DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS HÓDI LÁSZLÓ

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

HÓDI LÁSZLÓ

VESZPRÉMI EGYETEM GEORGIKON MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR KESZTHELY 2005

VESZPRÉMI EGYETEM GEORGIKON MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Növényvédelmi Intézet Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszék Interdiszciplináris Doktori Iskola iskolavezető: DR. VÁRNAGY LÁSZLÓ mezőgazdasági tudomány doktora témavezető: DR. BÉRES IMRE mezőgazdasági tudomány doktora

Az Iva xanthiifolia (Nutt.) hazai elterjedése, kártétele, biológiája és herbicid érzékenysége

Készítette: HÓDI LÁSZLÓ

KESZTHELY 2005

Az Iva xanthiifolia (Nutt.) hazai elterjedése, kártétele, biológiája és herbicid érzékenysége Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskolájához tartozóan Írta: Hódi László Készült a Veszprémi Egyetem Interdiszciplinális Természet- és agrártudományok Doktori Iskolája keretében Témavezető: Dr. habil. Béres Imre Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás)

Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás)

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........% - ot ért el Veszprém/Keszthely,

…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDT elnöke

TARTALOMJEGYZÉK 1. ÖSSZEFOGLALÓK 1.1. Magyar nyelvű összefoglaló 1.2. Angol nyelvű összefoglaló (Abstract) 1.3. Német nyelvű összefoglaló (Auszug) 2. BEVEZETÉS 2.1. A kutatás előzményei 2.2. Az értekezés célkitűzései 3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ 3.1. A parlagi rézgyom nevezéktana és besorolása 3.1.1. A parlagi rézgyom elnevezése 3.1.2. A parlagi rézgyom rendszertana (taxonómia) 3.2. A parlagi rézgyom származása és elterjedése 3.2.1. Származási helye, amerikai elterjedése 3.2.2. Európai megtelepedése és elterjedése 3.2.3. Magyarországi előfordulása és elterjedése 3.3. A parlagi rézgyom morfológiája 3.4. A parlagi rézgyom szaporodásbiológiája 3.5. A parlagi rézgyom ökológiája 3.5.1. Az abiotikus ökológiai faktorok szerepe a parlagi rézgyom fejlődésében 3.5.2. A biotikus ökológiai faktorok szerepe a parlagi rézgyom fejlődésében 3.6. A parlagi rézgyom gazdasági jelentősége 3.6.1. Kártétele 3.6.2. Haszna 3.7. A parlagi rézgyom elleni integrált gyomszabályozás eszközei 4. KISÉRLETI RÉSZ 4.1. Morfológiai és fenológiai adatgyűjtés elterjedtségi vizsgálat Csongrád megyében, Magyarország területén, valamint néhány európai országban 4.2. Kritikus kompetíciós periódus meghatározása napraforgóban 4.3. Kártételvizsgálat napraforgóban 4.4. Kártételvizsgálat kukoricában 4.5. Csírázásbiológiai vizsgálatok 4.5.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok 4.5.2. Szántóföldi csírázásbiológiai vizsgálat 4.6. Allelopatikus hatás vizsgálata 4.7. Növekedésanalízis vizsgálat 4.8. A parlagi rézgyom elleni vegyszeres gyomszabályozás lehetőségeinek vizsgálata 4.8.1. Herbicid érzékenységi vizsgálatok laboratóriumi körülmények között fitotrónban 4.8.2. Szántóföldi kis- és nagyparcellás vizsgálatok

1 1 2 3 4 4 5 6 6 8

13 15 16 21 24 30

30 30 32 32 33 34 36 37

4.9. A parlagi rézgyommal fertőzött területek mentesítési lehetőségeinek vizsgálata 5. EREDMÉNYEK 5.1. Morfológiai és fenológiai adatgyűjtés, elterjedtségi vizsgálat 5.1.1. Fenológiai megfigyelések Csongrád megyében 5.1.2. Fenológiai megfigyelések Magyarország más régióiban, valamint néhány európai országban 5.1.3. Morfológiai megfigyelések 5.2. Kritikus kompetíciós periódus meghatározása napraforgóban 5.3. Kártételvizsgálat napaforgóban 5.4. Kártételvizsgálat kukoricában 5.5. Csírázásbiológiai vizsgálatok 5.5.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok 5.5.2. Szántóföldi csírázásbiológiai vizsgálat 5.6. Allelopatikus hatás vizsgálata 5.7. Növekedésanalízis vizsgálat 5.8. A parlagi rézgyom elleni gyomszabályozás lehetőségének vizsgálata 5.8.1. Herbicid érzékenységi vizsgálatok laboratóriumi körülmények között fitotrónban 5.8.2. Szántóföldi kis- és nagyparcellás vizsgálatok 5.9. Parlagi rézgyommal fertőzött terület mentesítési lehetőségeinek vizsgálata 6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 6.1. 6.2. 6.3. 6.4. 6.5. 6.6. 6.7. 6.8. 6.9.

Morfológiai és fenológiai adatgyűjtés Kritikus kompeticiós periódus meghatározása napraforgóban Kártételvizsgálat napraforgóban Kártételvizsgálat kukoricában Csírázásbiológiai vizsgálatok Allelopatikus hatás vizsgálata Növekedésanalízis vizsgálat A parlagi rézgyom elleni gyomszabályozás vizsgálata Parlagi rézgyommal erősen fertőzött terület mentesítési lehetőségeinek vizsgálata

7. ÖSSZEFOGLALÁS

40 41 41

52 62 63 64 68 72 76

88 91 91 92 93 93 93 94 95 95 96 98

8. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

101

9. IRODALOMJEGYZÉK

104

10. KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

123

1. ÖSSZEFOGLALÓK 1.1. Magyar nyelvű összefoglaló

Az Iva xanthiifolia (Nutt.) hazai elterjedése, kártétele, biológiája és herbicid érzékenysége A disszertáció célja az volt, hogy adatokat gyűjtsön és szolgáltasson a néhány évtizede hazánkban meghonosodott fokozatosan terjedő, és főként az ország dél-keleti régiójában mezőgazdasági kultúrákban - elsősorban napraforgóban és kukoricában komoly gyomirtási gondot okozó parlagi rézgyomról. Morfológiai és fenológiai összehasonlításokat végezzen a magyarországi, valamint a környező országokban fellelhető populációk között. Kompeticiós vizsgálatokkal meghatározza a napraforgó gyomirtási szempontból kritikus kompeticiós periódusát, a gyomnövény kártételének mértékét az említett kultúrákban. Laboratóriumi és szántóföldi csírázásbiológiai vizsgálatokkal bővítve gazdagítja az erről szóló ismereteket. A gyakorlat számára jól hasznosítható védekezési eljárásokat dolgozzon ki. A szerző megállapította, hogy Magyarországon, illetve a felkeresett környező országokban előforduló diszperz populációk sem morfológiailag, sem fenológiailag nem különböznek egymástól. Kiegészítette, illetve módosította a szakirodalomban fellelhető ismereteket. Kompeticiós vizsgálatokkal bizonyította, hogy a napraforgó jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. A keléstől számított 2-4 hétig tartó gyomosság, illetve a 8-12 hét után elvégzett gyomirtás a termés mennyiségére nincs szignifikáns hatással, tehát a gyomosodás szempontjából kritikus kompeticiós periódusnak a két időpont közötti szakasz tekinthető. Kártételvizsgálataiban megállapította, hogy a parlagi rézgyom 1 db/m2 feletti egyedsűrűsége szignifikáns terméscsökkenést okoz napraforgóban és kukoricában. 12 db/m2 gyomnyomás esetén a terméscsökkenés 60, illetve 80 %-ot is elérheti. Csírázásbiológiai kísérletekben a frissen érett kaszattermések 2-4 hétig primer dormanciában voltak. Az éves csírázásbiológiai vizsgálat bizonyította, hogy a tárolási módok hatással vannak a csírázásra. Száraz szobahőmérsékletű és -20 C0-on történő tárolás esetén a csírázás viszonylag alacsony és folyamatos, míg nedves, természetes 1

tárolás esetén a tavaszi időszakra koncentrálódó és tömeges. A csírázási mélység vizsgálat alapján a kaszatok a talaj felső 0-5 cm rétegéből csíráztak. Laboratóriumi körülmények között szobahőmérsékleten tárolt magok csíraképességüket 5 év után elvesztették. A parlagi rézgyomból készített vizes és alkoholos kivonatok segítségével napraforgó, kukorica és fehérmustár tesztnövényt alkalmazva nem tapasztalt erős allelopatikus hatást. Növekedésanalízissel bizonyította, hogy a faj június hónapban éri el a levélfelület növekedésének csúcsát és július elején a legnagyobb a biomassza képzése, amely a számított növekedési indexet is figyelembe véve erős kompetitív képességű. A parlagi rézgyom elleni védekezés lehetőségeinek vizsgálata során megállapította, hogy

a

napraforgóban

preemergensen

alkalmazott

kétszikűirtó

készítmények

hatástalanok a gyomnövény ellen, de pre/poszt technológiával a hatékonyságuk növelhető. Imidazolinon ellenálló és Granstar rezisztens napraforgók termesztésével a gyomnövény kiválóan írtható. Kukoricában a posztemergensen használható hormonbázisú, ALS gátló és egyéb hatásmechanizmusú

készítmények

kiváló

hatékonysággal,

a

preemergens

készítményeknél jóval hatékonyabban használhatók ellene. Mentesítési lehetőségeket vizsgálva bizonyította, hogy integrált gyomszabályozással a parlagi rézgyom egyedszáma a kártételi küszöbérték alá csökkenthető. 1.2. Angol nyelvű összefoglaló (Abstract)

Hungarian habitat, damage, biology and herbicide sensitivity of Iva xanthiifolia (Nutt.) Purpose of the dissertation was to perform morphological, phenological and germination biology observations of Iva xanthiifolia (Nutt.), and to elaborate control measures against this weed introduced in Hungary in the latest decades and causing considerable damage in sunflower and maize crop. It was established that populations found in Hungary do not differ either in their morphology or their phenology from those found in the surrounding countries.

2

The critical competition periods of sunflower crop cultivated in the region was determined, concerning weed control. It was also determined the damage caused by this weed in sunflower and maize crop. By laboratory and field germination tests the germination biology properties of Iva xanthifolia (Nutt) were explored as well. The allelopathic potention of the species was measured by the help of water- and alcoholic extractions and a strong competitive ability was proved by growth analysis. Control measures that directly could be used by the practice were elaborated against Iva xanthiifolia in the above mentioned crops. 1.3. Német nyelvű összefoglaló (Auszug)

Biologie, Habitat, ökonomischer Schaden und Herbizid-sensitivität von Iva xanthifolia (Nutt.) in Ungarn Das Hauptziel dieser Dissertation war, das invasive Ackerwildkraut Iva xanthifolia Nutt. (Asteraceae) morphologisch and phenologisch unter ungarischen Bedingungen zu charakterisieren, sowie Bekaempfungstrategien im Mais- und Sonnenblumenanbau zu entwickeln. Im speziellen wurden untersucht: (a) Morphologische und phenologische Unterschiede zwischen ungarischen Iva xanthifolia - Populationen als auch zu Populationen in umliegenden Laendern Ungarns, (b) Die kritische Zeit-Periode, in der Iva xanthiifolia mit Sonnenblume und Mais konkurieren kann, (c) Das Keimverhalten von Iva xanthiifolia unter standardisierten Laborbedingungen als auch unter Feldbedingungen, (d) Der allelopathische Einfluss, d.h. der Einfluss von Wasser-Alkohol-Extrakten, von Iva xanthiifolia auf die Keimung anderer Pflanzen, und (c) Herbizid-resistenzen ungarischer Populationen von Iva xanthiifolia. Mithilfe der Ergebnisse der obengenannten Versuche, wird eine Kontrolstrategie gegen Iva xanthiifolia in Ackerkulturen entwickelt.

3

2. BEVEZETÉS 2.1. A kutatás előzményei A gyomnövények visszaszorítására való törekvés a növénytermesztéssel közel egyidős feladat az ember számára. Az újkőkor óta létrehozott kultúrnövény állományokkal megbomlott a korábbi cönológiai egyensúly és a kultúrterületeken harc indult a növénytermelő valamint a növényi környezet között a korábbi termőhelyért. Az idők folyamán ez a küzdelem állandó változáson ment keresztül és jelenleg is állandó változásban van. Az ember természetátalakító tevékenységének következtében jelzések szerint az egyes abiotikus ökológiai tényezők is megváltozni látszanak, ugyanakkor a biotikus faktorok közül az emberi behatások kiemelkedő szerepet játszanak. A modern társadalom jogos igénye ez, hogy a távolabbi tájakon megteremtett, megtermelt javaknak is fogyasztójává váljon. A kereskedelem fejlődése és a növények, növényi termékek szállítása döntő szerepet játszik az egyes növényfajok terjedésében. A szegetális gyomflóra változásai az Ujvárosi-féle Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés adataiból jól nyomonkövethetők. A felmérésekből az is látszik, hogy a terjedőben lévő gyomfajok közül igen jelentős a klasszikus értelemben vett adventív fajok aránya. Egyes neofiton fajok pl. Ambrosia artemisiifolia térhódítása szembeötlő, közvetlen és közvetett kártétele mindennapjainkban jól érzékelhető. Ugyanakkor a felmérés részben szisztematikus helykijelöléséből és reprezentatív jellegéből adódóan nem ad egyértelmű választ az olyan fajok elterjedtségére és annak változásaira, amelyek vagy később jelentek meg Magyarországon, elterjedésük jelenleg még lokális, vagy nem elsősorban a vetési gyomtársulásokban terjednek. Általában a meghonosodni képes adventívekre az életrevalóság, szívósság és nagy ökológiai plaszticitás a jellemző. Az adventíveknek az is előnyük, hogy őshazájukban maradt kártevőiktől, kórokozóiktól elszakadva, rendszerint hosszasan mentesek ezektől. Ugyanakkor a természetes vegetáció lényeges akadályt jelent számukra, jelentős szerepük a szegetális és ruderális cönózisokban van. Következésképpen vannak olyan meghonosodott adventív növényfajok amelyek az utóbbi évtizedekben jelentek meg hazánkban, terjedésük a ruderális területen indult meg

4

elsősorban, kártételük a szántóföldeken jelenleg csak lokálisan jelentkezik, de potenciális veszélyt jelenthetnek a későbbiekben. A parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia) ilyen meghonosodott, adventív növényfajnak tekinthető ma Magyarországon. 2.2. Az értekezés célkitűzései Az

Iva

xanthiifolia

Nutt.

mint

gyomnövény

kártétele,

biológiája

és

herbicidérzékenysége témaválasztás aktualitását az adta, hogy ezzel a gyomnövénnyel hazánkban részletesen ezideig nem foglalkoztak. A parlagi rézgyom elsősorban ruderáliákon de szántóföldeken is jelentős területeken található az ország dél-keleti régiójában, többségében Békés és Csongrád megyékben. További terjedése várható, hisz a növény eredeti előfordulási területén valamint számos európai országban invázív faj. A szántóföldeken tapasztalható közvetlen kártétele mellett a mezőgazdasági termékekben kaszattermésének jelenléte a vonatkozó növényegészségügyi előírások értelmében exportkizáró tényező. Mindezek mellett pollenje a parlagfűhöz hasonlóan, de annál erőteljesebben allergizáló hatású, tehát terjedésének humánegészségügyi vonzatai is vannak. Az értekezés célja a parlagi rézgyom biológiájáról szóló ismeretek gazdagítása, amely terjedését és szaporodását befolyásoló törvényszerűségek feltárásához biztosít támpontot. Kártételének kompetíciós tulajdonságainak magyarországi körülmények közötti vizsgálata, valamint herbicidérzékenységi vizsgálata az Iva xanthiifolia elleni védekezések sikerességéhez járulnak hozzá. A fentiek figyelembevételével vizsgáltuk: - a parlagi rézgyom morfológiai és fenológiai sajátosságait, országos elterjedését; - a gyomnövény kártételét napraforgó és kukorica kultúrákban; - az Iva xanthiifolia szaporodásbiológiáját laboratóriumi és szabadföldi körülmények között; - növekedésanalízissel vizsgáltuk a faj kompetíciós képességét; - az allelopátiás hatásának vizsgálatával választ kerestünk a növény és környezete közötti interakciókra; - a gyomirtószer kísérletek során a vegyszeres gyomszabályozás lehetőségeit napraforgó és kukorica kultúrákban.

5

3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ 3.1. A parlagi rézgyom nevezéktana és besorolása 3.1.1. A parlagi rézgyom elnevezése A parlagi rézgyom tudományos neve Iva xanthiifolia Nutt. (Priszter, 1998) Magyarországon korábban csak az Iva nemzettség név, mint magyar név volt elterjedve, és ezt használták (Schermann, 1951; Tímár, 1953; Baráth, 1963; Terpó-Pomogyi, 1971; 1975; Soó - Kárpáti, 1968; Simon, 1992) és használják ma is. A nemzetség tudományos elnevezése még Linnétől 1753-ból származik, míg a faj elnevezése (Iva xanthiifolia) Thomas Nuttal nevéhez fűződik 1818-ból (Brummitt, 1992). Szinonim névként főleg orosz nyelvterületeken használatosan a Cyclachaena xanthiifolia (Nutt.) Fresen tudományos név ismert (Flora Sz.Sz.Sz.R., 1959). Az Egyesült Államokban korai történelmi dokumentumokban a tudományos nevet szabályosan „kettő i”-vel használták (xanthiifolia) (Hitchoock, 1895), a XX. Század 30as éveitől a „második i” az auctor megváltoztatása nélkül fokozatosan elmaradt. Napjainkra az USA-ban, Kanadában, Nagy-Britaniában, Hollandiában tudományos közleményekben kizárólag így használják (Brako és Rossman, 1995; Alex és mtsai, 1980). Néhány esetben a „h” is elmarad, tehát xantifolia, de ez inkább hibának fogható fel. Az amerikai irodalom előszeretettel mellőzi a tudományos név használatát és számtalan angol-amerikai nevet használ, ahol a genuson belüli fajok elkülönítése igen nehéz. Így az Iva xanthiifolia növény legáltalánosabban használt angol-amerikai neve a marshelder, de használják még a burweed, false ragweed, horseweed, giant marshelder, giant sumpweed neveket is. Német nyelvterületen a Schlagkraut, Spitzkletten-Rispenkraut név ismert. Orosz nyelvterületen az iva durnyisnyikolisztnaja, szlovákul Iva voškovníkovitá, finnül karkeaiiva, lengyelül Iwa rzepieniolistna nevei ismertek.

6

3.1.2. A parlagi rézgyom rendszertana (taxonómia) Az Iva nemzettség rendszertani levezetése Hortobágyi (1986) alapján: Törzs:

Zárvatermők

Osztály:

Angiospermatophyta

Kétszikűek

Alosztály:

Dicotyledonopsida

Malvidae

Rend:

Fészkesvirágzatúak

Család:

Asterales

Fészkesek

Alcsalád:

Compositae (Asteraceae)

Csövesvirágúak

Nemzetség:

Asteroideae (Tubuliflorae)

Iva

A nemzetség egyetlen faja az Iva xanthiifolia ismert Európában. Származási helyén a genus 15 faja ismert. tudományos név

angol-amerikai név

Iva acerosa (Nutt.) R.C. Jackson

copperweed

Iva ambrosiifolia (Gray) Gray

ragged marshelder

Iva angustifolia Nutt. ex DC.

narrowleef marshelder

Iva annua L.

annual marshelder

Iva axillaris Pursh

povertyweed

Iva cheiranthifolia Kunth

fly marselder

Iva dealbata Gray

wolly marshelder

Iva frutescens L.

fesuit’s bark

Iva hayesiana Gray

San Diego povertyweed

Iva imbricata Walt.

seacoast marshelder

Iva microcephala Nutt.

piedmont marshelder

Iva nevadensis M.E. Jones

Nevada sumpweed

Iva texensis R.C. Jackson

Texas marshelder

Iva xanthiifolia Nutt.

giant sumpweed

Iva osperifolia Less.

Pensecola marshelder

(Bailey, 1976). A legújabb kutatások szerint kloroplaszt DNS restrikciós vizsgálattal csak 10 faj különíthető el (Miao és mtsai, 1995). 7

3.2. A parlagi rézgyom származása és elterjedése 3.2.1. Származási helye, amerikai elterjedése A parlagi rézgyom származását illetően megállapítható, hogy az észak-amerikai kontinensről származik. Ebben a növénnyel foglalkozó amerikai (Schoggan, 1978; Victorin, 1964; Bailey és Bailey, 1976) és európai szerző (Elias, 1993; Hegi, 1916-18; Krasenyinnyikov és mtsai, 1935) egyetért.

1. ábra A parlagi rézgyom elterjedése az Egyesült Államokban (forrás: http://plants.usda.gov/cgi_bin/topics.cgi?earl=plant_profile.cgi&symbol=IVXA, 2005) Az Egyesült Államokban 35 államban lelhető fel ez a faj. Arizona (Kearney és Peebles, 1951), Connecticut (Dowhan, 1979), Idaho (Davis, 1952), Illinois (Mohlenbrock, 1986), Iowa (Eilers és Roosa, 1991) (Mc Gregor és mtsai, 1977), Kentucky (Medley, 1993), Maine (Richards és mtsai, 1983), Michigan (Voss, 1985), Minesota (Ownbey és Morley, 1991), Missouri (Yatskievych és Turner, 1990), Montana (Dorn, 1984), Nevada (Kartesz, 1988), New Mexico (Martin és Hutchins, 1980), New York (Mitchell, 1986), Ohio (Fisher, 1988), Oregon (Peck, 1961), Pennsylvania (Wherry és mtsai, 1979), Rhode Island (George, 1992), Texas (Hatch és mtsai, 1990), Utah (Welsh és mtsai, 1987), Virginia (Harvill és mtsai, 1977), Wyoning (Dorn, 1977) államokban fellelhető, de nagyobb tömegben Connecticut, Illinois, Iowa, Kansas, Kentucky, Maine, Massachusetts, Michigan, Missouri, New Hampshire, North Dakota, Rhode Island, 8

South Dakota, Vermout és Virginia államokban van (Whitson és mtsai, 1996). Elsősorban tehát az északi és középső Államokban útszéleken, tanyaudvarok, árkok mentén és legelőkön található, a művelt területeken ritka (www. extension.nine.edu, 2005). Kanadában Alberta, British Columbia, Manitoba, New Brunswick, Nova Scotia, Ontario, Prince Edward Island, Quebec és Saskatchewan tartományokban fordul elő (Boivin, 1966; 1967). Származási helyén Kanadában csak Manitoba tartományban számít veszélyes gyomnövénynek, és az USA-ban Minesota államban másodlagosan veszélyes. Az amerikai kontinensen dél felé haladva egyre ritkább, Mexikóban illetve a délamerikai kontinensen előfordulását nem említik. 3.2.2. Európai megtelepedése és elterjedése Az Iwa xanthiifolia európai megtelepedését illetően megoszlanak a vélemények mind időben és térben. Hegi (1916-1918) szerint 1858-ban Potsdam környékén figyelték meg először. Krakkó környékén 1864-ben említik (Karczmarz és Kuc, 1957). A harmadik és legkorábbi időpont 1842 Kijev környékére tehető (Krasenyinnyikov és mtsai, 1935). Az megállapítható, hogy legkiterjedtebben ezeken a területeken figyelhető meg. Nyugat európai elterjedéséről viszonylag kevesebb adat található. Németországban Potsdami előfordulását követően Berlinben is leírták (Ascherson, 1859; 1864). A századforduló után Ludwigshafenben (Zimmermann, 1907), majd Bajorországban is megjelenik (Vollmann, 1914). Később Linz és Salzburg környékére is behurcolták (Janchen, 1958). Később Németországban csak néhány helyen említik elsősorban ruderáliákon (Passarge, 1996). Svájci megjelenését Schinz és Keller (1914) említi. Itt a terjedését komoly veszélynek tekintik napjainkban (Gut és Weber, 1999; Weber és Gut, 1999). Franciaországi előfordulását Bonnot írta le (Bonnot, 1948). Ausztriában Grác környékén jelent meg először vasútvonalak mentén (Melzer, 1954; 1955). A már említett Kijev környéki megjelenése után Schmalhausen (1897) emlékezik meg terjedéséről. Krasenyinnyikov (1935) Kijev és Fasztovo környékén említi igen elterjedtnek. Scserbina (1949) a Voronyezsi körzetből írja le. A Dnyeper középső 9

folyásánál a Volga és a Don közötti területen Szmoljanova (1959) szerint szintén elterjedt. Addig, amíg Közép- és Nyugat-Európában ebben az időben ruderális növényként tartották nyílván, Ukrajnában és Oroszországban, valamint Moldáviában behatolt a művelt területekre is (Gejdeman következményeként

a

Szovjetunióban

karantén

és

Nikolajeva,

gyomnövénnyé

1954).

Ennek

nyilvánították

(Schermann, 1951). Ukrajnában, Kijevtől nyugatra irányuló terjedése kevésbé számottevő, bár Lvov városában is megtalálható (Swies és Soroka 1998). Napjainkban, ebben az országban invázív növényként tartják számon hullámzó karakterrel (Protopopova, 1999a; Protopopova, 1999b).

2. ábra A parlagi rézgyom Oroszországi elterjedése (forrás: http://www.agroatlas.spb.ru/weeds/Metadata/Meta_Cyclachaena_xanthifolia_ru.htm, 2005) Oroszországban dél és keleti irányban terjedt, illetve terjed napjainkban is. Elterjedtsége a Távol-keleten Asszúriában, valamint Asztrahány környékén is megfigyelhető (Safonov, 1992). Nyugat-Szibériában és Kazahsztán területén is megtalálható (Terehina, 1995; Kuprjanov, 1999; Flora Szibiri, 1997). Krasnoborov (2000) az Altájban további északi terjedéséről számolt be. Észak – Európában Litvániában gyakorlatilag megtelepedett (Gudzhinskas, 1991). Finnországban (Kurtto, 1987) és Svédországban is megtalálható (Ljungstrand, 2001).

10

A Kelet-európai elterjedés mellett igen jelentős Közép-európai állományai vannak. A Közép-európai

országok

közül

napjainkra

szinte

mindenütt

megtalálható.

Lengyelországban a XIX. század közepétől a Krakkói Botanikus Kertbe tudományos céllal behozott növények szaporodtak el olyan mértékben, hogy az utak mentén, illetve a kertekben is megjelent (Schenermann, 1934; Koronas és mtsai, 1959; Kuc, 1955). Később Wroclaw környékén is megjelent mint behurcolt növény. 1945 után széles körben terjedni kezdett, s megjelent Poznanban (Urbanski, 1957), Szczecinben (Cwiklinski, 1970), Lódzi Vajdaságban (Sowa, 1971), Kolbuszowaban (Duliel, 1979), Lubelszczynben (Fijalowski, 1978), s az 1970-es évek közepére elérte a Balti tengert (Misiewicz, 1976; 1985). Az 1970-es, 1980-as évektől jelen van Varsóban (Sudnik és Wójcikowska, 1987; Nowak, 1983; Guzik, Sudnik és Wójcikowska, 1989), megtalálható Sandomierzben (Kucharczyk és Kucharczyk, 1987) és elérte Lublint (Swies, 1993; Kucharczyk és Swies, 1995). Csehországba feltételezhetően Szlovákiából terjedt át a vasutak mentén 1968 és 1994 között (Jehlik, 1995). Szlovákiában 1934-36 között jelent meg (Hejny, 1958), azután nagyon gyorsan terjedt (Lhotska és Slavik, 1969). Kiterjedt területeken található Bratislava, Nové-Zamky, Sahy térségében, valamint Kelet-Szlovákiában. 15-20 éve a mezőgazdaságilag művelt területeken is megtalálható. Folyamatosan terjed, növényi inváziót képez (Elias, 1993; Elias, 1997). Jugoszláviában az 1960-as évek elején jelent meg (Sajinovič és Koljadzinski, 1966). A Vajdaságban terjedt el elsősorban, s az 1970-es évektől a kertekbe, kapásokba is betelepült (Koljadzinski és Sajnovič, 1973). Napjainkra komoly problémát jelent főleg cukorrépa vetésekben (Marisavljevic és Veljkovic, 2002). Romániában viszonylag korán megjelent Vasile Lupu és Cornesti környékén (Borza és Arvat, 1935). Később tovább terjedt a brassói, vajdahunyadi területekre (Nyárády, 1964), megjelent Bukovinában (Topa 1945; 1946) és a kapásokra is átterjedt. Karantén károsítóként tartják nyílván, későbbi elterjedéséről szóló adatok szegényesek, de terjedőben van (Slonovschi és mtsai, 1997).

