DIPLOMADOLGOZAT
Kovács Barnabás Zoltán
Gödöllő 2016
SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖK MSC.
MŰVELÉSI ELJÁRÁSOK HATÁSA A SZŐLŐ RIZOSZFÉRA GOMBA ÉS FONÁLFÉREG KÖZÖSSÉGEIRE
Készítette: Kovács Barnabás Zoltán
Belső konzulensek: Dr. Nagy Péter István tanszékvezető egyetemi docens ÁTAI, Állattani és Állatökológiai Tanszék Sebők Flóra tanszéki mérnök AKI, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék Külső konzulens: Dr. Kocsis László tanszékvezető egyetemi tanár Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Kertészeti tanszék
Gödöllő 2016
Tartalomjegyzék Bevezetés és célkitűzések ........................................................................................ 3 Irodalmi áttekintés ................................................................................................... 5 Szőlő ültetvények talajbiológiája ........................................................................... 5 A szőlő gyökérzetének alaktana ..................................................................... 5 Edafon ............................................................................................................. 6 Anyag és módszer .................................................................................................. 12 Mintavételi terület – Szent György-hegy............................................................. 12 Éghajlat ......................................................................................................... 12 Talajadottságok ............................................................................................. 15 Vizsgált ültetvények ..................................................................................... 15 Mintavétel ............................................................................................................ 18 Talajfizikai vizsgálatok módszerei ...................................................................... 19 Kötöttség meghatározása .............................................................................. 19 Kvarchomok tartalom meghatározása .......................................................... 19 Talajtömörödöttségi vizsgálat ....................................................................... 22 Agrokémiai vizsgálatok módszerei ...................................................................... 22 Akkreditált agrokémiai vizsgálatok .............................................................. 23 Mikológiai módszerek ......................................................................................... 23 Tenyésztéses módszerek ............................................................................... 23 Molekuláris biológiai módszerek.................................................................. 25 Fonálféreg együttesek vizsgálati módszerei ........................................................ 28 A fonálférgek kinyerése ................................................................................ 28 A fonálféreg táplálkozási csoportok meghatározása .................................... 29 Statisztikai módszerek .................................................................................. 29 Eredmények ........................................................................................................... 30 Talajtani eredmények ........................................................................................... 30 Fizikai paraméterek....................................................................................... 30 Agrokémiai paraméterek............................................................................... 32 Mikológiai eredmények ....................................................................................... 34 Szőlő hajszálgyökerek gombakolonizáltsága szaprobionta gombák által .... 34 1
Fonálféregközösségek vizsgálati eredményei ...................................................... 37 Denzitás ........................................................................................................ 37 Táplálkozási csoportok eloszlása .................................................................. 38 Értékelés és következtetések .................................................................................. 40 Talajtani eredmények értékelése .......................................................................... 40 Mikológiai eredmények értékelése ...................................................................... 41 Nematológiai eredmények értékelése .................................................................. 42 Összefoglalás ......................................................................................................... 43 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................... 44 Irodalomjegyzék .................................................................................................... 45 Melléklet ................................................................................................................ 49
2
Bevezetés és célkitűzések A történelem során az európai nemes szőlő (Vitis vinifera L.) fajtáira a legpusztítóbb hatással levő kártevő, a szőlőgyökértetű (Daktulosphaira vitifoliae Fitch) kártételét egyes, a kultúrnövényre nézve patogén gombák – a tetű és fonálférgek sebzésein keresztül fellépő – kórokozása tovább erősítik, és ezzel jelentős mértékben hozzájárulnak a végleges tőkepusztuláshoz (Omer és mtsai, 1995; Granett és mtsai, 2001). A 19. század végére Európa szőlőültetvényeit megfertőző, és azt gyakorlatilag célzott és megfelelően hatékony növényorvosi megoldás hiányában, közel teljes mértékben kiirtó filoxéra, új fitotechnikai eljárások kifejlesztésére ösztönözte a szőlőtermelőket. A megoldást az a felismerés eredményezte, miszerint az Észak-Amerikából behurcolt kártevő károsítása nem okoz tőkepusztulást a vastagabb bőrszövetű gyökérzettel rendelkező és így rezisztens észak-amerikai szőlőfajták esetében. A legjelentősebb ilyen fajták: Vitis riparia Scheel., V. berlandieri Plan., V. rupestris Mich. Ezt követően az 1930-as évekre kinemesítettek olyan alanyfajtákat, melyekre ráoltva az európai, nemes szőlőfajtákat elkerülhető vált a tőkepusztulás (Kocsis, 2010). Ez a passzív, megelőzésre épülő védekezés máig a legjobb, és lényegében kizárólagos megoldást jelenti a világ szőlőtermesztői számára (Kivételt ez alól csak az immunis talajon történő gazdálkodás jelenthet, ami azonban a legkevésbé sem jelent kompromisszum mentes, és főként nem mindenhol alkalmazható megoldást.). A több mint egy évszázados, a kártevővel és kihatásaival való együttélést követően, a téma tudományos és gyakorlati jelentőségéhez mérten, meglehetősen sok paraméter és összefüggés feltáratlan még. A csekély számú publikációban mely napvilágot lát, szinte minden esetben fel is hívják a kutató figyelmét a szerzők, hogy a témában annak gazdasági jelentőségét is figyelembe véve, feltétlen szükséges lenne további kutatások elvégzése más megközelítésből, más eljárással. Természetesen ez nem egyedülálló jelenség a tudományos világban, azonban a szőlőültetvények talajbiológiai kölcsönhatásainak mélyebb ismerete az egyes patogén szervezetek ökológiai niche-einek körvonalazása, a művelési eljárások hatásainak felderítése a talajra, mint közegre és az edafonra, lehetőséget biztosítanának, hogy a szőlőtermesztés során alkalmazott eljárások, művelési gyakorlatok mind ökológiai, mind ökonómiai szempontból tudatosabbak és célzottabbak legyenek. 2015 tavaszán, a vizsgálatok megkezdésekor célkitűzésként a fentiek ismeretében, olyan szőlőültetvények talajbiológiai és -kémiai paramétereinek vizsgálatát fogalmaztam meg, 3
melyek kizárólag (a kutatás szempontjából releváns szempontok szerint) az ott folytatott talajművelési eljárások tekintetében különböznek, azonban egyéb, így a meteorológiai, talajtani körülmények, a szőlőtőkék életkora és alanyfajtái is megegyezőek. Ezen feltételek megléte biztosítja, hogy a vizsgálatok során mért különbségek az egyes ültetvények között egyedül a művelési eljárásokra legyenek visszavezethetőek. A három ültetvényről vett minták vizsgálatát követően, a kapott eredmények alapján következtetéseket szeretnék levonni arra vonatkozóan, hogy milyen hatással vannak a felmért és rögzített paraméterek a talaj nematoda, és szaprobionta gomba közösségeinek denzitás és diverzitás értékeire. Feltételezésünk szerint a bolygatatlan feltalaj nagyobb diverzitás értéket eredményez mind a nematodák, mind a szaprobionta gombák esetében mintegy jelezve a nagyobb ökológiai stabilitást. Továbbá a patogén gomba törzsek arányát alacsonyabbnak tételezzük fel a kisebb intenzitású, avagy talajművelés alól teljes mértékben kivett ültetvények esetében. A dolgozatban a megismert információk tükrében megfogalmazott következtetések, reményeim szerint a jövőben ̶ kiegészülve további vizsgálatokkal ̶ lehetőséget adnak arra, hogy javaslatokat lehessen megfogalmazni egy előnyösebb gazdálkodási, talajművelési gyakorlatra a mezőgazdaság egyik leginkább erőforrásigényes, és a klímaváltozásnak várhatóan fokozottan kitett ágazatára vonatkozóan.
4
Irodalmi áttekintés Szőlő ültetvények talajbiológiája A szőlő gyökérzetének alaktana A szőlőt vegetatív módon, rüggyel rendelkező szárrész felhasználásával, oltványok vagy dugványok készítésével szaporítják a gyakorlatban, szemben a nemesítéskor alkalmazott gyakorlattal, minek során a nemesítők a szőlőt generatív úton, magról szaporítják. A járulékos gyökerek főgyökér jellegűek, másodlagos, harmadlagos, illetve további rendű elágazódásai alkotják a szőlő gyökérrendszerét (Kozma, 2000; Bényei és mtsai, 2005). A szőlő gyökérzete három gyökérzónára tagolható:
talpgyökerek,
oldalgyökerek,
harmatgyökerek.
A talpgyökerek tömege felülmúlja az oldal- és harmatgyökerekét. A talajfelszín felett kialakult harmatgyökereket a léggyökerek, melyek ha a talajba hatolnak a harmatgyökerekkel azonos jellegűekké válnak (Bényei és mtsai, 2005). A filoxéra európai megjelenését követően (1860-70-es évektől), az európai szőlőt (Vitis vinifera L.) a szőlőgyökértetűvel szemben rezisztens, amerikai Vitis faj hibridjeiből az 1930-as évekre kinemesített alanyokra oltva termesztik (kivételt ez alól azon területek jelentenek, melyek úgy nevezett rezisztens homoktalajokkal rendelkeznek) (Granett és mtsai, 2001; Powell, 2008; Kocsis, 2010). Az ilyen oltványszőlős ültetvényben fontos a harmatgyökerek eltávolításáról évente gondoskodni, különben a nemes részből képződött, filoxérával szemben nem ellenálló, érzékeny harmatgyökerek is legyökeresedhetnek (Bényei és mtsai, 2005). Hosszanti tagolódás szerint a gyökér három részre osztható:
gyökérsüveggel védett növekedési öv,
felszívó öv, itt helyezkednek el a gyökérszőrök,
szállító öv, amely egészen a gyökértörzsig húzódik.
Az első két öv többnyire csak néhány milliméteres, míg a szállító öv akár több méter hosszúságú is lehet. A felszívó övben a gyökérszőrök felületén képződő rizoplánban a legintenzívebb a mikroorganizmusok és a növény közti anyagcsere (Szabó, 2008). A szőlő gyökerei főként a talaj felső, kb. 20–60 cm-es rétegét hálózzák be, 1,5–2,0 m-nél mélyebbre, a gyökértörzstől akár 3–4 méternél is távolabbra csak ritkán hatolnak le (Bényei és mtsai, 2005; Smart és mtsai, 2006). 5
A gyökérrendszer elhelyezkedését befolyásoló számos tényező közül a legfontosabbak:
a faj-, fajtasajátosságok (a filoxérafertőzésre való fogékonyság is eltérő mértékű (Granett és mtsai, 1983)) a talaj típusa, sótartalma,
a talajművelés, a trágyázás és az öntözés,
a köztes növények,
a sor- és tőtávolság, valamint
a tőke kora (Bényei és mtsai, 2005). Edafon
A talajélet minőségét rendkívül összetett fizikai, kémiai és biológiai folyamatok határozzák meg. Azt, hogy egy talajban mely fajok milyen mennyiségben vannak jelen, azt többek között a további talaj és ökológiai jellemző határozzák meg (Szabó, 2008). Az abiotikus tényezők mellett az élő környezet is nagymértékben befolyásolja az élőlények előfordulását és elterjedését (Jakucs és Vajna, 2003). Az élőlények, melyek a talaj térfogatának 0,25-0,35 %-át teszik ki (1. ábra), felelősek a talaj tápanyag forgalmának 60-80%ért, valamint az energia áramlásért és a szerves anyagok lebontásáért. Az talaj élőszervezetei mind közvetlen (pl.: elhalt szerves anyagok lebontása, talaj lazítása) mind pedig közvetett módon (táplálkozási lánc működése, szabályozó mechanizmusok) hatással lehetnek a talaj fejlődésére (Szabó, 2008).
