DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS. Mészáros Ágnes

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Mészáros Ágnes

Veszprém 2010.

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Mészáros Ágnes Veszprém 2010.

A magyar egészségbiztosítási szakszókincs diakrón vizsgálata Témavezető: Dr. habil. Révay Valéria

Pannon Egyetem (Veszprém) Nyelvtudományi Doktori Iskola Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogram

A magyar egészségbiztosítási szakszókincs diakrón vizsgálata Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Mészáros Ágnes

Készült a Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolája, Szaknyelvi kommunikáció: társadalom, politika, gazdaság, kultúra alprogramja keretében Témavezető: Dr. habil. Révay Valéria Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás)

A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el,

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás)

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján…..........% - ot ért el. Veszprém, …………………………. a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke

Tartalomjegyzék Abstracts The diachronic research of Hungarian health insurance vocabulary Die diachronische Untersuchung des ungarischen Fachwortschatzes der Gesundheitsversicherung Bevezetés 1. Az egészségbiztosítási szaknyelv helye a mai magyar nyelvváltozatok között…… ... 1 2. Egészségbiztosítási szakszókincs, terminus, terminológia………………………….... 4 3. A magyar egészségbiztosítási szakszókincs diakrón vizsgálatához szükséges korpusz összeállítása………………………………………………………………….... 7 3.1 A korpusz kiválasztása az egészségbiztosítás kommunikációs színtereinek elemzése alapján…………………………………………………………………………………... . 7 3.2. A korpusz korszakolása a társadalombiztosítás története alapján……………………..... 9 4. A kutatás célja ................................................................................................................ 12 Vizsgálati szempontok és módszerek a szakirodalmi ismeretek függvényében 4.1 Az egészségbiztosítási szakszókincs keletkezéstörténete ................................................ 13 4.2 A leggyakoribb szóalkotási és szókincsbővülési módok korszakonként ......................... 19 4.3 A nyelvi változás mozgatórugói korszakonként .............................................................. 23 4.4 Az egészségbiztosítási szakszókincs jellemzőire vonatkozó hipotézisek ........................ 30 5. A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás terminus eredete............................. 32 5.1 A társadalombiztosítás alapterminus elemzése ................................................................ 32 5.2 Az egészségbiztosítás alapterminus elemzése.................................................................. 35 5.3 Eredmények...................................................................................................................... 39 6. Általános és korlátozott használatú elemek az egészségbiztosítási szakszókincsben .............................................................................................................. 43 6.1 Korlátozott használatú elemek: archaizmusok ................................................................. 43 6.2 Általános használatú elemek ............................................................................................ 44 6.3 Korlátozott használatú elemek: neologizmusok............................................................... 48 6.4 Eredmények...................................................................................................................... 50 Az egészségbiztosítási szakszókincs vizsgálata tudományterületenkénti rétegződése alapján 7. Az egészségbiztosítási ellátások szakszókincsének kialakulása és módosulása ........ 53 7.1 Az egészségbiztosítási ellátások fogalmi rendszerének kiépülése ................................... 53 7.2 A pénzbeli ellátások szakszókincsének kialakulása......................................................... 55 7.3 Az egészségügyi szolgáltatások (természetbeni ellátások) szókincsének kialakulása..... 63 7.4 A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakkifejezéseinek módosulása................. 79 7.5 Összesített eredmények értékelése: az egészségbiztosítási ellátások szókincse .............. 87 8. Az egészségbiztosítás (gazdasági) pénzügyi tevékenységét kifejező terminusok kialakulása ...................................................................................................................... 91 8.1 Az egészségbiztosítás pénzügyi alapjait kifejező terminusok kialakulása....................... 91 8.2 A járulékok és a pénzbeli juttatások összegének megállapítását kifejező

terminusok alakulása ........................................................................................................ 99 8.3 A járulék szó szócsaládja ............................................................................................... 102 8.4 Járadék............................................................................................................................ 108 8.5 Finanszírozás.................................................................................................................. 110 8.6 Kapacitásszabályozás ..................................................................................................... 115 8.7 Eredmények összefoglalása: a pénzügyi tevékenységek szakszókincse........................ 119 9. Az egészségbiztosítás közigazgatási szakszókincsének kialakulása......................... 124 9.1 A biztosító intézetek neveinek megjelenése a törvényekben ......................................... 124 9.2 A pénztár szó egészségbiztosítással kapcsolatos jelentéseinek kialakulása és módosulása.............................................................................................. 132 9.3 Az egészségbiztosítást szabályozó és felügyelő intézmények elnevezései.................... 135 9.4 A pénztárak szervezeti felépítésének szakkifejezései .................................................... 142 9.5 Eredmények összefoglalása: közigazgatási szakszókincs.............................................. 144 10. Az egészségbiztosítás jogi szakszókincsének kialakulása ......................................... 148 10.1 Jogosultság ................................................................................................................... 148 10.2 Rend ............................................................................................................................. 154 10.3 Igény, igénybevétel ...................................................................................................... 161 10.4 Kötelezettség, köteles................................................................................................... 166 10.5 Szerződéses kapcsolatok, szerződés............................................................................. 170 10.6 Felelősség, felelős ........................................................................................................ 173 10.7 Méltányosság................................................................................................................ 174 10.8 Eredmények összefoglalása: jogi szakszókincs ........................................................... 175 11. Összesített eredmények összefoglalása ....................................................................... 181 11.1 Az egészségbiztosítási szakszókincs keletkezéstörténete…………………………….181 11.2 A leggyakoribb szóalkotási és szókincsbővülési módok korszakonként……………. 186 11.3 A nyelvi változás mozgatórugói korszakonként……………………………………... 191 11.4 A felgyorsult terminusalkotás jellemzői az egészségbiztosítási szakszókincsben....... 196 12. Tézisek/Theses ............................................................................................................. 197 Szakirodalom........................................................................................................................ 201 A korpuszt alkotó jogszabályok ........................................................................................... 205

Abstracts The diachronic research of Hungarian health insurance vocabulary Linguistic research has left the area of health insurance quite untouched up to now. Language change in health insurance vocabulary has been induced by the fast developing system of health insurance since 1891. The present research intends to describe the roots of health insurance terms, and how their forms and meanings have changed over 120 years. Another aim is to explore and understand the reasons of language change in health insurance vocabulary. Legal regulation of health insurance has preserved the adequate language use of each era, consequently the corpus consisting of laws and decrees is suitable for diachronic research. Health insurance terms are analysed in four separate chapters such as health care, economic, public administration and legal vocabulary of health insurance. Based on the facts of the research the following conclusions − as some of the most important results − can be stated: The most characteristic layer of the present health insurance vocabulary belongs to economics (37% of all terms), the second biggest group represents legal terminology (28%), and the third component includes health care terms (25%). Consequently health insurance can be also called health care economics or health care law. The specific language use of this relatively young area enriches standard Hungarian with plenty of health insurance terms such as visit fee (vizitdíj), contribution (járulék), child care allowance (gyes), etc. In the field of etymology one of the findings is the creation date of such well-known terms like social security (társadalombiztosítás, 1928), health insurance (egészségbiztosítás, 1991), sick pay (táppénz, 1891), drug subsidization (gyógyszertámogatás, 2006), etc. The number of multiword terms is the highest in the vocabulary. The rate of compound words has risen during the last 20 years in the analysed vocabulary. The most frequent type of compound words is the possessive construction. This research developed a new set of motives for linguistic change to be able to better understand the mechanism of the inner and outer causes of language change and to describe more features of the accelerated term-formation: The creation of neologisms and the analogy in word-formation have speeded up. Multiword terms consist of more and more words. The fast specialization produces the largest type of new terms called supplementary neologisms.

Die diachrone Untersuchung des ungarischen Fachwortschatzes der Gesundheitsversicherung Der fachliche Sprachgebrauch der Gesundheitsversicherung ist ein noch wenig untersuchter Bereich der Sprachwissenschaft. Die sprachlichen Veränderungen innerhalb des Wortschatzes der Gesundheitsversicherung wurden von dem sich seit 1891 schnell entwickelnden System der Gesundheitsversicherung ausgelöst. Zu den Zielsetzungen der Forschung gehören die Beschreibung der Entstehung von ungarischen Gesundheitsversicherungstermini, der unterschiedlichen Wortbildungsmethoden und der Veränderung von Termini während der letzten 120 Jahre. Ein weiteres Forschungsziel war die Aufklärung der Ursachen, die zur sprachlichen Veränderung innerhalb des Wortschatzes der Gesundheitsversicherung führten. Da die rechtlichen Regelungen der Gesundheitsversicherung den charakteristischen Fachsprachgebrauch jeder Epoche bewahrten, ist der Korpus von Gesetzen und Verordnungen für eine sprachhistorische Forschung geeignet. Der Gesundheitsversicherungswortschatz, nämlich die Gesundheitswesens-, die Volkswirtschafts-, die Verwaltungs- und die Rechtstermini werden in vier Kapiteln untersucht. Auf Grund der Forschungsdaten können folgende Schlussfolgerungen aus den wichtigsten Ergebnissen gezogen werden: Die charakteristischste Schicht des heutigen Gesundheitsversicherungswortschatzes gehört zu der Ökonomie (37% der gesamten Termini), der juristische Wortschatz bildet die zweitgrößte Gruppe (28%) und die dritte enthält Ausdrücke aus dem Bereich Gesundheitswesen (25%). Dementsprechend könnte die Gesundheitsversicherung auch als Gesundheitswirtschaft oder als

Gesundheitsrecht

bezeichnet

werden.

Der

Fachsprachgebrauch

dieses

jungen

Wissenschaftsbereichs bereichert den Wortschatz der standardisierten ungarischen Sprache mit zahlreichen Gesundheitsversicherungsausdrücken, wie z.B.: Praxisgebühr, Beiträge, Muttergeld usw. Das wichtigste Ergebnis auf dem Gebiet der Etymologie ist die Bestimmung der

Entstehungszeit

von

solchen

allbekannten

Fachwörtern,

wie

z.B.:

SV,

Krankenversicherung, Krankengeld, Medikamentenzuschuss usw. Die häufigste Art der Wortbildung ist das Wortgefüge von Lexemcharakter. Der Anteil an zusammengesetzten Wörtern hat in dem untersuchten Fachwortschatz in den letzten 20 Jahren zugenommen. Am häufigsten findet man Komposita mit einem Genitivattribut. Die Forschung hat ein neues Grundsystem für die Erforschung der sprachlichen Veränderungen ausgearbeitet, mit dessen Hilfe der Mechanismus durch äußere und innere

Faktoren, der die sprachliche Veränderung verursacht, leichter zu verstehen ist, und es wird auch möglich, die weiteren Merkmale der Bildung von Termini zu bestimmen: Die Entstehung der Neologismen und die Analogie in Wortbildungen haben sich beschleunigt. Die Zahl der Wörter in Wortgefügen hat zugenommen. Die schnelle Spezialisierung hat die größte Gruppe der neuen Termini, die komplementäre Neologismen genannt werden, zustande gebracht.

Bevezetés A különböző tudományterületek részekre tagozódása egyre speciálisabb szakirányok és szaknyelvek kialakulását eredményezi. Korunk egyik jellegzetes, viszonylag fiatal és sokrétű tudományterülete az egészségbiztosítás, amely a társadalombiztosítás egyik rohamosan fejlődő ágává nőtte ki magát a rendszerváltás után. A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás területén a szolgáltatások kiépülése és az intézkedések módosulása az elmúlt 120 év alatt folyamatos nyelvi változást idéz elő az egészségbiztosítás szakmai nyelvhasználatában. A leglátványosabban kimutatható változás a szakszókincsben keletkezik. Az egészségbiztosítási szakszókincs rendszerváltás utáni robbanásszerű fejlődése mindennapi életünkre is hatással van (a médián keresztül) olyan terminusok köztudatba kerülésével, mint például a vizitdíj, finanszírozás, kórházi kapacitás, OEP, taj-szám, gyógyszertámogatás, gyes, gyed, egészségpénztár, egészségbiztosítási járulék és még sorolhatnánk tovább…. Ezeknek a köznevesült szakkifejezéseknek és a kevésbé közismert egészségbiztosítási terminusoknak az eredetéről és fejlődéséről keveset tudunk, hiszen az egészségbiztosítás jellegzetes szakszókincse a nyelvtudomány számára még felderítetlen terület. A társadalom életében bekövetkező változások következményeként folyamatosan módosuló szókészletünk vizsgálatáról már készült kiváló tanulmány (MINYA, 2003), amely a rendszerváltástól az ezredfordulóig tematikus csoportosításban a társadalmi lét szinte minden területét érinti. Jelen kutatás témája csak az egészségbiztosítás tárgykörén belül szorítkozik a szakszókincs kialakulásának és módosulásának elemzésére, azonban a vizsgált időintervallum lényegesen szélesebb. Az egészségbiztosítás törvényi szabályozásának kezdete óta eltelt csaknem 120 év alatt a rendszer kialakulásával, a szolgáltatások fejlődésével, a biztosítottak körének kiszélesítésével, a finanszírozás átalakulásával egyidejűleg nyomon követhető a szókincs bővülése és módosulása is. A szakterület sajátos szaknyelvi tartalmát az egészségtudomány és a közgazdaságtudomány ötvözete adja. Az egészségügyi és a közgazdasági terminusokon kívül a jogi szakkifejezések is kimutathatók a szakszókincsben (MÉSZÁROS, 2008c: 91). A főként egészségügyi, közgazdasági és jogi terminusokból álló szakszókincs kialakulásának és fejlődésének vizsgálatára alkalmas korpusz kiválasztását a kommunikációs színterek elemzése segíti elő.

1. Az egészségbiztosítási szaknyelv helye a mai magyar nyelvváltozatok között A nyelv osztályozása rétegződés szempontjából többféle gondolatmenet alapján is lehetséges. A szakirodalom megkülönbözteti a nyelvhasználat vízszintes és függőleges tagolódását. Az előbbihez a területi, utóbbihoz a társadalmi rétegek szerinti nyelvhasználati differenciálódás tartozik (KISS, 1995: 14). A regionális és társadalmi dialektusok (nyelvváltozatok) között WARDHAUGH is különbséget tesz (2005: 45). A területi és a társadalmi nyelvváltozatok mellett léteznek a köznyelvi változatok is a standardizált nyelvekben, amely alapján a mai magyar nyelv nyelvváltozattípusai a köznyelvi változatok (beszélt és írott köznyelv), a társadalmi változatok (csoportnyelvek és szaknyelvek) és a területi változatok (nyelvjárások) (KISS, 1995: 74). A csoportnyelv és a szaknyelv megnevezés félreérthető lehet, mert nem önálló nyelvekre kell gondolnunk. A szaknyelvek jellemzője a logikailag és nyelvileg rendezett, definiált, kodifikált szakszókincs, amely a tudományos és technikai fejlődés hatására példátlan gyarapodásnak indult. A közszókészletnél gyorsabban gyarapodó szakszókincs ma már a magyar szókészletnek a nagyobbik részét teszi ki (KISS, 1995: 83). A csoportnyelvek jellemzője, hogy nem kötődnek foglalkozásokhoz és inkább magánérdekűek, mint például az érdeklődési alapon elkülönülő hobbinyelvek. A szaknyelvek és a csoportnyelvek bizonyos szakszavak köznyelvivé válását segítik elő, amely lehet lassabb, illetve gyorsabb folyamat. (KISS, 1995: 75). Hasonlóképpen vélekedik a csoportnyelvekről BÁRCZI GÉZA, amikor azt írja 40 évvel korábban, hogy a csoportnyelvekből az eredetileg nem szakemberek számára érthetetlen terminusok a 20. századtól kezdődően a szaknyelvekből beáramlanak a köznyelvbe. Ez a jelenség a korábbi korszakokban is ismert volt, de a technika fejlődésével a szavak száma megnőtt: az ismeretterjesztő könyvek, a szélesebb körű iskolázás, a kiterjedt kórházi ápolás népszerűsíti az új műszavakat: turbina, tébécé, logarléc…. (1966: 366). A nyelvhasználók társadalmisága annyira összetett és többsíkú, hogy a nyelvrétegek osztályozása egyáltalán nem egyértelmű, hiszen a társadalmak különböző csoportjai nem különülnek el egymástól, hanem gyakoriak közöttük az átfedések. Például tartozhat valakinek a nyelvhasználata jogász foglakozása révén a jogi szaknyelvhez, hobbija miatt valamely csoportnyelvhez, életkora alapján az időskori nyelvváltozatokhoz stb. A nyelvhasználat kategorizálásának nehézségeit felszínre hozza SEBESTYÉN és WACHA nyelvréteg-osztályozása is. SEBESTYÉN megkülönbözteti a normatív, a területi és a társadalmi nyelvváltozatokat (csoportnyelveket). Az utóbbi kategóriába kerültek a szaknyelvek, a hobbinyelvek, az életkori

1

nyelvváltozatok és az argó. Ebben az osztályozásban a normativitás kizárólag az irodalmi és a köznyelvre vonatkozik, amely a szaknyelvek szempontjából azért kifogásolható, mert a szaknyelveknek is szabályozott szakszókincsük van.

WACHA különbséget tesz a nyelv

igényszint szerinti, területi–földrajzi rétegződés szerinti, foglakozás szerinti és társadalmi csoportok szerinti rétegződése között (WACHA, 1992: 89−91). A szaknyelvek, így az egészségbiztosítási szaknyelv is elsősorban a foglalkozás szerinti rétegződéshez kerül akár a jogi, akár a közgazdasági szaknyelv egyik típusaként. Ugyanakkor a vizsgált szaknyelv hivatali használata is jelentős, így a társadalmi csoportok szerinti hivatali-hivatalos nyelvi rétegződését sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezt a kettősséget kifejezi az a megállapítás is, hogy a szaknyelvek egyszerre felhasználói és használati változatok. A szaknyelv egyfajta szociolektusként (szociális / társadalmi dialektus) használók szerinti változata is lehet a nyelvváltozatoknak (CSERESNYÉSI, 2004: 64). A szociolektus olyan nyelvváltozat, amely a beszélők társadalmi hátterével kapcsolatos. A magyar nyelvészeti irodalomban a szociolektus megfelelője a csoportnyelv vagy a vele összemosódó jelentésű rétegnyelv (TRUDGILL, 1997: 74). A csoportnyelv szakszót a szociolongvisztika terminusai közül a regiszternek is meg szokták feleltetni. A regiszter annak a nyelvváltozatnak a neve, amely egy meghatározott témához vagy cselekvéshez kötődik. A regisztereket eltérő grammatikai jegyeik és szókincsük jellemzik, és gyakran zsargonnak is nevezik. Jól elkülöníthető regisztere van például a jognak és az orvostudománynak (TRUDGILL, 1997: 67). WARDHAUGH értelmezésében a regiszter olyan szótári egységekből álló kollekció, amely különböző foglakozási vagy társadalmi csoportokhoz kapcsolható, példaként említve a sebészek és a pilóták eltérő szókincsét (2005: 48). WARDHAUGH értelmezése alapján a szakmai kommunikáció területére korlátozódó szaknyelv alárendelt szerepet játszik a regisztereken belül. A szaknyelv mint alnyelv terminus bevezetése Zellig HARRIS a nyelv matematikai szerkezetéről 1968-ban írt művéhez (Mathematical Structure of Language) kötődik. Az alnyelvek sajátos nyelvtannal rendelkeznek, amelynek jellemzője, hogy bizonyos igék mindig ugyanazokhoz a főnevekhez kapcsolódnak, más szóval gyakori az olyan állandósult szókapcsolatok előfordulása, amelyek a standard nyelvben nem fordulnak elő. Tágabb értelemben az alnyelvek olyan nyelvi változatok, amelyek a standard nyelvtől abban különböznek, hogy a nyelvhasználók milyen társadalmi csoporthoz tartoznak koruk, nemük vagy foglalkozásuk alapján. Az alnyelvek legfőképpen szókincsükben térnek el a standard nyelvtől. Az alnyelvek szókincse az egyes csoportok érdeklődése és szükséglete szerint alakul 2

ki, ami nyilvánvaló a halászok, vadászok, bányászok, diákok, koldusok, tolvajok beszédében. Másrészről az alnyelvek az anyanyelvi szókincsben korábban is létező kifejezéseket egyedi értelemben használják, miközben hozzájárulnak az anyanyelvi szókincs gazdagodásához, amikor a standard nyelv átveszi az alnyelv bizonyos elemeit (BUSSMANN−TRAUTH−KAZZAZI, 1998: 462). Az alnyelvek további kutatásával a 80-as években LEHRBERGER (1986), KITTREDGE (1982), HIRSHMAN (1982) és SAGER (1982) is foglakozott. A szaknyelvet funkcionális stílusként értelmező kutatási irányzat nem korlátozódik a szókincs vizsgálatára, hanem valamennyi nyelvi elem meghatározott célból történő felhasználását is lényegesnek tartja (KURTÁN, 2003: 41). Ehhez a felfogáshoz áll legközelebb KARCSAY SÁNDOR szaknyelv-definíciója, amely megállapítja, hogy a szaknyelv az emberi munkamegosztás valamely területén a gazdasági-műszaki és kulturális fejlődés során kialakult fogalmak és rendszerek kifejezésére szolgáló nyelvi kommunikációs eszközök együttese (1981: 329), és objektív módon valamilyen társadalmi valósághoz, mesterséghez, foglalkozáshoz vagy tudományhoz kapcsolódik. Kiemeli, hogy a szaknyelv nem szubjektív alapú csoportnyelv, zsargon vagy tolvajnyelv. A szaknyelv célja egy behatárolható szakmai területen a kommunikáció és a megértés pontos és félreérthetetlen biztosítása. SZABÓ MIKLÓS hasonlóképpen gondolkodik a szaknyelv meghatározásáról, amely alapján a szaknyelv az emberi munkamegosztás eredményeként elkülönült szakmai, foglalkozási, tudományos területek művelőinek egymás közti kommunikációját szolgáló nyelvi eszköz (2002: 115). A szaknyelveket SEBESTYÉN nyelvréteg-osztályozása szerint sorolja be a szociolektusok (társadalmi nyelvváltozatok) közé. Megjegyzi, hogy a köznyelv és a szaknyelv közötti különbség egyik jellemzőjét az adja, hogy a szaknyelvet felnőttként, tudatosan sajátítjuk el, a további eltérések a szókincsben, a jellegzetes stílusban és a szövegszerkesztésben mutatkoznak meg. A nyelvészet és társtudományainak fejlődése sokféle felfogását és értelmezését alakította ki a szaknyelv fogalmának. A szaknyelv helyett a szakmai nyelvhasználat kifejezést előnyben részesítő

meghatározás

többféle

szemlélet

összefoglalását

tartalmazza:

a

szakmai

nyelvhasználat valamely szakmai beszélőközösség specifikus célú nyelvhasználata, amely egyértelműen tükrözi a valóságnak azt a részét, amellyel az adott terület közössége foglalkozik, és ezen keretek között a szóbeli és írásbeli kommunikáció jellegzetes megnyilvánulása (KURTÁN, 2003: 50). A Kiss-féle nyelvréteg-osztályozás alapján az egészségbiztosítási szaknyelvet a mai magyar nyelv társadalmi változatai közé, ezen belül is a szaknyelvek csoportjába soroljuk. Jelen

3

kutatás a szaknyelvek többféle besorolása és meghatározása közül KISS JENŐ értelmezése mellett foglal állást. 2. Egészségbiztosítási szakszókincs, terminus, terminológia A szaknyelveket logikailag és nyelvileg rendezett, definiált, kodifikált szakszókincs jellemzi (KISS, 1995: 75). A szakszókincs (KURTÁN, 2003: 155) köznyelvi elemekből, közös szakszókincsből és specifikus szakszókincsből áll. A közös szakszókincset a köznyelvből ismert szavaknak egy bizonyos szakterületen, vagy többféle szakterületen új jelentéssel vagy más-más jelentéssel való megjelenése alkotja, például a kapacitás, amelynek más a jelentése a fizikában és az egészségbiztosításban. A közös szakszókincsbe tartozó poliszém jelentésű szavakból viszonylag kevés van a tárgykörben. A specifikus szakszókincs a terminusok halmazával azonos, amelyek egyértelműen definiált jelentéssel bírnak, és főként főnevek, például

a

társadalombiztosítás,

táppénz,

ágykihasználtság,

gyógyszertámogatás,

egészségbiztosítási járulék, egészségügyi kapacitás, BNO-10, HBCs-súlyszám…. A terminus egy meghatározott tárgykörön belüli fogalmat jelölő lexéma, szám, jel vagy ezek kombinációja (FÓRIS, 2005: 37). Fél évszázaddal korábban a terminus helyett a szakszó, műszó, szaknyelvi szó kifejezéseket használták a szaknyelvek szókincsének elemzésére. A műszavakat különféle foglalkozási ágak képviselői szakmájukkal kapcsolatban ismernek és használnak, vagyis amelyek egy-egy tudományterület, szakma sajátos szavainak tekinthetők. Ilyen sajátos szókincse van a bányásznak, az orvosnak és még sok száz más foglalkozási ág képviselőjének. Persze, ezek a szakszavak nem teljesen ismeretlenek egyéb foglalkozású emberek előtt (GRÉTSY, 1964: 52). A nyelvművelő célokat betöltő könyv megadja a jó műszó követelményeit is: egyértelműség, rövidség, magyarosság (1964: 55). A terminusok szűkebb jelentésmezővel rendelkeznek, mint a közszavak (FÓRIS, 2005: 37). A szakszavak szűkebb használati körét BENKŐ is megemlíti (1998: 231). A lexéma (szótári szó) a nyelv elemkészletének része, másképpen a nyelv egysége, amely nem azonos a beszéd egységét képező szó terminussal. A szó ezek alapján összefoglaló szakkifejezés, amely jelentheti a szóelőfordulást a beszéd egységeként, a nyelv egységeként pedig a lexémát, amelyhez elvont jelentések tartoznak. A szóalak fogalma vonatkozhat a szóelőfordulásra és a lexémára is. A szóelőforduláshoz a konkrét szóalak tartozik, ahogyan az adott mondatban szerepel. A lexémához a ragozhatóságtól függően egy vagy több szóalak is tartozhat (KESZLER, 2003: 26-27). A lexéma fogalmát a mondatban aktualizálódott szóalaktól ugyanezen az elven különbözteti meg az angol grammatika is (BAUER, 2003: 11). A szó 4

terminust viszont a szóalak és a lexéma között szándékosan meghatározatlanul használja az English Word-formation tankönyv (BAUER, 2003: 13). A lexéma konkrét szóalakja lehet írott (orthographic word) vagy szóbeli (phonological word) (KATAMBA, 2005: 20). KIEFER a lexémákat olyan lexikalizálódott szavaknak nevezi, amelyek a nyelvi közösség által használt vagy ismert létező szavak (2003: 188). A terminológia többértelmű szó (SAGER, 1990: 3), amely jelenti: 1. a terminusokkal foglalkozó elméletet: a terminusok, fogalmak és azok viszonyának vizsgálatát, 2. a gyakorlatot: gyakorlati eljárások, módszerek, amelyek a terminusok összegyűjtésére, leírására és bemutatására irányulnak, 3. a gyakorlat eredményét: egy szakterület szókincsét.

A terminológia műszó 2. jelentése kiegészül a terminusok osztályozására és képzésére alkalmazott eljárások és módszerek összességével (FÓRIS, 2005: 37). A terminológia fogalmát is a Fóris-féle értelmezésben használjuk, amely szerint a terminológia (harmadik jelentés) egy meghatározott tárgykör logikai rendszeréhez illeszkedő rendszerezett terminusok összessége. Az egészségbiztosítási terminológia fogalmán tehát az egészségbiztosítási terminusokat vagy másképp a specifikus szakszókincset, azaz a terminusok rendszerezett összességét értjük. A szaknyelvek változásának jellemző tendenciája az erős szakosodás és az egyes szaknyelvek egymásba fonódása, valamint a lexikai készlet gyors ütemű változása (FÓRIS, 2005: 59). A terminológia mai vonásai közé tartozik, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb tömegben és gyorsabban keletkeznek új fogalmak jelölésére kialakult terminusok (FÓRIS, 2005: 107). Ezek a változások az egészségbiztosítási szaknyelvet is látványosan jellemzik. PEARSON érvelése (1998: 13) alapján egy szakterület szakszókincsében vannak olyan terminusok is, amelyek egy másik szakterület terminológiájához is tartoznak, például a statisztikai

szakkifejezések

a

számítástechnikai

szakszókincsbe

is

beépültek.

Az

egészségbiztosítási szakszókincs is átvette más tudományterületek terminusainak egy részét, gondoljunk csak néhány jogi vagy közgazdasági szakkifejezésre. Ezeket a terminusokat is a közös szakszókincs csoportjába is sorolhatjuk függetlenül attól, hogy van-e új jelentésük a vizsgált tárgykörben. A terminusok osztályozása történhet többféle szempont alapján is (FÓRIS, 2005: 35): • Szociolingvisztikai szempontból a terminusokat megkülönböztethetjük a nyelvi rétegekhez való tartozásuk szerint, például tájnyelvi, szaknyelvi terminusok. • Morfológiai szempontból: összetett szavak, frazémák stb. 5

• Eredetük szerint: latin, angol stb. • A nyelvbe történő beépülésük ideje alapján: jövevényszó, idegen szó stb. Ettől eltérően a vizsgált tárgykör terminusait másféle szempontok szerint vizsgáljuk. Az egészségbiztosítási szakszókincs tudományterületenkénti rétegződése alapján négy csoportba sorolható: egészségügyi, pénzügyi, jogi és közigazgatási terminusok. Keletkezési idejük alapján három csoportba kerülnek: 1950 előtt keletkeztek, a szocializmus idején vagy a rendszerváltás után jöttek létre. A társadalmi érvényesség három részre osztja a terminusokat: archaizmusok, neologizmusok, általános használatú elemek. Keletkezési módjuk alapján megkülönböztetjük az összetett szavakat és ezek típusait, a szószerkezetes szakkifejezéseket, amelyeket a szavak száma szerint további alcsoportokba oszthatunk, a mozaikszavakat, idegen szavakat stb. Különböző csoportba kerülhetnek az őket létrehozó okok alapján is, például szükségszerű neologizmusok, fajfogalmak, nemfogalmak, szinonimák stb. A fentiek alapján az egészségbiztosítási terminusokhoz legalább négy adatot, tulajdonságot rendelünk a kutatás során: 1. keletkezési idő 2. társadalmi érvényesség 3. terminusalkotási mód 4. a létrejöttében szerepet játszó ok

6

3. A magyar egészségbiztosítási szakszókincs diakrón vizsgálatához szükséges korpusz összeállítása A kutatás célja a magyar egészségbiztosítási szakszókincsben bekövetkező változás leírása és magyarázata. Az egészségbiztosítási szaknyelv kommunikációs színtereinek vizsgálata segítséget nyújt a kitűzött cél megvalósítására alkalmas korpusz összeállításához. Olyan kommunikációs színtér és tevékenység kiválasztására van szükség, amely a tárgykör szakszókincsének létrejöttében és módosulásában lényeges szerepet tölt be. 3.1.

A korpusz kiválasztása az egészségbiztosítás kommunikációs színtereinek

elemzése alapján A kommunikációs színterek fontos szerepére DELL HYMES hívta fel a figyelmet (1972: 41), amelynek kutatásával sokan foglalkoznak azóta is. Egy meghatározás alapján a kommunikációs (nyelvhasználati) színtér az azonos nyelvhasználatot kiváltó beszédhelyzetek összessége (KISS, 1995: 68). A definíciót figyelembe véve az azonos nyelvhasználatot előidéző beszédhelyzetek ugyanabba a kommunikációs színtérbe kerülnek (1. ábra).

a legmagasabb szakmaiságot tartalmazó kommunikáció A szakmai tartalom erősödése a kommunikációban

szakember − kutató (5) kommunikációs színterek

szakember − szakember (4) laikus (diák) − szakember (oktató) (3)

laikus − szakember (2) laikus − laikus (1) a legalacsonyabb szakmaiságot tartalmazó kommunikáció

A szaktudás megszerzésének folyamata

1. ábra: A kommunikációs színterek csoportosítása

7

A színterek egymástól a kommunikáció növekvő szakmai tartalma alapján is különböznek, és többféle szempontból is jellemezhetők (MÉSZÁROS, 2008c: 88). Az öt színtér közül a szakember és a szakmáját kutató szakember kommunikációja rendelkezik a legmagasabb szakmai tartalommal. A kommunikáció sokféle helyszínen történhet, például: konferenciákon, továbbképzéseken, szakintézményekben: egészségbiztosítóknál, az OEP négy főosztályán, valamint az Egészségügyi Minisztériumban és a Parlamentben az egészségbiztosítási törvények előterjesztése esetén. A színteret jellemző tipikus tevékenységek közül lényeges kiemelni a törvényi szabályozást, ugyanis az egészségbiztosítási ágazat tevékenységének összehangolásában és működésében központi szerepet tölt be a törvények előkészítése, vitája és előterjesztése. A törvényi szabályozás a szakszókincs kialakulását és fejlődését alapvetően befolyásoló és meghatározó tevékenység, amely felülről jövő, tudatos nyelvi változást indít el. A „tudatos” nyelvi változás a magasabb társadalmi réteg tagjainak köréből indul ki (WARDHAUGH, 2005: 182), jelen esetben a szakma legjelesebb művelőinek, kutatóinak csoportjából, akiket nyelvi újítóknak is nevez a szakirodalom (KISS, 2005: 42). A jogszabályok szakszókincse egyfajta presztízsmodell az alacsonyabb szakmai tartalommal rendelkező kommunikációs színterek szereplőinek, az átvevőknek. Egy-egy új szakkifejezés útja az alacsonyabb szakmaiságú színterekhez a törvények szövegén keresztül vezet: a törvény előkészítésében résztvevő szakemberek, jogalkotók megfogalmazzák a jogszabály szövegét, a jogalkalmazás során az egészségbiztosítás intézményrendszere – az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár), REP (Regionális Egészségbiztosítási Pénztárak), az egészségügyi ellátórendszer, gyógyszertárak, stb. − átveszi a terminusok használatát, amely eljuthat az ügyfelekhez, betegekhez is. Ezen a módon az eredetileg csak szűk szakmai körben ismert neologizmusok a köznyelvbe is bekerülhetnek. Szemléletes példa erre a folyamatra a vizitdíj köznyelvbe kerülése a törvény jogerőre emelkedése után, majd archaizálódásának kezdete az intézkedés hatályon kívül helyezésével. A nyelvi változások egyik megválaszolatlan kérdése, hogy bizonyos nyelvi újítások fényes karriert futnak be, míg mások nem terjednek el (KISS, 1999: 191). Az egészségbiztosítás jogszabályi szakszókincsében kimutatható nyelvi újítások esetében erre a kérdésre könnyen lehet választ adni: az egészségbiztosítási jogszabályokban leírt nyelvi újítások sikere abban áll, hogy társadalmi funkcióra tesznek szert a törvények, rendelkezések kötelező betartásával. A kommunikációs színterek vizsgálata során belátható, hogy az erősebb szakmai tartalommal jellemezhető

színterek

nyelvhasználatát.

befolyásolják

Nyilvánvalóan

az

alacsonyabb

egy-egy

új

szakmaiságú

szakkifejezés

beszédhelyzetek

legutoljára

a

laikusok

szakszókincsét fogja gazdagítani. Megállapítható, hogy a szakemberek kommunikációjában a 8

törvényi szabályozás olyan alapvetően fontos tevékenység, amely a szakszókincs fejlődését meghatározza. A társadalombiztosítási és a rendszerváltás utáni egészségbiztosítási törvények nemcsak rögzítik, hanem döntően befolyásolják is az adott korszak jellemző szakmai nyelvhasználatát, és pontos adatokat szolgáltatnak a szakszókincs változásáról. A törvények az egészségbiztosítás nyelvhasználatának leghitelesebb tanúi. A törvények pontosan jelzik és rögzítik a rendszerben megjelenő változásokat, amelyeket a szakszókincs érzékenyen tükröz. Az elemzéshez összeállított korpuszt az írásbeli kommunikáció műfajain belül az egészségbiztosítással kapcsolatos jogszabályok képezik. A korpuszt alkotó műfajok: jogszabályok (törvények, törvénymódosítások, rendeletek, határozatok.) 3.2.

A korpusz korszakolása a társadalombiztosítás története alapján

Az egészségbiztosítási szakszókincs kialakulását és fejlődését a nyelvtörténeti korszakoktól eltérően a következő három korszakban vizsgáljuk: 1. A törvényi szabályozás kialakulásának idején; 2. A szocializmus időszakában; 3. A rendszerváltás után. I. szakasz: A törvényi szabályozás kialakulásának ideje (1891−1950) Történeti áttekintés A legtöbb európai országban a 20. század elején alkották meg az első társadalombiztosítási törvényeket, azonban a magyar társadalombiztosítás törvényi szabályozásának kezdete a 19. század végéig nyúlik vissza. A magyar egészségbiztosítás kialakulásának kezdetét az önsegélyezés megjelenése jelzi. Magyarországon először a bányászatban alakultak ki önkéntes társulások a veszélyes és nehéz munkát végző bányászok megsegítésére. 1496-ban Thurzó János bányájában alakult meg az első önsegélyező szervezet, ún. bányatársláda (PRÓNAI, 2005: 52). A társláda bevételét az önkéntes alapon belépő bányászok járulékai és a bányatulajdonosok hozzájárulásai képezték. A bányatársládák egészen a XV. századtól 1949-ig biztosították a bányászok segélyezését. A XIX. század folyamán az ipari munkások önkéntes segélyegyleteket hoztak létre a betegség esetén járó szolgáltatások biztosítására. Az egyik legrégebbi önkéntes társuláson alapuló intézmény az 1846-ban létrejött Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület volt (BUDA, 2001: 81). Törvényi szinten az 1884. évi ipartörvény (XVII. tc.) rendelkezett elsőként a munkások betegség esetén történő biztosításáról. A betegségi biztosítás azonban önkéntes elhatározáson alapult, a segélypénztárak létrehozása nem volt kötelező az ipartestületek számára.

9

A kötelező betegségi biztosítást az ipari és gyári alkalmazottak számára elsőként az 1891. évi XIV. törvény valósította meg, amellyel kezdetét vette az egységes biztosítási rendszer megszervezése és szabályozása. Az 1907. évi XIX. törvény bevezette a kötelező baleseti biztosítást és a biztosítottak körét is bővítette. Az 1927. évi XXI. törvény központosította a biztosítás szervezetét, egységesítette a balesetbiztosítás és a betegbiztosítás szabályait, amellyel megalapozta a magyar társadalombiztosítás kialakulását. Az 1928-ban megalakult OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) nemcsak nevével jelezte a társadalombiztosítási ellátás létrejöttét, hanem az öregségi biztosítás és a rokkantsági biztosítás bevezetésével teljes körűvé tette a társadalombiztosítás szolgáltatásait. A két világháború között az OTI mellett 33 betegségi biztosítást nyújtó intézmény működött, többek között a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete), a DOBBI (Dohányjövedék Országos Betegségi Intézete), a MAHABBI (Magyar

Hajózási

Betegségi

Biztosító

Intézet),

az

OTBA

(Országos

Tisztviselői

Betegsegélyezési Alap), az ORBA (Országos Rendőrlegénységi Betegsegélyezési Alap), a CSERBA

(Csendőrlegénységi

Ellátásban

Részesülők

Betegsegélyezési

Alap),

16

bányatárspénztár stb. Az államosítás során ezek a társadalombiztosítási szervezetek 1945−50 között folyamatosan beolvadtak az OTI-ba (BUDA, 2001: 228). Az elemzés első szakasza 1891-től kezdődően a magyar nyelv újmagyar korára esik, de nem végződik 1920-ban e nyelvtörténeti korszak végével. A trinanoni békediktátumot követően nem módosult a betegségi biztosítás rendszere, így a szolgáltatások és a szakszókincs is tovább fejlődött egészen az államosításig, amely elsöprő változást hozott a szakterület szabályozásában és szókincsében. Az 1891–1950-ig terjedő időszakban megfigyelhető a szakszókincs kialakulása és folyamatos gazdagodása a rendszer kiépülésével párhuzamosan. A vizsgált időszakban négy jelentős törvény járult hozzá az egységes biztosítási rendszer kialakulásához. II. szakasz: A szocializmus időszakában (1950−1989) Az elemzés második szakaszában a szocializmus idején történt szókincsbeli változásokat vizsgáljuk. 1950-ben az OTI jogutódja az SZTK (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ) vette át a társadalombiztosítás igazgatását. Az államosítást követő változásokat a társadalombiztosítás területén az 1955. évi 39. számú törvényerejű rendelet foglalja össze (PRÓNAI, 2005: 8). A szocializmus időszakában csak az 1970-es években alkottak a társadalombiztosítás szabályozására vonatkozó törvényeket, amelyek közül a legfontosabb az 1975. évi II. tv (PRÓNAI, 2005: 10). A jogszabály az egészségügyi ellátást állampolgári jogon biztosítja a lakosság számára, a társadalombiztosítás keretébe pedig kizárólag az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait helyezi. 10

III. szakasz: A rendszerváltás után (1989−2008) Az elemzés a társadalombiztosítást ismét felforgató rendszerváltással a harmadik korszakba lép. A rendszerváltást követő időszakban az egészségbiztosítási ágazat átalakításával, folyamatos módosulásával felgyorsult az új szakkifejezések születése. A szókincs gyors változását idézi elő a törvények, törvénymódosítások és rendeletek sokasága közvetlenül az 1990-es évek elején, majd az utóbbi két évben. 1984−1993-ig az állam vette át a szakszervezetektől a társadalombiztosítás irányítását és létrehozta az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot (OTF). 1989-től a társadalombiztosítás elkülönült az állami költségvetéstől, és létrejött egy önálló, állami garanciát élvező pénzalap, a Társadalombiztosítási Alap, a társadalombiztosítási juttatások finanszírozására. 1990-ben az egészségügyi ellátás ismét a társadalombiztosítás része lett. Az 1991. évi LXXXIV. törvény a Társadalombiztosítási Alapot két részre osztotta: Egészségbiztosítási Alapra és Nyugdíjbiztosítási Alapra. Ezzel a társadalombiztosítás két nagy ágazatra, egészségbiztosításra és nyugdíjbiztosításra különült el (BUDA, 2001: 245). Az egészségbiztosítást az 1993-ban létrehozott Egészségbiztosítási Önkormányzat irányította egészen 1998-ig. Jelenleg az alapok felügyeletét közvetlenül a Kormány végzi. 1993-tól az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) látja el az egészségbiztosítás ügyviteli feladatait. A rendszerváltást követő fontos változásokat a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény összegzi (PRÓNAI, 2005: 11).

Az utóbbi két esztendőben az egészségbiztosítás rendszerét érintő módosítások és változtatások a 2006-os reformtörvény életbelépésével kezdődően az egészségbiztosítást a napi sajtó állandó szereplőjévé tették. Az egészségbiztosítás gyökeres átalakítását célzó 2008. évi I. törvény (pénztártörvény) óriási vitát és ellenállást váltott ki a társadalom minden rétegében, amelynek hatására a törvény hatályát vesztette a 2008. évi XXIV. törvény alapján. A korpuszban szereplő társadalombiztosítási és egészségbiztosítási jogszabályok jegyzékét a függelék tartalmazza. A jogszabályok eredeti és hatályos változatát is vizsgáltuk. A korpusz körülbelül 750 000 szót tartalmaz.

11

4. A kutatás célja A kutatás témája a magyar egészségbiztosítási szakszókincs változásának vizsgálata a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási jogszabályok alapján. Mivel a nyelvtörténeti kutatás célja a nyelvi változás dokumentálása, leírása és magyarázata (KISS, 2005: 60), a legfontosabb elemzési szempontok a terminusok eredetének kutatására, a terminusalkotás módjaira és a nyelvi változás okainak felderítésére irányulnak. Vizsgálati szempontok és módszerek a szakirodalmi ismeretek tükrében 4.1.

Az egészségbiztosítási szakszókincs keletkezéstörténete

4.1.1. Kutatástörténeti áttekintés 4.1.2. A keletkezéstörténet elemzési szempontjai 4.1.2.1.

Eredetvizsgálat

4.1.2.2.

Az általános és korlátozott használatú elemek meghatározása

4.1.2.3.

A fogalmi rendszer változásának vizsgálata

4.1.2.4.

Az egészségbiztosítási szakszókincs tudományterületenkénti összetételének vizsgálata

4.1.3. A keletkezéstörténet kutatási módszerei 4.2.

A leggyakoribb szóalkotási és szókincsbővülési módok korszakonként

4. 2.1. Kutatástörténeti áttekintés 4. 2.2. A szóalkotási és szókincsbővülési módok elemzési szempontjai A terminusok keletkezési módja A szóösszetételek típusai A szószerkezeteket alkotó tagok (szavak) száma A kéttagú szószerkezetek típusai 4.2.3. A

tárgykör

szakszókincsét

behálózó

jogi

alapterminusok

előfordulása

az

egészségbiztosítási törvényekben 4.2.4. Módszerek a szóalkotási és szókincsbővülési módok vizsgálatához 4.3. A

nyelvi

változás

mozgatórugói

korszakonként

szakszókincsben 4.3.1. A nyelvi változást előidéző okok a szakirodalom szerint

12

az

egészségbiztosítási

4.3.2. Az egészségbiztosítási szakszókincsben nyelvi változást létrehozó okok megnevezése és csoportosítása 4.3.3. A nyelvi változást előidéző okok vizsgálatának módszere 4.1.

Az egészségbiztosítási szakszókincs keletkezéstörténete

4.1.1. Kutatástörténeti áttekintés Az

egészségbiztosítási

szakszókincs

eredetéről

kevés

adatot

találunk

etimológiai

szótárainkban. (Ennek részben az az oka, hogy az egészségbiztosítási szaknyelvet még nem kutatták, másrészt nyelvtörténeti szempontból sem foglalkoznak sokan szaknyelvkutatással.) Az egészségbiztosítási szakszókincsnek azonban van több olyan komponense is, amelynek eredetéről (nyelvtörténeti és etimológiai szótárakon kívül) korábban írt tanulmányok, könyvek őriznek kutatási eredményeket. Az elmúlt 50 évben a jogi szaknyelv terminusainak eredetkutatásával KOVÁCS Ferenc és B. KOVÁCS Mária foglalkozott. Kutatásuknak az egészségbiztosítási szakszókincset érintő közös vonatkozása az, hogy mindketten sok más példával együtt a jog, szerződés és a köteles szavak keletkezésével kapcsolatos adatokat is összegyűjtötték. Elsőként említjük KOVÁCS Ferenc A magyar jogi terminológia kialakulása című könyvét (Budapest, 1964). A szerző a legősibb jogi szakkifejezéseink közül az úr, ország, bíró, törvény, igaz, igazság és a jelen kutatás szempontjából is érdekes juss, jog terminusok etimológiáját, jelentésváltozását, első előfordulását vizsgálja egészen az első magyar jogkönyv megjelenéséig, 1565-ig. A könyv magyarázatot ad a jog évszázados latinnyelvűségére is. Az egészségbiztosítási szakszókincsben is előforduló szerződés, köteles, kötelez szavak eredetéhez a szótári részben találhatunk összefoglalást. B. KOVÁCS Mária 1995-ös munkájának egyik célkitűzése ugyancsak a jogi szakkifejezések etimológiai vizsgálata. Dolgozatában választ keres arra, milyen történelmi, társadalmi, jogi okokkal magyarázható a magyar jogi terminológia kései kialakulása. Az egységes jogi szaknyelv kialakulásának feltétele az egységes jogalkalmazás és az azonos nyelv használata. A 18. század elején ezek a feltételek még nem teremtődtek meg. A másik kutatási szempont a 18−19. századi jogi szakszókincs elemzése etimológiai, jelentéstani, alaki, szófaji és morfológiai szempontból. A morfológiai vizsgálat eredménye alátámasztja a jogi szaknyelv nominális jellegét. Az összegzés szerint az egységes magyar jogi terminológia létrehozásának korszaka a 18. század vége és a 19. század eleje. Az 1700-as évek végén még többségében latin terminusok alkották a szakszókincset, a 19. század első felében a nyelvújítás hatására

13

sok szótárt, kézikönyvet írtak a magyar jogi szakszavak elterjesztésére. A szótárfejezetben 18. századi terminusok eredetét ismerteti. Az egészségbiztosítás területéhez tartozó jogszabályi terminusok közül a gyermeknevelési támogatás minőségjelzős szószerkezet bekerült az Új szavak, új jelentések 1997-ből (KISS Gábor – PUSZTAI Ferenc, 1999: 60) szókincsgyűjteményébe. (Saját kutatásom alapján a szakkifejezés pontos keletkezési ideje 1993.) A szógyűjtemény a rendszerváltás után felbukkant neologizmusokból ad bőséges ízelítőt. Szókészletünk módosulásáról a rendszerváltástól az ezredfordulóig átfogó elemzést nyújt MINYA KÁROLY a Mai magyar nyelvújítás című könyvében (2003). A dolgozat újdonsága a neologizmusok hagyományostól eltérő rendszerezésén kívül a társadalmi lét szinte minden területét felölelő − a közgazdaságtól kezdve a kereskedelem, a politika és társadalom, az üzlet- és vállalkozáselnevezések, a számítástechnika, a kultúra, a technika, sport, egészség, étkezés és a szórakozás területéig − több mint 3000 új kifejezésből álló gazdag példaanyag. A neologizmusokat keletkezésük célja és módja szerint csoportosítja. Valamilyen új tárgy, intézmény, foglalkozás, eljárás, sport kifejezésére létrejött új szavak megnevezésére bevezeti a szükségszerű neologizmusok fogalmát. A neologizmusok keletkezésük szerint szóalkotási és – új kategóriaként – szókincsbővülési csoportokba kerülnek. A szókincsbővülési módok közé az idegen szavak nyelvünkbe kerülése, a jelentésbővülés és a lexéma értékű szószerkezetek keletkezése tartozik. Az utóbbi két terminusalkotás a mai korra jellemző új jelenség. A példaként összegyűjtött kifejezések között az egészségbiztosítás témakörébe tartozó terminusok is vannak MINYA anyagában, amelyekhez saját kutatásunk alapján a következő kiegészítéseket fűzhetjük: a magánnyugdíjpénztár, nyugdíjpénztár és a társadalombiztosító szavakat példaként azért említi, mert az új intézmény megnevezése a szükségszerű neologizmusok létrejöttét motiválja (MINYA, 2003: 15). A nyugdíjpénztár és a társadalombiztosító azonban nem neologizmus. Az előbbi 1928-ban már létező szó volt (1928. évi XL. tv.), a szocializmus idején nem működött átmeneti ideig ilyen jellegű intézmény, de a rendszerváltás után ismét megalakultak a nyugdíjpénztárak, és az elavult szó is felelevenedett. A társadalombiztosító főnév a szocializmus idején sem merült feledésbe (ÉKSz.), keletkezése 1928-ra tehető. A birtokos jelzős szóösszetételek között található példa a járulékfizetés terminus (MINYA, 2003: 61), amely 1907-ben került az egészségbiztosítási szakszókincsbe, tehát nyelvünk általános használatú eleme. Hasonló a helyzet a felügyelőbizottság jelzős szóösszetétel esetében is: a „felügyelő bizottság” 1891 és 1927 között a betegsegélyezési pénztárak egyik önkormányzati szerve volt. A szakkifejezés nem új, csak a helyesírása változott. A lexéma értékű szószerkezetek között találjuk a betegbiztosítási 14

igazolvány /kártya terminust (MINYA, 2003: 25): a betegbiztosítási jelző a rendszerváltással elavult (1991-től egészségbiztosítási), így a szószerkezet is. Az egészségbiztosításban a rendszerváltás után megjelent szakkifejezések közül a következő terminusokat fedezhetjük fel a neologizmusok sorában: szóösszetételek: minimálbér, térítésköteles, járulékköteles, előnyugdíj, magánnyugdíjpénztár, fekvőbeteg-ellátás,

járulékelvonás,

mérlegkészítés,

egészségbiztosítás,

többletfinanszírozás, esélyegyenlőség, elvonás: ártámogatott, közgyógyellátottak, jelentésbővülés: nyugdíjreform, kártyapénz, mozaikszavak: taj, taj-szám, taj-kártya, tb, tb-járulék, tb-kártya, lexéma értékű szószerkezetek: egészségbiztosítási járulék, elavult szavak felelevenítése: tanács – önkormányzat, idegen eredetű szavak: likviditás, regionális, referencia, privatizáció, nonprofit, büdzsé, kompenzáció (MINYA, 2003: 19-40). Az összegzés szerint az idegen eredetű szavak és szóösszetételek gyakorisága nőtt a rendszerváltás utáni szókészletben. A neologizmusok első előfordulásának pontos idejét általában nehéz megállapítani (MINYA, 2003: 26). Az egészségbiztosítási szakszókincshez tartozó terminusok azonban kivételt képeznek, hiszen tudatos szóalkotással jönnek létre, így keletkezésük pontos ideje nagy eséllyel egybeesik első jogszabályi előfordulásuk idejével. A felsorolt példák közül a jogszabályi terminusok pontos keletkezési idejének meghatározása jelen dolgozat egyik célja. Nyelvünk 1250 új szavát értelmezésekkel és példamondatokkal tartalmazza az Új szavak I. (MINYA, 2007) kiadvány, amely az 1980-as évek vége óta nyelvünkbe került szavak gyűjteménye. A társadalombiztosítás szó (2007: 151) ebbe a szógyűjteménybe is tévesen került, hiszen nem a rendszerváltás után, hanem 1928-ban keletkezett. A tudatos szóalkotás törekszik a szaknyelvek magyar terminológiájának kialakítására az újabb magyar korban is. Az 1920-tól kezdődő nyelvtörténeti korszak szókészletét egy egészségbiztosítási szakszó is szemlélteti: a köznevesült elemmé vált gyes mozaikszó (ZSILINSZKY, 2005: 807). Az egészségbiztosítási szakterület a hazai felsőoktatási intézmények képzésében is megjelent. Az országban elsőként a PTE Egészségügyi Főiskolai Karán indult egészségbiztosítási szak 1997-ben. Az egészségbiztosítási szaknyelv oktatása ösztönözte a szakterület nyelvészeti célú kutatásának kezdetét, amelynek első lépcsőfoka az angol egészségbiztosítási szaknyelv oktatásához szükséges jegyzetek megjelenése (MÉSZÁROS – SÉLLEYNÉ, 2001) volt, majd az új 15

és sokrétű szaknyelv kommunikációs színtereinek vizsgálata következett, az utóbbi esztendőkben a vizsgálat célkeresztje egyre inkább a magyar szakszókincs eredetének felderítésére irányult. Az egészségbiztosítási szaknyelv tanulmányozásához nyújt segítséget az „English Expressions for Health Insurance Professionals” (MÉSZÁROS, 2008a) angol szaknyelvi jegyzet, amelynek két fejezete „Glossary of Terms” néven angol–magyar és „Magyar egészségbiztosítási ABC” címen magyar–angol fogalomtárnak ad helyet. A szaknyelvi jegyzetben szereplő szakszótár a szakkifejezéseket magyar és angol megfelelőikkel, esetenként értelmező meghatározásukkal és a kiejtést segítő fonetikai átírásukkal együtt tartalmazza. A közel 150 szakkifejezést tartalmazó „Magyar Egészségbiztosítási ABC” a hazai szaknyelvhasználat tipikus kifejezéseinek a gyűjteménye, melyben megtalálható a speciálisan magyar egészség- és társadalombiztosítási rendszert jellemző szakkifejezések nagy része. A legtöbb fogalom a magyar, brit és az amerikai egészségbiztosítási rendszerek különbözőségei miatt nem létezik az angol szakirodalomban, például: az ÁNTSZ, gépjármű fenntartási támogatás, gyes, gyed szakkifejezések. Ugyanakkor a szakmai tartalomra jellemző és gyakran előforduló szakkifejezések – amelyek nemcsak magyar sajátságok – szintén a szótár lexémái közé kerültek. A „Glossary of Terms” csaknem 550 szakkifejezéssel nyújt segítséget minden érdeklődőnek az angol nyelvű szakirodalom tanulmányozásához és értelmezéséhez. A kisszótár az angol–amerikai egészségbiztosítási, egészség-gazdaságtani szakirodalom jellegzetes – esetleg a magyar szakirodalomban nem ismert – szakkifejezéseit kíséreli meg összegyűjteni. A magyar–angol szakszótár a rendszerváltás utáni egészségbiztosítási és társadalombiztosítási szakszókincs gyakran előforduló terminusait bemutató gyűjtemény, amelyben a jelen kutatási témától eltérően a nyugdíjbiztosítás és a balesetbiztosítás szakkifejezései is helyet kaptak. A szakszótár korpusza az írásbeli és szóbeli műfajok széles skáláját ötvözi (MÉSZÁROS, 2008b: 184). A szakszótár nem nyelvtörténeti aspektusból készült, így a szakkifejezések keletkezésére nem ad választ. 4.1.2. A keletkezéstörténet elemzési szempontjai 4.1.2.1.

Eredetvizsgálat

Az egészségbiztosításban előforduló jellegzetes szakkifejezések eredetéről alig vagy egyáltalán nem találunk adatot történeti-etimológiai szótárainkban. A vizsgálat célja felderíteni a legjellegzetesebb egészségbiztosítási terminusok kialakulásának idejét, fejlődését és módosulását, esetleg szócsaláddá válását a korpuszban található adatok segítségével 1891 és 2009 között. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a szakkifejezések kialakulásának pontos 16

idejét meghatározzuk, mivel rögzítették egy-egy új szakszó bekerülését a szakszókincsbe. A tipikus egészségbiztosítási szakszavak esetében ez az időpont megegyezik kialakulásuk idejével. Kivételt képez néhány olyan szakkifejezés, amely nemcsak a tárgykör szókincséhez tartozik, például gyógyfürdő, pénzalap. Ebben az esetben nem a korpusz alapján lehet megállapítani eredetüket, hanem korábbi dokumentumok segítségével. Az 1891 előtt keletkezett terminusok eredetének megállapítása a kutatásnak nem célja. (Néhány terminus esetében azonban sikerült a korábbi keletkezés idejének kiderítése is.) 4.1.2.2.

Az általános és korlátozott használatú elemek meghatározása

A szókincs módosulását látványosan jellemzi az új szavak megjelenése és bizonyos kifejezések elavulása, ezért alapvetően fontos kutatási cél a neologizmusok megszületésének és az archaizmusok kikopásának kutatása is a vizsgálathoz összeállított korpuszban. Ezzel az eljárással nyomon követhető a terminus nyelvhasználati útja is: elterjedése vagy visszaszorulása a szakszókincsből. Ennek megfelelően a következő elemzési szempont a terminus társadalmi érvényességének a rögzítése: archaizmus, neologizmus vagy általános használatú elem-e. Megállapítható, hogy az államosítás előtti korszakban és a szocializmus idején keletkezett terminusok közül melyek váltak általános használatú elemként a mai szakszókincs részévé. Megbecsülhető, hogy a mai egészségbiztosítási szakszókincsnek mekkora része áll korábbi korszakokban keletkezett terminusokból. A szakszókincsben keletkező változásokat jól szemlélteti a korlátozott és az általános használatú nyelvi elemek folyamatos módosulása. Az általános használatú nyelvi elemeket feltehetően ismeri a felnőtt beszélőközösség. A korlátozott használatú elemeket a szókincsből kiszoruló archaizmusok és az egyre terjedő neologizmusok alkotják (KISS, 2005: 39). Egy másik meghatározás alapján egy adott szinkróniában a neologizmusok frissen keletkezett, terjedőben lévő lexémák, az archaizmusok pedig a használatból kiszorult, illetőleg kiszoruló szavakat jelentik (ZSILINSZKY, 2005: 174). A neologizmusok meghatározása többféle szempontból is lehetséges, azonban mindegyik definícióban közös vonás a nyelvi újdonság és a szókincs gazdagodása. SZATHMÁRI úgy véli, hogy a neologizmusok azok a szavak, kifejezések, jelentésárnyalatok, nyelvtani formák, amelyekkel a nyelv a társadalmi viszonyok és a gondolkodás fejlődésével párhuzamosan állandóan gazdagodik (1961: 487). A neologizmus újonnan alkalmazott szó vagy más új nyelvi jelenség (ÉKsz1). MINYA megfogalmazásában a neologizmus valamilyen új nyelvi jelenség (2003: 13). A létrejött új elnevezéseket keletkezésük célja alapján

MINYA

két

csoportba sorolja: szükségszerű és stilisztikai neologizmusok (2003: 14). A gyakorlati céllal létrejött új szavakat szükségszerű neologizmusoknak nevezi. Létrejöttüket valamilyen új 17

intézmény megalakulása, új eljárás megjelenése, új foglalkozások és sportágak kialakulása teszi szükségessé. Leginkább az írott sajtónyelvben találhatunk példákat a stilisztikai neologizmusokra, amelyek jellemzője, hogy nem vernek gyökeret a szókészletben, mert előfordulásuk egyszeri és alkalmi. A vizsgált korpuszra a műfaji sajátosságokból következően nem jellemző a stilisztikai neologizmusok jelenléte. A korpuszban található szakkifejezések közül azokat, amelyek a Magyar értelmező kéziszótár 1978-as kiadásában még nem szerepelnek, neologizmusnak tekintettük. Archaizmusok: szókészletünk változását bizonyos kifejezések elavulása is jellemzi. Párhuzamosan a nyelv gazdagodásával a régi formák veszendőbe mennek (BÁRCZI, 1966: 66). Az archaizmus elavult v. régies szó, kifejezés, alak, szerkezet (ÉKsz1). Archaizmusnak tekintettük azokat a szakkifejezéseket, amelyek a Magyar értelmező kéziszótár 1978-as kiadása szerint is régies szavak, vagy már nem szerepelnek a kéziszótárban. Az egészségbiztosítási rendszer kialakulása és fejlődése számos intézkedés és intézmény átalakítását és megszűntetését vonta maga után, aminek következményeként bizonyos szakkifejezések kikerültek a napi szakmai nyelvhasználatból, majd fokozatosan feledésbe merült a jelentésük. (Példaként említhető a bányatársláda, amely közel 500 éven keresztül egyfajta egészségbiztosítási pénztárként működött hazánkban.) Az általános és a korlátozott használatú elemek bemutatásával a 6. fejezet részletesen foglalkozik. 4.1.2.3.

A fogalmi rendszer változásának vizsgálata

A szakszókincs diakrón vizsgálata során a terminusok kapcsolatrendszerének kialakulására is fény derül, ha az értelmezéshez szükséges, a fogalmi rendszer változását és összefüggéseit terminológiai

fákkal

ábrázoljuk,

például

a

társadalombiztosítás,

nyugdíjbiztosítás,

balesetbiztosítás, egészségbiztosítás terminusok esetében. 4.1.2.4.

Az egészségbiztosítási szakszókincs tudományterületenkénti összetételének vizsgálata

A jogszabályok feltűnően sok közigazgatási szakszókincshez sorolható intézménynevet és az intézmények szervezeti felépítését kifejező terminust is tartalmaznak a korábban megállapított egészségügyi, pénzügyi és jogi szakkifejezéseken kívül. Az egészségbiztosítási terminusok jelentésük alapján az egészségügyi, pénzügyi, jogi vagy közigazgatási szakkifejezések csoportjába kerültek. Az adatok alapján a szakszókincs területenkénti összetételének arányát korszakonként meg lehet állapítani. A számítások megválaszolhatják, hogy az államosítás előtti és a rendszerváltás utáni szakszókincsben ugyanazok a tudományterületek voltak-e hangsúlyosak. 18

4.1.3. A keletkezéstörténet kutatási módszerei A szakkifejezések megjelenését tudományterületenként, tematikusan vagy szócsaládonként – például a pénzbeli ellátások szakszókincse vagy a járulék szó szócsaládjának kialakulása − időrendi sorendben vizsgáljuk és rögzítjük 1891-től kezdődően. A jogi szakszókincs kialakulását

bemutató

fejezetben a

szakkifejezéseket

nem témák

szerint,

hanem

szócsaládonként, az előfordulásuk gyakorisága szerinti sorrendben vizsgáljuk, mivel a jogi szakkifejezések teljesen átszövik az egészségbiztosítási jogszabályok szövegét. A szakkifejezések kiválasztása A nyugdíjbiztosítás és a balesetbiztosítás szakszókincsének vizsgálata jelen kutatásnak nem célja. A korpuszban található szakkifejezések eredeti helyesírásán nem változtattam, holott sok esetben nem felelnek meg a mai helyesírási szabályoknak. Az adatgyűjtés során az egészségbiztosítás nyelvhasználatára jellemző terminusokat választottuk ki a korpuszból: a terminus feltehetően első előfordulásának időpontjával, ezt követi fejlődésének nyomon követése 2009-ig, módosulásának időpontja(i), társadalmi érvényessége,

alapterminus

esetén

jelentése,

jelentésváltozása,

kapcsolatrendszere.

