DIÓSGYŐR EGYKORI TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE. WENZEL GUSZTÁV, RENDES TAGTÓL. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia november 11-ki ülésén) PEST, 1872

DIÓSGYŐR EGYKORI TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE.

WENZEL GUSZTÁV, RENDES TAGTÓL.

(Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1872. november 11-ki ülésén)

PEST, 1872. EGGENBERGER-FÉLE AKAD. KÖNYVKERESKEDÉS. ( Hoffmann és Molnár. )

DIÓSGYŐR egykori történelmi jelentősége. Dr. WENZEL GUSZTÁV rendes tagtól.

„Borsod megye regényes hegysége a Bükk között — úgy mond Vahot Imre — Miskolcztól félóra távolban, hol a szem elől elrejtve tündéri szépségű völgyek buja vegetatióval, kristály vízesések, s égbemeredező sziklahegyek félig betakarva őserdők árnyaival, ábrándos alakzatú szamos mély csepegőkőbarlangok, százados hallgatagságban őrizve a ter­ mészet kifürkészhetlen titkait, rejlenek; érdekes látvány­ ként nyúlik el a diósgyőri völgy, melynek kapuja maga Diós­ győr helysége régi váromladékaival. Magas lelkesedés ra­ gadja meg keblünket, ha a régi dicsőség e helyét vándor­ lépteink érintik. " *) Ezen érdekes helyiség történeti multját felderíteni, s kimutatni, mi nagy jelentőségű eseményeknek volt az egykor színhelye, névszerint pedig, mint egykori királyi mulatóhely­ nek mi nevezetes volt fénykora, — jelen előadásomnak fel­ adata. Fejtegetésemnek annál nagyobb fontosságot vindiká­ lok, mert Podhraczky József és Nagy Iván nehány rövid történelmi jegyzetein (Magyar Történelmi T á r VII. köt. 257. 1. és XI. köt. 231. 1. ), s Kun Miklós „Miskolcz multja, jelenje, tekintettel jövőjére" (Miskolcz 1842. ) czimü munkáján kívül; *) Magyar föld és népei, Pest 1846. III. füz. 13. 1. AKAD.

ÉRTEK.

A TÖRT. TUDOM. KÖRÉBOL. 1 8 7 2 .

1

4

WENZEL GUSZTÁV

— Vahot I m r e értekezése a diósgyőri v a s h á m o r o k r ó l ( M a gyarföld és népei eredeti k é p e k b e n , P e s t 1846. I I I . füz. 13.. 1. ); s egy másik értekezése „Miskolcz és Diósgyőr t ö r t é n e t i multja" ( Kubinyi F e r e n c z és V a h o t I m r e , M a g y a r o r s z á g és Erdély képekben, I I . köt. P e s t 1 8 5 3 . 118. sk. 11. ) mindaz, mit eddigi irodalmunk e t á r g y r a v o n a t k o z ó l a g nyujt. A m i n e k folytán, és ezen csekély irodalmi e l ő z m é n y e k u t á n , t e h á t elő­ adásomat csaknem kizárólag közvetlen kútfői a d a t o k r a fek­ tetem, melyeket archivális t a n u l m á n y a i m k ö z b e n egybegyüjtöttem. Különben fejtegetésem három r é s z r e oszlik, m e l y e k n e k elsejében Diósgyőrt mint egy terjedelmes u r a d a l o m c a p u t bonorum-át tekintem, másodikában a n n a k t ö r t é n e t é r ő l álta­ lában, harmadikában pedig e g y k o r i fénykoráról szólandok.

I. Diósgyőr vára és uradalmának egykori jelessége. A régi diósgyőri vár, mely m á r a I X . s z á z a d b a n fenn­ állt, minthogy hihetőleg csak földvár volt * ) , s a X I I I . szá­ zadban teljesen elpusztúlt, itt t e k i n t e t b e n e m j ö h e t . Azon Diósgyőr várat, melyről mi itt szólunk, valószínű­ leg I. Lajos király építtette fel. **) S ha s z e m ü g y r e vesszük, hogy mi kedves mulatóhelye volt ez a n a g y királynak, mi előkelő vendégek fordúltak meg falai közt, s mi fontos diplomatiai és közjogi kérdések elintézésére volt több ízben szín­ helynek kiszemelve: nem lehet kétségünk, hogy Diósgyőr a X I V . és XV. századokban E u r ó p a legnevezetesebb és legfé­ nyesebb várainak egyike volt. De Lajos király azt egyszersmind egy nagyobb jószág­ test főhelyévé, egy terjedelmes uradalom caput bonorum-ává tette, s így itt nemcsak a várról, hanem a n n a k tartozékairól, azaz azon egyes jószágokról is kell szólnunk, melyek egészé­ hez számíttattak. *) Ipolyi Arnold: A kunok Bél-Háromkuti, máskép Apátfalvi Apát­ sága (a m. t. akadémia archaeol. bizottsága Archaeologiai Közleményeinek VI. kötetében 25. I. ) **) U. o. 26. 1.

DIÓSGYŐR EGYK. TÖRT, JELENTŐSÉGE.

5

A jelen értekezéshez csatolt Diósgyőri Regesták azon gondoskodásról tesznek bizonyságot, melylyel Lajos király a diósgyőri uradalmat alakítani és virágzóvá tenni igyekezett. Diósgyőr-váralján kívül, mely mint a várhoz közvetlenül tartozó mezőváros akkor sokkal fontosabb volt, mint a mai Diósgyőr mezőváros, — a vár tartozékai közt kiválólag Miskolcz nevezetes, mely a XIV. századtól kezdve szerencsés körülmények által elősegítve, vagyonilag és társadalmilag mindinkább emelkedett; míg végre az uradalom főhelyét is túlszárnyalta, és annak kötelékéből kilépnie sikerült, a minek folytán önálló szabad privilegiált várossá lett. Regestáink azonban más helységekről is szólnak, melyek akkor Diósgyörhez tartoztak, p. o. Mohy, a „possessio Valahalis Ke­ resztes", Mezö-Kövesd stb. De másrészről Regestáink arról is tesznek bizonyságot, hogy Zsigmond király uralkodása kezdetén Diósgyör várát elhanyagolta, s a diósgyőri uradalom fentartásáról sem gon­ doskodott, sőt annak tartozékait el is idegenítette. Névszerint Boldva, Abod és Lugna helységeket, melyek előbb Diósgyőrhez tartoztak, Zsigmond király eladományozta. Albert király 1439. a diósgyőri uradalom tartozékait következőleg írja le: "Castrum nostrum Diosgyőr vocatum, ac oppida similiter Diósgyőr et Miskolcz vocata, nec non possessiones seu villae Kisgyőr, Aranyas, Warbo, Paraznya, Hradistyán, Kápolna, Lászlófalva, Babon, Mochy, Solcza, Petri, Zyrma, Nyék, Kereztes et Kövesd nominatae. " Ezek közt első helyen említendő Diósgyőrváralja vagy Diósgyőr mezőváros, a tulajdonképi vár tőszomszédságában, melyet a váron kívül, a pálosoknak Krisztus szent testéről czímzett monostora („prope finem villae Diosgeur" 1304. Reg. 1. sz.; „claustrum prope nostrum castruni Diosgyőr constructum" 1373; Reg. 29. sz.; „claustrum sanctissimi Corporis Christi supra villám Gewr" 1439. Reg. 118. sz. ) is neveze­ tessé tett. Különben Diósgyőr lakosai vendégi joggal éltek. {Reg. 26. sz. ) Második helyen említtetik Miskolcz mezőváros, mely a XIV. század harmadik évtizedeig az Ákos nemzetségnek, azután 1366-ig a Széchy családnak volt birtoka, 1366. pedig