11

Bulgáriában 1996-ban figyelték meg először Kostinbrod környéki vasútvonalak mentén (Milanova, 1999) ahová valószínűleg amerikai kukorica vetőmag importtal került, és terjedése komoly veszélyt jelent a művelt területekre is (Milanova, 2001). Az említetteken kívül néhány példánya Európa szinte valamennyi országában fellelhető, és az invázív adventív fajokra jellemzően igen széles ökológiai plaszticitással rendelkezik. 3.2.3. Magyarországi előfordulása és elterjedése A parlagi rézgyom magyarországi megjelenését Schermann Szilárd jelezte 1951-ben először (Schermann, 1951) Mezőhegyesről, a Ménesudvar területéről. Ebben az időben már ismert volt ez a növény Európában, így terjedéséről is számtalan adat állt rendelkezésre. A kezdeti megtelepedésről szóló információ nyomán Tímár Lajos hívta fel a figyelmet a gyomnövény veszélyeire (Tímár, 1953). Az információk alapján Baráth Zoltán is a gyomnövény felkeresésére indult, de azt állapította meg, hogy az „Iva xanthiifolia nem is annyira vetési gyomnövény, mint inkább szemetes, útszéli nitrogénben dúsabb területeket kedvelő ruderália.” Véleménye szerint a környező országok példája alapján a terjedésével számolni kell. Hazai fellépésével kapcsolatban Schermann feltételezését, hogy amerikai eredetű behurcolással került megkérdőjelezi azzal, hogy feltételezi a keletről nyugatra való terjeszkedését (Baráth, 1963). Magyarországi előfordulását és terjedését Terpó-Pomogyi követte figyelemmel, de azt tapasztalta, hogy a Soó-Kárpáti féle 1968-ban kiadott növényhatározóban feltüntetett korábbi lelőhelyein visszaszorult, inkább Békés megyében terjed csak igen lassú ütemben (Terpó-Pomogyi, 1971). A Soroksári Botanikus kertben végzett mesterséges betelepítés során azt tapasztalták, hogy az Iva xanthiifolia nem terjed tovább (Terpó-Pomogyi, 1975). 1988-ban Kovács és Czepo az utóbbi 10 évben megfigyelhető rohamos terjedéséről számolt be, amely a ruderáliák, árokpartok, útmenti területek, majorok mellett a szántóföldeken is kezd dominánssá válni (Kovács és Czepo, 1988). A harmadik és negyedik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés egyesített adatai szerint a 78. és 83. helyen található, ami nem minden esetben tükrözi a gyomnövény esetleges regionális elterjedését (Tóth és mtsai, 1999). 12

Békés és Csongrád megyéken kívül Bács-Kiskun-, Pest-, Hajdú-Bihar-, SzabolcsSzatmár-Bereg- és Zala megyékben fordul elő foltok formájában. Bár Csongrád és Békés megyei megjelenése zonális képet mutat, mégis inkább disjunct csoportba sorolható, mert több-kisebb előfordulási helyről mikrokörzetében terjed tovább (Hódi és Gazdagné, 2000). 3.3. A parlagi rézgyom morfológiája A növény hajtásrendszerét, gyökérzetét, virágzatát és termését az 3. ábra mutatja. Az Iva xanthiifolia Magyarországon előforduló populációjának rövid morfológiai ismertetése Baráth, (1963); Ujvárosi, (1973); Hódi és Molnár, (2000); Schermann, (1967); Hódi, (2000) alapján:

3. ábra. A parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia Nutt.) (Abonyi Zsuzsanna rajza) Gyökérzet A parlagi rézgyom gyökérzete főgyökér rendszer. A fő (karó) gyökérből számos oldalgyökér ágazik el, amelyek tovább elágazva kiterjedt gyökérrendszert képeznek.

13

Szántóföldön a gyökérzet a szántott mélységig hatol, esetenként jóval mélyebbre is, ezzel rögzítve a termetes növény kiterjedt hajtásrendszerét és biztosítva aszályos időben is a megfelelő víz- és tápanyag ellátottságot. Hajtásrendszer A parlagi rézgyom szára felálló 120-150 (egyes esetekben 250-300) cm magas, alsó részén kopasz, felső részén szórtan szőrős. A kifejlett növény szára felső részében dúsan ágas, sűrűn leveles. Fiatalabb korban dudvaszerű, belseje tömött, később elfásodó és bélüreg keletkezik benne. Levél Levelei többnyire szíves vagy keskenyedő vállúak, nyelesek, tojásdadok, majdnem átellenesek, felső lapjukon enyhén érdesek, alul rövid szőrösek, kihegyezettek, egyenőtlenül durván fogasak. A levelek polimorf megjelenésűek, egy növényen belül is eltérést mutathatnak. Az első pár valódi levél morfológiailag és funkcionálisan is eltér a többitől. Virág és virágzat Az egyes fészkek 5-6 mm átmérőjűek. Az apró fészkek levélhónaljiak, gyakran állnak dús bugás füzérekben. Külső fészekpikkelyeik háta szőrös, a virág zöldessárga. A növény egylaki. Nővirágai egy-ötösével állnak a fejecskében, pártájuk igen apró vagy hiányzik. Pollentermelése bőséges, júliustól szeptemberig virágzik. Termés A termés kopasz, szárnyatlan. A kaszat 2,3-2,5 mm széles, ovális, töve ék alakú, csúcsa lekerekített, rajta apró bibecsonk található. Friss állapotban zöld, szürkészöld, szürke lisztes bevonatú. A termések fészkenkénti száma rendszerint 5 (4. ábra). Ezermag tömege 1-1,2 g.

14

4. ábra A parlagi rézgyom kaszattermése (Abonyi Zsuzsanna rajza) Csíranövény A parlagi rézgyom a talaj felszíne felett bontja szét szikleveleit, amelyek megnyúlt tojásdadok, egyszerű ép lemezűek, szőrözöttek. A szik alatti szár hengeres, 2-5 cm hosszú, szintén szőrös (5. ábra). Az Európába betelepedett populációk között lényeges morfológiai eltérés nem tapasztalható.

5. ábra A parlagi rézgyom csíranövénye (Abonyi Zsuzsanna rajza) 3.4. A parlagi rézgyom szaporodásbiológiája A magvak kulcsszerepet játszanak az egyéves gyomnövények túlélési stratégiájában. Funkciójuk a terjesztés, túlélés és átmeneti tápanyagforrás az embriónak, valamint új genetikai kombinációk forrása (Hunyadi, 1988).

15

A parlagi rézgyom kizárólag generatív úton szaporodik (Hódi, 2000). A gyomok túlélési stratégiáját alapvetően azok magprodukciója befolyásolja. Egy fajon belüli egyedek magprodukciója is széles határok között mozoghat (Stevens, 1932; Bleasdale, 1960). A magprodukciót a genetikai tulajdonságokon kívül az ökológiai tényezők erősen befolyásolják (Hammerton és Jalloq, 1970). A parlagi rézgyom magprodukciója is tág határok között mozog, de egyértelműen igen magas. Oroszországi előfordulási helyén elérheti a 179.500 db-ot is (Fisjunov, 1984). A magas magszám kedvező feltételt teremt az adott faj terjedéséhez. A gyommagvak terjedését sok tényező befolyásolhatja (Hunyadi és Kazinczi, 2000). Az adventív gyomfajok terjedésében az emberi behatásoknak van legnagyobb szerepe. Sok behurcolt faj először a vasútvonalak mentén terjed, és csak azután jut el más termőhelyre (Priszter, 1960). A magas magszám mellett azok életképességének időtartama meghatározó lehet az adott gyomfaj szaporodási stratégiájában. A parlagi rézgyom magjainak élettartamáról nincs irodalmi feljegyzés, de csírázóképességüket rövid időn belül (5 év) elvesztik (Terpó András szóbeli közlése, 2000). Az érést követően a gyomnövények magjainak jelentős része nyugalmi állapotban van (Roberts, 1972; 1981; Kjaer, 1940; Harper, 1960; Baskin és Baskin, 1989; Kazinczi és mtsai, 1999). Harper (1957) a magnyugalom három típusát különíti el. A primer dormancia a magérlelést követően tapasztalható, amikor a magvak a számukra optimális körülmények között sem csíráznak. A szekunder (indukált) magnyugalmat kedvezőtlen környezeti feltételek hozzák létre. A harmadik forma a kényszernyugalom, amelyet a csírázáshoz szükséges feltételek hiánya idéz elő. A külső környezeti tényezők (hőmérséklet, víz, fény) változásával megindulhat a magvak csírázása. A gyommagvak tág hőmérsékleti értékhatárok között képesek csírázni (Laborian, 1972). A gyommagvak csírázásának a szántóföldön szezonális menete van és ebben a legfontosabb külső szabályozó tényező a hőmérséklet (Amen, 1968; Wilson, 1988). A nyári egyéveseknél a nyugalmi állapot a téli hideg hatására megszűnik és tavasszal megindul a csírázás (Baskin és Baskin, 1986; 1987). A gyomfajok jelentős része alternáló hőmérsékleten erőteljesebben csírázik (Steinbaner és Grisby, 1957). A csírázás 16

mértékét a magvak mélysége a talajban is meghatározza. Általában minél nagyobb egy mag, annál mélyebbről képes kicsírázni (Froud és Williams és mtsai, 1984). A fény, mint ökológiai tényező fontos szerepet játszik számos növény csírázásában (Frankland, 1976; Taylorson, 1982). A parlagi rézgyomot Újvárosi (1973) a T4-es, tehát a tavasszal csírázó, nyárutói egyéves gyomok csoportjába sorolta. Csírázásbiológiájával Kovács és Czepo (1988), Hunyadi és mtsai, (1988), Milanova (2001) foglalkoztak behatóbban. 3.5. A parlagi rézgyom ökológiája Ökológiai megközelítés szerint, a gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajai

(Bunting,

1960).

A

vetési

(segetalis)

gyomnövényzet

sajátosságait

fitocönológiailag az emberi tevékenység jelentősen megváltoztatta. Ruderáliákon, amelynek területe egyre nő – szintén az emberi tevékenység következtében – a legkülönbözőbb gyomnövényzet telepedhet meg, amely sok nem őshonos fajból áll. Ezek a fajok általában széles ökológiai amplitúdójúak (Jakucs, 1981). A növényökológia az élőlény együttesek kölcsönhatásaival foglalkozik (JuhászNagy, 1961). A környezeti tényezőket hagyományosan két csoportra osztják, élettelen és élő tényezőkre. Az élettelen tényezők közül a fény, a hőmérséklet, a víz és a talaj generális ökológiai tényezők. 3.5.1. Az abiotikus ökológiai faktorok szerepe a parlagi rézgyom fejlődésében Fény A

megvilágítás

erőssége,

hossza

és

spektrális

energia

eloszlása

alapján

megkülönböztethetünk napfénynövényeket, árnyéktűrő napfénynövényeket, illetve árnyéktűrőket. A megvilágítás hossza alapján rövid- és hosszúnappalosokat (Jakucs, 1981). A fény a növények számára folyamatosan rendelkezésre kell, hogy álljon (Donald, 1961). Egyes fajok csírázásában is fontos szerepet játszik (Frankland, 1976).

17

A parlagi rézgyom csírázásához Maguire és Overland (1959) vizsgálatai szerint fény szükséges. Hunyadi (1988) szerint a fény kismértékben növeli az Iva xanthiifolia csírázását. Kazinczi és munkatársai (2000) arra a megállapításra jutottak, hogy az Iva xanthiifolia fényben és sötétben történő csírázása között nincs szignifikáns különbség. A parlagi rézgyom termetéből adódóan is napfénynövény (Fernald, 1950). Hőmérséklet A növényvilág változatossága, eltérő volta a Föld különböző tájain alapvetően annak a következménye, hogy a növények hőtoleranciái hogyan alakulnak. A különböző életfolyamatok hőigénye eltérő. A hőoptimum leggyakrabban egyéb faktorok, pl. CO2 koncentráció és a megvilágítás erősségétől is függ (Hortobágyi, 1986). A parlagi rézgyom életfolyamatainak hőigénye kevésbé ismert (Kosikova, 1960). Csírázási optimuma 15

0

C (Maguire és Overland, 1959). Európai elterjedését

megfigyelve érdekes, hogy tőlünk északabbra, Lengyelországban és Szlovákiában a csírázása március végén kezdődik (Sudnik és Wójcikowska, 1987; Elias, 1997), míg délebbre, Bulgáriában csak április közepén (Milanova, 2001). Virágzása a csírázásától függően Amerikában Illionis Államban július és szeptember közé esik (Mochlenbrock, 1975). Magyarországi körülmények között a virágzási ideje közel megegyező (Ujvárosi, 1973; Hódi, 2000). Magérlelése a téli fagyok beállta előtt fejeződik be októberben (Baráth, 1963). A klíma változásával összefüggő általános felmelegedéssel kapcsolatban a parlagi rézgyomot Szőke (2001) melegigényes fajnak említi. Víz A víz több növényi életfolyamat alapfeltétele, s a hő mellett és vele sokszor szinergizmusban a legfontosabb ökológiai tényező. Egyik kiindulási anyaga a fotoszintézisnek. A víz felvétele, leadása, a szárazságtűrés általában fajra jellemző tulajdonság. A vízgazdálkodás a CO2 asszimilációval is szoros összefüggésben van (Jakucs, 1981). A parlagi rézgyom vízhez való viszonya különböző irodalmakban eltérő megítélés alá esik.

18

Amerikában elsősorban Missouri Államban nedves helyek indikátoraként tartják számon (Steyermark, 1963). Oregon Államban és Nebraskaban száraz és nedves helyeken egyaránt előfordul (Peck, 1961; Stubbendieck és mtsai, 1994). Európai irodalomban a vízhez való viszonyát nem említik, de elterjedési helyeinek ökológiai viszonyai arra engednek következtetni, hogy főleg tavaszi időszakban csírázásához megfelelő csapadék ellátottságra van szüksége. Mivel CO2 fixációja C3 típusú (Swink és Wilhelm, 1979), ezt a feltételezést alátámasztja. Talaj A növények szempontjából jelentős a talaj szervesanyag tartalma, kémhatása, tápanyagtartalma, szerkezete (levegő és vízgazdálkodása) és típusa (Jakucs, 1981). A növények tápanyagfelvételét és tápelem tartalmát számos környezeti tényező, így a talaj tápanyagtartalma és vízellátottsága is meghatározza (Lehoczky, 2000). Az Iva xanthiifolia jellemzője, hogy elsősorban tápanyagban gazdag területen fordul elő (Soó, 1973). Milanova (2001) vizsgálataiban a parlagi rézgyomot kifejezetten nitrogénkedvelő növénynek találta. Hazai viszonylatban a gyomnövény beltartalmának vizsgálata alapján Kovács és munkatársai (1988) szolgáltattak fontos adatokat az Iva xanthiifolia Nutt. ásványi elem felvételével kapcsolatban. 3.5.2. A biotikus ökológiai faktorok szerepe a parlagi rézgyom fejlődésében Allelopátia Az allelopátia kutatások kezdete és fogalmának bevezetése Molisch (1937) munkájából származtatható. Az allelopátia a növények közötti kölcsönhatások olyan típusa, amikor a donornövény valamilyen kémiai ágenst juttat környezetébe, amely gátolja, vagy esetleg serkenti a szomszédos növényegyedek, (recipiensek vagy acceptor) növények működését (Rice, 1974). Azokat az anyagokat, amelyek allelopatikus hatással rendelkeznek allelokemikáliának nevezzük (Willis, 1994). Az allelokemikáliák többnyire a növények szekunder anyagcseretermékei (Szabó, 1984). Az allelopátia főleg mezőgazdasági szempontból jelentős, ahol haszonnövények és gyomjaik viszonylatában született legtöbb kutatási eredmény (Csontos, 1997; Kazinczi, 1999). Az allelokemikáliák a növénynek különböző szerveiben jelen vannak, de a levelekben a leggyakrabban (Béres, 1983; 19

Szabó, 1997). Béres (2000) az allelokemikáliáknak direkt és indirekt hatását is megkülönbözteti. Hazai viszonylatban az allelopátia jelenségének vizsgálatáról gyom és kultúrnövény vonatkozásában számos publikáció született (Kazinczi és mtsai, 1991; Solymosi, 1996; 1999; Solymosi és Nagy, 1999). A parlagi rézgyom allelopatikus hatását vizsgálva Grodzinskii (1991) azt tapasztalta, hogy az Iva mag- és terméskivonat jelentősen csökkenti a mák csírázását. Kompetíció Az ökológiai faktorokért folyó versengés, a kompetíció, amelynek formája igen változatos lehet (Fekete, 1981). A kompetíciót Clements (1907) tisztán fizikai folyamatnak nevezte, amely a vízért, tápanyagért, fényért és hőért folytatott versengés. Versengés alatt a más szervezet számára is fontos környezeti tényező elvonását, illetve hasznosítását értjük akkor is, ha ez felismerhető „agresszivitás” nélkül történik (Mátyás, 1996). A kompetíciót a kultúrnövény és a gyomnövény faja, fajtája, egyedsűrűsége, térfoglalása, eloszlása, a kompetíció időtartama, talajtani és éghajlati tényezők befolyásolják (Weaver és mtsai, 1992). A kritikus kompetíciós periódus meghatározása Nieto és munkatársai (1968) nevéhez fűződik, ami a tolerálható gyomversengés hossza és a szükséges gyommentes periódus hossza közötti időtartamot jelenti. A kompetíció kritikus periódusának hossza kultúrnövényenként különböző (Zimdahl, 1980). A kritikus kompetíciós periódus hossza több tényező függvénye fajon belül is; függ a fajtától, gyomnövényzettől és egyéb termesztéstechnológiai tényezőktől (Hewson és Roberts, 1971). A kritikus kompetíciós periódus gyakorlati alkalmazhatóságának pontosítása érdekében Pozsgai (1982) a levélterülési index (LAI) alkalmazását javasolta. A gyomosodás mértékének és a kultúrnövény tőszámának termésre gyakorolt hatását kukoricában hazánkban többen is vizsgálták (Ujvárosi, 1973; Győrffy, 1976; Berzsenyi, 1979). A szerzők többsége (Berzsenyi, 1979; Kropff és mtsai, 1984; Sattin és mtsai, 1992) a kultúrnövény és gyomnövény kompetíciót nem lineáris függvénykapcsolattal jellemzik. A kompetíció tanulmányozására additív kísérletekben (Naylor, 1972; Richardson, 1980; Béres, 1981; Varga és mtsai, 2000) a kultúrnövényt az optimálisnak tartott sűrűséggel vetik, és a gyomnövény egyedsűrűségének hatását vizsgálják. 20

A növekedésanalízis módszerével a fotoszintetikus produkció dinamikáját vizsgálják. A módszer egyszerű, kidolgozása Blackman (1919), Briggs és munkatársai (1920) angol ökológusok nevéhez fűződik. A növények száraztömegben, illetve levélterületben bekövetkezett

változásait

vizsgálják

meghatározott

időközökben

végzett

mintavételezéssel. Hazánkban növekedésanalízissel számos szerző mellett Czimber és munkatársai (1978), Virágh (1980), Pozsgai (1982), Berzsenyi és munkatársai (1993), Kazinczi (1994), Gazgadné (1998), Magyar és munkatársai (2000) foglalkoztak behatóbban. 3.6. A parlagi rézgyom gazdasági jelentősége 3.6.1. Kártétele A gyomnövények kártétele két nagy csoportra, közvetlen és közvetett kártételre osztható. Közvetlen kártételük az élettelen ökológiai faktorokért folytatott versengésben nyilvánul meg (Hunyadi, 1993). Lokális viszonyok között, táblaszinten, mennyiségi mérésére az ökológiai fejezetben leírt kompetíció tanulmányozására alkalmazott additív módszer kiválóan használható. Itt általában meghatározott gyomsűrűség mellett mérik a terméscsökkenés mértékét (Béres, 1985; Varga, 2002; Sangakkara és Bandaranayake, 2004). Segítségével határozhatjuk meg egy adott faj ökonómiai és kártételi küszöbértékét is (Berzsenyi, 2000). A gyomok gyomosodásra érzékeny kultúrákban, így kukoricában és napraforgóban is 70-80 %-os termésveszteséget is okozhatnak (Matuskin és Novikova, 1985). Makrogazdasági

megközelítésben

jóval

kevesebb

adattal

találkozunk.

Világviszonylatban a gyomok több mint 17 millió tonna tápanyagot hasznosítanak a talajból (Zaharenko, 1990). A flóra, és így a gyomflóra hazánkban (Tóth és Spilák, 1988) és a világon egyaránt állandó változásban van (Borhidi, 2002). A flórában végbemenő változások a globalizációval párhuzamosan zajlanak, nő az adventívek aránya. Bár fajszámuk nem túlzottan nagy, gazdasági jelentőségük annál nagyobb (Solymosi, 2002). Közülük is kiemelkednek az invázív (özönnövény) fajok, amelyek egy része veszélyes gyomnövény (Kazinczi és mtsai, 2004). 21

A biológiai inváziók ökonómiai kérdéseivel számos szerző foglalkozik (Vitousek és mtsai, 1996; Williamson, 1996, Sakai mtsai, 2001). Primentel és munkatársai (2000) becslései szerint a biológiai inváziók költségei az USA-ban éves szinten eléri a 137 milliárd US $-t. Ebből az összegből az adventív gyomok okozta kár 35,5 milliárd dollár, amelyből 29 milliárd a szántóföld, míg 6,5 milliárd az erdészet és a kertészet részaránya. Megjegyzésképpen ennek az összegnek 0,5 %-a (kb. 35 milliárd Ft) a 2004 évi teljes magyar növényvédőszer piac. Az invázió kezdeti fázisában az idegenhonos faj eltávolításának költségei lényegesen kisebbek, mint később elterjedésük után a védekezésre fordított költségek. A megtelepedés kezdetén meg kell becsülni azt is, hogy az adott faj milyen valószínűséggel válhat invázívvá (Mack és mtsai, 2000). A parlagi rézgyom a nagyobb kiterjedésű fertőzéssel rendelkező európai országokban igen erőteljesen invázív, tehát magyarországi inváziója is feltételezhető (Ivashcenko, 2000; Bagmet, 2000; Holec és mtsai, 2004; Konstantinovic és mtsai, 2002). Balogh és munkatársai (2004) a magyarországi neofitonok inváziós szempontból történő besorolásuknál az Iva xanthiifolia-t invázív fajként tartják számon. A gyomok a termés mennyiség mellett annak minőségét is befolyásolják (Gricajenko és mtsai, 1996; Gazdagné, 1998). Az inváziós fajok közvetlen kártételén túlmenően jelentős közvetett gazdasági kártételük is ismert (Kazinczi, 2004). A közvetett kártétel a különböző kártevők, kórokozók alternatív gazdáiként, azok áttelelésében és terjesztésében jelentős szerepet játszhatnak. Világviszonylatban az Iva nemzetségről izolált, leírt élősködő gombafajok szinte az egész gombarendszertant felölelik (Farr és mtsai, 1989). A

parlagi

rézgyomon

61

élősködő

gombafajt

írtak

le

(http://www.nt.ars-

grin.gov/fungaldatabases/, 2005). Természetesen magyarországi szempontból azok a fajok a jelentősek, amelyek más kultúrnövények kórokozói. A Plasmopara halstedii a napraforgó veszélyes betegsége, amely a parlagi rézgyomról is fertőződhet (Hall, 1989; Gulya, 2002).

22

Közép- és Kelet-Európában az Iva xanthiifolia a Phomopsis helianthi (Diaporthe) köztesgazdája (Piven és mtsai, 2000). A gombákon kívül vírusok, így a saláta mozaik potyvirus gazdanövénye is lehet (Horváth, 1991). A gyomok közvetett kártételéhez tartozik azok mérgező volta. A parlagi rézgyom esetében elsősorban a levelek mérgezőek (Mitchell és Rook, 1979). Az érzékeny személyeknél bőrkivörösödést (erythema) okozhat. Takarmányozási szempontból tejelő szarvasmarhákkal etetve a tej keserűvé válik (Maunscher, 1975). Ha a füvekkel együtt a szénába kerül, a szarvasmarhák gyomrának megbetegedését okozhatja (Smoljanova, 1959; Mabberley, 1993). Külön kell szólni a parlagi rézgyom humán egészségügyi hatásáról, mivel a hazai irodalomban gyakorlatilag ismeretlen dologról van szó. Ugyanakkor a téma óriási jelentőséggel bír, ha csak a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) adventív gyomnövényünk pollenallergiát kiváltó hatása körül kialakult magyarországi helyzetre gondolunk. Mint ahogy az már említésre került az Iva xanthiifolia contact dermatitis tüneteit okozhatja (Brunsting és Anderson, 1934; Mackoff és Dahl, 1951). Frain-Bell és Johnson (1979) vizsgálatai alapján 43 páciens közül 5-nél fényérzékenység és bőrtünetek jelentkeztek. A parlagi rézgyom toxikus vegyületei ma még nem ismertek, az Iva nemzetség néhány fajából allergiát okozó szeszkviterpén-lakton izolálható (Mitchell és Rook, 1979). A bőrtünetek mellett jóval lényegesebb az általuk kiváltott pollenallergia. A nemzetség valamennyi faja szélbeporzású (Wodehouse, 1971). Az Iva xanthiifolia pollenszóródása az USA középső és északkeleti államaiban és Kanadában júliustól szeptemberig, a déli és észak-nyugati államokban augusztustól októberig tart (Lewis és mtsai, 1983; Bassett és mtsai, 1978). A zöldes fehér apró virágok a hajtás végén lévő füzérekben találhatók (hím és nővirágok egyaránt) és hatalmas mennyiségű pollent termelnek (Wodehouse, 1971; Whitson és mtsai, 1991), esetenként többet, mint a parlagfű. A pollennek magának is van dermális hatása (Wodehouse, 1971; Bassett és mtsai, 1978).

23

Az amerikai botanikusok a parlagi rézgyomot a parlagfűvel és szerbtövissel együtt az Ambrosiinae alrendbe sorolják (Judd és mtsai, 1999). Azonban a botanikai közelség ellenére a parlagfű és a parlagi rézgyom közötti keresztallergia igen kicsi (Weber, 2001). A parlagfű pollenallergia és a parlagi rézgyom pollenallergia allergológiai módszerekkel vizsgálva két különböző mechanizmuson alapul (Prince és Secrest, 1939; Leiferman és mtsai, 1976). Az I. xanthiifolia és az A. artemisiifolia pollenjei külső megjelenésükben nagyon hasonlóak. Suliaman és munkatársai (1997) Szaúd-Arábiában végzett vizsgálatai szerint a szaúdi őslakosság és a betelepült külföldiek együttes csoportjában is lényegesen magasabb a parlagi rézgyom pollenre érzékenyek aránya, mint a parlagfű pollenjére. 3.6.2. Haszna Számtalan káros tulajdonságai mellett a parlagi rézgyom kevés hasznos tulajdonsággal rendelkezik. Hunyadi (1993) megállapította, hogy az Iva xanthiifolia magvak aminosav tartalma a kultúrnövényekéhez hasonló, és takarmányozásra történő hasznosíthatósága nem kizárt. Solymosi (2001) a parlagi rézgyomból izolált xantinin laboratóriumi vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy 80 ppm-es koncentráció a tesztnövényeknél erős gyökérnövekedés gátlást idézett elő. Gyomszabályozásra való hasznosíthatóságát további vizsgálatokkal lehet eldönteni. A Fort Hall Indián Rezervátum őslakói az USA Idaho Államában (Thomas Nuttal 1818ban itt írta le a fajt) a növény főzetének gyógyhatást tulajdonítanak. Teáját köhögés és influenza ellen használják. Kelések ellen borogatást alkalmaznak forrázatából (Glennon, 1991). 3.7. A parlagi rézgyom elleni integrált gyomszabályozás eszközei Az integrált gyomszabályozás bevezetése Shaw (1982) munkásságához kapcsolódik, aki a gyomirtás („weed control”) helyett a gyomszabályozás („weed management”) terminológiát javasolta használni, és megalkotta az integrált gyomszabályozás („Integrated Weed Management System” IWMS) fogalmát.