1. ábra: A feltalaj abiotikus és biotikus komponenseinek relatív mennyisége, Jackson és Tischler nyomán (Papp, 1997) 6
A már fent leírt abiotikus és biotikus körülményeken túl, mezőgazdasági kultúrák talajaiban, a talajbióta alkotóit további, művelési gyakorlatonként eltérő behatások is érik. Egy 21 évet felölelő tartamkísérlet eredményeit feldolgozó publikációnak (Mäder és mtsai, 2002), a talajállapotokra vonatkozó ábrája (2. ábra) a fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságait ábrázolja a vizsgált területekre vonatkozóan (A vizsgálatokat a talajok felső 20 cm-ből vett mintákon végezték el, ez alól kivételt képez a talajfauna vizsgálata). Jelmagyarázat: BIODYN- biodinamikus; BIOORG- bio-organikus; CONFYM- szervetlen és szerves tápanyag utánpótlás; CONMIN- csak szervetlen tápanyag utánpótlás A, Physical- Fizikai; Percolation stability- Szivárgási együttható; Bulk density- Térfogatsúly, Aggregate stability- Aggregátum stabilitás B, Chemical- Kémiai; Magnesium- Magnézium; Calcium- Kálcium; Potassium- Kálium; PhosphorusFoszfor; Organic Carbon- Szerves szén; pH- pH C, Microbial- Mikrobiális; Microbial biomass- Mikrobiális biomassza; Mycorrhiza- Mikorrhiza, Saccharase- Szacharáz; Phosphatase- Foszfatáz, Protease- Proteáz; Dehydrogenase- Dehidrogenáz D, Faunal- Fauna; Earthworm biomass- Földigiliszta biomassza; Spiders- Pókok; StaphylinidsHolyvafélék (bogarak); Carabids- Futóbogarak; Earthworm abundance-- Földigiliszta gyakoriság
2. ábra: A négy művelési mód mellett mért mennyiségi talajtulajdonságok, fizikai, kémiai, mikrobiológiai szempontból, illetve a talajfauna alkotóinak számát tekintve (forrás: Mäder és mtsai, 2002) 7
Az ábra jól szemlélteti, hogy a művelési módokra vonatkozóan tartós mértékű eltérések egyértelműen átalakítják mind az abiotikus, mind a biotikus állapotokat, és ezzel együtt e tényezők közti szoros és szerteágazó kapcsolatrendszert, korrelációkat, a talaj ökológia állapota pedig kihatással van a patogenitásra is (Granett és mtsai, 1998). Ezt támasztja alá továbbá Oehl és mtsai (2004, 2010), Posta (2013) által leírt eredmények az arbuszkuláris mikorrhizákkal és McKenry és Anvar (2006) által nematodákon végzett vizsgálatai is. A szőlő rizoszféra gombaközössége A gombák olyan klorofill nélküli, spórás, egy vagy többsejtű, fonalas, valódi sejtmaggal rendelkező, telepes szervezetek, melyek ivartalanul és ivarosan spórákkal is szaporodnak. Ezek a klorofillal nem rendelkező, így szerves anyagot nem szintetizáló heterotróf táplálkozású szervezetek, a szükséges tápanyagokat abszorbeálják a sejtek felületén, vagyis kilotróf táplálkozási módot folytatnak (Jakucs és Vajna, 2003; Kátai, 2011). Aerob szervezetek, így a mezőgazdasági kultúrákban a gombák ökológiai igényei szempontjából is kedvezőtlen állapot a levegőzetlen, tömörödött talaj. A talajban élő gombák mikroszkopikus nagyságú, hosszú hifákká alakuló sejtekből épülnek fel rendszerint. A hifák kötegeit nevezzük micéliumnak (Kátai, 2011). A gombák táplálkozás típusai, életmódjai
Szaprofita (lebontó szervezetek): kizárólag holt szerves anyaggal (növényi, állati) táplálkoznak.
Parazita (élősködő)
a) Főleg növényi betegségek előidézői (több mint 5000 faj), de megtámadják az állatokat szervezetek is b) Obligát paraziták: csak az adott gazdanövényen képes élni (pl.: peronospora, lisztharmat) c) Fakultatív paraziták, a gazdanövénytől függetlenül is életképesek (pl.: Fusarium)
Mutualizmus (mikorrhiza): gombafajok és magasabb rendű növények kölcsönös
együttélése. A gomba ásványi tápanyagokkal látja el a magasabb rendű növényt, növeli egyes stresszhatásokkal és betegségekkel, patogén szervezettekkel szembeni tűrőképességét, míg a gomba szerves anyagot kap a növénytől (Pozo és Azcón, 2007; Kátai, 2011; Posta, 2013). A növények gyökérzetének felületén 1-10 μm vastag nyálkréteg, a rizoplán elősegítendő a növény és talaj biotikus, abiotikus alkotóival a létfontosságú folyamatok fenntartását, 8
folyamatosan képződik. Ezen keresztül teremt kontaktust a növényi és a gomba szervezet, továbbá védelmet jelent egyes patogén mikróbákkal szemben, szelektálja azokat és bontja a gyökér által leadott anyagokat. A parazita életmódú, a fenti felsorolás alapján a) típusú patogén szervezetek képesek egyes, magasabb rendű állaton is parazita életformát folytatni, azt akár elpusztítani is. A szőlővel, mint kultúrnövénnyel szemben nézve, gyakran károsítóként fellépő nematodákra vonatkozóan, leírásra kerültek olyan parazita gombákkal történő biológiai védekezésként alkalmazott eljárások, melyek jelentős, akár 80%-nál is magasabb hatásfokú eredményt produkáltak (Antal, 2003; Daragó és mtsai, 2013). A legtöbb nematoda pusztító gomba a Deuteromycota törzsbe tartozik, ilyenek többek között a Harposporium, Verticillum, Dreschmeira, Monacrosporium és Arthrobotrys génuszba tartozók is. Az utolsó két nemzetség ivaros alakjait ugyancsak leírták már, ezeket az Ascomycota törzs Orbilia genuszába sorolták (Antal, 2003). Persmark (1997) nyomán a nematofág gombákat a parazitizmus mechanizmusa alapján a következő csoportosítás szerint különböztetjük meg:
endoparazita, hurokvető, nőstény- és tojásparazita, toxintermelő.
A rizoszférában azonban számos olyan gombafaj is megtalálható, mely a szőlővel szemben mutat patogenitást. Ilyen, rögzítetten opportunista szőlő-patogén gomba fajok a következőek (Granett és mtsai, 1998; Omer és mtsai, 1999; Omer és Granett, 2000; Edwards és mtsai, 2007; Freitas és mtsai, 2009) nyomán:
Acremonium spp. Botryosphaeria parva Cylindrocarpon destructans Cylindrocarpon obtusisporum Eutypa lata Fusarium oxysporum Fusarium roseum Fusarium solani Macrophomina phaseolus Phaeoacremonium inflatipes Phomopsis viticola Pythium ultimum Verticillium spp. 9
Ismeretekkel rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a patogén gombákkal szemben más, mikopatogén gombák (pl.: Trichoderma törzsek) aktívan (penicillin; sejtfal-kitin bontó enzim termelés) antagonista, míg passzívan amenzalista hatást képesek gyakorolni. Ez a képességük lehetővé teszi, vagy tenné, hogy az agrár-kultúrákban biológiai védekezési eszközként felhasználja őket a gazdálkodó (Vajna, 1987, Fischl, 2000). A szőlő patogén gombákkal (Fusarium, Cylindrocarpon törzsek) szembeni védekezés vizsgálata során feltárták, hogy bizonyos Vitis vinifera L. és egyes alany fajták között is különbségek mutatkoznak meg a fertőzésre való érzékenységre vonatkozóan (Dore, 2009). Fonálférgek ökológiája A nematodák egyedszámukat tekintve messze legnépesebb csoportját alkotják az állatvilágnak, Bongers és Ferris (1999) állítása szerint Földünkön minden öt állatból négy a fonálférgek törzsébe tartozik. Fajgazdagságukat és ökológiai sokoldalúságukat tekintve ugyancsak a soksejtű állatok közül a leggazdagabb három csoportja között vannak. A mérsékelt égövben a legnagyobb tömegben a talajban fordulnak elő, annak azon rétegeiben, melyek számottevő mennyiségű szerves anyagot tartalmaznak. A mezofauna (0,24 mm mérettartomány) alkotóiként a mérsékeltövi talajok egy m2-ében 106 mennyiségben vannak jelen, egy grammnyi talajból akár száznál is nagyobb példányszámban is kinyerhetőek adott extrakciós technikákkal Nagy (1996) megfigyelése szerint. A fonálférgek törzsét két funkcionális kategóriába sorolhatjuk be:
szabadon élők,
élősködök, ami alatt a gerinces állatokat, illetve az embert károsító taxonokat értjük (Andrássy és Farkas (1988).
Ezen belül a szabadon élő fonálférgeket még további 5 táplálkozási csoportra osztják fel, a leggyakrabban alkalmazott megközelítés szerint (Yeates és mtsai, 1993):
Baktériumevők
Gombaevők
Növényi táplálkozásúak
Ragadozók
Mindenevők
A dolgozatban a talaj összes szabadon élő fonálféreg táplálkozási csoportját vizsgáltuk. A fonálférgek széles tűrőképességük és fajgazdagságuk, illetve funkcionális sokféleségük révén csaknem bármilyen környezeti állapot mellett képesek az adott niche-t kolonizálni, 10
azonban a legnagyobb abundanciával a csapadékosabb, nedvesebb klímájú területek talajaiban képviseltetik magukat (Jenser és mtsai, 2003). Vannak azonban olyan fajok, melyek egy adott faktorra érzékenyek, érzékenyebbek, Ilyen például a Dorylaimida rend ragadozó és mindenevő csoportjainak nagyfokú érzékenysége egyes kémiai természetű bolygatásokra (Johnson és mtsai, 1974), amelyek ez által indikátorául szolgálhatnak közvetett módon e behatás mértékének, fennállásának (Nagy, 2009). A növényi táplálkozású fajok igen gyakran károsítják a szőlőt. A Xiphinema fajok közül például a X. index, X. diversicaudatum, X. vuittenezi és X. italiae tartozik a szőlő legfontosabb kártevői közé. Ezeknek a szőlő gyökerén történő táplálkozása során a közvetett kártétel sokkal jelentősebb mint a közvetlen hatás. A sebzés során, vagy azt követően ugyanis olyan patogén szervezetek, vagy vírusok juthatnak be a növénybe melyek jelentős károsodást okozhatnak, akár a tőke teljes pusztulását is előidézhetik. A felsorolt szájszuronyos nematodák a vektor szervezetei, a szőlőtőkét károsító, Magyarországon összesen 15 azonosított vírusnak (Glits és Folk, 2001; Apró és mtsai, 2014). Ismert szőlőkárosítók továbbá a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne spp.) is melyek a növény gyökerén gubacsot képeznek, ezzel csökkentve a növény víz és tápanyag felvevő képességét, így vitalitását is. Homokos talajú területeken mindez a szőlőtőkéket súlyosan károsítja, és jelentős terméskiesést okoz, továbbá elősegíti más kórokozók (pl. az Agrobacterium tumefaciens, Phytophtora gombák) behatolását a gyökérzetbe (Süle és mtsai, 1993; Jenser és mtsai, 2003; Apró és mtsai, 2014). E családba tartozó nematodák ellen, in vitro sikerrel alkalmaztak biológiai védekezésként, úgynevezett nematofág gomba törzseket (2.1.2.1, A szőlő rizoszféra gombaközössége c. fejezetben). A Pratylenchus genusba tartozó fajok, egyes fejlődési alakjai ugyanúgy stabilan behatolnak a gyökér belsejébe, ezek azonban nem képeznek gubacsokat (White, 2009). A szőlőkárosító nematodákkal szemben a biológiai védekezésen túl csakúgy, mint a filoxéra esetében, alkalmas módszer az ellenállóbb gyökérzetű amerikai alanyfajták használata (McKenry és Anwar, 2006).
11
Anyag és módszer Mintavételi terület – Szent György-hegy A Dunántúli-középhegység nagytájon belül, a Balaton-medence középtáj részeként, annak nyugati felében a Tapolcai-medence kistájban található vulkanikus tanúhegy a Szent György-hegy, a Tapolca-patak és az Eger-víz ölelésében. E két patak tekinthető a hegy nyugati, illetve keleti határának, míg az északi és déli az úgynevezett Almafa, illetve Ávorsai-rét. Legnagyobb magassága 415 méter, felülete közel 200 hektár (Patocskai és mtsai, 2008). Három település gyűrűjében áll a hegy Raposka, Hegymagas, és Kisapáti között. Északról a 84-es főúton Tapolca felől, a Balaton közeléből és Budapest felől pedig a 71-es főúton közelíthetők meg a fent említett községek (3. ábra).