6

WENZEL GUSZTÁV

Lajos király birtokába ment által, és a diósgyőri várhoz kap­ csoltatott (Reg. 10. )- Már fentebb szóltunk róla. A többi itt elősorolt helységek k ö z t különös figyelmet érdemel Keresztes-nek „possessio Valachalis" elnevezése. Magában világos, hogy itt ezen elnevezés tulaj d o n k é p u. n. oláhokat, vagyis ruméneket avagy r o m á n o k a t nem jelenthet. Úgy szintén itt a szónak attól is eltérő értelme van, mely szerint a felső megyék p. o. Árvamegye, tótjai közt, vagy az előbbi Szlavoniához tartozott Varasd vidékén, u. n. „valachus"-ok említtetnek. Általán véve a „Valachus" elnevezés a hazai ethnographia érdekesebb, de nehezebb kérdései k ö z é tartozik, melynek megfejtése a jelen értekezés feladatához nem tartozik ugyan, de melyre nézve, fájdalom, azt kell be­ ismernünk, hogy annak sikeres megoldása mindeddig még előkészítve sincsen. Különben a diósgyőri uradalom a XIV. századnak má­ sodik felében már constituálva, s a XV. századnak kezdetén fennállására nézve biztosítva lévén, ezen idő óta csak külviszonyai tekintetéből még bir nagyobb érdekkel. E t á r g y b a n regestáink részletes felvilágosítást nyujtanak. A X V I . századi állapota pedig jelen fejtegetésemnek t á r g y á t már nem képezi. I I . Diósgyőrnek t ö r t é n e t e á l t a l á b a n . Diósgyőr váráról már Béla király névtelen jegyzője tesz említést, azt beszélvén el, hogy „ott Árpád vezér Bors atyjának Bungernek nagy darab földet adott, a Tapolcza vizétől fogva Sajó vizéig, mely föld most Miskolcznak nevez­ tetik; és adott neki egy várat, melynek neve G y ő r (DiósGyör). És ezen várat fia Bors a maga várával, mely Borsod­ nak neveztetik, egy vármegyévé alkotta. " '*) Ezen adatot, mely határozottan constatálja, hogy a mai Diósgyőrnek helyén már akkor vár állt, midőn a honfoglalás ; »Ibi etiam Dux dedit Bugurnec patri Borsu terram magnam a fluvio Topulnucea usque ad fluvium Souyou, qoae nunc vocatur Miskoucy; et dedit ei castrum, quod dicitur Geuru; et illud castrum filius suus Borsu. cum suo castro, quod dicitur Borsod, unum fecit Comitatum.. De gestis Hungarorum 31. fej.

DIÓSGYŐR EGYK. TÖRT. JELENTŐSÉGE.

7

történt, s hogy Borsod vármegye alkotásában annak neveze­ tes része volt, annál fontosabbnak tartjuk, mert az árpádi királyok korszakából ezen egész vidékről csak kevés és tö­ redékes tudósításaink vannak. Annyi bizonyos, hogy az egri egyházmegye alakulása­ kor Diósgyőr és környéke ezen megyéhez tartozott *), mely­ nek cathedralis főesperestsége a borsodi volt * * ) ; de ezen vi­ dék akkori állapotáról, és azon eseményekről, melyeknek ta­ lán színhelye vala; a nagy tatárjárás előtti időből mit sem tudunk. Némi, de igen csekély felvilágosítást nyujtanak a néhány régi család birtokviszonyait tárgyazó okmányok ***); anélkül azonban, hogy ezekből a diósgyőri vár sorsára nézve valamit következtetni lehetne. A dolog természetében feküdt, hogy 1241. a Sajó mel­ letti vésznap után, a tatár csapatok e szomszéd vidékeket azonnal elárasztották, mi azoknak teljes elpusztulásával járt. IV. Béla királynak ismeretes 1261-ki okmánya, mely az egri egyház jogait és birtokállapotát megerősíti +), Diósgyőrt mint várat fel sem említi, és az Eger völgyére (vallis Agriensis) vonatkozólag így szól: „Vallis Agriensis incipiendo a terra nobilium de Bel, et a terra Noggeur (ez az okmányilag meg­ állapítható helyes lectio) castri nostri de Borsod. " 1271. pe­ dig, midőn V. István király a dunamelléki megyéknek általá­ nos gyűlését tartotta, s itt az egri egyház jogainak megvizs­ gálása végett országos bizottság küldetett ki, ezen bizottság egyik tagja Ákos nemzetségbeli Ernei (Irenaeus), a későbbi bán, volt, ki Diósgyőrt birta ++). Ennek fia István (Magister Stephanus filius Erney Bani, Judex Curiae domini Regis +++), III. Endre alatt az 1299-ki pesti országgyűlésen volt jelen, s később mint nádor még fontosabb szerepet játszott. *) Balásy Ferencz, Az egri egyházmegye alakulása (Emlékkönyv Kis-Apponyi Bartakovics Béla egri érsek aranymiséjének ünnepére, Eger 1865. 64. 1. ). **) U. o. 66. 1. ***) Ipolyi Arnold, A kunok Bél-Háromkuti apátsága. (Archaeologiai Közlemények. Pest 1866. 9. 1. ) +) Fejér, Cod. Dipl. IV. k. 3. r. 33. sk. 11. ++) U. o. V. k 1. r. 153. sk. 11. +++) U. o. VI. k. 2. r. p. 229.

8

WENZEL GUSZTÁV

Kitetszik ezekből, hogy téves azon vélemény, mely egy a diósgyőri várban még 1797. olvasható felirásnak alapján azt tartja, hogy Diósgyőr 1252. Mária királyné, IV. Béla ne­ jének birtoka lett volna *). Mert a felírás nem ezen Mária ki­ rálynéra, hanem Mária II. Lajos király nejére vonatkozott **). S nem kevésbé téves azon nézet is, melyet Wagner Ká­ roly említ: „Exstant litterae Belae IV. Regis, quibus e dominio familiae Bors, arce Diosgewra, in perenne Regale praedium redacta, eoteras arces, nempe Kraznahorka, Berzethe, Somlyokew, Thorna, Zendrew, Pelsewcz, Gumur, Chytnuk, cum suis appertinentiis vastissimis, a fontibus rivorum Göncs et Zumulnuk, usque íluvios Sajou et Buldva protensis, idein Rex Philippo et Detrico filiis Mathaei donavit" ***). S midőn Wagner sóhajtva ekkép folytatja: „Utinam has litteras nancisci liceret!" úgy látszik, hogy mystificálva volt. Mert az említett okmányt Fejér tette közzé +), s abban Diós-Győr váráról egy árva szó sem fordúl elő. Megjegyzendő itt, hogy Ákos nemzetségbeli István ná­ dor nemcsak Diósgyőr várát, hanem Miskolcz helységet is bírta, hogy azonban azon nevezetes változások, melyek Ro­ bert Károly király alatt hazánk nemes családjainak birtok­ viszonyaiban történtek, — mint látszik — az említett István nádor birtokára is kihatottak. Azt látjuk ugyan, hogy István nádor 1304. Diósgyőrött (mely akkor még Nagygyőrnek ne­ veztetett) Krisztus szent teste, s Dédes felett a szent lélek dicsőítésére a pálosoknak két, egykor híres monostorát alapí­ totta, s ezen alapítását 1313. és 1315. uj adományozásokkal bővítette. De Miskolczot már 1325. a Szécsy család bírta; míg Diósgyőr vára is a XIV. századnak közepe táján Lajos *) „Castrum Diós-Győr, cum adnexo oppido Miskolcz aliisque appertinentiis, primum quidem Maria P r i m a , Belao IV. Regis conjux anno 1252. sibi elegit, ut inscriptio quoque in arce Dios-Györiensi adhuc 1797. visibilis testabatur. « Történelmi T á r VII. köt. 257. 1. **) Ezon felírást Podhraczky József közölte u. o. 258. 1. ***) Colloctanea Genealogico-Historica illustrium Hungariae familiarum, quae iam interciderunt, Decas I. Pozsony stb. 1802. 56. 1. +) Cod. Dipl. IV. k. 1. r. 287. 1.

