DIPLOMADOLGOZAT. Óhegyi Erzsébet

DIPLOMADOLGOZAT

Óhegyi Erzsébet

Gödöllő 2013

1

SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR T E R M É S ZE T V É D E L M I M É R NÖ K M E S T E R S ZA K

AZ ÁLLATFAJ-VISSZATELEPÍTÉSI PROGRAMOK FINANSZÍROZÁSA

Készítette: Óhegyi Erzsébet

Külső témavezető: Bajomi Bálint, doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Centrum Belső témavezető: Jancsovszka Paulina, egyetemi docens Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Környezetgazdaságtani tanszék

Gödöllő 2013 2

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés ........................................................................................................................... 5 II. Előzmények, szakirodalmi áttekintés ............................................................................. 7 1. A fogalmak tisztázása, a telepítések esetei ..................................................................... 8 1.1. Nemzetközi irodalom fogalomhasználata.................................................................. 8 1.2. Fogalmak definiálása ................................................................................................ 9 2. A visszatelepítések jellemző állatcsoportjai ................................................................. 12 2. 1. Magyarország állatfaj-visszatelepítési programjai .................................................. 13 3. A visszatelepítések alapvető követelményei és a sikeresség feltételei ........................... 13 3. 1. A populációt érintő tényezők ................................................................................. 13 3. 2. Társadalmi vonatkozások ...................................................................................... 19 3. 3. Finanszírozás ......................................................................................................... 20 4. Lehetséges források a természetvédelem finanszírozására ............................................ 21 4. 1. Európai Uniós támogatások ................................................................................... 21 4. 1. 1. Magyarország természetvédelmi finanszírozási lehetőségei ezen felül ........... 24 4. 2. Természetvédelmi finanszírozási lehetőségek nemzetközi szinten ......................... 25 4. 3 Nemzetközi természetvédelmi szervezetek ............................................................. 26 5. A háromszektorú vegyes gazdaság ............................................................................... 26 III. Vizsgálati módszerek ................................................................................................... 27 IV. Adatbázis bővítés (Vizsgálat 1.)................................................................................... 28 V. Vizsgálati eredmények és értékelésük 1........................................................................ 29 VI. Irodalmi kutatás (Vizsgálat 2.) .................................................................................... 31 VII. Vizsgálati eredmények és értékelésük 2..................................................................... 31 1. A visszatelepítési programok finanszírozói szervezetei ............................................... 31 2. Összegzés .................................................................................................................... 37 VIII. Kérdőíves vizsgálat (Vizsgálat 3.) ............................................................................. 39 1. A kérdőívben szereplő programok bemutatása ............................................................. 39 1. 1. A vizsgált visszatelepítési programok helyszínei a világ térképén ......................... 41 1. 2. Piroscsőrű hokkó (Crax blumenbachii) visszatelepítése Brazíliában ...................... 42 1. 3. Az Uráli bagoly (Strix uralensis) visszatelepítése a Bajor erdőbe .......................... 45 1. 3. 1. Ausztriai uráli bagoly visszatelepítési program (kiegészítés) ......................... 49 1. 4. Törpedisznó (Porcula salvania) visszatelepítése Indiában ...................................... 51 1. 5. Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis) program, USA ............................ 52 1. 6. Ausztráliai visszatelepítések .................................................................................. 53 3

1. 7. Przewalski-ló (Equus ferus przewalskii) visszatelepítése Mongóliában .................. 56 1. 8. Európai vidra (Lutra lutra) visszatelepítése Svédországban .................................... 58 1. 9. Kanadai vidra (Lontra canadensis) visszatelepítése az Egyesült Államokban ......... 58 1. 10. Görög teknős (Testudo hermanni hermanni) visszatelepítése Franciaországban ... 59 IX. Vizsgálati eredmények és értékelésük 3. ..................................................................... 61 1. A kérdőív összesített eredményei ................................................................................. 61 2. A kérdőív általános összegzése .................................................................................... 62 1.1. A visszatelepítési programok állatrendszertani értékelése ....................................... 62 1. 2. Programok költsége ............................................................................................... 62 1. 3. Gazdasági szektorok részaránya a visszatelepítési programok finanszírozásában ... 66 1. 4. A részfeladatok financiális osztályozása ................................................................ 68 1. 5. Sikeresség és az elengedett egyedekre fordított költség .......................................... 70 X. Következtetések és javaslatok ....................................................................................... 72 XI. Összefoglalás ................................................................................................................ 74 XII. Köszönetnyilvánítás.................................................................................................... 76 XIII. Forrásmunkák jegyzéke ........................................................................................... 77 XIV. Melléklet .................................................................................................................... 80 1. Adatbázis bővítés találatainak száma ......................................................................... 80 2. Kérdőív eredetije (angol nyelven) .............................................................................. 80 3. Kérdőív magyarul ...................................................................................................... 82

4

I. Bevezetés Az ember egyre nagyobb nyomást gyakorol a természetre, amivel legnagyobb mértékben a saját fennmaradását biztosító biodiverzitást fenyegeti. Az élőhelyek eltűnése az egyik legsürgetőbb probléma, mert ez a fajok kihalását vonja maga után. A kihalással fenyegetett és veszélyeztetett állatok esetében a visszatelepítés egyre inkább meghatározó természetvédelmi intézkedés. Jelenleg a világtörténelem hatodik tömeges fajkihalásában élünk. A Föld története során eddig is történtek kihalások, de a mostanival az a nagy probléma, hogy ez a valaha történt leggyorsabb ütemű pusztulás, ráadásul bizonyítottan döntően az ember okozza; az élőhelyek átalakításával illetve eltüntetésével, a klímaváltozással, az idegenhonos fajok inváziójának elősegítésével, a túlvadászattal, túlhalászattal. Míg a normális evolúciós folyamat révén egyhárom faj pusztulna ki évente, ma ez a szám ezres-tízezres nagyságrendű. Az egyik legsúlyosabb környezeti probléma a fajok kihalása. Egyszerű példával élve, ha egy folyót elszennyezünk, azt

még rendbe hozhatjuk, ha a kőolajkészletek kimerülnek, új

energiaforrásokat találhatunk, de ha egy faj kihal, azt már soha többé nem tudjuk visszahozni. Természetesen a problémák összefüggenek egymással. Mindezeket enyhítő megoldások a különböző állatfaj-telepítések, különösen a visszatelepítések. Sokszor néhány lelkes és elkötelezett természetvédőknek köszönhető egy állatfaj megmentése. A világon egyre nagyobb jelentősége van a korábban megritkult, kipusztult fajok visszatérésének, visszatelepítésének. Ennek ellenére nem szabad teljes mértében erre hagyatkoznunk. Van, hogy megoldást jelent a visszatelepítés, de sokszor a magas költségek, az élőhelyek csökkenése, a kivitelezési nehézségek mégis megvalósíthatatlanná teszik őket. A visszatelepítési programok költségeit nem mindig tudják megbecsülni, vagy egyszerűen csak kevésbé szívesen teszik közzé azt. Több visszatelepítésekre vonatkozó felmérés is a finanszírozásról való adatközlés hiányosságairól panaszkodik. Ezért is láttam fontosnak ennek a témának a behatóbb tanulmányozását, az irodalom áttekintését és a visszatelepítések finanszírozásával kapcsolatos saját adatok begyűjtését nemzetközi szinten. Célom, hogy a dolgozatom segítségével rálátást nyújtsak az elkövetkezendő visszatelepítési programok szervezőinek a folyamat anyagi vonzataira, a közben felmerülő kiadásokra, annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen tervezni. Emellett célom, hogy 5

kiderítsem, melyik gazdasági szektor járul hozzá a legnagyobb mértékben a programok kivitelezéséhez, és összegyűjtsem, melyek azok a részfeladatok, amelyek a legnagyobb financiális terhet róják a fajmegőrzési projektre. Ezzel együtt, szeretnék betekintést nyújtani a világon zajló néhány állatfaj-visszatelepítési programba is.

6

II. Előzmények, szakirodalmi áttekintés A biodiverzitás, vagy biológiai sokféleség az élet sokféleségének teljességét írja le, minden megjelenési formájával együtt. Ennek csökkentésével az ember saját fennmaradását veszélyezteti. Beszélhetünk faji, ökológiai és genetikai diverzitásról. A faji sokféleség a Földön élő állat- és növényfajok sokaságát jelenti, amit a fajgazdagsággal fejezünk ki. Az ökológiai diverzitás a populációk tér- és időbeli mintázataiban, kölcsönhatásaiban nyilvánul meg, a genetikai diverzitás pedig a fajon vagy a populáción belüli genetikai változatosságot jelenti (Standovár & Primack, 2001). A biológiai sokféleség négy fő veszélyeztető tényezője az élőhelyek csökkenése, az őshonos fajok invazív fajok általi kiszorítása, az erőforrások túlzott kiaknázása és a klímaváltozás hatása az ökológiai rendszerekre (Lawler et al., 2006). Az fajok kihalásának megelőzésére az első természetvédelmi célú állatfaj telepítések az 1900-as évek elején történtek. 1907-ben már telepítettek vissza amerikai bölényt (Bison bison) (Kleiman, 1989). Az 1920-as években hódot (Castor fiber) Skandináviában (Nolet and Rosell, 1998), 1952 és 1958 között európai bölényt (Kleiman, 1989), az 1960-as években pedig csimpánzokat (Pan troglodytes) és orángutánokat (Pongo pygmaeus) (Kleiman, 1989). Egy veszélyeztetett állat visszatelepítése egy faj megmentése érdekében vonzónak tűnhet, de ez ugyanakkor költséges is. 1989-es cikkében Kleinman főleg állatkertekhez kötődő természetvédők körében népszerű megközelítésként ismerteti (Kleiman, 1989). 1989-ben Griffith azt jósolja, hogy tekintetbe véve az akkori biodiverzitás csökkenés ütemét, a telepítések igen fontos természetvédelmi eszközzé válhatnak a ritka fajok megóvása érdekében. Faragó (2000) azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy „a faj jövőjét csak a repatriációra alapozni vétkes könnyelműség.” Mint a bevezetőben említettem, a visszatelepítési programok költségeiről nem mindig, vagy nem szívesen számolnak be az azt publikáló szerzők, kutatók. Lee és Huges (2008) összeállított egy részletes kérdőívet az afrikai és eurázsiai vízimadár visszatelepítési programokról annak felmérésére, hogy ezek mennyire feleltek meg az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség, International Union for Conservation of Nature) visszatelepítési útmutatójának. Ebben a program finanszírozásáról is tettek fel kérdéseket, amelyre a tizennégy visszaküldött kérdőív közül mindössze ketten adtak választ. 7

Olajos (2012) ugyanezt a kérdőívet magyar visszatelepítési programok vezetőinek küldte szét, ám ebben is az a kérdés kapta a legkevesebb figyelmet, amelyben a visszatelepítési programok helyi társadalomra gyakorolt hatásairól és költségeiről esik szó. A Fischer és Lindenmayer (2000) által vizsgált 180 állatfaj-telepítési programból is csak mindössze néhány (6) adott számot a költségekről, és ezek sem részletezték a finanszírozás forrását.

1. A fogalmak tisztázása, a telepítések esetei 1.1. Nemzetközi irodalom fogalomhasználata A nemzetközi irodalomban nem egységes a fogalomhasználat. Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) definíciójától is van, aki eltér. Magyarul a „telepítés” jelenti átfogóan az összes telepítést (vissza-, át-, betelepítés, gyarapítás - lásd később). Nemzetközi irodalomban az erre használt átfogó szó a „translocation” (Wolf et al., 1996) vagy a „relocation” (Fischer and Lindenmayer, 2000), amelyeket azonban nem minden kutató az átfogó „telepítés” értelmében használ. a szóhasználatban lévő zavarra már Kleiman (1989) is felhívta a figyelmet. Ő kijelenti, hogy az IUCN 1987-es visszatelepítési útmutatója szerint a „translocation” magában foglalja a be-, ill. visszatelepítést és a gyarapítást. Az IUCN jelenlegi visszatelepítési útmutatója (IUCN, 2012) a „translocation” szót használja gyűjtőfogalomként, mely magyarul szó szerint „áthelyezést, áttelepítést” jelent, de én gyűjtőfogalomként a „telepítést” fogom használni a továbbiakban. A definíció szerint: A természetvédelmi célú telepítés a szervezetek szándékos mozgatása (melyek lehetnek szabadon élő vagy fogságból származó egyedek is) egyik helyről a másikra, amelynek mérhető természetvédelmi előnnyel kell rendelkeznie populáció-, faji- és ökoszisztémaszinten, és nem kizárólag az áthelyezett egyedeknek szolgálhat előnyére. Az IUCN definíció (IUCN, 2012) szerint ez magába foglalja a gyarapítást, a visszatelepítést, és a természetvédelmi célú betelepítést. Előző kettő a faj őshonos területén belül történik, utóbbi pedig eredeti elterjedési területén kívül. Őshonos elterjedési területnek az a terület számít, amely (írott vagy szóbeli) történelmi adatokon nyugszik, illetve amelyet a faj fizikai jelenléte bizonyít.

8

Kleinman (1989) és Griffith et al. (1989) is leír meghatározásokat: A telepítés az állatok szándékos elengedése a természetbe, azzal a céllal, hogy létrehozzanak, vagy növeljenek egy meglévő populációt. Egy telepítés több mint egy szabadon engedésből állhat (Griffith et al., 1989). Utóbbi a definíció után azt is hozzáteszi, hogy költségesek azok a programok, melyek a ritka őshonos állatokat telepítik vissza. A természetvédelem napjainkban egyre gyakrabban kényszerül aktív természetvédelmi tevékenységre, ehhez tartoznak a különböző telepítések is.

1.2. Fogalmak definiálása A természetvédelmi célú telepítéseknek több fajtája van. Nézzük a pontos definíciókat az IUCN visszatelepítési útmutató (2012) és Bajomi (2003) alapján. A fogalmak könnyebb megértéséhez az 1. sematikus ábra tanulmányozható (1. ábra). A természetvédelmi célú telepítés a szervezetek szándékos áthelyezése egyik helyről a másikra. Két fő típusáról beszélhetünk: – a faj eredeti elterjedési területén belülre (Populáció helyreállítás) – a faj eredeti elterjedési területén kívülre történő telepítés. (Betelepítés) Ezeken belül is elkülöníthetünk eseteket. A faj eredeti elterjedési területén belül a következő telepítési esetek létezhetnek: Gyarapítás vagy megerősítés (supplementation vagy reinforcement): újabb, azonos fajú egyedek hozzáadása egy létező populációhoz. Célja, hogy növelje a populáció

életképességét. Visszatelepítés (reintroduction): kísérlet egy faj újra meghonosítására egykori elterjedési területének olyan részén, ahonnan korábban kipusztult. Célja egy életképes populáció

létrehozása a faj őshonos elterjedési területén belül. Áttelepítés (translocation): vad élőlények, populációk szándékos mozgatása jelenlegi elterjedési területük egyik részéről egy másikra. Egyes szerzők a visszatelepítéssel szinonim kifejezésként használják.

A faj eredeti elterjedési területén kívülre történik a telepítés: Természetvédelmi célú betelepítés (introduction): egy faj szándékos meghonosításának kísérlete az elterjedési területén kívül. Ha ez nem szándékosan, vagy nem

9

természetvédelmi célból történik, akkor az ilyen (véletlen) betelepítésekkel terjedhetnek el az invazív (az őshonos fajokat kiszorító idegenhonos faj) fajok.

Természetvédelmi célú betelepítés két fajtája: Tervezett betelepítés (assisted colonization): egy faj szándékos meghonosításának kísérlete az elterjedési területén kívül, a veszélyeztetett faj kihalásának elkerülése érdekében. Ökológiai helyettesítés (ecological replacement): A szervezet szándékos telepítése az elterjedési területén kívülre, egy bizonyos ökológiai funkció betöltése érdekében. Ez általában egy kihalt faj szerepét betöltő helyettesítő fajjal történik meg, éppen ezért taxon-helyettesítésnek is nevezik. A természetvédelmi gyakorlatban a visszatelepítésnek van a legnagyobb jelentősége (Bajomi, 2003).

10

Az egyed szabadon engedése szándékos?

Véletlen telepítések nem

igen Mi az telepítés elsődleges célja?  Javítani a veszélyeztetett faj helyzetét?  Helyreállítani a természetes ökoszisztéma funkcióit / folyamatait?

Nem

természetvédelmi

célú telepítések

nem

igen

Természetvédelmi célú Telepítés Az egyedek elengedése őshonos elterjedési területen történik?

Betelepítés nem

igen

Az elengedés célja:

Populáció helyreállítás Az elengedési területen vannak fajtársak? igen Gyarapítás

1, A veszélyeztetett megakadályozni

jelen

faj

kihalását

= Tervezett betelepítés nem

és / vagy

Visszatelepítés

2, Egy ökológiai funkció helyreállítása a kihalt szervezet pótlásával

(Megerősítés)

= Ökológiai helyettesítés

1. ábra. Telepítések eseteinek elemzése. IUCN (2012) alapján

11

2. A visszatelepítések jellemző állatcsoportjai A visszatelepítési programokban az emlősök és a madarak szerepelnek a legnagyobb mértékben. Ez a visszatelepítések tekintetében egy állatrendszertani torzulás, tekintve, hogy az emlősök például az egész állatvilágnak mindössze 0,25%-át teszik ki (Rahbek, 1993). A tudomány által leírt fajok (állat, növény, gomba, mikroorganizmusok) száma 1,5 millió (Standovár & Primack, 2001). Becslések szerint körülbelül 5-14 millió faj létezik a Földön, amelyeknek 2/3-a a trópusokon él, legnagyobb részük esőerdőben, ahol tudomásunk nélkül is tűnhetnek el fajok. A tényleges kihalások száma tehát nagyságrendekkel magasabb a dokumentáltakénál (Bajomi, 2004). Még most is számos fajt fedeznek fel évente, amelyek között emlősök is szerepelnek. Brazíliában az utóbbi években például hat új főemlősfajt is leírtak (Morell, 1996). A világon leírt fajok nagyobb rendszertani csoportjai közül az emlősök vannak a legkevesebben, 5490 fajjal (IUCN, 2010). A madaraknak 9998, a hüllőknek 9084, a kétéltűeknek 6433, a halaknak 31 300 és a gerincteleneknek 1 305 250 leírt faja létezik. (IUCN, 2010). A visszatelepítésre irányuló programok az emlősöket és a madarakat részesítik előnyben, semmint például a sokkal nagyobb fajszámmal rendelkező ízeltlábúakat. Ez a taxonómiai torzulás abból is adódhat, hogy a tudomány a társadalom érdeklődését tükrözi. Pedig a kevésbé tanulmányozott taxonokra irányuló kutatások nagyobb valószínűséggel fedezhetnének fel újdonságot (Wilson et al., 2007). A rendszertani torzulást több kutató is firtatta már publikációiban (Fischer & Lindenmayer, 2000; Bajomi et al., 2010). Fisher és Lindenmayer (2000), akik 180 állatfaj-telepítés irodalmát vizsgáltak meg, azt találták, hogy az emlősök tették ki a telepítések 50%-át.

A torzulás Bajomiék szerint (2010) annak is

betudható, hogy a gerinctelenekkel és kétéltűekkel foglalkozó kutatók kevésbé akarják, vagy kevésbé van lehetőségük publikálni az eredményeiket, mint a madarakkal vagy az emlősökkel foglalkozóknak. A gerincesek, főleg a madarak és emlősök a fajszámukhoz képest jóval nagyobb számban képviseltetik magukat az irodalomban is (Bajomi et al., 2010). Egy feltevés szerint a taxonok közötti torzulást a társadalmi megítélés befolyásolja, ezáltal az anyagi juttatások, a kutatások, így a természetvédelem, és értelemszerűen a visszatelepítési programok is ezen állatok (madarak, emlősök, halak) felé fordulnak és kevésbé a kétéltűek, hüllők, gerinctelenek vagy mikroorganizmusok felé (Wilson et al., 2007). 1973 és 1986 között legalább 93 őshonos madarat és emlőst telepítettek a vadonba Ausztráliában, Kanadában, Hawaiion, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban. A legtöbb 12

ezek közül (90%) a vadállományt erősítette, a fenyegetett és veszélyeztetett fajok 7%-ban szerepeltek ezek között a telepítések között. A vad élőlények elsősorban a patásokat, tyúkféléket és vízimadarakat jelentette, míg a veszélyeztetett fajok főleg a ragadozó madarak és az erszényesek közül kerültek ki. Emellett ebben az időszakban a vadak visszatelepítése sikeresebbnek bizonyult (86%), mint a veszélyeztetett vagy fenyegetett fajok telepítése (46% sikeres) (Griffith et al., 1989).