Szent György-hegy
3. ábra: A Szent György-hegy elhelyezkedése Forrás: GoogleMap Éghajlat A hegyet éghajlati adottságait tekintve kettőség jellemzi. A Péczely-féle besorolás a mérsékelten nedves-mérsékelten hűvös, valamint a mérsékelten száraz-mérsékelten meleg klíma határaira, a két éghajlati zóna találkozására teszi a medencét. A hegy dél-délnyugati és az északi oldala egymástól eltérő éghajlattal rendelkezik. Míg az előbbi szubmediterrán 12
vonásokkal jellemezhető, addig az utóbbin atlanti hatás érvényesül. A Marosi és Somogyi (1990) által leírt értékek a következőek:
Csapadékösszeg: 650 mm/év a déli oldalon, míg az uralkodó északi széliránynak kitett északnyugati tetőrészeken megközelíti a 700 mm-t
A napsütéses órák száma: a déli fekvésű területeken a 2000 órát is meghaladja, a hegyre vonatkozó átlagérték 1950-2000 óra
A közeli Tapolcára (5 km) vonatkozóan ismerjük az átlagos évi középhőmérsékletet: 10,3 C0. A Szent György-hegyhez légvonalban 10 km-es távolságra eső, a Nemzeti Agrárkutatási
és Innovációs Központ (NAIK) Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomásának (SZBKI), a Badacsony déli oldalán elhelyezkedő, önálló automata meteorológiai mérőállomásán 2015-ben mért eredményei, összevetve a helyszínen mért sokéves átlaggal a következőek: 1. táblázat: Meteorológiai adatok – SZBKI Hónap
Sokéves átlag Január 62,9 Február 94,8 Március 150,0 Április 189,8 Május 243,4 Június 254,2 Július 272,6 Augusztus 249,6 Szeptember 187,1 Október 145,4 November 67,5 December 46,0 Összesen: 1963,3 Átlag: Vegetációban összesen:
Napsütés (óra) 2015 87,0 104,0 176,0 266,0 242,0 315,0 300,0 303,0 198,0
Eltérés 24,1 9,2 26,0 76,2 -1,4 60,8 27,4 53,4 10,9 -145,4 -67,5 -46,0
Augusztusig átlag:
Eltérés 2,2 0,3 0,5 -0,2 -0,5 1,1 2,7 3,4 -0,1
Sokéves átlag 36,0 37,7 38,1 45,2 57,9 75,1 72,3 74,3 53,8 46,4 61,6 47,9 646,3
Csapadék (mm) 2015 63,2 57,4 16,2 4,0 104,7 12,9 38,7 56,6 62,1
Eltérés 27,2 19,7 -21,9 -41,2 46,8 -62,2 -33,6 -17,7 8,3
297,1
-65,2
11,4
1542,1
425,0
Vegetációs átlag: Augusztusig összesen:
Hőmérséklet (°C) Sokéves átlag 2015 -0,3 1,9 1,6 1,9 6,3 6,8 11,9 11,7 16,9 16,4 20,1 21,2 22,0 24,7 21,4 24,8 17,2 17,1 11,9 5,9 1,3
17,3 1267,7
1490,0
222,3
11,2
84,6
34,5
73,4 0,9
362,3
-9,3
Az 1. táblázatban szereplő adatsor és a 4. ábra alapján megállapítható, hogy a 2015-ös évben, az év első napjától március végéig 19,3 %-al, 59,3 órával magasabb volt a napsütéses órák száma mint a sokéves átlag a térségben. Augusztusig (mivel a nyári mintavétel augusztus 13
elején történt, az ezt megelőző időtartamra vonatkozó adatfeldolgozást ítéltem meg informatívabbnak) 17,5 %-al, 222,3 órával volt magasabb. NAPSÜ TÉ S (Ó RA) Sokéves átlag
2015
350,0
303,0
300,0 250,0 200,0
176,0
249,6
150,0 100,0
150,0
50,0 0,0
4. ábra: Napsütéses órák száma hónapos bontásban, az SZBKI meteorológiai adatbázisa alapján A hőmérséklet március végéig átlagosan 1°C-al, míg augusztusig 0,9°C-al volt melegebb 2015-ben mint a sokéves átlag. Ez a különbség a tél végi, illetve a nyári időszakban jelent meg. Leolvasható továbbá az ábráról, hogy az átlag hőmérséklet a tél „hagyományosan” leghidegebb hónapjában, januárban is fagypont felett volt, 1,6°C-kal haladta meg a sokéves átlaghőmérsékletet a 2015-ös érték (5. ábra). HŐ MÉ RS É K L ET ( °C) Sokéves átlag 30,0
2015 24,8
25,0 20,0 21,4
15,0 10,0 5,0 0,0
6,8 6,3
-5,0
5. ábra: Hőmérséklet (°C) hónapos bontásban, az SZBKI meteorológiai adatbázisa alapján A csapadékmennyiség ez évben fluktuáló módon jóval alacsonyabb, illetve magasabb volt a sokéves átlaghoz viszonyítva. Március végéig 25 mm-el több, míg augusztusig 65,2 mmel kevesebb csapadék hullott a térségben mint a sokéves átlag ebben az időszakban (6. ábra).
14
CSAPA D É K ( MM) Sokéves átlag
2015
120,0 100,0
74,3
80,0 60,0
38,1
40,0 20,0
56,6
16,2
0,0
6. ábra: Csapadék mennyiség (mm) hónapos bontásban, az SZBKI meteorológiai adatbázisa alapján Talajadottságok A Szent György-hegy alacsonyabb térszínein, ahol a vizsgált ültetvények is elhelyezkednek, Patocskai és mtsai munkája (2008) szerint a magasabb térszínen jellemző ranker típusú talajokhoz képest fejlettebb barna erdő talajok jelenléte jellemző. Ezek a bazalt mellett homok, agyag és lösz alapkőzeten alakultak ki. Az alsó régió területein rendelkezésre állt a talajfejlődéshez szükséges idő, így mély termőrétegű, fejlett talajokkal jellemezhetőek (Ramman-féle barna erdőtalajok). Az itt fellelhető humuszforma móder, a termőréteget adó talaj szerkezete morzsás, genetikai talajtípusa pedig lejtőhordalék talaj. Vizsgált ültetvények A vizsgálat a hegy északi oldalán, az úgy nevezett „Mogyorós-dűlő”-ben elhelyezkedő három egymással szomszédos szőlőültetvényben történt (7. és 8. ábra). Ezek egyikén intenzív, a másikon alacsony intenzitású, extenzív mechanikai talajművelést alkalmaznak, míg a harmadik terület felhagyott, csupán kaszálást végeznek rajta. Mind a három területet a tapolcai termelőszövetkezet telepítette be az 1980-as évek elején, egységesen T.5C (Berlandieri x Riparia) alanyon, Müller Thurgau (Rizlingszilváni) nemes szőlőfajtával. A szőlőültetvények életkora így megegyezik, a harminc évet meghaladja. A kordonrendszer a felhagyott ültetvényen kívül mindkét másikon változott, míg a tőkeelhalás következtében eltérő tőszámmal is rendelkeztek mintavételkor (2. táblázat). 2. táblázat: Tőkeszám/ha ültetvényenként
Tőke (db)
Intenzív
Extenzív
Felhagyott
1060
930
205
15
Valamennyi ültetvény esetében a jelenleg átlagosnak és korszerűnek mondható 3-5000es mennyiségekhez képest alacsony a tőszám (Bényei és mtsai, 2005). Azonban a vizsgálatok szempontjából a területek közti különbségek bírnak nagyobb jelentőséggel, hiszen ezek kihatással lehetnek több vizsgált abiotikus és biotikus tényezőre is.
7. ábra: A három vizsgált szőlőültetvény a Szent György-hegy Északi oldalán, domborzati térképen ábrázolva Jelölések: Zöld=Extenzív, Sárga=Intenzív, Kék=Felhagyott Forrás: GoogleMyMaps
8. ábra: A három vizsgált szőlőültetvény műholdas felvételen ábrázolva Forrás: GoogleMyMaps 16
Intenzív művelésű ültetvény Az intenzív művelésű ültetvényben (továbbiakban: Intenzív) a 2015-ös évben augusztusig 3 alkalommal történt tárcsázás, vagyis talajbolygatás a talaj felső 20 cm-ben. A talajművelésen kívül egy alkalommal venyigezúzás céljából, függőleges tengelyű szárzúzóval (RZ) végeztek még munkálatokat mezőgazdasági vontatóval az ültetvényen a sorközökben. A szőlősorokban, a kultúrnövény alatt a gyomszabályozást motoros, kézi fűkaszával végezték 2 alkalommal augusztusig. A növényvédelmet kontakt (felületi, nem felszívódó) hatású Champion WG márkanevű, 76,7% Réz(II)- hidroxid, hatóanyag tartalmú gombaírtó szerrel végezték peronoszpóra ellen, illetve Microthiol Special nevű, kén tartalmú (80%) készítménnyel lisztharmat ellen. Külső forrásokból származó talaj tápanyagutánpótlás az elmúlt 5 évben nem történt. Extenzív művelésű ültetvény Az extenzív művelésű ültetvényben (továbbiakban: Extenzív) a 2015-ös évben augusztusig nem végeztek talajbolygatással járó műveletet, a tavaszi mintavételt megelőzően összesen 18 hónap telt el az utolsó mechanikai talajművelést (forgóboronával történő talajművelés 0-20 cm mélységben) követően. A mintavétel évében csupán egy alkalommal végeztek venyigezúzást és gyomszabályozást függőleges tengelyű szárzúzóval (RZ) a sorközben. A növényvédelmet kontakt (felületi, nem felszívódó) hatású NORDOX 75 WG márkanevű, 86% réz(I)oxid hatóanyag tartalmú gombaírtóval végezték peronoszpóra ellen, illetve Microthiol Special nevű, kén tartalmú (80%) készítménnyel lisztharmat ellen. Külső forrásokból származó talaj tápanyagutánpótlás az elmúlt 5 évben nem történt. Művelés által felhagyott ültetvény A művelés alól felhagyott ültetvényben (továbbiakban: Felhagyott) a 2015-ös évben és az azt megelőző 10 évben nem végeztek talajbolygatással járó műveletet. Évente mindösszesen egy-két alkalommal végeznek gyomszabályozást függőleges tengelyű szárzúzóval (RZ) a sorközben, 2015-ben egyszeri beavatkozás történt. Növényvédelmi, fitotechnikai beavatkozás nem történt az elmúlt 5 évben. Külső forrásokból származó talaj tápanyagutánpótlás az elmúlt 10 évben nem történt.
17
Mintavétel A 2015-ös évben két évszakban: tavasszal (márciusban), illetve nyáron (augusztusban) területenként 5-5, egyenként 700-1000 g tömegű talajmintát vettem a szőlősorokból, a szőlőtőke alatti tartományból 10-20, illetve 30-40 cm-es mélységben az edafon vizsgálatához, míg 0-30 és 30-60 cm-es mélységben az agrokémiai vizsgálatok elvégzéséhez. Az öt mintavételi pont felülnézetből egy a területre vetített X alakzat négy szárának egy-egy végén, illetve metszéspontján helyezkedett el. A metszésponttól a szárvégi mintavételi pontok 30 mes távolságra voltak, a távolságok abban az esetben, ha ott a vizsgálatokra alkalmatlan (alacsony É
É
100 m
9. ábra: A mintavételi pontok ábrázolása műhold felvételen, illetve domborzati térképen Jelölések: Zöld=Extenzív, Sárga=Intenzív, Kék=Felhagyott Forrás: GoogleMyMaps
10. ábra: Mintavétel a szőlőtőkék alatti tartományból talajmintavevővel (saját fényképek) 18
vitalitású, elhalt) szőlőtőke volt található, módosultak (9-10. ábra). A tavaszi és nyári mintavétel egymáshoz közel eső, ám nem azonos szőlőtőkék alól történt elkerülendő, hogy a megelőző mintavétel bármilyen behatással legyen a következő mintavétel eredményeire (Ferris és Kenry, 1974) útmutatásával megegyezően). A mintavételi pontokat GPS alapú helymeghatározással rögzítettem a GPS Satellite v.1.10.0.0 alkalmazás és egy Nokia Lumia 720 típusú telefonkészülék beépített GPS adóvevőjének a segítségével, majd a GoogleMyMaps online elérhető műholdas felvételén, illetve térképén ábrázoltam a koordináták alapján. A mérések pontossága ±3 méter (9. ábra). Talajfizikai vizsgálatok módszerei Kötöttség meghatározása Az Arany-féle kötöttségi szám (KA) azt a vízmennyiséget mutatja meg, amelyet adott konzisztenciaállapot (képlékenység felső határa) eléréséig adagolni szükséges a vizsgált talaj adott mennyiségéhez. E kötöttségi érték alapján következtetéseket lehet levonni a talaj művelhetőségére vonatkozóan (Birkás, 2007). A mérés az MSZ -08-0205:1978 szabvány alapján történt, az SZBKI akkreditált talajlaboratóriumában. Kvarchomok tartalom meghatározása A 30-40 cm-es mélységből ültetvényenkénti 5-5 talajmintát vettem, területenként homogenizáltam, majd az így kapott három mintát százalékos kvarchomok tartalom alapján is vizsgálatnak vetettem alá. A vizsgálatot az
MSZ-08-0010:1978, A talaj immunitásának és fiziológiai
mésztartalmának meghatározására vonatkozó szabvány szerint végeztem el: I. Szükséges eszközök Erlenmeyer lombik, 1000 ml-es Ülepítőhenger vagy mérőhenger, 1000 ml-es Porcelántál, 15 cm átmérőjű Tölcsér, 10 cm átmérőjű Stopperóra Vízlégszivattyú, szivornyával (nagy űrmértékű pipetta) Vízfürdő vagy egyéb melegítésre alkalmas eszköz (elektromos melegítő lap) 19
II. Előkészítés (Talajminta előkészítése laboratóriumi vizsgálatra: A MÉMSZ 206 szabvány vonatkozó előírásainak megfelelően) 1000 ml-es Erlenmeyer lombikba bemérünk 50g talajt, ráöntünk 6-700 ml desztillált vizet, összerázzuk, felforraljuk. Egy órán át tartó mérsékelt forralás után a szuszpenziót szobahőmérsékleten lehűtjük.