24

Azért, hogy az integrált gyomszabályozás stratégiáját optimalizálhassuk, csökkenteni kell a herbicid használatot, kutatni és figyelembe venni a gyomok biológiáját és ökológiáját, valamint a gyom/kultúrnövény interakciókat (Bárberi, 2003). Az integrált gyomszabályozás eszközrendszerébe az agrotechnikai, mechanikai, biológiai és kémiai védekezés sorolható (Berzsenyi, 2000). Agrotechnikai és mechanikai védekezés lehetőségei Az agrotechnikai változások jelentős hatással vannak a gyomnövényzet összetételére. A hazánkban elvégzett I-IV. Országos Gyomfelvételezések eredményei jól tükrözik a gyomösszetételben végbement változásokat (Tóth és Spilák, 1998). Az egyes termesztett kultúrák vetésterülete megnőtt, a vetésforgók leegyszerűsödtek, jelentős tényezővé vált a herbicidek szelekciós nyomása (Berzsenyi, 2000). A monokultúrás termésdepresszió elsősorban az ellenálló gyomnövények nagymértékű felszaporodásának tulajdonítható (Berzsenyi és Győrffy, 1996). Az okszerűen értelmes növényi sorrend kialakítása megakadályozza a nehezen és költségesen irtható gyomfajok elszaporodását (Kádár, 1998). A gyomnövények számát a helyes vetésforgó vagy vetésváltás megválasztásával jelentősen csökkenthetjük (Hódi, 1995). A monokultúrás termesztés mellett a tőszám és a műtrágyázás is befolyásolja a gyomosodást (Reisinger, 1981). Az agrotechnikai szempontból optimális tőszám csökkenti a gyomosodás mértékét (Berzsenyi és Győrffy, 1995). A vetésidő megváltoztatásával hatással lehetünk a kultúrnövény és gyomnövény között kialakult korai kompeticióra, amely a termésmennyiségre is befolyásoló hatással rendelkezik (Lehoczky, 2002). A tápanyag visszapótlás, trágyázás jelentős tényező a gyomnövényzet összetétele és a gyomnövény-kultúrnövény között kialakult versengés vonatkozásában (Lehoczky, 1995, 2004). A mechanikai gyomszabályozási módok közül a talajművelés különböző változatai és a gyomosodás között szoros összefüggés van (Birkás és mtsai, 19998; Lehoczky és mtsai, 2004). A tarlóhántás és az állandó talajművelés az eredményes mechanikai írtás eszköze (Hunyadi, 1988). A különböző időpontban végzett kaszálások eltérő módon befolyásolják a gyomok magprodukcióját (Béres, 2004).

25

Az Iva parlagokon, út menti száraz gyomtársulásokban fordul elő. Ha meghonosodik és elszaporodik nagy termete miatt rendkívül kellemetlen gyommá válhat. Lekaszálással irtsuk (Ujvárosi, 1973). A biológiai védekezés lehetőségei A világon egyre szélesebb körben és egyre intenzívebben vizsgálják a biológiai gyomirtási lehetőségeket, amelyek a gyom populációk csökkentését szolgálják természetes ellenségeik felhasználásával. A biológiai gyomirtás alapvető irányai a következők: 1. Klasszikus biológiai védekezési módszer a gyomok visszaszorítása gerinctelen növényevő szervezetekkel, fitopatogén mikroorganizmusokkal a gyomos területre történő introdukciójuk (behurcolásuk) és akklimatizációjuk révén (Kroitor, 1987). Jelenleg a legjobban tanulmányozott és elterjedt módszer, amikor az egyes gyomfajok ellen rovarokat használnak (Kovaljov, 1986). A klasszikus módszer elsősorban adventív fajok ellen hatékony, földrajzilag jól körülhatárolt területeken, ahol az adott gyomnövény őshazájában előforduló kártevőket használják fel a védekezésre (Schwarczinger és Polgár, 1999). Elsősorban a parlagfű kapcsán, néhány rovarfaj biológiai védekezésre történő hasznosítását többen tanulmányozták. A Zygogramma suturalis F. alkalmazhatóságát az adott gyomnövény ellen több vizsgálat igazolta (Reznik és mtsai, 1994, Igrc és mtsai, 1995). A Zygogramma suturalis lárvái a parlagi rézgyom levelét is fogyasztották (Reznik és Kovalev, 1989). A Diabrotica barberi (Coleoptera, Chrysomelidae) bogarak szintén táplálkoznak a virágzó parlagi rézgyomon, de a napraforgón is (Hesler, 1993). Az Ophraella communa (Coleoptera, Chrysomelidae) fajjal hasonló helyzet alakult ki (Palmer és Goeden, 1991; Yamazaki és mtsai, 2000). A lepkék közül a Charidryas gorgone (Hübner) lárvája táplálkozik az Iva xanthiifolia növényen (Pyle, 1981). Biológiai védekezésre történő alkalmazásáról nincs adat. A fitofágok biológiai gyomirtásban történő használata mellett intenzív kutatások folynak a fitopatogén mikroorganizmusok alkalmazásának lehetőségeiről. A növényi betegségek közül a gyomnövényekre patogén gombák perspektivikusak. Obligát paraziták közül a peronoszpóra félék, lisztharmat félék, rozsdagombák; a fakultatív

26

paraziták közül a fuzáriumok és colletotrichum fajok alkalmazhatók. Legnagyobb gyakorlati jelentőségük a bazidiumos gombáknak vannak (Kljucseva, 1972). A növényeken élősködő gombakórokozókat illetően Far és munkatársai (1989) is több mint 30 polifág, illetve a parlagi rézgyomra specializálódott gombafajt írnak le az Egyesült Államok területén, biológiai védekezési kísérletekre azonban nincs adat. 2. A biológiai gyomirtás másik alapvető iránya a mikoherbicid használat, amelyben a gyártás alapját fitopatogén gombák képezik (Kroitor, 1987). A mikoherbicid előállítás témájában jelentős gomba és gyomnövény kapcsolatot vizsgáltak, de a parlagi rézgyomot ez nem érintette (TeBeest, 1991). 3. Kutatások folynak még az allelopátia jelenségének biológiai gyomirtásban történő hasznosítására. Az allelokemikáliák gyomirtó hatásának vizsgálatára egyrészt növényi kivonatokat használnak (Botiren és mtsai, 2004; Batish és mtsai, 2002; Singh és mtsai, 2002). Másrészt az allelokemikáliákat szintetikus úton állítják elő és herbicidként forgalmazzák. Magyarországon a Callisto néven a mezotrion hatóanyag is ilyen (Syngenta, 2003). A különböző allelokemikáliák, valamint a belőlük készített herbicidek parlagi rézgyom elleni hatékonyságát napjainkig nem vizsgálták. A kémiai védekezés lehetőségei A herbicidek napjainkban vezető helyet foglalnak el a gyomszabályozás rendszerében. 2002-ben a világon 26,5 milliárd US $ értékű növényvédőszert használtak fel, amelynek 47 %-a gyomirtó szer (Hall, 2004). A kultúrnövények és gyomnövények kapcsolatát figyelembe véve, hazánkban elsősorban tág térállású kultúrákban a preemergens és posztemergens gyomirtási módok terjedtek el. A gyomszabályozási gyakorlat tendenciáit elemezve a preemergens alkalmazás folyamatos csökkenése tapasztalható (Kazinczi és mtsai, 2004). A preemergens időpontban használható herbicidek elsősorban az egyéves gyomok ellen hatékonyak (Kádár, 1993). A parlagi rézgyom elleni kémiai védekezésnek két sarkalatos pontja van. Az egyik, hogy

mezőgazdasági

területen

elsősorban 27

tág

térállású

kultúrákban,

főként

napraforgóban fertőz (Hódi, 1999). A másik, hogy egyéves T4 életformájú, kizárólag maggal szaporodik (Hódi, 2000). A gyomirtó szerek választéka és felhasználása folyamatos és állandó változásban van, amelyet a gyártók érdekei, valamint környezetvédelmi, toxikológiai és egyéb társadalmi igények, gyomflóra változások tartanak mozgásban. Legfrissebb információval a herbicid gyártók technológiai ismertetői, valamint az engedélyezési vizsgálatok, okiratok szolgálhatnak (Hódi, 2003). Az Iva xanthiifolia elleni vegyszeres védekezés az Egyesült Államokban több kapáskultúrában és legelőkön, valamint gabonafélékben is jelentős. A legnagyobb herbicid gyártók közül a Bayer Cropscience ajánlatában a foramszulfuron (készítménye: Option) kukoricában, a glufozinát-ammónium (készítménye: Liberty) genetikailag módosított szójában, a bromoxinil+MCPA (készítménye: Bromate Advanced) kalászosokban nyújt kiváló hatást (http://www.bayercropscience.us.com, 2005). A BASF ajánlatában az imazetapyr (készítménye: Raptor) szójában, dikamba+2,4D (készítménye:

Weedmaster)

ültetvényekben,

legelőn,

búzában,

cukornádban,

pendimetalin (készítménye: Prow l 3,3 EC) lucernában, vörösherében, imazamox (készítménye:

Beyond)

clearfield

napraforgóban

használható

eredményesen

(http://www.basf.de, 2005). A DuPont termékei közül a metszulfuron-metil (készítménye: Ally) búzában, árpában, parlagokon, a sulfentrazon (készítménye: Authority) szójában kiválóan írtja a parlagi rézgyomot (http://www.dupont.com/products, 2005). A Dow Agro ajánlatából a clopiralid (készítménye: Transline) spárga, mikulásfa, kukorica, cukorrépa, menta, fűmag és gabona kultúrákban, a szintén clopiralid hatóanyagú Stinger cukorrépában, a flumetsulam (készítménye: Python, Broadstrike) szójában, kukoricában használható (http:// www.dowagro.com, 2005). A Nemzeti Napraforgótermesztő Egyesület (National Sunflower Association) lapja szerint a 2000. év a „parlagi rézgyom éve volt”, mert komoly problémákat okozott a termelőknek. Eredményesen csak azok tudtak ellene védekezni, akik az FMC által gyártott sulfentrazone hatóanyagú Spartan készítményt használták, nyilatkozott a lapnak az Észak-Dakotai Állami Egyetem gyomirtási specialistája, Richard Zollinger (http://www.sunfloweusa.com, 2005). Európában teljesen más a helyzet. Itt elsősorban útszéleken, ruderáliákon terjed. Oroszországban, a Volga mentén egész magyarországnyi területen a vetésekben 28-30 28

%-os gyomborítást okoz (Bagmet és Szokolova, 2003). A termés mennyiségét 40-80 %ban csökkenti, így védekezésre elsősorban a tarlóhántást, őszi mélyszántást, vetés előtti talajművelést, tiszta vetőmag használatot, sorközművelést, a nem művelt területek magérlelés előtti kaszálását, valamint szükség esetén az engedélyezett herbicidek használatát javasolják (Gyátcsenko, 1987). Szerbiában, ahol az utóbbi időben jelentős kártételt okoz Közép Bácskában és az egész Bánátban,

kukoricában

rimszulfuron,

bentazon,

dikamba,

rimszulfuron+tifenszulfuron-metil

2,4D,

klopiralid,

hatóanyagokat

nikoszulfuron,

ajánlják

ellene.

Cukorrépában desmedifan+fenmedifam+etofumezat, klopiralid, trifluszulfuron-metil, szójában bentazon, formesofen, imazetapir, klomazon és oxaszulfuron a tapasztalatok szerinti hatékony gyomirtószer (Konstantinovič és mtsai, 2002). Magyarországon az említett hatóanyagok hasonló hatékonysággal használhatók az engedélyezett kultúrákban. Kivételt a napraforgó képez, ahol az engedélyezett gyomirtó szerek gyenge hatékonyságúak ellene (Hódi, 2000). Megoldást az IMI, valamint a tribenuron-metil ellenálló napraforgó termesztés jelenthet, igaz lehet, hogy csak időlegesen, mert 2003-ban Észak-Dakotában szójában B/2 ALS inhibitorokra (imazamox

és

tribemuron-metil)

rezisztens

biotipusát

találták

meg

(http://www.weedscience.org, 2005). Mindezek miatt a hagyományos kémiai védekezési eljárások felülvizsgálata szükséges kijuttatás technikai szempontból, az alkalmazható adjuvánsok terén, valamint pontosan meg kell határozni a herbicidek minimális letális dózisát (Kempenaar és mtsai, 2002). A herbicidek kijuttatásánál a jobb hatékonyság érdekében alkalmazni lehet a fejlett technikai lehetőségeket, mint a gyomok elhelyezkedését illető számítógépvezérlésű permetező gépet irányító digitális gyomtérképet, amely főleg a nehezen irtható, veszélyes gyomnövények betelepedésének korai fázisában nyújthat hathatós segítséget (Reisinger és mtsai, 2001). A precíziós gyomirtás másik előremutató lehetősége az automatikus gyomfelismerő rendszer, amely nem csak a kémiai, hanem a mechanikai berendezések vezérlését is végezheti (Gerhards és mtsai, 2002).

29

4. KISÉRLETI RÉSZ 4.1. Morfológiai és fenológiai adatgyűjtés elterjedtségi vizsgálat Csongrád megyében, Magyarország területén, valamint néhány európai országban Munkám révén 1985 óta végzek gyomfelvételezéseket, elsősorban szántóföldön. Segítője voltam 1987-88-ban a harmadik Országos Gyomfelvételezésnek, majd 199697-ben Csongrád megyében 10 felvételező hely munkáit magam végeztem. 2002-03-04 években 5 felvételező helyen 3 gyümölcsösben és 2 szőlőben az Első Országos Ültetvény gyomfelvételezést végeztem kollegáimmal. 1989-90-ben munkatársaimmal 10 hetes országos gyűjtő- és felvételező körúton tanulmányoztuk hazánk gyomvegetációját. 1992-2005 között vegetációs időben évente 2 alkalommal, az ország valamennyi megyéjében néhány napon keresztül ismerkedtem a helyi sajátos gyomproblémákkal, valamint a parlagi rézgyom elterjedésével. Az Iva xanthiifolia hazai előfordulási helyeit település határos térképen rögzítettük. Külön kiemeltük azokat a lelőhelyeket, ahol a parlagi rézgyom a mezőgazdaságilag művelt táblákon is előfordult. Azokon a helyeken, ahol a szomszédos települések is fertőzöttek a gyomnövénnyel zónákat hoztunk létre. 1999-ben Szlovákiában és Lengyelországban, 2000-ben Szlovákiában, 2001-ben Romániában, 2002-ben Jugoszláviában és 2004-ben Ukrajnában kerestem fel az Iva xanthiifolia lelőhelyeit, hogy fenológiai és morfológiai összehasonlításokat végezzek és tanulmányozzam az előfordulási hely ökológiai feltételeit. 4.2. Kritikus kompetíciós periódus meghatározása napraforgóban A vizsgálatot 2001 és 2002 években mészlepedékes csernozjom talajon, kisparcellákon, 4 ismétlésben állítottunk be Hódmezővásárhelyen. A napraforgó vetése előtt a területen mindkét évben őszi mélyszántást végeztünk, amelyet tavasszal kombinátorral végzett magágynyitás követett.

30

A kísérlet körülményeinek leírása: 2001

2002

Kultúra

napraforgó

napraforgó

Fajtája

Aréna

Aréna

Vetés ideje

05.05.

04.20.

Vetés mélysége (cm)

5

5

Sortávolság (cm)

75

75

Tőszám

53.000

53.000

Kelés ideje

05.12.

04.27.

Elővetemény

kukorica

kukorica

Talajtípus

csernozjom

csernozjom

pH

7,2

7,2

Szervesanyag %

2,8

2,8

Arany f. kötöttség

48

48

Domborzat

sík

sík

Műtrágya

-

-

Szervestrágya

-

-

Öntözés

-

-

Parcella szélessége (m)

3

3

Hosszúsága (m)

4

4

Ismétlések száma

4

4

A vetés Winter-Steiger típusú parcellavetőgéppel történt, majd a kelést követően a parcella 4 sorából a két középsőben tőszámbeállítást végeztünk 16 növény/parcellasor mértékben. A terméseredményt t/ha-ban 14 % kaszatnedvességre számítottuk, amely a tőszámbeállított sorok véletlenszerűen kiválasztott egyikének mérésével történt. A kísérlet a keléstől számított 2,-4,-8,-12,-16 hétig (a vegetáció végéig) gyomosan hagyott, illetve a 2,-4,-8,-12,-16 hétig (a vegetáció végéig) gyomirtott variánsokból állt. A gyomirtást minden esetben mechanikai úton kapálással biztosítottuk. A kezeletlen (abszolút) kontroll parcellákon gyomirtást nem végeztünk, amelynek gyomviszonyait minden értékeléskor feljegyeztük. A gyomborítottságot borítási %-ban fejeztük ki, ezen belül %-ban adtuk meg a fontosabb fajok arányát, a herbicid készítmények hatósági engedélyezését megalapozó biológiai vizsgálatok módszertani gyűjteménye alapján 31

(Herbicid vizsgálati módszertan, 2004). Az adatok matematikai feldolgozását egytényezős varianciaanalízissel végeztük (Sváb, 1973). 4.3. Kártételvizsgálat napraforgóban A kártételvizsgálat napraforgóban a kritikus kompetíciós periódus meghatározásával párhuzamosan, azonos körülmények között történt 2001-ben. A gyomnövény vetését a tavaszi magágynyitó kombinátorozás előtt kézzel végeztük. A kultúrnövény kelését követően a parlagi rézgyom egyedszámát kézi gyomlálással állítottuk be. A kísérletben a következő variánsok szerepeltek: Iva xanthiifolia 1 db/m2 12 db/parcella), 4 db/m2 (64 db/parcella) és 12 db/m2 (144 db növény/parcella). A négy ismétlésben beállított kísérlet idegen fajoktól való mentesítéséről folyamatosan kézi gyomlálással gondoskodtunk. A terméseredményt t/ha-ban 14 % kaszatnedvességre számítottuk, amely reprezentatív méréssel a középső sorok egyikéből történt, majd a gyommentesen tartott (kontroll) parcella termésének %-ban fejeztük ki. Az adatok matematikai feldolgozását egytényezős varianciaanalízissel végeztük (Sváb, 1973). 4.4. Kártételvizsgálat kukoricában A kártételvizsgálatot kukoricában 2002 évben mészlepedékes csernozjom talajon kisparcellákon 4 ismétlésben állítottuk be Hódmezővásárhelyen. A kukorica vetése előtt ősszel őszi mélyszántást végeztünk, majd tavasszal magágynyitó kombinátorozást, amelyet a parlagi rézgyom kézi vetése előzött meg. A kísérletben Occitan kukorica hibridet használtunk, amelynek vetése 75 cm sortávra, 5 cm mélységben április 27.-én történt Winter-Steiger típusú parcellavetőgéppel. A kultúrnövény kelése május 6.-án kezdődött. A kelést követően a parcella 4 sorából a két középsőben 16 növény/parcellasor mértékben tőszámbeállítást végeztünk, majd a parlagi rézgyom tőszámát variánsonként 1 db/m2, 4 db/m2, illetve 12 db/m2 tőszámra állítottuk be. Az egyéb gyomfajokat folyamatosan kelésük ütemében kézi gyomlálással távolítottuk el. 32

A kísérleti terület talajviszonyai, parcella adatai, valamint meteorológiai jellemzői a napraforgó kritikus kompetíciós periódusának meghatározásakor, az azonos évben leírtakkal megegyeztek. A reprezentatív termésmérés a véletlenszerűen kiválasztott, tőszámbeállított sorok egyikéből történt. A terméseredményt t/ha-ban 14 %-os szemnedvességre számítottuk és a mechanikusan gyommentesített kontroll parcella termésének %-ában fejeztük ki. Az adatok matematikai feldolgozását egytényezős varianciaanalízissel végeztük (Sváb, 1973). 4.5. Csírázásbiológiai vizsgálatok 4.5.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok A csírázásbiológiai vizsgálatokhoz szükséges Iva xanthiifolia kaszatterméseket Csongrád megyei előfordulási helyein Makó mellett gyűjtöttük be 1998 októberében, az első talaj menti fagyok megjelenése után. - A primer dormancia mérésére 1998 október végétől a frissen begyűjtött terméseket szobahőmérsékleten történő szárítás és tisztítás után 100-100 darabonként tüll tasakba helyeztük, és természetes körülmények között a szabadban talajfelszínen tároltuk. A betárolt magokat a tárolás kezdetétől kéthetente fényben és sötétben 20 0Con 4x100 kaszat felhasználásával csíráztattuk a csírázás megindulásáig. A csíráztatáshoz 9 cm átmérőjű Petri-csészéket használtunk, amelyekbe dupla szűrőpapírt helyeztünk és desztillált vízzel megnedvesítettük. - Az éves csírázásdinamikai vizsgálathoz, valamint a különböző tárolási módok hatásának vizsgálatához az Iva xanthiifolia csírázására 1998 őszén begyűjtött és az előzőekben leírtak szerint előkészített kaszatterméseket 100-100 darabonként tüll tasakba helyeztük. A tasakokat négy részre osztottuk, és a következő képen tároltuk: 1. szobahőmérsékleten sötétben (20 0C-on) 2. hűtőszekrényben -20 0C-on sötétben 3. szabadban a talajba 20 cm mélyen elásva 4. szabadban talajfelszínen.

33

A különböző körülmények között tárolt magvakat 1999 januárjától december végéig kéthetente csíráztattuk. A csíráztatáshoz 9 cm átmérőjű Petri-csészéket használtunk, amelyekbe dupla szűrőpapírt helyeztünk, és desztillált vízzel megnedvesítetünk. A vizsgálatot 4 ismétlésben végeztük. - A csírázási mélység vizsgálathoz műanyag csíráztató ládákat használtunk, amelyeket homok, tőzeg és 3,0 % szervesanyag tartalmú csernozjom talaj 1:1:1 arányú keverékével töltöttünk meg. Az 1999 őszén a leírtakkal megegyező módon Makó környékéről begyűjtött, szárított és tisztított kaszatterméseket 100-100 darabonként papírtasakba helyeztük, majd szobahőmérsékleten tároltuk. 2000 tavaszán (március hónapban) a csíráztató ládákban talajfelszínre, 0,5; 1; 3; 5; 7; 10 és 15 cm mélységre vetettük és kísérleti üvegházban 20 0

C hőmérsékleten csíráztattuk.

Az értékelés 3 hónapon keresztül hetente történt a kikelt csíranövények eltávolításával. A vizsgálatot 4 ismétlésben végeztük. -A kaszattermések élettartamának vizsgálatához az 1998-ban begyűjtött, tisztított és papírtasakokba szobahőmérsékleten betárolt magvakat évente 2 alkalommal április és október hónapokban 4x100 kaszat felhasználásával 5 éven keresztül csíráztattuk. A csíráztatást a már leírt módon Petri-csészékben végeztük. 4.5.2. Szántóföldi csírázásbiológiai vizsgálat A szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálathoz 2000 őszén frissen gyűjtött, szárított és tisztított 4x100 kaszattermést vetettünk a kísérleti kert (Csongrád Megyei NTSZ) csernozjom talajának felső 1 cm-es rétegébe. Az értékelés során 2001-ben vegetációs időszakban dekádonként megállapítottuk a kelés mértékét és a kikelt csíranövényeket eltávolítottuk. 4.6. Allelopatikus hatás vizsgálata A laboratóriumi kísérletekhez a 2-4-6 leveles Iva xantiifolia gyökeréből, leveléből és szárából – amelyeket szántóföldi előfordulási helyén Hódmezővásárhelyen gyűjtöttünk 1999 tavaszán – vizes és alkoholos kivonatot készítettünk 10 g növényi rész és 100 ml 34

desztillált víz, valamint desztillált etil-alkohol segítségével. Az előkészített anyagokat ultraturaxal homogenizáltuk, majd 24 óráig állni hagytuk. A száraz mag csírázást befolyásoló hatásának vizsgálatára az 1998 őszén begyűjtött, tisztított, majd szobahőmérsékleten tárolt kaszatokat őrlőgéppel liszt finomságúra őröltük és hasonló módszerrel 10 g előkészített anyag és 100 ml víz, valamint dehidratált etil-alkohol segítségével kivonatot készítettünk, s szintén 24 óráig állni hagytuk. Az oldatokat a várakozási idő elteltével vákuumszűrővel leszűrtük. A csíráztatásokat fehér mustár esetében 11 cm átmérőjű, napraforgó esetében 14 cm átmérőjű, kukorica esetében 17 cm átmérőjű Petri-csészékben végeztük, Petri-csészénként 100 mag felhasználásával 4 ismétlésben. A Petri-csészékbe dupla szűrőpapír felületén végeztük a csíráztatást úgy, hogy a papírokat a magok ráhelyezése előtt felületarányosan 5,12 és 18 ml megfelelő oldattal megnedvesítettük. Az alkoholos kivonatnál az alkoholt evaporáltuk, majd azonos mennyiségű desztillált vízzel pótoltuk a nedvességet. A csíráztatást 20 0C hőmérsékleten változó fényviszonyok között (8 óra sötét/16 óra megvilágítás) végeztük. Tesztnövényként Dolar fajtájú kukoricát, Barbara fajtájú napraforgót és Ascot fajtájú fehér mustárt használtunk. Az allelopátia mérésére a kivonatok csíranövények számára gyakorolt hatásában mértük hét napon keresztül naponta. Az adatok matematikai feldolgozását egytényezős varianciaanalízissel végeztük (Sváb, 1973). Szintén laboratóriumi körülmények között vizsgáltuk a csírázó napraforgó növények stimuláló hatását az Iva xanthiifolia kaszatok csírázására. A vizsgálathoz 17 cm átmérőjű Petri-csészékben desztillált vízzel nedvesített dupla szűrőpapíron 100 db napraforgó, illetve 100 darab parlagi rézgyom kaszattermést helyeztünk el 4 ismétlésben. A csíráztatást 20 0C-on fényben és sötétben egyaránt elvégeztük. A kicsírázott Iva xanthiifolia magokat, ahol a koleoptil hossza elérte legalább az 1 mm-t a hetedik napon eltávolítottuk.