Korszakonkénti összesítés. A nyelvtörténeti szótárakban talált adatokat az évszámok mellett feltüntettük. 4.2.

A leggyakoribb szóalkotási és szókincsbővülési módok korszakonként

A vizsgálat célja bemutatni, hogy milyen szóalkotási és szókincsbővülési módok jellemzik az egészségbiztosítási szakszókincset. Mivel a kutatás csak szakkifejezések elemzésére szorítkozik, a szóalkotási és szókincsbővülési módok kifejezés helyett sok esetben a terminusalkotási módok elnevezést találjuk meg az értekezésben. Az elemzés során fény derülhet arra a kérdésre is, hogy van-e különbség az egyes korszakok terminusalkotási módjai között. 4.2.1. Kutatástörténeti áttekintés A mai terminusalkotásra jellemző a szószerkezetek megjelenése a korábbi korszakokban is produktív szóösszetétel-képződés mellett. A lexéma értékű szószerkezet elnevezést MINYA KÁROLY adta a több szóból álló kifejezéseknek. MINYA (2003: 19) felosztása alapján a kifejezések

keletkezésük

módja

szerint

két

csoportba

sorolhatók:

szóalkotási

és

szókincsbővülési módokba. A szóalkotási módok közé tartoznak a szóösszetételek, a szóképzés, a mozaikszó-alkotás, az elvonás, a szóvegyülés és a rövidülés, a szókincsbővülési

19

módok pedig a jelentésbővülés, az idegen szavak megjelenése és a lexéma értékű szószerkezetek keletkezése. A Magyar Grammatika felosztásában a szóalkotási módok között a szóösszetételek és a szóképzés szerepel, a mozaikszó-alkotást, az elvonást és a szórövidülést a ritkább szóalkotási módok között találjuk (KESZLER, 2000). A mozaikszó-alkotás a 20. században terjedt el (LENGYEL, 2000: 337). A 60-as években a betűszók, szórövidítések nyelvünk új eleminek számítottak. A betűszók többsége csoportnyelvi szó, amelyek csak akkor kerülnek át a köznyelvbe, ha az intézmény is közismert, például SZTK, MÁV (BÁRCZI, 1966: 367). A mozaikszavak első, a beszélt nyelvben is előforduló példái a 19. század végén keletkeztek tudatos szóalkotás eredményeként (ZSILINSZKY, 2005: 731). A szakszavak létrejöttének három csoportját különbözteti meg a Szaknyelvi kalauz: az idegen szavak átvétele, a szó szerinti lefordítás és a műszóalkotás, amelybe tartozik a szóképzés, szóösszetétel, elvonás, szóhasadás, mozaikszó-alkotás, szóvegyülés (GRÉTSY, 1964: 52-54). A szószerkezetes terminusalkotás korábban készült szakkönyvekben nem kapott szerepet, valószínűleg azért, mert a szakszavakkal szemben az egyik követelmény a rövidség volt. Elrettentő példaként az angol repülőgép-szakirodalomból származó 7 szóból álló terminus a szörnyeteg elnevezést kapta (GRÉTSY, 1964: 55). A jelenség létezett a magyar nyelvben is, hiszen

BÁRCZI

több szóból álló kifejezésnek nevezi ezt a nyelvtani egységet, amikor a

szórövidítések és a betűszók keletkezéséről ír (1966: 367). (A későbbiekben látni fogjuk, hogy ezek a szörnyetegek – sőt, még ennél hosszabbak is - egyre jobban elszaporodtak a magyar szakszókincsben.) FÓRIS a lexéma értékű szószerkezet helyett a többszavas lexikai egység kifejezést használja, amelyről megállapítja, hogy a szaknyelvben gyakoribb, mint a köznyelvben (2005: 59). Az eurónyelv jellemzőit vizsgáló tanulmány a szóalkotási módok közé sorolja és elemzi is a szószerkezeteket (RÉVAY, 2000: 83) az idegen szavak, a képzett szavak, a szóösszetételek és a mozaikszavak mellett. A jelentésbővülés nem szóalkotásmódként, hanem a jelentésterjedelem változásaként kapott helyet a szójelentés-történetben. A jelentésbővülés a jelentés változásának egyik esete (PUSZTAI, 2003: 871). A jelentésváltozások gazdag tipológiai lehetőségeit elemzi a jelek jelentésváltozása kapcsán Az általános és magyar jelentéstan (KÁROLY, 1970: 233). A jelentésbővülés szakkifejezés nem szerepel a műben, helyette találjuk a jelentéskeletkezés vagy jelentésgazdagodás szakszót és a poliszémiának egy másik esetét jelölő jelentésszétválás kifejezést. A szavak jelentésváltozása szünet nélkül zajló folyamat, amelyet rendszerint valamilyen külső ok mint lökőerő indít el, de kihat a változás olyan szavakra is, amelyek

20

nincsenek kapcsolatban a külső okkal. A jelentésszegényedés éppen olyan jellemző jelentésváltozás-típus, mint a jelentésgazdagodás (KÁROLY, 1970: 280). A jelentésváltozás mint a terminológia megújulásának egyik módja BENKŐ LÓRÁND értelmezésében is kifejezésre jut. A szociolektusok (csoportnyelvek) jellemző szó- és kifejezéskészletének növekedése három módon mehet végbe: közvetlen átvétel más nyelvekből (idegen szavak), fordított szavak (tükörszavak) és belső nyelvi fejlemények: összetétel, jelentésváltozások. Az egyes szociolektusok szóalkotási módjai jelentősen különbözőek lehetnek, példaként egyes szaknyelvekben lehet sok nemzetközi szó vagy tükörszó (BENKŐ, 1998: 231). A magyar szókészlet egyik jellemzője, hogy a szóalkotásmódok nem maradnak egyformán produktívak minden nyelvtörténeti korszakban. A szóképzés és a szóösszetételek létrehozása azonban ősi jellegzetessége nyelvünknek, és a nyelvújítás korában is termékeny szóalkotásmódok voltak. Az ősmagyar korban legelterjedtebb szóalkotásmódunk, a szóképzés még a nyelvújítás korában is megelőzte a szóösszetétel-képződést (DÖMÖTÖR, 2003: 113). Ezzel a jelenséggel sokan foglakoztak korábban is: BENKŐ azt említi meg, hogy egy évezrede nagyon ritkán termelődtek ki az összetett szavak, az utóbbi évszázadokban fokozatosan szaporodtak, a legújabb nemzedék pedig robbanásszerű gyarapodásukat tapasztalhatja (1999: 39). Az 1526-tól 1772-ig tartó középmagyar időszakról BÁRCZI megjegyzi, hogy a szóösszetételek igen nagy számban keletkeznek, és ez a szóalkotási mód egyre terjedőben van a szóképzéssel szemben (1966: 260). A magyar nyelv szókészlettörténetét nyelvtörténeti korszakonként ZSILINSZKY

ÉVA

is összefoglalja (KISS-PUSZTAI, 2005). Ismertetőjében

megjegyzi, hogy a folyamatos mozgásban és hullámzásban levő szókészlet története mutatja a legnagyobb változékonyságot (2005: 173). A magyar szókészletet eredet szerint három csoportba osztja: az alapnyelvi eredetű szavak, a belső szóalkotással létrejött szavak, a más nyelvekből átvett szavak. Az alapnyelvi eredetű elemek között kevés összetett szó van (2005: 197), a szóképzés viszont az alapnyelvből örökölt sajátságként mindig is kiemelkedő szerepet játszott a szókincs gyarapításában (2005: 180). Az ómagyar korban (896 − 1526) a szóösszetétel az új szavak alkotásának már gyakori módja lehetett, ha nem is közelítette meg a szóképzés termékenységét (2005: 377). A középmagyar kor belső keletkezésű szavainak alkotásában a képzett szavak nagy arányban vesznek részt, az összetett szavak keletkezése e korban – összhangban BÁRCZI állításával – felgyorsul (2005: 622). Az 1772-től 1920-ig számított új magyar korban az összetett szavak már teret hódítanak a képzés rovására (2005: 727).

21

Ma már nem a szóképzés a leggyakoribb módja a szavak létrejöttének, hanem a szóösszetételek képződése vette át a vezető szerepet. A ritkább szóalkotásmódokhoz sorolt szórövidülés az elmúlt 4-5 évtizedben gyakoribbá vált. A több évezredes magyar szókészletet ért változás egyik jellegzetessége a származási kategóriák arányának változása. Mai és középmagyar kori szövegeket összehasonlítva megállapítható, hogy a belső keletkezésű szavak aránya megnőtt, ezen belül az összetett szavaké, a szóképzésé viszont csökkent (GERSTNER, 2003: 148). Az 1920-tól számított újabb magyar kor szókészleti változásainak legfontosabb tényezői a belső szóalkotás arányainak eltolódása az összetett szavak irányába, a képzett szavak számának további csökkenése, a jövevényszavak gyarapodása, a szavak jelentéseinek szaporodása és az átlagos szótagszám növekedése (ZSILINSZKY, 2005: 812). MINYA is kimutatja, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak alatt szókincsünk bővülését az összetett szavak keletkezése és az idegen szavak beáramlása nagymértékben jellemzi (2003: 90). A szakirodalmi ismeretek alapján feltételezhető, hogy az egészségbiztosítási szaknyelvben is van a szóalkotási módokban észrevehető változás 1891 és 2009 között. Az újabb magyar kor szókészletére jellemző a jelentéssűrítő szóösszetételek dominanciája (ZSILINSZKY, 2003: 806). Az összetett szavak elmúlt 20 évben keletkezett típusaira vonatkozó kimutatás alapján (MINYA, 2003: 65) a jelentéssűrítő szóösszetétel a leggyakoribb, 46%-ban, majd a jelzős összetételek (42%) következnek, a határozós (8%) és a tárgyas alárendelések (4%) ritkábban fordulnak elő. A fentiektől eltérő adattal szolgál a kialakuló magyar eurónyelv szóalkotási módjait elemző tanulmány, amely alapján a vizsgált szaknyelvnek a legjellemzőbb szóösszetétel-típusa birtokos jelzős (RÉVAY, 2000: 79). Ezek az ismeretek az egészségbiztosítási szakszókincsben végzett kutatás eredményeivel összevethetők. A magyar szókészletre jellemző a hosszabb szóalakok megjelenése, amelyek 4-5 vagy még több szótagból állnak (GERSTNER, 2003: 148). A megállapítás felveti azt a jelen kutatásra vonatkozó kérdést, hogy vajon a szótagszám növekedésével együtt jár-e a szószerkezeteket alkotó szavak számának növekedése is. A Mai magyar nyelvújítás példaanyagában mindegyik lexéma értékű szószerkezet minőségjelzős, ezért az elnevezést lexéma értékű minőségjelzős szószerkezetre lehet módosítani (MINYA, 2003: 25). A kutatás kiderítheti, hogy ez a megállapítás igaz-e az egészségbiztosítási szakszókincsre is. A vizsgált szakszókincsben előforduló lexéma értékű minőségjelzős szószerkezetek a minőségjelzős szószerkezet minősítést kapják.

22

4.2.2. A szóalkotási és szókincsbővülési (terminusalkotási) módok elemzési szempontjai A terminusok keletkezési módja A vizsgált szakszókincs legnagyobb elemszámú csoportját a több szóból álló vagy többszavas szakkifejezések alkotják. A szakirodalomban erre a terminusalkotási módra nem alakult ki egységesen elfogadott elnevezés. Az értekezés a lexéma értékű szószerkezetek helyett a szószerkezetes szakkifejezések elnevezést részesíti előnyben. A választás arra utal, hogy az elemzés csak szakszavakra korlátozódik. A terminusokat keletkezésük alapján a következő csoportokba soroljuk: szóképzés, szóösszetételek, szószerkezetes szakkifejezések, mozaikszóalkotás, idegen szavak, jelentésbővülés, rövidülés, elvonás, szóvegyülés. A szóösszetételek típusai Az összetett szavak típusát az adatgyűjtés során rögzítjük. Az elemzés kimutathatja, hogy van-e az egészségbiztosításra jellemző összetételtípus. A szószerkezeteket alkotó tagok (szavak) száma A szószerkezeteket alkotó szavak számlálásával meg tudjuk válaszolni, hogy változott-e a szószerkezetek hossza az elmúlt 120 évben. A kéttagú szószerkezetek típusai Az elemzési szempont célja, hogy kiderítse a két szóból álló szószerkezetek tagjai közötti kapcsolatot. 4.2.3. A tárgykör szakszókincsét behálózó jogi alapterminusok (jog, rend, igény, kötelez,(köteles), szerződés, felelős) előfordulása az egészségbiztosítási törvényekben. A jogi terminusok előfordulásának változása információt ad arról, hogy az egészségbiztosítási jogi kérdések mennyire hangsúlyosak a különböző korszakokban. 4.2.4. Módszerek a terminusalkotási módok vizsgálatához Az adatgyűjtés során rögzítjük a terminus jellemzőit: a keletkezés módja, az összetétel típusa, a szószerkezet tagjainak száma, a kéttagú szerkezet típusa, a jogi terminusok előfordulása törvényenként. Az adatgyűjtést korszakonkénti összesítés, majd elemzés követi. 4.3.

A nyelvi változás mozgatórugói korszakonként

A nyelvtörténeti kutatás harmadik legfontosabb célkitűzése a nyelvi változást kiváltó tényezők felderítése.

23

A nyelvi változást előidéző okok a szakirodalom szerint Az egészségbiztosítási szakszókincsben létrejött változások vizsgálata jelentős mértékben támaszkodik a nyelvi változások kutatásának terén elért magyar és nemzetközi eredményeket összegző Magyar Nyelvtörténet fogalmi rendszerére (KISS-PUSZTAI, 2005). Magát a nyelvi változást nem lehet megfigyelni, csupán a változás következményét (WARDHAUGH, 2005: 169). A nyelvi változás a változáson átmenő nyelvi jelenség kiinduló és megváltozott állapota közötti különbség. A kiinduló állapotot előzménynek, a későbbi állapotot következménynek nevezzük. Másképpen a nyelvi változás az előzmény és a következmény közötti diakrón jelenség. Ez a változás a diakrón vagy történeti kutatás tárgya. A diakrón kutatás célja pedig a változás leírása és magyarázata (KISS, 2005: 13). Az előzmény és a következmény fogalmát BENKŐ szavaival is megismételjük: minden nyelvi jelenség előzmény a saját magát túlhaladó másféle állapothoz képest, és minden jelenség következmény a saját magát megelőző másféle állapothoz képest. Köztük van a nyelvi változás, mint diakrón viszonyfogalom (1988: 391). A nyelvi változások az idő előrehaladásának

során

mennek

végbe,

amelyek

elsődlegesen

a

nyelvhasználat

mindennapjaiban, a beszédben indulnak meg és folynak le (BENKŐ, 1998: 34). A történeti nyelvészet szerepe nem csupán a múlt jelenségeinek vizsgálatában van, hiszen a változások folyamatosan zajlanak, kiterjednek a jelenig, jellegzetességeikben a jövő felé is mutathatnak (BENKŐ, 1999: 37). A nyelvtörténeti kutatás céljait a nyelvi változás értékelésének a szükségességével egészíti ki BENKŐ (1999: 38). A nyelvi változásokat irányító okcsoportokat a nyelv kettős beágyazottságából (társadalmi és nyelvi) fakadóan két nagy csoportba sorolhatjuk: az egyikbe a társadalmi (külső okok), a másikba a nyelvrendszertani (belső okok) tényezők tartoznak (KISS, 2005: 24). BENKŐ LÓRÁND hasonlóan vélekedik a nyelvi változások indítékairól. Az okrendszer két fontos típusa a kiváltó ok (kauzális ok) és a nyelvi változás célirányossága (teleologikus ok). A kauzális ok szoros összefüggésben van a környezettel, a társadalommal, a gondolkodással és a nyelvi rendszerrel. A teleologikus ok a közlés érdekében történik, a nyelvnek mint közlési eszköznek a funkciójához kapcsolódik, például a változatosságot hozza létre a szinonima megjelenése (1998: 120). A szaknyelvekben általában véve kevés szinonima alakul ki (1998: 231). A gondolkodás szerepét kiemelt fontosságúnak tartja, mert közvetíti a világ változásait a nyelv felé (1998: 136). A szókeletkezés és a szókihalás jelenségének okait alapvetően társadalmi, politikai változásokra vezeti vissza (1998: 133). A nyelvi változás indítékai közt helyet kap az egyszerűsödési folyamatokhoz vezető gazdaságosság, másképpen a nyelvi ökonómia is (1988: 170). Az okrendszer másik két fő típusaként megkülönbözteti a 24

külső (gazdasági, társadalmi, műveltségi) és a belső okokat. Az utóbbit rendszerkényszernek (1998: 153) nevezi, és ide sorolja az analógiát és a zavaró homonímia elkerülését. A nyelvi változások indítékairól megállapítja, hogy egymásba kapcsolódva és egymásra hatva bonyolult rendszert alkotnak. Rendszerük fölvázolása és fajtáik megkülönböztetése nehéz, szinte lehetetlen feladat. A nyelvtudomány fejlődése újabb és újabb elméleteket hozott létre, amelyeket a nyelvi változások magyarázatára különbözőképpen használtak fel a kutatók. A magyarázatokat négy modellbe lehet sorolni, amelyről kitűnő áttekintést ad KISS JENŐ (2005: 26-30) és THEODORA BYNON (1997). Az irányzatok legfontosabb jellemzőit a következőkben ismertetjük: Az újgrammatikus modell a 19. század 2. felében alakult ki. Meillet nevéhez kötődik a nyelvi változások okainak összekapcsolása a társadalomban történt változásokkal (KISS, 2005: 27). Az újgrammatikusok megállapították, hogy a nyelv időbeli fejlődését a hangváltozás és az analógia vezérli (BYNON, 1997: 34). APRIL McMAHON ezzel a szemlélettel egyező nézetet valló könyvében elemzi a hangváltozásokat és az analógia hatását a morfológiai változásokra az angol nyelvben (1994). Az analógiának az alaktani változásokra van hatása és szerepet játszik a nyelvi kiegyenlítődésben (BYNON, 1997: 43). A strukturalista szemlélet a változásnak a nyelvi szerkezetre, mint összetartozó rendszerre gyakorolt hatását vizsgálta (BYNON, 1998: 77). A diakrón strukturalizmus különbséget tesz a nyelvi változás belső és külső tényezői között (KISS, 2005: 27), belső tényezőkön a nyelvi rendszert és az ember pszichikai és fiziológiai aktivitását értették, a külső tényezőkhöz konkrét életfeltételeket soroltak. BYNON a transzformációs-generatív modell legfontosabb ismérvét abban látja, hogy a nyelvi változás a nyelvtan belső szerkezetének változásaként ábrázolható, a mozgatórugókat a nyelvtanon kívül, a nyelvi szereplésben kell keresnünk (1998: 134). A generatív nyelvelmélet nyelvrendszertani dimenziókban gondolkodik, a nyelvi változás szabályváltozást jelent, amely az analógiának megfeleltethető rendszer-átszerkesztődéshez vezet. A kiváltó ok a nyelvtan egyszerűsítése (KISS, 2005: 28). A szociolingvisztikai szemlélet tematizálja a nyelv, a társadalom és a történelem komplex összefüggéseit. A beszélők nyelvi választása társadalmi meghatározottságukkal függ össze (KISS, 2005: 28). BYNON azt emeli ki, hogy a társadalmi csoportok beszédében a különbségek ellenére az egész közösség életére érvényes normarendszer működik, és a presztízsváltozat hatással van a használt nyelvi változatra (1998: 189). A jelenséget pragmatikai értelemben szemlélve megállapítható, hogy a nyelvi változás a társadalom szükségletei szerinti állandó nyelvi alkalmazkodás, amely bizonyos nyelvi elemek kiveszéséhez és újak megjelenéséhez vezet (KISS, 2005: 28). A nyelvtörténeti kutatások egyik 25

legnevesebb külföldön élő képviselője JEAN AITCHISON a nyelvi változásról írt könyvében a változásokat szociolingvisztikai és belső okokra csoportosítja (2001). A fenti elméleteket összegezve belátható, hogy a nyelvtörténetet a társadalmi és nyelvrendszertani okokra visszavezethető változások összjátéka határozza meg (KISS, 2005: 28). A neologizmusok keletkezését új fogalom megnevezése teszi szükségessé (MINYA, 2003: 15), amely lehet valamilyen új tárgy, intézmény, eljárás, foglalkozás vagy sportág. Ezek a tartósan megmaradó új kifejezések a szükségszerű neologizmusok. Az új fogalom megnevezését tehát részben külső kényszer erőlteti a nyelvre, a nyelvi változások másik oka azonban belső, azaz nyelvrendszerbeli (KISS, 2005: 33).

A

rendszerkényszernek is emlegetett belső nyelvi változás egyik típusa az analógia, amely a mintakövetés elvén alapszik. Az analógiás változás megszünteti a kivételeket, és ez is egyike a nyelv fontos újító tényezőinek. A nyelvi változás másik fontos tényezője a nyelvi gazdaságosság (ökonómia), amelynek a nyelvi elemek rövidítésében van szerepe. Ellentétes folyamat a fölöslegesen túlbonyolító redundancia. A homonimafélelem az azonos alakúságot elkerülő törekvés, amely szintén lehetséges okozója a nyelvi változásoknak (KISS, 2005: 36). Más szempontok szerint a nyelvi változásoknak három típusát lehet megkülönböztetni (KISS, 2005: 53): • Ha van előzmény és következmény is, tehát az új a réginek módosulása. Lehet egy előzménynek

több

következménye

is,

vagy

több

előzménynek

csak

egy

következménye. A következmény lehet teljesen más szó is. (Az utóbbi eset gyakori az egészségbiztosításban, és a terminuscsere nevet kapta.) • Ha nincs következmény, azt jelenti, hogy a lexéma és a jelentés is kivész, vagy csak egyik jelentése szorul vissza. (Ez a jelenség jelentésmódosulás néven szerepel az okok vizsgálata során, de lehetne jelentésvesztésnek is nevezni.) • Ha nincs közvetlen előzmény, új kifejezés jön létre korábban ismeretlen fogalom jelölésére, vagy az új jelentés egy korábban is meglévő lexémához kapcsolódik.(Az első

változás

szükségszerű

neologizmust

hoz

létre,

a

második

esetben

jelentésmódosulásról van szó, a pontosabb megnevezés a jelentésbővülés lehetne.) A nyelvi változások két alaptípusa a neologizálódás és az archaizálódás. A szópusztulás a szókincsbővülés mellett eltörpül, de minden korszakban létező folyamat. BÁRCZI szavaival kifejezve szókincsünk alakulásában a nyereség-veszteség mérleg kedvező. Tárgyak, intézmények, eljárások nevei, új életképtelen szavak lassan kiavulnak a nyelvből (BÁRCZI, 1966: 273). Az adott jelenségnek csak a formáját érintő változást alaki változásnak, a jelentésbeli változást funkcionális változásnak nevezzük (KISS, 2005: 54). 26

4.3.1. Az

egészségbiztosítási

szakszókincsben

nyelvi

változást

létrehozó

okok

megnevezése és csoportosítása Az elemzés célja feltárni, hogy milyen tényezők idézik elő a terminusok keletkezését és módosulását a tárgykörben. A korpusz folytonos és zárt rendszere alkalmas arra, hogy a szakszókincs tényleges változásában közrejátszó okok egymásra hatását megfigyeljük. A nyelvi változás vizsgálatához szükséges okrendszert úgy alkottuk meg, hogy az egészségbiztosítási szakszókincs 1891 és 2008 között keletkezett minden egyes elemének változása valamelyik oktípusba besorolható legyen. Következésképpen feltételezhetjük, hogy az eredmények a szakszókincs tényleges változását mutatják. Az egészségbiztosítási terminusokat a következő nyelvi változást előidéző okok alapján csoportosítjuk: • Egy-egy új szolgáltatás, intézkedés bevezetése előidézi a szakszókincs gyarapodását is. A tudatos nyelvfejlesztés általában a nyelvből még hiányzó terminust kettőnél több szóból álló szószerkezettel pótolja. Ezt a változást valamilyen új fogalom, tevékenység, intézmény, eljárás, tárgy megnevezése okozza (betegség esetén való segélyezés). A létrejött szakkifejezések szükségszerű neologizmusok. A mai felgyorsult terminusalkotás rövidebb úton is létrehoz szükségszerű neologizmusokat minden előzmény nélküli szóösszetételekkel. Az idegen eredetű szavak szókincsbe kerülését is ebbe a kategóriába sorolhatjuk. (Ú) • Terminuscserékkel (T) finomodik a szakszókincs. Sok esetben a pontosabb megfogalmazás a cél vagy bizonyos szakkifejezések elterjedése, például a biztosítás a segélyezés helyett: betegség esetén való biztosítás. Rendszerint korszakváltások ítélnek bizonyos terminusokat elavulásra (betegbiztosítás – egészségbiztosítás). Az új jelenségeket megnevező szükségszerű neologizmusok nem adnak magyarázatot arra a helyzetre, amikor a jelölt nem változik, a jelölőt mégis egy másik terminusra cseréljük. • Egyszerűsödés (E): leggyakrabban a két szóból álló szerkezet válik összetétellé (betegségi biztosítás – betegbiztosítás), de a többtagú szerkezet is könnyen egyszerűsödhet (betegség estén való – betegségi), így gyakori ok az egybeírással létrejövő egyszerűsödés, amelyet alaki változásnak is lehetne nevezni KISS nyomán (2005: 54). A nyelvi gazdaságosságnak vagy ökonómiának lényeges szerepe van az egyszerűbb nyelvi elemek létrejöttében. A mozaikszóvá válást is egyszerűsödésnek lehet tekinteni. Az alapterminusok kialakulását többnyire egyszerűsödés hozza létre egy bonyolultabb formából. A legtöbb esetben a nyelvi gazdaságosság nem tudatos

27

folyamat, a mozaikszó-alkotás esetében azonban a szándékos egyszerűsítést meg kell említeni. Az alapterminusok kialakulását szókincsgyarapodás követi, ugyanis a tovább fejlődő rendszer az alapterminusokból szószerkezetes szakkifejezések és mozaikszavak sokaságát hozza létre. A szakkifejezések rengetegében rendszert teremt a típusok megkülönböztetése (fajfogalmak) és a csoportosítást segítő nemfogalmak megjelenése. Rendszerező változások: fajfogalmak és nemfogalmak kialakulása • Fajfogalmak (F): egy új fogalom, tevékenység stb. típusait nevezi meg, például a járulék típusai az egészségbiztosítási járulék, baleseti járulék és a nyugdíjjárulék. (A változást előidéző okot jelentésszűkítésnek is nevezik (MINYA, 2003: 25), amely a szószerkezeti neologizmusok sajátos esete, amikor a régi elnevezés egy jelzőt kap: gimnázium: négyosztályos gimnázium – hatosztályos gimnázium.) • Nemfogalmak (N): különböző terminusok közös elnevezése utólag alakul ki. Például az egészségbiztosítási járulékot, a baleseti járulékot és a nyugdíjjárulékot közös csoportba osztja a később létrejött társadalombiztosítási járulék terminus. •

A tevékenységi, fogalmi kör bővülésének, specializálódásának (S) a kifejezése eredményezi a szakkifejezések számának ugrásszerű gyarapodását.

A létrejövő

terminusok a már meglévő szükségszerű neologizmusokhoz kapcsolódnak és jelentésüket kiegészítik. Ezek a kiegészítő neologizmusok nem jelölnek teljesen új fogalmakat. Egy szükségszerű neologizmushoz több kiegészítő neologizmus is kapcsolódhat (2. ábra). Az egészségbiztosításban új tevékenységet jelöl a gyógyszerellátás terminus, amelyből a tevékenységi kör bővülése több kiegészítő neologizmust

is

létrehoz,

például

lakossági

gyógyszerellátási

feladat,

gyógyszerellátó tevékenység, kiskereskedelmi gyógyszerellátó tevékenység, közvetlen lakossági gyógyszerellátás. 1. Új fogalom, tevékenység, eljárás, tárgy

szükségszerű neologizmus

2. A fogalmi, tevékenységi kör bővül

kiegészítő neologizmusok

2. ábra: A szükségszerű és a kiegészítő neologizmusok kapcsolata

28

• Szinonimák (SZ) kialakulása ritkán figyelhető meg az egészségbiztosítási szakszókincsben, ha mégis létrejön két változat, a szakmai nyelvhasználat csak az egyiket tartja életben, míg a másik elavul (betegszállítás – mentőszállítás). • Előfordul, hogy egy korábban létező kifejezés jelentésmódosulással (J) kerül a szakszókincsbe, például: táppénz, kapacitás. • Analógiás (A) változásra példa a pénzbeli melléknév változása pénzbeni-re a természetbeni mintájára. • A magyar ekvivalens (M) megjelenése az idegen szakkifejezés szókincsbe kerülése után (case-mix index: esetösszetételi index). • Meghonosodás (H): az idegen szavak magyar nyelvbe simulásának folyamata, amelynek szakaszai a vegyes írásmód, majd a magyarosodott változat kialakulása (ministerium, miniszterium, minisztérium). A vegyes írásmód átmeneti szakasznak tekinthető. BÁRCZI széles átmeneti övezetnek nevezi a jövevényszó és az idegen szó közötti elmosódott határt (2001: 41). A kisbetűs − nagybetűs írásmód változását megfigyeljük az intézménynevek esetében. A helyesírás változását azonban a nyelvi változás okrendszerében nem különböztetjük meg. A nyelvi változást előidéző tényezőket külső és belső okokra bonthatjuk. A nyelv rendszerén kívülről jövő változások közé tartozik a szükségszerű neologizmusok megjelenése, az erős specializáció miatti kiegészítő neologizmusok létrejötte, a szakszókincset tudatosan finomító terminuscsere. A jelentésmódosulást is külső tényezők váltják ki (KÁROLY, 1970: 233), a szinonimák kialakulását a közlés változatossága aktiválja (BENKŐ, 1998: 120). A terminusok sokaságának rendszerezését az emberi gondolkodás teremti meg létrehozva a típusneveket és a fajfogalmakat. Az új fogalmakat hordozó idegen szavak szerencsés esetben hatnak a nyelvi leleményességünkre és kiváltják a magyar megfelelő megszületését, ahogyan az a 19. század közepén történt a budget szó esetében, amelynek hatására létrejött a költségvetés magyar szakkifejezés. A nyelvi rendszeren belül történő változások a folyamat legfinomabb rezgései. Az egyszerűsödés (nyelvi ökonómia), az analógia és a nyelvi rendszerbe illeszkedést elősegítő meghonosodás sorolható ebbe a csoportba. 4.3.2. A nyelvi változást előidéző okok vizsgálatának módszere A változás okának vizsgálata mindig az előzmény és a következmény összehasonlításán alapszik (KISS, 2005: 63).

29

Az előzmény és a következmény között jelöljük azt a valószínűsíthető okot, amely a terminus nyelvi állapotának megváltozásában szerepet játszhatott. Például a tagok járulékainak kulcsa szakkifejezés kialakulását az új fogalom megnevezése teszi szükségessé. Előzmény:

járulék (1828, TESz.)

Ok (a változás oka): új fogalom kifejezésének szükségessé válása Következmény1:

a tagok járulékainak kulcsa (1872)

A folyamat nem áll meg, mert a következmény is tovább alakul, ezért a nyelvi változást a következmények láncolatával tudjuk szemléltetni. A következmények között is mindig megnevezzük a nyelvi változásért felelős tényezőt. Ok: szinonimák létrejötte Következmény2:

a járulék nagysága / mérve / százaléka (1891) a járulék számítási módja / a járulék mértéke / kulcsa (1927)

Ok: egyszerűsödés, nyelvi ökonómia Következmény3:

járulékszázalék (1907) archaizmus járulékkulcs (1927, 1928) általános használatú elem

Tehát az összehasonlítás során az előző nyelvi állapotot összevetjük a következő nyelvi állapottal, majd meghatározzuk a legvalószínűbbnek látszó okot, jelöljük a kialakulás idejét és a terminus társadalmi érvényességét. Minden egyes terminus esetében az előzmény – ok – következmény gondolatmenet terjedelmi okokból nem került bele a dolgozatba, hanem csak a valószínűsíthető ok betűjelét tüntettük fel egy összesítő táblázatban a fejezetek végén. 4.4.

Az egészségbiztosítási szakszókincs jellemzőire vonatkozó hipotézisek (0) A jogszabályokból álló korpusz alkalmas nyelvtörténeti kutatásra.

(1) Az egészségbiztosítási szaknyelv több tudományterület ötvözetéből áll, amelyek közül a legmeghatározóbb az egészségtudomány és a közgazdaságtan. (2) Az

egészségbiztosítási

szakszókincsben

van

kimutatható

különbség

a

terminusalkotási módok között korszakonként. (3) A rendszerváltás után az egészségbiztosítási szakszókincsben megjelentek az idegen szavak. (4) Az egészségbiztosítási terminusalkotás a rendszerváltás után felgyorsult. (5) Van kimutatható különbség az egészségbiztosítási szakszókincset érintő nyelvi változást előidéző okok gyakorisága között korszakonként.

30

A fejezetek sorrendje azonos a kutatás fázisaival. Az egészségbiztosítás és a társadalombiztosítás terminusok kialakulásáról írt 5. fejezet a kutatás kezdeti szakaszában készült, amikor még csak a terminusalkotási módok és a keletkezési idő segítségével mutattuk ki és figyeltük meg a változást, a nyelvi változást előidéző okrendszer azonban még nem állt készen. A 6. fejezet az oksági viszonyok feltárásának a kezdete. Az általános és a korlátozott használatú elemek vizsgálata során kezdtük megkülönböztetni az oktípusokat. A szakszókincs egészségügyi rétegének vizsgálata (7. fejezet) magában foglalja minden egyes szakszó létrejöttéhez kapcsolódó ok megnevezését is. Az okrendszer kidolgozása vezetett ahhoz az észrevételhez, hogy az okok gyakoriságában eltérés mutatkozik korszakonként. A szakszókincs pénzügyi (8. fejezet), közigazgatási (9. fejezet), jogi (10. fejezet) rétegében a kialakult okrendszert alkalmaztuk és kiegészítettük. Az értekezésben található ábrák (grafikonok, táblázatok) a kutatás során feltárt adatok alapján készültek.

31

5. A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás terminus eredete A

szakszókincs

változásának

törvényszerűségeket

vizsgálata

figyelhessünk

meg

alkalmas az

arra

is,

egészségbiztosítás

hogy

tendenciákat,

tárgykörét

jellemző

alapterminusok kialakulásában, további fejlődésében és jelentésbeli kapcsolódásaiban. A vizsgálat alapján következtetni lehet az alapterminusok kialakulásának és fejlődésének mozgató rugóira is. 5.1.

A társadalombiztosítás alapterminus elemzése

A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás szakkifejezések keletkezéséről történetietimológiai szótáraink nem közölnek adatot (TESz., ZAICZ 2006). Az egészségbiztosítás témakörében

a

társadalombiztosítás

és

az

egészségbiztosítás

szakkifejezések

alapterminusoknak tekinthetők. Mindkét alapterminus gyorsan gyarapodó szócsaládot alkot. A kutatás kezdetén mindkét alapterminus kialakulásának és fejlődésének elemzése lényeges. Bevezetésként szükséges rávilágítani a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás alapterminusok kapcsolatára. Az egészségbiztosítás rendszerének történeti áttekintéséből ismerhetjük, hogy 1991-ben a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvény következményeként a társadalombiztosítás két önálló ágazatra különült el: nyugdíjbiztosításra és egészségbiztosításra. Nyelvészeti szempontból megvizsgálva a társadalombiztosítás

terminust

megállapíthatjuk,

hogy

a

nyugdíjbiztosítás

és

az

egészségbiztosítás terminusok a társadalombiztosítás szakkifejezés hiponimái (3. ábra). TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS NYUGDÍJBIZTOSÍTÁS

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS

3.ábra: A társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás terminusok kapcsolata A nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás egymás kohiponimái. A társadalombiztosítás a fentiek alapján az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás terminusok hiperonimája. A hiperonima, hiponima és kohiponima terminusok a nyelvészetben fölé-, alá- és mellérendelési viszonyokat fejeznek ki (KÁROLY, 1980: 147). A nyugdíjbiztosítás tárgykörébe tartozó

32

szakszókincs vizsgálata jelen kutatásnak nem célja. A társadalombiztosítás terminus nem minősül sem archaizmusnak, sem neologizmusnak, hanem szókészletünk általános használatú eleme (ÉKsz1). 5.1.1. A társadalombiztosítás alapterminus kialakulása Társadalom szavunk a nyelvújítás korában, 1834-ben született kifejezés (TESz.). A társadalombiztosítás jelentéssűrítő szóösszetétel kialakulása 1928-ra tehető, ugyanis a szakkifejezés először az Országos Társadalombiztosító Intézet nevében, az OTI-ban jelenik meg. Az OTI 1928-ban jött létre, és egészen 1950-ig volt a magyar társadalombiztosítás országos szerve. Mivel a törvényi szabályozás a 19. század végén kezdődött el, érdemes megvizsgálni, hogy milyen előzményekből alakult ki a társadalombiztosítás szavunk. Egy 1918-ban íródott tanulmányban a szociális biztosítás szakkifejezést használják a mai társadalombiztosítás jelentésében (PROPPER, 1918). Az egészségbiztosítási szakirodalomból ismerjük, hogy az 1927. évi XXI. törvény megalkotása és az öregségi nyugdíj bevezetése tette teljes körűvé a magyar társadalombiztosítás szolgáltatásait. Az öregségi nyugdíjat az 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról szabályozza először. Feltételezhetjük, hogy az 1927-es törvényben is már megtalálható a társadalombiztosítás terminus. Az 1927-es törvényben azonban nem szerepel egyetlen helyen sem a vizsgált szakkifejezés. Az 1928-as törvény rendelkezése az OTI megalakulásáról rögzíti a szakszókincsben a társadalombiztosító jelző első írásbeli előfordulását.

A

folyamat

során

megfigyelhetjük,

hogy

először

kialakult

a

„társadalombiztosítás” rendszere, majd a szókincsben szükségszerűen megszületett a hiányzó terminus, amely a kialakult rendszer nevét jelöli. Egy ugyancsak 1928-as keltezésű műben A magyar társadalmi biztosítás történetéről olvashatunk. (BUDA, 2001: 133). A társadalmi biztosítás szakkifejezés azonban nem bizonyult életképesnek az egy szóösszetételbe tömörült társadalombiztosítás

terminussal

szemben.

Az

alapterminus

kialakulásában

itt

is

megfigyelhető az egyszerűsödés. Összefoglalva a társadalombiztosítás szakszó kialakulására vonatkozó adatokat, az alábbi évszámokhoz a következő szakkifejezések megjelenése köthető: 1918 - szociális biztosítás (minőségjelzős szószerkezet) 1928 - társadalmi biztosítás (minőségjelzős szószerkezet) 1928 - társadalombiztosítás (jelentéssűrítő szóösszetétel) Miután

a

társadalombiztosítás

alapterminus

gyökeret

vert

a

szókincsben,

a

társadalombiztosítás rendszerének további kiépülésével az alapterminusból mozaikszavak és szószerkezetes szakkifejezések sokasága született. 33

5.1.2. A társadalombiztosítás alapterminusból született szakkifejezések A társadalombiztosítás alapterminus gyakori használata hozta létre a tébé betűszót: tb (mozaikszó: betűszó). A tb betűszó szószerkezetekben gyakran előfordul köznyelvi használatban: pl.: tb-járulék. A rendszerváltás utáni törvényekben jelenik meg először (1991) a betűszó változó írásmóddal: néhol ponttal, összetételekben kötőjel nélkül. Az országos társadalombiztosító intézetek nevében tovább öröklődött az alapterminusból szóképzéssel származtatható társadalombiztosítási minőségjelző. OTI (1928−50) – Országos Társadalombiztosító Intézet SZTK (1950−89) – Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ Az egymást váltó OTI és SZTK társadalombiztosítók nevei nemcsak a törvényekben szerepelnek, hanem a köznyelv is gyakran használatba vette. Az OTI 1950-es megszűnése után az idős emberek szókincsében még néhány évtizeddel később is aktívan élt. Az OTF mindössze 4 éves, viszonylag rövid fennállása miatt csak szűk szakmai körben maradt ismeretes. OTF (1989–1993) – Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Az 1975-ös törvény rögzíti a szocializmus időszakában hatályban lévő társadalombiztosítási szabályozásokat. Újabb szószerkezetes szakkifejezések jöttek létre: társadalombiztosítási ellátások / járulék/ igények/ jogszabályok Az 1988-as törvény létrehozza a Társadalombiztosítási Alapot, amellyel újabb neologizmus kerül a szakszókincsbe. A szocializmus időszaka alatt a társadalombiztosítási rendszer nem változott lényegesen, tehát viszonylag kevés terminus született ebben az időszakban. Így a rendszerváltásig csaknem 10 szakkifejezés található a vizsgálat tárgyát képező korpuszban, amelyek a társadalombiztosítás alapterminusból származnak. Közülük neologizmusnak tekinthető: az OTF és a Társadalombiztosítási Alap. A rendszerváltás után felgyorsultak a társadalombiztosítási rendszer átalakítását célzó törekvések, amelyek eredményeként törvénymódosítások és újabb törvények sokasága lépett hatályba az 1990-es évek elején. A rendszerváltás után még 11 neologizmus keletkezett. Az 1991-es törvények további szószerkezeteket hoztak létre a társadalombiztosítás alapterminusból: társadalombiztosítási kifizetőhely/ pénzügyi tevékenység/ támogatás, társadalombiztosítási jogviszony / önkormányzat/ szerv/ igazgatási szerv Az 1997-es törvény vezeti be a tárgykörbe a mindenki által ismert TAJ-kártya, TAJ-szám szakkifejezéseket: társadalombiztosítási azonosító jel – TAJ (mozaikszó: betűszó) 34

A később megalkotott törvényeinkben nem szerepelnek újabb szakkifejezések, amelyek a vizsgált alapterminusból képződtek. A jelenség oka valószínűleg az a tény, hogy a társadalombiztosítás két önálló ágazatra (egészségbiztosításra és nyugdíjbiztosításra) különült el 1991 után, majd a továbbiakban e két ágazat indult rohamos fejlődésnek. Összesen 20 szakkifejezés született a társadalombiztosítás alapterminusból, amelyek közül 14 szószerkezetben, 6 pedig mozaikszóban található. 5.2.

Az egészségbiztosítás alapterminus elemzése

Az egészségbiztosítás terminus közvetlenül a rendszerváltás után született neologizmus, amely a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatását szabályozó 1991. évi LXXXIV. törvényben jelenik meg legelőször. A törvényi szabályozás egészen 1891 óta rendelkezik az egészségbiztosítás szolgáltatásairól, azonban szókincsünkben korábban más szakkifejezések szolgáltak a fogalom megnevezésére. 5.2.1. Az egészségbiztosítás alapterminus kialakulása Az 1891. évi törvény az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezését szabályozza: betegség esetén való segélyezés (szószerkezetes szakkifejezés), betegsegélyezés (jelentéssűrítő szóösszetétel). A többszavas kifejezés jelzi, hogy a nyelvben még nem jött létre a megfelelő terminus. Viszonylag körülményes, kettőnél több szóból álló szerkezet írja körül a kialakuló szolgáltatást. A betegsegélyezés ugyancsak gyakran szerepel a törvényben, amely egy összetételbe sűríti a jelentést. Az egységes biztosítási rendszer további kiépítését és a kötelező baleseti biztosítás bevezetését az 1907. évi törvény szabályozza. Ez a törvény a segélyezés helyett a biztosítás terminust alkalmazza, ám visszatér a bonyolult szószerkezetes szakkifejezéshez: betegség esetére való biztosítás (szószerkezetes szakkifejezés) Az 1927-es törvényben megjelenő betegségi biztosítás egyetlen minőségjelzőbe foglalja a betegség esetére való és a betegség esetén való szószerkezetes körülírást: betegségi biztosítás (minőségjelzős szószerkezet). További egyszerűsödés után a szakkifejezés jelentéssűrítő szóösszetételbe tömörödik: kialakul az alapterminus, a betegbiztosítás (jelentéssűrítő szóösszetétel). A betegségi biztosítás és a betegbiztosítás egészen a rendszerváltásig egymással párhuzamosan létezik és szerepel a szakirodalomban.

35

Összegzésként

tekintsük

át

az

egészségbiztosítás

terminus

kialakulásához

vezető

szakkifejezések megjelenését a vizsgált korpuszban. 1891 – betegség esetén való segélyezés (szószerkezetes szakkifejezés), betegsegélyezés (jelentéssűrítő szóösszetétel) 1907 – betegség esetére való biztosítás (szószerkezetes szakkifejezés) 1927 – betegségi biztosítás (minőségjelzős szószerkezet) A rendszerváltás a negatív jelentéstartalmú betegségi biztosítás és a betegbiztosítás terminusokat pozitív konnotációjú szakkifejezésre, az: egészségbiztosítás szóösszetételre cserélte: 1991− egészségbiztosítás (jelentéssűrítő szóösszetétel). A betegségi jelzőt, illetve a beteg előtagot

egészség előtag váltotta fel.

Az egészségbiztosítás terminus tehát a rendszerváltás szülte neologizmus, amely legelőször a biztosítási alapok elkülönüléséről rendelkező 1991. évi törvényben jelenik meg. A rendszerváltást követő megváltozott gondolkodásmód nemcsak a politikai és gazdasági rendszer átalakulását eredményezte, hanem a magyar szókincs bizonyos elemeinek megváltozását is. A megváltozott szemlélet egyes szavakat elavultnak ítélt és új kifejezésekre, neologizmusokra cserélt. A vizsgált korpuszban több példával is illusztrálható ez a szemléletbeli átalakulás. Az egészségbiztosítás terminus megszületésében feltételezhető az idegen nyelvi hatás: angol nyelven – health insurance, németül – gesundheitversicherung a vizsgált terminus megfelelője. 5.2.2. Az egészségbiztosítás alapterminusból kialakuló további neologizmusok Az 1991–1997-ig terjedő időszakot új rendeletek, törvénymódosítások és törvények sokasága jellemzi. A rendszerváltást követő átalakulásokat a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997es törvény foglalja össze. Az elmúlt 17 évben az egészségbiztosítás alapterminus „burjánzásnak”

indult.

Főként

szószerkezetes

szakkifejezések,

kisebb

mértékben

mozaikszavak születtek az alapterminusból. Az egészségbiztosítás főnévből szóképzéssel alkotott melléknév az egészségbiztosítási jelző, amely szószerkezetes szakkifejezések és mozaikszavak sokaságában szerepel. Mozaikszavak (betűszavak): Az 1991. évi törvényekben jelennek meg az OEP, MEP betűszavak: OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár), MEP (Megyei Egészségbiztosítási Pénztár) Az egészségbiztosítás ügyviteli feladatait az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1991-től látja el, melynek megyei szerve a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár. 1991 és 1997 között az alábbi szószerkezetes szakkifejezések jöttek létre: 36

az egészségbiztosítás baleseti ellátásai/ egészségügyi szolgáltatásai, (kötelező) egészségbiztosítási ellátások / pénzbeli ellátások, Egészségbiztosítási Alap, egyéni/munkáltatói egészségbiztosítási járulék/ járulékfizetési kötelezettség. Az egészségbiztosítás rendszerének további fejlődése maga után vonja a szervezeti felépítését leíró szakkifejezések egyre bonyolultabbá válását: egészségbiztosítási pénztár / felügyeleti hatóság, egészségbiztosítási igazgatási szerv/ egészségbiztosítási feladatokat ellátó szerv. A 2006-os reformtörvény elindítja az egészségbiztosítás gyökeres átalakítását célzó törekvések törvényes keretekbe foglalását. Ezzel egyidejűleg az egészségbiztosítási szakszókincs soha nem látott gyarapodásnak indul. A reformtörekvések nemcsak az újabb neologizmusok létrejöttét gyorsítják fel, hanem bizonyos, korábban kialakult terminusok cseréjét is. Az 1997-es törvényben olvasható egészségbiztosítási pénztár, egészségbiztosítási igazgatási szerv, egészségbiztosítási felügyeleti hatóság, valamint az egészségbiztosítási feladatokat ellátó szerv terminusokat a 2006-os reformtörvény a szóképzéssel létrejött egészségbiztosító szakkifejezésre módosítja. A terminuscsere szószerkezetes szakkifejezések helyett egyetlen terminust, egy jelentéssűrítő szóösszetételt hozott létre. Ebben a folyamatban is megfigyelhető az egyszerűsödés. A 2006-os törvény az egészségbiztosító terminust az egészségbiztosítási szerv terminussal definiálja: egészségbiztosító = egészségbiztosítási szerv. Az egészségbiztosításért felelős miniszter szakkifejezést a korábbi egészségügyi miniszter helyett alkalmazza. Az egészségbiztosítási szakszókincs tovább bővül az Európai Egészségbiztosítási Kártya = EU-Kártya terminus bevezetésével. A 2008-as, sokat vitatott pénztártörvény, amely 111 oldalával egyben a leghosszabb egészségbiztosítási törvényünk, 42 neologizmussal gazdagítja az egészségbiztosításból származó terminusok számát. A törvényben olvasható szakkifejezések jelenleg csak szűk szakmai kör számára ismeretesek. Mivel a törvényben leírtak nem valósulnak meg, nincs nagy valószínűsége annak, hogy ezek a terminusok átvándoroljanak a köznyelvbe. A törvény alkotói ismét alkalmazzák a 2006-os reformtörvényben lecserélt egészségbiztosítási pénztár terminust az egészségbiztosító helyett, amely nagyfokú bizonytalanságot tükröz a terminusok használatát illetően. A törvény szószerkezetes szakkifejezések sokaságát hozza létre: egészségbiztosítási pénztár (újra!)

=

EBP (betűszó),

egészségbiztosítási szolgáltatás / egészségbiztosítási pénztári rendszer, 37

egészségbiztosítási szolgáltatási bevételek / ráfordítások, egészségbiztosítási finanszírozás / Egészségbiztosítási Felügyelet A törvényben szerepelnek olyan intézménynevek, amelyek még nem léteznek: A Nemzeti Egészségbiztosítási Központ 2009. 01. 01-én kezdi meg működését az OEP jogutódjaként. (Mivel a pénztártörvény hatályát vesztette a 2008. évi XXIV. törvény alapján, a Nemzeti Egészségbiztosítási Központ nem alakul meg.) A törvényben szereplő szakkifejezések közül a leggyakrabban az EBP terminus fordul elő, amely az egészségbiztosítási pénztár szószerkezetből létrejött betűszó. Az EBP a következő szakkifejezésekben található: Szóösszetételekben: EBP-törvény, EBP-számla. Szószerkezetekben: Az EBP betűszó olyan sok szószerkezetben szerepel, hogy érdemes a szószerkezetek jelentésbeli kapcsolódásait vizsgálni, és a létrejött szakkifejezéseket témakörök szerint rendezni: Az egészségbiztosítási pénztárak egészségügyi szolgáltatásait kifejező terminusok: az EBP betegút-szervezési tevékenysége/ szabályzata Az egészségbiztosítási pénztárak működéséhez és szabályzatához kapcsolódó terminusok: az EBP belső szabályzata/ alapszabálya/ szerződéses kötelezettségei, az EBP működése/ működési engedélye/ ellenőrző orvosa/ felügyelő bizottsága, az EBP szervezete/ taglétszáma/ igazgatósága/ cégvezetője, átadó EBP / átvevő EBP Az egészségbiztosítási pénztárak pénzügyi, gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó terminusok: EBP pénztári számla / az EBP részvényei / forgalomképes részvényei, az EBP saját tőkéje / alaptőkéje / biztonsági tőkéje, az EBP bevételei / fejkvóta-bevétele/ szükséglet alapú bevétele / igénybevétel alapú bevétele / az EBP tartalékai/ eredménytartaléka, az EBP végelszámolása és felszámolása / az EBP felszámolási eljárása. A törvény jól szemlélteti a folyamatosan változó és fejlődő szakszókincset olyan szószerkezetek felbukkanásával is, amelyek sejtetik a további egyszerűsödést. A törvényben legalább háromszor szerepelt a következő körülményes, szinte magyarázatszerű szerkezet: az EBP-ben történő befolyásoló részesedés megszerzésére vonatkozó engedély/ az EBP-ben való befolyásoló részesedés engedélyezése. Érezhető a szókincs hiányossága egy születőben levő eljárás esetében.

38

5.3.

Eredmények

Az egészségbiztosítás neologizmus rohamos gyorsasággal csaknem 60 terminusból álló szócsaládot hozott létre az 1991-től 2008-ig terjedő időszakban. Ebből 41 új szakkifejezés a 2008. évi I. törvényben (pénztártörvény) található. Ha a létrejött neologizmusokat témakörök szerint rendezzük, akkor a rendelkezésre álló adatokból az alábbi következtetéseket vonhatjuk le.

A

következő

kördiagram

(4.

ábra)

ábrázolja

a

pénztártörvényben

szereplő

egészségbiztosítás alapterminusból született szakkifejezések jelentésbeli kapcsolódásait.

4. ábra: Az egészségbiztosítás terminusból származó szakszavak jelentésbeli eloszlása (2008-as pénztártörvény) A

pénztárak

pénzügyi,

gazdasági

tevékenységéhez

kapcsolódó

terminusokból

23

szakkifejezés található a törvényben. A pénztárak működéséhez 15 terminus kapcsolódik. Csak 3 terminus sorolható a pénztárak egészségügyi szolgáltatását kifejező szakkifejezések körébe, amelyeket a legkisebb körcikk szemléltet. Mind a gazdasági tevékenységhez, mind a pénztárak működéséhez kapcsolódó terminusokat a gazdasági szakkifejezések családjába lehet sorolni. A két nagyobb tartomány összesítve egyértelműen jelzi a gazdasági szakkifejezések domináns jelenlétét a szakszókincsben. A gazdasági szakkifejezéseken belül a pénzügyi tevékenységet kifejező terminusok irányában eltolódás tapasztalható. Jelen fejezet a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás alapterminusokból született szakkifejezéseket elemzi. Érdemes megfigyelni a létrejött új terminusok számának alakulását az előzőekben ismertetett korszakokban. A következő oszlopdiagram (5. ábra) szemlélteti a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás terminusokból született szakkifejezések számának alakulását az idő függvényében. Az ábra alapján következtetni lehet a szakszókincs kialakulásának és fejlődésének mozgató rugóira.

39

5. ábra: A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás terminusokból származó szakkifejezések számának alakulása 1928-tól a rendszerváltásig tartó időszakban viszonylag kevés törvény szabályozza a társadalombiztosítás rendszerét. A szocializmus korszakában, amikor a rendszer nem fejlődött számottevően, mindössze 9 szakkifejezés keletkezett a társadalombiztosítás alapterminusból. A rendszerváltást követő átalakítások a szakszókincs további gyarapodását eredményezték. Az utóbbi két esztendő reformtörekvései már nem tettek hozzá újabb neologizmusokat a társadalombiztosítás terminusból származó szakkifejezések népes családjához. Ennek oka feltehetően abban rejlik, hogy 1991 után a társadalombiztosítás két ágazatra – nyugdíjbiztosításra és egészségbiztosításra – különült el, majd e két ágazat az önálló fejlődés útjára lépett. Így az egészségbiztosítás neologizmusból létrejött terminusok megjelennek 1991 után, majd az egészségbiztosítás reformját szabályozó törvények az újabb terminusok sokaságát szülik. A 2008. évi pénztártörvénnyel bezárólag az egészségbiztosításból született szakkifejezések száma közel 60 terminusból áll. Megállapítható, hogy a szókincs változásának mozgató rugói a rendszer fejlődésében és átalakításában rejlenek. Azokban az időszakokban, amikor a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás rendszere átalakítás alatt állt, a szakszókincs jelentős fejlődésnek indult. Ezeket az időszakokat törvények, törvénymódosítások és rendeletek gyakorisága jelzi. A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás szakkifejezések alapterminusnak tekinthetők az egészségbiztosítási szókészletben. Mindkét szakkifejezés rendkívül termékenynek bizonyul,

és

jelentős

méretű

szócsaládot

40

hoz

létre.

A

társadalombiztosítás

és

egészségbiztosítás szavaink kialakulásában hasonlóságok és szabályszerűségek figyelhetők meg (6. ábra). 1.szakasz: egyszerűsödés szószerkezetes szakkifejezések (kettőnél több szóból álló) minőségjelzős szószerkezetek (2 szó) jelentéssűrítő szóösszetétel= ALAPTERMINUS (1 szó) 2.szakasz: szóburjánzás szószerkezetes szakkifejezések

mozaikszavak

6. ábra: Az alapterminusok kialakulásában és fejlődésében megfigyelhető szabályszerűségek Mindegyik szakkifejezés kialakulása két szakaszra osztható. 1. szakasz: A szolgáltatás kialakulásának kezdetén a szókészletből hiányzó terminust kettőnél több szóból álló szószerkezetes szakkifejezés pótolja: (betegség esetén való biztosítás). A rendszer fejlődésével a terminus folyamatos egyszerűsödésen megy keresztül (betegségi biztosítás, társadalmi biztosítás). Az alapterminus kialakulásával a jelentés egyetlen szóösszetételbe tömörül (társadalombiztosítás, egészségbiztosítás). 2. szakasz: A tovább fejlődő rendszer az alapterminusból szószerkezetes szakkifejezések és mozaikszavak sokaságát hozza létre. Jelen fejezet egyik célja a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás szakkifejezések kialakulásának és fejlődésének elemzése szóalkotási és szókincsbővülési módok szerint. Mindkét alapterminus szóalkotással létrejött jelentéssűrítő szóösszetétel, a belőlük keletkezett származékok pedig szószerkezetes szakkifejezésekben, majd mozaikszavakban figyelhetők meg.

41

Az alábbi kördiagram (7. ábra) szemlélteti az alapterminusokból született szakkifejezésekben a mozaikszavak és a szószerkezetes szakkifejezések arányát a vizsgált korpuszban.

7. ábra: A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás terminusokból született szakkifejezésekben a szószerkezetek és a mozaikszavak aránya Összesítve: közel 80 terminus született a társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás alapterminusból, amelyek közül 10 mozaikszó és 69 szószerkezetes szakkifejezés. Megállapítható, hogy a szószerkezetek és a mozaikszavak aránya csaknem 7:1. Tehát az elemzett szakkifejezések között a szószerkezetes szakkifejezések száma lényegesen több, majdnem hétszerese a mozaikszavak számának. A mozaikszavak kialakulását mindig megelőzi a szószerkezetes szakkifejezés, ugyanis a mozaikszavak létrejöttének feltétele egy már meglévő szószerkezet, de fordítva nem igaz. A vizsgált tárgykört jellemző terminusok megjelenése a szakszókincsben a törvények alapján évszámokhoz köthető. A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás terminusok kialakulásában megfigyelhető az egyszerűsödés folyamata, majd a jelentés egyetlen jelentéssűrítő szóösszetételbe tömörödik. Mindkét alapterminusból a tovább alakuló egészségbiztosítási rendszer elsősorban szószerkezetes szakkifejezések és kisebb mértékben mozaikszavak létrejöttét eredményezi. A vizsgált korpuszban a társadalombiztosítás alapterminusból 13 neologizmus származik. Az egészségbiztosítás alapterminusból a gyorsan fejlődő rendszer még 58 neologizmust hozott létre. A népes szócsalád jelentésbeli kapcsolódásai szintén vizsgálhatók. A szakkifejezéseket az egészségügyi szolgáltatások és a gazdasági tevékenységet kifejező terminusok körébe lehet sorolni. Észrevehető a gazdasági szakkifejezések irányában történő jelentős eltolódás. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az alapterminusok kialakulásának és fejlődésének mozgató rugói az egészségbiztosítási rendszer fejlesztésében és átalakításában rejlenek. Ezeket az időszakokat törvények és rendeletek sokasága jelzi. Az egészségbiztosítás gyorsan fejlődő és változó rendszere önmaga mozdítja elő az egészségbiztosítási szakszókincs nagymértékű gyarapodását és módosulását. 42

6. Általános és korlátozott használatú elemek az egészségbiztosítási szakszókincsben A fejezet célja néhány általános és korlátozott használatú nyelvi elem − bányatársláda (archaizmus), táppénz (általános használatú nyelvi elem), vizitdíj (neologizmus) − segítségével rámutatni az egészségbiztosítás területét érintő átfogó nyelvi változás és a változást előidéző okok jelentőségére. 6.1.

Korlátozott használatú elemek Archaizmus: bányatársláda

A bányatársláda olyan archaizmus, amely már nem szerepel a Magyar értelmező kéziszótár 1978-as szókészletében, habár a szakkifejezés legalább 500 éven keresztül létezett a szókincsünkben. Mára azonban teljesen feledésbe merült a jelentése. Eredete egészen a magyar nyelvtörténet ómagyar korszakába nyúlik vissza, amely 896-tól 1526-ig tartott (KISS– PUSZTAI, 2005: 16). A törvényi szabályozás kialakulása előtt már 400 évvel korábban létrejött hazánkban a bányászok segélyezésére megalakult önsegélyező szervezet, a bányatársláda. A bányatársláda az egészségbiztosítás története során a legrégebben kialakult szavunk. Első írásbeli előfordulása az 1496-os évhez köthető. A bányatársláda önkéntes segélyszervezetet jelent, amelyet a bányamunkások segélyezésére hoztak létre. A bányászok béréből meghatározott összegben levont járulékot fémpántos, különleges zárakkal felszerelt ládákban őrizték. A bányatársláda szó olyan jelentéssűrítő szóösszetétel, amely feltehetően a birtokviszonyt jelző bányatársak ládája szerkezetből alakulhatott ki. Az első társláda 1496ban jött létre Thurzó János bányájában (BUDA, 2001: 77). Az 1869. évi igazságügyminiszteri rendelet a bányatárspénztár (jelentéssűrítő szóösszetétel) szakkifejezést vezeti be a bányatársláda helyett. A rendelet alapján minden bányabirtokos kötelessége lett a társpénztár megalapítása. Az 1891-es törvényben a pénztár szó elé kerül a bánya-betegsegélyezési jelző. A jelző valószínűleg a több száz éves bányatársláda terminus jelentésének felfrissítését célozza meg. A körülményes bánya-betegsegélyezési pénztár szakkifejezés gyakori használatára utal a rövidülését jelző törekvés, amely a segélypénztár szóösszetétel felbukkanásában nyilvánul meg. A bánya-betegsegélyezési pénztár mellett továbbra is szerepel a bányatársláda szakszó.

43

A bánya-betegsegélyezési jelző bányabetegsegélyező (helyesen bánya-betegsegélyező) jelzővé rövidül a 16 évvel később megalkotott következő, 1907-es törvényben. A bányatársláda szakkifejezés az 1927-es törvényben szerepel utoljára. Áttekintve a vizsgált időszakot, az ismertetett adatokból megállapíthatjuk, hogy a 15. század vége és a 20. század eleje között a bányatársláda terminus változatlan formában aktív része maradt a szakszókincsnek, mindössze néhány próbálkozás, rövid életű szinonima született a szakszó felújítására a szóban forgó időszakban: 1496 — bányatársláda (jelentéssűrítő szóösszetétel) 1869 — bányatárspénztár (jelentéssűrítő szóösszetétel) 1891 — bánya-betegsegélyezési pénztárak (társládák) (minőségjelzős szószerkezet) — segélypénztár, bánytársláda (jelentéssűrítő szóösszetétel) 1907 — bánya-betegsegélyző pénztárak (társládák) (minőségjelzős szószerkezet) — bányatársláda (jelentéssűrítő szóösszetétel) 1927 — bányatárspénztár, bányatársláda (jelentéssűrítő szóösszetétel) A bányatársláda terminus párhuzamosan élt a társpénztár szakkifejezéssel egészen a 20. század közepéig. Ugyanis 1949-ig még 16 bányatársláda működött hazánkban, majd az államosításkor beolvadtak az Országos Társadalombiztosító Intézetbe, az OTI-ba. A szakkifejezés fél évezreden keresztül változatlanul fennmaradt, nem indult burjánzásnak, nem alakultak ki belőle újabb terminusok.

