DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
KEREKES GÁBOR
KESZTHELY 2005.
VESZPRÉMI EGYETEM GEORGIKON MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÉS KERTÉSZETI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
Témavezető: Dr. habil. FISCHL GÉZA a mezőgazdasági tudomány kandidátusa
IPARI HULLADÉKBÓL VISSZANYERT FÉMKOMPLEXEK HATÁSA FUSARIUM CULMORUM (W. G. Smith) SACCARDO ÉS SCLEROTINIA SCLEROTIORUM (Libert) DE BARY NÖVÉNYPATOGÉN GOMBÁKRA ÉS FELHASZNÁLÁSUK LEHETŐSÉGE A NÖVÉNYVÉDELEMBEN
Készítette: KEREKES GÁBOR
Keszthely 2005.
IPARI HULLADÉKBÓL VISSZANYERT FÉMKOMPLEXEK HATÁSA FUSARIUM CULMORUM (W. G. Smith) SACCARDO ÉS SCLEROTINIA SCLEROTIORUM (Libert) DE BARY NÖVÉNYPATOGÉN GOMBÁKRA ÉS FELHASZNÁLÁSUK LEHETŐSÉGE A NÖVÉNYVÉDELEMBEN Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Kerekes Gábor Készült a Veszprémi Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományok Doktori Iskola keretében Témavezető: Dr. habil. Fischl Géza Elfogadásra javaslom (igen/nem) (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton ……%-ot ért el, Keszthely,……………………………. a Szigorlati Bizottság elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve (……………………………….) igen/nem (aláírás) Bíráló neve (……………………………….) igen/nem (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján ………%-ot ért el Keszthely, ………………………………… a Bírálóbizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése az EDT elnöke
4
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK .................................................................................. 4 1. BEVEZETÉS ............................................................................................... 10 1.1. A TÉMA IDŐSZERŰSÉGE ............................................................................ 10 1.2. A MUNKA CÉLKITŰZÉSEI .......................................................................... 12 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS....................................................................... 14 2.1. HULLADÉKBÓL ÚJRAHASZNOSÍTOTT FÉMEK .......................................... 14 2.2. A NÖVÉNYVÉDELEMBEN ENGEDÉLYEZETT RÉZ-, CINK- ÉS VASTARTALMÚ HATÓANYAGOK ÉS HATÁSMÓDJUK ............................................. 15 2.3. RÉZ—TETRAMIN–HIDROXID, CINK–TETRAMIN–HIDROXID ÉS VAS– SZÉNHIDRÁT EDDIG ISMERT TULAJDONSÁGAI A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN ÉS NÖVÉNYVÉDELEMBEN ..................................................................................... 19
2.4. A VIZSGÁLATOKBAN SZEREPLŐ GOMBÁK JELLEMZÉSE ........................ 23 2.4.1. FUSARIUM CULMORUM (W. G. SMITH) SACCARDO .................................. 24 2.4.1.1. Tünettan................................................................................................ 24 2.4.1.2. Védekezés a Fusarium culmorum okozta megbetegedés ellen ............ 27 2.4.2. SCLEROTINIA SCLEROTIORUM (LIBERT) DE BARY..................................... 29 2.4.2.1. Tünettan................................................................................................ 30 2.4.2.2. Védekezés a fehérpenészes szár- és tányérrothadással szemben.......... 32 3. ANYAG ÉS MÓDSZER ............................................................................. 35 3.1. TENYÉSZETEK FENNTARTÁSA .................................................................. 35 3.2. KONÍDIUM CSÍRÁZÁS GÁTLÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA ......................... 37 3.2.1. A MÓDSZER, A KÉSZÍTMÉNYEK ÉS A DÓZISOK ISMERTETÉSE .................. 37
5
3.2.2. A FUNGICIDEK TÖMÉNYSÉGÉNEK BEÁLLÍTÁSA ....................................... 39 3.3. AGAR DIFFÚZIÓS MÓDSZER ALKALMAZÁSA ........................................... 40 3.3.1. A MÓDSZER, A KÉSZÍTMÉNYEK ÉS A DÓZISOK ISMERTETÉSE .................. 40 3.3.2. INKUBÁLÁS .............................................................................................. 41 3.3.3. A FUNGICID HATÁS ÉRTÉKELÉSE ............................................................. 42 3.4. A SCLEROTINIA SCLEROTIORUM SZKLERÓCIUMOK, VALAMINT NAPRAFORGÓKASZATOK KEZELÉSE ÉS VIZSGÁLATA.................................... 42 3.4.1. A MÓDSZER, A KÉSZÍTMÉNYEK ÉS A DÓZISOK ISMERTETÉSE .................. 42 3.4.2. A FUNGICID HATÁS ÉRTÉKELÉSE ............................................................. 44 3.5. BÚZASZEMEK BELSŐ FUSARIUM FERTŐZÖTTSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA ............................................................................................ 45 3.5.1. A MÓDSZER, A KÉSZÍTMÉNYEK ÉS A DÓZISOK ISMERTETÉSE .................. 45 3.5.2. A MÓDSZER ALKALMAZHATÓSÁGA ÉS A VIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSA .... 49 3.5.3. A PAPAVIZAS-FÉLE SZELEKTÍV TÁPTALAJ ELKÉSZÍTÉSE:........................ 49 3.5.4. EZERSZEMTÖMEG MEGHATÁROZÁS ........................................................ 50 3.5.5. CSÍRÁZÁSI SZÁZALÉK MEGHATÁROZÁSA ................................................ 51 3.6. SZABADFÖLDI HATÉKONYSÁGVIZSGÁLAT SCLEROTINIA SCLEROTIORUM ELLEN ................................................................................................................ 51 3.6.1. A KÍSÉRLET HELYE .................................................................................. 51 3.7. AZ ADATATOK STATISZTIKAI FELDOLGOZÁSA ÉS ÉRTELMEZÉSE ......... 54 3.7.1. A STATISZTIKAI ELEMZÉS FELÉPÍTÉSE..................................................... 54 3.7.2. A BOXPLOT BEMUTATÁSA ....................................................................... 55 3.7.3. ÁBRÁK ÉS KÉPLETEK ............................................................................... 56 4. AZ EREDMÉNYEK ISMERTETÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE .................... 59
6
4.1. KONÍDIUMCSÍRÁZÁS GÁTLÁSA A VIZSGÁLT VEGYÜLETEKKEL ............. 59 4.2. AGAR DIFFÚZIÓS VIZSGÁLATOK EREDMÉNYE ........................................ 76 4.3. BÚZA EZERSZEMTÖMEGÉNEK, CSÍRÁZÓKÉPESSÉGÉNEK, ÉS BELSŐ FUZÁRIUMOS SZEMFERTŐZÖTTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ................................ 88 4.4. TENYÉSZEDÉNYES VIZSGÁLATOK SCLEROTINIA SCLEROTIORUM ELLEN ......................................................................................................................... 102 4.5. A NAPRAFORGÓ SZKLEROTÍNIÁS SZÁRFERTŐZÉSE .............................. 112 5. ÖSSZEFOGLALÁS .................................................................................. 118 6. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK.................................................... 127 7. IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................... 129
7 Kivonatok IPARI HULLADÉKBÓL VISSZANYERT FÉMKOMPLEXEK HATÁSA FUSARIUM CULMORUM (W. G. Smith) SACCARDO ÉS SCLEROTINIA SCLEROTIORUM (Libert) DE
BARY
NÖVÉNYPATOGÉN
GOMBÁKRA
ÉS
FELHASZNÁLÁSUK
LEHETŐSÉGE A NÖVÉNYVÉDELEMBEN Munkánkban ipari hulladékból visszanyert fém-komplex vegyületek mezőgazdasági felhasználásának lehetőségét elemeztük. A készítmények Cu–tetramin–hidroxid, Zn– tetramin–hidroxid, Cu + Zn–tetramin–hidroxid és Fe–szénhidrát–komplex voltak. A disszertáció célja a vizsgálatba vont négy készítmény fungicid tulajdonságainak bizonyítása Fusarium culmorum, illetve Sclerotinia sclerotiorum növénypatogén kórokozókon. Ezen belül választ kívántunk kapni arra a kérdésre, hogy az alkalmazott dózisok között tapasztalunk-e hatékonyságbeli különbséget, azonos dózist alkalmazva a készítmények mutatnak-e eltérő gombaölő tulajdonságot, hogyan alakul a hatékonyság a növénytáplálás szempontjából optimális kijuttatás időpontjában, valamint a kórokozók között tapasztalható-e érzékenységbeli eltérés. Ennek érdekében vizsgálatot végeztünk laboratóriumi körülmények között F. culmorum konídiumokkal, ezek csírázásnak gátlását vizsgálva, szintén F. culmorum propagulumokkal (micélium+konídium tömeg) telepnövekedésük gátlását vizsgálva a készítmények, valamint az alkalmazott dózisok hatékonyságának megítélésére, illetve szabadföldi kalászfuzáriózis vizsgálatot végezve, a készítmények hatását vizsgáltuk az ezerszemtömegre, a csírázóképességre és a belső szemfertőzöttségre gyakorolt hatásuk megítélésében. Sclerotinia sclerotiorum kórokozón vizsgáltuk az eltérő helyen alkalmazott kezelések hatékonyságát tenyészedényes kísérlettel, illetve szabadföldi vizsgálattal két eltérő érzékenységű napraforgó hibriden a készítmények preventív hatékonyságát. Az összes kísérletünkben a Cu–tetramin–hidroxid bizonyult a leginkább fungicid hatásúnak. Az elért eredmények a legtöbb alkalommal szignifikánsan bizonyultak jobbnak, mint a Zn–tetramin–hidroxid, Cu + Zn–tetramin–hidroxid és Fe–szénhidrát– komplex eredményei, illetve a kontroll készítményként vizsgált rézoxiklorid eredményei. Következtetéseinkben a Cu–tetramin–hidroxid készítményt jelentős fungicid tulajdonságú készítményként tudjuk jellemezni. A fungicid tulajdonságok tekintetében a második helyen a Cu + Zn–tetramin–hidroxid készítmény szerepelt a vizsgálataink szerint. A kísérletek jelentős részében hatékonysága meghaladta mind a Zn–tetramin–hidroxid, mind a Fe–szénhidrát–komplex eredményét. Hatékonyságban az eredményei azonos vagy jobb számértékekkel voltak jellemezhetők, mint a rézoxiklorid eredményei, amelyektől néhány alkalommal szignifikánsan is különböztek. A Zn– tetramin–hidroxid felülmúlta a Fe–szénhidrát–komplex hatékonyságát, de et a hatékonyság csak mérsékeltnek volt mondható. A Fe–szénhidrát–komplex nem igazolt semmilyen mértékű fungicid mellékhatást. Következtetésünkben javasoljuk a Cu– tetramin–hidroxid okszerű használatát növényvédelmi célzattal.
8 THE EFFECT OF METAL–COMPLEXES REGAINED FROM INDUSTRIAL WASTE ON PATHOGENS FUSARIUM CULMORUM (W. G. Smith) SACCARDO AND SCLEROTINIA SCLEROTIORUM (Libert) DE BARY AND THE FEASIBILITY OF THEIR USAGE IN PLANT PROTECTION We investigated utilization of waste regained metal-complexes in agriculture. The investigated products included: Cu–tetramine–hydroxide, Zn–tetramine–hydroxide, Cu + Zn–tetramine–hydroxide and a Fe–carbonhydrate–complex. The aim of this dissertation was to prove anti fungal properties of the complexes on pathogens such as Fusarium culmorum and Sclerotinia sclerotiorum. We tried to answer the following questions: were there any differences among the investigated complexes regarding fungicide efficacy, was there a visible dose response among the applied dose rates, how did the acceptable efficacy level fit the optimal application time for plant nutrition, was there any difference between the two investigated pathogens regarding their susceptibility In order to get reliable answers laboratory trials were carried out with conidia and propagulii of F. culmorum to determine the ration of conidia inhibited in germination and suppression of mycelium growth. These trials were to prove the existence of an expected dose response, as well. Field trials were set up on wheat to evaluate the influence of the complexes on thousand grain weight, germination ability and internal kernel infection. We investigated the efficiency of the products in different applications such as sunflower seeds, soil and sclerotia of S. sclerotiorum in a pod trial. The effect of the products on S. sclerotiorum was compared in a field trial on two sunflower hybrids with different susceptibility to stem rot disease. Summarising all trials Cu–tetramine–hydroxide proved to be the most efficient product among the investigated ones. All the results were significant and Cu–tetramine– hydroxide outranged all the results of the other products. The differences were also significant. Statistically proven differences were there between Cu–tetramine–hydroxide and copper-oxy-chloride (applied as reference product), as well. In our conclusions this product could be characterised as showing considerable fungicide properties. The second best fungicide efficacy could be detected by Cu + Zn–tetramine–hydroxide, which was at least as good in efficacy as the reference, or even better. In many cases these differences could be statistically proven. The product was more efficient than both the Zn–tetramine–hydroxide and the Fe–carbohydrate–complex. Zn–tetramine– hydroxide produced a better performance than Fe–carbohydrate–complex with moderate efficiency. Fe–carbohydrate–complex did not show any fungicide properties. Cu– tetramine–hydroxide can be recommended for plant protection purposes in the future.
9 WIRKUNG VON METALLKOMPLEXEN GEWONNEN AUS INDUSTRIEMÜLL AUF FUSARIUM CULMORUM (W. G. Smith) SACCARDO UND SCLEROTINIA SCLEROTIORUM (Libert)
DE
BARY PFLANZENPATHOGENE PILZE UND IHRE
VERWENDUNGSMÖGLICHKEITEN IM PFLANZENSCHUTZ Untersucht wurden die landwirtschaftlichen Anwendungsmöglichkeiten von Metallkomplexen, wie Kupfertetraminhydroxyd, Zinktetraminhydroxyd, Kupfer- + Zinktetraminhydroxyd und Eisenkohlenhydratkomplexe, gewonnen aus Industriemüll. Die Dissertation erzielte die Fungizidwirkung der untersuchten vier Produkte auf Fusarium culmorum, bzw. Sclerotinia sclerotiorum zu beweisen. Wir beabsichtigten auch Antwort auf die folgenden Fragen zu bekommen: Ist ein Wirkungsunterschied bei den verwendeten Dosierungen zu beweisen; Zeigen die Produkte abweichende Fungizideigenschaften bei gleicher Dosierung; Wie effektiv sind die Produkte, wenn sie zu einem für die Pflanzenernährung optimalen Zeitpunkt ausgebracht werden. Sind Empfindlichkeitsabweichungen unter den Erregern zu finden; Dementsprechend führten wir Laboruntersuchungen mit F. culmorum konidia durch, um die Hemmung der Keimung zu studieren, sowie mit F. culmorum propagulii (Mycelium + Konidiummasse), um die Wachstumshemmung der Produkte zu analysieren. Weiterhin untersuchten wir auf freiem Feld die Fusariumfäule, die Wirkung der verwendeten Dosierungen auf "Tausendsamenbasis” auf die Keimung und innere Sameninfektion. Mit den Erregern Sclerotinia sclerotiorum wurde die präventive Wirkung der Produkte in Gefäßversuchen und auf freiem Feld mit zwei verschieden reagierenden Sonnenblumenhybride studiert. In allen Versuchen erwies sich Kupfertetraminhydroxyd durch höchste Fungizidwirkung. Die erzielten Ergebnisse waren meist signifikant besser als die Resultate von Zinktetraminhydroxyd, Kupfer- + Zinktetraminhydroxyd und Fe – Kohlenhydratkomplexen, bzw. die Resultate des als Kontrolle dienenden Kupferoxydchlorids. Demzufolge kann Kupfertetraminhydroxid als ein Produkt mit hoher Fungizidwirkung bezeichnet werden. Was die Fungizidwirkung betrifft erwies sich das Produkt Kupfer- + Zinktetraminhydroxyd zweitbester. Seine Wirkung war in den meisten Versuchen besser als der Produkte Zinktetraminhydroxyd, und Fe– Kohlenhydratkomplexe. Seine Wirkung war auch messbar besser als die Resultate von Kupferoxydchlorid, wobei auch signifikante Unterschiede festzustellen waren. Zinktetraminhydroxyd war viel wirkungsvoller als Fe–Kohlenhydratkomplexe, aber diese Wirkung war nur mittelmäßig. Eisenkohlenhydratkomplexe konnten keine Fungizidwirkung aufweisen. Deshalb kann die zielgesetzte Anwendung von Kupfertetraminhydroxyd Produkten in dem Pflanzeschutz vorgeschlagen werden.
10
1. Bevezetés 1.1. A téma időszerűsége Az iparszerű termelés velejárója melléktermék és a hulladék. A növekvő igények kielégítésére növekvő mennyiségben állítunk elő javakat és ezzel párhuzamosan hulladékot is. Az ipar fejlődésével a hulladék elhelyezése változott. A kezdeti időben felhalmozták félreeső helyeken, majd a későbbiekben elszállították, anyagminőségtől
függően
égették,
folyókba
engedték,
föld
alá
süllyesztették. A környezetben tapasztalható mind nagyobb kedvezőtlen változások, felhívták a figyelmet arra, hogy felelősséggel tartozunk a bennünket körülvevő világgal szemben. Az egyre nagyobb mennyiségű hulladék környezetvédelmi megítélése megváltozott és ezt követően a hulladékot már külön gyűjtötték, válogatták és megsemmisítették. A legújabb kor felismerte, hogy a hulladékban érték rejlik, így elkezdődött a hulladékok újra hasznosítása, a hasznos anyagok kinyerése. Magyarország szintén végigjárta a „hulladékkezelés” lépcsőfokait. Ipari termeléssel hazánkban is jelentékeny mennyiségű és nagy gondot jelentő hulladék képződött. A sárisápi „Új Élet” MgTsz Galvánüzemében évente változó mennyiségű, kb. 400-500 m3, főleg réz-klorid tartalmú hulladék keletkezett. E hulladék tárolása nehezen oldható meg. Hasonlóan, igen nagy mennyiségű savas ZnCl2 hulladék keletkezett a balatonfűzfői
11
Nitrokémia Ipartelepek Ioncserélő gyantaüzemében szerves polimerekkel szennyezve (Szakál 1990). A hulladék keletkezését a legtöbb cég titkos adatként kezeli, a felhalmozott mennyiségekről a vállalkozások nem számolnak be nyilvánosan, ezért csak elgondolni lehet, mekkora hulladékmennyiség képződik a nagyvállalatoknál, ha a termelési volumenében kis Elem Bt. (Mezei 1992) tonnás nagyságrendű keletkezett réz-, cink-, illetve egyéb mikroelem-tartalmú hulladékot ismer el. Ezek az anyagok elsősorban nagy mennyiségük miatt minősülnek veszélyes hulladéknak. Igazi veszélyes hulladék azonban akkor válhat belőlük, ha hulladékdepókban tárolva egyéb anyagokkal keverednek. A hulladék kezelése mára már szabályozottá vált. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által szabályozott módon szállítható, tárolható. Pontos nyilvántartási számok („V” számok) alapján a hulladékok mennyisége
megismerhető,
útja
nyomon
követhető.
A
KvVM
elektronikus adatbázisában a V31209, V31638, V35309, V35333, V51104, V51105, V51301, V51302, V51307, V51525 és V52712 (Anonim 1996) nyilvántartási számokon futó hulladék mennyisége 1996 és 2001 között 9500 és 18500 tonna között mozgott cink esetében, míg rézből 1500 és 14300 tonnát jelentettek be évenként. Ugyanakkor csak a növénytáplálásban 253 tonna réz- és 965 tonna cinkhiány mutatkozik évente (Tölgyessy 1978). Ebből is kiderül, hogy az ilyen hulladékok — fontos mikroelemtartalmuk
miatt
—
a
mezőgazdaság
számára
hasznosíthatóak,
amennyiben megfelelő átalakítással sikerül nagy tisztaságban kinyerni azokat. Tölgyessy (1978) adatai alapján csak a növénytáplálásban az összes cink- és rézhulladékunk legalább egy tizedét lehetne elhelyezni,
12
olyan módon, hogy még a termelés minőségi és mennyiségi mutatói is javulhatnának. 1.2. A munka célkitűzései
A dolgozatban négy olyan mikroelemeket tartalmazó készítmény növényvédelmi hatását mutatjuk be, amelyek előállítása veszélyes hulladékokból történik. A négy vizsgált készítmény a Cu–tetramin– hidroxid, a Zn–tetramin–hidroxid, Cu + Zn–tetramin–hidroxid és a Fe– szénhidrát–komplex. Mind a négy komplex már kipróbálásra került a növények mikroelem visszapótlásában más szerzők által. Célunk volt válaszokat adni a következő kérdésekre: •
Tulajdonságaik vagy mellékhatásuk alapján hasznosíthatók-e a vizsgált vegyületek a növénytermesztésben, mint pl.: növényvédő szerek?
•
A növénytáplálás szempontjából optimális időpontban kijuttatott készítmények nyújtanak-e fungicid hatást?
•
Tapasztalunk-e hatékonyságbeli eltéréseket az alkalmazott dózis függvényében?
•
Léteznek-e hatékonyságbeli különbségek a vizsgált készítmények között?
•
Hogyan alakul a vizsgált készítmények gombaölő hatásának megítélése
hasonló
hatásmechanizmusú
engedélyezett készítményekhez hasonlítva?
vagy
egyéb,
13
•
Mutatkozik-e
érzékenységbeli
különbség
a
vizsgálatokban
szereplő kórokozók között az egyes készítményekkel szemben? A vizsgálatokban szereplő készítmények hatását olyan növénypatogén mikroszervezeteken kívántuk ellenőrizni, amelyek nagy gazdasági jelentőséggel bírnak. Ilyen általános feltételnek megfelelhetnek egyrészt jelentős termésveszteséget okozó és sok gazdanövénnyel rendelkező kórokozók, másrészt Magyarországon nagy termőterületen termesztett növénykultúrákat károsító kórokozók, harmadrészt olyan kórokozók, amelyek a humántáplálkozásban vagy állati takarmányozásban használt növényekben, növényi részekben okoznak nehezen vagy nem kijavítható minőségi
leromlást.
Tekintettel
ezekre
a
követelményekre,
a
vizsgálatokat Fusarium culmorum (W. G. Smith) SACCARDO és Sclerotinia sclerotiorum (Libert) végeztük.
DE
BARY növénypatogén gombákkal
14
2. Irodalmi áttekintés 2.1. Hulladékból újrahasznosított fémek A hulladékban található fémek átalakításokkal nyerhetőek ki. Az átalakítási fázisok a kiinduló anyag összetételétől függenek. Összetettebb hulladékból csak több lépcsőben lehetséges a fémek visszanyerése. Rézhulladék esetében a Cu2+ állapotba hozott réz-ion megkötése történhet piroll és tiofén komplex vegyület alakjában. Ez porózus agyagásványra, a konkrét esetben zeolitra adszorbeálható vagy ionosan köthető (Végh et al. 2001). Az ilyen módon előállított anyagot vizsgálták Cik et al. (2000). Hatása csak a gombák esetében volt meggyőző, baktériumok
szaporodását
kevésbé
gátolta.
Ugyanakkor
zeolitos
mikroelem pótlás jó eredményeket hozott a növénytermesztésben (Puschenreiter és Horak 2001). Mezei (1991) nagyon finomra őrölt dolomitporral vont ki rezet és cinket galvánhulladékból. Cik et al. (2001) javaslatot tesz olyan átalakításra, ahol a kinyerni kívánt fém-ionok a centrális atom szerepét töltik be. A centrális atomhoz több, eltérő ligandum kötődhet és így létrejöhetnek Me–tetramin–hidroxid, Me-laktát és Me-szénhidrogén komplexek (ahol az "Me" fémet jelöl). A peszticidek jól megválasztott alkalmazása - többek között - a termés minőségét és/vagy mennyiségét hivatott javítani, növelni (Schmidt et al. 1996a). Cook et al. (1999) szignifikánsan eltérő terméseredményeket mértek a gabonabetegségek elleni védekezések időpontjainak (10 időpont) helyes megválasztásával. Kajdi et al. (1994) réz–amin–komplex (mint mikroelem-visszapótlás) kijuttatási időpontját és dózisát vizsgálta.
15
Jelentős eltéréseket közölnek mind a termés, mind a beltartalmi mutatók alakulásában. A rosszul megválasztott alkalmazási időpontok vagy készítmények okozhatnak azonban a kívántakkal ellentétes eredményeket is (Szentpétery et al. 2000). 2.2. A növényvédelemben engedélyezett réz-, cink- és vas-tartalmú hatóanyagok és hatásmódjuk A réz, a cink és a vas optimális mennyiségben esszenciális elemnek számít (Eide 1998). A réztartalmú fungicidek az engedélyokiratok szerint négy kategóriába oszthatók, úgy, mint csávázószerek, gombaölő szerek, lemosó szerek és fasebkezelő szerek. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálat engedélyezési részlege 2005 május 10-én kérdésemre közölte, hogy 11 réz-hatóanyag van
jelenleg
forgalomban
50
különböző
készítményben.