35

4.7. Növekedésanalízis vizsgálat A vizsgálathoz 2001 március 10-től (a csíranövények megjelenésétől) a termésérésig 10 naponta 10 db átlagos fejlettségű Iva xanthiifolia növényeket gyűjtöttünk be a hódmezővásárhelyi előfordulási helyéről. A begyűjtött növények leveleit lapscanner segítségével digitalizáltuk, és megállapítottuk a levélterületet. Laboratóriumban, szárítószekrényben 105 0C-on történő szárítás után mértük a begyűjtött minták száraztömegét. A száraztömeg és a levélterület időbeni változását regresszió analízissel értékeltük (Sváb, 1973). A növekedésanalízisben felhasznált indexek Hunt (1978) és Szabó (1995) nyomán a következők voltak: -RGR (Relative Growth Rate) relatív növekedési arány = ln (W2/W1) t2-t1 -

RLGR (Relative Leaf Growth Rate) relatív levélterület növekedési arány = ln (A2/A1) t2-t1 -

NAR (Net Assimilation Rate) nettó asszimilációs arány = ln (A2/A1) x W2-W1 t2-t1 A2-A1 -

LAR (Leaf Area Ratio) levélterület arány = A1+A2 W1+W2

ahol W = száraztömeg; A = levélterület; t = időpont

36

4.8. A parlagi rézgyom elleni vegyszeres gyomszabályozás lehetőségeinek vizsgálata 4.8.1. Herbicid érzékenységi vizsgálatok laboratóriumi körülmények között fitotrónban Preemergens vizsgálat Az 1998 őszén Makó mellett gyűjtött Iva xantiifolia kaszatterméseket szárítás és tisztítás után szobahőmérsékleten papírzacskóban tároltuk a vizsgálatok beállításáig, 1999 augusztusáig. A kísérlethez 12 cm átmérőjű műanyag tenyészedényeket használtunk, amelyeket 2/3 részig Hódmezővásárhelyen gyűjtött csernozjom talajjal töltöttünk meg. Erre a felületre helyeztünk 100 db kaszattermést, amelyet 1,5 cm vastagságú talajréteggel takartunk be. A permetezéseket Potter típusú laboratóriumi permetezőtoronnyal végeztük 4 ismétlésben, 250 l/ha-nak megfelelő, területre számított permetlé mennyiség felhasználásával. A gyomirtó hatás kifejtéséhez 20 mm számított bemosó csapadékot biztosítottunk, majd a vizsgálat időtartama alatt szükség szerint öntöztünk. A vizsgálatba az akkor Magyarországon napraforgóban engedélyezett preemergens

kétszikűirtó

középdózisban használtuk.

hatással

rendelkező

herbicideket

az

engedélyezett

A vizsgált hatóanyagok pendimetalin (Stomp 330 EC),

oxifluorfen (Goal 2E), lenacil (Adol 80 WP), bifenox (Modown 4F), fluorkloridon (Racer), linuron (Afalon Dispersion), klórbromuron (Maloran 50 WP*), prometrin (Gesagard), metobromuron (Patoran 50 WP*) és terbutrin (Igran 500 FW) voltak. A *-al jelőlt készítmények engedélyokirata visszavonásra került. Az így előkészített tenyészedényeket a Növényvédelmi Szolgálat fitotronjában helyeztük el, ahol az 1999 évi április végi – május eleji időjárásnak megfelelő hő, fény és páratartalom viszonyokat tápláltuk a vezérlő számítógépbe. A vizsgálat értékelésekor (4 héttel a vetés, kezelés után) a kikelt gyomnövények számát hasonlítottuk a kezeletlen kontroll tenyészedények növényszámához, és azt %-ban fejeztük ki. Posztemergens vizsgálat A posztemergens tenyészedényes vizsgálatokat 2001 márciusában állítottuk be a preemergens kezelésekhez hasonló módon 2000 év őszén gyűjtött és betárolt kaszattermésekkel. A vetést követően a tenyészedényeket a fitotronba helyeztük, ahol

37

szükség szerint öntöztük és az 1999-ben használt programmal kondicionáltuk. A kelést követően tőszámbeállítást végeztünk 6 db növény/tenyészedény mértékben. A posztemergens permetezéseket 19 nappal a vetés után, a gyomnövények 2-4 valódi leveles állapotánál 250 l/ha számított permetlé mennyiség felhasználásával Potter laboratóriumi permetező toronnyal végeztük 4 ismétlésben. Az alkalmazott herbicidek: Evolus 80 DF (azafenidin), Galigan 240 EC (oxifluorfen), Modown 4E (bifenox), Erunit A 530 EC (atrazin+acetoklór), Motivell (nikoszulfuron), Pardner (bromoxinil), Merlin

75

WG

(izoxaflutol),

Komondor

(fumetszulam),

Ring

80

WG

(primiszulfuron+proszulfuron), Lentagran WP* (piridat), Dikamin D 720 WSC (2,4 D) engedélyezett középdózisai voltak. A

*

-al jelőlt készítmény engedélyokirata

visszavonásra került. A permetezést követően 1 héttel, illetve 4 héttel értékeltük a gyomirtó hatást. Az értékelésnél a magyar hatósági herbicid vizsgálati módszertant (Benécsné és mtsai, 1997) és az EPPO értékelési módszerét (EPPO GUIDLINES, 1998) használtuk. A kezelt növényeket összehasonlítottuk a kezeletlen kontroll növényekkel. Vizsgáltuk az elpusztult egyedek számát, valamint azt, hogy az életben maradt egyedek milyen mértékben károsodtak a kezeléstől, fejlettségük mennyire maradt el a kezeletlenekhez viszonyítva. A három tényező értékelése után a gyomirtó hatást egyetlen százalékos értékszámmal fejeztük ki. 4.8.2. Szántóföldi kis- és nagyparcellás vizsgálatok 2001 és 2004 között végrehajtott vizsgálatok napraforgóban és kukoricában lettek beállítva. A kisparcellás vizsgálatok 20 m2-en négy ismétlésben, a nagyparcellás kezelések 0,1-0,5 ha nagyságú területen két ismétlésben történtek. A permetezéseket kisparcellán Tee Jet 11004-es szórófejekkel felszerelt 2, illetve 3 m-es szórókerettel felszerelt D/4 típusú folyadékszivattyús háti permetezőgéppel, valamint 2, illetve 3 m-es szórókerettel és Twin Jet 601104 vs szórófejekkel ellátott biciklikerekes sűrített levegővel működő kísérleti parcellapermetezővel végeztük 250-350 l/ha permetlé felhasználásával. Nagyparcellán önjáró, Nissan King-cab. Terepjáróra szerelt 12 m-es szórókerettel és N 4110016 típusú szórófejekkel ellátott Hardi Tronic 2000 automata vezérléssel működő Hardi PU permetezőgépet, valamint ugyanerre az önjáró egységre szerelt 10 m-es

38

szórókerettel és Tee Jet 11005-ös szórófejekkel felszerelt, szintén automatikus vezérlésű kísérleti permetező egységet használtunk 200-350 l/ha permetlé felhasználásával. A kisparcellás kísérleteknél kezeletlen kontroll variánst iktattunk be 4 ismétlésben, míg nagyparcellán 2x10, illetve 2x12 m-es takart kontroll mintaterek lettek kijelölve. A gyomirtó hatás elbírálására a már hivatkozott hatósági herbicid vizsgálati módszertant, valamint az EPPO útmutatásait alkalmaztuk, amikor a kezelt parcellát a kezeletlen kontroll parcellákhoz, illetve mintatérhez hasonlítva a pusztulás mértékét százalékos értékszámmal fejeztük ki. A kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás elbírálására vizuálisan vizsgáltuk az egyes növényeken bekövetkezett károsodások, színbeli eltérések, stb. mértékét, majd a parcella teljes növényállományára vonatkoztatott tünetek arányát, s ezt egyetlen százalékos értékszámban fejeztük ki. A százalékos skála 0-tól 100-ig terjedhet, de főbb grádienseinek szöveges jellemzését az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat A gyomirtó hatás % és a fitotoxikus hatás % szöveges jellemzése (forrás: Herbicid vizsgálati módszertan, Benécsné és mtsai, 1997) Gyomirtó hatás %

Fitotoxikus hatás %

100

Kitűnő

0

Tünetmentes

98

Nagyon jó

1

Nagyon enyhe tünet

95

Jó

2

Enyhe tünet

90

Elfogadható

5

Határozott tünet

82

Kérdéses

10

Károsodott

70

Gyenge

25

Erős károsodás

50

Nagyon gyenge

50

Súlyos károsodás

30

Rossz

75

Nagyon súlyos károsodás

0

Hatástalan

100

Kipusztult

A kisparcellás vizsgálatokat Hódmezővásárhelyen, az NTSZ 2 ha-os kísérleti kertjében napraforgóban - őszi búza és kukorica elővetemény után -, kukoricában – kukorica

39

elővetemény után – mészlepedékes csernozjom talajon (KA: 48; pH: 7,2; H%: 2,8) végeztük. A

nagyparcellás

vizsgálatok

Hódmezővásárhely-Kopáncson

napraforgóban

és

kukoricában, minden esetben őszi búza elővetemény után réti öntés talajon (KA: 58; pH: 7,4; H%: 2,5) kerültek beállításra. 4.9. A parlagi rézgyommal fertőzött területek mentesítési lehetőségeinek vizsgálata 1998-ban Hódmezővásárhely-Kopáncson egy 5,5 ha-os napraforgó táblán rendkívül erős parlagi rézgyom fertőzést tapasztaltunk. A gazdasági termelés szerkezetét és vetésváltási gyakorlatát figyelembe véve olyan integrált gyomszabályozási technológiát állítottunk össze az elkövetkezendő 6 évre, amely az egyéb gondot okozó gyomnövények mellett kifejezetten a parlagi rézgyom egyedszámának csökkentésére, illetve a fertőzés megszüntetésére irányult. A talajművelés időpontjának és módjának megválasztása mellett a technológiában a vetésváltás a célirányos herbicid választás, valamint kapás kultúrákban a mechanikus sorközművelés és a vadászó kapálás is helyt kapott. A kalászosok utáni tarlóápolás a gyomnövény biológiájának ismeretében nem igényelt kiemelt beavatkozást (tarlók vegyszeres kezelése).

40

5. EREDMÉNYEK 5.1. Morfológiai és fenológiai adatgyűjtés, elterjedségi vizsgálat Magyarországi megjelenését 1951-ben írták le először Mezőhegyes környékén. Jelenleg az Alföld több régiójában fellelhető (6. ábra), s eredeti megjelenési helyétől sugár irányba haladva összefüggően is fertőz. Utak, vasutak, trágyaszarvasok közelében található elsősorban, de az összefüggő területeken az 1970-es évektől a szántóföldeken is károsít.

Jelmagyarázat:

a gyom már a táblák bel-

megjelenése foltszerű,

sejében is jelen van

főként műveletlen területeken

néhány foltban már megtalálható 6. ábra: Az Iva xanthiifolia jelenléte az ország területén Szerencsére országos viszonylatban még aránylag kevés azon táblák száma, ahol technológiai szintjén védekezni kellene a parlagi rézgyom ellen. A gyomnövény elsősorban útszéleken, árokpartokon, szeméttelepeken, illetve annak közvetlen környezetében, törmeléklerakó helyeken, trágyaszarvasok helyén, táblaszegélyekben fordul elő.

41

Nagyobb problémát okoz azokon a helyeken – az ország délkeleti része -, ahol már a tábla belsejében is gyomosító tényezőként lép fel (7. ábra). Megjelenésével számolhatunk ritka, gyomelnyomó képességgel nem rendelkező kalászos állományban, kukoricában, cukorrépában, burgonyában, kertészeti kultúrákban és – ahol a legnagyobb problémát okozza – napraforgóban.

Jelmagyarázat:

a gyom már a táblák bel-

megjelenése foltszerű,

sejében is jelen van

főként műveletlen területeken

7. ábra: Az Iva xathiifolia elterjedése Békés és Csongrád megyében Az ország többi részén még csak kevés helyen észlelhető a gyomnövény jelenléte. Ezeken a helyeken is csak foltszerűen fordul elő, a táblák belsejében még problémát nem okoz. Országos előfordulása és gyakorisága terjedési helyzete mutat. S mivel Szlovákiában, Jugoszláviában, Ukrajnában és Romániában is jelen van, könnyen elképzelhető, hogy néhány évtized elteltével országosan előforduló gyomnövénnyé válik.

42

A parlagi rézgyom előfordulási helyei országosan: Békés megye:

gyakori

Csongrád megye:

gyakori

Bács-Kiskun megye:

Kecskemét-Kiskunfélegyháza között, Nemesnádudvar, Bácsbokod-Katymár között

Hajdú-Bihar megye:

Nádudvar, Sáránd, Hajdúböszörmény, Látókép

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Nyírbátor, Vásárosnamény, Kótaj 5.1.1. Fenológiai megfigyelések Csongrád megyében Az 1990 és 2005 között Csongrád megyében végzett fenológiai megfigyelések alapján megállapítható, hogy a parlagi rézgyom első csíranövényei időjárástól függően a művelt szántóföldi területeken február 28 és március 22 között jelennek meg. Csírázása általában 5-11 nappal előzi meg a parlagfű csírázását. Tömeges kelése március 15-től április 25-ig tart, szintén az időjárás, elsősorban a hőmérséklet függvényében. A csapadék mennyisége szintén erősen befolyásolja csírázását. Aszályos tavaszon (március – április - május hónapokban) a tömeges csírázás lezárulásával nem figyelhető meg későbbi kelése. Csapadékos időjárás esetén a kelés május hónap végéig tarthat, de június hónaptól természetes körülmények között soha nem figyeltünk meg csírázást. Zárt növénytakaró esetén, pl. kellő tőszámú őszi kalászos állományban még erős fertőzöttség esetén sem figyelhető meg csírázása, jóllehet későbbi csírázásbiológiai vizsgálataink alapján - igaz kisebb mértékben – a parlagi rézgyom nemcsak fényben, hanem sötétben is csírázik. Ilyenkor a fertőzés az adott területen „látens” marad, az adott évben nem fejlődnek Iva xanthiifolia növények a területen. A rejtett (látens) fertőzés csak a mezőgazdaságilag művelt területeken figyelhető meg. Nem mezőgazdasági művelésű területeken (ruderáliákon, utak, vasutak, csatornák mentén, udvarokban) és legelőkön a csírázás homogén, egyöntetű, és a fő csírázási periódusra koncentrálódik, tehát kissé később kezdődik, és hamarabb befejeződik, mint a mezőgazdasági területeken. A parlagi rézgyom csíranövényei a szántóföldön kezdetben rendkívül lassú növekedésűek (8. ábra). A sziklevél, valamint az első és második pár valódi levél 43

megjelenése után a fejlődés lelassul és a hőmérséklet emelkedésével május hónap elejétől gyorsul fel újra (9. ábra). A szárba indulást követően (május első dekádja után) a növények hatalmas lombleveleket fejlesztenek, és rendkívül gyors fejlődésnek indulnak (10., 11. ábra).

8. ábra A parlagi rézgyom csíranövénye

9. ábra A parlagi rézgyom növény az intenzív fejlődés kezdetén 44

10. ábra az Iva xanthiifolia a szárba indulás után

11. ábra A parlagi rézgyom hatalmas lomblevelei az oldalhajtások megjelenése előtt Az oldalhajtások június 3. dekádjában jelennek meg. A parlagi rézgyom ebben az időszakban fejlődésében felülmúlja számtalan veszélyes gyomnövény növekedését (12. ábra).

45

12. ábra A parlagi rézgyom, valamint néhány veszélyes gyomnövény és a kukorica fenológiai állapotai június elején A virágzat az elsőrendű elágazások, valamint a fő hajtás csúcsán alakul ki július első – második dekádjában. A virágzás július 3. dekádjától augusztus közepéig tart. Az első csíraképes kaszattermések szeptember 3. dekádjában jelennek meg (13. ábra).

13. ábra A csíraképes kaszattermések megjelenése érett napraforgó táblán szeptember 3. dekádjában A növények az első fagyok beálltával fejezik be életciklusukat. 46

5.1.2. Fenológiai megfigyelések Magyarország más régióiban, valamint néhány európai országban Magyarországon Békéscsaba

Békés

települések

megyében

Orosháza,

külterületein,

Mezőkovácsháza,

Hajdú-Bihar

megyében

Battonya, Nádudvar,

Hajdúböszörmény, Látókép területén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyírbátor, Vásárosnamény közelében végzett fenológiai megfigyelések alapján jelentős, illetve mérhető eltolódások a fenológiai szakaszokban a Csongrád megyei adatokhoz képest nem volt. 1999 augusztusában Lengyelországban Krakkóban a Visztula jobb partján találtunk nagyobb összefüggő állományú Iva xanthiifolia növényeket az árterületen, valamint Myslenice település után az E77-es főút mentén burgonyaültetvényekben fordult elő kisebb csoportokban. Ugyanebben az évben Szlovákiában Fülek (Filakovo) és Losonc (Lucenec) közötti főút mellett bal oldalon cukorrépavetésben fordult elő tömegesen. 2000 júliusában szintén Szlovákiában a Komárom (Komarno)-Érsekújvár (NoveZámky) közötti 64-es főút mentén több helyen cukorrépa és burgonya földeken figyeltük meg előfordulását. 2001 augusztusában Romániában az E60-as út jobb és bal oldalán Bánfihunyad (Huedin) előtt 3-5 km-re legelőkön találtunk nagyobb csoportokat. 2002 júliusában Jugoszláviában (Szerbia-Montenegró) Bácskatopolya (Backa Topola) Verbác (Vrbas) települések külterületén lévő mezőgazdasági területen cukorrépa, illetve szója állományokban figyeltük meg jelenlétét. 2004 augusztusában-szeptemberében az ukrajnai Fasztov város belterületén, Kijev belterületén, illetve Perejaszlov-Hmelnyickij város kül- és belterületén óriási tömegekben fordult elő (14., 15. ábra).

47

14. ábra Iva xanthiifolia fertőzés mezőgazdasági területen Perejaszlov-Hmelnyickij térségében

15. ábra Iva xanthiifolia fertőzés Perejaszlov-Hmelnyickij belterületén A külterületeken a mezőgazdaságilag művelt táblák hatalmas tömegben fertőzöttek a gyomnövénnyel. Elsősorban burgonyában és cukorrépában károsít.

48

Bár a felkeresett európai lelőhelyek részben eltérő klímagrádiensek mentén helyezkednek el, fenológiai eltérések a különböző előfordulási helyek növényei között sem a közeli sem a távolabbi pontokon nem voltak megfigyelhetők. 5.1.3. Morfológiai megfigyelések Gyökérzet: A növény főgyökér rendszerű gyökérzettel rendelkezik, amelyek átmérője a gyökérfő táján 2-3 cm között változik. A gyökérzet a talajba 20-50 cm mélységig hatol. Az elsőrendő gyökérágak száma 3-5 között változik, és leggyakrabban a talajfelszín közelében helyezkedik el, idősebb korban elfásodik. Szár és hajtás: A parlagi rézgyom egyenes szárú, igen eltérő magasságú növény. Magassága 100 és 300 cm között változhat, leggyakrabban 150-220 cm (16. ábra).

16. ábra Az Iva xanthiifolia hajtásrendszere és magassága

49

Csíranövény korban a szár szórtan szőrös, később felkopaszodik, hosszirányban barázdált, idősebb korban elfásodó, zöld, a barázdák mentén antociános, lilás színezettel csíkolt. Az oldalhajtások megjelenése után dúsan elágazó. A parlagi rézgyom tápanyagban gazdag, középkötött, kötött talajokon fordul elő és ritkábban laza homok, illetve homokos-vályog talajokon. A talaj tápanyag- és vízellátottsága, valamint a környező növényzet sűrűsége erősen befolyásolja a növények magasságát és az oldalhajtások számát. Levél A parlagi rézgyom levélzete igen változatos és jelentős eltéréseket mutat egy növényen belül is. A sziklevelek tojásdadok, nyelesek. Az első pár valódi lomblevél a sziklevélre emlékeztető épszélű, hosszúkás tojásdad. A második pár valódi levél jellegzetesen háromosztatú, durván fogazott, megnyúlt, nyeles levél. A többi később fejlődő lomblevél az oldalhajtások megjelenéséig nyeles, szíves vállú, enyhén kihegyezett, kerekded, durván fogas, gyakran megőrzi háromosztatúságát, majdnem átellenes. Az oldalhajtásokon, illetve a főhajtás felső harmadában képződő levelek nyelesek, keskenyedő vállúak, tojásdadok vagy romboid formájúak, kihegyezettek, durván fogasak. Valamennyi levél felső lapján érdes. Virág, virágzat Az egyes fészkek 5-6 mm átmérőjűek, formájukban és méretükben a parlagfű porzós fészkeire emlékeztetnek (17. ábra). Dús, bugás füzérekben állnak, külső fészekpikkelyeinek a háta szőrös. A virág zöldessárga, nővirágai 1-5-sével állnak. Pollentermése bőséges, a pollen formája szintén a parlagfű pollenjére emlékeztető méretében, kicsit nagyobb (18. ábra).

50

17. ábra A parlagi rézgyom fészekvirágzata (bal oldal), és a parlagfű porzós fészke ( jobb oldal)

18. ábra A parlagi rézgyom (piros körben) és a parlagfű pollenjének morfológiai jegyei Termés A termése kopasz, 1,5-2,5 mm széles, obovális ék alakú tővel és lekerekített csúccsal, amelyen a bibecsonk jól látható (19. ábra). Formájában apró, napraforgó kaszatra emlékeztető. Mérete és ezermag tömege igen változó: 0,8-1,4 g.

51

19. ábra A parlagi rézgyom kaszattermése Színe éretlen állapotban zöld vagy antociános lila. A zöld kaszatok érés után szürke lisztes bevonatú szinezetet kapnak. Az antociános termések az érést követően fekete színűek, zsíros fényűek. A termések fészkenkénti száma általában 5. A beért szürke, barnásszürke kaszatok rendszerint méretükben kisebbek, mint a fekete színűek, ugyanakkor csírázás szempontjából egyenértékűek, közöttük különbség nem tapasztalható. Jól fejlett példányai méréseink szerint 100 esetenként 120 ezer magot érlelnek. Magyarországon, illetve európai lelőhelyein felkeresett növényállományok lényeges morfológiai eltérést a dél-kelet magyarországi populációkhoz viszonyítva nem mutattak, a növények jól felismerhetők, könnyen beazonosíthatók. 5.2. Kritikus kompetíciós periódus meghatározása napraforgóban A vegetációs idő alatt lehullott csapadék mennyisége, valamint a hőmérsékleti viszonyok alakulása jelentősen befolyásolták a kultúrnövény és a gyomnövényzet fejlődését is. 2001. évben a lehullott nagy mennyiségű csapadék késői vetést tett lehetővé.

52

A késői vetés következtében a melegigényes T4 életformájú gyomok sokkal hamarabb kikeltek, és korai erőteljes gyomosodás volt megfigyelhető. A

viszonylag

fejletlen

napraforgó

növényeken

erőteljesen

jelentkezett

a

gyomkonkurencia károsító hatása, amely a terméseredményekben is megnyilvánult ( 2., 4., 5. táblázat, 23. ábra). 2002. évben lényegesen kevesebb nyári csapadék hullott, a vetést kellő időben el lehetett végezni. A napraforgó lényegesen fejlettebb volt, a melegigényes gyomfajok kelése, kihajtása idején

így

sokkal

korábban

jelentkezett

gyomelnyomó

hatása

is.

A

terméseredményekből látszik, hogy a korai vetés esetén a napraforgó, mint kultúrnövény lényegesen jobban képes tolerálni a kialakuló gyomkonkurenciát és ez a jelentős terméstöbbletben is megfigyelhető ( 3., 6., 7. táblázat, 24. ábra). Az 22. ábra jól szemlélteti, hogy az utóbbi 10 évben Hódmezővásárhely térségében a téli és a nyári csapadék mennyisége az elmúlt 30 év átlagához képest igen szélsőséges értékek között ingadozott. A gyomosodást, és a mezőgazdasági termelést a nyári csapadék mennyisége jelentősen befolyásolja. A vizsgálatok éveiben a vegetációs időszakban lehullott csapadék mennyiségét, eloszlását, valamint a hőmérséklet alakulását a 20., 21. ábra szemlélteti. A vizsgát két év eredményei alapján megállapítható, hogy az optimális időben (általánosan április 15-25 között) elvégzett vetés kedvezően hat a napraforgó gyomelnyomó képességére. A kevesebb nyári csapadékot a napraforgó jól hasznosítja és előnyösebb a gyomkonkurencia visszaszorítására is. A kritikus kompetíciós periódus meghatározásakor megállapítható, hogy a keléstől számított 2-4 hétig tartó gyomosság a terméseredményre nincs szignifikáns hatással. A 8-12 hétig gyomosan tartott állomány a kezeletlen kontroll terméseredményéhez közelít. A 8-12 hétig gyommentesen tartott napraforgóban szignifikáns terméscsökkenés nem volt tapasztalható.

53

2. táblázat A kezeletlen kontroll gyomborítottsága , 2001. Felmérés ideje hét/ism. 2/1 2 3 4 4/1 2 3 4 8/1 2 3 4 12/1 2 3 4 16/1 2 3 4

Összborítás %

ECHCR %

SORHA %

AMARE %

AMBEL %

35 25 40 35 75 70 80 75 100 96 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

7 15 10 3 10 20 10 5 10 15 10 5 10 15 10 5 10 15 10 5

15 5 10 20 15 5 10 25 20 10 25 30 20 10 25 30 20 10 25 30

25 20 25 30 20 20 25 30 10 10 15 20 10 10 15 20 20 25 30 25

20 30 25 25 20 30 25 25 20 25 30 25 20 25 30 25 20 15 25 15

33,75

75,00

99,00

100

100

6,5

11,3

10

10

10

12,5

13,8

21,3

21,3

21,3

25

23,8

13,8

13,8

25

25

25

25

25

18,8

XANIT % 20 10 20 10 20 10 20 10 20 15 25 15 20 15 25 15 10 15 10 10

15

15

18,8

18,8

11,3

IVAXA % 5 10 5 5 5 10 5 5 10 15 10 10 10 15 10 10 10 15 10 10

6,3

6,3

11,3

11,3

11,3

3. táblázat A kezeletlen kontroll gyomborítottsága, 2002. Felmérés ideje hét/ism. 2/1 2 3 4 4/1 2 3 4 8/1 2 3 4 12/1 2 3 4 16/1 2 3 4

Összborítás %

ECHCR %

SORHA %

AMARE %

AMBEL %

20 30 10 10 70 80 50 50 80 100 70 70 95 100 85 85 100 100 100 100

3 10 5 0 5 10 3 0 5 5 3 0 5 3 3 0 5 3 3 0

5 0 3 3 10 2 10 10 10 3 15 10 20 5 30 10 20 5 30 10

10 10 15 5 10 10 10 7 5 5 5 5 5 5 5 2 5 5 5 2

30 15 45 40 30 15 40 40 30 15 40 30 25 10 30 20 25 10 30 20

17,50

62,50

80,00

91,25

100

4,5

4,5

3,3

2,8

2,8

2,8

8,0

9,5

16,3

16,3

54

10,0

9,3

5,0

4,3

4,3

32,5

31,3

28,8

21,3

21,3

XANIT % 35 30 25 40 30 20 20 40 25 20 10 40 25 40 20 30 20 40 20 35

32,5

27,5

23,8

28,8

28,8

IVAXA % 5 5 10 5 5 10 10 20 5 20 15 20 5 20 15 20 5 20

5,0

5,0

13,8

15,0

15,0

4. táblázat A különböző gyomirtási időpontok hatása a napraforgó termésére, Hódmezővásárhely, 2001. ADATTÁBLÁZAT Sor sz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Kezelések I Kapált kontroll 2 hétig gyomos 4 hétig gyomos 8 hétig gyomos 12 hétig gyomos 2 hétig gyommentes 4 hétig gyommentes 8 hétig gyommentes 12 hétig gyommentes Kezeletlen kontroll

2,05 1,95 1,72 1,56 1,76 1,92 2,24 2,54 2,91 1,33

IV

Átlag t/ha

Kontroll %-ában

2,27 2,31 2,23 1,64 1,39 1,51 1,84 2,61 2,22 1,73

2,39 2,39 2,27 1,76 1,52 1,61 1,89 2,33 2,37 1,49

100,0 99,8 95,0 73,6 63,6 67,5 79,0 97,3 99,0 62,1

Ismétlések II III 2,73 2,81 2,38 1,83 1,35 1,27 1,56 1,88 2,08 1,63

2,51 2,47 2,75 2,01 1,58 1,75 1,91 2,27 2,25 1,25

VARIANCIATÁBLÁZAT Tényező

SQ

FG

Összes Ismétlés Kezelés Hiba

8,11 0,09 5,31 2,71

3 9 27

MQ

0,590 0,100

F-érték számított táblázati 5,88

F-próba: P1%-os szinten szignifikáns

55

1,87 2,25 3,15

P=

SzD értéke

10% 5% 1%

0,38 0,46 0,62

5. táblázat A különböző gyomirtási időpontok hatása a napraforgó termésére, 2001 Értékelés ideje: 2001.10.10. Értékelés módja: reprezentatív termésmérés EREDMÉNYTÁBLÁZAT SorKezelések sz. Kapált kontroll 1. 2 hétig gyomos 2. 4 hétig gyomos 3. 8 hétig gyomos 4. 12 hétig gyomos 5. 2 hétig gyommentes 6. 4 hétig gyommentes 7. 8 hétig gyommentes 8. 12 hétig gyommentes 9. Kezeletlen kontroll 10. SzD10%=* SzD5%=** SzD1%=***

Átlag t/ha 2,39 2,39 2,27 1,76 1,52 1,61 1,89 2,33 2,37 1,49 0,38 0,46 0,62

Kontroll %-ában 100,0 99,8 95,0 73,6 *** 63,6 *** 67,5 *** 79,0 ** 97,3 99,0 62,1 *** 16,0 19,2 26,0

CV= 15,8 %

Termésátlag t/ha

P=10 %

3,00 2,50

2,39

2,39

2,33

2,27 1,76

2,00

2,37

1,89 1,52

1,61

1,49

1,50 1,00 0,50 0,00 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

23. ábra A különböző gyomirtási időpontok hatása a napraforgó termésére, 2001.

56

10.

6. táblázat A különböző gyomirtási időpontok hatása a napraforgó termésére, Hódmezővásárhely, 2002. ADATTÁBLÁZAT Sorsz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

Kezelések Kapált kontroll 2 hétig gyomos 4 hétig gyomos 8 hétig gyomos 12 hétig gyomos 2 hétig gyommentes 4 hétig gyommentes 8 hétig gyommentes 12 hétig gyommentes Kezeletlen kontroll

I 1,83 2,25 1,85 1,28 1,68 1,74 1,52 1,76 1,95 1,35

Ismétlések II III 2,37 1,95 1,79 2,38 2,41 1,89 1,72 1,33 1,25 1,71 1,37 1,54 2,05 1,72 2,04 2,28 2,12 2,24 1,64 1,71

IV 2,21 2,02 1,95 1,78 1,35 1,63 1,65 1,97 1,81 1,27

Átlag t/ha 2,09 2,11 2,03 1,53 1,50 1,57 1,74 2,01 2,03 1,49

Kontroll %-ában 100,0 101,0 96,9 73,1 71,7 75,1 83,0 96,3 97,1 71,4

P=

SzD értéke

10% 5% 1%

0,27 0,33 0,44

VARIANCIATÁBLÁZAT Tényező

SQ

FG

Összes Ismétlés Kezelés Hiba

4,14 0,19 2,58 1,37

3 9 27

MQ

0,287 0,051

F-érték számított táblázati 5,65

F-próba: P1%-os szinten szignifikáns

57

1,87 2,25 3,15

7. táblázat A különböző gyomirtási időpontok hatása a napraforgó termésére, 2002. Értékelés ideje: 2002. 10.10. Értékelés módja: reprezentatív termésmérés EREDMÉNYTÁBLÁZAT SorKezelések sz. Kapált kontroll 1. 2 hétig gyomos 2. 4 hétig gyomos 3. 8 hétig gyomos 4. 12 hétig gyomos 5. 2 hétig gyommentes 6. 4 hétig gyommentes 7. 8 hétig gyommentes 8. 12 hétig gyommentes 9. Kezeletlen kontroll 10. SzD10%=* SzD5%=** SzD1%=***

Átlag t/ha 2,09 2,11 2,03 1,53 1,50 1,57 1,74 2,01 2,03 1,49 0,27 0,33 0,44

Kontroll %-ában 100,0 101,0 96,9 73,1 *** 71,7 *** 75,1 *** 83,0 ** 96,3 97,1 71,4 *** 13,0 15,6 21,1

CV= 12,5 %

Termésátlag t/ha 2,50

2,09

P=10 % 2,11

2,03

2,01

2,00

1,53

1,50

1,57

4.