Ennek a jelenségnek az oka feltehetően a

bányatársláda intézményének változatlanságában keresendő. 6.2.

Általános használatú elem: táppénz

A táppénz terminus nyelvünk általános használatú elemének számít, amely a törvényi szabályozás hajnalán, az 1891. XIV. évi törvényben is szerepel. A szakkifejezéssel feltehetően a felnőtt lakosság minden tagja találkozott már, hiszen akár a táppénzen van, akár a táppénzt kap állandósult szókapcsolatok szorosan kapcsolódnak mindennapi életünkhöz. A Magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint a táppénz olyan juttatás, amely a társadalombiztosítás alapján a dolgozóknak a keresőképtelenség idején jár. 1891— táppénz (jelentéssűrítő szóösszetétel) A táp főnév (1778) a nyelvújítók alkotása. Szóösszetételek előtagjaként több 19. és 20. századi keletkezésű kifejezésben szerepel, például tápszer (1837), tápsó (1929) (ZAICZ, 2006). A táppénz szakkifejezés jelentésbővüléssel került a szakszókincsbe, hiszen eredeti jelentése a foglyok, rabok ellátási alapja volt (ÉKsz1). A táppénz szakkifejezéssel párhuzamosan élt a szakszókincsben az általános jelentésű segélypénz és a sokkal 44

szemléletesebb betegpénz elnevezés is a 19. század végén. A betegsegélyző pénztárak keresőképtelenség esetén segélypénzben részesítették a biztosítottakat. Betegpénzt azoknak a tagoknak fizettek, akik balesetek által okozott betegség, illetve munkavégzés során bekövetkezett sérülés miatt váltak munkaképtelenné.

Azonban a táppénz terminus már

korábban gyökeret vert a magyar szókészletben eredeti jelentésében, ezért életképesebb szakkifejezésnek bizonyult. A betegpénz és a segélypénz szakkifejezések a 20. század elejére már archaizmussá váltak. A következő törvényben már csak a táppénz terminust találjuk meg. 1907 — táppénzsegély, betegsegélyezési táppénz, táppénz Az 1907-es törvényben a táppénz terminus új jelentésének megszilárdulását segíti a táppénzsegély és a betegsegélyezési táppénz szakkifejezések megjelenése. A későbbiekben a betegsegélyezési jelző elmarad, mivel a táppénz új jelentése rögzül a szókészletben. 1927 — táppénzzel segélyez, táppénz 1975 — táppénzsegélyezés, táppénz Még az 1927-es törvény is jelzi a táppénzzel segélyez szerkezettel, hogy a táppénz itt új jelentésében szerepel. A táppénzsegélyezés szakkifejezés azonban még a szocializmus időszakában megalkotott, 1975-ös társadalombiztosítási törvényben is olvasható. A rendszerváltás után a segélyezés és a segély utótagok végleg elmaradnak a jelentésében önállóvá vált táppénz terminus mellől. Az 1927-es törvényben találjuk az archaizálódott féltáppénz szakkifejezést. Az 1907-es törvény szerint a kórházba utalt beteg tag hozzátartozói részére a kórházban való ingyen ellátáson felül még a táppénz fele is kifizetendő. A féltáppénz terminus a későbbiek folyamán

nem

fordul

elő

többet

a

társadalombiztosítási

és

egészségbiztosítási

szakszókincsben, mivel a szolgáltatás a szocializmus időszakában már nem létezett. A féltáppénz szóösszetétel kialakulása nyomon követhető a korábbi törvényekben: 1891 — a táppénznek fele (jelölt birtokos jelzős szószerkezet) 1907 — a táppénz fele (jelöletlen birtokos jelzős szószerkezet) 1927— féltáppénz (mennyiségjelzős szóösszetétel, melynek utótagja jelentéssűrítő szóösszetétel) A féltáppénz szakkifejezés kialakulása során megfigyelhető, ahogy az egyszerűsödés elve alapján a jelölt birtokos jelzős szószerkezetből többszörösen összetett szó, mennyiségjelzős szóösszetétel válik. A szocializmus időszaka alatt és a rendszerváltás után is változatlanul maradt szakkifejezésből újabb terminusok születtek. Az 1990-es évek végén került az egészségbiztosítási 45

szakszókincsbe a táppénzjogosultság terminus. A táppénzre jogosult szószerkezet és a táppénzjogosultság jelentéssűrítő szóösszetétel (tkp. táppénzre való jogosultság) kialakulása figyelemmel kísérhető a vizsgált korpuszban egészen a törvényi szabályozás kezdetétől. 1891— táppénzre igényt tarthat 1927 — táppénzre való igény 1975 — táppénzre jogosult, táppénzre való jogosultság, táppénzre jogosultság 1997 — táppénzjogosultság Az 1975-ös törvényi megfogalmazás már a jogosultág szakkifejezést részesíti előnyben a korábbi igény helyett, melynek oka feltehetően a társadalombiztosítás jogi szabályozásának erősödése lehet, ami maga után vonja a jogi szakkifejezések erőteljesebb jelenlétét a szakszókincsben. Az 1997-es törvényben még a körülményes táppénzre jogosultság szószerkezet olvasható, azonban a szinkrón online szakfolyóiratokban már megjelenik a szószerkezet

szóösszetétellé

táppénzjogosultság Ugyancsak

a

egyszerűsödött,

tömörebb

jelentéssűrítő

változata:

a

(http://a-munkaado-lapja.cegnet.hu/2004/5/tappenzjogosultsag).

szakfolyóiratokban

lehet

további

szakkifejezéseket

felfedezni:

a

táppénzfolyósítás birtokos jelzős szóösszetételt és a táppénzfolyósító szervek szószerkezetet. A táppénzfolyósítás szóösszetétel a táppénz folyósítása (1975) birtokos jelzős szószerkezetből egyszerűsödött.

A

táppénz

folyósítása

szószerkezetet

változatlanul

alkalmazza

az

egészségbiztosítás jogi megfogalmazása a rendszerváltás után. Az egyszerűsödött táppénzfolyósítás terminust még nem vette át a törvényi szabályozás szókészlete. A 2008-as törvény a táppénzfizetés birtokos jelzős szóösszetétellel gazdagítja a táppénz szóból származó szócsaládot. A táppénzfizetés szakkifejezés gyökerei megtalálhatók az 1907es törvényben: 1907 — a táppénz kifizetése (birtokos jelzős szószerkezet) 2008 — táppénzfizetés (birtokos jelzős szóösszetétel) A rendszerváltás után lett a táppénz szóból származó szócsalád új tagja a birtokos jelzős táppénzkiadás szóösszetétel. A törvényi megfogalmazás néhol következetlen a terminus helyesírásában, és helytelenül kötőjellel írja a szakkifejezést: táppénz-kiadás (1991). A korábbiakban megszokott táppénzt kap állandósult szókapcsolat helyett az 1975-ös törvényben szerepel először a táppénzben részesül szakkifejezés, amely azóta változatlanul megtalálható az egészségbiztosítási szakszókincsben. Ugyancsak 1975 óta létezik a szakmai nyelvhasználatban a baleseti táppénz minőségjelzős szószerkezet. Összegezve megállapítható, hogy a táppénz szakkifejezés változatlan formában fennmaradt a 19. század vége óta. A táppénz terminusból további szakkifejezések alakultak, amelyek közül 46

néhány

a

társadalombiztosítás

rendszerének

változása

miatt

archaizálódott,

más

szakkifejezések használatát éppen bizonyos szolgáltatás változatlansága tette általánossá. A táppénz szó szócsaládja még napjainkban is gyarapodik az egyre ismertebbé váló neologizmusok elterjedésével. Erre a szócsaládra a legjellemzőbb szóalkotási mód az összetett szavak kialakulása. Összesen 8 összetett szó, 5 szószerkezet keletkezett és további szakkifejezések születése várható. A következő ábra (8. ábra) az általános és korlátozott használatú terminusok folyamatos változását illusztrálja a szócsaládban a törvényi szabályozás kezdetétől napjainkig. A dőltbetűs szakkifejezések jelölik az archaizmusokat, például betegpénz. A szürke szövegkijelölő szín jelzi a neologizmusokat, például: táppénzjogosultság. A félkövér betűvel írt terminusok általános használatú elemeket szemléltetnek. Az évszámok a terminusok első felbukkanását jelölik a szakszókincsben. 1891 táppénz

betegpénz, segélypénz

1907 a táppénznek fele, táppénzsegély, betegsegélyezési táppénz, a táppénz kifizetése táppénzre igényt tarthat a táppénz fele 1927 féltáppénz

táppénzt kap táppénz jár

táppénzre való igény

1975 a táppénz folyósítása, táppénzben részesül, táppénzre való jogosultság baleseti táppénz 1991

táppénzre jogosult

táppénzkiadás

1997

táppénzjogosultság

2008 táppénzfolyósítás

táppénzfizetés

8. ábra: Az archaizmusok, általános használatú elemek és a neologizmusok folyamatos mozgása a táppénz szó szócsaládjában A szócsaládban az archaizmusok közé soroljuk a betegpénz, féltáppénz, táppénzsegély, betegsegélyezési táppénz szakkifejezéseket. A táppénzjogosultság, táppénzfolyósítás, táppénzfizetés, táppénzkiadás terminusok neologizmusoknak számítanak. Általánosan használt elemnek lehet tekinteni magát az alapterminust: a táppénz szakkifejezést, a baleseti táppénzt és a táppénzben részesül, táppénzt kap, táppénz jár

47

állandósult szókapcsolatokat. A kördiagram szemlélteti a szócsaládon belül a korlátozott és általános használatú elemek arányát (9. ábra).

9. ábra: Az általános és korlátozott használatú elemek megoszlása a táppénz szó szócsaládjában A táppénz szó szócsaládjában a neologizmusok és archaizmusok, valamint általános használatú elemek jelenléte egyaránt megfigyelhető. Közel azonos arányuk dinamikus nyelvi változásra utal. 6.3.

Korlátozott használatú elemek: neologizmusok vizitdíj, kórházi napidíj

A vizitdíj és a kórházi napidíj terminusok a népszerűtlen intézkedések bevezetésével viharos gyorsasággal kerültek át a köznyelvbe. A 2006-os reformtörvény (CXV. tv.) tette közismertté az új szakkifejezéseket. (Létezik a vizitdíj terminusnak ugyanezen a szakterületen közfigyelemnek örvendő névrokonától eltérő jelentése is. Az otthoni szakápolás finanszírozása a vizitek száma alapján vizitdíj formájában történik a 43/1999. Korm. rendelet hatályos változata alapján. Ez a vizitdíj korábban, 2002-ben (293/ 2002. Korm. r.) került be az egészségbiztosítási szakszókincsbe, és ma is érvényes finanszírozási formát jelent, amely azonban csak szűk szakmai körben ismert. Nem szerencsés ugyanazon a szakterületen egy terminus alkalmazása két eltérő jelentésben.) A vizit főnév francia eredetű és német közvetítéssel jutott a magyarba (ZAICZ, 2006). Egészségügyi vonatkozású jelentése már a rendszerváltás előtt is ismert volt: Orvosnak betegnél, illetve betegnek orvosnál való látogatása a vizsgálat, kezelés végett (ÉKsz1). A 2006-os törvényben rögzített intézkedések létrehozták a vizitdíj alapterminusokat, majd az intézkedések megvalósítása újabb és újabb szakkifejezések születését idézte elő:

48

vizitdíj (jelentéssűrítő szóösszetétel), kórházi napidíj (minőségjelzős szószerkezet), vizitbérlet (jelentéssűrítő szóösszetétel) A szóösszetételeken kívül megjelennek a vizitdíj alapterminusból származó szószerkezetes szakkifejezések is: háziorvosi/ szakorvosi vizitdíj (minőségjelzős szószerkezet), beszedett vizitdíj / be nem szedett vizitdíj, a vizitdíj visszaigénylése / fizetése / összege, vizitdíj-visszaigénylés / vizitdíjfizetés A szóösszetételek születése mindvégig nyomon követhető a korpuszban. Napjainkban azonban a szóösszetételek kialakulásának felgyorsulása tapasztalható, hiszen egyidejűleg jelen van a nyelvi változást jelző következmény és előzmény a szakszókincsben, ugyanabban a törvényben. Előzmény: a vizitdíj visszaigénylése / fizetése Következmény: vizitdíj-visszaigénylés / vizitdíjfizetés Nyelvünk itt is a jól bevált gazdaságosságra törekvő nyelvi analógia alapján egyszerűsíti a létrejövő új terminust. A felgyorsulásra utal az is, hogy a szócsalád alapító tagja és származékszavai együtt fordulnak elő ugyanabban a törvényben, ami egyidejű kialakulásukat jelzi. A többszörös szóösszetételek születésével együtt jár a helyesírási bizonytalanság: A törvényben található szakkifejezések eredeti írásmódja: vizitdíj fizetési kötelezettség, vizitdíj fizetés alóli mentesség, vizitdíj-köteles ellátás A helyes írásmód: vizitdíj-fizetési kötelezettség, vizitdíjfizetés alóli mentesség, vizitdíjköteles ellátás A reformtörvény hatására a kórházakban és a járóbeteg-szakellátó intézményekben megjelentek a „vizitdíj automaták” és a „vizitdíj befizetőhely” feliratok. Ezek a szakkifejezések nem szerepelnek a törvényben, azonban írásmódjuk korrekcióra szorul. Helyesen: vizitdíj-befizetőhely / vizitdíj-automata. A 2008 márciusi népszavazás eltörölte a vizitdíj és a kórházi napidíj befizetését, azonban a vizitdíj szócsalád további gyarapodásának útjába nem tudott akadályt gördíteni. A sajtóban újabb szakkifejezések bukkantak fel szóösszetételek formájában közvetlenül a referendum után. A vizitdíj eltörlése szükségszerűen létrehozta a vizitdíjpótlás terminust, amelyről számot ad az index.hu online hírújság 2008. március 12-én közzétett cikke „Vizitdíjpótlás: egymásra mutogat a tárca és a szakma” (http://index.hu/politika/belfold/vztdsz7549/). A vizitdíj-kompenzáció megoldásáról lehet olvasni a Weborvos online folyóirat „Vizitdíjkompenzáció:

majd

kiderül”

közleményében

2008.

május

(http://www.weborvos.hu/lapszemle/vizitdij_kompenzacio_majd_kiderul/113553/) 49

22-én.

2008. március 29-én a Kormány rendeletet adott ki a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon

hozott

döntés

végrehajtásáról

(2008/IX.tv.),

amely

még

néhány

neologizmussal egészíti ki a vizitdíj szó szócsaládját: a vizitdíj bevezetése / megszüntetése, visszatérített vizitdíj. A sajtóban megjelent vizitdíj-kompenzáció terminust még tovább pontosítja a vizitdíjbevétel-kiesés alapösszegű kompenzációja többtagú szóösszetételt tartalmazó szószerkezet. Ha újabb rendelkezések nem állítják vissza a vizitdíj rendszerét, akkor a vizitdíj szó szócsaládja jó eséllyel válhat archaizmussá 20–30 év múlva, amikor a lakosság nagyobbik része már nem emlékszik a vizitdíj-fizetésre. A szakkifejezés használatának visszaszorulása már napjainkban megindult. 2008 decemberéig a vizitdíj szóból összesen 21 további neologizmus született: 9 szóösszetétel, 12 szószerkezet. A szószerkezetek nagy száma jelzi az intézkedés specializálódását. 6.4.

Eredmények

Az egészségbiztosítási szakterület szókincsének változásai bemutathatók a folyamatosan alakuló általános és korlátozott használatú nyelvi elemek vizsgálatán keresztül. A korpuszt alkotó társadalombiztosítási és egészségbiztosítási törvények hűen rögzítették a szakterület jellemző nyelvhasználatát. A korpuszban megfigyelhető a kezdetben korlátozott használatú neologizmus alapterminussá, majd szócsaláddá válása, valamint az általánosan elterjedt szakkifejezések fokozatos kiszorulása a szakmai szókészletből. Az archaizálódás folyamatát szemlélteti a bányatársláda terminus. A bányatársláda mint a legelső egészségbiztosító, csaknem 500 éven keresztül működött hazánkban, biztosítva ezzel a szakkifejezés fennmaradását évszázadokon át. A táppénz terminus eredeti jelentése ma már archaizmus, mai jelentésében azonban a 19. század végén neologizmusnak számított. A 20. század elejétől kezdve mindenki által ismert általános használatú szakkifejezéssé vált. A táppénz szó az egészségbiztosítás egyik alapterminusának számít, amely a rendszer folyamatos fejlődésével gyorsan bővülő szócsaládot hoz létre. A szócsalád egyes elemei archaizálódtak, ellentétes folyamatként új szakkifejezések születnek, így a szócsaládon belül is lehet tanulmányozni az általános és korlátozott használatú elemek dinamikus változását. A vizitdíj a közelmúlt egyik legismertebb neologizmusa, amely 2 év alatt szélsebesen bővülő szócsaládot alkotott, így a szakkifejezések születésének felgyorsulását is jól példázza. A 2006-os reformtörvényben először felbukkanó szakkifejezést a hosszas vitát kiváltó bevezetése, majd a 2008-as népszavazással történő megszűntetése tette közismertté. 50

A korpuszban szereplő új terminusok között sok szükségszerű neologizmus van, amelyek születését mindig valamilyen új rendelkezés, intézkedés, szolgáltatás, intézmény bevezetése vagy megváltoztatása idézi elő. A rendszer fejlődésével párhuzamosan bizonyos intézkedések megszűnése számos szakkifejezést indított el az archaizálódás útján. A szakszókincsben keletkező változásokat szemléletesen mutatja be a vizsgált szakkifejezések folyamatos módosulása. A nyelvi változást a kiinduló és a megváltozott állapot közti különbség jelzi. A nyelvi változáson átmenő terminusokat a következő csoportokba lehet sorolni a változást létrehozó ok alapján: 1. Ok: egyszerűsödés Nyelvünk törekszik a gazdaságosabb = rövidebb kifejezések létrehozására. Például: Előzmény: a táppénznek fele, a táppénz fele Következmény: féltáppénz 2. Ok: terminuscsere és egyszerűsödés Egyrészt analóg módon az egyszerűbb változat alakul ki, másrészt a precízebb megfogalmazás finomítja a szakszókincset. Előzmény: táppénzre való igény Következmény: táppénzjogosultság 3. Ok: specializálódás A fejlődés egyre bonyolultabb dolgok kifejezését teszi szükségessé. Előzmény: vizitdíj Következmény1: vizitdíj-kompenzáció Következmény2: vizitdíjbevétel-kiesés alapösszegű kompenzációja Az egészségbiztosítási szakszókincsben a nyelvi megmaradás elengedhetetlen feltétele a szolgáltatás, intézkedés érvényessége, amely biztosítja a szakkifejezés ismeretét és használatát. A nyelvi elemeket a társadalmi érvényesség szempontjából két csoportra lehet osztani aszerint, hogy a beszélőközösség milyen arányban ismeri és használja a kifejezést (KISS, 2005: 39). Eszerint megkülönbözetünk általános és korlátozott használatú elemeket. A vizsgált három terminushoz kapcsolódó intézkedés érvényességi idejét és a terminusok társadalmi érvényességének összefüggéseit olvashatjuk a következő táblázatban (1. táblázat). 1. táblázat: A társadalmi érvényesség és az intézkedés érvényességének kapcsolata az intézkedés érvényessége:

bányatársláda

táppénz

vizitdíj

1496–1949

1891−

2006–2008

51

származékszavak száma:

3 szinonima

társadalmi érvényesség:

archaizmus

13 4 archaizmus 4 neologizmus 5 általános használatú elem

21 neologizmus

A táblázatban olvasható adatokból ismét megállapíthatjuk, hogy a terminusok születése egyre inkább felgyorsult napjainkban. Az adatok alapján nyilvánvaló, hogy az archaizmussá válás nemcsak az intézkedés megszűnésétől, hanem a közben eltelt időtől is függ. A bányatársládák 1949-es államosítása óta csaknem 60 év telt el, így nem meglepő, hogy a szakkifejezés teljesen ismeretlenné vált még a legtöbb szakember számára is. A vizitdíj-fizetés érvényét vesztette a 2008 márciusi népszavazással, azonban a terminus még nem szorult ki a nyelvhasználatból, legfeljebb feltételezhetjük, hogy elindul az archaizálódás útján. A táppénz jelenleg is érvényben lévő szolgáltatás. A táppénz szó szócsaládjának elemei között felfedezhetünk dinamikusan változó általános és korlátozott használatú elemeket is. A neologizmusok olyan korlátozott használatú nyelvi elemek, amelyeket a beszélőközösség nem minden tagja ismer, de használatuk terjed a beszélőközösség tagjainak a körében (KISS, 2005: 39). Ettől eltérően a vizitdíj szó olyan neologizmus, amely egy csapásra vált közismertté. A széles körű ismertséget bizonyítja a felnőtt népesség szokatlanul nagyarányú részvétele a 2008. március 9-i népszavazáson. Éppen ezért célszerű megkülönböztetni a közismert neologizmusokat a neologizmusok között. A vizitdíj a közismert neologizmusok közé sorolható. A bányatársláda, a táppénz és a vizitdíj terminusok kialakulása és módosulása jól szemlélteti az egészségbiztosítás egész területét átható folyamatos és dinamikus nyelvi változást. További szakkifejezések vizsgálatának bevonásával még pontosabb képet lehet alkotni a változást létrehozó okokról és a terminusok módosulásában közrejátszó törvényszerűségekről.

52

7. Az egészségbiztosítási ellátások szakszókincsének kialakulása és módosulása 7.1.

Az egészségbiztosítási ellátások fogalmi rendszerének kiépülése

7.2.

A pénzbeli ellátások szakszókincsének kialakulása

7.2.1. A pénzbeli ellátások terminusainak és fogalmi rendszerének kialakulása 7.2.2. A betegségi ellátások szókincsének kialakulása (1891–1975) 7.3.

Az egészségügyi szolgáltatások (természetbeni ellátások) szókincsének kialakulása

7.3.1. Az egészségügyi szolgáltatások fogalmi rendszerének kialakulása az 1997-es egészségbiztosítási törvény tükrében 7.3.2. Az egészségügyi szolgáltatások szakszókincsének kialakulása 7.4.

A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakkifejezéseinek módosulása

7.5.

Összesített eredmények értékelése: az egészségbiztosítási ellátások szókincse

7.1. Az egészségbiztosítási ellátások fogalmi rendszerének kiépülése A rendszerváltás után, 1991-ben a biztosítási alapok elkülönülésével a társadalombiztosítás két önálló ágazatra, egészségbiztosításra és nyugdíjbiztosításra különült el. Mai értelmezésben tehát az egészségbiztosítás a társadalombiztosítás része. A nyelvészeti osztályozás terminusai alapján (KÁROLY 1980: 147) az egészségbiztosítás a társadalombiztosítás hiponimája, a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás egymás kohiponimái, míg a balesetbiztosítás az egészségbiztosítás alá rendelt fogalom, ugyanis a balesetbiztosítás az egészségbiztosítás ellátásai közé tartozik az 1997. évi LXXX. törvény szerint. A terminusok kapcsolati viszonyainak feltárásában a terminológiai fák nyújtanak segítséget (FÓRIS 2005: 40). A következő ábra megkönnyíti az eligazodást a jelenleg is érvényes fogalmi rendszerben (10. ábra).

társadalombiztosítás egészségbiztosítás

nyugdíjbiztosítás

egészségügyi szolgáltatás pénzbeli ellátások baleseti ellátások 10. ábra: A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások (1997)

53

A balesetbiztosítás kohiponimái az egészségügyi szolgáltatások és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, míg a hiperonima az egészségbiztosítás. A törvényi szabályozás kezdetén nemcsak a szakkifejezések tértek el sok esetben mai változataiktól, hanem a tárgykör fogalmi rendszere is különböző volt, és folyamatos változáson ment keresztül. A balesetbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási szakszókincs vizsgálata

nem

tárgya

társadalombiztosítás,

az

elemzésnek,

betegségi

azonban

biztosítás

=

az

említett

szakkifejezések

egészségbiztosítás,

–

nyugdíjbiztosítás,

balesetbiztosítás – egymáshoz való viszonyának változását érdemes figyelemmel kísérni. 1891: A betegsegélyző pénztár által nyujtandó segélyezés Az 1891-es törvényben meghatározott segélyek a mai értelemben vett egészségbiztosítási ellátásokhoz sorolhatók, de még nem tartalmazzák a baleseti ellátásokat. 1907: Betegség és baleset esetére való biztosítás Az 1907-es törvény megfogalmazása alapján a betegsegélyző pénztárak betegség esetén „nyujtandó” segélyeket, valamint baleseti segélyeket és járadékokat biztosítottak. A betegségi és a baleseti segélyezés egymás mellé rendelt fogalmak, azaz kohiponimák. 1927: Betegségi és baleseti kötelező biztosítás A betegségi és baleseti biztosítás szolgáltatásainak kiépülése a következő 20 évben is egymás mellett történik. A betegségi biztosítás segélyei csak betegség, szülés és halál esetére terjednek ki. Az egészségbiztosítási szakirodalom a magyar társadalombiztosítás kezdetét az 1920-as végétől számítja, amikorra kialakult a betegségi, baleseti és az öregségi biztosítás rendszere (PRÓNAI, 2005: 6). Az 1975. évi II. törvény a betegségi, baleseti és a nyugellátást már a társadalombiztosítás ellátásai körébe sorolja (11. ábra).

társadalombiztosítási ellátások betegségi és anyasági ellátások

családi pótlék

nyugellátás baleseti ellátás

11.ábra: Társadalombiztosítási ellátások a rendszerváltás előtt (1975) A hiperonima társadalombiztosítás terminushoz alárendelt fogalomként tartozik a betegségi ellátás, nyugellátás és a baleseti ellátás, amelyek ebben a fogalomrendszerben is kohiponimák. 1975-ben az egészségügyi szolgáltatásokat nem a társadalombiztosítás alapján lehetett igénybe venni, hanem állampolgári jogon jártak.

54

A jelenlegi fogalomrendszert a 10. ábra szemlélteti.

A családi pótlék kikerült a

társadalombiztosítási ellátások köréből, az egészségügyi szolgáltatás ma már a társadalombiztosítás keretében az egészségbiztosításhoz tartozik. Összegzésként megállapítható, hogy a rendszerváltás óta az egészségbiztosítás nagyobb szerepet kapott az ellátások köréből: az egészségügyi szolgáltatáson kívül ide tartozik a balesetbiztosítás

is.

A

balesetbiztosítás

fogalom

alárendelt

szerepet

kapott,

az

egészségbiztosítás hiponimája lett. 7.2.

A pénzbeli ellátások szakszókincsének kialakulása

7.2.1. A pénzbeli ellátások terminusainak és fogalmi rendszerének kialakulása a mai rendszer vetületében A pénzbeli ellátások körébe mindhárom vizsgált időszakban más-más juttatások tartoztak. 1997-ben az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait a következő segélyek képezték: terhességi-gyermekágyi segély, táppénz, gyermekápolási segély. A gyermekápolási segély minőségjelzős szószerkezet és rövidítése a gyes mozaikszó nyelvünk általános használatú elemének tekinthető. A gyermekápolási segélyt 1967-ben egy rendelet vezette be (3/1967. (I. 29.) Korm. sz. rendelet). A gyermekápolási jelző egy 1948 óta létező juttatás nevében már szerepel (gyermekápolási táppénz). A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz terminusokat ugyancsak az általános használatú nyelvi elemek közé lehet sorolni, és kialakulásuk vizsgálata visszavezet egészen a törvényi szabályozás kezdetéig. Az 1997-ben érvényes ellátások köre később kiegészült a gyermekápolási díjjal (1985– 1996, 2000–). A minőségjelzős szószerkezet 1985-ben került a pénzbeli ellátásokat kifejező szakkifejezések sorába a 3/1985. (I. 17.) MT sz. rendelet alapján. Az ellátást 1996-ban megszüntették, majd 2000-ben újra bevezették. Az a négy év, amíg az intézkedés nem volt érvényben, túl rövid ahhoz, hogy a gyermekápolási díj terminus társadalmi érvényessége megváltozzon, és a szakkifejezés feledésbe merüljön. A gyermekápolási díj és mozaikszóváltozata, a gyed is közismert szakkifejezés. Az 1990-es években a kormány népesedéspolitikája hosszú távon próbálja segíteni a családok ügyét és a gyermekvállalást. Ennek az időszaknak egyik új egészségbiztosítási ellátása a nagycsaládokat segítő gyermeknevelési támogatás, amelynek bevezetéséről egy 1993-as kormányrendelet gondoskodik (32/1993 (II/17) Korm. rend.). A minőségjelzős szószerkezetből képzett mozaikszó a gyet. A gyermekápolási segélyre, gyermekápolási díjra 55

és a gyermeknevelési támogatásra közös néven gyermekgondozási támogatásokként hivatkozik

az

egészségbiztosítási

szakirodalom.

A

gyermekgondozási

támogatás

minőségjelzős szószerkezet formailag beillik a pénzbeli ellátások terminusai közé, és létrejöttével kialakult a hiányzó nemfogalom (hiperonima). A jelenleg is hatályban lévő egészségbiztosítási törvényben meghatározott pénzbeli ellátások rendszerét az 10. ábra kiegészítése foglalja össze (12. ábra).

társadalombiztosítás egészségbiztosítás pénzbeli ellátások terhességi-gyermekágyi segély

gyermekápolási díj

táppénz

gyermekápolási segély gyermeknevelési támogatás 12.ábra: Az egészségbiztosítás érvényes pénzbeli ellátásait kifejező terminusok A vizsgált szakkifejezések közül neologizmusnak tekinthető a rendszerváltás után született két új pénzbeli ellátás neve: a gyermekápolási díj (gyed) és a gyermeknevelési támogatás (gyet). A rendszerváltás előtti 1975-ös társadalombiztosítási törvény megfogalmazása alapján a pénzbeli ellátásokat a betegségi és anyasági ellátások keretében lehetett igénybe venni. A betegségi ellátások minőségjelzős szószerkezet archaizmussá vált. Helyét az egészségbiztosítási ellátások terminus vette át. A szocializmus idején érvényes ellátási rendszert a 11. ábra kiegészítéseként láthatjuk (13. ábra).

társadalombiztosítás betegségi és anyasági ellátások terhességi-gyermekágyi segély

táppénz

anyasági segély

temetési segély

13.ábra: A rendszerváltás előtt érvényes pénzbeli ellátások (1975)

56

Az anyasági segély minőségjelzős szóösszetétel 1949 és 1998 között tartozott a tárgykör szókincsébe. A szakkifejezést 1949-ben a 1040/1949. Kormányrendelet vezette be a szoptatási segély helyett, és ma is hatályban lévő intézkedést jelöl. A rendszerváltás után azonban az anyasági segély kikerült a társadalombiztosítási ellátások közül, mivel 1998-tól a családtámogatási törvény szabályozza (1998. évi LXXXIV). Jelenlegi neve anyasági támogatás. A temetési segély minőségjelzős szószerkezet ma már a szociális ellátások szókincséhez tartozó általános használatú elem. Az ellátás a szociális igazgatás szerveinek, például az önkormányzatoknak a hatáskörébe tartozik a szociális törvény következményeként (1993. évi III.tv.). A pénzbeli ellátásokat kifejező terminusok kialakulásának előzményei nyomon követhetők a törvényi szabályozás kezdetétől a rendszerváltásig tartó időszakban. 7.2.2. A betegségi ellátások szókincsének kialakulása (1891–1975) Az első kötelező betegségi biztosítást Németország és Ausztria után 1891-ben Európában harmadikként vezették be hazánkban. Az egészségügyi szolgáltatások és a pénzbeli ellátások története nyúlik vissza a legrégebbi időkbe, habár a legelső törvények még nem különítik el ezeket az ellátásokat. A betegségi segélyek nagy része már a korábban megalakult segélyegyesületek szolgáltatásai között is szerepelt. A segély nyelvújításkori szavunk, amelynek eredete 1772re

vezethető

vissza

(TESz.).

A

bányatársládák

nyújtottak

temetkezési

segélyt,

gyógyszersegélyt, pénzsegélyt és orvosi segélyt a biztosított bányászok és hozzátartozóik számára. Az 1870-ben létrehozott Általános Munkás Betegsegélyző és Rokkant Pénztár a gyermekágyas nőket szülési támogatás címén részesítette segélyezésben. Az 1891-es törvény még nem tesz különbséget az 1927-es törvényben már megfogalmazott készpénzsegélyek (táppénz, temetkezési segély,..) és a természetben járó szolgáltatások (ingyen orvosi segély, házi ápolás, gyógyszerek,…) között. Az 14. ábra mutatja a szolgáltatások nemeinek első megkülönböztetését. betegségi biztosítás készpénzsegélyek

természetben járó szolgáltatások

14.ábra: A szolgáltatások nemeinek elkülönítése 1927-ben

57

A 19. század végére jellemző szakszókincsben még nem találhatunk a segélyezés osztályozására szolgáló terminusokat. Ennek oka lehet a segély szó korabeli jelentése. A segély régiessé vált jelentése: ’segítség’ (ÉKSz.), a másik értelmezése: ’anyagi támogatás, juttatás’. A segély szó korábbi kettős jelentése a segélyezés pénzbeli és természetbeni ellátásait is tartalmazza, hiszen jelentett segítséget is − például ingyen orvosi segély −, és pénzbeli juttatást is, amelyről a gyermekágysegély tanúskodik. Ahogyan az ellátások kialakultak, szükség volt a szakszókincs fejlesztésére is. 1907-ben már kezd elkülönülni a segély szó kettős jelentése egymástól, miután különböző újabb terminusok jelentek meg: az ingyen orvosi segély szakkifejezést felváltotta az ingyen orvosi gyógykezelés. Ebben az esetben a nyelvi változás oka a fogalmi rendszer hiányossága és az azonos alakúság (homonímia) elkerülése volt. A segély szó másik jelentése viszont fennmaradt: továbbra is a pénzbeli támogatást értjük rajta. Annak ellenére, hogy az 1927-es törvény már elkülöníti a természetbeni és a pénzbeli ellátásokat, a segély szó használatában még nem következetes, például a gyógyfürdősegély természetbeni ellátás, a temetési segély pedig pénzbeli. A rendszerváltás utáni terminusalkotásra jellemző törekvés a pénzbeli ellátások kifejezése a segély, díj, támogatás szavakkal. A készpénzsegélyek mai megfelelői a pénzbeli ellátások, amelyek lehetnek pénzbeli szociális ellátások és az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai is. A természetben járó szolgáltatásokat az 1997-es törvény értelmezésében az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásainak és a természetben nyújtott szociális ellátásoknak feleltethetjük meg. A 2007-es költségvetési törvény megkülönbözteti az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeni /pénzbeli ellátásait. Az új szolgáltatások kötelező bevezetése új szakkifejezések megjelenését eredményezte (2. táblázat). A táblázatban dőlt betű jelzi az adott korszakban neologizmusnak számító terminusok megjelenését. A jelenleg érvényes egészségbiztosítási rendszer pénzbeli ellátásait és egészségügyi szolgáltatásait kifejező szakszavak kialakulásának előzményeit találhatjuk meg a táblázatban.

58

2. táblázat: A betegségi biztosítás szolgáltatásait kifejező szakszókincs kiépülése: segélyek, ellátások 1891–1975 1891

1907

1917

gyógyszerek

ingyen orvosi segély

szükséges gyógyászati segédeszközök

házi ápolás/ kórházi ápolás és ellátás ingyen orvosi gyógykezelés

1919

1927

gyógyfürdők gyógyvizek

kórházba való ingyen beszállítás

szülészeti támogatás és gyógykezelés táppénz

egyszeres pénzbeli segély

beszállítási és hazautazási költség térítése 1948 1949 1967

gyermekágyi segély szoptatási segély terhességi segély

szülés esetében szülészeti segédkezés és gyógykezelés

halál esetében

csecsemőkelengye csecsemőtápszer tejsegély gyermekápolási táppénz anyasági segély gyes

betegségi és anyasági ellátások terhességi-gyermekágyi segély anyasági segély gyes szülési szabadság

táppénz

temetkezési segély

utazási költséggel ellátni

betegség esetében gyógykezelési segélyek orvosi gyógykezelés gyógyfürdősegély kórházi / gyógyintézeti ápolás fogászati segély

1975

gyermekágysegély

temetési segély

A táppénz és a gyermekágysegély biztosítása az 1891-es törvényben valósult meg először. 19. századvégi megfogalmazásban a segélypénztárak a biztosított tagokat keresetképtelenség esetén részesítették segélyezésben. 1907-ben a keresetképtelen, keresetképtelenség szóösszetétel felcserélődött a szinonimájára: a keresőképtelen, keresőképtelenség és a keresőképes szavakra, amelyekhez a továbbiakban következetesen ragaszkodott a jogszabályi terminológia. A változás következményeként a cselekvés eredményét kifejező elvont főnév helyébe a cselekvőre, illetve magára a cselekvésre utaló folyamatos melléknévi igenévi alak lépett. Előzmény:

keresetképtelen (1891) (alárendelő jelöletlen határozós összetett melléknév)

Ok: terminuscsere változatlan jelentéssel

59

Következmény:

keresőképtelen (1907)

A könnyen áttekinthető segélyezési rendszer 1975-ig a következőkben ismertetett szolgáltatásokkal és új terminusokkal bővült: Szoptatási segélyt 1917-ben biztosítottak először, 1949-ben pedig eltörölték. A minőségjelzős szószerkezet az 1920-as évek elején még neologizmusnak számított, mára már régies szakkifejezés. Az 1927-es jogszabály alapján a szoptatási segélyre igényjogosult nő, aki orvosi igazolás szerint nem tudott szoptatni, a szoptatási segély helyett megfelelő értékű csecsemőtápszert kapott. A szoptatási segély helyett a jelenleg is érvényben levő anyasági segélyt vezették be 1949-ben (bővebben: 57. oldal). Az intézkedés megmaradt, csak a neve változott. A változás oka feltehetően a segély célját pontosabban kifejező terminus választása, hiszen az anyasági segély a szülés után minden anyának jár, nemcsak azoknak, akik szoptatnak. A segély mai neve anyasági támogatás. Előzmény:

segély (= anyagi támogatás) (1832, TESz.)

Ok: új ellátás bevezetése a funkciót jelölő szóval Következmény1:

szoptatási segély (1917–1949)

Ok: az ellátás célját pontosabban fejezi ki az új terminus, terminuscsere jelentésváltozás nélkül Következmény2:

anyasági segély (1949 – 1998)

Ok: terminuscsere, a jelentés nem változott, de az intézkedés más területhez került (családtámogatás) Következmény3:

anyasági támogatás (1998 –

A gyermekágysegély szóösszetételt 1907-ben a gyermekágyi segély váltotta fel. A szakszavak kialakulásában megfigyelhető egyszerűsödés helyett itt a szakkifejezés bonyolultabbá válik. Ennek oka lehet az alkalmazkodás (analógia) a közismertebb szakkifejezésekhez.

A gyermekágyi minőségjelző több szakkifejezésben is szerepel,

például: gyermekágyi láz. A gyermekágyas anyák helyzetéhez és állapotához jobban kapcsolódik a segély új neve. A gyermekágysegélyt lehetne a szó konkrét értelmében is érteni: ’gyermekággyal segélyez’, azonban a segély módosított neve egyértelművé, félreérthetetlenné teszi a segély célját. A változást előidézhette az a tény is, hogy a többnyire minőségjelzős szószerkezetből álló segélynevek közé jobban illik a gyermekágyi segély terminus. A terhességi segélyt új ellátásként 1919-ben vezették be. 1975-ben a terhes nők és a gyermekágyas nők támogatását egy közös segélyben biztosították, amelynek hatására az intézkedés egyszerűbbé, a terminus bonyolultabbá vált. A terhességi-gyermekágyi segély ma 60

is hatályos ellátás, a létrejött terminus az egészségbiztosítási szakszókincs általános használatú elemének minősül. A pénzbeli ellátások körébe tartozó juttatások szinte mindegyik magyar családot érintik, ezért az ellátások nevei közismert, gyakran szóba kerülő szakkifejezések. A gyakori szóhasználat pedig létrehozza a rövidítéseket. A terhességigyermekágyi segély szószerkezetből képzett rövidítés a gyed, gyes, gyet mintájára keletkezett gyás mozaikszó. (Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapja, ellátások összege, www.afsz.hu) A Babázó nevű online magazin a kismamáknak járó pénzbeli juttatásokkal és a családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos cikksorozatot közöl. A terhességi-gyermekágyi segélyről

szóló

tudnivalók

között

található

a

TGYÁS

mozaikszó.

(http://www.babazo.hu/bebi/20070515gyas.html) A többféle rövidítés jelzi, hogy ebben az esetben a mozaikszó-alkotás nem felülről jövő, a törvényi szabályozásban szereplő tudatos terminusalkotás eredménye, hanem köznyelvi szinten történő spontán próbálkozás. A törvényi szabályozás megfogalmazásában egyedül a gyed mozaikszó található meg egy 1997-es kormányrendelet mai napon is hatályos változatában (217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet). A többi hasonló rövidítés valószínűleg analóg módon ennek mintájára keletkezett. Előzmény:

segély (1832, TESz.)

Ok: új ellátás bevezetése a funkciót jelölő szóval Következmény1:

gyermekágysegély (1891) (jelentéssűrítő szóösszetétel)

Ok: a segélynevekre jellemző jelzős szerkezet választása, analógia Következmény2:

gyermekágyi segély (1907) (minőségjelzős szószerkezet)

Ok: két korábbi segély összevonása új nevet eredményez Következmény3:

terhességi-gyermekágyi segély (1975) (minőségjelzős szerkezet)

Ok: rövidítés a gyakori használat miatt a többi segélynévből képzett mozaikszó mintájára (egyszerűsödés) Következmény4:

gyás (mozaikszó) tgyás, TGYÁS

1948-ban vezették be a gyermekápolási táppénz pénzbeli ellátást az egy évesnél fiatalabb beteg gyerekek ápolására (8880/1948. Korm.r.). A gyermekápolási táppénz változatlan néven ma is érvényes juttatás (1997. évi LXXXIII. tv.). Már az 1891-es törvény előtt is nyújtottak temetkezési segélyt az önsegélyező egyletek. A pénzbeli ellátás neve 1975-től temetési segély, amely ma már nem tartozik az egészségbiztosítási szakszókincsbe. A temetési segélyt az 1993-as szociális törvény szabályozza.

61

Előzmény:

temetkezési segély

Ok: egyszerűsödés Következmény:

temetési segély (1975 – ) (minőségjelzős szószerkezet)

7.2.3. Összefoglalás: pénzbeli ellátások Terminusalkotási módok A mai egészségbiztosítási rendszerben a pénzbeli ellátások típusait főként minőségjelzős szószerkezetek

fejezik

ki:

terhességi-gyermekágy

segély,

gyermekápolási

díj,

gyermekápolási segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási támogatás, anyasági támogatás, gyermekápolási táppénz, temetési segély. A szerkezetekből néhány mozaikszó is keletkezett: gyes, gyed, gyet, gyás (tgyás). A táppénz az egyetlen összetett szó. A pénzbeli ellátásokat a segély, díj, támogatás szavak, valamint a pénz utótag fejezi ki. A terminusokat létrehozó okok gyakorisági sorrendben Új intézkedés bevezetése: táppénz, gyermekágysegély, gyermekápolási díj, gyermekápolási segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekápolási táppénz, terhességi-gyermekágyi segély Egyszerűsödés: temetési segély, mozaikszó-alkotás: gyed, gyes, gyet, gyás Terminuscsere: anyasági támogatás Nemfogalom (gyűjtőnév) megadása: gyermekgondozási támogatás Analógia: gyermekágyi segély Neologizmusok: anyasági támogatás, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási támogatás, gyermekápolási díj Archaizmusok Minőségjelzős szószerkezetek: anyasági segély, temetkezési segély, szoptatási segély, gyermekágyi segély Szóösszetételek: gyógyszersegély, kézpénzsegély, gyermekágysegély Keletkezés szerinti elemzés korszakonként 1927 előtt összesen 7 terminus keletkezett: 4 összetett szó és 2 szószerkezet (2 szóból álló), amelyekből ma 6 már archaizmus. A keletkezés oka a legtöbb esetben új intézkedés, például a táppénz bevezetése volt. Egy terminus módosult gyermekágysegélyről gyermekágyi segélyre. 1927 és 1975 között összesen 8 terminus alakult ki, amelyből 6 szakkifejezés 2 szóból álló szerkezet és 2 mozaikszó. A kialakulás oka új intézkedés bevezetése volt 3 esetben, 3 terminus alakja egyszerűsödött, 1 szakkifejezés kicserélődött, egy módosult. Mára egy szakkifejezés vált archaizmussá. 62

A rendszerváltás után mindössze 5 neologizmus keletkezett, amelyekből 3 terminus 2 szóból álló szerkezet, a másik kettő mozaikszó. Az okok között szerepel új intézkedés, terminuscsere, gyűjtőnév kialakulása, és 2 esetben az egyszerűsödés hozta létre a mozaikszavakat. Mindhárom korszakban csaknem ugyanannyi új szakkifejezés jött létre. A szóösszetételek keletkezése a törvényi szabályozás kezdetén gyakoribb volt, ugyanakkor a mozaikszóalkotás erre az időszakra nem jellemző. A pénzbeli ellátások terminusainak nagy része a törvényi szabályozás kezdetén és a rendszerváltás előtt alakult ki új intézkedések bevezetésével. 7.3. Az egészségügyi szolgáltatások szókincsének kialakulása 7.3.1. Az egészségügyi szolgáltatások fogalmi rendszerének kialakulása az 1997-es egészségbiztosítási törvény tükrében A kötelező egészségbiztosítás ellátásait meghatározó 1997-es törvény alapján a következő címeken igénybe vehető szolgáltatások tartoznak az egészségbiztosításhoz (15. ábra)

társadalombiztosítás egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatások

nyugdíjbiztosítás

pénzbeli ellátások baleseti ellátások

Térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások Árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások Részleges térítés mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások Méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások Külföldön történő gyógykezelés 15. ábra: Az egészségbiztosítási ellátások mai rendszere Az egészségügyi szolgáltatás szakkifejezés is neologizmusnak számít, hiszen a rendszerváltás előtt az egészségügyi ellátás állami feladat volt (1972). Szemléletbeli különbséget fejez ki a mai rendszerben a társadalombiztosítás részéről nyújtott egészségügyi szolgáltatás (1997).

63

A

szolgáltatások

egészségbiztosítás

igénybevételének egészségügyi

módja

ellátásai.

alapján A

öt

kategóriába

szolgáltatásokat

igénybe

tartoznak lehet

az

venni

térítésmentesen, árhoz nyújtott támogatással, részleges térítés mellett, méltányosságból, valamint külföldön.

A többféle támogatási mód életbe lépése és az új kategóriák

megnevezése bonyolult, szószerkezetes szakkifejezéseket hozott létre, amelyek mind a rendszerváltozás után keletkezett neologizmusok. Egymáshoz való viszonyuk mellérendelő, tehát kohiponimák. Kialakulásukat az új kategóriák megnevezése hozta létre. A térítésmentesen igénybe vehető szolgáltatások 1891-es megfogalmazása mindössze egy szóból áll: ingyen. Az 1972-es egészségügyről szóló törvényben szereplő szakkifejezések mind azt jelzik, hogy a térítésmentes jelző és a térítésmentesen ragos melléknév még nem része a szakszókincsnek: ingyenes szűrővizsgálat, az ellátás ingyenessége, orvosi vizsgálatra ingyen jogosult, a szerv átadása ingyenesen történik. Az államosítás előtti időkben sem léteztek ezek az igénybevételi kategóriák: ha nem volt az ellátás teljesen ingyenes, akkor a törvény szövegében körülírást találhatunk: „csak az alapszabályban meghatározott mértékig / az előzetesen kötött egyezséggel megállapított mértékben téríti” (1927). A térítésmentes és a méltányos jelző önmagában nem neologizmus (ÉKSz..). A külföldön történő gyógykezelés szakkifejezés 1972-es változata: a külföldön történő egészségügyi ellátás. Az egészségügyi szolgáltatások igénybevételi módjuk szerin különböző csoportokba tartoznak (16. ábra): Térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások • A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások szűrővizsgálatok • Gyógykezelés céljából végzett ellátások háziorvosi ellátás fogászati ellátás járóbeteg-szakellátás fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás • Egyéb egészségügyi szolgáltatások szülészeti ellátás orvosi rehabilitáció betegszállítás Árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások

64

• A gyógyszerek, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás • Utazási költségtérítés Részleges térítés mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások Méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások Külföldön történő gyógykezelés 16. ábra: Az egészségügyi szolgáltatások csoportosítása (1997) A részleges térítés mellett és a méltányosságból igénybe vehető szolgáltatásokat, valamint a külföldön történő gyógykezelés szabályait a törvény speciális esetek felsorolásában határozza meg. Ebben a három igénybevételi kategóriában megjelenő szakszókincs nem tér el a térítésmentesen és az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások elnevezéseitől, ezért a vizsgálat csak az első két pontban meghatározott szakkifejezések elemzésére szorítkozik. A szocializmus idején az egészségügyi ellátásokat állampolgári jogon lehetett igénybe venni, nem tartoztak a társadalombiztosítási ellátások körébe, azonban az államosítás előtti és a rendszerváltás utáni időszak közötti egészségügyi szakszókincs vizsgálata magyarázatot adhat a tárgykörben történt nyelvi változásokra. A korszak szakmai nyelvhasználatát az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény rögzítette, így megválaszolható, hogy vajon van-e előzménye a mai terminusok kialakulásának. 1972-ben az egészségügy körébe sorolt feladatok közül a következő ellátásoknak van mai (az egészségbiztosításhoz kapcsolódó) vonatkozása: gyógyító-megelőző ellátás, gyógyszerellátás /gyógyszerügy, gyógyfürdő- és üdülésügy, orvosi műszer- és gyógyászati segédeszközellátás (eredeti helyesírással). A gyógyító-megelőző ellátást ma már két különböző szószerkezet jelöli, amelyből látható, hogy egyre bonyolultabb szószerkezetből álló szakkifejezések képesek kifejezni a még bővebb tartalommal rendelkező jelentést. A gyógyító-megelőző ellátás két külön ágazatra vált szét: a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokra és a gyógykezelés céljából végzett ellátásokra. A gyógyító-megelőző ellátás szakkifejezés azonban nem vonult ki a szakmai nyelvhasználatból, a szakszókincs általánosan használt eleme maradt. Példaként említhető, hogy Gyógyító-Megelőző Ellátási Osztály mindegyik Regionális Egészségbiztosítási Pénztárban található. A megelőzés alapjait az 1928. évi XL. törvénycikk tette le, amely szerint az OTI öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére biztosító ága egészségvédő és gyógyítószolgálatot

65

(egészségvédő és gyógyító eljárást) köteles szervezni. Az 1928-as szószerkezetes szakkifejezés logikus sorrendben fejezi ki a megelőzést és a gyógyítást. A következő rendszerben feltehetően a gyógyító jelző a gyógyítás szélesebb hatóköre (fontosabb szerepe) miatt került a szószerkezet elejére. Előzmény:

egészségvédő és gyógyítószolgálat (1928) egészségvédő és gyógyító eljárás népegészségvédő eljárások

(archaizmusok)

Ok: terminuscsere Következmény1:

gyógyító-megelőző ellátás (1972) (általános használatú elem)

Ok: az ellátások típusainak elkülönülése Következmény2:

1. a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások (1997) 2. gyógykezelés céljából végzett ellátások (szószerkezetes szakkifejezések) (neologizmusok)

A gyógyszerellátás és a gyógyászati segédeszköz-ellátás a mai rendszerben az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások közé tartozik az orvosi műszerek kivételével. Az orvosi műszerek mai néven orvostechnikai eszközök a 16/2006. (III. 27.) sz. EüM rendelet meghatározása alapján. Előzmény:

orvosi műszer (1972)

Ok: a szakterület fejlődése, bonyolultabb eszközök, terminuscsere Következmény:

orvostechnikai eszköz (2006).

A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök alapterminusok nem módosultak az 1891-es megfogalmazás óta, a belőlük képzett származékszavak száma ugrásszerűen megnőtt. A különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek támogatása a csecsemőtápszer juttatásának bevezetésével kezdődött 1927-ben. A gyógyfürdőügy az orvosi rehabilitáció területéhez gyógyászati ellátások néven kapcsolódik. A gyógyfürdőügy birtokos jelzős szóösszetétel kikerült az egészségbiztosítási jogszabályok szakszókincséből. 7.3.2. Az egészségügyi szolgáltatások szakszókincsének kialakulása Az egészségügyi szolgáltatások terminusainak elemzése a 16. ábra szerinti csoportosítás alapján történik.

66

7.3.2.1. Térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások 7.3.2.1.1. A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások terminusainak kialakulása A betegségek megelőzéséről az 1928-as törvényben olvashatunk először. A törvényi hátérrel biztosított egészségvédő és gyógyító eljárás célja a biztosított népesség tömeges megrokkanásának megelőzése volt a népbetegségekkel szemben, valamint gyógyintézmények (kórházak,

tüdőbeteg-,

tisztviselő-munkásszanatóriumok,

gyógyfürdőtelepek,

gondozó

állomások, üdülő telepek stb.) létesítése és fenntartása. A tömeges és egyéni korai megrokkanás megelőzése céljából szükség volt a népegészségvédő eljárások bevetésére. A népegészségvédő eljárások nemeit nem határozza meg a jogszabály. Az 1972. évi II. tv. szabályozza újra a gyógyító- megelőző ellátások körét. Szűrővizsgálatokról és megelőző gyógyszeres kezelésről (védőoltás) fertőző betegségek esetében rendelkezik. A nők és anyák védelmével kapcsolatban is tesz említést a megfelelő szűrővizsgálatokról. Az 1997-es törvény hatályos változatában a hangsúly a betegségek korai felismerését segítő vizsgálatokra,

szűrővizsgálatokra

helyeződik.

A

szűrővizsgálatokat

a

jogszabály

korcsoportonként sorolja fel. A szűrővizsgálatok nemeit jelentő szakkifejezések több szóból álló, többnyire körülményes, szószerkezetes szakkifejezések, amelyek a vizsgálat célját fejezik ki. Néhány szűrővizsgálat a jogszabályban felsoroltak közül: • az újszülött egészséges fejlettségét ellenőrző, az esetleges károsodások korai felismerését szolgáló szűrővizsgálatok, • a környezeti tényezők rizikófaktorai által indukált megbetegedések megelőzését és korai felismerését célzó szűrővizsgálatok, • az életkornak és nemnek megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek megelőzését és korai felismerését célzó szűrővizsgálatok, • a fogazati rendellenességek felismerését célzó vizsgálat, • az életkornak megfelelő fejlődésre és az érzelmi állapotra vonatkozó vizsgálatok, • a szövődmények korai felismerését célzó vizsgálatok, • teljes körű fizikális szűrővizsgálat, • sportegészségügyi vizsgálatok. A rizikófaktor jelentéssűrítő szóösszetétel, amelynek magyar megfelelője a kockázati tényező, fölöslegesen bonyolítja a szűrővizsgálatok nevét. Mivel a szűrővizsgálat olyan vizsgálatot jelent, amelynek célja a tünetmentes személy esetleges megbetegedésének korai felismerése

67

(1997. évi CLIV. tv. 3.§), a korai felismerését célzó / szolgáló szókapcsolat is terjengőssé teszi a szakkifejezéseket. A környezeti tényezők rizikófaktorai által indukált megbetegedések terpeszkedő szakkifejezés helyett a környezeti betegségek szószerkezet lényegesen egyszerűbb lenne. Az újszülött egészséges fejlettségét ellenőrző, az esetleges károsodások korai felismerését szolgáló szűrővizsgálatokat lehetne újszülöttkori szűrővizsgálatoknak nevezni. Hasonló egyszerűsítés lehetséges több más esetben is. A sportegészségügyet a 72-es törvény testnevelés- és sportegészségügyi ellátások néven említi, a szóösszetétel tehát nem új keletű. A szűrővizsgálatok és a vizsgálatok nemeit kifejező terminusok előzményeit nem lehet kimutatni a korpuszból. 7.3.2.1.2. A gyógykezelés céljából végzett ellátások szakszókincsének kialakulása A tizenkilencedik századi betegsegélyezési terminológia még nem különítette el a pénzbeli juttatásokat az ellátásoktól. A következő évtizedekben folyamatosan kicserélődtek a szakkifejezések könnyebben értelmezhető változatokra. Ezt a törekvést szemléletesen mutatja be az ingyen orvosi segély szakkifejezés átalakulása a mai szakmai szókincs általánosan használt elemévé. A gyógykezelés terminus megjelenése egyértelművé teszi, hogy nem pénzbeli ellátásról van szó. Az 1927 után elmaradt ingyen jelző valószínűleg arról tanúskodik, hogy az akkori biztosítási rendszerben a kezelés ingyenessége a biztosítottak számára magától értetődő volt. 1997-től a szakszókincs bővül a gyógykezelés céljából végzett ellátások körébe tartozó háziorvosi ellátás és a járóbeteg-szakellátás szakkifejezésekkel. A járóbeteg-rendelés jelentéssűrítő szóösszetétel a rendszerváltás előtt is létező szó volt (ÉKSz.). Előzmény:

ingyen orvosi segély (1891) (minőségjelzős szószerkezet, archaizmus)

Ok: a fogalmi rendszer szükségszerű kiépülése, terminuscsere Következmény1:

ingyen orvosi gyógykezelés (1907)

Ok: egyszerűsödés, a fölöslegesnek ítélt jelző elhagyása Következmény2:

orvosi gyógykezelés (1927)

Ok: az ellátások típusainak elkülönülése: fajfogalmak Következmény3:

háziorvosi ellátás (minőségjelzős szószerkezet) (1997– ) járóbeteg-szakellátás (birtokos jelzős szóösszetétel)

A házi ápolásról és a kórházi ápolásról az 1891-es törvény gondoskodik először kötelező jelleggel. Az 1927-es törvény megfogalmazásában a kórházi ápolás szinonimája, a gyógyintézeti ápolás is megjelenik. A biztosított magánkórházi és magángyógyintézeti ápolást 68

is igénybe vehet bizonyos esetekben. A magánkórházi kezelések költségeit nem téríti a mai egészségbiztosítás, következésképpen ezek a szakszavak a későbbi rendelkezésekben nem szerepelnek többet. A rendszerváltás után magánkórházak sora nyílt meg, aminek következménye

a

szókészletünkben

megjelenő

magánklinika

szakkifejezés

(www.magánklinika.lap.hu). Az 1972-es jogszabályban a fekvőbeteg-gyógyintézetben történő gyógykezelés szószerkezetes szakkifejezés és egyszerűbb elődje, a kórházi (gyógyintézeti) ápolás is kifejezik az állampolgári jogon járó szolgáltatást. Az egészségbiztosítás kötelező ellátásait meghatározó 1997-es törvény fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást biztosít. Ugyanebben a törvényben továbbra is előfordul a kórházi ápolás szakkifejezés, amely szókészletünk általánosan használt eleme maradt. Előzmény:

kórházi ápolás (1891– ) (általános használatú elem)

Ok: szinonima kialakulása Következmény1:

kórházi /gyógyintézeti ápolás (1927)

Ok: típusnevek Következmény2:

magánkórházi / magángyógyintézeti ápolás (1927) (archaizálódás)

Ok: típusok megnevezése (fekvőbetegek, járóbetegek) Következmény3:

fekvőbeteg-gyógyintézetben történő gyógykezelés (1972)

Ok: egyszerűsödés Következmény4:

fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás (1997 –) (neologizmus)

1907-ben is a szakszókincs részét képezte a házi ápolás minőségjelzős szószerkezet, amely a későbbiekben sem vált régiessé. A rendszerváltás után ismét felbukkan a szolgáltatás otthoni szakápolás néven az 1997-es egészségbiztosítási törvény eredeti változatában. A jogszabály hatályos változata már az otthoni hospice ellátás szakkifejezést is tartalmazza. A hospice (angol) szakkifejezésnek még nem alakult ki magyar megfelelője. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a házi ápolást az alapellátásokhoz sorolja. A jogi nyelv terjengőssége is oka lehet annak, hogy ugyanebben a törvényben olvasható a házi ápolás körülírt megfogalmazása is: „a beteg otthonában történő ápolási és gondozási célú ellátás”. A szociális ellátások körében már más néven szerepel: az ápolási feladatok ellátása házi segítségnyújtás keretében igényelhető. Ha szakápolásra van szükség, a gondozottnak az otthonápolási szolgálat nyújt segítséget (szociális tv. 1993). A két új minőségjelzős szószerkezet nem tartozik az egészségbiztosítási szakszókincsbe. Előzmény:

házi ápolás (1891– 1907) (általános használatú elem)

Ok: szinonima 69

Következmény1:

házi kezelés (1928) (elavult)

Ok: terminuscsere (más terület szakszókincse) Következmény2:

házi segítségnyújtás, otthonápolási szolgálat (1993–) (neologizmus)

Ok: szinonimák Következmény3:

házi ápolás (1997– ) otthoni szakápolás

Ok: a tevékenységi kör bővülése, specializálódás Következmény4:

otthoni hospice ellátás

Az 1927-es törvény szabályozza először a fogak gyógykezelését fogászati segély néven. Hosszú szünet után az 1997-es törvény tesz említést a fogászati ellátásról. A szoptatós anyákat támogató tejsegélyről ugyancsak az 1927-es törvény rendelkezik először: „A terhességi, gyermekágyi vagy szoptatási segélyben részesülő biztosított nőnek, úgyszintén tuberkulózis miatt gyógykezelési segélyezésben részesülő biztosítottnak tej engedélyezhető, legfeljebb naponkinti egy liter mennyiségben.” A törvény szövegéből nyilvánvaló, hogy a segély szakszó megtévesztő jelentése ellenére természetbeni juttatásról van szó. Az 1972. évi egészségügyi ellátásokról szóló törvény nem tesz említést erről az ellátásról (1972. évi II). A rendszerváltás utáni, 1997-es egészségbiztosítási törvény ismét szabályozza a szülészeti ellátások körébe tartozó juttatást anyatejellátás néven. A tejsegély jelentéssűrítő szóösszetétel régiessé vált. Előzmény:

segély (1832, TESz.)

Ok: új intézkedés bevezetése a funkciót jelölő szóval Következmény1:

tejsegély fogászati segély (1927) (archaizmus)

Ok: a terminuscsere, a szolgáltatás természetbeni jellegének kifejezése Következmény2:

anyatejellátás (jelentéssűrítő szóösszetétel) (1997– ) fogászati ellátás (neologizmus)

7.3.2.1.3. Egyéb egészségügyi szolgáltatások szakszókincsének kialakulása Szülészeti ellátás Az egységes törvényi szabályozás előtti szülési támogatás az ellátások körébe szülészeti támogatás néven került. A szülészeti jelző sejteti az intézményesített szakorvosi háttér biztosítását, amely az ellátás fejlődését, kiszélesítését jelzi. Az 1972-es törvény a támogatás 70

helyett az ellátás szót részesíti előnyben. Az ellátás elnevezés pontosabban kifejezi a szolgáltatás nem pénzbeli jellegét. Előzmény:

szülési támogatás (– 1891) (minőségjelzős szószerkezet)

Ok: a szolgáltatás fejlődése, terminuscsere Következmény1:

szülészeti támogatás (1891)

Ok: pontosabb megfogalmazás, terminuscsere Következmény2:

szülészeti ellátás (1972 –

Már az 1884. évi ipartörvény is előírta a négy hét szülési szabadságot, azonban a szakkifejezés még évtizedekig nem alakul ki: „Nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesitése alól a szerződés megszünése nélkül felmentvék.” A szülési szabadság 1927-es megfogalmazása: „ha a biztosított nő munkáját terhessége vagy szülése miatt abbanhagyja…” Az anyasági ellátások szókincsébe tartozó szülési szabadság minőségjelzős szószerkezet megjelenik a 10700/1948. kormányrendeletben, és ma is érvényben lévő ellátást jelent azonos jelölővel. Orvosi rehabilitáció Az államosítás előtt a betegbiztosítási pénztárak ellátásai közé tartozott a gyógyfürdőkezelés is. Az 1907-es törvény alapján a biztosítottak a fürdőket és gyógyvizeket 20 héten át ingyen vehették igénybe. 1927-től a tagok továbbra is részesülhettek gyógyfürdősegélyben, ami a gyógyító hatású fürdők biztosítását jelentette. A gyógyfürdőktől távol lakó betegek számára az ellátással járó gyógyfürdő is járt. A gyógyfürdőtelepek (jelentéssűrítő szóösszetétel) létesítésének célja a népesség egészségének megőrzése volt (1928). A szocializmus idején a gyógyfürdő és üdülésügy az egészségügy igazgatási feladatai közé tartozott, és állampolgári jogon igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás volt.

