Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Neveléstudományi Doktori Iskola, Pedagógiatörténeti Program
Doktori (PhD) értekezés tézisei
Németh Regina
A magyar életreform-törekvések és hatásuk a művészeti nevelésre
Különös tekintettel a gödöllői művésztelep munkájára
Témavezető: Prof. Dr. Németh András Dsc. egyetemi tanár
2012
1. A dolgozat tárgya és elméleti háttere
Disszertációnk témája az életreform-mozgalmak pedagógiai vonatkozásainak nemzetközi szakirodalmi források alapján történő feltárása, valamint magyar recepcióvizsgálata. Jóllehet számos német nyelvű könyv, monográfia foglalkozik az életreform különböző törekvéseivel (Buchholz és társai, 2001; Kerbs és Reulecke, 1998; Krabbe, 1974, 2001; Frecot, Geist és Kerbs, 1997), a magyar életreform interpretációjában mind a mai napig fellelhetők megválaszolatlan kérdések. Az életreform magyar recepcióvizsgálata megközelítőleg 10 évvel ezelőtt vette kezdetét (Németh, Mikonya és Skiera, 2005; Németh, Skiera és Mikonya, 2006), dolgozatunkkal e munkák kiegészítéséhez, továbbviteléhez kívánunk hozzájárulni. Kutatásunk
a
magyar
életreform-törekvéseket,
azok
nevelési-pedagógiai
vonatkozásait, valamint a művészeti nevelésre kifejtett hatást vizsgálja 1900 és 1920 között. Kutatásunkhoz elengedhetetlen az életreform-mozgalmak gyökereinek ismertetése, ezért a kutatómunka részeként értékelő áttekintést végzünk, elemezzük és rendszerezzük a hazai és nemzetközi elméleti jellegű ismereteket, majd feltárjuk az életreformhoz és a művészeti neveléshez kapcsolódó recepciótörténetet. A magyar életreform képviselőiként számon tartott gödöllői művésztelep pedagógiai szerepvállalásának hangsúlyozása kapcsán különösen lényeges momentumnak a gyermekeknek készített mesekönyveket és azok illusztrációit tekinthetjük. Jelentősnek gondoljuk ugyanakkor helyük kijelölését a század eleji magyar társadalomban és meseirodalomban. A
kutatási
terület
kapcsán
megállapítható,
hogy
a
magyar
életreform
művészcsoportjáról már megannyi tanulmány, és könyv született, melyek főként művészeti szempontból ragadják meg a témát (Gellér, 1978; Gellér és Keserü, 1987; Gellér, G. Merva és Őriné, 2003; Őriné, 2006). Ezek a munkák rendkívül jól felhasználhatók, de dolgozatunk más szempont kiemelésével nyúl a témához. Célunk a közösség kiemelt szerepének pedagógiainevelési nézőpontból történő felfejtése, a művészek nevelői szerepének bemutatása, akiknek gondolatvilága az életreformban gyökerezett, kapcsolódtak a művészeti reformhoz, s ezáltal közvetetten kötődtek a reformpedagógiákhoz. Kutatásunk jelentős részét képezték a 19. század végi és 20. század eleji mesekönyvek, valamint a Népmívelés, ill. Népművelés (1906-12) és az Új Élet (1912-18) című folyóiratok részletes feldolgozása. Ám ugyanakkor fontosnak tartottuk a Magyar Iparművészet
(1897-1944),
a
Művészet
(1902-1918)
című
folyóiratok
megjelölt
időintervallumban való elemzését. A kutatás nem tekinthető lezárt munkának, sokkal inkább
egy folyamat részének, amely a magyar életreform neveléstörténeti vonatkozásainak feltárásához kíván hozzájárulni.