DIÓSGYŐR EGYK. TÖRT. JELENTŐSÉGE.

9

király birtokába jutott. Láttuk már, hogy ez Diósgyőrt egy terjedelmes birtokká alakította. Diósgyőr- történeti jelentőségének az volt alapja, hogy Lajos király mulatóhelyének szemelte ki. „Nevezetesen 1369. óta, mond Ipolyi Arnold, Diós-Győr Lajos királynak annyira kedvencz mulatóhelye volt, hogy ott nemcsak évenként gyak­ rabban megfordúlt, de hosszabban is mulatott, sőt a késő őszi időszakot, a vadászatok idejét s karácsonyi ünnepeket márrendesen itt töltötte. A Bükkhegységnek kies völgyei, vadas és gyümölcsös kertjei kellemein kivül egyébiránt magasb szellemi élvekkel is találkozhatott vidékén, hol akkor szá­ mos virágzó zárda és monostor állott mindenfelől. Egyfelől a diós-győri és Dédes feletti sz. léleki pálos zárdák; lejebb a zircziek béli monostora; másfelől Tapolczán és Kácson ismét a benedekiek régibb monostorai voltak: a buzgóság, jámbor és ájtatos élet, tudomány és művészet mindannyi menhelyei és oaszjai, alig néhány órányi távolságra egymástól és DiósGyőrtől, bizonyára élénk, mozgalmas, vallásos és míveltségi életet gerjeszthettek körükben" * ) . Különben látni fogjuk, hogy az említetteken kívül fontosabb politikai okok is voltak, melyek kiválólag I. Lajos és Zsigmond királyok korában Diósgyőrt nemcsak nevezetes királyi mulatóhelylyé, hanem politikai és diplomatiai tekin­ tetben is fontos helyiséggé tették. Diósgyőr azonban történeti fontosságának legmagasabb pontjára a XIV. és XV. századok alatt emelkedett, melyeket tehát fénykorának is lehet tekinteni. S ezen szempontból kü­ lön fogjuk fejtegetni viszonyait és fordulatait, s azon esemé­ nyeket is, melyeknek akkor színhelye volt. Fejtegetésünket a jelen értekezéshez csatolt diósgyőri regestákra alapítjuk. Sorsának kedvezőtlen fordulati pontja a mohácsi vész után állt be, — a mely idő eseményei Diósgyőrt előbbi jelen­ tőségéből fokonkint kivetkőztették, — míg elvégre történeti nimbusa is elveszett egészen. Az 1526. ótai események itteni *) A kunok Bél-Háromkúti, máskép Apátfalvi Apátsága. (Archeologiai Közlemények. VI. köt. 26. 1. )

10

WENZEL GUSZTÁV

feladatunkhoz már nem tartoznak; s ehhez képest azoknak csak rövid áttekintését nyujtjuk. A közvetlenül a mohácsi vésznap után következett évek­ ben Diósgyőr még Mária mint magyar özvegykirályné birto­ kában maradt, daczára az 1514: 3. törvényczikknek, mely azt a koronai javak egyikének nyilatkoztatta. Mária vár­ nagya 1527. Kallinczer Lénárt, Pemflinger Orsolyának férje volt, ki után ezen hivatalt Pemflinger Sebestyén viselte. Azon­ ban a felsőmagyarországi háborús idők változékony fordulatai Diósgyőr sorsára sem maradtak befolyás nélkül; a mint hogy azt 1537. Gyarmati Balassa Zsigmond bírta, — míglen ez ellen Mária királyné nevében visszakövetelési per indíttat­ ván, ismét Máriának ítéltetett oda. Mindamellett Balassa Zsigmond és neje Fáncsy Borbála 1540. kieszközölték azt, hogy I. Ferdinánd által Diósgyőr 20, 000 magyar aranyforint­ ban nekik inseribáltatott; a mi különben teljes jogi érvényt csak 1548. nyerhetett, midőn t. i. Mária királyné a martius 8-ki augsburgi szerződés által az őt mint magyar királynét illető jószágokról és jövedelmekről testvérének Ferdinánd királynak javára lemondott*). Ezen időtől fogva kettős csaknem ellentétes irányt kell a mindeddig magában egységes volt uradalom történetében megkülönböztetni; t. i. Miskolcznak önálló várossá alakulá­ sát, és a diósgyőri uradalomnak minden politikai és magasabb társadalmi tekintélyéből bekövetkezett elesését. Miskolcz ugyanis kedvező külső körülmények közt, az uradalmi hatóság alól magát mindinkább kivonta, s többnemü privilegium által támogatva, különösen a múlt századnak kez­ dete óta már szabad privilegiált városnak állására emel­ kedett**). Ellenben Diósgyőr vára, és az ahhoz tartozó uradalom, miután a török háború alatt mint kisebbszerü erőd némi jelen­ tőséggel birt, s a Balassa család után némi ideig a Fánchy, a *) Hatvani (Horváth) Mihály, Magyar történelmi okmánytár a brüsseli országos levéltár. 61 és a burgundi könyvtárból, II. kötet. Pest 1858. 153. sk. 11. **) Kun Miklós, Miskolcz multja, jelenje, tekintettel jövőjére, Mis­ kolcz 1842.

DIÓSGYŐR EGYK. TÖRT. JELENTŐSEGE.