5.

6.

2,03

1,74 1,49

1,50 1,00 0,50 0,00 1.

2.

3.

7.

8.

9.

24. ábra A különböző gyomirtási időpontok hatása a napraforgó termésére, 2002.

58

10.

20. ábra. Meteorológiai adatok, Hódmezővásárhely, 2001.

59 szept.. 28.

szept.. 18.

szept.. 8.

aug.. 29.

aug.. 19.

45 100

40 90

35 80

30 70

25 60

20 50

15 40

10 30

5 20

0 10

-5 0

Csapadék (mm)

Tmax

aug.. 9.

júl.. 30.

Tmin

júl.. 20.

júl.. 10.

Csapadék (mm)

jún.. 30.

jún.. 20.

jún.. 10.

máj.. 31.

máj.. 21.

máj.. 11.

máj.. 1.

ápr.. 21.

ápr.. 11.

ápr.. 1.

Hőmérséklet ( C)

Meteorológiai adatok Hódmezővásárhely, 2001. Tátlag

21. ábra. Meteorológiai adatok, Hódmezővásárhely, 2002.

60 szept.. 27.

szept.. 17.

szept.. 7.

aug.. 28.

aug.. 18.

aug.. 8.

50 50

40 40

30 30

20 20

10 10

0 0

-10 -10

Csapadék (mm)

Tmax

júl.. 29.

júl.. 19.

Tmin

júl.. 9.

jún.. 29.

Csapadék (mm)

jún.. 19.

jún.. 9.

máj.. 30.

máj.. 20.

máj.. 10.

ápr.. 30.

ápr.. 20.

ápr.. 10.

márc.. 31.

márc.. 21.

márc.. 11.

márc.. 1.

Hőmérséklet (C)

Meteorológiai adatok Hódmezővásárhely, 2002. Tátlag

Az elmúlt 10 év csapadékmegoszlása Hódmezővásárhely, 2003. Téli félév

Nyári félév

Téli félév 30 év átl.

Nyári félév 30 év átl.

1000 900 800

Csapadék (mm)

700

569

600 500

391

400 300

274

340

126

243

255

200 100

514

430

375 187

228

228

205

178

85

0 1994

1995

1996

1997

1998

22. ábra Az elmúlt 10 év csapadékmegoszlása, Hódmezővásárhely, 2003.

61

113

1999

2000

253

154

136

2001

2002

2003

5.3. Kártételvizsgálat napaforgóban A vizsgálat évében, 2001 tavasszal lehullott csapadékmennyiség miatt a kultúrnövény vetését csak május 5.-én végeztük el, így a vizsgálatba vont Iva xantiifolia növények a napraforgó kelését megelőzően kikeltek. A fejletlen kultúrnövény kezdeti gyors növekedésnek indult. A gyomkonkurencia jelentkezése után fejlődése lelassult, a virágzás időszakában a gyomnövények már a kultúrnövénnyel egy magasságban voltak, illetve túlnőtték azt. A terméseredmény mérésekor azt tapasztaltuk (8. táblázat), hogy 1 db növény/m2 is csökkentőleg hatott a termésre, de ez a különbség nem szignifikáns. 4 db Iva xanthiifolia/m2 esetén a termés a gyommentes kontroll átlagának 68,4 %-a, 12 db/m2 esetén csupán 41,8 %-a volt. Ha összehasonlítjuk az eredményeket az adott évben végzett kritikus kompetíciós periódus meghatározásával láthatjuk, hogy 12 db/m2 parlagi rézgyom gyomnövény több, mint 20 %-al nagyobb terméscsökkentő hatással rendelkezik, mint a 100 %-os vegyes gyomborítás. 8. táblázat A különböző egyedszámú parlagi rézgyom növények kártételének hatása a napraforgó terméseredményére, Hódmezővásárhely, 2001. ADATTÁBLÁZAT Sorsz. 1. 2. 3. 4.

Kezelések Kezeletlen 1 db/m2 4 db/m2 12 db/m2

I 2,65 2,51 1,85 1,37

Ismétlések II III 2,14 2,58 2,38 2,07 1,34 1,63 0,82 1,05

IV 2,25 1,95 1,76 0,78

Átlag t/ha 2,405 2,228 1,645 1,005

Kontroll %-ában 100,0 92,6 68,4 41,8

P=

SzD értéke

10% 5% 1%

0,23 0,29 0,41

VARIANCIATÁBLÁZAT Tényező

SQ

FG

MQ

Összes Ismétlés Kezelés Hiba

5,57 0,47 4,81 0,29

3 3 9

1,604 0,032

F-érték számított táblázati 49,38

F-próba: P1%-os szinten szignifikáns 62

2,81 3,86 6,99

EREDMÉNYTÁBLÁZAT SorKezelések sz. Kezeletlen 1. 1 db/m2 2. 4 db/m2 3. 12 db/m2 4. SzD10%=* SzD5%=** SzD1%=***

Átlag t/ha 2,41 2,23 1,65 1,01 0,23 0,29 0,41

Kontroll %-ában 100,0 92,6 68,4 *** 41,8 *** 9,7 12,0 17,2

CV= 9,9 % 5.4. Kártételvizsgálat kukoricában Az április 27.-én elvégzett kukorica vetést megelőzően és követően megindult a gyomnövények kelése. A gyomkonkurencia viszonylag korán, már június hónapban a kultúrnövény virágzása előtt megfigyelhető volt. A gyomnövények a kukorica virágzásának idejére jelentősen túlnőtték azt. A betakarítás kori terméseredményekből látható (9. táblázat), hogy 1 db/m2 Iva xanthiifolia gyomnövény nem szignifikánsan csökkentette a termést. 4 db/m2 gyomnövény esetén a kultúrnövény terméscsökkenése megközelítette az 50 %ot, a gyommentes kontroll állományhoz képest. 12 db/m2 Iva xanthiifolia esetén a kukorica termésmennyisége az ötödére esett vissza. A csapadékszegény, aszályosnak mondható időjárás nem kedvezett a kultúrnövény fejlődésének, amely az igen jelentős termésveszteség kialakulásában szintén közrejátszhatott. 9. táblázat A különböző egyedszámú parlagi rézgyom növények kártételének hatása a kukorica terméseredményére, Hódmezővásárhely, 2002. ADATTÁBLÁZAT Sorsz. 1. 2. 3. 4.

Kezelések Kezeletlen 1 db/m2 4 db/m2 12 db/m2

I 4,95 5,47 2,45 0,61

Ismétlések II III 3,72 6,24 4,46 3,62 3,31 2,81 1,25 1,13

63

IV 5,53 5,02 1,97 0,72

Átlag t/ha 5,110 4,643 2,635 0,928

Kontroll %-ában 100,0 90,9 51,6 18,2

VARIANCIATÁBLÁZAT Tényező

SQ

FG

MQ

Összes Ismétlés Kezelés Hiba

51,15 0,15 44,58 6,42

3 3 9

14,861 0,713

F-érték számított táblázati 2,81 3,86 6,99

20,84

P=

SzD értéke

10% 5% 1%

1,09 1,35 1,94

F-próba: P1%-os szinten szignifikáns EREDMÉNYTÁBLÁZAT SorKezelések sz. Kezeletlen 1. 1 db/m2 2. 4 db/m2 3. 12 db/m2 4. SzD10%=* SzD5%=** SzD1%=***

Átlag t/ha 5,11 4,64 2,64 0,93 1,09 1,35 1,94

Kontroll %-ában 100,0 90,9 51,6 *** 18,2 *** 21,4 26,4 38,0

CV= 25,4 % 5.5. Csírázásbiológiai vizsgálatok 5.5.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok A primer dormancia mérésekor az 1998. október végén begyűjtött érett rézgyom kaszattermések a gyűjtést követő 2 hétben nem csíráztak (25. ábra). Ezt követően a csírázás először fényben, majd 2 hét múlva sötétben is fokozatosan megindult. December elejére a fényben megközelítette a 20 %-ot. Az éves laboratóriumi csírázásdinamikai vizsgálatot fényben és sötétben végeztük. A 4 eltérő módon tárolt kaszattermések csírázásdinamikája eltérően alakult a tárolás függvényében, jóllehet főbb tendenciáiban a megvilágítástól függetlenül megegyeztek. Sötétben történő csíráztatásnál a -20 C0-on tárolt magok csírázása rendkívül alacsony volt és csak augusztus végétől mutatott némi emelkedést (27. ábra). A szobahőmérsékleten tárolt kaszattermések egész évben csíráztak, de 20 % feletti csírázást az év első és harmadik harmadában figyeltünk meg.

64

25 20 15 10 5

12. 10.

12. 3.

11. 26.

11. 19.

11. 12.

11. 5.

10. 29.

0

25. ábra A primer dormancia alakulása fényben és sötétben A szabadföldön talajfelszínen és 20 cm-es mélységben (természetes körülmények között tárolt magvak) az év elejétől igen magas százalékban csíráztak. A természetes csírázási időszak beköszöntésekor, március harmadik dekádjában a csírázás meghaladta a 90 %ot. Mivel a betárolt vizsgálati minta mind a talajfelszínen mind 20 cm-es mélységben teljes mértékben kicsírázott, ezért itt a vizsgálatot folytatni nem lehetett.

100 90 80

Csírázási %

70 60 50 40 30 20 10

65

dec. 3.

dec. 17.

nov. 19.

nov. 5.

okt. 8.

okt. 22.

szept. 24.

aug. 27.

szept. 10.

aug. 13.

júl. 16.

júl. 30.

júl. 2.

jún. 4.

jún. 18.

máj. 7.

máj. 21.

ápr. 9.

ápr. 23.

26. ábra Tárolás hatása az Iva xanthiifolia csírázására fényben

nen szi fel laj Ta n ete ban ékl laj érs Ta m ahő ob Sz en tőb Hű

márc. 26.

febr. 26.

márc. 12.

jan. 29.

febr. 12.

jan. 1.

jan. 15.

0

Fényben történő csíráztatásnál (26. ábra) a csírázási % meghaladta a sötétben történő csíráztatás eredményét. Ez főleg a -20 C0-on tárolt kaszattermések esetén volt szembeötlő.

100

90

80

70

Csírázási %

60

50 40

30

20

10

dec. 17.

dec. 3.

nov. 5.

okt. 8.

okt. 22.

szept. 10.

szept. 24.

aug. 27.

júl. 30.

júl. 2.

júl. 16.

jún. 4.

jún. 18.

máj. 7.

aug. 13.

nov. 19.

ten ékle érs

en tőb Hű

őm bah Szo

en zin els lajf Ta an lajb Ta

máj. 21.

ápr. 9.

ápr. 23.

márc. 26.

febr. 26.

márc. 12.

jan. 29.

febr. 12.

jan. 1.

jan. 15.

0

27. ábra Tárolás hatása az Iva xanthiifolia csírázására sötétben A csírázási mélység vizsgálata során a felszínen lévő magvak valamivel 20 % felett csíráztak (28. ábra). A 0,5 cm-es, 1 cm-es és 3 cm-es mélységekből hasonló eredményeket kaptunk. A csírázás viszonylag egyöntetű volt. 5 cm-es mélységből a kaszatok csírázása jelentősen visszaesett és vontatottá vált. 7- 10, illetve 15 cm-es mélységből egy növény sem volt képes kicsírázva a talajfelszínre jutni. A kaszattermések élettartamának vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a mesterségesen betárolt termések három éven keresztül mindkét félévben vizsgálva viszonylag egyenletesen megtartják csírázóképességüket. (10. táblázat). A csírázás a 4. évben jelentősen romlik, és az 5. évre teljesen megszűnik.

66

25

Csírázási %

20 15 10 5 0 0

0,5

1

3

5

7

10

15

Vetésmélység (cm) 28. ábra Az Iva xanthiifolia (Nutt.) csírázási mélység vizsgálata 10. táblázat A parlagi rézgyom kaszattermései élettartamának alakulása Év

1. félév csírázási %

2. félév csírázási %

1999

26

22

2000

32

15

2001

29

18

2002

9

3

2003

0

0

5.5.2. Szántóföldi csírázásbiológiai vizsgálat A szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálat eredményei alapján az Iva xanthiifolia kaszattermései magyarországi körülmények között márciustól április végéig csíráznak (29. ábra).

67

4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5

. fe br .7 . fe br .2 1. m ár c. 7. m ár c. 21 . áp r. 4. áp r. 18 . m áj .2 . m áj .1 6. m áj .3 0. jú n. 13 . jú n. 27 . jú l. 11 . jú l. 25 . au g. 8 au . g. 22 . sz ep t. 5 . sz ep t. 19 . ok t. 3.

24 n.

ja

ja

n.

10

.

0

29. ábra A parlagi rézgyom szántóföldi csírázásdinamikája A csírázási % nem túl magas, átlag 7 %-os, s a vegetációs időszak hátralévő részében a magok nem csíráznak. 5.6. Allelopatikus hatás vizsgálata Az Iva xanthiifolia Nutt. vizes kivonatai – a szárból készült kivonat kivételével – igen kismértékben, de szignifikánsan serkentették a kukorica tesztnövény csírázását. Az alkoholos kivonatok mindegyike növelte a kukorica csírázását (11. táblázat). A napraforgó tesztnövény esetében a kísérlet egyik variánsa sem mutatott szignifikáns különbséget a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva (12. táblázat, 30. ábra). A fehér mustár tesztnövénynél szignifikáns különbség a vizes kaszattermés őrlemény esetében jelentkezett, ahol jelentősen csökkent a csírázás (13. táblázat). Az iva és napraforgó kaszatterméseket együtt csíráztatva azt tapasztaltuk, hogy szignifikáns különbség az együttes csíráztatás hatására nem alakult ki. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a gyomnövény megvilágításban erőteljesebben csírázik, mint sötét körülmények között (14., 15. táblázat, 31. ábra). Vizsgálati eredményeink alapján az Iva xanthiifolia jelentős allelopatikájáról nem beszélhetünk, de nyilvánvaló, hogy ez a hatás több tényező függvénye. Függ a tesztnövényként alkalmazott növényfajtól, a felhasznált növényi résztől és a kivonatkészítés módjától. A csírázó napraforgó kaszattermések jelenlétében végzett vizsgálatoknál az iva magvak csírázására nem minden esetben vannak pozitív hatással.

68

11. táblázat Az Iva xanthiifolia növényi kivonatainak hatása a tesztnövények csírázására Tesztnövény: kukorica Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. SzD10%= SzD5%= SzD1%=

Kezelések Kontroll Vizes szár Vizes gyökér Vizes levél Vizes növény Vizes mag Alkoholos szár Alkoholos gyökér Alkoholos levél Alkoholos növény Alkoholos mag

Átlag 96,50 97,00 97,75 99,00 98,50 98,25 98,50 98,75 98,25 98,00 98,50 1,08 1,30 1,75

Kontroll %-ában 100,0 100,5 101,3 102,6 102,1 101,8 102,1 102,3 101,8 101,6 102,1 1,1 1,3 1,8

12. táblázat Az Iva xanthiifolia növényi kivonatainak hatása a tesztnövények csírázására Tesztnövény: napraforgó Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. SzD10%= SzD5%= SzD1%=

Kezelések

Átlag 94,25 94,25 96,00 95,00 95,00 94,25 95,75 95,25 95,50 95,25 95,00 2,17 2,60 3,51

Kontroll Vizes szár Vizes gyökér Vizes levél Vizes növény Vizes mag Alkoholos szár Alkoholos gyökér Alkoholos levél Alkoholos növény Alkoholos mag

69

Kontroll %-ában 100,0 100,0 101,9 100,8 100,8 100,0 101,6 101,1 101,3 101,1 100,8 2,3 2,8 3,7

13. táblázat Az Iva xanthiifolia növényi kivonatainak hatása a tesztnövények csírázására Tesztnövény: fehér mustár Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. SzD10%= SzD5%= SzD1%=

Kezelések Kontroll Vizes szár Vizes gyökér Vizes levél Vizes növény Vizes mag Alkoholos szár Alkoholos gyökér Alkoholos levél Alkoholos növény Alkoholos mag

Átlag 99,50 99,50 99,50 99,75 99,50 94,00 99,25 99,75 99,50 99,50 98,50 1,11 1,34 1,80

Kontroll %-ában 100,0 100,0 100,0 100,3 100,0 94,5 99,7 100,3 100,0 100,0 99,0 1,1 1,3 1,8

14. táblázat Csírázó napraforgó mag jelenlétének hatása az Iva xanthiifolia csírázására Csíráztatás módja: megvilágításban Sorszám 1. 2. SzD10%= SzD5%= SzD1%=

Kezelések

Átlag 34,75 35 10,31 13,94 25,61

Kontroll Együttes csírázás

Kontroll %-ában 100 100,72 29,65 40,13 73,70

15. táblázat Csírázó napraforgó mag jelenlétének hatása az Iva xanthiifolia csírázására Csíráztatás módja: sötétben Sorszám 1. 2. SzD10%= SzD5%= SzD1%=

Kezelések Kontroll Együttes csírázás

Átlag 24,25 22,50 6,39 8,65 15,88

70

Kontroll %-ában 100 92,78 26,35 35,66 65,49

100 99

Csírázási %

98 97 96 95 94 93 92

Alkoholos mag

Alkoholos növény

Alkoholos levél

Alkoholos gyökér

Alkoholos szár

Vizes mag

Vizes növény

Napraforgó Kukorica Fehér mustár

Vizes levél

Vizes gyökér

Vizes szár

Kontroll

91

30. ábra Az Iva xanthiifolia növényi kivonatainak hatása a tesztnövények csírázására

35 30

Csírázási %

25 20 15 10 5

Megvilágításban

0

Sötétben Kontroll Együttes csírázás

31. ábra Csírázó napraforgó mag jelenlétének hatása az Iva xanthiifolia csírázására

71

5.7. Növekedésanalízis vizsgálat A csíranövények március 8.-án, 10.-én jelentek meg. Április közepéig fejlődésük lassú és vontatott volt. Ezt követően fejlődésük a hőmérséklet emelkedésével meggyorsult. Június eljén a növények 4-8 valódi lomblevéllel rendelkeztek. A levélterület növekedése június 21.-én érte el a csúcsot, majd ezt követően lelassult a generatív szervek megjelenésével. A levélterület időbeni változása logisztikus függvénnyel írható le (32. ára). A parlagi rézgyom levélterületének maximális gyarapodása a virágzat megjelenése előtti időszakban van. A száraztömeg időbeni változása hasonló logisztikus függvénnyel írható le (33. ábra). A száraztömeg gyarapodás maximális értéke hét nappal a levélterület növekedési csúcs után van (július 3.). A mért adatokból számított növekedési indexek a 34., 35. ábrákon láthatók. Az RGL és az RLGR értéke változó a vegetációs idő folyamán. A vegetációs periódus elején két csúcsot figyelhetünk meg, amely a vegetáció vége felé fokozatosan csökken. A NAR maximális értéke a vegetáció elején, április 10.-e körül van, majd szintén fokozatosan csökken. A LAR értéke május végén éri el a csúcsot, de csak június közepétől csökken jelentősen.

200

8000

levélterület(cm2)

6000

180 x

Y = 7900 / (1+2,167 * 0,9286 ) r = 0,9904

160 Június 21.

140

5000

120 100

4000

80

3000

60 2000 40 1000

20

0 Mar. 10

0 Mar. 30

Apr. 19

May 09

May 29

June 18

July 08

July 28

Aug. 17

32. ábra Az Iva xanthiifolia levélterületének változása a vegetációs időszakban

72

levélterület növekedés (cm2/nap)

7000

300

250

8

száraz tömeg (g)

x

200

Y = 285 / (1+7,059 * 0,9178 ) r = 0,9873

Július 03. 6

150 4 100 2

50

0 Mar. 10

0 Mar. 30

Apr. 19

May 09

May 29

June 18

July 08

July 28

Aug. 17

33. ábra Az Iva xanthiifolia száraztömegének változása a vegetációs periódus során

73

száraz tömeg változás (g/nap)

10

LAR (cm2/g)

NAR *104 2 (g/cm /nap)

450

250

400 200

350 300

NAR

150

LAR

250 200

100 150 100

50

50 0

0 20.márc

10.ápr

01.máj

20.máj

10.jún

30.jún

34. ábra A NAR és LAR indexek változása az Iva xanthiifolia vegetációs periódusa során

74

20.júl

20.aug

RLGR * 100 (cm2/cm2/nap)

RGR * 100 (g/g/nap) 20

20

RGR

15

15

10

10

5

5

RLGR 0

0 20.márc

10.ápr

01.máj

20.máj

10.jún

30.jún

20.júl

35. ábra Az RGR és RLGR indexek változása az Iva xanthiifolia vegetációs periódusa során

75

20.aug

5.8. A parlagi rézgyom elleni gyomszabályozás lehetőségének vizsgálata 5.8.1. Herbicid érzékenységi vizsgálatok laboratóriumi körülmények között fitotrónban Preemergens kísérlet A napraforgóban engedélyezett kétszikűirtó herbicidek alkalmazhatósága elsősorban a preemergens időszakra korlátozódik. A vizsgálat időpontjában széles körben használt kétszikűirtó készítmények hatása a parlagi rézgyom ellen gyakorlatilag hatástalannak mondható (16. táblázat). Az egyes herbicidek gyomirtó hatása között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. 16. táblázat Néhány herbicid hatóanyag hatékonysága a parlagi rézgyom ellen laboratóriumi körülmények között, Hódmezővásárhely, 1999 Aktív hatóanyag

Dózis l, kg ha.a/ha

Átlagos csírázás

Kontroll %-ában

0

7,25

100,0

pendimetalin

1,5

7,75

106,9

oxifluorfen

0,2

6,5

89,7

lenacil

0,92

8,5

117,2

bifenox

0,76

6,75

93,1

fluorkloridon

0,63

8,0

110,3

linuron

0,79

7,25

100,0

klórbromuron

1,0

7,5

103,4

prometrin

1,0

7,25

100,0

metobromuron

1,13

8,0

110,3

terbutrin

1,25

7,25

100,0

kezeletlen kontroll

Posztemergens kísérlet A gyomnövények 2-4 valódi leveles állapotában kijuttatott gyomirtó szerek hatására különböző módon károsodtak (36. ábra). Az Evolus 80 DF, Galigan 240 EC, Modown 4E, Erunit A 530 EC, Pardner, Lentagran WP, Ring 80 WG, Komondor hatására perzseléses tünetek jelentkeztek (37. ábra), a Motivell, Merlin 75 WG tünetei a

76

hajtáscsúcs kifehéredésében, míg a Dikamin D 720 WSC tünetei hajtás deformációban nyilvánultak meg (38. ábra). Az egyes készítmények hatékonyságát a 17. táblázat tartalmazza.

36. ábra A posztemergens herbicidek hatásának vizsgálata fitotrónban 17. táblázat Posztemergens herbicidek hatása a parlagi rézgyom ellen fitotrónban, Hódmezővásárhely, 2001. Ssz.

Készítmény

Hatóanyag

Dózis l,kg/ha

1. értékelés

2. értékelés

gyomirtó hatás %

1.

Evolus 80 DF

azafenidin

0,1

85,00

71,25

2.

Galigan 240 EC

oxifluorfen

0,9

90,00

95,00

3.

Modown 4 E

bifenox

2,0

87,50

84,25

4.

Erunit A 530 EC

atrazin+acetoklór

6,0

90,50

90,50

5.

Motivell

nikoszulfuron

1,0

80,00

81,75

6.

Pardner

bromoxinil

1,5

88,00

85,00

7.

Merlin 75 WG

izoxaflutol

0,14

89,75

82,50

8.

Komondor

flumetszulam

0,06

90,50

88,00

9.

Ring 80 WG

primiszulfuron+

0,025

97,50

99,50

proszulfuron 10.

Lentagran WP

piridat

2,5

85,00

76,25

11.

Dikamin 720 WSC

2,4 D

1,2

95,00

97,75

77

37. ábra A Galigan 240 EC hatása a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva

38. ábra A Dikamin 720 WSC hatása a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva

5.8.2. Szántóföldi kis- és nagyparcellás vizsgálatok Szántóföldi kisparcellás kísérlet napraforgóban A vizsgálatot 2001-ben állítottuk be oly módon, hogy a magágynyitó kombinátorozást a parlagi rézgyom tömeges kelése előtt, április 4.-én végeztük. A napraforgó vetése május 5.-én történt. A gyomirtó szeres kezeléseket május 6.-án hajtottuk végre, amely a

78

kultúrnövény számára preemergens, míg a 2-4 valódi leveles állapotban lévő Iva xanthiifolia gyomnövény számára posztemergens kijuttatás volt. Az azóta üzemi gyakorlattá vált Pre/poszt technológia számszerű eredményeit a 18. táblázat szemlélteti. 18. táblázat pre/poszt technológiával alkalmazott herbicidek hatékonysága a parlagi rézgyom ellen napraforgóban kisparcellás vizsgálatban, Hódmezővásárhely, 2001. S.

Készítmény

sz

Dózis

1. ért./ 1 hét

l,kg/ha gy.h.% fitotox

2. ért./ 1 hó

3. ért/ 2 hó

gy.h.% fitotox gy.h.% fitotox

1.

Evolus

0,1

95,00

-

92,25

2

88,75

0

2.

Pledge

0,08

95,75

-

93,50

5

90,50

0

3.

Gesagard

2,5

92,75

-

90,50

0

86,25

0

4.

Racer

3,0

91,00

-

90,00

3

85,00

0

5.

Igran 500FL

3,0

93,00

-

91,75

3

88,75

0

6.

Galigan 250EC

1,0

92,25

-

87,50

0

85,00

0

7.

Modown 4E

2,0

87,50

-

83,75

0

77,50

0

gy.h.%= gyomirtó hatás% fitotox= kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás A tünetek az 1, 2, 3, 5, 6 és 7-es kezelések hatására különböző mértékű perzselések, míg a 4-es kezelés hatására kifehéredés és perzselés formájában jelentek meg. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a napraforgóban preemergens alkalmazásra engedélyezett kétszikűirtó herbicidek, amelyek korábbi vizsgálataink és tapasztalataink szerint preemergensen gyakorlatilag hatástalanok a parlagi rézgyom ellen, posztemergens fenológiai állapotban elfogadható, jó hatékonyságot biztosítanak az adott gyomnövény ellen. Az Evolus, Pledge és Igran készítmények hatékonysága a kezelést követő 2. hónap végéig elfogadható szinten maradt.

79

Szántóföldi kisparcellás vizsgálat kukoricában Preemergens kísérlet A kísérletet 2001-ben a napraforgó kisparcellás kísérlettel azonos módon április 4.-én elvégzett magágynyitó kombinátorozás után május 5.-én elvetett kukoricában állítottuk be május 6.-án. A kísérlet kezelésvariációit és eredményeit a 19. táblázat tartalmazza. 19. táblázat pre/poszt technológiával alkalmazott herbicidek hatékonysága a parlagi rézgyom ellen kukoricában kisparcellás kísérletben, Hódmezővásárhely, 2001. S.

Készítmény

sz

Dózis

1. ért./ 1 hét

l,kg/ha gy.h.% fitotox

2. ért./ 1 hó

3. ért/ 2 hó

gy.h.% fitotox gy.h.% fitotox

1.

Erunit a 530 EC

7,0

88,00

0

87,5

0

77,50

0

2.

Metribuzin 70

0,5

80,00

0

77,5

0

70,00

0

WDG 3.

Komondor

0,07

89,25

0

91,75

0

85,00

0

4.

Merlin WG

0,14

89,75

0

91,00

0

85,00

0

5.

Callisto 4 SC

0,4

95,75

0

98,00

0

96,50

0

gy.h.%= gyomirtó hatás% fitotox= kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás Az eredmények alapján megállapítható, hogy a legjobb hatékonysággal a Callisto 4 SC rendelkezett, amely gyakorlatilag a kezelést követő második hónap végén is jó gyomirtó hatást biztosított a kísérleti területen. A tünetek a 4. kezelés kivételével különböző erősségű perzselések formájában jelentkeztek. Az 1. és 2. kezeléseknél jelentős mértékű regenerálódás volt megfigyelhető a 3. értékelés idejére. A 4. kezelés (Merlin WG) tünetei kifehéredést követő nekrózisban jelentkeztek.