Cink-
hatóanyagból jelenleg kettő van forgalomban két készítményben, míg vas-iont tartalmazó hatóanyagból szintén kettő rendelkezik hatályos engedéllyel két készítmény formájában (Tót Erika személyes írásbeli közélse nyomán). A fémionokat tartalmazó gombaölő szerek közül a szakirodalom legrészletesebben a réz-iont tartalmazó hatóanyagokkal foglalkozik. A rézion a hatását a piroszőlősav-dehidrogenáz enzimrendszer gátlásával fejti ki elsősorban, de a citrát ciklusban is rendellenességeket okoz. Általános sejtméreg valamennyi élőlény számára, de a gombaszövetben aktívan feldúsul alacsony külső koncentráció mellett is, így a fungicid hatás eléréséhez szükséges dózis még nem éri el a többi szervezetre káros küszöböt. A fehérjék nem-specifikus roncsolását idézi elő (Ware 1982,
16
Nosticzius 1992). Az eddig ismert réztartalmú szereknél a Cu2+-ion a levegőben lévő széndioxiddal réz(II)karbonáttá alakul át. A réz-karbonát a gombák által termelt és kibocsátott, savas kémhatású folyadékban lassan oldódva fejtik ki gombaölő hatását. A ditiokarbamát hatóanyagú gombaölő szerek – amelyek inkább komplexeknek tekinthetők, mintsem sóknak – a spóra- és a micélium-képződésben okoznak zavart. A hatás kifejtésében jelentős szerepe van a cinknek, illetve mangánnak, s így a fungicid hatás bizonyos értelemben fémion-mérgezésnek is tekinthető (Hassal 1969, Virág 1981). A fentiekből következik, hogy a réz- és cinkiont tartalmazó készítmények több helyen avatkoznak be a gombák életfolyamataiba és ebből kifolyólag nem lép fel rezisztencia velük szemben. A vas szintén rendelkezik citotoxikus tulajdonsággal (Kosman 2003). A gombafajok különböző mértékben érzékenyek vagy toleránsak a fém–ionokkal szemben. Ez a tolerancia egyik oldalról a gomba által meghatározott, másrészt viszont a konkrét fém-ion is befolyásolja. Egyes gombafajok
nehézfém-tartalma
mérésekkel
igazoltan
elérte
a
szárazanyagára vetített 25 %-ot (Volesky és Holan 1995). Ezek a gombák szerepet kaphatnak a bioszorpció néven ismertté vált tisztítási eljárásban. Sing és Yu (1998) szerint az így kinyert fém mennyisége akár négyszerese is lehet a műgyantás ion-cserélőhöz képest. A réz-ion fungicid hatása régóta ismert és kutatott. Az első növényvédelmi célú felhasználás leírása 1761-ből származik, amikor Zürichben Schulthess 1,5 %-os „rézvitriol”-al javasolta a búza kőüszög elleni csávázását (Tarjányi 2000). Linhardt a XIX sz. végén „Bordeaux-i és egyéb keverékekkel” kísérletezett burgonyán és gyümölcsfákon gombák ellen, valamint csávázószerként vizsgált szintén réztartalmú
17
készítményeket, elsősorban réz-szulfátot (Bognár 1994). Már a XIX század elején is állítottak be kísérleteket nemcsak a rézvegyületek hatásának vizsgálatára, hanem annak megállapítására, hogy a hatás hogyan függ a koncentrációtól (Dudgeon és Bolland 1916). Több kutató vizsgálta a rézion baktericid tulajdonságait is és kapott pozitív eredményeket (Lewocz 1992, Zhang et al. 1993, Tarjányi et al. 1999). Ross (1997) széleskörű irodalmi áttekintést nyújt a cink felvételéről, Kosman (2003) a vas felvételéről élesztő- és fonalas gombákban. Glükóz hiányában kisebb mennyiségű a gombaszövetbe bekerült cink-ionok mennyisége. Kosman (1997) közli, hogy a réz-ion előnyben részesíti a nitrogén tartalmú ligandumokat, a mangán-ion az oxigén tartalmúakat, míg a cinknél diamin komplex kerül megemlítésre. Valószínűsíti, hogy bármilyen
ligandumhoz
kötötten
legyenek
jelen
a
fémek,
a
gombaszövetbe "szabad" ionként jutnak be, valamint, hogy ezek a fémionok azonos "szállítókat" vesznek igénybe. A gombaszövetben, optimális mennyiségben a funkciójuk ismét eltérő. A cink elsősorban hidroláz enzimek prosztetikus csoportjában található, a vas az O2- gyököt aktiváló enzimben fordul elő, a réz pedig nélkülözhetetlen a szuperoxid detoxifikációjához (Cu/Zn-szuperoxid diszmutáz), citokróm–c oxidáz kofaktora. A felvételükhöz általában magasabb oxidációs állapotból alacsonyabba kell jutniuk (Eide 1998, Józsa 1999). A biológiai felvehetőség az optimális szemcsemérettel és komplex formájú aktív Cu2+-ionokkal növelhető (Tarjányi 2000). A fém-ionok bejutása a gomba szövetébe meglehetősen gyors: réz-ion esetében Sing és Yu (1998) vizsgálataiban már az első 20 percben telítődött a gombaszövet és a felvételi görbe horizontálissá vált. Geotrichum
18
candidum gombánál a réz-ion logaritmikus koncentrációja lineáris mértékben csökkentette a gomba glükóz-felhasználását, vagyis gátlón hatott a fejlődésére (Jacobsen 1995). A rézfelvétel enyhén savas közegben gyorsabb, mint enyhén lúgosban. Cink esetében mindkét tartományban (pH 5 és pH 7) közel azonos volt a felvétel (Demon et al 1988). Ugyanakkor a kationok felvételére más kationok negatívan is hathatnak mind a növények, mind a gombák esetében és ez az antagonizmus megfigyelhető a Cu és a Zn között is (Mann és Takkar 1983, Kosman 1997, Ross 1997). Trehan et al. (1995) levélkezelések eredményességéről számolnak be Phytophthora infestans kórokozóval szemben Zn-, Cu- és Mo-ionokat tartalmazó vegyületek alkalmazása esetén. Réz-krómium-arzenátok esetében Chou et al. (1974) úgy találta, hogy a vizsgált kórokozók esetében akár 40-szeres érzékenységbeli különbségek is mutatkoznak. Hecht-Buchholz et al. (1998) vizsgálatában a cinkhiányban szenvedő növények
mesterséges
Fusarium
oxysporum
fertőzésre
sokkal
kifejezettebb tüneteket mutattak, mint azok, amelyek a fertőzéssel egy időben cink visszapótlásban is részesültek. Paradicsomon a Fusarium oxysporum által okozott hervadást csökkentette mind a Cu-EDTA, mind a Zn-EDTA komplex, mind pedig a Cu-, Zn-, Mo-EDTA (1:1:1 arányú) keveréke (Duffy és Défago 1997). Kiss és Kulcsár (1997) cukorrépán végzett kísérletük alapján beszámoltak arról, hogy a nyomelemekkel együtt kijuttatott fungicidek és a B-lombtrágya jobban érvényesült, mint nélkülük. Gyurcsik és Nagy (2000) különböző réz-, vas- és cink-komplexek stabilitási állandójának meghatározását
végezték
el
és
utalnak
a
fém-ion–ligandum
kialakíthatóságának lehetőségeire. Megállapítják, hogy a réznek az
19
ammóniával a pH függvényében különböző ligandumú komplex vegyület kialakítására nyílik lehetősége. Szakál (1990) szerint a növények diamin, triamin és tetramin alakban hasznosítják, veszik fel a réz-komplex vegyületet. 2.3. Réz—tetramin–hidroxid, cink–tetramin–hidroxid és vas– szénhidrát eddig ismert tulajdonságai a növénytermesztésben és növényvédelemben A
réz–tetramin–hidroxid
engedéllyel
rendelkező
és
cink–tetramin–hidroxid
növénytápláló
anyagok.
vegyületek Előállításuk
szabadalommal védett, lajstromszámuk: 29045/89 illetve 194143. A vasszénhidrát vizsgálat és engedélyeztetés alatt van. A
mikroelektronikában
és
felületkezelő-iparban
keletkezett
melléktermékek, hiába rendelkeznek nagy mikroelem-tartalommal, nyers, az ipari folyamatból kikerült formában alkalmatlanok a mezőgazdasági hasznosításra. Megfelelő átalakítási folyamatok során elérhető a megkívánt nagy tisztaságú végtermék előállítása. Réz– tetramin–hidroxid és cink–tetramin–hidroxid előállításának vázlatos ábrázolása az 1. és 2. ábrán látható. Gabonában és kukoricában a réz–tetramin–hidroxid és cink–tetramin– hidroxid vegyületek növénytápláló hatását vizsgálták. Kukoricában Csathó et al. (2002) cinkhiány megszüntetésére levéltrágyaként Zn– hexamint adagolt. Szintén kukoricában termésnövelő hatást mutatott ki Szakál (1989) Cu + Zn–tetramin–hidroxid hatására. Több szerző, különböző feltételek mellett beállított kísérlettel is szignifikáns termésnövekedést igazolt búzában Cu–tetramin–hidroxid, Zn–tetramin– hidroxid vagy a kettő együttes kijuttatása esetén, vagy kombinációban N-
20
műtrágyával, egyszeri vagy többszöri kijuttatás mellett (Szakál et al. 1997, Szakál és Petróczki 1997, Szakál et al. 1998, Schmidt et al. 2000b, Leitner et al. 2001). Közleményeikben a fővirágzás idejét emelik ki, mint az egyik lehetséges kijuttatási időpontot a termésátlagok növeléséhez. Szakál et al. (1994) terméstöbbletet igazoltak Cu + Zn–tetramin–hidroxid hatására burgonyában kezeletlen kontrollhoz és rézoxikloridhoz képest. Ugyanebből a szabadföldi vizsgálatból származó gumókon jelentősen kisebb mértékű szöveti rothadást idézett elő a Phytophthora infestans és a Fusarium solani kórokozó Cu– illetve Cu + Zn–tetramin–hidroxid kezelés hatására. Réz–tetramin–hidroxid és cink–tetramin–hidroxid baktericid hatását vizsgálta Schmidt et al. (1997a) szintén burgonya tesztnövényen
Erwinia
carotovora-val
szemben.
A
szerzők
megállapították, hogy a rézoxikloridhoz képest a réz–tetramin–hidroxid önmagában
is,
de
különösképpen
cink–tetramin–hidroxiddal
kombinációban szignifikánsan csökkentette a gumón a rothadó felület nagyságát. A cink–komplex önmagában szintén kedvező hatást mutatott.
21
Pont-vonal agitátor és filmreaktor
Savas réz klorid
Szűrés
Membrán reaktor talajtrágyázsra használható réz-tetraminhidroxid complex Pont-vonal agitátor és filmreaktor
Szennyezés (Műanyag, fémek)
Ammónia
Vákumszivattyú
Réz-tetraminhidroxid complex
1. ábra. Réz–tetramin–hidroxid komplex előállításának vázlatos bemutatása (Schmidt et al. 2000a). Réz–tetramin–hidroxid hatását vizsgálta Szakál és Schmidt (1997) hét gombafajon több koncentrációban (10, 100, 1000 és 3000 mg/l) agardiffúziós tesztben. Kontrollként rézoxikloridot használtak. Botrytis cinerea esetében egyik koncentráció és egyik szer sem képezett gátlási zónát. Bipolaris zeicola esetében nem volt szignifikáns eltérés a két vegyület gátlási zónái között. A többi gombafajnál a réz–tetramin– hidroxid hatása felülmúlta a rézoxiklorid hatását. Alternaria alternata és Penicillium spp. esetében a gátlás 3000 mg/l koncentrációban jelentkezett, Fusarium graminearum és Trichothecium roseum esetében
22
1000 mg/l koncentrációban, míg Rhizopus nigricans gombafajnál a gátlási zónák már 100 mg/l töménységnél kialakultak.
Ammónia, KOH
Savas cink klorid
Keverés
Pont-vonal agitátor
Cink-tetraminhidroxid complex
Pont-vonal filmreaktor
Vinasz, tejsav Polimer maradványok Keverés Ammónia Cink-tetraminhidroxid complex
2. ábra. Cink–tetramin–hidroxid komplex előállításának vázlatos bemutatása (Schmidt et al. 2000a). Laboratóriumi körülmények között vizsgálták Schmidt et al. (1996b) réz– tetramin–hidroxid
és
cink–tetramin–hidroxid
vegyületek
hatását
Phytophthora infestans és Fusarium solani kórokozókkal szemben burgonya gazdanövényen. Phytophthora infestans gomba esetében a gumóból
készített
korongok
felületét
borító
micélium-szövedék
nagyságában és a gumó szöveti rothadásának a mértékében mind a réz–
23
tetramin–hidroxid,
mind
a
cink–tetramin–hidroxid
szignifikánsan
jobbnak bizonyult a rézoxikloridhoz képest. Fusarium solani gomba vizsgálatakor szintén a gumókorongot borító micélium-szövedék nagyságában és a nekrotizált gumófelület mértékében bizonyultak jobbnak a vizsgált anyagok a kontrollhoz képest. Szintén Phytophthora infestans és Fusarium solani kórokozókat vizsgálva Szakál et al. (1996) réz–tetramin–hidroxid hatására már 10 mg/l koncentrációban a rajzóspóra-képződés csökkenését észlelte, míg 100 mg/l koncentrációnál képzésük teljes mértékben leállt. Szántóföldi kísérletben Zineb 80 WP és Rézoxiklorid 80 WP hatását múlta felül a réz–tetramin–hidroxid és cink– tetramin–hidroxid együttes kijuttatáskor burgonya állományra (Szakál et al. 1992).
2.4. A vizsgálatokban szereplő gombák jellemzése A kísérleti munkánk során tesztkórokozónak Sclerotinia sclerotiorum és Fusarium culmorum kórokozókat választottuk. A legfrissebb átfogó, magyar nyelven megjelent mikológiai munkában Szécsi et al. (2003) Aisworth és Bisby 1995-ös rendszertanát veszi át. Ezek szerint a S. sclerotiorum az apotéciumos gombák közé (Ascomycota törzs) tartozik, a F. culmorum ivaros szaporodás ismeretének hiányában nem sorolható be. Kövics (2000) szerint a mitospórás gombák közé (Deuteromycota törzs) tartozik.
24
2.4.1. Fusarium culmorum (W. G. Smith) SACCARDO A Fusarium nemzetséget Link írta le 1809-ben. Nevezék- és rendszertana állandó változásban van. Mintegy 50 leírt fajról számol be Bánhegyi et al. (1985). A Fusarium nemzetség a Deuteromycota törzsbe sorolható be. Ezen
belül
a
osztály,
Hyphomycetes
Tuberculariales
rend,
Tuberculariaceae családba tartoznak. Ivaros alakjai a Hypocreaceae és Hyponectriaceae családokon belül a Nectria, Calonectria, Gibberella és Monographella nemzetséghez tartoznak. A Fusarium culmorum kórokozó gomba ivarosan szaporodó alakja ismeretlen. Ennek ellenére Szécsi (1987) a gomba genetikai adatainak számítógépes feldolgozása után a Gibberella körbe sorolta. A Fusarium culmorum polifág kórokozó. A kukorica és kalászos gabonák csíranövény pusztulását, cső- illetve kalász fuzáriózisát és számos egyéb egy- és kétszikű növény betegségét okozó gombafaj. Gazdanövényei többek közt: Elymus, Agrostis, Avena, Beta, Bromus, Cucumis, Dianthus, Festuca, Hordeum, Lycopersicon, Lolium, Secale, Solanum, Triticum, Vicia, Zea, stb. A 3-5 harántfallal tagolt makrokonídiumok gyengén görbültek. Átlagos méretük 30-50 x 5-7 µm. A faj klamidospóra képzésre hajlamos. A klamidospórák átlagos mérete 10-14 µm. Mikrokonídiumokat nem képez (Fassatiova 1984, Bánhegyi et al. 1985, Kövics 2000). 2.4.1.1. Tünettan A Fusarium culmorum kórokozó által kiváltott kórképet fuzáriózis gyűjtőnév
alatt
ismerjük.
A
tünet-együttes
előidézésében
Magyarországon mintegy 15 faj vehet részt. Ebből a leggyakoribbak:
25
Fusarium graminearum, F. culmorum, F. avenaceum, F. nivale, F. sporotrichoides, F. poe, F. semitectum és F. moniliforme. Schilling et al. (1997) szerint a F. graminearum, F. culmorum és a F. avenaceum a dominánsan izolálható faj. Tóth (1997) a vizsgált búzamintákból (231 db minta) 6,08 %-os F. culmorum fertőzöttséget mutatott ki Pest megyében. Talajból a növényi maradványokon fennmaradva és fertőzött vetőmaggal terjed (Stapley és Gayner 1969). A tünetek a csírakori pusztulással kezdődhetnek, gyökérrothadást válthatnak ki, idősebb növényeken a szár alapján és az alsó nóduszokon éles határvonal nélküli, nagy kiterjedésű barnulások, fekete csíkok jelenhetnek meg. A szár eltörhet. Nedves időjárás esetén micélium-kiverődés is megfigyelhető. A kalászok részben vagy teljesen fehérek lesznek és ezzel egy időben a megfertőzött kalászkák léhák maradnak. Későbbi fertőzés esetén szemek ugyan képződnek, de a kalász a koraérés jeleit mutatja. Az őszi búza kalászfertőzését tekintve a F. culmorum a kalászolás kezdetétől a tejesérésig okozhat megbetegedést. A felsorolt tünetek megfigyelhetők más növényeken (pl.: kukorica) azonos kórokozók által előidézve (Jakabné és Békési 1992, Bagi 1999, Fernandez et al. 2003). A mennyiségi veszteség okozásán kívül nagyobb kár jöhet létre a Fusarium fajok által termelt mikotoxinok révén. Nem minden, a kalászfuzáriózis kialakításában részt vevő gomba termel mikotoxint, de a F. culmorum igen (Békési 1998, Mesterházy 1998a). Esetében F-2 toxin (6-(10-hidroxi-6-oxo-transz-1-undecenil) β-rezolcilsav, T-2 toxin (12,13epoxi-trichotekán), DON (deoxi-nivalenol) termelését mutatták ki leggyakrabban. A mikotoxinok képződéséhez magas szemnedvességtartalom szükséges (20% fölött), így általában még a szántóföldön kerülnek a szemekbe (Ványi 1990). Az ilyen típusú mikotoxinok nem a
26
közvetlen mérgező hatással jelentenek veszélyt, hiszen az LD50 értékük kimondottan
magas
is
lehet.
Gazdasági
jelentőségük
-
a
szaporodásbiológiában okozott igen komoly rendellenességek miatt nem elhanyagolható (Moreau 1979). Biokémiai hatékonyságuk alacsony dózis esetén is rendkívül magas, ezért kimutatásukra érzékeny módszereket dolgoztak ki, amelyek akár 25-50 ng/g toxinmennyiséget is jeleznek (Barna-Vetró et al. 1993). A minőségben és mennyiségben előidézett kár mértéke egymással összefüggő. F. culmorummal és F. graminearummal mesterségesen fertőzött, majd fungicidekkel kezelt búzafajtákon Mesterházy (1997a), majd Mesterházy et al. (2003) megállapították, hogy a kalászfertőzés illetve a vizuális tünetek csökkenésével párhuzamosan csökkent mind a szemek belső fertőzöttsége, mind a szemek DON tartalma, mind pedig a termésveszteség is. Minőségi kár okozását írták le F. culmorum esetében Fischl (1977a), Perkowski és Kiecana (1997), valamint Schwarz et al. (1997) kukoricán, árpán és zabon is. Búza – árpa – zab összehasonlításban többéves kísérletsorozatukban a legmagasabb DON-tartalmat a búzából mutatták ki Elen et al. (1997). Fischl (1976) közléséből ismeretes, hogy a F. culmorummal fertőzött kukorica növekedésben és fejlődésben jelentősen lemarad az egészségestől. A csíranövények pusztulása akár 47%-os szintet is elérhet. A F. culmorumon kívül egyéb Fusarium fajok is okoz(hat)nak jelentős tőszámkiesést (Fischl 1977b). Békési és Jakabné (1996) három Fusarium fajjal fertőzött 83 búza fajtát. A mesterséges fertőzés hatására fajtánként eltérő, 5-34%-os F. culmorum, 4-40%-os F. graminearum és ezekhez képest csekély mértékű, 0-6%-os F. poae fertőzést mutattak ki. Másik vizsgálatukban
27
(Jakabné és Békési 1993) F. culmorum fertőzés hatására a legsúlyosabb károk a virágzáskori fertőzéssel voltak elérthetők és ennek nyomán az ezerszemtömeg mintegy kétharmadára csökkent. Az alkalmazott termesztéstechnika szintén befolyásolhatja a gabonák fertőződését. Kerekes (2000) a későn lekerülő pillangós elővetemény hatására magasabb belső szemfertőzöttséget tapasztalt őszi búzában a nem pillangós előveteményekhez képest. Schütze et al. (1997) azonos mértékűnek találta a F. culmorum fertőzést biogazdálkodás és intenzív gazdálkodás esetében. A fuzáriumos kalászbetegség kialakulásához több rizikófaktornak együttesen kell jelen lennie, mint pl.: • kukorica elővetemény (különösen forgatás nélküli talajművelésnél) • fajtafogékonyság • kórokozóra nézve kedvező időjárás kalászolástól a virágzás végéig (Halmágyi et al. 2000). A talajközeli növényi részek megbetegedését a páratartalom nem befolyásolja döntő mértékben. A szártő és alsó levelek megbetegedései a hőmérséklettel mutatnak korrelációt (Zinkernagel et al. 1997). Kovács (1992) szerint kalászfuzáriózis kialakulására azokban az években várható, amikor a csapadékos napok száma meghaladja a 20-23-at a kalászhányás és a betakarítás között. 2.4.1.2. Védekezés a Fusarium culmorum okozta megbetegedés ellen A fuzáriózis ellen több hatóanyagcsoportba tartozó fungicid használható, melyek hatékonysága azonban mérsékelt. Az azol hatóanyagot tartalmazó vegyületek és a strobilurin-készítmények használatakor
28
tapasztalható zöldítő hatás a termésre pozitívan hat, de ez időben kitolhatja a biotróf kórokozók fertőzési lehetőségeit is, sőt a virágzás elnyújtásával akár a fuzárium számára is kedvező lehet (Halmágyi et al. 2000). Ezzel ellentétben a rézről tudjuk, hogy a növényi szöveteket öregíti, a vegetációs időt rövidíti (Tarjányi 2000). Bajor kísérletek alapján Kükedi (2000) jó eredményről számol be Caramba (metkonazol), Folicur (tebukonazol) valamint Pronto Plus (spiroxamin + tebukonazol) alkalmazása esetén fuzáriumok ellen. Mesterhazy és Bartok (1997) kimutatták, hogy ha adott hatóanyag vagy hatóanyagok kombinációja mérsékli a kalásztüneteket, abban az esetben a kezelés hatására csökken a szemek belső fertőzöttsége, a DONtartalma, és csökken a termésveszteség is. A
fuzáriumos
kalászfertőzés
évjáratonként
változó
méretű.
Magyarországon az átlagos belső fuzáriumos fertőzöttség 2000-ben 4,16% volt, ellenben az 1999-as esztendővel, amikor is 24,46% fertőzöttséget mértek (Halmágyi 2001, Halmágyi et al. 2000). Sip és Stuchlikova (1997) ötéves vizsgálatsorozatban cseh és szlovák búzafajtákon végzett mesterséges F. culmorum fertőzésben a fajták fogékonysági rangsorát állandónak találta. A kutatók a termesztés egyéb területén is igyekeznek gátat szabni a Fusarium fajok károsításának. Egyik megoldás a gabona Fusariumfertőzöttségének csökkentésére a kiterjedt rezisztencia-nemesítés, amely valamennyi gabona-előállító törekvése (Ittu et al. 1998). Búza x rozs, búza x Thinopyrum és búza x Dasypyrum keresztezésekről számolt be Fedak et al. (1997), amelyek a Fusarium-toleranciát voltak hivatottak előmozdítani. A nemesítő munkáját hátráltathatja, hogy a vizuális tünetek értékelésekor a kalászfuzáriózis tekintetében nem különülnek el
29
szignifikánsan egymástól a toleráns és a nem toleráns genotípusok (Mesterhazy 1997b) és mesterséges Fusarium-fertőzés esetében az objektíven mérhető ezerszemtömeg mérése sem bizonyult megbízható paraméternek
a
fogékonyság
megítélésében
(Tomasovic
1997).