1 1

Perényi s az Enyinghi Török családok ideiglenes birtokában lett volna, elvégre az 1514: 2. és 3. tvényczikknek alapján ko­ ronai uradalmi minőségébe állíttatott vissza, s mint ilyen gazda­ sági tekintetben hazánk nevezetesebb uradalmai közé számít­ tatik ugyan, de magasabb politikai jelentőséggel már nem bir. Itt tehát nem a mostani, hanem az egykori, európailag nevezetes Diósgyőr érdekessége tekintetéből az ottani vár­ kapitányok és várnagyok jegyzékét közlöm még, kikről kútfői adatoknak alapján tudomásunk van. 1358. Magister Petrus dictus Zudar filius Dominici de Bulch, Comes de Sáros et Castellanus de Diósgyőr (Reg. 9. ) 1383. Magister Nicolaus filius Stephani dictus Saphar Comes Borsodiensis, et Castellanus de Diósgyőr et de Dedes (Reg. 67. ) 1388. Magister Petrus de Peren Castellanus de Diósgyőr, Magister Pincernarum Regalium (Reg. 77. ) 1399. Detricus Bubek Regni Hungariae Palatinus, Castrum Regium Diósgyőr tenens pro honore (Reg. 91. ) 1401. Ugyanaz (Reg. 92. ) 1411. Matheus de Palócz, Comes de Borsod, Castellanus de Diósgyőr (Reg. 100. ) 1416. Ugyanaz (Reg. 110. ) 1424. Matheus et Emericus de Palócz Capitanei Castri Diósgyőr (Reg. 121. ) 1427. Benedek Domokos diósgyőri várnagy (Reg. 113. ) 1425. Martinus de Czeke Castellanus Castri Dyosgeur. (Reg. 117. ) 1462. Gregorius de Gay Castellanus Castri Diósgyőr (Reg. 126. ) 1469. Georgius de Parlag Capitaneus Castri Diósgyőr (Reg. 133. ) 1470. Johannes Newziger et Martinus Thurzo Castellani Castri Diósgyőr (Reg. 135. ) 1471. Ugyanazok (Reg. 140. ) 1472. Stephanus Zbugyai Capitaneus Castri Diósgyőr (Reg. 143. ) 1473. Ugyanaz (Reg. 144. ) 1478. Andreas Soldos Comes Castri Diósgyőr (Reg. 149. )

12

WENZEL GUSZTÁV

1482. Bernaivlinus de Monellis Commissarius Castri Reginalis Diósgyőr (Reg. 153.) 1485 körül Gregorius de Bancha Comes Castri Diósgyőr (Reg. 155.) 1485. Albertus de Papia Comes Castri Diósgyőr (Reg. 154. ) 1516. Magnificus Johannes Kosasczi officialesque eius in Castro Diósgyőr constituti (Reg. 173.) 1518. Ugyanaz (Reg. 175. 176.) 1519. Ugyanaz (Reg. 178.) 1523. Leonardus Pemflinger Comes et Castellanus Castri de Diósgyőr (Reg. 185. ) 1527. Kallinczer L é n á r t diósgyőri várnagy (Reg. 189.) 1533. Pemflinger Sebestyén diósgyőri várnagy

(Reg.

190.)

III. Diósgyőr fénykora. A korunkra jutott történelmi tudósításokat egybefog­ lalva azt találjuk, hogy Diósgyőr egykor különösen mint ki­ rályi mulatóhely volt fontos; s hogy e tekintetben fénykora a XIV. század második felében kezdődik, és egészen Mátyás király uralkodásának végéig tart. Ezen egy évszázadnál va­ lamivel hosszabb idő alatt itt az eseményeknek névszerint négy combinatiója veendő szemügyre; t. i. nagy Lajos király­ nak lengyel és olasz politikája; Zsigmond királynak folyton folyva változékony diplomatiájának néhány episodája; Bor­ bála királynénak itteni tartózkodása; s Mátyás királynak hajlama, ki terhes uralkodási gondjai közt Diósgyőrött meg­ pihenni és néhány kedves napot itt tölteni gyakran szeretett.

1. N a g y

Lajos

politikája.

Robert Károlynak eszélyes politikája a XIV. század első felében Magyarországot az európai diplomatia egyik elsőrangu tekintélyére emelte, s nem is igen volt fontosabb politikai ügy, mely akkor Európában a magyar királynak részvéte nélkül intéztetett volna el. A magas politikának fonalai nagy rész-

DIÓSGYÖR

EGYK.

TÖRT.

JELENTŐSÉGE.

13

ben a magyar király udvarában folytak össze, a minek ter­ mészetszerű következése az volt, hogy a magyar szent koro­ nával külső országok is, hol közelebbi érintkezésbe, hol szo­ rosabb összeköttetésbe jöttek. S ez különösen Lengyelországgal történt így, több ha­ tályos körülménynél fogva. Névszerint azon házasság, mely Robert Károly és negyedik neje, Lokietek IV. Ulászló len­ gyel k i r á l y n a k ( 1 3 0 6 — 1 3 3 3 ) leánya Erzsébet közt 1320. köttetett, nemcsak a m a g y a r Anjou és a lengyel Piast királyi családokat fűzték egybe a rokonság legszorosabb kötelékei á l t a l ; hanem Erzsébet testvére, I I I . Kazimir lengyel király­ n a k (1334—1370) gyermeknélküli halála után, unokaöcscsét Lajos m a g y a r királyt is emelte a lengyel trónra. N e m lehet itt feladatom, a magyar és a lengyel udva­ rok közt fenforgott a k k o r i diplomatiai tárgyalások, valamint a Lajos király és a lengyel r e n d e k közt megállapított egyez­ ményeknek részletes fejtegetésébe ereszkedni. S így röviden csak azt említem fel, hogy midőn Sobieski I I I . János király alatt 1681. az a k k o r a k r a k ó i várban őrzött lengyel országos levéltárt rendezték, az erről azon év september 30-án készült inventariumban a „Litterae Regni H u n g a r i a e " czimű fasciculusban a Budán 1355., K r a k ó b a n 1364. és Budán 1369. folyt diplomatiai tárgyalásokat és egyezményeket tárgyazó státus-akták jelentetnek ki e tekintetben alapokmányoknak. Magyarország országos levéltárában őrzött okmányokra azért nem hivatkozhatom, mert tudva van, hogy a magyar régibb országos levéltár 1526. elveszett. De Magyarország aktái is alig ha mondhatnának egyebet, mint a lengyelországiak. Ezek pedig arról győzhetnek meg bennünket, hogy midőn 1369. Diósgyőr Lajos királynak g y a k r a n látogatott mulatóhelyévé l e t t ; ennek oka nemcsak a körülfekvő vidéknek ritka termé­ szeti szépsége volt, se nem egyedül a királynak ájtatos haj­ lama, hogy a szomszéd kolostorok szerzeteseinek conversatiójában és imádságában gyönyörködjék: hanem talán nagyobb mérvben fontosabb politikai conjuncturák, melyek a király­ unk gyakori tartózkodását oly helyen szükségessé tették, hol Budával könnyű összeköttetésben maradt, s a honnan egy­ szersmind az ország éjszakon és éjszakkeleten lévő tartomá-