2. 1. Magyarország állatfaj-visszatelepítési programjai Bár dolgozatom nemzetközileg foglalkozik a témával, fontosnak tartom, hogy a magyarországi visszatelepítésekre is vessünk egy pillantást. 1970 óta huszonöt faj számára indult visszatelepítési program (Bajomi, 2011; Márkus, 2004; Olajos, 2012), ezeknek azonban nem mindegyike számít hivatalos visszatelepítésnek irodalom, felelős intézmény, programvezető, vagy a szélesen értelmezett természetvédelmi szakma számontartása hiányában (Márkus, 2004). Végeredményben a következő állatfajokra történt Magyarországon visszatelepítés (Olajos, 2012) : Nem egyértelmű a visszatelepítés mivolta: lápi póc (Umbra krameri), réti csík (Misgurnus fossilis), széles kárász (Carassius carassius), Przewalski-ló (Equus ferus przewalskii). Egyértelműen visszatelepítésről van szó: rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis), kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus), folyami rák (Astacus astacus), viza (Huso huso), uhu (Bubo bubo), eurázsiai hód (Castor fiber), ürge (Spermophilus citellus). A saját kérdőív alapján vizsgált jellemző állatcsoportokat lásd a VIII. fejezetben.

3. A visszatelepítések alapvető követelményei és a sikeresség feltételei 3. 1. A populációt érintő tényezők A legfontosabb, hogy kellő bizonyíték álljon rendelkezésre arról, hogy a faj korábbi kihalását vagy eltűnését okozó tényezőket, veszélyeket megszüntették vagy csökkentették (IUCN, 2012; Kleiman,1989). 13

Fontos, hogy a telepítésnél a várható előnyök, a kockázatok és költségek között egyensúly legyen. Ahol a kockázat és a bizonytalanság túl magas, a telepítést nem szabad végrehajtani. A telepítések mindig emberi érdekeket is érintenek, ezért ezzel is fontos számolni a telepítés tervezésénél. A szociális, politikai és gazdasági érdekeket (és érdekelteket) nem szabad figyelmen kívül hagyni (IUCN, 2012). A telepítéseknek nem csak természetvédelmi célja lehet. Szolgálhatja az ember–állat konfliktusok megoldását is. Ausztráliában például városhoz szokott közönséges rókakuzukat telepítették át természetes környezetbe, aminek következtében azonban sok állat predáció miatt elpusztult (Fischer & Lindenmayer, 2000). A vadállomány gyarapítása céljából is történhetnek állatfaj telepítések. Ahhoz, hogy egy visszatelepítés igazán sikeres legyen, hosszú-távúnak kell lennie. (Kleiman, 1989), de a siker az elengedett állatok számával is nő, – szám szerint 100 állat elengedése felett nagyobb a siker esélye – véli Fischer & Lindenmayer (2000). Griffith et al. (1989) is arra jutott, hogy a sikeres visszatelepítési programok nagyobb számú állatot engedtek el, mint a sikertelenek. Hasonlóan vélekednek Wolf és mtsai (1996), aki szerint a program sikerességét tekintve az elengedett egyedek száma meghatározóbb tényező, mint az egyes elengedések száma és hossza. Egy bizonyos egyedszám felett azonban nem nő tovább a siker! Tehát hiába engedünk el több állatot, a sikeresség ezáltal nem A sikeresség valószínűsége

fog nőni – lásd 2.ábra. Van egy minimum szám is, amennyi állatot viszont

szükséges

elengedni.

Egy

visszatelepítési program azonban hosszú folyamat, így több évbe is telhet, míg a megfelelő számú egyedet elengedik. Egy megkezdése

Elengedett madarak száma

visszatelepítési előtt

program

azonosítani

kell

2. ábra. A sikeresség az elengedett állatok számának kipusztulást okozó tényezőket és meg kell függvényében, egy veszélyeztetett madárszüntetni azokat, ugyanis hiába van helyes visszatelepítés 3 éves programjánál. A felső görbe egy „kiváló”, az alsó egy „jó” minőségű élőhelyen történt visszatelepítés (forrás: Griffith et al., 1989)

felkészítés és elegendő számú egyed, megfelelő minőségű élőhely hiányában a törekvés kudarcot vallhat.

14

Griffith et al. (1989) akkor nevez sikeresnek egy visszatelepítést, ha önfenntartó populáció alakul ki. A nagyobb létszámú alapító csoport és a nagyobb genetikai diverzitás növeli a siker esélyét. A visszatelepítések előtt meg kell ítélni, melyik a legmegfelelőbb hely az állat elengedésére. Ez történhet az eredeti elterjedési területének középppontjában, vagy az eredeti elterjedési területének perifériáján. Ezek közül az előbbi telepítések bizonyulnak sikeresebbnek (Griffith et al., 1989). A sikeresség szempontjából meghatározó, hogy kizárólag fogságban nevelt állatokkal, vagy vadon befogott állatokkal történik a visszatelepítés, ugyanis az utóbbi esetében pozitívabbak a felmérések eredményei (Griffith et al., 1989). A fogságban nevelt állatok esetében meghatározó a helyes tartás és a megfelelő előzetes felkészítés is. A vizsgálatok alapján sikeresebbnek mondható az a visszatelepítés, ahol az elengedési területen nincsen hasonló életforma, vagyis ahol kisebb versengés (Wolf et al., 1996). A monitorozás a visszatelepítések során talán az egyik legfontosabb követelmény. Ennek révén tudhatjuk meg, mi történik, miután az ember már levette a kezét az állatról. Így lehet felmérni, sikeres volt -e a program. Ennek egyik módszere, hogy kis

3. ábra. Arany

rádióadókat rögzítenek az állatra, amely segítségével nyomon tudják oroszlánmajmocska rádióadóval. (Forrás: Kleiman, 1989.)

követni mozgását. Lásd 3. és 4. ábra. Fontos az is, hogy a monitorozás hosszú távú legyen. Ezt

példázza egy tanulmánysorozat is, melyben több éven keresztül vizsgáltak visszatelepített emlős- és madár populációkat és az eredményekből eltérő következtetéseket vontak le. A kutatás azt vizsgálta, mely tényezők

felelnek

a

visszatelepített

populáció

sikerességéért. Az 1989-es vizsgálat (Griffith et al., 1989) számos tényezőt felsorolt (étrend, taxon, vad vagy fogságban szaporított populáció, program időtartama, szaporodási jellemzők) a legutóbbi (Wolf et al., 1998) 4. ábra. Hiúz monitorozásához használt nyakörv a Bajor-erdő

viszont csak a kiengedett egyedek számát, az élőhely Nemzeti Parkban (Fotó: Óhegyi minőségét és az elengedési terület helyzetét (a faj eredeti Erzsébet, 2013) elterjedési területének központja, vagy perifériája) tartotta jelentős befolyásoló tényezőnek. 15

Ugyanebben a tanulmánysorozatban tettek olyan következtetést is, hogy a növényevő fajok visszatelepítése nagyobb eséllyel lesz sikeres, mint a ragadozóké vagy a mindenevőké (Griffith et al., 1989). Később ismét megvizsgálták ugyanezeket a visszatelepített populációkat, és 6 évelteltével (Wolf et al., 1996) a növényevőket és mindenevőket is sikeresebbnek találták, mint az 1987-es mintapopulációt. Újabb két évvel később pedig már arra jutottak, hogy a mindenevő fajok visszatelepítése sikeresebb, mint a növényevőké vagy a húsevőké (Wolf et al., 1998). 1989-ben (Griffith et al., 1989) és 1996-ban (Wolf et al., 1996) azt a taxonómiai különbséget találták, hogy az emlősök visszatelepítési programjai sikeresebbek, mint a madarakéi, ezt az 1998-as kutatás (Wolf et al., 1998) eredményei azonban megcáfolták. A siker további előfeltételei (IUCN 2012):  A célok és tevékenységek meghatározása.  A monitorozást eleve tervezzék be a programba, ne csak egy utólagos eshetőség legyen.  Kell egy olyan stratégia is, amit akkor léptetnek életbe, ha valami nem úgy alakult, ahogy tervezték. Egy kilépő / megszüntető stratégia is szükséges tehát, ha bármi váratlan, nemkívánatos esemény bekövetkezne.  A visszatelepítendő fajról alapvető biológiai tudás álljon rendelkezésre  Megfelelő éghajlati viszonyok  Megfelelő élőhely kiválasztása  Megfelelő alapító tagok kiválasztása, melyek lehetnek vadon befogottak vagy származhatnak fogságból  Az állatok jóléte érdekében mindent meg kell tenni a stressz és a szenvedés minimálisra csökkentéséért, melyet az állatok befogása, kezelése, szállítása, illetve más egyedekkel való szoros összezárása okozhat. Még az ún. „soft release” (lágy elengedés, melynek során a kiengedési területen még egy időre lekerítik az állatot, hogy táplálékot biztosítsanak a számára és szoktassák az új környezethez) - mely a fogságban született állatnak jó - is okozhat stresszt a vadon befogott állatoknál, mert ez meghosszabbítja fogságukat.  Nagyon fontos a betegségek és kórokozók behurcolásának kockázatát csökkenteni, hiszen új egyedek új területen való kiengedésénél ez a veszély mindig fennáll. Kleiman (1989), illetve Fischer & Lindenmayer (2000) a következőket teszik hozzá: 16

 A faj eltűnését okozó tényezők felderítése és hatékony eltávolítása  Megvalósíthatósági tanulmányok készítése  Az elengedési terület kiválasztása. (Az arany oroszlánmajmocskák visszatelepítéséhez például feltétlenül szükséges, hogy az elengedési területen legyenek faodúk, mert ezek elengedhetetlenek a majom fészekrakáshoz.)  Önfenntartó elengedésre szánt populáció, széles genetikai állománnyal.  Megfelelő élőhely. A legtöbb faj eltűnésének fő oka az élőhelyeik degradációja. A nagytestű emlősök kihalásának oka sok esetben a vadászat, élelemért, szőrméért, trófeákért vagy más testrészekért. A visszatelepítések szükségességének egyik fő okaként Griffith et al. (1989) is a vadászatot említi. Ausztráliában számos erszényes faj és őshonos rágcsáló azért halt ki, mert az emberek behurcolták a házimacskákat, kutyákat, patkányokat, nyulakat, kecskéket és kígyókat.  Az egyedek nemét és korát, az állatcsoportok méretét és összetételét is figyelembe kell venni, illetve a legmegfelelőbb évszakot is kell választani az elengedéshez.  Fontos a monitoring, a nyomon követés, mely legjobb a modern technikákkal (rádiótelemetria, GPS). Kleiman (1989) szerint a siker nem mindig a túlélő egyedek számával mérhető. Szerinte az a fontos, hogy a legnagyobb túlélési eséllyel rendelkező, a legkevesebb felkészítéssel és költséggel járó állatok megfelelő kombinációját válasszuk. Az áttelepítésnek és a gyarapításnak a sokféle cél miatt, a visszatelepítéseknek pedig a hosszú idő miatt nehéz ítélkezni a sikerességéről (Fischer & Lindenmayer, 2000). „Soft release” és „hard release” Az ún. „soft release” olyan stratégia, amikor az állatokat az elengedés előtt felkészítik a változásra. Például az elengedési területen lekerítenek egy részt, így szoktatják új környezetéhez, vagy egy ideig még etetik is. A „hard release” esetében nincs szoktatás, rögtön kiengedik a fogságból a szabadba az egyedeket. Ez gyakrabban vezet elhalálozáshoz (Kleiman, 1989). Ez természetesen a fogságban tartott egyedekre igaz, vadon befogott állatoknál épp az ellenkezője lehet igaz. A szoktatásnál hat alapvető dolgot kell az állatokkal elsajátíttatni, melyek későbbi túlélési esélyeit szolgálják (Kleiman, 1989). Ezek a következők: 

a ragadozók elkerülése 17



élelemszerzés 

Kleimannék (1989) például különböző helyekre tett

dobozokba

rejtett

élelemmel

szoktatták

az

arany

oroszlánmajmocskákat, ezzel nemcsak megtalálniuk kellett az élelmet, de meg is kellett dolgozniuk, hogy hozzájussanak. 

a fajtársakkal való megfelelő viselkedés



fészkek és búvóhelyek építése, találása 

Vándorló vagy territoriális állatoknak például meg kell

tanulniuk útvonalakat kialakítani a természetes környezetben, illetve saját területeket lehatárolni. 

a komplex környezetben való eligazodás



az emberek elkerülése, illetve félelem az emberektől

Az egyik legintenzívebb felkészítés Kleiman (1989) szerint talán csimpánzokkal történt, a Gambia projektben. 1973-tól Szenegálban a kutatók egész nap a csimpánzokkal éltek és személyesen tanították azokat fészket építeni, a skorpiókat elkerülni, majomkenyérfa gubóhoz hozzájutni kövekkel, vagy halhoz és termeszekhez botokkal. Tisztában kell lenni azzal, hogy a visszatelepített populációknál nagyobb a halálozási ráta, mint a vadon élőkében. Habár sokszor nem tudják pontosan definiálni ennek mi az oka – egy több mint 100 állatfaj-telepítést vizsgáló kutatás azt derítette ki, hogy az állatok halálozásának 90-100%-ának nem tudták az okát (Wolf et al., 1996) –, a faj megmentése érdekében ezekre az esetleges halálozásokra fel kell készülniük a kutatóknak. Az elengedés utáni problémák is összetettek: Mennyi ideig biztosítsanak táplálékot az állatnak? Mennyi ideig monitorozzák? Mennyire legyen részese az ember az elengedett állat életének? Hiszen a monitorozás ellenére minél inkább csökkenteni kellene az ember–állat kapcsolatot, elősegítve, hogy az állatok inkább elkerüljék az embereket (Kleinman, 1989). Kockázatbecslés A telepítések előtt fel kell mérni a lehetséges kockázatokat. Természetesen nagyobb a kockázat, ha a telepítést a faj eredeti élőhelyén kívülre tervezik, valamint meghatározó az is, hogy milyen hosszú volt a kihalási időszak (IUCN 2012).

18

3. 2. Társadalmi vonatkozások Az elengedési területen élő társadalmaknak törvényes beleszólási joguk van a visszatelepítési programokba. Az ott élőket mindig fel kell készíteni a telepítésre. Ha ellenzik az elengedést (például mert nem ismerik az adott fajt), akkor azt még jóval az elengedés előtt kell tisztázni velük. Fel kell készülni a különböző szervezetek ellenzésére is (akiknek szintén törvényes beleszólásuk lehet a telepítésbe), és ezekre hatásos, naprakész válasszal kell rendelkezni. Sokszor éppen a helyi emberek tevékenységei okozzák egy állatfaj egyedeinek fogyatkozását, ezért a visszatelepítés nem lehet sikeres az ő és a helyi önkormányzatok bevonása, tájékoztatása nélkül. Nagy hangsúlyt kell fektetni az oktatásra és a közönségszolgálatra (Kleiman, 1989) és a helyieket folyamatos tájékoztatásban kell részesíteni, fel kell ébreszteni bennük a környezet iránti érzékenységet (Sao Bernardo, 2012). Kleinman (1989) az arany oroszlánmajmocska brazíliai visszatelepítésének kutatásával kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy a leghatékonyabb ismeretterjesztési módnak a televízió és a rádió bizonyult. Ezek mellett figyelemfelkeltő kiadványok, vagy egy logo is például sokat segíthet a visszatelepítési program ismertségének növelésében és a faj iránti érdeklődés felkeltésében (5. ábra). Az effajta ismeretterjesztésnek egyébként tudatosan kell irányulnia a célközönségre, mint ahogy például az előbb említett program esetében is leginkább a földtulajdonosokat kell célba venni, mivel legnagyobb részben ők a felelősek az erdőirtásokért. A telepítések során kiemelten figyelni kell a teljes körű dokumentáltságra és az eredményeket publikálására, 5. ábra. Az arany oroszlánmajmocska levonni, amelyek segítséget nyújthatnak egy későbbi visszatelepítési program logója az 1980-as évekből (forrás: Kleiman, telepítésekhez. Fontos, hogy a sikertelen telepítések is 1989.)

ugyanis így lehet egy-egy esetből megfelelő tanulságokat

dokumentálva és terjesztve legyenek, ezt számos kutató is javasolja (Griffith et al., 1989; Fischer & Lindenmayer, 2000; IUCN 2012, Bajomi et al., 2010) mert ha ezekről nincs tudomásunk, esetleg elkövethetjük ugyanazokat a hibákat. Jellemző a visszatelepítési programokra, hogy inkább a sikereseket terjesztik, s azoknak van szakirodalma.

19

Előírásoknak való megfelelés A CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről), vagy más néven a Washingtoni Egyezmény, szabályozza a listáján szereplő fajok szállítására és kereskedelmére vonatkozó előírásokat. A határon átnyúló programok esetében minden érintett ország törvényi előírásainak meg kell felelni. Ezen túlmenően, ha pl. CITES listán szereplő állatokat szállítanak, akkor még az általuk támasztott követelményeket is be kell tartani.

3. 3. Finanszírozás A visszatelepítési programok költségesek (Fischer & Lindenmayer, 2000). Egy visszatelepítési program nem indulhat el, ha nincsenek biztosítva a feladatok számára szükséges anyagi feltételek. A finanszírozó szervezeteknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a telepítés során megeshet, hogy különböző változtatásokat kell végrehajtani az eredeti tervhez képest, amihez a büdzsét is tudni kell igazítani. A kutatók még azt is javasolják, hogy a költségvetést lehetőleg úgy alakítsák, hogy annak egy része szakmai képzések szervezésére, diákok bevonására (Kleiman, 1989), valamint

az oktatás

finanszírozására is elegendő legyen. (Fischer & Lindenmayer, 2000). Egy visszatelepítési kísérlet során az anyagi vonatkozás igen nagy korlátozó tényező lehet. A költségvetés igencsak tág határok között mozoghat, lehet szó akár egy évente 120 ezer dolláros programról (kb. 27 millió Ft), mely nem számít kiemelkedően drágának, de találhatunk több millió dolláros (több száz millió forint) költségvetésűt is közöttük (Kleiman, 1989). A

programok

finanszírozásához

különböző

pénzgyűjtő

kampányokat

is

kezdeményezhetnek, amelyek támogatottságának növeléséhez elengedhetetlenek a korábban említett társadalmi figyelemfelkeltő akciók – de természetesen ezekhez is rendelkezni kell már valamennyi forrással. Az önkéntesek sokat segíthetnek ezen a téren. A népszerűsítő, figyelemfelkeltő akciókból financiális haszon húzható az amúgy szűkös természetvédelmi források növelésére. Ha az emberekkel megismertetnek és megszerettetnek egy adott fajt, akkor sokkal könnyebben elfogadják és akár anyagi támogatást is nyújtanak számukra egy kampány során. Az ember azt tudja szeretni, amit ismer.

20

Griffith et al. (1989) is többször utal rá cikkeiben, hogy ezek a telepítési programok mennyire költségesek. Az arab bejza (Oryx leucoryx) visszatelepítési ügyét Ománban a szultán támogatta pénzzel és felszereléssel (Kleiman, 1989). A visszatelepítési programok költségeit nem mindig könnyű megítélni. Ha például az állatok tartásában, szaporításában állatkertek vagy más szervezetek is részt vesznek, olyankor ezek általában nem számolnak el külön-külön minden állattal, így a program költségeiben sem feltétlenül jelenik meg ez az érték.

4. Lehetséges források a természetvédelem finanszírozására Ebben a fejezetben általánosságban lesz szó a természetvédelem lehetséges finanszírozási módjairól, a telepítési programokra a későbbiekben térek vissza.

4. 1. Európai Uniós támogatások A következő forrásokat a Vidékfejlesztési Minisztérium (2013), az Európai Parlament és a Tanács (2013) és Puskásné (2009) alapján gyűjtöttem össze.