A

gyógyintézetek, ásvány- és gyógyvizek gyógyászati célú igénybevételének biztosítása nem a társadalombiztosítás feladata volt (1975). A rendszerváltás után a gyógyfürdőkről az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezik a természetes gyógytényezők, fürdő- és klímagyógyintézetek, gyógyhelyekről szóló XVI. fejezetben. A természetes gyógytényező minőségjelzős szószerkezet és a klímagyógyintézet minőségjelzős szóösszetétel a rendszerváltás után született neologizmus. A gyógytényező szóösszetétel önmagában nem új szó, az 1927-es törvényben is olvasható.

A természetes gyógytényező szakkifejezés

gyűjtőneve (hiperonimája) lett a gyógyhatással rendelkező természetes anyagoknak. A klímagyógyintézet rendszerváltás előtti megfelelője az éghajlati gyógyintézet volt, a 71

terminuscserében idegen (német) nyelvi hatás és rövidülés is észrevehető. A gyógyfürdő minőségjelzős szóösszetétel a természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999. EüM rendeletben továbbra is szerepel szókincsünk általánosan használt elemét alkotva. A gyógyhatást jelző gyógy- előtaggal képzett szavak nyelvújítás kori alkotások, és népes szócsaládot hoztak létre már a 19. század elején. A TESz. alapján a gyógyvíz összetett szó eredete 1837-re vezethető vissza, a gyógyintézet szó 1835-ben keletkezett. A gyógyvíz szó első, betegbiztosítási szókincshez kapcsolódó előfordulása 1907. A gyógyfürdő jelentéssűrítő szóösszetétel kialakulását Szily Kálmán nyelvújítási szótára 1838-ban jelöli meg (NyÚSz.). Az 1876-os közegészségügyi törvényben (XIV. tc.) olvashatunk először arról, hogy a fürdők milyen feltételek mellett kaphatnak engedélyt a gyógyfürdő elnevezés használatára. A későbbiekben a fürdő, gyógyfürdő jogszabályi használata nem következetes. Az 1884-es ipartörvény és az 1907-es betegbiztosítási törvény szókészletében még csak a fürdő szó szerepel, majd az 1927es törvényben ismét felbukkan a szakkifejezés. Előzmény:

gyógyfürdő

(1838, NyÚSz.)

fürdő, gyógyvíz

(1907)

Ok: a gyógy előtag általánossá válása a szakszókincsben főként típusneveket hoz létre Következmény:

gyógyfürdő = gyógyító hatású fürdő

(1927)

gyógyfürdősegély (archaizmus) (jelentéssűrítő szóösszetétel) ellátással járó gyógyfürdő gyógyfürdőtelep

(jelentéssűrítő szóösszetétel)

éghajlati gyógyintézet (minőségjelzős szószerkezet)

(1928) (1972)

gyógyüdülő gyógyiszap, gyógybarlang gyógyforrástermék (jelentéssűrítő szóösszetétel) gyógyhely (jelentéssűrítő szóösszetétel) (1997) (nemfogalom)

fürdő- és klímagyógyintézet (szószerkezetes szakkifejezés)

(nemfogalom)

természetes gyógytényező (pl. gyógyvíz, gyógyiszap, gyógyklíma, gyógybarlang,…) barlangterápiás intézet = gyógybarlang gyógyfürdőkórház (jelentéssűrítő szóösszetétel) gyógyvízivó-csarnok (jelentéssűrítő szóösszetétel) gyógyklíma 72

(1999)

gyógyeredmény

(jelentéssűrítő szóösszetétel)

Egy 1999-es rendelet alapján (74/1999. (XII. 25.) a gyógyfürdő, illetve klímagyógyintézet lehet mozgásszervi betegeket ellátó nappali kórház, gyógyfürdőkórház, szanatórium, éghajlati gyógyintézet, gyógyüdülő, gyógyszálló, gyógyvízivó-csarnok vagy gyógybarlang. A gyógyfürdő és a klímagyógyintézet hiperonimája a felsorolt gyógyintézményeknek. A gyógyfürdők és a klímagyógyintézetek típusai egymástól tevékenységi körük alapján különböznek.A természetes gyógytényezők és a gyógyhelyek további elemzése eltérít az egészségbiztosítási tárgykörtől, az orvosi rehabilitációhoz kapcsolódó gyógyfürdőkezelések viszont a témakörbe tartoznak. A gyógyászati ellátás nem azonos a gyógykezelés céljából végzett ellátással. Az eredeti törvény még nem, de a hatályos változata tartalmazza a gyógyászati ellátás jelentését. A meghatározás alapján a gyógyászati ellátást társadalombiztosítási támogatással orvosi rehabilitáció céljából lehet igénybe venni (1997). Az orvosi rehabilitáció keretében a biztosítottak jogosultak vizsgálatra, gyógykezelésre, gyógyászati ellátásra és foglalkoztatásterápiára. A támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátások körét egy 2004-es rendelet határozza meg (5/2004. (XI. 19.) EüM rendelet), amely a fürdőgyógyászati ellátásokat és a 18 éves kor alatti csoportos gyógyúszást sorolja ide. A fürdőgyógyászati ellátások körébe tartozik a gyógyvizes gyógymedence (tófürdő is), gyógyvizes kádfürdő, iszappakolás, súlyfürdő, szénsavas fürdő, orvosi gyógymasszázs, víz alatti vízsugármasszázs, víz alatti csoportos gyógytorna és a komplex fürdőgyógyászati ellátás. A gyógyászati ellátás a fürdőgyógyászati ellátással sem azonos, az utóbbi a gyógyászati ellátás hiponimája. A gyógyfürdőellátás nem a törvényben szereplő terminus, de jogszabályi megfelelőjének a gyógyászati ellátást tartják (www. magyarország.hu/gyógyfürdőellátás/jogi háttér). A gyógyfürdőellátás jelentéssűrítő szóösszetétel előzménye megtalálható az 1927-es törvényben: ellátással járó gyógyfürdő. A fürdőgyógyászati ellátás szószerkezet jogszabályi meghonosodásában közrejátszhatott a rendszerváltás után kialakult terminológia analóg követése, például: fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás. A következő ábra segít eligazodni a gyógyászati ellátás, a fürdőgyógyászati ellátás és az egészségbiztosítás szakkifejezések kapcsolati rendszerében (17. ábra).

73

társadalombiztosítás egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatás térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás orvosi rehabilitáció

vizsgálat gyógykezelés

gyógyászati ellátás foglalkoztatás-terápia

18 éves kor alatti csoportos gyógyúszás

fürdőgyógyászati ellátások: gyógyvizes gyógymedence (tófürdő is) gyógyvizes kádfürdő iszappakolás súlyfürdő szénsavas fürdő orvosi gyógymasszázs víz alatti vízsugármasszázs víz alatti csoportos gyógytorna komplex fürdőgyógyászati ellátás

17. ábra: A fürdőgyógyászati ellátások és az egészségbiztosítás kapcsolatrendszere A súlyfürdő jelentéssűrítő szóösszetétel és az iszappakolás tárgyas alárendelő szóösszetétel kivételével a témakörhöz tartozó terminusok minőségjelzős szószerkezetek, amelyek egyre speciálisabb kezelésekről tanúskodnak. A fürdőgyógyászati ellátások típusai 2004 előtt nem mutathatók ki a tárgykör törvényi szabályozásának szókincséből. A szóösszetételek közül a gyógyúszás és a vízsugármasszázs új szakkifejezések, a gyógymedence, gyógytorna, gyógymasszázs, súlyfürdő, iszappakolás, kádfürdő nyelvünk általánosan használt elemei (szürke szövegkiemelés). A belőlük képzett szószerkezetek, például a víz alatti vízsugármasszázs vagy a szénsavas fürdő újdonságnak számítanak. A gyógyászati ellátás (1997), fürdőgyógyászati ellátás (2004) és a foglalkoztatás-terápia is neologizmus. Az orvosi rehabilitáció minőségjelzős szószerkezet nem módosult az utóbbi néhány évtizedben. 1997

74

óta lényegesen pontosabb lett az orvosi rehabilitáció feladatköre. Az 1972-es törvény csak a korlátozott munkaképesség helyreállítása kapcsán említi meg a terminust, a korábbi törvényekben nem szerepel. Betegszállítás Az 1891-es törvény rendelkezése alapján a segélypénztáraknak gondoskodniuk kellett a betegszállításról is. Ez a szó akkortájt még nem létezett, ezért körülményes módon hat szóból álló állandósult szókapcsolattal fogalmazták meg: „A kórházi ingyen-ápolás és ellátás alatt a betegnek a kórházba való ingyen beszállitása is értendő.” 1907-ben még ugyanez a megfogalmazás maradt, a beszállitás szó rövid i betűje sem változott. 1972-ben ez az ellátás a mentőszállítás és a szinonimaként kezelt betegszállítás elnevezést viselte, a rendszerváltás után csak a betegszállítás tárgyas alárendelő szóösszetétel maradt használatban. A rendszerváltás után bekövetkezett szemléletbeli változás sok terminus cseréjét eredményezte. A megmaradás oka talán az lehet, hogy a kórházba szállítás a beteg érdekében történik, amit a betegszállítás terminus jobban kifejez. Ezzel egy időben a sürgősségi betegszállítás minőségjelzős szószerkezet is kialakult. Előzmény:

a betegnek a kórházba való ingyen beszállitása (1891)

Ok: egyszerűsödés Következmény1: (szinonima)

betegszállítás (1972) (tárgyas alárendelő szóösszetétel)

mentőszállítás (elavulás) (határozós alárendelő szóösszetétel)

Ok: szemléletbeli változás = terminuscsere Következmény2:

betegszállítás (1997)

Ok: típusnév Következmény3: 7.3.2.2.

sürgősségi betegszállítás

Az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások terminusainak kialakulása

7.3.2.2.1 A gyógyszerek, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás Gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakkifejezéseinek kialakulása és módosulása terjedelmi okok miatt külön fejezetben (7. 4. fejezet) olvasható.

75

Különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek: csecsemőtápszer Az

1927-ben

bevezetett

csecsemőtápszer

megmaradt,

és

ma

is

támogatja

az

egészségbiztosítás árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások jogcímen, a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer kategóriában. A mai terminológia – a 23/2003. (V.9.) ESzCsM rendelet alapján – megkülönbözteti az anyatej-helyettesítő csecsemőtápszert és az anyatej-kiegészítő (elválasztási) csecsemőtápszert. Az utóbbi szószerkezetes

szakkifejezés

szinonimája

a

nem

jogszabályi

babatej

kifejezés

(PharmindexOnline/ gyógyszeradatbázis). Előzmény1:

tápszer (1837, ZAICZ)

Ok: fajfogalom (típusnév) Előzmény2:

csecsemőtápszer (1927) (jelentéssűrítő szóösszetétel)

Ok: fajfogalmak kialakulása Következmény:

anyatej-helyettesítő csecsemőtápszer, (2003) anyatej-kiegészítő (elválasztási) csecsemőtápszer = babatej (jelentéssűrítő szóösszetétel).

Az 1927-es törvény alapján a gyermekágyi segélyben részesülő biztosított nőnek csecsemőkelengye adható vagy kölcsönözhető. Az ingyen csecsemőkelengye természetbeni juttatása helyett az 1007/1970. kormányhatározat készpénzsegélyt vezetett be. Az intézkedés megszűnésével a szakkifejezés elavult. Előzmény1:

csecsemő (1519, ZAICZ)

Előzmény2:

kelengye (1787, TESz.)

Ok: új tevékenység Előzmény3:

csecsemőkelengye adható (1927) (állandósult szókapcsolat)

Ok: egyszerűsödés Következmény1:

csecsemőkelengye-juttatás (1970) (birtokos jelzős szóösszetétel)

Ok: az intézkedés megszűnése, archaizálódás Következmény2:

nincs

7.3.2.2.2. Utazási költségtérítés A gyógykezelésre utazó betegek utazási költségtérítéséről már a 20. század elején is gondoskodtak a segélypénztárak. 1907-ben „a betegsegélyző pénztár a tagokat utazási költséggel ellátni tartozott”. 1927-ig nem alakult ki egyszerűbb változat vagy állandósult szókapcsolat,

így

a

megfogalmazás

még

hasonlóan

körülményes:

„a

kórházba

(gyógyintézetbe) utalt és felvett igényjogosult beszállítási és hazautazási költsége a biztosító intézetet terheli”. 76

Előzmény:

utazási költséggel ellátni tartozik (1907) beszállítási és hazautazási költség terheli (1927)

Ok: egyszerűsödés Következmény:

utazási költségtérítés (1997)

7.3.3. Összefoglalás: Az egészségügyi és a pénzbeli ellátások szakkifejezéseinek kialakulása Adatok Terminusalkotási módok 1891–1927: 29 terminus keletkezett a vizsgált időszakban, 21 szakkifejezés mára archaizmus. 21 szószerkezet (16 két szóból álló, 5 három szóból álló), 8 szóösszetétel (jelentéssűrítő) 1972: 23 terminus keletkezett, amelyből 3 szakkifejezés vált archaizmussá. 13 szószerkezet (12 db kétszavas, 1 áll három tagból), 8 összetett szó (5 jelentéssűrítő, 1 határozós, 2 birtokos jelzős), 2 mozaikszó 1997–-2006: 55 neologizmus született. 43 szószerkezet (3 idegen eredetű szó szószerkezetekben) 10 szóösszetétel (7 jelentéssűrítő, 2 tárgyas alárendelő, 1 határozós alárendelő), 2 mozaikszó Szószerkezetek összetételi tagjainak száma: 2 szó: 25 db; 3 szó: 3 db; 4–5szó: 8 db; 6–8 szó: 3db; 9–10 szó: 1 db; 11–14 szó: 3 db A nyelvi változást előidéző okok Jelölések: új intézkedés, intézmény, fogalom, tevékenység = Ú, terminuscsere = T, egyre speciálisabb tevékenység = S, fajfogalom, típusok megkülönböztetése = F, nemfogalom, gyűjtőnév = N, egyszerűsödés = E, szinonima = SZ, jelentésmódosulás = J Ok Ú

1891–1927 1972–75 16 3

1997–2006 4

T

3

4

9

S

2

2

11

F

3

7

13

N

0

1

12

E

1

5

4

SZ

4

1

2

J

0

0

0

Adatok értelmezése Terminusalkotási módok korszakonként Mindhárom korszakban a leggyakoribb terminusalkotási mód a szószerkezetek keletkezése. 77

1891–1927 A vizsgált időszak alatt csaknem 30 szakkifejezés keletkezett, amelynek kétharmada mára régiessé vált, például a tejsegély. A létrejött szakkifejezések harmada jelentéssűrítő szóösszetétel, a többség szószerkezet. A kéttagú szószerkezetek a leggyakoribbak, például a gyógyintézeti ápolás. 1972-ig kevesebb szakkifejezés jött létre a tárgykörben, mint a törvényi szabályozás kezdetén. A szocializmus idején keletkezett alig több mint 20 szakkifejezés egyharmada szóösszetétel, amelyek többsége jelentéssűrítő, például a gyógyforrástermék. A szószerkezetek zöme két szóból áll. 1997−2006 Az elmúlt két évtizedben szinte ugyanannyi szakkifejezés alakult ki, mint a rendszerváltás előtti 100 évben összesen.

A több mint 50 szakkifejezés többsége szószerkezetes

szakkifejezés. A szóösszetételek 70%-a jelentéssűrítő. A szószerkezetek összetételi tagjainak száma ugrásszerűen növekszik az utóbbi két évtizedben. Míg az 1891 és 1972 között született szakszavak között a leghosszabbak 3 szóból álltak, a rendszerváltás után keletkezett terminusok között akadnak 10–14 szóból álló szerkezetek is, és egyáltalán nem ritka a 4–5 tagból álló szakkifejezés sem. Ugyanakkor ebben a korszakban is a két szóból álló szószerkezetek száma a legjelentősebb. Ezek a kéttagú terminusok minőségjelzősek, és valamilyen ellátást vagy segélyt fejeznek ki, például az orvosi gyógymasszázs vagy a gyermeknevelési támogatás. Az elmúlt 20 esztendő alatt idegen eredetű szavak is belekerültek a szakkifejezések körébe: például a rizikófaktor és a klímagyógyintézet. A hospice szó írásmódjában sem igazodott még a magyar szókészlethez. A nyelvi változást előidéző okok gyakorisága közötti különbség korszakonként A rendszerváltás utáni szakszókincsben szembeötlők a fogalmi rendszer kiépülését elősegítő rendszerező változások: a különböző típusok megkülönböztetése, a nemfogalmak és a fajfogalmak megjelenése. A speciálisabb tevékenység megnevezése szintén sok esetben mozgató rugója a nyelvi változásnak. A szakkifejezések cseréjét legtöbbször a rendszerváltás eredményezte, például éghajlati gyógyintézet – klímagyógyintézet. A szocializmus idején szintén terminusok rendszerezését segítő csoportosítás hozta létre a legtöbb szakkifejezést, a terminuscsere a második leggyakoribb oka a változásoknak. Szinonimák kialakulása ritkán figyelhető meg az egészségbiztosítási szakszókincsben, ha mégis létrejön két változat, az egyiket a szakmai nyelvhasználat életben tartja, míg a másik elavul (betegszállítás – mentőszállítás).

78

A törvényi szabályozás kezdetén nyilvánvaló, hogy az új intézkedések bevezetése eredményezte a szakszavak nagy részét, majd a cserékkel finomodott a szókészlet, szinonimák nagyobb arányban jöttek létre, mint a későbbi korszakokban, a tevékenységi kör további bővülése, specializálódása és a típusok megnevezése is újabb kifejezéseket tett a gyarapodó szókincshez. 7.4.

A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakkifejezéseinek módosulása az egészségbiztosítási szakszókincsben

A gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz témakörhöz tartozó szakszókincs módosulását csak a következő egészségbiztosítási vonatkozású törvényekben vizsgáljuk: az 1891. évi XIV., az 1907. évi. XIX., az 1927. évi XXI., az 1972. évi II. törvény, az 1997-es Eb tv. hatályos változata, a 2005. évi XCV. törvény (az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról); és a 2006. évi XCVIII. törvény (a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól). A gyógyszer szó 1828-ban került szókészletünkbe (TESz.). A gyógyszer szóösszetétel és a gyógyászati segédeszközök minőségjelzős szószerkezet változás nélkül vészelte át az elmúlt 120 esztendőt. Erőteljesen gyarapodott viszont e két szakkifejezésből képzett szóösszetételek és szószerkezetek száma. A gyógyászati segédeszköz szakkifejezés első jogszabályi előfordulása 1891, ami alapján feltételezhető, hogy a 19. század végén alakult ki. Az 1891-es törvény szerint a betegsegélyző pénztár a „gyógyszerek és a szükséges gyógyászati segédeszközök ingyen kiszolgáltatásában részesitheti” a biztosítottakat. A huszadik század eleji nyelvhasználatot bemutató 1907-es törvényben fellelhetjük a későbbi szóösszetételek előzményeit: a gyógyszerek szállítása, a kiszolgáltatott gyógyszerek ára, gyógyászati segédeszközök kiszolgáltatása. A gyógyszertár (1829, TESz.) szóösszetételből képzett szerkezetek száma is egyre gyarapszik a betegségi biztosítás jogszabályi szókincsében: gyógyszertári laboratórium. A terminusok fejlődésében még több újdonságot hoz az 1927-es év, amikor a törvény megkülönbözteti a költségesebb gyógyászati segédeszközöket (szemüveg, mankó, sérvkötő, stb.) a kevésbé költséges gyógyászati segédeszközöktől (műkar, műláb, műfog, stb.); a gyógyszernek és gyógyászati segédeszköznek a költségét sürgős szükség esetén téríti. A kevésbé költséges gyógyászati segédeszköz megfelelője 2006-ban az alacsonyabb közfinanszírozás alapjául elfogadott árú gyógyászati segédeszköz. (A 80 évvel ezelőtti szakszókincs sok esetben világosabb, közelebb áll a köznyelvhez.) 79

A gyógyszer szó egyre több szóösszetétel előtagja lesz: gyógyszerköltség, gyógyszerellátás, gyógyszerkiszolgáltatás (1927, korabeli helyesírással). Minőségjelzős szerkezettel (amelyek már kikerültek a szakszókincsből) elkülönülnek a gyógyszertárak típusai: nyilvános / házi / szerződéses gyógyszertár. A gyógyszerész szinonimájaként a gyógyszertáros főnév is előfordul, amely ma már nem használatos. Az intézet orvosának vénye alapján rendelt gyógyszer, valamint az orvos által kiállított vényekre történő gyógyszer-kiszolgáltatás szószerkezet nincs is olyan messze a mai megfogalmazástól.

Orvosi vényre / vény nélkül kiadható gyógyszer szerkezetet a mai

terminológia is használja (2006). Az orvos által kiállított szószerkezet rövidült orvosi jelzőre. 1972-ben a jogszabály alkalmazza az orvosi rendelvény terminust, amely ma is a szakszókincs része. A vény szóból további kifejezések alakultak, amelyek egyre speciálisabb tevékenységeket jelölnek: vényadatok feldolgozása, tárgyhavi vényforgalmi adatok (2006). Előzmény:

az orvos által kiállított vényekre történő gyógyszer-kiszolgáltatás (1927)

Ok: rövidülés, egyszerűsödés Következmény:

orvosi vényre kiadható gyógyszer (2006)

Bizonyos esetekben a biztosítottak készpénzsegélyben részesültek, amely a kiszolgáltatott gyógyszerek árát és az orvosi gyógykezelés díját fedezte. A mai rendszerben ehhez hasonló eljárás a méltányosságból igénybe vehető szolgáltatások körébe tartozik, ami a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához a megállapított támogatási mértéket meghaladó támogatás nyújtását jelenti. Észrevehető ebből a példából is, hogy a két rendelkezés közötti 70 év alatt a szolgáltatások kiépülésével a terminusok jogszabályi használata bizonyos esetekben körülményesebb lett. 1972-ben a gyógyszerellátás állami feladat volt, a rendszerváltás után bizonyos gyógyszereket az egészségbiztosítás terhére lehet igénybe venni. A szakszókincs folyamatos kiépülésének megértésére azonban a 70-es évek szókincsére is szükség van. Az 1972-es jogszabályban szerepel a gyógyszerkönyv birtokos jelzős szóösszetétel. A szakkifejezés keletkezését azonban nem ebben a korszakban kell keresni, hanem az első Magyar Gyógyszerkönyv megjelenése, 1871 előtt. Új szóösszetétel megjelenése a 72-es törvényben: gyógyászatisegédeszköz-ellátás (eszközhatározós szóösszetétel) Gyógyszertípusokat elkülönítő, több szóból álló szószerkezetek: gyógyászati célra alkalmatlan gyógyszer/ forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer. 80

Várhatóan rövidülő birtokos jelzős szószerkezetek (2005-re szóösszetételekké váltak!) a gyógyszer törzskönyvezése / előállítása /elkészítése / összetétele /minősége / forgalomba hozatala /forgalomba hozatalának engedélyezése / tárolása /kiadása. Az utóbbi évtizedben számos tényező hozzájárult a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök szakkifejezésekből képzett szavak rohamos fejődéséhez. Többek között fontos szempont lett a gyógyszerekre és a gyógyászati segédeszközökre fordított egészségbiztosítási kiadások gazdaságilag is hatékonyabb felhasználása, a gyógyszergyártás iparszerűvé vált, és megváltozott a gyógyszerforgalmazás kereskedelmi gyakorlata is. Mindezek együttes hatására rengeteg,

egyre

bonyolultabb

jelentésű

neologizmus

született

a

tárgykörben.

A

neologizmusok szókincsbeli előzményei és további módosulásai figyelemmel kísérhetők, terminusalkotási módok alapján csoportosíthatók, majd elemezhetők. Az 1997-es törvény szókészlete alapján az alábbi szóösszetételekkel és szószerkezetekkel bővült a gyógyszer szó egészségbiztosítással kapcsolatos szócsaládja. Birtokos jelzős alárendelő szóösszetétellé rövidült szakkifejezések: gyógyszerár / gyógyszerrendelés / gyógyászatisegédeszköz-rendelés Új szóösszetételek: gyógyszerforgalmazás / gyógyszerpiac (birtokos jelzős szóösszetétel) gyógyszerkeret / gyógyszerterápia (jelentéssűrítő szóösszetétel) A gyógyszerek csoportosítása (nemfogalmak) a rendelés és a támogatás módja szerint (szószerkezetes szakkifejezések): indikációhoz kötött támogatásban részesített támogatással /nem/ rendelhető külön szabály szerinti támogatással rendelhető

gyógyszer

gyógyászati céllal rendelt Új tevékenység kifejezése: a gyógyszer árához nyújtott támogatás = a gyógyszerárhoz nyújtott támogatás. A 2005-ös jogszabályban korábban nem szereplő új szóösszetételeket és kisebb számban szószerkezeteket lehet felfedezni. Újabb szóösszetétellé rövidült terminusok: gyógyszerkutatás

/gyógyszerfejlesztés/

gyógyszergyártás/

gyógyszerkészítés

/

gyógyszerhatás / gyógyszerminőség / gyógyszerminősítés /gyógyszerellenőrzés/ gyógyszerfelhasználás (birtokos jelzős szóösszetételek) gyógyszeradomány

/gyógyszerhatóság/

gyógyszerhulladék/

gyógyszerkészítmény / gyógyszer-nagykereskedelem 81

gyógyszerforma/

(jelentéssűrítő szóösszetételek) Minőségjelzős szószerkezet: Európai Gyógyszerügynökség Gyógyszercsoportokat kifejező szószerkezetes szakkifejezések: kábítószerként minősített gyógyszer / pszichotróp anyagként minősített gyógyszer / orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszer/ forgalombahozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer. Bonyolultabb tevékenységet kifejező szószerkezetes szakkifejezések: gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység/ gyógyszerellátási szaktevékenység/ gyógyszergyártási tevékenység /lakossági gyógyszerellátás/ gyógyszer-nagykereskedelmi engedély/gyógyszergyártási engedély. 2006-ban tovább gyarapodott a szakkifejezések száma: csaknem 5-ször annyi szószerkezet keletkezett, mint szóösszetétel. Újabb szóösszetételek: gyógyszer-kiskereskedelem / gyógyszertámogatás/ referenciagyógyszer (jelentéssűrítő szóösszetétel) gyógyszerhatóanyag /gyógyszernyilvántartás (birtokos jelzős) fiókgyógyszertár / kézigyógyszertár (minőségjelzős). A gyógyszertárak másik két lehetséges formáját minőségjelzős szerkezetek fejezik ki: közforgalmú / intézeti gyógyszertár. Szószerkezetes szakkifejezések: Gyógyszercsoportok további elkülönítése: különkeretes gyógyszer/ terápiás hatású gyógyszer /gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású

készítmény

/

közfinanszírozásban

részesülő

gyógyszer

közfinanszírozott gyógyszerek Költségekkel, forgalmazással és gyógyszerrendeléssel kapcsolatos újabb szerkezetek: a gyógyszer napi terápiás költsége/ gyógyszer-kiskereskedelmi forgalmazás / gyógyszerrendelési gyakorlat. A gyógyszerellátás (1927) szóösszetételből kialakult szakkifejezések: gyógyszerellátó tevékenység / kiskereskedelmi gyógyszerellátó tevékenység / közvetlen lakossági gyógyszerellátás / lakossági gyógyszerellátási feladat/ (speciálisabb tevékenység) gyógyszerellátási garancia (új fogalom). A gyógyszerek egészségbiztosítási támogatásával kapcsolatos szószerkezetek: 82

/

a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatása /a gyógyszertámogatás mértéke/ a gyógyszertámogatás összege /támogatott gyógyszerek teljes köre / speciális támogatású gyógyszerek / támogatott hatóanyagú gyógyszerek / a gyógyszer támogatási kategóriája /gyógyszertámogatási előirányzat / egyedi méltányosság alapján támogatott gyógyszer / a gyógyszer társadalombiztosítási támogatásba való befogadási kérelme / a befogadott és támogatással forgalmazott gyógyszer ára/ a befogadott gyógyszer támogatásból való kizárása /a támogatásból kizárt gyógyszerek köre / hatóanyag-alapú fix összegű támogatási csoportba tartozó gyógyszer/ terápiás fix elven működő támogatási csoportba tartozó gyógyszer / a gyógyszer támogatással csökkentett fogyasztói ára = térítési díj. A gyógyászati segédeszköz terminusból alakult további szerkezetek: alacsonyabb közfinanszírozás alapjául elfogadott árú gyógyászati segédeszköz / referencia gyógyászati segédeszköz (nemfogalom) gyógyszeres gyógyászatisegédeszköz-rendelés / a gyógyászati segédeszközök kiskereskedelmi forgalmazása / egyedileg, méretre készített gyógyászati segédeszközök gyártása / gyógyászati segédeszközök kölcsönzési díjához nyújtott támogatás (speciálisabb tevékenység kifejezése). 7.4.1. Összefoglalás: a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakkifejezéseinek módosulása az egészségbiztosítási szakszókincsben Adatok: szóalkotási és szókincsbővülési módok 1891–1927: 13 új szakkifejezés (6 archaizmus) szószerkezet: 10, szóösszetétel: 3 (1 jelentéssűrítő, 2 birtokos jelzős) 1972–1975: 12 új szakszó (általánosan használt elemek) szószerkezet: 11, szóösszetétel: 1 (1 birtokos jelzős) 1997–2006: 83 neologizmus szószerkezet: 53, szóösszetételek száma: 30 (18 birtokos jelzős, 9 jelentéssűrítő, 3 minőségjelzős), idegen eredetű szó összesen 3 szakkifejezésben fordul elő Adatok értelmezése: jellemző szóalkotási és szókincsbővülési módok A szószerkezetes szakkifejezések többségének megjelenése mindhárom korszakban megfigyelhető. Míg a törvényi szabályozás kezdetén és a szocializmusban is közel azonos mértékben keletkeztek szakkifejezések (10–13), az elmúlt két évtizedben több mint 80 83

szakkifejezés alakult ki. (Ebből a legutóbbi két jogszabály több mint 60 új szakkifejezést eredményezett.) A szóösszetételek és a szószerkezetek aránya is változott: a rendszerváltás előtt a szóösszetételek száma ötöde a szószerkezetek számának, míg a rendszerváltás után több mint a fele. Tehát a szóösszetételek képződése gyakoribb lett. Különösen a birtokos jelzős szóösszetételek száma jelentős. A rendszerváltás után megjelentek az idegen eredetű szakkifejezések is a szakszókincsben: például indikáció, referencia, pszichotróp. A (köz)finanszírozás és a terápiás terminus is idegen eredetű, de már meghonosodott a magyar nyelvben. A referencia latin eredetű szó jelentésmódosulását figyelhetjük meg a referenciagyógyszer összetételben, amely a fix támogatási csoportba tartozó gyógyszert jelenti. 1891 és 1927 között a gyógyszer szóból alakult szakkifejezések közül általánosan használt nyelvi elem a gyógyszerellátás, gyógyszerköltség, gyógyszerkiszolgáltatás, a gyógyszerek szállítása /ára. Az utóbbi szakkifejezés rövidült változata a gyógyszerár. Az „intézet orvosának vénye alapján rendelt gyógyszer” szószerkezet előzménye az „orvosi vényre kiadható gyógyszer” szakkifejezésnek. A gyógyászati segédeszköz szakkifejezésből a költséges, kevésbé költséges jelzőkkel alkotott terminusok kiszorultak a mai jogszabályi szakszókincsből. A gyógyszertárak típusát kifejező szerkezetek ma már elavultak: nyilvános, intézeti, házi gyógyszertár. 1927 és 1972 között létrejött szakkifejezések mindegyike ma is része a szakszókincsnek, például: gyógyászatisegédeszköz-ellátás. A rendszerváltás után felgyorsult a terminusalkotás, csaknem nyolcszor annyi szakkifejezés jött létre, mint a szocializmus idején. Az egészségbiztosítási ellátások témakörben legdinamikusabban a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakszókincse fejlődik. Szembeötlő a gyógyszerek támogatással kapcsolatos terminusainak rohamos kialakulása és fejlődése. 1997-ben a gyógyszer árához nyújtott támogatás szószerkezet és rövidebb változata, a gyógyszerárhoz nyújtott támogatás 2006-ban szóösszetétellé vált. A gyógyszertámogatás (jelentéssűrítő szóösszetétel) egyben újabb alapterminussá is fejlődött, amelyből a támogatási csoportok nevét, a támogatási eljárás fázisait (befogadás, kizárás) kifejező származékok özöne képződött, például: Előzmény:

a gyógyszer árához nyújtott támogatás (1997) a gyógyszerárhoz nyújtott támogatás

Ok: egyszerűsödés Következmény1:

gyógyszertámogatás (2006) (jelentéssűrítő szóösszetétel)

Ok: specializálódás (a tevékenységi / fogalmi kör bővülése) Következmény2:

gyógyszertámogatási előirányzat (2006) 84

a gyógyszertámogatás összege a befogadott gyógyszer támogatásból való kizárása. Az egyre bonyolultabb tevékenységet egyre több szóból álló szószerkezetek képesek kifejezni. Nem ritka a 6–8 szóból álló szerkezet sem. Nemcsak a terminusok mennyisége nő, hanem a szerkezeteket alkotó szavak száma is, egyszóval egyre hosszabbak lesznek a szakkifejezések. A következő diagram szemlélteti a szóösszetételek, valamint a kettő, három, négy–öt, hat–nyolc szóból álló szószerkezetek számának alakulását a rendszerváltás előtt és után keletkezett szakkifejezések esetében (18. ábra) 30 25 szóösszetétel

20

2 szó

15

3 szó

10

4 − 5 szó

5

6 − 8 szó

0 1891−1972

1997−2006

18. ábra: A terminusokat alkotó összetételi tagok számának alakulása a rendszerváltás előtt és után keletkezett szakkifejezésekben (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök) A rendszerváltás előtt a 2 szóból álló szerkezetek száma volt a legnagyobb, 3-nál több tagból álló szerkezetek alig fordultak elő. A rendszerváltás után megváltozott a terminusalkotás módja: egyre több tagból álló szószerkezetek képződnek. Ugyanakkor látható, hogy a leggyakrabban előforduló szakkifejezések szóösszetételek, majd a 2 szóból álló szerkezetek következnek, amelyek a leginkább hajlamosak a szóösszetétellé válásra: Előzmény:

a gyógyszer minősége (1972)

Ok: egyszerűsödés Következmény:

gyógyszerminőség (2005) (birtokos jelzős szóösszetétel)

A szóösszetétel-képződés és a bokrosodó szerkezetek kialakulása egyidejűleg történik, és egyformán jellemzi a terminusalkotás, terminusképződés folyamatát. (A magyar nyelvtani szabályok elősegítik a szóösszetétellé válást: a második mozgószabály eredetileg különírt tagokat összevon.) A folyamat nem áll meg, a szóösszetételekhez bokrosodó szerkezetek kapcsolódnak ismét:

85

Előzmény:

gyógyászati segédeszköz (1891)

Következmény1:

gyógyászatisegédeszköz-rendelés (1997)

Következmény2:

gyógyszeres gyógyászatisegédeszköz-rendelés (2006)

A szakszókincsbeli változást előidéző legjellemzőbb okok Adatok: új intézkedés, intézmény, fogalom, tevékenység = Ú, terminuscsere = T, egyre speciálisabb tevékenység = S, fajfogalom, típusok megkülönböztetése = F, nemfogalom, gyűjtőnév = N, egyszerűsödés = E, szinonima = SZ, jelentésmódosulás = J ok

1891−1927

1972−1975 1997−2006

F

6

0

0

S

4

9

37

E

3

0

7

N

0

3

20

Ú

0

0

17

T

0

0

1

J

0

0

1

SZ

0

0

0

Adatok értelmezése (gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök) A rendszerváltás után a legtöbb esetben a tevékenységi kör bővülésének, specializálódásának kifejezése eredményezi a terminusok számának gyarapodását. A gomba módra szaporodó terminushalmazban rendszert teremt a csoportosítást segítő nemfogalmak megjelenése. Kisebb mértékben új fogalmak, tevékenységek megnevezésére is hoz létre újabb szakkifejezéseket. A szocializmus idején lényegesen kevesebb törvény szabályozza a gyógyszerellátást, így ebben az időszakban jóval kevesebb terminus született. A korszakban kialakult szakkifejezések esetében a specializálódás és a nemfogalmak megjelenése jellemző. 1927 előtt a változáshoz vezető ok a típusokat elkülönítő fajfogalmak megjelenése, az egyszerűsödés, valamint a specializálódás. Az alapszavak már 1891 előtt kialakultak, így nem az új fogalmak megnevezése gyarapítja a szókincset a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök témakörében.

86

7.5.

Összesített eredmények értékelése Egészségbiztosítási ellátások szókincse: egészségügyi és pénzbeli ellátások, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök

Adatok: terminusalkotási módok 1891–1927: 42 új terminus (27 archaizmussá vált) 31 szószerkezet (2 szó: 20; 3 szó: 8; 4−5 szó: 1; 6−8 szó: 2), 11 szóösszetétel (9 jelentéssűrítő, 2 birtokos jelzős). A korszakban keletkezett összes terminus (42) 30%-a a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz témakör szakszókincse. 1927–1975 : 35 terminus keletkezett (3 vált archaizmussá) 24 szószerkezet (2 szó:19, 3 szó: 2; 4−5 szó: 3), 9 szóösszetétel (5 jelentéssűrítő, 3 birtokos jelzős, 1 határozós), 2 mozaikszó. A korszakban keletkezett összes (35) terminus 34%-a a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz témakör szakszókincse. A rendszerváltás után: 138 neologizmus jelent meg 96 szószerkezet (2 szó:41; 3 szó: 16; 4−5 szó: 23; 6−8 szó: 12; 9−11 szó: 1; 12−15 szó: 3), 40 szóösszetétel (18 birtokos jelzős, 16 jelentéssűrítő, 3 minőségjelzős, 2 tárgyas, 1 határozós), 2 mozaikszó, (6 idegen eredetű szó szószerkezetben vagy összetételben). A korszakban keletkezett összes (138) terminus 60%-a a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök szakszókincse. Adatok értékelése (egészségbiztosítási ellátások) A pénzbeli és az egészségügyi (természetbeni) ellátások témaköre már a rendszerváltás előtt is fejlett szakszókinccsel rendelkezett. A szocializmus idején valamivel kevesebb terminus keletkezett, mint 1927-ig. A rendszerváltás utáni időszak az előző 100 évben létrejött szakkifejezések számát megduplázta. A rendszerváltás előtti időszakból mintegy 50 szakkifejezés a mai szakszókincs általánosan használt eleme lett. A mai korszak neologizmusaival együtt közel 200 (185) terminusból álló szakszókincset alkothatnak ebben a témakörben. A kördiagram a mai szakszókincs eredetét mutatja százalékos összetételben.

19. ábra: Az egészségbiztosítás ellátásait kifejező mai szakszókincs összetétele eredet szerint

87

A mai szakszókincs negyed része nem neologizmus, hanem az előző korszakokban kialakult általános használatú elem. A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök témaköréhez tartozó szakszavak száma a korábbi időszakokban 30%-os volt, ma már az összes terminus 60 %-át teszik

ki.

Tehát

a

gyógyszertámogatással

kapcsolatos

terminusok

alkotják

az

egészségbiztosítás ellátásait kifejező szakszókincs legdinamikusabban fejlődő részét. A legjellemzőbb terminusalkotási mód a szószerkezetek képződése mindhárom korszakban. A következő grafikon mutatja a szóösszetételek és a szószerkezeteket alkotó tagok számának változását a rendszerváltás előtt és után.

20. ábra: A terminusokat alkotó összetételi tagok számának alakulása a rendszerváltás előtt és után keletkezett szakkifejezésekben (egészségbiztosítási ellátások) A két korszak terminusalkotási módja közötti egyik lényeges különbség a szószerkezeteket alkotó tagok számának növekedésében van. A rendszerváltás előtt 8-nál több tagból álló szakkifejezés egyáltalán nem jött létre, míg a mai szakszókincsben egészen körülményes és hosszú terminusok is kialakulhatnak. A 4-5 szóból állók száma is hatszorosára emelkedett, a szóösszetételek száma pedig kétszeresére nőtt. Összességében látható a rendszerváltás után keletkezett szakszókincs megduplázódása. A grafikon nem tünteti fel a mozaikszavak megjelenését a szocializmus időszakában és az elmúlt 20 évben (2-2 terminus). A szakkifejezések között megjelentek az idegen szavak is (3-3 terminus), amelyeket a szószerkezeteknél vagy a referenciagyógyszer esetében az összetételeknél figyelembe vettünk. A kéttagú szerkezetek száma viszont egyformán jellemző mindegyik korszak terminusalkotására. A két szóból álló szerkezetek közt a segélyek, ellátások neveit kifejezők

88

mind minőségjelzősek, a gyógyszerekhez kapcsolódó terminusok között vannak birtokos jelzős szerkezetek is (27-ből 17 minőségjelzős, 10 birtokos jelzős). A szóösszetételek képződése nagymértékű a mai korban is, az összes terminus több mint 40%-a szóösszetétel. 1927-ig negyedannyi szóösszetétel keletkezett, mint a rendszerváltást követően, azonban akkor az összes terminus 52%-a összetett szó volt. A mai szóösszetételek között a diagramon látható mindegyik típus megtalálható, míg az 1927 előtt keletkezettek közt csak jelentéssűrítő és birtokos jelzős volt (21. ábra).

21. ábra: A szóösszetételek típusai az egészségbiztosítási ellátások szakszókincsében (1891−2006) A szóösszetételek között a rendszerváltás előtt a jelentéssűrítő típus volt a leggyakoribb, az elmúlt 20 évben a birtokos jelzős összetett szavak átvették a vezetést. A nyelvi változást előidéző okok elemzése: egészségbiztosítási ellátások A következő táblázat mutatja az egészségbiztosítási ellátások szakszókincsében létrejött nyelvi változást előidéző okok összesítését korszakonként. A változást előidéző okok jelölése a táblázatban: új intézkedés, intézmény, fogalom, tevékenység = Ú, egyre speciálisabb tevékenység = S, fajfogalom, típusok megkülönböztetése = F, terminuscsere = T, egyszerűsödés = E, nemfogalom, gyűjtőnév = N, szinonima = SZ, jelentésmódosulás = J ok

1891–1927

1972–1975

1997–2006

Ú

16

3

21

S

6

11

38

F

9

7

13

E

4

5

11

SZ

4

1

2

T

3

4

10

N

0

4

32

J

0

0

1

89

A táblázat adatai az alábbi grafikon segítségével elemezhetők (22. ábra):

22. ábra: A nyelvi változás mozgatórugói az egészségbiztosítási ellátások szakszókincsében A változást előidéző tényezőket a témakörön belül az egészségügyi és pénzbeli ellátások, valamint a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök terminusainak csoportjában is vizsgáltuk. Mindkét csoportban és az egész témakörben az adatok egybecsengő eredményt mutatnak, amelyből megállapítható, hogy az eredmény nem témakörfüggő. A legfontosabb következtetés az, hogy a mai terminusalkotás leggyakoribb mozgatórugója nem az új fogalmak, tevékenységek, intézmények megnevezése. A terminusok számának robbanásszerű növekedését az új fogalmat jelentő terminusok köré csoportosuló szakkifejezések, a kiegészítő neologizmusok adják, amelyek a fogalmi, tevékenységi kör bővülése miatt keletkeznek. A szakkifejezések rengetegében rendszert teremt a típusok megkülönböztetése (fajfogalmak) és a csoportosítást segítő nemfogalmak megjelenése, amely szintén gyakran előmozdítja a nyelvi változást. A két szóból álló szerkezetek könnyen válnak összetételekké, így az egybeírással létrejövő egyszerűsödés is gyakori oka a változásnak. Az ábrán látható S-jelű oszlop a szocializmus idején is a magasba kúszik. A kialakuló szaknyelv először a hiányzó terminusokat alkotja meg az új fogalmak megnevezésére (Ú), majd rendszerint csoportosítja őket, típusokat alkot és bővíti, specializálja a szakszókincset.

90

8. Az egészségbiztosítás (gazdasági) pénzügyi tevékenységét kifejező terminusok kialakulása 8.1.

Az egészségbiztosítás pénzügyi alapjait kifejező terminusok kialakulása

8.2.

A járulékok és a pénzbeli juttatások összegének megállapítását kifejező terminusok alakulása

8.3.

A járulék szó szócsaládja

8.4.

Járadék

8.5.

Finanszírozás

8.6.

Kapacitásszabályozás

8.7.

Eredmények összefoglalása: a pénzügyi tevékenységek szakszókincse

8.1.

Az egészségbiztosítás pénzügyi alapjait kifejező terminusok kialakulása

Az Egészségbiztosítási Alap terminus kialakulása, az ellátások fedezete 1891: A segélypénztárak kiadásaik fedezésére kötelesek létrehozni tartalékalapot, amely a törvényben meghatározott mértékű tartaléktőke felhalmozását jelenti. Szinonimaként szerepel a tartaléktőke-alap jelentéssűrítő szóösszetétel is a jogszabályban. A tartalékalap szakkifejezés a tartalék és az alap szavak jelentéssűrítő szóösszetétellé válásából keletkezett. A tartalék szó ’utánpótlás’ jelentésének kialakulását a TESz. alapján az 1743-as év jelöli. Az alap szó eredetét a TESz. 1774-re vezeti vissza a fiatalságának szerelmetes alapja szókapcsolat tagjaként. A szónak a pénzügyi szaknyelvben kialakult jelentése nem szerepel az etimológiai szótárban. A TESz. 1774-es adatának ellentmond az 1723. évi XCIX. törvény szövegében − „Amikor a közalap foganatositva s Ő felségének feljelentve lesz: az ország pénztárnokára nézve a határozott intézkedés be fog következni” − található, ’pénzügyi alapot’ jelentő közalap összetett szó, amely az alap szó még korábbi kialakulásáról tanúskodik. Az 1875. évi (XXXVII.) kereskedelmi törvény szókészletében felfedezhető a „tartalék-alap” terminus. A tőke szó ’pénzalap’ jelentése 1798-ra alakult ki (TESz.). A tartaléktőke összetett szó megtalálható a hitelintézetekről szóló 1848. évi XIV. törvény szövegében. Az 1907-es jogszabály alapján a két biztosítási ágazatnak külön kell képeznie tartalékalapot a biztosítási terhek fedezésére. Kialakul a kétféle tartalékalapot kifejező minőségjelzős szószerkezet: betegsegélyezési tartalékalap, balesetbiztosítási tartalékalap.

91

A tartalék tőkeösszeget és a tartalékalap kamatait fordíthatták betegsegélyezési célokra. Létrejönnek az alapok kezelésével kapcsolatos birtokos jelzős szószerkezetek: tartalékalap képzése / gyűjtése / gyarapítása / felhasználása. Az alapok képzése, felhasználása szószerkezetek ma sem elavult szakkifejezések. 1927-es törvény szakszókincsét a betegségi biztosítási tartalékalap kezelése, a tartalékalap gyümölcsöző elhelyezése, a rendkívüli tartalékalap és a gyümölcsözőleg elhelyezett tartalékalap jövedelme szószerkezetes szakkifejezések gazdagítják, amelyek létrejöttét az alapok tevékenységi körének bővülése, a rendkívüli tartalékalap terminus esetében a típus megnevezése okozta. A tartalékalap kezelése birtokos jelzős szószerkezet a mai terminológia általánosan használt eleme. A következőkben láthatjuk, hogy a nyugdíjbiztosítási ág szinonim terminusokat hozott létre a pénzalap megnevezésére. Az öregség esetére való biztosításról szóló 1928-as törvény a biztosítási járuléktartalékok = díjtartalékok (szinonimák) összevonásával hozza létre a járuléktartalékalapot. A járuléktartalékalap jelentéssűrítő szóösszetétel, a betegségi biztosításban

meghonosodott

tartalékalap

terminus

szinonimája.

Az

intézeti

járuléktartalékalap vagyonának gyümölcsöző/gyümölcsöztető elhelyezését a magyar királyi népjóléti

és

munkaügyi

miniszter

ellenőrizte.

Az

intézeti

jelző

az

Országos

Társadalombiztosító Intézetre utal, a gyümölcsöző /gyümölcsöztető elhelyezés hangulatfestő, nem pénzügyi környezetbe illő minőségjelzős szószerkezet, amelyet később a befektetés terminus vált fel. A II. világháború idején a tartalékalapok vagyona megsemmisült (BUDA, 2001: 228). 1950-től a társadalombiztosítás költségvetése az állami költségvetés része lett. A Minisztertanács elrendelhette egyes társadalombiztosítási bevételek és kiadások alapszerű kezelését. A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak nyugdíjjárulékot fizettek. Az állami költségvetés minőségjelzős szószerkezet nyelvünk általánosan használt eleme. A költségvetés összetett szavunk eredetét a 19. században kell keresnünk. A költségvetés szó a budget magyarításaként (1835, NyÚSz.) létrejött egyik változat, amely a 19. század második felében terjedt el. A jogszabályok nyelvében is csak 1867-ben jelenik meg először. A szabadságharc előtti törvények szövegében nem fordul elő a szakkifejezés. A „községek belső igazgatásáról” szóló 1836. évi IX. törvény körülírja a még nem ismert terminust: „ a köz költségekről minden esztendő elején jegyzéket készítsenek”. Hasonlóképpen egy másik 1836-os (XLI.) törvény a költségi számolás szószerkezettel magyarázza a „nemzeti játékszín felállításához” szükséges költségvetés készítését: „az ahoz kívántató költségi számolással kidolgozva”. A 92

kiegyezés utáni első jogszabályok szókincsét képezi a kialakult költségvetés jelentéssűrítő szóösszetétel és a közös költségvetés minőségjelzős szószerkezet (1867. évi XII.), az államköltségvetés birtokos jelzős szóösszetétel (a közterhekről szóló 1867. évi XVIII. törvény). Az állami számvevőszékről szóló, 1870. évi XVIII. törvény az állam költségvetése birtokos jelzős szószerkezetet részesíti előnyben a szóösszetétellel szemben. Egészen 1881ig az államköltségvetés összetett szó található meg az évenként készített költségvetési törvényekben. Az állami költségvetés terminus az 1876. évi közegészségügyről szóló XIV. törvényben szerepel először, de csak az 1882. évi IV. költségvetési törvény címében cserélődik az államköltségvetés terminus a mai terminológiában is használt szakkifejezésre. Előzmény:

költségi számolás (1836)

Ok: egyszerűsödés, terminuscsere Következmény1:

költségvetés (1835−1867) (jelentéssűrítő szóösszetétel)

Ok: típus elkülönítése, fajfogalom Következmény2:

államköltségvetés (1867) (birtokos jelzős szóösszetétel)

az állam költségvetése (1870) Ok: illeszkedés a költségvetés egyéb típusait kifejező minőségjelzős szószerkezetekhez, (például: saját, közös költségvetés), nyelvi analógia Következmény3:

állami költségvetés (1876) (minőségjelzős szószerkezet) (általános használatú elem)

1988-ban a társadalombiztosítás működésének fedezetére létrehoztak egy elkülönített állami pénzalapot, a Társadalombiztosítási Alapot. A minőségjelzős szószerkezet gyakori használata miatt kialakult egyszavas változata, az Alap. Az Alap kezelésével kapcsolatos tevékenységek szabályozása újra feleleveníti és szószerkezetekkel bővíti a korábban kialakult terminológiát: tartalékalap, forgóalap, az Alap forrásai,az Alap bevételi többlete, az Alap eszközeivel történő gazdálkodás eredménye, az Alap kezelésével kapcsolatos költségek finanszírozása. 1989-ben az állami költségvetés az Alapot állami tulajdonú részvények átadásával tartalékalappal látta el. Az Alapot az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság kezeli. A Társadalombiztosítási Alap 1991-ben önálló pénzalappá vált. Az Alap a bevételi többletből képzett többféle célra létrehozott tartalékalappal rendelkezik: az Alap likviditási tartaléka, az Alap működési tartaléka, az Alap befektetések hozama tartaléka. Az utóbbi szerkezet a magyar nyelv nyelvhelyességi szabályainak nem felel meg, mert kettős birtokos jelzős szószerkezet esetén a második birtokos jelzőnek jelöltnek kell lennie (hozamának), egyébként félreérthető. Az Alap tevékenységi körének bővülését jelzi a következő szószerkezetes

93

szakkifejezések megjelenése a jogszabályban: állami forgóalapjuttatás, az Alap működtetése, az Alap kezelője, az Alapból finanszírozott egészségügyi intézmények, az Alap költségvetése /az Alap éves költségvetése /az Alap éves költségvetési törvénye, az Alap egyenlege, az alap kiadásai /az Alapból teljesíthető kiadások / az alap mindenkori éves kiadási főösszege, az Alap pénzügyi tevékenységének költségei / az Alap pénzügyi tevékenységéből származó bevétel / az Alap kamat és egyéb hozambevételei. Ez utóbbi helyesen írva: kamat- és egyéb hozambevételei. A Társadalombiztosítási Alap két önálló pénzalapra való elkülönülése létrehozta a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap minőségjelzős szószerkezeteket. A két különböző funkcióval rendelkező alap létrejötte után az Alap terminus használata félreérthető lett volna, így ismét a Társadalombiztosítási Alap szószerkezet vagy rövidített alakja a T. Alap terminus jelenik meg a jogszabályban. Az Alapok, alapok, illetve a társadalombiztosítási alapok szakkifejezések a Nyugdíj és Egészségbiztosítási Alapokra vonatkoznak, amelyek rövidült változatát szintén kialakította a jogszabályi terminológia: Ny. Alap és E. Alap. Az 1992-ben megalkotott jogszabályok az alapok gyűjtőnévvel utalnak a tárgykörben levő három alapra (T. Alap, Ny. Alap, E. Alap), amelyről az alapok bevételi többlete / az alapok pénzeszközei szószerkezetes szakkifejezések tanúskodnak. Előzmény:

közalap (1723)

Előzmény:

tartalék (1743 TESz.)

Ok: új fogalom megnevezése, szinonimák kialakulása Következmény1:

tartalékalap (1875) (jelentéssűrítő szóösszetétel) (általános használatú elem 1993-ig) tartaléktőke (1848), tartaléktőke-alap tartalék tőkeösszeg (1907) járuléktartalékalap (1928) (jelentéssűrítő szóösszetétel) (archaizmus)

Ok: típusok megnevezése, fajfogalmak kialakulása Következmény2:

balesetbiztosítási tartalékalap (1907) (minőségjelzős szószerkezet) betegsegélyezési tartalékalap (archaizmus)

betegségi biztosítási tartalékalap (1927) (archaizmus) Ok: terminuscsere, rendszerváltás, a biztosítási rendszer változása 94

Következmény3:

Társadalombiztosítási Alap (1988) (neologizmus)

Ok: rövidítés (egyszerűsödés) Következmény4:

Alap (1991 után nem használatos)

Ok: típusok megnevezése, fajfogalmak Következmény5:

Egészségbiztosítási Alap (1991) (neologizmus) Nyugdíjbiztosítási Alap

Ok: kategórianév, nemfogalom Következmény6:

alapok, Alapok

1991-ben más társadalombiztosítási célokra is különültek el pénzalapok, például a munkanélküli ellátások fedezetére létrejött a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja, a Szolidaritási Alap. A minőségjelzős szószerkezet a nyugdíjbiztosítás szakszókincsét gyarapítja. Az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi tevékenységét kifejező terminusok a minőségjelzős szószerkezethez kapcsolódva akár 3–9 összetételi tagból álló szószerkezeteket is létrehoznak: az E. Alap költségvetése / költségvetési mérlege (1991) működési kiadásai / működési költségvetése (1995) költségvetésében meghatározott keretek között éves költségvetésében e célra megjelölt előirányzat terhére (1997) az E. Alap járulékbevétele / bevételi főösszege (1991) társadalombiztosítással kapcsolatos egyéb bevétele az E. Alap pénzbeni ellátásai / természetbeni ellátásai (1991) terhére igénybe vehető ellátások (1997), az E. Alapot terhelő ellátások (2007) az E. Alapból finanszírozott ellátások (1995) finanszírozott egészségügyi ellátások szerződésben foglalt feladatai (2007) fedezhető kiadások (1997) az E. Alap pénzügyi alapjai / pénzügyi tevékenysége (1995) E. Alap céltartalék (2007) A tartalékalap szóösszetétel jelentése a rendszerváltást követő terminológiában leszűkült, nem azonos a 20. század elején használt jelentésével. Akkor a betegsegélyező pénztárak pénzügyi fedezetéül szolgáló alapot hívták tartalékalapnak. Az Egészségbiztosítási Alap rendelkezik tartalékalappal, tehát a tartalékalap része az E. Alapnak. A tartalékalap terminus jelentésmódosulással került vissza a szakszókincsbe. 1993-ben még szerepelt a szakkifejezés, az 1994-es törvényben már csak az alap utótag nélküli, rövidült tartalék terminus. A 2007-es költségvetési törvény a tartalék és a céltartalék terminusokat alkalmazza. 95

A pénzalapot jelentő tartalék szóból képzett származékszavak özöne jelenik meg a 2008-as pénztártörvényben. (Annak ellenére, hogy a jogszabályt még ugyanabban az évben hatályon kívül helyezték, érdemes megfigyelni a terminusképződés folyamatát.) A tartalék szó szócsaládjának bővülése (2008) Összetett szavak Fajfogalmak: eredménytartalék, céltartalék (jelentéssűrítő szóösszetétel) Egyszerűsödés: tartalékképzés (birtokos jelzős) A tevékenységi kör bővülése, specializálódás: céltartalékképzés (birtokos jelzős) Szószerkezetes szakkifejezések Fajfogalmak: autorizációs céltartalék, általános céltartalék, az eredménytartalékból lekötött tartalék Új fogalmak: a lekötött tartalék összege, a céltartalék állománya A tevékenységi kör specializálódása: a lekötött tartalék összegének megfelelő mértékű befektetés(e), (itt a kifejezés nem helyes a birtokos személyjellel) az általános céltartalék mögötti befektetés összege, egyedi elbíráláson alapuló ellátások céltartaléka. A mai egészségbiztosítási terminológia megkülönbözteti a természetbeni és a pénzbeni /pénzbeli ellátásokat. A 2007-es költségvetési törvényben a pénzbeni jelző 3-szor, míg képzésmódbeli változata, a pénzbeli jelző csak egyszer fordul elő. A pénzbeni (határozóragos főnévből -i képzővel alkotott melléknév) jelző a rendszerváltás után bukkant fel (1991), korábban nem mutatható ki a szakszókincsben. Az 1997-es egészségbiztosítási törvény hatályos változatában az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai szószerkezetes szakkifejezésben a pénzbeli jelző (főnév+-beli képző) szerepel. A pénzbeni jelző térhódítása valószínűleg a természetbeni jelző szóalkotásmódját másoló nyelvi analógiának köszönhető. A pénzbeli ellátás minőségjelzős szószerkezet előzménye a 20. század eleji betegbiztosítási törvényekben található meg: pénzbeli segély (1907). Az 1927-es törvényben különülnek el egymástól először a pénzbeli és a természetbeni juttatások: készpénzbeli / készpénzből adott szolgáltatás / készpénzben való megtérítés. A pénzbeli jelző eredete a jogszabályok szókészlete alapján még korábbra, feltehetően a 19. század elejére vezet vissza: pénzbeli elmarasztalás (1936. évi XV. tv.), pénzi költségek (a kereskedőkről szóló 1840. évi XVI. tv.). A pénzi és a pénzbeli jelzők szinonim előfordulásából következik, hogy a pénzbeli jelző a 19. század 30-as éveiben még korlátozott használatú neologizmus lehetett.

96

A természetbeni ellátás szószerkezet eredetét ugyancsak az 1907-es és az 1927-es jogszabályban kell keresnünk: természetbeni járandóságok (1907), természetben adott /kapott /szolgáltatott /nyújtott juttatás /járó szolgáltatás (1927). A rendszerváltást követően is megmaradt a természetbeni jelző: az E. Alap természetbeni ellátásai (1991). Az 1997-től hatályos egészségbiztosítási törvényben nem szerepel a terminus, a természetbeni ellátásokat az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai címszó alatt találhatjuk. A 2007. évi költségvetési törvény (CLXIX.) 12. melléklete az egészségbiztosítási ellátásokat két csoportra osztja: természetbeni és pénzbeni ellátásokra. Előzmény:

pénzbeli (1836) pénzi (1840) pénzbeli segély (1907) készpénzből adott / készpénzbeli szolgáltatás (1927)

Ok: egyszerűsödés, terminuscsere Következmény1:

pénzbeli ellátás (1997)

Ok: képzésmódbeli változat létrejötte a nyelvi analógia hatására Következmény2:

pénzbeni ellátás (1991, 2007) (minőségjelzős szószerkezet)

Előzmény:

természetbeni járandóság (1907) természetben adott /kapott /szolgáltatott /nyújtott /járó szolgáltatás, juttatás (1927)

Ok: egyszerűsödés, terminuscsere Következmény:

természetbeni ellátás (1991, 2007) (minőségjelzős szószerkezet)

A pénzbeli és a természetbeni melléknevek kialakulása példázza azt a sokszor bekövetkező jelenséget, amikor a nyelvi változás nem lépésről lépésre, lineáris módon jön létre, hanem a fejlődést „visszaesések”, rövid életű próbálkozások lassítják. 8.1.1. Összefoglalás: az egészségbiztosítás pénzügyi alapjait kifejező terminusok kialakulása A társadalombiztosítás pénzügyi alapjait kifejező terminusok gyökerei korábbra nyúlnak vissza, mint a betegségi biztosítás törvényi szabályozásának kezdete. A tartalékalap, tartaléktőke, a költségvetés jelentéssűrítő szóösszetételek, a pénzbeli melléknév a 19. század utolsó harmadában már ismert szakkifejezések voltak, majd a betegbiztosítási és a későbbi egészségbiztosítási ág szókészletének részeként további nyelvi változáson mennek keresztül.

97

Terminusalkotási módok Az államosítás előtti korszakban keletkezett terminusok döntő többsége szószerkezetes szakkifejezés. Ebbe a terminusalkotási módba összesen 14 szakkifejezés tartozik. A szószerkezetek közül a leggyakoribb a 2 szóból álló szakkifejezés: 9 terminus esetében, például a rendkívüli tartalékalap. A két szóból álló szószerkezetek mindegyike jelzős: 4 minőségjelzős, 5 birtokos jelzős. Három összetételi tagból áll 2 terminus: például a tartalékalap gyümölcsöző elhelyezése. A háromnál több összetételi tagból álló terminusok előfordulása ritka: 4 szóból álló szerkezet alkot 1 terminust, 5 szóból pedig 2 szakkifejezés áll. Szóösszetételek kialakulása is megfigyelhető a vizsgált időszakban 6 terminus esetében, amelyek közül valamennyi jelentéssűrítő szóösszetétel: például tartalékalap, díjtartalék. A törvényi szabályozás kezdetén tehát összesen 20 terminus keletkezése mutatható ki a korpuszból. A keletkezett szakkifejezések 80%-a archaizmussá vált a biztosítási rendszer fejlődése következtében. Mindössze 4 szakkifejezés maradt a mai szakszókincs általános használatú eleme: a tartalékalap, a tartalékalap képzése, felhasználása, kezelése. A terminusok létrejöttét kiváltó okok között szerepel – előfordulásuk gyakoriságának sorrendjében – a szinonimák kialakulása, az új tevékenységek, fogalmak megnevezése, típusok elkülönítése, a tevékenységi kör bővülése és a terminuscsere. A nyelvi változást előidéző okok között a legnagyobb arányban a szinonimák kialakulása figyelhető meg (SZ): 8 esetben. Például: biztosítási járuléktartalék, díjtartalék. Az új tevékenységek, fogalmak megnevezése 7 terminus kialakulását eredményezte (Ú): például tartalékalap gyűjtése. A típusok elkülönítése fajfogalmak létrejöttét eredményezi (F), például betegsegélyezési tartalékalap (3 esetben). A tevékenységi kör bővülése 1 esetben hozott létre új terminust (S): a gyümölcsözőleg elhelyezett tartalékalap jövedelme. Korábban kialakult terminus cserélődött új szakkifejezésre 1 esetben (T): betegségi biztosítási tartalékalap. A szocializmus idején a társadalombiztosítás teljes államosítása következtében megszűntek a magánbiztosítók, a kiadások fedezetét az állami költségvetés biztosította, a pénzügyi tevékenységet kifejező szakkifejezések használata egyszerűsödött, új terminusok nem keletkeztek. Az állami költségvetés minőségjelzős szószerkezetes szakkifejezés kialakulása 1876-ra tehető. A

rendszerváltást

követően

a

társadalombiztosítás

átszervezésével

a

felgyorsult

terminusalkotás több mint háromszor annyi szakkifejezést eredményezett, mint a szocializmus előtti időszakban.