14

WENZEL GUSZTÁV

nyaira és szomszéd államaira, s kiválólag Lengyelországra közvetlenül hathatott. Ezen czélnak pedig geographiai fek­ vésénél fogva Diósgyőr leginkább felelt meg, a honnan a bu­ dai út három irányban ágazott szét Lengyelország, Galiczia és Lodoméria, s Moldva felé. Nagy Lajos királynak magas szellemi képesítettségéről méltán feltehetjük, hogy Diósgyőr­ nek fonfos geographiai positióját hasznára fordítani tudta. S épen ezen szempontból bírnak érdekkel a lengyelor­ szági viszonyok. Ha tekintetbe veszszük, hogy Lajos király Diósgyőr őrzését már 1358. Zudar Péter mesterre bízta, ki nemcsak előkelő családból való, hanem egyszersmind Sárosmegye fő­ ispánja is volt („Magister Petrus dictus Zudar filius Dominici de Bulch, Comes de Sáros et Castellanus de Diósgyőr", Reg. 9. sz.); alig lehet kételyünk az iránt, hogy Lajosnak ezen várral már ekkor fontosabb tervei voltak. Összhangzásban állt ezzel azon körülmény is, hogy a király 1366. Diósgyőr uradalmának uj adnexiók általi nagyobbításáról gondoskodott; s ezen czélra névszerint Miskolczot és más néhány helységet Széchy Miklós dalmatiai és horvátországi bántól csere útján megszerzett (Reg. 10. sz. ); és Mohyt, és nyilván más ottani községeket is privilegiumok­ kal megadományozott (Reg. 11. sz.), s Diósgyőr várát ennek folytán egy terjedelmes és tekintélyes uradalomnak caput bonorum-ává tette. De mindezen intézkedések daczára sincs tudomásunk arról, hogy Lajos király 1369 előtt Diósgyőrött huzamosb ideig tartózkodott, vagy később kedves mulatóhelyét tüzete­ sen csak meglátogatta volna is. Először itt vele 1369. május hó 7-én találkozunk. (Reg. 12. sz. ). III. Kazimir ekkor még életben volt. De miután Lajos király az 1369. február hó 14-én Budán kötött egyezkedés­ ben, mely a lengyel koronára vonatkozó 1355. és 1364. nyert jogának volt következése, a lengyel királylyal szorosabban szövetkezett, Kazimirnak figyermek nélkül közeli halála pe­ dig már előre látható volt, tanácsosnak látszott, hogy ő Krakóval az összeköttetést folyton folyva fentartsa. S ez Diósgyőr fénykorának kezdete.

DIÓSGYŐR EGYK. TÖRT. JELENTŐSÉGE.

15

Történelmünk hazai kútfőinek egyik kedvezőtlen saját­ sága az, hogy az országos események részleteire nézve kime­ rítő tudósításokat ritkán nyujtanak, s hogy általános belső összefüggésöknek felismerését is csak hiányosan közvetítik. Többnyire töredékes adatoknál egyebet nem igen tartalmaz­ ván, nem oly tökéletesek, hogy anyagilag a multkor teljes képét nyujtsák, s nem is oly sokoldaluak, hogy azt, miről tudósítanak, alakilag a megkívánt határozottsággal érté­ sünkre adnák. Ezt tapasztaljuk itt is, midőn Diósgyőr egykori fényét és virágzását szándékozunk feltüntetni. Egyrészről, ha tekintetbe vesszük az előkelő urak és hölgyek, az állam és az egyház notabilitásai, a diplomaia, belső politika, hadviselés stb. magas állású embereinek hosszú sorozatát, kik ezen vidéken megfordúltak; ha továbbá azon fényt tekintjük, melylyel Lajos király, a két Erzsébet ki­ rályné (Lajosnak anyja és hitvese), László oppelni herczeg (a király sógora) Magyarország nádora, és utóbb Lengyelor ország kormányának főkezelője, melylyel a többi itt részint a királyi udvar kiséretében, részint önállólag megjelent ma­ gyar és lengyel főurak különben föllépni szoktak: nem lehet kétségünk, hogy Diósgyőr, hol az okmányok határozott tudó sítása szerint Lajos király gyakran és huzamosabb ideig tar­ tózkodott, a legfontosabb statusactióknak. a legérdekesebb tanácskozásoknak, de a legelevenebb találkozásoknak, s a leg­ fényesebb mulatságoknak és ünnepeknek is színhelye volt. S ha másrészről kútfői adataink minderről mit sem tar­ talmaznak, ezen méltán sajnálkozhatunk ugyan; de a meny­ nyiben Lajos királynak gyakori tartózkodásáról Diósgyőrött, s ugyanazon időben Lengyelország főfontosságú ügyeinek tárgyalásáról biztos tudomásunk van; a tény kétségen kí­ vül áll, hogy a mindezen ügyekre vonatkozó nevezetes tanács­ kozások és intézkedéseknek középpontja Diósgyőr volt. De tekintsük a dolgot közelebbről. Az 1369-ki év minket kevésbé érdekel, s ha azt talál­ juk, hogy Lajos király ezen esztendő május hó kezdetén, september közepén és október végén, s 1370. mártius köze­ pén, május és junius kezdetén Diósgyőrött volt, hihetőleg az

l6

WENZEL GUSZTÁV

u r n a p o t is itt t a r t o t t a meg, s m é g j u n i u s 19. e g y o k m á n y t is e x p e d i á l t : mind e r r e n a g y súlyt nem f e k t e t ü n k . D e fontos okai l e h e t t e k mégis, m e l y e k n é l fogva g y a k o r i b b itt tartózko­ d á s á t a lengyel ü g y m u t a t t a t a n á c s o s n a k ; p. o. h o g y a len­ gyel k i r á l y l y a l 1369. f e b r u á r b a n k ö t ö t t szövetséget I V . Ká­ roly császár fondorlatai ellen biztosítja, s lengyel b a r á t j a i v a l folytonos é r i n t k e z é s b e n m a r a d j o n . A z o n b a n másrészről fel­ tünő, hogy Lajos, midőn h i r é t vette, h o g y K a z i m i r király 1370. september 9-én v a d á s z a t a l k a l m á v a l veszélyesen meg­ sebesült, Diósgyőrtől m a g á t távol t a r t o t t a , s h o g y a n n a k no­ v e m b e r 5-kén t ö r t é n t halála u t á n n e m i n d ú l t a z o n n a l a len­ gyelországi h a t á r felé, h a n e m O p p e l n i L á s z l ó n á d o r t k ü l d v é n követéül K r a k ó b a , ő m a g a egész n y u g a l o m m a l V i s e g r á d o n v á r t a be a lengyel k ö v e t s é g e t , m e l y a m e g ü r e s e d e t t trón elfoglalására ő t m e g h í v t a . Sőt h a azon g y o r s a s á g o t t e k i n t j ü k , m e l y n e k folytán ő ezután K r a k ó b a n m á r n o v e m b e r 17-én k o r o n á z t a t o t t meg, s i n n e n k ö z v e t l e n ü l Kálison át G n é z e n b e sietett, itt k é t n a p i g t a r t ó z k o d o t t , s o n n a n K r a k ó n át Ma­ g y a r o r s z á g b a azonnal visszatért, L e n g y e l o r s z á g k o r m á n y á ­ n a k vezetését a n y j á r a E r z s é b e t k i r á l y n é r a b í z v á n : azt k e l l h i n n ü n k , h o g y Lajos m i n d e n e k e l ő t t a lengyel r e n d e k k e l a k a r t egyességet k ö t n i u r a l k o d á s i t e r v e i r e nézve, és csak a z u t á n i g y e k e z e t t r e n d e z n i ott u r a l m á t h a t á r o z o t t a n . Lengyelország­ ból visszajövet Lajos D i ó s g y ő r ö t t á l l a p o d o t t meg, hol — mint látszik — az 1370-ki k a r á c s o n t is megülte. M a g y a r o r s z á g b a n ő itt először lépett fel úgyis mint lengyel k i r á l y ; s az a k k o r i k ö r ü l m é n y e k e t egybefoglalva, méltán azt g y a n í t h a t j u k , hogy ezen ü n n e p D i ó s g y ő r ö t t r e n d k í v ü l i fénynyel t a r t a t o t t meg. D e c z e m b e r 28-án Lajos m é g Diósgyőrött a d t a ki Kis-Szeben v á r o s n a k egy törvénykezési privilegiumát, de 1371. január második felében m á r a B a k o n y b a n volt vadászaton. Úgy látszik, hogy L a j o s n a k uralkodási viszonyai Len­ gyelországban csak igen hosszas t á r g y a l á s o k után nyertek rendezettebb megállapodást, mert idevonatkozó ünnepélyes okmány, mely a z u t á n Lengyelország Volumina Legum-ába iktattatott, csak 1374. september 17-én expediáltatott Kassán. Időközben Lajos másfelé lévén fontos ü g y e k b e n elfoglalva, Diósgyőrt r i t k á b b a n látogatta. Ittlétéről 1371. csak novem-

DIÓSGYŐR EGYK.