Lombtrágyák mellékhatásaként figyeltek meg csökkenést a belső szemfertőzöttségben (Kőrösi és Jezierska-Szabó 1999). Az agrotechnika terén a permetezési technikák újításán dolgoznak kutatók, de az eredményesség javulása statisztikailag nem igazolható (Lukach et al. 2001).
2.4.2. Sclerotinia sclerotiorum (Libert) DE BARY A gomba az Ascomycota törzsbe, az apotéciumos gombák (Discomycetes osztály) közé tartozik, ezen belül a Leotiales rendbe, Sclerotiniaceae családba. Nyeles apotéciuma lapos kehely alakú, rendesen 3-8 mm átmérőjű, színe barna, sárgásbarna. Az apotécium nyele eléri a 20-30 mm hosszúságot. Az aszkuszok hengeresek, 110-130 x 6-10 µm méretűek. A spórák elliptikusak-orsó alakúak, 9-12 x 4-6,5 µm méretűek. Az aszkuszok szóródása elhúzódó és szakaszos. Valódi szkleróciumot képez, benne növényi maradványok nem találhatóak. A szkleróciumok alakja hosszúkás, hengeres, színe fekete, rendesen 5-15 x 3-5 mm (ritkábban 275 x 1-25 mm) méretet érhet el. A szkleróciumok életképessége elérheti a 6-8 évet is. Ivartalan szaporodási formája nem bizonyított, bár Kövics (2000) Sclerotium varium Pres. ex S.F. GRAY név alatt közöl ivartalan formát is. Polifág kórokozó, a fehérpenészes rothadás előidézője. Gazdanövényei: Allium, Amaranthus, Ambrosia, Anethum, Aster, Beta, Brassica, Cannabis, Capsicum, Chenopodium, Citrullus, Cucumis,
30
Cucurbita,
Daucus,
Gerbera,
Glycine,
Helianthus,
Lactuca,
Lycopersicon, Malus, Matthiola, Medicago, Nicotiana, Papaver, Petroselium, Phaseolus, Pisum, Raphanus, Setaria, Sinapis, Solanum, Sorghum, Spinacia, Trifolium, Tulipa, Vicia, Vitis, Zinnia, stb. (Bánhegyi et al. 1985, Gulyás 1993, Kövics 2000, Békési 2001). Áttelelése szklerócium formában a leggyakoribb, de a kaszathéj alatt micélium formában is előfordul. Fertőzhet a vetőanyag közé keveredett szkleróciumokból is. Adams (1975) 2 és 30 cm közé teszi azt a talajréteget, amely mélységben a szkleróciumok túlélése jól biztosított. A talaj minősége szintén befolyásolja a kórokozó túlélését és szaporodását. Homokon tartott szkleróciumokon előbb kezdődött az apotéciumok képződése és előbb is értek be az apotéciumok olyan táptalajokhoz viszonyítva, mint steril desztillált víz, steril csapvíz, homok és agyag keveréke, vizes agar valamint szűrőpapír. A szkleróciumok csírázási %-a az előzőekkel ellentétben a sterilizált desztillált vizes kezelés hatására volt a legnagyobb) Singh és Singh 1984). Nagyobb szervesanyag tartalmú talajokon nagyobb nedvességtartalom mellett több apotécium képződik, mint szárazabb talajon vagy kisebb szervesanyag tartalom mellett (Ferraz et al. 1999). 2.4.2.1. Tünettan A betegség a teljes vegetációs időszakban, bármely növényi részen kialakulhat. A szkleróciumok csírázás és a növények fertőzése kétféle módon mehet végbe: micéliogén csírázással, amikor a szklerócium közvetlenül micéliumot fejleszt és a csíranövényt, szártőalapot fertőzi; vagy karpogén csírázással, amikor apotéciumok képződnek, majd ezekből az aszkospórák 5-25 cm magasra kilövődnek. A légáramlattal
31
kerülnek a fogékony növényi részekre (pl.: levélre) és így fertőzik a növény magasabban elhelyezkedő képleteit (Békési 2002a). Karpogén csírázás a 0,1-2,5 cm mélységben található szkleróciumoknál fordul elő. Az eltérő mélységben található szkleróciumok különböző időben termelnek apotéciumokat és aszkospórákat. Májustól augusztusig a csapadékos időszakok után az aszkospórák megtalálhatók a levegőben (Békési 2001). A
betegség
magyarnyelvű
elnevezése
fehérpenészes
szártő-
és
tányérrothadás a csapadékos évjáratokban helytálló, mert ilyenkor valódi rothadási tünetek jelentkeznek. Szárazabb évjáratokban a betegség tünetei korhadásban nyilvánulnak meg. Ezzel egy időben a száron gyakoribb a korhadásos tünet, míg a lédúsabb tányérokon a rothadás jelentkezik gyakrabban (Békési 2002b). Az első tünetek már csíranövénykorban jelentkezhetnek, amelyek talaj vagy vetőmag eredetű fertőzés következménye lehet. Tipikusnak mondható tünetei először a virágbimbó megjelenésének időszakára tehető. A száralapon, szárközépen, tányér alatti részen vagy a tányéron nagyméretű, világosbarna foltok jelentkeznek, illetve szilárdító- és a kéregszövetek roncsolódnak. A tünetek megjelenésének idejétől függően sokkszerű hervadás, szártörés, tányérszétesés következik be. A szár üregessé válik és benne 2-5 vagy 12-15 mm méretű, valódi szkleróciumok képződnek (Gulyás 1993). Négy, különböző genotípusú napraforgón végzett hat vizsgálat bizonyította, hogy a hat eltérő Sclerotinia izolátum agresszivitása, az alkalmazott vizsgálati módszertől, a fertőzött növényi résztől és az időjárástól függött és teljes függetlenséget mutatott a napraforgó genotípusos hovatartozásától (Thuault és Tourvieille 1988). A gyakori
32
öntözés vagy csapadék a kétszeresére növeli a napraforgók fehérpenészes fertőzöttségét (Peres et al. 1989a). Érzékenységi vizsgálatokban elektronmikroszkópos felvételek alapján Says-Lesage és Tourvieille (1987) arra a következtetésre jutottak, hogy az aszkospórák legkönnyebb behatolási kapuja a virágzaton belül a párta, a bibe és a porzószál. A korai fertőzés hatására nagyobb– akár 39%-os – fertőzés érhető el a virágzatokon, ellenben a későbbi fenológiai stádiumban történő fertőzés 3-4%-ával (Peres et al. 1989b). Ennek ellenére a leggyakoribb fertőzési hely a szártő (Gulyás és Hegedűs 2003). Ezt a kártételt mérsékli Zándoki és Turóczi (2003) vizsgálata szerint az a tény, hogy a fertőzési helyeket tekintve a szártőfertőzés okozza a legkisebb kiesést a kaszattermésben. Annak ellenére, hogy a szakirodalom a legjelentősebb napraforgó kórokozók közt tartja nyilván, az elmúlt években változatos előfordulást jeleztek Magyarországon. A ’90-es évek elején a tányérokon nem jelentkezett nagy mértékben a betegség (Belák és Horváth 1991). ’97-ben és ’98-ban az előfordulása sporadikus volt (Kadlicskó et al. 1998, Kadlicskó et al. 1999). 2000-ben a napraforgó tányérbetegségei általában – köztük a Sclerotinia sclerotiorum – nem jelentkeztek nagy arányban, ugyanúgy, mint 2003-ban, míg 2002-ben a kár számottevőnek bizonyult (Halmágyi 2001, Békési 2002b, Békési 2003). 2.4.2.2. Védekezés a fehérpenészes szár- és tányérrothadással szemben A napraforgó nem rendelkezik oxálsav elbontó enzimmel, ezért a faj gyakorlatilag
fogékonynak
tekinthető
a
fehérpenészes
szár-
és
33
tányérrothadással szemben (Gulyás és Hegedűs 2003). A gomba leküzdését akadályozza, hogy azonos táblán belül található populáció igen nagy genetikai variabilitást mutat (Sződi et al. 2003). Mivel nincs kidolgozva igazán hatékony vegyszeres védekezési technológia a Sclerotinia
sclerotiorum
ellen,
több
alternatív
megoldás
vagy
részmegoldás látott már napvilágot. Erre részben magyarázat, hogy a S. sclerotiorum Orellana et al. (1975) vizsgálata szerint toleránsabbnak mutatkozott egyes toxikus anyagokkal szemben más napraforgó kórokozóhoz hasonlítva. Belák és Horváth (1991) oxyfluorfen hatóanyagú herbicid használatát hozták összefüggésbe a fehérpenészes rothadás csökkenésével (más gyomirtó szeres technológiákhoz képest). Vizsgálatukban a szár szilárdítószövetei durvábbá váltak, ezzel egy időben a szár megrövidült. A fehérpenészes szár- és tányérrothadás tünetei kisebb mértékben mutatkoztak. Bodor et al. (1994) nagymértékű rezisztencianemesítést tartanak
elfogadhatónak,
melynek
párosulnia
kell
a
helyes
agrotechnikával és az időbeni izolációval is. Ezt nehezíti, hogy a fehérpenészes szár és tányérrothadás elleni rezisztencia a napraforgóban poligénikusan szabályozott (Vear és Tourvieille 1987), a csírakori ellenállóság és a későbbi fenofázisokban tapasztalható ellenállóság között összefüggés nem mutatható ki, épp úgy, mint a szártő, a szár és a tányér fogékonysága között sem (Gulyás 1993, Békési 2002a). Békési és Birtáné (1994) a helyes agrotechnika elemei közül kiemeli a napraforgó – szója
egymásután
történő
termesztésének
helytelenségét,
a
gazdanövényként előforduló gyomok irtásának szükségességét, a napraforgó
árvakelések
használatának
kerülését
visszaszorítását, valamint
az
a
túlzott
optimálisnál
N
műtrágya
(50000-60000
34
növény/ha) nagyobb tőszám alkalmazásának pozitív hatását az aszkospórák képződésére. Litkei (1990), Giczey et al. (1999), Bohár et al. (2000) valamint Bohár (2003) Coniothyrium minitans hiperparazita gombát javasolják biológiai védekezés keretében. Csete et al. (2000) a Mikro-vital baktériumkészítményt tartja elfogadhatónak. Vajna (1987) biológiai védekezést áttekintő munkájában a Gliocladium roseum, G. virens,
G.
catenulatum,
Coniothyrium
minitans,
Spirodesmum
sclerotivorum, Nectria invent gombákat sorol fel a betegség leküzdésére.
35
3. Anyag és módszer A PhD értekezés három fém-komplex vegyület növényvédelmi eredményeit mutatja be. A vizsgált komplexek a következők: Cu– tetramin–hidroxid, Zn–tetramin–hidroxid és Fe–szénhidrát–komplex. A kísérletek elvégzése részben laboratóriumban, részben szabadföldi körülmények között történt. A vizsgálatokban Fusarium culmorum és Sclerotinia sclerotiorum kórokozókon került megállapításra a vegyületek hatékonysága. A gombafajok kiválasztásánál a szerző tekintettel volt az általuk okozott gazdasági kár jelentőségére, illetve arra, hogy mindkét gombafaj több gazdasági növényt károsít. Mindkét izolátumot dr. Pécsi Sándor bocsátotta rendelkezésre. 3.1. Tenyészetek fenntartása A tenyészetek fenntartásában Aponyiné et al. (1997a) módszertani gyűjteményének vonatkozó fejezetét tekintettük irányadónak. A tesztkórokozókat ferde agaros Czapek szintetikus táptalajon tartottuk fenn, melynek összetétele az 1. táblázatban található. Feloldottuk a táptalaj összetevőit, majd alapos keverést követően az oldat pH-ját citromsavval 6,5-re állítottuk be, táptalajüvegekbe töltöttük és autoklávban 30 percig sterileztük. A tesztgombák ezeken a táptalajokon fenntartva, hűtőszekrényben 5-6 ºC-on tárolva, 3-4 hónapig megőrzik virulenciájukat.
36
1. táblázat. Czapek szintetikus táptalaj összetétele (Ubrizsy és Vörös 1968) Alkotóelem Nátrium-nitrát Dikálium-hidrofoszfát Kálium-klorid Magnézium-szulfát x 7H2O Vas-(II)-szulfát x 7H2O Szacharóz Agar-agar Desztillált víz
Mennyiség 3,0 g 1,0 g 0,5 g 0,5 g 0,01 g 30,0 g 18 g 1000 ml
A fungicidek hatékonyságának vizsgálata előtt Fusarium culmorum esetében átoltást végeztünk ferdeagaros burgonya-szacharóz táptalajra (2. táblázat). Ezt 7 napos inkubáció követte 20 ºC-on. Az így előállított, friss tenyészetek
sporulálása
megfelelő
volt
a
további
vizsgálatok
elvégzéséhez. Sclerotinia sclerotiorum esetében 10 cm átmérőjű Petri-csészébe töltöttünk ki 20 ml burgonya-szacharóz agart, majd kihűlés és megszilárdulás után sterilezett kaccsal a közepére micélium darabkát helyeztünk és 20 ºC-on inkubáltuk. Az innen nyert korongokat használtunk fel mesterséges fertőzéshez. 2. táblázat. A burgonya-szacharóz táptalaj összetétele (Ubrizsy és Vörös 1968) Alkotóelem Burgonya reszelék Szacharóz Agar-agar Desztillált víz
Mennyiség 200 g 20,0 g 18 g 1000 ml
37
A burgonya-szacharóz táptalaj elkészítéséhez csapvíz alatt megmostunk és meghámoztunk egészséges burgonya gumókat. Ebből 200 g reszeléket készítettünk és ezt 1000 ml desztillált vízben egy órán keresztül főztük. Átszűrés után hozzáadtuk az agart, a pH-t 6,0-ra állítottuk be és 20 percen át sterileztük. 3.2. Konídium csírázás gátlásának meghatározása 3.2.1. A módszer, a készítmények és a dózisok ismertetése A konídiumok csírázásgátlásának meghatározásához Aponyiné et al. (1997b) módszere alapján készítettük el a hígítási sorozatokat. A konídiumok csíráztatását vájt tárgylemezen végeztük. A szerzők szerint a módszer fungicidek előtesztelésére alkalmas, elsősorban spórát képző, gyors fejlődésű tesztkórokozókkal (pl. Fusarium spp., Aspergillus spp., Alternaria spp.) végezhető. A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsuk a vizsgált készítményekről, hogy rendelkeznek-e olyan hatással, amely a konídiumok csírázását közvetlenül gátolja. A módszer lényege, hogy a vizsgálandó készítmények különböző töménységű oldatához hozzáadjuk a tesztkórokozó spóra-szuszpenzióját 1:1 arányban úgy, hogy a fungicid + spóra-szuszpenzió adja a kívánt fungicid koncentrációt. Az általunk vizsgált szerek és az alkalmazott dózisok a 3. és. 4. táblázatokban kerültek feltüntetésre.
38
3. táblázat. A konídiumok csírázásának gátlását vizsgáló kísérletben felhasznált készítmények jegyzéke Sorszám 1 2 3 4 5
Vizsgálati anyag megnevezése Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid + cink–tetramin–hidroxid 2:1 arányú keveréke Fe–szénhidrát Desztillált víz
4. táblázat. A konídiumok csírázásának gátlását vizsgáló kísérletben felhasznált készítmények alkalmazott dózisai (elemi fémre vonatkoztatva) Sorszám 1 2 3 4 6 7 8 9
A vizsgált dózisok 10 mg/l 50 mg/l 100 mg/l 250 mg/l 500 mg/l 1000 mg/l 2000 mg/l 3000 mg/l
Fusarium culmorum nyolc napos ferdeagaros tenyészetéből desztillált vízzel rázatva, Kolle kacs segítségével szuszpenziót nyertünk. Ezt steril gézen átszűrve megtisztítottuk a micélium darabkáktól, majd steril desztillált víz hozzáadásával 7,4 x 105 töménységű spóraszuszpenziót állítottunk elő és 1-1 ml-t kémcsövekbe mértük szét.
39
3.2.2. A fungicidek töménységének beállítása Elkészítettük a fungicidek 6000 mg/l töménységű törzsoldatát majd 1 ml-t a konídiumszuszpenziót már tartalmazó kémcsőbe mértünk, ezzel megkaptuk a 3000 mg/l töménységű fungicid + konídium-szuszpenziót. Másik 4 ml fungicid oldatot üres kémcsőbe mértünk majd 2 ml desztillált víz hozzáadásával megkaptuk a 4000 mg/l töménységű oldatot. Ebből 1 ml-t hozzáadtunk az előkészített konídium-szuszpenzióhoz, 2 ml-t kivéve 2 ml desztillált víz hozzáadásával megkaptuk a 2000 mg/l töménységű szuszpenziót. A hígítást folytatva eljutottunk a legkisebb dózisok kétszeres töménységéhez is, azzal hogy a 100 mg/l kétszeres töménységét a 2000 mg/l-es oldat és desztillált víz 1:9 arányából állítottuk elő, míg a 10 mg/l töménységű oldat a 200 mg/l-es fungicid oldat és desztillált víz 1:9 arányú keverésével volt a legegyszerűbben előállítható. 1-1 ml fungicid hozzáadása a konídium-szuszpenzióhoz valamennyi esetben megtörtént. A töménység minél pontosabb elérése érdekében és a „keresztszennyezés” elkerülése érdekében hígításonként és szerenként tiszta pipettát használtunk. A fungicid+konídium-szuszpenziót alapos összerázás után 30 percig állni hagytuk, majd szemcseppentővel 3-5 cseppet vájt tárgylemezen termosztátban helyeztünk el. A fungicid hatást 48 óra elteltével mikroszkóp alatt, a gomba konídiumainak csírázása alapján értékeltük. A növekedésnek nem indult konídiumok számát viszonyítottuk az összes konídiumszámhoz. A fungicid hatást a gátlás %-ában fejeztük ki.
40
3.3. Agar diffúziós módszer alkalmazása 3.3.1. A módszer, a készítmények és a dózisok ismertetése A vizsgálat követi Aponyiné et al. (1997c) által leírt módszertani útmutatót. Táptalajüvegben sterilezett burgonya-szacharóz táptalajt 55-60 ºC-ra lehűtöttünk. Ehhez Petri-csészénként 1 ml, milliliterenként 105 propagulumot (konídium+hifa) tartalmazó szuszpenziót adagoltunk. Keverés után a beoltott táptalajt a 10 cm átmérőjű steril Petri-csészékbe öntöttük, Petri-csészénként 20 ml-t. Az inokulált táptalaj felületét teljesen leszárítottuk lamináris boxban. Ezt követően a megszáradt lemezekbe 8,8 mm átmérőjű, alkoholba mártott, majd lelángolt dugófúróval egyenletes eloszlásban 4-4 lyukat vágtunk, amelyekbe a vizsgálandó készítmények három koncentrációjából 0,1 ml-t valamint 0.1 ml desztillált vizet mértünk. Az általunk vizsgált szerek és az alkalmazott dózissor az 5. és 6. táblázatokban kerültek feltüntetésre.
5. táblázat. Az agar diffúziós vizsgálatban felhasznált készítmények jegyzéke Sorszám 1 2 3 4 5 6
Vizsgálati anyag megnevezése Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid + cink–tetramin–hidroxid 2:1 arányú keveréke Fe–szénhidrát Rézoxiklorid Desztillált víz
41
6. táblázat. Az agar diffúziós vizsgálatban felhasznált készítmények dózisai (elemi fémre vonatkoztatva) Sorszám 1 2 3
Alkalmazott dózis 500 mg/l 1000 mg/l 3000 mg/l
A vizsgálatot 5 ismétlésben (5 lemezen) végeztük el.
3.3.2. Inkubálás A 3.3.1. pontban leírt módon elkészített Petri-csészéket óvatosan áthelyeztük termosztátba, ügyelve arra, hogy a lyukakban levő vizsgálati anyagok ne tudjanak a mozgás következtében az agar felszínére kerülni, majd 20 ºC-on inkubáltuk 72 órán át.
A készítmények elhelyezésére szolgáló lyuk
Gátlási gyűrűk
Micéliumtenyészet 3. ábra. Fungicid készítmények diffúziójának hatására agarlemezen kialakululó gátlási zónák sematikus ábrázolása.
42
3.3.3. A fungicid hatás értékelése Fungicid hatásnak a gátlási gyűrűk kialakulását illetve a gátlási gyűrű méretét tekintettük (3. ábra). Az értékelést 72 órás inkubálás után végeztük a kialakult gátlási gyűrűk átmérője alapján. 3.4. A Sclerotinia sclerotiorum szkleróciumok, valamint napraforgókaszatok kezelése és vizsgálata 3.4.1. A módszer, a készítmények és a dózisok ismertetése Ebben a kísérletben a Sclerotinia sclerotiorum gomba szkleróciumait bő steril vizes mosásnak vetettük alá. Ezt követően szintén steril vízzel benedvesített steril szűrőpapírral bélelt Petri-csészékbe helyeztük és 24 órán át inkubáltuk 22ºC-on. Ezek után a szkleróciumok egy részét főzőpoharakba előre elkészített kísérleti szerek 3000 mg/l töménységű oldataiba helyeztük. A többi szkleróciumot steril desztillált vízbe helyeztük 30, illetve 60 perccel később. Ugyanígy, csávázatlan, steril vízben
mosott,
majd
24
órán
át
inkubált
Util
napraforgó
kaszattermésének is egy részét belehelyeztük steril desztillált vízbe, majd a megmaradt kaszatok felét 30 perc elteltével a szintén előre előkészített és külön főzőpoharakban tárolt kísérleti készítmények oldataiba helyeztük. A maradék egyharmad részét ismét steril desztillált vízbe helyeztük újabb 30 perc elteltével. Minden áztatás 60 percig tartott. Ezután a steril homokkal előzetesen teletöltött és vízzel alulról felszívatott csíráztató tálcába kerültek a szkleróciumok és a kaszatok. Az elrendezés a következő módon alakult: először ültetőpálca segítségével megnyitottuk a homokot a tálca aljáig, belehelyeztünk egy vízben áztatott
43
kaszatot majd ugyanebbe a lyukba, közvetlenül a kaszat fölé helyeztünk egy kísérleti szerben 60 percen keresztül áztatott szkleróciumot, majd homokkal feltöltöttük a lyukat. A kísérletet 5 ismétlésben végeztük. Egy ismétlésen belül 15 kaszat illetve szklerócium került kihelyezésre. A beállításra került vizsgálati szerek és pH értékük a 7. és 8. táblázatban kerültek felsorolásra. A kísérlet második elrendezésében a kaszatok illetve szkleróciumok kezelései ellentétesek voltak az előzőekkel. Itt a fungicid oldatban kezelt kaszatokat vetettük el, rájuk helyeztük a steril desztillált vízben áztatott szkleróciumot, majd homokot. A harmadik variációban, mind a kaszatokat, mind a szkleróciumokat csak steril vízben áztattuk. Ebben az esetben a talajra juttatunk ki a 3000 mg/l hatóanyag-tartalmú oldatokból 400 l/ha permetlé-oldatnak megfelelő mennyiséget. Ugyanekkora vízmennyiséggel 5, illetve 10 perc múlva steril
vizes
"bemosócsapadékot"
juttattunk
ki.
A
második
"bemosócsapadék" után 5 perccel alulról biztosított vízzel átnedvesítettük a tálcákat. A vizsgálat második és a harmadik részében a vizsgált szerek, az ismétlések száma, illetve az elvetett kaszatok/szkleróciumok száma megegyezett az elsővel. A kísérletben beállításra került egy kezeletlen kontroll. Ebben a kezelésben steril desztillált vízben áztatott kaszatok önmagukban kerültek a talajba. Fertőzött kontroll kezelést úgy állítottunk be, hogy mind a kaszatok, mind a szkleróciumok csak steril desztillált vizes beáztatást
kaptak
és
kerültek
elvetésre.
