DOKTORI (Ph.D.) DISSZERTÁCIÓ

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar

DOKTORI (Ph.D.) DISSZERTÁCIÓ Kovács László

Az egri püspökség területén működő ciszterci rend gimnáziumi nevelő - oktatató munkájának történeti kérdései a XIX-XX. században NEVELÉSTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA NEVELÉSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK PROGRAM Dr. Bábosik István, DSc, egyetemi tanár Témavezető: Dr. Balázs Sándor Ph.D., habil. főiskolai tanár Bíráló bizottság: A bizottság elnöke: Dr. Bábosik István DSc., egyetemi tanár Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Mikonya György Ph.D., habil. egyetemi docens Dr. Nagy Andor CSc., főiskolai magántanár A bizottság titkára: Dr. Mészáros Ilona Ph.D., c. főiskolai tanár A bizottság további tagjai: Dr. Zrinszky László DSc., ny. egyetemi tanár Rakaczkiné Dr. Tóth Katalin Ph.D., egyetemi docens Dr. Schaffhauser Franz CSc., egyetemi docens

Budapest 2008.

Tartalom

I.

Bevezetés .......................................................................................................................... 5 1. 1.

A téma aktualitása .............................................................................................. 5

1. 2.

A kutatás forrásai, szakirodalmi feldolgozottsága, kutatási és feldolgozási módszerek, kutatási célok .................................................................................. 7

II.

A ciszterciek előtti egri középszintű oktatás rövid áttekintése ................................ 13

III. A ciszterek megjelenése Egerben ................................................................................ 16 3. 1.

A gimnázium újjászervezése ............................................................................ 16

3. 2.

A XIX. század első felének oktatásügyi változásai .......................................... 19

3. 3.

Nevelőmunka a forradalom és szabadságharc éveiben .................................... 23

IV. A gimnáziumi tantervekben megjelenő oktatáspolitikai koncepciók az egri ciszterciek gyakorlatának tükrében (1850-1940) .......................................... 25 4. 1. A gyökeres átalakulások évtizede a magyar gimnáziumokban .......................... 25 4. 1. 1. Történelmi körülmények ............................................................................... 25 4. 1. 2. Az első „mérföldkő”– az Entwurf megjelenése ............................................ 28 4. 1. 3. Az átmenet nehézségei Egerben – négy- vagy nyolcosztályos gimnázium? . 30 4. 1. 4. A „négyosztályos korszak” .......................................................................... 33 4. 1. 5. A teljes gimnázium létrejötte ....................................................................... 35 4. 2. „Kiegyezés” az első állami katolikus tantervben ............................................... 46 4. 2. 1. Változások az országos politikában ............................................................. 46 4. 2. 2. A ciszterciek véleménye az átalakulásokról ................................................. 47 4. 2. 3. A megvalósult módosítások .......................................................................... 52 4. 3. A kiegyezés utáni időszak hatása a ciszterciek gimnáziumára .......................... 55 4 . 4 . Az eötvösi reformokat követő visszarendeződés a gimnáziumi oktatásban ..... 62 4. 5. Az 1879-es tanterv – tovább a változások útján .................................................. 67 4. 6. A ciszterci nevelés az 1883-as középiskolai törvénytől az I. világháborúig ....... 72 4. 6. 1. A törvényi keretek megteremtése .................................................................. 72 4. 6. 2. A ciszterciek és a változások......................................................................... 74 4. 6. 3. A görög nyelv háttérbeszorulása .................................................................. 78 4. 6. 4. Újabb módosítások a tantervben .................................................................. 79 4. 6. 5. Az 1899-es tanterv hatása az egri gimnáziumra .......................................... 81 4. 6. 6. Az I. világháború megpróbáltatásai a nevelőmunkában .............................. 92 4. 7. Középiskolai törvény a klebelsbergi időszakban ................................................ 94 2

4. 7. 1. Vesztes háború – győztes kultúr- és oktatáspolitika ..................................... 94 4. 7. 2. Humanisztikus gimnázium Egerben ............................................................. 97 4 . 7 . 3 . Az átalakított tanterv tanári és szülői szemmel - reflexiók az újításokra... 101 4. 8. Az egységes középiskola megteremtése – az 1934. évi XI. törvény ................. 106 4. 8. 1. Országos körkép ........................................................................................ 106 4. 8. 2. Az új tanterv a ciszterci gyakorlatban ....................................................... 109 4. 9. A XIX-XX. századi tantervek hatásai az egri ciszterciek gimnáziumára ......... 117 V.

A nevelés mesterei – hittel és szeretettel ................................................................... 120 5. 1. A tanári szerep és személyiség .......................................................................... 120 5. 1. 1. Változó történelem – változó pedagógus szerep ......................................... 120 5. 1. 2. A tanári szerep és személyiség napjaink megközelítésében ....................... 126 5. 2. A középiskolai tanárok képzésének fontosabb állomásai Magyarországon..... 128 5. 3. A magyarországi ciszterciek és a tanári hivatás ............................................... 135 5. 3. 1. Felkészülés a nevelői feladatokra Egerben - a rendi tanárképző intézet megalakulása előtti időszak ....................................................................... 135 5. 3. 2. A ciszterci tanárképzés intézményesülése - a Bernardinum létrejötte...... 141 5. 3. 3. A pedagógusi hivatás ciszterci szemmel .................................................... 157

VI. Az Egri Ciszterci Főgimnázium diákjai ................................................................... 176 6. 1. A diákok létszámának változásai...................................................................... 178 6. 2. A tanulók születési helyének vizsgálata ........................................................... 187 6. 3. Az érettségizők eredményeiről, a továbbtanulás lehetőségeiről....................... 191 6. 4. A gimnázium tanulóinak vallási és társadalmi megoszlása ............................. 199 6. 5. A diákok körülményeit, szociális helyzetét javító törekvések ......................... 207 6. 6. A tehetségfejlesztés színterei és lehetőségei a ciszterci gimnáziumokban az egriek gyakorlatán keresztül .................................................................................... 214 6. 6. 1. Az önképzőköri munka személyiségformáló szerepe és kiemelkedő tagjai . 215 6. 6. 2. A ciszterci zenei nevelés – az egri zenekör értékteremtő munkája ............. 224 VII. Összegzés ..................................................................................................................... 236 VIII. Irodalom ..................................................................................................................... 242 IX.

Mellékletek .................................................................................................................. 251

3

„Tantum lucere vanum; tantum ardere parum; ardere et lucere perfectum.”

„Csak égni kevés, csak világítani hiú dolog, égni és világítani, ez a tökéletesség!” (Szent Bernát)

4

I. Bevezetés 1. 1. A téma aktualitása Egy nemzet fennmaradásának elengedhetetlen kritériuma, hogy kultúráját fenntartsa, bővítse és továbbadja. A kultúra, a tudás átszármaztatása ezért az egyik legkiemelkedőbb feladata minden nemzedéknek. Az ismeretek elsajátításának színterei az iskolák voltak és valószínűleg a jövőben is azok lesznek. Az iskoláztatás, műveltségátadás hazánkban, Magyarországon is - más európai nemzetekhez hasonlóan - az egyházakhoz kötődött. Az egyházak közül a katolikusnak volt mindig a legnagyobb befolyása az oktatásra. Különösen jellemző ez szűkebb pátriánkra, Egerre, az Egri Egyházmegyére, ahol Szent István az elsők között alapított püspökséget. Az utóbbi két évtized társadalmi változásai ismét lehetőséget adtak az oktatás pluralizálására. Az iskoláztatás terén úgynevezett agora - helyzet alakult ki. Ebből következően az állami intézmények mellett lehetőség nyílt a magán- és egyházi iskolák indítására, újraindítására. A közösségi igényeknek és elvárásoknak megfelelően sok helyen éltek ezzel a lehetőséggel. Érdeklődésünk ezért fordult e rendkívül érdekes, az előbbi okok miatt különösen aktuális, bizonyos területeit tekintve kevésbé, vagy egyáltalán nem kutatott, többféle szempontból vizsgálható, számos forrással alátámasztható téma felé. A rendszerváltás után igaz, egyre több szakirodalom jelent meg az egyházak és az oktatás - nevelés kapcsolatának újabb szempontú megközelítésére, a kérdéskör alapos, széleskörű feltárásának céljával, de a munkák jelentős része inkább globálisan közelít a problémához, ritkábban hatol le a mikro szintre. A kutatásunk általános céljaként tűztük ki, hogy a magyar neveléstörténet egészén belül rámutasson azokra a fontos részletekre, amikből a nagyobb rendszer felépül, ebből kiindulva feltárja az adott régióhoz (Egri Egyházmegye), illetve Eger városhoz, az itt működő ciszterci rendhez kötődő pedagógiai tevékenységet, amelyek új színfoltokkal gazdagíthatják hazánk nevelésügyének palettáját. Érdemes ezt a kérdést azért is az előbbi szempontból megközelíteni, mert a neveléstörténet-tudomány/történettudomány művelői közül napjainkban többen már nem látják reális célkitűzésnek a globális történelem megragadását, s a teljességet inkább a

5

mikroszintű kutatások keretei között keresik (Gyáni, Kéri).1

Az

előbbieken túl

fontosnak tartjuk, hogy az

ország egyik

legrégebbi

szerzetesrendjének, a ciszterci rendnek a kultúra terjesztésére, a gimnáziumi nevelés és oktatás megújítására tett rendkívül jelentős erőfeszítéseit bemutassuk, mindenki számára ismertté, elérhetővé tegyük. Meggyőződésünk,

hogy

a

neveléstörténeti

részletek

mélységi

feltárásának

segítségével jobban megérthetjük az adott időszak és a jelen problémáit, eredményeit, új ötletekkel gazdagodhatunk a jövőnk eredményes formálásához. Mivel sokféle megközelítés lehetséges, ezért szűkítettük a kört, és a ciszterci rend egri működésére koncentráltuk vizsgálatainkat, amely nem csupán a város, hanem az egész egyházmegye, és az észak-magyarországi régió oktatási-kulturális palettáját meghatározta. Ebből kiindulva a kutatási eredményekből levonható következtetések is jóval túlmutatnak az adott régión. Az

intézmény

lehetőséget

adott

nemcsak

a

helyben,

hanem

az

egész

egyházmegyében, sőt azon kívül élő fiataloknak – tekintet nélkül társadalmi és vallási hovatartozásra - arra, hogy a korszak által a középfokon legmagasabb színtű tudásként meghatározott ismereteket elsajátítsák, lelkületükben erős, művelt, erkölcsös emberekké váljanak. Az innen kikerülők a gimnáziumban megszerzett ismeretekkel helyt tudtak állni, mint hivatalnokok, de nagyon sokan egyetemeken, főiskolákon szélesítették tudásukat, szellemi és anyagi értékekkel gazdagítva szűkebb és tágabb környezetüket. A rend életében a tanító-nevelő munka előtérbe kerülése csak az utóbbi bő két évszázadra volt jellemző. Külföldön általában ma sem vallják feladatuknak ezt a ciszterci monostorok.2 Magyarországon a középiskolai ciszterci nevelő-tanító munka kezdete a XVIII. század második felére esik, amikor az egyesített pilisi és pásztói apátság 1776-ban elvállalja Egerben a gimnázium működtetését. Az 1778-as év, amikor itt megkezdték a tanítást, egyben a ciszterciek középiskolai munkájának megindulásaként emlegetett hazánkban. Ezért jelentősége különösen fontos, iránymutató a városra és az egész északi régióra kiterjedő munka.

1

2

Gyáni Gábor (2000): Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest. 18. p. Idézi: Kéri Katalin (2001): Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszertanába, Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 95. p. Kalász Elek (szerk.) (1943): Változatok a magyar földön 800 éves Ciszterci Rend múltjából. 1942 - 43. évi Évkönyvéből. Különlenyomat a Ciszterci Rend Bajai III. Béla - Gimnáziumának. 25. p.

6

A szerzőt személyes indíttatás is vezérelte a dolgozat megírásában, ugyanis korábbi munkahelye a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium és Szakközépiskola volt, amely intézmény jogutódja a ciszterciek által működtetett Szt. Bernát Gimnáziumnak.

1. 2. A kutatás forrásai, szakirodalmi feldolgozottsága, kutatási és feldolgozási módszerek, kutatási célok

Eger város már sok-sok évszázad óta a római katolikus vallás fellegvára. Ebből természetszerűleg adódik az összefüggés az oktatás és az egyház között, amely maga után vonja, hogy káptalani vagy székesegyházi iskola Eger középiskoláinak őse. Az ciszterciek egri oktató - nevelő munkájának feltárásával, az összefüggések bemutatásával szinte senki, de az intézmények történetének vizsgálatával is csak kevesen foglalkoztak, különösen igaz ez a XX. század első felének időszakára, ezért is elengedhetetlen a mielőbbi alapos kutatás.3 Jelentős számú kiváló szerző publikált viszont a magyarországi ciszterekről, de figyelembe kell venni, hogy ezek – a kutatás szempontjából igen fontos másodlagos források – megjelenése a XIX. század közepétől datálható, ugyanis ahogy Hervay F. Levente írja: „Az elmúlt század közepéig (értsd. XIX. sz. – a szerző) nincs olyan magyar ciszterci, aki a rend történetéről írt. Amikor Pázmány Péter esztergomi érsek 1629-ben összeállította az egykori magyar kolostorok jegyzékét, egyetlen ciszterci szerzetes sem volt az országban, de írásos emléket sem talált itthon, amely felsorolta volna az egykori hazai ciszterci monostorokat. Külföldi forrásokhoz kellett fordulnia. Saját megjegyzése szerint adatait három helyről szerezte: a bécsújhelyi ciszterci kolostor egy monostorjegyzékéből, Chrysostomus Henriquez ciszterci író Fasciculus sanctorum Ordinis Cisterciensis c. 1623 - 24-ben Brüsszelben megjelent művéből és egy régi kéziratos könyvből, amit a reini apát bocsátott rendelkezésére.” Gondot jelentett, hogy Pázmány jegyzékében a helyes adatok igen sok téves adattal keverednek.4 A problémát 1877-ben Leopold Janauschek oldotta meg. A ciszterci alapítások történetének máig is legnagyobb tudósa, Originum Cisterciensium tomus 3

4

Szvorényi József: Történelmi-statisztikai adatok az egri gymnasiumról (Ciszterci Rend Főgimnáziumának Értesítője, - később rövidítve csak Értesítő - 1850/51.) 12-16. p.; Juhász Norbert dr.: Az egri gimnázium tanuló ifjúságának ösztöndíjai, jutalmai s ezek alapítói (Értesítő, 1860/61.) 2-18. p.; Kassuba Domokos (1895): Az egri gimnázium története (1896. A magyarországi ciszterci rend millecentenáriumi emlékkönyve.) 94-180. p., illetve lsd. még Értesítő 1894/95. 3-149. p., Értesítő 1895/96. 3-102. p., Értesítő 1896/97. 3-55. p.; Nagy Béni dr. (1914): Az Egri Főgimnázium története. Eger. Hervay Ferenc Levente (1991): A ciszterci rend történet Magyarországon. In. Lékai Lajos: Ciszterciek: eszmény és valóság. Budapest. 470-493.

7

I. c., Bécsben kiadott művében felhasználva és összevetve a legrégibb és leghitelesebb apátság-katalógusokat, kiszűrte a tévedéseket, és megállapította, hogy a magyar királyság területén a középkorban 18 szabályosan alapított és a generális káptalan által elismert ciszterci apátság létezett. Ez a megállapítás mindmáig helyesnek bizonyult.5 A magyar szerzők közül ki kell emelni Takács Henrik zirci perjelt, aki 1848-ban latinul, 1856-ban Mezner Rudolf egri ciszterci tanár magyarul, 1881-ben Rajniss Gyula, a zirci apátság könyvtárosa németül írt rövid vázlatot a zirci, pilisi és pásztói egyesített apátságok történetéről.6 Ezek rövidebb terjedelmű, de mindezek ellenére kiemelkedően fontos munkák voltak a történeti feltárás szempontjából. A rend múltja iránt mélyebb érdeklődés Békefi Remig lelkében született meg először. Mint fiatal pécsi gimnáziumi tanár megközelítőleg 1881-től kezdte gyűjteni az anyagot a magyarországi ciszterci apátságok történetéhez.7 Fő célja volt bemutatni a rend szerepét hazánk ezeréves történelmében és művelődésében. Kiemelkedő munkájának elismeréseként 1892-ben egyetemi katedrát kapott a budapesti egyetemen, ő lett a művelődéstörténet tanára. Egyetemi tanárként hallgatóit is – különös tekintettel a rendtagokra - biztatta a rend történetének /bizonyos „szeleteinek”/ feltárására. Ennek eredményeként közülük többen doktori értekezésüket egy-egy magyar ciszterci apátság történetéről írták. Fránek Dömötör Borsmonostorról (1910), Bósz (Bartók) Egyed Egresről (1911), Lakatos Dénes Topuszkóról (1911), Baumgartner Alán Kercről (1915), Horváth Ernő Pornóról (1930), Deáky Hónor Savnikról (1937) jelentette meg disszertációját.8 Békefi nyomán a rendtársak is elkezdték a korábbi időszak történeti feltárását, így Piszter Imre kétkötetes munkát közöl, Szent Bernát élete és művei (Budapest 1899) címen, amely - Hervay F. Levente szerint - az egyik legkiválóbb alkotás, amit magyar ciszterci írt. Hümpfner Tibor 1907 és 1934 között számos cikket jelentet meg a Cistercienser Chronikban. Ő talált rá a nevezetes zirci Szent Bernát képre és a Szent Bernát életét bemutató két hatalmas gobelinre. 1927-ben kiadta Szent Bernát ikonográfiáját, továbbá egy francia nyelvű illusztrált füzetet a magyarországi ciszterciekről. 1964-ben jelent meg a középkori zirci apátság területén 1912/13-ban általa irányított ásatások eredményeinek összefoglalása. Horváth Konstantin zirci perjel - felhasználva Békefi korábban gyűjtött forrásait olvasmányos formában megírta és kiadta Zirc történetét (1930). Kalász Elek kitűnő

5

Hervay F. Levente (1991), 470. p. Hervay F. Levente (1991), 470. p. 7 Hervay F. Levente (1991), 470. p. 8 Hervay F. Levente (1991), 471. p. 6

8

disszertációt készített a szentgotthárdi apátság középkori gazdálkodásáról. Alpár Lucián a zirci apátság függetlenítéséről írta doktori értekezését (1942).9 A ciszterciek magyarországi letelepedésének 800. évfordulójáról 1942-ben emlékeztek meg. Erre az alkalomra Horváth Konstatin latin nyelven elkészítette a Zirci Kongregáció történeti névtárát, Székely Ottokár a ciszterci apácák magyarországi történetét, Pataki Vidor pedig a péterváradi apátság múltját tárta fel. 10 A sorból nem hagyhatjuk ki a második világháború után publikáló kitűnő szerzőket sem! Lékai Lajos 1953-ban, majd kibővítve 1977-ben jelentette meg alapvető munkáját. 1958 és 1986 között az Analectában és egyháztörténeti folyóiratokban számos kiváló tanulmányban tárta fel a rend történetének fontos szakaszait. Zakar Polikárp ugyancsak az Analectában publikálta értékes tanulmányait 1958-tól. 1966-ban jelent meg a könyve a Szigorú Obszervancia első évtizedeiről gazdag forrásanyaggal. 1967-ben az Analecta szerkesztője, 1985-ben a Ciszterci Rend (Közös Obszervancia) generális apátja lett.11 1960 után Magyarországon fellendültek a régészeti és műemléki kutatások, és azok keretében világiak is foglalkoztak egy-egy magyar apátsággal. Gergelyffy András a bélháromkúti apátsági templom építéstörténetét dolgozta fel. Valter Ilona a bélháromkúti, pásztói és szentgotthárdi ásatások eredményeit közölte. Entz Géza a kerci apátság építését és annak hatásait követte nyomon (1963). Zlinszkyné Sternegg Mária Szentgotthárd barokk apátságáról és műemlékeiről írt kitűnő monográfiát. Gerevich László a pilisi apátságról kiadott munkáival hívta fel a figyelmet a magyarországi ciszterciekre. Takács Miklós a péterváradi apátság emlékeit vizsgálta. Hervay Ferenc Levente ciszterci szerzetes pedig több évtizednyi gyűjtőmunka után 1984-ben jelentette meg a magyarországi ciszterciek történelmi repertóriumát.12 A kiváló és egyben alapvető munkák száma, amelyek a magyarországi ciszterekkel foglalkoznak – a fentiekből is érzékelhetően - igazán jelentős, de ezeken túl a témánk multiés interdiszciplináris jellegéből következően forrásként használtuk még a vizsgált korszakra vonatkozó legújabb neveléstörténeti, gyermekkor-történeti, mentalitástörténeti, jogi, egyházjogi, tanügy-igazgatási, politika-, jog – és társadalomtörténeti, továbbá az egyháztörténeti szakirodalmat. Kutatómunkánk kiterjedt tankönyv-és tantervtörténeti, 9

Hervay F. Levente (1991), 471. p. Hervay F. Levente (1991), 471. p. 11 Hervay F. Levente (1991), 472. p. 12 Hervay F. Levente (1991), 472. p. 10

9

módszertan-történeti és nevelőtörténeti jelenségek és összefüggések feltárására. Az előbbiek vonatkozásában szintén számos szerző nevezhető meg, de most csak néhány név kerüljön kiemelésre a sorból: Fináczy Ernő, Horváth Márton, Kéri Katalin, Kosáry Domokos, Köte Sándor, Mészáros István, Pukánszky Béla, Németh András, Szabolcs Éva, Mann Miklós. (Az ide kapcsolódó munkák a bibliográfiában találhatók.) A témából adódóan alapvetően a forrásfeldolgozás, levéltári dokumentumelemzés és kvalitatív tartalomelemzés módszerét alkalmaztuk. Az egri ciszterekre vonatkozó iratok bizonyos részét sokáig a zirci apátságban lehetett megtalálni, de ezek az anyagok visszakerültek a Heves Megyei Levéltár (később: HML) archívumába, ugyanis a rend abból a felfogásból indult ki, hogy dokumentumoknak ott a helye, ahol keletkeztek. A Heves Megyei Levéltár kérdéskörre vonatkozó forrásanyaga meglepően gazdag, de nagyon kevéssé kutatott, s még kevésbé feldolgozott XX. századi iratanyaggal büszkélkedhet. A disszertációnk vizsgálódásának egyik fő irányát az egri ciszterciek gimnáziumi értesítőinek feldolgozása határozta meg.13 Ezek – az Entwurf (1849/50) óta a főgimnáziumok által kötelezően elkészített – minden évben megjelenő kiadványok méltatlanul háttérben maradtak az elmúlt évtizedek kutatásai során. Sem az értesítők adatai, sem a belőlük készült feldolgozások nem álltak és napjainkban is alig-alig állnak a neveléstörténet érdeklődésének fókuszában. Keveset olvashatunk róluk és belőlük a szakterület megszokott fórumain. Az iskolai értesítők nagyszámú feldolgozására elsősorban Mészáros István vállalkozott a magyarországi középiskolákról szóló összefoglaló munkájában (Mészáros 1988). Karády Viktor történetiszociológiai elemzéseiben14 a hivatalos statisztikai kiadványok mellett iskolai értesítők adataira is támaszkodott.15

13

Mivel a gimnázium értesítőinek pontos elnevezése a vizsgált korszakban többször változott, ezért a későbbiekben röviden csak az „Értesítő” megnevezést használjuk. A címek változásai a következők voltak: 1850-51. Történelmi Vázlat a Ciszterci Rendiek Egri Tanodájáról; 1851-52. Az Egri Nagy-Gymnasium Programmja; 1854-55. Az Egri Kath. Nagy-Gymnasium Programmja; 1855-56. Az Egri Kath. Nagy-Gymnasium Programmja; Kath. OberGymnasium in Erlau.(csak ebben az évben); 1856-57. Az Egri Kath. Nagy-Gymnasium Programmja; 1861-62. A Ciszterci Rend Egri Kath. Fő-Gymnasiumának Tudósítványa; 1868-69. A Ciszterci Rend Egri Kath. Főgymnasiumának Értesítvénye; 1875-76. A Ciszterci Rend Egri Kath. Főgymnasiumának Értesítője; 1903-04. A Ciszterci Rend Egri Kath. Főgimnáziumának Értesítője; 1921-22. A Ciszterci Rend Egri Szent BernátFőgimnáziumának Értesítője; 1924-25. A Ciszterci Rend Egri Szent Bernát- Gimnáziumának Értesítője; 1938-39. A Ciszterci Rend Egri Szent Bernát- Gimnáziumának Évkönyve 14 Karády Viktor (1997): Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon. Replika, Budapest. 15 Szabolcs Éva (2002): Iskolai értesítők neveléstörténeti forrásértéke. A Budapesti II. Kerületi Állami Reáliskola 1855-1914 in.: Szabolcs Éva - Mann Miklós (szerk.) 2002: Magyar neveléstörténeti tanulmányok II. – Új szempontok, új források , Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 29 p.

10

Szeretnénk rámutatni, hogy e fontos forráscsoport tanulmányozásának milyen, az egyes

intézmények

történetéhez

kötődő,

de

szélesebb

összefüggésbe

ágyazott

neveléstörténeti hozadéka lehet. Ezért ezt a szempontot figyelembe véve az e területen keletkezett hiányt is részben pótolni akarjuk. Az Értesítőkön túl kiemelt primer források voltak még a magánvizsgálati, tanácskozmányi és javítóvizsgai jegyzőkönyvek, kimutatások; iktatott iratok; iktatókönyvek; névjegyzékek; egri katolikus főgimnázium névkönyvei; érettségi vizsgálatok főnévkönyvei, kimutatásai; érettségi vizsgák jegyzőkönyvei; bizonyítványok, anyakönyvi kivonatok; osztálynaplók; Instrukciones pro directore Gimnasii et intimáta adatai; igazgatói értesítések; igazgatói napló és a bécsi könyv cenzúra egri levéltárban fellelhető könyvjegyzékei. A dolgozatban fontos helyet kapott a tanárok képzésének, pedagógiai - intézményen belüli és kívüli -, valamint tudományos munkájának ismertetése, a pedagógusi hivatáshoz kapcsolódó ciszterci elvárások rendszerének bemutatása. A diákok társadalmi-szociális státuszának - ezzel kapcsolatban főleg a gimnázium elvégzése által a társadalomban elfoglalt vélt-valós helyzetüknek változása-, mindennapjaiknak, eredményeiknek /kudarcainak/ feltárása és bemutatása. Ennek megismerését a nevelők-diákok személyi adatai, a tantestületi értekezletek jegyzőkönyvei, az igazgatók minősítései, a tanárok évzáró jelentései, tudományos publikációi és az iskolalátogatási jegyzőkönyvek tették lehetővé. A ciszterciek által a gimnáziumban folytatott nevelőmunkáról, ennek specialitásairól és értékeléséről a fentieken túl egyházi és királyi tanfelügyelői látogatások jegyzőkönyveiből és statisztikai jelentésekből egészítettük ki az ismereteinket. A nevelés és oktatás módszertani, tartalmi kérdéseit tantervekből, tanmenetekből, egyházmegyei és országos szintű dokumentumokból, valamint a tanárok által írt módszertani tanulmányokból, módszeres értekezletek jegyzőkönyveiből tárjuk fel. A levéltári források közül kiemelhetjük még a főapáti és tanári memoárokat és a ciszterci szerzetesek által írt tanulmányokat, melyek nagyban hozzájárultak a disszertáció elkészítéséhez. A könyvtári források közül külön említésre méltó az Egri Főegyházmegyei Könyvtár, a Heves Megyei Levéltár könyvtára, valamint a Zirci Apátsági Könyvtár, amelyeknek rendkívül átfogó, sokszínű az egyház- és iskolatörténeti gyűjteménye. Az itt fellelhető ciszterci tudósok könyveinek és tanulmányainak gazdagsága zavarba ejti az olvasót és a kutatót.

11

A legújabb, paradigmatikus változásokat is indukáló kutatási eredmények tükrében új nézőpontok, megközelítések is megjelennek az értekezésben. Jóval határozottabban tetten érhető a vizsgált korszak mikrotörténeti szempontú bemutatása, elemzése és értékelése. A forrásanyag bőségére való tekintettel az időhatárokat is szűkíteni kellett. Munkánk gerincét adja a Habsburg önkényuralomtól kezdődő, tehát az 1850-es évek elejétől az 1930as évek végéig, a II. világháborúig terjedő időszak. Eddig tárgyaljuk a ciszterciek oktatás- és neveléstörténetének lényeges mozzanatait. Természetesen a fentiek könnyebb értelmezéséhez fontosnak tartjuk az 1850 előtti korszak ismertetését is. Ebben kitérünk a legrégebbi írott forrásokra, ahol a gimnázium előtörténetét és a vizsgálandó korszakig megtett hosszú út néhány „mérföldkövét” feltüntettük. Ezt követi a már említett időszak részletes bemutatása, majd zárásként a kutatás eredményeinek értékelése.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Dr. Balázs Sándor professzor úrnak, tudományos témavezetőmnek, akinek szakmai irányításáért külön hálával tartozom. Megköszönöm a Heves Megyei Levéltár vezetőinek, dogozóinak, különös tekintettel Dr. Nemes Lajos igazgató úrnak, illetve a könyvtárak munkatársainak, akik az iratanyag és a szakirodalmak feltárásában munkámat segítették. Kutatómunkám közel egy évtizedes múltra tekint vissza a témában. Ezért meghatározó volt számomra az a közvetlen és közvetett segítség, amelyet ebben a folyamatban az ELTE – PPK doktori iskolájának kitűnő professzoraitól kaptam. A kutatói munka, a neveléstudomány bizonyos területeinek újszerű megközelítését ebben a tudományos „műhelyben” sajátíthattam el. Az iskola szellemisége döntően alakította, fejlesztette pedagógiai - tudományos gondolkodásomat. Jelentős támogatást nyújtott munkahelyem, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, korábbi és jelenlegi munkatársaim közül többen, mindenek előtt Dr. Kállai Ernő c. intézetvezető úr, Dr. Rostás Rita intézetvezető asszony, akik nyugodt alkotó légkört biztosítottak a dolgozat elkészítéséhez, a – minden esetben megjelenő – pozitív gondolkodást erősítették bennem a felmerülő problémák kapcsán. A dolgozat elkészülésében családomnak és a barátaimnak is rendkívül jelentős szerepe volt. Feleségem, szüleim és szűkebb környezetem erkölcsi és anyagi támogatása, áldozatvállalása nélkül ez a több mint fél évtizedes munka nem készülhetett volna el.

12

II. A ciszterciek előtti egri középszintű oktatás rövid áttekintése Az egri középszintű oktatás jelentős múltra tekint vissza. Ahhoz, hogy a ciszterciek tevékenységét megfelelő módon értékelni tudjuk, fontos a korábbi időszak rövid áttekintése. Több mint ezer évvel ezelőtt Szent István már püspökséget alapít a városban, amivel nemcsak egyszerűen egyházi központot hoz létre, a katolikusok egyik legkiemelkedőbb „fellegvárát”, hanem kultúr- és oktatási centrum is létrejön általa. „Eger abban a festői keretű völgyben fekszik, melyet északról a Bükk hatalmas láncolata zár el, keletről és nyugatról pedig annak kiágazásai ölelnek át. Szőlőhegyek koszorúzzák, melyek szelíden ereszkednek le az alföldi rónaságra. Velök halad az Eger folyó, mely kétfelé hasítja a várost. Megkapóan emelkedik ki sok temploma és dicsőséges koronája: a vár. Egy tekintetre átérezzük, hogy történelmi városban, érseki székhelyen járunk.”16 A város némelyek szerint őseink bejövetele előtt jóval virágzott, a régi Jászság fővárosa, s Krisztus számítás után már a III. vagy a IV. században egy püspökség székhelye volt; de ez inkább csak gyanítás vagy vélekedés, mint bebizonyítható történelmi valóság. 17 Konkrét adatok 1009-ből származnak, ugyanis Szt. István ekkor alapított püspökséget és Szt. János tiszteletére a városban székesegyházat. Az itt alapított püspökség kezdetben az alapító király által gazdag javakkal és jövedelmekkel volt ellátva; később Szt. László, III. Béla, II. Endre királyok által több adományokkal gyarapítva és külön kiváltságokkal felruházva. Erre utal I. Ferdinánd király Oláh Miklóshoz írt levelének ama kitétele:...Cujus (sedis Agriensis) secundum Archiepiscopatus in eodem regno nostro prima semper dignitas et amplitudo fuit. - Vagyis: az egri püspökség az országban az érsekségek után mindenkor első méltóság volt.18 Ebben a – római katolikus vallás szempontjából - nagy múltú városban mindig fontos tényezőként szerepelt az oktatás. Mi sem természetesebb annál, hogy ezt a feladatot is az egyház végezte. Így a kultúra fő letéteményesei nem lehettek mások, mint a papok és szerzetesek.

16

Borovszky Samu (szerk.) 1909. Magyarország vármegyéi és városai (Heves vármegye). Budapest, 94. p. Albert Ferencz (1868): Heves és Külső Szolnok megyék leírása. Eger, 512. p. 18 Albert (1868), 513. p. 17

13

Már említettem Eger iskoláinak őseit, a székesegyházi- illetve káptalani iskolákat. Ez utóbbiakra szolgál bizonyítékul egy 1275-ből ránk maradt oklevél. Ebben az évben rendezte II. András egri püspök a káptalani birtokviszonyokat. Ez segítette jövedelmeinek pontosabb felmérését, ellenőrzését. A XIII. századtól kezdve ismerjük az egri káptalani iskola tanárainak neveit. A XIV. században az olvasó- és éneklő kanonokok (lector illetve cantor) csak a címet és méltóságot viselték a tanítás terén, valamint az ellenőrzést gyakorolták. A tényleges munkát a sublectorra és a succentorra bízták. Egerben 1319-ben a sublector Domokos, a succentor pedig Ferenc volt.19 A XV. századból már maradtak adatok az oktatók jövedelmi viszonyaira vonatkozóan. Ebből megtudhatjuk, hogy egy tanár évi járandósága 22 arany forint volt, de emellett még megkapta - régről fennmaradt - gabona- és borjárandóságát.20 Érdekes lehet számunkra az a XV. századi szokás, amely szerint a tanárok a püspöki udvarbírónál a papok asztalánál étkezhettek. Abban az esetben, ha valamelyik tanító nem tudott megjelenni a vacsorán, megváltást kapott helyette. Ez egyértelműen a megbecsülésük bizonyítéka. Az egri káptalani iskola életében az 1558-as év hozott jelentős változást. Ebben az évben Verancsics Antal egri püspök újjászervezte. Az intézet élére két bölcsészetben és főleg teológiában jártas tanárt állított, hogy ezek az egyházmegye számára papokat képezzenek. Az iskolát körülbelül 20 tanulóra tervezte, akiknek ellátásáról az egri vár provizorának kellett gondoskodni.21 Az 1596-os év az iskola számára majd egy évszázados törést hozott, a török elfoglalta a várost és vele együtt a várat is, ezért az oktatás megszűnt a káptalani iskolában. Buda felszabadulásának évét követően 1687-ben Eger városa szintén lerázta a „török igát”. Visszatelepült lakossága, akikkel együtt jezsuita atyák érkeztek. Ők segítettek az újjáépítésben, gyógyítottak és hamarosan bekapcsolódtak az oktatásba. Munkájuk elismeréséül 1696-ban I. Lipót donacionális levelével belvárosi telket juttatott számukra, hogy ezen templomot, rezidenciát és gimnáziumot emeljenek. 22 Ezek mellett még kaptak a városon kívül telket veteményeskertnek, majornak, valamint az uralkodó három szántóföldet adományozott, négy szőlőt, melyek jövedelmeiből a jezsuiták

19

Kandra Kabos (1887/IV.) Adatok az egri egyházmegye történetéhez. Eger, 91. p. Békefi Remig dr.: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig, 412-414. p. 21 Bozsik Pál (1910): Az egri papnevelés története 1780-ig. Eger, 30-31. p. 22 Városi Gyula: A katholikus iskolaügy Magyarországban II., 34-36. p. (Ebben a munkában adták ki I. Lipót adománylevelét.) 20

14

kényelmesen megélhettek. 1700-ban a templom építésével kezdődtek a munkálatok. Az alapkövet Borgias Szt. Ferenc tiszteletére helyezték le. A munkálatok jelentős része 1743ban befejeződött (ekkor lett kész az épület, a belső díszítések 1770-ig folytak). Ezt erősíti meg a homlokzaton ma is olvasható dátum. A gimnázium építése 1750-ben kezdődött. Az alapkövet június 1-én tették le Foglár György kanonok házának tágas udvarán.23 A munkálatok 1753-tól rendkívül gyorsan folytak, így 1754. július 31-én az épületet már felavatták. Az új gimnáziumban a magas szintű oktatást egy színházteremmel próbálták még tekintélyesebbé tenni, de a magas kultúra mellett gondoltak a renitensekre, így - a kor szokásának megfelelően -, börtönnel is ellátták az épületet. Az oktatás magas színvonala vitathatatlan, mégis 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet. Ez rendkívül meglepő lépése volt Mária Teréziának (1740-1780), aki egyénileg egész életén át a késő barokk vallásosság híve maradt. Ő az, aki mindvégig idegenül áll szemben a felvilágosodással az új filozófiai törekvésekkel. A pápa óhajára 1776-ban sietve kiadta rendeletét az „átkozott liberalizmus” ellen.24 A történettudomány viszont feltárta, hogy a jozefinista reformok már az ő idejében megindultak, beleértve az egyház hatáskörének csökkentését, az állam felsőbbségének érvényesítését, és ezeken keresztül - tizenegy évvel a francia példa után - az eddig nagyhatalmú jezsuita rend feloszlatását. (Igaz, felkérték a gimnáziumi oktatókat a maradásra, de ennek csak néhány idősebb tanár tett eleget.) (1. melléklet)

23 24

Kassuba (1898), 25. p. Kosáry Domokos (1990): Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Háttér kiadó, Budapest. 158. p.

15

III. A ciszterek megjelenése Egerben 3. 1. A gimnázium újjászervezése A jezsuita rend feloszlatása után az egri gimnázium árván maradt, ezért Eszterházy Károly egri püspök az egyházmegye papjaival próbálta betölteni az „elárvult” tanszékeket. Ez igazi megoldást nem jelentett, ezért a kormányzat arra kényszerült, hogy a gimnáziumok számára megkeresse az új fenntartókat. A feladat megoldására a hazai szerzetesrendek lettek kiszemelve. Ezt egyrészt a kényszerűség hozta, ugyanis a világi tanárgeneráció kinevelése csak a távoli jövő ködképeként jelenhetett meg; másrészt a hasznossági szempont és a kormányzat katolikus szelleme, amely azt sugallta, hogy a királytól javadalmakat kapott rendek szellemi tőkéjét a nyilvános tanügy javára értékesítsék.25 1776-1787 közötti időszakot a gimnázium életében a pilis-pásztói korszakként emlegetik a források. 1776. szeptember 8-án Beitler Metód, pásztói ciszterci elöljáró Budán az országbírónál a pannonhalmi főapát és más rendek tartományfőnökeivel tárgyalt a volt jezsuita gimnázium átvételéről. 1776. november 8-án hozzájárultak a gimnázium, a kollégium és a templom átadásához. A forrásokból viszont megállapíthatjuk, hogy a fenti folyamatok nem voltak zökkenőmentesek. Ezt bizonyítja az is, miszerint, szinte ráerőltették a gimnázium fenntartását a ciszterciekre.26 A költségeket a pilis-pásztói apátságnak kellett állni. Az ügyletet Beitler bonyolította le, ezért elöljárói is csak utólag szereztek róla tudomást, vagyis mindenkit kész tények elé állított. (Ebben az időszakban az apát Zuri Fülöp.) Fő problémát a fenntartási költségek jelentették. Ennek megoldására számos lépés történt; a pilis-pásztói javakat teljesen leválasztották a welehrádi apátság javairól, így ez képezte a gimnázium fenntartásának alapját. Ezen kívül a ciszterciek megkapták 350 akó (volt jezsuita vagyon) bor jövedelmét, a jezsuita könyvtárat és gyógyszertárat, a Foglár-házat, majorkertet és hat egri szőlőt. Ennek fejében a ciszterciek gondoskodtak az oktatásról, továbbá a kollégium kiépítéséről.

25 26

Fináczy Ernő (1898): A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában II. Budapest, 190-193. p. Értesítő 1894/95, 34. p.

16

1778-ban a gimnázium miatt a ciszterci konventet Pásztóról Egerbe tették át. A perjel Plachy Cyrill lett, akivel öt ciszterci szerzetes érkezett. Ez utóbbiakat a tanári képesítés megszerzése miatt hamarosan egyetemre küldték. 1779/80-as évtől kezdve tehát a ciszterciek végezték a tanítást és a templomi szolgálatot. Az oktatást rendkívüli odaadással és nagy szigorral művelték. E szigor miatt érte őket az első támadás. Egy nemes úrnő azzal a panasszal ment a püspökhöz, hogy a professzorok nem tesznek különbséget „nemes” és „pór” között. A püspök felszólította az érintett professzort az ügy tisztázására. Erre azt a választ kapta, hogy ő csak a főigazgatónak vagy az apátnak tartozik beszámolással. A püspök ezután a főigazgatót szólította fel az ügy kivizsgálására. Az eredmény egy „látszat-dorgálás” lett, amelyet kiegészítettek azzal, hogy minden maradjon a régiben.27 Ez is fényes bizonyítéka a ciszterciek önérzetességének és tanári szabadságának. 1784. augusztus 14-én napvilágot látott a gimnázium alapítólevele. Az a II. József (1780-1790), aki sorra oszlatta fel a szerzetesrendeket, ugyanakkor gondoskodni akart az ifjúság helyes neveléséről. Ezért az eddigi adományokat megerősítette, sőt még ki is egészítette: majorkerttel, kaszálóval a külvárosban, amihez háromszobás épület tartozott és az együttes területe 14.000 négyszögöl volt. Az adományban szerepelt még 300 kapás szőlő és 300 akó bor.28 Az adományok fejében az apátság köteles a tanárok és egy hitszónok biztosítása mellett az új tanterv, az 1777. évi Ratio Educationis előírásainak megfelelően oktatni. Látszólag nem olyan nagy mértékűek a változások, de jelentőségüket nem lehet lebecsülni. Az egyik ilyen lényeges módosítás a katolikus jelleg kiszorítása az általános tankönyvekből. A másik a grammatikai osztályok négyről háromra történő leszállítása volt. A harmadik a gimnáziumban tanított tárgyak módosítása (főleg terjedelmük miatt): így pl: - római régiségtan, mythológia, természetrajz, földrajz. Bevezettek új tárgyakat az általános műveltség bővítése végett: gyakorlati mértan, természetjog, hazai szokásjog, gondolkodástan. Az előbbieken túl bevezettek még ún. rendkívüli tárgyakat: görög nyelv, hazánkban élő nyelvek

27 28

Értesítő 1894/95, 37. p. Az Egri Gimnázium királyi alapítólevele lsd. Pásztói apátság története III., 420-423. p.

17

Az intézkedések semmiképp sem jelentéktelenek, ugyanis az oktatás színvonalának emeléséhez

mindenképpen

hozzájárultak,

ugyanakkor

elősegítették

a

széleskörű

ismeretátadást. Az 1784-es év más újdonságot is hozott. Amint láthattuk a királyi fundacionális oklevél a gimnázium sorsát megoldotta, de megszüntette mögüle a főapátságukat. Ezzel a lépéssel csakhamar „földönfutóvá” tette az egri cisztercieket. Az előbbieket megerősítette a császár egri látogatása. Ekkor a püspök felé igen kegyesnek, megértőnek mutatkozott az uralkodó, de ezen útja alkalmával szemelte ki kaszárnyának a gimnázium és a kollégium épületeit. Távozása után a gimnáziumnak a Líceumban rendelt helyet. Nagy változást a ciszterciek életében az 1801-es év hozott, ugyanis II. József halála után számos rendeletét visszavonták. Ezért az adott évben Budán elhatározták a tanító rendek visszaállítását, értékeik visszaadását. 1802-ben ez megvalósult. Két évre rá megkezdték a rosszkarban lévő épületek reparálását. Ez igen sürgetővé vált, ugyanis az 1800-ban kirobbanó tűzvész rendkívül nagy károkat okozott. A javítások igen lassan, vontatottan haladtak; ennek fő oka a munkaerő- és pénzhiány. 1809-ben a gimnázium épülete kórházzá alakul át. Ezt a francia háborúk tették szükségessé. Az oktatás ekkor a kollégiumban folyt, ahol hat osztálytermet alakítottak ki a diákok számára. A tanintézmény fenntartása mindig is gondot jelentett a pilis-pásztói apátságnak. Az anyagi gondok végső megoldása miatt úgy döntöttek, hogy egyesítik a zirczi apátsággal. Ez 1812-1814 közötti időszakban megtörtént. 29 Első apátnak Dréta Antalt nevezte ki az uralkodó. (4. melléklet) A döntés helyesnek bizonyult, mert az 1816. június és 1818. december végéig terjedő számadás a jó gazdálkodást mutatja. A számadásban szerepeltették a felújítási kiadásokat, az oktatók ellátására költött pénzösszegeket, a rendtagok szükségletére vásároltak kiadásait, de itt található - a számomra igen érdekes - rekreáció-pénz, amelyet szünidőre, üdülésre adtak.30 A felújítási munkák 1821-ben még folytatódtak, ezért a tanévet is hamarabb fejezték be. Elsősorban a födém szorult javításra, bizonyos helyeken cserére, ugyanis ezt a nagy viharok jelentősen megrongálták.

29 30

Nagy B. (1914), 91. p. Nagy B. (1914), 92. p.

18

1827. augusztus 26-a volt az egriek számára - fennállásuk óta - talán a „legsötétebb” nap. Tűzvész pusztította el a gimnáziumot a rendház és a templom tetőzetét. Ráadásul a két torony és a harangok is tönkrementek. Gyorsan kellett intézkedni az épületek befedéséről, hogy a tanévet novemberben rendesen meg tudják kezdeni. De a munkálatok elhúzódtak az időjárás viszontagságai és a kevésnek bizonyuló pénzkeret miatt. Valószínűleg ezek az okok késztették az apátot, Villax Ferdinándot a gimnázium épületének eladására. A gimnázium épületét Pyrker érsek vette meg. A felújítási munkálatokat 1828 végére fejezte be. A munkák során az iskolát úgy osztotta fel, hogy az alsó részen két leányiskola, a másodikon a norma-, a harmadikon pedig rajzoló iskola, illetve tanítói lakás is lett. De ezt a szépen elkészített épületet a püspök - mivel a városnak nem volt megfelelő épülete a katonaság elszállásolására - a következő évben kaszárnyának adta át. Így 1892-ig ezt a funkciót töltötte be. A régi gimnáziumi épület eladása után a ciszterciek a rendházuk nyugati szárnyát alakították át gimnáziummá. Ez az épületrész tökéletesen megfelelt a céloknak; csendes, nyugodt helyet biztosított a tanításnak. Méretei szintén megfelelőek; a szárnyak 16 öl hosszú nagyobbik felén három-három tantermet alakítottak ki a két emeleten, amelyet teljesen - az oktatásnak megfelelően - felszereltek. A tanulók számára külön bejáratot építettek, amelyet lépcsővel láttak el. Így 1829 tavaszán a tanuló ifjúság a második félévet már itt kezdhette meg. Tehát az oktatás a rendházból kialakított gimnáziumban folytatódott tovább (a mai Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium régi épületszárnyában.) (5. melléklet) Eddig az épület viszontagságait vizsgáltuk, de nem mehetünk el szó nélkül az oktatás minősége és szellemisége mellett sem. Tudjuk, hogy a XIX. század elején jelentős változások történtek a magyar oktatásban. A változásoknak alapot és egyben újabb „lökést” adott az 1806-ban megjelenő II. Ratio Educationis.

3. 2. A XIX. század első felének oktatásügyi változásai A Nova Ratiot /II. Ratio Educationis/ 1806. november 4-én adta ki az uralkodó, I. Ferenc. A gimnáziumot ez a törvény 6 osztályossá alakította. Így 4 grammatikai és 2 humanitas osztályból állt az intézmény. Az oktatás nyelve a latin maradt, de egyre nagyobb súlyt helyeztek a magyarra! „A magyar nyelv rendes tárgy lesz, s annyi tanóra lesz, ahány tanára van az intézménynek.”31

31

Nagy B. (1914), 97. p.

19

Ez jelentős előrelépés nyelvügyünk szempontjából. Amint tudjuk, a változások ezen a téren már 1791-ben elkezdődtek. Ettől az évtől kezdve ún. „rendkívüli” tantárgyként lehetett a magyar nyelvet iskoláinkban oktatni. Ennek a továbbvitelét az 1792/VII. tc. jelentette, amely szerint a magyarországi iskolákban a magyart rendes-, míg a kapcsolt részeken rendkívüli tantárgyként kell tanítani. Tizenhárom év múlva - 1805-ben - már a helytartótanácsot kötelezték a hozzáérkező levelek magyar nyelven történő megválaszolására, sőt a bírósági ítéleteket is így kellett meghozni. Térjünk vissza a II. Ratiohoz! Azonnal észrevehető, hogy ez a törvény sokkal több gondot fordított a hazai föld és történelmünk ismeretére. A matematikai alapokat az első négy osztályban ismertette meg a tanulókkal, a felsőbb évfolyamokon pedig a gyakorlati alkalmazását helyezte előtérbe. Az új Ratio - az elsőtől eltérően - elhagyta a rendkívüli tárgyakat, jobban megválogatta a rendkívüli tanulmányokat, egységesebb műveltségre törekedett. Kiemelte, hogy a tanároknak nemcsak tárgyaik tananyagát, hanem tanítványaik képességét életkörülményeit is figyelembe kell venni az oktatás során, ezek szem előtt tartásával kell munkájukat végezni. Különösen fontosnak tartotta a tanulók megfelelő ismeret elsajátítását! Az egri tanárok kaptak az új Ratioból egy példányt, amelyet 1806. december 28-án tartott értekezletükön pontosan megtárgyaltak. Salhausen főigazgató néhány gondolatot fűzött a Ratiohoz:  Fontos, hogy minden tanár ismerje a tanítási anyagot  A tanulókkal meg kell értetni a leckét, amelyről azután saját szavaikkal tudniuk kell beszélni  A latin oktatásba magyar nyelven vezessék be a diákokat  Fontos a szemléltetés (térképek, grafikonok stb.)  Mivel a vallás a legfontosabb, ezért azt igen lelkiismeretesen kell tanítani Vizsgáljuk meg, hogy a gyakorlatban milyen módon valósították meg a kitűzött célokat! A vallásoktatás rendezése már 1802-1803-ban megvalósult. A tananyag alapja a Nagy Katekizmus. A humanistáknak ezt latinul, a grammatikusoknak pedig anyanyelven adták elő. Az osztályok előrehaladtával koncentrikusan bővítették a tananyag köreit. Így egyre több evangéliumból és bibliai példázatból, ezek kifejtéséből állt a magasabb

20

évfolyamok ismeretanyaga. Segédkönyveket is használtak; például Bossuet, Fleury és más szerzők műveit. Követelmény ezen kívül a tanulók felé a szentbeszédekből történő kivonat készítés. A latin nyelv oktatását is eredményesebbé akarták tenni. Ezt ismétléssel próbálták elősegíteni.32 A humanitás osztályokban az „elegáns” stílus kialakítása a fő cél, amelyet a klasszikus szerzők műveinek segítségével sajátítottak el. Itt fontosak a memoriterek! Feladatokat adtak otthoni megoldásra, sőt versenyeket is rendeztek a diákok között. Az odaadó munka ellenére hanyatlott a latin nyelvtudás a tanulók körében (legalább is az 1815/16-os év értekezleteinek jegyzőkönyvei erre utalnak). Ezért 1816-ban még csak ajánlották, 1820-ban pedig elrendelték; a humanitás osztályok tanulói és a negyedik grammatikusok az iskolában és azon kívül csak latinul beszéljenek. Az eredményt ez sem hozta meg. Nyilvánvalóan a politikai környezet hatott a diákokra, akikben így természetesen nem a latin, mint inkább a magyar nyelv iránti vonzódás vált erősebbé. A magyar nyelv, mint külön tárgy Egerben 1819-ig nem szerepelt. Ekkor rendelték el rendes tárgyként való oktatását. Heti két órát kapott a tanrendben. Vizsgázni és jegyet kellett szerezni belőle. 1832-ben a Helytartótanács felhívta a tanárok figyelmét a magyar nyelv fontosságára, kiemelt mivoltára, és egyben kérte a tárgy komoly osztályozását!33 Valószínűleg ezt a lépésüket az 1830/VIII. tc. hatására tették, amely a Helytartótanácsot kötelezte a magyar nyelvű levelezésre. Ettől kezdve vált kötelezővé a közhivatalt viselőknek illetve az ügyvédeknek a magyar nyelvismeret. 1840/41. tanévben érkezett a leirat Egerbe, hogy az egri gimnázium tanítási nyelve a magyar legyen. Mind az igazgatóság, mind a tanári kar örömmel vette a leiratot és maximálisan teljesíthetőnek ítélte. Ennek ellenére kellett néhány év a teljes körű anyanyelvű oktatás megvalósításához. Az 1842/43-as tanévtől viszont már mindent magyarul tanítottak. Természetesen ezt a leiratot egy - már néhány éve létező - törvény váltotta ki. Ez az 1840/VI. tc., amely tovább tágította a magyar nyelvű ügyintézés terét, sőt még az egyházat is kötelezte az anyakönyvek ilyen formájú vezetésére. Az intézkedések hatására tovább hanyatlott a latin nyelvtanulás, helyét egyre inkább a „honi nyelv” vette át. (Megjegyzés: vannak ellentétes értelmű rendeletek, mint például az 1842. szeptember 20-i 33727 számú

32 33

HML VIII-53/56, 1812/13 évi féléves tanári értesítő jegyzőkönyve Rendeletek tára; 1832. július 10. nr. 17039 htt.r.

21

htt.r., amely világosan a latint rendelte tannyelvnek; igaz kifogást nem emel a magyar nyelv ellen, inkább csak a kedélyeket borzolta.) A végső lökést az 1844/II. tc. adta, ami - többek között - elrendelte a 8. és a 9. pontjában, hogy a kapcsolt részeken a magyar nyelvoktatás gimnáziumokban, főiskolákon mint „rendszerinti tudomány” jelenjék meg, valamint az országhatárain belül ez legyen a közoktatás nyelve! Így az 1844/45-ös tanévtől Egerben is a magyart teszi kötelező oktatási nyelvvé a Helytartótanács újabb rendelete. Már fentebb említettem az 1842/43-as év kapcsán a magyar nyelvű oktatás megindulását, de ezzel az utóbbi rendelettel elkerülhetetlenül hivatalos lett. Csak néhány tárgy maradt meg latinul, mégpedig: syntaxis ornata, retorika, poetica és a görög-római régiségtan. Az egri tanári kar a magyar nyelven előadandó tárgyakat bőségesen értelmezte, ezért a fiatalabb tanulókat nagy óraszámban oktatták magyarul és magyarra. 1845 elejétől pedig minden hivatalos iratot magyarul állítottak ki. Még néhány szó a többi tantárgyról. A történettanítást az egriek kiemelten kezelték. Különösen fontos a tanulóknak nemzetük történetének, nagy királyaink jeles tetteinek ismerete. Tudják, hogy a viszontagságok ellenére helyt tudott állni népünk történelmének folyamán. A számtannál és a geometriánál a gyakorlati hasznosságot emelték ki, elsősorban erre kellett figyelni. A helyes- és szépírást szintén oktatták, amelyekből vizsgákon adtak számot a diákok. A rajztanítás nem volt kötelező a gimnáziumban, Pyrker érsek viszont létrehozott egy rajziskolát, amelyet sajnos csak kevés gimnazista látogatott. Ezért kérték a tanárokat, irányítsák erre a tanulók figyelmét. Az ének-zene oktatása az egyházi dallamokra korlátozódott. Mivel a gyerekek több helyről jöttek, így gyakran a dallamokat alig, vagy egyáltalán nem ismerték. Ezért hetente több alkalommal énekpróbát tartottak, ahol a tehetségeseket előénekeseknek, a többieket pedig a kórusban alkalmazták. Az énekpróbákat minden kedden 9 órakor, illetve szombaton délután tartották. A ciszter gimnázium rendtartása szerint a tanév 10 hónapból állt. 1802-1832 közötti időszakban a nagyszünet szeptember és október hónapokra esett, 1832 után pedig augusztusra és szeptemberre. 1821-ben felújítási munkák, 1847/48-ban pedig a politikai események miatt előbb fejezték be az évet. Egyéb szünetek közé tartozott az intézmény kegyurának névnapja és a nagyobb vallási ünnepek.

22

A gimnáziumba azokat a tanulókat vették fel, akik elvégezték a négy elemit. A felvetteknek vizsgákon kellett számot adni a tanulmányi előmenetelükről. Ezeket havonta illetve félévente tartották. A tanévet mindig ünnepélyes keretek között zárták be, amikor a tanulók beszédeket, verseket mondtak a nagyszámú közönség előtt. A gimnáziumban különösen kiemelt feladatnak tartották a valláserkölcsi nevelést. Naponta volt diákmise, amelyen mindenkinek részt kellett venni. Külön ünnepnek számított az egri diákok számára Borgias Szt. Ferencnek a gimnáziumi templom védőszentjének, Szt. Katalinnak a szónoklat patrónájának, Szt. Alajosnak az ifjúság védőszentjének és Szt. Bernátnak, a ciszterci rend nagy szentjének napja. A gimnázium ifjúsága ezen kívül részt vett mindenféle egyházi ájtatosságon és körmeneten. A tanulóknak havonként kellett gyónni és áldozni. A nagyhét első három napján lelki gyakorlatot tartottak. A tanulók fegyelmezésére szintén nagy gondot fordítottak, de a II. Rationak megfelelően tartózkodtak a testi fenyítéstől. Ezt a súlyos büntetést csak különösen indokolt esetben az igazgató róhatta ki. A tanároktól elvárták az igaz keresztényi türelmes magatartást. Nagyobb büntetést csak a végső esetben alkalmaztak, mert a fő cél a tanulók megjavítása.

3. 3. Nevelőmunka a forradalom és szabadságharc éveiben Az iskola életét az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alapvetően nem változtatta meg. A tanárok eleinte nagy lelkesedéssel fogadták az eseményeket, de bizonyos hírek, amelyek radikális újításokat emlegetnek a katolikus intézményekkel kapcsolatban aggodalommal töltötték el a szerzetes-tanárokat. A bizonytalanság ellenére az oktatás nagy ügybuzgalommal folyt. 1848-ban miniszteri rendelet utasítására hamarabb fejezték be az iskolaévet,34 így már június 4-én megtartották a tedeumot; az új tanévet pedig november 4-én kezdték. Érdekességként megemlítem, hogy ebben az évben helyezte a zirczi apát - a zaklatások elkerülése végett - a nagyhírű Szvorényi Józsefet, a Magyar Tudóstársaság levelező tagját Egerbe. Szvorényi előtte Székesfehérvárott gimnáziumi tanárként dolgozott,

34

Rendeletek tára; 1848. április 24-én kelt 2748 sz., és 1848. július 18-án kelt 2958 sz. közoktatási miniszteri rendelet.

23

de a Jelasics ellen szerkesztett hivatalos kiáltványban való részvétele miatt az apát célszerűnek látta áthelyezését.35 (6. melléklet) A legválságosabb időben (1849. február 26-27-én), amikor a közeli Kápolna községnél folyt a csata, akkor is végezték munkájukat a ciszterci tanárok. Ekkor vizsgázott a gimnázium költészeti osztálya. Csak március elején kaptak a tanulók néhány nap szünetet. A történeti események felgyorsulása, az orosz betörés ezt a tanévet is hamarabb fejeztette be. Így 1849. július 1-én lezárták az éves munkákat. A felkelésben csak kevés számú egri ciszterci tanár vett részt. Őket is inkább az események sodorták (?) a forradalomba. Megemlítik a források ezzel kapcsolatban Minikus Vince költészettanár nevét; Ihász Györgyöt illetve Schmidt Ferdinánd tanárokat. Kötelező büntetésüket egyházi elöljáróikra bízzák. Papíron megszülettek az ítéletek, de a végrehajtásban mérsékletet alkalmaztak. Az utóbb tárgyalt néhány évtized vizsgálatakor nem mehetek el szó nélkül a korszak jelentős igazgatói mellett, akik az intézmény felvirágoztatásához döntően hozzájárultak. Ezek közül elsőként Marsalkó Konstantint (1806-1817) említjük. Igazgatói kinevezése előtt már az intézményben dolgozott. Nemesi származású. Az irodalom szeretetét a családból hozta magával. Magas szinten ismerte a tudományt és költői tehetséggel is meg volt áldva. Elsőként tanítói és nevelői működéséért Ő kapott 1815-ben királyi kitüntetést (Az uralkodó aranyéremmel jutalmazta.). Igazgatói munkásságának 1817. április 17-i halála vetett végett. Utóda Zoffcsák Ödön lett, aki Kecskemétről származott. 1804-től mint klerikus tanár, 1809-1817 között mint rendes tanár működött Egerben. Nagy tudású, feddhetetlen erkölcsű személyiség. Igazgatóságát már az előző években magasztalták felettesei. 1829-ben más irányú munkái miatt vált meg az igazgatói széktől, majd Székesfehérvárott, illetve Pécsett tanított, ahol 1842. augusztus 31-én halt meg. Őt Rezutsek Antal követte az igazgatói székben, aki Gyöngyösön született 1795-ben. Pályáját Székesfehérvárott kezdte, mint ciszterci tanár, s onnan került a gimnázium élére. Fennmaradt naplója mutatja pontosságát, precízségét, rendkívüli munkabírását. A nehéz időkben - a szabadságharc alatt - megállta helyét, az intézetet ekkor is bölcs tapintattal vezette. Huszonnégy évi igazgatósága idején semmit sem mulasztott el, hogy a gimnázium oktatási-nevelési és erkölcsi szintjét emelje. (7. melléklet)

35

Mozsgai József Tádé (2000): Ciszterciek Egerben. A Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya közreműködésével készült kiadás. Eger. (Kézirat) 9. p.

24

IV. A gimnáziumi tantervekben megjelenő oktatáspolitikai koncepciók az egri ciszterciek gyakorlatának tükrében (1850-1940) 4. 1. A gyökeres átalakulások évtizede a magyar gimnáziumokban

4. 1. 1. Történelmi körülmények Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétellel a magyar forradalom és szabadságharc leverettetett. A magyarországi helyzet súlyosságát tetézték azok a körülmények, amelyeket az oroszok előtti kapitulálás teremtett. Ez a lépés még nagyobb ellenszenvet váltott ki a Habsburgokból. Mind a cár, mind az angol kormány önmérsékletet javasolt a császárnak. Schwarzenberg - 1848 őszétől miniszterelnök - széleskörű amnesztiatervet készített elő. Görgey feltétel nélküli fegyverletétele után azonban „elengedték a pórázról” Haynaut – írja Závodoszky Géza. A szabadságharc leverése után súlyos megtorlás kezdődött. Az 1849. augusztus 16-i osztrák minisztertanácsi határozat még igen enyhe eljárást írt elő a szabadságharcban résztvevők ügyében. A volt császári tisztek visszaléphettek volna a hadseregbe, vagy kérhették volna a nyugdíjazásukat. A politikai vezetők szabadon külföldre távozhattak volna, vagy enyhe vizsgálat elé néztek. Négy nappal később azonban az osztrák kormány azt az utasítást adta Haynaunak, hogy a felkelés valamennyi politikai vezetőjét és főtisztjét le kell tartóztatni, a volt császári tisztek ellen eljárást kell indítani, a legénységet pedig be kell sorozni a császári hadseregbe. Október 6-án megkezdődtek a kivégzések. Aradon a volt császári tiszt honvédtábornokokat (az aradi 13 vértanút) és Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt végezték ki, rendkívüli elkeseredést váltva ki ezzel a magyar közvéleményben.36 Görgey a cár közbenjárására kegyelmet kapott, ezért „csak” Karintiába internálták. A császári seregbe való besorozást is megkezdték, de fél év múlva a kezdeti „lendület” alább hagyott. 1850. július 6-án pedig a hatáskörét túllépő Haynaut nyugdíjazták a nemzetközi felháborodás és bizonyos kényúri törekvések miatt.

36

Bertényi Iván - Gyapay Gábor (1993): Magyarország rövid története. Maecenas Kiadó. Budapest, 394-395. p.

25

A „rémuralom” időszaka véget ért Magyarországon. Így 1850 nyarától „polgári” kormányzat váltotta fel a katonai diktatúrát. A polgári kormányzat vezéralakja Alexander Bach, egy liberális ügyvéd volt, akit 1848 tavasza még a bécsi barikádokon talált. Ősszel már a nagypolgárság képviselőjeként Schwarzemberg kormányában foglalt helyet, majd a miniszterelnök halála után az újabszolutizmus első tisztviselője lett. Az Ő neve után kapta a következő évtized a „Bachrendszer” nevet. Már a megtorlások ideje alatt elkezdődött a polgári kormányzat megszervezése. Egyik első lépésként 1849. június 4-én kinevezték Karl von Geringer bárót teljhatalmú császári biztosnak a polgári közigazgatás kialakítására. Nem sokkal később megindult a csendőrség szervezetének kiépítése osztrák mintára, amit törvényileg is szabályoztak. A csendőri és rendőri szervek elsősorban politikai ügyekben jártak el. Valószínű, hogy összefüggés van eközött és aközött, hogy elszaporodtak a közönséges bűnesetek. Ekkoriban bontakozott ki pl. a nevezetes betyárvilág, amelynek felszámolása később oly sok gondot okozott. Igen hamar, már 1849 júliusában megjelent az ideiglenes közigazgatási és bírói szabályzat, és az osztrák kézre került területeken be is vezették. Ennek a rendszernek a kialakításában Geringer mellett Haynau is tevékenyen részt vett, ő adta ki az ország területi felosztásáról szóló rendelkezést. A végleges közigazgatási beosztás, az úgynevezett Bachféle provizórium 1850. szeptember 13-án jelent meg. Eszerint Magyarországtól különválasztották Erdélyt, a Szerb Vajdaságot, a Bánságot, Horvátországot és Szlavóniát, illetve a katonai határőrvidéket. Magyarországot 5 kerületre osztották (pest-budai, soproni, pozsonyi, kassai és nagyváradi), élükön egy-egy császári és királyi kerületi főispánnal. A megyék élén a cs. Kir. Megyefőnök állt, a járások élén pedig cs. Kir. Járási biztosok. Minden területi egységben külön közigazgatási és külön bírói szervezet működött. A hivatalokban számos külföldit, cseheket és morvákat alkalmaztak. A hivatalnokok magyar egyenruhát kaptak, a nép „Bach-huszárnak” nevezte őket. Természetesen ennek a szervezetnek a kialakítása nem ment egyik napról a másikra, így valóságos működése csak 1851 áprilisában kezdődött meg, Geringer Károly ideiglenes helytartó vezetésével. 37 Ez a beosztás egyidejűleg arra lett volna hívatva, hogy kielégítse a nemzetiségek autonómiatörekvéseit. A centralizáció, ráadásul a német hivatalos nyelv azonban nagy 37

Bertényi – Gyapay (1993), 395. p.

26

csalódást okozott. Pulszky Ferenc sokat idézett mondása szerint a nemzetiségek azt kapták jutalmul Bécstől, amit mi büntetésből. A románok vezetői emlékiratban kérték a birodalom románlakta területeinek politikai egyesítését, de erre nem került sor. A szlovák légiót már korábban feloszlatták. A gazdaságpolitika és az adózás új feladatai sem voltak egyszerűek: a közteherviselés gyakorlati megvalósítását, ennek előfeltételeként az adóalap felmérését, valamint modern pénzügyi adminisztráció kiépítését kellett megvalósítani. Minderre a társadalom megkérdezése nélkül, az érintettek rovására, idegen érdekek szem előtt tartásával került sor. Egy császári pátens már 1849. október 20-án elrendelte a földadó kataszter elkészítését. Ezután szervezték meg a járásbíróságok mellett a telekkönyvi hivatalokat. Majd községenként összeírták a telkeket, és kiszámították a tiszta jövedelmeket. (A telkeket és az épületeket adóztatták meg.) 1850 áprilisában egy császári pátens bevezette az általános jövedelemadót. 1850. november l-jén lépett életbe az új adórendszer. Az ipart és a kereskedelmet is szabályozták: megszervezték a kereskedelmi és iparkamarákat, megtűrték a régi céheket, de újak szervezését már nem engedélyezték. Megszervezték a pénzügyőrséget. Az Ausztria és Magyarország közötti vámhatárt 1851. július elsejéig fokozatosan felszámolták. Bevezették az osztrák dohánymonopóliumot, és adót vetettek ki a sörre és a pálinkára. A szellemi életre is a durva centralizáció nyomta rá bélyegét. A lemondott Hám János esztergomi érsek helyébe a magyar kormány által hazaárulónak deklarált Scitovszky János pécsi püspök került az érseki székbe. A protestáns egyházakat szigorú állami felügyelet alá helyezték, másrészt viszont Ferenc József 1850 áprilisában lemondott a királyi tetszvényjogról, és így a katolikus egyháznak az államtól független jogállást biztosított.38 A közoktatásügy megreformálásához Leo von Thun – Hohenstein gróf osztrák vallás- és közoktatásügyi miniszter fogott hozzá. Korszerű reformjai – magyarellenes vonásai ellenére, bizonyos vélemények szerint – nagyot lendítettek a magyar közoktatásügyön. A budai helytartótanács élére 1850-ben kinevezett Karl von Geringer bárót hamarosan leváltották és helyére Albrecht főherceget, a császár nagybátyját nevezték ki (1851). Hiába az új kormányzat, a célok mégis a régiek: Magyarországot – akár a szuronyok segítségével – végleg beolvasztani az egységes és központilag önkényesen kormányzott

38

Bertényi – Gyapay (1993), 396. p.

27

„összmonarchiába” (Gesamtmonarchie). A beolvasztáshoz elvi alapokat és jogcímet is találtak, a „Verwirkungstheori”-nak nevezett jogeljátszás elméletét.39 Az országunkat ezután – mint azt fentebb látható – minden autonómia nélküli közigazgatási egységként kezelték. A megyei önkormányzatok helyett kerületeket hoztak létre (5+3). A vámhatárokat eltörölték, de ezzel együtt bevezették az osztrák adózást, valamint az osztrák polgári- és büntetőtörvénykönyvet. A nyílt germanizáció elindult, amelyben az iskoláknak jelentős szerepet szántak! A közoktatást a birodalomban egységesen szervezték meg, de már ekkor veszélyesnek minősítették a középiskolák „nagy számát”, ezért elkezdik számuk csökkentését. 4. 1. 2. Az első „mérföldkő”– az Entwurf megjelenése A történelmi előzmények szemléletesen bemutatják azt a politikai környezetet, amelyben az oktatás reformja is elindult. Magyarország kemény önkényuralom alatt élt, minden tekintetben Bécsből kormányozva, a bécsi hatalomnak teljesen kiszolgáltatva.40 1849 őszén /szeptember 15-én/ a császár ideiglenes jelleggel jóváhagyta a Thun miniszter által előterjesztett Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich41

(Az

ausztriai

gimnáziumok

és

reáliskolák

szervezeti

terve)

című

dokumentumot. Ez a tervezet a gimnázium és reáliskola szervezeti tervét, tantervét és a gimnáziumi tantervhez fűzött instrukciókat foglalta magában. A magyarországi sajtó már októberben hírt adott az eseményről. 1850-ben azután Budán is megjelent egy füzet, amelynek címe Tanrendszerterv a gymnasiumokat és reáliskolákat illetőleg, ahol tömörített változatban lehetett olvasni a tervezett reformról. A Franz Exner, a prágai egyetem filozófiatanára, a herbartizmus híve és Herrmann Bonitz,

a

bécsi

egyetem

görög-latin

nyelvész

professzora42

által

kidolgozott

reformelképzelések nem találtak termékeny talajra Magyarországon! Kevesen vannak, akik nem utasítják el egyértelműen, igaz ez is csupán bizonyos tartalmi szempontú – pozitív – megközelítésnek köszönhető. Legtöbb esetben azzal a konzervatív felfogással találkozunk,

39

Kosáry (1990), 380. p. Mészáros István (2000): A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest, 196 p. 41 Schaffhauser Ferenc /ford./ (1990): Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich vom Ministerium des Cultus und Unterrichts. Bécs, 1849. – Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák terve. Budapest 42 Mészáros István - Németh András – Pukánszky Béla (2003): Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris Kiadó, Budapest. 40

28

amely hiányolja benne a vallásos szellemet, és az ókori klasszikusok műveit legalább részben keresztény szerzők írásaiból vett szemelvényekkel kívánnák felcserélni.43 A kritikák megfogalmazása mindezzel együtt többnyire árnyalt, de egyben figyelmeztető a gyors bevezetés negatív hatásaira, ugyanis a „rögtönzött behozása nem fog egyebet szülni bizodalmatlanító kedélyháborításnál.”44 

A rendelkezés a korábbi hatosztályos gimnázium, valamint az

akadémia két bölcseleti évfolyamának összevonásából létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot 10-18 éves fiúk számára, a tanulmányok végén érettségi vizsgával. A gimnázium célja a felsőoktatásra való előkészítés: az érettségi bizonyítvány előfeltétele lett az egyetemi tanulmányok megkezdésének.45 

A gimnáziumi tanulmányok középpontjában az intenzív latin és görög

nyelvi-irodalmi képzés állt, ezt egészítette ki egy élő idegen nyelv (a német) tanulása és a humán, illetve reáltárgyak együttese. 

A gimnázium két szervezetileg önálló tagozatból áll: az I-IV. osztályig

terjedő algimnáziumból és a további négy osztállyal teljes főgimnáziumból. 

A gimnázium lehet nyilvános vagy magánjellegű. A nyilvános

gimnáziumok államilag érvényes bizonyítványokat adhatnak ki, érettségi vizsgákat tarthatnak, emellett próbaévre tanárjelölteket is alkalmazhatnak. Nyilvánossági jogot az Oktatásügyi Minisztérium adhat. 

Az Entwurf első ízben rendelkezett nálunk arról, hogy középiskolában

csak középiskolai tanári képesítéssel rendelkező szaktanárok taníthatnak. 

A gimnáziumi oktatás nyelve az a nyelv, amely az intézmény

székhelyén élő lakosság többségének anyanyelve. 1855 januárjában a bécsi kultuszkormányzat már változtatni akart ezen. Leó Thun újabb rendelete szorgalmazta, hogy a gimnáziumok felsőbb osztályainak tanítási nyelve váljon németté. Ez a népszerűtlen törekvés azonban hamarosan veszített lendületéből, s csak felemás módon valósult meg a magyar középiskolák passzív ellenállása miatt.46

43

Felkai L. - Zibolen E. (1993): A magyar nevelés története II. (Főszerk.: Horváth Márton), Felsőoktatási Koordinációs Iroda. Budapest, 28. p. 44 Idézi: Felkai L. - Zibolen E. (1993) 28. p. 45 Mészáros (2000), 196. p. 46 Mészáros - Németh – Pukánszky (2003), 305. p.

29



Nevelési szempontból kiemelésre méltó az – máig ható (?)-

osztályfőnök „intézménye”, akinek a rendelkezés a gimnáziumokban kiemelt szerepet szán. „A több tanár egyidejű fegyelmi ráhatásában kétségtelenül benne rejlő veszély mérséklése érdekében minden osztály pedagógiai vezetésére külön osztályfőnök kap megbízást, aki az osztály tanárainak és tanulóinak fegyelmi és részben didaktikai vonatkozásban is egyesítő és vezető központja, az egész gimnázium egyesítő központja pedig a szükséges hatáskörrel felruházott igazgató.”47 Az Entwurfnak a fentieken túl van olyan – látszólag adminisztratív – rendelkezése, amelyet kevésbé szoktak kiemelni, holott gimnáziumainkra vonatkozóan számos értékes adatot szolgáltat az utókor számára. Ez az intézkedés az igazgatónak előírja, hogy minden tanév végén nyomtatott beszámolót kell megjelentetnie. Kívánatos, hogy ebben ismertessék a lefolyt tanév tantervét, az iskolára vonatkozó statisztikai adatokat, a hatóságoktól érkezett fontosabb rendelkezéseket, a taneszközök gyarapodását. Feltétlen követelmény viszont, hogy olvasható legyen benne az iskola valamelyik tanárának tollából származó szaktudományos vagy pedagógiai tárgyú értekezés is!48 Ezek az úgynevezett „Értesítők” nemcsak az oktató-nevelő munka ellenőrzésének, hanem az oktatási színvonal emelkedésének szempontjából is igen nagy jelentőségűek voltak. /Napjainkban pedig neveléstörténeti forrásértékük nem vitatható. (Szabolcs Éva, 2002)/ Az Entwurf revolúciós jellegű változást hozott a magyar iskoláztatás történetébe, így az általunk vizsgált egri ciszterek gimnáziumának életében is. Elősegítette a középfokú iskolák fejlődését, igaz megrázkódtatások által, ugyanis a személyi és tárgyi feltételek megteremtésére nem mindenütt volt lehetőség, így korábbi nagyhírű intézmények zárták be kapuikat. Egerben ez nem így történt!

4. 1. 3. Az átmenet nehézségei Egerben – négy- vagy nyolcosztályos gimnázium? Az osztrák közoktatási miniszter – Thun-Hohenstein Leo gróf – első szervező intézkedése megszüntette a régi tankerületi főigazgatói tisztet, a felügyeletet pedig az ideiglenesen kinevezendő „császári királyi tanoda-felügyelőkre” bízta. Az egri polgári 47

Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich. Vom Ministerium des Kultus und Umerrichts. Wien, 1849., 100 p. 48 Felkai L. - Zibolen E. (1993), 42. p.

30

kerületnek Madarassy János lett az ideiglenes felügyelője. Ő már az első átiratában jelezte az egri intézmények felé a kormány kívánalmait, amelyek a fegyelem szigorú megtartására, hűséges alattvalók nevelésére szólították fel az intézményeket. Felügyelősége alatt pozitívan értékelhető lojalitása kerületének tanárai és diákjai iránt, így a forradalom idejére tehető tevékenységük tisztázása után feleslegesen nem kutatott, hanem megelégedett az igazgatók hivatalos tájékoztatásával. Ez azért volt lényeges, mert a felügyelők fő feladataként jelölték meg az iskolák megtisztítását a forradalmi elemektől, illetve az 1844/II. tc. 9. pontjában kötelezővé tett magyar nyelv minden iskolából történő kiszorítását. Csak ezután következett a szervezőmunka, amely az új iskolák felállítására, vagy a régiek újjászervezésére vonatkozott. Ugyanis a kormány csak ott akart nyolcosztályos gimnáziumot, ahol a jogi szakot megszüntetve, a bölcsészeti szak két osztályát hozzáadva a gimnáziumhoz, létrehozható a teljes képzés. Míg feltételül szabja, hogy az adott helyen legyen felső theológiai intézet, és a philosophia szak egyetemi terv szerint rendezhető.49 Egernek megvolt a felsőbb theológiai intézete és a kibővítendő jogakadémia mellett a philosophia szak egyetemszerű berendezése sem ütközött volna akadályba. De 1847 végén meghalt Pyrker érsek, aki tekintélyét latba vetve ezt a kérdést előremozdíthatta volna. Utóda Lonovics József – a politikai események miatt- székét el sem foglalhatta, ezért amikor Bartakovics Béla lesz a főpásztor, már a jogakadémia menthetetlen, sőt a gimnázium ügye is veszélyben forgott. 1850. január 18-án Rezutsek Antal ciszterci gimnáziumi igazgatót Madarassy felügyelő felszólította, hogy tegyen kimerítő jelentést a gimnáziumról. Ebben kérte a (az):  gimnázium alapítványait és segédjövedelmi forrásait megnevezni  épületek állagának ismertetését  elmúlt tíz évben hányan mentek a diákok közül (és milyen) tudományos pályára. Ezen kívül tudni akarta, hogy az igazgató szerint Egernek milyen iskolára van szüksége. 8 osztályos 12 tanerős gimnáziumra, vagy 4 osztályos 6 tanerős al-gimnáziumra, esetleg reáliskolára. Továbbá kérdés volt, képes-e a ciszterci rend a vagyonából teljes gimnáziumot fenntartani? Ha erre nem, akkor Eger városa, illetve a környék tehetősebb lakossága tud-e támogatást nyújtani? 50 49 50

Kassuba (1895), 101. p. Nagy B. (1914), 131-132. p.

31

Az igazgató hamar elkészült a kimutatásokkal. Ezek bebizonyították, hogy Eger az érsekség központja lévén műveltségi központ szerepét is betölti. Nemcsak nagyszámú egri diák tanult az intézményben, hanem a környező megyék lakói is felkeresték a tanodát. Ezt az állítást fényesen igazolják a Heves megyei Levéltár iratanyagai közt fellelhető 1851/52. évi osztálynaplók beírásai51. A gimnáziumban ekkor 4 osztály működött. A naplókban feltüntették a tanulók neve mellett lakóhelyüket, valamint a szülők közül az apa foglalkozását (társadalmi hovatartozását). (1. táblázat) Osztályok/fő Vármegyék:

I.

II.

III.

IV.

Összesen:

Össz. %:

Heves Borsod Abaúj Szabolcs Nógrád Pest-Buda Gömör Jászság Veszprém Zólyom Szatmár Zemplén Liptó Zala Bars Arad Moldvaor.

40 4 1 2 2 1 3 1 1 2 1 -

27 2 3 2 1 1 2 1 1 -

16 3 1 3 3 1 1 1 1

18 5 2 3 1 1 1 1 -

101 14 7 10 5 3 4 3 1 2 2 2 1 1 2 1 1

63,1 8,75 4,3 6,25 3,1 1,8 2,5 1,8 0,61 1,25 1,25 1,25 0,61 0,61 1,25 0,61 0,61

Összesen:

58

40

30

32

160

100

1. táblázat

Forrás: HML VIII-53/137.k.

A táblázatból megállapítható, hogy az 1851/52-es tanévre 164 főt írtak be, de 160 főre található meg minden adat, 4 esetben hiányzik eltávozásuk miatt (első osztályban 61 fő kezdte a tanévet /később 3 fő eltávozott /; másodikban 41 fő kezdett (1 fő eltávozott); harmadikban 30 fő; negyedikben 32 fő). Lakóhelyeik szerint: 101 fő Heves megyei (63,1%), ezek döntő része egri; a környező megyékből (pl.: Borsod, Gömör, Abaúj, Pest, Jászság, Szabolcs, Nógrád) 46 fő (28,75%); és még a távolabbi megyékből (pl: Zala, Zemplén, Bars, Zólom /Zólyom/,Arad, Veszprém, Szatmár, Liptó) 13 fő (8,1%).

51

HML. VIII-53/137. k. - Osztálynapló

32

Ezek az adatok alátámasztják az igazgató állítását, tehát indokolt lehet – az érdeklődést figyelembe véve- a gimnázium négy osztállyal történő bővítése, vagyis a nyolcosztályos gimnázium megnyitása. Az elképzeléseknek fő gátat az anyagiak szabtak. Erre biztosítékot nem lehetett adni. Az igazgató – elvileg – számíthatott a zirci apát támogatására, de tudta azt, hogy a rendhez tartozó székesfehérvári illetve pécsi intézményekben is hasonló probléma megoldása előtt állnak, így nem kívánhatta az anyagilag (háborúk miatt) nem túl jól álló rendtől ezt az óriási áldozatot. Rezutsek úgy gondolta, a városhoz, valamint a környező birtokosokhoz eljuttatható felhívás sem járna sikerrel, tehát szerinte a gimnázium helyzete a zirci apát jóakarata mellett, egyedül attól függött, hogy az érsekség beleegyezik-e a philosophiai két osztályuk és a ciszterci gimnázium egyesítésébe, mégpedig a fenntartás részleges költségeinek átvállalásával. Látható, a lépések megtörténtek a teljes gimnázium létrehozására, de a szükséges hivatalos elismerés még néhány évet váratott magára. Az intézmény életében a hatosztályos korszak így 1850-ben bezárult, és két évig tartó négyosztályos következett.52 (1850/51; 1851/5253) 4. 1. 4. A „négyosztályos korszak” Az V. és a VI. osztályos tanulók jövője rövid időre bizonytalanná válik, de hamar változott a helyzet, ugyanis a szemináriumban folytathatták tanulmányaikat. Az itt tanító bölcsészeti tanárok a családok iránti tiszteletből illetve a teljes gimnázium iránti elkötelezettségükből kifolyólag vállalták, hogy a bölcsészeti két osztály mellett (VII. és VIII. osztály) az V. és VI. gimnáziumi osztályokat is tanítják. Ezzel a segítséggel a nehéz időszakban sem tört meg a gimnázium kontinuitása. Így végül Egerben megvolt a 8 osztályos képzés; a négy első a ciszterciek vezetésével, teljes joggal államilag elismerten, míg a négy felső a líceumi tanárok irányításával, de magán jelleggel (A tárgyalások azonban továbbfolytak az egyesítésről). A probléma megoldása nem állította le a munkát az al-gimnáziumban. Az intézet tanárai elkezdték a megmaradt osztályok átszervezését. Ebben a munkában figyelembe kellett venni az Entwurf intézkedéseit. Emiatt nőtt a tantárgyak száma. Ez elkerülhetetlenné

52

Értesítő 1850/51 év 18. p. közli az 1850 évi okt. 17-én kelt 14814/700. számú legfelsőbb rendeletet, amely a 6 osztályos egri gimnáziumot kisgimnáziummá alakítja át. 53 HML. VIII-53/137 k.

