EME DOKTOR MÁTYUS ISTVÁN PORTRÉJA – A RESTAURÁTOR SZEMÉVEL
287
DOKTOR MÁTYUS ISTVÁN PORTRÉJA – A RESTAURÁTOR SZEMÉVEL FEKETICS ERIKA 2009 novemberében a Teleki Téka felkérésére restauráltam a Marosvásárhelyen 1757-ben főorvossá kinevezett Mátyus István portréját. A restaurálást megelőző fotótechnikai eljárások segítségével kiderült, hogy a jelenlegi festmény alatt egy másik portré rejtőzik. Mindkettőn Mátyus István látható. A restaurálás során a felső réteg megtartása, valamint az alsó portré röntgenfelvételekkel való dokumentálása volt a cél. Tanulmányunk a vizsgálatok eredményeit összegzi, illetve a restaurálás folyamatát mutatja be. Kulcsszavak: Mátyus István, Marosvásárhely, portré, restaurálás, fotótechnikai vizsgálatok, Teleki Téka
2
009 novemberében a Teleki Téka felkérésére Marosvásárhelyen restauráltam doktor Mátyus István portréját. A festmény a restaurálást követően visszakerült a Teleki Téka képgalériájába. Mátyus István 1725-ben született Kibéden. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kezdte. Orvosi oklevelét Utrechtben szerezte. Göttingenben, Marburgban és Bécsben folytatta tanulmányait és orvosi gyakorlatot végzett.1 A 18. század közepén a központi hatóság a járványok és betegségek visszaszorításáért, az egészségügyi intézkedések előmozdítása érdekében, orvosi hivatal létrehozására utasított minden vármegyét, kerületet, szász és székely széket.2 Mátyus ez idő tájt tért haza, 1757-ben. Marosszék főorvosává nevezik ki. 1765-ben nemességet szerzett, ezt követően a marosszéki Tabula Continua (Folytonos Tábla) ülnökévé választották.3 1762-ben jelent meg a Diaetetica két kötete, azaz „a jó egészség megtartásának módját fundámentomosan eléadó” könyve, majd 1787–1793 között íródott az Ó és új diaetetica.4 1802-ben hunyt el Marosvásárhelyen. Könyvtárát, teljes felszerelt nyomdáját, vagyonát a helybéli Református Kollégiumra hagyta.5 A portrén az orvos vörös mellényben, zöld, prémes mentében jelenik meg. Enyhén jobbra fordul. Jobb kezében pálcát tart, a bal pedig egy asztalon nyugszik, mögötte ott látható a Diaetetica két kötete. A festmény bal felső sarkában a következő felirat olvasható: Stephanus Matyus de Kibed / M(edicinae) Doctor Incl(iti) Co(mi)t(a)tus de Küköllő / cum sede Marus unit(i) P(rincipalis?) N(ominatus) Physi / cus ordinarius An(no) 1785 aet(atis) 59. Zavarba ejtő mindkét számjegy közepén a kisebb jegyekkel írt 1/15 és 6/15 törtszámok megjelenése (2. tábla/3). A jobb felső sarokban címert látunk (2. tábla/1), a következő jelmondattal: COELO FAVENTE / LABORE, CANDORE, INDUSTRIA, PATIENTIA A címer alatt átsejlik egy évszám: 1767. Alatta: aet(atis): 41. Itt ismét feltűnik – számunkra megmagyarázhatatlanul – két törtszám: 1/12 és 1/4 (2. tábla/4).