Az
elvetett
44
kaszatok/szkleróciumok
száma
és
az
ismétlésszám
megegyezett
mindegyik kombinációban. 7. táblázat. A kaszatok és szkleróciumok kezeléséhez felhasznált készítmények jegyzéke Sorszám 1 2 3 4 5 6
Alkalmazott vizsgálati anyag Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid + Cink–tetramin–hidroxid 2:1 arányú keveréke Fe–szénhidrát Rézoxiklorid steril desztillált víz
8. táblázat. A kaszatok és szkleróciumok kezeléséhez felhasznált készítmények anyagok pH értéke Vizsgálati anyag Réz–tetramin–hidroxid 3000 mg/l Cink–tetramin–hidroxid 3000 mg/l Réz–tetramin–hidroxid + Cink–tetramin– hidroxid 2:1 arányú keveréke 3000 mg/l Fe–szénhidrát 3000 mg/l Rézoxiklorid 3000 mg/l
pH érték pH 9,11 pH 8,98 pH 9,04 pH 8,72 pH 7,54
3.4.2. A fungicid hatás értékelése Az inkubáció szobahőmérsékleten, 30 napig tartott. A vizsgálat folyamán a tálcákat – szükség szerint – alulról öntöztük. Egyéb kiegészítő kezelést nem kaptak. A vizsgálatot a 30. napon fejeztük be, amikor is az életképes növényeket megszámoltuk. Az ismétlésenként elvetett összes kaszat százalékában fejeztük ki a fungicid hatást.
45
3.5. Búzaszemek belső Fusarium fertőzöttségének meghatározása 3.5.1. A módszer, a készítmények és a dózisok ismertetése A búza virágzásának kezdeti időszakában (B-61 stádium a BBCH skála szerint, Stauss 1994) kijuttatott (összhangban Balázs et al. (1992) valamint Jakabné és Békési (1991) megfigyelésével) kísérleti anyagok fungicid hatását vizsgáltuk meg ebben a kísérletben Fusarium spp. ellen. A kísérletet két évben is megismételtük Adriana fajtájú búzán Mosonmagyaróvár határában a 86-os főút mellett. A tábla helyrajzi száma: Mosonmagyaróvár, 072-46. A tábla Duna öntéstalajon található. A talaj összetételét a 10. táblázatban közöljük. A vizsgálatban szereplő búzafajta horvát nemesítésű. Horvátországban 5% feletti termesztési területen van forgalomban, kalászfuzáriózisra fogékony (Szunics 1992, Javor et al. 1997). A termesztéstechnika nem tért el a hagyományos termesztéstechnikától. A kísérleti parcellák nem részesültek – a vizsgálati anyagokat leszámítva – egyéb fungicides állománykezelésben egyik évben sem. A kísérleti parcellák nettó alapterülete 3 m2 volt. A vizsgálatban szereplő kezelések a 11. táblázatban találhatóak. A vizsgálati évek meteorológiai adatai a 4. és 5. ábrán mutatjuk be. A graikonokon a napi átlaghőmérséklet, a napi átlag relatív páratartalom és a napi capadék szerepel. Az összehasonlíthatóság érdekében a dekádonkénti csapadék mennyiségét kiszámoltuk és a 9. táblázatban közöljük.
40
100
35
90 80
30
70
25
60
20
50
15
40 30
10
20
5
10
0
0
napi átlagos relatív légnedvesség (%)
napi átlaghőmérsékelt (C) napi csapadék (mm)
46
4 18 22 26 30 04 08 12 9 13 17 21 25 29 02 06 10 1 05 s s s s s1 s s s s s s s s s s s s0 s s0 áju áju áju áju áju áju áju áju ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu Júliu Júliu Júliu M M M M M M M M J J J J J J J J
csapadék
hőmérsékelt
légnedvesség
40
100
35
90 80
30
70
25
60
20
50
15
40 30
10
20
5
10
0
0
napi átlagos relatív légnedvesség (%)
napi átlaghőmérséklet (C) napi csapadék (mm)
4. ábra. 1998. év meteorológiai megfigyelései a kritikus időszakban
1 05 09 13 17 21 25 29 02 06 10 14 18 22 26 30 04 08 12 s s s s s s s s s s s s s s s s s s0 s áju áju áju áju áju áju áju áju ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu ún iu Júliu Júliu Júliu M M M M M M M M J J J J J J J J
csapadék
hőmérsékelt
légnedvesség
5. ábra. 1999. év meteorológiai megfigyelései a kritikus időszakban
47
9. táblázat. Az őszi búza kísérlet területére lehulott csapadék (mm) a kritikus időszakban dekádonkénti bontásban Évek dekádok
1998
1999
május I
4
8,1
május II
26,9
41,6
május III
1,6
0,1
június I
6,9
6,4
június II
20,1
44
június III
23,4
47,9
július I
20,8
24,9
július II
11,3
31,7
összes
115
204,5
A kijuttatáshoz felhasznált vízmennyiség 400 l/ha-nak felelt meg. A vizsgálati készítmények 1200 g/ha mennyiségben kerültek felhasználásra (összhangban Schmidt et al. (1999) növénytáplálásban megállapított optimális dózisával). Mesterházy (1998b) vizsgálataiban referencia készítményként metkonazol hatóanyagú Caramba szerepelt, ami az engedélyokirata szerint (Ocskó 1998) felhasználható kalászfuzáriózis ellen. A metkonazol 72 g/ha mennyiségben lett kijuttatva. 10. táblázat. Az őszi búza kísérleti terület talajára vonatkozó fontosabb paraméterek
48
Mutatók pHKCl KA CaCO3 Humusz NO3+NO2 P2O5 K2O Mg Na Zn Cu Mn Fe Al Mo Pb Cd Co Cr B
% % mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg
Átlag 7,23 48 8,3 5,0 15,2 520 428 260 62 2,67 3,60 29,5 11,2 5,4 0,015 1,13 0,05 0,13 0,03 0,65
11. táblázat. A belső fertőzést okozó Fusarium spp. kórokozókra kifejtett fungicid hatás vizsgálatához beállított kísérletben szereplő készítmények jegyzéke Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 A
Vizsgálati anyag Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid + Cink–tetramin–hidroxid 2:1arányú keveréke Fe–szénhidrát Rézoxiklorid metkonazol (standard kontroll) Kezeletlen kontroll betakarítás kézzel történt a teljesérés időszakában (B-89 stádium) a
kalászok papírzacskókba gyűjtésével. Laboratóriumi körülmények között
49
a
kalászokat
–
parcellánként
elkülönítve
–
kicsépeltük,
majd
meghatároztuk az ezerszemtömeget és a csírázóképességét. Ezek után következett a fungicidhatás érdemi vizsgálata Aponyiné et al. (1997d) módszerével.
3.5.2. A módszer alkalmazhatósága és a vizsgálat végrehajtása A módszer alkalmas a maghéj alatti ún. "belső" Fusarium spp. fertőzöttség megállapítására: - biológiai vizsgálatokra, - Fusarium spp. elleni csávázószerek hatásának elbírására. 1000 ml vízben feloldottunk 10 darab Neomagnol tablettát. Ebben 10 perces áztatással a búzaszemek felületét fertőtlenítettük. Ezután kétszeri steril vizes öblítést hajtottunk végre. A szemeket sterilizált szűrőpapíron lamináris fülkében leszárítottuk és ismétlésenként 100-100 darabot Papavizas-féle szelektív táptalajra (12. táblázat) helyeztünk.
3.5.3. A Papavizas-féle szelektív táptalaj elkészítése: A táptalajt először az antibiotikumok hozzáadása nélkül készítettük el. Ezután 0,01 %-os citromsavval a táptalaj pH-ját 5,2-re beállítottuk, majd autoklávban sterileztük. Sterilizálás után kb. 45ºC-on hozzáadtuk az előzetesen kevés steril vízben feloldott antibiotikumokat. Ezzel elkerültük az antibiotikumok inaktiválódását. A táptalaj nem került ismételt melegítésre.
50
12. táblázat. A Papavizas-féle szelektív táptalaj összetétele (Booth 1971) Összetevők Pepton Kálium-dihidrogén-foszfát Magnézium-szulfát 5 H2O Oxgall (ökörepe) PCNB (hatóanyag) Klórtetraciklin HCl Sztreptomicinszulfát Agar-agar Desztillált víz
Mennyiség 15 g 1g 0,5 g 0,5 g 0,5 g 50 mg 100 mg 20 g 1000 ml
A vizsgálatunkban nem agaros közeget használtunk, hanem az agar nélkül elkészített táptalajt sterilezett Petri-csészékben elhelyezett sterilezett szűrőpapírra töltöttük. Minden Petri-csészébe 15 ml táptalajt öntöttünk ki. Az inkubáció 10-12 napig szobahőmérsékleten, szórt fényben történt. Az ilyen körülmények között képződő telepek rövid életűek és általában nem
termelnek
pigmentet,
ezért
fajszintű azonosításuk további
morfológiai és egyéb vizsgálattal végezhető csak el biztonságosan (Szécsi 2004). Összhangban a gyakorlattal a szemek belső Fusarium fertőzöttségének meghatározását csak nemzetség szintig végeztük. 3.5.4. Ezerszemtömeg meghatározás Az ezerszemtömeg fontos mutató a vetőmag jellemzői közül. A vizsgálatot a Magyar Szabványban rögzítettek szerint végeztük el (MSz 6354/8-87). A vizsgálati mintákból 4x500 szem búzát lemértünk, a tömegeket összeadtuk és az így kapott összeget elosztottuk kettővel.
51
3.5.5. Csírázási százalék meghatározása A csírázási százalék a vetőmag használati értékét kifejező mutató. A vizsgálatot a Magyar Szabványban rögzítettek szerint végeztük el (MSz 6354/3-82). A vizsgálati mintákból 4x100 szem búzát nedves szűrőpapír közt 20°C hőmérsékleten inkubáltunk. A vizsgálat 10. napján megszámoltuk az életképes csírákat és százalékban fejeztük ki. 3.6. Szabadföldi hatékonyságvizsgálat Sclerotinia sclerotiorum ellen A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy in vivo körülmények között, erős mesterséges fertőzést okozva tudunk-e fungicid hatást elérni az általunk vizsgált vegyületekkel. 3.6.1. A kísérlet helye Kisparcellás kísérletet végeztünk a nagyszentjánosi Kisalföld Mg Sz. Rt. területén. A kísérlet az N19-es tábla „A” jelölésű, 36 ha-os részében kapott helyet az M1-es autópálya felöli részében, A tábla fontosabb talajvizsgálati paraméterei a 13. táblázatban találhatóak. A kísérletbe vont
hibridek
eltérő
hasznosítású
és
Sclerotinia-fogékonysággal
rendelkeztek. Az egyik hibrid a Largo volt, amelyet étkezési célokra termesztenek és fogékony a fehérpenészes szár- és tányérfertőzéssel szemben (Szekrényes 2002a), míg a másik hibrid az Util volt, amely középérésű
olajhibrid,
S.
sclerotiourum-mal
szemben
közepesen
fogékony (Szekrényes 2002b). A kísérletet öt ismétlésben, véletlen blokk elrendezésben állítotuk be.
52
13. táblázat. A nagyszentjánosi Kisalföld MgSz Rt. N19 táblájának talajvizsgálati adatai Mutatók pHKCl KA CaCO3 Humusz NO3+NO2 P2O5 K2O Mg Na Zn Cu Mn Fe Al Mo Pb Cd Co Cr B
Átlag % % mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg mg/kg
7,43 34 8,8 3,01 6,3 324 156 188 56 1,27 1,43 29,69 14,19 5,44 0,01 1,93 0,06 0,15 0,04 0,36
A hibridek vetése 1999. április 12-én történt. A kísérleti terület részesült a területet biztosító cég szokásos napraforgótermesztési technológia növényvédelmében. Csávázószerként metalaxil hatóanyagú fungicidet használtak. A kísérletben szereplő hibrideket gombabetegségek ellen Alert-tel kezelték 1 l/ha dózisban, a napraforgó 6-8 leveles állapotában (B16-18). Egyéb növényvédelmi kezelések: gyomszabályozás: Goal 2E 1 l/ha + Stomp 330 4 l/ha dózisban; inszekticides kezelés nem történt.
53
A kísérlet beállítására a napraforgó fővirágzásának idején került sor. A fungicidek kijuttatása kézi úton történt. A kijuttatott dózis 1200 g/ha hatóanyagnak, a felhasznált víz 400 l/ha mennyiségnek felelt meg. A vizsgálatban szereplő vegyületek jegyzéke a 14. táblázatban található. 14. táblázat. A szabadföldi napraforgó kísérletben használt készítmények jegyzéke Sorszám 1 2 3 4 5
Vizsgálati anyag Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Fe–szénhidrát Rézoxiklorid Kezeletlen kontroll
A növények fertőzését a „fungicides” kezelés utáni 5. napon Aponyiné et al.
(1997e)
módszertanában
közölt,
micéliummal
fertőzött
agarkorongokkal végeztük a napraforgó fővirágzásában (B65) a száron, közvetlenül a tányér alatt. A száron sebet ejtettünk lándzsatű segítségével. Erre helyeztük rá a 8,8 mm átmérőjű micéliummal átszőtt agarkorongokat. A kiszáradás elkerülése érdekében (Peres et al. 1989b), megnedvesített
vattacsomó
került
az
agarkorongok
fölé,
majd
szigetelőszalaggal az agarkorongot és a vattacsomót a szárhoz rögzítettük. A növények tenyészideje folyamán nem lépett fel jégeső, viharos erejű szél, illetve egyéb – a betegség járványdinamikáját erősen befolyásoló – természeti jelenség. A vizsgálat kiértékelése két nappal az állomány deszikkálását megelőzően történt (B87). Rögzítettük parcellánként a betegség tüneteit
54
mutató növényegyedek számát és az összes növényszámot. A betegséget a beteg növények százalékában fejeztük ki. 3.7. Az adatatok statisztikai feldolgozása és értelmezése 3.7.1. A statisztikai elemzés felépítése Elméleteink alátámasztását kísérletek elvégzésével bizonyítjuk, vagy cáfoljuk. Az adatok statisztikai feldolgozásán a kísérletben mért vagy megfigyelt
számértékek
összehasonlítását
értjük.
A
helyes
következtetések levonásához kötött szabályok alkalmazása szükséges, amely egyrészt lehetővé tesz egy esetleges későbbi reprodukálhatóságot, másrészt követve a nemzetközileg elfogadott statisztikai módszereket, az eredmények értelmezése és elfogadása mindenki számára lehetővé válik. A statisztikai döntéshozatalunk az általunk előre felállított null-hipotézis elfogadását vagy elutasítását jelenti. Az elfogadást vagy elutasítást a kísérletből származó adatok szórásainak, szórásnégyzeteinek elemzésével végezzük. Egy összetett számítás-sorozat végén (Variancia-Analízis) arra kapunk választ, hogy az általunk vizsgált kezelések között a véletlen hatására mérünk-e különbségeket, vagy pedig az általunk vizsgált tényező(k) okozták az eltéréseket. Ezt F-próbával végezzük a klasszikus Sváb-féle módszert alkalmazva és hasonlítjuk össze egy táblázatos Fértékkel. Újabban statisztikai programok P-értéket (amely szintén az Fpróbán alapszik) számolnak és közölnek. A P-érték azt mutatja meg, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a számolt különbségek pusztán a véletlennek tulajdoníthatók. A dolgozatunkban az elemzés során ez utóbbit fogjuk követni. A számításaink során nem arra keressük
55
a választ, hogy a kezelések különbözősége mekkora valószínűség mellett igaz, hanem a tévedés határát legfeljebb 5%-ossá téve azt kérdezzük, hogy léteznek-e szignifikáns eltérések a vizsgált tényező(k) tükrében, minimálisan 95%-os megbízhatóság mellett.
3.7.2. A boxplot bemutatása A kapott eredmények szemléletes bemutatását ábrákon tehetjük meg. Ismerünk pont-, vonal-, oszlop-, tortaszelet-diagrammokat, stb., amelyek alkalmasak a tulajdonságok egy bizonyos csoportjának bemutatására, míg másik csoportjára kevésbé. Mivel a variancia számítások alapvetően a szórásra, szórásnégyzetre épülnek, a dolgozatunkban alkalmazott fő megjelenítési formának olyan ábrázolást választottunk, amely ezt képes bemutatni. Az angolszász szakirodalom ezt „Boxplot”-nak ismeri (6. ábra), amelyet helyes magyarsággal „Értékdoboz”-nak, vagy „Dobozos ábrának” fordíthatunk. A boxplot, túl azon, hogy grafikusan megjeleníti a medián és az átlag értékeket, bemutatja a legalacsonyabb és legmagasabb érték közé fogott intervallumot. Bemutatja, hogy az adatok középső 50%a mekkora intervallumban helyezkednek el (ez tulajdonképpen a 6. ábrán bemutatott doboz = box), ezen belül helyezkedik el az átlag és a medián. Bemutatja függőleges kinyúló vonallal („macskabajusz”), hogy az adatok azon 25%-a, amely a legalacsonyabb értékkel rendelkezik (alsó negyed), valamint az a 25%, amely a legmagasabb értékekkel rendelkezik (felső negyed), milyen intervallumban helyezkedik el, illetve csillaggal az alsó és/vagy felső kvartilison túl a kiugró értékeket. A boxplot önmagában nem képes megjeleníteni, hogy melyik kezelések hatásai térnek el egymástól szignifikánsan, ezért – hogy ne kelljen emiatt új ábrákat
56
szerkeszteni
–
boxplot
értékdobozai
fölé
beírtuk
a
LSD-teszt
„csoportosító” eredményeit (abban az esetben, ha a variancia számítás szignifikáns eltéréseket igazolt a kezelések hatására). A csoportosító eredmények betűjelzésekből állnak, amely egy relatív sorrendet mutat a kezelések között; a legnagyobb számérték kapja minden esetben az „A” betűt. Egy-egy box fölött egy vagy több betű található. Két box fölött található
betűkkel
tudjuk
összehasonlítani
a
boxokhoz
tartozó
kezeléseket. Abban az esetben, ha két kezelés legalább egy közös betűt tartalmaz, a hatásuk statisztikai értelemben azonos. A példaábránkon nem tüntettünk fel betűt a box fölött, mivel csak egy értékdoboz szerepel az ábrán. A betűkódok feltüntetése mellett, az ábrákhoz tartozó leíró magyarázatban feltüntetésre kerületek az SzD5%-ok = LSD (Least Signifficant Difference) is, de csak abban az esetben, ha a variancia analízis szignifikáns különbségeket igazolt. Dolgozatunk elkészítéséhez a MINITAB 12.21 változatát használtuk. Ezzel
a
programcsomaggal
elemeztük
az
adathalmazainkat
és
szerkesztettük ábráinkat.
3.7.3. Ábrák és képletek Dolgozatunkban a boxplot – mint fő szemléltető ábra mellett – használjuk a főhatás és a kölcsönhatás ábratípusokat. A főhatás ábrán tényezőnként csoportosított eredményeket látunk minden esetben. Bemutatják, hogy egy bizonyos eredmény kialakulásához mekkora súllyal járultak hozzá az egyes tényezők (esetünkben maximálisan csak két vizsgált tényező szerepelt). Általános tendenciák megállapítására
57
alkalmas ábra. A kölcsönhatás ábra egymásra vetíti a tényezők okozta hatásokat. Egyedi kombinációk vizsgálata esetén nyújt segítséget.
Értékskála
Felső 25%
értékdoboz = box
Középső 50%
Medián
•
Átlag
Alsó 25%
45.3 *
Átlag,
számmal
kifejezve Kiugró érték
6. ábra. A Variancia-számítások bemutatására szolgáló „Boxplot” formai és tartalmi felépítése. Amikor bizonyos kezelések hatékonyságát vizsgáljuk, előfordul, hogy a kezeletlen
kontrollhoz
mérten
kell
megítélnünk.
Ezt
relatív
58
hatékonyságnak nevezzük és gyakorlatilag ez azt mutatja meg, hogy százalékosan mennyivel haladta meg /múlta alul a kezeletlenben mért értéket. Ennek kiszámítására az Abbott-képletet használtuk: Abbott% = (1-Ta/Ca)*100 Ahol: Ta = kezeltben a megfigyelt jelenség a kezelés után (pl.: beteg növények száma), Ca = kezeletlenben a megfigyelt jelenség a kezelés után (pl.: beteg növények száma). A fogalmak, az ábra és a statisztikai elemek magyarázatát Sváb (1967), Grafen és Hails (2002), Szűcs (2002), Wardlaw (2001), Baráthné et al. (1996), Vargha (2000), Kemény és Deák (2000), Lucza és Ripka (2004) munkáiból állítottuk össze.
59
4. Az eredmények ismertetése és értékelése 4.1. Konídiumcsírázás gátlása a vizsgált vegyületekkel A Fusarium culmorum gomba esetében a kalászfertőzést a kórokozó konídiumai okozzák. A csírázásban gátolt konídiumok képtelenek fertőzést előidézni. A természetben csak ideális esetben kerül valamennyi konídium kapcsolatba a növényvédő készítménnyel. 15. táblázat. A csírázásban gátolt konídiumok az összes konídium %-ban Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
Készítmény Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid cink– tetramin–hidroxid (2:1) Vas–szénhidrát Vas–szénhidrát Vas–szénhidrát Vas–szénhidrát steril desztillált víz
Dózis mg/l-ben 10 50 100 250 10 50 100 250 10
Hatékonyság 27,0 66,3 91,5 97,8 23,8 48,3 60,9 77,6 24,5
50
53,5
100
71,9
250
93,2
10 50 100 250 0
15,7 14,5 15,9 15,7 14,7
60
A vizsgálatunkban a vegyületek a konídiumokkal közvetlen érintkezésbe léptek, külső tényezők nem befolyásolták a hatékonyságot. A réztartalmú és a vastartalmú vegyületek az 500 mg/l és az ennél nagyobb koncentrációval rendelkező dózisokban a fémek kiválásával a fénymikroszkóp
számára
átláthatatlan
csapadékot
képeztek.
A
továbbiakban egységesen csak a 10 – 250 mg/l dózisokra vonatkozó értékeket közöljük (15. táblázat) és használjuk fel a számításokban egységesen minden vegyület esetében. A 15. táblázatban közölt eredményeink megegyeznek Szakál et al. (1996) megfigyeléseivel, mely szerint a kórokozó konídiumainak csírázása már igen
alacsony
Cu–tetramin–hidroxid
és
Zn–tetramin–hidroxid
koncentrációban gátolható. Az elvégzett variancia analízis (16. táblázat) alapján megállapítható, hogy a kezelések hatása egymástól jelentősen eltér. Az egyedi kezelések hatására kialakult csírázás-gátlás eredményei a 7. ábrán láthatóak. A kezeletlen kontroll eredményét több készítmény felülmúlta, néhány azzal azonosnak bizonyult. Az adathalmazból eltávolítottuk a kontrollt és a két tényezőre megvizsgáltuk a kísérletet. Mind a „Készítmény” változón, mind a „Dózis” változón belül statisztikailag igazolt különbségeket kaptunk, ugyanakkor a „Készítmény” * „Dózis” kölcsönhatás is szignifikánsnak bizonyult, azaz a készítmények hatásai eltérően változtak a dózis függvényében.
61
16. táblázat. Variancia analízis a konídiumok csírázás-gátlásának meghatározásához végzett vizsgálat adatsorán tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 11 16 176 203
SS 103,3 183845,8 3007,9 186957,0
MS 9,4 11490,4 17,1
F 0,55 672,33
P 0,867 0,000
A 7. ábrából kitűnik, hogy a Cu–tetramin–hidroxid, a Zn–tetramin– hidroxid és a Cu + Zn–tetramin–hidroxid komplexekre jellemző a dózisfüggő reakció, míg a Fe–szénhidrát–komplex esetében ez nem igaz. Az adatokat készítmények szerint csoportosítva a 9. ábrán mutatjuk be. Megtévesztő módon, a Fe–szénhidrát–komplex eredményei egy kompakt téglalappal (box) jellemezhetők. Ez azt jelenti, hogy hatásában homogén eredményeket mutat, nincs szórás, nem húzódik szét az oszlop az ábrán. Ezzel ellenkezőleg, a másik három készítmény hatása széthúzódó oszlopokkal jellemezhető. Ez megbízhatatlan hatásúnak tűnik az okozott nagy szórás miatt. Azonban tudjuk, hogy a hatékony készítmények az éppen megfigyelt dózis és a saját abszolút hatékonyságának megfelelően 0 és 100% közötti szórást tudnak nyújtani. Ugyanakkor, keresve a hatékony dózist (8. ábra), a koncentráció növelésével egyre nagyobb szórást mutató oszlopokat kapunk. Ez azt jelenti, hogy a készítmények hatása kisebb dózisnál kisebb különbségeket mutat a készítmények között, mint nagyobb dózisok hatása esetében. Ezzel egyidőben, a nagyobb dózisok esetében a medián értéke az átlagértéket minden esetben meghaladja, ez a különbség a medián és az átlag között a dózisok emelkedésével arányosan növekszik. Az alsó értékek állandó értéket mutatnak, míg a felső értékek a dózis növelésével
62
emelkednek. A 10. ábra nagyon szemléletesen bemutatja, hogy a dózisszintek között a három hatékony készítmény esetében jól elkülönülnek a reakciók, míg a Fe–szénhidrát–komplex eredményei – dózistól függetlenül – a kb. 15%-os hatékonyságban végződnek. Ilyen megfontolástól vezérleve, a dózisok valódi jelentőségének megítélése esetében csak az olyan készítményeket vesszük a számításainkhoz alapul, amelyek hatékonysága az alkalmazott dózisok függvényében változott. Egyes készítmények megítélése esetében gyakran nem elég csak a kísérletben kapott nyers adatokat elemezni. A továbbiakban a hatékony készítmények kezeletlen kontrollhoz mért relatív hatását (Abbott transzformáció) használjuk (17. táblázat). Az így kapott eredményekből kéttényezős variancia analízist számoltunk (18. táblázat), amely ismételten szignifikáns különbségeket igazolt a kezelések között. A 11. ábrán az oszlopok fölött elhelyezkedő betűjelzések jelölik a szignifikáns különbségeket.