33

tette a szaktanári rendszer differenciálódását. Megjelent az osztályfőnökség intézménye, amely a tanítás és a nevelés egységesítésében jelentett lényeges előrelépést. A gimnázium alaptantárgyait a humánórák alkották: elsősorban a latin és görög, azután az anyanyelv, amin az Entwurf a németet is érti, ezt követte a tájnyelv, illetve a történelem és a földrajz. Az 1850. áprilisi tanácskormányi jegyzőkönyvben lehet olvasni: a latin nyelv tisztaságát, ékességét egyedül a remek írásokból lehet legsikeresebben megtanulni, ezek „magyarázására a tanárok külön gondot fordítsanak”.54 A görög, amely új nyelvként jelent meg a gimnáziumban, szintén lényegesnek tartott tárgy az új tanrendben, ezért fontosnak tartották a mielőbbi alapos elsajátíttatását. A német nyelvtanítás olyan formán határoztatott el, hogy a tanulók minden héten kétszer egy órában nyerjenek oktatást.55 A tanítás hétfőtől szombatig tartott. Délelőtt és délután is voltak órák (kivéve a szerdát és a szombatot). Délelőtt 8-tól 11 óráig, kedden és pénteken 8-tól 10 óráig, délután pedig 14-től 16 óráig. Az órák száma egy héten: I. osztályban 21 óra, II-ban 22 óra, III-ban 24 és IV-ben szintén 24 óra. Ezen felül a tanulók 7 ½-re templomba mentek, ünnep- és vasárnapokon reggel 9 ½-re, délután 2 ½-kor pedig lelki oktatásban részesültek. Az órarendben szereplő órákon kívül a tanulók minden hétköznap 7 ½-re, ünnep- és vasárnapokon pedig 9 ½-re templomba mentek, délután pedig 2 ½-kor lelki oktatásban vettek részt. Rendkívüli tárgyként az ékesírást, a zenét (egyházi énekek) és a rajzolást tanították heti 1-1 órában. Az 1850/51-es tanévben – az Entwurf iránymutatásának megfelelően – 6 rendes tanárral kezdték az oktatómunkát. Az 1850-51. tanévi munkáról kimutatást találunk az adott évi tanulmányi előmenetelt bemutató táblázatban.56 Ezek szerint: Első év végén a legtöbb kitüntetéses tanuló (21 fő) hittanból lett, legtöbb első osztályú pedig történelem és földrajzból (25 fő). Az év végi vizsgákat 6-an nem tették le. Második osztályban természetrajzból volt a legtöbb kitűnő (18 fő), míg az első osztályúakból 24 fő számtanból került ki. Ebből az osztályból 10-en nem tettek az év végén vizsgát. Harmadik osztályban ismét hittanból lett a legtöbb kitüntetéses (20 fő), de nem maradt el a számtanból elsőrendűek száma sem, ami 27 fő. Kilépett 3 fő. 54

HML. VIII-53/1. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv 1849/50. április HML. VIII-53/1. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv 1849/50. május 56 Értesítő 1850/51, 19. p. 55

34

Negyedikben újra a hittan lett a vezető a kitüntetések terén, ami 15 főt jelentett, az első osztályúak (17 fő) pedig németből lettek a legtöbben. Ekkor 4-en léptek ki. Kitüntetéses első osztályú láthatóan hittanból a legtöbb. Mi sem bizonyítja ennél jobban a tárgy kiemelkedő voltát, ami egy ciszter gimnáziumban talán nem meglepő. Az 1851/52-es tanév elején döntő változások nem történtek a gimnázium tanárait, tanrendjét, sőt létszámát illetően sem. Annál jelentősebbek a változások viszont a tanév második részében!

4. 1. 5. A „teljes gimnázium” létrejötte Mint látható volt, az oktatómunka nem állt le a négyosztályos időszakban, de a háttérben közben a jelentős intézkedések folytatódtak a teljes (8 osztályos) gimnázium beindításának ügyében. Bizonyos előrelépést már 1851 áprilisa hozott, ugyanis ekkor egy egyezség jött létre Bartakovics Béla egri érsek, Villax Ferdinánd zirczi-pilis-pásztói apát és Lévay Sándor főkáptalani nagyprépost között. A megállapodás értelmében a zirc-pilis-pásztói apát kész volt az egri intézet 8 osztályúvá történő átalakítására, de a rend a költségeket maga nem tudta fedezni. Így az érseknek és a főkáptalannak három tanszéket magára kellett vállalnia addig, míg a megfelelő eszközökkel a ciszterciek nem bírtak. A tanszékek 1500 Ft-os költségeit pedig örök időre vállalták. A negyedik tanár fizetését az egyezkedő felek egyenlően elosztva fizették. Az osztálytermeket (mind a 8-at) a ciszterci intézetben helyezték el. A fentiek véghezvitele problémákba ütközött. Ez előjele volt az egyezmény bomlásának, pedig 1851. október 1-jén értesítették a zirci apátot a vallás és közoktatásügyi miniszter elégedettségéről, amelyet az egyezség váltott ki. Az elismerést 1851. szeptember 24-én kelt 7789/863. számú leiratában olvashatjuk.57 Hiába az elismerés, ugyanis az érsek akkorra már felbontotta az egyezséget, amelyet április 29-én kötöttek (Ugyanis bezáratták az érsekségi jogakadémiát, így nem fűződött semmi érdek a felső gimnázium működtetéséhez, inkább az érsek egy saját működtetésű, teljes gimnáziumot akart.). 1852 januárjában a tanodai hatóság megkereste a zirci apátot az egyezség ügyében. Ekkor azt a tájékoztatást kapta, hogy létezik a megegyezés. Ennek csakhamar valós alapot adott az érsek intézkedése, ami újjáélesztette a megállapodást. Máriássy Gábor kanonokot Zircre küldték az egri főgimnázium ügyében, és egyben ajánlották az apátnak, menjen 57

Nagy B. (1914), 135. p. (közli a Zirci Apátság Levéltára C. 2938. alapján)

35

Máriássyval Bécsbe a miniszterhez az ügy elintézésének érdekében. Útjuk sikerrel járt, mert a miniszter 1852. április 11-én kelt 2385/327 sz. rendeletével nagygimnáziummá alakította az eddigi algimnáziumot. 58 A miniszter előtt megkötött egyezség a teljes gimnáziumra vonatkozóan csak az 1852/53-as tanévtől élt, de hogy a gimnázium felsőbb osztályos tanulói is „közérvényű bizonyítványt nyerhessenek”59, ezért egyesítve a két intézményt lehetőség nyílt az év végén az érettségi vizsgák megtartására. Június 24-én Kleemann császári és királyi miniszteri osztályfőnök érkezett az egri intézetbe, aki tájékozódni akart az adott körülményekről. A miniszternek jelentést kellett küldenie, amelyben választ kellett adni, alkalmas-e a gimnázium, mint teljes intézmény a feladatok ellátására. A felügyelet nem talált hibákat, kivéve a német nyelv színvonalát illetően, ezt is az alsóbb osztályokban. Az előbbitől eltekintve július 2-án már kész volt a miniszteri rendelet (6400/847. sz.),60 amely az államilag elismert érettségi vizsgálathoz hozzájárult. Ezzel végeszakadt az átmenet bizonytalan időszakának. Megtartották az 1851/52. tanévvégi érettségiket. Ebben figyelembe vették az Entwurf iránymutatását, vagyis az írásbeliket a tanév végén, 1852. július 29-30-án (az írásbeli vizsgákat ugyanis az Entwurf rendeli el), a szóbeliket a következő tanév elejére (szeptember 30-án) szervezték. A vizsgálatra előzetesen 34 diák iratkozott fel, ebből 22 jelent meg. A megjelentekből 6 főt kitüntetéssel érettnek, 12 érettnek, 1 főt nem érettnek bíráltak, 3 főt pedig visszautasítottak.61 Kovács Pál kerületi felügyelő volt az érettségi bizottság elnöke, így azonnal és első kézből értesíthette a közoktatási minisztert az eredményekről. Mindketten örvendetesnek tartották az elért eredményeket és ezen út követésére buzdították az új gimnázium tanárait. Az 1852/53-as tanévvel elindult a gimnázium új korszaka, ettől az évtől kezdve már nyolcosztályos, teljes gimnáziumként működik a ciszterci rend épületében. A tanári kar összeállításában – megegyezésnek megfelelően – az érsek segített, ugyanis a felső gimnázium oktatói kicserélődtek, mert visszatértek eredeti munkájukhoz. Így új tanárként lépett be Korének József (bölcsészettudor, görög és mennyiségtantanár), Kristofcsák Ferenc (latin és hittantanár, a VI. osztály osztályfőnöke) Makáry György (világi, 58

Értesítő 1851/52, 28. p. Kassuba (1895), 109. p. 60 Értesítő 1851/52, 29. p. 61 Értesítő 1852/53, 17. p. 59

36

magyar irodalom és nyelv, történelem és földrajztanár), Stephanovszky Sándor (német nyelv, valamint történelem és földrajztanár). Érdekességként megemlíthető a két rendkívüli tanár neve: Türk János, aki világiként a szépírást, valamint Zsasskovszky Ferenc, aki szintén világiként az éneket oktatta. A többi nyolc tanár ciszterci rendű volt. Az igazgatást Rezutsek Antalra bízták. Az 1852/53-as tanév alakuló ülését szeptember 27-én tartották. Ezen kiemelték az oktatás mellett a nevelés fontosságát. Ennek elősegítéséért az alsóbb osztályokban egy tanár, az osztályfőnök kezében összpontosították a főbb tárgyakat. Az osztályfőnöknek kellett segítséget adni a többi tanár részére, ugyanis ő ismerte legjobban a diákjait. A lecketervet minimális változtatással jóváhagyták, tehát maradt 1851/52. tanévben elfogadott. A gimnázium a változó körülmények közepette is megfelelt az Entwurf elvárásainak. Jól érzékelteti ezt az igazgató év végi beszámolója: „Az átalakulásra kiadott első fensőbbségi szó: az iskolák, az iskolai könyvtárak, múzeumok… beruházatlan falai között lepett meg bennünket. Amikkel bírtunk is, előbbi könyveink és egyéb tanszereink az új viszonyok tekintetében többé nem állhattak már meg. Rögtöni anyagi és szellemi erőfeszítések lőnek szükségesekké. A tanárnak majdnem egészen új metodikai, s didaktikai nézpontokra állni, sokban tanulóknak, sőt az első szükségek közt könyvíró és fordítónak kellett egyszersmind lennie. És mégis – hála az illetők buzgalmának! – most, ha nem egészen is, jórészt túl vagyunk már az új aera előküzdelmein…”62 A fentieket alátámasztják az 1852/53. évi iskolai jegyzőkönyvek adatai 63. A diákok kezdtek visszatérni az intézménybe. A tanév végén 276 főt értékeltek. (28 fő eltávozott, illetve eltanácsoltatott) Az iskola színvonalát és a tanulók hozzáállását dicséri az a szép év végi eredmény, amely alkalmával 67 fő kitüntetéses, 160 fő pedig elsőrendű minősítést kapott. A tanulmányi előmenetel mellett információt kapunk a jegyzőkönyvből az iskola etnikai és vallási összetételére vonatkozóan is. Ezek alapján az adott évre beiratkozott 304 tanuló közül 277 magyar, 5 német, 14 tót, 8 izraelita volt. Vallás szempontjából: 282 római katolikus, 11 görögkeleti, 8 izraelita, 3 ágostai hitvallású.64 Ebből jól látszik, hogy a gimnázium úgy etnikailag, mint vallási szempontból nyitott volt. Az iskola életében jelentős eseménynek számított Rezutsek Antal távozása, aki 1829 óta igazgatta a gimnáziumot. Ez a 24 év rendkívül sok változást hozott a ciszterciek oktató62

Értesítő 1852/53, 13-14. p. HML VIII-53/1. - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv 1852. 64 Értesítő 1852/53, 16. p. 63

37

nevelő

tevékenységében.

Nyilvánvaló

külső

körülmények

kényszerítő

hatása

(szabadságharc, reformkorszak, elemi csapások, Entwurf), de bármilyen nehéz feladat került az igazgató elé, azt mindig a lehető legjobban oldotta meg. A problémák mellett volt ideje és energiája figyelni tanártársaira, feletteseire, diákjaira. Távozásával nem vált meg végleg az intézettől, ugyanis 1853-tól zirczi perjel, majd 1858-tól a ciszterci rend apátja, s így az egri gimnázium fenntartó kegyura lett. Az igazgatói széket Rezutsek után – a nem kevésbé kiváló – Juhász Norbert dr. foglalta el (1853-1866). Juhász Norbert 1818. december 18-án született Egerben. Fiatalon belépett a ciszteri rendbe, amely révén 1836/37-es évben Székesfehérvárott tanárkodott. Ezután végzi a theológiát, aminek befejezését követően 1841-ben a ciszterci rend felszentelt tagja lett. 1841-1844 közötti időszakban a Bécsi Egyetemen tovább képezte magát, majd 1848ban theológiai doktori címet szerez. Közben 1844/45-ben porvai lelkész, 1845-48 között a székesfehérvári rendi növendékek prefektusa, 1848/49-ben apáti titkár, 1849-51időszakában pedig zirczi lelkész volt. 1851-ben az apát a pécsi gimnázium igazgatójává nevezte ki. Pécsett is megjelentek a gimnázium 8 osztályúvá tételének problémái. Itt a teljes gimnázium létrehozásában csak felerészben működött közre a rend (mint ez látható volt Egerben is az előző tanévben), a tanárok másik részét, illetve az igazgatót az egyházmegye adta. A fentiek miatt Juhásznak meg kellett válni az igazgatói széktől. Kárpótlásul Villax apát az egri igazgatóságot és a magyar nyelv tanítását ajánlotta fel. Vele az intézmény egy igen önérzetes, energikus és lelkiismeretes igazgatót kapott, akivel tovább léphetett a fejlődés útján. A munkáját tanárkollégái nagyban segítették. Létszámuk alig változott ebben az évben, csak Rezutsek Antal – a már említettek miatt – eltávozott; új tanár érkezett Lóskay Benedek személyében, aki ekkor még ciszterci rendű növendék, de már megkapta a 3. osztály osztályfőnökségét, valamint ebben az osztályban megbízták a latin és görög nyelvek, valamint a történelem és számtan tanításával. 65 Az új igazgató első fontos feladatának a gimnázium bővítését tartotta. Lényeges volt ez a tanulói létszámnövekedés, a megfelelő felügyelet, és a szemléltető állomány gyarapodása miatt. Ezért 1855-ben új berendezkedést találtak ki. A templom déli oldalához épített melléképületeket, így az egyházi sekrestyét, oratóriumot és a 18 öl hosszú karzatot elfalazták a templomtól. Az előbbi kettőben tantermeket, a karzatot pedig három részre

65

Értesítő 1853/54, 20. p.

38

osztva: fizikai múzeumot, természetrajzi szertárat és könyvtárat alakítottak ki. A munkálatok 3000 pengő forintba kerültek.66 Megváltozott az 1853-as évben a gimnázium bélyegzője is. A változtatás nem túl jelentős, de a megújulás ezen a téren sem elhanyagolható. Az eddigi körirat: „Sigillum Gymnasii Agriensis” -1778 Új felirat: „Sigillum Maj. Cath. Gimnasii Agriensis”-re bővül -1853 A fenti külsőségek mellett sokkal jelentősebbnek mondhatók a helyváltozások. Ezeket a – már sokat emlegetett – Entwurf kívánta meg. Az 1853/54. évi lecketerv azt mutatta, hogy a gimnázium már túl van a nehézségeken, és a német kivételével a kijelölt útvonalon jár. Bizonyítékul szolgál erre, ha az Entwurf által a nyolc osztályra előirányozott heti óraszámokat összehasonlítjuk az egri gimnázium 1853/54-es év heti óratervével! (2. táblázat)

Entwurf heti óraszámai a 8 osztályra67 Egri gimn. heti óraszáma 1853/54 a nyolc osztályra68

Hittan

Latin

16

47 később +2

16

47 II. fé. 46

Görög nyelv

Magyar nyelv „anyanyelv”

28

25

Német Történyelv nelem „anya- Földnyelv” rajz

25

18

25

16

24

2. táblázat

Mennyiségtan

Bölcsészeti előkészítő

22

2

23

2

Természetrajz

Természettan

Össz.

21 14 II. fé. 12

186 +2 11 II. fé. 14

196

Forrás: lsd. lábjegyzet

A táblázatból jól látható a megfelelés a tanügyi kormányzat elvárásainak. A görög nyelv a III. és IV., valamint a felsőbb osztályokban is az elvárásokhoz igazodott. A történelem a mennyiség- és természettudományok szintén az új tanterv szerint voltak beosztva, figyelembe véve az általános követelményeket. Szembetűnő viszont, hogy bizonyos területeken „túlteljesítették” az előirányzott óraszámokat. A magyar és német nyelv esetében összesen 9 órával több ismeretet kapnak a diákok. Főleg a III. évfolyamtól kezdve figyelhető meg az óraszám emelkedés, ugyanis a magyar nyelv számára nem egy, hanem két órát biztosítanak évfolyamonként. Ezzel a 66

Nagy B. (1914), 146. p. Horváth Márton (szer) (1993): A magyar nevelés története II. Felsőoktatási Koordinációs iroda, Budapest, 31. p. 68 Értesítő 1853/54, 22. p. 67

39

környezet elvárásait is kellőképp figyelembe veszik, ugyanis a diákok döntő részének (284 fő – 93%) ez volt az anyanyelve.69 A természetrajz és természettan tárgyak esetében szintén jelentős az eltérés pozitív irányba. Főleg az utóbbi esetében. A ciszterek Egerben igen fontosnak tartják ezeket a tudományokat,

érzékelve

a

korszak

adta

kihívásokat.

Már

ekkor

is

jelentős

szemléltetőeszköz-állomány van az intézetben, amely folyamatosan bővül a tanárok és az adományozók tevékenysége által. Az intézményt július 6-án meglátogató kerületi felügyelő a következőket írta: „Igen örvendetes, hogy minden osztályban nagy számmal találkoztak oly tanulók, kik azon felül, hogy a megkívánt mértéket minden tekintetben megütik, egyes tárgyakban, melyekhez kiválóbb hajlandóságot éreznek, jóval meg is haladják azt.” 70 Egy területen a felügyelő ismét (és később is) talált hiányosságot, ez a német nyelv volt. Valószínűleg ehhez a problémához hozzájárult a nyelv túlzott sürgető elsajátíttatása, ami inkább váltott ki ellenszenvet, mintsem kedvet a tanuláshoz, úgy a diákok, mint a tanárok részéről. A felügyelő – általános, a németen kívül más területre kiterjedő – dicsérő szavait támasztják alá az év végi vizsgák eredményei. A tanulók közül 70 fő kitűnő, 164 pedig elsőrendű minősítést az 1853/54. tanév végén (83%), díjat 49 fő, jutalmat pedig 16 kapott. Az 1853. évben tartott érettségi vizsgán a megjelent 13 diákból 3 kitűnően érett, 10 érett minősítést kapott. Ennél rosszabb eredmény nem született! Az 1854. évi érettségin a megjelent 35 fő közül 9 kitüntetéssel érett, 23 érett és 3 visszautasított minősítést kapott.71 A fenti szép eredmények a tanári testület kimagasló munkáját dicsérik. Lépést tudtak tartani a növekvő új követelményekkel. Maguktól és tanítványaiktól komoly munkálkodást és kötelességtudatot vártak el. A szeretetteljes szigor jellemző a tanításukra, mivel ennek megvolt az eredménye, ezért a tanulók száma évről-évre nőtt. (1854-ben év végén 280 fő)72 A követelésre és szigorra persze szükség volt az Entwurf miatt, ugyanis utasításainak szoros alkalmazása nagy terheket rótt – főleg az alsó – gimnazistákra. A tanári testület könnyítés céljából 1854-ben egy módosító indítványt küldött a kerületi tanfelügyelőhöz,

69

Értesítő 1853/54, 29. p. Kassuba (1895), 118. p. 71 Értesítő 1853/54, 21-22. p. 72 Értesítő 1853/54, 29-30. p. 70

40

amely a görög nyelv tanítását az V. osztálytól kezdené el. Ekkor az indítvány még süket fülekre talált. Megoldásnak tűnt az eddig jellemző gépies, monoton tanítás helyett a szemléltetésben gazdag, s ezért sokkal érdekesebb oktatás bevezetése. A gondolat – amelyet írásba is foglalt – Szalay Alfréd ciszterci tanártól származott, ő fogalmazta meg a fenti elveket a latin nyelv oktatására vonatkozólag az „Igénytelen terv a latin nyelv sikeresebb kezdésére” c. munkájában. Az ötletet minden tanárkollégája üdvözölte és követendő példának tartotta saját tárgyában. Tehát ez a didaktikai elképzelés vált a ciszterciek oktatásának alapjává Egerben. A tanári testület pozitív, építő jellegű hozzáállása mellett szükség volt még a zirczi apát hathatós támogatására is, aki elsőrangú feladatának tekintette az egri gimnázium mind tanerő, mind taneszköz szempontjából történő fejlesztését. Ezek egyikének hiánya miatt sem akart gátat vetni a fejlődésnek. Villax apát ezért mindig kiválasztotta a legfelkészültebb ifjú cisztercitákat, akiket az oktatásban alkalmazott, néhány év tanári gyakorlat után tovább képeztetett (tanulmányutak, tudományos munka), majd ezután ismét tanítani visszahelyezett. Fontos volt számára a szemléltetőeszköz-park bővítése. A rend nehéz anyagi helyzete ellenére sem sajnálta ilyen célokra a pénzt, pedig ez igen súlyos áldozattal járt. A fentiek alapján lényeges volt, pl. a könyvtár, a fizikaszertár, a természetrajzi és természettani szertár, majd az itt létrejövő „kis múzeum” fejlesztése. Az 1854/55-ös tanévet rendben megnyitották. A tanári karban csak minimális változások történtek, de a német nyelv óraszáma emelkedett. Ezek szerint a heti 2 órából 3 lett. A várt eredményeket ez sem hozta meg. A tanulói létszám egyre növekedett, ebben a tanévben 310 fő végzett a gimnázium különböző osztályaiban. Az eredményeik nem maradtak el az előző évekétől, ezek szerint: 77 fő kitűnő, 193 pedig első rendű (87%). A lecketerv általánosan teljesítettnek mondható, de a német nyelv problémája egyre aggasztóbb, ezért a következő tanévtől (1855/56), már első osztályban intenzívebben kezdték el az oktatását, tehát nem heti 3 órában, hanem 4-ben. Ezt a változtatást Haas Mihály prépost, tanodai felügyelő utasítására tették. 73 A fegyelem kérdése most is a legfontosabb, de a gondosan ápolt tisztelet meghozta az eredményét. 1855/56-os tanév nagy változásokat hozott a tanári karban. Korének Józsefet nevezték ki tarnaszentmiklósi plébánossá. Molnár Miklóst betegeskedése miatt a zirci

73

Értesítő 1854/55, 28. p.

41

apátságba rendelték vissza. Helyettük Horváth Zsigmond a székesfehérvári gimnázium és Schmuk Jákó a pécsi nagy gimnázium tanárai vették át a munkát. Horváth Zsigmonddal sokat nyert a gimnázium. Magas szintű tudományos munkát végzett, mint a Bécsi Növény- és Állattani Társulás tagja. Emellett mennyiségtant, valamint – nyelvtanulási lehetőségeket szélesítve – franciát tanított. Rajtuk kívül érkezett még Madarász Mihály, aki a tanítási gyakorlat megszerzésének érdekében lett az egri ciszterekhez rendelve. Őt a latin nyelv és a természetrajz oktatásával bízták meg. Ezt a két tárgyat első és második osztályban tanította. Supka Jeromos szintén tanítási gyakorlat megszerzésének céljából jött Egerbe. Magyar, görög és számtan tantárgyakat tanított az első osztályokban. 74 Két dolgot érdemes kiemelni a fenti tanárokkal kapcsolatban: Mindketten fiatalok és kezdők a pályán. A ciszterciek ezt maximálisan figyelembe vették, segítettek óraszámaik alakításával, a túlterhelés elkerülésével abban, hogy a tanári hivatást a lehető legjobban el tudják sajátítani. Az új jövevényekkel a gimnáziumnak összesen 17 tanára volt az 1855/56-os tanévben. A 17 főbe beletartoztak a főtanárok mellett a melléktanárok is. Ez utóbbiak azokat a tárgyakat tanították, amelyek kevés heti óraszámban szerepeltek a tanrendben, vagyis az ének, rajz, ékesírás, gymnasztika. De ezek szerepe nem elhanyagolható, sőt a ciszterciek által igen fontosnak tartott. Különösen kiemelik az énektanítást. Más gimnáziumokra is jellemző volt régebben a templomi énekek szabatos betanítása, de a rendszeres énekoktatásra a ciszterci gimnázium adott jó példát. Az egri ciszterciek XIX. századi történetének zenei szempontból első szakaszát 1851-ig számítjuk.

1852-től Zsasskovszky Ferenc tanársága idejétől a zenei

nevelésnek sokkal gazdagabb korszaka kezdődött. (8. melléklet) 1855-től heti 2 órában foglalkozott az énekelni szerető diákokkal. Munkája során mindent megtett a színvonal emeléséért. A tanításhoz hangjegyes füzeteket szereztetett be, ezzel is elsajátíttatva a kottaolvasás és írás tudományát. 1854-re az előrelépés megmutatkozott abban, hogy négyszólamú műveket képesek voltak a növendékek megszólaltatni. Az igazgató jóindulatát és elismerését kivívta az énekkar 1855-ben, ugyanis névnapjának előestéjén három szép magyar dalt adtak elő „ajándékként”. 1856. május 29-én a zirci apát látogatásának alkalmából, a már 70 tagú énekkar egy négyszólamú üdvözlő dalt szólaltatott meg az apát tiszteletére.

74

Értesítő 1855/56, 24-27. p.

42

1856/57-től az énekkar rendszeresen fellépett az iskola ünnepségein. A szakszerűség kedvéért később szétválasztották a kezdőket és a haladókat. Az első csoportot Zsasskovszky Ferenc testvére, Endre oktatta, a haladókat pedig Ferenc. (9. melléklet) 1859/60-ra olyan népszerű lett az éneklés, hogy 125 gimnazista iratkozott be. Az igazgató díjat tűzött ki ösztönzésül a két legjobb énekes részére. Ez évente 1 ezüst tallért jelentett. Az ékesírás (calligraphia) sem szorult háttérbe a gimnáziumban. A rendes órákon kívül, mint kötelező rendkívüli tárgyat az első és második osztályban heti 2 órában, a harmadik-negyedik osztályban heti 1 órában tanították. A rajz sem maradt ki a rendkívüli tárgyak sorából. Az érseki rajziskola adott helyet a gimnazistáknak. Az eredmények itt eleinte szerények, de 1854/55-ös tanévtől Menner Károlyt bízzák meg a rajztanítással. Az eredmény hamar megmutatkozott, ugyanis a következő évben már 63 tanuló jelentkezett rajzolni. A buzdítás eszközeként használták itt is az évenként kiadott 1 ezüst tallér jutalmat a legjobb két rajzolónak. A testgyakorlást sem hanyagolták el! Az egri gimnáziumban ez két módon történt: egyik az úszás, másik a labdajátékok. A testnevelésre megfelelő helyet a majorkert szolgáltatott, itt elsősorban a labdajátékok zajlottak. Az úszás az érseki fürdőben csoportosan történt.75 Rendszeres tornaoktatás 1855/56-tól volt. Buraky Ferenc látta el a feladatot. Heti 3 órában volt lehetőség a tornára. Július hó végén pedig próbatételt kellett tenni. 1858-1871 között Klein József lett Buraky utóda. 1860-ban a gimnasztikához szabályokat alkottak, úgymint: pontos megjelenés, kölcsönös odafigyelés egymásra, megfelelő magatartás az órákon. Lényegesnek tartották a testi épség megőrzését! A rendkívüli tantárgyak sorába felvették a francia nyelvet, amelyet Horváth Zsigmond tanított heti 2 órában. Az eredmények megfelelőek voltak. Minden évben egyre több diák jelentkezett tanulni az új nyelvet. Számuk 1859-ben 32 fő volt. Két csoportot hoztak létre; a kezdőkét és a haladókét. Az 1855/56-os tanévben ismét gyarapodott a tanulólétszám; 335 főt jegyeztek be év elején, év végén ebből 320-at osztályoztak. A tanulmányi előmenetel sem romlott: kitűnő év végén 79 fő (24,6%), elsőrendű 187 fő (58,4%), vagyis 266 fő (83,1%) tanulmányi eredménye elismerésre méltó. A taneszközök száma tovább bővült a tanévben. A könyvtár állománya 134 kötettel nőtt, közadakozásokból és a tanárok által ajándékozott könyvekből. Szépen fejlődött a

75

Nagy B. (1914), 158. p.

43

természettani eszközök tára. Ebben Villax apát bőkezűsége jelentős szerepet játszott. Az adományok között található pl.: hangcső, Volta-oszlop, harang, távíró, egész készület a photográfiához, nedvmérő, villanyos harangjáték, valamint vegytani munkákhoz: 12 kísérleti üveg, higany, kénsav, borszesz, ólomcukor stb.76 Az adományok sorát Rezutsek Antal (volt igazgató) tovább bővítette. Hozzájuk csatlakozott

Horváth

Zsigmond,

Schill

Athanáz,

akik

rovar,

madár

és

növénygyűjteményekkel segítették a tanulóifjúságot a szemléletes oktatásban.77 Ezek az adományok fényes bizonyítékai a már oly sokszor emlegetett ciszterci oktatási-alapelvnek, amely a szemléletességre vonatkozott. Az 1856/57. évi tanévnyitást szeptember 26-án rendezték meg. A következő három napon keresztül megtörtént a diákok összeírása. Összesen 389 tanulót jegyeztek be, ebből egri 70% volt, a többiek más településekről jöttek. Az iskola 92%-a római katolikus. Ez teljesen természetes, viszont az már érdekesebb, miszerint a zsidók száma növekedést mutatott: ekkor már 14 fő járt a ciszterci iskolába (3,5%). A vallási türelem szép példájával találkozhatunk az intézetben. A tanári karban csak kisebb mozgás történt. Külön örömre adott okot, hogy Szvorényi József, aki a „Tudományos műszók megállapításával foglalkozó bizottság tagja”ként két évig Pesten tartózkodott, visszatért. A munkáját ugyanolyan lelkesedéssel folytatta, mint azt abbahagyta néhány évvel azelőtt. A lecketervben és az óraszámokban alapvető változás nem történt, de az elvárásoknak próbáltak teljes mértékben megfelelni a ciszterci tanárok. A magyar nyelv tanításának elősegítése érdekében Szvorényi József megírta a „Magyar Olvasókönyv”-et. Ezt a munkát 1855-től harminc éven keresztül használták a ciszterciek az oktatásban. A hosszú idő szépen tükrözi toleráns tartalmát, szakmai megalapozottságát. Az ötödik osztálytól az „Ékesszólástan”-t forgatták a diákok. A verstanban Makáry György egri tanár könyve adott eligazítást. A történelmet az alsóbb osztályokban Pütz Vilmos, Vincze Paulin által fordított könyve alapján tanulták. Később kibővítették Bumüller nyomán. A történelem együtt szerepelt a földrajzzal, de mindkét esetben fontos volt az osztrák birodalom kiemelése, pontos bemutatása.

76 77

Értesítő 1855/56, 22. p. Értesítő 1855/56, 23. p.

44

Schröck Ferenc „Egyetemes Történetével” egészült ki a történelmi oktatás az 1856/57-es évtől.

78

Nagy problémát okozott a magyar történelem tanítása. Jó könyv nem

volt, így Horváth Mihály – nem túl színvonalas – munkáját kénytelenek használni, ezért kérték a történelem tanárokat a gondok áthidalására. A latin nyelv oktatásánál figyelembe vették dr. Szalay Alfréd tanártársuk irányelveit.79 A természettudományoknál a gyakorlati jellegű tanítást helyezték előtérbe, ezért gyakran voltak órák a szabad levegőn, illetve használták a laboratóriumokat az adott tudományok legcélszerűbb bemutatására. Ezek az elvek alapos pedagógiai ismeretekre vallanak,

sőt

igen

előremutatóak,

bizonyos

tekintetben

a

később

kibontakozó

reformpedagógia elképzeléseit vetítik elő. Az iskola oktatási tevékenységével kapcsolatban általában elmondható – mind az 1850-es, 1860-as éveket vizsgálva -, hogy az ellenőrzést végző tanácsosok mindenkor elégedettek voltak. Egyedül a német nyelv tanítási eredményei maradtak el az elvárásoktól. Az iskola pedig próbált ennek is eleget tenni, különösen kiemelhető ezen a téren Juhász igazgató úr tevékenysége. Ezt igazolja az 1853/54. tanév, amikor Ő maga kezdte az első évfolyamosoknak a nyelvet tanítani. Az 1855/56-os évtől már rendszerint két osztállyal dolgozott. 1856-tól az igazgatói értesítéseket németül írta és a lecketerveket, tankönyvek jegyzékét is így készítette el. Az 1857. évi igazgatói értesítőjében a német nyelvet „szeme fényének” nevezte. 80 Az 1860. évi jelentésében már arról tájékoztatta feletteseit, hogy az idő nem kedvez a német nyelvnek (értsd: történelemi események), épp ezért fontos az a megjegyzése, miszerint „Bessere Zeiten, besserer Erfolg.” Az idő, ami nem kedvezett a német nyelvnek, egyre inkább megmutatta a birodalom gyengülését. Ehhez hozzájárult az osztrákok kedvezőtlen külpolitikai helyzete, számos katonai veresége (pl. 1859. június 24. Solferino). Az előbbiek tehát, mint utolsó kísérletek jelentek meg a német nyelv tannyelvi megerősítésére. 1859. szeptember 16-án a zirczi apát, az intézet fenntartója, a Királyi felség engedélyével a magyar tannyelv mellett döntött. Határozott akarata, hogy az egri főgimnáziumban az összes tantárgyat magyar nyelven adják

78

Értesítő 1856/57, 27. p. Értesítő 1854/55, 1-28. old. 80 Nagy B. (1914), 150. p. 79

45

elő.81 Elindult a tankönyvek magyar nyelvűre cserélése, amelyet a helytartótanács helyeslése is megerősített. Láthattuk, hogy az egri ciszterci rend számos ponton követte oktatási gyakorlatában a központi elvárásokat, az Entwurf előírásait, de próbált változtatni és egyben megújulni is a helyzet adta körülmények és lehetőségek közepette. Figyelembe vette a helyi igényeket, a szülők kívánalmait – főleg a színvonal tekintetében -, de bizonyos esetekben ragaszkodott elveihez is. Szem előtt tartotta azokat a nevelési – oktatási módszereket, amelyek modernnek, előremutatónak nevezhetők a korszakban (pl. szemléletesség elve), ösztönözte tanárait a tudományos, szaktárgyi és pedagógiai ismereteik bővítésére, interpretálására (lsd.: Értesítők tudományos közleményei).

4. 2. „Kiegyezés” az első állami katolikus tantervben 4. 2. 1. Változások az országos politikában A Bach-rendszer „modern” abszolutizmusa néhány év alatt súlyos válságba sodródott és 1859-ben megbukott. Itália és Magyarország megszállásának költségei, az esztelen kiadások az államcsőddel fenyegettek, s újabb külföldi kölcsönöket parlamenti ellenőrzés nélkül nem nyújtottak az európai pénzügyi körök. A hazai passzív ellenállás és a Kossuthemigráció egyre fokozódó külföldi aktivitása magyarországi felkeléssel fenyegetett.82 1859-ben háború tört ki a franciákkal szövetséges olaszok és a Habsburg Birodalom között. Az osztrákok Solferinónál súlyos vereséget szenvedtek, s a magyarországi felkeléstől rettegő Ferenc József azonnal fegyverszünetet kért. Villafranca-ban megkötik a fegyverszünetet, ami egyelőre véget vetett a Habsburg Birodalom felbomlasztásával kapcsolatos reményeknek. Mindezek ellenére változtatni kellett a birodalom belpolitikáján, így az uralkodó, egyes tartományok arisztokráciájára, nem utolsósorban a magyar konzervatívokra hallgatva, megkezdi a birodalom átalakítását. Az 1860 októberében kiadott uralkodói rendelet, az októberi diploma, kibővítette az egyes területek jogait, tartománygyűléseket hívott egybe. Magyarországot is egy „tartománynak” tekintve az ország bizonyos önkormányzati jogokat visszaszerzett. Megígérték a parlament egybehívását (igaz csak a megcsonkított ország területéről), helyreállították az 1847. évig fennállott közigazgatást, újra behozták a magyar hivatali 81 82

HML. VIII-53/195. - Hivatalos iratok 1859/60. Gergely András (1991): Magyarország története 1790-1918. IKVA, Budapest, 72 p.

46

nyelvet. A felpezsdülő magyar politikai közvélemény, amely ismét birtokba vette a megyéket és a sajtóban is szabadabban hallathatta hangját, egyöntetűen elutasította a konzervatívok alkuját, ezt az 1847-es alapú rendezést, vagyis az októberi diplomát. A hatalom számára is hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország nem nyugszik bele az októberi diploma által felkínált rendezésbe. Ezért a császár ismét fordulatra szánta el magát. 1861 februárjában újabb uralkodói rendeletet, a „februári pátens”-t hirdeti meg. Ez egy alkotmányos centralista elképzelést volt, amely révén, ha csökevényes formában is, beköszöntött a parlamentarizmus korszaka a birodalom nyugati felében.83 A fentebb vázolt körülmények között természetes, hogy az októberi diploma után az oktatás középfokán az első hetek-hónapok uralkodó vonása az addig elnyomott nemzeti követelések érvényesítése. A közhangulat nyomására a félhivatalos jellegű Tanodai Lapok szerkesztője, Lonkay Antal, lapjának 1860. november 8-i számában a magyar történelem gimnáziumba való visszahozatalát sürgeti. Történelmünk „rendes előadására az Entwurf szerént sem idő, sem szabadság nem engedtetett…. A fönnállott Thun-féle közoktatásügyi minisztérium sorvasztó intézkedései között ez vala azon legfájóbb pontok egyike, melyek miatt olyan csehül éreztük magunkat.”84 A Kegyes Tanító Rend kormánya november 19-én levélben fordul a királyi gimnáziumok igazgatóihoz, szívükre kötvén, hogy „a nemzet közóhajtását a magyarok történetének és hazánk földiratának a gymnasiumokbani tüzetes tárgyalására nézve rögtön érvényesítsék.”85 4. 2. 2. A ciszterciek véleménye az átalakulásokról A központi kormányzat nem akart úgy komoly átalakításokat a tanügy terén a középfokú oktatásban, hogy azt nem konzultálja meg az érintettekkel. Ez részben – a politikai körülményeket figyelembe véve – kényszerű döntés részükről, de egyben az eredményesebb kivitelezés miatt is fontos volt. Ezért Rezutsek Antal zirci apáthoz is, mint intézményfenntartóhoz azzal a kéréssel fordult, hogy konzultálja meg a tanáraival a szükséges tantervi változtatásokat.

83

Gergely (1991), 73-74 p. Lonkay Antal: Hozzuk vissza Magyarország történelmét, mint rendes tantárgyat gymnasiumainkba. Tanodai Lapok. 1860. 529 p. – idézi: Felkai L. - Zibolen E. (1993), 49 p. 85 Tanodai Lapok. 1860. 591 p. – idézi: Felkai L. - Zibolen E. (1993), 49 p. 84

47

Az apát 1861. júniusi látogatása alkalmával személyesen hallgatta meg a tanárai véleményét, amely során alapos, mindenre kiterjedő összefoglalót készítettek a javaslatokról.86 Összesen nyolc kérdésre adnak átfogó, részletes választ a következők szerint: „Megtartassék –e az eddigi tanítási rendszer, vagy egyszerűen elvettessék avagy módosítassék?” Az egriek a korábbi rendszer mellett érvelnek, de szükségesek a kisebb módosítások. Arra alapozzák véleményüket, hogy - igaz, vannak problémák a korábbi időszakkal kapcsolatban –, mégis több dolog szól a „megtartás” mellett. Szerintük a tanári kar már jól „beletanult” az új tantervbe, ezért nem kis időre lenne szükség egy másik elsajátításához. A diákoknak sem lenne jó az állandó próbálgatás, elbizonytalanítja őket, kevesebb eredményt tudnának ezért produkálni. „Megtartassék- e a nyolc osztályú gimnázium?” A válaszuk: Igen! „Tekintettel a tudomány és a fegyelem érdekére a nyolc osztály megtartása fontos. {…} Könnyű belátni, miként azon tanulmányok, miként azok szükségképp tárgyai a gimnáziumi oktatásnak, csak nyolcévi tanfolyamban osztathatnak be kellőképp…”87 Károsnak tartanák a meglévő 8 osztályos gimnázium időtartamának leszállítását, ott, ahol már létrejött, mind pedagógiai, mind fegyelmi szempontból is. Már a korábbiakban rámutattunk, hogy az egri ciszterek nagy erőfeszítést tettek a nyolcosztályos gimnázium kialakításáért, mind személyi, anyagi és tárgyi feltételek tekintetében. Ez is az oka a rendszer melletti kiállásuknak, de nem feledhető el az általuk említett pedagógiai szempontok sem, amely esetében elsősorban a túlterheltség elkerülésére, a tananyag átgondoltabb elosztására hívják fel a figyelmet. „Megtartassék-e a szakrend, vagy osztályrendszerrel váltassék föl?” „A tudomány érdeke csak a szakrendszer, s szakférfiak által elégíttetik ki s annak a felgimnáziumban híven helye, itt szakrendszer mutatkozik okvetlen szükségesnek. Ellenben az algimnáziumban a nevelés érdeke lévén túlnyomó, itt osztályrendszer látszik üdvetesebbnek.”88 A ciszterciek – egyetértve az Entwurf törekvéseivel, és a tudományos ismeretek bővülése által megjelenő kihívásokkal – a szaktanári rendszerben látták a színvonalas oktatás zálogát. Többen közülük már ekkor elismert tudósok (pl.: Szvorényi József nyelvészként, a

86

HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. Június 17. HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. Június 17. 88 HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. Június 17. 87

48

Magyar Tudós Társaság levelező tagja), akik kiemelkedő szakismeretük által a korszak legújabb tudományos eredményeit adták át diákjaiknak. A folyamatban a fokozatosságot fontosnak tekintik ebben az esetben – vallják -, a gyereket először osztály, majd szakrendszerben kell tanítani. A nevelési szempontok miatt is lényeges, hogy eleinte egy kézben legyenek az osztályok. Melyik legyen a tannyelv? Mivel Egert és a gimnázium vonzáskörzetét /Heves, Külső Szolnok, Borsod megyéket, és a Jász kerületeket/ magyar ajkúak lakják, így ezen a nyelven tudnak első sorban a diákok, a felvidéki idegen ajkúak pedig azért jönnek, hogy ezt a nyelvet sajátjukká tegyék, ezért e gimnáziumra nincs természetszerűbb és kívánatosabb, mint hogy annak tannyelve, mint jelenleg, úgy ezen túl is kizárólag a magyar legyen.”89 A magyar nyelv ügyét – az előbbiekből is láthatóan – kiemelten kezelték Egerben. A politikailag „terhelt” időszakban sem riadtak vissza a hazafias neveléstől, pedig ezzel nem kis kockázatot vállaltak. Még csak néhány év telt el a szabadságharc óta, amikor Szvorényi József „Ékesszólástanában”90 már Petőfi egyik költeményének sorait idézi példaként: „Vagy nem méltó-e rá, hogy a haza/ Szívében hordja annak emlékét,/ Ki a hazát szívében hordozá? ” Pi. (10. melléklet) A sorok után a P-i rövidítést olvashatjuk. Itt még nincs kiírva a teljes név, de aki ismeri a költő verseit – akkoriban Petőfit igen sokan ismerték és kedvelték, a neve, költészete összeforrott a Habsburgokkal szembeni ellenállással – tudja, hogy az idézet a Vajda Péter halálára című, 1846 februárjában Pesten íródott verséből való. Közben más, kitűnő szerzőktől, költőktől és íróktól is sok-sok példával találkozunk, úgymint: Vörösmarty, Kisfaludy, Kazinczy, Csokonay (korabeli írásmód szerint – a szerz.) idézeteivel. A tankönyvnek szánt munka utolsó fejezetében91, amikor a „Bohózati hőskölteményre” hoz példát a szerző már nyíltan kiírja példaként: „János Vitéz Petőfynél”. Nem telik el még három év sem, az 1855/56-os Értesítőben nagyszabású, terjedelmes tanulmány jelent meg az egyik tanár, Makáry György tollából: Nyelvtisztaság és kellem címmel, amelyben a magyar nyelv tiszta megőrzéséről értekezik. Közben szó esik itt is Csokonairól, Czuczor Gergelyről, Virág Benedekről, versidézetek olvashatók Kazinczytól, Vörösmartytól, Kisfaludy Sándortól, Berzsenyitől és Petőfitől.92 89

HML. VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. Június 17. Szvorényi József (1853): Ékesszólástan. Eger. 17. p. 91 Szvorényi (1853) 188-189 p. 92 Értesítő 1856/57, 3-14. p. 90

49

Az 1859-60-as Értesítőben egy dal kottája található: Egri ifjak indulója címmel (11. melléklet). Ez nem más, mint „Járjatok be minden, minden földet…” kezdetű ének, amely szintén Petőfi: A magyar nemzet című 1846-ban írt költeményének első sorainak adaptálása! A kottában ez a dal „négy vegyes hangra”, vagyis négyszólamú fiú- férfikórusra feldolgozva található. A már említett Zsasskovszky Ferenctől származik, aki korábban is rengeteg népiesmagyaros dalt írt a gimnazisták számára, most pedig egy ilyen négyszólamú kórusdarabbá dolgozta át.93 Ez is bizonyítja, hogy milyen tüzes magyar érzésű emberek tanítottak a gimnáziumban! Nem kevés bátorság és a haza, a nemzeti költészet iránti elkötelezettség, tisztelet kellett ehhez az 1850-es években. Fontos kérdés volt a megbeszélésen: „Melyek legyenek a rendes tantárgyak?” „Az

eddigi

tantárgyak mind megtartassanak!”94

Ezt

nemcsak egyszerűen

megállapítják, hanem minden tárgyhoz fűznek néhány gondolatot. A hittant kiemelten kezelik – nem meglepő okokból -, erre a tárgyra nagy gondot kell fordítani, hangsúlyozzák az egri ciszterci tanárok. A felgimnáziumban külön hittanár és hitszónok alkalmazása lenne célszerű. A latin olvasmányok közé vegyenek szemelvényeket a keresztény egyházatyák műveiből. A görög nyelvet feláldoznák a tantárgyak közül, mivel két klasszikus nyelv párhuzamos tanulmányozását nehéznek tartják. Igaz, a teljes megszüntetést nem tartanák jónak, ezért a felsőbb osztályok tananyagába illesztenék be. A magyar nyelvet továbbra is szívügyüknek tartják, ezért nagyobb óraszámot javasolnak belőle. Jelentősen növekszik is az óraszám 1861 októberétől, a 18 órából 27 lesz! (3. táblázat) A német nyelv tudását hasznosnak és szükségesnek tartják, főleg a német nép gazdag irodalmának megismerése végett, ezért javasolják 3. osztálytól a tanítását, igaz, mint „rendkívüli tárgyat”. Magyarország földrajzának és történelmének előkelő helyet kell biztosítani. A földrajzot önállóan az I – II. osztályban tárgyalják /ebből végül 1861 őszén I – III. osztály lett, és osztályonként 2 óra – lsd. táblázat/. A történelemből a III - IV. osztályban a magyar történetet elbeszélő alapon, az V - VII-ben a magyar történetet a világtörténettel kapcsolatban, s a VIII-ban ismét a magyar történetet pragmatikus alapon adják elő /ebből a heti összes óraszám 17 lesz 1861 őszétől/.

93 94

Értesítő 1859/60, 34-36. p. HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1861. június 17.

50

A számtant az alsóbb osztályokban szűkebb korlátok közé szorítják, az I - III-ban elemi számtan legyen. Az óraszám 6-tal csökken, ugyanis korábban volt számtan 6, mennyiségtan 17 órában, ezután matematika összesen 17 órában lett meghatározva. A bölcseleti élőtant a két legfelsőbb osztályra tervezik. A természettudományok maradjanak, amint vannak. Még az ékesírást akarják kötelezővé tenni az algimnáziumban, és pedig az I - II-ban minden tanulóra, a III - IV-ben azokra, akik a megkívánt mértéket nem ütötték meg. Ez kötelezőként nem valósul meg. „A rendes tantárgyakon kívül legyenek rendkívüliek is?” Igen, mondják az egriek, mégpedig a következők: a francia, olasz, angol nyelv, rajz, ének. Ahol van úszás, testgyakorlás, maradjanak meg.95 A modern idegen nyelvek már korábban is jelentős hangsúlyt kaptak. Tanáraik közül többen magas szinten beszéltek a németen kívül más európai nyelvet, amelyeknek átadását fontosnak tartották a jövő értelmiségi-generációjának szempontjából. A művészeti tárgyak, különös tekintettel az ének-zenére, már a korábbi évtizedekben is kiemelt szerephez jutottak Egerben, de az 1850-es évek elejétől az ének előkelő rangra emelkedett a nemzetközi hírű Zsasskovszky testvérek által. Munkájuk nyomán – az évtizedek alatt – több száz ciszterci diák ismerhette meg a „harmónia varázsát”. /Erre egy későbbi fejezetben még visszatérünk./ „Hány tanár legyen a nyolcosztályú gimnáziumban? Hogy a tanférfiak időt nyerjenek magoknak a pályájokra mindinkább és folyton képezni, s a túlterheltetés káros következményei elhárítassanak, s a betegségek alatt egymást helyettesíteni tudják az igazgatón kívül 12 tanár legyen.”96 A tanári kar ebben az esetben is marad az entwurfi hagyományoknál, a 12 tanerős iskola mellett érvelve. Fontos megemlíteni, hogy ezt a létszámot nemcsak a szaktárgyi szempontok miatt támogatják, hanem a tanárok leterheltségének mérséklése és szakmai felkészülésének biztosítása érdekében is. Különös színezetet ad az előbbi gondolatoknak a tanárok heti óraszámainak tanulmányozása, amelyből kitűnik, hogy a 17-et csak igen ritka esetben haladta meg a kötelező óraszámuk, de gyakran találkozunk 10-12-vel is. /Ezek az adatok nem a mindenkori igazgatóra vonatkoznak, akinek a törvény már akkor is jelentős kedvezményt biztosított./ „Milyen tankönyvek használtassanak?”97 A tankönyvek állandó változtatását helytelennek tartották, mert ez megzavarja a tanítás menetét, ezzel együtt a szülőknek is jelentős költségnövekedést jelent az újak 95

HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. június 17. HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. június 17. 97 HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1859/61, 1861. június 17. 96

51

megvásárlása miatt. Azokat a könyveket, amelyeket már kipróbáltak és eredményesen alkalmaztak, célszerű lenne megtartani. A tankönyvek esetében kiemelt célként szerepelt a megfelelő színvonalú kiadványok elkészítése. A rend minden esetben ösztönözte tanárait a tankönyvírásra. Az egri gimnáziumban működő tanárok (Szvorényi József, Szalay Alfréd, Zsasskovszky Ferenc) élen jártak ebben a munkában. Több olyan tankönyv született tevékenységük eredményeként, amelyek évtizedekre meghatározták – nemcsak az adott intézményben, hanem az ország más gimnáziumaiban is – az elsajátítandó ismereteket. A fontos kérdések megválaszolása mellett kitértek az osztályok heti összes óraszámára, ahol az volt a véleményük, hogy az első két osztályban 18, a III – IV. osztályban 20, az V -VI. osztályban 22, a VII-VIII. osztályban 23 legyen a kötelező, kedden délután és csütörtökön egész napi szünettel.

Ez a terv figyelembe vette a gyerekek életkori

sajátosságait, az adott korosztály pszichológiai jellemzőit, ami a korabeli neveléstudomány igen modern értelmezésében közelíthető meg.

4. 2. 3. A megvalósult módosítások A katolikus gimnáziumok felett az irányítási és felügyeleti illetékesség egy állami hivatal, a helytartótanács tanügyi osztályának birtokában volt. Ez hívta össze 1861. augusztus 7-re Budára a legtekintélyesebb katolikus szakembereket az új gimnáziumi tanterv megtárgyalására. Az értekezlet elnöke Lonovics József c. érsek, a helytartótanácsi tanügyi osztály vezetője és számos kiváló szakember, mint például: Danielik János c. püspök, helytartótanácsos, Baintner János helytartótanácsos, Toldy Ferenc egyetemi tanár, Purgstaller József piarista tartományfőnök, Rómer Flóris bencés, az akadémiai levéltár vezetője, de ott volt közöttük Pázmán Alajos egri érseki líceumi tanár is.98 A grémium javaslata szerint a gimnáziumi felvétel korhatára a betöltött 10. életév és az elemi iskola 3. osztályának elvégzése lenne. A gimnázium nyolcosztályos szervezete megmaradna, de a tantárgyakat úgy csoportosítanák, hogy az első három osztály a „grammatika”, a következő kettő a „humaniora” és a három felső a „filozófiai” – másképpen „líceumi” – tanfolyamot alkossa. A háromosztályos kisgimnáziumban osztálytanítás folyik, az ötosztályos nagygimnáziumban két tanár kezén oszlik meg a tanítás, a nyolcosztályos főgimnáziumi

98

fokon

vagy

másképpen

archigimnáziumban

szigorú

szakrendszer

Mészáros (2000), 203 p.

52

érvényesül.99 Ez a rendszer sokban hasonlít az I. Ratiora, főleg, ha figyelembe vesszük az utolsó három osztályba beállított 4+4+2 óra bölcsészet tárgyat! A latinnak és a mennyiségtannak továbbra is központi szerepet szánnak, de igen furcsa, hogy óraszámuk a legfelső osztályokban csupán 2+2+2, illetve 5+2+2. A görög tanítása pedig az utolsó három osztályra korlátozódnék.100 A vizsgák a régi rendszer szerint folynának /Entwurf szerinti – szerző/, a tanároknak arra kell különösen figyelni, hogy a jelölt rendelkezik-e az egyetemi tanulmányokhoz megfelelő felkészültséggel, vagyis külön érettségire nincs szükség. A helytartótanács elfogadta és felterjesztette az értekezlet javaslatait. A kancellária azonban nem járult hozzá az azonnali bevezetéséhez, hanem átmenetileg egy ideiglenes gimnáziumi tantárgy és óraterve kiadását rendeli el. Kitételként szabja, hogy a különböző nemzeti érdekek sérelmet ne szenvedjenek, és az eddigi tanulmányi rend lényegének megtartásával tegyen eleget a közvélemény legsürgetőbb kívánságainak. Ez utóbbi gondolatok figyelembevételével tette közzé a helytartótanács 1861. október 21-én kelt rendelete az 1861- 62. évi átmenetinek szánt tantervet. Ennek értelmében az alsó két osztályban visszatérnek az osztálytanítás rendjére, és csak a vallástan marad a hitelemzők kezében. A III. osztálytól fokozatosan épül ki a szaktanítás rendszere. Tanítási nyelv a magyar, de ahol a hely és a környék viszonyai megkövetelik, a tanulók többsége által értett nyelven is el kell fogadni a válaszokat. A görög tanítás az V. osztályban kezdődjön meg. (12. melléklet) A német nyelv nem kötelező tárgy, de a tiszta magyar nyelvű gimnáziumokban fel kell hívni a figyelmet művelődési jelentőségére.101 Egerben is az ideiglenes tanterv szerint kezdték meg az évet 1861 őszén.(3. táblázat) Figyelembe vették az előírásokat, ezek alapján állították össze az óratervet. Látható, hogy a hittan és a latin óraszámai alig változtak az Entwurfhoz képest (1-2 óra csökkenés), de a görög esetében már lényegesen több a módosulás a 17 óra elvesztése miatt. Ezzel a klasszikus műveltség háttérbe szorulása fokozatosan teret kezd nyerni. A történelem (17 óra) és a földrajz (6 óra) szétválik, de az összegzett óraszámuk gyakorlatilag a korábbihoz képest csak eggyel csökken, tehát ez sem jelent meghatározó változást.

99

Felkai L. - Zibolen E. (1993), 50 p. Felkai L. - Zibolen E. (1993), 51 p. 101 Az 1862. február 12-i helytartótanácsi rendelet viszont kimondja, hogy a németet már az 1861-62. tanév második felétől kötelező rendes tárgyként kell kezelni, de csak a IV. osztályban elkezdeni, mégpedig – miként a magyart is a nem magyar anyanyelvű tanulóknak – nem osztálykeretben, hanem kezdők, haladók és haladottak csoportjára osztva. Újra megjelennek a németesítő törekvések. 100

53

Az egri ciszterci gimnáziumok heti óraterve 1861 okt. 21 után102 Hittan Latin Görög Magyar Német Történelem Földrajz Természetrajz Fizika Matematika Bölcseleti bevezetés Összesen

3. táblázat

I. 2 7 5 2 2 18

II. 2 8 4 2 2 18

III. 2 6 4 2 2 2 2 2 22

IV. 2 6 4 2 2 2 2 2 22

V. 2 6 2 4 2 2 2 2 2 24

VI. 2 5 2 2 2 3 2 3 3 24

VII. 2 4 2 2 2 4 3 2 4 25

VIII. 2 3 2 2 2 4 4 2 4 25

Összesen 16 45 8 27 12 17 6 8 11 17 11 178

Forrás: VIII-53/ 195 k.- Igazgatói Értesítések alapján készítette Kovács László

A magyar nyelv ügye sokat lépett előre, mert a korábbi 18 helyett 27 órában kellett (ami az egri cisztereknél különös örömöt okozott – lsd. korábbi megállapítások – szerz.) tanítani ettől kezdve. A természettudományos tárgyakat másként csoportosítják, külön veszik a természetrajzot (8 óra) és a fizikát (11 óra), így az összes óraszámuk meghaladja mintegy 6 órával a korábbiakat, de eltűnik a természettan tárgy és a matematika/ előtte mennyiségtan/ heti óraszáma is 6-tal csökken, ami végül 12-13 órával kevesebbet jelent a reáltantárgyak esetében. (Eredetileg az egriek ehhez nem akartak nyúlni, az Entwurf által meghatározott óraszámokat jónak tartották.) A bölcselet óraszámai nőttek arányaiban a legjobban, ugyanis a 2 óra – ami a VIII. gimnáziumban volt – 11-re emelkedik, vagyis több mint ötszörösére és már a VI. osztálytól tanulni kellett a tudományt. A tárgyak közül neuralgikus pont volt a német. Mivel az igazgató „szívügyének” tartotta, ezért már harmadik osztálytól, mint rendkívüli tanulmányt oktatni kellett, heti két órában.103 A szervezés eredményeképp 204-en jelentkeztek be, amit nagy eredménynek tartottak. A VIII, VII, IV, III. osztályokban kielégítőek, sőt a VIII-ban kimagaslóak az eredmények, ami rendes tárgyként még jobb lenne, de az V-VI. osztályokban az érdeklődés minimális, „az otthoni foglalkozás jelenségei csekélyek”.104

102

Igazgatói Értesítések VIII-53/ 195 k. A tanszervezetre vonatkozó rendelet végrehajtása /1861. okt. 21-én 58.244 rendelet nyomán/ 103 HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1861. november 30. 104 HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1861. december 30.

54

Egy hónappal később ezt írják: A VIII. és VII. osztályok alapvetően eredményesen dolgoznak, igaz a VII- ből kevesebben látogatják az órákat. Az V. és VI. osztályok rendkívül hanyagok, eredménytelen az ott folyó munka.105 Néhány hét elteltével a központi kormányzat újabb rendelete nyomán ismét megjelennek a németesítő törekvések. A német nyelv, ami a korábbi félévben rendkívüli tárgy volt, mostantól (az 1862. február 12-i, 75.207 sz. miniszteri rendelet nyomán) újra rendes tárgy lesz, ezért a tanrendbe így kell beilleszteni.106 Az utasítást nem mindenki fogadja örömmel, a tanulók jelentős része igen nagy ellenszenvet táplál a német nyelv iránt, de a tanárok közül is főleg Juhász Norbert igazgató az, aki a legnagyobb lelkesedéssel közelít a döntéshez.(Többen rosszallásukat fejezik ki ezért.) Ettől a félévtől kezdve heti 2 órában tanulták újra az egri diákok a német nyelvet. A létrejött tantervnek sajátos funkciója volt: állami tanterv, de csakis a katolikus középiskolákra vonatkozó érvényességgel. A reformátusok és evangélikusok iskolái 1790-től autonómiát élveztek, más felekezetek nem tartottak fenn középiskolát; állami és önkormányzati gimnáziumok sem léteztek. Hazai gimnáziumaink számára – legközelebb egy évtized múlva, 1871-ben adtak ki állami tantervet.

4. 3. A Kiegyezés utáni időszak hatása a ciszterciek gimnáziumára

A Kiegyezés után megalakult Andrássy kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere – immár másodszor – br. Eötvös József lett. Kitűnő oktatáspolitikusi működését hosszasan ecsetelhetnénk, amely meghaladná jelen dolgozat kereteit. Sokan ismerik és elismerik

„mérföldkő

jelentőségű”

tevékenységét

népoktatásunk

átalakításával,

fejlesztésével kapcsolatban (1868/ XXXVIII. Tc.), viszont most - témánknak megfelelően vizsgáljuk meg röviden a gimnáziumaink átalakítására tett kísérletének fontosabb elemeit! Eötvös kiemeli: „[...] Részemről azt hiszem, valamint a népnevelés tekintetében sok hiány létezik, úgy kétségen kívül senki a középtanodák jelen állapotával megelégedni nem fog. Valamint a népoktatásnál szükséges volt egy kimerítő törvény arra, hogy a népoktatás terén a haladás lehetségessé váljék, mert alkotmányos országban - fölfogásom szerint - első 105 106

HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1862. január 29. HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1862. február 22.

55

alapja minden reformnak egy oly törvény, mely az irányt kijelölje: úgy hasonló törvény alkotása szükséges a középtanodákra és az egyetemekre nézve is.” 107 Már az 1868/69-i tanév elején a hazai gimnáziumokban életbe lépett Eötvös új középiskola-szervezetének első szakasza. A miniszteri rendelkezés erről - 14.464. szám alatt - 1868. augusztus 29-én kelt. Ez adta közre az algimnázium /kisgimnázium/ tantervét is.108 Meghatározza a céljait, feladatait, többek között például: „1. §: A kis-gymnasium elsősorban előkészít a nagy- gymnasiumra, e mellett tekintettel lévén arra, hogy e tankörrel több tanuló befejezi általános iskolai pályáját, ezek viszonyaihoz képest elégséges képzettségi alapot nyújt. Ezen oknál fogva viszonylag önmagában befejezett oktatási egészet képez s tantárgyait lehetőleg gyakorlati, népszerű iránnyal kezeli.”109 Két évvel később, 1870. április 7-én az országgyűlés elé terjesztette új középiskola koncepciójának teljes rendszerét. Szervezete három intézményből áll: gimnáziumból, reáliskolából és líceumból. A gimnázium hatosztályos 10-16 éves fiúk számára. Alsó négy osztálya az algimnázium. Itt nem szerepel tantárgyként a görög nyelv; az algimnázium az alreáliskolától csak abban különbözik, hogy itt a latin nyelvet-irodalmat is oktatták. Az algimnáziumból tehát akadály nélküli az átmenet az alreáliskolába; az alreáliskolából is átmehet a tanuló az algimnáziumba, ha vizsgát tesz a latin tananyagból. A gimnázium V-VI. osztálya esetében bővülnek a feladatok „E két osztály a kisgynnasiumban nyert alapon a képzést tovább folytatja, s előkészít a tulajdonképpeni lyceumra…”110 A líceum három évfolyamán – 16-19 éves fiúknak – „az egyetemi tanpályákra szükséges tudományos előképzettség szerezhető egyfelől; másfelől általános tudományos műveltség szerezhető azok által, kik a lyceumból nem az egyetemre, hanem egyenesen az életbe lépnek.”111 Az Eötvös- féle líceum tehát trifurkált: teológiai-nyelvi, jogi és orvositermészettudományos tagozatra tervezték. Az egri intézet tanárai az igazgatójuktól értesültek a jövendő változásokról, ugyanis Budán értekezletet hívtak össze szeptember 20-22. között a tankerületi főigazgatóknak és a

107

Eötvös József: Kultúra és nevelés. 243 p. - idézi: Mann Miklós (1987): Oktatáspolitikai koncepciók a dualizmus korából. Tankönyvkiadó. Budapest, 22 p. 108 Mészáros István (1991): Magyar iskolatípusok 996-1990. A Magyar Neveléstörténet Forrásai VI. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest. 42 p. 109 Magyarországi Törvények és Rendeletek tára (1868). Kiadja Pfeifer Ferdinánd, Pest. 460 p. 110 Magyarországi Törvények és Rendeletek tára (1868). Kiadja Pfeifer Ferdinánd, Pest. 470 p. 111 Mészáros (1991), 42 p.

56

gimnáziumok vezetőinek br. Eötvös József vallás és közoktatási miniszter személyes elnökletével, hogy a jövendő feladatokat megbeszéljék.112 Mivel a kisgimnázium és az V-VI. osztályok tantervei elkészültek, sőt a miniszter átmenetileg, felmenő rendszerben életbe is léptette azt, ezért elengedhetetlen volt az érintettek mindenre kiterjedő felvilágosítása. Szvorényi József – az egri gimnázium igazgatója – pontos tájékoztatást adott hallottakról. A következőket mondta: A miniszter az egyik legnagyobb problémának a gimnáziumok és a reáliskolák közötti átmenet nehézségét, vagy lehetetlenségét tekinti, ezért sokan lehetnek olyanok, akik így „élethívatásukat tévesztik” a probléma által. „Szükségesnek hiszi tehát, ezen kártékony gát eltávolítását”113, ezért az algimnáziumi osztályok reálgimnáziumokká szerveztessenek át. A reálgimnáziumra következő V. és VI. osztályokban pedig a „humaniórák” következzenek nagyobb számban, úgymint: latin nyelv és irodalom, ezeknek az osztályoknak a befejezésével a római remekírók nagyobb nehézség nélkül olvashatók és élvezhetők legyenek, és kisebb-nagyobb latin beszédkészséget is elsajátítsanak. Mivel az eddigi nyolcosztályos rendben „pl. a chemia a fekete táblán, a physika elbeszélésekben, a természetrajz cabinet nélkül tárgyaltatott”114, ez nem volt megfelelő az egyetemi előkészítés végett, ezért a gimnáziumi felsőbb évfolyamot eggyel meg kell növelni. Így a VII, VIII, IX. osztályok „liceális osztályok” elnevezés alatt készítsék elő a gimnazistákat az egyetemre. A problémák, zökkenők elkerülése végett az új tantervet a tanévben fokozatosan és csak az I. valamint az V. osztályokban kell bevezetni.115 Az értekezlet második napirendi pontjaként az óraterv megbeszélése következett, ugyanis az I., V. osztályokban már ezek szerint kellett tanítani. Jelentős változások tapasztalhatók a korábbiakhoz képest (1861). Az I. osztályban az új előírás szerint: hittan 2 /2/, magyar 3 /5/, latin 6 /7/, földrajz 2 /2/, mennyiségtan 5 /2/, mértani rajz 4 /0/, testgyakorlás 2 /0/, szépírás 2 /0/; Összes: 26 /18/ óra.116 A magyar nyelv óraszáma csökken 2-vel – Szvorényi sajnálatára -, de latinból is eggyel kevesebb órában kellett feldolgozni az anyagot. Viszont a természettudományos tárgyaknál az óraszám-növekedés szembetűnő /7 óra/. Új tárgyként jelenik meg a mértani

112

HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. október 2-3. HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. október 2-3. 114 HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. október 2-3. 115 HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. október 2-3. 116 HML. A zárójelben az egri gimnázium 1861 őszi óratervében előírt óraszámok találhatók. Igazgatói Értesítések VIII-53/ 195 k. A tanszervezetre vonatkozó rendelet végrehajtása /1861. okt. 21-én 58.244 rendelet 113

nyomán/

57

rajz, erősítve a „reális tudományokat”. Az eötvösi koncepció fontosnak tartja az egészséges életmódot, ezért a testgyakorlást már rendes tárgynak iktatja be. Az esztétikus írásbeli munkák készítése miatt, pedig a szépírás is kötelező lesz elsőben, heti két órában, ez utóbbi két tárgy a korábbi tantervben kötelezőként nem szerepelt. Az V. osztályban: hittan 2 /2/, magyar 3 /4/, latin 9 /6/, német 3 /2/, történelem 3 /2/, mennyiségtan 3 /2/, természettan 2 /2/, testgyakorlás 2 /0/; Összes: 27 óra./20 óra/117 A korábbi időszakhoz képest itt is több módosulás található. A lényegesebb óraszámemelkedés a latinnál tapasztalható (3 óra), de nem tanítanak görögöt. Két klasszikus nyelvet ebben az életkorban igen megterhelőnek tartanak. A reál irány erősödése ennél az évfolyamnál kevésbé vehető észre, igaz eggyel emelkedett a mennyiségtan óraszáma, viszont az új tanrend szerint nincs természetrajz. A testgyakorlás ezen az évfolyamon is kötelező, heti két órában. Az októberi tanári értekezleten ennél mélyebben nem mentek bele az eötvösi koncepcióba, de decemberben visszatérnek rá, ugyanis véleményüket meg kellett küldeni az apátnak és a tanügyi hatóságnak. Egerben nem volt egyszerű a feladat kivitelezése, mert voltak, akik azonnal elutasítottak minden változást, voltak, akik rendkívül pozitívan üdvözölték a koncepciót. Végül az igazgató és a jegyzőkönyv vezetője készítik el a vélemények összefoglalását.118 Az alapos elemzés főként a nyelvtanításra terjedt ki. A magyar nyelv esetében javasolt módszert megfelelőnek tartják, elfogadják a „Lecketerv” alapján, vagyis az „elemző módszerrel vezettessék a tanuló a szóalakok…ismeretére”.119 A IV. osztályban a polgári ügyiratok tárgyalását is ajánlják, mert ez szerintük összhangban van a reál-iránnyal. Javasolják azonos szerzők könyveinek használatát mind az elméleti kérdések tárgyalásához, mind az olvasmányok feldolgozásához. /Ehhez sok segítséget nyújtott a Szvorényi által készített tankönyvek sora, úgymint: Ékesszólástan, Magyar Olvasókönyv stb./ Az azonos szemlélet megkönnyíti az ismeret-elsajátítást. Fontos pedagógiai megállapításnak tekinthető ez a gondolat a ciszterek részéről. Az egységes szemléletű probléma-megközelítés, ami a fentiekből jól nyomon követhető előremutató módszertani felfogásként értékelhető. A latinnál nem lehet ugyanazt a módszert alkalmazni a tananyag feldolgozásához, mint az anyanyelv esetében, állapítják meg. A gyerekek már rendelkeznek megfelelő szókészlettel és beszédkészséggel, ezt kell elérni idegen nyelven is, ez a fő cél. Az 117

HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. október 2-3. HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. december 30. 119 HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. december 30. 118

58

anyanyelven – korábban - tanult hibákat a nyelvtani ismeretei birtokában később javítani tudja, a nyelvet öntudatosan fogja használni. „A latinban, ha még oly gyakorlatilag tanítják is, ha megkülönböztetik is a rendes és rendhagyó alakokat, akkor sem tudják, mi a korcs, mi a szép alak. A latinban a szóalakokat mondattani alapokra fektetni annyi, mint ismeretlenből indulni ki az ismeretlenre.”120A korábbi nyelvtanítás hibája, hogy a gyakorlati német nyelvtan mintájára tanították a latint, ami nem vette figyelembe a nyelvi sajátosságokat. A megoldás a szintetikus módszer lehet. Az I - II. osztály anyaga legyen a névszók, névmások és igék alaktana a többi beszédrészekkel. Fokozatosan vezessék be a tanulókat a mondatszerkesztésbe. Célszerű lenne, latin példaszólásokat, rövid alapmondatokat és egy-két mesét memorizálni. A III. osztályban a rendszeres szintaxis mellett foglalkozzanak a latinos szórenddel. A IV. osztályban a latin stilisztikát a magyarral párhuzamosan tanítsák, mellette szóbőségre, kifejezési változatosságra és bővítésre törekedjenek. A VI. osztályban a költészettan mellett prozódiát, metrikát, a költők főbb műveinek ismertetését tanulják. A német nyelv esetében a latinnál elmondottakat kell figyelembe venni, mint idegen nyelvet, hasonlóan kell tanítani. Az idegen nyelvek tanítása kapcsán már korábban is több probléma merült fel. A szakmódszertan megújításában látják az előrelépés lehetőségét. A korábbi – kevésbé eredményes -, már elavult módszereket akarják kiváltani. A földrajz osztályonkénti beosztását elfogadhatónak tartották, a heti két órában a kitűzött anyagot fel lehet dolgozni. A történelem esetében a világtörténelem rövidre tervezett feldolgozását akkor tartják elfogadhatónak, ha a tankönyvírók ezt megfelelő körültekintéssel kezelik. Számtan és mértan felosztása egészben véve helyes, de a mértan I. és II. osztályi anyaga között nem találják meg a kellő arányt. Nézetük szerint a mértant az első osztályban a háromszögekről szóló résszel be kellene fejezni, a többszögekről szóló tanok a II. osztályban maradhatnának. A természettan és vegytan beosztására nincs megjegyzésük, de a természetrajziak esetében több problémát is felvetnek. Anélkül, hogy az átadásra szánt anyagban ne legyen károsodás, nem lehet elégséges a III. osztályban az ásványtan és növénytan alapvonalaira, a IV-ben a természetrajz három ágának az átismétlésére szánt heti két óra. Ez okból a II-ban az állattan, a III-ban a növénytan népszerű és nézleti előadását, a IV-ben az ásványtan hasonló tárgyalását, kapcsolatban a geognózia, geológia, paleontológia s az állat- és növényföldrajz 120

HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. december 30.

59

vázlatos ismertetésével, tartják célirányosnak, ez utóbbit külön azért is, mert az ásványtan és vegytan párhuzamos előadásuk által sikeresebben fogják egymást támogatni121 – fejtik ki véleményükben. A tankönyvekre vonatkozóan is megfogalmazzák véleményüket. A sokféle tankönyv használata nem előnyös, főleg abban az esetben, ha azonos tárgyakról van szó. A szerencsés megoldás az, ha azonos tárgyak esetében azonos szerzők műveit használják. Figyelembe véve viszont a tudomány gyors fejlődését, illetve azt, hogy a korlátozás által a tapasztalt tanférfiak előtt a tankönyvírásnak útja el van zárva, ezért kérik, hogy a behozandó tankönyvek alkalmazása csak „addigra állapíttassék meg, míg azok akár a gyakrabban megújítandó pályázatok útján, akár magánlag megjelent s gyakorlati férfiak által többoldalúlag s pártatlan szigorral megbírált művek által nem helyettesíthetők.”122 Az új tanterv eredményeit a következő év májusában tartott értekezletükön vitatta meg a tanári testület. A tanácskozáson megjelent Juhász Norbert királyi tanácsos és kassai tankerületi főigazgató./Korábban a gimnázium igazgatója./ Fontos és elsődleges kérdés volt: hogyan teljesítette az intézmény a vallás és közoktatási miniszter rendelkezéseit? A vizsgálat pozitív képet fest az oktatás állapotáról és kiemeli, hogy minden a megfelelő keretek között zajlik, már látszanak az eredmények. A főigazgató megállapítása szerint az igazgató és a tanári testület „mindent megtőn, hogy a tanintézet a felsőbb várakozásoknak mennél megfelelőbben szervezze át.”123 Különösen ajánlja a kísérletek megtartását a természettudományos tárgyaknál, illetve a szemléltetőeszközök használatát. Lényegesnek tartja a félévközi vizsgák eltörlése miatt a tanulókkal az anyag rendszeres ismétlését, „az ifjak mentől gyakoribb kikérdezését”.124 A nevelés terén pedig mindig a jó példa legyen a legfontosabb vezérlő elv! A különböző gimnáziumok oktatói által javasolt változtatások megmutatták az új elképzelések hiányosságait. Eötvös József miniszter az 1868/69. tanév kezdetén ezért pótintézkedéseket tartott szükségesnek, aminek eredményeként az 1868. augusztus 29-én kiadott végleges gimnáziumi tanterv lett a kötelező. A következő évben megküldték a háromosztályos líceum tervét is a gimnáziumba véleményezés céljából. A korábbi – alapvetően pozitív – véleményüket következetesen fenntartották, mérsékelten, de bizonyos lelkesedéssel nyilatkoztak. Minden tantárgyat sorban 121

HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. december 30. HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1867. december 30. 123 HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1868. május 17. 124 HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1868. május 17. 122

60

vizsgáltak, komoly szakmai véleményt fűztek hozzá. Különösen hosszasan foglalkoztak a vallástannal, a magyar nyelvi és irodalmi tananyaggal, a világirodalom műremekeinek ismertetésével és a latin, görög nyelvvel. Általában a tananyag összevonását és az órák számának leszállítását tartották szükségesnek. Hosszas jegyzőkönyvüket azzal az aggodalommal fejezték be, hogy a „liceális tervezet gyakorlati kivitelét ott, ahol nem az állam födözi a középoktatás költségeit, az intézeti fenntartók anyagi erejének hiányában alig tartják megvalósíthatónak.”125 A korábbi években már szó volt az esetleges változtatásokról a felső osztályok fenntartását illetően, de az érsek ettől határozottan elzárkózott. A fenntartási költségek kapcsán Szvorényi igazgató alaposan tájékoztatta az apátot a kilenc osztály viszonylatában. Az, hogy a kilencosztályú gimnáziumot elfogadjuk, nemcsak annyit tesz, hogy az eddigiek mellé még egy osztályt állítunk, hanem annyit, hogy körülbelül még egyszer oly terhet vállalunk, milyen eddig rajtunk feküdt. A líceum teljes terve szerint Egerben 1869/70-ben 2, 1870/71-ben 3, 1871/72-ben 4 tanár szükséges; ha ezekhez hozzávesszük az új rajztanárt, úgy éppen tízzel több a tanárok száma, mint a régi rendszerben. Ez azt jelenti, hogy csak itt Egerben 4 új tantermet, s még vagy 3-at a fizikai, vegytani és természetrajzi tanulmányok miatt, a tanárok részére pedig 9-10 új lakást kell állítaniok. Ezen kívül múlhatatlanul szükség lesz chémiai múzeumra, tömérdek segédkönyvre; - alkalmasint ifjaik egy részét Bécsben kell neveltetniük, mert a líceumi terv némely szakjára Pesten nem képezhetik ki magukat.126 – írja az igazgató. A valóság problémái többeket visszariasztott a tervezettől, ami végül nem valósult meg.

125 126

HML. VIII- 53/ 7 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1869. március 3. Zirczi apátsági Itár. Szvorényi 1869. márc. 14. kel. Iev. az apáthoz. In.: Nagy B. (1914), 186. p.

61

4. 4. Az eötvösi reformokat követő visszarendeződés a gimnáziumi oktatásban Amint láthattuk, Eötvös három intézményből álló középiskola-rendszerének tantervéből csupán az algimnáziumét tette közzé. Ezt a négy éve folyó reformot utóda, Pauler Tivadar miniszter 1871. szeptember 18-án kiadott 20. 855. számú rendeletével hatályon kívül helyezte, és egyben új gimnáziumi tantervet léptetett életbe 1871 őszén.127 Ez a tanterv az 1861-es tananyagelrendezést követi jól észrevehető óraszám módosításokkal, igaz a korábbi elképzelések lényegét nem változtatva. (13. melléklet) Kötelező tantárggyá vált a szépírás és a testgyakorlás, ezek azonban „a felsőbb osztályba lépésre nem irányadó” tantárgyak, tanulmányi eredményeik nem számítanak be a tanuló értékelt összteljesítményébe („melléktárgyak”).128 Az óraszámok általuk emelkedtek osztályonként (I. osztály – 3 óra; II. osztály – 3 óra; III –VIII osztályig a testgyakorlás által – 2 óra) és összességükben (18 óra). Nemcsak a szépírás és a testgyakorlás emelte az óraszámokat, hanem tőlük függetlenül is növekedett az egyes osztályok heti leterheltsége az alsó- és felső tagozaton 6-8 órával. Az 1861-es és az 1871-es óraterveket összehasonlítva jelentős gyarapodás figyelhető meg a görög (+10), a matematika (+10) és a geometria (+16 – korábban nem volt), valamint a természettudományi tantárgyak óraszámai esetében, viszont csökkent a hittané (- 4), magyaré (- 9), valamint a bölcseleti bevezetésé (- 5).129 Az egri ciszterek az 1871-es rendeletnek is próbálnak mindenben megfelelni, de a helyi igényekhez, saját pedagógiai elképzelésükhöz is hűek akarnak maradni. (4. táblázat) A szépírás /1 óra/ és testgyakorlás /2 óra/ óraszámaiban követik a központi előírásokat. A testi egészséget már évtizedekkel korábban is fontosnak tartották a gimnáziumban, ugyanis az 1850-es évek közepén – ahogy fentebb utaltunk rá – úszni és labdázni vitték a tanítványaikat az érseki majorkertbe és fürdőbe heti két órában. Ez akkor nem volt kötelező, de kiemelten ajánlott, ezért az új utasítás csak megerősítette a már működő rendszert. A szépírás bár kötelező első és második évfolyamon, de - érdekes módon - a jegyzőkönyv a rendkívüli tanulmányokhoz sorolja.130

127

Tanterv a gymnasiumok számára. Pest 1871. Mészáros István (1988): Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 966-1948. Budapest. 94. p. 129 Mészáros (1988), 95. p. 130 HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. október 31. 128

62

A görög nyelvből 9 órával tartottak többet, mint korábban, és a miniszteri utasításnak megfelelően V. osztálytól kezdték tanítani.131 Az egri ciszter gimnázium heti óraterveinek összehasonlító táblázata az 1871-es változások után Rendes tárgyak Hittan Latin Görög Magyar Német Történelem Természettan Földrajz Mennyiség földrajz Természetrajz Vegytan Számtan Mértani rajzolás Mennyiségtan Bölcsészet Szépírás Testgyakorlat Összesen

4. táblázat

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

1871

2 6 3 2 2

2 6 3 2 2

2 5 3 2 2 3 2

2 6 3 2 2 4 -

1 6 5 3 2 3 -

1 5 4 2 2 3 -

1 5 4 3 2 3 4 -

12 44 17 23 16 17 14 6

-

-

-

-

-

2

-

1 5 4 3 2 4 3 -

2 4

2 4

3

3

3 -

2 2 -

-

9 2 14

4

4

4

4

-

-

-

-

1 2

1 2

2

2

4 2

4 2

3 2 2

3 2 2

14 4 2 16

28

28

28

28

29

29

29

29

228

2

16

Forrás: HML VIII-53/9k., Tanácskozmányi jegyzőkönyv 1871.szept.27.

A matematika (számtan és mennyiségtan Egerben) összességében 11 órával kapott többet az előzőekhez képest. Megjelenik újként a geometria mértani rajzolás néven 16 órában.132 A természettudományok szerepe különösen megerősödik a cisztereknél. Az ipari forradalom kihívásainak, az ebből adódó társadalmi elvárásoknak is meg akarnak felelni. Összevetve az 1861-es óraszámokat a reál- tudományok esetében jól látható, hogy több mint 80 %-os emelkedés tapasztalható. (lsd. melléklet) A humán tudományok óraterveiben követik az előírásokat, és az ország más gimnáziumaihoz hasonlóan az óraszámok csökkenése tapasztalható. Magyar nyelvből és hittanból 4, bölcsészetből 7 órával van kevesebb, mint az 1861 utáni években, ami az

131 132

HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. október 31. HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. szeptember 27.

63

országos előírásokat is jelentősen meghaladja. Mindezek ellenére a korábbiakhoz képest a humán óráknál szintén kismértékű növekedés tapasztalható (~12%).133 Juhász Norbert tankerületi főigazgató szokásos látogatása decemberre esett. A tanári értekezleten felszólalva elismeri az eredményeket, de néhány jó tanácsot is ad a jövőre vonatkozóan. A következő hasznos oktatási és nevelési elvekre hívja fel a figyelmet: Feladatunk oktatás és nevelés. Ki e kettő feladatnak megfelelni akar, annak szeretnie kell állását és áthatva lenni annak fontosságától. A tananyag feldolgozásához fontos a megfelelő, precíz, átgondolt időbeosztás. A feladatok elvégzéséhez elengedhetetlen az órán időben megjelenni, és már az elején kikérdezni az anyagot, hogy a tanulókat megmentsük a nyugtalanságtól, s így egész figyelmük később a magyarázatra koncentráljon. A magyarázat során külsőnk legyen élénk, lelkes, magával ragadó, hogy az ifjak ez által is élénk figyelemre gerjedjenek. Nevelésnél a fő célt kell szem előtt tartani: az egyháznak és a polgári társadalomnak erkölcsös, jellemes és törvénytisztelő tagokat neveljünk. Ügyelni kell azokra a problémákra /hibákra/, amiket a családból hoznak: élvezetvágy, szabadosság. Meg kell mutatni, hogy ez milyen káros a társadalomra, és az ifjak céljainak elérését is visszaveti. Mutassuk meg nekik az igazi szabadság fogalmát, ami a törvénytiszteletben és a hőn átérzett kötelességteljesítésben áll. A forrás, amiből a nevelésnek fakadnia kell: a szeretet.134 A nevelési tanácsok tekintetében több értékes, előremutató pedagógiai alapelv fogalmazódik meg. Ilyen kiemelt kérdés az időbeosztás. A modern pedagógia is felhívja a figyelmet az eredményes munka egyik kritériumaként megjelölve a helyes időbeosztást. A tanóra egyes mozzanatai csak akkor tölthetik be feladatukat, ha a feldolgozandó anyag mennyiségét, nehézségi fokát figyelembe véve, átgondolt, megtervezett módon gazdálkodik a tanár az idővel. Amennyiben helytelen az időráfordítás az egyes órarészekre, az eredmények is elmaradhatnak. A megjegyzések között utalást találunk a tanulók pszichés állapotára. Napjainkra bizonyított tény, hogy mennyire fontos a megfelelő ráhangolása a tanulóknak az ismeretelsajátításra az eredményesség szempontjából. Ezzel együtt foglalkozik a tanárok személyével, kommunikációs stílusával, aminek szintén nagy jelentőséget tulajdonít. A jelenkori nevelésünk el sem tudná képzelni másként az eredményes pedagógiai munkát. 133 134

HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. szeptember 27. HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. december 5.

64

A pedagógiai tapasztalatok megosztása az előrelépés, a fejlődés záloga. Ezért a tanároknak ajánlja a főigazgató a havonkénti módszertani értekezleteket, de kiemeli, hogy ne tegyenek olyan hosszú és bonyolult módszertani fejtegetést, csak rövid körű legyen a kifejtés. A túlterheltséget így elkerülhetik.135 Az 1871-es év más újdonságot is hozott a ciszterci gimnázium életében. Pauler Tivadar miniszter felhívásának engedelmeskedve a közművelődés elősegítésének érdekében a felnőttoktatás megszervezésébe kezdtek. Mivel „…az elmúlt évben ez bevezettetett, ezért ebben az évben már itt sem odázható tovább. Nyilatkozni kell a kivitelezésről.”136- szólítja fel tanárait az igazgató tanácskozmányi értekezletükön. Néhány nappal korábban, a vasárnapi misén nagy lelkesedéssel terjesztette elő a tervet. 137 A következő napon ezt bővebben kifejti, bemutatva a tanrendet, a feldolgozandó tudományterületeket. Egyértelmű célként fogalmazza meg: „Mindazokat a felnőtteket várják, akik írni és olvasni tudnak. Az órákat az intézet tanárai tartják. „Hazafiúi jó akarattal hívatnak tehát fel Eger mindazon polgárai, kik magok bővebb kiképzésének szükségét látják, nevezett intézet tudományos alkalmainak és eszközeinek használatára, az oktatásban való részvételre. A hallgatók a tanításért díjt nem fizetnek. Csak az kívántatik, hogy az előadások látogatása iránt személyesen jelentsék be szándékukat.”138 A tanrendet pontosan megismerhetjük az igazgató naplója alapján, amiből jól látszik, hogy próbáltak minél érdekesebb, a gyakorlatban is jól felhasználható ismereteket közvetíteni. Az előadandó tanulmányok lesznek:139 1.