1
PÁL-ANTAL 2009, 183. PÁL-ANTAL 2009, 182. 3 SEBESTYÉN 2009, 125. 4 PÁL-ANTAL 2009, 183. 5 SEBESTYÉN 2009, 153. 2
EME 288
FEKETICS ERIKA
A festmény restaurálás előtti állapotában a festékréteg megkopott, megrepedezett, feltáskásodott volt. A látványt nagymértékben befolyásolta a festékréteg repedezettsége. Ennek két fajtáját különböztetjük meg: az öregedési repedéshálót, valamint a korai hasadást.6 A Mátyus-portrén kizárólag öregedési repedésháló fordul elő. A festékréteg ridegebbé válásának köszönhetően, jól látható, amint a vakkeret léceinek belső szélei mentén megrepedezett a festékréteg. A festményt sűrű szövésű, Z sodratú lenvászonra festették. A vászon a környezeti hatások miatt meghullámosodott. A festmény több helyen kiszakadt, ezeken a helyeken foltozták, valamint dublírozták (új vászonra kasírozták). A festményt nem vakkeretre feszítették, hanem a díszkeret hátoldalára szegezték (1. tábla/2). Eredetileg volt feszítőkerete, ugyanis jól kivehető, hogy a vakkeret léceinek belső pereme belenyomódott a vászonba, és a benyomódás mentén megrepedezett a festékréteg. A vásznat a címer fölött ki is toldották. Alapozás előtt feszíthették vakkeretre eredetileg. Ezt könnyűszerrel megállapíthatjuk, ugyanis a felfeszített vászon szálai a felszegezésből adódóan a feszítés mentén meghullámosodnak. Az előre alapozott vásznaknál a vászonszálak egyenes lefutásúak maradnak.7 Az alapozás feltehetően színezetlen krétaalapozás.8 A lumineszcens felvételek fotótechnikai eljárását az átfestések kimutatására alkalmazzák. A lakkréteg minél öregebb, annál inkább lumineszkál, míg az átfestések sötéten jelentkeznek. Bizonyos pigmentek is kioltják a sugárzást, megszüntetik a lumineszcenciát, ezért sötéten látszanak a felvételeken (pl. a réztartalmú pigmentek), mások meg elősegítik (ólomtartalmú pigmentek). A festmény lakkrétege UV sugárzás hatására sárgászölden lumineszkál. Mátyus portréján a lakkréteg nem egyenletes, helyenként megkopott, hiányzik, ezek a helyek sötéten jelentkeznek a felvételen (1. tábla/4). A címer körül jól láthatóak az ecsetvonások, ezt tehát nem festették át (2. tábla/2). Az átmenősugaras infravörös felvétel (hátulról világítjuk meg a műtárgyunkat) az alsó rétegek kimutatására alkalmas, portrénk esetében ez tette nyilvánvalóvá a meghökkentő felfedezést: a jelenlegi 6
Az öregedési repedésháló kialakulása az anyag öregedésével hozható összefüggésbe. A festékréteg rugalmassága a felhordás utáni időszakban a legnagyobb. A környezeti hőmérséklet és páratartalom változásával együtt járó, akár 5%-os mozgást is képes jelentős károsodás nélkül elviselni. Ez az alkalmazkodóképesség idővel, az anyag öregedése során bekövetkező szilárdulás és egyben ridegedés, valamint lebomlás miatt 1–2%-ra csökken ennek következtében a festékréteg töredezni, repedezni, fizikailag roncsolódni kezd. Ezért fontos a stabil környezeti hőmérséklet és páratartalom, emiatt nem szabad a műtárgyat gyors környezetváltozásnak kitenni. Ha a kép helyének megváltoztatására kerül sor, a megváltozott környezeti körülményekhez való hozzászoktatás a mondottak miatt nagyon fontos. Az öregedési repedések arról ismerhetőek fel, hogy széleik élesek, áthatolnak a festmény alapozóján is, szélességük állandó és nem haladja meg a néhány tized mm-t. A festmény eredeti