LIFE+ (L'Instrument Financier pour l'Environnement) A LIFE+ a korábbi LIFE utódja. A program három területen nyújt pályázati lehetőségeket: Természet és Biodiverzitás, Környezetvédelmi Politika, Irányítás illetve Információ és Kommunikáció. A támogatásra jogosult intézkedések kifejezetten a Természet és Biodiverzitás elemre a természetvédelmi tevékenységek, a természetvédelmi kezelések tervezése, a monitorozás, a cselekvési tervek kidolgozása és a területvásárlás. Ezen belül a Természet és Biodiverzitás terület még két részre bontható, melyek a LIFE+ Természet”és a LIFE+ Biodiverzitás. A LIFE+ Természet célja a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv megvalósítása, különös tekintettel a Natura 2000 hálózatra. A természetvédelmi tevékenység a Natura 2000 területen magában foglalhat élőhelyrekonstrukciót, a természetvédelmi kezelés elindításához kapcsolódó tevékenységeket, az inváziós fajok elleni védekezést és a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentését. Ezen kívül fajmegőrzési akciókat is támogat: ex-situ akciókat és többek közt a visszatelepítéseket is. Ha a faj visszatelepítése nem Natura 2000 területen lenne, abban az esetben kaphatunk támogatást, „ha a projekt végére a visszatelepített populáció szaporodó- és táplálkozó területe a Natura 2000 hálózat része lesz, és az ebben illetékes hivatal a projektben részt vesz.” 21

A LIFE+ Biodiverzitás célja a „Biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010ig – és azon túl" nevű Európai Bizottság által létrehozott projekt céljainak elérése, valamint “A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” nevű projekt céljainak elérése. A támogatható természetvédelmi tevékenységek lehetnek mezőgazdasági területen, erdőben, települések területén, Natura 2000 területen vagy azon kívül. A LIFE+ Biodiverzitás támogatja a természetvédelmi kezelés elindításához kapcsolódó tevékenységeket, a Biodiverzitás akciótervek megvalósítását, a biodiverzitás helyreállítását vagy növelését célzó akciókat; a ritka, veszélyeztetett élőhelyek, fajok megőrzésére irányuló akciókat, az inváziós fajok elleni védekezést és az ex-situ megőrzést (pl. magbank) (Európai Parlament és a Tanács, 2007, http1). A LIFE+ program a projektek költségvetésének maximum 50%-át biztosíthatja. Ez az arány kivételesen a 75%-ot is elérheti, ha LIFE+ Természet pályázatban kipusztulás által fenyegetett madárfajokról (madárvédelmi irányelv alapján), vagy kiemelt jelentőségű élőhelyekről illetve fajokról van szó (az élőhelyvédelmi irányelv szerint) (http2). A LIFE+ 2007-2013 időszakának pénzügyi kerete a 27 tagállam részére összesen 2 143 millió euró (636 milliárd Ft). Ennek legalább 78%-át projekt-támogatásokra kell fordítani: minimum 50%-át a természet és biodiverzitás megőrzését támogató intézkedésekre és minimum 15%-át transznacionális projektekre – hiszen a fajmegőrzés érdekében sokszor szükséges a nemzetközi együttműködés. Magyarország javasolt éves kerete: 2007-re 4,7 millió euró, 2008-ra 5,2 millió euró, 2009-re 5,6 millió euró és 2010-re 6 millió euró (Európai Parlament és a Tanács, 2007). Magyarország számára a LIFE források 2001-ben nyíltak meg. ERFA (Európai Regionális Fejlesztési Alap) Az EFRA leghátrányosabb helyzetű európai régiókat támogatja. Célja a regionális egyenlőtlenségek csökkentése, a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése (http3). Természetvédelmi célból elképzelhető felhasználása: a közösségi jelentőségű fajok és élőhely-típusok megőrzésének, kezelésének, természetvédelmi helyzetük nyomon követésének, bemutatásának, és a szemléletformálást szolgáló, főként állami szereplők által megvalósított infrastrukturális beruházások támogatására (Európai Parlament és a Tanács, 2013). 22

EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap) három célkitűzése a

Az EMVA

mezőgazdasági és

az erdészeti szektor

versenyképességének javítása, az életminőség javítása a vidéki területeken, illetve a környezet és a vidék javítása. Természetvédelmi szempontból az utóbbinak van a legnagyobb jelentősége, mert ez támogatja a földterületek fenntartható használatát (Natura 2000 területek, hegyvidéki területek, agrár-környezetvédelem és állatjóléti kifizetések) és az erdészeti területek fenntartható használatát (Puskásné, 2009). A 2007–2013 közötti időszakra 96,319 milliárd eurót biztosít. Az EMVA az egyes programok teljes összegének legfeljebb 4%-át finanszírozhatja (http4). Természetvédelmi célból elképzelhető felhasználása: a Natura 2000 területeken a gazdálkodók önkéntes vállalásainak ellentételezésére, a kis léptékű (gazdaság-szintű) élőhelyfejlesztési beruházásokra, emellett a Natura 2000 fenntartási tervek elkészítésére és felülvizsgálatára (Európai Parlament és a Tanács, 2013). Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) Természetvédelmi célból elképzelhető felhasználása: élőhely-fejlesztési beruházásokra halászati hasznosítású természetes vizeken és extenzív halastavakon (Európai Parlament és a Tanács, 2013). Strukturális Alapok Olyan

beruházásokat

környezetvédelmi

politika

támogatnak,

amelyek

célkitűzéseivel.

Ezen

összhangban alapok

vannak

a

közös

támogatásából

a

régiók

önkormányzatai, non-profit szervezetei és gazdasági vállalkozásai részesülhetnek a költségek maximum 75%-áig (Puskásné, 2009). KA (Kohéziós Alap) Ezzel az alappal az Európai Unió a legelmaradottabb tagállamok önkormányzatait támogatja,

a

beruházások

maximum

85%-áig.

Feltétele,

hogy a

források

felét

környezetvédelemre, a másik felét a közlekedés fejlesztésére fordítsák. A természetvédelmet csak közvetetten támogatja (Puskásné, 2009). Horizon 2020 Az Unió egységes kutatási keretprogramja a 2014-2020-as időszakra. Három pillére közül az egyik a „Társadalmi kihívások”, melyre összesen 35 888 millió eurót

biztosítanak.

Ennek

részei:

egészség,

demográfiai

változások

és

jólét

(élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság, tengerkutatás és tengerhasznosítási célú kutatás, biogazdaság), biztonságos, tiszta és hatékony energia, éghajlatváltozás, erőforrás23

hatékonyság és nyersanyagok, intelligens, környezetkímélő és integrált közlekedés, inkluzív, innovatív és biztonságos társadalmak (http5). Természetvédelmi célból elképzelhető felhasználása: közösségi jelentőségű fajok és élőhely-típusok

megőrzéséhez

szükséges

tudásbázis

gyarapítására,

az

ismeretlen

természetvédelmi helyzetű, vagy kevésbé ismert fajok természetvédelmi helyzetének meghatározására (Európai Parlament és a Tanács, 2013). 4. 1. 1. Magyarország természetvédelmi finanszírozási lehetőségei ezen felül Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (KTIA) A gazdaság és a társadalmi élet egyéb területein segíti a kutatást és fejlesztést, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását (http6). Operatív Program Környezeti és Energetikai Hatékonysági Operatív Program (KEHOP) Magyarországon a civil szervezeteknél a két legfontosabb forrás mostanában a Norvég Alap és a Svájci Alap: Norvég Alap Az EGT Alap és a Norvég Alap Norvégia, Izland és Liechtenstein által létrehozott finanszírozási mechanizmus. Ezek az országok az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjai, az Európai Uniónak azonban nem. Ennek következtében nem járulnak hozzá pénzügyileg az EU közös politikáihoz, viszont az Európai Gazdasági Térség országai közti különbségek kiegyenlítését e külön támogatási alapokkal segítik. Az EGT Alap által támogatott hét programterület a következő: energiahatékonyság, megújuló energia, alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz, civil szervezetek támogatása, veszélyeztetett gyermekek és fiatalok, kulturális és természeti örökség megőrzése, ösztöndíjak. A Norvég Alap által támogatott öt programterület a következő: Zöld ipari innováció, méltányos munka és háromoldalú párbeszéd, kétoldalú kutatási együttműködés, kapacitásfejlesztés és intézményközi együttműködés, népegészségügy (http7). Svájci Alap Svájc, mely szintén nem tagja az Európai Uniónak, azokat az országokat támogatja ezzel az alappal, amelyek 2004-ben csatlakoztak az Unióhoz, vagyis Magyarországot is. A program keretében Svájc összesen 130,7 millió svájci frankkal (kb. 31 milliárd Ft) támogatja Magyarországot. Az együttműködési program területei: az alapinfrastruktúra és a 24

környezet, egészségügy, a magánszektor ösztönzése, kutatás, partnerség és civil szervezetek tevékenysége a környezeti és társadalmi szektorban (http8). Ökotárs Alapítvány Az Ökotárs fő tevékenysége a pályázati elbírálás és forráselosztás. „Az Ökotárs Alapítvány nem nyereségérdekelt, politikától független, a környezet állapotának javulásáért és a hazai civil szféra és lakosság környezeti érzékenységének és tudatosságának fejlesztéséért tevékenykedő szervezet” (http8). Az alapítvány a környezet- és természetvédő szervezetek támogatásával kíván hozzájárulni egy környezettudatos társadalom kialakulásához. Helyi kezdeményezéseket és civil szervezeteket támogat. Adományok, tréningek és ösztöndíjas programok is szerepelnek kínálatukban, emellett szakértői és technikai segítséget is nyújt (http8). INTERREG Közösségi Kezdeményezés Ennek a programnak az a különlegessége, hogy nem tagállamokat, hanem előre definiált határ menti és makro-térségeket támogat (Európát 13 térségre osztották fel). Az INTERREG együttműködés tehát az önálló jogrendszerrel nem rendelkező területeken jön létre. A „Határ menti együttműködés” területei többek közt a környezetvédelmet és a megújuló energiát; a „Transznacionális együttműködés” a környezetvédelmi együttműködéseket és a kulturális és természeti értékek védelmét támogatja (http9).

4. 2. Természetvédelmi finanszírozási lehetőségek nemzetközi szinten ENSZ Környezetvédelmi Program Fő célja az Európai Biodiverzitás Stratégia megvalósítása. Ez a támogatás kizárólag akkor érhető el, ha a főszereplők már kimerítették egyéb finanszírozási lehetőségeiket (Puskásné, 2009). GEF (Global Environment Facility) Környezeti Világ Alap Ezt az alapot a globális környezetvédelmi projektek támogatására hozta létre az ENSZ Környezetvédelmi Program és a Világbank 1991-ben. Fő támogatási területei: biodiverzitás, éghajlatváltozás, nemzetközi vizek, ózonréteg elvékonyodása (Puskásné, 2009). Emellett pénzügyi mechanizmusként szolgálja a Biológiai Sokféleség Egyezményt és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményét.

25

4. 3 Nemzetközi természetvédelmi szervezetek A nonprofit természetvédelmi szervezetek is támogathatnak természetvédelmi projekteket. Ezek a szervezetek rendszerint adományokból, tagdíjakból, kiadványokból származó bevételekből stb. szerzik forrásaikat (Puskásné, 2009). Néhány nagyobb, visszatelepítéseket is finanszírozó természetvédelmi szervezet: Durell Wildlife Conservation Trust, WWF, Fauna and Flora International, Whitley Fund for Nature, BirdLife International, IUCN, Greenpeace.

5. A háromszektorú vegyes gazdaság A visszatelepítési programok finanszírozásának egy fontos eleme, hogy honnan származik az anyagi támogatás, melyik szektorhoz érdemes fordulni egy visszatelepítési program szervezése során. A vegyes gazdaságban a következő három nagy szektort különíthetjük el (http10): 1.

piaci (magán, üzleti) szektor

2.

kormányzati (közösségi, állami) szektor

3.

nonprofit (civil, harmadik) szektor

A finanszírozás tehát alapvetően háromféle lehet:  Állami szektortól,  Magán szektortól, vagy  NGO-tól (A nem kormányzati szervezet (Non-governmental Organisations, NGO) olyan minden kormánytól független, magánjog alapján működő civilekből álló nonprofit szervezet, amely saját költségvetéssel rendelkezik (http11). Az NGO-t tehát nem profitszerzési célok vezérlik, és szervezeti és működési szempontból nem része az állami intézményrendszernek. További megnevezései: civil szervezet, társadalmi önszerveződés, harmadik szektor, civil szféra, öntevékeny szervezetek. Dolgozatomban az NGO kifejezéssel fogok élni. Az NGO-k szervezettípus szerinti csoportosítás szerint lehetnek társas nonprofit szervezetek (egyesület, köztestület, szakszervezet, szakmai, munkáltatói érdekképviselet, közhasznú társaság, nonprofit intézmény) vagy alapítványok, ezen belül pedig lehet magánvagy közalapítvány (http10). Vizsgálataimhoz azért választottam ezt a felosztást, hogy az elkövetkezendő visszatelepítési programok vezetőinek támpontot adhassak, melyik szektortól milyen mértékű támogatásra lehet számítani. 26

III. Vizsgálati módszerek A visszatelepítési programok finanszírozásához kapcsolódó vizsgálataimat három részből építettem fel: 1. Adatbázis bővítés 2. Irodalmi kutatás 3. Kérdőíves vizsgálat Ezek úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az irodalmi kutatás előtt frissítettem egy visszatelepítési publikációkat összegyűjtő irodalmi adatbázist, melyből az irodalmi vizsgálathoz szükséges publikációkat választottam ki véletlenszerűen (lásd később). Ezek mellett egy, a visszatelepítési programok finanszírozásáról szóló kérdőívet küldtem szét egy nemzetközi munkacsoport (IUCN/SSC Re-introduction Specialist Group) számára, melyben az általuk koordinált visszatelepítési programokról kértem adatokat. A több forrásból szerzett eredményeket később összehasonlítottam. A vizsgálati módszerek részletes leírást különkülön lásd a Vizsgálat 1., 2. és 3. fejezetekben.

27

IV. Adatbázis bővítés (Vizsgálat 1.) A visszatelepítésekről szóló publikációk feltérképezéséhez első lépésként egy 2010-ig összegyűjtött szakirodalmi adatbázist vettem alapul (Bajomi et al., 2010), melyet újabb írások felkutatásával 2012-ig bővítettem ki. Öt nagy publikációkat összegyűjtő internetes adatbázisban kerestem 2010 és 2013 között meghatározott keresőszavakkal, visszatelepítésekről szóló irodalmat. Az adatbázisok és internetcímük: 

ISI Web of Knowledge (http://www.isiknowledge.com)



Scopus (http://www.scopus.com)



Science Direct (http://www.sciencedirect.com)



Science Conference Proceedings (http://www.osti.gov/scienceconferences)



Science.gov (http://www.science.gov)

Az meghatározott keresőszavak (lásd következő fejezet) alapján talált 4444 publikáció irodalmi hivatkozásait

az EndNote (Thomson Reuters, New York, USA) nevű

bibliográfiakezelő programba importáltam, így egy olyan adatbázist hozva létre, amely tartalmazza a címeket, összefoglalókat (Abstract) és az egyéb bibliográfiai adatokat (szerzők, évszám, folyóirat neve, kiadvány típusa). Ezt követően ezek címe, illetve ha erről nem volt egyértelmű, összefoglalója alapján eldöntöttem (meghatározott kritériumok alapján*), hogy valóban visszatelepítésről van-e szó a cikkben – ugyanis a keresőszavakkal más, nem a témához kapcsolódó cikkek is bekerülhetnek a rendszerbe. Végül összesen 3564 cikket szűrtem ki, így létrehozva egy olyan 880 referenciát tartalmazó adatbázist, amelyben megtalálhatók a 2010 és 2013 közötti állatfaj-visszatelepítésekkel kapcsolatos publikációk – a fent említett tartalommal. * Azokat a cikkeket tartottam meg, amelyek témája eleget tett a következő kritériumoknak (Bajomi et al., 2010): o helyileg kihalt állatfajok (gerinctelenek, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök) o beavatkozás típusa: természetvédelmi célú visszatelepítés (beleértve a fogságban szaporítást, áttelepítést, betelepítést) o bármilyen típusú kutatás lehet, ami releváns adatokat tartalmaz (elméleti is) Amely cikk ezeknek a kritériumoknak nem felelt meg, az ki lett zárva az adatbázisból.

28

V. Vizsgálati eredmények és értékelésük 1. A vizsgálatban (IV.) leírt publikációkat összegyűjtő internetes adatbázisokon a kereséseket angol nyelven, különböző kulcsszavakkal és azok kombinációival végeztem: „visszatelepítés”,

„faj”,

„telepítés”(az

ezekre

használt

két

angol

kifejezéssel),

„természetvédelem / megőrzés”, „fogságban szaporítás”, „vissza a természetbe”. A keresőszavakat lásd a 1. táblázatban. A csillagok a szavak végén a különböző lehetséges ragozásokat hivatottak helyettesíteni, annak érdekében, hogy a keresőprogram az adott szót mindenféle alakjában megtalálja. A válogatás után megmaradt cikkek számát lásd a 1. táblázatban. 1. táblázat. Keresési találatok (publikációk) száma a szűrés után a különböző kulcsszavakra az internetes adatbázisokon

Keresés intervalluma: 2010.jan1-2013 napjainkig

Science ISI Web of Conference Knowledge Scopus ScienceDirect Proceedings Science.gov

89

158

19

0

16

37

39

43

0

6

388

7

18

0

3

3

4

10

0

9

1 1

0 3

1 2

0 1

4 0

12

1

2

0

3 össz:

29

Publikációk száma a szűrés után

Kulcsszavak (reintroduc* OR reintroduc*) AND species translocat* AND conservation AND species relocat* AND conservation "captive breeding" AND reintroduc* "captive bred" AND reintroduc* "back into the wild" ("captive rearing" OR "captive-reared") AND reintroduc*

Adatbázis oldalak

880

2010-2013-ig az adatbázisba felkerülő publikációk száma: 2010: 300 2011: 315 2012: 222 Az adatbázisokban a kereséseket 2013 márciusában végeztem, addigra a 2013-as évre 42 publikáció gyűlt össze, ezt még nem tekinthetjük végleges eredménynek. 2013 márciusában a 2012-es publikációk egy része is még hiányozhat az internetes adatbázisból. 2013 márciusáig feldolgozott adatok alapján a következő grafikon rajzolható ki (6. ábra):

350

Az állatfaj-visszatelepítésekkel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom eloszlása

Publikációk száma

300 250

200 150 100 50 0

Év 6. ábra. Az állatfaj-visszatelepítésekkel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom eloszlása. A kutatást 2010-ig Bajomi et al. (2010) végezte el, 2010 és 2012 között Óhegyi E. folytatta.

Az eredmény érdekes rajzolatot mutat egy hirtelen felemelkedéssel 1950 körül, majd ’95 és 2005 között egy gyors visszaeséssel. 2010 után ismét egy hirtelen növekedést látunk. Erre nehéz lehet magyarázatot adni, és valójában az sem egyszerűsíti a helyzetet, hogy az egyes időszakokra különböző személyek végezték a felmérést, ebből kifolyólag egy kicsi torzulás is belekerülhet az ábrába, annak ellenére, hogy a keresésnek meghatározott kritériumai voltak. Az mindenesetre megítélhető belőle, hogy az 1970-es évektől kezd a visszatelepítés egyre inkább meghatározó természetvédelmi tevékenységgé válni.

30

VI. Irodalmi kutatás (Vizsgálat 2.) A

visszatelepítéseket

finanszírozó

szervezetekre

vonatkozó

vizsgálataimat

a

következőképpen végeztem el: egy közel 400 állatfaj-visszatelepítésekkel kapcsolatos cikket teljes egészében is tartalmazó publikációgyűjteményből – melyet Bajomi B. gyűjtött össze (Bajomi et al., 2010) – véletlenszerűen kiválasztottam 30-at. Ezt Microsoft Office Excel véletlenszám-generátor segítségével valósítottam meg. Utóbbi egy véletlenszerű számot ad ki 0 és 1 között, amit megszoroztam a cikkek számával (=VÉL( )*375). A 375 cikket sorszámoztam, majd a véletlenszám-generátor által kiadott sorszámok alatt lévő cikkeket vettem

figyelembe.

Az

ilyen

módon

véletlenszerűen

kiválasztott

publikációknak

megvizsgáltam a Köszönetnyilvánítás (Acknowledgements) c. fejezetét, amelyben rendszerint feltüntetik a finanszírozó szervezetet/szervezeteket, majd ezt követően ezeket besoroltam a három gazdasági szektor megfelelő kategóriájába, annak megfelelően, hogy milyen típusú pénzügyi forrásról volt szó. Az alábbiakban ezen vizsgálat eredményeit ismertetem.

VII. Vizsgálati eredmények és értékelésük 2. 1. A visszatelepítési programok finanszírozói szervezetei Ebben a fejezetben közlöm a 30 kisorsolt cikket, az ezekben felsorolt finanszírozó szervezeteket és ezeknek besorolását. Ez a vizsgálat egyszerre szól a visszatelepítések és az ezzel kapcsolatos tudományos kutatások finanszírozásáról; mivel a fajra vonatkozó kutatásokat ugyanúgy a visszatelepítési programok részeként értékeltem (lásd később is IX./1. 4.) 1. Moseby, K.E., et al., Predation determines the outcome of 10 reintroduction attempts in arid South Australia. Biological Conservation, 2011. 144 p. 2863-2872.