98

A terminusok többsége szószerkezet (63 szakkifejezés), amelyből 15 terminus 2 szóból áll (7 minőségjelzős, 8 birtokos jelzős szószerkezet), például Egészségbiztosítási Alap, az Alap költségvetése. Ugyancsak jelentős a 4 összetételi tagból álló szerkezetek száma is, amelyből 15 szakkifejezés számolható meg a korpuszban, például az E. Alap természetbeni ellátásai. 13 terminus áll 3 összetételi tagból, példa: a lekötött tartalék összege. Előfordul 5–6 szóból álló szerkezet is (5 szóból áll 7 szakkifejezés, 6 szóból áll 4 terminus). 8–9 összetételi tagból áll 1–1 szakkifejezés. Az összetételi tagok számának növekedése itt is megfigyelhető. Idegen eredetű szó az autorizációs melléknév, amely az autorizációs céltartalék minőségjelzős szószerkezet tagja. Keletkeztek szóösszetételek is kisebb mértékben, 5 esetben: forgóalap, eredménytartalék, céltartalék (jelentéssűrítő), tartalékképzés, céltartalékképzés (birtokos jelzős). Egy szóból álló szakkifejezések is felbukkantak a rendszerváltás utáni szókincsben, amelyek a tartalékalap szóból rövidüléssel keletkeztek, és rövidült alakjukban új jelentést nyertek: az Alap, (alapok) része a tartalék. Új írásmód az első összetételi tag rövidítése a kezdőbetűjével, például: E. Alap, T. Alap, Ny. Alap. Ezzel a móddal azonban nem keletkezett új szakkifejezés. A nyelvi változást létrehozó okok gyakorisága 1. A terminusokat létrehozó leggyakoribb ok a tevékenységi kör bővülése: 43 eset. 2. A második leggyakoribb eset a típusok megnevezésére kialakult fajfogalmak megjelenése: (10 terminus). 4. A gyűjtőnév, nemfogalom kialakulása: alapok, az E. Alap pénzbeni ellátásai (3 eset) 5. Új fogalom megnevezése: forgóalap, a lekötött tartalék állománya (3 eset) 6. Jelentésmódosulás: tartalékalap, tartalék, alap (3 eset) 7. Rendszerváltás utáni terminuscsere: Társadalombiztosítási Alap (1 eset) 8.2.

A járulékok és a pénzbeli juttatások összegének megállapítását kifejező terminusok alakulása

1891-től kezdődően a járulékok megállapításához a tagokat jövedelmük alapján napibérosztályokba sorolták. A napibérosztály-rendszer 1947-ben (10700/1947. Korm.r.) megszűnt, előtte azonban több mint ötven éven keresztül a tagok járulékait a napi bér / napibér alapján határozták meg. A minőségjelzős szószerkezet szóösszetétel változata is jelen van a jogszabályban, amely megkülönböztet átlagos közönséges napibért (= átlagos közönséges bérösszeg) és valósággal

99

élvezett napibért (= tényleg élvezett bérösszeg). Ebben a törvényben a jogszabályi megfogalmazás még kedvezett a szinonimák kialakulásának: a napibér és a bérösszeg terminusok is ugyanazt a fogalmat jelölik. A fizetés, a kereset és a bér szavak egyaránt előfordulnak a jövedelem kifejezésére. Az 1907-es jogszabály alapján a napibér és a bérösszeg terminusok összeolvadásából keletkezik a napibérösszeg birtokos jelzős összetett szó, majd az átlagos napibérösszeg, az átlagos napibér-osztályok (helyesen napibérosztály) szószerkezetek tovább bővítik a szókincset. 1927-től a járulékok fizetése és a segélyezés a tényleges javadalmazás vagy a napibérosztályok alapján történik. A tényleges javadalmazás előzménye a tényleg élvezett bérösszeg szószerkezet. A tevékenységi kör bővülése további szakkifejezéseket hoz létre: a tényleges javadalmazás napi átlagának megállapítása, a napibérosztályok rendszerének alkalmazása, napibérosztályba (be)sorozás. Előzmény:

bér (1416, TESz.)

Ok: fajfogalom Előzmény:

napibér, napi bér (1891) (jelzős alárendelő szóösszetétel, jelzős szószerkezet, archaizmus)

Ok: típusok elkülönítése = fajfogalmak és szinonimáik Következmény1:

átlagos közönséges napibér (= átlagos közönséges bérösszeg) valósággal élvezett napibér (= tényleg élvezett bérösszeg)

Ok: terminuscsere és fajfogalom megadása Következmény2:

napibérösszeg, átlagos napibérösszeg (1907)

Ok: új fogalom és fajfogalom Következmény3:

napibérosztály, átlagos napibér-osztály

Ok: a tevékenységi kör bővülése Következmény4:

napibérosztályba (be)sorozás (1927) a napibérosztályok rendszerének alkalmazása

Ok: a számítási rendszer megszűnése = terminuscsere, előzőek elavulása Következmény5:

a kereset napi átlaga, napi átlagkereset (1975) (általános használatú elem)

A napibér terminusból származó szakkifejezések archaizmussá váltak. A tényleg élvezett bérösszeg (1891) szakkifejezés következménye az archaizmussá vált tényleges javadalmazás minőségjelzős szószerkezet (1927), amelyből kialakult a mai szakszókincs részét képező tényleges jövedelem (1997) terminus. A bér (1416), a fizetés 100

(1495) és a jövedelem (1474) szavaink már a 15. században kialakultak (TESz.). A kereset szó még régebbi, már 1372-ben létezett (TESz.). A javadalmazás azonban 19. századi születésű, a javadalmaz ige eredete 1843-ig vezet vissza (TESz.), a javadalmazás főnév megtalálható az 1871. évi LXV. törvény szövegében. 1975-ben a kereset napi átlaga / napi átlagkereset alapján számolják ki a táppénz összegét. A teljes kereset, a napi átlagkereset legnagyobb / teljes összege szószerkezetek is a témakör szókincséhez tartoznak. A kereset szó az 1891-es szakmai nyelvhasználat szókincsében is felfedezhető. Az 1997-es egészségbiztosítási törvény hatályos változatában a pénzbeli ellátások összegét a juttatás típusától függően többféle módon számolják ki: • A pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját a biztosított jövedelme képezi. • A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a, de a számításnál figyelembe veszik a jövedelem naptári napi átlagát, a segély naptári napi összegét, a minimálbért és a tényleges jövedelmet. • A gyed a naptári napi átlagkereset 70%-a, legfeljebb a mindenkori minimálbér kétszeresének a 70%-a. A díj naptári napi összegét a minimálbérhez képest állapítják meg. • A táppénz összegét a jövedelem naptári napi átlaga alapján határozzák meg. Ha a biztosított nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, akkor a táppénz összegét a jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. A rendszerváltás után keletkezett szakkifejezésekből látható, hogy a segélyek kiszámításához szükséges szókincs nem lett egyszerűbb, hanem észrevehetően bonyolódott, terjengősebb lett a naptári napi minőségjelzős szószerkezeti tagok hozzátoldásával: napi átlagkereset (1975), naptári napi átlagkereset (1997), naptári napi összeg / átlag / jövedelem, és a nyelvtörő mondókákhoz hasonló naptári napi jövedelem napi átlaga szószerkezetes szakkifejezés esetében. A minimálbér jelzős szóösszetétel első jogszabályi megjelenése 1991. A minimális szó (1880, ZAICZ) német közvetítéssel került a magyar nyelvbe, a minimál előtag a minimális szóból szócsonkítással keletkezett.

101

8.2.1. Összefoglalás: a járulékok és a pénzbeli juttatások összegének megállapítását kifejező terminusok 1927-ig 13 szakkifejezés, 3 szóösszetétel, 10 szószerkezet alakult ki, amelyek mindegyike archaizmus. Az összetételek között van 1 minőségjelzős, 2 birtokos jelzős. A szószerkezetek között a leggyakoribb a 3 összetételi tagból álló szakkifejezés: 5 eset, a 2 tagúakból van 3, a 4–5 szóból állókból van egy-egy. A leggyakoribb terminusalkotó okok: 1. fajfogalom megadása: 5 eset 2. tevékenységi kör bővülése: 3 eset 3. szinonima kialakulása: 2 eset 4. terminuscsere: 2 eset 5. új fogalom megnevezése: 1 eset Az 1975-ös törvény 5 szószerkezet kialakulását örökítette meg, amelyek közül csak a napi átlagkereset maradt általános használatú elem, a többi archaizálódott. Összetételi tagok száma: 2 szavas: 2 minőségjelzős; 4 tagú: 2 eset; 3 szóból áll: 1 terminus. A létrejöttük oka: 2 esetben specializálódás, 1 esetben terminuscsere, 1 esetben szinonima, 1 fajfogalom. A rendszerváltás után mindössze 8 szakkifejezés alakult ki: 1 jelentéssűrítő szóösszetétel, 7 szószerkezet: 3 tagú 4 terminus, van 2 minőségjelzős kétszavas szerkezet, 1 szakkifejezés 5 tagból áll. A terminusalkotó okok: 1. specializálódás, tevékenységi kör bővülése: 6 eset 2. terminuscsere: 1 eset (tényleges jövedelem) 3. új fogalom: 1 eset (minimálbér) 8.3.

A járulék szó szócsaládja

A járulék szó eredete egészen 1828-ig nyúlik vissza (TESz.). A járulék szó mai értelmezésben jövedelem utáni kötelezően fizetendő hozzájárulást jelent egyes egészségügyi ellátások fedezéséhez az egészségbiztosításban (ÉKSz2). Az egészségbiztosítási szakszókincs egyik alapterminusaként népes szócsaládot alkotott, melynek kialakulása figyelemmel kísérhető a korpuszban. 8.3.1. A járulékkulcs birtokos jelzős szóösszetétel kialakulása Az 1891-es jogszabály a hiányzó terminust körülírással helyettesíti: a járulék nagysága, mérve, százaléka. A kulcs szó 19 évvel korábban, az 1872-es ipartörvényben már ebben az 102

értelemben bekerült a szókincsbe, és később az 1884-es ipartörvényben is szerepel, ahogy erről a tagok járulékainak kulcsa szószerkezet tanúskodik, azonban 1927-ig többet nem fordul elő

a

jogszabályok

szövegében.

1907-ben

megjelenik

a

szóösszetétellé

rövidült

járulékszázalék terminus, amely talán a legszemléletesebben fejezi ki a szakkifejezés jelentését, mégsem rögzült a szakszókincsben, és 1927-ben további próbálkozások bukkannak elő: a járulék számítási módja, mértéke, kulcsa. Az 1927-es törvény hatálybalépéséről szóló rendeletben (5391/1927. Eln. N. M.) már ott van a járulékkulcs szóösszetétel, amely a továbbiakban változatlan formában fennmaradt szókincsünk általánosan használt elemét képezve, azonban a rendszerváltást követően a jogszabályi szakszókincsben nem szerepel többet a járulékkulcs. Helyette a járulékmérték szóösszetétel jelenik meg (1992), amelynek előzménye már 1927-ben kialakult, majd a szakkifejezés redundáns szószerkezetté terebélyesedik: járulékmérték szerinti százalék. Előzmény:

járulék (1828, TESz.)

Ok: új fogalom kifejezése szinonimákkal Következmény1:

a tagok járulékainak kulcsa (1872) a járulék nagysága / mérve / százaléka (1891) a járulék számítási módja / a járulék mértéke / kulcsa (1927)

Ok: egyszerűsödés Következmény2:

járulékszázalék (1907) (archaizmus) járulékkulcs (1927, 1928) (általános használatú elem)

Ok: terminuscsere, rendszerváltás Következmény3:

a járulék mértéke, járulékmérték (1992) (neologizmus) járulékmérték szerinti százalék (1996)

8.3.2. A társadalombiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjbiztosítási járulék és a baleseti járulék szakkifejezések kialakulása Az egészségbiztosítás és a társadalombiztosítás szavaink kialakulásával párhuzamosan keletkeztek a járuléktípusokat kifejező terminusok is. 1891-ben a tagok betegsegélyezési járulék (minőségjelzős szószerkezet) fizetésével jutottak segélyezéshez. Az 1907-es szakmai nyelvhasználat magyarázó, a megértést segítő szószerkezetekkel is kifejezi az egyre ismertebbé váló fogalmat: betegség esetére való biztosításra fizetendő járulékok = betegség esetére való biztosításnál a biztosított tagok járuléka = betegsegélyezési járulék. A balesetbiztosítás szabályozása létrehozza a

103

balesetbiztosítási tagsági járulék terminust, amelynek egyszerűsödött következménye a baleseti járulék (1997). Az 1927-es jogszabály háromféle járuléktípust különböztet meg: betegségi biztosítási járulék, baleseti biztosítási járulék (és rövidült változata a balesetbiztosítási járulék), nyugdíjjárulék, amelyből az első két szószerkezet ma már archaizmus. A nyugdíjjárulék szóösszetétel viszont a nyugdíjbiztosítás tárgykörének általános használatú eleme. A kötelező nyugdíjbiztosítás első legfontosabb törvényét 1928-ban alkották meg, amely a járulék szó szócsaládját számos taggal bővítette. A jogszabály a társadalombiztosítási járulékok közé sorolja a betegségi, öregségi és rokkantsági biztosítási járulékot. Az öregségi biztosítási járulék szószerkezet megjelenésével – amely ma már archaizmus – kialakult a nyugdíjjárulék

szóösszetétel

szinonimája.

1996-tól

szerepel

a

jogszabályokban

a

nyugdíjbiztosítási járulék minőségjelzős szószerkezet is, ám a nyugdíjjárulék szakkifejezés is hivatalos változat marad. 1975-ben csak kétféle járuléktípust nevez meg a törvény, amely alapján a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a munkavállalók nyugdíjjárulékot fizettek. A rendszerváltás után természetesen megjelenik az egészségbiztosítási járulék neologizmus, valamint fajtái: a pénzbeli és a természetbeni egészségbiztosítási járulék. A társadalombiztosítási járulék (1928) terminus továbbra is általános használatú elem marad. A mai terminológia kialakulásában az új fogalmak bevezetése és az egyszerűsödés is szerepet kapott. Természetesen valamennyi elemzett szakkifejezés előzménye a járulék alapterminus. 1.

Előzmény:

járulék (1828, TESz.)

Ok: típusok elkülönítése, fajfogalmak Következmény1:

betegsegélyezési járulék (minőségjelzős szószerkezet) (1891)

Ok: szinonimák képződése Következmény2:

betegség esetére való biztosításra fizetendő járulékok = betegség esetére való biztosításnál a biztosított tagok járuléka = betegsegélyezési járulék (1907)

Ok: egyszerűsödés Következmény3:

betegségi biztosítási járulék (1927)

Ok: terminuscsere, rendszerváltás Következmény4:

egészségbiztosítási járulék (1991) (neologizmus)

Ok: fajfogalmak Következmény5:

pénzbeli egészségbiztosítási járulék természetbeni egészségbiztosítási járulék 104

2. Következmény1:

balesetbiztosítási tagsági járulék (1907)

Ok: egyszerűsödés Következmény2:

baleseti biztosítási járulék (1927) balesetbiztosítási járulék

Ok: egyszerűsödés Következmény3: 3. Következmény1:

baleseti járulék (1997) nyugdíjjárulék (1927) (általános használatú elem)

Ok: szinonima kialakulása, másik ágazat szókincse Következmény2:

öregségi biztosítási járulék (1928) (archaizmus)

Ok: terminuscsere, rendszerváltás Következmény3:

nyugdíjbiztosítási járulék (1996) nyugdíjjárulék

4. Következmény1: betegségi biztosítási járulék, baleseti biztosítási járulék, nyugdíjjárulék (1927) Ok: nemfogalom kialakulása Következmény2: társadalombiztosítási járulék (1928) 8.3.3. A járulék szó szócsaládjának gyarapodása A társadalombiztosítás alapjait kiépítő törvények egyre több szakkifejezéssel gazdagítják a járulék szó szócsaládját. A jelzős szószerkezetek szóösszetétellé válása figyelemmel kísérhető a jogszabályokban: a járulék (be)fizetése (1891), járulékfizetés (1907). A járuléki részlet szerkezet még ugyanabban a jogszabályban szóösszetétellé alakul: járulékrészlet (1907). Ahogy a tevékenységek egyre specializálódnak, a szóösszetétellé rövidült terminusokhoz további szakkifejezések kapcsolódnak. A gyakran megfigyelhető folyamatra példa a mai szakszókincs egyik legrégebben kialakult elemének módosulása: Előzmény:

járulék

Ok: új tevékenység Következmény1:

a járulék fizetése (1891)

Ok: egyszerűsödés Következmény2:

járulékfizetés (1907) (általános használatú elem)

Ok: a tevékenységi kör bővülése, specializálódás 105

Következmény3:

járulékfizetési kötelezettség (1927) (általános használatú elem)

A szócsalád tagjainak száma 1891-ben 5 jelzős szószerkezettel – amelyekből birtokviszonyt fejez ki a járulék fizetése, mérve, nagysága, százaléka – és egy szóösszetétellel, a járulékhátralékkal gazdagodott. Minőségjelzős szószerkezet jelzi a járulék típusát: betegsegélyezési járulék. Az 1907-es esztendőben megalkotott törvény alapján a járuléktípusok elkülönítésére további két minőségjelzős szószerkezet keletkezett: biztosítási járulék, tagsági járulék. A járulékfizetés rendszerének szabályozása újabb minőségjelzős terminusok szükségszerű megjelenését eredményezi: pótjárulék, rendes járulék. Összesítve, az 1907-es jogszabály négy jelzős szószerkezettel és négy jelzős szóösszetétellel gazdagította a szócsaládot. Észrevehető, hogy a nyelvi ökonómia hatására egyre több, korábbi jelzős szerkezet válik egyszerűbbé. Az 1891 és 1907 között létrejött szakkifejezések csaknem mindegyike ma már archaizmus. 1927-re a társadalombiztosítás három fontos ágazatához kapcsolódó járuléktípusokat jelölő szakkifejezések alakultak ki: betegségi biztosítási járulék, baleseti biztosítási járulék, nyugdíjjárulék. A rendszer szabályozásának finomítása eredményezi a járulékrész, járulékelőleg, járulékkirovás birtokos jelzős szóösszetételeket. A járulékrész terminus archaizmus, a két utóbbi szakkifejezés ma is része a szakszókincsnek. Az

1928-as

kötelező nyugdíjtörvényben

először

előforduló

szakkifejezések

zöme

archaizálódott. A napibérosztályok szerint fizetendő járulék, a „napibérosztályszerű” járulékfizetési rendszer, a tényleges javadalmazás alapulvételéül történő járulékfizetés, a kötelező biztosítási járulék, az önkéntes biztosítási járulék, az öregségi és a rokkantsági biztosítási

járulék

nyelvhasználatból.

szószerkezetes

szakkifejezések

ma

már

kikerültek

a

szakmai

Hasonlóképpen a következő szóösszetételek sem képezik a mai

szakszókincs részét: járulékhónap, járulékhét (jelentéssűrítő), járuléktétel, átlagjárulék, járuléktartalék, járulékkülönbözet (jelzős). Az elavulás oka elsősorban a napibérosztályrendszer eltörlése és a járulékfizetés módjának megváltozása. Néhány terminus azonban ma is a szakszókincs része: járulékkirovás, járulékelőleg, járulékkulcs. Vannak olyan terminusok is, amelyek következménye a rendszerváltást követően bukkant fel: a járulék behajtása (1928) – járulékbehajtás (1996), járuléktöbblet (1928) – járulékbevételi többlet (1996). Az 1970-es évek végére a betegségi biztosítás juttatásait állampolgári jogon lehetett igénybe venni, a járulékfizetés nem a biztosítottakat terhelte. A társadalombiztosítási ellátások kiadásának

fedezetére

munkavállalók

a

fizetéséből

munkáltatók

fizettek

nyugdíjjárulékot

106

társadalombiztosítási

vontak.)

A

járulékfizetés

járulékot.

(A

szabályozása

egyszerűsödött, sem új, sem korábban kialakult szakkifejezések nem jelennek meg a jogszabályban. 8.3.4. A járulék szó szócsaládjának bővülése a rendszerváltás után A rendszerváltás előtt keletkezett terminusok közül kevés szakkifejezés maradt változatlan vagy módosult formában a szakszókincs része, a legtöbbjük archaizálódott. A szócsalád rendszerváltás utáni fejlődését az új szakkifejezések tömeges megjelenése jellemzi. A neologizmusok kialakulását előidézi az új rendszer, amelyet folyamatosan módosítanak és fejlesztenek: 1. Fajfogalmak. Az új rendszer eddigiektől eltérő járuléktípusai alakulnak ki (15 eset): munkáltatói egészségbiztosítási járulék, egyéni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli, természetbeni egészségbiztosítási járulék, szolidaritási járulék (1991), munkanélküli ellátás után fizetett egészségbiztosítási járulék, központi költségvetés által fizetett járulék (1995), munkavállalói járulék, munkanélküli járulék, egyéni járulék (1996). Az 1998-as (LXX.) törvény a munkáltatói járuléktípusokat is elkülöníti: költségvetési szervek munkáltatói járuléka, gazdálkodó szervezetek munkáltatói járuléka, társas vállalkozások munkáltatói járuléka, egyéni vállalkozások munkáltatói járuléka. 2. Az új tevékenységek megnevezéséből származó terminusok létrejötte (9 esetben): járulékbevallás (1992), járulékellenőrzési tevékenység = elfeledett járulék feltárása (1995), járulékellenőrzés, járulékátadás (1996), járuléktartozás (1997), járulékbevétel (1998). A járulékfizetési rendszer módosítását jelzi: a járulékátcsoportosítás, a járulékemelés (1991) birtokos jelzős szóösszetétel. Új fogalmak megnevezése is neologizmusokat eredményezett a szócsaládban (3 esetben): járulékfizető (1991) tárgyas alárendelő szóösszetétel, járulékfedezet birtokos jelzős szóösszetétel, járulékmegosztási arány (1996) minőségjelzős szószerkezet. 3. Az új fogalmak, tevékenységek tovább specializálódtak (7 esetben): járulékfizető munkáltatók (1991), járulékbevallási kötelezettség, havi járulékalap (1992), elfeledett járulékkirovás (1995), járulékmérték szerinti százalék, járulékbevételi többlet (1996), pénzbeli egészségbiztosítási járulékalap (1997). 4. Szinonima kialakulása (3 esetben): járulékmérték szerinti százalék = járulékszázalék, járulékellenőrzési tevékenység = elfeledett járulék feltárása, nyugdíjjárulék, nyugdíjbiztosítási járulék. A rendszerváltás előtt kialakult szakkifejezésekből módosulással létrejött terminusok: 5. Egyszerűsödéssel: (4) járulékalap, járulékmérték (1991), járulékbehajtás (1996), baleseti járulék (1997) 107

6. Terminuscserével: (1) egészségbiztosítási járulék (1991) 7. Változatlanul megmaradt szakkifejezéseink (általános használatú nyelvi elemek): járulékfizetés

(1907),

nyugdíjjárulék,

járulékkulcs,

járulékelőleg,

járulékkirovás,

járulékfizetési kötelezettség (1927), társadalombiztosítási járulék (1928). Összesítve a rendszerváltás után keletkezett szakkifejezésekre jellemző terminusalkotási módokat a járulék szó szócsaládjában, a következőket állapíthatjuk meg: 42 szakkifejezés jött létre: 12 szóösszetétel (birtokos jelzős: 9, határozós: 2, tárgyas alárendelő: 1). 30 szószerkezet: 2 szóból álló minőségjelzős szószerkezet (15 eset), 3 szóból áll 9 terminus, 4 szóból áll 4 szakkifejezés, 5–6 tagú: egy-egy. Jellemző terminusalkotási módok 1891−1928-ig (a szocializmus idején nem keletkezett új terminus): 46 terminus alakult ki: 17 szóösszetétel (12 birtokos jelzős, 3 minőségjelzős, 2 jelentéssűrítő), 29 szószerkezet: 2 szóból áll 16; 3 szó: 10; 4 szó: 1; 6 szó: 1; 8 szó: 1. A terminusok kialakulásának mozgató rugói: Új fogalom, új tevékenység megnevezése: 18+4 Járuléktípusok megnevezése: 17 Egyszerűsödés: 4 Speciális tevékenység, a tevékenységi kör bővülése: 1 Terminuscsere: 1 Nemfogalom: 1 (társadalombiztosítási járulék) A rendszerváltás után a nyelvi változás leggyakoribb oka a járuléktípusok megnevezése. A törvényi szabályozás kezdetén az új fogalmak megnevezése hozta létre a legtöbb szakkifejezést. A terminusalkotási módokban nincs eltérés a két korszak között. 8.4. Járadék A járadék szó eredetéről történeti-etimológiai szótáraink nem tesznek említést. Az 1867. évi XIII. törvény felhatalmazza a (pénzügy) minisztériumot vasutak és csatornák építésére nyújtott kölcsön létesítésére meghatározott „évi járadék kötelezése mellett”. Ebben az értelemben a járadék a ’visszafizetendő kölcsön részletét’ jelenti (ÉKSz1). Az 1870. évi XXVI. törvényben szereplő uradalmi járadék szó azt jelentette, hogy a községeknek meg kellett adniuk, ami az uradalomnak járt: „a községek mindazon uradalmi járadékokat, 108

melyeket a használatukban levő területekért az uradalomnak eddig fizetni, adni, beszolgáltatni, illetőleg teljesíteni kötelesek voltak…” A járadék szóval más jelentésben találkozhatunk a járulékadóról és a kamatadóról szóló 1875. évi XXII. törvény szövegében, ahol megtalálhatjuk a járadék szóból származó járadékadó jelentéssűrítő szóösszetételt és a járadéktípusokat kifejező életjáradék jelentéssűrítő szóösszetételt, valamint a rokkantsági évjáradék minőségjelzős szószerkezetet. A biztosításban a járadék azt a pénzösszeget jelenti, amelyet a biztosító- vagy pénzintézet erre a célra korábban befizetett összegek alapján rendszeresen folyósít (ÉKSz1). A

járadék

szó,

amely

a

balesetbiztosítás

témakörén

keresztül

kapcsolódik

az

egészségbiztosításhoz, 1907-ben jelenik meg először balesetbiztosítási vonatkozásban. A balesetbiztosítási járadék minőségjelzős szószerkezetből egyszerűsödött baleseti járadék terminus a mai szakszókincs része. 20 évvel később a törvényalkotók elfeledkeztek a korábban kialakult szakkifejezésről, és a balesetekből folyó járadék szószerkezettel jelölték a juttatást. A hatályos egészségbiztosítási törvény megkülönbözteti a baleseti járadékot a 2007ben bevezetett rehabilitációs járadéktól. A két járadéktípus között az egészségkárosodás mértékében van különbség, baleseti járadékot az kaphat, aki 13%-nál súlyosabb egészségkárosodást szenvedett, a rehabilitációs járadék a sokkal súlyosabb eseteket érinti. Előzmény:

évi járadék (1867) uradalmi járadék (1870)

Ok: jelentésmódosulás Következmény:

évjáradék (1875)

Ok: típusok jelölése, fajfogalom megadása Következmény1:

balesetbiztosítási járadék (1907)

Ok: szinonima Következmény2:

balesetekből folyó járadék (1927)

Ok: egyszerűsödés Következmény3:

baleseti járadék (1997)

Ok: típusok elkülönítése Következmény4:

rehabilitációs járadék (2007)

A járadék szó szócsaládjának kialakulása és bővülése a balesetbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás terminológiáját gazdagítja. A rövid fejezet célja a járadék és a járulék terminus kialakulásának és jelentésbeli eltérésének megvilágítása.

109

8.5.

Finanszírozás

A finanszírozás szakszó az egészségbiztosításban a rendszerváltás után jelent meg. A finanszíroz ige pénzügyi vonatkozású jelentése közismert: „Vállalkozást a szükséges pénzösszeggel, anyagi eszközökkel (folyamatosan) ellát”(ÉKSz1, ÉKSz2). Egészségbiztosítási finanszírozásnak nevezik az egészségbiztosítás keretében nyújtott ellátások ellenértékét, amelyet az egészségbiztosító fizet ki a szolgáltató részére finanszírozási szerződés alapján (KOVÁCSY, 2008:244).

A törvényi szabályozás kezdetén ebben a

vonatkozásban a kifizet, fizetendő szavakat alkalmazta a betegségi biztosítási terminológia. Az 1907-es törvény megfogalmazásában a kórházi ápolás és ellátás költségeit a biztosító intézet fizeti ki a kórháznak / az ápolás költsége előzetesen kötendő egyezség szerint fizetendő a kórháznak. A finanszírozási szerződés előzménye az előzetesen kötendő / kötött egyezség (1907, 1927). A finanszírozás szó ebben az értelmében neologizmus, amely 1988-tól kezdődően többféle finanszírozási módszer kialakulásával és a finanszírozási rendszer folyamatos szabályozásával egyre népesebb szócsaládot hoz létre. A finanszíroz igéből többféle szófaj képződött: 1. főnevek: magát a cselekvést jelentő finanszíroz+ás, a cselekvőt jelölő finanszíroz+ó 2. melléknevek: finanszírozás+i, finanszírozás+ú 3. befejezett melléknévi igenév: finanszíroz+ott A finanszírozás főnévből sokféle szóösszetétel, majd belőlük újabb szószerkezetek alakultak ki: teljesítmény-finanszírozás (helyesen: teljesítményfinanszírozás)(birtokos jelzős szóösszetétel) teljesítményfinanszírozási rendszer / elvek (1991) intézményfinanszírozás (1995) (birtokos jelzős) feladat finanszírozás (helyesen: feladatfinanszírozás) (birtokos jelzős szóösszetétel) közfinanszírozás (jelentéssűrítő szóösszetétel) 1997 közfinanszírozásban részesülő gyógyszer, a közfinanszírozás alapját képező ár, a közfinanszírozás alapját képező javasolt ár praxisfinanszírozás (1999) (jelentéssűrítő szóösszetétel), extrafinanszírozás (minőségjelzős szóösszetétel) Szószerkezetes szakkifejezések kialakulása: A finanszírozási melléknévből képzett minőségjelzős szószerkezetek és a belőlük származó további szószerkezetek: finanszírozási rend / forma /kör / feladat / mód (1991) 110

a finanszírozási rend változása (1992), finanszírozási eljárási rend (1997), társadalombiztosítási finanszírozási kör /feladat (1995), a finanszírozási körbe tartozó ellátás, finanszírozott indikációs kör (1999) finanszírozási megállapodás / szerződés / előleg / cél / módozat (1992) kamatmentes finanszírozási előleg (1997) finanszírozási eset / díj / súlyozási szorzó (1993) Finanszírozási Kódkarbantartó Bizottság, aktív finanszírozási eset (1999) finanszírozási norma / többlet / összeg / elszámolás (1997) kifizetett finanszírozási többlet, legmagasabb finanszírozási összegmérték, teljes finanszírozási összeg finanszírozási rendszer /érték /alapdíj /paraméterek / rendeletmódosítás / terv (1999). A finanszírozott befejezett melléknévi igenévből létrejött szószerkezetek: finanszírozott intézmény (1991) az Alapból finanszírozott szolgáltatók / ellátások / egészségügyi intézmények, a Társadalombiztosítási Alap által finanszírozott feladatok, átmenetileg finanszírozott ellátások (1992) finanszírozott önkormányzatok (1992) Az 1997-es törvény meghatározza a finanszírozott melléknévi igenév jelentését: finanszírozott = finanszírozási szerződéssel rendelkező (1997) finanszírozott egészségügyi szolgáltató finanszírozott teljesítmény (1999) bázisfinanszírozott fekvőbeteg-szakellátás, fix díjjal finanszírozott ellátás A finanszírozású melléknévből létrejött szószerkezetek: egészségbiztosítási finanszírozású ellátások kiadásai (1995), speciális finanszírozású feladatok, speciális finanszírozású fekvőbeteg (1999). A birtokos jelzős szószerkezetek a szolgáltatások típusainak finanszírozását jelzik: az Alap finanszírozása, a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása (1991), egészségügyi szolgáltatások finanszírozása (1997), a háziorvosi ellátás finanszírozása (1999), stb. A finanszírozás terminusból képzett, kettőnél több tagból álló szószerkezetek: a teljesítményarányos finanszírozás elszámolásának rendje (1992), a finanszírozás részletes szabályai (1997), a finanszírozásba még be nem fogadott eljárás / gyógyszer, a finanszírozásba befogadásra került eljárás / gyógyszer.

111

8.5.1. Összegzés: finanszírozás Terminusalkotási módok szerint: 71 neologizmus Jelentésbővüléssel létrejött neologizmus: (1) finanszírozás Szóösszetételek száma: 6, amelyből 4 jelzős (3 birtokos, 1 minőségjelzős), 2 jelentéssűrítő Szószerkezetes szakkifejezések: 64 2 tagú: 30 (minőségjelzős: 29, birtokos jelzős:1); 3 tagú: 23; 4 tagú: 7; 5–6 tagú: 2 + 2 (Az

eredeti

írásmód

szerint

rossz

helyesírású

alakokat

a

helyesírási

szabályok

figyelembevételével soroljuk a megfelelő csoportba.) Idegen eredetű szó a praxis főnév, az indikációs és az extra melléknév, amelyek közül mindegyik meghonosodott a rendszerváltás előtt a magyar nyelvben. A változást létrehozó ok szerint 1. A tevékenységi kör bővülése: 38 (aktív finanszírozási eset) 2. Új: 24+7+1=32 Új fogalom: 24 (finanszírozási rend) Új tevékenység, eljárás: 7 (teljesítményfinanszírozás) Új szervezet: 1 (Finanszírozási Kódkarbantartó Bizottság) 3. Jelentésmódosulás: (1) (finanszírozás) 8.5.2. Az egészségbiztosítási finanszírozási rendszer sajátos terminusai Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozását a 43/1999. Kormányrendelet hatályos változata szabályozza. A magyar egészségbiztosítási rendszerben az egyes egészségügyi szolgáltatások biztosítására többféle finanszírozási technikát alkalmaznak, ami további szükségszerű neologizmusok megjelenését eredményezte. A finanszírozási rendszer bonyolultságát a terminusok sokfélesége és nehézkes összetétele jelzi: • A háziorvosi ellátásban fejkvótaalapú finanszírozást alkalmaznak. A fejkvóta-technika tipikus terminusai: fejkvóta, fixdíj, eseti díjazás, kiegészítő díj, degresszió, degressziós tényező, degressziós táblázat, degresszióval korrigált pontszám, (degresszió alól mentesített háziorvosi szolgálatra jellemző korcsoportos szorzók súlyozott átlaga!), praxisközösség, korcsoportonkénti pontszám, korcsoportos szorzó súlyozott átlaga, szakképzettségi szorzó. A háziorvosi ügyeleti ellátás díjazásának kiszámításához használt szakkifejezések: alapösszeg, területi szorzó. • A fogászati ellátás finanszírozásában előforduló terminusok: alapdíj, teljesítménydíj, korcsoportos pontszámnak megfelelő összeg, korcsoportos pontszámnak megfelelő 112

összegű havi alapdíj, korcsoportonkénti szorzó. A korcsoportonkénti szorzóval korrigált pontszám szinonimájaként fordul elő a körülményesebb korcsoportonkénti szorzóval számított korcsoportos-pontszám szókapcsolat. A korcsoportos pontszám szakkifejezést helyesen kötőjel nélkül írjuk. A rendszer bonyolultságát fokozza, hogy a terminusok alkalmazása egyes ellátási területeken hasonló, például korcsoportonkénti pontszám, korcsoportos szorzó (háziorvosi ellátás), korcsoportos

pontszám,

korcsoportonkénti

szorzó

(fogászati

ellátás).

A

korcsoportonkénti és a korcsoportos jelzők között értelmi különbség nincs, ezért megkülönböztetett használatuk zavaró és nem indokolt. • Az egészségügyi szakellátásban alkalmazott technika a teljesítményfinanszírozás, amelynek jellegzetes terminusai: teljesítményvolumen = teljesítménymennyiség, szolgáltatásvolumen, teljesítményvolumen szerinti finanszírozás, teljesítményvolumen növekmény mértékének kiszámítása (helyesen: teljesítményvolumen-növekmény), case-mix index, teljesítmény volumen kihasználtság (helyesen: teljesítményvolumenkihasználtság),

ágykihasználtság

(a

kapacitásszabályozás

terminusai

között

elemezzük), teljesítményvolumen alapján finanszírozott ellátás. A teljesítményvolumen magyar megfelelője szinonimaként néhány esetben szerepel a törvényben. • A

járóbeteg-szakellátás

beavatkozások

finanszírozása

OENO-kódja

alapján.

teljesítménypontok Az

OENO

szerint

betűszó

az

történik

a

International

Classification of Procedures in Medicine (1978, WHO) magyar megfelelőjének, az Orvosi

Eljárások

Nemzetközi

Osztályozásának

rövidítése.

A

teljesítmény

elszámolásához a betegségek diagnózisát is fel kell tüntetni, amit a BNO-kód jelöl (Betegségek Nemzetközi Osztályozása, az ICD = International Classification of Diseases angol betűszó magyar változata). A jogszabály helytelenül kötőjel nélkül írja a terminusokat. • A betegszállítás finanszírozása a megtett hasznos és többletkilométer alapján fizetett „kilométerpénzből” (nem jogszabályi terminus) és a kiegészítő betegszállítási díjból áll. • A mentés finanszírozása normatív: fix összegű díjazásból áll. • Az otthoni szakápolás finanszírozása a vizitek száma alapján vizitdíj formájában történik a 43/1999. Korm.rendelet hatályos változata alapján. Ez a vizitdíj korábban, 2002-ben (293/2002. Korm. r.) került az egészségbiztosítási szakszókincsbe, mint a

113

jelentésében eltérő vizitdíj, amelyet a 2006-os reformtörvény tett közismertté, és a 2008. márciusi népszavazás megszűntetett. Nem szerencsés ugyanazon a szakterületen két különböző jelentésben ugyanazt a terminust alkalmazni, mivel a szakszókincsnek kerülnie kell a terminusok poliszémiáját. • A fekvőbeteg-ellátás finanszírozási módja a homogén betegségcsoportok = HBCs szerint vagy napidíj alapján történik. A hasonló betegségeket vagy eljárásokat jelölő homogén betegségcsoportok terminus az angol Disease Related Groups (DRG) magyar megfelelője. A HBCs alapú finanszírozásban gyakran előforduló terminusok: HBCs szerinti ellátás, HBCs súlyszám, teljes HBCs díj, (helyesen kötőjellel írjuk mind a három szakkifejezést) FNO (Funkciók Nemzetközi Osztályozása), BNO10, OENO kódok, (helyesen: BNO-10, OENO-kód) betegségcsoportonként kialakított súlyozási szorzó, krónikus szorzó, többlet krónikus szorzó, ápolási szorzó, aktív ellátás, krónikus ellátás, mátrix kórházi ellátás (helyesen: mátrixkórházi). 8.5.2.1.Összegzés: A finanszírozási rendszer sajátos terminusai Terminusalkotási módok: a keletkezett szavak száma 60 Összetett szavak: (15) Jelentéssűrítő: (5) fejkvóta, súlyszám, többletkilométer, praxisközösség, teljesítményfinanszírozás Birtokos jelzős: (5) teljesítményvolumen, teljesítményvolumen-kihasználtság, teljesítményvolumen-növekmény, teljesítménymennyiség, szolgáltatásvolumen Minőségjelzős alárendelő: (5) fixdíj, alapdíj, teljesítménydíj, vizitdíj, alapösszeg Szószerkezetes szakkifejezések: (33) 2 tagú minőségjelzős: (20) pl. eseti díjazás 3 tagú: (6); 4 tagú: (5); 5–6 tagú: (1–1); 10 tagú: egy szakkifejezés Idegen szavak megjelenése a szakszókincsben: degresszió, fejkvóta, volumen, case-mix index. A közgazdaságtanban meghonosodott és főként az adózásban alkalmazott ’fokozatos csökkenés’ -t jelentő degresszió terminus írásmódjában igazodott a magyar nyelvhez. A fejkvóta magyar előtagból és idegen eredetű utótagból álló jelentéssűrítő szóösszetétel. A volumen tőszó összetételekben szintén kapcsolódik magyar előtagokhoz: teljesítményvolumen. A volumen terminus magyar megfelelője nem terjedt el a szaknyelvhasználatban. Az angol szakirodalomból fordítás nélkül átvett terminus a case-mix index. Az idegen szavak megjelenését a külföldről átvett finanszírozási technikák alkalmazása okozza. 114

A mozaikszavak az angol nyelvből átvett betűszavak mintájára keletkeztek, és az osztályozást, csoportosítást segítik: BNO, OENO, FNO, HBCs. A betűszavakból képzett terminusok: HBCs szerinti ellátás, HBCs-súlyszám, teljes HBCs-díj, BNO-10, OENO-kódok A szakszókincsbe került 15 összetett szó, 33 szószerkezet, 3 idegen szó, 4 mozaikszó és 5 mozaikszóból származó szakkifejezés (60). A volumen szó csak összetételekben jelenik meg, így nem az idegen szavakhoz számoljuk az összesítésnél. A terminusokat létrehozó okok 1. Típus megnevezése, fajfogalom: 26 (fixdíj, krónikus szorzó) 2. A tevékenységi kör bővülése, a fogalom további specializálódása: 14 teljesítményvolumen alapján finanszírozott ellátás, többlet krónikus szorzó, HBCs-díj 3. Új fogalom, tevékenység: 9+1 (fejkvóta, case-mix index, teljesítményfinanszírozás) 4. Csoportosítás, nemfogalmak: 4 (homogén betegségcsoportok) 5. Egyszerűsödés, rövidülés (mozaikszóvá alakulás): 4 (HBCs) 6. Szinonima kialakulása: 2 (korcsoportonkénti /korcsoportos pontszám) 8.6.

Kapacitásszabályozás

Az egészségbiztosítási finanszírozáshoz szorosan kapcsolódó terület a kapacitásszabályozás. Előzmények: A rendszerváltás előtti egészségügyi vonatkozású törvényekben hiába keressük a kapacitás szakkifejezést. Az 1978-as és a 2003-as értelmező kéziszótárban is csak a kapacitás közgazdasági értelmezését találjuk meg, ’termelőképesség’ jelentésben. Az egészségügyi kapacitás rendszerváltás utáni neologizmus, amely a szabályozás következtében folyamatosan bővülő szócsaládot alkot. Az egészségügyi kapacitás mértéke az ágyszám és a rendelési órák száma (KOVÁCSY, 2008: 333). Az egészségügyi kapacitást a következő törvények szabályozzák: az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény, az egészségügyi szakellátási kötelezettségről szóló 2001. évi XXXIV. törvény és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény. A szakmai közvélemény mindhárom törvénynek rövidebb nevet adott: 1996: „ágyszámtörvény”, 2001: „salátatörvény”, 1996: „kapacitástörvény”. Az 1996-os ágyszámtörvény neologizmusai Az egészségügyi intézmények fenntartóit és az Egészségbiztosítási Alap kezelőjét kapacitáslekötési megállapodás kötelezi az egészségügyi szolgáltatások kijelölésére, amely a

115

szakellátást szolgáló kapacitásokat a járóbeteg-szakellátásban szakrendelési óraszámban, a fekvőbeteg-szakellátásban ágyszámban határozza meg. Az ágyak száma szószerkezet ágyszám jelöletlen birtokos jelzős szóösszetétellé válása figyelhető meg a törvényben. Hasonló szerkezeti változást vehetünk észre a krónikus ágyszám minőségjelzős szószerkezet kialakulásában: Előzmény:

krónikus ágyként lekötött ágyak száma (1996) krónikus ágyak száma

Ok: egyszerűsödés Következmény:

krónikus ágyszám (43/1999. Korm. r)

A krónikus ágy és minden, belőle alkotott szakkifejezés szószerkezetként lett jelentéssűrítő: ’krónikus betegek részére fenntartott ágy’; nem maga az ágy krónikus, hanem az ágyban fekvő beteg. A krónikus ágy tehát metonimikus szakkifejezés: az ott fekvő beteg jellemzőit viszi át az ágyra anélkül, hogy a betegre utalna. Az ágyszámok egyéb típusait jelölő minőségjelzős szószerkezetekben: intézeti / kórházi / egyetemi ágyszám. Az ágy előtagból képzett összetett szó az ágystruktúra-átalakítás (birtokos jelzős) és az ágyszükséglet (jelentéssűrítő). A kapacitás típusait jelöli az intézményi kapacitás, lekötött / lekötendő kapacitás, szolgáltatói kapacitás, megyei kapacitás, felajánlott kapacitás, (területi) normákat meghaladó kapacitás. A következő három szókapcsolat esetében látható, hogy állandósult változat még nem alakult ki a kapacitástípus megnevezésére: országos és a regionális szakfeladatok ellátására szolgáló intézményi kapacitások, országos és a regionális szakfeladatra vonatkozó kapacitásokat, országos, regionális és speciális feladatokat ellátó kapacitások. (A 2006-os törvényben felfedezhetjük a következményt: szakellátási kapacitás.) A kapacitás szóból keletkezett birtokos jelzős szóösszetételek: kapacitásösszesítés, többletkapacitás (előzmény: a kapacitások többlete). Az 1995-os társadalombiztosítási költségvetési törvényben már előfordul a kapacitás szakkifejezés az intézményi kapacitás, a lekötött kapacitás és a kapacitás bővítése szószerkezetekben. Az óraszám kérdéséhez kapcsolódó további minőségjelzős szószerkezetek: szakrendelési összóraszám, szakorvosi óraszám /szakorvosi órák száma. A betegforgalmi adatok minőségjelzős szószerkezet szintén az 1996-os törvény neologizmusa.

116

A 2001-es törvény neologizmusai Az 1996-os törvény módosítása magával hozza a szakkifejezések változását is: normatív kapacitáslekötési megállapodás, kapacitások módosítása / átcsoportosítása / befogadási rendje / tartós kihasználatlansága. Új jelzős szerkezet: kapacitáslekötési módosítás. A 2001-es törvény vezeti be a progresszív egészségügyi ellátás fogalmát, ami a beteg egészségügyi állapotának megfelelő szintű ellátást jelent. A 2006-os kapacitástörvény új terminusai A szóösszetételek létrehozásában a 2006-os jogszabály sokkal bátrabb, mint elődei. A birtokos jelzős alárendelő szóösszetételek szószerkezet formájában fogalmazódnak meg először, majd automatikusan átalakulnak összetétellé. A folyamatot jól szemlélteti a törvény szakszókincse: a kapacitások mennyisége – kapacitásmennyiség a kapacitások felosztása – kapacitásfelosztás a kapacitások átcsoportosítása – kapacitásátcsoportosítás Hasonlóképpen keletkeztek a következő birtokos jelzős szóösszetételek: kapacitásbevonás, kapacitásszerkezet, összkapacitás-mennyiség, kapacitásátadás, többletkapacitás-befogadás. Az alábbi szószerkezetekből ugyanezen a módon képződhetnek szóösszetételek: a kapacitások kihasználtsága, a kapacitások újraosztása / újrafelosztása / módosítása. A szóösszetételekből újabb szerkezetek alakulnak: a kapacitásfelosztás /kapacitásszerkezet módosítása, lekötött összkapacitás-mennyiség száma, összkapacitások száma, meghatározott kapacitásmennyiség mértéke, átcsoportosítható / lekötött kapacitásmennyiség, előzetes többletkapacitás-befogadás, felszabaduló kapacitásfelosztás. Túlbonyolított, redundáns szóképzésre is találhatunk példát: az összkapacitás-mennyiség száma szószerkezetben felesleges a mennyiség tag, az összkapacitások száma szerkezet ugyanúgy kifejezi a megcélzott jelentést. Ebbe a kategóriába sorolható a kapacitásmennyiség mértéke szerkezet is. Minőségjelzős szószerkezetek: (lekötött) szakellátási kapacitás, befogadott kapacitás, átadott kapacitások. További szószerkezetek: a társadalombiztosítás keretében finanszírozott / finanszírozható óraszám. A redundáns terminusalkotásra elrettentő példa: a járóbeteg-szakellátási átlagos heti szolgáltatási óraszám. Ágyszám: a krónikus ágyszám szószerkezet már 1999-ben létező terminus volt, mégis próbálkozik a szakmai nyelvhasználat a terjengősebb kifejezésmóddal: krónikus ellátási ágyak száma. 117

Új jelentéssűrítő szóösszetétel: ágykihasználtság. Két tagú minőségjelzős szószerkezet: ágykihasználtsági mutatók 3 tagú szószerkezet: kijelölt aktív /krónikus ágyszám 6 tagú szerkezet: katasztrófahelyzetben 3/6 órán belül biztosított ágyszám Az 1999-es finanszírozási rendeletben megjelenő case-mix index (jelentése: a finanszírozási esetek összetételét költségigényesség szempontjából jellemző mutató) angol terminus magyarosított változata a szakszókincs része lesz a 2006-os törvény alapján. Előzmény:

case-mix index (43/1999)

Ok: az angol terminus jelentését kifejező magyar változat megjelenése Következmény:

esetösszetételi index (CMI) (2006)

Örvendetes tény, hogy a terminusalkotók igyekeznek magyar megfelelőkre cserélni az idegen szavakat a szakszókincsben. 8.6.1. Összegzés: kapacitásszabályozás Terminusalkotási módok A keletkezett terminusok száma: 80 Tőszó (jelentésbővüléssel létrejött neologizmus): (1) kapacitás Összetett szavak:16 (4 jelentéssűrítő: ágystruktúra, ágyszükséglet, ágykihasználtság, többletkapacitás;

11

birtokos

jelzős:

ágyszám,

ágystruktúra-átalakítás,

kapacitásösszesítés, kapacitásmennyiség, kapacitásfelosztás, kapacitásátcsoportosítás, kapacitásbevonás, kapacitásszerkezet, kapacitásátadás, összkapacitás-mennyiség, többletkapacitás-befogadás, 1 minőségjelzős: összkapacitás) Szószerkezetek: (63) 2 tagú minőségjelzős: (26); birtokviszonyt kifejező 2 tagú szerkezetek: (15); 3 tagból álló szerkezetek: (12); 4 tagból álló szerkezetek: (3); 5 tagú szerkezetek: (2); 6 tagú szerkezet: (2); 7 tagból álló szerkezet: (2); 9 tagú szerkezet: (1) A terminusok keletkezésének mozgató rugói: 1. A tevékenységi kör bővülése; a fogalom specializálódása: 46 (többletkapacitás-befogadás) 2. Típusok megnevezése: 18 (szakrendelési óraszám) 3. Egyszerűsödés: 5 (ágyak száma – ágyszám, a kapacitások többlete – többletkapacitás) 4. Új fogalom, tevékenység: 4+2= 6 (ágystruktúra) 5. Szinonima kialakulása: 3 (országos, regionális és speciális feladatokat ellátó kapacitások = országos és a regionális szakfeladatra vonatkozó kapacitásokat) 7. Jelentésmódosulás: 1 (kapacitás) 8. Magyar ekvivalens megjelenése: 1 (esetösszetételi index). 118

8.7.

Eredmények összefoglalása: a pénzügyi tevékenységek szakszókincse

Összesített adatok: terminusalkotási módok 1891−1928: 79 (archaizálódott: 68 terminus, 11 általános használatú elem) Összetett szavak: 26 (birtokos jelzős: 14, jelentéssűrítő: 8, minőségjelzős: 4) Szószerkezetek: (53) 2 szó: 28 (minőségjelzős:16; birtokos jelzős: 12); 3 szó: 18; 4 szó: 3; 5 szó: 3; 6 szó: 1; 8 szó: 1 Szocializmus: 5 (elavult: 4 terminus) Szószerkezetek: 5 (2 minőségjelzős szószerkezet; 3 szó: 1; 4 szó: 2) Rendszerváltás után: 324 Jelentésbővüléssel létrejött neologizmus: (2) kapacitás, finanszírozás Szórövidülés: (2) tartalék, alap Idegen szavak: 3

Mozaikszavak és mozaikszavas szerkezetek: 9

Összetett szavak: (55) (birtokos jelzős: 30, jelentéssűrítő: 15, minőségjelzős: 7, határozós: 2, tárgyas: 1) Szószerkezetek: (253) 2 tagú:122 (minőségjelzős: 98, birtokviszony: 24); 3 szó: 67; 4 szó: 34; 5 szó: 14; 6 szó: 10; 7 szó: 2; 8 szó: 1; 9 szó: 2, 10 szó: 1 Az adatok értelmezése és elemzése A rendszerváltás után négyszer annyi terminus került a pénzügyi tevékenységek szakszókincsébe, mint a korábbi két időszakban összesen. A törvényi szabályozás kezdetén keletkezett mintegy 80 szakkifejezés döntő többsége, 86%-a elavult. A korszak gazdag szakszókinccsel rendelkezett a tartalékalapok kezelésével, a járulékok és a napibér megállapításával kapcsolatban. Az általános használatú elemmé vált 11 terminus a pénzügyi tevékenységet kifejező mai szakszókincsnek csak 3%-át teszi ki. A szocializmus idején a társadalombiztosítás pénzügyi tevékenységét nem részletezte az 1975-ös törvény, az elhanyagolható számú új szakkifejezésből mindössze a napi átlagkereset terminus maradt a szakszókincs része. A rendszerváltás utáni pénzügyi szakszókincs rohamos gyarapodását olyan, korábban nem létező, új területek fejlődése gyorsította fel, mint a finanszírozás és a kapacitásszabályozás. A mai pénzügyi tevékenységet kifejező szakszókincs 97%-át ezek a neologizmusok alkotják (23. ábra).

119

23. ábra: Az egészségbiztosítás pénzügyi tevékenységét kifejező mai szakszókincs összetétele eredet szerint Az adatok alapján megállapítható, hogy az egészségbiztosítás pénzügyi tevékenysége gyorsan elavuló és megújuló terminusokból álló szókészlettel rendelkezik. A mai terminológia alig támaszkodik a korábban létrejött szakkifejezésekre. (Összesítve körülbelül 340 terminusból állhat.) Mindhárom korszakban a szószerkezetek képződése a leggyakoribb szókincsbővülési mód. (A szocializmus idején keletkezett 5 terminust nem ábrázoljuk külön. ) A rendszerváltás előtt és után létrejött szóösszetételek és szószerkezetek közötti különbséget szemlélteti az alábbi grafikon (24. ábra):

24. ábra: A terminusokat alkotó összetételi tagok számának alakulása a rendszerváltás előtt és után keletkezett szakkifejezésekben (pénzügyi tevékenységek) Az államosítás előtti szakszókincsben a kéttagú szószerkezetek vezetik a gyakorisági listát. Három szóból álló szerkezetekkel is szép számban lehet találkozni a korabeli jogszabályokban. A 4 tagnál hosszabb szerkezetek száma ritka, 8-nál több szóból álló szerkezet nincs. A szóképzés, mozaikszó-alkotás, szórövidülés és az idegen szavak bekerülése

120

nem jellemző a korszakban kialakult szakszókincsre. A rendszerváltás után létrejött terminusok között is a kéttagú szerkezetek előfordulása a legmagasabb, azonban a többtagú szakkifejezések száma is emelkedett, a 6–10 tagú terminusok képződése sem szokatlan. Nemcsak a terminusok és az összetételi tagok száma növekedett, hanem változatosabb lett a terminusalkotás módja is. A pénzügyi tevékenységek szókincsében is megjelentek a mozaikszavak, az idegen szavak, a rövidüléssel és a jelentésbővüléssel létrejött szakszavak is. Mindhárom korszakban a legjellemzőbb terminustípus a két szóból álló minőségjelzős szószerkezet, amelyből több mint 100 szakkifejezést lehet megszámlálni a vizsgált törvényekben. A kéttagú terminusok negyede birtokviszonyt fejez ki, háromnegyede minőségjelzős. 1928-ig és az elmúlt 20 évben is a szóösszetételek képződése a második leggyakoribb szóalkotási mód. 1928-ig kétszer annyi szószerkezet jött létre, mint szóösszetétel, a rendszerváltás után 5-ször annyi, ami azt jelzi, hogy arányaiban is sokat változott a két korszak terminusalkotása. Az 1891 és 2008 között képződött összes szóösszetétel típusait ábrázolja a következő kördiagram (25. ábra).

25. ábra: A pénzügyi tevékenységet kifejező szóösszetételek típusai az egészségbiztosítási szakszókincsben (1891−2009) Mindegyik korszakban a birtokos jelzős összetételek vezetik a gyakorisági listát. Sok birtokos jelzős szerkezet alakult ki például a járulék, a kapacitás előtaggal: járulékfizetés, kapacitásszabályozás, stb. Az 1928-ig keletkezett szóösszetételek között nem volt határozós és tárgyas alárendelés, míg a mai kor összetett szavai a típusok szempontjából változatosabbak.

121

A nyelvi változást létrehozó okok összesített adatai a pénzügyi tevékenység témakörben Jelmagyarázat: új intézkedés, intézmény, fogalom, tevékenység = Ú, fajfogalom = F, szinonima = SZ, egyre speciálisabb tevékenység = S, terminuscsere = T, egyszerűsödés = E, nemfogalom = N, jelentésmódosulás = J, magyar megfelelő megjelenése = M ok

1891−1928

1972−75

1989−2009

Ú

30

0

64

F

25

1

70

SZ

10

0

8

S

5

2

153

T

4

1

3

E

4

0

13

N

1

0

7

J

0

0

5

M

0

0

1

A táblázat adatait a következő grafikon jeleníti meg (26. ábra).

26. ábra: A nyelvi változást létrehozó okok a pénzügyi tevékenységek szakszókincsében A grafikonról leolvasható, hogy más okból keletkeztek terminusok 1928-ig, mint a rendszerváltás után. Az első kötelező betegsegélyezési törvények rengeteg új szakkifejezéssel létrehozták a szükséges alapterminusokat, minőségjelzős szószerkezetekkel megnevezték a különböző típusokat (főként járuléktípusokat). Az elmúlt 20 év szakmai tevékenysége új

122

fogalmakat nevezett meg és további típusneveket teremtett, majd a fejlődés szükségszerű és felgyorsult folyamata még speciálisabb szakkifejezéseket csoportosított köréjük. A legtöbb szakkifejezést − amelyeket nevezhetünk kiegészítő neologizmusoknak − a tevékenységi kör bővülése hozza létre. Az egészségbiztosítási szakszókincsen belül csak ebben a témakörben keletkezett szakkifejezés a magyar ekvivalens megjelenésével.

123

9. Az egészségbiztosítás közigazgatási szakszókincse 9.1.

A biztosító intézetek neveinek megjelenése a törvényekben

9.2.

A pénztár szó egészségbiztosítással kapcsolatos jelentéseinek kialakulása és módosulása

9.3.

Az egészségbiztosítást szabályozó és felügyelő intézmények elnevezései

9.4.

A pénztárak szervezeti felépítésének szakkifejezései

9.5.

Eredmények összefoglalása: közigazgatási szakszókincs

9.1.

A biztosító intézetek neveinek megjelenése a törvényekben

9.1.1 A törvényi szabályozás kezdetén A két világháború közti időszakban 33 betegségi biztosítást ellátó intézmény működött hazánkban (BUDA, 2001: 222), amelyek közül az államosításig tartó időszakig a következő biztosítók neveinek létrejöttét és változását kísérhetjük figyelemmel a jogszabályokban: • Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) • Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) • Országos Rendőrlegénységi Betegsegélyezési Alap (ORBA) • Csendőrlegénységi Ellátásban Részesülők Betegsegélyezési Alap (CSERBA) • Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (OTBA) • m. kir. Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete (DOBBI) • Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet • Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet (MAHABBI) • m. kir. Posta Betegségi Biztosító Intézete •

m. kir. Postatakarékpénztár Betegségi Biztosító Intézete

• m. kir. Államvasutak Betegségi Biztosító Intézete • közforgalmú magánvasutak betegségi biztosító intézetei • bányatárspénztárak A legelső egészségbiztosító a bányatársláda volt, amely a bányászok önsegélyezésére alakult a

15.

században.