Magyar helyesírás, házi számvitel, nyugták számlák és efféle ügyiratok készítésmódjai, hírneves magyarok életrajzai stb. Ea. vasárnaponkint de. 10-11 óra.

2.

Földrajz, főtekintettel Magyarország területére. Ea. Este 6-7 óra.

3.

A magyar polgári alkotmány ismertetése, hazánk történetének főbb pontjai. Szombat este 6-7 óra.

4.

Számtan, tekintettel a fejszámolásra. Ea. hétfő, csütörtök 6-7 óra

5.

Népszerű

természettan,

egészségtani

és

háztartási

vonatkozásokkal

és

kísérleti

mutatványokkal. Ea. vasárnap este 5-7 óra.

135

HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. december 30. HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. október 31. 137 HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1871. október 19. 119 p. 138 HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1871. október 20. 119-120. p. 139 HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1871. október 20. 119-120. p. 136

65

6.

Népszerű növénytan fő figyelemmel a hazai hasznos vagy kártékony és mérges növényekre. Ea. szerda este 6-7 óra.

7.

Népszerű mértan és építészet alkalmazással, a gazdasági és egyszerű lakházak tervezésére. Ea. péntek este 6-7 óra.

A fenti tanulmányokból mindenki maga választhat, és csak arra kötelezi magát, hogy az órákat csendben hallgassa, kikérdezés nem lesz. Az oktatás december 3-án, advent első vasárnapján kezdődik. Az előadások decemberben

elkezdődtek a felnőttek számára a ciszterci

gimnáziumban. Az első óra délelőtt 10-től a magyar nyelvvel foglalkozott, de csak 20 fő jelent meg. Este 5-7 óra között természettani előadás volt, ahol már 30-ra nőtt a létszám.140 Ez nem felelt meg az elvárásoknak, több lelkesedésre számítottak. A hallgatók egyre fogyatkoztak, csak a látványos fizikai kísérletekkel tarkított előadások iránt tanúsítottak fokozottabb érdeklődést.141 A következő év májusában Szvorényi igazgató a Vallás és Közoktatási miniszternek írott levelében a helyzetet ismertetve ecseteli a problémákat.142 Bemutatja az indulás körülményeit, a gondokat. Leírja a gyér látogatottságot, kiemeli, hogy főleg az érdekes kísérletek vonzották a hallgatókat, de itt is kevés számban. Egy ideig így folynak a fizikai előadások, de ezeket is bezárják a kis létszám miatt márciusban. Az igazgató reményét fejezi ki a későbbi újraindításról. 1872 decemberében ismét próbálkoznak a műveltebbek részére népszerű tudományos felolvasási estélyeket hirdetve. Az időpontok szombat délutánokon 5-től 7-ig voltak meghirdetve. Tárgyuk a magyar irodalom, lélektan, történet vagy a természettudományok köréből vett felolvasás volt, amelyet mindenkor természettani kísérletek fejeztek be. A felnőttoktatásra ekkor is kevesen jártak, de a felolvasó estélyekre annál többen jöttek el, ezért 12 előadást tartottak a következő időszakban.143 1874-ben végül Trefort Ágoston megszüntette a felnőttek oktatását, ami Egerben is a felolvasó estélyek berekesztéséhez vezetett.144

140

HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1871. december 3. 120. p. HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. december 30. 142 HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1871. május 3. 128. p. 143 HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1872. december 3. 128. p. 144 HML. VIII-53/196 Igazgatói Napló, 1874. 154 -155. p. 141

66

4. 5. Az 1879-es tanterv – tovább a változások útján Nyolc év elteltével az új miniszter, Trefort Ágoston 1879/17630. számú rendeletével a gimnáziumi tantervet újra módosította.145 Megjelennek az átmenethez szükséges utasítások is, segítve az intézmények munkáját, de kiemeli a miniszter:„Szükségesnek tartottam, hogy ne csupán az átmeneti intézkedések jussanak az intézeti igazgatóságok és tanártestületek elé, hanem hogy a végleges tervezet közzétételével a czél, melyet azok szem előtt tartanak, szintén tudomásukra juthasson, mert csak így remélhető magának az átmenetnek is czélszerű foganatosítása.”146 A tanterv kismértékben tovább növelte a felső tagozat heti óraszámát. Az óraszámgyarapodás a nyelvek esetében figyelhető meg: a német 7, a magyar 6, a latin 4 és a görög l órával lett több a korábbi tantervhez képest, ami összességében heti 18 órával növelte a diákok terheit. Mégsem a terhek a meghatározóak, hanem a benne rejlő óriási értékek, ugyanis az 1879-ben kiadott gimnáziumi tanterv és a hozzáfűzött utasítás elvszerűségénél, pedagógiai megfontoltságánál és a további, majd egy évszázad tanterveit befolyásoló hatásánál fogva mérföldkőnek tekinthető a hazai tantervirodalomban.147 Kármán Mór nevéhez fűződik a munka, amely – kisebb-nagyobb megszakításokkal – hét évig készült. Ő dolgozta ki az első, 1873-as irányelveket, s ő készítette az általános utasítások 1879-es, vitára bocsátott tervezetét. Semmiképp sem mondható azonban, hogy a tantervi dokumentumok Kármán alkotásai lettek volna. A kidolgozás során ugyanis számos, egymástól lényegesen eltérő tervezet között kellett éles vitákban kompromisszumot találni. Nem egy elképzelés – Kármán szerint – „pedagógiai naívság és banalitás”, „szörnyeteg”volt. Ezért többször is hangsúlyozza a megalkuvást és rámutatott, hogy az Országos Közoktatási Tanács által készített tervezet is számos pontban ennek az eredménye.148 A viták során több tantervelméleti jellegű kérdés is felvetődött. Ilyenek voltak például

a

tantervi

anyag

túlzsúfoltságának,

a

tantárgyak

szétforgácsoltságának

kiküszöbölése, a tervezett koncentráció megalapozottsága, az órakeretek megállapítása, a 145

Magyarországi Rendeletek Tára Budapest, 1879. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium Légrády Testvérek Bizománya 352-372. p. 146 Magyarországi Rendeletek Tára Budapest, 1879. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium Légrády Testvérek Bizománya 352 p. 147 Felkai L. - Zibolen E. (1993), 124 p. 148 Ballér Endre (1996): Tantervelméletek Magyarországon a XIX-XX. században. Budapest, Országos Közoktatási Intézet. – (A tantervelmélet forrásai 17.), 37 p.

67

tanulók túlterhelésének elkerülése, a tanárok teljesítőképessége, a reform bevezetésének módja. Különösen sokan vitatták a Kármán-féle koncepció egyik sarkalatos elvét, a természettudományos integrációt. A „támadások vezéralakja” Lubrich Ágost volt, aki a tantervi vita ürügyén elsősorban Herbart egész filozófiai, lélektani, pedagógiai rendszerét bírálta. Szerinte ez a tanterv a herbarti silány másolata, sőt még Herbart is helyesebben foglalt állást egyes kérdésekben, mint a miniszteri tervezet. Alaposabban vizsgálva a bírálatot, észrevehető, hogy az elsősorban nem is annyira Herbartot, mint inkább a kármáni elveket támadja. Ezen belül is a tantervi integráció ellen indította, közvetve és akaratlanul is kimutatva a népoktatási és a gimnáziumi tantervfelfogás szerinte lényeges különbségét. Lubrich azért helytelenítette a koncentrációt, mivel – ahogy írta – a gimnázium elsősorban az egyetemért van, s feladata a tananyag mennyiségének elsajátítása alapján a tanulók tudományos gondolkodásának a fejlesztése.149 Ezért – írja Lubrich – itt „minden tudomány önálló értékkel és tárgyilagos fontossággal bír”.150 Az általa megfogalmazott problémák több esetben helytállóak, mint például: a központi tárgyaknak tartott történelem és földrajz milyen kevés óraszámot kapott, vagy hogy a mennyiségtan - a többi természettudományos tárgyhoz képest – mekkora túlsúllyal szerepel. De helyesen mutat rá egyes, a tanulóktól idegen, maximalizmust érvényesítő anyagokra, megalapozatlan struktúrákra. Igaz, Lubrichnak ez az éles támadása több tényezőre volt visszavezethető. A személyes jellegűektől eltekintve szerepet játszottak itt a bírált tervezetek tényleges következetlenségei, fogyatékosságai, Lubrich Herbart- és Kármán-ellenessége. Több érdekessége is volt a fenti vitának, amely tárgyalása közvetlenül nem tartozik a témámhoz, de azért tartottuk néhány lényeges elemének kiemelését fontosnak, mert ez volt a hazai tantervtörténet első jelentős összecsapása, valamint feltételezhető – Ballér Endre szerint -, hogy a konfliktus mélyén a XIX. század két fő tantervelméleti felfogásának, a népiskolainak és az „akadémikus” jellegű gimnáziuminak a szembenállása is szerepet játszhatott.151 A tartalmi vonatkozások tekintetében az 1879-es tanterv inkább a materiális, vagyis a tárgyi szempontokat tartotta szem előtt, ennek alapján a konkrét ismereteket, az irodalmi műveket, a műalkotásokat, a társadalmi állapotok, erkölcsi viszonyok bemutatását helyezte 149

Ballér (1996), 38 p. Lubrich Ágost: Herbart bölcseleti rendszerének alaptévedései és a magyar ministerialis középtanodai tanterv. Bp. 1875. 151 Ballér (1996), 40 p. 150

68

előtérbe. A tanterv, a tananyag évfolyamok szerinti elrendezésében azt az elvet követte, hogy az I-III. osztályban történjék meg a tények bemutatása, a IV-VI -ban az általánosítás, a tudományok rendszerezése, a VII-VIII -ban a törvényszerűségek megállapítása. A tananyag elrendezésében érvényesült a koncentrációt biztosító történetiség elve, amikor a tanterv, hasonlóan Ziller művelődéstörténeti fokozataihoz, minden osztályban egy központi gondolat köré építette az egyes tárgyak anyagát. Míg azonban Ziller az egyéni fejlődés pszichológiai és az emberiség fejlődésének történeti fokait a vallásos nevelés szolgálatába állította, és az egyes korszakokat az ó- és újtestamentumi témákból vette, addig a hazai tanterv a magyar nemzet történelméből indult ki, és ezen az úton haladva jelölte ki az egyes évfolyamok központi gondolatát. Ezek a különböző korokban érvényesülő erkölcsi eszméket tükrözik, amelyek feldolgozásával a gyermekek átélik nemzetük történeti fejlődését. Az így létrehozott kultúrhistóriai fokozatok és a központjukban megnyilvánuló „érzületi anyag” segítségével határozott – és a logikai-történeti szempontok megsértése nélkül nehezen változtatható – rendet nyert a tantárgyak egymásutánisága (linearitás) és egymásmellettisége (szimultaneitás).152 * Az egri ciszterek is megkapták az újabb változásokat tartalmazó leiratot. A tanári testület az 1880-as tanévet megnyitó, szokásos augusztus végi értekezletén foglalkozott a Vallás és Közoktatási Királyi Minisztérium július 5-én kiadott, 16179. számú és a tankerületi főigazgatóság július 11-i kísérő rendeletével. A megbeszélés elején néhány átvezető gondolatot követően „a tanári kar előtt álló új rend, s részben átmeneti intézmények összhangzatos áttérése, s pontos kivitele céljából a küszöbön álló 1880-81. iskolai évre szóló, új és átmeneti tervnek tárgyalására vezeti át az elnök az értekezletet.”153 A tantárgyak és az óraszámaik, valamint a feldolgozandó anyag megvitatása kerül középpontba a megbeszélésen. Tanulmányozva az óratervet, megfigyelhetők az országos tendenciák, de bizonyos tárgyak esetében eltérésekkel találkozunk.154 (5. táblázat, 14 - 15. mellékletek) A német nyelv esetében az országosan előirányzott korábbi óraszámokhoz képest 7tel, de a helyi óratervhez viszonyítva csak 3-mal lett több az óra. Ez köszönhető még Juhász Norbert igazgatónak, ugyanis - ahogy korábban utaltunk rá - ő szívügyének tartotta a németet, felhívta a figyelmet művelődési jelentőségére. 152

Felkai L. - Zibolen E. (1993), 124 p. HML. VIII-53/13 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv 1880. augusztus. 27. 154 Értesítő 1880/81 6-7. p. 153

69

Az egri ciszter gimnázium heti óraterveinek összehasonlító táblázata az 1879-es változások után /1880/ Rendes tárgyak Vallástan Latin Görög Magyar Német Történelem Természettan Földrajz Rajzoltató földrajz Leíró földrajz Természettani földrajz Természetrajz Számtan Rajzoló mértan Mennyiségtan Bölcselet Torna /Rendkívüli/ Összesen Torna nélkül

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

1880

2 6 6 -

2 7 5 2

2 6 4 4 -

2 6 4 3 3 -

1 6 5 3 3 3 -

2 6 5 3 3 3 -

1 6 5 3 3 3 5 -

13 48 19 31 19 15 10 2

2

-

-

-

-

-

-

1 5 4 3 3 3 5 -

-

-

3

-

-

-

-

3

-

-

2

-

-

-

-

-

2 3 3 2

2 3 3 2

3 3 2

3 3 3 2

3 4 2

3 4 2

4 2

3 3 2

13 9 12 18 3 16

24

24

27

27

28

29

30

30

219+16

5. táblázat

2

2

Forrás: Értesítő 1880/81

A magyar nyelvből 8 órával tartottak többet az új tanterv szellemében. A növekedést nemcsak az előírások, hanem a gimnázium vonzáskörzetének anyanyelve is meghatározta, ugyanis döntően magyar ajkú, vagy a nyelvet tökéletesen megtanulni szándékozó diákok keresték fel a ciszterci intézetet. A latin és görög nyelveknél az országos tendencia tapasztalható, természetesen a ciszterek is kiemelten kezelték a gimnáziumban a klasszikus stúdiumokat. A műveltség alappillérének tekintették a latin és görög irodalom remekeit, és a jövő értelmisége számára elmaradhatatlan tudást láttak benne. Tanári értekezés is született a latin nyelv a sikeresebb elsajátítása és elsajátíttatása segítésének céljából.155 A természettudományok nagyobb hangsúllyal jelennek meg a mindennapi élet elvárásaiban, a gazdaság irányából, de a tanrendben – érdekes módon – mégis csökken az összes óraszám, mind az új tantervben, mind a ciszterek esetében. /6 órával kevesebb van, mint 1871-ben./ Ami lényegesebb, hogy a természettudományi tárgyak esetében jelentősebb hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. 155

Szalay Alfréd: Igénytelen terv a latin nyelv sikeresb kezelésére. - Opinio de ratione linguam Latinam optimo cum fructu tractandi. Értesítő 1855/56.

70

A természettan /fizika/ 14 óráról 10-re csökken, és a VII-VIII. osztályokba kerül át, míg korábban a III-IV. osztályokban is tanították. Az indok: a mélyebb összefüggéseket nem értették meg az alsó-gimnazisták. A földrajz esetében jobban „specializálnak”, ezért van külön: rajzoltató földrajz, leíró földrajz és természettani földrajz /a földrajzzal kapcsolatos órák száma összesen 9/, de az országos előírásokhoz képest mégis 3-mal kevesebbet találunk, és IV. osztályban nem tartanak ilyen órát. A természetrajznál viszont óraszám-növekedést /+ 4/ tapasztalhatunk, sőt a „helyi tanterv” szerint már az I-II. osztályokban elkezdik, majd a IV-VI-os gimnazistáknál folytatják a tárgyat. A számtannál /- 5/ és a mértannál /- 4/ jelentős óraszámcsökkenés figyelhető meg az egrieknél. Az előbbit IV-ben már nem is tanítják, az utóbbiból, pedig az I-IV. osztályokban 1 órával kevesebbet (csak 3-at) tartanak. A mennyiségtanból 4 órával több lesz, mint korábban, ugyanis ezt már IV-ben elkezdik oktatni. Összességében elmondható, hogy az egri cisztereknél alapvonalaiban a központi előírásoknak megfelelően, de bizonyos belső átrendezéssel folyik a munka. Érdekes viszont, hogy a meghirdetett természettudományos területek megerősödése az óraszámokban kevésbé (alig?) érzékelhető, ugyanis az 1871-es évhez képest közel 8%-os óraszám-visszaesés, míg a humán területen mintegy 10%-os növekedés tapasztalható. Az 1881. februári félév elején kézikönyvek változtatására vonatkozó ajánlást beszélik meg Egerben, amit a minisztérium adott ki az új tanterv kapcsán. Az új könyveknél szem előtt kell tartani például a magyar irodalomtörténet VIII. osztályos tanítása során: „az írói egyéniségek ismertetését tartsa kiválóan feladatának, a forma biografikus legyen, jellemezze az írók főbb műveit, hatásukat az irodalomra stb.”156 A jelenleg használatos Szvorényi- féle tankönyv: a Magyar irodalmi szemelvények című, ennek nem felel meg mindenben, ezért Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalomtörténeti ismertetése c. munkát ajánlja, ami szintén nem tökéletes, de közelít az elvárásokhoz.157 A következő tanév első tanácskozásán alapvetően az új tanrend szerint előírt tankönyvekről beszélnek ismét, és kifejtik ezek ismeretének fontosságát. Főleg a magyar irodalmi és nyelvtani könyvek kerülnek újra előtérbe, különösen a Szvorényi kötetek átdolgozott, az új rendnek megfelelő tankönyvei, de érzékelhető, mintha Kassuba Domokos 156 157

HML. VIII- 53/ 13 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1881. február. 26 HML. VIII- 53/ 13 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1881. február. 26

71

tanárral egy kis ellentét, szakmai vita rajzolódna ki újra, amelynek előzményeit már ez év februárjától tapasztalni lehetett.158 Az ellentétek nem túl komolyak, némi módszertani és tartalmi hangsúlyeltolódás képezi a vita tárgyát. A törvény megjelenéséig /1883/ született még néhány korrigáló miniszteri rendelet, mint például az 1880. évi 16.179 számú „a gymnasiumi új tanterv teljes életbeléptetésére nézve foganatosítandó átmeneti intézkedések tárgyában”159, vagy az 1883. évi 26.776 számú160, amely az 1883/ XXX. tc. hatására, elveinek foganatosítására ad ki a miniszter, de ezek a hazai gimnáziumok - így az egri intézmény - tantervének lényegét alapvetően nem változtatták meg.

4. 6. A ciszterci nevelés az 1883-as középiskolai törvénytől az I. világháborúig 4. 6. 1. A törvényi keretek megteremtése Az 1883/XXX. törvénycikk „A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről (1) (Szentesítést nyert 1883. évi május 23-án. Kihirdettetett az „Országos Törvénytár˝- ban 1883. év május 27-én)”161 újabb jelentős mérföldkő volt a magyar középfokú, s ezáltal a gimnáziumi oktatásban. Tulajdonképpen az Entwurf által előirányzott középiskolai struktúrát erősítette meg, bizonyos területeken azt továbbfejlesztve, illetve apróbb módosításokkal a Kármán mérvadó közreműködésével létrejött 1879. évi tantervet emelte törvényerőre. Függetlenül az iskolafenntartók különbségétől az ország valamennyi gimnáziumában megindult, bár még jó ideig elhúzódott gyakorlati megvalósítása.162 „Középiskolák alatt ezen törvényben a gymnasiumok és reáliskolák értendők”163olvasható az 1. §-ban, vagyis törvényesítette a nyolcosztályos gimnáziumot, valamint az 1875-től ugyancsak nyolcosztályos reáliskolát. A törvény kiemeli: „A gymnasium és reáliskolának az a feladata, hogy az ifjúságot általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tudományos képzésre előkészítse. 158

HML. VIII- 53/ 13 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1881. szeptember. 27. Magyarországi Rendeletek Tára. Budapest, 1880. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium Légrády Testvérek Bizománya 1036-1039 p. 160 Magyarországi Rendeletek Tára. Budapest, 1883. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium I. és II. füzet, Ifj. Nágel Ottó Bizománya 1367-1386 p. 161 Magyar Törvénytár 1882-1883. évi Törvényczikkek, Márkus Dezső (szerk.) Franklin –Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Budapest, (1896) 265-284 p. 162 Zibolen Endre (1990): Az Organisationsentwurf és a nyolcosztályos magyar gimnázium, in: Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve. (Organisationsentwurf.) Ford. Schaffhauser Ferenc. Bev. - -. Sajtó alá rend. Horánszky Nándor. Budapest, 19. p. - (A tantervelmélet forrásai 12.) 163 Magyar Törvénytár 1882-1883. évi Törvényczikkek, Márkus Dezső (szerk.) Franklin –Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. Budapest, (1896) 265. p. 159

72

A gimnázium e feladatát a minden irányú humanisztikus tanulmányok, főleg az óclassicai tanulmányok segítségével, a reáliskola pedig elsősorban a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanítása által oldja meg.”164 A gimnáziumok és reáliskolák nyolcadik osztályának elvégzése után mindkét esetben érettségi vizsgát kell tenni. (21. §) Nem változott lényegesen a középiskolák tananyaga a XXX. törvénycikk és az ennek értelmében megjelent némileg módosított tanterv alapján. A gimnázium tárgyait a törvény a következőkben határozta meg: „Hit- és erkölcstan, a magyar nyelv és irodalom története (ahol nem magyar a tannyelv, ott az intézet tannyelve és irodalmának története), latin nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, görög nyelv és irodalom, földrajz, Magyarország története, egyetemes történelem, bölcsészeti előtan (logika, etika), mennyiségtan, természetrajz, természettan és vegytan, mértani rajz, szépírás, testgyakorlás, tekintettel a katonai gyakorlatokra.”165 A törvény véget vetett a korábban sűrűn változó középiskolai tantervekkel való kísérletezéseknek, ugyanis a későbbiekben már csak törvény útján lehetett lényeges középiskolai szerkezeti-tartalmi változtatást végrehajtani, valamint egységbe foglalta az eddig szerteágazó korszerűsítési törekvéseket is. Ugyanakkor a törvény révén az állami közoktatás-politika a maga központi irányítását, egységesítő igényeit az ország összes – felekezeti és egyéb – középiskolájára igyekezett kiterjeszteni. De szabályozta a különböző iskolafenntartók jogait és kötelességeit, s az államhoz való viszonyukat is a történeti fejlődés figyelembevételével.166 Az 1883-i középiskolai törvény alapján is folytatódott az Entwurf által kezdeményezett elv érvényesítése: államilag érvényes bizonyítvány kiállításának, illetőleg az érettségi vizsga tartásának jogát csakis a nyilvános gimnáziumok kaphatják meg, vagyis azok, amelyek minden tekintetben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek (felszerelés, alkalmas tanerők stb.) A törvény lehetővé tette magániskolák létesítését is. Indokolt esetben a miniszter magánközépiskolát is felruházhatott nyilvánossági joggal, ha fenntartója a törvényes követelményeknek eleget tett. Az 1883. évi XXX. törvénnyel is megerősített kettős ágú középiskola-rendszer lényegében egészen 1924-ig volt érvényben.

164

I. m. 266 p. I. m. 266 p. 166 Mészáros (1988) 97. p. 165

73

4. 6. 2. A ciszterciek és a változások

Az ciszterek egri oktató munkájában nagyobb változást az 1887. év hozott.167 A törvény felhívta az intézetek figyelmét a helyi tanterv készítésére. Ennek megtárgyalására 1887 márciusában tartott értekezleten került sor. A tanárok nem láttak olyan speciális körülményeket az intézmény esetében, ami indokolta volna a tananyag bizonyos irányú szűkítését, vagy valamelyik tárgy óráinak más tárgyra fordítását. „Egyedül a német nyelv az, amelynek szóban és írásban megfelelő gyakorlati fokra fejlését nem képesek elérni. Eger és vidéke ugyanis 9/10-ed részben oly növendékekkel népesíti be a gimnáziumot, akik e nyelvben teljesen járatlanok. Míg ezeket bevezetik az elemiekbe, a helyes olvasás és írásba, — ez annyi időt követel tőlük, hogy az Utasításokban osztályok szerint jelzett fokozatokkal lépést tartani alig tudnak. Ide járul, hogy sem a családi körben, sem a társadalmi életben támogatásra nem számíthatnak. Mindamellett az általános tantervtől e tárgyban sem térnek el.”168 Látható, hogy a német nyelv elsajátítása és elsajátíttatása évtizedek múltán sem oldódott meg, hiába az akarat a tanári kar, az igazgatók irányából, az eredmények mégis csekélyek. Joggal vizsgálhatjuk, hogy valódi-e ez az akarat? A források tanúsága szerint – a sorok között, és a sorokban olvasva – inkább a törvények és a politikai kényszer az, ami a német nyelvoktatás eredményesebbé tételének látszatát akarja kelteni. A források által megjelenített tények inkább az ellenkező irányba mutatnak, és a passzív rezisztencia időszakából gyökereznek. Ebben a „színmagyar” régióban ez az eredmény talán nem is olyan meglepő. Az 1888/89-es tanévet már egy olyan tanmenettel kellett kezdeni, amely az elkövetkezendő időszakra a korábbiakhoz képest még alaposabban fektette le az elsajátítandó tananyagot és azok óraszámait.169 A megnevezésében is az „állandó tanmenet” kifejezést használják, ami nem engedi meg a változtatás egyszerű lehetőségét. (6. táblázat) Az állandó tanmenetben számos változást figyelhetünk meg az 1879-es időszakhoz képest. Kevésbé jellemző a módosulás az összesített óraszámok tekintetében, ahol inkább a túlterheltség csökkentésének bizonyos jeleként fogható fel az 5 órával kevesebb összóraszám, ami most 230 lett.170 Meg kell jegyezni, viszont azt is, hogy ebben az óraterhelésben benne van a torna is, ami az egri ciszterek esetében 1880-ban csak rendkívüli 167

HML. VIII- 53/ 16 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1887. március 26. HML. VIII- 53/ 16 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1887. március 26. 169 Értesítő 1888/89, 83-118 p. 170 Korábban, 1880-ban Egerben 235 óra volt. 168

74

tanulmányként szerepelt, vagyis az értékelése nem jelent meg emiatt olyan súllyal, mint a többi, „rendes” tantárgynak. Állandó tanmenet szerinti óraterv Egerben 1888/89-es tanévtől Rendes tárgyak Vallástan /Hittan/ Latin Görög Magyar Német Történelem Természettan Földrajz Politikai földrajz Történelem s Politikai földrajz Mennyiség és Természettani földrajz Természetrajz Számtan Mértani rajz Mennyiségtan Bölcselet Szépírás Torna

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

2 7 6 4 -

2 5 5 4 -

2 6 3 4 -

2 6 4 3 3 -

2 6 5 3 3 3 -

2 6 5 3 3 3 -

2 6 5 3 3 4 2

-

-

4

-

-

-

-

2 5 4 3 2 3 4 -

-

-

2

-

-

-

-

3 3 1 2

4 3 1 2

3 2 2

3 2 3 2

2 4 2

3 3 2

3 2

2 3 2

8 10 10 15 3 2 16

Összesen

28

26

28

28

30

30

30

30

230

6. táblázat

-

16 47 19 30 18 12 8 8 2 4 2

Forrás: Értesítő 1888/89, 83 – 118. p.

A vallástan /hittan/ tárgynál emelkedett az óraszám. A korábbihoz képest 3 órával /országos előíráson túl 5-tel/, ami továbbra is a kiemelt szerepét jelzi. Az idegen nyelvek óraszámai gyakorlatilag nem változtak, latinból és németből 1 órával tartanak kevesebbet, a görög nem változik. A magyar nyelv óraszáma is lényegében megmarad, és az osztályonkénti struktúrája sem változik. A történelem esetében látszólag kevesebb az óra /-3/, de a ciszterek tanmenetében szerepelnek olyan új tárgyak, amelyek a történelmi ismereteket bővítik, megerősítik, bizonyos értelemben specializálják, mint például a történelem s politikai földrajz nevű tárgy a III. osztályban heti 4 órában, vagy a politikai földrajz VII. osztályban heti 2 órában. Elnevezésük szerint is interdiszciplínákról beszélhetünk, de megvizsgálva a tanmenetet, egyértelműen a történelem tantárgy ismeretanyaga jelenik meg bennük erősebben. (Napjainkban ezeket az ismereteket a történelem tárgyon belül sajátítják el a diákok – a 75

szerző) Az előbbi tanmenetében a magyar történelem kerül „górcső” alá, úgymint: l. A magyarok őstörténete, szokásai, vallása. A honfoglalás. Magyarország a fejedelmek alatt (l hét). 2. Az Árpád-házból származott királyok (5 hét). 3. A vegyesházi királyok, a Habsburgházból származott királyokig (5 hét). 4. A Habsburg-házból származott királyok kora, a vasvári békéig (4 hét). 5. A vasvári békétől a nemzeti ébredés korszakáig (3 hét). 6. A nemzeti ébredés korszakától napjainkig (2 hét.)171 A politikai földrajz tantárgy esetében is történelmi-gazdaságtani ismeretekkel találkozhatunk a tanmenet vizsgálatakor: I. Bevezetés: az uralkodó politikai és társadalmi eszmék keletkezése, s elterjedése: a nemzetgazdászati elvek különféle phasisai a társadalmi tanulmányok befolyása alatt (3 hét). II. Európa általános és összehasonlító leírása: az államok kormányformái s hatalmi állása (2 hét). III. 1. Északnyugati-Európa: NagyBritannia; a Skandináv-államok (4 hét). — 2. Nyugat-Európa: Németalföld. Belgium. Franciaország (4 hét). 3. Dél-Európa: Spanyolország, Portugál. Olaszország (3 hét). — 4. Közép-Európa: Schweiz, Németország, Ausztria-Magyarország (5 hét). 5. Kelet-Európa: Finn- és Oroszország- (4 hét). IV. Fölfedezések, gyarmatosítások. Az európai államok gyarmatai (4 hét). V. Germán- és Román - Amerika (2 hét).172 A történelem tanításában megvizsgálva a tanmenetet, jól érzékelhető a comeniusi „tananyag koncentrikus bővítése” didaktikai alapelv, ugyanis adott témakörök a felsőbb osztályokba bővítve, kiegészítve térnek vissza. A földrajz tantárgy óraszáma alapvetően nem csökken, sőt a stúdium jobban differenciálódik a központi előírásokhoz képest – a fent említetteken túl, amelyek a történettudományi ismereteket bővítik -, ugyanis a III. osztályban tanítanak heti 2 órában mennyiség és természettani földrajzot is. Ez utóbbi esetben a természettan /fizika/ tárgy ismeretanyagának bizonyos elemei jelennek meg már a III. osztályban, mint például: I. A physika főbb törvényei: oszthatóság, áthatlanság, mozgás, kitartósság; súrlódás; hatás, ellenhatás; nehézség, fajsúly ; nyugvás: lejtő, inga: központi mozgás. A folyadékok nyugvásés mozgástana: Archimedes elve; a körlég nyugvás és mozgástana: Toricelli kísérlete; légsúlymérő; hőtan; fénytan: mágnesség, elektromosság (12 hét).173 A természetrajz esetében az országos előírásoknak megfelelő az óraszám /országos 9, cisztereknél 8 óra/, igaz a gimnázium 1880-as állapotához képest 4 órányi csökkenést tapasztalhatunk, ami a súlyeltolódásnak köszönhető (mennyiség és természettani földrajz).

171

Értesítő 1888/89, 93 p. Értesítő 1888/89, 111 p. 173 Értesítő 1888/89, 94 p. 172

76

A matematikát a ciszterek számtan (I-III. osztály) és mennyiségtan (IV-VIII. osztály) elnevezéssel tanítják, ami más gimnáziumok esetében is előfordul (Mészáros, 1988), tartalmát tekintve alapvetően ugyanolyan. Az óraszámok esetében viszont csökkenés figyelhető meg, összességében 2 óra a VII-VIII. osztályokban (1-1), ami igaz a mértan esetében is (-2 óra). A bölcselet óraszáma maradt 3, és továbbra is a VIII. osztályban tanították. Fontos viszont megjegyezni, hogy a tárgy esetében – bizonyos téves nézetekkel ellentétben – nem filozófiai, hanem elsősorban lélektani /pszichológiai – 1888-ban!/ és logikai alapismereteket oktattak, mint például: Az ember testi szervezete; idegek. Lelki élet; a lelki jelenségek fő csoportjai (4 hét). - 2. Érzet és képzeletek (4 hét). — 3. A tudat és jelenségei (2 hét). 4. Kedélymozgalmak. Mozgási tünetek. Akaratkifejező mozgások …; Logikai alapfogalmak. Felosztás (1 hét). — 2. Képzetek s kapcsolódásaik (2 hét) stb.174 Új tárgyként jelenik meg a szépírás I-II. osztályban heti 1 órában, sőt már a torna is, mint rendes tantárgy szerepel a tanmenetben. Ez utóbbi hivatalos formában is megkapta elismert helyét a tantárgyi struktúrában, igaz – ahogy már azt korábban, az Entwurf időszakáról írt részben említettük – a test edzettségéért, az egészséges életmódra nevelésért a ciszterek már évtizedekkel ezelőtt is mindent megtettek. Összességében elmondható az új „állandó tanmenetről”, hogy a tantárgyi struktúrát átrendezte, és a bölcselettudományokat a gimnáziumi képzésben, mint elitképzésben ismét megerősítette. A bölcseleti tárgyak összóraszáma a korábbihoz képest 5 órával növekedett, míg a természettudományok esetében jelentős, 10 órás csökkenés mutatható ki. Jól látható, tehát ebből is a klasszikus-retorikus műveltség további erősödése a gimnáziumban, ami a korabeli oktatási kormányzat elképzeléseivel kevésbé egyeztethető össze. Amint azt láthattuk, az 1879-es tanterv az 1883-as törvény által meghatározó dokumentummá vált a gimnáziumokban, és majd egy évtizedik, csak kis mértékben módosult. /Korábban utaltunk az 1880. évi 16.179 számú és az 1883. évi 26.776 számú rendeletekre, amelyek a túl magas óraszám, valamint belső egyenetlenségek problémájának orvoslására adott ki a minisztérium./

174

Értesítő 1888/89, 117 p.

77

4. 6. 3. A görög nyelv háttérbeszorulása

Az 1890-es években azután az előbbi tanterv gyökeres átalakításra került. Még az Entwurf emelte be – késő - neohumanista motivációval – a görög nyelv és irodalom részletes tartalmú tantárgyát a magyar középiskolába, s anakronisztikus módon ezt őrizték a további tantervek is. Ezen az 1890. évi 30. törvény változtatott: megszüntette a gimnáziumban a görög nyelv és irodalom kötelező tanulását, s választást engedett a tanulóknak abban a tekintetben, hogy az V. osztálytól kezdve a görög nyelvet és irodalmat, vagy pedig az un. görögpótló tantárgyak valamelyikét tanulják. Ilyen tantárgy kétféle volt: „1. Magyar írók bővebb tanulmányozása, kapcsolatban a görög klasszikusok fordításban való ismertetésével. 2. Szabadkézi és geometriai rajz.” E tantárgyak tantervét a minisztérium 30 820. számú rendeletével tette közzé 1890-ben.175 Az egriek már az 1861 júniusában tartott, a tantervi változtatásokat megfogalmazó véleményükben a görög nyelvet feláldozták volna a gimnáziumi tantárgyak közül, mivel két klasszikus nyelv párhuzamos tanulmányozását – a tíz éves gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve – rendkívül megterhelőnek tartották. Ezzel együtt teljesen megszüntetni akkor sem akarták, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a felsőbb osztályok tananyagába illesztették volna be.176 Az előbbiek miatt is üdvözölték az 1890-ben kiadott rendeletet, amit a tanári értekezlet tanácskozmányi jegyzőkönyve is megörökített, miszerint: „A görög nyelvet helyettesítő tanfolyam bevezetése helyeslőleg tudomásul vétetik.”177 A

következő

heti

ülésükön

már

a

„magyar

és

görög

irodalom

és

művelődéstörténelem” tanmenetének mielőbbi elkészítését határozzák el.178 Decemberre elkészült az újonnan létrejött tárgy tanmenete, amiben megtalálható: Badics : Magyar irodalmi olvasókönyve; Zsoldos: Thukydides-e, valamint magyar irodalmi olvasmányként: Kölcsey, Berzsenyi Dániel versei, Emlékbeszéd Berzsenyi Dániel felett; a görög irodalmi alkotások közül pedig: Thukydides.179 A következő év márciusában tovább bővül a magyar irodalmi rész a hazai klasszicizmus ismertetésével a következő alkotások segítségével: Egy ledőlt diófához (Baróti 175

Magyarországi Rendeletek Tára Budapest, 1890. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium I. és II. füzet, Ifj. Nágel Ottó Bizománya 1336-1344 p. 176 HML. VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1861. június 17. 177 HML. VIII- 53/ 18 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1890. augusztus 28. 178 HML. VIII- 53/ 18 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1890. szeptember 6. 179 HML. VIII- 53/ 18 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1890. december 23.

78

Szabó Dávid jezsuita szerzetes, költő, műfordító tollából), A lélek halhatatlansága (Csokonai Vitéz Mihálytól). Kesergés és A magyarokhoz című versek (Berzsenyi Dánieltől), Tűnődés (Arany Jánostól, aki a kiegyezés mélységesen kételkedő, borúlátó bírálatát fogalmazza meg ebben a versében – a szerző.), A szabad Erdély (Kazinczy Ferenctől), Virág Benedekhez (Vörösmarty Mihálytól).180 A szerzők és műveik a korabeli magyar irodalom remekei, mely alkotások szinte mindegyike a nemzeti tudat erősítését szolgálta. A méltán színvonalas irodalmi alkotások, és a gondos tervezés ellenére szomorúan állapítja meg a tavaszi tanári értekezlet a görögpótló tanfolyam eredményeinek értékelése kapcsán: a tanulók teljesítménye gyenge, aminek az oka, hogy a gyengébbek vállalkoztak rá.181 A tanári kar fontos célként határozta meg a jövőre vonatkozóan, hogy a későbbiek folyamán a nagyobb sikerek eléréséért, a tehetségesebb tanulókat jelentősebb számban kell bevonni a tantárgy hallgatásába.182 Az eredmények az erőfeszítések ellenére sem voltak kielégítőek, a tanári testület évek múltán is csak a problémákat tudta megfogalmazni, ugyanis a görögpótló tárgy többük szerint nem hozta meg a várt többlettudást a magyar irodalom terén sem. 183 Az okok között továbbra is a gyenge tanulókat jelölik meg, akik csak a könnyebb boldogulás miatt választják a stúdiumot. A pozitív változások a görögpótló tárgyak esetében csak a következő tantervi módosítás után tapasztalhatók.

4. 6. 4. Újabb módosítások a tantervben A gimnáziumi tanterv újabb átalakítására 1899-ben került sor. Számos szakirodalom rámutat (Felkai, Horánszky, Mészáros), hogy az 1879. évi tanterv kevés változtatással184 az első világháború végéig érvényben maradt, de revíziója következtében 1899-től új tanterv szerint folyt a gimnáziumban a tanítás.185

180

HML. VIII- 53/ 18 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1891. március 8. HML. VIII- 53/ 18 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1891. március 8. 182 HML. VIII- 53/ 18 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1891. március 8. 183 HML. VIII- 53/ 20 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1897. október 27., 1899. február 23. 184 Megj.: Néhány módosítást korábban említettünk az 1880-as évekből, mint például:1880. évi 16.179.sz.: 1883. évi 26.776.sz.; 1887. évi 8.619.sz. VKM rendeletek; illetve az 1890. évi 30.820 sz. rendelet 185 Felkai László (2001): A XIX. század végi gimnáziumi tantervek. Szerk. és bev. ellátta - Horánszky Nándor. Budapest, 156 -161. p. – (A tantervelmélet forrásai 23.) 181

79

Wlassics Gyula miniszter felhívására az évtized közepétől egy szakmai vita indult el, melynek eredményeként megszületett az új tanterv, és az 1899. évi 32. 818186 számú miniszteri rendelettel napvilágot látott. A változások a következőkben foglalhatók össze: Az új tervezet a túlterhelés csökkentése végett elhagyott néhány fárasztó latin olvasmányt, kevesebb számú latin írásbeli dolgozatot írt elő. A kevésbé lényeges részek kihagyásával összevonta a matematika anyagát, érvényesítette azt az elvet, hogy a fizikában a matematikai vonatkozások csakis a törvények kifejezését és ne levezetésüket szolgálják. A sokat hangsúlyozott nemzeti szempont kidomborítása végett a tanterv a magyar irodalomtörténet tanítását két évre terjesztette ki, tananyagát részletesebben sorolta fel és új olvasmányokkal bővítette. Megváltozott a történelemtanítás egész rendje, és a nemzeti múlt ismertetése még határozottabban kísérte végig a tanulókat, kezdve az I. osztályban beiktatott válogatott történelmi olvasmányokkal egészen a VIII. osztályig, ahol a magyar nemzet történetét összefoglalva tekintették át. A földrajzban nagyobb helyet kapott a föld ismertetése, és ez képezte az egész I. osztály anyagát. Egyéb tárgyakban is inkább figyelembe vették a hazai viszonyokat és vonatkozásokat. Módosult a görög nyelv helyett megszabott tantárgyak köre. Mellőzték ezek sorából az ábrázoló geometriát, célszerűbben jelölték ki a görög irodalomból magyarul tárgyalt műveket. A további változtatások közül említhető még a természetrajz tanításának új felosztása az alsó négy osztályban, a kémia nagyobb térfoglalása, a modern nyelvek tanításában a gyakorlati szempontok előtérbe kerülése, a szabadkézi rajzban az addig is szereplő díszítményi elemeken kívül a természeti tárgyaknak a valóság utáni rajzolása; e tárgyon belül továbbá az egyes korszakok jellemző műalkotásainak ismertetése, a szabadkézi rajzolás felkarolása. A testi nevelés körének tágítása céljából a tanterv hetenként játékdélutánt írt elő. Több vonatkozásban igyekezett a munka közelíteni a gimnáziumi és a reáliskolai tanítás anyagát. Ezzel eleget tett Kármán régebbi és gyakran megismételt kívánságának, ami a különböző típusú középiskolák tantervének közelítését szerette volna megvalósítani.

186

Magyarországi Rendeletek Tára Budapest, 1899. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium 1090-1124 p.

80

A legjelentősebb változás kétségtelenül a művelődés anyagában a nemzeti jellegnek szinte minden javaslattevő részéről felvetett és az új tantervben kiemelt hangsúlyozása. Jelentős ez már csak abból a meggondolásból fakadóan is, hogy maga a nemzeti műveltség kifejezés sem tantervi célkitűzésként, sem a középiskolai oktatás céljaként az 1883. évi középiskolai törvényben eddig nem szerepelt. Metodológiailag hasonlított az új tanterv a régihez, amennyiben ezt is áthatja a logikai és a pszichológiai elv. A tananyag kiszemelésének és elrendezésének szempontjai is azonosak, csak hogy most még határozottabban érvényesültek a nemzeti műveltség tartalmának történeti, irodalmi, sőt természettudományi elemei. Az 1903. évi 43.381 számú, a tantervhez kapcsolódó utasítások alapvető célul ismét azt tűzték ki, hogy az oktatás során az egyes tárgyak ne szakszerű elszigeteltségükben használják fel az ismereteket, hanem közös alapból kiindulva törekedjenek a nemes erkölcsű jellemesség fejlesztésére. A régihez hasonlóan hangsúlyozzák az utasítások a magyar nyelvi oktatás közvetlen kapcsolatát a többi tárggyal. Külön figyelmet szentelnek az értelmi és erkölcsi nevelés mellett az esztétikai nevelésnek. A tantárgyak metodikus kezelésére vonatkozóan felhívják az utasítások a figyelmet a tanulók önálló munkájára, szellemi erejüknek, értelmüknek a fejlesztésére, arra, hogy a tanítás az egész osztálynak szóljon. A 24 pontból álló általános utasításokat több száz oldalas részletes utasítások egészítik ki tárgyanként. Az 1899-es tanterv elődjével /1879/ együtt számos olyan tartalmi és módszertani újítást hozott a dualizmus-kori középfokú oktatás területén, amelyek miatt méltán tartja a neveléstörténet kimagasló jelentőségűnek a dokumentumokat. Ezt a megállapítást igazolja az a tény is, hogy minimális módosításokkal 1924-ig volt érvényben a tanterv. (16. melléklet) 4. 6. 5. Az 1899-es tanterv hatása az egri gimnáziumra

Az új tanévet a ciszterci gimnáziumban, a szokásoknak megfelelően az augusztusi értekezlettel nyitották meg 1899-ben is. Jelentős változások elé nézett a tantestület, amelyek sok feladatot jelentettek a minél gördülékenyebb évkezdés előkészítésében. Az igazgatóság a 37518/99. számú VKM rendeletre hivatkozva - ami az I. osztályban bevezetendő új tanterv kapcsán az új könyvek kijelölésére szólítja fel az érintetteket – kezdte meg a munkát. Az első

81

alkalommal a földrajz és természetrajz szétválasztásából adódóan a tankönyvek meghatározása jelentette az egyik fontos problémát.187 Szeptember elején folytatták a megbeszéléseket. Az igazgató – Kassuba Domokos – felhívja a figyelmét elsősorban az új tanároknak, hogy az 1888/89-es állandó tanmenet szerint folytassák munkájukat.188 Ez a dokumentum – kisebb módosításokkal – még döntően meghatározta az oktató-nevelő munkát, ugyanis a változások bevezetése csak felmenő rendszerre vonatkozott. A ciszterek különösen lényegesnek tartották tanáraik esetében, hogy az előírásoknak, amelyek a tantervben találhatók, a kezdő kollégáik is teljes mértékben megfeleljenek. Nagy segítséget kaptak az értekezleteken, ahol a fontosabb kérdéseket kiemelték, megvitatták, de a fiatalokkal egyénileg is foglalkoztak, ha szükségét érezték. Fontos itt megjegyezni a tanári óraterhelés kérdését, ugyanis a ciszterekre mindvégig jellemző, hogy szem előtt tartják – főleg a kezdők esetében – a túlterheltség elkerülését, ezért próbálnak kevesebb órát osztani rájuk.189 Az igazgató felhívja a figyelmet a VKM 38818/99. számú miniszteri rendeletre, ami már módosított tantervet vezet be az első osztálytól kezdve. Fontos szem előtt tartani a feldolgozandó anyag kitűzésekor a magyart, latint és a mennyiségtant illetően a megváltozott óraszámokat, valamint azt, hogy a földrajz és természetrajz szétválasztása kapcsán a tananyag időarányosan legyen feldolgozva. Külön kiemelik: „a házi feladványok esetén figyelni kell a túlterhelés elkerülésére.”190 A megváltozott óraszámok a gyakorlatban azt jelentették, hogy a magyar esetében az első osztályban 1 órával kevesebb lett /heti 6 helyett 5/, igaz a nyolc osztály tekintetében összességében megmaradt a 30 óra. Mivel megváltozott az órák elosztásának osztályonkénti aránya, ezért kellett vigyázni a tananyagfelosztásra. A latinnál ugyanaz tapasztalható, mint a magyar esetében, csak itt a heti 7 órából 6 lett az elsősöknek, viszont a nyolc osztály esetében már hárommal tartanak kevesebbet, mint korábban. A mennyiségtannál nem csökkenés, hanem 1 órás növekedés figyelhető meg, ami a jobb tananyagfelosztást segítette. A földrajz óraszáma összességében megmaradt (8 óra), de ez már nem az első két osztályra vonatkoztatva (korábban 1-2 osztályokban 4-4 óra), hanem szétterítve az 1-3 évfolyamra (3-3-2 órában). 187

HML. VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1899. augusztus. 29. HML. VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1899. szeptember. 9. – módszeres tanácskozás 189 Értesítők 1851/52- 1939/40 – a tanári testület és a tantárgyak felosztásával foglalkozó statisztikák 190 HML. VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1899. szeptember. 9. – módszeres tanácskozás 188

82

Az órák számának csökkentése az alsóbb osztályokban mindenképp segített valamit a túlterhelés elkerülésében, az életkori sajátosságok fokozottabb figyelembevételével. A gimnáziumban az előírásoknak megfelelően történtek a változások, amelyekről a januári ellenőrzések is elismerően szólnak. Francsics Norbert tankerületi főigazgató látogatása során megállapította, hogy a tantervi változtatás végrehajtása kielégítő volt az I. osztályban.191 A következő tanévben az új tanterv az I-III. osztályokban már kötelező, amire külön felhívja a főigazgató a figyelmet. A többiben marad a régi rendszer, de az V. osztályban az írásművek általános szabályai mellett a prózai műfajok elméletét (rhetorika) is tanítani kell.192 Az 1900/01-es tanévre az új tanterv miatt a II. és III. osztályokban is már az új könyvekből kellett oktatni. Ezért a tanári testületnek a következő évi alakuló ülés előtt a főigazgató javasolta az új könyvek megállapítását. A felvetésük szerint ezt a jelenlegi – áprilisi – ülésen meg kell tenniük, így még időben megjöhetnek a megfelelő engedélyek a tankerületi főigazgató felterjesztése után.193 Az értekezleten javasolt munkák jobban igazodnak a módosított tantervhez, ezért célszerű a korábbiak cseréje. Így a Simonyi: Kis magyar nyelvtana és Magyar nyelvtana helyett: Szinyei József: Iskolai magyar nyelvtana lett; Szvorényi: Olvasmányok I. helyett Balogh Péter: Magyar olvasókönyve került bevezetésre. Elismerték a korábbi munkák érdemeit, de az újak az elvárásoknak jobban megfelelnek. Konkrét példaként említik, a Balogh-féle könyvben az „Utasításokban” kijelölt olvasmányok teljes köre megtalálható. Sok kitűnő szemelvény van a hun és magyar nemzeti mondákból, az Árpádok történetéből, a magyar nép életéből. Ezek a munkák pallérozzák az elmét, nemesítik a szívet és a lelket, sőt a nehezebben érthető részekhez még alapos magyarázatok is vannak fűzve.194 „A könyv becsét emeli… az olvasmányok tárgyának illusztrálása, a művészi érzék felkeltésére, s fejlesztésére szolgáló számos fametszetű kép van benne elsőrangú művészeinktől.”195 Egy hónap múlva, 1900. május 18-án, a Tankerületi Királyi Főigazgatóság 567/1900. sz. leiratában felszólítja az igazgatóságot a jövő tanévre vonatkozóan, hogy tartsanak játékdélutánokat a gimnázium négy alsó osztályában a kiadott rendelet szerint.196 A rendelkezésnek voltak korábban előzményei, ugyanis a tanulóknak már 1889-től heti egy délután alkalmuk volt a tanárok által felügyelt játékra. Ezek az órák kötetlenebbül folytak a 191

HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. január 15. HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. január 15. 193 HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. április 28. 194 HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. április. 28. 195 HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. április. 28. 196 Értesítő 1899/1900. 102. p. 192

83

délelőttiekhez képest, ezért a hatodik osztályig a lelkesedés meglehetősen nagy volt, míg „a legfelső két osztályiak azonban, némely dicséretes kivételt leszámítva, pusztán kötelességből, s így is csak ímmel-ámmal”197 vettek részt a foglalkozásokon. A leirat hatására, valamint az épületek felújítása miatt198 az órarendet úgy állították össze, hogy a reggel 8 órakor kezdődő tanítást délután l óráig be tudják fejezni, így oldották meg, hogy a hétfő, szerda és péntek délutáni játék megtartása ne okozzon gondot. Osztályonként külön játékvezetőt jelöltek ki.199 Ezek a nem testnevelés szakos tanárok heti 2-2 órában, az időjárástól függően foglalkoztatják a gyerekeket a tanterv által előírt játékokkal.200 A helyzet nem sokat javult a korábbiakhoz képest, ugyanis „nincs meg az a játéknak savát-borsát megadó felbuzdulás, melyre a legfelső hatóság a kötelező játékok elrendelésével számított”.201 A probléma okát a kényszerben látták a tanárok. Többen közülük járatlanok voltak a játékok vezetésében, de azért sem lelkesedtek érte, mert elvonta őket egyéb teendőiktől. Kedvetlenségük befolyásolta a tanulók hangulatát, így vált a foglalkozás a tanárok és a tanulók részére „muszáj-játékká”.202 A valódi eredményt – talán – az hozta volna meg, ha az öntevékeny cselekvésre több alkalom kínálkozik. „Minő más kedvvel, sőt lelkesedéssel folyik a játék a kijelölt téren is, amikor ők maguk választotta időben űzhetik szabadon választott labda- vagy egyéb társas játékaikat.” A legfelsőbb két osztály tanulói 1908-tól már nem a játékdélutánokon, hanem ehelyett a katonai fegyverkezelés és céllövő kiképzésen vettek részt.203 A későbbiekben egyre inkább jellemzővé vált, hogy a játszóhelyül kijelölt térre az osztályfőnökök vezetésével kivonuló diákokkal kizárólag a testnevelő tanár foglalkozott.204 Ezzel a megfelelő szakmai irányítás és szakszerűség követelménye is megvalósult. A

játékdélutánok

kötelező

jellege

1932-ben

szűnt

meg.205

A

végleges

beszüntetésükre két évvel később, 1934-ben került sor206, ugyanis ekkor már az órákkal túlterhelt testnevelők csak nehezen tudtak megfelelően foglalkozni a diákokkal. Szerencsére

197

Értesítő 1898/1899. 107. p. HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. augusztus. 29. - A gimnázium épületének jelentős felújítása miatt a Líceum ad otthont egy évre a tanulóknak. Ezért az előadások rendjének összeállításakor ezt figyelembe kellett venni, vagyis 8-tól 12-ig, illetve 1 óráig egyfolytában tartanak. A játékdélutánokat így egyszerűbb lesz megszervezni kedd és péntek délutánra. 199 Szabó Béla (1997): A testnevelés tantárgy helye és szerepe a Ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnáziumában (1856-1948), ADU Gmk kiadó, Budapest. 35. p. 200 Értesítő 1902/03. 61, 67. p. 201 Értesítő 1901/02. 147. p. 202 Szabó (1997), 35.p. 203 HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1910. június. 8. 204 Szabó (1997), 35. p. 205 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1932. november. 25. 206 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1937. szeptember. 22. 25. p. 198

84

az 1913 óta létező sportkör megoldotta a problémát207, és a tanulók számára színes, gazdag programot tudott biztosítani a testmozgás és az egészséges életmódra nevelés területén. A testi nevelés változásainak bemutatása után fontos kiemelni a tanterv további, fokozatos átalakulását, ami az 1900 szeptemberében megnyitott tanévkezdő értekezlet kiemelt kérdése volt. Az igazgató újra felhívja a figyelmet az 1888/89-es állandó tanmenethez képest történt változásokra, amelyeket a 88298/99. és az 5750/900. számú minisztériumi rendeletek szükségessé tesznek. A rendelet újbóli felolvasása szerinte nem szükséges, mert azt már a tanárok alaposan ismerik, és az utasítások nélkül is megfelelően tudják feldolgozni a tananyagokat.208 Külön figyelmeztet Kassuba igazgató úr az új helyzetből adódó problémákra, amelyek az átmeneti tanítási helyszínből fakadnak – korábban említettük, hogy a gimnázium felújítása miatt a Líceum egyes termeiben folyik az oktatás –, ezért fontos a tanárok fokozottabb odafigyelése. A nehézségek ellenére a tantestület megállta a helyét, amit Francsics Norbert tankerületi főigazgató látogatása kapcsán elkészült értékelés is megerősített. Az alapos vizsgálat elismerően nyilatkozott az új - átmeneti – tanhelyen is megfelelő módon történő oktatásról. A tantervi változások betartását kielégítőnek tartotta az I-III. osztályokban, az V. osztályban – a rendelkezésnek megfelelően - pedig magyar nyelvből az írásművek általános szabályai mellett a prózai műfajok elméletét is az elvárásoknak megfelelően dolgozták fel. A látogatás végén külön figyelmeztetett arra, hogy a következő tanévben az I-IV. osztályban az új tantervnek, az V-VIII. osztályban még a réginek megfelelően kell tanítani.209 Az 1902. tanév már jelentős átalakulást hozott. A szeptemberi értekezleten az igazgató felhívta a figyelmet az 1899/88.228 számú miniszteri rendeletre, amely az új tantervre vonatkozott. Erre a tanévre már teljesen életbe lépett a rendelkezés. A pontos utasítások még nem jelentek meg, de a rendelet „irányeszméi” elégséges útbaigazítást adtak a megvalósításhoz.210 Az intézetre megállapított 1888/89-es állandó tanmenet tehát a továbbiakban nem irányadó. Ezért nagy előrelátásra van szükség, hogy a kitűzött anyag feldolgozásában ne legyen késedelem vagy sietség, és a tanulókat túlzott házi feladatokkal meg ne terheljék. Az igazgató ezzel kapcsolatban felhívja a tanárok figyelmét az 1899/1513. számú VKM rendeletre, ami a túlzott házi feladat kiadásáról szól.211 A gimnáziumokban az

207

Értesítő 1913/14., 307. p. HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. szeptember 10. 209 HML VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1901. február 12. 210 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1902. szeptember 9. 211 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1902. szeptember 9. 208

85

előbbi probléma gyakran előfordult már korábban is. Nem volt kivétel ez alól a ciszterci tanárok némelyike sem, bár az igazgatók rendszeresen figyelmeztettek a problémára. Az éves – szokásos – látogatása alkalmából Francsics Norbert, tankerületi főigazgató 1903 januárjában érkezett az intézménybe. Megállapította, hogy az 1899. évben elindított tantervi revízió teljes mértékben végrehajtásra került az I-VIII. osztályokban. Semmiféle hibát nem talált a vizsgálódása során, ezért megállapította: a tanítás „kellő szabályossággal történik”.212 A tanév rendjében jelentős módosítást hozott a szeptember. Az 1903/43.542 VKM rendelet írja elő a változtatást, ami az eddigi háromciklusú tanévet két félévre osztja. Az első félévet így szeptember elejével kezdték és január végéig tartották. Az előbbieket a tananyag felosztásánál is figyelembe kellett venni. Mivel az így létrejött első félévet csak kevés szünet szakítja meg, ezért az éves tananyag nagyobb részét (2/3) itt szükséges tárgyalni.213 A tantestületnek el kellett készíteni legkésőbb november végéig az új, állandó tanmenetet. A munkához iránymutatónak használhatták a korábbit, ugyanis az ott szerzett tapasztalatok segíthetnek az estleges hibák elkerülésében, de majd a gyakorlat lesz, ami meghozza az eredményeket - hangoztatták. Az igazgató megjegyezte, hogy szerinte „valószínű, szükséges lesz évről-évre a kisebb módosításokra”.214 A kidolgozandó tantervben a túlterhelés elkerülése központi kérdésként szerepelt, ahogyan erre korábban már figyelmeztetett a VKM 1899/1513. számú rendelete is.215 Érdekes téma tárgyalására került sor még az 1903-as év kezdetekor. Ezen a gyűlésen foglalkoztak a minisztérium alkoholizmus elleni felhívásával. Ebből is látható, hogy az ifjúság körében már ebben az időszakban is előfordultak – valószínűleg nem ritkán - ezek a jelenségek, ugyanis másra nem lehet következtetni abból, hogy az oktatásügyi hatóságok ilyen módon is felhívták az iskolák tantestületének figyelmét a problémára. Mivel ilyen gondokkal az egri gimnazisták között nem találkoztak a tanárok, így csak a hittan órákon általában – ahol lehet – kellett felhívni a figyelmet a józanság eszméjére.216 A tantestület az új tantervre vonatkozó utasításokat áttanulmányozta, eszerint folyt az oktató - nevelő munka, amit a tanítás menete és módja is igazolt. Francsics Norbert, tankerületi főigazgató megállapítása szerint az új tantervnek megfelelően, az állandó tanmenet időre elkészült, felülvizsgálat alatt van jóváhagyásra. A

212

HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1903. január 29. HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1903. szeptember 10. 214 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1903. szeptember 10. 215 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1902. szeptember 9. 216 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1903. szeptember 10. 213

86

helyi tanterv vonatkozásában nem történt előterjesztés, úgy tűnt, hogy Egerben nincs rá szükség.217 Az új állandó tanmenetet 1904 szeptemberétől használták a ciszterek Egerben. Az elmúlt több mint másfél évtizedben megfelelően, eredményesen működött az 1888/89-es tanévben bevezetett tanmenet, de az idő újra megérett a változtatásra. A nemzeti műveltség megjelenése – ahogy erre már korábban is utaltunk – egyre nagyobb teret nyert a tananyagban, ami több tárgy esetében is ilyen irányú bővülést mutatott. (7. táblázat) A „túlterhelés elkerülésének” jelszava ellenére az összesített óraszám 230-ról 251-re növekedett, vagyis 21 tanórával lett több, mint a korábbi tanmenetben. Állandó tanmenet szerinti óraterv 1904/05-es tanévtől

Rendes tárgyak Vallástan /Hittan/ Latin Görög Görögpótló irod. Magyar Német Történelem Természettan Földrajz Politikai földrajz Görögpótló rajz Természetrajz Matematika Rajzoló geometria Mennyiségtan Filoz. propedeutika Szépírás Torna

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

2 6 5 3 2 4 3 1 2

2 6 5 3 2 4 3 1 2

2 6 4 4 3 2 3 2 2

2 6 4 3 3 3 3 2 2

2 6 5 3 3 3 3 2 3 3 2

2 5 5 3 3 3 3 2 3 4 2

2 5 5 3 3 3 3 4 2 3 2

2 4 4 2 3 3 3 4 2 2 3 2

16 44 19 11 30 19 18 8 8 8 13 26 10

Összesen

28

28

28

28

35

35

35

34

251

7. táblázat

3 2 16

Forrás: Értesítő 1904/05; 52 – 72. p.

Főleg a felsőbb évfolyamokban figyelhető meg az óraszám-emelkedés, ami V-VII. osztályokban hetenként öttel (3035), a VIII-ban néggyel (3034), de a II-ban is kettővel (2628) emelte meg a tanórák számát.218 Ez utóbbi esetében az életkori sajátosságokat nem vették figyelembe, ezért különösen előnytelen volt az órák számának emelése.

217 218

HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1904. január 29. Értesítő 1904/05, 52-72. p.

87

A tantárgycsoportok közül most is a bölcseletiek esetében jelentősebb a növekedés, összességében 15 óra, míg a természettudományoknál csupán 4 órával lett több, mint korábban. Újabb megerősödését láthatjuk a klasszikus műveltségnek. A görögpótló irodalom és rajz megjelenése a görög nyelv háttérbeszorulásának jelentős lépése volt. Az egri tanárok eleinte lelkesek voltak, sőt volt időszak, amikor kifejezetten támogatták a nyelv óraszámainak átalakítását, felsőbb osztályokban történő, kisebb arányú előadását,219 de a várt eredmények az évek multával sem jelentkeztek, hiába tervezték meg alaposan a ciszterek az órákat. A problémák ellenére az előírásoknak megfelelően jártak el, így az V-VII. osztályokban heti 3, VIII-ban heti 2 órában tanítottak görögpótló irodalmat, görögpótló rajzot pedig V-VIII-ig heti 2, összesen 8 órában. A történelem s politikai földrajz nevű tárgy, amit a korábbi tanmenet szerint III. osztályban heti 4 órában, valamint a politikai földrajz, amit VII. osztályban heti 2 órában tanítottak220, többé-kevésbé a történelem tantárgy ismeretanyagába integrálódott. A történelem óraszáma és tananyageloszlása ennek megfelelően alakult, ezért a fent említett tárgyak integrálásával növekedett a történelem óraszáma összesítve, 12-ről 18-ra. Harmadik osztálytól tanították egészen az érettségiig minden évfolyamon, 3-3 órában, történet néven.221 Korábban a III. osztályban találhattunk heti 2 órában mennyiség és természettani földrajzot is. Ez utóbbi esetben a természettan /fizika/ tárgy ismeretanyagának bizonyos elemei jelentek meg, és az új tanmenetben ennél a tantárgynál és a természetrajznál tanítják az adott ismereteket. Az óraszámok a természettannál nem változtak, maradt a VII-VIII. osztályokban a heti 4-4 óra, de a természetrajz esetében jelentős emelkedés mutatható ki (5), sőt a korábbiaktól eltérően I-II-ban heti 2-2 alkalommal ismerkedtek a diákok a tudománnyal.222 A számtan, mértani rajz, mennyiségtan elnevezések a tárgyakkal együtt eltűntek, helyettük két stúdiumba integrálták az idevonatkozó ismereteket, úgymint: matematika és rajzoló geometria. Az összóraszám változása csak minimális, a matematika esetében – a korábbihoz képest - eggyel növekedett.223 A vallástan, görög és magyar tantárgyak óraszámai nem változtak, igaz az utóbbi esetében az órákat egyenletesebben osztották el az osztályokban.224 219

HML VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1861. június 17. Értesítő 1888/89, 93-94. p. 221 Értesítő 1904/05, 56-70. p. 222 Értesítő 1904/05, 52-70. p. 223 Értesítő 1904/05, 52-70. p. 224 Értesítő 1904/05, 52-70. p. 220

88

A német nyelvből a VIII. osztályban egy órával többet tartottak,225 míg latinból összességében hárommal kevesebbet.226 Az új tanmenet számos ponton átláthatóbban, az életkori sajátosságoknak megfelelőbben osztotta el a tanítási anyagot. Több tárgy esetében – logikus módon – az integráció megtörtént, ami bizonyos szempontból egyszerűsítette a tervezést, csökkentette a diákok és tanárok leterheltségét. A nemzeti jelleg hangsúlyozottan jelent meg a tervezetben, ami Egerben „nyitott kapukat döngetett”, ugyanis már utaltunk rá, hogy a régióból idesereglő gyermekek jelentős része magyar ajkú környezetből származott, ami kedvezett az előbbi irányvonal megvalósulásának. Az egri ciszterek alapvetően nem tértek el a minisztériumi előírásoktól a megújított tanterv kapcsán, csak kisebb változtatásokat figyelhetünk meg. Ezek a különbségek a tantárgyak elnevezésében és bizonyos mértékben a belső tartalomban rejlettek. A hittan elnevezés helyett a vallástant, a történelmet történetnek nevezték, fizika helyett a természettant, a geometria elé odatették a „rajzoló” kiegészítést és a bölcseleti bevezetés helyett pedig a filozófiai propedeutikát használták. A belső tartalmi kérdések tekintetében még jobban, az elvárásokat „túlszárnyalva” ügyeltek a nemzeti elemek kidomborítására. Különösen igaz ez a görögpótló irodalom magyar irodalmi témáira. A V. osztályban ezért részletesen tárgyalják: Tinódi: Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról. Gyöngyösi: Porábúl megéledett Phoeuix avagy Kemény János. Arany: Buda halála. Gróf Bethlen Miklós: Zrínyi Miklós halála. Cserei Mihály: Apafi halála; a zernyesti ütközet. Báró Apor Péter: A vendégségről és mulatságokról. A régi Erdélynek köntösiről. Az erdélyiek régi nyájasságáról. Az írásbeli dolgozatok tételei között szerepel: Tinódi érdemei címmel készítendő dolgozat. Tankönyvük Badicstól a „Magyar irodalmi Olvasókönyv I. volt.227 A VI. osztályban szemelvényeket vesznek az ó-klasszikai verselőkből: Baróti Sz. Dávid, Révai, Rájnis, Verseghy, Csokonai, Dayka, Szentmiklósi, Virág, Kazinczy, Berzsenyi, Tóth László, Kisfaludy Károly és Vörösmarty antik méretű lírai műveiből. „Kapcsolatosan az egyes írók élete s költésük ismertetése, az irodalmi irányok s viszonyok rajza”-ival kiegészítve. – A házi dolgozatok tételei között szerepel Kisfaludy Károly Mohács c. elégiájának méltatása.228 Ez az akkor és azóta is sokat idézett hazafias költemény, melyből 225

Értesítő 1904/05, 70. p. Értesítő 1904/05, 52-70. p. 227 Értesítő 1904/05, 61. p. 228 Értesítő 1904/05, 64. p. 226

89

Kodály Zoltán készített vegyeskari művet, de a győri zeneszerzőt, Halmos Lászlót is megihlette, különösen alkalmas volt a nemzeti érzés erősítésére (a szerző). Tankönyvük az előző évi második kötete volt hatodikban. A következő évben történeti olvasmányokkal foglalkoztak. Megismerkedtek Virág: Szent István. Kazinczy: Pályám emlékezete. Jászay P.: A mohácsi vész után. Gr. Teleki: Hunyadi János jellemzése. Horváth M.: A Pragmatica Sanctio története. Szalay: Magyar néposztályok Szent István idejében. Salamon: A török hódoltság Magyarországon. — Szónoki olvasmányok: Kölcsey: Beszéd a magyar nyelv ügyében. Br. Wesselényi: A magyar nyelv ügyében. Gr. Széchenyi: A magyar nyelv ügyében. Br. Eötvös: A magyar nyelv ügyében. Kossuth: Erdély és unió. Az országgyűlési teendőkről. Deák: A húsvéti cikk. Toldy: Virág B. Gyulai P.: Emlékbeszéd Br. Eötvös József felett. Házi írásbeli dolgozat: A magyar pragmatikus történetírás rövid története; A magyar szónoklás történetének áttekintése.229 Ebben az évben is a Badics - féle könyvet használták. A nyolcadikban már kizárólag a görög kultúra jelent meg a tárgy tematikájában,230 az előbbit pótolva viszont a görögpótló rajz óráin foglalkoztak magyar műalkotások ismertetésével.231 A fentiekből is jól látszik, hogy a nemzeti műveltség minél alaposabb elmélyítését tartották fontosnak a ciszterek, de nem csak tartalmi szempontból figyeltek a megvalósulására, hanem szem előtt tartották ezt a többi stúdium esetében, sőt a művészeti foglalkozásokon is ennek megfelelően működtek. Az elismerő szavak sem maradtak el a jól végzett munka után. Az intézet vezetése és tanárai kiemelt megtiszteltetésnek tartották, hogy Apponyi Albert gr. VKM miniszter, aki a városban járt az országos magyar képzőművészeti társulat kiállítása miatt, látogatást tett a gimnáziumban. Az itt tapasztaltakról elismeréssel nyilatkozott.232 Az irodalom, a történelem és a művészetek mellett a nemzeti érzés erősítésére alkalmasak voltak a kirándulások is, ezért felhívja a tanári kar figyelmét az igazgató az 1905/2472. számú VKM rendeletre, ami az iskolai tanulmányi kirándulások jelentőségére figyelmeztet.233 Fontosnak tartja a minisztérium, hogy a tanulók minél alaposabban ismerjék meg hazájuk, nemzetük kulturális és természeti értékeit.

229

Értesítő 1904/05, 67-68. p. Értesítő 1904/05, 70. p. 231 Értesítő 1904/05, 71. p. 232 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1906. október. 25. 233 HML VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1905. szeptember. 11. 230

90

A tanulmányi kirándulások előzményei az 1890-es évekig nyúlnak vissza. A tanároknak már ebben az időszakban is az iskola oktatási-nevelési programjában pontosan előre meg kellett tervezni az utakat. Az egri gimnazisták például az 1904/05-i tanévben „a borsodnádasdi lemezgyárat, az ózdi gyártelepet, a diósgyőri állami vasműtelepet, a perecesi kőszénbányát, Lillafüred és a hámori völgy meglepő természeti szépségeit, a Zartl-testvérek bútorgyárát, s Kolba-cég papírgyárát tanulmányozták, mérnökök és más szakemberek kalauzolása és részletező magyarázatai kíséretében”234 – olvasható az értesítőben. 1906-ban Kassa történeti nevezetességeit és az aggteleki barlangot látogatták meg. A következő évben a Balaton környékét és a Dunántúlt keresték fel. 1908-ban a Magas-Tátra és a dobsinai jégbarlang

természeti

szépségeinek,

történelmi,

földrajzi,

néprajzi

és

művészeti

nevezetességeinek, 1909-ben Máramaros bányái és a Felső-Tisza vidéke, 1910-ben az osztrák főváros, Bécs, majd Pozsony, Esztergom, 1911-ben a Délvidék és az Al-Duna megtekintése volt a tanulmányi kirándulás programja. 1912-ben különleges adriai-tengeri útiterv várta az egri ciszterci gimnazistákat: Fiume, Abbázia (másként: Rijeka, Opatija), Trieszt, Velence, majd Grácon, Szombathelyen át hazafelé. Innen óriási élményekkel tértek haza.235 A testedzés módjaihoz sorolható az őszi napokon szervezett kirándulások, amikor „a tornamester vezetése s néhány tanár felügyelete alatt távgyaloglást tettek egyes osztályok,”236 amely „programjába tornaversenyt is iktattak.”237 A művészi-, geometriai, fizikai-, történeti-, földrajzi kirándulás mellett tanévenként elkészítik az I-VIII. osztályok testedző kirándulásainak tervezetét is.238 A kirándulások bevezetésével, elterjedésével és általánossá válásával jól érzékelhető a reformpedagógia hatása a ciszterci oktatásra. A reformpedagógiai irányzatok általában fontosnak tartották a gyerekek életszerű körülmények között való tevékenykedtetését és ily módon való gyakorlati tapasztalatokhoz juttatását.239 A megfelelően előkészített, sikeresen lebonyolított, majd a tapasztalatokat körültekintően feldolgozó órákkal lezárt kirándulások rendkívül sok, hasznos ismerettel gazdagították a diákokat. Egerben a tervszerűen rendezett kirándulásokat a nevelés-oktatás hármas feladatának, a testi, értelmi és erkölcsi céljainak szolgálatába állították.240 Ami az elsőt illeti, elegendő csak annak módjára emlékeztetni,

234

Értesítő 1904/05, 78. p. Értesítők 1905/06 -1911/12. 236 Értesítő 1893/94. 29. p. 237 Értesítő 1895/96. 236. p. 238 Szabó (1997), 36. p. 239 Bábosik Zoltán (2004): Irányzatok és elméletek a nevelésfilozófiában. Budapest, OKKER Kiadó. 139. p. 240 Értesítő 1935/36, 78-79. p. 235

91

arra, ahogyan megszervezték és lebonyolították. A közeli kirándulások a turisztika örömeivel és fáradtságával segítettek a célhoz. Ha valahová távolabbra, közlekedési eszközzel utaztak, ott sem hiányoztak az előbbiek. Az értelmi nevelés terén is sok haszonnal jártak ezek az utak. A tervszerű, az iskolai tanulmányokhoz igazított kirándulások az elméleti ismereteket a gyakorlati megvalósításokban szemléltette a diákokkal. Az elmondottakat, a korábban tanultakat konkretizálta, elmélyítette, a tanulókhoz közelebb hozta. Ezek az utak olyan új ismereteket is nyújtottak, amelyek nem fértek bele az iskolai tanulmányi munkába, az órai keretekbe (földrajzi, geológiai, történelmi, esztétikai stb. élmények). Erkölcsi hatásuk igen jelentősnek tekinthető, az örömök és lemondások, az élvezetek és nélkülözések próbatüzében. Erősítik a hazaszeretetet, felkeltik a nemzeti érzést a szülőföld szépségeinek és történelmileg nevezetes helyeinek megtekintésével, az életviszonyok megismerésével. Erőkifejtésre kényszerítettek, az egyes napokra kitűzött úticélok elérésének lankadás, csüggedés nélkül való akarásában. A sokéves múltra visszatekintő kirándulások hasznosnak bizonyultak a gimnázium életében.241

4. 6. 6. Az I. világháború megpróbáltatásai a nevelőmunkában

Az 1914 nyarára szervezett tanulmányi úttal a „velük élő történelem” részeseivé, majd hamarosan szenvedőivé váltak az egri ciszterci diákok. Adott év júliusában 11 tanár, 25 diák és 8 szülő nagy tanulmányi kirándulást rendezett Bosznia-, Hercegovina- és Dalmáciába. „Feledhetetlen emlékekkel tértek vissza - jegyzi föl az akkori krónikás -, mert boldogemlékű trónörökösünk és neje tragikus halálát hirdették még akkor is a gyászlobogók Sarajevoban: a fogadtatásukra épített diadalkaput bontogatták Mostarban, s a lelkük nyugalmáért mondott requimeken vettek részt a raguzai és spalatói dómokban. A csöndes cattarói öböltől fel az Adria legészakibb partjáig azóta a háború vihara dúl. Ma már biztos tudássá lett, ami akkor még csak sejtés volt: a világháború szülőföldjén jártunk.”242 Az elkövetkező nehéz időszakban a tanítást – a lehetőségekhez mérten – próbálták zavartalanul folytatni, de csak halvány remény maradt a mielőbbi békekötésre. „Dr. Békefi Remig zirci apátúr úgy rendelkezett, hogy a béke megkötése után az első Értesítőben az értekezés tárgya a háború legyen. Fájdalom, az iskolai év immár másodszor fejeződött be a háború közeli végének reménye nélkül,”243- olvashatjuk Kürti Menyhért tollából 1916-ban. 241

HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1932. november. 25. A ciszt. rend Egri Szt. Bernát Gimnáziumának Évkönyve (később csak Évkönyv) 1941/42, 9. p. 243 Értesítő 1915/16, 58. p. 242

92

A gimnázium tornaterme hosszabb ideig kórházként működött a háborús években. A tanárok közül többen teljesítettek kórházi vagy tábori lelkészi szolgálatot, de a diákok közül is szép számban álltak be katonának, sőt néhányan az életükkel is fizettek a hazának. „Az első két esztendő 50 tanulót szólított ki az iskola padjaiból, akiket a sorban még sokan követtek a háború folyamán. {…} Hadba szólított tanítványainkat {…} aggódó szeretettel eresztettük útjukra. Harcban álló növendékeink iránt az ő hálás, szeretettel teljes visszagondolásuk, s ránk emlékezésük nyomán állandó a mi érdeklődésünk is éppen úgy, mint amilyen mély és állandó büszke fájdalmunk és kegyeletünk azok iránt, kik vérük hullásával és életük feláldozásával tettek tanúságot a magyar vitézségről, a magyar katona hazájáért… Hősi tetteiket gyűjti az Alma Mater, s majdan márványban örökíti meg nevöket.”244 Ezekben az években a gimnáziumoknak előírt tanmenet alapvetően nem változott, csak a testnevelés vonatkozásában, a háborús helyzetet figyelembe véve. Az Országos Közoktatásügyi Tanács által kidolgozott tanterv testnevelési vonatkozású részeit vitára bocsátva kiegészítették, módosították – „különös tekintettel a honvédelmi miniszter úr által kiadott és a tanuló ifjúságnak a katonai szolgálatra előkészítését célzó Irányelvek-re.”245 Ennek megfelelően az 1916-ban érvénybe lépő fiú középiskolák testnevelésének új tantervében a nevelő tornagyakorlatok, nevelő játékok, nevelő atlétikai gyakorlatok, egyéb testedző gyakorlatok, tánc, kirándulások kiegészülnek a katonai szolgálatra előkészítő gyakorlatokkal.246 Az előbbiekből jól látszik, hogy a magasztos pedagógiai célok helyett a kormány háborús törekvései kerültek előtérbe. A harcok még be sem fejeződtek, amikor 1918. október 31-én kirobbant az őszirózsás

forradalom,

a

következő

év

márciusában

pedig

kikiáltották

a

Tanácsköztársaságot. Erre az időszakra (133 nap) az oktató-nevelő munka terén is átmenetileg más irányt lehetett tapasztalni. Ekkor a tervek szerint a nyolcosztályos népiskolára épült volna a munkaiskola jellegű ötosztályos középiskola. Ennek alsó három osztályában főként a természettudományos elméleti és gyakorlati ismeretek oktatását tervezték, a felső két osztályban a tanulók alkotó-kutató tevékenységére alapozott szintetizáló-rendszerbe foglaló tantárgyak kaptak volna helyet.247 Az egri ciszterci gimnáziumban is – hasonlóan más katolikus iskolákhoz létrehozták a szocialista tanulók szakszervezetét, megválasztották a négy felső osztályban a 244

Évkönyv 1941/42, 11-12. p. Szabó (1997), 12. p. 246 Szabó (1997), 12. p. 247 Mészáros (1988), 104. p 245

93

bizalmi tanulókat, s megalakították a diák-direktóriumot. Alapvetően nagyobb túlkapások nem történtek az intézetben, a tanulók „csöndesek és tisztelettudók voltak, csak néha-néha énekelték óraközökben egyik-másik osztályban a Marseillaise-t. A direktórium tagjai is diákjótékonysági ügyekkel jöttek csak az igazgatói irodába. Tanáraik ellen akciót nem indítottak, velők szembe nem helyezkedtek.”248 A XXII. néptörvény a gimnáziumot államivá alakította, ami után megszűnt a vallásoktatás, és az imát is eltörölték az előadások előtti és utáni időben. Nem kellett a tanulóknak „laudeturral” köszönni, és a feszületeket is eltávolítatták a tantermekből. A források tanulsága szerint a diákság szinte teljes létszámban tanárai mellé állt, a nehéz körülmények ellenére ragaszkodtak hitükhöz, az iskola hagyományaihoz.249 Az eltörölt vallástan helyett szociológiát és az adott rendszer (proletár diktatúra – szerző) ismertetését vezették be, de ezeket a tárgyakat dr. Kalovics Alajos, a kultúraszakosztály akkori vezetőjének, a ciszterciek nagy tisztelőjének engedélyével az intézet tanárai látták el, ami az óra „szellemiségére” döntő hatással volt. A vészterhes időszak csak néhány hónapig tartott, utána egy másik, újabb kihívásokkal, reformokkal tarkított évtized következett, amely jelentősen átalakította a középfokú iskoláztatást, így a ciszterci oktatást is.

4. 7. Középiskolai törvény a klebelsbergi időszakban 4. 7. 1. Vesztes háború – győztes kultúr- és oktatáspolitika Az I. világháborút követő trianoni békeszerződés nagy csapást mért a vesztes oldalon harcoló Magyarországra. Az oktrojált békediktátum révén több mint háromnegyed része elveszett hazánk korábbi területének, a lakosság száma pedig 18.200.000-ről 7.600.000-re csökkent. 3.223.000 magyar került idegen uralom alá kisebbségi helyzetbe, azaz a magyarok közel egyharmada nem élhetett többé saját államában. A rendezés elvi alapja az volt, hogy a soknemzetiségű Monarchia helyett önálló nemzetállamokat kell létrehozni. Ez egyáltalán nem valósult meg, kivéve Ausztriát és Magyarországot. Ennek a két államnak ugyanis minden olyan területét elvették, ahol más nemzetiségűek is (!) éltek, ugyanakkor rengeteg

248 249

Évkönyv 1941/42, 13-14. p. Értesítő 1918/19, 67. p.

94

német és magyar ajkú került az utódállamokba.250 A későbbiekben ez a helyzet többféle konfliktus forrását jelentette. Meglehetősen komoly veszteséget okozott a trianoni békediktátum a magyar katolikus iskolaügynek, ugyanis oktatási-nevelési intézményeik közül számos átkerült egy másik ország tanügyigazgatása alá. Az elcsatolt területeken az új tanügyi vezetők széleskörű katolikus népiskola-rendszert, színvonalas tanító-, tanítónő- és óvónőképzőket örököltek; a katolikus polgári iskolák, szerzetesi és főpapi gimnáziumok sokaságával és nem kevés katolikus szakjellegű középszintű iskolával együtt. A megcsonkított ország gazdasági talpra állításának nagy feladata mellett a magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterei az 1920-1940 közötti, háborútól mentes két évtizedben kiemelt gondot fordítottak az ország korábban is színvonalas közoktatási rendszerének továbbfejlesztésére, a lakosság különböző társadalmi rétegei műveltségi szintjének emelésére. A költségvetésből jelentős összegeket fordítottak kulturális, iskolaügyi célokra. Az 1920-as évek második felében az országos költségvetés 9-10 százalékát, az 1930-as években pedig 11-13 százalékát!251 E korszak egyik kiemelkedő katolikus politikusa - a korábban ciszterci diák Klebelsberg Kunó gróf volt, aki igen nagy hatást gyakorolt a magyar katolikus iskolaügyre. 1922-1931 között töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tisztet: végbevitte a középszintű iskolák korszerűsítő reformját, egyetemeket létesített, megszervezte a külföldi Collegium

Hungaricumok

hálózatát,

új

tudományos

intézeteket

alapított.

Egyik

legkiemelkedőbb tette a népiskolaépítő akció volt, de témánk szempontjából mi most a nem kevésbé jelentős - középfok reformjára tett intézkedéseire helyezzük vizsgálódásunk fókuszpontját. Az 1924-es évben újabb reformok indulnak el a középfokú – ez által a gimnáziumi – oktatásban. Láthattuk az 1890-től kibontakozó változások révén az új irányvonalat, amely egy hármas profilú képzést vetített előre. Az 1924. évi reform külön-külön iskolatípusokkal ezt a rendszert törvényesítette. Az 1924/11. törvény három középiskola-típust kodifikált: a gimnáziumot, a reálgimnáziumot és a reáliskolát.252 Az egyes típusok sajátos profilját a törvény így jellemezte: a középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye. A közös nemzeti jellegű tantárgyakon kívül a gimnázium e 250

Bertényi - Gyapay (1993), 519. p. Mészáros (2000), 242. p. 252 Magyar Törvénytár. 1924. évi törvénycikkek. Bp. 1925. 152-160 p. 251

95

feladatot a minden irányú humanisztikus, elsősorban latin és görög nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, a reálgimnázium főleg a latin és a modern nyelvek és irodalmak elsajátítása útján, a reáliskola pedig különösen néhány modern nyelv és irodalom, valamint a matematikai és természettudományi tantárgyak tüzetesebb tanításával oldja meg.253 A közös nemzeti tárgyak tananyagai legtöbbször a gimnáziumi tantervet követték vagy azt adaptálták. Az egység mellett – amit az óraszámokban is tapasztalhatunk (236 óra a fiúközépiskolákban) - nagy figyelmet fordítottak a tantervek az egyes iskolatípusok sajátos céljaira is. A gimnázium – Kornis Gyula szavaival – „elsősorban a történelmi kultúra iskolája”. Ezt mutatta a klasszikus nyelvek nagy súlya, amelyek az órakeret közel 30%-át kapták, a magyar nyelv és irodalom több, mint 11%-os aránya, a történelem több, mint 7%-os részesedése. A „humanisztikus kultúrjavakra” (Kornis) 148 óra jutott (61%), a „realisztikusokra” csupán az órák negyede. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a mennyiségtan a latin után a legmagasabb összóraszámmal rendelkezett. (17. melléklet) A reálgimnázium nem nyúlt vissza a „mai műveltségünk eredeti forrásáig, a görög kultúráig, hanem csak a hozzánk közelebb eső latin műveltségig”. A görög helyett egy modern idegen nyelvet vezetett be (a némethez tehát a latinnal jól koncentrálható francia vagy az angol, illetve az olasz kapcsolódott). Bár nagyobb szerepet kaptak „műveltségünk modern reális elemei” (a földrajzban, a kémiában a természettanban a rajzban) a humán tárgyak dominanciája megmaradt (a „nemzeti kultúra részének” tekintett latin például itt is a legmagasabb óraszámot kapta /41 óra/). A reáliskola „a modern nyelvi és természettudományi matematikai műveltség” közvetítője volt. Itt a „humanisztikus” és realisztikus” kultúrjavak aránya az óraszámok alapján – Kornis Gyula számítása szerint – 110:94 (a reálgimnáziumban ez a viszony 138:66 volt). Említésre méltó, hogy a matematikai és természettudományos tárgyakban is a meghatározó tárgyak tantervi tartalmai (céljai, struktúrái) még az óraszámok eltérése esetében is gyakran igen közel álltak egymáshoz.254

253 254

Idézi: Mészáros (1988), 104. p. Ballér Endre (1999): Tantervelméleti megközelítések a két Világháború közötti magyarországi gimnáziumi tantervekben. Budapest, Országos Közoktatási Intézet. – (A tantervelmélet forrásai 21.), 130. p.