The South Australian Department for Environment and Natural Resources (Dél-ausztráliai Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Minisztérium) – ÁLLAMI

a helyi közösség – MAGÁN Nature Foundation South Australia – NGO WWF Threatened Species Network – NGO The Australian Federal Government’s Natural Heritage Trust and Envirofund (Az Ausztrál Szövetségi KormányTermészeti Örökség Alapítványa és Környezetvédelmi Alapja) – ÁLLAMI BHP Billiton – MAGÁN 31

Wildlife Conservation Fund – NGO Australian Geographic1 – NGO Dél-ausztráliai állatkertek2 – VEGYES (lehet magán és állami kézben is) Nyugat-ausztráliai Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium (Western Australian Department for Environment and Conservation) – ÁLLAMI Ausztrál Vadvilág Megőrzési Szervezet (Australian Wildlife Conservancy) – NGO Önkéntesek 2. Semlitsch, R.D., Critical elements for biologically based recovery plans of aquatic-breeding amphibians. Conservation Biology, 2002. 16(3): p. 619-629.

U.S. Environmental Protection Agency3 – ÁLLAMI U.S. National Science Foundation4 (Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapja) – ÁLLAMI U.S. Geological Survey5 – ÁLLAMI 3. Tatár, S., et al., Lápi póc fajvédelmi mintaprogram. Halászat, 2010. 103(2): p. 70-75. KvVM „Zöld Forrás Program” – ÁLLAMI NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal), Bolyai János Kutatói Ösztöndíj6 – ÁLLAMI 4. Collins, G.H., et al., Population growth, movements, and status of the Nushagak Peninsula Caribou Herd following reintroduction, 1988 - 2000. Rangifer, 2003. 14-04: p. 143-151.

U.S. Fish and Wildlife Service (FWS)7 – ÁLLAMI kisebb részben: Alaszkai Hal- és Vadgazdálkodási Hatóság (Alaska Department of Fish and Game) - ÁLLAMI egyéni vállalkozók és magánszemélyek – MAGÁN 5. Green, A.J., et al., Survival of Marbled Teal (Marmaronetta angustirostris) released back into the wild. Biological Conservation, 2005. 121: p. 595–601.

LIFE projekt (Valencia autonóm közösség) – ÁLLAMI 6. Black, J.M., Reintroduction and restocking: guidelines for bird recovery programmes. Bird Conservation International, 1991. 1: p. 329-334.

Magánszemélyek – MAGÁN 7. Negro, J.J. and M.J. Torres, Genetic variability and differentiation of two bearded vulture Gypaetus barbatus populations and implications for reintroduction projects. Biological Conservation, 1999. 87(2): p. 249-254.

Andalúz Tartományi Kormány, Környezetvédelmi Minisztérium (Spanyolország) (`Consejería de Medio Ambiente' of the Andalusian Autonomous Government (Spain)) – ÁLLAMI 1

http://www.australiangeographic.com.au/society/ http://australia.gov.au/about-australia/australian-story/zoos-in-australia 3 http://www.epa.gov/ 4 http://hu.wikipedia.org/wiki/National_Science_Foundation 5 http://www.usgs.gov 6 http://mta.hu/cikkek/?node_id=22421 7 http://en.wikipedia.org/wiki/United_States_Fish_and_Wildlife_Service 2

32

8. Sao Bernardo, C. S. (2012). Reintroduction as a conservation tool for threatened Galliformes: the Red-billed Curassow Crax blumenbachii case study from Rio de Janeiro state, Brazil. Journal of Ornithology 153, S135-S140.

Stephen Rumsey–Brazilian Atlantic Rainforest Trust8 – NGO 9. Somodi, I., Monitorozási jelentés, 2006, WWF Magyarország: Mártély. WWF – NGO 10. Kalocsa, B. and A. Mórocz, Az eurázsiai hód (Castor fiber)

Alsó-Duna völgyi állományának monitorozása, 2010. február - március. BITE kutatási jelentés, 2010, Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület (BITE): Baja. p. 26.

Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület (BITE) – NGO 11. Gamborg, C. and P. Sandoe, Beavers and biodiversity: the ethics of ecological restoration, in Philosophy and Biodiversity, M. Okksanen, Editor 2002, Cambridge University Press: New York.

- Nincs adat. 12. Müller, T., et al., A lápi póc (Umbra krameri) szaporítása és nevelése a természetes vízi állományok fenntartása és megerősítése érdekében. Pisces Hungarici, 2011. 5: p. 15-20.

KvVm „Zöld Forrás Program” – ÁLLAMI NKTH (Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal), Bolyai János Kutatói Ösztöndíj – ÁLLAMI 13. Soorae, P.S., An overview and analysis of the re-introduction project case studies, in Global re-introduction perspectives: Additional case-studies from around the globe., P.S. Soorae, Editor 2010, IUCN/ SSC Re-introduction Specialist Group: Abu Dhabi, United Arab Emirates. p. xi-xii.

Ez több visszatelepítési program cikkét tartalmazza, melyeket egyenként vizsgáltam: 13-1. World Bank – ÁLLAMI Tanzania Government – ÁLLAMI 13-2. Friends of Mana Island (FOMI) – NGO New Zeland’s Department of Conservation - ÁLLAMI Önkéntesek 13-3. Western Australia Department of Environment and Conservation – ÁLLAMI Australian Department of Environment, Water, Heritage and the Arts – ÁLLAMI Önkéntesek 13-4. Western Australia Department of Environment and Conservation – ÁLLAMI South Coast Natural Resource Management Inc. 9 – NGO Australian Department of Environment, Water, Heritage and the Arts – ÁLLAMI Önkéntesek 13-5. 8 9

http://www.sourcewatch.org/index.php?title=Brazilian_Atlantic_Rainforest_Trust http://southcoastnrm.com.au/

33

Australian Wildlife Conservancy (AWC) (főleg magánadományokból) 10 – NGO 13-6. World Society for the Protection of Animals 11 – NGO U.S. Fish and Wildlife Service (Great Ape Conservation Fund) 12 – ÁLLAMI Cleveland Zoological Society13 – NGO Columbus Zoo and Aquarium14 – NGO International Primate Protection League 15 – NGO Arcus Foundation16 – MAGÁN Pan African Sanctuary Alliance 17 – NGO Humane Society of the United States18 – ÁLLAMI Gorilla Haven19 – NGO Chimp Haven20 – NGO Különböző állatkertek – VEGYES Tusk Trust21 – NGO Sea World and Busch Gardens Conservation Fund 22 – NGO (magánalapítvány) Disney Wildlife Conservation Fund – NGO Fondation Nature et Découvertes23 – ÁLLAMI Fonds Français pour l'Environnement Mondial24 – ÁLLAMI Fonds Social de Développement 25 – ÁLLAMI Fondation Geneviève Laporte de Pierrebourg - Fondation de France26 – NGO Fondation Ensemble27 – MAGÁN Cardiff University28 – ÁLLAMI 14. Bauer, G.B., Research training for releasable animals. Conservation Biology, 2005. 19(6): p. 1779-1789.

Florida Fish and Wildlife Commission – ÁLLAMI 15. Margaletić, J., et al., Activity of European beavers (Castor fiber L.) in young pedunculate oak (Quercus robur L.) forests. Veterinarski Arhiv, 2006. 76(SUPPL.): p. S167-S175.

- Nincs adat 16. Bajomi, B. and A. Takács-Sánta, Generalizations in the reintroduction literature: a reply to Armstrong & Seddon. Oryx, 2011. 45(1): p. 19-19. 10

http://www.australianwildlife.org/About-AWC/Financial-Summary.aspx http://en.wikipedia.org/wiki/World_Society_for_the_Protection_of_Animals 12 http://www.fws.gov/international/wildlife-without-borders/great-ape-conservation-fund.html 13 http://clevelandzoosociety.org/ 14 http://en.wikipedia.org/wiki/Columbus_Zoo_and_Aquarium 15 http://www.ippl.org/gibbon/ 16 http://en.wikipedia.org/wiki/Arcus_Foundation 17 http://www.primateportal.org/link/pan-african-sanctuary-alliance 18 http://www.humanesociety.org/about/overview/?utm_source=global&utm_medium=website&utm_campaign= homepage 19 http://www.gorillahaven.site90.com/about.html 20 http://www.chimphaven.org/ 21 http://www.tusk.org/about.asp 22 http://www.swbg-conservationfund.org/whoWeAre.htm 23 http://www.developpement-durable.gouv.fr/Fondation-nature-et-decouvertes.html 24 http://www.ffem.fr/site/ffem/ 25 http://www.ambafrance-gh.org/Qu-est-ce-que-le-Fonds-Social-de 26 http://www.fondationdefrance.org/Votre-espace/Donateurs/Faire-un-don 27 http://www.fondationensemble.org/ 28 http://en.wikipedia.org/wiki/Cardiff_University 11

34

- Nincs adat. 17. Black, J.M., Reintroduction and restocking: guidelines for bird recovery programmes. Bird Conservation International, 1991. 1: p. 329-334.

Ugyanaz, mint a 6-os. 18. (IUCN, IUCN guidelines for reintroductions and other conservation translocations2012.) IUCN – SSC (Species Survival Commission) – NGO 19. Cassey, P., et al., Lessons for re-introducing avian species: is there anything to be learnt from the successful establishment of exotics?, Manuscript.

Francia Környezetvédelmi Minisztérium (French Ministry of Environment) – ÁLLAMI 20. Vincenzi, S., et al., Potential factors controlling the population viability of newly introduced endangered marble trout populations. Biological Conservation, 2008. 141(1): p. 198-210.

- Nincs adat. 21. Ellis, D.H., et al., Post-release survival of hand-reared and parent-reared mississippi sandhill cranes. Condor, 2000. 102(1): p. 104–112.

USGS Patuxent Wildlife Research Centre29 – ÁLLAMI 22. Donlan, C.J., et al., Pleistocene rewilding: An optimistic agenda for twenty-first century conservation. American Naturalist, 2006. 168(5): p. 660-681.

Environmental Leadership Program30 – ÁLLAMI Turner Endangered Species Fund 31 – NGO New Mexico Agricultural Experimental Station32 – ÁLLAMI Cornell University – ÁLLAMI 23. Shea, K. and H.P. Possingham, Optimal release strategies for biological control agents: an application of stochastic dynamic programming to population management. Journal of Applied Ecology, 2000. 37: p. 77-86.

National Center for Ecological Analysis and Synthesis - finanszírozza: National Science Foundation (NSF) (Nemzeti Tudományos Alap) 33 – ÁLLAMI University of California at Santa Barbara, State of California – ÁLLAMI 24. Davey, A.J.H., The role of monitoring in reintroduction: a case study of scimitar-horned oryx (Oryx dammah) in Tunisia. Marwell Scientific Report, 2001. 1: p. 29.

finanszírozta: Flamand Környezetvédelmi Minisztérium (Flemish Ministry of the Environment34) – ÁLLAMI (végrehajtotta: United Nations Environment Programme, Convention on the Conservation of Migratory Species (UNEP/CMS).) 29

http://www.pwrc.usgs.gov/aboutus/ http://www.elpnet.org/ 31 http://tesf.org/aboutus.html 32 http://aces.nmsu.edu/aes/ 33 http://www.nsf.gov/ 34 http://en.wikipedia.org/wiki/Flemish_Government 30

35

25. Gedeon, C., et al., Morning release into artificial burrows with retention caps facilitates success of European ground squirrel (Spermophilus citellus) translocations. European Journal of Wildlife Research, 2011. 57(5): p. 1101-1105.

Kerecsen LIFE – ÁLLAMI 26. Rudolph, D.C., et al., Experimental reintroduction of Red-cockaded Woodpeckers. Auk, 1992. 109(4): p. 914-916.

- Nincs adat. 27. Seddon, P.J., From reintroduction to assisted colonization: moving along the conservation translocation spectrum. Restoration Ecology, 2010. 18(6): p. 796-802.

- Nincs adat. 28. Spalton, J.A., M.W. Lawrence, and S.A. Brend, Arabian oryx reintroduction in Oman: successes and setbacks. Oryx, 1999. 33(2): p. 168-175.

- Nincs adat. 29. Von Essen, L., A note on the lesser white-fronted goose Anser erythropus in Sweden and the result of a re-introduction scheme. Ardea, 1991. 79: p. 305-306.

World Wide Fund for Nature (WWF) - Svédország – NGO Wildfowl Trust 35 – NGO British Airways36 – MAGÁN Swedish Forest Service37 – ÁLLAMI 30. Lawler, J.J., et al., Conservation science: a 20-year report card. Frontiers in Ecology and the

Environment, 2006. 4(9): p. 473-480.

The Nature Conservancy38 – NGO Society for Conservation Biology39 – NGO Cedar Tree Foundation40 – MAGÁN

35

http://en.wikipedia.org/wiki/Pointe-%C3%A0-Pierre_Wild_Fowl_Trust http://hu.wikipedia.org/wiki/British_Airways 37 http://www.efi.int/portal/members/member_organisations/sweden/swedish_forest_agency/ 38 http://www.nature.org/ 39 http://www.conbio.org/about-scb/who-we-are 40 http://www.cedartreefound.org/ 36

36

2. Összegzés A kiválasztott cikkek közül valamelyik több programot is tartalmazott, így összesen 35el foglalkoztam. Ezek közül nem mindegyikben szerepelt finanszírozásra vonatkozó adat, vagy előfordult, hogy a véletlenszám-generátor kétszer ugyanazt a sorszámot (vagyis cikket) hozta ki, így a 35 programból végül 27-et tudtam figyelembe venni, a maradék 8 alkalmatlan volt az elemzésre. A lápi pócról kétszer is szerepel tudományos cikk, ezeknél ugyanarról a programról van szó. A

felsorolásban

az

önkéntesekről

is

említést

tettem

(ahol

szerepeltek

a

köszönetnyilvánításban), azonban nem soroltam be őket egyik csoportba sem, ugyanis ők legtöbbször a munkájukkal támogatják a projekteket. A LIFE pályázatokat az állami szektorba soroltam. A 27 programot összesen 38 állami szervezet, 27 NGO, és 11 magán szervezet támogatta. A finanszírozó szervezetek számát összegezve megállapíthatjuk, hogy átlagosan 2,2 szervezet finanszíroz egy visszatelepítési programot. A finanszírozási módok vizsgálatából az Állami szektor került ki elsőként, ez az ág járult hozzá legtöbbször a visszatelepítési projektekhez (7. ábra). A vizsgált programok 38 állami szervezetet említettek meg a program finanszírozójaként. Második helyen az NGO-k, vagyis nem kormányzati szervezetek állnak 27 szervezettel, harmadik helyen

pedig

a

magán

Gazdasági szektorok részaránya a visszatelepítési programok finanszírozásában

szektor

Százalékos eloszlásukat lásd a 7. ábrán.

7. ábra. A különböző szektorok részaránya a visszatelepítési programok finanszírozásában a szakirodalmi kutatás alapján

Finanszírozás aránya (%)

szerepel 11 finanszírozó szervezettel.

50

50 35,5

40 30 14,5

20 10 0 Állami

Magán

Finanszírozási forrás

37

NGO

Az elemzés során azt is megvizsgáltam, hogy a 27 programból hányat támogattak kizárólagosan az állami, a magán, valamint a harmadik szektor részéről, illetve mennyi volt közülük a vegyesen finanszírozott. A legtöbb a csak állami finanszírozású program volt (12). Második helyen a vegyes finanszírozású programok szerepelnek (9), a harmadik helyre a kizárólagosan NGO támogatottságúak (5) kerültek, míg végül 1 program volt, amelyet kizárólag magán szektor finanszírozott (lásd 8. ábra).

Visszatelepítési programok száma

Visszatelepítési programok adott gazdasági szektortól való kizárólagos finanszírozása 14 12 10

8 6 4 2 0 Csak állami

Csak magán

Csak NGO

Vegyes

Gazdasági szektorok (finanszírozási forrás) 8. ábra. Visszatelepítési programok adott gazdasági szektortól való kizárólagos finanszírozása az irodalmi kutatás alapján

38

VIII. Kérdőíves vizsgálat (Vizsgálat 3.) Vizsgálataimhoz egy kérdőívet küldtem szét nemzetközi szinten különböző állatfajok visszatelepítésével foglalkozó programvezetőknek, az „IUCN/SSC Re-introduction Specialist Group” számára „Questionnaire about the funding of conservation translocations (reintroduction programmes)”, azaz „A természetvédelmi célú telepítések (visszatelepítési programok) finanszírozása” címmel. A kérdőív – a téma kényességére való tekintettel – anonim jellegű volt. Kérdőívem elsődleges célja a visszatelepítési programok költségeinek felmérése volt, de ezek mellett egyéb információkat is gyűjtöttem a programokat illetően. Így például, hogy sikeres volt –e, hány egyedet engedtek el, mivel mérték a sikerességet, együttműködtek –e állatkertekkel, kezdeményeztek –e valamilyen pénzgyűjtő kampányt, honnan, melyik gazdasági szektortól kapták a támogatást, mennyi lenne az igényelt tőke a program teljes sikerességéhez, s mely részfeladatokra kellett a legtöbbet költeniük? Ötleteket Lee & Hughes (2008) kérdőívéből merítettem. Mindezeket a nemzetközi visszatelepítések programvezetői által közölt adatokkal elemzem. A kérdőív teljes egésze megtekinthető a Mellékletben (XIV./ 2. és 3.)

1. A kérdőívben szereplő programok bemutatása A kérdőívben összesen 10 programról érkezett válasz. Ezek közül két különböző programban azonos az állatfaj (Przewalski-ló), egy esetben a visszatelepítésnek egy határesetéről van szó (Mississippi aligátor – lásd VIII. 1.5. fejezet). Valamint az egyik program keretén belül összesen 7 állatfaj visszatelepítésével foglalkoznak (ausztráliai erszényesek). Összesen tehát 10 program 15 állatfajáról lesz szó a következőkben. Ezek közül azokat a programokat tudom valamivel részletesebben bemutatni, amelyről a válaszadók küldtek cikket, illetve amely programok koordinátoraival elektronikus levélváltás is történt.

A következőkben leírt adatok és információk mind a kérdőív

válaszadásaiból származnak – kivéve, ahol azt külön hivatkozással jelöltem. A programokban szereplő különböző pénznemek minden esetben az aktuális árfolyamon kerültek átváltásra. (1 USD = 221,53 HUF) 39

Minden program összesített finanszírozási adatai megtalálhatók a programok részletezése után található nagy táblázatban. (3. táblázat) A világ majdnem minden földrészéről érkezett válasz, legalább két fajról: Észak- és Dél-Amerikából, Európából, Ázsiából és Ausztráliából. A kérdőív visszatelepítési programjainak helyszíneit a világ térképén bejelölve lásd a következő oldalon (1. 1.).

40

41

1. 1. A vizsgált visszatelepítési programok helyszínei a világ térképén

A térkép forrása: Google Earth, 2013

1. 2. Piroscsőrű hokkó (Crax blumenbachii) visszatelepítése Brazíliában A program időtartama: 2006-2008. Éves költsége: 62 440 US $ (13,83 millió Ft) Teljes költsége: 187 320 US $ (41,5 millió Ft) Elengedett egyedek száma: 48 Költség/elengedett egyed: 3 903 US $ (865 ezer Ft) 9. ábra. Piroscsőrű hokkó (Crax blumenbachii) (fotó: A program helyszíne Brazília, Rio de Janeiro, Alberto Apollaro, Rio de Janeiro Zoo, Brazília, Cachoeiras de Macacu, Guapiaçu ökológiai httpK1)

magánrezervátum A faj általános jellemzése A piroscsőrű hokkó (Crax blumenbachii) a tyúkalakúak rendjébe tartozó, Brazília keleti részén, trópusi és szubtrópusi nedves erdőkben és hegyvidéki erdőkben honos madár (9. ábra) (IUCN Vörös lista: http12). A kérdőívben is szereplő visszatelepítési kutatás szerint az alacsonyabb fekvésű ártéri erdőket kedvelik (Sao Bernardo, 2012).

Természetvédelmi

státusza az IUCN Vörös lista szerint veszélyeztetett (EN), mindössze 50-249 egyede él a szabadban (BirdLife International, 2011), populációs trendje csökkenő. Ennek oka az élőhelyvesztés és a vadászat. (IUCN Vörös lista: http12). A sikeres visszatelepítési program eredményeként a „súlyosan veszélyeztetett” (CR) kategóriából a „veszélyeztetett” (EN) kategóriába sorolták vissza, mivel részlegesen sikerült megállítani a fogyatkozását és két alpopulációja ma már több mint 50 egyedből áll. Élőhelye azonban még így is súlyosan fragmentált (IUCN Vörös lista: http12). A 280, tyúkalakúak rendjébe tartozó madárfajból 73 a kihalás szélén áll: mindegyikük emberi tényező miatt. Az állatok legfőképp az erdőirtásnak és a vadászatnak esnek áldozataiul (Sao Bernardo, 2012). Esetükben a visszatelepítés egyre inkább javasolt természetvédelmi intézkedés. Brazília 1800 madárfajából 160 faj fenyegetett a kipusztulással. A nagy részük (61%) az Atlanti-parti esőerdőkben él (Sao Bernardo, 2012). A visszatelepítési program A kérdőívben megválaszolt visszatelepítés helyszíne Brazília, Rio de Janeiro állam, Cachoeiras de Macacu városában lévő 7200 ha-os Guapiaçu ökológiai magánrezervátum.