1492-től

egészen

1949-ig

működtek

bányatársládák,

illetve

bányatárspénztárak Magyarországon. A terminus csaknem 500 éven keresztül a szakszókincs része maradt (bővebben: 6.1. fejezet). A 19. század második felében alakult meg a betegsegélyezés első országos szervezete, amely 1870-től 1891-ig működött Általános Munkásbetegsegélyző és Rokkant Pénztár néven (BUDA,

124

2001: 82), a kutatás azonban csak a jogszabályokban megjelenő biztosító intézmények neveinek vizsgálatára irányul 1891-től napjainkig. Az 1891-es törvény terminusai Az egészségbiztosítási pénztár terminus előzménye a 19. században keletkezett segélypénztár jelentéssűrítő szóösszetétel és szinonimája a betegsegélyző pénztár minőségjelzős szószerkezet. A törvény elkülöníti a segélypénztárak „elismert” típusait. Az elismert jellegű pénztár mai megfelelője az elismert pénztár (1993). A betegsegélyző pénztárak nemei (1891): • kerületi betegsegélyző pénztárak (1907-től kerületi munkásbiztosító pénztár a neve, majd 1927-től a név kerületi pénztárra rövidül) • építési betegsegélyző pénztárak (1891−1907) • ipartestületi betegsegélyző pénztárak (1884−1892-ig 28 alakult az 1884-es ipartörvény hatására, 1907-ben megszűntek) • vállalati és gyári betegsegélyző pénztárak • bánya-betegsegélyezési pénztárak (társládák) • magánegyesülés útján létesített betegsegélyző pénztárak • szövetségi pénztár alakulhatott ipartestületi és kerületi pénztárakból Az 1900. XVI. törvénycikk alapján megalakul az Országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár. 1900-ban csak az első szót írták nagybetűvel, 13 évvel később már nagybetűs lett az intézmény neve. Az 1913. XX.tc. szerint az Országos Gazdasági Munkásés Cselédsegélypénztár neve Országos Gazdasági Munkáspénztárra változik. A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról szóló 1936. évi XXXVI. tc. az Országos Gazdasági Munkáspénztár nevét Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetre változtatta. A biztosítót 1945-ben vonták össze az OTI-val. Előzmény:

Országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár (1900)

Ok: a helyesírás változása Következmény1:

Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár (1913)

Ok: egyszerűsödés Következmény2:

Országos Gazdasági Munkáspénztár (1913)

Ok: a biztosító terminus általánossá válása a szakszókincsben az 1920-as években, terminuscsere Következmény3:

Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (1927)

Ok: megszűnés (1945)

125

Következmény4:

nincs

1903-ig 403-ra nőtt a betegsegélyző pénztárak száma Magyarországon (BUDA, 2001: 95). A kisebb biztosítókat, mint az építési betegsegélyző pénztárakat és az ipartestületi betegsegélyző pénztárakat megszűntették, így 1907-re 180 pénztár maradt (BUDA, 2001: 108). Az 1907-es törvény biztosító intézményeinek nevei: 1907-ben

központi

szervezetet

hoztak

létre

országos

munkásbetegsegélyző

és

„balesetbiztositó” pénztár (= országos pénztár) néven, amelynek helyesírása bizonytalan volt: munkásbeteg segélyző ~ munkás betegsegélyző. Az országos pénztár helyi szervei: • kerületi munkásbiztosító pénztárak • vállalati betegsegélyző pénztárak (legalább 300 biztosítottal), a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárai is • magánegyesületi (betegsegélyző) pénztárak (legalább 800 biztosítottal) Különálló szervezetek: • bányabetegsegélyző pénztárak (társládák) • az állami dohánygyárakban fennálló betegsegélyző pénztárak = dohánygyári betegsegélyző pénztárak • „Ferencz József” kereskedelmi kórház budapesti kereskedelmi betegápoló egylet betegsegélyző pénztára (a későbbi MABI) A magán- előtag kialakulása is nyomon követhető 1891-től: Előzmény:

magánegyesülés útján létesített betegsegélyző pénztár = egyleti pénztár (1891)

Ok: egyszerűsödés Következmény1:

magánegyesületi betegsegélyző pénztár (1907)

Ok: egyszerűsödés Következmény2:

magánnyugdíjpénztár (1997)

A betegsegélyző pénztárak állami felügyeletét és ellenőrzését az állami munkásbiztosítási hivatal látta el 1919-ig. A 20. század első két évtizedében jellemző az intézménynevek kisbetűs írásmódja. Az 1921. évi XLVI. költségvetési törvény alapítja meg az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alapot (később: OTBA) állami tisztviselők és családtagjaik gyógykezelési költségeinek fedezése céljából. Az intézmény neve az eredeti szövegben is nagybetűs. A biztosító intézet 1949-ig működött, amikor összevonták az OTI-val. Az 1927. évi XXI. tc. intézménynevei

126

A szervezetek, biztosító intézetek neveinek helyesírására egyre inkább a nagybetűs írásmód a jellemző. Az Országos Munkásbiztosító Intézet helyi szervei az intézet kerületi és vállalati pénztárai; helyi szerve továbbá a Debreceni Kereskedelmi Betegsegélyező Pénztár is. A betegségi biztosítást különállóan teljesítik a következő intézetek (különálló intézetek): • a m. kir. Posta Betegségi Biztosító Intézete (1924-ben alapították) • a m. kir. Államvasutak Betegségi Biztosító Intézete (1924-től működött, a későbbi MÁV BBI) • a közforgalmú magánvasutak betegségi biztosító intézetei • a m. kir. Postatakarékpénztár Betegségi Biztosító Intézete (Az intézmény neve az 1926-os alapszabályban még kisbetűs: 3.896/1926. Eln.N.M. sz. rendelet) • a m. kir. Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete (később: DOBBI) • a bányatárspénztárak, ideértve a diósgyőri m. kir. állami vas- és acélgyár, valamint a komlói m. kir. kincstári kőszénbánya társpénztárat is • a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet 1923-tól (később: MAHABBI) 1896-tól a Magyar Hajósok Országos Egyesülete Betegsegélyző Pénztár nevet viselte (Buda, 2001: 199). • a Budapesti Kereskedelmi Betegségi Biztosító Intézet (Ferenc József Pénztár) Az 1928. évi XL. törvény Az 1928-as törvény hatálybalépésével két biztosító intézmény is új nevet vett fel: az Országos Munkásbiztosító Intézet neve Országos Társadalombiztosító Intézetre (később keletkezett mozaikszóval: OTI) változott, amely 1950-ig változatlan névvel működött. A Budapesti Kereskedelmi Betegségi Biztosító Intézet neve Magánalkalmazottak Biztosító Intézete lett (későbbi: MABI). Az OTI helyi szervei a kerületi és vállalati pénztárak voltak. Mozaikszó-képződés a törvényekben nem jelentkezik az 1930-as évekig. A DOBBI, MABI, OTI, ORBA, CSERBA biztosító intézetek neveinek kialakulása és módosulása a törvények alapján figyelemmel kísérhető 1891–1950-ig: A DOBBI nevének kialakulása Előzmény:

dohánygyári betegsegélyző pénztár (1907)

Ok: a helyesírás változása, terminuscsere Következmény1:

m. kir. Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete (1927)

Ok: egyszerűsödés, mozaikszóvá alakulás Következmény2:

DOBBI (1930-as évektől)

127

Ok: megszűnés (1949) Következmény3:

nincs

A MABI nevének kialakulása A Ferenc József Pénztár, majd a későbbi MABI megalakulását több biztosító intézmény létesítése is megelőzi a 19. században. Ebben a sorban a legelső 1846-ban alakult meg Pesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület néven (BUDA, 2001: 168). Előzmény:

„Ferencz József” kereskedelmi kórház budapesti kereskedelmi betegápoló egylet betegsegélyző pénztára (1907)

Ok: a helyesírás változása az intézménynevek esetében (1927) Következmény1:

Ferenc József Kereskedelmi Kórház Budapesti Kereskedelmi Betegápolóegylet Magánegyesületi Betegsegélyző Pénztára

Ok: egyszerűsödés, a fölöslegesnek ítélt szavak kihagyása Következmény2:

Budapesti Kereskedelmi Betegségi Biztosító Intézet (Ferenc József Pénztár) (1927)

Ok: terminuscsere, egyszerűsödés Következmény3:

Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (1928)

Ok: egyszerűsödés, mozaikszó-képződés Következmény4:

MABI (1930-as évek)

Ok: megszűnés, államosítás (1949), archaizálódás Következmény5:

nincs

A többi biztosítótársághoz hasonlóan a MABI-t is az OTI-val vonták össze 1949-ben. Az OTI nevének kialakulása Előzmény:

országos munkásbetegsegélyző és „balesetbiztositó” pénztár (= országos pénztár) (1907), korabeli írásmódja változó: munkásbeteg segélyző ~ munkás betegsegélyző

Ok: egyszerűsödés Következmény1:

Országos Munkásbiztosító Pénztár

Ok: terminuscsere (az 1927-es törvény szövegében) Következmény2:

Országos Munkásbiztosító Intézet (1927)

Ok: terminuscsere, a társadalombiztosítás terminus kialakulása Következmény3:

Országos Társadalombiztosító Intézet (1928)

Ok: egyszerűsödés, mozaikszó-képződés Következmény4:

OTI (1930-as évek)

Ok: megszűnés, államosítás (1950), új intézmény megalakulása 128

Következmény5:

Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ SZTK (1950)

Az 1930-as években megjelenik az OTI betűszó nem jogszabályi szövegekben, például Németh László ír az OTI és a többi biztosító egységesítéséről Tanú sorozatában1935-ben. 1943-ban Bikkal Dénes az „Az OTI racionalizálásának margójára” című cikkében is felbukkan a betűszó (Munkaügyi Szemle – Társadalombiztosítási, Munkaügyi és Társadalomegészségügyi Szaklap, 1943. 4. szám. 118–122). ORBA, CSERBA Az 1936. VIII. tc. elrendeli a rendőrlegénységi és csendőrlegénységi betegsegélyezési alap létesítését. Az alap neve az eredeti szövegben kisbetűs. A törvény alapján 1936-os rendeletekkel létrehozták az Országos Rendőrlegénységi Betegsegélyezési Alapot (később keletkezett mozaikszóval: ORBA) és a Csendőrlegénységi Ellátásban Részesülők Betegsegélyezési Alapot (később: CSERBA). 9.1.2. Az államosítás után 1949-ben az OTI-ba beolvasztották az önálló biztosító intézeteket, a MÁV BBI kivételével. Az OTI 1950-ig végzett társadalombiztosítási feladatokat az 1950. évi 36. sz. törvényerejű rendelet értelmében.

Az OTI megszűnését követően az állami társadalombiztosítási

feladatok irányítását a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) vette át, amelynek irányítása alatt az ügyviteli feladatokat a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) látta el. A rendelet szövegében az új intézmények neveinek mozaikszó-változatát is feltűntették: SzOT, SzTK. Az eredeti jogszabályban a z még kisbetű. A rendszerváltást megelőzően megszűnt intézmények nevei archaizálódtak. 9.1.3. A rendszerváltást követő biztosító intézmények 1984−1993-ig az állam vette át a szakszervezetektől a társadalombiztosítás irányítását, és létrehozta az 1009/1984 (III. 31) MT. határozat alapján az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságot (OTF).

A társadalombiztosítás önkormányzati irányításáról szóló 1991.

LXXXIV. törvény, amely 1993-ban vált hatályossá, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt nevezi meg az egészségbiztosítási önkormányzat központi hivatali szerveként. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szervei a megyei egészségbiztosítási pénztárak (később: MEP). Az 1993. CXV. törvény már tartalmazza az OEP mozaikszót. 2008-ban az egészségbiztosítás igazgatási szerveit regionális alapon szervezték át, a 297/2008. (XII. 11.)

129

Korm. rendelet alapján, amelynek megfelelően 2009. január 1-től a 19 megyei egészségbiztosítási pénztárból 7 regionális egészségbiztosítási pénztár (REP) alakult. Előzmény:

SZTK (1950)

Ok: megszűnés (1984), új intézmény megalakulása, rendszerváltás Következmény1:

Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF), 1984

Ok: megszűnés (1993), új intézmény megalakulása Következmény2:

Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), (1993)

Ok: igazgatási alegységek kialakulása, fajfogalmak Következmény3:

Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (MEP)

Ok: alegységek átszervezése, megszűnés, új alegységek megalakulása Következmény4:

Regionális Egészségbiztosítási Pénztár (REP), (2009)

A rendszerváltás után egyetlen szakmai biztosító maradt fenn az OEP igazgatási szerveként a megyei

egészségbiztosítási

pénztárakon

kívül,

az

1984-ben

alapított

Vasutas

Társadalombiztosítási Igazgatóság (VTI). (Az intézmény 2009-ben megszűnt, jogutódja a Közép-magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár lett.) A 2008. I. törvény, amely a 2008. évi XXIV. törvény következményeként hatályát vesztette, bevezette az EBP betűszót, az egészségbiztosítási pénztár rövidítésére. A jogszabály rendelkezései azonban nem valósultak meg, így a betűszó nem verhet gyökeret a szakmai nyelvhasználatban, és nem válik közismertté. 9.1.4. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak Az 1993-as CXVI. törvény lehetővé teszi új intézménytípusként az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak megalapítását és bevezetését a hazai jogrendbe. A törvény az elnevezések védelméről is gondoskodik, aminek megfelelően az alakuló pénztárak kötelesek nevükben a pénztár szót, valamint a pénztár típusát feltüntetni. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár típusa lehet önsegélyező pénztár, nyugdíjpénztár, egészségpénztár. Bármelyik pénztár lehet kiegészítő pénztár, ha a társadalombiztosítási ellátásokat tagjai számára kiegészíti vagy pótolja. A pénztárak közös célok megvalósítása érdekében pénztári szövetséget hozhatnak létre az 1891-es szövetségi pénztárakhoz hasonlóan. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, az önsegélyező pénztár, a kiegészítő pénztár szószerkezetes szakkifejezés és az egészségpénztár

jelentéssűrítő

szóösszetétel

rendszerváltás

utáni

neologizmus.

A

nyugdíjpénztár jelentéssűrítő szóösszetétel létezett az államosítás előtt is, amelynek szinonimái az 1928-as törvényben leírtak alapján a nyugdíjkiegészítő pénztár, a nyugdíjalap

130

és a nyugdíjintézet. A hatályos rendelkezésben a kiegészítő nyugdíjpénztár szakkifejezés a nyugdíjpénztár egyik típusát jelöli. 9.1.5. Eredmények összefoglalása: egészségbiztosítási intézménynevek Helyesírás Az intézménynevek nagybetűs helyesírása fokozatosan alakult ki az 1930-as évekig. A jogszabályokban az intézményneveket kisbetűvel írták az 1891-es törvényben. Az Országos gazdasági munkás és cselédsegélypénztár nevében csak az első szót írták nagybetűvel 1900-ban. 1913-ra az intézmény nevének minden tagja nagy kezdőbetűs lett. Egészen 1927-ig megfigyelhető a vegyes helyesírás: kisbetűs és nagybetűs intézménynevek is szerepelnek a törvényekben. A mozaikszavak kialakulására legelőször az 1930-as évek szakirodalmában lehet példát találni. Az 1950-es évek rendeleteiben a mozaikszavak jelen vannak, azonban a kialakult betűszavakban nem mindegyiket írják nagybetűvel: SzTK (1950). Összefoglalás korszakonként 1891−1950-ig Terminusalkotási módok: 56 új szakkifejezés szószerkezetes szakkifejezés: (42) 2 szóból álló: 8 minőségjelzős; 3 szóból álló: 13; 4 szavas: 5; 5 szóból álló: 9; 6 tagú: 6; 7 tagú: 1; 10 tagú: 1 mozaikszó (az 1930-as évektől): 8 szóösszetétel: (6) bányatársláda, bányatárspénztár, segélypénztár, nyugdíjpénztár, nyugdíjalap, nyugdíjintézet (jelentéssűrítő) A változások mozgató rugói új intézmény megjelenése: 27 egyszerűsödés:18 (kevesebb tagból álló névre rövidülés: 10, mozaikszóvá rövidülés: 8) terminuscsere: 8 (a munkás, a biztosító, a társadalombiztosító szavak elterjedése) szinonima: 3 (nyugdíjalap, nyugdíjintézet, nyugdíjkiegészítő pénztár) Az intézménynevek módosulásában észrevehető változás a neveket alkotó szavak csökkenő száma. Például: "Ferencz József" kereskedelmi kórház budapesti kereskedelmi betegápoló egylet betegsegélyző pénztára (1907) – Ferenc József Pénztár (1927). Az államosítás előtti intézménynevek módosulásában a rövidülés mellett a terminuscsere játszotta a leggyakoribb szerepet a munkás, a biztosító, a társadalombiztosító, a társadalombiztosítási szavak elterjedésével.

131

Az államosítás után Az államosítást és az 1989-es rendszerváltást egyetlen intézménynév sem „élte túl”. A szocializmus idején csak két intézménynév alakult ki a központosított társadalombiztosítási rendszernek köszönhetően. Terminusalkotási módok: 4 új szakkifejezés szószerkezet: 2 három tagú mozaikszó: 2 (SZOT, SZTK) Ok: új intézmény: 2 egyszerűsödés mozaikszóvá: 2 A rendszerváltás után Terminusalkotási módok: 16 neologizmus szószerkezet: 10 (4 szakkifejezés 2 tagú minőségjelzős, 5 szakkifejezés 3 szóból áll, 1 db 4 tagú) szóösszetétel: 1 (egészségpénztár) jelentéssűrítő mozaikszó: 5 (idegen eredetű szó: regionális) A változás oka új intézmény: 6 (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) mozaikszóvá egyszerűsödés: 5 típus, fajfogalom: 5 (kiegészítő pénztár, regionális egészségbiztosítási pénztár) Az egészségbiztosítási szakterületen az intézménynevek kialakulásában a szakszókincs többi elemének változásához képest fordított jelenséget figyelhetünk meg: míg a felgyorsult terminusalkotás egyre több új szakkifejezést igényel és egyre több tagból álló szakkifejezést hoz létre napjainkban, az intézménynevek esetében ennek ellenkezőjét mondhatjuk el. Az államosítást megelőzően lényegesen több intézmény jött létre a központosítás hiánya miatt, az idő előrehaladásával azonban az intézményneveket alkotó szavak száma látványosan csökkent. A korábban keletkezett szakkifejezések közül csak a nyugdíjpénztár vált a mai szakszókincs részévé. 9.2.

A pénztár szó egészségbiztosítással kapcsolatos jelentéseinek kialakulása és módosulása

A pénztár szó biztosításhoz kapcsolódó jelentése a szocializmus idején archaizmussá vált. Az értelmező kéziszótár 1978-as kiadása jelzi, hogy a terminus ebben a jelentésben régies: „Járulék fejében segélyt adó intézmény, például betegsegélyző pénztár” (ÉKSz.). A pénztár 132

szó mai értelmezésben olyan intézményt jelent, amely járulék fejében rendszeres egészségügyi szolgáltatást nyújt (ÉKSz2). A pénztár szakkifejezés „pénzkészlet” jelentésben 1786-ban került szókincsünkbe (TESz.), azonban „biztosító intézmény” jelentésének eredetéről nem találunk adatot etimológiai szótárainkban. A pénztár terminus biztosításhoz kapcsolódó jelentésének

létezését a

19. század második felében az Általános

Munkásbetegsegélyző és Rokkant Pénztár 1870-es megalakulása tanúsítja. 1891-ben a pénztár szakkifejezés az intézményneveken kívül néhány birtokos jelzős szószerkezetben fordul elő, például a pénztár igazgatósága /alapszabálya. A pénztár szóösszetételből -i képzővel létrehozott melléknév több szószerkezet alkotó tagja: pénztári szövetség /tagok / könyv / kezelés / közeg /számadás /vagyon. A pénztári szövetség terminus a rendszerváltás után ismét felbukkan. A pénztári tag, a pénztári könyv, a pénztári vagyon szószerkezet elvesztette az -i képzőt, és szóösszetétellé alakult 100 évvel később. Az 1907-es és az 1927-es törvény további birtokos jelzős szószerkezetei: a pénztár bevétele (1907), a pénztár ügyvezetője /pénzkészlete (1927). A pénztári melléknévből képzett szószerkezetek: pénztári kiküldöttek / alkalmazott / tisztviselő / készlet (1907), pénztári választmány / választmány elnöke (1927). 1891 és 1927 között nem alakultak ki szóösszetételek a pénztár terminusból. Az államosítással megszűntek a biztosítási pénztárak, így a korábbi szakkifejezések elavultak. Az 1993-as törvény ismét életre keltette a biztosítókat, amellyel együtt a szakkifejezések egy része ismét előkerült, többnyire módosult alakban, például a pénztártag, a pénztárvagyon, a pénztári bevétel szakkifejezések előzményei mind 1927-ig kerültek a szakszókincsbe. A pénztári számadás következménye a pénztári beszámoló. Az 1993-as törvény minőségjelzős és birtokos jelzős szószerkezetei: pénztári tagság / befektetések / bevétel a pénztárak típusa, a pénztár vagyona /tevékenysége / igazgatótanácsa / pénzügyi terve. Az 1993-as törvényben megjelenő szóösszetételek és a belőlük képzett szószerkezetek: Birtokos

jelzős

szóösszetételek:

pénztártípus,

pénztártevékenység,

Pénztárszövetség,

Pénztártanács pénztártag, devizakülföldi pénztártag pénztárvagyon, a pénztárvagyon befektetése Pénztárfelügyelet, pénztárfelügyeleti (helyesen: pénztár-felügyeleti) bírság /szankció/ 133

eljárási igazgatási díjak. A pénztárfelügyeleti eljárási igazgatási díjak szakkifejezés a redundáns terminusalkotás példája. Az eljárási vagy az igazgatási minőségjelző feleslegesen hosszabbítja a szakkifejezést. Jelentéssűrítő szóösszetétel: pénztártagság A törvény hatályos változata újabb szakkifejezéseket eredményezett: Szóösszetételek: pénztárszervezet (birtokos jelzős) pénztárüzem, pénztártitok (jelentéssűrítő) Minőségjelzős szószerkezetek: egészségpénztári kártya, pénztártagsági jogviszony pénztári kártya /szolgáltatás/befizetések kedvezménye/ tagszervezés /gazdálkodás/ beszámoló/ tevékenység /szervezet beolvadó /átvevő pénztár Vannak szakkifejezések, amelyek 3 alakban is léteznek ugyanabban a törvényben, ami azt jelzi, hogy nem sikerült teljesen megfelelő szakkifejezést alkotni: pénztárvagyon ~ pénztári vagyon ~ a pénztár vagyona. Legtöbb esetben a szóösszetétel és a szószerkezetes forma is használatos: pénztári szervezet / pénztárszevezet, pénztári tagság / pénztártagság. 9.2.1. Összefoglaló: pénztár szó szócsaládja A pénztár szó szócsaládja hasonló elemeket tartalmaz az államosítás előtti betegsegélyezési törvények és a pénztárakat újra megalapító 1993-as rendelkezés szókincsében. A szókincsbeli egyezés oka a két időszak hasonló egészségbiztosítási rendszerében van: az államosításig tartó korszakban egy központi biztosító intézet mellett többféle betegsegélyző pénztár létezett, ehhez hasonlóan a rendszerváltás után is, 1993-tól az országos intézmény mellett létrejöhettek az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak. Terminusalkotási módok 1891–1927 Összesen: 18 szakkifejezés Szószerkezetek: 18 (14 archaizálódott) kéttagú birtokos jelzős: 5, minőségjelzős: 13 A szocializmus idején a korábbi szakkifejezések archaizálódtak, újak nem keletkeztek. 1993−2008 Összesen: 39 neologizmus Szóösszetételek: 11 (8 birtokos jelzős, 3 jelentéssűrítő) Szószerkezetek: 28 (1 db 4 szóból álló, 2 db 3 tagú, 25 kéttagú) 134

kéttagú birtokos jelzős: 6, minőségjelzős: 19 A nyelvi változást előidéző okok 1891–1927 Új tevékenység, fogalom: 17 (pénztári választmány) Speciálisabb fogalom: 1 (pénztári választmány elnöke) 1993−2008 Új intézmény, fogalom: 12 (Pénztártanács, pénztártitok) Speciálisabb tevékenység, fogalom: 9 (pénztártagsági jogviszony) Egyszerűsödés: 9 (pénztártag) Típusnév (fajfogalom): 3 (devizakülföldi pénztártag) Szinonima: 4 (pénztári szervezet) Terminuscsere: 2 (pénztári beszámoló) Az államosítás kezdetéig a biztosítási pénztárak szakszókincse nagyjából kiépült az új típusú tevékenységek és fogalmak szabályba foglalásával. Ennek következtében a rendszerváltás utáni

szaknyelvhasználat

építhetett

a

félig-meddig

archaizálódott

szakkifejezésekre

egyszerűsítéssel és szócserével. A megújított intézményrendszer kiépülése mindig módot ad a terminusok specializálódására. 9.3.

Az egészségbiztosítást szabályozó és felügyelő intézmények elnevezései

A kötelező betegségi biztosítás bevezetéséről először rendelkező 1891-es törvény értelmében az alapszabályokat a kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértésben hagyja jóvá. A tartalékalap kezelését a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel rendeleti úton szabályozza. A kereskedelemügyi, a belügyi és a pénzügyi minister „bizatik meg” a törvény végrehajtásával. A minister latin eredetű szó leírásában akkor még nem illeszkedett a magyar nyelvhez, de már elindult a jövevényszóvá válás útján, amelyről a magyar toldalékok tanúskodnak: ministerekkel, ministerrel. A belügyminister és a pénzügyminister szakkifejezések szószerkezetes változata – a belügyi és a pénzügyi minister − is előfordul a törvény szövegében, ami jelzi, hogy nem alakult még ki az egységes elnevezés. A minister szó a nyelvi változásnak abban a szakaszában volt, amikor még tükrözte az idegen írásmódot. A minister ’szolga’ jelentésű latin eredetű szó már a 14. században (1372, TESz.) bekerült a magyar nyelvbe, első előfordulásakor ’vallási rend elöljárója’ jelentésben (ZAICZ). Mai értelmében 1692 óta része szókincsünknek. A ministerium ugyancsak latin eredetű szó, amelynek eredeti jelentése ’szolgálat, hivatal’ (1606, TESz.). Az állami élet valamely ágát 135

irányító központi hatóság jelentését 1788-ban kapta. A minister és a ministerium szakkifejezés jövevényszóvá azonban csak a 20. század elejére vált magyaros helyesírásuk kialakulásával. A nyelvi változást idegen szóból a magyar nyelvbe simulásuk folyamatában figyelhetjük meg, amelyek a következő szakaszokra oszthatók: 1.

Az idegen szó (mai jelentésében) bekerül a szókincsbe: minister (1692, TESz.), ministerium (1788, TESz.). A független magyar felelős ministerium alakításáról szóló 1848. évi III. törvénycikkben csak az idegen írásmódú szakkifejezés található meg.

2.

Vegyes írásmód kialakulása, látszólagos zűrzavar és bizonytalanság a helyesírásban: miniszterium,

ministerium,

szakminister...

(1867−1914).

Az

1867.

évi

VIII.

törvénycikkben a miniszterium alakításának módosításáról olvashatunk, de a ministerium változat is előfordul a szövegben. Ugyanebben az évben megjelennek a vegyes írásmódú szakminister, pénzügyminister szavak. Az 1869. évi XXII. törvényben a magyarosított miniszter írásmódot találjuk. 1907-ben a kereskedelemügyi ministert és a földmivelésügyi ministert

bizzák

meg

a

balesetbiztosítási

kötelezettség

üzemekre

vonatkozó

kiterjesztésével. A pénzügyminister = pénzügyi minister, belügyi minister = belügyminister, igazságügyi minister, ministerium terminusok nem változtak az1891-es alakjukhoz képest. Az 1913-as közösügyi kiadásokról szóló XXXII. törvény a pénzügyminiszter szakkifejezést használja. Míg a költségvetésről hozott döntéseket tartalmazó 1913. évi XXVI. törvény még az idegen írásmódú pénzügyminister, ministerium szavakat alkalmazza. 3.

Meghonosodás: 1914-től egységessé vált a magyaros írásmód. Az

1914-es

költségvetési

pénzügyminisztérium,

törvényben

belügyminisztérium

látható,

hogy

szakkifejezéseket

a

minisztérium,

mai

változataikban

rögzítették. A nyelvi változást mindegyik esetben a magyar nyelvhez igazodás, a meghonosodás idézte elő. 9.3.1. Az Egészségügyi Minisztérium nevének kialakulása és módosulása Az 1876-os közegészségügyi törvényből megtudhatjuk, hogy a közegészségi üggyel a belügyminister vezetése alatt álló ministerium közegészségi osztálya foglalkozik. Az 1927-es törvény szerint a biztosító intézetek felügyeletét a népjóléti és munkaügyi miniszter látja el, működésüket rendelettel szabályozza. A törvény végrehajtását is a népjóléti és munkaügyi miniszter végzi, aki az igazságügyi miniszter = igazságügyminiszter, a kereskedelemügyi, a földmívelésügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértve jár el.

136

Az egy évvel későbbi, 1928-as törvényben olvashatjuk, hogy a biztosítás szabályozása a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Az illetékes minisztérium − a Népjóléti és munkaügyi minisztérium − a m. kir. minisztérium néven szerepel a jogszabályban. A közreműködő szakminiszterek neve előtt is a m. kir. rövidítés olvasható: m. kir. kereskedelemügyi miniszter / pénzügyminiszter / igazságügyminiszter (korabeli helyesírás) / földmívelésügyi miniszter / m. kir. földmívelésügyi miniszteri tárca. Az 1940-es években az egészségügyi feladatok szabályozása a Belügyminisztérium Közegészségügyi Osztályához tartozott (1942. évi költségvetési tv.). A szocializmus idején az egészségügy irányítását a Minisztertanács az egészségügyi miniszter útján látja el (1972. évi II. tv). Az egészségügyi feladatok ellátását az állam biztosítja az Egészségügyi Minisztérium, a tanácsok, valamint az egészségügyi szervek (intézetek,

intézmények,

szolgálatok,

vállalatok

stb.)

közreműködésével.

A

társadalombiztosítás kérdéseit a Minisztertanács szabályozza rendeletekkel. 1987-ben a szaktárca neve Szociális és Egészségügyi Minisztériumra változott (1987. évi II. törvény a Magyar Népköztársaság minisztériumairól). Rendszerváltás 1990-ben az intézmény visszakapta a szocializmus előtti nevét, amely a következő nyolc évben változatlan maradt: Népjóléti Minisztérium. Az egészségbiztosítás szabályozása a népjóléti miniszter hatáskörébe került (1997. évi Eb törvény, amelynek hatályos változata már a legújabb terminológia szerinti egészségbiztosításért felelős miniszter szakkifejezést tartalmazza). 1998 és 2002 között a szocializmus idején kapott Egészségügyi Minisztérium nevet viselte ismét az intézmény, amelynek élére az egészségügyi miniszter került. Az egészségügyi és a szociális ágazat különválását jelzi, hogy a szociális ügyekkel egy másik szaktárca, a Szociális és Családügyi Minisztérium foglakozik élén a szociális és családügyi miniszterrel (1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról). A következő két évben újra egyesítették az egészségügyi és a szociális feladatok irányítását egy intézményen belül, amelyről a két különálló minisztérium nevének összevonása tanúskodik: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium. A szakminiszter neve egészségügyi, szociális és családügyi miniszter lett (2002. évi XI. tv.). 2004-ben ismét elkülönítették az egészségügytől a szociális ágazat teendőit, amelynek hatására az egészségbiztosítás irányítását újra az Egészségügyi Minisztérium és az egészségügyi miniszter vette át. A szociális ügyek intézése az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, illetve az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi

137

miniszter hatáskörébe került (2004. évi CXXXV. tv. a költségvetésről). A miniszteri feladatköröket egyre több minőségjelzővel bővülő szószerkezet fejezi ki. A 2006-os (CXV.) törvény „reformtörvény” néven vált ismertté elsősorban a vizitdíj bevezetése miatt. Nyelvészeti szempontból a jogszabály újdonsága, hogy a szakminiszterek megnevezése attól függ, hogy melyik feladatkörükben betöltött szerepükről van szó. Az egészségügyi miniszter szakkifejezést az egészségbiztosításért felelős miniszter és/vagy az egészségügyért felelős miniszter terminus váltja fel, a pénzügyminiszter az államháztartásért felelős miniszter vagy az adópolitikáért felelős miniszter elnevezést kapja. A 2006 előtt hozott törvények hatályos változatában a korábbi szakminiszterek nevét mind egy bizonyos szakfeladatért felelős miniszter megnevezésre cserélték a jogszabályok alkotói. A személyes felelősségvállalás hangsúlyozása a többi szakminiszter megnevezésében is megnyilvánul: az oktatásért, a kereskedelemért, a honvédelemért, a rendészetért, a büntetés-végrehajtásért, a külpolitikáért, a szociál- és családpolitikáért felelős miniszter. Észrevehető, hogy a szakfeladatok megnevezése sem állandósul, hiszen a 2007-es költségvetési törvényben a szociális ágazatért felelős miniszter terminus jelenik meg. A miniszteri szakfeladat megnevezését tartalmazó terminusok gyártása olyan érthetetlenül hangzó szakkifejezéseket is létrehoz, mint a Felügyelet felett felügyeletet gyakorló miniszter, amelyet az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény vezetett be. Az egészségbiztosítás hatósági felügyeletét a kormányhivatalként működő Egészségbiztosítási Felügyelet, rövidítve: Felügyelet látja el, amelynek a felügyeletéért szintén az egészségügyi miniszter, szakszerűbb kifejezéssel: az egészségbiztosításért felelős miniszter vállal felelősséget. A szakfeladat még speciálisabb megnevezése − az egészségbiztosítási járulékfizetés szabályozásáért felelős miniszter szakkifejezés esetében – már nem teszi egyértelművé, hogy a kérdéses miniszteri tevékenység az Egészségügyi Minisztériumhoz vagy esetleg a Pénzügyminisztériumhoz tartozik-e. A következő táblázat mutatja, hogy a jelenlegi Egészségügyi Minisztérium neve hogyan változott az egészségügyi és a szociális ágazat irányításának összevonása vagy szétválasztása következtében az 1876-os közegészségügyi törvény rendelkezése óta (3. táblázat).

138

3. táblázat: Az egészségügyi szaktárca nevének módosulása az igazgatási területektől függően korszak

egészségügy

szociális ágazat

1876

belügyministerium közegészségügyi osztály

1928

Népjóléti és munkaügyi minisztérium

1972

Egészségügyi Minisztérium

1987−1990

Szociális és Egészségügyi Minisztérium

1990−1998

Népjóléti Minisztérium

1998−2002

Egészségügyi

Szociális és Családügyi Minisztérium

Minisztérium 2002−2004

Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium

2004−2006

Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium

Egészségügyi 2006−

Minisztérium

Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Az Egészségügyi Minisztérium neve bizonyos időszakonként megváltozik, attól függően, hogy milyen feladatkör tartozik az intézmény hatáskörébe. A rendszerváltás előtti 100 esztendő alatt háromszor történt névváltozás. A 19. század végén és a 20. század elején az egészségügy a Belügyminisztériumhoz tartozott, majd a terület önálló szakminisztérium irányítása alá került. Az államosítás és a rendszerváltás is új nevet eredményezett. A rendszerváltás óta öt alkalommal változott a szaktárca elnevezése, amely alapján arra lehet következtetni, hogy a szakterületek hovatartozásáról állandó vita alakult ki. Jelenleg a szociális ágazat igazgatását a Szociális és Munkaügyi Minisztérium végzi. A munkaügy korábban (2005. évi CLIII. tv.) a Foglalkozáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz tartozott, amelynek irányítását a foglakoztatási és munkaügyi miniszter végezte. A következő kormányváltással az intézmény neve feltehetően ismét változni fog. 9.3.2. Az egészségügyi szakminiszter terminus kialakulása és változása Az egészségügyi szakminiszter nevének változását a korpuszban rendelkezésre álló adatok alapján az alábbi táblázat foglalja össze (4. táblázat).

139

4. táblázat: Az egészségbiztosítás irányítását végző szakminiszter nevének változása 1927

népjóléti és munkaügyi miniszter

1928

m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter

1972

egészségügyi miniszter

1987−1990

szociális és egészségügyi miniszter

1990−1998

népjóléti miniszter

1998−2002

egészségügyi miniszter

2002−2004

egészségügyi, szociális és családügyi miniszter

2004−2006

egészségügyi miniszter

2006−

egészségügyért felelős miniszter egészségbiztosításért felelős miniszter

Az egészségbiztosítás központi szervének, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak az irányítását jelenleg az egészségbiztosításért felelős miniszter végzi. A szakminiszter megnevezése összhangban a minisztérium nevének változásával időszakonként szintén módosult. 9.3.3. Összefoglalás: Egészségügyi Minisztérium, egészségügyi miniszter A nyelvi változást előidéző ok Az egészségügyi szakminisztériumot és szakminisztert kifejező terminusok módosulását minden esetben terminuscsere okozta. A terminuscsere közvetlen kiváltó oka pedig a rendszerváltás, illetve az intézmény feladatkörének változása volt. Terminusalkotási módok Minőségjelzős szószerkezetek fejezik ki a szakminiszterek nevét, amelyek között a leghosszabb a három területet is megjelölő egészségügyi, szociális és családügyi miniszter szakkifejezés. Összesen 8 különböző szakkifejezés keletkezett a vizsgált időszakban, amelyek helyesírása nem változott. 2 tagú: 2; 3 tagú: 2; 4 tagú: 2; 5 tagú: 1; 6 tagú: 1 szakkifejezés. A minisztérium nevének kisbetűs írásmódját fokozatosan felváltotta a tulajdonnevekre jellemző nagybetűs írásmód. Minőségjelzős szószerkezetek alkotják a szakminisztérium nevét, amelyekből 6 elnevezés jött létre 1876 óta. Két szóból áll: 2; 3 szó: 1; 4 szó: 2; 5 szó:1 szakkifejezés. Az államosítás előtt 4 szakkifejezés jött létre: 3 tagú: 1; 4 tagú: 2; 6 tagú:1.

140

A szocializmus idején két 2 tagú minőségjelzős szakkifejezés keletkezett. A rendszerváltás óta 8 új szakkifejezés született: 2 tagú: 2; 3 tagú: 2; 4 tagú: 2; 5 tagú: 2. A rendszerváltás előtt az egészségügyi szaktárca elnevezése lényegesen tartósabb volt, akár 20−40 évig is ugyanazt a nevet viselte az intézmény. Manapság megjegyezhetetlenül rövid ideig tart ki egy új terminus, szinte kétévente cserélődnek a megnevezések. 9.3.4. Az egészségbiztosítás felügyeleti szerveinek elnevezései 1891-ben a betegsegélyző pénztárak az iparhatóságok felügyelete és ellenőrzése alatt álltak. Az iparhatóságok megalakulásáról az ipartörvény rendelkezik (1872. évi VIII.tc.). 1907-ben az iparhatóságokon kívül a kir. iparfelügyelők és az állami munkásbiztosítási hivatal is felügyeleti jogkört látott el 1919-ig. Az Országos Munkásbiztosító Intézet és más biztosító intézetek a népjóléti és munkaügyi miniszter főfelügyelete alatt álltak 1927-ben. A szocializmus idején a társadalombiztosítás működése feletti főfelügyeletet a Minisztertanács látta el. Az iparhatóságok, a kir. iparfelügyelők, az állami munkásbiztosítási hivatal már a szocializmus idején kikerült a betegségi biztosítás szakszókincséből, a Minisztertanács a rendszerváltás után vált archaizmussá. 1991-ben a biztosítási alapok felügyeletét az Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottság látta el, amelynek tagja volt a népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter is. A Felügyelő Bizottság az Országgyűlés ellenőrzése alá tartozott. 2006 óta az egészségbiztosítás felügyeletét az Egészségbiztosítási Felügyelet látja el. A Felügyelet élén álló elnök munkáját a tíz tagból álló Felügyeleti Tanács segíti. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak ellenőrzését a pénzügyminiszter felügyelete alatt álló Pénztárfelügyelet látta el 1993-tól. A Pénztárfelügyelet tanácsadó szerve a Pénztártanács volt. A törvény hatályos változata alapján a felügyeletet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a magyarországi pénzügyi intézmények (bankok, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjpénztárak és lakástakarékpénztárak) és az értékpapírpiacok felügyeletét ellátó közigazgatási szerv. A PSZÁF felügyeletét a pénzügyminiszter látja el. Működéséről az 2007. évi CXXXV. törvény rendelkezik. Összefoglalás: az egészségbiztosítás felügyeleti szerveinek elnevezései 1891−1927: elavult szakkifejezések Szószerkezet (2): 2 tagú minőségjelzős: 1; 3 tagú:1 Szóösszetétel (1): jelentéssűrítő (iparhatóság)

141

Szocializmus Szóösszetétel (1): birtokos jelzős (Minisztertanács) A szakkifejezések létrejöttének oka: új intézmény megnevezése (4 esetben) Rendszerváltás: 7 új szakkifejezés 2 birtokos jelzős szóösszetétel, 4 szószerkezet (2 tagú minőségjelzős: 2; 3 tagú: 1; 4 tagú: 1) 1 mozaikszó 1991−2006 Egészségbiztosítási Felügyelő Bizottság (= Felügyelő Bizottság) (megszűnt, archaizálódás) 2006− Egészségbiztosítási Felügyelet (= Felügyelet), Felügyeleti Tanács (önkéntes biztosítók) 1993−2007 Pénztárfelügyelet, Pénztártanács (megszűnt, archaizálódás) 2007− Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) A terminusok létrejöttének oka: Új intézmény: 6 esetben Egyszerűsödés mozaikszóvá: 1 A Felügyelő Bizottság szakkifejezés nem új keletű. A felügyelő bizottság (1891−1927) a betegsegélyezési pénztárak egyik önkormányzati szerve volt. 9.4.

A pénztárak szervezeti felépítésének szakkifejezései

Önkormányzati működés A rendszerváltás után a tanács szó száműzésével hamar felbukkant az önkormányzat szakkifejezés a közigazgatási szakszókincsben. Az önkormányzat nem neologizmus, csupán a szocializmus idején átmenetileg kikerült a szakmai nyelvhasználatból. Eredete a 19. századra nyúlik vissza, jelentése az elmúlt 30 évben nem változott. Az önkormányzat valamely testületnek, közösségnek azt a jogát jelenti, hogy ügyeit önállóan intézheti (ÉKSz, ÉKSz2). Az államosítás előtti pénztárak önkormányzati alapon működtek. Az önkormányzat szóösszetétel a 19. század közepén keletkezett (1852, TESz.). Az 1870. évi XLII. törvény az önkormányzat, önkormányzati jog, önkormányzati hatáskör, a küldött, kiküldött, küldöttség, elnökség

és

a

„közgyülés”

szakkifejezéseket

alkalmazza

a

köztörvényhatóságok

vonatkozásában. A közgyűlés szó gyökerei mélyebbre nyúlnak vissza, már 1781-ben szókincsünk része lett (TESz.). Habár az önkormányzat szakkifejezés nem szerepel az 1891-es törvényben, az önkormányzati szerveket megfigyelhetjük a törvény szövegében: a kiküldöttekből álló „közgyülés” választja az igazgatóságot, a felügyelő bizottságot és a választott bíróságot, amely vitás ügyekben ítél. 142

1907-ben a törvény alkotói kijelentik, hogy az „országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár” önkormányzati alapon működő szervezet, amelynek igazgatási szervei: a „közgyülés”, az igazgatóság és a „felügyelő-bizottság”. A közgyűlés „közgyülési kiküldöttekből” áll. A pénztárt igazgató, az igazgatóságot elnök irányítja. Az 1927-es törvény tovább bővíti az önkormányzat szó szócsaládját minőségjelzős és birtokos jelzős szószerkezetekkel: önkormányzati tag /szerv /szervezet /tisztség /ügy, önkormányzat jogköre /központi szervei/ helyi szervei. Az önkormányzati szervek neve kiegészül az elnökség kifejezéssel, a felügyelő bizottságok szakkifejezést a kártalanító bizottságok terminus váltja. Az elnökséget az igazgatóság tagjaiból választják. A közgyűlést kiküldött tagok, kiküldöttek alkotják. Az 1993-as törvény ismét létrehozza az önkormányzati elven működő pénztárakat, amelyek szervezetét és működési rendjét ugyanúgy, mint 1891-ben az alapszabály határozza meg. A pénztárak mai szervei a közgyűlés (meghatározott esetekben küldöttközgyűlés, részközgyűlés), az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság. A közgyűlés a pénztár legfőbb szerve. Az igazgatótanács a pénztár ügyvezető szerve, amelynek élén ügyvezető állhat. Az ellenőrző bizottságot a tagok közül választják. A rendszerváltás után újra elismertté váló pénztárak szakszókincsében a szocializmus idején feledésbe merülő szakkifejezéseket lehet felfedezni: 1. Előzmény:

önkormányzat (1852, TESz.)

Ok: új fogalom, tevékenység Következmény1:

önkormányzati alapon (1907) önkormányzati tag /szerv /szervezet /tisztség /ügy (1927) önkormányzat jogköre /központi szervei/ helyi szervei

Ok: szinonima Következmény2: 2. Előzmény:

önkormányzati elven (1993) közgyűlés (1870− az államosításig)

Ok: típusok megnevezése Következmény: 3. Előzmény:

küldöttközgyűlés, részközgyűlés (1993− ) felügyelő bizottság (1891−1927)

Ok: terminuscsere Következmény1:

kártalanító bizottság (1927− államosítás)

Ok: terminuscsere Következmény2: 4. Előzmény:

ellenőrző bizottság (1993− ) igazgatóság, elnök (1891− 1927) 143

Ok: terminuscsere Következmény:

igazgatótanács, ügyvezető (1993− )

9.4.1. Összefoglalás: a pénztárak szervezeti felépítésének szakkifejezései 1891−1950 (1 terminus archaizálódott: kártalanító bizottság, 8 szakkifejezés általános használatú elemként kikerült az egészségbiztosítási szakszókincsből: önkormányzati tag, önkormányzati ügy, stb.) Terminusalkotási módok: 11 szószerkezet (8 minőségjelzős, 3 birtokos jelzős) A nyelvi változás oka: Új fogalom, tevékenység: 10 (önkormányzati szerv) Terminuscsere: 1 (kártalanító bizottság) Rendszerváltás Terminusalkotási módok: összesen 6 új szakkifejezés Szóösszetétel: 4 jelentéssűrítő Szószerkezet: 2 minőségjelzős kéttagú A nyelvi változás oka: Terminuscsere: 3 (ellenőrző bizottság) Fajfogalom: 2 (küldöttközgyűlés) Szinonima: 1 (önkormányzati elven) A pénztárak szervezeti felépítését kifejező szakszókincs a kiegyezést követően kialakult, és 1891 után tovább bővült. Ezekre a terminusokra épült a rendszerváltás utáni önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak szókészlete. 9.5.

Eredmények összefoglalása: közigazgatási szakszókincs

Összesített adatok: terminusalkotási módok 1891−1950: 92 új szakkifejezés (15 általános használatú elemmé vált) Összetett szavak: 7 jelentéssűrítő Szószerkezetek: (77) kéttagú: 37 (minőségjelzős: 29, birtokviszony: 8), 3 tagú: 15; 4 tagú: 7; 5 tagú: 9; 6 tagú: 7; 7 tagú: 1, 10 tagú: 1 Mozaikszavak: 8 Szocializmus: 7 új szakkifejezés (archaizmusok) Összetett szavak: 1 birtokos jelzős Szószerkezetek: 4 (kéttagú: 2 minőségjelzős, 3 tagú: 2) Mozaikszó: 2

144

Rendszerváltás után: 76 neologizmus Összetett szavak: 18 (10 birtokos jelzős, 8 jelentéssűrítő) Szószerkezetek: (52) kéttagú: 35 (29 minőségjelzős, 6 birtokos jelzős); 3 tagú: 10; 4 tagú: 5; 5 tagú: 2 Mozaikszó: 6 Adatok értelmezése A mai egészségbiztosítási közigazgatási szakszókincs körülbelül 90 terminusból állhat (27. ábra).

27. ábra: A tárgykör közigazgatási szakszókincsének összetétele a kialakulás ideje szerint Az egészségbiztosítást jellemző közigazgatási szakszókincs főként intézménynevekből áll, amelyek korszakról korszakra – manapság még gyakrabban− lecserélődtek. A mai közigazgatási

szakszókincsben

mégis

találunk

a

szocializmus

előtt

keletkezett

szakkifejezéseket körülbelül16%-ban. Ezek a terminusok azonban nem intézmények neveit jelölik, hanem a pénztárak szervezetét és működését fejezik ki. 1950-ig több szakkifejezés keletkezett, mint az elmúlt 20 évben. Többségük olyan biztosító intézmény neve volt, amelyet az államosítás során megszüntettek. A szocializmus idején 10-nél kevesebb terminus alkotta a tárgykör szakszókincsét, amelyek közül egy sem élte túl a korszakot. A rendszerváltás után az önkéntes biztosítók megalapításával az államosítás előtti szakkifejezések egy része is életre kelt. Mindhárom korszakban keletkeztek szószerkezetek, összetételek és mozaikszavak is. A szocializmus idején olyan kevés szakkifejezéssel gyarapodott a szókincs, hogy csak a rendszerváltás előtt és után érdemes összehasonlítani a szóalkotási és szókincsbővülési módokat (28. ábra).

145

28. ábra: Terminusalkotási módok a rendszerváltás előtt és után keletkezett szakkifejezésekben (közigazgatási szakszókincs) Az egészségbiztosítás közigazgatási szakszókincse gazdagabb volt a törvényi szabályozás kezdetén. Több mozaikszó és kéttagú szerkezet jött létre, mint az elmúlt 20 évben. Az 1891 és 2009 között keletkezett összes kéttagú szószerkezet 66%-a minőségjelzős, 34%-a birtokviszonyt fejez ki. Az intézménynevek kezdetben sok szóból álló szakkifejezések voltak, majd fokozatosan rövidültek, és a legismertebb biztosítók neveiből mozaikszavak alakultak. A rendszerváltás után a szóösszetételek képződése nagyobb arányú. A közigazgatási szakszókincs a kezdeti időszakban sokkal hangsúlyosabb volt, mint ma. Az alábbi diagram a vizsgált időszakban keletkezett összes szóösszetétel típusát mutatja.

29. ábra: A szóösszetételek típusai az egészségbiztosítás közigazgatási szakszókincsében (1891–2006) A jelentéssűrítő szóösszetételek fordulnak elő a legnagyobb arányban a közigazgatási szakszókincsben. Az elmúlt 20 évben keletkezett szakkifejezések között több a birtokos jelzős összetétel, mint a jelentéssűrítő, míg a szakszókincs kiépülésének első szakaszában csak jelentéssűrítő összetételek jelentek meg.

146

A nyelvi változás mozgatórugói az egészségbiztosítás közigazgatási szakszókincsében Összesített adatok Jelölések: új intézkedés, intézmény, fogalom, tevékenység = Ú, egyszerűsödés = E, terminuscsere = T, szinonima = SZ, speciálisabb tevékenység = S, fajfogalom = F ok

1891–1950

1972–1975

1989–2009

Ú

57

3

24

E

18

2

15

T

13

2

13

SZ

3

0

5

S

1

0

9

F

0

0

10

A táblázat adatait a következő grafikon szemlélteti (30. ábra)

30. ábra: A nyelvi változás mozgatórugói az egészségbiztosítás közigazgatási szakszókincsében A közigazgatási terminusok változásában kevesebb ok játszik szerepet, mint az egészségbiztosítási szakszókincs más területein. A főként intézménynevekből álló terminusokra legjellemzőbb változás az új név megjelenése, többnyire kevesebb tagú szakkifejezéssé egyszerűsödése, valamint megszűnés, átszervezés miatt másik névre cserélődése. Szinonimák és a tevékenységi, fogalmi kör bővülésével keletkező kiegészítő neologizmusok a kisebb létszámú pénztár szó szócsaládjában és a pénztárak szervezeti felépítését jelentő terminusok között fordulnak elő. Az intézménynevek változásában közrejátszó tényezők között nincs észrevehető különbség korszakonként.

147

10. Az egészségbiztosítás jogi szakszókincse Az egészségbiztosítás szabályozása az egészségügyi jog területéhez tartozik. Az egészségügyi jog sokrétű és összetett egészségügyi problémákkal foglalkozik, amelyhez többek között az egészségbiztosítási, gyógyszerügyi, egészségügyi ellátási és az egészségügyi tevékenységek végzésére irányuló munkaügyi kérdéseket soroljuk (KOVÁCSY, 2008). Ezeket a kérdéseket tipikus egészségbiztosítási jogi terminusok fejezik ki, mint például a támogatással történő rendelésre jogosító szerződés, jogosulatlanul rendelt és kifizetett támogatás, egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség, méltányossági jogkör, a beutalási rendtől eltérő igénybevétel, külön jogszabályban meghatározott eljárásrend, várólistasorrend kialakítása… Ennek megfelelően a kutatás az egészségbiztosításhoz kapcsolódó jogszabályok szókincsében a szakterületre jellemző, gyakrabban előforduló jogosultság, rend, rendelés, igény, követelés, igénybevétel, kötelezettség, felelősség, szerződés, méltányosság terminusok és ezek származékaival alkotott szakkifejezések vizsgálatára irányul: 10.1.

Jogosultság

10.2.

Rend

10.3.

Igény, igénybevétel

10.4.

Kötelezettség, köteles

10.5.

Szerződéses kapcsolatok, szerződés

10.6.

Felelősség, felelős

10.7.

Méltányosság

Az alapszavak és a származékszavak többsége nem a betegsegélyezési törvényekben alakult ki, hanem a magyar szókészlet részét képezték már 1891 előtt. A vizsgált alapszavak általános jelentésű

származékait,

például

a

jogerősen,

igényelhető,

igénylő,

szerződésileg,

szerződésszerű, felelősségű, stb. a terminusalkotási módok és a változást létrehozó okok összesítésénél nem számítjuk. A származékok új, az egészségbiztosítási szakszókincshez kapcsolódó terminusokat alkotnak a vizsgált törvényekben. Az alapszavak és származékaik szerepe és előfordulása az elmúlt 120 év alatt lényegesen megnőtt a vizsgált törvényekben. 10.1. Jogosultság A jog szó már a 14. században szókincsünk részévé vált (1326, TESz.). Az elavult szót a nyelvújítók elevenítették fel. A latin ius szó a magyarban juss alakban honosodott meg, s 148

sokáig ezt használták a mai jog szó megfelelőjeként. A jog mai jelentésében viszonylag fiatal, nyelvújítás kori szó, amely a latin ius fogalmának magyar kifejezésére keletkezett a 19. század elején, 1822-ben (KOVÁCS F: 61, NyÚSz). Az igazság, törvény szavak is az ius magyarítási kísérletei, amelyeket Fogarasi János Jogtani műszókönyve örökített meg 1833ban (KOVÁCS M: 115). A jog szóból képzett származékszavak a 19. században terjedtek el. TESz.: jogos (1832), jogtalan, jogcím, (1833), jogosult, jogosultság (1851), jogerő (1853), ZAICZ: jogalap (1837), jogosít (1840), NyÚSz: jogviszony (1834), jogszerű (1938), jogérvényes, jogügylet (1851). A vizsgált törvényekben legtöbbször a jogosult szakkifejezés fordul elő, amelynek előfordulása idővel meredeken emelkedett. Ebből a változásból látszik, hogy a jogosultság feltételeinek egyre pontosabb meghatározását az egészségbiztosítás szabályozásában az egyik legfontosabb feladatnak tekintik. Az 1891-es törvényben a jog szóból képzett származékok száma 8, és összesen 16 esetben szerepelnek a szövegben. A jogosult szó ebben a törvényben még csak kétszer fordul elő, míg a hatályos változatban 170-szer. A korábban keletkezett származékszavakon kívül – például jogviszony és a jogügylet – vannak új szóösszetételek: jogorvoslat, jogerős (jelentéssűrítő). A rendelkezés egy jogtípust nevez meg: tagsági jog. A jogosultságot állandósult szókapcsolat is kifejezi: jogosítva van, joga van. 1907-re lényegesen megnőtt a jog szó származékszavainak száma és az előfordulása is. A származékok 94-szer fordulnak elő a törvényben, számuk: 33 új + 7 korábbi = 40 szakkifejezés. A jogosult szó előfordulása főnévként és melléknévként 27-re nőtt. A törvény szövegében megjelenik a jogosultság (1851, TESz.) és a jogosított főnév. A jogosított szó melléknévként is alkot minőségjelzős szószerkezetet: jogosított tag. A jogosult melléknév antonímája is kialakul: a jogosulatlan. A következő szóösszetételekkel gyarapodott a betegsegélyezést szabályozó szakszókincs: magánjog (minőségjelzős), jogutód, jogkör, jogérvényes

(1851,

NyÚSz),

tulajdonjog

(1833,

FOGARASI)

(jelentéssűrítő),

nyugdíjjogosultság, igényjogosult, igényjogosultság (határozós). A tulajdonjog szakkifejezés Fogarasi János közvetítésével került a jogi szakszókincsbe Jogtani műszókönyvén keresztül (KOVÁCS M, 2003:369). Az igényjogosult szóösszetétel főnévként és melléknévként is 18 esetbeli előfordulással teret hódít a törvény szövegében: igényjogosult hozzátartozó, az igényjogosult. Igei származék a feljogosít, a feljogosíthat és a feljogosíttatott. A korábbi törvényben olvasható kifejezéseken kívül további állandósult szókapcsolatok fejezik ki a biztosított jogi helyzetét: elveszti a jogát, jogát elvonhatja. A korábban keletkezett szóösszetételekből szószerkezetek képződtek: jogorvoslati eljárás, jogerőre emelkedés, 149

jogerős ítélet. Az utóbbi minőségjelzős szószerkezet szinonimája a mára elavult jogérvényes ítélet. A jogosulatlanul történt igénybevétel, a jogtalanul igénybe vett segélyezés szószerkezetek tovább színesítik a kialakuló szakszókincset. Manapság sokat hallunk jogainkról és kötelezettségeinkről. A szókapcsolat és szinonimája felfedezhető az 1907-es törvényben is a pénztár, intézmény jogai és kötelezettségei / jogai és teendői szószerkezetekben. Az utóbbi szókapcsolat nem állandósult. Az -i képzővel létrehozott jogi melléknév a jogi személy és a jogi képviselet minőségjelzős szószerkezetet alkotja. A tagsági jog szakkifejezést a továbbiakban nem alkalmazza az egészségbiztosítási terminológia, azonban a jogtípusok megnevezésére újabb szakkifejezések jöttek létre: segélyezési jog = betegsegélyezés iránti jog, tanácskozási jog, szavazati jog, politikai jog, képviseleti jog, fellebbezési jog, tulajdonjog, magánjog (magánjogi czimen). Az 1927-es törvényben a jog szó származékainak előfordulása 194, a származékszavak száma: 48 = 32 új + 16 korábbi. A legtöbbször előforduló szakkifejezés a jogosult befejezett melléknévi igenév, illetve ennek főnevesült változata, amely 67 esetben szerepel a szövegben. A második helyen az igényjogosult szakkifejezés áll 55 előfordulással. A jogalap, jogcím minőségjelzős

szóösszetétel

ebben

a

törvényben

fordul

elő

először

a

tárgykör

szakszókincsében, etimológiai szótáraink azonban korábbi keletkezésűnek tartják. Új szóösszetételek: jogkövetkezmény, joghatóság, jogszabály (minőségjelzős), joghatályos, joghatályosság, jogellenes (jelentéssűrítő). A jogszabály szó ebben a törvényben mindössze kétszer fordul elő, míg a hatályos egészségbiztosítási törvény 128 esetben használja. 1891-ben a még nem létező terminus eredetét a szabályozás szóval alkotott szakkifejezésben lehet csak sejteni: külön törvény által szabályozva. Az 1907-es törvényben már a törvényes szabály, megállapított/ érvényben levő szabály fejezi ki a kialakuló terminust: az arra nézve megállapított szabályok szerint, a vonatkozó törvényes szabályok szerint, a fennálló törvényes szabályok irányadók, érvényben álló szabályok, érvényben levő eljárási szabályok szerint. Új származékok: a jogszerű (képzőszerű utótaggal rendelkező melléknév) és a jogtalanság (főnév). Az 1891-es betegsegélyző pénztárak és biztosított tagjaik közötti jogviszony szószerkezet a biztosítási jogviszony kéttagú minőségjelzős szószerkezetté rövidül. A munkavállalói jogviszony egy másik típusú jogviszonyt jelöl. Újabb határozóragos melléknevek jelennek meg: joghatályosan, jogerősen, jogszerűen. További szószerkezetek: fegyelmi joghatóság, biztosításra jogosultak köre, jogos indok nélkül, jog megszűnése, jogos igény, bírói jogorvoslati út, önjogú magyar állampolgár, jogerős intézkedés /határozat, magánjogi szabályok, magánjogi kártérítési kötelezettség. A jogtípusok megnevezése is

150

bővül: levonási jog = levonás joga, a bejelentés joga, büntetőjog (büntetőjogi szabály), tanácskozó jog (a tanácskozási jog helyett). A szocializmus idején lényegesen szegényesebb volt a szakszókincs, és kevesebb terminus jött létre, mint a korábbi időszakban. Az 1975-ös törvény alapján a jog szó származékainak száma mindössze 18 = 6 új+12 korábbi szakkifejezés volt, ami az államosítás előtti szakkifejezések számának lényeges visszaesését mutatja. A származékszavak is kevesebbszer szerepelnek a jogszabályban: az előfordulásuk 146. A leggyakoribb szó a jogosult, amely 86 esetben része a szövegnek. Ebben a korszakban sok szakkifejezés elavulttá vált, többek közt: jogügylet, önjogú magyar állampolgár, magánjog (magánjogi szabályok), tanácskozó jog, joghatályos (joghatályossá válik, stb.), jogérvényes, joghatóság, segélyezési jog, levonási jog, bírói jogorvoslati út, tagsági jog, igényjogosultság. Új szóösszetételként jelentkezik a jogszabálysértő (igenévi utótagú tárgyas alárendelő szóösszetétel) melléknév, amelyből kialakul a jogszabálysértő határozat minőségjelzős szószerkezet. Az önjogú szóösszetételt a saját jogú minőségjelzős szószerkezet váltja fel. Korábban kialakult terminusokból a tevékenységi kör bővülésével jön létre a büntetőjogi védelem, a jogosultság feléled szószerkezet, illetve a jogalap nélkül névutós névszó. Újabb jogtípust nevez meg a társadalombiztosítási jog terminus. Az 1972-es törvényben szereplő új szakkifejezéseket számítva összesen 10 terminus került a szakszókincsbe ebben az időszakban. A hatályos egészségbiztosítási törvényben általános használatú elem a jogosító, jogszabálysértő, saját jogú, jogalap nélkül, a jogosultság feléled terminus. A rendszerváltás után Az 1997-es egészségbiztosítási törvény eredeti változatában a jog szó származékainak száma 25 = 13 új+12 korábbi szakkifejezés. A származékok előfordulása 248-ra emelkedik, amelyből a leggyakoribb a jogosult szó (114-szer), a második a jogszabály 60 előfordulással. Új származékszó jelenik meg: a jogszerűség főnév. Új szóösszetételként a tárgyas alárendelő jogszabálysértés és a határozós alárendelő jogszabályellenes terminus kerül a szakszókincsbe. A korábban létrejött szakkifejezésekből szószerkezetek képződtek a fogalmi és a tevékenységi kör bővülésével: jogszabályellenes rendelés, jogszabálysértő módon, jogosultságból való kizárás, jogosulatlanul rendelt támogatás, támogatással történő rendelésre jogosító szerződés, egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedély, méltányossági jogkör. A szerzői jog és a szolgálati jogviszony újabb fajfogalmak kialakulását jelentik. 1997 óta a törvény hatályos változatában a vizsgált származékszavak száma csaknem a kétszeresére, 417 előfordulásra emelkedett. Ismét a jogosult szó a leggyakoribb, 170 előfordulással, míg a második helyen álló jogszabály szót 128-szor alkalmazták. A 151

származékok száma: 31= 9 új+22 korábbi. Az utoljára 1927-ben előforduló igényjogosultság ismét a szakszókincs része lett. Új szóösszetétel a birtokos jelzős jogcímcsoport és a jelentéssűrítő jogállás. A keletkezett szószerkezetek a meglévő terminusokból alakultak: jogszabályi rendelkezések, jogosultsági feltétel, jogosulatlan rendelés, rendelésre jogosító, saját jogú nyugdíj, jogviszonyonként megállapított díjak összege, jogosulatlanul rendelt és kifizetett támogatás összege. 10.1.1. Összefoglalás: jogosultság 1891−1927 Terminusalkotási módok: 53 új szakkifejezés Szóösszetétel: 14 (7 jelentéssűrítő: jogorvoslat, jogerős, jogutód, jogkör, joghatályos, joghatályosság, jogellenes; 4 minőségjelzős: magánjog, jogkövetkezmény, joghatóság, jogszabály; 3 határozós: nyugdíjjogosultság, igényjogosult, igényjogosultság) Szószerkezet: 39 A változást létrehozó okok A fogalmi kör bővülése specializálódással: 18 (jogosulatlanul történt igénybevétel) Fajfogalom: 17 (segélyezési jog) Új fogalom, tevékenység kifejezése: 12 (igényjogosultság) Szinonima: 4 (jogerős = jogérvényes) Terminuscsere: 2 (jogszabály, tanácskozó jog) Egyszerűsödés: 1 (biztosítási jogviszony) A szocializmus idején Az előző korszakban használt szakkifejezések közül 15 vált elavulttá. Terminusalkotási módok: 7 új szakkifejezés keletkezett Szószerkezetek: (7) jogszabálysértő határozat, büntetőjogi védelem (1972), jogalap nélkül, saját jogú nyugellátás, a jogosultság feléled, társadalombiztosítási jog/jogviszony (1975) Okok: speciálisabb fogalom, tevékenység: 7 (jogszabálysértő határozat) A rendszerváltás után Az 1891 és 1927 közötti törvényekben előforduló szakkifejezések közül általános használatú elemmé vált: jogviszony, jogorvoslat, jogerős, jogosultság, jogosulatlan, jogutód, jogkör, igényjogosult, igényjogosultság, jogerőre emelkedik, jogerős ítélet, jogai és kötelezettségei, jogi személy, jogkövetkezmény, jogszabály, biztosítási jogviszony, jogerősen, jogerős határozat. A jogalap és a jogcím terminus is része a mai egészségbiztosítási szakszókincsnek. 152

Terminusalkotási módok: 20 új szakkifejezés Szóösszetételek: (4) jogszabálysértés (birtokos jelzős alárendelés), jogszabályellenes (határozós alárendelő), jogcímcsoport (birtokos jelzős), jogállás (jelentéssűrítő) Szószerkezetek: 16 A változást létrehozó okok Speciálisabb: 16 (jogviszonyonként megállapított díjak összege) Új tevékenység, fogalom: 1 (jogállás) Fajfogalom: 3 (szolgálati jogviszony, szerzői jog, saját jogú nyugdíj) Az 1891 és 1927 közötti időszakban alakult ki az egészségbiztosításhoz kötődő jogi szakkifejezések legnagyobb része, mintegy 50−60 szakkifejezés. A 19. században sok jogi alapterminus kialakult, amelyekből még speciálisabb szakkifejezések származnak. A terminusokat létrehozó okok között éppen ezért a speciálisabb tevékenységek, fogalmak megnevezése a leggyakoribb, majd a típusok elnevezése következik. A későbbi korszakok ezekre a terminusokra alapozták a szókincsüket. Viszonylag kevés szakkifejezés, mindössze 10 jött létre a szocializmus idején, a rendszerváltás után pedig ennek kétszerese. Kevés új szakkifejezés keletkezett, inkább a fogalmi kör specializálódott. Mindhárom korszakban a szószerkezetek száma a legnagyobb. Érdemes grafikon segítségével is elemezni, hogy a vizsgált származékok száma és előfordulása törvényenként hogyan változott. A következő grafikon mutatja a jog szóból képzett származékok számát és előfordulását törvényenként (31. ábra). 450 400 350 300 A származékok előfordulása

250 200

A származékok száma

150 100 50 0 1891

1907

1927

1975

1997

2009

31. ábra: A jog szó származékszavainak száma és előfordulása az egészségbiztosítási törvények szövegében

153

Az 1891-es törvényben elhanyagolható szerepet kapott a segélyezés jogi körülményeinek megfogalmazása, a vonatkozó szakszókincs is minimális volt. A 2009-es év a hatályos egészségbiztosítási törvényt jelöli. Az elmúlt 120 év alatti változás látványos: mintegy 400szorosára emelkedett a jogszabályi szakszókincsben a vizsgált szakkifejezések előfordulása. Mindegyik törvényben a jogosult terminus vezeti a gyakorisági listát. Ez a tény rávilágít arra, mennyire megnőtt a jogosultság tényének a szerepe az egészségbiztosításban. A származékok száma nem változott ilyen nagy mértékben. A legnagyobb szókinccsel ebben a tekintetben az 1927-es törvény rendelkezett, a szocializmus idején egyszerűsödött a szakszókincs, majd ismét növekedni kezdett a származékok száma. 10.2. Rend A rend szónak és származékainak előfordulása a második helyen áll a jog származékai után. A rend szó az ómagyar korban, 1248-ben került szókincsünkbe (TESz.), azóta különösen népes szócsaládot hozott létre. Az 1891-es törvényben a rend szónak és származékainak előfordulása 24 volt. Az előforduló származékok között szerepelnek főnevek, igék és egy melléknév is.