lakkrétegének teljes mértékű vegyszeres eltávolítása nem tanácsos, mert a kis molekulájú, lágyító hatású alkotórész kioldása miatt a festékréteg még ridegebbé, törékenyebbé válik. A festékréteg másik fizikai roncsolódási formája, a korai hasadás a festékréteg maradandó képlékenységével áll kapcsolatban. A helytelen anyaghasználatra vezethető vissza, ennek következményeként a festékréteg ráncosodik, szigetekké esik szét, krokodilbőrösödik. Elsősorban a sötét színű, túl vastag rétegben, túl sok kötőanyaggal festett részeken jelentkezik. Az ilyen rétegek sohasem szilárdulnak meg rendesen, mert sokszor viaszt, bitument és száradást gátló pigmenteket tartalmaznak; a magas hőmérséklettel szemben érzékenyek maradnak. Ezért fontos, hogy ezeket a képeket ne tegyük ki magasabb hőmérsékletnek. A hasadás szélei legömbölyödtek, szélességük változó, akár az 1mm-t is elérheti. Ezekbe a hasadásokba könnyűszerrel beülnek a porszennyezők, ezek nemcsak látványában csúfítják a festményt, hanem a kép anyagát is károsítják. 7 Előre alapozott vásznakkal már a 16. században találkozhatunk. Ebben a periódusban még nem hódított teret teljes mértékben a vászonkép festészet, s ahogy már előre alapozott fatáblákat készítettek, így előre alapozott vásznakat is gyártottak. Sok esetben ezeket az előre alapozott vásznakat csirizzel, liszt és enyv keverékével kenték át, a nagyon gyenge minőségű alapozó miatt a festők sokszor újból átkenték egy jobb minőségű alapozóval. Emiatt találkozhatunk olyan vásznakkal, amelyeken két vagy három különböző minőségű és színű alapozó van. 8 A színes alapozás a 16. században jelenik meg. A festészettechnikával függ össze, ugyanis a középkorban fehér alapból indultak ki, így a kívánt színhatást lazúrozással, színrétegek egymásfelettiségével hozták létre, a sötét alap már egy egészen más technikát igényelt, fedő festékek használatát. A legelterjedtebb a vörös volt, a barokk korra jellemző, később újra visszatérnek a fehér alapozáshoz.
EME DOKTOR MÁTYUS ISTVÁN PORTRÉJA – A RESTAURÁTOR SZEMÉVEL
289
alatt egy másik portré rejtőzik. A ruházat nagybani eltéréseket mutat: a ma látható alatt egy sokkal díszesebb, csipkékkel díszített viselet található (4. tábla/1–2). Az arcnál – a szemeknél, szájnál, orrnál, valamint a parókánál – is láthatunk eltéréseket (3. tábla/3–4). Az is észlelhető, hogy a portrét a díszkeretre való felszegezés után festették át: ahol ugyanis a díszkeret takarta a festmény széleit, ott előtűnnek az alsó festmény színei. A műtárgy lapos szögbeni megvilágítása során (súrlófelvételek) kontrasztosan előtűnnek a felület egyenetlenségei. Szembetűnően megjelenik a festékréteg feltáskásodása, a repedések, szakadások, a vakkeret belső léceinek átnyomódása, valamint a vászon egyenetlenségei (1. tábla/3), a festő ecsetkezelése, a festék pasztózitása. Észrevehető, ahogy az alsó portré kabátja sujtásainak kidomborodása a jelenleg látott festett mintákkal nem egyezik meg (3. tábla/1), a doktor hasát körülfogja egy, a felső kép ruházatához nem tartozó széles öv (3. tábla/2), valamint a háttérben egy orvosságos üvegcsét tartó felemelt kéz, ami a festett részen nem észlelhető (6. tábla/1–2). A röntgenfelvételek még inkább nyilvánvalóvá teszik, hogy valóban két festmény van egymáson (5. tábla). Feltehetően mindkettő Mátyust