42

Itt húzódik az Atlanti-parti Esőerdő Rezervátum, amelyről azt kell tudni, hogy fajgazdagsága az egyik legnagyobb a világon. Erdeiben azonosították a Föld gerinces fajainak 5%-át (http13). Ez magába foglal 200 olyan madárfajt, amely sehol máshol nem él. A Brazíliában található veszélyeztetett állatfajok 60%-a ezekben az erdőkben él, emellett a Föld növényfajainak 8%-a is, 20 000 növényfaj. A cukornádtermesztés és a városok terjeszkedése miatt az esőerdőket a gyarmati idők óta széleskörűen irtották, így mára az erdők legnagyobb része eltűnt. (http13). Brazíliában a szabadon engedett állatok nagy része az illegális kereskedelem miatt lefoglalt állatokból tevődik ki. Néhány NGO (nem-kormányzati szervezet) és vállalat kapcsolatban áll a brazil kormánnyal, így hivatalosan kaphatnak, tarthatnak és elengedhetnek elfogott állatokat. A kormány ezen kívül több állami vadvédelmi központot is fenntart e célból. A programot hét elengedési ütemben tervezték, az elengedés helyszínére pedig a brazil Crax tenyészközpontból szállították az egyedeket. A „soft release” stratégiával engedték szabadon őket, így a helyszínen elkerített részben 41 napig tudtak adaptálódni az új környezethez és a monitorozás céljából hátukra helyezetett rádióadókhoz (Sao Bernardo, 2012). 15 madár elpusztult közvetlen az elengedés után, ennek fele természetes predáció miatt. 4 egyedet azonban elkóborolt kutyák hullajtottak el. Az elhullás helyszínein már csak csontok voltak, a rádióadókat pedig sziklák rejtekében találták meg. További két madarat pedig illegálisan vadásztak le. A hokkók minimum területigénye ezen visszatelepítési kutatás szerint 100-200 ha, a hím egyedek területei azonban nem fednek át egymással. Kérdőív kiértékelése 2006-2008-ig 48 madarat engedtek szabadon. 2010-ig még 52 egyedet szerettek volna elengedni, de ez végül nem történt meg. Együttműködnek a brazíliai Crax tenyészközponttal. Az állatkertekben nincs elég egyed az elengedéshez. A visszatelepítési program költsége 150 000 brazil real (BRL) évente, vagyis az egész időtartamra 450 000 BRL, azaz körülbelül 190 000 amerikai dollár (41,5 millió Ft). A finanszírozás forrására vonatkozó kérdésre csak annyi választ kaptam, hogy 1%-ban segített a magánszektor, 2 évig. Külön pénzgyűjtő kampányba nem kezdtek. A költségvetést elkülönítették a különböző részfeladatokra, és a kérdőívben a legmagasabb pontszámot a „Felszerelések, kellékeknek” adták, vagyis a legtöbb költséget ez 43

jelentette számukra. Nem költöttek viszont a regisztrációs költségekre, állatorvosi ellátásra és az egyedszám csökkenését okozó tényezők eltávolítására az elengedési területen. Ez utóbbi figyelemreméltó észrevétel, hiszen egy visszatelepítés sikeressége szempontjából a legelső feladat, mint azt a dolgozat elején tárgyaltam, a populációcsökkenés okainak megszüntetése, legalább az elengedési területen. Természetesen nem tudhatjuk ebben az esetben, mennyire lehet ezt pénzben mérni, de mindenesetre meglepő, ha úgy vesszük, hogy a pénzbeli ráfordítás arányos azzal, hogy mennyit törődnek ténylegesen is a feladattal. (Megjegyzés:

Az

ausztráliai

állatfaj-visszatelepítések

és

az

indiai

törpevaddisznó

visszatelepítés majdnem maximális pontszámmal illették ezt [Egyedszám csökkenését okozó tényezők eltávolítása az elengedési területen] a részfeladatot – lásd később.) Erre éppen Sao Bernardo (2012), a piroscsőrű hokkó visszatelepítésével foglalkozó kutató adhat magyarázatot, aki azt írja, hogy a brazíliai visszatelepítési programok még gyerekcipőben járnak, lévén, hogy ritka az elengedések utáni monitorozás, a gyűjtött adatokat nem publikálják, és az elengedési területeket gyakran véletlenszerűen, kritériumok nélkül választják ki (!). Jelen visszatelepítés persze nem tartozik minden tekintetben ezek közé, hiszen például az elengedett madarak szisztematikus rádiós követése és az ezekből szerzett viselkedési és ökológiai tapasztalat az utólagos monitoring szempontjából példa lehet más programok számára. A program sikerességét a túlélési valószínűséggel mérték, illetve azzal, mennyi csibe születik a természetben. A kérdőívben arra nem válaszoltak, hogy sikeresnek nevezik –e a visszatelepítési programot. A visszatelepítéshez kapcsolódó tanulmányban (Sao Bernardo, 2012) leírtak szerint azonban rövidtávon sikeresnek tartják a programot, hosszútávon pedig még kérdésesnek. A rövidtávú sikeresség oka a táplálékkereső viselkedés tanúsítása a szabadban, illetve, hogy más tyúkalakú madarak visszatelepítésével szemben viszonylag magas a túlélési esélyük. Hosszú távú sikereket még azért nem értek el, mert még nem volt elég idő a piroscsőrű hokkók megtelepedéséhez és szaporodási adatuk sincsen (Sao Bernardo, 2012).

44

1. 3. Az Uráli bagoly (Strix uralensis) visszatelepítése a Bajor erdőbe Program időtartama: 1975-2005 Éves költsége: 69 000 US $ (15,3 millió Ft) Teljes költsége: 2 140 551 US $ (474 millió Ft) Elengedett egyedek száma: 288 Költség/elengedett egyed: 7485 US $ (1,7 millió Ft) A visszatelepítés helyszíne Németország, Bajor-erdő Nemzeti Park és a szomszédos csehországi Šumava Nemzeti Park. Az Uráli bagoly (10. ábra) 125 cm-es szárnyfesztávolságával az Uhu után Németország második legnagyobb erdőlakó bagolyfaja. 1926-ban lőtték

le

utolsó

példányát

a

Cseh-erdőben

(kártevőnek tartották), ezzel ez a faj eltűnt a németországi erdőkből. A Bajor-erdő Nemzeti Park megalapításával (1970, Németország első nemzeti parkja) több helyileg kihalt fajnak is lehetővé vált visszatérése (Leditznig, 2013). A Bajor

10. ábra. Uráli bagoly (Strix uralensis) a erdő Bajor-erdő Nemzeti Park állatbemutató parkjában. (fotó: Óhegyi Erzsébet, 2013)

Németország délkeleti részén fekszik, ahol a határ

mentén a Nemzeti Park összeér a cseh Šumava Nemzeti Parkkal. A két nemzeti park összefogásban kezel több állatfaj-visszatelepítési programot is, ahogy az uráli bagoly (1990től) és az európai hiúz41 (Lynx lynx) projektet is (Leditznig, 2013). A Bajor erdőben egyébként más fajok visszatelepítésével is próbálkoztak, többkevesebb sikerrel (uhu- és holló visszatelepítés, valamint siketfajd állománygyarapítás - W. Scherzinger szem. közl.) A Bajor erdőben egy állatbemutató park is létezik (lásd 10. ábra), egy ilyen, állatkertszerű bemutatóban azonban mindig sokkal költségesebb a ketrec és a takarítási munka, az állatok tartása így ezekben jóval drágább, mint egyébként. A takarmányozási és állatgondozási költségek azonban ugyanazok (W. Scherzinger szem. közl.) 41

A bajor-erdei hiúz visszatelepítési program monitorozásához használt jeladó nyakörv fényképét lásd a II. 3. 1.

fejezetben

45

1975-ben sikerült az első fogságban szaporított fiatal madarakat elengedni, ekkor azonban még a gazdasági erdők változatlan szerkezete miatt hiányoztak az uráli bagoly életmódjához szükséges korhadó fák természetes faodvai. Ebből az okból kifolyólag mesterséges költőládákat helyeztek ki az erdőbe, amíg helyre nem áll az erdő természetes szerkezete. A Bajor-erdő Nemzeti Parkban az ember már nem avatkozik bele többé a folyamatokba, és létrejöhet a másodlagos őserdő (Leditznig, 2013). Dr. Wolfgang Scherzinger osztrák zoológus, „az uráli bagoly visszatelepítésének atyja”, levélben részletes leírást adott a programban felmerülő kiszámítható és nem kiszámítható költségekről. Egészen pontosan nem lehet a program teljes költségét meghatározni, mert a munka nagy részét többé-kevésbé a kutató maga végezte munkahelyi kötelezettségei mellett. Ezek a következőket jelentették (nem kiszámítható költségek): o tenyészállatok keresése o a madárházak kialakítása o takarmányozási terv készítése o a tenyésztés, felnevelés ellenőrzése o gyűrűzés o szabadon engedés o a szabadon engedett- és már költő baglyok felkeresése a területen o a területen lévő több mint 50 költőláda ellenőrzése A kiszámítható költségek: o

a négy röpde technikai karbantartása/javítása az erdőben lévő nehezen megközelíthető helyeken

o

a táplálékállatok tenyésztése (patkányok, egerek, kisebb részben naposcsibék)

o

a ketrecekben lévő baglyok gondozása

o

ún. táplálékasztalok alkalmankénti kihelyezése a szabadon engedett baglyok számára

A program nagy részében még a német márka (DEM) volt a hivatalos fizetőeszköz – az euróra 2000 elején álltak át –, így a program költségeit is ebben a valutában adták meg.

46

A program éves költsége ketrecenként: = 25 000 DEM/év/ketrec

x 4 ketrec (4 madár ketrec volt):

=17 252 USD/év/ketrec

= 100 000 DEM/év

= 3,8 millió HUF/év/ketrec

= 69 000 USD/év = 15,3 millió HUF/év

1975 és 2005 között 210 uráli baglyot engedtek szabadon a Bajor-erdő Nemzeti Parkban. Ezzel egy időben az erdő csehországi részén, a Šumava Nemzeti Parkban 76, a felső-ausztriai Mühlviertelben pedig 2 madarat bocsátottak vissza. Tehát összesen 288 egyed került elengedésre (lásd a 2. táblázatot a következő oldalon). Az állatok tenyésztése elsősorban a Bajor-erdőben történt, de együttműködtek más németországi és ausztriai tenyésztőkkel is. A programban állatkertek is kooperáltak, úgy mint: az Innsbrucki Alpesi Állatkert (Alpenzoo Innsbruck) (Ausztria), a Nürnbergi Állatkert (Nürnberger Tiergarten) (Németország) Salzburgi Állatkert (Zoo Salzburg) (Ausztria) Bécsi Állatkert (Schönbrunni Állatkert) (Tiergarten Wien) (Ausztria) Az állatok szaporodásának sikeressége általában alacsonyabb az állatkertekben, mint a magán madárházakban. Részfeladatok költségessége A program számára a legnagyobb kiadást elsősorban a takarmányozás, másodsorban pedig a beruházási költségek (elszállásolás, ketrecek stb.) jelentették. Financiális nehézséget okozott még a tenyésztők hálózatának kialakítása és a megfelelő madarak kiválasztása a tenyészállományhoz. Nem költöttek állatorvosi ellátásra és

az elengedési terület

rehabilitációjára. A monitorozás és a járművek kis részben járultak hozzá a kiadásokhoz, a többi összetevő pedig még csekélyebb mértékben, de ennek oka, hogy a hosszú távú monitorozás finanszírozási akadályokba ütközött. A költségek felbecslése érdekében társadalmi-gazdasági tanulmányokat nem végeztek a visszatelepítés előtt és társadalmi pénzgyűjtő kampányba sem kezdtek.

47

2. táblázat. Az Uráli bagoly visszatelepítési program során évenként visszatelepített egyedek száma (W. Scherzinger által megadott adatok) Elengedett uráli baglyok száma a Bajor/Cseherdőben 1975 – 2005

év 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Bajorerdő (Németország) = 210

Šumava (Cseh Köztársaság) = 76

3 0 4 4 11 7 14 5 10 3 7 8 15 12 17 10 5 14 9 6 3 5 1 7 6 3 0 0 3 9 9

2 10 10 9 10 3 5 6 6 6 9

210

76

Mühlviertel (Ausztria) =2

Összesen:

48

2

2 288

Sikeresség Egy visszatelepítési program eredményességét különböző módokon lehet mérni. Legfőképpen a szabadon engedett egyedek túlélését, illetve az utódnemzést szokták vizsgálni, vagy akkor tekintik sikeresnek a programot, ha a faj önfenntartó populációt tud kialakítani. A program sikerességét tekintve nem feltétlenül a pénzbeli ráfordítás összege a döntő, állítja ennek a programnak a vezetője (is).

Sokkal inkább kell hozzá a faj szociális

magatartásának, tenyésztésének, egyedfejlődésének ismerete, és az élőhely minőségének, valamint az elengedési terület potenciális kapacitásának előzetes feltérképezése. Ahhoz,

hogy

lehessen,

fontos

a a

programot rendszeres

lépésről

lépésre

visszajelzés,

tökéletesíteni valamint

az

egyes területek más-más feltételeihez alkalmazkodó intézkedések megtétele is. A sikeresség kritériumai ennél a programnál a következők voltak: 

az elengedett baglyok 40-50%-ának életben maradása az első tél alatt



territórium kialakítása, letelepedés a kiengedési pont körül



önálló vadászat a területen



sikeres szaporodás



kis életképes populáció létrehozása

Eredmény A programot nagyon is sikeresnek tekintik, mivel a Bajor-erdő területéről 60-70 évvel ezelőtt teljesen eltűnt az uráli bagoly, a programnak köszönhetően viszont egy helyi kis populációval újra jelen vannak az erdőben. Jelenleg körülbelül 6-9 pár él a Bajor-erdőben és még 5-7 pár a szomszédos Cseh-erdőben. 1. 3. 1. Ausztriai uráli bagoly visszatelepítési program (kiegészítés) Az Uráli bagoly visszatelepítésével Ausztriában is foglalkoznak, az előző programtól függetlenül. A Dürrenstein-i Vadrezervátumban (Wildnisgebiet Dürrenstein) és a Bécsierdőben történik a madarak elengedése (Dl. Dr. Christoph Leditznig személyes közlései.) 2008-ban kezdődött ez a program, de ekkor még csak az előkészületek zajlottak, 2009ben történt az első elengedés. A program a tervek szerint 2013-ig tart (Richard Zink szem. közl.). Az éves költsége körülbelül 150 000 € (45 millió Ft), amely a következőket fedezi: 49



Munkaidő



Anyagköltségek



Táplálék- és elhelyezési költségek



Monitorizás

Ennek körülbelül 50%-a támogatásból (Alsó-ausztriai Természetvédelmi Osztály) és 50%-a saját finanszírozásból származik, a földbirtokosok, projektkezelők, tenyésztők és a parkigazagtóság részéről. Összesen 152 fiatal uráli baglyot engedetek el 2009 és 2013 között. A Bécsi-erdőbe 82 (átlagosan 16,4 egyed/év), a dürrensteini vadrezervátumba 70 (átlagosan 14 egyed/év) baglyot bocsátottak ki A két elengedési területet, melyek kb. 90 km-re vannak egymástól szándékosan úgy választották, hogy hidat képezhessenek a fennmaradó állományok között. Ez 2012-ben csodásan be is igazolódott egy dürrensteini vadonból származó hím és egy Bécsi-erdőből származó nőstény sikeres párbaállásával és költésével. Eredmény Ez a program is, akárcsak a németországi is kifejezetten sikeresnek tekinthető. A dürrensteini erdőben a baglyok 70%-a élte túl az első telet. Ezt rádió-telemetriával dokumentálták. Az első 5 év után összesen 15 költőpárt sikerült összeszámolni, de feltehetően ennél is több van. A program során a visszatelepített baglyok első sikeres költését 2011-ben észlelték a Bécsi-erdőben. Az öt év alatt 13 költésből összesen 29 fióka született. A projektvezető szerint a hosszútávú siker természetesen még nem garantált, de az első 5 év kifejezetten eredményesnek mondható.

50

1. 4. Törpedisznó (Porcula salvania) visszatelepítése Indiában A program időtartama: 1996-2020/25 Éves költsége: 50 000 US $ (11,08 millió Ft) Teljes költsége: 800 000 US $ (177,2 millió Ft) Elengedett egyedek száma: 74 (2008-2013) Költség / elengedett egyed: 4 054 US $ (898 ezer Ft)

20. ábra. Törpedisznó (Porcula salvania) (fotó: Goutam Narayan, India, A program helyszíne India, Asszám állam Rajiv httpK10)

Gandhi Orang Nemzeti Park és Sonai Rupai vadvédelmi terület. A törpedisznók vagy törpevaddisznók körülbelül akkorák, mint egy közönséges vaddisznó kismalacai (20. ábra). Bhután, Nepál és Észak-India területén élhettek, a 20. században azonban az ember térhódítása, a túllegeltetés és a fakitermelés miatt egyedszáma nagyon gyors hanyatlásnak indult, 1961-re pedig már felkerült a kipusztult fajok listájára (Goodall, 2010). Mint kiderült, néhány példánya még megmaradt az indiai Asszám állam északi részén, a Himalája lábánál elterülő síkságon. A program A visszatelepítési program is itt, a Rajiv Gandhi Orang Nemzeti Parkban és Sonai Rupai vadvédelmi területen (Sonai Rupai Wildlife Sanctuary) zajlik. A program még folyamatban van, és célja, hogy három önfenntartó populációt hozzanak létre Asszámban és más megfelelő területeken a következő 10-12 évben, pár száz fogságban szaporított törpevaddisznó elengedésével. Legfőbb együttműködő partnerük a Durell Vadvédelmi Park (Durell Wildlife Park) és a Durell Vadvédelmi Alapítvány (Durell Wildlife Conservation Trust). Együttműködik velük továbbá az IUCN/SSC (Species Survival Commission, az IUCN fajmegőrző bizottsága), a Wild Pig Specialist Group, Asszám kormányának releváns osztálya, és egy helyi NGO, az EcoSystems-India. A program teljes költsége az elmúlt 16 évben körülbelül 800 000 USD (177,2 millió Ft) volt és nagyjából ugyanekkora összegre lesz még szükség az elkövetkező évtizedben. Ez az érték nem tartalmazza a projekthez kapcsolódó belső együttműködő partnerek költségeit. Állami támogatást külföldi országok kormányaitól kapnak (40%-ban), ezen túl 50%-ban NGO-k és 1%-ban a magánszektor finanszírozza a projektet. Nem-kormányzati szervezetként

51

a Durell Alapítványt kell kiemelni, amely 15 éven keresztül (valamint a projekt kezdetét megelőzően még 15 évig) támogatta a projektet. Részfeladatok költségessége A legnagyobb arányú kiadásként itt is az alkalmazottakat jelölték meg, de nagy arányban költöttek az egyedszám csökkenést okozó tényezők eltávolítására is az elengedési területen és az elengedési terület rehabilitációjára. A programkoordinátor szerint a teljes siker, ha ez elérhető, nem a költségvetésen fog múlni. Sikeresség A program több mint sikeres, hiszen az utolsó meglévő populációból fogtak be 6 egyedet, melyeket sikeresen szaporították fogságban. 2001 óta egy 60 egyedből álló populációt tartanak fenn fogságban. A sikerességet az elengedett egyedek túlélésével, illetve, az elengedési területen való eloszlásával mérik, amelyek alapján sikeresnek tartják a programot.

1. 5. Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis) program, USA A program időtartama: 1988-folyamatban Elengedett egyedek száma: évente 30 000-45 000 Költség/elengedett egyed: 4,00 US $ / aligátor, plusz 0,25 US $ speciális adó (900 Ft) Az elengedési terület pontos helye: Amerikai Egyesült Államok, Louisiana állam.