96

A három új középiskola-típus hivatalos tantervét a miniszter 1924. július 24-én kelt 80 000. számú rendeletével tette közzé; a tantervhez kapcsolódó utasítások pedig az 1927. évi november 11-i 70640. számú miniszteri rendelet nyomán jelentek meg.255 Pár évvel később apróbb változtatásokkal továbbalakították a tantervet. 1931-ben miniszteri rendelet alapján a gimnáziumban a görög helyett modern élő idegen nyelv is választható, a reálgimnáziumokban pedig a latin tanítása csak a III. osztályban kezdődik. 1932-ben a középiskola mindegyik típusában kötelezővé tették a gyorsírás tanítását a IV. és V. osztályban heti 2 órában. Az 1929. évi 540-0-6/1929. számú miniszteri rendelet szerint mindhárom középiskola-típusban az I. és II. osztályban az ének l-l órában „kötelező, rendkívüli tantárgy”. (Ugyanezt korábban már elrendelte az 1920. évi 110 491. számú miniszteri rendelet, ezt azonban az 1924-i középiskola-reform nem vette figyelembe.)256 4. 7. 2. Humanisztikus gimnázium Egerben

A 1920-as évek első felében a ciszterciek egri gimnáziumát is elérik a törvényi előírásoknak megfelelő változások. Nem kis örömet jelentett az intézetben, hogy a VKM utasítását szem előtt tartva és ezzel megegyező módon az apát 647/1924. rendeletével a gimnáziumot humanisztikus gimnáziumnak nyilvánítja a budai Szt. Imrével együtt. 257 Ezzel a döntéssel az egri intézmény a korszakban „legelőkelőbbnek” tartott középfokú képzéssel várhatta a város és a régió tanulni vágyó fiataljait. A tanterv változtatása folyamatosan, felmenő rendszerben történt és az 1920-as évek végére teljesedett ki. A heti óratervet tanulmányozva megállapítható, hogy az 1929/30-as tanévre az óraszámok a „rendes tárgyak” esetében 7 órával csökkentek a legutóbbi – 1904/05-ös állandó tanmenet - változtatásához képest, ami elsősorban a görögpótló irodalom megszűnésének köszönhető.258 (8. táblázat) A különböző tantárgyak esetében tapasztalhatóak az országos előírásokhoz képest is szembetűnő eltérések, amelyek az óraszámokban, az órák osztályonkénti struktúrájában, a tárgyak megnevezésében érhető utol. Ezek az eltérések – véleményünk szerint –

255

Magyarországi Rendeletek Tára Budapest, 1927. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium 256 Mészáros (1988), 106. p. 257 HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1924. augusztus. 30. 258 Értesítő 1929/30, 22. p.

97

szemléletbeli, bizonyos mértékben tudományos és módszertani eltéréseket is rejtenek magukban. A hittan esetében követik a korábbi hagyományokat, marad az óraszám, amely az országos előírásoknak is megfelelt. Hasonló tapasztalható a latinnál, igaz itt a 44 óra kettővel kevesebb, mint a központi előírás. Ez a csökkentés az érettségihez közeledve jelentkezik (VI.; VIII. osztályokban), ami a túlterhelést hívatott elkerülni, a többi tárgyra szánható megnövekedett idővel. A görög nyelvből az egri tanárok 2-vel többet tartottak (21 óra), mint korábban, de kevesebbet az új tanterv előírásaitól, ami 23 tanórát határozott meg harmadiktól az érettségiig. Később is kezdték a tanítását, csak ötödiktől, szem előtt tartva az életkori sajátosságokat, a gyermekek pszichikai, fizikai sajátosságait, terhelhetőségüket. Az egri ciszter gimnázium heti óraterveinek összehasonlító táblázata - 1928/29-es tanév Rendes Tárgyak Vallástan Latin Görög Magyar Német Történelem Fizika (Természettan) Földrajz Politikai földrajz (Görögpótló) rajz Természetrajz Mennyiségtan Bölcselet Szépírás Testgyakorlás

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

2 6 5 -

2 6 4 3 -

2 6 4 3 3

2 6 3 3 2

2 6 6 3 3 3

2 5 5 3 3 3

2 5 5 3 3 3

2 4 4 3 3 3

16 44 20 28 21 17

-

-

2

-

-

-

4

4

10

3 2 2 6 3

3 2 2 4 3

2 2 4 3

1 2 4 4 3

2 3 3

3 4 3

3 3

2 3 3

9 8 13 30 3 24

Összesen

29

29

31

30

31

31

31

31

243

8. táblázat

Forrás: Értesítő 1928/29; 17. p.- Tantárgyfelosztás alapján

Magyar nyelvből eggyel több órát tartottak – az országos előírásokhoz képest - a harmadik osztályban, aminek keretében a nemzeti irodalmunk értékeivel foglalkoztak behatóbban, de sajnos a korábbi plusz két óra veszteséget nehezen lehetett pótolni. A korszak elvárásait figyelembe véve, a későbbi, eredményesebb érvényesülést szem előtt tartva 3 órával növelték a német nyelv óraszámát, mind a korábbi gyakorlatuk, mind az

98

országosan előirányzottakat is túlszárnyalva. Ezzel is erősítve a klasszikus ismeretek mellett a modern nyelvek helyét a gimnáziumban, külön kiemelve a nyelv által megszerezhető egyéb irányú tudást. A ciszterek mindig is hangsúlyozták az ebben rejlő lehetőségeket, az általa megszerezhető kulturális javakat, ismereteket.259 /Nem szabad elfelejtenünk, hogy a korabeli tudományos élet által létrehozott eredmények szinte mindegyike olvasható volt németül, valamint az egyetemi tanulmányait ezen a nyelvterületen végző fiatal számos, kitűnő tudományos műhelyben folytathatta tanulmányait.- a szerző/ Történelemből követték a központi előírásokat, és megpróbálták a tananyag logikusabb átszervezésével visszapótolni a negyedik osztályban elvesztett 1 órát. A bölcseleti bevezetés helyett a filozófia elnevezést használták, de ez sem tartalmi szempontból, sem óraszámok tekintetében (heti 3 óra a VIII. osztályban) nem jelentett eltérést a tárgy esetében. A bölcseleti tudományok jelentős túlsúlya tehát most is megmaradt (142 óra/58,1%), de ez a gimnáziumok számára meghatározott oktatási feladatokból is adódott, ahogyan ezt már korábban említettük. A földrajz óraszáma csak eggyel volt kevesebb, mint az előírás, de a korábbi ciszter gyakorlathoz képest egy órával nőtt az ismeretelsajátíttatásra fordított idő. Ennél a tantárgynál is logikusabbnak tűnik, hogy a +1 óra nem csak évek multával, hetedik osztályban jelenik meg ismét, hanem folytatva, elmélyítve az addigi ismereteket a negyedikben. Pedagógiai, módszertani szempontból ezt jobbnak tartották. A természetrajznál az óraszámok mind a korábbi, mind az új tantervi előírásoknak megfelelően alakultak (13 óra), csak a belső óraszám-elrendezés változott a túlterhelés elkerülése végett, ami azt jelentette, hogy negyedikben 3 helyett 4 órát, ötödikben csak 2-t tartottak. Fizikából 2 órával több ismerettel gazdagodhattak a ciszterci diákok. Ami külön érdekes, hogy ezt a plusz 2 órát harmadik osztályban vezették be, ügyelve az érdeklődést felkeltő, életkori sajátosságoknak megfelelő, kísérletekre fokozottan alapozó fizikaoktatásra. A későbbiekben (VII-VIII. osztály) újra megjelenő, a központi előírásokat követő fizikaórákat a hagyományok szerint itt továbbra is természettannak nevezték. A matematika mennyiségtan néven jelent meg az óratervben. A korábbi időszakhoz képest hárommal tartottak több órát, igaz ez eggyel kevesebb, mint a minisztériumi előírás, de így is meghaladja a magyar nyelv óraszámait.

259

HML. VIII-53/4 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv IV. 1861. június 17.

99

A természettudományok összesített óraszámai az új tantervvel kis mértékben növekedtek (65 óra helyett 69 lett), de az új tervezetben is a hangsúly – ami nem meglepő továbbra is a „bölcseleti” tudományok elsajátíttatásán volt, amit a gimnáziumok létrejöttének célkitűzésében szemléletesen megfogalmaztak a tanterv életre hívói. Különleges és érdekes változások történtek a testnevelés tantárgy esetében. A VKM 40.175/1928. V sz. rendelete végrehajtásaként az osztályoknak heti 2-ről 3-ra emelkedett a testnevelési órák száma, ezért a pénteki napokon az öt tanítási órát 40-40 percesre leszállítva, hat tanórára kellett szaporítani már az 1928/29-es tanévben.260 A miniszteri intézkedés új fordulatot jelentett a testnevelés ügyében. Az 1908-ban elrendelt katonai fegyverkezelés és céllövő foglalkozásokat a trianoni békeszerződés megkötése következtében (1921. XXXIII. Tc.)261 be kellett szüntetni. Helyette a testnevelési foglalkozásba burkolva és annak keretein belül kívánták megoldani a felnövekvő nemzedék katonai előkészítését. 1928. november 1étől l óra továbbra is az érvényben lévő tantervi anyag feldolgozására, l óra pedig a katonai gyakorlatokra szolgált.262 Beindításakor a szakórát a testnevelő tanár tartotta, de a „harmadik órát” hivatásos katonatisztek vezették, mint például vitéz Téczely százados, segédtisztjével. A harmincas évek elejétől a tantestület valamelyik katonaviselt tanára – köztük a testnevelő – végezhette ezt a feladatot. Ezzel az intézkedéssel a testnevelési óra tantárgy jellegén csorba esett. Kezdett elterjedni, hogy a testnevelést mindenre fel lehet használni, a foglalkozást akár pedagógiai képzettség nélküli katonák is tarthatják. Az állandó alaki ”kiképzés”, a menetelés, a testfordulatok végzése negatív hatást váltott ki a tanulókban a tantárgyhoz való viszonyulásukban.263 Az egri ciszterci gimnázium iratai arról tanúskodnak, hogy az igazgató megpróbál kibúvót találni a diákok katonai foglalkoztatása alól. A miniszteri rendelet „elháríthatatlan akadály esetén” felmentést adott a harmadik testnevelési óra bevezetése alól. E lehetőség kihasználására Szabó Ferenc, testneveléstanár betegsége adott alkalmat, sőt egy időre szakember hiányában még a tantervszerű rendes heti 2 órát is szüneteltetni kellett.264 A kellően indokolt kérvény következtében a VKM 540-05-445/1931. sz. rendeletével az egri gimnáziumban „megszüntette a 3-ik testnevelési órát” az 1931/32-es tanévben.265 Az előbbi események is arra utaltak, hogy voltak olyan intézetek és tanárok, akik ellenálltak a kormány azon törekvésének, hogy bevigyék az iskolába a katonai foglalkozásokat. 260

Értesítő 1828/29, 22. p. HML VIII-53/24 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. november 27., 2.p. 262 HML VIII-53/24 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. november 27., 2.p. 263 Szabó (1997) 32. p. 264 HML VIII-53/25 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1932. január 25., 1.p. 265 Értesítő 1931/32, 36. p. 261

100

4. 7. 3. Az átalakított tanterv tanári és szülői szemmel - reflexiók az újításokra

Az 1920-as évek végére az új tanterv bevezetése felmenő rendszerben megtörtént. Több, korábbi problémát orvosolni akartak általa, többek között a tanulók túlterheléséből adódó gondokat. A ciszterciek is igazodnak ezekhez az elvárásokhoz – ahogy ezt már más kérdések kapcsán tapasztalhattuk -, szem előtt tartva a VKM 16296/1928 sz. rendeletét, iskolai szülői értekezletet hívnak össze a kérdés megvitatására. A tanárok és szülők is egyetértenek abban, hogy „ne tovább”, a jelenlegi keretek tovább nem feszíthetők,266 vagyis hiába csökkentek kis mértékben az órák számai, maradt a tananyag, ami egyben a feladatok korábbi mennyiségét jelentette. Az egyik megoldás a délutáni elfoglaltságok csökkentése, de ez csak bizonyos órák felezésével lenne megoldható - mondják a tanárok. A valódi terhet mégis a szülők és tanárok szerint a klasszikus nyelvek adott napon történő koncentrált megjelenése okozza (például: 3 különböző nyelv egy napra történő beosztása, ami rendkívül megterhelő a felkészülés miatt)267. A gimnázium az Utasítások szerint eddig is gondolt az órarend pedagógiailag megfelelő összeállítására, mivel ezeknek a tárgyaknak nagy az óraszáma, a megoldást nem látták egyszerű feladatnak. Az előbbi állítást alátámasztják a forrásokban fellelhető órarendek, amelyekben szemléletes példákat látunk a pedagógiai szempontok figyelembe vételére, a comeniusi elvek megtartására, mint például a könnyűtől a nehezebb órák felé haladás (énekkel, rajzzal, testgyakorlással kezdenek, illetve ezekkel fejezik be a napot), a nagyobb koncentrációt igénylő tárgyak későbbi beiktatása (2-5. óra).268 Elismerik az írásbeli munkák mennyiségének, kiadásának ésszerűségét. Gyakran előfordult korábban – sajnos később is -, hogy óriási mennyiségű feladatot adnak ki a diákoknak, az életkori sajátosságokat figyelmen kívül hagyva. Az igazgató az előbbiek elismerésével és korrigálásával egyetértett, de a klasszikus tudományok megrövidítése ellen határozottan tiltakozott!269 A nagy lélekképző erejükre utalt, illetve a gimnáziumi oktatás céljára, ami a törvény szerint is az általános műveltség nyújtása, nem a „gyakorlati kiképzés”. A ciszterciek határozott véleménye szerint az

266

HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. március 25. HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. március 25. 268 Értesítők 1924-1935. 269 HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. március 25. 267

101

előbbiek esetében az első helyet pedig a klasszikus tanulmányok foglalják el.270 A tantestület és az igazgatóság ezzel is kiállt a gimnázium „elitképző” funkciója és hagyományai mellett. A felszólalók fontosnak tartották a testnevelés szerepét a túlterheltség leküzdésére, a problémát viszont abban látták, hogy ezen a téren kevés az előrelépés 1883 óta.271 A korábbiakban már utaltunk a testnevelés tantárgy óraszámainak növekedésére a VKM 40175/1928. számú rendeletének említése kapcsán, ami akár pozitív irányú változásokat is jelenthetett volna. Látszólag ez komoly előrelépés lehetett volna a szellemi túlterhelés visszaszorítására, az egészséges életmódra nevelés gyakorlati megvalósítására. Hamarosan viszont az is kiderült, hogy ez a rendelkezés – tartalmi elemeit vizsgálva – alapvetően a korabeli állam burkolt militáns törekvéseit akarta szolgálni. Ezt vették észre a ciszterciek is, és ezért keresték meg a lehetőséget az órák a visszaszorítására, eltörlésére, ami 1931 őszére megvalósult.272 A VKM az 540-05-57/1930. számú rendeletével a tantestületek hivatalos véleményét kérte a legújabb tantervről. Bevezetése óta már több mint fél évtized telt el, ezért sok, érdekes tapasztalattal rendelkeztek az intézmények és a tanárok. A rendelkezés eredményeinek megtárgyalására 1930 januárjában rendkívüli értekezletet tartottak az egri gimnáziumban is.273 Két fő kérdésre kell megválaszolni: 1.

Mi a tapasztalat általában a szóban lévő tantervről?

2.

A túlterheltség szempontjából hogyan csökkenthető a tananyag?

Minden tanár időben megkapta a kérdéseket, és ezek alapján kellett szaktárgyaikra vonatkozóan nyilatkozniuk. Az igazgató a szakvélemények alapján, valamint saját véleménye és a tapasztalatok figyelembe vételével foglalta össze a tanári testület javaslatait. Az újítás a tantervben a tanítás és az ismeretanyag, mind ennek tervszerű és célszerű elosztása szempontjából előnyösnek mondható. Az anyagmegválasztás, főleg az olvasmányi részben nagyon céltudatos. A megfogalmazott problémák ezért nem minőségileg, hanem mennyiségileg értendők.

270

HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. március 25. HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. március 25. 272 Értesítő 1931/32, 36. p. 273 HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január ?- a pontos dátum nem olvasható a forráson, de valószínűsíthető, hogy a hónap végén keletkezett a jegyzőkönyv 271

102

Különösebben csak a földrajz, természetrajz és rajz tanárai panaszkodnak, hogy az új tantervvel nem nyertek semmit. Problémának tartották, hogy a földrajz a legfelső tagozatban most sem kapott helyet, holott itt van a legtöbb hiány, illetve a gyerekek a „tárgyalt kérdéseket koruk miatt alig értik.”274 A tárgy a történelemmel nem tud így összekapcsolódni, valamint a korábban tanultakat nem tudják kellően felhasználni. A plusz 1 óra a problémát nem oldja meg. Pozitívum viszont a régi tantervhez képest, hogy a felesleges lexikális adatokat kiküszöbölte. A túlterhelés korábban ezen a területen érvényesült a legmarkánsabban. A természetrajz esetében is a korábbi tantervet tartották jobbnak. Negatívumként említették az ásványtan és a kémia IV. osztályban történő bevezetését. Azért helytelen eljárás ez szerintük, mert a tanulók még értelmileg nincsenek felkészülve az elvont fogalmak megértésére. A korábbi tantervben jobb volt az elosztás, miszerint: IV. oszt. növénytan; V. állattan; VI. ásványtan és kémia volt. Didaktikailag elvetették azt az okoskodást, miszerint a szervetlen világ tárgyalása előzze meg a szervest, mert a szerves világ innen szerzi táplálékát. A rajz tanára sajnálta, hogy az I-II. osztályokban csökken az óra, sőt az lenne a megfelelő, ha V-VIII-ig kötelező lenne a rajztanulás. Ezek az általános megállapítások. Sokszorosan visszatérő, nehezen orvosolható kérdés a túlterheltség elkerülése, amire tárgyanként jelentős kifejtést tesznek, újabb javaslatokat fogalmaznak meg.275 A magyar nyelv esetében komoly probléma az egriek szerint I-II. osztályokban van, amikor a nyelvtani szabályok túlzottan mély elsajátítását kívánják a gyerekektől, holott inkább a „nyelvismeretszerzés” lenne a fontos. Az Utasítások is hangsúlyozzák: „I-II. osztályokban csakis nyelvtanításról, s nem nyelvtantanításról lehet szó.”276 A tanárok hibájaként róható fel, hogy már ekkor elvont nyelvtani szabályok ismeretét kívánják a gyerekektől. Holott a feladat nem más – a rendelkezés szellemében -, mint „okosan végzett elemzéssel adatgyűjtés a III. osztályi rendszeres magyar nyelvtan céljára.”277 A IV. osztályban sok a stilisztikai anyag, ami abból adódik, hogy bizonyos tananyagrészeket kétszer végeznek el. Ennek a kiküszöbölése fontos lenne. A Toldi kapcsán említik meg a túlzott sok időráfordítást, javaslatuk szerint olyan tankönyv kellene, amelynek segítségével az előbbi művet a stílustan céljaira is fel lehetne használni. 274

HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január 276 HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január 277 HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január 275

103

A latin és német nyelvek esetében nem találnak túlterhelésre utaló nyomokat. A görögnél is csak a tananyag arányosabb elosztását javasolják. A történelemtanításban a III, IV, VIII. osztályokban vannak jelentősebb problémák. A III. osztályban a magyar történelem anyaga lehetne szűkebb278- jegyzik meg az egriek -, ugyanis V-től ismét megjelenik, amikor már – életkori sajátosságokat figyelembe véve lehetne részletesebben tárgyalni a témákat. Értékes szakmódszertani megállapítást tartalmaz a következő gondolat: „a világtörténelem tárgyalása során a magyar történelmi kérdéseket az új tanterv szerint alaposabban kell tárgyalni, azzal szerves összefüggésben, ezért itt a tanulók különösebb leterhelés nélkül juthatnak az ismeretekhez.”279 A IV. osztályban lehetne kevesebb a görög történeti rész, sőt a szakszavak estében is célszerű lenne magyar kifejezéseket használni. A VIII. osztályban inkább az összefoglaló jellegű tanulmányoknak kéne dominálni, ezért az itt megjelenő anyagok V-től szétoszthatók lennének; valamint nem látják értelmét a magyar történelem honfoglalás korától történő újratanításának sem. Ezek a megállapítások – láthatóan – alapos elemzésekre utalnak és igen újszerű módszertani felfogást sejtetnek. A földrajzról már volt korábban is szó, de újra megerősítik a kitűzött témák fontosságát, amiket a IV. osztályban heti egy órában sajnos nem lehet elvégezni. Természetrajz kapcsán kiemelik: A gimnázium V. osztályában a növénytanra 2 óra jut, ugyanerre (ugyanolyan tankönyvek és tananyag esetében) a reálgimnáziumban és a reáliskolában heti 3 óra. Ez is egyértelműen bizonyítja a túlterhelést, ilyen körülmények között a tananyagot rendkívül nehéz feldolgozni. Fontos lenne központilag meghatározni az elvégzendő anyagot, nem a tanárokra bízni, valamint ennek megfelelő tankönyvet is kellene írni. Fizikánál túlterhelést nem állapítanak meg, az anyag két év alatt – szerintük – feldolgozható lenne. Mennyiségtanról nem lehet teljes véleményt adni, mert még nincs teljesen kipróbálva, de szükséges lenne itt is a tananyagcsökkentés a IV-VI. osztályokban.

278 279

HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január

104

Általában problémának tartják a túlzottan terjedelmes tankönyveket. „A mi tankönyveink mind bőbeszédűek, s a tudásra való anyagból nem emelik ki csak a lényeget és nélkülözhetetlent.”280 A rövidítéseket – véleményük szerint - számos okból nem a tanároknak kellene megtenni (pl: van, akinek kevés is az elsajátíttatásra szánt téma; van, aki nem jól rövidít, ezért megbomlik a szöveg egysége stb.), hanem a tankönyvíróknak és az approbálóknak. Ha a könyvek eddig az ismeretek „dióhéjba foglalásai” voltak, „ám adják mogyoróhéjban.”281 Javaslatuk: Nincs szükség a túl vaskos könyvekre, felsőfokon inkább csak vázlat legyen a könyv. „Ezt hússal-vérrel megtölteni a tanár útmutatása mellett a diák lesz hivatva.”282 Az önállóság hiányának egyik legfőbb oka, hogy a diákok mindent készen és túl bőven kapnak, ami nem neveli őket önállóságra. Az elemzés és értékelés – tapasztalhatóan – rendkívüli alapossággal történt, figyelembe véve az általános és szaktárgyi- módszertani szempontokat. Összegezve megállapítható, hogy sok olyan problémát vetettek fel, ami az új tanterv révén nem vagy csak részben oldódott meg. Különösen fontos a tananyag mennyiségi szemléletének visszaszorítása, helyette a minőséginek kell előtérbe kerülnie. Ez nem csupán az órák számának csökkentésével érhető el, hanem az „átfedések” elkerülésével. Tehát nem kell kétszer ugyanazt a témát megtanítani! A tankönyveknek a gyermekek életkori sajátosságaihoz kell igazodni, ugyanis a túlzott mennyiségű anyag feldolgozása lehetetlen, főleg az alsóbb osztályokban. Lényeges szempontnak kell tekinteni a tantárgyak közötti kapcsolatok erősítését, gyakorlati alkalmazását, vagyis a külső tantárgyi koncentráció megteremtését./Napjainkban ez magától értetődően alkalmazott pedagógiai elv./ A vélemények mögött érzékelhetően megtalálható az azonos „tankönyvcsalád” alkalmazásának óhaja is, ami az egységesebb, logikusabb, egymásraépültség - elvét jobban megvalósító szemléletet rejti magában. Meglepő, viszont a tanári autonómia bizonyos szintű visszaszorításának igénye (?), amikor a tankönyvírókra bíznák a tananyag „rövidítését”, igaz így talán jobban érvényesülhetne az egységes szempontú megközelítés.

280

HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január 282 HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1930. január 281

105

Alig telik el néhány év, újabb változások szele borzolja a középfokú oktatás rendszerét. A különböző típusú intézmények szétválasztása után a 30-as évek közepétől az integrációs szemlélet megjelenését tapasztalhatjuk ezen a területen.

4. 8. Az egységes középiskola megteremtése – az 1934. évi XI. törvény 4. 8. 1. Országos körkép

Az 1930-as évek újabb változásokat hoztak a középiskolák működésében. Számuk ebben az időszakban jelentősnek mondható. A Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében 1934-ben Budapesten reprezentatív kötet jelent meg „A magyar középiskolák statisztikája az 1932-33. tanévig” címmel, amelyben olvashatjuk, hogy az 1932-33-i tanévben összesen 159 középiskolánk volt (nem számítva a katonai középiskolákat, valamint a kevésbé jelentős magángimnáziumokat). Ebből 117 a fiú-, 42 a leányiskola.283 /Mivel a témám a fiú gimnáziumokhoz kapcsolódik, ezért részletesebben csak az erre vonatkozó statisztikákat közlöm (a szerző)/ A fiú középiskolákat tekintve a gimnáziumok száma 28. Közülük: állami iskola: 2; városi iskola: l (Szeged); katolikus iskola: 15. Ezek közül „királyi katolikus” iskola: 2, szerzetesrendi iskola: 13 (bencés: Esztergom, Győr, Kőszeg, Sopron; ciszterci: Budapest, Eger /a Ciszterci Rend Egri Főgimnáziuma/; piarista: Budapest, Kecskemét, Vác, Veszprém; jezsuita: Kalocsa, Pécs; premontrei: Szombathely); protestáns iskola: 10; ezek közül református: 8, evangélikus: 2. A reálgimnáziumok száma: 72. Közülük: állami iskola: 32; városi iskola: l (Kiskunfélegyháza), katolikus iskola: 19; ezek közül „királyi katolikus” iskola: 4, szerzetesrendi iskola: 13; protestáns iskola: 15; közülük református: 10, evangélikus: 5; izraelita iskola: 2 (Budapest, Debrecen), egyesületi: l (Mátyásföld), magán: 2 (Rákospalota, Salgótarján). A reáliskolák száma: 17. Ezek közül: állami iskola: 13, városi iskola: 3 (Budapest IV., VIII., Esztergom), egyesületi iskola: l (Budapest VII.). A leány-középiskolákat nézve a leánygimnáziumok száma: 21.

283

Mészáros (1988), 113-114 p.

106

Közülük: állami iskola: 3; városi iskola: 2; katolikus iskola: 10; protestáns iskolák: 3; izraelita iskola: l; egyesületi iskola: 2. A leány líceumok száma: 21. Közülük: állami iskola: 7; városi iskola: 3; katolikus iskola: 3; protestáns iskola: 4; Egyesületi iskola: l; magániskola: 3. Összesen a vizsgált tanévben az állami középiskolák száma 71, ebből 47 a fiú-, 24 a leány-középiskola. Katolikus középiskola 47 volt, 34 fiú-, 13 leányiskola. A katolikus fiúiskolák közül „királyi katolikus” volt 6, szerzetesrendi vezetés alatt állt 26 (bencés 6, ciszterci 5, piarista 9, jezsuita 2, premontrei 3, ferences 1). Láthatóan sokféle és jelentős számú fiú- és leány-középiskola működött hazánkban az 1920-30-as években, de a végrehajtott reformok mégsem eredményeztek hosszú távú működési lehetőséget számukra. A szerkezeti változások, valamint a gimnáziumok és a reálgimnáziumok tanterveinek további közelítése is az egységesség irányába mutattak. Ugyanakkor a harmincas évek elejére a középiskolai típusok szinte áttekinthetetlen szövevénye alakult ki, amely jelentős problémához vezetett. Erre mutatott rá Szinyei Merse Jenőnek, a Parlament Közoktatásügyi Bizottsága elnökének 1934 tavaszán a középiskolai törvénytervezet országgyűlési vitájának bevezető előadói beszéde: „a középiskola az eredeti elgondolástól eltérően túlságosan differenciálódott, valóságos káosza támadt a különböző iskolatípusoknak.

Tízféle

iskolafajta,

illetőleg

tanterv

alakult

ki.

Ebből

öt

a

fiúközépiskolánál, mégpedig: a humanisztikus gimnázium görög és latin nyelvvel, a gimnáziumi reálgimnázium, görög helyett modern nyelvoktatással, a reálgimnázium, továbbá reáliskolai reálgimnázium, amelyben a latin, mint rendkívüli tárgy taníttatik és ötödször a reáliskola. Hasonló a helyzet a leányiskoláknál, ahol szintén ötféle típust találunk, úgymint: először a fiúreálgimnáziumnak megfelelő leánygimnáziumot, másodszor a fiúreálgimnáziumnak megfelelő leánygimnáziumot rendkívüli görög nyelvi oktatással, harmadszor a fiúreáliskolának megfelelő leánylíceumot, negyedszer a fiúreáliskolának megfelelő leány líceumot latin nyelvi tagozattal és végül ötödször a főiskolára nem képesítő leánykollégiumot, amely az idők folyamán teljesen elsorvadt, illetőleg látogatottsága híján ki sem alakult…”284

284

Idézi: Antall József (1986): Az 1934. évi középiskolai reform – A törvényjavaslat előkészítése és vitája. – (Összeállította, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta) Budapest, Országos Pedagógiai Intézet. – (A tantervelmélet forrásai 7.) 97 p.

107

Ezért alighogy kiépült az új rendszer szerinti nyolc osztály az

egyes

iskolatípusokban, a tanügyigazgatásban győzött az egységes középiskola koncepciója: a Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter által beterjesztett 1934. évi 11. törvény megszüntette a háromféle fiú- és kétféle leány-középiskolát, és egyetlen középiskola – a gimnázium, illetőleg a leánygimnázium – folytatta tovább működését.285 Az egységes gimnáziummá való átszervezés az 1935/36. tanévben kezdődött meg a korábbi iskolatípusok első osztályaiban. A törvény végrehajtási utasítása 1936-ban jelent meg, a gimnáziumi és leánygimnáziumi teljes tanterv, valamint a tantervi utasítások speciális része a miniszter 1938. május 25-én kelt 109 646/ 1938. IX. számú rendelete alapján 1938ban látott napvilágot; az általános utasításokat az 1939. május 2-án kelt 133 848/1939. IX. számú miniszteri rendelettel tették közzé.286 A leánygimnázium tananyaga abban különbözött a gimnáziumokétól, hogy bennük alacsonyabb volt a latin- és a testgyakorlásórák száma, viszont magasabbak a német nyelv és irodalom, valamint a bölcseleti bevezető óraszámai; s az első négy leányosztályban heti 2 kézimunkaórát is tartottak. Mindkét középiskola-típusban a korábbiakhoz képest nagyobb teret kaptak a nemzeti jellegű tantárgyak (magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz-néprajz, gazdasági és társadalmi ismeretek), viszont csökkent a latin nyelv óraszáma. A gimnázium V. osztályába lépő tanuló választhatott, hogy a görög nyelvet vagy a mindenki számára kötelező német nyelven kívül egy második élő idegen nyelvet (angolt, franciát vagy olaszt) kíván-e tanulni. A korábbi tantervhez képest változást jelentett a „Gazdasági és társadalmi ismeretek” tantárgy megjelenése, valamint a „Földrajz-néprajz”, és a „Rajz és műalkotások ismerete” új tantárgymegnevezés. Jelentősen emelkedett a testgyakorlásórák száma. Nagyobb hangsúlyt kaptak az esztétikai jellegű tantárgyak, s először került magyar középiskolai órarendbe az „Osztályfőnöki óra” (igaz csak első osztályban). A teljes – nyolcosztályos terjedelmű –, egységes középiskola az 1942-43-i tanévre épül ki.

285

Magyar Törvénytár. 1934. évi törvénycikkek. Bp. 1935. 82-97 p. – A középiskoláról szóló 1934 : XI. tc. Végrehajtási utasítása. Kiadta a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi miniszter 1936. évi március hó 31-én kelt 32400/1936. V. 1. sz. rendeletével. Bp. 1936. 286 Idézi: Mészáros István (1988) 116 p.

108

4. 8. 2. Az új tanterv a ciszterci gyakorlatban

Az egri ciszterci gimnáziumban – korábbi szokásuknak megfelelően – 1935 szeptemberében is megtartották nevelési értekezletüket. Itt foglalkoztak kiemelt kérdésként és egyedüli módon az 1934. évi XI. tc.-ben foglalt alapvető középiskolai törvény megvitatásával. Különös tekintettel azokat a fejezeteket vették „górcső” alá, amelyek a régihez képest újítást, és „tegyük mindjárt hozzá, mind nevelés, mind oktatás szempontjából tökéletesbülést mutatnak.”287 Fő célként a törvény megismertetését, nem a kritikát tűzték ki. Külön érdekes lehet viszont az elemzők számára, hogy melyek azok a részek, amiket a ciszterciek különösen fontosnak tartottak. Az értekezleten kiemelt gondolatok mögött érzékelhető az a pedagógiai gondolkodás, az a nevelői szellemiség és felfogás, ami számukra, az iskolai munkájuk számára az elérendő célt jelentette. Az elején kiemelik: „A törvénynek mindjárt az 1.§~a, amely a középiskolától azt várja, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, s aztán a tanulót a nemzeti művelődés szempontjából általános műveltséghez juttassa. Ez nekünk nem új, mert eddig is ezt tettük.”288 Valóban az előbbiekre törekedtek minden tevékenységükkel, úgy elméletben, mint a gyakorlatban. Meghatározó volt a rend tagjai számára, hogy tanítványaik személyükkel jó példát mutassanak, mind erkölcsi és nevelői értelemben. A törvénynek az eddigiekkel szemben azt tartják a legfőbb erényének, hogy „kétségtelen okulással a történelmi tanulságokból a középiskolában a nevelést elsődleges feladattá teszi. Az ismereteken alapuló belátással és meggyőződéssel akar öntudatosan erkölcsös polgárt nevelni, szemben az 1883. évi törvénnyel, mely jóformán csak intellektualista volt, merőben ismeretközlésre beállítva. Ami még nagyobb haladás, hogy ez a törvény nem általános emberi erkölcsnevelést akar, hanem határozottan és világosan megmondja, hogy a valláserkölcsös nevelés álláspontján áll. Mi ezt mindnyájan valljuk, s ezt az embereszményt eddig is iparkodtunk, nevelő-oktató munkánkkal kitermelni.”289 Különösen lényegesnek tartják és egyben önigazolást is látnak a törvény idézett mondataiban. A rend pedagógiai gyakorlatában mindig központi helyet foglalt el a nevelés. A korábbi törvényi változások kapcsán /1924/XI. tc./ már foglalkoztak a kérdés részletes

287

HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 289 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 288

109

vizsgálatával, amikor megállapították a család és iskola jól összehangolt szerepének fontosságát a nevelés eredményes megvalósításában.290 A távlati célokban ismét ennek az elvnek és gyakorlatnak akartak továbbra is megfelelni. Külön kiemelték, hogy a nevelésnek nem csak bizonyos órákon kell megvalósulnia, hanem „minden tanárnak egyben hit- és erkölcstanárnak kell lenni, vagyis … az egész oktatást a hit szellemének kell átjárnia.”291 A hazafias szellem erősítése is fontos feladat a ciszterciek értelmezése szerint. „Másik nevelési feladatunkat, a hazafias nevelést, ez a törvény szintén nem valami különálló, lelkesítő s buzdító munkától várja, hanem azt akarja, hogy a nemzeti gondolatot, érzést és akarás-indítékot magából a tanításanyagból vonjuk ki és vigyük be a gyermeki lélekbe. Ezért helyezi a tantervben a nemzeti tárgyakat előtérbe, s a tanítás többi anyagát ezek köré csoportosítja. A cél tehát itt is, mint a valláserkölcsös nevelésnél: ismeret és öntudat, mégpedig nemzetismeret s ebből folyólag nemzeti öntudat. A fiatalság ismerje meg nemzetét, ismerje meg önmagát, és teljék meg lelke nemzeti gondolatokkal és nemzeti érzésekkel.”292 Ahogyan már korábban a testnevelés tantárgy esetében tapasztalhattuk, itt sem a militáns vagy a túlzott nacionalista megközelítés szerinti értelmezés sugárzik a megállapításból, hanem inkább a nemzeti értékeink megismertetése, a jó értelemben vett nemzeti büszkeség erősítése, ami az adott történelmi viszonyokat figyelembe véve különösen fontos volt az ifjúság számára. Az osztályfőnöki óra „intézményét” lelkesen fogadták és támogatták olyannyira, hogy az 1937/38. tanévben nem csak elsőben – az előírásoknak megfelelően-, hanem másodikban is tartottak egy órát.293 Véleményüket a következőkben fogalmazták meg: „Nem tévedünk, ha az új tantervnek egyik intézményes újítását, az úgynevezett osztályfőnöki órát is, közoktatásügyünk vezetőjének a törvényben érvényesülő s imént ismertetett nagyszerű elgondolásából származtatjuk. A közvetve nevelő eszközök és alkalmak közé, hogy mennél biztosabban célt érjen ezt a közvetetlen, nevelő alkalmat is beállította.”294 Ezért az újonnan bevezetett stúdium

kiemelt értéke, hogy megtartásuk során „különös nyomatékkal kell

érvényesíteni az erkölcsi és jellemnevelés szempontjait, s a nevelő munkának-teljes

290

HML VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember 26. HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 292 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 293 Értesítő 1937/38, 40-41. p. 294 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 291

110

összhangban kell lennie a vallástanítás keretében folyó erkölcsi munkával.”295 A ciszterek számára ezek az elvek nagyon fontosak voltak, ezért az elképzelést örömmel fogadták. Nemcsak általános megállapításokat tesznek az új órával kapcsolatban, hanem konkrét javaslatokat határoznak meg a gyakorlati kivitelezéséhez. 

„Öncélúság jellemezze. Nem azért látja el az osztályfőnök, aki egyben

rendszerint magyar-latin tanár is, hogy ez órákon is magyart vagy latint tanítson, s az osztályfőnöki órák anyagából csak éppen morzsákat szórjon, hanem azért tartja, mert legtöbb érintkezése lévén a tanulókkal, legjobban megismerheti őket erényeikben s hibáikban, amely ismeretek birtokában legkönnyebben nyúlhat lelkükhöz.”296 A probléma – láthatóan – nem új keletű. Sajnos gyakran tapasztalható napjainkban is az osztályfőnöki óra valódi céljának háttérbeszorulása, vagy teljes eltűnése a gyakorlatban, pedig számos szerző felhívja a figyelmet erre a kiemelt pedagógiai munkára.297 A ciszterciek kitűnően meghatározták ennek az – nevelési szempontból különösen fontos – órának a legfőbb feladatait, az itt folyó pedagógiai tevékenység lényegét. Ahhoz, hogy a nevelői feladatokat jól el tudja látni a pedagógus, sok időt kell töltenie tanítványaival. Meg kell ismernie gondolataikat, körülményeiket, érzéseiket, vágyaikat. Ezek tudatában kell kialakítani azt a nevelési stratégiát, melynek segítségével tanítványai mindegyikét el tudja juttatni lehetőségeinek maximumáig. 

„A tervszerűség és rendszeresség. Ez könnyű lesz neki, mert a

vezérfonal adva van a tantervben. Jól jegyezzük meg, hogy a nyújtott vezérfonál csak irányadó, amely nem akarja, de nem is kötheti meg az osztályfőnököt, mert a közölt anyagon, vagy annak beosztásán szükség esetén legjobb belátása és tapasztalata szerint változtathat, sőt kell is változtatnia, mert a különleges helyi viszonyoknak s intézeti tradicionális szokásoknak is helyet kell szorítania a munkatervben. Ez az osztályfőnöki óra csak rendszeres és kibővített formája a tanár eddig is mindig gyakorolt erkölcsi nevelő munkájának.”298 Modern nevelésünk a tanári szabadságot hangsúlyozza. A fenti gondolatokból is ez sugárzik az elemző felé. Lényeges dologként jelenik meg – igaz burkoltan - a tanári kreativitás is, az a pedagógusi magatartás, amikor az adott nevelési helyzetet és a benne lévő

295

HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 297 Szabó Kálmán (1997): Osztályfőnöki kézikönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 13-17. p.; Zrinszky László (2002): Neveléselmélet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 167-168. p. 298 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 296

111

lehetőséget felismerve formálhatja a tanítványa gondolkodását. Ez nagyon fontos az osztályfőnöki munkában. Külön kiemelik a hagyományok, szokások értékteremtő szerepét. Ezek segítségével több kulturális „mozzanat” elsajátítható, az egészséges nemzettudat formálható. 

„A közvetlenség, vagyis az oktatás nemcsak ex cathedra történne,

hanem a gyermekeknek legszélesebb bevonásával. Az erkölcsi fogalomszerzés a cél; a tárgyalás folyamán annyi probléma merülhet fel abban a kis fejben, hogy ezeket az osztályfőnöknek mindet meg kell ismernie, ha tiszta látást akar a gyermeki lélekben elérni. E célra meg kell engedni, lehetővé kell tenni, hogy a tanuló merjen szólni, s mindazt elmondhassa, ami neki megoldatlan probléma. Ez természetesen nagy türelmet tételez fel a tanárban, de szükséges a határozott, biztos vezetés is, mert tapasztalat szerint mindenki beszélni akar, s kell is beszélnie, de ebben is szoktatni kell őket a rendre, fegyelemre és a meseszerű, terjengős beszéd helyett a lényegesek közlésére.”299 A leírtakban jól érzékelhető az új szemléletű gyermekfelfogás, a korabeli modern gyermekpszichológia, sőt a reformpedagógia eredményeinek még határozottabb beépítése az iskolai gyakorlatba, ahogyan erre már korábban is utaltunk.300 A gyermek szerepe átalakul, újraformálódik ebben a szemléletmódban. Már nem, mint passzív szemlélője és befogadója az iskola, a tanár által közölt ismereteknek, erkölcsi tartalmaknak, hanem nagyon is aktív, az oktatási-nevelési folyamatot befolyásoló tényezővé válik. A pedagógus szerepe továbbra is fontos, de már más formában, a korábbi tekintélyen alapuló nézetektől gyökeresen eltérő módon jelenik meg a nevelési gyakorlatban. Bognár Cecil bencés szerzetes, a gyermekpszichológia ismert szegedi professzora így fogalmaz erről egy 1935-ben megjelent tanulmányában: „A józan pedagógia azonban ebből nem azt a következtetést vonja le, hogy engedjük a gyermekek rossz hajlamait is szabadon fejlődni, hogy ne vezessük, irányítsuk, hanem, hogy ne akarjunk a gyermekből időnek előtte erőszakosan felnőttet faragni, hogy azt a célt, amit a nevelés kitűz, ne kigondolt formákba kényszerítéssel, hanem a gyermek hajlamainak, képességeinek helyes irányban való fejlesztésével érjük el.”301

299

HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. Varga László (2007): A Pannonhalmi Egyházmegye népiskolái a XIX-XX. században. METEM. Budapest. 118. p. 301 Bognár Cecil: A jelenkor pedagógiája, in: Pannonhalmi Szemle, 1935. 1. sz. 2. p. idézi: Varga László (2007), 118. p. 300

112

Láthatóan a keresztény nevelés a modern tudományok eredményeit jól és széles körben alkalmazta pedagógiai gyakorlatában. 

„Legyen az osztályfőnöki órának anyaggyűjtő szerepe is. Ez jó a

gyermek valódi egyéniségének megismerésére, melyek kiegészülve a szülőkkel való érintkezés, a tanulókkal való négyszemközti és együttes beszélgetések, önéletrajzíratás, tanulóversenyek, kirándulások adataival.”302 A ciszterci nevelőmunkában a gyerekek megismerésére korábban sem csak a tanórákat tartották fontosnak. Láthattuk ezt a kirándulások303, önképző körök, ének- és zenekari, rajzköri vagy testedző tevékenységek kapcsán.304 Az előbbi gondolatokból kitűnik a közvetett iskolai munkán kívüli tevékenység által létrehozott helyzetekben rejtőző pedagógiai lehetőség. Ezeknek az alkalmaknak a segítségével több szempontból, több oldalról és alaposabban el lehet jutni a gyermek személyiségéhez. Ezáltal nevelése eredményesebb lehet, tehetsége jobban kibontakoztatható. Ennek a ”pedagógiai többletnek” köszönhető talán azoknak az eredményeknek a sorozata, amiket a ciszterci diákok választott hivatásuk során elértek. A nevelési kérdések mellett fontos feladatot rótt a ciszterciekre az óraterv átalakulása, az elvárásoknak megfelelő, de a saját szempontokat is érvényesíteni akaró átalakítása. A teljes nyolc osztályra vonatkozó egységesítés az 1940-es évek elejére valósult volna meg, igaz számos olyan változást hozott a történelem, ami ezt a folyamatot retrográd irányba mozdította el. Az 1937/38. tanév heti óraterveit vizsgálva már jól érzékelhetőek a módosulások305, de az elemzésünkben az 1941/42-es év adataival kiegészítve tárhatjuk fel a változtatások lényegesebb vonásait.306 (9. táblázat, 18/a-c. mellékletek) A vallástan, a magyar, a történelem és a latin esetében az óraszámok gyakorlatilag mindkét időmetszetben megegyeznek az országosan javasoltakkal. Az eltérés a „vallástan” elnevezésben tapasztalható, ugyanis a hittan helyett következetesen az előbbit használták. Német nyelvből – szinte már hagyományosnak mondható – jelentősen kevesebbet tartottak, mindkét vizsgált óratervben összesen 15-15 tanóra található, ami az előírtaktól 5tel elmaradt.

302

HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. Értesítők 1905/06-1911/12. 304 Értesítő 1895/96, 236. p. 305 Értesítő 1937/38, 40-41. p. 306 Értesítő 1941/42, 36-37. p. 303

113

Az egri ciszter gimnázium heti óraterveinek összehasonlító táblázata, 1941/42-es tanév Rendes tárgyak Vallástan Latin Görög Magyar Német Történelem Természettan(Fizika)

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

2 5 5 -

2 5 5 -

2 4 4 4 3

2 4 3 4 3

2 4 3 3

2 4 4 3 3 3

2 4 4 3 2 2

2 5 4 3 2 3

16 35 12 29 15 17

-

-

2

-

-

-

4

4

10

Földrajz Rajz Természetrajz

3 2 2

4 2 2

2 2 -

2 3

5

3 (vegytan)

2 1 -

-

11 9 15

Osztályfőnöki óra

5 3

3 3

3 3

3 3

3 3

3 3

-

Mennyiségtan Bölcsészet (Filozófia) Szépírás Testnevelés

1 4 3

2 2 3

1 26 2 24

Összesen

29

29

31

30

31

31

31

31

222

9. táblázat

Forrás: Értesítő 1941/42; 36-37. p.- Tantárgyfelosztás alapján

Görög nyelvből – a felmenő rendszer miatt – még a 30-as évek végén 21 órát tartottak, viszont 1941-ben már csak 12-t, sőt, figyelembe véve a túlterheltség elkerülésének szempontjait, ezért az egriek nem V-től, hanem VI-ban kezdték a nyelv tanítását. Más idegen nyelvet is lehetett – a korábbi hagyományokat követve - választani (francia, olasz), de ezeket nem a délelőtti, hanem a délutáni foglalkozások közé iktatták be. A rajz óraszámai is az előírásoknak megfelelően alakultak, de az óratervben nem szerepel a „műalkotások ismerete” kiegészítés, viszont az elvárásoknak megfelelően tanítottak művészettörténetet, elemeztek műalkotásokat. A bölcsészetet heti 2 órában, a központi iránymutatások alapján a nyolcadikos gimnazistáknak tanítottak. Ennél a tárgynál is a korábbiakhoz képest kevesebb alkalommal kellett feldolgozni a tananyagot (32). Az 1924-es törvény előírásaihoz képest összességében nem

túl jelentős

óraszámcsökkenés tapasztalható a bölcseleti tárgyak esetében, sőt a tantervben előírt összes óraszámok százalékos aránya alig tért el a korábbitól (58% helyett ~ 61%). Egyes tárgyak viszont jelentős veszteségeket szenvedtek. Ilyen volt a latin, ahol a 44 összesített órából 35 lett, a görög nyelv heti 21 órájából 12-re szorult vissza, valamint a német, amiből a korábbi 114

22 helyett már csak 15-öt tartottak. Jól érzékelhető tehát a ciszterci oktató munkában is a klasszikus stúdiumok visszaszorulása, a nyelvek területén is a korszak elvárásaihoz történő bizonyos szintű igazodás. A tantervben megjelenő új tantárgyi elnevezésekkel a ciszterek egri anyagaiban nem találkozunk (gazdasági és társadalmi ismeretek, rajz és műalkotások elemzése), de az adott stúdiumok ismeretanyaga megjelenik az óráikon. Gazdasági és társadalmi ismereteket a történelem és földrajz keretein belül, a műalkotás-elemzés, pedig a rajzórákon jelenik meg. A természettudományos stúdiumok összesített óraszáma a korábbiakhoz képest szintén alig változott. Igaz százalékosan hárommal emelkedett az arányuk (25%28%), de ez a gyakorlatban csak 1 órát jelentett pluszban.307 A természettannál marad a 10 óra, illetve a cisztereknél az elnevezés sem változott meg, ugyanis továbbra sem használják a „fizika” nevet. A természetrajzból 12 órát tartanak, amelyből V. osztályban ötöt, a korábbi kettőhöz képest. A gyerekek fogalmi gondolkodásának fejlettségét tekintetbe véve. Vagyis figyelnek az elsajátítandó témák életkori sajátosságokat szem előtt tartó felosztására. A VI. osztályban vegytan néven tanítanak kémiai ismereteket, heti 3 órában. Földrajzból a korábban IV. osztályban tartott 1 óra megszűnik, de II-ban 1 órával több lesz (34), illetve VII. osztályban – ami korábban csak az 1880-as évek végén, rajzoltató földrajz néven (1887), majd 1888-ban politikai földrajzként308 jelent meg – 2 órát szenteltek a tudománynak. Összesen 11 órában foglalkoztak földrajzi és az előírtaknak megfelelően néprajzi ismeretekkel is. A mennyiségtan elnevezést használják továbbra is a matematika helyett. Óraszáma összességében 1941-re hárommal csökkent, ami az alsóbb osztályokban jelentkezett egy-egy órában. A testnevelés esetében az előírások osztályonként 4 órát szabtak meg,309 de Egerben ez csak a negyediktől heti 2 óra volt az 1936-os tanévtől.310 A katonai jellegű tantervrész feldolgozását a tantestülethez tartozó tanárokkal oldották meg, vagyis nem csupán a testnevelő tanár feladatának tekintették. Szabó Ferenc és későbbi munkatársa Oltai Rudolf testnevelő, illetve Ocsvár Géza rajztanár foglalkoztatták a diákokat.311 1941-től, a

307

Értesítő 1941/42, 36-37. p. Értesítő 1888/89, 111 p. 309 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 310 Értesítő 1937/38, 40-41. p. 311 Szabó (1997), 33. p. 308

115

leventeképzés bevezetése után ismét az osztályonkénti 3-3 órával találkozhattunk a heti óratervben.312 A változások érzékelhetően elérték a ciszterek gimnáziumát is, ezért igazán nem az oktatási célok és feladatok azok, amik előtérbe kerültek ebben az időszakban, hanem a nevelési kérdések átalakulása, újraértelmezése és ezek iskolai leképeződése. A közhangulatban benne volt az oktrojált trianoni békeszerződés óta a revízió eszméje. Szinte alig lehetett ekkoriban olyan politikai erőt vagy magánszemélyt találni, aki valamilyen módon ne támogatta volna ezt az elképzelést. Az egriek 1936 novemberében tartott nevelési tanácskozásán is érzékelhetőek az említett jelenségek előszelei. Kiemelték, hogy a korábbi időszakhoz képest sok változás történt a gimnáziumok céljainak és eszközeinek tekintetében. Már ekkor emlegették annak a változásnak a lehetőségét, amit a fennálló „két világrend”, a keresztény és a szovjet rendszer összecsapása hozhat.313 Az oktató munka célját, a tanárok feladatait a „magyar életre” való céltudatos előkészítésében, az ifjúság „intenzív erkölcsi nevelésében”, jellemének szilárdításában, kötelességtudásának fejlesztésében, a „valláserkölcsi és nemzeti alapon nyugvó egységes magyar világszemlélet” kialakításában jelölték meg.314 Az új célokhoz és feladatokhoz tehát új szemléletű tanárok kellenek –hangsúlyozta az igazgató -, akik az iskolában biztosítják, hogy a legélénkebben lobogjon a valláserkölcsi és nemzeti nevelés fényforrása.315 Csakhamar megérkeznek a változások, amelyek az oktató-nevelő munkára súlyos időszakot hoznak. „Inter arma silent Musae”- tartja az ősi latin közmondás, de a világháború nem kedvezett az oktatásügynek sem! Ebben az időszakban csak egy óratervi módosítás történt a gimnáziumban és leánygimnáziumban: az 1942-43-i tanévben bevezették a „Honvédelmi ismeretek” elnevezésű tantárgyat heti 2 órában. A háború sokban megváltoztatta az iskola működését, befolyásolta a nevelés- oktatás menetét, átalakította a mindennapok békés, tisztelettel, szeretettel és tudománnyal megtöltött korábbi légkörét.

312

Értesítő 1941/42, 36-37. p. HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. november 25. 314 HML VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. november 25. 315 Idézi: Szabó (1997), 17. p. 313

116

4. 9. A XIX-XX. századi tantervek hatásai az egri ciszterciek gimnáziumára Végigtekintve az általunk vizsgált – közel százévnyi – időszakon láthatjuk a középiskoláink tanterveinek jelentős átalakulását mind tartalmi, mind formai és felfogásbeli szempontból. Érdekes volt megvizsgálni, hogy ezek az országos szintű változtatások hogyan jelentek meg, milyen módon képeződtek le a mindennapokban, egy kiemelkedő jelentőségű nevelő - oktató munkát végző szerzetesrend, a ciszterciek egri gyakorlatában! Érzékelhetően az Entwurf hozta a revolúciós változásokat a hazai gimnáziumi oktatásban. A rendelkezés elvárásainak az első időszakban csak kevesen tudtak megfelelni Magyarországon. A probléma részben anyagi természetű volt, vagyis tudják-e finanszírozni a nyolc osztály létrehozását tanárok és taneszközök, valamint az osztályok befogadására alkalmas épületek biztosításával. Egerben is rendkívül komoly feladatot jelentett az előírt feltételek kialakítása, a személyi és anyagi eszközök megteremtése. A ciszterci rend – mint azt bemutattuk – mindent megtett ennek megvalósításáért. Figyelembe vette és szem előtt tartotta a város és tágabb környezetének, az egész egyházmegyének az érdekeit, de ezzel együtt a rend oktatónevelő munka iránti több, mint fél évszázados hagyományait, nevelési célkitűzéseit. Néhány év elteltével már jelentkeztek az eredmények, és érzékelhetően egyre jelentősebb számban tanultak itt fiatalok a szűkebb és tágabb régióból. Ismeretekből a korszakban megszerezhető legtöbbet kapták, sőt kiemelt módon jutottak a nemzeti műveltséghez, amit a Habsburg államhatalom nem mindig nézett „jó szemmel”. Különös szerepe volt az intézetben a magyar nyelvnek és irodalomnak. Olyan írók műveivel ismerkedhettek meg az itt tanuló diákok, akik abban az időszakban – az általuk megfogalmazott nemzeti gondolatok miatt – nem voltak a birodalom kegyeltjei (Kazinczy, Vörösmarty, Kisfaludy, Berzsenyi és Petőfi), de művészetükkel, alkotómunkásságukkal teljes mértékben hozzájárultak az irodalmi, nemzeti műveltség elsajátításához. A „szó művészete” mellett nagy jelentőséggel bírt a dallam, a „harmónia varázsa”, ami nem csak kiegészítette, hanem új elemekkel is gazdagította a diákság kulturális hagyomány-ismeretét. Az 1860-as évek változásokat hoztak a gimnáziumok életében. Már az évtized elején tapasztalható a klasszikus stúdiumok visszaszorulásának megindulása. Elsősorban ez a görög nyelv esetében figyelhető meg a legmarkánsabban, de az idegen nyelvek közül a német sem kapja meg Egerben – bizonyos igazgatói törekvések ellenére sem – az állam által elvárt helyet a tanulmányokban. Köszönhető ez részben a diákság és szüleik elvárásainak, de nem 117

kis része volt ebben a tanári testület jelentős részének, élükön – a későbbi igazgatóval – Szvorényi Józseffel. Az Eötvös- féle reformok hoznak újabb nyugtalanságot a középfokú intézetek életébe. A ciszterciek is behatóan elemezték a változtatási tervezetet, amit tantárgyanként, pedagógiai, szakmódszertani szempontból vettek „nagyító” alá. A fő problémát kevésbé a gimnáziumi módosításokban, mint inkább az azt követő elképzelésben látták, miszerint a „liceális tervezet gyakorlati kivitelét /…/ az intézeti fenntartók anyagi erejének hiányában alig tartják megvalósíthatónak.”316 Nem is valósult meg ez a gondolat, hanem kisebb változtatásokkal ugyan, de a korábbi mederben folyt az oktatás. Az 1879-ben kiadott tanterv már nagyobb arányú átalakítással járt. A tartalmi vonatkozások tekintetében inkább a materiális szempontokat helyezi előtérbe, vagyis ennek alapján a konkrét ismereteket, az irodalmi műveket, a műalkotásokat, a társadalmi állapotok, erkölcsi viszonyok bemutatását. A tananyag elrendezésében érvényesült a koncentrációt biztosító történetiség elve, ezért minden osztályban egy központi gondolat köré építette az egyes tárgyak anyagát. A tervezet a magyar nemzet történelméből indult ki, és ezen az úton haladva jelölte ki az egyes évfolyamok központi gondolatát. Ezek a különböző korokban érvényesülő erkölcsi eszméket tükrözték, amelyek feldolgozásával a gyermekek átélik nemzetük történeti fejlődését. Az 1883-i középiskolai törvény emelte az 1879-es tantervet törvényerőre, aminek alapján folytatódott az Entwurf által kezdeményezett elv érvényesítése: államilag elismert bizonyítvány kiállításának, illetőleg az érettségi vizsga tartásának jogát csakis a nyilvános gimnáziumok kaphatják meg, vagyis azok, amelyek minden tekintetben megfelelnek a törvényben előírt feltételeknek (felszerelés, alkalmas tanerők stb.). A egri ciszterek az elvárásoknak maximálisan megfeleltek, és ezekben az évtizedekben több száz diákot bocsátottak érettségire, készítettek fel az egyetemi, főiskolai tanulmányokra. Az 1883. évi törvénnyel is megerősített kettős ágú középiskola-rendszer alapjait tekintve gyakorlatilag 1924-ig volt érvényben. A klebelsbergi változtatások révén Egerben humanisztikus gimnáziumként folytatta működését a ciszterciek intézete. A bölcseleti órák aránya ekkor közel 60%-ot ért el, ami a korábbi hagyományok megerősödését jelentette, vagyis az „elitképzés” újbóli térnyerését. Az oktatás mellett egyre inkább különösen kiemelt szerepet kapott a családdal harmóniában

316

HML. VIII- 53/ 7 - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1869. március 3.

118

folytatott nevelés, ami a tanári tanácskozások központi témájaként szerepelt több alkalommal. Az 1935 utáni törvényi változtatások a ciszterciek gimnáziumának tanrendjét alapjaiban nem módosította. Talán a nemzeti jelleg fokozottabb megjelenése az, ami határozottabban domborodik ki az osztályfőnök munkáján keresztül a rendelkezések elvárásai által. Sokkal szembetűnőbb viszont az osztályfőnök, mint nevelő személyiség fokozott előtérbe-helyeződése. Abban a bizonytalan időszakban egy lelkületében erős, szeretetet, megértést, toleranciát tükröző pedagógusnak a személyisége különösen fontos és biztos támaszt jelentett a diákok számára. Ebben a nevelői szerepben megváltozni látszik a tanár és diák hagyományos viszonya, igaz erre utaló határozott jeleket a ciszterci nevelésben már jóval korábban is lehet találni. Markánsan megjelennek a reformpedagógia azon új elemei, amik a tanár és diák kapcsolatot újra definiálják, vagyis a diák már nemcsak befogadója a nevelő által közölt ismereteknek, erkölcsi tartalmaknak, hanem a folyamatot aktívan maga is alakítja. A következő részben arra keressük a választ, hogyan, milyen ismeretek és tudás révén, milyen felkészülés által jutottak el a ciszterci szerzetesek tanári feladataik teljesítéséhez. Mi volt az a pedagógiai, intellektuális és materiális többlet, aminek segítségével az adott időszak egyik legátfogóbb műveltségét nyújtották tanítványaiknak. Miben és mivel alkottak maradandót diákjaik, szűkebb és tágabb környezetük szempontjából. A tanári munka mellett legalább ilyen fontos a diákok életének, munkájuknak, lehetőségeiknek, eredményeinek feltárása. Érdekes elemzés tárgyát képezi a gimnáziumot választók területi/földrajzi/ és társadalmi hovatartozásának feltárása, az, hogy az intézetben szerzett érettségi mennyiben segítette /segítette-e?/ a társadalmi státusváltást vagy a korábbi helyzet megerősítését. Miért választották a családok ezt az iskoláztatási stratégiát? Hogyan segítette a rend a szegény sorsú diákokat? Külön elemzés tárgyaként szerepel a vallási hovatartozás feltárása! Befogadó volt a gimnázium más felekezetűekkel szemben? Vizsgálatunk tárgykörét a fentiek szerint folytatjuk a következő fejezetben.

119

V. A nevelés mesterei - hittel és szeretettel 5. 1. A tanári szerep és személyiség 5. 1.1. Változó történelem – változó pedagógus szerep

A ciszterciek által megfogalmazott pedagógusképet, a tanári hivatásról alkotott felfogásmódot igazán akkor érthetjük meg, ha ismerjük azt a neveléstörténeti viszonyrendszert, azokat a korábbi időszakokból származó, nevelőkről vallott nézeteket, amelyek mind-mind hathattak, sőt számos esetben bizonyíthatóan hatottak is a rend nevelési gyakorlatának, tanári hivatásra felkészítő tevékenységének alakulására. Az, hogy jól ismerték elmúlt korok gondolkodóinak, nevelőinek munkáit kitűnik publikációikból, különböző alkalmakkor elmondott beszédeikből. A következőkben – ha csak vázlatosan is – ezekből a korszakokból emelünk ki néhány megközelítést. Már évezredek óta próbálják megfogalmazni a neveléssel foglalkozó gondolkodók, hogy mi teszi a pedagógust hivatásának mesterévé, mitől válik valaki professziójának legavatottabb művelőjévé. Ez is bizonyítja, nem egyszerű meghatározni, hogy milyen tudás, ismeret, felkészültség és készségek szükségesek ennek a munkának a színvonalas gyakorlásához. Eleinte filozófusok műveiben találkozhattunk elmélkedésekkel a témához kapcsolódóan, később konkrétabban jelennek meg a neveléssel közvetlenül foglalkozó írások, amelyekben erre a kiemelkedően lényeges kérdésre is próbálnak választ adni a szerzők. Ahogyan haladunk előre a történeti időben, szinte bármelyik, az előbbi problémakörhöz kapcsolódó művet lapozzuk fel, biztosan találunk olyan részleteket, melyek a pedagógus, a tanító személyéről, munkájáról, a vele kapcsolatos társadalmi elvárásokról szólnak. Kutatásunk keretein túlmutat, hogy minden neveléstörténeti korszakot, az ekkor keletkezett műveket teljes mélységében elemezzünk a tanári mesterséggel kapcsolatos elvárások szemszögéből, de néhány időmetszetből érdemes jeles személyiségeket megidézni, hogy láthassuk, milyen sokféle megközelítés lehetséges. Egyben fontos viszonyítási alap lehet a következő vélekedések sora a ciszterciek által – közvetlenül, vagy közvetett módon – fontosnak tartott, a tanári hivatással kapcsolatos elvárások rendszerének feltárásához, bemutatásához.

120

Figyelemre méltó útmutatást, és jelentős segítséget nyújt Kéri Katalinnak a pedagógus hivatás etikai kérdéseihez kapcsolódó tanulmánya317, amelyben a nevelés történetének különböző korszakaira, az adott időszakban keletkezett, a nevelői hivatásra vonatkozó nézetekre és gondolatokra irányítja rá a figyelmet. Visszatekintve a Krisztus előtti történelmi korszakba, láthatjuk, hogy szinte kimeríthetetlen a nevelői tevékenységgel kapcsolatos elvárások sora, amelyek jelentős része etikai szempontból közelíti meg a problémát. Buddha tanítása szerint: „…a tanítónak helyesen kell viselkednie a tanítvány előtt, és jó példát kell állítania számára, pontosan kell továbbítania a tanításokat, amelyeket tanítóitól kapott örökül; helyes módszereket kell alkalmaznia, és becsületre kell nevelnie tanítványát; minden lehetséges módon védenie kell a tanítványt a gonosz befolyásától. Amennyiben tanító és tanítvány tiszteletben tartják e szabályokat, zavartalan lesz együttműködésük.”318 Buddha szerint tehát a tanítónak jó példát kell mutatni, helyesen kell viselkedni neveltjei előtt, pontos ismereteket kell továbbadnia, és becsületre kell nevelnie növendékeit. Az erkölcsösség mellett tehát fontosak ismereteinek szilárdsága és nevelői képességei. Ezek az elvárások a tanítóval kapcsolatban, a későbbi századokban a világ más területein is megfogalmazódtak, és ezért mintegy általános érvényűnek tekinthetőek.319 Az ókori Kína nagy filozófusa, Lao-ce a következő módon fogalmaz: „A bölcs szíve tele van emberszeretettel. Abból nem zár ki senkit. A vétkezőket sem, mert megértéssel tekintvén rájuk, bízik javulásukban. {…} Szerényen él, és szeretete határtalan.{…} A bölcs nem beteg, mert igazi önmegismerése van.”320 Az idézetből látszik, hogy a szerénységet, az emberek /tanítványok/ hibáinak megbocsátását, szeretetet és az önismeretet tartja fontosnak, valamint azt, hogy bölcs ember nem a földi javakért, hanem a tudás átadásának öröméért végzi munkáját.

317

Kéri Katalin (1996): Adalékok a pedagógusok etikai kódexének elkészítéséhez. In.: Hoffmann Rózsa (1996): Pedagódusetika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 38. p. 318 Jaloveczky László (ford.) (1989): Buddha élete és tanítása. Pátria Könyvek, Budapest, 222. p. I.n.: Kéri Katalin (szerk.) (1995): A tudás kapui /Mozaikok a nevelés történetéből I./ ,Tárogató Kiad. Budapest. 31. p. 319 Kéri Katalin (1996): Adalékok a pedagógusok etikai kódexének elkészítéséhez. In.: Hoffmann Rózsa (1996): Pedagódusetika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 38. p. 320 Tao Te King – Lao-Ce életbölcselete. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest. 1993. 64.,66., 67., 68., 81-82., 89. p. I.n.: Kéri Katalin (szerk.) (1995): A tudás kapui /Mozaikok a nevelés történetéből I./ ,Tárogató Kiad. Budapest, 34-36. p.

121

Quintilianus az „apai lendületű”, erkölcsös, szigorú, nyájas, türelmes, természetes, buzgó és dicsérő pedagógusról beszél a „Szónoklattan tizenkét könyv”-ében.321 Arisztotelész, a Politika című munkájában a tökéletes erkölcsiségre hívja fel a figyelmet.322 Fontos kritériumként jelenik meg a nevelővel szemben az ókori görög és római filozófusoknál a szép és helyes beszéd is. A tanítómester egyik legkiemelkedőbb erényeként a zsidó Talmud az állandó, egész életen keresztül tartó tanulást hangsúlyozza. „R. Akiba mondja: Aki tanult Thórát ifjúságában, tanuljon Thórát öregségében is; ha voltak tanítványai ifjúságában, legyenek tanítványai öregségében is;”323 Lényeges elvárás a tanítóval szemben még a türelem, az önfeláldozás, a tanítványok megbecsülése. Az ókori filozófusok neveléssel, nevelőkkel kapcsolatos gondolatai szinte kifogyhatatlanok, de hasonló értékes tanácsokkal, elvárásokkal találkozunk a közép- és újkori neveléssel foglalkozó munkákban. A korai keresztény szerzők közül érdemes Szt. Ágostont említeni, akinek az eredendő bűnnel kapcsolatos gondolatai alapvetően meghatározták a középkor emberszemléletét, gyerekfelfogását. A pedagógiai következményei: a szülő, a nevelő feladata, hogy a gyermek esendő lelkét, bűnre hajlamos akaratát fejlessze, magasrendű lelki célok felé vezesse. Ehhez szeretettel párosuló szigorra van szükség.324 A szigor mögött ekkor még a testi fenyítést is értette a szerző. A középkorban a keresztény teoretikusok már az újszövetség tanításait figyelembe véve fejtik ki gondolataikat a tanári „mesterséggel” kapcsolatban. A szeretet kitüntetett helyet foglal el ebben a tevékenységben. A nevelő helyes magatartására vonatkozó tanácsok is megjelennek több írásban. Különösen szemléletes útmutatást ad Szt. Benedek Regulája a nevelői hivatásra vonatkozóan. Kiemelten beszél a példamutatás fontosságáról, ami többet

321

M. F. Quintilianus: Szónoklattan tizenkét könyvben. Fordította: Prácser Albert. Budapest. Franklin Társulat. Magyar irod. Intézet és Könyvnyomda. 1913. 46 - 65., I.n.: Balázs Sándor (1996): Platontól Steinerig /szöveggyűjtemény/ EKF, Eger, 33-37. p. 322 Arisztotelész: Politika. Fordította: Szabó Miklós. Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. 92-95 p. I.n.: Balázs Sándor (1996): Platontól - Steinerig /szöveggyűjtemény/ EKF, Eger, 21. p. 323 Molnár Ernő (ford.)(1921-23): A Talmud Könyvei. Korvin testvérek könyvnyomdája, Budapest. I.n.: Kéri Katalin (szerk.) (1995): A tudás kapui /Mozaikok a nevelés történetéből I./ Tárogató Kiad. Budapest, 66. p. 324 Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla (2003): Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris Kiadó, Budapest, 39. p.

122

jelent a puszta szavaknál: „...mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval.”325 Magyarországon is az előzőekhez hasonló gondolatok mentén folyik a nevelői munka. Pázmány Péter nagyon lényegesnek tartotta, hogy a szülő, a pap, a tanító, és a gyerekek közötti kapcsolatban a szeretet a meghatározó. A tanító erkölcsös és művelt legyen, jó példát mutasson, de – ha szükséges –, a szigor eszközével is lépjen fel.326 Apáczai a tanítókkal szemben állított szigorú kritériumaiban különösen hangsúlyozza a tudás lelkiismeretes átadását, a szeretetet, a tanítványok erkölcsi és nyelvi fejlesztését! Így fogalmaz: „A tanítóban, hogy tisztiben hasznoson járhasson el, megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványinak jó s dicséretes példát adjon; hogy elég tudós legyen; hogy jó lelkiismerettel s isteni félelemmel, amit tud, azt másokkal közölje, tanítványit, mint atyjok, úgy szeresse. Tanítsa őköt világoson, rövideden és teljességesen (tökéletesen). Őköt Isten előtt való könyörgésében megemlítse. Ne légyen ajándékon kapdosó; tanítványinak erkölcsöket és nyelveket igyekezze leginkább újétani. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványival ő magát szerettesse; magát a külömb külömbféle elmékhez jól alkolmaztassa.”327 Nem marad el a felsorolt kritériumokból a példaadás, az alapos felkészültség, a tudományok iránti alázat. Ez utóbbiból fakad az ismeretek átadásának öröme és a tanítványok tisztelete is. Comenius szintén rendkívül fontosnak tartotta a példaadást. Igaz a Didactica Magnaban már a helyes módszerekre, a módszertani kulturáltságra is felhívja a figyelmet, amely a tudás átadásának képességét feltételezi a tanító részéről. Ebből következően „…az ifjúság nevelőire semmi más kötelezettség nem nehezedik, mint az, hogy a tudás magvait helyesen szórják el a lelkekben és Isten palántáit gondosan öntözzék.”328 Mindezeken túl a tanítványok megismerése is lényeges feladat, mert csak így lehet a megfelelő időben és módon a tudást átadni. „A tanítónak meg kell figyelnie az értelem megnyitásának minden útját, és ennek megfelelően kell alkalmaznia eljárásait.” 329 A felvilágosodás időszakában a nevelői hivatást már más oldalról közelítik meg a szerzők. A gyermek „felszabadítása” által az őt nevelőknek is ehhez a helyzethez kell 325

Söveges Dávid OSB (ford.) (1995): Szent Benedek regulája. Franklin Nyomda és Kiadó Kft, Budapest. 31. p.; Kéri Katalin (1996): Adalékok a pedagógusok etikai kódexének elkészítéséhez. In.: Hoffmann Rózsa (1996): Pedagódusetika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 40. p. 326 Forrás: Pázmány Péter művei. Sajtó alá rend. Tarnóc Márton (1983). Budapest, 649-668. p. 327 Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest 1977. 418-419. p. /Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket írta Szigeti József/ 328 Comenius Ámos János (1953): Nagy Oktatástan. Akadémiai Kiadó. Budapest. Ford. és jegyzetekkel ellátta: Geréb György. I.n.: Balázs Sándor (1996): Platontól - Steinerig /szöveggyűjtemény/ EKF, Eger, 99, 107. p. 329 I.m.: 107. p.

123

igazodni. A gyermekben rejlő tehetség kibontakoztatása válik a fő céllá. Ehhez egy harmonikus környezetet biztosító közegre van szükség. A nevelőknek ebben kell segítséget adni, ez lesz az egyik leglényegesebb feladatuk. Rousseau Emiljében a következő módon fogalmazza meg az előbbi gondolatokat: „Boldognak kell lennünk, kedves Emil. Minden érzékeny lénynek ez a célja. Ez az első vágy, melyet beléd oltott a természet, és az egyetlen, mely sohasem fog elhagyni.” 330 A nevelő

azzal,

hogy

biztosította

a

körülményeket

a

gyermek

személyiségének

kibontakoztatásához, ezáltal elérte munkája áhított célját, vagyis „amikor téged boldoggá teszlek, bizonyos, hogy magam is boldog leszek.”331 Tehát a nevelő a tanítvány sikerei révén érheti el saját pedagógiai eredményeinek csúcsát, ezáltal válhat professziójának mesterévé. A XIX-XX. század fordulóján elinduló reformpedagógiai irányzatok döntő fordulatot hoztak a tanári szerep-felfogás tekintetében. Ellen Key A gyermek évszázada című munkájában kiáltványszerűen fogalmaz, mintegy programot adva a jövő század nevelési gyakorlata és pedagógusai számára. Egy új típusú nevelő képét vetíti elő, aki nem „fentről” tekint a gyermekre, vagyis nem alá-fölérendeltségi viszonyrendszerben folytatja munkáját, hanem egy kiegyensúlyozott mellérendelő kapcsolatban, figyelembe véve az életkori sajátosságokat, a gyermek igényeit.332 A később létrejövő és elterjedő reformkoncepciók jelentősen táplálkoztak Key gondolataiból, de ezekben az elképzelésekben sok új elem is megjelent a tanári szereppel összefüggésben. A Montessori által létrehozott pedagógiai rendszer a tanulók önművelődési folyamatának hátterében tevékenykedő indirekt „szervező-irányíró” személyként határozzák meg a nevelőket, akik előkészítik a taneszközöket, újakat terveznek, készítenek, ellenőrző feladatlapokat szerkesztenek, megfigyelik növendékeiket, és ennek alapján személyre szabott segítséget nyújtanak.333 A Waldorf - pedagógiában a nevelő saját személyisége és a környezet alakítása, valamint a temperamentumok művészi - szuverén kezelése által hat. A szakképzettség mellett az emberi tulajdonságok is fontos szerepet játszanak a tanárok kiválasztásakor. Rudolf Steiner – a Waldorf koncepció atyja - szerint is a pedagógia 330

Rousseau, Jean-Jacques (1978) : Emil vagy a nevelésről. Harmadik kiad. Budapest. Ford.: Győry János. I.n.: Mészáros I. - Németh A. - Pukánszky B. (szerk.) (2003): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest. 137. p. 331 I.m.: 137. p. 332 Key, Ellen (1976): A gyermek évszázada, Budapest, Tankönyvkiadó. 57-60. p. 333 Németh András - Ehrenhard Skiera (1999): Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti TK. Budapest. 266. p.

124

hatékonyságában meghatározó a tanár személyisége, aki a gyermekek legfontosabb példaképe a szülők után. Felelősségtudat, összpontosító képesség, pontosság, alaposság azok a főbb tulajdonságok, melyekkel a Waldorf- iskolában működő „jó” tanárnak rendelkeznie kell. A pedagógus nem csak a tanulók fizikai, hanem lelki „egészségéért”, fejlődéséért is felelősséggel tartozik. Fontos feltétel, hogy ezekben az iskolákban működő tanár ne csak „állásnak”, hanem hivatásnak tekintse munkáját. A pedagógusnak meg kell ismertetnie a gyermekeket a világ szépségével, jóságával, ezért tulajdonképpen arról kell gondoskodnia, hogy a tanulók a későbbiekben se feledjék el az itt megismert értékeket.334 A Dalton- terv által megrajzolt pedagógus a nevelő hatású környezet és a feladatok kialakítója, az önállóan tevékenykedő és magukat szabadnak érző tanulók kísérője és tanácsadója. Fontos feladata a diákok bátorítása, a tehetségük kibontakoztatása. A Jena- terv pedagógiája esetében a tanár előzetesen meghatározott elvek szellemében megjelenő szervező, és a gyermeki tanulási folyamatok irányítója. Személyiségének, nevelői tudatosságának fontossága elengedhetetlen, de képesnek kell lennie a gyermekek között zajló folyamatok követésére is.335 A sort még sokáig folytathatnánk, ugyanis számos alternatív és reformpedagógiai irányzat született a századfordulón, amelyek mindegyike esetében a nevelői személyiség különösen lényeges szerepet kap, és újszerű megvilágításban jelenik meg. Mindegyik esetben megkísérelték újrafogalmazni a nevelők nevelési folyamatban betöltött szerepét, az ehhez kapcsolódó elvárásokat. Az új évszázad átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyai közepette ezek a nézetek igen termékeny talajra találtak, és közülük meglehetősen sok napjainkban is – jelentős eredményekkel a „háta mögött” – virágzik, áthatva és alakítva a tanári hivatással szembeni elvárásokat. A tanári-szerephez fűződő elvárások a fentieken túl megközelíthetők még az intézményesülő pedagógusképzés dokumentumainak irányából, a képző intézményekben keletkezett

iratokból

(korabeli

órarendekből,

tantervekből,

tankönyvek

és

vizsgakövetelmények tanulmányozásából), az ezzel kapcsolatban létrejövő törvényekből kiindulva.336 Ezek a dokumentumok szemléletesen bemutatják a korabeli európai és a magyar társadalom tanárokkal, tanítókkal szembeni elvárásait, ugyanis ezekből kiderül, hogy 334

Hellmich, Achim – Teigler, Peter (1995): Montessori-, Freinet-, Waldorfpädagogik, Konzeption und aktuelle Praxis. Beltz, Weinheim und Bazel, 1994. Evangélium Kiadó. 52. p. 335 Németh András - Ehrenhard Skiera (1999), 266. p. 336 Kéri (1996), 43. p.

125

mit kellett elsajátítani akkoriban a nevelői hivatást választó jelöltnek; mennyire tartották fontosnak a szaktudományos, és mennyire a tanári pályára közvetlenül felkészítő gyakorlati képzést. A fenti rövid történeti áttekintésből is jól látható, hogy milyen sokat változott, alakult a pedagógusi munkához kapcsolódó elvárások rendszere az elmúlt évszázadok során. A feladatok napjainkra megváltoztak, átalakultak, másként kerülnek megfogalmazásra, mint a nevelés történetének korábbi időszakaiban, de a bemutatott források ahhoz megfelelőek, hogy kiindulópontként szolgáljanak a mai kor pedagógusainak professziójuk mibenlétének megértéséhez, hogy tudjanak azokról a társadalmi elvárásokról, amelyeket velük szemben támaszt szűkebb és tágabb környezetük, ezzel együtt árnyaltabban lássák szakmájuk történeti alakulását. Ezek mind elengedhetetlenek a színvonalas nevelői munka végzéséhez. 5. 1. 2. A tanári szerep és személyiség napjaink megközelítésében A modern pedagógia gyakran kiemeli, hogy az iskola nevelő funkciója csak komplex módon, az adott intézmény egészén átsugározva fejtheti ki valódi hatását. A nevelés eredményessége, sikere szempontjából ezért is döntő tényezőként jelenik meg a folyamatot irányító személy, a pedagógus, akinek jellemformáló, fejlesztő hatása, kapcsolatteremtő képessége meghatározó, jelentős mértékben referenciapont a gyermekek életében. A tanári hivatás egy összetett szerep-együttest jelent, amihez sokféle, az adott társadalom által megfogalmazott, de mindenképpen magas követelmények kapcsolódnak. Bábosik István szerint: „Amennyiben a pedagógiai tevékenységet nem reduktív módon értelmezzük, vagyis nem úgy fogjuk fel, mint pusztán ismeretközvetítő tevékenységet, hanem mint a növendékek személyiségének egészét komplex módon fejlesztő, formáló folyamatot, akkor magától értetődővé válik, hogy ebben a folyamatban a pedagógus személyisége és magatartása is sokféle funkciót kell, hogy betöltsön.”337 A hivatását magas szinten gyakorló pedagógus a hosszú nevelési folyamatban modellként jelenik meg a gyermek előtt. Ahhoz viszont, hogy valódi azonosulási minta lehessen a diákjai számára, fontos „önmagát adnia”, szabad, spontán módon viselkednie. Az előbbieken túl a nevelő akkor tudja a modell szerepét jól betölteni, ha minden tevékenységéből a hitelesség sugárzik. Ez nem jelent mást, mint a szavak és tettek egységét,

337

Bábosik István (2004): A pedagógus személyiségének és magatartásának szerepe a nevelési folyamatban. Mester és tanítvány, 2004/4. 11. p.

126

aminek gondolati síkon és a gyakorlati tevékenysége során is érzékelhetően meg kell jelennie. A tolerancia a pedagógus nevelői kelléktárából nem hiányozhat! Fontos, hogy munkája során türelmet tudjon tanúsítani mások véleménye, meggyőződése iránt. Az ilyen pedagógus nem sürgeti a gyermeket a gondolkodásban, tiszteletben tartja tanítványai egyéni tulajdonságait. Ugyanakkor az elfogadás, a megértés, a tolerancia nem belenyugvást jelent, hanem kiindulási alapot a segítséghez, a fejlesztéshez.338 A nevelőnek meg kell találni a rábízott gyermekben rejlő pozitív tulajdonságokat, azokat, amelyek csak rá jellemzőek, és ennek birtokában kell a fejlesztést, a pedagógiai hatásrendszert kialakítani. Ennek tudatában, ebből kiindulva érhető el csak eredmény. Az osztállyal, a tanulói csoporttal eltöltött idő mind a nevelő, mind a gyermek számára élményt adónak kell lennie. Természetes dologként jelenjen meg az osztálytermi kapcsolatban az érdekes, a gyermekek számára figyelemre méltó, éppen ezért fejlesztő tevékenységek sorozata. A pedagógus személyisége szempontjából különösen attraktív módon megközelíthető a nevelésben betöltött fontos szerepe. A nevelői személyiség két, rendkívül fontos funkciójaként emelhető ki a szelektív és a kapcsolatépítő funkció.339 A szelektív funkció a nevelő esetében nem más, mint „szűrőként” történő megjelenése a környezet és a gyermek között, közvetítve azokat a hatásokat, eseményeket, tartalmakat a tanulókhoz, amelyek fejlesztő jellegűek, konstruktívak, és egyben visszafogja, gyengíti a destruktív megnyilvánulásokat. Ez a szerep egy folyamatosan működő szelektív hatásrendszer által valósul meg, aminek forrása a pedagógus. A rendszer működtetése – hangsúlyozza Bábosik István –, a pedagógusi hivatás elválaszthatatlan velejárója. A szelektív hatásrendszer többféle hatásegyüttesből épül fel. Ezek közül a legismertebbek: a modellközvetítő; a megerősítő-leépítő hatásegyüttes és az argumentatív (igazoló-cáfoló) hatások együttese.340 A pedagógus kapcsolatépítő funkciója nélkül az előbb említett szelektív funkció sem működhet. Ez képez hidat a tanár és tanítvány között, ennek segítségével jutnak el a nevelő hatások a gyermekekhez. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül a két fél között, akkor lényegében a tanár nevelő hatását nem tudja kifejteni a növendék felé. Azt, hogy minek a

338

Kozma Béla (2001): Pedagógia I. Comenius Bt. Pécs. 102. p. Bábosik (2004), 12. p. 340 I.m.: 12. p. 339

127

segítségével valósulhat meg a pozitív kapcsolatfelvétel egyértelműen megállapítható. A megoldáshoz az empátia alkalmazása vezethet.341 A nevelő munkájának eredményessége megközelíthető a pedagógiai képességek oldaláról is. Hegyi Ildikó a sikeres nevelői munkát ezekből származtatja, a pedagógiai tevékenység pszichikus összetevőjeként emeli ki.342 Ezek alapján beszél általános és speciális pedagógiai képességekről. Az általános képességekhez a kommunikációs, konstruktív vagy didaktikai és a szervezőképességet sorolja, míg a speciális területhez a helyzetfelismerés, döntés, alkalmazkodás, tolerancia és a kivárás, identifikációs, empátiás, figyelemmegosztás és a „játszani tudás” képessége tartozik. Az általános képességek jelentik azt az alapvető feltételrendszert, amelyek a pedagógiai tevékenység nélkülözhetetlen elemei. Más szerzők is kiemelten kezelik ezt a képességet, mint Balázs Sándor is, aki többek között kompetenciaként beszél a kommunikációról, a személy viselkedéskultúrájának részeként határozza meg, és szorosan összekapcsolja a pedagógus szakmai ismereteivel. 343 Az előbbi rövid „ízelítőből” is látható, hogy számos szempontból közelíthető meg a kérdés, de mindegyik esetében a gyermek személyiségének fejlesztéséhez hozzájáruló pedagógusi tulajdonságok domborodnak ki leginkább.

5.2.