ábrázolja. Domonkos László budapesti viselettörténész szerint az alsó képen egy magyar öltözetű, lovas tiszti ruhában lévő férfi képmása látható. Öltözéke és hajviselete teljesen megfelel a címer alatt megtalált dátum (1767) által jelzett időszak divatjának. A festmény bal felső sarkában olvasható felirat révén 1785-re datálható átfestés során az öltözéket „magyartalanították”. Ez a beavatkozás magyarázható azzal, hogy ez II. József időszaka. Az átfestés sajnos teljesen jellegtelenre sikerült, az öltözet pedig alig-alig felel meg a kor divatjának, aminek akár a hiteles datálás szempontjából is jelentősége lehet. A keresztmetszet-csiszolatok a festmény megalkotásának folyamatát láttatják, a kép festéstechnikájára engednek következtetni. Egy adott színhatást kétféleképpen hozhattak létre, vagy már a palettán összekeverték a kívánt szín kialakításához szükséges pigmenteket, vagy különböző áttetsző festékrétegeket hordtak fel egymásra, úgy építették fel lazúrosan. Ezt a fényekkel való játékot optikai keverésnek nevezzük. A zöldeket többféle módon alakították ki, lehetett úgy, hogy egyáltalán nem zöld pigmentet használtak, hanem két teljesen más színnek a keverékéből hozták létre, a legkézenfekvőbb talán a kék és a sárga keveréke, de úgy is kialakíthatták, hogy növényi szenet kevertek auripigmenttel. Ezt a variációt kazettás mennyezeteken, fatáblákon, falképen egyaránt alkalmazták. Az auripigment fény hatására idővel kémiailag átalakul, elszíntelenedik akkor már csak egy fekete réteggel találkozunk, s talán értetlenül csodálkozunk egy ilyen kép láttán, hogy vajon a festő miért festette a növényzetet feketére, holott ilyenről szó sem volt. Úgy is létrehozhatták a zöldet, hogy egy kék festékrétegre sárgára színezett lakkot vittek fel (optikai színhatás). Ennek a lakknak az eltávolítása a kép megmásításához vezet. Végezetül zöld pigmenteket is használhattak, pl. verdigrist, ahogy a Mátyus kabátján is ezt a zöldet találtam meg. A verdigrisben levő réz szappant képez a kötőanyagban lévő olajsavakkal, ennek a szappannak a színe barnás, ezért barna maga a réteg is. Ennek köszönhetően a verdigris idővel elbarnult. A keresztmetszet-csiszolatokon ez jól nyomon követhető. A Mátyus-kép keresztmetszet-csiszolatairól megállapítható: a vászonhordozóra többrétegű színezetlen krétaalapozás került, ezen egy imprimitúra (szigetelő) réteg található.9 A két kép egymásfölöttiségét a keresztmetszet-csiszolatok is alátámasztják. A Mátyus bal karja alól vett mintán a következőket láthatjuk: a többrétegű alapozás és imprimitúra fölött egy zöld, egy zöldes-barnás réteg, melyben zöld és narancssárga szemcsék találhatók; ezen pedig egy fehér, ami való9
Az imprimitúra megjelenése a technikaváltás idején történt, az olajfestészet beköszöntésével az 1400 évek végén, 1500-as évek elején. Ugyanis az alapozás könnyűszerrel elvonta a kötőanyagot a ráfestett olajfestékből, foltosodáshoz vezetett, ezért egy szigetelőréteget vittek fel az alapozóra. Ez lehetett enyv vagy olajréteg. Azt, hogy milyen imprimitúra került az alapozóra, enyv vagy olaj, meghatározta, hogy milyen technikával folytathatták a festményt. Olaj szigetelőrétegre csak olajfestékkel festhettek, viszont az enyvre lehetett temperával is és olajjal is, sőt kombinálhatták a két technikát egy alapon.
