös értékeket és

Csak a törvényt

Biztonságot nyújt

normákat vezetők

beosztottak

vezetők

beosztottak

vezetők

beosztottak

vezetők

beosztottak

Nem ért egyet

91,3

87,6

23,9

14,0

34,4

35,6

15,2

14,9

Bizonytalan

4,3

8,3

26,1

23,8

26,1

29,4

19,6

20,1

Az Országos Rendőr-főkapitányság évente megküldi az önkormányzatoknak a rendőri szervek adott évi tevékenységének értékelésével kapcsolatos felmérést. Ebben a Rendőrség azt kívánja mérni, hogy a lakosság mennyire elégedett a szervezet munkájával. Megjegyzés: Az Országos Rendőr-főkapitányságon azt a tájékoztatást kaptam, hogy a kiértékelés számomra nem publikus. 138 Itt átvitt értelemben tekintem a rendőrt bürokratának. 139 Lásd pl.: (Szabó, é. n.) 137

208

Egyetért

4,4

4,2

50,0

62,2

39,1

35,1

65,2

64,9

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: (Krémer, 2003., 62. o.) A táblázatban szürke alapon vastaggal szedtem a „Közös értékeket és normákat” valamint a „Biztonságot nyújt” megállapításokra kapott pozitív válaszokat. Igaz, hogy a táblázat nem a napjainkban készült, közel 15 éves adatokat szerepeltet, de kizárólag arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a Rendőrség állományának többsége igenis tudja és érzi a munkája jelentőségét. Szeretném jelezni, hogy az állomány által adott válasz százalékban meghaladja a vezetőkét. E számok külön elemzésével és értékelésével nagyon fontos lenne foglalkozni, mivel arra utalnak, hogy a vezetők nem minden esetben vannak a végrehajtó állománnyal (Pedig ők azok, akik az állampolgárokkal nap, mint nap kapcsolatba kerülnek az utcán!) azonos véleményen. Krémer felhívj a figyelmünket, amikor a felmérés kiértékelésében a következőt írja: „… a rendőrség … a civilekre úgy tekint, mint munkája tárgyára.” (Krémer, 2003., 75. o.) Érdemesnek tartom a TÁRKI 2009. évi jelentéséről írnom, ami kitér az állami beavatkozások lakosság által megítélt sikerességére is. A vizsgált tényezők között szerepel a biztonság is. (Tóth (szerk.), 2009.) A jelentésben nemre, életkorra és iskolázottságra lebontva teszik a megállapításokat, vagyis az én kutatásommal azonos magyarázó tényezők mentén végezték a vizsgálatot, csak esetükben több országot is bevontak a kutatásba, aminek eredményeként az nemzetközi szintű. A Rendőrségnél elültetett új szemlélet140, miszerint a rendőr van a polgárért és nem fordítva, változtatást generált, aminek minden egyes lépését a Rendőrségnek figyelemmel kell kísérnie, hogy az állomány tagjaiban az esetleg kialakuló kétségek, kérdések időben kerüljenek megválaszolásra és feloldásra. „Papp Károly rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány elmondta, hogy intézkedési kultúraváltás történt a testületnél, amelynek legfőbb eleme a rendőrség által kezdeményezett párbeszéd az állampolgárokkal, önkormányzatokkal, civilszervezetekkel, oktatási intézményekkel és az egyházakkal. Aktívan intézkedő, támogató, segítő és együttműködő egyenruhásokra van szükség, s a helyi problémákra nagy hangsúlyt kell fektetnünk, ezért az említett párbeszéd pozitív visszacsatolást eredményezett.” (Érezhetőbb rendőri jelenlét, 2014.09.02.) 140

209

Továbbra is javaslom az EU által rendelkezésre bocsátott poszter kihelyezését és a szórólapok kiosztását. A korábbi gyakorlatot érdemes követni, de korántsem elegendő. Meg kell találni azokat az alkalmakat, ahol a célcsoportok nagy számban fordulnak elő egy időpontban. A szórólapok esetében javaslom olyan helyszínek megválasztását, ahol nagy számban fordulnak meg a célcsoport tagjai. Az ilyen helyszínek tárháza nagy, csak gondolatébresztőnek nevezem meg az évente megrendezésre kerülő, a lakosság körében közkedvelt és megyei szinten is megtartásra kerülő rendőrnapot. Az ilyen rendezvényeken akár korosztályra bontva lehetne megszólítani a „fogyasztókat”. A nyomtatott formában eljuttatott tájékoztatókon érdemes látható helyen feltűntetni a Rendőrség www. police.hu honlapon elérhető tájékoztatóját, amit különösen jónak minősítek. Rövid, érthető és a lényeget tartalmazza. Amíg azonban a lakosság nem tudja, hogy a SIS II létezik, nem tudja, hogy mi az, addig ezt az oldalt141 kisebb számban keresik fel. Ezt lehet a nyomtatott tájékoztató osztásával elősegíteni. Az állomány szóbeli tájékoztatása is felhívhatja a figyelmet a honlapra, hiszen a rendőr példának okán egy igazoltatás során átadhat egy szórólapot az igazoltatott személynek és egy-két mondatban beszélhet a SIS II-ről. Meglátásom szerint a lakossági tájékoztatás egyik leghatékonyabb és legeredményesebb módja ez. Különösen

a

nyári

szezonban

a

külföldre

vezető

főutak

mentén,

a

határátkelőhelyeken. Gondoljuk csak át, a rendőr ilyenkor kiegészítő szolgáltatást nyújtana az állampolgárnak. Járulékos eredmény a rendőrök megítélése leht, pozitív irányba mozdulhat el. 

A Rendőrségen kívül

A Rendőrségen kívül realizálódó tájékoztatás lehetőségeinek bemutatása meghaladja a disszertációm témakörét. Mégsem zárhatom le a kutatásomat úgy, hogy ha csak felületesen is, de nem tekintek a Rendőrségen kívülre.

Schengeni Információs Rendszer (http://www.police.hu/hirek-es-informaciok/hatarinfo/schengeni-informacios-rendszer) 141

210

Böngészve a tömegkommunikáció témakörben íródott szakirodalmakat, bukkantam rá a következő mondatra: „Kvázi értelmiségi létünk szerves része az, hogy a közélet tömegkommunikációs eszközök által közvetített eseményeit figyelemmel kísérjük, arra reflektálunk, és képesek vagyunk mögöttes tartalmakat is észrevenni …” (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 286. o.) Már csak azért is vállalhatatlan próbálkozás e témakör kiterjedő bemutatása, mert e témakör olyan problémákkal küzd, mint amit Kitta is megemlít: „A közéleti kérdések teljesen nem tűntek el, csak kikerültek a fókuszból, tálalásuk dramaturgiáját pedig átírták.” (Kitta, 2013., 374. o.) Tudomásul kell vennünk, hogy „Az elmúlt két évtizedben a média-, hír- és kultúrafogyasztás sémái megváltoztak, …” (Kitta, 2013., 373. o.) A hagyományos kommunikációs csatornák, mint a televízió és rádió az onnan tájékozódó célcsoportoknak a megfelelő szókinccsel, nyelvezettel, és ami még nagyon fontos, abban az időben történjen a tájékoztatás, amikor az adott célcsoport jelentős része ezeken a csatornákon elérhető. Az elektronikus hírlevél is lehet egy jó megoldás. Például az utazási irodák esetében egyáltalán nem haszontalan az ügyfeleket ebben a formában tájékoztatni. A közösségi média egy újabb olyan lehetőség, amiről hosszasan lehetne írni. A disszertáció elején röviden utaltam arra, hogy a Német Szövetségi Rendőrség se veti el a közösségi portálokon történő tájékoztatást, mint különösen hatékony tájékoztatási formát. A szakembereknek célszerű ezt is megvizsgálni, hiszen a lakossági kérdőív eredménye jól mutatja, hogy sokan használják az internetet. Természetesen újabb kérdést vet fel, hogy a különböző célcsoportok az interneten milyen honlapokat milyen gyakran és milyen időpontokban látogatnak meg. Végül, de nem utolsó sorban óriási lehetőség van a rendezvényeken történő tájékoztatásban. A rendezvényeken a kétirányú kommunikáció és a non verbális

211

kommunikáció nyújtotta lehetőségek optimális kihasználásával olyan egyéb additív információt adhatunk át a lakosságnak, hangsúlyozom, mint célcsoportnak, amit az egyirányú kommunikációval képtelenség. A rendezvényen az állampolgárnak lehetősége van visszakérdezni. Ügyfelek elektronikus ügyintézése is óriási potenciált rejt. G2C kapcsolat, azaz az állampolgárok és a kormányzat közötti interakció alapján lehetőség nyílik közelebb kerülni a fogyasztóhoz.

Itt utalnék az interneten keresztül elérhető ügyfélkapus

rendszerre, ahol bizonyos ügyeknél (pl. útlevél igénylése) automatikusan megjelenik egy rövid, lényegre törő tájékoztatás a SIS II-ről.

212

„Az éremnek két oldala van.”

15. Zárszó

15.1. Hipotézisek összegzése A disszertáció 6. fejezetében megfogalmazott négy hipotézis igazolása érdekében végzett kérdőíves felmérést követően megállapítom, hogy a tézisek a magyar állampolgárok körében 600 fővel végzett felmérés alapján igazságtartalommal bír. A lakossághoz az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletének 19. Tájékoztató kampány című cikkében előírt tájékoztatás nem jutott el a magyar lakossághoz is, ami pontosan leírja, hogy az állampolgárokat megfelelő tájékoztatásban kell részesíteni. 1.

Az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendeletében előírt tájékoztatás tartalma a magyar lakosság jelentős részéhez nem jutott el.

2.

A magyar lakosság nincs tisztában a SIS II funkciójával és a schengeni térség lényegével.

3.

A tájékoztatáshoz megválasztott eszközök nem hozták meg az elvárt eredményt, azok nem kellő körültekintéssel lettek megválasztva.

4.

A tájékoztatás tartalma és annak összetétele nem megfelelő.

Miközben a megfogalmazott téziseimet igazoltnak tekintem, szót kell ejteni a lakosságról, annak felelősségéről is. Ugyanis hiába végez az EU, az tagállamok, azok hatóságai bármilyen tájékoztatást, ha a címzettek nem nyitottak az átadandó információ befogadására.