A jóval korábban

keletkezett származékokból a betegsegélyezés tárgyköréhez kapcsolódó terminus alakult ki szószerkezet vagy szóösszetétel formájában. A jogszabály szövegében 9 különböző szakkifejezés számolható meg, amelyek közül a kormányrendelet és a rendeleti út szakkifejezések korábban is léteztek (1876. évi XIV.tv). Számos származékszóhoz a későbbi törvények során újabb kifejezések csoportosultak, például a rendelkezés szó sok szakkifejezésben alkotó tag. Bizonyos szavak hamar kikerültek a jogszabályokból, például a rendetlenség. Az 1891-es törvényben a következő származékok alkotnak betegbiztosítási terminusokat: (Zárójelben a később kialakult terminusokat látjuk.) Főnevek: rend (1248), rendelet (1525), rendetlenség (1585), rendelkezés (1636, TESz.), elrendelés (1551), rendtartás (1590, NySz.), rendezés. A rendezés főnév eredetéről etimológiai szótárainkban nincs adat. A rendez ige 1807-ből származik (NyÚSz.). rend: tárgyalási rend, (tárgyalás rendje, 1927), (érvényesítési rend, 1997), (betegellátási rend, 2009) rendetlenség: a pénztári kezelésben tapasztalt rendetlenség elrendelés: feloszlatás elrendelése rendezés: a gyógyszertárakkal kötendő szerződések rendezése, (kérdések rendezése,1927) rendtartás: szolgálati rendtartás, csődrendtartás, (polgári perrendtartás, 1907), 154

(betegsegélyezési rendtartás, 1927) rendelkezés: rendelkezések foganatosítása, (anyagi /vegyes / tilalmi rendelkezés, a törvény rendelkezései, 1907), (tiltó / alapszabályi / szerződéses / hatósági /(súlyosabb)büntető /átmeneti/

életbeléptető

/

jogszerű/

törvényes

rendelkezés,

az

alapszabály

rendelkezései, 1927), (a Minisztertanács rendelkezései, általános rendelkezések,1975), (közös/záró/külön jogszabályi rendelkezések, egészségügyi törvény rendelkezései, 1997), (külön jogszabály rendelkezései, 2009) rendelet, kormányrendelet: (népjóléti miniszter rendelete, 1997), (közösségi rendelet, 2009) Igék: (törvény) rendel (1506, TESz.), elrendel (1551, NySz.), rendelkezik (1720, TESz.), elrendelhet, rendelkezésére bocsát / áll. Melléknév rendeleti: rendeleti út (1876), (rendeleti szabályozás,1927) 1907-ben a származékok előfordulása 184 esetre emelkedett. Az 1891-es törvényhez képest új származékok: rendeltetés (1791, TESz.), megrendelő, rendszabály (1834, NySz.), óvórendszabály,

sorrend,

munkarend,

rendszeresítés,

rendőrhatóság

rendszeresittetik, elrendeltetetik (ige), rendes (1328, TESz.), rendkívüli (1809−1895,

(főnév), ZAICZ),

rendőri, rendőrhatósági, rendészeti (melléknév), rendelő (1560, TESz., folyamatos melléknévi igenév), rendezett, rendszeresített, kirendelt, elrendelt (befejezett melléknévi igenév), rendszeresitendő, elrendelendő (beálló melléknévi igenév), rendezve (határozói igenév) rendszeresen, rendszerint (1526, NySz.) (ragos melléknév). A rendszeresítés főnév a rendszeresít (1833, TESz.) igéből, a rendőri, rendészeti melléknév a rendőr (1823, TESz.), rendész (1807, TESz.) főnévből képzett szó, ezért feltételezhető, hogy a származékok is 19. századi keletkezésűek. A származékszavakkal a következő új szakkifejezések keletkeztek 1907-ben: (Zárójelben a később kialakult terminusokat látjuk.) Főnevek rendeltetés: a pénztár alapszabályszerű / törvényszerű rendeltetése megrendelő: a munka megrendelője rendszabály: balesetelhárítási rendszabály, (egészségvédő / balesetelhárító rendszabály,1927) óvórendszabály: általános / előírt /elrendelt / balesetbiztosító óvórendszabály, (elrendelt egészségvédő óvórendszabály, 1927) munkarend: hatóságilag láttamozott munkarend, (finanszírozott egészségügyi szolgáltató munkarendje, 2009) rendőrhatóság: elsőfokú / eljáró rendőrhatóság

155

Melléknevek rendes: rendes tag / bérjegyzék /(tagsági) járulék /munkakör / bírói úton / munkatelep, a törvény rendes utján, a pénztár rendes költségei, (rendes munkavállaló / kereső foglalkozás / munkabér / bíróság,1927)

(Korabeli jelentése: ’állandó jellegű,

szabályos’, ÉKSz.) rendkívüli: rendkívüli tag / körülmények /(kezelési) kiadás / helyzetből adódó többletfeladat, (rendkívüli tartalékalap /gyűjtése, 1927) rendészeti: rendészeti kihágás rendőri: rendőri hatóság, (rendőri bejelentési kötelezettség,1927) rendőrhatósági: rendőrhatósági eljárás Melléknévi igenév rendelő: rendelő intézet, (rendelő- és gyógyintézet, 1927) rendszeresített: rendszeresített állású tisztviselő (rendezett: rendezett „ tanácsu” város,1876-ban már létező kifejezés volt) kirendelt: kirendelt jegyző / pénztári tisztviselő, (kirendelt kormánybiztos, 1927) rendezve: törvényesen rendezve A keletkezett szakkifejezések száma: 38. A szakkifejezések egy része ma már nem tartozik az egészségbiztosítási szakszókincsbe, például a rendőrhatósági eljárások, rendezett tanácsú város. A rend szó és származékainak előfordulása 1927-ben volt a legmagasabb: 359. Az 1907-es törvényhez képest új származékok: rendszer (1784, TESz.), rendelés (1552, TESz.), rendelő (1888,

TESz.),

(1803,TESz.), megrendelt,

berendezkedés,

államrendőrség,

kirendeltség

(főnév),

rendszeres

rendszerinti, rendű, rendszerű, államrendőrségi, rendőrségi (melléknév), rendelt

(befejezett

melléknévi

igenév).

A

származékokból

kialakult

szakkifejezések száma 1927-ben 42. A rendszeres szó szinonimája, a rendszerinti melléknév a későbbiekben elavult.

A rendőrségi melléknév valószínűleg ugyanúgy 19. századi

keletkezésű, mint a rendőrség főnév (1834, TESz.). A származékszavakkal a következű új terminusok keletkeztek 1927-ben: (Zárójelben a később kialakult terminusokat látjuk.) Főnév rendelő: orvosi rendelő, (háziorvosi rendelő, 1997) rendelet: orvosi rendeletre (jelentése: ’rendelésre’, 1876-ban is létező szakkifejezés volt) rendelés: az intézet orvosának szabályszerű rendelése, az intézet orvosának szabályszerű rendelésére kívánt gyógyszer, (támogatással történő rendelés, az egészségügyi szolgáltatások rendelése, 1997), (közgyógyellátás jogcímen történő rendelés, 2009) 156

sorrend: sorrendben igényelhetik (várólista szerinti eljárási sorrend, 1997), (várólistasorrend, 2009) rendszer: tényleges javadalmazás / napibérosztályok rendszere, (szociális biztonsági rendszer, 2009) berendezkedés: segélyezés közvetlen teljesítésére megfelelő berendezkedés Melléknév rendszeres: rendszeres orvosi vizsgálat (rendszeres pénzellátás/ jelentés, 2009) rendszerű: állami rendszerű fizetési osztály rendszerinti: rendszerinti foglakozás, rendszerinti legkisebb javadalmazás rendű: alacsonyabb rendű munkakör rendőrségi: rendőrségi bejelentés államrendőrségi: államrendőrségi kórház (egészségügyi szakkifejezés) Melléknévi igenév elrendelt: elrendelt (orvosi) vizsgálat (külön jogszabály által elrendelt orvosi vizsgálat, 1997) rendelt: az intézet orvosának vénye alapján rendelt gyógyszer (orvos által rendelt diéta, 1997), (előírások megszegésével rendelt gyógyszer, 2009) 10.2.1. Összefoglalás: rend (1891-től a rendszerváltásig) 1891−1927 Az 1891 és 1927 között keletkezett származékszavak általános jelentésűek, a velük alkotott szakkifejezések többféle jogterülethez is kapcsolódnak. Munkajog: rendes kereső foglakozás, állami rendszerű fizetési osztály, munkarend… Büntetőjog: rendőrségi bejelentés, rendészeti kihágás, büntető rendelkezés… Sok szakkifejezés kapcsolódik a pénztárak működését és az orvosi ellátást szabályozó rendelkezésekhez. A korszakban keletkezett szakkifejezések néhány terminus kivételével archaizálódtak. Szóalkotási módok: 93 új terminus Összetett szó: (5) csődrendtartás, óvórendszabály, sorrend, munkarend (jelentéssűrítő), rendőrhatóság (minőségjelzős) Szószerkezet: 88 új szakkifejezés Okok Fajfogalom: 38 (rendkívüli kiadás, elrendelt vizsgálat) Új tevékenység, fogalom: 32 (a pénztár törvényszerű rendeltetése) Specializálódás: 15 (rendkívüli kezelési kiadás) Szinonima: 4 (balesetelhárítási rendszabály = balesetbiztosító óvórendszabály) 157

Nemfogalom: 2 (a törvény rendelkezései, az alapszabály rendelkezései) Terminuscsere: 1 (tilalmi − tiltó rendelkezés) Egyszerűsödés: (1) balesetelhárítási rendszabály (1891) – balesetelhárító rendszabály (1907). A korszakban a származékokkal alkotott szakkifejezések közül néhány kivétellel szinte mindegyik elavult és kiszorult a mai szakmai nyelvhasználatból. Az elrendelt orvosi vizsgálat (1927) szószerkezet az 1997-es törvényben is szerepel. Az orvosi rendelő (1927) általános használatú nyelvi elem maradt, ma már különböző típusait nevezi meg a törvény: háziorvosi rendelő. A szocializmus idején 1975-ben a származékok előfordulása 58 esetre csökkent. A tárgykör szakszókincsében új származékszó a rendbírság (jelentéssűrítő szóösszetétel). Az 1927-es törvény büntető rendelkezései pénzbírságot határoznak meg. A törvényben új típus az általános rendelkezés minőségjelzős szószerkezet, amely a mai szakszókincs létező eleme. A Minisztertanács rendelkezései birtokos jelzős szószerkezet a rendelkezéseket újabb csoportba sorolja (nemfogalom).

A

rendszeresen

ragos

melléknév

a

rendszeresen

munkát

végző

szószerkezetben jelenik meg. Összesen 4 új szakkifejezés keletkezett: 1 szóösszetétel, 3 szószerkezet (1 birtokos jelzős kéttagú, 1 minőségjelzős kéttagú, 1 háromtagú). A változás okai: 2 fajfogalom, 1 nemfogalom, 1 terminuscsere. 10.2.2. A rendszerváltást követően A rendszerváltás után az 1997-es törvény szövegében a vizsgált származékok előfordulása 132 esetre emelkedett. Új származékszavak: rendelkező, rendbontás (főnév), rendelhető (melléknév), rendelkező (folyamatos melléknévi igenév). A származékokból alkotott új szakkifejezések száma: 31. A rendelvény (1846, NyÚSz.) régiessé vált szakkifejezés volt a szocializmus idején (ÉKSz.), a rendszerváltás után ismét visszakerült a szakszókincsbe. Főnév (Zárójelben az 1997 után kialakult terminusokat látjuk.) rend: a támogatás rendje, a keresőképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendje, vizsgálati és terápiás eljárási rend, érvényesítési rend, a szolgáltatások elszámolási rendje, külön jogszabályban meghatározott rendben (jogosult az eü ellátásra), (egészségügyi ellátási rend, finanszírozási eljárási rend, külön jogszabályban meghatározott eljárásrend, beutalási rend, a beutalási rendtől eltérő igénybevétel, az egészségügyi dokumentáció vezetési rendje, az egészségügyi szolgáltatók által kiállított igazolások kiadási rendje, az adózás rendje, 2009, hatályos törvény) rendelkezés: közös / elszámolásra vonatkozó / táppénzre vonatkozó / záró / külön jogszabályi 158

rendelkezés,

egészségügyi

törvény

rendelkezése,

a

szolgáltatás

nyújtásához

rendelkezésre álló feltételek, (külön jogszabályban nem rögzített rendelkezés, külön jogszabály rendelkezései szerinti feltételek, 2009) rendelkező: finanszírozási szerződéssel rendelkező rendelet: népjóléti miniszter rendelete (közösségi rendelet, a közösségi rendelet rendelkezései, gyógyászati ellátásokról szóló rendeletben meghatározott ellátás, 2009) rendelő: háziorvosi rendelő (orvosi rendelő, 1927) (egészségügyi szakkifejezés) rendelés: 1. jelentés: orvos rendelése alapján (orvosi rendeletre, 1876), támogatással történő rendelés, egészségügyi szolgáltatások rendelése (rendelésre vonatkozó jogszabályok, lásd jog), a rendelés jogcíme, az ellátás támogatással történő rendelésére jogosult személyek azonosító adatai (közgyógyellátás jogcímen történő rendelés, 2009) 2. jelentés: háziorvosi rendelés (orvosi vizsgálat, jelentésmódosulás) rendelvény: orvosi rendelvény (vény, 1927) rendbontás: munkahelyi rendbontás (munkaügyi szakkifejezés) sorrend: várólista szerinti (eljárási) sorrend, várakozás sorrendje, egészségügyi ellátások meghatározott sorrend szerinti elvégzése, (várólistasorrend, várólistasorrend kialakítása, 2009) Melléknév rendelhető: (külön jogszabály szerint támogatással rendelhető gyógyszer) (lásd: egészségügyi szolgáltatások), gyógyító céllal rendelhető ellátás Melléknévi igenév rendelkező: kifizetőhellyel rendelkező munkáltató (tulajdoni hányaddal rendelkező orvos, adott szolgáltatás nyújtására jogosító, működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató, 2009) rendelt: orvos által rendelt diéta, általános szabályok szerint rendelt gyógyszer (előírások megszegésével rendelt gyógyszer, 2009) elrendelt: külön jogszabály által elrendelt orvosi vizsgálatok. A hatályos egészségbiztosítási törvényben az eredeti változathoz képest megkétszereződik a vizsgált szakkifejezések előfordulása (261 eset). A legújabb származékok: szakrendelés, (minőségjelzős), feltételrendszer, szempontrendszer (birtokos jelzős), várólistasorrend (jelentéssűrítő) összetett főnevek. Az új szakkifejezések száma: 30. Főnév rendszer: szociális biztonsági rendszer, számítógépes rendszer alkalmazásával rendelhet 159

feltételrendszer: egészségbiztosítási finanszírozásba történő befogadás feltételrendszere szempontrendszer: a támogatás mértéke megállapításának szempontrendszere munkarend: finanszírozott egészségügyi szolgáltató munkarendje Melléknév rendszeres: rendszeres pénzellátás / jelentés A következő táblázat mutatja a mai egészségbiztosítási jogi terminológiában előforduló szakkifejezések keletkezési idejét (5. táblázat). 5. táblázat: A hatályos egészségbiztosítási törvényben szereplő rend szó származékaiból keletkezett szakkifejezések eredete származék

1891

rend (1248, T)

tárgyalási rend

rendelet (1525, T)

kormányrendelet

rendelkezés (1636, T)

rendelkezések foganatosítása

rendszer (1803, T) rendelő (1888, T) sorrend

elrendelt rendelt

1927

1997

hatályos

tárgyalás rendje

a támogatás rendje, érvényesítési ~, vizsgálati és terápiás eljárási ~

egészségügyi ellátási rend, betegellátási ~, finanszírozási eljárási ~, az adózás rendje közösségi rendelet

népjóléti miniszter rendelete anyagi, vegyes, tilalmi ~, a törvény rendelkezései

alapszabályi, tiltó, jogszerű, szerződéses ~

közös, záró, táppénzre vonatkozó ~

napibérosztályok rendszere orvosi rendelő

háziorvosi ~

sorrendben igényelheti

munkarend

rendelés (felírás)

1907

várólista szerinti (eljárási) ~, a várakozás sorrendje hatóságilag láttamozott ~

orvosi rendeletre (1876)

az intézet orvosának szabályszerű rendelése elrendelt orvosi vizsgálat az intézet orvosának vénye alapján rendelt gyógyszer

orvos rendelése alapján, a ~ jogcíme

jogszabályi, külön jogszabályban nem rögzített ~ szociális biztonsági ~ várólistasorrend

finanszírozott egészségügyi szolgáltató ~je támogatással történő ~

külön jogszabály által elrendelt orvosi vizsgálat orvos által rendelt előírások diéta megszegésével rendelt gyógyszer

A táblázatban a ~ szimbólum az adott sorban található származékszót helyettesíti, T = TESz. A rend, rendelkezés és a rendelet származékszavakból alkotott kifejezések gyökerei nyúlnak 160

vissza a legrégebbi időkbe. A legtöbb mai szakkifejezésnek van kimutatható előzménye1927ben. A mai szakmai nyelvhasználatban legnépszerűbb szakkifejezések a különböző eljárási rendek, rendelkezések, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök rendelését kifejező terminusok és az orvosi beavatkozások sorrendjét meghatározó szakkifejezések. Az 1927-ig keletkezett kifejezések zöme elavult, néhány azonban a mai szakszókincs általánosan használt elemévé vált: rendelt, elrendelt, sorrend, rendszerű, munkarend, kirendeltség, a törvény rendelkezései, átmeneti rendelkezések, orvosi rendelő, rendszeres orvosi vizsgálat, elrendelt orvosi vizsgálat. 10.2.2.1.

Összefoglalás: rend (a rendszerváltás után)

Terminusalkotási módok: 66 Szóösszetétel: (5) várólistasorrend, rendbontás (jelentéssűrítő), feltételrendszer, szempontrendszer (birtokos jelzős), szakrendelés (minőségjelzős) Szószerkezet: 61 Okok: Fajfogalom, új származék: 32 (beutalási rend, közgyógyellátás jogcímen történő rendelés) Specializálódás: 13 (várólistasorrend kialakítása) Új tevékenység, fogalom: 8 (szociális biztonsági rendszer) Nemfogalom: 6 (külön jogszabályban nem rögzített rendelkezés) Szinonima: 2 (betegellátási sorrend – betegellátás sorrendje) Terminuscsere: 2 (orvos rendelés alapján – orvosi rendeletre) Egyszerűsödés: 2 (várólistasorrend- várólista szerinti sorrend ) Jelentésmódosulás: 1 (rendelés = vizsgálat) A rend szóból többféle területhez sorolható szakkifejezés alakult ki a korai betegsegélyezési törvényekben, a későbbiekben egyre inkább csak az egészségbiztosítási szakterületre jellemző szakkifejezések jelentek meg, például a várólistasorrend, szakrendelés, betegellátási

sorrend,

orvosi

rendelvény,

egészségügyi

szolgáltatások

rendelése,

támogatással történő rendelés. 10.3. Igény, igénybevétel (A jog szó származékaival alkotott szakkifejezéseket nem vizsgáljuk újra.) Az igény főnév eredete 1816-ig nyúlik vissza, a belőle képzett ige az igényel 1837-ben lett szókészletünk része (TESz.). Az egészségbiztosításban gyakran előforduló igénybevétel terminus eredetéről nincs szótári adat. A vizsgált tárgykörben 1907-ben jelenik meg. Az igénybevenni főnévi igenév kialakulása 1846-ra tehető (NyÚSz.). 161

Az 1891-es törvényben az igény szó csak 9 esetben fordul elő. Igeként az igényt tart (táppénzre igényt tart) és az igénybe vesz (segélyezést igénybe vesz) funkcióigés szerkezetekben találjuk. Szószerkezetekben különféle igénytípusokat fejez ki: alapszabályszerű esedékes igény, levonási igény, segélyezésre vonatkozó igény. A használt szakkifejezések száma: 5. Az 1907-es jogszabályban szerepel a 19. század első felében kialakult igényel (gondozást igényel) és az igényelhet ige. Első ízben ebben a törvényben fedezhetjük fel az igény szóból képzett összetett szavakat: nyugdíjigény, járadékigény (határozós alárendelő), igénybevétel (jelölt határozós alárendelő összetett szó), igényjogosult (lásd jogosultság). Az igény szó előfordulása 10-szeresére nőtt (92 előfordulás) az 1891-es törvényhez viszonyítva. Birtokos jelzős szószerkezet az igény érvényesítése szakkifejezés, amely a mai terminológiának is része. Új igénytípusok jelennek meg a korábban keletkezett levonási igény terminus mellett: megtérítési /visszatérítési / kártérítési /kártalanítási igény, a betegsegélyezésekre való igény és rövidült szinonimája a segélyezési igény, valamint a nyugdíjigény és a járadékigény. A megtérítési igény általános használatú elemmé vált. A szószerkezetek száma az igénybe vett összeg, igénybe veendő orvos, az igényt támasztó szakkifejezésekkel bővül. Az új szakkifejezések száma: 13. 1927-re még 50%-kal nő az igény szónak és származékainak gyakorisága (145 előfordulás). Új származékszó az igényelhető melléknév, az igénylő főnév pedig az 1907-es igényt támasztó szószerkezetet váltja fel. A nyugdíjigény szószerkezetes szinonimája a nyugellátási igény.

A szakkifejezéshez kapcsolódó fogalmi kör bővülését jelzi a nyugellátási igény

kezdete és megszűnése szószerkezet. Birtokos jelzős szószerkezet az igény megszűnése és az igény bejelentése. Az utóbbi szakkifejezés 1997-re vált szóösszetétellé: igénybejelentés. A vélhetően 1907-ben keletkezett igénybevétel terminusból további szószerkezetek alakultak ki: alapszabályszerű segély teljes igénybevétele, orvos igénybevételéből származott költség, orvosnak sürgős szükséggel megokolt igénybevétele. A tevékenységi és a fogalmi kör specializálódása eredményezi a segélyezési igényből kizár, segélyezési igényből származó költség, nyugdíjra igényt adó szolgálati idő szószerkezetek létrejöttét. Az igény, járadékigény főnevekhez állandósult szókapcsolatokat alkotó igék párosulnak: felújul az igény, igényét korlátozza, szünetel a járadékigény. Az új szakkifejezések száma: 15. Az előzőekben vizsgált szócsaládokhoz hasonlóan az 1975-ös törvény szakszókincsében az igény származékszavainak előfordulásában is komoly visszaesést tapasztalhatunk, a szó gyakorisága ötödére esett vissza (29 előfordulás). Az 1927-ben megjelenő igénylő főnév folyamatos melléknévi igenévként mutatkozik a gyógykezelést igénylő egészségi állapot 162

szakkifejezésben. Új igénytípust fejez ki a társadalombiztosítási igény minőségjelzős szószerkezet, amelyből a társadalombiztosítási igény érvényesítése terminus képződött. Birtokos jelzős szószerkezetet alkot az igény feléledése és az igény elbírálása terminus. A szocializmus idején aktív szakszókincs a társadalombiztosítási ellátások igénybevétele terminussal gyarapodik. A törvényben 7 új szakkifejezés mutatható ki a szócsaládból. Az igény elbírálása szószerkezetet a mai terminológia is használja. A rendszerváltás utáni törvényekben ismét hangsúlyt kap az igények és az igénybevétel körülményeinek pontos szabályozása. Az igény szó és származékainak előfordulása az eredeti 1997-es egészségbiztosítási törvényben 111, a hatályos változatában 181. Új szóösszetétel az igénybevehetőség (határozós alárendelő), igénybevevő (igenévi utótagú határozós alárendelés, folyamatos melléknévi igenév), az igényelbíráló (tárgyas), a költségigény (jelentéssűrítő) és az igénybejelentés (birtokos jelzős). Az összetett szavakhoz új fogalmak, tevékenységek kapcsolódnak

új

szószerkezeteket

létrehozva:

az

egészségügyi

szolgáltatások

igénybevehetősége, az ellátást igénybevevő biztosított, kiemelkedő költségigényű ellátás. Birtokos jelzős szószerkezet az igénybejelentés napja, az igénybevétel szabályai, az igény teljesítése, minőségjelzős szerkezetet alkot az új / ismételt igénybejelentés, az igényelbíráló szerv, valamint az igénytípusokat kifejező terminusok: egyéni igény, szavatossági igény. A táppénz iránti igény szószerkezet szintén az igény egyik fajtáját jelöli. Az igény szó egyre hosszabb szószerkezetláncok és szószerkezetbokrok kapcsolódnak: az igény átvételének napja, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, szerződésszegésen alapuló igények érvényesítési rendje. Az igénybevétel terminus is bokrosodó szószerkezeteket alkot: orvosi segítség

igénybevétele, beutaló nélküli igénybevétel,

az

egészségügyi

szolgáltatás

igénybevétele, az egészségügyi szolgáltatás igénybevételének ellenőrzése, az ellátás igénybevételének időpontjával meghatározó lista. Az igénybe vehető ellátások, szolgáltatások típusait különböztetik meg a következő szószerkezetek: várólista alapján igénybe vehető ellátás, kizárólag beutalóval igénybe vehető ellátás, államközi vagy kormányközi egyezmény, illetve viszonosság alapján igénybe vett egészségbiztosítási ellátások, az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető szolgáltatások, térítésmentesen

/árhoz

nyújtott

támogatással

/részleges

térítés

mellett/

méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások (lásd egészségügyi szolgáltatások), biztosítási jogviszony keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások, 163

térítési

díj

megfizetése

mellett

igénybe

vehető

egészségügyi

szolgáltatás,

társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátás, az egészségbiztosítás terhére igénybe vehető szolgáltatás. A díj és a jegyzék szavak tovább növelik a terjedelmes szakkifejezéseket alkotó szavak számát: térítési díj megfizetése mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás díja /jegyzéke. A körülményes biztosítási jogviszony keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások igénybevehetősége

nyolctagú

szószerkezetet

lehetne

helyettesíteni

az

egyszerűbb

egészségügyi szolgáltatások igénybevehetősége szakkifejezéssel. Összesen 37 új terminus keletkezett. 10.3.1. Összefoglalás: igény, igénybevétel 1891−1927 Terminusalkotási módok: 31 szakkifejezés Összetett szó: 3 (határozós: nyugdíjigény, igénybevétel, járadékigény) Szószerkezet: 28 A változás okai: Új fogalom, tevékenység: 11 (táppénzre igényt tart, igénybevétel…) Fajfogalom: 9 (nyugdíjigény, megtérítési igény…) Specializálódás a fogalmi, tevékenységi kör bővülése miatt: 7 (orvos igénybevételéből származott költség, segélyezési igényből kizár…) A példaként említett első szakkifejezésben a befejezett melléknévi igenév használata helytelen, a helyes alak a származó lenne. Egyszerűsödés:1 (segélyezési igény a segélyezésekre vonatkozó igény helyett) Terminuscsere: 1 (igénylő) Szinonima: 2 (nyugellátási igény, betegsegélyezésekre való igény) Szocializmus Terminusalkotási módok: 6 új terminus Szószerkezetek: 6 A változás oka: Új fogalom: 3 (igény elbírálása) Specializálódás: 2 (társadalombiztosítási igény érvényesítése) Fajfogalom: 1 (társadalombiztosítási igény)

164

A rendszerváltás óta A nyugdíjjal kapcsolatos terminusok kikerültek az egészségbiztosítási szakszókincsből. Az 1891 és 1927 között használt szakkifejezések közül általános használatú elemek lettek: igényelhető, igénylő, táppénzre igény tart, igény érvényesítése, megtérítési igény. Összesen 36 új terminus Terminusalkotási módok: Összetett szavak: 5 (határozós: igénybevevő, igénybevehetőség, jelentéssűrítő: költségigény, tárgyas: igényelbíráló, birtokos jelzős: igénybejelentés) Szószerkezet: 31 Okok: Specializálódás: 28 (várólista alapján igénybe vehető ellátás, szerződésszegésen alapuló igények érvényesítési rendje…) Új fogalom, tevékenység: 4 (költségigény, igénybevehetőség, igénybevevő, igényelbíráló) Fajfogalom: 3 (egyéni igény) Egyszerűsödés: 1 (igénybejelentés, igény bejelentése) 10.3.2. Igény = követelés? A követelés a követel (1792, TESz.) igéből képzett főnév, amely az igény (1816, ZAICZ) főnévhez hasonlóan feltehetően a 19. század elején keletkezett. Az igény és a követelés szinonimák (ÉKSz, ÉKSz2): az igény jogos követelés vagy kívánság, a követelés valakivel szemben támasztott igényt jelent. Az 1891 és 1927 közötti betegbiztosítási törvényekben is szinonimaként szerepelnek: betegsegélyezési járulékok iránti követelés, kártérítési követelés, követelés érvényesítése, igény érvényesítése, kártérítési igény (1907). 1927-ben megjelenik a rövidebb segélyezési követelés = igény és az érvényesíthető követelés = igény minőségjelzős szószerkezet. Az 1975-ös törvény egyértelművé teszi, hogy a követelés érvényesítése és az igény érvényesítése nem ugyanaz. A követelés érvényesítése azt jelenti, hogy a fizetésre kötelezettel szemben a társadalombiztosítási szerv követelheti a költségek kifizetését a követelés érvényesítése címén 5 éven keresztül. Igény érvényesítése esetén a társadalombiztosítási ellátást lehet igényelni, és ezt az igényt visszamenőleg 6 hónapra lehet érvényesíteni. Az igény és a követelés jelentése eltérő. Az 1997-es egészségbiztosítási törvényben és hatályos változatában ugyanezt az értelmezést találhatjuk meg: ha valaki jogosult az igénybevételre, igényét érvényesítheti, a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetését az egészségbiztosítási

165

szerv követelheti. A legújabb értelmező kéziszótár sem különbözteti meg ezt a jelentésbeli eltérést. A követelés szó előfordulása 1891-től 1927-ig 1-ről 12-re nőtt, 1975-től a hatályos egészségbiztosítási törvényig 6-ról 15-re emelkedett. 1891 és 1927 között 5 szószerkezet alakult ki a követelés szóból: 4 kéttagú és egy négytagú. A változás okai: 4 szinonima, 1 egyszerűsödés. 1975-ben: a követelés érvényesítése szószerkezet jelentése módosult, azóta általánosan használt nyelvi elem. 10.4. Kötelezettség, köteles A jog és a kötelesség elválaszthatatlan kapcsolatát idézi egy 19. századi kijelentés, amely szerint a jog érvényesítése csak akkor lehetséges, ha az mások számára kötelesség. (KOVÁCS F: 52). A kötelez ige már 1372-ben megjelent a magyar szókincsben. A kötelezettség szó 1835 óta, a köteles (1531), a kötelesség (1528), a kötelező (1585) szakkifejezés még korábban, jóval a betegsegélyezés törvényi szabályozása előtt részévé vált szókészletünknek (TESz.). A -köteles utótagú első összetétel 1807-ben jelent meg, az adóköteles szakkifejezés mintegy 50 évvel később (1853, NyÚSz.). A tárgykör szókincsében gyakran előforduló kötelezett igenév és a később kialakuló főnév keletkezéséről szótáraink nem szolgáltatnak adatot. Az 1891-es törvényben a kötelez alapszó kötelezhető, kötelezett, kötelezettség, köteles, kötelesség származékszavai 67 esetben fordulnak elő. A származékokhoz kapcsolódó szavak szószerkezeteket hoztak létre. Az új terminusok száma: 23. A kötelezhető melléknév a mai szakszókincs részévé vált, ebben a törvényben a következő kifejezést alkotja: járulék fizetésére (nem) kötelezhető. A kötelezett befejezett melléknévi igenévből létrejött szakkifejezések: biztosításra kötelezett személy, kötelezett biztosítottak, kötelezett pénztári tagok, számadásra kötelezett egylet, segélypénztárba való belépésre kötelezett tagok, a segélypénztárba való belépésre kötelezett tagok járulékai. A kötelezett szó főnévként szerepel a betegség esetén biztosításra kötelezett szószerkezetben, amely a következő törvényben a biztosításra kötelezettek kéttagú szerkezetté rövidül. A kötelezettség főnév a következő minőségjelzős szószerkezeteket alkotja: (be)fizetési / bejelentési /tagsági /törvényes

kötelezettség, (a pénztár törvényes

kötelezettségei). A köteles melléknév különböző segélyezési tevékenységeket kifejező főnévi igenevekkel képez szókapcsolatokat: köteles (meg)(be)fizetni / hozzájárulni

/(járulékot) fedezni

/segélyezést nyújtani /végrehajtani / „statistikai” kimutatásokat vezetni/felvenni /belépni. 166

A 19. század végén a köteles szót kötelező jelentésben is használták: betegsegélyző pénztárba való köteles belépés. A kötelesség főnév viszonylag ritkán fordul elő a tárgykör szókincsében, ebben a törvényben a kötelezettség szinonimájaként szerepel az alapszabályszerű kötelesség minőségjelzős szószerkezetben. A szakkifejezést az 1907-es törvény alapszabályszerű kötelezettségre cserélte. Az 1907-es jogszabályban új származékszóként jelentkezik a kötelező melléknév (kötelező hatállyal) és a kötelezőleg határozószó (a törvény kötelezőleg rendelkezik). A későbbiekben a kötelezőleg rendelkezik szakkifejezés kiszorult a szakmai nyelvhasználatból, hiszen a rendelkezik ige önmagában is kifejezi a kötelező jelleget. A származékszavak 170szer szerepelnek a törvény szövegében. Az új szakkifejezések száma: 23. A kötelezett, kötelezettség, köteles származékszavakból létrejött terminusok sora tovább gazdagodott. A kötelezett befejezett melléknévi igenévből létrejött további terminusok: A belépésre kötelezett tag szószerkezet a segélypénztárba való szavak elhagyásával rövidült, még rövidebb a kötelezett tag minőségjelzős szószerkezet. A biztosításra kötelezettek felsorolása bővül a biztosításra kötelezett egyén /alkalmazott / tag /üzem szakkifejezésekkel. A kötelezettség típusait megkülönböztető terminusok: biztosítási /balesetbiztosítási/ kártérítési / törvényszerű /megtérítési/ titoktartási kötelezettség, a biztosított pénztári tagokat terhelő kötelezettségek, a leszámolás kötelezettsége. A biztosított pénztári tagokat terhelő kötelezettség terminus szinonimája a biztosítási kötelezettség szakkifejezésnek. A köteles melléknévhez kapcsolódó újabb tevékenységek: köteles bejelenteni / köteles tagjául felvétetni /a segélyezést kiszolgáltatni / megtéríteni / utasítani. 1927-re a származékok előfordulása az 1907-es adathoz képest megkétszereződött: 367 lett. A tárgykör szakszókincsét gazdagítja az adóköteles (határozós alárendelés) és a kötelességszegés (birtokos jelzős alárendelő) összetett főnév. A kötelesség megszegése birtokos jelzős szószerkezet szintén a szakszókincs része, és rámutat az összetétel eredetére. A 20 évvel korábban is létező származékokból a következő szószerkezetek alakultak ki: kötelező: kötelező biztosítás, kötelezett (főnév): nyugbérbiztosításra / betegségi /baleseti biztosításra kötelezett, biztosításra kötelezettek járuléka, kötelezettség: baleseti biztosítási /kártalanítási /elszámolási /járulékfizetési kötelezettség, előzetes befizetés kötelezettsége, biztosítási kötelezettség megszűnése, kötelezettség teljesítése,

167

köteles: köteles hitelezni / utalni /jelentést tenni/segélyeket kiszolgáltatni /ellátást szolgáltatni /segélyezni /kötelességeket teljesíteni/nyilvántartani /közölni/értesíteni/tartalékalapot gyűjteni /módosítani/határozni/támogatni, kötelesség: a biztosított jogai és kötelességei (lásd jog), bejelentési kötelesség. A nyugbérbiztosításra / betegségi /baleseti biztosításra kötelezett szószerkezetek a biztosításra kötelezettek típusait nevezik meg. Az 1891-ben létrejött bejelentési kötelezettség szinonimája a bejelentési kötelesség, amely a későbbiekben archaikussá vált. Az új szakkifejezések száma: 29. Az 1975-ös törvény szövegében visszaesett a vizsgált kifejezések előfordulása 29 esetre, új terminusok a kötelezett, kötelezettség és a köteles szavakból alakultak: kötelezett: a fizetésre kötelezett, kötelezettség: visszafizetési kötelezettség, társadalombiztosítási kötelezettség, nyilvántartási / adatszolgáltatási kötelezettség, köteles: tartásra köteles és képes hozzátartozó, köteles visszafizetni. A

törvény

a

társadalombiztosítási

kötelezettség

minőségjelzős

szószerkezetet

a

társadalombiztosítási jog szinonimájaként kezeli. Az új szakkifejezések száma: 7. A mai terminológia használja a visszafizetési / nyilvántartási / adatszolgáltatási kötelezettség szakkifejezéseket. Az 1997-es egészségbiztosítási törvény eredeti szövegében a származékok ugyanolyan mértékben fordulnak elő, mint az 1891-es jogszabályban (67 előfordulás). Új szóképzés a kötelezettségű melléknév a területi ellátási kötelezettségű feladat szószerkezetben. A kötelezettséggel járó tevékenységek köre tovább bővíti a szakszókincset: egészségbiztosítási járulékfizetési / területi ellátási / fenntartási / fejlesztési / visszatérítési /munkavégzési / igénybejelentéssel kapcsolatos

kötelezettség. A fizetésre kötelezett

szakkifejezés visszafizetésre kötelezett terminusra változik. A köteles melléknévből a köteles visszatéríteni szakkifejezés jött létre, amelyben a térít ige igekötője új. Ebben a törvényben 11 neologizmus található a vizsgált szócsaládban. A törvény hatályos változatában 93-ra nőtt a származékok előfordulása, az új terminusok száma: 12. Új szóösszetétel a térítésköteles melléknév (határozós alárendelés) a térítésköteles szolgáltatások díja szószerkezetben. A szóösszetétel eredete felfedezhető a köteles megtéríteni (1907) / visszatéríteni (1997) szókapcsolatokban. Előzmény:

köteles megtéríteni (1907)

Ok: új tevékenység Következmény1:

köteles visszatéríteni (1997) 168

Ok: egyszerűsödés Következmény2:

térítésköteles (hatályos eb. törvény)

Ok: a fogalmi, tevékenységi kör bővülése Következmény3:

térítésköteles szolgáltatások díja (hatályos eb. Tv.)

A törvény újabb tevékenységek végzésére kötelez a köteles, kötelező, kötelezett, kötelezettség szavakból létrejött szószerkezeteken keresztül: köteles: köteles megvizsgálni/bemutatni/ a szükséges felvilágosításokat megadni, kötelezett: fizetésre kötelezett foglalkoztató, megtérítésre kötelezett személy, a finanszírozási szerződés szerinti ellátásra kötelezett szolgáltató, kötelezettség: közreműködési / kamatfizetési kötelezettség, nem Magyarországon történő munkavégzésre való alkalmasság megállapítását célzó orvosi vizsgálati kötelezettség kötelező: megtérítésre kötelező fizetési meghagyás, visszafizetésre kötelező határozat. A kötelező, kötelezhető szavak 1891-től kezdődően a szakszókincs részét képezik. 10.4.1. Összefoglalás: köteles, kötelezettség 1891−1927: 74 új szakkifejezés Terminusalkotási módok Szóösszetétel: 1 (1 birtokos jelzős) (kötelességszegés) Szószerkezetek száma: 73 Okok Új fogalom, tevékenység: 35 (kötelezett biztosítottak, köteles segélyezést kiszolgáltatni…) Fajfogalom: 22 (bejelentési kötelezettség, betegségi biztosításra kötelezett..) Szinonima: 9 (köteles tagjául felvétetni = köteles felvenni, köteles segélyezést kiszolgáltatni = segélyezést nyújtani = segélyezni, kártalanítási = kártérítési kötelezettség…) Specializálódás: 4 (a segélypénztárba való belépésre kötelezettek tagok járulékai…) Egyszerűsödés: 3 (belépésre kötelezett tag…) Terminuscsere: 1 (alapszabályszerű kötelezettség) 1975: 7 új szakkifejezés Terminusalkotási módok: 7 szószerkezet Okok Fajfogalom: 4 (adatszolgáltatási kötelezettség…) Új fogalom, tevékenység: 3 (tartásra képes és köteles hozzátartozó…) 1997−2009: 22 új szakkifejezés 169

Terminusalkotási módok Szóösszetétel: 1 határozós alárendelő összetett melléknév (térítésköteles) Szószerkezet: (21) Okok Új tevékenység, fogalom: 10 (területi ellátási kötelezettségű feladat) Fajfogalom: 8 (közreműködési kötelezettség) Specializálódás: 2 (térítésköteles szolgáltatások díja) Egyszerűsödés: 1 (térítésköteles) Terminuscsere: 1 (visszafizetésre kötelezett) Az államosítás előtt előforduló terminusok közül általános használatú elemmé vált: bejelentési kötelezettség, megtérítési kötelezettség, járulékfizetési kötelezettség, köteles bejelenteni, köteles megtéríteni. Az adóköteles, kötelességszegés terminus kikerült a tárgykör szakszókincséből. 10.5. Szerződéses kapcsolatok, szerződés A szerződés szó a 16. században került a magyar szókészletbe (1522,

ZAICZ;

1570, TESz.).

Döbrentei Régi magyar nyelvemlékekben talált adat alapján a kifejezés legkorábbi előfordulása 1540 (KOVÁCS F: 164). A szerződés a contractus latin szó magyarított változata, amelyet számos 19. század eleji szókincsgyűjtemény, többek közt Szirmay Antal szótára (1806), a Honi Törvényszótár (1827), és a Curia szótár (1837) is rögzített (KOVÁCS M: 106). A szerződmény és a szerződés (1833) magyarított változatokat Szily Kálmán is megemlíti szótárában (NyÚSz.). Az 1891-es törvényben a kifejezés 7-szer fordul elő főként főnévként. A szerződés szerint névutós kifejezés szinonimája a szerződésileg határozószó, amely a szerződésileg megállapított szószerkezetben a következő törvényben is szerepel. 1927-ben a szerződés értelmében névutós kifejezés váltja fel. A következő szószerkezetek a szerződések típusait jelölik: gyógyszertárakkal kötendő szerződés, tiltott szerződés. A törvény 4 szakkifejezést használ. Az 1907-ben törvénybe foglaltak alapján két új származékszó képződött: A szerződéses viszony és a szerződésszerű biztosítás minőségjelzős szószerkezetben szereplő szerződéses és a szerződésszerű melléknév. A szerződésileg határozószó a „tagsági igazolványi dijak és balesetbiztositási dijak erejéig szerződésileg biztositott levonási jog” 11 tagú szószerkezet alkotó eleme. Újabb szerződéstípusokkal gazdagodik a betegségi biztosítási szakszókincs: rendelkezésekkel ellentétes szerződések, biztosítási szerződés, átvállalt szerződés. A 170

tevékenységi kör bővülését jelzi az átvállalt szerződésen alapuló kártalanítás szószerkezet. Birtokos jelzős szószerkezet az új tevékenységet jelölő szerződések átvállalása és a szerződés kötése. A vizsgált alapszó előfordulása 11 esetre nőtt, a szakkifejezések száma 9cel gyarapodott. A szerződések típusa 1927-ben is bővül a tanoncszerződés (jelentéssűrítő szóösszetétel), kollektív szerződés, külön szerződés (minőségjelzős szószerkezet), törvénybe ütköző szerződés, a dologi szükségletek beszerzését célzó szerződés, az orvosokkal kötendő egyénenkinti szerződés, a kerületi pénztár kötelékébe tartozó biztosítottak érdekében kötött orvosi szerződések, kollektív szerződés keretén kívül kötendő szerződés, kollektív szerződés keretén kívül kötött egyénenkinti szerződés terminusokkal. A szerződéstípusokhoz újabb fogalmak, tevékenységek kapcsolódnak: az orvosokkal kötendő egyénenkinti szerződés feltételei, egyénenkénti szerződések megkötése. Az orvosokkal kötendő szerződés szakkifejezés rövidebb változata az orvosi szerződés. A szerződéses melléknévvel keletkezett

újabb

szakkifejezések:

szerződéses

alapon,

szerződéses

gyógyszertár,

szerződéses megállapodás, szerződéses orvos. Az utóbbi minőségjelzős szószerkezet szinonimája a szerződéssel vállalkozó orvos mára elavult háromtagú szószerkezet. A pénztárak szerződéses orvosai terminus a fogalmi kör bővülését jelzi. A szerződés szó és származékainak előfordulása 33, az új szakkifejezések száma 18, amelyekből a mai terminológia csak a szerződés szerint szakkifejezést használja. 1975-ben a szerződés szót csak egyszer jegyezték le a törvény szövegében. Új szakkifejezés nem keletkezett. A szerződéses kapcsolat minőségjelzős szószerkezet 1997-től felváltotta az 1907-es szerződéses

viszony

szakkifejezést.

Szerződéses

kapcsolatnak

nevezzük

az

egészségbiztosításban a működési engedélyt, a kapacitáslekötési megállapodást, a finanszírozási és a felelősségbiztosítási szerződést. (Ezeket a szakkifejezéseket az előzőekben már tárgyaltuk.) 4 új tevékenységgel és 3 fogalommal gazdagodott a szakszókincs, amelyeket birtokos jelzős szószerkezetek fejeznek ki: szerződés módosítása, felmondása, megszegése, teljesítésének ellenőrzése, hatálya, melléklete, másolata. Új terminus a szerződésszegés (birtokos jelzős szóösszetétel, amelynek eredete a szerződés megszegése szószerkezetben fedezhető fel. A tanulószerződés jelentéssűrítő szóösszetétel először fordul elő ebben a témakörben. A fogalmi, tevékenységi kör bővülését fejezi ki a szerződésszegésen alapuló igények érvényesülési rendje, a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokban meghatározott egészségügyi ellátások, az OEP-pel a feladatra szerződést kötött orvos. Új szakkifejezés a 171

szerződés alapján részt vevő szolgáltató. A szerződés alapján részt vevő szakkifejezés szinonimája az 1907-es törvényben megjelenő szerződéses melléknév. Ebben az esetben a törvényalkotók körülményesebb szakkifejezéssel éltek. A törvény hatályos változatában szereplő szerződéstípusok jól szemléltetik az egészségbiztosításhoz kapcsolódó mai tevékenységeket: támogatással történő rendelésre/ forgalmazásra/ kiszolgáltatásra jogosító szerződés, keresőképesség elbírálására jogosító szerződés, munkavégzésre irányadó szerződés, ellátás nyújtására jogosító szerződés, tanulószerződés, nemzetközi szerződés, egészségügyi ellátási szerződés, a társadalombiztosítási támogatás elszámolására vonatkozó szerződés. Új fogalom a szerződő fél minőségjelzős szószerkezet, amelyben a szerződő folyamatos melléknévi igenév először szerepel a tárgykörben. A szerződés szerinti jövedelem szintén új szakkifejezés. 10.5.1. Összefoglalás: szerződés 1891−1927: 31 Terminusalkotási módok Összetett szó: 1 (jelentéssűrítő) tanoncszerződés Szószerkezet: (30) Okok Fajfogalom: 17 (biztosítási szerződés) Új fogalom, tevékenység: 6 (szerződések átvállalása) Specializálódás: 5 (átvállalt szerződésen alapuló kártalanítás) Szinonima: 3 (szerződésileg megállapított) A rendszerváltás óta: 25 új szakkifejezés Terminusalkotási módok Szóösszetétel: 2 (1 birtokos jelzős, 1 jelentéssűrítő), szerződésszegés, tanulószerződés Szószerkezet: (23) Okok Új tevékenység, fogalom: 10 (szerződő fél) Fajfogalom: 10 (egészségügyi ellátási szerződés) Specializálódás: 3 (szerződésszegésen alapuló igények érvényesülési rendje) Terminuscsere: 1 (szerződéses kapcsolat) Egyszerűsödés: 1 (szerződésszegés) A rendszerváltás előtt keletkezett szakszavakból a mai terminológia csak a szerződés szerint szakkifejezést használja, a többi szakkifejezés archaizálódott. 172

10.6. Felelősség, felelős Mindkét főnév a 19. században vált szókészletünk részévé: felelősség (1833, TESz.), felelős (1835, TESz.). Az 1891-es törvényben a felelősség kérdését a felelősség terheli funkcióigés szerkezet és a felelős melléknévvel alkotott szószerkezetek fejezik ki: a betegsegélyző pénztárnak okozott kárért felelős egyén. A felelős és a felelősség szavak 5 esetben szerepelnek a szövegben. Az 1907-es jogszabály a felelősség három típusát különbözteti meg minőségjelzős szószerkezetekkel: saját /kártérítési /vagyoni felelősség. A felelősség főnév a felelősséggel tartozik szókapcsolatban fordul elő. A vizsgált szavak gyakorisága háromszorosára nőtt. Az 1927-es jogszabály új származékszóval nem gazdagította a szakszókincset, azonban a 23 esetben előforduló szakkifejezések jelzik, hogy a felelősség kérdése egyre nagyobb szerepet kap. A felelős melléknév az egyetemlegesen felelős szókapcsolatban szerepel a legtöbbször. Az egyetemlegesen = egyformán határozószó a későbbiekben régiessé vált. 1927-ig 5 új szakkifejezés jött létre, amelyek a mai szakmai nyelvhasználatból kiszorultak. 1975-ben egy új melléknévvel és főnévvel növekszik a származékok száma. A felelősségi szabályok minőségjelzős szószerkezet a mai szakszókincs részévé vált. A felelős szó főnévként szerepel a felelősöket kötelezni kell szókapcsolatban. A származékok előfordulása 8-ra esett vissza. A rendszerváltás utáni 1997-es törvényben új származékszó a felelősségbiztosítás jelentéssűrítő szóösszetétel, amelyhez kapcsolódó fogalmat jelöl a felelősségbiztosítási szerződés minőségjelzős szószerkezet. A származékszavak előfordulása 14-re emelkedett. A törvény hatályos változatában még egy származékszó felbukkan: a felelősségű melléknév a korlátolt felelősségű társaság szószerkezetben, amely az egészségbiztosítási szakszókincsben új szakkifejezés, ám nem számít neologizmusnak, hiszen a szocializmus időszakában is ismert volt. A felelősség kérdése különösen hangsúlyossá vált a valamilyen szakfeladat elvégzéséért felelős szakember, szerv megnevezésével: felelős (melléknév) : vmiért felelős miniszter (lásd: közigazgatási szakszókincs fejezet), az intézményi várólista kezeléséért felelős személy, egészségügyi közszolgáltatásért felelős szerv. A szakkifejezések előzménye az 1891-es törvényben megtalálható a betegsegélyző pénztárnak okozott kárért felelős egyén szószerkezetben. A felelősség megállapítása, érvényesítése új fogalom. A rendszerváltás után 8 új szakkifejezés keletkezett. 10.6.1. Összefoglalás: felelős, felelősség 1891−1927: 5 új szakkifejezés

173

Terminusalkotási módok: 5 kéttagú szószerkezet (4 minőségjelzős) Okok Új fogalom: 2 (valamilyen kárért felelős egyén) Fajfogalom: 3 (kártérítési felelősség) 1975: 1 új szakkifejezés Terminusalkotási módok: 1 minőségjelzős szószerkezet (felelősségi szabályok) Ok: Új fogalom: 1 A rendszerváltás óta: 7 új szakkifejezés Terminusalkotási módok Szóösszetétel: 1 jelentéssűrítő (felelősségbiztosítás) Szószerkezet: (6) Okok Új fogalom, tevékenység: 4 (felelősség megállapítása) Specializálódás: 3 (felelősségbiztosítási szerződés, vmiért felelős szakember) 10.7. Méltányosság A méltányosság főnév egészségügyi jogi értelmezésben újabb jelentést nyer: azt a szabályozási elvet jelenti, amely biztosítja az esélyegyenlőséget, az elesettek támogatását és megpróbál igazságosabb viszonyokat előidézni (KOVÁCSY, 2008: 2). A méltányos melléknév 1828-ban lett szókészletünk része, a belőle képzett méltányosság főnév 1839-ben alakult ki (TESz.). Az 1927-es és az 1928-as törvényekben fellelhető a szakkifejezés a méltányos mérlegelés és a személyi körülmények méltányos figyelembevétele szókapcsolatokban.

Az 1975-ös törvény is tesz említést a méltányos esetben lehetséges

mérséklésről. A méltányosság kérdése a rendszerváltás utáni jogszabályokban hangsúlyosabb szerepet kap. A méltányossági lehetőségeknek az egészségbiztosítási törvény (1997) külön címet szentel: méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások. A jogszabályban szó esik a méltányosságból igénybe vehető pénzbeli ellátások kérdéséről és a méltányossági jogkör gyakorlásáról is. A hatályos törvény csak egyszerűbb szakkifejezéssel gazdagítja a méltányos esetek

megfogalmazását: méltányosságból igénybe vehető

ellátások. A

méltányossági jogkör gyakorlása nem terjed ki a várólista alapján igénybe vehető ellátásokra. A szocializmus előtt két szószerkezet keletkezett: 1 minőségjelzős kéttagú és egy négytagú szakkifejezés. A változást létrehozó okok: új fogalom és a tevékenységi kör bővülése. Mindkét szószerkezet elavulttá vált. Az 1975-ös méltányos eset minőségjelzős szószerkezet új fogalmat jelöl és általános használatú elemnek tekinthető. (A méltányosságból igénybe vehető 174

ellátásokkal kapcsolatos szakkifejezéseket az egészségügyi szakkifejezések fejezetében tárgyaljuk.) Neologizmus a szintén új fogalmat kifejező méltányossági jogkör minőségjelzős szószerkezet. 10.8. Eredmények összefoglalása: jogi szakszókincs Az elemzés során nyilvánvalóvá vált, hogy mindegyik korszak szakmai nyelvhasználata másmás jogi szakkifejezéseket részesített előnyben. A következő grafikon (32. ábra) mutatja, hogy

a

vizsgált

szavak

és

származékaik

mennyire

dominánsak

a

különböző

egészségbiztosítási törvényekben.

450 400 350 300 250 200 150 100 50 0

jog rend igény kötelez szerződés felelős

1891 1907 1927 1975 1997 2009 32. ábra: A rend, igény, kötelez,(köteles), szerződés, felelős szavak és származékaik előfordulása az egészségbiztosítási törvényekben A rendszerváltás utáni törvényekben a gyakoriság sorrendjét a jog szó és származékai, majd a rend, igény, kötelez, szerződés és a felelős szavak és származékaik adják. Az államosítás előtti időszakban a rend és a kötelez származékai vezették a listát az 1907-es és 1927-es adatok alapján. 1927-ben a kötelezettség, kötelezett és a rendelkezés szavak szerepeltek a legtöbbször a szövegben. A törvényi szabályozás kezdetén a kötelez származékai háromszor gyakoribbak, mint a rend származékai. A leggyakoribb származékok között a köteles és a kötelezett szavak előfordulása a legnagyobb. 1927-ig megfigyelhető a jogi szakszókincs folyamatos kiépülése mindegyik származékcsoportban, 1975-ben nagymértékű visszaesés tapasztalható, majd a rendszerváltás óta ismét a jogi szakszókincs megerősödését jelzik az adatok.

175

Összesített adatok: terminusalkotási módok Csak az egészségbiztosítás specifikus szakszókincséhez köthető terminusokat összesítjük. 1891−1927: A keletkezett szakkifejezések száma 293 (233 archaizmus) Összetett szó: 24 (jelentéssűrítő: 12, minőségjelzős: 5, határozós: 6, birtokos jelzős: 1) Szószerkezet: (269) kéttagú: 164 (minőségjelzős:112, birtokos jelzős: 19, egyéb: 33) 3 szóból álló: 72; 4 szóból álló: 18; 5 szóból álló: 9; 6 szóból álló: 4; 7 szó: 1; 11 szó: 1 Szocializmus: Összes új szakkifejezés száma 26 (13 archaizmus) Szóösszetétel: 1 (1 jelentéssűrítő) Szószerkezet: (26) kéttagú: 20 (minőségjelzős: 12, birtokos jelzős: 4, egyéb: 4) 3 szó: 4; 4 szó: 1; 5 szó: 1 A rendszerváltás után: 177 új szakkifejezés keletkezett Összetett szavak: 18 (6 jelentéssűrítő, 6 birtokos jelzős, 4 határozós, 1 tárgyas, 1 minőségjelzős) Szószerkezet: 159 kéttagú: 57 (minőségjelzős: 33, birtokos jelzős: 18, egyéb: 15), 3 szó: 38; 4 szó: 22; 5 szó: 23; 6 szó: 8; 7 szó: 3; 8 szó: 3; 9 szó: 3; 11 szó: 2 Az adatok értelmezése, értékelése: terminusalkotási módok Mindhárom korszakban a szószerkezetek száma a legmagasabb, azonban meghatározó különbség, hogy az 1927 előtt létrejött szakszókincsben szóképzéssel lényegesen nagyobb arányban keletkeztek szavak. Ezek a származékszavak általános értelműek, szóösszetételben és szószerkezetben nyerik el az egészségbiztosításhoz kötődő jelentésüket. Az elmúlt 20 évben megjelent képzett szavak száma az 1927 előtti időkhöz képest elhanyagolható mennyiségű. A szóképzés az utolsó helyre került a szóalkotási módok között, a szószerkezetek és a szóösszetételek átvették a vezetést. A mozaikszavak és az idegen eredetű szavak jelenléte az egészségbiztosítási szakszókincs jogi rétegére nem jellemző. A szóösszetételek típusai A kördiagram (33. ábra) jelzi az 1891 óta keletkezett összes szóösszetétel típusát.

176

33. ábra: Az egészségbiztosítási jogi szóösszetételek típusai (1891−2009) Mindhárom korszakban a jelentéssűrítő szóösszetételek száma a legnagyobb, majd következnek a határozós, birtokos jelzős, minőségjelzős és végül a tárgyas alárendelő összetételek. Az államosítás előtt kialakult összetett szavak között nincs tárgyas összetétel. Az elmúlt 20 évben keletkezett összetételek között a diagramon látható összes típus megtalálható. Jellemző adat a terminusokat alkotó tagok számának alakulása a három korszakban. A grafikon a rendszerváltás előtt és után keletkezett összetételeket és szószerkezeteket hasonlítja össze (34. ábra).

34. ábra: A rendszerváltás előtt és után keletkezett jogi terminusokat alkotó tagok száma A szocializmus idején keletkezett szakkifejezések elenyésző száma miatt csak a rendszerváltás előtti és utáni szakkifejezések keletkezését szemléltetjük. Az elmúlt 20 évben csaknem 180 terminus keletkezett, az államosításig közel 300. A terminusalkotási módok között lényeges különbség mutatkozik: a törvényi szabályozás kezdetén kiemelkedő a

177

kéttagú, rendszerint minőségjelzős fajfogalmat jelentő szószerkezetek száma. Nagyon jellemző a három szóból álló szószerkezetek jelenléte is. A mai jogi terminusalkotás is főként kéttagú szószerkezeteket hoz létre, de a három, négy vagy öt tagú szerkezetek ugyanúgy domináns szereplői az egészségbiztosítási jogszabályoknak. Kevesebb terminus jött létre, mint a rendszerváltás előtt, de a mai terminusok előfordulásának gyakorisága (32. ábra) lényegesen megnőtt. Tehát szűkült a jogi szakszókincs, de ugyanazok a szakkifejezések többször szerepelnek, és ezzel kialakultak kifejezetten a szakmára jellemző szakszavak. A mai egészségbiztosítási jogi szakszókincs további jellemzői A rendszerváltás után karakteresebb, az egészségbiztosítás témakörére korlátozódó terminusok jöttek létre. A jellegzetes, gyakran előforduló szakkifejezések közé számít a jogosultság, a sorrend, igénybevétel, kötelezettség és az igénybevehetőség kérdése, a különböző eljárási rendek, a gyógyszerek rendelését kifejező terminusok, a rendelkezések, szerződéstípusok, a kötelezett és a valamiért felelős személy, szerv megnevezése. A mai szakszókincs az 1927-ig kialakult jogi terminológia 23%-ára épül. A mai egészségbiztosítási jogi szakszókincs 260−300 terminusból állhat. (177 új terminus keletkezett a rendszerváltás után, az 1927 előtt keletkezett szakkifejezések közül 62 nem avult el, 20 szakszó a szocializmus idején alakult ki.) A kördiagram mutatja azoknak a jogi szakkifejezéseknek az arányát, amelyek a mai szakszókincset alkotják (35. ábra).

35. ábra: A mai egészségbiztosítási jogi terminusok eredetének százalékos összetétele A mai szakszókincs negyede 1927 előtt keletkezett, 70%-a azonban a rendszerváltás után jött létre. Az államosítás előtt szerteágazóbb, több területhez tartozó és több szinonimával rendelkező jogi szakszókincs jellemezte a betegségi biztosítást. A szakkifejezések 20%-a általános használatú elem lett, a többség régiessé vált. Archaizálódás: az 1927-ig létrejött jogi szakkifejezések mintegy 80% -át nem használja a mai terminológia. Nagyobbik részük elavulttá vált a rendszerváltásokkal együtt járó biztosítási rendszerek megváltozásával. A terminusok kisebb csoportja más szakterületekhez került, például a nyugdíjbiztosításhoz vagy 178

a munkaügyhöz. Az 1975-ös törvényben megjelenő új szakkifejezések száma szerény az előző korszak adataihoz képest, de az elavulás nem olyan nagymértékű: 48%-os. A nyelvi változást kiváltó okok a három korszakban Jelmagyarázat: új fogalom = Ú, fajfogalmak = F, specializálódás = S, szinonima = SZ, egyszerűsödés = E, terminuscsere = T, nemfogalmak = N, jelentésmódosulás = J. ok

1891-1927

1975

1997-2009

Ú

100

9

46

F

106

7

50

S

50

9

64

SZ

26

0

2

E

6

0

5

T

5

1

4

N

2

1

6

J

0

1

1

A táblázat adatait az alábbi grafikon szemlélteti (36. ábra):

36. ábra: A jogi terminusokat létrehozó okok gyakorisága korszakonként A magyar jogi szakszókincs a 19. században indult fejlődésnek. Az 1891 és 1927 között kiépülő betegségi biztosítási szaknyelv azokból a jogi alapterminusokból hozott létre a szakmára jellemző szakszavakat, amelyek már korábban kialakultak, így nem számítottak a korszakban új szakkifejezéseknek. Az időszak nyelvi változására az jellemző, hogy ezekből a jogi alapterminusokból rengeteg fajfogalmat hozott létre. Az egészségbiztosítási jogi szakszókincs különösen gazdag a különböző fajta kötelezettségek, igények, rendelkezések, jogok megnevezésében. A korszak jellegzetessége, hogy viszonylag sok szinonima jött létre, 179

amely jelzi a biztosítási és a nyelvi rendszer kialakulását. A szocializmus idején a korábbi rendszert és vele együtt sok szakkifejezést is megszűntettek. Az új rendszerrel új szakkifejezéseket is teremtettek, amelyekhez további terminusok kapcsolódtak. Ezt a korszakot lényegesen szerényebb szakszókincs jellemzi, az új szakkifejezések kialakulása sem számottevő a másik két időszakhoz képest, hiszen az előző korszakban 10-szer annyi, a következő időszakban 6-szor annyi terminus jött létre a témakörben.