I
E B A I H
F C
G D B
I
J
J J
J
J
100 80 70 60 50
63
hatékonyság %
90
40 30 20 10
tetramin-hidroxid (mg/liter)
Cu + Zn-
250
100
50
10
250
100
50
250 10
100
50
Zn-
Fe-szénhidrát (mg/liter)
Kezeletlen kontroll
Cu-
250 10
100
50
10
0
7. ábra. A vizsgált készítmények hatása a Fusa rium culmorum konídiumo k c sírázás gátlására (SzD5% = 3,33)
100 80 70 60 64
hatékonyság %
90
50 40 30 20 10 0
22.7 10 mg/liter
45.6 50 mg/liter
60.7 100 mg/liter
71.1 250 mg/liter
8. ábra. A dózisok hatása a F. culmorum konídiumok csírázására a vizsgált négy készítmény tükrében
100 80 70 60 65
hatékonyság %
90
50 40 15.4
30 20 10
52.6
70.6
60.7
0 Zn-tetramin-hidroxid Cu-tetramin-hidroxid
Fe-szénhidrát
Cu + Zn-tetramin-hidrox id
9. ábra. A készítmények hatása a F. culmorum konídiumok csírázás-gátlására
100
10 mg/liter 50 mg/liter 100 mg/liter
80
250 mg/liter
70 60 66
hatékonyság %
90
50 40 30 20
Zn-tetramin-hidroxid
Cu-tetramin-hidroxid
F e-szénhidrát
Cu + Zn-tetramin-hidroxid
10. ábra. A F. culmorum konídiumok csírázás-gátlására gyakorolt készítmény*dózis kölcsönhatás
67
A kapott adatsort dózisonként csoportosítva (12. ábra) a dózisokat reprezentáló oszlopok más jelleget mutatnak, mint amikor még a hatékonyságot nem mutató készítmény adatai torzították a grafikont (8. ábra). Eltűnt a Fe–szénhidrát–komplex szórásnövelő hatása. Ebből adódóan, az oszlopok hosszúsága homogénebbé vált. A Fe–szénhidrát–komplex nem volt (nem is lehetett) befolyással a többi készítmény hatására. Éppen ezért a készítményeken belül, a dózisoknak megfelelően a szórás ugyanúgy megmaradt. Mivel azonban a három vegyület befolyása a dózisok hatékonyságára készítményenként eltérő volt, e két tényező között a kölcsönhatás szignifikánsnak bizonyult. Tehát, statisztikailag indokolt az adathalmazt valamelyik tényező szerint csoportosítani. Csak az ilyen csoportokra vonhatunk le helyes következtetést. Készítményenként csoportosítva vizsgáltuk meg a továbbiakban a hatékonyságokat. A variancia számítások mind a Cu–tetramin–hidroxid (19. táblázat), mind a Zn–tetramin–hidroxid (20. táblázat) és mind a Cu + Zn–tetramin–hidroxid (21. táblázat) esetében szignifikáns eltéréseket indikál a dózisok között. A szignifikáns különbségeket egy-egy készítményen belül a 13., a 14. és a 15. ábrán mutatjuk be és jelöljük az oszlopok fölött betűkkel.
68
17. táblázat. A konídiumok csírázásának gátlása kezeletlen kontrollhoz viszonyítva (Abbott-transzformáció) Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
Készítmény Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid cink– tetramin–hidroxid (2:1)
Dózis mg/l-ben 10 50 100 250 10 50 100 250
Hatékonyság 14,43 60,56 90,01 97,42 10,63 39,35 54,11 73,78
10
11,55
50
45,54
100
67,01
250
91,99
18. táblázat. A konídiumok csírézésbátlásában hatékonyságot mutató készítmények kéttényezős variancia analízis-táblázata tényező ismétlés kezelés készítmény dózis készítmény*dózis hiba összes
DF 11 11 2 3 6 121 143
SS 185,8 129095,9 10752,9 114533,3 3809,7 3261,3 132543,1
MS 16,9 11736,0 5376,5 38177,8 634,9 27,0
F 0,63 435,42 199,47 1416,44 23,56
P 0,803 0,000 0,000 0,000 0,000
69
19. táblázat. Variancia táblázat a Cu–tetramin–hidroxid konídiumcsírázás gátlásának hatékonyságára dózisonként csoportosítva tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 11 3 33 47
SS 145,4 51029,6 477,1 51652,2
MS 13,2 17009,9 14,5
F P 0,91 0,538 1176,45 0,000
20. táblázat. Variancia táblázat a Zn–tetramin–hidroxid konídiumcsírázás gátlásának hatékonyságára dózisonként csoportosítva tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 11 3 33 47
SS 323,5 25485,7 959,5 26768,7
MS 29,4 8495,2 29,1
F 1,01 292,16
P 0,458 0,000
21. táblázat. Variancia táblázat a Cu + Zn–tetramin–hidroxid konídiumcsírázás gátlásának hatékonyságára dózisonként csoportosítva tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 11 3 33 47
SS 286,6 41827,7 1255,0 43369,3
MS 26,1 13942,6 38,0
F 0,69 366,62
P 0,742 0,000
E
B
50
100
I
A
I
H
F
C
I G
D
B
100 90 70 60
70
hatékonyság %
80
50 40 30 20 10 250
100
50
10
250
50
10
100
Cu-
250
10
0
Cu + ZnZntetramin-hidroxid (mg/liter)
11. ábra. A hatékony készítmények h atá sa F. culmorum konídiumok c sírá zás ának gátlására a kezelet len kontrollhoz viszonyítva (SzD5% = 4,19 )
100 90 80 60 71
relatív hatékonyság (%)
70 50 40
12.2
30 20
48.4
70.3
50 mg/liter
100 mg/liter
87.7
10 0 10 mg/liter
250 mg/liter
12. ábra. A hatékony kezelés ek átlaga a F. culmorum konídiumok csírázás-gátlására alkalmazott dózisok tükrében
D
C
B
60.5
90.0
A
100 80 70 60 72
relatív hatékonyság %
90
50 40
14.4
97.4
30 20 10 0 10 mg/liter
50 mg/liter
100 mg/liter
250 mg/liter
13. ábra. A Cu–tetramin–hidroxid dózisainak hatékonysága a F. culmorum konídiumok csírázás-gátlására a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva (SzD5% = 3,15)
D
C
B
A
80
60 50 40
73
relatív hatékonyság %
70
10.6
30 39.3
20
54.1
73.7
10 0 10 mg/liter
50 mg/liter
100 mg/liter
250 mg/liter
14. ábra. A Zn–tetramin–hidroxid dózisainak hatékonysága a F. culmorum konídiumok csírázás-gátlására a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva (SzD5% = 4,47)
D
C
B
11.5
45.5
67.0
10 mg/liter
50 mg/liter
A
100 80 70 60 74
relatív hatékonyság %
90
50 40 30
91.9
20 10 0 100 mg/liter
250 mg/liter
15. ábra. A Cu + Zn–tetramin–hidroxid hatékonysága a F. culmorum konídiumok csírázás-gátlására a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva (SzD5% = 5,12)
készítmények:
Cu-tetramin-hidroxid
100
80
Zn-tetramin-hidroxid
70 60
75
relatív hatékonyság %
90
50
Cu+Zn-tetramin-hidroxid
40 30 20 10 10 mg/liter
50 mg/liter
100 mg/liter
250 mg/liter
16. ábra. A F. culmorum konídiumok csírázását gátló készítmények relatív hatékonysága dózissorban csoportosítva
76
A hatékony készítmények a legkisebb dózisban egymáshoz képest azonos mértékben gátolták a konídiumok csírázását, ami a kezeletlen kontrollhoz képest elérte a 10,63-14,43 %-os értéket. Az ennél nagyobb töménységben szignifikáns különbséget számoltunk azonos dózisban alkalmazott készítmények között. Minden esetben a Cu–tetramin– hidroxid hatása volt a legeredményesebb és a Zn–tetramin–hidroxid hatása a három készítmény közül a leggyengébb. A Cu–tetramin– hidroxid 100 mg/literes dózisában statisztikailag azonos eredményt mutatott, mint a Cu + Zn–tetramin–hidroxid 250 mg/liter dózisban és ezzel egyidejűleg e két készítmény ugyanebben a dózisban jelentősen felülmúlta
a
Zn–tetramin–hidroxid
250
mg/liter
hatását.
A
készítményenkénti hatékonyság alakulását jól szemlélteti a 16. ábra, míg a statisztikai különbségek leolvashatóak a 11. ábráról.
4.2. Agar diffúziós vizsgálatok eredménye
A vizsgálat során a vegyületek hatékonyságbeli különbségét a mért gátlási gyűrűk átmérője alapján ítéltük meg. Gátlási gyűrűnek tekintettük azt az agar-felületet a vegyszer elhelyezésére szolgáló fúrt lyuk körül, amelyet szabad szemmel látható micéliumszövedék nem borított. Amennyiben a gátlási zóna ovális formát mutatott, a kisátló és a nagyátló átlagát vettük a tényleges átmérőnek. A mért értékekből minden esetben levontuk a lyukak kifúrására használt dugófúró átmérőjét, ami 8,8 mm volt. Az ezen felül megmaradó értékek adták a valódi gátlási gyűrűk
77
méretét (22. táblázat) és a továbbiakban ezen számértékekkel végeztük el a számításokat. A kísérletünkben szereplő F. culmorum kórokozó növekedése már 500 mg/l dózisok mellett is gátolt volt. Ez alátámasztja Szakál és Schmidt (1997) eredményeit, amelyet F. graminearum kórokozón értek el.
22. táblázat. A gátlási zónák átmérőinek alakulása egyes vegyületek hatására (kezelésenként átlagolva) az agardiffúziós vizsgálatban Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
Készítmény Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Cink–tetramin–hidroxid Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Réz–tetramin–hidroxid +cink– tetramin–hidroxid (2:1) Vas–szénhidrát Vas–szénhidrát Vas–szénhidrát Rézoxiklorid Rézoxiklorid Rézoxiklorid Kezeletlen
Dózis mg/lben 500 1000 3000 500 1000 3000 500
Gátlási zónák átmérője (cm) 0,329 0,819 2,802 0,042 0,244 1,730 0,162
1000
0,726
3000
2,504
500 1000 3000 500 1000 3000 -
0,002 0,010 0,004 0,186 0,804 1,998 0,000
78
Az összes kezelésre kiszámolt variancia analízis (23. táblázat) szignifikáns eltérést jelöl a kezelések között. A kezelések hatására mért statisztikai különbségeket a 17. ábrán bemutatott boxplotban közöljük, ahol az oszlopok fölött elhelyezkedő betűk azonossága esetén a kezelések statisztikailag azonosnak tekintendők.
23. táblázat. Az agardiffúziós vizsgálatban szereplő összes kezelés variancia analízise tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 4 15 60 79
SS 0.0232 67.9380 0.8162 68.7775
MS 0.0011 4.5292 0.0136
F 0.08 332.93
P 0.987 0.000
A Fe–szénhidrát–komplex hatása a dózis növelése ellenére sem változott, gyakorlatilag a kezeletlen kontrollal megegyezett. A vas-szénhidrátkomplex
tehát
hatástalannak
bizonyult
a
F.
culmorum
micéliumnövekedésének gátlásában. A többi vizsgált készítmény esetében (18. ábra) a dózisok hatására különböző mértékű gátlási zónák kialakulása volt megfigyelhető. A dózisok növekedésével a képződött gátlási zónák átmérője növekedett.
I
F-H E C
500
I I
3000
F E A HI FG D GH E B
I
2 79
gátlási gyűrűk mérete (cm)
3
1
Fe-szénhidrát
1000
1000
3000 500
1000
Cu+Zn
3000 kezeletlen kontroll
tetramin-hidroxid
500
3000
500 Zn
1000
Cu
3000
1000
500
0
Cu-oxiklorid
17. ábra. Boxplot az agardiffúziós vizsgálatban szerepl ő összes kezelést hatásának bemu tatására (SzD5% = 0,233)
dózis mg/liter
2 80
gátlási gyűrűk mérete (cm)
500 1000 3000
1
0 Cu
Zn
Cu+Zn
tetramin-hidroxid
Fe-szénhidrát
Cu-oxi-klorid
18. ábra. Készítmény*dózis kölcsönhatás az agardiffúziós vizsgálatban az összes készítmény tükrében
81
Az ismertetett eredmények alapján, a Fe–szénhidrát–komplex adatai (4.1. fejezet analógiájára) torzították a dózisonként számított hatékonyság végeredményét. Ilyen megfontolásból csak azok a készítmények kerülnek további elemzésre, amelyek hatékonyak voltak a kísérletben. A variancia számításokat elvégezve (24. táblázat) a kezelések között továbbra is szignifikáns
különbségeket
igazoltunk.
A
Készítmény*Dózis
kölcsönhatás szignifikánsnak bizonyult, ami azt jelenti, hogy a dózisok változására a készítményenként eltérő mértékű gátlási zónák alakultak ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy statisztikailag akkor járunk el helyesen, ha az egyik tényező elemei szerint vizsgáljuk meg a másik tényező hatásait.
24. táblázat. Az agardiffúziós kísérletben hatékonyságot mutató vegyületek adatain elvégzett variancia analízis tényező ismétlés kezelés készítmény dózis készítmény*dózis hiba összes
DF 4 11 3 2 6 44 59
SS MS 0,0940 0,0235 51,4964 4,6815 3,6185 1,1043 46,5608 23,2804 1,3171 0,2195 1,2450 0,0283 52,7705
F 0,83 165,4 39,03 822,73 7,76
P 0,513 0,000 0,000 0,000 0,000
Célszerűnek találtuk az adathalmazt ebben az esetben az alkalmazott dózisok szerint kiértékelni. Ebben az esetben el kellett készíteni a dózisonkénti variancia analíziseket, melyeket a 25., 26. és 27. táblázatokban közlünk.
82
25. táblázat. Az agardiffúziós vizsgálatban szereplő készítmények 500 mg/liter dózisához tartozó eredmények variancia táblázata tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 4 3 12 19
SS 0,031630 0,218655 0,071370 0,321655
MS 0,007907 0,072885 0,005948
F 1,33 12,25
P 0,315 0,001
26. táblázat. Az agardiffúziós vizsgálatban szereplő készítmények 1000 mg/liter dózisához tartozó eredmények variancia táblázata tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 4 3 12 19
SS 0,01613 1,30082 0,09923 1,41618
MS 0,00403 0,43361 0,00827
F 0,49 52,44
P 0,745 0,000
27. táblázat. Az agar-diffúziós vizsgálatban szereplő készítmények 3000 mg/liter dózisához tartozó eredmények variancia táblázata tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 4 3 12 19
SS 0,06888 3,51417 0,29160 3,87465
MS 0,01722 1,17139 0,02430
F 0,71 48,21
P 0,601 0,000
A mért tényleges gátlási gyűrűk vegyületenként eltérő mértékben, de nagyjából azonos tendenciát mutattak a dózisok függvényében. Mindhárom dózis esetében szignifikáns eltéréseket igazoltunk a készítmények között. 500 mg/liter dózisoknál (19. ábra) a Cu–tetramin– hidroxid hatása felülmúlta a többi készítményt. A Cu + Zn–tetramin– hidroxid és a rézoxiklorid statisztikai szempontból azonosak voltak, míg
83
a Zn–tetramin–hidroxid hatása elhanyagolható volt. 1000 mg/liter dózisban (20. ábra) a Cu–tetramin–hidroxid ismételten szignifikánsan nagyobb gyűrűt képzett, mint a Zn–tetramin–hidroxid önmagában vagy a Cu + Zn–tetramin–hidroxid, de nem volt különbség a rézoxikloridhoz képest. Ugyanakkor a Cu + Zn–tetramin–hidroxid és a rézoxiklorid statisztikailag azonosnak tekintendők és egyaránt felülmúlták a Zn– tetramin–hidroxid hatását. A 3000 mg/liter dózisok esetében (21. ábra) a hatások már szignifikánsan elkülönülnek egymástól. A legnagyobb gátlási gyűrűt a Cu–tetramin–hidroxid hozta létre, ezt követte a Cu + Zn– tetramin–hidroxid, majd a rézoxiklorid míg ismételten a legkisebb eredményt a Zn–tetramin–hidroxid produkálta. Közös mindhárom dózisnál, hogy a legkisebb eredményt adó készítmény szignifikánsan gyengébbnek bizonyult a másik háromhoz képest, valamint az, hogy a Cu–tetramin–hidroxid minden esetben a legnagyobb értéket érte el; háromból két alkalommal szignifikáns különbséggel a többihez képest. Kölcsonhatás ábrán bemutatásra kerültek a dózisok növelésével kialakult görbék készítményenként (22. ába). A dózisok növelésével azonos készítményen belül a Cu–tetramin–hidroxid, Zn–tetramin–hidroxid, Cu + Zn–tetramin–hidroxid és rézoxiklorid esetében szignifikáns eltérések alakultak ki, de ahogyan azt a 24. táblázatból következtettük, a változás mértéke függ a készítménytől. Vizsgálatunk eredményei alátámasztják a szakirodalomban (Szakál és Schmidt 1997) megtalálható adatokat a Cu–tetramin–hidroxid, Cu + Zn– tetramin–hidroxid és rézoxiklorid hatására képződött gátlási gyűrűk méretét és a köztük kimutatható szignifikáns eltéréseket illetően.
A
C
B
B
0.4 0.16
0.3
0.18 84
gátlási gyűrűk átmérője (cm)
0.5
0.2 0.1
0.042 0.33
0.0
Cu
Zn
Cu + Zn
Cu-oxi-klorid
tetramin-hidroxid 19. ábra. 500 mg/l dózis hatására mért gátlási gyűrűk átmérője (SzD5% = 0.10).
A
C
B
AB
0.80
1.0 0.8 0.7 0.6 0.5
0.91
0.24
0.73
Cu
Zn
Cu + Zn
0.4 0.3 0.2 0.1 0.0
Cu-oxi-klorid
tetramin-hidroxid 20. ábr a. 1000 mg/l dózis hatására mért gátlási gyűrűk átmérője (SzD 5% = 0.12).
85
gátlási gyűrűk átmérője (cm)
0.9
A
D
B
C
2.9
2.5 2.3
2.80
1.73
Cu
Zn
2.50
1.99
86
gátlási gyűrűk átmérője (cm)
2.7
2.1 1.9 1.7 1.5
Cu + Zn
Cu-oxi-klorid
tetramin-hidroxid 21. ábra. 3000 mg/l dózis hatására mért gátlási gyűrűk átmérője (SzD 5% = 0.21).
készítmények:
Zn-tetramin-hidroxid
2
Cu+Zn-tetrami-hidroxid 1
Cu-oxi-klorid
0
500 mg/liter
1000 mg/liter
3000 mg/liter
22. ábra. A dózisok és a készítmények közötti kölcsöhatások alakulás az agardiffúziós vizsgálatban.
87
gátlási gyűrűk mérete (cm)
Cu-tetrami-hidroxid
88
4.3. Búza ezerszemtömegének, csírázóképességének, és belső fuzáriumos szemfertőzöttségének vizsgálata
A szabadföldi kísérletben megvizsgáltuk a készítmények hatását az •
ezerszemtömeg alakulására,
•
miként befolyásolták a búza csírázó képességét, valamint
•
hogyan alakult hatásukra a szemek belső Fusarium fertőzöttsége.
A vizsgálatokat két évben, 1998-ban és 1999-benvégeztük. Az évjáratok eltérő jellegűek voltak. A 4. és 5. ábrákon bemutattuk a virágzástól a betakarításig a hőmérsékleti változásokat, a relatív párataralmat és a csapadékviszonyokat, amelyek együttesen döntő befolyással voltak a belső fuzáriumos fertőzés mértékére a kritikus időszakban. A csapadékos napok számát tekintve az 1998-as esztendőben 36 napot számoltunk össze a vizsgált időszakon belül, míg 1999-ben 28 napot. A csak nyomokban lehullott, de nem mérhető mennyiségű esőt hozó napok száma (kevesebb, mint 0,1 mm/nap) szintén az első évben volt több. 1998-ban a csapadék mennyisége a vizsgált időszakban 115 mm. Jellemző az évre, hogy a megfigyelt időszakban mindössze egy alkalommal hullott 10 mm-től nagyobb csapadék és öt alkalommal érte el az 5 mm-t. 1999-ben az összes lehullott mennyiség a két és fél hónap leforgása alatt 204,7 mm, azaz közel duplája az előző évi csapadéknak a vizsgált időszakban. Az eloszlása nagyjából megegyezett az előző év adataival, de ekkor tíz alkalommal is több mint 5 mm hullott egy napon, sőt a 10 mm-t hozó napok száma is elérte az ötöt. Mindez kissé hűvösebb
89
léghőmérséklettel párosult, amely – épp úgy, mint a relatív páratartalom – kisebb ingadozást mutatott összehasonlítva az 1998-as esztendővel. A vizsgálatokról egy összesített eredménytáblázatot közlünk, amely tartalmazza mindhárom vizsgálat kezelésenkénti átlagait (28. táblázat).