213

15.2. A téma aktualitásának igazolása és kutathatóságának indoklása A

Pécsi

Tudományegyetem

Közgazdaságtudományi

Karán

2003-ban

írt

szakdolgozatom bevezetőjében hivatkoztam meg a következőt: „Európában a létező veszélyforrások miatt a lakosság nem érzi magát biztonságban.” (Szternák, 1997., 32-33. o.) A cikk közel húsz éves és valljuk be őszintén, még ma is érvényes, főleg napjainkban, amikor lassan két éve szinte minden nap arról szólnak a híradások, hogy az EU, így Magyarország is milyen problémákkal küzd az illegális migráció142 következtében143. Kiemelt jelentőséggel bír a SIS II tájékoztatása a magyar lakosság körében és ebben a Rendőrség fontos szerepet tölt be. A szervezet kommunikációs tevékenységét azonban bírálják, esetenként még a saját szakemberei is. 2012. április 26-án „Nincs hatással a rendőrségi kommunikáció a biztonságérzetre” címmel jelent meg cikk, amiben a Rendőrség kommunikációjával kapcsolatban Garamvölgyi László elmondta, hogy: -

„…

a

közbiztonság

érzése

nincs

összefüggésben

a

rendőrségi

kommunikációval.” továbbá -

„… a rendőrség alapvetően szervezeti kommunikációt folytat, ami alkalmatlan az emberek biztonságérzetének befolyásolására.”

Ezeket a sorokat egy cikkből vettem. A kérdés az, hogy milyen számban találunk még ehhez hasonló tartalmú írást, ami meglátásom szerint nem a Rendőrség társadalom felé irányuló kommunikációjának a célkitűzéseit és alapvető tartalmi Disszertációmban a 2014. december 31. után megjelent publikációk nem kerültek felhasználásra, ezért napjaink migrációs helyzetéről nem írtam. 143 A munkakörömből adódóan nem kívánok erről bővebben írni. 142

214

elemeit erősíti, hanem éppen ellenkezőleg. A szervezet egyik kulcsfontosságú tevékenységéről, magáról a kommunikációs tevékenységéről negatív tartalmú állításokat tartalmaz, ami a lakosság körében – teszem hozzá joggal, ha hiányzik a helyreigazítás – alakít ki negatív képet. A téma kutathatóságát magyarázza meg Tálas 2009. júniusban „Széljegyzet a biztonság szubjektív percepciójának veszélyeiről II.” címmel megjelent cikkéből vett kettő idézet: „… komoly veszélyeket rejthet magában, ha a társadalom biztonságpercepciója áthidalhatatlanul távolra kerül a valóságtól, illetve ha a biztonságpercepciót befolyásoló szereplők nem képesek vagy nem akarják megkülönböztetni a szubjektív biztonságot az objektív biztonsági helyzettől.” (Tálas, 2009., 29. o.) „A

biztonság

szubjektív

felfogását

befolyásolni

szándékozó

bizalom-

és

biztonságerősítő intézkedéseknek alapvetően három típusát különböztethetjük meg: az információs és kommunikációs, a megfigyelési és ellenőrző, valamint az úgynevezett katonai kényszerítő intézkedéseket.” (Tálas, 2009., 29-30. o.)

15.3. A kutatás átfogó értékelése Kutató munkámat Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth szerzők „Bevezetés a szociológiába” című könyvükben meghatározott kritériumok alapján tudományos igényűnek tekinthetem. 1.

Egyrészt megfelel a megbízhatóság kritériumának, azaz ha „ismételten megmérjük ugyanazt a jelenséget, akkor az eredmény ugyanaz lesz.” (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 93. o.)

2.

Másrészt érvényes, mert a választott mérőeszközök azt mérték, amit szerettem volna, illetve amit a kutatási téma indokolt.

215

A kutatás végére érve arra a megállapításra jutottam, hogy kutatásom a célját tekintve

nem

kizárólag

feltáró

jellegű,

hanem

rendelkezik

verifikáló

karakterisztikával is. Miközben jobban megismertem a kutatási területemet, az azzal kapcsolatos problémákat és a kutatás folyamatában feltárultak előttem olyan új megoldások, amik adott esetben átvezethetnek egy további kutatáshoz, addig válaszokat kaptam egyes miért-tel kezdődő kérdésekre is. A lezárt kutatásom időbeniségét nézve állósokaság(ok) vizsgálatát végeztem. Kutatásom hasznosíthatóságát nézve személy szerint gyakorlatorientált kutatás, mivel prioritásnak tekintem azt, hogy a szakemberek a gyakorlatban tudják hasznosítani a disszertációm egy-egy részét. Ha csak gondolatébresztő az eredménye, már azt is fél sikernek könyvelem el. Végezetül úgy értékelem a kutatás gyakorlati részét, vagyis a mélyinterjút és a két kérdőíves felmérést, hogy a disszertáció elején megtett konceptualizálás eredményes volt. Sikerült „… meghatároznom, hogy mire vagyok kíváncsi, hogy mit akarok megtudni, …”. (Kiss – Krizbai – Tarján – Tóth, 2013., 100. o.) Úgy gondolom, hogy a kutatáshoz szerzett alapadatok megfeleltek az elvárásaimnak és tudtam velük célirányosan elemezni. Az alapadatokból számított adatokat a hasznosíthatóság kritériuma szerint kielégítőnek tartom. Adott esetben kitekintésre adtak lehetőséget144, hogy ezzel kiléphettem a kutatásom keretén túlra is. Sőt, olyan érzékeny területeket érintettem, amivel érdemes lehet foglalkozni145. Végül fontos megjegyeznem, hogy a disszertációmban kiértékelt válaszok kivétel nélkül titkosak maradtak, ezzel a megkérdezettek irányába garantálom azt, hogy nem beazonosíthatók.

Lásd, például a Mióta dolgozik a Rendőrségnél? Mióta dolgozik az RRI-n? kérdések összevetése eredményeként kapott következtetés. 145 Például a határőr – rendőr identitás kérdéskör. 144

216

15.4. A kutatással kapott eredmények értékelése A kutatási témám töretlen aktualitása nem vitatható, már a 2002. novemberben elkészült, „A magyar társadalom EU-kommunikációs stratégiája” címmel megjelent szakértői dokumentum is megemlíti, hogy

az EU-tagsággal járó kihívásokról,

lehetőségekről és tennivalókról tájékoztatni a magyar lakosságot. (Turzó, 2003.) és ami szintén nagyon fontos, hogy „az egyes társadalmi csoportok igényeihez igazított” (A magyar társadalom EU-kommunikációs stratégiája, 2002., 6. o.) kell, hogy legyen a tájékoztatás. Ez napjainkban is igaz, ugyanis nem elég, hogy kialakult, továbbra is fenn kell, hogy álljon „az európai országok közösségéhez való tartozás érzése” (A magyar társadalom EU-kommunikációs stratégiája, 2002., 10. o.) a magyar és az uniós lakosság körében. Mindazonáltal hiszem azt, hogy a kutatott témám felveti a közfelelősség és a szakmai felelősség kérdéskörét. Ahogy az EU és a tagállamok érintett szakterületeinek feladata a megfelelő lakossági tájékoztatás, addig a lakosság is feladata figyelni és tájékozódni. Tehát az éremnek két oldala van. A kutatás végére érve úgy látom, hogy a kutatás elején megfogalmazott kutatási célokat sikerült olyan formában meghatároznom, hogy azok nem minősíthetők homályosnak, így elkerültem azt a hibát, hogy „… , nehezen értelmezhető és felhasználható eredményekhez …” vezessen a disszertáció. (Gyulavári – Mitev – Neulinger – Neumann – Simon – Szűcs, 2014., 57. o.)

217

A disszertációban megfogalmazott hipotéziseket igazolva látom. A hipotézisek igazolásához olyan kutatási módszereket választottam, amelyek egymást kiegészítve, komplementer módon segítették a bizonyítás folyamatát.

„A

rendőrség

kommunikációjának

e

két146,

tehát

egymástól

lényegében

elválaszthatatlan területét éppen ezért tanulmányozni sem egyszerű. Amit a kutató tehet, hogy sorjában ebbe is, abba is bele - belenéz, s így lassan rajzolódik ki számára egy sok mozaikból álló, de sohasem teljes kép. Jelenleg ennek a kirakós játéknak az egyik részét végzem.” (Molnár, 2009., 13. o.)

146

Megjegyzés: a Rendőrség belső és külső kommunikációjára gondol a szerző.

218

“A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.” (Eleanor Roosevelt)

16. A kutatás folytatására vonatkozó kitekintés „Egy EU határőrnek átlagosan mindösszesen 12 másodperce van arra, hogy eldöntse az előtte álló beutazó személy törvényesen teszi azt meg, hogy megállapítsa, az okmányai hamisak-e.” (Fergusson, 2013., 13. o.) Az évek során hozzám nőtt kutatási téma, majd annak egy apró szegmense, amit a disszertációmban ismertettem, kutathatónak tekintek és meggyőződésem, hogy az érintett szakembereknek lehet és kellene is foglalkozni a témával. Az EU-ba beáramló illegális migránsok száma és az így kialakult migrációs helyzet elég magyarázat. Aggódva figyeljük az eseményeket, miközben zúdul ránk a nem ritkán téves információ és lassan csak az rögzül a lakosságban, hogy megszűnik a schengeni társág és újra felállítják a határokat. Pedig nem erről van, a határok voltak vannak és maradnak is, maximum a határforgalom ellenőrzése változik. Nagy különbség, de a lakosság ezt nem érzékeli, mert nem jól a nekik címzett tájékoztatás. A helyes tájékoztatás és kommunikáció megkezdése soha nem lehet késő, minél előbb elindul, annál kevesebb rossz információ rögzül az emberek fejében és alakít ki téves képzetet. A következményekről nem is beszélve. Végezetül Vas cikkéből kívánok egy mondatot idézni, ami úgy gondolom, hogy a kutatásom mondanivalóját ragadja meg: „A schengeni rendszer ugyanis egy fontos bizalmi és felelősségi rendre épül.” (Vas, 2012., 6. o.)