2. A dolgozat szerkezete
Az
öt
nagyobb
fejezetre tagolódó munka
legfőbb
célja bemutatni
a
gödöllői
művészkommunán keresztül a magyar életreform holisztikus világképének, nevelési, főként művészeti neveléssel összefüggő vonatkozásait, valamint azoknak a pedagógia elméletére és gyakorlatára kifejtett hatását. A disszertáció felépítésének logikája a nagyobb egységektől halad a kisebbek felé, vagyis részletez. Munkánk első fejezete a kutatást mutatja be, melyben a kutatás tárgyának, céljának megjelölése, a vizsgálati kérdések, a kutatási problémák, a kutatási előfeltevések ismertetése található, valamint a kutatás módszertani hátterének bemutatására kerül sor, ezen kívül elvégezzük a témával kapcsolatos tömör szakirodalmi áttekintést. Részletezzük a nemzetközi életreform-törekvésekkel foglalkozó kutatások jelenlegi álláspontját, definiáljuk az életreform fogalmát, vizsgáljuk kialakulásának hátterét, ezután a filozófia szempontjából elemezzük az életreformot, majd bemutatjuk a mozgalom pedagógiai vonatkozásait, s a reformpedagógiához fűződő szoros kapcsolatát. A második fejezetben a magyar életreform képviselőiként, a gödöllői művésztelep tagjainak életvitelében és művészetében az életreform hatására végbement módosulást vizsgáljuk, valamint feltárásra kerül a gödöllőiek különböző hazai és nemzetközi társadalmi és pedagógiai reformokhoz való vonzalma is. A harmadik fejezetben feltérképezzük a 20. század elején a reformpedagógiához szorosan kapcsolódó művészetpedagógiai törekvéseket. Először a művészetpedagógia elméleti hátterét vizsgáljuk, majd a századforduló hazai és nemzetközi művészeti reformjait mutatjuk be. Ehhez kapcsolódóan ebben a részben a gödöllői művészteleppel kapcsolatos sajtóanyag életreform-motívumainak feldolgozására is sor kerül, a tartalomelemzés módszerét használva, egy előre megalkotott kategóriarendszer alapján haladunk majd. A disszertáció negyedik fejezetében a századelő és ezen belül hangsúlyosabban a gödöllői művészek által tervezett mesekönyveket, azok illusztrációit, valamint művészi megjelenésüket vizsgáljuk, mely munkához szintén felhasználjuk a tartalomelemzést. Nem törekszünk az illusztrációk részletes elemzésére, célunk inkább a mesékben fellelhető életreform-motívumok kiemelése.
A munka záró fejezetében kerül sor a kutatás által elért eredmények összegzésére, a következtetések levonására, valamint a disszertációval összefüggő jövőben elvégezni kívánt feladatok kijelölésére.
3. A kutatás kérdései és előfeltevései
A kutatást három részre osztottuk, így ennek megfelelően három fejezetben – a dolgozat II-IV. fejezeteiben – adunk számot az eredményekről. A disszertáció második fejezetében (II. fejezet) a magyar életreform-törekvések képviselőjeként számon tartott gödöllői művésztelep tárgyalására vállalkoztunk, s a művészek tevékenységéből, életéből, kapcsolataiból kiindulva vizsgáltuk a különböző életreformmozgalmakhoz, és a kor pedagógiai reformjaihoz való viszonyukat. A következő kérdések merültek fel:
1. Milyen gyökerekkel rendelkezik a magyar életreform? Milyen külföldi személyekhez, eszmékhez kapcsolódott a magyar életreform? Azon előfeltevésből indultunk ki, hogy a magyar életreform szorosan kapcsolódik a preraffaelita mozgalomhoz, Ruskin és Morris, valamint Tolsztoj eszméihez, emellett a magyar életreform kapcsolatban állt a német életreform-mozgalmakkal, valamint a finn festővel, Akseli GallenKallelával.
2. Milyen konkrét emberi kapcsolatok, valamint eszmei, ideológiai kapcsolódások fedezhetők fel a magyar életreformon belül? Azt feltételeztük, hogy a gödöllői életreformerek kapcsolatban álltak Malonyay Dezsővel, a Népmívelés szerkesztőivel, Koronghi Lippich Elekkel, Kodály Zoltánnal, Kós Károllyal, valamint a Vasárnapi Körrel.
3. Milyen szerepet játszott művészetükben és művészeti nevelésükben a népművészet? Feltevéseink szerint a gödöllőiek munkásságában és művészeti nevelésében rendkívül jelentős területnek tekinthető a népművészet, hiszen az az ősit jelenti, amiből ki kell indulni. A népművészet fontossága megfigyelhető a művészetükben, valamint a népművészeti kutatásaikban.
Írásunk harmadik fejezetében (III. fejezet) a 20. század eleji művészetpedagógiai törekvésekre fókuszáltunk, a hazai és nemzetközi művészeti reformmal foglalkoztunk, valamint az életreform és a reformpedagógia művészeti elképzeléseinek feltárását tűztük ki célul. Továbbá azt is vizsgáltuk, hogy milyen kép bontakozott ki a korabeli művészeti és pedagógia sajtóban a művészetről, a művészeti reformokról és az életreformról. A következő kutatási kérdéseket tettük fel:
4. Hogyan hatott a külföldi művészeti nevelés hazánkban? Előfeltevéseink szerint mintaként, példaképként szolgált a külföldi művészeti nevelés, melyből minden jónak gondolt, reform elemet átvettek.