EME 290
FEKETICS ERIKA
színűleg a kabát mintájának, sujtásának alakításából származik. Eddig tart az alsó festményhez tartozó festékrétegek sora, e fölött pedig a most látható kékes kabát színrétege, valamint az ezt fedő lakkréteg. Az UV és BV felvételeken lumineszkálnak a lakkrétegek, és sokkal kontrasztosabban elkülönülnek a festékrétegek. Az is jól megfigyelhető, hogy a legfelső festékréteg repedésébe beült a fölötte lévő lakk, ez arra enged következtetni, hogy a kép előbb megrepedezett s csak utána lakkozták le. Ez egy öregedési repedés, szélei élesek. Ezek mind azt támasztják alá, hogy azon a helyen, ahol most a férfi hóna alatt a sapkát tartja, az alatta lévő festményen a kabát van a zsinóros gomblyukakkal (7. tábla/2–3). A férfi kabátjának szürke prémjéből vett mintán a vörös és okker festett réteg fölött egy fehér található (narancssárga szemcsékkel), ezen egy újabb vörös réteg, majd lakk, fölötte pedig a kabát szürke prémjének a színrétege. Az alsó képen a vörös színű díszesebb ruha található, míg fölötte a férfi kabátjának prémje. Az alsó, vörös ruhát feltehetően míniummal festették (7. tábla/4–5). A restaurálás során a felső réteg megtartása mellett döntöttünk, az alsó portrét pedig a lehető legteljesebb mértékben dokumentáltuk röntgenfelvételekkel. A felszínét japánpapírral levédtük az esetleges festékkipergések elkerülése végett. A hátoldaláról eltávolítottuk a dublírvásznat, valamint a foltozásokhoz felhasznált vászondarabokat (7. tábla/1). Életlen szikével megtisztítottuk a festmény hátoldalát, eltávolítottuk a rajta maradt csirizdarabokat, amelyek a dublírozástól maradtak vissza. Ez a hátoldalról felvitt ragasztó a festékrétegig való bejutását segíti elő. Meleg párásítással hoztuk síkba a vászon egyenetlenségeit. A szakadásokat élbe ragasztottuk Mowilith ragasztóval. A vásznat a hátoldal felől BEVA ragasztóval átitattuk, többször vasaltuk; gyenge megtartása miatt dublíroztuk. A festmény felszínén lévő japánpapír eltávolítása után alkohollal leszedtük az elsárgult, funkcióját már be nem töltő lakkot. Új, ékelhető, fenyőfa vakkeretre feszítettük a képet, majd a festékhiányokat színezett krétás tömítő masszával pótoltuk. A retusálás megkönnyítése érdekében akvarellel előretusáltuk, majd a festmény kétszeri lakkozása után csökkentett olajtartalmú olajfestékkel retusáltuk. Az esztétikai helyreállítás során a ruházaton erőteljesen átütő formák visszafogását, nem pedig a teljes elfedését láttuk célszerűnek az egységes áttekinthetőség érdekében. Ezeken a helyeken megkülönböztető, a többi helyen viszont beilleszkedő retust alkalmaztunk. A retusáláshoz csökkentett olajtartalmú olajfestéket és festőszerként a lakkozásnál alkalmazott selyemfényű Dammár lakkot használtuk (8. tábla). A fotótechnikai és mikroszkópos vizsgálatok alapján összehasonlítva a két egymásra festett képet, megállapítható, hogy az alsó festmény minőségében messze fölülmúlja a felette lévőt. Az alsót egy jól előkészített, szigetelőréteggel ellátott alapra festették, mindez a festő magas színvonalú technikai tudására enged következtetni. A keresztmetszet-csiszolatokon nyomon követhető és összehasonlítható a két festmény festékrétegeinek vastagsága, amely nagymértékű eltéréseket mutat. Az alsó kép festett rétegei a felsőkhöz képest jóval vastagabbak. A röntgenfelvételek alapján kiderül, hogy az alsó portré ruházata – a fölötte lévő igencsak visszafogott ruházatához képest – sokkal díszesebb. A fennebb említett különbségek alapján, valamint aszerint, hogy a felső festmény akkor készült, mikor már az előzőt leválasztották a vakkeretről (feltehetően ekkor javíthatták és szegezték fel a díszkeretre), kizártnak tekinthető, hogy a két festés egy kéztől származzék. A címer alatt átsejlő 1767-es évszám alapján datálható alsó portré megrendelése bizonyára összefüggésben volt Mátyus 1765-ben megszerzett s Marosszék Folytonos Tábláján 1766-ban kihirdetett nemességével, illetve az ebből fakadó reprezentációs szándékkal.10 Mátyus István portréja a Református Kollégiumból került a Teleki Téka tulajdonába, több más portréval együtt. Ezek közül Gecse Dániel és Dósa Elek portréját Boér Márton alkotásának tartják. Azonban csak Gecse félalakos portréján, a bal felső sarokban látható szöveges részben találkozunk Boér Márton nevével.11 Monográfusa, dr. M. Kiss Pál Boér Mártont tekintette a Mátyus-festmény 10 11