11. ábra. Mississippi aligátor (Alligator mississippiensis) (fotó: Ez a program nagymértékben különbözik a többitől, mert nem Columbus Zoo, Powell, Ohio, USA, httpK2)

kimondottan egy veszélyeztetett faj megmentése érdekében való

visszatelepítésről van szó. A Mississippi aligátor (11. ábra) nagy számban és széleskörűen elterjedt az Egyesült Államok délkeleti részén (Elsey & Kinler, 2011). Az állatfajt kereskedelmi célokra is tenyésztik a bőréért és a húsáért. Az aligátorok tojásai engedéllyel begyűjthetők, de a tojásokból kikelt fiatal egyedek 12%-át később kötelező szabadon engedni. A tojásokat nagy számban gyűjtik is be (350 ezer – 530 ezer tojást évente), melyekből kb. 35 000 aligátort tenyésztenek ki évente. A visszatelepítés jegyében azokat a tojásokat 52

helyettesítik a fiatal egyedek kiengedésével, amelyek a természetben is megmaradtak volna, ám ha nem gyűjtik be őket, ki lettek volna téve a különböző rájuk leselkedő veszélyeknek (árvíz, predáció, kiszáradás). Természetes körülmények között a tojások nagy része ugyanis nem éri meg a világra jövetelt. A felnevelt aligátoroknak körülbelül 88%-a (vagyis annyi, amennyi természetes körülmények között egyébként elpusztult volna) kereskedelmi célból kerül felhasználásra, 12%-ukat pedig visszaviszik azokra a vizes élőhelyekre ahonnan a tojásaik származtak. A program ezek miatt tehát lényegesen különbözik azoktól a visszatelepítésektől, amelyek egy kritikus élőhelyen próbálnak megmenteni egy veszélyeztetett fajt. Helyes fogalomhasználattal élve nem visszatelepítés, hanem populáció gyarapítás történik. (Lásd fogalmak definiálása, II. 1. 2. fejezet). A célok azonban itt is természetvédelmi jellegűek, ugyanis a szabadon élő populáció megtartására törekednek. A program önfinanszírozó jellegű, nincs szüksége állami, vagy bármilyen egyéb támogatásra A fiatal egyedek elengedését ugyanis abból fedezik, hogy a tenyésztett, kereskedelemben hasznosított állategyedekért díjakat kell fizetni. Ez a CITES tagdíj 4,00 dollár/aligátor, plusz 0,25 dollár speciális adót jelent egyedenként. Így legnagyobb részben azok a helyi gazdálkodók állják a program költségeit, akik az aligátorok tenyésztésével foglalkoznak.

1. 6. Ausztráliai visszatelepítések A program időtartama: 2004 - folyamatban Éves költsége: 451 800 US $ (100,09 millió Ft) / Fajonként átlagosan 64 500 US $ (14,3 millió Ft) Teljes költsége: 4 518 000 US $ (1 000,9 millió Ft [1 milliárd Ft]) Elengedett egyedek száma: 997 Költség/elengedett egyed: 4 500 US $ (1 millió Ft) A visszatelepítés helyszíne Ausztrália délkeleti részén fekvő Új-Dél-Wales állam, Scotia védett terület (Scotia Sanctuary). A program 7 állatfajt foglal magába, melyek zömében erszényesek, egy rágcsáló kivételével.

Mindegyik

faj

erősen

veszélyeztetett, 53

egyik

közülük

(az

ecsetfarkú

patkánykenguru) az IUCN Vörös Lista szerint súlyosan veszélyeztetett (CR). A következő fajok megmentésén dolgoznak ennek a programnak a keretében: o

Nyergeskenguru (Onychogalea fraenata) – erszényes,

kistestű

kenguru

(Kengurufélék családja) (12. ábra) o

Ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) – kistestű

erszényes

(Patkánykenguru-félék családja) (13. ábra) o

Ásó patkánykenguru (Bettongia lesueur) – kistestű erszényes

(Patkánykenguru-félék

családja) (14. ábra) o

Numbat / Erszényeshangyász (Myrmecobius fasciatus) – kistestű erszényes (15. ábra)

o

Nagy rőzsepatkány (Leporillus conditor) – rágcsáló, (Egérfélék családja) (16. ábra)

o

Mala / Vörhenyes nyúlkenguru (Lagorchestes hirsutus) – erszényes (Kengurufélék családja) (17. ábra)

o

Közönséges / nagy erszényesnyúl (Macrotis lagotis) – erszényes (Erszényesnyúlfélék családja) (18. ábra) Az elengedett egyedek száma összesen 997. 2004 óta 429 nyergeskengurut, 229

ecsetfarkú patkánykengurut, 118 ásó patkánykengurut, 63 erszényeshangyászt, 115 nagy rőzsepatkányt, 31 vörhenyes nyúlkengurut (malát) és 12 közönséges erszényesnyulat engedtek el.

12. ábra. Nyergeskenguru (Onychogalea fraenata) (fotó: Mark Marathon, httpK3)

13. ábra. Ecsetfarkú patkánykenguru (Bettongia penicillata) (fotó: Arthur Chapman, Karakamia, Nyugat- Ausztrália, httpK4)

54

14. ábra. Ásó patkánykenguru (Bettongia lesueur) (fotó: Judy Dunlop, httpK5)

15. ábra. Erszényeshangyász / Numbat (Myrmecobius fasciatus) (fotó: Martin Pot, Perth Zoo, Nyugat-Ausztrália httpK6)

A

program

16. ábra. Nagy rőzsepatkány (Leporillus conditor) (fotó: Alice Springs Park, Északi Terület, Ausztrália, httpK7)

finanszírozása

17. ábra. Mala/Vörhenyes nyúlkenguru (Lagorchestes hirsutus) (rajz: John Gould, 1853, httpK8)

90%-ban

magánadományokból származik. 5%-ban állami és 5 %ban NGO-k támogatják. Ez utóbbi kategóriában az Australian Wildlife Conservancy (AWC) vállalt hosszú távú elkötelezettséget a program mellett. A szervezet célja 18. ábra. Nagy erszényesnyúl Ausztrália teljes faunájának megőrzése, amelyben az (Macrotis lagotis) (fotó: állatfaj-visszatelepítések egy kulcs szerepet játszanak.

Sydney Wildlife World, Ausztrália, httpK9)

Részfeladatok költségessége A legnagyobb kiadást a beruházási költségek (elszállásolás, ketrecek) jelentik számukra. A fajhoz kapcsolódó kutatások teszik ki a költségvetés második legnagyobb részét, emellett még a monitorozás illetve az egyedszám csökkenést okozó tényezők eltávolítására költik a legtöbbet. Regisztrációs költségekre és állatorvosi ellátásra nem költöttek, és szállításra is csak a teljes költség egy kis részét. Szocio-ökonómiai felmérést nem készítettek a program kezdete előtt, de a telepítési programot költséghatékonynak tartják. A teljes sikerhez 5,6 millió US $-t gondolnak elegendőnek, (1 230 millió Ft), vagyis 1 millió dollárral többet, mint amennyit eddig ráköltöttek. A sikerességet az önfenntartó populáció kialakításában mérték, mely szerint a visszatelepítési program sikeresnek mondható. Ennyire veszélyeztetett fajok esetében pedig ez különösen örvendetes tény.

55

1. 7. Przewalski-ló (Equus ferus przewalskii) visszatelepítése Mongóliában A program időtartama: 1992-2000 Éves költsége: 222 000 US $ (49,2 millió Ft) Teljes költsége: 2 millió US $ + 13,4 millió US $ (443 millió Ft + 2,9 milliárdFt) Elengedett egyedek száma: 84 Költség/elengedett egyed: 23 800 US $ (5,2 millió Ft) A program helyszíne a Hustai Nemzeti Park, Töv tartomány (Tov Aimag), Mongólia. Az Przewalski-ló (19. ábra), más néven ázsiai vadló, (vagy ahogy a helyiek nevezik takhi), a természetben egykor

teljesen

kihalt.

A

végleges

kipusztulástól 19. ábra. Przewalski-lovak (Equus ferus przewalski) a Hortobágyon

állatkertekben tartott példányai mentették meg, melyek (fotó: Bajomi Bálint, 2009) fogságban szaporításával sikerült újra életképes populációkat telepíteni a vadonba. (Goodall, 2010). A vadlóról két válasz is érkezett a kérdőívben, két különböző visszatelepítési programról, mindkettő Mongóliában, de eltérő területeken. Az egyik az ország északi részén, másik a déli részén zajlik/zajlott. A déli, Góbi-sivatag szélén lévő Góbi B fokozottan védett területen (Great Gobi B Strictly Protected Area) 1992 óta még folyamatban van a visszatelepítés, itt csak a lovak szállítási költségét adták meg. Ez a korábbi években 10 000 € / ló (kb. 3 millió Ft/ló) volt. Arról a programról írok részletesebben, amelyben megadták a teljes költséget, amely a 2000-ben befejezett program a Hustai Nemzeti Parkban, Mongólia északi részén. Állatkertekkel kis mértékben, de együttműködnek: a hollandiai Lelystad-i Natúrparkkal és a Prágai Állatkerttel (a törzskönyv miatt). A kezdeti adatokban a teljes költség mellett a plusz 13,4 millió US $ (3 milliárd Ft) azt jelenti, hogy ennyit kellett a Nemzeti Park és puffer zonájának fejlesztésére költeni ahhoz, hogy a visszatelepítést sikeresen véghez lehessen vinni. A visszatelepítéshez több felől is kapnak financiális támogatást, minden érintett támogatja a programot: a kormány, a helyi társadalom, országos és nemzetközi nagyobb NGO-k, (WWF, Postcode Lottery) és magánadományozók. A Hustai Nemzeti Parkot Hollandia kormánya támogatja. Emellett a 56

turisták is hozzájárulnak egy kisebb összeggel a program finanszírozásához, ez persze a teljes költséget nem tudná fedezi. Összességében a programot 80%-ban az állami szektor fedezte, emellett 10%-10%-ban a magánszektor és az NGO-k is részt vettek a finanszírozásban. Érdekesség, hogy a másik mongóliai Przewalski-ló visszatelepítési programhoz még egy saját NGO-t is létrehoztak, az International Takhi Group-ot, hogy finanszírozza és koordinálja a projektet. Ezt a programot is támogatja a mongóliai kormány, az állatokat pedig állatkertek adományozták számukra, a szállítási költséget is vállalva. Ezt a programot is támogatják NGO-k, magánadományozók és még a svájci kormány is, amely az új adminisztrációs épületet adományozta. A kutatást pályázati pénzekből fedezik. Részfeladatok költségessége A legnagyobb kiadást ennél a programnál az alkalmazottak munkabére jelentette. Emellett a szállítást és az elengedési terület rehabilitációját jelölték meg a kiadásban való legnagyobb arányú részfeladatoknak. A szabadon befogott állatok szállítása ebben a programban nem jelentett semmi kiadást, ez – mivel az állat a természetben kipusztult és fogságban tartott egyedekből szaporították fel őket – érthető is. Sikeresség A program sikerességét háromféle szempontból is vizsgálták: ökológiailag, társadalmigazdságilag és intézetileg. A program sikeresen zárult: a populáció már 300 egyedből áll, melynek 95%-a a szabadban született. A sikerességet a visszatelepített populációban született egyedek számával, illetve az IUCN kritériumok alapján mérték. Emellett a Biológiai Sokféleség Egyezmény követelményeit is figyelembe vették. A társasalmi-gazdasági sikereket a park saját bevételében és a helyi társadalmak programba való bevonásával mérték. Készítettek költséghatékonysági becslést is, ami alapján a programot költséghatékonynak ítélik meg. Intézetileg akkor tartanák sikeresnek a programot, ha hosszú távon biztosítani tudnák, hogy a Hustai Nemzeti Park Alap kezelje a programot. Arra a kérdésre, hogy mennyi lenne a kívánt összeg teljes siker elérése érdekében 500 000 eurót / év (150 millió Ft) adtak meg, ami körülbelül 3-szor több a 49,2 millió Ft-nál, amennyit évente ráköltöttek.

57

1. 8. Európai vidra (Lutra lutra) visszatelepítése Svédországban A program időtartama: 1987-1994 Éves költsége: 33 458 US $ (7,41 millió Ft) Teljes költsége: 267 660 US $ (59,3 millió Ft) Elengedett egyedek száma: 43 Költség / elengedett egyed: 6 225 US $ (1,38 millió Ft) 21. ábra. Európai vidra (Lutra lutra) (fotó: Franco Az elengedési terület helyszíne Svédország, 120 km-re Atirador, httpK11)

délnyugati irányban Stockholmtól. Az európai vidra (21. ábra) egész Európában veszélyeztetett faj. A svédországi program keretén belül összesen 43 példányt engedtek szabadon, ezek közül 36-ot rádiós jeladóval is elláttak. A WWF Svédország és a Svéd Környezetvédelmi Bizottság finanszírozták a projektet. Külön pénzgyűjtő kampányba nem kezdtek, költséghatékonysági becslést és szocioökonómiai felmérést nem készítettek. A támogatást 50%-ban állami forrás és 50%-ban NGO nyújtotta. Sikeresség A siker felméréséhez rádiótelemetriás követést alkalmaztak. A túlélési arány a visszatelepítést követően egy év múlva a vadon befogott vidráknál 79%, a fogságban nevelt példányoknál 42 %-os volt. A programot csak részben tartják sikeresnek. A programvezető szerint a teljes siker eléréséhez nem feltétlen a támogatási összegek növelésére lenne szükség, inkább az állatok túlélési arányán kéne javítani.

1. 9. Kanadai vidra (Lontra canadensis) visszatelepítése az Egyesült Államokban A program időtartama: 2009-2012 Éves költsége: 35 000 US $ (7,75 millió Ft) Teljes költsége: 140 000 US $ (31,02 millió Ft) Elengedett egyedek száma: 25 Költség / elengedett egyed: 5 600 US $ (1,24 millió Ft)

58

22. ábra. Kanadai vidra (Lontra canadensis) (fotó: Dave Pape, Buffalo Zoo, USA, httpK12)

Az elengedési terület pontos helye: Amerikai Egyesült Államok, Észak-közép Utah, a Provo folyó mentén, Heber város közelében. A kanadai vidrát lásd a 22. ábrán. A program 100%-ban állami finanszírozású volt és körülbelül 31,02 millió forintba került. A kívánt összeg a teljes siker eléréséhez 200 000 US $ lenne, vagyis körülbelül 13,3 millió forinttal több az eddig ráköltött összegnél. Részfeladatok költségessége A legnagyobb kiadási terhet az állatok befogása és szállítása jelentette. Emellett a fajhoz kapcsolódó kutatások tettek még ki nagy arányt a kiadásokban. Az elengedési területen azonban nem kellett semmit költeniük a populációfogyatkozás okainak csökkentésére, és rehabilitációra sem, de azon okból kifolyólag, hogy a folyó és környezetének helyreállítását az állam megtette a visszatelepítés előtt, így ezek a költségek az államot terhelték. Társadalmi-gazdasági tanulmányt ennek a programnak a során sem készítettek, de jelenleg dolgoznak rajta. Emellett nem költöttek semmit az információ terjesztésére sem. Sikeresség A sikerességet az önfenntartó populáció kialakításában mérik, ami alapján még nem lehet biztosat mondani, de egyelőre úgy néz ki, hogy a projekt sikeres lesz.

1. 10. Görög teknős

(Testudo hermanni hermanni) visszatelepítése

Franciaországban A program időtartama: 2012-2016 Éves költsége: 53 532 US $ (11,86 millió Ft) Teljes költsége: 267 660 US $ (59,29 millió Ft) Elengedett egyedek száma: 25 (2013-ban) Költség / elengedett egyed: 2 141 US $ (475 ezer Ft)

22. ábra. Görög teknős (Testudo hermanni hermanni) (fotó: Mallorca, Az elengedés pontosabb helyszíne: Dél-Franciaország, Spanyolország, httpK13)

Provence-Alpes-Côte d’Azur régiójában található Var megye. 59

A görög teknős (Testudo hermanni) (22. ábra) Európa mediterrán területein honos hüllő, a Balkán-félszigeten még viszonylag stabilabb populációi élnek. A Testudo hermanni hermanni alfaj csak három országban (Francia-, Olasz- és Spanyolország) fordul elő. A faj jelenleg „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriában van az IUCN Vörös lista szerint, de közel áll a „sebezhető” kategóriába való átkerüléshez, mert populációi – főleg a nyugati térségben – az élőhelyeinek csökkenése miatt fogyatkozóban vannak (IUCN Vörös lista: http14). A programra 60%-ban kaptak támogatást az állami szektortól (Európai Unió), a Europe Life programtól. Részfeladatok költségessége A legnagyobb kiadási terhet ebben a programban is az alkalmazottak finanszírozása okozta. Körülbelül ugyanekkora kiadást jelentett a monitorozás. Emellett ez a program is nagy

részt

költött

a

teljes

költségből

a

fajhoz

kapcsolódó

kutatásokra.

Sikeresség A sikeresség meghatározására a következő tényezőket vették figyelembe: 

Az állatok kondíciója, fiziológiai állapotuk



Élőhely-használat



Elszóródás és területhasználat mérete



Egyedsűrűség



Reprodukció



Elengedett felnőtt egyedek túlélése



Mennyire hűséges az állat az elengedési területhez

Mivel a program még folyamatban van, a sikerességet még nem tudták megállapítani.

60

IX. Vizsgálati eredmények és értékelésük 3. 1. A kérdőív összesített eredményei A kérőív összesített eredményeit lásd a 3. nagy táblázatban. (PDF olvasása esetén a dokumentum végén, a 85. oldalon.) Magyarázat a 3. és 4. táblázatban lévő „Természetvédelmi státusz” jelölésekre A világon lévő fajokat az IUCN kategóriákba sorolja be a veszélyeztetettség mértékétől függően. Ezt nevezik a kihalással fenyegetett fajok vörös listájának. Attól függően, hogy mekkorák és mennyire veszélyeztetettek szabadban élő populációi, beszélhetünk (IUCN, 2010): LC – Nem fenyegetett (Least Concern) NT – Mérsékelten fenyegetett (Near Threatened) VU – Sebezhető (Vulnerable) EN – Veszélyeztetett (Endangered)

Fenyegetett (Threatened)

CR – Súlyosan veszélyeztetett (Critically Endangered) EW – Vadon kihalt (Extinct in the Wild) EX – Kihalt (Extinct)

, és

állatfajokról.

Természetvédelmi cél, hogy mindig egy kategóriával mérsékeltebb besorolásba kerüljenek.

A 4.

nagy

táblázatban

(PDF-ben a

dokumentum

végén,

a

86.

oldalon)

összehasonlításként irodalomban talált visszatelepítési programok finanszírozási adatai láthatók. Ezek a sziámi krokodil, a lápi póc, az eurázsiai hód, a rákosi vipera, a haris, a karibi flamingó, a kaliforniai kondor, az arany oroszlánmajmocska és a szürke farkas visszatelepítési kísérleteinek programjai. Ezek közül a legmagasabb költségű az egyesült-államokbeli szürke farkas visszatelepítési program volt, kiemelkedően magas 296,85 millió Ft éves költséggel, a legalacsonyabb pedig a karibi flamingó 532 ezer Ft éves költséggel.

61

2. A kérdőív általános összegzése 1.1. A visszatelepítési programok állatrendszertani értékelése A 10 program 15 állatfajának taxonok szerinti megoszlását az 23. ábrán láthatjuk.

A visszatelepítési programok taxonok szerinti megoszlása a kérdőív szerint 12 Fajok száma

10 8 6 4

2 0

Taxonok 23. ábra. A visszatelepítési programok taxonok szerinti megoszlása a kérdőívben feldolgozott adatok alapján

A kérdőívemben 11 emlős, 2 madár és 2 hüllő visszatelepítési programjáról kaptam választ. Ez megerősítette azt a tényt, hogy a legtöbb visszatelepítési program emlősökre és madarakra irányul (Fischer & Lindenmayer, 2000).

1. 2. Programok költsége Megfigyelhettük, hogy a visszatelepítési programok költségvetése igencsak tág határok között mozog (éppen, ahogy az a korábbiakban Kleiman (1989) alapján is megállapításra került), hét millió forinttól egészen a százmillió forintos éves költségű projektekig. A legköltségesebb programok Nem meglepő módon az volt a legköltségesebb, amelyik a leghosszabb ideig is tartott (uráli bagoly program – 34 év), vagy amelyikben több fajjal is foglalkoztak (ausztráliai

62

erszényes visszatelepítések – 7 faj). Előbbi költsége 2,1 millió US $ (474,2 millió Ft), utóbbi 4,5 millió US $ (1000,8 millió [1 milliárd] Ft) összköltséggel rendelkezett. Ha beleszámítjuk a Przewalski-ló visszatelepítésének előkészítése érdekében végzett egyszeri fejlesztési munkákat a Hustai Nemzeti Parkban és puffer zónájában, akkor azt a programok tekinthetjük a legdrágábbnak, mivel itt csak a nemzeti parkra 13,5 millió dollárt (3 milliárd Ft) költöttek 9 év alatt. Éves szinten ugyancsak ez a három program a legköltségesebb. Legmagasabb éves költségű programok: Ausztráliai program (7faj)…….451 800 US $ (100,09 millió Ft) Przewalski-ló…………………..222 200 US $ (49,23 millió Ft) Uráli bagoly…………………...69 000 US $ (15,3 millió Ft) A legtöbbe kerülő elengedett egyed ugyancsak ezekből a programokból került ki: Przewalski-ló…………….23 800 US $ (5,3 millió Ft) Uráli bagoly……………...7 500 US $ (1,7 millió Ft) A legalacsonyabb költségvetésű programok A legkisebb teljes költségű projekt a kanadai vidra (Lontra canadensis) visszatelepítése volt 140 ezer US dollárral (31 millió Ft). A franciaországi görög teknős (Testudo hermanni hermanni) és a svédországi az európai vidra (Lutra lutra) program teljes költsége tartozik még a legalacsonyabbak közé, mindkettő 200 000 euróval (59,4 millió Ft). Ezekből azonban a kanadai vidra program 4 évig, a görög teknős program 5 évig, az európai vidra program pedig 8 évig tartott. Éves szinten tehát az európai vidra program volt a legkisebb költségvetésű (33,5 ezer US $ / 7,4 millió Ft), amelyet a második helyen a kanadai vidra program követ (35 ezer US $ / 7,8 millió Ft), majd a görög teknős program, 53,5 ezer US $-ral (11,9 millió Ft). A legkisebb költségű elengedett egyed a görög teknős volt, 2100 US $ (465 ezer Ft / elengedett egyed). A második legkevesebbet a piroscsőrű hokkó (Crax blumenbachii) elengedett egyedeire költötték: 3900 US $ (864 ezer Ft).