A középiskolai tanárok képzésének fontosabb állomásai Magyarországon Magyarországon egészen a XVIII. század végéig a tanító-nevelő munkát, a hozzá

kapcsolódó feladatokat sokféle képzettségű ember végezhette. Kezdetben az egyház által – ezzel a feladattal is – megbízott papok, falusi plébánosok és szerzetesek oktatták a tanulni vágyó vagy erre kötelezett ifjúságot. A humanizmus erőteljes hatása nyomán a reneszánsz időszakban már világi sorból származók is működhettek ezen a területen, de külön tanítói-tanári végzettségről, speciális pedagógiai képzettségről még egyik esetben sem beszélhetünk. A XVIII. századig ezért igen különböző szinten végezték az oktatói feladatokat az erre vállalkozók, ugyanis azokat, akik valamilyen módon ismerték a gyerekek számára átadandó tananyagot, ezzel együtt már – a korabeli felfogás szerint - alkalmasnak tartották a 341

Bábosik (2004), 14. p. Hegyi Ildikó (2003): Siker és kudarc a pedagógus munkájában. OKKER Budapest, 37-52. p. 343 Balázs Sándor (2000): A pedagógiai kommunikációs képességek fejlesztésének elméleti és gyakorlati problémái. OKKER Budapest, 167-174. p. 342

128

tanításra is. A tudás átadásának képessége, mint kritérium, ekkor még fel sem merült.344 Különösen érdekes az előbbi felfogás azért, mert láthattuk a korábbi részben, hogy a tanító (nevelő) személyével kapcsolatban már jóval korábban komoly kritériumokat fogalmaztak meg az adott korszak és társadalom gondolkodói. A pedagógusi „mesterségre”, mint önálló professzióra felkészítés első jelei nem a középfokú oktatásra hivatott tanárok képzésénél jelentkeztek először, hanem a népoktatás területén tevékenykedő tanítók esetében tapasztalhatók. Erre irányuló törekvések Európában már a XVII. század végén megfigyelhetők például Franciaországban, vagy német nyelvterületen a XVIII. század elején (Francke törekvései 1695-től Halléban, majd tanítványa, Heckel 1748-ban, Berlinben megalapítja az első német tanítóképző szakiskolát).345 Magyarországon különálló tanítóképzés létrehozására Mária Terézia tette meg az első

lépéseket,

aki

a

Felbiger-féle

normarendszer

elterjesztésére

hazánkban

is

normaiskolákat hozott létre. Az első Pozsonyban nyílt meg 1775-ben, két évvel később pedig Budán és Nagyváradon létesültek ilyen intézetek. A jelöltek sokféle előképzettségük miatt először átismételték a népiskola három osztályának tananyagát, ezután szépírást, orgonajátékot tanultak, majd elméletben és gyakorlatban tanulmányozták a normamódszert, lényegében az osztályfoglalkoztatási rendszert. Néhány évvel később, az I. Ratio hatására 1778-ban Pécsett, Besztercebányán és Győrben is nyíltak normaiskolák.346 A magyarországi tanítóképzés mégis a XIX. század első harmadában indult el igazán a fejlődés útján két katolikus püspöki tanítóképző létrejöttével (1819-Szepeskáptalan, 1828Eger, első magyar nyelvű tanítóképző), amelyek esetében az alapszintű, általános tanulmányokra épülő középfokú tanítóképző jött létre. Ez az intézménytípus kisebb-nagyobb módosításokkal 1959-ig a hazai népiskolai tanítóképzés egyedüli és legfőbb formájává vált.347 A témánk szempontjából a tanítóképzés intézményi kereteinek kialakulása csak érdekes adalékot jelent, ezért térjünk vissza a középiskolai tanárképzés intézményesülésének néhány fontosabb állomáson keresztül történő bemutatására! A középfokon működő (gimnázium, középiskola) tanárok képzésének intézményes formái, ezzel együtt a tanári hivatásra felkészítés tartalmi vonatkozásainak megjelenése 344

Magyarné Sztankovics Ilona (1999): Neveléstörténet. Comenius Bt. Pécs, 265. p. Németh András – Ehrenhard Skiera (1999), 254. p. 346 Magyarné Sztankovics Ilona (1999), 266. p. 347 Németh András - Ehrenhard Skiera (1999), 254. p. 345

129

Magyarországon, de egész Európában lényegesen lassabban történt, és később következett be, mint azt a tanítóképzés esetében láthattuk. Az okok között szerepel a középiskolák – alapfokú intézményekhez viszonyított – lényegesen alacsonyabb száma, de visszavezethető még az egyes középiskolai szaktárgyak jóval szorosabb kapcsolódása az egyetemen oktatott tudományos diszciplínákhoz, azok résztudományaihoz, amiből adódóan a középiskolai szaktárgyak mintegy vázlatos formában visszatükrözték az egyetemen előadottakat. Ebből következően az egyes diszciplínák avatott szakemberei egyetemi tanulmányaik befejezése után egyértelműen feljogosítva lettek (feljogosítva érezték magukat) külön pedagógiai képzettség nélkül is a középiskolai oktatásra.348 Az említett gyakorlat alapvetően a XIX. század közepéig tartotta magát. Igaz, voltak korábban is jelei az intézményesült középiskolai tanárképzésnek a jezsuiták gyakorlatában, akik már a XVI-XVII. század időszakától kezdve külön képzőkben foglalkoztak a középiskolai tanári pályákra igyekvőkkel, a jelöltek pedagógiai felkészítésével. Az I. Ratió Educationis az egyetem keretein belül kívánta rendezni a tanárképzés ügyét, de az elképzelés nem valósult meg. A középfokú oktatás XIX. századi intenzív fejlesztésével az iskolák száma is megnőtt, a tanulói létszám jelentősen gyarapodott, és a társadalom részéről megjelent az az igény, hogy a középfokú intézetekben megfelelő képesítéssel és képzettséggel rendelkező tanárok végezzék a nevelői munkát. Ezek a változások egyre élesebben vetették fel a középiskolai tanárképzés rendezésének ügyét. A sort Magyarországon, a budapesti tudományegyetemen 1814-ben megalakult pedagógia tanszék nyitotta meg. Az 1813-ban kiadott udvari rendelet a bécsi egyetem mintájára kötelezővé tette a III. és IV. éves teológusok számára a felsőbb neveléstudomány (pedagogia sublimior) hallgatását. „A tanári pályára készülő világiak” számára a stúdium ekkor még csak választható tárgyként szerepelt.349 A folyamatban revolúciós változást a császár által 1849. szeptember 15-én ideiglenesen jóváhagyott Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich (röv. Entwurf) című dokumentum hozott, amelynek intézkedései a következő tanévtől kezdve a magyar iskolákra nézve is kötelező érvényűek voltak. Igaz, korábbi fejezetünkben foglalkoztunk a kérdéssel, de érdemes néhány dolgot kiemelni a rendelkezésből. A tervezet egyesítette a hatéves gimnáziumot a korábbi, a felsőfokú tanulmányokra felkészíteni hívatott „filozófiai tanfolyam” két esztendejével, és az 348 349

Németh A. – E. Skiera (1999), 254. p. Rakaczkiné Tóth Katalin (1996): A szervezett tanárképzés kialakulása a Budapesti Tudományegyetemen Mozaikok a középiskolai tanárképzés történetéből. Magyar Pedagógia, 96. évf. 2. szám, 157. p.

130

osztálytanítás helyett bevezette a szaktanítás rendszerét. Algimnáziumra és felgimnáziumra bontotta a nyolcosztályos gimnáziumot. A teljes gimnázium – hazánkban általánossá vált nevén „főgimnázium” – közös vezetés alatt álló egységes egészet alkotott. Algimnáziumot önállóan is lehetett szervezni, felső gimnáziumot viszont nem.350 Számos vita és jelentős ellenállás volt az országban a rendelkezés kapcsán, de a tanító rendek – ha nem is ellenvetések nélkül – igyekeztek az előírásokat követni, pedig ez a változás rendkívüli megterhelést jelentett mindegyikük, így a ciszterciek számára is. A fő gondot az jelentette, hogy az utasítás szerint csak az a nyolcosztályos gimnázium kaphatja meg a nyilvánossági jogát, ahol az igazgatóval együtt 12 - az algimnázium esetében 6 tanári állás megszervezését, ennek anyagi feltételeit biztosítani tudják. A tanügyi rendelet intézkedései között szerepelt a szaktanítási rendszer bevezetése, és ezzel összefüggésben a tanári képesítés megszerzésének előírása. Az 1850-51-es tanévtől hazánkban is bevezették az új ausztriai egyetemi szabályzatot, ami megváltoztatta a bölcsészkar státuszát. Megszűnt élőkészítő szerepe, a többi három egyetemi karral egyenrangú fakultássá vált, s a tanulmányi idő három évre emelkedett. Ezzel együtt eltűnt a kötelező és szabadon választható tantárgyak kettőssége: a hallgatók ettől fogva érdeklődésüknek megfelelően és tetszőleges sorrendben vehették fel a különböző tárgyakat. Megváltoztak az egyetemre belépés feltételei is: ekkor már kötelező a gimnáziumi (nyolc osztályos) végzettség és a sikeres érettségi vizsga. Ezekkel a változásokkal viszont a bölcseleti fakultás előkészítő jellege is megszűnt, így új feladatot kellett kialakítani számára. A megújult és összetett feladat pedig egyrészt a tudósképzés, másrészt a tanárképzés lett. Az 1852-1853. tanévtől kezdve – a korábbi szaktárgyi és pedagógiai előadások mellett - már gyakorlatok is szerepeltek a pesti egyetem tanrendjében. Ilyen szemináriumokat először történelemből és ókori filozófiából tartottak – kifejezetten gimnáziumi tanárjelöltek számára.351 1853-ban ideiglenes középiskolai képesítési szabályzat látott napvilágot, ami fontos követelményül akarta szabni a német nyelv ismeretét minden tanárjelölt számára, de ekkor még voltak benne bizonyos kedvezmények a magyarok, sőt más nemzetiségek számára. 1856-ban jelent meg a tanárvizsgákra vonatkozó Thun-féle „végleges” szabályzat, amely már elhagyta a korábbi kedvezményeket. Ettől kezdve középiskolai tanári képesítést csak 350 351

Felkai L. - Zibolen E. (1993), 34. p. Mészáros - Németh - Pukánszky (szerk.) (2003), 306. p.

131

úgy nyerhetett valaki, ha – szaktárgyain túl – a német nyelvet is irodalmi fokon beszélte, és nyelvtanáról számot tudott adni. A vizsga követelményeinek teljesítéséhez a kormány szinte semmilyen segítséget nem adott. Bécsben filológiai-történeti szeminárium, fizikai intézet létesült tanárjelöltek számára, sőt gyakorlatot is szerveztek a természetrajzot hallgató jelölteknek. Pesten csupán gyakorlatokat hirdettek egyes tanárok fizikából, állattanból, kémiából, valamint történelemből és klasszika-filológiából.352 A bécsi tanügyi kormányzat az ötvenes évek elején már a középiskolai tanárok képesítésére „tanárvizsgáló” bizottságokat hozott létre. Itt kellett számot adni tudásáról a háromesztendős bölcsészkari stúdiumot végzett tanárjelöltnek szaktárgyaiból, nevelés- és oktatásmódszertanból. A sikeres vizsga után ez a grémium állította ki a gimnáziumi és reáliskolai tanári okleveleket. Kezdetben csak Bécsben, Prágában, Innsbruckban, Lembergben és Padovában működtek ilyenek. A miniszter többszöri kérelem hatására sem volt hajlandó Pesten bizottságot felállítani, aminek következményeként jelentősen csökkent a középiskolai tanárságra vállalkozó magyar jelöltek száma ezekben az években. A tanító-rendek sem tudtak jelentős létszámhiányuk miatt eleget tenni az oktrojált kötelezettségeknek, sőt, ahogy ezt az egri cisztereknél is láthattuk, nem is igen akartak behódolni az ilyen irányú elvárásoknak. Többen a sajtóban, vagy más nyilvános helyen adtak hangot nemtetszésüknek. Nem csak a létszámhiány, de a magas vizsgakövetelmények, valamint az utazásból fakadó jelentős anyagi teher is akadályozta a szerzetes-tanárokat és világi kollégáikat. Sőt utóbbiak számára nem volt igazán kecsegtető az esetleg elérhető tanári állások anyagi megbecsültsége sem.353 Leo von Thun – Hohenstein miniszter az eredménytelenség láttán 1857-ben ismét kényszerítő intézkedésre szánta el magát. Rendeletileg mondta ki, hogy három éven belül minden főgimnáziumban legalább négy „tanképességgel felruházott” tanárnak kell lennie, különben az iskola nyilvánossági joga megszűnik. Az előírt tanárvizsgát az egész idő alatt mégis mindössze néhányan vállalták fel. Az 1860-as évben kiadott „októberi diploma” engedett a korábbi kemény politikai gyakorlatból, ami bizonyos önkormányzati jogokat biztosított Magyarországnak. A pozitív irányba változó politikai légkör a felsőoktatás területén is meghozta az előrelépés

352 353

Felkai L. - Zibolen E. (1993), 46. p. Felkai L. - Zibolen E. (1993), 47. p.

132

lehetőségét. A pesti egyetem tanítási nyelve magyarrá vált, sőt visszakapta rektor- és dékánválasztó jogát is. A korábban lehetetlennek tűnő elképzelés, a pesti tanárvizsgáló bizottság felállítása, az 1862. augusztus 5-i kancelláriai dekrétum kiadásával valósulhatott meg. Purgstaller Józsefet a piarista rend főnökét nevezték ki a bizottság elnökévé. A tanító-rendek tagjainak is eleget kellett tenni a vizsgakötelezettségeknek. Ez alól csak a már munkában álló és doktori oklevéllel rendelkező tanárok mentesülhettek. A vizsgakövetelmények nem változtak lényegesen. Magyarul annak is tökéletesen tudnia kellett, aki más nyelv tanítására készült. A neveléstan minden jelölt számára kötelező volt, függetlenül szaktudományos tárgyaitól. A tanító-rendek tagjain hamarosan a kancellária új intézkedése lényegesen könnyített. A rendelkezés megengedte, hogy tanári diploma nélkül is taníthatnak az algimnáziumban, sőt a főgimnáziumban oktatók is felmentést kaptak a hároméves filozófiai tanfolyam elvégzése alól. A helyzeten még tovább javított az a módosítás, ami kimondta: nem kötelesek vizsgázni mindazok, akik 1861 előtt már három éve tanári munkát végeztek.354 Nagyfokú toleranciát kellett tanúsítani a hatóságoknak a világi helyettes tanárokkal szemben is, ugyanis a korábbi rendeletek következetes betartatása – valószínűleg – a gimnáziumok létszámának lényeges csökkenéséhez vezethetett volna. Az említett intézkedések – természetesen – csak a katolikus iskolák számára voltak irányadók. A protestáns egyházak autonómiájukra támaszkodva, a tanárképzésre és tanárvizsgálatra

vonatkozó

rendelkezéseket

sem

vették

figyelembe,

és

saját

vizsgabizottságokat szerveztek. Az oktatásba ismét bevonták az akadémián tanuló ifjakat. Eötvös József már első minisztersége alatt tervezetet készített az egyetemek bölcsészkara mellett működő tanárképzők felállításáról, de ezt csak második minisztersége alatt tudta megvalósítani. 1870-ben írta alá a Középtanodai Tanárképző (később Középiskolai

Tanárképző

Intézet)

szervezeti

szabályzatát.

Az

intézmény

és

a

gyakorlógimnázium csak utódai – Pauler és Trefort – korszakában kezdte meg működését.355 Az első középiskolai tanárvizsgálati szabályzatot 1875-ben adták ki, melynek értelmében a tanári pályára lépők hároméves egyetemi tanulmány alapján elő- és szakvizsgát követően kaphattak tanári oklevelet.

354 355

Felkai L. - Zibolen E. (1993), 53. p. Vö.: Kiss Istvánné (1988): Eötvös Józseftől Eötvös Lorándig. Dokumentumok a budapesti egyetem tanárképző intézetének és gyakorló főgimnáziumának történetéből (1870-1918). Budapest.

133

Az 1880. évi új szabályzat már 4 éves egyetemi tanulmányt, egy gyakorlóévet, továbbá alap, szak- és pedagógiai vizsgák letételét szorgalmazta.356 Az 1883. évi XXX. sz. középiskolai törvény a tanársághoz az egyetem szaktárgyi és pedagógiai előadásainak látogatása mellett szükséges alapként a tanárvizsgáló bizottság előtti vizsgák letételét, valamint az egy éves tanítási gyakorlatot már elő is írta. Az 1872-ben Kolozsvárott megnyílt új egyetem mellett a pesti mintájára szintén létesült tanárképző intézet, mely a háborús események miatt 1920-ban Budára, majd 1921ben Szegedre költözött.357 A két világháború között már a debreceni és a pécsi egyetem mellett is működött tanárképző intézet. Az eredményesebb tanárképzést segítette az 1895-ben Budapesten létrejött Eötvös József Kollégium, valamint az 1931-ben Szegeden megalakult Eötvös Lóránd Kollégium. Az első a bölcsészhallgatók, a második a matematika és a természettudományi kar hallgatóinak számára létesült. A kollégiumokban tanári útmutatással, de egyéni kutatómunkával dolgozták fel szaktárgyaik anyagát a jelöltek. A korabeli magyar szellemi élet sok kiválósága került ki e két kollégium falai közül.358 Az 1924. évi XXVII. sz. tc. eredményeként az egyetemek bölcsészettudományi fakultása mellett létrehozott, illetve újjászervezett tanárképző intézetek lehetővé tették, hogy a középiskolai tanári pályára készülő egyetemi hallgatók négyéves egyetemi tanulmányaik alatt a választott szakterületük minden témakörével tervszerű tanulmányi rendben megismerkedhessenek. Az egyetemen és a mellette működő tanárképző intézetben a tanári pályára készülők felkészítésére meghatározott speciális egyetemi előadások és gyakorlatok, a tanárképző intézetben meghirdetett kötelező előadások és gyakorlatok, a középiskolai oktatáshoz szükséges és a gyakorlógimnáziumban végezhető gyakorlatok szolgáltak.359 A tanárjelölteknek választott szakterületükön túl – az előbbi helyeken - meg kellett ismerkedniük a magyar nyelv és irodalom és a magyar művelődés történetével, valamint lélektani, logikai, etikai és filozófiatörténeti, neveléstörténeti, neveléstani, módszertani, iskolai szervezettani stúdiumokon kellett részt venniük, és legalább egy modern nyelvet elsajátítaniuk. Az egyetemi szak- és neveléstudományi, pszichológiai, módszertani tanulmányok befejeztével minden tanárjelöltnek egy év tanítási gyakorlat következett az intézet gyakorló-gimnáziumában. A tanári képesítés megszerzésére a tudományegyetemek

356

Németh A. – E. Skiera (1999), 255. p. Vö.: Pukánszky Béla: A középiskolai tanárképzés története a Kolozsvárról Szegedre elköltözött egyetemen (1919-1922) http://www.staff.u-szeged.hu/%7Ecomenius/1919 1921 358 Magyarné Sztankovics Ilona (1999), 270. p. 359 Németh A. – E. Skiera (1999), 255. p. 357

134

mellett felállított állami tanárvizsgáló bizottságok előtt letett vizsgát követően nyílt lehetőség, amely a középiskolai okleveles, rendes tanárként történő alkalmazáshoz szükséges végzettséget jelentette számukra. Az 1948-49. tanévben végrehajtott egyetemi reform során a középiskolai tanárképzés rendjét jelentősen megváltoztatták. Eltörölték a tanárképzés két jól bevált intézményét: a tanárképző intézetet és a tanárvizsgáló bizottságokat. A változtatás a tanárok képzését az egyetemek természettudományi és bölcsészeti karainak alapvető feladatává tette, kötött tanulmányi rendet, központilag meghatározott tanterveket és tanári szakpárokat vezetett be. Az általános iskola felső tagozatán működő szaktanárokat pedig 1947-től a budapesti, szegedi, 1948-tól pedig a debreceni - 1949-ben Egerbe települt360 - és a pécsi pedagógiai főiskolákon képezték, melyek elnevezése később tanárképző főiskolára változott, sőt számuk valamelyest a következő időszakban bővült. 1951-től a nappali tagozat mellett fokozatosan lehetőség nyílt levelező tagozatos képzésre is. A rövid történeti áttekintéssel célunk volt a középiskolai pedagógusképzés fontosabb „mérföldköveinek” bemutatása. A következő fejezetben a ciszterciek tanárképzési gyakorlatát tárjuk fel, vizsgálva és bemutatva azt a fejlődési ívet, ahogyan a tanító-nevelő munkát végző rend kialakította, fejlesztette és magas szakmai színvonalra emelte gimnáziumi tanárainak képzését, ezáltal az iskoláikban folyó pedagógiai munka minőségét.

5. 3. A magyarországi ciszterciek és a tanári hivatás 5. 3. 1. Felkészülés a nevelői feladatokra Egerben - a rendi tanárképző intézet megalakulása előtti időszak

A ciszterci rend miután 1776-ban, Egerben átvette az első magyarországi gimnáziumát a jezsuitáktól, még nem rendelkezett kellő számú és megfelelő képzettségű szakemberrel a gimnáziumi feladatok ellátására. Ezért a következő két évben a tanszékeket világi papokkal kellett betölteni. Az 1778/79-es tanévtől két ciszterci és három világi tanár váltja fel a korábbi oktatókat. Machek Vilmos felszentelt rendtag az első humanitás, Demkó Ferenc világi a második

360

V.ö.: Balázs Sándor - Kovács László (2005): A tanárképzés alakulása Egerben /A kezdetektől az 1990-es évekig/, Katedra Pedagogiky Pedagogickej Fakulty Univerzity Mateja Bela v Banskej Bystrici, Zbornik Vedeckovyskumnych Prac Katedry Pedagogiky (1), Banská Bystrica. 161-171 p.

135

humanitás, Matulányi János világi a harmadik grammatika, Mandik György világi a második grammatika, Marsalkó Konstantin fogadalmas rendtag az első grammatika tanára, Neumann Lipót felszentelt rendtag exhortátor (hitszónok) és a Mária-társulat elnöke,361 azonban ők még az I. Ratio szerint előírt tanári képesítéssel nem rendelkeztek. Egerben már a kezdetekkor fontos kérdés volt a megfelelő tanárok kiválasztása. Az apát, Zuri Fülöp rendtagokkal akarja az összes tanszéket betölteni, ezért öt fiatal fogadalmas magyar cisztercit küldött 1779 nyarán Egerbe, hogy gyakorlatilag készüljenek a tanárságra, de a helytartótanács mindenek előtt ragaszkodott az egyetemi képzettséghez. Ennek a következménye lett Molnár János prodirektor, tankerületi főigazgató helyettes javaslata, miszerint az Egerbe szánt rendtagok először az egyetemen „humaniorákat és tanítási metodust hallgassanak”, majd csak ezután vállalkozzanak a tanításra. A rend számára az lehet igazi dicsőség, ha a legjobbak tanítanak az új gimnáziumukban. Molnár még a következő ajánlatot teszi: „Hogy a lelkek ügyét veszedelem ne érje, el lehetne őket helyezni Budán valamely szerzetes vagy privát házban megbízható felügyelet mellett. Ha majd Budára jönnek, járjanak el gyakran az iskolákba, itt meglátják a kérdezési metódust, meghallgatják minden tárgyból az ifjak feleleteit és megtanulják a tanítás módszerét. Rajta lesz, hogy sokáig és feleslegesen ne töltsék itt idejöket. Kéri, hogy küldje az apát növendékeit szívesen, készséggel Budára.”362 Vörös Antal tankerületi főigazgató az előbbieket erősítette meg és figyelmeztetett az uralkodó azon akaratára, miszerint addig tanárnak alkalmazni senkit nem lehet, amíg az egyetemen az ismétlő tanfolyamot el nem végezte. A helytartótanács szintén erre hívta fel az apát figyelmét, ezért a szükséges intézkedéseket meg kellett tennie. Három rendtagot Budára küldött. Újfalussy László, Palyuch Mór és Pászty Rajmund 1779. április 25-től szeptember 2-ig Budán a ferenceseknél laktak, ahol élelmezést is kaptak havi 16 - 16 forintért. Innen jártak be az egyetemre. Feladataikat szorgalmasan végezték, ezért már a következő évben elfoglalhatták Egerben a világi professzorok tanszékeit. Molnár főigazgató helyettes az utánpótlás miatt két skolasztikust kért a távozók helyébe, aminek a rend eleget tett. Így az 1779/80-as tanévtől minden posztot ciszterci tanárok láttak el. Marsalkó Konstantin a retorika, Pászty Rajmund a syntaxis, Palyuk Mór a principiák tanárai lettek, mint fogadalmas rendtagok, Victorin Imre felszentelt

361 362

HML. VIII-53/138. k. - Instructiones pro dir. Egri ciszt. Konv. Ltár. Molnár 1778, december 23. kel. Levele, idézi: Nagy B. (1914), 41-42. p.

136

rendtag pedig a grammatikát oktatta. Machek Vilmos szintén felszentelt rendtag lett az exhortátor és a Mária-társulat elnöke.363 A kezdeti időszakban is - jól láthatóan – a rend minden szempontból próbált megfelelni az előírásoknak (I. Ratio), de különösen lényegesnek tartották a magas szakmai színvonalat, amelyet a tanárok képzettsége, vagyis az egyetemi studiumok elvégzése által láttak biztosítottnak. Az indulás nehézségei ellenére, jelentős anyagi áldozatokat vállalva teljesítették a követelményeket. II. József germanizációs rendelete (1784) a tanároktól az alapos német nyelvtudást is megkövetelte, ezért csak azok maradhatnak meg „tanári székeikben”, akik a nyelvet megfelelő szinten beszélik. A türelmi idő csupán három év volt. Nem is ez okozott jelentősebb problémát Egerben, hanem a tanárok állandó változása, amire nem találnak évekig jó megoldást. A gondok mellett pozitívként említhető a német nyelv ügyének eltolódása, aminek teljes végrehajtását II. József halála, majd rendeleteinek eltörlése – többek között a németesítő törekvéseinek – oldotta meg. Az 1787-1802 közötti időszakban az egri tanintézet ún. „állami korszak”-áról beszélhetünk, ugyanis a pilis-pásztói apátságot megszüntette az uralkodói akarat. Az intézet ezután, mint királyi gimnázium a kassai tankerülethez tartozott. Ebben a másfél évtizedben a ciszterciek biztos háttér-támogatottság nélkül, a korábbinál nehezebb körülmények között végezték munkájukat. A tanárok képzettsége az átmeneti időszakban is megfelelt az alapvető elvárásoknak, igaz ebből a korszakból forrás alig maradt fenn. A pilis-pásztói ciszterci apátságok visszaállító oklevele és vele egyidejűleg az apát kinevezése 1802. június 25-én jelent meg. A tudomány terén sok érdemmel büszkélkedhető Schumann Theofil ciszterci rendtagot, azelőtt az egri, majd az osztrák szentkereszti konvent tagját, a szombathelyi gimnázium igazgatóját állítja I. Ferenc uralkodó az apátságok élére. A rend felé ezután elvárásként fogalmazzák meg az egri kollégium, gimnázium és templom fenntartását, valamint az oktató-nevelő munka, templomi szolgálat és lelkipásztori feladatok elvégzését birtokaikon és templomukban. A gimnázium tanárait és igazgatóját az apát rendtagjai sorából tetszés szerint nevezhette ki és változtathatta. A főigazgatónak pusztán ellenőrző tiszte maradt arra vonatkozóan, hogy megfelelnek-e az előírt tanrendszernek. „Mivel ezentúl a rendtagok fő kötelessége az ifjúság oktatása leszen, azért az apát úgy neveltesse és taníttassa szerzeteseit, hogy ezen magasztos feladatukat megoldhassák.”364

363 364

Nagy B. (1914), 43. p. Pásztói apátság III. 438-444. I.n.: Nagy B. (1914), 88. p.

137

A következő években több rendelet is érkezett a helytartótanácstól, felszólítva a tanárokat

a

folyamatos

–

gyakorlati

és

magánúton

történő

–

továbbképzésre.

Követelményként jelent meg az is, hogy a szerzetesrendi tanárok előbb a pesti egyetemen vagy valamelyik püspöki líceumban vizsgát tegyenek, és csak ezután taníthassanak.365 Schumann apát 1809-ben meghalt, de három évig nem nevezték ki utódját, hanem az egri perjel irányította a rendet. Ebben az átmeneti időszakban a kormány a pilis-pásztói apátságok zircivel történő egyesítését kezdte előkészíteni. Pilis - Pásztó egyesítése lett az alapja annak a törekvésnek, hogy a ciszterci rend a magyar földön elsősorban és véglegesen tanító-renddé váljon. Az elgondolás megvalósítása Dréta Antal nevéhez fűződik. Ő volt az, aki 1812-ben a pilisi és pásztói egyesített apátság élére került, de az uralkodó1814-ben Zirc apátjává is kinevezte. Ezzel Zirc elszakadt a sziléziai Heinrichautól, ami által magyar apátsággá vált. Dréta Antal a gyakorlatból is jól ismerte a tanítást, mert a veszprémi elemi iskolában, ahol a zirci ciszterciek már 1784 óta tanítottak, ő maga is működött. De hozott tapasztalatokat Zircről is, ahol az elemisták nevelése és oktatása 1785 óta szintén a ciszterciek kezében volt. Ebben az új helyzetben, mint az egyesített zirci, pilisi és pásztói apátságok apátja, Eger gimnáziumának közel négy évtizedes ciszterci múltjának és az elemi iskolában szerzett személyes tapasztalatainak birtokában alakította ki azt az elképzelését, hogy rendjének a tanítást jelöli ki legfőbb feladatául. Tette ezt azért is, mert a rend számára a nevelő-oktató tevékenységet „életbiztosításnak” tartotta, ugyanis közeli tapasztalatai voltak arra vonatkozóan, hogy II. József csak a tanítással foglalkozó rendeket kímélte meg korábban a feloszlatástól.366 A közel négy évtizede működő egri intézet mellett, az 1814-ben a három apátság egyesítésével a ciszterci vezetés alatt álló gimnáziumok száma háromra emelkedett. Székesfehérvárott 1813/14-ben kezdte el működését hat tanár és egy igazgató, Pécsett 1814/15-ben indult a ciszterciek középiskolai működése. Ennek a kiemelkedő munkának elismeréséül írta róla a jeles ciszterci történetíró, Békefi Remig: „Örök érdeme marad, hogy a hármas apátságba foglalt cisztercieket tanító-renddé emelte”.367 A gimnáziumok száma 1878-ban bővült. Ferenc József rendelkezése nyomán a szentgotthárdi apátságot elszakítják az osztrák Heiligenkreuztól, ahová azt még III. Károly

365

1807. jún. 9. nr. 10480.; 1807. nov. 17. nr. 23023.; 1811. szept. 17. nr. 22927. htt. r. idézi: Nagy Béni dr. (1914), 118. p. 366 Kalász Elek (szerk.) (1943): Változatok a magyar földön 800 éves Ciszterci Rend múltjából. Különlenyomat a Ciszterci Rend Bajai III. Béla - Gimnáziumának 1942 - 43. évi Évkönyvéből. 26. p. 367 I.m.: 26.p.

138

csatolta 150 évvel azelőtt és Zirccel egyesítik, egyben kötelezik a rendet a bajai gimnázium átvételére. Békefi Remig apát 1912-ben Budán nyitott új tanintézetet, amivel együtt a ciszterci gimnáziumok száma ötre emelkedett. Név szerint a következők: Egerben Szent Bernát, Székesfehérvárott Szent István, Pécsett Nagy Lajos, Baján III. Béla, Budán Szent Imre nevét viselik a rend intézményei. Az új célkitűzéseknek megfelelően, amit a tanító rendi „hivatás” követelt meg a ciszterektől, egyre inkább meg kellett jelennie a szerzetesi életre felkészítés mellett a nevelőoktató munkára történő előkészítésnek is. A ciszterci tanárok képzésének intézményesülésre még több évtizedet kellett várni, de az addig eltelt időben jelentős lépések történtek a nevelők szakmai színvonalának emelésére, amit nem csak a belső kényszer indukált, hanem a kormányzat újabb rendelkezései szintén siettettek. A tanárvizsgálatok szabályozására 1820-ban került újra sor. A szerzetesrendek tagjainak a legközelebbi királyi gimnáziumnál kellett jelentkezni, akár a grammatikai osztályokban, akár a humanitásban akarnak tanítani. A helyi direktor zárt teremben írásbeli dolgozatot készíttetett a jelöltekkel egy professzor felügyelete alatt magyar és latin nyelven. Az írásbelit szóbeli vizsga követte. Az eredményről - az írásbelit mellékelve, - lepecsételt levélben értesítették a főigazgatót.368 Nem csak az egriek mentek kötelességük teljesítése végett vizsgálatra, hanem náluk is többször jártak vizsgálat céljából más intézetek tanárai. A tanári képesítésről 1828-ban jelent meg újból intézkedés, ami az összes szerzetestanártól szigorúan megkövetelte az approbációt abban az esetben, ha még eddig egyáltalában nem vagy kellő siker nélkül tanítottak. Az 1845-ben kiadott rendelkezés szerint a szóbeli vizsgálatok azon tanulmányokból, amelyeket magyar nyelven tanítanak az iskolában honi nyelven tartandók, de az írásbelieket ezután is latin nyelven kell kidolgozniuk.369

Az

egri

ciszterciek

a kitűzött

követelményeket

maximálisan

teljesítették, amiről a felsőbb látogatások minden alkalommal - értékelve és elismerve munkájukat - pozitívan nyilatkoztak. Az Entwurf által kirótt újabb kötelezettségeknek Egerben minden téren meg akartak felelni, fő cél volt a nagygimnázium létrehozása.370 Ehhez a rendnek gimnáziumi tanárokkal szemben állított kritériumoknak megfelelő felkészültségű és létszámú oktatói gárdát kellett kiállítani. Az 1853-ban hivatalba lépő Juhász Norbert igazgatónak kellett az előbbi elvárásoknak megfelelően kiépíteni az intézményt. Fontos volt az egységes szellem megteremtése Egerben, ami azért sem volt egyszerű, mert a tanári testület egész 368

1820. szept. 5. nr. 22669. htt. r. 1828. ápr. 15. nr. 10676. htt. r.; 1845. aug. 12. nr. 29559. htt. r. I.n.: Nagy B. (1914), 119. p. 370 V.ö.: IV. fejezet 369

139

igazgatósága alatt vegyes jellegű volt. Először a szerződés szerint az érseki líceumi tanárok egészítették ki a ciszterci tantestületet, majd mikor a szerződés érvénye megszűnt, a zirczi apát a megürült helyeket rendtagok hiányában világi tanerőkkel töltötte be. A tanárok létszáma az Entwurf előírása szerint kezdetben 12 volt, de ez kevésnek bizonyult, ezért a későbbi években a tanárok létszámát néhánnyal növelték. A tanároknak esküt kellett tenni hivataluk elfoglalásakor. A kezdőket „pótlároknak” nevezték, akiket először az igazgató megismertetett a tanterv, a különböző utasításokkal és felsőbb leiratokkal. Gyakran meglátogatta óráikat, majd megbeszélte velük a tapasztaltakat, tanácsokat adott a jövőbeni feladatokhoz, munkájuk színvonalasabb elvégzéséhez.371 Az igazgató szakmai tanácsaira azért volt ebben az időszakban különösen nagy szükség, mert a tanárképzés még ekkor is jórészt gyakorlati volt. Az Entwurf a tanári approbációt vizsgához kötötte ugyan, de csak kevés esetben hajtották végre. Már korábban utaltunk rá, hogy a német kormány a saját céljainak megfelelő nevelőket akart, ezért a tanárnemzedéket Bécsbe, Prágába, Lembergbe irányította tanfolyamra, vagy szünidei kurzusokra. Villax apát a helytartótanács ajánlatára 1854-ben öt rendtagot küldött a bécsi szünidei kurzusra. Egerből Schill Athanáz vett részt a képzésben.372 A kormány 1857-ben a tanári vizsgát újra megsürgette és kimondta, hogy azok a nagygimnáziumok, melyekben három éven belül legalább négy vizsgált tanár nem lesz, ott elveszítik az érettségi vizsgálatok tartásának jogát. Ennek hatására 1858-ban egyszerre három tanárt: Liszy Lajost, Supka Jeromost és Kiss Ernőt küldik Egerből Bécsbe a rendszeres tanfolyamra.373 Néhány év elteltével (1862) a visszaállított budai helytartótanács Pesten külön tanárvizsgáló bizottságot létesített. Egerből a ciszterciek közül ez időben itt senki sem tett vizsgát, mert a helytartótanács a tanító rendeket külön kedvezményben részesítette.374 Megengedte, hogy az érettségivel rendelkezők taníthatnak az alsóbb osztályokban. A felsőbb osztályokban oktatóktól ugyan megkövetelte a vizsgát, de fölmentette őket a hároméves bölcseleti tanfolyam hallgatása alól. A valódi kedvezmény viszont az volt, hogy mindazokat, akik 1861 előtt rendesen tanárnak ismertek el, külön vizsga nélkül approbáltnak tekintett. Ennek alapján Egerben az összes ciszterci tanárt ide tudták sorolni. A világiak közül Szabó Ignác tett sikeres vizsgát a mennyiség- és természettanból.375

371

HML. VIII- 53/ 4. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1859. október 31. Nagy B. (1914), 170. p. 373 HML. VIII- 53/ 3. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1858. július 24. 374 V.ö.: Felkai L. - Zibolen E. (1993), 53. p. 375 HML. VIII- 53/ 5. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1864. április 29. 372

140

A következő időszak már a tanárok képzése tekintetében is megújulást sürgetett. A korábbi gyakorlattal, az elmúlt időszak hagyományaival a külső tényezők hatására is szakítani kellett. Láthattuk, a XIX. század közepéig a tanárképzés nem volt rendszeres, de már sokat jelentett, hogy az addig különféle helyeken: Wellehradban, Heinrichauban, Bécsben, továbbá Nagyszombatban, Pesten, Veszprémben, és Egerben tanuló rendi növendékek számára 1866/67-ben négy évfolyamú hittudományi intézetet létesítettek Zircen. Ezzel új időszámítás kezdődött a ciszterciek hittudományi és tanárképző munkájában.

5. 3. 2. A ciszterci tanárképzés intézményesülése - a Bernardinum létrejötte

A tanító-rendi hivatásból adódó külső és belső igények, elvárások, a közel egy évszázados gimnáziumi nevelésben eltöltött idő, a tudományok változásának új eredményei mind arra sarkallták a cisztercieket, hogy a rendi tanárképzés egyre sürgetőbb problémájára megtalálják a lehető legjobb választ.

Az idevezető út első, jelentős állomása a Zirci

Hittudományi Intézet megalapítása volt. Az 1860-as évek elejére egyre jobban megerősödik az az elképzelés a renden belül, hogy belátják, fiatal tagjaik külföldi és más intézetekben történő nevelésének hazahozatala, és egy központban – Zircen – kialakítandó megvalósítása lehet a valódi megoldás. Ebben az ügyben élénk levelezés folyt az esztergomi hercegprímás Szcitovszky János és a zirci apát, Rezutsek Antal között.376 A prímás 1863 decemberében, majd 1865 januárjában sürgetőleg kérte a zirci apátot, állítson föl Zircen hittudományi intézetet. Az intézkedést annyira fontosnak tartotta, hogy az apát abban az esetben is, ha megfelelő teológiai tanárokkal nem rendelkezik a feladat megoldásához, akkor külföldről hozasson szakembereket. Olyannyira lényeges feladat ez, hogy az anyagi áldozatot is megéri, ugyanis ezzel meg tudja védeni a testületi szellemet. Az apát érzékelve az intézet létrehozatalának fontosságát, megkezdte a folyamat előkészítését. Ehhez először az anyagi helyzetet kellett stabilizálnia, majd a munkához megfelelő képzettségű tanárokat kiképeztetnie. Az előbbit a pénzügyek rendezése által oldotta meg, utóbbit a növendékek Bécsbe és Pestre küldésével, akik egyetemi tanulmányaik végeztével a zirci hittudományi intézet tanárainak szemelt ki. Jelentős költségen az apátsági épület keleti homlokzatát második emelettel látta el, mert ide tervezte az intézetet.377 376 377

Egerben a gimnázium igazgatója 1829-53 között. lsd.: adott időszak Értesítői Békefi Remig (szerk.) (1896): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai ciszterczi rend. Budapest. 315. p.

141

Az 1866/67-es tanévben elindult a hittudományi képzés Zircen. Rezutsek Antal apát aktívan érdeklődött az intézményben folyó munka iránt, és amiben csak tudott, segített. Az első igazgatónak Vinkler Engelbertet nevezték ki, az első tanárok: Prusinszky Henrik, alapvető hittanból és Rajniss Gyula a bibliai tudományokból készítette fel a növendékeket. Az új helyen csak az adott évben belépett növendékek tanultak, az idősebbek megkezdett tanulmányaikat Egerben folytatták. A felmenő rendszert követve válik teljessé az intézet mind a hallgatók, mind a tanárok tekintetében, ezért 1868-ban kezdi működését a harmadik tanár, Bartha Tamás dr. erkölcstanból, majd 1869-ben a negyedik, Acsay Kajetán pedig „ágozatos” hittanból.378 Az igazgató, Vinkler Engelbert korai halála után két évig Rezutsek apát úr vezette az intézményt, majd 1871-től Mezner Rudolf dr. zirczi alperjel - korábbi egri tanár379 -, veszi át az igazgatói szerepet. A magyar nyelv ügye ebben az időszakban erősödik meg az intézményben, amire a jegyzőkönyvek is utalnak. Nagy gondot fordítanak a tudományos színvonal emelésére, ezért az igazgató a tanári tanácskozásokat részben tudományos jellegűvé akarta tenni. A hittudományt az első időszakban négy év alatt adták elő. A tanárok túlterheltségének elkerülésére a négy éves tanfolyamot – évfolyamonként - két csoportba osztották be. Ennek megfelelő volt a tárgyak váltakozása. Egyik tanévben az első csoportnál a bibliai tanulmányok egyik felét és az egyháztörténetet, a másik esztendőben a bibliai tanulmányok másik felét és az alapvető hittant adták elő. A második csoportnál az egyik esztendőben az egyházjog és a lelkipásztorkodás-tan, a másik esztendőben az erkölcstan és az ágazatos hittan volt a tantárgy. Ezek mindegyikére hetenként nyolc óra jutott.380 A tanári hivatásra való felkészítésnek a célját szolgálta az 1870-es évek elejétől, Mezner Rudolf által heti két órában és két tanfolyamban előadott nevelés- és oktatástan. Ebből csak év végén tartanak vizsgálatot 1875-ig, ettől kezdve azonban ez is a félévenkénti vizsgálattal kötelező tárgyak között foglalt helyet. Az egyes szakokra készülők minden évben, legtöbbször szeptemberben kaptak az egyik gimnáziumban működő tanártól egy tételt, melyet az illető a megjelölt források elolvasásával és kidolgozásával húsvétra elkészített, és bírálat végett a tételt adó tanárnak elküldött a tanulmányi felügyelő révén. 1875 után már nem csak a tételt dolgozták ki, hanem módszertani kérdéseket is kaptak hozzá, melyeknek kidolgozása szintén feladatuk volt. A szükséges könyveket szintén a tanulmányi felügyelő közvetítésével kapták meg, sőt 1874-től a következő folyóiratok is segítették a növendékek 378

Tanácskozmányi jegyzőkönyv. I.n.: Békefi (szerk.) (1896), 315. p. Egri gimnázium tanára 1849-71. lsd. Értesítők 380 Békefi (szerk.) (1896), 316. p. 379

142

felkészülését: Litterarischer Anweiser, Tübinger Quartalschrift, Katholikus Világ, 1880-tól az Egri Népújság, Egri Egyházmegyei Közlöny, Népiskolai Tanügy, Tájékozó, Sión, Századok, Budapesti Szemle és a Történelmi Tár.381 Fontos lépés volt ez a tanári hivatásra-nevelés szempontjából, de ez még korán sem jelentette a teljes körű pedagógiai felkészítést. Újabb - már jelentősebb - változást hozott a rendi káptalannak 1880. július 6-10-i határozata, mely szükségesnek mondja ki, „hogy a hittudományi tantárgyak mellett a bölcselet-, továbbá a nevelés- és oktatástanban is rendszeres oktatást nyerjenek a növendékek”. Amit a rendi káptalan elvben kimondott, azt a következő évben (1881. július 5 - 6.) megtartott rendi kormánytanács keresztül is vitte. A határozatai között – mások mellett - ez szerepelt: „A bölcsészet, továbbá a nevelés- és oktatástan előadására egy új tanszék rendszeresíttetik, melyre egy külön tanár neveztetik ki, és így a zirczi hittani intézetben öt rendes tanár fog alkalmaztatni.” (11. §.).382 A határozat után hamarosan kinevezi az apát a bölcselet-, nevelés- és oktatástani tanszék élére dr. Piszter Imrét. Általa megindult a tárgyak szakszerű és rendszeres oktatása. Nevelésés oktatástant III. és IV. éveseknek tartottak, a bölcseletet, pedig az I. és II. éveseknek kellett hallgatni, mindegyiket négy – négy órában hetenként. Ez a rendelkezés tehát - figyelembe véve a szakszerűséget és a gyakoriságot is -, különösen pozitívként értékelhető a tanári pályára felkészítés szempontjából. Sajnos az előbbi viszonyok csak három évig működtek a tervezett formában, mert bizonyos anyagi problémák miatt a következő néhány évben négy tanárral kellett a feladatokat megoldani. Ennek következményeként a bölcseleti és neveléstani stúdiumokat kevesebb órában voltak kénytelenek előadni. 1886-ban már sürgetik a korábbi helyzet visszaállítását, de ez még ekkor nem sikerült. Nem sokkal ezután jelent meg a tanári kar részéről egy új elképzelés, mégpedig: a zirci teológiai intézetnek egy budapesti hittudományi és tanárképző intézetté alakítása. Ez azt jelentette volna, hogy az I. és II. éves növendékek Zircen két év alatt három tanár vezetése mellett végezzenek el az erkölcs- és a lelkipásztorkodás-tanon kívül minden tantárgyat. Az egyes tárgyakat heti öt órában tanulták volna. A III. és IV. évesek menjenek föl a negyedik tanár vezetése mellett Budapestre, ahol két évig látogassák rendszeresen az egyetemet, emellett a hátra maradt két tantárgyból évenként végezzenek el egyet-egyet. Ily módon, két 381

Horváth Konstantin (szerk.) (1939): A Bernardinum, a Ciszterci Rend Hittudományi és Tanárképző Intézetének emlékkönyve az intézet fennállásának Ötvenedik esztendejére. Budapest. Ciszterci Rend Zirci Kongregációja. 12. p. 382 Idézi: Békefi (szerk.) (1896), 316. p.

143

éves egyetemi tanulmányok után, az állami vizsgálatot nagyobb siker reményével teljesíthetik, sőt a hittudomány sem szenved csorbát ebben az esetben. A döntés nem volt egyszerű, ezért Supka Jeromos apát csak hosszas gondolkodás után fogadta el a tervezetet.383 A döntés megszületése után a hittudományi főiskola III-IV. évfolyamát 1887-ben (Piszter Imre irányítása alatt), az I-II. évfolyamát pedig 1889-ben Pestre helyezték. Az első évet a VIII. kerület, Eszterházy utca 14 - 16. szám alatt levő bérház első emeletén töltötték, majd 1888-tól az apátság a VIII. kerület, Zerge - utca 6. számú ház tulajdonjogát szerezte meg és ide helyezték a képzést. (19/a-b. melléklet) Az első év Budapesten a szaktanulmányok szempontjából is olyan sikeres volt, hogy mindenképpen az intézmény továbbfejlesztésére kellett gondolni. Az 1889-es évben megszületett az újabb döntés, miszerint a tanárképzés érdekében az egész növendékséget Budapestre küldik, és képzésüket az állami követelmények szerint rendszerezik. Mind a hercegprímás, mind a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1889-ben tudomásul veszi a rend döntését.384 Ezzel a döntéssel született meg a Ciszterci Rend Hittudományi és Tanárképző Intézete, a Bernardinum. A Budapesti helyszínű képzés egészen 1923-ig folyt, de ez alatt az időszak alatt is történt néhány strukturális átalakítás, ami részben a tartalomra (tárgyak és óraszámaik), valamint a képzés idejére vonatkozott, igaz ez utóbbi csak gondolati szinten jelent meg, ugyanis a gyakorlati megvalósítás sokáig váratott magára. A teológiai és tanárképzéssel kapcsolatos folyamatokat szemléletesen mutatja be a Bernardinum 50. éves fennállására kiadott emlékkönyv.385 A sokak által örömtelinek tartott döntés ellenére már a kezdetekkor is voltak, akik a renden belül aggodalommal szemlélték a változásokat. Túlzottan leterhelőnek tartották a teológiai és szaktudományos ismeretek összességében négy évig tartó, párhuzamosan történő tanulmányozását, és egyedüli megoldásnak a kétféle stúdium egymás utáni elvégzésében látták a megoldást. Ismert probléma volt az előbbi elképzelés kapcsán a tanulmányi idő jelentős megnövekedése is, „de figyelembe kell venni, hogy minden pályán hosszú ideig tart a kiképzés. Az ügyvédi, orvosi, bírói stb. mily sok évet kíván, míg végre biztos állást lehet elfoglalni! A kissé távolabbi kitolását a kikerülés dátumának bőven kárpótolja az a szellemi

383

Békefi, i.m.: 317. p. Békefi, i.m.: 318. p. 385 Horváth Konstantin (szerk.) (1939): A Bernardinum, a Ciszterci Rend Hittudományi és Tanárképző Intézetének emlékkönyve az intézet fennállásának Ötvenedik esztendejére. Budapest. Ciszterci Rend Zirci Kongregációja. 11-45. p. 384

144

és erkölcsi tőke, melyet a rend ezzel nyer. A növendék is szívesebben fog dolgozni, ha már készen lesz azután is, mert testileg, szellemileg nem lesz annyira agyontört”- írja Szentes Anzelm 1889 februárjában kelt beadványában.386 Az aggodalmakon túlmutattak azok a sikerek, amelyeket az új intézet létrejötte jelentett. Az eredmények szinte önmagukért beszéltek. Jól látható például az egri Értesítőkben, hogy a korábban nagy öntudattal hangoztatott, és a nevek mellett mindig feltüntetett okleveles középiskolai tanári cím egyre kevesebbet jelent meg, az 1920-as évek második felére pedig gyakorlatilag el is tűnt.387 Ennek az volt az oka, hogy az 1894/95-i tanévre már a középiskolákban működő 52 ciszterci mindegyike – az új tanintézetnek köszönhetően - okleveles rendes tanári képesítéssel rendelkezett. A szerzetesi és tanári hivatásra felkészülés évei igen komoly időbeosztást, és rendkívül sok munkát igényeltek a jelöltektől. Ennek a felkészülésnek a kereteit Supka Jeromos apát már az 1887-ben kiadott, 32 pontból álló rendelkezésével precízen megszabta. A fiatal rendtagok napjai reggel 1/2 6-tól kezdve este 1/2 10-ig olyannyira pontosan ki voltak jelölve, hogy ezt tovább bővíteni gyakorlatilag nem lehetett. Reggel 6-7 óra között, valamint este 1/4 10-től kezdve a vallásgyakorlatokon vettek részt. 1/2 8-tól délután l óráig, valamint délután 1/2 3-tól 8-ig a teológiai órák és az egyetemi előadások zajlottak a heti délutáni két kötelező sétával kiegészítve. 7 - 1/2 8-ig, 1-től 1/2 3-ig és este 8-tól 1/4 10-ig terjedően az étkezés és a kötelező szabadidő napirendben meghatározott óráit töltötték. Az első két évfolyam egyetemi óraszáma kezdetben hetente 10-nél több nem lehetett (4 óra a szaktárgyakból, 6 az irodalomból és bölcseletből). Többet nem is tudtak volna fölvenni, hiszen az I. és II. éves teológusoknak váltakozó rendszerben évenként három tárgyuk volt a hittudományokból heti 5 óraszámban (biblikum két évig, alapvető és ágazatos hittan két évig, egyházjog egy, és egyháztörténelem szintén egy éven át). Ez a 15 óra az egyetemi 10-zel együtt 25 meghallgatott órát jelentett, ami komoly megterhelést rótt a rend fiatal szerzetes-tanárjelöltjeire. Az igazi gondok mégis 1891-ben jelentkeztek, amikor az egyetem az első két évfolyam rendes hallgatóitól már 20 óra felvételét kívánta meg. Ez már szinte teljesíthetetlen elvárást jelentett. Végül a rend kérésére a vallás és közoktatásügyi miniszter 1891. november 28-án úgy rendelkezett, hogy a ciszterci növendékek teológiai tanulmányaik első két évében csak 12 óra hallgatására kötelezettek, viszont a bölcsészeti karon a másik két év alatt legalább heti 20 órára be kell iratkozniuk. 386 387

A III. és IV.

Idézi: Horváth Konstantin (szerk.) (1939), 19. p. Lásd: Értesítők 1862/63 -1939/40.

145

évfolyamon a magasabb egyetemi óraszám azért volt lehetséges, mert teológiából csak egy tárgyuk volt heti 6 órában (egyik évben lelkipásztorkodás-, másikban erkölcstan). Az egyetemi elfoglaltság függvényében osztották be a teológia stúdiumait, ezért többnyire ezeket a kurzusokat a kora délelőtti vagy a késő délutáni időszakra tették. A tárgyak hallgatásán túl számos egyéb kötelezettséggel járt a felkészülési és vizsgaidőszak. Teológiából hetente tartottak beszámolókat, de az egyetemen is gyakran kellett egyéb feladatot végezni. Ez utóbbiak közül nem kis terhet jelentett a III. évfolyam végén kötelező alapvizsga, valamint a IV. lezárásakor beiktatott szakvizsgálat. A félévek végén januárban és júniusban az adott teológiai tárgyból – eleinte - egyegy napot jelöltek ki a vizsgálatokra. A feladatok sorát más is szaporította, mint például a kötelező szentbeszédek elkészítése, valamelyik modern, az egyetemi vizsgálatokhoz okvetlenül szükséges idegen nyelvnek rendszeres gyakorlása, aminek megvalósítását a noviciátustól kezdve már 1891ben hangsúlyozta a tanári kar. Minden

hallgató

számára

további

komoly

kötelezettséget

jelentettek

a

vallásgyakorlatok: az évi nagyhéten tartott lelkigyakorlat, az iskolaév eleji 3 napos exercitium,388 a mindennapos elmélkedés, szentmise, reggeli és esti imádság, lelkiolvasmány, a havonta egyszer előírt gyónás és áldozás, a napi kétszeres szentséglátogatás. Ez a sokféle tevékenység a teológiai és egyetemi feladatokkal együtt percekre beosztva folyt, ami rendkívüli leterheltséget, és ebből adódóan jelentős koncentrációt és fegyelmet igényeltek a hallgatóktól. Tulajdonképpen ennek a helyzetnek a megoldására született meg az a gondolat már 1893-ban, hogy a képzési időt 5 évre kellene emelni, ami az elsajátítandó ismeretek célszerűbb elrendezését, a túlzott megterhelés feloldását jelenthetné. A konkrét tervek is elkészülnek a következő évre. A tanári kar kidolgozott egy 5 éves képzésre vonatkozó koncepciót, de mindezek ellenére sokáig a megvalósítás csak hiú ábránd maradt. A képzési idő megemelését és bizonyos reformját a tanítási gyakorlatok szempontjából – az előbbieken túl - is szorgalmazta az oktatók jelentős része, mert a Bernardinumban ebben az időszakban lényegében külön – a mai értelemben vett tanárképzésről aligha lehetett beszélni, ugyanis az egyetemen csak meg kellett hallgatni az aktuális tárgyakat, majd azokból kollokviumot és vizsgálatot kellett tenni. Ezért az a javaslat született az apáthoz, hogy a karácsonyi és húsvéti szünetek alatt egy-egy gimnáziumi tanárt Budapestre kellene küldeni, aki a növendéket szaktanulmányaikról az általunk beterjesztett 388

Lelkigyakorlat

146

tervezetük alapján kikérdezné, és az esetlegesen felmerülő gyakorlati problémákban hathatósan segítené. A gondolat mindenképp előremutató volt, de amennyiben az előző tervezet is meghallgatásra talál, akkor a túlterheltség még határozottabban jelentkezett volna a hallgatók körében. Az 1890-es évek végén sikerült olyan változtatásokat megvalósítani a teológiai stúdiumokban, amelyek a 4 éves képzés fenntartása mellett mégis a tananyag célszerűbb elosztását, ezért a leterheltség csökkenését jelentették. Az újítás lényege az volt, hogy szakítottak a tárgyak összevont évfolyamokra történő felosztásával. Az elsősök külön csoportot alkottak és heti 4-4 órában hallgattak dogmatica fundamentálist, egyháztörténetet és biblicumot, valamint hetente 1 órában egyháztörténeti olvasmányokat. A II. évesek heti 3 órában morális generálist, l órában „egyházi ékesenszólást” hallgattak; a III. éveseknek heti 4-4 óra morális speciális és egyházjog volt; a IV. évesek heti 4 órában a pastoralist végezték. A II - IV. évesek közösen hetente 4 órában dogmatica speciálist hallgattak és minden vasárnap és ünnepnapon, egy órán át szentírás-magyarázattal foglalkoztak. A szakmaiság a teológia esetében erősödött a számonkérések formájának tekintetében is. A félévi vizsgák írásban és szóban történtek. Az írásbeli vizsgán a megkapott tételeket két óra alatt fejthették ki, amennyiben ez sikeresen megtörtént, akkor szóbelizhettek dogmaticából, morálisból, pastoralisból és egyházjogból. A szóbeli számonkérés általában fél óráig tartott a két személyből álló bizottság előtt. A heti kikérdezések és scabellumok a későbbiekben is megmaradtak.389 A teológiai stúdiumokkal párhuzamosan a szaktárgyakból az egyetemen a II. év végén volt kötelező az alapvizsgálat, a IV. év végén pedig a szakvizsgálat. Ez a rendszer működött lényegében még az I. világháborút követő években, egészen 1923-ig. A századfordulótól kezdve többször megjelent a renden belül az a nézet, ami a teológiai képzés Zircre történő visszahelyezésére vonatkozott (1899; 1910). Az indokok között szerepelt a szerzetesi hivatásra való felkészítés légkörének jobb biztosítási lehetősége az anyamonostor falai között, de voltak, akik a két intézet közötti munkamegosztást, a leterheltség csökkentését látták a felvetett lehetőségben. A megvalósulásra ebben az esetben is még számos egyeztetést és sok évet kellett várni (1923).390 A képzés időtartamának és rendszerének átalakítása, mint belülről jövő kezdeményezés – ahogy már utaltunk rá - többször előkerült az intézet korábbi évtizedeiben. 389 390

Horváth K. (1939), 24. p. I. m.: 36. p.

147

A Codex Juris Canonici 1918. május 19-i érvénybe lépésével, aminek az általános előírása szerint a teológiai oktatás és nevelés időtartama 2 év a scholastica philosophia és 4 év a teológia esetében, már bizonyos kötelezettséget jelentett a rend részére. Békefi Remig apát bár elfogadta a változtatás kötelezettségét, de aggodalmát is kifejezte a megvalósítás nehézsége miatt. „Arra nézve nincsen törvényes döntés, hogy a német tanítási rendszerrel bíró országokban az itt előálló nehézség miként hidaltassék át. Amíg erre nézve hivatalos intézkedés nem történik, nincs más hátra mint, hogy a philosophia scholasticát a theológiai kurzusba illesszük be”391 – olvasható a tanári tanácskozás jegyzőkönyvében. A nehézségeket csak növelte, hogy a rend minden tagjának tanári oklevelet is kellett szerezni, ami 4 év egyetemi tanulmányt jelentett, vagyis a legoptimálisabb esetben is 8 évet kellett számolni a képesítések megszerzésére. Ezt a nem kevés stúdiumot csak növelte a noviciátust és a gyakorló tanári 1-1 év, így máris 10 esztendőbe került volna a teljes kiképzés. Ebből adódóan a felvetés mindenkinek túlzásnak tűnt, főleg beleszámítva, hogy a rend ekkoriban nem rendelkezett az ehhez szükséges anyagi eszközökkel. A megoldás ezután csak az lehetett, hogy mind a teológiai, mind a bölcsészeti tanulmányok idejét egyaránt egy-egy évvel meg kell rövidíteni, azaz: legyenek a növendékek Zircen és csak teológiával foglalkozzanak, azután menjenek Budapestre és ott három évig hallgassák az egyetemi bölcsészeti szakokat. A vizsgákhoz meg lehet szerezni az állami hatóságoktól az engedélyt a háromévi hallgatással is. Mivel a növendékeket 3 év után fölszentelni több okból sem lehet, ezért hallgassanak még a pesti első esztendőben valamennyi teológiát és liturgicát. A harmadik évben tegyék le az ünnepélyes fogadalmat Zircen; vegyék fel az alszerpapságot; az első pesti év közben szerpapokká szenteljék őket, év végén pedig már papokká. Az előbbi tervek megvalósítása 1923-tól kezdődhetett meg. Az 1926/27-es tanévben érkeztek az első – már új rendszer szerint oktatott – növendékek Zircről Budapestre. A rend úgy látta, hogy ebben az új rendszerben gondot jelenthet az érettséginek és az egyetemi stúdiumoknak időben egymástól való jelentős távolsága, valamint a két évvel meghosszabbított tanulmányi idő, ezért a szakvizsgák sikerének érdekében életre hívta a tanárképző tanárok intézményét. Őket az apát a budai és székesfehérvári gimnáziumokból nevezte ki. Feladatuk pedig a zirci növendékek középiskolai ismereteinek megtartása és kibővítése, valamint a pesti egyetemisták eredményességének ellenőrzése, a szakdolgozatok elkészítéséhez tanácsok adása és általában a szakvizsgára felkészítés volt. 391

Horváth K. (1939), 35. p.

148

Az így kialakított rendszer 1932-ig működött. Csak annyi különbség volt az 1927-ig tanulmányaikat megkezdők és az ezt követően kezdők között, hogy az első csoport tagjai egy éves Budapesti tartózkodás és alapvizsgák után, ünnepélyes fogadalmat tettek, megkapták év végén a papi rendet, majd, mint papok még két esztendeig tanultak az egyetemen, hogy szakvizsgázhassanak és utána a gyakorló esztendőt eltölthessék. A későbbi csoportokban a budapesti első esztendő után az alapvizsgáztak, de ekkor sem fogadalmat nem tettek, sem papokká nem szenteltettek, hanem még egy esztendei egyetemi látogatás után lettek ünnepélyes fogadalmas rendtagok és papok. Mint ilyenek, egy év után a szakvizsgáztak, és a következő évben a gyakorlóesztendőt töltötték le. A képzésben 1932-től újabb változtatásokat hajtott végre Werner Adolf apát úr. A növendékek tanulmányi rendje a noviciátust követően még hat évig tartott.392 Ebből kettőt Zircen a filozófia, négyet Budapesten a teológia tanulmányozásával töltöttek. A zirci filozófiai tanfolyam felölelte a skolasztikus filozófiát heti 8, a bibliai bevezetést 3, a szentírás-magyarázatot 2, az egyháztörténetét 3, az egyházjogot 2, homileticat, ill. katechetikat heti l-l órában. Az I. és II. évesek a legutolsó tárgy kivételével együtt hallgatták az előadásokat összesen heti 19 órában. A tárgyak elosztása 3 tanár munkáját kívánta meg. A budapesti teológián a dogmatica fundamentálist a III. évfolyamban heti 4 órában tartották. A dogmatica speciálist heti 4 órában a IV. és V. évfolyamban és 3 órában a VI. évfolyamban; a morális generálist pedig heti 3 órában adja elő a tanár a III. éveseknél. A morális speciálist a IV., V. és a VI. évben a pastorálist és liturgicát heti 3, a házasságjogot heti l órában. A tárgyakból bizottság előtt kellett vizsgázni. A tisztán dogmatikus és morális stúdiumok előadási nyelve latin volt. Budapesten is fontosnak tartották a hallgatók zenei fejlesztését, ezért tanrendbe iktatták a liturgikus énekgyakorlatokat, az énekes vesperást 393 és a chorális misét.394 A teológiai képzés reformját hamarosan követte a rendi tanárképzés átalakítása. A Bernardinum tanulmányi felügyelőjét, Balassa Brúnót és Evetovics Kúnó tanárt 1932-ben megbízza az apát a zirci évek alatti szaktárgyi tanulmányok tervezetének kidolgozásával, Schwartz Elemér tanártársukat pedig a bernardinumi tanárképzés új szabályzatának

392

A noviciátusban a rendtörténet, aszkézis, regulamagyarázat és nyelvek tanulása mellett teológiai tanár vezetésével tanulják a szerzetesjogot, zsoltármagyarázatot és liturgicát. 393 V. ö.: Boronkay Antal (magy. kiad. szerk.) (1985): Brockhaus Riemann Musiklexikon, Zeneműkiadó, Budapest, 605. p. - esti dicséret, a magyar népnyelvben "vecsernye". 394 Horváth K. (1939), 42. p.

149

elkészítésével. Munkájuk eredményeként két év múlva elkészült a novociátus után két évet Zircen és négy évet Budapesten töltő rendi ifjúság életét alapvetően meghatározó: „Ciszterci Rend Tanárképző Intézetének” Szabályzata. A szabályzatból kitűnik, hogy az intézet az egyetem és az állami tanárképzés munkáját akarja megerősíteni, bizonyos területen kiegészíteni, sőt fontos céljának tartja a „lelkes és kiművelt szerzetes - papi nevelő” eszményének megvalósítását. „Ezért elsősorban az egyéni foglalkoztatás módszerével biztosítani kell az egyetemi és tanárképző előadások ismeretanyagának alapos átértését és komoly elsajátítását; gondoskodni kell mindannak szellemi földolgozásáról, amit az állami vizsgálatok megkövetelnek; meg kell világítani a szerzett ismeretek jelentőségét és használhatóságát a valláserkölcsi nevelés-oktatás és a katolikus világnézet kialakítása szemszögéből.”395 Kiemelten kezelték az alap és szakvizsgára készülők segítését. A tanárképzőn oktatók feladata volt - többek között - a rendi növendékek ez irányú felkészülésének koordinálása, a munkájukhoz a szükséges segítség megadása. Hangsúlyos helyet foglalt el a szabályzatban a modern idegen nyelvek tanulmányozása, ezek rendszeres gyakorlása. Jó lehetőséget nyújtott ehhez a tanárok segítségével, az adott nyelven történő egyéni felkészülés, rendszeres kommunikáció. A foglalkozásokat kiegészítették a nyaranta zajló külföldi nyelvgyakorlatokkal, sőt a francia szakosok esetében az egy éves – lehetőleg a szakvizsgálat előtti – franciaországi, sorbonne-i tartózkodással. Jelentős segítséget adott a természettudományokkal foglalkozó jelölteknek a budai Szent Imre-gimnáziumban eltöltött havi, illetve kétheti gyakorlatok megvalósítása, valamint a szakdolgozat előzetes kontrollra történő bemutatása a tanárképző tanárainak. Az előbbieken túl fontos célként jelent meg a cserkésztiszti képzés beiktatása az intézet gyakorlatába, ami a jövendő – ilyen irányú - munkájukhoz adott jelentős támpontot. A bemutatott rendszer működött 1932-től egészen 1938-ig. Számos erénye, de továbbgondolásra, módosításra váró problémái is akadtak a képzésnek. Ezt gyorsította meg az Apostoli Szentszék 1938-ban kiadott rendelete, amely a magyar tanító rendek teológiai és tanárképző gyakorlatára vonatkozóan egy új – igaz, gyökeresen nem eltérő - irányt határozott meg.

395

Idézi: Horváth K. (1939), 43. p.

150

A tanulmányi rendet a következőkben szabályozta:396 

A gimnázium VIII. osztályában tanított logikának és lélektannak ismétlése «in sensu Philosophiae Scholasticae» a novicátusban történik.



A noviciátus után következik «annus completus Philosophiae Scholasticae» néhány teológiai tárggyal.



Azután három esztendőben adatik elő a Theologia úgy, hogy ezekben az esztendőkben végzik el a főanyagot.



A negyedik teológiai esztendőben (a noviciátussal együtt hatodik év) megkezdhetők az egyetemi szaktanulmányok. A Teológiának hátralévő részét, «v. gr. Catechetica, Homiletica, pars aliqua Teologiae pastoralis» két évre kell osztani. Az előbbiek figyelembe vételével a skolasztikus filozófia és teológiai tanulmányok

ideje a noviciátust is beszámítva hét esztendőre terjedt ki. Tehát a teológiai képzés időtartama nem bővült, eltérés csak abban van, hogy eddig négy éven át volt párhuzamosan a teológiai és egyetemi oktatás, most csak két éven át. Mivel pedig az egyetem két év alatt el nem végezhető – jelentették ki -, a tanulmányi időhöz megfelelő időt kell még hozzá adni az egyetemi gyakorló tanári tanulmányok befejezéséhez. Ez az új tanulmányi rend az 1938/39. évtől, a noviciátussal kezdődött. Az új rendszer gyakorlatilag egészen a háború utánig működött. Ennek alapján (az újoncévet is beleszámítva), tíz év kellett ahhoz, hogy a ciszterci szerzetes, mint felszentelt pap és okleveles középiskolai tanár, a nevelő-tanító munka megkezdésére készen álljon. A magyar ciszterciek korabeli nevelési gyakorlata szerint Magyarországon minden rendtagnak el kellett végeznie a hittudományi főiskolát és az egyetemet is a tanárképzővel. A leendő hittanárok valamelyik külföldi egyetemen (Róma, valamint - a II. világháborúig - Innsbruck) hittudományi karán végezték tanulmányaikat. Ez a rendszer biztosította a hittudományi és tanárképző főiskolájuk, valamint a gimnáziumaik számára a nagyműveltségű és széles látókörű tanárokat. Az 1942/43-as tanévben már 131 okleveles középiskolai tanár és 8 okleveles középiskolai hittanár működött a rend soraiból az oktatási intézményeikben.397 A kiemelkedő színvonal eléréséhez döntően hozzájárult a tanulmányi idő növelésén túl a belső tartalom összeállítása, az ismereteket átadó oktatók személyisége és alapos felkészültsége. 396

A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1942-43. tanévre, Veszprém. 205-206. p. 397 Kalász Elek (szerk.) (1943), 27-28. p.

151

A

korabeli

tudományos

fejlődés

megkövetelte

a

Hittudományi

Főiskola

stúdiumkeretének bővítését is. A modern szemináriumi önképzés szolgálta a növendékek szellemi munkálkodásának, a felvetődő korszerű kérdések megvitatásának kereteit. A teológia, filozófia és a pedagógia problémái állandó kihívásként jelentek meg a mindennapi életben, ezért a kérdéseikre adott válaszok megkeresésére fel kellett készíteni a hallgatókat. Az elméleti tudás kiszélesítésén, elmélyítésén kívül a szeminárium fontos célja volt még fejleszteni a szellemi tudáson felépülő józan gyakorlati szemléletet. Ennek következtében erőteljesebb kapcsolatot akartak teremteni a valóságos világgal. Gyakran szerepeltek ezért a munkaprogramokban szociális kérdések, esztétikai, művelődési, karakterológiai aktualitások egész sorozatai. Az ilyen típusú szemináriumok az 1936/1937es iskolaévtől működtek dr. Zemplén György főiskolai tanár kezdeményezésére, aki a következő – közel – egy évtized során megszakítás nélkül a filozófiai szeminárium szellemi irányítója és az egyes gyűlések vezetőjeként is működött. A pontos tartalmi kérdésekről szemléletesen tájékozódhatunk a szemináriumok tematikájának tanulmányozásával.398 I. Filozófiai szeminárium. Vezető tanár: Dr. Zemplén György. 1936 - 37-ben. Esztétikai szeminárium. Előadások. A művészet története a renaissancetól napjainkig. A szép objektivitásának kritériumai. - Értékelés és egyéniség. (Vita.) Az ókeresztény művészet. Bevezetés a korális megértéséhez A zeneesztétika elemei. A műélvezés értelmi és érzelmi mozzanatai - az ízlés nevelhetősége. India képzőművészete az indiai néplélek kifejezője. A katolikus irodalom problémája. A «Divina Comedia» művészi jellege. Vallás és modern művészet A költői témakör fejlődése. . A foto és filmművészet. A ciszterciek építészete a középkorban. Népművészet. Dante, Goethe, Madách: az emberlét problémájának megoldása. Katolikus költők a modern urában. Vegyes témák: A relativitás elmélete és viszonya a filozófiához. Substancia és okosság a modern fizikában. A kommunizmus teóriája a történelemben: világtörténelem (orosz bolsevizmus).

398

A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1942/43. tanévre, Veszprém. 211-213. p.

152

1937 - 38-ban. Szociológiai szeminárium. Előadások. A magyar társadalmi és állami rend a IX. - XIII. században. A magyar rendi állam társadalmi képe. Alkotmányunk fejlődése a XVIII. sz.-ban. A fasizmus szociológiája. A keresztény szociológia bölcseleti alapfogalmai. Eugenika és család. A nemzetiségi kérdés. Hivatásrendi szervezet. Az állam fogalma. Az államhatalom. Modern nemzetgazdaság. A földbirtok szociális problémája. A pénz. Igazságos gazdálkodás. 1938 - 39-ben. Pedagógiai szeminárium. Előadások. A nevelő a gyermekért vagy a gyermek a nevelőért. A mi kis Szent Terézünk. Az ifjúság és könyv. Nevelési problémák a Ciszterci Rend első századaiban. A nevelői lelkiség alapvonásai lélektani szempontból. Az ifjúság nevelésének útjai a múltban, jelenben és jövőben. 1939 - 40-ben. Pedagógiai szeminárium. Előadások. Természeti adottságok a szenteknél. Bosco Szent János nevelői rendszere. Az ifjúság és a vallás. A gyermeklélek és környezete. Nevelői tekintély a serdülőkorban. Egyéni jellemnevelés és közösség. A tantárgy megszerettetése. Az irracionalé az ifjú lelki életében. 1940 - 41-ben. Esztétikai szeminárium. Előadások. Művészet a tökéletesedés útja. Műalkotás. Művészi felfogás - műélvezés. Az esztétika története. A modern esztétika irányai. Zenei forma és kifejezés. Katolikus lelkiség a művészetben. A művészi kifejezés a magyar népballadában. (II. félévben.) 1941- 42-ben. Karakterológiai szeminárium. Előadások. Sorsanalízis és thomizmus. A thomizmus szabadságfogalma. 153

A sorsanalízis alaptételei. A sorsanalízis ösztönkritériumai. Az Én keletkezése. Az emberi egyéniség Szent Tamás szerint. Az Én eredetének elmélete a sorselemzés tükrében. A kevélység lélektana. (II. félévben.) 1942 - 43-ban. Pedagógiai szeminárium. Előadások. A nevelői egyéniség. A kultúra pedagógiai jelentősége. A nevelés feladata. Az ifjúság megismerése és megértése. II. Dogmatikai szeminárium. Vezető: Dr. Halász Pius. 1941- 42. II. félévben. Célja a hittudomány igazságának beleépítése a gyakorlati és lelkiéletbe, az elvont igazságok szembesítése egyéb tudományok problémáival. A szeminárium résztvevői e sémák kidolgozásával teológiai látásukat és módszerbeli képességéket csiszolták. Főbb tételek: A szentmiseáldozat, keresztáldozat, lelkiéletünk. A szentháromsági missziók teológiája és a bentlakás. A szentháromságos missziók viszonya az egyes szentségekhez. Szent Ágoston tanítása az előrendelésről. II. Gregorián szeminárium. Vezetője: Dr. Naszályi Emil. 1941- 42. I. félév. Előadások. A ciszterci gregorián nyomtatott kiadásai és a ciszterci gregorián dallama. Következetesség, illetőleg következetlenség a ciszterci gregorián reform végrehajtásában. A Ciszterci Graduálé Allelujái. A Szent Gergely-kérdés. Szent Gergely élete és a gregoriánban kifejtett tevékenysége. Szent Ambrus élete és jelentősége a gregoriánban. Gregorián szerzők a IX. századig. A ciszterci gregorián legújabb nyomtatott kiadásának értéke. A szemináriumok tematikáját vizsgálva tapasztalható az a széles tudományos témarepertoár, amit a hallgatók alapos kiműveléséhez, szakmai fejlesztéséhez fontosnak tartottak. Kutatásunk szempontjából különösen érdekesek a nevelési kérdéseket tárgyaló pedagógiai szemináriumok, amelyek neveléstörténeti szempontból igen figyelemre méltóak. Azonnal szembe tűnik az 1938/39-es tanév első témája: „A nevelő a gyermekért vagy a gyermek a nevelőért.” Egy modernebb szemlélet, az „új iskola” gyermekfelfogása érezhető a cím mögött. Ezért a válasz is egyértelműen következik: nem a gyerek van az iskoláért, a

154

nevelőért, hanem fordítva, a nevelőnek, az intézménynek kell megtenni mindent érte, segítve fejlődését, beilleszkedését a megváltozott társadalomba. A kérdés tárgyalása olyan hatékonynak tűnik, hogy nem is marad meg a főiskola falai között, ugyanis a gyakorló gimnáziumi tanárok átültetve mindennapi munkájukba, alkalmazzák ezt az új felfogást, és mint intézetigazgatók, elvárják tanártársaiktól ezt a szemléletet. Erre találunk egyértelmű utalást az egri gimnázium 1935/36-os tanévben kiadott Értesítőjében, Kürti Menyhért igazgató tollából megjelenő munkában, amiben alaposan kifejti a modern szemlélet és gyakorlat erényeit.399 Több téma alkalmával foglalkoztak a nevelő személyiségével, a pedagógusi eredményesség kritériumaival, a helyes magatartással, a tanár és diák közötti harmonikus kapcsolat kialakításának lehetőségeivel, formáival: „Nevelési problémák a ciszterci rend első századaiban; A nevelői lelkiség alapvonásai lélektani szempontból; Az ifjúság nevelésének útjai a múltban, jelenben és jövőben; A nevelői egyéniség; Az ifjúság megismerése és megértése; Nevelői tekintély a serdülőkorban.” A hagyományok sem tűnnek el a tanári hivatásra felkészítés során, ezért a kereszténység nevelés terén szerzett évezredes tapasztalatait és az itt megjelenő új irányzatokat is megismertetik a tanárjelöltekkel: „A mi kis Szent Terézünk; Természeti adottságok a szenteknél; Az ifjúság és a vallás; A gyermeklélek és környezete; Egyéni jellemnevelés és közösség; A kultúra pedagógiai jelentősége; Bosco Szent János nevelői rendszere.” Jól láthatóan a rend egy széleskörű pedagógiai alapot kívánt nyújtani már a Hittudományi Főiskola stúdiumkínálati keretein belül. Minden kérdést alaposan, elmélyülten tárgyaltak meg, lehetőséget adva az egyéni vélemények kifejtésére. Ezekhez a témákhoz jól lehetett kapcsolni az esztétikai, szociológiai, a zeneelméleti és történeti ismereteket. Így válhatott a jövendő ciszterci nevelő széles látókörű, mindenre nyitott és alaposan tájékozott férfiúvá. Természetesen ez az időszak csak az első része volt – ahogyan már említettük – a tanárrá válás folyamatának, kellő alapot jelentett ehhez a hosszú úthoz, ugyanis a budapesti intézetben, és az egyetemen eltöltött következő öt évben fejeződött be mind a felszentelt szerzetes – pappá, mind a gimnáziumi tanárrá válásának időszaka.

399

Kürti Menyhért (1936): Korszerű nevelési kérdések az új gimnáziumban. Értesítő 1935/36, 27-53. p.; megjelent még: Magyar Középiskola 1936. évi 5. számában.

155

A színvonalas és eredményes képzéshez a nagy gyakorlattal, a gimnáziumi nevelő – oktató munkában széleskörű ismeretekkel rendelkező és megfelelő tudományos múltra visszatekintő oktatókat választotta ki a mindenkori apát.400 A Bernardinum fennállásának bemutatott 50 éve alatt (1888 – 1938) a hittudományi főiskolai képzésben 28, a tanárképző intézeti munkában pedig 8 tanár vett részt. Közülük 30 doktorátussal rendelkezett, többen egyetemi tanári kinevezést is kaptak más intézményeknél: Balassa Brúnó István dr. (1931/32-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár lett neveléstörténetből), Baranyay Jusztin Gyula dr. (1926-tól egy. ny. r. tanár a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karán egyházjogból), Mihályfi Ákos István dr. (1906 februárjától a Pázmány Péter Egyetem teológiai karán a lelkipásztorkodástant ny. r. tanára), Gimesi Nándor István dr. (1926 júl. 6-án a Magyar Kir. József Nádor Műegyetemen a „Kolloidok biológiai és technikai alkalmazásai” című tárgykör magántanára lett), Schwartz Elemér Lajos dr. (1922-ben a német nyelvjárástan és néprajz című tárgykörből egyetemi magántanár; 1935 júliusában egyetemi ny. rk., 1936 júliusában egyetemi ny. r. tanár a német nyelvészetből a budapesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetemen).401 A Magyar Tudományos Akadémia pedig két oktatót levelező tagjai közé választott: Dr. Platz Bonifác Ferencet és Dr. Brisits Frigyes, Ervint. A publikációik magas száma, a hazai és nemzetközi tudományos, egyházi és állami hivatalokban betöltött szerepük rendkívül figyelemre méltó. Személyiségük, felkészültségük révén méltán végezték a jövendő gimnáziumi tanárok képzését, a jövő ciszterci nevelőinek kiművelését. Nekik is – áttételesen és gyakorló középiskolai tanári múltjukra való tekintettel nagyban köszönhető, hogy a rend gimnáziumaiban végzett növendékek az adott korszak egyik legalaposabb tudományos és gyakorlati képzését kapták, ezáltal a jövő értelmiségi generációjának kiemelkedő személyiségeit bocsátották útjukra. Figyelemre méltó megjegyezni itt is, hogy a tudományos és közéletre történő felkészítésben az egri intézetnek komoly szerepe volt. Az előbbieket figyelembe véve alapozhatjuk kijelentésünket arra a tényre, ami a hittudományi főiskola és a tanárképző intézet tanárai életútjának, tudományos és korábbi oktatói működésének tanulmányozásából leszűrhető. A vizsgált időszak 28 hittudományi képzésben résztvevő főiskolai oktatójából 20 valahogyan kötődött Egerhez, az egri gimnáziumhoz, az itt dolgozó tanárokhoz.

400 401

Horváth K. (1939), 106-157. p. – a két főiskolán működő ciszterci tanárok publikációi Horváth K. , i.m.: 107, 123, 132, 142, 144, 148. p.

156

Ketten, mint tanárok dolgoztak az intézményben: Dombi Márk dr.(1912-13, 1917-1924)402, Erdélyi Guidó (1934-45). Voltak, akik mint korábbi növendékek tértek vissza a diplomaszerzés után Egerbe egy időre tanítani: Balassa Brúnó dr. (1921-25), Borián Elréd József dr. (1921-23), Evetovics Kunó Kázmér dr. (1931-34), Küzdi Aurél Albert (1891-1910, 1924-27, 1938-41), Neuhold Özséb Ferenc (1912-20), Tóth János Jenő dr. (1931-40), Schilling Rogér János dr. (1925-26). A többiek valamennyi időt, többnyire az érettségire felkészülés előtti 2-3 évet, mint növendékek töltöttek a gimnáziumban.403 Ez utóbbiakra, a pályaválasztásukra – kétséget kizáróan – nagy hatással volt az intézet, az ott tanító tanárok és a város szellemisége. Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy a ciszterciek kiemelkedő pedagógiai és tudományos munkájában Egernek, az itt működő intézményüknek rendkívül nagy szerepe volt. 5. 3. 3. A pedagógusi hivatás ciszterci szemmel A fejezetünk elején már tettünk kísérletet arra, hogy bemutassuk azokat a pedagógus személyiségéhez, nevelői magatartásához, gyermekekkel való kapcsolatához, általában a hivatásához fűződő társadalmi elvárásokat, amelyeket a XIX. század támasztott feléjük. Egy neveléstörténeti keresztmetszetet is felrajzoltunk az elmúlt évszázadok során megjelent, pedagógusokkal szembeni társadalmi igényekről és a feléjük irányuló elvárásokról. Hogyan látták ezt a kérdést a ciszterci renden belül? Milyen kritériumokat állított a közösség a nevelő-oktató munkát végző tagjaival szemben? Milyen alapokra támaszkodhattak a pedagógusi „ars poetica”-juk kialakítása során? Melyek voltak azok a nevelői munkára felkészítő módszerek és eszközök, amelyek e célok érdekében munkájukat döntően meghatározták? Erre keressük most a válaszokat elsősorban az egri intézethez kapcsolható források és részben a szakirodalom tükrében. A ciszterciek rendjük megalapításakor a kiindulási ponthoz tértek vissza. „Cîtaeux programja egyszerű volt: vissza Szent Benedek regulájához az évszázadok alatt kialakult szokások mellőzésével, a szegénység gyakorlása, az officium divinum végzése, bűnbánó élet, kézimunka, a lélek táplálása szent olvasmányokkal, tökéletes önmegtagadás, lemondás a világról és teljes önátadás Istennek.”- olvashatjuk Tóth Ev. János tollából.404

402

A zárójelben szereplő évszámok az Egerben eltöltött időt mutatják. Értesítők 1852-1940, valamint:Horváth Konstantin (1939), 106-157. p., A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1942-43. tanévre, Veszprém. 235-246. p. 404 Tóth Ev. János: Szent Benedek regulája a ciszterci rendben. A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1942-43. tanévre, Veszprém. 128. p. 403

157

A pedagógiai alapelveikben is, bizonyos szempontokat figyelembe véve a gyökerekhez térnek vissza, a Szt. Benedek által megfogalmazottakat tartják szem előtt, de a nevelés terén gondoskodnak az elvek továbbfejlesztésén, az adott korszak, saját rendjük és társadalom igényeinek megfelelően. Szent Benedek regulájának pedagógiai vonatkozásait kellő alapossággal foglalta össze Kollár Gedeon.405 A regulából jól kirajzolódik, hogy a legfontosabb feladat a nevelés céljára vonatkozó megfelelés, amihez körültekintően kiválasztott eszközök szükségesek. A nevelés eszközeiről szólva pedig nem az akkoriban – részben még a XX. században is - szokásos testi, értelmi és erkölcsi nevelés eszközeire való felosztást tartotta célszerűnek, hanem jobbnak látta a Regula szellemének megfelelően a következő módszer alkalmazását: különbséget tett a nevelés alanya és tárgya között, így a nevelés tárgyánál a belső és külső nevelés keretében tárgyalta a célokhoz vezető eszközöket. A nevelés alanyának vizsgálata kapcsán kibontakozik az a fontos irányvonal, ami az egész felfogásrendszer lényegét adja. Egyik sarkalatos pont a nevelő tekintélyének hangsúlyozott megjelenése. A Regula a tekintélyt, mint Isten helyettes hatalmát, mint az isteni tekintély mását, mint atyai tekintélyt gondolta el. Ez az atyai tekintély egészen más, mint a római pogányság időszakában megjelenő korlátlan atyai hatalom, ez a kereszténység erkölcsi atyaság fogalma. Ebben az esetben a szerető atya szólal meg mindjárt a Regula első szavaiban: „Hallgass, fiam, mestered parancsaira és szerető atyád intéseit készségesen fogadd!” (Prolog.)406 Jól látható, itt a szeretet áll a középpontban, ez a szelíd hang vonul végig az egész gondolatsoron. A pedagógiai tevékenység is ebből adódóan a szerető atyai tekintélyen nyugszik. A nevelői hivatást olyan lényeges feladatnak tartotta Szt. Benedek, hogy külön fejezetet szentelt ennek a Regulában, mégpedig az apát – mint rendjének nevelője – legfőbb erényei között fejti ki a kívánatos „pedagógusi” tulajdonságokat.407 A szavak helyett a tettek domináljanak a nevelő munkájában, a megfelelő példa, követésre ösztönzi a diákot is, de ez egyben azt jelenti, hogy aki e nemes feladatra vállalkozik, magának is jól megnevelt, rátermett, igazi egyéniségnek, kialakult karakternek kell lennie.