PÁL-ANTAL 2011, 121–122. Kiss Pál szerint a kép hátoldalán található a festmény keletkezésének helyes dátuma: „Daniel Getse Medicinae Doctor A0 aetatis 40-a Depictus per Boer Pictorem M. Vasarh. A0 1810.” Erről megbizonyosodni nem volt
EME DOKTOR MÁTYUS ISTVÁN PORTRÉJA – A RESTAURÁTOR SZEMÉVEL
291
alkotójának is. Boér 1762-ben Kolozsváron született. Zsibón Wesselényi Istvánné Dániel Polixénia gyermekeinek tanítója volt, majd Sárpatakon gróf Teleki Mihály gazdatisztje.12 Az ő támogatásával tanult Bécsben festészetet. 1780-ban visszatért szülővárosába, ahol arcképeket festett. Bécsből hazatérve orvosokkal keresett és kötött barátságot, ekkor ismerkedett meg Mátyus Istvánnal is, akiről – mint M. Kiss Pál és Spielmann József feltételezi – olajképet festett.13 Kiss Pál szerint a portré jobb alsó sarkában alig olvashatóan meg is található a névjelzés.14 Ilyet azonban a restaurálás folyamán, különleges fotótechnikai eljárások alkalmazásával készült felvételeken sem sikerült azonosítani, s Gecse Dániel valóban Boér által szignált portréjával összevetve a feltételezett szerzőséget is kétségesnek tartom. Annak ellenére, hogy a Mátyusról készült portré korai munkái közé lenne sorolható, nem tűnik valószínűnek, hogy a Gecse Dániel portréjának később igényes hátoldali védelmet biztosító, kiemelkedő gonddal dolgozó festő kezdeti korszakában ennyire hiányos technikai tudással rendelkezett és ekkora igénytelenséggel viszonyult volna a festészethez, hogy egy képet a vakkerettől megfosztva, díszkeretre felszegezve fessen át. A Pozsonyban kinyomtatott Ó- és Új Diaetetica előtt szintén látható egy Mátyus István-portré, Kohl Kelemen metszette 1785-ben. M. Kiss Pál azt feltételezte, hogy a Boér által készített olajkép esetleg egy későbbi portré alapján készült, annak ellenére, hogy észleli a rézmetszet és a festmény közti különbségeket: „A fejtartás azonos, de az arc formája kerekebb, kifejezése nyájasabb. A paróka dúsabb, és gondozottabb kidolgozású csipkés nyakbodor egészíti ki az öltözéket.”15 A magam részéről inkább a rézmetszet és a Mátyus- képről készült röntgenfelvételek között vélek hasonlóságot felfedezni – az alsó festményen Mátyus arca valóban kerekebb, parókája valóban dúsabb hatású. További kutatások dönthetik el, hogy nem az átfestés előtti alsó portré szolgált-e előképként a Kohl-féle metszet számára.
IRODALOM BENKŐ K. 1868–1869 M. KISS P. 1990 PÁL-ANTAL S. 2009 2011
Marosszék leírása. Kolozsvár. Erdélyi művészek a XVIII–XX. században. Budapest. Marosvásárhely története I. Marosvásáhely. Mátyus István orvos nemessége. In: Pál-Antal Sándor – Simon Zsolt (szerk.): Teremtő életek. Marosvásárhelyi személyiségek. Marosvásárhely. 113–124.
SEBESTYÉN M. 2009 Időtár, I. Marosvásárhely történeti kronológiája a kezdetektől 1848-ig. Marosvásárhely. SPIELMANN J. 1991 Másoknak világítva. Bukarest.
alkalmam: a festmény hátoldalán feltehetően a képhez készített hátoldali védelemre szolgáló faszerkezet takarja el a vásznat, szétszedését restaurálás előtt nem találtam célszerűnek. M. KISS 1990, 7. 12 BENKŐ 1861, 139. 13 M. KISS, 1990, 6. „A kolozsvári látogatások egyedüli haszna, hogy Vásárhelyre, házába invitálta Boér Márton pictort, ki az 1785-ös év telének hosszú estéin képmását olajba megfestette.” SPIELMANN 1991, 121. 14 M. KISS 1990, 6. 15 M. KISS 1990, 7.