TÖRT.

JELENTŐSÉGE.

17

b e r 18-ára nézve v a n t u d o m á s u n k ; 1372. évről p e d i g m i n d e n t u d o m á s u n k h i á n y z i k , h o g y itt t a r t ó z k o d o t t volna. E l l e n b e n 1373-ra nézve o k m á n y i a d a t a i n k v a n n a k , h o g y május 29-én s september l-jén, 9-én es 24-én D i ó s g y ő r ö t t v o l t ; s ez hihe­ tőleg azon idő, m e l y b e n a l e n g y e l e k k e l az 1374-diki egyez­ m é n y n e k a l a p ú l szolgáló főpontok m e g á l l a p í t t a t t a k . E z u t á n L a j o s k i r á l y l y a l D i ó s g y ő r ö t t i s m é t c s a k 1375. végső napjain t a l á l k o z u n k ; a z a l á b b k ö z l ö t t diósgyőri reges t á k szerint p e d i g hol hosszabb, hol r ö v i d e b b itt t a r t ó z k o d á ­ sáról 1 3 7 6 . ( f e b r u á r k e z d e t é n és d e c z e m b e r végén), 1377. ( j a n u á r k e z d e t é n , á p r i l v é g é n és m á j u s b a n s deczember vé­ g é n ) , 1 3 7 8 . ( j a n u á r k e z d e t é n ) , 1379. ( m á j u s b a n ) , 1380. (mártius végén, április végén és május kezdetén, julius közepén é s o k t ó b e r k ö z e p é n ) , 1 3 8 1 . (május k ö z e p é n , n o v e m b e r v é g é n és d e c z e m b e r v é g é n ) s 1382. ( j a n u á r k e z d e t é n és február végén) van tudomásunk. S ú g y szintén L a j o s k i r á l y n a k h a l á l a u t á n E r z s é b e t és M á r i a k i r á l y n é k is 1 3 8 3 . egész a u g u s z t u s h a v á b a n Diósgyő­ rött tartózkodtak. Mindezen a d a t o k a t n e m volna n e h é z a lengyel történe­ lem ezen idei tudósításaival szorosabb összeköttetésbe h o z n i ; de ez itt n e m feladatom. E l ő a d á s o m n a k czéljához képest csak a z t constatálom, h o g y a f e l h o z o t t a k n a k combinátiójából ki­ tetszik, miszerint D i ó s g y ő r v á r a ezen időben n e m c s a k egy t e k i n t é l y e s u r a d a l o m n a k volt c a p u t bonoruma, h a n e m hogy m a g á b a n véve is, a hozzátartozó helységgel szép felvirágzás­ n a k indúlt, s hogy az a k k o r i európai diplomatiának egy ne­ vezetes t a n á c s k o z á s i helye is volt.

E z e n u t ó b b i t e k i n t e t b e n Diósgyőrnek egykori előkelő­ ségét az 1381-ki turini b é k e k ö t é s n e k a k t á i is bizonyítják. A turini békekötés, mely egyrészről I. Lajos magyar király, a genuai köztársaság, C a r r a r a F e r e n c z paduai feje­ delem és az a k k o r üresedésben volt aquilejai p a t r i a r c h a t u s s másrészről a velenczei köztársaság közt jött létre, azon h á b o r ú n a k vetett véget, mely l373-tól kezdve mindkét ré­ szen a legnagyobb elkeseredettséggel folyt. AKAD.

ÉTEK.

A

TÖRT.

TUDOM.

KÖRÉBŐL.

1872.

WENZEL GUSZTÁV

18

Maga a b é k e T u r i n b a n 1 3 8 1 . a u g u s z t u s 2 4 - é n savoyi gróf k ö z b e n j á r á s a

mellett

1 0 évvel ezelőtt t e t t e m k ö z z é

köttetett meg.

Amadé

Aktáit már

(Történelmi T á r XI. kötet);

m e l y e k r e itt a z é r t h i v a t k o z o m , m e r t a z ott 11., 12., 13., 14., 15. és 19. s z á m alatt közlött, ezen b é k e s s é g e t r a t i f i c á l ó o k m á ­ nyok,

n o v e m b e r 20-án

nézve a z m o n d a t v á n : in quadam c a m e r a

Diósgyőrött lettek kiadva, a keletre „Actum

ipsius

a l k a l o m m a l p e d i g jelen

in Regali castro in Diosgeur

c a s t r i penes s t u p a m p a r v a m . "

Ez

voltak, a velenczei k ö z t á r s a s á g ré­

s z é r ő l : „ e g r e g i i viri d o m i n i L e o n a r d u s D a n d u l u s e t F a n t i n u s Georgio milites, a m b a x i a t o r e s , syndici, p r o c u r a t o r e s , a c t o r e s e t nuncii speciales Illustris e t E x c e l s i d o m i n i A n d r e a e C o n tareno Dei gratia Venetiarum

D u c i s e t C o m m u n i s Venetia-

r u m " : M a g y a r o r s z á g részéről p e d i g B á l i n t pécsi,

L á s z l ó vá-

radi, P á l z á g r á b i é s J á n o s csanádi p ü s p ö k ö k , G y ö r g y b o s z n i a i é s Miklós (Regni

chaszmai

prépostok;

Z u d a r P é t e r galicziai v a j d a

Russiae V o i v o d a ) , B o b e k G y ö r g y k i r á l y n é i t á r n o k ­

mester, B e b e k I m r e d a l m a t i a i és h o r v á t o r s z á g i b á n , és s z á m o s mások. Mint j e g y z ő „ G a l v a n u s q u o n d a m ser B a r t h o l o m a e i d e C a s t r o B a l d o Civia P a d u a n u s , P u b l i c u s e t I m p e r i a l i a u c t o r i t a t e N o t a r i u s e t J u d e x O r d i n a r i u s , i p s i u s q u e d o m i n i Episcopi Quinque E c c l e s i a r u m s c r i b a " e m l í t t e t i k .

2) Diósgyőr

Zsigmond

király

korában.