11. ábra: Szétvált fázisok az ülepített szuszpenzióban (saját fénykép) Lehűlés után desztillált vízzel átmossuk 1000 ml-es ülepítőhengerbe vagy mérőhengerbe, 21 cm-ig feltöltjük, összerázzuk vagy felkeverjük és 30 percig ülepítjük (11. ábra). Ülepítés után a felső 20 cm-es folyadékoszlopot óvatosan, hogy a leülepedett részeket fel ne kavarjuk, leszívatjuk. Ezután a leszívatott részt visszatesszük abba az Erlenmeyer lombikba, ahonnan a szuszpenziót átmostuk és félretesszük. III. A talaj immunitásának meghatározása Az ülepítőhengerben vagy mérőhengerben maradt szuszpenzióhoz annyi csapvizet adunk, hogy a leülepedett rész felett 21 cm folyadékoszlop legyen és összerázzuk.
20
Az összerázás után 6’ 40”-ig ülepedni hagyjuk, majd a felső 20 cm-es folyadékoszlopot szintén óvatosan leszívatjuk (12. ábra).
12. ábra: Mérőhengerek, 25 cm3 kapacitású pipetta, vonalzó, ülepedő szuszpenziók (saját fénykép) A leszívatott részt elöntjük. Az előbbieket mindaddig ismételjük, míg a 6’40” után leülepedett rész (homok) feletti folyadékoszlop tiszta, átlátszó marad. A leülepedett homokot vezetéki vízzel maradéktalanul porcelántálba átmossuk, és további ülepedés után vizet róla óvatosan leöntjük vagy leszívatjuk, majd vízfürdőn vagy egyéb helyen forralás nélkül szárazra pároljuk. A szárazra párolt homokot szobahőmérsékleten hűlni hagyjuk, majd a tömegét lemérjük (13. ábra).
13. ábra: Szárazra párolt, szobahőmérsékleten lehütött kvarchomok tömegmérés előtt (saját fénykép) 21
A homokfrakció mennyiségének százalékos aránya szerint lehet a talaj
immunis,
szakmai elbírálástól függően immunis, vagy nem immunis,
nem immunis.
Abban az esetben, ha a talaj immunis, a félretett szuszpenzió további kezelése és vizsgálata nem indokolt. Talajtömörödöttségi vizsgálat A tömörödöttség vizsgálatára a penetrációs ellenállás érzékenyebb indikátorként szolgál, mint a térfogattömeg számításon nyugvó módszer (Szőllősi, 2003), azonban a különböző nedvességtartalomnál kapott talajellenállás értékek nem vethetők össze, így az eredményeket feltétlen szükséges összevetni a mért talajnedvesség értékekkel. A helyszíni talajmechanikai vizsgálatokat 2015.08.02. napján, kézi Agreto Soil Compacton Tester típusú, mechanikus alapon működő rugós penetrométerrel végeztem 0-20 cm-es mélységben, területenként 5-5 ponton a szőlősorokban és 5-5 ponton a sorközökben. Az eredményeket területenként átlagoltam. Agrokémiai vizsgálatok módszerei Az agrokémiai paraméterek vizsgálatát a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomásának (továbbiakban: SZBKI) akkreditált talaj- és növényanalitikai laboratóriumában nyári szakmai gyakorlatom során, illetve
a
Szent
István
Egyetem,
Mezőgazdaság-
és
Környezettudományi
Kar,
Környezettudományi Intézet, Talajtani és Agrokémiai Tanszékének Agrokémiai laborjában végeztük az augusztusi mintavételt követően.
22
Akkreditált agrokémiai vizsgálatok Az SZBKI laboratóriumában végzett talajvizsgálat "bővített" elem és paraméter vizsgálatot foglalt magában (3. táblázat). 3. táblázat: A bővített elem és paraméter vizsgálat tartalma pH (H2O, KCL) Arany-féle kötöttségi szám vízben oldható összes sótartalom szénsavas mész humusz oldható P2O5 K2O (NO2+NO3)-N oldható Na Mg Mn Cu Ca Zn Fe szulfát-kén így az előkészítést (talajminta ledarálása majd szárítószekrényben történő kiszárítása légszáraz állapotra) követően a 4. táblázatban foglalt szabványokat alkalmazva 17 vizsgálati paraméterben kaptunk adatokat. 4. táblázat: Agrokémiai vizsgálatok során alkalmazott szabványok MSZ-08-0205:1978 MSZ-08-0206-2:1978 MSZ-08-0210:1977 MSZ 20135:1999 MSZ 21470-50:2006 Mikológiai módszerek Tenyésztéses módszerek A gyökérzetből vett minta 8-10 cm-es részét csapvízzel talajmentesre öblítettük, majd 2 mm-es hosszúságú, kimetszett hajszálgyökér szakaszokról háromszor ismételt steril vizes vortexeléssel (keveréssel) a külső gombaszennyeződéseket eltávolítottuk. Az így kezelt 23
hajszálgyökerek 2-3 mm hosszú darabjait – leoltásként – burgonyakivonat-dextróz tápagar (=potato-dextrose agar, továbbiakban PDA) felületére helyeztük (14. ábra).
14. ábra: Kezelt szőlő hajszálgyökerek PDA táptalajra helyezve (saját fénykép) A beoltott tápagar lemezeket 26°C-on – naponkénti megfigyelés mellett – 10 napig inkubáltuk. Regisztráltuk a gomba-pozitív leoltások számát és a kinőtt telepekből izolátumokat, illetve átoltással további tiszta tenyészeteket készítettünk (15. ábra).
15. ábra: Tiszta tenyészetek PDA táptalajon (saját fényképek) Utóbbiakat további vizsgálatok céljára törzsgyűjteménybe helyeztük. Meghatározásukat – első lépésben – világszerte elfogadott monográfiák (Arx, 1974; Kiffer és Morelet, 2000; Leslie és Summerell, 2006; Samson és mtsai, 2010) kulcsai szerint nemzetség szintig végeztük.
24
Molekuláris biológiai módszerek DNS-kivonás A törzseket 2-3 napig 3 ml (2% glükózt, 1% peptont, 0,5% élesztőt tartalmazó) táplevesben növesztettük, majd a táplevest leöntöttük és 1%-os MgCl2 oldattal átmostuk. Ezt követően a telepeket Eppendorf csőbe helyeztük át. A DNS kivonását az Epicentre Biotechnologies® MasterPure™ Yeast DNA Purification készlet segítségével végeztük a gyártó leírása alapján. Az ITS régió amplifikálása Egy adott DNS szakaszt PCR berendezés segítségével tudunk felsokszorozni a kívánt mintánkból. Gombák esetében a fajszintű azonosításhoz a legelfogadottabban használt DNS szakasz az ITS régió (Deák, 2008). Az ITS régió amplifikálásához az alábbi komponenseket mértem össze (50 μl végtérfogatra számolva): 5. táblázat: Komponens táblázat az ITS régió amplifikálásához Mennyiség 2 μl
Komponens DNS templát
0,5-0,5 μl
ITS1/ITS4 gomba specifikus primerek
10 μl
dNTP
0,2 μl
Taq polimeráz
5 μl
Puffer
31,8 μl
MQ-víz
DNS minta ezek határozzák meg az amplifikálandó szakasz elejét és végét (dezoxiribonukleotid-trifoszfátok), a polimeráz az új DNS szálakat ezekből építi fel egy enzim, mely a komplementaritás elve szerint elkészíti a templát DNS kiegészítő szálát ez biztosítja a DNS-polimeráz számára a megfelelő kémiai környezetet nagy tisztaságú víz, a végtérfogat beállításához
Az előkészítés során a PCR-csöveket jéggel teli tálban tartottuk, hogy a reakció idő előtti beindulását megakadályozzuk.
25
Egy PCR reakció az alábbi három fő lépésből áll:
Denaturáció. Ekkor a kettős szálú DNS-t magas hőmérsékletre hevítjük, hogy a kettős szálak a hidrogénhíd-kötések felbomlásával szétváljanak, és egyszálú templátot kapjunk.
Anelláció. Csökkentjük a hőmérsékletet, így a primerek hozzá tudnak kapcsolódni a DNS szálakhoz. A hőmérséklet ebben a fázisban a primerek olvadási hőmérsékletétől függ.
Elongáció. A DNS-polimeráz (Taq-polimeráz) a szabad nukleotidok beépítésével létrehozza a hiányzó szálakat. Az általunk alkalmazott hőmérsékleti program a következő:
1. Preinkubáció 2. Denaturáció 3. Anelláció 4. Elongáció 5. Végső elongáció 6. Hűtés
95 °C
5:00 95 °C
54 °C 72 °C 72 °C 4°C
0:45 0:60 7:00
0:30 35x
PCR termék ellenőrzése A kapott amplikonokat 1%-os agaróz gélben megfuttattuk, hogy leellenőrizzük a kapott PCR-terméket minőség és tisztaság tekintetében. Az agaróz gélelektroforézis a töltéssel rendelkező molekulák elektromos térben való mozgásán alapul. Az adott töltésű molekulák ebben a térben az ellentétes töltésű elektróda felé haladnak (16. ábra).
16. ábra: Agaróz gélben történő futtatás (saját fénykép) 26
A gél elkészítéséhez agarózt, TBE puffert, valamint etídium bromidot használtunk, amely a DNS-hez kötődik, ezáltal UV-fényben láthatóvá teszi azt. A mintáinkhoz jelzőfestéket pipettáztunk, majd a gélben fésűk segítségével előállított zsebekbe töltöttük be. A jelzőfesték segítségével ellenőrizhető le a futás sebessége, illetve állapota. Az első zsebbe a létra került, ami a későbbiekben segítségül szolgált a DNS hosszának megállapításához. Futtatás után UVfény alá helyeztük a mintákat. PCR termék tisztítása A megfelelő méretű és minőségű PCR termék elérése esetén az ITS régió amplifikált szakaszának szekvencia meghatározása érdekében a következő lépésben a szükségtelen alkotókat (maradék dNTP, primer dimerek) NucleoSpin Extract II DNA Clean-up szettel (Macherey-Nagel) a gyártó előírásainak megfelelően eltávolítottuk. Az így létrejött, tisztított terméket a későbbiekben a szekvenáló PCR reakcióhoz templátként használtuk. Szekvenáló PCR reakció Az amplifikált DNS szekvencia bázissorrendjének meghatározásához szekvenáló PCR reakciót állítottunk össze. A folyamat az úgynevezett dideoxi-, vagy Sänger-féle láncterminációs módszeren alapszik. A reakcióban a normál nukleotidok mellett fluoreszcens festékkel jelölt, módosított dideoxi-nukleotidok vesznek részt, melyek esetében a ribóz 2’ és 3’ helyéről is hiányzik az oxigén. A ciklusok során a polimeráz enzim beépíti a módosított dideoxi-nukleotidokat is, így a hiányzó kapcsolódási pont (OH-csoport) miatt a beépülés helyén megszakad a lánc szintézise. Így a DNS templát különböző hosszúságú fragmentjei jönnek létre, melyek végén módosított fluoreszcens nukleotidok helyezkednek el. A reakciómix összetétele:
Big Dye Big Dye puffer Primer templát PCR termék koncentrációtól függően MQ víz 10 μl végtérfogatra kiegészítve.
