DOKTORI (PH.D.) ÉRTEKEZÉS
SZENDE VIRÁG
VESZPRÉM 2006
Doktori (Ph.D.) disszertáció
Szende Virág
A kiejtéstanítás elméleti alapjai és gyakorlata, különös tekintettel a magyar mint idegen nyelv tanítására
Veszprém 2006
A kiejtéstanítás elméleti alapjai és gyakorlata, különös tekintettel a magyar mint idegen nyelv tanítására Értekezés doktori (Ph.D.) fokozat elnyerése érdekében Írta: Szende Virág Készült a Pannon Egyetem Bölcsészettudományi Doktori Iskolája keretében Témavezető: Dr. Bárdos Jenő Elfogadásra javaslom (igen / nem)
……………………………. (aláírás)
Témavezető: Dr. Földes Csaba Elfogadásra javaslom (igen / nem)
……………………………. (aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton 100% -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. (igen /nem) ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. (igen /nem) ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. (igen /nem) ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........% -ot ért el Veszprém,
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke
Köszönetnyilvánítás
Értekezésemet Szende Aladár és Szende Aladárné Körmendi Mária emlékének szeretném ajánlani. Őszinte köszönettel tartozom mindazoknak az intézményeknek, így elsősorban a Veszprémi Egyetem Doktori Iskolájának és munkahelyemnek, a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetnek, amelyek éltető közegei voltak munkámnak. Személyes köszönettel tartozom mindenekelőtt azonban témavezetőimnek, Prof. Dr. Bárdos Jenőnek és Földes Csaba intézetvezető egyetemi tanár úrnak, a VE BTK dékánjának, akik kutatásaim elméleti és jórészt módszertani irányvonalainak meghatározásában voltak segítségemre. Gyakorlati eljárásaimban nemkevésbé hatékonyan támogattak a szakma olyan jeles művelői, mint Dr. Szépe Judit, a nyelvtudomány kandidátusa, c. egyetemi docens, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és Szende Tamás. Természetesen a munka részleteiben számosan működtek velem együtt abban, hogy a lehetséges tévedéseket elkerüljem, illetve mélyebbre lássak olyan pontokat illetően, amelyek a módszertani eljárások szakszerű lefolytatásához nélkülözhetetlenek voltak. Közülük is szeretném a következő kollégákat név szerint kiemelni: Dr. rer. nat. Florian Göbel (aki a statisztikai számításokat elvégezte), valamint Csonka Csilla, Faragó Ildikó, Garay Melinda, Huszka Balázs, Maróti Orsolya, Pásztor Edit, Szabó Emőke, Szekszárdi Katalin, Vidéki Erzsébet (akik a hangfelvételek értékelését vállalták). A hathatós technikai segítségért köszönet illeti Kovács Györgyöt, Kovács Istvánt és Magyar Lászlót. Indokoltnak látom világosan leszögezni, hogy a disszertáció hibáiért, esetleges tévesztéseiért mindazonáltal kizárólag a szerzőt terheli a felelősség.
TARTALOM 0. Kivonatok ……………………………………………………………………...
8
1. Bevezetés …………………………………………………………………........ 10 2. A beszédlétrehozás és -feldolgozás mechanizmusait leíró modellek ………. 2.1 Beszédprodukciós modellek és a hozzájuk vezető út ………………………. 2.2 Beszédmegértési modellek ……………………………………………… 3. A vizsgálat, a vizsgálat anyaga és adatfeldolgozás ………………………. 3.1. Kérdésfeltevés, hipotézis ……………………………………………… 3.2. A vizsgálati eljárás ……………………………………………………… 3.3. A beszédértési teszt ……………………………………………………… 3.3.1. A hangfelvétel ……………………………………………………………… 3.4. A hangfelvételek értékeltetése ……………………………………………… 3.5. A vizsgálati személyek ..……………………………………………….……. 3.6. Adatfeldolgozás ...…………………………………………………………….
12 12 17 21 21 22 22 23 24 25 26
4. Beszédértés ..…………………………………………………………….. 4.1. Hipotézisek ……………………………………………………………… 4.2. Eredmények ……………………………………………………………… 4.3. Részletes eredmények ……………………………………………………… 4.4. A tévesztések vizsgálata ……………………………………………………… 4.5. Részletes vizsgálat ..…………………………………………………...…. 4.6. Összegzés ..……………………………………………………………..
28 31 31 33 38 40 47
5. Kiejtés, beszédtévesztések ...……………………………………………. 5.1. Hipotézisek ....…………………………………………………………… 5.2. A hangfelvétel értékelésének statisztikai vizsgálata ………………………. 5.3. Alapkérdések ……………………………………………………………… 5.3.1. A két mérés eredményeinek az összevetése ………………………………. 5.3.2. A hibák előfordulásának valószínűsége ………………………………. 5.3.3. Az idegenszerűségi értékek és az egyes hibatípusok előfordulásának összefüggése ……………………………………………… 5.3.4. Korreláció a hibák fellépésének valószínűsége között ………………. 5.4. A szegmentális–szekvenciális devianciák megítélése izolált szóejtésben .. 5.4.1. A szavak idegenszerűségének vizsgálata ………………………………. 5.4.2. A hibák és a tévesztések előfordulási gyakorisága ………………………. 5.4.3. Az egyes tévesztések részaránya a tévesztések összeghalmazán belül .. 5.4.4. Idegenszerűségi értékek az egyes közlőknél ………………………………. 5.5. A szavak elemzése ……………………………………………………… 5.5.1. száztizenhat ……………………………………………………………………… 5.5.2. ló ………………………………………………………………………………. 5.5.3. zöld ………………………………………………………………………………. 5.5.4. rossz ……………………………………………………………………………….
49 50 50 52 53 53 54 56 59 59 60 62 64 66 68 69 72 73 75
5.5.5. ágy ………………………………………………………………………………. 5.5.6. könyv ………………………………………………………………………………. 5.6. Kívül a statisztikán ……………………………………………………… 6. A szupraszegmentális devianciák megítélése mondat nagyságrendű közlésekben ………………………………………. 6.1. A mondatok idegenszerűségének vizsgálata ………………………………. 6.1.1. Az összes mondat idegenszerűségi értékeinek vizsgálata ………………. 6.1.2. A mondatpárok idegenszerűségi értékeinek vizsgálata ………………. 6.1.2.1. Az idegenszerűség vizsgálata közlők szerint ………………………. 6.1.2.2. Az idegenszerűség vizsgálata mondatpárok szerint ………………………. 6.2. A hibák és a tévesztések előfordulási gyakorisága ………………………. 6.2.1. A hibák és tévesztések előfordulási gyakorisága az összes mondatban .. 6.2.2. A hibák és tévesztések előfordulási gyakorisága a mondatpárokban ……….. 6.3. Az egyes tévesztések mint típusok részaránya a tévesztések összeghalmazán belül ……………………………………………………… 6.3.1. Az egyes tévesztések mint típusok részaránya a tévesztések összeghalmazán belül az összes mondatra vonatkozóan ………………. 6.3.2. Az egyes tévesztéstípusok részaránya a tévesztések összeghalmazán belül mondatpárokra vonatkozóan …………………………………………….... 6.4. A mondatok elemzése ……………………………………………………… 6.4.1. Fúj a szél. ……………………………………………………………………… 6.4.2. Süt a nap. ……………………………………………………………………… 6.4.3. Esik az eső. ……………………………………………………………………… 6.4.5. Az ember az autó előtt áll. ……………………………………………………. 6.4.6. Az asztal alatt egy gyerek van. ……………………………………………………. 6.5. Összegzés ………………………………………………………………
77 78 81 83 86 86 89 90 91 93 93 94 95 95 96 97 98 98 101 103 104 104 105 106
7. Következtetések ……………………………………………………………… 7.1. Összetartás és szétválás az artikulációs és percepciós szint fejlődésmenetében .................................................................................... 106 7.2. Az idegenszerűséget befolyásoló tényezők ………………………………. 108 8. Nyelvpedagógiai implikációk ……………………………………………… 8.1. A kiejtéstanítás történeti áttekintése ………………………………………. 8.2. A szegmentális és szupraszegmentális elemek tanításának szerepe a magyarban .................................................................................... 8.2.1. A beszédhangok jelentés-megkülönböztető szerepe ………………………. 8.2.2. Kiejtés és helyesírás kapcsolata ………………………………………. 8.2.3. A helyes hangsúlyozás tanításának szükségessége ………………………. 8.2.4. A szövegritmus ……………………………………………………… 8.2.5. Segédanyag ……………………………………………………………… 8.3.A kiejtéstanítás a nyelvtanári gyakorlatban ………………………………. 8.4. A kiejtéstanítás lépései ……………………………………………………… 8.4.1. Hallásfejlesztés ……………………………………………………… 8.4.2. Az artikulációs bázis részei, fejlesztése, illetve kialakítása ………………. 8.4.2.1. A hangképző szervek és szerepük ………………………………………. 8.4.2.2. Az artikulációs gyakorlatok ………………………………………………
111 111 115 115 116 117 117 117 117 120 120 123 123 125
8.4.2.3. A szegmentális elemek tanításának lépései ………………………………. 8.4.2.3.1. A szegmentális egységek ejtésének fejlesztése ………………………. 8.4.2.3.2. A szegmentális elemek ejtési struktúráinak rögzítése ………………. 8.4.2.3.3. Automatizálás ……………………………………………………… 8.4.2.3.4. A szegmentális elemek elkülönítése ………………………………. 8.4.2.4. A szupraszegmentális elemek tanítása ………………………………. 8.4.2.4.1. A hangsúly ……………………………………………………………… 8.4.2.4.2 A hanglejtés ……………………………………………………… 8.4.2.4.3. Időzítési minták ……………………………………………………… 8.5. A kiejtési gyakorlatok elhelyezése a tananyagban és a tanórán ………………. 8.5.1. A kiejtési feladatok helye a tananyagban ………………………………. 8.5.2. A kiejtési gyakorlatok helye a tanórán ………………………………. 8.6. Összegzés ………………………………………………………………
127 128 128 129 129 129 130 137 139 140 140 143 144
9. Összefoglalás
………………………………………………………………
145
10. Tézisek / Summary ……………………………………………………… 10.1. Előzmények, célkitűzések ……………………………………………… 10.2. A vizsgálat, a vizsgálat anyaga és az adatfeldolgozás ………………. 10.3. Hipotézisek ……………………………………………………………… 10.4. Eredmények ……………………………………………………………… 10.4.1. Beszédértés ……………………………………………………………… 10.4.2. A szegmentális–szekvenciális devianciák megítélése izolált szóejtésben …………………………………………….... 10.4.3. A szupraszegmentális devianciák megítélése mondat nagyságrendű közlésekben ………………………………………. 10.4.4. Összefoglaló következtetések ………………………………………. 10.5. A kutatás hasznosíthatósága, a továbblépés lehetőségei ………………. 10.6. The state of art and goals……………………...……………………………... 10.7. Material and procedures of the investigations ………………………………. 10.8. Hypotheses ……………………………………………………...………. 10.9. Results ………………………………………………………………...……. 10.9.1. Speech understanding ……………………………...………………. 10.9.2. Judgements on deviances at the segmental and sequential level of words in isolation …………………………………………………………………….... 10.9.3. Judgements on deviances at the suprasegmental level of sentence size units ……………………………………………………………………… 10.9.4. General conclusions ……………………………………………………… 10.10. Perspectives: An outlook to the practice ………………………………. 10.11. A szerző publikációi az értekezés témaköréből ……………………….
147 147 148 148 148 148
11. Hivatkozások
159
………………………………………………………………
149 150 150 151 152 152 153 153 154 154 155 156 157 157
12. Függelék ……………………………………………………………………… 166
0. Kivonat A disszertáció a beszédlétrehozás és -feldolgozás hatékonyságának egybevető vizsgálatát végzi el egy longitudinális mérés keretében magyart idegen nyelvként tanulókkal készített hangfelvételek, illetőleg beszédértési tesztek alapján. A kiválasztott szavak és mondatok ejtési minőségének megítélését anyanyelvi értékelők végezték el a hangfelvételek alapján. A következtetéseket a szerző a beszédértési teszt és a hangfelvételek anyanyelvi értékelők által kimutatott és statisztikai vizsgálatnak alávetett eredményei alapján vonja le. A vizsgálat célja annak eldöntése volt, hogy az idegen nyelv tanulása során az artikuláció minősége milyen mértékben befolyásolja a beszédmegértés teljesítményét, illetőleg hogy az artikuláció devianciáiban mely összetevők milyen mértékben gyakorolnak hatást a kiejtés idegenszerűnek ítélésére. Az általános és részletes vizsgálatokból azt a következtetést vonja le a szerző, hogy a mérések között eltelt időben szignifikáns javulás következett be mind a kiejtés, mind a beszédértés területén. Azonban az idegen nyelv elsajátítása folyamán két, merőben eltérő szakasz különül el a vizsgált készségek tekintetében. (i) Az elsőben jól dokumentálható az a párhuzam, amely nagyjából azonos szinten tartja a fejlődés hatékonyságát az artikuláció és a percepció vonalán. (ii) Ezzel szemben később nem mutatható ki szerves együttmozgás a két tényező alakulása között. A megítélő számára az idegenszerűség kérdésében történő állásfoglalásnak kiindulása általánosan a beszédprodukció egésze. Az anyanyelvű hallgató számára a szegmentális, a szupraszegmentális és a szekvenciális devianciák nem különülnek el egymástól érzékelhető élességgel. A vizsgálatok mindazonáltal azt mutatják, hogy ezek a kategóriák nem azonos mértékben játszottak a holisztikus jellegű megítélésben. Az eredmények értékelése során a mondatok teljesítményértékét illetően olyan tényezők is felszínre kerültek, amelyek messze túlmutatnak a fonetikai–fonológiai és csoportszerkezeti elemzés szintjén, és elvezetnek egészen az aktuális mondattagolási és hírértékszerkezet szerinti elemzésig is. Az eredmények tükrében az alábbi, általános jellegű megállapítások adódnak. (i) Az elterjedt nyelvpedagógiai impresszió, mely szerint a beszédmegértés és a kiejtés szorosan korrelál egymással, nem egyéb, mint túláltalánosítás. (ii) A standardot minél jobban megközelítő kiejtés elsajátításának eredményessége szempontjából a nyelvtanítás korai szakasza az optimális időszak.
0. Abstract Hungarian for foreigners (with pronunciation in the centre): Theoretical aspects and practice In the framework of a longitudinal investigation the present work discusses the characteristics of speech production and speech understanding in learners of Hungarian as a second language. The main issue is to explore to what extent the quality of articulation influences the efficiency of understanding and, on the other hand, which components of pronunciation are the most important factors in determining the pronunciation to become deviant or ‘foreign’ in the judgements of professional testing persons. The main results are as follows. (i) In the process of foreign language acquisition two main sharply distinct phases of the process can be distinguished. In the first one a parallelism can clearly be documented in which the efficiency values of the development in the domain of articulation and in that of understanding are approximately identical. Later on, the two lines of the development bifurcate and no further organic relationships can be seen between the two. (ii) The basis of judging the degree of foreign accent of non-native speakers for professionals with Hungarian as a mother tongue represents the speech production sequence as a whole without making special difference among their components. (iii) Aspects of the logical structure of sentences and entropy/redundancy characteristics of the text form adjacent phenomena controlling the process of understanding, whereas the so-called (syntactic) complexity of the sentence to be understood seems to be irrelevant.
0. Extrakt Theoretische Grundlagen und Praxis der Ausspracheschulung im Unterricht des Ungarischen als Fremdsprache In der vorliegenden Dissertation wird eine vergleichende Untersuchung der Erzeugung und der perzeptiven Verarbeitung des Sprechschalls anhand einer longitudinalen Messung vorgenommen, wozu Tonaufnahmen von Lernenden des Ungarischen als Fremdsprache und anhand dieser Tonaufnahmen durchgeführte Perzeptionstests herangezogen werden. Das Ziel der Untersuchung ist es, zu beantworten, in welchem Maß die artikulatorische Qualität beim Fremdsprachenerwerb die Perzeptionsleistung beeinflusst bzw. welche Komponenten der artikulatorischen Devianz in welchem Maß die Beurteilung der Aussprache als fremdartig bewirken. Die Dissertation stellt fest, dass in Anbetracht der untersuchten Fähigkeiten beim Fremdsprachenerwerb zwei völlig verschiedene Phasen separiert vorliegen: (i) In der ersten ist eine gut dokumentierbare Parallele in der Entwicklung der artikulatorischen und der perzeptiven Effizienz zugegen, (ii) später aber ist eine Interdependenz in der Gestaltung beider Komponenten nicht aufzuspüren. Dem Rezipienten ist der Ausgangspunkt für seine Stellungnahme in der Frage der Fremdartigkeit in genere das Komplettum der Sprechschallerzeugung. Bei Auswertung der Ergebnisse traten auch solche Koeffizienten in Bezug auf den Leistungswert des Satzes zutage, die die Ebene der phonetisch-phonologischen und der gruppenstrukturellen Analyse wtlich ergänzen, und zur Analyse der aktuellen Satzgliederung und des Informationswertes führen.
1. Bevezetés
A kiejtés tanítása olyan nyelvpedagógiai részdiszciplína, amely komplexitásánál fogva nemcsak a kutató, hanem a nyelvtanár számára is összetett eljárásmódot ír elő. A komplexitást az alapozza meg, hogy – a nyelvpedagógia felfogása szerint – maga a tanítandó részterület a nyelvi tartalmak közlésének kategóriájába esik, míg két készség (a percepció és az artikuláció) fejlesztését is igényli (Bárdos 2000). A nyelvi tartalmak négyeséből (kiejtés, nyelvtan, szókincs és nyelvhasználat) előtérbe állítjuk a kiejtést, melynek szakmai háttere a fonetika, ill. fonológia, ugyanakkor e két nyelvészeti terület ismereteinek indirekt alkalmazása mellett figyelemmel kell lennünk a többi rendszerszintre is. A dolgozat alaptémáját adó problémakör a nyelvészeten –
elsődlegesen a
szociolingvisztikán – belül széles perspektívában helyezkedik el. Az idegnnyelv-tanulás ugyanis valójában mindig is elkerülhetetlenül a nyelvi és egyszersmind kulturális aspektusok
érintkezési
mezsgyéjébe
tartozik,
amit
Földes
Csaba
egyszerűen
„elháríthatatlan” feltételnek minősít a nyelvek találkozásának tartományában: „…a két, ill. többnyelvűség a kontaktnyelvészettel karöltve gyakorlatias kutatásai területeivel és változatos eszköztárával nem kis mértékben járul hozzá az inter-, multi-, ill. transzkulturalitás paradigmatikus elméletéhez …. ; azaz lényegében a transzkulturalitás körébe eső alapkutatásokról van szó. Egyébként alkalomadtán figyelemreméltó kölcsönhatást állapíthatunk meg a leírás és az elméleti reflexiók között, ami akár ahhoz az interakcionitást kifejező tételhez is vezethet, amely szerint az inter-, ill. transzkulturális kontaktszituációk
akár
új
kommunikációs
formákat
és
diskurzustípusokat
is
kialakíthatnak.”1 (vö. Földes 2005. 21.) A nyelvóra tehát végsősoron a magyar mint idegen nyelv oktatásának gyakorlatában a kultúrák találkozásának különleges helyszíne, ahol modellértékű bizonyítékait tapasztaljuk a fenti állításnak. Jelen dolgozat a kommunikációs szituáción belül a kommunikáció nélkülözhetetlen eszközeinek, a kiejtésnek és a beszédértésnek a kérdéskörét tárgyalja. A fonetika, ill. a fonológia és a többi három nyelvpedagógiai dimenzió mögött megjelenő nyelvészeti diszciplína között ugyanis számos természetes kapcsolódási pont van. A magyarban –
1
fordítás tőlem
éppen tipológiai sajátosságai miatt – nemcsak a lexikológia, a szemantika és a pragmatika érintett terület, hanem már a morfológiában is számos tévesztési lehetőséggel találkozunk a kiejtés, ill. a fonetika, fonológia ismeretének hiányosságai miatt. E megállapítás igazságtartalmát az alábbi rövid felsorolás bizonyíthatja, mely a helyes kiejtés, a hangsúly, a hanglejtés és a szövegritmus tanításának a magyar mint idegen nyelv oktatásában betöltött szerepét taglalja. A beszédhangok egymástól eltérő megkülönböztető jegyeinek pontos felismerése és reprodukálása a magyar nyelvben is sajátos jelentőséggel bír (a disztinktív jegyekkel dolgozó magyar fonológia első klasszikus leírására l. Szépe György 1969). Tekintsük például a fonotaktikai szabályozás gazdag rendszerét (a magánhangzó-illeszkedés, a hasonulás, valamint összeolvadás különböző esetei) vagy a minimális párok által kínált gazdag variációs lehetőségeket. A magánhangzók minőségének a különbségei fontos szerepet játszanak egyes grammatikai kategóriák megkülönböztetésében: egyes általános (alanyi), ill. határozott (tárgyas) ragozású igealakok elkülönítésében (vártak ~ várták, vártatok ~ vártátok); a felszólító módú alakoknál (várjatok ~ várjátok, várjak ~ várják); a feltételes módban (várna ~ várná; kérne ~ kérné, várnék ~ várnák). Ha a szupraszegmentális elemek jelentőségét vizsgáljuk, megállapítható, hogy a magyartól eltérő hangsúlyozás hanglejtési és ritmusbeli hibákkal jár együtt, ami egyúttal jelentősen csökkenti a beszéd érthetőségét. A szakaszhangsúlyok, a mondathangsúly törlése, ill. rosszul alkalmazása szövegértési nehézségeket, olykor a szöveg teljes félreértését okozza. (Ezt a résztémát bővebben a Nyelvpedagógiai vonatkozások c. fejezetben fejtem ki.) A gyakorlati példákból kiindulva megerősítve látjuk, hogy a szegmentumok és a szupraszegmentális elemek produkciója, ill. percepciója jelentősen befolyásolja a magyar nyelvi standardot megközelítő nyelvi kompetencia kialakulását.
2. A beszédlétrehozás és -feldolgozás mechanizmusait leíró modellek A beszédprodukció és a percepció együttes tárgyalása a kiejtéstanítás kontextusába helyezve nyeri el értelmét. A kiejtéstanításnak van ugyanis az észlelés szintjén egy hallási komponense, amely lehetővé teszi a beszédprodukció végtermékeként létrejövő akusztikus produktum észleléssel történő ellenőrzését, egyfajta visszacsatolást, azaz a percepció állandóan jelen van az ejtésben is. Mind a beszédlétrehozás, mind a beszédfeldolgozás műveleti láncolatában több ponton is felmerülhetnek az egyiknek vagy a másiknak a megfelelő működését gátló momentumok, amelyek talán egymástól sem függetlenek. Élhetünk azzal a feltevéssel, hogy a magyarul tanuló idegen ajkú beszédértési és kiejtés teljesítménye között egyenes arányú összefüggés van (Bárdos 2000). 2.1. Beszédprodukciós modellek és a hozzájuk vezető út Az alábbiakban a spontán beszéd létrehozásának a kérdéskörét tekintem át röviden, melynek során szükségképpen több tudományterületet is érinteni kell. A XIX. századi újgrammatikusok köréből Hermann Paul (1880) volt az, aki a nyelvtörténet mellett a mentalizmus fontosságát emelte ki: a mentális folyamatokat megkülönböztette az átvivő folyamatoktól. Szerinte a mentális folyamatok nem akaratlagosak, s a tudattalan folyamatok jelentős része nyelvvel kapcsolatos jelenségeket foglal magában (Fromkin 1997). Nézetei nagy hasonlóságot mutatnak – a csoportszellem-fogalom kivételével – Wilhelm Wundtéihoz (1922), s némi párhuzamot fedezhetünk fel Leonard Bloomfield korai gondolataival is. Bloomfield a behaviorista elméletek hatására visszautasította Wundt nézeteit, s – egyéb hatások mellett – ezzel egészen az 1950-es évek végéig háttérbe szorult a nyelvészet a pszichológiában. Hermann Paul és Wilhelm Wundt nézeteinek háttérbe szorulását megelőzően azonban egy másik, a nyelvészet számára is tanulságokkal bíró terület, a neurológia, közelebbről az afáziakutatás jelentős személyiségei (Broca és Wernicke) a beszéd zavarainak vizsgálata során lokalizálták a beszédprodukcióért felelős agyi területeket. Lurija (1975) – mintha Jackson 1878-as kérdésére adna feleletet – megalkotja elméletét, melynek lényege, hogy a pszichikus funkciók nem köthetők szűken körülhatárolt agyterületek működéséhez, de nem is az agy mint egész működésének termékei (Jackson 1878). Látjuk, hogy mind a pszichológiai, mind a neurológiai kutatások jó előkészítést adtak a beszédprodukció folyamatának megértéséhez, a gyermeknyelv, az afáziakutatás és az elméleti grammatika területén a nyelvészek is megtették a maguk lépéseit. Roman
Jakobson elsőként hangsúlyozta a nyelvészeti elmélet alkalmazásának fontosságát az afáziakutatásban, és megfordítva. Számára mind a gyermeknyelvi kutatásokban, mind az afáziakutatásban központi szerepet játszott a jelöltség fogalma: szerinte afáziásoknál a leginkább jelölt szegmentumok vesznek el először, a gyermekek viszont ezeket tanulják meg utoljára. Ez a feltételezés a nyelvelméletnek azt a szerepét hivatott igazolni, mely szerint az afáziás elváltozásokat nem csupán leírni, hanem magyarázni is kívánja (Fromkin 1997). A másik nyelvész, akire ebben a témakörben hivatkoznunk kell, Noam Chomsky, aki a nyelvtan értelmezését általánosabb keretbe helyezve javasolta, hogy a nyelvtant tekintsük az emberi nyelv átfogó elméletének, s ne csupán ez egyes nyelvek leírásának. Chomsky szerint a nyelvtani modell az emberben mentálisan reprezentált nyelvtudás modellje, amely a beszélő, hallgató közös nyelvhasználatának alapja, tudásbázisa (Bánréti 1997). A múlt század hatvanas éveitől kezdve a spontán beszéd vizsgálatában jelentős szerepet kapnak (a Jakobson által már a negyvenes években képviselt nézet nyomán) a nyelv működésfolyamatainak
zavarai,
nevezetesen
a
megakadásjelenségek
(hezitációk,
nyelvbotlások). Ezen az úton indult el a beszédprodukció pszicholingvisztikai vizsgálata, nevezetesen Garrett 1982-es modelljét is – a korai generatív grammatikai modell mellett – ez alapozza meg. Garrett a nyelvbotlások tapasztalatai révén kívánta feltárni a beszédprodukció létrejöttének folyamatait. Modellje három fő szintből áll: az üzenet szintje, a mondat szintje és az artikulációs szint. A mondatszint a kapcsolat az üzenet és az artikuláció között. Másképpen kifejezve, a modell a mélyszerkezet és a felszíni szerkezet; a funkcionális és a pozicionális szintek között lezajló folyamatokat írja le. A Szintaktikai Processzor funkcionális szintjén a Szemantikai Processzor a mélyszerkezethez rendeli hozzá a lexikai és a grammatikai elemeket, a pozicionális szinten pedig a Fonetikai Processzor adja meg a hangtani mintákat a felszíni szerkezethez. (l. 2.1. sz. ábra)
Üzenet válogatás a mentális lexikonból Szemantikai Processzor válogatás a grammatikai eszközökből funkcionális információ pozicionális keretek kiválasztása Szintaktikai Processzor fonológiai reprezentációk beillesztése pozicionális szintű reprezentáció
Fonetikai Processzor
a közlés fonetikai formája
beszéd
2.1. ábra: Garrett beszédprodukciós modellje Egy másik megközelítésben, Clark – Clark (1977) modellje öt szintből áll, nem határolják el egymástól a tervezés és a kivitelezés lépéseit olyan határozottan, mint Garrett, viszont bevonják Grice (1975) együttműködési alapelvét, amely szerint a hallgató mindent megtesz azért, hogy a beszélő közlését megértse. (Szépe 2004) A Clark-házaspár modelljének öt szintjét leolvashatjuk a 2.2. sz. ábráról.
Szövegtervek
Mondatok tervezése
Műfaji döntések
Ismert és új információk, mondatszerkezet kiválasztása
Összetevőkre bontás
Lexémák, A kiejtési program előkészítése
kifejezések,
sorrendiség
meghatározása
Kiejtés
2.2. sz. ábra: A Clark – Clark-féle beszédprodukciós modell A legáltalánosabban elfogadott modellt Willem Levelt (1989) dolgozta ki, modellje a beszéd szándékától az artikulációs megvalósításig terjed, a szemantikai, szintaktikai és fonetikai-fonológiai kódolás mellett megjelennek a pragmatikai és a prozódiai kódolás helyei is. A beszédszándék megszületésétől két szakaszban történik a kivitelezés: a makrotervezés és a mikrotervezés szakaszaiban. Az első szakaszban a pragmatikai, szemantikai és szintaktikai szerkezet megtervezése folyik, majd átlépünk a mikrotervezés szakaszába, ahol megtörténik a használandó nyelvi szerkezetek kiválasztása (felszíni szerkezet, fonetikai szerkezet), majd megszületik az akusztikai hullámforma. A makro- és mikrotervezés határán a standard generatív szintaktikai komponens transzformációs szabályainak megfelelő mentális folyamatok működése jelenik meg, a szélső modulokban (pragmatika, szemantikai szerkezet, ill. fonetikai szerkezet, akusztikai hullámforma) a szemantikai–fogalmi, ill. a fonológiai komponens funkciói vannak képviselve (Szépe 2004).
Motiváció, helyzet, cél
Makrotervezés
Gyakorlati folyamat Ismeretek, fogalmak
Pragmatika
Szemantikai szerkezet stratégiák Szintaktikai szerkezet transzformációs szabályok, tárolt egységek Felszíni szerkezet fonológiai szabályok Fonetikai szerkezet
Artikulációs működések
Akusztikai hullámforma
2.3. sz. ábra: Levelt beszédprodukciós modellje Gósy (1999) 45
Mikrotervezés
2.2. Beszédmegértési modellek Egy elhangzott közlemény megértésének folyamata elsődlegesen két nagy részre osztható: a beszédészlelés (percepció) és a beszédmegértés műveleteire. A beszédészlelés során azonosítjuk a szegmentumokat, a beszédmegértés során pedig dekódoljuk és értelmezzük az üzenetet (Szépe 2004). A beszédmegértéssel kapcsolatos kutatások ugyanúgy, ahogy a beszédprodukcióval kapcsolatosak, már a XIX. században megkezdődtek, ezek kiindulásnak a beszédészlelést tekintették, részletesebben azonban a magasabb agyi folyamatokkal foglalkoztak. Stricker (1880) már a ma motoros hipotézis néven ismert elméletet hirdette éppúgy, mint később Sarbó Artur (1906). Vagy megemlíthetjük Fant (1968) hat modelljét is, amelyek elsősorban a beszédmegértés kérdéskörével foglalkoznak (Gósy 1999). A mai modellek közös vonása az, hogy mindegyikük hangsúlyozza a nyelvi meghatározottságot (Gósy 1999). Az adott nyelv felismerését lehetővé tevő mechanizmus, a percepciós bázis nyelvfüggetlen vázára egy nyelvfüggő szabályrendszer rétegződik rá, azaz a hallgató az idegen nyelvi beszédet is az anyanyelvi percepciós bázis működése szerint azonosítja (Lotz et al. 1960). Tehát a nem magyar anyanyelvű egyén a beszédhangok azonosítását anyanyelve szűrőjén keresztül végzi el. A mai álláspontok a beszédfelismerést már a beszédhangok szintjén is aktív folyamatnak tekintik. Warren – Warren (1970) kutatásai tárták fel a hangvisszaállítási hatás jelenségét, amely a beszédészlelés aktív voltára utal. Vizsgálati személyeik a hallott anyagot kiegészítették azon a helyen, ahol egy hang helyett köhögés szerepelt, nem tudták megállapítani, hogy hiányzott-e egy beszédhang, továbbá azt sem, hogy hol hallottak köhögést az adott hang helyett. Megállapították, hogy a megértést jelentősen befolyásolta a környezet és a gyakoriság is. A kiegészítés a kontextus függvénye, azaz a személyek az adott szót csak a mondat további részeinek ismeretében tudják helyesen kiegészíteni (Pléh 1984. 275). Liberman et al. (1963) hipotézise az, hogy az agyban mind az artikulációs, mind az akusztikus szint egyetlen agyi mechanizmus formájában van kódolva („motoros elmélet“). Ebből következik, hogy a képzési és akusztikus jegyeket az észlelésben is együttesen kell vizsgálni. A feldolgozó mechanizmus a hallott beszédet első szinten úgy elemzi, hogy megpróbálja rekonstruálni a beszélő által az adott akusztikai képlet létrehozásához végrehajtott artikulációs műveleteket. Tehát a hallgató az akusztikai képletet saját beszédképzési folyamataira vezeti vissza. Akusztikai információ feldolgozásakor az
agyban a motoros kivitelezést irányító területek is működésben vannak. Az elmélet mellett és ellene számos érv született. Mellette szóló érvek: (i) Az olvasni tanuló kisgyerek vagy a nyelvet tanuló felnőtt jobban megérti a szöveget, ha hangosan vagy félhangosan kiejti a szavakat; (ii) a siketek bizonytalan artikulációja; (iii) bizonyos afáziásoknál romlik a beszédértés, ha a nyelvüket a fogukhoz kell szorítaniuk. Ellene szóló érvek: (i) A beszédképzés hibájában szenvedőknél nincs feltétlenül beszédértési hiba; (ii) Az anyanyelvét tanuló gyermek, vagy a nyelvet tanuló idegen előbb ért, mint beszél (Pléh 1984: 292). Stevens et al. (1960, 1967, 1972), Halle-Stevens (1973) hipotézise szerint a hallgató, amikor hallja a beszédet, a rendelkezésre álló belső artikulációs rendszerrel megpróbálja létrehozni azt, amit hallott. A megértés akkor következik be, amikor a beszélő által létrehozott hangjelenségek és a hallgató belső, saját maga által szintetizált jelei akusztikailag megegyeznek. Az elsődleges hallási elemzések során összehasonlítások történnek a jel fonetikai sajátosságaival. Ha nincs egyezés, akkor újraelemzés következik mindaddig, amíg a teljes megegyezés létre nem jön („analízis szintézissel” elmélet). E modellek szerint az előzetes hallási elemzés után a hallgató által aktívan létrehozott reprezentáción alapszik a fonémahallás. A feldolgozó mechanizmus az akusztikai képleteket artikulációs műveletekbe teszi át vagy az idegrendszer motoros működésével, vagy akusztikai működésével (Szépe 2001. 100). Az imént bemutatott modellek főleg az alsóbb nyelvi szintek egységeinek a dekódolásával foglalkoznak. Komplexebb megközelítését adja a témának a globális megértési modell (Winfield 1975), valamint a hierarchikus megértési modell (Bondarko 1970, Clark–Clark 1977, Gósy 1989), amelyek elsősorban azt vizsgálják, hogy mi a magyarázata a beszéd viszonylag gyors megértésének. A globális megértési modell szerint az akusztikus inger szinte azonnal képes az asszociációs mezőket aktiválni, erre utal az, hogy a csak grammatikailag hibás mondatok, ill. a csak szemantikailag hibás mondatok közül a csak grammatikailag hibásakat fogadjuk el kevésbé. A grammatikai területen ugyanis jóval nagyobbak a megkötések, ezért az ilyen hibák bizonytalanná teszik a globális felismerést. Ugyanakkor a tartalmi oldal megértést befolyásoló szerepe sem elhanyagolható, a mondatban szereplő esemény valószínűsége, ill. valószínűtlensége segítheti, ill. akadályozhatja a megértést. A mondatok szerkezetét tekintve megállapíthatjuk, hogy nehezebben érthető az a mondat, amelyben megszakított szerkezetek vannak, vagy többszörös beágyazás található bennük (Pléh 1984).
A hierarchikus modellek a fokozatos megértés hipotézise alapján építik fel a megértés folyamatát. Bondarko négy szintet különböztet meg: a hallási, fonetikai, morfológiai és szintaktikai elemzés szintjét. A hierarchikus megértési modell lehetségesnek tartja, hogy az egyes szintek működése egymás után történik, de lehet szimultán is, azaz az egyes szinteken egyszerre is lejátszódhatnak részfolyamatok. A kognitív modellek, melyek a grammatika modellálási törekvéseivel is szoros kapcsolatot mutatnak, alapvetően három irányt képviselnek: az interaktív, a moduláris és a konnekcionalista felfogást. Ezek többféle hipotézist fogalmaznak meg a beszédfeldolgozás gyorsaságának a magyarázatára. Az interaktív beszédmegértési modellek a megértési folyamatot egyidejűleg alulról felfelé és felülről lefelé ható folyamatnak tartják, azaz az egyes szintek csaknem párhuzamosan, egymással kooperálva működnek. Ezeknek a modelleknek a középpontjában a jelentés áll, a megértést az általános tudás és megismerés hatálya alá helyezik (Pléh 1998). A moduláris modellek ezzel szemben a gyors megértést az önálló, egymástól független feldolgozást végző egységeknek tulajdonítják, amelyek eredményeinek az összegzése egy külön állomáson történik. Az első szakaszban tehát szerkezeti elemzés folyik, ekkor a jelentésnek még nincs szerepe, a második szakaszban megtörténik a szövegértelmezés, valamint a kapcsolat kialakítása a tárolt ismeretekkel. E kettőt integrálják a konnekcionista modellek, melyek azonos idejű, párhuzamos feldolgozást végző egységek hálózatát feltételezik az eredményeket integráló szakasz nélkül. A radikális konnekcionista felfogás (Rumelhart és McClelland 1988) szerint a megismerés aktiválás és versengés során jön létre, melyben nem fedezhetők fel szimbólumok és szabályok működése, ezek csak az emberi megismerő rendszer külső jellemzésére használhatók, kívülről beállítják a rendszer paramétereit, de nem válnak a rendszer sajátjává. Ez a felfogás tagadja, hogy az emberi elmében a szemantikai viszonyoknak önálló szintje van, pusztán kapcsolatok léteznek. Ennek folytán a hagyományos szemantikus emlékezeti hálózatfelfogásokkal szemben (Kintsch 1974) nem tételeznek fel címkézettséget, mindenféle reprezentáció mikroreprezentációkból áll össze (Clark 1996). A sémák a konnekcionista rendszerben nem egyebek, mint a korábbi tapasztalatból fakadó gyakori együttjárási mintázatok. A konnekcionizmus automatikusan, mechanikusan működő rendszert képzel el, amelyben nincs tudatos szelekció, kontroll vagy cenzor, s melyben a párhuzamosság elvének megfelelően különböző sávok egyszerre működnek.
Az elméletet illető kritikák hatására kialakuló kettős modellek feltételeznek egy külső vagy belső eredetű rendet. Pinker (1991) és Pinker és Prince (1988, 1994) szerint kétféle rendszer van az emberi idegrendszerben is: egy asszociatív és egy szabályrendszer. A Paul Smolensky (1996) által megfogalmazott szimbolikus és szubszimbolikus modellekre és elemzési szintekre vonatkozó elmélet vált a legbefolyásosabbá. Eszerint a szimbolikus megközelítés nem zárja ki azt, hogy mögötte olyan feldolgozási szintek következzenek, amelyek önmagukban nem szimbolikusak. Pléh (2003) szerint fel kell tételezni egy asszociatív-valószínűségi rendszert, mely nemcsak a szubszimbolikus szinten, hanem az interpretálható szimbólumok szintjén is a puszta együtt-előfordulásokat képezi le. Erre épülne rá a gondolat nyelvének szintje, ahol a szimbólumokat propozíciókba rendezzük (Pléh 2003).
3. A vizsgálat, a vizsgálat anyaga és az adatfeldolgozás 3.1. Kérdésfeltevés, hipotézis A nyelvtanári munka gyakorlati tapasztalatai, valamint a mindennapi kommunikáció során a magyar anyanyelvű hallgatók reakciói alapján bátran állíthatjuk, hogy az artikuláció különböző típusú hibái különböző mértékben zavarják a megértést, ill. különböző mértékben veszik igénybe a hallgató figyelmét és türelmét. Ebből adódóan első kérdésünk az lehet, hogy az artikuláció devianciáiban mely összetevők milyen mértékben befolyásolják a kiejtés idegenszerűnek ítélését, ill. a standardhoz viszonyítva az artikuláció milyen mértékű eltérése lépi át az érthetőség, valamint az elfogadhatóság küszöbét. Érthetőség és elfogadhatóság esetünkben két meglehetősen szubjektív kategória, mert függ a hallgató toleranciaszintjétől, hallási tulajdonságaitól, saját nyelvi közegétől stb., de reményeink szerint az anyanyelvi értékelők számszerű eredményei felhasználhatók lesznek ezeknek a területeknek a vizsgálatára is. Amint az a beszédmegértési modellek rövid ismertetéséből is kitűnik, már a fonémák azonosítása is alapvető fontosságú feltáró művelet, melybe bekapcsolódik egy motoros komponens (v.ö. „motoros elmélet” és „szintézis analízissel elmélet”), s amelynek során fontos szerepet játszik az anyanyelv fonémarendszere. A későbbi kognitív modellek szerint pedig a szupraszegmentumok elsajátításának foka is jelentősen befolyásolja a megértést. Felvetődik tehát a kérdés, hogy vajon az idegennyelv-tanuláskor az artikuláció minősége mennyiben befolyásolhatja a megértést. Axiómaként kell-e elfogadnunk azt, hogy „… a célnyelvet nem sokkal fogjuk jobban hallani annál, mint ahogy valójában ki is ejtjük. Vagyis a rossz kiejtés, a lebegő bizonytalanság a hangzó formák iránt, bezárja a megértés kapuit” (Bárdos 2000, 51.)? Ennek a kérdésnek az eldöntésére is kísérletet kívánunk tenni a vizsgálat eredményeinek értékelése során. Megkísérelhetjük a hídverést az intuíció és a rutin által vezérelt gyakorlat és a kutatás által létrehozott elmélet között (Bárdos 2004), amennyiben egy gyakorlati indíttatású, de elméleti eredményekkel kecsegtető mérést elvégzünk. A kísérlet alapjául a következő kiinduló hipotézisek szolgáltak. 1. A megítélő számára az idegenszerűség kérdésében történő állásfoglalás kiindulása általánosan a beszédprodukció egésze (a szegmentális, a szupraszegmentális és a szekvenciális devianciák nem különülnek el egymástól kitapintható élességgel).
2. Az artikuláció elsajátítási foka és a megértés teljesítményszintje várhatóan korrelál egymással. Ez annyit jelent, hogy sejtésünk szerint a kiejtési nehézségekkel küzdők beszédértése is gyengébb hatásfokú lesz. Az első hipotézishez hozzá kell fűzni, hogy a mérés jellegéből adódóan a szekvenciális devianciáknak az értékelést végző anyanyelvi beszélők általi megítélése nem különül el a szegmentálisokétól. Bár az anyanyelvi értékelők többsége a magyar mint idegen nyelv tanításában járatos, a számukra összeállított kérdőíven azonban– terjedelmi okokból – nem szerepelhettek az ennek eldöntésére irányuló specifikus kérdések. 3.2. A vizsgálati eljárás A vizsgálatban összesen 23 közlő személy vett részt, nem magyar anyanyelvű, a Balassi Bálint Intézet nyelvtanfolyamain magyar nyelvet tanuló 19 és 33 év közötti fiatalok. Ebből a létszámból 8 főt kizártam, mert időközben kimaradtak a mérésből, vagy éppen később kapcsolódtak be, ennek folytán nem volt meg minden eredményük. A vizsgálati személyekre később részletesen visszatérek. A vizsgálat alapvetően két részből áll: egy, a beszédértést mérő tesztből és egy, a kiejtés minőségének megállapítására szolgáló hangfelvételből. Mindkét feladatot minden vizsgálati személlyel kétszer végeztettem el, a két vizsgálat között két és fél hónap telt el. 3.3. A beszédértési teszt A beszédértési teszt alapjául szolgáló szöveg Az északi szél és a Nap című népmese adaptált változata volt (l. 3.1. sz. melléklet). A szöveget úgy írtam át, hogy grammatikája és lexikája az első mondatban a legegyszerűbb, majd fokozatosan nehezedik a nyelvtanítás logikája szerint. A teszt egy 13 itemből álló feleletválasztós, ill. cloze teszt, minden pontban a helyes megoldás mellett három distractor szerepel (l. 3.2. sz. melléklet). A szöveg a vizsgálatvezető előadásában, de magnetofonról hangzott el, tehát az értéshez vizuális támogatás (szájmozgás, mimika, gesztus) nem járult. A vizsgálati személyek a felvételt kétszer hallgathatták meg normális tantermi körülmények között a vizsgálatvezető jelenlétében és a nyelvtanáruk felügyelete mellett. Az első meghallgatás után kapták meg a kitöltendő
tesztet,
melyet
áttanulmányozhattak.
Ezután
következett
a
második
meghallgatás, eközben és utána még tíz percig módjuk volt a teszt kitöltésére. A beszédértési teszt elvégzése során semmilyen segítséget nem kaptak.
3.3.1. A hangfelvétel A hangfelvétel természetes körülmények között zajlott a következő rendszeren: PC
Fujitsu- Siemens összeállítás,
PCU- Intel Pentium 4 (2,4 Ghz), 512 Mb memória, hangkártya SoundMax Digital Audio, HDD Matrox 80 Gb, Keverő
Eurorack MX802A
Mikrofon
Shure SM 57 guide
Programok
Windows XP Professzionális Operációs Rendszer Sound Forge 7.0 editáló Néro 6.0 íróprogram
A hangfelvétel természetes körülmények között zajlott az oktatástechnika számára fenntartott, zajoktól nem védett helyiségben, elkészítésében segítségemre volt a BBI technikusa. A vizsgálati személyek képek alapján válaszoltak az általam feltett kérdésekre, mindenkivel külön végeztettük el a feladatot. A bevezető rövid interjú után az első fázisban tárgyak megnevezése történt, a második fázisban mondatokat provokáltam, a harmadikban pedig egy összetettebb képről kellett összefüggően beszélni. A felvétel során igyekeztem mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket feltenni, természetesen a nyelvtudás hiányosságai miatt ez a törekvés nem mindenkinél vezetett sikerre. A vizsgálati személyek figyelmét azonban mindig a tartalmi kérdésekre próbáltam irányítani, hogy spontán kiejtési anyagot nyerjek. A hangfelvételek anyagát ezután leírtam, majd ennek alapján kiválogattam azokat a szavakat, amelyek mind a 15 személynél mind a két felvételen szerepeltek. Az így kiszűrt mennyiség 20 szó volt, ezek a következők: alma, szék, ágy, asztal, ház, ajtó, virág, kutya, ló, toll, könyv, autó, csúnya, rossz, száztizenhat, piros, sárga, zöld, fekete, fehér. Mindegyik vizsgálati személy mindkét felvételéből kiválogattam 10-10 mondatot úgy, hogy legyen közöttük a kijelentő mondatok mellett kérdő is, hogy a szupraszegmentális elemek használatát is vizsgálni tudjam. A mondatok között – mivel önálló képleírásra, ill. az interjúban szereplő spontán megnyilvánulásokra alapult – kevés volt az azonosnak tekinthető.
A kiválasztott szavakat és mondatokat a hanganyagból kivágtam, a 600 szóhoz és 300 mondathoz egy anyanyelvi beszélőtől felvett 60 szót, ill. 30 mondatot tettem hozzá, majd az
egészet
randomizáltam.
Így
990
értékelendő
adatot
nyertem.
Az
adatok
azonosíthatóságát olyan táblázat létrehozásával biztosítottam, amelyben szerepel a vizsgálati személy azonosító kódja, a szó, ill. mondat, ezek sorszáma (1-20-ig, ill. 1-10-ig), a felvétel sorszáma (1. ill. 2. felvétel), valamint az összes szóra vonatkozó randomszám (véletlenszerű sorrendben 1-990-ig) és sorszám (1-990-ig). Mindezeket az adatokat táblázatba helyezve lehetővé vált a randomszám, ill. sorszám szerinti rendezés. Ennek a táblázatnak a segítségével kerültek a szavak és a mondatok elé a randomszámok, majd ennek a táblázatnak az alapján vágtam randomszám szerinti sorrendbe a szavakat és a mondatokat. A szavakból 66 szavanként alkottam egy file-t, a mondatokból pedig 33anként. Így mindegyikből tíz file jött létre, ez biztosította az értékelő személyek számára a jobb áttekinthetőséget. 3.4. A hangfelvételek értékeltetése A hangfelvételeket 10 magyar anyanyelvű személlyel értékeltettem (továbbiakban értékelő személyek). Az értékelő személyek magyar anyanyelvű, 26 és 65 év közötti nők és férfiak, akik vagy a magyar mint idegen nyelv oktatása területén bírnak tapasztalattal, vagy a fonetika, ill. a pszicholingvisztika kutatói. Erre a kiválasztásra azért volt szükség, mert az értékeléshez megadott szempontok megértéséhez és a hanganyag korrekt értékeléséhez bizonyos szakmai ismeretekre szükség volt. Az értékeléshez szükséges űrlapot a következőképpen állítottam össze. A fent említett, azonosításra szolgáló táblázatot, mely Microsoft Word programban készült, exportáltam Microsoft Excel programba, ott kiegészítettem az értékeléshez szükséges mezőkkel, majd innen importáltam a Microsoft Access adatbázis-kezelő programba. Így a szavak értékeléséhez egy 14 mezőből és 660 rekordból álló táblázat, a mondatok értékeléséhez pedig egy 13 mezőből és 330 rekordból álló táblázat jött létre. A táblázatokból létrehoztam egy könnyen kezelhető és egyértelműen kitölthető űrlapot, amely most már szavanként, ill. mondatonként adta az értékelők elé az értékelendő anyagot (l. 3.5. és 3.6. sz. melléklet). Az értékelő személyek két CD-n megkapták az értékelendő hanganyagot, és egy floppyn az értékelő táblázatot. Az értékelés megkezdése előtt pontos eligazítást adtam az értékelés – egyébként a lemezen is megadott – szempontjairól, az esetlegesen felmerülhető nehézségekről, valamint a két anyag együttes kezelésének módjairól. Az értékelést
mindenki saját számítógépén végezte, amennyiben akár technikai, akár tartalmi kérdések, nehézségek merültek fel az értékelés során, mindvégig rendelkezésre álltam. Az értékelő személyektől nyert eredményeket a Microsoft Access táblázatokból lekérdezések segítségével csoportosítottam, majd a lekérdezéseket exportáltam Microsoft Excel programba, és a szükséges számításokat ott végeztem el. 3.5. A vizsgálati személyek A vizsgálati személyekkel kapcsolatos információkat az általuk kitöltött adatlapból nyertem (l. 3.3. sz. és 3.4. sz. melléklet). A vizsgálatban részt vevő 15 személy nemzetiségi megoszlása a következő: 7 koreai, 5 vietnami, 1-1 japán, malajziai és orosz. 14 személy esetében az anyanyelv és a családban használt nyelv azonos, az orosz nemzetiségű (K1) vizsgálati személy a családban az orosz mellett az angolt is használja. A társaságban, iskolában, hivatalokban használt nyelv 13 személynél egyezik az anyanyelvvel, az orosz nemzetiségű (K1) vizsgálati személy az orosz mellett az angolt is használja, a japán nemzetiségű (K9) a japán mellett ugyancsak az angolt is használja, a malajziai (K2) pedig csak az angolt használja. Három vietnami nemzetiségű személy (K8, K11, K14) kivételével mindegyik személy tanult legalább egy idegen nyelvet (a magyaron kívül), ez minden esetben az angol, a malajziai vizsgálati személy ezen kívül megjelölte még a hindi nyelvet is. Egyik vizsgálati személynek sincs magyar rokona. A magyarnyelv-tanulás időtartamát tekintve látszólag nagy a szórás: arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig tanult a tanfolyam megkezdése előtt, egy fő (K8) egyáltalán nem tanult, a legtöbbet (3 év) a K6-os koreai hallgató tanulta. A koreaiak mindannyian legalább két évet tanultak a hazájukban az egyetemi képzés során, ez azonban a Koreában dolgozó magyar lektor kolleganőm szóbeli tájékoztatása alapján annyit jelent, hogy koreai anyanyelvű tanároktól inkább csak metanyelvi információkat szerezhettek a magyar nyelvről főleg koreai nyelven. A magyarországi tartózkodás ideje már nem szóródik ennyire, a leghosszabb ideje (1 év) két koreai tartózkodott Magyarországon, a már említett K6-os kódszámú hallgató az, aki három éve tanulta is a nyelvet, az ő nyelvtudása természetesen meghaladta honfitársaiét. A másik koreai személy (K10) mindössze 4 hetet tanult magyarul. A legrövidebb ideje (11 nap) a K15-ös kódszámú koreai vizsgálati személy tartózkodott Magyarországon, s korábban két évig tanult magyarul. A K11-es és a K14-es vietnami négy hónapja, a K2-es kódszámú malajziai pedig négy és fél hónapja tartózkodott Magyarországon. A többiek három, négy, ill. 6 hetet töltöttek itt.
Még egy adat van, amely eredményeink szempontjából számottevő lehet: a két mérés között tanult órák száma. Az órarend szerint 224-240 órát tanultak nyolcan, ez azonban csupán a haladás üteméről ad információt, mert arra vonatkozóan nincs információm, hogy az órákon valójában mindenki mindig részt vett volna. A többi személynek 144-150 nyelvórája volt. A két mérés közötti időt mindannyian igazoltan magyar nyelvi környezetben töltötték, tehát senki sem utazott más országba. 3.6. Adatfeldolgozás A beszédértési tesztek feldolgozása során a két mérés helyes válaszainak arányait vizsgálom meg a teszt egészére, majd az egyes itemekre vonatkozóan, ebből meg lehet állapítani, hogy szignifikáns változás tapasztalható-e a két mérés között eltelt két és fél hónap időtartam alatt. Bár már ezekből a mennyiségi adatokból is levonhatók bizonyos következtetések, számunkra mégis a tévesztések adnak releváns információkat. A tévesztéseket a beszédmegértési szintek szerint vizsgálom, a szóértés, a mondatértés, a szövegértés szintjein belül kisebb egységekre bontva rendszerezem a téves választásokat. Megvizsgálom, hogy milyen szerepe van a tévesztésekben a fonetikai hasonlóságnak, a lexikai jellemzőknek (argumentumszerkezet, ill. a tematikus szerepek) (Shapiro-Nagel 1995), a grammatikai kompetenciának (Chomsky 1975), a világról szóló általános tudásnak (Pléh 1984). A tanulók artikulációjának megítélésére a kérdőívben a következő szempontok szerepeltek az izolált szóejtésre vonatkozóan (l. 3.5. sz. melléklet): 1. Milyen mértékű idegenszerűséget tapasztalt az értékelő? Egy 0-9-ig terjedő skálán kellett elhelyezni a hallott szó értékét. A 0 ebben az esetben azt jelenti, hogy nem érezzük idegenszerűnek a szót, tehát az ejtés megfelel a standardnak. 2. Meg tudja-e ítélni, milyen artikulációs eltérés áll az idegenszerűség hátterében? Ebben a pontban logikai döntést várunk az értékelő személyektől. a) ejtés: egy hangot még felismerhetően, de nem teljes artikulációs szabályossággal ejt b) időtartam: a hangok időtartamviszonyai eltérnek a standardtól (egy vagy több hangot hosszabban/rövidebben ejt) c) csere: a szóban szereplő összes szegmentum megjelenik, de nem a megfelelő fonotaktikai helyen (két vagy több hangot felcserél) d) helyettesítés: más szegmentumot produkált (egyik hang helyett egy másikat ejt) e) kihagyás: törölt egy szegmentumot f) betoldás: a szegmentumok közé betoldott egy hangot
g) széttagolás: megáll a szegmentumok között (szótag- vagy morfémahatáron szünetet tart) h) intonáció: a szupraszegmentális elemek eltérései (hibás hangsúly, ritmus vagy hanglejtés) i) egyéb: az eddig felsorolt kategóriákba nem sorolható, de megfelelően leírható jelenség A mondatok megítélésében a szupraszegmentális tényezők idegenszerűségre gyakorolt hatását vizsgáljuk az alábbiak szerint (l. 3.6. sz. melléklet): 1. A szavak megítéléséhez hasonlóan először egy számszerű döntést várunk az idegenszerűség mértékére vonatkozóan. A 0 érték ebben az esetben is a standardnak megfelelő intonációt, hangsúlyt és szövegritmust jelenti. 2. Meg tudja-e ítélni, milyen eltérés áll az idegenszerűség hátterében? Szintén logikai döntést kell hozni. a) nyelvtani hiba: Volt-e a mondatban nyelvtani hiba? b) hanglejtés: Volt-e deviancia a mondat intonációs mintájában? c) hangsúly: Volt-e deviancia a mondat hangsúlyozásában? d) újraindítás: Volt-e a mondatkezdést vagy egy szót érintő újraindítás? e) szünet: Volt-e téves vagy felesleges szünettartás, tagolás? f) nyújtás: Ejtett-e egy szótagot időnyerés céljából hosszabban? g) ismétlés: Volt-e szó-, toldalék- vagy szótagismétlés? h) egyéb: az eddig felsorolt kategóriákba nem sorolható, de megfelelően leírható jelenség i) Az eredmények értelmezése során az 1. pontban szereplő értékek és a 2. pontban szereplő ítéletek összefüggéseiből következtetni lehet arra is, hogy mely devianciák előfordulásának hatása a legerőteljesebb az idegenszerűség érzetében.
4. Beszédértés A beszédértési tesztre vonatkozóan a fő hipotézisek mellett további sejtéseim is voltak a feladat részleteit illetően. Egyrészt a két mérés között eltelt idő, ill. az ezen időben lezajló tanulási folyamatok nyilvánvaló fejlődést jelenthetnek, másrészt a meghallgatott szöveg és a teszt feladatainak a belső viszonyai is közrejátszanak a megértés változásaiban. Ezért célszerűnek látszik az egyes itemek előzetes vizsgálata. A szöveg első mondatának (Az északi szél és a Nap a mezőn sétálnak.) szerkezete: az alany szerepében egy jelzős főnév és egy főnév áll, az állítmány kijelentő mód jelen idő Pl 3. alakú ige, amely egy határozóragos főnévvel egészül ki. A mondat vázát alkotó szavak (szél, nap, sétál) az alapszókincs részét képezik. A grammatikai és lexikai minimumnak megfelelő mondat értelmezése elvileg nem okozhat nehézséget. A második mondat (A szél erősen fúj, a Nap pedig melegen süt.) mellérendelő kapcsolatos összetett mondat, amely minden nehézség nélkül két részre bontható, tehát értelmezhető két egyszerű mondatként. Az igazi nehézséget a két határozóragos melléknév (erősen, melegen) megjelenése okozhatja. A harmadik mondat (A szél és a Nap azon vitatkoznak, hogy ki az erősebb.) szerkezete már nehezebb (alárendelő összetett mondat), melyben azonban a főmondatban szereplő utalószó egyértelműen eligazítja a hallgatót. Emellett a vitatkozik szó és a középfokú melléknév (erősebb) egyrészt lexikai, másrészt grammatikai értelemben próbára teszi a kezdő nyelvtanuló toleranciáját. Éppen ezért az erre a mondatra vonatkozó tesztkérdés nem megy a részletekbe, csupán a főmondatbeli cselekvésre kérdez rá annak ellenére, hogy a mellékmondatban szereplő ki? kérdőszó ismét módot ad az összetett mondat két mondatként történő értelmezésére. A negyedik mondatban (Egyszer csak egy utast látnak, aki meleg kabátban jön az úton.), amely egy vonatkozó névmási kötőszós alárendelt összetett mondat, erre már nem adódik lehetőség. Emellett a főmondatban megjelenik a tárgy, s a mellékmondatban két helyhatározóragos főnév is szerepel (kabátban, úton). A mellékmondat tulajdonképpen két mondat összevonásából (Az utas kabátban van. Az utas az úton jön.) keletkezett, a főmondat is tartalmaz információt a cselekvőről (Az utast látják [a szél és a Nap].), sőt ebben a mondatban a főmondat alanya meg sem jelenik. Az ötödik mondat (Megbeszélik, hogy a vitában az nyer, akinek az utas odaadja a kabátját.) többszörösen összetett. A főmondatban nemcsak az alany nem jelenik meg, hanem az utalószó sem. Grammatikai szempontból pedig a határozott ragozás, valamint a birtokos személyjel minőségi ugrást jelent. A hatodik mondat (Az északi szél összeszedte minden erejét, és fújni kezdett.) szerkezetileg viszonylag egyszerű (kapcsolatos
mellérendelés), tartalmaz azonban egy frazémát (összeszedte az erejét), és megjelenik benne a múlt idő. A hetedik mondatban (Azt gondolta, ő tudja levenni az utasról a kabátot.) a negyedikhez hasonlóan zéró szerepel mint alanyfolytatás, a mellékmondatban a segédige + infinitivus szerkezet (tudja levenni) nehezíti a grammatikát. A következő, formailag időhatározói összetett mondat (De amikor még erősebben fújt [a szél], az utas még jobban összefogta a kabátját.) a grammatikai egyszerűsítés céljából egy hasonlító összetett mondat helyett áll (De minél erősebben fújt, az utas annál jobban összefogta a kabátját.) A mondat még így is elég olyan grammatikai elemet hordoz, amely egy kezdő nyelvtanuló számára értési nehézséget okoz. Az alany még mindig zéró fokon van jelen, azaz a szintén zéró fokú igerag utal a cselekvőre, a mondatot egy ellentétes kötőszó (de) vezeti be, amely az előző mondathoz kapcsolja. Az időhatározói mellékmondat amikor kötőszava áll a második helyen, tehát a főmondat követi a mellékmondatot. Emellett nehezíti a megértést a melléknév középfokban, amely mellett a még határozószó fokozó szóként szerepel, így a formailag időhatározói alárendelés új értelmet nyer. A kilencedik mondatban (Az északi szél nem folytatta tovább a harcot.) a nem folytatta tovább a harcot talán bonyolultabbnak tűnhet a nem harcolt tovább formánál, a harc, harcol szó a nyelvtanulás alapszintjén nem szerepel, a nem folytat viszont eligazítást jelenthet a cselekvés megszakítását illetően. A tizedik, többszörösen összetett mondat (Ekkor a Nap küldte meleg sugarait az utasra, akinek végül olyan melege lett, hogy levette a kabátját.) vonatkozó mellékmondata még egy további, hogy kötőszós mellékmondattal is bővül, s nem elégedtünk meg a Nap melegen sütött az utasra kifejezéssel, hanem próbára tettük a hallgatókat a Nap küldte meleg sugarait az utasra bonyolultabb formával. A befejező mondat (Az északi szélnek tehát el kellett ismernie, hogy a Nap az erősebb.) az egyértelmű tényt (a Nap győzelmét) némi körülírással közli. Így jutunk el az egyszerű megállapításoktól a mind lexikailag, mind grammatikailag nehezebben értelmezhető mondatokig. Mivel azonban nem egyes (különálló) mondatok megértését mérjük, hanem egy összefüggő szövegét, érdemes megvizsgálni azt is, hogy miképpen történik a mondatok szöveggé kapcsolása, vajon mennyire segítik vagy akadályozzák a megértést a szövegen belüli utaló eszközök. Az első három mondatban szóismétlést találunk, miközben a harmadik mondat mellékmondata (ki az erősebb?) értelmet ad a továbbiaknak, és egységbe foglalja a cselekményt. A negyedik mondatban a személyrag a visszautaló eszköz, az ötödikben szintén, s kiegészül az előző mondatban megjelenő utas szó megismétlésével. A hatodikban a szél szót ismételjük meg, amelyre a következő mondat főmondatában a
személyrag, mellékmondatában pedig a személyes névmás utal vissza. A főmondat (Azt gondolta) nemcsak mellékmondatára utal, hanem az utalószó azt is sejteti, hogy a szél nem jár majd sikerrel. A nyolcadik mondat elején álló de kötőszó anaforikus szerepű is. A főmondat alanyára a zéró személyrag vonatkozik, míg a mellékmondatban az utas szó negyedszeri megismétlése segíti a megértést. A kilencedik és tizedik mondatban ismét megjelenik a szél, ill. a Nap, az utolsóban pedig mindkettő. A kilencedik mondat elején álló ekkor visszautaló eszköz. A meghallgatott szöveg mind grammatikáját, mind lexikáját, mind a szövegkohéziós eszközöket tekintve az alapoktól (minimális grammatika, alapszókincs) fokozatosan halad a teljesség felé. Mivel a nyelvpedagógia gyakorlatában a készségek fejlesztését és értékelését nem lehet külön elvégezni (ezeket csak az elméleti munkában mesterségesen választjuk el egymástól), a mérés céljából összeállított tesztnek is a fenti kritériumoknak kell megfelelnie. A teszt 13 itemből áll, ezeket a következő három csoportba oszthatjuk. 1. csoport: egyszerű mondatok minimális grammatikával. Az 1-5. item egyszerű mondatot, ill. kérdést tartalmaz, amelynek kiegészítéséhez, megoldásához egy szó kiválasztása elegendő. A megadott négy válaszlehetőség közül egy a hallott szövegben szereplő szót (fúj), szinonimáját (a mezőn sétálnak – a mezőn mennek, vitatkoznak – beszélgetnek) vagy fölérendelt kategóriáját (utas – ember), ill. toldalékától megfosztott formáját (melegen – meleg) kellett kiválasztani. 2. csoport: egyszerű mondatok bonyolultabb grammatikával és magasabb szintű lexikával. A 7. itemben a melléknév fokozott alakja, valamint a múlt idejű igealak, a 10. itemben a harcol ige (múlt időben), a 11. itemben pedig az igekötő megjelenése okozhat értési nehézséget a kezdő nyelvtanuló számára. 3. csoport: összetett mondatok. A 6., 8., 9. 12., 13. itemben vagy a feladatban szerepel összetett mondat, vagy azzá válik a kiegészítés után. A 6. itemben a grammatikai és a logikai alany nem egyezik, dativuszi átélőt találunk (Pléh 1998), a főmondat logikai alanya így nehezen azonosítható a mellékmondat vonatkozó névmási kötőszavával (A vitában annak van igaza, akinél az utas leveszi a kabátot.). A 8. itemben egy tárgyi alárendelő mondatot kell létrehozni a szövegbeli 7. mondat mintájára. A 9. itemben a szöveg 8. mondatának a megváltoztatott mellékmondata a helyes válasz (az utas még jobban összefogta a kabátját - az utas begombolta a kabátját), a 12. item megoldása szó szerint tartalmazza a szövegbeli 10. mondatban szereplő kifejezést (melege lett). A 13. itemben a szövegbeli mondathoz képest alanyváltás történik (szél → Nap), tehát
viszonylag bonyolult logikai műveletek végrehajtására van szükség ahhoz, hogy a helyes megoldást megtaláljuk. 4.1. Hipotézisek 1. Előzetes elképzeléseim szerint a második mérés eredményei minőségi értékben jelentősen meg fogják haladni az első mérését. 2. Azt vártam, hogy a helyes találatok a lexikai és grammatikai szintnek megfelelően fognak bekövetkezni, azaz az 1-4. itemre esik az első méréskor a legtöbb helyes válasz, a második méréskor az 5., 7. 10., 11. és 12. itemmel bővül a sor. (A 6., 8., 9. feladat összetett mondatot tartalmazott, a 13. pedig az alanyváltás és a személyes névmás miatt nehezített, ezért azt gondoltam, hogy ezek megoldása később is nehézséget okoz.) 3. Mivel a magyar mint idegen nyelv oktatásában mai gyakorlatunkban a morfológia nagyobb súllyal szerepel, azt gondoltam, hogy a helyes megoldás kiválasztásában erősen fog érvényesülni a grammatika síkja. 4.2. Eredmények Az első számítások eredményeképpen kiderült, hogy a 13 feladatban a 15 közlő által maximálisan elérhető 195 helyes válaszból az első mérés során 63 találat volt, a második mérésben pedig 110. Ez reális növekedést jelent, de az eredmények részletes összevetésekor kiderült, hogy a két mérésben mindössze 44 volt az azonos helyes válasz. 19 esetben tehát az történt, hogy a vizsgálati személyek a második méréskor „elrontották” korábbi jó válaszukat. Lehetséges, hogy az első mérés helyes válaszainak 30%-a véletlen találat volt, ami megfelel a feltevésnek, miszerint a feleletválasztós teszteknél (4 válaszlehetőség esetén) 25% az esélye annak, hogy az illető véletlen találatot ér el.
9 8 7 6 5
Átlag
4
M edian
3 2 1 0 Első mérés
M ásodik mérés
Közös találatok
4.1. sz. ábra: Az első és második mérés átlagának és medianjának összehasonlítása a teljes népességre Az összesített eredmények (l. 4.1. sz. melléklet és 4.1. sz. ábra) alapján kijelenthető, hogy jelentős javulás látható a második mérés javára, ezt mind a középérték, mind a medián igazolja. A középérték szerinti javulás meghaladja a 70%-os mértéket, a medián pedig 100%-os javulást mutat. A javulás szignifikáns (p≤0,05). 4.2.1. A helyes válaszok vizsgálata A két vizsgálat feladatonkénti összevetésekor (l. 4.2. sz. ábra) kiderült, hogy csupán egyetlen olyan feladat van (11. item), amelyben a helyes válaszok száma nem változott, bár csak az egyik közlő (K15) tartott ki másodszor is előző véleménye mellett, így mindössze három személy (K9, K10, K15.) találta el legalább egyszer a helyes választ. A tesztkérdés a szöveg 10. mondatára vonatkozott (Ekkor a Nap küldte meleg sugarait az utasra, akinek végül olyan melege lett, hogy levette a kabátját.), a feladat helyes megoldása a következő lett volna: A Nap rásütött az utasra. Hiába szembetűnő az igekötő és a határozórag részleges homofóniája és funkcionális egyezése, a legtöbben mégis az eredeti mondatban szereplő meleg szót társították az alanyhoz, ezt indukálta a háttérismeret is (ti. a Nap meleg). Az 5. item esetében az első mérés eredményei jobbak a másodikénál. A szöveg 4. mondatára (Egyszer csak egy utast látnak, aki meleg kabátban jön az úton.) vonatkozó feladatban a helyes válasz az utas szó fölérendelt kategóriája: az ember. Ezt a megoldást az első esetben 10, a másodikban csak 8 fő választotta, míg mindkét esetben négyen döntöttek
a hasonló hangzású utat szó mellett, a második méréskor pedig ketten a lány szót választották.
15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0
Első mérés Második mérés
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10. 11.
12. 13.
4.2. sz. ábra: A helyes válaszok számának változása feladatonként A 2. volt az egyetlen feladat, amelynél másodjára maximális eredmény született. Ez nyilvánvalóan a tárolt ismeretek és a két mérés között megszerzett nyelvi tudás összhatásának köszönhető. Az 4.2. sz. ábráról leolvasható, hogy hipotéziseim közül a második nem egészen állta meg a helyét. A 2., 3. és 4. itemre a mondatokban szereplő nyelvtan, ill. lexika nehézségi szintje, valamint a nyelvtanulás eredménye szerinti megoldásokat kaptuk, viszont a várakozásoktól eltérően jó eredmény született az 5. és a 7. feladatnál is. Az 1. item eredménye mindkét mérésnél elmaradt a nehézségi szint alapján várhatótól. Hiába volt a grammatika és a lexika is a lehető legegyszerűbb, a tárolt ismeretek és a mondat tartalma közötti ellentmondás erősen negatív irányban befolyásolta a mondat megértését (a Nap és a szél a valóságban süt és fúj, nem pedig sétál). A második mérésre vonatkozó sejtéseim csak a 11. item esetében nem igazolódtak, ebben az esetben ugyanis mind a szövegbeli mondat, mind a tesztkérdés szintaktikai bonyolultsága meghaladta azt a szintet, amely a két mérés között eltelt időben elsajátítható volt. Ez megerősíti azon ismeretünket, hogy a szintaktikai elemzés elsőrangúan meghatározó szerepű a beszédfeldolgozásban. 4.3. Részletes eredmények A nyelvtudást befolyásoló tényezők közül a legfontosabb szerepet a nyelvtanulás intenzitása és időtartama, a célnyelvi közegben való tartózkodás ideje, a nyelvtanuló anyanyelvének rendszere játssza. Ezeket a szempontokat figyelembe véve két csoportosítás
elvégzése látszik célszerűnek: (i) a Magyarországon tartózkodás időtartama és a nyelvtanulás ideje, valamint (ii) az anyanyelv alapján történő csoportosítás. Elsőként a Magyarországon tartózkodás időtartamát és a nyelvtanulás idejét vettem figyelembe (l. 4.2. sz. melléklet). A kialakított 1. és 2. csoport között a tanulás ideje tekintetében átfedés tapasztalható, ez abból adódik, hogy a felosztásnál figyelembe vettem a tartózkodás idejét is mint az eredményt lényegesen befolyásoló tényezőt (az eredményeket l. a 4.3-4.9. sz. mellékletben, a 4.3. sz. ábrán). 10
10
9
9
8
8 7
6
1.