63

A legalacsonyabb éves költségű programok: Európai vidra…………………33 500 US $ (7,4 millió Ft) Kanadai vidra…………………35 000 US $ (7,8 millió Ft) A legkevesebbe került elengedett egyedek: Görög teknős………………….2100 US $ (465 ezer Ft) Piroscsőrű hokkó……………..3900 US $ (864 ezer Ft) A programok átlagos költsége Az átlagos éves költség 52 500 US $ (11,6 millió Ft). Ha belevesszük a kimagaslóan magas költségű mongóliai Przewalski-ló visszatelepítési programot, akkor az éves átlag 73 780 amerikai dollár (16,3 millió Ft). Egy elengedett egyed átlagosan 4800 dollárba került (1,07 millió Ft), de ha a kimagaslóan költséges Przewalski-ló programot is belevesszük, akkor 7200 dollár / egyed az átlagár (1,6 millió Ft). Átlagos éves költség……………………...73 780 US $ (16,3 millió Ft) Átlagos költség / elengedett egyed……….7 200 US $ (1,6 millió Ft) A legkisebb és a legnagyobb éves költségű visszatelepítési program között igen nagy különbség van. 33 500 US $ (7,4millió) és 222 2000 US $ (49,23 millió), utóbbi több, mint 6szorosa az előbbinek, de ha még az ausztráliai programmal is számolunk ([451 800 US $, 100,09 millió Ft] mely, mint tudjuk, 7 fajt tartalmaz, de egy programként működik) akkor a legolcsóbb és a legdrágább program között 13-szoros a különbség. Összehasonlító diagramok Az egyes programok költségeinek összehasonlító diagramját az éves költséggel jellemzem, mert ez kifejezőbb érték, mint a teljes költség, amely függ például a program hosszától (24. ábra). Ezek alapján a legkevesebb kiadással a svédországi európai vidra program, a legnagyobb kiadással pedig a mongóliai Przewalski-ló program járt. A többi program éves költsége, 7, ill. 49 millió Ft között mozog, de a legtöbb 15 millió Ft/év alatt van. Az elemzés során a mississippi aligátorral foglalkozó programot nem vettem figyelembe, mivel itt egészen másfajta programról van szó, mint a többi esetében (lásd VIII./ 1. 5. fejezet). 64

Visszatelepítési programok éves költsége Európai vidra (Svédország)

7,41

Kanadai vidra (USA)

7,75

Törpedisznó (India)

11,08

Görög teknős alfaj (Franciao.)

11,86

Piroscsőrű hokkó (Brazília)

13,86

Ausztráliai erszényesek fajonként …

14,3

Uráli bagoly (Németország)

15,3

49,23

Przewalski-ló (Mongólia) 0

10

20

30

40

50

Éves költség (Millió Ft) 24. ábra. A visszatelepítési programok éves költsége forintban kifejezve a kérdőív alapján

A 25. ábrán az egy elengedett egyedre fordított költség látható a legalacsonyabb költség/ egyed értéktől a legmagasabbig.

Költség / elengedett egyed 942

Mississippi aligátor

474 296

Görög teknős alfaj Piroscsőrű hokkó

864 521

Törpedisznó

898 083 1 003 974

Ausztráliai erszényesek fajonként

1 240 568

Kanadai vidra

1 378 947

Európai vidra

1 658 152

Uráli bagoly

5 274 629

Przewalski-ló 0

1000000 2000000 3000000 4000000 5000000 6000000 Költség / elengedett egyed (Ft)

25. ábra. A visszatelepítési program során egy elengedett egyedre fordított költség. A kérdőív alapján, forintban kifejezve

65

1.

3.

Gazdasági

szektorok

részaránya

a

visszatelepítési

programok

finanszírozásában A

különböző

gazdasági

szektorok

részaránya

a

visszatelepítési

programok

finanszírozásában a kérdőív alapján vizsgálva nagyjából megegyezik a szakirodalomban vizsgált eredményekkel. (27. ábra). A kérdőív alapján az első helyen az állami szektor, a másodikon a nem-kormányzati szervezetek (NGO-k), a harmadikon pedig a magánszektor által finanszírozott programok szerepelnek. Százalékos eloszlásukat lásd a diagramon (26. ábra). Állami finanszírozás: 60,8%

A gazdasági szektorok részaránya a visszatelepítési programok fianszírozásában

Magán finanszírozás: 18,4% NGO általi finanszírozás: 20,8%

60,8

Részarány (%)

60 50

40 30

20,8

18,4

20 10 0 Állami

Magán

NGO

Finanszírozási forrás 26. ábra. A különböző gazdasági szektorok részaránya a visszatelepítési programok finanszírozásában a kérdőív 10 programjának összesítése alapján

A 27. ábrán a kérdőívre adott válaszok és az irodalmi vizsgálatokból kapott eredmények összehasonlítása látható. Mindkét eredmény szerint az állami szektor a visszatelepítési programok legfőbb támogatója. Az NGO-k mindkét esetben a második legnagyobb arányú finanszírozási forrásnak minősülnek. A harmadik helyen a magánszektor szerepel; az irodalmi kutatásban 21%-os, míg kérdőívben csak 2,4%-os különbséggel az NGO-któl.

66

A gazdasági szektorok részaránya a visszatelepítési programok finanszírozásában 60,8

Finanszírozás aránya (%)

60

50

50 35,5

40 30 14,5

20

20,8

18,4

Irodalmi Kérdőív

10 0 Állami

Magán

NGO

Finanszírozási forrás 27. ábra A különböző szektorok részaránya a visszatelepítési finanszírozásában az irodalmi adatok és a kérdőív alapján

programok

A két kutatást összesítve az állami szektor körülbelül 55,5%-ban, az NGO-k 28%-ban, a magánszektor 16,5%-ban felelnek a visszatelepítések finanszírozásáért. A vizsgált visszatelepítési programok egyharmad részében, vagyis mindösszesen három esetben készítettek az intézkedést megelőző társadalmi-gazdasági tanulmányokat (a görög teknős és Przewalski-ló két programjához). Ez pedig fontos lenne és sokat segítene a költségek felbecslésé során, de a helyi társadalomnak a visszatelepített fajhoz való viszonyának megállapításában is.

67

1. 4. A részfeladatok financiális osztályozása A kérdőív kitöltőinek a visszatelepítési program során adódó részfeladatokat egy 0-10ig terjedő skálán kellett osztályozniuk a kiadásokban való arányuk szerint. (0: nem költenek rá; 10: a legtöbb kiadást okozza) Ezek a következők:  Beruházási költségek (pl. elszállásolás, ketrecek)  Regisztrációs költségek (pl. törzskönyv, engedélyek, ISIS nyilvántartás42)  Járművek  Felszerelések, kellékek (pl. jeladók, kamerák, rádió-telemetria)  Személyzet  A fajhoz kapcsolódó kutatások  Monitoring  Szállítás  Vadon befogott állatok szállítása  Állatorvosi ellátás  Állattenyésztés  Takarmányozás  Az egyedszám csökkenését okozó tényezők eltávolítása az elengedési területen  Elengedési terület rehabilitációja / Élőhelyvédelem  Információ terjesztése A fenti pontok a finanszírozásban némiképp átfedésben lehetnek egymással, illetve adódhatnak ezeken túlmenően egyéb költségek is, de ezek segítségével alkothatunk egy képet a visszatelepítés során felmerülő kiadásokról, és arról, hogy mely részfeladatok okozzák a legnagyobb financiális terheket. A vizsgált tíz visszatelepítési program közül egynél nem töltötték ki a kérdőív ezen részét (svédországi európai vidra program), így a maradék kilenc programban kapott

42

Az ISIS (Nemzetközi Fajnyilvántartó rendszer, International Species Information System) egy non-profit

szervezet, amely egy olyan nemzetközi nyilvántartási rendszert működtet, mely több mint 2,6 millió állat biológiai adatait (életkor, nem, születés helye, halál okai, stb.) tartalmazza. Ezzel nagy segítséget nyújt a természetvédelmi szervezeteknek az állatok fogságban való szaporításához. (www.isis.org). Megkönnyíti a szakemberek nemzetközi együttműködést, információcseréjét a természetvédelmi célok elérése érdekében.

68

pontszámok összesítésével a következő kiadási arányokat kaptam, a legmagasabbtól a legalacsonyabb részarányig rendezve (28. ábra):

A részfeladatok aránya a kiadásokban kiadásban való arány (%)

14 12 10 8 6 4 2 0

Részfeladatok

28. ábra. A vizsgált részfeladatok kiadásokban való aránya a 10 visszatelepítési program összesítése alapján, sorrendben

A legmagasabb pontszámokat a személyzet kapta, eszerint a legnagyobb arányú kiadást maga a program alkalmazottainak bérezése teszi ki. Második a sorban a monitorozás, harmadik pedig a fajhoz kapcsolódó kutatások. Meglepően tapasztaltam, hogy a takarmányozást egyedül az uráli bagoly program osztályozta 8 ponttal, a többi program ennél általában jóval kevesebb pontszámot (vagyis részarányt) tulajdonított ennek a komponensnek. A legkevesebb pontszámot a vadon befogott állatok szállítása kapta. Ez azt is jelentheti, hogy a vizsgált programokban inkább fogságban szaporított egyedeket használtak. A beruházási költségek és járművekkel kapcsolatos kiadások is viszonylag nagy arányt tettek ki a költségvetésben, az állatok törzskönyvezésére viszont nemigen kellett költeniük. A többi komponenst és a kilenc program alapján összesített százalékos részarányukat a kiadásban lásd a 28. ábrán. 69

1. 5. Sikeresség és az elengedett egyedekre fordított költség Összefügg -e az elengedett egyedekre fordított költség az adott program sikerességével? 29. ábra. A programok sikerességének és az elengedett egyedekre fordított költségének vizsgálata

8 7 6 5 4 3 2 1 0

Költség / elengedett egyed (ezer$) és a program sikeressége

sikeres

sikeres

Piroscsőrű hokkó

Uráli bagoly

Ausztráliai fajok

sikeres

nyújt szemléltetést. (A Przewalski-ló program is sikeresen zárult, ezt azonban a többitől kiugróan magas költségvetése miatt egy külön grafikonon ábrázoltam a jobb összehasonlíthatóság érdekében.) A 8 programból tehát négy teljes bizonyossággal sikeresnek mondható, egy közülük részben sikeres, egynek még csak a rövidtávú sikerét látják, kettő pedig

még

még kérdéses még kérdéses (folyamatban)

Törpedisznó Európai vidra Kanadai vidra Görög teknős

Ezen kérdéshez megválaszolásához a 29. ábra

kimenetele

részben

kérdéses.

Az

Költség / elengedett egyed (ezer$)

rövidtávon sikeres,hosszú távon még kérdéses

25 20

15 10 5 0

Sikeres Przewalski-ló

összehasonlításból az látszik, hogy nincsenek nagy eltérések a sikeres, a részben sikeres és a még kérdéses kimenetelű visszatelepítésekben. Kifejezetten sikertelen visszatelepítési programról nem kaptam választ a kérdőívben. Az az egy program pedig, amelyiket „részben” nevezték csak sikeresnek (az európai vidra program), a programok közül a harmadik legtöbbet költötte az egyedekre (lásd 25. ábra). Ez, mint láthatjuk, az egyedekre fordított költséggel nem lóg ki a sikeres programok sorából. A program vezetője szerint a sikeresség nem is a támogatáson fog múlni, hanem inkább az egyedek túlélési aránya és a biológiai ismeretek azok, amik számítanak. A legkevesebbet a görög teknős projekt egyedeire költötték, ebből azonban még nem lehet következtetéseket levonni, mivel a program még 3 éven keresztül tart; a sikeresség kérdésére pedig ezáltal még nem tudtak válaszolni. 70

Ebből a vizsgálatból tehát nem vonhatunk le arra vonatkozólag biztos következtetést, hogy a sikeresség összefüggene az elengedett egyedekre fordított költséggel. Ez, persze azért is lehetséges, mert kifejezetten sikertelen programról nem érkezett válasz a kérdőívben, amely,

mint

a

dolgozatban

már

korábban

publikálatlansága miatt is előfordulhat.

71

említettem,

a

sikertelen

programok

X. Következtetések és javaslatok Legfontosabbnak azt tartom, hogy a fajmentési akciók megkezdése előtt megfelelő módon győződjenek meg az elengedési területek megfelelőségéről, és töröljék el az akadályozó tényezőket. Erre jó példa a korábban vizsgált piroscsőrű hokkó visszatelepítése, ahol kutyák és vadászok ejtettek el több egyedet, amely már nemcsak a program sikeressége szempontjából, hanem a sok befektetett energia és költség miatt sem engedhető meg. Több visszatelepítési program tanulsága is arra figyelmeztet, hogy az elengedési területen élő ragadozók meghiúsíthatják a program sikerességét, főleg, ha kevés számú egyedet engednek el. Erre tehát jóval a visszatelepítés megkezdése előtt fel kell készülni, és ha ilyen veszély áll fenn, a megfelelő számú egyedet szabad csak elengedni, vagy ha idegen/exotikus ragadozók vannak jelen, azokat el kell távolítani. A finanszírozás szempontjából lehetőleg hosszútávú szponzorokat kell találni, akik támogatják a programokat. Az általánosan figyelembe vett kiadásokon túl kiemelt jelentőségű a költségvetés tervezésekkor, hogy az anyagiakból még a projekt végére is jutni kell a monitorozás számára, ugyanis csak ennek segítségével állapíthatjuk meg egy adott visszatelepítési program sikerességét, valamint, hogy a jövőben esetlegesen mit kell rajta változtatni. A dolgozatban tárgyalt uráli bagoly programban a hosszútávú monitorozás például financiális gondot jelentett, így nincs megfelelő visszajelzés a végrehajtott intézkedések hatásairól. A programok költségvetésének tervezése során szintén fontos tényező lenne a megvalósítást megelőző társadalmi-gazdasági felmérések elkészítése, azonban a vizsgált programok esetében mindössze az esetek egyharmadában végeztek el ezeket. A jövőbeni visszatelepítési akciók sikeressége szempontjából fontos lenne a hasonló tanulmányok részletes készítése, elemzése. A vizsgált programokból megfigyelhető, hogy a rájuk költött pénz mennyisége bizonyos mértékben összefügg a sikerességgel, mert megfelelő finanszírozottság nélkül nem lehet véghezvinni egy projektet, de a teljes siker nem feltétlenül a pénzösszeg nagyságától, mint inkább a megfelelő biológiai ismeretektől függ. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy bizonyos finanszírozási határ felett már nem nőne a program sikerességének valószínűsége, ugyanúgy, mint ahogy a sikerességet az elengedett állatok számának függvényében láthattuk

72

Kleiman és munkatársai (1989) tanulmányában, amely egy bizonyos egyedszám elengedése felett már nem nő jelentősen. A visszatelepítések orvoslást jelentenek a fajok kihalási veszélyeinek csökkentésére, de a problémának elsősorban mindig az okát kell keresni, s azt kell eltávolítani. Egy faj jövőjét tehát nem alapozhatjuk kizárólag a visszatelepítésre.

73

XI. Összefoglalás Napjaink egyik legsürgetőbb természetvédelmi problémája az élőhelyek eltűnése, mely a fajok kihalását vonja maga után. A kihalással fenyegetett és veszélyeztetett állatok esetében a visszatelepítés egyre inkább szerepet játszó természetvédelmi intézkedés. A visszatelepítési programok költségeit nem mindig tudják megbecsülni, vagy egyszerűen csak kevésbé szívesen teszik közzé azt. Több visszatelepítésekre vonatkozó felmérés is a költségekről való adatközlés hiányosságairól panaszkodik. Ezért láttam fontosnak erre vonatkozó új adatok begyűjtését, s annak kiderítését, melyek a visszatelepítési program során a legnagyobb kiadással járó részfeladatok. Mindezt egy nemzetközi szinten szétküldött kérdőív segítségével valósítottam meg, melyre a világ minden tájáról kaptam válaszokat. Emellett egy visszatelepítésekről szóló irodalmi adatbázis bővítést is végeztem, ezzel folytattam egy korábban elkezdett kutatást az állatfaj-visszatelepítésekkel kapcsolatos nemzetközi irodalom eloszlásának felmérésére. A vizsgálataimhoz használt kérdőívet 10 programvezető válaszolta meg, amelyben 11 emlős, két madár és két hüllő szerepelt. Ezzel alátámaszthattam azt a tényt, hogy a legtöbb visszatelepítési program emlősökre (és madarakra) irányul. Megállapítottam, hogy a visszatelepítések költségvetése igen tág határok között mozoghat. Az általam vizsgált programokban 7,4 millió forinttól (európai vidra program) egészen 100 millió forintig (ausztráliai erszényesek) terjedt a visszatelepítési programok éves költsége. Évente átlagosan 16,3 millió forintot költenek a programokra. Egy állategyed elengedése átlagosan 1,6 millió forintba került. Egy visszatelepítési program során a legnagyobb arányú kiadással járó részfeladatokat – a vizsgált programok összesítése alapján – a személyzet, a monitorozás és a fajhoz kapcsolódó kutatások teszik ki. A kérdőív alapján történt vizsgálat egyezett az irodalmi vizsgálattal, miszerint a legnagyobb arányban az állami szektor finanszírozza a visszatelepítési programokat (61, ill. 50%-ban). Ezután mindkét vizsgálat szerint az NGO-k (nem-kormányzati szervezetek) (21, ill. 36%), majd a magánszektor (18, ill. 15%) következnek. A sikeresség és a költségvetés nagyságának összefüggésére vonatkozóan nem tudtam egyértelmű következtetéseket levonni. Több programvezető azonban megállapította, hogy a

74

teljes siker elérése nem feltétlen a finanszírozás nagyságától, mint inkább a megfelelő biológiai ismeretektől, az egyedek túlélésétől és az élőhely körülményeitől függ. Dolgozatom segítséget nyújthat az elkövetkezendő visszatelepítési programok vezetőinek a finanszírozással kapcsolatos tervezéshez, a költségek felbecsléséhez, valamint tájékoztatást adhat a program során felmerülő legnagyobb arányú kiadásokról néhány visszatelepítési program bemutatásán keresztül.

75

XII. Köszönetnyilvánítás Bajomi Bálintnak nemcsak a konzultációkat és hasznos tanácsait köszönöm, hanem, hogy rendelkezésemre bocsájtotta azt az általa összegyűjtött visszatelepítési szakirodalmi adatbázist, melyben körülbelül 600 cikk teljes egészében is megtalálható. Emellett köszönetet mondok minden kérdőívemet kitöltő személy számára az IUCN/SSC Re-introduction Specialist Group-ból.