28. táblázat. Csírázási %, ezerszemtömeg és fuzáriumos belső szemfertőzöttség (%) eredménytáblázata a készítmények és a vizsgálati évek függvényében S or sz á m 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14
Ezerszem tömeg (g)
Fuzáriumos belső szemfertőzöttség (%)
Készítmény
Év
Csírázási %
Cu–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Fe–szénhidrát–komplex Rézoxiklorid Metkonazol Kezeletlen kontroll Cu–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Fe–szénhidrát–komplex Rézoxiklorid Metkonazol Kezeletlen kontroll
1998 1998
94,25 93,75
29,155 28,640
6,25 12,75
1998
93,00
30,925
5,75
1998 1998 1998 1998 1999 1999
91,75 93,00 95,25 90,00 86,00 77,25
28,790 29,075 29,270 28,285 36,235 33,785
9,50 8,50 0,25 14,25 23,75 33,25
1999
82,00
35,635
29,50
1999 1999 1999 1999
76,50 80,25 86,75 70,50
32,525 33,595 33,500 31,350
40,50 31,25 18,00 48,00
Kéttényezős variancia analízist végeztünk mindhárom paraméterre külön-külön. Az egyik tényező a készítmény, a másik az évjárat volt. A csírázóképesség vizsgálatban (29. táblázat) a két tényezőn belül csak az évjárathatás mutatott szignifikáns különbséget, tehát az egyik évben
90
végzett vizsgálatban valamennyi kezelés hatására kapott eredmény különbözött a másik évben végzett ugyanilyen vizsgálat eredményétől (23. ábra). A készítmények egymás között és a kontrollhoz viszonyítva statisztikailag azonos módon befolyásolták a csírázóképességet. Azonos megállapításra jutottunk az ezerszemtömeg vizsgálatánál is (30. táblázat). A készítmények egymáshoz képest nem befolyásolták az ezerszemtömeg alakulását, ami nem egyezik a szakirodalomban található adatokkal (Schmidt et al. 1997b, Leitner et al. 2001). Az évjáratok hatására azonban jelentősen különböző eredmények alakultak ki (24. ábra) az ezerszemtömeg tekintetében. 29. táblázat. Az őszi búza csírázóképességének variancia táblázata tényező ismétlés készítmény év készítmény*év hiba összes
DF 3 6 1 6 39 55
SS 191,05 640,71 2405,16 212,71 1932,20 5381,84
MS 63,68 106,79 2405,16 35,45 49,54
F 1,29 2,16 48,55 0,72
P 0,293 0,069 0,000 0,639
30. táblázat. Az őszi búza ezerszemtömegének variancia táblázata tényező ismétlés készítmény év készítmény*év hiba összes
DF 3 6 1 6 39 55
SS 1,450 66,065 301,507 19,391 367,115 755,529
MS 0,483 11,011 301,507 3,232 9,413
F 0,05 1,17 32,03 0,34
P 0,984 0,342 0,000 0,909
A szemek belső Fusarium fertőzöttségének elemzésekor (31. táblázat) mindkét tényezőn belül szignifikáns különbségeket igazoltunk. A két
91
évjárat hatására eltérő módon fertőződött az őszi búza, kezeléstől függetlenül (25. ábra), tehát az évjárat jelentős mértékben képes befolyást gyakorolni a fertőzés kialakulására. A kísérletben szereplő valamennyi készítmény igazoltan jobb eredményt adott a belső szemfertőzés tekintetében a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva. A standardként szereplő metkonazol nyújtotta a legjobb védelmet a fuzáriumos fertőzés ellen. Cu–tetramin–hidroxid hatákonysága 5,88 %-kal elmarad a metkonazol hatákonysága mögött, statisztikailag azonban ugyanazt a szintet képviselte. A többi készítmény hatékonysága szignifikánsan kisebbnek bizonyult a metkonazol hatékonyságához képest. A Cu– tetramin–hidroxid hatékonyságban felülmúlta a Fe–szénhidrát–komplex és
a
Zn–tetramin–hidroxid
megegyezett
a
Cu
+
eredményét,
valamint
Zn–tetramin–hidroxid
és
statisztikailag a
rézoxiklorid
hatékonyságával. A Fe–szénhidrát–komplex szerepelt leggyengébben. A sorrendben harmadik Cu + Zn–tetramin–hidroxid is szignifikánsan jobb eredményt adott nála (26. ábra). 31. táblázat. Az őszi búza belső szemfertőzöttségének variancia táblázata tényező ismétlés készítmény év készítmény*év hiba összes
DF 3 6 1 6 39 55
SS 29,36 2452,86 7968,29 478,21 1382,64 12311,36
MS 29,36 2452,86 7968,29 478,21 1382,64
F 0,28 11,53 224,76 2,25
P 0,842 0,000 0,000 0,059
B
A 100
92
csírázóképesség (%)
90
80
70 93.00
79.89
60
1998
1999
23. ábra. Az évjáratok hatása az őszi búza szemtermése csírázóképességének alakulására (SzD5% = 3.80)
B
A
40
29.16 93
ezerszemtömeg (g)
35
30 33.80 25
1998
1999
24. ábra. Az évjáratok hatása az az őszi búza ezerszemtömegének alakulására (SzD5% = 1,68)
B
A
40 30
94
belső szemfertőzöttség (%)
50
8.17
20 10
32.03
0
1998
1999
25. ábra. Az évjáratok hatása az őszi búza szemtermésének fuzáriumos belső fertőzöttségére (SzD5% = 3,21)
DE
BC
CD
B
BCD E
A
40 30
95
belső szemfertőzöttség (%)
50
20 10 id ox id ll dr ix d i x h ro o o t r t r d n d in id ri ol rá m hi ko -h id az klo n ra nin h n i t i x m m tle te én ko -o le tra sz net tra u e Z e z t- e M C + -t Fe Ke Cu Zn Cu
0
26. ábra. A készítmények hatása az őszi búza szemtermésének a belső fuzáriumos fertőződésére a két év átlagában (SzD5% = 6,02)
évek:
40
1998
30
1999
96
belső szemfertőzöttség (%)
50
20 10 id ox id id dr ll i x x o o -h tr o id át dr dr r in n i i r h lo m ol -h ko hid i-k inin az n tr a n x e n e m m é l -o -t ko et sz tra tr a Zn el et Cu ete te z + M F Ke Cu Zn Cu
0
27. ábra. Az őszi búza szemtermésenek belső fuzáriumos fertőzése a vizsgálati évek tükrében
készítmények
évek
25
20
97
ezerszem tömeg (g)
30
15
10
id d id r ox l át ll xi x o dr lor id azo ro ro hid i t dr d h i i n h n -k on -h in ko inzé -oxi etk in am n s e m m r l u M et C Fe tra etra -tet el te tn z Z u Zn u+ Ke C C
19
98
19
99
28. ábra. A főhatások szerepe az őszi búza szemtermésének belső fuzáriumos fertőzöttségének kialakulásában (SzD5% készítmények között = 6,02; SzD 5% évjáratok között = 3,21)
1998 1999
36
34 33 98
ezerszemtömeg (g)
35
32 31 30 29 28
m t ra t- e Cu
i ox dr i -h in
d
m t ra t- e Zn
i ox dr i -h in
d
m t ra t- e n +Z u C
d xi ro d i -h in -s Fe
t rá id h n zé
C
rid lo -i k ox u-
M
et
ol az n ko
n t le le e z Ke
ll t ro n ko
29. ábra. Az őszi búza ezerszemtömegének alakulása a vizsgált években
készítmények
évek
32.6
31.4
99
ezerszem tömeg (g)
33.8
30.2
29.0
id l ox rát rid id oxid ll r x o idr z o ntro id hid klo r a h id -h xi- kon ko én in -h n in min am -s z u-o et m a M letle tr C Fe t- e rt a tetr e n te ez u- Zn u+Z K C C
9 19
8
9 19
9
30. ábra. A főhatások befolyása az őszi búza ezerszemtömeg változására (SzD5% évjáratok között = 1,68)
évek: 1998 1999
100
csírázóképesség (%)
90
80
id ox r d i ll id ox o -h tr o id át dr dr r in n i i r l o m o id -h -h ko kl in in az n tra nh xin e e m m é l o t ko et sz tra tra Zn el Cu et ete te z + M F Ke Cu Zn Cu
70
xid
31. ábra. Az őszi búza csírázóképességének alakulása a vizsgálati években.
évek
készítmények
89
101
csírázóképesség (%)
92
86
83
80
id id oxid r ox r át r id l ll x id hid klo zo tr o ro idr h a d n o -h hi én xi in on tk en k in- min am -s z u-o e m a tr F e M l etl C te tra tr e t- e n-te Znez u Z + K C Cu
19
98
19
99
32. ábra. A főhatások szerepe az őszi búza csírázóképességének alakulásában (SzD5% évjáratok között = 3,80)
102
Belső szemfertőzés esetében az 1999-es év szinte teljesen azonos képet mutat az egy évvel korábbival, csak a nagyobb fertőzési nyomás hatására a kapott értékek jobban szétváltak (27. ábra). A 28. ábrán a fertőzöttséget befolyásoló főhatások kerültek bemutatásra. Kiemelkedik az ábra jobb oldali részén, hogy az évjárat hatás milyen erős mértékben meghatározta a búza belső szemfertőzöttségét. Így történhetett meg, hogy 1998-ban a leggyengébb kezelés, a kezeletlen kontroll, statisztikailag azonos eredményt
adott
a
következő
év
legjobb
készítményével,
a
metkonazollal. Ugyanúgy,
hasonló
jelleggörbéket
kaptunk
az
ezerszemtömeg
vizsgálatakor (29. ábra) és a csírázóképesség meghatározásánál (31. ábra) is, összevetve a két év adatsorát. A főhatások közül ismét az évjárat hatásának volt döntő szerepe (30. és 32. ábra). Tomasovic (1997) megállapításához hasonlóan, a mi vizsgálatunkban sem tudtunk szignifikáns eltéréseket igazolni az ezerszemtömeg alakulásában azon készítmények között, amelyeknél a szemek belső fertőzöttségét illetően statisztikai különbségek léteztek. Kísérleteinkben nem észleltünk fitotoxikus hatást egyik készítmény esetében sem. 4.4. Tenyészedényes vizsgálatok Sclerotinia sclerotiorum ellen A tenyészedényes vizsgálatban kapott eredmények kezelésenkénti átlagait a 32. számú táblázatban közöljük. Elkészítettük a kezelésekre vonatkozó boxplotot (33. ábra). Az ábra fölötti azonos betűkódok statisztikailag azonos hatást jelölnek.
103
32. táblázat. A kezelések hatása az egészségesen fejlődő napraforgó növények darabszámára
Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17
Készítmény Cu–tetramin–hidroxid Cu–tetramin–hidroxid Cu–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Fe–szénhidrát–komplex Fe–szénhidrát–komplex Fe–szénhidrát–komplex Rézoxiklorid Rézoxiklorid Rézoxiklorid Fertőzött kontroll Kezeletlen kontroll
Alkalmazás helye szklerócium talaj kaszat szklerócium talaj kaszat szklerócium
Egészséges növények száma 8,6 5,6 6,6 4,4 4,6 5,0 7,4
talaj 5,4 kaszat szklerócium talaj kaszat szklerócium talaj kaszat -
6,2 3,8 3,6 4,0 7,2 6,0 6,4 4,0 11,6
A legtöbb egészséges egyedet abban a kezelésben találtuk, ahol nem fertőztük kórokozóval a növényeket. Ez az eredmény szignifikánsan felülmúlta az összes kezelés eredményét. A legkisebb egészséges egyedszám a fertőzött kontrollban alakult ki. Statisztikailag a fertőzött kontrollal azonos eredményt adott a vas-készítmény mindhárom alkalmazásban és a Zn–tetramin–hidroxid két kezelési helyen is. A fertőzött kontrollban fejlődött ki a legkisebb számú egészséges növény,
104
míg a kezeletlen kontrollban találtuk a legtöbb egészséges naprforgót. Ahhoz, hogy a készítmények illetve alkalmazási helyük között tényleges összefüggéseket megvilágítsuk, elvégeztük a variancia-számításokat a készítményekhez tartozó adatsoron (34. táblázat). 33. táblázat. A tenyészedényes napraforgókísérlet variancia táblázata az összes adatra tényező ismétlés kezelés hiba összes
DF 4 16 64 84
SS 2,306 332,847 74,094 409,247
MS 0,576 20,803 1,158
F 0,5 17,97
P 0,737 0,000
A variancia analízis szerint az A x B kölcsönhatás szignifikánsnak bizonyult a vizsgált készítmények tükrében, ezért nem elemezhetjük a továbbiakban a kísérletet ilyen formájában kéttényezős varianciaanalízis segítségével, ugyanis a „Kezelési hely” változó a „Készítmény” változótól nem független minden esetben. A szemléletesség kedvéért a kialakult trendet bemutatjuk a 34. ábrán. Ismételt átcsoportosítást végeztünk el. A továbbiakban azon készítmények hatását vizsgáltuk, amelyek szignifikánsan jobbnak bizonyultak a fertőzött kontrollnál és kerestük a választ arra, hogy melyik kezelési hely segítségével érhető el a legnagyobb hatékonyság.
105
34. táblázat. Tenyészedényes napraforgókísérlet variancia táblázata a készítményeken belüli adatokra tényező ismétlés kezelés készítmény kezelés helye készítmény * kezelés helye hiba összes
DF 4 16 4 2 8 56 74
SS 4,320 147,787 109,253 19,227 19,307 56,880 208,987
MS 1,080 9,236 27,313 9,613 2,413 1,016
F 1,06 9,09 26,89 9,46 2,38
P 0,383 0,000 0,000 0,000 0,028
B
C-E C-E G-I G-I F-H BC E-G C-F HI I HI
CD D-F C-E HI A
106
egyészséges növények száma
12
7
2 um ci ró lk e sz Cu-
ta
j la
at m iu sz ka ró c lk e sz Zn
ta
j la
j t t t j j . m la nt za iu m a la za za i um nt at i u ta la ta t ko s z ró c a s r óc as a s ró c ko _ a k k k _ t e t k n e e kl le kl zö kl sz et sz sz rtõ el z Cu + Znfe ke Fe-szénhidrát Cu-oxi-klorid
tetramin-hidroxid
33. ábra. A tenyészedényes napraforgókísérletben az egészséges növények számának alakulás a a készítmények és alkalmazási helyük tükrében (SzD5% = 1,35)
alkalmazás helye: szklerócium talaj
7.5
kaszat
6.5
107
egészséges növények száma
8.5
5.5 4.5 3.5
m t ra te Cu
in
d xi ro d hi
nmi rt a -t e Zn
d xi ro d i h Zn + Cu
te
id ox r d i -h in m t ra -s Fe
z
rá hid n é
ex pl m o t -k
rid lo k xi -o Cu
34. ábra. A kölcsönhatások a kezelt terület és a készítmény között a tenyészedényes napraforgókísérletben
108
A
három
hatékony
készítmény
adatait
Abbott-transzformációval
hatékonysági értékekké alakítottuk át. Ekkor megkaptuk, hogy a fertőzött kontrollhoz képest milyen hatékonysággal segítették elő a vizsgált készítmények, hogy egészséges növények fejlődjenek (35. táblázat). A legjobb kombináció hatására mintegy 42%-kal több egészséges növény fejlődött a vizsgálatok során, mint a fertőzött kontrollban.
35. táblázat. A Cu–tetramin–hidroxid. Cu + Zn–tetramin–hidroxid és rézoxiklorid relatív hatékonysága a tenyészedényes napraforgókísérletben Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Készítmény Cu–tetramin–hidroxid Cu–tetramin–hidroxid Cu–tetramin–hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Cu + Zn–tetramin– hidroxid Rézoxiklorid Rézoxiklorid Rézoxiklorid
szklerócium talaj kaszat
Relatív hatékonyság (%) 41,82 14,55 23,64
szklerócium
30,91
talaj
12,73
kaszat
20,00
szklerócium talaj kaszat
29,09 18,18 21,82
Alkalmazás helye
Variancia analízist számoltunk a kapott adatokból, amit a 36. táblázatban közlünk. A három készítmény adatait tartalmazó boxplotot a 35. ábrán mutatjuk be. A 36. ábrán bemutatjuk a főhatások (tényezők) alakulását, tényezőnkénti SzD5%
értékekkel, amely szerint a kezelés helye
szignifikánsan befolyásolta a kapott eredményt a vizsgált készítmények csoportján belül.
109
Leghatékonyabb módon azok a kezelések javították a napraforgó csíranövények túlélési esélyét, amelyek a gomba szkleróciumaira irányultak mindhárom készítmény esetében. Az ilyen kezelésekben szignifikánsan több egészséges növényt számoltunk, mint a másik két kezelési mód esetében. A talajkezelés és a kaszatkezelés hatékonysága nem különbözött egymástól. Gyakorlati szempontból azonban meg kell állapítanunk, hogy az általunk legjobb hatékonyságot nyújtó kezelés megvalósíthatatlan, ugyanis a talajban levő szkleróciumok kezelése nem megoldott. 36. táblázat. Az Abbott-transzformált hatékonysági adatokkal elvégzett varianciaanalízis táblázata a tenyészedényes napraforgókísérletben tényező ismétlés kezelés készítmény kezelés helye készítmény * kezelés helye hiba összes
DF 4 8 2 2
SS 653,81 3305,79 231,4 2721,76
MS 163,45 413,22 115,7 1360,88
F 1,72 4,34 1,21 14,28
P 0,171 0,001 0,31 0
4
352,62
88,15
0,93
0,461
32 44
3048,67 7008,26
95,27
A három készítmény között nem tapasztaltunk hatékonyságbeli különbséget, itt ugyanis már a számítások elején megkerestük azokat a készítményeket, amelyek hatottak a kórokozó ellen és kizártuk a hatástalan
készítményeket.
Tendenciában
a
Cu–tetramin–hidroxid
bizonyult a legjobbnak, ezt követte a rézoxiklorid, majd a Cu + Zn– tetramin–hidroxid. Vizsgálatunkban nem tapasztaltunk látható növénykárosító hatást (fitotoxicitást) egyik készítmény hatására sem.
D
A
70
B-D
AB
D
B-D
BC
CD
B-D
60
40 30 20
110
hatékonyság %
50
41.82 29.09
30.91
10 14.55
0
er kl z s
m iu c ó
la ta
j
Cu-
23.64
20.00
18.18
12.73 t a m za al iu t s c ka ró le k sz Cu + Zn-
tetramin-hidroxid
j
21.82
m at ciu z ó s er ka kl z s
l ta
aj
t za s ka
Cu-oxi-klorid
35. ábr a. Box plot a tenyészedén yes napr afo rgókís érletb en hatéko nyság ot mutató három készítmény hatékon ysá gára (SzD5% =12,57)
készitmény ek
kezelés hely e
27
111
hatékonyság %
31
23
19
15
-t Cu
nmi a etr
r hid
id ox ram t- et n +Z u C
d xi ro d i -h in
rid lo k xi -o u C
kl sz
m iu óc r e
tal
aj
sz ka
at
36. ábra. Főhatások bemutatása a hatékonyságot mutató készítmények között (SzD5% készítmények között = 7,22, SzD 5% kezelési helyek között = 9,34)
112 12
4.5. A napraforgó szklerotíniás szárfertőzése
A napraforgó szárfertőzöttségét néhány nappal a betakarítás előtt értékeltük. Megszámoltuk a fertőzött és az egészségesek növényeket és a fertőzött növények arányát kifejeztük az összes növény százalékában, amit a 37. táblázatban mutatunk be.
37. táblázat. A S. sclerotiourmmal mesterségesen fertőzött szabadföldi napraforgókísérlet eredménytáblázata Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Készítmény Cu–tetramin–hidroxid Cu–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Fe–szénhidrát–komplex Fe–szénhidrát–komplex Rézoxiklorid Rézoxiklorid Fertőzött kontroll Fertőzött kontroll
Hibrid Util Largo Util Largo Util Largo Util Largo Util Largo
Fertőzöttség (%) 10,13 10,30 16,16 20,23 43,49 42,91 24,06 31,46 56,82 48,12
A variancia-analízis (38. táblázat) számítása szerint nem igazolható igazolható statisztikai különbség a vizsgálatban szereplő Largo és Util hibrid között a megbetegedett növények arányában, ugyanakkor a készítmények hatására szignifikáns eltérések tapasztalhatók. Az eredmények grafikus összehasonlítása boxplottal történt (37. ábra). Az oszlopok fölötti azonos betűjelek statisztikailag azonos hatékonyságot jelölnek.
113
38. táblázat. A S. sclerotiourmmal mesterségesen fertőzött szabadföldi napraforgókísérlet variancia táblázata tényező DF ismétlés kezelés készítmény hibrid készítmény*hibrid hiba összes
SS MS F P 4 303,3 75,8 0,31 0,872 9 12511,4 1390,2 5,6 0,000 4 12143,1 3035,8 12,23 0,000 1 2,8 2,8 0,01 0,916 4 365,5 91,4 0,37 0,83 36 8936,6 248,2 49 21751,2
A főhatásokat tartalmazó 38. ábra szemléletesen mutatja, hogy a vizsgálatban szereplő két hibrid szinte azonosan viselkedett, a készítmények hibrid-páronként statisztikailag azonos hatást fejtettek ki.
39. táblázat. A S. sclerotiourmmal mesterségesen fertőzött szabadföldi használt készítmények hatékonyságának napraforgókísérletben eredménytáblázata a fertőzött kontrollhoz viszonyítva Sorszám
Készítmény
Hibrid
1 2 3 4 5 6 7 8
Cu–tetramin–hidroxid Cu–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Fe–szénhidrát–komplex Fe–szénhidrát–komplex Rézoxiklorid Rézoxiklorid
Util Largo Util Largo Util Largo Util Largo
A készítmények hatékonysága 76,54 83,96 61,72 72,36 24,02 26,74 37,89 53,19
Azonos készítmény ugyanolyan mértékben hatott a kórokozóra a két hibriden, ezért a hatékonyságokat összesítettük készítményenként. Ezek alapján, szignifikáns különbségeket állapítottunk meg készítmények
114
hatása között. A Fe-szénhidrát komplex gyakorlatilag hatástalan volt és a megbetegedett növények száma statisztikailag megegyezett a fertőzött kontrollban számolt beteg növények számával. A másik három készítmény szignifikáns védőhatást fejtett ki. Ezen kis csoporton belül is jelentősen eltértek a hatások, olyannyira, hogy a legjobb hatást nyújtó Cu–tetramin–hidroxid szignifikánsan jobb eredményt nyújtott, mint a rézoxiklorid. A Zn–tetramin–hidroxid protektív hatása a Cu–tetramin– hidroxid és rézoxiklorid közé ékelődött, nem igazolva különbséget egyikhez, vagy másikhoz viszonyítva. A 38. ábrán közöljük a főhatások alakulását a készítmények relatív hatékonyságában.
40. táblázat. A S. sclerotiourmmal mesterségesen fertőzött szabadföldi napraforgókísérletben használt készítmények relatív adataiból számított variancia táblázat tényező ismétlés kezelés hibrid készítmény hibrid*készítmény hiba összes
DF 4 7 1 3 3 28 39
SS 1636,8 18509,9 813,2 17485,8 211,0 21235,5 41382,2
MS 409,2 2644,3 813,2 5828,6 70,3 758,4
F 0,54 3,49 1,07 7,69 0,09
P 0,708 0,008 0,309 0,001 0,963
E
E
DE
DE
A-C A-C C-E B-D
AB
A
hibridek:
80 UTIL
70
LARGO
fertőzöttség %
60 50 40 30 20 10 0 Cu-tetrami- Zn-tetrami-hidroxid -hidroxid
Fe-szénhi drát
Cu-oxi-klorid
Fertőzött kontroll
37. ábra. Boxplot a S. sclerotiour mmal mestersége sen fertőzött napr aforgószáron elvégzett kezelésekre (SzD5% = 20,20)
készítmény
hibrid
A
A
A
L TI
o dr hi
AB
C
BC
t rá id h n zé -s
ri d lo k i-
relatív hatékonyság %
78
66
54
42
30
R LA
G
O U
C
te u-
m tra
in
xid
Zn
in m a tr -te
id ox r id -h Fe
C
ox u-
38. ábra. A fertőzött kontrolhoz mért hatékonyság kialakításában szerepet játszó főhatások alakulása Sclerotinia sclerotiourmmal mesterségesen fertőzött napraforgószáron (SzD5% a készítmények között= 17,83)
117
A relatív hatékonyság kiszámítása után kissé finomabb képet kaptunk a készítményekről és a kísérletben szereplő hibridekről. A készítmények közül a legjobb eredményt a Cu–tetramin–hidroxid érte el, ami szignifikánsan meghaladta a rézoxiklorid és Fe– szénhidrát–komplex hatását, ám azonosnak bizonyult a Zn– tetramin–hidroxid hatásával. Ezzel egyidőben a Zn–tetramin– hidroxid jobbnak bizonyult a Fe–szénhidrát–komplex hatásánál és azonosnak a rézoxikloriddal. A rézoxiklorid és a Fe–szénhidrát– komplex között nem igazoltunk szignifikáns különbséget. A vizsgált hibridek között nem mértünk szignifikáns különbséget, de a szakirodalom által fogékonyabbnak nyilvántartott Largo esetében a készítmények átlagában a relatív hatékonyság nagyobb volt, mint a kevésbé fogékony Utilnál. A kísérletben szerepelő készítmények nem okoztak növénykárosító (fitotoxikus) tüneteket egyik napraforgó hibriden sem.
118
5. Összefoglalás Munkánk során négy készítményt vizsgáltunk két kórokozón (Fusarium culmorum és Sclerotinia sclerotiorum), annak megállapítására, hogy a készítmények
fejtenek-e
ki
gombaölő
hatást
e
növénypatogén
szervezetekkel szemben. A készítmények olyan komplex vegyületek, melyek veszélyes hulladékból visszanyert fém-iont tartalmaznak. Ezek felsorolás szerint a következők: Cu–tetramin–hidroxid Zn–tetramin–hidroxid Cu + Zn–tetramin–hidroxid Fe–szénhidrát–komplex A
vizsgálatok
időszerűségét
az
adta,
hogy
a
készítmények
szabadalommal védett növényi tápanyagok, vagy a közeljövőben kerülnek szabadalmaztatásra. Célszerűnek tartottuk megvizsgálni, hogy a nevezett készítmények a növénytápláláson túl, alkalmasak-e aktív védelem kifejtésére kórokozókkal szemben. A vizsgálatok megkezdése előtt nem új, hatékonyságában minden eddigit felülmúló növényvédő szer kifejlesztését tűztük ki feladatul, hanem annak vizsgálatát, hogy a kísérletekbe vont készítmények hatnak-e egyáltalán növénypatogén gombák ellen. Amennyiben tapasztalunk fungicid hatást, választ keresünk arra, hogy vajon mind a négy vizsgált készítményre
igaz-e
a
gombaölő
hatás,
alkalmazhatóak a vegyületek és milyen dózisban?
milyen
hatékonyan
119
A választott tesztkórokozók több növényt támadó, nagy gazdasági jelentőséggel bíró mikroszkópikus gombák voltak. •
A Fusarium culmorum többek között a gabonák fuzáriumos szemfertőzésében vesz részt önállóan vagy egyéb Fusarium fajokkal.