5
2.
4
3.
Median
Átlag
7
6
1.
5
2.
4
3.
3
3
2
2
1
1
0
0
Első mérés
M ásodik mérés
Közös találatok
Első mérés
M ásodik mérés
Közös találatok
4.3. sz. ábra: A tanulás és tartózkodás szerinti csoportok átlagának és medianjának összehasonlítása Az első csoport esetében, amelynek a tagjai a legrövidebb ideje (átlagosan 3,4 hete) tanulták a magyar nyelvet, és a legrövidebb ideje (átlagosan 4 hete) tartózkodtak Magyarországon, valamint a két mérés közötti átlagos óraszámuk a legalacsonyabb (147,6), azt tapasztaljuk, hogy a teljesítmény a középérték tekintetében kétszeresére nőtt, a javulás mértéke szignifikáns (p≤0,05), a medián ennél valamivel kisebb növekedést mutat (75%), a két mérés azonos helyes találatainak száma mind a középérték, mind a medián esetében alacsony, vagyis ennél a csoportnál nagy volt a véletlen találatok száma az első mérésnél. A második csoport tanulási és tartózkodási ideje (átlagosan 6,5 hét, ill. 24,5 hét) és a tanulási órák számának középértéke (184) magasabb az első csoporténál, a két mérés között mind a középértéket, mind a mediánt tekintve kisebb javulást mutatnak, mint az első csoport: a középérték tekintetében mindössze 25%, a mediánban pedig 50%, a javulás mértéke nem szignifikáns (p≤0,05). Az azonos helyes találatok száma átlagban csupán 40 százalékkal jobb az első csoporténál, a medián pedig megegyezik vele.
A harmadik csoportba osztott vizsgálati személyek lényegesen hosszabb ideje tartózkodtak Magyarországon (átlagosan 10,5 hét, ebből 1 fő egy éve, 2-2 fő 3, ill. 4 hete)) és tanultak magyarul (átlagosan 2,16 év: ebből 5 fő 2 évet, 1 fő 3 évet), valamint a két mérés között is a legtöbb tanórán (átlagosan 232) vehettek részt. A középértékük 86%-kal, a medián 80%kal javult. Az azonos helyes válaszok középértéke és mediánja ugyanazt az értéket mutatja, a középértéket tekintve 64%-kal jobb az első csoporténál és 50%-kal a második csoporténál; a medián pedig mindkettőnél 80%-kal jobb. A javulás mértéke szignifikáns (p≤0,05). Összegezve az eddigieket: a csoportok középértékeinek mérésenkénti összehasonlításából kiderül, hogy az első mérésnél a csoportok közötti teljesítménykülönbség nem szignifikáns, a második mérésnél a 3. csoport teljesítménye szignifikánsan jobb mind az 1. csoporttal való, mind a 2. csoporttal való összehasonlításban. Tehát a legrégebben magyarul tanuló, a leghosszabb ideje a célnyelvi közegben tartózkodó és a legtöbb órán részt vevő nyelvtanulók beszédértése kiugróan javult. Ez igazolni látszik azt a feltevést, hogy a célnyelvi közegben történő megmerülésnek a már megfelelő alapokkal rendelkezők esetében a legnagyobb a hozama a nyelvtudás fejlődésének tekintetében. Külön felhívnám a figyelmet a második csoport teljesítményére, melynek tagjai viszonylag hosszú ideje tartózkodnak Magyarországon, saját bevallásuk szerint a mérés megkezdése előtt valahol már tanultak magyarul, a két mérés között a Balassi Bálint Intézetben szervezett formában több órán vehettek részt, mint az első csoport tagjai, ennek ellenére a második mérésnél teljesítményük számszerűen is alacsonyabb az első csoporténál. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azoknak a nyelvtanulási esélyük jobb, akik már a célnyelvi országba érkezésüket követően rövid időn belül részt vesznek szervezett oktatásban. A harmadik csoport tekintetében, amelynek tagjai ugyancsak szinte azonnal bekerültek a szervezett oktatásba, ill. már megfelelő előkészítés után érkeztek a célnyelvi országba, azt láthatjuk, hogy fejlődési esélyeik szintén jobbak. A csoportképzés másik esete (az anyanyelv szerinti) az egyenlőtlen eloszlás, valamint a tanulási és tartózkodási idő jelentős eltérései miatt nem teszi lehetővé, hogy minden vizsgálati személy eredményeit figyelembe vegyük. A fenti szempontok miatt a legszélsőségesebb eseteket kizártam: ez érinti a koreai anyanyelvűek teljes csoportját, mivel a hosszú idejű előtanulmányok (még ha ez nem is bírt a nyelvhasználatot érintő komoly jelentőséggel), ill. a hosszú idejű tartózkodás tekintetében ez a csoport jelentősen eltér a többitől. Kizártam továbbá azt a vietnamit, aki minden előtanulmány nélkül, abszolút kezdőként vett részt az első mérésen. Így maradt négy nemzetiség (ennek
megfelelően négy anyanyelv): orosz, malajziai, japán (1-1 fő) és vietnami (4 fő). A négy vietnami vizsgálati személy eredményeit átlagoltam, ill. kiszámoltam a mediánt, és ezeket az eredményeket vetettem össze a többivel (l. 4.10. és 4.11. sz. melléklet és 4.4. sz. ábra).
7
Átlag
6 Első mérés
4
Második mérés
2
Közös találatok
Median
8
6 5 4 3 2 1 0
0 am etn Vi
i
z os Or
M
ai jzi ala
p Ja
án
V
n iet
Első mérés M ásodik mérés Közös találatok i am O
ro
sz M
ai jzi ala
n pá Ja
4.4. sz. ábra: Anyanyelv szerinti eredmények a vietnami átlagával és medianjával A két mérés között szignifikánsnak tűnő változás következett be a vietnami csoport esetében: a helyes találatok száma megháromszorozódott (233%-os javulás); valamint a japán vizsgálati személynél (75%-os javulás) 144, ill. 150 óra tanulás után. Nem szignifikáns (mindössze 20%-os) a javulás az orosz anyanyelvű személynél szintén 150 óra tanulás után, és nincs javulás a malajziai vizsgálati alanynál 224 óra tanulás után. A fenti eredmények alapján óvatosan megfogalmazhatjuk azt a gyanúnkat, hogy talán nem a nyelvtanuló anyanyelve az a tényező, amely a beszédértés (bátrabban fogalmazva a nyelvtanulás) eredményességét alapvetően eldönti. A vietnami és a japán hallgatók esetében nemcsak a nyelv rendszerének a magyaréhoz viszonyított alapvető különbsége, hanem az európaitól eltérő kultúra is befolyásoló tényezőként kellene, hogy megjelenjen. Mégis ezekben az esetekben járt eredménnyel diák és tanár munkája. Meglepő a malajziai hallgató teljesítménye, azaz a teljesítmény változatlansága. Miből adódhat az, hogy a legmagasabb óraszám mellett sem tudott eredményén javítani. Ha megnézzük az adatokat (l. 3.4. sz melléklet), akkor kiderül, hogy a többiekhez képest jóval többet tanulta már a nyelvet (3,5 hónap), tehát a kezdő csoportba már újrakezdőként került be, ami arra utal, hogy nyelvtanulási nehézségekkel küzd. Ennek két oka lehet: (i) az az újrakezdőknél gyakori és a szakirodalom által is ismert jelenség, mely szerint a nyelvtanuló megreked egy bizonyos szinten (plateau), s ha nem kap megfelelő impulzusokat, akkor nem képes továbblépni (Bárdos 2000), (ii) a nyelvtanuló egyéni nyelvtanulási nehézségekkel küzd, melyre – úgy tűnik – nem ad megoldást az újrakezdés lehetősége. Az (i) esetre lehet módszertanilag releváns megoldást kínálni a jobb csoportbeosztás és az egyénre szabott,
kellően motiváló eljárások alkalmazásával, a (ii) esetben azonban csak kiegészítő szakmai segítség hozhat eredményt.
án Ja p
z ro s
al aj zi ai
M
. ny
ny
2.
O
.
Közös találatok
ie t
ie t
V
V
ie t
1. ny . 2. ny . O ro s z M al aj zi ai Ja pá n
1 0
Második m érés
1.
Közös találatok
Első m érés
V
Második mérés
Median
Első mérés
4 3 2
ie t
Átlag
6 5
8 7 6 5 4 3 2 1 0
V
8 7
4.5. sz. ábra: Idegennyelv-tanulás és anyanyelv a vietnami átlagával és medianjaval Visszatérve az anyanyelv kérdésére: amennyiben az anyanyelv nem döntő a nyelvtanulás eredményességének szempontjából, érdemes további vizsgálatokat végezni egyéb befolyásoló tényezők irányában is. Vizsgáljuk meg, hogy milyen következményei vannak annak, ha a nyelvtanuló a magyart első idegen nyelvként tanulja. Az ebbe a vizsgálati csoportba felvett személyek közül két vietnami (K11, K14) nem tanult még idegen nyelvet korábban. A teljesítmények (l. 4.12. és 4.13. sz. melléklet és 4.5. sz. ábra) a második mérés esetében mind a átlagot, mind a mediánt vizsgálva azon vietnamiak javára dőlnek el, akik már tanultak egy idegen nyelvet a magyar előtt. Ezt a medián esetében mutatják az első mérés eredményei, a átlag a magyart első idegen nyelvként tanulók esetében jobb. Ha a két mérés közötti eredményjavulást vesszük, akkor mind a átlag, mind a medián szignifikáns növekedést mutat. A második mérés eredményeit összevetve, a magyart első idegen nyelvként, ill. második idegen nyelvként tanulók között nem szignifikáns (mindössze 37,5%-os) a különbség. A két vietnami csoportot összevetve egyelőre nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a tárgyalt szempont alapján a beszédértést illetően. Ha azonban a más nyelvet még nem tanult vietnamiak eredményét összevetjük az orosz, malajziai és japán (a magyart második vagy harmadik nyelvként tanuló) vizsgálati személyekével, akkor azt tapasztaljuk, hogy e három utóbbi személy az első mérésnél mind a vietnamiak átlagéhez, mind a mediánjához viszonyítva jelentősen jobb eredményt ért el. A második mérésnél ez a különbség lényegesen kisebb. Az a gyakorlati megfigyelés, mely szerint a magyart első idegen nyelvként tanulók nehezebb helyzetben vannak a nyelvtanulási gyakorlattal rendelkezőkkel szemben, a beszédértés tekintetében annyiban
igazolódott, hogy kezdetben valóban kevésbé sikeresek, a lemaradást azonban viszonylag rövid idő alatt képesek csökkenteni. Ezt azonban a számok tükrében is csak sejtésként fogalmazhatjuk meg, állításunk igazolására egy nagyobb népességen elvégzett mérés lenne alkalmas. 4.4. A tévesztések vizsgálata Bár a mennyiségi eredményekből is levonhatók bizonyos következtetések, számunkra mégis a tévesztések adnak mélyen releváns információkat. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy a beszédfeldolgozás mely szintjein realizálódnak téves döntések, ill. ezek közül melyik szint az, amelyik a megértésben a legnagyobb szerepet játssza. A tévesztésekből összesítés után a következő kategóriákat állítottam fel: hasonló hangzás (fonetikai szint), lexikai azonosíthatóság a mondaton belül, ill. a tágabb szövegkörnyezetben (azaz a választott szó / szavak valahol szerepeltek már, de nem ez a helyes megoldás), a jelentés hasonlósága, tárolt ismeretek hatása (nem a szöveg alapján választ, hanem korábbi ismeretei
szerint),
a
grammatika
szintje,
találgatás,
megoldáskeresés
vaktában
(tulajdonképpen csak tippel). Mivel a két mérés közötti összefüggések szempontjából nem lényegtelen, hogy összesen hány helyen nem született semmilyen válasz, ezt is feltüntetem (l. 4.14. és 4.15. sz. melléklet, 4.6. sz. ábra). Az összes tévesztések (beleértve a kihagyott válaszokat is) százalékos arányában vett téves válaszok szintek szerinti százalékos arányainak változásait tekintve (l. 4.6. sz. ábra) a kihagyott válaszok aránya 27%-ról 7%-ra csökken, a találgatás aránya változatlan (14%), a lexika szintjén történő téves választások aránya 33%-ról 43%-ra nő. Az első mérésben a grammatika szintje (11%) a lexika, a kihagyott válaszok és a találgatás után a negyedik helyre szorul, a második mérésben viszont 5%-os növekedéssel a második helyre kerül, majd ezt követi a fonetikai szintű téves választás (13%), amely az első mérésben kisebb arányúnak bizonyult (9%), és az ötödik helyen állt. A jelentés szerinti téves azonosítás csekély mértékben változott, a tárolt ismeretek aránya változatlan maradt.
Első mérés
nyelvtan 11%
hangzás 9%
nincs válasz 27%
lexika 33%
jelentés 1%
találgatás, kikövetkezte tés 14%
tárolt ismeretek 5%
Második mérés nyelvtan 16% nincs válasz 7%
hangzás 13%
találgatás, kikövetkezt. 14% tárolt ismeretek 5%
lexika 43% jelentés 2%
4.6. sz. ábra: A tévesztések változása a két mérés között A tévesztések szám szerinti összehasonlítása (l. 4.14. sz. melléklet) ugyanezt a sorrendet mutatja, de tekintettel arra, hogy a téves válaszok száma összességében az első méréshez képest 28%-kal csökken, így a második mérésben a kategóriák többségében számottevő csökkenést tapasztalunk. Ezek közé tartozik – érthető módon – a kihagyott válaszok és a találgatások kategóriája, és némi csökkenést mutat a lexikai szintű és a tárolt ismeretek szerinti téves választás is. A százalékarányos és az abszolút szám szerinti összesítés eredményei a következőket mutatják: a második mérésben jelentősen csökkent (80%-kal) a kihagyott válaszok, és kisebb mértékben (40%-kal) a találgatások száma, ami a bizonytalansági tényező mérsékeltebb szerepére utal, tehát a vizsgálati személyek a két mérés között eltelt időben
nagyobb jártasságra tettek szert a magyar nyelv ismeretében. A tárolt ismeretek szerepe is kisebb a második mérésben, ami a találgatások számának visszaszorulásával együtt a nyelvi tudatosság erősödését jelenti, ugyanakkor a grammatikai szintű tévesztések növekedése – az összes tévesztések csökkenésének, valamint az időközben elsajátított új nyelvtani jelenségek tükrében – ugyanerre utal. Jelzésértékű, hogy a lexika szintjén következik be számszerű javulás. Annak ellenére tehát, hogy nyelvoktatásunkban a morfológia nagyobb súllyal szerepel már a nyelvoktatás kezdetén is, a nyelvtanulók elsősorban mégis a lexikai területre próbálnak támaszkodni. A lexikai szintű tévesztéseket felosztva mondaton belüli, ill. szövegkörnyezetben történő (azaz távolabbi) azonosításra (l. 4.15. sz. melléklet), azt tapasztaljuk, hogy a vizsgálati személyek nem kis részben akár több mondattal korábbi információra is támaszkodtak a válasz keresésekor. Ez a megoszlás gyakorlatilag
azonos
maradt
mindkét
mérésben
(mondaton
belül:
59%,
ill.
szövegkörnyezetben: 41%). Ebből az derül ki, hogy a szóelőhívás során nemcsak a mondaton belüli, hanem a tágabb környezet is szerepet játszik. 4.5.Részletes vizsgálat A fentiek alátámasztására, ill. a beszédértéssel kapcsolatos végkövetkeztetések levonásához a nyert adatok részletes elemzésére is kitérünk, az itemenként kapott téves, ill. helyes válaszok értékelésével. (Az eredmények összefoglaló táblázatát l. a 4.16. és 4.17. mellékletben.) 1. item Mondat: Az északi szél és a Nap a mezőn sétálnak. Teszt: A szél és a Nap a mezőn ülnek / futnak / a mezőn mennek / sietnek. A sétál, siet, fut, megy egy szemantikai mezőbe tartozó szavak, az ül azonban csak bővítményén (a mezőn) keresztül hozható összefüggésbe az eredeti mondattal. Ez utóbbira mindkét mérésben 1-1 példa adódott (K8, ill. K13). A fut szót az első mérésben egy hallgató jelölte meg (K7), valószínűsíthetően véletlen találatként. A legszembetűnőbb a siet választása, mindkét mérésben hatan döntöttek mellette (K1, K2, K3, K4, K12, K15, ill. K1, K3, K4, K8, K9, K11). Az azonosításban fontos szerepet játszik a szókezdő mássalhangzó, s a második helyen álló magánhangzó azonosnak ítélése (az é és az i megkülönböztetése a legtöbb magyar nyelvet tanuló számára még hosszabb idő elteltével is nehézséget okoz). Az idegen anyanyelvű hallgató tehát az első szótag alapján választ, s döntésében szerepet játszhat az is, hogy a tesztmondat ezzel a kiegészítéssel is korrekt. Ez
megerősíti egyrészről azt az ismeretünket, hogy a szótag percepciós egység (Gósy 1992), másrészről pedig az interaktív modellben feltételezett egyidejű felülről lefelé ható folyamat lejátszódását is. 2. és 3. item Mondat: A szél erősen fúj, a Nap pedig melegen süt. Teszt: Mit csinál a szél? Erős / észak / fúj / süt Milyen a Nap? Melegít / fénylik / meleg / erős A 2. item olyan alapvető ismeretre kérdez rá, amelyre minimális nyelvismerettel a világról szóló általános tudásunk alapján könnyen válaszolhatunk, így a második mérésnél már minden hallgató hibátlanul oldotta meg a feladatot. Az első mérés tévesztései a következők: a K6-os hallgató az erős szót választotta, amire logikus magyarázat lehet az, hogy a mondatban valóban elhangzott ez a szó (jóllehet toldalékolva). Mivel azonban olyan koreai személyről van szó, aki saját bevallása szerint három évet tanult magyarul (talán inkább a magyar nyelvről), és egy éve Magyarországon tartózkodik, előbbi magyarázatunkat ki kell egészíteni. Valószínűnek tűnik, hogy nagy precizitásra törekedve nem mert elszakadni a szövegtől, ugyanakkor az emlékezet ilyen távlatból már nem működött kellően, ezért választotta a mondatban is szereplő fúj helyett az erősebb nyomatékkal elhangzó erős(en) szót. Ezt támasztja alá az is, hogy a 3. itemben hasonlóképpen tévedett: a szintén helytelen melegít megoldást választotta, miközben a kérdésre sem figyelt kellően. A 2. itemben az észak szó választása (K4, K9) a széllel kapcsolatban érthető, hiszen az első tagmondatban valóban az északi szélről beszéltünk. A süt választása (K7, K11, K13) azonban már a második tagmondatban elhangzottak emlékképeiből táplálkozik. Ennek a két itemnek az értékeléséből kitűnik, hogy függetlenül a hallgatók „előéletétől”, a döntés sokszor egy elhangzott szó felidézésével történik a morfológiai jegyek figyelmen kívül hagyásával. Nem működött tehát maradéktalanul az az elv, amely szerint „Ha a mit csinál? kérdést hallod, válassz igét!”, ill. „Ha a milyen? kérdést hallod, válassz melléknevet!” A 2. item esetében még a második mérésnél is találtunk erre a tévesztésre példát (K3, K6). 4. item Mondat: A szél és a Nap azon vitatkoznak, hogy ki az erősebb. Teszt: Mit csinál a szél és a Nap? Olvasnak / beszélgetnek / dolgoznak / esznek
A vitatkozik és a beszélget szó már az első mérés idején is ismert a hallgatók többsége számára (8 helyes válasz született: K2, K3, K6, K7, K9, K10, K12, K15), közöttük hárman mindössze 3-4 hete tanulnak magyarul. Ugyanakkor még a második mérésnél is vannak tévesztések: K11, K12, K14: olvasnak; K1: esznek. A tévesztésekben nem lehet szerepe magának a meghallgatott szövegnek, hiszen egyik szó sem fordul elő benne, valamint hangzásbeli hasonlóságot sem találunk. Feltehető, hogy a már tanult szavak közül választottak ki egyet, ezeket a megoldásokat tehát a találgatás kategóriájába kell utalnunk. 5. item Mondat: Egyszer csak egy utast látnak, aki meleg kabátban jön az úton. Teszt: Egy lovat / embert / utat / lányt látnak az úton. Ennek az itemnek a megoldásához elégséges lenne a főmondatot meghallgatni, a valódi kezdők számára azonban mindkét tagmondat megértésére szükség van, mert az utas szó nem tartozik az első leckék anyagába. A több ismeret azonban megnehezítheti a döntést, hiszen az első mérésben még 10 helyes válasz született (K2, K3, K4, K7, K8, K9, K10, K11, K12, K15), míg a másodikban csak 8 (K1, K3, K4, K6, K7, K9, K13, K14), 4 hallgató volt, aki mindkét mérésben helyesen választott (K3,K4,K7,K9) ugyancsak függetlenül attól, hogy mennyi ideje tanulnak magyarul, hiszen közöttük van egy mindössze három hete magyarul tanuló és ugyanennyi ideje Magyarországon tartózkodó személy is. A K2-es és a K10-es hallgató (továbbá a K5 és K15 is) a második mérésben az utat megoldást választja, ugyanezt teszi az első mérésben a K1, K5, K6, K13. Az azonos szótő és a majdnem azonos hangzás az első mérésben helyesen döntők közül kettőt megtéveszt, a szó végének különbségére nem figyelnek fel. Feltehető tehát, hogy – az 1. itembeli sétál-siet pároshoz hasonlóan – a szófelismerésben a szó eleje meghatározó, az elemzést már a második, harmadik hang után befejezik. Míg az első mérésben csak ez az egy tévesztés fordul elő (a K14-es hallgató nem válaszolt), addig a második mérésben a K12 a lovat megoldást, a K8 és K11 a lányt megoldást választja. Ennek magyarázata alighanem a tanított szókincsben rejlik: a ló és a lány korán tanított és gyakran használt szó, hasonló esettel találkoztunk a 4. itemben is. 6. item Mondat: Megbeszélik, hogy a vitában az nyer, akinek az utas odaadja a kabátját. Teszt: A vitában annak van igaza, aki nyer / akinél az utas leveszi a kabátot / akivel a férfi beszélget / akiről leveszik a kabátot.
Mind a mondat, mind a rá vonatkozó tesztkérdés bonyolultságának megfelelően az első mérésben mindössze három helyes választ kaptunk (K1, K4, K7), a legtöbben (7 hallgató) az utolsó megoldást választotta (akiről leveszik a kabátot). Ebben az esetben a mondatban szereplő kabát szó, és második megoldásban (akinél az utas leveszi a kabátot) szereplő levesz szó másik kombinációját választották, megsejtve (vagy megértve) a versengés célját. Közülük egy hallgató (K15) maradt a második mérésben is ennél a megoldásnál, míg a K11, K12, K14 az első mérésnél nem adott választ. Az első mérésben az aki nyer és az akivel a férfi beszélget megoldás kapott egy-egy szavazatot (K3, ill. K9). Az első formálisan igaz lehetne, azonban a tartalmilag semmitmondó, így a létrejövő mondatnak tulajdonképpen nincs értelme. A választ egy saját bevallása szerint két éve magyarul tanuló és az első mérés előtt négy hete Magyarországon tartózkodó koreai hallgató adta. 7. item Mondat: Az északi szél összeszedte minden erejét, és fújni kezdett. Teszt: Az északi szél összeszedte az összes levelet / még erősebben fújt / énekelni kezdett / egész jól közeledett. A megadott válaszok közül az első mérésben 8, a másodikban 13 hallgató választotta ki a legmegfelelőbbet, mindkét mérésben választották az összeszedte az összes levelet megoldást is. Ennek oka a mondatban elhangzott összeszed szó megjelenése lehet. Míg az énekelni kezdett helyesnek ítélése az első mérésben ugyanerre az okra vezethető vissza. A még erősebben fújt választásában szerepet játszhatott az is, hogy a szövegben két mondattal később pontosan ugyanez a szókapcsolat hangzott el. 8. item Mondat: Azt gondolta, ő tudja levenni az utasról a kabátot. Teszt: Az északi szél azon gondolkodott, hogy levegye-e a kabátot az utasról / levette a kabátot az utasról / azt hitte, hogy le fogja venni a kabátot az utasról / felvette a kabátját. Ennek az itemnek a megoldása a mondatban szereplő névmások miatt csak a szövegbe ágyazottan, azaz a szöveg lényegének teljes megértése esetén lehetséges. Ez magyarázza a kapott helyes válaszok kis számát: az első mérésben három (K7, K10, K15), a másodikban négy (K3, K5, K6, K15) hallgatóé, a két mérést tekintve összesen hatan válaszoltak legalább egyszer helyesen. Az első megoldás választásában szerepet játszott a mondatbeli gondol és a tesztbeli gondolkodik ige hangzás és jelentés szerinti részleges egyezése, e két szó felcserélése a nyelvtanulás későbbi szakaszában is gyakori hiba. A második megoldás
választói figyelmen kívül hagyják a főmondatot és a mellékmondatban szereplő segédigét, a mondatban megjelenő utas és kabát szóra összpontosítanak, s végül a feltételezést tényként kezelik. Az utolsó megoldás választásában ismét a korán tanított, gyakori és a mondatban is szereplő kabát szó (a toldalékolás különbözősége ellenére is) játssza a fő szerepet, jóllehet a mellette álló ige éppen ellentétes jelentésű, mint a mondatbeli ige (levesz–felvesz). A hallgatók tehát nemcsak a suffixumot, hanem a prefixumot is figyelmen kívül hagyják, tehát a grammatika szintjén nem történt kielégítő elemzés. 9. item Mondat: De amikor még erősebben fújt, akkor az utas még jobban összefogta a kabátját. Teszt: Amikor a szél még erősebben fújt, az utas begombolta a kabátját / levette a kabátját / összeszorította a fogát / fogott egy másik kabátot és felvette. A többféle grammatikai elemmel nehezített formailag időhatározói, tartalmilag hasonlító mondat megértése és felidézése komoly erőpróba még hosszabb előtanulmányok után is. Ezért nem meglepő, hogy az első mérésben 4 helyes válasz (K2, K7, K8, K10), a második mérésben is csupán 5 jó találat volt (K1, K4, K7, K9, K13). A téves választások közül a második megoldás pontosan ellenkező értelmű mint a szöveg hozzá tartozó mondata, mégis 2-2 hallgató ezt választotta. Az okot az előző mondatban szereplő levenni, ill. az előző itemben ugyanennek a szónak többszöri előfordulásában (levegye-e, levette, le fogja venni) kereshetjük. Az összeszorította a fogát megoldás választása ugyancsak a mondat meg nem értését bizonyítja (első mérés: K5, második mérés: K3, K5, K10), a mondatban szereplő össze- igekötő idéződhetett fel a három tévesen döntő hallgatóban. A negyedik lehetőség választásában két momentum is szerepet játszhatott: a mondatban szereplő (össze)fogta ige, ill. a mindennapi élet tapasztalatai (ha valaki fázik, akkor fel kell öltözni). Ehhez az utóbbi megoldáshoz azonban többszörös áttételen keresztül juthatunk el: fúj a szél → hideg van → fázom → felveszek valamit. Az ebben az itemben található tévesztések ismét arra utalnak, hogy ha a nyelvtanuló nem érti meg a mondatot, elsősorban az elhangzott mondat(ok)ban szereplő ismert vagy ismerősnek tűnő szavakból választ. 10. item Mondat: Az északi szél nem folytatta tovább a harcot. Teszt: A szél nem vitatkozott / harcolt / keresett / ment tovább. A mondat és a tesztkérdés közötti nagymértékű egyezés ellenére (a szél, harc, tovább, nem szavak mindkettőben szerepelnek) az első mérésben mindössze ketten (K4, K6) találták
meg a helyes választ, 4-4 hallgató a vitatkozott és a keresett szó mellett döntött. Ennek okát abban látom, hogy a harc, harcol szó a nyelvtanulás kezdeti szakaszában nem szerepel, magában a szövegben sem fordul elő, viszont a vitatkozik a szöveg 3. mondatában megjelent, ha nem is helyettesítheti a harcol szót, de jelentése alapján elfogadható ebben a mondatban is. A második mérésben már kilencen választották a helyes megoldást (K3, K4, K6, K7, K8, K10, K12, K14, K15), s hárman a vitatkozott szót (K1, K5, K11), ugyanakkor az eltelt időben a hallgatók megismerkedtek a keres szó jelentésével, mert ezt a megoldást senki nem választotta. Tehát a már hallott vagy a tanulmányok során gyakrabban és korábban előforduló szavak lényeges befolyással bírnak az azonosításban. 11. és 12. item Mondat: Ekkor a Nap küldte meleg sugarait az utasra, akinek végül olyan melege lett, hogy levette a kabátját. Teszt: A Nap melegített / rásütött / sugárzást küldött / ráadta a kabátját az utasra. Az utas levetkőzött, mert a szél elfújta a kabátját / hirtelen nagyon melege lett / napozni akart / a Nap elkérte tőle a kabátot. A mondat, valamint a helyettesítendő kifejezés bonyolultsága a 11. itemben nyilvánvalóan a haladóbb nyelvi szinten lévőket célozza meg, a 12. itemben viszont szó szerint megegyezik a megoldás a mondatban szereplő kifejezéssel, tehát azt vártam, hogy ezt többen tudják már az első mérésben megoldani. Az eredmény azonban nem ez lett: a 11. itemet ketten (K10, K15), a 12-diket hárman (K1, K3, K10) tudták helyesen megoldani, és a választ nem adók személye is azonos maradt. Sőt a 11. itemben helyesen válaszoló K15ös hallgató a 12. itemben a napozni akart változat mellett döntött az eredeti mondatban szó szerint is szereplő hirtelen nagyon melege lett helyett. Ennek magyarázata az, hogy – hasonlóan a szóazonosításhoz – felidézéshez –, a hallgató nem azonos intenzitással értelmezi a mondat egészét, figyelmét a mondat elejére koncentrálja, majd valószínűségi alapon választ. A második mérésnél sejtésem beigazolódott: míg a 11. itemben mindössze ketten találták meg a helyes megoldást (K9, K15), a 12. itemben már tízen (K1, K2, K3, K4, K5, K7, K8, K9, K10, K15). Ebben az esetben a mondat elejét helyesen értelmező mindkét hallgató rosszul választott a mondat második felét illetően. Ugyanakkor lényegesen többen koncentráltak a könnyebben megoldható feladatra, mint az első mérés esetében. A tévesztéseket tekintve a 11. itemben magasan kiemelkedik a melegített szó (első mérés: 5, második mérés: 10 hallgató). Ebben három tényező játszhatott szerepet: (i) a meleg szó
különbözőképpen toldalékolt alakjai már többször szerepeltek a szövegben, (ii) magában a mondatban is megtalálható, (iii) a rásüt vkire kifejezést viszont még a második mérésig eltelt időben sem tartalmazta a tananyag, (iv) valamint – téli időszak lévén – a mindennapi élet tapasztalatai által sem válhatott ismertté. Ebben az itemben egyértelmű, hogy a döntés elsődlegesen lexikai szinten történt, hiszen a tesztben szereplő megoldás (rásütött az utasra) részleges homofóniája a nyelvtani szintű azonosítást kínálja. Erre a két mérésben összesen három hallgató legalább egyszeri választásában került sor (első mérés: K10, K15; második mérés: K9, K15). A sugárzást küldött választása (első mérés: 3, második mérés: 1 hallgató) nyilvánvalóan a küld és a sugár szó tesztbeli megismétlődésének köszönhető, a második mérésbeli javulás kevésbé annak tudható be, hogy a hallgatók megismerkedtek a sugár és a sugárzás jelentésbeli különbségével, hanem annak, hogy a második mérésben megpróbálkoztak a formai azonosítás helyett a tartalmival (a melegít megoldást választották). A 12. item tévesztései közül a szél elfújta a kabátját változat fordult elő a legtöbbször (mindkét mérésben négyszer), s még ha azt gondolhatnánk is, hogy találgatás eredményeként, akkor is szerepe lehetett a döntésben annak, hogy a szél, fúj, kabát szavak – mégpedig egymással összekapcsolva – többször is szerepeltek a szöveg előző négy mondatában. A napozni akart / a Nap elkérte tőle a kabátot megoldások választásában a mondatban szereplő Nap szó játszhatott szerepet. 13. item Mondat: Az északi szélnek tehát el kellett ismernie, hogy a Nap az erősebb. Teszt: A Nap végül úgy látta, hogy a szél nyert / az utas boldog lett / ő győzött / a szél szomorú. A mondat áttételesen közli a történetben leírt verseny eredményét. Ez az áttételesség önmagában nem kellett volna, hogy megakadályozza a helyes megoldás megtalálását, ehhez hozzájárulhatott az a tény is, hogy a szöveg teljes megértése nem történt meg. A feladat megfogalmazása is próbára tette a hallgatók tudását. A szöveg és a teszt mondatának alanya ugyanis nem azonos, azaz a nézőpont megváltozik, ennek következtében a hallgatónak logikai következtetések egész sorát kell végiggondolnia: a szél elismeri, hogy a Nap az erősebb → aki az erősebb, az győz → A Nap győzött → ő győzött (ő=Nap). Az első mérésben sem a teljes szöveg megértése nem lehetett kielégítő, sem a hallgatók szókincse nem elég nagy (még nem ismerhették a győz igét), ennek következtében egyetlen
helyes válasz sem született. A második mérésben négyen választották a jó megoldást (K3, K6, K7, K15), mindannyian hosszabb ideje magyarul tanuló koreaiak. A téves válaszok közül az első (A Nap végül úgy látta, hogy a szél nyert.) az eredeti mondatnak pontosan az ellentéte, azok a hallgatók, akik ezt a megoldást választották (első mérés: K4, K5, K8, K9; második mérés: K10, K13) nem az egész szövegre támaszkodtak, hanem csak azt értették meg, hogy itt valaki nyert. Ebben az esetben tehát csak a történet részleges megértéséről beszélhetünk. Mások a negyedik megoldás (A Nap végül úgy látta, hogy a szél szomorú.) választásával közelebb jártak az igazsághoz, felismerték, hogy a verseny győztese nem a szél, s ebből arra következtettek, hogy a szélnek szomorúnak kell lennie. Bár ez a szövegben nem így szerepel, mégis úgy gondolom, hogy a történet egészének megértése szempontjából releváns válasz. Az első mérésben mindössze ketten (K2, K10), a másodikban viszont heten (K1, K4, K5, K9, K11, K12, K14) ezt a választ jelölték meg. Az utas boldog lett felelet nyilvánvaló találgatás, hiszen ez a szereplő csupán szenvedő alanyként jelenik meg a történetben, a verseny végkifejletében nincs aktív szerepe, s érzelmileg sem viszonyul a másik két szereplőhöz. 4.6. Összegzés A szöveg feldolgozása minimálisan két szinten folyik, azonos időben rendszerszintek szerint alulról felfelé és felülről lefelé. A fonetika szintje a szó azonosításában játszik szerepet: általában az első szótag azonossága dönti el a választást, ugyanakkor a szöveg, ill. a mondat jelentésviszonyainak és a szó (kifejezés) jelentésének vizsgálata is megtörténhet, s egyikük eldönti a választást. A grammatika szintje csak nagyon korlátozottan kapcsolódik bele ebbe a folyamatba. A tévesztésekben és a helyes választásban egyaránt döntő szerepe van annak, hogy a szót, kifejezést a nyelvtanítás adott szintjén tanítottuk-e, s hogy milyen gyakorisággal használjuk: a korán tanított és gyakran használt szavakra gyakrabban esik a választás. Ez egybevág Warren–Warren (1970) szógyakorisággal kapcsolatos nézeteivel. Ugyancsak tapasztalható a szavak korábbi együttes előfordulásának hatása a megoldásokban. Néhány esetben a világról szóló általános ismeretek befolyásolták a döntést. Az összetett mondatok értelmezésében az idegennyelv-tanuló sajátos módon jár el. A hallgatók ritkán képesek az egész mondatot minden részletében megérteni, rendszerint az egyik tagmondatra koncentrálnak, s mivel feltehetően nem történt meg a hallott szöveg
értelmezése a maga teljességében, nincs mód az adott mondat másik részének következtetéssel történő pótlására.
5. Kiejtés, beszédtévesztések Ebben a fejezetben az alkalmazott fonetikának a beszédzavarokkal foglalkozó területét érintjük, ezen belül egyrészt a fonémák szintjén az artikuláció minőségét, másrészről egyes szabályszerű nyelvi alakulatok (Szépe 2005) előfordulásait vizsgáljuk. Ez utóbbi fogalomkörbe tartozó jelenségek a szakirodalomban többféle elnevezés alatt jelenhetnek meg: megakadásjelenség (Gósy 2003), nyelvbotlás (Huszár 2005), beszédtévesztés (Szépe 2005). Megakadásjelenség névvel illethetjük a folyamatos beszédet megtörő jelenségeket, a spontán beszédben fellépő különféle bizonytalanságokat és hibákat (Gósy 2005, 257). A nyelvbotlást Huszár a következőképpen definiálja: „Nyelvbotlásnak (slip of the tongue, speech error, Versprechen, lapsus linguae) az adott nyelvet első nyelvként beszélő, mentálisan egészséges, átlagos intelligenciájú (Deary 2003) felnőtt ember – szándéka ellenére létrejövő, saját fonológiai, szemantikai stb. normatudatának meg nem felelő – hibás beszédprodukcióját nevezzük” (Huszár 2005, 15). Ez a meghatározás az idegennyelv-tanuló esetében nehezen lenne alkalmazható, hiszen a saját normatudat nem a maga teljességében működhet szabályozó elvként; másrészről a felnőtt fogalom a nyelvhasználat szempontjából csak korlátozottan alkalmazható, hiszen a nyelvtanuló tévesztéseiben a teljesnek tekinthető nyelvi rendszer elsajátítása előtt sok esetben figyelhetjük meg a gyermekek anyanyelv-elsajátítására jellemző jelenségeket. Szépe Judit példája az idegennyelv-tanulók esetében is működő jelenséget mutat be: „Bármely nyelv elsajátítása során a gyermek azokat a szabályokat interiorizálja korábban, amelyek a jelenségek minél szélesebb körére érvényesek, vagyis minél nagyobb hatókörűek, sőt, ki is terjeszti azokat saját hatókörükön túlra is. Például ha már sikeresen elkülönítette és azonosította a magánhangzóra végződő tőhöz közvetlenül kapcsolódó -k többes szám jelet (pl.: hajók), akkor a -v-t tartalmazó tőalternánshoz kapcsolandó többes szám jelet is a magánhangzós tőhöz fogja egy ideig kapcsolni (pl.: lók, tók). Ez utóbbi természetesen kisebb hatókörű szabály, mint az előbbi.” (Szépe 2005, 34.) Mindezek tükrében a kiejtési hibák mellett célszerű a beszédtévesztések (röviden: tévesztések) műszót használnunk, amely magában foglalja a lenizációt, a nyelvbotlás fogalomkörébe tartozó egyes hibatípusokat függetlenül attól, hogy ezek kiváltó okai az anyanyelvű beszélőével azonosak-e vagy attól eltérőek. A fentiek nagyban–egészében a szegmentumok működési szintjére vonatkoznak. Emellett azonban megfigyeltük a szupraszegmentális elemek alkalmazásának devianciáit is. A vizsgálati eljárás, az alkalmazott kategóriák részletes leírása a 3. fejezet tárgya.
5.1. Hipotézisek A vizsgálat során alapvetően két hipotézist kívánunk igazolni: 1. A magyart anyanyelvű tanártól idegen nyelvként tanuló populáció beszédének idegenszerűségét a célzott kiejtéstanítás már néhány hónap (a vizsgálatok ellenőrzési körén belül ez pontosan: 10 hét) tanulási idő alatt jelentősen csökkenti. 2. A magyart idegen nyelvként tanuló kiejtésében az idegenszerűség csökkenése a tanuló számára növeli az anyanyelvű beszélőtől elhangzó magyar közlések megértésének eredményességét. Hipotéziseink igazolásához (vagy éppen elvetéséhez) az alábbi kérdések vizsgálatát láttuk szükségesnek: 1. Hogyan alakul a tesztelők ítélete a pontszámok és a választott idegenségi összetevők tükrében? 2. A magyar anyanyelvű értékelő személyek milyen tényezőket vesznek alapul értékítéletükben, azaz milyen összetevők alapján ítélik idegenszerűnek a magyart idegen nyelvként tanulók közléseit? A vizsgálat alapját ehhez a grammatikai modell elemzési szintjein értelmezhető komponensek, ill. szekvenciaszervezési összetevők képezték. 3.
Az egyes összetevők milyen arányban járulnak hozzá az anyanyelvűek idegenszerűségi ítéleteihez?
A nyert adatok részletekbe menő statisztikai vizsgálata előtt értelemszerűen az első kérdésre kell a választ keresnünk, hiszen az eredmények hitelességét jelentősen befolyásolja a felkért anyanyelvű értékelő személyek ítéleteinek megbízhatósága. 5.2. A hangfelvétel értékelésének statisztikai vizsgálata A magyar anyanyelvű értékelő személyek értékítéletének hitelességét vizsgálandó az alábbiak szerinti műveleteket végeztük el (l. 5.1., 5.2., 5.3. sz. táblázat). Rendelkezésünkre állt a 10 értékelő személy által megvizsgált egyenként 660 adat a szavakra vonatkozóan, 330 a mondatokra vonatkozóan, amelyek esetében a szavakhoz összesen 9 mezőt, a mondatokhoz összesen 8 mezőt rendeltünk hozzá (vö. 3.5. és 3.6. sz. melléklet). Ezekből a mezőkből az idegenszerűséget mérő mezőbe egy 0-tól 9-ig terjedő szám kerülhetett. Nyolc, ill. hét
mező pedig olyan megadott kritériumot tartalmaz,
amelyhez logikai (igen/nem) döntés kapcsolódik (ezeket az adatokat számmá alakítva kezeltük tovább).
1. Minden egyes értékelő minden egyes mezőjében rögzítettük az ítéleteket, azaz azt, hogy melyikre kaptunk igen, ill. melyikre nem választ, majd megállapítottuk ezek aritmetikai középértékét. 2. Kiszámítottuk a tíz értékelőre vonatkozóan a standard szórást mind az idegenszerűségi mutató, mind a kritériumok kategóriájának esetében. 3. Az idegenszerűségi mutatónál minden egyes értékelő személynél egyenként, az értékelő személy minden egyes adatából levontuk az összes értékelő adatának középértékét, elosztottuk a standard szórással, majd a kapott értéket négyzetre emeltük. Ha a standard szórás mértéke nagy, akkor az egyes értékelő személyeknél tapasztalható középértéktől való eltérés értelemszerűen kisebb súlyú. (A négyzetre emelés azt a célt szolgálta, hogy az eredmények jobban összevethetők legyenek, hiszen számunkra nem az eltérés iránya, hanem mértéke fontos.) 4. Minden egyes (logikai döntést tartalmazó) kritériumon is elvégeztük a megfelelő számításokat a tíz értékelőre, így a nyolc mezőre nyolc olyan számot kaptunk, amely egyenlő vagy nagyobb nullánál. Ezeknek a számoknak az összegét képeztük , s elvégeztük rajtuk a 3. pontban leírt műveletet. Végül a kapott eredményt nyolccal osztottuk, hogy összehasonlítható legyen az idegenszerűség vizsgálatakor kapott eredménnyel. 5. A fenti számításokból minden értékelő személynél két, 660 számból álló számsort kaptunk, ezekből számoltuk ki a mediánt, amely annak a mérőszáma lesz, hogy az egyes értékelők mennyire térnek el az 1. pont alatt tárgyalt aritmetikai középértéktől. 6. Végül az egyes értékelő személyekre vonatkozóan összeadtuk az anyanyelvi beszélő adatainak értékelésében hozott hibás döntéseket. Eredmények: 1. Az idegenszerűségi mutatók esetében az összes értékelő adatainak középértékétől való eltérések nagyobbak, mint a kritériumok esetében. Egy értékelő esetében került az eltérés értéke a szavaknál 1 fölé (E2: 1,117). Ez annyit jelent, hogy ez az értékelő vagy szigorúbban, vagy éppen elnézőbben értékelte az idegenszerűséget a középértékhez viszonyítva. A mondatoknál ez a szórás valamivel kisebb volt, viszont egy másik értékelő került 1fölé (E8: 1,376) 2. A kritériumokat illetően a szórás már nem olyan nagy, két értékelő személy értéke volt a szavaknál 0,45 fölött (E2: 0,458, E3: 0,475). További két értékelő adata haladta meg kis mértékben a 0,4-es értéket. A mondatok esetében a következő eredmény született:
E2: 0,441, E3: 0,459, E8: 0,75. További három személy – akiknek eddig nem voltak kiugró adataik – eredménye volt 0, 4 fölött (E1: 0,528, E5: 0,471, E10: 0,443). 3. Az anyanyelvi beszélő hibás megítélését illetően két értékelőnél kaptunk kiugró eredményt: E2: szavak: 329 / 134; mondatok: 40 / 30, valamint E3: szavak: 287 / 153; mondatok: 71 / 31. Következtetés: A nyert adatok alapján ésszerűnek tűnik azon személy(ek) kizárása az értékelésből, aki(k) az összes szempont vizsgálata után a legtöbb esetben jelentősen eltér(nek) a kiszámolt aritmetikai középértéktől, és kiugróan sok hibás ítéletet hoztak az anyanyelvi beszélő esetében is. Ezért az E2-es és az E3-as értékelőt kizártuk a kísérletből. 5.3. Alapkérdések A témával kapcsolatosan négy olyan alapvető kérdés tisztázása szükséges, amely a részletes elemzések alapját képezi. Ezek a következők: 1. Kimutatható-e szignifikáns változás az első és a második mérés eredményeiben? 2. Korrelál-e az egyes hibák előfordulásának a valószínűsége az egyes szavak, ill. mondatok értékelésében? 3. Milyen súllyal esnek latba az egyes hibatípusok a tesztelő személy végső értékítéletében (idegenszerűségi pontszám)? 4. Korrelálnak-e egymással általában az egyes hibák fellépésének valószínűségei? Először tehát ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása végett összegezzük a rendelkezésre álló statisztikai adatokat.
5.3.1. A két mérés eredményeinek az összevetése A 3.4. és a 3.6.fejezetben leírt módon kiválasztott 20 szót érintő (alma, szék, ágy, asztal, ház, ajtó, virág, kutya, ló, toll, könyv, autó, csúnya, rossz, száztizenhat, piros, sárga, zöld, fekete, fehér) értékelés eredményeinek statisztikai vizsgálata alapján igazolódott az a feltevésünk, hogy a két mérés között eltelt időben a közlők teljesítménye az összesítésben szignifikáns javulást mutat. Az 5.4.a,b,c táblázat értékei alapján kiszámolt hibagyakoriság első és második mérés közötti különbsége (l. 5.4.d táblázat) 95%-os szignifikanciaszinten az összes közlő és értékelő adatainak összege szerint csökkenést mutat. Ugyancsak erre az eredményre jutottunk az adatok közlőnkénti értékelésekor, amelyet az 5.17. táblázat Pearson–Clopper-értékei és az 5.18. táblázatban található χ2-teszt eredményei alapján az 5.16. táblázatban foglaltunk össze. Az egyes szavak idegenszerűségi értékeinek az összes közlő szerinti középértéke alapján (l. 5.9. táblázat) is megállapítható, hogy 95%-os szignifikanciaszinten javulás következett be a szavak kiejtésében. A mondatok megítélését bonyolultabbá tette az, hogy az előhívott spontán beszédben nem lehetett minden közlőnél azonos mondatokat kiválasztani. Emiatt az összes mondat statisztikai adatait vetettük össze az első és második mérés tekintetében, majd a mondatpárokat, azaz: azokat a mondatokat, amelyek egy vagy több közlőnél mindkét mérésben előfordulnak. Jelenlegi kérdésünk megválaszolására az összesítésben szereplő (l. 6.3.8. táblázat) idegenszerűségi értékek eredményei elegendőek, a 6. fejezetben történik a téma részletesebb kifejtése. Amennyiben az ebben a táblázatban szereplő két értéket, a t változót és az első fajta hibát (α) együttesen vizsgáljuk, akkor kilenc értékelőnél a két mérés között nem állapítható meg p=0,05 szinten szignifikáns változás, egy közlő esetében romlás mutatkozott, s csak öt közlőnél mutatható ki szignifikáns javulás. Az összes mondat idegenszerűségi értékeinek az összes közlő szerinti középértéke alapján azonban az állapítható meg, hogy 95%-os szignifikanciaszinten javulás következett be. 5.3.2. A hibák előfordulásának valószínűsége A kérdés az, hogy egyenlő-e az egyes hibák előfordulásának a valószínűsége, vagy szignifikánsan különbözik-e legalább egy hiba előfordulásának a valószínűsége. A χ2-teszt (l. 5.7. táblázat) azt mutatja, hogy α (ez első fajta hiba) minden szó esetében és a szavak összegében is mindkét mérésben és a mérés összegében is kisebb 5%-nál, több mint 95%os szignifikanciaszinten kijelenthetjük, hogy a hibák nem azonos gyakorisággal fordulnak
elő. Ezt a megállapításunkat ugyancsak alátámasztják az egyes szavak esetében elvégzett számítások a hibák előfordulásának valószínűségére (l. 5.8. táblázat) a következőkre: p[szó,hiba,mérés] = n[i,j]/8*8*15 és a Pearson-Clopper konfidencia-intervallumok. A mondatok esetében az 5.2.1. pontban leírt összesített eredmények szerint a következő a az egyes hibák előfordulásának valószínűsége a közlőnkénti összesítésben (l. 6.2.4.5. táblázat): az első fajta hiba értéke (α) a 7. számú közlő kivételével mindkét mérésben és az összes közlő összesített adataiban kisebb 5%-nál, tehát 95%-os szignifikanciaszinten kijelenthetjük, hogy a hibák nem azonos gyakorisággal fordulnak elő. A mondatpárok szerinti változás (l. 6.1.5.a. és b. táblázat) azt mutatja, hogy mindkét mérés és a két mérés összesített eredményei alapján kijelenthető, hogy az egyes hibák fellépésének valószínűsége nem egyenlő. Hasonló eredményt kapunk a közlőnkénti összesítésben is (l. 6.2.1.5.a. és b. táblázat). 5.3.3. Az idegenszerűségi értékek és az egyes hibatípusok előfordulásának összefüggése A témával kapcsolatban fontos kérdésként merül fel az, hogy a tesztelő személy (anyanyelvi értékelő) végső megítélésében (vagyis az értékelés összesítő pontszámában, az idegenszerűségi értékben) milyen súllyal esnek latba az egyes hibatípusok. Ez utóbbiak nyilvánvalóan kiinduló adatai az értékelésnek, tehát több mint kívánatos az egyes kritériumok hatásfokára rákérdezni. Ezúttal is az első közelítés természetes terepe a statisztikai mutatók vizsgálata: az egyváltozós összetett regresszióanalízis eljárásának a választása, hiszen egyfelől az egyes hibatípusok gyakorisága, másrészt ezek „együttállása”, valamint a végső értékelő mérőszámokhoz való viszonya kínálkozik felhasználásra. Az elemző művelet következetes végrehajtása azonban nem ad kielégítő eredményt. A számítás menete a következő. A változók értelmezése: Y: jósolt (endogén v. függő) változó, amely esetünkben az idegenszerűségi érték; xj: a jósló (exogén v. független) változó, esetünkben egy hiba fellépése (0 = a hiba nem lép fel, 1 = a hiba fellép). Feltesszük, hogy a jósolt és a jósló változó között lineáris összefüggés áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a jósló változó ismeretében a jósolt változót a következő összefüggés alapján becsülhetjük meg: n
Yˆ = β 0 + ∑ β j x j j =1
A szavak esetében n=8, a mondatoknál n=7. Az eredmények interpretációja:
A kérdés az volt, hogy egy adott hiba milyen mértékben hat a végső értékelő mérőszámra, azaz az idegenszerűségi értékre. Ezt a βj paraméter mutatja számunkra: minél nagyobb a j hiba befolyása, annál erősebben tér el βj 0-tól. Azt várjuk, hogy a hibák az idegenszerűségi értéket megnövelik, tehát βj-nek nagyobbnak kell lennie 0-nál. A szavak vizsgálatakor kiderül, hogy a determinációs együttható B (l. 5.20. táblázat) a B=0,49 eredménnyel nem kielégítő, az ideális eredmény B=1 volna. A modell minőségének ellenőrzésére reziduális összefoglaló táblát hoztunk létre (l. 5.22. grafikon), melyben az idegenszerűségi értéktől való függés gyakorisága (x tengely), valamint a reziduumé (y tengely) látható. A megfelelő modell esetén a reziduumnak nem lenne szabad korrelálnia az idegenszerűséggel. Mivel a hibákat egy 0-1 skálán mérjük, nem tudjuk az egyes kritériumok négyzetes hiba határértékeit (
jj)
megragadni. Lehetőség van azonban arra, hogy vegyes (
jk)
határértékekkel dolgozzunk, azaz a Krit1&Krit2, Krit1&Krit3,... Krit7&Krit8 együttes ⎛ 8⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ fellépésének a befolyását vizsgáljuk. Ez azt jelenti, hogy a paraméterek száma ⎝ 2 ⎠ =28-cal növekszik. A modell ebben az esetben következőképpen néz ki: n
n
j =1
j =1 k = j +1
Yˆ = β 0 + ∑ β j x j + ∑
n
∑β
jk
x j xk
A számítások eredményeit az 5.2.3. táblázatban és az 5.2.4. táblán láthatjuk: a 37 paraméteres modell kismértékben javul a 9 paraméteres modellhez képest, de a reziduum és az idegenszerűség közötti korrelációs együttható ebben az esetben is szignifikánsan eltér 0-tól. Mivel az első és a második nagyságrend közötti viszony releváns különbséget nem mutat, értelmetlennek látszik a sorozat további nagyságrendekkel történő bővítése, tekintettel az ⎛ 8⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ adathalmaz kis számosságára (ugyanis a harmadik nagyságrendnél ⎝ 3 ⎠ =56 paraméter, a negyediknél 70, az ötödiknél 56, a hatodiknál 28 paraméter adódnék hozzá; arról nem is szólva, hogy egyébként is csupán a nyolcadik fokozatig folytathatnánk a sort, amelynek az értéke 256 lenne). A statisztikus következtetései világosak és hitelesek. Ez azt jelenti, hogy ezen a ponton a statisztika illetékessége megszűnik, és a problémát át kell adnia a fogalmi értelmezés számára. A helyzet ugyanis a következő. A tesztelő személyeknél – eredményeiket egymással összehasonlítva – számottevő különbségek mutatkoznak abban, hány
feltüntetett hibatényezőhöz rendelnek ugyanannyi vagy eltérő pontszámot a végső értékelésben. A jelenség hátterében nyilvánvalóan az áll, hogy 1. ugyanahhoz a hibatípushoz más súlyú minősítést rendelnek, és ez önmagában merőben szubjektív lehet; vagy 2. a hanganyag adott mintájában ugyanaz a típus többször is előfordul, ezen a módon kumulálva az egyedi hatásfokokat. Valójában mindkét eset fennáll. A mondatsorokban egészen nyilvánvaló, hogy pl. a hanghelyettesítések ismétlődnek, míg az ún. intonációs tévesztés csak egyszer, az egész szövegrészlet vonatkozásában merül föl. Van egy 3. tényező is, amelyre a statisztikus tapintatlan nyíltsággal mutat rá: ha nem tudjuk artikulációs vagy akusztikai paraméterekkel definiálni a hibatényezőket önmagukban, akkor nincs módunk mértékszámok szerinti, az adott szempont szerint egzakt adatokhoz jutni, és – természetszerűleg – a statisztika masinériáját nem tudjuk emészthető bemeneti adatokkal táplálni. Minden részletre kiterjedően valójában ezt a fajta pontosítást nem is végezhetjük el, minthogy az említett paraméterek szórásképei egymásba futóan szélesek az egyes jegyek (pl. artikulációs és akusztikai jellemzők) esetében. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a hibatényezők eloszlásával mint bontatlan egységek disztribúciójával kell beérnünk. Ezt azonban mégsem alaptalanul használhatjuk fel. A fül és az észlelés nagyon finom analizátor, nagy átfogású integrálással a jelenségösszességek megítélésében. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló eloszlási adatokat mintegy gestalt-képző mozzanatoknak értelmezzük. Ilyen alapon pedig igenis megbízhatónak kell tekintenünk, amit a hibatényezők szerepéről megállapíthatunk. 5.3.4. Korreláció a hibák fellépésének valószínűsége között A fejezetnek ebben az alpontjában azt kívánjuk röviden leírni, milyen számítások útján jut el a statisztikus egy megbízható következtetésre az adott kérdésben. Ahhoz, hogy a kérdésre adekvát választ tudjunk adni, ún. kontingenciatáblákat kell felállítani (vö. Hartung [1991] 407-503) A hibák fellépésének korrelációja Nézzük meg az ágy szóra, milyen a valószínűsége az első mérésben az első és második kritérium fellépésének.
T1 / ágy
Krit2 fellép
Krit2 nem lép fel
Krit1 fellép
n11=23
n12=45
n1x=68
Krit1 nem lép fel
n21=10
n22=42
n2x=52
nx1=33
nx2=87
nxx=120
Krit2
Krit1
Ez az ún. négymezős vagy 2.2-es táblázat az n11, n1x, nx1 és az nxx értékekkel tökéletesen leírható, mert az összes többi érték differenciaképzéssel ezekből kiszámolható. Sztochasztikus függőség Ennek a táblának a segítségével megválaszolható az a kérdés, hogy az ágy szó esetében az első mérésben az első és második hiba (Krit1 és Krit2) korrelál-e egymással vagy nem. A kérdés tehát alapvetően az, hogy a két hiba együttes fellépése szignifikáns-e vagy nem. Három esetet különíthetünk el: 1. Az eredmények függetlensége: A két hiba fellépése nem korrelál egymással.
P (Krit1 ∧ Krit 2 ) = P(Krit1) ⋅ P(Krit 2 )
2. Pozitív sztochasztikus korreláció: Az első és második hiba halmozottan lép fel együtt.
P (Krit1 ∧ Krit 2 ) > P(Krit1) ⋅ P(Krit 2 )
3. Negatív sztochasztikus korreláció: Az első és második hiba csak ritkán lép fel együtt. P (Krit1 ∧ Krit 2 ) < P(Krit1) ⋅ P(Krit 2 )
Egy nem ismert tényleges valószínűség becslési funkcióját a fellépés relatív gyakorisága adja meg:
h(Krit1 ∧ Krit 2) =
h(Krit1) = Így érvényes:
n1x 68 = = 0,567 nxx 120
23 n11 = = 0,192 nxx 120
h(Krit 2) =
nx1 33 = = 0,275 nxx 120
h(Krit1 ∧ Krit 2 ) = 0,192 > h(Krit ) ⋅ h(Krit 2 ) = 0,156
Ebből azonban nem szabad arra következtetni, hogy a két hiba egymással korrelál. Ezt a kérdést egy szignifikanciateszt válaszolja meg. Szignifikanciateszt Számításainkban a Fischer-féle exakt próbát alkalmazzuk (vö. Hartung [1991] 416) H0: P (Krit1 ∧ Krit 2 ) = P (Krit1) ⋅ P (Krit 2 ) A fenti nullhipotézis (azaz a két hiba fellépése független) csak olyan első fajta hiba (α) esetén vethető el, amelyre igaz, hogy n11≤c1 vagy n11>c2, amelynél a c1 és a c2 állandókat mint a hypergeometrikus eloszlás quantiliseit számoljuk ki a következőképpen:
c1 az a legnagyobb egész szám, amelyre érvényes:
⎛ n1x ⎞⎛ nxx − n1x ⎞ ⎟ ⎜ ⎟⎜ α c1 ⎜⎝ i ⎟⎠⎜⎝ nx1 − i ⎟⎠ ≥∑ 2 i =0 ⎛ nxx ⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ ⎝ nx1 ⎠
⎛ n1x ⎞⎛ nxx − n1x ⎞ ⎟ ⎜⎜ ⎟⎟⎜⎜ i ⎠⎝ nx1 − i ⎟⎠ α ⎝ 1− ≤ ∑ 2 i =0 ⎛ nxx ⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ ⎝ nx1 ⎠ c2
c2 az a legkisebb egész szám, amelyre érvényes:
A statisztikus programozástechnikai okokból úgy alakította át a funkciót, hogy az a c1 és c2 állandókat nem a megadott első fajta hibából számolja ki, hanem az n11 tapasztalati érték alapján a minimális első fajta hibát veszi, amelyiknél a H0 elvethető:
α = 2 ⋅ min (α1 ,α 2 ) ahol ⎛ n1x ⎞⎛ nxx − n1x ⎞ ⎟ ⎜ ⎟⎟⎜⎜ n11 ⎜ i ⎠⎝ nx1 − i ⎟⎠ ⎝ α1 = ∑ ⎛ nxx ⎞ i =0 ⎜⎜ ⎟⎟ ⎝ nx1 ⎠
és
⎛ n1x ⎞⎛ nxx − n1x ⎞ ⎟ ⎜ ⎟⎟⎜⎜ n11 −1 ⎜ i ⎠⎝ nx1 − i ⎟⎠ ⎝ α2 = 1− ∑ ⎛ nxx ⎞ i =0 ⎜⎜ ⎟⎟ ⎝ nx1 ⎠
Így a példánkban szereplő ágy szóra a következő eredmény jön ki: az első mérésben az első és második hiba (Krit1 és Krit2) esetére α=0,115. Ez több, mint 0,05, tehát a korreláció 95%-os szignifikanciaszinten nem áll fenn.
Asszociációs együttható A Fisher-teszt megállapítja ugyan a korrelációk szignifikanciáját, de nem adja meg azok mértékét. (Ezek egymással összefüggenek: adott nxx számosságnál egy erős korreláció természetesen szignifikánsabb, mint egy gyenge korreláció). Többféle együttható létezik, amellyel egy korreláció mértékét megadhatjuk. A statisztikus ebben az esetben a ρ korrelációs koefficienst (amelyet ebben az esetben phi-koefficiensnek nevezünk) és az Y Yule-féle asszociációs együtthatót számolja ki (vö. Hartung [1991] 442446). Negatív sztochasztikus korreláció esetén a következő érvényes: -1 ≤ Y ≤ ρ < 0 Pozitív sztochasztikus korreláció esetén a következő érvényes: 0<ρ ≤Y ≤1 Az ágy szónál az első és második hibára (Krit1 és Krit2) a következő eredmény adódik: ρ = +0,162 und Y = +0,189. Az eredmények bemutatása ⎛ 8⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ = 28 hibakombináció; minden mondatra minden Minden szóra minden mérésben ⎝ 2 ⎠ ⎛ 7⎞ ⎜⎜ ⎟⎟ = 21 hibakombináció adódik. mérésben ⎝ 2 ⎠ Ahhoz, hogy az eredmények áttekinthetőek legyenek, minden szóra olyan táblázatot alkotunk, amelyből a hibák összefüggéseit a sorok és az oszlopok találkozásánál lehet leolvasni. A táblázatok természetesen az átmérő mentén szimmetrikusak, vagyis a felső felében egyfajta számítás eredményei, az alsó felében egy második számítás eredményei láthatók. Például az 5.27.-5.33. táblázatokban a felső részben az első fajta hiba (α) értéke olvasható le, az alsó részben pedig a 95%-os szignifikanciaszint szerinti eredmények. A szavak összesítésében (l. 5.33. táblázat) szignifikáns és pozitív korreláció áll fenn 1. az ejtés és az időtartam / széttagolás / intonáció; 2. az időtartam és a széttagolás /intonáció; 3. a kihagyás és a betoldás / széttagolás; 4. a betoldás és a széttagolás; 5. a széttagolás és az intonáció között. Negatív korreláció mutatható ki 1. az időtartam és a betoldás; 2. a helyettesítés és a széttagolás között. A második mérésben pedig szignifikáns és pozitív korreláció áll fenn az első méréshez hasonlóan 1. az ejtés és az időtartam / széttagolás / intonáció; 2. az időtartam és a széttagolás /intonáció; 3. a széttagolás és az intonáció, 4. a betoldás és a széttagolás; az első méréstől eltérően 4. a betoldás és az intonáció között.
Negatív korreláció mutatható ki az első méréshez hasonlóan 1. az időtartam és a betoldás között, viszont nem mutatható ki szignifikáns és negatív korreláció az első méréssel szemben a helyettesítés és a széttagolás között. 5.4. A szegmentális–szekvenciális devianciák megítélése izolált szóejtésben
A 3.4. és a 3.6. fejezetben leírt módon kiválasztott 20 szót (alma, szék, ágy, asztal, ház, ajtó, virág, kutya, ló, toll, könyv, autó, csúnya, rossz, száztizenhat, piros, sárga, zöld, fekete, fehér) érintő értékelés eredményeit a fő hipotéziseknek és a kérdéseknek megfelelően különböző statisztikai vizsgálatoknak alávetve a következő megállapításokat tesszük. A 2. kérdést (A magyar anyanyelvű hallgatók milyen, a grammatikai modell elemzési szintjein értelmezhető (hangtani, morfológiai, szintaktikai) összetevők, ill. szekvenciaszervezési összetevők alapján ítélik idegenszerűnek a magyart idegen nyelvként tanulók közléseit?) a következő részkérdésekre bontottuk: (i) Milyen tévesztés (szavanként és összesítve) és milyen gyakran fordul elő? (ii) Szignifikáns-e a különbség a két mérés között? (iii) Az egyes tévesztések megjelenésének rangsora más-e minden egyes szóban és az összes szóban együttesen? (iv) Milyen az egyes tévesztések részaránya az összes tévesztésekben minden szóban és az adott szóban előforduló tévesztések összegének arányában szavanként külön és összesítve? (v) Milyen az egyes tévesztések előfordulásának a valószínűsége az egyes szavakban? (vi) Milyen az egyes szavak idegenszerűségi értéke (az összes közlő szerinti középérték) mindkét mérésben, szignifikáns-e a különbség? (vii) Milyen az egyes szavak idegenszerűségének a rangsora? (viii) Milyenek az idegenszerűségi értékek az egyes közlőknél (az összes szó idegenszerűségének a középértéke) mindkét mérésnél, szignifikáns-e a különbség? (ix) Milyen az egyes közlők idegenszerűségi értékeinek a rangsora? (x) Milyen az egyes közlők által elkövetett egyes tévesztések részaránya az összes tévesztéshez viszonyítva? (xi) Milyen az egyes közlők által elkövetett tévesztések rangsora a hibagyakoriság tükrében? (xii) Milyen az egyes tévesztések előfordulásának valószínűsége közlőnként (szavankénti középértékek szerint)? (xiii) Milyen mértékű az első és második mérés közötti változás közlőnként? 5.4.1. A szavak idegenszerűségének vizsgálata
A szavak ejtésének idegenszerűségi értékét egy 0-tól 9-ig terjedő skálán kellett elhelyezniük az anyanyelvi értékelőknek, a 0 a legkevésbé idegenszerű, azaz a standardnak
megfelelő ejtés értékelésére szolgál, a 9 a nem érthető vagy teljes mértékben félreérthető ejtést jelenti (például a ló szó hó ejtése). Nullhipotézis (H0): A második mérésben az idegenszerűségi értékek az összes közlő és értékelő szerinti szavankénti és összesített középértékek szerint javulást mutatnak. A statisztikai vizsgálatok eredményeként megállapítható (l. 5.9. táblázat), hogy a kiejtés idegenszerűségének a középértéke minden közlő és minden értékelő esetében a rossz, fekete, sárga, piros, száztizenhat, fehér, könyv, alma, kutya, szék, virág, zöld, ajtó 95%-os szignifikanciaszinten a második mérésben kisebb, mint az elsőben. Az asztal, csúnya, ágy, toll, autó, ház, ló szavaknál 95%-os szignifikanciaszinten nem állapítható meg változás. A szavak idegenszerűségének rangsora (vö. 5.10. táblázat) az első és második mérés között változott, azaz természetesen nem minden szó ejtése javult azonos módon, sőt vannak olyan szavak, amelyek abszolút értékben romlást mutatnak (l. 5.9. táblázat). A táblázatban szereplő adatokhoz a következő megjegyzéseket fűzzük hozzá: amennyiben az idegenszerűségi érték az első és második mérésben azonos, akkor a t a Student-féle teloszlás szerint n-1=119 szabadságfokon oszlik el. A t értékéből kiderül, hogy az első fajta hiba (α) milyen értékénél vethető el a nullhipotézis. Az első fajta hiba (α) a t-eloszlás integráljából adódik (vö. Hartung [1991] 154). Minél erősebben negatív a t értéke, annál kisebb az első fajta hiba értéke. Ebben a speciális táblázatban (n=119) a H0 maximum 5%os első fajta hiba esetén utasítható vissza, ha t≤-1,16 (egyoldalú teszt H0-ra: idegenszerűség[szó,közlő,értékelő,T1] ≤ idegenszerűség[szó,közlő,értékelő,T2]). Összefoglalva a 4. sz. ábrán figyelhetjük meg a változásokat, eszerint a legidegenszerűbb szó mindkét mérésben a zöld maradt annak ellenére, hogy szignifikáns javulás mutatható ki (a középérték -0,56-tal változott, t= -2,08), a szignifikáns változást (javulást) mutató szavak sorrendjében ez az utolsó előtti hely. Más a helyzet a legkevésbé idegenszerű szó esetében: az első mérésnél a ló szó ejtését találták a standardot leginkább megközelítőnek, míg a második mérésnél a piros szó került erre a helyre. Mivel a ló az autó szóval közösen a második hangfelvétel értékelése után a 8-9. helyet foglalja el, érdemes megnézni, hogy a konkrét értékek középértéke hogyan alakult. A ló szó egyike annak a két szónak (a ház mellett), amelyik minimális romlást mutat: az első és második mérés idegenszerűségi értékei középértékének a különbsége 0,31 (ház: 0,23), a változás azonban nem szignifikáns, de – mint érdekes jelenség – a későbbiekben további elemzést igényel. A szignifikanciahatáron (α = 5,00E-02 = 5%) az autó szó áll, amelynél nem volt különbség az elért pontszámok középértékét tekintve a két mérés között, miközben az előkelő 17.
helyről a 3. helyre csúszott vissza. A legszignifikánsabb javulást a rossz szó mutatja, a 7. helyről a 20-dikra kerülve. Idegenszerűség
Szó/T1
legidegenszerűbb
zöld száztizenhat könyv toll ágy virág rossz fehér szék sárga fekete kutya asztal piros ház alma autó ajtó csúnya legkevésbé idegenszerű ló
Sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Szó / javulás Javulás szignifikanciája zöld ló nem szignifikáns toll ház száztizenhat autó ágy toll könyv ágy virág csúnya ház asztal legkevésbé szignifikáns autó / ló ajtó ló / autó zöld fehér virág asztal szék szék kutya rossz alma kutya könyv sárga fehér csúnya száztizenhat fekete piros ajtó sárga alma fekete piros rossz legszignifikánsabb Szó/T2
5.1. sz. ábra: Összehasonlító táblázat a szavak idegenszerűségi sorrendje és a változás szignifikanciája szerint 5.4.2. A hibák és a tévesztések előfordulási gyakorisága
A szavak vizsgálatára összesen 8 kritériumot állítottunk fel (vö. 3.6. fejezet), ezek: az ejtés tisztasága, időtartambeli tévesztések, a szóban előforduló hangok cseréje, hangok helyettesítése más hangokkal, egy vagy több hang törlése, egy vagy több hang betoldása, szótag- vagy morfémahatáron szünet tartása, a szupraszegmentális elemek eltérései. Miként az 5.3.3.-ban említettük, az intonációra vonatkozó eredmények tulajdonképpen több tényezőt együttesen értékelnek, ugyanakkor a standardnak nem megfelelő, de még az azonosíthatóság határain belül eső fonémarealizációt inkább ejtéshibának, mint tévesztésnek tekinthetjük. Emellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szavak legtöbb esetben felsorolásban hangzanak el, ezért hanglejtésük eltér a folyamatos beszédben szokásos frázisstruktúrától. Az 5.3.1.-ben láthattuk, hogy az anyanyelvi értékelők ítéletei alapján milyen sorrend adódott a szavak idegenszerűségének tekintetében. Az 5.3.2.-ben bizonyítottuk, hogy a tévesztések nem egyenlő valószínűséggel fordulnak elő, vizsgálataink következő lépése annak megállapítása, hogy mely tévesztések milyen
gyakran fordulnak elő, és ezek milyen sorrendbe állíthatók, s milyen változás figyelhető meg a két mérés között. Ne felejtsük el, hogy a tévesztések (kritériumok) esetében logikai döntést alakítottunk számmá, az anyanyelvi értékelőknek azt kellett eldönteniük, hogy az
3000 2800 2600 2400 2200 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 -200 tévesztések
ejt
T1 T2 T 1+T 2 T 2-T 1
cs er he e ly et tes íté s ki ha gy ás be to ld ás sz étt ag ol ás in to ná ció
összeg és különbség
1600 1500 1400 1300 1200 1100 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
és id őt ar ta m
hibaszám
adott szóban észlelték-e az adott hibát.