219

Felhasznált irodalom A magyar társadalom EU-kommunikációs stratégiája, 2002. A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. számú Közigazgatási Jogegységi Határozata A Lisszaboni Szerződés, é. n. (http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV%3Aai0033, leöltve: 2016.02.23.) A Schengeni Információs Rendszer (SIS) (http://konzuliszolgalat.kormany.hu/a-schengeni-informacios-rendszer-sis, letöltve: 2015.07.08.) A Stockholmi Program, é. n. (http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV%3Ajl0034, leöltve: 2016.02.23.) A Stockholmi Programra vonatkozó cselekvési terv (http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:jl0036, 2016.02.23.)

leöltve:

Adatvédelmi biztos hivatalos honlapja (http://abi.atlatszo.hu/index.php?menu=1211, letöltve: 2016.03.24.) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (http://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:12008E&rid=1, letöltve: 2014.08.19) A Schengeni Információs Rendszer (SIS), Konzuli Szolgálat honlapja (http://konzuliszolgalat.kormany.hu/a-schengeni-informacios-rendszer-sis, letöltve: 2015.07.08.) BAABIE, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Budapest: Balassi Kiadó, 2001. BAASNER, Frank – KLETT, Michael (szerk.): Europa, Die Zukunft einer Idee, Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 2007. BAKONDI, György: A Határőrség humánerőforrás-gazdálkodási stratégiája (1998 – 2002), In.: Belügyi Szemle (különszám), 18-26. o. BALLA, József: A biometrikus adatokat tartalmazó úti és személyazonosító okmányok biztonságnövelő hatása a határ- és közbiztonság alakulására, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, PhD. értekezés, 2014. (http://uni-nke.hu/downloads/konyvtar/digitgy/phd/2014/balla_jozsef.pdf, letöltve: 2014.10.15.)

220

BAUER, Christine – LASINGER, Peter: Adaptation strategies to increase advertisement effectiveness in digital media; Management Review Quarterly, 2014., Number 2, Volume 64, 101-124. o. (http://link.springer.com/article/10.1007/s11301-014-0101-0#/page-1, letöltve: 2014. november 25.) BECK, Ulrich: Risikogesellschaft Auf dem Weg in eine andere Moderne, Frankfurt am Main: Shurkampf Verlag, 1986. (http://biblsrc.btk.ppke.hu/Szociologia/03BeckUlrichRisikogesellschaft_Auf_dem _Weg_in_eine_andere_Moderne.pdf letöltve: 2014.12.15.) BECK, Ulrich: A kozkázat-társadalom - Út egy másik modernitásba, Budapest: Századvég Kiadó, 2003. Belügyminisztérium: Migrációs Stratégia és az azon alapuló, az Európai Unió által a 2014-2020. ciklusban létrehozásra kerülő Menekültügyi és Migrációs Alaphoz kapcsolódó hétéves stratégiai tervdokumentum, 2013. (http://belugyialapok.hu/alapok/sites/default/files/MMIA_.pdf, letöltve: 2016.01.25.) BEREND, Dóra – KOTOSZ, Balázs: Egészségmagatartás-modell tesztelése többváltozós technikákkal, In.: Statisztikai Szemle, 90. évfolyam 5. szám, 2012., 424-446. o. (http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2012/2012_05/2012_05_424_1.pdf, letöltve: 2016.04.24.) BERTA, Krisztina: Hová vezet a schengeni út?, In: Nemzet és biztonság, 2008. február, 19-26. o. (http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/berta_krisztinahova_vezet_a_schengeni_ut_.pdf, letöltve: 2014.10.03.) BLOOMFIELD, Brian P. – COOMBS, Rod – KNIGHTS, David – LITTER, Dale: Information Technology and Organizations, New York: Oxford University Press Inc., 2000. BODONYI, Ilona: A rendészettudomány kutatás-módszertana, MA jegyzet, 2008. (http://rtk.uni-nke.hu/uploads/media_items/alkj/rendkutmod_bod.pdf, letöltve: 2014.08.01.) BÖHM, Tobias – RIEDEL, Nadine: On selection into public civil service, Oxford University Centre for business taxation, 11/09 (http://eureka.sbs.ox.ac.uk/3237/1/WP1109.pdf, letöltve: 2014.11.25.) BRAUN, Zsolt Zoltán: Az Európai Rendőrségi Hivatal, In. JogPolitikatudományi Folyóirat, VI. évfolyam, 2012/1-2. szám, 1-18. o. (http://dieip.hu/wp-content/uploads/2012-1-01.pdf, letöltve: 2014.10.13.)

és

BREITENMOSER, Stephan: Die Grundlagen der polizeilichen Zusammenarbeit im Rahmen von Schengen, In. BREITENMOSER, Stephan – GLESS, Sabine – Lagodny, Otto: Schengen in der Praxis, Erfahrungen und Ausblicke, Zürich/St. Gallen: Dike Verlag, 2009. BUDA, Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, h. n., é. n. (http://www.mek.oszk.hu/02000/02009/02009.htm, letöltve: 2016.04.25.)

221

BUDAI, Balázs, Benjamin: Az e-közigazgatás elmélete, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2014. BUDAI, Balázs – VAJKAI, András: A közszolgálat informatikai hatékonysága, In.: Infokommunikáció és jog, XI. évfolyam, 2. szám – 58. sz.), 2014. június, 55-66. o. BUCZKÓ, Gergő: Kelet-közép-Európa biztonságpolitikája a NATO 1999-es bővítését követően, Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Budapest, 2004. (http://elib.kkf.hu/edip/D_11052.pdf, letöltve: 2014.08.21.) BUKOVICS, István: Fenntartható környezetbiztonság, In. – GAÁL, Gyula; HAUTZINGER, Zoltán (szerk.): Rendészettudományi gondolatok, Budapest: Séd Nyomda Kft., 2014., 95-102 o. BUZAN, Barry – WAEVER, Ole – WILDE, Jaap de: A New Framework for Analysis, United States of America: Lynne Rienner Publishers, 1998. (http://www.uni-erfurt.de/fileadmin/publicdocs/Internationale_Beziehungen/BA_Einfuehrung_in_die_IB/BUZAN%20+%20 WAEVER+%20WILDE_%201998_Security_CH%201+2.pdf, letöltve: 2014.09.29.) BUZÁS, Gábor: Közigazgatás – rendészet – rendőri intézkedés, Pécs: Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, 2010. (http://doktoriiskola.ajk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/buzas/buzas_gabor_ertekezes_nyilv.p df, letöltve: 2014.09.21.) CHRISTIÁN, László (2010): A bizonytalan alapra épülő ház, avagy a rendészet fogalmainak tisztázása, In. Iustum Aequum Salutare, VI. 2010/1., 175-192. o. (http://epa.oszk.hu/02400/02445/00016/pdf/EPA02445_ias_2010_1_175-192.pdf, letöltve: 2014.09) CZÉKUS, Bálint: Bel- és igazságügyi együttműködés – a szabadság, biztonság és jog érvényesítése, In. Az Európai Unió közös politikái, Budapest: Akadémiai Kiadó Zrt., 2010., 443-480. o. CSATH, Magdolna: Stratégiai változásmenedzsment, Budapest: AULA Kiadó, 2001. CSEPELI, György: Szociálpszichológia, Budapest: Osiris Kiadó, 2002. CSERÉP, Attila – MOLNÁR, Katalin: A rendőrség kommunikációs stratégiája és belső kommunikációja, In.: Rendészeti Szemle 2010/2. szám, 3–41. o. (http://www.nyelvilektoralas.hu/publikaciok/tanulmany/, letöltve: 2016.04.15.) DANIELISZ, Béla – JÁRMY, Tibor: A rendészet Európában, Budapest: Duna Palota Kulturális Kht., 2008. DESSZERT, Gergely: Átalakuló médiafogyasztás, 2014.06.04. (http://www.prherald.hu/2014/06/atalakulo-mediafogyasztas/, 2016.04.10.)

letöltve:

Die Welt: Zahl der illegalen Einreisen schnellt nach oben, In: Die Welt, 2014.07.13. http://www.welt.de/politik/deutschland/article130103230/Zahl-der-illegalenEinreisen-schnellt-nach-oben.html, letöltve: 2015.01.08.

222

DOSZ, Doktoranduszok Országos Szövetsége, Közigazgatás-tudományi Osztály hivatalos honlapja (http://www.dosz.hu/tudomanyos_osztalyok/kozigazgatas_tudomanyi_osztaly, letöltve: 2014.09.19.) DUDÁS, Attila: Biztonságiasítás - Securitisation, 2011.06.07. (http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1039&title=biztonsagiasitassecuritisation, letöltve: 20140821.) EDER, Klaus: Transnationale Kommunikationsräume und die Entstehung einer europäischen Gesellschaft, In. HETTLAGE, Robert - MÜLLER, Hans-Peter (szerk.): Die Europäische Gesellschaft, Konstanz: UVK, 2006., 155-173. o. EIGMÜLLER, Monika – MAU, Steffen: Gesellschaftstheorie und Europapolitik, VS Verlag für Sozialw., 2010. Egységes Európai Okmány (http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV%3Axy0027, letöltve: 2016.03.24.) ELBERT, F. – FARKAS, Ferenc: Az emberi erőforrások fejlesztése, In. ELBERT, Norbert F. – KAROLINY, Mártioonné – FARKAS, Ferenc – POÓR, József: Személyzeti/emberi erőforrás menedzsment kézikönyv, Budapest: KJK KERSZÖV, 2000. Eurobarométer, 2012.06.30. http://piackutatas.blogspot.hu/2012/06/felmeres(http://piackutatas.blogspot.hu/2012/06/felmeres-nyelvtudasrol-az-eu-ban.html, letöltve: 2015.04.14.) Európai Bizottság: „Nyitott és biztonságos Európa: váltsuk valóra!”, Strasbourg, 2014.03.11. (http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/e-library/documents/basicdocuments/docs/an_open_and_secure_europe_-_making_it_happen_hu.pdf, letöltve: 2016.02.22.) Európai Bizottság: Sir Winston Churchill: az Európai Egyesült Államok szószólója, é.n. (http://europa.eu/about-eu/eu-history/foundingfathers/pdf/winston_churchill_hu.pdf, letölteve: 2016.04.09.) Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete (http://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32006R1987&from=HU, 2014.08.15.)

letöltve:

Európai Parlament Eurobarométer (Eb79.5) „Egy évvel a 2014. évi európai választások előtt.”, Brüsszel, Európai Parlament, Kommunikációs Főigazgatóság, Közvélemény-figyelő Osztály, 2013.08.21. (http://www.europarl.hu/resource/static/files/Eurobarometer/eb79_5_synthese_ins titutionnelle_hu.pdf, letöltve: 2014.09.04.) Kiegészítő dokumentum (http://www.europarl.europa.eu/pdf/eurobarometre/2013/election3/EB79.5_EP_E UROBAROMETER_PARLEMETER_HU_%28HU%29.pdf, letöltve: 2014.09.04.)