•
A Sclerotinia sclerotiorum leggyakrabban a napraforgón károsít. Kórképe fehérpenészes szár- és tányérrothadásként közismert. Mindkét kórokozó több, más nagy gazdasági jelentőséggel bíró növényen is súlyos kárt okoz (pl.: kukorica, repce, szója).
Fusarium culmorum kórokozó esetében a konídiumok csírázását a Fe–szénhidrát–komplex nem befolyásolta. Hatékonynak mutatkozott a Cu–tetramin–hidroxid önmagában, kombinációban a Zn–tetramin– hidroxiddal és a Zn–tetramin–hidroxid önmagában. A hatékonysági sorrend megegyezik a felsorolás sorrendjével. A kísérletben 10, 50, 100 és 250 mg/l dózisban vizsgáltuk a készítményeket. Mindhárom –tetramin–hidroxid
készítmény
esetében
a
dózisok
hatására
készítményenként szignifikáns eltéréseket igazoltunk. Ugyanakkor azonos dózison belül a készítmények között is szignifikáns eltéréseket figyeltünk meg, kivéve a 10 mg/l esetében. Ugyanezen kórokozó agarlemezen vizsgálva, határozott gátlási gyűrűkkel reagált az elhelyezett készítmények környezetében. A vizsgált dózisok a következők voltak: 500, 1000 és 3000 mg/l. A Fe–szénhidrát–komplex ebben az esetben is hatástalannak bizonyult. A Cu–tetramin–hidroxid, Cu + Zn–tetramin–hidroxid, Zn–tetramin–hidroxid sorrend ebben az esetben is igaznak bizonyult a kialakult gátlási gyűrűk méretét tekintve. Azonos dózison belül szignifikáns eltérések voltak igazolhatók a készítmények
120
között. A dózisok emelésével határozottan növekedett a gátlási zónák átmérője is, azaz ismételten határozott reakció-változást figyeltünk meg a három hatékony készítmény esetében a dózissor függvényében. Kontrollként szerepelt a vizsgálatban a szintén Cu2+-iont tartalmazó, kontakt hatású rézoxiklorid. Hatása a két kisebb dózisban azonosnak mutatkozott
a
Cu
+
Zn–tetramin–hidroxid
hatásával,
illetve
szignifikánsan különbözött a Cu–tetramin–hidroxid és a Zn–tetramin– –hidroxid hatásától. A 3000 mg/l dózis esetében mind a Cu–, mind pedig a Cu + Zn–tetramin–hidroxid hatása felülmúlta a rézoxiklorid hatását. A vizsgált készítmények közül a Cu2+-ion tartalmazók hatása mind jobbnak bizonyult a Zn2+-iont tartalmazó készítménynél. A fungicid hatás kifejtéséhez tehát ebben az esetben a Cu2+-ion markánsabban járul hozzá, mint a Zn2+-ion. A két réz-iont tartalmazó–tetramin–hidroxid közül a nagyobb réz-tartalmú szignifikánsan nagyobb gátlási gyűrűt okozott a másik –tetramin–hidroxidhoz képest. A Cu + Zn–tetramin–hidroxid hatékonysága (jóval alacsonyabb réztartalom mellett is) megegyezett (500 és 1000 mg/l dózis esetében) a rézoxiklorid hatásával, illetve túlszárnyalta ezt a 3000 mg/l dózis esetében. Ez a tény és a gátlási gyűrűk eltérő mérete /főként a legnagyobb dózis esetében/ felveti azt a gondolatot, hogy a –tetramin–hidroxid készítmények eltérő módon hatoltak be és mozogtak a szerves anyagban (jelen esetben az agaragarban). A készítmények szántóföldi kipróbálása két egymás követő évben, 1998 és 1999-ben történt. Őszi búza esetében a kijuttatás időpontjának a virágzást választottuk, mert ez az időszak a növény szempontjából a fuzáriumos szemfertőződés legkritikusabb időszaka. Ebben a fenológiai
121
állapotban a vizsgált készítményekkel – más szerzők – növénytáplálási kísérletekben minőségi paraméterek javulását érték el búzában. A kezelések hatására szignifikáns eltéréseket igazoltunk a készítmények között a búzaszemek belső Fusarium fertőzöttségének mértékében. A második évben megismételt azonos vizsgálat azonos tendenciát igazoló eredményt hozott. A vizsgált készítmények közül a legnagyobb mértékben a Cu–tetramin–hidroxid fejtett ki hatást a szemfertőzést okozó Fusarium spp. ellen. Ezt követi a Cu + Zn–tetramin–hidroxid, majd a Zn–tetramin–hidroxid. Statisztikailag ugyanilyen hatást nyújtott a rézoxiklorid is. Nem tudtuk tehát a laboratóriumban elért, minden készítmény közötti hatáskülönbséget a szántóföldön is bizonyítani, annak ellenére, hogy a tendencia az előző állítást igazolni látszott. A szakirodalom által a Fusarium spp. ellen jó hatékonyságúnak tartott metkonazol hatóanyag (Caramba) szintén helyet kapott a kísérletben. A metkonazol felülmúlta a többi kezelés hatását, egyedül a Cu–tetramin– –hidroxid közelítette azt meg. Fontos megemlíteni, hogy a vizsgálatok járványtani szempontból két eltérő típusú évben kerültek kivitelezésre. 1998-ban
a
kritikus
időszak
(virágzástól
a
betakarításig)
csapadékszegény volt. A szemek belső fertőzöttsége 15% alatt maradt még a kezeletlen parcellában is. Ezzel ellentétben, az 1999-es, több csapadékkal és alacsonyabb napi átlaghőmérséklettel jellemezhető esztendő
járványos
évnek
bizonyult.
A
kezeletlen
parcella
szemfertőzöttsége 48 % volt, de a legjobb védőhatást biztosító metkonazol kezelés hatása is csak 18%-ra tudta mindezt mérsékelni. Készítményenként azonos tendenciát mutató, de eltérő mértékben fertőzött mintákat takarítottunk be a két vizsgálati évben. Elemeztük továbbá a készítmények ezerszemtömeg alakulására és csírázóképesség
122
változására gyakorolt hatását. Ezekben a vizsgálatokban nem tudtunk különbségeket igazolni a készítmények között. A két évjárat hatását vizsgálva, mind a belső szemfertőzöttségben, mind a csírázóképesség alakulásában, mind pedig az ezerszemtömeg esetében szignifikáns eltéréseket mutattunk ki a két év között. Sclerotinia sclerotiorum gombával végzett laboratóriumi vizsgálatban talajkezelésre, kaszatkezelésre és szklerócium-kezelésre került sor. Öt ismétlésben 15 kaszat (+ szklerócium) került a talajba. Kombinációnként csak egy kezelést alkalmaztunk (tehát vagy a kaszatot, vagy a szkleróciumot, vagy a talajt kezeltük). Kezeletlen kontrollként csak kezeletlen kaszatot (szklerócium nélkül) vetettünk el. A fertőzött kontrollban kezeletlen kaszatot és kezeletlen szkleróciumot használtunk. A készítmények hatékonyságát a meg nem betegedett növények számával, illetve ezek százalékos előfordulásával jellemeztük. A kezeletlen
kontrollban
fejlődött
egészséges
növények
száma
szignifikánsan többnek bizonyult az összes többi kombinációban előforduló egészséges növények számától. A vizsgált készítmények közül a Zn–tetramin–hidroxid és a Fe–szénhidrát–komplex hatása közel megegyezett a fertőzött kontroll eredményével, azaz hatástalannak bizonyultak. A Cu–tetramin–hidroxid protektív hatásában felülmúlta a Cu + Zn–tetramin–hidroxid kombinációt. Ugyanebben a vizsgálatban megállapításra került, hogy a kezelés helyének (kaszat, szklerócium vagy a talaj részesült-e kezelésben) meghatározó szerepe van a hatékonyság elérésében. Minden esetben a talajba juttatott készítmények érték el a leggyengébb védőhatást. A kaszat-kezelés esetén 6,67 %-kal több egészséges növény fejlődött, de statisztikai szempontból a két kezelés nem különbözött. A vizsgálatban legeredményesebb kezelésnek a
123
szkleróciumok kezelése bizonyult, de megvalósíthatatlansága miatt ezt nem tudjuk a gyakorlat számára javasolni. Szántóföldi kísérletben egyrészt megállapítottuk, hogy két különböző hasznosítási típusba tartozó napraforgó-hibrid (egy középérésű olajhibrid és egy étkezési hibrid), melyek Sclerotinia-fogékonysága a szakirodalom szerint eltérő, a kezelések hatására szinte teljesen azonosan reagált. A provokatív szárfertőzéses kísérletben a Fe–szénhidrát–komplex hatása nem különbözött a fertőzött kontrollétól. A készítmények közül a Cu– -tetramin–hidroxid fejtett ki legnagyobb mértékben gátló hatást a kórokozóval szemben, ezt követte a Zn–tetramin–hidroxid. A két készítmény hatása között nem igazoltunk szignifikáns különbséget. Összefoglalva az eredményeket, igazoltuk, hogy a Fe–szénhidrát– -komplex nem fejt ki fungicid hatást. A Zn–tetramin–hidroxid hatásának megítélésekor
figyelembe
kell
venni,
hogy
az
elvégzett
öt
vizsgálatsorozatban négy alkalommal nyújtott igazolt gombaölő hatást, egy alkalommal a hatás azonos volt a kezeletlen kontrollal. Fungicid mellékhatása összességében mérsékeltnek mondható. A Cu + Zn–tetramin–hidroxid gombaölő hatása a kísérletekben szereplő két gombafajon kifejezettebb volt, mint a Zn–tetramin–hidroxid hatása. A Cu–tetramin–hidroxid hatásához képest általában gyengébb hatást mutatott. A kontrollként szereplő rézoxiklorid hatékonyságát elérte, illetve egyes esetekben azt meg is haladta. A kísérletek során mutatott teljesítménye alapján kijelenthető, hogy ez a készítmény fungicid tulajdonságokkal rendelkezik. A Cu–tetramin–hidroxid nyújtotta a legmegyőzőbb gombaölő hatást. Az összes vizsgálatban a legjobb készítmény volt a kísérleti szerek közül. A
124
két másik, hatékonyságot mutató –tetramin–hidroxid készítmény fungicid hatékonyságát
az
esetek
túlnyomó
többségében
szignifikánsan
meghaladta. A kontrollként vizsgált, rezet tartalmazó rézoxiklorid hatékonyságát szintén szignifikánsan meghaladta. A gyakorlat által a fuzáriózis ellen használt metkonazol hatóanyaghoz képest rosszabb hatású volt a belső szemfertőzöttség esetében őszi búzán. A két készítmény hatékonysága igazoltan nem különbözött. A Cu–tetramin– hidroxid esetében erős fungicid mellékhatásról kell beszélni. Mindhárom –tetramin–hidroxid statisztikailag azonos hatást gyakorolt a búza csírázóképességére valamint az ezerszemtömegére. Ebben nem volt eltérés a többi készítmény hatására sem. Ez a megfigyelés ellentétes a szakirodalmi köüzlésekkel (Schmidt et al. 1997b, Leitner 2001), ahol több
cikk
jelentős
eltérést
említ
azezerszemtömeget
és
a
csírázóképességet illetően. A virágzáskor történő kijuttatás növényvédelmi szempontból alkalmas időpontnak bizonyult azoknál a készítményeknél, amelyek gombaölő aktivitást mutattak. Ez egybeesik a gyakorlat által alkalmazott mikroelem-visszapótlás virágzáskori kijuttatás időpontjával, amely időpontban Szakál et al. (1997), Szakál és Petróczki (1997), Szakál et al. (1998), Schmidt et al. (2000b), Leitner et al. (2001) terméstöbbletet igazoltak kísérleteikben. Agar diffúziós vizsgálatban a Fusarium culmorum kórokozón a dózisok emelkedésével (500, 1000 és 3000 mg/l) a hatékonyság látványosan nőtt mindhárom
–tetramin–hidroxid
készítmény
esetében.
A
kontroll
rézoxikloridhoz viszonyítva a rezet tartalmazó –tetramin–hidroxidok eltérő módon hatoltak be és mozogtak az agar-agarban. Korábbi
125
vizsgálatban Szakál és Schmidt (1997) a szintén Fusarium nemzetségbe tartozó F. graminearum kórokozó esetében nem találtak gátlást 100 mg/l dózis esetében, míg 1000 és 3000 mg/kg dózis alkalmazásánál gátlási zónák kialakulását figyelték meg agar diffúziós kísérletben. A F. culmorum érzékeny volt mindhárom készítményre, bár a legkevésbé a Zn–tetramin–hidroxidra. A Sclerotinia sclerotiorum a réztartalmú készítményekre
volt
inkább
érzékeny,
a
Zn–tetramin–
–hidroxiddal szembeni érzékenysége csak egy vizsgálatban volt igazolható. A két kórokozó nem azonos érzékenysége a vizsgált készítményekkel szemben alátámasztja Szakál és Schmidt (1997) megállapítását, mely szerint az általuk tesztelt hét kórokozó különböző mértékben bizonyult fogékonynak. Őszi búzában vizsgálatainkat két évben végeztük. A kórokozó járványdinamikáját tekintve a két éven eltérőnek bizonyult. A vizsgált készítmények azonos tendenciát mutattak a gombaölő hatékonyságot illetően mindkét évben. Napraforgó esetében két eltérő hasznosítású és Sclerotinia-ra eltérő mértékben fogékony hibriden (Szekrényes 2002a, 2002b)
végeztük
a
vizsgálatainkat.
Ennek
ellenére
a
vizsgált
készítmények hatékonysága a két hibridet figyelembe véve nagymértékű hasonlóságot mutatott. Kísérleteinkben a vizsgálati készítmények és a standard kontrollként alkalmazott vegyszerek közül egyik sem okozott látható növénykárosító (fitotoxikus) hatást őszi búzán vagy napraforgón. Az eddigiekben, a kísérleteinkben szereplő négy készítmény csak növénytáplálási céllal kerültek felhasználásra a növénytermesztésben. A
126
vizsgálataink alalpján javasoljuk a gyakorlat számára, hogy a Cu– –tetramin–hidroxid, a Zn–tetramin–hidroxid és a Cu + Zn–tetramin– –hidroxid alkalmazása eseten vegye figyelembe az általunk megállapított fungicid hatásokat is. Ezáltal elkerülhetővé válik bizonyos esetekben pótlólagos gombaölő szerek használata. Az anyagi megtakarításon túlmutatóan három nagy problémakör megoldásához jelenthet optimális megoldást a Cu–, Zn– és Cu + Zn–tetramin–hidroxid használata: •
a növénytáplálás oldaláról közelítve, minőségi és mennyiségi mérőszámokban érhető el jelentős javulás,
•
gombaölő
tulajdonságokat
figyelembe
véve
kezeletlen
állományhoz képest jelentősen csökkenthető egyes betegségek előfordulása, •
tekintettel a fémkomplexek kiindulási alapanyagára – ami napjainkban
veszélyes
hulladéknak
minősül
–
jelentős
mennyiségű réz és cink hulladék biztonságos és a gazdálkodók számára hasznot hozó elhelyezésével a környezet terhelése mérsékelhető. A legaktívabb gombaölő hatást a Cu–tetramin–hidroxid fejtette ki, ezért célszerűnek tartjuk ezen hatóanyag növényvédő szerré történő hivatalos kifejlesztését. A jelenleg is fungicidként engedéllyel rendelkező hat réztartalmú
hatóanyag
(Cu-ion,
rézoxiklorid,
rézhidroxid,
rézoxid,
rézoxikinolát és rézszulfát) mellé egy új aktív hatóanyag tűnne fel a gombaölőszer piacon, szélesítve a választás lehetőségét.
127
6. Új tudományos eredmények
1.
Vizsgálatokkal alátámasztottuk, hogy a Cu–tetramin–hidroxid jelentős fungicid mellékhatásként gátlólag hat a Fusarium culmorum illetve Sclerotinia sclerotiorum növénypatogén mikroszervezetekre. A Cu + Zn–tetramin–hidroxid szintén rendelkezik fungicid mellékhatással, míg Zn–tetramin–hidroxid esetében ez a hatás mérsékeltnek mondható. Fe-szénhidrát-komplex nem mutatott fungicid aktivitás a vizsgált kórokozókon.
2.
Kísérleteinkben a Cu–tetramin–hidroxid gombaölő hatékonysága legtöbbször szignifikánsan meghaladta a többi kísérleti készítmény eredményét.
3.
Fitotoxikus hatásra utaló tüneteket őszi búzán, vagy napraforgón a vizsgált dózisokban nem tapasztaltunk egyik készítmény esetében sem.
4.
Eredményeink alapján, a mezőgazdaságban, az eddig ismert mikroelem-visszapótlás
mellett,
növényvédelmi
célokból
is
kijuttathatóak biztonsággal a veszélyes hulladékból visszanyert és megfelelő módon Cu–tetramin–hidroxiddá vagy Zn–tetramin– hidroxiddá átalakított fém-vegyületek.
128
5.
Laboratóriumi vizsgálataink során a három –tetramin–hidroxid készítmény hatása jelentősen változott az alkalmazott dózistól függően Fusarium culmorum kórokozón.
6.
Szabadföldi
alkalmazás
során
mindhárom
–tetramin–hidroxid
készítmény virágzásban történő kijuttatása esetében alkalmas őszi búzában a szemek Fusarium spp. okozta belső szemfertőzöttségének csökkentésére. Ez a kijuttatási időpont megegyezik a növénytáplálás céljából történő kijuttatás időpontjával. 7.
A szintén réz-ion aktív hatóanyagot tartalmazó rézoxiklorid fungicid hatását azonos elemi fém hatóanyag-tartalom mellett a Cu–tetramin– hidroxid szignifikánsan meghaladta.
129
7. Irodalomjegyzék Adams, P. B. (1975): Factors affecting survival of Sclerotinia sclerotiorum in soil. Plant Disease Reporter. 59(7): 599-603. Anonim. (1996): A Kormány 102/1996. (VII.12.) Korm. Rendelete a veszélyes hulladékokról. Magyar Közlöny. 1996/57: 3578-3606. Aponyiné Garamvölgyi I. – Cserháti Z-né – Csete S. – Csörnyei L.-né – Dienes Gy. – Dula B-né – Fehér A-né – Follárdt J. – Halmágyi J. – Horváthné Tóth Zs. – Imre L. – Kaptás T. – Kiss A .- Mónus I. – Némethné Kovács A. – Németh J. – Rátainé Vida R. – Schweigert Ané – Szakál M. – Varga A. (1997c) Agar-diffúziós módszer baktericid készítmények vizsgálatához. In: Hatósági Fungicid és Baktericid Vizsgálati Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium, Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztály. Budapest. 46-47. Aponyiné Garamvölgyi I. – Cserháti Z-né – Csete S. – Csörnyei L.-né – Dienes Gy. – Dula B-né – Fehér A-né – Follárdt J. – Halmágyi J. – Horváthné Tóth Zs. – Imre L. – Kaptás T. – Kiss A .- Mónus I. – Némethné Kovács A. – Németh J. – Rátainé Vida R. – Schweigert Ané – Szakál M. – Varga A. (1997d): Fuzáriumos kalászbetegség elleni hatásvizsgálat őszi búzában. In: Hatósági Fungicid és Baktericid Vizsgálati Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium. Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztály. Budapest. 207-211. Aponyiné Garamvölgyi I. – Cserháti Z-né – Csete S. – Csörnyei L.-né – Dienes Gy. – Dula B-né – Fehér A-né – Follárdt J. – Halmágyi J. – Horváthné Tóth Zs. – Imre L. – Kaptás T. – Kiss A .- Mónus I. – Némethné Kovács A. – Németh J. – Rátainé Vida R. – Schweigert Ané – Szakál M. – Varga A. (1997e): Napraforgó betegségek elleni hatásvizsgálat kisparcellán. In: Hatósági Fungicid és Baktericid Vizsgálati Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium. Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztály. Budapest. 282-288.
130
Aponyiné Garamvölgyi I. – Cserháti Z-né – Csete S. – Csörnyei L.-né – Dienes Gy. – Dula B-né – Fehér A-né – Follárdt J. – Halmágyi J. – Horváthné Tóth Zs. – Imre L. – Kaptás T. – Kiss A .- Mónus I. – Némethné Kovács A. – Németh J. – Rátainé Vida R. – Schweigert Ané – Szakál M. – Varga A. (1997b): Spóracsíráztatás csíkhúzással agarlemezen. In: Hatósági Fungicid és Baktericid Vizsgálati Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium. Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztály. Budapest. 60-64. Aponyiné Garamvölgyi I. – Cserháti Z-né – Csete S. – Csörnyei L.-né – Dienes Gy. – Dula B-né – Fehér A-né – Follárdt J. – Halmágyi J. – Horváthné Tóth Zs. – Imre L. – Kaptás T. – Kiss A .- Mónus I. – Némethné Kovács A. – Németh J. – Rátainé Vida R. – Schweigert Ané – Szakál M. – Varga A. (1997a): Talajban élő kórokozó gombák tömegtenyésztése. In: Hatósági Fungicid és Baktericid Vizsgálati Módszertan. Földművelésügyi Minisztérium. Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztály. Budapest. 87-89. Bagi F. (1999): Ispitivanje heterogenosti populacije gljive Fusarium graminearum SCHWABE patogena psenice i kukuruza. Magistarska teza. Novi Sad. Balázs, F. – Jevtic, R. – Dencic, S. – Jerkovic, Z. – Momcilovic, V. (1992): Effect of various factors on the intensity of infection of wheat spike inoculated by Fusarium graminearum SCH. IHAR. Radzików. 105-113. Bánhegyi J. – Tóth S. – Ubrizsy G. – Vörös J. (1985-87): Magyarország mikroszkópikus gombáinak határozókönyve. Akadémiai Kiadó. Budapest. Baráth Cs-né – Ittzés A. – Ugrósdy Gy. (1996): Biometria. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Barna-Vetró I. – Gyöngyösiné Horváth Á. – Szabó J-né – Wölflöng A. – Solti L. (1993): Reagenskészletek gabonaminták Fusarium T-2 és F-2 toxintartalmának mérésére. Növényvédelem. 29(5): 225-233. Békési P. – Birtáné Vas Zs. (1994): Az agrotechnikai védelem lehetőségei a napraforgó betegségei ellen. Integrált termesztés a szántóföldi kultúrákban. Budapest. 10. 116-122. Békési P. – Jakabné Kondor M. (1996): Őszibúza-fajták magatartása néhány Fusarium fajjal szemben. Növényvédelem 32(8): 401-405. Békési P. (1998): Kérdések az őszi búza fuzáriózisáról. Gyakolati Agrofórum. 9(11): 10-11. Békési P. (2001): Mire számíthatunk a napraforgó egészségi állapotának alakulásában? Gyakorlati Agrofórum. 12(8):60-61.
131
Békési P. (2002a): A napraforgó legfontosabb betegségei és az ellenük alkalmazható védekezés lehetőségei. Gyakorlati Agrofórum. 13(1): 23-26. Békési P. (2002b): Visszatekintés a naprafogó ez évi növénykórtani helyzetére. Gyakorlati Agrofórum. 13(11): 26-27. Békési P. (2003): Visszatekintés a naprafogó 2003. évi növénykórtani helyzetére. Gyakorlati Agrofórum. 14(11): 33. Belák I. – Horváth J. (1991): A Goal 2E gyomirtó szer fungicid mellékhatása napraforgó kultúrában. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 73. Bodor L. – Horváth Z. – Németh F. (1994): Az egészséges napraforgó vetőmag előállításának szakmai feltételei. Növényvédelmi Fórum '94. 7. Bognár S. (1994): A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig. Business Assistance Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. Mosonmagyaróvár. 186-188 és 270-271. Bohár Gy. – Vajna L. – Aponyi I. – Csete S. – Kerényiné K. – Balogh P. – Illés G. – Becsey Z. (2000): Coniothyrium minitans hiperparazita gombát tartalmazó biofungicid alkalmazásának tapasztalatai. X Keszthelyi Növényvédelmi Fórum. 10. Bohár Gy. (2003): Új lehetőségek a napraforgó szklerotínia elleni védekezésben: hiperparazita gombával a kórokozó gomba ellen. Gyakorlati Agrofórum. 14(11): 34. Booth, C. (1971): The genus Fusarium. C.M.I. Kew. Surrey. Chou, C. K. – Preston, R. D. – Levi, M. P. (1974): Fungitoxic Action of a Copper-Chromium-Arsenate Wood Preservative. Phytopathology. 64. 335-341. Cik, G. – Bujáková, H. – Sersen, F. (2000): Study of fungicidal and antibacterial effect of the Cu(II)-complexes of thiophene oligomers synthesized in ZSM-5 zeolit channels. Chemosphere. 1-7. Cik, G. – Horak, O. – Lesny, J. – Nielsen, N. E. – Schmidt, R. – Szakal, P. – Tölgyessy J. – Vegh, D. (2001): Using ion-exchanged zeolites for the production of slow release trace element fertilizers. Agricultural Reutilization of Non-Ferrous Metal Containig Waste from Microelectronic and Surface Treating Industry. Consolidate Scientific Report. METAGREC. Cook, R. J. – Hims, M. J. – Vaughen, T. B. (1999): Effects of fungicide spray timing on winter wheat disease control. Plant Pathology. 48. 3350.