5.2. sz. ábra: A tévesztések gyakorisága Az 5.4.a, b, c táblázat – illusztrációképpen az 5.2. sz. ábra – tanúsága szerint az anyanyelvi értékelők legnagyobb számban az intonáció címszó alatt összefoglalt jelenségeket jelölték meg, s ezt követi kis eltéréssel az ejtésbeli hibák száma, azaz a második helyen a nem a standardnak megfelelő artikuláció áll mindkét mérésben és az összegzésben is (vö. 5.5.a,b,c táblázat is). Az intonációs hibák összege mindössze 8%-kal csökkent a két mérés között, az artikulációs hibáké pedig 12%-kal. A betoldás esetében nemhogy javulást, hanem 5%-os romlást láthatunk. A százalékosan legnagyobb javulást (77%) a hangok cseréjében tapasztalhatjuk, ezt követi a széttagolás (38%-os javulás), a hangkihagyás (29%-os javulás), a hanghelyettesítés (20%-os javulás), az ejtés tisztasága, az intonáció, végül igen csekély mértékben (2%) csökkent az időtartambeli hibák száma, s a sort a betoldás zárja. A továbbiakban válasszuk ki és vizsgáljuk meg az egyes kategóriákban és az összesítésben a legnagyobb hibaponttal szereplő szavakat.
5.4.3. Az egyes tévesztések részaránya a tévesztések összeghalmazán belül
Az 5.4.2. fejezetben láttuk, hogy az egyes hibák kisebb-nagyobb eltéréssel fordulnak elő a szavakban. Előbbi gyakorlati példáinkból az is látszik, hogy a hibák részaránya a vizsgált szavakban nagy eltéréseket mutathat. A kérdés most az, hogy összességében milyen az egyes tévesztések részaránya a tévesztések összeghalmazán belül, s mi a hibák előfordulásának sorrendje az egyes mérésekben. Az eredményeket az 5.5. a-c és az 5. 6. ac táblázatokból olvashatjuk le. Az egyes hibák rangsora az összes szóra az első mérésben és a második mérésben azonos (l. 5.5. a. és b. táblázat): 1. intonáció, 2. ejtés, 3. időtartam, 4. helyettesítés, 5, betoldás, 6. kihagyás, 7. széttagolás, 8. csere. Ebből az összegzésből látjuk, hogy a magyart idegen nyelvként tanulók legtöbbször az intonáció összefoglaló név alatt szereplő hanglejtési, időzítési és nyomaték szerinti hibákkal, valamint az egyes hangok standardtól eltérő ejtésével vétenek a beszédben, s ezeket a hibákat az anyanyelvi hallgató erőteljesen érzékeli is. Ha az összesítésben (első+második mérés) megvizsgáljuk az egyes hibák részarányát a hibák összeghalmazán belül (l. 5.6.c. táblázat és 5.3. sz. ábra), azt tapasztaljuk, hogy az első három hibatípus részaránya mindkét mérésben valóban magas, a negyedik még 0,1 fölött van, s az ötödik (betoldás) nagy különbséggel következik utána.
0,3 0,25 0,2
T1
0,15
T2 T1+2
0,1 0,05
ció
in to ná
go lás tta
ás
sz é
be to ld
s ki ha gy ás
tes íté
cs er e
he ly et
m
id őt ar ta
ejt
és
0
5.3. sz. ábra: A hibák részaránya a szavak összegében A hibák sorrendjében ezek a grafikonon látható különbségek a legnagyobb részaránnyal bíró kritériumok tekintetében az 5.4. sz. ábrán láthatók.
Az intonáció, az ejtés és az időtartam a legtöbb esetben az első hely valamelyikén található, azaz az első három leggyakoribb a szavak legnagyobb részénél. Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld
Intonáció
Ejtés
Időtartam
T1
T2
T1+T2.
T1
T2
T1+T2.
T1
T2
T1+T2
3 1 1 1 1 3 2 1 2 2 1 1 1 4 2 3 3 2 1 1
3 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 2 1 4 1 3 3 2 1 3
3 1 1 1 1 3 2 1 2 2 1 1 1 4 1 3 3 2 1 1
1 3 2 2 3 2 1 2 1 3 2 2 2 2 1 1 1 3 2 2
2 3 2 2 3 3 2 2 1 3 2 3 3 2 2 1 1 3 2 2
1 3 2 2 3 2 1 2 1 3 2 2 2 2 2 1 1 3 2 3
4 2 3 3 1 1 3 3 3 5 3 3 3 1 3 4 2 1 3 5
4 2 3 3 2 1 3 3 3 4 3 1 2 1 3 2 2 1 3 4
4 2 3 3 2 1 3 3 3 4 3 3 3 1 3 3 2 1 3 5
5.4. sz. ábra: A legnagyobb részaránnyal szereplő hibák rangsora minden szóra az első, a második és az első+második mérésben Kivételt képez az ágy, a könyv, a rossz, a száztizenhat, és a zöld szó, ezek mindegyikében egy hibatípus a negyedik, ill. az ötödik helyre került. Az ágy szó tévesztései között, ahogy ez várható volt, az első mérésben a helyettesítés a második helyre, a második mérésben pedig az első helyre került, az első és második mérés összegében szintén a második a sorban. A könyv esetében a betoldás fordult elő nagyobb számban, így ez a hiba áll az első, a második, ill. az összesítésben az első helyen. Az első mérésben a helyettesítés fordult elő nagyobb számban (4. hely). A gy (a ty-vel együtt) magyarul tanulók számára nehezen ejthető és csak hosszabb távon elsajátítható szegmentum, ezért gyakran helyettesítik pl. dzs-vel. A könyv szóban az nyv hangkapcsolat ejtésének megkönnyítése céljából vagy a két hang közé, vagy a szó végére toldanak be egy magánhangzót (pl. könyiv, könyvö). A rossz szó ejtésében a hangok helyettesítése más hangokkal megelőzte az intonációs hibákat. A zöld szó ejtésében az első mérésben és az összesítésben a helyettesítés és a kihagyás gyakoribb hiba volt az időtartamnál, a második mérésben pedig a helyettesítés volt a
leggyakoribb. A száztizenhat első felvételén a széttagolás miatt sorolódtak az időtartambeli hibák hátrább. 5.4.4. Az idegenszerűségi értékek az egyes közlőknél
Az 5.3.1-ben igazoltuk, hogy a két mérés között a szavak, ill. a közlők szerinti összesítésben szignifikáns javulás történt. Az 5.4.1-ben megvizsgáltuk az idegenszerűségi értékek szavak szerinti rangsorát. A kép akkor válik azonban teljessé, ha a közlőnkénti rangsort is elemezzük (l. 5.5. sz. ábra). Vegyük észre, hogy az idegenszerűségi sorrendben a legjobb öt (zölddel kiemelve), tehát a mérésben résztvevők egyharmad részének a csoportjában csupán kisebb mértékű átrendeződés történt: A K1 a legkevésbé idegenszerűséget jelentő 15. helyről csupán egy hellyel lépett vissza, a K15 és a K2 két hellyel esett vissza, A K6 a 11. helyről a 13-dikra, a K10 pedig a 12-dikről a 15-dikre lépett előre. A K1 közlő idegenszerűségi értékeinek középértéke a második mérésben 0,11 ponttal magasabb, mint az elsőben, a K15 közlőé pedig 0,04 ponttal magasabb, esetükben tehát számszerű romlásról beszélhetünk, de ez 95%-os megbízhatósági szinten nem szignifikáns. A K2 közlő esetében javulás történt, de ez sem szignifikáns. A legnagyobb romlás (0,28) a K7 közlő esetében látható, aki a hetedik helyről a másodikra esett vissza. A K4 közlő esetében csekély javulás mellett hasonló visszalépés látható a sorrend tekintetében (a 9. helyről az 5-dikre). Az alsó harmadból a középsőbe került a K12 (a harmadikról a hatodik helyre) és a K8 (az ötödikről a hetedikre). Ebből láthatjuk, hogy az első mérésben legjobbak megőrizték ezt a pozíciójukat, a gyengébbek azonban több esetben lényeges fejlődésen mentek keresztül. Az első mérésben leggyengébben szereplő közlők közül került ki az öt legszignifikánsabb javulást mutató személy (K14, K12, K13, K8, K11).
Idegenszerűség
K/T1
Sorrend
K/T2
legidegenszerűbb
14 11 12 5 8 13 7 9 4 3 6 10 2 15 1
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
11 7 5 14 4 12 8 9 3 13 2 15 6 1 10
legkevésbé idegensz.
K / javulás szignifikanciája 7 1 15 4 2 5 6 10 3 9 11 8 13 12 14
Javulás nem szignifikáns
legkevésbé szignifikáns
legszignifikánsabb
5.5. sz. ábra: Összehasonlító táblázat a közlők idegenszerűségi sorrendje és a változás szignifikanciája szerint (szavak) A beszédértési teszt elemzésekor megalkotott csoportok szerint (l. 4.3. fejezet és 4.2. sz. melléklet) a következő kép tárul elénk. Az első csoport tagjai (a legrövidebb ideje tanulnak és tartózkodnak Magyarországon, valamint a legkisebb óraszámban tanultak) a legszignifikánsabb javulást mutatják, közülük a K1 képez kivételt (orosz anyanyelvű), aki az első helyről csupán a másodikra esett vissza, vagyis már az első mérésben is rendkívül jó eredményt ért el. Hasonlóan szignifikáns javulást csak a második csoportba tartozó K11 (vietnami), a K14 (vietnami), valamint a K8 (vietnami) személy ért el, a K11 így is a második legidegenszerűbb helyről az elsőre került vissza, a K14 három hellyel javult, de így is csak a 4. legidegenszerűbb helyre került. A K8 volt az egyik, aki az alsó harmadból átlépett a középsőbe. A K5 (koreai) közlő kiejtése számszerűen javult ugyan, de ez nem tekinthető szignifikánsnak. Ebből a csoportból tehát senkinek nem volt elég a teljesítménye ahhoz, hogy az élmezőnybe kerüljön. A harmadik csoport tagjai közül csupán két személy – K3 (koreai) és K6 (koreai) – javult szignifikánsan, a K3 így is a tizedik helyről a kilencedikre lépett vissza, a K6 viszont a legkisebb szignifikanciájú javulásával a tizenegyedik helyről előre lépett a tizenharmadikra, s ezzel a harmadik legjobb lett a második mérésben. A többi személynél nem volt megállapítható szignifikáns változás, sőt a K7 (koreai) személy teljesítménye romlott a legerőteljesebben (középérték tekintetében 0,28 ponttal). Ismét azt állapíthatjuk meg tehát, amit a beszédértési teszt értékelése alapján,
azaz akik már a nyelvtanulás és a tartózkodás kezdetén szervezett oktatásba kerültek, azoknak jobbak voltak az esélyeik a fejlődésre. A tanuló anyanyelve szerinti felosztásban azt tapasztaljuk, hogy az öt legszignifikánsabban javuló személy a mérésben részt vevő öt vietnami volt, az idegenszerűségi értékek középértéke négynél több mint egy ponttal javult (1,16-1,64). Mögöttük következik a 10. helyen a japán anyanyelvű, akinek a középértéke 0,77 ponttal lett jobb a második mérésben. A 9-7. helyen a még szignifikánsan javuló K3, K10 és K6 koreai áll, majd utánuk már nem mutatható ki szignifikáns változás. A 6., 4., 3. és 1. helyen ismét koreaiak állnak, közülük a K15 és a K7 kiejtése számszerűen is romlott, a K4 közlőé igen kis mértékben javult. Az öt vietnami, egy japán, négy koreai mögött a maláj közlő áll az ötödik helyen a középérték szerinti 0,88 pontos (nem szignifikáns) javulással. Az orosz közlő a középérték szerint 0,11 ponttal rontott a teljesítményén, de így is csupán egy hellyel esett vissza a rangsorban. Az öt vietnami közül négy lépett előre, egy hátra a rangsorban. A hét koreai közül öt hátrább került a rangsorban, s csak kettő előre. A japán rangsorban elfoglalt helye nem változott, a maláj két hellyel hátrább került. A nemzetiségek szerinti felosztásban figyelemre méltóak a vietnami anyanyelvűek teljesítményei. 5.5. A szavak elemzése
Hat szót emelünk ki ebben a fejezetben alaposabb elemzés céljából: 1. száztizenhat: mindkét mérésben a legtöbb hibapontot érte el a kritériumok összesítésében; 2. ló: a legkevesebb hibapontot kapta a kritériumok összesítésében; 3. zöld: mindkét mérésben a legidegenszerűbbnek ítélt szó; 4. rossz: az idegenszerűségi összesítő érték szerint a legszignifikánsabb javulást mutató szó; 5 könyv; 6. ágy , ez a két szó abban tűnik ki a többitől, hogy a leggyakoribb hibatípusok (intonáció, ejtés, időtartam) közül egy kiesett, és így valamilyen más hiba került az első három helyek egyikére. Modern elektroakusztikai módszerek lehetővé teszik, hogy az értékelőnek kiindulásul szolgáló auditív információt fizikai–akusztikai paraméterek formájában is megjelenítsük. A kiválasztott szavak és mondatok regisztrátumai vizuálisan is hozzáférhetővé teszik azokat az eltéréseket, amelyek az idegennyelvi beszélő és az anyanyelvi közlő hanganyaga között mutatkoznak. Az egyes megnyilatkozások (szavak és mondatok) hangképeinek jobb oldalán (l. 5.6.-5.10. és 6.8.-6.9. ábrák) a hangszínképek a teljes akusztikai információ frekvencia- és – részlegesen – intenzitási adatait mutatják az idő függvényében (piros pontsorokkal külön kiemelve a formánsstruktúra alakulását). Bal oldalon fölül külön
követhető a hangerőértékek folyamatos módosulása szintén az idő függvényében, a decibelskála mindenkori aktuális értéke szerint. Különösen a mondatok hanglejtésének alakulása és követése szempontjából (vö. 6.5. fejezet) szemléletes a bal alsó tábla, amely az alaphang frekvenciájának lefutását jeleníti meg. A bal oldali regisztrátumok egyszerre mutatják az anyanyelvi és az idegen ajkú közlő frázisait (feketével az anyanyelvi beszélőét, pirossal a diákét). Maguk az ábrák a disszertáció anyagában természetesen csupán illusztrációul szolgálnak, hiszen az értékelő a maga megítéléseiben mindig csak észlelési élményeire támaszkodhatott. 5.5.1. száztizenhat Az anyanyelvi értékelőktől az első mérésben a legtöbb hibapontot (464) a száztizenhat szó kapta (l. 5.4.a. és 5.5.a. táblázat). Ezen belül a legmagasabb pontszámokkal a következő kategóriák szerepeltek: 1. az ejtés idegenszerűsége (104 p), 2. széttagolás (97 p), 3. intonáció (88 p), 4. időtartam (82 p), 5. betoldás (40 p). Annak ellenére, hogy a pontszámok alapján a leghibásabban ejtett szó volt, az idegenszerűségi rangsorban a második helyen áll, 160 ponttal megelőzve az idegenszerűségi rangsorban az első helyen álló zöld szót (vö. 5.10. táblázat és 5.1. sz. ábra). A második mérésben ugyancsak a legtöbb hibaponttal szerepel (397 p), 116 ponttal megelőzve a legidegenszerűbbnek ítélt zöld szót. A hibatípusokban a következő sorrend tapasztalható: 1. az ejtés idegenszerűsége (92 p), 2. időtartam (70 p), 3. intonáció (64 p), 4. széttagolás (61 p), 5. betoldás (42 p). Az első és második mérés összesítése után (l. 5.4.c táblázat) lényegében ugyanez maradt a sorrend, s az összes hibapont tekintetében ismét az első helyen áll. Annak ellenére, hogy a sorrendben nem történt nagy javulás (a második helyről a harmadikra került), mégis a rossz, fekete, sárga, piros szavakat követve 95%-os szignifikanciaszinten az ötödik lett a legszignifikánsabb javulást mutató szavak között (vö. 5.10. táblázat). Most nézzünk a számok mögé. A száztizenhat magas hibapontszáma nem is meglepő, ugyanis négy szótagos összetett szó lévén különösen a kezdők számára nehezen ejthető. Megjegyzendő, hogy a diák arab szám formájában kapta a szót: 116. Ennek rekonstruálása idegen nyelven rendkívül összetett feladatot jelent. A nyelvtanuló először valószínűleg anyanyelvén azonosítja a szót, s utána vagy közben fordítja magyarra. Ez is magyarázza azt, hogy az összetétel tagjainak a határán több közlő csendes vagy valamilyen hanggal kitöltött szünetet tart (pl. K13: szá tizen ö hat), ill. az összetétel minden tagjára egyenlő hangsúly esik, ez keltheti a hallgatóban a szünet érzetét (pl. K2: szász’tizen’hat). A második mérésben gördülékenyebb a szó kiejtése, mégis észlelhető a szünettartás. A
szóban két helyen is szereplő z zöngés alveoláris réshang beszédbeli realizációi ebben a szóban nagy változatosságot mutatnak. Egyrészt a t előtti pozícióban a zöngétlenedés nem mindig megy végbe. Ez magyarázható lenne a szünettartással, vagyis a beszélő nem összetett szó határának érzékeli ezt a helyet, hanem két szó közötti határnak. A helyzet azonban az, hogy szünettartás előtt is találunk zöngétlenedést (pl. K1: egyszász öö tizen hat, K3: szász tizen hö hat) A K1 példája szerint a betoldott öö hezitálást jelző magánhangzó előtt is. Nem megy végbe zöngétlenedés a K6, K8, K9, K10, K15-ös közlőknél, és szintén nincs zöngétlenedés, de a z helyett más hangot, pl. egy dz-hez közelítőt a K4-es közlő, d-t a K7, és egy gy-hez hasonlító palatális zöngés hangot a K5-ös közlő, ezt azonban nemcsak a száz szóelem végén, hanem a tizen elemben is két magánhangzó között. A K11, K12, K13, K14-es közlők az á hang megnyújtása mellett elhagyják a z hangot (pl. K11: száá tizenhat forin). Három személy (K11, K12, K14) a második felvétel alkalmából a szóvégi t helyett sz hangot ejt, de érdekes módon ezt a jelenséget nem tapasztaltuk az első mérésben. Mint látjuk, a száztizenhat szó esetében az első és második mérésben más sorrendben ugyan, de ugyanazok a kritériumok merülnek fel. Joggal vetődik tehát fel a kérdés, hogy ezen kritériumok fellépésének a valószínűsége korrelál-e egymással vagy nem. Az 5.27.a. és b. táblázat tanúsága szerint az első mérésben a száztizenhat esetében a hibák egy része fellépésének valószínűsége között mutatható ki szignifikáns korreláció: az időtartam és a széttagolás, az időtartam és az intonáció, valamint a széttagolás és az intonáció között; a második mérésben pedig a széttagolás és a betoldás, valamint az intonáció és az időtartam között van pozitív korreláció. Ez a változás arra utal, hogy a két mérés között megjavult az ejtés sebessége, csökkent a széttagolásból adódó hibák száma.
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
100
8000
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50 40
1000 0
1.17354
0 0
Time (s) intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
300
1.17354 Time (s)
8000
spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50 0
1000 1.17354
0
0 0
Time (s)
1.53336 Time (s)
5.6. ábra: K11 száztizenhat
5.5.2. ló Most hasonlóképpen vizsgáljuk meg azt a szót, amely az ejtés ún. tisztasága és a hibaszámok
összegének
kategóriájában
a
legjobb
eredménnyel
(legalacsonyabb
hibaponttal) szerepel. A nem a standardnak megfelelő ejtés tekintetében négy olyan szót találunk, amely az első mérésben 54 pontot kapott: ló, rossz, autó, toll. Ezek közül a ló szó értékelése az összes kritérium összegében az első mérésben a legkedvezőbb (192 pont), a második mérésben (193 pont) a második helyen áll. Az idegenszerűségi sorrendben a legkevésbé idegenszerű 20. helyről a második mérésben a 8-9. helyre került. Az egyes hibák (kritériumok) fellépésének rangsora (l. 5.5.a. és 5.5.b. táblázat) az első és második mérés között lényegében nem sokat változott, az első öt helyet ugyanazok a hibatípusok foglalják el. Első mérés: 1. intonáció (56 p.), 2. ejtés (54 p.), 3. időtartam (36 p.), 4. helyettesítés (29 p.), 5. betoldás (16 p.); második mérés: 1. időtartam (52 p.), 2. intonáció (48 p.), 3. ejtés (41 p.), 4. betoldás (35 p.), 5. helyettesítés (17 p.). A ló szó az egyik olyan szó (a ház mellett), amelyik az idegenszerűségi pontszámok középértéke tekintetében (l. 5.9. táblázat) romlást (0,31 pont) mutat, s ez nyomon követhető az első öt helyre sorolt kritériumok pontszámaiban is. Ez az eltérés azonban nem szignifikáns. Az anyanyelvi beszélő számára könnyen ejthető ló szó kimondása a magyart idegen nyelvként tanulók egyes csoportjai (pl. japánok) számára szinte megoldhatatlan feladatot jelent Az első mérésben szerzett rangja (a legkevesebb hibával ejtett szó) erősen viszonylagosnak tűnik, hiszen nem volt a szavak között még egy, amelyik az idegenszerűségi rangsorban történő visszaesést megközelítette volna a második mérésben. A szó mindössze két fonémából áll: a zöngés alveoláris oldalréshangból (l) és egy hátul képzett középső nyelvállású ajakkerekítéses, közepesen szűk ajaknyílású hosszú magánhangzóból (ó). A kísérleti személyek gazdag választékát produkálták a lehetséges hibáknak. Az l helyett az első mérésben találkoztunk r ejtéssel (K3), egy d és r közötti hang ejtésével (K9), de volt példa a h-ejtésre is (K5, K7). A második mérésben r hangzott el a K3 és K6 esetében, ez utóbbi tehát rontott eddigi jó ejtésén. Az ó ejtése az időtartam, a nyelv és az áll függőleges pozíciója és az ajakkerekítés mértéke miatt változatos képet mutat. Általában jellemző, hogy a magyart idegen nyelvként tanulóknál az anyanyelv artikulációs mechanizmusa érvényesül, így az o hang a magyar a felé közelít, azaz nyíltabbá válik. Más esetben ou diftongust ejtenek, miközben az ó vagy megrövidül (pl. K1 első mérés), vagy az ó hosszú marad (pl. K14 első mérés). A második mérésben egy esetben (K11) az l és az ó közé egy rövid ö hang ékelődik be, két közlőnél (K7 és K13)
pedig egy a gégében képzett zárhang (az egyik esetben az ó meg is rövidül), egynél (K12) egy l zárja le a szóalakot,. Összegezve, a következő hangalakok jönnek létre: ló, lo, ró, hó, lou, lóu, löó, lo’, ló’, lól. Nemcsak arról van szó, hogy a nyelvtanulók nem tanulták meg helyesen kiejteni ezt a szót, hanem több közlőnél romlás mutatkozott, ill. a régi hibát kijavították, de helyette új keletkezett (K1, K6, K11, K12) A ló szónál (l. 5.28.a. és b. táblázat) az első mérésben az intonáció és az ejtés, ill. az időtartam között mutatható ki pozitív korreláció, a másodikban változatlan maradt a kép. 5.5.3. zöld A zöld szó az idegenszerűségi értékek szerint szignifikáns javulást mutat ugyan az első és második mérés között, mégis mindkét esetben a pontszámokkal a legidegenszerűbb szónak ítélték az értékelők. Nézzük meg, hogyan fejeződik ki az egyes kritériumok (hibák) számában ez az összesítő érték. Ez a szó az első mérésben összesen 304 hibaponttal a harmadik leggyöngébb eredményt érte el a száztizenhat (464) és a virág (325) szó előtt, a második mérésben ugyanez marad a sorrend (397, 286, 281 pont). A hibatípusok sorrendje a következő az első mérésben: 1. intonáció (73 p), 2-3. ejtés, helyettesítés (65 p), 4. kihagyás (39 p), 5. időtartam (32 p), 6. betoldás (30p). A második mérésben: 1. helyettesítés (65 p), 2. ejtés (63 p), 3. intonáció (57 p) 4. időtartam (36 p), 5-6. betoldás és kihagyás (30 p). A szó eleji z ejtésében mindkét mérésben változatosság mutatkozik: mindkét mérésben megjelenik helyette a dz, dzs, gy, az első mérésben a zs is. Viszont az ö ejtése majdhogynem megfelel a standardnak, csupán egy személynél (K9) hallunk helyette o-t. Mindkét mérésben találunk eseteket mind az l, mind a d kihagyására, sőt egy esetben (K14) mindkettő elmarad, ennél a közlőnél a második mérésben egy é betoldása történik meg a szó végén. A szóvégi betoldásoknál megjelenik még az e, ö, i. Az l, d, ld kihagyása nem mindig jár együtt az ö megnyúlásával, viszont a K1 közlő az l vagy a d kihagyása nélkül is megnyújtja az ö-t, s ugyanennél a személynél mindkét mérésben zöngétlenül a d. Az első mérésben egy a standardnak teljesen megfelelő ejtést is hallhatunk (K15), a második mérésben azonban ez a közlő is téveszt (ződ). A következő ejtések hallhatók a két mérésben: zőld, dzsöld, dzsöd, dzöld, zsödö, zöl, dzolt, gyöld, dzsől, zső, zsölöd, ző, zőlt, dződi, zölde, dzsölde, zöldö, dzold, ződ, gyöl, zőé. Az első és második mérés közötti időben egy közlőnek sem javult annyira az ejtése, hogy hibátlanul tudta volna kimondani a szót, háromnak (K1, K10, K15) viszont romlott, hatnak részben javult (K6, K8, K9, K11, K12). A végső összesítésben tehát érthető, hogyan maradhatott ez a szó a legidegenszerűbb.
100
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
8000 7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50
1000
40 0
0.726712
0
0
Time (s) 300
0.726712 Time (s)
intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
8000 7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50
1000
0 0
0.726712
0
0.647166
0
Time (s)
Time (s)
5.7. ábra: K6 zöld
A zöld szónál szintén alig változik a hibatípusok sorrendje, a kritériumok közötti (l. 5.29. táblázat) az időtartam és az ejtés, a kihagyás és az időtartam, valamint az intonáció és az időtartam között áll fenn szignifikáns és pozitív korreláció. 5.5.4. rossz Az idegenszerűségi értékek szerint ez a szó javult a legnagyobb mértékben, a 7. helyről a 13-ra került. A szóban szereplő r és sz a magyar anyanyelvűek körében is a gyakran hibásan ejtett hangok közé tartozik, és nem csak a gyerekek körében. Az első mérésben az összesített hibapontok száma 249 volt, így a ló, ház, ágy, szék után az ötödik legjobb; a másodikban 189 hibaponttal az első helyen áll. A következő hibatényezők léptek fel kimagasló számban: az első mérésben: 1. időtartam (63 p), 2-3. ejtés és helyettesítés (54 p), 4. intonáció (43 p); 5. betoldás (29 p); a második mérésben: 1. időtartam (58 p), 2. ejtés (45 p), 3. helyettesítés (42 p), 4. intonáció (30 p), 5. betoldás (13 p). Az időtartambeli tévesztés elsősorban az sz rövidebb ejtésében érhető tetten, de az első mérésben két közlő az o-t is rövidebben (K13), ill. nagyon röviden (K8) ejti. Ez a két hiba nyilvánvalóan befolyásolja (az esetleg a felsorolásban jelentkező emelkedő hanglejtés mellett) az intonációra kapott hibapontok első mérésbeli magas számát is. A K7 az o helyett a második mérésben u-t, a K11 és a K14 szintén az első mérésben az sz helyett t-t ejt. A K12 pedig hosszú ó-val és rövid sz-szel mondja ki a szót (rósz). A legnagyobb változatosságot az r ejtésében tapasztaljuk: a rendkívül erősen pörgetett, több perdületű r-től az egyperdülésesen keresztül a helyettesítésig többféle megoldást találunk. A helyettesítő hangok: l, h, dl. A K11 egy ö hangot told be a r elé az ejtés megkönnyítésére. Betoldást találunk a szó végén is (loszö) rövid sz ejtés mellett (K4 első mérés: roszö, második mérés: rosszö, K7 első mérés dloszö). A következő hangalakok jelennek meg az első mérésben: rossz, rossz (erős pörgetés), rosz alig pördül), lossz, loszö, rossz (egy pördület), dloszö, rosz (nagyon rövid o), rot, hosz, rossz (rövidebb o). A második mérésben: rossz, rosz, losszö, lossz, russz, dlosz, rossz (egy pördület), örosz, rósz. A második mérés idejére a K6 és K8 ejtése javult, a K9 ejtése romlott, részben javult a K2, K4, K7, K10, K11, K12, K13, K14, K15. Ez utóbbi megállapításból egyértelműen kiderül, hogy az ejtés kritériuma is nagyon összetett kategória, tehát a logikai (igen/nem) döntés éppúgy nem derít fényt a javulás mértékére, mint az intonációnál. Világos tehát, hogy az idegenszerűségi pontszám az az érték, amely ezt a jelenséget megfelelőképpen kezelni tudja, s például a rossz szó legszignifikánsabbnak bizonyult javulása a fenti leírás alapján igazolódott az egyes tévesztések szintjén is.
100
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
8000 7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50
1000
40 0
0.662948
0
0
Time (s) 300
0.662948 Time (s)
intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
8000 7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50
1000
0 0
0.662948
0
0.499184
0
Time (s)
Time (s)
5.8. ábra: K7 rossz
Az első mérésben szignifikáns és pozitív korreláció áll fenn 1. az ejtés és az időtartam/intonáció; 2. az intonáció és az időtartam; 3. az intonáció és a betoldás között. A második mérésben az intonáció és az ejtés, ill. az időtartam között. 5.5.5. ágy Az ágy szó az első mérésben az összesítésben 236 hibapontot ért el, s ezzel a harmadik legjobb helyen áll, a második mérésben csekély mértékben javult, a hibapontok összesített száma 217, de így is a rangsorban egy pozícióval rosszabb helyre, a negyedikre került. Ugyanakkor az idegenszerűségi értékek rangsorában jobb értékelést kapott az első mérésben (5. hely), de a második mérésben az idegenszerűség tekintetében is a negyedik helyet foglalja el. Jóllehet számszerű és rangsorbeli javulás is kimutatható, a 95%-os szignifikanciaszintet nem éri el (l. 5.4.d. táblázat és 5.1. sz. ábra). Az intonáció, ejtés, időtartam „élhármasa” megbomlik, és az ejtés és az intonáció mellé a helyettesítés kerül harmadikként, ill. az első mérésben a második helyen, a másodikban az első helyen, az összesítésben a második helyen áll ez a hibatípus. A rangsorok a hibatípusok tekintetében a következők: első mérés: 1. ejtés (68 p), 2. helyettesítés (58 p) 3. intonáció (44 p) 4. időtartam (33 p) 5. betoldás (31 p); második mérés: 1. helyettesítés (63 p), 2. ejtés (62 p) 3. intonáció (35 p) 4. időtartam (32 p) 5. betoldás (25 p); első+második mérés: 1. ejtés (130 p), 2. helyettesítés (121 p) 3. intonáció (79 p) 4. időtartam (65 p) 5. betoldás (56 p). A javulás az idegenszerűségi értékek összesítésének középértéke szerint 0,34 pontos, ez azonban nem tekinthető szignifikáns változásnak. A szókezdő á hang ejtése alapvetően nem okozott gondot a közlőknek, csupán néhány esetben tapasztalhattunk rövidülést (első mérés: K1,K13; második mérés: K3, K9, K12); ill. egy esetben nyúlást (első mérés: K10). A gy mássalhangzó tekintetében azonban a tytől egészen a z hangig az átmenetek gazdag előfordulásait tapasztalhatjuk, továbbá hallhatjuk az ly-nak megfelelő palatális oldalréshangot is (első mérés K14). Egy esetben megnyúlik a szóvégi mássalhangzó (második mérés K3). Betoldás a szó végére történik vagy egy rövid i vagy egy rövid ö hanggal (első mérés: K5, K6, K14; második mérés: K6); ill. egy egész szótag hozzáadásával: első és második mérés K1: ágyba, második mérés: K7: ázsét. Egy esetben (első mérés K11) a gy előtt zs hangzik el, nyilvánvalóan a hibás ejtés gyors korrekciójáról van szó.
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz. )
100
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
8000 7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50 40
1000 0
0.548821
0
0
Time (s) intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz. )
300
0.548821 Time (s) spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
8000 7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50 0
1000 0.548821
0
0
0.426735
0
Time (s)
Time (s)
5.9. ábra: K14 ágy
Az egyes hibatípusok fellépésének tekintetében a következőket tapasztaljuk. Az első mérésben pozitív korreláció áll fenn az intonáció és az ejtés között, negatív korreláció az ejtés és a helyettesítés/betoldás között; a második mérésben az ejtés és a helyettesítés között megmaradt a negatív korreláció, szintén negatív korreláció mutatható ki a helyettesítés és a betoldás között és pozitív a betoldás és az intonáció között. 5.5.6. könyv Az könyv szó az első mérésben az összesítésben 285 hibapontot ért el, s ezzel az ötödik leggyöngébb helyen áll (16. hely), a második mérésben csekély mértékben javult, a hibapontok összesített száma 243, s így ebben a rangsorban négy pozícióval jobb helyre, a tizenkettedikre került. Az idegenszerűségi értékek rangsorában az első mérésben a harmadik leggyöngébb helyen áll, a második mérésben az ötödik helyre került. Jóllehet a számszerű és rangsorbeli javulás nem annyira látványos, a változás szignifikanciájának a mértékében mégis erős javulás mutatható ki (l. 5.4.d. táblázat és 5.1. sz. ábra). Az intonáció, ejtés, időtartam „élhármasa” itt is megbomlik, és az ejtés és az intonáció mellé a betoldás kerül harmadikként, azaz az első mérésben az első helyen, a másodikban a második helyen, az összesítésben az első helyen áll ez a hibatípus. A szokásos öt hibatípus elemzése mellé egy hatodikat is felvettünk, mivel a második mérésben a kihagyás az ötödik helyre került, míg ez a kritérium az első mérés első öt helyén nem szerepelt. A sorrendek tehát a következők. Első mérés: 1. betoldás (74 p), 2. intonáció (67 p), 3. ejtés (60 p), 4. helyettesítés (39 p), 5. időtartam (29 p), 6. kihagyás (13 p). Második mérés: 1. intonáció (69 p), 2. betoldás (67 p), 3. ejtés (49 p), 4. időtartam (27 p), 5. kihagyás (18 p), 6. helyettesítés (12 p). Első + második mérés: 1. betoldás (149 p), 2. intonáció (135 p), 3. ejtés (109 p), 4. időtartam (56 p), 5. helyettesítés (51 p), 6. kihagyás (31 p). Az elemzésünk tárgyát képező szó három mássalhangzóból és egy magánhangzóból áll, a szókezdő k ejtése nem okozott nehézséget, sőt az ö ejtésében is csupán egy cserét érzékeltek az értékelők. Úgy tűnik tehát, hogy ennek a hangnak az ejtése nagyobbrészt a standardon belül maradt.
100
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
8000 7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50
1000
40 0
0.643175
0
0
Time (s) 300
0.643175 Time (s)
intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
8000 7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50
1000
0 0
0.643175
0
0.61873
0
Time (s)
Time (s)
5.10. ábra: K15 könyv
Egy közlő (K9) ejt helyette az első mérésben e-t, míg egy másik egy é felé tendáló hangot, szintén az első mérésben (K1). Jelentősebb változásokat az ejtésben az egymás mellett álló ny és v hang okozott. Általánosan azt tapasztalhatjuk, hogy a kísérleti személyek igyekeznek a szót két, ill. három szótagúvá alakítani. Szóeleji betoldás csupán egy esetben történik: a második mérésben a K2 közlőnél (ökönyvöt). A közlők vagy a két mássalhangzó közé toldanak be egy magánhangzók, i-t vagy ö-t, vagy a szó végéhez toldanak hozzá egy hangot, ill. egész szótagot, de néhány esetben mindkét helyre betoldanak egy magánhangzót. Előfordul az is, hogy a betoldással egyidőben a v kiesik, ill. b-vé alakul át. Emellett tapasztalhatjuk a szóvégi v zöngétlenülését is. Így a következő hangalakok keletkeztek. Első mérés: kö(~ é)nyf, könyvö, könyö, könyüvö, könyi, könyv, kenyv, könivö, könyiv, könyöv; második mérés: könyv, ökönyvöt, könyiv, könyibö, köny, könyvö, könyvet, könyve, könyif, könyvem, könyvesz, könyvő. A második mérésben felfedezhető toldalékoltnak tűnő formák nem tekintendők tudatosan előállított szóalakoknak, mert a szavak nem mondatban, hanem felsorolásban hangzottak el. Az egyes hibatípusok fellépésének korrelációja tekintetében a következőket tapasztaljuk. Mindkét mérésben két-két kritérium pozitívan korrelál egymással: az időtartam és az ejtés, ill. az intonáció és az időtartam. Negatív korreláció áll fenn a második mérésben a betoldás és a kihagyás között. 5.6. Kívül a statisztikán
Mint a bevezetőben említettük, statisztikánk nem foghatja be a releváns jelenségek teljes látószögét. Az elvi és gyakorlati korlátok ismeretesen a következők: (i) egyes jellemzők és a nyelvi kifejezés artikulációs–akusztikai irányító tényezői nem parametrizálhatók (így a szemantikai vagy a morfoszintaktikai jegyek), másfelől, (ii) az adathalmaz szűkössége bizonyos jellemzők felmérésében komoly akadály, abban az értelemben, hogy nem érhető el velük a szignifikancia kívánatos szintje. A felmérés természetes veszteségei az eddigiek alapján is fájdalmasan mutatkoztak az intonáció tekintetében, de érintve van a szegmentális szint is. Élesen tükrözi a kedvezőtlen helyzetet a szótagstruktúra esete. Az ún. szótag-optimalitás kérdéséről van szó. Ha egy folyamatos beszédszekvenciában – terjedelmétől függetlenül – csupa könnyű, azaz rövid és egyben nyílt szótag (ti, le stb.) követi egymást, mind az artikuláció, mind az azonosíthatóság tekintetében előnyösebb helyzetben van a közlő. Ezzel szemben a súlyos vagy túlsúlyos, azaz zárt, egyszersmind hosszú szótagok (sztrájk, plüss, de akár könyv) jelentős nehézséget okoznak, leglátványosabban az összetevő szegmentumok hangzóssági
sorrend szerinti, koartikulációs és időzítési viszonyai miatt. Gyakorlatias megközelítésben a probléma a következőképpen tárul elénk. Törkenczy Miklós (1994) magyarra alkalmazott rendszerében a jólformáltság (az elfogadhatóság) általános fonotaktikai szabályokból vezetődik le, ezek alapja pedig a szótagon belüli szegmentumok szonoritási hierarchiája. Egy szótag akkor jólformált, ha Gauss-görbe típusú hangzóssági eloszlást mutat, vagyis az elején (a szótagkezdetben) kis szonoritású elem van, amely a nagy hangzóssági fokozatú szótagmagba (nukleus) megy át, majd a szótagzárlatban (a kódában) az elemek sorrendjében csökkenő hangzósságot tapasztalunk. A valóságban – szerencsétlen módon – az eloszlás nem mindig ilyen. A könyv szóban a zárlat végén ideális esetben inkább zöngétlen zárhangot várnánk el (hasonló diszharmóniát érzékelünk a látsz szóalakban is). Mármost, ha az idegen ajkú rosszul formált szótaggal találkozik, érthetően megpróbálja saját ejtésében remediálni a rosszul formáltságot, és a szabályos magyar alakulatot áthangszereli olyanra, amely jobban megfelel a jólformáltsági feltételeknek. A zöld szó ejtéseiben tehát nem(csak) azért találkozunk széles változatossággal, mert a közlőnek az egyes szegmentumok realizálásával van gondja, hanem azért is, mivel a szótagstruktúra nincs összhangban azzal, amit fonotaktikailag ideálisnak tekinthetnénk. És ez még mindig nem a teljes kép. A magyart idegen nyelvként tanuló anyanyelvi artikulációs bázisa alapján azt sem tudja egyértelműen érzékelni, hogy a zöld-ben az l melyik szakasza tartozik még a nukleushoz, és melyik már a zárlat része. Futólag megemlíthetjük továbbá, hogy a szótagszerkesztés és -implementáció jelentősen függ attól is, hogy az adott nyelv az ún. szótag- vagy a hangsúly ütemezésű típusba tartozik-e. (A magyarra nézve ez a kérdés különösen bonyolult. Szende Tamás [1992] egyenesen azt valószínűsíti, hogy átmeneti állapotban vagyunk, nevezetesen a hangsúly ütemezésű típus felé haladva.) Mármost, ha a statisztikusnak nem tudjuk megmondani – és valóban így állunk –, hogy az idevágó tényezők milyen adatszerűen azonosítható egyértelműséggel definiálhatók, kénytelen egy melankolikus kézlegyintéssel elhagyni a terepet. Egyelőre a szerzőnek sem volt más választása.
6. A szupraszegmentális devianciák megítélése mondat nagyságrendű közlésekben A szóejtésben jelentkező szegmentális–szekvenciális devianciák vizsgálata során is rákérdeztünk egyes szupraszegmentális elemek előfordulásaira (vö. 5.3. fejezet), konkrétan időzítési (időtartam) és szünettartási (széttagolás) jelenségekre. Emellett általános és összefoglaló megjelölés (intonáció) alatt felvettük a hangsúlyt és a hanglejtést is vizsgálati szempontnak. Ez a megközelítés kézenfekvően adódott abból a tényből, hogy az idegenszerűség mértékét elsősorban az elhangzott szó magyar standarddal történő összevetése adja meg a lefektetett vizsgálati szempontok szerint, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az anyanyelvi értékelő nem tud bizonyos, a szón belül jelentkező kölcsönhatásoktól sem eltekinteni, amely megállapítás igazolódott is az intonáció kategóriájában jelentkező magas hibapontokkal. A szavak vizsgálatakor értelemszerűen a nyelvi folyamatok szegmentális koncentráltunk.
tényeire Jelen
mint
önmagukban
fejezetünkben
a
meghatározható,
szupraszegmentális
abszolút tényezőkre
egységekre fordítjuk
figyelmünket, amely tényezők önmaguk körén belül viszonylagosak, ugyanakkor összetettek (vö. pl. Szende 1996). A mondat nagyságrendű közlések vizsgálata alkalmat ad arra, hogy a részleteket is megkíséreljük feltárni, így a következő kategóriákat vettük fel: 1. hanglejtés, 2. hangsúly, 3. újraindítás, 4. szünet, 5. nyújtás, 6. ismétlés (vö. 3.2.4. fejezet). A hangsúly, a hanglejtés és az időzítési minták felvétele mellett a mondat nagyságrendű közlések értékeléséhez felvettük a grammatikalitás (nyelvtani helyesség) nézőpontját is, hiszen az értékelők végső ítéletét az idegenszerűségi értéket illetően ez is jelentősen befolyásolja. Az elemzés tárgyát képező hanganyag elkészítése a következőképpen történt. A közlő előtt egy több képcsoportból és önálló képekből álló sorozat feküdt, amelyek egyrészt szavak felsorolására, másrészt események, szituációk szóbeli leírására adtak alkalmat. A kísérlet vezetője irányító kérdéseket tett fel abból a célból, hogy lehetőség szerint minél több közlő produkáljon minél több azonos közleményt. A kérdések a következők voltak. 1. Bevezető kérdések: Ön ki? Honnan jön? Melyik csoportban tanul? Szép a magyar nyelv? 2. A tárgyak megnevezése: Mi van a képen? / Milyen tárgyak vannak a képen? Mi a ló és a kutya? Mi az alma és a körte? Mi az asztal, szék és a szekrény? 3. A képen látható tárgyak közül néhány kiválasztása: Mit használ, amikor kezet mos? (szappan); Mit használ kézmosás után? (törülköző); Mi van a törülköző és a
szappan között? (fésű); Milyen az, ami nem rövid / nem szép / nem jó? (hosszú, csúnya, rossz) 4. Számnevekkel kapcsolatos kiválasztó kérdések: Mi kerül 17 forintba? (zsömle); Mennyibe kerül a kenyér? (116 forintba) 5. Helyviszonyokra utaló kérdések: Hol van az ember? (az autó mellett, az autó előtt) 6. Időjárásra vonatkozó kérdések: Milyen az idő? (Mit csinál a Nap? Mi esik? Mi fúj? Mit csinál a szél?) 7. Színek felsorolása: Milyen színeket lát a képen? Sorolja fel a színeket! 8. Képleírás: Mi van a képen? Mit lát a fa alatt? Stb. Mivel azonban a cél az volt, hogy spontán beszédet tudjunk felvenni, nem ragaszkodhattunk mereven ezekhez a kérdésekhez, mert a közlők nyelvtudása még a második mérés idején is nagyon hiányos volt. Emiatt tehát alkalmazkodtunk a közlők adott nyelvtudási szintjéhez, és inkább kiegészítő beszélgetést folytattunk, melynek során természetes szituációvá vált a felvétel. A szavak és a deklaratív mondatok felsorolásán túl így létrejövő beszédszituációban sikerült más típusú megnyilatkozásokat is provokálnunk (érzelemnyilvánítás, visszakérdezés, vita). A fenti kérdések ezért vezérfonalként szolgáltak, remélve, hogy segítségükkel több összehasonlítható megnyilatkozást nyerünk. A vizsgálati anyag kiválasztását megnehezítette tehát az a szándékunk, hogy spontán beszédet elemezzünk, amelynek alakulását csak korlátozott mértékben volt lehetőségünk befolyásolni. Az emiatt elszenvedett veszteség azonban nyilvánvalóan megtérül azzal, hogy az élőbeszéd szempontjából nézve autentikus anyaggal dolgozunk. A veszteség abból adódik, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan mondatanyag, amely minden közlőnél mindkét mérésben elhangzik. Ugyanakkor sikerült 300 olyan mondatot kiválasztanunk, amelyek természetes beszédszituációban hangzottak el, s közöttük nemcsak kijelentő, hanem kérdő mondatok is szerepelnek. A mondatok kiválasztásánál a fő szempont az volt, hogy a legjobb produkciót vegyük figyelembe, hiszen a kísérleti személyek az adott időpontban ezeknek a mondatoknak létrehozására voltak képesek. A kiválasztott mondatoknak két csoportját vizsgáltuk: egyrészről az összes mondatot együttesen a maga teljességében és összetettségében, másrészről külön azokat a mondatokat is, amelyek ugyanazon közlőktől mindkét mérésben elhangzottak. Alapkérdéseinkre (1. Kimutatható-e szignifikáns változás a két mérés eredményeiben? 2. Egyenlő-e az egyes hibák előfordulásának a valószínűsége az egyes szavak, ill. mondatok értékelésében? 3. Milyen súllyal esnek latba az egyes hibatípusok a tesztelő személy végső értékítéletében? 4. Korrelálnak-e egymással az egyes hibák fellépésének valószínűségei?)
az összes elemzett mondat tekintetében megadtuk a választ az 5.3. fejezetben. Eszerint az összes kiválasztott mondat idegenszerűségi értékeinek az összes közlő szerinti középértéke alapján megállapítottuk, hogy a két mérés között szignifikáns javulás történt. A hibák előfordulásának a valószínűsége nem egyenlő. Az összes mondat összes közlőre vonatkozó összesített értékei szerint a hibák a következőképpen korrelálnak egymással (l. 6.4.1.a-c. táblázat). Az első mérésben pozitív és szignifikáns korreláció áll fenn a következő kritériumok (hibák) között: 1. a nyelvtani hiba és az újraindítás / szünet / ismétlés; 2. a hanglejtés és a hangsúly / nyújtás; 3. a hangsúly és az újraindítás / szünet / nyújtás; 4. az újraindítás és a szünet / nyújtás / ismétlés; 5. a szünet és a nyújtás / ismétlés. A második mérésben pozitív és szignifikáns korreláció áll fenn a következő kritériumok (hibák) között: 1. a nyelvtani hiba és a hangsúly / újraindítás / szünet / nyújtás / ismétlés; 2. a hanglejtés és a hangsúly / nyújtás; 3. a hangsúly és az újraindítás / nyújtás; 4. az újraindítás és a szünet / nyújtás / ismétlés; 5. a szünet és a nyújtás / ismétlés. Negatív és szignifikáns összefüggés áll fenn a második mérésben a hangsúly és az ismétlés között. Az első és második mérés összesítésében pozitív és szignifikáns korreláció áll fenn a következő kritériumok (hibák) között: 1. a nyelvtani hiba és a hangsúly / újraindítás / szünet / ismétlés; 2. a hanglejtés és a hangsúly / nyújtás; 3. a hangsúly és az újraindítás / nyújtás; 4. az újraindítás és a szünet / nyújtás / ismétlés; 5. a szünet és a nyújtás / ismétlés. A fenti felsorolásból egyértelműen kiderül, hogy a szupraszegmentális elemek szokásos együttmozgása mellett jelentős szerepe van a mondatban előforduló nyelvtani hibáknak is. Az összesített értékekben jól látható, hogy a grammatikai tévesztéseket négy szupraszegmentális jelenség kíséri: a hangsúly megváltozása, az újraindítás, a szokásosnál hosszabb csendes vagy hanggal kitöltött szünet, ill. az ismétlés. A második mérés
eredményeiben megjelenik még a nyújtás is. Nyilvánvaló tehát egyrészről, hogy a beszélő a hiba észlelése után a visszacsatolási művelet természetes folyományaként valamelyik szupraszegmentális elemet alkalmazza időnyerés céljából; másrészről pedig az anyanyelvi értékelő korrekt módon érzékeli a szegmentális és szupraszegmentális tévesztések együttmozgását. 6.1. A mondatok idegenszerűségének vizsgálata
5.3.1-ben igazoltuk, hogy a két mérés között a közlők szerinti összesítésben szignifikáns javulás történt. Mivel a mondatok esetében – a korábban már kifejtett okok miatt – nem tudunk olyan koherens adatsort felmutatni, mint a szavaknál, elemzésünk némiképp el fog térni az eddigiektől. Az általános irányvonalat megadja az összes mondat – tekintet nélkül arra, hogy ebből hány hangzott el és hány közlőtől mind a kétszer – adatsorainak összevetése, amelyet a szavakéhoz hasonlóan végzünk el, majd ezt követően térünk át a mondatpárok vizsgálatára. 6.1.1. Az összes mondat idegenszerűségi értékeinek vizsgálata
Ha összevetjük az idegenszerűségi értékek középértékeit (l. 6.3.7.a,b táblázat), a következőket tapasztaljuk. A szavak vizsgálati eredményeihez hasonlóan (vö. 5.4.4. fejezet és 8. ábra) az öt legjobb eredményt elérő közlő (a zölddel kiemelt harmad) esetében csak kismértékű átrendeződés történt. Ebből a harmadból csak a K4 (koreai férfi) közlő került ki, aki már két éve tanult a mérés megkezdése előtt magyarul, de csupán három hete tartózkodott Magyarországon. (Emlékeztetőül: A koreai hallgatókról általában elmondható, hogy koreai egyetemen folytattak tanulmányokat anyanyelvükön a magyar nyelvről, magát a nyelvet csak kis óraszámban tanulták koreai anyanyelvű tanártól.) Ez a közlő a szavak esetében is visszaesett a sorrendben (a 7. helyről az 3-ra), a mondatoknál a 9. helyről a 4re; s egyik esetben sem volt szignifikáns a javulás; ill. a szavaknál az idegenszerűségi értékek szerint romlás tapasztalható, a mondatoknál pedig csupán kismértékű javulás történt. Négy közlő megmaradt a felső harmadban: K1 (orosz nő), K2 (maláj férfi), K6 (koreai nő), K15 (koreai nő). Ez a négy közlő a szavak szerinti eredményekben is ugyanebbe a harmadba tartozik mindkét mérésben. A K1 közlő hat hete tartózkodott Magyarországon a mérés megkezdése előtt, és szinte azonnal bekerült a tanfolyami képzésbe, a két mérés között teljesítménye csak a mondatok esetében javult szignifikánsan, a szavak esetében a változás nem volt szignifikáns, az idegenszerűség tekintetében (0,11 pontos) számszerű romlás következett be. A K2 közlő 4,5 hónapja tartózkodott
Magyarországon és 3,5 hónapja tanult szervezett formában magyarul, s a két mérés között mind a szavak, mind a mondatok esetében képes volt szignifikáns javulást elérni. A K6 közlő egy éve tartózkodott Magyarországon, és három éve tanult magyarul Koreában, emellett a két mérés között a legnagyobb óraszámú csoportban volt. A szakszerű irányítás mellett szignifikánsan javult mind a szavak, mind a mondatok viszonylatában. A K15 közlő mindössze tizenegy napja tartózkodott Magyarországon, és két éve tanult magyarul a hazájában (szintén Koreában), itt a két mérés között a legmagasabb óraszámú csoportba tartozott. Sem a szavak, sem a mondatok tekintetében nem volt szignifikáns a javulás. Mi lehet a magyarázata a felső harmadban szereplő négy közlő sikerének? Az orosz és a maláj tanuló megelőzően eltérő időtartamban tanult magyarul, de ittartózkodásuk kezdete után szinte azonnal bekerültek a szervezett oktatásba. Az egyik koreai közlő már hosszabb ideje Magyarországon tartózkodott, s már korábban is tanult magyarul. A másik koreai közlő helyzete hasonló volt a K4-es közlőéhez, aki kikerült ebből a felső harmadból. A mérés adatai nem adnak egzakt választ arra, hogy mi lehet az oka ennek a különbségnek. Ha azonban megnézzük, hogy az öt eddig vizsgált közlő esetében a nemek szerinti megoszlás a nők javára dől el, megfogalmazhatjuk azt a sejtésünket, hogy egyrészről a nők általában jobb kommunikációs készsége, másrészről – a koreai nők esetében – még egyéb (szociokulturális) tényező is szerepet játszhatott. Ez utóbbi a motiváció síkján jelentkezik, a koreai nők előrejutási lehetőségei lényegesen javulnak a jobb nyelvi szint elérésével. A középső harmadban a mondatok esetében szintén hasonlóan stabilak az idegenszerűségi értékekkel elnyert helyezések: A K3 (koreai férfi), a K8 (vietnami nő), a K10 (koreai férfi) és a K12 (vietnami férfi) mindkét mérésben ebben a harmadban szerepel. A szavaknál ezek közül a közlők közül csupán a K3 szerepel ebben a harmadban mindkét mérésben, bár a mondatoknál nem szignifikáns javulás mellett a tizedik helyről a hatodikra esett vissza, a szavaknál szignifikáns javulás mellett csak egy hellyel lépett vissza. A mondatok sorrendjében ebben a csoportban van még az első mérésben a K7 (koreai nő), aki azonban a kilencedik helyről visszacsúszott a negyedikre egy minimális, de nem szignifikáns javulás mellett. A szavaknál a hetedik helyről került vissza a legrosszabb (első) helyre az idegenszerűségi értékek középértékének 0,28 pontos, nem szignifikáns romlásával. Az itt felsorolt közlők közül csupán a K10 javult szignifikánsan a mondatok tekintetében, a hatodik helyről a tizedik helyre került előre. A szavak esetében pedig szintén szignifikáns javulás mellett a tizenkettedikről a legjobb (15.) helyre került. Ebben a csoportban a K8 vietnami nő az első mérés előtt mindössze négy hete tartózkodott Magyarországon, és még csak éppen megkezdte tanulmányait, ennek ellenére a szavaknál
a negyedik legszignifikánsabb javulással gyakorlatilag megőrizte sorrendi helyét, a mondatoknál pedig nem volt ugyan szignifikáns javulás kimutatható, de egy hellyel előre lépett a rangsorban. Az ebben a harmadban leglátványosabban javuló K10 már egy éve Magyarországon tartózkodott, de csupán négy hete tanult szervezett formában magyarul, egyébként a közlők közül a legidősebb (33 éves). A leglátványosabban romló, ill. egyik legkevésbé javuló kísérleti személy a K7, aki már két éve tanult magyarul, s csupán négy hete tartózkodott Magyarországon a mérés megkezdése előtt. Idegenszerűség
K / T1
Sorrend
K / T2
K / javulás szignifikanciája
legidegenszerűbb
14 11 9 13 5 10 8 12 7 3 1 2 4 6 15
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
11 14 5 7 9 3 12 8 4 10 13 2 1 15 6
5 11 4 7 3 12 15 8 2 1 10 6 14 9 13
legkevésbé idegenszerű
Javulás nem szignifikáns
legkevésbé szignifikáns
legszignifikánsabb
6.1. ábra: Összehasonlító táblázat a közlők idegenszerűségi sorrendje és a változás szignifikanciája szerint, összes mondat Az alsó harmadban egy közlőt találunk az első mérésben, aki az összes közlő közül a legszignifikánsabb javulást érte el, a negyedik helyről előre került a tizenegyedikre A közlő vietnami férfi, aki mindössze három hete volt Magyarországon, és saját bevallása szerint mindössze négy hetet tanult a mérés megkezdése előtt magyarul. Ez jelenthet önálló felkészülést is, de általában valamelyik magyarul már tudó honfitárs segítségére kell gondolnunk. Ebben az esetben mindenképpen fontos szerepe volt annak, hogy érkezése után rövid idővel szervezett oktatásban részesült. A szignifikánsan javuló közlők közül három (K1, K9, K13) – orosz nő, japán nő és vietnami férfi; életkoruk: 19, 27, 20 év – a Magyarországra érkezés után rövid idővel már bekerült a szervezett oktatásba. Ketten (K10, koreai férfi, 33 éves és K6, koreai nő, 23 éves) hosszabb ideje (1 éve) tartózkodtak már Magyarországon, s egyikük hosszabb előtanulmányokat is folytatott. Ismét csak sejtéseket fogalmazhatunk meg: a fejlődésben szerepe lehet egyrészről annak, hogy a nyelvtanuló tartózkodása kezdetén elkezdi a rendszeres tanulást, ill. hosszú ideje tartózkodik a nyelvi közegben.
Az ebben a fejezetben felmerülő jelenségek arra utalnak, hogy a mondatok részletesebb elemzése további következtetések levonásához vezet majd, ez azonban ennek a dolgozatnak a keretein messze túl mutat, ezért az összehasonlításra legalkalmasabb esetekre, a mondatpárokra korlátozzuk vizsgálódásainkat. Hangsúlyozzuk, hogy a fentiek jórészt megalapozott nyitó feltételezések a további kutatásokhoz, nem pedig most hozzáférhető adatainkra épülő következtetések. 6.1.2. A mondatpárok idegenszerűségi értékeinek vizsgálata
Bár az összes mondat tekintetében felsorolt adatok útmutatóak a további kutatásokat illetően, az igazán tanulságos és érdeklődésre számot tartó megállapításokat a mindkét mérésben ugyanazon közlőtől elhangzó mondatszintű közlések elemzésekor tehetjük meg. A mondatpárok esetében – kis számosságuk miatt –- nem elsősorban a statisztikai adatok beszédesek, hanem a konkrét hibák száma, a hangzáskép elemzése; ennek ellenére a korrekt eljárás biztosítása céljából tekintsük át röviden mérési eredményeinket is. Összesen hat mondat hangzik el mindkét mérésben, nyolc olyan közlőnk van, akik legalább egy mondatpár erejéig szerepelnek ebben a sorozatban (l. 6.1.1. táblázat). A mondatok a következők: 1. Az asztal alatt egy gyerek van. (egy közlő) 2. Az ember az autó előtt áll. (egy közlő) 3. Az ember az autó mellett van. (egy közlő) 4. Esik az eső. (egy közlő) 5. Fúj a szél. (öt közlő) 6. Süt a nap. (három közlő) Közlők: K1, K7, K8, K11, K12, K13, K14, K15 Nincs mondatpár: K2, K3, K4, K5, K6, K9, K10 Mindkét csoport tagja az összes mondat hasonló vizsgálatában (vö. 6.1. ábra) vegyes eredménnyel szerepelt, és a két mérés között kisebb-nagyobb változás történt a teljesítményükben. 6.1.2.1. Az idegenszerűség vizsgálata közlők szerint
A javulás a mondatpárok összességének tekintetében és az összes mondatpárra vonatkozóan is szignifikáns (l. 6.1.1.8. táblázat). A nem szignifikáns javulás és a szignifikáns javulás aránya azonban jobb a mondatpároknál, mint az összes mondatra, jelen esetben 50-50% az eredmény (l. 6.2. ábra), míg az összes mondatban 60%-40%. Hasonlítsuk össze röviden a két táblázat eredményeit.
Idegenszerűség
K / T1
Sorrend
K / T2
K / Javulás szignifikanciája
legidegenszerűbb
K11 K14 K13 K8 K15 K12 K7 K1
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
K14 K11 K7 K12 K8 K15 K13 K1
K12 K7 K8 K15 K1 K11 K14 K13
legkevésbé idegenszerű
Javulás nem szignifikáns
legkevésbé szignifikáns
legszignifikánsabb
6.2. ábra: Összehasonlító táblázat a közlők idegenszerűségi sorrendje és a változás szignifikanciája szerint, mondatpárok A mondatpároknál mindkét mérésben a K1 (orosz nő) közlő a legsikeresebb, mindössze egy mondatot mond (Fúj a szél.), a javulás szignifikáns. Ez összhangban van az összes mondatra kapott eredményeinkkel. A leggyöngébb teljesítményt a K11 (vietnami nő) nyújtja, aki két mondattal szerepel (Fúj a szél. Süt a nap.), és az összes mondat tekintetében is ezt az eredményt kapjuk. Hasonló a helyzet a K14 (vietnami férfi) közlőnkkel is, ő egy mondatot mond (Süt a nap.), a K13 (vietnami férfi) közlőnkkel, szintén egy mondattal szerepel (Fúj a szél.), a K8 (vietnami nő) esetében is, aki két mondatot mond (Az ember az autó mellett van. Fúj a szél.), a K12 (vietnami férfi), aki mindkét körben a középmezőnyben szerepel, és a második mérésben hátrább került két hellyel (Fúj a szél. Süt a nap.). A K7 (koreai nő), összhangban az összes mondatban és a szavakban mért eredményeivel, a mondatpároknál is romlást mutat az elhangzott két mondatban (Az asztal alatt egy gyerek van. Esik az eső.). A K15 (koreai nő) az itt szereplő egyetlen mondatával (Az ember az autó előtt áll.) azonban rosszabbul teljesített, mint az összes mondattal: míg az összes mondatra kiterjedő vizsgálatunkban az első mérésben a legjobb, a második mérésben csak a második legjobb helyen áll, ebben a mondatában lényegesen több hibát követett el, és a középmezőnybe került. A szignifikancia tekintetében csupán a K1 közlő eredménye tér el az összes mondatokra kapott eredményektől. Megállapíthatjuk tehát, hogy egy kivétellel a mondatpárok kielégítően reprezentálják az összes mondatban kimutatott eredményeket. 6.1.2.2. Az idegenszerűség vizsgálata mondatpárok szerint
A mindkét mérésben elhangzó mondatok (mondatpárok) tekintetében mindössze két mondatnál tapasztalunk szignifikáns javulást (Az ember az autó mellett van. Fúj a szél.), emellett egy mondat (Az asztal alatt egy gyerek van.) szignifikánsan romlott is. A statisztika kíméletlenül rámutat, hogy van egy közlőnk (K7), aki minden mérési
eredményét figyelembe véve lényegesen kevesebbet javult (az adott mondatban még romlott is), mint a hasonló körülmények között tanuló társai. Az okok feltárásában segítségünkre lehet az az összesítő adat (l. 6.2.1.5.b táblázat), amely szerint a H0 hipotézis (A hibák fellépésének valószínűsége egyenlő) külön-külön az első és második mérésben, elutasítható, míg az első és második mérés összesített eredményei szerint nem a mondatpárokra. Ez annyit jelent, hogy az első mérésben tapasztalható hibákat lényegében kijavította, de helyettük újakat „tanult”. Az összes mondatot illetően az első mérésben, valamint az első és második mérés összegében az említett nullhipotézis elutasítható, míg a második mérésben nem. A közlőről felvett adatok, az itt leírt eredmények és a nyelvtanári tapasztalat alapján is csupán sejtéseket fogalmazhatunk meg koreai anyanyelvű közlőnk esetében. A hallgató két év tanulás után (amely elsősorban metanyelvi ismeretek szerzését jelenti) Magyarországra érkezésekor saját bevallása szerint mindössze 500 szót ismert, a felvételek tanúsága szerint azonban nem az alapszókincs elemeit. A nyelvtanfolyam rendszeres látogatását nem volt módunk ellenőrizni, s feltételezhető, hogy képzett és lelkiismeretes nyelvtanár oktatta. Az okok ennélfogva egyrészről az egyéni képességekben, ill. az iskolán kívüli környezetben keresendők. Sejtéseink szerint a hallgató a nyelvórákat nem látogatta rendszeresen (a tartózkodás célja nagyon sok hallgatónknál nem a nyelvtanulás, hanem a Magyarországon történő végleges letelepedés, ill. fiatal lányról lévén szó, a társkeresés), emiatt feltehető, hogy környezete nagyobb hatással volt nyelvtudására. Ez rendszerint a gyors szókincsbővülést, s ennek ellenhatásaként a grammatikai korrektség csökkenését szokta jelenteni. Ezekkel a gondolatokkal csupán rá kívántunk mutatni, hogy az eredmények alakulására sok esetben a nyelvtanárnak alig van módja hatással lenni. Megjegyzendő, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, a nyelvtanárok többször is tapasztalják, hogy hosszabb kihagyás után tanítványaik rosszabb nyelvtudással rendelkeznek, mint azelőtt. Míg a K7 közlő említett mondata a legjobb helyről a legrosszabbra esett vissza, a másik általa mondott mondat (az egyszerűbb szerkezetű Esik az eső.) nem szignifikáns javulás mellett megmaradt a harmadik helyen.
Idegenszerűség
M / T1
legidegenszerűbb Süt a nap. (K11, K12, K14)
Az ember az autó mellett van. (K8)
SorM / T2 rend 1. Süt a nap. (K11, K12, K14)
2. Az asztal alatt egy gyerek van.
M / Javulás szignifikanciája Az asztal alatt egy gyerek van. (K7) Süt a nap. (K11, K12, K14)
Változás rosszabb nem szignifikáns
(K7)
Esik az eső. (K7)
Fúj a szél. (K1, K8, K11, K12, K13)
Az ember az autó előtt áll. (K15)
legkevésbé idegenszerű
Az asztal alatt egy gyerek van.
3. Esik az eső. Esik az eső. (K7) (K7)
4. Az ember az autó mellett van. (K8) 5. Az ember az autó előtt áll.
Az ember az autó előtt áll. (K15) Az ember az autó mellett van. (K8)
legkevésbé szignifikáns
Fúj a szél. (K1, K8,
legszignifikánsabb
(K15)
6. Fúj a szél. (K1, K8, K11, K12, K13)
K11, K12, K13)
(K7)
6.3. ábra: Összehasonlító táblázat a mondatpárok idegenszerűségi sorrendje és a változás szignifikanciája szerint A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy vajon van-e szerepe az értékelésben a mondatok hosszának, ill. szerkezetének. A tőmondatok (Süt a nap. Esik az eső. Fúj a szél.) eredményei a következők. A Süt a nap. mind az első, mind a második mérésben a legidegenszerűbb; az Esik az eső. mindkét mérésben a harmadik helyen áll; a Fúj a szél. azonban az első mérésben a negyedik helyre került, míg a második mérésben a legkevésbé idegenszerű. A bonyolultabb, névutós szerkezetet is tartalmazó mondatok közül kettő (Az ember az autó előtt áll. Az asztal alatt egy gyerek van.) viszont az első mérésben a két legjobb helyet foglalja el, a harmadik ilyen mondat (Az ember az autó mellett van.) a második legidegenszerűbb mondat. Ez utóbbi mondat sorrendi helyének változásáról és a változás szignifikanciájáról fentebb már szóltunk. Az ember az autó mellett van. mondat három hellyel javult, és ezzel az egyik szignifikáns javulást mutató mondattá vált, Az ember az autó előtt áll. mondat megőrizte ötödik helyét, de a javulás nem szignifikáns. Ezekből az esetekből kiindulva megfogalmazhatjuk azt a sejtésünket, hogy a mondatok kimondásában nem meghatározó magának a mondatnak a bonyolultsága, ill. terjedelme.
6.2. A hibák és a tévesztések előfordulási gyakorisága
A mondatok megítéléséhez – ahogyan azt fejezetünk elején leírtuk – hét vizsgálati szempontot vettünk fel. Ebben a fejezetrészben azt kívánjuk megvizsgálni, hogy az anyanyelvi értékelők ítéleteiben az egyes tévesztések milyen arányban jelennek meg számszerűen. Eljárásunkban az előzőek mintáját követjük: először az összes mondat, majd a mondatpárok adatait elemezzük. 6.2.1. A hibák és tévesztések előfordulási gyakorisága az összes mondatban
A hibaszámok áttekintése során (l. 6.3.1. táblázat és 6.3. ábra) már az is feltűnik, hogy az anyanyelvi értékelők pontszámokban kifejezett ítéletei szerint a két mérés közötti javulás nem éri el a 10 százalékot. Ezen belül egyrészről az egyes hibák javulása, másrészről a hibatípusok közötti átrendeződés figyelhető meg. Az anyanyelvi értékelők a második mérésben mindössze 4%-os javulást észleltek a nyelvtani hibák kategóriájában. A hangsúly és a hanglejtés kategóriájában egyértelmű javulást tapasztalunk, az előbbi 27%-kal, az utóbbi 17%-kal lett jobb. Az időzítés kategóriába sorolható újraindítás, szünet, nyújtás, ismétlés tekintetében összességében 6%-os romlást regisztráltak az értékelők, s ezen belül csupán az ismétlések száma esett vissza jelentősen (21%-kal). Talán ennek kompenzálásaképpen megnövekedett viszont a csendes vagy hanggal kitöltött szünetek száma (19%-kal), a nyújtás (10%-kal) és az újraindítás (5%-kal.). Arra vonatkozóan, hogy az ismétlések, nyújtások hibaszámának gyarapodása milyen mértékben következik a grammatikai, ill. a lexikai ismeretek hiányosságaiból és milyen mértékben a kiejtés nehézségeiből, némiképpen következtethetünk abból, hogy az általunk kiválasztott mondatokban a nyelvtani hibák száma kevéssé csökkent, másrészről viszont a szavak esetében is azt tapasztaltuk, hogy az intonációs és az időtartambeli hibák száma igen csekély mértékben (8%, ill. 2%) csökkent (vö. 5.4.2. fejezet). Úgy tűnik tehát, hogy a maga komplexitásában nehezebben értelmezhető kategória az anyanyelvi értékelők ítéleteiben oly módon jelenik meg, hogy miközben az idegenszerűségi értékek esetében az összes közlő összes mondatára vonatkozóan javulást jeleztek, szigorúan regisztrálták ezeknek a tényezőknek a romlását. A hangsúly és a hanglejtés javulása a számok tükrében is egyértelmű. Annál is inkább, mivel az összes kiválasztott mondat között kérdő mondatok is szerepelnek. A statisztikai adatokon túl a két mérésben az ugyanannál a közlőnél
megjelenő mondatok esetében elvégzendő konkrét elemzések fogják a számunkra releváns
összeg és különbség
1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 -200
Első mérés Második mérés Első+második mérés Különbség
tévesztések
h a i hi n g ba l ha ejté n s új gsú ra ly in dí t sz á s ün n y et ú ism jtás étl és
900 800 700 600 500 400 300 200 100 0
ny elv
tan
hibaszám
válaszokat megadni.