80

Posztemergens kísérletek 1. A kísérletet 2002 április 25.-én vetett kukoricában állítottuk be 2002 május 22.én, amikor a kukorica 4-5, a parlagi rézgyom 6-8 lombleveles állapotban volt. A kísérlet kezeléseit és eredményeit a 20. táblázat szemlélteti. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a 3-as kezelés kivételével valamennyi készítmény kiváló hatékonyságot biztosított a parlagi rézgyom ellen. 20. táblázat Posztemergensen alkalmazott herbicidek hatékonysága a parlagi rézgyom ellen kukoricában kisparcellás kísérletben, Hódmezővásárhely, 2002. S.

Készítmény

sz

Dózis

1. ért./ 1 hét

2. ért./ 1 hó

l,kg/ha

gy.h.%

fitotox

gy.h.%

fitotox

1.

Banvel 480

0,7

98,00

1

100,00

1

2.

Titus 25 DF

0,06

94,25

0

93,50

0

3.

Motivell

1,0

89,25

1

86,25

0

4.

Ring

0,025

100,00

0

100,00

0

5.

Dikamin 720 WSC

1,5

99,00

7

100,00

5

6.

Cambio

2,5

100,00

2

100,00

1

7.

Callisto 4 SC

0,35

100,00

2

100,00

1

gy.h.%= gyomirtó hatás% fitotox= kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás 2. Ugyancsak 2002-ben április 16.-án vetett Marista IR imidazolinon ellenálló kukorica fajtában végeztünk kísérletet. A területet április 18.-án Wing 4,0 l/ha-os dózisú herbiciddel preemergensen kezeltük. A poszemergens kezeléseket május 17.-én végeztük, amikor a kultúrnövény 4 leveles (BBCH14), a parlagi rézgyom 6 leveles (BBCH16) fenológiai fejlettségű volt. A kísérlet kezelésvariációit és eredményeit a 21. táblázat tartalmazza. A vizsgálat valamennyi kezelése kiváló hatékonyságot biztosított az Iva xanthiifolia ellen.

81

21. táblázat Imidazolinon ellenálló kukoricában alkalmazott herbicidek hatékonysága a parlagi rézgyom ellen, Hódmezővásárhely, 2002. S.

Készítmény

sz 1.

Escort

2.

Motivell + Cambio

Dózis

1. ért./ 1 hét

2. ért./ 1 hó

l,kg/ha

gy.h.%

fitotox

gy.h.%

fitotox

4,0

98,00

1

98,00

0

1,0+2,0+0,5

100,00

0

100,00

0

2,5

100,00

0

100,00

0

+ Frigade 3.

Cambio

gy.h.%= gyomirtó hatás% fitotox= kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás 3. 2004-ben május 8.-án vetett Occitan fajtájú kukoricában állítottunk be vizsgálatot. A korai posztemergens kezeléseket (A) május 26.án végeztük, amikor a kukorica 3 leveles (BBCH13), a parlagi rézgyom 2-4 leveles (BBCH13) fenológiai fejlettségű volt. A késői poszemergens kezeléseket (B) június 10.-én, a kukorica 7 leveles állapotánál (BBCH17) és a gyomnövény 6-8 leveles állapotánál (BBCH17) végeztük. A vizsgálat eredményeit a 22. táblázat és a 37-42. ábrák mutatják be. 22. táblázat Korai és késői posztemergens herbicid kezelések hatása az Iva xanthiifolia ellen kukoricában, Hódmezővásárhely, 2004. S.sz

Készítmény

Dózis

1. ért./ 1 hét

2. ért./ 1 hó

l,kg/ha

gy.h.%

fitotox

gy.h.%

fitotox

1.A

Banvel 480

0,7

82,50

0

100,00

0

2.A

U 46 D Fluid

1,0

85,00

5

100,00

5

3.A

Motivell Turbo D

3,5

92,50

2

100,00

0

4.B

Cambio

3,0

100,00

2

100,00

0

5.B

Mester + Actirob B

0,15+2,0

97,00

2

100,00

0

6.B

Callisto Megaprim

2,3

100,00

0

100,00

0

7.B

Monsoon

2,5

82,50

2

100,00

0

8.B

Titus Plus

0,383

92,50

0

100,00

0

gy.h.%= gyomirtó hatás%, fitotox= kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás

82

39. ábra A Banvel 480 korai posztemergens hatása

40. ábra Az U 46 D Fluid korai posztemergens hatása

83

41. ábra A Mester + Actirob B hatása

42. ábra A Callisto Megaprim hatása

84

43. ábra A Monsoon gyomirtó hatása

44. ábra Titus Plus gyomirtó hatása

85

4. 2004 évben a Granstar 75 DF 25-30 g/ha dózisban felhasználási engedélyt kapott Granstar rezisztens napraforgóban történő felhasználásra. Az adott évben rezisztens napraforgó vetőmag hiányában ruderálián vizsgáltuk a 30 g/ha dózisú herbicid parlagi rézgyom elleni hatását. A 4 ismétlésben végrehajtott vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy késői kijuttatás esetén is - 30-50 cm-es növénymagasságnál – 100 %-os gyomirtó hatás érhető el (45. ábra).

45. ábra A Granstar 75 DF + Trend 30 g/ha + 0,1 %-os dózisának hatása a 30-50 cm magasságú Iva xanthiifolia növények ellen Nagyparcellás kísérlet napraforgóban A kisparcellás kísérletek eredményi alapján nyilvánvalóvá vált, hogy napraforgóban hatékony gyomirtó hatás csak imidazolinon típusú (Pulsar 40 SL) gyomirtó szerekkel (imidazolinon ellenálló napraforgóban), valamint Granstar 75 DF herbiciddel granstar rezisztens napraforgóban érhető el. 2004-ben Hódmezővásárhely-Kopáncson nagyparcellás kísérletben vizsgáltuk a Stomp CS 2,5 l/ha, illetve Wing EC 4,0 l/ha-os dózisával alapkezelt területen a Pulsar 40 SL (1,2 l/ha dózis) hatását. A 2004. április 28.-án vetett Rimisol fatájú IMI napraforgó preemergens kezelését május 1.-én végeztük. A posztemergens permetezést június 2.-án

86

végeztük, amikor a kultúrnövény 4-6 leveles (BBCH14-16), a gyomnövény 6 leveles (BBCH16) volt. A posztemergens kezelést követően 1 héttel és 1 hónappal elvégzett értékelésnél megállapítottuk, hogy az alapkezeléstől függetlenül a parlagi rézgyom ellen 100 %-os gyomirtó hatás érhető el. Nagyparcellás kísérlet kukoricában A kisparcellás kísérletek eredményei alapján levonható az a következtetés, hogy kukorica kultúrában a parlagi rézgyom korai posztemergens és posztemergens kétszikűirtó készítmények széles választékával hatékonyan irtható. 2004-ben Hódmezővásárhely-Kopáncson állítottunk be nagyparcellás kísérletet, ahol a kukorica április 23-án került elvetésre. A preemergens kezeléseket április 25.-én, a posztemergenseket május 27.-én végeztük, amikor a kukorica 5 leveles (BBCH’%) fejlettségű volt. A kisérlet variánsait és a vizsgálat számszerű eredményeit a 23. táblátat tartalmazza. 23. táblázat A különböző herbicidek, illetve kombinációk hatékonysága a parlagi rézgyom ellen kukoricában, nagyparcellás kísérletben, Hódmezővásárhely-Kopáncs, 2004. S.sz 1. 2. 3. 4.

Készítmény

Dózis

1. ért./ 1 hét

2. ért./ 1 hó

l,kg/ha

gy.h.%

fitotox

gy.h.%

Acenit A 880 EC +

2,5

98,00

5

100,00

2

Dikamin 720 WSC

1,5

Wing EC +

4,0

98,00

1

100,00

0

Banvel 480 S

0,7

Motivell +

1,0

98,00

0

100,00

0

Cambio

2,0

Dual Gold 960 EC+

1,6

100,00

0

100,00

0

Callisto 4 SC

0,3

gy.h.%= gyomirtó hatás% fitotox= kultúrnövényre gyakorolt fitotoxikus hatás

87

fitotox

A preemergensen kijuttatott Acenit A 880 EC, Wing EC és Dual Gold 960 EC herbicidekre a kísérleti területen nagy számban előforduló magról kelő egyszikű kakaslábfű fertőzés miatt volt szükség. A nagyparcellás vizsgálat eredményei alátámasztják a kisparcellás vizsgálat eredményeit, amely szerint az alkalmazásra került kétszikűirtó gyomirtó szerek mindegyike kiváló hatékonyságot biztosít a parlagi rézgyom ellen. 5.9. Parlagi rézgyommal fertőzött terület mentesítési lehetőségeinek vizsgálata 1998-ban termesztett napraforgóban a parlagi rézgyom egyedsűrűsége 4 és 37 tő/m2 között változott (46., 47. ábra). A betakarító gép épségének megőrzése érdekében a napraforgó betakarítása magas tarlóval történt szeptember 9.-én. A legerősebben fertőzött foltokban - ahol a várható termés mennyisége sem volt számottevő – mellőztük a betakarítást. Szeptember végén a tarlómaradványokat szárzúzóval lezúztuk, majd kétszer nehéztárcsával a talajba forgattuk. Októberben középmély szántást végeztünk, amely kapcsolt fogassal lett elmunkálva. Az őszibúza vetését november 2.-án végeztük el.

46. ábra Erős parlagi rézgyom fertőzés napraforgóban Hódmezővásárhely-Kopáncson 1998 őszén

88

47. ábra Erős parlagi rézgyom fertőzés napraforgóban Hódmezővásárhely-Kopáncson 1998 őszén 1999 tavaszán jó tőállományú búzavetésen a parlagi rézgyom kelése csak elvétve volt megfigyelhető a táblaszegélyek mentén. Április 22.-én Dikamin 720 WSC 1,5 l/ha + Grodyl 75 WG 20 g/ha herbicidekkel történt a posztemergens gyomirtás. A búza betakarítását és a szalma letakarítását követően két menetben elvégzett nehéztárcsával történt tarlóhántás, majd november közepén őszi mélyszántás. 2000 tavaszán a kukorica vetését közvetlenül megelőzően lúdtalp alakú kapákkal felszerelt kombinátorral végeztünk magágynyitást. A vetés április 22.-én történt. A vetés után Acenit A 880 EC 2,5 l/ha herbiciddel preemergens gyomirtást, majd május 17.-én Banvel 480 EC 0,7 l/ha gyomirtó szerrel posztemergens gyomirtást végeztünk. A posztemergens gyomirtást követő héten mechanikus sorközművelés következett, amelyet vadászó kapálás egészített ki, amelyre részben a preemergens gyomirtás részleges hatása, valamint a kultúrnövény „árnyékában lévő” túlélő parlagi rézgyom növények miatt volt szükség. Az októberben elvégzett betakarítást követően szárzúzást két menetes tárcsázást és őszi mélyszántást hajtottunk végre. 2001 tavaszán a március 27.-ei tavaszi árpavetést magágynyitó kombinátorozás előzte meg. A kultúrnövény állományban szálanként Iva xanthiifolia növények jelentek meg, amelyek a május 5.-én Dikamin 720 WSC 1,5 l/ha-os dózisú posztemergens gyomirtás 89

hatására gyakorlatilag teljesen elpusztultak. A kultúrnövény betakarítását és a szalma letakarítását követően tárcsával tarlóhántást, majd ősszel őszi mélyszántást végeztünk. 2002 április 26.-án kukorica vetés történt, amelyet magágynyitás előzött meg. Május 21.-én Motivell 1,0 l/ha + Cambio 2,0 l/ha dózisú herbicidekkel történt az állománypermetezéses gyomirtás, amely a szálanként megjelent parlagi rézgyom növényeket gyakorlatilag teljesen elpusztította. A permetezést követő 10. napon mechanikus sorközművelést végeztünk. Az október eleji betakarítás után szárzúzás, kétszeres nehéztárcsázás következett. Az őszibúza vetését november 10.-én végeztük. 2003 tavaszán kellő tőállományú búzavetésünk volt, amelyben parlagi rézgyom növények nem keltek ki. Május 3.-án Granstar 15 g/ha + Starane 250 EC 0,4 l/ha dózisú herbicidekkel végeztünk gyomirtást. A betakarítást követően tárcsázással tarlóhántást, majd október végén őszi mélyszántás történt. 2004 április 10.-én kombinátorral magágynyitás, majd 15.-én a napraforgó vetését végeztük el. Április 16-án Gesagard 500 FW 2,5 l/ha herbiciddel preemergens gyomirtást végeztünk magról kelő kétszikű gyomnövények ellen. Május 10.-én, a sorközművelő kombinátorozáskor nyilvánvalóvá vált, hogy a kártételi szint alatt, de szálanként előfordulnak parlagi rézgyom növények a területen. Május 25.-én Pantera 40 EC 1,0 l/ha dózisú gyomirtó szeres kezeléssel védekeztünk a magról kelő egyszikűek ellen, majd június 2.-án újabb sorközművelő kultivátorozást, illetve parlagi rézgyom vadászó kapálás következett. A betakarítás, szárzúzás és kétszeres nehéztárcsázás után október 28-án őszi búzát vetettünk a területre. 2005 tavaszán jól beállt növényállományunk volt, amelyben Iva xanthiifolia nem volt fellelhető. A gyomirtást Arrat + Dash HC 200 g + 0,5 l/ha herbiciddel végeztük. A betakarítást követően tárcsázással tarlóhántottunk.

90

6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 6.1. Morfológiai és fenológiai adatgyűjtés A parlagi rézgyom Magyarországon az ország Dél-keleti régiójában, a közép Tiszántúlon nagyobb felületen fellelhető ruderális gyomnövény, amely mezőgazdasági művelés alatt álló táblákon is helyenként nagy tömegben fordul elő. Foltonkénti megtelepedése az Észak Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén, valamint az ÉszakDunántúlon is megfigyelhető. A mezőgazdasági kultúrák közül elsősorban tág térállású un. „kapás kultúrákban” károsít. Kiemelkedő a napraforgó vetésekbeni tömeges előfordulása, amely elsősorban a korai, csírázásának időszakában történő kultúrnövény vetésével magyarázható. Magyarországi előfordulási helyein tömeges csírázása március közepétől április közepéig tart. A hazai irodalomban Ujvárosi (1973) T4-es életformájú gyomok közé sorolja, de csírázási hőmérsékletéről és időszakáról nincs adat. Származási helyén (Észak-Amerikában) optimális csírázási hőmérséklete 15 C0 (Maguire és Overland, 1959). Európában Oroszországban a csírázás minimális hőmérséklete 2-3 C0, optimális hőmérséklete 12-20 C0 (http://humangarden.ru 2005) A csíranövényei Szlovákiában (Elias, 1997) és Lengyelországban (Sudnik és Wójcikowska, 1987) a hazai időpontokhoz hasonlóan március végén jelennek meg. Milanova (2001) Bulgáriai csírázási időszakát április közepétől május közepéig tartónak figyelte meg, ami az egyéb Közép-Európai megfigyelésektől kissé eltér. Virágzása ugyanitt később, augusztusban kezdődik és életciklusa novemberben fejeződik be. Morfológiai megfigyeléseink szerint a növény termetét, levélzetének alakulását a környezeti tényezők erősen befolyásolják, s egy-egy állományon belül jelentős eltérés adódik. Magassága hazai előfordulási helyén 100 és 300 cm között változik, amely jóval meghaladja a korábbi megfigyeléseket (Ujvárosi, 1973; Baráth, 1963) és megegyezik az orosz illetve a bulgár megfigyelésekkel (Uljanova, 1998; Milanova, 2001). Levélzete Oroszországban apróbb (4,5-10 cm hosszú és 3-6,5 cm széles), bulgáriai előfordulási helyén a hazaival közel megegyező 14,5 (25) cm hosszú és 14,5 (20) cm széles. A levélzet alaktani különbözőségét senki sem említi.

91

A virág, virágzat leírásában nincsenek eltérések a megfigyeléseink és az irodalmi adatok között. A termés színezetének eltérését, tehát, hogy vannak világosabb és sötétebb kaszatok, többen említik (Hunyadi és mtsai, 1998; Milanova, 2001). Hazai körülmények között egy jól fejlett növény 100-120 ezer magot érlel, amely magasabb mint Milanova (2001) bulgáriai megfigyelései (35-50 ezer mag) és jóval kevesebb, mint amelyet Fisjunov (1984) oroszországi megfigyelései alapján közöl (1.790.500 kaszat). 6.2. Kritikus kompeticiós periódus meghatározása napraforgóban A kompeticiós vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy a napraforgó viszonylag jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. A vizsgált két év eredményei alapján megállapítható, hogy a keléstől számított 2-4 hétig tartó gyomosság, vagy a 8-12 hétig gyommentesen tartott napraforgóban szignifikáns terméscsökkenés nem tapasztalható. A gyomirtás szempontjából tehát kritikus kompeticiós periódusnak tekinthető a keléstől számított 4 és 8 hét közötti időszak, amikor a kultúrnövény érzékenyen reagál a gyomosodásra. A magyarországi herbológiai szakirodalomban hasonló napraforgóban végzett vizsgálatokról kevés adat áll rendelkezésre, pedig állománykezelésekre alapozott kétszikűirtó gyomirtási technológia terjedésével jelentősége igen meg növekedett. Czimber és munkatársai (1983) produkció-ökológiai vizsgálatai feltárták a napraforgó és a gyomosodás közötti összefüggéseket. Brighenti (2004) adatai szerint Brazíliában a kelés után 21 napig gyomos napraforgóban termés és olajtartalom csökkenés nem figyelhető meg. A 30 napig gyommentesen tartott napraforgó termésére a későbbi gyomosság nem volt hatással. A vizsgálatok eredményei alapján javasolható, hogy a kelést követő 2-4 hétig a gyomirtás számottevő termésveszteség nélkül elvégezhető. A herbicidkezelésnél ajánlatos az érzékeny gyomfenológiát, illetve a készítmények hatáskifejtésének idejét is figyelembe venni. A nagyobb terméseredmények elérése érdekében a napraforgó állományokat a keléstől számított 4. héttől legalább 8-12 hétig gyommentesen kell tartani. A későbbi gyommentesítés költségét valószínűen nem fedezi a várhatóan nagyobb termés.

92

6.3. Kártételvizsgálat napraforgóban A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy már néhány db parlagi rézgyom növény m2enként jelentős terméscsökkentő hatással van a napraforgóra. 12 db gyomnövény m2enként közel 60 %-al csökkenti a termést. Iva xanthiifolia fertőzés esetén, ha a gyomirtás hatékonyan nem oldható meg, a napraforgó termeszthetősége, illetve jövedelemtermelő képessége megkérdőjelezhető. 6.4. Kártételvizsgálat kukoricában A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a kukorica érzékenyebben reagál a parlagi rézgyom kártételére, mint a napraforgó. 4 db növény /m2 már 50 %-os termésveszteséget okoz, 12 db növény/m2 esetében a kezeletlenhez viszonyított termés mennyisége több mint 80 %-al csökken. Hazai

viszonylatban

kukoricában

többen

vizsgálták

különböző

gyomfajok

terméscsökkentő hatását. Czimber és munkatársai (1978) a fenyércirok, Czimber és munkatársai (1987) a selyemmályva, Varga (2000) a parlagfű, kakaslábfű és selyemmályva

kukorica

termésmennyiségére

gyakorolt

hatását

vizsgálva,

megállapították, hogy az egyes gyomfajok milyen mértékben károsították a kukoricát. Javasolható, hogy parlagi rézgyom fertőzés esetén a négyzetméterenkénti egyedszám és a

várható

terméscsökkenés

függvényében

szülessen

döntés

a

védekezés

szükségességéről és rendjéről. 6.5. Csírázásbiológiai vizsgálatok A laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a frissen begyűjtött kaszattermések primer dormanciában vannak. A csírázás fokozatosan, először fényben, majd sötétben is megindul, kedvező hőmérséklet és nedvességviszonyok mellett. Az éves laboratóriumi csírázásdinamikai vizsgálatoknál a tárolási körülmények jelentősen befolyásolták a csírázást. A száraz körülmények között hűtőben, illetve szobahőmérsékleten tárolt kaszattermések alacsonyabb mértékben, de elhúzódva egész évben csíráznak. A nedves, hideg természetes körülmények közötti tárolásánál az endogén magnyugalom gyorsan feloldódik és az exogén nyugalmi állapot oldódása 93

kedvező környezeti hatások esetén tömeges kelést eredményez. Milanova (2001) megfigyelései szerint a parlagi rézgyom kaszattermései laboratóriumban az első évben gyengén csíráznak, és csak a második évtől emelkedik a csírázás maximuma 18-28 %ra. Talajban történő tárolásnál a magnyugalom 6 hónapon belül oldódik, és egyenes arányban van a tárolás mélységével. A 40 cm mélyen talajba ásott kaszattermések közel 70 %-ban csíráztak 6 hónap tárolás után. Hazai viszonylatban Hunyadi és munkatársai (1998) vizsgálták az Iva xanthiifolia csírázásának törvényszerűségeit a leírtaktól eltérő módszerekkel, ahol elsősorban a termóhely hatását vizsgálták. Muhamedjarova (2003) megállapításai szerint a kedvező ökológiai feltételek között képződött parlagi rézgyom termések magasabb százalékban és korábban csíráznak, mint a kedvezőtlenebb ökológiai feltételek között képződöttek. Vizsgálataink szerint a szobahőmérsékleten, laboratóriumban tárolt kaszattermések az ötödik év végére teljesen elveszítik csírázó képességüket. Irodalmi adatok szerint a kaszatok élettartama a talajban is 5 (http://humangarden.ru 2005), esetleg 6 év (http://www.agroatlas.spb.ru 2005). A kaszattermések zömmel az 1-5 cm közötti talajrétegből csíráznak, 5 cm-nél mélyebbről nem figyeltünk meg kelést, amely Milanova (2001) megfigyeléseit támasztja alá. A szántóföldi csírázásdinamikai eredményeket elemezve megállapítható, hogy a március elejétől április végéig tartó csírázás közel egybe esik fenológiai megfigyeléseinkkel. A parlagi rézgyom szántóföldi csírázási törvényszerűségeinek megfigyelését több, eltérő évjáratban, különböző talajtípusokon folytatni érdemes a pontosabb megfigyelés érdekében. Az eddigi eredményeinkre alapozottan nagy biztonsággal megállapítható, hogy a parlagi rézgyom azon gyomfajok közé tartozik, amelynek csírázásbiológiai sajátosságai alapján agrotechnikai és mechanikai módszerekkel is hatékonyan irthatunk. A tavaszi, nyáreleji időszakra koncentrálódó csírázás lehetővé teszi a herbicides kezelések pontos időzítését is. 6.6. Allelopatikus hatás vizsgálata A fiatal Iva xanthiifolia vizes és alkoholos kivonatai - a vizes, szárból készült kivonat kivételével – szignifikánsan növelték a kukorica tesztnövény csírázását. A fehér mustár 94

tesztnövény esetében a vizes kivonatú száraz kaszattermés örlemény csökkentette jelentősen a csírázást. Napraforgó tesztnövény esetén szignifikáns különbség nem volt kimutatható a csírázásban. A csírázó napraforgó mag nem volt hatással a parlagi rézgyom csírázására. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az Iva xanthiifolia nem rendelkezik jelentős allelopatikus potenciállal, és ez nem játszhat kiemelkedő szerepet az adott faj egy-egy területen domináns gyomfajjá válásában. Grodzinskii (1991) a mákra gyakorolt gátló hatásáról, míg Hunyadi és munkatársai (1998) a csírázó napraforgónak a parlagi rézgyom csírázására gyakorolt pozitív hatásáról számoltak be. Utóbbit vizsgálataink nem támasztották alá, de Solymosi (2001) véleményét is figyelembe véve rámutatnak arra, hogy a parlagi rézgyom növényi részeiben számos, olyan biológiailag aktív anyag van, amelyek más növényeknél közvetlenül, vagy a talajon történő lebomlás során allelopatikus hatással rendelkezhet és további vizsgálata indokolt. 6.7. Növekedésanalízis vizsgálat A parlagi rézgyom levélfelülete június hónapban, míg száraztömege június második és július első felében növekszik a legintenzívebben. Ebben az időszakban a legfontosabb szántóföldi kapásnövényeink (kukorica, napraforgó, cukorrépa) is intenzíven növekednek, tehát a gyomnövény igen jelentős konkukrenciát jelent számukra. A számított növekedési indexek is ezt az elméletet támasztják alá, kihangsúlyozva, hogy a növekedési jellemzők konkrét számszerű értelmezése csak az adott helyen, meteorológiai viszonyok között szabad szemlélni. Mindezek ellenére kihangsúlyozható, hogy a parlagi rézgyom asszimilációs rendszerének nagysága, fitoszitetikus kapacitása jelentősen felülmúlja más kultúr- és gyomnövény azonos mutatóit. 6.8. A parlagi rézgyom elleni gyomszabályozás vizsgálata Laboratóriumi körülmények között vizsgálva bizonyítottuk, hogy a napraforgóban preemergensen alkalmazott kétszikűirtó készítmények hatástalanok a parlagi rézgyom

95

ellen. A gyomnövény posztemergens fenológiai állapotában kijuttatva léteznek olyan kétszikűirtó készítmények, amelyek jó, elfogadható eredménnyel pusztítják azt. Napraforgóban

szántóföldi

kisparcellás

vizsgálatban

pre/poszt

technológia

alkalmazásával a vizsgált gyomirtó szerek hatékonysága a parlagi rézgyom ellen jelentősen javítható. Elfogadható szint fölé emelhető az azafenidin, flumioxazin, prometrin, fluorkloridon, terbutrin és oxifluorfen hatóanyagok gyomirtó hatása. Kukoricában preemergensen a vizsgált készítmények közül a Komondor, Merlin WG és a Callisto 4 SC rendelkezik elfogadható hatékonysággal. Posztemergens időpontban kijuttatott kétszikűirtó készítmények adják a legjobb gyomirtó hatást. Ezek közül kiemelkedő a mezotrion, bentazon + dikamba, 2,4D, primiszulfuron

+

proszulfuron,

valamint

a

dikamba

önmagában

biztosított

hatékonysága. Ugyancsak kisparcellás vizsgálatban rendkívül hatékonynak találtuk a Motivell Turbo F (nikoszulfuron + bentazon + dikamba + etilan TT-15) kombináció, valamint az Escort (imazamox + pendimetalin) kombináció hatékonyságát. IMI napraforgóban, valamint kukoricában végzett nagyparcellás vizsgálataink a kisparcellás kísérletek eredményeit alátámasztották. 6.9. Parlagi rézgyommal erősen fertőzött terület mentesítési lehetőségeinek vizsgálata Az 1998-ban rendkívül erősen fertőzött napraforgó területen, öt éven keresztül kapás és kalászos vetésváltást követve végeztünk mezőgazdasági termelést úgy, hogy a talajművelés rendszerét, a mechanikus gyomirtások időpontját és gyakoriságát, valamint az alkalmazott herbicideket úgy választottuk meg, hogy az Iva xanthiifolia gyomnövények egyedszámát a lehető legnagyobb hatékonysággal csökkentse. Az évek során a parlagi rézgyom fertőzöttség fokozatosan csökkent, majd láthatóan az utolsó évben megszűnt. A hatodik évben ezért újra napraforgót vetettünk, amelynek következtében szálanként újabb gyomnövények jelentek meg egyedszámukban a kártételi küszöbérték alatt, amelyek eltávolítása csak mechanikus úton vadászó kapálással volt lehetséges.

96

A parlagi rézgyom elleni védekezés csak az összes gyomszabályozási eljárás integrált alkalmazásával biztosítható. A táblaszélek, útszélek kaszálásával megakadályozható továbbterjedése. Vetésváltással, agrotechnikai műveletekkel, valamint hatékony herbicidek együttes alkalmazásával néhány év alatt jelentősen visszaszorítható még erős fertőzés esetén is.