5. Milyen életreform-motívumok jelennek meg a vizsgált folyóiratokban? Milyen kép rajzolódik ki a 20. század eleji művészeti nevelés és az életreform kapcsolatáról az elemzett folyóiratok hasábjain (Népmívelés, Új élet, Magyar Iparművészet, Művészet)? Feltételezéseink szerint a reform, ősiség, természetesség, eredetiség életreform-motívumok
fellelhetők
a
kor
pedagógiai
és
művészeti
sajtótermékeiben. A 20. század elején kifejezetten sokat foglalkoztak a művészeti neveléssel, azt a nevelés lényeges területeként fogták fel. A művészetpedagógia kapcsán is fontosnak tartották a reformokat, az új elképzelések elterjedését.
6. Milyen elveket vallottak a gödöllőiek a művészeti nevelésről? Hogy kapcsolódott össze a nevelés és a művészeti nevelés Gödöllőn? Mivel Gödöllőre művészek költöztek, azon elképzelésünket vettük alapul, hogy
a
művészeti
nevelést
alapvető
fontosságúnak
tartották
és
összekapcsolták az általános emberré neveléssel, vagyis az erkölcsi neveléssel, ezáltal egyértelmű kapcsolat fedezhető fel a nevelés és a művészeti nevelés között.
A kutatás negyedik fejezetében (IV. fejezet) a 20. század eleji, s azon belül a gödöllői művészek által illusztrált mesekönyveket vizsgáltuk, ezek narratív valóságából – a művészek
számára fontos – a gyermekeknek átadandó értékekre következtettünk. E mesekönyvek világa által lényegesnek tartott nevelési elveikhez is el akartunk jutni.
7. Miben tértek el a gödöllőiek által illusztrált mesekönyvek a korszak többi mesekönyveitől? Előfeltevéseink szerint a gödöllőiek kezéből művészileg illusztrált mesekönyvek kerültek ki, amelyekkel a gyermekek művészeti nevelését kívánták szolgálni.
8. Milyen kapcsolat fedezhető fel a gödöllői művészek által gyermekeknek illusztrált mesekönyvek és a nevelésük között? Feltételeztük, hogy a gödöllői művészek által gyermekeknek készített mesekönyvek és illusztrációik erkölcsi-nevelő céllal készültek, e könyvek is a jó életre akarták nevelni a gyermekeket. Gyermekeik számára ellenőrzött, szerintük jónak és szépnek tartott mesekönyveket akartak a kezükbe adni, valamint életreform-témák is előtérbe kerültek bennük.
9. Milyen életreform-motívumok jelennek meg a vizsgált mesekönyvekben? A
gödöllői
művészek
világnézete,
művészeti
nevelésről
alkotott
elképzeléseik a gyermekkönyvek illusztrációin is tetten érhetők. Az életreform-mozgalmak sajátos motívumai (természetesség, ősi, eredeti, alkotó gyermek) a gyermekkönyvekben is tetten érhetők.
E kérdések egy részét könyvtárban végzett, hermeneutikai kutatással, a szakirodalmi források alapos feldolgozásával lehet megválaszolni (II. és III. fejezet egy része). A problémák másik részére viszont az elsődleges források elemzése és a tartalomelemzés módszerei adhatják meg a választ (II. fejezet). Harmadsorban vannak olyan kutatási kérdések, melyek megválaszolásához a képelemzés módszerét kell használnunk (II. és IV. fejezet). Ezek együttes alkalmazásával adunk választ a fent felsorakoztatott kutatási kérdésekre.
4. A kutatás eredményei
Munkánk II. fejezetében választ kaptunk a gödöllői művészek hazai és külföldi kapcsolatait illető kérdéseinkre, valamint felderítettük a népművészet munkásságukban játszott szerepét.