6.3. ábra: A tévesztések gyakorisága az összes mondatban 6.2.2. A hibák és tévesztések előfordulási gyakorisága a mondatpárokban
A két mérés számszerű adataiból (l. 6.1.1.1. táblázat és 6.4. ábra) leolvasható, hogy a két mérés összesített eredményei szerint 29%-os javulás történt a hibaszámok tekintetében. Ez az adat közel háromszorosa az összes mondatnál tapasztalhatónak. Ezzel párhuzamosan megállapíthatjuk, hogy nincs olyan hibakategória, amelyben romlás következett volna be, a különbségek értékeiben a 0 a legkisebb szám, azaz csak egy olyan kategória van, amelynek az eredménye nem változott (újraindítás). A hibák csökkenésének arányai a következők: nyelvtani hiba 40%, hanglejtés 11%, hangsúly 35%, szünet 15%, nyújtás 55%, ismétlés 54%. Ha az összes mondatra vonatkozó vizsgálatainkhoz hasonlóan itt is összesítjük időzítés kategóriába sorolható kritériumokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy az újraindítás, szünet, nyújtás, ismétlés tekintetében összességében 38%-os javulás történt. A regisztrált hibák tekintetében szembetűnő, hogy a mindkét mérésben azonos közlőktől elhangzó mondatok esetében nincsenek szélsőséges adatok. Egyik hibatípusban sem regisztráltunk romlást, viszont megállapíthatjuk, hogy ugyanazok a hibatípusok rendelkeznek a legnagyobb értékkel, mint amelyek az összes mondatnál (hangsúly, hanglejtés, nyújtás). Tendenciájában tehát a két csoport nem tér el egymástól lényegesen.
140
hibaszám
120 100
T1
80
T2
60
T1+T2
40
T2-T1
20 hibák
ny elv
tan
ih h a iba ng le j h a tés ng s ú j ú ly ra in dí tá sz s ün e ny t új tá i sm s étl és
0
6.4. ábra: a tévesztések gyakorisága a mondatpárokban 6.3. Az egyes tévesztések mint típusok részaránya a tévesztések összeghalmazán belül
A 6.2. fejezetben láttuk, hogy az egyes hibák milyen eltérésekkel fordulnak elő az összes mondatra és a mondatpárokra vonatkozóan. A kérdés most az, milyen a hibatípusok megoszlása a hibák összeghalmazán belül, s mi a hibák mint kategorikus egységek gyakorisági sorrendje az egyes mérésekben. Az eredményeket az összes mondatra vonatkozóan a 6.3.2. a-c és a 6.3.6. a-c táblázatokról olvashatjuk le, ill. a mondatpárokra vonatkozóan
a mondatok szerinti vizsgálatban a 6.1.1.2. a-c és a 6.1.1.6. a-c
táblázatokban, a közlők szerinti vizsgálatban a 6.2.1.2. a-c és a 6.2.1.6. a-c táblázatokban találjuk. 6.3.1. Az egyes tévesztések mint típusok részaránya a tévesztések összeghalmazán belül az összes mondatra vonatkozóan
Az egyes hibák rangsora az összes mondatra vonatkozóan a két mérés között részben megváltozott (6.3.6. táblázat). Az első mérésben a következőképpen alakult (az összes közlőnél): 1. hanglejtés, 2. hangsúly, 3. nyelvtani hiba, 4. szünet, 5. ismétlés, 6. nyújtás, 7. újraindítás. A második mérésben: 1. hanglejtés, 2. szünet, 3. hangsúly, 4. nyelvtani hiba, 5. nyújtás, 6. újraindítás, 7. ismétlés. Ebből azt látjuk, hogy egyrészről a hangsúly és a hanglejtés hibája, a grammatikailag rosszul formált mondat, valamint a nem normatív szünettartás a leggyakrabban előforduló, ill. a leggyakrabban regisztrált hiba, s lehetséges,
hogy az anyanyelvi hallgató ezeket a hibatípusokat érzékeli a leginkább idegennek. Ha az összesítésben megvizsgáljuk az egyes hibatípusok részarányát a hibák összeghalmazán belül (l. 6.3.2. táblázat és 6.3.1. ábra), akkor azt tapasztaljuk, hogy az említett négy hibatípus az első és második mérés összesített eredményei alapján eléri, ill. meghaladja a 0,15-ös értéket. De a szavakkal összevetve (l. 5.4.3. fejezet és 6. ábra) kevésbé egyértelmű a helyzet. A nyelvtani hibák részaránya mindkét mérésben csupán 15%, a szünet pedig az első mérésben nem is éri el ezt az értéket, (13%). Kiugró részaránnyal csak a hanglejtés szerepel (első mérés: 26%, második mérés 23%). 0,3 0,25 0,2 0,15 0,1
T1 T2 T1+2
0,05
ny elv
tan
ih ib ha a ng le jté s ha ng sú ly új ra in dí tá s sz ün et ny új tá s ism étl és
0
6.3.1. ábra: A hibák részaránya a mondatok összhalmazában Megjegyzendő, hogy a hanglejtés mindkét mérésben külön-külön és az összesítésben (első+második mérés) pozitív és szignifikáns korrelációban áll a hangsúllyal, valamint a kisebb arányban (10% körül) előforduló nyújtással is. A második legnagyobb részarányú hangsúly pozitív korrelációja már sokkal változatosabb képet mutat: az első mérésben a hanglejtés mellett korrelál az újraindítással, a szünettel, és a nyújtással is. A második mérésben az előbbiek közül kimarad a szünet, és a helyére a nyelvtani hiba kategóriája lép. 6.3.2. Az egyes tévesztéstípusok részaránya a tévesztések összeghalmazán belül mondatpárokra vonatkozóan
Az egyes hibatípusok rangsora az összes mondatra vonatkozóan a két mérés között részben megváltozott (6.1.1.6. táblázat). Az első mérésben a következőképpen alakult: 1. hanglejtés, 2. hangsúly, 3. nyújtás, 4. nyelvtani hiba, 5-6. szünet és ismétlés, 7. újraindítás; a második mérésben: 1. hanglejtés, 2. hangsúly, 3. nyelvtani hiba, 4. nyújtás, 5-6.
újraindítás és szünet, 7. ismétlés. Amint látjuk, a részleges átrendeződés mellett az összes mondattal szemben az első négy hiba közül kiszorult a szünet, és helyébe a nyújtás lépett. 0,45 0,4 0,35 0,3 0,25 0,2 0,15
T1 T2 T1+T2
0,1 0,05
ny elv
tan
ih h a iba ng le jté s ha ng sú ly új ra in dí tá s sz ün et ny új tá ism s étl és
0
6.3.1. ábra: A hibák részaránya a mondatpárok összegében A hibák részaránya a hibák összegében a mondatpároknál a második mérésben magasabb a hanglejtés, az újraindítás és a szünet kategóriájában, ez részben megegyezik az összes mondatra vonatkozó adatainkkal, ahol az újraindítás és a szünet mellett nem a hanglejtés, hanem a nyújtás részaránya emelkedett meg. A hibák eloszlása a mondatpároknál egyenletesebb, mint az összes mondatban, a hanglejtés és a hangsúly haladja meg a 15%ot; 10% fölé is csupán a nyelvtani hibák részaránya kerül (első és második mérés), valamint a nyújtás (első mérés). 6.4. A mondatok elemzése
Fejezetünk eddigi megállapításai szerint az összes mondatra vonatkozó eredmények nagyrészt tükröződnek a jóval kisebb számosságú mondatpárokban. Ezért, és a két mérés közötti változás érzékeltetése céljából elsősorban ez utóbbiak elemzésére térünk ki, de a teljesség kedvéért elemzünk néhány kérdő mondatot is. 6.4.1. Fúj a szél. Ezt a mondatot öt közlőtől halljuk mind a két mérésben. Az egyetlen predikatív szerkezetet tartalmazó egyszerű mondat a következő hangzásbeli variációkkal jelenik meg felvételeinken.
Közlő
Első mérés
Második mérés
K1
Fujaszel.
'Fuj a 'szėl.
K8
'Fujj a# ''szėl.
Fuja'szél.↑
K11
Fjúú fúj 'esz esz 'el↑
Fuja 'szél.
K12
'Fuj a 'szė’.
'Fuja szėz.
K13
'Fúj↑ a 'szék.
'Fuja 'szél.
A K1-es (orosz) közlő az első mérésben hangsúly nélkül, egy szóként mondja ki a mondatot, a hangot lebegteti a mondatvégen, a magánhangzók rövidek. A második mérésben helyesen tagolja, és jó a hanglejtés is, de a magánhangzók még mindig rövidebbek a standardnál. A K8 (vietnami) az első esetben túlhangsúlyoz, az első szó végén megnyújtja a mássalhangzót, a névelő és a főnév között hosszú szünetet tart, majd erős nyomatékkal ejti a második szót. A szó végén felpattan az l zárja. Másodszor a névelőt az első szó végéhez kapcsolja, az u-t röviden ejti, majd helyes nyomatékkal mondja ki a szél szót, de a mondat vége emelkedő intonációs mintát mutat. A K11 (vietnami) közlő az első felvételen tipikus példáját adja az újrakezdésnek. A fúj szó kiejtése csak másodszorra sikerül, a szél szót széttagolja, s az első hangot a névelőhöz köti. Emiatt a nyomaték is szokatlan helyre kerül: a név lő elé és a szél szó megmaradt része elé. A második felvételen a legkirívóbb ejtési nehézségek már nem jelennek meg, a tagolás azonban továbbra sem hibátlan: a névelőt a fuj (!)-hoz kapcsolja, s csak a szél szót hangsúlyozza. Ez a megoldás egyébként pontosan tükrözi a mondat topik és komment részének éles elhatárolását azzal, hogy az NP-ben a névelő + N rész nem informatív előtagját átkapcsolja a topikhoz. A jelenséget tovább árnyalja az a tény, hogy a felvételek között találtunk olyan változatát is a mondatnak, amelyből teljesen hiányzik a névelő. A K5 (koreai) közlő egymás után produkál két ilyen mondatot is az első mérésben.: Fuj szél. öö Fuj szél.↑ aa # Esik hó.↑ Jó ide. # Jóidevan. A K12 (vietnami) Minden magánhangzót röviden ejt az első felvételen, mindkét szót nyomatékkal ejti, a szél szóvégi l helyett egy gégezárhangot hallunk. A második felvételen „összerántja” az igét a névelővel, (ennek magyarázatát l. feljebb), hasonlóan a következő közlőhöz. Magánhangzói ismét rövidek, a mondat utolsó hangja helyett egy rövid z-t ejt. A K13 (vietnami) A fúj szót helyes nyomatékkal, de emelkedő intonációval ejti, majd a szél szó végén az l-t k-ra cseréli. A második mérésben a névelőt az igéhez kapcsolja, a fúj ú-ja rövid.
Ennek az egyszerű mondatnak a kimondása során több változatával találkozhatunk a hanglejtés, hangsúly, időtartam lehetséges hibáinak. Pedig mind a három elem egy szótagból áll, felépítését tekintve egyszerű. A nyelvtanfolyamokon a legkedveltebb mindennapi témák egyike. Mint fentebb jeleztük, a jelenség magyarázatába be kell vonnunk az ún. aktuális tagolás, sőt a hírérték-szerkezet szerinti elemzést is. Ezek figyelembevételével általánosságban azt mondhatjuk, hogy a tanuló „érti” a mondatot, hiszen a Universal Grammar [= az egyetemes nyelvtan] szerint helyesen tagol. A hiba forrása az, hogy a magyarban ez a helyes tagolás más normatív implementációt kap, mint más természetes nyelvben, pl. az idegen ajkú anyanyelvében. Ez paradoxális megállapítás, amelynek látszólagos belső ellentmondását a természetes nyelvek nyelvspecifikus jellegének ténye oldja fel.
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
100
8000
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50 40
1000 0
1.23447
0 0
Time (s) intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
300
1.23447 Time (s)
8000
spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50 0
1000 1.23447
0
0 0
Time (s)
1.73667 Time (s)
6.8. ábra: K8 fúj a szél
6.4.2. Süt a nap. A mondat összesen három közlőnél hangzik el mindkét mérésben: K11, K12, K14. Az előző mondathoz hasonlóan egyetlen predikatív szerkezetből álló egyszerű mondat a következőképpen hallható a felvételeken. Közlő
Első mérés
Második mérés
K11
Szüsz 'nap.
mmmSüt e 'nap.↑
K12
Süt a 'nap.
Sütö 'nap.
K14
Amty a 'sütnap.
Süta 'napm.
A K11-es (vietnami) közlő az első mérésben a névelőt mint a közlésnek a számára redundáns elemét teljesen elhagyja, a süt szó t-je helyett pedig éppúgy, mint a szókezdő s helyett sz-t ejt. A második mérésben ez a hiba már nem jelentkezik, sőt valamilyen módon a névelő helyére is betold egy (hiátustöltő hezitációs szerepű) magánhangzót, azonban mint a nap szó előtagját ejti ki. Érdekes a mondatkezdés elé helyezett hezitálást jelző mmm hanggal kitöltött szünet. A K12 (vietnami) közlő az első mérésben majdnem a standardnak megfelelően mondja ki a mondatot, a névelőt azonban redukáltan, a standard magyar a-nak majdnem megfelelően, de rövidebben ejti ki. A második mérésben a névelő mint a két szó elválasztó eleme egy öhöz hasonló magánhangzóként az első szó végéhez kapcsolódik. A K14 (vietnami) közlő a névelőt ez ige elé helyezi, ez azonban a közlemény újrakezdésekor válik egyértelművé. Az első kezdéskor ugyanis egy m mássalhangzó is elhangzik, amelyet egy ty-hez hasonló csettintő hanggal old fel. A mondat újraindításakor azonban már egyértelmű, hogy a névelőt a mondat elején ejti, s utána a két szót egybefüggően mondja ki. A második mérésben a névelőt az ige végéhez kapcsolja, s a nap szót kicsit erőteljesebb nyomatékkal ejti. A szóvégi p-t nem pattintja fel az ajkaknál, hanem a szájpadlás hátulsó részén képez egy újabb zárat, azt nyitja, így a szó végén még egy m hangot is hallunk.
100
hangteljesítmény-görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (anyanyelvi beszélõ)
8000 7000
90
6000 80
5000
70
4000 3000
60
2000 50
1000
40 0
1.32748
0
0
Time (s) 300
1.32748 Time (s)
intonációs görbe (f: any. besz., p: id. besz.)
spektrogram (idegennyelvi beszélõ)
8000 7000
250
6000 200
5000
150
4000 3000
100
2000 50
1000
0 0
1.32748
0
1.51136
0
Time (s)
Time (s)
6.9. ábra: K11 süt a nap
6.4.3. Esik az eső. Közlő
Első mérés
Második mérés
K7
'Eszík az 'esző.
Esi esik az eső.
Ez a mondat csupán egy (koreai) közlőtől hangzott el mindkét mérésben. Az első mérésben jól tagolja a mondatot, a nyomaték kissé erősebb a standardnál mind az ige, mind a főnév esetében. Az első szóban a második szótag magánhangzóját megnyújtja, mindkét szóban sz-nek ejti. A második mérésben a mondat elején újraindítást tapasztalunk, a tagolás már nem olyan határozott. A mondat végén nevetést hallunk, ez a szituációból adódó jelenség. A beszélő ugyanis saját magán derül amiatt, hogy ez az egyszerű mondat nem jutott eszébe. A 6.4.1-ben tett, az univerzális grammatikával kapcsolatos megállapításunkat ismét meg tudjuk erősíteni egy olyan mondattal ebből a kategóriából, amelyből hiányzik a névelő. A K5 (koreai) közlő mondata a következőképpen hangzik: Esik # eső. 6.4.4. Az ember az autó mellett van. Közlő
Első mérés
Második mérés
K8
Az embee a ató 'meletvan.
mmm Az ember az autó 'meletvan
Az ugyancsak egy (vietnami) közlőtől elhangzó mondat az előbbiekhez képest bonyolultabb struktúrával rendelkezik, az alanyon és az állítmányon kívül egy névutós névszó által képviselt helyhatározó is található benne. A közlő a standardnak megfelelő hanglejtéssel, de szokatlannak tűnő tagolással mondja ki a mondatot. A mellett szóra helyezett kiemelő hangsúly abból adódik, hogy a képsor, amelyből ezt a képet kellett leírnia, több (névutós névszóval megnevezendő) hasonló szituációt tartalmaz, így a mellett névutót kiemeli, szembe állítja az alatt, fölött, mellett, között, körül névutókkal leírható szituációkkal. Ennek tükrében nem rendkívüli, hogy a van igét a névutóval egybekötve mondja ki. Az első mondatban az ember szó utolsó mássalhangzóját elhagyja, s helyette az utolsó szótag magánhangzóját nyújtja meg. Az autó szó u-ja kiesik, a mellett névutó mindkét hosszú mássalhangzója rövidül. Ez utóbbi a második mérésben is ugyanígy van. Vegyük észre, hogy a mondatban szereplő második az névelőről az első mérésben a közlő elhagyja a z-t, amely jelenség az anyanyelvét elsajátító gyermek beszédében is gyakran megfigyelhető.
6.4.5. Az ember az autó előtt áll. Közlő
Első mérés
Második mérés
K15
Az ember aa az ember, az A ez ember az autó előtt azautó elött áll. áll.↑
A K15 (koreai) közlő ismétléssel indítja mondatát, a névelős névszót, a mondat alanyát ismétli meg úgy, hogy az ismétlés kezdetén a névelőnek az újraindítása is megtörténik. A helyhatározó ebben a mondatban is egy névutós névszó, amelyet megelőz egy határozott névelő. Ebben a szakaszban is ismétlés van, a névelő hangzik el kétszer, s másodszor egyetlen egységet alkot a névszóval, egy nyomatékkal. A második mérésben sem zökkenőmentes a mondatindítás, az az határozott névelő helyett a hangzik el, majd korrekciójaként ez mutató névmást hallunk. A mondat további kimondása gördülékeny, a mondatvégen azonban emelkedő intonáció van ereszkedő hangmenet helyett. 6.4.6. Az asztal alatt egy gyerek van. Közlő
Első mérés
Második mérés
K7
Adz asztal alattö↑ egyė Asztal alattö egyi dzerek dzserek ba.n.↓ #ezdzerek van.
A K7 (koreai) közlő az első mérésben grammatikailag helyes mondatot mond ismétlés és újraindítás nélkül, azonban a szegmentális elemek sok ejtéshibájával. A z helyett egy dzszerű mássalhangzót, a gy helyett dzs-t, a v helyett b-t ejt. Az alatt névutóhoz pedig egy nagyon rövid, ö és e közötti hangot, az egy határozatlan névelőhöz pedig egy rövid i hangot told hozzá. A mondat első fele emelkedő intonációjú. A második mérésben az ejtési hibákhoz ismétlés is járul, az egy gyerek névelős főnevet ismétli meg, szünettartással, miközben az ismétlésben egy új ejtéshiba jelentkezik: az egy gy-jét z-nek ejti, valamint egybeköti a főnévvel. A második méréskor jelentkező ismétlés jelentősen rontott a mondat megítélésén. Az anyanyelvi értékelők az összegző érték (idegenszerűségi pontszámok) tanúsága szerint szignifikánsan rosszabbnak ítélték a második mondatot (l. 6.3. sz. ábra). Ez a hiba tehát súlyosabban esett latba, mint az első mondat intonációs szokatlansága. Ez utóbbinak nyilvánvaló magyarázata a mondat természetes tagolásában keresendő: az asztal alatt egy tagolási egység, az anyanyelvi hallgató kisebb vétségnek találja az összetevők éles elkülönítését, mint a második mondatban előforduló ismétlést.
6.5. Összegzés
Az előhívott spontán beszéd mondatainak általános és összehasonlító vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a szavak és mondatok mérési eredményei hasonlóan alakulnak a legjobb harmadba tartozó közlőknél. Az eredményeket pozitív irányba befolyásoló tényezők között a következők játszanak szerepet: a nyelvtanulás a nyelvi környezetbe érkezéskor azonnal megkezdődik; a nyelvtanuló a nem célnyelvi hosszabb előkészítés után huzamosabb időt töltött célnyelvi közegben. A szignifikáns javulást mutató közlők száma kevesebb (6), mint a szavak esetében (9). Mind az összes mondatban, mind a mondatpárokban a leggyakrabban regisztrált hibatípus a hangsúly és a hanglejtés; fontos befolyásoló tényezőt jelentenek még a szünettartás devianciái, ill. a nyújtás; ezenkívül elég magas számban jelentek meg a grammatikai tévesztések. A mondatpárok elemzése során olyan tényezők is felszínre kerültek, amelyek messze túlmutatnak a fonetikai–fonológiai és a csoportszerkezeti elemzés szintjén, s elvezetnek egészen az aktuális mondattagolási és hírértékszerkezet szerinti elemzésig is. Ez végső konzekvenciáiban pontosan abba az irányba mutat, amely a jelen dolgozat témáját átvezeti egy általános kultúraközi kiteljesedés felé. Ezt teljesebb perspektívájában tömör formában Földes Csaba a következő módon fogalmazza meg: „A kétnyelvűséggel kapcsolatos kompetenciákról és kommunikatív elvárásokról szóló jelenlegi ismereteink paradigmaváltásra ösztönöznek mind a makroszintet, mind a mikroszintet illetően. Többé nem akceptálható ugyanis a – legtöbbször egyetlen (egységes) „nemzeti nyelv” által definiált – „nemzet” ………. és az egynyelvű individuum a nyelvészet etalonjaként. Különösen nem, ha figyelembe vesszük azokat a hiteles becsléseket, melyek szerint a világ népességének többsége, sőt akár több mint 70%-a két-, illetve többnyelvű.” (vö. Földes 2005. 322)2
2
fordítás tőlem
7. Következtetések 7.1. Összetartás és szétválás az artikulációs és percepciós szint fejlődésmenetében
Fő hipotézisünk igazolására vagy elvetésére, mely szerint az artikuláció elsajátítási foka és a megértés teljesítményszintje várhatóan korrelál egymással, még egy vizsgálat elvégzése szükséges. Ha összevetjük a közlők artikuláció szerinti teljesítménysorrendjét a percepció sorrendjével, a következőket tapasztaljuk. Mind az első, mind a második mérésből világosan látszik, hogy a beszédértési tesztek pontszámaiban több azonos érték található (vö. 4.2. fejezet). Ennek ellenére a számszerű eredmények tükrében is kimutathatók bizonyos tendenciák (l. 7.1. ábra). Az első mérésben a felső harmadban (a legjobb teljesítményt nyújtók, zöld szín) három olyan közlőt találunk (K2, K10, K15), akik mind a kiejtés, mind a beszédértés tekintetében ebbe a kategóriába kerültek. Amennyiben csupán két részre bontjuk a táblázatot, kiderül, hogy minden olyan közlő, aki a felső nyolc helyet foglalja el a kiejtésben, megtalálható ugyanezen helyek valamelyikén a beszédértési tesztben is (márpedig a 7-10. helyen található azonos pontszámmal rendelkező közlők miatt ez a felosztás célszerűbbnek látszik). A második mérésben a felső harmadot vizsgálva, csak két közlő (K6, K15) kerül ugyanebbe a kategóriába mindkét típusban, és a felső nyolc sorrendi helyet vizsgálva hat közlő szerepel mindkét méréstípusban (K6, K15, K13, K8, K3, K10). Beszéd / Idegenszerűség Sorrend T1 Közlő 14 legidegenszerűbb 15. 11 14. 13 13. 12 12. 9 11. 5 10. 8 9. 7 8. 3 7. 4 6. 10 5. 2 4. 6 3. 1 2. legkevésbé idegenszerű 15 1.
Értés / T1 Közlő 14 13 11, 12 11, 12 5 4, 6, 8, 9 4, 6, 8, 9 4, 6, 8, 9 4, 6, 8, 9 1 2, 3, 7 2, 3, 7 2, 3, 7 15 10
Beszéd / Sorrend T2 Közlő 11 15. 14 14. 5 13. 7 12. 4 11. 12 10. 9 9. 3 8. 8 7. 13 6. 2 5. 10 4. 1 3. 15 2. 6 1.
Értés / T1 Közlő
Pontszámok
11 legalacsonyabb 12 1, 2, 14 1, 2, 14 1, 2, 14 8, 13 8, 13 5, 9, 10. 5, 9, 10. 5, 9, 10 3, 4, 6 3, 4, 6 3, 4, 6 15 7 legmagasabb
7.1. ábra: A közlők rangsora a beszéd és az értés szerint (első és második mérés)
E számok tükrében úgy tűnik, hogy valamilyen mértékű „együttmozgásnak” lennie kell a kétféle vizsgálat (artikuláció és percepció) között. Ezt a sejtésünket a statisztikai módszerekkel elvégzett értékelés támasztja alá vagy veti el egzakt módon. A statisztikus az előbb látott rangsorbeli adatokat úgy tette a Spearman-féle rangkorrelációs együttható (rs) kiszámítása számára használhatóvá, hogy az azonos rangsorbeli helyek aritmetikai középértékét vette. Annak ellenőrzésére, hogy ez a rangkorrelációs együttható szignifikánsan eltér-e nullától, elvégezte a Spearman-féle ttesztet (l. 7.2. táblázat). Az eredmények részben megerősítették, részben nem erősítették meg sejtésünket, azaz az említett fő hipotézist. Az első mérésben ugyanis szignifikáns korreláció áll fenn a beszédprodukció és a beszédértési teszt eredményei között; sőt ezen túl a részletekben is azonos eredményt kaptunk. A szavakra vonatkozó és a mondatokra vonatkozó eredmények is korrelálnak egymással, s ugyanezt látjuk a szavak ejtése és a beszédértés, illetve a mondatok ejtése és a beszédértés között. A második mérésben azonban ilyen szignifikáns korreláció csak a mérésen belül, a szavak és a mondatok között áll fenn. A köznapi racionalitás azt sugallja, hogy feltételezzük: a nyelvelsajátítás folyamán a kiteljesedő artikulációs képességek szoros párhuzamban fejlődjenek a percepciós teljesítmény előrehaladásával. Közvetve ezt a hipotézist erősítik meg azok a modellek is, amelyek a beszédfeldolgozás finomabbá válását összekapcsolják az artikulációval (l. 2.1. fejezet). A vizsgálati eredmények azonban nem ezt a szabályosságot tükrözik. Fenti megállapításunk alátámasztani látszik a Liberman et al. (1963) ellen szóló érvek egyikét, azaz nemcsak a beszédképzés hibájában szenvedőknél, hanem az artikulációs mechanizmus elégtelen, nem a standardnak megfelelő működése esetén sem teljesen igazolható a beszédértés hibás volta. Nem ez jellemző azonban a nyelvtanulás kezdeti szakaszára. Ezen a ponton hivatkoznunk kell az alsóbb nyelvi szinteken túllépő komplexebb megközelítést tartalmazó (globális, hierarchikus, kognitív) modellekre, amelyek figyelembe veszik a morfológia, szintaxis és szemantika szintjeit, és az elemzést kiterjesztik ezekre is. A mi esetünkben tapasztaltak szerint az első mérésben jelentős a hangzáskép alapján történő téves azonosítás nemcsak a mondaton belüli, hanem a szöveg távolabbi pontján található hasonló hangzású szavakat érintően is. Feltételezhetjük tehát, hogy a nyelvtanulás kezdetén a szókincs ismerete nem éri el azt a szintet, amely átsegítené a nyelvtanulót azon a küszöbön, amelyet anyanyelvének hangzása és a saját, nem a magyar nyelvre jellemző artikulációs mechanizmusának elégtelen működése okoz. A későbbiek során azonban nyelvi ismereteinek fejlődése, tudásának teljesebbé válása (amely tudás nem
korlátozódik csupán a nyelvre, hanem magában foglalja a háttérismeretek gyarapodását is), sőt a nyelvpedagógiából ismert érzelmi szűrő (rokon- vagy éppen ellenszenv) működése is jelentősebben befolyásolják beszédértését, mint artikulációja. Összegző áttekintésben azt mondhatjuk, hogy az idegen nyelv elsajátítása folyamán két, merőben eltérő szakasz különül el. Az elsőben jól dokumentálható az a párhuzam, amely nagyjából azonos szinten tartja a fejlődés hatékonyságát az artikuláció és a percepció vonalán. Később azonban szétválás következik be, és lényegében nem mutatható ki szerves együttmozgás a két tényező alakulása között. Ennek autentikus magyarázatát jelen munka természetesen meg sem kísérelheti megadni (annál is inkább nem, mert erre vonatkozóan a szakirodalom sem ad elegendő támpontot). A fentiek értelmében azonban – gyakorlatias oldalról közelítve a kérdéshez – arra gondolhatunk, hogy kezdő fokon az artikulációnak egyetlen eleme sincs, amelyet ne szükségszerűen előzne meg az azonosítás, pl. az egyes szegmentumok artikulációs konfigurációjának felfejtése az észlelés üzemmenetében (akár az ún. belső beszéd segítségül hívásával). Erre a későbbiekben kevésbé van szükség, mivel a rögzülő percepciós mechanizmusok a beszédszekvenciák képzését – gyengébb vagy nagyobb hitelességgel – automatikusan fogják végezni. A szétválás tehát természetes, azaz természet szerinti. A szerző tudatában van annak, hogy az itt adott értelmezés csupán kiindulása lehet olyan mélyre hatoló tudományos problémakezelésnek, amely nyilvánvalóan túlnyúlik a jelen disszertáció tematikai határán. A gyakorlat szempontjából azonban ezek az eredmények is teljes értékű tanulságokat hordoznak.
Amennyiben
a nyelvtanítás későbbi
szakaszában
az
artikuláció
a
beszédmegértést kevésbé zavarja, nyilvánvalóan meg kell ragadnunk az alkalmat az artikulációs mechanizmus beállítására és a helyes ejtés intenzív tanítására, amikor a nyelvtanuló még kellőképpen motivált a kiejtés elsajátítására. Ennek pedig a nyelvtanítás kezdeti szakaszában van itt az ideje, még akkor is, ha a diák nyelvtani, lexikai ismeretei nem teszik lehetővé a magyar nyelvű társalgást. 7.2. Az idegenszerűséget befolyásoló tényezők
Másik sejtésünk az volt, hogy a megítélő számára az idegenszerűség kérdésében történő állásfoglalásnak a kiindulása általánosan a beszédprodukció egésze. Vagyis az anyanyelvű hallgató (esetünkben az értékelő személyek) számára a szegmentális, a szupraszegmentális és a szekvenciális devianciák nem különülnek el egymástól kitapintható élességgel.
5.3.3-ban a statisztikai vizsgálatok világosan rámutattak arra, hogy az adott eszközzel – mivel a statisztika gépezetét nem tudjuk kellő számú emészthető adattal táplálni – nem tudjuk kimutatni az egyes értékelési szempontok és az összegző érték (idegenszerűségi érték) közötti korrelációt. A leírás során vizsgált adatok azonban alkalmasak irányadó következtetések levonására. A mérésben az egyes tévesztésekre vonatkozóan mind a tévesztések gyakorisága, mind a tévesztések részaránya (a tévesztések összeghalmazán belül) nemcsak azt mutatják ki, hogy melyik hibát milyen gyakran követték el a közlők, hanem arra nézvést is információval szolgálnak, hogy az egyes hibákat milyen mértékben észlelték és regisztrálták az értékelő személyek. A szavak esetében a következő felosztást követjük a hibatípusok kategóriákba sorolásánál. Szegmentális elemnek tekintjük az ejtés „tisztasága”, az időtartam és a helyettesítés kategóriáit; szekvenciálisnak a cserét, betoldást, törlést; szupraszegmentálisnak a szünetet és az intonációt (bővebben l. 3.2.4. fejezet). A mondatok esetében a következő a felosztás. Szupraszegmentális a hangsúly, a hanglejtés és a szünet; szekvenciális az újraindítás (abban az esetben is, ha újraindításkor csupán egyetlen szegmentum módosul a helyesbített alakban), az ismétlés és a nyújtás. Nyújtás esetén azt tapasztaljuk, hogy ha az ugyan a felszínen egyetlen szegmentumon jelentkezik is, csak szekvenciálisan kötött helyet érint (pl. morfémahatár); emellett pedig nyújtásban szokásosan az egész szótagra kiterjedő eseményről van szó (pl. a fujj ’fúj’ esetében az ú lerövidülése); ennélfogva a nyújtást mint jelenségtípust – habár bizonyos fenntartásokkal – a szekvenciális jelenségek között tartottuk nyilván. A szavakban regisztrált hibák gyakorisági eredményei, valamint az összes hibákon belüli részarányuk alakulását vizsgálva (vö. 5.4.2. és 5.4.3. fejezet) a szegmentális és szupraszegmentális kategóriába eső tévesztések (főleg az ejtés, időtartam, intonáció és a helyettesítés) kiemelkednek a többi hibatípus közül. A szekvenciális tévesztések sorában a betoldás és a kihagyás szerepel arányaiban kisebb, de még értékelhető mértékben. A mondatoknál (vö. 6.2.1. és 6.3.1. fejezet) az összes mondatra nyert adatokban a szupraszegmentális elemek (hangsúly, hanglejtés és szünet) emelkednek ki mind a hibák gyakoriságának, mind részarányuknak a tekintetében. Megközelíti azonban ezeket az értékeket a szekvenciális tévesztések (nyújtás, újraindítás és ismétlés) száma és részaránya is; a szavaknál tapasztaltakhoz képest meggyőzőbb arányban. A konkrét számadatok tükrében megállapíthatjuk tehát, hogy hipotézisünk bizonyított, azzal a megszorítással, hogy a szekvenciális tévesztések arányaikban kisebb számban, de
semmiképpen sem elhanyagolható mértékben veszik ki részüket az anyanyelvi értékelők ítéleteiben.
8. Nyelvpedagógiai implikációk 8.1. A kiejtéstanítás történeti áttekintése
A kiejtés tanítása a fonetikaoktatás speciális területe, így a fonetikaoktatás idegenek magyaroktatásában sajátos és egyedi formákban mutatkozik meg. Először is triviálisan igaz, hogy az említett területen eleve is mindig két nyelvvel dolgozunk. A szakterület távoli, régi hagyományában ez a helyzet valójában már évszázadok óta ismert volt, és az idevágó iránymutatások – máig nagy szerencsénkre – pontosan követték a klasszikusok céltételezését: az eredményes, ill. ahogy ezt korábban mondták, a helyes beszéd módjának megtalálását. A most említett előzmények közismertek: Quintilianus, Petrus Ramus és így tovább. Szükségtelennek látszik, mégis érdemes fölidézni, hogy milyen kereső utak ismerhetők fel, elsősorban a későközépkor és a reneszánsz időszakában. Nyilvánvaló, hogy ez az a történelmi kor, amikor a vulgáris latin erőteljesen elfejlődik a klasszikustól, egyidejűleg pedig megnyílik az út az utódnyelvek kialakulása felé, amit a szintén mindannyiunk által ismert Dantei koncepció tükröz szinte intézményesített programként. Ami azonban számunkra szakmailag közelebbről érdekes, az a módszertani eljárások meghatározó elveinek az alakulása. Villanásszerűen felidézve és koncentrálva a magyar hagyományra, az alábbiak kínálkoznak kiemelésre. Az ókorban az ars szintjére emelt retorika a középkorban háttérbe szorul, s a nyelvtanulás írott források alapján, elemző és tudatos módon történik, elsősorban a fordítás eszközével, vajmi keveset törődve a kiejtés helyességével. A reneszánsz rövid fellélegzést hoz e területen, mert ebben az időszakban ismét a beszélt nyelv kerül előtérbe, utat nyitva a kialakuló nemzeti nyelvek tanulása felé. Az ókorhoz hasonlóan és a célnak megfelelően tág tere nyílik az ösztönös nyelvtanulásnak és az induktív megközelítésmódnak, s természetszerűleg egészlegességre törekvésnek (Bárdos 1997). A XVII. század elejére a szóbeliség elsődlegessége elveszett, és felerősödött a nyelvtanítás egybevető jellege, melynek eszköze a fordítás. Bár a magyarnak mint helyi nyelvnek a megerősödése még várat magára, mégis számos pedagógiai célokat szolgáló és a fenti jegyeket hordozó nyelvtanunk születik, melyek közül nem egy behatóan foglalkozik fonetikai kérdésekkel, a helyes beszéd kérdéskörével. Csak jelzésszerűen említem a következő szerzőket: Szenczi Molnár Albert a Novae Grammaticae-ben (1610) a magyarnak sok újabb hangtani sajátosságát fedezi fel és rögzíti. Komáromi Csipkés György a Magyarország nyugati részén élő németek nyelvtanulását megkönnyítendő írta
meg művét, de egyúttal a magyaroknak is segítséget kívánt adni többek között a helyes kiejtés elsajátításához. Bél Mátyás Institutiojában (1713) fontos szerepet kap a német és a magyar nyelv
összevetése, valamint a grammatika tanításában a fokozatosság elvének hangsúlyozása mellett a kiejtés tanítása is. Vályi András az 1792-ben megjelenő Grundlinien die ungarische Sprache praktisch zu lehren, und zu lernen című munkájában valóban nagyon gyakorlatias módon azokat a hangokat emeli ki, amelyek specifikusak a magyar nyelvben (ö, ü, sz, cs, ty, zs), s ezeket mondatokban, a mindennapi életből vett fordulatokban mutatja be. Már a XIX. század termése Pápay Sámuel munkája A magyar Literatura Esmérete (1808), mely szerint akkor helyes a beszédünk, „ha nem beszélünk az orrunkból ... mint a Frantziák, s nem rángattyuk öszve a hangokat, s nem harapdállyuk el, mint a németek”. A reformkor idején az általános társadalmi és szellemi fellendülés magával hozta a nemzeti nyelv tanulásának és helyes használatának igényét, s ezen belül természetesen a beszédpedagógia, a fonetika iránti érdeklődést. Ekkoriban jelenik meg Kerekes Ferenctől az Értekezések és kitérések című könyv, amelynek hangtani műszavai és rendszerezése mellett a más nyelvekkel való összevetés módszere dominál. (A kérdés teljes körű, alapos tárgyalására l. Vértes O. [1980]). Egy gondolat erejéig térjünk vissza Komáromi Csipkés Györgyre. Ő volt az, aki fölismerhetően érvényesítette a XX. század második felében olyannyira preferált kutatási elv
és
alkalmazási
terület,
nevezetesen
a
kontrasztív
hangtani
vizsgálatok
témaválasztásának a teoretikus és módszertani elveit. Emlékszünk rá, hogyan vetette össze Komáromi Csipkés a megfelelő angol szekvenciakészleteket a velük párhuzamba állítható magyar hangzásképletekkel – így a diftongusokat a magyar magánhangzó + j-vel, mint angol I, magyar hajlik – kifejezetten didaktikus célzattal. A jelen aktuális helyzetképe, és az idegenajkúakat magyarra oktató szakemberek számára ez az eljárás fontos, természetesen
más,
szélesebb,
bizonyos
értelemben
mélyebb
és
technikailag–
technológiailag kifinomultabb módszerekkel. Röviden tekintsünk vissza a direkt módszerek megjelenésének időszakára. A direkt módszer célkitűzése a kommunikáció kialakítása, elsősorban a beszéd csatornáján. Ezzel visszatértünk az ókor és a reneszánsz egészlegességre törekvő, az ösztönös nyelvtanulás jegyeit viselő, induktív megközelítésű nyelvtanítási felfogásához, amely erre az időszakra fejlettebb elméleti megalapozottsággal tudatosan alkalmazott módszerré válik. A klasszikus direkt módszert, amely mind a tanár, mind a diák számára erősen megterhelő
lehetett, felváltották az eklektikus direkt módszerek, amelyek a beszéd elsődlegessége mellett a többi készséget is arányosan fejlesztették. A módszer legfontosabb jellegzetessége azonban mindvégig a tudatos és intenzív kiejtéstanítás (Bárdos 1997). Márton József az 1816-os kiadású Ungarische Grammatikjának előszavában módszertani
útmutatásokkal is szolgál, a kontrasztivitás alkalmazása mellett felhívja a figyelmet a fonetika fontosságára is. Ródel Adolf az eddigiekhez képest lényegesen többet foglalkozik a hangtannal nyelvkönyvében, s nem szorítkozik csupán a két nyelv (német és magyar) összehasonlítására, hanem magából a tanítandó nyelvből is állít oppozíciókat (minimális párok). Könyvének későbbi kiadásai közül az 1875-ösben pedig egyfajta kezdetleges fonetikai átírást is alkalmaz. Riedl Szende A magyar nyelvrendszer alapvonalai. Magyar hangtan című könyvében külön fejezetet szentel a nyelvpedagógiának, s megjelenik a kétféle – gyakorlati és elméleti vagy tudományos – nyelvtan fogalma. (Nádor 1998) A XX. század 70-es éveiben világszerte megjelenő kommunikatív módszer az addigiakhoz képest jelentős szemléletbeli változást hozott. Jóllehet ugyancsak a beszélt nyelv elsődlegességét hirdeti, de nem a grammatikai és fonetikai helyesség, hanem a nyelvhasználat adekvát módjának hangsúlyozásával. A „mire jó a nyelv” szemlélete a magyar mint idegen nyelv oktatása területén meglátásom szerint kissé háttérbe szorította a nyelvtan korrekt ismeretének s a kiejtés helyességének igényét. Világosan látjuk, hogy a XIX. század második felében lényeges változás következett be elsősorban a nyelvtanítás, de a nyelvészet területén is, amely változást vitathatatlanul a fonetikai kutatások nyelvtanításban gyökerező s arra visszaható fejlődésének köszönhetjük. E tény leglényegesebb fejleményeként két fontosabb didaktikai elv fogalmazódott meg a Nemzetközi Fonetikai Társaság alapelvei között, nevezetesen: 1. A nyelvtanulást az élő, beszélt köznyelv tanulmányozásával kell kezdeni. 2. Először ismertessük a hangokat, fonetikai átírást is alkalmazzunk és csak később a megfelelő betűzést. Az ezeket az elveket többé-kevésbé alkalmazó XIX. század végi és XX. századi módszerek között kétségtelenül voltak alig elfogadhatók, de éppen a technikai fejlődés adta lehetőségeket kihasználó nyelvtanítási eljárások is, amelyeknek elemei szintén fellelhetők mai nyelvoktatásunkban. A mai helyzet horizontális pillanatképét elsősorban annak a fölmérése adja meg, hogy milyen segédtudományok állnak rendelkezésünkre az eredményes oktatás perspektíváinak a kibontakoztatásához. A határterületek szemléjének kezdőpontján a maga természetes
beszédfiziológiai vonatkozásaival a fül-orr-gégészet hagyományos ágazata áll. Ezt persze valamennyien tudjuk. Érdekes és ígéretes azonban, hogy a tradicionálisan tárgyalt részkérdések új megközelítése bukkan föl, a magát öntudatosan és talán kissé hivalkodóan mozgástudománynak (ném. Bewegungswissenschaft) nevező terület. A mozgástudomány olyan átfogó rendszer, amely a célorientált mozgások megvalósulásával foglalkozik. Tárgya egyrészt a külsőleg látható mozgásviselkedés, másrészt a belső szenzomotoros vezérlő
és
szabályozó
folyamat.
E
tekintetben
a
sport
és
az
artikulációs
mozgástevékenységek egymással rokoníthatók, azaz cél- és követelményorientált cselekvések (Gehrmann 1999). E tudománynak tehát fontos szerepe van a magyar nyelvre jellemző artikulációs mechanizmusok kialakításában. A következő határtudomány az audiológia, amely a helyes kiejtésben fontos szerepet játszó hallás, a hallási nehézségek okainak vizsgálata és fejlesztésének elvi alapja lehet. A kiejtéstanítás gyakorlatában ez a hallásfejlesztés alapjául szolgál. A beszédértés készségének tekintetében azonban az is világos számunkra, hogy az agy mint vezérlő szerv a beszédészlelési és azonosítási folyamatok irányítója, s így vizsgálódásaink tárgya, ezért mint segédtudományt a neurológiát is számításba kell vennünk. Egyre inkább bizonyítottnak látszik, hogy a beszélő kiejtésének minősége nemcsak a hallgató beszédértésére van hatással, hanem szerepet játszik abban is, hogy milyen a nyelvtanuló általános szövegértése. A kiejtéstanítás gyakorlatában leginkább a logopédia van segítségünkre jól kidolgozott módszertanával, amely természetesem a magyar anyanyelvűek – s főleg gyermekek – ejtéshibáinak javítását szolgálja, de megfelelő adaptációval jó hatásfokkal alkalmazható idegen ajkúak oktatásában is. A logopédia által ajánlott eljárások hosszú idejű megfigyelések során alakultak ki, s ezek – mivel éppen nem tudatos nyelvhasználók beszédjavítását szolgálják – a magyarul még alig beszélőknek is könnyen követhető mintákat adnak. A különbség, amely egyben könnyebbséget is jelent, az, hogy esetünkben nem hibák javításáról, hanem új hangok tanításáról van szó, feltéve, hogy a kiejtéstanítást kellő időben elkezdjük. Végül a határtudományok sorában meg kell említeni a zenetudományt is, a jó zenei hallás, a dallam és ritmus felismerése a magyar beszéd szupraszegmentális elemeinek tanításában lehet segítségünkre.
8.2. A szegmentális és szupraszegmentális elemek tanításának szerepe a magyar mint idegen nyelvben
A címben megjelölt két kategória meghatározását a saussure-i gondolat mentén tesszük meg, mely szerint az adott nyelvi folyamat a nyelvi jeleknek, ill. az ezeket megjelenítő jelzéseknek az együttese (Saussure 1967). A jel és jelzés közötti megfelelés a két kategória entitásai között fennálló kölcsönös utalások állandósága (Szende 1984), amely összefüggés az anyanyelvi beszélő számára a jelzések használati szabályainak alkalmazásában jelenik meg. A jelek rendszerszerű összessége által alkotott nyelvi rendszer szoros összefüggésben van az embernek a hallásra, az absztrakcióra, a szociális összefüggések felismerésére való képességével. Abban az esetben, ha az adott vagy kialakult képességek komplex alkalmazásának esetei több tényezőnek egy eseménypontban egybeeső metszetei, akkor szegmentális elemi jelekről (fonémákról); ha pedig a tényezőknek két eseménypont közötti eltéréseiből adódnak, akkor szupraszegmentális elemi jelekről beszélünk (Szende 1996). Vizsgálódásaink során e két területnek a nyelvtanítás egészében, de különösen a kiejtés tanításában betöltött meghatározó szerepéről szólunk. 8.2.1. A beszédhangok jelentés-megkülönböztető szerepe
A fonémákra jellemző tulajdonságok száma kisebb az általuk jellemzett fonémák számánál, s ennek következtében fontos szerep jut a megkülönböztető jegyeknek (Kiefer1994). A hangok egymástól eltérő, megkülönböztető jegyeinek pontos felismerése és reprodukálása a magyar nyelvben nemcsak hangzási kérdés, hanem mind a grammatika, mind a jelentés területén nélkülözhetetlen eszköz. A fonológiai, a morfológiai, valamint a szintaktikai jelenségeket és ezek összefüggéseit egyaránt figyelembe kell vennünk a kiejtéstanítás célkitűzéseinek meghatározásánál. A hangrendi illeszkedés szempontjából fontos a magas és mély, ill. ajakkerekítéses és ajakréses magánhangzók megkülönböztetése a hallás és az ejtés szintjén is. Bizonyos hangpároknál nehézséget okoz az elkülönítés: pl. a – e, o – ö, i – ü. A magánhangzók jelentés-megkülönböztető szerepe: ¾ rövid – hosszú (tör – tőr), ¾ magas – mély (ló –lő), ¾ egy fokkal zártabb – nyíltabb (kor – kar), ¾ labiális – illabiális (tíz – tűz) oppozícióban.
Hasonlóan a magánhangzókhoz a mássalhangzóknál is vannak olyan szembeállítások, amelyeknek jelentés-megkülönböztető szerepük van:
¾ zöngés – zöngétlen (bor – por), ¾ ejtés helye szerint (bár – vár – kár – jár), ¾ szájhang – orrhang (már – bár), ¾ a képzés módja szerint (vár – váll).
A magánhangzók szerepe egyes grammatikai kategóriák megkülönböztetésében: ¾ az alanyi- tárgyas ragozású igealakok elkülönítése a beszédben, ¾ a kijelentő mód, múlt idő, alanyi ragozás többes szám 2. és 3. személy
(vártatok, vártak) és a tárgyas ragozás azonos esetének (vártátok, várták) oppozíciója, ¾ a felszólító mód többes szám 2. személyű esete alanyi és tárgyas ragozásban
(várjatok – várjátok), ill. az alanyi ragozás egyes szám 1. személy (várjak) és a tárgyas ragozás többes szám 3. személy (várják) oppozíciója, ¾ a feltételes mód képzőjének eggyel zártabb, ill. nyíltabb oppozíciója az alanyi
– tárgyas ragozású alakok esetében (várna – várná; kérne – kérné),valamint a jelen idő egyes szám 1. személy és többes szám 3. személy szembenállása a mély hangrendű igéknél (várnék – várnák). 8.2.2. Kiejtés és helyesírás kapcsolata
Vannak olyan helyesírási szabályaink, amelyek az artikulációs képleten alapulnak, ezeknél nélkülözhetetlen a megbízható (percepciós) azonosítás és a normatív ejtés elsajátítása. Ilyenek például a szóvégi -ó/-ő, -ú/-ű, a szóvégi -i írása a magánhangzóknál. A mássalhangzók egymásra hatásánál, a hasonulás eseteinél nem elsősorban a helyes írást kell tanítani idegen ajkúaknál (hiszen ők a grammatikai formát írásképpel együtt tanulják), hanem a helyes ejtést. Így a hosszú mássalhangzók ejtését például a társ- és eszközhatározó -val/-vel ragja esetében vagy a felszólító mód -j jelének hasonult alakjait az -s, -sz, -z, -dz végű igék esetében, valamint az ez, az mutató névmás ragos alakjait. Az összeolvadás esetei is kiejtési problémákat hozhatnak. A t, d, n + j = ty/tty, gy/ggy ny/nny (látja, botja, unja stb.). A t, d + sz = c, cc (játszik). A t, d + s = cs, ccs (barátság). A gy + sz = c, cc (egyszer). A gy + s = ccs (nagyság).
8.2.3. A helyes hangsúlyozás tanításának szükségessége
A magyartól eltérő hangsúlyozás hanglejtési és ritmusbeli hibákkal jár együtt, ami egyúttal jelentősen csökkenti a beszéd érthetőségét. A másik oldal felől közelítve pedig a szakaszhangsúlyok, mondathangsúly eltüntetése, ill. rosszul alkalmazása szövegértési nehézségeket, olykor a szöveg teljes félreértését okozza. Ilyen értelemben mondhatjuk azt is, hogy a rossz hangsúlyozás felér egy súlyos grammatikai hibával. A hangsúlyozásnak szoros kapcsolata van a szórenddel (pl. nyomatékos mondat), valamint a helyesírással is (pl. összetett szavak, igekötős igék). 8.2.4. A szövegritmus
A szövegritmus nem tévesztendő össze sem az időmértékes versek skandálásával, sem a gyermekversek erősen kihangsúlyozott ritmusával. A ritmusgyakorlatok fejezik be a magyar nyelv elsajátításának folyamatát, a tanuló nemcsak magyarul, hanem magyarosan is beszél. A ritmus segít a nehezen kimondható, hosszú szavak kiejtésénél is (pl. elfelejtettétek, megmutathattátok stb.). 8.2.5. Segédanyag
A beszédhangok és szekvenciák helyes ejtése, a hangsúly, a hanglejtés és a szövegritmus tanításához a magyar mint idegen nyelv esetében is felhasználhatjuk a logopédusok eszköztárát, azonban alkalmazkodnunk kell a tanuló életkora mellett a nyelvtudás szintjéhez is. (Segédanyagként javaslom a Hangoskönyvet [Szende V. (szerk), Ház A., Makra H. (2000)], mely alkalmas egyéni tanulásra és tanári irányítással történő kis- és nagycsoportos foglalkozásra is.) 8.3. A kiejtéstanítás a nyelvtanári gyakorlatban
Vizsgáljuk meg, hogy miként közeledik a hivatását gyakorló nyelvtanár a kiejtés tanításához. (A kiejtés tanításába az egyszerűség kedvéért nemcsak a szegmentális, hanem a szupraszegmentális elemek tanítását is beleértem.) A kiejtés tanításához – Bárdos Jenő szerint – kétféleképpen közeledhetünk: 1. „Az intuitív megközelítés szerint az intonációs és ritmikai elemeket utánzás és ismételgetés útján a maguk egészlegességében, tudatosítás nélkül kell elsajátítani.“ (Bárdos 2000. 53.) Ez a magyar nyelvre csak szűkösen érvényes megközelítési mód, mert a magyarban a kiejtés nem tér el nagyon a ma is használt írásképtől, s a szupraszegmentális elemek
tanítása is grammatikai elemek ismeretéhez kapcsolható. Az intuitív megközelítés természetesen jól alkalmazható kisgyermekeknél, bár ott sem tekinthetünk el az analitikus kiejtéstanítás egyes elemeitől, mely Bárdos szerint a megközelítés másik módja: 2. „Az analitikus kiejtéstanítás tudatosítja a célnyelv hangjait, artikulációs bázisának sajátosságait, különféle gyakorlatokkal pontosítja a hangok kiejtését (pl. csak egy hangban eltérő szópárok, minimal pairs). A szavak kiejtését, a hangok és hangsúlyok pontos ejtését a tanulószótárakból is visszakereshető fonetikai átírással (transzkripció) támogatja. Megfigyelések szerint a két módszer elegye is elképzelhető a nyelv karakterétől, ill. a tanuló személyiségétől függően. A tanár feladata az, hogy jó kiejtést alakítson ki, amelynek hiányában mind az értés, mind a beszédprodukció gátolt lehet.“ (Bárdos 2000. 53.) Bárdossal egyetértve tarthatjuk, hogy a kiejtés tanítása meghatározó egy idegen nyelv tanulásában. A magyar nyelv tanítása során meg kell azonban találnunk azt az optimális módszert, amely nem fárasztja a nyelvtanulót értelem nélküli szajkózással, de nem is állítja leküzdhetetlen nehézségek elé a túlzott elméletieskedéssel. A kiejtéstanítás didaktikája – mivel nagyon komplex és helyenként nagyonis szubtilis részleteket tartalmazó kérdésről van szó – speciális metodikai keretelmélet kidolgozását követeli meg. Az előzmények itt is ismertek, csak a ma is ható klasszikusokat említem: Montágh Imre, Wacha Imre és a velük dolgozó kortársak. Speciális szakfeladataink megoldásához a leghitelesebb megközelítést Bárdos Jenő (2000) koncepciójában látom. a kiejtéstanítás határvonala (életkortól is függő) A két fő intuitív megközelítési elv (ösztönös) A cselekvések észlelés megfigyelés
utánzás ismétlés
A helyzet leírása (a célnyelv jelen van)
(a célnyelvet „célba“ vettük)
beszédművelés beszédjavítás (logopédia) gyakoroltatás
(beleéljük magunkat: a célnyelv intenzív élménnyé válik) 8.1. ábra: A kiejtéstanítás megközelítési elvei (Bárdos 2000. 47. alapján)
analitikus (tudatos) gyakorlati fonetika
(a célnyelv tanulmányozása szinte öncélúvá válik)
Az ösztönös és tudatos tanulási mód között több fokozat is lehetséges, a 8.1. sz. ábrán bemutatott skálán a kiejtéstanítás módszere – különösen ha felnőtteket tanítunk – a beszédművelés (logopédia) kategóriájához esik közelebb, nem kizárva az utánzás adta lehetőségek hasznosságát sem. A mindennapi szóbeli megnyilvánulásban a kiejtés szabályait tekintve – bizonyos határok között – elég nagy ugyan a tolerancia, a nyelvtanárnak mégis tudnia kell, hogy melyek ezek a határok. Az első kritérium az érthetőség, vagyis a szegmentális egységek ejtésének a fonematikus azonosítást biztosító szabályossága, amely az anyanyelvű számára hozzáférhetővé teszi a nyelvtanuló beszédét. A második kritérium a következetesség, amely azt jelenti, hogy az idegen ajkú beszélő az egyes hangokat saját magukhoz képest és egymáshoz képest is nagyjából egyformán ejti ki, és ezzel az elkerülhetetlen akcentus mellett is lehetővé teszi, hogy az anyanyelvű ráhangolódjon beszédjére. Ha ezek a kiejtési standardok menet közben változnak, ingadoznak, az illető beszédprodukciója érthetetlenné válik. (Bárdos 2000. 53.) Ennyivel talán meg is elégedhetnénk, ha nem gondolnánk arra, hogy mennyiben befolyásolja hallgatóink további tanulását, munkáját, személyiségének alakulását s ezen keresztül mindennapi életét az, hogy sikerélmény éri-e őket beszéd közben vagy éppen kudarcélmény. Ebben van szerepe az elfogadhatóságnak, a kiejtéstanítás harmadik kritériumának. A nyelvtanuló anyanyelvének intonációs formái lehetnek idegesítők, sértőek vagy éppenséggel abszurdak magyar nyelven, esetleg bizonyos intonációs hibák jelentésbeli eltérést is eredményeznek. A befogadók ebben az esetben érzelmileg reagálnak, és kevésbé lesznek megértők. Gondoljunk arra, hogy a magyarul tanulók nagy része esetleg éveket tölt Magyarországon, s közben szükségszerűen intézi hivatalos ügyeit, végzi tanulmányait, esetleg üzleteket köt, s mindezt magyar nyelven. Egy kis idegenes akcentus még előnyére is válhat, ha azonban beszéde érthető bár, de lényegesen eltér a megszokott mindennapi normától, akkor kellemetlen élmények is érhetik. Összegezve tehát: nem kívánjuk meg tanítványainktól a normatív ejtést, mint ahogy azt a logopédus szeretné elérni a selypes magyar gyermeknél, elvárjuk azonban a nyelvtanuló türelmét nem túlságosan igénybe vevő, többé-kevésbé szabályos artikulációjú beszédet. A nyelvtanár feladata sokban különbözik a logopédusétól, ugyanis kezdőknél rendelkezik azzal az előnnyel, hogy az új szavakat jelentésükkel, írásképükkel és helyes kiejtésükkel együtt tanítja meg, tehát nem rögzült hibákat kell javítania, hanem a tanuló artikulációs készletét újabb elemekkel egészíti ki.
8.4. A kiejtéstanítás lépései
Amint az a dolgozatomban leírt eredményekből kiderül, különösen a nyelvtanulás kezdeti szakaszában nagy jelentőséggel bír a magyar nyelvre jellemző artikulációs mechanizmus kialakítása, amely nemcsak a kiejtés, hanem a beszédértés vonatkozásában is számos előnnyel jár. Ennek a munkának megvannak a sajátos lépései, gyakorlattípusai, melyeknek következetes végigvitele a nyelvtanulás további sikeréhez jelentősen hozzájárul. Ezek a gyakorlattípusok a következők: 1. Hallásfejlesztő gyakorlatok 2. Artikulációs gyakorlatok 3. A szegmentális egységek ejtésének fejlesztése 4. A szegmentális elemek ejtési struktúráinak rögzítése 5. Automatizálás 8.4.1. Hallásfejlesztés
Azon egyszerű oknál fogva, hogy a nyelvtanuló kiejtését csak akkor tudjuk javítani, ha képes meghallani a saját maga által produkált, standardnak nem megfelelő szegmentum és a megközelítendő minőség közötti különbséget, első lépésként meg kell tanítanunk a beszélőközösség által elfogadott hangkészlet észlelésére. Ezt a folyamatot a logopédia és nyelvpedagógia a hallásfejlesztés szakkifejezéssel nevezi meg. A fonetikai szakirodalom is megállapítja, hogy a beszéd kiépülése a percepció révén, auditív úton történik, a hallóközpont és a beszédszerveket mozgató központ között fennálló kapcsolat lehetővé teszi, hogy a beszélő a keletkezett hangjelenségeket akusztikus visszacsatolás útján ellenőrizze, és kiejtését hozzáigazítsa környezetének kiejtéséhez (Kassai 1998). Az észlelési, megértési folyamat kezdete a hangrezgések hallási elemzése, a percepció tehát a hallás élettani bázisán alapul, a megfejtést a nyelvi rendszer által meghatározott idegi működés végzi el. Az, hogy ki hogyan észlel egy adott hangsort, jórészt attól függ, hogy melyik nyelvközösséghez tartozik. Az anyanyelvként megtanult nyelvi rendszer alapvetően
meghatározza
megkülönböztetett
észlelési
mechanizmus
mechanizmusunkat.
(beszédhallás)
hordozza
A
beszédre
az
adott
irányuló
nyelvállapot
viszonylagos szinkrón állandóságát, ugyanakkor rendkívül zavaróan hat az idegen nyelv tanulásának folyamatában. A hallás az észlelés kezdeti szakasza: a fizikai hanginger hallási elemzése. A beérkező jeleket elemezve eldöntjük, hogy beszédet hallottunk-e, ha igen, megindul a nyelvi alapú
jelfeldolgozás. Az elsődleges elemzés akusztikai szinten történik, majd tovább lépünk a fonetikai szintre, ahol megszületik a döntés arról, hogy milyen hangsort hallottunk. A fonológiai szinten megállapítjuk, hogy az elhangzott beszédhangok milyen fonémáknak a realizációi. Az észlelési szinten fontos szerep jut a prozódiai elemeknek: segítik a szegmentálást, lehetővé teszik, hogy előfeltevéseket fogalmazzunk meg a folytatást illetően. Az előfeltevések, valamint a hangos beszéd redundanciája kevéssé járul hozzá a feldolgozás megkönnyítéséhez egy nem anyanyelvű beszélő esetében (ugyanez vonatkozik a predikciós eljárásra is) (Kassai 1998). Az adott nyelv tanulójának tehát mindent hallania kell, sőt jól kell hallania, ezen kívül azonosítania kell a hallott (kiejtett) hangokat írásképükkel is. Akusztikai szempontból a beszédhangot három tényező határozza meg: az összetevők intenzitásviszonyai, a frekvenciája és az időtartam-tényezők. A hang elemi összetevői magánhangzók esetében az alaphang és a formánsok. Az alaphang a legkisebb frekvenciájú, a formánsok frekvenciái az alaphang frekvenciájának egész számú többszöröseiből, a felhangokból szervezett akusztikai összetevők. Az eredmény komplex hanghullám. Ha az összetevő rezgések közötti viszony nem harmonikus, a keletkező hang zörej, amely a mássalhangzók akusztikai összetevőinek meghatározó tényezője. A beszédhangok egy része összetételében periodikus hang: ezek a magánhangzók, más része zörej: ezek a zöngétlen mássalhangzók, ismét más része periodikus rezgések és zörej keveréke: ezek a zöngés mássalhangzók. A zönge a gégefőben keletkező, a rezonáló üregekben modulált, felhangokban gazdag hang. A zöngét úgy tekinthetjük, mint beszédünk nyersanyagát. A beszédhangok képzésekor képzőszerveink üregei (a mellkasi rezonátor, a garat-, a szájés az orrüreg) rezonátorként működnek. A rezonanciának fontos szerepe van a beszédhangok minőségének kialakításában. Ha változik a rezonátor alakja, mérete, más és más formánst erősít fel. Bár a gégefőben keletkező hang ugyanaz, de a rezonátorüregek konfigurációjának változásával más és más hangminőséget kapunk. (Pl. a magyarban: á, a, o, u.) Az észlelt hang elsődleges halláselemzése a hallási értékelés programja szerint megy végbe a frekvencia, az intenzitás és az időtényezők adatainak a felhasználásával. Ezen a szinten csak nagyjából határoljuk be a hallott hangot: eldöntjük, hogy zene vagy beszéd, gyors vagy lassú, magas vagy mély, halk vagy erős, amit hallunk. A beszédhangok észlelése a következő percepciós szinten történik. Kísérletek bizonyítják, hogy nem minden
beszédhangot észlelünk egyformán. Könnyebb azonosítani a magánhangzókat, a réshangokat, de már a felpattanó zárhangok (b, d, g és p, t, k) azonosítása nem ilyen hatásfokú. Ezeknek a hangoknak az azonosítása nem kis mértékben a következő magánhangzók akusztikai struktúrájára támaszkodik. A beszédhangokat a megfelelő fonémaosztályokba a harmadik elemzési szinten soroljuk be. A döntés meghozatalakor szükséges a hangkörnyezet – a követő, ill. a megelőző hang – ismerete is. Könnyebben azonosíthatók a hangok a hangsor elején, mint a végén; az alsó nyelvállású magánhangzók, mint a felső nyelvállásúak. Az időtartam csökkenése általában rontja az azonosítási esélyeket. Az észlelést erősen befolyásolja a szó jelentése, sok esetben a jelentés szintjén történik meg a végső azonosítás. Minél fejlettebb a nyelvtanuló nyelvtudása, annál inkább bekapcsolódnak a beszédészlelésbe a felsőbb nyelvi szintek. Az észlelési gyakorlatok a fonemikus azonosítás készségének kimunkálását szolgálják. A gyakorlatok útján tanítjuk a helyes és helytelen ejtés, a hangzások közötti különbség felismerését mások beszédében, ill. sajátunkéban. Fontos, hogy kezdetben egymástól eltérő akusztikai képletű hangokat használjunk, és később fokozatosan térjünk át az egymáshoz közeli szegmentumok, ill. ejtésváltozatok differenciálására. Két egyszerű, kezdőknél is alkalmazható észlelésfejlesztő gyakorlatot ajánlok, amihez nem szükséges különösebb technikai felszerelés: a/ A hallgatók két lapot vesznek, melyekre felírják a két kritikus betűt. Majd váltakozva mondunk olyan szavakat, amelyekben vagy az egyik, vagy a másik fonematikus egység grafikai képe szerepel. A hallgatóknak azt a betűt kell felmutatniuk, amelyik véleményük szerint a hallott hangnak megfelel. Ily módon megtanulják azonosítani a kérdéses hangokat, s egyidejűleg az íráskép is rögzül. b/ A másik gyakorlat, amellyel megpróbálkozhatunk, ha az előbbi már jól megy, a hang fonotaktikai helyének a megállapítása. Most azt kell eldönteni, hogy a kritikus egység a szó elején, a szó belsejében vagy a szó végén van-e. Ehhez elegendő, ha a hallgatók leírják az 1., 2. vagy 3. számot. Magyar példával élve: az a a halom szóban a szó első részében van, a diák egy 1-est ír, a láda szóban a szó végén, tehát 3-ast ír. Ha a fonemikus hallást úgy akarjuk fejleszteni – s ez csak haladóknál ajánlatos –, hogy a megkülönböztetést az adott fogalom jelentéséhez kötjük (differenciáló módszer), akkor használhatunk diktálást. Például: a tanár diktál, a diák leírja, majd visszaolvassa. Szerencsés, ha másik nyelvtanár is diktál, hogy a diák – a kiejtés köznyelvi normáinak határain belül – élő beszédhelyzetben is felismerje a hallottakat, értse a különböző embereket.
8.4.2. Az artikulációs bázis részei, fejlesztése, illetve kialakítása
A fonetikus hallás kimunkálása hangminták nélkül elképzelhetetlen. A differenciált észlelés, a szavak megértése önmagában még nem jelenti azt, hogy beszélni is tud a nyelvtanuló, hiszen a beszédtevékenység mozgás, koordinált mozgásmechanizmus. A hallásfejlesztő gyakorlatokkal párhuzamosan kiejtést előkészítő – úgynevezett artikulációs – gyakorlatokat is kell végeztetnünk. Ezek a gyakorlatok azonban – szemben a többivel – nem végezhetők nagyobb csoportban. Ez a téma hosszabb kifejtést igényel, mert a nyelvtanárok nem ismerik a logopédiának azt az eszköztárát, amely a helyes beszédet megalapozza. A nyelvtanár ritkán alkalmazza az itt leírtakat, a legtöbb nyelvtanulónál ugyanis – ha egyébként a kiejtéstanítás többi lépését betartjuk – beszéd közben, a kiejtés gyakorlása során is elégséges fejlettségi szintet ér el az artikulációs mechanizmus. Akinél nem, az feltétlenül logopédus segítségére szorul. Az alábbi leírásnak vannak olyan részei, melyek nyilván általánosan használhatók több nyelvre is, s vannak olyan részei, melyek elsősorban a magyar beszédben szükségesek. 8.4.2.1. A hangképző szervek és szerepük
Az artikulációs mechanizmus és az észlelési műveletek együttese a következő képzési– percepciós sajátosságokból épül fel: ¾ a beszédszervek mozgásai, ¾ a magán- és mássalhangzók elkülönítése, ¾ a zöngeműködés sajátosságai, ¾ a beszédhangok időtartama, ¾ az időtartamok viszonyai, ¾ a beszédhangok kapcsolódásának jellemzői, ¾ a beszédhangok egymásra hatása.
A normatív beszéd alapja a megfelelő – szöveghez igazodó – légzés, ill. a légzési stratégia megfelelő beállítása. A beszédkészség tudatos fejlesztésében az első lépés a légzés technikájának fejlesztése, a rekesz működésének begyakorlása. A helyes légzés feltétele, hogy az izmok munkája ne legyen erőltetett. Nyelvórán – mivel nem előadóművészeket képezünk – a légzőgyakorlatok elsődleges funkciója az izmok túlzott feszültségének, azaz gyakorlatilag a szorongásnak az oldása. A beszéd hangjait kilégzéssel képezzük, s ehhez szolgáltatja a levegőt a tüdő. Ritkán előfordulhat, hogy belégzéssel képzünk hangokat, ilyen például a fájdalom hangja (fff, ssz).
A belélegzéssel ejtett hangok tompa, nyers színezetükkel csak érzelmek kifejezésre alkalmasak. A gége hangképző tevékenységével kapcsolatban a következő hangszalagállásokat különböztetjük meg: tág lélegző állás (ezt az állást veszi fel a gége, amikor beszéd céljából lélegzünk be), szűk lélegző állás vagy fúvó állás, h-állás, zárállás, zöngeállás, suttogó állás, zárállás (a magyarban részmozzanatként funkcionál a gégezárhang). Tág lélegző állásban a hangszalagok kb. 45 fokos szöget zárnak be, ez a belégzés szöge. Szűk lélegző állásban vagy fúvóállásban a hangszalagok kb. 30 fokos szöget zárnak be, melyen a levegő akadálytalanul, de zörejkeltéssel távozik Ezt az állást használjuk fel a zöngétlen mássalhangzók nagy csoportjának képzésére. H-állásban a hangszalagok kb.10 fokos szöget alkotnak, s a közöttük kitóduló levegő zöreje a h hang egy változata, valamint jelen van a hehezetes hangok ejtésénél is. Zárállásban a hangszalagok a kannaporcok összetapadása következtében erőteljesen zárnak, ezért a tüdőből kiáramló levegő akadályba ütközik. A zár felpattanása zörejt okoz, ez a gégezárhang. A magyarban a gégezárhang nem fonéma, de olykor ejtjük, főleg kemény hangindításkor (ilyen hangot képezünk köhögéskor is). A holland vagy az arab nyelv viszont rendelkezik ilyen fonematikus értékű beszédhangokkal. Zöngeállásban a hangszalagok helyzete a zárálláséhoz hasonló. Zöngésen, vagyis hangszalagrezgéssel képzett hangok a magánhangzók, a zöngés mássalhangzók (b, d, g, v). Ha ujjunkat az ádámcsutka élére helyezzük, érezhetjük a pajzsporc rezgését. Suttogóálláskor a hangszalagok zárállásban vannak, de a kannaporcok háromszög alakú rést alkotnak. Ezen a résen áramlik ki a levegő. Ha a hangszalagok nem teljes terjedelmükben rezegnek, fejhang keletkezik, ekkor a mellkasi rezonátor kimarad a hangképzésből. Ezzel a jelenséggel gyakran találkozunk ázsiai hallgatók kiejtésében, ebben az esetben különösen fontos a helyes légzés, az izmok ellazításának megtanítása. A suttogó állásnál a hangszalagok lazán zárnak, a kannaporcok alsó-belső sarkaikkal egymástól eltávolodnak. A suttogva ejtett hang mindig zöngétlen. Megjegyzendő, hogy suttogáskor – épp a jobb megértés érdekében – az artikuláció sokkal erőteljesebb, ezért a suttogás egyik fontos eszköze a helyes kiejtés tanításának. A toldalékcső (garat-, orr- és szájüreg) szerepe kettős: rezonátorként és hangforrásként működik. A szájüreg az ajkaktól a garatig tart, az ajkak és a fogak közötti rész a pitvar, a fogak mögött van a fogmeder, a szájpadlás: a zápfogakig terjedő rész a kemény szájpadlás, ennek folytatása a lágy szájpadlás. A fogmedreket és a szájpadlást tovább oszthatjuk elülső, középső és hátulsó területekre. A lágy szájpad és a nyelvcsap szerepe a levegő
irányítása; az orrüreg nyitása, ill. zárása. Felemelkedve zárja az orrüreget – szájhangot ejtünk –, lefelé ereszkedve nyitva hagyja – ilyenkor orrhangot ejtünk. A magyarban három ilyen hang létezik: az m, az n és az ny, de a franciában például több orrhangzós magánhangzó is van. A nyelvcsap pergő mozgást is végezhet, ekkor keletkezik a magyarban hibásnak tartott, hátul pergetett r hang. A két ajak főbb artikulációs mozgásai a következők: ¾ záralkotás (b, p, m), ¾ kerekítés, az ajkak előrecsücsörítésével (a, o, ö, u), ¾ ajakrésképzés ( á, e, é, i).