1 μl, 1,5 μl, 0,5 μl, 1-7 μl,
Kicsapás A szekvenáló PCR reakció során képződött terméket nátrium acetátos kicsapással tisztítottuk meg a felesleges alkotóktól. A mintákra első lépésben 80 μl acetát-mixet mértünk, melynek összetétele:
96%-os etanol
62,5 μl 27
3 M-os Na-acetát 3 μl, MQ víz 14,5 μl. 10 perc szobahőmérsékleten történő inkubáció során az etanol hatására a DNS precipitálódik, kicsapódik az oldatban, majd az azt követő 20 perces 4600 RPM-en történő centrifugálás hatására a PCR csövek aljához tapad. A következő lépésben a felülúszót leöntöttük, majd 180 μl 70%-os alkohollal 20 perc centrifugálással újra átmostuk a mintákat. A felülúszókat ismét leöntöttük és a csöveket kiszárítottuk, végül 20 μl HiDi (nagytisztaságú) formamidot mértünk a mintákra. Kapilláris gélelektroforézis A szekvenáló PCR reakció előkészített termékét ABI Prism 310 Genetic Analyzer készülék segítségével vizsgáltuk a nukleotid sorrend megállapítása érdekében. A készülék detektálja a szekvenálás eredményeképpen kapott különböző hosszúságú fragmentek végén elhelyezkedő módosított dideoxi-nukleotidok fluoreszcenciáját. Szekvenciaelemzés A kapott szekvenciákat a GenBank ingyenes, on-line adatbázisban levő szekvenciákhoz hasonlítottuk. Fonálféreg együttesek vizsgálati módszerei A fonálférgek kinyerése A fonálférgeket Szakálas és mtsai (2015) által kidolgozott, módosított Baermann tölcséres futtatással nyertem ki a talajból. A módosítás lényege, hogy a talaj mennyisége mintánként 2 x 25 g volt, ami ideális tömeg-felület arány szempontjából. A felület nagysága azért fontos, mert ezen keresztül tudnak a fonálférgek a talajmintából a tölcsérnek a szűrő alatti részén lévő vízoszlopba átjutni (17. ábra). Ezáltal növelhető az egységnyi idő alatt átjutó nematodák száma. A folyamat 24 órán át tartott, az eredeti módszerleírásban megadott 16-72 órás intervallumnak megfelelően (Baermann, 1917). A mintákból 10-10 ml-nyi mennyiséget 50 ml-es Falcon típusú centrifugacsőbe gyűjtöttük össze, majd a fonálférgek megszámlálása után 4%-os formalin oldattal tartósítottuk a későbbi vizsgálatokhoz. A számláláskor 3*5ml almintából a minta térfogatára számolt átlag fonálféregszámot vonatkoztattuk 50 g talajra.
28
17. ábra: A minták a Baermann tölcséres futtatás 24 órás időtartamát és a Falcon típusú centrifugacsövekbe való kigyűjtést követően (saját fénykép) A fonálféreg táplálkozási csoportok meghatározása A tartósított mintákban a fonálférgek a centrifugacső aljára ülepednek, így automata pipetta segítségével dekantáltam a formalinos oldat felső 2/3-át, a visszamaradó állatokat tartalmazó részt pedig mikroszkópi vizsgálatok során használt számlálókamrába töltöttem. Innen a nematodákat automata pipettával tárgylemezre helyeztem, majd a tárgylemezre került felesleges folyadékot újból eltávolítottam és ezt követően helyeztem fel a fedőlemezt. A meghatározás fénymikroszkóp alatt, a morfológiai bélyegek közül elsődlegesen a fej és szájszerv típusai alapján történt Andrássy és Farkas (1988), valamint Bongers (1988) határozói alapján. A táplálkozási csoportokba való csoportosítás alapjául Yeates és mtsai (1993) közleménye szolgált. Statisztikai módszerek Az alkalmazhatósági feltételek vizsgálata után, az eredményeket R program segítségével elemeztük (R Core Team 2013). A denzitás adatok értékelésére több utas ANOVA analízist használtunk. Magyarázó változóként az ültetvények művelési módjai (intenzív, extenzív, felhagyott) szerepeltek, a mintavételi időpontokat (tavasz, nyár) külön elemeztük. A táplálkozási csoportokra vonatkozó adatok elemzéséhez a mintavételi időpontokat (tavasz, nyár) külön elemeztük, ezekhez a Kruskall-Wallis nem paraméteres próbát használtunk, mivel az adatok nem normál eloszlásúak voltak. A normalitást Shapiro-Wilk próbával ellenőriztük.
29
Eredmények Talajtani eredmények Fizikai paraméterek Kötöttség A vizsgált ültetvények mindegyikén a talajfizikai féleség szerint, az Arany-féle kötöttség mért értékekei alapján mindkét vizsgálati mélységben (0-30 és 30-60 cm) szerkezetnélküli homok, illetve durva homoktalajok találhatóak (Birkás, 2007; Stefanovits és mtsai, 1999). Kvarchomok tartalom/Immunitás Ahhoz, hogy egy talajt immunisnak lehessen minősíteni három paraméternek kell teljesülnie (Bényei és mtsai, 2005):
85 %-ot meghaladó kvarctartalom, a leiszapolható részek aránya nem haladhatja meg a 20 %-ot, a humusztartalom nem lehet több mint 1%. 6. táblázat: Kvarchomok frakció tartalom (30-60 cm talaj-mélységből) Intenzív
Extenzív
Felhagyott
/50 g
42,97 g
42,92 g
44,99 g
%-os arány
86 %
86 %
90 %
E három feltételnek valamennyi ültetvényből vett minta megfelel az 6. illetve a 7. táblázatban szereplő vizsgálati eredmények alapján. Ez alapján a kimondható, hogy a vizsgált területek 30 cm alá eső talajrétegei szőlőgyökértetűre (Daktulosphaira vitifoliae Fitch) vonatkoztatva immunisak.
Általánosságban elmondható, hogy a jól kezelt, nagy vitalitású szőlőültetvényekben a gyökérzet 2/3-része a 30 cm-nél mélyebb rétegekben helyezkedik el (Smart és mtsai, 2006), így ezen ültetvényekben a homoktalajok rossz vízháztartása, és két ültetvény esetében a huzamos (Extenzív) avagy állandó (Felhagyott) talajtakarás további hatásával együttesen, a filoxéra kártétel csak kis jelentőségű vagy nem is létező jelenség. A pontosabb ismeretek érdekében a vegetációs időszak során a folyamatos csapdázása lenne szükséges a rovarnak.
30
Tömörödöttség Az alkalmazott mérési technika talajellenállás mértékéből enged következtetéseket levonni a talajművelési eljárások okozta lazító, vagy tömörítő hatásra a mérési tartományában a talajnak. Tekintettel arra, hogy a mérés a felszíntől számított tartományt vizsgálja, az itteni állapot közvetlen kihatással van az alacsonyabb rétegek számos abiotikus paraméterére, így a levegőzöttségre, a nedvesség tartalomra, és e két mutató által az edafonra is.
Talajbehatolási ellenállás (0-20 cm) 6,0 5,0
MPa
4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Mpa
Intenzív
Extenzív
Felhagyott
3,9
4,1
4,8
18. ábra: Talajbehatolási ellenállás mértéke (MPa/mm2) 0-20 cm talajmélységben A diagramról (18. ábra) leolvasható, hogy a rendszeres, intenzív mechanikai talajművelésű ültetvény esetében a legalacsonyabb a talajtömörödöttség értéke, míg az extenzív, ritkán bolygatott ültetvény esetében magasabb, a felhagyott esetében a legmagasabb ez az érték. Az eltérés azonban az előzetesen várható mértékhez képest alacsonynak mondható. Az eredmények az agrokémiai paraméterekkel együtt értékelve jól mutatják, hogy tömörödött talajokról beszélhetünk mind a három ültetvénye esetében, a homoktalajokra vonatkozó talajellenállási optimum László (2012) nyomán, a 2,0-3,0 értékek közé esik, míg a tömörödött talajt ennél magasabb értékek jellemzik.
31
Agrokémiai paraméterek 7. táblázat: Agrokémia vizsgálat eredményei (Forrás: SZBKI vizsgálati jegyzőkönyv)
Minta jelölések:
Intenzív (0-30 cm)
pH(H2O) pH(KCl) Arany-féle kötöttségi szám Összes só (m/m%) Szénsavas mész (m/m%) Humusz (m/m%) P2O5 (mg/kg) K2O (mg/kg) (NO3+NO2)-N (mg/kg) Na (mg/kg) Mg (mg/kg) SO4-S (mg/kg) Mn (mg/kg) Zn (mg/kg) Cu (mg/kg) Ca(mg/kg) Fe (mg/kg)
Intenzív (30-60 cm)
Vizsgálati eredmények Extenzív Extenzív (0-30 cm) (30-60 cm)
Felhagyott (0-30 cm)
Felhagyott (30-60 cm)
6,90 6,51
7,00 6,59
6,73 6,41
6,75 6,49
6,04 5,33
6,11 5,67
24
22
22
26
26
24
<0,02
<0,02
<0,02
<0,02
<0,02
<0,02
0,25
0,25
0,16
0,41
0,25
0,33
0,66 165,37 250,10
0,66 203,92 185,10
0,71 237,04 235,70
0,76 215,86 362,00
0,75 126,69 138,40
0,90 202,93 195,10
1,22
1,05
1,50
1,88
2,12
2,13
0,61 52,3 29,52 106,35 6,35 37,45 1343 149,2
0,00 51,5 34,52 101,39 6,05 39,90 1123 125,8
11,54 56,5 46,29 82,92 8,65 52,28 1758 109,0
0,00 46,7 41,77 75,10 6,56 42,48 1039 106,2
0,14 35,0 28,71 57,90 3,33 29,68 464 111,3
32,06 35,7 19,19 62,01 3,83 47,77 679 106,8
Az eredményeket a Mellékletben megtalálható oszlopdiagramon ábrázoltam (24. ábra), a kiértékelést pedig táblázatba rendeztem (10. táblázat). pH A talaj egy fontos kémiai tulajdonságát, az aktív savanyúságot fejezi ki a desztillált vizes szuszpenzióban mért pH értéke, míg a KCl oldatban mért pH a talaj rejtett (csak adott körülmények következtében fellépő) savanyúságát. Ugyanazon talajnál a KCl-os szuszpenzió kémhatása savanyúbb lesz, mint a desztillált vizes szuszpenzióé. Különösen nagy különbség adódik a két érték között erősen savanyú talajoknál (Stefanovits, 1999; Kátai, 2011). Az életközeg pH-értéke jelentősen befolyásolja a mikroorganizmusok előfordulását, aktivitását (Kátai, 2011). Az eredmények szerint (7. táblázat) az intenzív művelésű ültetvényeken semleges, a további mintákban gyengén savas kémhatást mértünk. A szakirodalom szerint a savas kémhatás a következő hatást indukálja a talaj élőlényeinek életfolyamatainak 32
szempontjából: „A savanyú talajokban elsősorban a mikroszkopikus és makroszkopikus gombák, a közel semlegesekben, ill. a lúgos kémhatású talajokban a baktériumok tevékenykednek nagyobb intenzitással. A pH érték növekedésével csökken a gombák és nő a baktériumok mennyisége (Kátai, 2011). A cellulózbontó baktériumok (növényi szerves anyag lebontók) számára a 6,5-7,8 pH szint biztosítja az ideális életkörülményeket, míg a gombák és sugárgombák számára a 6-7 pH tartomány. A talaj pH-ja szintén befolyásolja a gyökérkapcsoltság kialakulását (Oehl és mtsai, 2010), Dumbrell és mtsai (2010) szerint a talaj pH igen jelentős abiotikus faktor az ökológiai niche és az AM gombaközösség szerkezetének alakulásában (Sasvári, 2012). Összes só A sótartalomnak elsősorban szikes talajok vizsgálata során van jelentősége, 0,05 m/m% alatti érték ̶ így a három vizsgálati terület ̶ esetén kis sótartalmúnak nevezhető a talaj (7. táblázat). Mésztartalom A 0 közeli, vagy 7 feletti értékek jellemzik a tömörödött talajokat, míg az optimum 2-5 közé esik. Így a mért értékek (0,16-0,41) megerősítik a talajellenállásra vonatkozó vizsgálatok eredményeit, miszerint mindhárom ültetvény tömörödött talajviszonyokkal jellemezhető (7. táblázat). Humusz A 0,5 alatti értékek számítanak homoktalajok esetében alacsony értéknek, az 1-2 közötti értékek jelentik az optimumot (László, 2012). A mért értékek az intenzív művelésű ültetvény esetében közel vannak az alacsony (gyenge) tartományhoz, míg az extenzívé magasabb (közepes), a felhagyotté pedig megközelíti az optimumot. Megfigyelhető, hogy az utóbbi két ültetvény esetében a mélyebb térszintből vett minták magasabbak, mint a felszínközeli térszintben mértek (7. táblázat). A talajtakaró kisebb intenzitású, avagy tartósan elmaradó bolygatása, kedvezően hat a humusztartalom felhalmozódására ezekben a talajrétegekben. Makro és mikrotápelem tartalom A növények által felvehető formában a talajban található tápelemek relatív mennyiségi értékelése a Mellékletben található 10. táblázatban.