Ezek után megállapítottuk, hogy konkrét és ideológiainak nevezhető kapcsolatok is megragadhatók a magyar életreform kapcsán. A magyar életreform gyökerei Angliában és Oroszországban lelhetők fel, de kapcsolódások figyelhetők meg német és finn művészek között is. A magyar kapcsolatokat illetően Malonyay Dezsővel, Kodály Zoltánnal, Kós Károllyal és a Vasárnapi Körrel foglalkoztunk. A gödöllőiek hozzájuk hasonlóan lényegesnek gondolták a magyar népművészet megmentését, a 20. század elején még tisztán fellelhető népi kultúrát Erdélyben találták meg, s oda jártak feltöltődni és alkotni. A népművészet és a nevelés fontos szerepére a vizsgált sajtótermékek is felhívták a figyelmet. Megállapítottuk, hogy a népművészet mellett az életreform-motívumok is megjelentek a folyóiratokban: a néphez fűződő hozzáállás, a természetesség, az egészlegesség, és a teljesség. A Népmívelés célkitűzései között többször olvasható a nép széleskörű tájékoztatásának és nevelésének igénye, a cikkek témái között megjelenik a kultúra terjesztése, a nemzetközi reformmozgalmak bemutatása, az önállóságra nevelés, valamint a népművészeti kincsek megismertetése. Alapvető fontosságú volt a 20. század eleji művészetpedagógiai nevelés tárgyalása is, melyre a III. fejezetben tértünk ki, foglalkoztunk a művészettel, a művészeti neveléssel, a rajztanítás reformjával, az esztétikai neveléssel és a gyermekművészeti kiállításokkal. Ezek kapcsán megállapítottuk, hogy az életreform és a művészetpedagógia több szinten találkozik, eszméik megegyeznek, nevelésük ugyanazokból a gyökerekből erednek. A gödöllői művészek diskurzust folytattak egymással, valamint főként a fővárosban élő művészekkel és pedagógusokkal. A fejezetben kibontakozott a század eleji aktív művészeti, főként művészetpedagógiai élet, amelyben tanárok és művészek együtt munkálkodtak a nevelés javítása érdekében. Kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a magyar értelmiség szinte naprakész módon reagált a kor hazai és külföldi eseményeire, s nem szalasztották el azokat a lehetőségeket, hogy külföldi kollégáikkal eszmecserét folytassanak. Igazolódni láttunk, hogy a külföldi művészeti nevelés hazánkban is példaképül szolgált, ugyanis a reformgondolatokat átvették. Az elméleti szakirodalom feldolgozása, valamint a vizsgált folyóiratok áttekintése után megállapítható, hogy Magyarországra Németország közvetítésével kerültek az Amerikából kiinduló művészeti nevelést és rajztanítást érintő reformok. Hazánkban is fontossá vált a gyermekléptékhez közel álló rajztanítás, valamint a gyermek szabadsága a rajzolást illetően, hiszen ezáltal a gyermekben egyébként is meglévő alkotás ösztöne fenntartható és ápolható. A külföldi gyermekrajz-kiállítások is mintául szolgáltak, s hazánkban is fontossá vált a gyermekek munkáinak közönség elé tárása. A külföldi példákhoz és az életreform-motívumokhoz hasonlóan a művészi nevelés középpontjába a természetben
végzett művészi munka és a természetes formák kerültek. Kiemelhető továbbá, hogy a 4 évente megrendezett rajzoktatási kongresszusok állandó tagjai között ott voltak a magyar rajztanárok is. A gödöllői művészek elméleti írásaiból kitűnik, hogy a művészeti nevelés, a szép középpontba helyezése alapvető jelentőséggel bírt. Ugyanakkor művészeti munkásságuk is ezt a célt szolgálta. Dolgozatunk utolsó, IV. fejezetében folytatva a művészeti nevelés és a gödöllőiek művészetében való elmélyedést a 20. század eleji, valamint a gödöllői művésztelep tagjai által készített mesekönyvek tárgyalására és összehasonlítására vállalkoztunk. Miként már korábban megállapítottuk a 19. század végétől egyre jelentősebbé vált a gyermek személye, a gyermekeknek szóló irodalom. A századforduló környékén sokan foglalkoztak meseírással, ám igazán sikerült művet csak kevesen alkottak, de ezen művekben még csak elvétve jelentek meg illusztrációk, a gödöllői művészek viszont törekedtek a könyvek szép illusztrálására. A könyvek díszítésének célja a gyermek esztétikai nevelése, melyben kép és szöveg egyaránt jelentős szerepet töltött be. A gödöllői művészek illusztrációi sajnos a művek irodalmi értéktelensége miatt nem lettek ismertek. Munkánk közli és elemzi elsőként Nagy Sándor kéziratban fellelhető Boldogságország című meséjét, mely életreform-motívumokat jelenít meg. Elemzésük során rokonságot véltünk felfedezni a német életreformer, Fidus művészetével. A mesék egy részében megfigyelhetők életreform témák (pl. Inotay László és Nagy Sándor meséi), valamint életreform-motívumokban bővelkedik Teleki Sándorné Régen című írása, amelyben az alkotó gyermek és a művészetet középpontba állító szerepelő jelenik meg (9. előfeltevés). Kiemelkedő és az életreformerekkel összeköttetésbe hozható Lesznai Anna meseíró és -illusztráló munkássága, jóllehet életreformtémákkal nála nem találkoztunk.