A szájüregben helyezkedik el a nyelv, amely mozgékonysága révén a legfontosabb artikuláló szerv. A nyelv felületén a következő artikulációs zónákat különböztetjük meg: a nyelv hegye, pereme, a nyelvhát elülső, középső, hátsó része A nyelv főbb artikulációs mozgásai a következők: ¾ záralkotás (pl. t, d), ¾ résalkotás (pl. s, z), ¾ pergés (r), ¾ szabad, ún. magánhangzós állás (ilyenkor a nyelv különféle helyzeteket vesz fel
anélkül, hogy akadályt állítana). Az állkapocs mozgásai a nyelv magassági mozgásával szorosan kapcsolatosak. Az állkapocs és a két ajak nyitja és zárja a szájüreget, az állkapocs függőleges irányban való elmozdulása pedig megváltoztatja a szájüreg méreteit és alakját. Az egyes beszédhangok képzésekor a beszélőszervek egy része passzív, más része aktív módon viselkedik. A kemény szájpad mindig passzív. 8.4.2.2. Az artikulációs gyakorlatok
Artikulációs (mozgásügyesítő) gyakorlatok: ¾ ajakgyakorlatok (példaképpen l. 8.1. sz. melléklet), ¾ a nyelvmozgás gyakorlatai (példaképpen l. 8.2. sz. melléklet), ¾ lágyszájpad-gyakorlatok, ¾ hangszalaggyakorlatok, ¾ állgyakorlatok (példaképpen l. 8.3. sz. melléklet), ¾ ritmusgyakorlatok.
Az artikulációs (mozgásügyesítő) gyakorlatok célja a megfelelő izomérzet kialakítása. A mozgáselemeket a tanár előmutatja, a növendékek pedig utánozzák a látottakat. A tanulók
tükörben ellenőrzik, hogy helyesen utánoztak-e. Ha az utánzás sikertelen, a gyakorlatokat részleteiben kell végrehajtani. Vannak esetek, amikor a pontos ejtés érdekében mind az öt beszélőszerv mozgását ügyesítenünk kell, más esetben elégséges lehet egyet-egyet fejleszteni. A vizuálisan könnyen követhető, nagyobb mozgásokkal célszerű a munkát kezdeni. Mivel a beszédszerveknek automatikusan és összerendezetten kell végezniük munkájukat, mozgásukat össze kell hangolni. A beszélés során ügyelni kell arra, hogy az artikulációs részműveletek a legcélszerűbben kapcsolódjanak egymáshoz, a szükséges artikulációs mozgás előretartó irányítással történjen, s már az előző hang képzése közben előkészítsük a következő hang artikulációját. A beszédhangok fonetikai meghatározásának hagyományos szempontjai: az ajkak állása, a nyelv munkája, a lágy szájpad mozdulata, a hangszalagok állása, az állejtés mértéke (magánhangzók esetében). Ajakgyakorlatokat elsősorban hibás magánhangzóejtés, rendellenes m, p-b, f-v, s-zs-cs mássalhangzóképzés esetén végeztetünk. Ilyen gyakorlatok: ajakkerekítés – terpesztés zárt fogsorral, nyitott fogréssel; kerekajak tágítása – szűkítése; az ajak elemelése a fogsorról – felsőfogsorról, alsófogsorról, mindkettőről; szájzugi mozgások. A hangképzésben részt vevő nyelvmozgások sokaságát két egymástól eléggé elhatárolható képzési mód köré csoportosíthatjuk: nyelvháti mozdulatok – nyelvhegyi mozdulatok. Nyelvháti mozgásokkal képezzük a magánhangzókat, továbbá a k-g, j, ny, ty-gy, c-dz, sz-z hangokat. A hangok előkészítéséhez nyelvháti gyakorlatokat kell végeztetni, mint például nyelvhinta, hosszanti középvályulat képzése. (A nyelvhinta és középvályulat képzése logopédiai szakkifejezések, amelyek a nyelv mozgékonyságának növelésére irányuló gyakorlatok elnevezésére szolgálnak.) Nyelvhegyi gyakorlatokat igényelnek a t-d, l, n, r, szs-cs hangok, ezek nyelvlaposítás, a nyelvhegy emelése, célzómozgás, kanál formázása. Lágyszájpad-gyakorlatokat főként hanghibás tanítványokkal végeztetünk. A gyakorlatok célja a tudatos levegőirányítás. Kezdetben olyan szavakat kell mondatnunk – nagy szájnyitás mellett –, amelyekben -nk- kapcsolat van, majd arra kell törekednünk, hogy a lágyszájpadnak az emelkedő-süllyedő mozgását akaratlagos mozdítással is sikerüljön létrehozni anélkül, hogy a nyelv gyöki részét mozdítanánk. Ásításnál természetes mozgás közben figyelhetjük meg a lágyszájpad és a nyelvcsap megemelkedését. A gyakorlatokat az á hang fogrés távolságában – nagy állejtéssel – végeztetjük. Hangszalaggyakorlatokat
igényel
a
zöngés
hangok
kialakításának
előkészítése.
Hangszalaggyakorlatokat légzőgyakorlat formájában, az á hang felhasználásával
végezhetünk olymódon, hogy váltakozva előbb suttogjuk, majd erőteljes levegőkifújással hangoztatjuk az á hangot. A zöngés hangok ejtésekor a gégefőre helyezett ujjainkkal érezni lehet a hangszalagok rezgését. A gyakorlatot még a többi magánhangzóval (a, e, o) is megismételtetjük. Az állgyakorlatokat főleg zártszájas beszéd (merev és szűk állejtés) esetén végeztetjük a magánhangzók ejtésének előkészítésére (pl. az--oz; és--is), valamint nyelvhegyi mássalhangzók képzésének előkészítésére. Ilyen gyakorlatok az áll előre – hátra – oldalra irányuló mozdításai. A gyakorlatok célja az oldott szájnyitás begyakoroltatása. A ritmusgyakorlatok a hangok ejtésidejének érzékelését, a szöveg ritmikai szerkezetének felismertetését szolgálják. A magyar ún. syllable-timed, elsődlegesen szótagi ütemezésű nyelv. A magyar beszéd ritmusát a rövid-hosszú szótagok váltakozása adja. A szótag a beszédhangoknak hagyományos kombinációja; a szónál kisebb, a hangnál nagyobb ritmikai egység. Léte összefügg a lélegzés ritmusával, a lélegzést irányító izmok ritmikus működésével (Lantos 2000). 8.4.2.3. A szegmentális elemek tanításának lépései
A magyar hangkészlet elemeinek a standardot megközelítő elsajátítása – mint a 8.3. pontban láttuk – az ösztönöstől a teljesen tudatosig több lehetőséget magában foglal. Életkortól és egyéni képességektől függően bármelyik módszert alkalmazhatjuk, munkánk hatékonyságának és eredményességének optimalizálására az alábbi lépések követése célravezető (l. 8.4. sz. melléklet): ¾ a szegmentális egységek ejtésének fejlesztése, ¾ a szegmentális elemek ejtési struktúráinak rögzítése, ¾ automatizálás, ¾ a szegmentális egységek elkülönítése.
Ezeknek a lépéseknek a célja az, hogy a beszédhangok minőségét adó frekvencia- és intenzitásviszonyok létrehozása az adott hang esetében automatikussá váljon. Azaz a kívánt beszédhang kiejtéséhez szükséges üregbeállítódás automatikusan létrejöjjön. 8.4.2.3.1. A szegmentális egységek ejtésének fejlesztése
A nyelvtanári munkában a helyes kiejtést a már rögzült anyanyelvi artikulációs bázissal rendelkező nyelvtanulóknak nem szavak, mondatok, esetleg nyelvtörők, mondókák ismételtetésével kell megtanítani. Ez körülbelül olyan, mintha valakinek megmutatnánk, hogyan kell autót vezetni, s utána elvárnánk, hogy hibátlanul vezessen autót. Egy
beszédhang helyes képzése – mint a fentiekben láttuk – legalább olyan bonyolult mozgáskoordinációt igényel, mint az autóvezetés, s a sikertelenség is „balesetekhez” vezethet, ha a nyelvtanuló közvetlenül nem is játszik az életével. A szegmentális egységek ejtésének fejlesztése tehát kizárólag a hang izolált ejtésével kezdődhet, ezzel az első lépésben kizárjuk a környezet zavaró hatásait. Emlékezzünk arra, hogy egy hang minőségét befolyásolják a szomszéd hangok, tehát helyes ejtésének elsajátítását is zavarják. Az sem lényegtelen, hogy milyen sorrendben tanítjuk a hangokat, egyesek előkészítik az artikulációs mechanizmust más hangok elsajátításához, a magyarban például az s hang hibás ejtése esetén nem taníthatjuk még a zs hangot, mert ez utóbbi kialakításánál az s -ből indulunk ki. Mielőtt megkezdjük a gyakorlati munkát, rövid előkészítésre van szükség, ahogyan az autóvezetés megkezdése előtt is jó néhány tudnivalót kell közölni a tanulóval. Célszerű tehát fényképen vagy rajzon megmutatni azt, hogy az adott hang esetében milyen az ajak és a nyelv állása, esetleg tisztázni, hogy az illető anyanyelvében van-e vele azonos vagy igen közeli hang. Be kell mutatni, hogy a megtanulandó hang miben különbözik attól, amiből kiindulva ki akarjuk alakítani. 8.4.2.3.2. A szegmentális elemek ejtési struktúráinak rögzítése
A következő lépés az izoláltan kialakított hangegységek képzésének rögzítése. A hangot most szótagban gyakoroljuk. Olyan mással- és magánhangzókat teszünk egymás mellé, amelyek segítik egymás ejtését. Például az ajakkerekítéssel kialakított s hang mellé szintén ajakkerekítéses magánhangzókat teszünk, s csak azután ajakréseseket (su, sü, so, sö, sa, sá, se, sé, si). A következő lépésben a magánhangzót az s elé tesszük (us, üs, os, ös, as, ás, es, és, is), végül az s hangot a két magánhangzó között mondatjuk (usu, üsü, oso, ösö, asa, ásá, ese, ésé, isi). 8.4.2.3.3. Automatizálás
A kiejtéstanítás utolsó lépése az automatizálás. Először szavakban mondatjuk a hangot: szó elején, közepén és végén (súly, sütemény, só, sonka; hús, hűs, mos, ötös, kakas; ásít, eső, ásó, iskola) A szavak után következnek a rövid, majd hosszabb mondatok, egy nyelvtörő,
végül szövegrészletek, versek. Különösen nagy szerepe van itt a ritmikus verseknek, sőt a daloknak is. A ritmizálás, a dallam mindig támogatja a szabályos ejtést, és sokféle játékos feldolgozásra is módot ad.
Amint azt az észlelés leírásánál kiemeltük, a hallott szó jelentésének ismerete meggyorsíthatja és megkönnyítheti a folyamatot. A kiejtés tanításánál is felmerül az a kérdés, hogy minden szót értenie kell-e a nyelvtanulónak ahhoz, hogy helyesen ki tudja ejteni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hangfejlesztő és automatizáló gyakorlatoknál erre nincs szükség. Még a felnőtt nyelvtanulók is szívesen veszik a gyakorlást, s nemigen kérdeznek rá egy-egy szó jelentésére. Az egészet érdekes játéknak fogják fel, ami némi enyhülést hoz a magyar nyelvvel való ismerkedés nehéz munkájában. A mondatokat, verseket, dalokat, szövegeket azonban célszerű elmagyarázni, mert az értés nagyban befolyásolja a helyes hangsúlyozást, intonációt és a szöveg ritmusát. 8.4.2.3.4. A szegmentális elemek elkülönítése
Az eddig bemutatott lépésekkel a hangot magát megtanítottuk, de még könnyen előfordulhat, hogy a tanulók más hangokkal felcserélik, s emiatt nem jutnak el a biztonságos használathoz. Például az s hangot könnyű felcserélni a cs-vel, zs-vel, sz-szel. Ezért szükséges, hogy olyan része is legyen a kiejtéstanításnak, melyben két hang megkülönböztetésére koncentrálunk. Ebben a fázisban azt tudatosítjuk, hogy mi a különbség két hang között, így a bevezető gyakorlatok nem szótaggyakorlatok, hanem a két hang váltakozó ismételgetése, majd ezt a már megszokott módon szótaggyakorlatok, szópárok, mindkét hangot tartalmazó szavak, mondatok követik. 8.4.2.4. A szupraszegmentális elemek tanítása
A szupraszegmentális elemek kommunikációban betöltött szerepe – a szorosabb értelemben vett grammatikai funkciók megjelenítésén kívül – a közlemény, a közlő és a befogadó
szempontjainak
hármasában
értelmezendő.
A
közlemény
tartalmi
egyértelműségének biztosítása sok esetben a szupraszegmentális elemek feladata (egybetartozó részek összefogása, fontossági sorrend, alá- és fölérendeltségi viszonyok). Ugyancsak ezeknek az elemeknek a révén kaphatunk információt a közlőről, a közlőnek a közleményhez való és a befogadóhoz való viszonyáról. A közlemény vevője számára a prozódiai elemek azt jelzik, hogy milyen az összhang a közlemény konkrét értelme és az elvont jelentése között (Kassai 1998). A magyar nyelv tanulójának szempontjából a prozódiai elemek jelentés-megkülönböztető szerepének tárgyalására is ki kell térnünk. A szupraszegmentumok képzésekor nem különíthetők el egymástól a hangerő és a hangmagasság, a hangmagasság megváltozása a nyomástényezők megváltoztatását is feltételezi. Az emberi hallás sajátságai is olyanok, hogy nem választjuk külön a hang
akusztikai jellemzőit (Szende 1996). Nyilvánvaló, hogy a tanítás során ennek tudatában járunk el, mégpedig úgy, hogy nem megfeledkezve a különböző tényezők együttes jelentkezéséről, egyszerre csupán az egyikre hívjuk fel a nyelvtanuló figyelmét. Tudomásul véve a mesterséges körülmények adta követelményeket, a továbbiakban az alábbi kérdéskörökre bontva tárgyaljuk a szupraszegmentumokat: ¾ hangsúly, ¾ hanglejtés, ¾ időzítési minták. 8.4.2.4.1. A hangsúly
Elöljáróban röviden meg kell fogalmaznunk a nyomaték és hangsúly jelentése közötti különbséget. A nyomaték egy intenzitástényező, két nyelvi elem egyikének a hangsúlyos volta a másik hangsúlytalan voltával szemben, azaz az egyiknek a másikkal szembeni fonetikai többlete. Nyomatékkal találkozunk a hangsúlyban, de nyomaték ad sajátos kommunikatív értéket azoknak a helyeknek is, ahol vele fonológiai megkülönböztetés nem történik. A nyomaték hatásköre ezért nagyobb, mint a hangsúlyé, ugyanakkor a hangsúly önálló, teljes körű fonológiai tényező (Szende 1996. 64). A hangsúlyokat kijelölő szabályokat illetően – a hangsúly mibenlétének meghatározása mellett – alapvetően három kérdésre keressük a választ: (i) mely szótagra / szótagokra esik a hangsúly a szón belül, (ii) van-e a hangsúlynak több fokozata, (iii) kap-e mindig minden szó hangsúlyt (Kálmán, Nádasdy 1994). A nyelvtanítás folyamatában természetszerűleg előtérbe kell kerülnie a hangsúly funkcióját kifejtő kérdéseknek is. A hangsúlyozási szabályok nyelvenként változnak, általánosságban elmondhatjuk, hogy összetett jelenség, – a nem állandó hangsúlyú nyelvek szójelentés-elkülönítésén túl – elsődlegesen a szövegkörnyezetből kiemelkedő szó valamely szótagjára eső kisebbnagyobb dinamikai többlet és nemritkán a hanglejtésnek ugyanebben a szótagban való megemelkedése vagy lelépése. A magyarban ez a hangsúly – ha egyáltalán megjelenik a szóban –, akkor az első szótagra esik. A hangsúly összetettsége – a hanglejtéssel, az időtartammal és a ritmussal való összefüggés mellett – abban áll, hogy intenzitásában több fokozat állapítható meg, mellyel idegen nyelv tanítása során nem szükséges foglalkozni. Elég tudatosítani az alapszabályokat, s ezzel megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a tanuló a fülére hagyatkozva elsajátítsa a további finomságokat. A hangsúly kérdése abban a tekintetben is összetett, hogy a szóhangsúly egyúttal lehet mondathangsúly is. Szóhangsúly
A magyarban nincs kötelező szóhangsúly, sőt vannak lexikai egységek és szótagszerkezeti helyek, amelyek nem kaphatnak hangsúlyt. Ha a szavakat önmagukban mondjuk ki, vagy a szövegben hangsúly esik rájuk, alapértelmezésben mindig az első szótagjuk hangsúlyos. Léteznek olyan alakpárok, amelyeknél a hangsúlyos / hangsúlytalan különbségnek jelentés-megkülönböztető szerepe van, a jelentések közötti különbséget kizárólag a hangsúly helyének különbsége valósítja meg. Így a két alak percepciós szempontból hangsúlyozási minimális pár (Kálmán, Nádasdy 1994). (Például: Egy kispesti vendéglőbe egy kis pesti vendég lő be. [Szende 1996. 70]) Szakaszhangsúly A szakaszhangsúly a mondatot alkotó szószerkezetek nyomatéka; egybefogja és el is különíti őket egymástól. A szakaszhangsúlynak jelentős a tagoló funkciója. A hangsúly kialakította szakaszokat a dallam is összefogja. A szószerkezetek és az összetett szavak– amelyek egymástól való megkülönböztetése elsősorban a nyelvtan kérdéskörébe tartozik – hangsúlyozásbeli eltérései egyszerűnek tűnhetnek (pl. hideg konyha – hidegkonyha), de több típusuk produktív, nyitott szerkezet, amelyet a legkülönbözőbb eszközökkel tölthet ki a beszélő. Tehát a szóösszetétel is fonológiai és jelentéstani sajátosságokat egyesít a szószerkezetekhez hasonlóan (Kálmán, Nádasdy 1994). Mondathangsúly A mondathangsúly a magyarban kötött, vagyis a mondat értelmétől és helyzetétől függően rögzített. A mondathangsúly kiemelkedik a többi szakaszhangsúly közül azzal, hogy fölérendelt hangsúlyszakaszt ural, tehát nem tűr maga után hangsúlyt az adott mondaton belül. Ezt a hangsúlyt irtóhangsúlyként is említjük. Ez a hangsúlyforma jelentéstanilag legtöbbször az ún. fókuszos (szembeállítást tartalmazó) mondatokhoz kapcsolódik. A fókuszos összetevő szokásos helye a ragozott ige előtt van, az igemódosítónak ilyenkor az ige mögött kell állnia, a komment ige utáni része hangsúlytalan, például: Nem 'Kati hozta fel a szenet, hanem 'Pista. (Kálmán, Nádasdy 1994). Nyomatéktalan mondat A fókuszos mondatokkal szemben a nyomatéktalan (szembeállítást nem tartalmazó) mondatokban lényegében egyenrangúak a szakaszhangsúlyok, azaz mindegyik szakaszt egyenlő nyomatékkal szólaltatjuk meg. (Pl. 'Péter 'elmegy 'sétálni.) A mondatbeli hangsúlyviszonyokat tehát a közlés tartalma és a szórend határozza meg; ezt pedig a szöveg, ill. a mondatok topik/komment szerkezete formálják. A szóhangsúly tehát
a mondatban vagy eltűnik, vagy szakasz-, ill. mondathangsúllyá válik. Alapvetően tehát azt kell megtanulni, hogy hol lehet a mondatban hangsúly, ill. hol nem lehet hangsúly. A magyar nyelv tanítása során az alábbi szabályok által leírt fő jelenségekre kell kitérnünk (vö. Szende (szerk.) 2000): I. Szóhangsúly I.1. Az önállóan kimondott szavakban a hangsúly az első szótagon van. Ez érvényes az
igekötős igékre és az összetett szavakra is. Pl.: 'autó, 'felszalad, 'tanterem I.2. Az összetett szavaknak az első szótagján van a főhangsúly, az összetett szavak alkotó
elemeinek első szótagjára olykor pici, ún. mellékhangsúlyt helyezhetünk. Ez a hangsúly segítheti a hosszabb szavak kimondását. Pl.: 'autó(')verseny I.3. A magyarban általában hangsúlytalanok a névelők (a/az, egy), a kötőszók (és, de,
vagy, ha...), a személyes névmások,
a visszaható névmások és a vonatkozó névmási
kötőszók (aki, amely). (Megjegyzés: A létige – ha nincs kiemelt helyzetben – hangsúlytalan.) II. Névszói szerkezetek II.1. A névszói szerkezetekben a jelzett szó, ha az nem névmás, hangsúlyos. (A minősítő
jelzős szerkezetekben a jelző és a jelzett szó általában egyaránt hangsúlyos. A jelzett szó akkor veszti el hangsúlyát, ha előtte kijelölő jelző áll.) Pl.:
'három 'doboz 'kabát (')nélkül 'szorgalmas 'diák 'téren futó 'fiú 'két liter 'tej 'nagyon 'szép
II.2. A névutók lehetnek hangsúlyosak, de hangsúlytalanok is. Hangsúlyt általában akkor
kapnak, ha szembenállást fejeznek ki. Pl.: az 'épület (')mögött
II.3. A főnév elveszítheti hangsúlyát, ha előtte gyakran használt, jórészt egyszótagos,
pontosabban kijelölő jelző áll. Ez a jelzős szerkezet egy hangsúlyozási szakaszt alkot. Pl.: 'nagy ház, 'jó ebéd II.4. Ha a jelzős szerkezet a mondat állítmánya, akkor a jelző általában hangsúlyos, a
jelzett szó hangsúlytalan. Pl.: 'Zoli 'szorgalmas diák. II.5. A mértékegységet kifejező névszó többnyire hangsúlytalan.
Pl.: 'két deci 'narancslé 'három kiló 'alma 'két darab 'sajt II.6. A tulajdonneveknek nincs külön hangsúlyozási szabályuk, ha több szavasak, saját
belső viszonyaik szerint hangsúlyozzuk őket. A többelemű személynevek hangsúlyviszonyai: mindig a vezetéknév (családnév) kapja az erőteljesebb hangsúlyt. Pl.: ''Németh 'János, 'Laurens ''Olivier Az intézményneveknek általában mindegyik elemük egyforma erejű hangsúlyt kap. Pl.: 'Magyar 'Nyelvi 'Intézet Ha a tulajdonnév után rang-, cím, foglalkozás- vagy társadalmi megkülönböztető név áll, ezek hangsúlytalanul kapcsolódnak az előtte álló tulajdonnévhez. Ugyanez vonatkozik a valamilyen csoportba tartozást jelölő szavakra is. Pl.: 'István király 'Nagy tanár úr 'Nagy család II.7. A mutató névmás akkor hangsúlyos, ha előre utaló szerepe van, azaz a főmondatot
jelzői mellékmondat követi. Ilyenkor az utána következő jelzett szó hangsúlytalan. Pl.: 'az a toll, amit 'tegnap (')vettem II.8. Az ugyan- kezdetű névmások mindig hangsúlyosak.
Pl.: 'Ugyanolyan 'ruhát 'vettem, mint te. II.9. Az olyan jelzős szerkezetekben, amelyekben a jelzett szó előtt több jelző is van, és a
nem első helyen álló jelző -s, -ú, -i képzős, ez a jelző hangsúlytalan.
Pl.: 'rossz levegőjű 'terem III. Igei szerkezetek III.1. Ha a semleges hangsúlyozású mondatban az ige előtt olyan szó vagy szócsoport áll,
amely az igével szoros kapcsolatot alkot, akkor az ige hangsúlytalan. Ezek elsősorban az igekötő, a névelőtlen főnév és a melléknév. Pl.: 'elmegyek 'fát vág 'magas volt III.2. Ha az igekötő és az ige közé valamilyen szó kerül, akkor az igekötő és az ige is
hangsúlyos, de a közöttük levő szó nem. Pl.: 'el fog 'menni 'el sem 'indult III.3. A hátravetett igekötő hangsúlyos, ha befejezettséget vagy folyamatosságot fejez ki, és
nem következik utána hangsúlyos szó a mondatban, de hangsúlytalan lehet, ha hangsúlyos szó áll mögötte. Pl.: 'Nem vette fel az 'új ruhát. 'Nem vette 'fel. (Tagadószó után az ige hangsúlytalan. ld. III.4.) III.4. Az ige hangsúlytalan, ha előtte kérdőszó, tagadószó vagy kiemelt mondatrész áll.
Pl.: 'Ki sír a szomszédban?
A 'kisbaba sír.
'Nem sír a 'kisbaba. III.5 Az ige akkor hangsúlyos, ha előtte mennyiséget, eloszlást, mértéket, gyakoriságot
kifejező szavak, ill. hangsúlytalan módosítószók állnak. Ilyenek például: is/sem, mindenki, gyakran, alig, nagyon, csak, persze, talán stb. Pl.: 'mi sem 'olvasunk 'gyakran 'síelnek 'nagyon 'megígérte csak 'mosolygott rajta
III.6. Az ige hangsúlyos a felszólító mondatokban, de hangsúlytalan a tiltó mondatokban.
Pl.: 'Menj be dolgozni!
'Ne menj be dolgozni!
III.7. A segédigék hangsúlytalanok, beférkőznek az igekötő és az ige közé. Ha az állítmányi
rész elejére kerülnek, hangsúlyossá válnak. Pl.: 'Be fogjuk 'fejezni a 'munkát. / 'Nem fogjuk 'befejezni a 'munkát 'Moziba akarnak 'menni.
'Akarnak 'moziba menni.
(Megjegyzés: A kiemelt mondatrész és a kérdőszó lehet annyira nyomatékos is, hogy az utána következő szavak hangsúlytalanná válnak. - Irtóhangsúly.) III.8. Vannak olyan főnévi igenevet vonzó igék, melyek mindig hangsúlyosak, s nem
kerülnek az igekötő és az ige közé. Ezek közé tartoznak: szeret, sikerül, képes, igyekszik, siet, fél, utál, imád stb. Pl.: 'Szeretek 'kijárni a 'strandra. III.9. Vannak olyan főnévi igenévvel is álló igék, amelyek általában hangsúlytalanok, de
nem kerülnek az igekötő és az ige közé. Ezek például: tanul, (van) volt, megy, indul stb. (kiemelt helyzetben hangsúlyosak) látszik, kényszerül, vágyik stb. (mindig hangsúlytalanok) Pl.: A 'kisgyerek 'olvasni tanul az 'iskolában. III.10. A melléknévi és határozói igeneves alakulatok a jelzős vagy határozós
szerkezetekhez hasonlóan viselkednek. A melléknévi igenév hangsúlya bizonytalan, ha bővítmény áll előtte. A hangsúlyviszonyokat az szabja meg, mi a közlésben az új. Pl.: az 'ülő 'fiú a 'padon (')ülő 'fiú IV. Általános szabályok IV.1. Minden ige hangsúlytalan a tagadószó után.
Pl.: 'Nem megyek 'sétálni. IV.2. Ha a mondat valamely elemét kiemeljük, az az igei állítmány ragozott része elé kerül,
és hangsúlyossá válik. Ilyenkor a hozzá kapcsolódó mondatrészek hangsúlytalanok.
(Irtóhangsúly) Ide tartozik a szembeállítás, a korrekció, a kérdés és a kérdésre adott válasz, a nyomatékosítás. Pl.: Nem 'Kati betegedett meg, hanem 'Vali. 'Zoli hozta a könyvet. (nem Laci.) 'Jó volt az 'előadás? – 'Rossz volt az előadás. 'Ki ette meg az 'ebédemet? – 'Zoli ette meg az ebédedet. A 'diákok a 'hibátlan mondatokat olvassák fel. (nem a hibásakat) IV.2.1. Ellentét és a kiegészítendő kérdés. A mondat egyik részét szembeállítjuk egy már
elhangzott vagy odaértett résszel. Ehhez hasonló a kiegészítendő kérdés hangsúlyozása is. Pl:.– 'Zoli 'leszedte a gyümölcsöt. – 'Szerintem 'Pali szedte le a gyümölcsöt. (nem pedig Zoli) 'Nem 'Zoli szedte le a gyümölcsöt, hanem 'Pali. 'Ki szedte le a gyümölcsöt? / 'Ki szedte le a 'gyümölcsöt? IV.2.2. Nyomatékosítás és az eldöntendő kérdés. Ha megerősítve igenlünk egy állítást,
akkor az ige, néha az igekötő viseli a hangsúlyt, míg az utána álló többi mondatrész hangsúlytalan. Pl.: – 'Nem hoztad vissza a 'könyvemet. – 'Visszahoztam a könyvedet. – 'Kati 'nem akarja 'felvenni az 'új ruháját. – 'Fel akarja venni az új ruháját. Az eldöntendő kérdések hangsúlyozása sokszor a nyomatékos mondatokéval azonos. Pl.: 'Visszahoztad a könyvemet? 'Fel akarja venni az új ruháját? 8.4.2.4.2 A hanglejtés
A hanglejtés a hangmagasság grammatikai felhasználása, amelynek megformálásában nem csupán egyetlen képzési tényező játszik közre, hanem egyszerre több is. A hangmagasság a beszéd zöngés szakaszainak a frekvenciaértéke (fizikai paraméter); a frekvenciaértékek irányának a változása az időben pedig a hangmenet. A hanglejtés (intonáció) az a nyelvi
eszköz, amelyhez az alapot a fizikai paraméterek és a hangmenet adják. A hanglejtés alakulásába belejátszanak hangészlelési sajátosságok is, előfordulhat, hogy pl. a suttogott beszéd – melyben a zöngés rész hiánya miatt hangmagasság-változásról nem lehetne szó – meghatározott hanglejtésmintával rendelkezik. Magas a tonális jegyeket fonológiai célra felhasználó nyelveknek a száma, egy részükben a tonális jegyeket a fonéma kategóriáján belül használják: például a kínai nyelvek. A másik csoportba azok a nyelvek tartoznak, amelyekben a szóhatárjegyek között érvényesülnek tonális elkülönítések, pl. a svéd, a norvég, a horvát, a szerb. A magyar nem tartozik a tonális nyelvek sorába, de felhasználja a tonalitás adta lehetőségeket is: a magyarban szerepet játszik például az alapfrekvencia alakulása a hangsúly képviseletében. A hanglejtésnek azonban a közlemény nagyobb egységeiben van nagyobb szerepe: a szavakban és szószerkezetekben: a mellérendelő szóösszetételben (pl. amerikai spanyol szótár,
amerikai-spanyol
szótár),
a
birtokviszony
és
a
részeshatározó
megkülönböztetésének megerősítésében, az össze nem tartozó szavaknak a szintagmában egyesülő szavaktól való megkülönböztetésében, külön dallamívek felelnek meg a tagmondatoknak, közbeékeléseknek is. A mondat semlegesnek tekintett dallammintája is négy változatot mutat, amelyek a grammatikai szerkezet szerinti, a szemantikai elemek sorrendje szerinti és az egyéb összetevők: a mondatrészek fajtái, a tagmondatok tartalmi sorrendje, az elemek hírértéke szerinti tagolást elvégzik, segítik. (Szende 1996). A továbbiakban a legalapvetőbb magyar hanglejtési szabályok bemutatásával illusztrálom az általános megállapításokat, melyeknek a tanítása a magyarnyelv-oktatás során mindenképpen szükségszerű, de ugyanakkor elégséges is (vö. Szende (szerk.) 2000). I. A kijelentő mondat I.1. Ha több szakaszból áll a mondat, akkor az eső–ereszkedő hangmenet rendszerint
minden szakaszban megismétlődik. A nyomatéktalan, több szakaszból álló kijelentő mondat hanglejtése a következő: A gyerekek az udvaron játszanak. I.2. A kijelentő mondatokban a magyar hanglejtés alaptípusát alkalmazzuk: az eső-
ereszkedő menetet. Az egyszakaszos kijelentő mondat hanglejtése a következő: Pista volt itt.
II. A kérdő mondat II.1. A háromszótagú eldöntendő kérdés hanglejtése a kérdő dallam alapformáját adja. A
fellépés a második, a lelépés a harmadik szótagban van. A több szakaszból álló eldöntendő kérdő mondatban – ha nem utal más nyelvi elem kérdő voltára – a kérdő jelleget az utolsó szakasz hanglejtése fejezi ki, ennek hanglejtése a háromszótagú eldöntendő kérdésével azonos. A fellépés a mondat utolsó előtti szótagjában, a lelépés az utolsó szótagban van. Mivel a mondat több szakaszból áll, a kérdő hanglejtés csak az utolsó szakaszban érvényesül, a többi szakasz rendszerint a hanglejtés alapformáit mutatja. Budáról? Minden könyvet visszavittél a könyvtárba? II.2. Az egyszótagú egyszavas kérdésben a lelépés elmarad.
Te? II.3. Az eldöntendő kérdő mondatban maga a hanglejtés fejezi ki a kérdést. Ilyenkor a
hanglejtés emelkedő-eső formájú. II.4. A kétszótagú egyszavas kérdésben a fellépés és a lelépés is a második szótagban van.
Kimész? II.5. Ha a tőmondati eldöntendő kérdésben az egy vagy két szótagból álló állítmány a
mondat végén van, akkor az utolsó szó hanglejtése szintén ilyen. Ezek székek?
Ez a ruha jó?
II.6. A kiegészítendő kérdő mondat hanglejtése azonos a kijelentő mondatéval, annyi
különbséggel, hogy a kérdő mondat valamivel magasabban zárul, mint a kijelentő mondat. A dallam csúcsa a kérdőszón van, amely rendszerint az első szakasz élén áll. Hol van a kulcsom? III. A felszólító mondat III.1. A felszólító mondat hanglejtése, ha a nyelvi forma mutatja a felszólító jelleget,
megegyezik a kijelentő mondatéval. Menjetek ki a kertbe! IV. A felkiáltó és az óhajtó mondat
A felkiáltó és az óhajtó mondatra általában jellemző az enyhén ereszkedő hanglejtés.
De szép ez a kép! Bárcsak eljönne! V. A nyomatékos mondat
A nyomatékos mondatban a mondathangsúly kioltja a nyomatékos mondatrész utáni szakaszhangsúlyokat,
s
egyben
a
mondathangsúly
gyakran
a
hangmagasság
megemelkedésével is jár. A 'kutya a ''gazdájához szalad. 8.4.2.4.3. Időzítési minták
A magyar beszéd ritmusa – gyakorlatias megfogalmazásban – majdnem szabályosan lekopogható. A ritmust alapvetően két dolog határozza meg: egyrészt a magánhangzók időtartama és a mássalhangzók kettőzése, ill. a mássalhangzó-torlódás; másrészt az első szótag nyomatéka, ill. az a törekvés, hogy a hosszú szavak kiejtésének meggyorsításával a szavak hosszúságát időben rövidítjük. Fontos azonban, hogy se az első szótagok nyomatéka, se egyfajta időmértékes szótagejtés ne zavarja az értelmi hangsúlyt. A magyar nyelvet tanulók számára a helyes ritmus megtalálása segítheti a hosszabb szavak kiejtését. Rövid a szótag, ha rövid magánhangzó áll magában vagy egy mássalhangzóval. Jelölése: ∪ Hosszú a szótag, ha hosszú magánhangzó áll magában vagy mássalhangzóval, vagy rövid magánhangzó áll két vagy több mássalhangzóval. Jelölése: − Gondolati egységek zárásánál az utolsó szótag mindig (még a rövid is) hosszúnak hat, hiszen lezár: ∪ −∪− ∪− ∪ elfelejthetetlen 8.5. A kiejtési gyakorlatok elhelyezése a tananyagban és a tanórán
Nem lenne helyes, ha az eddigiekből azt a következtetést vonnánk le, hogy a kiejtéstanítás terjedelmében a tanításban és a tananyagokban akkora helyet foglal el, mint amekkora a jelentősége. Természetesen a nyelvtanításnak nem lehet kizárólagos célja a helyes kiejtés elsajátíttatása, s még azt sem mondanám, hogy csak a tanulandó nyelvre jellemző artikulációs mechanizmus kialakítása után kezdhetünk hozzá az érdemi munkához. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a kiejtés tanításának jelen kell lennie a tanítás teljes
folyamatában. A nyelvkönyvek tartalmaznak is általában kiejtésre utaló mintákat, leírásokat, esetleg gyakorlatokat is, de nem a leckék szerves részeként, s ezért azokra sem a tanuló, sem a tanár nem fordít elég gondot. A tanárok pedig legtöbbször megelégszenek a hibás szavak javításával, ami – a fentiekből talán kiderült – vezethet ugyan javuláshoz, de nem olyan hatékony, mint az átgondolt, rendszeres fejlesztő munka. 8.5.1. A kiejtési feladatok helye a tananyagban
A kiejtési feladatok tananyagba illesztésénél többféleképpen is eljárhatunk: (i) teljesen elkülönítjük a leckéktől, külön kötetben kazettával adjuk kézbe; (ii) a tananyagba építve. Akármelyik formát alkalmazzuk is, el kell döntenünk a következőket is: (iii) a nyelvkönyvet egy bizonyos anyanyelvű csoportnak szánjuk-e, vagy (iv) univerzális használatra. A magyar nyelv oktatása során Magyarországon ritkán adódik úgy, hogy csak egy anyanyelvre kell tekintettel lennünk, ezért az univerzális használatra szánt nyelvkönyvekbe csak azokat a kiejtési feladatokat vehetjük bele, amelyek a legáltalánosabban előforduló hibákat javítják. Ezért helyesebbnek tűnik a kiejtési gyakorlatok különválasztása. Ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy az anyag végső kivitelezésében életszerű legyen, s kapcsolódjon a beszélt nyelv formavilágához, legyen a kultúra hordozója, a nyelv hangzásvilágának, zeneiségének illusztrálója, s nem utolsósorban legyen kapcsolata a helyesíráson keresztül a tanulandó nyelv nyelvtanával is. A lényeg tehát az, hogy ne szorítkozzunk a mechanikus gyakorlásra. Amennyiben azonos anyanyelvű csoport vagy közösség számára készítünk tankönyvet, akkor meghatározható azoknak a szegmentális és szupraszegmentális elemeknek a száma és köre, melyeket bele kell illesztenünk a tananyagba. Itt már csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a tananyag gyermekeknek készül-e vagy felnőtteknek. Különbség a megközelítés módjában és esetleg a szó-, ill. kísérő irodalmi, zenei anyagban van. Felnőtteknek érdemes magyarázatot, a szájüreg rajzát megadni, míg gyermekeknél inkább a játékos formát válasszuk, hiszen ők még eredményesen tudják – az utánzási képesség és a könnyebben alakítható, formálható izmok okán – spontán módon követni utasításainkat. Ez
utóbbihoz
egy
magyar
nyelvkönyvsorozat példáját
szeretném felhozni.
A
nyelvkönyvcsalád a Lendvai 1. sz. Kétnyelvű Általános Iskola számára készült. A szlovén gyerekeknek a magánhangzók körében elsősorban a rövid-hosszú megkülönböztetés nehéz, de gondot okoz az a és az o elhatárolása, az ö, ü ejtése és az é-í megkülönböztetése. A
mássalhangzók közül az ty, gy, cs az, amelyekkel foglalkozni kell. Ezekhez be is illesztettünk gyakorlatokat a leckék anyagába úgy, hogy az a lehető legjobban belesimuljon az olvasmányok, dialógusok, s mint látni fogjuk, végül a nyelvtani feladatok sorába is, mert hiszen a helyes ejtés a helyesírással sok ponton érintkezik. Amennyiben logopédus végzi a kiejtéstanítás munkáját, akkor például ezen a ponton kénytelen a nyelvtanítás területén is ismereteket szerezni. A már említett lendvai tankönyvsorozatban igyekeztünk a kiejtési gyakorlatokat minél színesebbé, játékosabbá tenni rajzokkal, mondókákkal, rövid versekkel, találós kérdésekkel, dalokkal. Ez utóbbiak a beszéd javítása mellett az esztétikai nevelés céljait is szolgálják. A feladatokat az egyes leckékben akár különböző helyekre is tehetjük, mert előfordulhat, hogy épp a dialógus vagy az olvasmány adja az alkalmat a gyakorlásra, máskor pedig egy vers vagy helyesírási probléma az, ami inspirál. Így ez a feladattípus akár a lecke elvégzésének a folyamatába is beilleszkedhet, de bármikor elővehetjük, amikor lazításra van szükség, esetleg az óra bevezetéséhez, a gyerekek vagy felnőttek tanulásra való ráhangolására is alkalmazhatjuk. Most bemutatok néhány részletet a Csön, csön gyűrű című általános iskolai 3. osztályos könyv gyakorlataiból: Az a hang tanításánál az első, kézzel írott a sor a hang izolált ejtését célozza, az 1. számú feladat tartalmazza a szavakat, a szókapcsolatokat és a rövid mondatokat, a 2. számú pedig egy kiszámolót- és egy versrészletet. A lapszéli rajz pedig néhány olyan dolgot mutat be, ami a gyakorlatokban is előfordul. Ezzel nemcsak illusztrálni akartunk, hanem szeretnénk a tanítókat és a gyerekeket is arra ösztönözni, hogy a rajzok alapján többször is helyesen kimondják a szavakat, esetleg mondatokat is alkossanak velük. (l. 8.5. sz. melléklet) Az o hang gyakoroltatásánál az eddigieket egy játék is kiegészíti, a vers egy kicsit hosszabb, s mondatokat a gyerekeknek kell alkotniuk. A következő lapon egy dalos játékot helyeztünk el, így az eddig bemutatott gyakorlattípusok kiegészülnek a mozgással is. Talán nem kell külön kiemelnem az éneklés jelentőségét a helyes kiejtés tanításában, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a dal nemcsak arra jó, hogy kikapcsolódjunk, vagy megismerkedjünk a magyar kultúra egy darabkájával. Éneklés közben a nyelvet tanuló kiejtése tisztul, lélegzése megváltozik, tapasztalatot szerez a ritmizálásban, megtanulja, mi a különbség a rövid és a hosszú (zenei, s később beszéd-) hang között. (l. 8.6. sz. melléklet) Az a-o hangdifferenciálásnál természetesen szópárokat ismételgetünk, majd olyan szavakat, mondatokat, amelyekben mindkét hang előfordul. De találunk észlelésfejlesztő gyakorlatot totó formájában. A totó kitöltéséhez a szavakat a tanári kézikönyvben adjuk
meg. Ezen az oldalon a rajzok csak díszítenek, húsvéti témájú leckéről lévén szó (l. 8.7. sz. melléklet) A gy hang tanulása írás közbeni hangoztatással kezdődik, majd következnek a szósorok. A szavak gyakorlása a szóbelseji ngy kapcsolattal kezdődik, mert ebben a kapcsolatban a legkönnyebb a gy kiejtése. Utána a Gyere Gyuri gyorsan kezdetű, nem nehéz nyelvtörő és egy találós kérdés következik. A mássalhangzók bemutatását a Kerek perec című 4. osztályos könyvben folytatjuk a ty hanggal. Az 1. feladat tulajdonképpen a ty hang kialakítása, a 2. pedig gyakorlása szótagokban úgy, hogy a hang először elöl, utána hátul, végül középen áll. A
gy-ty
hangdifferenciálás
ugyancsak
szótaggyakorlattal
kezdődik,
szópárokkal
folytatódik, s itt is vannak rövid mondatok, hallásfejlesztő feladat, rövid vers, s újdonságképpen tollbamondás. A tollbamondás elsősorban az olvasmány szövegén (Móra F.: Nagyapó) alapul, de tartalmaz szavakat a két hang gyakorlásához is. (l. 8.8. sz. melléklet) A ty-t hangdifferenciálás feldolgozásmódja alapvetően azonos a gy-ty-vel, de még több munkáltató
feladatot
tartalmaz,
s
"melléktermékként"
két
vidám
gyermekvers
megismertetésére és feldolgozására is alkalmat ad. (l. 8.9. sz. melléklet) Végül annak illusztrálására, hogy a kiejtés és helyesírás mennyire kapcsolódik egymással, bemutatok egy az összeolvadással kapcsolatos gyakorlatsort. A helyesírás és a kiejtés azonban egyúttal nyelvtani tudnivalóval is párosul, hiszen a felszólító mód tanítása adja az alkalmat.
A
feladatok
között
szerepel
másolás,
kiegészítés,
mondat-átalakítás,
tollbamondás, s a sort egy mondóka zárja, amit meg is lehet tanulni. (l. 8.10. sz. melléklet) Láthatjuk tehát, hogy a kiejtés tanítása megoldható oly módon is, hogy az anyag esztétikai élményt
is
nyújtva
irodalmi
értéket
képviseljen,
ugyanakkor
módszertanilag
megalapozottan juttassa el a tanulót a standardot megközelítő beszédhez. 8.5.2. A kiejtési gyakorlatok helye a tanórán
A nyelvóra megtervezésénél számos dologra kell figyelemmel lennünk. Bár minden órának van egy saját vezérfonala, fő témája, a különböző feladattípusok alkalmazásának egyensúlyban kell lennie. Emellett tudjuk, hogy a diákok figyelme – legyenek bármilyen korú vagy képzettségű tanulóink – nem egyforma intenzitású 45 percen keresztül. A tanóra rendszerint a házi feladat ellenőrzésével szokott kezdődni, de ennél hatékonyabb és „szórakoztatóbb” feladatot is találhatunk, például az artikulációs mechanizmus átállítását a tanult nyelvre. Pontosan ezt a célt szolgálhatja egy rövid kiejtési gyakorlat, majd azokban a
pecekben, amikor a diákok figyelme átmenetileg lankad, frissítőként ismét bevethetjük ezt a „fegyvert”, azaz azt az alapelvet követjük, amely szerint egy tanóra sikerében jelentős szerepe van a jól megtervezett és helyén alkalmazott változatosságnak. A fent említett pontokon van alkalmunk a kiejtési gyakorlatok beiktatására. Az óra eleji rövid (3-5 perces) gyakorlás célja kettős: egyrészt ráhangoljuk a tanulókat a tanóra témájára, másrészt beállítjuk az artikulációs bázist a másik nyelvre. Ezzel tulajdonképpen időt takarítunk meg az óra későbbi részei számára, mert eleve kevesebb lesz a kiejtési, olvasási probléma. A további gyakorlatokat (1-1 percben) a „kifáradási pontokon” iktathatjuk be, alkalmat adunk gyereknek, fiatalnak, idősebbnek, tanárnak és diáknak arra, hogy felfrissülhessen, következmények nélkül „hangoskodhasson”, kicsit kikapcsolódjon. És persze az óra utolsó percében, amikor már mindenki elrakná füzeteit, könyveit, s már inkább a szünetre, a következő órára gondol, ismét gyakorolhatunk egy kicsit. Amint látjuk, a kiejtési gyakorlatokkal az amúgy is veszendőbe menő perceket töltjük a nyelvtanítás szempontjából fontos feladat végzésével. 8.6. Összegzés
A kiejtéstanítás szükségességét elsősorban a nyelvtanári tapasztalat igazolja, de alátámasztják a jelen kutatásunk eredményei is, amelyek szerint a kezdeti szakaszban a szövegértésben fontos szerepe van az artikulációs mechanizmus megfelelő működésének. A kiejtés tanításához célszerű igénybe venni a logopédia eszköztárát, s annak lépéseit követve megfelelő nyelvi anyagon végezni a gyakorlást. A hangok kialakítását meg kell előznie az észlelés fejlesztésének és az artikulációs (mozgásügyesítő) gyakorlatoknak. Az izolált hang helyes ejtését követi a hang rögzítése, azaz a szótaggyakorlatok, majd automatizálása szavak, kifejezések, mondatok, versek, dalok segítségével. A nyelvtanuló beszédét a szupraszegmentális elemek (hangsúly, hanglejtés, szövegritmus) egymástól és a nyelv egészétől elválaszthatatlanul teljesítik ki, teszik igazán az adott nyelvre jellemzővé. A kiejtéstanító gyakorlatokat beépíthetjük a tananyagba vagy külön is kezelhetjük, szerves részévé tehetjük a tanórának is, nem feledkezve meg sajátságos kultúraközvetítő szerepéről sem. A magyar nyelvben – bármely más tanítandó nyelvhez hasonlóan - különleges helye van a kiejtés tanításának, a nyelvtannal, a szórenddel, helyesírással és a jelentéssel összefüggésben.
9. Összefoglalás Egy a magyart idegen nyelvként tanulókkal készített longitudinális mérés keretében a beszédlétrehozás és -feldolgozás egybevető vizsgálatát végeztem el hangfelvételek, illetőleg beszédértési tesztek segítségével A két mérés között a nyelvtanulók teljesítménye mind a percepció, mind az artikuláció területén szignifikánsan (p≤0,05) javult. A hallott szöveg feldolgozása minimálisan két szinten folyik, azonos időben rendszerszintek szerint „alulról felfelé” és „felülről lefelé”. A fonetika szintje elsődlegesen a szó azonosításában játszik szerepet, egyúttal a szöveg, illetve a mondat jelentésviszonyainak és a szó (kifejezés) jelentésének vizsgálata is megtörténhet. A grammatika szintje csak nagyon korlátozottan kapcsolódik bele ebbe a folyamatba. A tévesztésekben és a helyes választásban egyaránt döntő szerepe van a szó, kifejezés ismertségének és használati gyakoriságának. A beszédprodukcióban a magyart idegen nyelvként tanulók a felsorolásban elhangzó szavak esetében a legtöbb tévesztés a hanglejtési, időzítési és nyomaték szerinti hibák, valamint az egyes szegmentumok standardtól eltérő ejtése tekintetében regisztrálható, s ezeket a hibákat az anyanyelvi hallgató erőteljesen érzékeli is. A mondatokban a leggyakrabban tapasztalt hibatípus a hangsúly és a hanglejtés körébe tartozik; fontos befolyásoló tényezőt jelentenek még a szünettartás devianciái, illetve a nyújtás; valamint a grammatikai tévesztések. A mondatpárok elemzése során olyan tényezők is felszínre kerültek, amelyek messze túlmutatnak a
fonetikai–fonológiai
és a
csoportszerkezeti elemzés
szintjén,
s
szükségszerűen elvezetnek egészen az aktuális tagolási és hírértékszerkezet szerinti elemzéséig is. Az idegen nyelv elsajátítása folyamán két, merőben eltérő szakasz különül el. Az elsőben jól dokumentálható az a párhuzam, amely nagyjából azonos szinten tartja a fejlődés hatékonyságát az artikuláció és a percepció vonalán. Később azonban nem mutatható ki szerves együttmozgás a két tényező alakulása között. A megítélő számára az idegenszerűség kérdésében történő állásfoglalásnak kiindulása általánosan a beszédprodukció egésze. Vagyis az anyanyelvű hallgató számára a szegmentális, a szupraszegmentális és a szekvenciális devianciák nem különülnek el egymástól kitapintható élességgel, bár a szekvenciális tévesztések arányaikban kisebb mértékben veszik ki részüket az anyanyelvi értékelők ítéleteiben.
A gyakorlat szempontjából ezek az eredmények nagy jelentőségű tanulságokat hordoznak. A nyelvtanítás korai szakaszában meg kell ragadnunk az alkalmat az artikulációs mechanizmus beállítására és a helyes ejtés intenzív tanítására, még akkor is, ha a diák nyelvtani, lexikai ismeretei nem teszik lehetővé a magyar nyelvű társalgást.
10. Tézisek / Summary 10.1. Előzmények, célkitűzések
Korunk legelterjedtebb nyelvoktatási módszere, az eklektikus kommunikatív módszer alapját elsődlegesen a szóbeli kommunikáció képezi, melyben meghatározó szerepe van mind a kiejtésnek, mind a beszédértésnek. A magyarban – jórészt éppen tipológiai sajátosságai miatt – nemcsak a lexikológia, a szemantika és a pragmatika érintett terület, hanem már a morfológiában is számos tévesztési lehetőséggel találkozunk a kiejtés, illetve a fonetika, fonológia ismeretének hiányosságai miatt. A beszédhangok (egészen pontosan a fonematikus értékű szegmentumok) megkülönböztető jegyeinek pontos felismerése és reprodukálása a magyar nyelvben sajátos jelentőséggel bír. Tekintsük például a fonotaktikai szabályozás gazdag rendszerét (a magánhangzó-illeszkedés, a hasonulás, valamint az összeolvadás különböző esetei) vagy a minimális párok által kínált gazdag variációs lehetőségeket. A gyakorlati példákból kiindulva megerősítve látjuk, hogy a szegmentumok és a szupraszegmentális elemek produkciója, illetve percepciója jelentősen befolyásolja a magyar nyelvi standardot megközelítő nyelvi kompetencia kialakulását. Mindezek tükrében célszerűnek látszik annak vizsgálata, hogy milyen összefüggés mutatható ki az artikuláció és a percepció között, illetve az anyanyelvi beszélők idegenszerűséggel kapcsolatos összbenyomását alapvetően milyen típusba tartozó devianciák befolyásolják. 10.2. A vizsgálat, a vizsgálat anyaga és az adatfeldolgozás
A vizsgálat két részből áll: (i) egy, a beszédértést mérő tesztből és (ii) egy, a kiejtés minőségének megállapításához alapul szolgáló hangfelvételből. Mindkét méréstípust kétszer végeztük el a tizenöt közlővel, a két vizsgálat között két és fél hónap telt el. A beszédértési teszt alapjául szolgáló szöveg Az északi szél és a Nap című népmese adaptált változata, melynek grammatikája és lexikája fokozatosan nehezedik a nyelvtanítás logikája szerint. A hozzá kapcsolódó feleletválasztós, illetőleg cloze teszt 13 itemből állt. Az artikuláció vizsgálatához előhívott spontán beszédet vettünk fel, amelyből minden közlő mindkét méréséből az azonos szavakat kiválogatva húsz, felsorolásban elhangzó szekvenciát vizsgáltunk. A mondatok esetében nem áll rendelkezésünkre olyan mondatanyag, amely minden közlőnél mindkét mérésben azonosan elhangzik, ezért a kiválasztott mondatok két csoportját vizsgáltuk: (i) egyrészről az összes mondatot együttesen a maga teljességében és összetettségében; (ii) másrészről külön azokat a
mondatokat is, amelyek ugyanazon közlőktől mindkét mérésben elhangzottak. Az így nyert vizsgálati anyaghoz anyanyelvi beszélőtől származó szavakat és mondatokat is hozzákevertünk, majd az egészet randomizáltuk. Az előkészített felvételt tíz anyanyelvi beszélővel értékeltettük (az értékeléshez Microsoft Access táblázatot használtunk), majd az adatokat a megfogalmazott alapkérdések mentén statisztikai vizsgálatoknak vetettük alá. Végül összevetettük a beszédértési teszt és a hanganyagok értékeléséből nyert adatokat. 10.3. Hipotézisek
A kísérlet alapjául a következő kiinduló hipotézisek szolgáltak. 3. A megítélő számára az idegenszerűség kérdésében történő állásfoglalás kiindulása általánosan a beszédprodukció egésze (a szegmentális, a szupraszegmentális és a szekvenciális devianciák nem különülnek el egymástól érzékelhető élességgel). 4. Az artikuláció elsajátítási foka és a megértés teljesítményszintje várhatóan korrelál egymással. Ez annyit jelent, hogy sejtésünk szerint a kiejtési nehézségekkel küzdők beszédértése is gyengébb hatásfokú lesz. 10.4. Eredmények
Az értékelés eredményeinek statisztikai vizsgálata alapján általánosságban igazolódott az a feltevésünk, hogy a két mérés között eltelt időben a közlők teljesítménye a beszédértés, valamint a szavak és mondatok ejtése tekintetében is az összesítésben szignifikánsan javult (p≤0,05) Az első hipotézishez kapcsolódóan kijelenthetjük, hogy a hibák nem azonos gyakorisággal fordulnak elő. 10.4.1. Beszédértés A beszédértési teszt értékeléséből kitűnik, hogy a szöveg feldolgozása minimálisan két szinten folyik, azonos időben rendszerszintek szerint „alulról felfelé” és „felülről lefelé”. A fonetika szintje a szó azonosításában játszik szerepet, ugyanakkor a szöveg, illetve a mondat jelentésviszonyainak és a szó (kifejezés) jelentésének értelmezése, „megértése” is – on line – megtörténhet. A grammatika szintje csak nagyon korlátozottan kapcsolódik bele ebbe a folyamatba. Ugyancsak tapasztalható a szavak korábbi együttes előfordulásának hatása a megoldásokban. Néhány esetben a világról szóló általános ismeretek befolyásolták a döntést. Az összetett mondatok értelmezésében az idegennyelvtanuló sajátos módon jár el, rendszerint az egyik tagmondatra koncentrál. 10.4.2. A szegmentális–szekvenciális devianciák megítélése izolált szóejtésben A szavak esetében mind a tévesztések gyakorisága, mind részarányuk szerint a hibák a
legkiemelkedőbb számban az egyes szegmentumok nem standardnak megfelelő ejtése, az időtartam hibája és az intonáció területén jelentkeznek. Az anyanyelvi értékelők által megállapított idegenszerűségi értékek az alábbi sorrendet mutatják (l. 1. ábra): Idegenszerűség legidegenszerűbb
legkevésbé idegenszerű
Szó/T1 zöld száztizenhat könyv toll ágy virág rossz fehér szék sárga fekete kutya asztal piros ház alma autó ajtó csúnya ló
Sorrend 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
Szó/T2 zöld toll száztizenhat ágy könyv virág ház autó / ló ló / autó fehér asztal szék rossz kutya sárga csúnya fekete ajtó alma piros
Szó / javulás Javulás szignifikanciája nem szignifikáns ló ház autó toll ágy csúnya asztal legkevésbé szignifikáns ajtó zöld virág szék kutya alma könyv fehér száztizenhat piros sárga fekete legszignifikánsabb rossz
1. ábra: Összehasonlító táblázat a szavak idegenszerűségi sorrendje és a változás szignifikanciája szerint Az egyes tévesztések megjelenésének a rangsora öt szó (ágy, könyv, rossz, száztizenhat, zöld) kivételével az összes többi szóban hasonlóságot mutat (a leggyakoribb hibatípusok az első három hely valamelyikét foglalják el). A szavak részletes elemzése során kiderül, hogy az ejtést jelentősen befolyásolja a szótagok szerkezete. Ha az idegen ajkú rosszul formált szótaggal találkozik, megpróbálja saját ejtésében remediálni a rosszul formáltságot, és a szabályos magyar alakulatot áthangszereli olyanra, amely jobban megfelel a jólformáltsági feltételeknek. A közlőkre vonatkozó adataink azt mutatják, hogy a legszignifikánsabb javulás azoknál tapasztalható, akik Magyarországra érkezésük után rövid időn belül szervezett oktatásba kerültek, illetve az anyanyelv szerinti felosztásban a vietnami tanulók javítottak legtöbbet kiejtésükön.
10.4.3. A szupraszegmentális devianciák megítélése mondat nagyságrendű közlésekben Az előhívott spontán beszéd mondatainak általános és összehasonlító vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy mind az összes mondatban, mind azokban a mondatokban, amelyek
ugyanattól a közlőtől mindkét mérésben elhangzottak (mondatpárok) a leggyakrabban regisztrált hibatípus a hangsúly és a hanglejtés; fontos befolyásoló tényezőt jelentenek még a szünettartás devianciái, illetve a nyújtás; ezenkívül elég magas számban a grammatikai tévesztések. A hibák rangsora némiképp megváltozott a második mérésben: nagyobb súlyt kaptak a szünettartás devianciái és a nyújtás. A mondatpárok elemzése során olyan tényezők is felszínre kerültek, amelyek messze túlmutatnak a fonetikai–fonológiai és a csoportszerkezeti elemzés szintjén, s elvezetnek egészen az aktuális mondattagolási és hírértékszerkezet szerinti elemzésig is. Nem játszik viszont meghatározó szerepet a kimondott mondat bonyolultsága. Az idegenszerűségi értékek alakulása szerint az élmezőnyben szereplők mindkét mérésben azonosak, a legszignifikánsabb javulást elérők között azonban (a szavaknál tapasztaltakkal ellentétben) a vietnamiak háttérbe szorulnak, viszont megjelennek a koreaiak, valamint a japán és az orosz anyanyelvű is. Az eredményeket pozitív irányban befolyásoló tényezők között a következők játszanak szerepet: a nyelvtanulás a nyelvi környezetbe érkezéskor azonnal megkezdődik; a nyelvtanuló a nem célnyelvi, hosszabb előkészítés után huzamosabb időt töltött célnyelvi közegben, illetve úgy tűnik, hogy a nők általában jobban teljesítenek. 10.4.4. Összefoglaló következtetések A hipotézisekben felvetett sejtések tekintetében az összegző áttekintés és a statisztikai számítások a következőket jelzik. Az idegen nyelv elsajátítása folyamán két, merőben eltérő szakasz különül el. Az elsőben jól dokumentálható az a párhuzam, amely nagyjából azonos szinten tartja a fejlődés hatékonyságát az artikuláció és a percepció vonalán. Később azonban szétválás következik be, és lényegében nem mutatható ki szerves együttmozgás a két tényező alakulása között. A megítélőknek az idegenszerűség kérdésében történő állásfoglalását illetően a közlésekben regisztrált hibák gyakorisági eredményeinek, valamint az összes hibákon belüli részarányuknak az alakulását vizsgálva kijelenthetjük, hogy annak kiindulása általánosan a beszédprodukció egésze. Vagyis az anyanyelvű hallgató (esetünkben az értékelő személyek) számára a szegmentális, a szupraszegmentális és a szekvenciális devianciák nem különülnek el egymástól érzékelhető élességgel, azaz a szegmentális és szupraszegmentális tévesztések mellett a szekvenciális tévesztések arányaikban kisebb számban, de semmiképpen sem elhanyagolható mértékben veszik ki részüket az anyanyelvi értékelők ítéleteiben.
10.5. A kutatás hasznosíthatósága, a továbblépés lehetőségei
A fent leírt eredmények hasznosíthatósága alapvetően két területet érint: (i) A nyelvpedagógiát, mint gyakorlati alkalmazási lehetőséget; (ii) a nyelvészetnek azt az ágát, amely egyrészről az univerzális grammatikát, másrészről a közlemények elemzésének egy általánosabb elvét, a hírértékszerkezet szerinti elemzést célozza meg. Az eredmények fényében a nyelvpedagógiában finomítani kell azt a túlzóan általánosító megállapítást, mely szerint a beszédmegértés és a kiejtés szorosan korrelál egymással. A kutatások tükrében világosan látszik, hogy a standardot minél jobban megközelítő kiejtés elsajátításának eredményessége szempontjából a nyelvtanítás korai szakasza az optimális időszak. A kezdeti szakaszban emellett a szövegértésben is fontos szerepe van az artikulációs mechanizmus nyelvspecifikus normáknak megfelelő működésének. Ezért a kiejtés tanításához célszerű igénybe venni a logopédia eszköztárát, s annak felhasználásával megfelelő előkészítő fázis beiktatása indokolt a nyelvtanításban. A szegmentumok normatív ejtésének kialakítását meg kell előznie az észlelés fejlesztésének és az artikulációs (mozgásügyesítő) gyakorlatoknak. Ezeknek az elveknek nemcsak a magyar mint idegen nyelv tankönyveiben, hanem a képzésben és továbbképzésben is kellő teret nyitva hasznosíthatjuk jelen kutatások eredményeit. A hangfelvételek további elemzése gazdag lehetőséget nyújt azon sejtések további ellenőrzésére, amelyek kidolgozására jelen dolgozat keretein belül nem volt lehetőség. Így újabb információkat nyerhetünk a szótagszerkezettel kapcsolatos felvetés igazolására, valamint a mondatszerkezet és a kiejtés minősége, továbbá az elemzési szintek összefüggéseire. A tesztek és hangfelvételek felhasználhatók összehasonlító vizsgálatok végzésére a magyar anyanyelvű gyermek nyelvelsajátítási folyamatai, az afáziások tévesztései és az idegen ajkú tanulók nyelvtanulásának jelenségei között, ezzel derítve fel olyan jelenségeket, amelyek az univerzális grammatika elmélyültebb megismerésének irányába mutatnak.
10.6. The state of art and goals
The basic component of today’s most experienced language teaching policy called the eclectic communicative method is speech communication and here the primary focus is on pronunciation as well as on a high degree efficiency in understanding. As for Hungarian, due to its many idiosyncratic typological features, not only lexicological, semantic and pragmatic but also morphological specificities turn out to be the source of possible mistakes in the foreigners’ language use of Hungarian, partly even in lack of a satisfactory level of phonetic–phonological competence. With this in mind, for example, the right identification and reproduction of distinctive features at the segmental level have a distinguished importance. (The difficulties basically root in the complexity of phonotactic rules governing vowel harmony, assimilation and lenition processes, let alone the abundance of variations in the field of possible minimal pairs in the lexicon.) The praxis of the teacher unambiguously shows that the factors above and, accordingly, the accuracy of the realisations and the perception of segmental and suprasegmental entities strongly influences the developmental process on the way toward an acceptable measure of competence approaching the normatives of the native speaker. To facilitate and to make more profound this process has been the main aim of the present investigations. The crucial point in them represent the following theoretical and methodological problems: (i) what kind of interrelationship there exists between the efficacy of implementation and that of perception/identification, and, (ii) what types of deviances dominantly determine the judgements of professional native speakers of Hungarian concerning the accuracy vs. the measure of ‘foreign accent’ of foreigners. 10.7. Material and procedures of the investigations
The present investigations extend over two main domains: (i) testing speech understanding and (ii) the analyses of sound recordings in order to explore data concerning the quality and measure of speech production processes of the learners of Hungarian as a second language. Both (i) and (ii) have been carried out twice with fifteen speakers with a time interval of two and a half months between the two data collection processes. As for the speech understanding test, its material has been an adapted version of a well-known fabula (The Wind and the Sun); within this text grammatical complexity and also that of the
lexicon gradually increases following in this way the strategic prescriptions of language teaching policy. (The tests involve a total of 13 items.) For the purposes of the investigation of articulation parameters so-called invited spontaneous speech processes were chosen from which twenty samples with the same lexical units – occurring in both series of recordings – taken from every speaker were analysed. Naturally, in sentence size units of speech such pure parallels could not have been found. So, from this latter set of data two groups of units underwent to a detailed investigation, i.e. (i) the total set including every sentence in their full form, and (ii) identical sequence units occurring in both cases of recording by the same speaker. The second part of the test material consists of the respective units produced by native speakers of Hungarian. Finally, the two series of samples were ordered into a common list of samples in a randomised way. Then, the material as a whole were tested with ten native speakers of Hungarian and the results were evaluated using the framework of Microsoft Access. In addition, the data were investigated by statistical methods along the lines of our basic viewpoints of the research work. As a result, two series of data have been gained, one of them mirroring the parameters of speech production and the second with comprehensive data concerning the quality features of understanding. 10.8. Hypotheses
The starting point of our investigations involved the following two hypotheses. (i) The basis of judging the degree of foreign accent of non-native speakers for professionals with Hungarian as a mother tongue represents the speech production sequence as a whole without making special difference among their components. This is because, as a rule, segmental, suprasegmental, and sequential anomalies in foreigners’ Hungarian cannot be clearly kept apart from each other in the instances for the listener. (ii) The level of acquiring a (near to) normative pronunciation and that of the effectiveness in speech understanding will show a close positive correlation during the process of language learning. 10.9. Results
The evaluation of statistical data proved in general the hypothesis according to which the degree of accuracy of articulation and the efficiency of understanding increased in a significant way (p=0.05) both in the domain of lexical entries and in that of sentences in the time interval measured. Furthermore, it could have been shown by the data that the
frequency distribution of occurrences of several distinct types of mistakes is nonhomogeneous (cf. Hypothesis (i), above). 10.9.1. Speech understanding On the basis of the evaluation of our measurements the identification procedure of the texts runs simultaneously at least on two levels, i.e. in the direction "from the bottom to the top" and "from the top to the bottom". In terms of linguistics it means that whereas the level of phonetics has a decisive role in the identification of lexical units, the interpretation of semantic components (those of words and sentence size units) tends to proceed parallelly and, at the same time, syntactic decomposition plays a minor role in the whole process. Even though, traces of previous occurrences of word combinations help with the identification process and also the cognitive competence in culture influences the efficiency of understanding. In addition, in identifying sentence size units with more than one clause the learner regularly focuses only on a single clause within the sentence. 10.9.2. Judgements on deviances at the segmental and sequential level of words in isolation The main source of mistakes in isolated words both in the frequency value of occurrences and in view of their participation in the whole set of types of anomaly are the followings: non-standard articulation of the segments, deviances in timing and anomalies in intonation patterning. The data of ‘foreign accent’ value given by native speaker auditors are as follows:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
zöld toll száztizenhat ágy könyv virág ház
word/signifikance of development ló ház autó toll ágy csúnya asztal
fehér
8.
autó / ló
ajtó
szék sárga fekete kutya asztal piros ház alma autó ajtó csúnya
9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
ló / autó fehér asztal szék rossz kutya sárga csúnya fekete ajtó alma
zöld virág szék kutya alma könyv fehér száztizenhat piros sárga fekete
ló
20.
piros
rossz
foreign word/T1 accent strong zöld száztizenhat könyv toll ágy virág rossz
weak
order
word/T2
development non significant
minor significance
high level significance
The order of occurrences of the types of mistake shows a great similarity in all words taking the first three places in the rank, with the exemption of five lexical entries (ágy, könyv, rossz, száztizenhat, and zöld). It can be clearly observed that syllable structure of the words influences the manner of articulation a great deal: in case the syllable structure is not well-formed, the speaker tends to remedy the structure in order to reach at a pattern satisfying better the conditions of well-formedness. In accordance with the personal data of foreigners learning Hungarian, a significantly strong development shows up when they participate at institutional language teaching courses soon after their arrival in Hungary, the sooner the better. In this respect Vietnamese pupils are at the top with their pronunciation. 10.9.3. Judgements on deviances at the suprasegmental level of sentence size units On the basis of general and contrastive analyses of sentences in invited spontaneous speech we were able to put that the most frequent types of deviances in the whole set of sentences as well as in sentence pairs, the members of which happened to occur in both series of data collection, belong to the domains of stress and intonation. Also, duration of pauses and
lengthening of segments have a part as also do the use of agrammatical forms in a considerable number of cases. Ironically, the second series of measurements shows that long duration phases of (hesitation) pauses and cases of lengthening became more frequent. Besides of the phonetic–phonological level and the level of the entities of decompositional analysis further factors as leading principles in the investigations came to the light: aspects of the logical structure of sentences and entropy/redundancy characteristics of the text form adjacent phenomena controlling the process of understanding, whereas the so-called (syntactic) complexity of the sentence to be understood seems to be irrelevant. As for the development in the field of ‘foreign accent’ the best participants are the same in the first and in the second measurement. Within this group, however, the learners from Vietnam being previously the most successful with their results in the sphere of isolated words, had to leave their leading position for others with Korean, Japanese and Russian as a mother tongue. In this change the following circumstances seem to have a decisive role: learning process begins indirectly after the arrival in Hungary; the learner previously had a preparatory language course at home and/or had a longer stay in the milieu of the target language. (In this respect, as on many other battle fields of human life, females are always better than the male.) 10.9.4. General conclusions To return to our introductory assumptions, theoretical considerations of the problems discussed here and the results of statistical data led us to the following lemmas. (i) In the process of foreign language acquisition two main sharply distinct phases of the process can be distinguished. In the first one a parallelism can clearly be documented in which the efficiency values of the development in the domain of articulation and in that of understanding are approximately identical. Later on, the two lines of the development bifurcate and no further organic relationships can be seen between the two. (ii) To the judgements concerning the grade of ‘foreign accent’ given by professional speakers with Hungarian as their mother tongue serves the integrated speech material together with all its components as a source. In other words, segmental, suprasegmental and sequential deviances will not be differentiated as categories from each other even in case sequence structure building anomalies take a lower position in view of their power of influence.