223

Európai Számvevőszék: A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) az Európai Bizottság általi kifejlesztése: tanulságok, Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala, 2014. (http://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR14_03/SR14_03_HU.pdf, letöltve: 2014.11.20.) Érezhetőbb rendőri jelenlét, 2014.09.02., In. Hajdú Online (http://www.haon.hu/erezhetobb-rendori-jelenlet/2629569, letöltve: 2016.04.16.) FÁBIÁN, Gyula: A Nizzai-szerződés és az Európai Unió alapjogi kartája, In. Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny, 2003./1. szám, 17-27. o. FEJES, Zsuzsanna – SALLAI, János – SOÓS, Edit – TÓTH, Judit (szerk.) – VÁJLOK, László: Schengenre hangolva, In. Európai Műhelytanulmányok, 2007. 113. szám FERGUSSON, James: 12 seconds to decide. In search of excellence. Frontex and the principle of best practice, FRONTEX, Warsaw, 2014. (http://frontex.europa.eu/assets/Publications/General/12_seconds_to_decide.pdf, letöltve: 2016.04.06.) FERKISS, Victor: Daniel Bell’s concept of post-industrial society: Theory, myth, and ideology, 1979. (http://www.mmisi.org/pr/09_01/ferkiss.pdf, letöltve: 2014.09.09.) FINSZTER, Géza: A rendészet elmélete. Budapest: KJK-KERSZÖV, 2003. FINSZTER, Géza: Finszter: a rendőrségnél a parancs megelőzi a jogot, In. HVG, 2010.01.05. (http://nydi.btk.pte.hu/sites/nydi.btk.pte.hu/files/pdf/Krisko_Edina2013_disszertac io.pdf letöltve: 2016.03.10.) FINSZTER, Géza: A társadalomtudományok és a rendészet, In. GAÁL, Gyula – HAUTZINGER, Zoltán (szerk.): Rendészettudományi gondolatok, Budapest: Séd Nyomda Kft., 2014. 15-32. o. FODOR, László – KRISKÓ, Edina: A hatékony kommunikáció alapjai, Budapest: Noran Libro, 2014. FOFARASI, Mihály: A rendőri szubkultúra sajátosságai, In. CSERNYIKNÉ PÓTH, Ágnes (szerk.): Pedagógiai és pszichológiai ismeretek rendőri vezetőknek, Budapest: Rendőrtiszti Főiskola, 2009. FÓRIZS, Sándor: A vezetői rendszerek fejlődése a rendészeti szervezetek vonatkozásában, a rendészeti szervezetek felsőszintű irányítása, In. HORVÁTH, József – KOVÁCS, Gábor (szerk.): A rendészeti szervek vezetés- és szervezéselmélete, Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2014. GABLER Wirtschaftslexikon, Berlin: Elsnerdruck, 2000. GAZDAG, Ferenc – TÁLAS, Péter: A biztonság fogalmának határairól, In. Biztonságpolitika, 2008. január, 3-9. o. (http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/gazdag_ferenc__talas_petera_biztonsag_fogalmanak_hatarairol.pdf letöltve: 2014.09.22.) GAZDAG, Ferenc: Biztonsági tanulmányok – Biztonságpolitika, Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2011.

224

GÁSPÁR, Tamás: Stratégia Sapiens, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2012. GIDDENS, Anthony: Elszabadult világ, hogyan alakítja át életünket a globalizáció, Budapest: Napvilág Kiadó, 2005. (OGYK-ban ellenőrizni) GIDDENS, Anthony: Szociológia, Budapest: Osiris Kiadó, 20008. GYIMESI, Gyula – MOLNÁR, Ferenc: A magyar társadalom viszonya a terrorizmushoz, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutató Központ elemzések, 2005/2. (http://nit.uni-nke.hu/downloads/Elemzesek/2005/SVKK_Elemzesek_2005_2.pdf, letöltve: 2014.08.21.) GYULAVÁRI, Tamás – MITEV, Ariel Zoltán – NEULINGER, Ágnes – NEUMANN-BÓDI, Edit – SIMON, Judit – SZŰCS, Krisztián: A marketingkutatás alapjai, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2014. HABLICSEK, László – PÁKOZDI, Ildikó: Az elöregedő társadalom szociális problémái, In.: Esély, 2004/3., 87-119. o. (http://www.esely.org/kiadvanyok/2004_3/HABLI1.pdf, letöltve: 2016.04.12.) HADNAGY, Imre József: A biztonság korszerű értelmezése - avagy a biztonság ma már sokkal bizonytalanabb, mint korábban bármikor, é. n. (http://www.vedelem.hu/letoltes/tanulmany/tan135.pdf, letöltve: 2014.08.21.) Hatásvizsgálatok és stratégiák elkészítése a Belügyminisztériumban, ÁROP-1.1.192012-2012-0007 (http://bmprojektek.kormany.hu/hatasvizsgalatok-es-strategiak-elkeszitese-abelugyminiszteriumban0117 letöltve: 2016.03.11) HÉRA, Gábor – LIGETI, György: Módszertan, Bevezetés a társadalmi jelenségek kutatásába, Budapest: Osiris Kiadó, 2005. HORVÁTH, Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2007. HORVÁTH, Zsolt: A közbiztonság és a közbiztonsághoz való jog, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, é.n. (http://dfkonline.sze.hu/images/J%C3%81P/2009/CD%20mell%C3%A9klet/horv%C3%A1t h.pdf, letöltve: 2014.09.25.) HUNYADI, László – MUNDRUCZÓ György – VITA, László: Statisztika, Budapest: Aula Kiadó, 1997. ICC/Esomar piac- és társadalomtudományi kutatásokra vonatkozó nemzetközi kódex, Budapest: Piackutatók Magyarországi Szövetsége, 2008. (http://pmsz.org/sites/default/files/sztenderdek/ICCESOMAR_KutatasiKodex.pdf, letöltve: 2016.04.20.) „Infokommunikációs (IKT-) eszközök és használatuk a háztartási, a vállalati (üzleti) és a közigazgatási szektorban, 2013”, Budapest: KSH, 2014. szeptemberF http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt13.pdf, letöltve: 2016.04.12.) IVANCSICS, Imre: Hozzászólás a rendészet meghatározásához, é.n. (http://pecshor.hu/periodika/hatarkovek/ivancsics.pdf, letöltve: 2014.08.16.) JASCHKE, Hans‐Gerd: Rendészettudomány - Egy európai megközelítés, CEPOL, 2008. 225

(https://www.cepol.europa.eu/sites/default/files/PGEAPS_summary_hungarian.pd f, letöltve: 2014.08.16.) JUNGBERT, Béla: A Schengeni Egyezmény és az európai integráció, In.: Társadalmi Szemle, 4/1994, 59-66. o. KAISER, Tamás: A kormányzás új formái és a teljesítménymérés problematikája, In. Hatékony közszolgálat és jó közigazgatás – nemzetközi és európai dimenziók, Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2014., 57-94. o. ISBN 978-615-549137-5 KECSKÉS László – NEMESSÁNYI, Zoltán: Magyar közrend - nemzetközi közrend - közösségi közrend, In: Európai jog, 2003. 3. szám, 41-42. o. KENESEI, Krisztina – KOLOS, Zsófia: Szolgáltatásmarketing és –menedzsment, Budapest: Aliena Kiadó, 2014. Keresztes, Anita: A hazai közigazgatási továbbképzés új irányai, Szolnok, In. Szolnoki Tudományos Közlemények XVI., 2012, 28-39. o. KIS, Norbert: A kormányzás minőségének értékdilemmái. - In. KAISER, Tamás (szerk.): Hatékony közszolgálat és jó közigazgatás - nemzetközi és európai dimenziók. - Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2014., 13-56. o. KISS, Ferenc: Szervezeti kommunikáció, Budapest: Budapesti Kommunikációs Főiskola, 2014.08.26. (blended learning, előadás a közszolgálati továbbképzési program keretében) KISS, Lajos: Az egységes európai határrendészeti képzés megteremtésének első szakasza, In. Határrendészeti tanulmányok, 2013/2. szám, 14-31. o. KISS, Zoltán László – KRIZBAI, János – TARJÁN, Gábor – TÓTH, Szilvia: Bevezetés a szociológiába, h.n.: Nemzeti Közszolgálati és tankönyv Kiadó Zrt., 2013. KLEIN, Sándor: Vezetés- és szervezetpszichológia, Budapest: Edge 2000 Kt., 2002. KNOTT, Jonathan: Az Egységes Piac és Magyarország, Foreign & Commonwealth Office, 2012.10.19. (http://blogs.fco.gov.uk/jonathanknott/hu/2012/10/19/egyseges-piac/, letöltve: 2014.10.02.) KONDOROSI, Ferenc: Rend és szabadság: esély Európában, Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2010. KOLOSI, Tamás – RUDAS, Tamás: Empirikus problémamegoldás a szociológiában, Társadalomkutatási módszertani tanulmányok I., Budapest: OMIKK, TÁRKI, 1988. KORINEK, László: Az igazságszolgáltatás mint rendszer, szervezeti kutatások, IN. Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny, 2006. évi 3. szám, 29-44. o. (http://rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/003Korinek.pdf, letöltve: 2016.03.10.) KORINEK, László: Út a statisztikától a rendészet elméletéig, In. JURA, A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapja, 14. évfolyam, 2008. 1. szám, 69-94. o.