405

Kollár Gedeon (1929): A regula pedagógiája. Sz. Benedek Emlékkönyv – Pannonhalmi Szemle IV. évf. Pannonhalma. 185-198. p. 406 I.m. 186.p. 407 Söveges Dávid OSB (ford.) (1995): Szent Benedek regulája. Franklin Nyomda és Kiadó Kft, Budapest. 3035. p

158

Napjaink nevelői esetében kiemelten szokták említeni, hogy csak kiforrott személyiség adhat biztos támpontot egy fejlődő gyermek számára. „Szükséges, hogy tudós legyen az isteni törvényben” (LXIV).408 Az ismeretek alapos, elmélyült birtoklása rendkívül lényeges, ami nem csak az „isteni tudományokra”, hanem a szélesebb körű tudásra is értendő. Szt. Benedek maga is élen járt ezen a téren, műveit tanulmányozva azonnal látható, hogy a Szentíráson túl a jogban és a római klasszikusok műveiben is alapos jártassággal rendelkezett. A lelkiismeretesség nélkül a tudás nem adható át kellő alapossággal, ezért a jó „tanítómesternek” ez is meghatározó erénye. Jellemezze továbbá a nevelőt a pártatlanság, és az igazságosság. A Regula „aranyszavai” ezek: „Ne legyen személyválogató. Egyiket a másiknál ne szeresse jobban, hanem csak, akit jócselekedetekben vagy engedelmességben jobbnak talál” (II.)409

A

gondolatban megjelenik az egyéni értékek, a pozitívumok, a jó példa kiemelésének és elismerésének fontossága, ami, mint egy hajtóerő viszi előre a neveltet az egyén és a közösség számára is pozitív tevékenység irányába. Legyen a nevelőben önuralom, mérséklet, türelem, különösen a gyermekekkel szemben: „Aki tehát a felserdültek ellen mer valamit tenni {…} vagy aki a gyermekekkel szemben mértéktelen haragra lobban, azt a Regula szerint büntessék meg, mivel írva van: „Amit nem akarsz magadnak, te se tedd másnak” (Mt 7,12; Tób 4,16).” (LXX.).410 Az elhamarkodott, átgondolatlan reakció a gyermekek akár helytelen magatartására, az elvárásoknak nem megfelelő cselekedeteire semmiképp sem lehet helyes megnyilvánulás a nevelő részéről. A nevelés csak ott mehet jól, ahol a nevelőnek tekintélye, szeretete, jó példája, tudása, lelkiismeretessége, pártatlansága, bölcs mérséklete hat jótékonyan.411 Főleg az előbbi gondolatok miatt a pedagógia művészetének kincsesbányájaként emlegetik a Regulát (II. és LXIV. fejezetek) a későbbi szerzők, és tartják Szent Benedeket az európai népek nevelőjének. A ciszterciek tehát a fenti elveket alapul véve tovább építették pedagógiai rendszerüket, létrehozva ez által egy olyan nevelői közösséget Magyarországon, akik tudásuk és emberségük legjavát adva, kiemelkedő „mesterei” lettek a felnövekvő generációknak. 408

Söveges (1995), 125.p. Idézi: Kollár, i.m. 187. p. 410 Söveges (1995), 133.p. 411 Kollár, i.m. 187. p. 409

159

A Szent Benedek által kijelölt, később Szent Bernát által megszabott úton járva, a tanítványaik iránti szeretettől és tisztelettől vezérelve végezték munkájukat. A ciszterci iskolát átlengő szeretet az, ami a valódi hivatás teljesítéséhez vezethet: az erkölcsi nevelés szolgálatához, s a katolikus lelkiségű művelt magyarság kialakításához.412 A nevelés és oktatás, mint fogalom, alapvetően egybeforrott a XIX-XX. században a ciszterciek pedagógiai rendszerében és gyakorlatában, nem különült el élesen, „egy tőről fakadt”, ezért ebből kiindulva, együtt értelmezték a neveléstudomány e két alapterminusát. Jól mutatja ezt a felfogást Szvorényi József gondolata, aki a tanárok „nevelő – oktató tisztéről”413 beszél, míg Juhász Norbert ezt a sorrendet bár megfordítva, de a hivatás lényegét tekintve igen hasonlóan értelmezve fejti ki nézetét: „Feladatunk oktatás és nevelés. Ki e kettő feladatnak megfelelni akar, annak szeretnie kell állását, és áthatva lenni annak fontosságától.”414 Nevelés nélkül tehát nem tudtak elképzelni oktatómunkát, igaz a kettő egymáshoz való viszonya érzékelhetően több ponton is változott, alakult, egyik vagy másik javára eltolódott a vizsgált időszakban, ami a tanári hivatással kapcsolatos elvárásokban szemléletesen nyomon követhető. Amennyiben a kereszténység és ezen belül a Szent Bernát által egyik legfontosabbnak tartott alapeszményen, a szereteten túllépve, a közvetlenül mérhető eredmények szempontjából közelítünk a kérdéshez, akkor láthatjuk, hogy a tudást, a szakmai felkészültséget látták a következő legmeghatározóbb tanári erénynek, amelyet, mint követendő példát állítottak tanítványaik elé saját életútjuk, hivatástudatuk- és környezetük felé áradó szeretetük által. A színvonalas tudományos ismeretek átadásához létrehozták azt az intézményt, amely a legmagasabb szintű tudást közvetítette a jövő ciszterci nevelői számára. Anélkül, hogy ismétlésbe bocsátkoznánk, itt sem hagyhatjuk ki a már bemutatott Bernardinumot, ahol a korszak legjelentősebb magyar ciszterci tudós-tanárai oktattak, átadva az adott időszak tudományos ismereteinek legjavát. Az itt munkálkodók szakmai felkészültségét jól tükrözi az a rendkívüli mennyiségű és minőségű, tudományos életben elismert publikáció, amelyeket a vizsgált időszakban mind Magyarországon, mind külföldön megjelentettek.415

412

Kalász Elek (1943), 31. p. HML. VIII- 53/ 6. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1866. október 25. 414 HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. december 5. 415 Az előző alfejezetben már részben utaltunk a tudományos munkára. Lásd még: Horváth K. (1939), 106-157. p. 413

160

Az eredmények lemérhetőek általában a tudományos minősítések figyelemre méltó számán is. A XIX – XX. század fordulójára a nem plébánián dolgozó papok közül 118-an tanítottak a rend nyilvános, államilag elismert gimnáziumaiban, köztük sokan doktorátussal. A tanárok közül Zircen 24 szerzetesnek volt teológiai, 22-nek filozófiai és 3-nak jogi doktori fokozata,416 vagyis a tanítással foglalkozók több, mint 40 %-ának, holott a középiskolai munkához akkor sem volt kritérium a doktori fokozat megszerzése! Az egri intézetben tevékenykedőknél is jól nyomon követhető a fejlődő tendencia a tudományos minősítések megszerzésének tekintetében. (10. sz. táblázat) Az első, több mint 70 évben még viszonylag kevesen rendelkeztek doktorátussal. Ahogy növekedtek a társadalmi elvárások a gimnáziumok irányába – elsősorban az egyetemre történő továbbtanulásra felkészítés miatt -, egyre inkább érzékelte és prioritásként kezelte a rend tanárjelöltjeinek a legmagasabb szintű kiképzését. Hosszasan tárgyaltuk korábban ehhez a folyamathoz kapcsolva a Bernarinum létrejöttét és szerepét, ahol komoly ösztönzést és felkészítést kaptak a növendékek a tudományos munkára is. Ennek eredményét nemcsak az okleveles gimnáziumi tanárok létszámának ugrásszerű emelkedése, hanem a doktorátusok megszerzésének kiemelkedő száma is mutatja a XX. század első felében. Az említett időszakban rövidebb-hosszabb ideig itt működő tanárok közel felének tudományos minősítése volt! Talán nem túlzó az a következtetés sem, hogy a ciszterciek az egri gimnáziumukat, mint először alapított intézetet, különösen fontosnak tartották. Az előbbi tények mindenképpen az itt folyó munka szakmai színvonalára jelentős hatást gyakoroltak, nem beszélve arról, hogy a későbbiek során többen közülük a felsőoktatás bölcsész és tanárképzésében folytatták munkájukat, átadva tudományos ismereteiken túl, gimnáziumi gyakorlati, oktatói tapasztalataikat a következő tanárgenerációknak. Az egri ciszterci tanárok létszáma a doktori fokozataik tükrében (XVIII - XX. sz.)417 Év/fő 1776 - 1850 1850 - 1900 1900 - 1950 1950 - 2000 Összesen 10. táblázat 416 417

A ciszterci tanárok létszáma 60 fő 104 fő 80 fő 8 fő

Doktori fokozatok 3 fő 14 fő 35 fő 3 fő

% 5% 13. 46 % 43. 75 % 37. 5 %

252 fő

55 fő

21. 8 % Készítette: Kovács László

Lékai Lajos (1991), 202. p. Forrás: Nagy B. (1914): Az Egri Főgimnázium története. Eger. 261-264. p.; dr. Kerekes Károly (összeáll. – kézirat): Ciszterciek Egerben – 1776-tól napjainkig. I.n.: Mozsgai József Tádé (2000): Ciszterciek Egerbe. A Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya közreműködésével készült kiadás. Eger. (Kézirat) 57-64. p.; Értesítők 1850-1948 – a szerző összeállítása.

161

A rend nem csak a tudományos tevékenységben való elmélyülést tartotta fontos ciszterci erénynek, hanem az itt megszerzett ismeretek átadására történő szisztematikus felkészítést, ez által a nevelői munkába, a pedagógusi közösségbe történő fokozatos bevezetést is. Korábbi fejezetünkben erre is kitértünk, viszont fontos a leírtakhoz hozzátenni a gimnáziumi munkába belépő, fiatal szerzetes-tanárok hivatásukba történő bevezetésének gyakorlatát egy újabb elemmel kiegészíteni. Ezen a téren a comeniusi fokozatosság elvét alkalmazták, vagyis a mindennapi nevelői-oktatói feladatokba csak lassan, a teherbíró képességüket és a kevés gyakorlatukat figyelembe véve vezették be a pályakezdőket. Kutatásunk során az egri ciszterci gimnázium Értesítői és tanácskozmányi jegyzőkönyvei segítségével megvizsgáltuk a kezdő tanárok óraterheltségét és egyéb, tanórán kívüli elfoglaltságait.418 Kezdőnek a maximum 5 éves gyakorlattal rendelkezőket tekintettük. A vizsgált időszakból nyolcévenkénti időmetszetben néztük meg az oktatói óraterheléseket az I. világháborúig. Ebből a sorból két időmetszet az 1859/60 és az 1908/09. évekből származóak az ide vonatkozó adatok hiányában kimaradtak, de ezt némileg kompenzálta, hogy az 1920-as évtől kezdve rendelkezésre állt minden tanév órafelosztása, így az egy-egy tanár által tartott órák száma is. Ezek alapján megállapítható, hogy a kezdő tanárok esetében az óraszám általában 14-16 között mozgott. Nem volt ritka a heti 10-12 óra sem, vagyis nem terhelték túl az újonnan belépőket. Ezzel együtt az egyéb irányú iskolai feladatokba is csak fokozatosan, a nehézségi szinteket figyelembe véve vezették be az új kollégákat. Ezért az osztályfőnöki munkát sosem bízták az 1-2 éve tanítókra, megvárták, amíg az idősebb, tapasztaltabb kollégák segítségével megszerzik ehhez a különösen fontos és egyben nagy felelősséggel járó tevékenységhez a kellő gyakorlati ismereteket. Szertárosi, könyvtárosi vagy cserkész-vezetői feladatokat már ekkor is kaptak, de többnyire ebben az esetben is, mint egy mentor, ott állt mellettük a tapasztaltabb tanártársuk. Az igazgatók rendszeresen látogatták a kezdőket (de a már gyakorlattal rendelkezőket is), és tanácsokkal segítették őket a még hatékonyabb munka érdekében. Számos alkalommal rendeztek külön értekezletet nevelési és oktatási kérdésekről kiemelten a fiatal tanárok számára. Az ilyen típusú értekezletek az 1930-as években jelentősen megszaporodtak.419 A tapasztalt tanárok gyakran tartottak módszertani előadásokat. Ilyen volt például Rássy Paulin előadása is, aki „a tanítási anyag kiválasztásának szempontjait tekintettel az anyag 418 419

Értesítők 1852 – 1941; HML VIII-53/9k., Tanácskozmányi jegyzőkönyv 1871. szept. 27. HML. VIII- 53/ 6. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1866. október 25.; HML. VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. december 5.; VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. február 15. 2-3. p.; VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19.; VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. február 12.; VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. november 25.

162

tárgyalásának egymásutánjára” foglalta össze az igazgató kérésére. Külön hangsúlyozta a kezdő tanárok miatt, hogy „a tanítási anyag kiválasztásában mindig a pedagógiai szempontnak kell dönteni.”420 A rendszeresen megszervezett bemutató órák elsődleges céljai között mindig ott szerepelt a kezdő tanárok gyakorlati ismereteinek bővítése, ez által segítve a pedagógiai munkájuk még színvonalasabbá válását. Az 1939 őszén rendezett értekezleten az igazgató külön felhívja erre a figyelmet: „Bemutató órákat előre eltervezetten, rendszerint havonként tart az intézet. Az órákat a vázlat kiosztása, a megjelent tanárok tájékoztatása előzi meg, majd részletes megbeszélés követi.”421 Jól látszik, hogy nem csupán kötelességszerű teljesítése volt a bemutató óra az előírásoknak, hanem fontos módszertani megbeszélés követte, ami a pedagógiai

munka

színvonalának

emeléséhez,

különösen

a

kezdők

ismereteinek

gyarapításához jelentősen hozzájárult. Bevált gyakorlatként jelenik meg az 1930-as években az elemi iskola és a gimnázium közötti átmenet zökkenőmentes biztosítása, a gimnáziumi tanárok ez irányú tájékozottságának növelése, és a megfelelő pedagógiai szempontok figyelembe vételének érdekében bevezetett iskolalátogatások folytatása. Ebből adódóan kéri az igazgató „az I. osztályban tanító, és a múlt évi oly eredményes elemi iskolai látogatásokon még részt nem vett tanárokat, hogy ez évben is szíveskedjenek e látogatásokat elvégezni, megfigyeléseikről majd a II. módszeres értekezleten beszámolni. Megfigyelésre a következő kérdéseket jelölik meg: A figyelem és fegyelem külső jelei. /Oltai Rudolf/ - Mennyiben számíthat a latin nyelvi tanítás az elemi iskolából hozott anyanyelvi ismeretekre? /Gonda Keresztély/ - IV. osztályos elemi iskolás fiú földrajzi és természetrajzi ismeretei. /Varga Bennó/ - A vallásos nevelés mely eszközei legalkalmasabbak a lelkek megragadására e korban? /dr. Tóth János/ - Zsinórírás /Ócsvár Géza/.”422 A vizsgálandó kérdések is jól mutatják a pedagógiai, szakmódszertani szempontok kiemelt kezelését, azt a nevelői alaposságot, igényességet, amelyet a még eredményesebb tanítás érdekében fontosnak tartottak. Külön felelősöket kértek fel adott kérdések feltárására, akik, mint tapasztalt tanárok, a kezdők számára komoly segítséget nyújtottak a nevelési, oktatás-módszertani problémák kezelésében. A fenti tények jól érzékeltetik, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak és mennyire körültekintően végezték a ciszterciek a kezdő tanártársaik gyakorlatba történő bevezetését. Láthattuk ezt a kisebb óraszámok, módszertani bemutatók és előadások szervezése által, valamint a leterheltség fokozatos emelésén keresztül is. Ezzel a gyakorlattal jelentősen 420

HML. VIII- 53/ 26 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1939. június 7. 1- 7. p. HML. VIII- 53/ 26 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1939. november 9. 12. p. 422 HML. VIII- 53/ 26 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1938. szeptember 22. - 15. p. 421

163

csökkentették a nevelői kudarcok számát, hozzásegítették kezdő rendtársaikat a minél sikeresebb nevelő-oktató munkájuk megvalósításához. Különösen figyelmet érdemelhet napjainkban is ez a gyakorlat. Érdekes kiemelni, hogy a cisztercieknél már igen korán tapasztalható, hogy nem csupán a lexikális ismereteket értik a tanári „tudás” alatt, hanem magát az ismeretek átadásának „művészetét” is. Ez a felfogás a XIX. században, sőt a XX. század elején sem volt még a pedagógusok körében általánosan elfogadott! Az egri tanárok számos megnyilatkozásában utolérhetjük az ismeretátadás képességének fontosságát. Az elsők között Szvorényi József hívja fel erre az újonnan belépő tanárok figyelmét: „Nem gondolhatni szerencsétlenebb nevelő-oktatót annál, aki ahelyett, hogy megértessék, azt keresi, hogy bámultassék. Legyen az oktatás, az előadás folyama, mint a hegyi patak, melynek fenekére látni, melynek legmélyén is minden kövecs tisztán előtűnik.”423 Ebből következik, hogy a ciszterciek szerint a gimnáziumi tanításban is, még igen lényeges az ismeretek világos, logikus, a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazított átadása. A középiskolában – e felfogás szerint – tehát nem csak előadni kell a tananyagot, hanem elengedhetetlen annak megértetése! Ez a gondolat is rendkívül modern szemléletet tükrözött a maga korában, pedagógiai szempontból különösen értékesnek tekinthető, főleg abban az esetben, ha figyelembe veszünk néhány – a pedagógusi gyakorlatban még az elmúlt évtizedekben sem ritkán megjelenő -, az előzővel teljesen ellentétes felfogást. Az elsajátított ismeretekről bizonyosodhat meg a tanár, valamint bővítheti, mélyítheti azokat a tananyag rendszeres ismétlésével, „az ifjak mentől gyakoribb kikérdezésével” vallotta Juhász Norbert királyi tanácsos és kassai tankerületi főigazgató - korábbi egri gimnáziumi igazgató -, látogatása után megfogalmazott véleményében.424 Juhász főigazgató a későbbiekben is több hasonló, hasznos tanáccsal szolgál a tanároknak. „A tananyag feldolgozásához fontos a pontos időbeosztás. Fontos az órán időbe megjelenni, és már az elején kikérdezni az anyagot, hogy a tanulókat megmentsük a nyugtalanságtól, s egész figyelmük később a magyarázatra koncentráljon. A magyarázat során külsőnk legyen élénk, lelkes, magával ragadó, hogy az ifjak ez által is élénk figyelemre gerjedjenek.”425 Ez utóbbi mondat szemléletesen tükrözi Juhász Norbert napjainkban is megfontolandó felvetését, amiben nem csak a „mit mondunk” kérdésre kell megfelelő választ adni, hanem 423

HML. VIII- 53/ 6. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1866. október 25. HML. VIII- 53/ 7. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1868. május 17.; Juhász Norbert tankerületi főigazgatói kinevezése előtt 14 évet töltött Egerben, először, mint tanár (1852/53), később, mint igazgató (1853-66). 425 HML. VIII- 53/ 9. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. december 5. 424

164

legalább olyan fontos az eredményesség szempontjából az „ahogyan” azt tesszük. Modern pedagógiánk ezért hívja fel a figyelmet a tanári kommunikáció fontosságára, ugyanis a megfelelő stílusú, hiteles, érthető, logikus és lelkes magyarázat bizonyítottan nevelési szempontból lényegesen eredményesebb. A rend pedagógiai munkájában már a kezdeti időszakban is érzékelhető, hogy a nevelés rendkívül domináns helyet foglalt el. A századfordulón viszont a folyamat kissé megfordult, és az oktatás került előtérbe, ahogyan ez a forrásokból jól nyomon követhető. Véleményük szerint, az oktatás során alkalmazott megfelelő, a gyakorlatból táplálkozó módszerek vezethetnek a célok megvalósításához, vagyis a tanítványok legalaposabb felkészítéséhez. Maczki Valér dr. írásából tükröződik legszembetűnőbben ennek az irányzatnak a megjelenése.426 A tanulmány készítője a pedagógiai írók munkáival kapcsolatban szkeptikusan nyilatkozik (Lavater, Gall, Rousseau), különösen kiemelve azokat a visszásságokat, amelyeket a szerzők műveikben leírtak, de a saját nevelési gyakorlatukban megvalósítani nem tudtak. Ezért Maczki szerint : „A neveléstudomány ne az elméletből iparkodjék szerkeszteni a gyakorlatot, hanem ellenkezőleg, a gyakorlatban helyeseknek bizonyult esetekből törekedjék fölépítni az elmélet rendszerét. Rossz építőmester, ki csak papíron rajzolva készíti a tervet, s oly épületet rajzol, melynek kiviteléhez alkalmas kő nem találkozik: mert amelyik elég erős volna, az kelleténél súlyosabb, a könnyebb pedig nem elég erős tervelt ideál kivitelére.”427 A szerző az eredményes tanári munkához vezető „pedagógiai titkot” nem másban határozta meg, mint „tanítani tudni”. „Ha tehát a vargától megkívánjuk, hogy jól tudjon szabni, varrni, szóval hogy jó lábbelit készítsen, akkor a professzortól is megkívánjuk talán, hogy tanítsa meg a gyermeket arra, amit annak tudnia kell. S ha igen, akkor tanulja meg a professzor is a tanítást, mielőtt professzorrá tennék; ha megtanulta, becsüljük meg őt oly mértékben, amily sikerrel tanítani tud, ha nem: ám csapjuk el!”428 Határozott álláspont ez, az ismeretek átadásának fontos pedagógiai képességéről, aminek hiánya – Maczki felfogása szerint – a tanári pályára való alkalmatlanságot, ezért szélsőséges esetben annak elhagyását is kell, hogy jelentse. Megoldásként a tapasztalatszerzést tartja fontosnak, ennek segítségével „iparkodjunk megszerkeszteni a tanítástant. Tegye meg tehát minden professzor, hogy midőn valamely osztályban bizonyos tételt előadott, jegyezze föl: a) Minő módon járt el az előadásban? b) Mi 426

Maczki Valér dr.: Paedagogiai casuistica. Értesítő 1899/1900. 10-19. p. I.m. 12. p. 428 I.m. 14. p. 427

165

lett az eredmény? c) Nem kielégítő eredmény esetében hogyan kellett változtatnia előadásán, míg eltalálta a siker módját? Ha sok éven át sok professzor mindezt szorgalmasan és őszintén megcselekszi, az így begyült adatokból bizonyára jobb tanítástan lesz szerkeszthető az eddiginél …”429 A szerző tehát fontosnak tartotta a megfelelő oktatási módszerek megválasztásához, az eredményes tanári munkához a tapasztalatok szisztematikus begyűjtését, rendszerezését, összefoglalását. Nem zárja ki ezzel az elméleti megközelítések fontosságát, alapvetően nem veti el ezek eredményeit, inkább az addigi eredményeket kicsit más szempontból – főleg az ismeretek átadásának irányából – közelíti meg. Az I. világháború után a ciszterciek ismét visszatértek a korábbi irányvonalhoz, vagyis a nevelési szempontok, az ebből fakadó pedagógusi szerep-megközelítés került a középpontba. A nevelő munkájukban a korábbinál még határozottabban kiemelték a család és az iskola kapcsolatát, a kettő harmonikus együttműködéséből adódó pozitív hatásokat, amely viszonyrendszerben a pedagógus személyiségének döntő szerepet tulajdonítottak. Az 1926/27-es tanévnyitó módszeres értekezleten elsődlegesen tárgyalt, fontos témaként szerepelt a tanár – diák – szülői ház bensőséges kapcsolata dr. Kürti Menyhért igazgató előterjesztésében. A nevelésben csak akkor érhetünk el eredményeket hangsúlyozta -, ha a bizalom megfelelő a szülők és a tanárok között, egyetértés, teljes elfogadás, nyitottság a másik iránt és bensőséges kapcsolat jellemzi viszonyukat. 430 Lényegesnek tartották, hogy a gimnázium látogatását a szülők is fontosnak érezzék, ne húzódjanak el, használják ki az intézmény által felajánlott lehetőségeket. Ezt az elvet követték több hazai katolikus oktatási intézményben, amit jól tükröz a Varga László által közölt, Pannonhalmán folytatott kutatásainak egyik forrásrészlete is: „Pedig a legjobb iskola, a legjobb tanító sem tudja a nevelőmunkát egyedül, magára hagyottan, a család együttműködése nélkül végezni.”431 A tanárok szerepe ebben a kapcsolatrendszerben rendkívül jelentős, nekik nem kevésbé kiemelten kell kezelniük ezeket a találkozásokat. A mindennapi gyakorlatban sokszor csekély az idő az egyéniség megismerésére. „Sok finom árnyalat elveszik a tanár és diák kapcsolatban. {…} A szülői látogatás, ha őszinte…meg fogja értetni és át fogja éreztetni a tanárral, mielőtt a 4-est beírná a noteszbe azt a sok tragikumot, ami a 4-es mögött 429

Maczki i.m. 14. p. HML. VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember. 26. 431 Varga László (2007): A Pannonhalmi Egyházmegye népiskolái a XIX-XX. században. METEM. Budapest. 92. p. 430

166

van: családi bajokat, házi zavarokat, szegénységet, amelynek ismerete nélkül a 4-es akárhányszor a gyermek egyébként meglévő tehetségének, vagy jóakaratának rovására kerül be a noteszbe.”432 A diákok eredményeit is alapvetően pozitív irányba befolyásolhatja a kölcsönös kommunikáció. A tanulói eredménytelenséget, az alulteljesítést, tehát több oldalról is meg lehet közelíteni. A fentiek ráirányítják a figyelmet a családon belül zajló tragédiákra, a szociális helyzetből fakadó hátrányokra. Ezekre az iskolának mindenkor oda kell figyelnie. A tanárok részéről ezért kiemelten fontos az empátia, a toleráns magatartás a teljesítmények értékelésekor is. Különösen lényeges az előbbi elvek megjelenítése a pedagógusi magatartásban az erkölcsi nevelés szemszögéből. Az idézett részlet jól szemlélteti a ciszterciek nevelésfelfogását, ami a család, a szülők és a nevelők pozitív, őszinte kommunikációjából fakadó pedagógiai munkának tulajdonít nagy szerepet. Érezhető az a nevelői felfogás, hogy nem csupán a felszíni jelenségeket kell észrevenni egy jó tanárnak, hanem fontos az alapos helyzetfeltárás, majd elemzés és az ebből kialakított, a gyermek fejlődésének érdekeit szem előtt tartó megoldás megkeresése. A modern pedagógiai kutatások is külön felhívják a figyelmet a család, a családi nevelés meghatározó szerepére, főleg erkölcsi vonatkozásokban. Bábosik István kimutatta, hogy a kutatásuk során áttekintett összes adatcsoport meglehetős egyöntetűséggel látszik igazolni az iskola és a család által produkált, pedagógiai értelemben pozitív, illetve negatív hatások erős befolyását a morális fejlődésre. Ennek a befolyásnak nagyságrendje, esetenként többszörösen felülmúlta következményeiben az életkor hatását. 433 Különösen fontos ez a 1214 éves korosztály esetében, ugyanis az iskolának ekkor kiemelt szerepe van a személyiség erkölcsi fejlődésének orientálásában és a moralitás megalapozásában. Az itt szervezett nevelési hatásrendszer jelentős mértékben befolyásolhatja azt, hogy az előbbi korosztálynál jelentkező autonóm vezérlésre való áttérés pozitív vagy negatív irányban realizálódik-e.434 Az érzékeny gyerekek problémájára is felhívja a figyelmet a ciszterciek pedagógiai tanácskozása. A heves szó nem használ, megrázkódtatást okoz. Szinte költőien fogalmaz Kürti igazgató úr: „az önbizalom erőtlen szárnyai, mint a lepke szárnyai a nedvességtől összecsapódnak, s repülésre nem alkalmasak.”435 „Ha a gyereket kinevetik, ami a tömeges

432

HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember. 26.; A jegyek ebben az időszakban fordítva értékelték a tanulók teljesítményét, mint napjainkban, vagyis az 1-es volt a legjobb. 433 Bábosik István (2003): Alkalmazott neveléselmélet. Budapest, OKKER Kiadó. 39. p. 434 Bábosik (2003), 41. p. 435 HML. VIII- 53/ 24 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember. 26.

167

képzésben előfordulhat, megalázó helyzetbe hozzák, ugyanis a kinevetés rendesen öl, romboló munkát végez.”436 A jól átgondolt, megfelelően megtervezett szülő - tanár- diák kapcsolat, a közöttük lévő bizalom, a problémák megbeszélése által sok ilyen helyzet elkerülhető. „Ha a nevelőmunkában – a problémák megoldásában – a szülő érzi, hogy nincs egyedül, támogatást kap, nekibátorodik és követi a megfelelő utasításokat. Kezd gondolkodni, nem csak érzelmi alapon cselekedni”437 - hangsúlyozták a tanácskozáson. Fontos, hogy megbecsülés jelenjen meg az iskola iránt, ezáltal buzdító legyen gyermeke felé. Erre a mai korban nagy szükség van!438 Különösen értékes gondolatok az előbbiek napjainkban, amikor az iskolákban sajnos többször tapasztalhatók atrocitások. Ezek visszaszorításához, elkerüléséhez fontos, hogy a családdal megtalálja az iskola a harmonikus kapcsolatot, amiben a megértésnek, a kölcsönös elfogadásnak kell megjelenni. A pedagógus szerepének hangsúlyozása jól láthatóan már a családdal, a szülőkkel történő kapcsolattartás nyomán is markánsan kirajzolódott. Külön értekezletet szentelnek az 1927-es tanév nyitásakor a tanárok személyiségének, ennek kapcsán a tanári önismeretnek. Az újonnan kialakított fegyelmi szabályzatra utalva - ami a gyermek megértésének fontosságára utal - irányítja az igazgató a figyelmet erre, a nevelők számára különösen kiemelt kérdésre. A gyermekek megértéséhez „igen fontos a tanári önismeret, mert csak az érthet meg másokat, aki önmagával is tisztában van.”- figyelmeztet Kürti Menyhért igazgató. Ehhez a közel egy évszázados megállapításhoz hasonló gondolat, amely alapos pedagógiai pszichológiai kutatásokon nyugszik, egy jelenkori szakirodalomban - Hegyi Ildikótól - így hangzik: „Az önismeret a lelki egészség alapja. Ez alatt értjük az ember tudását saját magáról, személyes tulajdonságairól, képességeiről, ezeknek fejlettségéről, viselkedésének, magatartásának motívumairól, emberi-társas kapcsolatainak hatásáról. Ahhoz, hogy más emberekkel kedvező kapcsolatot alakítsunk-építsünk ki, viselkedésünket a szituációkhoz és elvárásokhoz mérten képesek legyünk változtatni, elengedhetetlen az önismeret, az önmagunkról alkotott reális kép.”439 Jól látszik, hogy a ciszterek ismerték, alkalmazták és fontosnak tartották a modern tudomány, a pszichológia által megfogalmazott célkitűzéseket az eredményes tanári munka, a színvonalas pedagógusi „mesterség” megvalósításának szempontjából.

436

HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember. 26. HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember. 26. 438 HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1926. szeptember. 26. 439 Hegyi Ildikó (2003): Siker és kudarc a pedagógus munkájában. – A pedagógiai képességek és fejlesztésük módjai. Budapest, OKKER Kiadó.(Második kiadás) 9. p. 437

168

Észrevehető, hogy rendszeresen olvasták a korszak egyik legjelentősebb keresztény gyermekpszichológusának, Bognár Cecilnek440 a tanulmányait, aki már a gyermek szempontjából közelít a nevelési kérdésekhez. Felhívja a figyelmet a gyermekek és a felnőttek természete és lelki világa közötti különbözőségre. Nézete szerint: „Ez a felismerés váltotta ki azt a pedagógiai szándékot, hogy a gyermeket természetének megfelelően kell nevelni, nem szabad rákényszeríteni a felnőttek életformáját.”441 A gyermeki lélek még nem kialakult – vallják az egri ciszterciek -, hanem sok benne az ösztönös vonás, akit „szeszélyes vágyai hópehelyként hánynak és vetnek ide-oda.”442 A megfelelően felkészült pedagógus tisztában lesz azzal, hogy az erkölcsi nevelés esetében nem a beszéd, hanem a jó példa a fontos. „Hiába minden kapacitáció, minden kérés és rimánkodás, ha nem előzi meg a mintaszerű cselekvés, kifogástalan élet. A fejlődő lélek szemfüles, és rögtön észreveszi a vízprédikálás és borivás közti ellentétet.”443 Napjainkban kongruens kommunikációként emlegetjük ezt a pedagógusi magatartást, ami bizonyítottan az eredményes nevelői munka egyik leglényegesebb eleme. A büntetésről megállapított felfogásuk is figyelmet érdemel, miszerint olyan legyen, hogy később hálával emlékezzen vissza rá a növendék, tehát belátáson alapuljon – emeli ki az igazgató. Természetesen itt a szóbeli ráhatás lehet a megfelelő eszköz. „A testi fenyítés feltétlenül elvetendő, abban a gyerek nem lát mást, mint bosszút, ez pedig a pedagógiában rendkívül helytelen. Az ilyen büntetés teljesen hatástalan. A szeretetteli megértés hatása sokkal nagyobb, a megbocsátás nevelési szempontból többet ér mindennél.”444 Mi a nevelő népszerűségének oka? Mitől jó egy tanár? Ezekre a kérdésekre is keresik a választ a tanácskozáson, amikre a következő summás megállapítás születik: „Nem a lágyságtól,

engedékenységtől,

elnéző

magatartásától!

Tisztelet

annak

jár,

aki

szakismeretekben gazdag, kötelességtudó, tárgyilagos, igazságos. Különösen ahhoz 440

Bognár Cecil Pál (Csepreg, 1883. jan. 24. – Pannonhalma, 1967. jún. 28.): bencés szerzetes, pszichológus, egyetemi tanár. Tanulmányait a Pannonhalmi Tanárképző Főisk.-án (1900–06) és a bp.-i tudományegy.-en végezte (1906), matematika-természettan-filozófia szakos tanári (1907) és bölcsészdoktori (1911) oklevelet szerzett. 1921–30-ban dunántúli bencés gimn.-okban tanított. A természettudományok ismerettana tárgykörből egy.-i magántanárrá képesítették. 1933-ban c. ny. rk. tanár, 1937-ben a pécsi egy. ny. rk. tanára, 1938-tól ny. r. tanár. 1941-től 1950-ig, nyugdíjazásáig a szegedi tudományegy.-en a lélektani tanszék vezetője, a bölcsészeti kar dékánja (1943-44). A Szt. István Akadémia tagja (1921), a Magy. Psychologiai Társaság társelnöke volt. Kezdetben ismeretelmélettel, később lélektannal, főleg gyermeklélektannal foglalkozott. Természettudományi szemléket közölt a Katholikus Szemlében, melynek szerk.-je is volt. – M. Gyermektanulmányozás és gyermeknevelés (Komárom, 1913); Logika (Komárom, 1922); Értékelmélet (Bp., 1923); Tanulmányok a gyermeki lélekről (Berlin, 1925); Gyermekpszichológia és pedagógia (Bp., 1930); Az iskolás gyermek (Bp., 1935); Pszichológia (Bp., 1935); Lélektan és nevelés (Bp., 1943). Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01973.htm 441 Varga László (2007), 118. p. 442 HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1927. szeptember 26. 443 HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1927. szeptember 26. 444 HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1927. szeptember 26.

169

ragaszkodnak a diákok, aki együtt érez, együtt él tanítványaival, belátó és megértő lelkületű.”445 Az idézett mondatok szemléletesen tükrözik a ciszterci pedagógussal, mint szakemberrel szembeni elvárásokat, amelyekből jól látható, hogy az 1920-as évek végén is az elsődleges szempontként emelik ki a tudást, a szakismeretet, de megjelenik a tárgyilagosság és a reális értékelés előtérbe helyezése. Az emberi, nevelői szempontok közül az együttérzés, a diákok problémáinak megértése domborodik ki igen markánsan. A korábban kijelölt út a II. világháború előtti évtizedben sem változik alapvetően. A nevelés továbbra is prioritást élvezett. Az 1933 szeptemberében megtartott értekezleten az igazgató újra a nevelés elsődlegességére hívja fel a figyelmet. Az új középiskolai rendtartás tárgyalásának kapcsán jegyzi meg: „Nem lehet kétséges, hogy a súlypont a nevelési feladatokon van, természetesen az oktatási követelményeknek is teljes megfelelés feltételében nemcsak azért, mert a jó ember képzése a fő cél, de azért is, mert elégséges anélkül a másik cél elérése sem biztosítható, vagy legalább is könnyű szerrel nem remélhető.”446 A cisztercieknek, mint pap-tanároknak természetesen többet kellett nyújtani az általános elvárástól, elsősorban a valláserkölcsi nevelés terén, ezért „minden szavával, minden tettével, egész élete példájával arra kell meggyőződést keltenie tanítványai szívében, hogy minden bölcsesség kezdete az Isten, s minden tudás koronája az Isten.”447 Ezen a téren a példaadás különösen eredményes lehet, sőt talán fokozottabb a hatás, „ha világi tanártól látja a példát a tanuló, ez ránézve sokkal nevelőbb, mintha a papi kötelességet, teljesítő tanár mutatja a jót a tanulónak.”448 Érezhetően a példa pozitív nevelő hatása továbbra is kiemelt tényezőként jelenik meg a nevelési gyakorlatukban. A tekintély szerepét szintén megerősítik, viszont most még finomabban, árnyaltabban közelítve a nevelési folyamatban betöltött szerepéhez. Míg korábban a tekintély inkább spirituális tőről fakadt, az adott társadalmi státuszból táplálkozott, addig ebben az időszakban már hangsúlyozzák: „tekintélyt, a nevelőnek ezt a leghatékonyabb eszközét és fegyverét, senki sem adhatja az egyénnek; ezt kinek-kinek önmagának kell megszereznie. A 445

HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1927. szeptember 26. HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1933. szeptember 22. 1. p. 447 HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1933. szeptember 22. 3. p. 448 HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1933. szeptember 22. 4. p. 446

170

testület tekintélye csak előlegezi ezt az egyénnek, de nem állandósíthatja.”449 Tehát az egyén, az adott pedagógus szerepe egyre inkább meghatározó munkájának eredménye szempontjából. Nevelői tekintélyét „magának kell biztosítania általánosan tiszteletre méltó magatartásával az otthonon kívül, a közéletnek jellegünkkel megegyező tevékenysége iránt való intenzív érdeklődésével, sőt benne részvétellel; az intézeti életen belül a tanulók között mindig lelki összeszedettségre mutató magatartásával, hivatásának szeretetével, a kötelességeknek

pontos

teljesítésével,

a

tanítási

munkának

tervszerűségével

s

komolyságával, a végzett munka legteljesebb eredményével, az intézet mindennemű dolga iránt való érdeklődéssel, s ezekben való közreműködéssel. A szülőkkel és gyermekekkel való komoly, finom, jóakaratú és szeretettől áthatott bánásmódjával, s ott is, itt is tudásfelkészültséggel, aminek egyedüli forrása és biztosítása az állandó önképzés.”450 A magas szaktudás, felkészültség, a tanítványokra, szülőkre odafigyelés, velük való törődés mellett markánsan megjelenik, mint új elem a közélet iránti nyitottság, az abban való aktív részvétel. Ez az érdeklődés, közéleti aktivitás napjaink pedagógusai számára is meghatározó célt kell jelentsen. A ciszterciek örömmel fogadják az 1934-ben kiadott középiskolai törvény által előírt osztályfőnöki órákat. A nevelés szempontjából elsőrangú lehetőséget látnak benne. Külön értekezleten emelik ki azokat a fontos irányelveket, amelyek az órák valódi értékét adják. Az egyik fontos kritérium, hogy az osztályfőnöki órán ne szaktárgyi ismeretek jelenjenek meg, hanem valóban a diákok megismerésére fordítsa a tanár az időt. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem csupán tanári előadásokkal tűzdelt a foglalkozás, hanem minél jobban bevonják a tanulókat a beszélgetésbe. Az ilyen alkalmak lehetőséget biztosítanak a tanítványok alaposabb megismerésére, ez által a nevelési feladatok színvonalasabb ellátására.451 Újszerűen hangzik az a tanács, ami az órák hangulatának kialakítására vonatkozik. „Bizonyos közvetetlenség uralkodjék az órán; a tanár szigorú parancsokkal és rendelkezésekkel ne kösse meg a gyermek lelkét, teremtse meg azt a könnyű levegőt, amelyben a tanulók lelke félelem nélkül s bizalmasan megnyílik. Az ilyen megnyilatkozások a gyermeki szívnek sokszor olyan rejtekeibe engednek bepillantást a tanárnak, amelyekre talán nem is gondolt, s amelyeknek megismerése a tanárnak nevelői munkáját is befolyásolhatja.”452 449

HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1933. szeptember 22. 5. p. HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1933. szeptember 22. 5-6. p. 451 HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1935. szeptember 19. 452 HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. február 12. 450

171

A tanár szerepe jól láthatóan lényeges változásokon megy át ebben az időszakban. Markánsan megjelennek a pedagógiai munkában azok az új tudományos ismeretek, amelyek a gyermeki lélek változásaira, az ilyen irányú pedagógiai megközelítésre helyezik a hangsúlyt. Különösen érdekes jelenségként tapasztalható a cisztereknél az 1930-as években a pedagógiai munkájukra jelentős hatást gyakorló reformpedagógiai irányzatok határozott megjelenése. Gyakran találunk idézeteket, hivatkozásokat erre vonatkozóan, főleg a „régi” és az „új” iskola szembeállításakor, amikor a modern kihívásoknak megfelelő iskola, és az itt dolgozózó tanárok feladatait fejtik ki. „A mai iskola más viszonyok között él, nehezebbek a feladatai. Nagyobbak az iskola felé megjelenő igények. A régi módszerhez ragaszkodó iskola nem eredményes. Elmaradt iskola az, amely a pedagógia haladását nem veszi figyelembe.”453 Az idézet is jól mutatja, hogy a ciszterciek mennyire fogékonyak az új iránt, nyitottak a változásokra, fontosnak tartották a megújulást nevelési gyakorlatukban is. A két „iskolatípus” összehasonlításakor szemléletesen kibontakozik az új kihívásoknak megfelelő tanár képe is. „A múlt iskolája ún. tanuló vagy könyviskola volt középpontban a megtanítandó tananyaggal.454 Ebből a tanulónak minél többet és jobban el kellett sajátítani. {…} Az eszményi középiskola a tudomány csarnoka volt. Ebben az eszményi középiskolában a lelkes tanár teljes odaadással szolgálta szaktárgyai ügyét. A mai iskola a nevelő iskola. Nevelésközpontú gondolat prizmáján át szeretné felvetíteni. Fő elvei: a szeretet, nevelőértékek. A szeretet pedagógiájának átfogó rendszerét érdemes Don Boscon keresztül vizsgálni, ez lehet a szerzetes tanító rendek munkájának alapja. „Die Sonne segnet die Welt” - mondja Emmerson, „a világnak szüksége van a fényre”, az embernek a szeretetre. Pestalozzit is idézve: „Ich bin durch mein Herz, was ich bin.” Vagyis a mai eszményi középiskolát elsősorban a szeretet jellemzi”455 – vallják. Tehát részben visszatérnek az alapokhoz, a szereteten nyugvó, a tanár és diák mellérendelő viszonyát feltételező, mindenképpen újszerű nevelői magatartáshoz. „A szeretet kapcsolata jellemzi a tanár és növendék viszonyát, a szeretet teremti meg az egész iskola életegységét és a hivatásszeretet, a pedagógiai eros, ami a nevelő tanár munkásságát, tevékenységét és egész életbeállítását szabályozza. A szeretet kapcsolata személyes vonatkozást jelent tanár és növendék közt. A lélek mélységein épült benső személyes viszonyt. A személyes kapcsolatok hatalmával segíti, vezeti, s lendíti a nevelő 453

HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. április 22. Itt idézik Kerschensteiner: Lernschule, Buchschule – a szerz. 455 HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. április 22. 454

172

növeltjét az értékek világába. Ez a segítés, lendítés, tervszerű és céltudatos nevelői magatartás a fontos.”456 A szeretet mellett fontos tehát a segítőkészség, a biztonság nyújtása, a céltudatosság. Ezek az elemek tovább gazdagítják a ciszterciek nevelési értékrendszerét, megerősítik, új irányba terelik a korábbiakat. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a rend a reformpedagógia hű követőjévé válik, de a számára elfogadható eredményeit mindenképp megfontolandónak, sőt követendőnek tekinti. Hangsúlyosnak tartják a korábbi értékek megőrzését, úgy, hogy az újítások eredményeit figyelembe véve, még hatékonyabban végezhessék nevelő-oktató munkájukat.

A tanári hivatással kapcsolatos ciszterci felfogásmód, nézetrendszer összefoglalása nem egyszerű feladat. A vizsgált közel száz év során sokat változott, alakult, alkalmazkodva a rend alapítójának kitűzött elveihez, az egyházi és állami előírásokhoz, a szülők elvárásaihoz és nem utolsó sorban a rend meghatározó tanáregyéniségei által közvetített nevelői képhez. A kezdeti időszakból egy nagy műveltségű, alapos felkészültségű, mély tudással, koncentrálóképességgel rendelkező, tudós tanár képe bontakozik ki előttünk. Már ekkor is fontosnak tartották a lelkiismeretes munkát, a tanítványok és a környezetük irányába megmutatkozó türelmet és a teljesítmények tárgyszerű, reális értékelését. A pedagógus módszertani kultúrájának emelése, ennek előkelő helyen való kezelése is megjelenik már a korai időszakban. Az eredményes tanári munkához elengedhetetlen kritériumként hangsúlyozták az ismeretek, a tudás átadásának képességét. A tanárnak nem elég alapos ismeretekkel rendelkezni, hanem azt át is kell tudni adni. Sőt még határozottabban fogalmaznak, amikor ennek hiányáról beszélnek, ugyanis aki nem képes tudását átadni, annak célszerű más hivatást választani. A századfordulón megjelenő reformpedagógiai irányzatok nem kerülik el a ciszterci iskolákat sem. Nevelési értekezleteiken, főleg az I. világháború után, egyre markánsabban jelennek meg az új gondolatok, veszik nagyító alá a reformirányzatok értékeket hordozó gondolatait. Természetesen a hagyományoktól ekkor sem fordulnak el, sőt értékeik legjavát továbbra is ebben látják. A tudás, a szeretet, a megértés a hagyományok tisztelete a jövőben is fontos szempont marad – ez többek között megmutatkozik a kiugróan magas számú tudományos fokozatban, a kultúra területén megjelenő jelentős eredményekben -, de már más elemek is megmutatkoznak a ciszterci szerzetes-tanárok irányában megjelenő elvárás456

HML. VIII- 53/ 25. - Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. április 22.

173

rendszerben. Hogy milyen legyen ez az újszerű módon gondolkodó tanár, azt a következő idézet világíthatja meg a legszemléletesebben: „Megkívánjuk, hogy szálljon le a katedráról és ún. élénk osztályfoglalkoztatás mellett: Figyeljen a célszerűen felteendő kérdésekre, a pillanatnyilag elbírálandó feleletekre, az ehhez alkalmazkodó, továbbfűző kérdésekre, az egész gondolatmenet irányvonalára, az eredmény kibogozására, kiértékelésére. Élje át növendékeivel együtt az ismeretértékeket, örüljön az örülőkkel a feltalált ismereteken,

értékelje

az

etikai

és

esztétikai

vonatkozásokat.

Sarkítsa

ki

a

nevelőmozzanatokat és tanulságokat, vonja bele ezekbe az érzésekbe és akaratindításokba az egész osztályt, gondoljon a derűs hangulatra, kedélyre, figyelje magatartásukat, a kezdeményezés,

logikus

gondolkodás

szempontjából,

figyelje

érzelmi

emotioikat,

fegyelmezettségüket, értelmességüket, gyors vagy lassú észjárásukat, leleményességüket, beleélő

képességüket,

szorgalmukat,

odaadásukat,

munkakedvüket.

elmélyedő

Ezenkívül

képességüket,

munkáltató

tárgyszeretetüket,

munkaközösség

esetén

munkaképességüket, részvételüket, mint vezetőket, vagy vezetetteket, kézügyességüket, gyámoltalanságukat, feltaláló képességüket, társas érzésüket, önzetlenségüket. Közben esetleg szemléltessen, rajzoljon a táblára, vázoljon térképet, végezzen kísérletet. Ügyeljen önmagára, elhelyezkedésére, magatartására, választékos beszédére. Kerülje a tárgytól való elkalandozást, ügyeljen az időre is, hogy az órát kellőleg tagolhassa, s rá ne csengessenek. Mindezt attól a tanártól kívánjuk, aki eddig minden sikerét, eredményét, értékét, megbecsülését, talán még előmenetelét is elmélyedő - koncentráló - képességének, búvárkodó hajlamának köszönhette. Ez nem egyszerű feladat, de törekedni kell rá!”457

A nevelési tanácskozáson megfogalmazott feladatok valóban egy más stílusú, újszerű gondolkodásmódot igényeltek a tanároktól. Az eredményeket tekintve, viszont láthatóak azok a sikerek, amelyeket a hagyományok tisztelete mellett, a pedagógia új áramlatainak kihívásaival sikeresen összekovácsolt nevelési-oktatási gyakorlat hozott a ciszterci rendnek. A tanfelügyelők - sőt több alkalommal a vallás és közoktatási miniszterek - látogatásaik során szerzett, a jegyzőkönyvekben is megjelenő tapasztalataik szakmai szempontból igazolják az elvégzett munka sikerét, eredményét.458 457 458

HML. VIII- 53/ 25. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1936. december 2. HML. VIII- 53/ 7. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1868. május 17.; VIII- 53/ 9 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1871. dec. 5.; VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1900. január. 15.; VIII- 53/ 21 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1901. február. 12.; VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1903. január.

174

A tanítványok folyamatos és nagy létszámú jelentkezése az iskolába, az általuk megszerzett, az adott időszakban, a társadalom részéről jelentősen elismert tudás mind-mind a pedagógiai munka értékéről tanúskodnak. A cisztercieknél érettségizett diákok döntő része egyetemen, főiskolán tanult tovább, de közülük jelentős számban találhatóak a tudományos, társadalmi és művészeti élet nagyjai között. Az előbbi értékes, az adott időszakban modernek számító gondolatok, és a belőlük gyökerező pedagógiai tevékenység volt az egyik záloga tehát a ciszterciek eredményes, a társadalom részéről széles körben elismert munkájának. A személyi feltételek kapcsán hozzá kell még tennünk, hogy a ciszterciek gimnáziumaiba csak válogatott tanárok kerülhettek be. Ez a válogatás részben már a tehetséges, intézeteikben tanuló diákok esetében megtörtént, akik közül csak a legjobbak, szellemileg és lelkileg legfelkészültebbek választották /választhatták/ a szerzetes-tanári hivatást. Ezért később, az alapos, teljes körű felkészítés után teljes szívüket, lelküket csak az Istennek és tanítványaiknak szentelték. Életüket mindvégig a rend, fegyelem, a rendkívüli munkabírás, a mások iránti tisztelet és odaadás irányította. Aki így választotta a pedagóguspályát, az egy életre kötelezte el magát a tanítás irányába is, ami olyan pozitív töltetet jelentett a tanítványok számára, amit más gimnáziumokban aligha tapasztalhattak.

29.; VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1904. január. 29.; VIII- 53/ 22 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1906. október. 25.; VIII- 53/ 25 Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1937. május 25.;

175

VI. Az Egri Ciszterci Főgimnázium diákjai A ciszterciek pedagógiai munkájának feltárása során eddig azokat a neveléstörténeti, történelmi, oktatáspolitikai folyamatokat és körülményeket vizsgáltuk, amelyek közepette a rend az ifjúság nevelésének útjára lépett, és amely körülmények között ezt a számára legkiemeltebbnek tartott „küldetését” végezte. Láthattuk azt a szisztematikus, mindenre kiterjedő, a korszak pedagógiai elvárásait is több ponton meghaladó felkészítő munkát, aminek eredményeként a szerzetesek a tanári hivatás mestereivé válhattak. Az iskolákban folyó szakmai munka és nevelői tevékenység viszont nem csupán az említett nézőpontból közelíthető meg, nem csak innen kiindulva értékelhető, hanem elengedhetetlen, hogy az ott tanuló vagy a jövőben tanulni vágyó diákok szemszögéből is vizsgáljuk a ciszterci nevelők tevékenykedését. Ők azok, akik élettel töltik meg az iskolát, a pozitív érzéseik, benyomásaik, tapasztalataik, későbbi – tanulmányaiknak is köszönhető életük során elért eredményeik által vonzóvá teszik jövendő társaik előtt. Az intézmény, de az egész oktatási folyamat ezeken a hagyományokon keresztül is újul és telik meg élettel. Fontos ismérve lehet egy iskolának a tanulói létszáma főleg, ha ezt bizonyos viszonyrendszerbe tudjuk helyezni. Érdekes adattal szolgálhat az intézményben tanulók társadalmi hovatartozása, ugyanis ez által a csoportok közötti mobilitásra, az iskolaválasztás szempontjaira lehet következtetni. Ugyancsak fontos információt rejt a vallási és nemzetiségi hovatartozás feltárása, aminek nem csak nevelés-, hanem társadalomtörténeti vonatkozásai is figyelemre méltóak lehetnek. Az előbbieken túlmenően az iskolában megszerzett tudás értéke az, ami a későbbi felsőoktatási intézmény választásában, majd az élet különböző területein betöltött hivatás által is mérhető eredményeket jelent. Ezekre a kérdésekre keressük a továbbiakban a választ. A bevezetőnkben már utaltunk rá, hogy az elmúlt évtizedben egyre több, de közel sem elég publikáció hívja fel a figyelmet az iskolai anyakönyvekben és értesítőkben rejlő, a kutatók számára nagy jelentőséggel bíró adatok vizsgálatára, a bennük található társadalomés neveléstörténeti értékek feltárásának fontosságára.459 Az említett forrásokban fellelhetőek a korábban megfogalmazott kérdések válaszai. Számos jelentős statisztika található itt a tanulók létszámára, születési helyére, idejére, a szülők foglalkozására, ebből adódó társadalmi státuszára, lakhelyére, anyanyelvére, nyelvismeretére, vallására, érdemjegyeire, 459

Szabolcs Éva (2002): Iskolai értesítők neveléstörténeti forrásértéke. A Budapesti II. Kerületi Állami Reáliskola 1855-1914 in.: Szabolcs Éva - Mann Miklós (szerk.) (2002): Magyar neveléstörténeti tanulmányok II. – Új szempontok, új források , Eötvös József Könyvkiadó Budapest. 29 p.

176

továbbtanulási szándékára, sőt – több esetben – egészségi állapotára vonatkozóan is. Az itt megtalálható információk alaposabb elemzése nem csupán a vizsgált intézmény vonatkozásában, hanem azon jóval túlmutatva, sokkal tágabb, akár bizonyos országos, de mindenképpen – jelen esetben – a hazánkban működő ciszterciek nevelési gyakorlatával összefüggő kérdésekhez is jelentős adalékot szolgáltathat. Erre jó példaként említhetjük Karády Viktor460 társadalomtörténeti és Lengvári István társadalom- és neveléstörténeti vonatkozásokat tárgyaló munkáit, akik közül az első szerző megállapításai máig jelentős vitát indukálnak.461 A kutatás során alapvetően 13 időmetszetben vizsgáltuk meg az első osztályba beiratkozottak és érettségizettek létszámának változását, a gimnázium összesített tanulólétszámának alakulását, a diákok származási helyét, az apa foglalkozását (ezáltal a tanulók társadalmi hovatartozását), az osztályok vallási összetételét és létszámuk változásait, anyanyelvét, továbbtanulási szándékát, de számos érdekességgel szolgált a tanulmányi előmenetelre, későbbi választott hivatásra vonatkozó adatok feltárása is. A kiválasztott időmetszetek az 1852/53-as tanévtől, nyolc éves ciklusokat ívelnek át 1936/37-ig, de bizonyos esetekben, főleg a még pontosabb következtetések érdekében ezeket még több év adataival kiegészítve elemeztük. Azért is – azzal együtt, hogy ez az időszak adja kutatásunk gerincét - választottuk kezdőpontként az 1852/53-as tanévet, mert ekkor már nyolcosztályos nagygimnáziumként működött az iskola, sőt már második alkalommal tartottak az Entwurf által előírt érettségit Egerben. Néhány év esetében bizonyos adatok elvesztek, ezért – ahol lehetett – a közeli időszakból próbáltuk pótolni, kiegészíteni a hiányt, ezáltal minél teljesebbé tenni az adott problémáról alkotható képet.

460

461

Karády Viktor (1997 a): Egyenlőtlen magyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá. In: uő: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Budapest, 151-195.; Karády Viktor (1997 b): A középiskolai elitképzés első történelmi funkcióváltása 1867-1910. In: u.ő: Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon. Budapest, 169-194.; Karády Viktor (2000): Magyar kultúrfölény vagy etnokrata önámítás? Mire jók a dualista kor nemzetiségi statisztikái? Educatio Nyár, 239-252.; Karády Viktor (2001): Mennyire volt „magyar" a honi értelmiség a századfordulón? In: Lackó Miklós (szerk.) Művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest. Lengvári István: A Pécsi Ciszterci Főgimnázium Tanulói (1851-1911). Korall. 2001. Tavasz-nyár. 145-155. p.

177

6. 1. A diákok létszámának változásai Az iskola lélekszámának alakulását véleményünk szerint érdemes a város és részben a megye népességadataival összevetni, ennek ismeretében vizsgálni, így jobban nyomon követhetőek, összevethetőek a változások. Eger város lakóinak száma a XVIII. század végén megközelítette a 16000-t, ezért akkor az ország nyolcadik legnagyobb városaként emlegették a források. Alig egy évszázaddal később, 1870-ben azonban lélekszáma csak 18.882 volt, ezzel a huszadik helyre csúszott vissza a korabeli városok között. Ez a szám is bizonyítja Eger életének lassú fejlődését.462 A hanyatló kisvárosban a polgárság állandóan csökkent, és a nagyipar sem tudott tartósan gyökeret verni. Az 1870-es években kiépült fő közlekedési útvonalak és vasútvonalak elkerülték Egert, ami a fejlődés szempontjából szintén retrográd irányba hatott, negatívan befolyásolta a város további sorsát. Kevésbé tudott az ország gazdasági vérkeringésébe bekapcsolódni, ami a lakosság életére is döntő hatást gyakorolt. Az egri polgárság gazdasági hanyatlása a XIX. század közepétől meggyorsult. A kispolgárság jelentős részének az elszegényedése a kapitalizmus törvényszerű velejárója lett. Egerben azonban a kisiparnak ez a tönkremenetele úgy ment végbe, hogy számottevő tőkés gyáripar nem lépett a helyébe. Az egész ország gazdasági életére ható irányzatok Egerben negatív formában érvényesültek.463 A nagyipar által egyre jelentősebben diktált verseny következtében eltűntek a tímárok, valamint a háziiparban addig jelentős „bulyavászonszövés”. A cipészek állandóan munkanélküliségről panaszkodtak, folyamatosan az államtól várták a segítséget. A filoxera pusztítása után pedig a virágzó hordógyártó bodnáripar is jelentéktelenné vált. Negyedszázaddal később Szederkényi Nándor már számszerűen is kimutatta a hanyatlást. „A megyebeli kisipar folytonos hanyatlásban van. Az 1890-es kimutatás szerint volt 4069 iparos, 1892-ben az összeíráskor a számuk 3727. Rohamos az apadás, melyre kétségtelenül a szőlőpusztulás is nagy befolyással van, hiszen ezzel egyes nagy terjedelmű iparágak, mint volt a bodnáripar is, teljesen megszűntek. Egerben 1890 előtt 900 volt az önállóan dolgozó iparosok száma, 1891-ben 808-ra, 1892-ben 727-re apadt a számuk.”464

462

Nagy József (1978): Eger története. Gondolat, Budapest. 289. p. Nagy J. (1978), 290. p. 464 Idézi: Nagy J. (1978), 291-292. p. 463

178

Eger és Heves megye népességnek alakulása a XIX – XX. században465 Év

Eger

Heves megye

1836 1870 1890 1900 1910 1920 1930

19669 18882 20892 25893 28052 28753 30424

160595 205146 203338 255345 279000 297590 316929

11. táblázat

összeállította: Kovács László

A gazdasági nehézségek, a város lélekszámának lassú emelkedése a ciszterci gimnáziumban nem volt érzékelhető. A negatív folyamatokkal ellenkező tendencia tapasztalható az intézet látogatottsága szempontjából. A nyolcosztályos képzés megerősödését, a szakmai elismerést mutatja, hogy az 1850-es évek elején tapasztalható alig 300 fő fölötti létszám a beiratkozó diákok esetében az 1866/67-es tanévben majdnem megduplázódott (622 fő). (1. ábra)

Tanulók száma

Az egri ciszterci gimnázium tanulóiank létszámváltozása (1852-1941) 700 600 500 400 300 200 100 0 3 0 7 4 1 8 5 /2 /5 /6 /6 /7 /8 /8 /9 01 52 59 66 73 80 87 94 9 8 8 8 8 8 8 8 1 1 1 1 1 1 1 1

"

" " " " " /9 16 23 30 37 5/ 2/ 9/ 6/ 08 9 1 2 2 3 1 19 19 19 19

Tanévek Tanulók száma a tanév kezdetén

1. ábra

Tanulók száma a tanév végén

összeállította: Kovács László 466

Az okokról szemléletes beszámolót olvashatunk az 1876/77-es tanévben megjelentetett értesítőben: „…jelentékeny részben azzal magyarázható a nagy létszámnövekedés, mert 465

Az adatok a következő helyekről származnak: MAGYAR STATISZTIKAI KÖZLEMÉNYEK (később: MSK) 1. kötet Bp. 1902.- Népesség általános leírása községenként 1900. 20-23, 26-29, 190-191. p; MSK. 42. kötet Bp. 1912.- Népesség főbb adatai 1910. 24-27, 30-31, 188-189. p.; MSK. 48. kötet Bp. 1913.Népszámlálás 1910.;MSK. 71. kötet Bp. 1925.- Népszámlálás 1920.- 19-21. p., 86-87. p.; MSK. 83. kötet Bp. 1932.- Demográfiai adatok 1930. 23-24, 26-27. p.; MSK. 86. kötet Bp. 1934.- Népszámlálás 1930. 4649. p., 232. p. ; A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. VI. kötet, Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, Budapest, 1979. - a szerző összeállítása. 466 Forrás: Nagy B. (1914); Értesítők; az egri ciszt gimn. adott évekre vonatkozó névjegyzékei HML. VIII-53.

179

helyben és a környező városokban reál- vagy magasabb polgári iskolák, melyek a tanulók életirányát megosztanák, teljesen hiányoznak.”467 Az intézet vezetése csak kevésbé örül a nagy népszerűségnek, bár munkájuk elismerését látják benne, de komoly aggályokat is megfogalmaznak a folyamat láttán: „Ez igen kedvezőtlen az intézetnek, ugyanis ez által a gyengébbek is bejutnak.{…} Innét van, hogy azok, akik később kilépnek azok főleg a kevesebb tehetség vagy a szorgalom hiánya miatt teszik, esetleg magaviselet miatt kell távozniuk.”468 Az utóbbi megállapítás bizonyos mértékű magyarázatot ad az év elején beiratkozottak és a tanév végén osztályozottak létszáma közötti eltérésre, a 6-10% közötti lemorzsolódásra. A létszámcsökkenést természetesen más okok is befolyásolták, mint például az elköltözés, hosszabb betegség, de olvashatunk a statisztikákban – szerencsére nem túl gyakran halálesetekről is. A megnövekedett osztálylétszám már komoly gondokat is okozhatott volna, de alapvetően a kisebb csínytevésektől eltekintve – a fegyelem kérdését mindig elfogadhatónak értékelték, mert döntően jóval több volt a diákok között a „kötelességszerető”. Munkájukat kiemelten elismerték, sőt munkakedvük fokozására előmenetelük támogatására az intézet „új és vonzó taneszközökkel lepte meg közöttük a jóknak is jobbjait.” 469 Az 1880-1900 közötti időszakban a tanulói létszámban kisebb visszaesés tapasztalható, ami az 1890-es évek elején kulminált, igaz az év elején beiratkozottak összlétszáma ekkoriban is a 400 főt mindig meghaladta. Valószínűleg a csökkenés két folyamat együttes hatására, az ebből adódó változásokra vezethető vissza. Egyik ezek közül a városban 1890-ben beindított reáliskola elszívó hatása volt. Az 1860-as évek végén, amikor a gimnázium létszáma meghaladta a 600 főt, már igen hangsúlyozottan jelent meg az igény egy újabb középiskola iránt Egerben. „A közvélemény, főleg az iparos-osztály érdekében, a reáliskola felé hajlott, azért az a küldöttség, mely 1888 április 22-én Lévay Sándor nagyprépost vezetése alatt a vasút ügyében a közlekedésügyi miniszternél járt, tapogatódzás végett a közoktatásügyi minisztériumban is megfordult. Eötvös szívesen hallotta a küldöttség óhajtását s ígéretet is tett, hogy a reáliskolát, ha a város „legalább alkalmas épületről” gondoskodik, fel fogja állítani. Csak épület kellett volna hát akkor, hogy Egernek második középiskolája is legyen.”470 467

Értesítő 1876/77, 104. p. I. m.: 104. p. 469 Értesítő 1876/77, 104. p. 470 Borovszky Samu (szerk.) (1909): Magyarország vármegyéi és városai (Heves vármegye). Budapest, 335. p. 468

180

Hosszas egyeztetést követően 1890 szeptemberében végre sikerült megnyitni az intézetet, ahova 65 elsőst vettek fel. A negyedik évben már 175-re emelkedett a tanulók száma, s az első osztálynak, melyre 78-an jelentkeztek, kettéválasztását is megengedte a minisztérium.471 Az iskola népszerűségét mutatja, hogy az 1896/97-es tanévben újra két elsős osztályt kellett indítani, ugyanis a 98 jelentkezőt csak így lehetett ellátni. Az addigi négyosztályos alreáliskolát 1896-ban már nyolcosztályos főreáliskolává fejlesztették, majd sor került az épület megnagyobbítására. Az érseki városban ez volt az első állami középiskola. Ez az intézet tehát főleg az iparosok, kereskedők, mezőgazdaságból élők gyermekeinek jelentett megfelelő továbbtanulási lehetőséget. Szemléletesen igazolják az előbbi megállapítást a statisztikák, amelyek alapján az állami reáliskola tanulói közül a szülők polgári állását tekintve az összesített létszámból (I-VIII. oszt. – 282 fő): iparos gyermeke 68 diák, kereskedő és vállalkozóé 73, őstermelőé (birtokos és bérlő) 49, tisztviselőé pedig 30 diák volt.472 A másik tanulólétszámot befolyásoló tényezőként említhető, a közelebbi és távolabbi városokban, valamint a környező megyékben alapított, vagy egyre inkább megerősödő nyolcosztályos gimnáziumok számának határozott emelkedése.

Erre a folyamatra ható

főgimnáziumok lehettek például az 1890-es években: Szolnok, Kecskemét, Jászberény, Budapest, Vác városokban működők, vagy a közeli Gyöngyösön található 6 osztályos ferences, később (1898-tól) állami főgimnázium.473 A századfordulótól Egerben egy fokozatos növekedés tapasztalható a diákok létszámában. Ez a tendencia figyelhető meg az I. világháborúig, amikor is a 3. háborús évben már a létszám meghaladta az 500 főt. Ez bizonyos szempontból egy ellenkező folyamatot mutat például a pécsi cisztereknél tapasztaltakkal, ugyanis Lengvári István megállapítása szerint ott a létszámvisszaesés jelentős, míg az újbóli emelkedés a háborúig csak alig volt érzékelhető.474 A változás valószínűleg nem csak a gimnázium hírnevének köszönhető – ami mindenképpen valós tényezőként említhető -, hanem minden bizonnyal a hadi cselekmények itteni kevésbé heves megnyilvánulásainak is. Valamivel többen jöttek ekkoriban ide más területekről és intézményekből folytatni tanulmányaikat. Voltak közöttük többen olyanok, akik a megszállott országrészeket hagyták el a háború okozta kényszerből. Így került Egerbe 17 erdélyi diák, „akiket Békefi apát úr irányítására is, de a tanári kar a maga jó szíve szavára 471

Borovszky (szerk.) (1909): 337. p. Az Egri Magy. Kir. Áll. Főreáliskola VIII. Értesítője 1897/98, 112. p. 473 Mészáros (1988), 99-100. p. 474 Lengvári István: A Pécsi Ciszterci Főgimnázium Tanulói (1851-1911). Korall. 2001. Tavasz-nyár. 145-155. p. 472

181

hallgatva is a legnagyobb megértéssel fogadott be nemcsak szeretetet nyújtva a hontalanoknak, hanem a város közönségének megértő támogatásával meleg otthont és ellátást is.”475 A tanítás a nehéz körülmények ellenére igaz kisebb módosításokkal, de mégis folytatódott. Az épületben 1916-ig kórház is működött, ahol mind a tanárok, mind a diákok kivették a munkából a részüket. A tanárok közül mindenki az iskolai kötelezettségén túl más feladatokat is vállalt, hogy segítséget adjon a harcoktól szenvedőknek. Ápolták a betegeket, kórházi lelkészi feladatokat láttak el, voltak, akik pedig a fronton teljesítettek hasonló szolgálatot. „Dr. Kürti Menyhért, mint a Vöröskereszt-egylet egri fiókjának titkára megszervezte az egyesületet s irányította munkáját, dr. Kovács Pius 21 hónapig, mint a kórház igazgatója és lelkésze „egy embernek szellemi és fizikai erejét szinte felülmúló nagy munkát végzett”. Az önkéntes ápolásban szerető lelki gondozásban Grész Leó és dr. Bartók Egyed vettek részt nemes munkalendülettel. Az előbbi - mint jeles fizikus - az intézeti röntgen-készülékkel végezte a sebesültek megvizsgálását. Perényi Kandid a Vöröskereszt - egylet gondnoki teendőit látta el olyan buzgalommal, hogy „az összes kórházakban elhelyezett sebesült harcosok, sőt még a fronton levő földieink előtt is feledhetetlen emlékű” maradt. Dr. Nagy Béni az Irgalmasok kórházában végezte az összes lelkészi teendőket. A katonák és sebesültek gyóntatásában, az itthonmaradottak lelki gondozásában a többiek is kivették részüket.”476 A diákok nem kevésbé kapcsolódtak be a háború okozta feladatok megoldásában. Amit tudtak segítettek tanáraiknak, a bajbajutottaknak. Nem csak a frontvonalak mögött tevékenykedtek, hanem az első két évben már mintegy 50 diákot a harctérre is szólított a sors, majd őket többek követték a hátralévő időben. Sokan nem tértek vissza a frontról. A gimnázium folyosóján ma is megtalálható márványtábla 87 hősi halottról emlékezik meg. (melléklet) Ennek is köszönhető, hogy a gimnázium tanulóinak létszáma a háború utáni években 60-80 fővel kevesebb lett. A harcok utolsó évei és az ezen átívelő időszak, a tanácsköztársaság hónapjai a tanulói létszámok visszaesésében is nyomon követhető, így a beköszöntő – Magyarország számára nem túl boldog – békeidőkben a gimnázium diákjainak száma közel 100 fővel kevesebb volt, mint néhány évvel korábban. A fejlődés viszont hamar újra megindult és az 1920-as évek elejétől egy határozott létszámnövekedés figyelhető meg, ami az évtized végéig jóval meghaladja az intézmény

475 476

Értesítő 1941/42, 13. p. Idézi: Értesítő 1941/42, 11. p.

182

összesített tanulói létszámának tekintetében az 500 főt (pl.: 1926/27 – 537 fő; 1929/30 – 514 fő477), és alapvetően ez a diáklétszám válik meghatározóvá a II. világháborúig. Ennek a növekedésnek az egyik fontos oka volt, hogy a gimnázium addig is kiemelkedő hírneve az új középiskolai törvény és az apáti rendelkezés révén tovább erősödött, ugyanis nagy örömmel fogadták az intézetben, hogy a minisztérium iránymutatásait figyelembe véve az apát 647/1924. számú rendeletével a gimnáziumot humanisztikus gimnáziumnak nyilvánította.478 Ezzel a döntéssel az egri intézmény a korszakban „legelőkelőbbnek” tartott, az egyetemre felkészülés szempontjából kiemelkedő színvonalat jelentő képzéssel várhatta a tanulni vágyó diákokat. Ilyen típusú intézményben legközelebb csak Miskolcra vagy Budapestre lehetett küldeni az egyetemi tanulmányokat célul kitűző családoknak gyermeküket. Ebben az iskolában – ahogyan már a korábbi fejezetekben is utaltunk rá – maximálisan teljesítették a középiskolának azt a feladatát, ami így hangzott: „a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye. A közös nemzeti jellegű tantárgyakon kívül a gimnázium e feladatot a minden irányú humanisztikus, elsősorban latin és görög nyelvi és irodalmi tanulmányokkal valósítja meg.”479 A sikeres nevelő-oktató tevékenység a ciszterci gimnáziumot választók magas létszámából is látható, ami az 1930-as évek végéig a statisztikák emelkedő adataiból egyértelműen kirajzolódik. Az igazgató és a tanári kar részben örül a népszerűségnek, de aggodalmait is megfogalmazza az egyre emelkedő tanulószám kapcsán. „Ez egyik legnehezebb pont évi beszámolónkban (értsd. tanulói létszám – szerz.), mert emlékünkben felújul a múlt beírásra felvonult I. osztályi szülők tömegostroma, esengése s a be nem jutottak keserűsége; a többi osztályban a néhány megüresedett helyről kimaradt s csalódott pályázók bizonytalankodó panasza; de azért is, mert már egészen közel tudjuk azt a napot, amelyen az eddig tapasztaltak megismétlődésétől kell félnünk. Nem nagy könnyebbség nekünk, hogy a nm. VKM. az egri gimnáziumban az egy-egy osztályra felvehető tanulók számát ezentúlra is meghagyta a régi 60-ban (általában csak 45 lehet a létszám); az sem segít rajtunk, hogy ennyi tanuló részére valamennyi osztályban egészségi s pedagógiai szempontból is kifogástalanul bőven van férőhely. A jelentkezettek száma minden osztályban több mint amennyit lehet és akarunk felvenni.”480 477

Értesítő 1929/30, 74. p. HML VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1924. augusztus. 30. 479 Mészáros (1988), 104. p. 480 Értesítő 1935/36, 40-41. p. 478

183

A növekvő létszámnak, a nagy érdeklődésnek magyarázatát az igazgató - szerényen - nem csupán a rend akkor már több mint másfél évszázados színvonalas munkájában határozza meg, hanem rávilágít több, objektív körülményre. ”Eger régi és előkelő kultúrájú iskolaváros; a gimnáziumba való anyagot egymaga is ki tudná állítani; a vidéke történeti ráutaltságból, megszokottságból és közlekedési lehetőségeivel természetszerűleg ide gravitál iskolai érdekeltségében is. A távolabbiaknak a szeminárium s jóhírű internátusok, amelyek közül egyik évszázados és más iskola növendékét kizáró kapcsolatban van az intézettel, nyújtják az itt-iskolázás keresett alkalmát.”481 Az idézett részlet is mutatja a gimnázium helyi és regionális elismertségét, bár igaz, hogy földrajzi, kulturális és egyházi szempontból az észak-magyarországi régió abszolút központjának tekinthető, de amennyiben nem bíztak volna a szülők a szakmai színvonalban – ahogy korábban rámutattunk –, akkor ebben az időben már más gimnáziumot is választhattak volna. Ugyan ez mondható el a szemináriumot későbbi célnak kitűzők kapcsán, amely színvonalával vonzóvá tette a távolabb lakóknak is Egert, a ciszterci gimnáziumot, ugyanis az itt végzett, papi pályán továbbtanulni szándékozó növendékek automatikusan folytathatták tanulmányaikat az intézményben. A tanulók számának növekedése az 1930-as évek végén áll meg. A létszámcsökkenés folyamata a II. világháború kitörésének időszakától tapasztalható, amikor hasonlóan a negyedszázaddal korábbi tragikus eseményekhez, az ország ismételt kényszerű hadba lépése újra sok diákot és tanárt szólított a frontra. Érdekes kérdést vet fel az összesített tanulói létszámok változásának feltárásán túl a „lemorzsolódások” problémájának vizsgálata. Ennek pontos meghatározása nem egyszerű feladat. Több tényező is befolyásolja az adatok pontosságát. Egyik probléma, hogy nem áll rendelkezésre az adott időszakból, erre a konkrét kérdésre vonatkozó statisztikai kimutatás, névkönyv, értesítő, esetleg a meglévőkből is elvesztek bizonyos adatok. Előfordulnak ugyanazon évekre vonatkozó kimutatásokban eltérések is, amelyeknek okai között szerepelhet az esetleges pontatlanság. Ezek figyelembe vételével mégis bizonyos tendenciák jól kimutathatók, illetve van néhány jelentésrészlet, amelyből tudunk bizonyos következtetéseket levonni. Vizsgálatunk során ezért is választottuk a 8 éves időmetszeteket, mert ennek segítségével jobban nyomon tudjuk követni az említett folyamatokat. Ennek alapján az adott évben VIII. 481

Értesítő 1935/36, 41. p.

184

osztályt elvégző és többségében ekkor érettségizők nyolc évvel korábban kerültek – feltételezhetően – az intézetbe, vagyis az összehasonlításhoz alapvetően ezekre az adatokra is szükség van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy idő közben voltak, akik kiléptek, akiket eltanácsoltak vagy egyéb okból távoztak, illetve idő közben máshonnan is érkeztek a gimnáziumba. Ezek a folyamatok többé-kevésbé kiegyenlítették egymást, ezért az említett tendenciák jól követhetők. A 2. ábrából jól látszik, hogy a nagyobb arányú lemorzsolódás azokban az évtizedekben mutatatható ki (7-10%), amikor más középiskola híján, a ciszterciek gimnáziumát kényszerült választani az a diák is, aki továbbtanulási szándék nélkül jött az intézetbe, aki a családi tradíciók (pl: kereskedelem, valamilyen kézműves, vagy mezőgazdasági tevékenység) továbbvitelével kívánta folytatni életét. A századfordulótól már érzékelhető a csökkenés, ami azt jelenti, hogy 5% alá szorul a lemorzsolódási arány az elkövetkező évtizedekben.

Az adott évben I-VIII. oszt. befejező tanulók %-os aránya a lemorzsolódás után

18 5 18 2/5 5 3 18 9/6 6 0 18 6/6 7 7 18 3/7 8 4 18 0/8 8 1 18 7/8 9 8 19 4/95 0 19 1/2 19 08/ " 1 9 19 5/1 " 2 6 19 2/2 " 2 3 19 9/3 " 40 0" /4 1"

98 96 94 92 % 90 88 86 84

Tanévek Lemorzsolódás

2. ábra

összeállította: Kovács László 482

A 3. ábrában egymásra vetítettük az adott osztályok létszámadatait a gimnáziumba történő beiratkozás és a nyolcadik osztály elvégzésének évében. A korábban megállapított tendencia jól érzékelhető, sőt itt még hatványozottabban jelentkezik.

482

Forrás: Nagy B. (1914); Értesítők; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim.; (Megjegyzés: A táblázatban közölt %-k esetében az év elején beírt összes tanulót 100%-nak tekintettük, a fent közölt adatok pedig az év végén tapasztaltakat mutatják.)

185

A gimnázium VIII. osztályát sikeresen befejezők az I. osztályt elvégzők tükrében 110 100 90

Tanulói létszám

80 70 60 50 40 30 20 10 0

0 /6 59 18

7 /6 66 18

4 /7 73 18

1 /8 80 18

8 /8 87 18

5 /9 94 18

" /2 01 19

" 6" 3" 0" 7" /9 /1 /2 /3 /3 08 15 22 29 36 19 19 19 19 19

Tané v

nyolc évvel korábbi I. osztályos tanulói létszám tanév végén az adott év VIII. osztályos tanulóinak létszáma tanév végén

3. ábra

összeállította: Kovács László 483

A kritikus időszakokban a vizsgált osztályoknak csak a harmada, de 1873/74-ben, 1887/88-ban alig több mint negyede fejezi be a nyolcadik gimnáziumi osztályt. Ezek miatt a kényszerű kudarcok miatt is pedagógiailag rendkívül indokolt volt a reáliskola létrehozása. A negatív tendencia ebben az esetben is a századforduló után kezd megváltozni, és a vizsgált időszak utolsó két évtizedében pontosan az ellenkező arányokkal találkozunk, vagyis a gimnázium adott osztályába beiratkozóknak már csak a negyede (legfeljebb harmada) nem fejezi be sikerrel a nyolcadikat, ezzel is bizonyítva, hogy egyre inkább az egyetemre - főiskolára továbbtanulni szándékozók célozzák meg az intézetet. Fontos egy másik, a vázolt tendenciát magyarázó kiegészítést is tenni az előbbiekhez, amit Kürti Menyhért dr., a gimnázium igazgatója fogalmazott meg, amikor a szelekció elmaradásának, a felsőbb osztályosok nagy létszámának okára mutatott rá. „A felsőbb osztályokban is 60-as létszám nem a szelekció hiányával magyarázható, noha ez nálunk természetesen és szükség szerint mérsékeltebb, mert az I. osztályra jelentkezettek közül a legjobbakat válogatjuk ki, hanem inkább azzal, hogy az I - IV. osztályokban az évről-évre megürült helyekre az I. osztályba felvételkor kiszorult helybeli vagy környékbeli jobb tanulók legtöbbször különbözeti vizsgálattal iparkodnak bejutni. Az V - VIII. osztályokban pedig a más intézetekből felvett papnövendékek lépnek a lemaradtak vagy eltávozottak helyére.”484 Jól látható, hogy a gimnáziumba a jókból is a legjobbak kerültek be, sőt egyértelműen rangot jelentett a ciszterci intézetben tanulmányokat folytatni. Ez a későbbi osztályokba történő 483 484

Forrás: Nagy B. (1914); Értesítők; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim. Értesítő 1935/36, 41. p.

186

bekapcsolódás esetében is tapasztalható, vagyis a korábban be nem jutottakat ösztönözte a legjobb eredmények elérésére az a tudat, hogy esetleg később a nagyhírű iskola tanulói lehetnek. Nemcsak a szülők, de az egyházmegye is maximálisan elismerte a gimnáziumban folyó pedagógiai-szakmai munkát, ugyanis számított, sőt a legmegfelelőbbeknek tartotta minden szempontból az itt érettségizetteket a későbbi papi pályára lépés szempontjából.

6. 2. A tanulók születési helyének vizsgálata A születési hely – ami a források adatai szerint többnyire a lakóhelyet is jelentette vizsgálata sokkal több információval szolgál a kutató számára, mint csupán az iskola vonzáskörzetének megállapítása. Igaz arra oda kell figyelnünk, hogy az előbbi kategóriák hogyan változtak, nevezetten az anyakönyvek, értesítők esetében. Eleinte születési helyet, majd a századfordulót követően illetőséget, az I. világháború után pedig a tanulók szüleinek állandó lakását jegyezték fel. Az, hogy mennyien járnak a megye más településeiről, esetleg szomszédos vagy távolabbi megyékből, mindenképpen újabb adalékul szolgálhat az iskolában folyó munka értékének megállapítására. Már tettünk utalást arra, hogy a ciszterciek egri nyolcosztályos gimnáziumi képzésének létrejötte utáni évtizedben Heves megyében, sőt az egész Egri Egyházmegye területén alig-alig találunk főgimnáziumot, de láthattuk, az évtized végére a közelebbi nagyvárosok mindegyikében van már ilyen típusú intézmény: Budapest (több), Miskolc (1862), Debrecen (ref. gimn., 1853), Gyöngyös (1868, 6 osztályos), Jászberény (1868)485. Ebből következően a megyén belül lakóknak, de a környező megyékben élőknek is több lehetősége adódott az azonos szintű iskola választására. Hozzá kell tennünk, hogy a pontos születési hely megállapítása nem mindig egyszerű, ezekben az esetekben is tapasztalható a statisztikai adatok közötti bizonyos eltérés. Hasonló problémára figyelmeztet Lengvári István, amikor rámutat, nem ritka eset az sem, hogy „a „vidékiek” között szerepelnek a már beköltözöttek adatai is”486, ezért csak óvatosan célszerű következtetéseket levonni.

485 486

Mészáros (1988), passim. Lengvári (2001), 148. p.

187

Az egri ciszterci gimnázium tanulói lakóhelyük szerint (1852-1937)

Tanulók száma

300 250 200 150 100 50

18 52 /5 3 18 59 /6 0 18 66 /6 7 18 73 /7 4 18 80 /8 1 18 87 /8 8 18 94 /9 5 19 01 /2 " 19 08 /9 " 19 15 /1 6" 19 22 /2 3" 19 29 /3 0" 19 36 /3 7"

0

Tanévek

Egeriek Heves megyéből származók (kivéve Eger) Más megyéből származók

4. ábra

összeállította: Kovács László 487

Az egri diákok látható módon kedvelték az intézetet. Mindazok ellenére, hogy a reáliskola kinyitja kapuit a XIX. század végén, mégis a törvényszerűen bekövetkező kisebb visszaesés után egy emelkedő tendencia figyelhető meg esetükben, ami a háborús évek tragikus eseményei után is a 200 fő körüli, de inkább fölötti létszámot stabilan megtartotta. Ezzel a gimnázium tanulóinak mintegy 40 %-a Egerből iratkozott be az iskolába. Nem egyedülálló jelenség ez a ciszterciek és más felekezetek gimnáziumaiban sem, így például a rend pécsi gimnáziumában is megfigyelhető az említett jelenség.488 Érdekesebb viszont, hogy Heves megyéből ide járók száma az 1880-as évektől jelentősen lecsökken, és csak a háború utáni időszaktól kezdve indul meg újra a növekedés, ami az 1930-as évek időszakától eltekintve - amikor a 150-es létszámot is elérte -, 100 fő körüli szinten mozgott a vizsgált korszakban. Ez például az említett pécsi tendenciával ellentétes létszámváltozást mutat. Azért érdekes még az előbbi csökkenést a közelebbi régió esetében kiemelni, mert általában nem ez volt a jellemző. A vasúthálózat fejlődésének köszönhetően egyre többen tudták viszonylag gyorsan megközelíteni az iskolákat, így a bejárást választani a sokszor költségesebb helybenlakás kiváltására. Az egri cisztercieknél ez a jelenség alig volt érzékelhető. Az 1930-as évek közepén is még ezt olvashatjuk jelentésükben, amikor a tanulói létszámot gyarapító tényezőkről számolnak be, ugyanis elmondták, hogy sok minden „szaporította” a tanulók számát, „csak egy tanulócsoport nem: a vasutazó diákoké. Ilyenek

487 488

Forrás: Nagy B. (1914); Értesítők; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim. V.ö. Lengvári (2001), 148. p.