132
Csathó P. – Lásztity B. – Nagy L. (2002): Zn–hexaminos levéltrágyázás a kukorica foszfor-indukálta cinkhiányának leküzdésére. Gyakorlati Agrofórum. 13(12): 20-21. Csete S. – Aponyi L-né – Jusztusz Gy. (2000): Fehérpenészers rothadás (Sclerotinia sclerotiorum (Libert) DE BARY) elleni védekezés Mikrovital baktériumtrágyával. X Keszthelyi Növényvédelmi Fórum. 14. Demon, A. – de Bruin, M – Wolterbeek, H. Th. (1988): The influence of pH on trace element uptake by an alga (Scenedesmus pannonicus subsp. Berlin) and fungus (Aureobasidium pullulans). Environmental Monitoring and Assessment. 11. 167-173. Dudgeon, G. C. F. E. S. – Bolland, G. (1916): Work in connection with Egyptian Wheat. Technical and Sciencific Service. Ministry of Agriculture. Egypt. Buletin 7. 1-9. Duffy, B. K. – Défago, G. (1997): Zinc improves biocontrol of Fusarium crown and root rot of tomato by Pseudomonas fluoroscens and represses the production of pathogen metabolites inhibitory to bacterial antibiotic biosynthesis. Phytopathologay. 87. 1250-1257. Eide, D. J. (1998): The molecular biology of metal ion transport in Saccharomyces cerevisiae. Annual Review Nutrition. 18. 441-469. Elen, O. – Langseth, W. – Liu, W. – Haug, G. – Skinnes, H. – Gullord, M. – Sundheim, L. (1997): The content of Deoxynivalenol and occurence of Fusarium spp. in cereals from field trials in Norway. Cereal Research Communications. 25(3/2): 585-586. Fassatiova, O. (1984): Penészek és fonalas gombák az alkalmazott mikrobiológiában. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Fedak, G. – Armstrong, K. C. – Sinha, R. C. – Gilbert, J. – Procunier, J. D. – Miller, J. D. – Pandeya, R. (1997): Wide crosses to improve Fusarium bilght resistance in wheat. Cereal Research Communications. 25(3/2): 651-654. Fernandez, M. R. – Selles, F. – Gehl, D. – DePauw, R. M. – Zentner, R. P. (2003): Identifiation of crop production factors associated with the development of Fusarium Head Blight in spring wheat in southeast Saskatchewan. Report to Saskatchewan Agriculture Development Fund. Saskatchewan. Ferraz, L. C. L. – Café Filho, A. C. – Nasser, L. C. B. – Azevedo, J. (1999): Effects of soil moisture, organic matter and grass mulching on the carpogenic germination of sclerotia and infection of bean by Sclerotinia sclertiorum. Plant Pathology. 48. 77-82. Fischl G. (1976): Fusarium-fertőzés hatása a kukorica csíranövényekre perlites kémcsőkultúrában. Növényvédelem. 12(3): 109-112.
133
Fischl G. (1977a): A kukorica fuzáriumos magfertőzöttsége és csírázási %-a közötti összefüggés vizsgálata. Növényvédelem. 13(10): 446-448. Fischl G. (1977b): Különböző Fusarium fajokkal végzett inokuláció hatása a kukorica csíranövényekre. Növényvédelem. 13(9): 385-387. Giczey G. – Kukolya J. – Hornok L. (1999): A hiperparazita Coniothyrium minitans sejtfalbontó enzimei. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 102. Grafen, A. – Hails, R. (2002): Modern Statistics for the Life Sciences. Oxford University Press. Oxford. Gulyás A. (1993): A napraforgó / Helianthus annuus L./ rezisztenciája a fehérpenészes rothadás /Sclerotinia sclerotiorum (Lib.) DE BARY/ különböző izolátumaival szemben. Kandidátusi értekezés. Mosonmagyaróvár. Gulyás A. – Hegedűs Z. (2003): Az elsődleges fertőzési forrás szerepe a napraforgó (Helianthus annuus L.) szártőszklerotinia (Scerotinia sclerotiorum (Lib.) DE BARY) rezisztenciájának meghatározásában. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 94. Gyurcsik B. – Nagy L. (2000): Carbohydrates as ligands: coordination equilibria and structure of the metal complexes. Coordination Chemistry Reviews. 203. 81-149. Halmágyi T. – Csörnyei L-né – Rátainé Vida R. (2000): Milyen volt a búzánk ez évben és milyen lesz jövőre. Gyakorlati Agrofórum. 11(12): 4-6. Halmágyi T. (2001): A fontosabb szántóföldi növények növénykórtani helyzete 2000-ben. Növényvédelem. 37(1): 13-15. Hassal, K. A. (1969): Organic fungicides. Word Crop Protection. 2. 171208. Hecht-Buchholz. Ch. – Borges-Pérez, A. – Falcón, M. F. Borges, A. A. (1998): Influence of zinc nutrition on Fusarium wilt of banana. Acta Horticulturae. 490: 277-283. Ittu, M. – Saulescu, N. N. – Ittu, G. (1998): Breading wheat resistance to fusarium head blight in Romania. In: Braun, H. J. (szerk): Wheat Prospects for Global Improvement. Kluwer Academic Publishers. Netherlands. 82-92. Jacobsen, T. (1995): Acute Toxicity of 16 Water-soluble Chemicals to the Fungus Geotrichum candidum Measured by Reduction in Glucose Uptake. Toxicology in vitro. 9. 169-173.
134
Jakabné Kondor M. – Békési P. (1991): A Fusarium culmorum fertőzöttség hatása az őszi búza szemtermésének ezerszemtömegére, csírázóképességére és vigorára. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 90. Jakabné Kondor M. – Békési P. (1992): A Fusarium culmorum fertőzési idejének és inokulum-koncentrációjának hatása az őszi búza szemtermés fertőződésére. Növénytermelés. 41(1): 19-24. Jakabné Kondor M. – Békési P. (1993): A GK Zombor őszi búzafajta kalászfuzáriózisának [Fusarium culmorum (W. G. Smith) Saccardo] hatása a szemtermés ezerszemtömegére, csírázóképességre és vigorára a fertőzés idejének függvényében. Növénytermelés. 42(5): 439-446. Javor, P. – Tomasovic, S. – Sesar, B. (1997): Yield and quality of the recently released winter wheat cultivars form the Bc Institute-Zagreb. Annual Wheat Newsletter. 43. 1-6. Józsa A. (1999): Aktív oxigénformák és antioxidáns enzimrendszerek. In Horváth J. – Gáborjányi R. (szerk): Növényvírusok és virologiai vizsgálati módszerek. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Kadlicskó S. – Békési P. – Horváth Z. – Mécs G. (1998): Napraforgó patogén gombák dominancia viszonyai (1997). Növényvédelmi Fórum. Keszthely. 23. Kadlicskó S. – Horváth Z. – Bődör K. – Dorfmeiszter L. (1999): Napraforgót károsító gombák dominancia viszonyai (1998). Növényvédelmi Fórum. Keszthely. 31. Kajdi F. – Pécsi S. – Szakál P. (1994): A fajta jelentősége a kalászos gabonák öntözéses termesztésében. Integrált termesztés a szántóföldi kultúrákban. Budapest. 10. 109-115. Kemény S. – Deák A. (2000): Kísérletek tervezése és kivitelezése. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. Kerekes G. (2000): Elővetemények hatása az őszi búza Fusarium gombák okozta belső szemfertőződésére. Szakmérnöki dolgozat. Mosonmagyaróvár. Kiss E. – Kulcsár L. (1997): Fungicedek és lombtrágyák szinergizmusának hasznosítása a répa integrált növényvédelmében. Növényvédelmi Fórum'97. 34. Kosman, D. J. (1997): Transition Metal Ion Uptake in Yeasts and Filamentous Fungi. Mycology Series. 11. 1-38. Kosman, D. J. (2003): Molecular mechanisam of iron uptake in fungi. Molecular Microbiology 47(5): 1187-1197. Kovács G. (1992): Növényvédelem. In: Bocz E. (szerk): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó. Budapest.
135
Kőrösi F. – Jezierska-Szabó E. (1999): Néhány adat a búza csökkentettebb vegyszerterheltségű termesztésében használható lombtrágyáról. Növényvédelmi Fórum. Keszthely. 80. Kövics Gy. (2000): Növénybetegséget okozó gombák névtára. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Kükedi E. (2000): Csak fungicidekkel nem lehet a búzát megvédeni (fordítás: Obst, A. – Bauer, G. – Lepschy, J. – Beck, R.: Bayerisches Landwirtsch. Wochenblatt. 1999. 21:20-22.) Gyakorlati Agrofórum. 11(12): 8. Leitner M. – Debreczeni B-né – Schmidt R. – Szakál P. – Kalocsai R. (2001): Hulladékból kinyert különböző típusú réz-komplexek felhasználása a tavaszi árpa termesztésében. XV Országos Környezetvédelmi Konferencia. Keszthely. 272-277. Lewocz, W. (1992): Activity of some fungicides as limiting factors of black leg and soft rot of potato tubers. Biuletyn-Instytutu-Ziemniaka. 41. 89-96. Litkei J (1990): Sclerotinia sclerotiorum hiperparazita gombái. Kandidátusi értekezés. Szarvas. Lucza Z. – Ripka G. (szerk.) (2004): Zoocid vizsgálati módszertan. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Növény- és Talajvédelmi Főosztály. Budapest. Lukach, J. – Halley, S. – McMullen, M. – Pederson, J. (2001): Sprayer modifications for enhaced control of Fusarium Head Blight with fungicides. Fungicide and Nematicide Tests. 55. 346. Mann, M. S. – Takkar, P. N. (1983): Antagonism of micronutrient cations on sweet orange leaves. Scientia Horticulturae. 20. 259-265. Mesterhazy A. (1997b): Methodology of resitance testing and breeding against Fusarium Head Blight in wheat and results of the selection. Cereal Research Communications. 25(3/2): 631-637. Mesterhazy, A. – Bartok, Cs. (1997): Effect of chemical control on FHB and toxin contamination of wheat. Cereal Research Communications. 25(3/2): 781-783. Mesterházy Á. (1997a): Kalászfuzáriummal szembeni védekezés lehetőségei őszi búzában. Növényvédelem. 33(6): 279-286. Mesterházy Á. (1998a): Hozzászólás. Gyakorlati Agrofórum 9(11): 12. Mesterházy Á. (1998b): Védekezés a búza fuzáriumos betegségei ellen. Gyakorlati Agrofórum. 9(6): 42-44.
136
Mesterházy, Á. – Bartók, T. – Lamper, C. (2003): Influence of Wheat Cultivar, Species of Fusarium, and Isolate Aggressiveness on the Efficacy of Fungicides for Control of Fusarium Head Blight. Plant Disease. 87. 1107-1115. Mezei, I. (1991): Bedanie sproszkowanego dolomitu, jako adsobentu oraz przydatnosci wody odpadowej zawierajacej cynk I miedz z zakladu galwanicznego w celu wykorzystania w rolnictwie. Növényés Talajvédelmi Szolgálat jelentése. Békéscsaba. 1-14. Mezei I. (1992): Tájékoztató a lengyel GZD és a magyar Elem Bt között 1991.03.03.-án létrejött szerződés megkötése óta végzett munkáról. Növény- és Talajvédelmi Szolgálat jelentése. Békéscsaba. 1-10. Moreau, C. (1979): Moulds, Toxins & Food. John Wiley & Sons. Chichester. Nosticzius Á. (1992): Növényvédelmi kémia In: Loch J. – Nosticzius Á.: Agrokémia és növényvédelmi kémia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Ocskó Z. (1998): Növényvédőszerek, termésnövelő anyagok. Földművelésügyi Minisztérium. Budapest. Orellana, R. G. – Foy, C. D. – Fleming, A. L. (1975): Effect of soluble Aluminium on Growth and Pathogenicity of Verticillium albo-atrum and Whetzelinia sclerotiorum from Sunflower. Phytopathology. 65. 202-205. Peres, A. – Regnault, Y. – Allard, L. M. (1989a): Sclerotinia sclerotiorum: incidence de cinq facterus agronomiques sur l’intensité des attaques sur tournesol. Informations Techniques CETIOM 107 II/1989. 7-13. Peres, A. – Regnault, Y. – Allard, L. M. (1989b): Sclerotinia sclerotiorum: mise au point d’une méthode de contamination artificielle sur bourgeon terminal du tournesol. Informations Techniques CETIOM 107 II/1989. 3-6. Perkowski, J. – Kiecana, I. (1997): Reduction of yield and mycotoxins accumulation in oats cultivars after Fusarium culmorum inoculation. Cereal Research Communications. 25(3/2): 801-804. Puschenreiter, M. – Horak, O. (2001): Effect of slow release zeolitebound Zn- and Cu-fertilizers on yield and micronutrient uptake of wheat. Agricultural Reutilization of Non-Ferrous Metal Containig Waste from Microelectronic and Surface Treating Industry. Consolidate Scientific Report. METAGREC. Ross, I. S. (1997): Uptake of Zink by Fungi. Mycology Series. 11. 237257.
137
Says-Lesage, V. – Tourvieille, D. (1987): Recherche des sites de pollution et d’infection des fleurons de tournesol, in situ, par les sores de Sclerotinia sclerotiorum. Informations Techniques CETIOM 102 I/1988. 3-13. Schilling, A. G. – Miedaner, T. – Geiger, H. H. (1997): Molecular variation and genetic structure in field populations of Fusarium species causing head blight in wheat. Cereal Research Communications. 25(3/2): 549-554. Schmidt, R. – Nagy, L. – Reisinger, P. – Szakál, P. – Czabarka, Z. (1996a): Waste derived zinc and copper compounds for zinc and copper nutrition of sugar beet. Recycling of Plant Nutrients from Industrial Processes. 10th International Symposium of CIEC. Germany. 255-262. Schmidt, R. – Szakál, P. – Brückner, D. – Kerekes, G. (1996b): Treatment of potatoes with metal complexes regained from wastes. Recycling of Plant Nutrients from Industrial Processes. 10th International Symposium of CIEC. Germany. 247-254. Schmidt R. – Pécsi S. – Kerekes G. (1997a): A hulladékból kinyert cink és réz komplex lombtrágyakénti felhasználása a burgonyatermesztésben. XI. Országos Környezetvédelmi Konferencia. Siófok. 183-191. Schmidt, R. – Szakál, P. – Reisinger, P. – Kerekes, G. (1997b): The effect of liming and trace elements on yield and quality of winter wheat grown on an acidic soil. 17. Arbeitstagung. Die Bedeutung der Mengen- und Spurelemente. Jena. 44-52. Schmidt R. – Barkóczi M. – Szakál P. – Horak O. – Lesny J. (1999): Hulladékból előállított fém-komplexek mezőgazdasági újrahasznosítása. XIII. Országos Környezetvédelmi Konferencia. Siófok. 206-213. Schmidt, R. – Szakál, P. – Kalocsai, R. – Lesny, J. – Tölgyessy, J. – Vegh, D. (2000a): Transformation of copper and cink residues into potential trace element nutrients of plants. Analytical and Environmental Conference. Mosonmagyaróvár. 114-118. Schmidt, R. – Szakál, P. – Kalocsai, R. – Kerekes, G. – Beke, D. (2000b): The effect of copper–tetramine–hidroxide on the yield of winter wheat. Acta Agronomica Óváriensis. 42(2): 241-250. Schütze, A. – Oerke, E. C. – Dehne, H. W. (1997): Isolation and differentation of Fusarium spp. and Microdochium nivale on winter wheat in western Germany. Cereal Research Communications. 25(3/2): 615-616.
138
Schwarz, P. – Casper, H. – Barr, J. – Musial, M. (1997): Impact of Fusarium head blight on the malting and brewing quality of barley. Cereal Research Communications 25(3/2): 813-814. Sing, C. – Yu, J. (1998): Copper adsorption and removal from water by living mycleium of white-rot fungus Phanerochaete chrysosporium. Water research. 32(9): 2746-2752. Singh, U. P. – Singh, R. B. (1984): Effect of different substrata on the production of apothecia in Sclerotinia sclerotiorum. Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten und Pflanzenschutz. 91(3). 236-238. Sip, V. – Stuchlikova, E. (1997): Evaluation of the response of winter wheat varieties to artificial infection with Fusarium culmorum in field conditions. Cereal Research Communications. 25(4) 977-983. Stapley, J. H. – Gayner F. C. H. (1969): Temperate cereals. Word Crop Protection. 1. 9-34. Stauss, R. (1994): Compendium of Growth Stage Identification Keys for Mono- and Dicotyledonous Plants. Ciba Geigy. Basel. Sváb J. (1967): Biometriai módszerek a kutatásban. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Szakál P. (1989): Cink– és réz–amin–komplexek hatása a kukorica hozamára és beltartalmára. Hungarochem. 19. 43-47. Szakál P. (1990): Környezetre ártalmas réz- és cinktartalmú hulladékokból előállított réz- és cinkkomplexek mezőgazdasági hasznosítása. Kandidátusi értekezés. Mosonmagyaróvár. Szakál P. – Pécsi S. – Erdélyi K. – Németh L. (1992): A réz- és cinkkomplexek szerepe a burgonyatermesztésben. Növényvédelmi Fórum. Keszthely. 41. Szakál P. – Pécsi S. – Kajdi F. (1994): Fém-komplexek hatása a burgonya termésére és a gumószövet kórokozókkal szembeni rezisztenciájára. Integrált termesztés a szántóföldi kultúrákban. Budapest 10. 104-108. Szakál, P. – Pécsi, S. – Schmidt, R. – Reisinger, P. – Kerekes, G. (1996): Production of copper-tetramin-hidroxide complex from waste containing acidic copper-chloride and testing of this complex for fungicide effects. Recycling of Plant Nutrients from Industrial Processes. 10th International Symposium of CIEC. Germany. 279-285. Szakál P. – Petróczki F. (1997): A hulladékból kinyert réz-amin komplex hatása az őszi búza hozamára, minőségére és nitrogénfelvételére, XI. Országos Környezetvédelmi Konferencia. Siófok. 175-182.
139
Szakál, P. – Schmidt, R. (1997): Copper fertilization of wheat with copper complex and changes in flour quality. Mengen- und Spurelemente. 17. Arbeitstagung. Jena. 53-62. Szakál P. – Schmidt R. – Reisinger P. – Hámori K. – Kerekes G. (1997): A meszezés hatása az őszi búza termésére és beltartalmi értékeire. XI. Országos Környezetvédelmi Konferencia. Siófok. 257-263. Szakál P. – Schmidt R. – Horak O. – Tölgyessy J. – Lesny J. – Cik G. – Végh D. (1998): Hulladékból előállított réz-komplex hatása az UAN oldat nitrogén-tartalmának hasznosulására. XII. Országos Környezetvédelmi Konferencia. Siófok. 269-276. Szécsi Á. (1987): A növénykórokozó gombák rendszerezése fehérjék és nukleinsavak összehasonlító vizsgálata alapján. In: Vajna L. (szerk.): Növénypatogén gombák. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Szécsi Á. – Érsek T. – Varga J. (2003): A gombák filogenetikai rendszere. In: Jakucs E. – Vajna L. (szerk): Mikológia. Agroinform Kiadó. Budapest. Szécsi Á. (2004): Szelektív táptalajok Fusarium-fajok izolálására és megkülönböztetésére. Növényvédelem. 40(7): 339-342. Szekrényes G. (2002a): Napraforgó fajtakísérletek, Előzetes a 2002. évi napraforgó leíró fajtajegyzékhez. Agronapló. 4(12): 15-18. Szekrényes G. (2002b): Napraforgó hibridek 2002. Agronapló. 4(5): 1618. Szentpétery Zs. – Jolánkay M. – Szalai T. (2000): Néhány peszticid hatása a búza terméseredményére és sütőipari jellemzőire. X Keszthelyi Növényvédelmi Fórum. 61. Sződi Sz. – Zándoki E. – Turóczi Gy. (2003): Napraforgóról izolált Scelrotinia sclerotiorum (Lib.) DE BARY törzsek változékonyságának vizsgálata. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 119. Szunics, L. (1992): Methods for infecting wheat with ear Fusarium and the susceptibility of the varieties. Növénytermelés. 41(3): 201-210. Szűcs I. (2002): Alklamazott statisztika. Agroinform Kiadó. Budpest. Tarjányi J. – Aponyiné Garamvölgyi I. – Nagy G. (1999): A baktériumos és gombás betegségek elleni védekezés csökkentett elemi réztartalmú készítményekkel. Növényvédelmi Fórum. Keszthely 81. Tarjányi J. (2000): A réztartalmú gombaölő szerek fejlesztése az elmúlt, több mint 100 esztendő alatt. Növényvédelem. 36(1): 28-29. Thuault, M. C. – Tourvieille, D. (1988): Etudes du pouvoir pathogéne de huit isolats de Sclerotinia appartenant aux espéces Sclerotinia sclerotiorum, Sclerotinia minor et Sclerotinia trifoliorum sur tournesol. Informations Techniques CETIOM 103 II/1988. 21-27.
140
Tomasovic, S. (1997): Utjecaj umjetnih i prirodnih infekcija psenice Fusarium graminearum Schw. na najvaznije komponenete uroda zrna. Agronomski Glasnik. 3-4. 227-255. Tóth A. (1997): Dominance condition of Fusarium speicies occurring in whinter wheat in Pest county. Cereal Research Communications. 25(3/2): 625-627. Tölgyessy Gy. (1978): Magyarország mikrotápelem mérlege. MÉM NAK. Budapest. Trehan, S. P. – Sharma, K. K. – Grewal, J. S. (1995): Effect of soil and foliar application of micronutrients and fungicides on late blight (Phytophthora infestans) and tuber yield of potato (Solanum tuberosum). Indian Journal of Agricultural Sciences. 65(11): 836-841. Ubrizsy G. – Vörös J. (1968): Mezőgazdasági mykológia. Akadémiai Kiadó. Budapest. Vajna L. (1987): A biológiai védekezés. In: Vajna L. (szerk): Növénypatogén gombák. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Ványi A. (1990): Haszonállatok mikotoxikózisai. In: Téren J. – Draskovics I. – Novák E.: Mikotoxikózisok. Magyar Élelmezéstudományi Egyesület. Budapest. Vargha A. (2000): Matematikai Statisztika. Pólya Kiadó., Budapest. Vear, F. – Tourvieille, D. (1987): Le jugement des hybrides de tournesolvis-á-vis de l’infection naturelle des capitules par Sclerotinia sclerotiorum. Informations Techniques CETIOM 99 II/1987. 9-14. Végh, D. – Lesny, J. – Tölgyessy, J. – Szakál, P. – Schmidt, R. – Cik, G. (2001): New synthetic strategies for the construction of zeolite entrapped Zn and Cu complex with pyrrole ant thiophene type oligomers and polymers. Agricultural Reutilization of Non-Ferrous Metal Containig Waste from Microelectronic and Surface Treating Industry. Consolidate Scientific Report. METAGREC. Virág Á. (1981): A mezőgazdasági kemizálás környezetvédelmi összefüggései. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Volesky, B. – Holan, Z. R. (1995): Biosorption of Heavy Metals. Biotechnology Progress. 11. 235-250. Wardlaw, A. (2001): Practical Statistics for Experimental Biologists. John Wiley & Sons. Chichester. Ware, G. W. (1982): Fundamentals of Pesticides. Thomson Publications. Fresno. Zándoki E. – Turóczi Gy. (2003): Sclerotinia törzsek eltérő agresszivitása napraforgón. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. 124.
141
Zhang, X. J. – Wang, J. S. – Fang, Z. D. (1993): Control of potato soft rot (Erwinia carotovora subsp. carotovora /Jones/ Dye) by copper sulphate and its effect on some enzymes in tubers. Acta Phytopathologica Sinica. 23(1): 75-79. Zinkernagel, V. – Adolf, B. – Habermeyer, J. (1997): The spread of Fusarium spp. from the above ground level to the ears of wheat. Cereal Research Communicatios. 25(3/2): 677-679.