Azon változások, m e l y e k I. Lajos k i r á l y n a k halála után Magyarország viszonyaiban beálltak, névszerint pedig L e n g y e l o r s z á g n a k isméti elvállása, D i ó s g y ő r j e l e n t ő s é g é r e is k e d v e z ő t l e n ü l h a t o t t a k . K ü l ö n ö s e n 1410. előtt, a m i k o r Zsigmond Diósgyőr t a r t o z é k a i t (Boldva, Abod, L u g n a stb.) elidegeníteni kezdte, s Miskolczot a c a p u t b o n o r u m i r á n y á ­ b a n nevezetes p r i v i l e g i u m o k k a l r u h á z t a fel. J e l e n t é k e n y e b b Diósgyőr ismét csak a k k o r lett, m i k o r Z s i g m o n d a nemzettel ünnepélyesen kibékült, de különösen, m i u t á n n é m e t k i r á l y ­ n a k választatott. Mert, mint látszik, Z s i g m o n d n a k , a n é m e t birodalom irányábani politikájánál, M a g y a r o r s z á g b a n oly positiókra szüksége volt, m e l y e k n e k i minden eventualitások közt biztos támaszt nyujtottak. Ilyen volt p. o N a g y v á r a d ;

DIÓSGYŐR

EGYK.

TÖRT.

JELENTŐSÉGE.

19

s ilyen lett Diósgyőr is, miután Zsigmond egyenetlenségeit Jagiel lengyel k i r á l y l y a l k i e g y e n l í t e t t e . E g y é b i r á n t m a g á b a n világos, hogy ezen conjuncturák nem k é p e z t e k valami m a r a d a n d ó e r e d m é n y t , a minek folytán D i ó s g y ő r j e l e n t ő s é g e m á r nem v a l a m e l y állandó politikai helyzet r e n d s z e r e s következése volt, mint p. o. I. Lajos k o ­ r á b a n ; h a n e m csak azon politikai hullámzások egyik episodája g y a n á n t t ű n i k fel, mely Zsigmond történetét, számos elvitázhatlan á r n y o l d a l a i d a c z á r a is, oly r e n d k i v ü l érdekessé teszik. E z e n szemponthoz k é p e s t itt csak n é h á n y a d a t egybe­ állítására szoritkozunk, m e l y e k bizonyságát nyujtják annak, h o g y D i ó s g y ő r n e k Zsigmond k i r á l y k o r á b a n a diplomatia k ö r é b e n m é g bizonyos nimbusa volt, mely történeti fényét m é g ma is k e d v e z ő színben t ü n t e t i fel. I g e n nevezetes volt e t e k i n t e t b e n az 1412. év, melyben Zsigmond Olaszországra vonatkozó intézkedéseit Diósgyőrött tette, s a velenczei h á b o r ú t tárgyazó rendeleteit itt a d t a ki. 1412. május 2-án innen h a t a l m a z t a fel della Scala Brinoriót, V e r o n á b a n és V i c e n z á b a n a római birodalom vicariusát, hogy számára h a d i n é p e k e t gyűjtsön, s a szükséges hadi készletről g o n d o s k o d j é k . U g y a n a z o n nap h a g y t a meg innen Belluno és F e l t r i v á r o s o k elöljáróságainak, hogy a velenczei k ö z t á r s a s á g n a k ott l e t é t e m é n y b e n lévő pénzét foglalják le. Május 3-kán egy az aquilejai egyháznál üresedésben volt j a v a d a l m a t Savorianoi B e r t a l a n n a k adományoz. F o n t o s a b b azonban ezeknél május 5. napja, melyen számos nevezetes rendelet szintén Diósgyőrött adatott ki Névszerint: a) Általános proclamatio Olaszország fejedelmei, gróf­ jai és rendeihez, melylyel Zsigmond az ottani viszonyokra vonatkozó uralkodási h a t á r o z m á n y a i t hirdeti k i ; különösen az egyház állása és j o g a i n a k fentartása tekintetében. b) Zsigmond király rendelete, melylyel Marczali Mik­ lós azelőtt erdélyi vajdát, és Maróthi János azelőtt macsói bánt, Aquilejába, Friaulba, a trevisói őrgrófságba, s általában Olaszországba és L o m b a r d i á b a birodalmi biztosoknak küldi. c) Zsigmond király helybenhagyja azon engedménye-

20

WENZEL GUSZTÁV

ket, melyeket vezére Ozorai Pipo Saravello előtti t á b o r á b a n azon évi j a n u á r 3-án a bellunoiak számára kihirdetett. d) Zsigmond k i r á l y B l a n k a gebenai grófnő (Comitissa Gebenensis) számára azon s z a b a d a l m a k a t és k e d v e z m é n y e k e t erősíti meg, melyekben I V . Károly császár a n n a k atyját Amadét részesítette, stb. Május 6-án Zsigmond király, a h á r o m bajor herczeg és a görtzi gróf közti szövetség F r i g y e s ausztriai herczeg ellen, szintén Diósgyőrött k e l e t k e z e t t . E z e n időben t e h á t Diósgyőr m é g k i r á l y i vár volt, s ez m a r a d t ezután még tíz évig. G a r a i Miklós n á d o r n a k egyik 1412. okt. 21-én az egri k á p t a l a n h o z k ü l d ö t t határigazitási parancsában Diósgyőr „possessio Regalis"-nak neveztetik (Reg. 109. sz. a . ) ; m e l y n e k 1 4 1 1 . n o v e m b e r és 1416. j a n u á r ­ ban Palóczi Máté volt v á r n a g y a ( M a t t h e u s de P a l o c z Comes de Borsod, Castellanus de Diosgewr", Reg. 99. és 110. sz. a.); ki 1424. testvérével I m r é v e l e g y ü t t diósgyőri k a p i t á n y n a k ( Matheus et E m e r i c u s de Palowcz Capitanei Castri Dyosgewr vocati, Heweswyuariensis et Borsodiensis Comites, Reg. ­­­­ sz. a.) czímeztetik o k m á n y i l a g . De Diósgyőr ezen időben lételének egy uj stádiumába lép. 3) B o r b á l a

királyné

Diósgyőrött.

Zsigmond király második nejének Borbálának 1424. igen nevezetes j a v a k a t engedett által (Tört. T á r X I I . k ö t e t 268. l.) melyeknek jövedelmei királynéi udvartartásának költségeit fedezzék. E z e n alkalommal Diósgyőr is, Miskolczczal és egyéb tartozékaival együtt, valamint Cherép és D e d e s várak is neki 60,000 aranyforintban inscribáltattak, (Reg. 114. sz. a. ) Borbála királyné 1427-től fogva g y a k r a n tartózkodott Diósgyőrött; de ittlétének nem igen dicső emlékét hagyta hátra. ismerjük a királyné azon jellemzését, melyben Aeneas Sylvius (a későbbi I I . Pius pápa) Borbálát „nobilis genere, infamis vita mulier"-nak nevezi; „quam saepe in adulterio Sigismundus comprehendit, sed adulter ignovit adulterae"

DIÓSGYŐ EGYK. TÖRT. JELENTŐSÉGE.

21

stb. S a mennyiben ekebontó Borbála név alatt a m a g y a r nép h a g y o m á n y a i b a n is nem igen épületes színekkel festetik; alig lehet

kétségünk,

hogy

Diósgyőrnek

fénye

tetemesen

ezen időben elhomályosodott. Tudjuk, hogy Borbála k i r á l y n é n a k saját v á r n a g y a volt Diósgyőrött p. o. 1427. B e n e d e k D o m o k o s (der S t r e n g e Dam o k u s s y a Benedic vnser P u r g g r a f zu D y o s g e u r " , sz. a.).

Reg. 113.