33
Mikológiai eredmények Szőlő hajszálgyökerek gombakolonizáltsága szaprobionta gombák által Mikrobiológiai tenyésztéses módszerrel, antibiotikummal kiegészített PDA táptalajt alkalmazva, a szőlőnövények hajszálgyökerein a különböző módszerrel művelt területen eltérő arányban találtunk gombakolonizációt (19. diagram). Az Intenzív, az Extenzív, valamint a Felhagyott területek esetében is, magasabb volt a kolonizáltság mértéke a hajszálgyökerek felületén a nyári mintavételkor, mint a tavaszi esetében. A gyökerek felülete számos mikroorganizmus, illetve mikroszkopikus élőlény számára kedvező élőhely (Szabó, 2008). A szimbionta gombák jelenléte mellett óriási jelentőségű a szaprobionta csoportok abundanciája is, emiatt a hajszálgyökerek felületén jelentős mértékű gombakolonizáció észlelhető.
19. diagram: Gombakolonizáltság mértéke a vizsgált ültetvények szőlő hajszálgyökereiben, időszaki és területi bontásban A nyáron mindhárom területen tapasztalt, kiemelkedően magas kolonizáció elsősorban a magasabb hőmérséklettel, a vegetációs folyamatokkal együtt, a gyökérváladékok bőségesebb termelődésével lehet kapcsolatos. Tekintve, hogy a talaj fizikai és kémiai paraméterei, valamint a mintázott növények fajtái a három területen nem tértek el egymástól, a hajszálgyökerek gombakolonizációjában tapasztalt különbségek elsősorban a művelési módokkal lehetnek kapcsolatosak.
34
Mivel a rizoszféra legintenzívebb anyagforgalma a hajszálgyökerek felületén megy végbe,
a
gombaközösségek
diverzitásának
tanulmányozása
céljából
elvégeztük
a
hajszálgyökerek felületének tenyésztéses vizsgálatát. A hajszálgyökerek darabjaiból PDA táptalajon kinövő gombatelepek valamennyi (összesen 22) típusából – gyakoriságuk regisztrálása mellett – izolátumot készítettünk. Az így nyert
izolátumtípusokat
diagnosztikus
értékű
fenotípusos
tulajdonságaik
alapján
nemzetségszintig meghatározva, eddig 19 nemzetséget azonosítottunk (8. táblázat). Közülük öt (Cylindrocarpon, Fusarium oxysporum, Fusarium solani, Phaeoacremonium, Trichoderma) volt jelen mind a hat mintában és a Pythium az extenzív és felhagyott ültetvényen mindkét évszakban. Mindhárom művelési mód esetében és mindkét évszakban a Fusarium nemzetség bizonyult leggyakoribbnak, melynek még telep- és mikroszkópos morfológiai tulajdonságok alapján is két típusát (két faját) tudtuk megkülönböztetni, majd molekuláris biológiai módszerekkel azonosítani. A Fusarium oxysporum-nak az intenzív művelésű területen volt kiemelkedően magas az abundanciája (a vizsgált minta összes gomba-propagulumainak 30,050,0%-a), a Fusarium solani mindhárom területen tavasszal mutatott nagyobb gyakoriságot. Utóbbihoz hasonló szezonalitású, de még nagyobb gyakoriságú volt a Cylindrocarpon megjelenése (Melléklet, 26. ábra).
35
8. táblázat. Gombanemzetségek gyakorisága (%) az ültetvények szőlő rizoszférájában Nemzetség Acremonium sp. Alternaria sp. Aspergillus sp. Coniothyrium sp. Cylindrocarpon sp. Doratomyces sp. Fusarium oxysporum Fusarium solani Gliomastix sp. Myrothecium sp. Mortierella sp. Mucor sp. Oidiodendron sp. Paecilomyces sp. Penicillium sp. Phaeoacremonium sp. Pythium sp. Torula sp. Trichoderma sp. Verticillium sp. meghatározatlan 1 meghatározatlan 2 Összesen
Intenzív T Ny 0 0 0 0 0 0 0 2,9 33,3 11,8 0 0 30,0 50,0 16,7 8,8 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 10,0 11,8 0 0 0 0 6,7 11,8 0 0 0 0 3,3 2,9 100 100
Extenzív T Ny 1,8 0 9,1 2,0 1,8 2,0 0 0 27,3 12,2 0 0 12,7 18,4 23,6 16,3 1,8 4,1 0 4,1 1,8 2,0 0 2,0 0 0 1,8 0 1,8 4,1 5,4 10,2 3,6 10,2 0 0 7,3 10,2 0 2,0 0 0 0 0 100 100
Felhagyott T Ny 3,4 2,1 1,7 0 1,7 0 0 0 27,1 14,4 1,7 0 10,2 16,7 20,3 10,4 1,7 2,1 1,7 0 0 2,1 0 2,1 1,7 2,1 1,7 0 0 2,1 11,9 18,8 3,4 14,6 1,7 0 5,1 8,3 1,7 4,2 3,4 0 0 0 100 100
9. táblázat. Talajgomba közösségek genus-diverzitása az ültetvények szőlő rizoszférájában
Genus-ok száma Összes telep száma Shannon-féle diverzitási index (H’)
Intenzív T Ny 6 7 30 34 1,55 1,52
Extenzív T Ny 13 14 55 49 2,08 2,35
Felhagyott T Ny 17 13 59 48 2,28 2,23
A gombaközösségek gazdagságát (a taxonok számában kifejezve) és diverzitási viszonyait tekintve szembeötlő volt, hogy az intenzíven művelt ültetvény értékei rendre alacsonyabbnak bizonyultak a másik két területen kapottaknál (9. táblázat), azonban statisztikai számítást nem tudtunk végezni az adatok jellegéből adódóan. 36
Fonálféregközösségek vizsgálati eredményei Denzitás A tavaszi mintavétel során a kapott nematoda denzitás értékek meglehetősen alacsonyak, különösen az intenzíven művelt ültetvényen. E területről olyan kis egyedsűrűségben sikerült állatokat kinyerni, hogy emiatt nehéz átfogó következtetéseket levonni a vonatkozó adatokból. Az extenzíven művelt (és kisebb mértékben- a felhagyott) területen a nem bolygatott talajtakaró növényzet jótékony, szigetelő hatása előnyösen befolyásolhatta a tavasz eleji fonálféreg egyedszámokat.
20. ábra: Nematoda denzitás, tavaszi mintavétel (30-40 cm mélység) Az egyes csoportok mediánjai, alsó és felső kvartilisei, valamint a minimum és maximum értékek A fonálférgek denzitás adatok varianciaanalízissel vizsgáltuk (20. ábra). A Tavaszi mintavételi időpontban a művelésmódnak statisztikailag szignifikáns hatása volt a fonálférgek denzitására (F= 4,682, p= 0,0314), amennyiben szignifikánsan igazolhatóan kevesebb állatot tudtunk kinyerni az intenzív művelésű talajmintákból (p= 0,0254).
37
21. ábra: Nematoda denzitás, nyári mintavétel (30-40 cm mélység) Az egyes csoportok mediánjai, alsó és felső kvartilisei, valamint a minimum és maximum értékek Ugyanez a nyári mintavételi időpontból származó denzitás adatokról (21. ábra) nem mondhatóak el, nem volt statisztikailag kimutatható különbség, a három művelésmód (Intenzív, Extenzív, Felhagyott) között (F=0,079, p=0,925). A nyár-végi mintavételi időpontra lényegében kiegyenlítődött és egységesen megemelkedett mindegyik területen a denzitás érték. Táplálkozási csoportok eloszlása A domináns táplálkozási csoportok (a baktériumfogyasztók és a fitofágok) arányai a háromból két területen (Intenzív és Felhagyott) hasonló tendenciát mutatnak mindkét mintavételi időpont estében (22. ábra). Az Extenzív minták esetében azonban eltérő értékeket kaptunk: kora tavasszal a két táplálkozási csoport aránya kiegyenlített értékek mutat, majd nyárra a fitofágok (növényi táplálkozásúak) aránya jelentős visszaesést mutat, míg a baktériumfogyasztóké emelkedik (23. ábra). Kisebb mértékben, de ezzel nyárra a többi, nem domináns csoport aránya is megemelkedett. A művelésmód és a fonálférgek táplálkozási csoport eloszlása között statisztikailag szignifikáns összefüggést nem találtunk. Ennek
38
hátterében állhat az, hogy kevés volt a meghatározható egyedek száma az intenzív művelésű területről származó mintákban.
Nematoda táplálkozási csoportok %-os aránya Tavasz 70 60
%-os arány
50 40 30 20 10 0 Baktériumevők
Növényi táplálkozásúak Intenzív
Gombaevők Extenzív
Mindenevők
Ragadozók
Felhagyott
22. ábra: Nematoda táplálkozási csoportok százalékos aránya, tavaszi mintavétel (30-40 cm mélység) (Intenzív: n=11, Extenzív: n=156, Felhagyott: n=114)
Nematoda táplálkozási csoportok %-os aránya Nyár 70
%-os arány
60 50 40 30 20 10 0 Baktériumevők
Növényi táplálkozásúak Intenzív
Gombaevők Extenzív
Mindenevő
Ragadozó
Felhagyott
23. ábra: Nematoda táplálkozási csoportok százalékos aránya, nyári mintavétel (30-40 cm mélység) (Intenzív: n=63, Extenzív: n=49, Felhagyott: n=47)
39
Értékelés és következtetések Talajtani eredmények értékelése Az intenzív mechanikai talajművelésű ültetvény esetében a legalacsonyabb a talajtömörödöttség értéke, míg az extenzív, ritkán bolygatott ültetvény esetében magasabb, a felhagyott esetében a legmagasabb ez az érték. Az eltérés azonban az előzetesen várható Göblyös (2013) mérései alapján, takarónövényzet mellett a felszín közeli talajrétegek magasabb penetrációs ellenállást mutatnak) mértékhez képest alacsonynak mondható. Szabó (2008) és Schmidt (2011) szerint, a homoktalajoknak, ha száraz állapotúak és tömörödöttek nagy, a kötött talajhoz hasonló az ellenállása. A sokéves átlaghoz képest a 2015-ös év meleg és száraz volt ̶ különösen a nyári mintavételi időpontig ̶ (Varga és mtsai, 2016), így a talaj a tárcsázást követően gyorsan kiszáradt, tömörödött. Ezzel magyarázható, hogy miért mutatott hasonlóan nagymértékű ellennyomást a tárcsázott terület. Az enyhébb tél hamarabb felmelegedő talajokat is eredményezett, így a biológiai aktivitás növekedése is korábban elkezdődhetett, és csökkenhetett az a különbség, amit a talajtakaró növényzet szigetelő hatása jelent az edafon mérőszámaira vonatkozóan. Dabiré és mtsai (2006) a talajok fizikai féleségevel, Granett és mtsai (1998) a talajnedvességgel, és a hőmérséklettel, míg Omer és mtsai (1998) a gazdanövény genetikai jellemzőivel és vitalitásával kapcsolatban hangsúlyozták, hogy jelentősen befolyásolják a mikrobiológiai folyamatokat a talajban, és ez kihatással van a védekezés hatékonyságára is, melyet a patogén szervezetek ellen végzünk. Az agrokémiai eredmények annak tükrében szükséges értékelni, hogy egyik ültetvény esetében sem végeznek tápanyag utánpótlást, így az esetleges különbségek eredetét a területek eltérő tőszámból adódó, különböző mértékű terheltségében érdemes keresni. A további, kapcsolódó vizsgálatok szempontjából az intenzív területen mért humusztartalom, mely mindkét mintavételi mélységben alacsonyabb értékű, mint a másik kettő ültetvény azonos mélységeiben, lehetett jelentős kihatással az egyéb vizsgálati paraméterekre (Szabó, 2008).