188

igen kevesen, szám szerint 7-en vannak, ezek is családi-anyagi okokból közben lettek ilyenekké.”489 A visszaesés tehát ebben az esetben is magyarázható részben az új gimnáziumok, reáliskolák megnyitásával, amelyek a távolság és a későbbi életpálya miatt kedvezőbbek lehettek a megye más területén lakó fiataloknak. Nem szabad viszont azt sem elfelejteni, hogy ezen a vidéken elsősorban a családok megélhetésének tekintetében a mezőgazdasági tevékenység dominált,490 aminek a tradíciók alapján történő folytatásához a főgimnáziumi érettségi mindenképpen túlzás lett volna. Ebből adódóan a reáliskola választásának lehetősége jelenthette számukra a megoldást.

Év

Heves m. népessége

Heves m. mezőgazdaságból élő népessége

Mezőgazdaságból élők %-os aránya

1890

203338

178313

87,7

1900

255345

181129

70,9

1910

279000

188116

67,4

1920

297590

207117

69,6

1930

316929

210086

66,3

12. táblázat

Magyar Statisztikai Közlemények alapján összeállította: Kovács László

A más megyékből származók adatainak elemzése során is megfigyelhető a már vázolt tendencia a létszámalakulás tekintetében, úgy a visszaesés, mint az emelkedés tendenciáinak vonatkozásában. Ami viszont szembetűnő az az összesített, más megyékből érkezők létszámának magas aránya a Heves megyeiekkel szemben. A megyékre vonatkozó adatok bár nem álltak teljességében rendelkezésre, de a meglévőkből is lehet további értékes következtetéseket levonni. Földrajzi közelsége miatt természetesnek tekinthető, hogy Borsod megyéből jöttek a legtöbben Egerbe tanulni (23, 5 – 34 % a rendelkezésre álló adatok alapján; átlag 27 %).491 Magas volt még Jász (10 – 20, 5%; átl.: 15, 3%), Szabolcs (8, 4 – 18%; átl.: 10, 6%), sőt még a Pest megyékből érkezettek aránya is (4, 8 – 17%; átl.: 7, 6%)492, amelyek esetében szintén szerepet játszhatott a területek szomszédsága. Amennyiben viszont figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az említett környező megyék mindegyikében 489

Értesítő 1935/36, 41. p. I.m.: Magyar Statisztikai Közlemények, passim. 491 Forrás: Nagy B. (1914); Értesítők; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim. 492 Forrás: Nagy B. (1914); Értesítők; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim. 490

189

többnyire már működött a XIX. század végén is, de a XX. század első felében főgimnázium493, akkor újra, nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a ciszterci gimnázium a régióban kiemelkedő nevelő-oktató tevékenységének, hírnevének köszönhető a szomszédos megyebeli diákok ilyen nagy létszámú megjelenése az intézetben. Tovább erősíti a megállapításunkat a Borsod megyeiek létszámának I. világháború utáni még fokozottabb emelkedése (31%; 34%494), holott ekkorra már igen elismertté vált Miskolcon a Lévay József (ref.), és a Fráter György (kat.) gimnázium is.495 Az iskola vonzáskörzete észak felé, a felvidék irányába is jelentősen kiterjedt, ugyanis az osztályok zömében volt tanuló: Nógrád, Gömör, Hajdú, Zemplén, Abaúj, Szepes, Sáros, Liptó, Zólyom, Trencsén, Nyitra, Árva vármegyékből is. A trianoni békeszerződés által létrehozott új határok miatt az 1920-30-as években már alig-alig találtunk adatot számos – a háború után a környező országokhoz került –, korábban gyakran megjelenő megyékre vonatkozóan (Szepes, Sáros, Liptó, Zólyom, Trencsén, Nyitra, Árva). Köszönhető ez többek között a kedvezőtlen politikai helyzetnek, a bonyolultabb, országhatárokon keresztül történő közlekedésnek. Az egri gimnázium esetében a már említett pécsihez képest a vonzáskörzet átalakulása is másként jelentkezett. A ciszterciek másik nagy gimnáziumára vonatkozóan Lengvári István a következő megállapítást tette: „…korszakunk első felében inkább távolabbról, de nagyobb településekről érkeztek a vidéki diákok, míg a századfordulón inkább a Pécshez közelebbi és kisebb helyiségekből.”496 Az egri intézet vizsgálata során megállapítható, hogy a századfordulón visszaesést tapasztalhatunk a Heves megyeiek tekintetében, ami jellemzően az I. világháborúig megmarad, majd lassú emelkedésbe megy át és a 30-as évekre éri el csúcspontját. A többi környező megye esetében az első jelentős létszámnövekedés az 1860-as évek végére, a második csúcspont pedig a háborúra tehető, majd néhány éves visszaesést követően a vizsgált időszak végéig folyamatos emelkedés tapasztalható (különösen Borsod m. esetében). Ebből látszik, hogy az első időszakban megnövekedett érdeklődés indokai hasonlóak, mint a pécsi vagy más jelentősebb városok gimnáziumai esetében, ugyanakkor a későbbi korszak emelkedő tendenciája a pedagógiai munka színvonalának elismerésére utal. Igaz, részletes statisztikát itt nem közöltünk a távolabbi megyék (Zala, Somogy, Fejér), vagy a határon túlról érkezettekről, de fontos megemlíteni, hogy ez sem volt ritka jelenség. Szinte 493

Mészáros (1988), passim. Értesítő 1929/30, 75. p.; 1936/37, 105. p. 495 Mészáros (1988), 220 – 221. p. 496 Lengvári (2001), 149. p. 494

190

minden osztályban található 3-4 olyan tanuló, aki több száz kilométerről érkezett a ciszterciek egri intézményébe. A helybeliek létszáma szintén folyamatosan emelkedett, ami jól mutatja a gimnázium rangjának abszolút elismerését. Presztízst jelentett tehát a cisztereknél érettségit tenni nem csak a városban vagy a megyében lakóknak, hanem az egyházmegye, sőt az ország távolabbi területéről ide jövőknek is, ugyanis az itt megszerzett tudás egyben számos lehetőséget nyújtott a további tanulmányokhoz, az elhelyezkedéshez.

6. 3. Az érettségizők eredményeiről, a továbbtanulás lehetőségeiről A II. világháborúig a gimnáziumi (főgimnáziumi) érettségi megszerzése számos előnnyel járt a fiatalemberek számára. Ez jogosított fel mindenféle felsőfokú tanulmányra, az „úriemberré” válás egyik jelentős kritériumaként tartották számon, ez nyitotta meg sok hivatal „kapuját” az állást keresők számára és sokáig ez jogosított az önkéntes katonai szolgálatra. Az egri cisztercieknél 1852-től már lehetett érettségit tenni. A vizsgálatra ekkor 34 fő iratkozott fel, de csak 22 jelent meg. Az eredmények szépen alakultak: 6 főt kitüntetéssel érettnek, 12 érettnek, 1 főt nem érettnek bíráltak, 3 pedig visszautasított lett.497 Kovács Pál kerületi tanfelügyelő volt a bizottság elnöke, így első kézből értesíthette a közoktatási minisztert a vizsgán tapasztaltakról. Mindketten örvendetesnek tartották a diákok eredményeit és hasonló irány követésére kérték az intézmény tanárait. Az érettségizők száma az évek alatt a tanulói létszámok arányában változott, vagyis ahogyan növekedett a létszám, úgy nőtt a vizsgázók száma, illetve az összlétszámcsökkenéssel csökkent az érettségizők száma is, ami alapvetően természetesnek mondható. Itt is megfigyelhetőek azok a tendenciák, amelyeket az 1880-90-es évekre vonatkozóan korábban megállapítottunk. Az adatokból valószínűsíthető, hogy a gimnáziumot ekkoriban kényszerből - más iskola nem lévén – választók esetében a sikertelen érettségik aránya is megszaporodott. Amikor az 1890-ben megnyíló reáltanoda révén, a továbbtanulni nem akarók képességüknek megfelelőbb iskolába iratkozhattak, a gimnáziumba végzettek között is megnőtt a sikeresebben vizsgázók száma, és elindul egy határozott emelkedés, ami egészen az I. világháborúig tartott.

497

Értesítő 1852/53, 17. p.

191

Érettségieredmények az egri cisztercieknél időmetszetekben (1852-1937) 80 70

Tanulói létszám

60 50 40 30 20 10

19 36 /3 7"

19 29 /3 0"

19 22 /2 3"

19 15 /1 6

19 08 /9 "

19 01 /2 "

18 93 /9 4

18 87 /8 8

18 80 /8 1

18 73 /7 4

18 66 /6 7

18 59 /6 0

18 52 /5 3

0

Tanévek A végzős tanulók száma összesen

Sikeresen érettségizettek

Kitűnő és jeles

Jó

Egyszerűen érett

Nem érett

5. ábra

összeállította: Kovács László 498

A harcok időszakából kevés adattal rendelkezünk, de azok azt igazolják, hogy a tanéveket próbálták a körülmények ellenére úgy folytatni, illetve a vizsgákat is úgy szervezni, hogy ne szenvedjenek hátrányt a diákok. Természetesen ez nem volt egyszerű, mert a tanárokat és főleg a végzős diákokat elszólította a haza védelmének kötelessége, ami az érettségik szempontjából is kedvezőtlen módon hatott. Ezért fordult elő, hogy a korábban érettségizni nem tudók a következő évfolyamhoz iratkoztak fel a vizsgára.499 Az 1920-as években az előbbiek miatt fordulhatott elő többször, hogy voltak olyan évek is, amikor többen érettségiztek, mint ahányan az adott évfolyamon végeztek, ugyanis ekkor jelentkeztek be azok közül nem kevesen, akiknek a háború miatt korábban nem volt lehetőségük a vizsgák letételére.500 A különösen értékes adatok rejlenek a vizsgák konkrét eredményeinek feltárásában. A sikeres gimnáziumi érettségi, ugyanis minden irányú felsőoktatási intézménybe történő továbbtanulásra jogosított. A siker viszont nem csak a vizsgálat egyszerű teljesítésében mérhető, hanem a megszerzett minősítésben is. A kritikus 1870-90-es években inkább az tapasztalható, hogy a tanulók a komoly követelmények, az ehhez képest szerényebb tudásuk miatt – amelynek okait már korábban elemeztük – alapvetően az érettségi teljesítésére törekedtek, ezért közel sem a minőség állt az első helyen. Az előbbi tendencia változik meg a századforduló, de főleg az I. világháború után, amikor már a válogatáskor fokozottabban érvényesítették a minél jobbak kiválasztását, 498

Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim. Értesítő 1915/16, 64. p. 500 Értesítő 1925 - 27, statisztikák 499

192

valamint az intézmény híréből adódóan a legkiválóbbak ide jelentkezését, ezzel egyben előre vetítették a várható jobb eredményeket. Látható ez a kitűnő és jeles, valamint a jó rendű minősítések szaporodásán, illetve az eredménytelenek számának szinte a nullára történő leszorításán. A sikeresen, kitűnően - jól és az egyszerűen érettek %-os aránya az egri cisztereknél az összes érettségizőhöz képest 100 90 80 70 60 % 50 40 30 20 10 37 "

30 "

36 / 19

23 "

29 / 19

19

22 /

16

9" 19

15 /

2"

08 / 19

94

01 /

19

88

93 / 18

81

87 / 18

74

80 / 18

67

73 / 18

60

66 / 18

53

59 / 18

52 /

18

Év

0

Tanév

Sikeresen érett

6. ábra

Kitűnő - jó

Egyszerűen érett

összeállította: Kovács László 501

A nevelő-oktató munka annyira eredményes volt, hogy a két világháború közötti időszakban már közel dupla számú kitűnő és jó eredmény született, mint ahányan a még megfelelő minimumot teljesítették. Ezek az adatok együttesen vitathatatlanul alátámasztják Kalász Elek állítását, aki szerint: „A statisztika is azt igazolja, hogy a ciszterci középiskolák sikerrel végzett tanulóinak százalékátlaga mindenkor meghaladja a 90-et, s az országos átlag felett áll.”502 Az egri intézet ezt az arányt csak pozitív irányban javította, ugyanis a vizsgált közel száz év tekintetében az eredményes érettségizők százalékos aránya 90,4 volt, a két világháború között pedig elérte a 97 %-ot. Ez nem csak a tanulók tehetségét mutatja, hanem mindenképp a tanári teljesítményeket is igazolja, mind pedagógiai, szakmódszertani tekintetben. Vizsgálatunk során arra is kerestük a választ, hogy milyen irányban és mekkora arányban szándékoztak továbbtanulni az egri gimnáziumban végzettek. Az ide vonatkozó adatok az 1860-as évek végétől álltak rendelkezésünkre, ugyanis ekkortól jelennek meg a statisztikákban a továbbtanulásra vonatkozó feljegyzések, ekkortól készítenek erre vonatkozó annotációt az egri ciszterek. Az elemzések során viszont talán még óvatosabban 501 502

Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim. Kalász Elek (szerk.) (1943), 31. p.

193

lehet a következtetéseket levonnunk, ugyanis arra vonatkozóan semmiféle utánkövetési adatot nem találtunk (tudomásunk szerint ilyenek nem készültek), hogy a választott hivatás mennyiben valósult meg évek múltával a gyakorlatban. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy az eredményes – főleg a fentebb bemutatott igen szépen teljesített – gimnáziumi érettségi feljogosított mindenféle felsőoktatási intézményben történő további tanulmányokra. A jegyzőkönyvekben és az értesítőkben különböző alkalmak kapcsán megemlített volt diákok közül gyakorlatilag mindenki olyan pozíciót töltött be, olyan munkakörben dolgozott az élet különböző területein, amelyekhez a felsőfokú végzettség elengedhetetlen volt. Az

említett

tényeket

figyelembe

véve

bizonyos

főbb

tendenciák

mindenképp

megállapíthatóak. Ahhoz, hogy a sokféle adatot ebben az esetben is tudjuk értelmezni, ezért a „választott hivatások” /napjainkban továbbtanulási, pályaválasztási irányról beszélünk/ megjelölése kapcsán bizonyos összevont kategóriákat hoztunk létre. Erre azért is szükség volt, mert a vizsgált időszakban a kategorizálási szempontok ebben az esetben is számos alkalommal változtak. Többször előfordult, amikor konkrétan meghatározták az adott értelmiségi hivatást (pl.: gyógyszerész, philológus stb.), de gyakran csak összefoglaló kategóriát adtak meg (pl.: mérnöki, bölcsészeti stb.), sőt egy-egy alkalommal találkoztunk ritka vagy máshová be nem sorolható hivatásokkal is (pl.: festészeti, tornászati stb.), amelyeket így az egyéb kategóriába tettünk. A vizsgált tanulók esetében összesen kettő volt, aki „határozatlanul” hagyta el a gimnáziumot. Mivel ez statisztikailag igen elhanyagolható, ezért külön nem ábrázoltuk. Általában tehát megállapítható, hogy a megvizsgált érettségizettek közül gyakorlatilag mindenkinek valamilyen irányba szándéka volt továbbtanulni, ami már önmagában is figyelemre méltó dolognak tekinthető. Értelmezési kategóriáink:

-

Egyházi Egyházi-tanári /tanári/tanítói Jogi Egyéb bölcsész Orvosi/gyógyszerészeti Műszaki (mérnöki, vegyészeti, építészeti, vasúti) Gazdasági/közgazdasági Mezőgazdasági Katonai Egyéb (festészeti, zeneművész, tisztviselői)

194

Az egri cisztercieknél érettségizettek pályaválasztási szándéka %-ban kifejezve I.

50,0 40,0

%

30,0 20,0 10,0

"1 93 6/ 37 "

"1 92 9/ 30 "

"1 92 2/ 23 "

"1 91 5/ 16 "

"1 90 8/ 09 "

"1 90 1/ 02 "

18 94 /9 5

18 87 /8 8

18 80 /8 1

18 73 /7 4

18 67 /6 8

0,0

Tanévek

Teológiai/egyházi %

7/a. ábra

Egyházi-tanári, tanári összev. %

Jogi %

Egyéb bölcsész %

összeállította: Kovács László 503

A következőkben két csoportban elemezzük a továbbtanulással kapcsolatos adatokat. Az első diagramm a „tágabb értelemben” vett bölcsész irányban továbbtanulókat mutatja be, a második a természettudományos, gazdasági és egyéb területre szándékozni lépőket ábrázolja. A 7/a. ábra jól mutatja a teológiai-papi hivatás választásának prioritását a ciszterci gimnázium tanulói között. Gyakran előfordult, hogy az osztályok fele vagy közel fele választotta a papi pályát. Ez Egerről lévén szó nem meglepő, ahol a papnevelésnek régi hagyományai voltak, a teológiai képzés területén végzett munkát széles körben elismerték. Már korábban is rámutattunk arra, hogy az érsekség az egyházi hivatásra felkészítés szempontjából milyen fontos bázisként tartotta számon a gimnáziumot. Több, fiát egyházi pályára szánó szülő is azért küldte ide a gyermekét, mert tudta, hogy a két intézmény kapcsolata rendkívül jó, ezért a továbbtanulás lehetősége kétséget kizáróan biztosítható. Az ilyen nagyarányú továbbtanulás természetesen ebben az esetben a cisztercieknél uralkodó szellemiség hatásának is tulajdonítható, de ezen túlmenően kellett az alapos szaktudományi felkészítés is. Azt szintén fontos megemlíteni, hogy az érsekségen kívül maga a rend is az érettségi előtti néhány évre – 1912-ig szinte kizárólag, utána többnyire - Egerbe küldte fiatal jelöltjeit, hogy itt készüljenek elő a szerzetesi hivatásra és az érettségire. Amennyiben összességében is vizsgáljuk kutatási időszakunkban az egyházi hivatást választókat, akkor láthatjuk, hogy a teológiai/papi/szerzetesi továbbtanulási irány jelentette a prioritást, amely az érettségizetteknek átlagosan több mint egyharmadát ölelte fel (36, 6 %).

503

Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim.; megjegyzés: Mivel az 1866/67-es ide vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésünkre, ezért a következő évből származókkal pótoltuk.

195

A másik kedveltebb választás a jogi terület volt. Egerben is lehetett jogot tanulni az Érseki Jogakadémián, így többségében itt folytatták a gimnázium után a volt ciszterci diákok is tanulmányaikat. Az átalakuló közigazgatás egyre több jogi szakembert igényelt, ezért volt kedvelt a kiegyezés körüli időszakban ez a terület. A jogászi pályát nem mindig választották olyan sokan. Itt is korszakunk elején figyelhető meg a fokozottabb érdeklődés a hivatás iránt, majd a századforduló körüli visszaesés után csak az 1930-as években tapasztalható egy nagyobb arányú fellendülés. A visszaesés okai között szerepelhet a túlképzés, ezáltal a szakma devalválódása. Akkoriban gyakran emlegették – többnyire pejoratív értelemben -, hogy „jogásznemzet” vagyunk. Az egyházi/tanári kategória általában a ciszterci rendbe lépő fiatal szerzeteseket jelentette, akiknek a teológiai tanulmányaikon túl bölcsész és tanári stúdiumokat, később magát az egyetemet és a tanárképzőt is el kellett végezni. (A Bernardinumról szóló fejezetünkben erről részletesen írtunk.) Ezek a fiatal rendtagok szinte kivétel nélkül a ciszterciek saját gimnáziumaiból kerültek ki, közülük is a legjobbak mentek a szerzetestanári pályára. Kiugró létszámot a tanári hivatásra lépés szempontjából az 1880-as évek időszakában figyelhetünk meg, ami valószínűleg az 1879-ben megnyitott bajai gimnázium miatt jelentkező tanárutánpótlás biztosítása miatt lehetett fontos. Általában az érettségizettek 7%-a választotta a nevelői pályát. Az egyéb bölcsész területre csak igen kevesen mentek, ami átlagát tekintve a korszakunkban az 5 %-ot sem érte el. Összességében viszont elmondható, hogy a humán tudományok irányába a diákok 65 %-a tanult tovább, vagyis ez is igazolja a gimnázium fő profilját. Az egri cisztercieknél érettségizettek pályaválasztási szándéka %-ban kifejezve II. 20,0

15,0

% 10,0 5,0

0,0

8 /6 67 18

4 /7 73 18

1 /8 80 18

8 /8 87 18

5 /9 94 18

" /02 01 9 "1

" /09 08 9 "1

" /16 15 9 "1

" /23 22 9 "1

" /30 29 9 "1

" /37 36 9 "1

Tanévek

Orvosi-gyógyszerészeti%

7/b. ábra

504

Műszaki %

Gazdasági %

Mezőgazdasági %

Katonai %

Egyéb %

összeállította: Kovács László 504

Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt. gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim.

196

A természettudományos és más irányban történő továbbtanulás összességében 34, 8 %-os arányban volt jellemző az egri gimnáziumból. Ezen alapvetően nem lehet csodálkozni, ugyanis humanisztikus gimnáziumról beszélhetünk, vagyis az ilyen irányú továbbtanulás szempontjából adta a legtöbbet. Erre vonatkozóan az 1924/11. törvénycikkben a következőt olvashatjuk: „… a középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye. A közös nemzeti jellegű tantárgyakon kívül a gimnázium e feladatot a minden irányú humanisztikus, elsősorban latin és görög nyelvi és irodalmi tanulmányokkal {…} oldja meg.”505 A gimnázium egyik tanácskozmányi jegyzőkönyvében így fogalmaz a jegyző, idézve az igazgatót: „Viszont a klasszikus tudományok megrövidítése ellen tiltakozunk! Nagy lélekképző erejük van, illetve a gimnáziumi oktatás célja nem más, mint az általános műveltség nyújtása, nem a „gyakorlati kiképzés”. Az előbbiek esetében az első helyet pedig a klasszikus tanulmányok foglalják el.”506 Az előbbiekhez hozzá kell tenni, hogy az alapvető humán tudományok mellett a természettudományokat sem hanyagolták el, sőt a lehető legtöbbet próbáltak megtenni az ilyen irányba igyekvők segítésére. A reáltudományok jelentőségét mutatja, hogy az értesítőkben is számos publikáció jelenik meg ilyen tárgykörben a vizsgált időszakban.507 A tanárok közül többen jeles természettudományokkal foglalkozó tudományos társaságokban képviselték az iskolájukat, a ciszterci rendet, mint például: a „királyi magyar természettudományi s a magyar földtani s földrajzi” társulatok, vagy a „királyi magyar mathematikai és physikai társaság” tagjaiként.508 A szertárak és a könyvtár is gazdagon felszereltek voltak a fizikai, vegytani, természet- és ásványtani stúdiumokhoz szükséges eszközökkel. Sőt külön matematikai szemináriumot is működtettek a „technikai pályára készülőknek”, hogy még jobban felkészülhessenek a „felsőbb mennyiségtan elemeiből.”509

505

Idézi: Mészáros (1988), 104. HML. VIII- 53/ 24. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1928. március 25. 507 Lásd Értesítők: 1851/52. Montedégoi Albert Ferenc dr.: A naprendszerről.; 1856/57. Horváth Zsigmond: A természettan történetének rövid vázlata.; 1857/58. Schill Athanáz: Állatismei tanulmányok.; 1858/59. Szabó Ignác: A föld alakulásának rövid története.; 1860/61. Horváth Zsigmond: Gyakorlati kérdések a mennyiségés természettan; 1871/72. Horváth Zsigmond: Magasságmérés légsúlymérővel. Az ózon fejlődéséről és főbb tulajdonságairól.; 1874/75. Horváth Zsigmond: Az állati meleg.; 1903/04. Mátrai Rudolf: A fény és a színek.; 1935/36 Peszeszér Asztrik: A fizika bevezető fogalmai.; 1940/41 Károly Asztrik: A csonka gúla köbtartalmának szemléltetése. Stb. 508 Értesítő 1894/95, 152-153. p. 509 Értesítő 1922/23, 4. p. 506

197

A nem bölcsész irányban tanulók között az orvosi volt kedvelt, ahová minden évben többen jelentkeztek, összességében (gyógyszerészetivel együtt) 8,7 %-ban. A műszaki-technikai pálya volt a következő a választott irányokból, ahol a nagyobb jelentkezési arány figyelhető meg, főleg a századfordulón, majd az I. világháború után, ami valószínűleg a második, illetve harmadik ipari forradalom fellendítő hatásának köszönhető. Átlagosan ebbe az irányba a tanulók 7, 6 %-a ment. A gazdasági pályát összességében átlagosan 6,5 %-ban választották, amely esetében a jelentősebb létszámok az 1920-as években figyelhetők meg. Ez a jelenség is – valószínűleg - a háború utáni regressziót követő kisebb fellendülés továbbvitelének, valamint részben a családi tradícióknak tulajdonítható. A katonai pályára lépés kevésbé volt jellemző a gimnáziumból. Igaz, átlagosan egy 5,6 %-os arány mutatható ki, de ez nagyrészt az I. világháború közeli politikai helyzetnek köszönhető, majd a háború utáni revíziós politika hatásával magyarázható. Korábban, a testnevelés tantárgy kapcsán már írtunk arról, hogyan próbálták a katonai elemeket – a cisztercieknél gyakorlatilag sikertelenül – megerősíteni a sportfoglalkozásokon.510 Ami még érdekes lehet a statisztikából, az a mezőgazdasági pályára továbblépők rendkívül elenyésző száma. Ez a 0, 4 %, ami a vizsgált minta esetében is csak néhány főt jelentett. Azért lehet ilyen meglepő ez az eredmény, mert a régió, ahonnan zömében érkeztek a diákok, főleg mezőgazdasággal foglalkozott. Ezeket korábbi statisztikáinkban is kiemeltük. Az ilyen irányba történő továbbtanulás feltételezésünk szerint azért volt kevésbé népszerű, mert nem járt azzal a társadalmi elismertséggel, presztízzsel, amely miatt sokan már az érettségire, de főleg a diploma megszerzésére törekedtek. Összességében láthattuk, hogy a gimnáziumból a „profiljának” és a hagyományainak megfelelően humán irányba léptek tovább legtöbben egyetemi – főiskolai tanulmányok felé, a közvetett visszajelzések tanúsága szerint igen nagy sikerrel. Ehhez képest, bár kevesebb arányban, de nem jelentéktelen számban célozták meg a reál és egyéb tanulmányokat. Alig akadt olyan év, amikor csak néhány végzős diák nem tanult tovább, s ez mindenképpen a ciszterciek pedagógiai munkájának az eredményességét igazolja.

510

Lsd.: 4. 7. 2. fejezet, 100. p.

198

6. 4. A gimnázium tanulóinak vallási és társadalmi megoszlása A tanulók vallási összetételének vizsgálata során első megközelítésben nem túl meglepő adatokkal találkozunk. Alapvetően az elvárt magas eredményeket tapasztaljuk a katolikusok létszámának tekintetében. Az arányuk átlagosan többnyire 90 % körül mozgott, de az 1860-as évek végén, valamint az 1930-as években a 95 %-ot is elérte, sőt kissé ezt meg is haladta. Jól tükrözi az adat, és egyben leképezi a város és a megye lakosainak vallását is, ami egy közel évezredes püspöki, majd érseki központban természetesnek tekinthető. Meglepő viszont az 1880-as évek időszaka, amikor kissé 80 % alá is csökkent az arányuk. Ez a mozgás részben együtt halad a város lakosainál tapasztalható létszámvisszaeséssel, sőt mintegy 5 %-ban meg is haladta az ott tapasztaltakat.

Eger vallási összetétele (1870-1930) 90,0 80,0 70,0 60,0 % 50,0

40,0 30,0 20,0 10,0

19 30

19 20

19 10

19 00

18 90

18 70

0,0

Évek izraelita

8. ábra

ágostai és református együtt

római katolikus

összeállította: Kovács László 511

Az előbbivel párhuzamosan viszont az izraelita vallásúak esetében egy nagyarányú emelkedés figyelhető meg. Amennyivel csökken a katolikusok aránya, annyival növekszik az izraelita tanulóké. A csúcsot az 1870-80-as évek jelentették, majd fokozatos csökkenés tapasztalható, ami az 1930-as évekre 1 % alatti értékre megy le. A kérdéskör egyik legjelentősebb kutatója, Karády Viktor szerint az a nagyarányú beiskolázási hullám, ami részükről az 1870-80-as években megfigyelhetően már elérte, sőt az 1890-es évekre átlépte

511

Az adatok: a Magyar Statisztikai Közlemények korábban említett köteteiből, valamint A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. VI. kötet, Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, Budapest, 1979.

199

csúcspontját.512 A tendencia hasonló volt tehát ebben az esetben Egerben is a budapesti középiskolákban tapasztaltakkal. Egy másik megállapítása Karádynak, amit az I. és VIII. osztályokban megjelenő zsidó tanulók létszámának változása kapcsán tesz, egy érdekes jelenségre mutat rá a fővárosi iskolákban. „Bár mind a kispolgárság, mind a tőkés réteg gyengébben volt képviselve a nyolcadikban, mint az elsősök között, „lecsúszásuk”, viszonylagos alulreprezentációjuk az érettségizők között egyáltalán nem nagy, semmiképp sem hasonlítható a keresztény kispolgárság gyermekeinek szerepléséhez, akik a VIII-ban az elsőhöz viszonyítva csak felenegyede arányban voltak jelen.”513 Egerben ez a jelenség ennyire élesen nem tapasztalható. Részletesebben megvizsgálva az említett évek adatait megállapíthattuk, hogy az első osztályba beíratott katolikus és zsidó vallású gyermekek létszáma arányaiban a nyolcadik osztályra nem tért el alapvetően egymástól. Ez azt is jelentheti, hogy azok a családok, akik a ciszterciekhez íratták be gyermekeiket, nem szándékozták később tömegesen máshová átíratni, illetve más iskolákból sem hozták ide jellemzően nagyobb számban zsidó családok gyermekeiket az érettségi megszerzésének céljából.

Az egri ciszterci gimnázium tanulóinak vallási megoszlása (1852-1937)

18 52 /5 3 18 59 /6 0 18 73 /7 4 18 80 /8 1 18 94 /9 5 19 01 /2 " 19 08 /9 " 19 15 /1 6" 19 22 /2 3" 19 29 /3 0" 19 36 /3 7"

100 90 80 70 60 % 50 40 30 20 10 0

Évek római katolikus

9. ábra

izraelita

ágostai és helvét

összeállította: Kovács László 514

512

Karády Viktor (1997 b): A középiskolai elitképzés első történelmi funkcióváltása 1867-1910. I.n: u.ő: Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon. Budapest, 189. p. 513 Karády (1997 b), 190. p. 514 Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim.

200

Az szintén látszik a diagramon, hogy a zsidó családok gyermekeinek létszáma pont abban az időben ugrik meg jelentősen, amikor – más felekezetekhez hasonlóan – érettségi megszerzésére csak a cisztereknél volt mód. Korábban már utaltunk rá, hogy milyen fontosnak tartották a reáliskola megnyitását az egri igények figyelembe vételével az 1880-as években. Amikor ez megvalósult (1890), akkor a főleg kereskedelemmel, iparral foglalkozó egri és környékbeli zsidó családok is inkább ide íratták gyermekeiket. A reáliskola (később főreáliskola) statisztikai kimutatásai igazolni látszanak az előbbi megállapítást, ugyanis már a kezdetekkor az ide beíratott 58 kisdiákból a szülők (így a gyermekek) vallási megoszlását tekintve: 28 római katolikus, 28 izraelita és csak 2 evangélikus volt, vagyis az iskola közel fele izraelita családból jött.515 A nyolc évvel későbbi adatok már markánsabban jelzik a különbséget: a 282 fős összlétszámból 165 tanuló (58,5 %) zsidó vallású, 99 katolikus, 18 pedig református illetve evangélikus volt.516 Láthatóan ez az intézmény jobban megfelelt az iskoláztatási stratégiájuknak, amelyben inkább a gyakorlati életre felkészítés szem előtt tartása dominált. A protestánsok összevont létszáma a századfordulóig igen alacsonynak mondható Egerben, a 4 %-ot csak a XX. század első éveiben haladta meg, és csupán a trianoni békeszerződés évtizedében közelítette meg az előbbi dupláját. Ez a változás érződik a gimnázium tanulói esetében is. A város protestáns lakóinak százalékos aránya alatt marad a gimnáziumba járóké. A századforduló után egyre erősebbé válnak a környékbeli református gimnáziumok (Miskolc; Sárospatak – itt tanult néhány évig /1874-76/ Gárdonyi Géza is; Debrecen; Nyíregyháza517), amelyek - igaz pontos adatunk nincs erre vonatkozólag – vonzóak lehettek volna az Egerben és az egész egyházmegyében élő protestáns fiataloknak. Ezért is érdekes az a határozott emelkedés, ami az 1900-as évek elejétől indulva több mint két évtizedig tartott. Az okokat keresve részben beszélhetünk a viszonylag nagy távolságokról, amelyek az említett városok esetében a kor közlekedési viszonyait tekintve jelentősek voltak, és az ebből, valamint a bentlakásból adódó többletköltségekről. Ezeket figyelembe véve azt sem szabad elfelejteni, hogy a ciszterciek gimnáziuma ekkor már mennyire elismert, így a vallási különbségektől valószínűleg többen eltekintettek. Az eddig tett megállapításainkon túl érdemes a nem katolikus vallásúak esetében megjegyezni, hogy a ciszterciek toleránsan, tisztelettel viszonyultak más felekezetek gyermekeihez, nem különböztették meg őket hátrányosan. Ezt bizonyítja az az eset is, amikor 1875-ben probléma merült fel az izraelita tanulók hittanjegyével kapcsolatban, mert a 515

Az Egri Magy. Kir. Áll. Alreáliskola I. Értesítője 1890/91, 35. p. Az Egri Magy. Kir. Áll. Főreáliskola VIII. Értesítője 1897/98, 111. p. 517 Mészáros (1988), 177, 220, 232, 246. p. 516

201

jegyeket nem terjesztette be a megbízott oktató időben. Ekkor Szvorényi József igazgató egy rendkívül kedves, tiszteletteljes kérést intézett a hitközösség elöljáróságához, hogy a diákok érdekében ezt pótolják, mivel ennek hiányában a VKM. rendelkezése szerint a tanulók nem osztályozhatók. Kiderült a jegyek elmaradásának oka is, ami a hitoktató – akit amúgy külön dicsért az igazgató – betegsége volt. Kérte ezért, hogy az esetlegesen előforduló problémák miatt a helyettesítést más ilyen esetekben megoldani szíveskedjenek. A levélből végig a két fél közötti kiegyensúlyozott, tiszteletteljes kapcsolat hangja sugárzott.518

Az egri ciszterci gimnázium tanulói ( katolikusok és az egyéb felekezetekhez tartozók) 1852-1940 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0

% 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0

18 52 /5 3 18 59 /6 0 18 66 /6 7 18 73 /7 4 18 80 /8 1 18 94 /9 5 19 01 /2 " 19 08 /9 " 19 15 /1 6" 19 22 /2 3" 19 29 /3 0" 19 36 /3 7"

0,0

Évek római katolikusok

egy éb felekezethez tartozók összesen

10. ábra

összeállította: Kovács László 519

Másik fontos megállapítás, hogy a nem katolikus vallásúak jelenléte a gimnáziumban többnyire 5-10 % között mozgott, sőt a XIX. század végén ezt jelentősen meg is haladta a korábban ismertetett okok miatt. Ez a jelentős arány egy erősen katolikus városban, megyében igen jól alátámasztja a gimnáziumban folyó értékes nevelő – oktató munka elismerését, az intézet elfogadó és befogadó szellemiségét. A tanulók társadalmi státuszának megállapítását az apa (vagy gondviselő) foglalkozásának alapján kíséreltük meg. Ebben az esetben sem volt egyszerű az értelmezési kategóriák kialakítása. Az anyakönyvekben és az értesítőkben azok a számbavételi szempontok, amelyek ide vonatkoztak igen jelentősen átalakultak, módosultak a közel egy évszázad alatt. A vizsgált időszak elején eléggé differenciáltan jelezték a foglalkozást - vagy ahogyan akkor jelölték - a szülők (apa, gondviselő) „polgári állását”, mint például:

518 519

HML. VIII-53/196 k. kézirat - Igazgatói napló (Szvorényi József), 1875. december 18. 186. p. Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim.

202

földbirtokos, polgár, ügyvéd, orvos, gazdatiszt, kézműves, levéltáros, földműves, özvegy stb. Még folytathatnánk sokáig a „kategóriákat”, de a leírtakból is látszik, hogy a konkrét foglalkozástól a már szinte túlzásnak tűnő általánosításig mindennel találkoztunk. Az 18701910-es évek között viszonylag összevontabbak, statisztikailag is értelmezhetőbbek a kategóriák. Ilyenek voltak: önálló őstermelő, önálló iparos vagy kereskedő, állami- vagy köztisztviselő, magánhivatalnok, más értelmiségi, munkás vagy szolga. Az I. világháborútól a korszakunk végéig ismét a legaprólékosabb, még a korábbiaknál is részletesebb bontása történt a szülők foglalkozásának. Anélkül, hogy az alapvető kutatásunkon jelentősen túlmutató szociológiai elemzéseket tennénk, amelyek jelenlegi munkánk tárgyát nem képezik, de egy esetleges későbbi tudományos dolgozat alapjául is szolgálhatnak, mindenképp fontosnak tartjuk bemutatni azokat a tendenciákat, amelyek bizonyos társadalmi csoportok gyermekeinek az iskolaválasztását meghatározhatták, illetve a tanulók későbbi életét, társadalomban betöltött szerepét befolyásolhatták. A jobb eligazodás kedvéért megneveztünk néhány, a forrásokban legtöbbször szereplő foglalkozást is. Voltak évek, amikor maguk az anyakönyvek, értesítők statisztikái sem bontottak tovább kategóriákat (pl.: polgár, értelmiségi, kereskedő stb. esetében, de előfordult máskor, hogy igen konkrétan határozták meg a foglalkozásokat (pl.: gabonakereskedő, kántortanító). Az elemezhetőség biztosítása érdekében a sokféle adat miatt a következő kategóriákat hoztuk létre:520 Birtokos: kis -, közép-, és nagybirtokos Köz -és magántisztviselő: törvényszéki bírák, levéltárnok, pénztárnok, postamester, tiszttartó, számtartó, erdész, stb. Értelmiségi: orvos, gyógyszerész, tanár, tanító, jogász stb. Kisiparos, szolgáltatóiparos, kereskedő: vendéglős, molnár, könyvtáros, pék stb. Fizikai és mezőgazdasági munkás Egyéb: özvegy, bérlő, magánzó, szolga, polgár stb.

520

Megj.: A kategóriák kialakításához felhasználtuk még Karády (1997 b), 188. p. és Lengvári (2001), 150. p. munkáit.

203

Az egri ciszterciek gimnáziumában tanuló diákok szüleinek (apa, gyám) foglalkozások szerinti megoszlása az I. és VIII. osztályosok esetében Kisiparos, Fizikai és Köz -és szolg. ip., mezőgazdasági Osztályok Birtokos magántisztviselő Értelmiségi keresk. munkás

Év 1859/60 1866/67 1873/74 1880/81 1887/88 1894/95 1901/02 1908/09 1915/16 1929/30 1936/37

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

I.oszt VIII. oszt.

Összesen Össz. I. oszt. Össz. VIII. oszt.

Egyéb

Összesen

21 6 30 12

5 7 138

62 23 105 36 61 41 91 43 72 26 62 35 78 28 71 53 71 42 75 52 73 60 1260

39

90

821

17

48

439

10 2 7 8 6 5 7 7 6 3 9 11 12 3 12 6 8 7 20 8 4 18 179

15 4 19 3 9 6 19 6 31 13 18 8 33 11 25 18 15 8 29 25 34 15 364

6 1 10 7 24 11 24 9 2 2 7 2 11 3 12 12 16 8 9 2 19 7 204

6 8 32 4 22 19 39 17 26 6 22 12 13 9 11 12 16 7 10 10 7 11 319

2 1 10 1 5 7 4 2 56

101

247

140

204

78

117

64

115

13. táblázat

4 2 7 2

2 4 7 2 6 2 9 2 9 4 6 11 2

összeállította: Kovács László 521

A táblázatban megjelenített vizsgált időmetszetek kapcsán az elemzésünk előtt két momentumot kell elöljáróban megemlítenünk. Az egyik fontos megjegyzés a kezdeti időszakra vonatkozik, amely esetében az 1859/60-as tanévtől kezdtük a vizsgálatainkat, a másik az 1922/23-as tanév, amely kimaradt a sorból. Itt is meg kell említeni, hogy az idők folyamán (főleg a II. világháború következményeként, illetve a rend javainak elvétele miatt) az ide vonatkozó dokumentumok egy része elveszett, ezért itt csak az előbbi kisebb hiányok figyelembevételével tudtuk elvégezni vizsgálatainkat. A táblázat már első megközelítésben jól mutatja a gimnázium elit jellegét. Az alsó társadalmi csoportból származó diákok csak igen kis arányban képviseltetik magukat az intézményben. Ez kevésbé meglepő, viszont az ebből a csoportból származó tanulók aránya az, ami még a fővárosban tapasztaltakat is alulmúlja. Igaz, az ide vonatkozó vizsgálat 521

Forrás: Értesítők 1852-1940; az egri ciszt. gimn. névjegyzékei HML. VIII-53. passim.

204

összességében a középiskolákra vonatkozó adatok kapcsán említi a diákság ~10 %-át,522 míg az egri cisztereknél, ahol gimnáziumról/főgimnáziumról van szó, ez az 5 %-ot sem éri el. Érdemes ezt a tényt azért is kiemelni, mert a rend általában pártolta, segítette a szegény sorsú gyermekeket, igaz ezek jó része a „versenyvizsgásokból” került ki, akik az adott népiskola legjobbjait jelentették mind szaktárgyi, mind magatartási szempontból. Ezeket a kisdiákokat számos ösztöndíjjal, jutalommal segítették, megadva nekik a lehetőséget a tanulmányaik kiegyensúlyozott elvégzéséhez. Talán ez utóbbinak tulajdonítható, hogy a beiratkozott gyermekek közel fele a nyolcadikat is elvégezte. Ez az arány pedig nem sokkal marad el a gimnáziumba összességében beíratott, majd végzettek arányától. A legtöbben a köz- és magántisztviselők gyermekeiből jártak az intézménybe. Az értelmiségiekkel együtt ez a gimnázium tanulóinak közel felét jelentette. Jól látható az adott csoportok önreprodukciója, vagyis a tisztviselők és az értelmiségiek alapvetően arra törekedtek, hogy gyermekeik legalább azt a társadalmi státuszt megőrizzék, amelyből elindultak, sőt lehetőleg azt jóval meg is haladják. Erre lehet példa Szvorényi József is, akinek édesapja tanító volt, ő pedig már gimnáziumi igazgatóként, a Tudományos Akadémia tagjaként fejezte be életét. Az előbbihez hasonlóan számos más esettel is találkozhatunk a korszakunkból. Mindkét csoport esetében elmondható, hogy a vizsgált időszak egészének tekintetében a gyermekeik közel fele sikeresen elvégezte a nyolcadikat. A nagyobb arányú lemorzsolódás a XIX. század utolsó harmadában figyelhető meg esetükben is, amikor még a reáliskola nem működött. Valószínűsíthető, hogy sokan már a négy gimnázium után kiléptek, ugyanis ezzel már be lehetett tölteni többféle „kishivatalnoki” állást, ami a családi tradíciók, a már elfogadható megélhetés miatt talán többek számára vonzónak tűnt. A századforduló után egyre inkább azok jöttek az előbbi csoportokból is a gimnáziumba, akik előtt az érettségi vagy inkább a további tanulmányok lebegtek. Ezt bizonyítják azok a korábbi megállapításaink is, amelyek az érettségizettek továbbtanulási szándékát mutatták be. Láthattuk, hogy aki eljutott addig, azok közül szinte mindenki tovább is akart tanulni. A

kisiparosok,

szolgáltatóiparosok,

kiskereskedők

gyermekeinek

aránya

a

gimnáziumban még a vártnál is magasabb volt. Külön meglepő, hogy a nyolcadik osztályban is összességében többen vannak, mint az más csoportok esetében megfigyelhető, ugyanis az 50 %-ot is meghaladta az arányuk. A jelentősebb lemorzsolódás náluk is az 1870-80-as évek időszakára tehető, de ezt követően újra kiegyenlítődik az arány és beáll egy normál, más csoportokra is jellemző szint. Ezért csak részben igaz az egri intézet esetében a Karády Viktor kutatásában megállapított, fővárosra jellemző tendencia, ami szerint: „…a műveltségi 522

Karády (1997 b), 189. p.

205

és gazdasági tőkével gyengén ellátott csoportok (kispolgárság, földművesek, munkások és kisalkalmazottak) gyermekei viszonylag számosabban találhatók az első osztályokban, míg a középosztályok és a felső tízezer leszármazottai a nyolcadikban vannak sokkal erősebben képviselve. Különösen vonatkozik ez a diplomás értelmiségre és a birtokos és tőkésrétegre.”523 Egerben és az egész beiskolázási területen tehát sokkal erősebb törekvés figyelhető meg a kispolgárság részéről a gyermekeik felemelésére, mint az a fővárosban tapasztalható. Jó lehetőséget biztosított erre az egyházi hivatás, a jogi, vagy a katonai pálya, amelyre többen is vállalkoztak ebből a csoportból jövő fiatalok közül. Tehették ezt azért is, mert a város az első két esetben helyben is biztosította a továbbtanulás lehetőségét, ami a családok költségeit tovább nem emelte. A birtokosok gyermekeinek aránya a ciszterci gimnáziumban összességében a 14 %ot érte el a vizsgált időszakban. Ez az iskola 1/7 részét jelentette, ami a valóságban igen szűk birtokosi réteghez képest az adott társadalmi csoport jelentős felülreprezentáltságát mutatja. Amikor a kispolgárság irányából egy jelentős beáramlás történik az intézetbe, a birtokos családok részéről ekkor figyelhető meg egy nem túl nagy, de csökkenő tendencia, majd a századfordulón egy lassú emelkedés, ami a gazdasági világválság időszakában kulminált. A budapesti folyamatokhoz hasonlóakkal találkozunk itt is, amikor azt tapasztaljuk, hogy az I. osztályban beiratkozottakhoz képest a VIII-ban több „birtokos gyermeket” találunk, vagyis a rangos ciszterci gimnáziumba szívesen küldték érettségizni gyermekeiket a vidéki birtokosok. Fontos megemlíteni, hogy a birtokkal rendelkezők közül főleg a kis- és középbirtokosok gyermekei választották előszeretettel a gimnáziumot. A nagybirtokosok csupán 1-2 %-ban képviseltették magukat, amire vonatkozó adataink is csak a századforduló utáni időszakból vannak, ugyanis Egerben ekkortól találkozunk a statisztikákban külön jelölésükkel. Az adatok között szerepel egy kiugró érték, amely a gazdasági világválság időszakára tehető. Ennek az okai között feltételezésünk szerint az ekkor még nehezebb helyzetbe kerülő birtokos réteg védekezési reakciója figyelhető meg, ugyanis a gazdasági hátrányok leküzdésének egyik lehetséges módja lehetett a szellemi javakba történő „befektetés”, ezáltal a korábbi társadalmi pozíció megtartása. Izgalmas problémaként vetődik fel néhány szakirodalomban az iskoláztatási stratégia kérdése.524 A ciszterciek egri gimnáziumába beíratottak esetében mindenképp találunk erre 523 524

Karády (1997 b), 189. p. Lengvári (2001), 152. p.

206

utaló jeleket. Maga az a tény, hogy a gyermek valójában nem beiratkozik, hanem beíratják,525 már utal bizonyos megfontoltságra, tudatos stratégiára a szülők részéről, vagyis a család döntött abban, hogy a gyermeke milyen irányba lép tanulmányaiban tovább. A felsőbb társadalmi csoportok esetében az egyszerű statisztikai adatok is jól tükrözik, hogy a tanulásban látták a státuszuk megtartásának egyik lehetőségét, további erősítését. A kispolgárság és az ez alatti rétegek pedig az egyre nehezedő gazdasági helyzetük kompenzálását, sőt az ebből való kitörés lehetőségét és ezzel a felemelkedésüket látták a gimnáziumi tanulmányokban. Persze ez utóbbiak esetében az említett stratégia inkább a századforduló után erősödik meg, ugyanis addig inkább egy rövidebb iskolai pályára rendezkedtek be, amely az akkori viszonyok között még biztosította státuszuk megtartását. A gazdaság, a hivatali szféra változásai, a fejlődésből adódó elvárások miatt megnövekedett követelmények viszont tőlük is elvárták a magasabb végzettséget, amely indukálta az iskoláztatási stratégiájuk változtatását, ami véleményünk szerint sikeresnek bizonyult. Az elemzésekből is láthatóak a gimnázium népszerűségének növekedését befolyásoló okok, de egyben érezhető az ebből adódó belső szakmai színvonalra vonatkozó elvárás is. Ezeket az igényeket – úgy tűnik – a ciszterciek intézete maximálisan kielégítette, mert láthattuk, hogy a diákok létszáma egy kisebb hullámvölgy után a századfordulót követően újra emelkedésnek indult, és a vizsgált korszak utolsó évtizedében már tartósan meghaladta a fél ezret, ami jelentőségét tekintve igen figyelemre méltó. Az egri gimnázium tehát megfelelően betöltötte a társadalmi mobilitás segítésében „rárótt” szerepet is, amit a feltárt, bemutatott és elemzés alá vont adatok szemléletesen bizonyítanak.

6. 5. A diákok körülményeit, szociális helyzetét javító törekvések Az eredményes tanulmányi munkához az elmúlt időszak diákjai esetében sem csak a kitartásra, szorgalomra, akaraterőre, a tanárok odaadó, lelkiismeretes, felkészült munkájára volt szükség, hanem kellettek azok az anyagi körülmények, amelyek a mindennapi megélhetést, a tanulmányokhoz szükséges kellékeket, eszközöket biztosították. Tehát önmagában az emberi tényező akkor sem (ma sem) volt elégséges, biztosítani kellett a tanulmányok pénzügyi feltételeit. A családok jelentős részére a vizsgált időszakunkban ez komoly terheket rótt, főleg a szegényebbek esetében jelentős áldozatot kellett vállalni, hogy gyermekeik közül legalább az egyik eljusson és ott is maradhasson az áhított intézetben.

525

Lengvári (2001), 150. p.

207

A szülők próbáltak több módon is takarékoskodni, ezért gyakran előfordult, hogy ha a másik testvért is taníttatni akarták, akkor a néhány évvel idősebb bevárta a fiatalabbat. Ez a gyakorlat több középiskolában megfigyelhető volt,526 nem csak a társadalmi „ranglétra” alacsonyabb szintjein, hanem a nemesek gyermekeinek esetében is. Az Entwurfig általában keveset, vagy egyáltalában nem szedtek pénzt a diákoktól a ciszterci gimnáziumokban. Az 1850-es tanévben viszont egy miniszteri rendelet született, ami a tanulmányi alapok kímélése miatt „tanpénz” szedését írta elő, meghatározva az összeget is: alsó 4 osztályban 10 pengő forint (prft), a felső osztályokban 12 pfrt, aminek felét a beíráskor, a maradékot pedig a félévi vizsgák után kell fizetni, igaz ezzel együtt a korábban szokásos famulációpénzt (felszerelési díj) és egyéb díjakat el kell törölni.527 Egerben tandíj más ciszterci intézetekhez hasonlóan nem volt, de a „felszerelési díjat” a tiltás ellenére beszedték, igaz az összegét csak 2 pfrt-ban határozták meg. 1855-től viszont már 4 pfrt szedtek beíratási díj gyanánt.528 Később született egy megállapodás a várossal, ami a pénz 6 forintra emelésére vonatkozott, de csak a tehetősebbeknek kellett fizetni. Ennek harmadát a gimnasztika oktatás költségeire, maradék részét pedig az egyéb kiadásokra lehetett költeni.529 Gyakran előfordult viszont, hogy ennek az összegnek a töredékét kellett csak a tanulóknak befizetni, ami számukra nagy könnyebbséget, a gimnázium igazgatója számára viszont bizonyos nehézségeket okozott. A pontos bevételekről számadási adatok sajnos nem maradtak fenn, de a gimnazisták jutalmaival, ösztöndíjaival kapcsolatban már több összesítést is találunk, amelyek utalnak a megélhetésük segítésére és eredményeik elismerésére tett jelentős lépésekre. Kutatásunk során tapasztalhattuk, hogy jelentős mennyiségben hoztak létre többféle, a pénzbeli és természetbeli adományok célba juttatására különböző jutalom-, segély- és ösztöndíjakat. Az alapítók között kiemelkedő számban találunk egyházi személyeket, akik az egyházmegye fontos beosztásban lévő tagjaiként (püspökök, kanonokok), vagy a rend elöljárójaként (apát) a tehetséges, szorgalmas, viszont kevésbé tehetős diákok tanulmányait segítsék, gyakran, hogy egyáltalán lehetővé tegyék. Nem csak az említett magas rangú személyek, az egyházak tartották fontosnak a karitativitást, hanem gyakran alapítottak ösztöndíjakat nyugállományba vonult (és aktív) tanárok, az intézet korábbi diákjai vagy a gimnáziumban folyó színvonalas munkához való

526

Lengvári (2001), 153. p. Lakatos Dénes (1914): A székesfehérvári ciszterci rendi katholikus főgimnázium száz éves története. Székesfehérvár. 133. p. 528 HML. VIII- 53/ 2. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1855. szeptember 25. 529 HML. VIII- 53/ 4. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1861. november 3. 527

208

hozzájutást ilyen módon is segíteni akaró „szimpatizánsok”. Pontosan és teljességében nehéz meghatározni a különböző adományok precíz számát, ugyanis „számos jótevő szerény ibolyaként elvonult s homályban rejtezik”530- írta Juhász Norbert. A díjak alapítóinak kikötései között általában ott találjuk az anyagi rászorultságot, erkölcsileg példás magatartást, valamint tanulmányaikban alapos és szorgalmas diákokat. A következőkben néhány kiemeltebb ösztöndíjat, alapítványt és jutalmat mutatunk be, amelyek az egri gimnazisták életét sokban megkönnyítették. III. Béla király-alapítvány. 1898-ban hozták létre, amikor a királynak és feleségének hamvait a Mátyás templomban újratemették. Az uralkodó különösen fontos személyként vonult be a ciszterciek magyarországi történetébe, ugyanis ő telepítette be a rendet Franciaországból és megalapította a zirczi-, pilisi-, pásztói és szentgotthárdi apátságokat. Vajda Ödön zirczi apát ezért a rend hálájának jeléül mind a négy, akkor működő gimnáziumban intézményenként 2000 koronás ösztöndíjat alapított, melyből évi 80 koronával egy jeles diákot támogatnak Egerben.531 Fuchs- alapítvány. Fuchs Xavér Ferenc egri érsek alapította 1806-ban 17000 forinttal. A kamatokból évente 12 tanuló 60 forint ösztöndíjban részesül, amennyiben a „jámborság, az isteni tisztelet pontos látogatása, s a tanulmányokbani előmenetelben” megfelelő eredményeket ért el. Aki az évek alatt kevésbé teljesített, attól a már elnyert jutalmat megvonják és egy arra érdemesebbnek adják.532 Friedmann – Soós- alapítvány. Friedmann-Soós Julianna alapította 1871-ben. A tőke 2 ezer forint volt, amely gondozását a város végezte, és az arra érdemes 1-1 tanulónak adományozta, akik közül az egyik katolikus, másik pedig zsidó kellett, hogy legyen. Az összege 100 korona fejenként. Gyenes- alapítvány. Gyenes József címzetes kanonok és nyugalmazott esperesplébános hozta létre 1881-ben 2000 forint tőkével. A diákok közül ketten kaphatták meg, fejenként 80 koronával.533 Losán- alapítvány. Losán Ferenc császári és királyi hadi főorvos ciszterciekre hagyományozott vagyonából a tanárok alapították 1858-ban. A pénzösszeg igen jelentős, 3000 ezüstforint volt, amelynek a kamatait két diák kaphatta. Fontos kikötésként szerepelt

530

Juhász Norbert (1862): Az egri gymnasiumi tanuló ifjúság ösztöndíjai, jutalmai és ezek alapítói. Értesítő 1861/62. 3. p. 531 Értesítő 1898/1899, 109-110. p. 532 Juhász (1862), 7. p. 533 Értesítő 1882/1883, 70-71. p.

209

viszont két év sikeres teljesítése. Az 1858-as tanévre az összeg már meghaladta fejenként a 130 koronát.534 Práff József plébános (Práff – alapítvány) 1869-ben tett alapítványa 700 forint tőkével indult, amelyet csak az 1892/93-as tanévtől osztottak ki, ekkor már a több mint 1000 forintra nőtt alapból. Két tanuló kapta évenként, összege 43 korona 50 fillér volt.535 Posonyi- alapítvány. Posonyi József plébános alapította az 1892-ben elkészített végrendeletébe foglalva. Összege jelentős volt, ugyanis az általa meghatározott kikötésnek megfelelően: a csak katolikus, „iparos-kézműves” osztályból származó, jó magaviseletű, szorgalmában kitűnő tanuló évenként 150 forinttal lett jutalmazva. Kérése szerint lehetőleg a II. osztálytól adják a díjat, elsősnek csak különleges esetben. A ciszterciek végül csak 1897től adományozták diákjaiknak, de ekkor már a megnövekedett tőkéből, ezért öt főnek tudtak osztani 1500 koronát.536 A Rajner Károly egri nagyprépost (Rajner- alapítvány) 1844-ben végrendeletében létrehozott alapítványát eredetileg 6 főnek szánta. Az akkor még létező bölcseleti tagozat hallgatói közül az első és második osztályokból egy-egynek, majd egy-egy VI-V. és IV-III. osztályos gimnazistának. Amikor létrejött a nyolcosztályos gimnázium, akkor a VII-VIII. osztályosoké lett a korábbi bölcseleti tagozaton kiosztott összeg. A világháború előtti időszakra az odaítélhető összeg 630 forintra növekedett, amit három diáknak (alsó, közép és felső fokon) osztottak ki.537 Sivampel - Rubrinszky- alapítvány. Sivampel József egyházmegyei áldozópap és a tanítóképző nyugalmazott tanára végrendeletében hagyományozta az összeget 1902-ben egri születésű, katolikus vallású tanulók megsegítésére. Az összeg itt is jelentős volt, mintegy 12000 korona, amely kamataiból két tanuló évenként 240-240 koronát kapott.538 Az ösztöndíjak közül ezek voltak a jelentősebbek (pénzbeli értékük tekintetében) és általában ezek a magasabb összegek a korszak viszonyait tekintve sokat segítettek a rászoruló tanulókon. Az alapítások sora a későbbiekben sem állt le, de valamivel kevesebb új nagyobb összegű jött létre. Ezek között találjuk a Foltin féle díjat, amelyet Foltin János volt egri ciszterci diák, egri főegyházmegyei kanonok hozott létre 1915-ben, 15000 koronát adományozva a gimnáziumnak. A díj elnyerésének kikötései között a korábbiakhoz hasonló mondatokat

534

Juhász (1862), 13-15. p. Értesítő 1892/1893, 137. p. 536 Értesítő 1895/1896, 246. p. 537 Nagy B. (1914), 241. p. 538 Értesítő 1905/06, 110. p. 535

210

találunk, amikor „egy tisztességes szülőktől származott római katolikus vallású, szegényebb sorsú és kifogástalan erkölcsű {…} elmebeli tehetségben kitűnő”539 tanulónak lehet odaítélni az összeget. A jutalomdíjak is szép számmal megtalálhatóak a cisztereknél a gimnáziumi diákjaik megsegítésére. Összegük általában nem haladta meg az ösztöndíjakét, de céljuk is más volt, ugyanis ezek odaítélését nem feltétlenül az anyagi helyzethez, szociális körülményekhez, hanem valamilyen tantárgyi vagy erkölcsi, magaviseleti téren kiemelkedő teljesítményhez kötötték. Ennek is jelentős ösztönző ereje volt, sőt a kiemelkedő teljesítmény jutalmaként akár az ösztöndíj mellett is elnyerhette az arra érdemes tanuló. Ezért egy szegény sorból származó, de figyelemre méltó eredményeket elérő diák több helyről, már meglehetősen sok segítséget kaphatott tanulmányaihoz. A jutalmak között az egyik legjelentősebb volt a századforduló előtt a Norbertjutalom. Juhász Norbert korábbi igazgató kerületi főigazgatóvá kinevezése után hagyományozott 400 koronát az intézetre, melynek felét a templom fenntartási költségeihez, a másikat a főgimnázium költségeihez szánta. A tanári kar ez utóbbit alakította át jutalommá, tisztelegve volt igazgatójuk előtt. Az elnyerésének feltétele volt: istentiszteletben pontosság és példás magatartás. Többnyire a felsőbb osztályok tanulói kaphatták. 1877-től az alapító kérésére Ciszterci- jutalom néven adták ki. A kiosztott összeg a századfordulót követően meghaladta a 40 koronát.540 Csomortányi Antal egri kanonok 1812-ben hagyományozott egy alapítványt jutalmazás céljára (Csomortányi- alapítvány). Az összeg 1000 forint volt, amelynek kamatait osztályonként egy tanulónak adták, és a háború előtti időszakban 8 korona körüli összeg volt fejenként. Eger város aranyjutalmai. A város képviselőtestülete öt darab körmöci aranyat ajánlott fel 1898-tól a magyar nemzeti történelem tanulásában legeredményesebb öt tanulónak. Két arany „sorsát” adott témákhoz kötötték. Az egyiket az ötből II. Rákóczy Ferenc szabadságharcával kapcsolatos legjobb tanulmány készítőjének, a másikat Kossuth egyik beszédének legjobb előadója kaphatta.541 Sajósy Alajos a gimnázium rajztanára alapított 1899-ben nyugállományba vonulásakor egy olyan jutalmat, amelyet a rajzban (szabadkézi és mértani) legkitűnőbb diák

539

Értesítő 1917/18, 11. p. Értesítő 1876/77, 77. p. 541 Értesítő 1898/99, 110. p. 540

211

kaphatott meg. A 400 koronás összeg kamata 16 korona volt, amit először 1899/1900 tanévben ítéltek oda.542 A korábban említett Rajner – alapítványnak (1844) is volt egy jutalomra szánt része, amely 1400 császári aranyat tett ki és ennek kamataiból az alsó négy osztály egy –egy legkiválóbb diákja 3 aranyat kapott, míg a felsőbbek esetében 6 arany járt fejenként. Ennél a díjnál számított a vagyoni helyzet is, mert amennyiben két kiváló tanuló volt az adott osztályban, akkor a kevésbé tehetős kapta a jutalmat.543 Szvorényi József nevéhez kapcsolódóan több alapítvány is született a diákok jutalmazása céljából. Az 1892-ben elhunyt kitűnő pedagógus, nyelvész, korábbi igazgató személye olyan mély nyomot hagyott számtalan volt tanítványa és tisztelője lelkében, hogy szellemiségének megtartása, a felé irányuló tisztelet kimutatása sorozatban hozza létre a díjakat. Ilyen volt „Néhai Szvorényi József tanítványainak alapítványa”, amely a magyar nyelvben és „ékesszólástanban” legkitűnőbb, a gimnáziumot lehetőleg végig Egerben, minden téren példamutatóan elvégző ifjúnak járt. Összege figyelemre méltó volt, már az első évben (1912) 400 koronát tett ki. Tartozott az előbbihez egy 1000 forintos alap is, amelynek kamatait a Vitkovics önképzőkör tagjai ítéltek oda annak, aki a kitűnő tudósról a kör ünnepi megemlékezése során beszédet mondott. Ez az összeg 40 korona volt. Létezett egy Szvorényi József- emlékalapítvány. Debreczeni János apátkanonok létesítette 1911-ben 200 frank arany adományából. A kamatokat a magyar irodalomban és nyelvészetben legjártasabb diák kaphatta.544 A jutalmak és díjak sorát hosszan vizsgálhatnánk még, de alapvetően megállapítható, hogy a több tucatnyi különböző elismerést jelentő, a diákok fejlődését és fejlesztését segítő adományok rendkívül sokban hozzájárultak a ciszterciekhez beíratottak távolabbi céljainak megvalósításához. Már a leírtakból is látható, hogy összegszerűen és a valamilyen módon megjutalmazottak számát tekintve is igen jelentős volt az az adománymennyiség, amelyet a tanulók kaptak, de az alábbi ábra segítségével még érzékletesebbé tehetjük a tendenciát. Látható, hogy a különböző díjak és jutalmak az évek alatt egyre több tanulóhoz jutottak el. Az 1880-as években tetőzött a folyamat, amikor a tanulók több mint fele valamilyen juttatásban részesül. Az okok összetettek és jórészt visszavezethetőek a már korábban általunk is bemutatott tanulói létszámnövekedésre. Az intézetbe áramló diákok között jelentősebb arányban jelentek meg a szerényebb körülmények között élő gyermekek 542

Értesítő 1898/99, 111.p. Juhász (1862), 8-9, 16. p. 544 Értesítő 1911/12, 13-30. p. 543

212

csoportjai, akik esetében a ciszterciek jól érzékelve a problémát, próbálták a tehetségesek esetében kompenzálni ilyen módon is a hátrányokat. A reáliskola 1890-es megnyitásával azoknak a társadalmi csoportoknak a gyermekei, akik kevésbé voltak tehetősek, részben ezt az intézetet célozták meg, így (hipotézis szintjén) valószínűsíthető a kisebb visszaesés a jótékony célú támogatások esetében. Ez a tendencia a pénzsegélyek esetében érzékelhető csökkenést jelentett, ugyanis az 1880-as években 2500-2700 korona körüli összeg 1890-91ben 1700-1800 koronára esett vissza, sőt az ösztöndíjakban is tapasztalható egy 700-800 koronás csökkenés.545 Az egri ciszterci gimnázium jutalmazott tanulóinak %-os aránya 60,0 50,0 40,0 %

30,0 20,0 10,0

18 56 /5 7 18 59 /6 0 18 62 /6 3 18 65 /6 6 18 68 /6 9 18 71 /7 2 18 74 /7 5 18 77 /7 8 18 80 /8 1 18 83 /8 4 18 86 /8 7 18 89 /9 0 18 92 /9 3

0,0

Tané ve k

Az egri ciszterci gimnázium jutalmazott tanulóinak %-os aránya

11. ábra A jutalmak és

a teljes

összeállította: Kovács László 546

ellátottak esetében inkább egy fokozatos

növekedést

tapasztalhatunk547, ami a századfordulót követően újra kissé növekvő, majd általában egy 40% körüli szinten mozgó tendenciát mutatott a teljes intézményt tekintve. Így például 1908ban 194 fő (az összes tanuló 42 %-a) részesült az igazgató tudtával „bármilyen kisebbnagyobb segélyben vagy jutalomban”, amelynek pénzösszege meghaladta a 43000 koronát.548 Az I. világháború viszontagságos körülményei között a jótékonykodás mértéke további emelkedést mutatott, figyelembe véve a tanulók nehéz helyzetét. Az 1915/16-os tanévben a 467 tanulóból 54 ösztöndíjas, 65 jutalmazott, 40 pénzsegélyezett, 82 teljesen ellátott, 9 kedvezményesen ellátott, 28 élelmezett és 95 tandíjkedvezményes volt. Összesen ekkor 206 diák részesült valamilyen segítségben, sőt többen voltak, akik többféle helyről kapták a

545

Kassuba Domokos: Statisztikai kimutatás az egri kath. főgymnasium tanügyi viszonyairól. Értesítő 1895/96, 115. p. 546 Forrás: Értesítők 1852-1895; Kassuba Domokos: Statisztikai kimutatás az egri kath. főgymnasium tanügyi viszonyairól. Értesítő 1895/96, 115. p. 547 Értesítő 1895/96, 115. p. 548 Értesítő 1907/08, 106. p.

213

segítséget (pl.: aki ösztöndíjat kapott, az egyéb kimagasló eredménye miatt kaphatott más jutalmat is).549 A gimnázium jeles tanárai és tanítványaik által alapított díjak száma a későbbiekben is gyarapodott, így jött létre 1918-ra a Kassuba Domokos jutalomalapítvány, és a Nagy Béni emlékét őrző alapítvány is. A háború után megalakult Ciszterci Diákszövetség céljai között kiemelten kezelte a diákok támogatását, de nem csak a gimnáziumi tanulókét, hanem a további tanulmányokat folytatók segítését is zászlajára tűzte, ezzel sokaknak lehetőséget biztosítva a főiskolai, egyetemi tanulmányokhoz.550 A szövetség egyes tagjai külön-külön is igen gyakran és sokféle módon segítettek, igaz többen továbbra sem tartották fontosnak felfedni kilétüket, hanem inkább magát a tettet, ezért nehéz utólag meghatározni azt a rendkívül sokféle adományt, amelyek a jótékony célokat szolgálták. Amellett, hogy ezek az ösztöndíjak, jutalmak óriási segítséget adtak számos diáknak, volt egy értékmegőrző és az összetartozást erősítő szerepük is. Akik kaptak a díjakból, bizonyára átérezték, megérezték annak az alapítónak a szellemiségét, akihez az adott jutalom kötődött. Több volt ez pusztán a díjjal járó pénzösszegtől, ugyanis jelentett valamiféle szellemi közösséget és értékrendet azokkal a „mesterekkel”, akiknek a hatása átsugárzott az utókorra, tanítványaikra. Az intézetben elnyert díjak és jutalmak egy bizonyos elvárás-rendszernek, egy gondolkodásmódnak a jelképeiként is értelmezhetőek, amelyek lehet, hogy az idők folyamán változtak, de mégis alapjaiban tovább éltek az adott személyben. Ezért is emlékeztek és emlékeznek ma is életük meghatározó tényezőjeként a volt tanítványok a ciszterci gimnáziumban eltöltött időkre.

6. 6. A tehetségfejlesztés színterei és lehetőségei a ciszterci gimnáziumokban az egriek gyakorlatán keresztül A ciszterci gimnáziumokban tanuló ifjúságnak többféle lehetősége is adódott vizsgált korszakunkban a tehetségének megcsillogtatására, fejlesztésére, tökéletesítésére. Ennek színterei az intézetekben működő diákkörök, ifjúsági egyesületek voltak, amelyek számos kitűnő művész- és tudósjelöltet bocsátottak útjára az idők folyamán. Ezek mindegyikének megvolt a maga pedagógiai értéke, a diákok valamilyen irányú fejlődését elősegítő haszna. 549 550

Értesítő 1915/16, 42. p. Értesítő 1923/24, 13. p.

214

Volt, amelyik az egészséges életmódra és a közösségi életre nevelt („testgyakorló kör”, cserkészet), másik a valláserkölcsöt fejlesztette (Mária- kongregáció), de a tehetségfejlesztés, a nevelés és oktatás szempontjából mégis talán a legmeghatározóbb két olyan „kör” volt, amelyek mind a nemzeti, mind az egyetemes kultúra értékeinek közvetítésében, továbbvitelében, valamint a tehetségek fejlesztésének elősegítése szempontjából a legkiemelkedőbbet, legmaradandóbbat nyújtotta az idők folyamán. Ez a két kulturálisművészeti csoport Egerben az önképző- és a zenekör volt. Az utóbbi működésének alapfeltételeként említhetjük az ének- és zeneoktatás különösen kiemelt szerepét, amely mindenképp hozzájárult az átlagtól eltérő eredményekhez, ezért szorosan együtt célszerű vizsgálni a kettő együttes, egymást feltételező gyakorlatát.

6. 6. 1. Az önképzőköri munka személyiségformáló szerepe és kiemelkedő tagjai

A

ciszterci

nevelőmunkában

az

önképzésnek

mindig

nagy

jelentőséget

tulajdonítottak. Már a tanáraik legértékesebb erényei között is ott találjuk a tudás folyamatos, rendszeres bővítésének fontosságát, aminek átszármaztatása a növendékekre az egyik legkiemelkedőbb tevékenysége volt a ciszterci pedagógusoknak. Werner Adolf egyik tanulmányában külön kiemeli: „Az iskolának jut első sorban feladatul, hogy az ifjúval a munkát megkedveltesse s őt önmunkásságra, öntevékenységre szoktassa, amely nélkül a lelki tehetségek fejlődése megakad, s az egyén a magán- és közéletben nem érvényesülhet. A paedagogusok olyan fontosnak tartják az önmunkásságot, vagy amint Herbart nevezi: az érdeklődést, hogy szerintök ez a tanításnak fő czélja.” Később így folytatja: „A gyermekben megvan a tevékenység ösztöne; lelkében szunnyadoznak a tehetségek, az erők, amelyekre az élet küzdelmeiben majd szüksége lesz. A nevelésnek tehát arra kell törekednie, hogy az öntevékenység, önmunkásság ösztönét felébressze, helyes irányban vezesse, fokozza s a szunnyadó erőket életre keltve, foglalkoztassa, hogy a gyermek korán megszokja testi és lelki erőinek használatát.”551 Az önképzőkör sokban hozzájárult az öntevékenységhez, ezzel együtt a kreativitás kifejlődéséhez, a tehetséges és szorgalmas diákoknak teret adva az elmélyült munkára. A kör 1860-ban bontotta ki zászlaját Szvorényi József irányítása alatt. A felsőbb osztályok diákjai vettek részt elsősorban ebben az újonnan alakult irodalmi műhelyben, de hamar vége szakadt a munkának, mert túl sok időt vett el a tanulmányi feladatoktól.

551

Werner Adolf dr.: Az önmunkásságról. Értesítő 1898/99. 25. p.

215

Az újjászervezett „önképző magyar iskola” 1863-ban kezdi működését, szintén Szvorényi vezetésével, aki már sokkal alaposabb szervezeti szabályzatot készített. Az igazgatóság is fokozott felügyeletet gyakorolt felette, így biztosabbnak látta a működést. Most is a három felső osztály tanulói iratkozhattak be, volt tagdíj, és választottak tisztségviselőket is. Rendszeresen találkoztak vasárnap délutánonként, havonta pedig közgyűlést tartottak, ahol felolvasták elkészült munkáikat. A megdicsért dolgozatok jutalomban részesülnek és az „Irodalmi Zsengék Tárában” megjelennek. A kör a befolyt összegből könyveket vásárolt, valamint a „Katholikus Néplapot” és a „Koszorú” című szépirodalmi lapot járatta.552 Fél évig sem működhettek, a helytartótanács betiltotta a csoportot, ugyanis helytelenítették a tagdíjat, mert ez a szegényebbeket kirekesztette volna, de gátlónak ítélték a tanulmányi munka szempontjából is. Mégis a valódi ok nem más lehetett „A tisztviselők választása, a … pezsgővérű fiatalságban könnyen meghasonlást támasztanak.”553 Ez valószínűleg nem jelenthetett mást, minthogy a hatalom egy esetleges mozgolódás csírájától is félt, amiben a nemzeti érzelmeket megmozgató irodalom nagy segítséget jelenthetett volna. Az ismételt átszervezés után 1864-től működik újra „Önképző Oskola” néven, Juhász Norbert igazgató engedélyével és ismételten Szvorényi vezetésével. A tagok tevékenységei között szerepelt a könyvtár használata, műfordítások és eredeti dolgozatok készítése, szavalás. Nem kellett fizetni a könyvtárhasználatért, a könyvtárost pedig közülük az igazgató nevezte ki. A kitűzött témák dolgozatait az elnök bírálta el, de az elhangzó szavalatokat is előre neki kellett tartalmuk figyelembe vételével engedélyezni.554 Néhány év múlva, 1868-ban Eötvös által kiadott miniszteri rendelet szabályozta az önképzőkörök működését. Egerben ennek megfelelően alakították át a szabályzatot. Minden év végén színvonalas ünnepséget szerveztek az önképzőkör keretein belül, amelyet gyakran meglátogatott Bartakovics Béla érsek is, aki mindig elismeréssel nyilatkozott az ott tapasztalt munkáról.555 A kör tevékenysége egyre jobban kiteljesedett, mind több aktív tag kapcsolódott be soraiba. Az 1874-es évben viszont váratlan fordulat rázta meg a gimnázium életét, ami szokatlan volt nem csak az iskola korábbi mindennapjaihoz képest, hanem még országos

552

HML. VIII- 53/ 5. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1863. február 27. Idézi: Nagy B. (1914), 249. p. 554 HML. VIII- 53/ 5. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1864. január 29. 555 HML. VIII-53/196 k. kézirat - Igazgatói napló (Szvorényi József) 132. p. 553

216

viszonylatban is. A Pesti Napló 109. reggeli számában „diáklázadás” címen közölt cikket az ügyről.556 Egy tanári döntés váltotta ki az ellenállást, ami különbözött a diákelnök véleményétől egy pályamunka elbírálásakor. A szóbeli ellenállást tett követte, a diákok elhagyták az órát és szülői kérésre sem volt hajlandó néhányuk visszatérni. A tanárszék súlyosnak ítélte a helyzetet, ezért a kicsapást helyezte kilátásba, viszont mivel ez a diákok egész további életét negatívan érintette volna (sőt a szüleikét is), ezért erre tekintettel a 3 fő vádlottat 6-6 órai szigorú bezárással, a többi 12-t pedig 4-4 órai bezárással büntette.557 Ez a korszak viszonyai között a legenyhébb büntetésnek számított, amiben egy jelentős pedagógiai tolerancia megjelenése tapasztalható. Figyelembe vették a kamaszok lázadó hajlamát, ezzel is példát adva emberségből, nevelői empátiából. A vihar hamarosan lecsillapodott, de még a következő években is voltak hatásai. Az 1875. évi őszi jegyzőkönyv még a sűrű elfoglaltságra hivatkozó nyolcadikosokat említi, akik emiatt nem tudnak bekapcsolódni a tevékenységbe.558 Természetesen mindenki tudta a valódi okokat. A munka néhány év múlva visszatér rendes menetébe és fokozatosan a század végére egyre inkább „konzerválódott nemzeti klasszicizmus jellemezte az itt megjelenő szellemiséget, amely - jórészt Beöthy Zsolt szemléletét elfogadva - Petőfi és Arany után csupán Jókai és Madách, legfeljebb még Szigligeti munkásságát fogadta el a nemzeti irodalom értékeként.”559 – írják később az itt folyó munkáról. Már ebben az időszakban kitűnt több, később nevessé vált író, költő, tudós, színművész, akik meghatározó módon alakították a magyar nemzeti kultúrát és tudományt. Közöttük találjuk Négyesy Lászlót560 is, aki 1880-ban érettségizett Egerben.

Ebben az

időben elkészített dolgozataiból érzékelhetően sugárzott a nemzeti klasszicizmus hatása. Már 556

HML. VIII-53/196 k. kézirat - Igazgatói napló (Szvorényi József) 160-164. p. HML. VIII-53/196 k. kézirat - Igazgatói napló (Szvorényi József) 160-164. p. 558 HML. VIII- 53/ 10. k. Tanácskozmányi Jegyzőkönyv, 1875. november 18.. 559 Nagy Sándor (1993): Az Egri Vitkovics-Önképzőkör (1860-1948), Hevesi Napló 1993. 1-2. 43. p. 560 Négyesy László (Szentes, 1861. márc. 6. – Bp., 1933. jan. 7.): irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1896, r. 1918, t. 1931). Az egy.-et Bp.-en és Bécsben végezte. Bp.-en 1885-ben szerzett bölcsészdoktori és tanári diplomát. 1885-től egri, 1887-től szolnoki, 1891-től 1911-ig bp.-i gimn. tanár. 1893-ban magántanári képesítést nyert. 1911-től a m. irodalomtörténet, 1923-tól 1932-ig az esztétika ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. 1904-től a Kisfaludy Társ. tagja. A Magyar Irodalomtörténeti Társ. megalakulásától, 1911-től alelnöke, 1921-től haláláig elnöke. 1896-tól az Orsz. Magyar Középiskolai Tanáregyesület főtitkára, 1907-től elnöke. 1920 – 22-ben ngy.-i képviselő. Számos középisk. irodalomtörténeti, stilisztikai és poétikai tankönyvet írt. Magyar klasszikusok műveiből sok kiadást rendezeti sajtó alá. Bár a konzervatív esztétikai irányzat híve volt, tanítványai közül többen az új modern irányzat (Nyugat) úttörői lettek (stílusgyakorlatain kötöttek egész életre szóló barátságot Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád stb.). – F. m. Magyar verstan (Bp., 1886); A magyar verselmélet kritikai története (Bp., 1888); A mértékes magyar verselés története (Bp., 1892); Arany (Bp., 1917); Kazinczy pályája (Bp., 1931). – Irod. Emlékkönyv N. L. hetvenedik születésnapja alkalmából (Bp., 1931) stb. Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11149.htm 557

217

hetedikes korában pályadíjat nyert Arany János „Az egri leány” című balladájának értelmezésével561, majd a város polgárai előtt tartott záróülésen felolvasta a „Petőfi emlékezete” című beszédét, amellyel nagy sikert aratott. Egy évvel később Katona József „Bánk bán”-járól és Kazinczy Ferenc „Pályám emlékezete” című művéről írt tanulmányt, újabb elismerést szerezve magának.562 Az egyetem elvégzése után 1885-87 közötti időszakban visszatért, mint világi tanár a régi alma materébe, ahol lelkesen kapcsolódott be Maczki Valér mellett, mint társelnök a kör munkájába. A Vitkovics Mihály nevet az ő nagyfokú támogatásával és javaslatára vette fel az önképzőkör. Ekkor már 25 működő és 45 pártoló taggal büszkélkedhettek. A gyűléseiket már szombat délutánonként tartották, ahol rendszeresen felolvastak, szavaltak és „irodalmi s művészi elvek” megbeszélésével gazdagították a tagok tudását. Az 1885/86-os tanévben beérkezett 12 prózai és 78 vers közül 34 alkalmasnak találtatott a „Zsengék tárában” történő megjelenésre (26 vers, 8 prózai alkotás). „E jelentékeny szám mutatja, mennyire felhasználta az ifjúság elméleti ismereteinek gyakorlati érvényesítésére az alkalmat.”563 Valóban jól látható, hogy már az 1880-as években milyen szellemi pezsgés volt az intézetben. Szintén ebben a szellemileg rendkívül aktív időben bontogatta szárnyait Werner Gyula,564aki 1882-ben érettségizett Egerben. Aktivitását, irodalomszeretetét, alapos tudását, sőt kiemelkedő munkabírását jelzi, hogy az utolsó tanévében, az érettségi előtt is az elfogadott 8 pályadolgozat közül négyet ő írt, úgymint: „Bakacs Tamás érsek és államférfiú rövid életrajza, — kiváló vonatkozással a magyar kereszteshadi szervezkedésre és a pórlázadásra. Szerzője: Werner Gyula, VIII. o. t. Jutalma: ft. Kovacsóczy István prépostkanonok úr ő nsga adományából: 2 db. cs. ar.; „Katona Bank bánjanak” meséje, költői verses beszélykében előadva. Szerzője: Werner Gyula, VIII. t. Jutalma: Szvorényi József int. igazgató adományából: 2 db. cs. ar.; „Barna Róza.” Ballada. Szerzője: Werner Gyula, VIII. o. t. Jutalma: a kör adományából: l db. cs. ar.; „A szív tragédiája.” Elbeszélés. Szerzője: Werner Gyula. VIII. o. t. Jutalma: a kör adományából: l db. cs. ar.” 565 A dolgozatok mellett még a szavalásra is maradt ideje, amiből az évenként megrendezett versenyen ekkor második díjat kapott. 561

Értesítő 1878/79, 75. p. Értesítő 1879/80, 65. p. 563 Értesítő 1885/86, 57. p. 564 Werner Gyula (Ónod, 1862. szept. 6. – Bp., 1926. okt. 28.): politikus, író. Bp.-en végezte a jogot, utána vm.-i tisztviselő, Beszterce-Naszód vm.-ben főszolgabíró, Alsó-Fehér vm.-ben főispáni titkár. 1896-ban szabadelvű párti programmal képviselőnek választották. Politikai cikkeket és romantikus történelmi regényeket írt. – F. m. Farsang Weimarban (vígjáték, Eger, 1889); Anteusz (r., Bp., 1893); Andrásfalvy de Andrásfalva (r., I – II., Bp., 1894); Olga (r., I – II., Bp., 1899); Doktor Apáczai (r., Bp., 1899); Hunok harca (r., I – II., Bp., 1901) stb. Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17063.htm 565 Értesítő 1881/82, 55. p. 562

218

Ez a különleges aktivitás valószínűleg köszönhető a körben már ekkor is uralkodó szellemnek, az ott folyó munka lelkesítő, energiákat felszabadító hatásának. Persze nem csak az említett kiemelkedő diákok teljesítményét kell megemlítenünk, hanem azt a beszédes statisztikát is, ami a körben résztvevő tagok számában mutatkozott meg, ugyanis ez az arány a század végén már az iskola diákjainak legalább hatodrészét jelentette. Igaz, eleinte az aktív tagok jelentették a kisebb részt a pártolókkal szemben, de ez a századforduló után kezd megfordulni, így az 1903/04 tanévben már 47 működő és 38 pártoló566, míg a következőben 54 aktív és 44 pártolóról beszélhetünk.567 A századforduló utáni időszakban is megmaradt a korábbi irányvonal, a nemzeti konzervativizmus, ami a pályatételekből is jól érzékelhető, mint például: „Kívántatik Kossuth érdemeit prózában vagy versben méltató mű, II. Rákóczy Ferenc érdemeit méltató mű, Párhuzam Balassa és Petőfi között”568, de gyakran jelenik meg még tételként Berzsenyi, Kisfaludy és Vörösmarty Mihály munkáinak feltárása is. Hasonlóan erősítik az említett értékszempontokat a megrendelt folyóiratok, amelyek között ott van a Katholikus Szemle, a Magyar Szemle, az Új Idők569, később a Magyar Nyelvőr, az Egyetemes Philologiai Közlöny, a Figyelő, a Budapesti Szemle, vagy a Századok is. Külön érdekesség lehet, és egyben bizonyos újszerű szellemi irányzat megjelenésére is utalhat „A keresztény szocializmus”570 c. pályatétel, ami az „utótag” miatt talán kissé kilógott a sorból. Az önképzőkörben folyó munkát, a szellemiséget természetesen elsősorban a tanárelnökök határozták meg. A századfordulón a nagytudású, széles körű ismeretekkel rendelkező Maczki Valér töltötte be a posztot, aki - Nagy Sándor szerint - ugyan nem volt eredeti gondolkodó, de adatgazdag esszéi és tanulmányai máig megőrizték eszmetörténeti érdekességüket. Gondolkodása bizonyos mértékben eklektikus volt, bölcseleti felfogásában megjelent a hegeli fejlődéselmélet, a filozófus Horváth Cirill „konkrétizmusa”, de a pozitivistákat is jól ismerte, módszerüket az irodalomtörténetben is követendőnek tartotta.571 Maczkit a konzervatívabb gondolkodó Madarász Flóris követte az elnöki székben. Konzervativizmusa ellenére mégis rendkívüli energiáját át tudta adni diákjainak, lelkesítve őket, példát mutatva a tudás megszerzése iránti állhatatosságból. Alaposan felkészült tanár volt. „Mert nem akadt a tudományos és művészi világnak oly kérdése, akár személyi, anyagi 566

Értesítő 1903/04, 59. p. Értesítő 1904/05, 80. p. 568 Értesítő 1903/04, 60. p. 569 Értesítő 1904/05, 83. p. 570 Értesítő 1903/04, 60. p. 571 Nagy S. (1993), 44. p. 567

219

vagy szellemi, melyben tájékozott ne lett volna.”572 Az irodalmi témakörben, mint tanárnak, mint művésznek számos elismert alkotása született. Szépirodalmi munkásságának egyik jeles darabját, „A tékozló fiút” a gimnázium színjátszó köre rendszeresen repertoárjai között tartotta. Ez a műve is kitűnő „gyakorlóterepül” szolgát színész ambíciókkal rendelkező tanítványainak. „Madarász a szépirodalomnak s a tudományos irodalomnak egyaránt derék munkása volt. Munkái nem töltenek meg ugyan köteteket, mégis számottevők maradnak a jelen kor irodalmának történetében. Tolla könnyen fogott és mélyen szántott. Kisebb esztétikai és irodalmi problémák kifejtésére volt is elegendő munkakedve, de a hosszabb ideig tartó búvárkodásban megakadályozta örökké mozgékony természete. {…} Tudományos munkássága kétirányú. Irodalmunk megújulásának még mindig elég homályos korára igyekezett több dolgozatával fényt deríteni, másrészt pedig az új és legújabb irodalom forrongó kérdéseire hívta fel a nagyközönség figyelmét azáltal, hogy kedves íróinak arcképét mutatta be neki…”573 Az iskolai ünnepségekbe, mint fő szervező bevonta diákjait, teret adva tehetségük kibontakoztatásához. Tanítványai örömmel vettek részt a közös munkában, mert tudták, hogy „…az ő szellemi és erkölcsi javokért buzgólkodó nevelő áll velők szemben egész szeretetével és jóságával, osztatlan szeretettel csüggtek mindig érdekesen és ékesen szóló ajakán.”574 A következő tanárelnök Tordai Ányos volt, aki az I. világháború időszakában, az 1910-es években vezette a Vitkovics önképzőkört. Az ő tanári és irodalmi felfogására is a konzervativizmus a jellemző, a túlzott modernitást elvetette az irodalomban, ezért a „nyugatosok” működését igen nagy véteknek tartotta a nemzeti szellem ellen.575 A tehetség felkarolása viszont mindenek felett állt munkája során. Remenyik Zsigmond így kerülhetett már hatodikos korában figyelme középpontjába, a figyelemre méltó munkát végzők között említik.576 Egy év múlva pályaművéért, amit „Muzsika” /színdarab/ címen adott be, jutalmat is kapott577, pedig a fiatal tehetségnek már ekkor merőben más nézetei voltak, mint tanárának. Még talán Remenyiknél is elismertebb volt az ebben az időben itt tanuló Palasovszky Ödön, a későbbi kitűnő író, költő, rendező színész, az avantgárd előadói és színházi mozgalom 572 573

Értesítő 1915/16. Madarász Flóris dr. - Tordai Ányos dr. tanártól. (visszaemlékezés Madarász Flóris dr.-ra) 4. p. Értesítő 1915/16. Madarász Flóris dr. - Tordai Ányos dr. tanártól. (visszaemlékezés Madarász Flóris dr.-ra) 6. p.