10.10. Perspectives: An outlook to the practice
The results herein seem to be useful basically in two areas: (i) the area of everyday language teaching practice and (ii) the area of a special discipline of general linguistics called the Universal Grammar research with aspects of the information structuring of texts as instances of message. As for point (i), it is important to stress that in the light of our investigations we should reformulate the overgeneralized thesis according to which the developmental lines of articulation and understanding are organised in a strong correlation. Furthermore, the optimal period for a successful acquisition of the (near normative) pronunciation turns ou to be the first phase of learning foreign languages; the more than in the same phase right pronunciation interactively enhances understanding already in this early period of learning, too. It is to be noted here also that the perception capacity, and especially in the case of the identification of segments and distinvtive features, has an intensive role in the whole process. Further analyses of the recordings used for the purposes of the present research work can help to solve problems swept outside the barriers of the framework discussed here, so to gain deeper insights into the enigma of syllable structures or that of syntactic structures with the possible realisations of their far ramifying complexity especially as a function of the quality characteristics of pronunciation. Besides, by using the speech material and some of the results given here may be made use of in the dimension of contrastive studies such as those of child language or paraphasias in aphasics. These kinds of experiments in the field may open up new vistas for all who are inspired to work in the science of linguistics or in the methodology of language teaching. 10.11. A szerző publikációi az értekezés témaköréből Könyvek és jegyzetek / Books and Guides
Fonetika kézikönyv [A Handbook of Phonetics] (1987) Nemzetközi Előkészítő Intézet Fonetika I. Kiejtési gyakorlatok [Phonetics I.] (1987) Nemzetközi Előkészítő Intézet Fonetika II. Hangdifferenciálás, hangsúly, hanglejtés. [Phonetics II.] (1987) Nemzetközi Előkészítő Intézet Szende V. (szerk.), Ház A., Makra H.: Hangoskönyv. Beszéd- és kiejtéstanító program külföldieknek I-IV. kötet [The Users’ Book of Speaking Hungarian] (2000) Magyar Nyelvi Intézet
Tanulmányok / Articles
A külföldiek beszédtanításának sajátos módszertani problémái [Problems in the Methodology of Teaching Foreigners to Speak Hungarian] Intézeti Szemle 1989. Néhány gyakorlati tanács a kiejtés tanításához [Some Remarks on the Methodology of Teaching Pronunciation] Intézeti Szemle 1998./1. 57-70 Nyelvtanítás és logopédia határán [The Interface of Language Teaching and Logopedy] Intézeti Szemle 1999./1-2. 120-144 A kiejtéstanítás alapjai és sajátosságai a magyar mint idegen nyelv tanítása során [Teaching Pronunciation of Hungarian: Principles and Special Aspects] (2002) In: A magyar nyelv idegenben. Előadások az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Jyväskylä, 2001. augusztus 6–10.), szerk.. Keresztes L., Maticsák S. Debrecen– Jyväskylä, 161-167 Kommunikáció – felszólító mód nélkül? [Is there Human Communication without Imperative?] (2001) Hungarológiai Évkönyv II. évf. 1. sz. 139-149 Módszertani tanácsok a Hangoskönyv című program tanításához [Guidelines in Methodology of the Users’ Book of Speaking Hungarian] (2000) In: Ház A., Makra H., Szende V. (szerk.) Hangoskönyv, V. Budapest, Magyar Nyelvi Intézet, 48-55 A fonetika nyelvpedagógiai vetülete [The Rule of Phonetics in Language Teaching] (2005) THL2 (Teaching Hungarian as a 2nd Language) I. évf. 2. sz. 38-47 Beszédértés és artikuláció kapcsolata a magyar mint idegen nyelv kontextusában [Speech Understanding and Articulation, Their Iterrelationships in Teaching Hungarian] (2006) Hungarológiai Évkönyv 7. 44-52
11. Hivatkozások Bánréti Zoltán (1997) Megjegyzések a neurolingvisztikáról. In: Bánréti Z. (szerk.) (1999) Nyelvi struktúrák és az agy. Budapest, Corvina, 7-58 Bárczi Géza (1961) Fonetika. Budapest, [?1951] Bárdos Jenő (1997) A nyelvtanítás története és a módszerfogalom tartalma. Veszprém, VEK Bárdos Jenő (2000) Az idegen nyelvek tanításának elméleti alapjai és gyakorlata. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Bárdos Jenő (2004) Alkalmazott nyelvészeti axiómák a nyelvpedagógiában. In: A többnyelvű Európa (szerk.: Bakonyi I. és Nádai J.) Győr, Széchenyi István Egyetem Idegen Nyelvi és Kommunikációs Tanszék, 8-19 Benczédy – Fábián – Rácz – Velcsovné (1968) A mai magyar nyelv. Budapest, Tankönyvkiadó Bolla K. (szerk.) (1982) Fejezetek a magyar leíró hangtanból Budapest, Akadémiai Kiadó Bondarko, L.V. et al. (1970) A model of speech perception in humans. Working papers in linguistics 6. Computer and infomation Science Research Center. Ohio, Ohio State Univ. Columbus, Technical Report 70-92 (Gósy 1999) Büky Béla (1977) A beszédtanítás pszichológiája. Budapest, Tankönyvkiadó Caplan, David (1987) A neurolingvisztika és a nyelvészeti afáziakutatás – részletek. In: Bánréti Z. (szerk.) (1999) Nyelvi struktúrák és az agy. Budapest, Corvina, 91-120 Chomsky, N. (1975) Reflections on Language. New York, Pantheon (idézi: Bánréti 1997) Clark, Clark, A (1996) A megismerés építőkövei. Filozófia, megismeréstudomány és a párhuzamos megosztott feldolgozás Budapest, Osiris Clark, H. and Clark, E. (1977) Psychology and language: An introduction to psycholinguistics. New York, Harcourt Deary, I. J. (2003) Az intelligencia. Magyar Világ (idézi: Huszár 2005) Éder Zoltán (1967) A nyelv “orális”, beszélt jellegének fontossága. In: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az egri kiejtési konferencia anyaga. Budapest, Tankönyvkiadó, 233–235. Fant, G (1968) Models of speech perception. ZPhon 21. 5-9 (idézi:Gósy 1999) Fischer Sándor (1966), A beszéd művészete. Budapest, Franklin Nyomda Fischer Sándor (1975) Retorika. Budapest, Kossuth Kiadó Fónagy Iván – Magdics Klára (1967) A magyar beszéd dallama. Budapest, Akadémiai Kiadó Forró Orsolya-Kálmán László (2004) Zavarok a nyelvi zavarok körül. Nyelvtudományi Közlemények 101. 321-332
Földes, Cs. (2005) Kontaktdeutsch. Zur Theorie eines Varietätentyps unter transkulturellen Bedingungen von Mehrsprachigkeit. Gunter Narr Verlag Tübingen Fromkin, Victoria A. (1997) Gondolatok az agy, az elme és a nyelv közti kapcsolatokról. In: Bánréti Z. (szerk.) (1999) Nyelvi struktúrák és az agy. Budapest, Corvina, 59-90 Garrett, M. F. (1982) Production of Speech: Observations from normal and pathological language use. In: Normality and Pathology in Cognitive Functions. Ed.: Ellis, A. V., London, Academic Press, 57-98 (Gósy 1999) Gehrmann, Siegfried (1999) Sprechen als Tätigkeit: koordinations- und lerntheoretische Grundlagen des zweitsprachlichen Ausspracheerwerbs. Heidelberg, Winter Gergely György (1991) Free word order and discourse interpretation. Budapest, Akadémiai Kiadó Gergely György (1995) Az aktuális tagolás szerepe a mondatmegértésben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XVIII. 43-61 Gósy Mária (1989) Beszédészlelés. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet Gósy Mária (1996) A szeriális észlelés fejlődése és zavarai. In: Gyermekkori beszédészlelési és beszédmegértési zavarok, Szerk.: Gósy M. Budapest, Nikol Gmk, 83-99 Gósy Mária (1999) Pszicholingvisztika. Budapest, Corvina Gósy Mária (2001) A lexikális előhívás problémája. In: Beszédkutatás 2001. Elméleti és alkalmazott fonetikai kutatások. Szerk.: Gósy M. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 127-142 Gósy Mária (2002) A megakadásjelenségek eredete a spontán beszéd tervezési folyamatában. Magyar Nyelvőr 2/2002: 192-204 Gósy Mária (2003) A spontán beszédben előforduló megakadásjelenségek gyakoriságai és összefüggései. In: Magyar Nyelvőr 127. 257-276 Grice P. H. (1975) Logic and conversation. Syntacs ans semantics. Speech acts. III. New York, Academic Press 41-57 H. Molnár Ilona: Az igei csoport, különös tekintettel a vonzatokra. 1969, Általános Nyelvészeti Tanulmányok, VI. 229-270 Hartung, J. (1991) Statistik. 8. Auflage, München, Oldenburg Verlag Hartung, J/Elpelt, B (1989) „Multivariante Statistik-, Lehr- und Handbuch der angewandten Statistik“, Oldenbourg-Verlag, München, Wien Hegyi Endre (1970) A magyar nyelv idegen nyelvként való tanításának főbb elvei és módszertani problémái. Budapest, Akadémiai Kiadó Hernádi Sándor (1972) Nyelvtan és nyelvművelés. Budapest, Tankönyvkiadó Hernádi Sándor (1995) Beszédművelés. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Huszár Ágnes (2005) A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében, Budapest, Tinta Könyvkiadó Huszár Ágnes: A versengési elv a nyelvbotlások létrejöttében. In: Beszédkutatás 2000. Beszéd és társadalom. Szerk.: Gósy M. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 2000, 63-75
Huszár Ágnes: Az elszólásvizsgálat egy lehetséges módja. In: Beszédkutatás ’98. Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. Szerk.: Gósy M. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 1998, 21-34 Jakobson, R. (1941) Kindersprache, Aphasie, und allgemeine Lautgesetze. Uppsala, Almqvist & Wilsells (idézi: Fromkin 1997) Kálmán L., Nádasdy Á (1994) A hangsúly. In: Kiefer Ferenc (szerk.) (1994) Strukturális magyar nyelvtan. Budapest, Akadémiai Kiadó 393-467 Kassai Ilona (1998) Fonetika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Kiefer Ferenc (1994) A fonológia ma. In: Kiefer Ferenc (szerk.) (1994) Strukturális magyar nyelvtan. Budapest, Akadémiai Kiadó 25-41 Kiefer Ferenc (szerk.) (1994) Strukturális magyar nyelvtan. Budapest, Akadémiai Kiadó Kovács Emőke (szerk.) (1986) Logopédia jegyzet I. Budapest, Tankönyvkiadó Kovács Magdolna: Beszédhangok kontextusfüggő viszonyai. In: Beszédkutatás 2000. Beszéd és társadalom. Szerk.: Gósy M. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 2000, 15-25 Lantos Erzsébet (2000) A magyar beszédhangok osztályozása, kiejtési hibák és javításuk. in: Ház, Makra, Szende (szerk.), Hangoskönyv V. Budapest, Magyar Nyelvi Intézet Laziczius Gyula (1944/1979) Fonetika. Budapest, Tankönyvkiadó Levelt, W. J. M. (1989) Speaking from Intention to Articulation. Cambridge, The MIT Press Libermann, A. M. (1957) Some results of research in speech perception. JASA 29. 117123. Lotz, J–Abramson, A.S.–Gerstman, L.J.–Ingemann, S.–Nemser, W.J. (1960) The perception of English stops by speakers of English, Spanish, Hungarian and Thai: A tape cutting experiment. Language and Speech 3. 71-78. Lurija, A. R. (1975) Válogatott tanulmányok. Budapest, Gondolat (idézi: Szépe 2004) Máté Jakab (1997) A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Menyhárt Krisztina: Szláv anyanyelvűek magyar beszédének fonetikai sajátosságai. In: Beszédkutatás ’99. Elméleti és alkalmazott fonetikai tanulmányok. Szerk.: Gósy M. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 1999, 31-43 Molnár József (1970) A magyar beszédhangok atlasza. Budapest, Tankönyvkiadó Montágh Imre (1982) Tiszta beszéd. Budapest, NPI Montágh Imre (1996) Figyelem vagy fegyelem? Budapest, Holnap Kiadó Nádor Orsolya (1998) A magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának történeti áttekintése a kezdetektől napjainkig. In: A magyar mint idegen nyelv / Hungarológia. (Szerk.: Giay Béla és Nádor Orsolya) Pécs/Bp. Janus/Osiris
Nyelv – kommunikáció – cselekvés. (2001) (szerk.: Pléh Cs., Síklaki I., Terestyéni T.) Budapest, Osiris Obádovics J.Gy. (2003) Valószínűségszámítás és matematikai statisztika. 5. kiad. Budapest, Scolar Kiadó Paul, H. (1880) [Prinzipien der Sprachgeschichte] Prinziples of the history of language. London, Longmans (idézi: Fromkin 1997) Pisoni, D.B.: Some current theoretical issues in speech perception. Cognition 10. 1981, 249-259. Pléh Csaba (1984) A megértés. In: Büky Béla–Egyed András–Pléh Csaba: Nyelvi képességek – fogalomkincs – megértés. Budapest,Tankönyvkiadó, 152-223. Pléh Csaba (1992a) Az asszociáció reneszánsza a kognitív pszichológiában. Janus, IX–2, 12-22 Pléh Csaba (1992b): Verbal prefixes in Hungarian children. In: Kenesei, I. és Pléh, Cs. (szerk.). Approaches to Hungarian. Vol. 4. Szeged, JATE, 269-281 Pléh Csaba (1997) A megismeréskutatás egy új útja. In: A párhuzamos feldolgozás (szerk.: Pléh Csaba) Budapest, Typotex Pléh Csaba (1998) Bevezetés a megismeréstudományba. Budapest : Typotex Pléh Csaba (1998a) A mondatmegértés a magyar nyelvben. Budapest. Osiris Pléh Csaba (1998b) A megértés fogalma a pszicholingvisztikában. In: A kognitív szemlélet és a nyelv kutatása. Szerk.: Pléh Csaba és Győri Miklós. Budapest, Pólya K. 205-221. Pléh Csaba és Terestyéni Tamás (1979) Beszédaktus – Kommunikáció – Interakció (Szöveggyűjtemény). Budapest, Tömegkommunikációs Kutatóközpont Port, R.F. (1984) Invariance in phonetics. In: Invariance and Variability of Speech Process. Eds.: Perke, J–Klatt, D. Lavrence Erlbaum. Hillsdale. 540-558. Rónai Béla – Kerekes László (1974) Nyelvművelés és beszédtechnika. Budapest, Tankönyvkiadó Sarbó Artur (1906) A beszéd összes vonatkozásaiban, különös tekintettel a gyermekkorra. Budapest, Atheneum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat (idézi: Gósy 1999) Saussure, F. de (1967) Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest Seper – Montágh – Vinczéné (1984) Gyakori beszédhibák. Budapest, Tankönyvkiadó Shapiro, L.P.- Nagel, H. N.(1995) Lexikai tulajdonságok, prozódia és szintaxis: az ép és a sérült nyelvi feldolgozás. In: Bánréti Z. (szerk.) (1999) Nyelvi struktúrák és az agy. Budapest, Corvina, 287-310 Smolensky, P. (1996) A konnekcionalizmus helyes kezeléséről. In: Kognitív tudomány, Budapest, Osiris Kiadó Láthatatlan Kollégium, 87-136 Somos Béla (1997) A kiejtéstanítás helye a magyarnak idegen nyelvként való tanításában. Intézeti Szemle XIX./1.
Stevens K. N.–Halle, M. (1967) Remarks on analysis by synthesis and distinctive features. In: Wathen-Dunn, W. (szerk.): Models of the Perception of Speech and Visual Form. Cambridge, Cambridge University Press Stevens K. N.–House, A. S. (1967) Speech perception. In: Foundations of Modern Auditory Theory. II. Ed.: Tobiad, J. New York, Academic Press, 1-62 Stevens, K. N. (1960) Toward a model for speech recognition. JASA 32. 47-55 Stricker, S. (1880) Studien über Sprachvorstellungen. Wien (idézi: Gósy 1999) Subosits István (1988) A beszédpedagógia alapjai. Budapest, Tankönyvkiadó Szende T. (1992) Phonological representation and lenition processes. MFF–HPP XXVI Szende Tamás (1976) A beszédfolyamat alaptényezői. Budapest, Akadémiai Kiadó Szende Tamás (1979) A szó válsága. Budapest, Gondolat Szende Tamás (1984) Elemi beszédesemény és fonéma. ÁNyT XV, 263-72 Szende Tamás (1996) A beszéd hangszerelése, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete Szépe György (1969) Az alsóbb nyelvi szintek leírása. ANyT VI, 359-468 Szépe J. (2005) Beszédtévesztések: afáziásoknál, időskorúaknál és mindennapi nyelvbotlásainkban. In:Beszédgyógyítás 16/1. 32–74 Szépe Judit (2000) Bevezetés a pszicholingvisztikába. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Szépe Judit (2001) Bevezetés a pszicholingvisztikába. (Második, javított kiadás) Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szépe Judit (2004) Pillanatkép a pszicholingvisztikáról: fogódzók és hiányhelyek. Nyelvtudományi Közlemények 101. 290-320 Szépe Judit: Fonológiai folyamatok magyar anyanyelvű afáziások szegmentális parafáziáiban. In: Beszédkutatás ’98. Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. Szerk.: Gósy M. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 1998, 94-104 Taft, M.: Recognition of affixed words and the word frequency effect. Memory and Cognition, 7. 1979. 263-272 Törkenczy M. (1994) A szótag. In: Kiefer F. (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 2. Fonológia. Budapest, Akadémiai Kiadó, 273–392 Vargha A. (2000) Matematikai statisztika. Budapest, Pólya Kiadó Vértes O. András (1950) Bevezetés a fonetikába. Budapest, Jegyzetsokszorosító Vértes O. András (1980) A magyar leíró hangtan története az újgrammatikusokig. Budapest, Akadémiai Kiadó Wacha Imre (1967) A kiejtés, a hangsúlyozás és a hanglejtés hibái. Budapest, Tankönyvkiadó Wacha Imre (szerk.) (1980-81) A magyar beszédhangok képzése. Transzparenssorozat a beszédtechnika és a hangképzés tanításához. Veszprém, OOK Wacha Imre (szerk.) (1987-88) Retorika. Budapest, Kossuth Kiadó
Wingfield, A. (1975) The intonation-syntax interaction: prosodic features in perceptual processing of sentences. In: Structure and Process in Speech Perception. Ed.: Cohen, A.– Nooteboom, S. G. Berlin, 146-160. Wundt, W. (1922) Völkerpsychologie II: Die Sprache. Leipzig, A. Körner (idézi: Fromkin 1997)
Emlékeztető bibliográfia Aldea Miklósné, Dávid Mária (szerk.), dr. Kármán Lászlóné, Szende Virág (1996) Kerek perec, Ljubljana Aldea Miklósné, Dávid Mária (szerk.), Gyúró Istvánné, dr. Kármán Lászlóné, Szende Virág (1994) Csön, csön gyűrű, Ljubljana Bél Mátyás (1713) Institutio ad symbola conferenda, dum historiae linguae Hungaricae libros duos ... edere parat. Berlin Szende V. (szerk), Ház A., Makra H. (2000) Hangoskönyv. Kiejtés- és beszédtanító program külföldieknek. I-V. Magyar Nyelvi Intézet, Budapest Kerekes Ferenc (1836) Értekezések és kitérések. Debrecen Komáromi Csipkés György (1655) Hungaria Illustrata Lantos Erzsébet (2000) A magyar beszédhangok osztályozása, kiejtési hibák és javításuk. In: Ház A., Makra H., Szende V. (szerk), (2000) Hangoskönyv. Kiejtés- és beszédtanító program külföldieknek. V. Magyar Nyelvi Intézet, Budapest, 5-47 Márton József (1816) Ungarische Grammatik für Deutsche Pápay Sámuel (1808) A magyar Literatura Esmérete Riedl Szende (1859) A magyar nyelvrendszer alapvonalai. Magyar hangtan. Prága–Lipcse Ródel Adolf (1873) Brieflicher Unterricht für das Selbststudium der Ungarischen Sprache. Szombathely Szenczi Molnár Albert (1610) Novae Grammaticae Ungaricae Succinta Methodo comprehensae, et perspicuis exemplis illustratae. Libri duo Vályi András (1792) Grundlinien die ungarische Sprache praktisch zu lehren, und zu lernen
12. FÜGGELÉK
3.1. sz. melléklet AZ ÉSZAKI SZÉL ÉS A NAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.
Az északi szél és a Nap a mezőn sétálnak. A szél erősen fúj, a Nap pedig melegen süt. A szél és a Nap azon vitatkoznak, hogy ki az erősebb. Egyszer csak egy utast látnak, aki meleg kabátban jön az úton. Megbeszélik, hogy a vitában az nyer, akinek az utas odaadja a kabátját. Az északi szél összeszedte minden erejét, és fújni kezdett. Azt gondolta, ő tudja levenni az utasról a kabátot. De amikor még erősebben fújt, akkor az utas még jobban összefogta a kabátját. Az északi szél nem folytatta tovább a harcot. Ekkor a Nap küldte meleg sugarait az utasra, akinek végül olyan melege lett, hogy levette a kabátját. Az északi szélnek tehát el kellett ismernie, hogy a Nap az erősebb.
3.2. sz. melléklet
TESZT 1) A szél és a Nap _________ . a) a mezőn ülnek b) futnak c) a mezőn mennek d) sietnek 2) Mit csinál a szél? a) erős b) észak c) fúj d) süt 3) Milyen a Nap? a) melegít b) fénylik c) meleg d) erős 4) Mit csinál a szél és a Nap? a) olvasnak b) beszélgetnek c) dolgoznak d) esznek 5) Egy ____________ látnak az úton. a) lovat b) embert c) utat d) lányt 6) A vitában annak van igaza, __________. a) aki nyer. b) akinél az utas leveszi a kabátot. c) akivel a férfi beszélget. d) akiről leveszik a kabátot. 7) Az északi szél _______________. a) összeszedte az összes levelet. b) még erősebben fújt. c) énekelni kezdett. d) egész jól közeledett.
8) Az északi szél _______________. a) azon gondolkodott, hogy levegye-e a kabátot az utasról. b) levette a kabátot az utasról. c) azt hitte, hogy le fogja venni a kabátot az utasról. d) felvette a kabátját. 9) Amikor a szél még erősebben fújt, az utas _____________________. a) begombolta a kabátját. b) levette a kabátját. c) összeszorította a fogát. d) fogott egy másik kabátot és felvette. 10) A szél nem ________ tovább. a) vitatkozott b) harcolt c) keresett d) ment 11) A Nap _________ az utasra. a) melegített b) rásütött c) sugárzást küldött d) ráadta a kabátját 12) Az utas levetkőzött, mert ________________ . a) a szél elfújta a kabátját. b) hirtelen nagyon melege lett. c) napozni akart. d) a Nap elkérte tőle a kabátot. 13) A Nap végül úgy látta, hogy _____________________ . a) a szél nyert. b) az utas boldog lett. c) ő győzött. d) a szél szomorú.
3.3. sz. melléklet ADATLAP Név: / Name: Intézeti szám: / Institute code: Életkor: / Age: Nem / Sex Anyanyelv: / Mother tongue: Milyen más nyelvet ismer az anyanyelvén kívül? / Which other language(s) do you know? Milyen nyelven beszélnek a családban? What language do you use in family? Van Önnek magyar anyanyelvű rokona? Do you have relatives with Hungarian mother tongue? Általában milyen nyelven beszél a barátaival otthon? / What language do you mostly use with your friends in your country? Milyen nyelvet használ a hazájában az iskolában, hivatalokban? / What language do you use at school or in offices in your country? Iskolai végzettsége: / Highest degree: Nyelvismeret: / Command of languages: Tanult már korábban magyarul? Have you learned Hungarian before? Mennyi ideig tanult magyarul? How long did you learn Hungarian? Mióta tartózkodik Magyarországon? How long have you been staying in Hungary? Körülbelül hány magyar szót ismert, mielőtt idejött? / How many Hungarian words did you know before coming to Hungary? (just about) Soroljon fel néhányat közülük! Please, list some of them!
3.4. sz. melléklet Anyanyelv Nyelvismeret Családnyelv
01
TJ
orosz
angol
(angol), orosz (angol), orosz (angol), orosz
4 hét
6 hét
nő
19
150
02
S
malajziai
angol, hindi
malajziai
angol
angol
3,5 hón.
4,5 hónap
ffi
29
224
03
KHS
koreai
angol
koreai
koreai
koreai
2 év
4 hét
ffi
23
224
04
SW
koreai
angol
koreai
koreai
koreai
2 év
3 hét
nő
20
240
05
SSM
koreai
angol
koreai
koreai
koreai
2 év
3 hét
ffi
23
240
06
LJ
koreai
angol
koreai
koreai
koreai
3 év
1 év
nő
23
224
07
SYG
koreai
angol
koreai
koreai
koreai
2 év
4 hét
nő
19
224
08
NTN
vietnami
vietnami
vietnami
vietnami
0
4 hét
nő
21
150
09
FT
japán
angol
japán
angol, japán
japán, angol
3 hét
3 hét
nő
27
150
10
JCH
koreai
angol
koreai
koreai
koreai
4 hét
1 év
ffi
33
224
11
NTTH vietnami
vietnami
vietnami
vietnami
4 hét
4 hónap
nő
25
144
12
BHK
vietnami
angol
vietnami
vietnami
vietnami
4 hét
4 hét
ffi
21
144
13
TVD
vietnami
angol
vietnami
vietnami
vietnami
4 hét
3 hét
ffi
20
144
14
NTA
vietnami
vietnami
vietnami
vietnami
4 hét
4 hónap
ffi
21
144
15
LH
koreai
koreai
koreai
koreai
2 év
11 nap
nő
21
240
angol
Társasnyelv
Iskola, hivatal Tanulás ideje Tartózkodás ideje Nem Életkor
Óraszám
Kód Név
3.5. sz. melléklet
3.6. sz. melléklet
4.1. sz. melléklet: Első és második mérés: átlag és median Közlő
Első mérés
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Átlag Median
5 6 6 4 3 4 6 4 4 9 2 2 1 0 7 4,2 4
Második mérés 6 6 9 9 8 9 11 7 8 8 2 4 7 6 10 7,33333333 8
Közös találatok 3 3 5 4 3 4 5 2 2 5 1 0 1 0 6 2,93333333 3
4.2. sz. melléklet: A közlők csoportosítása a tanulás és a tartózkodás ideje szerint. Csoport 1. 2. 3.
Közlők kódja 01, 08, 09, 12, 13 02, 10, 11, 14 03, 04, 05, 06, 07, 15
Tanulás ideje a mérések előtt 2 - 4 hét 4 hét - 3,5 hónap 2 - 3 év
Tartózkodás 0 - 6 hét 4 hónap - 1 év 11 nap - 3 év
Tanórák a mérések között 144 -150 144 - 224 224 -240
4.3. sz. melléklet: Tanulás és tartózkodás szerinti 1. csoport átlag és median Közlő
Első mérés
1 8 9 12 13 Átlag Median
5 4 4 2 1 3,2 4
Második mérés 6 7 8 4 7 6,4 7
Közös találatok 3 2 2 0 1 1,6 2
4.4. sz. melléklet:Tanulás és tartózkodás szerinti 2. csoport átlag és median Közlő 2 10 11 14 Átlag Median
Első mérés 6 9 2 0 4,25 4
Második mérés
Közös találatok 6 8 2 6 5,5 6
3 5 1 0 2,25 2
4.5. sz. melléklet: Tanulás és tartózkodás szerinti 3. csoport átlag és median Közlő
Második mérés
Első mérés
3 4 5 6 7 15 Átlag Median
6 4 3 4 6 7 5 5
Közös találatok
9 9 8 9 11 10 9,33333333 9
5 4 3 4 5 6 4,5 4,5
4.6. sz. táblázat: A tanulás és tartózkodás szerinti csoportok átlagának összehasonlítása Csoport
Első mérés
1. 2. 3.
Második mérés
3,2 4,25 5
Közös találatok
6,4 5,5 9,33
1,6 2,25 4,5
4.7. sz. táblázat: A tanulás és tartózkodás szerinti csoportok medianjának összehasonlítása Csoport
Első mérés
1. 2. 3.
4 4 5
Második mérés 7 6 9
Közös találatok 2 2 4,5
4.8. sz. melléklet Csoportok Minden csoport 1. csoport 2. csoport 3. csoport
Első mérés átlag 4,20E+00 3,20E+00 4,25E+00 5,00E+00
Második A tévedés valószínűsége a H0: Javulás 95%-os mérés átlag "µ1-µ2<0" hipotézissel elvethető szignifikanciaszinttel? 7,33E+00 5,73E-05 IGEN 6,40E+00 5,50E+00 9,33E+00
1,02E-02 IGEN 2,46E-01 NEM 7,50E-05 IGEN
4.9. sz. melléklet Csoportok M1. 1. cs. 2. cs. M1. 1. cs. 3. cs. M1. 2. cs. 3. cs. M2. 1. cs. 2. cs. M2. 1. cs. 3. cs. M2. 2. cs. 3. cs.
Az elöl álló cs. átlaga 3,20E+00 3,20E+00 4,25E+00 6,40E+00 6,40E+00 5,50E+00
A hátul álló cs. átlaga 4,25E+00 5,00E+00 5,00E+00 5,50E+00 9,33E+00 9,33E+00
Tévedési valószínűség egyoldalú teszttel 6,51E-01 9,86E-02 7,42E-01 5,58E-01 8,20E-03 4,93E-02
Szignifikancia>0,95 ? NEM NEM NEM NEM IGEN IGEN
4.10. sz. melléklet: Anyanyelv szerinti eredmények a vietnami átlagával Anyanyelv Vietnami Orosz Malajziai Japán
Első mérés 1,25 5 6 4
Második mérés 4,75 6 6 7
Közös találatok 0,5 3 3 2
4.11. sz. melléklet: Anyanyelv szerinti eredmények a vietnami medianjával Anyanyelv Vietnami Orosz Malajziai Japán
Első mérés 1,5 5 6 4
Második mérés 5 6 6 7
Közös találatok 0,5 3 3 2
4.12. sz. melléklet: Idegennyelv-tanulás és anyanyelv a vietnami átlagával Anyanyelv Viet 1. ny. Viet 2. ny. Orosz Malajziai Japán
Első mérés 2 1,5 5 6 4
Második Közös mérés találatok 4 0,5 5,5 0,5 6 3 6 3 7 2
4.13. sz melléklet: Idegennyelv-tanulás és anyanyelv a vietnami mediánjával Anyanyelv Viet 1. ny. Viet 2. ny. Orosz Malajziai Japán
Első mérés 1 1,5 5 6 4
Második Közös mérés találatok 4 0,5 5,5 0,5 6 3 6 3 7 2
4.14. sz. melléklet: A tévesztések változása a két mérés között 1. hangzás lexika jelentés tárolt ismeretek találgatás, kikövetkeztetés nincs válasz nyelvtan
első mérés második mérés 14 14 52 48 1 2 7 5 21 15 41 8 16 17
4.15. sz. melléklet: Tévesztések változása a két mérés között 2. hangzás lexika (mondaton belül) lexika (szövegkörnyezetben) jelentés tárolt ismeretek találgatás, kikövetkeztetés nincs válasz nyelvtan
első mérés 14 31 21 1 7 21 41 16
második mérés 14 28 20 2 5 15 8 17
Első mérés 1)
2)
3)
4)
5)
6)
7)
A szél és a Nap _________ . a) a mezőn ülnek. b) futnak c) a mezőn mennek d) sietnek Mit csinál a szél? a) erős b) észak c) fúj d) süt Milyen a Nap? a) melegít b) fénylik c) meleg d) erős Mit csinál a szél és a Nap? a) olvasnak b) beszélgetnek c) dolgoznak d) esznek Egy ____________ látnak az úton. a) lovat b) embert c) utat d) lányt A vitában annak van igaza, __________. a) aki nyer. b) akinél az utas leveszi a kabátot. c) akivel a férfi beszélget. d) akiről leveszik a kabátot. Az északi szél _______________. a) összeszedte az összes levelet. b) még erősebben fújt. c) énekelni kezdett. Első mérés
1 1 1 1
1
1
1
1
1
1
0 0
0 0
0 0
1 1
0
0
0
4
0
0
1
0 0 0 0
0
1
1 1 1
1
1
1 1
1
1
1 1 1
1
1
1
1
1
1 1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1 1
1
1
1
1
1
1
1
1
1 1
1
1
1
1 1
1 1
1 1
0 0 0 0
1
1 1
1
1
1 1
1
1
1
1
0 0 0 0
0 0 0 0
0 0 0 0
1
1
1
1
1
6 1 2 7 3 4 0 8 2
1 8 1 3
0 10 4 0
0
0
0
1
0
0
0
3
0
0
0
1
0
0
1
0
1
0
0
0
0
0
0
0
0
0
1 1
1
7
3 1
8 1
Közlők K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7 K8 K9 K10 K11 K12 K13 K14 K15 Összesen
d) 8)
egész jól közeledett. Az északi szél _______________. a) azon gondolkodott, hogy levegye-e a kabátot az utasról. b) levette a kabátot az utasról.
Közlők K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7 K8 K9 K10 K11 K12 K13 K14 K15 Összesen
1
1
1
1
0
0
1
0
0
0
0
0
0
0
0
3
0
0
0
0
2
c)
9)
10)
11)
12)
13)
azt hitte, hogy le fogja venni a kabátot az utasról. d) felvette a kabátját. Amikor a szél még erősebben fújt, az utas _________________ ____. a) begombolta a kabátját. b) levette a kabátját. c) összeszorította a fogát. d) fogott egy másik kabátot és felvette. A szél nem ________ tovább. a) vitatkozott b) harcolt c) keresett d) ment A Nap _________ az utasra. a) melegített b) rásütött c) sugárzást küldött d) ráadta a kabátját Az utas levetkőzött, mert ___________ . a) a szél elfújta a kabátját. b) hirtelen nagyon melege lett. c) napozni akart. d) a Nap elkérte tőle a kabátot. A Nap végül úgy látta, hogy _________. a) a szél nyert. b) az utas boldog lett. c) ő győzött. d) a szél szomorú.
1 1
1
1
0
1
1 1
0
1
1
1 1
1
1
1
1 1 1
1
1
1 1
1
1
1
0 0 0 0
1
1
1
1
1 1
1
1
1
1 1
1
1
1
1
1 1
1
1
1 1
1 1
1
1 1
1
1 1
0
0
0
0
1
0
0
0
0
2
0
0
0
0
4
0
0
0
0
2
0
0
0
0
1
0
0
0
0
1
4
0 0 0 0
0 0 0 0
0 0 0 0
0 0 0 0
1
4 2 4 0
0 0
0 0
0 0
0 0
0
0
0
0
3
0
0
0
0
1
0
0
0
0
4
0
0
0
0
3
0
0
0
0
0
0
0
0
1
0
0
0
0
4
0
0
0
0
4
0 0
0 0
0 0
0 0
1
1
1
3
5 2
3
0 3
Második mérés 14) A szél és a Nap _________ . a) a mezőn ülnek. b) futnak c) a mezőn mennek d) sietnek 15) Mit csinál a szél? a) erős b) észak c) fúj d) süt 16) Milyen a Nap? a) melegít b) fénylik c) meleg d) erős 17) Mit csinál a szél és a Nap? a) olvasnak b) beszélgetnek c) dolgoznak d) esznek 18) Egy ____________ látnak az úton. a) lovat b) embert c) utat d) lányt 19) A vitában annak van igaza, __________. a) aki nyer. b) akinél az utas leveszi a kabátot. c) akivel a férfi beszélget. d) akiről leveszik a kabátot. 20) Az északi szél _______________. a) összeszedte az összes levelet. b) még erősebben fújt. c) énekelni kezdett. Második mérés egész jól közeledett. 21) Az északi szél _______________. a) azon gondolkodott, hogy levegye-e a kabátot az utasról. b) levette a kabátot az utasról.
Közlők K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7 K8 K9 K10 K11 K12 K13 K14 K15 Összesen
1 1 1
1 1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
0 0 0 0
1
1
1
1
1
1 1
1
1
1
1
1
1
1
1 0 1
1
1
1
1
6
1
1
1
1
1 1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1 1
1
1
1 1 1
1
1
1
1
1 1
8
1 1
0 0 15 0 2 0 10 2
3 11 0 1
1 8 4 2
0 1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
11 0
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
4
2 1
1
1
13 0
Közlők K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7 K8 K9 K10 K11 K12 K13 K14 K15 Összesen
d)
0
1
1
1
1
0
0
1
1
1
0
5
0
2
c)
22)
23)
24)
25)
26)
azt hitte, hogy le fogja venni a kabátot az utasról. d) felvette a kabátját. Amikor a szél még erősebben fújt, az utas _________________ ____. a) begombolta a kabátját. b) levette a kabátját. c) összeszorította a fogát. d) fogott egy másik kabátot és felvette. A szél nem ________ tovább. a) Vitatkozott b) Harcolt c) Keresett d) Ment A Nap _________ az utasra. a) melegített b) rásütött c) sugárzást küldött d) ráadta a kabátját Az utas levetkőzött, mert ___________ . a) a szél elfújta a kabátját. b) hirtelen nagyon melege lett. c) napozni akart. d) a Nap elkérte tőle a kabátot. A Nap végül úgy látta, hogy _________. a) a szél nyert. b) az utas boldog lett. c) ő győzött. d) a szél szomorú.
1
1
1
0
0
0
1
1
1
1
0
1
1
1
1
0 1
1
0
1 1
1
1
1
1
1
1
1
1
1
0 0
1
1
1
1
1
1
4
0
2
0
5
0
3
0
3
0
1
1
1
0 0
1
2
3 9 0 2
10 2
0
0
1
0
0
0
1
4
1 1
1
0 0 0 0
1
1 1
1
1
1
1
1
1
1 1
1
1
0 1
1
1
1
1
1
1
1
1
10 0
1 1
1
1
2
1 1
1
1
1 1
1
2
1
1 1
1
1
1
4 7
5.1. táblázat: A “középső értékelő“-től való eltérés, ill. az anyanyelvi beszélők téves megítélésének hibaszámai: Szavak
Mondatok
Értékelő E1 E2 E3 E4 E5 E6 E7 E8 E9 E10
1
2
0,282 1,117 0,410 0,919 0,386 0,346 0,284 0,819 0,225 0,931
0,414 0,458 0,475 0,403 0,351 0,333 0,309 0,416 0,413 0,378
3
4 122 329 287 7 70 80 0 68 20 9
0 96 134 153 2 57 13 0 60 11 25
0,052 0,972 0,541 -0,854 -0,333 0,645 -0,644 1,164 -0,694 -0,840
1
2
0,196 0,990 0,340 0,783 0,505 0,664 0,422 1,376 0,500 0,949
0,528 0,441 0,459 0,357 0,471 0,347 0,349 0,750 0,367 0,443
3
4 1 40 71 0 6 0 0 11 0 3
0,1,2: a “középső értékelő“-től való eltérés; 3,4: az anyanyelvi beszélők téves megítélésének hibaszámai
⎧⎪⎛ IdeSorszám − μ Ért (IdeSorszám ) ⎞⎫⎪ ⎟⎬ MedianSorszam ⎨⎜⎜ ⎟⎪ σ Ért (IdeSorszám ) ⎪⎩⎝ ⎠⎭ 2 ⎫ ⎧⎪⎛ Ide Sorszám − μ Ért (Ide Sorszám ) ⎞ ⎪ ⎟ ⎬ 1) Median Sorszám ⎨⎜ ⎟ ⎜ σ Ért (IdeSorszám ) ⎪⎩⎝ ⎠ ⎪⎭ 2 ⎧⎪ Kritériumok száma ⎛ Krit Sorszám,i − μ Ért (Krit Sorszám,i ) ⎞ ⎫⎪ 1 ⎟ ⎬ ⎜ 2) MedianSorszám ⎨ ∑ ⎟ ⎜ ( ) Kritériumo k száma σ Krit i = 1 Sorszám ,i Ért ⎪⎩ ⎠ ⎪⎭ ⎝ 3) ∑ Idei
0)
i = Anyanyelvi
4)
∑
i = Anyanyelvi
Kritériumok száma
∑ Krit j =1
i, j
1 30 31 0 3 0 0 7 0 3
5.2. táblázat: A vizsgálati eredmények nem parametrikus összehasonlítása Szavak Értékel ők
1
E1 E2 E3 E4 E5 E6 E7 E8 E9 E10
2 2 10 6 8 5 4 3 7 1 9
Sorrend összege (a 0 oszlop nélkül)
Mondatok 3
7 9 10 5 3 2 1 8 6 4
4 8 10 9 2 6 7 1 5 4 3
0 8 9 10 2 6 4 1 7 3 5
1
6 9 7 1c 5 8 4 10d 3 2
2 1 9 2 7 5 6 3 10 4 8
3 9 5 7 3 8 1 2 10 4 6
4 5 9 10 1 7 1 1 8 1 6
5 9 10 1 6 1 1 8 1 6
Értékelők sorrendje
45 70 64 29 46 26 13 63 24 47
5 10b 9 4 6 3 1a 8 2 7
Sorrendek az 5.2.és 5.3. sz. táblázatokban a legjobb értékelő c legenyhébb értékelő b legrosszabb értékelő d legszigorúbb értékelő
5.3. sz. táblázat: Parametrikus vizsgálati összehasonlítás az oszlop
E1 E2 E3 E4 E5 E6 E7 E8 E9 E10
σj
táblázat minden xsor.
elemére Szavak
Értékel ő
xi , j − μ j
Mondatok
1
2
3
4
-0,867 1,631 -0,484 1,038 -0,557 -0,675 -0,860 0,738 -1,037 1,074
0,360 1,192 1,523 0,156 -0,829 -1,185 -1,627 0,394 0,334 -0,319
0,195 1,961 1,603 -0,787 -0,249 -0,164 -0,847 -0,266 -0,676 -0,770
0,733 1,415 1,756 -0,952 0,034 -0,755 -0,988 0,088 -0,791 -0,540
0 0,066 1,247 0,694 -1,098c -0,429 0,827 -0,829 1,494d -0,893 -1,080
1
2
3
4
-1,338 0,891 -0,933 0,309 -0,469 -0,023 -0,702 1,974 -0,485 0,776
0,628 -0,085 0,064 -0,773 0,165 -0,857 -0,840 2,458 -0,695 -0,064
-0,514 1,130 2,436 -0,556 -0,303 -0,556 -0,556 -0,093 -0,556 -0,430
-0,528 1,826 1,907 -0,609 -0,365 -0,609 -0,609 -0,041 -0,609 -0,365
Paraméterösszeg (a 0
Értékelők sorrendje
oszlop nélkül)
-1,331 9,960 7,872 -2,174 -2,574 -4,824 -7,029 5,252 -4,515 -0,639
6 10b 9 5 4 2 1a 8 3 7
5.4. Milyen hiba (komponens) és milyen gyakran fordul elő (szavanként külön és összesítve) 5.4.a. Első mérés T1Krit1 T1Krit2 T1Krit3 T1Krit4 T1Krit5 ejtés időtartam csere helyettesítés kihagyás ágy 68 33 0 58 2 ajtó 55 86 1 16 1 alma 66 43 0 19 1 asztal 71 43 1 11 24 autó 54 90 0 10 9 csúnya 87 98 0 27 2 fehér 76 55 0 38 24 fekete 80 48 8 25 0 ház 74 39 1 35 13 könyv 60 29 1 39 13 kutya 74 60 0 38 0 ló 54 36 0 29 0 piros 76 59 0 39 9 rossz 54 63 2 54 4 sárga 78 68 1 41 6 száztizenhat 104 82 1 25 27 szék 66 63 3 31 24 toll 54 94 1 31 5 virág 76 60 2 52 36 zöld 65 32 0 65 39 T1 Összeg / 1392 1181 22 683 239 szavak Szó / hiba
T1Krit6 betoldás 31 4 24 6 8 2 7 3 17 74 9 16 5 29 16 40 10 20 5 30 356
T1Krit7 T1Krit8 T1 összeg széttagolás intonáció kritérium 0 44 236 4 93 260 6 97 256 8 89 253 7 90 268 1 64 281 4 70 274 4 92 260 1 45 225 3 66 285 5 84 270 1 56 192 5 83 276 0 43 249 3 77 290 97 88 464 0 45 242 0 68 273 4 90 325 0 73 304 153
1457
5483
5.4.b. Második mérés, hibagyakoriság T2Krit1 T2Krit2 T2Krit3 T2Krit4 T2Krit5 ejtés időtartam csere helyettesítés kihagyás ágy 62 32 0 63 0 ajtó 45 79 0 6 0 alma 61 51 0 12 6 asztal 69 42 0 14 12 autó 42 81 0 15 8 csúnya 72 95 0 17 2 fehér 68 54 0 25 25 fekete 61 60 0 13 2 ház 71 43 0 42 0 könyv 49 27 0 12 18 kutya 68 56 1 26 0 ló 41 52 0 17 0 piros 58 59 1 24 0 rossz 45 58 1 42 0 sárga 67 59 0 31 4 száztizenhat 92 70 1 39 28 szék 57 49 0 26 16 toll 56 89 0 16 2 virág 76 64 1 40 19 zöld 63 36 0 65 30 T2 Összeg / 1223 1156 5 545 172 szavak Szó / hiba
T2Krit6 betoldás 25 8 18 12 17 1 1 3 36 67 10 35 14 13 7 42 7 19 9 30 374
T2Krit7 T2Krit8 T2 összeg széttagolás intonáció kritérium 0 35 217 6 85 229 1 87 236 6 91 246 5 82 250 3 75 265 1 71 245 3 90 232 0 51 243 1 69 243 7 72 240 0 48 193 1 67 224 0 30 189 1 70 239 61 64 397 0 44 199 0 64 246 0 77 286 0 57 281 96
1329
4900
5.4.c. Első + második mérés, hibagyakoriság Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T1+2 összeg szavak
Krit1 ejtés 130 100 127 140 96 159 144 141 145 109 142 95 134 99 145 196 123 110 152 128
Krit2 időtartam 65 165 94 85 171 193 109 108 82 56 116 88 118 121 127 152 112 183 124 68
Krit3 csere 0 1 0 1 0 0 0 8 1 1 1 0 1 3 1 2 3 1 3 0
2615
2337
27
Krit4 Krit5 helyettesítés kihagyás 121 2 22 1 31 7 25 36 25 17 44 4 63 49 38 2 77 13 51 31 64 0 46 0 63 9 96 4 72 10 64 55 57 40 47 7 92 55 130 69 1228
411
Krit6 betoldás 56 12 42 18 25 3 8 6 53 141 19 51 19 42 23 82 17 39 14 60 730
Krit7 Krit8 Összeg széttagolás intonáció kritérium 0 79 453 10 178 489 7 184 492 14 180 499 12 172 518 4 139 546 5 141 519 7 182 492 1 96 468 4 135 528 12 156 510 1 104 385 6 150 500 0 73 438 4 147 529 158 152 861 0 89 441 0 132 519 4 167 611 0 130 585 249
2786
10383
5.4.d. Szignifikáns-e a különbség az első és a második mérés között? Javulás (kevesebb hiba a második mérésben) vagy romlás tapasztalható-e? A hibagyakoriság első és második mérés közti különbsége (az összes közlő és értékelő adatainak összege szerint) Szó / hioa
Krit1 ejtés
ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld Minden érték
nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb nem szign. kevesebb nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
Krit2 időtartam nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. több nem szign. nem szign. nem szign. több nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. nem szign.
Krit3 csere nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. nem szign.
kevesebb nem szign. kevesebb
Krit4 helyettesítés nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb kevesebb kevesebb kevesebb kevesebb kevesebb több nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb
Krit5 kihagyás nem szign. nem szign. több kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. kevesebb kevesebb
Krit6 betoldás nem szign. nem szign. nem szign. több több nem szign. kevesebb nem szign. több nem szign. nem szign. több több kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
Krit7 széttagolás nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. kevesebb nem szign.
kevesebb nem szign. kevesebb
Krit8 Összes hiba intonáció nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. több nem szign. nem szign. kevesebb nem szign. kevesebb nem szign. nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb kevesebb nem szign. nem szign. kevesebb kevesebb kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb nem szign. kevesebb kevesebb kevesebb kevesebb nem szign. kevesebb
kevesebb
5.5. Az egyes hibák megjelenésének rangsora minden egyes szóban és az összes szóban együttesen 5.5.a. Első mérés: az egyes hibák fellépésének rangsora (szavanként) 1=leggyakoribb hiba 8=legritkább hiba Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T1 Összeg
T1Krit1 T1Krit2 T1Krit3 T1Krit4 ejtés időtartam csere helyettesítés 1 4 7 2 3 2 7 4 2 3 8 5 2 3 8 5 3 1 8 4 2 1 8 4 1 3 8 4 2 3 5 4 1 3 7 4 3 5 8 4 2 3 7 4 2 3 7 4 2 3 8 4 2 1 7 2 1 3 8 4 1 4 8 7 1 2 7 4 3 1 7 4 2 3 8 4 2 5 7 2 2 3 8 4
T1Krit5 kihagyás 6 7 7 4 5 5 5 8 6 6 7 7 5 6 6 6 5 6 5 4 6
T1Krit6 betoldás 5 5 4 7 6 5 6 7 5 1 5 5 6 5 5 5 6 5 6 6 5
T1Krit7 széttagolás 7 5 6 6 7 7 7 6 7 7 6 6 6 8 7 2 8 8 7 7 7
T1Krit8 intonáció 3 1 1 1 1 3 2 1 2 2 1 1 1 4 2 3 3 2 1 1 1
T2Krit7 széttagolás 6 5 7 7 7 5 6 5 6 7 6 6 6 7 7 4 7 7 8 7 7
T2Krit8 intonáció 3 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 2 1 4 1 3 3 2 1 3 1
5.5.b. Második mérés: az egyes hibák fellépésének rangsora (szavanként) 1=leggyakoribb hiba 8=legritkább hiba Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T2 Összeg
T2Krit1 T2Krit2 T2Krit3 T2Krit4 ejtés időtartam csere helyettesítés 2 4 6 1 3 2 7 5 2 3 8 5 2 3 8 4 3 2 8 5 3 1 8 4 2 3 8 4 2 3 8 4 1 3 6 4 3 4 8 6 2 3 7 4 3 1 6 5 3 2 6 4 2 1 6 3 2 3 8 4 1 2 8 6 1 2 7 4 3 1 7 5 2 3 7 4 2 4 7 1 2 3 8 4
T2Krit5 kihagyás 6 7 6 5 6 6 4 7 6 5 8 6 8 7 6 7 5 6 5 5 6
T2Krit6 betoldás 5 4 4 5 4 7 6 5 5 2 5 4 5 5 5 5 6 4 6 5 5
5.5.c. Első + második mérés: az egyes hibák fellépésének rangsora (szavanként) 1=leggyakoribb hiba 8=legritkább hiba Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T1+2 Összeg
Krit1 ejtés 1 3 2 2 3 2 1 2 1 3 2 2 2 2 2 1 1 3 2 3 2
Krit2 időtartam 4 2 3 3 2 1 3 3 3 4 3 3 3 1 3 3 2 1 3 5 3
Krit3 csere 7 7 8 8 8 8 8 5 7 8 7 7 8 7 8 8 7 7 8 7 8
Krit4 helyettesítés 2 4 5 5 4 4 4 4 4 5 4 5 4 3 4 6 4 4 4 1 4
Krit5 kihagyás 6 7 6 4 6 5 5 8 6 6 8 7 6 6 6 7 5 6 5 4 6
Krit6 betoldás 5 5 4 6 4 7 6 7 5 1 5 4 5 5 5 5 6 5 6 6 5
Krit7 széttagolás 7 6 6 7 7 5 7 6 7 7 6 6 7 8 7 2 8 8 7 7 7
Krit8 intonáció 3 1 1 1 1 3 2 1 2 2 1 1 1 4 1 3 3 2 1 1 1
5.6. Az egyes hibák részaránya az összes hibákban, minden szóban az adott szóban előforduló hibák összegének arányában (szavanként külön és összesítve) 5.6.a. Első mérés Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T1 Összeg
T1Krit1 T1Krit2 ejtés időtartam 0,288 0,140 0,212 0,331 0,258 0,168 0,281 0,170 0,201 0,336 0,310 0,349 0,277 0,201 0,308 0,185 0,329 0,173 0,211 0,102 0,274 0,222 0,281 0,188 0,275 0,214 0,217 0,253 0,269 0,234 0,224 0,177 0,273 0,260 0,198 0,344 0,234 0,185 0,214 0,105 0,254 0,215
T1Krit3 T1Krit4 T1Krit5 csere helyettesítés kihagyás 0,000 0,246 0,008 0,004 0,062 0,004 0,000 0,074 0,004 0,004 0,043 0,095 0,000 0,037 0,034 0,000 0,096 0,007 0,000 0,139 0,088 0,031 0,096 0,000 0,004 0,156 0,058 0,004 0,137 0,046 0,000 0,141 0,000 0,000 0,151 0,000 0,000 0,141 0,033 0,008 0,217 0,016 0,003 0,141 0,021 0,002 0,054 0,058 0,012 0,128 0,099 0,004 0,114 0,018 0,006 0,160 0,111 0,000 0,214 0,128 0,004 0,125 0,044
T1Krit6 betoldás 0,131 0,015 0,094 0,024 0,030 0,007 0,026 0,012 0,076 0,260 0,033 0,083 0,018 0,116 0,055 0,086 0,041 0,073 0,015 0,099 0,065
T1Krit7 széttagolás 0,000 0,015 0,023 0,032 0,026 0,004 0,015 0,015 0,004 0,011 0,019 0,005 0,018 0,000 0,010 0,209 0,000 0,000 0,012 0,000 0,028
T1Krit8 intonáció 0,186 0,358 0,379 0,352 0,336 0,228 0,255 0,354 0,200 0,232 0,311 0,292 0,301 0,173 0,266 0,190 0,186 0,249 0,277 0,240 0,266
5.6.b. Második mérés: Az egyes hibák részaránya az összes hibákban, minden szóban az adott szóban előforduló hibák összegének arányában (szavanként külön és összesítve) Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T2 Összeg
T2Krit1 T2Krit2 ejtés időtartam 0,286 0,147 0,197 0,345 0,258 0,216 0,280 0,171 0,168 0,324 0,272 0,358 0,278 0,220 0,263 0,259 0,292 0,177 0,202 0,111 0,283 0,233 0,212 0,269 0,259 0,263 0,238 0,307 0,280 0,247 0,232 0,176 0,286 0,246 0,228 0,362 0,266 0,224 0,224 0,128 0,250 0,236
T2Krit3 T2Krit4 T2Krit5 csere helyettesítés kihagyás 0,000 0,290 0,000 0,000 0,026 0,000 0,000 0,051 0,025 0,000 0,057 0,049 0,000 0,060 0,032 0,000 0,064 0,008 0,000 0,102 0,102 0,000 0,056 0,009 0,000 0,173 0,000 0,000 0,049 0,074 0,004 0,108 0,000 0,000 0,088 0,000 0,004 0,107 0,000 0,005 0,222 0,000 0,000 0,130 0,017 0,003 0,098 0,071 0,000 0,131 0,080 0,000 0,065 0,008 0,003 0,140 0,066 0,000 0,231 0,107 0,001 0,111 0,035
T2Krit6 betoldás 0,115 0,035 0,076 0,049 0,068 0,004 0,004 0,013 0,148 0,276 0,042 0,181 0,063 0,069 0,029 0,106 0,035 0,077 0,031 0,107 0,076
T2Krit7 széttagolás 0,000 0,026 0,004 0,024 0,020 0,011 0,004 0,013 0,000 0,004 0,029 0,000 0,004 0,000 0,004 0,154 0,000 0,000 0,000 0,000 0,020
T2Krit8 intonáció 0,161 0,371 0,369 0,370 0,328 0,283 0,290 0,388 0,210 0,284 0,300 0,249 0,299 0,159 0,293 0,161 0,221 0,260 0,269 0,203 0,271
5.6.c. Első mérés + második mérés: Az egyes hibák részaránya az összes hibákban, minden szóban az adott szóban előforduló hibák összegének arányában (szavanként külön és összesítve) Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld T1+2 Összeg
Krit1 ejtés 0,287 0,204 0,258 0,281 0,185 0,291 0,277 0,287 0,310 0,206 0,278 0,247 0,268 0,226 0,274 0,228 0,279 0,212 0,249 0,219 0,252
Krit2 időtartam 0,143 0,337 0,191 0,170 0,330 0,353 0,210 0,220 0,175 0,106 0,227 0,229 0,236 0,276 0,240 0,177 0,254 0,353 0,203 0,116 0,225
Krit3 csere 0,000 0,002 0,000 0,002 0,000 0,000 0,000 0,016 0,002 0,002 0,002 0,000 0,002 0,007 0,002 0,002 0,007 0,002 0,005 0,000 0,003
Krit4 Krit5 helyettesítés kihagyás 0,267 0,004 0,045 0,002 0,063 0,014 0,050 0,072 0,048 0,033 0,081 0,007 0,121 0,094 0,077 0,004 0,165 0,028 0,097 0,059 0,125 0,000 0,119 0,000 0,126 0,018 0,219 0,009 0,136 0,019 0,074 0,064 0,129 0,091 0,091 0,013 0,151 0,090 0,222 0,118 0,118 0,040
Krit6 betoldás 0,124 0,025 0,085 0,036 0,048 0,005 0,015 0,012 0,113 0,267 0,037 0,132 0,038 0,096 0,043 0,095 0,039 0,075 0,023 0,103 0,070
Krit7 széttagolás 0,000 0,020 0,014 0,028 0,023 0,007 0,010 0,014 0,002 0,008 0,024 0,003 0,012 0,000 0,008 0,184 0,000 0,000 0,007 0,000 0,024
Krit8 intonáció 0,174 0,364 0,374 0,361 0,332 0,255 0,272 0,370 0,205 0,256 0,306 0,270 0,300 0,167 0,278 0,177 0,202 0,254 0,273 0,222 0,268
5.7. A hibák előfordulásának valószínűsége (χ2- teszt szavanként külön és az összes szóra összesítve) Szó ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld Összeg 2 χ a változó
χ2(T1) 225,5 460,4 357,8 326,7 432,0 488,5 261,6 398,0 203,4 232,3 353,3 199,9 336,7 206,5 320,5 358,3 206,7 345,9 309,5 218,4 29097,9
α(T1) 4,57E-45 2,62E-95 2,66E-73 1,22E-66 3,24E-89 2,34E-101 9,58E-53 6,37E-82 2,24E-40 1,58E-46 2,46E-72 1,21E-39 8,74E-69 4,75E-41 2,57E-65 2,10E-73 4,46E-41 9,34E-71 5,55E-63 1,42E-43 0,00E+00
χ2(T2) 228,7 416,2 334,1 339,4 339,2 473,7 277,5 404,0 227,9 241,0 292,0 184,0 271,9 198,1 301,1 190,7 183,4 359,0 303,6 187,9 27809,3
α(T2) 9,45E-46 7,98E-86 3,05E-68 2,32E-69 2,53E-69 3,68E-98 3,81E-56 3,36E-83 1,40E-45 2,25E-48 3,09E-59 2,76E-36 6,10E-55 2,96E-39 3,45E-61 1,07E-37 3,68E-36 1,49E-73 1,04E-61 4,11E-37 0,00E+00
χ2(T1+T2) 450,6 872,5 686,2 661,6 765,3 953,4 534,2 787,2 418,1 456,7 641,8 358,0 596,6 397,4 618,1 518,4 386,9 699,7 603,3 401,0 56854,0
α az első fajta hiba minimális valószínűsége (Hartung, J. (1991) Statistik. 8. Auflage, München, Oldenburg Verlag, 496)
α(T1+T2) 3,28E-93 4,15E-184 6,60E-144 1,31E-138 5,73E-161 1,43E-201 3,59E-111 1,06E-165 3,16E-86 1,60E-94 2,45E-134 2,36E-73 1,30E-124 8,48E-82 3,01E-129 8,96E-108 1,50E-79 7,99E-147 4,75E-126 1,43E-82 0,00E+00
5.8.a. Az egyes hibák előfordulásának valószínűsége az egyes szavakban. Becsült értékek a következőkre: p[szó,kritérium] Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld Összes
T1Krit1 ejtés 0,567 0,458 0,550 0,592 0,450 0,725 0,633 0,667 0,617 0,500 0,617 0,450 0,633 0,450 0,650 0,867 0,550 0,450 0,633 0,542 0,580
T1Krit2 időtartam 0,275 0,717 0,358 0,358 0,750 0,817 0,458 0,400 0,325 0,242 0,500 0,300 0,492 0,525 0,567 0,683 0,525 0,783 0,500 0,267 0,492
T1Krit3 T1Krit4 T1Krit5 csere helyettesítés kihagyás 0,000 0,483 0,017 0,008 0,133 0,008 0,000 0,158 0,008 0,008 0,092 0,200 0,000 0,083 0,075 0,000 0,225 0,017 0,000 0,317 0,200 0,067 0,208 0,000 0,008 0,292 0,108 0,008 0,325 0,108 0,000 0,317 0,000 0,000 0,242 0,000 0,000 0,325 0,075 0,017 0,450 0,033 0,008 0,342 0,050 0,008 0,208 0,225 0,025 0,258 0,200 0,008 0,258 0,042 0,017 0,433 0,300 0,000 0,542 0,325 0,009 0,285 0,100
T1Krit6 betoldás 0,258 0,033 0,200 0,050 0,067 0,017 0,058 0,025 0,142 0,617 0,075 0,133 0,042 0,242 0,133 0,333 0,083 0,167 0,042 0,250 0,148
T1Krit7 széttagolás 0,000 0,033 0,050 0,067 0,058 0,008 0,033 0,033 0,008 0,025 0,042 0,008 0,042 0,000 0,025 0,808 0,000 0,000 0,033 0,000 0,064
T1Krit8 intonáció 0,367 0,775 0,808 0,742 0,750 0,533 0,583 0,767 0,375 0,550 0,700 0,467 0,692 0,358 0,642 0,733 0,375 0,567 0,750 0,608 0,607
T1Krit6 betoldás [0,18; 0,35] [0,01; 0,08] [0,13; 0,28] [0,02; 0,11] [0,03; 0,13] [0,00; 0,06] [0,02; 0,12] [0,01; 0,07] [0,08; 0,22] [0,52; 0,70] [0,03; 0,14] [0,08; 0,21] [0,01; 0,09] [0,17; 0,33] [0,08; 0,21] [0,25; 0,43] [0,04; 0,15] [0,10; 0,25] [0,01; 0,09] [0,18; 0,34] [0,13; 0,16]
T1Krit7 széttagolás [0,00; 0,03] [0,01; 0,08] [0,02; 0,11] [0,03; 0,13] [0,02; 0,12] [0,00; 0,05] [0,01; 0,08] [0,01; 0,08] [0,00; 0,05] [0,01; 0,07] [0,01; 0,09] [0,00; 0,05] [0,01; 0,09] [0,00; 0,03] [0,01; 0,07] [0,73; 0,87] [0,00; 0,03] [0,00; 0,03] [0,01; 0,08] [0,00; 0,03] [0,05; 0,07]
T1Krit8 intonáció [0,28; 0,46] [0,69; 0,85] [0,73; 0,87] [0,65; 0,82] [0,66; 0,82] [0,44; 0,62] [0,49; 0,67] [0,68; 0,84] [0,29; 0,47] [0,46; 0,64] [0,61; 0,78] [0,38; 0,56] [0,60; 0,77] [0,27; 0,45] [0,55; 0,73] [0,64; 0,81] [0,29; 0,47] [0,47; 0,66] [0,66; 0,82] [0,52; 0,70] [0,59; 0,63]
95%-os konfidencia-intervallum a p[szó,kritérium]-ra (első mérés) T1Krit1 ejtés ágy [0,47; 0,66] ajtó [0,37; 0,55] alma [0,46; 0,64] asztal [0,50; 0,68] autó [0,36; 0,54] csúnya [0,64; 0,80] fehér [0,54; 0,72] fekete [0,57; 0,75] ház [0,52; 0,70] könyv [0,41; 0,59] kutya [0,52; 0,70] ló [0,36; 0,54] piros [0,54; 0,72] rossz [0,36; 0,54] sárga [0,56; 0,73] száztizenhat [0,79; 0,92] szék [0,46; 0,64] toll [0,36; 0,54] virág [0,54; 0,72] zöld [0,45; 0,63] Összes [0,56; 0,60] Szó / hiba
T1Krit2 időtartam [0,20; 0,36] [0,63; 0,80] [0,27; 0,45] [0,27; 0,45] [0,66; 0,82] [0,74; 0,88] [0,37; 0,55] [0,31; 0,49] [0,24; 0,42] [0,17; 0,33] [0,41; 0,59] [0,22; 0,39] [0,40; 0,58] [0,43; 0,62] [0,47; 0,66] [0,59; 0,77] [0,43; 0,62] [0,70; 0,85] [0,41; 0,59] [0,19; 0,36] [0,47; 0,51]
T1Krit3 csere [0,00; 0,03] [0,00; 0,05] [0,00; 0,03] [0,00; 0,05] [0,00; 0,03] [0,00; 0,03] [0,00; 0,03] [0,03; 0,13] [0,00; 0,05] [0,00; 0,05] [0,00; 0,03] [0,00; 0,03] [0,00; 0,03] [0,00; 0,06] [0,00; 0,05] [0,00; 0,05] [0,01; 0,07] [0,00; 0,05] [0,00; 0,06] [0,00; 0,03] [0,01; 0,01]
T1Krit4 helyettesítés
[0,39; 0,58] [0,08; 0,21] [0,10; 0,24] [0,05; 0,16] [0,04; 0,15] [0,15; 0,31] [0,23; 0,41] [0,14; 0,29] [0,21; 0,38] [0,24; 0,42] [0,23; 0,41] [0,17; 0,33] [0,24; 0,42] [0,36; 0,54] [0,26; 0,43] [0,14; 0,29] [0,18; 0,35] [0,18; 0,35] [0,34; 0,53] [0,45; 0,63] [0,27; 0,30]
T1Krit5 kihagyás [0,00; 0,06] [0,00; 0,05] [0,00; 0,05] [0,13; 0,28] [0,03; 0,14] [0,00; 0,06] [0,13; 0,28] [0,00; 0,03] [0,06; 0,18] [0,06; 0,18] [0,00; 0,03] [0,00; 0,03] [0,03; 0,14] [0,01; 0,08] [0,02; 0,11] [0,15; 0,31] [0,13; 0,28] [0,01; 0,09] [0,22; 0,39] [0,24; 0,42] [0,09; 0,11]
5.8.b. Becsült értékek a p[szó,kritérium]-ra (második mérés) Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld Összes
T2Krit1 ejtés 0,517 0,375 0,508 0,575 0,350 0,600 0,567 0,508 0,592 0,408 0,567 0,342 0,483 0,375 0,558 0,767 0,475 0,467 0,633 0,525 0,510
T2Krit2 időtartam 0,267 0,658 0,425 0,350 0,675 0,792 0,450 0,500 0,358 0,225 0,467 0,433 0,492 0,483 0,492 0,583 0,408 0,742 0,533 0,300 0,482
T2Krit3 csere 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,008 0,000 0,008 0,008 0,000 0,008 0,000 0,000 0,008 0,000 0,002
T2Krit4 helyettesítés
0,525 0,050 0,100 0,117 0,125 0,142 0,208 0,108 0,350 0,100 0,217 0,142 0,200 0,350 0,258 0,325 0,217 0,133 0,333 0,542 0,227
T2Krit5 kihagyás 0,000 0,000 0,050 0,100 0,067 0,017 0,208 0,017 0,000 0,150 0,000 0,000 0,000 0,000 0,033 0,233 0,133 0,017 0,158 0,250 0,072
T2Krit6 betoldás 0,208 0,067 0,150 0,100 0,142 0,008 0,008 0,025 0,300 0,558 0,083 0,292 0,117 0,108 0,058 0,350 0,058 0,158 0,075 0,250 0,156
T2Krit7 széttagolás 0,000 0,050 0,008 0,050 0,042 0,025 0,008 0,025 0,000 0,008 0,058 0,000 0,008 0,000 0,008 0,508 0,000 0,000 0,000 0,000 0,040
T2Krit8 intonáció 0,292 0,708 0,725 0,758 0,683 0,625 0,592 0,750 0,425 0,575 0,600 0,400 0,558 0,250 0,583 0,533 0,367 0,533 0,642 0,475 0,554
95%-os konfidencia-intervallum a p[szó,kritérium]-ra (második mérés) T2Krit1 ejtés
T2Krit2 időtartam
T2Krit3 csere
T2Krit4 helyettesítés
T2Krit5 kihagyás
T2Krit6 betoldás
T2Krit7 széttagolás
T2Krit8 intonáció
ágy
[0,42; 0,61]
[0,19; 0,36]
[0,00; 0,03]
[0,43; 0,62]
[0,00; 0,03]
[0,14; 0,29]
[0,00; 0,03]
[0,21; 0,38]
ajtó
[0,29; 0,47]
[0,57; 0,74]
[0,00; 0,03]
[0,02; 0,11]
[0,00; 0,03]
[0,03; 0,13]
[0,02; 0,11]
[0,62; 0,79]
alma
[0,42; 0,60]
[0,34; 0,52]
[0,00; 0,03]
[0,05; 0,17]
[0,02; 0,11]
[0,09; 0,23]
[0,00; 0,05]
[0,64; 0,80]
asztal
[0,48; 0,66]
[0,27; 0,44]
[0,00; 0,03]
[0,07; 0,19]
[0,05; 0,17]
[0,05; 0,17]
[0,02; 0,11]
[0,67; 0,83]
autó
[0,27; 0,44]
[0,58; 0,76]
[0,00; 0,03]
[0,07; 0,20]
[0,03; 0,13]
[0,08; 0,22]
[0,01; 0,09]
[0,59; 0,77]
csúnya
[0,51; 0,69]
[0,71; 0,86]
[0,00; 0,03]
[0,08; 0,22]
[0,00; 0,06]
[0,00; 0,05]
[0,01; 0,07]
[0,53; 0,71]
fehér
[0,47; 0,66]
[0,36; 0,54]
[0,00; 0,03]
[0,14; 0,29]
[0,14; 0,29]
[0,00; 0,05]
[0,00; 0,05]
[0,50; 0,68]
fekete
[0,42; 0,60]
[0,41; 0,59]
[0,00; 0,03]
[0,06; 0,18]
[0,00; 0,06]
[0,01; 0,07]
[0,01; 0,07]
[0,66; 0,82]
ház
[0,50; 0,68]
[0,27; 0,45]
[0,00; 0,03]
[0,27; 0,44]
[0,00; 0,03]
[0,22; 0,39]
[0,00; 0,03]
[0,34; 0,52]
könyv
[0,32; 0,50]
[0,15; 0,31]
[0,00; 0,03]
[0,05; 0,17]
[0,09; 0,23]
[0,46; 0,65]
[0,00; 0,05]
[0,48; 0,66]
kutya
[0,47; 0,66]
[0,38; 0,56]
[0,00; 0,05]
[0,15; 0,30]
[0,00; 0,03]
[0,04; 0,15]
[0,02; 0,12]
[0,51; 0,69]
ló
[0,26; 0,43]
[0,34; 0,53]
[0,00; 0,03]
[0,08; 0,22]
[0,00; 0,03]
[0,21; 0,38]
[0,00; 0,03]
[0,31; 0,49]
piros
[0,39; 0,58]
[0,40; 0,58]
[0,00; 0,05]
[0,13; 0,28]
[0,00; 0,03]
[0,07; 0,19]
[0,00; 0,05]
[0,46; 0,65]
rossz
[0,29; 0,47]
[0,39; 0,58]
[0,00; 0,05]
[0,27; 0,44]
[0,00; 0,03]
[0,06; 0,18]
[0,00; 0,03]
[0,18; 0,34]
sárga
[0,46; 0,65]
[0,40; 0,58]
[0,00; 0,03]
[0,18; 0,35]
[0,01; 0,08]
[0,02; 0,12]
[0,00; 0,05]
[0,49; 0,67]
száztizenhat [0,68; 0,84]
[0,49; 0,67]
[0,00; 0,05]
[0,24; 0,42]
[0,16; 0,32]
[0,27; 0,44]
[0,42; 0,60]
[0,44; 0,62]
szék
[0,32; 0,50]
[0,00; 0,03]
[0,15; 0,30]
[0,08; 0,21]
[0,02; 0,12]
[0,00; 0,03]
[0,28; 0,46]
Szó / hiba
[0,38; 0,57]
toll
[0,38; 0,56]
[0,65; 0,82]
[0,00; 0,03]
[0,08; 0,21]
[0,00; 0,06]
[0,10; 0,24]
[0,00; 0,03]
[0,44; 0,62]
virág
[0,54; 0,72]
[0,44; 0,62]
[0,00; 0,05]
[0,25; 0,43]
[0,10; 0,24]
[0,03; 0,14]
[0,00; 0,03]
[0,55; 0,73]
zöld
[0,43; 0,62]
[0,22; 0,39]
[0,00; 0,03]
[0,45; 0,63]
[0,18; 0,34]
[0,18; 0,34]
[0,00; 0,03]
[0,38; 0,57]
[0,49; 0,53]
[0,46; 0,50]
[0,00; 0,00]
[0,21; 0,24]
[0,06; 0,08]
[0,14; 0,17]
[0,03; 0,05]
[0,53; 0,57]
Össz es
5.8.c. Becsült értékek a p[szó,kritérium]-ra (első és második mérés) Szó / hiba ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld Összes
Krit1 ejtés 0,542 0,417 0,529 0,583 0,400 0,663 0,600 0,588 0,604 0,454 0,592 0,396 0,558 0,413 0,604 0,817 0,513 0,458 0,633 0,533 0,545
Krit2 időtartam 0,271 0,688 0,392 0,354 0,713 0,804 0,454 0,450 0,342 0,233 0,483 0,367 0,492 0,504 0,529 0,633 0,467 0,763 0,517 0,283 0,487
Krit3 csere 0,000 0,004 0,000 0,004 0,000 0,000 0,000 0,033 0,004 0,004 0,004 0,000 0,004 0,013 0,004 0,008 0,013 0,004 0,013 0,000 0,006
Krit4 helyettesítés 0,504 0,092 0,129 0,104 0,104 0,183 0,263 0,158 0,321 0,213 0,267 0,192 0,263 0,400 0,300 0,267 0,238 0,196 0,383 0,542 0,256
Krit5 kihagyás 0,008 0,004 0,029 0,150 0,071 0,017 0,204 0,008 0,054 0,129 0,000 0,000 0,038 0,017 0,042 0,229 0,167 0,029 0,229 0,288 0,086
Krit6 betoldás 0,233 0,050 0,175 0,075 0,104 0,013 0,033 0,025 0,221 0,588 0,079 0,213 0,079 0,175 0,096 0,342 0,071 0,163 0,058 0,250 0,152
Krit7 széttagolás 0,000 0,042 0,029 0,058 0,050 0,017 0,021 0,029 0,004 0,017 0,050 0,004 0,025 0,000 0,017 0,658 0,000 0,000 0,017 0,000 0,052
Krit8 intonáció 0,329 0,742 0,767 0,750 0,717 0,579 0,588 0,758 0,400 0,563 0,650 0,433 0,625 0,304 0,613 0,633 0,371 0,550 0,696 0,542 0,580
Krit7 széttagolás [0,00; 0,02] [0,02; 0,08] [0,01; 0,06] [0,03; 0,10] [0,03; 0,09] [0,00; 0,04] [0,01; 0,05] [0,01; 0,06] [0,00; 0,02] [0,00; 0,04] [0,03; 0,09] [0,00; 0,02] [0,01; 0,05] [0,00; 0,02] [0,00; 0,04] [0,59; 0,72] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,04] [0,00; 0,02]
Krit8 intonáció [0,27; 0,39] [0,68; 0,80] [0,71; 0,82] [0,69; 0,80] [0,66; 0,77] [0,51; 0,64] [0,52; 0,65] [0,70; 0,81] [0,34; 0,46] [0,50; 0,63] [0,59; 0,71] [0,37; 0,50] [0,56; 0,69] [0,25; 0,37] [0,55; 0,67] [0,57; 0,69] [0,31; 0,44] [0,48; 0,61] [0,63; 0,75] [0,48; 0,61]
95%-os konfidencia-intervallum a p[szó,kritérium]-ra (első és második mérés) Szó / hiba
Krit1 ejtés
ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld
[0,48; 0,61] [0,35; 0,48] [0,46; 0,59] [0,52; 0,65] [0,34; 0,46] [0,60; 0,72] [0,54; 0,66] [0,52; 0,65] [0,54; 0,67] [0,39; 0,52] [0,53; 0,65] [0,33; 0,46] [0,49; 0,62] [0,35; 0,48] [0,54; 0,67] [0,76; 0,86] [0,45; 0,58] [0,39; 0,52] [0,57; 0,69] [0,47; 0,60]
Össze s
Krit2 időtartam [0,22; 0,33] [0,62; 0,75] [0,33; 0,46] [0,29; 0,42] [0,65; 0,77] [0,75; 0,85] [0,39; 0,52] [0,39; 0,52] [0,28; 0,41] [0,18; 0,29] [0,42; 0,55] [0,31; 0,43] [0,43; 0,56] [0,44; 0,57] [0,46; 0,59] [0,57; 0,69] [0,40; 0,53] [0,70; 0,81] [0,45; 0,58] [0,23; 0,34]
Krit3 csere [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,01; 0,06] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,00; 0,04] [0,00; 0,02] [0,00; 0,03] [0,00; 0,04] [0,00; 0,02] [0,00; 0,04] [0,00; 0,02]
Krit4 helyettesítés [0,44; 0,57] [0,06; 0,14] [0,09; 0,18] [0,07; 0,15] [0,07; 0,15] [0,14; 0,24] [0,21; 0,32] [0,11; 0,21] [0,26; 0,38] [0,16; 0,27] [0,21; 0,33] [0,14; 0,25] [0,21; 0,32] [0,34; 0,46] [0,24; 0,36] [0,21; 0,33] [0,19; 0,30] [0,15; 0,25] [0,32; 0,45] [0,48; 0,61]
Krit5 kihagyás [0,00; 0,03] [0,00; 0,02] [0,01; 0,06] [0,11; 0,20] [0,04; 0,11] [0,00; 0,04] [0,16; 0,26] [0,00; 0,03] [0,03; 0,09] [0,09; 0,18] [0,00; 0,02] [0,00; 0,02] [0,02; 0,07] [0,00; 0,04] [0,02; 0,08] [0,18; 0,29] [0,12; 0,22] [0,01; 0,06] [0,18; 0,29] [0,23; 0,35]
Krit6 betoldás [0,18; 0,29] [0,03; 0,09] [0,13; 0,23] [0,05; 0,12] [0,07; 0,15] [0,00; 0,04] [0,01; 0,06] [0,01; 0,05] [0,17; 0,28] [0,52; 0,65] [0,05; 0,12] [0,16; 0,27] [0,05; 0,12] [0,13; 0,23] [0,06; 0,14] [0,28; 0,41] [0,04; 0,11] [0,12; 0,22] [0,03; 0,10] [0,20; 0,31]
[0,53; 0,56] [0,47; 0,50] [0,00; 0,01] [0,24; 0,27] [0,08; 0,09] [0,14; 0,16] [0,05; 0,06] [0,57; 0,59]
5.9. Az egyes szavak idegenszerűsége (az összes közlő szerinti középérték) mindkét mérésben, a különbségek szignifikanciája T1
Szó ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld Összes
T2-T1
változó
I. fajta hiba valószínűsége
Eredmény 95%-os szignifikanciaszinten
μ
σ
μ
σ
μ
σ
t
α
5,59 4,03 4,29 4,40 4,22 3,99 5,00 4,68 4,31 6,07 4,62 3,91 4,40 5,33 4,88 6,25 4,96 5,95 5,49 6,42
2,71 2,37 2,47 2,47 2,55 2,15 2,37 2,37 2,55 2,46 2,47 3,01 2,52 3,14 2,74 2,14 2,96 2,42 2,33 2,89
5,29 3,63 3,53 4,09 4,22 3,75 4,13 3,64 4,54 4,96 3,87 4,22 3,38 3,90 3,83 5,55 3,98 5,56 4,92 5,86
2,92 2,33 2,29 2,41 2,49 2,22 2,42 2,26 2,42 2,50 2,50 3,40 2,32 3,07 2,44 2,37 2,96 2,96 2,32 2,93
-0,30 -0,40 -0,77 -0,31 0,00 -0,24 -0,88 -1,04 0,23 -1,11 -0,75 0,31 -1,03 -1,43 -1,05 -0,74 -0,98 -0,34 -0,58 -0,56
2,88 2,55 2,46 2,59 2,45 2,29 2,47 2,20 3,51 3,24 2,59 3,72 2,42 3,02 2,23 2,01 3,41 3,51 2,39 2,94
-1,14 -1,72 -3,42 -1,30 0,00 -1,16 -3,88 -5,18 0,73 -3,75 -3,17 0,91 -4,64 -5,20 -5,17 -4,05 -3,16 -1,07 -2,64 -2,08
1,28E-01 4,43E-02 4,29E-04 9,73E-02 5,00E-01 1,25E-01 8,66E-05 4,52E-07 2,34E-01 1,39E-04 9,64E-04 1,83E-01 4,52E-06 4,22E-07 4,85E-07 4,59E-05 1,00E-03 1,44E-01 4,75E-03 2,00E-02
a változás nem szignifikáns javulás javulás a változás nem szignifikáns a változás nem szignifikáns a változás nem szignifikáns javulás javulás a változás nem szignifikáns javulás javulás a változás nem szignifikáns javulás javulás javulás javulás javulás a változás nem szignifikáns javulás javulás
4,94
2,67
4,34
2,69
-0,60
2,81
-10,41
3,61E-25
javulás
µ középérték σ standardeltérés t változó
T2
5.10. Az egyes szavak idegenszerűségének a rangsora Szó ágy ajtó alma asztal autó csúnya fehér fekete ház könyv kutya ló piros rossz sárga száztizenhat szék toll virág zöld
Rangsor T1 5 18 16 13 17 19 8 11 15 3 12 20 13 7 10 2 9 4 6 1a
Rangsor T2 4 18 19 11 8 16 10 17 7 5 14 8 20 13 15 3 12 2 6 1a
Rangsor: a javulás szignifikanciája 16 13 8 14 18 15 6 2 19 7 9 20 4 1b 3 5 10 17 11 12
1a a legidegenszerűbb szó 1b az idegenszerűség legszignifikánsabb csökkenését mutató szó
5.11. Idegenszerűségi értékek az egyes közlőknél Közlő azonosítója
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
T1 μ 3,47 4,05 4,82 4,91 5,46 4,28 5,06 5,40 4,93 4,06 6,05 5,84 5,36 6,66 3,74
T2 σ 2,47 2,15 2,63 2,63 2,81 2,51 2,50 2,47 2,44 2,42 2,52 2,71 2,70 2,56 2,42
μ 3,56 3,87 4,18 4,81 5,13 3,65 5,34 4,24 4,21 3,51 5,34 4,41 4,06 5,04 3,78
σ 2,26 2,70 2,71 2,74 2,62 2,30 2,64 2,59 2,63 2,45 2,53 2,96 2,83 2,72 2,59
T2-T1 μ σ 0,11 2,44 -0,18 2,62 -0,64 2,62 -0,10 2,59 -0,34 3,08 -0,63 2,88 0,28 2,70 -1,16 2,93 -0,72 2,79 -0,54 2,28 -0,71 2,52 -1,44 3,04 -1,30 2,93 -1,64 2,95 0,04 2,95
Változó I. f. hiba v. t α 0,58 2,80E-01 -0,88 1,91E-01 -3,11 1,11E-03 -0,49 3,13E-01 -1,39 8,38E-02 -2,78 3,08E-03 1,32 9,47E-02 -5,00 7,67E-07 -3,26 6,75E-04 -3,01 1,50E-03 -3,57 2,35E-04 -5,98 7,07E-09 -5,61 4,45E-08 -7,05 2,64E-11 0,19 4,26E-01
Változás T1 és T2 között 95%-os szignifikanciaszinten A változás nem szignifikáns A változás nem szignifikáns javulás A változás nem szignifikáns A változás nem szignifikáns javulás A változás nem szignifikáns javulás javulás javulás javulás javulás javulás javulás A változás nem szignifikáns
5.12. Az egyes közlők idegenszerűségi értékeinek rangsora Közlő
T1
T2
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
1a 3 6 7 12 5 9 11 8 4 14 13 10 15 2
2 5 7 11 13 3 15 9 8 1a 15 10 6 12 4
A javulás szignifikanciájának rangsora 14 11 7 12 10 9 15c 4 6 8 5 2 3 1b 13
1a a legjobb közlő = a legalacsonyabb idegenszerűségi értékkel rendelkező közlő 1b a legszignifikánsabb javulást mutató közlő: K14 α=2,64e-11 szinten javulást mutat. 15c a legszignifikánsabb romlással rendelkező közlő: K7 α= 9,5 %-os szinten romlást mutat, 95%-os szignifikanciaszinten a romlás mégsem szignifikáns.