40
Mikológiai eredmények értékelése Az eddig általunk azonosított 19 nemzetségből hét törzs a szakirodalom által regisztráltan szőlőpatogén, ezek az Acremonium, Cylindrocarpon, Fusarium oxysporum, Fusarium solani, Phaeoacremonium, Pythium, Verticillum. Közülük négy (Cylindrocarpon, Fusarium oxysporum, Fusarium solani, Phaeoacremonium) volt jelen mind a hat mintában és a Pythium az Extenzív és Felhagyott ültetvényen mindkét évszakban. A Granett és mtsai (1998) által gyakoriként leírt patogén gombák közül kettőt (Fusarium sp., Pythium) mi is így jellemezhetünk. A Trichoderma törzset, mely nálunk mind a hat mintában megtalálható volt, kifejezetten ritkaként jegyezték fel. A filoxéra sebzéséhez kötődően, a patogén gombák okozta károk mértékének vizsgálata során, Granett és mtsai (1998) is évszakos fluktuációt észleltek a filoxéra abundanciáját és a károsítás nagyságát illetően. Tavasszal nagyobb mértékű gyökér pusztulást figyeltek meg, azonban kevesebb szőlőgyökértetűt számoltak mint a nyári mintavétel során, mikor az arány megfordult (Granett és mtsai, 1998). Erre vonatkozóan felállítottak egy hipotézist miszerint a magasabb nyári hőmérséklet miatt, alacsonyabb a gombák aktivitása mint a tavaszi mintavételkor. Ezt azonban Omer és mtsai (1999), Fusarium oxysporum törzsekkel végzett vizsgálata cáfolta. Megfigyeléseik szerint a sporulációja, növekedése és fertőzőképessége is nőtt a Fusarium oxysporum törzseknek a hőmérséklet 4, majd újabb 4 °C fokkal történő emelését követően. Az általuk in vitro körülmények között lejegyzett megállapításokat, így in situ körülmények mellett megerősíthettük, hiszen valamennyi ültetvény esetében növekedett a tavaszi mintavételi időponthoz képest e törzsek abundanciája a nyári mintavételi időpontra. A Fusarium solani-hoz hasonló szezonalitású, de még nagyobb gyakoriságú volt a Cylindrocarpon megjelenése, mely az egyik legjelentősebb gomba okozta szőlőbetegségért, a korai tőkeelhalásért (Esca) felelős (Halleen és mtsai, 2003). A Shanonn-féle diverzitás index-ben kapott értékek (H’), igazolják az általunk előzetesen megfogalmazott hipotézist, miszerint a bolygatatlan feltalaj nagyobb diverzitás értékek mérhetők a szaprobionta gombák esetében (9. táblázat). A patogén gomba törzsek aránya ugyancsak a várakozásainknak megfelelően, alacsonyabb a kisebb intenzitású, avagy talajművelés alól teljes mértékben kivett ültetvények esetében, mint a bolygatott területen (8. táblázat), így megállapítható hogy az intenzívebb talajművelés a talaj szuppresszív képességének csökkenését eredményezte.
41
Nematológiai eredmények értékelése A március eleji időpont olyan klímájú területeken mint hazánk korainak számít, hiszen ekkor még a talajhőmérséklet nem éri el az 5°C fokot sem (saját, a mintavételi ültetvények feltalajában (0-10 cm), 2015-ben végzett mérés eredményei alapján), így a fonálférgek számára kedvezőtlen körülmények uralkodnak. Utóbbi összefüggés azonban csak a bolygatott, és így jelentős talajtakaróval nem rendelkező ültetvény esetében igazolódott vissza. Feltehetőleg az Intenzív ültetvényben a lazább kötöttség és a takarónövényzet hiánya azt eredményezi, hogy a téli és tavasz eleji csapadék nedvesebbé és egyben jobban levegőzöttebbé teszi a felszín közeli (10-20 cm) talajrétegeket, és így a 30-40 cm alatti réteggel szemben, inkább a felszín közelében mérhető nagyobb denzitás (McKenry és Ferris, 1974). A homoktalajok a sokéves átlaghoz képest, meleg és száraz nyári időszak (3.1.1.-fejezet) végére a talajfelszínhez közelebb eső rétegek kedvezőtlenebb közeget biztosítottak az állatoknak, így azok mélyebbre húzódhattak, illetve ebben a mélységben növekedhetett a populáció. Ez a melegítő és szárító hatás valamennyi művelési eljárás mellett megjelent, így a denzitás értékekre vonatkozóan nincs az ültetvények között szignifikáns különbség. Az augusztusban, ebben a mélységben két területnél is tapasztalt mennyiség növekedés megegyezik a nematodák ökológiai igényei alapján várt eredményekkel, és a McKenry és Ferris által leírtakkal is. Eredményeik alapján, a nyár folyamán július közepéig nem tapasztalható növekedés a szőlőkultúrák talajában nematoda denzitásra vonatkozóan, ezt követően azonban meredeken el kezd emelkedni a számuk (Melléklet, 25. ábra). A táplálkozási csoportokra vonatkozóan ugyancsak McKenry és Ferris (1974) munkáját viszonyítási alapul véve, a szaprofág nematodák aránya az általam felmértekkel megegyezően a felszínhez közelebbi talajrétegekben magasabb, a nagyobb mennyiségű lebontandó szervesanyag, és az azokat lebontó, megnövekedett mennyiségű baktérium okán, mint a fitofágoké. A diverzitásra vonatkozó hipotézis megválaszolatlan maradt, mivel a vizsgálat eredményei nem alkalmasak a szükséges statisztikai elemzések elvégzéséhez. Mindenképpen érdemes lenne további vizsgálatokat folytatni, több mélységben, gyakrabban elvégzett mintavétel és akár molekuláris módszerrel végzett, genus szintű határozás mellett lehetségessé válna a növényvédelmi és ökológiai szempontból sem jelentéktelen hipotézis megválaszolása.
42
Összefoglalás Célkitűzésként olyan szőlőültetvények talajbiológiai és -kémiai paramétereinek vizsgálatát fogalmaztam meg, melyek kizárólag (a kutatás szempontjából releváns szempontok szerint) az ott folytatott talajművelési eljárásokat tekintetében különböznek, azonban egyéb, így a meteorológiai, talajtani körülmények, a szőlőtőkék életkora és alanyfajtái is megegyezőek. Ezen feltételek meglétével biztosítandó, hogy a vizsgálatok során mért különbségek az egyes ültetvények között, egyedül a művelési eljárásokra legyenek visszavezethetőek. Tavasszal és nyáron, három ültetvényről, melyek egyikén intenzív, másikon alacsony intenzitású (extenzív) mechanikai talajművelést alkalmaznak, illetve harmadikként egy művelés alól felhagyott ültetvényből, területenként 5-5 talajmintát vettem a szőlősorokból. A gomba és fonálféreg mintákat 30-40 cm mélységből, míg az agrokémiai paraméterek vizsgálatához az akkreditált talajvizsgálatokhoz előírt módszertan alapján az öt mintavételi ponton 0-30 cm és 30-60 cm mélységből vettem mintákat. Az agrokémiai paraméterek vizsgálatát akkreditált talaj- és növényanalitikai laboratóriumában végeztük. A vizsgálat "bővített" elem és paraméter vizsgálatot foglalt magában, így a gomba és fonálféreg közösségekre további, potenciálisan szabályozó, illetve toxikus hatású elemekre vonatkozó adatokkal is rendelkezünk, ami pontosabb következtetések levonására ad lehetőséget. A talajmintákban talált szőlő-hajszálgyökerekből mikológiai tenyésztéses módszerrel összesen 250-300 telepből 83 fajreprezentánst izoláltunk. Fenotípusos tulajdonságaik alapján a gombaizolátumok 22 genust képviseltek, melyek közül sorrendben a Fusarium, a Cylindrocarpon, a Trichoderma, a Pythium és a Phaeoacremonium bizonyult leggyakoribbnak. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a rizoszféra gombaközösségek diverzitása az intenzíven művelt területeknél alacsonyabb volt, az opportunista növénypatogén törzsek aránya pedig magasabb. Ezen eredmények alapján kimondható, hogy a vizsgált ültetvényekkel azonos abiotikus paraméterek mellett, az intenzívebb talajművelés a talaj szuppresszív képességének csökkenését eredményezi. A fonálféreg denzitás és a táplálkozási csoportok arányának meghatározásához a vizsgálat során a két mintavételi időpont és a három ültetvény eredményeit külön-külön statisztikailag elemeztük, és a tavaszi mintákban az extenzív művelésű területen, szignifikánsan magasabb denzitás értékeket kaptunk mint az intenzív művelésű esetében.
43
Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni a munkám során nyújtott segítséget témavezetőimnek, Dr. Kocsis Lászlónak, Dr. Nagy Péter Istvánnak, Sebők Flórának és Dr. Dobolyi Csabának az irányvezetésüket és tanácsadásukat, mellyel munkámat és a dolgozat elkészültét lehetővé tették! Szeretném még megköszönni Szakálas Juditnak az Állattudományi és Állatökológiai Tanszék munkatársának, Dr. Rétháti Gabriellának és a Talajtani és Agrokémiai Tanszék ̶ Agrokémia labor munkatársainak, és a NAIK Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás valamennyi munkatársának a munkám során nyújtott segítségüket!
A munka a Kutató Kari Kiválósági Támogatás – Research Centre of Excellence – 98783/2015/FEKUT projekt támogatásával készült.
44
Irodalomjegyzék 1) Andrássy I., Farkas K. (1988): Kertészeti növények fonálféreg kártevői. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 418 p. 2) Antal A. K. (2003): Tanulmányok a gyökérgubacs fonálférgek elleni biológiai védekezési eljárások kidolgozásához, hurokvető gombákkal. Doktori Értekezés, Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely. 3) Apró M., Cseh E., Gáborjányi R., Takács A. P. (2014): Leggyakoribb vírusbetegségek a hazai szőlőültetvényekben. Kertészet és Szőlészet, 63:29 pp. 16-19. 4) Arx, J. A. von (1987): Plant Pathogenic Fungi, Gebrüder Borntraeger,Berlin-Stuttgart, p. 231. 5) Baermann, G. (1917): Eine einfache Methode zur Auffindung von (nematoden) Ankylostomum Larven in Erdproben. – Geneesk. Tijdschr. Ned-Indië. 57: 131–137.p. 6) Bényei F., Lőrincz A. (2005): Borszőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok Fajtaismeret és -használat. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 7) Bényei F., Lőrincz A., Szendrődy Gy., Sz. Nagy L., Zanathy G. (2005): Szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 8) Birkás M. (szerk.) (2007): Fölművelés és földhasználat. –Mezőgazda Kiadó, Budapest. 9) Dabiré, R. K., Ndiaye S., Mounport, D., and Mateille T. (2006): Relationships between abiotic soil factors and epidemiology of the biocontrol bacterium Pasteuria penetrans in a root-knot nematode Meloidogyne javanica-infested field. Biological Control 40:22-29. 10) Daragó Á., Szabó M., Hrács K., Takács A., Nagy P. (2013): In vitro investigations on the biological control of Xiphinema index with Trichoderma species. Helminthologia 2:132137. p. 11) Deák T. (2008): Handbook of food spoilage yeasts. Második kiadás. Boca Raton: CRC Press. 325 p. 12) Dore, D. S. (2009): Grapevine rhizosphere bacteria: Influence of diversity and function on two root diseases. Lincoln University, New Zealand. 13) Edwards, J., Norng S., Powell, K. S., Granett, J. (2007): Relationships between Grape Phylloxera Abundance, Fungal Interactions and Grapevine Decline. Acta Horticulturae 733:151-158. p. 14) Fischl G. (szerk.) (2000): A biológiai növényvédelem alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 15) Glits M., Folk Gy. (2001): Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 16) Göblyös J. (2013): Szőlőültetvények talajápolási módszereinek összehasonlítása TokajHegyalján. Doktori értekezés, Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Doktori Iskola, Budapest. 45
17) Granett, J.; Bisabri-Ershadi, B.; Carey, J. (1983): Life Tables of Phylloxera on resistant and susceptible grape rootstock. Entomologia Experimentalis et Applicata 34(1): 1319.p. 18) Granett, J.; Omer, A. D.; Pessereau, P.; Walker, M. A. (1998): Fungal infections of grapevine roots in phylloxera infested vineyards. - Vitis 37:39-42 p. 19) Granett, J.; Walker, M. A.; Kocsis L., Omer, A. D. (2001): Biology and Management of Grape Phylloxera. Annual Review of Entomology 46: 387–412.p. 20) Jakucs E., Vajna L. (2003): Mikológia. Agroinform Kiadó és Nyomda. Budapest. 21) Jenser G., Mészáros Z., Sáringer Gy. (szerk.) (2003): A szántóföldi és kertészeti növények kártevői: Káros és hasznos állatok. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 22) Johnson, S. R., Ferris, J. M., Ferris, V. R. (1974): Nematode community structure of forest woodlots III. Ordinations of taxonomic groups and biomass. Journal of Nematology 6:118-126. 23) Halleen, F., Crous, P. W., Petrini, O. (2003): Fungi associated with healthy grapevine cuttings in nurseries, with special reference to pathogens involved in the decline of young vines. Australasian Plant Pathology, 32:47–52. 24) Kalocsai R., Giczi Zs., Schmidt R., Szakál P. (2006): A talajvizsgálati eredmények értelmezése. UIS Ungarn. 25) Kátai J. (2011): Alkalmazott talajtan. Digitális Tankönyvtár. 26) Kiffer, E., Morelet, M. (2000): The Deuteromycetes-Classification and Generic Keys. Science Publisher Inc. USA. 27) Kocsis L. (2010): Szőlőalanyok egyes fiziológiai jellemzőinek és biotikus tényezőinek értékelése. – MTA Doktori Értekezés, Keszthely. 28) Kozma P. (2000): A szőlő és termesztése I. Akadémiai Kiadó, Budapest. 29) László P. (2012): Fizikai talajállapot jellemzése. Talajdegradációs monitoring rendszer. - MTA ATK TAKI. 30) Leslie, J. F., Summerell, B. A. (2006): The Fusarium laboratory manual. Blackwell Publishing. 31) Mäder, P., Fliessbach, A., Dubois, D., Gunst, L., Fried, P., Niggli, U. (2002): Soil fertility and biodiversity in organic farming. Science 296:1694-1697. 32) Marosi S., Somogyi S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere. –MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. 33) McKenry, M. V., Anvar, S. A. (2006): Nematode and Grape Rootstock Interactions Including an Improved Understanding of Tolerance. Journal of Nematology 38(3):312– 318.