226

KOTLER, Philip – LANE, Kevin: Marketing menedzsment, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2012. KOVÁCS, Ferenc: Repülőterek és légiirányítós a kritikus infrastruktúra részeként, In. Repüléstudományi konferencia, Szolnok, 2011. (http://www.repulestudomany.hu/kulonszamok/2011_cikkek/Kovacs_Ferenc.pdf, letöltve: 2016.04.26.) KOVÁCS, Gábor ’1’: A hatékony vezetői munka alapjai a Rendőrség helyi szerveinek irányításában és vezetésében, Budapest: Rendőrtiszti Főiskola, 2009. KOVÁCS, Gábor ’2’: A rendészeti szervek szervezeti kultúrájának összetevői és sajátosságai, a téma feldolgozása a Rendőrtiszti Főiskola vezetéselméleti vonatkozásában, Pécs: Tanulmányok A rendészet kultúrája - kultúrált rendészet című tudományos konferenciáról, 2009., 223-233. o. (http://www.pecshor.hu/periodika/2009/kovacsg.pdf, letöltve: 2014.10.20.) KOZÁRY, Andrea: A történettudomány és a politikatudomány szerepe a rendőrtisztképzésben In. HAUTZINGER, Zoltán – VERHÓCZKI, János: Sodorvonalon Tanulmányok Virányi Gergely 60. születésnapja tiszteletére, h.n., Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozata 2012. 179-188. o. ISBN: 978-963-08-3271-1 (http://rendeszet.hu/hatarrendeszetitagozat/Sodorvonalon.pdf, letöltve: 2016.01.20.) KRÉMER, Ferenc: A rendőri hatalom természete, Társadalmi szerep és foglalkozási kultúra, Budapest: Napvilág Kiadó, 2003. KRISKÓ, Edina: A rendőrség társadalmi rendeltetése és a rendőrségi kommunikáció, Budapest, 2013. http://nydi.btk.pte.hu/sites/nydi.btk.pte.hu/files/pdf/Krisko_Edina2013_disszertaci o.pdf, letöltve: 2014.07.14.) KSH: Kulturálódási szokásaink A lakosság televíziózási, olvasási jellemzőinek vizsgálata az időmérleg-felvételek segítségével, 2013. (https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf, letöltve: 2016.04.08) KUMAR, Navin – LEE, Christina K. C.: Regulatory focus and workplace behaviour, Organisational citizenship behaviour, workplace deviance and the moderating role of gender, In. Journal of General Management, Volume 39 Number 4 Summer 2014., 27-53. o. LANE, Robert Edwards: Loss of happiness in market democracies, Yale, 2000. LANGER, Katalin: Kvalitatív kutatási technikák, Gödöllő: Szent István Egyetemi Kiadó, 2009. LASZ, György: Akinek vagyona, annak biztonsága?, In. Hadmérnök, V. évf. 1. szám, 2010.03., 50-55. o. LÉVAI, Imre: A Kalmari Uniótól az Északi Útlevél Unióig, In.: Európa Tükör 1997. II. évfolyam 6. szám LIGETI, Miklós: Gondolatok a rendszerváltozás utáni magyar rendőrségről, In. Rendészeti Szemle, 2008. 7-8., 132-152. o.

227

LIPICS, László: Az idegen nyelvismeret szerepe a rendőri intézkedések végrehajtásában, Pécs: Tanulmányok a „A rendészet kultúrája - kulturált rendészet” című tudományos konferenciáról, 2009., 235-244. o. LIPICS, László: A Schengeni Információs Rendszer szerepe az integrált határbiztonsági rendszerben, In.: Hadmérnök, V. évfolyam 3. szám, 2010. szeptember (http://hadmernok.hu/2010_3_lipics.php, letöltve: 2016.04.20.) Magyarország Alaptörvénye 2012.01.01 (http://www.keh.hu/magyarorszag_alaptorvenye/1515Magyarorszag_Alaptorvenye&pnr=14, letöltve: 2016.03.11.) Magyar Nagylexikon 4. kötet, Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó, 2006. MAGYARY, Zoltán: Magyar közigazgatás, Budapest: Királyi Magyar Egyetemi nyomda, 1942. MAJOROS, Pál: Az infrastruktúra és a nemzetközi szolgáltatások fejlesztésére alapozott gazdasági stratégia, h. n.: Nemzetközi Technológiai Intézet, 1994. MANSER, Thomas – MÉGROZ, Michele: Informationssicherheit weiterentwickeln, Zürich/St. Gallen: Dike Verlag, 2009.

stetig

Marketingkutatás - III. rész, Ügyvezető menedzsment és HR portál, 2005.10.26. (http://www.ugyvezeto.hu/cikk/18965/marketingkutatas-iii-resz?area=182, letöltve: 2016.01.26.) MAROSI, Ildikó: A családi értékek szerepe a generációk közötti tudásáramlásban, In. XXI. Század – Tudományos Közlemények 2014/30, 121-132. o. MARTIN, Hans, Peter – SCHUMANN, Harald: A globalizáció csapdája, Támadás a demokrácia és a jólét ellen, Budapest: Perfekt Kiadó, 1998. MATTELART, Armand: Az információs társadalom története, h. n.: GondolatInfonia, 2004. MÁRTOMFFY, Zsuzsa: A látszat nem elég, In.: Figyelő, 2003.03.6-12., 39. o. MCQUAIL, Denis: A tömegkommunikáció elmélete, Budapest: Osiris Kiadó MENYHÁRT, Szabolcs: A munkaerő szabad áramlása az Európai Unióban a keleti bővítést követően, In. Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny, 2004. 2. szám, 81-90. o. Migrációs Stratégia és az azon alapuló, az Európai Unió által a 2014-2020. ciklusban létrehozásra kerülő menekültügyi és Migrációs Alaphoz kapcsolódó hétéves stratégiai tervdokumentum (http://belugyialapok.hu/alapok/sites/default/files/MMIA_.pdf letöltve: 016.03.11.) MÓCZÁR, József: „Arrow–Debreu-modell és a Kornai-kritika harminc év után, Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. február, 175–194. o. (http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/679/1/Kszemle_CIKK_823.pdf, letöltve: 2014.10.25.) MOLNÁR, Katalin: A rendészeti kommunikációs képzés jelene és jövője II. rész, In. Magyar Rendészet, 2009/1-2. szám, 109–119 o.

228

(http://www.nyelvilektoralas.hu/publikacio/a_rendeszeti_kommunikacios_kepzes _2.pdf, letöltve: 2016.01.25.) MOLNÁR, Katalin: Hogyan kommunikálnak a rendőrök? Ügyeletesek és járőrök, II. rész, Rendvédelmi Füzetek 2009/2. szám, 34-76. o. (http://www.nyelvilektoralas.hu/publikacio/hogyan_kommunikalnak_a_rendorok_ 2.pdf, letöltve: 2016.04.13.) MTI: Aláírták a határőrség vagyonának átadási-átvételi jegyzőkönyvét, 2007.12.29. (http://hvg.hu/itthon/20071229_hatarorseg_vagyon, letöltve: 2014.08.19.) MTI: Twitterezésre ösztönzi a rendőrséget az ombudsman, 2012.02.02. (http://hvg.hu/itthon/20120202_szabo_mate_rendorseg_twitter#, 2014.10.26.)

letöltve:

NARESH K., Malhotra – SIMON, Judit (szerk.): Marketingkutatás, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2009. ISSN 1787-3703 NÉMETH, Gergely – GYULAY, Tibor: A szervezeti kultúra problematikája összeolvadással járó szervezeti változások esetében, In. Vállalatirányítás BME OMIKK, 2004. No. 1., 31-41. o. (http://www.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/vallalat/2004/01/0105.pdf, letöltve: 2014.11.10.) Negyedig helyen a magyar vendégmunkások, 2013.09.21. (http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/negyedik_helyen_a_magyar_vendegm unkasok.565071.html, letöltve: 2015.11.25.) Nők és Férfiak a munkahelyen: AURUM Oktatási Központ Kft., 2014. (http://www.hrportal.hu/download/aurum_kutatas.pdf, letöltve: 2016.04.10.) Nincs hatással a rendőrségi kommunikáció a biztonságérzetre, In. delmagyar.hu (http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/nincs_hatassal_a_rendorsegi_kommunik acio_a_biztonsagerzetre/2276650/, letöltve: 2016.04.16.) NYÍRI, Sándor: A közrend és a közbiztonság, In. Rendészeti Szemle, 1994/10. Organisierte Schlepperkriminalität Jahresbericht 2013, Wien: Digitaldruckerei des Bundesministeriums für Inneres, 2014. April (http://www.bmi.gv.at/cms/BK/publikationen/files/Schlepperbericht_2013.pdf, letöltve: 2016.03.11.) OHMAE, Kenichi: Managing in Borderless World, In. Harward Buseiness Review, 1989. may-june (https://hbr.org/1989/05/managing-in-a-borderless-world, letöltve: 2016.02.24.) KITTA, Gergely: „Amiről szó van”: Médiaháború, In. PAÁL, Vince (szerk.): A magyarországi médiaháború története Média és politika, 1989-2010, Budapest: Wolters Kluwer Kft., 2013., 369-382. o. PATAKI, Béla: Változásmenedzsment, Gazdaságtudományi Egyetem, 2001.

Budapest:

Budapesti

Műszaki

és

PATAKI, Béla: A technológia menedzselése, h. n.: Tipotex Kiadó, 2005. PÉTERFALVI, Attila: Átláthatóság a védelem igazgatásában, Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola, 2014.