574

Értesítő 1915/16, 89. p. Nagy S. (1993), 46. p. 576 Értesítő 1915/16, 29. p. 577 Értesítő 1916/17, 89. p. 575

220

kiemelkedő alakja. Számos pályadíj elnyerése fűződött nevéhez, tanulmányi eredményével kitűnt társai közül, állandó szereplője akkoriban a gimnázium különböző rendezvényeinek, és több évig töltötte be az önképzőkör diákelnöki pozícióját.578 Verses pályaművei is a rendszeresen jutalmazottak között voltak, de készített Schiller fordításokat579 vagy természettudományos értekezéseket is. Tanárának vitathatatlan érdeme, hogy felfedezve tanítványa rendkívüli tehetségét – bár már akkor is látszott, hogy másként gondolkodnak -, mindenben támogatta, teret adva neki, segítve művészi kibontakozását. A háború második évében került Pécsről a VI. osztályból Egerbe Pataki Vidor (Mihelics Vid), mint a rend fiatal noviciusa, ugyanis – már korábban utaltunk rá – a ciszterci rend fiatal jelöltjei („kispapjai”) a VII. és VIII. osztályt rendszeresen itt végezték el. Az önképzőkör munkájába ő is bekapcsolódott. Írt Reviczky Gyuláról, Dantéről, már ekkor rendszeresen fordított Goethét és Heinét. Műfordításait külön értékesnek tartották és rendszeresen jutalmazták.580 Később tanárként is dolgozott a gimnáziumban (1925-38), bekapcsolódva ekkor is az önképzőkör munkájába. Igen szigorú, de következetes, alapos pedagógus volt, aki tanítványaiért mindent megtett, mindenkor kiállt értük. Egy alkalommal, mikor osztályát elmarasztalás érte a tanári értekezleten a következő frappáns válasszal felelt a kollégáinak: „Hát nem tudom, mi bajuk a tanár uraknak az én osztályommal, mert mindig olyan az osztály, amilyen a tanár. Nálam soha nem pimaszok!”581 Amilyen szeretetet, támogatást, elismerést kapott diákkorában, azt igyekezett visszaadni tanítványainak is. Az 1920-as években járt a gimnáziumba és kapcsolódott be számos, a későbbiekben elismertté vált költő és tudós a Vitkovics önképzőkör munkájába. Közülük említhető Kapor Elemér, aki 1917-1925 közötti időszakban tanult az intézetben. Költői ambíciói kibontakozását sokban segítette a kör, és támogatta magyartanára, Werner Adolf dr., későbbi zirci apát, akit rendkívül nagyra becsült.582 Az itt eltöltött időszaknak is köszönhető, hogy később, a 30-as évek elejétől az Egri Újságnak, majd pedig jogutódjának, az Egernek – a két háború között a város egyetlen létező sajtóorgánumának – lehetett a szerkesztője. A háború után - alaptalan vádakat felhozva ellene – bebörtönözték, ezért csak kiszabadulása utáni évtizedtől térhetett lassan vissza az irodalmi pályájához. Szintén ebben az időszakban tanult itt Barankovics István, aki először, mint műfordító, később már, mint politikus vált ismertté. Az 1930-as évektől aktívan vett részt a közéletben. 578

Értesítő 1915/16, 28, 58. p. Értesítő 1915/16, 29. p. 580 Értesítő 1915/16, 29. p., 1916/17 22. p. 581 Idézi: Mozsgai József Tádé (2000): Ciszterciek Egerben. A Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya közreműködésével készült kiadás. Eger. (Kézirat) 22. p. 582 Egri Fehér/Fekete 2007. XIV. évf. 1. (49.) sz., 20. p. 579

221

Szerkesztette „Az Ország Útja” című államtudományi folyóiratot, majd megszűnése után, 1943-ban a Magyar Nemzet főszerkesztője lett. Ekkor már kezdett kibontakozni kereszténydemokrata meggyőződése. Hamarosan a megalakuló Kereszténydemokrata Néppárt főtitkára lett, amely 1945 áprilisától a Demokrata Néppárt elnevezést vette fel. 583 Az egység nem volt sokáig tartós, a párt két táborra oszlott: a Mindszenthy Józsefet támogató konzervatív-legitimista

és

a

Barankovics-féle

kereszténydemokrata

vonulatra.

Itt

tevékenykedett 1949-ig, a párt kényszerű megszűnéséig, majd ezután emigrációba vonult, ahol mindvégig megmaradt politikai aktivitása. 1974-ben New York-ban halt meg. Aktív tagja volt az I. világháború után újra megerősödő önképzőkörnek Rajeczky Benjamin is, a magyar zenetörténet későbbiekben egyik legmarkánsabb meghatározó egyénisége. Az egri gimnáziumban 1911-1920 közötti időszakban tanult, a ciszterci rendbe 1917-ben lépett be. Később is továbbvitte az itteni indíttatást, mindig lelkében őrizte volt kedves tanárait, diáktársait. A gimnázium után 1920–24 között teológiát tanult, 1924. július 20-án szentelték fel. 1924–től két éven át az innsbrucki egyetemen folytatja tanulmányait, ahol teológiából doktorált. Hazatérve a budai Szent Imre gimnázium tanáraként dolgozott a II. világháború végéig. Közben 1932–35 években Kodály Zoltántól tanult zeneszerzést. 1933-tól a Magyar Énekoktatók főtitkára volt. 1945-től perjel Pásztón. Dolgozott a Néprajzi Múzeum népzenei osztályán muzeológusként, majd 1960–tól az MTA Zenekutató Csoportjának igazgatója lett. 1967-tól a Zenetudományi Intézet ny. főmunkatársa és a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakának tanára. 1978-ban Erkel díjjal, 1990-ben, halála után egy évvel posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.584 A fenti volt egri diákok későbbi életére, művészi, tudományos munkásságára döntően hatott az önképzőkörben uralkodó szellemiség, meghatározó volt a tanáraik által adott példa, a biztatás, az az alkotásra sarkalló légkör, amit az évek alatt kaptak. A gondolkodásmódot alakító tudós tanárok között ott találjuk a két meghatározó igazgatót Werner Adolfot és Kürti Menyhértet, a tanárok közül pedig a Lászó Vincét, Bárdos Józsefet, a már említett Pataki Vidort és később Baghy Osvátot. Az iskola irodalmi szellemisége általuk felfrissült az időszakban, és már a nyugatosok művei is egyre markánsabban jelennek meg a beszerzett és megvitatott munkák között (Krúdy, Babits, Kosztolányi, Ady), de maga a folyóirat nem került fel a megrendelendő újságok palettájára.585 583

Kovács Emőke (2007): Az elfeledett Barankovics István. Magyar Hírlap, 2007. 05. 10. szám Kerekes Károly O. Cist. (2001): Rajeczky Benjamin a szerzetestanár - Egy ciszterci tanítvány emlékei Béni Bácsiról. Egri Fehér/Fekete 2001. VIII. évf. 4. sz. 1-2. p. 585 Nagy S. (1993), 48. p. 584

222

Valószínűleg a megújuló gondolkodásmód és az aktív, lelkes tanároknak is köszönhető, hogy a kör létszáma az 1920-as évek elején már meghaladta a 160 főt. Az 1922/23. tanévben 12 rendes és 4 díszgyűlést tartottak. Szavalás, felolvasás és szabad előadások száma közel 60 volt, 43 köri és 13 pályaművet fogadtak el.586 A megújuló szellemiség, amelyre a történelmi változások is rányomták a bélyegüket termékenyen hatottak a pályatételekre és a körben elhangzó előadások tartalmának alakulására is. Ez jól látható a kiadott címeken: A magyar irredenta líra, Prohászka Ottokár, Életproblémák és megoldásaik Andor József valamelyik regényében, Ady Endre képzelete, Ady miszticizmusa, A kisebbségi magyarság helyzete stb. A harmincas években a szellemi megújulás jelei ismét tapasztalhatóak. Ennek az egyik motorja Baghy Osvát, az önképzőkör ifjú tanárelnöke volt. Széles látókörét jellemzi, hogy bár alapvetően ő is a klasszikus értékekhez vonzódott, de megérezve a történelem változásait tanítványaival megismertette az évtizedben megjelenő új szociális, valamint népi és nemzeti eszméket. Az előadások, amelyeket megvitattak vezetésével, jól tükrözik a változásokat: A szociális diák, A modern magyar katolikus líra, Az ideális szociális ifjúság stb. Szintén nyitott volt az új áramlatok megismerésére, megismertetésére Baghyt követő Ágoston Julián, aki maga is ismert költő és irodalomtudós volt. Teológiai tanulmányait Zircen 1931-ben, bölcsésztanulmányait Budapesten 1932-ben fejezte be. Áldozópappá egy év elteltével szentelték 1933. július 2-án. Bölcsészetből 1934-ben doktorált. Értekezését Kaffka Margitról írta, akárcsak egykoron Radnóti Miklós. Irodalomtörténeti tanulmánya Kaffkáról 1934-ben jelent meg nyomtatásban. Verseit szintén ekkortól kezdte publikálni a különböző folyóiratokban és lapokban. (pl. Élet, Napkelet, Mária Kongregáció, Vigília)587 Ez a kitűnő tanár, az érzékeny lelkű irodalmár a klasszikusok mellett fontosnak tartotta, hogy tanítványai az új irányzatokba is betekintést nyerjenek. Ezért fordult elő, hogy ünnepi műsoraiban nem egyszer Ady verseivel is találkozhatott a közönség. Végigtekintve az önképzőkör munkáján láthatjuk, hogy a ciszterciek gimnáziumának életében rendkívül jelentős szerepet töltött be a bemutatott időszakban. A diákok művészeti, irodalmi, de általában kulturális szemléletalakításához életre szólóan meghatározó szemléletmódot adott. A körnek volt egy jelentős intellektuális vonzása is. Érzékelhető ez a tanulói létszámok és pályaművek folyamatos mennyiségi, de még inkább minőségi gyarapodásán, amiről a tanárelnökök rendszeresen beszámoltak éves megemlékezésükben. Azok az eredmények, amelyek viszont számos volt diák életútját követve magukért 586 587

Értesítő 1922/23. 4. p. Ágoston Zsolt: Emlékezés Ágoston Juliánra - halálának 33. évfordulóján. Szemle. Forrás: http://web.axelero.hu/kesz/jel/02_12/szemle.html

223

beszélnek, és jóval túlmutatnak az iskola falain, a nemzet gondolkodásának formálásához is jelentősen hozzájárultak. Itt nem csak a fent említett kitűnő tudósokat, művészeket kell értenünk, hanem azokat a hétköznapinak látszó, kis közösségekben élő volt diákokat, akik elvittek egy „magot” a régi iskolájukból és ezzel megtermékenyítették új otthonuk szellemi közösségét.

6. 6. 2. A ciszterci zenei nevelés – az egri zenekör értékteremtő munkája588

A katolikus egyház életében már keletkezése óta előkelő helyet foglalt el a zene. A korai kolostorok mélyének nyugalmát, templomok csöndjének áhítatát megtörő gregorián dallamok mindig valamilyen különleges, „földöntúli” világba repítették a híveket. Ezekre a hagyományokra alapozva a ciszterci nevelés is rendkívül meghatározó szerepet szánt pedagógiai munkájában a muzsikának, a zenei tehetségfejlesztésnek, amit a lélekformálás szempontjából az egyik legmeghatározóbbnak tartott. A zenekörben, az énekkarban való színvonalas munkához első és egyben legfontosabb lépés volt az énekoktatás fejlesztése. A gimnáziumokra általában jellemző volt régebben is a templomi énekek szabatos betanítása, de a rendszeres énekoktatásra a ciszterciek egri működése szolgáltat különösen értékes példát. Zenei nevelési gyakorlatukból kiemelkedik a XIX. század közepétől kezdődő időszak, ugyanis 1852-től, Zsasskovszky Ferenc tanársága idejétől, a zenére nevelésnek egy igen aktív, színvonalas korszaka kezdődött.589 Személyében egy igen alaposan felkészült művésztanárt kapott az iskola. Ezt jól tükrözik egyéb megbízatásai, művészeti – tudományos életben betöltött pozíciói, úgymint: „egri főegyházi aranyérmes karnagy, érseki tanítóképezdei tanár, a prágai egyházi zeneegylet, a Zsófia énekakadémia és a salzburgi Mozarteum társtagja; 1868-tól Rómában a pápai zeneakadémia mester-szerzői és tanári egyletének tagja, és a ciszterci főgimnasiumban az ének melléktanára.”590 Zsasskovszky már 1855-től heti 2 órában foglalkozott az önkéntesen énekelni vágyókkal. A nagy tudású művésztanár mindent megtett a színvonal emeléséért. A tanításhoz hangjegyes füzeteket szereztetett be, ezzel is elsajátíttatva a kottaolvasás és írás tudományát. 1854-re az előrelépés megmutatkozott abban, hogy a növendékek már négyszólamú műveket is képesek voltak megszólaltatni. Az igazgató jóindulatát és elismerését kivívta az énekkar 1855-ben, ugyanis 588

A fejezet alapjául szolgált: Kovács László (2008): A zene helye és szerepe a Ciszterci Rend XIX. századi nevelési gyakorlatában - az Egri Főgimnázium tükrében. Művészetek szerepe a személyiségfejlesztésben – Nemzetközi művészeti nevelési konferencia kiadványa. AVKF - Vác. 353-363. p. 589 Bárdos Kornél (1987): Eger Zenéje 1687-1887. Akadémiai Kiadó. Budapest, 143. p. 590 Értesítő 1853/54.

224

névnapjának előestéjén három szép magyar dalt adtak elő „ajándékként”. 1856. május 29-én a zirci apát látogatásának alkalmából a már 70 tagú énekkar egy négyszólamú üdvözlő dalt szólaltatott meg a tiszteletére. Az üdvözlet olyan sikert aratott, hogy megbízást kap az igazgató egy új orgona elkészíttetésére, hogy ezzel emelje az énekkar hatását. A 24 változatú új orgonát Moóser Lajos salzburgi orgonakészítő készítette 5450 forintért. Az orgona összesen 1372 sípból épült föl. Legelőször 1859-ben feltámadáskor szólalt meg egész teljében.591 1856/57-től az énekkar rendszeresen fellépett az iskola ünnepségein. A szakszerűség kedvéért később szétválasztották a kezdőket és a haladókat. Az első csoportot Zsasskovszky Ferenc testvére, Endre oktatta, a haladókat pedig Ferenc. Zsasskovszky Endre szintén kitűnően képzett muzsikus, ő is számos – egyéb - fontos pozíciót töltött be: „egri főegyházi másodkarnagy és orgonász, érseki tanítóképezdei tanár, a prágai zeneegylet és salzburgi Mozarteum társtagja és a ciszterci gimnáziumban az éneklés másod melléktanára.”592 1859/60-ra olyan népszerű lett az éneklés, hogy 125 gimnazista iratkozott be. Az igazgató minden évben 1 ezüst tallér díjat tűzött ki ösztönzésül a két legjobb énekes részére, ezzel megmutatva, hogy mennyire „pártolja a kedélynemesítés és valláserkölcsös képzés eme eszközét”.593 Zsasskovszky Ferenc 1852-től 1880-ig, Zsasskovszky Endre 1857-től 1868-ig működött az egri gimnáziumban. Kiváló dalszerzők voltak; szerzeményeik közül jelentős számú megtalálható az intézeti értesítőkben.594 Minden művükre jellemző az alaposság, a zene elméletének és gyakorlatának mélyreható ismerete. Anélkül, hogy mélyebb zeneelméleti elemzésekbe bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy műveikben mindig figyelembe vették a gyermekhang adta lehetőségeket. Úgy készítették el szerzeményeiket, hogy az adott szólamok eléneklése - kellő előkészítéssel – ne jelentsen megoldhatatlan feladatot a kórustagok számára. Ezáltal nem csak az előadókat juttatták sikerélményhez, de a közönség sem csalódott a koncerteken. Juhász igazgató úr buzdítására és útmutatására a régi magyar és latin egyházi énekek remekeit „négyes hangra” írva Énekkönyvben kiadták a magyar tanuló ifjúság számára. „Egri Énekkáté”-juk alapján kezdték meg mindenfelé a rendszeres énektanítást. 595

591

Értesítő 1858/59, 26-27 p. Értesítő 1857/58. 593 Igazgatói napló 216 p. 594 Értesítő 1857/58 - 1875/76 595 Nagy B. (1914), 157. p. 592

225

Az Értesítőkben található tantervekből jól látszik, hogy az Egri Énekkáté jól szolgálta az éneklő ifjúságot.596 A „Műének” elsajátítására a követelményeket fok-osztályonként határozták meg. Két fok-osztály működött, elsőben a kezdők, másodikban a haladók tanultak. Így határozták meg az elsajátítandó ismereteket: I. Fok-osztály: Heti 2 óra. (1883-tól heti 1 óra) Hangjegy-ismeret: alaptanok, Hangjegy -osztályozás: hangsorok: kettős-, hármas-, négyes gyermekhangra, alkalmazva. Gyakorlatok. Kk. Egri Énekkáté. Zsasskovszky Ferenc- és Endrétől. Kis Lantos, I-III. Ugyanazoktól. II. Fok-osztály: Heti 2 óra. Ének- és dalgyakorlatok, — nagyobb vegyes és férfi - négyes karban. Kk. Egri dalnok. I-IV. — Harmónia, komoly és víg dalok szemelvénye. — Palestrina, egyházi énekkarok gyöngyei. Ugyanazoktól. Zsasskovszky Endre tisztét Szabó Ignác vette át (1868-1893), aki már nem, mint világi tanár, hanem rendtagként irányítja a zenei képzést. Szabó szintén foglalkozik zeneszerzéssel, művei közül néhány megjelenik az értesítőkben, de a korábbi sorozat – ami a szerzemények nagyszámú közlésében mutatkozott meg – 1875 után alábbhagyott. Az énekkar ezután is magas színvonalon teljesít – ezt segíti az új harmónium is597-, amelyet a koncertek száma és pozitív értékelése mutat; négy hangversenyt rendeztek a gimnáziumi segélyző könyvtár javára, nagy sikerrel.598 1890-ben az egyházi ének, három év múlva a világi ének vezetését is Saád Henrik ciszterci tanár vette át és irányította nagy buzgalommal a század végéig (1898-ig). Bizonyíték az eredményes munkára, hogy az 1893/94-es tanévtől kezdve még a hétköznapi szentmiséken is négy szólamban énekelt a kórus. A források külön kiemelik a millenniumi egyházi és világi ünnepségeket, ahol egységesen méltatták az előadások színvonalát.599 Saád Henriket 1898 – 1910 közötti időben Küzdi Aurél - szintén ciszterci rendi követte az énektanári munkában. Tanársága alatt az énekoktatás valódi művészeti szintet ért el. Nemcsak a diákoktól, de magától is megkövetelte a szakmailag elmélyült, színvonalas munkát. Ezért részt vett a Strassburgban tartott nemzetközi zene- és énekkongresszuson, ahol nemzetközi tapasztalatokkal bővítette tudását. A nyári hosszabb szüneteket, mikor tehette, Regensburgban vagy Lipcsében töltötte, hogy neves mesterektől a hangképzés és az énektanítás mesterfogásait elsajátítsa. 596

Értesítők 1865-től Értesítő 1876/77, 105. p. 598 HML. VIII-53/14-15. k. - Tanácskozmányi jegyzőkönyv, 1883. febr. 16. 1884. febr. 10. 1885. máj. 16. 599 HML. VIII-53/20. k. - Tanácskozmányi jegyzőkönyv 1897. ápr. 8. 597

226

Az Országos Cecília egyesület 1902 októberében kongresszust tartott Egerben, aminek keretei között egy nagy egyházi hangversenyt is rendeztek. Itt kiemelkedő sikerrel szerepelt az egri ciszterci gimnázium énekkara, amit bizonyít, hogy a korabeli lapok így kommentálják a hallottakat: „az ifjúsági énekkar tiszta intonálása, kifogástalan dinamikája és meglepően szabatos előadása általános feltűnést keltett.”600 A Szeplőtelen Fogantatás ötven éves jubileumán, 1904. december 7-én az intézeti templomban tartottak újabb elismerést kiváltó koncertet.601 (20/a-b. melléklet) A minoriták templomában rendezett hangversenyen 1906-ban négy énekszámmal vettek részt.602 A sikerek sora 1909-ben folytatódott. X. Pius pápa ötven éves papi jubileuma alkalmából hódolati ünnepséget rendeztek a katonazenekar közreműködésével. Eszményített szentmise énekszámai csendültek föl. Az egyházzenei előadások legszebb bírálata: „ahol a komoly irányú egyházi zenének ily művelői vannak, ott a musica sacra ügye biztosítva van.”603 A fenti események, elismerő megnyilatkozások bizonyítják az ének terén elért kimagasló eredményeket, igaz ez csakis a lelkes és jól felkészült tanároknak, diákoknak és a támogató intézeti hozzáállásnak köszönhető. Az énektanítás eredményei sokban hozzájárultak az - 1903-ban kezdődődő - ifjúsági énekes színielőadások létrejöttéhez, ami gyakorlatilag a zenekör „előfutárának” tekinthető. Az első ilyen fellépésen XIII. Leó 25 éves pápaságának jubiláris ünnepén, Kienzl „A bibliás ember” című zenedrámájából a második felvonás első részének egy jelenetét adták elő a tornateremben felállított színpadon.604 A következő évben, 1904 áprilisában már egy megújult színpadon a „József Egyiptomban” című 3 felvonásos énekes bibliai dráma elevenedik meg, amelyet az énekkar vezetője, Küzdi Aurél dolgozott át Etienne Henri Mehul bibliai tárgyú operája nyomán. A felcsendülő dallamokat az Egri Gyalogezred zenekara kísérte. Az előadás rendkívüli sikert aratott, főleg a karmester, betanító Küzdi tanár urat emelik ki a helyi lapok: ”Ő fordította le a darabot, tanította be a karokat, vezette a próbákat, rendezte az előadást, dirigálta a zenekart és énekkart, szóval az egésznek ő volt a lelke, tőle jött a gondolat is, a kivitel is…”605

600

Zenelap 1902. okt. 15. sz. In.: Nagy B. (1914), 215. p. HML. VIII-53/22. d. - Tanácskozmányi jegyzőkönyv 1904. dec. 17. 602 Értesítő 1905/06, 107. p. 603 Értesítő 1908/09, 96-97. p. 604 Értesítő 1902/03, 120-121. p. 605 Hevesvármegyei Hírlap 1904. ápr. 21. sz. In.: Nagy B. (1914), 216. p. 601

227

Később az Értesítőben is méltatják a produkciót, amely a gimnázium érdemeit nagyban növelte, ugyanis az előadásról ezt írják:„…intézetünk iránt érdeklődő művelt és lelkes közönségnek tiszta, nemes élvezetet szerzett, másrészt nemesítette a szívükben, lelkükben érzett nemes öröm által a szereplő ifjakat is.”606 A darabot – a sikerek hatására – 1910-ben felújítják. A főpróbán megjelennek a tankerület igazgatói is, akik éppen ekkor tartották éves értekezletüket Egerben. Az elismerés ekkor sem maradt el! Az előadások sora folytatódik a következő években. 1905 áprilisában színre viszik „A tékozló fiú” című négyfelvonásos bibliai játékot. Az írója Madarász Flóris dr. – szintén az iskola ciszter tanára -, míg a darab zenei részét, amely előzenéből, nagyszabású kar- és magánénekekből állt, Küzdi Aurél állította össze.607 (21/a-b. melléklet) A „Zrínyi a költő” című, Kovács Pius által írt magyar történelmi tárgyú drámáját 1906 márciusában adták elő. A gazdag zenei részt Küzdi Aurél válogatta össze Erkel Ferenc „Hunyadi László” és „Bánk bán” című operáiból. A darab Zrínyit először, mint a csáktornyai várnép példáján lelkesülő, dicsőség után sóvárgó gyermeket, majd, mint Olaszországot megjárt, művelt lelkű ifjút s végül, mint hazafias törekvéseinek meghiúsultán kesergő, de királyához mindig hű férfiút mutatta be.608 1907 márciusában „Rákóczi Egerben” címmel a fejedelem hamvainak hazaszállítása tiszteletére az egri gimnazisták bemutatják újabb színdarabjukat. Madarász Flóris dr. írta a kétfelvonásos művet. A darabban megelevenedik az 1704-es év, amikor Telekessy István püspök Egerben fogadja a fejedelmet. A kuruc-kor hangulatát egy lantos diák szerepeltetésével törekedtek felidézni.609 A zenei részt ismét Küzdi Aurél állította össze felhasználva a kuruc korszak dallamvilágát, és Zichy Géza gróf „Nemo” című operájának bizonyos részleteit.610 (22/a-b. melléklet) A következő év, 1908 kettős jubileumot hozott. Egyrészt Szent István király fiának a magyar ifjúság védőszentjének -, Imre hercegnek születésének kilencszázadik évfordulójára emlékeznek; másrészt, Vajda Ödön zirczi apátot, az intézet kegyurát, a nemzeti történelem egykori lelkes tanárát akarták megtisztelni 50 éves papi jubileuma alkalmából nemzeti múltunk néhány magasztos jelenetének színrehozatalával. Ezért Kovács Pius dr. „Szent Imre herceg” című, három képből álló ifjúsági színjátékát adták elő. A zenei anyag elkészülése ennél a darabnál is Küzdi Aurélnak köszönhető, aki olyan művekből, mint: 606

Értesítő 1903/04, 99-103. p. Értesítő 1904/05, 129-130. p. 608 Értesítő 1905/06, 106-107. p. 609 Nagy B. (1914), 217. p. 610 Értesítő 1906/07, 131-132. p. 607

228

Verdi: Traviata, Aida; Erkel: Bánk bán; Kinzl: Bibliás ember- használt fel részleteket.611 (23/a-b. melléklet) 1912 áprilisában a „Hunyadiak” címmel egy három képből álló zenés színjáték került bemutatásra. Ezt a darabot is Kovács Pius írta, a zenéjét pedig a gimnázium új világi énektanára, Kalovits Alajos dr. szerezte. Az előadás előkészítése, betanítása, rendezése, a korhű ruhák tervezése mind az író a munkáját dicséri.612 (24/a-b. melléklet) Nagy elismerést aratott az 1914 márciusában színpadra vitt „Tinódi” című 3 felvonásos színjáték, amely az előző sorozatot folytatta. A gimnázium az évi eseményei közül a legkiemelkedőbbnek tartották.613 Tordai Ányos dr. volt a szerzője, a zenét ismét Kalovits Alajos dr. írta. Munkájuk vitathatatlan elismerése az a sok dicséret, amelyet az előadás után kaptak az igazgatóságtól és a város közönségétől. Mint korábban mindig, most is külön kiemelik a diákok élményszerű, rendkívüli átéléssel történő előadását, a színészi és az énekkari teljesítményeket egyformán elismerve, amelyek művészi színvonalát senki nem kérdőjelezte meg, sőt kifejezetten hangsúlyozta. Az énekkar teljesítményének kapcsán megjegyzik: „Fegyelmezettségénél és készségénél csak törekvése és tudása volt nagyobb.” 614

Külön érdekessége lehet ennek az előadásnak az egyik szereplője, aki a már általunk

említett Palasovszky Ödön volt (ő játszotta Török Ilonát), a későbbi avantgárd színjátszás egyik hazai megalapítója. A következő években, az előbbiekben bemutatott nagyobb lélegzetű színdarabok kezdtek visszaszorulni. Az okok között szerepelhetett a háború, az ebből fakadó honvédelmi és egyéb karitatív kötelezettségek mind a tanárok, mind a diákok részéről. Problémát jelenhetett még az a komoly feltételrendszer, ami egy nagy volumenű színmű előadásával járt. Nem csak a személyi feltételek kellettek ugyanis a darabok színreviteléhez, hanem széleskörű technikai apparátus is, aminek a megteremtése nem volt egyszerű feladat. Ezért inkább a különböző ünnepélyek műsoraiba iktattak be színműveket (részleteket), amelyet más művészeti ágakkal összekapcsolva, komplex élményt nyújtottak a nézőknek. Számos diák így az előadások alkalmából többféle oldalát is megmutathatta tehetségének, amely elismerése komoly hajtóerőt adott a későbbi művészi kibontakozásához. Szemléletesen érzékelteti ezt a többszempontú műsorszerkesztést a Vitkovics – önképzőkör 1916. március 15-i nyilvános ünnepségének tervezete, amelyet az Uránia- színházban a

611

Értesítő 1907/08, 9-13. p. Értesítő 1911/12, 107-109. p. 613 Értesítő 1913/14, 360. p. 614 Értesítő 1913/14, 362. p. 612

229

Vörös- Kereszt - Egylet egri fiókja s a Kárpátokban újraépítendő Diákfalva javára szerveztek.615 Az ünnepély műsora a következő volt:616 1. A) Török himnusz. B) Bolgár néphimnusz. Vegyeskarra átírta Kalovits A. dr. Előadja a főgimnázium énekkara. 2. Szöveg 3. A) Lavotta: Szerenád a Tisza ház előtt (Ocskai brigadérosból). Előadják: Nagy Ferenc, Nagy-Máthé Zoltán, Szűcs András VII. s Weinberger Béla V. o. t. B) Keller Béla: A puszta télen. Magyar fantázia. Előadja a főgimnázium 18 tagú vonós zenekara. 4. Örökkévalóság. Írta és szavalja Palasovszky Ödön VIII. o. t., az Önképzőkör ifjúsági elnöke. 5. A vén honvéd álma. Ifjúsági színjáték három képben. Írta: Tordai Ányos dr. 6. Az első kép után: Műdalok a Lisistrata s Nőemancipáció c. operettekből. Quartett. Előadják: Nagy Ferenc, Nagy-Máthé Zoltán, Szűcs András VH. S Wemberger Béla V. o. A második kép után: A) Wentzel Frigyes: Havasi gyopár. Duett. Előadják Elekes Zoltán IV. és Kar József 111. o. t. B) Mozart: Adagio, op. 107. Sextett. Hangszerelte Zoltán Alajos. Előadják: Májer Kolos, Nagy Ferenc, Nagy- Máthé Zoltán, Palik Frigyes, Szűcs András VII. és Weinberger B. V. o. t. 7. Népdalok, őszi rózsák nyiladoztak. . . Bárcsak lányokat is soroznának. . . Vegyeskarra átírta Kalovits A. dr. Előadja a főgimn. énekkara. Az esemény megmozgatott minden művészeti csoportot, aktivizált számos diákot a zenészektől a színi-előadókon át az énekkarig. A diákokban erősítve az összetartozást, a kölcsönös egymásrautaltságot, és a közösen elért sikerek értékének megbecsülését. Az 1920-as években még találkozunk egyszer-egyszer nagyobb lélegzetű zenés színielőadással, mint például az 1923/24-es tanévben Balassa-Meiszner: „Imre királyfi” című zenés színielőadásával, de ettől kezdve inkább az ének – és zenekari koncertélet veszi át a vezető szerepet.617

615

Értesítő 1915/16, 29. p. Értesítő 1915/16, 30. p. 617 Értesítő 1923/24, 11. p. 616

230

Az ének- és zenetanítás eredményeire alapozott zenés színielőadások sora - láthatóan – komoly elismerést hozott a gimnáziumnak. A szerzett tapasztalatok nagyban ösztönözték a tanárokat, hogy a megkezdett utat tovább folytassák, újabb műveket készítsenek elő. Jól láthatóak azok a pedagógiai, módszertani eredmények is, amelyek az előadások révén keletkeztek. Kiváló alkalmat adtak a felkészülések az erkölcsi nevelésre, az együttműködésre, a belső fegyelem, az akaraterő fejlesztésére. Mivel több történelmi tárgyú téma is feldolgozásra került, ezért a nemzeti kultúra, és múltunk megőrzése szempontjából is jelentős hatása volt az előadásoknak. Sikerélményekhez juttatták a diákokat, mivel elérendő/elérhető célokat tűztek ki eléjük. Az előadásra szánt énekes és prózai részletek fejlesztették az esztétikai érzéket, a művészetek iránti fogékonyságot, de a memóriát is. Állandó gyakorlásra ösztönözte a darabok adta kihívás a diákokat zenei és irodalmi téren. Jelentett viszont kikapcsolódást, felüdülést a mindennapi munkából, a tanulásból, egyfajta átlényegülés a művészetek adta élmény révén. A tanárok szempontjából is számos kihívással kellett megküzdeni, amit csak magas szintű szakmai felkészültséggel, állandó gyakorlással, maximális odaadással lehetett megvalósítani. Ezek a feladatok valódi zeneszerzői, írói vénát, és nyugodt pedagógiai, művészi alkotólégkört igényeltek! Az eredmények viszont a diákok fejlődése szempontjából óriási jelentőségűek voltak.

Nehéz különválasztani az énekoktatástól a „zenetanítást”, sőt a gyakorlatban nem is igazán lehet, de esetünkben bizonyos specialitások miatt, főleg a kezdeti időszakot tekintve külön is kell beszélnünk róla. A zene tárgy tanítására először 1866-ban találunk utalást.618 A „zene” elnevezés gyakorlatilag ebben az esetben a hangszertanulást jelentette. A tanulók igazgatói engedéllyel vasárnaponként egyik tanteremben zenepróbákat tartottak. A rendszeres zenetanulásra 1872/73-ban 26 tanuló jelentkezett; a kezdőket és haladókat külön tanították heti 2 órában. A rendkívüli tanulmányok között 1877-ben már a lecketervét is olvashatjuk, amiben a következők találhatóak:619 I. Fok-osztály; a) és b) párhuzamos osztállyal. Heti 2 órával. Tárgy: a hegedű és vonó részeinek ismertetése; az állás s a hegedű és a karok tartásának szabályai; a hangjegytan; a vonó-gyakorlatok az érintetlen húrokon s az ujjak használatával stb.

618 619

HML. VIII-53/6. k. - Tanácskozmányi jegyzőkönyv, 1866. máj. Értesítő 1877/78, 56. p.

231

II. Fok-osztály; Heti 2 órával. Tárgy: előkészítő tanfolyam alto, viola, violoncello és contrabassra: az ezekre tartozó kulcsok és jegyek ismertetése; gyakorlatok különféle fekvésekben. A két havi előtanok után összeállított kar megfelelő kisebb műdarabok betanulásában gyakoroltatott. A zene esetében is látható, hogy kezdőkre és haladókra osztják a diákokat, így előképzettségtől függően képezik őket. A gimnáziumban csak vonós hangszerekre tanították az érdeklődőket, ugyanis erre külön szakembereket alkalmaztak, vagyis nem a műének oktatói foglalkoznak a zenekarral. A következő rendkívüli tanárokat alkalmazták:620 Opelt József: világi, Főegyházmegyei Kar-tag, a főgimnáziumi Zeneiskola II. fokosztályának tanítója. Podhola Alajos: világi, Főegyházmegyei Kar-tag, a főgimnáziumi Zeneiskola I. a) fokosztályának tanítója. Cochola Ferenc: világi, a főgimnáziumi Zeneiskola I. b) fok- osztályának tanítója. Az 1879/80-as Értesítő tanúsága szerint egy rövid időre megszűnik a „zene tárgy” tanítása a kevés számú érdeklődő miatt, de 1883-tól újra visszatér! Ettől az évtől kezdve Hirsch Hugó világi tanár, okleveles karmester, főegyházi kartag lesz a főgimnázium zenetanítója, aki, bár kezdőként, de annál nagyobb lelkesedéssel irányította a tanulni vágyókat.621 A tanterv szerint újra heti 2 órában és két fok-osztályban a kezdők és haladók számára szerveznek csoportot, de ebben az évben csak a hegedű hangszerre szorítkozva.622 A következő évben a tanterv bővül, ismét van teljes I-II. fok- osztály.623 I. Fok-osztály; Heti 2 órában. Huber Károly „Hegedűiskolája” nyomán: hangjegy-ismeret; hegedű- és vonótartás; a hangszer részletes ismerete. Az „üteny-gyakorktok” a bal- és jobb kéz számára. Cserejelek; hanglépcsők, műszók magyarázata. Gyakorlatok a hangjegyek nemeiben. A trillák. Chrornatikus hanglépcsők. Duplafogás. 12 duett. II. Fok-osztály; Nyolc gyakori, első fekvésben. A két fekvés, — különféle gyakorlatokkal. 24 etűd begyakorlása. - A brácsa és gordonka ismertetése, Kummer „Iskolája” szerint. Elméleti magyarázatok Lohbe „Kis Harmóniája” nyomán. (Ezek a követelmények alapvetően megfelelnek a napjaink zeneiskoláiban alkalmazottaknak. – a szerző) Az eredmények - főleg a diákok számának visszaszorulása miatt - elmaradnak az énekkar sikereitől, talán ezért is szűnik meg 1885-től rövid időre az iskolai hangszeres zenetanítás. 620

Értesítő 1877/78, 45. p. Értesítő 1883/84, 41. p. 622 Értesítő 1883/84, 53. p. 623 Értesítő 1884/85, 53. p. 621

232

Az 1891-es évtől kezdve – igaz szűkebb körben – Cochola Ferenc világi tanító vezetésével újjáéled a hangszertanulás egy 12-14 fős zenekar létrehozásával. A valódi lendületre mégis közel két évtizedet kellett várni. Az 1907/08-as tanévben a zenét már korábban is tanult diákok egy ifjúsági zenekört alakítottak. A gimnázium igazgatója támogatta az elképzelést. A zenekör főcélja a tanulás és az ifjak nemes szórakoztatása volt. Összejöveteleiken zenedarabokat adtak elő, és zeneszerzőkről, zeneművekről beszélgettek. A következő években már nyilvános szereplésekhez is jutottak az önképzőkör díszülésein, az ifjúsági és évzáró ünnepélyeken.624 Az 1908/09-es tanévben már 28 állandó és 120 pártoló tagot számlált a kör. A zenei vezetést Herovits Antal zenetanárra bízták, a felügyeletet Radványi Teofil dr. gyakorolta a ciszterciek részéről. A célok között már nem csak a nemes zene tanulása szerepelt, hanem a tanárelnökök hangsúlyozták a kölcsönös egyetértést és a barátságot is.625 Ez utóbbi elvek pedagógiai szempontból különösen értékesek, az erkölcsi nevelés szempontjából figyelemre méltóak. Érezhető a gondolatok mögött az az arisztoteleszi felfogás, aki szerint képes a zene megváltoztatni a gyermek lelki alkatát. A ciszterciek ezt fontosnak tartották, mert tudták, hogy az együttzenélés a muzsika örömén túl sokkal többet is jelent, megtanít már az első időszakban az egymás iránti figyelemre, az együttes értékek létrehozására. Ez a közösen létrehozott érték ezért fontos és hasznos mind az egyén, mind a közösség számára. A zenekar Herovits Antal és Zoltán Alajos világi tanítók vezetése alatt folyamatosan fejlődött, színvonala emelkedett. Jól érzékelhető ez a műsorválasztásban is. A „magyar nóták” és könnyedebb darabok mellett megjelennek olyan zeneművek, amelyek a klasszikus, sőt a romantikus zeneirodalom gyöngyszemei közül valók. Találkozhatunk itt Mozart: Figaro lakodalmának nyitányával, Wagner: Nászkar a Lohengrin- ből,626 vagy Haydn: G-dúr szimfóniájával is.627 Ezek a művek már nemcsak zenei értékük tekintetében voltak jelentősek,

hanem

hangszer-technikailag

is

meglehetős

kihívást

jelentettek

egy

gimnazistákból álló (tehát alapvetően nem művészeti iskolában tanuló) zenekarnak. Egyre több taggal bővült a társaság, a vonósok mellett a fúvósok is szép számmal csatlakoztak hozzájuk. 1910-től kezdve minden évben megmutatták tudásukat a nagyközönségnek, akik elismerésüket fejezték ki a produkciók iránt.628 Az elismerés nem csak erkölcsi, hanem anyagi téren is igen jelentősnek mondható, ugyanis a hangszerpark

624

Értesítő 1907/08, 100. p. Értesítő 1908/09, 56. p. 626 Értesítő 1908/09, 56. p. 627 Értesítő 1909/10, 76. p. 628 Értesítő 1909/10. 76-77. p.; 1910/11. 59-60. p.; 1912/13. 53-54. p. 625

233

bővítésére nem sajnálták az adományokat. Ezekből az 1910-es évben „csak”: 1 nagybőgőt, 1 kisbőgőt, 1 mélyhegedűt, 1 C klarinétot, 2 B vadászkürtöt és egyéb hangszertartozékokat vásároltak.629 Az utánpótlás kérdését már a kezdeti időszakban fontosnak tartották, ezért a pártoló alsóbb osztályos tagok közül egyre többet vontak be a zenetanulásba, hogy majd a távozók helyére léphessenek. A hangszerállomány gyarapításával párhuzamosan folyamatosan növekedett a kottatárba beszerzett művek száma is, amelyek szintén mutatják a zenekar színvonalának emelkedését, ugyanis a megvásárolt partitúrák között ott találjuk például Mendelssohn: Hebriden c. nyitányát630 is, amely, mint általában a romantikus alkotások jelentős létszámú szimfonikus zenekart igényelnek, és az előadóktól is alapos felkészültséget várnak el. A mű egy angliai utazása alkalmával megcsodált északi táj természeti szépségeinek világába kalauzolja a hallgatót, egy csodás mondai, szinte már misztikus légkörébe vezeti el a közönséget a nyitó „hullám-motívumtól” a későbbi „vihar-motívumon” át az annak elcsendesedése felett érzett öröm

hangjáig,

néhány

lírai

kitérőn

keresztül.

A

vonósok

sodró

lendületű

dallamformálásához komoly játéktechnika szükséges, a fúvósok akkordjainak és ritmusainak megszólaltatása különös harmóniaérzéket kíván meg. Amennyiben feltételezzük ennek későbbi előadási szándékát, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy a zenei igényesség rendkívül magas csúcsainak elérése volt a kitűzött zenepedagógiai cél, ami a muzsika cisztercieknél elfoglalt helyét igen konkrétan meghatározhatóvá teszi. A zenekar érzékelhető rendkívüli fejlődése által valóban elérte azt a szintet, hogy a színielőadások nem kis zenei felkészültséget igénylő kísérőfeladatának is alapvetően megfeleljen, majd a későbbiekben a koncertélet középpontjába emelkedjen a gimnázium, sőt a város életében. A két világháború közötti időszakban mindig megmozgatta a közönséget, sorra vonzotta műsoraival a lelkes hallgatóságot. A diákok száma mindkét zenei csoport esetében folyamatosan rendkívül magas volt. Az 1930-as évek közepén az énekkar 110, a vonós zenekar 35, míg a fúvós 29 főt számlált. A lelkes társaság minden ünnepségen megmutatta tehetségét Kalovits Alajos vezetésével, a közönség nagy örömére. Nem csak a közönség számára okozott nagy boldogságot, hanem a szisztematikus, alapos és kitartó felkészítés rendkívül sok pedagógiai értéket hozott elő, ami a diákok zenéhez való viszonyát alaposan átalakította. Megtanultak értő és érdeklődő módon 629 630

Értesítő 1909/10, 77. p. Értesítő 1910/11, 60. p

234

közelíteni a muzsikához, ami estükben nem külső kényszer hatására, hanem belülről fakadt. A sok megismert és előadott zenemű eredménye meghozta az ismeretlen meghallgatásának vágyát, de ez is volt a végső cél. „Erre a lelki munkára való ránevelés, ennek a lelki munkának megszerettetése, ennek a lelki munkának kívánása a célja iskolai ének- és zenetanításunknak. Aki megismeri e „munkát” és ránevelődik, annak a zene többé nem szórakozás, hanem gyönyörűség és öröm.”631- írta Falubíró Győző, a gimnázium énektanára. A hangszeres zene tanítása az első időszakban kissé hullámzó volt, de érzékelhettük, hogy mennyire felvirágzott a vokális muzsikával együtt. Az elismerések sorozatát kapja a kórus, a zenekar és a mindenkori karmester, ami tovább lelkesíti a zenét amúgy is szerető közösséget. A ciszterciek, valószínűleg ismerték azt a gondolatot, amit Caccini, az itáliai barokk egy jeles képviselője fogalmazott meg, miszerint: „A zene hatása a harmónia varázsában rejlik.” Ezt a harmóniát találták meg az együttzenélésben, ez az a harmónia, ami évtizedeken át nagyszámú gimnazistát vonz a kórusba, a zenekarba, ez indukál kiemelkedő eredményeket, megindító zenei hangzást. A sikerekhez – láthatóan - szükség volt a rendszeres, kitartó gyakorlásra. Ehhez az iskola megfelelő kereteket biztosított, ugyanis heti 2-2 óra állt rendelkezésre - az első osztálytól a nyolcadikig - az énekre és a zenére, sőt szükség esetén több is. Ez az óraszám napjaink gimnáziumi kereteit jóval meghaladja, és csak reményünk lehet rá, hogy a jövőben a zene visszakerül általános gimnáziumainkban is arra a megfelelő helyre, amit a korábbi évszázadok eredményei jól példáznak.

631

Falubíró Győző: Középiskolai énektanításunk törekvései. Értesítő 1939/40, 15. p.

235

VII. Összegzés Dolgozatunk egyik fontos célja volt a ciszterci rend meghatározó szerepének bemutatása – a XIX. század második felétől a II. világháborúig terjedő időszakig bezárólag – a hazai gimnáziumi oktatásban. Az általunk vizsgált korszak közel száz évet ölelt fel, amely rendkívül sokféle és minőségileg is meghatározó változást hozott a középfokú iskolák tekintetében. Ezek a tények különösen is indukálják annak a kutatói igénynek a jogosságát, hogy minél alaposabb és szélesebb körű, de egyben precízebb képet kell nyújtani erről az időszakról az utókor számára. A Magyarországra betelepülő ciszterci rend közel kilencszáz éves múltjára visszatekintve megállapítható, hogy méltán szerezte meg gimnáziumaiban végzett munkája alapján is a megérdemelt elismerést mind az egyház, az állam és a korabeli társadalom részéről. A középiskolákban folytatott nevelő-oktató tevékenységük csak a XVIII. század végéig nyúlik vissza, ezért nem beszélhetünk évezredes tapasztalatokról, mint más rendek esetében, mégis pedagógiai tevékenységük eredményei a nemzeti, sőt az ezen is túlmutató keresztény kultúra megtartása és fejlesztése tekintetében kiemelkedő jelentőséggel bír. A korábban középiskolai tanítással nem foglalkozó rend – Beitler Metód pásztói elöljáró, később Dréta Antal apát révén – az 1700-as évek utolsó harmadában számos problémával küzdő Magyarországon kitűnően felismerte, hogy az egyik legnagyobb szolgálatot akkor teszi nemzetének és saját rendi közösségének, ha a katolikus egyház évezredes hagyományát követve a nevelő-oktató munkát jelöli ki magának fő tevékenységül. A II. József által feloszlatott jezsuiták árván maradt egri gimnáziuma így válik pedagógiai munkájuk első jelentős színhelyévé. Innen sugárzik tovább az a sok értékes tapasztalat, tudás és eredmény, amely a későbbiekben létrejövő négy intézetben végzett munkához alapot teremtett és követendő példát nyújtott. A mikrotörténeti megközelítés révén olyan új, eddig nem ismert területtel gazdagítható a magyar nevelés története, ami hozzájárulhat a hazai nevelő-oktató munkában bekövetkezett változások még alaposabb megértéséhez. A jelentős számú gimnáziumi értesítőnek, mint primer forrásnak a feltárása, amely méltatlanul keveset szerepel tudományos kutatásokban, mindenképp új színezetet ad a dolgozatnak. Az előbbieket kiegészítő szintén elsődleges forrást jelentő tanácskozmányi jegyzőkönyvekkel, névjegyzékekkel, igazgatói és tanári jelentésekkel, így a bennük rejlő adatok többirányú kontrollálásával a munka még inkább értékes információkkal bővítheti a korábbi neveléstörténeti ismereteket.

236

A

ciszterci

rend

oktatásban

betöltött

szerepe

sokat

változott,

szakszerűsödött,

specializálódott a vizsgált időszakban. Felismerték munkájuk fontosságát mind saját távlati érdekeik, mind az egyház és a nemzet szempontjait figyelembe véve. Ennek a fejlődési folyamatnak a megjelenítése is meghatározó célként jelent meg a disszertáció elkészítése során. A ciszterciekről a rend kitűnően és sokoldalúan felkészült tagjai révén szerezhetünk ismereteket, de több világi szerző is jelentetett meg számos tanulmányt, cikket, sőt önálló kötetet is. Feltáró munkánk során viszont nem találkoztunk olyan publikációval, amely a nevelő-oktató tevékenységet az országos oktatásügyi folyamatok, a helyi pedagógiai eredmények, nevelés- és társadalomszociológiai vonatkozások, a speciális nevelési területek (zenei nevelés), a rendi tanárképzés, és a ciszterci pedagógus személyisége tekintetében összefoglalta és napjaink nevelés- és társtudományi eredményeivel összevetette. Ezért is szerettük volna az e területen tapasztalható hiányt pótolni. A dolgozatunk által kiemelten vizsgált korszak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc utáni időszaktól kezdődik, de bizonyos esetekben, így a bevezetést követő két rövidebb fejezetben visszatekintettünk a korábbi időszakra is, és megjelenítettünk néhány fontosabb „pillanatképet” az egri középszintű iskolák múltjából. Tapasztalhattuk, hogy komoly hagyománya volt Egerben a középszintű oktatásnak, jelentős előzményekre építhetett a ciszterci rend, amikor magyarországi gimnáziumi nevelőmunkájának bázisát ebben a városban építette ki. Ezért tartottuk fontosnak a múlt rövid megismertetését, ugyanis a későbbi összefüggések feltárásához véleményünk szerint így biztosabb viszonyítási alapot tudtunk nyújtani. Az új fenntartók nehéz körülmények között vették át az intézetet, amely nem csak az anyagi terhek súlyosságát jelentette, hanem sokkal inkább azokat a politikai változásokat, amelyeket a jozefinizmus központosító és erőteljes németesítő politikája hozott. Igaz II. József halála után rendeleteinek döntő részét visszavonták, de az idegen kultúra a későbbiekben is határozottan érvényesíteni akarta dominanciáját. Fontosnak tartottuk ezért az időszak ezzel ellentétes tendenciáit is megjeleníteni, azt, ami a ciszterci nevelőmunkában már ekkor is tetten érhető, sőt az idő előrehaladtával egyre markánsabban kimutatható.

Különösen

értékes lépésként említhetjük a magyar nyelv fokozatos megerősödését a gimnáziumban, ami már az 1820-as években, jóval a nyelvtörvény előtt (1844/II. tc.) „rendes tantárggyá” válását jelentette az anyanyelvünknek. Ezzel együtt a hazai történelem tanítása szintén már ekkor kiemelt helyet foglalt el az iskolában, ami tovább erősítette a nemzeti identitástudatot.

237

Az elvesztett szabadságharc egy új történelmi utat jelölt ki az ország számára, ami az oktatásügy területén is döntő jelentőségű változásokat hozott. Mivel a katolikus egyház tanügyigazgatása a XVIII. század közepétől egyre inkább összefonódott az állami irányítással, ezért mindegyik ciszterci iskolának a rendi előírásokon túl ennek a kötelezettségnek is meg kellett felelnie. Fontosnak

tartottuk

ezért,

hogy az

előbbi

következményeként

megjelenő

oktatáspolitikai dokumentumot, az Entwurf-ot az adott intézményre gyakorolt hatásával együtt bemutassuk, elemezzük, kiemelve értékeit és bizonyos visszásságait. Ez utóbbi esetében rávilágítottunk a „nemzeti ellenállás” történelmi fogalmának egyik kézzelfogható megnyilvánulására, amely a ciszterciek által különös hangsúllyal kezelt a magyar nyelv és kultúra – különböző tiltások ellenére történő - megjelenítését, erősítését és továbbvitelét jelentette. Külön értékként emeltük ki Szvorényi József meghatározó szerepét az említett folyamatokban, ugyanis Ékesszólástan című tankönyvével nemcsak az egri diákoknak, hanem az elkövetkező majd fél évszázad gimnazistáinak is formálta gondolkodását, irodalmi ízlését. Rendkívüli terhet jelentett a főgimnáziummá válás kritériumainak megteremtése, ennek feltételeinek kialakítása, de az egyre gyarapodó diáklétszám, a szülők és a környezet elismerése igazolta az iskola, a benne létrehozott pedagógiai értékek létjogosultságát. Fejezetünkben továbbá részletesen tárgyaltuk a gimnáziumok – kiemelten a ciszterci intézmények - tanterveinek változásait és a megjelenő középiskolai törvények hatásait. Elemeztük ezek helyi szintre történő leképeződését a tantervekről alkotott vélemények és a tanmenetek hatásainak vizsgálata révén. Rámutattunk a ciszterci tanárok alapos felkészültségére, ami a koncepciók bírálata, általános értékelése, fejlesztésre vonatkozó javaslataik kapcsán markánsan kimutatható volt. Feltártuk azokat a központilag előírt, de helyben tartalommal megtöltött változásokat, amelyek a gimnázium nevelő-oktató munkáját olyan többlettartalommal töltötték meg,

valamint különösen vonzóvá tették nemcsak a városban és közvetlen vonzáskörzetében élők, hanem a távolban, akár más megyékben lakók számára is a ciszterciek egri intézetét. Kimutattuk a nevelőmunka és az oktatási tevékenység közötti hangsúlyeltolódások változásait, amelyek esetében megállapítottuk, hogy az első többnyire nagyobb hangsúlyt kapott, előkelőbb szerepet töltött be a ciszterciek pedagógiai gyakorlatában. Jól tetten érhető volt ez a tanácskozmányi jegyzőkönyvek, de akár az értesítők publikációinak vizsgálata során, ugyanis lényegesen több alkalommal helyezték a nevelési kérdéseket a megbeszélések fókuszpontjába, mint az oktatás általános vagy szakmódszertani területeinek feltárását. 238

A nemzeti műveltség értékeinek gazdagítása, ennek továbbvitele jól kapcsolódott a nevelési koncepcióhoz, amelynek megvalósítása nemcsak a kiemelten kezelt humán tudományok, de a tanórákon kívüli foglalkozások révén is komoly szerepet kapott. A család és az iskola, a nevelők és a szülők harmonikus kapcsolatának kialakítására a teljes általunk vizsgált korszakban jelentős erőfeszítéseket tettek, átgondoltan megszervezték a találkozásokat, de spontán adódó szituációkat is kihasználtak a minél jobb és hatékonyabb viszony létrehozására. A fő cél mindig a gyermek érdekeinek messzemenőkig történő figyelembe vétele volt. Az iskolák valódi „motorjai” az ott dolgozó tanárok voltak. A róluk szóló fejezetben próbáltuk a lehető legalaposabban feltárni és bemutatni azt a pedagógusképet, azt a nevelői hivatásról alkotott ciszterci koncepciót, amely az egész rend fenti kérdésre vonatkozó felfogását meghatározta. Fontosnak tartottuk ehhez a szakaszhoz bevezetésként hozzákapcsolni - a folyamatok szemléletesebb érzékeltetése érdekében - egy neveléstörténeti visszatekintésbe ágyazott tanári szerep- és személyiségről alkotott nézetek koronkénti rövid megjelenítését, illetve bemutatni a középiskolai tanárok hivatásra való felkészítésének lényegesebb állomásait. A feltárt források jól érzékeltették, hogy mennyire kiemelten kezelte a rend a szerzetestanári hivatásra való nevelés önkéntesen vállalt kötelezettségét. A szakszerűség, a rátermettség, a hivatástudat, a mások, különösen a tanítványok iránti tisztelet, az önzetlenség és a szeretet, mint legfontosabb kritériumok kellettek, hogy meglegyenek a jelöltekben. A tanítványoktól is természetesen elvárták az odaadó munkát, a tiszteletet, de ennek alapja nem a puszta tekintélyből származtatható a ciszterci felfogás szerint, hanem a kimagasló tudásból, emberszeretetből és a nevelői példából. A rend tanárai munkájuk során fokozottan szem előtt tartották és határozottan követték ezeket az elvárásokat. Tapasztalhattuk ezt a tudományos életben elért eredményeik és a művészeti területen létrehozott alkotásaik tanulmányozása kapcsán. Munkánk során feltártuk azt is, hogy a rend tagjai mennyire nyitottak voltak az adott korszakban újnak és korszerűnek számító pedagógiai módszerek és eszközök iránt. Ezért szemléltetés nélkül nem tartották igazán eredményesnek az oktatást, sőt itt mindig törekedtek a lehető leghatékonyabb és minél érdekesebb eszközök használatára. Az egri ciszterek már az I. világháború alatt a saját, normál körülmények között fizikai kísérletekre használt röntgenkészülékükkel segítették a gyógyító munkát, fotólabort üzemeltettek, és az 1930-as években oktatáshoz kapcsolódó filmeket vetítettek és elemeztek diákjaikkal.

239

Nem csupán a technikai újításokat tartották fontosnak nevelő-oktató tevékenységük még színvonalasabbá tételéhez, hanem törekedtek az új szellemi irányzatok, pedagógiai paradigmák megismerésére és azok praxisban történő alkalmazására is. A feltárt források szemléletesen megmutatták a rend reform- és alternatív pedagógiák iránti fogékonyságát. Ismerték és elismerték a bennük rejlő értékeket, sőt ezen túlmutatva a számukra megfelelő eredményeket a gyakorlatba át is ültették. Ez jól mutatja, hogy a „túlzottan konzervatív” vagy az „újításoktól mereven elzárkózó” jelzőkkel semmiképp sem illethetőek a ciszterci tanárok. Tevékenységükben a múlt és a jövő szimbiózisa valósult meg tanítványaik szellemi gyarapodásának érdekében. Mivel egy tanár, egy nevelési koncepció igazi értéke a tanítványokon keresztül mutatkozik meg leginkább, ezért megvizsgáltuk az egri intézmény diákjait, számos szempontot figyelembe véve, egy általános kép kialakításának céljából arra vonatkozóan, hogy a ciszterciek gimnáziumának választására mi ösztönözhette a korabeli ifjúságot és családjaikat. A magas tanulói létszámok, a fokozott érdeklődés egyértelműen az iskola szakmai színvonalának elismerését jelezte, ugyanis nemcsak abban az időszakban látogatták az intézetet

jelentős

számban,

amikor

kevésbé

kedvező

körülmények

voltak

az

iskolaválasztásra, hanem a későbbi időszakban is. Az érettségik eredményei, a továbbtanulás lehetőségei széles rétegeket vonzottak a társadalmi felemelkedésre vágyó családok gyermekei közül. A kevésbé tehetősek, de kellő szorgalommal, kitartással rendelkező diákok az ösztöndíjak és kedvezmények segítségével elérhették vágyott céljaikat. A ciszterciek sohasem feledkeztek meg tehetséges, példamutató munkát végző diákjaikról. Teret adtak - különböző egyesületeik, köreik, művészeti és tudományos csoportjaik által diákjaiknak a bennük lévő értékek kibontakoztatására. A szóbeli elismerés, dicséret mellett mind saját anyagi áldozatuk, mind a munkájukat tisztelő korábbi tanítványaik és más „jótevők” révén is igyekeztek hozzájárulni az újabb szellemi értékek létrehozásához. A gimnázium légköre más felekezetek gyermekeinek is biztosította a tanulás lehetőségét, mindvégig a tolerancia jellemezte ezen a téren is az itt folyó tevékenységet. Ennek a szeretetteljes, elfogadó, mindenki iránt tiszteletet sugárzó és mindig magas műveltségi szintet megtestesítő „pedagógiai szolgálatnak” köszönhető a rend oktató munkájának széleskörű elismerése. Kutató munkánk eredményeként megállapíthatjuk, hogy a ciszterciek által végzett gimnáziumi nevelő-oktató tevékenység nemcsak az egri egyházmegyében, annak

240

központjában, Egerben, hanem – többi intézetük révén – az egész ország területén is meghatározó szerepet játszott a magyar középfokú oktatásban. Az itt létrehozott pedagógiai koncepció szerves fejlődés eredménye, amelyre jelentősen hatott az adott időszak állami befolyása, de mindezek ellenére mégis önálló irányt jelentett a katolikus oktatáson belül. A Szent Benedek tanításait szem előtt tartó, de Szent Bernát nyomdokain járó rend a XIX-XX. század időszakában egy olyan nevelési rendszert épített fel hazánkban, amely a pedagógia keresztény és világi eszméit, történelmi hagyományait és megújulást kereső modern irányzatait olyan egységgé formálta, amivel a korabeli diákság egyik legszínvonalasabb fejlesztését és szellemi nevelését tudta biztosítani. A szeretet, a lélekből adott eligazítás által utat tudtak mutatni minden tanítványuk számára, segíteni tudtak nemcsak a saját, hanem egész nemzetünk céljainak elérésében, a művelt és felkészült, a világra nyitott és érdeklődő polgárság kialakításában. Ehhez szükség volt a rend egyes tagjainak odaadó, áldozatos munkájára. Igyekeztünk az ő személyes példájukkal is megvilágítani egész iskolarendszerük működésének mélyebb rétegeit. A ciszterci rend meghatározó módon hatott a korabeli középfokú oktatás elméletére és gyakorlatára, formálta a jövendő és gyakorló pedagógustársadalom és a diákság gondolkodását. Voltak, akik azonban akkor sem szerepeltek és ma sem jelennek meg tankönyvek vagy tudományos közlemények lapjain, mégis példamutató életük és értékes szakmai működésük révén rászolgáltak arra, hogy a hazai pedagógiatörténet jeles képviselőiként emlékezzünk meg róluk. Dolgozatunkkal nekik is szerettünk volna emléket állítani. A múlt értékeinek feltárása számos támpontot nyújthat a jelenkor, a XXI. századi pedagógia és napjaink nevelői számára. A ciszterciek Szent Bernát által megfogalmazott megközelítése, miszerint a tanári hivatás, a legpozitívabb értelemben vett „szolgálatra” való felkészülést jelenti - lehet üzenet és mottó napjaink pedagógusai számára. Kalász Elek a rend alapítóját idézve a következő gondolattal mutat rá ennek lényegére: „A tanár világító és melegítő ember. Tanít és nevel. Vonz és alakít. Ihlet és hat. Sugárzása nyomán egy új világ nyílik ki és készül. Egy világ, mely olyan, mint ő. Mindig ugyanaz, de mindig több, frissebb, gazdagabb. Az örök megtartó tegnap és teremtő holnap. Ennél nagyobbat és szebbet, amely egyúttal program is, a pedagógia ma sem tudott nyújtani és megörökíteni.”632 632

Kalász Elek (szerk.) (1943), 32. p.

241

VIII. Irodalom Levéltári források -

Heves Megyei Levéltár (HML) iratanyaga: Az Egri Ciszterci Rend iratai VIII-53.

Főbb iratcsoportok:  Tanácskozmányi jegyzőkönyvek  Magánvizsgálati jegyzőkönyvek  Névjegyzékek  Egri katolikus gimnázium névkönyvei  Érettségi főnévkönyvek, kimutatások, jegyzőkönyvek  Igazgatói napló, igazgatói értesítések -

Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának könyvtára – hagyatéki gyűjtemény (képek)

-

Heves Megyei Levéltár térképtárának térképei.

Önálló kiadványok, tanulmányok, cikkek -

A Ciszterci Rend Főgimnáziumának Értesítői. 1850/51 – 1940/41, Eger. (HML könyvtára, Egri Főegyházmegyei Könyvtár)

-

A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1942/43. tanévre, Veszprém.

-

Albert Ferenc (1868): Heves és Külső Szolnok megyék leírása. Eger, 512-537. p.

-

Antall József (1986): Az 1934. évi középiskolai reform – A törvényjavaslat előkészítése és vitája. – (Összeállította, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta) Országos Pedagógiai Intézet, Budapest. – (A tantervelmélet forrásai 7.)

-

Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1977. 418-419. p. /Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket írta Szigeti József/

-

Bábosik István (2003): Alkalmazott neveléselmélet. OKKER Kiadó, Budapest.

-

Bábosik István (2004): A pedagógus személyiségének és magatartásának szerepe a nevelési folyamatban. Mester és tanítvány, 2004/4. 11-24. p.

-

Bábosik Zoltán (2004): Irányzatok és elméletek a nevelésfilozófiában. OKKER Kiadó, Budapest

-

Balázs Sándor - Kovács László (2005): A tanárképzés alakulása Egerben /A kezdetektől az 1990-es évekig/, Katedra Pedagogiky Pedagogickej Fakulty Univerzity Mateja Bela v

242

Banskej Bystrici, Zbornik Vedeckovyskumnych Prac Katedry Pedagogiky (1), Banská Bystrica. 161-171 p. -

Balázs Sándor (1996): Platontól - Steinerig /szöveggyűjtemény/ EKF, Eger.

-

Balázs Sándor (2000): A pedagógiai kommunikációs képességek fejlesztésének elméleti és gyakorlati problémái. OKKER Kiadó, Budapest.

-

Ballér Endre (1996): Tantervelméletek Magyarországon a XIX-XX. században. Országos Közoktatási Intézet, Budapest. – (A tantervelmélet forrásai 17.) 37 p.

-

Ballér Endre (1999): Tantervelméleti megközelítések a két Világháború közötti magyarországi gimnáziumi tantervekben. Országos Közoktatási Intézet, Budapest. – (A tantervelmélet forrásai 21.) 130 p.

-

Balogh László (szerk.) (1996): 1000 éves a magyar iskola. Korona Kiadó Kft, Budapest.

-

Bárdos Kornél (1987): Eger Zenéje 1687-1887. Akadémiai Kiadó, Budapest.

-

Békefi Remig (szerk.) (1896): Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai ciszterczi rend. Budapest.

-

Békefi Remig dr. (1896):

A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig

(kézirat). 242-244; 406-414. p. -

Bertényi Iván - Gyapay Gábor (1993): Magyarország rövid története. Maecenas Kiadó, Budapest. 394-450. p.

-

Boronkay Antal (magy. kiad. szerk.) (1985): Brockhaus Riemann Musiklexikon, Zeneműkiadó, Budapest. 605. p.

-

Borovszky Samu (1909): Heves vármegye monográfiája. Budapest, 94-100.; 304328.p.

-

Borovszky Samu (szerk.) (1909): Magyarország vármegyéi és városai (Heves vármegye). Budapest, 94. p.

-

Bozsik Pál (1910): Az egri papnevelés története 1780-ig. Eger, 30-51. p.

-

Csorba László (2000): A tizenkilencedik század története. Pannonica Kiadó, Budapest.

-

Brezsnyánszky László (szerk.) (1993): Alternatív pedagógiai koncepciók és iskolák a XX. századi Nyugat-Európában. Kézirat, KLTE Debrecen.

-

Engel Pál (1990): Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában sor. I., Budapest

-

Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich. Vom Ministerium des Kultus und Umerrichts. Wien, 1849.

243

-

Eötvös József: Kultúra és nevelés. - idézi: Mann Miklós (1987): Oktatáspolitikai koncepciók a dualizmus korából. Tankönyvkiadó, Budapest. 22. p.

-

Falubíró Győző (1940): Középiskolai énektanításunk törekvései. Értesítő 1939/40, 15. p.

-

Felkai L. - Zibolen E. (1993): A magyar nevelés története II. (Főszerk.: Horváth Márton) Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest.

-

Felkai László (2001): A XIX. század végi gimnáziumi tantervek. Szerk. és bev. ellátta - Horánszky Nándor. Budapest, 156 -161. p. – (A tantervelmélet forrásai 21.)

-

Fináczy Ernő (1898): A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában II. Budapest, 190-193. p.

-

Gergely András (1991): Magyarország története 1790-1918. IKVA, Budapest.

-

Gyáni Gábor (1986): Az „új történetírás” jelensége, i.n: Világtörténet, 3-4. sz. 3-6. p.

-

Gyáni Gábor (2000): Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest.

-

Hegyi Ildikó (2003): Siker és kudarc a pedagógus munkájában. – A pedagógiai képességek és fejlesztésük módjai. OKKER Kiadó, Budapest (Második kiadás)

-

Hervay Ferenc (1984): Repertorium historicum ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma, 329. (Bibliotheca Cisterciensis 7.)

-

Hellmich, Achim – Teigler, Peter (1995): Montessori-, Freinet-, Waldorfpädagogik, Konzeption und aktuelle Praxis. Beltz, Weinheim und Bazel, Evangélium Kiadó.

-

Hervay Ferenc Levente (1991): A ciszterci rend története Magyarországon. I.n.: Lékai Lajos: Ciszterciek: eszmény és valóság. Budapest, 470-493. p.

-

Hervay L. Ferenc - Legeza László - Szacsvai Péter (1997): Ciszterciek. Budapest.

-

Horváth Konstantin (1930): Zirc története. Veszprém.

-

Horváth Konstantin (szerk.) (1939): A Bernardinum, a Ciszterci Rend Hittudományi és Tanárképző Intézetének emlékkönyve az intézet fennállásának ötvenedik esztendejére. Ciszterci Rend Zirci Kongregációja, Budapest.

-

Horváth Konstantin – Zemplén György (szerk.) (1943): A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola évkönyve az 1942-43. tanévre. Egyházmegyei ny., Veszprém.

-

Horváth Márton (szerk.) (1993): A magyar nevelés története II. Budapest, Felsőoktatási Koordinációs iroda.

-

Horváth Márton (szerk.) (1988): A magyar nevelés története I. Tankönyvkiadó, Budapest.

244

-

Horváth Mihály (szerk.) (1872): Magyarország függetlenségi harcának története III. köt. Budapest.

-

Barta János ifj. (2000): A tizennyolcadik század története. Pannonica Kiadó. Budapest.

-

Juhász Norbert dr.(1861): Az egri gymnasiumi tanuló ifjúság ösztöndíjai, jutalmai s ezek alapítói (Értesítő, 1860/61.) 2-18. p.

-

Juhász Norbert dr.(1865): Az egri gymnasium. (Értesítő, 1864/65.)

-

Kalász Elek (szerk.) (1943): Változatok a magyar földön 800 éves Ciszterci Rend múltjából. Különlenyomat a Ciszterci Rend Bajai III. Béla- Gimnáziumának. 1942 43. évi Évkönyvéből.

-

Kandra Kabos (1887/IV): Adatok az egri egyházmegye történetéhez. Eger.

-

Karády Viktor (1997a): Egyenlőtlen magyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá. In: uő: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Budapest, 151195. p.

-

Karády Viktor (1997 b): A középiskolai elitképzés első történelmi funkcióváltása 1867-1910. In: u.ő: Iskolarendszer és felekezeti egyenlőtlenségek Magyarországon. Budapest, 169-194. p.

-

Karády Viktor (1997 c): Nemzeti és felekezeti kisebbségek a budapesti egyetemeken a

századfordulón.

In:

u.ő:

Iskolarendszer

és

felekezeti

egyenlőtlenségek

Magyarországon. Budapest, 195-215. p. -

Karády Viktor (2000 a): Felekezetek és születéskorlátozás Budapesten (1880-1945). In: Elekes Zsuzsanna - Spéder Zsolt (szerk.) Törések és kötések a magyar társadalomban. Budapest, 375-388. p.

-

Karády Viktor (2000 b): Felekezetsajátos középiskolázási esélyek és a zsidó túliskolázás mérlege. In: uő: Zsidóság és társadalmi egyenlőtlenségek. Budapest, 223-256. p.

-

Karády Viktor (2000 c): Magyar kultúrfölény vagy etnokrata önámítás? Mire jók a dualista kor nemzetiségi statisztikái? Educatio Nyár, 239-252. p.

-

Karády Viktor (2001): Mennyire volt „magyar" a honi értelmiség a századfordulón? In: Lackó Miklós (szerk.) Művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest.

-

Kassuba Domokos (1895): Az egri gimnázium története (1896. A magyarországi ciszterci rend millecentenáriumi emlékkönyve.) 94-180. p., illetve lsd. még Értesítő 1894/95. 3-149. p. Értesítő 1895/96. 3-102. p., Értesítő 1896/97. 3-55. p.

-

Kassuba Domokos (1895): Egri Gimnázium története. Eger.

245

-

Kelemen Elemér (2002): Hagyomány és korszerűség. Oktatáspolitika a 19-20. századi Magyarországon. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.

-

Key, Ellen (1976): A gyermek évszázada, Tankönyvkiadó, Budapest. 57-60. p.

-

Kerekes Károly O. Cist. (2001): Rajeczky Benjamin a szerzetestanár – Egy ciszterci tanítvány emlékei Béni Bácsiról. Egri Fehér/Fekete 2001. VIII. évf. 4. sz. 1-2. p.

-

Kéri Katalin (1997): Neveléstörténet. JPTE –BME, Pécs.

-

Kéri Katalin (2001): Bevezetés a neveléstörténeti kutatások módszertanába, Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

-

Kéri Katalin (1996): Adalékok a pedagógusok etikai kódexének elkészítéséhez. In.: Hoffmann Rózsa (1996): Pedagódusetika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 34-44. p.

-

Kéri Katalin (szerk.) (1995): A tudás kapui - Mozaikok a nevelés történetéből I. Tárogató Kiadó, Budapest.

-

Kiss Istvánné (1988): Eötvös Józseftől Eötvös Lorándig. Dokumentumok a budapesti egyetem tanárképző intézetének és gyakorló főgimnáziumának történetéből (18701918). Budapest.

-

Kollár Gedeon (1929): A regula pedagógiája. Sz. Benedek Emlékkönyv – Pannonhalmi Szemle IV. évf. Pannonhalma. 185-198. p.

-

Kovács Emőke (2007): Az elfeledett Barankovics István. Magyar Hírlap, 2007. 05. 10. sz.

-

Kosáry Domokos (1990): Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Magyarok Európában sor. III. Budapest, Tankönyvkiadó, Budapest.

-

Kozma Béla (2001): Pedagógia I - II. Comenius Bt. Pécs.

-

Köte Sándor (1975): Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában (1849-1918). Tankönyvkiadó, Budapest. 5-57. p.

-

Kürti Menyhért (1936): Korszerű nevelési kérdések az új gimnáziumban. Értesítő 1935/36, 27-53. p.

-

Lakatos Dénes (1914): A székesfehérvári ciszterci rendi katholikus főgimnázium száz éves története. Székesfehérvár.

-

Lengvári István: A Pécsi Ciszterci Főgimnázium Tanulói (1851-1911). Korall. 2001. Tavasz-nyár. 145-155. p.

-

Lékai Lajos (1991): Ciszterciek. Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest.

-

Lubrich Ágost (1875): Herbart bölcseleti rendszerének alaptévedései és a magyar ministerialis középtanodai tanterv. Budapest.

-

Maczki Valér dr.: Paedagogiai casuistica. Értesítő 1899/1900. 10-19. p.

246

-

Magyarné Sztankovics Ilona (1999): Neveléstörténet. Comenius Bt., Pécs.

-

Magyarország történeti-statisztikai helységnévtára Heves megye (1991), Budapest.

-

Mann

Miklós

(1987):

Oktatáspolitikai

koncepciók

a

dualizmus

korából.

Tankönyvkiadó, Budapest. -

Mann Miklós (1996): Kultúrpolitikusok a dualizmus korában. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadásában, Budapest.

-

Mann Miklós (1997): Oktatáspolitikusok és koncepciók a két Világháború között. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadásában, Budapest.

-

Márkus Dezső (szerk.) (1896): Corpus Juris Hungarici. XVI. 1836-1868. FranklinTársulat, Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest. 91-92. p., 98. p.

-

Mészáros István (1989): Iskolatörténeti kaleidoszkóp I., II. kötet. Artemis Kiadó, Budapest.

-

Mészáros István (1988): Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 9661948 Budapest.

-

Mészáros István (1989): A magyarországi római katolikus tanügyigazgatás történeti áttekintése, I.n: Magyar egyháztörténeti vázlatok 1. kötet. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, Budapest. 221-256. p.

-

Mészáros István (1991): Magyar iskolatípusok 996-1990. A Magyar Neveléstörténet Forrásai VI. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest. 42 p.

-

Mészáros István (2000): A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest.

-

Mészáros István (fordította és jegyzetekkel ellátta) (1981): Ratio Educationis, Akadémiai Kiadó, Budapest.

-

Mészáros István (1968): A magyar nevelés története 1790-1849. Tankönyvkiadó, Budapest. 62-85; 170-195. p.

-

Mészáros István (1981): Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között, Akadémiai Kiadó, Budapest. 44-67; 72-81; 109-168; 172-310; 416-506. p.

-

Mészáros István (1984): Népoktatásunk szervezeti-társadalmi alakulása 1777-1830 között. Tankönyvkiadó, Budapest.

-

Mészáros István (1988): Oskolák és iskolák. Tankönyvkiadó, Budapest. 29-42.; 211234. p.

-

Mészáros István (1996): A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája 996-1996. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

247

-

Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla (2003): Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris Kiadó, Budapest.

-

Mészáros István - Németh András - Pukánszky Béla (szerk.) (2003): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest.

-

Mozsgai József Tádé (2000): Ciszterciek Egerben. A Ciszterci Diákszövetség Egri Osztálya közreműködésével készült kiadás. Eger. (Kézirat)

-

Nagy Béni dr. (1914): Az Egri Főgimnázium története. Eger.

-

Nagy József (1978): Eger története, Budapest, 374-377. p.

-

Nagy Sándor (1993): Az Egri Vitkovics - önképzőkör (1860-1948), Hevesi Napló 1993/ 1-2. 41 - 50. p.

-

Őrfi Mária (1998):

-

Németh

András

Lángolj és világíts. Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest. (1997):

A

reformpedagógia

múltja

és

jelene.

Nemzeti

Tankönyvkiadó, Budapest. -

Németh András - Ehrenhard Skiera (1999): Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

-

Pukánszky Béla - Németh András (1995): Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

-

Pukánszky

Béla

(1989):

A

középiskolai

tanárképzés

1924-es

reformja

Magyarországon. Pedagógiai Szemle, 1989. 11. sz. 1045-1055. p. -

Pukánszky Béla: A középiskolai tanárképzés története a Kolozsvárról Szegedre elköltözött egyetemen (1919-1922). http://www.staff.uszeged.hu/%7Ecomenius/1919_1921

-

Rakaczkiné Tóth Katalin (1996): A szervezett tanárképzés kialakulása a Budapesti Tudományegyetemen - Mozaikok a középiskolai tanárképzés történetéből. Magyar Pedagógia, 96. évf. 2. szám, 157- 168. p.

-

Ravasz János (szerk.) (1966): Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 10001849. Budapest.

-

Schaffhauser Ferenc /ford./ (1990): Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich vom Ministerium des Cultus und Unterrichts. Bécs 1849. – Az ausztriai gimnáziumok és reáliskoIák terve. Budapest.

-

Soós Imre (1985): Az egri egyházmegyei plébániák történeti áttekintése. Budapest.

-

Söveges Dávid OSB (ford.) (1995): Szent Benedek regulája. Franklin Nyomda és Kiadó Kft, Budapest.

248

-

Sugár István (1973): Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770-1775 között. Eger Archívum 1.

-

Sugár István (1984): Az egri püspökök története, Budapest.

-

Szabó Béla (1997): A testnevelés tantárgy helye és szerepe a Ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnáziumában (1856-1948), ADU Gmk kiadó, Budapest.

-

Szabó Kálmán (1997): Osztályfőnöki kézikönyv. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

-

Szabolcs Éva (2002): Iskolai értesítők neveléstörténeti forrásértéke. A Budapesti II. kerületi Állami Reáliskola 1855-1914, In: Szabolcs Éva - Mann Miklós (szerk.): Neveléstörténeti tanulmányok II. Új szempontok, új források. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 29-40.p.

-

Szabolcs Éva - Mann Miklós (szerk.) (2002): Magyar neveléstörténeti tanulmányok I. Új szempontok, új források. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest.

-

Szabolcs Éva - Mann Miklós (szerk.) (2002): Magyar neveléstörténeti tanulmányok II. Új szempontok, új források. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 2002. 29-40 p.

-

Szakály Ferenc (1990): Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Magyarok Európában sor. II., Budapest.

-

Szederkényi Nándor (1893): Heves vármegye története. Eger.

-

Szvorényi József (1853): Ékesszólástan. Eger.

-

Szvorényi József (1851): Történelmi-statisztikai adatok az egri gymnasiumról. Ciszterci Rend Főgimnáziumának Értesítője, Eger. 1850/51. 12-16. p.

-

Tóth Ev. János (1943): Szent Benedek regulája a ciszterci rendben. A Ciszterci Hittudományi Főiskola és a Ciszterci Tanárképző Főiskola Évkönyve az 1942/43. tanévre, Veszprém. 128-146. p.

-

Varga László (2007): A Pannonhalmi Egyházmegye népiskolái a XIX-XX. században. METEM. Budapest.

-

Városi Gyula: A katholikus iskolaügy Magyarországban II., 34-36. p.

-

Werner Adolf dr. (1899): Az önmunkásságról. Értesítő 1898/99. 20-43. p.

-

Zibolen Endre (1990): Az Organisationsentwurf és a nyolcosztályos magyar gimnázium, I.n: Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezeti terve. (Organisationsentwurf.) Ford. Schaffhauser Ferenc. Bev. - Sajtó alá rend. Horánszky Nándor. Budapest, 19. p. - (A tantervelmélet forrásai 12.)

-

Zrinszky László (2002): Neveléselmélet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

249

Törvények, rendeletek

-

1896 Magyar Törvénytár 1882-1883. évi törvényczikkek, Szerk: Márkus Dezső

-

Franklin Társulat, Budapest. Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 265-284. p.

-

1897 Magyar Törvénytár 1889-1891. évi törvényczikkek, Szerk: Márkus Dezső

-

Franklin Társulat, Budapest. Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, 321-327. p.

-

1879 Magyarországi Rendeletek Tára. Magyar Királyi Belügyminisztérium. Légrády Testvérek Bizománya, Budapest. 352-372 p.

-

1880 Magyarországi Rendeletek Tára. Magyar Királyi Belügyminisztérium. Légrády Testvérek Bizománya, Budapest. 1036-1039. p.

-

1883 Magyarországi Rendeletek Tára. Magyar Királyi Belügyminisztérium. I. és II. füzet., Ifj. Nágel Ottó Bizománya, 1367-1386. p.

-

1901 Corpus Juris Hungarici XV. 1740-1835. Franklin-Társulat, Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest. 325-327. p., 501-503. p.

Statisztikák:

-

Magyar Statisztikai Közlemények 1. kötet Bp. 1902.- Népesség általános leírása községenként 1900. 20-23, 26-29, 190-191. p.

-

Magyar Statisztikai Közlemények 42. kötet Bp. 1912.- Népesség főbb adatai 1910. 24-27, 30-31, 188-189. p.

-

Magyar Statisztikai Közlemények 48. kötet Bp. 1913.- Népszámlálás 1910.

-

Magyar Statisztikai Közlemények 71. kötet Bp. 1925.- Népszámlálás 1920.- 19-21. p., 86-87. p.

-

Magyar Statisztikai Közlemények 83. kötet Bp. 1932.- Demográfiai adatok 1930. 2324, 26-27. p.

-

Magyar Statisztikai Közlemények 86. kötet Bp. 1934.- Népszámlálás 1930. 46-49. p., 232. p.

-

A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. VI. kötet, Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, Budapest. 1979.

250