EME 292
FEKETICS ERIKA
DAS PORTRÄT VON DOKTOR MÁTYUS ISTVÁN – DURCH DIE AUGEN DER RESTAURATOR (ZUSAMMENFASSUNG) Auf die Nachfrage von der Teleki Téka (Teleki-Bolyai-Bibliothek) aus Marosvásárhely (Târgu Mureş, Neumarkt am Mieresch), habe ich im November 2009 das Porträt von Doktor István Mátyus restauriert. Die Gemälde wurde nach die Restaurierung in die Galerie der Teleki Téka (TelekiBolyai-Bibliothek) wieder aufgenommen. István Mátyus wurde am 1725 im Kibéd (Chibed) geboren. Er hat seine Studium an das Reformierte Kollegium aus Marosvásárhely begonnen. Er hat sein Arztdiplom in Utrecht bekommen. Nach seine Rückkehr in 1757 wurde er zum Hauptarzt von Marosszék (historische begriff der heutige Mieresch Region) ernennt. Im Jahr 1765 hat er den Adeligen Titel bekommen, und danach wurde er zum Schöffe der Tabula Continua (ehemalige Bezeichnung, bedeutung = Gericht) aus Marosszék (historische begriff der heutige Mieresch Region) gewählt. Im Jahr 1762 erscheinen die zwei Volumen der Diaetetica, das Buch welches die „Grundlegende methoden der Erhaltung des guten Gesundheits” festlägt, danach wurde zwischen 1787–1793 die Alte und neue diaetetica geschrieben. Er ist im Jahre 1802 gestorben im Marosvásárhely. Er hat seine Bibliothek, die ganz ausgerüstete Druckerei und sein Vermögen an das Reformierte Kollegium hinterlassen. Der Arzt ist in eine rote Weste und in eine grüne Mente (altes ungarisches Begriff für eine Mantel) mit Pelz zu sehen. Er hat sein Blick leicht nach die rechte Seite. In seinen rechten Hand hält Er einen Stock, sein linke Hand ruht auf einen Tisch und hinter Ihm sind die zwei Volumen der Diaetetica zu sehen. In die obere-linke Ecke der Gemälde sind die volgende aufgeschrieben (Taf. 2/3): Stephanus Matyus de Kibed / M(edicinae) Doctor Incl(iti) Co(mi)t(a)tus de Küköllő / cum sede Marus unit(i) P(rincipalis?) N(ominatus) Physi / cus ordinarius An(no) 178 5 aet(atis). 59. Es ist merkwürdig das in mitte der beiden Nummern die 1/15 und 6/15 in kleineren Format geschrieben sind. In die obere-rechte Ecke ist eine Wappe zu sehen (Bild 5), mit den volgenden Schrift: COELO FAVENTE / LABORE, CANDORE, INDUSTRIA, PATIENTIA. Unter die Wappe ist das Jahr 1767 schwierig erkennbar. Unter das Jahr: aet(atis): 41. Und hier erscheinen noch ein mal die für uns nicht leicht zu erklärende Nummern 1/12 und 1/4 (Taf. 2/4). Die Infraroth Aufnahmen haben eine überraschende Entdeckung möglich gemacht: unter den aktuellen Porträt ist ein anderes verborgen. Die Kleidung zeigt große Unterschiede: unter die aktuelle einfache Bekleidung ist ein viel imposantere Kleidung (Taf. 4/1–2) mit Klöppelspitze. Es ist klar dass das Porträt nach dem Aufbringen auf dem Rahmen neugemalen wurde: da wo das Rahmen die Kanten der Gemälde abgedeckt hat, sind die Farben der ersten Porträt zu sehen. Die Röntgenaufnahmen bestätigen noch besser das es zwei Gemälde sind (Taf. 5). Es ist sehr möglich dass beide den Herrn Mátyus abbilden. Gemäß László Domonkos, ein Kleidungshistoriker aus Budapest, auf die erste Gemälde (die ältere auf dem gemalen wurde) ist ein Mann mit ungarische