97

7. ÖSSZEFOGLALÁS A tág térállású (kapás) növények legnagyobb felületen termesztett kultúrnövényeink csoportját képezik. Közülük a kukorica a legjelentősebb, de az elmúlt évtizedben a napraforgó termesztés növekedett a legdinamikusabban és vetésterülete 400-600 ezer hektár között stabilizálódott, amely az agronómiailag elfogadható arány felső határán van. Az adott kultúrák növényvédelmi költségének meghatározó hányadát a gyomirtásra fordított költségek alkotják. Napraforgóban a nehezen irtható gyomnövények csoportját azok az évelő, vagy magról kelő kétszikűek alkotják, amelyek az általánosan preemergensen alkalmazott herbicidekkel nem, vagy nem kielégítő módon irthatók. Ez a csoport az elmúlt évtizedben az ország dél-keleti régiójában egy újabb, a néhány évtizede hazánkban meghonosodott Észak Amerikából származó adventív fajjal, az Iva xanthiifolia-val bővült. Ez a gyomfaj esetenként kukoricában is jelentős mértékben felszaporodhat, és károkat okozhat. A parlagi rézgyom morfológiai és fenológiai leírása hiányos, nem egységes, esetenként ellentmondó. Sok esetben az európai előfordulási helyein fellelhető populációkat eltérő alaktani és ökológiai feltételek között említi a vonatkozó szakirodalom. Az értekezés célja az volt, hogy összehasonlítva a magyarországi és néhány európai országban felkeresett diffúz populációkat, képet alkosson a faj széles amplitúdójú ökológiai plaszticitásáról, morfológiai és fenológiai egységéről. A kompetíciós vizsgálatok eredménye bizonyítja, hogy a napraforgó jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, de a keléstől számított 4. és 8. hét között gyommentesen tartott állomány jelentős terméstöbbletet ér el. A 2-4 hétig tartó gyomosság, illetve a 8-12 hét után elvégzett gyomirtás a termés mennyiségére nincs szignifikáns hatással. Napraforgóban és kukoricában vizsgálva a parlagi rézgyom kártételét megállapítható, hogy

ha

a

gyomnövény

egyedszáma

98

meghaladja

az

1

db/m2-t

jelentős

terméscsökkenéssel kell számolni, különösen az utóbbi kultúrában. A gyomdenzitás növekedésével a kártétel mértéke is erősödik. A parlagi rézgyom biológiai sajátosságaival kapcsolatban viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. A csírázásbiológiájával kapcsolatos eredmények segítséget nyújtanak az integrált gyomszabályozási rendszerek kidolgozásában. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok eredménye alapján megállapítható, hogy az Iva xanthiifolia kaszattermései az érést követően primer dormanciában vannak, amely néhány hét után feloldódik. A különböző tárolási módok hatással vannak a fényben és sötétben is végbemenő csírázásra. A természetes körülmények között talajfelszínen, illetve a talajban tárolt termések igen nagy százalékban csíráznak a következő év tavaszán. A magok elsősorban a talaj felső 0-5 cm rétegéből csíráznak szántóföldi körülmények között zömmel március elejétől április végéig. A laboratóriumban tárolt kaszatok az ötödik év végére elvesztik csírázó képességüket. A parlagi rézgyom alkoholos és vizes kivonataival végzett laboratóriumi csíráztatási kísérletekben a vizsgálatba vont tesztnövényeken nem sikerült bizonyítani a más növényfajokra leírt jelentős allelopatikus potenciálját, tehát ez a tényező nem valószínű, hogy kiemelkedő szerepet játszana a gyomfajnak a vizsgált kultúrákban dominánssá válásában. Nem sikerült reprodukálni csírázó napraforgó kaszatterméseknek a parlagi rézgyomra gyakorolt csírázását serkentő hatását sem. Növekedésanalízis vizsgálattal megállapítottuk, hogy a parlagi rézgyom levélfelülete és száraztömege a kultúrnövények intenzív növekedésének időszakában gyarapodik legnagyobb mértékben. A föld feletti biomassza képzés és növekedési indexek alapján az Iva xanthiifolia erősen kompetitív faj. A

parlagi

rézgyom

elleni

gyomszabályozás

lehetőségeinek

vizsgálata

során

megállapítottuk, hogy napraforgóban preemergens időszakban nem lehet hatékonyan védekezni. Pre/poszt kijuttatásnál a gyomirtás hatékonysága nő, de konkrét megoldást csak imidazolinon, illetve Granstar ellenálló fajták és technológia alkalmazásával lehet elérni.

99

Kukoricában sem a preemergens, hanem elsősorban a posztemergens gyomirtási időszakban kijuttatott vizsgált herbicidek nyújtottak kiváló eredményt, ahol több eltérő hatásmechanizmusú gyomirtó szer áll rendelkezésre. A parlagi rézgyommal erősen fertőzött területek mentesítési lehetőségeinek vizsgálata során bebizonyosodott, hogy az integrált gyomszabályozási eljárások elemeinek következetes alkalmazásával a gyomnövény egyedszáma néhány év alatt jelentősen visszaszorítható. Teljes kiirtása részben a faj magas magprodukciójának hatására, a kaszattermések viszonylag rövid élettartamának ellenére sem járt sikerrel.

100

8. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK Magyarországon elsősorban napraforgó és kukorica kultúrában károsító parlagi rézgyom kártétele, biológiája és herbicid érzékenysége témakörében végzett vizsgálatok eredményei alapján legfontosabbnak ítélt új tudományos eredmények a következők: 1. Csongrád megyében és hazánk más tájain végzett morfológiai és fenológiai megfigyelések alapján elkészítettük a parlagi rézgyom alaktani leírását és életciklusának jellemzését. Utaltunk az Iva xanthiifolia agrobiocönozisokban jelentkező fokozatos térhódítására és annak sajátosságaira. Mértük az ország dél-keleti régiójában előforduló populációk példányainak magproduktumát, amely 100-1200 ezer kaszat/növény értékek között változik. A szomszédos országokban (Lengyelországban, Szlovákiában, SzerbiaMontenegróban,

Romániában

és

Ukrajnában)

felkerestük

előfordulási

helyeit

morfológiai és fenológiai összehasonlítások céljából. Megállapítottuk, hogy a vizsgált populációk a magyarországival megegyezőek, amely a faj széles ökológiai amplitúdójára utal. 2. Hódmezővásárhely térségében 2 éven át napraforgóban végzett kompeticiós vizsgálattal megállapítottuk, hogy a gyomosodás időtartama hogyan hat a termés mennyiségére. A 2-4 hétig gyomosan hagyott, illetve 8-12 hétig gyomtalanított napraforgó kultúrában szignifikáns terméscsökkenés nem tapasztalható, tehát a gyomosodás szempontjából kritikus kompeticiós periódusnak a két időpont közötti szakasz tekinthető. 3. A parlagi rézgyommal napraforgóban és kukoricában végzett kártétel vizsgálatokkal bizonyítottuk, hogy az adott növény 1 db/m2 feletti gyomsűrűsége szignifikáns terméscsökkenést idéz elő. A gyom denzitás növekedésével a kártétel mértéke is erősödik. Különösen jelentős, 60-80 %-os terméscsökkenés várható 12 db gyomnövény/m2 egyedsűrűségnél. 4. Laboratóriumi és szabadföldi csírázásbiológiai vizsgálatok alapján jellemeztük a parlagi rézgyom csírázását.

101

- Megállapítottuk, hogy az Iva xanthiifolia kaszattermései az érést követően magnyugalomban vannak, de 2-4 hét után először fényben, majd sötétben is oldódik a primer dormancia. - A különböző tárolási körülmények hatással vannak az éves csírázásdinamikára. A száraz szobahőmérsékleten, illetve fagyasztóban -20 C0-on tárolt kaszatok egész évben, igaz alacsonyabb százalékban csíráztak. A természetes körülmények között talajban, illetve talajfelszínen történő tárolás a következő év tavaszán igen magas csírázást (80-90 %) eredményezett. - A csírázási mélység vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a parlagi rézgyom a talaj felső 0-5 cm rétegéből csírázik. - Szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálat eredményei szerint az Iva xanthiifolia március elejétől április végéig csírázik elsősorban. A csírázás mértéke meg sem közelíti a laboratóriumban mért eredményeket. -A

kaszattermések

csírázóképessége

laboratóriumi

körülmények

között

szobahőmérsékleten történő tárolás esetén az ötödik év végére megszűnik. 5. A parlagi rézgyom vizes és alkoholos kivonataival végzett laboratóriumi csíráztatási kísérletben napraforgó, kukorica és fehérmustár tesztnövényeket használva – a vizes mag kivonat és a fehér mustár tesztnövény kivételével – nem tapasztaltunk mérhető allelopatikus hatást. - A csírázó napraforgó kaszattermések nem növelték az Iva xanthiifolia csírázási %-át sem fényben sem sötétben. A gyomnövények az adott kultúrákban gyakoribb előfordulása nem elsősorban allelopatikus hatásokra vezethető vissza, hanem termesztéstechnológiai okai lehetnek. 6. Növekedésanalízissel bizonyítottuk, hogy a vizsgált faj június hónapban éri el levélfelület növekedésének csúcsát, és július legelején a legnagyobb a biomassza képzése, amely a számított növekedési indexeket is figyelembe véve erős kompetitív képességre utal. 7. A parlagi rézgyom elleni védekezés lehetőségeinek vizsgálata során megállapítottuk, hogy a napraforgóban preemergensen alkalmazható kétszikűirtó herbicidek hatástalanok a gyomnövény ellen.

102

- A kultúrnövény fenológiájához viszonyított preemergens, de a gyomnövény szempontjából posztemergens, un. pre/poszt technológiával alkalmazva a készítmények hatékonysága jelentősen javítható. - A herbicid ellenálló (imidazolinon, illetve Granstar) napraforgó fajták termesztésével, és technológiával a parlagi rézgyom számos nehezen irtható gyomnövénnyel együtt kiválóan pusztítható. - Kukoricában a preemergensen alkalmazott kétszikűirtó készítmények hatékonyságát a posztemergens fenológiai szakaszban kijuttatott herbicidek felülmúlják a parlagi rézgyom elleni védekezés tekintetében. A rendelkezésre álló herbicidválasztékból egyes hormonbázisú gyomirtó szerek, ALS gátlók (imidazolinonok, szulforilureák), valamint egyéb hatásmechenizmussal rendelkező készítmények hatékonyan alkalmazhatók az Iva xanthiifolia ellen. - A parlagi rézgyommal erősen fertőzött területek mentesítési lehetőségeinek vizsgálata során bizonyítottuk, hogy az integrált gyomszabályozás alapelveit követő gyomirtási technológiával néhány év alatt az Iva xanthiifolia gyomnövény egyedszáma a kártételi küszöbérték alá szorítható.

103

9. IRODALOM JEGYZÉK Alex, I. F. és mtsai (1980): Common and locational names of weeds in Canada. Revised. Agric. Can., Ottawa. 132 pp. Amen, R. D. (1968): A model of seed dormancy. Bot. Rev. 34: 1-31 p. Asherson, P. (1859): Die wichtigeren im Jahre 1859 etdeckten und bekaunt gewo Fundorte in der Flora des Vereingebiets. – Verhandlungen des botanischer für die Provinz Branderburg. I. Heft. 11 p. Asherson, P. (1864): Flora der Provinz Branderburg. Berlin, 307 pp. Bagmet, L. (2000): Dynamik des Segetalelements der Unkrautflora im Niederen Wolgagebiet. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh. XVII. 85-90 p. Bagmet,

L.

–

Szokolova,

T.

D.

(2003):

Zaszorennoszty

poszevov

szelszkohozjajsztvennih kultur v zaszuslivoj zone szrednyevo Povolzsija. Vesztnyik zasita rasztenyij. Szentpétervár 3. 67-70 p. Bailey, L. H. - Bailey, E. Z. (1976): Hortus third. Revised. MacMilan, New York, N.Y., USA 1290 pp. Balogh, l. – Dancza, I. – Király, G. (2004): A magyarországi neofitonok időszerű jegyzéke és besorolásuk inváziós szempontból. In: Mihály, B. – Botta-Dukát, Z. : Özönnövények. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, budapest. 61-92 p. Baráth, Z. (1963): Az Iva xanthiifolia Nutt.-ról Magyarország új gyomnövényéről. Kut. Közl. 2: 47-50 p. Baskin, J. M. – Baskin, C. C. (1986): Temperature requirements for after-ripening in seeds of nine winter annuals. Weed Res. 26. 375-380 p. Baskin, J. M: - Baskin C. C. (1987): Temperature requirements for after-ripening in buried seeds of four summer annual weeds. Weed Res. 27. 385-389 p. Baskin, J. M. – Baskin C. C. (1989): seasonal changes int he germination responses of buried seeds of Barbarca vulgaris. Can. J. Bot. 67. 2131-2134 p. Bassett, I. J. – Crompton, C. W. – Parmalee, J. A. (1978). An atlas of airborne pollen grains and common fungus spores of Canada. Hull. Quebec. Printing and Publishing, Supply and Services Canada 154-158 p. Batish, D. R. – Singh, H. P. – Kohli, R. K. (2002): Utilization of allelopatic interaction for weed management. Z. PflKrankh. PflShutz, Sonderh XVIII. 589-596 p.

104

Bárberi, P. (2003): Worldwide state and trend sin weed research and weed management. Herbologia. Journal for Weed Research and Control 1: 5-12 p. Benécsné B. G. és mtsai (1997): Magyar hatósági herbicid vizsgálati módszertan Berzsenyi, Z. (1979): A kukorica vetések gyomborítottsága és termésmennyisége közötti összefüggés. Növénytermelés 28, 417-425 p. Berzsenyi, Z. – Berényi, Gy. – Árendás, T. – Bónis, P. (1993): growth analysis of maize (Zea mays L.) in competition for different periods with barnyard grass (echinochloa crus-galli L.) and redrot pigweed (Amaranthus retroflexus L.). 8th EWRS Symposium, Braunschweig. 107-115 p. Berzsenyi, Z. – Győrffy, B. (1995): Különböző növénytermesztési tényezők hatása a kukorica termésére és termésstabilitására. Növénytermelés, 44. 507-517 p. Berzsenyi, Z. – Győrffy, B. (1996): A vetésforgó és a trágyázás hatása a kukorica termésére és termésstabilitására tartamkísérletben. Növénytermelés, 45. 281-296 p. Berzsenyi, Z. (2000): A gyomszabályozás módszerei In: Hunyadi, K. – Béres, I. – Kazinczi, G. (szerk.): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 334 p. Berzsenyi, Z. (2000): A gyomszabályozás módszerei. In: szerk. Hunyadi et al. (2000). Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda, Budapest. 334-379 p. Béres, I. (1981): A parlagfű (Ambrosia elatior L.) hatása a kultúrnövények fiatalkori fejlődésére. Növénytermelés 30, 515-519 p. Béres, I. (1983): A parlagfű (Ambrosia elatior L.) allelopatikus hatásának vizsgálata. Növényvédelem 19: 265-266 p. Béres, I. (1985): A parlagfű (Ambrosia elatior L.) hatása a csillagfűrt (Lupinus albus L.) terméseredményére. Növényvédelem, 21: 455 p. Béres, I. (2000): allelopátia. In: Hunyadi, K. – Béres, I. – Kazinczi, G. (szerk.): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest 307-320 p. Béres, I. (2004): Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) elleni integrált gyomszabályozási stratégiák. Magyar Gyomkutatás és Technológia, V. 3-14 p. Birkás, M. és mtsai (1998): Őszi búza direktvetéses kísérletek eredményei barna erdőtalajon. Növénytermelés, 47. 181-198 p. Blackman, V. H. (1919): The compound interest law and plant growth. Ann. Bot. 33, 353-360 p. Bleasdale, J. K. A. (1960): Studies on plant competition. In Harper, J. L. (ed.) The biology of weeds. Oxford, blackwell Scientific Publ. 133-142 p. 105

Bohren, C. –Mermillod, G. – Defoffrey, J. P. – Delabays, N. (2004): Allelopathy in the field: Artemisinin in Artemissia annua as a herbicide in various cash crops. 2. Z. PflKrankh. PflShutz, Sonderh XIX. 263-270 p. Boivin, B. (1966, 1967): Énumération des plantes du Canada. Provencheria 6. Nat. Can (Que.) 93:253-274, 371-473, 583-646, 989-1063, 94: 131-157, 471-528, 625-655 pp. Bonnot, E. J. (1948): Iva xanthiifolia Nutt. en Saône et Loire. Bull. Mens. Soc. Linn. Lyon 17: 78-79 p. Borhidi, A. (2002): Gaia zöld ruhája. Magyarország az ezredfordulón. MTA, Budapest. 298-299 p. Borza, A. – Arvat, A. (1935): Iva xathiifolia Nutt., o nonă plantă adventivă a Romania. Bul. Grăd. Bot. Isial Muz. Bot. Dela Univ. Din.Cluj. vol. XV. 186-187 p. Brako, L. A. – Rossman, D. F. (1995): Scientificand common names of 7000 Vascular Plants int he United States. The American Phytopatological Society, St. Paul. 295 pp. Briggs, G. E. – Kidd, F. – West, C. (1920): A quantitative analysis of plant growth. 1. Ann. Appl. Biol. 7. 103-123 p. Brighenti, A. M. és mtsai (2004): Interference periods of weeds in sunflower crop. Planta daninka vol.22. No. 2. Brummitt, R. K. – Powel C. E. (1992): Authors of plant Names. Royal Botanic Gardens, Kew. Brunsting, L. A. – Anderson, C. R. (1934): Ragweed dermatitis: Report based on 18 cases. J. Am. Med. Assoc. 103: 1285-1290 p. Bunting, A. H. (1960): Some reflections ont he ecology of weeds. In: Harper, J. L. (ed): The Biology of Weeds. Blackwell, Oxford, 11-16 p. Callisto Technikai ismertető. Syngenta Kft., Budapest, 2003. Clements, E. E. (1907): Plant Physiology and Ecology. H. Hott and Co. N.Y. 251-269 p. Cwiklinski, E. (1970): Flora synantropijna Szczecina. Monog. Bot. 33. 1-193 p. Czimber, Gy. - Précsényi, I. – Kulcsár, A. (1978): A fenyércirok (Sorgum halepense L. Pres.) kártétele és növekedésének fontosabb jellemzői a székesfehérvári „Vörösmarty” Termelőszövetkezet kukoricavetésében. Növénytermelés 27: 521-528 p. Czimber, Gy. és mtsai (1983): Produkció-ökológiai vizsgálatok egy napraforgó táblán. Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar Közleményei 237-259 p.

106

Czimber, Gy. Et és mtsai (1987): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medik.) kártétele kukoricában. Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar Közleményei 59-72. Csontos, P. (1997): Az allelopátia kutatás hazai eredményei. Természetvédelmi közlemények. 5-6-: 27-40 p. Davis, R. (1952):Flora of Idaho W. C. Brown Co. Dubuqure Donald, C. M. (1961): Competition for light in crops and pastures. Symposia of the Society for experimental Biology. Soc. Exp. Biol. 15. 282-312 p. Dorn, R. D. (1977): Manual of the vascular plants of Wyoning Garland Publishing, New York Dorn, R. D. (1984): Vascular Plants of Montana. Montain West Publishing Cheyenue. Dowhan, J. J. (1979): Preliminary Checklist of the Vascular Flora of Connecticut. State Geological and Natural History Survey of Connecticut. Harford Duliel, E. (1979): Flora plaskowyzn kolluszowskiego zesz. Nank. UJ, Pr. Bot. 7. 1.218 p. Eilers, L. J. – Roosa, D. M. (1991): The vascular plants of Iowa. University of Iowa Press. Iowa City Elias, P. (1993): Invasive behaviur of alien annuals. 2nd International Workshop „Plant Invasious – Theory and Applications”. Kostelec n. Cernymi lesy. Elias, P. (1997): Invázie a invázne organizmy vydal SEKOS pre SNKSCOPE. Bratislava 213 pp. Farr, D. F. – Bills, G. F. – Chamuris, G. P. – Rossman, A. Y. (1989): Fungi on Plant Products int he United States. APS. Press. The American Phytopatological Society. St. Paul, Minesota. Fekete, G. (1981): Növénytársulástan. In: hortobágyi, T (szerk.): Növényföldrajz társulástan és ökológia, Tankönyvkiadó, Budapest 169-263 p. Fernald, M. L. (1950): Grey’s manual of botany. 8th ed. American Book Co. New York. 1632 pp. Fijalkowski, D. (1978): Synamtropy roslinne Lubelszczyzny 1-26 PWN Fisher, T. R. (1988): The Dicotyledoncae of Ohio. Part. 3. Asteraceae. Ohio State University Press. Colunbus. Fisjunov, A. B. (1984): Sornie rastenia. Kolos, Moszkva 320 pp.

107

Frain-Bell, W. – Johson, B. E. (1979): Contact allergenic sensitivity to plants and the photosensitivity dermatitis and actimic reticuloid syndrome. Br. J. Dermatol. 101: 503512 p. Frankland, B. (1976): Phytochrome control of seed germination in relation to the light environment. In: Smith, H. (ed). Light and Plant Development. Butter orths Press. London. 477-491 p. Froud-Williams, R. J. – Chancellor, R. J. – Drennan, D. S. (1984): The effects of seed burial and soil disturbance on emergence and survial of arable weeds in relation to minimal cultivation. J. Appl. Ecol. 21, 629-641 p. Gazdagné, T. M. (1998): A vöröshagyma gyomnövényei és az ellenük való védekezés PhD értekezés, Keszthely Geljdeman, T. S. – Nikolajeva, L. P. (1954): O rasprostranenii v Moldovskoj SSR nekotorych karantinnych sornjakov szv. Moldav. Fil. An SSSR. 1. 59-64 p. George, G. G. (1992): A Synonymized Checklist of the Plants. Found Growing in Rhode Island. Rhode Island Wild Plant Society Gerhards, R. – Sökefeld, M. – Christensen, s. (2002): Automatic weed detection system and decision- makings for patch spraying. 12th EWRS Symposium, Arhnem, 394-395 p. Glennon, J. M. (1991): flora of the Fort Hall Indian Reservation. Idaho State University, Idaho. Gricajenko, Z. M. – Kovalszki, E. P. – Butyilo, A. P. – Nedviga, O. E. (1996): Herbicidi ta ih racionalne vikorusztanja. Urozsaj, Kiiv. Grodzinskii, A. M. (1991): Allelopathy of plants and soil exhaustion. Kiev: Naukova Dumka 432 pp. Gudzhinskas, Z. (1991): The immigration and distribution of Iva xanthiifolia Nutt. in Lithuania. Thaiszia Kosice 1: 43-48 p. Gulya, T. J. (2002): Fist report of cross-infectivity of Plasmopara halstedii from marshelder to sunflower. Plant Dis. 86: 919 p. Gut, D. – Weber, E. (1999): Neue Problempflanzen und Unkrauter in der Schweiz. Agrarfoschung 6:10. 401-403 p. Guzik, J. – Sudnik-Wójcikowska, B. (1989): Badania nad zasiegami roslin synantropijnych 6. Iva xanthiifolia Nutt. w Polsce. Fragm. Flor. Geobot. 34. 3-4. 255276 p.

108

Gyátcsenko, V. A. (1987): Szornie rasztenyija i borba sz nyimi v Rosztovszkoj oblasztyi. Perszienovka Donszkoj SZHI. 14-15 p. Győrffy, B. (1976): A kukorica termésére ható növénytermelési tényezők értékelése. Agrártudományi közlemények 35: 239-266 p. Hall, G. (1989): CMI description of pathogenic fungi and bacteria No 979. Plasmopara halstedii Micopathologia 106: 205-207 p. Hall, J. C. (2004): Weed control: presence and future- the North American view. Perspectives of a herbicide physiologist and biochemist. Z. PflKrankh. PflSutz, Sonderh XIX. 3-18 p. Hammerton, I. L. – Jallog, M. C. (1970): Studies on weed species of the genius polygonum. IV. Environmental effects on seed weight, seed polymorphion and germination behaviour in P. lapathifolium, P. persicaria. Weed Res. 10: 204-217 p. Harper, J. L. (1957): The ecological significance of dormancy and its importance in weed control. 7thInt. Conf. Plant. Prot. 4: 415-420 p. Harper, J. L. (1960): The Biology of Weeds. Blackwell Science, Oxford. 542 pp. Harvill, A. M. és mtsai (1977): Atlas of the Virginia Flora.Part 1. Virginian Botanical Associates Farmville. Hatch, S. L. és mtsai (1990): Checklist of the vascular plants of Texas. Agricultural Experiment Station Texas. Hegi, G. (1916-1918): Illustrierte Flora von Mitteleuropa. München VI/1. 533 pp. Hejny, S. (1958): Iva xanthiifolia Nutt. v ČSR Pŕispĕvek ke studin karantenich plevelu. Acta. Fal. Rev. Nat. Univ. Comenianae Praha. Botanica 2. 323-342 p. Herbicid vizsgálati módszertan (2004): FVM Növény- és Talajvédelmi Főosztály kiadványa Hesler, L. S. (1993): New records of leaf-feeding for adult Diabrotica barberi(Coleoptera: Chrysomelidae). Great Lakes Entomologist. 26:3, 241-243 p. Hewson, R. T. – Roberts, H. A. (1971): The effect of weed removal at different times ont he yield of bulb onions. I. hort. Sci. 46; 471-483 p. Hitchcock, A. S. és mtsai (1895): Second report on Kansas weeds- Prelimitary circular on distribution. Kansas State Agricultural College, Manhatan. Bull. 52 91 p. Hódi, L. (1995): Gyomirtó szerek. In: szerk. Borbás et al. Tansegédlet a II. forgalmi kategóriába tartozó növényvédő szerek tanfolyamához. Rácz és Török Bt. Hódmezővásárhely, 47-53 p.

109

Hódi, L. – Gazdagné, T. M. (1999): Egy újabb fenyegető gyomnövény az Iva xanthiifolia Nutt. Csongrád megyei elterjedése. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 145 p. Hódi, L. – Gazdagné T. M. (2000): Adatok az Iva xanthiifolia Nutt. csongrád megyei terjedéséről. Növényvédelem 36. 5-7 p. Hódi, L. – Molnár, F. (2000): Az Iva (Veszélyes tizenkettő) Agrofórum, 11. 45-48 p. Hódi, L. – Torma, M. (2000): Efficacy of some herbicide active ingredients on Iva xanthiifolia Nutt.s in laboratory trials. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh, XVII. 603-605 p. Hódi, L. (2000): Adatok az Iva xanthiifolia Nut. csírázásbiológiájához. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 138 p. Hódi, L. (2003): A magyarországi herbicidhasználat tendenciái az engedélyezett gyomirtó szerek tükrében. Magyar gyomkutatás és technológia 1: 81-85 p. Holec, J. – Soukup, M. – Jursik, P. H. (2004): Invasive weed species on arable land in the Czech Republik. PflKrankh. PflSchutz, Soungerh XIX. 231-236 p. Hortobágyi, T. (1986): Agrobotanika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Horváth, J. (1991): Unknown Compositae (Asteraceae) hosts of lettuce mosaic potyvirus. Acta Phytopatologica et Entomologica Hungarica 26: 347-351 p. http://nt.ars-grin.gov/fungaldatabases/ Letöltve: 2005. március 29. http://www.basf.de/ Herbicides: Beyond, Prowl 3,3 Ec, Raptor, Weedmaster. Letöltve: 2005. március 29. http://www.bayercropscience.us.com/ Herbicides: Option, Liberty, Bromate Advanced. Letöltve: 2005. március 29. http://www.dowagro.com/

Herbicides:

Transline,

Stinger,

Python,

Broadstrike.

Letöltve: 2005. március 29. http://www.dupont.com/ Herbicides: Ally, Authority. Letöltve: 2005. március 29. http://www.extension.uiuc.edu/~vista/html_pubs/ Weeds of the North Cental States Letöltve: 2005. március 29. http://humangarden.ru/sofia/findnewdb.php?rest=1560 Letöltve: 2005. április 05. http://www.plants.usda.gov/cgi-bin/plant_profile.cgi symbol=IVA Letöltve: 2005. április 05. http://www.sunflowernsa.com/magazine/detalis.asp?id=188winningtheweedwar Letöltve: 2005. április 04.

110

http://www.weedscience.org/case/case.asp?resistlD=5236

Group

B/2

resistant

marsherlder Iva xanthiifolia. Letöltve: 2005. március 13. Hunyadi,

K.

(szerk.)

(1988):

Szántóföldi

gyomnövények

és

biológiájuk.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Hunyadi, K. (1993): Jelentősebb szántóföldi egyéves és évelő gyomnövények biológiája. Akadémiai doktori értekezés, Keszthely. Hunyadi, K. – Kazinczi, G. (2000): A gyomnövények szaporodásbiológiája. 251-285 pp. In: Hunyadi, K. – Béres, I. – Kazinczi, G. (eds): gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 630 pp. Ivashchenko, A. (2000): Die meistverbreiteten Unkänter der Waldsteppenzone der Ukraine. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh. XVII. 121-123 p. Jakucs, P. (1981): Magyarország legfontosabb növénytársulásai. In: Hortobágyi, T. – Simon, T. (ed): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest. 225-263 p. Janchen, E. (1958): Catalogus Florae Austriae XXX. Wien I/3. 688 pp. Jehlik, V. (1995): Soucesny vyskyt cizich expenzivnich druhu rostlin v zeleznich uzlech Czeske Republiky. Ochrana Rostlin 31. 2, 149-160 p. Judd, W. S. – Campbell, C. S. – Kellogg, E. A. – Stevens, P. F. (1999): Plant systematics: A Phylogenetic Approach. Sunderland, MA: Sinauer Associates 392-401 p. Juhász-Nagy, P. (1961): A modern növényökológia helyzete és problémaköre. Acta Univ. Debreceniensis 7/2 181-211 pp. Kádár, A. (1993): Gyomirtó és termésszabályozó szerek használata. Factum Bt., Budapest. Kádár, A szerk. (1998): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás gyakorlata. Factum Bt. Budapest. Karczmarz, K. – Kuc, M. (1957): Nowe stanowiska Iva xanthiifolia Nutt. (Cyclachaena xanthiifolia Fresen.) w Polsce. Annuales Univ. M. Curie – Sklodowska, Sectio C. Biologia XII: Lublin Kartesz, J. T. (1988): A flora of Nevada. PhD. Dissertation, University of Nevada, Reno Kazinczi, G. – Béres, I. – Hunyadi, K. – Mikulás, J. – Pölös E. (1991): a selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) allelopatikus és kompetitiv képességének vizsgálata. Növénytermelés 40: 321-329 p.