229

(http://uni-nke.hu/downloads/konyvtar/digitgy/phd/2014/peterfalvi_attila_ten.pdf, letöltve: 2016.01.21.) PINTÉR, Róbert: Úton az információs társadalom megismerése felé, In. PINTÉR, Róbert (szerk.): Az információs társadalom, Az elmélettől a politikai gyakorlatig, Budapest: Gondolat - Új Mandátum, 2007., 11-28. o. (http://mek.oszk.hu/05400/05433/05433.pdf, letöltve: 2016.01.22.) PÜHRINGER, Lisa: Cybercrime 2.0, In. Öffentliche Sicherheit!, Das Magazin des Innenministeriums, Nr. 9-10/14, September/Oktober 2014, 25. o. Rendészeti Szakvizsga Bizottság: Közigazgatási és integrált rendészeti vezetési ismeretek, I. kötet, Közigazgatási ismeretek, Budapest, 2013. Rendészeti szószedet, é.n. (www.rendeszet.hu, letöltve: 2014.08.21.) RODRIK, Dani: A globalizáció paradoxona, Demokrácia és a világgazdaság jövője, Budapest: Corvina Kiadó Kft., 2014., 313-314. o. ROSTA, Gergely – TOMKA, Miklós (szerk.): Mit értékelnek a magyarok?, Az Európai Értékrend Vizsgálat 2008. évi magyar eredményei, Budapest: OCIPE Magyarország – Faludi Ferenc Akadémia, 2010. ROSTA, Miklós: Az Új Közszolgálati Menedzsment intézményi meghatározottsága, PhD értekezés, Budapest, Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskola, 2012. Sajtóközlemény, ECA/14/22, Luxemburg: Európai Bizottság , 2014. május 19. (http://europa.eu/rapid/press-release_ECA-14-22_hu.htm, letöltve: 2014.11.24.) SALLAI, János: A rendészet fogalmának kialakulása és történetének áttekintése, In. GAÁL, Gyula; HAUTZINGER, Zoltán (szerk.): Rendészettudományi gondolatok, Budapest: Séd Nyomda Kft., 2014., 55-66. o SCHUMAN, Robert: Európáért, Pécs: Molnár Nyomda, 2004. SEY, István: Fejezetek az európai integráció 20. századi történetéből, Győr: Universitas-Győr, 2008. SIEBER, Edit: Scheneni Egyezmény, In.: Jogtudományi Közlöny, 1995. 7-8., 391397. o. SIEBOLD, Angela: Zwischen Grenzen Die Geschichte des Schengen-Raums aus deutschen, französischen und polnischen Perspektiven, Paderborn: Verlag Ferdinand Schöningh GmbH & Co, 2013. SIS II 2013 Statistics, 2014. június (http://www.eulisa.europa.eu/Publications/Reports/eu-LISA_SIS%20II%20%20Statistics%202013.pdf, letöltve: 2015.07.08.) SMITH, Adam: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól, Budapest: Magyar Közgazdasági Társaság, 1776/1940 STAIN - KAUTZ: Az államigazgatás és az igazgatási jog alapvonalai, Budapest, 1890.

230

SZABÓ, András: A bűnözés társadalmi produktum, In: GÖNCZÖL, Katalin KEREZSI, Klára: A deviancia szociológiája – Szöveggyűjtemény, Budapest: A Szociális Szakképzés Könyvtára sorozat, 1996. SZABÓ, József: A Rendőrség - Határőrség integrációja a teljes jogú schengeni tagság tükrében, Pécs: A „Határőrség és rendőrség - az integrált rendvédelem” című tudományos konferenciáról tanulmánykötete, 2007., 83-94. o. (http://www.pecshor.hu/periodika/2007/VII/szabo.pdf, letöltve: 2014.12.05.) SZABÓ, Veronika: A Petőfi Rádió megújulása, Budapest: Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Külgazdasági Szak, 2007. (http://elib.kkf.hu/edip/D_13908.pdf, letöltve: 2016.04.10.) SZABÓ, László: A jóléti állam és a globalizáció, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtani Doktori Iskola, Világgazdasági és Nemzetközi Pénzügyek alprogram, Szeged, 2011. (http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1435/1/Disszert%C3%A1ci%C3%B3.pdf, letöltve: 2014.08.31.) SZABÓ, Szilvia: A rendőri munka társadalmi megítélése, bizalom a rendőrség iránt, Pécs: PTE / ÁJK, i.n. (http://www.rendeszetelmelet.hu/Graphics/pdf/ekonyvtar/Szabo_Szilvia_NKE_palyazat.pdf, letöltve: 2016.04.16.) SZAMEL, Lajos: A rendészet és a rendőrség jogi szabályozásának elméleti alapjai, Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodája, 1990. SZAMEL, Lajos: A rendészet és a rendőrség jog szabályozásának elméleti alapjai, Rendészeti Tanulmányok, 1992/1. SZELE, Bálint: „Nem államszövetségeket hozunk létre, hanem az embereket egyesítjük”, Jean Monet és az elszalasztott lehetőségek – In. Közép- és KeletEurópa integrálódása az egységes európai térségbe, Székesfehérvár: ALTO Nyomda Kft., 2007., 176-183. o. SZELE Bálint: Jean Monnet az európai megbékélésért, 2013.06.13. (http://surjanlaszlo.hu/hir/szele_balint_jean_monnet_az_europai_megbekelesert, letöltve: 2014.07.03.) SZENTKIRÁLYI, Balázs – STUBNYA, Bence – JENEI, Miklós: Egy kis apróság, és teljesül a kormány álma, Index, 2014.09.25. (http://index.hu/gazdasag/2014/09/25/varga_csomag_1700milliard/, letöltve: 2014.09.25.) Szerény, de stabil növekedés 2013-ban, 2014.08.22. (http://www.bud.hu/budapest_airport/media/hirek/szereny-de-stabil-novekedes2013-ban-14073.html, letöltve: 2014.08.22.) SZTERNÁK, György: határaink Országhatár, 1997/22, 32-3. o.

biztonságáról

az

ezredforduló

küszöbén,

TAKÁCS, Imre: Hagyományápolás, Határőr, 2003.04.01., 24. o. TÁLAS, Péter: Széljegyzet a biztonság szubjektív percepciójának veszélyeiről II., In.: Védelempolitika, 2009. június, 29-38. o.

231

(http://www.nemzetesbiztonsag.hu/cikkek/talas_peterszeljegyzet_a_biztonsag_szubjektiv_percepciojanak_veszelyeir__l__ii__.pdf, letöltve: 2016.04.16.) TÁLAS, Péter: A terrorfenyegetettségről a számok tükrében, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutató Központ elemzések, 2011/7 (http://www.grotius.hu/doc/pub/QQHVLV/2011_157_a_terrorfenyegetettsegrol_a _szamok_tukreben.pdf, letöltve: 2014. 01.04.) TÓTH, István György (szerk.): TÁRKI Európai társadalmi jelentés, Budapest: TÁRKI, 2009. (http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/gazdkult_kotet_teljes.pdf, letöltve: 2016.04.26.) TURZÓ, Barbara Éva: Magyarország infrastruktúrája a Schengeni Egyezmény tükrében, Budapest: Külkereskedelmi Főiskola, 1999. TURZÓ, Barbara Éva: A Határőrség tájékoztatási stratégiája az Európai Unióhoz történő csatlakozás tükrében, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar, 2003. ÜRMÖSI, Károly: A biztonság, a biztonság fogalma – In. Hadtudományi Szemle,, 2013. 6. évfolyam, 4. szám, 147-154. o. (http://uninke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2013/2013_ 4/2013_4_alt_urmosi.pdf., letöltve: 2014.08.22.) VAS, Gizella: Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv határrendészeti szakmai stratégiája (2012-2017), Budapest, Országos Rendőrfőkapitányság, 2011.10.27. Szám: 29000/28714-9/2011 Ált. VAS, Gizella: A határrendészet helye, szerepe a schengeni térségben, In.: Magyar Rendészettudományi Társaság, Migráció és Társadalom, 2012/2. (http://rendeszet.hu/folyoirat/2012/1/hat%C3%A1rrend%C3%A9szet-helyeszerepe-schengeni-t%C3%A9rs%C3%A9gben, letöltve: 2016.03.25.) VAS, Gizella: „Koncepció az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv határrendészeti szolgálati ág szakmai kiválasztási, képzési és karrierrendszerére”, Budapest, Országos Rendőr-főkapitányság, 2013.05.07. Szám: 29000/11206-8/2013. Ált. VAS, Zsolt: A Schengeni Információs Rendszer Magyarországon, Budapest: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2008. VINNAI, Edina – CZÉKMANN, Zsolt: Szervezeti kommunikáció, Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2014. VIRÁNYI, Gergely: A biztonság-fogalomról másként. - In. GAÁL Gyula; HAUTZINGER, Zoltán (szerk.): Tanulmányok „A biztonság rendészettudományi dimenziói - változások és hatások” című tudományos konferenciára, Pécs, Pécsi tudományos Közlemények, 2012., 51-82. o. VIRÁNYI, Gergely: A rendészettudományról - határrendészeti elfogultsággal, In. GAÁL, Gyula – HAUTZINGER, Zoltán (szerk.): Rendészettudományi gondolatok, Budapest: Séd Nyomda Kft., 2014. 66-78. o.

232

VÍZI, László Tamás: Birodalmak és nagyhatalmak hatása a 19.-20. századi középeurópai egyensúlypolitikára - In. Közép- és Kelet-Európa integrálódása az egységes európai térségbe, Székesfehérvár: ALTO Nyomda Kft., 2007, 24-35. o. WACQUANT, Loic: A nyomor börtönei, Budapest: Helikon, 2001. Z. KARVALICS, László – KISS, Károly: Információáramlás a kora újkorban, Budapest: Gondolat – Infonia, 2004. ZÁMBÓ, Katalin: Orde public azaz vészfék? Vagy zárt kapuk?, In.: GAÁL, Gyula – HAUTZINGER, Zoltán (szerk.): Tanulmányok „A biztonság rendészettudományi dimenziói – változások és hatások” című tudományos konferenciáról, Pécs: Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, 2012. 299-308. o. ZSARNÓCZAI, J. Sándor (szerk.): Gazdaság és klímapolitika, Gödöllő, 2010. (http://klimatanacs.szie.hu/sites/default/files/Gazdes%20klimapolitika_jegyzet.pdf, letöltve: 2016.01.22.) T/8572. számú törvényjavaslat a Schengeni Információs Rendszer második generációja keretében történő információcseréről (http://www.parlament.hu/irom39/08572/08572.pdf, letöltve: 2016.03.10.) 1965. évi 10. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a közös államhatár láthatóságának biztosításáról és az ezzel összefüggő kérdések szabályozásáról Budapesten, 1964. október 31-én aláírt szerződés kihirdetéséről, valamint Ügyrend az Állandó Magyar–Osztrák Határbizottság részére 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99400034.TV, 2016.03.09.)

letöltve:

1/1999 számú KJE határozat (http://www.lb.hu/hu/joghat/11999-szamu-kje-hatarozat, letöltve: 2016.03.09.) 67/2007. (XII. 28.) IRM rendelet a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról 2010. évi XLIII. törvény a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1000043.tv, letöltve: 2016.03.09.) 2012. évi törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről

233

Publikációs jegyzék TURZÓ, Barbara Éva – UDVARI, Árpád: Mozgásszabadság a schengeni országokban, Gazdasági Főiskolák Tudományos Diákköri Konferenciája, Budapest: Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, 1998.04.34., 92. o. TURZÓ, Barbara Éva: Magyarország infrastruktúrája a Schengeni Egyezmény tükrében, Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Közgazdaságtudományi Szekció, Gödöllő: Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, 1999.03.30-31., 76. o. TURZÓ, Barbara Éva: A magyar határőrség infrastruktúrája a schengeni egyezmény tükrében. In. EU Working Papers, 2000, III. évfolyam 2. szám, 65-92. o., ISSN 1418-6241 IJJÁSZ, Orsolya – TÖRÖK, Márta – TURZÓ, Barbara Éva: A Panoráma Panzió marketingkoncepciója, XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Közgazdaságtudományi Szekció, Gyöngyös: Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, 2003.04.24-25., 174. o., ISBN 936 948 321 6 TURZÓ, Barbara Éva: A motiváció fogalma és a motivációs elméletek, In. JARJABKA, Ákos (szerk.): Módszertani- és szemelvénygyűjtemény a Menedzsment alapjai 1. gyakorlat tárgyhoz, Pécs: Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, 2004., 119-153. o., ISBN 963641972 08 TURZÓ, Barbara Éva: Problémafeltáró, döntéstámogató módszerek, In.: JARJABKA, Ákos (szerk.) Módszertani- és szemelvénygyűjtemény a Menedzsment alapjai 2. gyakorlat tárgyhoz, Pécs: Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, 2004., 47-79. o., ISBN 963641972 08 DEUTSCH, Nikolett – TURZÓ, Barbara Éva: Tudásmenedzsment és innováció az EU fenntartható fejlődési irányelveinek a szolgálatában, Budapest: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Műszaki Menedzsment Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola, 2004.11.09., 183-191. o. ISBN 963 420 824 X TURZÓ, Barbara Éva – DEUTSCH, Nikolett: The Non-profit Sector in the Information Society, Brno: Mendel University of Agriculture and Forestry in Brno, 2004.11.26., 128. o. ISBN 80-7302-088-2 TURZÓ, Barbara Éva: A Határőrség kommunikációs stratégiája, Győr: Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola, 2004.11.13-14., CD-n került megjelentetésre, ISBN 963 9052 43 4 TURZÓ, Barbara – FARKASNÉ KURUCZ, Zsuzsanna – LÓRÁND, Balázs: Hallgatói és vállalati elvárások a változó munkaerőpiacon. In. Tudás Menedzsment, 2005. április, VI. évfolyam 1. szám, 42-52. o., ISSN 1586-0698

234

DEUTSCH, Nikolett – TURZÓ, Barbara Éva: Innováció, tudásmenedzsment és a fenntartható fejlődés, Környezetvédelem, regionális versenyképesség, fenntartható fejlődés Konferencia kötet, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, 2005., 245-256.o., ISBN: 1588-5348 TURZÓ, Barbara Éva: A Határőrség szervezeti felépítése a Schengeni Egyezmény tükrében, Szeged: Szegedi Tudományegyetem Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar, Szeged: 2005.11.3., 487. o., ISBN 963 482 757 8 TURZÓ, Barbara Éva: Hatékonyság és eredményesség a közszektorban (A Határőrség szervezeti átalakításának példája röviden). In. Határrendészeti tanulmányok, 2006., III. évfolyam 4. szám, 7-15. o., ISSN 1786-2345 SUTKA, Barbara Éva: A SIS II tájékoztatása Magyarországon, A Repülőtéri Rendőr Igazgatóságon végzett kérdőíves felmérés ismertetése, Budapest: Óbudai Egyetem, 2015.05.27-28., 553-566. o., ISBN 978 615 5460 38 5 SUTKA, Barbara Éva: A Schengeni Információs Rendszer második generációjának tájékoztatása a magyar lakosság körében, Győr: Doktoranduszok Országos Szövetsége – Közgazdaságtudományi Osztály, 2015.01.30-31., 8-9. o. SUTKA, Barbara Éva: Public communication of the Schengen Information Systems II in Hungary and its innovation opportunity as a special public service, Budapest: National University of Public Service, 2015.10.15-16. SUTKA, Barbara Éva: A SIS II helye és szerepe a társadalmi változások környezeti hatásaiból adódó veszélyhelyzetek felismerésében, csökkentésében és elhárításában, Pécs: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, 2015., VI. kötet, 233-238. o. SUTKA, Barbara Éva: A SIS II lakossági tájékoztatása, In. Balogh, Jeremiás Máté; Poreisz, Veronika; Schaub, Anita; Tóbi, István: Közgazdász Kutatók és Doktoranduszok II. Téli Konferenciája, Budapest, 2016., 15-24. o. ISBN 978-9637692-75-8

235

Tudományos munka TURZÓ, Barbara Éva – UDVARI, Árpád: Mozgásszabadság a schengeni országokban, Külkereskedelmi Főiskola Tudományos Diákköri Konferenciája, Budapest, 1998.02.19., első helyezés TURZÓ, Barbara Éva: Magyarország infrastruktúrája a Schengeni Egyezmény tükrében, Külkereskedelmi Főiskola Tudományos Diákköri Konferenciája, Budapest, 1999.02.18., harmadik helyezés TURZÓ, Barbara Éva (társszerzőkkel): Small Business Management Program üzleti terv prezentációja, Pécsi Tudományegyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Pécs, 2002.01.24., második helyezés IJJÁSZ, Orsolya – TÖRÖK, Márta – TURZÓ, Barbara Éva: A Panoráma Panzió marketingkoncepciója, Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Tudományos Diákköri Konferenciája, Pécs, 2002.11.23.

236

Köszönetnyilvánítás Disszertációm megírásával életem egy meghatározó korszakát zárom le. Nagyon sokan álltak mellettem, egyengették kutatásomat és nem utolsó sorban bíztattak. Egyenként megnevezni őket nem is tudom. Elsőnek mégis gyerekeimnek, Majuskának és Palikának tartozom hálával, akik évekkel ezelőtt óvodáskorúként fogadták el, értették meg döntésemet és buzdítottak. Leginkább ők kérték számon rajtam, éppen hol tartok. Mindez persze férjem, édesanyám és anyósom érdeme is, akik mindvégig mellettem álltak. Remélem, megértik, hogy ez fontos volt a számomra. Köszönöm témavezetőmnek, Budai Balázsnak, aki elvállalta a témavezetést és bízott bennem. Balázs, remélem nem okoztam Neked csalódást. Az, hogy a disszertációmat ezzel a kutatási témával ilyen terjedelemben és formában készíthettem el, Dr. Majoros Pál érdeme is, aki közel húsz éve őszinte mentorom, egyben szigorú bírálóm. Köszönet illeti Dr. Vajkai Andrást, aki buzdított, hogy megkezdjem a doktori tanulmányaimat és köszönöm Dr. Deutsch Nikolett évfolyamtársamnak is. Sokat köszönhetek munkatársaimnak, a közvetlen vezetőimet és Papp Károly r. altábornagy országos rendőr-főkaptány úrnak, aki támogatta kutatómunkámat. Disszertációmat gyermekeimnek és férjemnek ajánlom, akikkel reményeim szerint még nagyon sokat megyünk vonattal kirándulni és tanulva a nagybörzsönyi esetből, soha nem tudhatjuk, hogy Jön a vonat vagy Nem jön a vonat. Ez egy örök kérdés marad, de gyermekeim és embertársaink biztonsága nagy felelősség!

237

Ábra- és táblázatjegyzék

Ábrajegyzék 1. sz. ábra

Amikor (nem) jött a vonat …

12. o.

2. sz. ábra

Magyarország schengeni belső és külső határa

16. o.

3. sz. ábra

Légi határ égen és földön

25. o.

4. sz. ábra

A rendőrség definíciója Finszter és Bodonyi alapján

41. o.

5. sz. ábra

A SIS II-t és az azzal dolgozó szervezetek kapcsolata

48. o.

6. sz. ábra

A kutatást ismertető ábra

55. o.

7. sz. ábra

Mire költöttünk mi és mire a környező országok 2012ben?

58. o.

8. sz. ábra

Mire költöttünk mi és a környező országok a rendvédelem és közbiztonság területén 2012-ben?

59. o.

9. sz. ábra

A biztonság csoportosítása

64. o.

10. sz. ábra

Az embercsempészet útvonalai

72. o.

11. sz. ábra

Az embercsempészetben leginkább érintett országok

73. o.

12. sz. ábra

A SIS felépítése

93. o.

13. sz. ábra

Az RRI-n kiosztásra került kérdőív

118. o.

14. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor szerinti megoszlása

121. o.

15. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök rendfokozat szerinti megoszlása

125. o.

16. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és iskolai végzettség szerinti megoszlása

126. o.

17. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és rendfokozat szerinti megoszlása

127. o.

238

18. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló és főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendelkező rendőrök életkor szenti megoszlása

128. o.

19. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök idegennyelv tudása

129. o.

20. sz. ábra

Kisokos

130. o.

21. sz. ábra

RRI-nél rendszeresített magyar – francia – angol szótár

132. o.

22. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök életkor és nyelvtudás szerinti megoszlása

133. o.

23. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök Rendőrségnél és RRI-nél eltöltött szolgálati idő szerinti megoszlása (1)

135. o.

24. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök Rendőrségnél és RRI-nél eltöltött szolgálati idő szerinti megoszlása (2)

136. o.

25. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök az elmúlt két évben hány alkalommal vettek részt a Rendőrségnél szervezett képzésen

139. o.

26. sz. ábra

A kérdőívet kitöltő, RRI-n szolgáló rendőrök az elmúlt két évben milyen témában vettek részt képzésen

141. o.

27. sz. ábra

A SIS II témakörben megtartott képzések időtartama

142. o.

28. sz. ábra

A lakossági kérdőív végleges formája

157. o.

29. sz. ábra

A megkérdezett „civilek” életkor szerinti megoszlása

166. o.

30. sz. ábra

A megkérdezett „civilek” legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása

167. o.

31. sz. ábra

A megkérdezett „civilek” megoszlása aszerint, hogy hallottak-e a SIS II-ről vagy nem

168. o.

32. sz. ábra

Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, hol hallottak róla?

169. o.

33. sz. ábra

Azok a megkérdezett "civilek", akik hallottak a SIS II-ről, mit tudnak róla?

172. o.

34. sz. ábra

A teljes mintából (N=600) aki tudja, és aki nem tudja mi a schengeni térség (%-ban)

176. o.