Az új

társadalombiztosítási rendszert egy törvény szabályozta a 40 év alatt, így lényeges változások nem történtek sem a rendszerben, sem a szakszókincsben. A rendszerváltás utáni szakszókincs 30%-ban épít a korábbi korszakok szakkifejezéseire. Az új és a korábbi terminusokhoz a fogalmi, tevékenységi kör bővülésével további terminusok kapcsolódnak létrehozva egyre speciálisabb szakszavakat. Nem meglepő, hogy a változást létrehozó leggyakoribb ok a specializálódás, ami után következnek az új szakkifejezések és a fajfogalmak. Szinonima kialakulása nem jellemző a mai jogi szakszókincsben.

180

11. Összesített eredmények összefoglalása Hipotézis (0) A jogszabályokból álló korpusz alkalmas nyelvtörténeti kutatásra. A hipotézis igaznak bizonyult. A jogszabályokból álló korpusz azért alkalmas nyelvtörténeti kutatásra, mert 1891 és 2009 között a tárgykörre vonatkozó törvények, rendeletek, határozatok folytonos láncolatot alkotnak, amelyek a terminusok előzményeit és következményeit

hitelesen

megőrizték.

A

változások

kezdetektől

napjainkig

nyomon követhetőek és dokumentáltak. A kutatás eredményei dokumentáltan a szókincsnek e téren való tényleges változását tükrözik. Kutatási célok és eredmények 11.1. Az egészségbiztosítási szakszókincs keletkezéstörténete Az egészségbiztosítás tipikus terminusait a szakszókincs több rétegéhez is lehetne sorolni egyszerre, ugyanis a szakszókincs nem négy különálló szakterület terminusaiból áll, hanem a négy terület egybeolvadó szakszókincse csak a tárgykörre jellemző terminusokat hoz létre, mint például a járulékfizetési kötelezettség, a támogatással történő rendelésre jogosító szerződés, méltányosságból igénybe vehető pénzbeli ellátások, bázisfinanszírozott fekvőbetegszakellátás, homogén betegségcsoportok, szakellátási kapacitás…. A rétegek összefonódását a terminusok mutatják, például a járulékfizetési kötelezettség tartozhatna a pénzügyi és a jogi réteghez is. Az egészségbiztosítási szakterület 1891 után kiépülő szakszókincse alapvetően 19. századi gyökerekkel rendelkezik. A tárgykör legrégebbi terminusa a bányatársláda az ómagyar korban keletkezett, feltehetően 1496-ban. Az egészségbiztosítási szakszókincs közigazgatási rétegéhez sorolható önkormányzati működéssel kapcsolatos terminusok a 19. század közepétől gazdagítják szókészletünket. A rendszerváltás előtt keletkezett közigazgatási szakkifejezések 16%-át a mai egészségbiztosítási szakszókincs megőrizte. Az egészségbiztosítási szakszókincs egészségügyi rétegéhez tartozó szakkifejezések zöme 1891 után alakult ki. A kiépülő szakszókincs támaszkodott a nyelvújítás kori alkotásokra: a segély szó és számos gyógy- előtaggal képzett szakkifejezés a 19. században jött létre. A tárgykör törvényei tanúsítják, hogyan bővült ezeknek a terminusoknak a szócsaládja a későbbiekben. A legtöbb szakkifejezés első előfordulását éppen az a törvény jelzi, amelyik bevezeti, például a táppénz (mai jelentésében) és a gyógyászati segédeszköz 1891-ben keletkezhetett (1891. évi XIV. tv.). Az egészségügyi szakszókincs leggyorsabban és

181

legnagyobb mértékben fejlődő összetevőjét a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatásával kapcsolatos szakkifejezések adják. A mai egészségügyi szakkifejezések 25%-a a rendszerváltás előtt keletkezett. A pénzügyi tevékenységeket kifejező terminusok előzményei is főként a 19. századból származnak, például a költségvetés, járadék, járulék. A pénzalapot jelentő alap terminus a feltárt adatok alapján még korábban, 1723 előtt alakulhatott ki (1723. évi XCIX. tv.), megcáfolva a TESz. 1774-es adatát. Törvényeink több olyan pénzügyi terminus keletkezési idejét is megőrizték, amelyek etimológiai szótárainkban nem kaptak helyet: állami költségvetés (1876. évi XIV. tv.), járulékfizetés (1907. évi XIX. tv.), járulékkulcs (1927. évi XXI. tv.), stb. Ebben a rétegben mutatható ki az archaizálódás a legnagyobb mértékben, a mai szakszókincsbe a rendszerváltás előtt keletkezett szakszavak mindössze 3%-a került be általános használatú elemként. A jogi szakkifejezések gyökerei nyúlnak vissza a legrégebbi időkbe. A gyakran előforduló jog és a rend alapterminusok már az ómagyar korban szókészletünkbe kerültek, amelyekből az egészségbiztosításra jellemző szakkifejezések 1891 után keletkeztek. A jog szó a nyelvújítással visszakerült a jogi szókincsbe (TESz.), és a 19. század folyamán egyre népesebb szócsaládja alakult ki. Erre és számos más nyelvújítás kori jogi szakkifejezésre támaszkodva 1891 után az egészségbiztosítási jogra jellemző szakszókincs is megteremtődött: igénybevétel, igényjogosultság (1907. évi XIX. tv.), járulékfizetési kötelezettség (1927. évi XXI. tv.), igénybejelentés (1997. évi LXXXIII. tv.), stb. A mai egészségbiztosítási szakszókincs legkevésbé elavuló rétegét a jogi terminusok alkotják: a rendszerváltás előtti jogi terminológia 30%-a beépült a mai szakmai nyelvhasználatba. Az összesített adatok alapján megbecsülhető a mai egészségbiztosítási szakszókincs mérete és keletkezés szerinti összetétele. (37. ábra)

37. ábra: A mai egészségbiztosítási szakszókincs keletkezés szerinti összetétele

182

A mai egészségbiztosítási szakszókincs 17%-a (több mint160 terminus) a rendszerváltás előtt keletkezett általános használatú elem. A terminusok 83%-a, mintegy 800 neologizmus az elmúlt 20 évben jött létre. (Az egészségbiztosítás jogszabályi szakszókincse körülbelül 950−1000 terminusból állhat.) Az 1989 előtt keletkezett szakkifejezések csekély aránya a mai szakszókincsben azt jelzi, hogy a rendszerváltás egyben a szókincsben bekövetkező korszakváltás is volt. Az adatok alapján az archaizálódás mértékét tudományterületenként is megfigyelhetjük a vizsgált szakszókincsben (6. táblázat): 6. táblázat: Az archaizálódás mértéke az egészségbiztosítási szakszókincs négy rétegében 1891 és 1989 között Az archaizálódás mértéke Tudományterület 97%

pénzügy

84%

közigazgatás

75%

egészségügy

70%

jog

A tudományterületenkénti elemzés adataival egybehangzóan megállapíthatjuk, hogy a leggyorsabban elavuló, és a későbbiekben láthatjuk, hogy a leggyorsabban megújuló réteg is a pénzügyi szakkifejezések csoportja. A közigazgatási szakkifejezések pusztulása legfőképpen az intézmények neveinek rövid élettartama és a több szóból álló nevek rövidülése miatt következett be az államosítás előtt. A jogi terminusok hosszabb távú állandóságát, egyben megbízhatóságát is tükrözik a táblázat arányai. Összesítve az 1891 és 1989 között keletkezett terminusok számát, a következő megállapításokat tehetjük: 1891 és 1945-50 között mintegy 520, a szocializmus idején kb. 80 szakszó keletkezett, a közel 600 terminusból 165 általános használatú elemként beépült a mai szakszókincsbe. Tehát valamivel több, mint 430 szakkifejezés kikopott a szaknyelvhasználatból, másképpen az 1891 és 1989 közötti szakszókincs 73%-a archaizálódott. A nagymértékű veszteséget azonban a felgyorsult terminusalkotás rövid idő alatt kompenzálta (38. ábra):

183

38. ábra: Az 1891 és 2008 közötti egészségbiztosítási szakszókincs nyereség-veszteség mérlege Az egészségbiztosítás jogszabályi szakszókincse mintegy 1400 terminusból állhat, amelyből 430 szakszó archaizmus, 165 szakkifejezés általános használatú elemként a mai szakszókincs része lett, mintegy 800 szakkifejezés az elmúlt 20-25 évben keletkezett neologizmus. A nyereség- veszteség mérleg mindenképpen pozitív, ám észre kell vennünk, hogy a felgyorsult terminusalkotás mellett a szópusztulás is nagyfokú. Az egészségbiztosítási szakszókincs összetételének tudományterületek szerinti változását is nyomon tudjuk követni a kutatás adataiból. Az 1945 előtti szakszókincs négy legfontosabb rétegének hozzávetőleges mérete alapján azt mondhatjuk, hogy a jogi és közigazgatási terminusok uralták a fiatal szaknyelvet (39. ábra).

39. ábra: A betegségi biztosítás szakszókincsének összetétele (1891−1945) tudományterületek szerint A szakterület kialakulásának első 50 évében a szakszókincsben a jogi terminusok domináltak csaknem 60%-ban. A kialakuló szakma elsősorban a 19. században is fejlettnek mondható

184

jogi szakterületre támaszkodott. A törvények leginkább a jogi oldalát világították meg a betegsegélyezés kérdésének különböző rendeletek, kötelezettségek, jogok és igények megnevezésével. A korabeli jogszabályok eligazodást nyújtanak a betegségi biztosító intézmények rengetegében, és külön szabályozzák ezeknek a biztosítóknak a működését és felépítését. Éppen ezért a második legjellemzőbb vonása a korabeli terminológiának, hogy szembeötlően sok betegbiztosító intézmény nevét és szervezeti egységeik elnevezését tartalmazza. A pénzügyi gazdálkodást kifejező terminusok mindössze 16%-át teszik ki az államosítás előtti szakszókincsnek, ami jelzi, hogy a betegsegélyezés pénzügyi szabályozása kialakulóban lévő terület volt. A legkevésbé hangsúlyos az egészségügyi szakkifejezések jelenléte az akkori jogszabályokban. A pénzbeli és a természetbeni juttatások elnevezései viszonylag egyszerű segélyezési rendszert fejeztek ki, amely a 20. század végére lényegesen összetettebbé vált többféle egészségbiztosítási ellátási forma bevezetésével. Ezek a változások mindegyik rétegben jelentkeztek, és az elmúlt 20 évben kialakult egészségbiztosítási szakszókincsben átrendezték az összetételi arányokat (40. ábra).

40. ábra: A mai egészségbiztosítási szakszókincs összetétele tudományterületek szerint (1989−2009) A rendszerváltás után a pénzügyi tevékenység terminusai újultak meg a legnagyobb mértékben. Elsősorban a pénzügyi gazdálkodás új területe a finanszírozás és a kapacitásszabályozás gazdagította neologizmusok tömegével a szakszókincset az elmúlt 20 évben, ugyanakkor a pénzalapok elnevezései is megsokszorozódtak. A mai egészségbiztosítás leghangsúlyosabb részévé a közgazdasági terület vált, amely alapján megállapíthatjuk, hogy egészségbiztosítási szaknyelv egyfajta gazdasági nyelvvé nőtte ki magát. A rendszerváltás után a terület másik elnevezése is megjelent a szakirodalomban, amely szintén ezt a változást tükrözi: egészség-gazdaságtan (Egészségügyi Menedzsment szaklap). A jogosultság, igénybevétel, ellátási rendek kérdésének előtérbe kerülése a jogi szakszókincset a második legnépesebb alkotóelemmé teszi. Az egészségügy jogi szabályozás olyan nagy szerepet kapott

185

a közelmúltban, hogy a jogtudomány új és önálló hajtásaként az egészségügyi jog kialakulhatott. Az egészségügyi jog egy része az egészségbiztosítás jogi kérdéseivel foglalkozik. Az egészségbiztosítási ellátások körének bővülése, a szolgáltatások fejlődése és bizonyos területek dinamikusabb fejlődése (például a gyógyszertámogatás) az egészségügyi terminusok arányát megháromszorozta a szakszókincsben. Azt is mondhatjuk, hogy minden negyedik szakszó a pénzbeli és természetbeni ellátásokat fejezi ki. A korábban meghatározó közigazgatási szakszókincs a legkevésbé jelentős vonása lett a mai egészségbiztosítási terminológiának. A kutatás kezdetén megfogalmazott hipotézis csak részben bizonyult igaznak: (1) Az egészségbiztosítási szaknyelv több tudományterület ötvözetéből áll, amelyek közül a legmeghatározóbb az egészségtudomány és a közgazdaságtan. Eredmény: Az egészségbiztosítás legmeghatározóbb területe a közgazdaságtan és a jogtudomány, harmadsorban az egészségtudomány. Összegzésként mondhatjuk azt, hogy a jog és a közgazdaságtan is magáénak követelheti a szakterületet. Az egészségügy pedig működésképtelen lenne gazdasági és jogi szabályozás nélkül, ami miatt több réteg szoros összefonódása alakult ki ebben a szaknyelvben. A szakterület nyelvhasználatát egyedi szókincse miatt önálló szaknyelvnek lehet tekinteni. 11.2. A leggyakoribb szóalkotási és szókincsbővülési módok korszakonként 11.2.1. A terminusok keletkezési módja Mindhárom korszakban a leggyakoribb keletkezési módok sorrendje a következő: 1. szószerkezetes szakkifejezések (SZE) 2. szóösszetételek (Ö) 3. (szóképzés – nem összesítettük, mert elhanyagolható számú egészségbiztosítási terminus keletkezik ezen a módon) 4. mozaikszó-alkotás (M) 5. idegen szavak (I) 6. jelentésbővülés (B) 7. rövidülés (R) A vizsgált szakszókincsben elvonással és a szóvegyüléssel nem keletkeztek terminusok. A képzett szavak többsége önmagában nem egészségbiztosítási terminus, így a szóképzés az összesítésben nem szerepel. Korszakonkénti bontásban csak a keletkezési módok arányának megváltozását figyelhetjük meg a következő táblázatban (7. táblázat). A jelöléseket zárójelben láthatjuk a keletkezési módok sorrendje mellett. 186

7. táblázat: A keletkezési módok aránya korszakonként mód 1891- 1950 1950 – 1989 1989 – 2009 65 = 81% 588= 74% SZE 435 = 84% 74 = 14% 11= 13% 171= 21% Ö 8 = 1% 4 = 5% 23= 2% M 0 0 6 I 0 0 2 R 1 0 2 B

Az adatok alapján kijelenthetjük, hogy a leggyakoribb terminusalkotási mód a szószerkezetes szakkifejezések keletkezése az egészségbiztosítási szakszókincsben, s annak minden rétegében is. Feltehetően más szaknyelvekben is ez az arány mutatkozik. Az összetett szavak keletkezésének aránya 14%-ról 21%-ra nőtt, amely egybecseng más kutatások eredményeivel is, például az újabb magyar kor szókészletében végzett kimutatás alapján is több összetett szó keletkezik (ZSILINSZKY, 2005: 812). A gyakoribb szóösszetétel-képződés azért is alakulhatott ki, mert lerövidült az egyszerűsödés folyamata, és felgyorsultak az analógiás változások, vagyis rövidebb idő alatt lesz egy szerkezetből összetétel vagy minden előzmény nélkül keletkezik. Azonban nem az összetett szavak keletkezése a meghatározó a vizsgált szakszókincsben. A biztosító intézmények neveit jelentő mozaikszavak először az 1930-as években bukkantak fel az egészségbiztosítási szakszókincsben. A szakszókincs közigazgatási rétegében találjuk a legtöbb mozaikszót. Mindegyik korszakban alakultak ki intézménynevekből mozaikszavak, legkisebb mértékben a szocializmus idején. A szakszókincs pénzügyi rétege mozaikszavakban a második leggazdagabb mintegy 10 terminussal, amelyek csak az elmúlt 20 évben jelentkeztek. Ezek főként idegen szakszavak magyar megfelelői: OENO-kód, HBCS-díj. A pénzbeli ellátások közül a leggyakrabban előforduló támogatások neve mozaikszóvá rövidült: gyes, gyed, gyet, gyás. Az egészségbiztosítás és a társadalombiztosítás terminust is betűszóvá egyszerűsítette a nyelvi ökonómia: eb, tb, tb-járulék, taj-szám. A jogi szakkifejezések között nincs mozaikszó. Az idegen szavak meglepő módon nem özönlötték el a tárgykör szakszókincsét olyan mértékben, mint ahogy azt más témakörökben sok kutatás megállapította (MINYA, 2003: 90). A gyógyszertámogatás és a kapacitásszabályozás terminusai között 3-3 idegen eredetű szó (például a degresszió, case-mix index) került a szakszókincsbe. Mintegy 10-15 idegen eredetű szó, például a rizikófaktor, autorizációs, fix,

187

regionális,

progresszív,

stb.

szószerkezetekben

és

néhány

szóösszetételben

alkot

egészségbiztosítási terminusokat. A hospice főnév még írásmódjában sem igazodott a magyar nyelvhez. Jelentésbővüléssel a táppénz, a finanszírozás és a kapacitás, rövidüléssel és egyben jelentésmódosulással a tartalék és az alap vált egészségbiztosítási terminussá. Az 1891 és 2009 között keletkezett összes szakszó (az archaizmusok is) keletkezésének korszakonkénti arányát mutatja a következő ábra.

41. ábra: Az összes (tárgykörbe tartozó) terminus keletkezése korszakonként A szocializmus terminusalkotásának legjellemzőbb vonása, hogy a szinte mozdulatlan társadalombiztosítási rendszer csekély arányban hozott létre terminusokat, összesítve 80 terminus keletkezhetett ebben az időszakban. A terminusalkotási módok összehasonlító elemzésénél ezt az időszakot összevontuk az államosítás előtti korszak eredményeivel két kategóriára bontva az időszakot: rendszerváltás előtt és után. 1891 és 1989 között 550-600 terminus alakult ki, a rendszerváltás után körülbelül 800. 11.2.2. A szóösszetételek típusai A fejezetenkénti összesítésekből ismerjük, hogy az elmúlt 20 évben létrejött összetételek típusuk szempontjából sokkal változatosabbak. Az 1945 előtt keletkezett terminusok között nincs tárgyas és határozós összetett szó, a leggyakoribb a jelentéssűrítő, második a birtokos jelzős összetétel. A közgazdasági szakkifejezések között leggyakoribbak a birtokos jelzős összetételek. Lássuk az összesített eredményeket a szakszókincs egészére vonatkozóan a rendszerváltás előtt és után keletkezett szóösszetételekben (42. ábra). Változik a szóösszetételek típusainak előfordulása is: az elmúlt 20 évben többféle összetételtípus jelent meg, a jelentéssűrítő szóösszetétel elvesztette az első helyet, a birtokos jelzős összetétel sokkal gyakoribbá és jellemzővé vált az egészségbiztosítási szakszókincs minden rétegében. Az eurónyelv jellegzetességeit vizsgáló tanulmány szintén a birtokos jelzős szóösszetételek gyakoriságát emelte ki (RÉVAY, 2000:79).

188

42. ábra: A szóösszetételek típusai az egészségbiztosítási szakszókincsben (1891–2009) A rendszerváltás utáni szókészletben végzett hasonló kutatás (MINYA, 2003) viszont egészen más eredményt hozott (46% jelentéssűrítő, 43% jelzős), amelynek az lehet az oka, hogy jelen kutatás sokkal szűkebb és specifikusabb területen történt egy zárt korpuszban. (Ezen azt értjük, hogy 1891 és 2009 között a vonatkozó jogszabályok száma véges, így az összes előforduló összetétel vizsgálata lehetséges.) 11.2.3. A szószerkezeteket alkotó tagok száma Az egészségbiztosítási szakszókincs egészére vonatkozó adatok alapján a következő grafikon állítható össze:

43. ábra: A terminusokat alkotó tagok száma a rendszerváltás előtt és után keletkezett egészségbiztosítási szakkifejezésekben Az ábra alapján a következő megállapításokat tehetjük: a szószerkezetes szakkifejezéseket alkotó tagok száma nő. A 4-5 szóból álló terminusok ugyanolyan gyakoriak, mint a három tagból állók, míg a rendszerváltás előtti szaknyelvhasználatban három szónál hosszabb

189

terminusok ritkán keletkeztek. (Az intézménynevek esetében ettől eltérő eredményt kaptunk, amelynek az lehet az oka, hogy a 20. század elején sok szóból álló nevet adtak az intézményeknek, és ezek a hosszú nevek idővel egyre rövidebbé váltak.) A kéttagú szerkezetek száma a legjelentősebb mindegyik korszakban, a mai terminusok között azonban kevesebb van belőlük, viszont több a szóösszetétel, amelyek egy része korábban kéttagú szerkezet volt. 11.2.4. A kéttagú szerkezetek típusai Az egészségbiztosítási szakszókincsre legjellemzőbb formájú terminus a kéttagú szószerkezet. A kéttagú szószerkezetek között nemcsak minőségjelzősek lehetnek, a birtokviszonyt kifejező szerkezetek is szép számmal képviselik magukat. A kördiagram szemlélteti, hogy a két szóból álló terminusok között milyen gyakori a minőségjelzős és a birtokos jelzős szószerkezet (44. ábra):

44. ábra: A kéttagú szószerkezetek típusai A diagramból kiolvasható, hogy kevesebb a birtokos jelzős szószerkezet a vizsgált korpuszban. (Csak a minőségjelzős és a birtokos jelzős szerkezeteket különböztettük meg, az összes többi főként jogi terminus az „egyéb” kategóriába került, mint például a jogalap nélkül, köteles visszatéríteni szószerkezet.) A kéttagú birtokos jelzős szerkezetek fontos szereplői a nyelvi változásnak, mert formájukat sok esetben nem őrzik meg, hanem előbb, utóbb összetétellé válnak: járulék fizetése (1891) – járulékfizetés (1907). Hipotézisek (2) Az

egészségbiztosítási

szakszókincsben

van

kimutatható

különbség

a

terminusalkotási módok között korszakonként. Eredmény: A legfontosabb különbség a szószerkezeteket alkotó tagok számának a növekedése. A szóösszetételek gyakoribbá váltak. A jellemző összetételtípus ma már nem a jelentéssűrítő, hanem a birtokos jelzős.

190

(3) A rendszerváltás után az egészségbiztosítási szakszókincsben megjelentek az idegen szavak. Eredmény: A hipotézis igaz, de a vártnál kisebb arányban, 1% alatt jelentek meg az idegen szavak. 11.3. A nyelvi változást mozgatórugói korszakonként A nyelvi változást előidéző okok összesített adatai az egészségbiztosítási szakszókincsben A korpuszban szereplő adatok alapján a szakkifejezéseket és előzményeiket összevetve a következő nyelvi változást előidéző okokat lehetett felfedezni: Jelmagyarázat:

új

intézkedés,

intézmény,

fogalom,

tevékenység

=

Ú,

típusok

megkülönböztetése, fajfogalom = F, szinonima = SZ, egyre speciálisabb tevékenység = S, terminuscsere = T, egyszerűsödés (belső nyelvi változás) = E, nemfogalom = N, jelentésmódosulás = J, magyar megfelelő megjelenése = M ok Ú F S SZ E T N J M

1891–1950 1950–1975 1989–2009

203 140 62 43 32 30 3 1 0

15 15 22 1 7 8 5 1 0

178 153 306 17 53 31 45 7 1

A nyelvi változást előidéző okokat az 1891 és 1950 közötti időszakra jellemző gyakorisági sorrendbe állítottuk. A táblázat adatait a következő grafikon ábrázolja (45. ábra). A változást előidéző tényzőket az egészségbiztosítási szakszókincs négy rétegében, valamint az egészségbiztosítási ellátások témakörén belül további két csoportban – a pénzbeli, természetbeni ellátások és a gyógyszertámogatás szakszókincsében – is vizsgáltuk. Az összesített eredmények az 1950 előtti időszak mintegy 500 adatán, 1989 után pedig körülbelül 800 terminus adatain alapulnak.

191

45. ábra: A nyelvi változást létrehozó okok az egészségbiztosítási szakszókincsben A grafikonon látható összesítés alapján leszögezhető, hogy a változást előidéző okok gyakorisága is változott 1891 és 2009 között. A változást előidéző legjellemzőbb okok gyakorisági sorrendje az 1891 és 1950 között kialakuló szaknyelv esetében: Külső tényezők 1. Új fogalmak, tevékenységek, stb. megnevezése (szükségszerű neologizmusok) 2. A típusokat megnevező fajfogalmak kialakulása 3. A fogalmi kör bővülésével, specializálódásával megjelennek a szükségszerű neologizmusokhoz kapcsolódó kiegészítő neologizmusok 4. A kialakuló szakszókincset szinonimák gazdagítják Belső tényező 5. A bonyolultabb szakkifejezések elindulnak az egyszerűsödés útján Külső tényező 6. A terminuscserék finomítják a szókincset A szocializmus idejéből kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. A kimutatható leggyakoribb ok az államosítás előtti szakszókincsre épülő kiegészítő neologizmusok (S) megjelenése.

192

A rendszerváltás utáni szakszókincs robbanásszerű növekedéséért felelős tényezők gyakorisági sorrendje: Külső tényezők 1. Az egyre specializálódó szakszókincsben megjelennek a kiegészítő neologizmusok, amelyek az új fogalmakat, tevékenységeket, eljárásokat kifejező szükségszerű neologizmusok jelentését kiegészítik 2. Új fogalmakat, tevékenységeket, stb. megnevező szükségszerű neologizmusok 3. Fajfogalmak kialakulása 4. A csoportosító nemfogalmak megjelenése a terminusok rengetegében Belső tényezők 5. Egyszerűsödés (pl. kéttagú szerkezet összetétellé válik) Külső tényezők 6. Terminuscserék alakítják a szakszókincset Az adatok alapján a szakszókincs kiépülésében kimutatható különbség jelentkezik az államosítás előtt és a rendszerváltás után. A különbség legfőbb oka az utóbbi 20 évben megfigyelhető felgyorsult terminusalkotás, amely rövid idő alatt a terminusok sokaságát hozza létre azzal, hogy egy szükségszerű neologizmushoz a fogalmi kör bővülésével hamar kapcsolódik több kiegészítő neologizmus is. Ezt a jelenséget a rendszerváltás után előtérbe került finanszírozás és a kapacitásszabályozás szakszókincsének kialakulásában is megfigyelhetjük: A finanszírozás mintegy 130 terminusból álló szakszókincse az elmúlt 20 évben alakult ki, és a terminusok létrejöttében legyakoribb ok a fogalmi, tevékenységi kör bővülésével járó kiegészítő neologizmusok megjelenése (52 szakkifejezés). A kapacitásszabályozás 80 terminusból álló szókincséről ugyanezt mondhatjuk el (63 kiegészítő neologizmus). Egy-egy témán belül hirtelen olyan tömegével jelentkeznek a terminusok, hogy ésszerűvé válik a rendszerezés: a terminusokat csoportokba soroló nemfogalmak kialakulása sokkal gyakoribb a rendszerváltás utáni terminológiában, mint korábban. A gyógyszertámogatás és az egészségbiztosítási ellátások szakszókincsének kialakulásában kiemelten meghatározó tényező a nemfogalmak megjelenése. Szinonimák létrejötte kevésbé jellemző a rendszerváltás utáni szakszókincsben. A típusok megnevezése mindegyik korszakban a szakszókincs kiépülésével együttjáró lényeges ok. 1891 és 1950 között a nyelvi változás lassabban játszódott le, kevesebb terminus jött létre, de több szinonima, kialakultak a típusnevek, a szavak egyszerűsödéssel tovább csiszolódtak, a szakszókincs terminuscserékkel precízebbé vált. Az új terminusokhoz jelentésüket kiegészítő 193

további terminusok kapcsolódtak, de nem olyan mértékben és meghatározó módon, ahogy azt a rendszerváltás után megfigyelhetjük. A fejezetek végén ismertetett részeredmények esetében is ugyanerre a következtetésre juthatunk. Kivételt képez a közigazgatási szakszókincshez tartozó intézménynevek változása, amikor nincs különbség a változást létrehozó okok között korszakonként; a legtöbb esetben új intézmény megnevezése hoz létre új szakszót. A nyelvi analógia eseteit a táblázat nem tünteti fel. Egyedi esetként a pénzbeli melléknév változását pénzbeni-re a természetbeni mintájára megemlítem a vonatkozó fejezetben. Az analógia nemcsak erre az estre korlátozódik, hanem megfigyelhető az egyszerűsödésekben is, például a szószerkezetek összetétellé válása korábban évekig, esetleg évtizedekig eltartott, manapság ez a mintakövetés sokkal gyorsabban lejátszódik: a gyógyszer minősége (1972) – gyógyszerminőség (2005), a gyógyszer árához nyújtott támogatás (1997) – gyógyszertámogatás (2006). Gyakran előzmény nélkül is gyártunk szóösszetételeket a meglévők mintájára: kapacitásbevonás, gyógyszeradomány. A gyakoribb szóösszetétel-képződés azért alakulhatott ki, mert felgyorsultak az analógiás változások és lerövidült az egyszerűsödés folyamata. Az analógia bonyolultabb szóalakot is létrehozhat: a gyermekágysegély (1891) szó gyermekágyi segélyre (1907) módosul más minőségjelzős segélynevek mintájára. Ugyanezen az elven alakul az államköltségvetés (1867) összetett szó állami költségvetéssé (1876). A nyelvi gazdaságosság ugyanígy észrevehető ok az egyszerűsödésekben és a szórövidülésekben. A nyelvi gazdaságosság általában nem tudatos nyelvi változást okozó belső tényező. Az intézménynevek rövidülésében feltételezhető azonban a szándékos rövidítés. A nyelvi ökonómia ellentétes folyamata a tudatos nyelvi változást jelentő redundancia, amelyre a mai egészségbiztosítási terminusalkotás bőven ad példákat. Gyakran a korábban kialakult leegyszerűsödött terminust feleslegesen tovább alakitjuk: járulékmérték (1992) – járulékmérték szerinti százalék (1996), összkapacitás-mennyiség száma (helyesen összkapacitás mennyisége vagy száma), kapacitásmennyiség mértéke (helyesen kapacitás mennyisége vagy mértéke), környezeti tényezők rizikófaktorai által indukált megbetegedések (helyette: környezeti betegségek) és egy utolsó elrettentő példa: járóbeteg-szakellátási átlagos heti szolgáltatási óraszám. Ha a nyelvi változások folyamatát értékelni is szeretnénk, akkor a redundancia esetében meg kell jegyeznünk, hogy a túlbonyolítás kerülendő, nem szerencsés változtatás. 194

A magyar megfelelő megjelenését az esetösszetételi index terminus szókincsbe kerülése példázza. A HBCs, BNO mozaikszavak is az angolból fordított ekvivalensek rövidítései, azonban az eredeti idegen szavak (DRG, ICD) nem váltak a magyar szakszókincs részévé. A meghonosodás folyamatát az (egészségügyi) miniszter / minisztérium terminusok kialakulásának esetében figyelhettük meg 1867 és 1914 között. Mindhárom korszak szakszókincsében megfigyelhettük, hogy a nyelvi változást a külső és belső tényezők összjátéka, együttes hatása okozza.

A változást egy-egy új fogalom,

tevékenység megnevezésének a szükségessége vízbe dobott kőként indítja el, amelyet további külső tényezők követhetnek: a specializáltabb fogalom megjelenése, a rendszerező változások és a szinonimák. Közöttük megjelenhetnek a nyelvi rendszer finomabb mozgását közvetítő részben analógián alapuló egyszerűsödések, amelyek tovább csiszolják a nyelvbe kerülő új elemet. A külső tényezők összefonódva a belső változást okozó tényezőkkel akár felváltva is következhetnek egymás után. Az egyszerűsödés lehet tudatos nyelvi változás is: a mozaikszavak esetében és az intézménynevek rövidítésében észre kell venni a szándékosságot. Az egyszerűsödés éppen ezért az intézménynevek változásában az összesített adatoktól eltérően a második leggyakoribb ok. Erre az összjátékra a vizsgált szakszókincsben ritka meghonosodás is kitűnő példa: az idegen elem új fogalmat jelölve külső hatásként a nyelvbe kerül, majd új nyelvi környezetéhez hosszabb-rövidebb ideig − a minisztérium szavunk esetében akár 50 éven át − fokozatosan idomul. Jelen kutatásban a nyelvi változás vizsgálatára felállított okrendszer a külső és tényezők finomabb mechanizmusát is segít megérteni. A külső és a nyelvrendszertani tényezők hatásának arányát is meghatározhatjuk az adatokból. Összevetve a külső és a belső változást előidéző tényezők adatait megállapíthatjuk, hogy az analógián és a nyelvi ökonómián alapuló egyszerűsítés mintegy 6−10%-ban vesz részt a szókincs alakításában. Azt is mondhatjuk, hogy a tudatos, felülről jövő nyelvi változást körülbelül 90−94%-ban külső nyelvi tényezők irányítják a vizsgált szakszókincsben A 45. grafikon csak a szókincsbővülés eseteit jeleníti meg, a szópusztulás jelenségét nem tünteti fel. A neologizmusok születése és az archaizálódás sok esetben komplementer folyamatok, azaz egyik árnyoldala a másik: például amikor egy terminus egyszerűsödik és új, rövidebb alakot vesz fel, eredeti változata elavul, azaz minden egyszerűsödéssel jelölt változást egy archaizálódás kísér. Ugyanez vonatkozik a terminuscsere eseteire is. A legtöbb szakkifejezés elavulásának a hátterében elsősorban az intézkedés, intézmény, eljárás megszűnése, vagyis a terminus társadalmi funkciójának az elvesztése áll. Előfordulhat 195

az is, hogy csak az egyik szinonima marad életképes, a másik archaizálódik. Másodsorban az ok lehet nyelvrendszertani, amikor a szakszó alaki változáson megy keresztül: rövidül vagy egyszerűsödik a szakkifejezés, és az eredeti forma kikerül a nyelvhasználatból. Az archaizmussá válás nemcsak az intézkedés megszűnésétől, hanem a közben eltelt időtől is függ. Hipotézisek (4) Van kimutatható különbség az egészségbiztosítási szakszókincset érintő nyelvi változást előidéző okok gyakorisága között korszakonként. A hipotézis igaznak bizonyult. (5) Az egészségbiztosítási terminusalkotás a rendszerváltás után felgyorsult. A hipotézis igazolható, a felgyorsult terminusalkotás sajátos jegyekkel rendelkezik: 11.4. A felgyorsult terminusalkotás jellemzői az egészségbiztosítási szakszókincsben 1. Lényegesen több szakkifejezés keletkezik, mint a rendszerváltás előtt. 100 év alatt mintegy 600 terminus jött létre, az elmúlt 20 évben 800. (Kivételt képeznek az egészségbiztosítási jogi terminusok, amelyekből kevesebb jött létre a rendszerváltás után, azonban a korábban kialakult jogi terminusok 30%-ára támaszkodik a mai jogi terminológia. A jogi szakszókincs az egészségbiztosítás legállandóbb, legkevésbé változó rétege.) 2. A mintakövetés (analógiás változás) felgyorsulása: hamarabb lejátszódnak a korábban évtizedekig tartó folyamatok, például a birtokos szerkezetek összetétellé alakulása

rövidebb

idő

alatt

jön

létre.

A

szóösszetételek

korábban

szószerkezetbokrokból alakultak ki, most előzmény nélkül is létrejönnek. 3. Hamarabb megjelennek a kiegészítő neologizmusok még az elmúlt 20 évben kialakuló új témakörökben is (finanszírozás, kapacitás), gyorsabban bővül és épül ki a szakszókincs. 4. A szótagszámon kívül a szószerkezeteket alkotó tagok száma is nő.

196

Tézisek 1. Az egészségbiztosítási szaknyelvet a mai magyar nyelv társadalmi változatai közé, ezen belül is a szaknyelvek csoportjába soroljuk. A szakszókincs keletkezéstörténete 2. A szókincsbeli változások alakulásának, az archaizmusok és neologizmusok keletkezésének pontosan dokumentálható zárt adatbázisa van, ezért a kutatás eredményei a szakszókincsnek e téren való tényleges változását tükrözik. 3. Az egészségbiztosítási terminusok jelentésük alapján a szakszókincs pénzügyi, jogi, egészségügyi vagy közigazgatási rétegéhez tartoznak. A betegségi biztosítási szakszókincs rétegenkénti összetételében 1891 és 1945 között elsősorban a jogi terminusok (58%) domináltak, másodsorban a közigazgatási szakkifejezések (18%) adtak a korabeli szaknyelvnek meghatározó jelleget. 4. Az

egészségbiztosítási

szakszókincs

tudományterületenkénti

összetétele

megváltozott a rendszerváltás után. A mai egészségbiztosítás legmeghatározóbb területe a közgazdaságtan (37%), másodsorban a jogtudomány (28%), harmadsorban az egészségtudomány (25%). Az egészségbiztosítás tartalmi jellegét jobban kifejezi szinonimája

az

egészség-gazdaságtan

terminus.

Az

egészségbiztosítás

az

egészségügyi jog területéhez tartozik. 5. A mai egészségbiztosítási szakszókincs 11%-a 1945 előtt, 6%-a a szocializmus idején keletkezett. A terminusok 83%-a, mintegy 800 neologizmus az elmúlt 20 évben jött létre. 6. A jogi szakkifejezések az egészségbiztosítási szakszókincs legkevésbé elavuló rétegét képezik. A pénzügyi tevékenységet kifejező terminusok változnak és fejlődnek a leggyorsabban. 7. Az archaizálódás mértéke az 1891 és 1989 közötti szakszókincsben 73%-os. Az összes (1891 és 2008 között keletkezett) egészségbiztosítási szakszó 57%-a neologizmus, 31%-a archaizmus, 12% általános használatú elem. Szóalkotási és szókincsbővülési módok 8. A mai egészségbiztosítási terminusalkotásra jellemző módok gyakorisági sorrendje: szószerkezetes szakkifejezés (74%), szóösszetétel (21%), mozaikszó-alkotás (2%), idegen szavak, jelentésbővülés és szórövidülés. 9. A szóösszetételek előfordulása a rendszerváltás után emelkedett. A tárgykörre jellemző típus a birtokos jelzős szóösszetétel lett, míg korábban a jelentéssűrítő összetételek domináltak. 197

10. A rendszerváltás után keletkezett szószerkezetes terminusokat alkotó szavak száma nő. 11. A

tárgykör

szakszókincsében

a

kéttagú

szószerkezetes

szakkifejezések

a

leggyakoribbak, amelyek 70%-a minőségjelzős, 21%-a birtokviszonyt fejez ki. A nyelvi változás mozgatórugói 12. A rendszerváltás utáni szakszókincs robbanásszerű növekedéséért felelős tényezők gyakorisági sorrendje: − Az

egyre

specializálódó

szakszókincsben

megjelennek

a

kiegészítő

neologizmusok, amelyek az új fogalmakat, tevékenységeket, eljárásokat kifejező szükségszerű neologizmusok jelentését kiegészítik − Új fogalmakat, tevékenységeket, stb. megnevező szükségszerű neologizmusok − Rendszerező változások: fajfogalmak kialakulása, a csoportosító nemfogalmak megjelenése a terminusok rengetegében − Egyszerűsödés (pl. kéttagú szerkezet összetétellé válik) − Terminuscsere 13. Az államosítás előtti szakszókincs kialakulásában elsősorban a szükségszerű neologizmusok, majd a fajfogalmak, harmadsorban a kiegészítő neologizmusok játszottak szerepet. 14. A nyelvi változást a külső és belső tényezők összjátéka, váltakozása, együttes hatása okozza.

A változást egy-egy új fogalom, tevékenység megnevezésének a

szükségessége indítja el, amelyet további külső tényezők követhetnek: a specializáltabb fogalom megjelenése, a rendszerező változások és a szinonimák. Közöttük megjelenhetnek a nyelvi rendszer finomabb mozgását közvetítő részben analógián és ökonómián alapuló egyszerűsödések, amelyek tovább csiszolják a nyelvbe kerülő új elemet. A tudatos, felülről jövő nyelvi változást a kutatás adatai alapján legalább 90%-ban külső nyelvi tényezők irányítják. 15. A rendszerváltás utáni felgyorsult terminusalkotás jellemzői − több terminus keletkezik, a szószerkezetek egyre több szóból állnak − felgyorsult a mintakövetés − a szakszókincsben az egyre hamarabb kialakuló kiegészítő neologizmusok száma a legmagasabb

198

Theses 1. The specific language use of health insurance is classed among the group of languages for specific purposes within the sociolects of the present Hungarian. The etymology of health insurance vocabulary 2. The changes in vocabulary, the creation of neologisms and archaisms have an accurately documented closed database, consequently the results of the research reflect the real changes in vocabulary. 3. Health insurance terms based on their meanings belong to the economic, legal, health care or public administration layers of health insurance vocabulary. Between 1891 and 1945 the legal terms (58%) prevailed over the sickness insurance vocabulary, the public administration terms (18%) created the second most dominating layer. 4. The proportion of the different layers in health insurance vocabulary changed after 1989. The most characteristic layer of the present health insurance is related to economics (37%), the second biggest part belongs to law (28%), and the third component is represented by health care (25%). Health care economics, the synonym of health insurance, describes the real feature of the field more accurately. Health insurance is part of health care law. 5. 11% of the present health insurance vocabulary was formed before 1945, 6% was created during socialism. 83% of the terms, almost 800 neologisms became part of the vocabulary during the last 20 years. 6. Legal terms of health insurance vocabulary tend to become archaic at the slowest rate. On the other hand the economic terms change and develop much faster than the other layers of the vocabulary. 7. 73% is the rate of archaisms in the vocabulary formed between 1891 and 1989. 57% of the total number of health care terms (formed between 1891 and 2008) are neologisms, 31% became archaisms, 12% represent terms of general use (neither archaisms nor neologisms). Word-formation processes 8. The order of the most frequent word-formation processes in the present health insurance vocabulary is the following:

multiword terms (74%), single word

compounds (21%), acronyms (2%), foreign words, layering and clipping. 9. The occurrence of compounds has risen since 1989. The most frequent type of compounds is the possessive, while exocentric compounds used to be more typical. 10. Multiword terms formed after the changes consist of more and more words. 199

11. In the vocabulary of the analysed field the rate of two-word terms is the highest, of which 70% are qualificative, 21% show possesive case. The causes of language change 12. The order of the factors responsible for the rapid vocabulary growth within health insurance vocabulary is the following: − In the more and more specialised vocabulary supplementary neologisms have appeared which supplement the meaning of neologisms by necessity expressing new concepts, activities and procedures − Neologisms by necessity naming new concepts, activities, etc. − Changes of systematization: the creation of type names, the appearance of category names among the vast number of terms − Simplification (e.g. a two-word expression becomes a single word compound) − Swap of term 13. In the formation of the terminology before 1945 neologisms by necessity played the most important role, type names were in the second place and the third most often occuring element was the appearance of supplementary neologisms. 14. Language change is caused by the interplay, alternation and mutual influence of outer and inner factors. The change is initiated by the necessity of naming a new concept or activity, and can be followed by further outer causes: i.e. the appearance of more specialised concepts, the changes of systematization, and synonyms. Among them the simplifications showing the finer movements of the language system based partly on analogy and linguistic economy may occur which further chisel the new language element. Based on the results of the research the conscious language change from above is directed by outer linguistic causes at least in about 90%. 15. The features of the accelerated term-formation over the last 20 years − More terms are created and multiword terms consist of more and more words. − The analogy in term-formation has accelerated. − The largest type of new terms called supplementary neologisms develop sooner in the vocabulary.

200

Szakirodalom AITCHISON, JEAN

2001. Language Change: progress or decay? Cambridge University Press. New York AITCHISON, JEAN 2001. Words pour into English. In Longman Dictionary of Contemporary English: New words supplement. London: Longman, 1-7. Az Országos Munkásbiztosító Intézet kiadványai. 11. füzet. 1928, Pallasz részvénytársaság nyomdája, Budapest BALÁZS GÉZA 2003. Euroterminológia és a magyar nyelv (Szaknyelvi kommunikáció és nyelvstratégiai munka), Magyar Orvosi Nyelv, III. évf. 1. szám, 9−13. BAUER, LAURIE 1983. English Word-formation. Cambridge: Cambridge University Press. BÁRCZI GÉZA 1966. A magyar nyelv életrajza. Gondolat. Budapest BÁRCZI GÉZA 2001. A magyar szókincs eredete. Tinta Könyvkiadó. Budapest BENKŐ LÓRÁND (főszerk.) (1967–1984) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–IV. Budapest (TESz.) BENKŐ LÓRÁND 1988. A nyelvi változások mibenléte és jellegzetességei. Magyar Nyelvőr. 385-397. BENKŐ LÓRÁND 1998. A történeti nyelvtudomány alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. BENKŐ LÓRÁND 1999. A történeti nyelvtudomány feladatköréről mai nyelvünk állapota és változása ügyében. In: Glatz Ferenc (szerk.) A magyar nyelv az informatika korában. Budapest. 35- 48. B. KOVÁCS MÁRIA 1995. A magyar jogi szaknyelv a XVIII−XIX. század fordulóján. Miskolci Magyar Nyelvészeti füzetek. Miskolc. B. KOVÁCS MÁRIA 2002. A funkcióigék kérdéséhez. Magyar Nyelvőr 370-373. B. KOVÁCS MÁRIA 2003. A jogi nyelv és a nyelvújítás. Magyar Nyelvjárások XLI. 367–371. BŐSZE PÉTER 2007. Terjengős és körülményes mondatszerkesztés, Magyar Orvosi Nyelv, VII. évf. 1. szám, 35−40. BUDA JÓZSEF 2001. Betegségi biztosítás. Pécsi Tudományegyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar, BORNUS Nyomdaipari Kft, Pécs BUSSMANN, HADUMOD−TRAUTH, GREGORY−KAZZAZI, KERSTIN 1998. Rutledge Dictionary of Language and Linguistics. Linguistic Society of America. BYNON, THEODORA 1997. Történeti nyelvészet. Osiris Kiadó. Budapest CSERESNYÉSI LÁSZLÓ 2004. Nyelvek és stratégiák. Tinta Könyvkiadó, Budapest DOBOS CSILLA 2007. A jogi terminológia szemantikai elemzése. In: microCAD 2007. International Scientific Conference. Miskolc: A Miskolci Egyetem Innovációs és Technológiai Transzfer Centruma. 27−35. DOBOS CSILLA 2007. A jogi szaknyelv struktúrája (A jogi szaknyelv tagolásának különböző lehetőségei) In: Porta Lingua - 2007, Szaknyelvoktatásunk – határokon átívelő híd. Debrecen: DEAC, SZOKOE, Center Print Nyomda, 133−143. DÖMÖTÖR ADRIENNE 2003. A nyelvújítás. In: Kiefer Ferenc (szerk.), A Magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 103-116. FÓRIS ÁGOTA 2005. Hat terminológia lecke. (Lexikográfia és terminológia kézikönyvek 1.) Lexikográfia Kiadó, Pécs GERSTNER KÁROLY 2003. A magyar nyelv szókészlete. In: Kiefer Ferenc (szerk.), A Magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 117–158. GRÉTSY LÁSZLÓ 1964. Szaknyelvi kalauz. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Budapest HARRIS, ZELLIG 1968. Mathematical Structure of Language. John Wiley and Sons, New York HIRSHMAN, L. and N. SAGER, 1982. Automatic information formatting of a medical sublanguage. In: R. Kittredge and R.Lehrberger (eds), Sublanguage: studies of language in restricted semantic domains, Berlin. 27−69. 201

HOFFMANN, LOTHAR 1998. Fachsprache

/Language of Specific Purposes. In: Ammon, Ulrich – Dittmar, Norbert – Mattheier, Klaus – Trudgill, Peter (eds), Sociolinguistics: an International Handbook of the Science of Language and Society.Walter de Gruyter. 2006. 232−238. HYMES, DELL 1972. Models of the Interaction of Language and Social Life. In GUMPERZ, J. J. –HYMES, D. H. (eds.) Sociolinguistics: The Ethnography of Communication. New York: Holt, Reinhart and Winston, 1972, pp. 35–71. HYMES, DELL 1974. Studying the Interaction of Language and Social Life. In: Hymes, D.:Foundations in Sociolinguistics. University of Pennsylvania Press, Philadelphia, 29– 66. HYMES, DELL 1997. A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In: Pléh Cs.–Síklaki I. –Terestyéni T. (szerk.):Nyelv–kommunikáció–cselekvés, Budapest: Osiris Kiadó JUHÁSZ JÓZSEF–SZŐKE ISTVÁN–O.NAGY GÁBOR–KOVALOVSZKY MIKLÓS (szerk.) 1978. Magyar értelmező kéziszótár. 3. kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest (ÉKsz1) KARCSAY SÁNDOR 1981. Jog és nyelv. In: Jogtudományi Közlöny 4. szám KÁROLY SÁNDOR 1970. Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó. Budapest. KÁROLY SÁNDOR 1980. A magyar szinonimaszótár és a szinonimitás. Magyar Nyelv 76:143−156. KATAMBA, FRANCIS 2005. English Words: Structure, History, Usage. Routledge. KESZLER BORBÁLA 2000. Magyar Grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest KESZLER BORBÁLA 2002. Állatnévi eredetű betegségnevek a XVII. század elejéig. Magyar Orvosi Nyelv, II. évf. 2. szám, 14−17. KESZLER BORBÁLA, ifj.dr. KAÁN MIKLÓS 2003. A fogak elnevezésének alakulása a magyarban. Magyar Orvosi Nyelv, III. évf. 1. szám, 20−23. KIEFER FERENC 2000. Jelentéselmélet. Corvina, Budapest KIEFER FERENC (szerk.) 2003. A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest KIEFER FERENC 2003. Alaktan. In: A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 185–204. KISS KATALIN−KIEFER FERENC−SIPTÁR PÉTER 2003. Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest KISS GÁBOR–PUSZTAI FERENC1999. Új szavak, új jelentések 1997-ből. TINTA Kiadó, Budapest KISS JENŐ 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk) 2005. Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest KISS JENŐ 2005. Általános kérdések /A nyelvi változás. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), 2005. Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 13–68. KISS JENŐ 1999. Gondolatok a nyelvi újításról. In: Ember és nyelv. ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék, Budapest KISS JENŐ 2007. Az értelmiség és a szaknyelvek. Magyar Orvosi Nyelv, VII. évf. 2. szám, 60−62. KITTREDGE, R. 1982. Variation and homogeneity of sublanguage. In: R. Kittredge and R.Lehrberger (eds), Sublanguage: studies of language in restricted semantic domains, Berlin. 107-37. KOVÁCS FERENC 1964. A magyar jogi terminológia kialakulása. Akadémiai Kiadó, Budapest KOVÁCSY ZSOMBOR 2008. Egészségügyi jog. Semmelweis Kiadó, Budapest KURTÁN ZSUZSA 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó

202

LEHRBERGER, J.1986. Sublanguage analysis. In: R. Grishman and R. Kittredge (eds), Analysing language in restricted domains, sublanguage description and processing. Hillsdale. NJ. 19–98. LENGYEL KLÁRA, 2000. A ritkább szóalkotási módok. In: Keszler Borbála (szerk.), Magyar Grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 337–346. LUDÁNYI ZSÓFIA 2007. A külön- és egybeírás kérdései az orvosi nyelvben. Magyar Orvosi Nyelv, VII. évf. 1. szám, 27−34. McMAHON, APRIL 1994. Understanding Language Change. Camridge University Press, Cambridge and New York MELLINKOFF, DAVID 1963. The language of the law. Toronto: Little, Brown & Co. MÉSZÁROS ÁGNES – SÉLLEYNÉ GYÚRÓ MÓNIKA 2001. English for Health Insurance Professionals. PTE EFK, Pécs: BORNUSZ Nyomdaipari Szolgáltató Kft, 288 p MÉSZÁROS ÁGNES 2008a. English Expressions for Health Insurance Professionals. PTE ETK, Pécs:BORNUS Nyomdaipari Kft,163 p MÉSZÁROS ÁGNES 2008b. Lehetőségek az egészségbiztosítási szaknyelv kutatására szakszótár készítése során. In: F. SILYE MAGDOLNA (szerk.): PORTA LINGUA2008. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és -kutatásról. Debrecen, Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 183–190. MÉSZÁROS ÁGNES 2008c. Az egészségbiztosítási szaknyelv kommunikációs színterei. In: F. SILYE MAGDOLNA (szerk.): PORTA LINGUA-2008. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és -kutatásról. Debrecen, Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, 87–96. MÉSZÁROS ÁGNES 2008d. A Communication Scene Model to Describe Language Use in Health Insurance. In: SKASE Journal of Theoretical Linguistics. Volume 5 - 2008 No. 2: 48–56. MÉSZÁROS ÁGNES 2008e. Fóris Á. – Pusztay J. (szerk.): Utak a terminológiához. In: FÓRIS ÁGOTA (szerk.): Magyar Terminológia. 2008/1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 123–127. MÉSZÁROS ÁGNES 2009a. Az egészségügyi szolgáltatások szakszókincsének kialakulása és módosulása. Magyar Orvosi Nyelv, IX. évf. 1. szám, 29–35. MÉSZÁROS ÁGNES 2009b. A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök szakkifejezéseinek módosulása az egészségbiztosítási szakszókincsben. Magyar Orvosi Nyelv, IX. évf. 1. szám, 36–39. MÉSZÁROS ÁGNES 2009c. Általános és korlátozott használatú elemek az egészségbiztosítási szakmai nyelvhasználatban. In: F. SILYE MAGDOLNA (szerk.): PORTA LINGUA2009. Cikkek, tanulmányok a hazai szaknyelvoktatásról és -kutatásról. Debrecen, 83−96. MÉSZÁROS ÁGNES 2009d. A társadalombiztosítás és az egészségbiztosítás szavaink eredete. Alkalmazott Nyelvtudomány, IX. évf. 1-2 szám, 17–33. MÉSZÁROS ÁGNES 2010. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait kifejező szakszókincs eredete. Magyar Orvosi Nyelv, IX. évf. 2. szám, 72–75. MIHÁLYI PÉTER 2003. Bevezetés az egészségügy közgazdaságtanába. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém MINYA KÁROLY 2003. Mai magyar nyelvújítás. TINTA Könyvkiadó, Budapest MINYA KÁROLY 2007. Új szavak I. Tinta Könyvkiadó. Budapest ORTUTAY KATALIN 2005. Jogi nyelvhasználat a bírósági ítéletekben. In: Porta Lingua – 2005. Szakmai nyelvtudás – szaknyelvi kommunikáció. Debrecen: DE Center Point Nyomda. 203−210.o. ORTUTAY KATALIN 2006. A magyar jogi terminológia kialakulása, In: A világ nyelvei és a nyelvek világa, MANYE – Miskolci Egyetem, Pécs -Miskolc, 114−117. o.

203

(szerk.) 2006. A magyar kémiai szaknyelv történetéből. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba PROPPER SÁNDOR 1918. A munkásbiztosítás reformjához. Szocializmus XI., 11–12., 462– 466. PRÓNAI BORBÁLA 2005. Egészségbiztosításunk kialakulása, szolgáltatásaink fejlődése, 1. rész. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 43/ 3. szám, 52-57. PRÓNAI BORBÁLA 2005. Egészségbiztosításunk kialakulása, szolgáltatásaink fejlődése, 2. rész. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 43/ 4. szám, 5-13. 2 PUSZTAI FERENC (főszerk.) 2003. Magyar értelmező kéziszótár, Budapest, (ÉKsz. ) PUSZTAI FERENC 2005. Szójelentés-történet. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 851-894. RÉVAY VALÉRIA 2000. A kialakuló magyar eurónyelv. In: Tanulmányok a politikai szaknyelvről. Bessenyei György Könyvkiadó. Nyíregyháza, 73-93. SAGER, J. 1990. A Practical Course in Terminology Processing. John Benjamins Publishing Company, Amsterdam SOMOGYI BÉLA 1990. A magyar kártyanyelv szókincse. In: Nyelvtudományi értekezések 131. sz. Akadémiai Kiadó. Budapest SZABÓ MIKLÓS 2002. Kommunikáció általában és a jogban. Bíbor Kiadó, Miskolc SZARVAS GÁBOR – SIMONYI ZSIGMOND: Magyar nyelvtörténeti szótár. A legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig I–III, Budapest, 1890–1893. (NySz.) SZATHMÁRI ISTVÁN 1961. A magyar stilisztika útja. Budapest. Gondolat Kiadó SZILY KÁLMÁN A magyar nyelvújítás szótára I–II, Budapest, 1902–1908. (NyÚSz.) WACHA IMRE 1992. A nyelvi rétegződés kérdései („Perújrafelvétel” a magyar szakirodalom alapján). In: Kemény Gábor (szerk), Normatudat – nyelvi norma. Linguistica Series A, Studia et dissertationes, 8. Nyelvtud. Int. 49–105. WARDHAUGH, RONALD 2005. Szociolingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest ZAICZ GÁBOR 2006. Etimológiai szótár, TINTA Kiadó, Budapest ZSILINSZKY ÉVA 2005. Az ősmagyar kor / Szókészlettörténet. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 173–204. ZSILINSZKY ÉVA 2005. Az ómagyar kor/ Szókészlettörténet. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 372–392. ZSILINSZKY ÉVA 2005. A középmagyar kor / Szókészlettörténet. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 618–631. ZSILINSZKY ÉVA 2005. Az új magyar kor/ Szókészlettörténet. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 725–738. ZSILINSZKY ÉVA 2005. Az újabb magyar kor/ Szókészlettörténet. In: KISS JENŐ – PUSZTAI FERENC (szerk), Magyar nyelvtörténet. 2. kiadás. Osiris Kiadó, Budapest, 804–823. Online szakfolyóiratok: http://a-munkaado-lapja.cegnet.hu/2004/5/tappenzjogosultsag www.csaladinet.hu http://www.magyarorszag.hu/allampolgar/ugyek/egeszseg/euszolgfajt20050802/tappenz2008 0606.html/ugyleirasjogi www.1000ev.hu PACZOLAY GYULA

204

A korpuszt alkotó jogszabályok 1723. évi XCIX. törvénycikk az ország közpénztárnokáról 1836. évi IX. törvénycikk a községeknek belső igazgatásáról 1840. évi XVI. törvénycikk a kereskedőkről 1848. évi XIV. törvénycikk a hitelintézetről 1867. évi VIII. törvénycikk a miniszterium alakitására vonatkozó 1847/8. évi III. tc. 12. § módositásáról 1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról 1867. évi XVIII. törvénycikk az 1868-dik év első évharmada folytán viselendő közterhekről 1869. évi XXII. törvénycikk a horvát-szlavon-dalmát miniszter és segédszemélyzete 1869. évi szükségletének fedezéséről 1870. évi XVIII. törvénycikk az állami számvevőszék felállításáról s hatásköréről 1870. évi XXVI. törvénycikk a tiszai korona-uradalmi kerületet képező községek uradalmi járadékainak megváltásáról s a váltsági ár rendeltetéséről 1871. évi LXV. törvénycikk az 1872. évi január és február hóban viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról 1872. évi VIII. tc. (ipartörvény) 1875. évi XXII. törvénycikk a tengerész-szökevények kölcsönös kiadatása tárgyában Görögországgal 1874 márczius 16/28-án kötött egyezményről 1876. évi XIV. törvénycikk a közegészségügy rendezéséről 1882. évi IV. törvénycikk az 1882. évi állami költségvetésről 1884. évi XVII. törvénycikk: ipartörvény Az egészségbiztosítás törvényi szabályozásának kezdete 1891. évi XIV. törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről 1898. évi XXI. törvénycikk a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről 1900. XVI. törvénycikk az országgyülési képviselő-választói jog gyakorlásának némely községet, pusztát és telepet érintő rendezéséről 1907. évi XIX. törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztositásáról 1913. XX. törvénycikk az Országos Gazdasági Munkáspénztárról és a gazdasági cselédek, valamint a gazdasági gépmunkások baleset esetére való biztositása és betegség esetében való ellátása tekintetében irányadó törvényes rendelkezésekről 1913. évi XXVI. törvény az állami költségvetési év kezdetének megváltoztatásáról 1913. évi közösügyi kiadásokról szóló XXXII. törvény 1917. évi VII. törvénycikk a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916: IV. törvénycikk kiegészítéséről 1921. évi XLVI. törvénycikk az 1921/22. költségvetési év augusztus hó elsejétől december hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1921. évi XXXIV. tc. módosítása és az evvel kapcsolatos intézkedések tárgyában 1927. évi XXI. törvénycikk a betegségi és baleseti kötelező biztosításról 5391/1927. Eln. N. M. 1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról 1936. évi VIII. törvénycikk rendőrlegénységi és csendőrlegénységi betegsegélyezési alap létesítéséről 1936. évi XV. törvénycikk egyes közmunkák költségeinek fedezéséről

205

1936. évi XXXVI. törvénycikk a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosításáról 1942. évi költségvetési tv. 1942. évi XXIV. törvénycikk az 1943. évi állami költségvetésről A szocializmus időszaka 10700/1947. Kormányrendelet 10700/1948. Kormányrendelet 8880/1948. Korm.r. 1040/1949. Kormányrendelet 1955. évi 39. sz. rendelet 3/1967. (I. 29.) Korm. sz. rendelet 1007/1970. kormányhatározat 1972. évi II. törvény az egészségügyről 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 1009/1984 (III. 31) MT. határozat 3/1985. (I. 17.) MT sz. rendelet A rendszerváltás után 1988. évi XXI. törvény a Társadalombiztosítási Alapról 1991. évi II. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról 1991. évi III. törvény a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről, továbbá a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról 1991. évi III. törvény módosításáról 1991. évi LXXIV. törvény a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről, továbbá a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról rendelkező 1991. évi LXXXIV. törvény a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról 1991. évi XCIII. törvény a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről szóló törvény hatálybalépéséig szükséges egyes rendelkezésekről 1992. évi IX. törvény a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és kiegészítéséről 1992. évi X. törvény a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetéséről 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1993. évi CXV. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről 32/1993 (II/17) Korm. rend. 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról 1993. évi CV. törvény a Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetésének a végrehajtásáról 1994. évi L. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi költségvetéséről szóló 1993. évi CXV. törvény módosításáról és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1994. évi működési költségvetéseiről 1995. évi LXXIII. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről és a természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának általános szabályairól 1996. évi LXIII. törvény az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról 1996. évi XX. törvény a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól

206

217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról 1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről 1998. évi LXX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről 2001. évi XXXIV. törvény az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról 2002. évi XI. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról 23/2003. (V.9.) ESzCsM rendelet 5/2004. (XI. 19.) EüM rendelet az orvosi rehabilitáció céljából társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyászati ellátásokról 2004. évi CXXXV. törvény a költségvetésről 2005. évi CLIII. törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról 2005. évi XCV. törvény az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról 16/2006. (III. 27.) sz. EüM rendelet 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről 2006. évi CXV. törvény egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról, reformtörvény 2006. évi CXVI. törvény az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről 2006. évi XCVIII. törvény a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól A Kormány 4/2007. (I. 22.) Korm. rendelete egyes, az egészségügyet érintő kormányrendeleteknek a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével kapcsolatos módosításáról 2007. évi CLXIX. törvény a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről 2007. évi CXXXV. törvény a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről 2007. évi LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról 2008. évi I. törvény, pénztártörvény (EBP-törvény) 2008. évi IX. törvény a 2008. március 9-i országos ügydöntő népszavazásokon hozott döntések végrehajtásáról 297/2008. (XII. 11.) Korm. rendelet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról szóló 317/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 2008. évi XXIV. törvény az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról

207