5.13. Közlők szerint: Melyik hibát és milyen gyakran követték el? 5.13.a. Első mérés T1közlő azonosítója
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összesen
T1Krit1 ejtés 91 90 101 92 92 93 104 77 103 92 99 94 100 95 69 1392
T1Krit2 időtartam 66 86 82 83 78 77 82 95 69 65 73 89 84 83 69 1181
T1Krit3 csere 0 2 1 0 0 0 8 3 1 0 3 0 1 1 2 22
T1Krit4 helyettesítés
30 31 36 40 67 27 53 52 60 27 59 52 51 62 36 683
T1Krit5 kihagyás 4 2 18 18 15 5 4 16 3 13 32 41 25 40 3 239
T1Krit6 betoldás 20 9 13 22 21 45 32 26 3 5 44 17 33 44 22 356
T2Krit5 kihagyás 4 2 8 18 28 2 6 8 9 6 15 13 14 29 10 172
T2Krit6 betoldás 11 34 18 34 23 39 46 24 11 10 40 24 19 30 11 374
T1Krit7
T1Krit8
10 5 8 10 10 9 5 14 12 9 17 10 12 14 8 153
91 103 96 91 105 97 107 93 99 94 106 93 82 102 98 1457
T2Krit7
T2Krit8
5 7 6 8 6 12 12 7 3 9 5 4 8 2 2 96
97 88 74 90 98 95 102 103 84 83 96 87 78 72 82 1329
széttagolás intonáció
Összeg 312 328 355 356 388 353 395 376 350 305 433 396 388 441 307 5483
5.13.b. Második mérés T2 közlő azonosítója
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összesen
T2Krit1 ejtés 90 75 78 81 79 74 85 79 103 72 101 76 79 76 75 1223
T2Krit2 időtartam 76 86 87 74 77 66 95 65 64 74 88 84 75 70 75 1156
T2Krit3 csere 0 0 1 0 0 0 2 0 0 0 1 1 0 0 0 5
T2Krit4 helyettesítés
27 24 36 43 52 16 41 38 33 24 50 42 32 52 35 545
széttagolás intonáció
Összeg 310 316 308 348 363 304 389 324 307 278 396 331 305 331 290 4900
5.14. Az egyes az egyes közlők által elkövetett egyes hibák részaránya az összes hiba szerint.
5.14.a. Első mérés T1 közlő azonosítója 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes
T1Krit1 ejtés 2,92E-01 2,74E-01 2,85E-01 2,58E-01 2,37E-01 2,63E-01 2,63E-01 2,05E-01 2,94E-01 3,02E-01 2,29E-01 2,37E-01 2,58E-01 2,15E-01 2,25E-01 2,54E-01
T1Krit2 időtartam 2,12E-01 2,62E-01 2,31E-01 2,33E-01 2,01E-01 2,18E-01 2,08E-01 2,53E-01 1,97E-01 2,13E-01 1,69E-01 2,25E-01 2,16E-01 1,88E-01 2,25E-01 2,15E-01
T1Krit3 T1Krit5 T1Krit4 helyettesítés kihagyás csere 0,00E+00 9,62E-02 1,28E-02 6,10E-03 9,45E-02 6,10E-03 2,82E-03 1,01E-01 5,07E-02 0,00E+00 1,12E-01 5,06E-02 0,00E+00 1,73E-01 3,87E-02 0,00E+00 7,65E-02 1,42E-02 2,03E-02 1,34E-01 1,01E-02 7,98E-03 1,38E-01 4,26E-02 2,86E-03 1,71E-01 8,57E-03 0,00E+00 8,85E-02 4,26E-02 6,93E-03 1,36E-01 7,39E-02 0,00E+00 1,31E-01 1,04E-01 2,58E-03 1,31E-01 6,44E-02 2,27E-03 1,41E-01 9,07E-02 6,51E-03 1,17E-01 9,77E-03 4,01E-03 1,25E-01 4,36E-02
T1Krit6 T1Krit7 betoldás széttagolás 6,41E-02 3,21E-02 2,74E-02 1,52E-02 3,66E-02 2,25E-02 6,18E-02 2,81E-02 5,41E-02 2,58E-02 1,27E-01 2,55E-02 8,10E-02 1,27E-02 6,91E-02 3,72E-02 8,57E-03 3,43E-02 1,64E-02 2,95E-02 1,02E-01 3,93E-02 4,29E-02 2,53E-02 8,51E-02 3,09E-02 9,98E-02 3,17E-02 7,17E-02 2,61E-02 6,49E-02 2,79E-02
T1Krit8 intonáció 2,92E-01 3,14E-01 2,70E-01 2,56E-01 2,71E-01 2,75E-01 2,71E-01 2,47E-01 2,83E-01 3,08E-01 2,45E-01 2,35E-01 2,11E-01 2,31E-01 3,19E-01 2,66E-01
T2Krit3 T2Krit5 T2Krit4 helyettesítés kihagyás csere 0,00E+00 8,71E-02 1,29E-02 0,00E+00 7,59E-02 6,33E-03 3,25E-03 1,17E-01 2,60E-02 0,00E+00 1,24E-01 5,17E-02 0,00E+00 1,43E-01 7,71E-02 0,00E+00 5,26E-02 6,58E-03 5,14E-03 1,05E-01 1,54E-02 0,00E+00 1,17E-01 2,47E-02 0,00E+00 1,07E-01 2,93E-02 0,00E+00 8,63E-02 2,16E-02 2,53E-03 1,26E-01 3,79E-02 3,02E-03 1,27E-01 3,93E-02 0,00E+00 1,05E-01 4,59E-02 0,00E+00 1,57E-01 8,76E-02 0,00E+00 1,21E-01 3,45E-02 1,02E-03 1,11E-01 3,51E-02
T2Krit6 T2Krit7 betoldás széttagolás 3,55E-02 1,61E-02 1,08E-01 2,22E-02 5,84E-02 1,95E-02 9,77E-02 2,30E-02 6,34E-02 1,65E-02 1,28E-01 3,95E-02 1,18E-01 3,08E-02 7,41E-02 2,16E-02 3,58E-02 9,77E-03 3,60E-02 3,24E-02 1,01E-01 1,26E-02 7,25E-02 1,21E-02 6,23E-02 2,62E-02 9,06E-02 6,04E-03 3,79E-02 6,90E-03 7,63E-02 1,96E-02
T2Krit8 intonáció 3,13E-01 2,78E-01 2,40E-01 2,59E-01 2,70E-01 3,13E-01 2,62E-01 3,18E-01 2,74E-01 2,99E-01 2,42E-01 2,63E-01 2,56E-01 2,18E-01 2,83E-01 2,71E-01
5.14.b. Második mérés T2 közlő azonosítója 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes
T2Krit1 ejtés 2,90E-01 2,37E-01 2,53E-01 2,33E-01 2,18E-01 2,43E-01 2,19E-01 2,44E-01 3,36E-01 2,59E-01 2,55E-01 2,30E-01 2,59E-01 2,30E-01 2,59E-01 2,50E-01
T2Krit2 időtartam 2,45E-01 2,72E-01 2,82E-01 2,13E-01 2,12E-01 2,17E-01 2,44E-01 2,01E-01 2,08E-01 2,66E-01 2,22E-01 2,54E-01 2,46E-01 2,11E-01 2,59E-01 2,36E-01
5.15. Az egyes közlők által elkövetett hibák rangsora 5.15.a. Első mérés T1 közlő azonosítója 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
T1Krit1 ejtés 1 2 1 1 2 2 2 3 1 2 2 1 1 2 2
T1Krit2 időtartam 3 3 3 3 3 3 3 1 3 3 3 3 2 3 2
T1Krit3 csere 8 7 8 8 8 8 6 8 8 8 8 8 8 8 8
T1Krit4 helyettesítés
4 4 4 4 4 5 4 4 4 4 4 4 4 4 4
T1Krit5 kihagyás 7 7 5 6 6 7 8 6 6 5 6 5 6 6 7
T1Krit6 betoldás 5 5 6 5 5 4 5 5 6 7 5 6 5 5 5
T1Krit7 széttagolás 6 6 7 7 7 6 7 7 5 6 7 7 7 7 6
T1Krit8 intonáció 1 1 2 2 1 1 1 2 2 1 1 2 3 1 1
T2Krit5 kihagyás 7 7 6 6 5 7 7 6 6 7 6 6 6 6 6
T2Krit6 betoldás 5 4 5 5 6 4 4 5 5 5 5 5 5 5 5
T2Krit7 széttagolás 6 6 7 7 7 6 6 7 7 6 7 7 7 7 7
T2Krit8 intonáció 1 1 3 1 1 1 1 1 2 1 2 1 2 2 1
5.15.b. Második mérés T2 közlő azonosítója 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
T2Krit1 ejtés 2 3 2 2 2 2 3 2 1 3 1 3 1 1 2
T2Krit2 időtartam 3 2 1 3 3 3 2 3 3 2 3 2 3 3 2
T2Krit3 csere 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8
T2Krit4 helyettesítés
4 5 4 4 4 5 5 4 4 4 4 4 4 4 4
5.16. A hibák előfordulásának valószínűsége közlőnként (a szavankénti középértékek szerint) 5.16.a. Első mérés T1Krit1 azonosítója ejtés T1 közlő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összeg
0,569 0,563 0,631 0,575 0,575 0,581 0,650 0,481 0,644 0,575 0,619 0,588 0,625 0,594 0,431 0,580
T1Krit2 időtartam
T1Krit3 csere
helyettesítés
T1Krit5 kihagyás
0,413 0,538 0,513 0,519 0,488 0,481 0,513 0,594 0,431 0,406 0,456 0,556 0,525 0,519 0,431 0,492
0,000 0,013 0,006 0,000 0,000 0,000 0,050 0,019 0,006 0,000 0,019 0,000 0,006 0,006 0,013 0,009
0,188 0,194 0,225 0,250 0,419 0,169 0,331 0,325 0,375 0,169 0,369 0,325 0,319 0,388 0,225 0,285
0,025 0,013 0,113 0,113 0,094 0,031 0,025 0,100 0,019 0,081 0,200 0,256 0,156 0,250 0,019 0,100
T2Krit4
T2Krit5 kihagyás 0,025 0,013 0,050 0,113 0,175 0,013 0,038 0,050 0,056 0,038 0,094 0,081 0,088 0,181 0,063 0,072
T1Krit4
T1Krit6 T1Krit7 T1Krit8 betoldás széttagolás intonáció 0,125 0,056 0,081 0,138 0,131 0,281 0,200 0,163 0,019 0,031 0,275 0,106 0,206 0,275 0,138 0,148
0,063 0,031 0,050 0,063 0,063 0,056 0,031 0,088 0,075 0,056 0,106 0,063 0,075 0,088 0,050 0,064
0,569 0,644 0,600 0,569 0,656 0,606 0,669 0,581 0,619 0,588 0,663 0,581 0,513 0,638 0,613 0,607
T1 ORa) 0,894 0,944 0,963 0,944 0,981 0,969 0,975 0,950 0,975 0,900 0,988 0,975 0,981 0,956 0,944 0,956
5.16.b. Második mérés T2 közlő azonosítója
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összeg
T2Krit1 ejtés 0,563 0,469 0,488 0,506 0,494 0,463 0,531 0,494 0,644 0,450 0,631 0,475 0,494 0,475 0,469 0,510
T2Krit2 időtartam 0,475 0,538 0,544 0,463 0,481 0,413 0,594 0,406 0,400 0,463 0,550 0,525 0,469 0,438 0,469 0,482
T2Krit3 csere 0,000 0,000 0,006 0,000 0,000 0,000 0,013 0,000 0,000 0,000 0,006 0,006 0,000 0,000 0,000 0,002
helyettesítés
0,169 0,150 0,225 0,269 0,325 0,100 0,256 0,238 0,206 0,150 0,313 0,263 0,200 0,325 0,219 0,227
T2Krit6 T2Krit7 T2Krit8 betoldás széttagolás intonáció 0,069 0,031 0,606 0,213 0,044 0,550 0,113 0,038 0,463 0,213 0,050 0,563 0,144 0,038 0,613 0,244 0,075 0,594 0,288 0,075 0,638 0,150 0,044 0,644 0,069 0,019 0,525 0,063 0,056 0,519 0,250 0,031 0,600 0,150 0,025 0,544 0,119 0,050 0,488 0,188 0,013 0,450 0,069 0,013 0,513 0,156 0,040 0,554
T2 Or 0,913 0,900 0,925 0,931 0,988 0,913 0,963 0,956 0,888 0,925 0,994 0,925 0,913 0,931 0,919 0,932
a) Annak a valószínűsége, hogy a közlő a 8 hiba közül legalább egyet elkövet egy véletlenszerűen kiválasztott szóban.
5.16.c. Első + második mérés T1+2 közlő
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összeg
T1+2Krit1 T1+2Krit2 T1+2 Krit3 T1+2 Krit4 T1+2 Krit5 T1+2 Krit6 T1+2 Krit7 T1+2 Krit8 T1+2 OR helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás intonáció ejtés időtartam csere
0,566 0,516 0,559 0,541 0,534 0,522 0,591 0,488 0,644 0,513 0,625 0,531 0,559 0,534 0,450 0,545
0,444 0,538 0,528 0,491 0,484 0,447 0,553 0,500 0,416 0,434 0,503 0,541 0,497 0,478 0,450 0,487
0,000 0,006 0,006 0,000 0,000 0,000 0,031 0,009 0,003 0,000 0,013 0,003 0,003 0,003 0,006 0,006
0,178 0,172 0,225 0,259 0,372 0,134 0,294 0,281 0,291 0,159 0,341 0,294 0,259 0,356 0,222 0,256
0,025 0,013 0,081 0,113 0,134 0,022 0,031 0,075 0,038 0,059 0,147 0,169 0,122 0,216 0,041 0,086
0,097 0,134 0,097 0,175 0,138 0,263 0,244 0,156 0,044 0,047 0,263 0,128 0,163 0,231 0,103 0,152
0,047 0,038 0,044 0,056 0,050 0,066 0,053 0,066 0,047 0,056 0,069 0,044 0,063 0,050 0,031 0,052
0,588 0,597 0,531 0,566 0,634 0,600 0,653 0,613 0,572 0,553 0,631 0,563 0,500 0,544 0,563 0,580
0,903 0,922 0,944 0,938 0,984 0,941 0,969 0,953 0,931 0,913 0,991 0,950 0,947 0,944 0,931 0,944
5.17. Az előfordulási valószínűségek 1.13. szerinti 95%-os konfidencia-intervalluma (PearsonClopper-értékek) 5.17.a. Első mérés T1 közlő azonosító
T1Krit1 ejtés
T1Krit2 időtartam
T1Krit3 csere
T1Krit4 helyettesítés
T1Krit5 kihagyás
T1Krit6 betoldás
T1Krit7 széttagolás
T1Krit8 intonáció
T1 OR
1
[0,49; 0,65]
[0,34; 0,49]
[0,00; 0,02]
[0,13; 0,26]
[0,01; 0,06]
[0,08; 0,19]
[0,03; 0,11]
[0,49; 0,65]
[0,84; 0,94]
2
[0,48; 0,64]
[0,46; 0,62]
[0,00; 0,04]
[0,14; 0,26]
[0,00; 0,04]
[0,03; 0,10]
[0,01; 0,07]
[0,56; 0,72]
[0,90; 0,97]
3
[0,55; 0,71]
[0,43; 0,59]
[0,00; 0,03]
[0,16; 0,30]
[0,07; 0,17]
[0,04; 0,13]
[0,02; 0,10]
[0,52; 0,68]
[0,92; 0,99]
4
[0,49; 0,65]
[0,44; 0,60]
[0,00; 0,02]
[0,19; 0,32]
[0,07; 0,17]
[0,09; 0,20]
[0,03; 0,11]
[0,49; 0,65]
[0,90; 0,97]
5
[0,49; 0,65]
[0,41; 0,57]
[0,00; 0,02]
[0,34; 0,50]
[0,05; 0,15]
[0,08; 0,19]
[0,03; 0,11]
[0,58; 0,73]
[0,95; 1,00]
6
[0,50; 0,66]
[0,40; 0,56]
[0,00; 0,02]
[0,11; 0,24]
[0,01; 0,07]
[0,21; 0,36]
[0,03; 0,10]
[0,53; 0,68]
[0,93; 0,99]
7
[0,57; 0,72]
[0,43; 0,59]
[0,02; 0,10]
[0,26; 0,41]
[0,01; 0,06]
[0,14; 0,27]
[0,01; 0,07]
[0,59; 0,74]
[0,94; 0,99]
8
[0,40; 0,56]
[0,51; 0,67]
[0,00; 0,05]
[0,25; 0,40]
[0,06; 0,16]
[0,11; 0,23]
[0,05; 0,14]
[0,50; 0,66]
[0,90; 0,98]
9
[0,56; 0,72]
[0,35; 0,51]
[0,00; 0,03]
[0,30; 0,45]
[0,00; 0,05]
[0,00; 0,05]
[0,04; 0,13]
[0,54; 0,69]
[0,94; 0,99]
10
[0,49; 0,65]
[0,33; 0,49]
[0,00; 0,02]
[0,11; 0,24]
[0,04; 0,13]
[0,01; 0,07]
[0,03; 0,10]
[0,51; 0,66]
[0,84; 0,94]
11
[0,54; 0,69]
[0,38; 0,54]
[0,00; 0,05]
[0,29; 0,45]
[0,14; 0,27]
[0,21; 0,35]
[0,06; 0,16]
[0,58; 0,74]
[0,96; 1,00]
12
[0,51; 0,66]
[0,48; 0,63]
[0,00; 0,02]
[0,25; 0,40]
[0,19; 0,33]
[0,06; 0,16]
[0,03; 0,11]
[0,50; 0,66]
[0,94; 0,99]
13
[0,55; 0,70]
[0,44; 0,60]
[0,00; 0,03]
[0,25; 0,40]
[0,10; 0,22]
[0,15; 0,28]
[0,04; 0,13]
[0,43; 0,59]
[0,95; 1,00]
14
[0,51; 0,67]
[0,44; 0,60]
[0,00; 0,03]
[0,31; 0,47]
[0,19; 0,32]
[0,21; 0,35]
[0,05; 0,14]
[0,56; 0,71]
[0,91; 0,98]
15
[0,35; 0,51]
[0,35; 0,51]
[0,00; 0,04]
[0,16; 0,30]
[0,00; 0,05]
[0,09; 0,20]
[0,02; 0,10]
[0,53; 0,69]
[0,90; 0,97]
Összeg
[0,56; 0,60]
[0,47; 0,51]
[0,01; 0,01]
[0,27; 0,30]
[0,09; 0,11]
[0,13; 0,16]
[0,05; 0,07]
[0,59; 0,63]
[0,95; 0,96]
5.17.b. Második mérés T2 közlő azonosító
T2Krit1 ejtés
T2Krit2 időtartam
T2Krit3 csere
T2Krit4 helyettesítés
T2Krit5 kihagyás
T2Krit6 betoldás
T2Krit7 széttagolás
T2Krit8 intonáció
T2 OR
1
[0,48; 0,64]
[0,40; 0,56]
[0,00; 0,02]
[0,11; 0,24]
[0,01; 0,06]
[0,03; 0,12]
[0,01; 0,07]
[0,53; 0,68]
[0,86; 0,95]
2
[0,39; 0,55]
[0,46; 0,62]
[0,00; 0,02]
[0,10; 0,21]
[0,00; 0,04]
[0,15; 0,28]
[0,02; 0,09]
[0,47; 0,63]
[0,84; 0,94]
3
[0,41; 0,57]
[0,46; 0,62]
[0,00; 0,03]
[0,16; 0,30]
[0,02; 0,10]
[0,07; 0,17]
[0,01; 0,08]
[0,38; 0,54]
[0,87; 0,96]
4
[0,43; 0,59]
[0,38; 0,54]
[0,00; 0,02]
[0,20; 0,34]
[0,07; 0,17]
[0,15; 0,28]
[0,02; 0,10]
[0,48; 0,64]
[0,88; 0,97]
5
[0,41; 0,57]
[0,40; 0,56]
[0,00; 0,02]
[0,25; 0,40]
[0,12; 0,24]
[0,09; 0,21]
[0,01; 0,08]
[0,53; 0,69]
[0,96; 1,00]
6
[0,38; 0,54]
[0,34; 0,49]
[0,00; 0,02]
[0,06; 0,16]
[0,00; 0,04]
[0,18; 0,32]
[0,04; 0,13]
[0,51; 0,67]
[0,86; 0,95]
7
[0,45; 0,61]
[0,51; 0,67]
[0,00; 0,04]
[0,19; 0,33]
[0,01; 0,08]
[0,22; 0,36]
[0,04; 0,13]
[0,56; 0,71]
[0,92; 0,99]
8
[0,41; 0,57]
[0,33; 0,49]
[0,00; 0,02]
[0,17; 0,31]
[0,02; 0,10]
[0,10; 0,21]
[0,02; 0,09]
[0,56; 0,72]
[0,91; 0,98]
9
[0,56; 0,72]
[0,32; 0,48]
[0,00; 0,02]
[0,15; 0,28]
[0,03; 0,10]
[0,03; 0,12]
[0,00; 0,05]
[0,44; 0,60]
[0,83; 0,93]
10
[0,37; 0,53]
[0,38; 0,54]
[0,00; 0,02]
[0,10; 0,21]
[0,01; 0,08]
[0,03; 0,11]
[0,03; 0,10]
[0,44; 0,60]
[0,87; 0,96]
11
[0,55; 0,71]
[0,47; 0,63]
[0,00; 0,03]
[0,24; 0,39]
[0,05; 0,15]
[0,19; 0,32]
[0,01; 0,07]
[0,52; 0,68]
[0,97; 1,00]
12
[0,40; 0,56]
[0,44; 0,60]
[0,00; 0,03]
[0,20; 0,34]
[0,04; 0,13]
[0,10; 0,21]
[0,01; 0,06]
[0,46; 0,62]
[0,87; 0,96]
13
[0,41; 0,57]
[0,39; 0,55]
[0,00; 0,02]
[0,14; 0,27]
[0,05; 0,14]
[0,07; 0,18]
[0,02; 0,10]
[0,41; 0,57]
[0,86; 0,95]
14
[0,40; 0,56]
[0,36; 0,52]
[0,00; 0,02]
[0,25; 0,40]
[0,12; 0,25]
[0,13; 0,26]
[0,00; 0,04]
[0,37; 0,53]
[0,88; 0,97]
15
[0,39; 0,55]
[0,39; 0,55]
[0,00; 0,02]
[0,16; 0,29]
[0,03; 0,11]
[0,03; 0,12]
[0,00; 0,04]
[0,43; 0,59]
[0,87; 0,96]
Összeg
[0,49; 0,53]
[0,46; 0,50]
[0,00; 0,00]
[0,21; 0,24]
[0,06; 0,08]
[0,14; 0,17]
[0,03; 0,05]
[0,53; 0,57]
[0,92; 0,94]
5.17.c. Első + második mérés T1+2 közl azonosító
T1+2Krit1 ejtés
T1+2KriT2 időtartam
T1+2Krit3 csere
T1+2Krit4 helyettesítés
T1+2Krit5 kihagyás
T1+2Krit6 betoldás
T1+2Krit7 széttagolás
T1+2Krit8 intonáció
T1+2 OR
1
[0,51; 0,62]
[0,39; 0,50]
[0,00; 0,01]
[0,14; 0,22]
[0,01; 0,05]
[0,07; 0,13]
[0,03; 0,08]
[0,53; 0,64]
[0,87; 0,93]
2
[0,46; 0,57]
[0,48; 0,59]
[0,00; 0,02]
[0,13; 0,22]
[0,00; 0,03]
[0,10; 0,18]
[0,02; 0,06]
[0,54; 0,65]
[0,89; 0,95]
3
[0,50; 0,61]
[0,47; 0,58]
[0,00; 0,02]
[0,18; 0,27]
[0,05; 0,12]
[0,07; 0,13]
[0,02; 0,07]
[0,47; 0,59]
[0,91; 0,97]
4
[0,48; 0,60]
[0,43; 0,55]
[0,00; 0,01]
[0,21; 0,31]
[0,08; 0,15]
[0,13; 0,22]
[0,03; 0,09]
[0,51; 0,62]
[0,91; 0,96]
5
[0,48; 0,59]
[0,43; 0,54]
[0,00; 0,01]
[0,32; 0,43]
[0,10; 0,18]
[0,10; 0,18]
[0,03; 0,08]
[0,58; 0,69]
[0,96; 0,99]
6
[0,47; 0,58]
[0,39; 0,50]
[0,00; 0,01]
[0,10; 0,18]
[0,01; 0,04]
[0,22; 0,31]
[0,04; 0,10]
[0,54; 0,65]
[0,91; 0,96]
7
[0,53; 0,65]
[0,50; 0,61]
[0,02; 0,06]
[0,24; 0,35]
[0,02; 0,06]
[0,20; 0,29]
[0,03; 0,08]
[0,60; 0,71]
[0,94; 0,98]
8
[0,43; 0,54]
[0,44; 0,56]
[0,00; 0,03]
[0,23; 0,33]
[0,05; 0,11]
[0,12; 0,20]
[0,04; 0,10]
[0,56; 0,67]
[0,92; 0,97]
9
[0,59; 0,70]
[0,36; 0,47]
[0,00; 0,02]
[0,24; 0,34]
[0,02; 0,06]
[0,02; 0,07]
[0,03; 0,08]
[0,52; 0,63]
[0,90; 0,96]
10
[0,46; 0,57]
[0,38; 0,49]
[0,00; 0,01]
[0,12; 0,20]
[0,04; 0,09]
[0,03; 0,08]
[0,03; 0,09]
[0,50; 0,61]
[0,88; 0,94]
11
[0,57; 0,68]
[0,45; 0,56]
[0,00; 0,03]
[0,29; 0,40]
[0,11; 0,19]
[0,22; 0,31]
[0,04; 0,10]
[0,58; 0,68]
[0,97; 1,00]
12
[0,47; 0,59]
[0,48; 0,60]
[0,00; 0,02]
[0,24; 0,35]
[0,13; 0,21]
[0,09; 0,17]
[0,02; 0,07]
[0,51; 0,62]
[0,92; 0,97]
13
[0,50; 0,61]
[0,44; 0,55]
[0,00; 0,02]
[0,21; 0,31]
[0,09; 0,16]
[0,12; 0,21]
[0,04; 0,09]
[0,44; 0,56]
[0,92; 0,97]
14
[0,48; 0,59]
[0,42; 0,53]
[0,00; 0,02]
[0,30; 0,41]
[0,17; 0,26]
[0,19; 0,28]
[0,03; 0,08]
[0,49; 0,60]
[0,91; 0,97]
15
[0,39; 0,51]
[0,39; 0,51]
[0,00; 0,02]
[0,18; 0,27]
[0,02; 0,07]
[0,07; 0,14]
[0,02; 0,06]
[0,51; 0,62]
[0,90; 0,96]
Összeg
[0,53; 0,56]
[0,47; 0,50]
[0,00; 0,01]
[0,24; 0,27]
[0,08; 0,09]
[0,14; 0,16]
[0,05; 0,06]
[0,57; 0,59]
[0,94; 0,95]
5.18. χ2-teszt a hibák egyenlő előfordulásának valószínűsége tekintetében közlőnként különválasztva (Az egyes hibákat egyenlő mértékben követik el a közlők?) (Az 5.14. táblázat is mutatja, hogy szignifikánsan különböző valószínűséggel lépnek fel.) Közlő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összeg
χ2 T1 344,7 450,3 381,7 320,6 355,3 352,7 393,2 294,4 428,5 375,4 270,0 309,4 278,8 265,3 315,4 4843,5
α T1 1,69E-70 3,79E-93 1,95E-78 2,35E-65 8,85E-73 3,26E-72 6,78E-81 9,53E-60 1,81E-88 4,55E-77 1,55E-54 5,87E-63 2,05E-56 1,55E-53 3,03E-64 0,00E+00
χ2 T2 414,2 338,4 307,6 265,0 287,8 318,6 346,3 333,4 386,7 319,1 348,4 301,0 274,3 215,6 317,8 4543,7
α T2 2,13E-85 3,67E-69 1,46E-62 1,81E-53 2,42E-58 6,58E-65 7,81E-71 4,31E-68 1,71E-79 4,92E-65 2,73E-71 3,79E-61 1,81E-55 5,65E-43 9,31E-65 0,00E+00
χ2 T1+2 1111,1 1162,2 1040,8 935,2 1087,1 1016,7 1298,4 976,8 1222,7 972,0 1163,1 988,1 866,1 833,4 897,1 14862,7
α T1+2 1,19E-235 1,06E-246 1,87E-220 1,23E-197 1,79E-230 2,91E-215 3,63E-276 1,25E-206 8,78E-260 1,36E-205 6,80E-247 4,53E-209 1,01E-182 1,15E-175 1,98E-189 0,00E+00
5.19. Az első és második mérés közötti változás közlőnként 95%-os szignifikanciaszinten Közlő azonosító 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Minden közlő
Krit1 ejtés -jobb jobb jobb jobb jobb jobb --jobb -jobb jobb jobb --
Krit2 idötartam -----jobb rosszabb jobb --rosszabb --jobb --
Krit3 csere ------jobb jobb --------
jobb
--
jobb
----jobb jobb jobb jobb jobb ---jobb ---
Krit5 kihagyás --jobb -rosszabb --jobb rosszabb jobb jobb jobb jobb jobb rosszabb
jobb
jobb
Krit4 helyettesítés
Krit8 Krit6 Krit7 betoldás széttagolás intonáció jobb --rosszabb -jobb --jobb rosszabb --------rosszabb rosszabb --jobb -rosszabb jobb jobb --jobb -jobb --jobb -jobb --jobb jobb jobb jobb jobb jobb --
jobb
Jobb: a hiba a második mérésben szignifikánsan ritkább, mint az első mérésben --: a változás 95%-os szignifikanciaszinten nem szignifikáns rosszabb: a hiba a második mérésben szignifikánsan gyakoribb, mint az első mérésben
jobb
Összes Krit --jobb --jobb -jobb jobb jobb jobb jobb jobb jobb -jobb
5.20. Lineáris modell (9 paraméter)
A regresszió általános paraméterei
T1
j 0 1 2 3 4 5 6 7 8
T2
T1+2
s2
3,848
3,496
3,724
s y2
7,147
7,239
7,281
s y2ˆ
3,311
3,755
3,563
B
0,463
0,519
0,489
jelentés állandók Krit1 ejtés Krit2 időtartam Krit3 csere Krit4 helyettesítés Krit5 kihagyás Krit6 betoldás Krit7 széttagolás Krit8 intonáció
βj 2,156 ± 0,020 1,196 ± 0,018 0,777 ± 0,018 2,705 ± 0,461 2,549 ± 0,021 2,747 ± 0,047 1,811 ± 0,034 0,877 ± 0,074 0,594 ± 0,019
cjj 2,00E-03 1,78E-03 1,82E-03 4,59E-02 2,05E-03 4,70E-03 3,35E-03 7,40E-03 1,86E-03
βj 1,529 ± 0,018 1,279 ± 0,017 1,359 ± 0,018 1,227 ± 2,020 3,030 ± 0,024 2,349 ± 0,063 2,429 ± 0,033 0,426 ± 0,114 0,458 ± 0,018
cjj 1,77E-03 1,71E-03 1,78E-03 2,01E-01 2,39E-03 6,30E-03 3,26E-03 1,13E-02 1,78E-03
βj 1,829 ± 0,009 1,244 ± 0,009 1,065 ± 0,009 2,484 ± 0,375 2,776 ± 0,011 2,589 ± 0,027 2,115 ± 0,017 0,733 ± 0,045 0,535 ± 0,009
A βj koefficiens után megadott hibahatárok a „szimultán“ hibákra vonatkoznak, melyeket a 95%-os konfidenciaintervallum magában foglal. cjj a transzponált regresszormátrix (jósló változó mátrixa) és az (XTX)-1 regresszormátrix invertált szorzatának diagonálelemei.
5.21. A β koefficiens rangsora Kritériumok Rang T1 Rang T2 Rang T1+2 Krit1 ejtés 5 5 5 Krit2 időtartam 7 4 6 Krit3 csere 2 6 3 Krit4 helyettesítés 3 1 1 Krit5 kihagyás 1 3 2 Krit6 betoldás 4 2 4 Krit7 széttagolás 6 8 7 Krit8 intonáció 8 7 8
cjj 9,34E-04 8,67E-04 8,96E-04 3,73E-02 1,10E-03 2,68E-03 1,65E-03 4,45E-03 9,07E-04
Gyakoriság (idegensz)
5.22. Reziduális összefoglaló tábla (lineáris modell, 9 paraméter)
0,1
ρ Idegensz-Res=-0,669503 ≠0 (α=0)
0,0
8 6
Gyakoriság (Idegensz, reziduum)
Reziduum
4 2 0
-2 -4 -6 -8
-3 -2 -1 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Idegenszerűség
0,0
0,1
0,2
Gyakoriság (reziduum)
5.23. 37 paraméteres modell minden szóra és mindkét mérésre s2 sy 2 sý2 B
j
3,295 7,281 4,011 0,551 k
βk
0 0 +0,85 ± 0,53 1 1 +1,94 ± 0,62 2 2 +1,62 ± 0,66 3 3 +4,42 ± 4,42 4 4 +4,81 ± 0,71 5 5 +4,11 ± 1,09 6 6 +3,22 ± 0,91 7 7 +1,23 ± 2,23 8 8 +1,03 ± 0,64 j k l βkl l 9 1 2 +0,06 ± 0,68 10 1 3 -0,08 ± 5,82 11 1 4 -1,72 ± 0,78 12 1 5 -0,15 ± 1,29 13 1 6 -0,64 ± 0,94 14 1 7 -0,40 ± 1,97 15 1 8 -0,06 ± 0,68 16 2 3 -1,43 ± 6,46 17 2 4 -0,81 ± 0,78 18 2 5 -1,05 ± 1,29 19 2 6 -0,03 ± 0,97 20 2 7 +0,19 ± 1,77 21 2 8 -0,27 ± 0,68 22 3 4 -2,07 ± 6,32 23 3 5 -1,16 ± 7,71 24 3 6 -0,44 ± 6,27 25 3 7 -1,00 ± 9,94 26 3 8 -0,59 ± 6,02 27 4 5 -0,96 ± 1,31 28 4 6 -1,02 ± 1,04 29 4 7 -0,76 ± 1,79 30 4 8 -0,66 ± 0,79 31 5 6 -0,78 ± 1,59 32 5 7 -0,26 ± 2,07 33 5 8 -0,69 ± 1,25 34 6 7 -1,55 ± 1,68 35 6 8 -0,37 ± 0,96 36 7 8 +0,51 ± 1,86 A βj koefficiens után megadott hibahatárok a „szimultán“ hibákra vonatkoznak, melyeket a 95%-os konfidenciaintervallum magában foglal. cjj a transzponált regresszormátrix (jósló változó mátrixa) és az (XTX)-1 regresszormátrix invertált szorzatának diagonálelemei.
cjj 2,28E-03 3,19E-03 3,55E-03 1,60E-01 4,15E-03 9,79E-03 6,72E-03 4,07E-02 3,36E-03 cjj 3,78E-03 2,78E-01 5,05E-03 1,36E-02 7,30E-03 3,19E-02 3,80E-03 3,43E-01 5,05E-03 1,37E-02 7,78E-03 2,58E-02 3,81E-03 3,28E-01 4,88E-01 3,23E-01 8,10E-01 2,97E-01 1,40E-02 8,84E-03 2,62E-02 5,10E-03 2,08E-02 3,50E-02 1,29E-02 2,32E-02 7,59E-03 2,84E-02
Gyakoriság (Idegensz erűség)
5.24. Reziduális összefoglaló tábla (2. modell, 37 paraméter)
0,1
ρ(Idegenszerûség, Reziduum) =-0,62531 ≠ 0 (α = 0)
0,0
8 6
Gyakoriság (Idegensz, reziduum)
4
Reziduum
2 0 -2 -4 -6 -8 -3 -2 -1 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
Idegenszerűség
0,0
0,1
0,2
Gyakorisá g (re zid uum)
5.25. Összes mondat MINDEN MONDAT
T1
T2
n s2 sy2 sý2 B
T1+2
1181 3,638 5,723 2,107 0,368
βj
cjj
1188 4,106 5,944 1,862 0,313
βj
2369 3,904 5,912 2,020 0,342
cjj
βj
cjj
3,15 ± 0,17 3,78E-03 3,07 ± 0,15 2,86E-03 3,10 ± 0,12 1,62E-03 0 konstans Krit1 nyelvtani 1,28 ± 0,18 3,94E-03 1,11 ± 0,19 4,43E-03 1,20 ± 0,13 2,06E-03 hiba Krit2 hanglejtés 0,88 ± 0,19 4,46E-03 0,73 ± 0,18 4,04E-03 0,83 ± 0,13 2,09E-03 Krit3 hangsúly 1,31 ± 0,18 4,01E-03 0,95 ± 0,19 4,53E-03 1,17 ± 0,13 2,09E-03 Krit4 0,54 ± 0,22 5,86E-03 0,73 ± 0,22 5,92E-03 0,63 ± 0,16 2,92E-03 újraindítás Krit5 szünet 0,33 ± 0,18 4,21E-03 0,37 ± 0,18 4,15E-03 0,33 ± 0,13 2,06E-03 Krit6 nyújtás 1,22 ± 0,20 4,98E-03 1,05 ± 0,19 4,80E-03 1,11 ± 0,14 2,43E-03 Krit7 ismétlés 0,50 ± 0,20 4,89E-03 0,68 ± 0,22 6,36E-03 0,63 ± 0,15 2,72E-03 A βj koefficiens után megadott hibahatárok a „szimultán“ hibákra vonatkoznak, melyeket a 95%-os konfidenciaintervallum magában foglal. cjj a transzponált regresszormátrix (jósló változó mátrixa) és az (XTX)-1 regresszormátrix invertált szorzatának diagonálelemei.
5. 26. A βj koefficiens rangsora Teszt Összes mondat
T1 T2 T1+2
Krit1 nyelvtani hiba 2 1 1
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
Krit4 újraindítás
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
4 4 4
1 3 2
5 5 6
7 7 7
3 2 3
6 6 5
5.27. A hibák fellépésének korrelációja a száztizenhat szóban a) első mérés T1 / száztizenhat Krit1 ejtés Krit2 időtartam
Krit1 ejtés x nem szign. nem Krit3 csere szign. Krit4 nem száztizenhat helyettesítés szign. Krit5 nem kihagyás szign. Krit6 nem betoldás szign. Krit7 nem széttagolás szign. Krit8 nem intonáció szign.
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 Krit8 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás intonáció 3,80E-01 1,73E+00 6,08E-01 1,02E+00 1,09E+00 4,07E-01 4,76E-01 x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. pozitív pozitív
1,37E+00
5,00E-01 9,94E-01 9,52E-01
2,11E-03 1,91E-02
x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
1,58E+00 1,55E+00 6,67E-01
1,62E+00 1,47E+00
x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
9,70E-01 5,99E-02
3,28E-01 3,50E-01
x nem szign. nem szign. nem szign.
8,06E-01
3,55E-01 1,75E-01
x nem szign. nem szign.
9,49E-01 1,61E-01
pozitív
Krit6 betoldás
Krit7 Krit8 széttagolás intonáció
x
1,97E-02 x
b) második mérés T2 / Krit1 Krit2 Krit3 száztizenhat ejtés időtartam csere
Krit4 Krit5 helyettesítés kihagyás 6,09E01 Krit1 ejtés x 9,45E-02 1,53E+00 2,28E-01 Krit2 nem 9,47Eidőtartam szign. x 1,17E+00 4,91E-01 01 nem nem 4,67EKrit3 csere szign. szign. x 1,35E+00 01 Krit4 nem nem nem 1,21Eszign. 01 száztizenhat helyettesítés szign. szign. x Krit5 nem nem nem kihagyás szign. szign. szign. nem szign. x Krit6 nem nem nem nem betoldás szign. szign. szign. nem szign. szign. Krit7 nem nem nem nem széttagolás szign. szign. szign. nem szign. szign. Krit8 nem nem nem intonáció szign. pozitív szign. nem szign. szign.
9,02E-01
7,52E-01 2,93E-01
1,00E+00
1,47E-01 6,18E-04
1,30E+00
1,02E+00 1,07E+00
1,04E+00
7,93E-01 5,07E-01
9,02E-01
1,06E-01 8,09E-01
x
5,83E-03 9,70E-01
pozitív nem szign.
x
1,46E-01
nem szign.
x
5.28. A hibák fellépésének korrelációja a ló szóban a) első mérés T1 / ló Krit1 ejtés Krit2 időtartam Krit3 csere Krit4 ló helyettesítés Krit5 kihagyás Krit6 betoldás Krit7 széttagolás Krit8 intonáció
Krit1 ejtés x nem szign. -nem szign.
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 Krit8 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás intonáció 6,02E-01 -5,08E-01 -8,67E-01 9,00E-01 2,02E-02
-nem szign.
-nem szign. nem szign.
-nem szign. nem szign.
x
--
1,30E-01 ----
x --
pozitív pozitív
x
1,12E+00 6,00E-01 7,26E-03 ----
--
--
--
--
nem szign.
--
--
nem szign.
--
--
nem szign.
--
1,19E-01 x
--
4,83E-01 9,91E-01 --
x nem szign. nem szign.
--
1,73E+00 1,02E+00 x
9,33E-01
nem szign.
x
b) második mérés T2 / ló
ló
Krit1 ejtés Krit2 időtartam Krit3 csere Krit4 helyettesítés Krit5 kihagyás Krit6 betoldás Krit7 széttagolás Krit8 intonáció
Krit1 ejtés
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás
x nem szign. -nem szign.
1,47E-01 --
-nem szign.
-nem szign.
-nem szign.
--
--
--
nem szign.
--
x
--
--
--
--
--
--
nem szign.
--
-nem szign.
x
pozitív pozitív
Krit7 Krit8 széttagolás intonáció 4,57E1,15E+00 -02 3,72E1,77E-01 -03 ----
8,82E-01 --
-x
6,53E-01 ----
--
x
-x
4,07E-01 --
8,83E-01
--
--
--
--
6,62E-02 x
--
-x
5.29. A hibák fellépésének korrelációja a zöld szóban a) első mérés Krit1 ejtés
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 időtartam csere helyettesítés kihagyás 8,57EKrit1 ejtés x 8,28E-02 02 3,06E-02 -Krit2 2,12Eidőtartam x -4,47E-01 pozitív 03 Krit3 csere --x --Krit4 nem nem 8,85Ezöld helyettesítés szign. szign. -x 01 Krit5 nem kihagyás szign. pozitív -nem szign. x Krit6 nem nem nem betoldás szign. szign. -nem szign. szign. Krit7 széttagolás -----Krit8 nem nem intonáció szign. pozitív -nem szign. szign. T1 / zöld
Krit6 betoldás
Krit7 Krit8 széttagolás intonáció
5,99E-01 -8,26E-01 ----
2,67E-01 4,97E05 --
1,08E+00 --
4,44E-01
2,18E-01 --
7,61E-01
x -nem szign.
--
3,32E-01 x
--
--
x
b) második mérés T2 / zöld Krit1 ejtés Krit2 időtartam Krit3 csere Krit4 zöld helyettesítés Krit5 kihagyás Krit6 betoldás Krit7 széttagolás Krit8 intonáció
Krit1 ejtés
Krit2 Krit3 időtartam csere
Krit6 betoldás
--
Krit4 Krit5 helyettesítés kihagyás 7,95E5,51E-01 03 4,18E6,88E-01 02 --9,18Ex 01
x nem szign. -nem szign.
8,12E-01 --
negatív pozitív nem nem szign. szign.
--
nem szign.
--
nem szign.
-nem szign.
--
--
--
pozitív
--
nem szign.
x -nem szign.
-x
Krit7 Krit8 széttagolás intonáció
1,09E+00 -1,00E-01 ----
8,76E-01 2,98E03 --
5,99E-01 --
8,90E-01
x nem szign.
1,36E-01 --
3,42E-01
-nem szign.
-nem szign.
x
--
5,97E-01 x
--
-x
5.30. A hibák fellépésének korrelációja a rossz szóban a) első mérés T1 / rossz
Krit1 ejtés
Krit1 ejtés Krit2 időtartam
x
pozitív nem Krit3 csere szign. Krit4 nem rossz helyettesítés szign. Krit5 nem kihagyás szign. Krit6 nem betoldás szign. Krit7 széttagolás -Krit8 intonáció pozitív
Krit2 Krit3 időtartam csere
Krit4 Krit5 helyettesítés kihagyás
2,57E-03 1,40E+00
4,17E-01 1,22E+00
x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
1,45E+00
9,56E-01 6,96E-01
x nem szign. nem szign. nem szign.
1,40E+00 1,87E+00
--
-nem szign.
pozitív
x nem szign. nem szign. -nem szign.
4,76E-01 x nem szign. -nem szign.
Krit6 betoldás 1,40E01 3,31E01 1,14E01 5,08E01 4,92E01 x
Krit7 Krit8 széttagolás intonáció --
6,12E-03
--
5,62E-04
--
1,18E+00
--
9,53E-01
--
9,05E-01
--
8,90E-06
--
x
pozitív
--
--
x
b) második mérés Krit1 ejtés x nem szign. nem Krit3 csere szign. Krit4 nem rossz helyettesítés szign. Krit5 kihagyás -Krit6 nem betoldás szign. Krit7 széttagolás -Krit8 intonáció pozitív T2 / rossz Krit1 ejtés Krit2 időtartam
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 Krit8 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás intonáció 1,07E+00 1,25E+00 9,25E-01 -3,24E-01 -2,35E-02 x nem szign. nem szign.
1,03E+00
1,07E-01 --
4,75E-01 --
1,49E-05
x nem szign.
1,30E+00 --
1,78E+00 --
1,50E+00
7,43E-02 --
3,76E-01
-nem szign.
-nem szign.
--
--
--
--
3,89E-01
--
-nem szign.
pozitív
x
--
--
x
nem szign.
--
x
--
--
nem szign.
--
-nem szign.
x --
-x
5.31. A hibák fellépésének korrelációja az ágy szóban a) első mérés
ágy
T1 / ágy Krit1 ejtés Krit2 időtartam Krit3 csere Krit4 helyettesítés Krit5 kihagyás Krit6 betoldás Krit7 széttagolás Krit8 intonáció
Krit1 ejtés x nem szign. --
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 Krit8 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás intonáció 1,15E-01 -5,03E-04 1,36E+00 3,33E-02 -3,20E-02 x
--
-nem negatív szign. nem nem szign. szign. nem negatív szign.
--
nem szign.
--
nem szign.
--
--
--
--
nem szign.
-nem pozitív szign.
x
1,15E+00 9,52E-01 6,40E-01 ------
--
x
1,51E-01 --
5,30E-01 8,41E-01 --
2,94E-01
x nem szign.
1,10E+00 --
2,65E-01
-nem szign.
-nem szign.
x
--
1,05E+00 x
--
--
x
b) második mérés Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás 5,24EKrit1 ejtés x 1,00E-01 -01 9,60E-03 -Krit2 nem 6,59Eidőtartam szign. 01 x -1,72E-01 -Krit3 csere --x ---Krit4 nem 3,67Ehelyettesítés negatív szign. -x -02 Krit5 kihagyás ----x -Krit6 nem nem betoldás szign. szign. --x negatív Krit7 széttagolás ------Krit8 nem nem intonáció szign. szign. -nem szign. -pozitív
T2 / ágy
ágy
Krit1 ejtés
Krit7 Krit8 széttagolás intonáció --
1,69E-01
---
4,08E-01 --
--
3,93E-01
--
-9,17E05
-x --
-x
5.32. A hibák fellépésének korrelációja a könyv szóban a) első mérés T1 / könyv Krit1 ejtés Krit2 időtartam
Krit1 ejtés x
pozitív nem Krit3 csere szign. Krit4 nem könyv helyettesítés szign. Krit5 nem kihagyás szign. Krit6 nem betoldás szign. Krit7 nem széttagolás szign. Krit8 nem intonáció szign.
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 Krit8 időtartam csere helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás intonáció 6,97E-01 2,39E-01 8,51E-01 1,00E+00 9,82E-02 4,99E-04 1,00E+00 x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. pozitív
4,83E-01
6,83E-01 7,72E-01 4,82E-01
1,13E+00 8,40E-04
x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
1,35E+00 1,78E+00 7,67E-01
1,95E+00 1,10E+00
x nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
7,16E-02 1,56E-01
1,39E+00 7,09E-01
x nem szign. nem szign. nem szign.
1,21E+00
1,41E+00 4,28E-01
x nem szign. nem szign.
6,54E-01 7,62E-01 x
3,26E-01
nem szign.
x
b) második mérés T2 / könyv
könyv
Krit1 ejtés Krit2 időtartam Krit3 csere Krit4 helyettesítés Krit5 kihagyás Krit6 betoldás Krit7 széttagolás Krit8 intonáció
Krit1 ejtés x pozitív -nem szign. nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 időtartam csere helyettesítés kihagyás
--
Krit6 Krit7 betoldás széttagolás 4,87E01 1,18E+00 3,22E-01 1,07E+00 8,56E9,29E-01 1,23E+00 01 1,55E+00 ----4,61Ex 1,14E+00 01 1,80E+00 1,90Enem szign. x 02 1,70E+00
Krit8 intonáció
1,65E-04 --
9,04E-01
--
nem szign.
--
nem szign.
--
nem szign.
x -nem szign. nem szign. nem szign. nem szign.
--
pozitív
x --
negatív nem szign. nem szign.
x nem szign. nem szign.
6,54E-03 -7,97E-01 1,05E+00
8,83E-01 1,39E-01 x
1,15E+00
nem szign.
x
5.33. A hibák fellépésének korrelációja az összes szóban a) első mérés T1 / összes szó
Krit1 ejtés
Krit2 Krit3 időtartam csere 9,01EKrit1 ejtés x 01 5,62E-13 Krit2 8,90Eid?tartam x 01 pozitív nem nem Krit3 csere szign. szign. x összes Krit4 nem nem nem szó helyettesítés szign. szign. szign. Krit5 nem nem nem kihagyás szign. szign. szign. Krit6 nem nem betoldás szign. negatív szign. Krit7 nem széttagolás pozitív pozitív szign. Krit8 nem intonáció szign. pozitív pozitív
Krit4 Krit5 helyettesítés kihagyás 8,80E-01 2,08E-01 2,19E-01 7,96E-01 4,10E-01 1,25E+00 x nem szign.
6,00E-01 x
Krit6 Krit7 betoldás széttagolás 4,16E01 4,88E-12 4,51E03 7,94E-11 4,37E01 1,17E+00 5,91E01 1,30E-02 3,89E02 4,17E-05
nem szign.
pozitív
x
negatív
pozitív nem szign.
pozitív nem szign.
nem szign.
Krit8 intonáció 2,89E05 4,76E29 9,62E-01 3,48E-01 3,01E-01
2,27E-04 8,97E-02 4,49Ex 09 pozitív
x
b) második mérés T2 / összes szó
Krit1 ejtés
Krit2 Krit3 időtartam csere
Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 helyettesítés kihagyás betoldás széttagolás 7,84E- 3,11EKrit1 ejtés x 2,09E-01 02 01 1,11E-08 4,16E-04 1,04E+00 Krit2 3,18E- 3,60Eid?tartam 01 x 1,07E+00 1,75E-01 04 8,68E-07 pozitív nem nem 6,22E- 8,56EKrit3 csere szign. szign. x 6,38E-01 01 01 3,70E-01 Krit4 nem nem nem 7,97E- 5,52Eszign. 02 01 1,62E-01 összes szó helyettesítés szign. szign. x Krit5 nem nem nem 6,25Ekihagyás szign. szign. szign. nem szign. x 01 1,57E-01 Krit6 nem nem nem betoldás szign. negatív szign. nem szign. szign. x 1,71E-06 Krit7 nem nem széttagolás pozitív pozitív szign. nem szign. szign. x pozitív Krit8 nem nem intonáció szign. nem szign. szign. pozitív pozitív pozitív pozitív
Krit8 intonáció 1,33E03 2,28E12 5,23E-01 4,81E-01 7,17E-01 2,60E03 1,98E04 x
6.1. Mondatpárok / mondatok szerint 6.1.1. Mondatpárok: olyan mondatok, amelyek azonos közlőtől az első és a második mérésben is elhangzottak. n 8 8 8 8 40 24
Közlő K7 K15 K8 K7 K1,K8,K11,K12,K13 K11,K12,K14 K01×1; K02×0; K03×0; K04×0; K05×0; Minden mondatpár 96 K06×0; K07×2; K08×2; K09×0; K10×0; K11×2; K12×2; K13×1; K14×1; K15×1 n=az adatsorok száma, pl. K7 Az asztal alatt egy gyerek van. mondatot a T1-ben 1× mondta. A tesztet 8 anyanyelvi értékelő értékelte, tehát n=8. Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap.
6.1.1.1 Mondatpárok/kritérium: a hibák száma a) első mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T1_Krit1 nyelvtani hiba
8
0
2
3
0
0
1
0
6
8
0
4
5
3
5
4
6
27
8
1
8
7
1
0
3
0
20
8 40 24
1 10 13
5 27 18
5 17 8
0 5 2
3 2 3
5 14 2
0 6 1
19 81 47
96
25
64
45
11
13
29
13
200
T1_Krit2 T1_Krit3 hanglejtés hangsúly
T1_Krit4 T1_Krit5 T1_Krit6 T1_Krit7 Összeg újraindítás szünet nyújtás ismétlés
b) második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T2_Krit1 nyelvtani hiba
T2_Krit2 T2_Krit3 T2_Krit4 T2_Krit5 T2_Krit6 T2_Krit7 Összeg hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés
8
6
2
3
4
3
1
5
24
8
4
5
2
1
0
0
0
12
8
0
7
6
1
7
1
0
22
8 40 24
1 2 2
2 25 16
1 11 6
5 0 0
0 0 1
0 5 6
1 0 0
10 43 31
96
15
57
29
11
11
13
6
142
c) első és második mérés Mondat
n
T1+2_Krit1 T1+2_Krit2 T1+2_Krit3 T1+2_Krit4 T1+2_Krit5 T1+2_Krit6 T1+2_Krit7 nyelvtani Összeg hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés hiba
Az asztal alatt egy 16 gyerek van. Az ember az autó 16 előtt áll.. Az ember 16 az autó mellett van. Esik az eső. 16 Fúj a szél. 80 Süt a nap. 48 Minden 192 mondatpár
6
4
6
4
3
2
5
30
4
9
7
4
5
4
6
39
1
15
13
2
7
4
0
42
2 12 15
7 52 34
6 28 14
5 5 2
3 2 4
5 19 8
1 6 1
29 124 78
40
121
74
22
24
42
19
342
6.1.1.2. Mondatpárok/kritérium: a hibák eloszlása az egyes mondatokban a) első mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T1_Krit1 T1_Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba
T1_Krit3 hangsúly
T1_Krit4 T1_Krit5 T1_Krit6 T1_Krit7 újraindítás szünet nyújtás ismétlés
8
0,000
0,333
0,500
0,000
0,000
0,167
0,000
8
0,000
0,148
0,185
0,111
0,185
0,148
0,222
8
0,050
0,400
0,350
0,050
0,000
0,150
0,000
8 40 24 96
0,053 0,123 0,277 0,125
0,263 0,333 0,383 0,320
0,263 0,210 0,170 0,225
0,000 0,062 0,043 0,055
0,158 0,025 0,064 0,065
0,263 0,173 0,043 0,145
0,000 0,074 0,021 0,065
b)második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T2_Krit1 T2_Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba
T2_Krit3 hangsúly
T2_Krit4 T2_Krit5 T2_Krit6 T2_Krit7 újraindítás szünet nyújtás ismétlés
8
0,250
0,083
0,125
0,167
0,125
0,042
0,208
8
0,333
0,417
0,167
0,083
0,000
0,000
0,000
8
0,000
0,318
0,273
0,045
0,318
0,045
0,000
8 40 24 96
0,100 0,047 0,065 0,106
0,200 0,581 0,516 0,401
0,100 0,256 0,194 0,204
0,500 0,000 0,000 0,077
0,000 0,000 0,032 0,077
0,000 0,116 0,194 0,092
0,100 0,000 0,000 0,042
c) első és második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T1+2_Kri T1+2_Kri t1 t2 nyelvtani hanglejtés hiba
T1+2_Krit3 hangsúly
T1+2_Kri T1+2_Kri t4 T1+2_Kri T1+2_Kri t7 újraindítá t5 szünet t6 nyújtás ismétlés s
16
0,200
0,133
0,200
0,133
0,100
0,067
0,167
16
0,103
0,231
0,179
0,103
0,128
0,103
0,154
16
0,024
0,357
0,310
0,048
0,167
0,095
0,000
16 80 48 192
0,069 0,097 0,192 0,117
0,241 0,419 0,436 0,354
0,207 0,226 0,179 0,216
0,172 0,040 0,026 0,064
0,103 0,016 0,051 0,070
0,172 0,153 0,103 0,123
0,034 0,048 0,013 0,056
6.1.1.3. Mondatpárok/kritérium: az egyes hibák fellépésének a valószínűsége a mondatokban a)első mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T1_Krit1 T1_Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba
T1_Krit3 hangsúly
T1_Krit4 T1_Krit5 T1_Krit6 T1_Krit7 újraindítás szünet nyújtás ismétlés
8
0,000
0,250
0,375
0,000
0,000
0,125
0,000
8
0,000
0,500
0,625
0,375
0,625
0,500
0,750
8
0,125
1,000
0,875
0,125
0,000
0,375
0,000
8 40 24 96
0,125 0,250 0,542 0,260
0,625 0,675 0,750 0,667
0,625 0,425 0,333 0,469
0,000 0,125 0,083 0,115
0,375 0,050 0,125 0,135
0,625 0,350 0,083 0,302
0,000 0,150 0,042 0,135
b) második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T2_Krit1 T2_Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba
T2_Krit3 hangsúly
T2_Krit4 T2_Krit5 T2_Krit6 T2_Krit7 újraindítás szünet nyújtás ismétlés
8
0,750
0,250
0,375
0,500
0,375
0,125
0,625
8
0,500
0,625
0,250
0,125
0,000
0,000
0,000
8
0,000
0,875
0,750
0,125
0,875
0,125
0,000
8 40 24 96
0,125 0,050 0,083 0,156
0,250 0,625 0,667 0,594
0,125 0,275 0,250 0,302
0,625 0,000 0,000 0,115
0,000 0,000 0,042 0,115
0,000 0,125 0,250 0,135
0,125 0,000 0,000 0,063
c) első és második mérés n
Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
T1+2_Kri T1+2_Kri t1 t2 nyelvtani hanglejtés hiba
T1+2_Krit3 hangsúly
T1+2_Kri T1+2_Kri t4 T1+2_Kri T1+2_Kri t7 újraindítá t5 szünet t6 nyújtás ismétlés s
16
0,375
0,250
0,375
0,250
0,188
0,125
0,313
16
0,250
0,563
0,438
0,250
0,313
0,250
0,375
16
0,063
0,938
0,813
0,125
0,438
0,250
0,000
16 80 48 192
0,125 0,150 0,313 0,208
0,438 0,650 0,708 0,630
0,375 0,350 0,292 0,385
0,313 0,063 0,042 0,115
0,188 0,025 0,083 0,125
0,313 0,238 0,167 0,219
0,063 0,075 0,021 0,099
6.1.1.4. Mondatpárok/kritérium: Pearson-Clopper konfidienciaintervallum a 6.1.1.3.-hoz a)első mérés Mondat
n
T1_Krit1 nyelvtani hiba
Az asztal 8 [0,00; 0,37] alatt egy gyerek van. Az ember az 8 [0,00; 0,37] autó előtt áll.. Az ember az autó mellett 8 [0,00; 0,53] van. Esik az eső. 8 [0,00; 0,53] Fúj a szél. 40 [0,13; 0,41] Süt a nap. 24 [0,33; 0,74] Minden 96 [0,18; 0,36] mondatpár
T1_Krit2 hanglejtés
T1_Krit3 hangsúly
T1_Krit4 újraindítás
T1_Krit5 szünet
T1_Krit6 nyújtás
T1_Krit7 ismétlés
[0,03; 0,65] [0,09; 0,76] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,00; 0,53] [0,00; 0,37] [0,16; 0,84] [0,24; 0,91] [0,09; 0,76] [0,24; 0,91] [0,16; 0,84] [0,35; 0,97] [0,63; 1,00] [0,47; 1,00] [0,00; 0,53] [0,00; 0,37] [0,09; 0,76] [0,00; 0,37] [0,24; 0,91] [0,24; 0,91] [0,00; 0,37] [0,09; 0,76] [0,24; 0,91] [0,00; 0,37] [0,51; 0,81] [0,27; 0,59] [0,04; 0,27] [0,01; 0,17] [0,21; 0,52] [0,06; 0,30] [0,53; 0,90] [0,16; 0,55] [0,01; 0,27] [0,03; 0,32] [0,01; 0,27] [0,00; 0,21] [0,56; 0,76] [0,37; 0,57] [0,06; 0,20] [0,07; 0,22] [0,21; 0,40] [0,07; 0,22]
b) második mérés Mondat
n
T2_Krit1 nyelvtani hiba
Az asztal 8 [0,35; 0,97] alatt egy gyerek van. Az ember az 8 [0,16; 0,84] autó előtt áll.. Az ember az autó mellett 8 [0,00; 0,37] van. Esik az eső. 8 [0,00; 0,53] Fúj a szél. 40 [0,01; 0,17] Süt a nap. 24 [0,01; 0,27] Minden 96 [0,09; 0,24] mondatpár
T2_Krit2 hanglejtés
T2_Krit3 hangsúly
T2_Krit4 újraindítás
T2_Krit5 szünet
T2_Krit6 nyújtás
T2_Krit7 ismétlés
[0,03; 0,65] [0,09; 0,76] [0,16; 0,84] [0,09; 0,76] [0,00; 0,53] [0,24; 0,91] [0,24; 0,91] [0,03; 0,65] [0,00; 0,53] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,47; 1,00] [0,35; 0,97] [0,00; 0,53] [0,47; 1,00] [0,00; 0,53] [0,00; 0,37] [0,03; 0,65] [0,00; 0,53] [0,24; 0,91] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,00; 0,53] [0,46; 0,77] [0,15; 0,44] [0,00; 0,09] [0,00; 0,09] [0,04; 0,27] [0,00; 0,09] [0,45; 0,84] [0,10; 0,47] [0,00; 0,14] [0,00; 0,21] [0,10; 0,47] [0,00; 0,14] [0,49; 0,69] [0,21; 0,40] [0,06; 0,20] [0,06; 0,20] [0,07; 0,22] [0,02; 0,13]
c) első és második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n
T1+2_Krit1 T1+2_Krit2 T1+2_Krit3 T1+2_Krit4 T1+2_Krit5 T1+2_Krit6 T1+2_Krit7 nyelvtani hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés hiba
16
[0,15; 0,65] [0,07; 0,52] [0,15; 0,65] [0,07; 0,52] [0,04; 0,46] [0,02; 0,38] [0,11; 0,59]
16
[0,07; 0,52] [0,30; 0,80] [0,20; 0,70] [0,07; 0,52] [0,11; 0,59] [0,07; 0,52] [0,15; 0,65]
16
[0,00; 0,30] [0,70; 1,00] [0,54; 0,96] [0,02; 0,38] [0,20; 0,70] [0,07; 0,52] [0,00; 0,21]
16 80 48
[0,02; 0,38] [0,20; 0,70] [0,15; 0,65] [0,11; 0,59] [0,04; 0,46] [0,11; 0,59] [0,00; 0,30] [0,08; 0,25] [0,54; 0,75] [0,25; 0,46] [0,02; 0,14] [0,00; 0,09] [0,15; 0,35] [0,03; 0,16] [0,19; 0,46] [0,56; 0,83] [0,17; 0,44] [0,01; 0,14] [0,02; 0,20] [0,07; 0,30] [0,00; 0,11]
192 [0,15; 0,27] [0,56; 0,70] [0,32; 0,46] [0,07; 0,17] [0,08; 0,18] [0,16; 0,28] [0,06; 0,15]
6.1.1.5. Mondatpárok/kritérium: χ2-teszt: Egyenlő-e a hibák fellépésének valószínűsége? H0: Egyenlő a hibák fellépésének valószínűsége. a) Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
χ2 T1 11,6 11,4 36,4 18,6 53,7 53,6 116,2
α T1 7,22E-02 7,56E-02 2,30E-06 4,82E-03 8,44E-10 8,69E-10 1,03E-22
χ2 T2 9,0 18,9 35,0 15,1 98,3 54,2 117,6
α T2 1,71E-01 4,37E-03 4,24E-06 1,95E-02 5,81E-19 6,74E-10 5,21E-23
b) Elutasítható-e a H0 95%-os szignifikanciaszinten? Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n 8 8 8 8 40 24 96
T1 Nem Nem Igen Igen Igen Igen Igen
T2 Nem Igen Igen Igen Igen Igen Igen
T1+2 Nem Nem Igen Nem Igen Igen Igen
χ2 T1+2 4,3 6,0 56,5 9,4 135,0 92,7 224,9
α T1+2 6,39E-01 4,25E-01 2,27E-10 1,52E-01 1,16E-26 8,46E-18 9,26E-46
6.1.1.6. Mondatpárok/a hibák rangsora (mondatok szerint) a) első mérés Mondat
T1_Krit1 nyelvtani hiba
T1_Krit2 hanglejtés
T1_Krit3 hangsúly
T1_Krit4 újraindítás
T1_Krit5 szünet
T1_Krit6 nyújtás
T1_Krit7 ismétlés
2
1
4
4
3
4
4
2
6
2
4
1
1
2
4
6
3
6
1 1 1
1 2 3
6 6 5
4 7 4
1 3 5
6 5 7
1
2
7
5
3
5
T2_Krit1 nyelvtani hiba
T2_Krit2 hanglejtés
T2_Krit3 hangsúly
T2_Krit4 újraindítás
T2_Krit5 szünet
T2_Krit6 nyújtás
T2_Krit7 ismétlés
1
6
4
3
4
7
2
2
1
3
4
5
5
5
6
1
3
4
1
4
6
3 4 4
2 1 1
3 2 2
1 5 6
6 5 5
6 3 2
3 5 6
3
1
2
5
5
4
7
T1+2_Krit1 nyelvtani hiba
T1+2_Krit2 hanglejtés
T1+2_Krit3 hangsúly
T1+2_Krit4 újraindítás
T1+2_Krit5 szünet
T1+2_Krit6 nyújtás
T1+2_Krit7 ismétlés
1
4
1
4
6
7
3
5
1
2
5
4
5
3
6
1
2
5
3
4
7
6 4 2
1 1 1
2 2 3
3 6 6
5 7 5
3 3 4
7 5 7
4
1
2
6
5
3
7
Az asztal alatt egy 4 gyerek van. Az ember az autó előtt 7 áll.. Az ember az 4 autó mellett van. Esik az eső. 5 Fúj a szél. 4 Süt a nap. 2 Minden 4 mondatpár 1= a leggyakoribb hiba
b) második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
c) első és második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
6.1.1.7. Mondatpárok/a mondatok rangsora a) első mérés Mondat
T1_Krit1 T1_Krit2 T1_Krit3 T1_Krit4 T1_Krit5 T1_Krit6 T1_Krit7 T1 Közép nyelvtani Összeg hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés idegen hiba
Az asztal alatt egy 5 6 5 5 gyerek van. Az ember 5 5 2 1 az autó előtt áll.. Az ember az autó 3 1 1 2 mellett van. Esik az 3 4 2 5 eső. Fúj a szél. 2 3 4 2 a Süt a nap. 1 2 6 4 1a mondat a legtöbb hibával T1_Krit1 nyelvtani hiba 1b mondat a hibák legnagyobb összegével 1c mondat a legnagyobb idegenszerűségi értékkel
5
5
4
6
6
1
2
1
1b
5
5
3
4
2
2
2
1
4
3
3
4 3
4 6
2 3
4 5
4 1c
b) második mérés Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap.