35. sz. ábra

Mit jelent a megkérdezett "civileknek", a schengeni térség? válaszainak összesítése

186. o.

36. sz. ábra

A megkérdezett "civilek" - akik ismerik a SIS II-t korcsoport szerinti megoszlása

188. o.

37. sz. ábra

A megkérdezett "civilek" - akik ismerik a SIS II-t legmagasabb iskolai végzettségük szerinti megoszlása

188. o.

239

38. sz. ábra

Azok a megkérdezett, felsőfokú végzettséggel rendelkező "civilek" - akik hallottak a SIS II-ről - korcsoport szerinti megoszlása

189. o.

39. sz. ábra

A megkérdezett „civilek” – akik hallottak a SIS II-ről – életkor és nemük szerint

190. o.

40. sz. ábra

A megkérdezett „civilek” – akik ismerik a SIS II-t – mit tudnak a schengen térségről

191. o.

41. sz. ábra

A megkérdezett "civilek" - akik hallottak a SIS II-ről iskolai végzettségük és nemük szerinti bontásban

192. o.

42. sz. ábra

A megkérdezett "civilek" hol hallottak a SIS II-ről kérdésre adott válasza nemek szerinti bontásban

193. o.

43. sz. ábra

A megkérdezett „civilek” (akik hallottak a SIS II-ről) válasza életkoruk szerint a 'Hol hallott a SIS II-ről?' kérdésre

196. o.

44. sz. ábra

A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren kihelyezett poszter

205. o.

45. sz. ábra

A Rendőrség kommunikációs rendszere

206. o.

Táblázatjegyzék 1. sz. táblázat

„Mit tud róla?” kérdés kódolása

163. o.

2. sz. táblázat

„Mit értünk „schengeni térség” alatt?” kérdés kódolása

164. o.

3. sz. táblázat

A lakossági kérdőív „Mit tud róla?”kérdésére kapott egyéb válaszok listázása A lakossági kérdőív „Mit ért Schengeni övezet alatt?” kérdésére kapott egyéb válaszok listázása

179. o.

Mit képvisel a rendőr ma a társadalomban? (százalékban)

208. o.

4. sz. táblázat 5. sz. táblázat

181. o.

240

Melléklet

241

1. sz. melléklet A határrendészeti ágat érintő SWOT-analízis Erősségek -

kialakított és működőd tevékenységi – koordinációs - kooperációs rendszer; nemzeti és nemzetközi szakmai együttműködési tapasztalatok;

-

funkcionálisan és generálisan kiképzett, motivált szakemberek;

-

magas színvonalú technikai, technológiai bázis, tevékenységi kultúra;

-

kialakult

szakmai

szemléletmód

(minőség,

fejlesztés)

magas

fokú

szakmaiság, szakértelem, tapasztalat; -

élő nemzetközi kapcsolatok, szakmai elismertség;

-

„schengeni hozzáértés” igazolhatósága;

-

a szakmai hagyományok tisztelete, ápolása, értékteremtés;

-

szolgáltató jelleg erősítése, az elégedettséggel járó igény-kielégítés fontosságának felismerése, rugalmasság, adaptivitás, fogékonyság az újra, eredményorientáltság, partnerség.

Gyengeségek: -

a menedzsment egyes szintjein nem egyenlően kezelt a rendőrségi és a határrendészeti szakterület;

-

a határbiztonsági és határrendészeti struktúra lassan követi a folyamatosan változó feltételeket;

-

a távozó szakemberek lassú hiánypótlása.

Veszélyek: -

a pályaelhagyók magas száma;

-

az integrált működés feltételeinek deficitje;

-

kompetenciazavarok nem kerülnek kezelésre;

-

nem rendeltetésszerű feladatellátás;

-

funkcionális forráshiány képződése;

-

prioritászavar a rendszerszemlélet hiánya miatt;

-

kapcsolatrendszer összeomlása, vagy hatékonyságának csökkenése;

-

a határrendészeti szakirányítói tevékenység alacsony hatásfoka, átfedések kialakulása. 242

Lehetőségek -

a határrendészeti szolgálati ás „best practice” (legjobb gyakorlat) személetű, minőségi alapú működtetése;

-

a funkcionális kompetenciák integrált rendszerű, súlyozott érvényesítése;

-

a határbiztonság intézményi és tevékenységi megfelelőségének legmagasabb szintű garantálása;

-

a honi és nemzetközi szakmai kapcsolatrendszer további fejlesztése;

-

„a határbiztonság exportja és importja”, szakmai tudás menedzselése;

-

a határrendészeti tevékenység minőségirányítása, K+F támogatása;

-

a

határrendészeti/biztonsági

regionális

centrumszerep

kialakítása

és

fenntartása; -

az IVK/határbiztonsági koordináció magas szintű megvalósítása.

(Vas, 2011., 8-9. o.)

243

2. sz. melléklet II Munkacsoport kérdőíve A BPOLI Müncheni Repülőtér váltásos munkarend témakörben Müncheni Repülőtér BPOLI munkatársa vagyok az alábbi szervezeti egységnél □ IB-I □ IB-II □ IB-III □ Felügyelőség Munkarendem □ teljes munkaidő □ ismétlődő □ Flex-szolgálati csoport

□ részmunkaidő □ ……………………

Munkába járás ingázom □ < 1 óra

□ > 2 óra

□ < 2 óra

Közlekedési közösséghez tartozom □ igen □ nem Lakhelyemtől a munkahelyre való utazás gyakorisága □ naponta □ szolgálatonként □ tartós tartózkodás a szolgálati helyen Jelenleg a BPOLI Müncheni Repülőtér tervezett szolgálati beosztásával □ elégedett vagyok □ elégedetlen vagyok A tervezett szolgálati beosztással □ elégedett vagyok □ elmegy □ elégedetlen vagyok A rendkívüli szolgálattal □ elégedett vagyok □ elégedetlen vagyok Hivatásom és a szociális feltételek közötti összhang (család, közösség, stb.) □ elégedett vagyok □ elmegy □ elégedetlen vagyok Következő szolgálati beosztástól elvárom □ rugalmas tervezést □ előre meghatározott, követhető szolgálati beosztást Szükségekhez igazodó és munkaerő orientált munkarend fontos kritériumai sok éjszakai műszak kevés éjszakai műszak rövid szolgálati blokk (3-4 nap) hosszú szolgálati blokk (5 napnál több) hosszabb szolgálati idő (10-12 órák) közepesen hosszú szolgálati idő (8-10 órák) rövid hosszú szolgálati idő (8 óránál rövidebb) műszakváltás a 8 munkaóránál rövidebb műszaknál 11 munkaóra után történő műszakváltás 12 vagy több munkaóra után történő műszakváltás meghatározott munkanapok

fontos

mindegy

nem fontos

244

3. sz. melléklet 3.2.1. „A tájékoztatás előfeltétele a sikeres változtatás” „Panta rhei” – Minden változik A Határőrség évekkel ezelőtt kialakított működőképes rendszeren belül nem lehet a schengeni normák által előírt feladatokat elvégezni, a kitűzött célokat elérni. A kritériumoknak való megfelelés nem csak a határőrizettel kapcsolatos jogi hátteret és infrastruktúrát érinti, hanem magát a szervezetet is. A kidolgozott stratégia siker éppen az adja, hogy a szervezet átalakítása következtében képes a változásokra időben felkészülni, és ami még fontosabb, azokra időben reagálni. A szervezetfejlesztéshez mindez nem elég, ismernünk kell a meghozott döntés megvalósításának egymást követő lépését. Ez egy további lépés a sikerhez. 1.

felengedés: A régi állapottól el kell szakadni, de ehhez motiváció kell.

2.

mozgatás: A változás kiváltása.

3.

megszilárdítás: A változtatás konzerválása. (Pataki, 2001.)

Itt érdemes említést tenni a szervezetfejlesztés technológiájának három részéről (Klein, 2002.), ugyanis a Határőrségnél, ha talán nem is tudatosan, de mindhármat megtaláljuk: 1.

diagnosztizálandó probléma

A Határőrség meghatározta, hogy milyen célokat akar elérni. Ehhez stratégiát dolgozott ki. A szervezetfejlesztésről, a döntésekről folyamatos tájékoztatást ad a vezetőség. 2.

a figyelem fókusza

A mai világban az a tendencia figyelhető meg, hogy a feladatokat nem csak egyének külön-külön, hanem teamek hajtják vége, azaz a rész-egész kapcsolata új értelmezést nyer. A Határőrség egyszerre figyel magára a szervezetre és az egyénre. 3.

az intervenció módszerei

Az állomány mindenre kiterjedő (pl. jog, közgazdaságtan, nyelv) tanfolyamokon vesz részt. Lehetőségünk nyílik a konzultációra is (pl. havonta megtartott szóbeli tájékoztató).

245

A szervezet tisztában volt azzal, hogy feladatait a változtatás során is eredményesen kell végrehajtani, de közben nehézségekbe ütközhet a szűkös (pl. pénzügyi) erőforrások miatt. Ezért mielőtt megkezdték volna a változtatást, meghatározták a hatékonyságot és az eredményességet befolyásoló tényezőket. 1. sz. ábra: A hatékonyságot és eredményességet befolyásoló tényezők MOTIVÁCIÓ

FELTÉTEL FELTÉTEL - tárgyi FELADAT - technikai ISMERETE - cél - értelem - mód

JÁRTASSÁG - gyakorlat - alkalmasság

TUDÁS - képzettség - érdeklődés

AKARAT - türelem - becsület

KÖRNYEZET - társadalmi - fizikai SZÜKSÉGLET - egyéni - munka

Forrás: ((Bakondi, 1998.) alapján saját szerkesztés, 2016.04.) A változtatásokat nem a szervezet tagjai kezdeményezték, azaz nem belülről indult, azt külső tényezők indították el. A szakemberek elfogva a változtatást, igyekeztek a szervezetet a környezethez stratégiai változtatások formájában, azaz aktív módon alkalmazkodni. A vezetés a hatékony változtatás háromszög-modelljét (ábra) valósítja meg. 2. sz. ábra: A hatékony változtatás háromszög-modellje jövőkép, célok, stratégia szervezeti és kulturális

csapatmunka

megfelelés Forrás: (Csath, 2001., 20. o.) alapján saját szerkesztés, 2016.04.

246

4. sz. melléklet Plakát

247