reiter offizier Kleidung abgebildet. Seine Kleidung und seine Haare entsprechen die Mode aus der Zeit gemäß der Datum (1767) welches unter die Wappe ablesbar ist. Nach das Schrift von die obere-linke Ecke, nach das Entstehen der neue Gemälde, wurde die Kleidung „entungarisiert”. Dieses Vorgehen kann damit erklärt werden dass diese Zeit durch die Herrschaft von II. József (Joseph II) gezeichnet wurde. Die zweite Gemälde wurde nicht richtig gemacht und die Kleidung entspricht kaum mit die Mode von diese Zeit, das kann wichtig sein auch aus sicht der richtigen Datierung. Nach die phototechnische und mikroskopische Ermitlungen und nach dem Vergleich der zwei Gemälde, es ist zu sehen das die erste qualitativ viel besser ist als die zweite. Gemäß die Unterschiede und das die zweite Gemälde gefertigt wurde wenn die erste schon entfernt wurde, es ist ausgeschlossen das die zwei Gemälde von der selben Person gefertigt wurden . Das Bestelldatum der erste Gemälde von 1767, die unter die Wappe zu sehen ist, kann in Verbindung sein mit die gewinnung der Adeltitel von Mátyus im Jahr 1765, welches im Jahr 1766 im Marosszék´s (historische begriff der heutige Mieresch Region) Tabula Continua gemeldet wurde. Das Porträt von István Mátyus ist in die Eigentum von der Teleki Téka (Teleki-BolyaiBibliothek), früher war das die Eigentum des Reformierten Kollegiums, zusammen mit mehrere
EME DOKTOR MÁTYUS ISTVÁN PORTRÉJA – A RESTAURÁTOR SZEMÉVEL
293
andere Porträts. Unter anderen sind die Porträts von Dániel Gecse und Elek Dósa vermutlich gemahlen von Márton Boér. Der Nahme von Márton Boér erscheint zum teil in die obere-linke Ecke der Dániel Gecse Halbporträt. Pál M. Kiss und József Spielmann sind der Meinung dass der Datum von 1785, welches in die obere-linke Ecke der Mátyus Porträt erscheint, der Jahr ist wenn es gemalen wurde von Márton Boér. Nach Pál Kiss ist das Unterschrifft in die untere-rechte Ecke fast unlesbar zu finden. Solch ein Unterschrifft wurde auch bei phototechnische Ermittlumgen nicht gefunden, und im Vergleich mit der Porträt von Dániel Gecse, welches in der Taat von Boér gemalen wurde, halte ich das zu sehr Unwahrscheinlich. Trotz das diese Gemälde an die früheren Arbeiten von der Mátyus Porträts zu erwähnen sei, es ist ziemlich unwarscheinlich das der vorsorgliche Künstler welches der spätere Dániel Gecse Porträt mit hohen Sorgfalt gefertigt hat, am Anfang so verantwortungslos mit seine Gemälde umgegangen hätte. Vor das Drucken im Pozsony (Pressburg, Bratislava, SK) der Alt- und Neu Diaetetica wurde auch ein Mátyus István Porträt gefertigt von der Künstler Kohl Kelemen im Jahr 1785. Pál M. Kiss hat vermutet dass das Ölgemälde von Boér evtl. nach eine spätere Porträt gefertigt wurde, obwohl Er die Unterschiede gemärkt hat zwichen den Kupferstich und die Gemälde. Meine Meinung ist dass die Ähnlichkeiten wahrscheinlicher sind zwichen den Kupferstich und die Röntgenaufnahmen über die Mátyus Gemälde. Mehrere Ermitlungen könnten entsheiden ob die erste Gemälde als Muster gewesen ist für den Kupferstich von Kohl.
EME
EME
EME
EME
EME
EME
EME
EME