46
34) McKenry, M. V., Ferris, H. (1974): Seasonal Fluctuations in the Spatial Distribution of Nematode Populations in a California Vineyard. Journal of Nematology, 6:4. 35) Nagy P. (1996): A comparison of extraction methods of free-living soil nematodes. Acta Zoologica Acad. Sci. Hung. 42: 281-287. 36) Nagy P. (2009): Case Studies using Nematode Assemblage Analysis in Terrestrial Habitats. In: Wilson, M.J. – Kakouli-Duarte, Th. (Eds.): Nematodes as Environmental Indicators, CABI, pp. 172-187. 37) Oehl, F., Laczko E., Bogenrieder, A., Stahr, K., Bosch, R., Van Der Heijden, M., Sieverding, E. (2010): Soil type and land use intensity determine the composition of arbuscular mycorrhizal fungal communities. Soil Biology and Biochemistry, 42 (5). sz. 724-738. p. 38) Oehl, F.; Sieverding, E.; Ineichen K.; Ris, E.-A.; Boller, T.; Wiemken, A. (2004): Community structure of arbuscular mycorrhizal fungi at different soil depths in extensively and intensively managed agroecosystems. New Phytologist, 165: 273-283.p 39) Omer, A. D.; Granett, J.; De Benedictis J. A.; & Walkerz, M. A. (1995): Effects of fungal root infections on the vigor of grapevines infested by root-feeding grape phylloxera. Vitis 34:165-170 p. 40) Omer, A. D.; Granett, J. & Wakeman, R. J. (1999): Pathogenicity of Fusarium oxysporum on Different Vitis Rootstocks. Journal of Phytopathology 147:433–436 p. 41) Omer, A. D.; Granett, J. (2000): Relationship between grape phylloxera and fungal infections in grapevine roots. Journal of Plant Diseases and Protection 107:285-94.p. 42) Papp Z. (1997): A talaj és védelme. Széchenyi István Főiskola, Környezetmérnöki Tanszék, Győr. 43) Patocskai Z., Vidéki R., Szépligeti M., Bidló A., Heil B., Kovács G. (2008): Talajviszonyok a Szent György-hegyen. -Nyugat-Magyarországi Egyetem, Kémiai és Termőhelyismerettani Intézet, Növénytani és Természetvédelmi Intézet, Sopron. 44) Persmark, L. (1997): Ecology of nematophagous fungi in agricultural soils. - Ph.D. Thesis, Lund, Sweden. 45) Posta K. (2013): Termesztés-technológiai beavatkozások hatása arbuszkuláris mikorrhiza gombaközösségekre szántóföldi és kertészeti kultúrákban. Akadémiai Doktori Értekezés, Gödöllő. 46) Powell, K. S. (2008): Grape phylloxera: an overview. In SN Johnson & PJ Murray (Eds.), Root Feeders: An Ecosystem Perspective (pp. 96–114). Oxfordshire, United Kingdom: CABI. 47) Pozo, M. J.; Azcón-Aguilar, C. (2007): Unraveling mycorrhiza-induced resistance. Current Opinion in Plant Biology. 10: 393-398. p.
47
48) Samson, R. A., Houbraken, J., Thrane, U. (2010): Food and indoor fungi. CBS KNAW BiodiversityCenter; Utrecht. 49) Sasvári Z. (2012): Arbuszkuláris mikorrhiza gombák diverzitás-vizsgálata tartamkísérletekben. Doktori értekezés, Szent István Egyetem, Gödöllő. 50) Schmidt J. (2011): Földműveléstan. Debreceni Egyetem, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Pannon Egyetem. 51) Smart, D. R.,; Schwass, E; Lakso, A.; Morano, L. (2006): Grapevine Rooting Patterns: A Comprehensive Analysis and a Review. Proceedings of the Soil Environment and Vine Mineral Nutrition Symposium. L.P. Christensen and D.R. Smart (Eds.), 153-169 pp. American Society for Enology and Viticulture, Davis, CA. 52) Stefanovits P., Filep Gy., Füleki Gy. (1999): Talajtan. –Mezőgazda Kiadó, Budapest, 470 pp. 53) Süle, S., Lehoczky, J., Jenser, G., Nagy, P, Burr, T. J. (1993): Infection of grapevine roots by Agrobacterium vitis and Meloidogyne hapla. J. Phytopathology 143: 169-171. 54) Szabó I. M. (2008): Az általános talajtan biológiai alapjai. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 405 pp. 55) Szakálas J., Kröel-Dulay Gy., Kerekes I., Seres A., Ónodi G., Nagy P. (2015): Extrém szárazság és a növényzeti borítottság hatása szabadon élő fonálféreg együttesek denzitására. Természetvédelmi Közlemények 21: 299-300. p. 56) Szőllősi I. (2003): Talajok tömörödöttségi állapotának jellemzése penetrométeres vizsgálatokkal. –Doktori (Ph.D) értekezés, Debreceni Egyetem-Multidiszciplináris Agrártudományok Doktori Iskola, Debrecen. 57) Yeates, G. W.; Bongers, T.; Goede, R. G. M. De; Freckman, D. W.; Georgieva, S. S. (1993): Feeding Habits in Soil Nematode Families and Genera—An Outline for Soil Ecologists. – Journal of Nematodes, 25(3): 315-331. p. 58) Vajna L. (1987): Növénypatogén gombák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 59) Varga P., Májer J., Németh Cs. (2016): Különböző talajápolási módok hatása erózióra hajlamos hegy-völgy telepítési irányú szőlőültetvényekben, a 2015-ös évjáratban. Georgikon for Agriculture 20 (1): 120-127. p. 60) White, R. E. (2009): Understanding vineyard soils. - Oxford University Press. England, Oxford.
48
Melléklet Tápelem tartalom 60
mg/kg
50 40 30 20 10 0
Intenzív (0-30 cm) Extenzív (0-30 cm) Felhagyott (0-30 cm)
Intenzív (30-60 cm) Extenzív (30-60 cm) Felhagyott (30-60 cm)
24. ábra: Makro és mikrotápelem tartalom a három ültetvény, két mintavételi mélységében (Forrás: SZBKI jegyzőkönyv) 10. táblázat: A feldolgozott agrokémiai, talajvizsgálati eredmények (Kalocsai és mtsai (2006) nyomán)
Minta jelölések: pH(H2O) pH(KCl) Arany-féle kötöttségi szám Összes só (m/m%) Szénsavas mész (m/m%) Humusz (m/m%) P2O5 (mg/kg) K2O (mg/kg) (NO3+NO2)-N (mg/kg) Na (mg/kg) Mg (mg/kg) SO4-S (mg/kg) Mn (mg/kg) Zn (mg/kg) Cu (mg/kg) Ca(mg/kg) Fe (mg/kg)
Intenzív (0-30 cm) 6,90 6,51
Intenzív (30-60 cm)
Vizsgálati eredmények Extenzív Extenzív (0-30 cm) (30-60 cm)
7,00 6,59
6,73 6,41
6,75 6,49
durva homok durva homok durva homok
homok
Felhagyott (0-30 cm) 6,04 5,33
Felhagyott (30-60 cm) 6,11 5,67
homok durva homok
kis t.
kis t.
kis t.
kis t.
kis t.
kis t.
gyengén m.
gyengén m.
gyengén m.
gyengén m.
gyengén m.
gyengén m.
gyenge jó igen jó alacsony megfelelő közepes magas kielégítő jó kielégítő kedvező kielégítő
gyenge igen jó igen jó alacsony megfelelő közepes magas kielégítő jó kielégítő kedvező kielégítő
közepes igen jó igen jó alacsony megfelelő közepes magas kielégítő jó kielégítő kedvező kielégítő
közepes igen jó igen jó alacsony megfelelő közepes magas kielégítő jó kielégítő kedvező kielégítő
közepes jó jó alacsony megfelelő gyenge magas kielégítő jó kielégítő kedvező kielégítő
közepes igen jó igen jó alacsony megfelelő gyenge magas kielégítő jó kielégítő kedvező kielégítő
49
25. ábra:Időbeli és térbeli eloszlás vizsgálata nematodáknak szőlőültetvényekben McKenry és Ferris (1974) nyomán
Az 5 legnagyobb denzitással képviselt genus Genusok %-os gyakorisága
60 50 40 30 20 10 0 Tavasz
Nyár
Tavasz
Intenzív
Nyár Extenzív
Fusarium oxysporum Fusarium solani Trichoderma sp.
Tavasz
Nyár
Felhagyott Cylindrocarpon sp. Phaeoacremonium sp. Pythium sp.
26. ábra: Az öt legnagyobb denzitással képviselt genus a 8. Táblázat nyomán
50
NYILATKOZAT
Alulírott Kovács Barnabás Zoltán, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Környezetgazdálkodási Agrármérnök MSc. szak nappali tagozat végzős hallgatója nyilatkozom, hogy a dolgozat saját munkám, melynek elkészítése során a felhasznált irodalmat korrekt módon, a jogi és etikai szabályok betartásával kezeltem. Hozzájárulok ahhoz, hogy szakdolgozatom/diplomadolgozatom egyoldalas összefoglalója felkerüljön a Kar / Intézet / Szak honlapjára. A digitális verzióban (pdf formátumban) leadott dolgozatom elérhető legyen a témát vezető tanszéken/intézetben, illetve a kialakításra kerülő Kari központi nyilvántartásában, a jogi és etikai szabályok teljes körű betartása mellett. A dolgozat állam- vagy szolgálati titkot tartalmaz: igen
nem.
Gödöllő, ________év ________________ hó _______ nap
____________________________ hallgató aláírása A
dolgozat
készítőjének
konzulense
nyilatkozom
arról,
hogy
a
szakdolgozatot/diplomadolgozatot áttekintettem, a hallgatót az irodalmak korrekt kezelésének követelményeiről, jogi és etikai szabályairól tájékoztattam. A szakdolgozatot/diplomadolgozatot záróvizsgán történő védésre javaslom
/
nem
javaslom. A dolgozat állam- vagy szolgálati titkot tartalmaz: igen
nem.
Gödöllő, ________év ________________ hó _______ nap
____________________________ témavezető aláírása
51