T2_Krit1 T2_Krit2 T2_Krit3 T2_Krit4 T2_Krit5 T2_Krit6 T2_Krit7 T2 Közép nyelvtani Összeg hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés idegen hiba 1
5
2
2
2
2
1
1
2
2
3
4
3
4
5
3
3
5
6
1
1
3
1
2
3
2
4
3
5
6
1
4
5
2
5
3
5 4
3 2
3 4
5 5
4 3
2 1
3 3
6 4
6 1
c) első és második mérés Mondat
T1+2_Krit T1+2_Krit T1+2_Krit 1 T1+2_Krit T1+2_Krit T1+2_Krit T1+2Közé T1+2_Krit 4 2 Összeg 5 szünet 6 nyújtás 7 ismétlés p_idegen 3 hangsúly nyelvtani újraindítás hanglejtés hiba
Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap.
1
6
3
2
3
6
2
3
6
3
4
2
2
2
2
1
2
5
6
1
1
4
1
2
6
1
3
5
5
3
1
3
1
4
4
2
4 2
3 2
5 6
5 6
6 5
4 5
3 5
6 5
4 1
6.1.1.8. Mondatpárok/ idegenszerűség (mondatok szerint) t-test: javulás T1->T2 a) T2 µ-T1 T2σ−T1 µ σ
n
T1 µ
T1 σ
T2 µ
T2 σ
8
3,25
1,98
5,25
2,19
2,00
1,48
3,81
8
5,00
1,93
3,88
2,03
-1,13
1,89
-1,69
8
5,88
1,55
4,50
2,00
-1,38
1,41
-2,76
Esik az eső.
8
5,63
2,07
4,86
1,46
-1,38
2,97
-1,31
Fúj a szél.
40
5,50
2,99
3,51
2,47
-2,08
2,81
-4,66
Süt a nap.
24
6,68
1,96
5,63
2,04
-0,50
3,16
-0,77
Minden mondatpár
96
5,59
2,55
4,41
2,33
-1,15
2,87
-3,91
Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll.. Az ember az autó mellett van.
b) Mondat Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó előtt áll. Az ember az autó mellett van. Esik az eső. Fúj a szél. Süt a nap. Minden mondatpár
n 16
T1 µ +T2 µ 4,25
T1σ+T2σ 2,27
16
4,44
2,00
16
5,19
1,87
16 80 48 19 2
5,27 4,52 6,13 5,00
1,79 2,90 2,05 2,51
t
α
Változás (95% szign)
3,30Erosszabb 03 6,76Enem 02 szignif 1,40Ejobb 02 1,16Enem 01 szignif 1,80Ejobb 05 2,23Enem 01 szignif 8,56Ejobb 05
6.2. Közlők szerint / mondatpárok 6.2.1. Közlők/mondatpárok szerint Mondatok
Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15
K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
n
Fúj a szél. Az asztal alatt egy gyerek van. Esik az esö. Az ember az autó mellett van. Fúj a szél. Fúj a szél. Süt a nap. Fúj a szél. Süt a nap. Fúj a szél. Süt a nap. Az ember az autó elött áll. Az asztal alatt egy gyerek van. Az ember az autó elött áll. Az ember az autó mellett van. Esik az esö. 5× Fúj a szél. 3× Süt a nap.
8 16 16 16 16 8 8 8
96
6.2.1.1. Közlők/mondatpárok/kritériumok szerint: a hibák száma a) első mérés Közlő
n
T1 Krit1 nyelvtani hiba
T1 Krit2 hanglejtés
T1 Krit3 hangsúly
T1 Krit4 újraindítás
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8
0 1 1 14 0 4 5 0
5 7 16 13 8 4 7 4
2 8 10 8 5 3 4 5
0 0 1 5 0 0 2 3
0 3 1 1 0 0 3 5
96
25
64
45
11
13
T1 Krit7 ismétlés
T1 Összeg Krit
0 6 9 6 1 2 1 4
0 0 0 6 0 0 1 6
7 25 38 53 14 13 23 27
29
13
200
T1 Krit5 T1 Krit6 szünet nyújtás
b) második mérés Közlő
T2 Krit1 T2 Krit2 n nyelvtani hanglejtés hiba 8 0 4 16 7 4 16 0 13 16 3 12 16 1 11 8 0 3 8 0 5 8 4 5
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; 96 K12; K13; K14; K15
15
57
T2 Krit3 hangsúly 1 4 9 5 4 2 2 2 29
T2 T2 Krit4 T2 Krit5 T2 Krit6 T2 Krit7 Összeg újraindítás szünet nyújtás ismétlés Krit 0 0 1 0 6 9 3 1 6 34 1 7 2 0 32 0 1 2 0 23 0 0 2 0 18 0 0 1 0 6 0 0 4 0 11 1 0 0 0 12 11
11
13
6
142
c) első és második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
16 32 32 32 32 16 16 16
T1+2 T1+2 Krit1 Krit2 nyelvtani hanglejté hiba s 0 9 8 11 1 29 17 25 1 19 4 7 5 12 4 9
192
40
3 12 19 13 9 5 6 7
T1+2 Krit4 újraindít ás 0 9 2 5 0 0 2 4
74
22
T1+2 Krit3 hangsúly
121
T1+2 Krit5 szünet
T1+2 Krit6 nyújtás
T1+2 T1+2 Krit7 Összeg ismétlés Krit
0 6 8 2 0 0 3 5
1 7 11 8 3 3 5 4
0 6 0 6 0 0 1 6
13 59 70 76 32 19 34 39
24
42
19
342
6.2.1.2. Közlők/mondatpárok/kritériumok szerint: a hibák eloszlása az egyes közlőknél a) első mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8 96
T1 Krit1 T1 Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba 0,00 0,71 0,04 0,28 0,03 0,42 0,26 0,25 0,00 0,57 0,31 0,31 0,22 0,30 0,00 0,15 0,13
0,32
T1 Krit3 hangsúly
T1 Krit4 T1 Krit5 újraindítás szünet
T1 Krit6 nyújtás
T1 Krit7 ismétlés
0,29 0,32 0,26 0,15 0,36 0,23 0,17 0,19
0,00 0,00 0,03 0,09 0,00 0,00 0,09 0,11
0,00 0,12 0,03 0,02 0,00 0,00 0,13 0,19
0,00 0,24 0,24 0,11 0,07 0,15 0,04 0,15
0,00 0,00 0,00 0,11 0,00 0,00 0,04 0,22
0,23
0,06
0,07
0,15
0,07
T2 Krit6 nyújtás
T2 Krit7 ismétlés
b) második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8 96
T2 Krit1 T2 Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba 0,00 0,67 0,21 0,12 0,00 0,41 0,13 0,52 0,06 0,61 0,00 0,50 0,00 0,45 0,33 0,42 0,11
0,40
T2 Krit3 hangsúly
T2 Krit4 T2 Krit5 újraindítás szünet
0,17 0,12 0,28 0,22 0,22 0,33 0,18 0,17
0,00 0,26 0,03 0,00 0,00 0,00 0,00 0,08
0,00 0,09 0,22 0,04 0,00 0,00 0,00 0,00
0,17 0,03 0,06 0,09 0,11 0,17 0,36 0,00
0,00 0,18 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00
0,20
0,08
0,08
0,09
0,04
c) első és második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
16 32 32 32 32 16 16 16 192
T1+2 T1+2 Krit1 Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba 0,00 0,69 0,14 0,19 0,01 0,41 0,22 0,33 0,03 0,59 0,21 0,37 0,15 0,35 0,10 0,23 0,117
0,354
0,23 0,20 0,27 0,17 0,28 0,26 0,18 0,18
T1+2 Krit4 újraindítá s 0,00 0,15 0,03 0,07 0,00 0,00 0,06 0,10
0,216
0,064
T1+2 Krit3 hangsúly
T1+2 Krit5 szünet
T1+2 Krit6 nyújtás
T1+2 Krit7 ismétlés
0,00 0,10 0,11 0,03 0,00 0,00 0,09 0,13
0,08 0,12 0,16 0,11 0,09 0,16 0,15 0,10
0,00 0,10 0,00 0,08 0,00 0,00 0,03 0,15
0,070
0,123
0,056
6.2.1.3. Közlők/mondatpárok/kritériumok szerint: a hibák fellépésének valószínűsége az egyes közlőknél a) első mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8 96
T1 Krit1 T1 Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba 0,00 0,63 0,06 0,44 0,06 1,00 0,88 0,81 0,00 0,50 0,50 0,50 0,63 0,88 0,00 0,50 0,26
0,67
T1 Krit3 hangsúly
T1 Krit4 T1 Krit5 újraindítás szünet
T1 Krit6 nyújtás
T1 Krit7 ismétlés
0,25 0,50 0,63 0,50 0,31 0,38 0,50 0,63
0,00 0,00 0,06 0,31 0,00 0,00 0,25 0,38
0,00 0,19 0,06 0,06 0,00 0,00 0,38 0,63
0,00 0,38 0,56 0,38 0,06 0,25 0,13 0,50
0,00 0,00 0,00 0,38 0,00 0,00 0,13 0,75
0,47
0,11
0,14
0,30
0,14
T2 Krit6 nyújtás
T2 Krit7 ismétlés
b) második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8 96
T2 Krit1 T2 Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba 0,00 0,50 0,44 0,25 0,00 0,81 0,19 0,75 0,06 0,69 0,00 0,38 0,00 0,63 0,50 0,63 0,16
0,59
T2 Krit3 hangsúly
T2 Krit4 T2 Krit5 újraindítás szünet
0,13 0,25 0,56 0,31 0,25 0,25 0,25 0,25
0,00 0,56 0,06 0,00 0,00 0,00 0,00 0,13
0,00 0,19 0,44 0,06 0,00 0,00 0,00 0,00
0,13 0,06 0,13 0,13 0,13 0,13 0,50 0,00
0,00 0,38 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00
0,30
0,11
0,11
0,14
0,06
c) első és második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
16 32 32 32 32 16 16 16
T1+2 T1+2 Krit1 Krit2 nyelvtani hanglejtés hiba 0,00 0,56 0,25 0,34 0,03 0,91 0,53 0,78 0,03 0,59 0,25 0,44 0,31 0,75 0,25 0,56
192
0,21
0,19 0,38 0,59 0,41 0,28 0,31 0,38 0,44
T1+2 Krit4 újraindítá s 0,00 0,28 0,06 0,16 0,00 0,00 0,13 0,25
0,39
0,11
T1+2 Krit3 hangsúly
0,63
T1+2 Krit5 szünet
T1+2 Krit6 nyújtás
T1+2 Krit7 ismétlés
0,00 0,19 0,25 0,06 0,00 0,00 0,19 0,31
0,06 0,22 0,34 0,25 0,09 0,19 0,31 0,25
0,00 0,19 0,00 0,19 0,00 0,00 0,06 0,38
0,13
0,22
0,10
6.2.1.4. Közlők/mondatpárok/kritériumok szerint: Pearson-Clopper konfidienciaintervallum a 6.2.1.3.-hoz a) első mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8
T1 Krit1 nyelvtani hiba [0,00; 0,37] [0,00; 0,30] [0,00; 0,30] [0,62; 0,98] [0,00; 0,21] [0,16; 0,84] [0,24; 0,91] [0,00; 0,37]
T1 Krit2 hanglejtés
T1 Krit3 hangsúly
T1 Krit4 újraindítás
T1 Krit5 szünet
T1 Krit6 nyújtás
T1 Krit7 ismétlés
[0,24; 0,91] [0,20; 0,70] [0,79; 1,00] [0,54; 0,96] [0,25; 0,75] [0,16; 0,84] [0,47; 1,00] [0,16; 0,84]
[0,03; 0,65] [0,25; 0,75] [0,35; 0,85] [0,25; 0,75] [0,11; 0,59] [0,09; 0,76] [0,16; 0,84] [0,24; 0,91]
[0,00; 0,37] [0,00; 0,21] [0,00; 0,30] [0,11; 0,59] [0,00; 0,21] [0,00; 0,37] [0,03; 0,65] [0,09; 0,76]
[0,00; 0,37] [0,04; 0,46] [0,00; 0,30] [0,00; 0,30] [0,00; 0,21] [0,00; 0,37] [0,09; 0,76] [0,24; 0,91]
[0,00; 0,37] [0,15; 0,65] [0,30; 0,80] [0,15; 0,65] [0,00; 0,30] [0,03; 0,65] [0,00; 0,53] [0,16; 0,84]
[0,00; 0,37] [0,00; 0,21] [0,00; 0,21] [0,15; 0,65] [0,00; 0,21] [0,00; 0,37] [0,00; 0,53] [0,35; 0,97]
96 [0,18; 0,36] [0,56; 0,76] [0,37; 0,57] [0,06; 0,20] [0,07; 0,22] [0,21; 0,40] [0,07; 0,22]
b) második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
8 16 16 16 16 8 8 8
T2 Krit1 nyelvtani hiba [0,00; 0,37] [0,20; 0,70] [0,00; 0,21] [0,04; 0,46] [0,00; 0,30] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,16; 0,84]
T2 Krit2 hanglejtés
T2 Krit3 hangsúly
T2 Krit4 újraindítás
T2 Krit5 szünet
T2 Krit6 nyújtás
T2 Krit7 ismétlés
[0,16; 0,84] [0,07; 0,52] [0,54; 0,96] [0,48; 0,93] [0,41; 0,89] [0,09; 0,76] [0,24; 0,91] [0,24; 0,91]
[0,00; 0,53] [0,07; 0,52] [0,30; 0,80] [0,11; 0,59] [0,07; 0,52] [0,03; 0,65] [0,03; 0,65] [0,03; 0,65]
[0,00; 0,37] [0,30; 0,80] [0,00; 0,30] [0,00; 0,21] [0,00; 0,21] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,00; 0,53]
[0,00; 0,37] [0,04; 0,46] [0,20; 0,70] [0,00; 0,30] [0,00; 0,21] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37]
[0,00; 0,53] [0,00; 0,30] [0,02; 0,38] [0,02; 0,38] [0,02; 0,38] [0,00; 0,53] [0,16; 0,84] [0,00; 0,37]
[0,00; 0,37] [0,15; 0,65] [0,00; 0,21] [0,00; 0,21] [0,00; 0,21] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37] [0,00; 0,37]
96 [0,09; 0,24] [0,49; 0,69] [0,21; 0,40] [0,06; 0,20] [0,06; 0,20] [0,07; 0,22] [0,02; 0,13]
c) első és második mérés Közlő
n
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
16 32 32 32 32 16 16 16
T1+2 Krit1 nyelvtani hiba [0,00; 0,21] [0,11; 0,43] [0,00; 0,16] [0,35; 0,71] [0,00; 0,16] [0,07; 0,52] [0,11; 0,59] [0,07; 0,52]
T1+2 Krit2 T1+2 Krit3 T1+2 Krit4 T1+2 Krit5 T1+2 Krit6 T1+2 Krit7 hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés [0,30; 0,80] [0,19; 0,53] [0,75; 0,98] [0,60; 0,91] [0,41; 0,76] [0,20; 0,70] [0,48; 0,93] [0,30; 0,80]
[0,04; 0,46] [0,21; 0,56] [0,41; 0,76] [0,24; 0,59] [0,14; 0,47] [0,11; 0,59] [0,15; 0,65] [0,20; 0,70]
[0,00; 0,21] [0,14; 0,47] [0,01; 0,21] [0,05; 0,33] [0,00; 0,11] [0,00; 0,21] [0,02; 0,38] [0,07; 0,52]
[0,00; 0,21] [0,07; 0,36] [0,11; 0,43] [0,01; 0,21] [0,00; 0,11] [0,00; 0,21] [0,04; 0,46] [0,11; 0,59]
[0,00; 0,30] [0,09; 0,40] [0,19; 0,53] [0,11; 0,43] [0,02; 0,25] [0,04; 0,46] [0,11; 0,59] [0,07; 0,52]
[0,00; 0,21] [0,07; 0,36] [0,00; 0,11] [0,07; 0,36] [0,00; 0,11] [0,00; 0,21] [0,00; 0,30] [0,15; 0,65]
192 [0,15; 0,27] [0,56; 0,70] [0,32; 0,46] [0,07; 0,17] [0,08; 0,18] [0,16; 0,28] [0,06; 0,15]
6.2.1.5. Közlők/mondatpárok/kritériumok szerint: χ2-teszt: Azonos-e a valószínűsége a az egyes hibák fellépésének?
H0Egyenlő a hibák fellépésének valószínűsége. a) Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
χ2 T1 25,1 25,1 65,2 31,5 35,4 14,6 15,2 11,4
αT1 3,21E-04 3,23E-04 4,00E-12 2,02E-05 3,56E-06 2,34E-02 1,88E-02 7,56E-02
χ2 T2 16,8 12,7 48,3 41,1 44,3 11,6 21,9 18,9
αT2 1,00E-02 4,86E-02 1,03E-08 2,71E-07 6,30E-08 7,22E-02 1,24E-03 4,37E-03
χ2 T1+2 40,7 5,4 100,7 53,9 78,0 21,0 23,3 6,0
αT1+2 3,28E-07 4,90E-01 1,83E-19 7,62E-10 9,15E-15 1,80E-03 6,98E-04 4,25E-01
116,2
1,03E-22
117,6
5,21E-23
224,9
9,26E-46
b) Elutasítható-e a H0 95%-os szignifikanciaszinten? Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
T1 Igen Igen Igen Igen Igen Igen Igen Nem Igen
T2 Igen Igen Igen Igen Igen Nem Igen Igen Igen
T 1+2 Igen Nem Igen Igen Igen Igen Igen Nem Igen
6.2.1.6. A hibák rangsora (közlők szerint) a) első mérés Közlő
T1 Krit1 nyelvtani hiba 3 5 4 1 4 1 2 7
T1 Krit2 hanglejtés
T1 Krit3 hangsúly
T1 Krit4 újraindítás
T1 Krit5 szünet
T1 Krit6 nyújtás
T1 Krit7 ismétlés
1 2 1 2 1 1 1 4
2 1 2 3 2 3 3 2
3 6 4 6 4 5 5 6
3 4 4 7 4 5 4 2
3 3 3 4 3 4 6 4
3 6 7 4 4 5 6 1
1
2
7
5
3
5
T2 Krit2 hanglejtés
T2 Krit3 hangsúly
T2 Krit4 újraindítás
T2 Krit5 szünet
T2 Krit6 nyújtás
T2 Krit7 ismétlés
1 4 1 1 1 1 1 1
2 4 2 2 2 2 3 3
4 1 5 6 5 4 4 4
4 6 3 5 5 4 4 5
2 7 4 4 3 3 2 5
4 3 6 6 5 4 4 5
1
2
5
5
4
7
T1+2 Krit2 hanglejtés
T1+2 Krit3 hangsúly
T1+2 Krit4 újraindítás
T1+2 Krit5 szünet
T1+2 Krit6 nyújtás
T1+2 Krit7 ismétlés
1 2 1 1 1 1 1 1
2 1 2 3 2 2 2 2
4 3 5 6 5 5 6 5
4 6 4 7 5 5 5 4
3 5 3 4 3 4 3 5
4 6 7 5 5 5 7 3
1
2
6
5
3
7
K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; 4 K13; K14; K15 1= leggyakoribb hiba
b) második mérés Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
T2 Krit1 nyelvtani hiba 4 2 6 3 4 4 4 2 3
c) első és második mérés Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15 K1; K7; K8; K11; K12; K13; K14; K15
T1+2 Krit1 nyelvtani hiba 4 4 6 2 4 3 3 5 4
6.2.1.7. A közlők rangsora a) első mérés T1 Krit1 T1 Krit2 T1 Krit3 T1 Krit4 T1 Krit5 T1 Krit6 nyelvtani hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás hiba K1 6 4 8 5 6 8 K7 4 8 3 5 3 3 K8 4 1 1 4 4 1 K11 1 3 3 2 4 3 K12 6 5 7 5 6 7 K13 3 5 6 5 6 5 K14 2 2 3 3 2 6 K15 6 5 1 1 1 2 1a közlő, aki a Krit1 nyelvtani hiba hibatípust a leggyakrabban követte el 1b közlő a hibák összegének legmagasabb értékével 1c közlő az idegenszerűségi értékek legmagasabb középértékével Közlő
T1 Krit7 T1 Közép Összeg ismétlés idegen 4 4 4 2 4 4 3 1
7 6 4 2 7 5 3 1
8 7 4 1 6 3 2 4
T2 Krit6 nyújtás
T2 Krit7 ismétlés
Összeg
T2 Közép idegen
2 7 2 2 2 2 1 8
2 1 2 2 2 2 2 2
7 1 2 4 6 7 5 3
8 3 5 2 4 7 1 6
T1+2 Krit5 szünet
T1+2 Krit6 nyújtás
T1+2 Krit7 ismétlés
Összeg
T1+2 Közép idegen
6 3 2 5 6 6 3 1
8 5 1 3 7 6 2 3
5 2 5 2 5 5 4 1
8 5 3 2 7 6 4 1
8 4 5 1 6 3 2 7
b) második mérés Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15
T2 Krit1 T2 Krit2 T2 Krit3 T2 Krit4 T2 Krit5 nyelvtani hanglejtés hangsúly újraindítás szünet hiba 5 6 8 4 4 2 8 3 1 2 5 1 1 3 1 3 2 2 4 3 4 3 3 4 4 5 7 3 4 4 5 4 3 4 4 1 4 3 2 4
c) első és második mérés Közlő K1 K7 K8 K11 K12 K13 K14 K15
T1+2 T1+2 T1+2 T1+2 Krit1 Krit2 Krit3 Krit4 nyelvtani hanglejtés hangsúly újraindítás hiba 8 5 8 6 3 8 4 1 6 1 1 5 1 2 3 3 6 4 7 6 3 7 6 6 2 3 4 4 3 5 2 2
6.2.1.8. Közlők/mondatpárok/idegenszerűség szerint a) Közlő
n
T1 µ
T1 σ
T2 µ
T2 σ
T2-T1 T2-T1 T1+T2 T1+T2 µ µ σ σ
K1
8
3,38
2,97
1,38
1,51
-2,00
2,78
2,38
2,50
K7
16 4,44
2,31
5,07
1,83
0,31
2,89
4,74
2,08
K8
16 5,00
2,00
4,50
2,13
-0,50
1,83
4,75
2,05
K11
16 7,87
1,73
5,20
1,93
-2,50
3,54
6,53
2,26
K12
16 4,67
2,09
4,81
2,74
0,44
2,63
4,74
2,41
K13
8
7,13
2,23
3,50
2,56
-3,63
2,00
5,31
2,98
K14
8
7,75
1,75
5,25
2,05
-2,50
2,00
6,50
2,25
K15
8
5,00
1,93
3,88
2,03
-1,13
1,89
4,44
2,00
K1; K7; K8; 96 5,59 K11; K12; K13; K14; K15
2,55
4,41
2,33
-1,15
2,87
5,00
2,51
µ középérték
σ standardeltérés
t
α
- 4,06E2,04 02 3,36E0,43 01 - 1,45E1,10 01 - 6,40E2,82 03 2,58E0,66 01 - 6,71E5,14 04 - 4,76E3,54 03 - 6,76E1,69 02 - 8,56E3,91 05
Változás jobb nem szignifikáns nem szignifikáns jobb nem szignifikáns jobb jobb nem szignifikáns jobb
t változó
b) A közlők rangsora 6.2.1.8. szerint Rangsor Rangsor Rangsor Rangsor (t) (T1 µ idegensz) (T2 µ idegensz) (T1+T2 µ idegensz) K1 8 8 8 5 K7 7 3 5 2 K8 4 5 4 3 K11 1a 2 1a 6 K12 6 4 5 1 K13 3 7 3 8b a K14 2 1 2 7 K15 4 6 7 4 1a: a legnagyobb idegenszerűségi értékkel rendelkező közlő T1, T2, T1+T2 szerint 8b: a legszignifikánsabb javulással (az idegenszerűségi érték csökkenésével) rendelkező közlő a T1 és a T2 között Közlő
6.3. Közlők szerint/minden mondat 6.3.1. Közlők szerint/minden mondat/kritérium: a hibák száma a) első mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 1200
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 újraindítá nyelvtani hanglejté hangsúly s hiba s 30 59 34 14 43 59 38 8 29 50 40 22 16 47 36 23 35 53 41 22 30 49 32 23 40 50 36 8 11 54 38 8 47 57 39 10 37 63 56 12 50 61 47 15 14 48 39 15 17 56 47 8 48 63 43 31 11 53 41 25 458
822
607
244
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
Krit7 Krit OR ismétlés
19 23 36 16 33 6 10 37 33 41 32 11 26 44 25
12 11 15 16 8 11 21 27 18 17 25 21 28 30 24
12 13 34 37 23 31 12 12 23 5 23 16 7 33 27
69 75 74 73 76 76 66 75 74 79 78 66 71 77 71
180 195 226 191 215 182 177 187 227 231 253 164 189 292 206
392
284
308
1100
3115
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
34 37 49 15 28 36 33 32 31 58 35 25 11 42 19
13 17 14 26 16 20 30 12 15 17 30 35 21 35 15
9 10 40 22 27 10 21 18 20 5 20 2 9 26 5
65 67 64 76 76 60 69 66 69 72 74 70 60 76 71
184 167 239 179 212 138 212 170 203 205 215 174 143 262 160
485
316
244
1035
2863
Krit Összeg
b) második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 1200
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 újraindítá nyelvtani hanglejté hangsúly s hiba s 27 51 31 19 27 47 25 4 45 32 26 33 27 43 32 14 31 55 31 24 6 26 23 17 38 33 32 25 14 52 31 11 40 48 32 17 35 49 29 12 41 40 27 22 23 47 31 11 21 45 29 7 38 52 36 33 27 52 34 8 440
672
449
257
Krit7 Krit OR ismétlés
Krit Összeg
c) első és második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 újraindítá nyelvtani hanglejté hangsúly s hiba s 57 110 65 33 70 106 63 12 74 82 66 55 43 90 68 37 66 108 72 46 36 75 55 40 78 83 68 33 25 106 69 19 87 105 71 27 72 112 85 24 91 101 74 37 37 95 70 26 38 101 76 15 86 115 79 64 38 105 75 33
2400
898
1494
1056
501
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
Krit ODER
Krit Összeg
53 60 85 31 61 42 43 69 64 99 67 36 37 86 44
25 28 29 42 24 31 51 39 33 34 55 56 49 65 39
21 23 74 59 50 41 33 30 43 10 43 18 16 59 32
134 142 138 149 152 136 135 141 143 151 152 136 131 153 142
364 362 465 370 427 320 389 357 430 436 468 338 332 554 366
877
600
552
2135
5978
6.3.2. Közlők szerint/minden mondat/kritérium: a hibák eloszlása az egyes közlőknél a) első mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80
Krit1 nyelvtani hiba 0,17 0,22 0,13 0,08 0,16 0,16 0,23 0,06 0,21 0,16 0,20 0,09 0,09 0,16 0,05
1200
0,15
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
Krit4 Krit5 szünet újraindítás
0,33 0,30 0,22 0,25 0,25 0,27 0,28 0,29 0,25 0,27 0,24 0,29 0,30 0,22 0,26
0,19 0,19 0,18 0,19 0,19 0,18 0,20 0,20 0,17 0,24 0,19 0,24 0,25 0,15 0,20
0,08 0,04 0,10 0,12 0,10 0,13 0,05 0,04 0,04 0,05 0,06 0,09 0,04 0,11 0,12
0,26
0,19
0,08
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
0,11 0,12 0,16 0,08 0,15 0,03 0,06 0,20 0,15 0,18 0,13 0,07 0,14 0,15 0,12
0,07 0,06 0,07 0,08 0,04 0,06 0,12 0,14 0,08 0,07 0,10 0,13 0,15 0,10 0,12
0,07 0,07 0,15 0,19 0,11 0,17 0,07 0,06 0,10 0,02 0,09 0,10 0,04 0,11 0,13
0,13
0,09
0,10
b) második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80
Krit1 nyelvtani hiba 0,15 0,16 0,19 0,15 0,15 0,04 0,18 0,08 0,20 0,17 0,19 0,13 0,15 0,15 0,17
1200
0,15
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
0,28 0,28 0,13 0,24 0,26 0,19 0,16 0,31 0,24 0,24 0,19 0,27 0,31 0,20 0,33
0,17 0,15 0,11 0,18 0,15 0,17 0,15 0,18 0,16 0,14 0,13 0,18 0,20 0,14 0,21
0,10 0,02 0,14 0,08 0,11 0,12 0,12 0,06 0,08 0,06 0,10 0,06 0,05 0,13 0,05
0,23
0,16
0,09
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
0,30 0,29 0,18 0,24 0,25 0,23 0,21 0,30 0,24 0,26 0,22 0,28 0,30 0,21 0,29
0,18 0,17 0,14 0,18 0,17 0,17 0,17 0,19 0,17 0,19 0,16 0,21 0,23 0,14 0,20
0,09 0,03 0,12 0,10 0,11 0,13 0,08 0,05 0,06 0,06 0,08 0,08 0,05 0,12 0,09
0,25
0,18
0,08
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
0,18 0,22 0,21 0,08 0,13 0,26 0,16 0,19 0,15 0,28 0,16 0,14 0,08 0,16 0,12
0,07 0,10 0,06 0,15 0,08 0,14 0,14 0,07 0,07 0,08 0,14 0,20 0,15 0,13 0,09
0,05 0,06 0,17 0,12 0,13 0,07 0,10 0,11 0,10 0,02 0,09 0,01 0,06 0,10 0,03
0,17
0,11
0,09
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
0,15 0,17 0,18 0,08 0,14 0,13 0,11 0,19 0,15 0,23 0,14 0,11 0,11 0,16 0,12
0,07 0,08 0,06 0,11 0,06 0,10 0,13 0,11 0,08 0,08 0,12 0,17 0,15 0,12 0,11
0,06 0,06 0,16 0,16 0,12 0,13 0,08 0,08 0,10 0,02 0,09 0,05 0,05 0,11 0,09
0,15
0,10
0,09
Krit4 Krit5 szünet újraindítás
c) első és második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160
Krit1 nyelvtani hiba 0,16 0,19 0,16 0,12 0,15 0,11 0,20 0,07 0,20 0,17 0,19 0,11 0,11 0,16 0,10
2400
0,15
Krit4 Krit5 szünet újraindítás
6.3.3. Közlők szerint/minden mondat/kritérium: a hibák fellépésének valószínűsége az egyes közlőknél a) első mérés Közlő
n
1 80 2 80 3 80 4 80 5 80 6 80 7 80 8 80 9 80 10 80 11 80 12 80 13 80 14 80 15 80 Összes 1200 közlő
Krit1 nyelvtani hiba 0,38 0,54 0,36 0,20 0,44 0,38 0,50 0,14 0,59 0,46 0,63 0,18 0,21 0,60 0,14 0,38
Krit2 Krit3 Krit4 hanglejtés hangsúly újraindítás
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
Krit7 Krit Krit OR ismétlés Közép
0,74 0,74 0,63 0,59 0,66 0,61 0,63 0,68 0,71 0,79 0,76 0,60 0,70 0,79 0,66
0,43 0,48 0,50 0,45 0,51 0,40 0,45 0,48 0,49 0,70 0,59 0,49 0,59 0,54 0,51
0,18 0,10 0,28 0,29 0,28 0,29 0,10 0,10 0,13 0,15 0,19 0,19 0,10 0,39 0,31
0,24 0,29 0,45 0,20 0,41 0,08 0,13 0,46 0,41 0,51 0,40 0,14 0,33 0,55 0,31
0,15 0,14 0,19 0,20 0,10 0,14 0,26 0,34 0,23 0,21 0,31 0,26 0,35 0,38 0,30
0,15 0,16 0,43 0,46 0,29 0,39 0,15 0,15 0,29 0,06 0,29 0,20 0,09 0,41 0,34
0,32 0,35 0,40 0,34 0,38 0,33 0,32 0,33 0,41 0,41 0,45 0,29 0,34 0,52 0,37
0,86 0,94 0,93 0,91 0,95 0,95 0,83 0,94 0,93 0,99 0,98 0,83 0,89 0,96 0,89
0,69
0,51
0,20
0,33
0,24
0,26
0,37
0,92
b) második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 1200
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 újraindítá nyelvtani hanglejtés hangsúly s hiba 0,34 0,64 0,39 0,24 0,34 0,59 0,31 0,05 0,56 0,40 0,33 0,41 0,34 0,54 0,40 0,18 0,39 0,69 0,39 0,30 0,08 0,33 0,29 0,21 0,48 0,41 0,40 0,31 0,18 0,65 0,39 0,14 0,50 0,60 0,40 0,21 0,44 0,61 0,36 0,15 0,51 0,50 0,34 0,28 0,29 0,59 0,39 0,14 0,26 0,56 0,36 0,09 0,48 0,65 0,45 0,41 0,34 0,65 0,43 0,10 0,37
0,56
0,37
0,21
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
Krit Közép
Krit OR
0,43 0,46 0,61 0,19 0,35 0,45 0,41 0,40 0,39 0,73 0,44 0,31 0,14 0,53 0,24
0,16 0,21 0,18 0,33 0,20 0,25 0,38 0,15 0,19 0,21 0,38 0,44 0,26 0,44 0,19
0,11 0,13 0,50 0,28 0,34 0,13 0,26 0,23 0,25 0,06 0,25 0,03 0,11 0,33 0,06
0,33 0,30 0,43 0,32 0,38 0,25 0,38 0,30 0,36 0,37 0,38 0,31 0,26 0,47 0,29
0,81 0,84 0,80 0,95 0,95 0,75 0,86 0,83 0,86 0,90 0,93 0,88 0,75 0,95 0,89
0,40
0,26
0,20
0,34
0,86
c) első és második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 2400
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 újraindítá nyelvtani hanglejtés hangsúly s hiba 0,36 0,69 0,41 0,21 0,44 0,66 0,39 0,08 0,46 0,51 0,41 0,34 0,27 0,56 0,43 0,23 0,41 0,68 0,45 0,29 0,23 0,47 0,34 0,25 0,49 0,52 0,43 0,21 0,16 0,66 0,43 0,12 0,54 0,66 0,44 0,17 0,45 0,70 0,53 0,15 0,57 0,63 0,46 0,23 0,23 0,59 0,44 0,16 0,24 0,63 0,48 0,09 0,54 0,72 0,49 0,40 0,24 0,66 0,47 0,21 0,37
0,62
0,44
0,21
Krit5 szünet
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
Krit Közép
Krit OR
0,33 0,38 0,53 0,19 0,38 0,26 0,27 0,43 0,40 0,62 0,42 0,23 0,23 0,54 0,28
0,16 0,18 0,18 0,26 0,15 0,19 0,32 0,24 0,21 0,21 0,34 0,35 0,31 0,41 0,24
0,13 0,14 0,46 0,37 0,31 0,26 0,21 0,19 0,27 0,06 0,27 0,11 0,10 0,37 0,20
0,33 0,32 0,42 0,33 0,38 0,29 0,35 0,32 0,38 0,39 0,42 0,30 0,30 0,49 0,33
0,84 0,89 0,86 0,93 0,95 0,85 0,84 0,88 0,89 0,94 0,95 0,85 0,82 0,96 0,89
0,37
0,25
0,23
0,36
0,89
6.3.4. Közlők szerint/minden mondat/kritérium: Pearson-Clopper konfidenciaintervallumok a 6.2.4.3.-hoz a) első mérés Krit1 nyelvtani hiba
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
Krit4 újraindítás
Krit7 ismétlés
Közlő
n
1
80
[0,27; 0,49] [0,63; 0,83] [0,32; 0,54] [0,10; 0,28] [0,15; 0,35] [0,08; 0,25] [0,08; 0,25] [0,28; 0,36] [0,77; 0,93]
2
80
[0,42; 0,65] [0,63; 0,83] [0,36; 0,59] [0,04; 0,19] [0,19; 0,40] [0,07; 0,23] [0,09; 0,26] [0,31; 0,39] [0,86; 0,98]
3
80
[0,26; 0,48] [0,51; 0,73] [0,39; 0,61] [0,18; 0,39] [0,34; 0,57] [0,11; 0,29] [0,32; 0,54] [0,36; 0,45] [0,84; 0,97]
4
80
[0,12; 0,30] [0,47; 0,70] [0,34; 0,57] [0,19; 0,40] [0,12; 0,30] [0,12; 0,30] [0,35; 0,58] [0,30; 0,38] [0,83; 0,96]
5
80
[0,33; 0,55] [0,55; 0,76] [0,40; 0,63] [0,18; 0,39] [0,30; 0,53] [0,04; 0,19] [0,19; 0,40] [0,34; 0,43] [0,88; 0,99]
6
80
[0,27; 0,49] [0,50; 0,72] [0,29; 0,52] [0,19; 0,40] [0,03; 0,16] [0,07; 0,23] [0,28; 0,50] [0,29; 0,37] [0,88; 0,99]
7
80
[0,39; 0,61] [0,51; 0,73] [0,34; 0,57] [0,04; 0,19] [0,06; 0,22] [0,17; 0,37] [0,08; 0,25] [0,28; 0,36] [0,72; 0,90]
8
80
[0,07; 0,23] [0,56; 0,78] [0,36; 0,59] [0,04; 0,19] [0,35; 0,58] [0,24; 0,45] [0,08; 0,25] [0,29; 0,37] [0,86; 0,98]
9
80
[0,47; 0,70] [0,60; 0,81] [0,37; 0,60] [0,06; 0,22] [0,30; 0,53] [0,14; 0,33] [0,19; 0,40] [0,36; 0,45] [0,84; 0,97]
10
80
[0,35; 0,58] [0,68; 0,87] [0,59; 0,80] [0,08; 0,25] [0,40; 0,63] [0,13; 0,32] [0,02; 0,14] [0,37; 0,45] [0,93; 1,00]
11
80
[0,51; 0,73] [0,65; 0,85] [0,47; 0,70] [0,11; 0,29] [0,29; 0,52] [0,21; 0,43] [0,19; 0,40] [0,41; 0,49] [0,91; 1,00]
12
80
[0,10; 0,28] [0,48; 0,71] [0,37; 0,60] [0,11; 0,29] [0,07; 0,23] [0,17; 0,37] [0,12; 0,30] [0,26; 0,33] [0,72; 0,90]
13
80
[0,13; 0,32] [0,59; 0,80] [0,47; 0,70] [0,04; 0,19] [0,22; 0,44] [0,25; 0,46] [0,04; 0,17] [0,30; 0,38] [0,80; 0,95]
14
80
[0,48; 0,71] [0,68; 0,87] [0,42; 0,65] [0,28; 0,50] [0,43; 0,66] [0,27; 0,49] [0,30; 0,53] [0,48; 0,56] [0,89; 0,99]
15 80 Össze 1200 s közlő
Krit5 szünet Krit6 nyújtás
Krit Közép
Krit OR
[0,07; 0,23] [0,55; 0,76] [0,40; 0,63] [0,21; 0,43] [0,21; 0,43] [0,20; 0,41] [0,24; 0,45] [0,33; 0,41] [0,80; 0,95] [0,35; 0,41] [0,66; 0,71] [0,48; 0,53] [0,18; 0,23] [0,30; 0,35] [0,21; 0,26] [0,23; 0,28] [0,36; 0,38] [0,90; 0,93]
b) második mérés Közlő
n
[0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00]
1
80
[0,24; 0,45] [0,52; 0,74] [0,28; 0,50] [0,15; 0,35] [0,32; 0,54] [0,09; 0,26] [0,05; 0,20] [0,29; 0,37] [0,71; 0,89]
2
80
[0,24; 0,45] [0,47; 0,70] [0,21; 0,43] [0,01; 0,12] [0,35; 0,58] [0,13; 0,32] [0,06; 0,22] [0,26; 0,34] [0,74; 0,91]
3
80
[0,45; 0,67] [0,29; 0,52] [0,22; 0,44] [0,30; 0,53] [0,50; 0,72] [0,10; 0,28] [0,39; 0,61] [0,39; 0,47] [0,70; 0,88]
4
80
[0,24; 0,45] [0,42; 0,65] [0,29; 0,52] [0,10; 0,28] [0,11; 0,29] [0,22; 0,44] [0,18; 0,39] [0,28; 0,36] [0,88; 0,99]
5
80
[0,28; 0,50] [0,57; 0,79] [0,28; 0,50] [0,20; 0,41] [0,25; 0,46] [0,12; 0,30] [0,24; 0,45] [0,34; 0,42] [0,88; 0,99]
6
80
[0,03; 0,16] [0,22; 0,44] [0,19; 0,40] [0,13; 0,32] [0,34; 0,57] [0,16; 0,36] [0,06; 0,22] [0,21; 0,28] [0,64; 0,84]
7
80
[0,36; 0,59] [0,30; 0,53] [0,29; 0,52] [0,21; 0,43] [0,30; 0,53] [0,27; 0,49] [0,17; 0,37] [0,34; 0,42] [0,77; 0,93]
8
80
[0,10; 0,28] [0,54; 0,75] [0,28; 0,50] [0,07; 0,23] [0,29; 0,52] [0,08; 0,25] [0,14; 0,33] [0,27; 0,34] [0,72; 0,90]
9
80
[0,39; 0,61] [0,48; 0,71] [0,29; 0,52] [0,13; 0,32] [0,28; 0,50] [0,11; 0,29] [0,16; 0,36] [0,32; 0,40] [0,77; 0,93]
10
80
[0,33; 0,55] [0,50; 0,72] [0,26; 0,48] [0,08; 0,25] [0,61; 0,82] [0,13; 0,32] [0,02; 0,14] [0,33; 0,41] [0,81; 0,96]
11
80
[0,40; 0,63] [0,39; 0,61] [0,24; 0,45] [0,18; 0,39] [0,33; 0,55] [0,27; 0,49] [0,16; 0,36] [0,34; 0,43] [0,84; 0,97]
12
80
[0,19; 0,40] [0,47; 0,70] [0,28; 0,50] [0,07; 0,23] [0,21; 0,43] [0,33; 0,55] [0,00; 0,09] [0,27; 0,35] [0,78; 0,94]
13
80
[0,17; 0,37] [0,45; 0,67] [0,26; 0,48] [0,04; 0,17] [0,07; 0,23] [0,17; 0,37] [0,05; 0,20] [0,22; 0,29] [0,64; 0,84]
14
80
[0,36; 0,59] [0,54; 0,75] [0,34; 0,57] [0,30; 0,53] [0,41; 0,64] [0,33; 0,55] [0,22; 0,44] [0,43; 0,51] [0,88; 0,99]
15 80 Össze s 1200 közlő
[0,24; 0,45] [0,54; 0,75] [0,32; 0,54] [0,04; 0,19] [0,15; 0,35] [0,11; 0,29] [0,02; 0,14] [0,25; 0,33] [0,80; 0,95] [0,34; 0,39] [0,53; 0,59] [0,35; 0,40] [0,19; 0,24] [0,38; 0,43] [0,24; 0,29] [0,18; 0,23] [0,33; 0,35] [0,84; 0,88]
c) első és második mérés Közlő
n
[0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00] [0,00; 1,00]
1
160
[0,28; 0,44] [0,61; 0,76] [0,33; 0,49] [0,15; 0,28] [0,26; 0,41] [0,10; 0,22] [0,08; 0,19] [0,30; 0,35] [0,77; 0,89]
2
160
[0,36; 0,52] [0,58; 0,74] [0,32; 0,47] [0,04; 0,13] [0,30; 0,45] [0,12; 0,24] [0,09; 0,21] [0,30; 0,35] [0,83; 0,93]
3
160
[0,38; 0,54] [0,43; 0,59] [0,34; 0,49] [0,27; 0,42] [0,45; 0,61] [0,12; 0,25] [0,38; 0,54] [0,39; 0,44] [0,80; 0,91]
4
160
[0,20; 0,34] [0,48; 0,64] [0,35; 0,51] [0,17; 0,30] [0,14; 0,26] [0,20; 0,34] [0,29; 0,45] [0,30; 0,36] [0,88; 0,97]
5
160
[0,34; 0,49] [0,60; 0,75] [0,37; 0,53] [0,22; 0,36] [0,31; 0,46] [0,10; 0,21] [0,24; 0,39] [0,35; 0,41] [0,90; 0,98]
6
160
[0,16; 0,30] [0,39; 0,55] [0,27; 0,42] [0,19; 0,32] [0,20; 0,34] [0,14; 0,26] [0,19; 0,33] [0,26; 0,31] [0,79; 0,90]
7
160
[0,41; 0,57] [0,44; 0,60] [0,35; 0,51] [0,15; 0,28] [0,20; 0,34] [0,25; 0,40] [0,15; 0,28] [0,32; 0,38] [0,78; 0,90]
8
160
[0,10; 0,22] [0,58; 0,74] [0,35; 0,51] [0,07; 0,18] [0,35; 0,51] [0,18; 0,32] [0,13; 0,26] [0,29; 0,35] [0,82; 0,93]
9
160
[0,46; 0,62] [0,58; 0,73] [0,37; 0,52] [0,11; 0,24] [0,32; 0,48] [0,15; 0,28] [0,20; 0,34] [0,36; 0,41] [0,84; 0,94]
10
160
[0,37; 0,53] [0,62; 0,77] [0,45; 0,61] [0,10; 0,21] [0,54; 0,69] [0,15; 0,28] [0,03; 0,11] [0,36; 0,42] [0,90; 0,97]
11
160
[0,49; 0,65] [0,55; 0,71] [0,38; 0,54] [0,17; 0,30] [0,34; 0,50] [0,27; 0,42] [0,20; 0,34] [0,39; 0,45] [0,90; 0,98]
12
160
[0,17; 0,30] [0,51; 0,67] [0,36; 0,52] [0,11; 0,23] [0,16; 0,30] [0,28; 0,43] [0,07; 0,17] [0,28; 0,33] [0,79; 0,90]
13
160
[0,17; 0,31] [0,55; 0,71] [0,40; 0,56] [0,05; 0,15] [0,17; 0,30] [0,24; 0,38] [0,06; 0,16] [0,27; 0,32] [0,75; 0,88]
14
160
[0,46; 0,62] [0,64; 0,79] [0,41; 0,57] [0,32; 0,48] [0,46; 0,62] [0,33; 0,49] [0,29; 0,45] [0,46; 0,52] [0,91; 0,98]
15 160 Össze s 2400 közlő
[0,17; 0,31] [0,58; 0,73] [0,39; 0,55] [0,15; 0,28] [0,21; 0,35] [0,18; 0,32] [0,14; 0,27] [0,30; 0,36] [0,83; 0,93] [0,35; 0,39] [0,60; 0,64] [0,42; 0,46] [0,19; 0,23] [0,35; 0,39] [0,23; 0,27] [0,21; 0,25] [0,35; 0,36] [0,88; 0,90]
6.3.5. Közlők szerint/minden mondat/kritérium: χ2–teszt: Egyenlő nagyok-e a hibák fellépésének valószínűségei? Teszt Közlő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
1 χ2 100,5 122,5 41,8 53,4 67,5 70,7 96,5 100,7 86,1 154,2 85,2 73,7 117,6 41,4 59,3 915,9
1 α 1,98E-19 4,78E-24 1,99E-07 9,92E-10 1,32E-12 3,00E-13 1,32E-18 1,81E-19 1,98E-16 9,89E-31 2,95E-16 6,97E-14 5,14E-23 2,36E-07 6,16E-11 1,35E-194
2 χ2 69,2 80,8 43,5 34,8 46,3 40,8 10,2 79,5 49,5 123,1 22,0 78,7 70,8 19,7 98,4 506,2
2 α 5,95E-13 2,44E-15 9,39E-08 4,68E-06 2,58E-08 3,24E-07 1,18E-01 4,43E-15 5,79E-09 3,63E-24 1,23E-03 6,55E-15 2,74E-13 3,17E-03 5,36E-19 3,79E-106
1+2 χ2 159,8 184,0 57,5 73,2 107,8 40,5 71,9 171,5 131,7 247,9 87,4 130,7 177,6 55,4 128,6 1332,8
1+2 α 6,44E-32 4,70E-37 1,45E-10 9,02E-14 5,79E-21 3,58E-07 1,67E-13 2,18E-34 5,66E-26 1,16E-50 1,06E-16 9,28E-26 1,11E-35 3,89E-10 2,51E-25 8,59E-285
6.3.6. Közlők szerint/minden mondat/ a hibák rangsora a) első mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80
Krit1 nyelvtani hiba 3 2 5 5 3 4 2 6 2 4 2 6 5 2 7
1200
3
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
Krit4 Krit5 szünet újraindítás
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 3 2 3 2 2 3 2 3 2 3 2 2 4 2
5 7 6 4 6 5 7 7 7 6 7 5 6 6 4
1
2
7
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
4 4 3 5 4 7 6 3 4 3 4 7 4 3 4
6 6 7 5 7 6 4 4 6 5 5 3 3 7 6
6 5 4 2 5 3 5 5 5 7 6 4 7 5 3
4
6
5
b) második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80 80
Krit1 nyelvtani hiba 4 3 2 3 2 7 1 5 2 3 1 5 3 3 3
1200
4
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
1 1 5 1 1 2 2 1 1 2 2 1 1 1 1
3 4 6 2 2 3 4 3 3 4 5 3 2 4 2
5 7 4 7 6 5 6 7 6 6 6 6 7 6 6
1
3
6
Krit2 hanglejtés
Krit3 hangsúly
1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
2 3 5 2 2 2 3 2 3 3 3 2 2 4 2
5 7 6 6 6 5 6 7 7 6 7 6 7 6 6
1
2
7
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
2 2 1 6 4 1 2 2 4 1 3 4 5 2 4
6 5 7 4 7 4 5 6 7 5 4 2 3 5 5
7 6 3 5 5 6 7 4 5 7 7 7 6 7 7
2
5
7
Krit6 nyújtás
Krit7 ismétlés
4 4 1 7 4 3 5 2 4 2 4 5 5 2 3
6 5 7 5 7 7 4 4 6 5 5 3 3 5 4
7 6 3 3 5 4 6 5 5 7 6 7 6 7 7
4
5
6
Krit4 Krit5 szünet újraindítás
c) első és második mérés Közlő
n
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160
Krit1 nyelvtani hiba 3 2 3 4 3 6 2 6 2 4 2 4 4 2 5
2400
3
Krit4 Krit5 szünet újraindítás
6.3.7. Közlők szerint/minden mondat/ a közlők rangsora a) első mérés Közlő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 újraindít n nyelvtani hanglejté hangsúly ás hiba s 80 8 4 14 9 80 4 4 10 12 80 10 11 7 5 80 12 15 12 3 80 7 9 5 5 80 8 13 15 3 80 5 11 12 12 80 14 8 10 12 80 3 6 8 11 80 6 1 1 10 80 1 3 2 7 80 13 14 8 7 80 11 7 2 12 80 2 1 4 1 80 14 9 5 2
Krit5 szünet 11 10 4 12 5 15 14 3 5 2 7 13 8 1 9
Krit6 Krit7 Krit Krit OR nyújtás ismétlés Közép 12 13 11 10 15 13 6 3 8 9 4 6 2 1 5
11 10 2 1 6 4 11 11 6 15 6 9 14 3 5
13 8 5 9 6 12 14 11 4 3 2 15 10 1 7
13 6 8 10 4 4 14 6 8 1 2 14 11 3 11
Közép idegen 11 12 10 13 5 14 9 7 3 5 2 8 4 1a 15
b) második mérés Közlő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
Krit4 Krit1 Krit2 Krit3 n nyelvtani hanglejté újraindít hangsúly ás hiba s 80 8 5 6 6 80 8 8 14 15 80 1 14 13 1 80 8 11 3 9 80 7 1 6 4 80 15 15 15 7 80 4 13 3 3 80 14 2 6 11 80 3 7 3 7 80 6 6 10 10 80 2 12 12 5 80 12 8 6 11 80 13 10 10 14 80 4 2 1 1 80 8 2 2 13
Krit5 szünet 7 4 2 14 11 5 8 9 10 1 6 12 15 3 13
Krit6 Krit7 Krit Krit OR nyújtás ismétlés Közép 14 8 13 5 10 7 3 15 11 8 3 1 6 1 11
11 9 1 4 2 9 5 8 6 13 6 15 11 3 13
8 12 2 9 4 15 4 11 7 6 3 10 14 1 13
12 10 13 1 1 14 8 11 8 5 4 7 14 1 6
Közép idegen 13 12 6 9 3 15 4 8 5 10 1a 7 11 2 14
c) első és második mérés Krit4 Krit1 Krit2 Krit5 Krit6 Krit7 Krit Krit3 Krit OR újraindít nyelvtani hanglejté szünet nyújtás ismétlés Közép hangsúly ás hiba s 1 160 9 3 13 7 9 14 12 10 14 2 160 7 5 14 15 8 13 11 11 7 3 160 5 14 12 2 3 12 1 3 10 4 160 10 12 10 5 15 6 2 8 5 5 160 8 4 6 3 7 15 4 6 2 6 160 14 15 15 4 12 11 7 15 11 7 160 4 13 10 7 11 4 8 7 13 8 160 15 5 9 13 4 7 10 12 9 9 160 2 7 7 10 6 10 5 5 6 10 160 6 2 1 12 1 9 15 4 4 11 160 1 9 5 5 5 3 5 2 2 12 160 13 11 8 11 14 2 13 13 11 13 160 11 9 3 14 13 5 14 14 15 14 160 3 1 2 1 2 1 2 1 1 15 160 11 7 4 7 10 7 9 9 7 1a : az összes mondatra vonatkozó idegenszerűségi érték legnagyobb középértékével rendelkező közlő Közlő
n
Közép idegen 12 13 8 11 4 15 5 7 3 10 2 9 6 1a 14
6.3.8. Közlők szerint/minden mondat/ idegenszerűség a) Teszt Közlő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Összes közlő
1 T1 µ idegen 5,21 5,00 5,33 4,91 5,49 4,56 5,35 5,49 6,13 5,49 6,74 5,37 6,08 7,51 4,43
1 T1 σ idegen 2,65 2,34 2,34 2,05 2,17 2,29 2,34 2,21 2,38 2,12 2,16 2,40 2,24 1,80 2,52
2 T2 µ idegen 4,33 4,39 5,04 4,89 5,63 3,66 5,15 4,94 5,09 4,60 6,75 5,00 4,41 6,69 4,06
2 T2 σ idegen 2,55 2,22 2,61 2,13 2,35 2,16 2,31 2,48 2,30 2,38 2,07 2,31 2,39 2,11 2,13
1+2 T1+2 µ idegen 4,77 4,69 5,18 4,90 5,56 4,11 5,25 5,21 5,60 5,04 6,74 5,18 5,24 7,11 4,25
1+2 T1+2 σ idegen 2,63 2,29 2,48 2,09 2,25 2,27 2,32 2,36 2,39 2,30 2,11 2,36 2,45 2,00 2,33
5,54
2,39
4,97
2,44
5,26
2,43
t
ny
α
-2,15 -1,69 -0,75 -0,08 0,37 -2,54 -0,53 -1,50 -2,81 -2,50 0,02 -0,98 -4,54 -2,65 -0,99
158 158 156 158 157 157 158 156 158 156 158 158 157 154 154
3,31E-02 9,38E-02 4,53E-01 9,40E-01 7,14E-01 1,21E-02 5,95E-01 1,36E-01 5,57E-03 1,33E-02 9,84E-01 3,27E-01 1,11E-05 9,00E-03 3,24E-01
-5,76 2397 9,48E-09
b) Rangsorok Rangsor Rangsor Rangsor Rangsor (T1 Közép idegen) (T2 Közép idegen) (T1+T2 Közép idegen) (t-érték) 1 11 13 12 10 2 12 12 13 9 3 10 6 8 5 4 13 9 11 3 5 5 3 4 1 6 14 15 15 12 7 9 4 5 4 8 5 8 7 8 9 3 5 3 14 10 5 10 10 11 11 2 1a 2 2 12 8 7 8 6 13 4 11 6 15b a a 14 1 2 1 13 15 15 14 14 7 1a : az összes mondatra vonatkozó idegenszerűségi érték legnagyobb középértékével rendelkező közlő 15b: az összes mondat tekintetében a legszignifikánsabb javulást mutató közlő Közlő
6.4.1 A hibák fellépésének korrelációja az összes mondatban a) első mérés T1 / Krit1 Összes nyelvtani Krit2 Krit3 Krit4 közlő hiba hanglejtés hangsúly újraindítás Krit1 nyelvtani 1,98Ehiba x 3,87E-01 01 9,81E-11 Krit2 nem 5,82Ehanglejtés szign. x 13 9,60E-01 Krit3 nem Összes közlő hangsúly szign. x pozitív 4,39E-10 nem Krit4 újraindítás pozitív szign. x pozitív nem Krit5 szünet pozitív szign. pozitív pozitív Krit6 nem nyújtás szign. pozitív pozitív pozitív nem nem Krit7 szign. ismétlés pozitív szign. pozitív b) második mérés Prüfung2 / Összes közlő Krit1 nyelvtani hiba Krit2 hanglejtés Krit3 Összes közlő hangsúly Krit4 újraindítás Krit5 szünet Krit6 nyújtás Krit7 ismétlés
Krit5 Krit6 Krit7 szünet nyújtás ismétlés 1,47E12 1,11E01 8,96E03 8,54E07
x
9,86E01 8,90E09 5,66E13 5,52E03 2,33E04
x nem pozitív szign.
pozitív
1,78E11 7,23E01 3,09E01 4,89E12 5,26E13 7,33E02
x
Krit1 nyelvtani Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 Krit6 Krit7 hiba hanglejtés hangsúly újraindítás szünet nyújtás ismétlés x nem szign. pozitív pozitív pozitív pozitív pozitív
4,62E-01 x pozitív nem szign. nem szign. pozitív nem szign.
5,84E04 2,13E41
x
8,33E14 1,26E5,17E-01 01 3,93E01 1,26E-05 6,36Ex 21 1,24E-13
pozitív nem szign.
pozitív
x
pozitív
pozitív
pozitív
negatív
pozitív
1,17E02 1,11E06 5,12E18 3,39E07 1,28E07
x nem pozitív szign.
6,06E14 2,40E01 3,95E02 1,25E14 1,00E23 9,62E01
x
c) első és második mérés T 1+2 / Krit1 Összes nyelvtani közlő hiba Krit1 nyelvtani hiba x Krit2 hanglejtés nem szign. Krit3 hangsúly pozitív Krit4 újraindítás pozitív Krit5 szünet pozitív Krit6 nyújtás nem szign. Krit7 ismétlés pozitív
Krit2 Krit3 Krit4 Krit5 hanglejtés hangsúly újraindítás szünet 2,07E-01 6,07E-04 x pozitív
1,38E-30
6,32E-74
6,33E-01
x
9,01E-14
nem szign. pozitív nem nem szign. szign.
pozitív
x
pozitív
pozitív
pozitív
pozitív nem nem szign. szign.
x
1,92E28 8,67E02 5,35E02 4,55E13
pozitív
Krit6 Krit7 nyújtás ismétlés 6,48E02 2,42E13 3,79E28 1,34E08 7,16E11
x nem pozitív szign.
2,01E37 9,09E01 8,94E01 7,08E13 3,10E32 1,99E01
x
8.1. sz. melléklet Ajakgyakorlatok Ajaklazítás levegőirányítással: a puhán összeérő ajkak belső élére fújt levegő enyhén eltávolítja, majd ismételten összeérinti az ajkakat. Az ilymódon létrejött mozgás – vibráció – gyors és szapora. Fontos a laza izomtónus, a középre irányított hosszú, folyamatos levegő.
Kiinduló (nyugalmi) helyzet - finoman összeérő ajkak, ernyedt arcizmok.
2
1
3
5
4
6
7
Ajaklazítás oldalirányú levegőirányítással: a puhán összeérő ajkak bal szájzugi részét leszorítjuk (összehúzzuk az izmot, ügyelve, hogy a jobb oldali ajakrész izomtónusa puha, laza maradjon), majd a lazán érintkező ajkak belső élére (jobbra) folyamatos, hosszú levegőt fújunk, ami enyhén eltávolítja, majd ismételten összeérinti a jobboldali ajakszakaszt. Az ily módon létrejött mozgás – vibráció – gyors és szapora. Fontos a feszes–laza izomtónus különválasztása, a hosszú–folyamatos levegő (jobbra) irányítása. Ismételjük meg a gyakorlatot az ellentétes oldalra (balra) is.
Ház Attila, Makra Hajnalka, Szende Virág (szerk), (2000) Hangoskönyv. Kiejtés- és beszédtanító program külföldieknek. I-V. Magyar Nyelvi Intézet, Budapest, V./32-33
8.2. sz. melléklet
NYELVGYAKORLATOK
A gyakorlatokat az á magánhangzó fogréstávolságában végezzük! Nyelvlaposítás a záralkotás, résképzés előkészítéséhez (a fölső ajakhoz illesztve)
Kiinduló helyzetként a nyelv hegyi részét a fölső ajak közepéhez érintjük. ajkat.
Véghelyzetként a nyelv hegyi-peremi részével beborítjuk, eltakarjuk a fölső
Nyelvlaposítás szájtéren belül (a kemény szájpad elülső-középső részénél, nyelvhegyi pozícióból kiindulva)
Kiinduló helyzetben a nyelv hegyi része érinti a kemény szájpad elülsô-középső részét.
Véghelyzetként a nyelv hegyi-peremi része beborítja a kemény szájpad elülsô-középső részét.
Nyelvlazítás – az r hang képzésének előkészítése – nyelvhegyi pozícióból kiindulva, levegőirányítással. A nyelv hegyi része puhán érintkezik a kemény szájpad elülső részével, miközben levegőt fújunk az érintkezési területre, minek következtében a nyelv eltávolodik, majd ismételten összeér a szájpadrésszel. Az ilymódon létrejött mozgás – zöngétlen pergés – gyors és szapora. Fontos a széles, lapos nyelvtartás, a laza izomtónus, a középre (rézsút felfelé) irányított hosszú, folyamatos levegő.
Ház Attila, Makra Hajnalka, Szende Virág (szerk), (2000) Hangoskönyv. Kiejtés- és beszédtanító program külföldieknek. I-V. Magyar Nyelvi Intézet, Budapest, V./41-42
8.3. sz. melléklet ÁLLGYAKORLATOK
Lefelé irányú állejtés
Az áll kiinduló (nyugalmi) helyzetben.
Az áll (á pozícióig) leengedett véghelyzetben.
Az áll oldalirányú kimozdítása jobbra
Az áll kiinduló (résnyire nyitott) helyzetben.
Az áll oldalra (jobbra) kimozdított véghelyzetben.
Ház Attila, Makra Hajnalka, Szende Virág (szerk), (2000) Hangoskönyv. Kiejtés- és beszédtanító program külföldieknek. I-V. Magyar Nyelvi Intézet, Budapest, V./32-33
8.4. a) melléklet
In: Molnár 1970.
Hangfejlesztés: A ty-t kissé hátrább képezzük, mint a t-t. 1. Az ajkak i állásban vannak. 2. A nyelvhátat a szájpadláshoz érintjük, és ezzel zárlatot képezünk. 3. A zárlatot erőteljes levegőárammal bontjuk. 4. Suttogott tyityityityi ejtés. 5. A ty ejtése papírszelet pöccintésével. (Kézfejünkre helyezzünk kis papírdarabot, majd a zárat próbáljuk olyan erővel felpattintani, hogy a papírdarabot a légáram elmozdítsa.) 6. A ty kiejtése. Vagy: Induljunk ki a tj kapcsolatból. Vagy: a j ejtés pozíciójából is indulhatunk olymódon, hogy a nyelvhát középső részét erőteljesen meghúzzuk, hintáztatjuk fölfelé, hogy a feldomborodás következtében minél nagyobb területen érintkezhessen a kemény szájpaddal.
Rögzítés:
79. gyak.
1. tyi, tyé, tye, työ, tyü, tyá, tya, tyo, tyu 2. ity, éty, ety, öty, üty, áty, aty, oty, uty 3. ityi, étyé, etye, ötyö, ütyü, átyá, atya, otyo, utyu Szótagejtés közben is pöccintsünk papírszeleteket!
Automatizálás: tyúk, báty, ponty, konty, pitypang, ketyeg, pletyka, fütyül, bátyám, Mátyás, fátyol, gatya, latyak, batyu, rotyog, potyog, kutya, gyertya, Halászbástya, kesztyű pitty-potty, pottyan, pötty, pöttyös, hattyú A bátyám gatyája. Mátyás kutyája. Pöttyös tyúk. Pöttyös kesztyű. A bátyja gyertyája. Lepottyant a ponty. Rotyog a tyúk. Mátyás a Halászbástyán pletykál. Lepottyant a bátyád pöttyös kesztyűje a Halászbástyáról.
8.4. b) melléklet TJ = TTY az ejtésben! elfelejtjük, kertje, kertjük, barátja, barátjuk, botja, botjuk, útja, útjuk, sajtja, sajtjuk
Írja le a következô igék megfelelô tárgyas ragozású alakjait (ô, mi, ti, ôk) majd olvassa el ôket hangosan! lát
tart
gyógyít
takarít
tanít
fordít
látja látjuk látjátok látják (Megoldás: 156. old.)
Tyúkom mondja kit-rá-kotty. Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy fél pénzem. (Népdal)
ty – gy ty – t ty – cs
108. old. 141. old. 143. old.
Juli néni, Kati néni – Letye – petye – lepetye! – Üldögélnek a sarokba, Jár a nyelvük, mint a rokka – Letye – petye – lepetye! – Bárki inge, rokolyája – Letye – petye – lepetye! Lyukat vágnak közepébe, Kitűzik a ház elébe – Letye – petye – lepetye! (Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok)
Ház Attila, Makra Hajnalka, Szende Virág (szerk), (2000) Hangoskönyv. Kiejtés- és beszédtanító program külföldieknek. I-V. Magyar Nyelvi Intézet, Budapest, I./64-65