76

XIII. Forrásmunkák jegyzéke Bajomi, B. (2003). Veszélyeztetett állatfajok visszatelepítésének eredményességét befolyásoló tényezők: a kékcsőrű réce és az eurázsiai hód magyarországi visszatelepítésének összehasonlító elemzése. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. Bajomi, B. (2004). A biológiai sokféleség és jelentősége. Kovász VIII: 7-14. Bajomi, B. (2011). Az eurázsiai hód (Castor fiber) visszatelepítésének tapasztalatai Magyarországon. DunaDráva Nemzeti Park, Budapest. Bajomi, B., Pullin, A. S., Stewart, G. B., and Takács-Sánta, A. (2010). Bias and dispersal in the animal reintroduction literature. Oryx 44, 358-365. Daltry, J. C., and Starr, A. (2010). Development of a re-introduction and re-enforcement program for Siamese crocodiles in Cambodia. In: Soorae, P. S. (2010). An overview and analysis of the re-introduction project case studies. In "Global re-introduction perspectives: Additional case-studies from around the globe." (P. S. Soorae, ed.), pp.352, 118-123 p. IUCN/ SSC Re-introduction Specialist Group, Abu Dhabi, United Arab Emirates. Elsey, R. M., and Kinler, N. (2011). Supplementation of juvenile American alligators in Louisiana, USA. In: Soorae, P. S. (ed.) (2011). Global Re-introduction Perspectives: 2011. More case studies from around the globe. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Re-introduction Specialist Group and Abu Dhabi, UAE: Environment Agency-Abu Dhabi. pp.250, 125-129 p. Európai Parlament és a Tanács (2007). Az Európai Parlament és a Tanács 614/2007/EK rendelete (2007. május 23.) a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE+). Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa (2013). Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv a 2014-2020 EU többéves pénzügyi időszakra. Természetvédelmi prioritások, célkitűzések és intézkedések. Magyarország. 98 p. Faragó, S. (2000). Gerinces állatfajok védelme, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron. Fischer, J., and Lindenmayer, D. B. (2000). An assessment of the published results of animal relocations. Biological Conservation, 1-11. Goodall, J., Maynard, T., Hudson, G. (2010). Hope for Animals and Their World How Endangered Species Are Being Rescued form the Brink. Grand Central Publishing, 2009, New York-Boston. Hungarian translation 2010, Kelemen László. Nálatok vannak még állatok? Igaz történetek az állatok megmentéséről. Nyitott Könyvműhely Budapest, 2010. ISBN 978-963-310-030-1. 97-100 p. Griffith, B., Scott, J. M., Carpenter, J. W., and Reed, C. (1989). Translocation as a species conservation tool: status and strategy. Science 245, 477-480. IUCN (2010). IUCN Red List of Threatened Species. Summary Statistics for Globally Threatened Species. IUCN, Gland, Switzerland. (http://www.iucnredlist.org/documents/summarystatistics/2010_1RL_Stats_Table_1.p df (hozzáférés: 2013.okt.8) IUCN (2012). IUCN guidelines for reintroductions and other conservation translocations. Gland, Switzerland. Kleiman, D. G. (1989). Reintroduction of captive mammals for conservation. Guidelines for introducing endangered species into the wild. Bioscience 39, 152-161. Kleiman, D., Beck, B., Dietz, J. M., and L, A. (1991). Costs of a re-introduction and criteria for success: accounting and accountability in the Golden Lion Tamarin Conservation Program. In "Symposia of the Zoological Society of London", pp. 125-145. Lawler, J. J., Aukema, J. E., Grant, J. B., Halpern, B. S., Kareiva, P., Nelson, C. R., Ohleth, K., Olden, J. D., Schlaepfer, M. A., Silliman, B. R., and Zaradic, P. (2006). Conservation science: a 20-year report card. Frontiers in Ecology and the Environment 4, 473-480. Leditznig, C. (2013). személyes közlés. Leditznig, C. (szerk) (2013). Thorn, S., Müller, J., Leibl, F. Die Rückkehr des Habichtskauzes (Strix uralensis) in den Sekundärurwald im Nationalpark Bayerischer Wald. In: Wissenschaftliche Nachrichten

77

aus dem Wildnisgebiet Dürrenstein, Sonderheft Habichtskauz. Silva Fera Bd.2, ISSN:2273387.Schutzgebietsverwaltung Wildnisgebiet Dürrenstein, 104 p., 22-25. Lee, R., and Hughes, B. (2008). Review of waterbird re-establishment in the AEWA region. Wildfowl & Wetlands Trust, Slimbridge, Gloucestershire, United Kingdom. Márkus, F. (2004). Gerinces állatfajok visszatelepítésének természetrajza Magyarországon, 1970-től napjainkig. Természetvédelmi Közlemények 11, 359-369. Morell, V. (1996). New mammals discovered by biology’s new explorers. Science, 273:1491. Nolet, B. A., and Rosell, F. (1998). Comeback of the beaver Castor fiber: An overview of old and new conservation problems. Biological Conservation 83, 165-173. Olajos, T. (2012). A magyarországi állatfaj-visszatelepítések elemzése az IUCN útmutató alapján, Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő. Puskásné Jancsovszka P. (2009). Természetvédelmi politika. Egyetemi jegyzet. Szent István Egyetem, Gödöllő, 114 p. Rahbek, C. R. (1993). Captive breeding - a useful tool in the preservation of biodiversity? Biodiversity and Conservation 2, 426-437. Sao Bernardo, C. S. (2012). Reintroduction as a conservation tool for threatened Galliformes: the Red-billed Curassow Crax blumenbachii case study from Rio de Janeiro state, Brazil. Journal of Ornithology 153, S135-S140. Scherzinger, W. (2013). személyes közlés. Standovár T., Primack, R. (2001). A természetvédelmi biológia alapjai. Szerk. Oláh Zsuzsa. ISBN 963 19 2156 5. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 542 p., 66-68 p. Szabó, G. (2008). Védd magad! Vállalati támogatások zöld szervezeteknek. Elérhető a http://greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=20362 címen. In "HVG", Vol. 51-52, pp. 135-137. Vidékfejlesztési Minisztérium (2013). A biodiverzitás és természetvédelem finanszírozási kérdései (EU finanszírozás 2014-2020) Vidékfejlesztési Minisztérium, Természetmegőrzési Főosztály (http://www.mtvsz.hu/dynamic/biodiv_finanszirozas_marczin_vm.pdf) Wilson, J. R. U., Proches, S., Braschler, B., Dixon, E. S., and Richardson, D. M. (2007). The (bio)diversity of science reflects the interests of society. Frontiers in Ecology and the Environment 5, 409-414. Wolf, C. M., Garland, T. J., and Griffith, B. (1998). Predictors of avian and mammalian translocation success: reanalysis with phylogenetically independent contrasts. Biological Conservation 86, 243-255. Wolf, C. M., Griffith, B., Reed, C., and Temple, S. A. (1996). Avian and mammalian translocations: Update and reanalysis of 1987 survey data. Conservation Biology 10, 1142-1154. Zink, R. (2013). személyes közlés. Internetes források: http1: http://europa.eu/legislation_summaries/agriculture/environment/l28021_hu.htm http2: http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_562) http3: http://europa.eu/legislation_summaries/agriculture/general_framework/g24234_hu.htm http4: http://europa.eu/legislation_summaries/agriculture/general_framework/l60032_hu.htm http5: http://www.nih.gov.hu/nemzetkozi-tevekenyseg/horizont-2020/iii-prioritas-tarsadalmi http6: http://www.nih.gov.hu/strategiaalkotas/kfi-forrasai http7:http://www.norvegalap.hu/altalanos-leiras;jsessionid=EC7DD596ABDAEC2FF168F59ED53AF267 http8: http://www.okotars.hu/ http9: http://www.nfu.hu/interreg_kozossegi_kezdemenyezes http10: Nonprofit szektor gazdaságtana, SZIE - Szabóné Bohus Mára Gazdaságtudományi Intézet,(előadás) (http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&sqi=2&ved=0CDoQFjAB&url=http%3A %2F%2Fsphinx.tsf.hu%2Fnew%2Fgti%2Ffiles%2F2268.ppt&ei=3iU_UtC9BM_Kswag_ICoDg&usg=AFQjCNEt kF9YHc1A8k2VLgxYStbERZ6A6A&sig2=D7TXl7DH5kPm3SujWdSaLQ&bvm=bv.52434380,d.Yms)

http11: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1rsadalmi_szervezet http12: http://www.iucnredlist. org/details/100600109/0 http13: http://hu.wikipedia.org/wiki/Atlanti-parti_Es%C5%91erd%C5%91_Rezerv%C3%A1tum http14: http://www.iucnredlist.org/details/21648/0 http15: http://ec.europa.eu/environment/life/toolkit/pmtools/coordinatorscorner/viperlife.htm

78

Képek forrása httpK1: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Crax_blumenbachii_%28male%29.jpg httpK2: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:American_Alligator.jpg httpK3:http://en.wikipedia.org/wiki/File:The_bridled_nail-tail_wallaby_%28Onychogalea_fraenata%29.jpg httpK4: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Bettongia_penicillata_%28Woylie%291.jpg httpK5: http://www.arkive.org/burrowing-bettong/bettongia-lesueur/image-G125642.html httpK6: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Numbat.jpg httpK7: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Greater_Sticknest_Rat_-_Alice_Springs_Desert_Park.JPG httpK8: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Rufus_hare_wallaby.jpg httpK9: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Easter_Bilby.jpg httpK10:http://indian-wildlife-tours.blogspot.hu/2011_04_01_archive.html httpK11: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Otter_in_winter.jpg httpK12: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:River_Otter_-_Buffalo_Zoo.jpg httpK13: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Testudo_hermanni_hermanni_Mallorca_02.jpg

79

XIV. Melléklet 1. Adatbázis bővítés találatainak száma Keresési találatok (publikációk) száma a szűrés előtt a különböző kulcsszavakra az internetes adatbázisokon Keresés intervalluma: 2010.jan1-2013 napjainkig

Kulcsszavak (reintroduc* OR reintroduc*) AND species

"back into the wild" ("captive rearing" OR "captive-reared") AND reintroduc* keresés dátuma

ISI Web of Knowledge

Science Conference Proceedings

Science Direct

Scopus

Science.gov

210

350

699

304

135

123

314

248

576

57

834

278 78

36

9

79

80

1

4

1

4

1

3

2

0

12

1

2

3

2013.02.27.

2013.03.07

2013.02.27.

2013.03.07

Találatok száma

translocat* AND conservation AND species relocat* AND conservation "captive breeding" AND reintroduc* "captive bred" AND reintroduc*

Oldalak

2013.03.07 össz: 4444

2. Kérdőív eredetije (angol nyelven) Q U ES TIO N N A IR E A BO U T

TH E

F U N D IN G

O F C O N SER V A TI O N TR A N S LO C A TIO N S

( R EIN TR O D U C TIO N P R O GR A M M ES ) 1. Project information 1-1. Species (common and scientific names) 1-2. Country If it is possible, please describe more accurately where the release site is. 1-3. Project start (year) 1-4. Project end (year) / Until when will it last presumably (year)? 1-5. Number of animals released and planned to be released in the future. 1-6. Are you collaborating with Zoos? 2. Funding 2-1.What is the total cost of the project (please indicate currency)? 80

2-2. Do you/did you get any financial support for the programme?  If yes, in what percentage is it/was it: (i) from public sector? (ii) from private sector? (iii) from NGOs? (iv) from community contribution through campaigns? (v) any other? 2-3. Was there long-term financial support for the project? (How long?) 2-4. Did you start any campaign to raise funds? 2-4-1. Could it be described as successful? 2-5. Did you segment the resources to the separate components of the reintroduction programme? 2-5-1. If yes, please score the following components on a scale of 0-10 depending on their proportion in the expenditure. 0: we don’t spend on it 10: largest expenditure in the programme – Capital costs (e.g. housing, laboratory, cages) – Registrarial functions (ISIS records, Studbook, shipments, permits) – Vehicles – Equipment and supplies (e.g. transmitters, cameras, radio-telemetry, scales) – Personnel – Research (on the target species)? – Monitoring – Transport – Transport – if the animals were wild caught. – Veterinary care – Husbandry – Feeding – Eliminating the causes of decline at the release site? – Release site recovery / habitat protection – Dissemination of information? – Any other? 2-6. Which component of the reintroduction caused the utmost financial difficulty? 2-7. What would be the required expenditure to obtain total success? 2-8. Please explain what criteria were used to determine success. 2-9. Were there socio-economic studies conducted to assess costs? 2-10. Was there an evaluation of cost-effectiveness and/or reintroduction success? 2-10-1. If yes, was the project considered cost-effective? 2-10-2. If yes, was the project considered a reintroduction success?

81

3. Kérdőív magyarul KÉRDŐÍV A TERMÉSZETVÉDELMI CÉLÚ TELEPÍTÉSEK (VISSZATELEPÍTÉSI PROGRAMOK) FINANSZÍROZÁSÁRÓL

1. Program adatai 1-1. Faj neve (közönséges és latin név) 1-2. Ország 1-2-1. Ha lehetséges, az elengedési terület pontos helye 1-3. Program kezdete (év) 1-4. Program vége (év) / Meddig fog tartani előreláthatólag? 1-5. Elengedett állatok száma és a jövőben hányat terveznek elengedni 1-6. Együttműködnek állatkertekkel? 2. Finanszírozás 2-1. A program teljes költsége 2-2. Kaptak hozzá financiális segítséget? 2-2-1. Ha igen, körülbelül hány százalékban volt (i) állami szektortól? (ii) magánszektortól? (iii) NGO-tól? (iv) kampányok adománygyűjtés céljából 2-3. Volt –e a programnak hosszú távú finanszírozása? (Milyen hosszú?) 2-4. Kezdeményeztek bármilyen pénzgyűjtési kampányt? 2-4-1. Ez sikeresnek nevezhető? 2-5. Elkülönítették a különböző részfeladatokra a forrásokat? 2-5-1. Ha igen, kérem értékelje egy 0-10-ig terjedő skálán a kiadásokban való arányukat  Beruházási költségek (pl. elszállásolás, ketrecek)  Regisztrációs költségek (pl. törzskönyv, engedélyek, ISIS nyilvántartás)  Járművek  Felszerelések, kellékek (pl. jeladók, kamerák)  Személyzet  A fajhoz kapcsolódó kutatások  Monitoring  Szállítás  Vadon befogott állatok szállítása  Állatorvosi ellátás  Állattenyésztés  Takarmányozás  Az egyedszám csökkenését okozó tényezők eltávolítása az elengedési területen  Elengedési terület rehabilitációja / Élőhelyvédelem 82

 Információ terjesztése  Bármi más? 2-6. Mely összetevő okozta a legnagyobb kiadási terhet? 2-7. Mennyi volna a kívánt összeg a teljes siker eléréshez? 2-8. Kérem, írja le, milyen kritériumok alapján határozták meg a program sikerességét. 2-9. Készítettek társadalmi-gazdasági tanulmányt annak érdekében, hogy felbecsüljék a költségeket? 2-10. Készítettek költséghatákonysági becslést vagy visszatelepítési sikeresség becslést? 2-10-1. Ha igen, költséghatékonynak nevezhető a program? 2-10-2. Ha igen, sikeresnek nevezhető a visszatelepítési program?

83

NYILATKOZAT Alulírott __________________________________, a Szent István Egyetem Mezőgazdaságés Környezettudományi Kar __________________________________ szak nappali/levelező tagozat végzős hallgatója nyilatkozom, hogy a dolgozat saját munkám, melynek elkészítése során a felhasznált irodalmat korrekt módon, a jogi és etikai szabályok betartásával kezeltem. Hozzájárulok ahhoz, hogy szakdolgozatom/diplomadolgozatom egyoldalas összefoglalója felkerüljön a Kar / Intézet / Szak honlapjára. A digitális verzióban (pdf formátumban) leadott dolgozatom elérhető legyen a témát vezető tanszéken/intézetben, illetve a kialakításra kerülő Kari központi nyilvántartásában, a jogi és etikai szabályok teljes körű betartása mellett. A dolgozat állam- vagy szolgálati titkot tartalmaz: igen

nem.

Gödöllő, ________év ________________ hó _______ nap

____________________________ hallgató aláírása A

dolgozat

készítőjének

konzulense

nyilatkozom

arról,

hogy

a

szakdolgozatot/diplomadolgozatot áttekintettem, a hallgatót az irodalmak korrekt kezelésének követelményeiről, jogi és etikai szabályairól tájékoztattam. A szakdolgozatot/diplomadolgozatot záróvizsgán történő védésre javaslom / nem javaslom. A dolgozat állam- vagy szolgálati titkot tartalmaz: igen

nem.

Gödöllő, ________év ________________ hó _______ nap

____________________________ témavezető aláírása

84

3. táblázat. Visszatelepítési programok finanszírozása a kérdőív alapján

Faj

Latin név

Természetvédelmi státusz (IUCN Vörös lista**)

Ország

Időtartam

Teljes költség helyi valutában

Teljes költség (US $)

Éves költség (US $)

Éves költség (HUF)

Elengedett egyedek száma

Költség (US $) / elengedett egyed

Finanszírozás Állami szektor

Piroscsőrű hokkó

Crax blumenbachii

EN

Brazília

2006-2008

450 000 BRL

187 320

62 440

13,83 millió

48

3 903

Uráli bagoly

Strix uralensis

LC, f.v.

Németország

1975-2005

3 100 000 DEM

2 140 551

69 050

15,3 milliő

288

7 485

Törpedisznó

Porcula salvania

CR

India

1996-2020/25

800 000 USD (eddigi 16 év alatt)

800 000

50 000

11,08 millió

74 (2008-2013)

4 054

Mississippi aligátor

Alligator mississippiensis

LC

USA

1988-folyamatban

-

-

-

-

évente 30 000 - 45 000

4,25

Przewalski-ló

Equus ferus przewalskii

EN

Mongólia

1992-2000

1 500 000 EUR (+ 10 000 000 EUR*)

2 000 000 (+ 13 383 000*)

222 222 (+ 42 556*)

49,23 millió (+9,4 millió*)

84

23 810

Przewalski-ló

Equus ferus przewalskii

EN

Mongólia

1992-2023 (?)

10 000 EUR / 1 db ló szállítása

13 383 / 1db ló szállítása

-

2,9 millió / 1 db ló szállítása

100

-

Európai vidra

Lutra lutra

NT, f.v.

Svédország

1987-1994

200 000 EUR

267 660

33 458

7,41 millió

43

6 225

50%

Kanadai vidra

Lontra canadensis

LC

USA

2009-2012

140 000 USD

140 000

35 000

7,75 millió

25

5 600

100%

Görög teknős alfaj

Testudo hermanni hermanni

NT

Franciaország

2012-2016

200 000 EUR

267 660

53 532

11,86 millió

25 (2013-ban)

2 141

60%

Nyergeskenguru

Onychogalea fraenata

EN

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

429

Ecsetfarkú patkánykenguru

Bettongia penicillata

CR

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

229

Ásó patkánykenguru

Bettongia leseuer

NT

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

Erszényeshangyász / Numbat

Myremecobius fasciatus

EN

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

4 532

5%

Nagy rőzsepatkány

Leporillus conditor

VU

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

Vörhenyes nyúlkenguru / Mala

Lagorchestes hirsutus

VU

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

31

Közönséges erszényesnyúl

Macrotis lagotis

VU

Ausztrália

2004folyamatban(2013)

12

5 000 000 AUD

4 518 000

451 800

100,09 millió

118

Fajonként (/7):

Fajonként (/7):

63

64 543

14,3 millió

115

Magánszektor

NGO

1%

40%

1%

50%

80%

10%

10%

50%

90%

* élőhely helyreállítás költsége ** 2013 f.v.: Magyarországon fokozottan védett

5%

4. táblázat. Visszatelepítési programok finanszírozása irodalmi adatok alapján

Faj

Latin név

Természetvédelmi státusz (IUCN Vörös lista***)

Ország

Időtartam

Teljes költség helyi valutában

Teljes költség (US $)

Éves költség (US $)

Éves költség forintban (HUF)

Elengedett egyedek száma

Költség (US $) / elengedett egyed -

Sziámi krokodil

Crocodylus siamensis

CR

Kambodzsa

2012-2030

4 500 000 USD

4 500 000

150 000

33,23 millió

50 (első stádium)

Lápi póc

Umbra krameri

VU, f.v.

Magyarország

2008 - 2012

5 500 000 HUF

24 500

4 900

1,09 millió

1 183

Eurázsiai hód

Castor fiber

LC, v.

Magyarország

1996-2008

100 000 000 HUF

446 000

34 308

7,6 millió

Rákosi vipera

Vipera ursinii rakosiensis

EN, f.v.

Magyarország

2004-2013

2 909 886 EUR

3 703 411

370 341

Haris

Crex crex

LC, f.v.

Anglia

2002-2007

180 000 GBP

288 936

Karibi flamingó

Phoenicopterus ruber ruber

LC

British Virginszigetek

1980-2007

12 000 USD

Kaliforniai kondorkeselyű

Gymnogyps californianus

CR

USA

-

Arany oroszlánmajmocska

Leontopithecus r. rosalia

EN

Brazília és USA

Szürke farkas

Canis lupus

LC, f.v.

USA

Finanszírozás Referenciák Állami szektor

Magánszektor Daltry & Star (2010)

21

18%

82%

S. Tatár szem.közl.

234

1 906

0%

100%

Szabó (2008)

82,04 millió

400

9 259

100%

0%

57 787

12,8 millió

291

993

Lee & Hughes (2008)

12 000

2 400

532 ezer

25

480

Lee & Hughes (2008)

-

-

1 000 000

221,5 millió

-

1983-1989

1 083 000 USD

1 083 000

154 714

34,27 millió

48*

8 év

6 700 000 USD

6 700 000

1 340 000

296,85 millió

-

22 563** -

* túlélő egyedek száma ** költség/túlélő egyed *** 2013 v.: Magyarországon védett f.v.: Magyarországon fokozottan védett

http15

Fisher & Lindenmayer (2000) Fisher & Lindenmayer (2000), Kleiman (1991) Fisher & Lindenmayer (2000)