111

Kazinczi, G. (1994): Őszi búzában károsító gyomnövények biológiája. Kandidátusi értekezés. Keszthely. 116 pp. Kazinczi, G. – Hunyadi, K. – Lukács, D. (1999): adatok a kék búzavirág (Centaurea cyanus L.) biológiájához. I. Csírázásbiológia és növekedésanalízis. Növényvédelem. 35(2): 45-52 p. Kazinczi, G. (1999): Research on allelopathy in Hungary. In: Narwel, S. S. (ed): Allelopathy Update. I. International status, Science Publishers Inc., Eutfield, New Hampshire 49-64 p. Kazinczi, G. – Béres, I. – Lukács, D. (2000): A fény szerepe néhány szántóföldi gyomfaj csírázásában. Magyar gyomkutatás és technológia I. 1: 37-44 p. Kazinczi, G. – Reisinger, P. – Mikulás, J. (2004): Az időjárás változás hatásai a herbológia területén. Magyar gyomkutatás és technológia (2) 3-25 p. Keerney, T. - Peebles, R. H. (1951): Arizona flora. University of California. Press Los Angeles Kempenaar, C. – Groeneveld, R. M. W. – Uffing, A. J. M. - van der Weide, R. Y. – Wevers, J. (2002): New insight and developments int he MLHD-concept of weed control. 12th EWRS Symposium, Arhnem, 98-99 p. Kjaer, A. (1940): germination of buried and dry stored seeds. I. 1934-1939. Int. Seed Test Assoc. Proc. 2: 167-190 p. Kljucseva, M. P. (1972): Vlijanie vozbugyitelej zabolevanija szornih rasztenyij. Voproszi biologicseszkoj zasiti rasztenyij. Kisinyov. Koljadzinski, B. – Sajnovič, B. (1973): New locaties of the adventitions plant variety Iva xanthiifolia Nutt. (Cyclachaena xanthiifolia Fressen.) in Voyvodina. Matica szprszka, Prestampano iz Zbornika za prirodne nanka sz.v. 44. 116-121 p. Komarov, V. L. (1959): Flora SZ.Sz.Sz.R. Izdatyelsztvo Akad. Nauk. SzSzSzR. Moszkva - Leningrád. Koronas, J. és mtsai (1959): Bemerkungen Über die Flora der Eienbahnlinien und Güterbahnhöfe in Krakow. Fragm. Flor. Et geobot. 5. 209-216 p. Kosikova, P. G. (1960): The germination of seeds of several species of weeds and ruderal plants after treatment with solution of gibberelic acid of various concentrations. Doklady Akad. Nank SSSR. Bot. Sci. Sect. Amer. Inst. Biol. Sci. Translation 130. 4547 p.

112

Kostantinovič, B. – Meseldžija, M. – Marisavljevič, D. (2002): Rasprostranjenost i mogučnosti suzbijanja Iva xanthiifolia, Ambrosia artemisiifolia i Xanthium strumarium. Biljni lekar. XXX. 1: 38-41 p. Kovács, I. – Czepo, M. – Hunyadi, K. (1988): Az Iva xanthiifolia Nutt. ásványianyag táplákozása és fenológiai ciklusai. Magyar Ökológiai kongresszus 1988. április 27-29. MTA, Budapest. 102 p. Kovács, I. – Czepo, M. (1988): Adatok az Iva xanthiifolia Nutt. biológiájához. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 90 p. Kovaljov, O. V. (1986): Opit i nyekotorije itogi biologicseszkovo metoda borbi sz zanosznini szornyakami na primere podavlenyija ambrozii. Trudi Vszeszojuznovo Entomologicseszkova Obsesztva 68: 53-136 p. Krasenyinnyikov, I. M. és mtsai (1935): Compositae In Szornie rasztenyija Sz.Sz.Sz.R. IV. Moszkva-Leningrád 264 pp. Krasnoborov, I. M. (2000): Po povodu nekotorych vidov vo flore Altajszkoho kraja. Turczaninowia 3(1): 56-57 p. Kroitor, N. I. (1987): Perszpektivi biologicseszkoj zasiti rasztyenyij. TrudiZoologicseszkij Insztitut Akademii Nauk Sz.Sz.Sz.R. Kropff, M. J. – Vossen, F. . H. – Spitters, C. J. T. – Grot, W. (1984): Competition betveen a maize crop and natural population of Echinochloa cruss-galli (L.) Neth. J. Agric. Sci. 32: 324-327 p. Kuc, M. (1955): Iva xanthiifolia Nutt. (Cyclachaena Fressen, Denira Adans., Euphrosyne Gray) –w poludniovej Polsce. Kosmos IV. ser A. Biologia. Zeszyt.1. 12: 617-619 p. Kucharczyk, H. – Kucharczyk, M. (1987): Naczyniowa flora synantropijna Sandomierza Ann. UMCS Sect. C39. 173-186 p. Kucharczyk, M. – Swies, F. (1995): Expansion of Puccinellia distans (L.) Parl. and Iva xanthiifolia Nutt. in the Lublin Area. Abstracts 7th European Ecological Congress, Budapest. 240 p. Kuprjanov, A. N. (1999): Novie i redkie rasztenija dlja Altajszkoho kraja. Botanicseszkie isszledovanija Szibiri i Kazahsztana. Barnaul 108-109 p. Kurtto, A. – Lathi, T. (1987): Suomen putkilokasvien luetelo Pamphl. Bot. Mus. Univ. Helsinki 11: 1-163 p.

113

Laborian, L. G. (1972): Ont he physiology of seed germation in Vicea graminea. Sm II. An analysis of the temperature dependence of the seed germination rates. Ann. Aced. Bras. Sci. 44: 477-534 p. Lehoczky, É. (1995): Effect of nitrogen fertilization on crop-weed competition. 9th EWRS Symposium, Budapest, 577-583 p. Lehoczky, É. (2000): A gyomnövények tápanyagfelvétele és tápanyagtartalma. In: Hunyadi, K. – Béres, I. – Kazinczi, G.: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Lehoczky, É. (2002): Az Echinochloa crus-galli (L.) P.B. és a kukorica korai kompeticiójának hatása. II. A növények tápanyagfelvétele. Magyar Gyomkutatás és Technológia, III. 21-29 p. Lehoczky, É. (2004): A növekvő adagú nitrogén ellátás hatása a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) növekedésére. Magyar Gyomkutatás és Technológia, I. 32-41 p. Lehoczky, É. és mtsai (2004): Különböző talajművelési módok és a nitrogén műtrágyázás hatása a kukorica gyomosodására. Magyar Gyomkutatás és Technológia, V. 63-75 p. Leiferman, K. M. – Gleich, G. J. – Jones, R. T. (1976): Cross-reactivity of IgE antibodies with pollen allergens. II. Analyses of various species of ragweed and other fall weed pollens. J. Allergy Clin. Immunol. 58: 140-148 p. Lewis, W. H. – Vinay, p. – Zenger, V. E. (1983): Airborne and Allergenic Pollen of North America. Baltimore MD: Johns Hopkins University Press. 135-150 p. Ljungstrand,

E.

(2001):

Rapport

fran

Botaniska

Föreingens

i

Göteborg

ruderatexkursion. Lnotska, M. – Slavik, B. (1969): Zur Karpobiologie und Verbreitung der Art Iva xanthiifolia Nutt. in der Tschechoslowakei. Folia Geobot. Phytotax., Praha 4. 415-434 p Mabberley, D. J. (1993): The Plant. Book: a protable dictionary of the higher plants. University Press. Cambridge. 707 pp. Mack, R. N. – Simberloff, D. – Lonsdale, W. M. – Evans, H. – Clout, M. – Bazzea, F. A. (2000): Biotic invasions: causes, epidemology, global consequences, and control. Ecological Applications 10: 689-710 p. Mackoff, S. – Dahl, A. O. (1951): A botanical consideration of the weed oleoresin problem. Minn. Med. 34: 1169 pp. Magyar, L. (2000): A contribution to the biology of anual mercury (Mercurialis annua L.) Z. Pfl Krankh. PflShutz, Sonderh. XVII: 145-152 p. 114

Maquire J. – Overland, A. (1959): Laboratory Germination of seeds of Weedy and Native Plants. Washington Agr. Exp. Sta. Circ. 349. 15 pp. Marisavljevic, D. – Veljkovic, B. (2002): Iva xanthiifolia Nutt.: A Problematic weed in sugar beet in Yugoslavia. 12th EWRS Symposium. Wageningen. 210-211 p. Martin, W. C. – Hutchins, C. R. (1980): A flora of New Mexico. Strauss and Cramer Germany Matuskin, Sz. I. – Novikova, L. Sz. (1985): Rol agrotechnicseszkih prijomov v borbe sz szovnyakami. Zemledelie. 7: 44-45 p. Mátyás, Cs. (1996): Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest 31 pp. McGregor, R. L: és mtsai (1977): Atlas of the Great Plains. Iowa State University Press. Ames. Medley, M. E. (1993): An Annotated Catalogue of the Known or Reported Vascular Flora of Kentucky. PhD. Dissertation. University of Louisville Melzer, H. (1954): Zur Adventivflora der Steiermark, I.-Mitt Naturwiss. Ver. F. Steiermark, Graz 84. 103-120 p. Melzer, H. (1955): Zur Adventivflora der Steiermark II.-Mitt Naturwiss Ver. F. Steiermark, Graz 85 113-123 p. Miao, B. és mtsai (1995): Molecular phylogeny of Iva (Asteraceae, heliantheae) based on chloroplast DNA restriction site variation. Plant Systematics and Evolution 195: 112 p. Milanova, S. (1999): Iva xanthiifolia (Nutt.) – a new species int he adventive flora of Bulgaria. 11th EWRS Symposium, Basel 40 p. Milanova, S. (2001): Some Morphological and Bioecological characteristics of Iva xanthiifolia (Nutt.) Bulgarian Journal of Agricultural Science 7. 141-146 p. Misiewicz, J. (1976): Flora synantropijna i zbiorowiska ruderolne polskich portów morskich WSP, Slupsk 321 pp. Misiewicz, J. (1985): Investigation on the synantropic flora of Polish area harbours. Monogr. Bot. 67. 5-66 p. Mitchell, J. C. – Rook, A. (1979): Botanical dermatology. Greenglass Ltd. Vancuver B.C. 787 pp. Mitchell, R. S. (1986): A checklist of New York State Plants. Coutributions of a Flora of New York State Bulletin. Albany. 458 p. Mochlenbrock, R. H. (1975): Quide to the vascular flora of Illionois. South Ill. Univ. Press. Carboudale 494 pp. 115

Mohlenbrock, R. H. (1986): Guide to the vascular flora of Illiois. Revised edition Southern Illionis University Press. Illiois City. Molisch, H. (1937): Der Einfluβ einer Pflanze ouf die andere – Allelopathie. G. Fischer Verlag, Jena. 106 pp. Muenscher, W. C. (1975). Poisonous plants of the United States. Revised. Collier Books. New York 277 pp. Muhamedjarova, Z. G. (2003): Zaviszimoszty kacsesztvennüh karakterisztik ot uszlovij formirocsanyija szemjan Cychachaena xanthiifolia. 7.eja Pusinszkaja skola – konferencija

molodüh

uncsonüh

Szibajszkij

Insztitut

Baskirszkovo

Gosszudarsztvennovo Universziteta Szibáj (Oroszország) Naylor, R. E. L. (1972): Aspects of the population dynamics of the weed (Alopecurus myosuriodes Huds.) in winter cereal crops. J. Appl. Ecol 9: 127-139 p. Nieto, H. I. – Brondo, M. A. – Gonzalo, I. T. (1968): Critical periods of the crop growth cycle for competition from weeds. Pest Articles and News Summaries (C) 14, 159-166 p. Nowak, K. A. (1983): Flora strefy podmiejskiej Warsawy (Na pnykladzie bylego powiatu pruszkowskiego) Monog. Bot. 64. 1-312 pp. Nyárády, E. I. és mtsai (1964): Compositae- In Flora R.P.R.IX. Bucuresti, 304 pp. Ownbey, G. B. – Morley, T. (1991): Vascular Plants of Minesota. A checklist and Atlas, University of Minesota Press. Mineapolis Palmer, W. A. – Goeden, R. D. (1991): The host range of Ophraella communa LeSage (Coleoptera: Chrysomelidae). Coleopterist bulletin, 45: 115-120 p. Passarge,

H.

(1996):

Bemerkenwerte

Ruderalgesellschaften

am

Potsdamer

Platz/Berlin. Tuexenia. No. 16, 539-552 p. Peck, M. E. (1961): A manual of the higher plants of Oregon, Oregon State University Press. Corvallis. Piven, V. T. – Dolzhenko, E. G. – Slinsar, E. L. (2000): Cyclachaena xanthiifolia – potential alternative host of Phomopsis species. Zashita i Karantin Rastenii No 5. 28-29 p. Pozsgai, J. (1982): kompetíció a cukorrépa és gyomnövényzete között. Kandidátusi értekezés, Sopronhorpács. Prince, H. – Secrets, P. G. (1939): Immunologic relationship of giant, western, common ragweed and marshelder (Iva ciliata). J. Allergy 10: 537-550 p.

116

Priszter,

Sz.

(1960):

Adventív

gyomnövényeink

terjedése.

A

Keszthelyi

Mezőgazdasági Akadémia kiadványai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1-37 pp. Priszter, Sz. (1998): növényneveink. Mezőgazda, Budapest, 403 pp. Protopova, V. (1999): Some aspects of the expansions invasive plants in Ukraine XVI International Botanical Congress. Protopova, V. – Shevera, M. (1999): Analisys of the modern phytoinvasions in Ukraine. 5th International Conference. Ecology of invasive Alien Plants la Maddalena Sardinia, Italy. Pyle, R. M. (1981): Field Guide to North American Butterflies. A.A. Knopf. New York Reisinger, P. (1981): A monokultúra, tőszám és műtrágyázás hatása a kukorica gyomnövényzetére. Növényvédelem, 17. 163-170 p. Reisinger, P. – Kőmíves, T. – Lajos, M, - Lajos, K. – Nagy, S. (2001): Veszélyes gyomfajok táblán belüli elterjedésének térképi ábrázolása a GPS segítségével. Magyar Gyomkutatás és Technológia 2: 25-32 p. Reznik, S. Y. – Belokobylskij, S. A. – Lobanov, A. l. (1994): Weed and herbivorous insect population densitives at the broad spatial scale – Amborsia artemiisifolia l. and Zygogramma sutularis F. (col. Chrysomelidae). Journal of applied Entomology 118: 1-9 p. Reznik, S. Y. – Kovalev, O. V. (1994): Foraging and food selection behaviour of the imago of the ambrosia leaf beetle. Trudy Zoologicheskii Institut Akademii Nauk SSSR. 189: 56-61 p. Rice, E. L. (1974): allelopathy. Acad. Press. New York. 353 pp. Richards, C. D. és mtsai (1983): Revised Check-list of the Vascular Plants of Maine. Bulletin of the Josselyn Botanical Society, No.11 Richardson, M. J. (1980): Yield loss in barley associated with Sinapis arvensis (L.) charlock after continious routine use of herbicide. Ann. Appl. Biol. 83, 321-324 p. Roberts, E. H. (1972): Dormancy: a factor affecting seed survial and soil. In: Roberts, E. H. (ed.) Vitality of seeds. Chapman and Male, London. 321-329 pp. Roberts, E. H. (1981): The interaction of environmental factors controling loss dormancy in seeds. Ann. Appl. Biol. 98: 552-555 p. Safonov, G. E. (1992): An addition to the flora of the Astrakhan region. Botanicheskii Zhurnal Kursk, Russia 77: 60-61 p.

117

Sajinovič, B. – Koljadzinski, B. (1966): Nova adventivna vrsta Iva xanthiifolia Nutt. (Cyclachoena xanthiifolia Fressen.) u nasej zemlji. Bulletin du Museum d’ Hist. Nat. Belgrade. Série B. Livre 21. 217-220 p. Sakai, A. K. – Allendorf, F. W. – Holt, J. S. – Lodge, D. M. – Molofsky, J. (2001): The population biology of invasive species. Annual Review of Ecology and Systematics 32: 305-332 p. Sangakara, U. R. – Bandaranayake, P. S. R. D. (2004): Morphological and physiological determinants of the competitive ability of Euphorbia heterophylla when grown with Phaseolus beans. PflKrankh. PflShutz, Sonderh. XIX. 245-251 p. Sattin, M. G. – Zannin, G. – Berti, A. (1992): Case history for weed competition/population ecology velbetleaf (Abutilon theoprasti) in corn (Zea mays). Weed Technol. 6: 213-219 p. Schenermann, R. (1934): Mittelmeerpflanzen der Güterlahnhöfe des Rheinl-Westf. Industriegebietes. Fedde Report spec. Nov. etc. Beih. LXXVI. Beitr. XI. 94 pp. Schermann, Sz. (1951): Új gyomnövény Magyarországon. Agrártudomány 3. 467 p. Schermann, Sz. (1967): Magismeret. Akadémia Kiadó, Budapest. Schinz, H. – Keller, R. (1914): Flora der Schweiz, Zürich, 340 pp. Schmalhausen, P. (1897): Flora Russica Sudvestica, Kijev II. 54 pp. Schwarczinger, I. – Polgár, A. L. (1999): Gyomnövények elleni biológiai védekezés. In: Polgár, A. L. 8szerk.) A biológai növényvédelem helyzete magyarországon. OMFB, Budapest. 152-180 p. Scoggan, H. J. (1978, 1979): The flora of Canada. Nat. MUs. Nat. Sci. (Ottava) Publ. Bot. 7 (1)-7(4) 1711 p. Scserbina, A. F. (1949): K ekologii Iva xanthiifolia Nutt. po nabljudenijam v okrestnostjah Voronyezsa. Bot. Zsurnal 34.1. 289-304 p. Shaw, W. C. (1982): Integrated weed management system technology for pest management. Weed Science 30. 2-12 p. Simon, T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Singh, H. P. – Batish, D. R. – Kaur, S. – Ramezani, H. – Kohli, R. K. (2002): potential utilization of valatile oils from Eucalyptus citriodora Hook. For weed management. Z. PflKtankh. PflSutz, Sonderh XVIII. 607-614 p.

118

Slonovschi, V. és mtsai (1997): Cerceteri privind flora utila si dannatoare de pe terenurile statiunii de cerecetari agricole Podu – Iloaiei si dinamica acesteia. Cercetari – Agronomie in Moldova 30:1 259-280 p. Solymosi, P. (1996): Gyomszabályozásra használható donornövények. Növényvédelem 32: 23-33 p. Solymosi P. (1999): A magrugó (Ecballium elaterium [2.] Rich.) allelopátiás hatásának vizsgálata. Növényvédelem 35: 321-326 p. Solymosi, P. – Nagy, P. (1999): A Cirsium arvense (L.) Scop. Intraspecifikus allelopátiájának vizsgálata. Növényvédelem 35: 245-251 p. Solymosi, P. (2001): Parlagi rézgyomról (Iva xanthiifolia Nutt.) izolált xantinin laboratóriumi vizsgálatának eredményei. Növényvédelem 37 (10): 477-481 p. Solymosi, P. (2002): A globális felmelegedés hatása a gyomflóra összetételére valamint a C3-as és C4-es gyomfajok produktivitására. Gyomnövények, gyomirtás 3. (1) 12-19 p. Soó, R. – Kárpáti, Z. (1968): Növényhatározó II. Tankönyvkiadó, Budapest 846 pp. Soó, R. (1973): A magyar flóra és vegetáció rendszertani – növényföldrajzi kézikönyve. Akadémia kiadó, Budapest. Sowa, R. (1971): Flora i roslinne zbiorowiska ruderalue na obszarze województwa lódzkiego, ze szczególnym uwzglednieniem miast i miasteczek. Univ. Lodzki 282 pp. Steinbaner, G. P: - Erisby, B. (1957): Interaction of temperature, light and moistening agent int he germination of weed seeds. Weed 5: 175-182 p. Stevens, O. A. (1932): The number and weight of seeds produced by weeds. Amer.J. Bot. 19: 784-794 p. Steyermark, J. A. (1963): Flora of Missouri. Iowa State Univ. Press. Ames. 1725 pp. Stubbendieck, J. – Friisone, G. Y. – Bolick, M. R. (1994): Weeds of Nebraska and the Great Plains. Neb. Dep. Of Agric. Burean of Plant Industry. Lincoln 589 pp. Sudnik-Wójcikowska, B. (1987): Iva xanthiifolia Nutt. and its communities within Warsaw. Acta Soc. Bot. Pol. 55 1 155-167 p. Suliaman, F. A. – Holmes, W. F. – Kwick, S. – Khouri, F. – Ratard, R. (1997): Pattern of immediate type hypersensitivity reactions int he Eastern Province Sandi Aralia. Anuals of allergy, asthma and Immunology. 78: 415-418 p. Swies, F. (1993): Expansion of Iva xanthiifolia Nutt. int he city of Lublin. Ann. UMCS. Sect. C48. 11. 105-126 p. Swies, F. – Soroka, M. (1998): Expansion of Iva xanthiifolia Nutt. Int he City Lvov. Anuals UMCS. Sectio C 53. 89-106 pp. 119

Swink, F. – Wilhelm, G. S. (1979): Plants of the Chicago region. (third ed.) The Morton Arboretum, Lisle, 922 pp. Szabó, L. Gy. (1984): Növényi metabolitok allelopátiás hatása. A Biológia aktuális problémái 31. Medicina, Budapest. 119-157 p. Szabó, L. Gy. (1997): Allelopathy. Phytochemical potential – life strategy – J. Pannonius T.E. Pécs 129 pp. Szmoljanova, L. A. (1959): Cyclachaena. In Flora Sz.Sz.SZ.R. XXV. (szerk. Siskin, B. K) Moszkva – Leningrád 514-517 pp. Szőke,

L.

(2001):

klímaváltozás

hatása

egyes

melegigényes

gyomfajok

felszaporodására. Gyomnövények, gyomirtás II. 1: 12-15 p. Taylorson, R. B. (1982): Interaction of phytochrome and other factors in seed germination. In: Khaon, A. A. (ed). The Physiology and Biochemistry of Seed Development, Dormancy and Germination. Amsterdam. 323-346 p. TeBeest, D. O. (1991): Micological Control of Weeds. Chapman and Hall, London. Terehina, T. A. (1995): Adventivnie vidi vo flore Altajszkoho kraja. Botanicseszkie isszledavanija Szibiri i Kazahsztana. Barnaul 229 pp. Terpó-Pomogyi, M. (1971): Egy adventív gyomnövényünk az Iva xanthiifolia Nutt. terjedése. Kertészeti Egy. Közlem. 35. 51-52 p. Terpó-Pomogyi, M. (1975): Az Iva xanthiifolia Nutt. Közép-Európai megtelepedése és elterjedése Tímár, L. (1953): Két behurcolt növény (Iva xanthiifolia Nutt. Eleusine indica Gaerten) elterjedési prognózisa Ref. Biol. Közlem. 4. (1956) 77 pp. Topa, E. (1945): Observatii si date floristice relative la judatul Iasi. Bul. Grad. Bot. Cluj: 25. 125 pp. Topa, E. (1946): Lupta contra speciei Iva xanthiifolia Nutt. si altor buruience de felul ei. Rev. Stiint. V Adamachi 32. 52-53 p. Tóth, Á. – Spilák, K. (1988): A IV. Országos Gyomfelvételezés tapasztalatai. Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 49 p. Tóth, Á. és mtsai (1999): Results of national weed surveys on arable land during the pest 50 years in Hungary. Crop Protection Conference on Weeds, Brighton. Vol.III. 805-810 p. Ujvárosi, M. (1973): Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Uljanova, T. N. (1998):Szornüe rasztenyija vo flóre Rosszii i drugih sztran. SZNG. Szentpétervár VIR 233 p. 120

Urbanski, I. (1957): Iva xanthiifolia Nutt. (Compositae) w Pozmanin spraw PTPN 2.35. 332 pp. Varga, P. – Béres, I. – Reisinger, P. (2000): Gyomnövények hatása a kukorica terméseredményére szántóföldi kisérletekben. Magyar Gyomkutatás és Technológia 1: 45-52 p. Varga, P. (2002): Herbicid- és tápanyagstressz hatása a gyomnövények és a kukorica produktivitására. Doktori értekezés. VE Georgikon M.Tudományi Kar, Keszthely Victorin, M. (1964): Flora Laurentienne. 2nd ed. Univ. Montreal, Montreal, Que., Canada 952 pp. Virágh, K. (1980): A növekedésanalízis mint ökológiai módszer. I. Elméleti Alapok. Bot. Közl. 67, 67-77 p. Vitousek, P. M. – Antonio, C. M. – Loope, L. L. – Westbrook, R. (1996): Biological invasions as global environmental change. American Scientist 84: 468-478 p. Vollmann, F. (1914): Flora von Bayern. Stuttgart, 734 pp. Voss, E. G. (1985): Mitchigan flora. Cranbook Institute of Science, Bloomfield Hills Weaver, S. E. – Kropff, M. I. – r. M. W. Groeneveld (1992): Use of ecophysical models for crop-weed interference: the critical period of weed interference. Weed Science 40:2, 302-307 p. Weber, E. – Gut, D. (1999): Evalution of future weed problems in Switzerland. 5th International Conference Ecology of Invasive Alien Plants. 13-16 October la Maddalena, Sardinia, Italy Weber, R. W. (2001): Cross-reactivity of plant and animal allergens. Clin. Rev. Allergy Immunol. 21: 153-202 p. Welsh, S. L. és mtsai (1987): A Utah Flora. Great Basin Naturalist Memoirs No. 9. Brigham Young University Press. Provo. Wherry, T. E. és mtsai (1979): Atlas of the flora of Pennsylvania Morris Arboretum Philadelphia Whitson, T. D. – Burill, L. C. – Dewey, S. A. (1991): weeds of the West. Jackson. WY. University of Wyoming, 146-149 p. Whitson, T.D. és mtsai (1996): Weeds of the West. Western Society of Weed Science in cooperation with Cooperative Extension Services. University of Wyoming Laramie, Wioming 630 pp. Williamson, M. (1996): Biological invasions. Champman and Hall, New York. 244 pp. Willis, R. J. (1994): Terminology and trend sin allelopathy. Allelopathy Jour. 1: 6-28.p. 121

Wilson, R. G. (1988): Biology of weeds in the soil. PP 25-39. In: Altieri, M. A. – Liebman, M. (eds): Weed Management in Agroecosystems: Ecological Approches, CRCPress, Boca Raton (FL). Wodehouse, R. P. (1971): Hayfever Plants. 2nded. New York Hafner. 149-159 p. Yamazaki, K. – Imai, C. – Natuhara, Y. (2000): Rapid population growth and foodplant exploitation pattern ina n exotic leaf beetle, Ophraella communa LeSage (Coleoptera: Chrysomelidae), in western Japan. Applied Entomology and Zoology. 35: 215-223 p. Yatskievych, G. – Turner, J. (1990): Catalogue of the flora of Missouri. Monographs in Systematic Botany from the Missouri Botanical Garden. Vol.37. Missouri Botanical Garden. St. Louis Zaharenko, V. A. (1990): Gerbicidi. Agropromizdat. Moszkva. Zimdahl, R. L. (1980): Weed crop competition. Oregon State Univ. Corvallis, Oregon. 196 pp. Zimmermann, F. (1907): Die Adventiv und Ruderalflora von Mannheim und Friedrichafen Mannheim. 153 pp.

122

10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönetemet szeretném kifejezni Dr. Béres Imre témavezetőmnek értekezésem elkészítéséhez nyújtott segítségéért, Gazdagné Dr. Torma Máriának a sokoldalú támogatásáért, családomnak, munkahelyemnek, kollégáimnak valamint mindazoknak akik valamilyen formában segítették munkámat.

123