T u d j u k azonkivül azt is, hogy Borbála a Diósgyőr

b i r t o k á v a l j á r ó u r a d a l m i h a t ó s á g o t is g y a k o r o l t a (p. o. Reg. 122. sz. a. ). E g é s z itteni dicsőségének a z o n b a n 1439. azzal vége lett, hogy Albert k i r á l y

„castrum nostrum Dyosgeur

vocatum, ac oppida similiter D y o s g e w r et Myskolcz" azok­ n a k tartozékaival e g y ü t t Borbála királynétól visszavette, és saját nejének E r z s é b e t k i r á l y n é n a k a d o m á n y o z t a (Reg. 117. szám alatt). Később Diósgyőr B e a t r i x , A n n a és Mária m a g y a r ki­ r á l y n é k b i r t o k á b a n szintén volt.

4) M á t y á s k i r á l y n a k t a r t ó z k o d á s a Diós­ győrött. M á t y á s k i r á l y is többször

tartózkodott

Diósgyőrött;

névszerint 1 4 6 1 . augusztus hóban (Reg. 122., 123., 124. sz. a.), 1471. j a n u á r végén (Reg. 1 3 7 , 138. sz. a.), 1473. november hóban

(Reg. 144., 145., 146. sz. a.), 1475. september kezde­

tén (Reg. 147. sz. a. ) és 1478. deczember h ó b a n (Reg. 149. sz. a.). Arról azonban, hogy ezen időben Diósgyőrött fontos ál­ l a m ü g y e k rendeztettek volna, v a g y különben nevezetes intéz­ kedések t ö r t é n t e k volna, többé nincs tudomásunk. Sőt min­ den k ö r ü l m é n y oda mutat, hogy Mátyás k i r á l y Diósgyőrt egészben azért látogatta, hogy u r a l k o d á s a gondjai közt egy­ némelykor m a g á n y b a vonuljon vissza, vadászattal mulathas­ son, és módjához képest az ezen vidék monostorainak tudós szerzeteseivel

tudományos v a g y művészeti

érintkezést cul-

tiváljon. Különben t u d v a lévén, hogy Mátyás a külső fényt is igen szerette, méltán sejthetjük, hogy ő Diósgyőrött szintén királyi állása és hatalma egész díszével lépett fel. S evvel

WENZEL GUSZTÁV

22

összhangzásban áll az ő, k o r u n k r a jutott, Diósgyőrre vonat­ kozó okmányainak tartalma is. Nem akarom a nagy király dicsőségétől elvitázni azt, hogy ezen regestáinkban foglalt o k m á n y o k n a k határozottan kijelentett czélja az lévén, miszerint az előbbi hussitapusztitásoknak hátramaradt sebein lehetőleg segítsenek, Mátyás itt kiválólag a királyi méltóságával járó tisztének megfelelni igye­ kezett. A mennyiben mindazáltal Miskolcz, Mezőkövesd, Ke resztes, Mohy, s nyilván Diósgyőr mezőváros és az uradalom egyéb tartozékai is különféle kedvezményekben részesítet­ tek, mindezek egyszersmind tanuskodnak arról is, hogy Má­ tyás király különösen a diósgyőri u r a d a l m a t virágzóvá tenni, s Diósgyőr mint kedves mulatóhelyének szépségét és fényét ujból emelni szándékozott*). S ez — mint nyilatkozata v o l t

látszik — Diósgyőr

fénykorának utolsó

Mert miután Diósgyőr később Beatrix, Anna és Mária királynék birtokába j u t o t t ; ezeknek itt tartózkodásáról mártöbbé nincs biztos tudomásunk, s nem is volt senki, ki annak fentartásáról gondoskodott volna. Csak Mária királyné emléke két felirás által volt fentartva: t. i. a termek nyugatra néző ragasztóján: MARIA D E I G R A C I A H V N G A R I E E T C . E T BOHEMIE ETC. R E G I N A . 1526. s a nyugati t o r n y o n : MARIA F O N G O T S G E N A D E KVNIGIN Z W VNGARN VND P E H E M E T C . 1525. Mely két felirás azonban szintén már régen eltünt.

S ha most végül még egy pillantást vetünk a Diósgyőr egykori fényéről tanuskodó tudósításokra, s szemközt azok*) Ranzanus Diósgyőrt, castellum non ignobile"-nok nevezi. Descriptio Hungariae, index II.

DIÓSGYŐR EGYK. TÖRT. JELENTŐSÉGE.

23

kal annak most elpusztúlt falait, és a hajdanában egész Eu­ rópa előtt tekintélyes magyar királyi mulatóvár elhagyatott romjait tekintjük: csak szomorú érzés lepheti el k e b l ü n k e t ; mert ezen falak és ezen romok nemcsak minden emberi fény és dicsőség mulékonyságát hirdetik, hanem vádat is emelnek a mostani nemzedék ellen, hogy nagy multunk iránt kellő pietással, annak emlékei iránt kellő részvéttel nem viseltetik. Tekintetes nemes Borsod megyének hatósága 1736. kö­ rül Diósgyőr vára akkori állapotának leirását készítteté, mely a következőket t a r t a l m a z z a : . , Arx erat forma quadrangula. In medio fuit praetorium formae quadratae, quatuor turribus in totidem eminentibus, contignationum duarum. Quae ubi finiebantur, in summitate circumdatae erant porticibus seu p e r g u l i s ; non modo circa praetorii summa cacumina, sed etiam turriculae, quae eminebant, circumambulari potuerunt. In latere occidentali Reginarum erant cubicula, in meridionali sacellum infra et supra duplicatum pro utraque contignatione, pavimento uno praerupto, ut sacrificantis vox et sonus, qui superius operabatur, inferne quoque exaudiri possit. Unicum latus n u n c restat cum sacello eodem, et sex cubiculis: reliqua arcis latera iam diruta sunt, neque tenent quidquam amplius, nisi nutantes parietinas. Totum praetorii opus ambitu passus centum et viginti complectebatur. Idem circuibat murus vasti solidique operis, lapide quadrato, multisque partim cubiculis, partim armariis accomodus; quorum ultima inserviunt hodie vino asservando. Circa arcem cavernae sunt alte depressae, et aquis plenae, quas proximae thermae, et fons Divi Georgii oppleverunt. Sub Turcis erat Christianis contra Turcas Agrienses praesidium." De az, a mi ak­ kor még megvolt, most már vagy eltünt, vagy szintén ro­ mokban fekszik, és csak a puszta falak állnak. Ily körülmények közt érdekes volt e napokban azon tudósítás (Reform 1872. november 6-ki szám), hogy Diós­ győrött egy óriási mogyorófa áll, melynek magassága 9 1 / 2 öl, és derekának átmérője 1 3 / 4 láb, s melyet a néphagyomány szerint egykor Mária, I. Lajos királynak leánya, a későbbi I. Mária királyné ültetett volna; továbbá, hogy ezen fa most is még gyümölcsöt hoz, mely finom, nem a közönsé-

24

WENZEL GUSZTÁV

ges bolyhas magu, hanem fényes fehér szinü, s hogy 1871. itt 24 kila mogyorót nyertek volna. Ha ezen tudósítás való, úgy ez is csak tanuságot tesz arról, hogy annak, a mit emberi cultura teremtett, a külső természet biztosabb és hívebb őrzője, mint a magát felvilágosodottnak hirdető modern társadalom.